JANIKOVSZKY ÉVA: VELEM MINDIG TÖRTÉNIK VALAMI

Átírás

1 JANIKOVSZKY ÉVA: VELEM MINDIG TÖRTÉNIK VALAMI (Réber László illusztrációi, Móra Ferenc Könyvkiadó, 2003) A feladatok a gyermekkönyv mondatait dolgozzák fel. Az oldalszámokat zárójelben adtuk meg. These exercises use the sentences from the childrens' book "Something always happens to me" by Éva Janikovszky. The page numbers are indicated in brackets. 1. Egészítse ki az igekötőket és a ragokat! (6-7. oldal) 1. Complete the prefixes and the noun endings. a. Igekötők (prefixes):... be, el, hátra, meg, meg, meg, oda, rá b. Ragok (noun endings): -ba, -ba, -ban, -ból, -ra, -t, -t, -t, -t, -t, -t, -t, -t, -t, -át, -et, -on, -on, -nek Az első napon még nem kellett iskola járni, csak éppen...menni, és azt tudtam volna egyedül is, mégis mindenki...kísért. Az iskolaudvarban nekem volt a legjobb helyem, mert én az első sor ültem, pedig nem is vettem előre jegy Az első sor nagyon jól lehetett látni mindent, ami énekeltek meg szavaltak, és az is, amit az igazgató bácsi beszélt. Csak azért kellett...fordulnom, hogy az is lássam, amit mögöttem a nagyobb gyerekek beszélnek. Az igazgató bácsi úgy örült nekünk, elsősök, hogy csuda, és az mondta, hogy majd mi...ostromoljuk és...vesszük a tudás vár. Kár, hogy nem szólt előbb az igazgató bácsi, hogy ennyire vár minket, mert én...értem nyár, és jöhettem volna hamarabb is. De akárhogy figyeltem az igazgató bácsi, nem láttam, hogy a tanév mikor nyílt..., pedig előtte még szólt is, hogy most fogja...nyitni. Az ünnepély után kaptunk ajándék sok ceruza és színes papír meg egy tanító néni, aki az mondta, hogy ő lesz a mi második anyukánk. Féltem, hogy az én anyukám nem örül neki, hogy ezentúl ketten lesznek, de mégis örült, mert az mondta, hogy egyedül úgyse bír velem. 1

2 2. a. Melyik ragozás a helyes? Húzza alá! ( oldal) 2. a. Which one is the correct conjugation? Underline it. Ha mihozzánk vendég jön, akkor anyukám feketét főz/főzi, és becsuk/becsukja a mi szobánk ajtaját, mert oda jobb be se nézni. De sajnos a tanító néni előre megüzent/megüzente anyukámnak, hogy ne tekintsünk/tekintsük őt vendégnek, mert csak a családdal szeretne/szeretné megismerkedni. Ezért anyukám lemosott/lemosta az ajtókat, és elrakott/elrakta a kabátokat meg a cipőket az előszobából. Apukám megragasztott/megragasztotta a fotel lábát, és becsavart/becsavarta még két égőt a csillárba. A Bori leszedett/leszedte a színészképeket a falról, én pedig kivittem a vadgesztenyéimet az erkélyre. Amikor már olyan csend volt, amilyen nem szokott/szokta lenni, akkor a Pacsitacsit is átkültünk/átküldtük a szomszédba, mert ő még nem tudhat/tudhatja, hogy a tanító néni nem vendég, és lehet, hogy megrág/megrágja a cipőjét, ahogy a vendégeknek szokott/szokta. A tanító néni csak fél óráig volt nálunk, mégis jól megismerkedett a családdal, mert közben megérkeztek a Bandi bácsiék Érdről, az alattunk lakók felkiabáltak, hogy legurultak a gesztenyék az erkélyről, a szomszédból hazazavartak/hazazavarták a Pacsitacsit, mert nem tudott/tudta, hogy az ő konyhájukban is szobatisztának kell lenni. De én nem is bántam, mert így a tanító néni legalább látott/látta, hogy mi itthon is elég elevenek szoktunk lenni. 2. b. Ki mit csinált? Egészítse ki a táblázatot? 2. b. Who did what? Complete the table. Ki? Mit csinált? 1. anyukám lemosta az ajtókat 2. két égőt 3. feketét 4. a fotel lábát 5. a kabátokat meg a cipőket 6. Pacsitacsit 2

3 7. a színészképeket 8. a szobánk ajtaját 9. a tanítónéni cipőjét 10. a vadgesztenyéimet 3. a. Egészítse ki a ragokat! ( oldal) 3. a. Complete the noun endings. -t, -t, -t, -t, -t, -t, -at, -ot, -ot, -et, -ban, -ban, -ban, -ban, -on, -en, -ból, -ből, -tól, -tól, -tól, -vel, -vel, -vel, -en, -en, -en, -re, -hoz, -hoz, -nak Én mindig a születésnapomon szoktam nőni, mert apukám akkor mér meg. Az idén rekord nőttem, és ezért nemcsak cipő, hanem nadrág is hosszabb kellett nekem venni, ha nem is olyan hosszú, amilyet a bolt adtak. A néni, aki a bolt adta, azt mondta, hogy nem baj, mert a farmer a mosás úgyis összemegy, a fiúcska meg úgy nő, mintha húznák. Így aztán nemsokára éppen jók leszünk egymásnak. Nagymamám egy új labda kaptam, ami csak a játszótér szabad labdázni, a Bori egy szappanbuborék-fújó, ami csak az erkély szabad buborék fújni, Bandi bácsiék pedig egy szájharmonika, ami csak a lakás szabad zenélni. Ez én nem tudtam mindjárt, csak amikor a szomszéd néni szólt, hogy meg ne hallja még egyszer az erkély Amióta tanulok szájharmonikázni, anyukámék sokszor küldenek, hogy menjek le a játszótér labdázni, és mért nem járok át az Attiláék, mikor olyan közel laknak. Én szívesen labdázok a játszótér, és átmegyek az Attiláék, de azért ha itthon vagyok, mindig szájharmonikázok, mert hallottam, amikor este apukám azt mondta anyukám, hogy hagyd csak, majd ez is megunja, és nem akarom, hogy megint csóválják a fejük, hogy hiába, fiacskám, nincs benned kitartás. 3. b. Alkosson mondatokat a következő kifejezésekkel! 3. b. Build sentences with the following expressions. 1. összemegy a mosásban: 2. úgy nő, mintha húznák: 3

4 3. meg ne hallja(m) még egyszer: 4. csóválja a fejét: 5. nincs kitartás valakiben: 4. Itt minden ötödik szó hiányzik. Segítség az 5. oldalon! ( oldal) 4. Here, every fifth word is missing. On page 5, you'll find help. A Bori hármast hozott, és azt mondta, hogy, mert nálunk nincs hely, itt nem lehet rendesen. Szerintem a Borinak igaza, mert nálunk tényleg nincs, és itt nem lehet tanulni. Különben én sem volna az írásra hármast. apukám azt mondta, hogy csak ez a baj, ő segít ezen, és a szobánkból a fölösleges, hogy legyen helyünk tanulni, ne kelljen hármast hoznunk. mondtam apukámnak, hogy először Bori képeslapjait meg színészképeit ki, a Bori meg mondta, hogy hogyne, inkább én gyufaskatulyáimat meg gesztenyéimet. azt mondta apukámnak, hogy a tologatós autók is már, és a gombfocipálya rengeteg helyet foglal el. meg azt mondta anyukámnak, igazán nevetséges babákat meg őrizgetni. De anyukám nem engedte a babákat, mert a baba, az még az volt, csak a gombfocipályát ki, ami sajnos nem volt, mert neki nem játékai. Azóta apukám csinált egy új gombfocipályát, ami, mint a régi, én hoztam két ötöst énekből, ahhoz nem kell sok. 4

5 Segítség a, anyukám, apukám, apukámé, az, azt, babaedényeket, dobjuk, dobta, erre, én, és, és, fölöslegesek, ha, hely, hely, hogy, igen, is, kacatokat, kaptam, kidobálja, kidobni, majd, maradtak, matekból, mert, nagyobb, nekem, övé, Panni, pedig, rendesen, szerinte, tanulni, van 5. a. Keresse meg az igék helyét a szövegben, és tegye őket múlt időbe! ( oldal) 5. a. Find the place for the words and put them into the past tense. elmegy, előjön, eltéríthet, elveszik, fütyül, fütyül, gondol, irigyel, jön, keres, kezd, körbeszalad, levisz, megkerül, megtalál, megy, mond, sír, szembejön, vigyázna Apukám azt, hogy most már elég nagy fiú vagyok ahhoz, hogy délutánonként én vigyem le a Pacsitacsit sétálni. Az igaz, hogy én már elég nagy fiú vagyok ahhoz, és háromszor is, de negyedszer az Attila, és egyáltalán nem engem, hogy a Pacsitacsit sétáltatom, hanem a játszótérre hintázni. Akkor én azt, hogy talán a Pacsitacsi is elég nagy kutya ahhoz, hogy egyedül sétáljon, és én is a játszótérre hintázni. Aztán már a Pacsitacsinak, de valaki szegényt, mert egyáltalán nem és akkor sírni, mert rajta kívül eddig csak egy lakáskulcs volt rám bízva, és ha most a Pacsitacsi se lesz meg, az teljesen olyan, mintha nem rá. Még akkor is, amikor végre a Bori, mert én meg őrá voltam bízva, és úgy látszik, közben vége lett a tánczenei műsornak. A Borival a parkot, és, de nem a Pacsitacsi, hanem apukánk, aki minket, mert mi meg őrá vagyunk bízva. Máskor inkább úgy leszek nagyfiú, hogy magamra vigyázok, mert úgy látszik, az könnyebb. Én eddig még mindig, de a Pacsitacsi most igazán. 5

6 5. b. Alakítsa át a kérdéseket! 5. b. Transform the questions. Te 1. Mit nem bíznál soha másra? 2. Mit bíztak rád rendszeresen a szüleid, amikor 10 éves voltál? 3. Kire bíznád a lakásodat, ha hosszabb időre elutaznál? Ön 1. Mit nem bízna soha másra? Ki vigyázott Önre kiskorában, amikor a szülei nem értek rá? 5. Van-e olyan dolog, amit elveszített, és nem talált meg? 5. c. Most válaszoljon a fenti kérdésekre! 5. c. Now, answer the questions above. 6. Egészítse ki a kötőszókat! ( oldal) 6. Complete the conjunctions. a. amikor, de, és, és, hanem, hogy, hogy, mint Én nem tudom, a Bori örült-e, testvére lett neki, a Pacsitacsi inkább morog tőle. A tanító néni azt mondta az iskolában, a kutya régen vad volt, nem olyan szelíd, most, amikor már az ember leghűségesebb barátja. Sajnos, a Tarka, az még régről maradhatott, nem is akar a leghűségesebb barátunk lenni, folyton az előszobaajtót kaparja. b. amikor, de, és, és, hanem, hogy, hogy, mint Szerencsére a Bimbó, az annyira szelíd, amikor jött a tömbösített néni a lakók levelével, kiabált, a lakásban nem szabad ennyi kutyát tartani, különösen olyan nagyot nem, egy bivaly, a Bimbó volt az egyetlen, örült a néninek, mindjárt pacsit adott neki. Amíg anyukám kávét főzött, a tömbösített néni vakargatta a Bimbó füle tövét, a Pacsitacsi meg a Tarka pedig ugatta őket. De azért lehetett hallani, apukám felolvasta a lakók levelét, megkérdezte, ha alattunk meg fölöttünk meg mellettünk nem lehet kibírni, mit szóljon ő, középen. 6

7 7. Keresse meg az igék helyét a szövegben! Használja a múlt idejű ragozást! 7. Find the place for the verbs in the text. Use the past tense conjugation. a. adja, csóválja, elvisz, elvisz, hoz, jár, néz, történik, történik, van Szerencsére most a kutyákkal is történt valami, különben nem tudom, hogy mi történt volna velem. A Bimbóval az, hogy a tömbösített néni, akinek a férje hentes, két napig hozzá látogatóba csontokkal, a harmadik napon pedig a Bimbót, és nekünk egy kacsát helyette. De nem élőt. Most már tudom, hogy hiába a Bimbó leghűségesebb barátja, mert még a farkát is, amikor, és hátra se arra, aki a zsebpénzét érte. b. akarja, eljön, elkezd, fölismeri, füttyent, hoz, rohan, szerepel, történik A Tarkával meg az, hogy a parkban, pedig nem is a tévében. De két fiú kiabálni, hogy nézd csak, ez a Kiskomisz, a szódás kutyája, és a Tarka mindjárt ki tépni a pórázt a kezemből, mintha a Kiskomisz, az szebb név volna. Este is érte a szódás, és csak egyet a Kiskomisznak, az meg utána. Még szódát se nekünk helyette, de nem baj, mert úgyis szifonunk van. Ha kapok megint zsebpénzt, virslit fogok venni a Pacsitacsinak. 7

8 Megoldások 1. Az első napon még nem kellett iskolába járni, csak éppen odamenni, és azt tudtam volna egyedül is, mégis mindenki elkísért. Az iskolaudvarban nekem volt a legjobb helyem, mert én az első sorban ültem, pedig nem is vettem előre jegyet Az első sorból nagyon jól lehetett látni mindent, amit énekeltek meg szavaltak, és azt is, amit az igazgató bácsi beszélt. Csak azért kellett hátrafordulnom, hogy azt is lássam, amit mögöttem a nagyobb gyerekek beszélnek. Az igazgató bácsi úgy örült nekünk, elsősöknek, hogy csuda, és azt mondta, hogy majd mi megostromoljuk és bevesszük a tudás várát. Kár, hogy nem szólt előbb az igazgató bácsi, hogy ennyire vár minket, mert én ráértem nyáron, és jöhettem volna hamarabb is. De akárhogy figyeltem az igazgató bácsira, nem láttam, hogy a tanév mikor nyílt meg, pedig előtte még szólt is, hogy most fogja megnyitni. Az ünnepély után kaptunk ajándékba sok ceruzát és színes papírt meg egy tanító nénit, aki azt mondta, hogy ő lesz a mi második anyukánk. Féltem, hogy az én anyukám nem örül neki, hogy ezentúl ketten lesznek, de mégis örült, mert azt mondta, hogy egyedül úgyse bír velem. 2.a. Ha mihozzánk vendég jön, akkor anyukám feketét főz/főzi, és becsuk/becsukja a mi szobánk ajtaját, mert oda jobb be se nézni. De sajnos a tanító néni előre megüzent/megüzente anyukámnak, hogy ne tekintsünk/tekintsük őt vendégnek, mert csak a családdal szeretne/szeretné megismerkedni. Ezért anyukám lemosott/lemosta az ajtókat, és elrakott/elrakta a kabátokat meg a cipőket az előszobából. Apukám megragasztott/megragasztotta a fotel lábát, és becsavart/becsavarta még két égőt a csillárba. A Bori leszedett/leszedte a színészképeket a falról, én pedig kivittem a vadgesztenyéimet az erkélyre. Amikor már olyan csend volt, amilyen nem szokott/szokta lenni, akkor a Pacsitacsit is átkültünk/átküldtük a szomszédba, mert ő még nem tudhat/tudhatja, hogy a tanító néni nem vendég, és lehet, hogy megrág/megrágja a cipőjét, ahogy a vendégeknek szokott/szokta. A tanító néni csak fél óráig volt nálunk, mégis jól megismerkedett a családdal, mert közben megérkeztek a Bandi bácsiék Érdről, az alattunk lakók felkiabáltak, hogy legurultak a gesztenyék az erkélyről, a szomszédból hazazavartak/hazazavarták a Pacsitacsit, mert nem tudott/tudta, hogy az ő konyhájukban is szobatisztának kell lenni. De én nem is bántam, mert így a tanító néni legalább látott/látta, hogy mi itthon is elég elevenek szoktunk lenni. 2. b. Ki? Mit csinált? 1. anyukám lemosta az ajtókat 2. apukám becsavart két égőt 8

9 3. anyukám főzött feketét 4. apukám megragasztotta a fotel lábát 5. anyukám elrakta a kabátokat meg a cipőket 6. mi átküldtük Pacsitacsit (a szomszédba) 7. Bori leszedte a színészképeket (a falról) 8. anyukám becsukta a szobánk ajtaját 9. Pacsitacsi megrág(hat)ta (volna) a tanítónéni cipőjét 10. én kivittem a vadgesztenyéimet (az erkélyre) 3. Én mindig a születésnapomon szoktam nőni, mert apukám akkor mér meg. Az idén rekordot nőttem, és ezért nemcsak cipőből, hanem nadrágból is hosszabbat kellett nekem venni, ha nem is olyan hosszút, amilyet a boltban adtak. A néni, aki a boltban adta, azt mondta, hogy nem baj, mert a farmer a mosásban úgyis összemegy, a fiúcska meg úgy nő, mintha húznák. Így aztán nemsokára éppen jók leszünk egymásnak. Nagymamámtól egy új labdát kaptam, amivel csak a játszótéren szabad labdázni, a Boritól egy szappanbuborék-fújót, amivel csak az erkélyen szabad buborékot fújni, Bandi bácsiéktól pedig egy szájharmonikát, amivel csak a lakásban szabad zenélni. Ezt én nem tudtam mindjárt, csak amikor a szomszéd néni szólt, hogy meg ne hallja még egyszer az erkélyen. Amióta tanulok szájharmonikázni, anyukámék sokszor küldenek, hogy menjek le a játszótérre labdázni, és mért nem járok át az Attiláékhoz, mikor olyan közel laknak. Én szívesen labdázok a játszótéren, és átmegyek az Attiláékhoz, de azért ha itthon vagyok, mindig szájharmonikázok, mert hallottam, amikor este apukám azt mondta anyukámnak, hogy hagyd csak, majd ezt is megunja, és nem akarom, hogy megint csóválják a fejüket, hogy hiába, fiacskám, nincs benned kitartás. 3. b. Példák 1. Nem merem kimosni ezt a blúzt, félek, hogy túlságosan összemegy a mosásban. 2. A kisfiam úgy nő, mintha húznák: már a második nadrágját nőtte ki ebben az évben. 3. Meg ne halljam még egyszer, hogy rosszat mondasz a tesvéreidre! 4. A tanárnő már csak csóválja a fejét, ha azt látja, hogy a gyerekek megint késnek a szünetről. 5. Juditban nincs túl sok kitartás: soha nem fejezi be, amit elkezdett. 4. A Bori hármast hozott matekból, és azt mondta, hogy igen, mert nálunk nincs hely, és itt nem lehet rendesen tanulni. Szerintem a Borinak igaza van, mert nálunk tényleg nincs hely, és itt nem lehet rendesen tanulni. Különben én sem kaptam volna az írásra hármast. Erre apukám azt mondta, hogy ha csak ez a baj, majd ő segít ezen, és kidobálja a szobánkból a fölösleges kacatokat, hogy legyen helyünk tanulni, és ne kelljen hármast hoznunk. 9

10 Én mondtam apukámnak, hogy először a Bori képeslapjait meg színészképeit dobjuk ki, a Bori meg azt mondta, hogy hogyne, inkább az én gyufaskatulyáimat meg gesztenyéimet. Anyukám azt mondta apukámnak, hogy szerinte a tologatós autók is fölöslegesek már, és a gombfocipálya is rengeteg helyet foglal el. Apukám meg azt mondta anyukámnak, hogy igazán nevetséges babákat meg babaedényeket őrizgetni. De anyukám nem engedte kidobni a babákat, mert a Panni baba, az még az övé volt, csak a gombfocipályát dobta ki, ami sajnos nem apukámé volt, mert neki nem maradtak játékai. Azóta apukám csinált nekem egy új gombfocipályát, ami nagyobb, mint a régi, én pedig hoztam két ötöst énekből, mert ahhoz nem kell sok hely. 5. a. Apukám azt mondta, hogy most már elég nagy fiú vagyok ahhoz, hogy délutánonként én vigyem le a Pacsitacsit sétálni. Az igaz, hogy én már elég nagy fiú vagyok ahhoz, és háromszor le is vittem, de negyedszer jött az Attila, és egyáltalán nem irigyelt engem, hogy a Pacsitacsit sétáltatom, hanem ment a játszótérre hintázni. Akkor én azt gondoltam, hogy talán a Pacsitacsi is elég nagy kutya ahhoz, hogy egyedül sétáljon, és elmentem én is a játszótérre hintázni. Aztán már fütyültem a Pacsitacsinak, de valaki eltéríthette szegényt, mert egyáltalán nem jött elő és akkor sírni kezdtem, mert rajta kívül eddig csak egy lakáskulcs volt rám bízva, és ha most a Pacsitacsi se lesz meg, az teljesen olyan, mintha nem vigyáztam volna rá. Még akkor is sírtam, amikor végre megtalált a Bori, mert én meg őrá voltam bízva, és úgy látszik, közben vége lett a tánczenei műsornak. A Borival körbeszaladtuk a parkot, és fütyültünk, de nem a Pacsitacsi jött szembe, hanem apukánk, aki minket keresett, mert mi meg őrá vagyunk bízva. Máskor inkább úgy leszek nagyfiú, hogy magamra vigyázok, mert úgy látszik, az könnyebb. Én eddig még mindig megkerültem, de a Pacsitacsi most igazán elveszett. 5. b. Te 1. Mit nem bíznál soha másra? 2. Mit bíztak rád rendszeresen a szüleid, amikor 10 éves voltál? 3. Kire bíznád a lakásodat, ha hosszabb időre elutaznál? 4. Ki vigyázott rád kiskorodban, amikor a szüleid nem értek rá? 5. Van-e olyan dolog, amit elveszítettél, és nem találtál meg? Ön 1. Mit nem bízna soha másra? 2. Mit bíztak Önre rendszeresen a szülei, amikor 10 éves volt? 3. Kire bíznád/bízná a lakásodat, ha hosszabb időre elutaznál? 4. Ki vigyázott Önre kiskorában, amikor a szülei nem értek rá? 5. Van-e olyan dolog, amit elveszített, és nem talált meg? 5. c. Lehetséges válaszok 1. Az életemet, az útlevelemet és a PIN-kódomat (nem bíznám másra). 2. A lakáskulcsot és a papagáj etetését (bízták rám rendszeresen a szüleim). 10

11 3. A barátaimra, a szüleimre, esetleg a szomszédaimra (bíznám. 4. A nagyszüleim és a nagynéném (vigyáztak rám, amikor a szüleim nem értek rá). 5. A napszemüvegemet (elvesztettem és nem találtam meg). 6. a. Én nem tudom, hogy a Bori örült-e, amikor testvére lett neki, de a Pacsitacsi inkább morog tőle. A tanító néni azt mondta az iskolában, hogy a kutya régen vad volt, és nem olyan szelíd, mint most, amikor már az ember leghűségesebb barátja. Sajnos, a Tarka, az még régről maradhatott, és nem is akar a leghűségesebb barátunk lenni, hanem folyton az előszobaajtót kaparja. b. Szerencsére a Bimbó, az annyira szelíd, hogy amikor jött a tömbösített néni a lakók levelével, és kiabált, hogy a lakásban nem szabad ennyi kutyát tartani, különösen olyan nagyot nem, mint egy bivaly, akkor a Bimbó volt az egyetlen, aki örült a néninek, és mindjárt pacsit adott neki. Amíg anyukám kávét főzött, addig a tömbösített néni vakargatta a Bimbó füle tövét, a Pacsitacsi meg a Tarka pedig ugatta őket. De azért lehetett hallani, amikor apukám felolvasta a lakók levelét, és megkérdezte, hogy ha alattunk meg fölöttünk meg mellettünk nem lehet kibírni, akkor mit szóljon ő, középen. 7. a. Szerencsére most a kutyákkal is történt valami, különben nem tudom, hogy mi történt volna velem. A Bimbóval az történt, hogy a tömbösített néni, akinek a férje hentes, két napig járt hozzá látogatóba csontokkal, a harmadik napon pedig elvitte a Bimbót, és hozott nekünk egy kacsát helyette. De nem élőt. Most már tudom, hogy hiába voltam a Bimbó leghűségesebb barátja, mert még a farkát is csóválta, amikor elvitték, és hátra se nézett arra, aki a zsebpénzét adta érte. b. A Tarkával meg az történt, hogy fölismerték a parkban, pedig nem is szerepelt a tévében. De két fiú elkezdett kiabálni, hogy nézd csak, ez a Kiskomisz, a szódás kutyája, és a Tarka mindjárt ki akarta tépni a pórázt a kezemből, mintha a Kiskomisz, az szebb név volna. Este el is jött érte a szódás, és csak füttyentett egyet a Kiskomisznak, az meg rohant utána. Még szódát se hozott nekünk helyette, de nem baj, mert úgyis szifonunk van. Ha kapok megint zsebpénzt, virslit fogok venni a Pacsitacsinak. 11