GYERMEKIRODALMI LAP XLV. ÉVFOLYAM 521. SZÁM MÁJUS

Átírás

1 GYERMEKIRODALMI LAP XLV. ÉVFOLYAM 521. SZÁM MÁJUS

2 WASS ALBERT Fényképezte KÖTÕ ZSOLT

3 WASS ALBERT grófi calád arjaként gyönyörû élményekkel, nagy mûveltéggel é küldetétudattal indult. Mindent elvettek tõle. A hazáját i. Erdély földjére nem léphetett, mégi mindig itthon volt. Hazahozta ok ezer oldalnyi regénye, meéje, vere. ARANYMADÁR Oroz Róbert, Zobok Volt egyzer, nagyon régen, egy kifiú. Ott élt valahol meze keleten, erdõk é hegyek között egy kicike orzágban, amelyiknek Erdélyorzág a neve. Ott nõtt föl ez a kifiú abban az orzágban, az erdõk között. Az erdõ tanította meg látni, hallani, érezni. Játzótárai az õzek voltak é a kinyulak. Barátai a fák, virágok, pillangók. Látó ember volt. Értette a fák bezédét, a patakok uttogáát. Idõnként átment az Angyalok Tiztáán i, é az angyalok megtöltötték a zívét zeretettel, jóággal. De amikor a kifiúból nagyfiú lett, érte jöttek a gyûjtõ é a rontó emberek, é elvitték nagyvárook házai közé, hogy dolgozzék nekik. Az erdõ várta, várta, aztán elõhívta legkiebb zolgáját, a fenyõzagú zellõt: Eridj, zolgám, é kered meg az én barátomat, é mondd meg neki: hívják az õzek, nyulak, mókuok, jöttét lei az övény. Perdült a zellõ, é tovazállt. Az erdõ pedig kézült a fogadáára. Fri záporral mota tiztára a fák leveleit. Feldízítette a virágokat harmato ékzerekkel. Mohazõnyeget terített az övényre, a hazatérõ lába alá. Negyednapra hazatért a kici zellõ. Fáradt volt é poro. Nem jöhet óhajtotta. Láthatatlan láncokkal megkötözték. Nem jöhet. Mánap zélnek ereztett az erdõ egy ki bolyho, fehér felhõckét. Eridj, é mondd meg neki, hogy ne hallgaon a gyûjtõ emberekre, ne féljen a rontó emberektõl. Hû árnyékkal várják haza a fák. A felhõcke tépetten, rongyoan, zürkén tért meg. Kormo, zennye kõrengetegben rabokodik. Nem jöhet. Ekkor az erdõ egy aranymadarat röpített fel. Eridj hát te, törd meg a gonoz varázlatot. Az aranymadár elõtt járt a zellõ, fehér felhõ kíérte odafent. Így értek el a vároig. Az aranymadár füttyentett. De olyan codálato zépen, hogy a rab az ablakhoz zaladt, a láthatatlan láncok lehulltak róla. Aztán nevetni kezdett. De a zemébõl könynyek ömlöttek, laan megtöltötték a zobát, végigfolytak az utca kövein, é amerre folytak, ragyogó tizta övényt motak a vároon végig, a gyûjtõ emberek é rontó emberek között. Az aranymadár zállani kezdett keletnek. Az ember pedig elindult utána ujjongó zívvel a könnyek bûvö övényén hazafele. Így történt ez, lelkeckém, éppen így. Amikor majd megnõz é már nagyon fáradt lezel, é nagyon céltalannak érzed a orodat: egyzerre cak érted üzen az erdõ. Elõzör egy ki fenyõillatú zellõvel üzen. Aztán meglátz egy kici bolyho fehér felhõt az égen. Végül meghallod ablakod alatt az aranymadár füttyét. Hazahív otthonod drága aranymadara: a árgarigó. Valami megpattan benned akkor. Szemedbõl elõtörnek a könynyek, lemoák rólad a láthatatlan láncokat, kiömlenek az utcára i, é végigfolynak a köveken, bûvö övényt mova lábaid elé az emberek között. É te elindulz majd ezen az övényen. Keletnek, mindig cak keletnek, amerre a árgarigó hív. É mot aludj jól, a mee véget ért. A fák i alzanak már odakint. 3

4 AZ ERDÕBEN Ígéretünk zerint az októberi NAPSUGÁRBAN meghirdetett Irkafirka pályázatra érkezett rajzokból, verekbõl, meékbõl, zerkeztettük nemcak a következõ hat oldalt, hanem még júniuban i kettõt. Láuk, mirõl meél az erdõ! A favágó kiment az erdõbe. Már éppen felemelte a fejzét, amikor hangot hallott: Ne vágd ki a fát! Nézett jobbra, balra, hát egy móku kérlelte: Itt az otthonom, é caládom i van! Éhe vagyok. Ninc egy ki mogyoród? Nálam ninc, de ha hazajönnél, ehetnél okat. A favágó é a feleége úgy megzerette a mókut, hogy egy hétig náluk maradt. Egyzer azán eltûnt. A bú favágó az erdõben talált rá. Azt mondja a móku: Jó volt nálatok, de nekem itt az igazi otthonom. Kicordult egy könny a zemébõl, é bement az odvába. Simó Ágne, Székelykereztúr Fãrcaº Széll Francika, Balaváár Egyzer egy idõben, Egy kerek erdõben Sok móku élt egy fában, Mókulaktanyában. A mókulaktanyának Sok ajtaja tárva várja Lakóit az odva fába, Mókulakomára. Vajda Boglárka vere é rajza, Nagyvárad Sûrû erdõben állatok tekeregnek, Ete vizont hazatérnek. Ete ötét lez, Bagoly egérre le. Erdõben jártam, Nyulak zaladtak, hárman. Ilyen volt az erdõben, Gyertek ti i el vélem. 4 Kolcár Itván, Nagyvárad Péter Szilvia Sára, Kõripatak A nyár utoló napján az állatok özegyülekeztek, hogy elközönjenek egymától. Elbezélték, hogy ki hogyan kézül a télre. Sokan irigyelték a medvét, mert õ átaluza a telet. Má állatok nehéz téli napokat töltenek. Búcúzául a tavazi vizontlátát kívánták egymának. Laczkó Anita, Gyergyóremete Élt egyzer két tetvér az erdõben, a Tûz é a Víz. Özeveztek azon, hogy melyikük tud többet egíteni az erdõnek. A Tûz a nagy égetõ erejével próbálkozott, de majdnem felgyújtotta az erdõt. A jó öreg Víz eloltotta a tüzet, é megitatta az állatokat. A Tûz belátta, hogy õ cak rozat tez az erdõnek, é elment. A Víz pedig azóta i egíti a termézetet. Erdei Zuza, Érzõllõ Déne Ezter, Varolc Egyzer az erdõben, A árga erdõben Egy mókut láttam, É meg i fogtam. A móku zürke volt, É rajta barna folt. Felzökött a vállamra, Beeett a tákámba. Kapazkodni nem tudott, Kirágott egy nagy lyukot, Kimázott a lyukon, Elfutott az úton. Fülöp Mária Magdolna, Százrégen Elmentek a madarak, ki fog majd dalolni? Az elpuztult erdõn örömet zerezni? De tavazal már virrad, bizto vizajönnek, Kipuztult erdõket vidámmá teznek! Szilágyi Imola, Fehéregyháza

5 Nagy Orolya, Székelykereztúr Egyzer egy távoli földön egy ötét erdõben élt a gonoz, hatalma farka. Az erdõ mellett volt egy zép, fénye tiztá. A tiztá lakói, a nyúl, a róka, az õzek, mind barátágban éltek egymáal. A hatalma barnamedve védelmezte õket, de váratlanul beteg lett. Megmérgezték. A ravaz róka hozzáfogott az ügy kinyomozáához. Az állatok tudták, hogy egyedül az orda tehette. A róka fel i kerete, hogy kihallgaa. De a farka capdába ejtette. A bölc bagoly megtalálta a méreg ellenzerét, é helyrehozta a medvét. A farka közben azon meterkedett, hogyan fogdoa öze a védtelen állatokat. De a medve a capdákat ellene fordította. A farkat aját capdája fogta meg. Máig i emlegetik az állatok: Aki mának vermet á, maga eik bele. É nevetnek rajta. György Szabolc íráa é rajza, Gyergyózentmikló Az erdõben nagy a cend, cak a fák uogáa, a madarak ciripelée az én léptem hallatzik. A fák uttogva fújnak, az állatok rebbenve máznak, ki a fára, ki a vackába, cak pilognak rám, hogy vajon ki vagyok. A fák meélik bánatukat, vidámágukat, én hallgatom õket. Jaj, milyen nyugodt vagyok, ha itt állok benn, a ûrûben. Szövérfi Melinda, Jedd Sûrû erdõben járok, magamban bezélek a fáknak, õk felém nyújtják ágaikat. Te kedve erdõ, te mindig jót tezel nekem, de én mi jót tegyek neked? Te kedve erdõ, te mindig elvezed a zomorúágomat, én hogyan vegyem el a te zomorúágodat? Drenand Richárd Caba vere é rajza, Marováárhely A ûrû erdõ, Mely ezernyi vadágot rejt, Mot õzül, De nehezen felejt. Ezernyi állat él benne, Farkatól kezdve Egézen õzig, Õztõl kezdve Egézen medvéig. Ég veletek, Ti drága levelek! Mondaná az erdõ, Ha bezélni tudna. György Attila, Margitta Az erdõben nagyon jó, Az õz egyzer a tó partján Sok fa, virág, állatok feküdt. Hát egyzer megzólalt az ördög benne: Téged várnak, nagyon várnak, Hogy pillantd meg a codákat. Nem látod, hogy milyen Teke Ágne, Cíkzereda vékony a lábad? Meg kellene híznod. Úgy zebb lennél. Ekkor pukalövé hallatzott. Az õz rohanni kezdett, ahogy cak bírt. Ezt gondolta: Ha megzabadulok, többet nem hallgatok az ördögre. Ahogy megzabadult a vadázok elõl, azt gondolta: De jó, hogy nem kövérebb a lábam. Különben mot a mennyekben lennék. Pedig a barátaimhoz zeretnék menni. Azzal hazaindult cendeen. Sára Botond, Gyergyózentmikló Az Erdõkirály minden délután étált a királynéval a Varázlato Erdõben. Ez az erdõ igazi erdõ volt, úgy, mint mifelénk. Voltak benne állatok, ciripelõ madarak, gyoran folydogáló patakok, hatalma fenyõfák é kelleme levegõ. Kovác Józef, Borzont Þentea Erik, Nagyvárad 5

6 Egyik éjjel a nagy öreg Tölgyfa nem tudott elaludni. Éppen a ziporkázó cillagokban é a fénye holdban gyönyörködött: hátha a hold álmot zórna reá. Egyzer cak arra lett figyelme, hogy a Gyilko Galóca abban ettenkedik, hogy megmérgezze Katicabogarat. Az egyik ágán zundikáló Szentjánobogarat felébreztette, é ürgõ üzenettel leküldte a gomba zomzédjához, Margarétához. Margaréta odahajolt a gomba fölé, é halkan uttogva magához calogatta a Katibogarat, a Szentjánobogár pedig mutatta tovább a Tölgyfa felé vezetõ utat. Mikor elég meze voltak, cak akkor merte a Katicabogár hangoan megközönni a egítéget. Déne Ezter, Varolc Hamar a bú õz eltelt, S egy hópehely megjelent. A cend i lezállt a tájra, Medve alzik barlangjában. De a farka nagyon éhe, Õzet kere, ordítani képe. Feldúlja a télnek cendjét, Vonít, nem kapja a helyét. Nyulat lát meg éle zeme, Vadul fut, hogy elejte. Ropog a hó a lába alatt, Elkapta a nyulat, beléharap. Lezáll az éj az erdõre, Bevonja az eget ötétége. A fák felett apró cillagok, É a hold fényeen ragyog. Enyhül a hideg, olvad a hó, Cöpög az egykori hótakaró. Sánta Tünde, Marováárhely 6 Kovác Zolt, Gyergyózentmikló Egy napon Pityu é Palkó, a két jóbarát elindult az erdõbe. A fákon kevé volt már a levél, é ami volt i, mind árga. Sétálgattak, dideregtek, é elhatározták, hogy madáretetõt kézítenek. Mire elkézültek, megjelentek a madarak, a nyuzik, az õzek, a mókuok, az egerek, a cicák é a ünik. Együtt örvendtek. Karáconykor imét elmentek, é minden állatnak ajándékot vittek. A meebeli tündérek a két jóbarátot i megjutalmazták. Plugor Blanka-Beáta, Kökö Mi az erdõ? Mire jó? Miért zeretni való? Mert hegyhátaknak takaró, Móku, madár rejteke, É még teli aztalt i Terít mindegyiknek elébe. Nekem táborozá öröme, A levegõnek friítõje, Mert az ég ott mindig kékebb, Ahol a lombkoronák munkába lépnek. Erdõ, erdõ, rengeteg, Te védz, É én i meg kell, Hogy védjelek! Adorján Zoltán vere é rajza, Cíkzereda Egy nap épp harangozták a delet, amikor Evetke móku elindult ebédet gyûjtögetni. Vuckó, a róka ézrevette, az õ gyomrában i megzólaltak a harangok. Evetke után eredt. A móku az úton heverõ lyuka farönkbe menekült. Vuckó éz nélkül követte. Evetke a fatönk közepén ézrevett egy zûk ki nyílát, é ügyeen átpréelte magát. Vuckó cak futott tovább é tovább, míg az erdõ zélére nem ért. Tovább már ajno nem futhatott, mert az már a világ vége volt. Üre gyomorral kullogott haza. Ó, de ajnálom zegényt! É ti? Kuti Michele, Szabadka Nagy Botond, Gyergyózentmikló Lakó Anita, Remete Szagmajzter Alida, Szabadka

7 Potkonyák Tomizláv, Szabadka Ete az erdõben mindenki alzik, Ete az erdõben a róka nyúlra vadázik, Suhognak a fák a zép holdfényben, Mindenki alzik a maga fézkében. Cak a farka üvölt az éj közepén, S a denevér járkál halkan a fák tetején, Vadázni akarnak, emmi mát, Szegény õzikére mot vezély vár. Éjfél van. A nyuzi halkan Kidugja a fejét, nem közelít-e emmi véz? S látja, hogy a kicik békéen alzanak, Biztoan kápoztával álmodozhatnak. Tunyogi Andrea, Zilah Én láttam az erdõt, É benne a fenyõt. Szép volt az erdõ, É benne a fenyõ. Én láttam az erdõt, É benne õz nyomát! Szép volt az erdõ Az õzikék nyomán. Én látom az erdõt Tavazal, télen, Codálom az erdõt, Nyáron é õzel. Kolozvári Andrá, Móc Medve alzik barlangjában, róka úrfi jön nagy vidáman. Cörömpöl a barlang elõtt, felébrezti az elõkelõt. Kijön medve koma nagy haraggal, é megkérdezi: ki vagy, mi vagy? Én vagyok a róka úrfi, meghívlak téged vacorázni. Lez ott mindenféle jó: málnazörp, mézekalác, nyúlhúból pörkölt. Jól megrakjuk a bendõnket, legyünk barátok mindörökre! Király Réka, Gyergyózentmikló Mii, a móku nézegette a cillagokat, é hallgatta a bagoly huhogáát, de nem ettõl ijedt meg. A bokor felõl a róka kiáltotta el magát: Megállj, paplanfarkú, úgyi elkaplak! Majd meglátjuk, kibõl lez paplan válazolta Mii. A medvék barlangja elõtt volt egy lyuka farönk. Beugrott, a róka pedig utána eredt. Mii móku kibújt egy felõ lyukon. A róka a máik végén egyeneen a medvék barlangjába zaladt. Mii moolyogva hallgatta, hogyan cinálnak a medvék a rókából paplant. Bickei Dávid, Szabadka Szép az erdõ Télbe, nyárba, Calogat ok zép Lombo fája. Blénei Bernadett, Gyergyózentmikló Sok gyerek jár nyaralni, Télen pedig zánkózni. De jó, hogy én itt lakok, S hamar odajuthatok. Gál Levente vere é rajza, Gyergyóalfalu Volt egyzer egy erdõ. Ott oe hullt a hó, a madarak énekeltek, az õzikék játzadoztak, a méhek zümmögtek, a medvék ok mézet ettek. Ezért úgy hívták az erdõt, hogy Vidámerdõ. Egyzer Télapó megirigyelte az erdõ vidámágát, jege, hideg zelet fújt, megrázta ûrû, fehér zakállát. A fák recegtek-ropogtak, a madarak rezketve bújtak özze, a medvék barlangba, a mókuok a fák odvába húzódtak. Egy nyuzika a Vidámerdõ Tündérétõl kért egítéget. A Tündér langyo zellõt, meleg eõt é napütét varázolt. A Télapó bozúan ment viza a maga hegyek közé. Vidámerdõ lakói azóta boldogan élnek. Györgyilyé Izolda, Kökö Bálint Szilárd, Bánffyhunyad 7

8 Corba Jáno, Zobok Az örökzöld erdõben élt egy bölc medve é egy gonoz ember. Az erdõ lakói Fapuztítónak nevezték el, mert állandóan fát vágott. Azt képzelte magáról, hogy õ a legerõebb az erdõben. Ki i hívta a medvét párbajra. A vöröhangya jelentkezett bírónak. Fapuztító elküldte a zajkót a medvéhez, mint párbajegédet, hogy egyezzenek meg az idõpontban. Én, az erdõ királya dörögte a medve, nem verekzem meg emberrel. Különben i mindenféle párbajt betiltok! A favágó mérgében az erdõ minden fáját ki akarta puztítani. Mezire hallatzott fejzéjének cattogáa. A medve odaietett. Akkorra már Fapuzító kivágta a fél erdõt. Ebben az évzakban A napok codáak! Ekkor nyílik az akác Vajon ki vagyok? A tavaz, hát ki má! Nagyon meleg van már, Az ember gombázni jár, Nyáron mozgalma az élet, S züntelen a madarak cicergée. Vége van a pihenének, Mot dologra hív az élet. Özehordjuk az ételt, S majd belakmározzuk télen. Kopp, kopp, ki kopog? Kopog a fákon egy ember Jaj igen, ez December! Közön i illedelmeen: Jó napot! Kérem, Itt telelhetek négy hónapot? Király Izabella, Kézdiváárhely 8 Hamar Barbara, Szabadka Mit tettél, te telhetetlen ember? Felébreztetted az erdõ Szellemét! Hallom i, hogy uhogva közeledik! Nem tûröm tovább ennek az embernek a gaztetteit! zólalt meg egy öblö hang. Legyen móku belõle. Láa meg, milyen erdei állatnak lenni, laká nélkül. Abban a zempillantában fürge móku izkolt be a megmaradt fák közé. Talán még mot em talált odút, éhezik, mert mint fapuztító kivágta a lakát é élelmet biztoító fákat. Okuljatok, gyerekek, ebbõl a zomorú eetbõl, ne puztítátok az erdõt, mert ti i az õ orára juthattok! Szabó Alpár, Kézdiváárhely Ilyé Orolya, Gyergyózentmikló Az erdõben, ugyanúgy, mint máhol, A négy évzak váltakozik, táncol. Tavaz, a zelíd zépégkirálynõ Ha jön, kivirágzik az egéz erdõ. Nyár, a melegzívû, bájo teremté Nem tûr lutálkodát, henyélét. Az állatok mind gyûjtögetnek, Cak a bohó tückök hegedülnek. A gyümölcöt érlelõ Õz Az erdõben hozaan elidõz. Tarkára feti a zöld lombokat, Majd dühében lerázza azokat. Tél, a dermeztõ fagykirályfi Az erdõt fehér hóval meglepi, De az erdõ nem kedveli em õt, Sem pedig kíérõjét, a hófelhõt. Kovác Ezter, Kézdiváárhely Ébredezik már a medve, Nyuzi örül a melegnek. Õzike i néz zelíden, Nem kell éheznie többet. Bújik már az ibolya, Hajtani kezd a fûzfa, Ébredezni kezd a táj, Itt a tavaz, pajtá! Magyaroi Szende-Tünde, Százrégen Volt egyzer egy zegény ember, annak kilenc fia. Az apjuk mindeniknek adott három pogácát, egy üveg vizet, elindultak zerencét próbálni. Mentek, mendegéltek, é egyik fiú eltért tõlük. Egy rengeteg erdõbe ért. Eltévedt. Megtanult az állatok nyelvén, tõlük kért egítéget. A róka tudta az utat, mert a a faluba járt tyúkot lopni. Így került haza a zegény ember elvezett fia. Nagyon örült a calád. De azért nem lettek gazdagok. Ki Ágne, Barót Kozma Zolt, Kézdiváárhely

9 Õz van. Gyönyörû pompában ragyog az erdõ minden ki zuga. Cillog, villog, mint egy meebeli álomban egy fénye királyág. Az erdõben, ebben a meebeli királyágban nincenek celédek, nincenek alattvalók, mindenki egyenrangú. A mókucalád az elõ emeleti ki zugban lakik, a üncalád a földzinti panzióban. Mindenki igénye zerint helyezkedik el. Van, aki téli álomba kezd, van, aki zorgokodik, takarít. Õzel mindenki gyûjtöget télire. A mókucalád örül, ha olykor nyaka közé pottyan egy-egy makkzem. Valentincik Tímea, Kézdiváárhely Dombi Gabriella, Gyergyózentmikló Az erdõ minden évzakban zép. Tavazal hango a madarak víg dalától. A medve i felébred téli álmából. Kizöldülnek a fák, megjelennek az elõ tavazi virágok. Nyáron kellemeen lehet étálni az erdõben. Az õzi harmat gyönyörû zínekbe öltözteti. A falevelek megárgulnak. Sok közülük árnyalato lez. A fák i pihenni fognak, amíg újra jön a tavaz. Lupuj Mónika, Sepizemerja VERS I. díj: Adorján Zoltán, Cíkzereda; Kovác Ezter, Kézdiváárhely; II. díj: Sánta Tünde, Marováárhely; Tunyogi Andrea, Zilah; III. díj: Fülöp Mária Magdolna, Százrégen; Szövérfi Melinda, Jedd; Király Izabella, Kézdiváárhely; Dicéret: Péter Szilvia Sára, Kõripatak; Vajda Boglárka, Nagyvárad; Drenand Richárd Caba, Marováárhely; Király Réka, Gyergyózentmikló; Gál Levente, Gyergyóalfalu; Az erdõben jártamban egyzer cak feltûnik egy codálato zarva. Akkora volt az aganca, mintha egy codálato király lépkedne a zíne levélzõnyegen. Ézrevett engem, de nem mozdult. Majd nagyot ugrott, é eltûnt a fák közt. Kimóku zökdécelt az ágakon. Gyûjtögetett. Bükkmakkot bontogatott nagy ügyeéggel. Találkoztam még õzzel, rókával, nyúllal, é még egy medveboccal i, de zerencére az anyja nem volt vele. Sok meében írják, hogy a manók é tündérek az erdõben élnek. Lehet egy kici igaz belõle, de ezt enki em tudja, enki em látta. De azért vannak titkai az erdõnek. Az erdõ élete minden évzakban változik, de a titkai oem. Mihály Andrá, Lövéte EREDMÉNYHIRDETÉS MESE I. díj: Szabó Alpár, Kézdiváárhely; II. díj: Déne Ezter, Varolc; Mihály Andrá, Lövéte; III. díj: Sára Botond, Gyergyózentmikló; Bickei Dávid, Szabadka; Györgyilyé Izolda, Kökö; Dicéret: Simó Ágne, Székelykereztúr; György Szabolc, Gyergyózentmikló; Valentincik Tímea, Kézdiváárhely; Blénei Enikõ, Gyergyózentmikló Szép Cilla, Zobok RAJZ I. díj: Oroz Róbert, Zobok; Nagygellért Béla, Szabadka; II. díj: Forika Sebetyén, Gyergyózentmikló; Vajda Boglárka, Nagyvárad; III. díj: Kolcár Itván, Nagyvárad; Kovác Zolt, Gyergyózentmikló; Dicéret: Szabó Gyopár, Nagyvárad; Fãrcaº Széll Francika, Balaváár; Antal Zuzánna, Százrégen; Þentea Erik, Nagyvárad; 9

10 Én tükre vagyok minden moolyoknak, én azért élek, hogy vizamoolyogjak virágra, lepkére, bokorra, rengetegre, farkara, bárányra, zivárványra, fergetegre, Raffai Ingrid, Szabadka fényre, holdra, cillagokra, zegényekre, gazdagokra, zenvedére, vidámágra, jó napokra, roz napokra, rózafára, kereztfára, vizamoolyogjak mindenre, vizamoolyogjak az Itenre. Méc Lázló KÖSZÖNTJÜK AZ ÉDESANYÁKAT. AZT KÍVÁNJUK, HOGY MINDIG LEGYEN EREJÜK MOSOLYOGNI. CSEH KATALIN ANYAVÁRÓ Anya, itt ülök a zéken, é cak téged várlak, ki-kinézek az ablakon, ámbár mége látlak. Úgy várok, mintha lényem a várá zobra lenne, mintha a várakozá bennem otthonára lelne. Nyugtalan vagyok, türelmetlen. Be nehéz i várni! Anya, miért nincen zárnyam, hogy tudnék feléd zállni? Anya, mondd, miért nem jöz? Már a Hold az égen... é én félek, a ötétég a kertben kajtat éppen. Ölbe vágyom, az öledbe, írni volna kedvem... Ajtó nyílik halkan, cendben, Anya itt áll velem zemben! 10 KOVÁCS ANDRÁS FERENC FANNI VERSE álmomban kivirágzik a fa leeik az ág eltezem a zívedet miénk a világ Szilágyi Levente, Szilágynagyfalu TOLNA ÉVA KÉT CSILLAG Van ágyam, van párnám, két cillag vigyáz rám. Sugárfény zeretet borítja fejemet. Két cillag, két zempár ébredõn engem vár, é követ utamon... Ágyamban álmomat párnámon otthagyom.

11 Géczi Renáta, Szilágyomlyó TAMKÓ SIRATÓ KÁROLY MAMAGOL A cillagpor a világûrbõl a Föld légterébe hatol. A porzó ár a zellõk zárnyán felhõk fölött záll valahol. A a uhog. A fecke rebben. Róka lopódzik. Barlangi medve barangol. A gyalogo gyalogol. A kutya kutyagol. A lova lovagol. S a borneói bunder-bébi az anyja hátán mamagol. TOLNA ÉVA BABABESZÉD Bababezéd meebezéd? Hempergõ a nappali, innen lehet hallani: Böff, übü, gre... Éhe vagyok, álmo vagyok: Gre, übü, böff... Anya, öledbe akarok: Übü, übü, übü... Böff: Játzatok többet velem. Gre: Türelmet? Nem imerem. Böff, übü, gre... Bababezéd tizta bezéd. Kevé zóval mond igazat, látod, mi mindenre elég? Kádár Angéla Emee, Szatmárnémeti Szalma Itván, Balaváár A kigyermek egy kicit újrateremti a nyelvet. Kérd meg züleidet, meéljenek picikorodról. Te mit kerezteltél el, vagy mondtál máképp? LÉVAY ERZSÉBET A GONDOLAT- OLVASÓ Mama, honnan tudtad, mit akarok, mikor azt mondtam: oá? Mindig kitaláltad a gondolatom, oe várattál oká! Mama, honnan tudtad, mit akarok, mikor azt mondtam: ö-ö? Labda kell éppen vagy mentõautó, netán ruhaciptetõ? Mama, honnan tudod, mit akarok, mikor mélyen hallgatok? Hogy látz a fejembe, zívembe mindig, zámomra ez nagy titok! Kifinomult ízlére vall, ha nem rikító zínû, hanem zelíd, finom árnyalatokkal játzik a ruha, a rajz, az ajándék. Kézít az idén a fehér é a homokzín özhangján alapuló meglepetét édeanyádnak: párgából, zákvázonból, gézbõl. Cerepet, mûanyag palackot, kartondobozt bármit bevonhatz párgával vagy vázonnal, é kötél vagy gézvirággal dízítheted. Ha néhány zabályt betartaz, a mûved olyan zép lez, mint a képeken: 1. Tizta anyagokkal dolgozz. 2. Ázta mindent keményítõbe vagy cukorzirupba. 3. Amibõl zabni akarz, zárítd cempére imítva. 4. Amit bevonni haználz, még nedveen fezítd a doboz oldalára. 5. A felületet apránként kend be ragaztóval, úgy tekerd zoroan rá a párgát. 7. A lapo felületeken középen, az oldalakon lent kezd a tekerét. 11

12 KOVÁCS ANDRÁS FERENC AZ EGÉR NEVE A jó egér nem roz egér, S ha jól vigyáz nevére Nehéz megtudni róla, hogy Valóban jó egér-e? A jó egér nem elefánt, Hiz fürgébbecke néha. De jó egér oem lehet Patkány, e keckebéka! A jó egér nem roz egér, Cak cöppnyi, furca holmi... S a jó egér nem roz kutya Kandúrt e tud caholni... A jó egér nem macka. Sõt: Nem éji mackacápa! Bár hozú farka bajza van, Meg négy ki kacka lába. A jó egér nem roz, ha jó, Ha mindig ad nevére Ha ejti, hogy mi jó, mi roz, S a kettõ özefér-e? A jó egér az jó egér: Soem rág, hogyha alhat! S a jó egér caki aját, Külön nevére hallgat... A jó egér nevet viel Nem unt lyukak lelence! Lehet Francika vagy Ferenc, Marcella, Vince, Bence. Lehet Sipircki Sancikám, Lõrinc, Cecilke, Vencel, Ignácka, Enci néha György, ha megküzd egy kredenccel. A jó egér cak jó egér lehet, ha ad nevére S magáról õ e tudja, hogy Valóban jó egér-e? ROMHÁNYI JÓZSEF BORZ A büzke borzanya özetoborzott néhány cellengõ borzot, hogy zívének féltett kincét, hat kicinyét megtekinték. Nézzétek! Ez itt a mennyorzág! mondta dédelgetve hat egyzülött borzát. Ám a bámézkodók formátlannak, torznak találták a ok torzonborz borzat. Szólt az egyik, egy értelmeforma, kinek kedélyét e látvány felborzolta: Érdeke! Ha belülrõl, elfogultan nézed, ez az alom meleg ki caládi fézek. Ha kívülrõl, nem vakít el vonzalom:...egyzerûen borz-alom... 12

13 DEVECSERI GÁBOR TRÉFÁS ÁLLATKERTI ÚTMUTATÓ Ne ugrándozz, ne táncolj, ne bomolj, az ikolá fiúcka mind komoly. garázda kölykét inti így a moly. Apám így zól a ki bálna, hadd meheek el a bálba. Nem mehetz el, fiam, Péter, nem vagy még egy kilométer. Gólya jöve, kelepele: Nyion ajtót, kedve pele, gyereke jött, nem levele; egéz cõröm tele vele. GÁRDONYI GÉZA MACSKÁNK A mackánk hamuzínzürke állat volt. S ha becületrõl lehet bezélni a mackánál, hát becülete i. Én azonban nem hizek a mackabecületben, inkább annak tulajdonítom ezt a becületeéget, hogy bõven kapott tejet. Két tehenet fejtünk, õróla nem feledkezett meg az anyám. De talán komolyabb macka volt, mint má: mi legalább nem játzottunk vele. Mindöze egyzer emlékzem, hogy rátettük az aztalra, é papirot kötöttünk a farkára. A macka õrülten forgott a papiro után, végre i leeett. Talpra eett, de az aztal lábában megütötte a fejét. Attól fogva nem mulatozott velünk. Egyzer, ahogy a padláon járok, nyávogát hallok egy arokban. Hát valami négy kimackakölyköt látok ott. A zemük aznap nyílott, némelyik cak félzemmel nézett a világba. Kapok egy roz zakajtókoarat, belézedem a kölyköket. Vizem le nagy örömmel a zobába. Ott mindjárt nagy játékot kezdünk: birkóztatjuk õket, gurítunk nekik golyót, kötünk a nyakukba pántlikát. Egyzer cak befut az öreg macka, megáll a kölykeinél. Nézi elmeredõ zemmel, hogy mi történik. De cak egy percig nézi. A következõ percben hozzám jön, é imulgat a térdemhez, aztán az öcémhez, aztán az anyámhoz. Majd a kicinyeihez ül, amelyik hozzámegy, nyalogatja, féülgeti, miközben félig lehunyja a zemét. Hanem aztán nem tudom, mit gondolt: egyzer azt látom, hogy megfogja az egyik kölykét a nyaka bõrénél, fölemeli, é magaan tartott fejjel vizi kifelé. Hova vizi? Ment, ment át a konyhán, ki az udvarra, át az udvaron, fel a padlálétrán. É így hordta viza a padlára valamennyit. UNIPAN HELGA rajzai 13

14 Itt zülettem Erdélyi utazáunk orán jártunk már: Zibón, Székelyzentkirályon, Torockón, Marováárhelyen, Vizaknán, Cíkmenaágon, Szilágynagyfaluban, Marofelfaluban. Júniuban hová látogaunk? Ugye, ti i zeretitek a meéket? Bizony, kevé gyermek mondhatja el, hogy vároában a mee é a valóág olyen zoroan egybefonódik, mint a miénkben. Szilágyomlyó az orzág ézak-nyugati rézén, a Magura domb aljában fekzik, é a Krazna zeli át. P. Szatmári Károly így ír róla: Az én zülõföldem, Szilágy-Somlyó a termézettõl ritka zépéggel megáldott hely. Ezt mi i így érezzük. 14 A Báthoryak legendái itt élnek ma i a porladozó várromok között é a omlyói lakook zívében. Elõ legendánk a Gutkeled nemzetég egyik õe, Opo nevéhez fûzõdik. A váro ézaki rézét határoló Magura hegyéggel zemben magaodik a Púpo hegy, melynek oldalában ma i mutogatják azt az üreget, ahol egykor a környéket rettegében tartó árkány lakott. Ez a zörnyeteg minden évben felfalta a környék legzebb lányát. Opo, hogy megmente gyönyörû mátkáját, birokra hívta a fenevadat. Három nap, három éjjel viakodtak. A vitéz legyõzte a gonoz árkányt, a harc közben kivert három fogát pajzára zegezte. Bátor tettéért kapta a Báthory nevet, caládi címerébe pedig a három árkányfogat. Ebbõl a caládból zármaznak Erdély híre fejedelmei: Andrá, Kritóf, Zigmond, Gábor é Lengyelorzág nagy királya, Itván.

15 Várounkat 1251-ben alapították Wathaomlyova néven. E név zláv eredetû, é erdõt jelent. Minden év zeptemberében megrendezik a Báthory-napokat, de az idei évforduló nevezete lez, hizen várounk fennálláának 750. évfordulóját ünnepeljük. Minden Napugár-olvaót zeretettel meghívunk erre az eeményre. A XIV. zázadban épült a váro közepén álló vár, amelyet alagútrendzer kötött öze a várheggyel. Ezen az alagúton menekült el a lakoág, ha ellenég otromolta a várat. Egy máik monda zerint egyzer jókora török capat közeledett a váro felé. Koczka Gábor, a dobo vállalkozott, hogy egymaga elkergeti a törököket. Egy völgybe ietett, telje erejébõl dobolni kezdtett. A Magura ezerzereen verte viza a dobzót. A törökök azt hitték, hogy itt óriái ereggel kell megvívniuk, ezért gyoran vizafordultak, é nem támadták meg a várot. Azt i meélik, hogy a török támadáok idején a Magura hegy tetején temették el az egyik török baa lányát, vele együtt zekérnyi aranyat. Ezt a zekérnyi aranyat még nem ikerült megtalálni, de helyette értéke, a IV. zázadból zármazó gepida leletre bukkantak, melyet a béci é budapeti múzeumokban õriznek. A omlyói leletek világzerte nyilvántartottak, a legzebb é legértékeebb ókori kincleletek közé zámítanak. Írták é rajzolták: a zilágyomlyói 1-e Általáno Ikola IV. G, H é I oztályo tanulói Papp Ildikó, Márton Gabriella é Neme Cilla tanítónõk egítégével. Napjaink Szilágyomlyójának 17 ezer lakoa van: románok, magyarok, romák é má nemzetiégûek. A római katoliku templomot Báthory Itván építtette a XVI. zázadban. A reformátu templomot 1815-ben fejezték be. Több óvoda, napközi é hat ikola mûködik várounkban. Sok díjat zereztünk az orzágo Ki mit tud? verenyen, anyanyelvi vetélkedõkön. A kicik a Játékkuckóban, a nagyobbak a Báthory Itván cerkézcapatban tevékenykednek. Codálato gyalogtúrákon, kiránduláokon vezünk rézt. A Magura minden domborulatának külön neve van: Széldomb, Sirató, Sólyomkõ, Pogányvár-kapu, Kápolná, Faragó-rét, Pokol-tó. Minden névhez egy-egy zép monda fûzõdik, melyek laan feledébe merülnek. 15

16 JÁNKY BÉLA FECSKE FÉRCEL Fecke röppen, belevarrja röpte ívét a magaba. Röppen, záll nagyokat öltve, három felhõt fércel öze. Felhõt fércel, zálat húzgat, jön a zél, é egyet fúj cak: egyet fuvint cak a rongyra, a háromból varrt gomolyra meze úzik el a felhõ, má tetõn dobol az eõ. Ragyog a nap, örömében kiperdül a játzótérre. Beküldte Böjte Tamá, Marováárhely 16! Havonta 3 díjat orolunk ki Király Sándor, Szilágynagyfalu Februári nyerteeink: Kovác Hanna, Málná (1); Nagy Katalin (2) é Ágne (3), Torda é a varolci III. B oztályo gyerekek. Munkáik közül helyhiány miatt cak a Déne Noémiét (4) közöljük. Ha kiméz az erdõbe, mezõre vagy akár a közeli parkba, láthatod, hogy telje gazdagágában pompázik már a termézet. Gyûjt érdeke alakú leveleket, zirmokat olyanokat, amelyek könnyen a 1 Szólj, zám! Kovác Emee, nagyármái olvaónk ügyeen válazolta Kikópé januári kérdéére: a fülbemázó bogár i lehet é kelleme zene i. Kere minél több zólát vagy özetett melléknevet, amelyben tetréz zerepel. Írd meg az új jelentét i: pl. lyukamarkú ügyetlen. Milyen zólát fetettek a kerítére? Szegezd helye orrendbe a léceket. Varga Kriztina, Sarmaág! Havonta 3 díjat orolunk ki rajzlapra imulnak. Kend be õket megfelelõ mennyiégû, nem túl vize fetékkel, majd gondoan nyomtad papírra. Légy meréz! Próbálj meg árkányt, zörnyet, királykiazonyt bármit nyomtatni. Mazat Mûvéz 2 3 Nem mindegy, hogy egy vagy kettõ! Foglald mondatba a zavakat: verel verel; kertel kerttel; gépel géppel; udvarol udvarról; ad add. Februári megfejtéek: 1. Az árva világgá ment. Az árva õzgida írdogált. Az óriá ziklát evett. Óriá gombát találtam. Az édeet zeretem. Éde anyanyelvünk éke. 2. Helyez, folytat, hajol, vajaz, üllyed, mélyít, adjuk, lyukazt, hajtja; 3. zázlábú, kétpúpú teve, kilencöve tatu, kétéltû, nyolckarú polip rendõr, betûrend, táncrend, étrend, rendház, órarend, menetrend, orrend, rendellene tetõn, tetõrõl, padláról, erezre, ablakban, padon, házban, világgá, cerépben, kapuban, gazdához, udvarra. Könyvjutalmat nyertek: Mihály Itván, Lövéte; Sárközi Tibor, Zibó é Gyõrfi Réka, Nagyármá. Mazat Mûvéz, jaj, de pizko! Kedve támad, kicit fickó. Naphozat cak rajzolgat, S ecetet i majzolgat. Mazat Mûvéz jó barát, Együtt fetünk ok órát, Reggel, mikor felébred, Nem moakzik, munkához kezd. Kovác Kinga Tünde, Nagyenyed 4

17 " " ORMÁNYOS BOGARAK Mogyorólevélodró Amikor még nem autók záguldoztak az utakon, az emberek lóháton, lovakocin utaztak, a catába többnyire lóháton mentek, a királyokat, hadvezéreket lóháton örökítették meg a zobrázok. A ló már az ókorban nagy zerepet játzott. Caligula, az õrült római cázár Incitatu nevû lovának márványitállót, elefántcont zerzámot, drágakõvel éke nyakláncot õt palotát é zemélyzetet adományozott, é konzullá akarta kinevezni. A trójai lóról biztoan hallottatok. A ravaz görögök egy nagy faló gyomrában rejtették el néhány harcoukat, elvonultak Trója vára alól, mintha feladták volna a harcot. A trójaiak bevontatták várukba az ajándékot, örömükben mulatozni kezdtek. Az éjzaka leple alatt aztán a katonák kimáztak, é kinyitották a kaput táraiknak. Így eett el Trója. Az ókor világhódító hadvezérének, Nagy Sándor makedón királynak a lovát Bukephaloznak hívták. Errõl a paripáról az ókorban még várot i neveztek el. A monda zerint Mohamed próféta a zélnél ebeebben záguldó Al Borah (Villám) hátán lovagolt. A magyar ember zívéhez különöen közel állott é áll BITAY ÉVA HÛSÉGES BARÁTUNK, A LÓ ma i a ló. Õeink a legkedveebbet, olyan makulátlan, hófehér paripát áldoztak itenüknek, Hadúrnak, amelyiknek a hátán még nem volt nyereg. A honfoglalá korában a vitézeket lovukkal együtt temették el. A kalandozáok idején õeink lóháton záguldották be fél Európát, rettegett lova-íjázok voltak. A ló egézen a XX. zázad máodik feléig a magyar katona bajtára maradt. Huzáraink híre meze túlterjedt az Ha nem i akkora, mint az elefánté, ormányuknak nagy haznát vezik, miközben hatalma kárt okoznak a növényeknek. Népe caládjukba tartoznak a levélodrók, amelyek lárváik zámára zivar alakúra odorják a fák levelét, a mogyoró- illetve tölgymakkormányo, amelynek nõténye kifúrja é bölcõnek haználja a zenge termét, a zúfajták, amelyek öze-viza rágják a fák tetét; a gabonazizik, amely a gabonazembe váj lyukat petéje zámára. Tetüket ötét vagy féme fényû, zíne páncél borítja. A betûzõzú olvani nem tud, cak írni: mégpedig furca alakú járatokat a fába. Ki, hengere tetén ninc emmi kiemelkedé, ami akadályozná a zûk járatban. Fanyûvõ fogai zárnyfedõje végén vannak. orzág határain. De némelyik lovunknak i fennmaradt híre-neve évzázadokon kereztül. Szögnek hívták Szent Lázló lovagkirályunk paripáját, melynek hátán üldözte a magyar lányt elrabló kun harcot. Ezt a jelenetet örökíti meg a gelencei templom faliképe. Híre magyar verenyparipa volt Bethlen gróf Incitatoja é Kincem, amely többzörö gyõzteként Európa-zerte imertté vált. A magyar népmeék gyakori zereplõje a tálto paripa, amelyik rendzerint ovány gebe, de amint parázzal megetetik, kigömbölyödik, zárnya nõ, é mint a gondolat röpíti gazdáját. KISKÓPÉ Az autómárkákat jól imeritek, de vajon azt i tudjátok, milyen a pej, a dere, a hóka ló? Februári megfejté: A lepkék nektárt zívogatnak pödörnyelvükkel, melyet rugózerûen felcavarva a fejük aló rézén tartanak, ha épp nem haználják. Nyerteek: Mirce Kinga, Ozdola; Rácz Levente, Cíkzereda é Száz Andrea, Marováárhely. Betûzõzú é betûi Havonta 3 díjat orolunk ki 17!

18 J HAHOTA Pitike egy illetlen zót tanul az óvodában, egéz ete azt hajtogatja. Kifiam mondja neki az apja, kapz 1000 lejt, ha ezt a zót többet nem haználod! Pitike mánap boldogan áll apja elé: Apu, ma egy olyan cúnya zót tanultam, hogy azt cak 2000 lejért tudnám elfelejteni. R Egy középkorú férfi méltatlankodik a villamoon: Szörnyû, milyen udvariatlanok a mai fiatalok! De hizen éppen mot adta át önnek a helyét egy fiú. Igen, igen, de zegény, öreg anyámnak még mindig állnia kell! R Miért zaladtál ki a mûtõbõl? Mert az aziztennõ azt mondta: Ne féljen, cak egy közönége vakbélmûtét lez! Nyilván meg akart nyugtatni. Cakhogy nem nekem mondta, hanem a ebéznek! R Mot, hogy megvizgáltam, receptet zeretnék írni, de nem találom a töltõtollam mondja a zórakozott orvo a betegnek. Bocánat, doktor úr, de tíz perccel ezelõtt a hónom alá dugta. R Mondja, Kovác úr, valóban olyan vize a lakáa? De még mennyire! Ma reggel például halat találtam az egérfogóban! R J TALÁLD KI! Kívánci vagy, hogy milyen ikolába járok? Fejtd meg a rejtvényemet! 1. Kerékpár 2. Ünnepre kapjuk 3. Az angol fõváro lakója 4. Érettégi után ide felvételizünk 5. Távbezélõ 6. Mezõgazdaági gép Máthé Ezter, Sepizentgyörgy Mit gondolz, milyen betû kerül a kérdõjel helyére? Bartha Cilla, Harazto A B? D z E Édeapám meterége. 1. Kerek gyümölc 2. Becézett Sarolta 3. Ilyen zínû a fa lombja 4. Mama tára 5. Ki-be járunk rajta 6. Becézett Lóránt 7. Vágóezköz 8. Nem érde Bogyó Lázló, Zabola Aki mórere tanította a kolozvári bírót. Száz Caba, Marováárhely Nem tegnapi 2. Éle ké igéje 3. Tetréz 4. Lóbiztató zó 5. Nem ül 6. Napzak 7. Ádám párja 8. Pók tezi 9. Italozó 10. Becézett Ágne 11. Idõmérõ 12. Rovar, a bútorok ellenége 13. Nyakon vieljük 14. Erõdítmény 15. Ké tezi 16. Pálca 17. Habo ital Bûvö négyzet. 1. Égitet 2. Egyik zülõ 3. Lelkipáztor Simon Erika, Szatmárnémeti ÁPRILISI MEGFEJTÉSEK 1. húvéti nyuzi 2. fecke 4. Fogara, Braó, Torda, Bora, Halmi 5. Indul a kutya a tyúk aludni. 18 M Á J U S NAPSUGÁR, gyermekirodalmi lap. Kiadja a NAPSUGÁR Kft. Szerkeztik: ZSIGMOND EMESE (fõzerkeztõ), MÜLLER KATI. A zerkeztõég potacíme: 3400 Cluj, Str. L. Rebreanu, Nr.58./28., C.P.137. Telefon/fax: 064/ napugar@mail.dntcj.ro Honlap: Megrendelhetõ a zerkeztõég címén. A lapok árát a következõ bankzámlára várjuk: Cont /ROL B.C.R., SUC. JUD. CLUJ S.C. NAPSUGÁR EDITURA SRL. Kézült a kolozvári TIPOHOLDING Rt. Nyomdájában. ISSN Ára 7000 lej

19 érejtvény- PÁLYÁZAT Hallgad meg az erdõ kéréét, ami rejtvényem megjelölt oraiban rejtõzik, é küldd el nekem júniu 15-éig, ha zeretnél rézt venni a májui nyerteek oroláán. a Rejtvénykirály Vízözön Énekemadár Conthéja gyümölc Francia arany Javít ellentéte KÁ! Itván Andrá névjegye..téka Comagolóezköz Méter Vagyon rovó illeték Gép Néma Régi páro tánc Le A végén foglal Becézett Edit Római 1 Szörny Déne névjegye energia Sugár Páníp románul Tetejére Állami Elektromo Eredmé- 1 V Itván Kocma Nulla 2 nye lez Húz Találat Szarva Kérdõzó OS! Arra a helyre néz Szaglózerv Arra fele! Államnak fizetik Juhkarám Nõi név Magánhangzó Ré Hordómérték Nõi név Kutya Vigyázóhely Egye! Orvonál mondjuk Világûr Vajon vízlelõhely? T Lovam Kritó Zoltán, Cíkzentimre VAJNÁR ILONA rejtvénye Szófajok R Y A FEBRUÁRI REJTVÉNYPÁLYÁ- ZAT megfejtée: Farangoljunk hat hetet. Ezúttal könyvjutalmat nyertek: Demeter Panna Katalin, Marováárhely; Jázay Evelyn, Kolozvár; Védé Liter -va párja Állóvíz Tonna Benkõ Józef-Itván, Kibacon, Nagy Orolya Borbála, Udvarfalva é a detrehemtelepi ikoláok. Gratulálunk! Játzatok továbbra i velünk! é NYERTESEK 19

20 Vágd ki, ragazd öze páronként a tulipán zárát, kelyhét, nyizantd be a vatag vonalak mentén, é cúztad egymába. A zár végeit vizahajtva ragazd a talapzatra, melyet elõzõleg kartonnal megerõítettél. Négyzet alakú zíne comagolópapírból hajtoga a rajz zerint pillangót. Tulipánod talpára vagy egy üdvözlõkártyára ragazthatod. Anyák napjára MEGFORDÍTJUK 5. 6.