Gyurgyák János A ZSIDÓKÉRDÉS MAGYARORSZÁGON. Politikai eszmetörténet. Osiris Kiadó Budapest 2001

Átírás

1

2 Gyurgyák János A ZSIDÓKÉRDÉS MAGYARORSZÁGON Politikai eszmetörténet Osiris Kiadó Budapest 2001

3

4 Szerkesztette GÁBOR LUCA Képszerkesztő JALSOVSZKY KATALIN TORONYI ZSUZSANNA Osiris Kiadó, 2001 Gyurgyák János, 2001 ISBN Minden jog fenntartva. Bármilyen másolás, sokszorosítás, illetve adatfeldolgozó rendszerben való tárolás a kiadó előzetes írásbeli hozzájárulásához van kötve. Osiris Kiadó, Budapest A kiadásért felel az Osiris Kiadó igazgatója Olvasószerkesztő Fedor Sára Tipográfus Kapitány Ágnes A borítót tervezte Környei Anikó A szedés és a tördelés az Osiris Kft. munkája Tördelő Lipót Éva Névmutató Tallár Ágnes Nyomta a Széchenyi Nyomda Kft. Győr 2001.K 3119 Felelős vezető Nagy Iván ügyvezető igazgató ISBN

5 A digitális kiadás gondozója: Digitalbooks.hu Kft. A digitális kiadás készítői mindent elkövettek, hogy a mű minden e-könyv-olvasó eszközön, illetve szoftverben hibamentesen jelenjen meg. A törekvésünk ellenére előforduló problémákkal kapcsolatban kérjük, keresse meg kiadónkat, és megpróbáljuk orvosolni a problémát!

6 Domokos Mátyásnak és Réz Pálnak

7 Ne kívánjatok csolnakázni a délibáb tengerén s megenyhülni hűvös hullámaiban. Ez lehetetlen. KEMÉNY ZSIGMOND Aus dem Judentum kommt man nicht heraus. HANNAH ARENDT aki gyilkolni akar, az gyilkos, s ha vért akarnak, akkor folyni fog És ha tíz év múlva megint patakokban fog folyni, akkor majd gondoljanak arra, hogy az ilyen beszédektől folyik, ezektől a szavaktól, nem mástól. NÁDAS PÉTER

8 ELŐSZÓ Füst Milán egyik egyetemi előadásán azt találta mondani legendásan nagyszámú és lelkes hallgatósága előtt, hogy az ún. zsidókérdés a legbonyolultabb történeti probléma, amellyel valaha találkozott. Egyik hallgatója rögtön meg is kérdezte a mestert, hogy kijelentése érvényes-e Magyarországra nézve is. Füst válasza a következő volt: itt duplán. Amikor ezt a könyvet 1997 januárjában a Széchényi Könyvtár 326-os olvasói helyén, egy Tabánra néző ablakmélyedésben elkezdtem írni, még nem ismertem Füst Milánnak ezt a találó mondását. Ha ismertem volna minden valószínűség szerint, kétszer is meggondoltam volna, hogy belekezdjek-e ebbe a munkába. Ma már tudom, hogy Füst Milán nem tévedett. De miért is ilyen bonyolult probléma a magyarországi zsidókérdés? Erre talán Randolph L. Braham, aki a problémáról az egyik legrészletesebb monográfiát írta, válaszolt a legpontosabban. Ő ugyanis könyvének előszavában azt fejtegeti, hogy a zsidóság magyarországi története tele van a legképtelenebb paradoxonokkal. Magyarországon a zsidóság a középkorban és az újkorban viszonylagos szélárnyékban élhetett, az emancipáció után nagy lehetőségek nyíltak meg számára, s a hazai neológok a magyarosodás igazi élharcosaivá váltak. Ezek után a nyugat- és közép-európai országok közül Magyarországon alkották meg az első zsidóellenes törvényt. Ennek ellenére a hazai zsidóságnak a két világháború között viszonylag jól ment a sora, de 1938 és 1942 között szigorú zsidóellenes törvények születtek. A magyarországi zsidóságot azonban még ekkor sem fenyegette olyan tömeges megsemmisítés, mint Európa más államaiban lakó hitsorsosait. S amikor már látszott az alagút végén a fény, azaz a háború vége, továbbá már mindenki aki igazán akarta tudott arról, hogy mit is jelent a németek propagálta végső megoldás, akkor érte el a hazai zsidóságot Winston Churchill szavaival a világtörténelem egyik legrettenetesebb bűnténye. S végül nehezíti a kérdés történeti kifejtését az is, hogy mind a magyarországi zsidóság, mind pedig a nem zsidó népesség ebben a kérdésben a mai napig rendkívüli mértékben megosztott, s a kérdés legártatlanabb felvetése is érzelmi viharokat kelt széles körben. Könyvemben ezekkel a látszólagos és tényleges paradoxonokkal bíbelődöm. Nem tudom, illik-e ebben az amerikanizált világban, ahol mindenkinek többet kell mutatnia, mint ami, őszintén beszélni az olvasónak arról, hogy nem ezt a könyvet akartam megírni, s nem így. Eredeti elképzelésemben ugyanis egy magyar politikai eszmetörténeti munka szerepelt, de az első vázlatok megírása közben világossá vált számomra, hogy az a könyv ma még nem írható meg. Három okból sem: először is nincsenek meg a kellő előmunkálatok. Hiányoznak a legfontosabb magyar politikai gondolkodókról (Jászi, Szende, Bibó, Erdei, Kunfi, Szekfű, Pethő, Szabó Dezső, Szabó Zoltán, Réz Mihály, Kovács Imre, Apáthy István, Kornis Gyula stb.) szóló s nem prekoncepciók alapján megírt új szemléletű, az életműveket a maguk teljességében körüljáró monográfiák, amelyek nélkül egy ilyen eszmetörténeti munkába nem érdemes belekezdeni. A kisebb jelentőségű baloldali gondolkodókkal és a majdnem teljes magyar jobboldallal még annyit sem foglalkoztak, mint a fent felsoroltakkal. S itt nem is csak arról van szó, hogy hitem szerint

9 minden nemzedéknek újra kell írnia és értelmeznie a magyar történelmet, hanem arról is, hogy az elmúlt negyven-ötven évben ilyen jellegű eszmetörténeti kutatások és írások csak elvétve születtek. Másodszor, nemcsak az életmű-monográfiák hiányoznak, hanem azok a modern szemléletű, problémacentrikus feldolgozások is (például a nemzeti, az agrár-, a nemzetiségi és a dzsentrikérdésről), amelyek egy eszmetörténeti munka kiindulási pontjául és biztos bázisául szolgálhatnának. Olyan jellegű történeti irodalmunkban nem kellőképpen méltányolt munkára gondolok, mint amilyet Schlett István írt a magyar munkáskérdésről. Harmadszor, azért sem tudtam a megálmodott könyvet megírni, mert a kutatott témáknál legyen az a polgári radikális vagy a népi mozgalom, az os nagy politikai-értelmiségi szakítás stb. minduntalan a zsidókérdésbe ütköztem, tehát abba a kérdésbe, amelyet elhallgatások, ferdítések és gyakorta tudatos hazudozások vettek körül. Mindezek után merült fel bennem az a gondolat, hogy ha már nem lehet az elképzelt eszmetörténeti könyvet megírni, akkor talán az a leghasznosabb, ha egy problémacentrikus monográfiával kísérletezem. A magyarországi zsidókérdés kellő mélységű és komolyságú tisztázása nélkül ugyanis aligha születhet meg a hiányolt magyar politikai eszmetörténet. De lehet-e erről a kérdésről mindenfajta politikai sandaságok nélkül tisztán történeti művet írni? A válaszban magam is bizonytalan vagyok, s ennek megítélését inkább könyvem olvasóira bízom. Egyvalamiben azonban biztos vagyok: ilyen könyv megírására kísérletet kell tenni nemcsak a mi nemzedékünknek, de az utánunk következőknek is. Az elmúlt négy évet tehát a források tanulmányozásával töltöttem, s azt is őszintén be kell vallanom, hogy ez ugyancsak fájdalmas foglalatosság volt. Azt ugyanis határozottan eldöntöttem, hogy nem lesz olyan kérdés, amelyet ügyesen kikerülök, s a felmerült konfliktusok élességét tompítom. Ez a könyv tehát hitem szerint őszinte munka. Lehet-e azonban ezekről a problémákról ilyen nyíltsággal beszélni? Ahogy a legfiatalabb nemzedékre nézek, talán igen, talán nem, de ha egy pillantást vetek az idősebb nemzedékekre és sajnálatosan a magam nemzedékére, valamint a mai politikára, akkor a válaszom inkább a határozott nem felé hajlik. A probléma lényege, hogy az őszinte beszédhez dogmákat, hazugságokat, gonoszságokat s ami a legfájdalmasabb egész hullahegyeket kell megbolygatnia annak, aki a történeti igazságot keresi. S lehet-e kettétört életpályákon, kirabolt és megcsalt embertömegeken s végül politikai eszmék miatt elpusztított százezreken átgázolni, s tisztán az eszmék születését és fejlődését figyelni? Nem tudom a választ. Mindenesetre a könyv megírása ezen dilemmák miatt volt fájdalmasan nehéz munka. Nem szerencsés, ha a szerző arra kényszerül, hogy magyarázza könyvének választott címét, de ebben az esetben talán megengedhető. A címben szereplő zsidókérdés szó ugyanis olyannyira érzelmekkel és a nemzetiszocialisták és a magyar fajvédők nyelvhasználatának köszönhetően másodlagos, rejtett jelentésekkel telített, hogy sokak szerint használata önmagában is antiszemitizmust jelent. Nem osztom ezt a véleményt, hiszen úgy gondolom, hogy a szavaknak vissza kell adni eredeti értelmüket. S ha beszélünk nemzetiségi vagy agrárkérdésről, akkor beszélhetünk zsidókérdésről is. Van azonban egy ennél komolyabb érv a szó használata ellen, mégpedig az, hogy azért nem szerencsés ezt a

10