Egy régi hangra várva

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Egy régi hangra várva"

Átírás

1 Egy régi hangra várva Még az a szerencse, hogy van hangom, tudok beszélni, mert már se a szemem, se a fülem nem olyan, mint valamikor. De hát mit várjon az ember már ebben a korban? Habár, az igazsághoz tartozik, hogy a húgomnak jobb volt a hangja, úgy értem, hogy erősebb, élesebb, ha jött a varjú a csirkére, akkor kiszaladtunk az udvarra, meg kellett hallani, ha károgott a kotló, és akkor a húgom rákezdte, hogy héjja te, héjja! De olyan hangosan, hogy tán még a faluban is meghallották. Én nem tudtam úgy kiabálni, a templomban is az ő hangja hallatszott jobban, még mondta is a tiszteletes, hogy nem muszáj olyan hangosan, de anyám meg azt mondta, lányom, nem szégyen az, hadd hallják! Csak nevettük. A két fiú a férfiaknál ült, azok nem énekeltek, csak tátogtak, nem volt jó hangja egyiknek se, meg amúgy is olyan magának való volt mind a kettő, szégyellős. Hát elment már mind, csak én maradtam itt, énrólam a jóisten valahogy elfelejtkezett. De az is lehet, hogy már meg is vagyok halva, és ezeket már csak álmodom odaát, a fene se tudja. Este, ha lefekszek, elbúcsúzok mindentől, ami itt körülöttem van, teszek a kutyának ki élelmet, két-három napra, vizet, annak a pár rossz tyúknak is, hátha nem kelek fel, és csak sokára vesznek észre. Nem szoktam az ajtót se magamra zárni, tán már nem is lehet, hogy ha valaki erre téved, be tudjon jönni. Mert úgy alszok én, mint akit agyonütöttek, alig tudok magamhoz térni. Egyszer, mikor is? Mindegy, na, szóval éjjel jött ide vagy három ember, olyan szépek, fiatalok, aztán másnap vagy harmadnap azt mondták itt a népek, hogy betörök voltak, nem láttam? Hát hogyne láttam volna, de olyan félálomban, azok meg biztos azt hitték, meg vagyok halva, még az ágyról is levettek, a párna alatt kereskedtek, meg a súrgyé alatt is, összekotorásztak mindent, az egyik odahugyozott a sarokba, aztán elmentek, én meg aludtam tovább a földön. Na, hát mit vittek volna el? Hát nincs itt semmi, ami egy olyan fiatalnak kellene. Ami pénzem van, azt abban a csuporban tartom, azt nem nézték meg, akkor mit jelentgessek? Azóta is volt már egy férfi meg egy nő, belevilágítottak a szemembe, szólítgattak, lökdöstek, aztán a nő kiszaladt, hogy itt halott van, mert nem szóltam semmit, megijedt. Meg aztán, akiről nem is tudok. Ki tudja, kiféle, miféle jár itt, mikor alszok. Azelőtt itt volt a kisfejsze a fejemnél, hogy ha jön valaki olyan, akkor fejbe vágom vele, de valahol elveszett, vagy elvitte valaki. Aztán behoztam a kolompot a góréból, hogy ha valami történik, kimegyek az udvarra, és megrázom, és akkor Imrével, a szomszéddal meg volt beszélve, hogy jön át a permetezővel, de hát meghalt már ő is. Ott lakott a gyepűnél, ide látszik

2 a ház, azt se tudom, ki van most benne, már nemigen megyek el odáig. Ő se jön már sose. Aztán meg a kolomp is, nem is tudom, hová lett. Így vagyok mindennel, leteszem valahová, és elfelejtem, vagy ellopják, a fene se tudja. Most a fogam, az alsó van oda, azt csak nem viszik tán el, valahol meg kell lenni. Kerestem már mindenütt, csak még a kútban nem, oda pedig már nem megyek utána, a fene ott egye meg, ha ott van. Jól vagyok így is, csak már megszoktam a számban. Ez az Imre, szegény, sokszor átjött, pedig neki se volt már könnyű, van az ide vagy két kilométer, az ő tanyája, de ahogy a felesége meghalt, nem találta ott magát, még udvarolni is akart. Meg állandóan ijesztgetett, hogy így a cigányok, úgy a betörök, ha rám jönnek itt, akkor mit tudok csinálni? És, mondom, maga mit tud csinálni? Csak nevettem. Nagy bánata volt, hogy annakidején nem lettem a felesége, de hát nem tetszett. Apámnál volt legtöbbször napszámos, szegények is voltak. A bátyám előtt meg aztán végképp nem volt megállása. Elmesélte nekem, most, annyi év után, hogy amikor katonák voltak, a bátyám is, meg ő is, akkor ötét a bátyám megalázta. Akiket akkor behívtak, az mind baka lett, egyedül a bátyámat vitték huszárnak. Nagy dolog volt az, hogy egy ember vált be a huszárokhoz az egész faluból! És akkor hazajöttek szabadságra, a bátyám, ugye, feszített, és akkor találkoztak ezzel az Imrével, ez köszönt neki, ismerték egymást, a bátyám meg csak annyit mondott, hogy na mi van, faszi! És azóta se felejtette el! Hogy nevettem, mikor mondta, most mielőtt meghalt! Hát az is. Mászott volna át az én lugasom alatt, ahol szokott, ide akart jönni, ezt csak úgy gondolom, részegen, aztán fennakadt a drótban. A nyakánál. És meg is fulladt. Részeg volt akkoriban már mindig. A zsebében hordott egy üveg pálinkát, mert tudta, hogy én részeg embert nem kínálok. Akkor, azt mondja, issza a magáét. Igya, mondtam neki, de majd kint, az udvaron. Nem kellett nekem senki, ahogy az uram elhalt. Pedig jöttek volna. A siket Márton. Meg a többi, akik annakidején lemaradtak, mikor még lány voltam. Még egy doktor is, ügyvéd lett belőle, valamikor együtt szerepeltünk a Süt a nap-ban, még az újságban is benne volt, azt se tudom, hová lett, pedig sokáig megvolt. Le vagyunk fényképezve a hadházi templom előtt a színpadon. Itt volt a kertje neki is, közel, hozta a barackot, almát, mondom neki, minek hozod ide, van nekem! Azt mondogatta mindig, ez a csend! Ez a nyugalom! Kiállt az udvarra az eperfa alá, ott szavalt, hullt a nyakába az a fehér hernyó, meg a fejére, már majdnem kopasz volt. Magázott. Mondom neki, ez meg mire fel? Hát együtt gyerekeskedtünk, meg a színjátszó körben is tegeződtünk, hát akkor? Már nem volt teljesen normális, volt, hogy itt aludt a ház

3 végénél, a gazban. Aztán már ment összevissza, ahogy hallottam, másnak is udvarolt volna, Hadháziné Jolánkának negyvenezer forintot adott, hogy javítsa fel a házát belőle, aztán onnan is ki lett ebrudalva. Pénz nélkül. Na, ő meg egy pocsolyába fulladt bele, de hogy hogy került oda, azt nem tudta senki. Körülcsavarta magát nájlonnal, gumicsizma is volt a lábán, úgy találták meg. Úszni akart? De hová? És a sárban? Mert a patak az arra van, teljesen másfele, és azon is úgy lehet átmenni, hogy térdig se ér, és van híd is. Nem volt már magánál. És részeg is volt. Ez a csend! Ahogy mondta mindig, ez a nyugalom! Na, most aztán van neki csend. A siket Márton se tetszett valamikor, mit csináljak? Kicsi volt. Igaz, az én Jánosom, se volt sokkal nagyobb, de valahogy mégis olyan más. Formája volt, egyenesen járt, peckesen, büszkén, ez meg olyan kajla volt már akkor is, mint egy vénember. Most itt lakik, ahol a tanyája volt, oda ásott egy gödröt magának, abban. Van a faluban háza, de nem lakik ott, a felesége is él még, úgy tudom, de nincsenek jóban. Ez meg itt koslat, szerencsétlen, egy darabig járt ide a nyakamra, fát hozott, segíteni akart, de már nem jön. Még üzent vagy kétszer, hogy nézzek rá, nincs jól, de hogy menjek oda? Lehet, már meg sincs. Szóval még jól tettem, hogy nem közösködtem senkivel, hiszen jóformán mindegyik meghalt, mehettem volna minden évben temetni. Van még, aki él, de az is olyan, hogy hálni jár bele a lélek. Eljön egyszer, mint Bíró, leül itt a székemre, és egy félóráig meg se tud szólalni. Meg sírnak, aztán elmennek, és utána már nem tudnak jönni. Megtörte őket az élet. Az én Jánosom bezzeg már halálán volt, mégse sírt. A kórházból kihoztam, mikor az orvos megmondta, hogy rákja van. Kihoztam én, pedig akkor még nem nagyon látszott rajta, azt mondták az orvosok, maradjon, javítják, kezelik. Én meg leültem mellé, és megmondtam neki. És akkor megkérdeztem tőle, hogy itt akarsz meghalni, vagy otthon. Azt mondta, otthon. Na, mondom, akkor gyere. Még két évig megvolt. Adtam neki bort, pálinkát, amit kért, csak ne fájjon annyira. A gyerekek vissza akarták vinni a kórházba, mert már sok baj volt vele, mosdatni kellett, vécéztetni, nyűgös is volt, fájt már mindene. Nem, és nem. Én a pap előtt azt fogadtam, hogy jóban, rosszban. Fogtam a kezét, énekeltünk, sose felejtem el, tintaceruzával írott tábori levél, gránátok tüzénél, éjjel írom én. Úgy halt meg. Mikor az jött, hogy hull a hópehely. Fehér gyászlepel. Nem nagyon törődök én már itt semmivel, ezen a világon. Nem sok keresnivalóm van itt már nekem. Menőben vagyok, odafelé. Csak hát jönnek ide a kútra, ami itt a ház előtt van, az útban, még apám ásatta, a fene tudja, mikor, vagy a nagyapám. Nagy, széles, nem olyan, mint ezek a mostaniak, téglából, a kávája meg színtiszta tölgyfa. Gerendák. Olyan, hogy bele is lehet állni, ha sok a jószág, mert az, ha szomjas, megy neki az embernek, lökné bele. Nekünk meg

4 mindig rengeteg jószág volt, tíz-tizenöt tehén, négy vagy öt ló, ökrök, csikók, borjuk, malac egy sereggel, birka, tyúk. Itt adtam egyszer vizet Hadik András grófnak, mikor erre jártak katonai gyakorlaton, és idejöttek a kútra. Én meg vittem a bádogot a fedővel. Aztán az egyik azt mondta, emlékezzél rá, lányom, hogy vizet adtál gróf Hadik Andrásnak. Szaladtam be apámhoz, hogy itt van egy gróf, most adtam neki vizet! Apám meg jól pofon cserdített, hogy hát vizet adtál neki, te szerencsétlen? Mikor ott van a bor, a pálinka! És be se hívtad? Na, hamar, gyorsan egy tálcát, arra kancsó bor, pohár, de üvegből, mert azelőtt csak úgy, a bádogfedőből adtam neki, mint más embernek, gyorsan meg is mosdottam, a nyakamba egy tiszta kötényt, és megyek vissza, de hát hol voltak azok már! Szóval jönnek erre a kútra, vagy ha mennek itt az úton, hát megállnak, le lehet ülni mellé, van egy kis lóca, van, aki iszik, itat, van, aki csak beszélgetni akar, pihenni. Még ezek a városi emberek is megállnak autóval, traktorral, merthogy ott van egy nagy szomorúfűzfa is, az alá, a hűvösbe. Így aztán tudok mindent a világ folyásáról, ha akarom, ha nem. Ez a rengeteg föld mind az apámé volt, majdnem a faluig, emerre meg egészen a városi legelőre nyúlt, most csak azért nem tudom, hogy pontosan mennyi, mert volt, amit bérelt, aztán később meg is vette, de nem mindet, az biztos, hogy én itt a környéken mindenütt kapáltam, arattam, de volt még egy darab szőlője is, gyümölcsös, kaszáló, egy akácos, az Akasztó, minden. Azt tudom, hogy búzánk, tengerink rengeteg volt, cukorrépa is, napraforgó, akkor dohány, meg a jóisten tudja már, hogy mi minden. Takaráskor volt itt annyi termény, hogy azt se tudtuk, mennyi. Jöttek érte a futorások, beállították az udvarra a mázsát, és hozták, vitték, rakták egy hétig is, aztán számoltak, hoztam nekik bort a pincéből, pogácsát ettek, szóval, az egy olyan világ volt. Aztán, mikor rendben lett minden, apám sokáig susmorgott anyámmal, rakosgatták a pénzt, nekünk nem volt szabad tudni, mennyi van, de ha nem boldogultak, szóltak nekem, na, gyere csak! Számold meg! Én aztán elkezdtem, gyorsan, csak úgy repkedett a papír a kezemben, apám mérges volt, ne olyan gyorsan! Eltéveszted! Pedig csak az volt a baj, hogy nem tudták kísérni szemmel, fejjel, mondom aztán, hogy ennyi! Nem hitték, számolták ők is, nem annyi jött ki. Számold meg még egyszer, de lassan, ne kapkodj! Persze, hogy annyi volt, mint először, szétraktam ötösével, nem volt jó, tízesével, volt, hogy beterítettem az asztalt. Akkor a húgom is megszámolta, ők megint, akkor aztán megnyugodtak. Na, akkor szétrakta apám a zsebekbe, bukszákba, és másnap hajnalban vitte Debrecenbe, a bankba. De nem volt szabad mondani! Egy pár kaskát feltett almával, szőlővel, mintha a piacra menne anyámmal, mikor már nagyobb lettem, menni kellett nekem is, a fiúk is jöttek volna, de nekik ott volt a dolog, szántás,

5 szénázás, mikor, mi. Jó szekere volt apámnak, szép, vesszőből a kasfar, ők elöl, a bakon, én a kasfarban, a kosarak mellett. Olyan szépen, csendben haladt a ló, nyikorgott a vessző, ahogy mentünk, úgyhogy én el is aludtam, mire beértünk, a vámháznál ébredtem, pedig apám mindig mondta, el ne aludj! Ha valaki megtámad, rablók, cigányok, mit kell mondani, akkor apám hátralöki a válláról a kabátot vagy a subát, hogy dugjam, hogy szaladjak, vagy sírjak, hogy beteg vagyok, a halálomon, anyám egyszer ki is festett, mint a himlőst, mert az ragályos, ott mostuk le a vámháznál. Soha nem találkoztunk senkivel, vagy csak olyannal, akiket ismertünk. Apám rém ideges természetű volt. Ott, Debrecenben voltak házak, ahová be lehetett állani a szekérrel akár egész napra. Ők akkor elmentek a pénzzel, vagy mikor árút vittünk, azzal, leadták a kofának, aztán nézegettek, vettek ezt, azt, intézték, amit kellett, aztán jöttek. Addig én ottmaradtam a szekérrel, meg a többi olyasféle gyerekkel, mint én, de nem volt szabad barátkozni. Biztos, nekik sem, mert csak ültünk a szekéren, vagy ettünk, könyv nem volt még akkor, meg újság, mint máma, hogy olvasson az ember. A fene majd megevett bennünket közben, hogy jönnének már. Már a szülök. Ott láttam meg először Jánosomat is, két szép sárga pej lóval voltak az apjáék, Ő meg csak úgy ingben, nadrágban, mint a városiak, szép fekete, göndör haja volt, a szeme is fekete, csak úgy villogott. Felült a bakra, fogta a gyeplőt, mintha ő hajtaná a lovakat, és úgy tett, mintha nem törődne semmivel, senkivel. Egy párszor ránéztem, ő is, de csak úgy. Mikor aztán előjöttek az apja meg az anyja, le kellett neki szállni a bakról, a gyeplőt is elengedni, és mars hátra! Láttam, szégyelli magát előttem, meg a többi előtt, én meg csak nevettem. Egyszer aztán, mikor az apjáék odavoltak, meg akarta mutatni, hogy ő kicsoda. Meg akart fordulni a szekérrel, de összeakadt a mienk- kel, úgyhogy nekem le kellett szállni, fogni a ló száját, vezetni, de a végén csak megfordult. Na, mikor az apja előkerült, volt baj! Veszekedett vele, és a végén pofon vágta. Jánosom aztán úgy ült a kasfarban hátul, hogy alig látszott. Sírt. Sajnáltam szegényt, de nem mertem szólni semmit. Akkor a piacra mentünk, úgy emlékszem. Hát persze, hogy emlékszem, hogyne emlékeznék. Lehet, hogy akkor lettem belé szerelmes, annyira sajnáltam. Csak meg akart fordulni a fogattal, hogy majd egyből indulhassanak, semmi bűnt nem csinált tulajdonképpen, és nekem is meg akarta mutatni, meg a többieknek, hogy mit tud. Mert megfordulni olyan kis helyen! Na, mindegy. Aztán egyszer megint odakerültek a mi fogatunk mellé, és megkérdezte, hogy te! Te kire vársz? Mintha nem tudta volna. Mondom, hogy apámékra. És mit csinálsz, ha a lovak megvadulnak? Mondom neki, hogy nem szoktak megvadulni. Így állva. És le vannak akasztva. Esznek. De ha mégis? Ha

6 jön valami kutya vagy patkány! Akkor szólok neked, mondtam, és te majd segítesz. Ez tetszett neki, de azért megkérdezte, és ha nem segítek? Én is segítettem, mondtam neki, mikor fordultál! Mikor? A múltkor! Nem emlékszem rá! Meg ilyen bolondságokról kezdtünk beszélgetni, de akkor jöttek apámék, és rámförmedtek, mit beszélgetsz itt? Nem tudsz meglenni magadnak? Azt se tudod, kicsoda-micsoda! Pedig akkor már tudtam. És azt is, hogy hívják a lovaikat, az ostorát is megmutatta, meg bicskája is volt, úgy beszélt velem, mintha fiú lennék, pedig voltak ott fiúk is, de azokkal nem állt szóba. Azt mondta, megtanít majd ostort fonni, mert a mienk nem jó, hamar bomlik, megmutatta, milyen könnyen leszakad a csapó, aztán csinált másikat, rá is tette. Közben le nem szálltunk volna a szekérről, ahhoz bátorság kellett volna, meg odamenni a másik szekérhez! Pedig egymás mellett álltunk, de hát a parancs az parancs. A lovak álltak, eszegettek abban a nagy udvarban, volt, amelyik abrakos tarisznyából, a többinek csak elészórtak valamit a földre. Na, egyszer valahogy a mi lovunk kibújt a tarisznyából vagy leesett, nem tudom már, szóval le kellett volna szállni, előre menni, megigazítani. Most mi lesz! Ő szólt, hogy mi van, te, eredj, mondja, igazítsd meg. Megyek is, mondom, én lemerek szállni. Azt mondja, ő is. Akkor, mondom, igazítsd meg te. Azt mondja, nem az ő lova. Persze, mondom, félsz apádtól. Azt mondja, nem fél ő senkitől. Na, mindegy, lemásztam, de előbb nyújtogattam a nyakamat egy darabig, hogy nem jön-e valaki. Odamegyek a lóhoz, megigazítom neki az abrakot, hát ott van János is. Ugye, hogy merek, mondja. Akkor, ha én is, mondom neki, és csak nézem, bajusza van rajzolva. Mondom, hát te mit csináltál magaddal? Hol, azt mondja. Hát bajuszt kentél magadnak! Márpedig az igazi, azt mondja, de komolyan. Csak nevettem, aztán az ujjammal letöröltem neki a felét a szájáról. Akkor nevette el magát, és azt mondta, töröljem le a másik felét is, de rendesen. Ott lihegett az arcomba, ó, gondoltam, csak csókolna már meg, ha már ilyen közel vagyunk, aztán addig mesterkedtem a szája körül, hogy valahogy csak megcsókoltuk egymást, aztán gyorsan vissza a szekérre! Tiszta láng volt a fejem! A többi kölyök meg elkezdett füttyögni, kiabálni, hogy szerelmesek! Szerelmesek! János meg elővett valami nagy ostort valahonnan, felállt a bakra, megforgatta, ide is cserdített egyet, oda is, erre abbahagyták. Aztán megint leszállt, és nekem adta a tükröt, amiben nézte magát, mikor a bajuszt rajzolta. Úgy adta ide, hogy fogta a kezemet, és nézett a szemével, nevetősen. Érdekes, ezekre a dolgokra úgy emlékszem, mintha tegnap lett volna, ami tegnap volt, arra meg nem. Az öregek már így vannak. Aztán hallanak régi hangokat, és elindulnak, mint az ügyvéd úr is a pocsolyába, és meghalnak. És senki sem tudja, mért mentek oda, csak ők. Meg

7 azt mondják, vén bolond. Na, akkor nem kaptunk ki, pedig úgy ültünk szemben egymással, úgy oldalt, a bakon, és lógáztuk a lábunkat, de nem ért össze, aztán mikor jött apám, csak rám nézett szigorúan, és már indultunk is. Hazafelé se szólt egy szót se, a vámház után volt egy bolt, meg egy kocsma, ott vett egy korsó sört magának, meg juhtúrót, azt megette, megitta a bakon, aztán visszavitte a korsót, és gyerünk. De mikor már lefordultunk a kövesútról a földútra a tanyánk felé, én már nagyon sírhatnék lettem. Ott szipogtam a kasfarban végig azon a hosszú úton, keresztül az erdőn, még otthon is. Sokáig. És apámnak olyan kutya természete volt, hogy nem vitt attól kezdve Debrecenbe. Menni kellett nekem is kapálni a bátyámmal, öcsémmel. Répát egyelni, akkor a dohányba. Azt utáltam legjobban, ragadt tőle az ember, törni meg hajnalban kellett, harmaton. De sokat sírtam. Telt az idő, kijártam közben az iskolát még a két ismétlőt is, jó tanuló voltam, első az iskolában. Jött apámhoz a tanító, hogy adjon tovább. Még pénzbe se kerül, az állam fizeti. Na, azt aztán nem. Hogy ő urat neveljen a lányából. Aztán meg majd meg se ismeri a fajtáját. Vigyék a fiút, a nagyobbikat, iparosnak! De hát az nem tanul, nem állja meg a helyét! Az öccse se! Nem és nem. Én meg ott hallgattam az egészet, sírtam végig, mikor a tanító elment, széttárta a kezét, azt mondta, ő már nem tehet semmit. Én meg azt hittem, vége a világnak, gyűlöltem apámat, meg mindenkit, azt mondtam, ennél még a halál is jobb lehet. Hogy én itt éljem le az életemet a tanyán, a tehenek, lovak, disznók között, kapálni a melegben, tűző napon, markot szedni, tengerit törni! Nagy volt a bánatom. És az az igazság, hogy ezt soha nem bocsátottam meg apámnak. Mert anyámnak nem sok szava volt, ő azt mondta, amit apám, csak néha megsimogatta a kezem, az arcom, lehet, hogy ő is így volt valamikor, lehet, hogy ő is így indult az életbe. Kérdeztem is, de nem mondott semmit, csak hallgatott. Aztán megfogadtam, hogy ha gyerekem lesz, azokat kitaníttatom akkor is, ha sós kenyéren élek, ha beledöglök is. Mert ez nem élet. Na, be is tartottam. Kitanultak, aztán az egyik most Kanadában van, a másik Pestre ment férjhez. Én meg itt maradtam a tanyán, az isten háta mögött, egyedül. Ahonnét mindig elvágytam. El, minél messzebb. De ezt már csak a gyerekek tudták megtenni. Én meg itt rothadok elevenen. Apámnak két szekere is volt, meg egy kétkerekű bricska, homokfutó, télire szánkó. Az egyikkel, a fonottal csak ő járt, a fiuk nem hajthatták, és a bricskát sem. A másik volt, amivel kijártunk a földre, azzal hordták a terményt, búzát, rozsot, szénát, mikor mit kellett. Azzal indultak reggel a fiúk, aztán már én is, vittük szét a napszámosokat, kinek mi volt a dolga. Mert

8 reggel mindenki itt kezdett, apám elsorolta, mit kell csinálni, mindenki kapott egy féldeci pálinkát, aztán mindig megkérdezte, van-e vize, élelme mindenkinek. Meg is nézte. Ha nem volt, akkor anyám pakolt neki szalonnát, kenyeret, hagymát. Ha bort lelt valamelyiknél, elvette, adott vizet, és este visszaadta. Akinek tej kellett, azt kapott. Volt, amikor tízen is ácsorogtak a tornácon. Ha sokan voltak, ő is befogott a fonott szekérbe, és vitte az embereket. Este megint összeszedtek mindenkit, és innen, a tanyáról mentek haza. Mert el kellett sorolni, hogy ki mit végzett, hogy volt, mint volt. Aztán akinek pénz kellett, azzal fizetett, akinek termény, azzal. De a pénzt mindig másnap, harmadnap. Mert azt mondta, neki is kérni kell, hozni a városból, azért el kell menni, szóval úgy csűrte-csavarta, hogy ne lehessen tudni, hogy van pénze, mi se tudtuk soha, hogy ha van is, mennyi lehet. Igaz, volt, hogy nekem odatett egy marék pénzt, hogy számoljam meg, de hát az biztos, hogy nem mindet. Ha meg vett valamit, akkor sírt-rítt, pedig már megegyeztek, hogy akkor most honnan vesz ő annyi pénzt, akkor most adósságba fogja verni magát, nem is kellett volna neki ezt a valamit megvenni, nem marad a családnak, a sok kiadás, adó, ez, az, mi már restelltük hallgatni, nézni, ahogy a kacska kezével kaszálta a levegőt. Még utána is mondta, mikor már megvett valamit, és csak mi hallottuk, ki is nevettük a háta megett a fiúkkal. Mert engem már férfiszámba vettek a többiek, elvégre a fiúkkal meg a napszámosokkal jártam ki dolgozni, még télen is, igaz, tuskót nem ástam, csak nyestem le a gyökereket, gallyaztam. Az öcsémet szerettem, a bátyám, Laci, az nem sokba nézett. Igaz, mást se. Már évek óta udvarolt egy lánynak, akinek még a nevét se tudtuk. Aztán csak úgy összeálltak, gyerek se lett. Úgy-ahogy voltak. Apám nem csinálhatott olyan nehezebb munkát, a karját ellőtték a fronton, nem bírt vele emelni, dolgozni, épp csak megvolt, mozgott. Anyám a húgommal a főzést, mosást intézte, a tyúkot, kacsát, libát, malacot, szóval volt otthon is mire nézni, sokszor nem is bántam, hogy nem kell otthon lenni. Kint elbolondoztunk az öcsémmel, Gabival. Mert Laci már nem nagyon kapált, inkább húzatott gépkapával, lóval, mi meg mentünk utána kézzel. Gabi nem szeretett dolgozni, mindig lemaradt, volt, hogy lefeküdt, apám pedig de sokszor megverte! Egyszer bevitte a sütőházba, bezárta az ajtót belülről, és ott agybafőbe! Szaladtam anyámhoz, hogy jaj, jöjjön, Gabit agyonveri apám! Az ment is volna, szegény, de hát nem tudott bemenni, ott sírtunk az ajtóban, Gabi meg odabent ordított, jajgatott, mint akit ölnek! Anyám verte az ajtót, eressz be, te! Engem üss agyon! Aztán kapott is egy nagy pofont, meg én is, mikor nyílt az ajtó, ez a szerencsétlen meg ott feküdt a földön, tiszta vérben. Egyszer meg a keze fejébe szúrta a kést, mikor megette a szalonnaléket. Amit kivágnak a

9 szalonnából, mikor felakasztják, hogy át lehessen dugni rajta a madzagot. Hát ilyen ember volt. Nyugodjon ott, ahol van. Nem sokat sírtam utána, mikor meghalt. Pedig, ha akkor nem is, de előtte volt nekem éppen elég sírnivaló az életemben. Mert ahogy lemaradtam a piacra járásból, azt hittem, most már soha nem fogom látni azt az én Jánosomat. Pedig akkor megígérte, hogy feleségül fog venni. Mindig az eszemben volt. Mindig azon járt az eszem, hogy hogy nézett ki, milyen volt az arca, a szeme, a haja, és csak a hajára, meg a szemére emlékeztem, meg hogy szép volt. Gondolkoztam, hogy milyen volt a szemöldöke, a füle állása, és az istennek se jutott eszembe. Sokszor mérges voltam magamra, hogy hát ott volt előttem, és nem néztem meg. Attól féltem, hogy elfelejtem lassan. Néztem, néztem a tükröt, amit ő adott nekem, hogy hátha megjelenik benne, legalább az arca. Forgattam, hátha hátul, de ott sem. Apám, ahogy nőttünk, már a húgomat kezdte vinni a debreceni piacra, ő lett az eladó lány, pedig nekem már kérőm volt tizenhat éves koromban. De Julis húgom csúnya volt szegény, nem is nagyon ismerték, nekem meg híremet vitték a jövőmenő napszámosok, hogy milyen szép lánya lett a kacska kezű vitéz Molnárnak. Meg hogy szerepelgettem, még az iskolával, sokan ismertek, hiába laktunk messze mindenkitől. Sokan jártak a kútra is, messziről, aztán volt, aki megpihent, megkérdezte, mivel tartozik, milyen erre a világ. Ha csak lehetett, ilyenkor kiszaladtam egy bádoggal, bádogfedővel, hogy ne igyanak bele a vederbe, amiből a ló iszik, ha olyan jobb ember jött. Lehetett azt látni már a lovakról, szekérről, meg a rakományról. Egyszer még a fiatal református pap is betévedt az udvarunkra, de apám hamar elzavarta, hogy mi katolikusok vagyunk, nincs itt semmi keresnivalója. Kérdezgettem én Julist, hogy hogy és mint, kiket, miket látott ott, Debrecenben, de az bolond volt, szegény, evett, rágott állandóan, mint a hernyó, mégse volt kövér, de más nem érdekelte. Kérdeztem, nem látott ott egy fekete, göndör hajú fiút? Ja, azt a cigánykölyköt? Így. Azt hittem, megtépem. Gondoltam, üzenek vele valamit annak a fiúnak, vagy levelet írok, de nem mertem a húgomra bízni. Azt se tudtam, mit csináljak. De hát ő is üzenhetne valamit, azt gondoltam, ismeri a szekerünket, lovunkat, apámat pláne, akkor mért nem? Ezen járt az eszem, közben kapáltam, vagy csináltam mást, Gabi öcsémnek aztán elmondtam egyszer az egészet. Ő megértett. Azt mondta, gondolja ö, hogy ki az a fiú, az apja nagygazda, dohányosok. De el szokták hívni lakodalmakba, zenélni, mert klarinétozik. Akkor úgy mondtuk, klánét. Azt mondta, majd ő megtudja, hol laknak, aztán majd kitalálunk valamit. Csak ne szomorkodjak, mert azt ő nem bírja nézni. Énekeljünk, danoljunk inkább! A büdös kölyök, tudta, mit csinál, mert ha jókedvem volt, vittem az ő sorát is, kapáltam helyette, csak ne bántsák. Ő sem érezte jól magát itt a

10 tanyán, azt mondta, innen sose fog tudni megnősülni, úgyhogy ha a tizennyolc évét betölti, elmegy innen, akárhová. Kikéri a jussát, és elmegy. Ki is kérte, kapott egy nagy büdös pofont, és maradt itt, ahol volt. Aztán katona lett, kikerült a frontra, hadifogságba esett, megjárta Szibériát, hazajött, és itthon halt meg három éve tüdőgyulladásban. De hát ott még nem tartottunk akkor, én annyira megörültem, hogy majd rájövünk, hogy ki az a fiú, hogy egészen jókedvem lett, tényleg elkezdtünk danolni, este, hazafelé még a szekeren is énekeltünk. Pedig Gábornak nem volt hallása, csak kedve, mondta a magáét, én meg próbáltam helyreigazítani, de hát, akinek nincs füle, azt nehéz. Aztán egyszer megyünk hazafelé ilyen nagy danászással, látom ám, hogy ott áll a kútnál két szép pej ló. Mondom, olyan ismerős, de a szívem már akkorát dobbant, hogy majd leestem a szekérről. Ugrok le gyorsan, hogy a nyakam majd kitört, rohanok ki a bádoggal, hogy tessék, ebből tessék inni! És tényleg az apja volt, de egyedül. Rám néz, aztán közelebb jön, megemeli az állam, csak néz, néz, én meg rá, és potyog a könnyem. Azt mondja, mért sírsz, kislányom? Nem tudtam mondani semmit, meg még a hajamat is megsimogatta, hogy ha neki ilyen lánya lenne, a tükör alatt tartaná, és hogy én énekeltem ilyen szépen az előbb? Csak néztem rá, meg nyeldekeltem, aztán lehet, hogy bólintottam. Azt mondja, hogy na, jól van, és megfogtam a kezét, szorítottam az arcomhoz, hogy vinne el innen magával, oda, ahol ő van, ezt akartam mondani, de nyikkanni se tudtam, mint akit fojtogatnak, ő csak nevetett, elhúzta a kezét, és már lépett fel a szekérre, akkor tudtam csak nyöszörögni valamit, hogy tessék neki megmondani...de többet aztán nem. Ő várt még egy kicsit, aztán azt mondta, hogy jól van, meg fogom neki mondani. De akkor már kiabált apám, hogy mit csinálsz ott? Gyere elő! Kifogni, lepakolni, szekeret betolni! Hol vagy már? Meg tudtam volna ölni. Megismert? Nem ismert? Nem tudtam, nem mondta. Ebbe bele kellett örülni. Nem néztem meg a szekeret se, oda rá kell lenni írva, hogy kié, és hol lakik. Jaj istenem. Olyan voltam, mint aki nem normális, csak ténferegtem az udvaron, és először is összevesztem apámmal, hogy miért kell nekem mindenkinek a seggében lennem, nélkülem már semmit se tudnak csinálni? Inni mentem, szomjas voltam, de a két fiú itt van, olyan nehéz két lovat kifogni, hogy három ember kell hozzá, meg egy fél? Apám csak nézett rám. Mi van veled, kérdezte, és ki az a fél? Maga, szaladt ki a számon, aztán már hamar bocsánatot is kértem, jaj, ne haragudjon, ideges vagyok, a fejem is fáj. És csodák csodája, nem bántott. Pedig már úgy álltam, hogy nehogy nekiessek valaminek, csak le, a földre. A fiúkban is megállt az ütő, még tán a levegő is, és semmi. Aztán egy kézzel villámgyorsan leakasztotta a szekeret, lekapta a

11 szerszámot a lovakról, a kacska kezére tekerte a szíjat, aztán a rudat fogva pillanatok alatt a helyére tolta a szekeret. Oda kellett mennem, odamentem, megfogtam a rossz kezét, megcsókoltam, és azt mondtam, csak most az egyszer ne haragudjon, csak most az egyszer bocsásson meg. Azt se bánom, ha megüt. Azt mondta, látod lányom, ha most nem jössz ide bocsánatot kérni, soha nem felejtettem volna el neked, hogy mit mondtál. Most csak azt mondom, vigyázzál a nyelvedre, már nem vagy gyerek. El tudja felejteni, apám, kérdeztem tőle, azt mondta, felejtsük el mind a ketten. Hát, még ma sem felejtettem el. Azt hiszem, ő se, habár soha nem esett róla szó. Az öcsém se mondta, a bátyám se, soha, soha. Úgy aludtunk, hogy apám, meg anyám a nagy ágyon, a fiúk a dikón, mi, Julissal a hárságyon. Aztán ahogy nőttünk, keskeny lett nekünk az ágy. Aztán apám is panaszkodott, hogy fáj a rossz keze, van, mikor anyám ráfekszik álmában. A fiúk elfértek, széles volt a dikó, még apám csinálta valamikor. Nyáron amúgy is gyakran kint kellett aludni valakinek vagy az istállóban, ha ellett a ló vagy a tehén, vagy a keresztet őrizni, hordáskor meg az asztagot, hogy fel ne gyújtsák. Aztán anyám úgy rendelkezett, hogy ö, meg Julis átmennek aludni a másik szobába. Jobban szerettem volna én menni, és a végén sikerült is, én mentem, mert én hosszabb voltam, látni lehetett, hogy leér a lábam az ágyról. Így lett aztán alkalmam anyámtól megérdeklődni egy és mást. Mikor beszólt apám éjszaka, hogy Julis. Csendben. Akkor anyám nagy ásítozva kicsúszott a dunyha alól, és átment apámhoz. Kisvártatva hallom, hogy jön vissza, megáll a konyhába, és a lavórba pisil. Ez még nyáron is így volt, pedig nálunk mindenkinek ki kellett menni, vagy megvárta a reggelt. Majd megevett a fene a kíváncsiságtól. Egyszer aztán megkérdeztem, hogy miért. Csak nevetett. Azt mondta, aludj, ne kíváncsiskodj. Aztán egyszer mégis elmondta: apád hallani akarja. Hogy nem lesz több gyerek. Hát akkor se aludtam tovább reggelig. Pedig anyám nem volt hajlandó erről aztán többet egy szót se mondani. Hiába nyaggattam erről, arról, mindig csak azt mondta, majd megtudod, lányom, idejében, addig meg ne gondolj rá. Mindenre azt mondta, majd eljön az ideje. És hogy majd megtudom. Aztán ásított kettőt-hármat és elaludt. Aztán már úgy csinálta, hogy ott feküdt le, apámmal, és csak utána jött át, hogy ne kelljen apámnak beszólni. De hát mindegy volt, úgyse aludtam addig, míg a csorgást nem hallottam a konyhából. Próbáltam az öcsémet kérdezni, ővele sok mindenről lehetett beszélni, de ebben a dologban ő se volt okos, azt mondta, jön az magától. Miért, te mit tudsz? Elmondtam neki. Azt mondta, ő nem hall semmit, mert alszik. Danoljunk inkább. És danoltunk.

12 Ha jól emlékszem, akkoriban jártunk tánciskolába, hálistennek, ezért be kellett járni a faluba, itt, a majorságban, ahová iskolába is jártunk, nem rendeztek, a tanyavilágból kevesen voltunk. Apám csak a húgomat íratta be, azt mondta, nekem nem kell, én már tudok, mivelhogy szerepeltem, ott táncolni is kellett. A fiúk meg nem akartak menni az istennek se. Én úgy mentem, mint kísérő, de nem bántam, csak mehessek. Apám azt találta ki, hogy azért figyeljek, én megtanulom úgyis, amit nem tudok. Majd itthon lehet gyakorolni. Úgy is lett. Julisra ráadtunk mindent, hogy mutasson, én meg csak úgy. Leültem valahová, de jött a tánctanár, hogy én mit akarok. Mondtam neki, hogy én csak kísérő vagyok a húgommal jöttem, én már tudok. Na, hadd lássam, azt mondja. És felkért, szabályosan, a többieknek meg azt mondta, tessenek figyelni! Azt hittem, elsüllyedek. Dehogy tudtam én táncolni, csak úgy körülbelül sejtettem, de úgy igazából még életemben nem táncoltam. Azt mondta, tangó! Jaj istenem, most mi lesz, gondoltam, aztán átkarolt, ahogy kell, és mintha az isten parancsolta volna, egy pár lépés után úgy járt a lábam, ahogy elő van írva. Akkor azt mondta, állj. Nekem meg, hogy kislány, maga soha nem tanult táncolni, engem nem csap be. De mégis úgy táncol, mintha táncosnő lenne. Mert magában van tehetség. A tánc az művészet! Van, akit itt egy pár lépésre megtanítok, hogy nem esik hasra, nem töri össze a másiknak a lábát, de táncolni sose fog tudni. Magát ki kellene küldenem innen, de nincs hozzá szívem, ha szegények a szülei maradjon itt, nem bánom. O, de restelltem! Hogy szegények vagyunk! Apám az egész termet megvehette volna, tanárostól, ha nagyon akarja! Na, beosztotta a párokat, nekem nem osztott senki fiút, azt mondta, majd én táncolok magával. Mi mutatjuk ketten, hogy hogy kell. És azt kérem, hogy ezután se öltözzön fel jobban. Ne rakjon magára fodrot meg csicsát. Mert maga így is mutat annyit, mint a többi. Na, úgy is lett. Csakhogy otthon a húgomnak kinyílt a szája. Elmondott mindent egy pár nap után. Hogy én a tanárral táncolok, és a fiúk a szünetben mind ott sürögnek körülöttem, meg hogy én vagyok a szegény lány. Na, ezt már apám nem bírta ki. Még hogy szegény! Ki merte azt mondani? Mától nem mész sehova! Majd Gábor megy! Gabi azt mondta, ő nem megy sehová, oda ő be nem teszi a lábát! Akkor kint maradsz, kiabálta apám, ott állsz az ajtóban, ha esik, ha fúj, mert így akarom! És te kíséred haza Julist, nem más! Julis erre azt találta mondani, hogy akkor nem megy ő se. Ha ez mindenkinek annyira nagy teher. És nem kell őzet félteni, nem gyerek már. Hogy menjen férjhez, ha nem kísérheti haza senki, nem érhet hozzá senki! Volt sírás-rívás. Biztosan anyám is a sarkára állt, mert pár nap múlva engedett apám. Menjetek, azt mondta, mindnyájan. Mehetsz te is, így anyámnak. Mentünk is. Gabi kint az utcán, mi pedig bent. Egyszer mit látok? Beállít apám. Nem vettem

13 észre, csak azt, hogy ott áll az ajtóban, és figyel. A tanár is csak későbbet kapcsolt, azt mondta rögtön, hogy megáll! Mindenki megáll! Akkor odament apámhoz, mi meg csak sunyítottunk a húgommal, hogy most vajon mi lesz? Nem is hallottunk semmit, csak azt láttuk, hogy apám pénzt vesz elő, és rám mutogat. A tanár meg nem, nem, mozgatta a fejét, és tolta vissza a pénzt. Akkor meg emezt, itt kint, mondta apám, jó hangosan, aztán kiszólt, gyere be! Gábornak aztán be kellett jönni, szegényt kinevették, én meg odamentem, hogy ne félj, velem fogsz táncolni. Úgy is lett egy darabig, de aztán magához jött, még jól is érezte magát. Nagy-nagy teremben volt a tánciskola, lehettünk vagy húszan, harmincan, egy zongorista is volt, az ablakok az utcára nyíltak, az meg mindig tele, főleg fiúkkal. Kívülről néztek bennünket, mert a tanár nem engedett be senkit. Majd csak a záró-táncra, már nem tudom, hogy mondtuk akkor. Akkor jöhetett mindenki. Vártam én valakit mindig, egész idő alatt csak az ablakot néztem, és hiába csapták ott nekem a szelet, nem nagyon érdekelt senki. A nyomába se értek. Volt helyes, jóarcú fiú, de szőke, aztán fekete is volt, de olyan volt a haja, mint a drót, és a homlokában mindig. A másikról jött az ital szaga, azt meg nem bírtam. Emez izzadt, állandóan jött róla a víz. Idétlenek, esetlenek voltak. Nem tudtak beszélni. Pedig voltak ott gazda-fiúk, nem is akármilyenek! A malomtulajdonos fia is próbálkozott, kicsi volt, és vörös hajú. Csúnya. Meg affektált. Julisnak bezzeg akadt egy elég mulya, de rendes fiú, el is vette feleségül. Gabi csak szórakozott, és mikor mentünk hazafelé, és nem kísért senki, mindig azt mondta, Zsófikám, én téged foglak feleségül venni. Majd meglátod. Nekem nem kell más. Soká is nősült meg, már azt hittük, úgy marad, aztán mégis elvett valami gazdag lányt, de csúnyán éltek, italra szoktak, na, mindegy. Bánatos voltam, mi lesz énvelem, ha János elfelejtett, mert nekem bizony más nem kell. Igen ám, de híre ment, hogy nem nagyon engedek a fiúknak, engem nem lehet gyömöszölni a sötétben, pedig jó vagyok mindenkihez, kedves, de még azt se sokan mondhatták el, hogy megcsókoltak. Hogy komoly lány. Azt mondták. Mert azt nem mondhatták, hogy beképzelt, mert táncolni mentem én mindenkivel, még öregemberrel is. Na erre aztán megindultak a komoly emberek. Apámhoz! Azt se tudtam, mit csináljak. Ha megállt egy szekér, már szaladtam világgá, ne is lássanak. Ez apámnak is jó volt, Julis volt az eladó lány, öt kellett mutogatni. Akkor még az a fiú nem nyilatkozott, hogy elveszi vagy nem, így aztán ott ült apám mellett, a kérők jöttek, kerestek engem, a másik lányt, apám meg mondta, hogy hát itt van. Ez a másik. Ültette őket, marasztalta, mert fájin emberek jöttek volna értem, még egy tanító is, Debrecenből. Azt mondja egyszer anyám, mikor hazamentem valami munkából, te, keresett valaki. Sejtem, mondom neki, valami lánykérő. Nem, azt mondja, ez azt mondta, régi

14 ismerősöd, beszélni szeretett volna veled. Úristen, János. Kérdem anyámat, fiatal volt, öreg, hogy nézett ki? Azt mondja, fiatal volt, egy szép pár lóval. Fekete? Fekete. A szeme is? Az is. Mit mondott még? Hogy majd visszajön. Mikor? Már volt itt megint. O, istenem, és elment? Merre ment? Mikor? Szaladtam volna utána ész nélkül, gyalog, akármeddig is, de anyám egyebet nem tudott, azt mondta, a fiú megitatta a lovakat, aztán játszott a kutyákkal és elment. Jaj istenem, most mit csináljak? Hát semmit. Ha tudja, hogy itt vagyok, megtalál. De hát nappal odavagyok mindig valahol. Hátha visszajön! És ha nem? Mi lesz? Nem tudtam elaludni az istennek se! Csak forgolódtam az ágyban. Még világos volt, mi korán feküdtünk és korán keltünk. Mi van veled, érdeklődött anyám, mert öt se hagytam aludni. Meleg van itt, azt hiszem, azt mondhattam, aztán meg azt, hogy kimegyek egy kicsit a levegőre. Na, magamra terítettem egy kendőt, és kimentem. Ki, át az udvaron a kúthoz, ott mindig mozog egy kicsit a levegő, és ott a nagy fűzfa is. A hangját hallottam meg először, te, mint akkor, a piacon mondta, te, Zsófi. Halkan, és csak nekem, ahogyan senki más nem tudta mondani. Mintha belém csapott volna a villám, gyenge lettem, de ő is, csak botlott egy párat felém, én meg bele a karjába. Nem láttam, nem hallottam semmit. Sóhajtoztunk. Hogy jöttél ide? Hát a szekérrel. De nem ugattak a kutyák! Megbarátkoztunk délután, nem bántanak. És tényleg, ott ült a két dög a szekér alatt. Öleltük, csókoltuk egymást, azt gondoltam, soha nem engedem el. Megnőtt, erős lett, most is csak egy fehér ingben volt, meg nadrág, rövidszárú csizma. Olyan szép volt, hogy minden madár a fülemben csiripelt, minden harang, minden csengő, simogattam a szemöldökét, fülét, orrát. Mit csinálsz, kérdezte. Gyönyörködök benned, mondtam. Azt mondta, ne benne gyönyörködjek, nézzek inkább a tükörbe. Nem akarlak elfelejteni, mondtam, most már sohasem. Csak nevette. Én eddig se felejtettelek el, mondta, mindig kerestelek. De hát ott volt a nevünk a szekér oldalán, mondtam. Megint nevetett, aztán azt mondta, eszem az nem sok van. Nekem se, mondtam neki, mert apád is járt itt, és én se néztem meg, de most megnézem. Nem kell, mondta, Bertalan János, a Bertalan tanya a miénk a Városföldön. Te meg Molnár Zsófi vagy. A vitéz Molnár gyönyörűséges lánya. Akinek már messze földön híre van, hogy egy béna-kezű ember meg hat kutya őrzi. Lecsúsztam a fűre, mert nem bírt a lábam. Ő meg mellém. Miért sírsz, kérdezte később, fáj? Nem, dehogy, mondtam neki, dehogy. Tudom már, mi az, hogy boldogság. Valahogy így lehetett, így kellett lenni, mert így emlékszem rá azóta is. Aztán már sötétedett, sok idő múlva, látszottak már felettünk a csillagok, akkor azt mondta, mennie kell, de ha tud, eljön holnap is. Azt mondtam, vigyen magával. Máris. Örült neki, mert összevissza

15 csókolt, aztán azt mondta, én nem lopni jöttem az én szerelmemet, hanem majd jövök tisztességgel, ahogy kell, és akkor elviszlek akkor is, ha apád az összes lovával, tehenével, ökrével, kutyájával másfelé húz. El is vitt. Abba a nagy házba. És jöttek gyönyörűséges napok, hónapok, tán évek is. Aztán voltak másmilyenek is, háború, szegénység, halál. Azokra nem akarok emlékezni, elmúlt. Gyerekek jöttek, elmentek, én meg visszakeveredtem ide, mert így akartam. Nincs máshol semmi keresnivalóm, már itt se sok. Lehet, hogy nem pontosan így volt minden, lehet, hogy csak most olyan szép, ahogy rágondolok. Mert mindennap ezzel alszom el, azért tudok úgy aludni, hogy elvihetik a fejem felöl a házat. Mondom, jönnek ide a kútra mindenféle emberek, beszélnek, én meg hallgatom őket. Van, aki azt mondja, Zsófi! Nem ismersz meg? Hát együtt voltunk itt és itt! A cséplőgépnél! Vagy a bányában. A fene emlékszik rá, nem is nagyon érdekel. Aztán megint mások, hogy hát hogy tetszik itt élni, egyedül? Hát így. És mit eszik a néni? Ami van. Valaki mindig hoz kenyeret, tejet, egy kis zöldség megterem itt körülöttem, nem kell már nekem sok. Nincs rádióm se, tévém se. Lehet, hogy a fiam küldött Kanadából, és ott van becsomagolva, ahogy a posta hozta, nem tudom. Minek az? Van nekem itt mit hallgatni, mit nézni. Elég az nekem. Én már csak a hangjára várok. Akkor majd elindulok én is valamerre. A kóchajammal, fogatlanul, tökön-paszulyon keresztül tűzbe, vízbe, lángba, mint a többi vén bolond.

garmadát. Abban sem volt nagy köszönet, ahogy cseperedtem, mert, ami rosszat elképzelhet az ember, azt én mind véghezvittem: a macska talpára

garmadát. Abban sem volt nagy köszönet, ahogy cseperedtem, mert, ami rosszat elképzelhet az ember, azt én mind véghezvittem: a macska talpára Mire megvirrad... Julis! Julis! Asszony! Csak nem hagy békén, s én áldozatként, hogy szabaduljak tőle, elvonulok, mint a nagyokosok, tollat veszek a kezembe, azzal ámítom őnagyságát, hogy úr lettem, ahogy

Részletesebben

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt Petőcz András Idegenek Harminc perccel a háború előtt Peut-être à cause des ombres sur son visage, il avait l air de rire. (Camus) Megyünk anyámmal haza, a plébániára. Szeretek az anyámmal kézen fogva

Részletesebben

Csillag-csoport 10 parancsolata

Csillag-csoport 10 parancsolata Csillag-csoport 10 parancsolata 1. Nagyon jól érezd magad mindig, mert ilyen hely nem lesz több a világon. (Panka) 2. Próbálj meg normálisan viselkedni, hogy ne legyenek rád dühösek. (Vince) 3. Kitartóan

Részletesebben

Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva

Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva Olcsó krumpli Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva ment ajtót nyitni. Nagy örömére, az édesanyja állt az ajtó előtt. Anyukám, de jó, hogy jössz. Alig állok a lábamon, olyan álmos vagyok. Kislányom! Csak

Részletesebben

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve Kiss Ottó A nagypapa távcsöve ITT VANNAK A NAGYIÉK Itt vannak a nagyiék, megjöttek! Két hétre. Fogalmam sincs, hogy mit lehet majd velük addig csinálni. 3 A NAGYPAPA UGYANOLYAN A nagypapa ugyanolyan, mint

Részletesebben

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait.

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait. Göncölszekér M ári szólt asszonyához Pista, te csak maradj az ágyban, próbálj meg aludni. Ez a szegény lánygyerek folyton köhög. Nem hagy téged aludni. Nem tudsz pihenni. Lehet, hogy a komámnak lesz igaza.

Részletesebben

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Kislányként sok álmom volt. Embereknek szerettem volna segíteni, különösen idős, magányos embereknek. Arrol

Részletesebben

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet)

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet) Angyalka élményei B. Kis János, Orosz T. Csaba, Gwendoline Welsh, Poczai Péter, George Varga, J. Simon Aranka 2013 Publio kiadó Minden jog fenntartva Szerkesztette: Publio Kiadó Kft. George Varga: Az öregember

Részletesebben

Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA

Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek annyi fia volt, mint a rosta lika, még eggyel több. Éjjel-nappal búslakodott szegény, hogy mit csináljon ezzel a

Részletesebben

A macska keresztfia. (széki népmese)

A macska keresztfia. (széki népmese) A macska keresztfia (széki népmese) Egyszer egy macska játszadozott egy egérrel. Meg akarta enni. Hát aztán már az egeret megsajnálta, olyan ügyes egér volt. Meggondolkozott a macska, s nem ette meg. -

Részletesebben

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Forrás: Gyurcsó István Alapítvány Füzetek 14., Dunaszerdahely, 1999

Részletesebben

... Talyigán vetett ágy. hózz mosni, takarftaxri, én meg ideástam e mögé a dög taliga mögé és

... Talyigán vetett ágy. hózz mosni, takarftaxri, én meg ideástam e mögé a dög taliga mögé és Németh István Talyigán vetett ágy Háti itt van a tavasz is megint. A tavasz mindig eljön, meg a: nyár is, meg a tél is, ha várják, ha nem. Az ember szerencséje em jđn el soha. Hiába várják, hiába futnak

Részletesebben

KIHALT, CSENDES UTCA

KIHALT, CSENDES UTCA KIHALT, CSENDES UTCA Göb megállt egy hosszú kőkerítés mellett. Nem messze innen, rézsút egy valamivel szélesebb utca nyílt, s vége felé, a házak falára már bevilágítottak az állomás fényei. Utazótáskáját

Részletesebben

Amint ment, mendegélt egy nagy királyi városon keresztül, meglátta a folyosóról a király a nagy betűket s leküldte inasát, hogy nézné meg, mi van

Amint ment, mendegélt egy nagy királyi városon keresztül, meglátta a folyosóról a király a nagy betűket s leküldte inasát, hogy nézné meg, mi van Százat egy ütéssel Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy mesterlegény, kinek se égen, se földön nem volt egyebe egy rongyos garasánál. Elindult ő vándorolni. A mint ment, mendegélt hegyen völgyön

Részletesebben

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta.

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Bódi Zsolt Publio Kiadó 2012 Minden jog fenntartva! A BARÁT Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Szüleimnek, testvéreimnek,

Részletesebben

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni BRÁTÁN ERZSÉBET HÉTKÖZNAPI CSODÁK NOVELLAGYŰJTEMÉNY ELŐSZÓ Kedves olvasóim! Az alábbi novelláim a valóság és a fantázia összefonódásából születtek. Számtalanszor elmegyünk apróságok felett, pedig az élet

Részletesebben

A róka és a farkas. Ahogy ment-mendegélt a két kis báránynyal, eccer csak eleibe állott egy farkas.

A róka és a farkas. Ahogy ment-mendegélt a két kis báránynyal, eccer csak eleibe állott egy farkas. A róka és a farkas Vót, hol nem vót, heted hét országon is túl, de még az operenciás tengeren is túl, hol a kis kurta farkú malac túr, vót eccer egy róka. Vót ennek a rókának két báránnyó. Csált 1 magánok

Részletesebben

DALSZÖVEGEK 2. KyA, 2010. február 23.

DALSZÖVEGEK 2. KyA, 2010. február 23. DALSZÖVEGEK 2. KyA, 2010. február 23. Van olyan ember Tartalomjegyzék 67-es út (Republic)... 18 A széllel szemben járok (Fonográf)... 13 Az ünnep (Zorán)... 17 Élsz valahol (Fonográf)... 11 Elvonult a

Részletesebben

Miklya Luzsányi Mónika

Miklya Luzsányi Mónika Miklya Luzsányi Mónika Farkasidő Nem kell ma a húsokat jégverembe tenni. Csikorog a hó, foga van a szélnek, süt át a hideg a falakon. Akkor is egész éjjel vonított a szél, mint a csikaszok a nádasban.

Részletesebben

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb 1. fejezet Dorset, 2010 Egy évvel késõbb A napok egyre rövidebbek. A fûre hullott almákat megcsipkedték a varjak. Viszem be a fát, és rálépek az egyik puha gyümölcsre; szétnyomódik a lábam alatt. November

Részletesebben

E D V I N Írta Korcsmáros András

E D V I N Írta Korcsmáros András E D V I N Írta Korcsmáros András A színen a Fiú, aki egy padon ül, majd előveszi a telefonját. Szia! Én vagy az, Dávid! Most hallasz? Nem? Na és most? Nagyszerű! Minden rendben. Nem, nincs baj. Éppen ebédszünetem

Részletesebben

- E szerint elégedett vagy? - Több, - boldog. Boldog! Milyen különösen hangzott ez a szó, ebben a dohosszagú, szegényes, díván nélküli odúban.

- E szerint elégedett vagy? - Több, - boldog. Boldog! Milyen különösen hangzott ez a szó, ebben a dohosszagú, szegényes, díván nélküli odúban. A SZERELEMRŐL Tavaly, június elején abban a kisvárosban voltam, ahol születtem. A városban most is az a sajátságos csend, mintha halottak közt járnék. Két hét alatt beteltem vele, kivágytam belőle, akárhová,

Részletesebben

A fölkelő nap legendája

A fölkelő nap legendája Prof. Dr. Tapolyai Mihály A fölkelő nap legendája Máréfalvi barátaimnak mestereim egyikéről Dr. Szalay Károly pszichiáter emlékére Dr. Szalay Károly pszichiáter élete (1894-1973) Régen mesternek hívtuk

Részletesebben

Ősi családi kör 2012

Ősi családi kör 2012 Ősi családi kör 2012 Egy ősember(őe) és egy ősasszony(őa) ülnek a tűz mellett és rágcsálnak egy-egy cupákot. ŐA: Jenő te nem fázol? Olyan huzatos ez a barlang. ŐE: Ne morogj! Örülj, hogy fedél van a fejed

Részletesebben

Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt.

Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt. Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt. Andrassew Iván A folyó, a tó és a tenger A platón ültünk Avrammal, a teherautót egy szerzetes vezette. A hegyoldalból a menekülttábor nem tűnt nagynak.

Részletesebben

5 perc frontális Csomagolópapír, 1.sz. mell.

5 perc frontális Csomagolópapír, 1.sz. mell. Tantárgy: szövegértés,- szövegalkotás Időkeret:2x45 perc Korosztály: 1. évfolyam Az óra célja: testtudat fejlesztése, térérzékelés tudatosítása, sajátmozgásérzék ápolása, figyelem tartósságának megteremtése,

Részletesebben

Kiss Ottó. Csillagszedő Márió. Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival

Kiss Ottó. Csillagszedő Márió. Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival Kiss Ottó Csillagszedő Márió Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival Az ember jóból és rosszból van összegyúrva. Fehérből meg feketéből. Ezért van az, ha rajtakapsz valami rossz dolgon, mindig

Részletesebben

ALEA, az eszkimó lány. Regény

ALEA, az eszkimó lány. Regény ANAUTA ALEA, az eszkimó lány Regény 2011 Előszó Amit ebben a könyvben elmondok, az nem kitalálás. Nagy részét apámtól, Jorgkétől hallottam gyerekkoromban. Viharos téli estéken sokszor kértem, hogy meséljen

Részletesebben

Verzár Éva Kelj fel és járj!

Verzár Éva Kelj fel és járj! Verzár Éva Kelj fel és járj! A Tatárdombot megkerülte a viharos szél, ott fenn még egyszer jól összerázta a méltóságos, nehéz fellegeket, lehúzta őket egészen a földig, s mire Terike 1911 pityergő őszén

Részletesebben

Wass Albert - Kicsi Anna sírkeresztje

Wass Albert - Kicsi Anna sírkeresztje Wass Albert - Kicsi Anna sírkeresztje Elmondom, hadd tudja meg végre a világ kicsi Anna igaz történetét. A falu neve, ahol mindez történt, Mezőbölkény, és a falu szélén van egy ócska, düledező gabonás,

Részletesebben

Meg is vették, de elébb úgy csinált, mintha nem szívesen adná, de oda adta. Elmegy a két katona, mennek a másik kocsmába. Rendelnek csára-búra,

Meg is vették, de elébb úgy csinált, mintha nem szívesen adná, de oda adta. Elmegy a két katona, mennek a másik kocsmába. Rendelnek csára-búra, Csalóka Péter Vót egyszer egy dologkerülő ember, kiment az erdőbe, nekidőt egy fának, a fa görbe vót, oszt úgy tett, mintha támasztotta vóna, hogy le ne dőjjön. Arra megyen két katona lóháton, osztan odaköszönnek

Részletesebben

Már újra vágytam erre a csodár a

Már újra vágytam erre a csodár a Már újra vágytam erre a csodár a Szüleinktől kapjuk az utat, gyermekeinktől a célt olvasható az államfő feleségének hitvallása internetes bemutatkozó oldalán. Áder János köztársasági elnök felesége, négygyermekes

Részletesebben

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Több éves gyakorlattal fejlesztették tökélyre kifinomult praktikáik egész arzenálját. Kódszavaik tárháza régi, legendássá vált esetekből épült fel, ám legtöbbször

Részletesebben

Első szín (Osztályterem, a diákok ülnek, dr Wieser a hitoktató vezetésével folyik az óra) Rövid, de velős! Durva bűn a lopás?

Első szín (Osztályterem, a diákok ülnek, dr Wieser a hitoktató vezetésével folyik az óra) Rövid, de velős! Durva bűn a lopás? DRÁMAJÁTÉK TINIKNEK Vári Lili: A KULCS A történet egy vallási középiskolában játszódik. Szereplők: Tanár dr Wieser Tanár Brown Diákok: Jim, Larry, Jeff, Tom és Matthew Első szín (Osztályterem, a diákok

Részletesebben

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK A következő történet szereplői közül példaként egy olyan helybéli embert állíthatunk, akit a neve miatt mindenki Bokor Mihálynak szólított, és akiről semmi rosszat

Részletesebben

FARKAS KATALIN. Félvér Tigris. Derna krónikák 1.

FARKAS KATALIN. Félvér Tigris. Derna krónikák 1. FARKAS KATALIN Félvér Tigris Derna krónikák 1. 1. Meglepetés A mai napom is ugyanúgy kezdődött, mint minden hétköznapom. Kicsit morcosan keltem fel, unottan ettem meg a reggelit, lassan öltöztem fel és

Részletesebben

Benedek Elek. Az aranypálca

Benedek Elek. Az aranypálca Benedek Elek Az aranypálca Volt egyszer egy öreg király, s annak három fi a. A fi úk megegyeztek, hogy elmennek országot, világot látni, de hárman háromfelé. A legidõsebb azt mondta, hogy õ megy napnyugatnak,

Részletesebben

IPOLYSÁGI KOPOGTATÓ Az Ipolysági Református Gyülekezet értesítő lapja 2. évfolyam 3. szám

IPOLYSÁGI KOPOGTATÓ Az Ipolysági Református Gyülekezet értesítő lapja 2. évfolyam 3. szám IPOLYSÁGI KOPOGTATÓ Az Ipolysági Református Gyülekezet értesítő lapja 2. évfolyam 3. szám Mert született néktek ma Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában. Lk 2,11 Kedves Testvéreim! Karácsony számomra

Részletesebben

Szeretet volt minden kincsünk

Szeretet volt minden kincsünk Szeretet volt minden kincsünk Azt mondják, mindenkinek meg van írva a sorskönyvében az élete. Mindenkinek ki van jelölve z út, mint a kerti ösvény, szélekkel, jelekkel, hogy ne lehessen letérni róla. Van

Részletesebben

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget Kovács Gabriella Hát ennyi volt... Hát ennyi volt érezte, hogy itt az út vége. Tehetetlenül, fáradtan feküdt a hideg kövön a fagyos szélben és nem akart többé engedelmeskedni a teste. Már nem érzett fájdalmat

Részletesebben

IZSÁK FELESÉGET KAP. Pasarét, 2012. február 12. (vasárnap) Horváth Géza. Lekció: 1Mózes 24,1-21

IZSÁK FELESÉGET KAP. Pasarét, 2012. február 12. (vasárnap) Horváth Géza. Lekció: 1Mózes 24,1-21 Pasarét, 2012. február 12. (vasárnap) PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK Horváth Géza IZSÁK FELESÉGET KAP Lekció: 1Mózes 24,1-21 Alapige: 1Mózes 24,7 Az Úr, az ég Istene, aki kihozott engem atyám házából és rokonságom

Részletesebben

Benedek Elek Melyik ér többet?

Benedek Elek Melyik ér többet? Benedek Elek Melyik ér többet? Arra, arra, lefelé, egy kicsit felfelé, Tiszán túl, Dunán túl, hol a kurta farkú tarka malac túr, volt egyszer egy király s annak három fia. Mikor mind a három fiú annyira

Részletesebben

- Ó kedves feleségem, mégse tegyük ezt. Ha már az Isten nekünk ezt adta, ilyennel áldott meg, felnöveljük, ne dobjuk el magunktól.

- Ó kedves feleségem, mégse tegyük ezt. Ha már az Isten nekünk ezt adta, ilyennel áldott meg, felnöveljük, ne dobjuk el magunktól. Szamárbőr királyfi (széki népmese) Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy király. Annak a királynak nem volt gyermeke. Feleségestül együtt erősen búsultak, hogy már minden boldogságok meglenne, hogyha

Részletesebben

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Hallottad-e már az öreg utcai lámpás történetét? Igaz, nem éppen vidám história, de azért egyszer végighallgathatod. Volt egyszer egy jóravaló, öreg utcai lámpás, aki

Részletesebben

Gazdagrét 2012.02.12. Prédikáció Evangélium: Márk 1, 40-45. Kedves Testvéreim! Nem is olyan nagyon régen, talán 15-20 évvel ezelőtt, egyikünknek sem

Gazdagrét 2012.02.12. Prédikáció Evangélium: Márk 1, 40-45. Kedves Testvéreim! Nem is olyan nagyon régen, talán 15-20 évvel ezelőtt, egyikünknek sem Gazdagrét 2012.02.12. Prédikáció Evangélium: Márk 1, 40-45. Kedves Testvéreim! Nem is olyan nagyon régen, talán 15-20 évvel ezelőtt, egyikünknek sem jelenthetett komolyabb problémát az, hogy megértesse

Részletesebben

Az Este, az Éjfél meg a Hajnal lakodalma

Az Este, az Éjfél meg a Hajnal lakodalma Az Este, az Éjfél meg a Hajnal lakodalma Magyar népmese Illusztrációk: Szabó Enikő Egy királynak volt három leánya, akik már nagyra felnőttek, és mégsem eresztette őket atyjuk a napvilágra. Egyszer a legöregebbik

Részletesebben

Feri rágja a térdét. Rónási Márton

Feri rágja a térdét. Rónási Márton Feri rágja a térdét Rónási Márton Tavasz volt, amikor beköltöztünk abba a házba, ahol kamaszkoromat éltem meg, abba a házba, ahol a legjobb barátom lett Láncos, a hatalmas fekete kutya, akit tíz éve temettem

Részletesebben

Feladatok a tavaszi ünnepekhez Összeállította: Pathy Lívia

Feladatok a tavaszi ünnepekhez Összeállította: Pathy Lívia Feladatok a tavaszi ünnepekhez Összeállította: Pathy Lívia Feladatok a Magyar nemzetismeret/haza a magasban c. könyvhöz Magyar nemzeti ünnepek I. Az ünnep http://www.nemzetismeret.hu/index.php?id=1.6 1.

Részletesebben

A szenvede ly hatalma

A szenvede ly hatalma Előhang Leonard Kastner mostanában egyre többször gondolt ar ra, hogy vissza kéne vonulnia. Miért is ne? Az időzítés tökéletes lenne. Annyi pénzt keresett már, amiről régebben álmodni sem mert volna, ráadásul

Részletesebben

konyhába, beletörlöm a kezem abba a nedves törülközőbe, amelyik ott lóg a vízcsap fölött, a szegen. A kályhán már felforrt a víz a fazékban, előhúzom

konyhába, beletörlöm a kezem abba a nedves törülközőbe, amelyik ott lóg a vízcsap fölött, a szegen. A kályhán már felforrt a víz a fazékban, előhúzom NAGYTAKARÍTÁS Én csak egy szegény asszony vagyok. Asszonyiságom utolsó éveit számlálgatom már, a fejemen tincsekké duzzadtak a fehér hajszálak, az arcomon, a szám körül megszaporodtak a ráncok, lekúsznak

Részletesebben

Figyelemhiány/Hiperaktivitás Zavar - ADHD

Figyelemhiány/Hiperaktivitás Zavar - ADHD Figyelemhiány/Hiperaktivitás Zavar - ADHD TÁJÉKOZTATÓ FÜZET gyerekeknek Ferrádi Hádi, a kis versenyautó Ismersz olyan meséket, amiben versenyautók vagy sportkocsik szerepelnek? Ismered például Villám McQueent?

Részletesebben

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... *****

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ezüst gyertyatartók fénye mellet egy fiatal férfi hajol íróasztala fölé. Az arca márványfehér,

Részletesebben

Károlyi Veronika (Ronyka) 5 bődületes hiba, amit ha elkövetsz kinyírod a hitedet. Ronyka http://www.varazslatostitkok.com

Károlyi Veronika (Ronyka) 5 bődületes hiba, amit ha elkövetsz kinyírod a hitedet. Ronyka http://www.varazslatostitkok.com Károlyi Veronika (Ronyka) 5 bődületes hiba, amit ha elkövetsz kinyírod a hitedet Írta: Károlyi Veronika (Ronyka) Copyright Károlyi Veronika, 2015 Minden jog fenntartva! Ingyenes e-könyv 5 bődületes hiba,

Részletesebben

A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó

A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com Korrektúra: Egri Anikó 2 Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék... 3 Az összefogás döbbenetes ereje... 4 Depressziós helyett bajnok... 6 Na

Részletesebben

Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY

Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY Volt egyszer a világon egy király, akit a népe nagyon szeretett. Csak egy búsította az ország népét. A király hallani sem akarta, amikor arról beszéltek neki, hogy ültessen

Részletesebben

Helyi emberek kellenek a vezetésbe

Helyi emberek kellenek a vezetésbe Varga László Helyi emberek kellenek a vezetésbe Ön szerint minek köszönhető, hogy az hetvenes-nyolvanas években egy sokszínű és pezsgő kulturális élet tudott létrejönni Kecskeméten? Milyen szerepe volt

Részletesebben

Mándy Iván. A huszonegyedik utca. Regény

Mándy Iván. A huszonegyedik utca. Regény Mándy Iván A huszonegyedik utca Regény 2011 Gábor megállt az öreg, púpos hátú ház előtt, egy véznán fityegő cédulánál. Kiadó szoba Letette ráncos barna bőröndjét, kalapját feljebb tolta homlokán. Általában

Részletesebben

SZKB104_14. Körön kívül, körön belül II.

SZKB104_14. Körön kívül, körön belül II. SZKB104_14 Körön kívül, körön belül II. TANULÓI KÖRÖN KÍVÜL, KÖRÖN BELÜL II. 4. ÉVFOLYAM D1 Három szituáció képen 137 138 SZOCIÁLIS, ÉLETVITELI ÉS KÖRNYEZETI KOMPETENCIÁK TANULÓI D2 Fekete István: A két

Részletesebben

VÁLTSÁGUL SOKAKÉRT. Pasarét, 2014. április 18. (nagypéntek) Horváth Géza. Lekció: Márk 10.

VÁLTSÁGUL SOKAKÉRT. Pasarét, 2014. április 18. (nagypéntek) Horváth Géza. Lekció: Márk 10. Pasarét, 2014. április 18. (nagypéntek) PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK refpasaret.hu Horváth Géza VÁLTSÁGUL SOKAKÉRT Lekció: Márk 10. Alapige: Márk 10,45 Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak,

Részletesebben

Wittinger László: Passiójáték

Wittinger László: Passiójáték Wittinger László: Passiójáték I. (AZ UTOLSÓ VACSORA) ELSŐ APOSTOL: Íme, Mester, elkészítettük az ételt, ahogyan kérted! JÉZUS: Vágyva vágytam arra, hogy a húsvéti bárányt veletek együtt fogyasszam el.

Részletesebben

JÉZUSBAN VAN AZ ÉLET GYÜLEKEZET

JÉZUSBAN VAN AZ ÉLET GYÜLEKEZET JÉZUSBAN VAN AZ ÉLET GYÜLEKEZET I. évfolyam 3. szám szeptember, október Akarod hallani a jó hírt? Mindennek Királya Mindennek Királya, az Istennek Fia, égnek, földnek Ura Akinek véd minket a karja tőlünk

Részletesebben

Palotai Boris. Hetedik év

Palotai Boris. Hetedik év Palotai Boris Hetedik év Palotai Boris Hetedik év Regény 2011 Fapadoskonyv.hu Kft. Palotai Boris jogutódja Milyen sovány a mérnök úr! Most is mérnök urazta, hogy a két combja közt ringott, s melle szétlapult

Részletesebben

útja a szabadság felé

útja a szabadság felé Szandra útja a szabadság felé Szandra útja a szabadság felé Szandra egy teljesen hétköznapi erdélyi kisvárosban nőtt fel. A családi házuk két kis szobából és egy nappali-konyhából állt. Két húga volt és

Részletesebben

"Soha nem érzem, hogy itt a plafon" - Interjú Bánsági Ildikóval

Soha nem érzem, hogy itt a plafon - Interjú Bánsági Ildikóval "Soha nem érzem, hogy itt a plafon" - Interjú Bánsági Ildikóval 2014. augusztus 26. kedd, 07:00 "Mindig büszke voltam, ha valami újra hívtak. Soha nem érzem, hogy itt a plafon, hanem inkább azt, hogy szeretnék

Részletesebben

VIZSGÁLJÁTOK MEG A LELKEKET!

VIZSGÁLJÁTOK MEG A LELKEKET! Pasarét, 2012. augusztus 30. (csütörtök) PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK Horváth Géza VIZSGÁLJÁTOK MEG A LELKEKET! Alapige: 1János 4,1 Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket,

Részletesebben

Duna utca. családvers

Duna utca. családvers Terék Anna Duna utca családvers és lehet, én mégiscsak a Duna utcában voltam egész életemben a legboldogabb. öten laktunk két szobában, s apám sosem tudta nyugodtan megcsókolni anyámat, mi néztük őket

Részletesebben

1Móz 21,22-34 Ábrahám, Abimélek és a kút

1Móz 21,22-34 Ábrahám, Abimélek és a kút 1 1Móz 21,22-34 Ábrahám, Abimélek és a kút És lőn abban az időben, hogy Abimélek és Pikhól annak hadvezére megszólíták Ábrahámot mondván: Az Isten van te veled mindenben, a mit cselekszel. Mostan azért

Részletesebben

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ A Móra Könyvkiadó a Szepes Mária Alapítvány támogatója. Az alapítvány célja az író teljes életmûvének gondozása, még kiadatlan írásainak megjelentetése,

Részletesebben

egy jó vállalkozás. Aztán nem egészen egy év alatt az egész elúszott. A pincéred elbokázta. Igaza lett apádnak! Haragszik rád.

egy jó vállalkozás. Aztán nem egészen egy év alatt az egész elúszott. A pincéred elbokázta. Igaza lett apádnak! Haragszik rád. Pista bácsi unokája A pesti kislány. A faluban csak így emlegették. Két éves lehetett, amikor az édesanyja hazavitte a faluba és a szülei segítségét kérte. Sírva panaszolta, hogy tovább már nem bírja a

Részletesebben

DALSZÖVEGEK. (a példatárban 1-gyel jelölt szövegek további versszakai, az ottani sorszámmal)

DALSZÖVEGEK. (a példatárban 1-gyel jelölt szövegek további versszakai, az ottani sorszámmal) DALSZÖVEGEK (a példatárban 1-gyel jelölt szövegek további versszakai, az ottani sorszámmal) 14. Támaszd meg oldalad Két arany pálcával. Meg is simakodjál, Meg is mosakodjál, Beszélve: Töröld meg magad

Részletesebben

Ez 46,1-24 A fejedelem és az áldozatok rendje

Ez 46,1-24 A fejedelem és az áldozatok rendje Ez 46,1-24 A fejedelem és az áldozatok rendje Ezt mondja az Úr Isten: A belső pitvar kapuja, mely keletre néz, zárva legyen a dologtevő hat napon, szombatnapon pedig nyissák ki, és újhold napján is nyissák

Részletesebben

Hogyan néz ki az iskola társadalma 2013-ban?

Hogyan néz ki az iskola társadalma 2013-ban? Hogyan néz ki az iskola társadalma 2013-ban? A Jövô diákja Felkelni nehéz dolog, fél hét elôtt sosem sikerül. Az indulásig hátra lévô fél óra arra ugyan elég volna, hogy magamra rángassak valamit, aztán

Részletesebben

A legszebb mesék Mátyás királyról

A legszebb mesék Mátyás királyról A legszebb mesék Mátyás királyról Roland Tartalomjegyzék Mátyás király és a kolozsvári bíró / 4 Egyszer volt Budán kutyavásár / 8 Mátyás király és a huszár / 12 Mátyás király és a százesztendős ember /

Részletesebben

2014. október - november hónap

2014. október - november hónap 2014. október - november hónap Téma: A Lélek gyümölcse 5. hét Szeretet 2014. szeptember 30., kedd Tapasztald meg Isten szeretetét Ige: Drágának tartalak, és becsesnek (Ézsaiás 43,4) Max Lucado: Értékes

Részletesebben

A Cseppnyi Önbizalom kútja

A Cseppnyi Önbizalom kútja Bertóti Johanna A Cseppnyi Önbizalom kútja Szereplők: Fodor testvérek (kertészlegények) Bodor Magnólia, tündér Kuruzs Ló Utolsó Sárkány Kurta Farkú Malac Félénk Tigris 1 1. jelenet Kert. Csukott szirmú

Részletesebben

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt.

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt. Kata Az egyik budapesti aluljáró, metróbejárat előtt találkozunk, azt mondta, itt szokta napjainak nagy részét tölteni. Mocsok van, bűz és minden tele hajléktalanokkal. Alszanak dobozokon, koszos rongyokon,

Részletesebben

SZKC 103_01 MOTÍVUMOK KÜLÖNBÖZŐ KULTÚRÁKBAN I.

SZKC 103_01 MOTÍVUMOK KÜLÖNBÖZŐ KULTÚRÁKBAN I. SZKC 103_01 MOTÍVUMOK KÜLÖNBÖZŐ KULTÚRÁKBAN I. Madarak négy égtáj meséiben 103_D.indb 3 2007.08.30. 11:39:00 103_D.indb 4 2007.08.30. 11:39:05 TANULÓI MOTÍVUMOK KÜLÖNBÖZŐ KULTÚRÁKBAN I. 3. ÉVFOLYAM 5 D1

Részletesebben

Miért nem hív?! Hisz elkérte a számod, és megígérte

Miért nem hív?! Hisz elkérte a számod, és megígérte Miért nem hív?! Hisz elkérte a számod, és megígérte Miért nem hív?! 10/2. Képzeld el ezt a szituációt: Megismerkedtél egy nagyon vonzó pasival. Úgy érezted magad vele, mintha már ezer éve ismernétek egymást.

Részletesebben

Párlat. egy kerékpárt ábrázolt, egy velocipédet; a badeni fürdőmester, Karl Drais remek járműve volt ez, vagy talán

Párlat. egy kerékpárt ábrázolt, egy velocipédet; a badeni fürdőmester, Karl Drais remek járműve volt ez, vagy talán Párlat A minap, mondjuk így, ez olyan jó kezdésnek, a minap egy megsárgult, régi fénykép került a kezembe, fénykép. a századelőről, gondolom, már ahogy az él a mi megkésett fantáziánkban. a fantáziánk

Részletesebben

Jelentkezési lap NÉV. Lakcím:. Iskola:... Osztály:. E-mail cím:... Telefonszám:

Jelentkezési lap NÉV. Lakcím:. Iskola:... Osztály:. E-mail cím:... Telefonszám: Jelentkezési lap.. NÉV Lakcím:. Iskola:... Osztály:. E-mail cím:... Telefonszám: 1.Feladat TOTÓ (Húzd alá a helyes választ!) 1. Mibe lépett bele Kópé, amikor vérzett a lába? egy hegyes szögbe egy süni

Részletesebben

Szita Szilvia - www.magyarora.com 2004. II. Biztatás, bátorítás

Szita Szilvia - www.magyarora.com 2004. II. Biztatás, bátorítás I Biztatás, bátorítás I Biztatás, bátorítás Beszédpanelek és mintadialógusok - Ne izgulj, menni / sikerülni fog! - Ne butáskodj, menni / sikerülni fog! - Ne hülyéskedj, menni / sikerülni fog! - Ne félj,

Részletesebben

NYILVÁNVALÓ SZERETET

NYILVÁNVALÓ SZERETET Pasarét, 2015. december 25. (péntek) PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK refpasaret.hu Horváth Géza NYILVÁNVALÓ SZERETET Énekek: 182; 321,1-3. 4. 6-7; 447 Lekció: Lukács 2,1-14 Alapige: 1János 4,9-10 Azáltal lett nyilvánvalóvá

Részletesebben

kiderül, hogy nincs is rajta bugyi. No, akkor te mit képzelsz róla? Nagyon érdekes hasonlat, bár én Látjátok, itt ütközik ki a generációs különbség

kiderül, hogy nincs is rajta bugyi. No, akkor te mit képzelsz róla? Nagyon érdekes hasonlat, bár én Látjátok, itt ütközik ki a generációs különbség Pótnászút Hárman álltak a megállóban autóbuszra várva. Pista, a kefefrizurás, kigyúrt izmú, jóképű, harmincas fiatalember, Feri, a dérütötte ötvenes, meg Zsiga, az üllepig érő homlokú, nyugdíjba készülő

Részletesebben

T.Ágoston László A lovak állva álmodnak

T.Ágoston László A lovak állva álmodnak T.Ágoston László A lovak állva álmodnak Alszol, öreg? fordult a férje felé az asszony. Megigazította feje alatt a kispárnát, és lélekben felkészült a nagy beszélgetésre. Nem, nem alszom. Jár az agyam,

Részletesebben

Hogy kezdtem el írni?

Hogy kezdtem el írni? Hogy kezdtem el írni? Caracas, Venezuela, 1970. május 30. A beszéd a caracasi Ateneóban hangzott el. Később a bogotái El Espectadorban is megjelent. Juan Carlos Zapata így írt róla: Gabo Caracasban született,

Részletesebben

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés V i c z i á n Á k o s Halálos haszonszerzés Nem is emlékszem, hogy mikor aludtam ilyen jót, igaz nem volt több hat óránál, de ennyit ritkán alszom. Nyújtózkodtam egy hatalmasat, majd felkeltem az ágyból,

Részletesebben

Pár szóban a novella létrejöttéről:

Pár szóban a novella létrejöttéről: Pár szóban a novella létrejöttéről: A Heléné Cixous-pályázatot a Feldmár Intézet Nők Iskolája alapította. A pályázat feltételeit Feldmár András fogalmazta meg...a nyertes pályázatoktól őszinte, magas színvonalú,

Részletesebben

1. Jaj, most vagyok csak igazán árva, sárgaház sahja, kékség királya, most vagyok én csak igazán árva: görbe fának is egyenes lángja!

1. Jaj, most vagyok csak igazán árva, sárgaház sahja, kékség királya, most vagyok én csak igazán árva: görbe fának is egyenes lángja! Utassy József Mikor az agyban téboly trónol Holtpont 1. Jaj, most vagyok csak igazán árva, sárgaház sahja, kékség királya, most vagyok én csak igazán árva: görbe fának is egyenes lángja! 2. Mint ama nagy,

Részletesebben

(a tatarozás) Amikor egyedül maradtam a lakásban, szokásom lett, hogy ha női cipőkopogást hallottam az utcáról, félbehagytam bár-

(a tatarozás) Amikor egyedül maradtam a lakásban, szokásom lett, hogy ha női cipőkopogást hallottam az utcáról, félbehagytam bár- (Éva) Ezerkilencszázhatvannyolc augusztusában egy éjjel kimentem a Városligetbe. Nem tudom, miért. Nem volt szokásom éjjel sétálni. A Ligetet különben sem szeretem, ha letérek a főallékról, még nappal

Részletesebben

Huszonötödik lecke. nyomja, várjon. hallgasd. nyomd. várj. tedd, vedd, legyen. szíveskedjék mutasson. hozza el menjen nézze meg

Huszonötödik lecke. nyomja, várjon. hallgasd. nyomd. várj. tedd, vedd, legyen. szíveskedjék mutasson. hozza el menjen nézze meg Huszonötödik lecke Megint telefon Halló! Jó napot kívánok! Üdvözöljük a Vabank Bank ügyfélszolgálatánál! Ha ismeri a mellék számát, nyomja meg a megfelelő számú gombot. Ha nem ismeri, várjon a kezelő jelentkezésére.

Részletesebben

Na, ugy-e, vendéglős úr, meg van fizetve, amit ettünk,

Na, ugy-e, vendéglős úr, meg van fizetve, amit ettünk, CSALÓKA PÉTER Hát egyször vót egy szegény ember. Hát szóval ez a szegény ember mindenkit becsapott, aki csak a világon él. Nemhogy aki él, hanem aki űneki jó napot köszönt, és ha az elfogadta, az már be

Részletesebben

MAHLER. Lieder aus Des Knaben Wunderhorn. A fiú csodakürtje

MAHLER. Lieder aus Des Knaben Wunderhorn. A fiú csodakürtje MAHLER Lieder aus Des Knaben Wunderhorn A fiú csodakürtje GÁDOR ÁGNES nyersfordítása 2007 Lieder aus Des Knaben Wunderhorn Der Schildwache Nachtlied Az őrszem éji dala Nem tudok, nem szeretek vidám lenni;

Részletesebben

EZÜSTHARANG. A KÉK DUNA OTTHON lakóinak híradója 2011. szeptember Földanya, Kisasszony, Őszelő. Szent Mihály hava. 25. szám

EZÜSTHARANG. A KÉK DUNA OTTHON lakóinak híradója 2011. szeptember Földanya, Kisasszony, Őszelő. Szent Mihály hava. 25. szám A barátság legszebb aktusa az, Midőn barátunkat hibáira figyelmessé tesszük. ( Berzsenyi Dániel )) EZÜSTHARANG A KÉK DUNA OTTHON lakóinak híradója 2011. szeptember Földanya, Kisasszony, Őszelő. Szent Mihály

Részletesebben

M. Veress Mária. Szép halál

M. Veress Mária. Szép halál 184 Rügyek Szép halál Először nem figyeltem fel a kiáltásra, nem volt abban semmi különös, hogy valaki ordibál, megszokott volt ez arrafelé. Csak mikor közelebb értem, akkor hallottam, hogy mintha segítségért

Részletesebben

Szép karácsony szép zöld fája

Szép karácsony szép zöld fája Móra Ferenc Szép karácsony szép zöld fája Illusztrációk: Szabó Enikő Nyolcéves voltam, a harmadik elemibe jártam, és először léptem a közszereplés terére. A közszereplés tere az öreg templomunk volt. Úri

Részletesebben

Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY

Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY Néha fel kell adnunk az elveinket, hogy megélhessük az álmainkat Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY - részlet - Szakmai konzultáns: dr. Almási Krisztina Borító és tördelés: White Noise Team ISBN 978-963-12-4568-4

Részletesebben

Színbe hozunk! Találd meg magadban Te is az önkéntest!

Színbe hozunk! Találd meg magadban Te is az önkéntest! Színbe hozunk! Találd meg magadban Te is az önkéntest! Szia! A Faipari Tudományos Alapítvány saját profiljába vágó önkéntes programot indított ZuzmóKa néven. Az egy éven át tartó rendezvénysorozat önkéntesek

Részletesebben

Gingerli, az időmanó

Gingerli, az időmanó Gingerli, az időmanó Tik-tak, tik-tak, tik-tak. Tak. Tak. Tak. Tik. Tik. Tik. Tak és tik. Tik és tak. Tik és megint tak. És megint tak. És megint tik. Tik és tak. Gingerli az ágyában feküdt, és hallgatta,

Részletesebben

JAJ DE JÓ A VAKÁCIÓ!!!

JAJ DE JÓ A VAKÁCIÓ!!! A VAJDA PÉTER ÉNEK- ZENEI ÁLTALÁNOS ÉS SPORTISKOLA LAPJA 18. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 2012. JÚNIUS Botos Auróra 3.s JAJ DE JÓ A VAKÁCIÓ!!! tartalom JÚNIUS 3 Kiváló Vajdások 4 Pedagógusnapra 5 Németországban Comeniussal

Részletesebben