VALLÁSTÖRTÉNETI SZÖVEGGYŐJTEMÉNY I.

Átírás

1 VALLÁSTÖRTÉNETI SZÖVEGGYŐJTEMÉNY I. (MEZOPOTÁMIA, EGYIPTOM, SÁMÁNIZMUS, KERESZTÉNYSÉG) ÖSSZEÁLLÍTOTTA: KÓSA GÁBOR

2 TARTALOMJEGYZÉK I. VALLÁS AZ ÓKORI MEZOPOTÁMIÁBAN 3 I.1. SUMÉR MŐVEK 4 I.1.1. ENKI ÉS NINMAH 4 I.1.2. A HAJDANKOR KIRÁLYAI 5 I.1.3. TÖREDÉK A VÍZÖZÖNRİL 7 I.1.4. GILGAMES ÉS HUWAWA 9 I.1.5. GILGAMES, ENKIDU ÉS AZ ALVILÁG 14 I.2. AKKÁD MŐVEK 24 I.2.1. ENŪMA ELIŠ 24 I.2.2. ISTÁR POKOLRA SZÁLL 35 I.2.3. ETANA EPOSZ 42 I.2.4. GILGAMES 49 MEZOPOTÁMIA ÖSSZEFOGLALÁS 58 II. VALLÁS AZ ÓKORI EGYIPTOMBAN 59 II.1. A HALOTTAK KÖNYVE 60 II.2. RÉSZLETEK EGYÉB SZÖVEGEKBİL 68 II.3. PLUTARKHOSZ: ISZISZ ÉS OSZIRIS 71 EGYIPTOM ÖSSZEFOGLALÁS 74 III. SÁMÁNIZMUS 76 III.1. MONGOL, TELEUT, TUVAI, BURJÁT, EVENKI, NYENYEC ÉNEKEK 77 III.2. AZ ELSİ SÁMÁNASSZONY [MONGOL] 81 III.3. A VILÁG TEREMTÉSÉRİL [ALTAJI TÖRÖK] 81 III.4. ALTAJI TÖRÖK, ALTAJ-KIZSIK ÉS TELEUT SZÖVEGEK A VILÁG VÉGÉRİL 83 III.5. JULIANUS BARÁT ÉS A NAPKELET FELFEDEZÉSE 85 III.6. TUNGUZ SÁMÁNOK 87 III.7. BOLYONGÁSOK A MANDZSU NÉPEK KÖZÖTT 83 SÁMÁNIZMUS ÖSSZEFOGLALÁS 90 IV. KERESZTÉNYSÉG EVANGÉLIUMOK MÁTÉ EVANGÉLIUMA MÁRK EVANGÉLIUMA LUKÁCS EVANGÉLIUMA JÁNOS EVANGÉLIUMA 132 A SZÖVEGEK FORRÁSAI 150 JELEN GYŐJTEMÉNY SZÖVEGEIBEN TALÁLHATÓ ESETLEGES BETŐHIBÁKÉRT ÉS ELÍRÁSOKÉRT KIZÁRÓLAG A GYŐJTEMÉNY ÖSSZEÁLLÍTÓJA FELELİS. AZ IDEGEN SZAVAK ÁTÍRÁSA AZ EREDETI FORDÍTÁST KÖVETI. 2

3 I. VALLÁS AZ ÓKORI MEZOPOTÁMIÁBAN [ENMERKAR VERSENGÉSE ARATTA URÁVAL] 1. u4-ba muš-nu-gál-la-àm gír nu-gál-la-àm[ka nu-gál-la-àm] 2. ur-maĥ nu-gál-la-àm ur-zir ur-bar-ra nu-gál-la-am 3. ní-te-gá su-zi-zi-i nu-gál-la-àm 4. lú-lu6 gaba-šu-gar nu-um-tuku-àm 5. u4-ba kur-šubur ki-ĥé-me-zi 6. eme-ĥa-mun ki-en-gi kur-gal-me-nam-nun-na-kam 7. ki-uri kur-me-te-gál-la 8. kur-mar-tu-ú-sal-la-ná-a 9. an-ki-nigin-na uku-sag-sì-ga 10. d en-líl-ra eme-aš-àm, he-en-na-da-[si-el] Hajdan nem volt kígyó, nem volt skorpió, nem volt hiéna, nem volt oroszlán, nem volt vad kutya és farkas, nem volt félelem és rémület, nem volt, ki kezét az ember mellének vesse. Hajdan Subur országa, Hamazi földje, Ki engir, Sumer, az egyenlő nyelvű, a fensőbb erő Nagy Hegye, Ki uri, Uri földje, ahol minden illendő megvan, Martu országa, a biztonságban nyugvó, s ég, föld mindensége, minden jámbor nép, egyazon nyelven beszéltek Enlilhez. [Ford. Komoróczy Géza] [TÖREDÉK A VÍZÖZÖNRİL] 1. tu15-ĥul-tul15-ĥul-ní-gur4-gur4-gál dù-a-bi ur-bi ì-súg-gi-eš 2. a-ma-ru ugu-kab-dug4-ga ba-an-da-ab-ùr-ùr 3. u4-7-àm gi6-7-àm 4. a-ma-ru kalam-ma ba-ùr-ra-ta 5. giš má-gur4-gur4 a-gal-la tu15-ĥul-bul-bul-a-ta 6. d utu im-ma-ra-è an-ki-a u4-gá-gá Minden szélvész, gonosz vihar vállvetve tombolt, a pusztító víz árja az Ország fölött hömpölygött. Midőn a hetedik napon, a hetedik éjjelen a pusztító víz árja az Ország fölött tovahömpölygött, s a bárkát a pusztító vizén szelek sodorták, felragyogott Utu, az eget, földet fénybe borító; bárkáján Zi uszudra ablakot nyitott, s a vitéz Utu sugara a bárka mélyébe hullt. Zi uszudra király Utu előtt leborult; a király bikát ölt, juhot vágott... [Ford. Komoróczy Géza] 3

4 I.1.1. [ENKI ÉS NINMAH] A hajdankor napján, midőn ég a földjétől elvált, a hajdankor éjjelén, midőn föld az egétől elvált, a hajdankor távoli évében, midőn a sors sorssá vált, midőn ég a földjétől elvált: a föld isteneinek neve létrejött, az ég isteneinek neve létrejött, az istenek az istennőket elvették feleségül, az istenek istennőkkel osztoztak égen, földön, az istenek istennőkkel nemzettek, szültek. Az istenek ételét, italát ki szerzi meg? Mindegyikük dologra kényszerült: a nagy istenek 1 a munkát felügyelték, a kis istenek 2 a kosarat cipelték. Az istenek mind csatornát ástak, Haraliban 3 földet túrtak. Az istenek villámként sürögtek, és hangosan siratták sorsukat. Ekkor a bölcsességtől duzzadó, a végtelen sok isten nemzőatyja, Enki 4 ott hevert az ágyasházban; kút ez, víz csobog benne, bensejét istenek se ámulhatják. Nyoszolyáján hevert, fel sem állt, aludt. 5 Az isteneknek folyt a könnye; Romlásba hullunk! kiáltozták. Az alvóhoz, a heverőhöz, Enki ágyához nem merészkedtek. Nammu, 6 a legelső anya, a végtelen sok isten szülőanyja, az istenek könnyeit fia elé vitte. Fiam, te alszol? Gúzsba kötött az alvás? Az isteneket, kezed műveit, ostor kergeti! Fiam, ágyadból kelj ki! Hozza létre leleményed a mesterségeket, alkoss helyettest az isteneknek, hogy eldobhassák a kosarakat. Enki, anyját, Nammut hallva, nyoszolyájából kikelt, a vidám isten most térdére könyökölt, mélyen gondolkodott. ő, az okos, a bölcs, az ötlettel teli, mesterségével, mit ő hozott létre, megalkotta minden teremtmény mintáját, 1 dingir-šár-šár 2 dingir-tur-tur 3 (mitikus) helynév. 4 Enki (Ninšiku, Nudimmud, Abzú szarvasa; akkád Éa) = Eridu város istene; a föld ura, az édesvizek (Abzú) gazdája, a bölcsesség és a mágia ura, bölcs, furfangos és józan isten; az emberiség teremtője és segítője; a más istenek által elrontott dolgokat megjavítja; mint az élet adóját gyakran ábrázolják belőle kiáradó két folyóval. An gyermeke, Adad féltestvére, anyja Nammu, felesége Damgalnuna (Damkina), gyermekei: Marduk, Enbililu, Asarluhi, Nanše, Adapa. Minisztere a két arcú Isimid (Usmū). 5 Vö. deus otiosus. 6 An felesége, Enki anyja. 4

5 Enki odanyúlt karjával, domborúvá tette a mellét. Enki a maga-alkotta alakot megvizsgálta, s anyjához, Nammuhoz, így beszél: Anyám, arra, amit így magad alkotsz, az istenek munkáját arra kényszerítsd. Ha majd kigyúrtad az Abzu 7 kövér agyagjából, a minta gyorsan készítse őket, alakjukat te add meg. Ninmah 8 legyen a segítőd ebben, s Ninimma, Egizianna, Ninmada, Ninbara, Ninbara, Ninmuga, Ninszarszardu, Ninniginna: szülötteidet ők állítsák talpra. Anyám, sorsukat te szabd meg, Ninmah a munkát kényszerítse rájuk. [Ford. Komoróczy Géza] I.1.2. [A HAJDANKOR KIRÁLYAI] Midőn a királyság alászállt az égből, Eridu városban volt a királyság. Eriduban Alulim a király, évet uralkodott; Alalgar a király, évet uralkodott: 2 király, évet uralkodott. Eridut elhagyom; királysága Badtibira városba került. Badtibira városban Enmeluannaa király, évet uralkodott; Enmegalanna a király, évet uralkodott; az isten Dumuzi, a pásztor évet uralkodott: 3 király, évet uralkodott. Badtibirát elhagyom; királysága Larak városba került. Larak városban Enszipazianna évet uralkodott: 1 király, évet uralkodott. Larakot elhagyom; királysága Zim-bir városba került. Zimbir városban Enmedurannaa király, évet uralkodott: 1 király, évet uralkodott. Zimbirt elhagyom; királysága Suruppak városba került. Suruppak városban Ubartutu a király, évet uralkodott: 1 király, évet uralkodott. 5 város volt, 8 király, évet uralkodott. A vízözön áradt el fölöttük. Azt követően, hogy a vízözön áradt el fölöttük, a királyság alászállt az égből, Kis városban volt a királyság. Kisben [... ] a király, 1200 évet uralkodott. A tábla kitöredezett, csak Niszaba előtt világos, az égben! Palakinatim 900 évet uralkodott; Nangislisma [... ] évet uralkodott; Bahina [... ] évet uralkodott; Buannum [... ] évet uralkodott; Kalibum 960 évet uralkodott; Qalumu 840 évet uralkodott; Zuqaqip 900 évet uralkodott; Atab 600 évet uralkodott; Masda, Atab fia, 840 évet uralkodott; Arwi um, Masda fia, 720 évet uralkodott; Etana, a pásztor, aki az égig emelkedett, aki 7 Sumer Abzu, akkád Apszú = a földet körülvevő édesvizű óceán. Abzu ura Enki volt. Az akkád Enúma eliš szerint Apszú az őselem, Tiámat férje, akivel egybekeverik vizeiket és megteremtik az első isteneket, Lahmut és Lahamut. 8 = a fenséges úrnő, a sumer-akkád istennő. 5

6 az országokat megszilárdította, király volt, 1560 évet uralkodott; Balih, Etana fia, 400 évet uralkodott; Enmenunna 660 évet uralkodott; Melamkisi, Enmenunna fia, 900 évet uralkodott, Barszal-nunna, Enmenunna fia, 1200 évet uralkodott; Szamug, Barszalnunna fia, 140 évet uralkodott; Tizkar, Szamug fia, 305 évet uralkodott; Ilku 900 évet uralkodott; Iltaszadum 1200 évet uralkodott; Enmebarageszi, aki Elam országának fegyvereit zsákmányként elhozta, király volt, 900 évet uralkodott; Aggá, Enmebarageszi fia, 625 évet uralkodott: 23 király, évet, 3 hónapot, 3 és fél napot uralkodott. Kist fegyver verte le; királysága az E annába került. Az E annában Meszki aggaser, Utu isten fia, úr volt, király volt, 324 évet uralkodott; Meszki aggaser alámerült a tengerbe, kiemelkedett a hegység felé; Enmerkar, Meszki aggaser fia. Uruk város királya, aki Urukot építette, király volt, 420 évet uralkodott; az isten Lugalbanda, a pásztor, 1200 évet uralkodott; az isten Dumuzi, a halász, akinek Ku ara a városa, 100 évet uralkodott; az isten Gilgames apja egy Lila, Kukba ura volt, 126 évet uralkodott; Urnungal, Gilgames fia, 30 évet uralkodott; Utulkalama, Urnungal fia, 15 évet uralkodott...: 12 király, 2130 évet uralkodott. Urukot fegyver verte le; királysága Ur városba került. [Ford. Komoróczy Géza] 6

7 I.1.3. [TÖREDÉK A VÍZÖZÖNRŐL] 9 Midőn An 10 -Enlil 11, Enki, Ninhurszag 12 a fekete fejűeket megalkotta, dús fűvel, növénnyel takarták be a föld színét, ékességül jószágot helyeztek reá, a mező négylábú állatát. Midőn a királyság koronája az égből alászállt, midőn a királyság pálcája, trónszéke az égből alászállt, (Enlil) alkotta meg a szertartásokat, a fennsőbb törvényt ő szabta meg. A szűzi földön öt város alapját vetette meg, nevüket kimondta, nagy szentéllyé tette őket. E városok között Eridu az első, ő Nudimmudnak adta, a vezérnek; közöttük a második Badtibira, ő a város örömlányának adta; közöttük a harmadik Larak, ő Hendurszagnak adta, a jó követnek; közöttük a negyedik Zimbir, ő Utunak adta, a vitéznek; közöttük az ötödik Suruppak, ő Szudnak adta. Midőn e városok nevét kimondta, midőn nagy szentéllyé tette őket, [édes vizet nekik] ő hozott; a kis csatornák tisztogatását rendelte el, [ezért teremtette az emberiséget. Ám az emberiség lármája Enlilnek terhes volt.] Az áradat [... ] így rendeltetett [...] Ekkor Nintu 13 feljajdul, mint szülő asszony, a fénylő Innin a népet siratja, Enki mélyen töpreng, An-Enlil, Enki, Ninhurszag [... ] Ég, föld istenei mind Enlil nevét kiáltják. Ekkor Zi uszudra király 14 nagy [szentélyt] épít, ő, a jámbor, a hű, az alázatos, nap mint nap fáradhatatlanul imádkozik, 9 A vízözön motívumról lásd még az akkád Atramhaszísz-eposz vízözön-epizódját, amely belekerült az akkád Gilgames-eposzba [XI. tábla]. 10 Az Ég ura, az istenek atyja, fia Enlil, lánya Innin, Enlillel és Enkivel (Éaval) együtt alkot triászt, eredetileg Uruk istene, jelképe a szarvas tiara. 11 Levegő, vihar istene, Nippur védőistene, gyermekei: Nanna (Hold), Ninurta (hadisten), Nergal (pokol), Namtar (sors). 12 Ninhurszag (Ki, Ninmah, Damgalnunna) = minden istenek anyja, Enki felesége, Marduk anyja. 13 = Ninhurszag. 14 Zi uszudra (= hosszú napú [idejű] élet ); Béroszosznál: Xiszuthrosz, Ut-napistim, Athrahaszísz. Az egyik királylista szerint Suruppak királya. A sumer Zi uszudrát Enki, az akkád Ut-napistimet Éa figyelmezteti. 7

8 álmát, mit álmodott, mind elmondja, ég, föld isteneinek nevét kiáltja. Az istenek f... ] [a szentély] fala [... ] Zi uszudra ott állt oldalt, ezt hallotta: A fal mellett állj meg, jobbra tőlem, a fal mellett szót mondok neked, hallgass reá, tanácsot adok neked, fogadd meg: kezünk a szentélyekre víz árját zúdítja, hogy elpusztítsa az emberiség magját. Ez a lezárt ítélet, az istenek gyűlésének szava, ez a parancsolat An-Enlil szájából; a királyság, az uralkodás véget ér... [...] Minden szélvész, gonosz vihar vállvetve tombolt, a pusztító víz árja az Ország fölött hömpölygött. Midőn a hetedik napon, a hetedik éjjelen a pusztító víz árja az Ország fölött tovahömpölygött, s a bárkát a pusztító vizén szelek sodorták, felragyogott Utu, 15 az eget, földet fénybe borító; bárkáján Zi uszudra ablakot nyitott, s a vitéz Utu sugara a bárka mélyébe hullt. Zi uszudra király Utu előtt leborult; a király bikát ölt, juhot vágott... Az ég életére, a föld életére esküdjetek: ő is hozzánk tartozó legyen! An-Enlil, az ég életére, a föld életére esküdjetek: ő is hozzánk tartozó legyen! A fű, növény kibújt a földből s növekedett. Zi uszudra király An-Enlil előtt leborult; An-Enlil megölelte Zi uszudrát, életet adott neki, az istenek életéhez hasonlót, majd Zi uszudra király, a fű, növény nevének, az emberiség magjának fenntartója, az átkelés országában, Tilmun országában, 16 ott Napkelet földjén kapott tőlük lakhelyet... [Ford. Komoróczy Géza] 15 Napisten. 16 A halhatatlanság helye. 8

9 I.1.4. [GILGAMES ÉS HUWAWA] Az úr az élő ember hegye felé... Az úr az élő ember 17 hegye felé fordította a vágyát; Gilgames úr az élő ember hegye felé fordította a vágyát. Szolgájához, Enkiduhoz így beszél: Ó, Enkidu! Az életnek a bélyegzett tégla nem ad értelmet az építkezés! A hegységbe akarok behatolni, ott szerzek hírnevet magamnak; földjén, hová mások írták nevüket, felírom ott a magam nevét; földjén, hová mások nem írták nevüket, felírom ott az istenek nevét. Szolgája, Enkidu, így adja vissza a szót: Királyom, ha a hegységbe akarsz behatolni, Utunak szólj, Utunak szólj, a hős Utunak: a hegy gondja Utué, a cédrust termő hegy gondja a hős Utué, /Utué, a lazúrkő koronát viselőé, a fejét magasra emelőé, Napé az égen/ Utunak szólj! Gilgames fehér bárányt fog a kezébe, áldozati sötét bárányt szorít mellére, kezében fénylő pálcája, a parancsoló. Utuhoz az égen így beszél: Ó, Utu, a hegységbe akarok behatolni, segítőm te légy; a cédrust termő hegységbe akarok behatolni, segítőm te légy! Utu az égből így adja vissza a szót: Derék vitéz vagy valóban; de mit neked a hegy? Gilgames így beszél: Ó, Utu, szavamban hadd szóljak veled, szavam halljad meg; gondom hadd mondjam el neked, hallgasd meg. Városomban meghalnak az emberek, összeszorul a szívem, elmúlnak az emberek, nehéz a szívem. Kihajlom a falon: a folyam vizén tetemek sodródnak, szemem ezt látja. S én? Ez a sors vár rám is? Igen. Ez a sors vár rám is. Égig az ember nem érhet fel, a legmagasabb sem; hegyet az ember nem takarhat el, a legszélesebb sem. Az életnek a bélyegzett tégla nem ad értelmet az építkezés! A hegységbe akarok behatolni, ott szerzek hírnevet magamnak; földjén, hová mások írták nevüket, felírom ott a magam nevét; földjén, hová mások nem írták nevüket, felírom ott az istenek nevét. Utu a könnyeit áldozatként elfogadta, 17 = Huwawa (asszír Humbaba), a cédrusdémon. 9

10 ő, az irgalom embere, irgalommal volt iránta. A hét vitézt, egyazon anyának fiait, az elsőt, legöregebb bátyjukat, oroszláné a mellső lába, sasé a hátsó lába, a másodikat, a mélység ölének kígyóját, a harmadikat, a sárkánykígyót, a negyediket, a tűzokádó kígyót, az ötödiket, a vedlő kígyót, mely kibújik önmagából, a hatodikat, a féktelen árt, mely a hegy mellén áthömpölyög, a hetediket, a száguldó fáklyát, melynek nem lehet útját állni: e hét vitézt /akik az égen csillognak, akik a földön a karavánutak ismerői; akik az égen magasan állnak, akik a földön Aratta útját ismerik, akik a szomszéd földek kereskedőit ismerik, akik az országok rejtekét, mint a galambok, ismerik; őket, kik heten vannak/, a hegységben, barlangok mélyén, elzárta valamennyit. A cédrus-döntő boldogan cselekszik, Gilgames úr boldogan cselekszik. Városában, mintha egy ember volnának, mozgósítást parancsolt; mintha két társ volnának, sorozást parancsolt. Akinek háza van, térjen házához, akinek anyja van, térjen anyjához! A rokontalan férfiak, kik tennék, amit én, oldalamra álljanak ötvenen! Akinek háza volt, házához tért, akinek anyja volt, anyjához tért: a rokontalan férfiak, kik tennék, amit ő, oldalára álltak ötvenen. A kovácsok háza felé irányítja lábát, kardot, lesújtó szekercét, vitézi fegyvert öntetett. A mezőn sötétlő erdő felé irányítja lábát, nyárfát, almafát, puszpángfát vágatott. Városának fiai, az őt kísérők, a fegyverek nyelét kezükbe szorítják. /A hét vitézt, egyazon anyának fiait/, az elsőt, legöregebb bátyjukat, oroszláné a mellső lába, sasé a hátsó lába, /a másodikat, a mélység ölének kígyóját, a harmadikat, a sárkánykígyót, a negyediket, a tűzokádó kígyót, az ötödiket, a vedlő kígyót, mely kibújik önmagából, a hatodikat, a féktelen árt, mely a hegy mellén áthömpölyög, a hetediket, a száguldó fáklyát, melynek nem lehet útját állni: e hét vitézt/, a hegységben, barlangok mélyén, Utu elzárta valamennyit. Az első hegységen átkelnek, belsejében nem találják a cédrust. /A második hegységen átkelnek, belsejében nem találják a cédrust. A harmadik hegységen átkelnek, belsejében nem találják a cédrust. A negyedik hegységen átkelnek, belsejében nem találják a cédrust. 10

11 Az ötödik hegységen átkelnek, belsejében nem találják a cédrust. A hatodik hegységen átkelnek, belsejében nem találják a cédrust./ A hetedik hegységen átkelnek, s e földről már nem mennek tovább. Az úr, Gilgames, cédrust dönt fejszéjével... [A sor hiányzik] Gilgames felriad álmából, az alvás felkavarta, szemét dörzsölgeti, kábulat ülte meg. Enkidu keze érinti, ám ő nem mozdul, beszél hozzá, ám ő nem adja vissza a szót. Ó, te fekvő; ó, te fekvő, ó, Gilgames, Kulaba 18 fiainak ura: meddig fekszel még? A hegy immár elsötétedett, árnyék terült föléje, homály oltotta ki a fényt, Utu lenyugodott, anyja, Ningal 19 ölébe tért, emelt fejjel. Ó, Gilgames, meddig fekszel még? Ne hagyd városod fiait, a téged kísérőket, hogy rád várva, a hegység ölénél álljanak! Ne hagyd, hogy szülőanyádat városod közterén meghurcolják! Gilgames jó füle ezt meghallotta; vitézi szavába burkolózik, mint ruhába, harminc gin súlyú ruháját kézbe veszi, mellére ölti, bikaként dobbant a nagy földön, nyakát a földhöz érinti, foga odakoccan. Szülőanyám életére, Ninszuna istennőre! Fénylő atyámra, Lugalbandára 20! Olyan legyek én is, akár ő, aki gyönyörben ült szülőanyám térdei között! Másodszor is kimondja: Szülőanyám életére, Ninszuna istennőre 21! Fénylő atyámra, Lugalbandára! Míg ezt az embert, legyen bár ember, nem ölöm meg, legyen bár isten, nem ölöm meg, addig lábam, a Hegységbe induló, ne térhessen városomba vissza! Az igaz szolga szót emel, életet óvó szót; királyának Enkidu így adja vissza a szót: Királyom, te ezt az embert szemeddel nem láttad, szíved ezért nem retteg; de én ezt az embert szememmel láttam, szívem ezért retteg. Ilyen ez a vitéz: foga sárkány foga, arca oroszlán arca, hangja robajló ár, homloka fát, nádat perzsel, senki sem térhet ki előle! Királyom, indulj bár te a hegy felé, én a város felé indulok. Anyádnak dicsőségedről beszélek, szája nevet majd; 18 Uruk, Gilgames városa. 19 Nanna felesége, Utu anyja. 20 Gilgames apja. 21 Bölcs istennő, Gilgames anyja. 11

12 utána vesztedről beszélek, gyászkönnyet sír majd. /Szolgájának, Enkidunak, ő így adja vissza a szót Más ember érettem ne vesszen, rakott hajó ne süllyedjen, három rétű páncél ne repedjen, csatában ember ne pusztuljon, ház, nádkunyhó tűzben ne enyésszen! De te segíts nekem, én segítek neked, s mi történhet velünk? Hogyha elsüllyed, hogyha elsüllyed, hogyha a Magánt járó hajó elsüllyed, hogyha a hajó, Magilum 22 karja, elsüllyed: akkor úgyis minden halandó a halandók igaz bárkájára száll. Rajta, menjünk tovább, feléje: szemünk lássa őt! Hogyha haladunk tovább, s rádtör a félelem, rádtör a félelem: űzzed el; s rádtör a rémület, rádtör a rémület: űzzed el! Legyen szíved szerint: rajta, menjünk tovább, feléje! Egy darabon, ha haladhattak, Huwawa kilépett cédrus-háza elé. Szemét rájuk emelte, a halál szemét, homlokát feléjük fordította, a rontás homlokát, szót kiáltott ellenük, a dübörgés szavát. Gilgames lába remeg, ina reszket, félelem fakad szívében, de a megtett útra nem fordul vissza. Amaz, lába nagy patáján ágaskodva, erre löki magát, majd amarra indul. Te, sűrű gyapjú, szőttes ruhát viselő, nemes férfi, gyönyörűsége az isteneknek, vad bölény, szilaj a harcban, szülőanyád büszkesége, dajkád kedvence, táplálód, ölben ringatod szemefénye: ne félj! Kezed ereszd le. Gilgames a kezét nem eresztette le, így beszél: Szülőanyám életére, Ninszuna istennőre! Fénylő atyámra, Lugalbandára! Végre, hogy a hegyen lakásodra találtam! /Kisebbik lábadra kis bilicset hoztam, nagyobbik lábadra nagy bilincset hoztam, rettentő sugaradba behatolok! / ő maga tépte fel az első fa gyökerét; városának fiai, az őt kísérők, ágait lenyesték, kötegbe kötötték, a hegység ölénél rendre lerakták. Midőn a hetedik rettenettel végzett, berontott fülkéjébe, falhoz szorította őt, mint kígyót a borpincében, mintha csókot adna, nyakára csattanó ütést mért. 22 A halálba vivő hajó, gyászhajó. 12

13 Huwawa foga összekoccan; sír, sápad-zöldül; Gilgames úr kezét megragadja, /csellel él/: Egy szót hadd mondjak Utunak! Ó, Utu, én nem ismerem szülőanyámat, én nem ismerem nemzőapámat: engem a hegy szült, engem te nemzettél! Huwawa varázs-szóval bűvölte Gilgamest, varázs-szót mondott az ég életére, varázs-szót mondott a fold életére, varázs-szót mondott a hegy életére; kezét megragadta, eléje borult. Ekkor a sumer Gilgames szívében szánalom ébred az esdeklő iránt; szolgájához, Enkiduhoz, így beszél: Ó, Enkidu, az elfogott madár a helyére hadd szálljon vissza; az elfogott harcos anyja ölére hadd térjen vissza! Enkidu Gilgamesnek így adja vissza a szót: A széles testűt, hogyha józan esze nincsen, Namtar 23 emészti el, Namtar, a válogatást nem ismerő! Hogyha az elfogott madár a helyére száll vissza; hogyha az elfogott harcos anyja ölére tér vissza: akkor szülőanyádnak városába te nem térhetsz vissza! Huwawa Enkiduhoz így beszél: Ellenem szólsz gonosz szavakkal?, Enkidu! Béren tartott ember ő, béren vett táplálékú, társa mögött kell járnia: ezért támad szavakkal! /Huwawa Gilgameshez így beszél: Szülőanyám a hegy sötét mélye; nemzőatyám a hegy sötét mélye; Utu helyezett a hegyre, magányom lakásába! / Mert ő így beszélt hozzá, sorsát ők eldöntötték. /Nyakát elmetszették,/ testét vászonba, lenbe göngyölték, Enlil és Ninlil 24 színe elé vitték... [Ford. Komoróczy Géza] 23 Sors, végzet istene. 24 Nammu és An leánya, bályja, illetve később férje Enlil, gyermeke Nanna, a Holdisten. 13

14 I.1.5. [GILGAMES, ENKIDU ÉS AZ ALVILÁG],A hajdankor napján, a hajdankor távoli napján... A hajdankor távoli napján, a hajdankor napján, a hajdankor távoli éjjelén, a hajdankor éjjelén, a hajdankor távoli évében, a hajdankor évében, midőn minden méltó dolog megjelent, midőn minden méltó dolog jó sorsra tett szert, s az Ország otthonában kenyeret ízleltek, midőn az ország kemencéjében a tűz fellobbant; midőn ég a földtől elvált, midőn föld az égtől elszakadt, midőn az emberiség magja létrejött: akkor az eget An szerezte meg, a földet Enlil szerezte meg, s Ereskigalnak 25 az alvilág ajándékul jutott; midőn ő elindult, midőn ő elindult, az atya a világ felé midőn ő elindult, Enki a világ felé midőn ő elindult, akkor a kicsik a királlyal együtt haladtak, a nagyok Enkivel együtt haladtak: e kicsik a kézi súlyok voltak, e nagyok a hánykolódó nád súlyai voltak, Enki kis csónakjának ölén győztesen az összecsapásban, mint a dühöngő vihar, a királynak a vizet a hajó orra mint a farkas, úgy hasítja; Enkinek a vizet a hajó fara mint az oroszlán, leteríti: e napon egyetlen fa volt, volt egy nyárfa, ez az egyetlen fa volt, ott nőtt a fénylő Buranunna 26 partján, a Buranunna itatta vízzel, ám a déli szél karja kitépte gyökerét, elroppantotta törzsét, s a Buranunna vize elsodorta. 25 Az Alvilág úrnıje. 26 Eufrátesz. 14

15 Arra járt egy asszony 27, az An szavát félő, arra járt ő, az Enlil szavát félő, a fát kezébe vette, Urukba vitte: A fénylő Innin termékeny kertjébe viszem! A fát az asszony keze gondozta, maga mellé állította; a fát Innin keze gondozta, maga mellé állította. Mikor lesz termékeny trónszék belőle, melyen ülhetek? szólt, Mikor lesz termékeny nyoszolya belőle, melyen fekhetem? szólt. (Öt év telt el, tíz év telt el,) A fa nagyra nőtt, ám ága mit sem termett: gyökerébe a kígyó fészkelt, nem fog rajta a ráolvasás, ágaira az Anzu 28 sas ültette fiókáit, törzsében a szűzi Lila 29 ütötte fel tanyáját, az örökké nevető, az örökké vidám. A fénylő Innin könnyeit hullajtja. Midőn hajnal hasadt, s a látóhatár felfénylett [midőn a madarak, hajnal hasadtán, énekelni kezdtek,] midőn Utu az ágyasházából kilépett, nővére, a fénylő Innin, a vitéz Utuhoz így beszél: Ó, fivérem, a hajdankor napján, midőn sorssá vált a sors, midőn az Országban bőség keletkezett, midőn az eget An szerezte meg, a földet Mullil 30 szerezte meg, s Ereskigalnak az alvilág ajándékul jutott; midőn ő elindult, midőn ő elindult, az atya a világ felé midőn elindult, Amanki 31 a világ felé midőn elindult, akkor a kicsik a királlyal együtt haladtak, a nagyok Amankival együtt haladtak: e kicsik a kézi súlyok voltak, e nagyok a hánykolódó nád súlyai voltak, Amanki kis csónakjának ölén győztesen az összecsapásban, mint a dühöngő vihar, a királynak a vizet a hajó orra mint a farkas, úgy hasítja; Amankinak a vizet a hajó fara 27 Innin istennı. 28 Oroszlánfejő sasként ábrázolják, Enlil szolgálja, ellopta tıle a sorstáblákat. 29 Démon neve. 30 Enlil. 31 Enki. 15

16 mint az oroszlán, leteríti: e napon egyetlen fa volt, volt egy nyárfa, ez az egyetlen fa volt, ott nőtt a fénylő Buranunna partján, a Buranunna itatta vízzel, ám a déli szél karja kitépte gyökerét, elroppantotta törzsét, s a Buranunna vize elsodorta. Arra járt egy asszony, az An szavát félő, arra járt ő, a Mullil szavát félő, a fát kezébe vette, Urukba vitte:»a fénylő Gasananna 32 termékeny kertjébe viszem!«a fát az asszony keze gondozta, maga mellé állította; a fát Gasananna keze gondozta, maga mellé állította.»mikor lesz termékeny trónszék belőle, melyen ülhetek?«szólt;»mikor lesz termékeny nyoszolya belőle, melyen fekhetem?«szólt. [öt év telt el, tíz év telt el,] a fa nagyra nőtt, ám ága mit sem termett: gyökerébe a kígyó fészkelt, nem fog rajta a ráolvasás, ágaira az Anzu sas ültette fiókáit, törzsében a szűzi Lila ütötte fel tanyáját, az örökké nevető, az örökké vidám. Én, a fénylő Gasananna, könnyeim hullajtom. Fivére, a hősi, vitéz Utu, e szót őtőle nem fogadta el. Midőn hajnal hasadt, s a látóhatár felfénylett, [midőn a madarak, hajnal hasadtán, énekelni kezdtek] midőn Utu az ágyasházából kilépett, nővére, a fénylő Innin, fivéréhez, Gilgameshez, így beszél: Ó, fivérem, a hajdankor napján, midőn sorssá vált a sors, midőn az Országban bőség keletkezett, midőn az eget An szerezte meg, a földet Mullil szerezte meg, s Ereskigalnak az alvilág ajándékul jutott; midőn ő elindult, midőn ő elindult, az atya a világ felé midőn elindult, Amanki a világ felé midőn elindult, akkor a kicsik a királlyal együtt haladtak, 32 Innin. 16

17 a nagyok Amankival együtt haladtak: e kicsik a kézi súlyok voltak, e nagyok a hánykolódó nád súlyai voltak, Amanki kis csónakjának ölén győztesen az összecsapásban, mint a dühöngő vihar, a királynak a vizet a hajó orra mint a farkas, úgy hasítja; Amankinak a vizet a hajó fara mint az oroszlán, leteríti: e napon egyetlen fa volt, volt egy nyárfa, ez az egyetlen fa volt, ott nőtt a fénylő Buranunna partján, a Buranunna itatta vízzel, ám a déli szél karja kitépte gyökerét, elroppantotta törzsét, s a Buranunna vize elsodorta. Arra járt egy asszony, az An szavát félő, arra járt ő, a Mullil szavát félő, a fát kezébe vette, Urukba vitte:»a fénylő Gasananna termékeny kertjébe viszem!«a fát az asszony keze gondozta, maga mellé állította; a fát Gasananna keze gondozta, maga mellé állította.»mikor lesz termékeny trónszék belőle, melyen ülhetek?«szólt;»mikor lesz termékeny nyoszolya belőle, melyen fekhetem?«szólt. [öt év telt el, tíz év telt el,] a fa nagyra nőtt, ám ága mit sem termett: gyökerébe a kígyó fészkelt, nem fog rajta a ráolvasás, ágaira az Anzu sas ültette fiókáit, törzsében a szűzi Lila ütötte fel tanyáját, az örökké nevető, az örökké vidám. Én, a fénylő Gasananna, könnyeim hullajtom. Fivére, a vitéz Gilgames, e szót őtőle elfogadta. Bőrpáncélt ölt testére, ötven mana 33 a súlya, ötven mana súly annyi neki, mint harminc gin 34 ; réz fejszéjét, hadi útjának fegyverét, kezébe veszi hét gu, hét mana súlyát. Ott, a gyökérben, a kígyót nem fog rajta a ráolvasás bottal agyonveri; ott, az ágakon az Anzu sas fiókáit kezébe veszi, a hegységig elhessenti; 33 = 25 kg. 34 = 0,25 kg. 17

18 ott, a törzsében a szűzi Lila tanyáját feldúlja, őt távoli helyekre kergeti. A fa gyökerét Gilgames elvágja, ágait lenyesi; városának fiai, az őt kísérők, ágait lenyesték. A fát a fénylő Inninnek adja, trónszékéül, őneki adja, nyoszolyájául. ő maga a gyökeréből dobot készít magának, az ágából dobverőt készít magának. Parancsoló a dob: úton, utcán dob pereg; hangos a dobszó: úton, utcán dobszó pereg. A városban a legényeknek dob parancsol, szenvedés, kín a dob, elhagyott asszonyaik keserve:»ó, én hitvesem!ó, én mátkám!«így jajonganak. Akinek anyja van, fiának ő hord ételt, akinek nővére van, fivérének ő hord ételt. Ha az est csillaga lehanyatlik, dobjának helyét megjelöli, dobját maga előtt tartja, házába viszi. A helyen, mit megjelölt, szenvedés, kín a hajnal, foglyok, tetemek, elhagyott asszonyok. Az ifjú szüzek kiáltásától Gilgames dobja, dobverője lehull a Nagy Lakóhelyre 35, kezét nyújtja érte, de keze nem éri el, lábát nyújtja érte, de lába nem éri el. Leül a Nagy Kapu torka mellé, leül az alvilág Szeménél, Gilgames sír, arca sápad-zöldül: Ó, én dobom! Ó, én dob verőm! Ó, én dobom, te ellenállhatatlan pergésű, elfojthatatlan ütemű! Ó, bár az ács házában volna még a dob, bár az ács asszonyánál volna még, mint a szülőanyám, olyan ő nekem, bár az ács leányánál volna még, mint a kishúgom, olyan ő nekem. Ó, a dobom! Ó, a dobverőm! Ki hozza fel az alvilágból? Ki hozza fel az alvilágból? Szolgája, Enkidu, őhozzá így beszél: 35 Az Alvilág. 18

19 Királyom, miért sírsz? Szíved fájdalom miért gyötri? Dobod én felhozom az alvilágból, dobverőd én felhozom az alvilágból! Gilgames Enkiduhoz így beszél: Hogyha alászállsz az alvilágba, szót mondok neked, szavamra hallgass, tanácsot adok neked, tanácsom fogadd meg. Tiszta ruhádat nehogy felöltsd, mert a szolgák, mint ellenséggel, elbánnak veled. A tégely jó olaját nehogy magadra csurgasd, mert illatára ők köréd sereglenek. A hajítóbotot az alvilágban nehogy elhajítsd, mert akit a hajítóbot eltalál, mind köréd seregei. Kezedben nehogy pálcát tartsál, mert a lelkek mind körötted repdesnek majd. Lábadra nehogy sarut húzzál, az alvilágban nehogy zajt csapjál. Szeretett asszonyod nehogy megöleld, gyűlölt asszonyod nehogy megüsd; szeretett gyermeked nehogy megöleld, gyűlölt gyermeked nehogy megüsd: mert az alvilág keserve foglyul ejt, foglyul ejt annak, aki ott nyugszik, aki ott nyugszik, Ninazu anyjának, 36 aki ott nyugszik, kinek fénylő testét ruha nem fedi, kinek fénylő kehely-keblét vászon nem takarja. Enkidu alászállt az alvilágba, királya tanácsát nem fogadta meg. Tiszta ruháját felöltötte: a szolgák, mint ellenséggel, elbántak vele. A tégely jó olaját magára csurgatta: illatára ők köré seregeltek. A hajítóbotot az alvilágban elhajította: akit a hajítóbot eltalált, mind köré seregeit. Kezében pálcát tartott: a lelkek mind körötte repdestek. Lábára sarut húzott: az alvilágban zajt csapott. Szeretett asszonyát megölelte, 36 Ereskigál. 19

20 gyűlölt asszonyát megütötte; szeretett gyermekét megölelte, gyűlölt gyermekét megütötte: az alvilág keserve foglyul ejtette őt, foglyul ejtette annak, aki ott nyugszik, aki ott nyugszik, Ninazu anyjának, aki ott nyugszik, kinek fénylő testét ruha nem fedi, kinek fénylő kehely-keblét vászon nem takarja. Az alvilágból Enkidu feljönni nem tudott. Nem a Sors ejtette foglyul, nem betegség ejtette foglyul: az alvilág ejtette foglyul. Nem Nergal, a könyörtelen, ejtette foglyul: az alvilág ejtette foglyul. Ekkor Ninszuna fia 37 Nippurba megy, Nippurban Enlil színe elé áll, könnyeit hullajtja: Enlil atya, dobom lehullt a Nagy Lakóhelyre, dobverőm lehullt a Torok mélyére. Enkidut küldtem, hogy ő hozza fel, de az alvilág foglyul ejtette őt. Nem a Sors ejtette foglyul, nem betegség ejtette foglyul: az alvilág ejtette foglyul. Nem Nergal, a könyörtelen, ejtette foglyul: az alvilág ejtette foglyul. Nem csatában esett el, a férfiasság mezején: az alvilág ejtette foglyul. Enlil atya e szót őtőle nem fogadta el. Eriduba megy, Eriduban Enki színe elé áll, könnyeit hullajtja: Enki atya, dobom lehullt a Nagy Lakóhelyre, dobverőm lehullt a Torok mélyére. Enkidut küldtem, hogy ő hozza fel, de az alvilág foglyul ejtette őt. Nem a Sors ejtette foglyul, nem betegség ejtette foglyul: az alvilág ejtette foglyul. Nem Nergal, a könyörtelen, ejtette foglyul: 37 Gilgames. 20