Ktesibios öröksége. a hasonló nevű alexandriai filozófussal!), Heron idősebb kortársa, egyes feltételezések szerint Ktesibios tanít-

Átírás

1 Ktesibios öröksége

2 2 Ktesibios öröksége A Nagy Sándor 1 Kr. e. 323-ban Alexandriá-ban bekövetkezett halálát követően kitört diadokhusok harcának csitulásával, az utódlási kérdések eldöntésével Egyiptom-ban megszületik a Ptolemaiosi Birodalom, ahol egy kezdeti ingatag állapotot követően II. Ptolemaios, akit Ptolemaios Philadelphos 2 néven is ismerünk, elindít egy olyan folyamatot, melynek eredményeként Alexandriá-ban kulturális-tudományos központ alakul ki (a Museion). Az egyiptomi és görög eszme és ismeretanyag valamennyi vonatkozásában ötvöződik, s ebből a kölcsönhatásból jön létre a hellén kultúra, a hellenizmus. Lényegesek ennek az alexandriai központnak, a görög szellemi élet központjának a műszaki vonatkozásai is. Spontán módon, csupán feltételezhető indíttatással elkezdődik egy terület, a hidraulika és pneumatika magasabb szinten, elsősorban gyakorlati célú művelése. Olyan nevekhez fűződik ez, mint Ktesibios 3, Arkhimedes 4, a bizánci Philon 5, Heron 6 és Straton 7. 1 Nagy Sándor; Alexandros (Kr. e ): kiváló ókori hadvezér és államférfi, Makedónia királya Kr. e. 326-tól; II. Fülöp és Olympias fia. Nevelője Aristoteles, aki felkeltette érdeklődését a tudományok iránt és kora széles látókörű, művelt emberévé tette. Fokozottan érdekelte a hadviselés, 18 évesen már kitűnt a görög városállamok elleni khaironeiai csatában. Atyja halála után letörte rokonait, elfojtotta a lázongásokat. Kr. e. 334-ben kb. 35 ezer fős seregével megkezdte ázsiai hadjáratát. Fennhatósága alá vonta a kisázsiai városállamokat, Szíriá-t, Palesztiná-t, Egyiptom-ot, Babilon-t. Az elfoglalt területeken kb. 70 új várost alapított (pl. Alexandriá-t). Kr. e. 330-ban megkezdte Közép-Ázsia meghódítását, majd 327-ben India ellen indult. Birodalma ellentmondásokkal volt terhes, nélkülözte az egységes gazdasági alapot, halála után részeire bomlott szét. Maláriában (?) halt meg. [Új Magyar Lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, ] 2 Ptolemaios Philadelphus, II.; Ptolemaeus (Kr. e ): egyiptomi uralkodó (Kr. e. 285 Kr. e. 246). Megerősítette Egyiptom politikai és gazdasági helyzetét, támogatta a tudományt, a művészetet és a vallási kultuszt. Uralkodása idejére tehető a görög-egyiptomi keverékkultúra kibontakozása. [Antik Lexikon. Corvina, Budapest, 1993.] 3 Ktesibios (Kr. e. III. sz., tevékenységi ideje Kr. e. 270 körül, feltételezéssel Kr. e. 296 Kr. e. 228): alexandriai görög feltaláló és fizikus. Az ókori Alexandria mérnöki iskolájának első nagy alakja. Neki tulajdonítják a levegő rugalmasságának felfedezését. Az első gép, amelyet elkészített, édesapja borbélyműhelyében működött (az nem ismeretes, hogy milyen célokat szolgált). Gépeket készített Arsinoe részére (II. Ptolemaios Philadelphos testvérfelesége). Lehet, hogy Straton-nal dolgozott együtt, aki Kr. e. 288-ig Alexandriá-ban élt. Leghíresebb találmánya a szívó-nyomó szivattyú, amelyet az ókorban Ketsibios-féle gépnek is neveztek. Alexandriá-ban megépítette az első, víznyomással üzemelő orgonát (hidraulos), amelyben a sípokat működtető levegő nyomását ólomsúlyok helyett víz biztosította. Feltalálta továbbá a tűzoltófecskendőt (a római tűzoltók használták) és néhány más, légnyomással működő gépezetet (pl. légnyomással működő katapult). Tökéletesítette a klepsydrát (ez az évszakonként változó órahosszúságot is mutatta), egy rekonstruált példányát a müncheni Deutsches Museum őrzi. Ilyen óra volt az athéni Szelek Tornyá-ban is. Az óra 3 m magas volt, s felső része az állatégővi jeleket tartalmazta. Tanítványa volt Heron, s alkotásai az ő leírásából, valamint Vitruvius munkájából ismertek. Írásaiból (A találmányokról; A pneumatikáról) csak töredékek maradtak fenn. Munkássága alexandriai Heron és bizánci Philon nyomán teljesedett ki. A Pallas szerint megfigyelte, hogy a sűrített levegő, ha a légkörbe szabadul ki, hangot ad. Szerkezeteiben fogaskerekeket, ill. fogaskerék-fogasléc kapcsolatokat alkalmazott. Az ő találmánya alapján készített szivattyút Castrum Novum romjai között Civita Vecchia-nál találtak. Bizánci Philon szerint ő találta fel a szélpuskát. [Andai P.: A mérnöki alkotás története. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, /360 p.; p. 24.] [Britannica Hungarica. Magyar Világ Kiadó, Budapest, ] [Magyar Nagylexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, ] [A Pallas Nagy Lexikona. Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt., Budapest, ] [Új Magyar Lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, ] [ [ 4 Arkhimedes (Kr. e. 287 Kr. e. 212): görög matematikus és fizikus. Kiemelkedő eredményeket ért el a geometriában. Vizsgálatai során olyan módszereket alkalmazott, amelyek a modern matematikai analízis kezdeteinek tekinthetők. Közelítő módszereket talált a négyzetgyök kiszámítására és a harmadfokú egyenletek megoldására. Tőle származik a felhajtóerőre vonatkozó törvény. Több mint 40 gépet talált fel, őt tartják a csigasor megszerkesztőjének is. [Új Magyar Lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, ] 5 Philon (Kr. e. 250 körül): alexandriai (helyesebben bizánci) haditechnikai író, görög mechanikus (nem azonos a hasonló nevű alexandriai filozófussal!), Heron idősebb kortársa, egyes feltételezések szerint Ktesibios tanít-

3 Ktesibios öröksége 3 Ktesibios-ra, egy alexandriai mérnök -re, egy borbély fiára ritkán hivatkozunk. Ő egyrészt édesapja műhelyébe készített különböző szerkezeteket, másrészt matematikával is foglalkozott, de ezen kívül számos hidraulikus és pneumatikus gépet is szerkesztett. Ezek egyike a víziorgona. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ő tekinthető e két terület megalapozójának, atyjának. Ktesibios biztosan a Kr. e. III. sz.-ban élt, bizánci Philon és Arkhimedes kortársa, s valószínűleg mindkettőnek, ha áttételesen is, tanítványa. III. Ptolemaios Eurgetes 8 egyiptomi uralkodó idején tevékenykedett Kr. e. 246 és Kr. e. 221 között. Ő többek között egy több sípból álló fúvós hangszert készített, amelyet organon hydraulikon -nak ( vízmű eszköz -nek) nevezett. Ennél a táplevegő, azaz a szél nyomását víz szabályozta, ill. tartotta megközelítően azonos értéken. Alkotásáról szerkezeti rajz nem maradt fenn, de különböző ábrázolások igen, amelyekből elég jól lehet rekonstruálni. Egy alexandriai relief pl. Ktesibios-t kezében trombitával, s feleségét, Thays-t egy 15 sípból álló orgonával ábrázolja (1. ábra). Heron is ír Pneumatika c. munkájában a hangszer kezdeti formájáról (Heron: Pneumatika. I. 42.), s ebben alapul vette Ktesibios saját leírását. Ez utóbbinak azonban nyoma veszett. Korabeli leírások, ha részben téves adatokkal is, áradozva szólnak alkotásáról: És ez az orgona úgy nézett ki, mint egy kerek oltár; és azt mondják, hogy azt Ktesibios, a borbély fia találta fel, aki ebben az időben Aspendor területén élt II. Ptolemaios uralkodása idején. [ Ktesibios tevékenységét II. Ptolemaios uralkodása idején is kezdhette. Ez nem ellentmondás a későbbiekkel! ványa. Fennmaradt Mechanika {Mekhanike syntaxis (=A mechanika szisztematikus ábrázolása)} c. összefoglaló munkájának IV. könyve, a hajítógépekről (Belopoiika), amely témáját tekintve azonos Heron hasonló c. művével, de leírásai még kevésbé szemléletesek. Kivonatosan ugyancsak ránk maradt a VII. és a VIII. könyve, amely a várépítés technikáját tárgyalja. (Az Antik Lexikon szerint: a 4. rész, a 7. kivonatosan, a 8. görögül, az 5. arabul. Ez utóbbi a haditechnikával foglalkozik.) Neki tulajdonítható a műszaki szaknyelv megteremtése. Személyéhez kötődik az az elv is, hogy egy technikai megoldásnál az esztétikumnak is szerepe van. [Antik Lexikon. Corvina, Budapest, 1993.] [Hahn István (szerk.): A hadművészet ókori klasszikusai. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, /943 p.; p. 412.] 6 Heron (Kr. e. 120 körül): alexandriai görög matematikus és természettudós. Ktesibios tanítványa. Geometriai eredményei közül legismertebb a háromszög területének kiszámítására szolgáló ún. Heron-képlet. Munkáiban összefoglalta kora természettudományos eredményeit, vizsgálta a testek tulajdonságait, Pneumatika c. művében 78 különböző készüléket ír le, amelyet melegített levegő vagy gőz hajt. Számos hidraulikus gépet szerkesztett, a leghíresebb a gőzturbina ősi formájának tekinthető Heron- vagy aeolus-labda. Figyelemre méltó a földmérésről írt tankönyve is; ebben leírja a használatos műszereket, a mérőeszközöket, a módszereket, a szintezés végrehajtását, tárók és aknák kitűzését. [Andai P.: A mérnöki alkotás története. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, /360 p.; p. 23.] [Új Magyar Lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, ] 7 Straton (Kr. e. 340/330 Kr. e. 270/267): görög peripatetikus filozófus, Ii. Ptolemaios Philadelphos nevelője, Theophrastos halála után a Lykeion vezetője. 44 műve ismert (logika, teológia, természetfilozófia, lélektan), ezek töredékekből és másodlagos forrásokból rekonstruálhatók. Állatrendszertana jelentős, a növénytant ő alapította meg. Kiemelkedő jelentőségűek a Peri tu uranu (Az égboltról), a Peri tu pneumatos (A lélekről), a De causis plantarum (A növények okairól {a növényélettan összefoglalása}), valamint a Historia plantarum (általános növénytan) c. munkái. Újszerű a lélekről vallott felfogása. [Magyar Nagylexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, ] [net] 8 Ptolemaios Eurgetes; Ptolemaios, III. (Kr. e. 284 Kr. e. 222): makedón eredetű egyiptomi uralkodó (ur.: Kr. e. 246 Kr. e. 222). II. Ptolemaios és I. Arsinoe fia. Sikeres háborút viselt Szíriá-ban, újjászervezte az egyiptomi közigazgatást, jelentős építkezéseket folytatott. [Magyar Nagylexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, ]

4 4 Ktesibios öröksége De megemlíti Marcus Vitruvius Pollio 9 is Decem libri de architectura ( Tíz könyv az építészetről ) c. művében. (L mellékletek.). Szól róla többek között Porphyrios, Cicero 10, Lucretius 11, Petronius és Plinius 12 is. 1. ábra Ktesibios és Thais [ orgona h.html] A hagyomány szerint a víziorgona ötlete egy ellensúllyal mozgatható (és rögzíthető) tükör megfigyelése során született, amely édesapja műhelyében volt. A rejtett ellensúly zárt hengeres csőben mozgott le és fel. És néha az illesztés olyan szoros volt, hogy az a levegőt össze- 9 Vitruvius, Marcus Pollio Vitruvius, Marcus Pollio (Kr. e. kb. 84 Kr. u. 10): Julius Caesar, majd Augustus császár építésze, mérnök. Építészként valószínűleg ő építette a fannoi bazilikát; ő vezette be a vízvezetéki csöveknél használatos quinaria (4,453 cm) mértékegységet is. Fő munkája: De architectura, ebben akusztikai kérdéseket is tárgyal. [Andai P.: A mérnöki alkotás történet. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, /360 p.; p. 24.] [Művészettörténeti ABC. Terra Kiadó, Budapest, /567 p.] 10 Cicero, Marcus Tullius (Kr. e. 106 Kr. e. 43): római szónok, író és politikus. Vagyonos családból származott. Politikai pályája kezdetén az arisztokrácia ellen, később mellette foglalt állást. Julius Caesar egyeduralma alatt visszavonult, ekkor írta legtöbb filozófiai és szónoklatelméleti művét. A diktátor halála után ismét szerepet vállalt. Meggyilkolták. Neve kétezer éve az ékesszólást jelképezi. [Új Magyar Lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, ] 11 Lucretius Titus Carus (Kr. e. kb. 98 Kr. e. 53.): római költő. A természetről (De rerum natura) c. 6 könyvből álló filozófiai tankölteményében Epikureos ókori görög materialista filozófus tanításait rendszerezte művészi formában. Az emberiség jótevőjének nevezte Epikureos-t, mivel megszabadította az embereket az istenek, a túlvilági élet és a büntetés rettegésétől. Mind műve tartalmával, mind hexameterei szépségével fordulópontot jelentett a latin irodalom fejlődésében. [Új Magyar Lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, ] 12 Plinius, Gaius Secundus (23 79): római tudós és író, tengernagy. A Vezúv kitörésekor halt meg. Életét unokaöccse, az ifjabb Plinius írta meg. Historia naturalis c. műve kora természettudományos ismereteinek enciklopédiája, a középkori természettudomány legfőbb forrásműve. [Új Magyar Lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, ]

5 Ktesibios öröksége 5 nyomta, s ez az ellensúly, mint dugattyú mellett kiáramlott és határozott magasságú hangot adott. Amikor Ktesibios ezt a jelenséget megfigyelte, felhasználta a hidraulikus orgona elkészítéséhez. (Állítólagos Vitruvius leírás, ez azonban tévedés!) [ Az ötlet valószínűleg nem tőle származik. Ugyanis Tertullianus 13 De anima c. művének XIV. fejezetében így ír: Nézzétek Arkhimedes nagyszerű nagyságát, akarom mondani (az ő elvei szerint készített) hydraulikus orgonát. Mennyi tagja, mennyi része van, mennyi utat tesznek meg a hangok, mennyiféle hang, micsoda sokféle változatosság, mennyi sípsor és mindez egyetlen egység! Talán ez az idézet támasztja alá azt a szórványosan előforduló véleményt, hogy Ktesibios nem magát az orgonát találta fel, hanem egy már korábban is létező megoldást tökéletesített. Az ősők azonban hiányoznak: nincs leletanyag, Tertullianus-on és Heron-on kívül utalások sincsenek egy kezdetlegesebb szerkezetre, így ezt a feltételezést ki lehet zárni. Ugyanakkor viszont az is tény, hogy Ktesibios számos, Arkhimedes nevéhez fűződő eredményt felhasznált. [pl. Az organon hydraulikon -nal párhuzamosan valószínűleg létezett az organon pneumatikon is, amely víznyomás nélkül működött. Ezeknél a szélnyomás stabilizálását a táptartályra helyezett súlyok biztosították. Az organon hydraulikon latin elnevezése organum hydraulicum vagy organa hydraulica, később csak egyszerűen hydraulus, az organon pneumatikon-é organum pneumaticum vagy organa pneumatica. Az elnevezések tehát az idők során módosultak, jelentősen lerövidültek. A késő római időkben mindkét típust azonosan organum (lat.: organa) névvel illették. Mi indokolta e hangszer megalkotását? Miért volt erre egyáltalán szükség? Milyen előzményekre lehet hagyatkozni? Az eredet a mitológia ködébe vész. A legrégibb ismert ős a (kínai, indiai, zsidó) pásztorsíp, bölcsője Ázsia, s különféle változatairól számos asszír és egyiptomi síremlék, kínai és indus lelet tanúskodik. A legrégebbi leletek a rénszarvascsontból készült phalangsípok (paleolitikum vége, kb. Kr. e ), amelyek inkább jelző, mint zenei feladatot láttak el, s csupán egy hangot adtak ki (2.-3. ábra). Fiatalabb lehet az első réslyukú fuvola (4.-5. ábra), majd a Kr. e. 80. évezredből már ismert 3. ill. 5 hangképző nyílással ellátott csontfuvola is.) 2. ábra Üreges csontsíp 13 Tertullianus, Quintus Septimus Florens (kb. 155 kb. 225): római egyházi író, eredetileg ügyvéd Rómá-ban, majd 195-től Karthágó-ban. Eredetileg az ortodox keresztény álláspontot képviselte, később csatlakozott a montanizmus híveihez ( vértanú kereszténység ), s írásaival döntő szerepe volt ez utóbbi jellegének kialakításában. Hatása teológiai, etikai és poltikai téren is igen jelentős: a vallást az Isten és az ember közötti jogi viszonyként értelmezte. Írásaiból 31 maradt fenn. Fő művei: Apologeticum (Védekezés a pogányokkal szemben); Adversus Marcionem ( Markion ellen ); Adversus Hermogenem ( Hermogenes ellen ); De praescriptione haereticorum ( A pogányok hivatkozási jogáról); De baptismo ( A keresztségről); De spectaculis ( A látványosságokról ); Adversus Praxean (a szentháromságtan megfogalmazása). A latin nyelvű keresztény próza megteremtője mind terminológiai, mind dogmatikai szempontból. [Antik Lexikon. Corvina, Budapest, 1993.] [Magyar Nagylexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, ]

6 6 Ktesibios öröksége 3. ábra Üreges csontsíp 4. ábra Üreges csontsíp oldalnyílásokkal 5. ábra Rénszarvas ujjcsontjából készült üreges csontsíp Zárt oldalnyílással cisz 3, nyitottal g 3 hangmagasságot ad [Tarnóczy T.: Akusztika. Akadémiai Kiadó, Budapest, /559 p.; p- 15.] Ebből fejlődött ki a syrinx vagy pánsíp (6. ábra), majd a kínai szájorgona (7. ábra). Mindkettő a mitológia ködébe vész. A pánsíp-ot Hermes 14 (vagy Pán 15 ) találta fel, míg a szájorgonát a régi kínai legendák szerint Niu-Kva királynő a Kr. e. III. évezredben és azt a főnixmadár alakjára formálta [Darvas Gábor: Évezredek hangszerei. Zeneműkiadó, Budapest, /333 p.; p. 46.]. A szájorgona átcsapó fémnyelves, azaz nyelvsípos hangszer. Jóval későbbi a japán shoe vagy so (IX. sz.), a zsidó ugáb (a nomád korszakra jellemző nem kultikus fúvós hangszer; ajak- vagy nyelvsípos is lehetett, talán az aulos oboa rokona, chalil és abbuba néven is ismert; felizgató hangú hangszer volt) és még számos más népi hangszer. (A szájorgonák mind a mai napig élő hangszerek : ábra.). 14 Hermes: Zeus és Maia nimfa fia, a ravaszság, lelemény, ékesszólás istene a görög mitológiában. Az utazók, kereskedők, tolvajok pártfogója, az istenek gyorslábú hirnöke, ő kíséri a lelkeket alvilági útjukra. Római megfelelője: Mercurius. Zeus megbízásából ő öli meg az Iot őrző százszemű Argost.A művészetben bokáján kis szárnyakkal, kezében pálcával, útikalappal ábrázolják. [Új Magyar Lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, ] 15 Pan: a görög mitológia kecskelábú és -szarvú pásztoristene, a legelők és a nyájak védője, a pásztorsíp (pánsíp vagy syrinx) feltalálója. Apja Hermes vagy Zeus, anyja egy nimfa, de egyes mondák szerint Hermes egy kecskével nemzette. A hiedelem szerint hangjával egész hadseregeket volt képes rémületbe ejteni (páni félelem"; "pánik"). A keresztény hagyomány szerint a pogány természetimádó vallás szimbóluma. [Új Magyar Lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, ]

7 Ktesibios öröksége 7 6. ábra 7. ábra Kínai pánsíp (p ai-siao) Kínai szájorgona (sheng) [Michels, U.: SH atlasz. Zene. Springer-Verlag Budapest-Berlin, /560 p.; p.168.] [Michels, U.: SH atlasz. Zene. Springer-Verlag Budapest-Berlin, /560 p.; p.168.] 8. ábra Szájorgona (Borneo) [Midgley, Ruth (szerk.): Hangszerek enciklopédiája. Ford.: Reviczky Béla. Gemini Kiadó, Budapest, /318 p.; p. 78.] 9. ábra Tökből készített egyszerű levegőkamrás szájorgona (Borneo) [Midgley, Ruth (szerk.): Hangszerek enciklopédiája. Ford.: Reviczky Béla. Gemini Kiadó, Budapest, /318 p.; p. 78.]

8 8 Ktesibios öröksége 10. ábra Szájorgona (Kína) [Midgley, Ruth (szerk.): Hangszerek enciklopédiája. Ford.: Reviczky Béla. Gemini Kiadó, Budapest, /318 p.; p. 78.] 11. ábra Bambusznádból és fából készült Szájorgona: csingmiau (Kína) [Midgley, Ruth (szerk.): Hangszerek enciklopédiája. Ford.: Reviczky Béla. Gemini Kiadó, Budapest, /318 p.; p. 78.] 12. ábra Szájorgona: khen (Laosz) 6, 14 vagy 16 bambuszsíp, ezek fa vagy elefántcsontból készült kamrába csatlakoznak. Ma három nagyságban készül, a leghosszabb síp a 3,5 m-t is eléri [Midgley, Ruth (szerk.): Hangszerek enciklopédiája. Ford.: Reviczky Béla. Gemini Kiadó, Budapest, /318 p.; p. 78.]

9 Ktesibios öröksége ábra Bambusznádból és fémből készült szájorgona: seng (Kína) [Midgley, Ruth (szerk.): Hangszerek enciklopédiája. Ford.: Reviczky Béla. Gemini Kiadó, Budapest, /318 p.; p. 78.] 14. ábra Bambusznádból és fából készült szájorgona: so (japán) [Midgley, Ruth (szerk.): Hangszerek enciklopédiája. Ford.: Reviczky Béla. Gemini Kiadó, Budapest, /318 p.; p. 78.]

10 10 Ktesibios öröksége Ide sorolható az ausztrál bennszülöttek didgeridoo nevű fúvós hangszere is, amelynek korai változatai már a barlangfestményeken is szerepelnek (15. ábra), ma használatos primitív változatát a 16. ábra szemlélteti. 15. ábra A didgeridoo egy ausztrál barlangfestményen 16. ábra Didgeridoo Megszólaltatásuk, különösen hosszabb játék esetén, eléggé megterhelő, s valószínűleg ez teremtette meg az igényt egy tökéletesebb, s kevésbé fárasztó változat megalkotásához. A legerősebb kényszert szinte biztosan a folyamatos levegő ellátás szükségessége jelentette, majd később a viszonylagos nyomásállandóság megteremtése. Közrejátszhatott azonban a hangzásmód változtathatóságának igénye (ez vezetett a regiszterek megszületéséhez) és az esetenként megkívánt nagyobb hangerő. Először a duda született meg mechanikus fúvószerkezetként Kr. e körül vagy babiloni, vagy asszír eredetű (Geyer) ( ábra), majd további fejlődésként Ktesibios szerkezete, a víziorgona, amelyet bizánci Philon kézzel fújtatott syrinx -nek nevezett, Heron tökéletesítette, aki, ha korban nem is, de Ktesibios méltó utóda és tanítványa. E tökéletesített változat viszont már teljességgel ismert, mert ha romokban is, de fennmaradt egy példány, egy római tartományban, Pannonia Provincia-ban. Valószínű születési ideje Kr. e. 246 és Kr. e. 221 között, azaz ez már a Heron-féle szerkezet lehet ábra Duda

11 Ktesibios öröksége 11 A Ktesibios-féle szerkezet nem maradt fenn, de érmék, szobrocskák és reliefek megőrizték formáját ( ábra). 19. ábra 20. ábra Laurenti Nica (I. sz.) Traianus (I. sz.) Cabinet des Medailles (Bruxelles) Koninklijk Penningkabinet (Leiden) [ [ Az érmék közül a Laurenti Nica (19. ábra) különösen érdekes. Korabeli feljegyzések szerint Nero császár 16 -t nagyon érdekelte a víziorgona szerkezete. 21. ábra Valentinianus (V. sz.) Paceas Petri Cabinet des Medailles (Bruxelles) [ 22. ábra National Museum Carthago (kb ) 16 Nero, Claudius Caesar Germanicus (37 68): római császár (54 68). Hatalomra jutását anyja, Agrippina készítette elő, aki megmérgezte harmadik férjét, Claudius császárt és kieszközölte, hogy a császári testőrség fiát kiáltsa ki császárrá. Kormányzása első öt esztendejében visszaállította a szenátus tekintélyét, s ezzel megnyerte a maga számára annak támogatását. Tanácsadója ekkor Seneca. Később beteges becsvágyában és féltékenységében környezete ellen fordult, megölette anyját, feleségét, féltestvérét és eltávolította nevelőjét. Ettől kezdve féktelen tobzódásban élt. A közvélemény neki tulajdonította Róma felgyújtását (64). Amikor a szenátussal is szembefordult, ellenfelei több összeesküvést szerveztek ellene. Áldozata lett Seneca is. Az elégedetlenség levezetésére látványos játékokat rendezett, ezeken ő is fellépett. Ellene 66-ban Judeá-ban, 68-ban Galliá-ban és Hispániá-ban tört ki felkelés, de erélyesen fellépett ellene a szenátus és a testőrség is. Elmenekült Rómá-ból és útközben öngyilkos lett. [Új Magyar Lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, ]

12 12 Ktesibios öröksége 23. ábra 24. ábra National Museum Copenhagen Nennig villa. Trier. Mozaik [ (II. vagy III. sz.) Lelet: 1852 [ Gallia fellázadása idején, ekkor Nápoly-ban tartózkodott, miután egyik követség a másikat érte rémülten tért vissza Rómába. De még ezután sem fordult sem a senatushoz, sem a római néphez, hanem csak néhány előkelő embert hívott magához, akikkel futólag tanácskozott, majd az egész napot új és eddig ismeretlen víziorgonák megtekintésével töltötte: maga mutogatta meg mindegyiket, magyarázgatta minden csínjukat-bínjukat, [Suetonius, Gaius Tranquillus 17 : A Caesarok élete. Ford.: Kis Ferencné. Magyar Helikon, Budapest, /397 p.; p.266/267.] Élete vége felé a nyilvánosság előtt fogadalmat tett, hogy ha uralma fennmarad, a győzelme tiszteletére rendezendő ünnepi játékokon víziorgona-, fuvola- és dudaművész szerepében fog bemutatkozni, az utolsó napon pedig mint színész, és eltáncolja Vergilius 18 Turmos-át. [Suetonius, Gaius Tranquillus: A Caesarok élete. Ford.: Kis Ferencné. Magyar Helikon, Budapest, /397 p.; p.275.] Nero gyermekkorában egyéb tanulmányai között zenei nevelésben is részesült [Suetonius, Gaius Tranquillus: A Caesarok élete. Ford.: Kis Ferencné. Magyar Helikon, Budapest, /397 p.; p.248.] 17 Suetonius, Caius Tranquillus (kb. 75 kb. 150): római történetíró, Hadrianus császár levéltárosa. Caesaro élete c. császáréletrajzait (Caesar-tól Domitianus-ig) forrásmunkák felhasználásával írta meg. Jelentősek szónok- és íróéletrajzai is. [Új Magyar Lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, ] 18 Vergilius, Publius Maro (Kr. e. 70 Kr. e. 19): az ókori Róma legnagyobb epikus költője. Felszabadított rabszolga fia. Ügyvédnek készült, de ezen a pályán nem ért el sikereket. Írni kezdett. A korai hellénisztikus római líra hatása tükröződik első költeményeiben (Bucolica vagy Eclogák, pásztori dalok; Kr. e. kb ). Tankölteményt írt a mezőgazdasági munkáról (Georgica), majd ezt követően az Aeneis-t. Ebben részben Homeros-t követve megírta a Trójá-ból menekülő Aeneas itáliai honalapítását, de belefoglalta Augustus magasztalását, Róma világuralmi hivatásába vetett hitét is. A mű gazdag és csiszolt stílusa a világirodalom remekévé tette ezt a művét. [Új Magyar Lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, ]

13 Ktesibios öröksége 13 Hegedűs Gyula 19 utal rá, hogy a szerkezetet tökéletesítette is. Ő maga (Nero) rendszeresen használta, nyilvános hangversenyeket is rendezett [Geyer József 20 : Az orgona. Kézirat. Budapest- Szeged, 1933.] Ezeken volt az első díj az említett aranyérem, amelynek hátoldalán saját képe szerepelt. A 24. ábra szerinti mozaikkép azt az együttest mutatja (orgona és cornu), amely a trieri amphiteátrum-ban a többnyire véres játékok -at kísérte. A 30 síp jól megkülönböztethető, de a játszóasztal és regiszterhúzók sajnos nem látszanak. [ Igen népszerű volt az orgona, s a rómaiak rengeteget áldoztak megvételükre. A császárok életrajzába is mindig feljegyezték, hogy kedvelték-e. Innen lehet tudni, hogy Nero-n kívül Gallienus 21, Heliogabalus 22, Severus 23, Traianus 24, Caracalla 25 és Valentinianus 26 is rajongott érte. Gallienus XVII. Gyakran vonult ki fuvola hangja mellett, s orgonaszóra tért vissza, megparancsolva, hogy mind kivonulásakor, mind visszatértekor szóljon a zene. [Trebellius Pollio: A két Gallienus. Ford.: Sípos Flórián. In: Császárok története (Historia Augusta vagy Scriptores historiae Augustae). Multiplex Media Debrecen University Press, Debrecen, /633 p.; p. 409/426; p. 289.] Heliogabalus XXXII. Néha olyan hangosan nevetett a színházban, hogy csak őt lehetett hallani. Ő maga énekelt, táncolt, fuvolázott, trombitált, pandurán és orgonán is játszott. 19 Hegedűs Gyula ( ): újságíró. Eredetileg jogot tanult a budapesti egyetemen tól a Budapesti Napló, tól a Pesti Napló, 1915-től a Budapesti Hírlap munkatársa, 1920-tól a Magyarság szerkesztője után a Magyar Nemzet, majd a Mai Nap felelős szerkesztője, ill. kiadója. Verseket, elbeszéléseket is írt. Fő műve: Pesti mesék (1912). [Új Magyar Életrajzi Lexikon. Magyar Könyvklub, Budapest, ] 20 Geyer József ( ): orgonaszakértő, orgonatervező, akusztikus, római katolikus lelkész. 1920/25-ben a Zeneművészeti Főiskola tanára (liturgia és orgonaismerettan). Az orgonákkal kapcsolatos munkáiban a barokk orgonához való visszatérést szorgalmazta. Száznál több orgona építésében működött közre (pl. szegedi dóm, hűvösvölgyi Szentlélektemplom). Művei: Egységes orgonatervezet (1917); Országos magyar orgonaépítési szabályzat (1918); Studien über zeitgemässe Fragen der Orgelbaukunst (1927); Az orgona (1931). [Magyar Életrajzi Lexikon ] [ htm] 21 Gallienus, P. Licinius Egnatius (kb ): római császár (ur.: ), Valerianus fia. 257-től a birodalom Ny-i felét irányította (apja a K-i részt), 260-tól egyeduralkodó. Uralkodása alatt jelentős külső támadások érték a birodalmat (frankok, allemannok stb.). Hadi sikerei alapján ő szervezte meg a nehézlovasságot. Számos ellencsászár igyekezett megdönteni hatalmát, s jelentős infláció is fellépett. Gyilkosság áldozata lett. [Magyar Nagylexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, ] 22 Heliogabalus; Elagabalus (203 vagy ): római császár. 218-ban a hadsereg kiáltotta ki császárrá. Kicsapongásairól volt hírhedt. A hadsereg lépett fel ellene és családjával együtt meggyilkolták. [Magyar Nagylexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, ] 23 Alexander Severus; Severus Alexander, Marcus Aurelius (kb ): föníciai származású római császár (ur.: ). A Severus-dinasztia utolsó tagja, a hagyomány szerint Caracalla törvénytelen fia. Szakított elődje (Heligabalus) valláspolitikájával, kiegyezett a senatussal is, a hadesereggel azonban nem volt jó a viszonya. Sikeres hadjáratot viselt a Sassanidák ellen (232/233). Lázadó katonái ölték meg anyjával együtt. Megtisztította a hivatali szervezetet és rendbe hozta az államháztartást. Testőrparancsnoka Ulpianus, a neves jogász volt. [Császárok története (Historia Augusta. Multiplex Media Debrecen University Press, Debrecen, /633 p. [Magyar Nagylexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, ] 24 Traianus, Marcus Ulpius (53 117): római császár (98 117). Hispániá-ban született. A római birodalom belső rendjének megszilárdítására törekedett. Átszervezte a légiókat, kiterjesztette a római polgárjogot a provinciákra, rendelkezéseket hozott a mezőgazdasági válság leküzdésére, támogatta az építkezéseket. A római birodalom uralkodása alatt érte el legnagyobb kiterjedését (Dacia, Armenia stb. meghódítása). [Új Magyar Lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, ] 25 Caracalla; Bassianus; Marcus Aurelius Antoninus ( ): római császár (ur.: ). Uralkodására a katonai arisztokrácia erősödése, a nagyfokú erőszakosság, kegyetlenkedés jellemző. Kiterjesztette a római polgárjogot a provinciák minden lakosára az adók növelése érdekében (212). Gyilkosság áldozata lett. Uralkodása alatt nyitották meg a róla elnevezett római fürdőket. [Új Magyar Lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, ] 26 Valentinianus, III., Flavius Placidus ( ): nyugatrómai császár (ur.: ). 437-ig régens uralkodott helyette. Uralkodása idején veszítette el a birodalom É-Afriká-t, Pannoniá-t és Britanniá-t. A hunok ellen elért eredményei csak részben sikeresek. Gyilkosság áldozata lett Jelentős fennmaradt hadtudományi munkája. [Magyar Nagylexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, ]

14 14 Ktesibios öröksége [Aelius Lampridius 27 : Heligabalus. Ford.: Sípos Flórián. In: Császárok története (Historia Augusta vagy Scriptores historiae Augustae). Multiplex Media Debrecen University Press, Debrecen, /633 p.; p. 267/291; p. 289.] (Az ókori szerző forrásként görög és latin szerzők műveire hivatkozik, akik munkáiból mindezt merítette.) Alexander Severus XIV. szüleinek bíztatására figyelmét a filozófiáról és a zenéről más művészetekre fordította XXVII. Csodálatosan festett, szépen énekelt, de sohasem engedte meg senkinek, hogy hallgassa, saját rabszolgái kivételével. A jó császárok életrajzát versekben megírta. Lanton, fuvolán és orgonán játszott, s még a trombitán is, de ezt már mint császár, sohasem tette nyilvánosan. [Aelius Lampridius: Heligabalus. Ford.: Soltész Márk. In: Császárok története (Historia Augusta vagy Scriptores historiae Augustae. Multiplex Media Debrecen University Press, Debrecen, /633 p.; p. 292/341; p. 301 és p. 311.] (A szerző forrásként Marius Maximus 28 munkájára hivatkozik id. mű p. 339.) Az érméken, szobrocskákon, domborműveken túl az orgonák néhány szerkezeti eleme, ill. részlegesen maga a hangszer is, az idők folyamán az egykori Római Birodalom területéről az ásatások során, legtöbbször véletlenül, előkerült. Öt ilyen leletről kell említést tenni. Kettő Pompeji-ben, egy-egy az ókori Dion-ban (Görögország, település az Olympos lábánál), Avenches-ből (Svájc, az egykori Aventicum) és Aquincum-ból. Ez utóbbiról részletesen is lesz szó. A két Pompeji leletnél csak néhány síp (1877: 9 db., ill. 1899: 11 db.), valamint a feltételezhető szélszekrény maradt fenn [Klotz, Hans: Az orgonáról. Zeneműkiadó, Budapest, p. 228.] (25. ábra). Restaurált, de nem működőképes változatát a Nápolyi Archeológiai Múzeum-ban állították ki (26. ábra). Számos jel arra mutat, hogy ez valójában nem orgona, hanem syrinx, s először annak is tartották. 25. ábra A pompeji hydraulis részlete [Midgley, Ruth (szerk.): Hangszerek enciklopédiája. Ford.: Reviczky Béla. Gemini Kiadó, Budapest, /318 p.; p. 82.] 27 Lampridius, Aelius (III. sz.): római történetíró, az ún Scriptores historiae Augustae szerzőinek egyike. Tőle származik Commodus, Diadomenus, Heliogabalus és Alexander Severus császárok nem éppen mintaszerű életrajzai. Feltehetőleg ő írta Pretinax és Geta életrajzait is. [Pecz Vilmos (szerk.): Ókori Lexikon. Franklin-Társulat, Budapest, Reprint Kiadás. Könyvértékesítő Vállalat. Budapest, 1985.] 28 Maximus, L. Marius (III. sz.): római politikus és író. 217/222-ben proconsul (Africa), 223-ban consul. Suetonius császáréletrajzait Nervá-tól Heliogabalus-ig folytatta, s ez lett a későbbi Scriptores historiae Augustae címen ismert gyűjteményes munka alapja (elsősorban a Hadrianus Caracalla időszakot tekintve. Utóbbiakkal ellentétben megbízhatóbbnak tekinthető. [Pecz Vilmos (szerk.): Ókori Lexikon. Franklin-Társulat, Budapest, Reprint Kiadás. Könyvértékesítő Vállalat. Budapest, 1985.]

15 Ktesibios öröksége ábra A restaurált pompeji hydraulis (Nápolyi Archeológiai Múzeum) 1992-ben az ókori Dion település helyén végeztek ásatásokat. Itt talált rá a Thessaloniki Egyetem régész professzora (Dimitris Pantermalis) a maradványokra: az orgona alsó része, bronz sípok, fémből készült alaplap különböző motívumokkal díszítve (27. ábra). A feltételezések szerint a Kr. e. I. sz.-ban készülhetett. A rekonstrukció 1995-ben kezdődött az European Cultural Center-ben (ECC), 1999-ben sikeresen be is fejeződött ( ábra). A hidraulikus részt és a billentyűmozgató mechanizmust Heron alapján egyértelműen tisztázni lehetett, ugyanakkor a sípoknál feltételezésekre voltak utalva. Első nyilvános bemutatása Japán-ban volt még ugyanebben az évben. [ 27. ábra A dioni víziorgona maradványai (a hiányzó részek világosabb árnyalatban) [

16 16 Ktesibios öröksége 28. ábra A restaurált dioni víziorgona [ 29. ábra A régész és a restaurált dioni víziorgona [ ban a svájci Avenches-ben egy palotaszerű épület kutatása során került elő a legutóbbi példány (30. ábra). Valószínűleg a II. vagy III. sz.-ban készülhetett. Kivitelét tekintve az aquincumihoz hasonló, különbségek azonban vannak, s ez arra utal, hogy másmás műhelyben készültek. Mivel a sípműből és a fújtatóból semmi sem maradt fenn, ezért hangsora és a regisztertípus is ismeretlen. Kérdéses az is, hogy vajon vízi- vagy szélorgona volt-e? A darabok anyaga magas ólomtartalmú bronz (75 % réz, 20 % ólom, 5 % ón). Az egyes elemek kivitele precíz kézműves munkára utal. [Hochuli-Gysel, Anne Jakob, Friedrich: Die römische Orgel aus Avenches/Aventicum.

17 Ktesibios öröksége ábra A restaurált avenchesi (aventicumi) víziorgona [Hochuli-Gysel, Anne Jakob, Friedrich: Die römische Orgel aus Avenches/Aventicum. Az aquincumi lelet a legteljesebb. Ahogyan előkerült és ahogyan megmaradt, összességében az is egy érdekes történet. De már ezt megelőzően, 1881 decemberében, a Filatori-gát-nál régészeti ásatásokat folytattak és egy, a Kr. u. IV. sz.-ból származó szarkofágot találtak. Feltehetőleg a közeli temetőből hozhatták át, hogy újból felhasználhassák. Eredetileg Aelia Sabina számára készült, aki a III. sz. első felében élhetett. A lelet azért érdekes, mert a felirat szerint ebben az időben már hivatásos orgonistákat alkalmaztak. A felirat kedves szavakkal búcsúztatja Sabiná-t, a kedves feleséget: Clausa iacet lapidi ciniunx pia cara Sabina. Artibus edocta superabat sola maritum. Vox ei grata fuit, pulsabat pollice cordas. Set cito rapta silet. Ter denos duxerat annos. Heu male quinque minus, set plus tres meses habebat, Bis septemque dies vixit. H/a/ec ipsa superstes Spectata in populo hyraula grata regebat. Six felix quicumquem leges, te numina servent, Et pia voce cane: Aelia Sabina vale. T. Ael(ius) Iustus hydraularius salarius leg(ionis) Il ad (iutricis) coniugi faciendum curavit.

18 18 Ktesibios öröksége Ím ez a kősír zárja magába a drága Sabinát. Múzsák gyermeke volt ő, túlszárnyalta a férjét. Éneke kellemes emlék, lantján hallgat a húr már, Mert közülünk kiragadták. Harminc éve se volt még, Jaj, kevesebb volt öttel, bár negyed évet is ehhez, S kétszer hét napot élt rá. Akkor még, mikor itt volt, Hydrán szépen játszva gyönyörködtette a népet. Légy boldog, ki elolvasod ezt, és óvjon az Isten! S mondd kegyelettel e szót: Aelia Sabina, vale! T. Aelius Iustus, a II. Segítő légió fizetéses orgonistája állíttatta feleségének [Ford.: Gergely Antal. In: Klotz, Hans: Az orgonáról. Zeneműkiadó, Budapest, p. 229.] 31. ábra Aelia Sabina szarkofágja Budapesti Történeti Múzeum Aquincum Komjáthy Péter felvétele [Kárpáti János (szerk.): Képes Magyar Zenetörténet. Rózsavölgyi és Társa, Budapest, /302 p.; p. 21.]

19 Ktesibios öröksége 19 A felirat egy korábbi fordítása: Lezárva e kő[koporsó]ban fekszik Sabina, a jámbor, kedves feleség. Művészetekben tanult lévén,ő az egyedüli, ki felülmúlva férjét, Kedves hangja volt, s ujjaival pengette a húrokat. De hirtelen elragadtatván már hallgat. Harminc évet élt, Jaj, sajnos öttel kevesebbet, de három hónappal és kétszer Hét nappal többet. Őmaga örökké fennmarad a lakosság emlékében, mert Gyakran és kedvesen orgonált előtte. Légy boldog, bárki Is olvasod [e sorokat], őrizzenek az istenek, és jámbor Hangon énekeld: Aelia Sabina, isten veled! T. Aelius Iustus, a legi II. Adiutrix víziorgonistája és külön zsoldosa állíttatta feleségének. [Ford.: Nagy Lajos. In: [Kárpáti János (szerk.): Képes Magyar Zenetörténet. Rózsavölgyi és Társa, Budapest, /302 p.; p. 20.].] Az illető személy Titus Aelius Iustus, a második segédezred katonája volt, s a rendesnél nagyobb zsoldot kapott, mert orgonajátékos volt. Felesége, Sabina (feltehetőleg felszabadított rabszolgája, akit feleségül vett), ebben a korban Pannonia Provincia ismert és kíváló orgonaművésze. A városban rendszeresen tartott hangversenyeket, s ezen orgonajátékát énekkel kísérte. [Hegedűs Gyula cikke a Nemzeti Újság-ban a leletről ] Ami magát az aquincumi orgonát illeti. A mai Óbudá-n, a múlt század első felében, az Aquincumi Múzeum környékén a Fővárosi Elektromos Művek új transzformátorházat épített. Alapjainak kiásásakor egy beomlott római kori pincét, s ennek romjai alatt egy orgona erősen megrongálódott bronz sípjait és számos alkatrészét találták meg. Ez az épület a Collegium Centonariorum volt, az egykori aquincumi szövő iparosok földszintes céhháza, amely a III. sz.-ban leégett. (Az orgona akkor zuhanhatott a pincébe, amikor 250 körül egy ellenséges ostrom során maga a céhház is leégett.) Itt állt az orgona, amelyet egy bronztábla szerint Caius Iulius Viatorinus, az aquincumi városi tanács tagja, volt városi rendőrfőnök, támogatásuk megszerzése érdekében a céhnek adományozott (32. ábra) Modestus és Probus consulok idejében (228-ban). A márványtábla szövege: G IVL VIATORINVS DEC COL AQ AEDI LICIVUS PRAEF COLL CENT HYDRAM COLL S S DESVO D MODES TO ET PROBO COS Kiegészítve a hiányzó részeket G(aius) Iul(ius) Viatorinus dec(urio) col(oniae) Aqu(uinci) aedilicus praef(ectus) coll(egii) cent(onariorum) hydram coll(egio) s(upra) s(cripto) de suo d(onum) d(edit) Modesto et Probo co(n)s(ulibus) azaz Gaius Iulius Viatorinus Aquincum colonia ordojában decurio tésztséget visel, előzőleg aedilis volt. Egyben, mint a collegium centonariorum praefectusa is, collegiumának sajátjából hydrát ajándékozott Modestus és Probus konzulsága idején.

20 20 Ktesibios öröksége 32. ábra Az adományozó márványtábla 33. ábra Az orgona maradványai (Aquincum) Eredetileg ez a céh a posztókészítőket és az ácsokat fogta össze (Collegium fabrum et centonarium). 200 körül szétváltak, az ácsok a mai Óbudá-ra, a posztókészítők pedig Aquincumba tették át székhelyüket. Utóbbiak itt egy székházat is építettek. (Amikor napjainkban szó esik erről a leletről, mindig az aquincumi tűzoltók céhét említik. Ezt azonban annyiban kell módosítani, hogy a kisebb városokban a kézművesek látták el ezt a feladatot, elsősorban a posztókészítők, mert a tűzoltáshoz elsősorban vízbe áztatott nemezlapokat használtak.) A maradványokat ( ábrák) Nagy Lajos 29 egyetemi tanár, az Aquincumi Múzeum akkori vezetője ásta ki 1931-ben. Az adományozó márványtábla egyértelműen víziorgonára utal ( hydra ). A tűzvész során a fából készült padló összeomlott, s a terem berendezése az orgonával együtt a pincébe zuhant. A ráomló törmelékek óvták meg jelentős részét az enyészettől. Fennmaradt az orgona szélládája minden elemével (a regiszterhez kapcsolódó szélcsatornák a regiszterhúzókkal, valamennyi hanghoz a csúszkaszerkezet a rugókkal), a sípok túlnyomó 29 Nagy Lajos ( ): régész, akadémikus. A budapesti tudományegyetemen végzett től múzeumi munkatárs, 1941-től a Fővárosi Múzeum igazgatója. Ő alapította a Szentendrei Múzeum-ot és az Ásatási Intézet-et. Jelentős ásatásokat vezetett Aquincum-ban, továbbá az Ulcisia Castra (Szentendre) és Campona (Nagytétény) közötti területen. Főként a császárkori Róma magyarországi emlékeinek feltárásában volt kiemelkedő szerepe. [Magyar Nagylexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, ]