Borsodi Romák Innovatív Társadalmi és Gazdaságfejlesztı Programja EQUAL BRIDGE A/64

Átírás

1 Borsodi Romák Innovatív Társadalmi és Gazdaságfejlesztı Programja EQUAL BRIDGE A/64 I. Bevezetés A tanulmányban a Borsodi Romák Innovatív Társadalmi és Gazdaságfejlesztı programja kapcsán próbáljuk megközelíteni a szociális gazdaság fogalomrendszerét. Bemutatjuk a program hátterét, a projekt során megvalósított tevékenységeket, valamint azokat az innovatív elemeket, amik hozzájárultak projektünk sikeres megvalósításához. Kitérünk a program nemzetközi tevékenységére, és rövid leírásokban mutatunk be két programban résztvevı romaszervezetet. II. A BRIDGE program Az Equal program keretében zajló komplex munkaerı-piaci projekt (BRIDGE) elızményei a között lezajlott kísérleti Equal programra vezethetık vissza (HERNÁD-VÖLGYI ROMÁK MUNKAERİPIACI INTEGRÁCIÓJA, HU /3). Az Autonómia Alapítvány vezetésével az Encsi kistérségben lebonyolított munkaerı-piaci program keretében erdészeti, nehéz- és könnyőgépkezelıi, valamint bolti eladó és virágkötı képzések zajlottak tartósan munkanélküli romák részvételével. A program során több mint 100 fı alapfokú és szakmai képzése valósult meg, roma szervezetek tudták elkezdeni illetve kibıvíteni foglalkoztatási programjaikat valamint létrejött egy roma munkaerı-piaci referens hálózat is. A projekt eredményeként közel 60 fı foglalkoztatása, állásba kerülése valósult meg. A program megvalósításában három helyi roma civilszervezet és egy szakképzı iskola vett részt. A 2005-ben induló BRIDGE program a korábbi projekt tapasztalataiból indult ki. A projekt célja a csereháti térségben élı, hátrányos helyzető, munkanélküli roma lakosság számára képzési és foglalkoztatási lehetıség teremtése volt, a helyi gazdaság, azon belül is a szociális gazdaság erısítése által. A program keretében a képzési és foglalkoztatási elemek összekapcsolódtak a háztartások energia-hatékonyságának javításával. Ennek érdekében olyan építıipari képzéseket szerveztünk, amelyek kapcsolódhatnak az energiahatékonysági mutatók javításához, illetve az épületek állagának javításához. A BRIDGE program célkitőzéseit a korábbi projektünk során lebonyolított felméréseink 1 támasztották alá. Ezek alapján elmondható, hogy a szegénységben, munkajövedelem nélkül élı háztartások kiadásainak jelentıs részét a háztartás energia-felhasználása teszi ki. A családoknak nincs rá anyagi lehetıségük, hogy akár házaik hıszigetelését, akár főtési rendszerét korszerősítsék, ezáltal csökkentsék ilyen jellegő kiadásaikat. Mindeközben a hiányzó vagy rosszul szigetelı nyílászárók, a nem szigetelt falak és tetık, az elavult főtési 1 Az Autonómia Alapítvány a UNDP támogatásával végzett kutatást (2003) a hátrányos helyzetű lakosok energetikai szükségleteirıl az Észak-Magyarországi régióban Telefon: Fax:

2 módszerek energiaveszteséget eredményeznek, a háztartások nagyon alacsony szintő jövedelmeik jelentıs részét igen alacsony hatékonysággal használják fel. Mindez egy ördögi kört eredményez: a családoknak nincs pénzük arra, hogy felújítsák, korszerősítsék házaikat, mert erre mindenképpen plusz pénzügyi forrásokra lenne szükségük, de ezt éppen relatíve magas kiadásaik miatt nem tudják elıteremteni. Az általuk lakott épületek egyre hamarabb válnak lelakottá, használhatatlanná, piacképtelenné. Az alacsony jövedelmő háztartások képtelenek energetikai jellegő korszerősítésekre, emiatt télen úgymond az utcát főtik, a családok jelentıs része egy téli idıszak alatt közel két hetet fázik. A régió települései ugyan erdıs területnek számítanak, ugyanakkor az erdık többnyire magántulajdonban vannak. A települések túlnyomó része gázvezetékkel nem rendelkezik, így az erdı marad, mint fı energiaforrás. Az alkalmatlan főtési berendezések azonban azt eredményezik, hogy egész nap főteni kell ahhoz, hogy a család legalább egy helyiségben ne fázzon. A program célja az volt, hogy a résztvevı háztartások gazdasági lehetıségei, épületei olyan mértékben javuljanak, hogy a fenti állapoton számottevı javulást tudjanak elérni. A program az alábbi egymásra épülı szakaszból állt, amelyek idıben átfedték egymást: Képzési programelem, melynek során öt szakmában összesen 50 fı jutott OKJ-s szakmai végzettséghez. A képzések az alábbi öt szakmában zajlottak: faipari gépkezelı, cserépkályhaés kandallóépítı, kımőves, kovács, ács. A képzések elméleti oktatása három településen (Méra, Szalaszend, Perkupa) zajlott. A hallgatók a képzési idıszak alatt is munkaszerzıdéssel rendelkeztek, a gyakorlati oktatás keretében végezték a perkupai kovács- és a mérai asztalosmőhely építési, felújítási munkálatait. Foglalkoztatási és házfelújítási programelem, melynek során a megfelelı végzettséget szerzett résztvevık közül 37 fı továbbfoglalkoztatása valósult meg. Az öt építıipari brigád 90 csereháti településen élı hátrányos helyzető család házát újította fel (többek között kitört ablakokat üvegeztek be, hıszigeteléssel látták el a nyílászárókat, energia-takarékos kályhákat építettek, tetıszerkezetet javítottak). A program végrehajtására létrejött partnerséget öt szervezet hozta létre: 2 - Autonómia Alapítvány (Budapest) - Andrássy Gyula Szakközépiskola (Miskolc) - Lungo Drom Mérai Tagszervezete (Méra) - Lungo Drom Szalaszendi Tagszervezete (Szalaszend) - Bódva völgyi Cigányok és Hátrányos Helyzetőek Érdekvédelmi Szövetsége (Perkupa) A programot lebonyolító Fejlesztési Partnerségben az Autonómia Alapítvány a partnerség vezetését látta el, a szakközépiskola a szakmai képzések lebonyolításáért, a három roma szervezet pedig a képzési, foglalkoztatási és házfelújítási programelemek helyi operatív vezetéséért volt felelıs. Az eredeti tervek szerint a projekt eredményei (mind a megvásárolt eszközök, gépek, képzési központ, brigádok) közösségi tulajdonban és használatban maradtak volna, egy, a fentieket 2 A végrehajtási szakasz kezdetén tagja volt a partnerségnek a Mikrohitel Rt. is, de a program megvalósításában a szervezet már nem vett részt. 2 Telefon: Fax:

3 tulajdonló és mőködtetı közös tulajdonú közhasznú társaság formájában. Ez a megoldás azonban jogi problémák miatt nem valósulhatott meg, így a foglalkoztató szerepét a helyi civil szervezetek és az Autonómia Alapítvány vették át. III. A program háttere A BRIDGE projekt megvalósításának helyszíne az Észak-Magyarországi régióban lévı Borsod-Abaúj-Zemplén megye csereháti térsége. A megyében a roma lakosság aránya az országos átlagot jóval meghaladó (10,8%), a régióban pedig a magyarországi roma lakosság több mint 20%-a él. A projekt szőkebb célrégiója, a csereháti térség tipikusan aprófalvas településszerkezető: a települések 62%-a 500 fınél, míg 80%-a 1000 fınél kevesebb lakost számlál. Ugyanezek a mutatók megyei szinten 37,8%-os és 60%-os arányt mutatnak. A csereháti települések közel harmada olyan ezer lélekszámúnál kisebb falu, ahol a cigány lakosság aránya meghaladja a húsz százalékot. A térségben tíznél több olyan település van, ahol a roma népesség aránya meghaladja az ötven százalékot. A térség munkanélküliségi mutatói rosszabbak az országos és megyei mutatóknál, mivel a lakosság 15%-a tartósan munkanélkülinek minısül, ami több mint duplája az országos munkanélküliségi rátának. 3 A helyi romák többsége számára a megélhetést a szociális transzferek és az alkalmi vagy fekete munkák jelentik, a kistérségben a munkalehetıségek száma elenyészıen alacsony. A kísérleti EQUAL program részeként 2003-ban egy felmérést készítettünk 14 csereháti település elsısorban roma lakosainak munkaerı-piaci helyzetérıl valamint háztartásaik energiafelhasználási szokásairól, lehetıségeirıl. Felmérésünk adatai alapján a roma lakosok több mint egynegyede nem rendelkezett befejezett alapfokú képzéssel, 40 %-nak pedig 8 általános volt a legmagasabb iskolai végzettsége. A válaszadók több mint fele 1999 januárja óta nem volt foglalkoztatott, 15 %-a maximum 5 hónapot, 16 %-a pedig 6-15 hónapot dolgozott az adatfelvételt megelızı öt évben. A kérdezés idıpontjában a válaszadók mindössze 5 %-a rendelkezett legális munkaviszonnyal az elsıdleges munkaerıpiacon, további 7 %-a pedig bértámogatással tudott elhelyezkedni. A háztartások alacsony jövedelmi helyzete természetesen kihatott az általuk lakott házak állagára is igaz, ez a hatás kölcsönös volt. Válaszadóink fele ún. szocpolos házakban lakott, míg a többiek régi építéső vályogilletve kıházakban. Mindkét épülettípusra jellemzı volt, hogy nagyon alacsony a hıszigetelı ablakok aránya (10%), a nyílászárók közel kétharmada kimondottan rossz állapotú, nem hıszigetelı. A háztartások 80 %-ban alacsony hatékonyságú vaskályhákkal főtöttek fentiekbıl adódóan a főtési idıszak alatt folyamatosan főtve az erre alkalmas helyiségeket. Ezzel együtt is átlagosan napot fáztak egy-egy tél idején válaszadóink. Röviden úgy foglalhatnánk össze, hogy a térség aprófalvas településein élı romák túlnyomó része csak alacsony, a munkaerıpiacon nem érvényesíthetı iskolai végzettséggel, szakmával rendelkezett, de a helyi munkahelyek egészen alacsony száma miatt többségük nem jutott munkalehetıséghez. A háztartások fı jövedelemforrását a szociális transzferek jelentették, az elsıdleges munkaerıpiac gyengesége mellett a tercier szektor sem tudott még jelentıs 3 Az adatok Kertesi Gábor - Kézdi Gábor: A cigány népesség Magyarországon (Bp., Socio-typo, 1998), a valamint a helyi roma szervezetek adatközlésén és a es EQUAL program kutatási adatain alapulnak 3

4 számban foglalkoztatni. A háztartások alacsony bevételeiket télvíz idején igen nagy arányban költötték főtésre, aminek elsıdleges oka házaik rossz állapota, az épületek, nyílászárók hıszigetelésének szinte teljes hiánya illetve az energia-pazarló főtési, melegvíz-elıállítási eszközök. A korábbi Equal programban lebonyolított felmérés folytatásaként, az abban szerzett ismeretekre alapozva a BRIDGE programban elvégzett kutatásunk kapcsán arról győjtöttünk adatokat, hogy mekkora részét teszik ki a háztartások összes kiadásának az energia-jellegő beszerzések, milyen állapotúak a házak, és mennyire motiváltak a háztartások a házak javításával, felújításával kapcsolatosan. A program elıkészítı szakaszában két blokkból álló kutatást végeztünk. Az elsı adatfelvétel a régió településeinek ingatlanállományát, a települések közmőellátottságát, valamint a települések fejlesztési/pályázási potenciálját mérte fel. A második adatfelvétel keretében pedig a hátrányos helyzetben élı, elsısorban roma családok alapvetı demográfiai, munkaerıpiaci helyzetérıl, a háztartások bevételeirıl és kiadásairól, a lakóházak állapotáról győjtöttünk adatokat. A kutatás célja az volt, hogy részletes és konkrét adatokkal rendelkezzünk a régió településeirıl, ezek alapján pontosabban tudjuk megtervezni a végrehajtási szakasz felújítási munkáit. A kutatás során két kérdıíves adatfelvételt végeztünk. Az elsı adatfelvételkor 29 településrıl győjtöttünk település-szintő adatokat, majd a háztartási szintő felvétel keretében 200 háztartást kerestünk fel. A mintavétel egyrészt a házak típusát és állapotát vette figyelembe, másrészt pedig arra törekedtünk, hogy válaszadóink romák legyenek. A kutatás során az alábbiakat tapasztaltuk. Általános demográfiai jellemzık A régió falvainak lakosságának 46 %-a roma, ez az összes háztartás 39 %-át jelenti. A teljes lakosság egytizede foglalkoztatott, ez az arány a romák között mindössze 6 %. A régióban élık közel 30 %-a számít gazdaságilag aktívnak, a roma lakosok közül azonban csak minden tizedik. Hasonló mértékő a különbség a nyugdíjasok számát tekintve is: a nem roma lakosság egynegyede nyugdíjas, míg a romák kevesebb, mint egytizede. A roma lakosság korfája jelentısen különbözik a teljes magyar lakosságétól, lévén a romák várható élettartama többek között az átlagnál rosszabb életkörülményeik miatt közel egy évtizeddel rövidebb, mint a nem roma lakosságé. Vagyis a nyugdíjas romák is elsısorban a korengedménnyel nyugdíjazottak illetve a rokkantnyugdíjasok csoportját jelentik. Rendszeres szociális segélyben a nem romák 14 %-a, míg a romák 22,5 %-a részesül. Az önkormányzatok becslése alapján a gazdaságilag aktív korú nem roma lakosság 40 %-a regisztrált munkanélküli, ugyanez az arány a romák között 63 %. Utóbbi adat azért meglepı, mert korábbi tapasztalataink alapján a roma munkanélküliek nem igazán mőködnek együtt a munkaügyi központokkal, a rendszeres kötelezı regisztrálásokon nem vesznek részt nem látják értelmét. Vagy ebben a felfogásban történt jelentıs változás, vagy pedig az önkormányzat gondolja, hogy a már egyszer regisztrált lakosok ezen státusza megmarad, ezzel felülbecsli a kérdezett arányokat. 4

5 A települések épületállománya A vizsgált 29 településen összesen 5300 lakóépület található, ezek egyharmada roma lakosok tulajdonában van. Az összes épület közel fele régi parasztház, 41 %-a pedig 1945 után, típustervek alapján épült kockaház. A roma családok kétharmada ilyen jellegő épületekben lakik, de közel egyharmaduk CS-házakban illetve az újonnan épült szocpolos épületekben. Mindez természetesen nem meglepı, hiszen elöregedı települések idısebb lakói a régi házaikban laknak, míg a különbözı támogatások eredményeként a roma lakosok kedvezıbb feltételekkel juthatnak újonnan épült házakhoz, mint hogy régi házakat tudnának használtan megvásárolni. Mindez azt eredményezi, hogy lassan ugyan, de megváltozik a térség épületállománya: a paraszti, falusi életformának megfelelıen kialakított épületeket egyre inkább felváltják a rossz minıségő, nem a gazdálkodás, önellátás céljaira kialakított házak. A települések nagysága némiképp befolyásolja ezeket a folyamatokat, az 500 fı alatti települések már olyannyira elnéptelenedı falvak, hogy ezekben a romák is könnyebben juthatnak régi parasztházakhoz, ezeken a településeken a roma lakosok fele ilyenben lakik. A régió lakásállományának a helyzetét jól mutatja, hogy a 29 településen összesen 46 építési engedélyt adtak ki 2004-ben, ezek közül 30 roma lakosok által építtetett szocpolos házra vonatkozott. IV. A program résztvevıinek kiválasztása A kliens profil vizsgálat alapelvei és módszere A BRIDGE program célcsoportja a Csereháton élı tartósan munkanélküli, aktív korú cigány lakosság volt. A program tervezésekor a tevékenységek komplexitása megkövetelte, hogy a célcsoportot ne egy homogén csoportnak tekintsük, hanem vegyük figyelembe a meglévı jövedelmi, iskolázottsági, motivációs különbségeket. Minderre azért volt szükség, hogy a program termékeit (a projekt során általunk kínált képzéseket, foglalkoztatási lehetıségeket, mikrohiteleket, egyéb szolgáltatásokat) az arra leginkább fogékony embereknek ajánlhassuk, ezzel is növelve az eredményesség, hatékonyság és fenntarthatóság esélyeit. A célcsoport differenciálására egy többdimenziós indexet hoztunk létre: egyetlen mutatóba sőrítettük az iskolázottsági, jövedelmi, motivációs jellemzıket egy könnyen és gyorsan mérhetı, átlátható eszköz segítségével. A differenciálás elsıdleges célja az EQUAL program hatékonyabbá tétele volt. A módszer bevezetését azért tartottuk fontosnak, mert tapasztalataink szerint a korábbi idıszakban sok munkaerı-piaci, jövedelemteremtési program azért nem ért célt (vagy csak részlegesen és idılegesen), mivel nem a megfelelı csoportoknak ajánlotta a megfelelı szolgáltatásokat. Az általunk tervezett módszer félúton van az egyéni esetkezelés és a nagycsoportos megközelítés között (amely esetben elsısorban a kemény demográfiai változók figyelembevételével alapozzák meg a programokat), csoportokat képzünk, de ezek a csoportok több általunk fontosnak ítélt szempontot összesítenek. A csoportok között nincsenek éles és nem átjárható határok, az egyes kategóriák egymásra épülése nem egy statikus állapot rögzítésére szolgál, hanem folyamatok idıbeni felmérésére. 5

6 A kategóriák és az azokhoz kapcsolódó eltérı szintő szolgáltatások önmagukban is elısegíthetik a folyamatok dinamizálását. Természetesen vannak olyan kemény demográfiai adatok, amelyeket használnunk kellett, de ezek nem kizárólagosak és inkább csak egyfajta keretet, hátteret adtak a csoportképzéshez, de nem ezek jelentették az alapját. Az általunk használt dimenziók a következık: iskolázottság, háztartás jövedelmi szintje, foglalkoztatási helyzet, készségek, tapasztalatok, társadalmi kapcsolatok valamint a motivációs, szolidaritással összefüggı tényezık. Az egyes dimenziók mérési szintjei, kategóriái a következık voltak: Iskola Jövedelem Foglalkoztatás 4 Készségek Társadalmi kapcsolatok <8 ált. Nincs Soha nem volt jövedelme foglalkoztatott 8 általános Szociális minimum 5 Szakmunkás Érettségi Felsıfok alatt Szociális minimum Szociális minimum alkalmi jövedelem Szociális minimum rendszeres jövedelem Tartós munkanélküli (valaha dolgozott) Tartós munkanélküli, de alkalmi munkái vannak Munkaszerzıdése nem volt soha, de alkalmi munkákat végez Munkaszerzıdése nem volt, de feketén dolgozik rendszeresen Nincs készsége, nem ért igazán semmihez Nincs papírja róla, de ért hozzá Nem errıl van papírja, de dolgozott benne Van papírja róla, dolgozott is benne Nincsenek társadalmi kapcsolatai Viszonylag kevés kapcsolata van (inkább a szőkebb család) Közepes Sok kapcsolata van, de a helyi kapcsolatai a dominánsak Sok kapcsolata van ezek nyíltak, szerteágazóak Szolidaritás/motiváció Motiváció vagy szolidaritás teljes hiánya Motiváció +, szolidaritás Motiváció van, egyébként közömbös Motiváció +, szolidaritás + A programra jelentkezık több mint kilencven százaléka vallotta magát romának. Az iskolai végzettséget tekintve 70 % volt azoknak az aránya, akinek a legmagasabb végzettsége a nyolc általános volt, 13 % volt a nyolc osztályt sem végzettek és 17 % a szakmával rendelkezık aránya. A jelentkezık 16 %-a soha nem dolgozott még, közel egynegyedük (24%) sohasem rendelkezett bejelentett munkaviszonnyal, korábban kizárólag alkalmi feketemunkákat vállalt. A háztartások jövedelmét vizsgálva elmondható, hogy a jelentkezık 25 %-a élt a szociális minimumból, 50%-a pedig ezt a minimumot egészítette ki valamilyen alkalmi munkavállalásból származó bevétellel. Nem érte el a 20 százalékot azon jelentkezık aránya, akiknek a háztartásában legalább egy valaki rendelkezett bejelentett munkaviszonyból származó jövedelemmel 4 Itt elsısorban a Kertesi Gábor által bevezetett foglalkoztatáshoz szokott tényezıt kívántuk mérni. 5 Szociális minimum alatt azt a jövedelmi szintet értjük, ami az adott háztartás nagysága mellett a szociális transzferekbıl mindenki számára elérhetı elvileg Telefon: Fax:

7 A jelentkezıkkel készített interjú során szerzett információk alapján a dimenziókból az alábbi csoportokat képeztük: Csoport A program keretében ajánlott szolgáltatás 1. Teljesen kiilleszkedett, kirekesztett - 2. Nem képzett, semleges, inaktív vagy kevésbé aktív - Képzés helyben ingyen, képzés alatt fizetés - Képzés helyben ingyen, képzés alatt fizetés utána mikrohitel lehetıség 6 - Képzés helyben ingyen, képzés alatt fizetés utána munkaszerzıdés 3. Nem képzett, motivált, közepesen aktív - Képzés helyben ingyen, képzés alatt fizetés - Képzés helyben ingyen, képzés alatt fizetés utána mikrohitel lehetıség - Képzés helyben ingyen, képzés alatt fizetés utána munkaszerzıdés 4. Többé-kevésbé képzett, motivált, TK aktív - Képzés helyben ingyen, képzés alatt fizetés utána mikrohitel lehetıség - Képzés helyben ingyen, képzés alatt fizetés utána munkaszerzıdés 5. Képzett, motivált, aktív - Képzés helyben (közelben) {fizetés nélkül vagy pénzért} - utána mikrohitel lehetséges - Csak mikrohitel A bemutatott módszer alapján jelentkezık 47 százalékát a hármas, 33 százalékát a kettes, 14 százalékát a négyes, 6 százalékát pedig az ötös csoportba soroltuk (az 1-es csoportba senki sem került). A módszer a program lemorzsolódási mutatóit tekintve sikeresnek mondható. A képzéseken résztvevık közül mindössze egy hallgató nem vizsgázott le, míg a foglalkoztatási szakaszban kilépık távozásának vagy családi okai voltak, vagy a program által biztosítottnál jobb fizetés lehetısége. V. A szociális gazdaság Szociális gazdaság kísérletek a definícióra 7 A piacgazdaság a társadalom egy jelentıs részét bizonyos szempontból marginalizálja, és legfeljebb, mint fogyasztókra, adófizetıkre tart rájuk igényt, munkájukra viszont nem. Ebbıl adódóan a munkavállaláshoz kötıdı jóléti szolgáltatások csak szőkösen, alacsonyabb szinten érhetıek el a perifériára szorultak számára. A szociális gazdaság elsıdleges célja azonban, nem a profitmaximalizálás, hanem egyfajta szociális biztonság megteremtése egy adott közösség minél több tagja számára. 6 A Mikrohitel Zrt az IH döntése alapján nem vehetett részt a programban, így az EQUAL program keretein belül mikrohitelt nem tudtunk biztosítani, más forrásból azonban a szervezet nyújtott hiteleket a programban résztvevıknek is. 7 A szociális gazdaságról szóló elméleti keretek összefoglalása a Szociális gazdaság államreform bizottság anyagai alapján készült. 7

8 A szociális gazdaság olyan sajátos gazdasági szektor, ami termelı, kereskedelmi, illetve szolgáltatási tevékenységét nonprofit gazdálkodási formában, piaci körülmények között (azaz ellenérték fejében) végzi. Tevékenysége kielégítetlen helyi szükségletekre irányul, erre érvényes közhasznú minısítéssel rendelkezik, felvállalja, hogy meghatározott idı után önfinanszírozóvá, fenntarthatóvá váljon. Célja a foglalkoztatottság növelése, a munkanélküliség csökkentése munkaerı-piaci integrációval, új munkahely teremtésével, legális jövedelem biztosításával. A cél elérése biztosítja a nem bejelentett és ingyen végzett munkák formalizálását, a munka és családi kötelezettségek összekapcsolódását, szociális és jogi védettséget biztosít az érintettek számára. A szektor célcsoportját az alacsony iskolai végzettségő vagy képzettség nélküli állástalanok, a tartós munkanélküliek, az elhelyezkedési nehézségekkel küzdı pályakezdı fiatalok, a gondozási kötelezettséggel terhelt nık, az idıs és fogyatékkal élı emberek, és más, társadalmi beilleszkedési zavarokkal küzdı személyek alkotják. A másik oldalon a célcsoportba tartoznak a szociális gazdaság termékeinek és szolgáltatásinak fogyasztói, felhasználói. A szociális gazdasággal foglalkozó irodalom alapján a következı lista a lehetséges közvetítıket, tevékenységeket illetve ezek szervezeti formáit tartalmazza: 1. A non-profit szektor 2. Jótékonysági szektor 3. Közösségfejlesztés: nem piaci alapú közösségi kezdeményezések 4. Közösségi tulajdonú vállalkozások 5. Munkavállalói tulajdonlás 6. Hitel szövetkezetek 7. Kölcsönös szolgáltatások/közösen vezetett közszolgáltatások A szövetkezetek, kölcsönös önsegítı közösségek, alapítványok és szociális vállalkozások (amiket együtt gyakran szociális gazdaságként emlegetnek) egyre fontosabb szerepet játszanak az európai gazdaságban és társadalomban, mind a tagállami, mind összeurópai szinten. Nem csak meghatározó gazdasági szereplık, hanem a társadalmi kohézió kialakításában is kulcsszerepet játszanak. A tradicionális, befektetés-orientált vállalkozói struktúrák által nem preferált területeken a munkahelyek és a vállalkozások fontos forrásai. A szociális gazdaság koncepcióját az Európai Unió Fehér Könyve - Növekedés, Versenyképesség, Foglalkoztatás - vázolta fel nagy vonalakban, mint egyikét a 21. századba vezetı fejlıdési utaknak. Ennek lényege: a háztartások és egyének által igénybe vehetı helyi szolgáltatások piaccá szervezése, amitıl három millió új munkahelyet remélnek. (European Commission, 1994) A foglalkoztatáspolitikában is ennek megvalósulását segítı, új megoldások keresése van napirenden, amelyek munkahely-teremtésre ösztönöznek a munkaintenzív és nemzetközi versenytıl védett szolgáltató szektorban. Ezek sok vonatkozásban szakítanak azzal a hagyományos megközelítéssel, amelynek középpontjában az emberek célcsoportjai állnak, ehelyett azokat a tevékenységeket célozzák meg, amelyekbıl munkahelyek születhetnek, alapvetıen más módszertani eszközökkel, mint a klasszikus munkaerı-piaci támogatási 8

9 rendszerek. Emellett az is elınye ennek a megoldásnak, hogy ezek a tevékenységek tömeges igényt támasztanak az alacsonyan vagy közepesen képzett munkaerıre. Következésképpen fejlesztésük egyben olyan munkahely-struktúrát hoz létre, ami összhangban van a munkanélküliek összetételével. Hogy konkrétan milyen tevékenységekrıl van szó, az mindenkor attól függ, mibıl tevıdik össze egy adott ország szolgáltatási struktúrája, mi jellemzi a lakosság életmódját és az adórendszert. Az EU Fehér Könyve példaszerően a következı nagyobb csoportokat említi: személyi szolgáltatások, audiovizuális szolgáltatások, új információs és kommunikációs technikák bevezetése, szabadidıs és kulturális programok szervezése, hagyományırzés, a környezet gondozása, környezet-védelem. A nemzetközi szakirodalomban a munkaerıpiac fıáramlatán kívüli munkahelyteremtés olyan helyi foglalkoztatási kezdeményezéseket jelent, amelyek személyi szolgáltatások, ill. egy-egy kisebb közösség számára hasznos tevékenységek ellátására irányulnak, azaz olyan új szolgáltatások, ill. munkák megszervezésére, amelyek speciális foglalkoztatási támogatások nélkül nem jöhetnének létre. Ezek a társadalmi összetartó erı fontos közegei és közvetítıi: munkavégzési lehetıséget biztosítanak a munkaerıpiac hátrányos helyzető csoportjainak; a létrehozott munkahelyek gyakran társadalmilag, illetve szociális értelemben is hasznosak: alacsony költségfekvéső szolgáltatásokat nyújtanak a rossz anyagi helyzetben élıknek és az eltartottaknak. Mivel ezek a kezdeményezések általában csak viszonylag hosszú idı elteltével válnak pénzügyi értelemben életképessé, az állami szektornak fontos szerepet kell vállalni abban, hogy biztosítsa az indulásukhoz szükséges anyagi támogatást, segítséget adjon a szervezet felállításához, munkahelyi struktúrájuk kialakításához. A második munkaerıpiac összekapcsolja az aktív munkaerı-piaci programok emberi tıkekarbantartó funkcióját a versenygazdaság foglalkoztatási rendszerének igényeivel. Hatóköre nem korlátozódik a non-profit szektorra, hanem átfogja a jövedelemtermelı szféra egy részét is. A közpénzekbıl támogatott foglalkoztatás - beleértve a munkavégzéshez szükséges ismeretek megszerzésének elısegítését is - alapvetıen azt a célt szolgálja, hogy minden regisztrált munkanélkülit és a munkaerıpiac elhagyására kényszerült, de oda visszatérni szándékozó állampolgárt befogadjon és képzettségük, ill. teljesítıképességük javításával a lehetı legnagyobb hányadukat visszavezesse a versenygazdaság által strukturált munkaerıpiacra. A szociális gazdaság a modern gazdaság harmadik szektora. Becslések szerint a szociális gazdaság az EU magánvállalkozásainak 6-6,5%-át, a foglalkoztatás 4,5 5,3%-át teszi ki. Az egyes országokban az arányok még magasabbak: Franciaországban a foglalkoztatás 29%-a, Németország 23%-a, Olaszország 25%-a valósul meg a szociális gazdaságban. Becslések szerint az EU-ban 6,4 millió embert foglalkoztat ez a szektor, ami 4,4%-a a teljes foglalkoztatásnak. A harmadik szektor növekedési üteme jóval magasabb, mint a teljes gazdaságé. A következıkben azt vizsgáljuk, hogy a BRIDGE program mennyiben kapcsolódott a szociális gazdasághoz, annak kiépüléséhez a Csereháton. VI. A programban résztvevı két roma szervezet bemutatása 9

10 Bódva völgyi Cigányok és Hátrányos Helyzetőek Érdekvédelmi Szervezete, Perkupa Perkupa a 27-es sz. fıközlekedési úton fekszik, a Miskolcról Tornanádaskára vezetı közút és vasút mentén. A település mintegy 350 házát közel ezren lakják, a lakosság 14 %-a roma. A településrıl a rendszerváltást követıen a helyi munkalehetıségek beszőkülése miatt megindult a piacképes iskolai végzettséggel rendelkezık áramlata a közeli városok és Miskolc felé. A településen a nem roma lakosság közel fele nyugdíjas, míg a roma közösség fiatalnak tekinthetı, hiányoznak az idısek, mindössze 27 % az 56 év feletti romák aránya. A településen élı cigány családok nagyobbik része (26 háztartás) a falu legszélsı utcáinak egyikében lakik, annak is elsısorban hátsó, dombra futó, nehezen megközelíthetı felében. A cigánysoron levı házakban víz- és csatornahálózat nincs, az utcán levı közkút szolgáltatja a vízvételi lehetıséget. Az EQUAL program kezdetén, elején, a település nem roma lakosainak 30 %-a rendelkezett munkaviszonnyal, ugyanez az arány a roma közösségen belül mindössze 4 % volt (12 fı). Az aktív korú cigány lakosság túlnyomó része nem rendelkezik szakmával, ugyanakkor sokan dolgoztak közülük korábban betanított szakmunkásként. Munka elsısorban Miskolcon volt, de gyakori volt a budapesti állás, munkalehetıség is, igaz, utóbbi vállalkozókon keresztül, elsısorban feketén zajlott. A roma közösség 1998-ban alakított civil szervezetet, elsısorban a pályázati források elérhetısége miatt. Elsı gazdasági programjukat 2000-ben kezdték, két láncfőrésszel és egy traktorral erdészeti munkákat vállaltak. A település erdık között fekszik (nem mellesleg az Aggteleki Nemzeti Parkhoz tartozik), így szinte mindenki megfordult már az erdészetnél különbözı munkakörökben. A feladat tehát nem volt új, viszont a vállalkozási forma miszerint a roma szervezet szerezte és számlázta a munkát igen. A következı évben egy állattenyésztési programra is sikerrel pályáztak: a szervezet több mint tíz tagja vállalta, hogy mangalicát nevel. Gazdaságossági szempontok miatt a közös tartás mellett döntöttek, amihez a tagok közösen készítettek egy nagy karámot, ólakkal, egyéb szükséges felszerelésekkel. Mindehhez területet a települési önkormányzattól kaptak. A disznókat a közeli erdıkbe hajtották makkoltatni, amihez a nemzeti park külön engedélye is kellett. Utóbbi nem jelentett gondot, mivel ezzel a programmal a hagyományos erdıgazdálkodást kívánta újjáéleszteni a nemzeti park egyfajta ökogazdálkodási trend keretében. Késıbb a program mégis jogi akadályok miatt fejezıdött be. A közös karámtól az erdıig ugyanis magánterületeken vezetett az út, a tulajdonosok pedig megtiltották az állatok áthajtását, mondván túl sok kárt okoznak. A tagok közül néhányan próbálkoztak a házak körül tartani az állatokat, de azok agresszivitása miatt ennek nem volt túl nagy jövıje. A mangalica-projekt egyik célkitőzése szaporítható, törzskönyvezett vérvonalú állatállomány kialakítása nem tudott megvalósulni. A szervezet programjai mellett, sikeresen tudott fellépni, mint szociális vállalkozó: munkát vállaltak többek között a celldömölki vasútépítésen (az ország túlsó felében), helyi tetıépítéseket végeztek el, a Miskolci Városgazdálkodási Társaságnál szerzıdtek tetıjavítási munkákra. A munkákat nem csak a szervezet tagjai végezték, éves szinten mintegy 25 fınek tudtak hosszabb-rövidebb ideig munkát biztosítani. Mint foglalkoztatók, abból a szempontból atipikusak voltak, hogy az emberek nem bejelentett alkalmazottként dolgoztak, hanem megbízási szerzıdéssel illetve a szervezeti tagok egyfajta szervezeti támogatásként 10

11 juthattak jövedelemhez. Az atipikus foglalkoztatás elsısorban két okra vezethetı vissza: egyrészt a szervezet munkajogi, foglalkoztatási ismeretekkel, tapasztalattal nem rendelkezett; másrészt az általuk elérhetı árszint vagyis amennyiért egy-egy munkát el tudtak vállalni nem tette lehetıvé, hogy szabályszerő, rendszeres és adózott jövedelemként annyit fizessenek a munkásoknak, amennyi a feketepiaci minimum volt. Nem tettek mást, mint amit a legtöbb hazai vállalkozás, csak mindezt szervezeti keretek között, illetve elsısorban a roma közösségnek biztosítva a jövedelemhez jutás lehetıségét. A szervezet négyévnyi munka után megszőnt, a tagok egy része alkotta a továbbiakban a helyi cigány kisebbségi önkormányzatot, ez az intézmény vált a helyi közösség egyetlen hivatalos szervévé tavaszán részben a korábbi tagok közremőködésével egy új szervezetet hoztak létre. Az újjáalakuláshoz a motivációt az Equal program jelentette, ebben ugyanis csak szervezeti keretek között vehettek részt. A program keretében a településrıl és a környezı falvakból 20 férfi vett részt ács és kovács képzésen, a szervezet az ácsok (10 fı) foglalkoztatója is egyben. A program keretében azonban már hivatalos és bejelentett foglalkoztatásról van szó, ami a résztvevıknek több mint másfél évig biztos munkaviszonyt kínált. A program indirekt hatásaként a környezı települések más roma szervezeteivel is gyümölcsözı munkakapcsolat alakult ki, azóta sikerrel pályáztak egyéb támogatási forrásokra is. A szervezet a helyi roma foglalkoztatást érintıen az önkormányzat elsıdleges partnere, és immár középtávon is biztos foglalkoztató intézmény. Lungo Drom Mérai Tagszervezete (LDM) A szervezet 1998-ban Mérán, Magyarország észak-keleti régiójában alakult. A szlovákmagyar határhoz közeli 1600 lelkes településen 12 helyi lakos (többségében romák) alakította meg az elsısorban a helyi cigány lakosság érdekképviseletét megcélzó civilszervezetet. Méra Borsod-Abaúj-Zemplénben, az országnak abban a megyéjében található, ahol a roma lakosok aránya az országos átlagot jóval meghaladó 11 százalék, és ahol a magyarországi roma lakosság közel egynegyede él. A település szőkebb régiója, az encsi kistérség tipikusan aprófalvas település-szerkezető, a régió 55 településébıl 36 sorolódik az 500 lakosnál kisebbek közé. A település lakosságának mintegy húsz százaléka tartozik a cigány kisebbséghez. Különálló, teljesen szegregált romatelep nincs a faluban, de a cigány családok jelentıs része egy utcában lakik, csak néhányan laknak elszórtan a falu többi részén. Csakúgy mint a tágabb régióban, Mérán is az egyik legnagyobb probléma a munkanélküliség, ami a többségében szakmával egyáltalán nem rendelkezı roma lakosságot sújtja a leginkább. A munkanélküliség körükben szinte száz százalékos, a családok jövedelme a szociális ellátásból, az alkalmanként néhány hónapos idıtartamú közhasznú munkavégzésbıl (ennek teljesítése szükséges a szociális ellátásra való jogosultságra) és alkalmi fekete munkákból származik. A LDM eltérıen az alapító okiratában foglaltaktól elsısorban nem a klasszikus értelemben vett érdekképviselettel foglalkozik. Fı tevékenysége alakulásától kezdve olyan gazdálkodói, munkaerı-piaci programok szervezése, amelyek a helyben élı, szociálisan rászoruló családok 11

12 számára valamilyen jövedelmet generálnak. Programjaik többsége a mezıgazdasági munkák körül szervezıdött. Kezdetben alapszintő konyhakerti programokat bonyolítottak, amikben a résztvevı családok vetımagcsomagot, gyümölcsfa csemetéket kaptak, amit saját kertjükben vetettek/ültettek el. Ehhez a tevékenységhez pályázati úton, a Magyarországi Cigányokért Közalapítványtól és az Autonómia Alapítványtól kaptak és forint közötti támogatásokat két-két alkalommal. Itt még nem volt cél a piacra termelés, csak a családok saját szükségleteinek kielégítése és a szervezet projektszemléletének kialakítása. A késıbbiekben az adományozók elvárásaival összhangban, a szervezet mezıgazdasági programjai már az egyéni gazdálkodás elısegítését és az ıstermelıvé válást célozták meg. Ekkor már bérelt földterületen olyan közösségi gazdálkodást valósítottak meg, ami a saját szükségletek kielégítésén túl a piacra termelést is célul tőzte ki. A kezdeti programokhoz képest éves szinten megduplázódott támogatások (két évig) segítségével hat hektáros területen gazdálkodott az a nyolc-tíz család, amelyik az alapszintő programokban sikeres volt. A támogatások segítségével közös traktort vásároltak, a mővelés alá vont területet pedig megfelezték: az egyik felén a résztvevı családok többnyire saját részre babot és burgonyát termesztettek, a másik felén pedig egy hosszabb távon hasznot hozó, piaci termelésre szánt bogyós gyümölcs (szeder, málna, ribizli) ültetvényt alakítottak ki. A málna- és szedertermesztés még öt család részvételével ma is zajlik, de a burgonya és babtermesztést abbahagyták, miután egymást követı két évben a közelben lévı Hernád folyó kiöntött, tönkretéve ezzel a teljes termést (a szervezet ugyan kapott kártérítést, de annak mértéke a valódi kárhoz képest elhanyagolható volt). A ribizli termesztést a tartósan alacsony felvásárlási árak miatt szintén abbahagyták. A szervezet mezıgazdasági programjai mindezek ellenére sikeresnek mondhatóak, de az eredmények teljes körő és hosszú távú fenntartása nem valósulhatott meg. Ennek okai között a mezıgazdasági szektor általános problémáin túl a tevékenységek idényjellegét, és a tıkehiányból adódó kiszolgáltatottságot említhetjük. A programokban résztvevı családok egyrészt nem rendelkeznek elegendı földterülettel és megfelelı technikai felszereléssel, másrészt nem képesek reagálni a piac változásaira. Ezek a programok így a résztvevı családok saját szükségleteinek egy részének a kielégítésére és néhány esetben minimális piaci értékesítésre voltak jók. A mezıgazdasági programok iránt minden évben nagy érdeklıdés volt a helyi lakosság körében, de az emberek általában csak egy-egy szezont tudtak dolgozni és csak akkor tudták tevékenységüket folytatni, ha nyereséggel zárták az idényt, vagy újabb támogatást kaptak, különben nem volt mit befektetni a következı évben. A programokban általában család vett aktívan részt, vegyesen romák és magyarok. A LDM programjaiban kiemelten fontosnak tartja, hogy a résztvevık között ne csak kizárólag romák legyenek. Egy kizárólag romák részvételével zajló program komoly feszültséget okozhat egy olyan hátrányos helyzető kistelepülésen, ahol a roma és nem roma családok jelentıs része ugyanolyan rossz szociális helyzetben él, ugyanolyan problémákkal küzd. A viszonylag kis költségvetéső mezıgazdasági programok lebonyolításával a szervezet olyan projektvezetési és tervezési tapasztalatokat szerzett, melyek segítségével nagyobb léptékő programok szervezésébe is belefoghatott. Az uniós csatlakozással párhuzamosan jelentısen átalakuló támogatási struktúra és a mezıgazdasági programok hosszú távú 12

13 fenntarthatatlansága erre rá is kényszerítette a szervezetet. A szervezet két másik település roma civil egyesületével és az Autonómia Alapítvánnyal együtt és 2004 között tagja volt a Hernád-völgyi romák elnevezéső Fejlesztési Társulásnak, ami a Magyarországon akkor még kísérleti jelleggel mőködı EQUAL program öt kedvezményezettjének egyike volt. Ez a projekt már gyökeresen különbözött a korábbiaktól, mind költségvetésének nagyságában, mind a program jellegében és tartalmában. A három kistelepülésen megvalósuló program keretében Mérán alapfokú és államilag elismert szakmai végzettséget biztosító oktatási programot szerveztek felnıttek részére, amiben a szervezetnek helyi koordinációs feladatai voltak. Teljes egészében a szervezet volt a felelıs a húsz fı részvételével zajló nehézgépkezelı képzés szervezéséért és bonyolításáért a hallgatók mindannyian végzettséget szereztek és többségük a program végeztével el is tudott helyezkedni. A szervezet vezetıi részt vettek az EQUAL program keretében portugáliai és angliai tanulmányúton. A program teljes költségvetése volt. Ez a program már lehetıséget nyújtott az infrastrukturális háttér fejlesztésére is. Többek között hozzájutottak tíz számítógéphez, amiket a projekt vége után egy, a települési önkormányzattal közösen kialakított és a mai napig fenntartott, mindenki elıtt nyitott teleházban helyeztek el. A projekt hatása így jóval túlmutat a számszerősíthetı mutatókon, mert a településen az új szolgáltatás bevezetésével jelentısen nıtt a szervezet ismertsége és elismertsége is ben, az EQUAL programmal párhuzamosan, ahhoz kapcsolódva, a szervezet a Soros Alapítvány, a UNDP és az Autonómia Alapítvány közös energetikai programjában energiaaudit felmérés elkészítésében vett részt, és a rászoruló cigány családoknál üvegezéses (lakás felújítási) pilot-programot valósított meg. Ez a program, illetve ennek a továbbfejlesztése lett az egyik eleme az EQUAL BRIDGE programnak. A BRIDGE Fejlesztési Partnerség a mérai szervezettel a tagjai között januárban kezdte meg az Equal program elıkészítı szakaszának megvalósítását. A program keretében a LDM a mérai asztalos mőhely felépítése és üzemeltetése mellett lebonyolított egy asztalos képzést és foglalkoztatta az ott végzetteket. A projekt megvalósítása egy újabb mérföldkı a szervezet életében, mert a korábbitól eltérıen a Fejlesztési Partnerség tagjai közvetlenül jutottak a rájuk esı támogatási összeghez, ami a LDM esetében közel 50 millió forintot jelentett. Ezért a szervezetnek jelentısen növelni kellett az adminisztrációs kapacitását, olyan feladatokat kellett ellátnia, amelyeket eddig még nem csinált. Az utófinanszírozási rendszer, és annak nem megfelelı mőködése pedig folyamatos financiális problémákat okozott, amit csak különbözı hitelek segítségével lehetett kiküszöbölni. A program a településen végéig tartott. A foglalkoztatási idıszak egyes idıszakában hét embernek tudtak munkát biztosítani, amivel a településen az egyik legnagyobb foglalkoztatóvá léptek elı, jelentısen tehermentesítve ezzel a folyamatosan forráshiánnyal küzdı települési önkormányzatot. A fenntarthatóság egyik lehetséges útja lehet az önkormányzattal való szoros együttmőködés, ami már a program kezdete óta fennáll (az asztalos mőhelynek helyt adó ingatlant a szervezet fele-fele arányban vásárolta meg az önkormányzattal a program elıtt). A program során az asztalos üzemben a szociális lakásfelújításhoz szükséges famunkálatokat végezték, jelenleg pedig a piaci igényekhez igazodó faipari termelést/szolgáltatást kezdik meg. 13

14 A kezdeti gazdálkodói programoktól mára eljutottak odáig, hogy tényleges havi jövedelmet tudnak biztosítani a programban résztvevıknek, és esélyük van rá, hogy ezt az állapotot viszonylag hosszútávon fenn is tudják tartani. Az idei évben a korábbiakhoz hasonló rendszerben, saját erıbıl újra szeretnék kezdeni a burgonya- és babtermesztést is, amivel egyrészt újra aktivizálni tudnak inaktív, nehéz szociális helyzetben lévı családokat, másrészt pedig a havi jövedelmen felüli támogatáshoz tudják juttatni a mőhelyben dolgozókat és azok családjait. V. Nemzetközi együttmőködés A BRIDGE Fejlesztési Partnerség a program során két nemzetközi együttmőködésben vett részt, melyek közül jelen tanulmányban a szociális gazdaság témakörét is vizsgáló Building Entrepreneurship TCA 8 munkáját mutatjuk be. A nemzetközi partnerség tagjai, a programok célcsoportjai és az általuk használt módszerek is meglehetısen sokfélék voltak. A Building Entrepreneurship Nemzetközi Partnerséget (TCA) az EQUAL program keretén belül a következı négy Fejlesztési Partnerség hozta létre: - Barcelona Empren en Igualtat, Barcelona, Spanyolország (Barcelona Activa) - Knowledge Centre for Ethnic Entrepreneurship, Koppenhága, Dánia (EVU) - SIED, London, Egyesült Királyság (London Borough of Islington) - BRIDGE, Budapest, Magyarország (Autonómia Alapítvány) A TCA azt a célt tőzte ki maga elé, hogy a szegénység elleni nemzeti szintő programok tapasztalatait, módszereit győjti össze természetesen minden partnerség esetében a saját tapasztalatokra alapozva. A programokban közös pont volt, hogy mindegyik a szociális gazdaság egy területén próbál különbözı szolgáltatásokat, lehetıségeket nyújtani saját célcsoportjának. A különbözı partnerségek, és az azokat létrehozó szervezetek nagyon széles skáláját ölelik fel a lehetséges intézményi háttérnek: az állami, önkormányzati alapítású és fenntartású ügynökségtıl kezdve a közvetítı szerepet betöltı non-profit szervezeten keresztül a közösségi szintő egyesületekig találunk program-megvalósítókat. Természetesen a nemzeti szintő programok célcsoportja és az alkalmazott támogatási-fejlesztési módszerek is mások és mások voltak. A TCA munkáján belül a BRIDGE partnerség a szociális gazdaságnak, mint a programok alapvetı környezetének feltérképezését, elemzését vállalta. E munka keretén belül két alkalommal szervezett workshopot Budapesten és egy konferenciát Jósvafın. Ugyan a találkozók elsısorban a magyarországi helyzettel foglalkoztak, a TCA partnerek jóvoltából egy sokkal szélesebb, az adott országok tapasztalatait is átfogó képet kaptunk a szociális gazdaság bizonyos területeirıl. A partnerek által megvalósított programok közötti legnagyobb különbség a célcsoport esetében található: míg az öreg Európa országaiban a bevándorlók, menedékkérık jelentik 8 TCA: Transnational Cooperation Agreement Telefon: Fax:

15 azt a csoportot, akik esetében a társadalmi-gazdasági hátrányok etnikai színezetet is kapnak, addig Magyarországon a legnagyobb hazai kisebbség, a cigányság testesíti meg ezt a szerepet. (A TCA tagjaként egy lengyel partnerség is részt vett volna a nemzetközi munkában, ık azonban idıközben kiléptek. Az ı esetükben is a roma kisebbség lett volna a program elsıdleges célcsoportja.) Ugyan a kisebbségi/migráns szervezetek nagyon is erısek a partnerszervezetek országaiban, jelen EQUAL program kapcsán mégis az egyéni, pear-to-pear típusú támogatások voltak dominánsak. Ez alól az angol program képez kivételt, ahol a közvetlen támogatott egy ernyıszervezet volt. A hazai program azért képez kivételt, mivel ez esetben egyszerre történt a szervezetek fejlesztése, empowermentje, (learning by doing technikával) és rajtuk, mint közvetítı szervezeteken keresztül az egyének támogatása. A lebonyolító szervezetek különbözısége leginkább a program bonyolításának pénzügyi biztonsága szempontjából vált érdekessé. Míg az állami/önkormányzati szervezetek, intézmények anyaszervezetük segítségével el tudták kerülni a likviditási problémákat, addig a civil szervezetek számára ez sokkal nehezebb feladatnak bizonyult. (A programhoz kapcsolódó pénzügyi elszámolási rendszer és finanszírozás szinte minden országban hasonló anomáliákkal járt.) Tulajdonképpen azt mondhatjuk, hogy a civil szervezetek esetében egyfajta misszió, elkötelezettség pótolta a pénzügyi-infrastrukturális hátteret. Az egyéniközösségi szintek különbsége a programok fenntarthatósági szintjén is jelentkezik. Míg a hazai program esetében a partnerszervezetek által létrehozott brigádokon keresztül történik, addig a többi program esetében egyéni vállalkozások további folytatása és fejlesztése valósul meg. VI. A program eredményei A program egyik legjelentısebb eredményének tartjuk, hogy a résztvevı roma szervezetek pályázati kapacitása, projektmenedzsment tapasztalata jelentısen megnövekedett. A szervezetek a projekt befejezését követıen már újabb programok megszervezésén dolgoznak, résztvevıi a vidékfejlesztés terén kiemelkedıen nagy jelentıséggel bíró LEADER akciócsoportoknak. A program során beszerzett jó minıségő munkaeszközök és a kialakított mőhelyek segítségével minden résztvevı szervezet képessé vált újabb munkavállalási lehetıségek felkutatására. A szervezetek a nemzetközi együttmőködéseknek köszönhetıen betekintést nyerhettek külföldi jó gyakorlatokba, melyek közül több is alkalmas lehet arra, hogy késıbbi programjaikba beépítsenek belılük egy-egy elemet. A projekt megvalósítása során a hazai intézményrendszerrel is kialakult a kapcsolatuk, amit a késıbbiekben szintén használni tudnak helyi programjaik megvalósításában. Ugyanakkor meg kell említeni, hogy a megkezdett tevékenységek folytatása nagyban függ késıbbi pályázataik sikerességétıl vagy sikertelenségétıl. A szociális gazdaságban, támogatott foglalkoztatást bonyolító szervezetek hosszú távon csak újabb támogatások felhasználásával, vagy piaci bevételeik drasztikus megnövelésével tudják fenntarthatóvá tenni programjukat. 15