(11) Lajstromszám: E (13) T2 EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA

Átírás

1 !HU T2! (19) HU (11) Lajstromszám: E (13) T2 MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Magyar Szabadalmi Hivatal EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA (21) Magyar ügyszám: E (22) A bejelentés napja: (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP A (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP B (1) Int. Cl.: G06Q /00 (06.01) G06F /02 (06.01) (87) A nemzetközi közzétételi adatok: WO PCT/CH 04/0004 () Elsõbbségi adatok: EP (72) Feltaláló: STEINMANN, Matthias, CH-3 Konolfingen (CH) (73) Jogosult: LIECHTI AG, CH-466 Kriegstetten (CH) (74) Képviselõ: dr. Antalffy-Zsiros András, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest (4) Eljárás berendezések elfogadottságára, továbbá ehhez használható elrendezés, valamint készülékek (7) Kivonat HU T2 Térbelileg egymástól távoli berendezések/intézmények (1a 1c) idõbeli elfogadottságának a meghatározására vonatkozó eljárás során az egyes berendezéstõl/intézménytõl (1a 1c) elektromágneses azonosító jelet (a c) sugároznak ki meghatározott adattartalommal és hatósugárral (17a 17c), az adattartalmakat egy személy (6a 6d) által viselt személyi készülékkel (7a 7d) veszik és tárolják. Az adási tartomány és a személyi készülék (7a 7d) vételi érzékenysége úgy van egymásra hangolva, hogy adat nem vehetõ, ha a berendezés/intézmény (1a 1c) a személyi készülékhez (7a 7d) képest egy jellemzõ emberi figyelmi, illetve észlelési tartományon () kívül van. A személyi készülékben (41; 141) egy idõadó (, 1) segítségével egy készüléktárban () adatmennyiséget csökkentenek és/vagy idõbeli hozzárendelést hajtanak végre és/vagy meghatározzák, hogy a személyi készüléket (7a 7d) viselõ személy (6a 6d) milyen gyakran A leírás terjedelme oldal (ezen belül lap ábra) 1. ábra Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az 199. évi XXXIII. törvény 84/H. -a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Magyar Szabadalmi Hivatal nem vizsgálta.

2 és/vagy milyen hosszan tartózkodott a berendezés/intézmény (1a 1c) érintett adási tartományában (16). Az idõadó (; 1) átkapcsolásával az adattartalom vételéhez és eltárolásához az ütemfrekvenciát megváltoztatják, és a személyi készüléket (7a 7d) viselõ személy (6a 6d) a mindenkori berendezés/intézmény (1a 1c) adási tartományában (16) jellemzõ tartózkodási idõtartamához állítják be. A találmány magában foglalja az eljárást megvalósító elrendezést és a személyi készüléket is. Mûszaki terület A találmány tárgya egy 1. igénypont szerinti eljárás berendezések elfogadottságának a megállapítására, egy 13. igénypont szerinti elrendezés az eljárás foganatosítására, valamint egy 14. igénypont szerinti személyi készülék A technika állása Elfogadottság, különösen idõbeli elfogadottság alatt azt értjük, hogy berendezések miképpen hatnak egy szemlélõre, illetve használóra, különösen milyen hosszú idõn keresztül hatnak rá, azaz egy berendezés vagy felszerelés, például plakát vagy kirakat mennyi ideig van egy szemlélõ látómezejében, vagy egy felhasználó milyen hosszan tartózkodik valamilyen intézményben, például egy étteremben, egy üzlet valamely részlegében vagy egy közlekedései eszközön. Ez az információ a mércéje annak, hogy a berendezés, felszerelés, intézmény egyáltalán hat¹e a felhasználóra, és ha igen, akkor milyen erõsen, a felhasználó mennyire veszi azt észre és például mennyire tudja a felhasználót vásárláshoz, használathoz vagy alaposabb megtekintéshez ösztönözni, illetve felszólítani. A vásárlási viselkedést például úgy próbálták megállapítani, hogy vásárlói kártyákat adtak ki, amelyeket egy vásárlás során a kasszánál be kellett mutatni. A vásárolt árukat azután hozzárendelték a kártya tulajdonosának adataihoz és központi számítógépben feldolgozták és tárolták. Ezekbõl az adatokból kellett a vásárlási szokásokat megállapítani. Ezáltal például választékoptimalizálást kívántak elérni, és/vagy a szóban forgó személy részére például célzott reklámokat eljuttatni. Egy valamilyen mértékben pontos vásárlói profil azonban csak korlátozottan állítható elõ, még akkor is, ha a vevõ a vásárlói kártyát mindig bemutatta. Az EP A2 számú (Papaioannou) szabadalmi leírás információ helyfüggõ, például múzeumokban, témaparkokban, állatkertekben stb. terjesztésére szolgáló berendezésre vonatkozik. Minden egyes látnivalónál egy adó-vevõ van rögzítetten telepítve, amely egy ugyancsak elõre meghatározott jelet sugároz ki. A modulációs minta révén a telepített adók mindegyike egyértelmûen beazonosítható. Minden egyes intézmény felhasználó egy mobil egységet hordoz magával, amelynek adó-vevõje, a visszaadandó információt tartalmazó tárolója és hanglejátszó egysége, például fejhallgatója van. A felhasználónak lehetõsége van megadni, hogy melyik látnivaló érdekli és melyik nem úgy, hogy a túrája végén egy könyv nyomtatható ki, amelynek tartalma megfelel a felhasználó érdeklõdési körének. Ebbõl a célból a mobil egységnek billentyûi vannak, és a beadott preferenciákat (például) az egység belsõ tárolójában lehet elrakni és a túra végén a központhoz átküldeni. A felépítetten elrendezett adók jelerõsségei úgy vannak megválasztva, hogy egy meghatározott modulációs jel csak egy tartományban legyen fogadható, abban, amelyben a szóban forgó látnivaló megtekinthetõ. Az EP 84 A2 számú (NCR) szabadalmi leírás egy eljárásra vonatkozik személyre szabott információk kinyerésére. Ennek érdekében egy felhasználó egy olyan személyi készüléket hord magánál, amely képes információt felvenni a felhasználó pillanatnyi helyérõl. A személyi készülék a testen hordható és processzort, tárolót, idõadó fokozatot, valamint legalább egy, környezeti információt, például hõmérsékletet, fényt, nedvességet, mozgást, zajokat vagy akár rádiójeleket vevõ szenzort tartalmaz. A fogadandó rádiójelek olyan rádióadóktól származhatnak, amelyek elõre meghatározott helyszíneket (például üzleteket) azonosítanak, ennek érdekében a jeleknek a mindenkori helyszínnel társított azonosítókódja van. A felvett és egy idõ¹, illetve dátuminformációval ellátott információkat egy PC segítségével hálózaton keresztül periodikusan egy berendezéshez (personal data warehouse) továbbítják és ott összevetik a központban tárolt környezeti adatokkal, hogy a felhasználó pillanatnyi helyét meghatározzák. A felvett adatok mellett a felhasználó utólagosan például a látogatott helyszínekre és rendezvényekre vonatkozó járulékos információk megadására szólítható fel, hogy azt a központi berendezésbe átküldjék. A berendezésben tárolt felhasználói adatokat arra használják, hogy a felhasználónak a jövõben felhasználói profiljához vagy aktuális helyéhez igazodó információkat és szolgáltatásokat kínáljanak fel. Az US 4,973,92 számú (Information Resources) szabadalmi bejelentés egy bevásárlókocsi-kijelzõ rendszert mutat be, amellyel a bevásárlókocsi pillanatnyi helyétõl függõen dinamikus reklámtartalmakat és információkat tudnak a bevásárlókocsin (vagy egy bevásárlótáskán vagy bevásárlókosáron) elhelyezett kijelzõn megjeleníteni. Ennek érdekében az üzleten belül az állványokon vagy a mennyezeten egy sor adót helyeznek el, melyek mind egy-egy egyértelmû elektromágneses jelet sugároznak ki. A vett jelektõl függõen a bevásárlókocsi kijelzõjén a bevásárlókocsi pillanatnyi helyéhez igazodó reklámközlemény jelenik meg. Az adók úgy vannak kialakítva és beállítva, hogy jelük meghatározott tartományban vehetõ, ahol közeli terekrõl van szó, hogy a vételi és a vételen kívüli területeket egyértelmûen el tudják választani egymástól. Ezen túlmenõen a vett adatokat a dátum- és idõinformációval együtt tá- 2

3 3 4 0 rolják, és a végén továbbítják a központi számítógépnek. Ezeket az adatokat kiértékelhetik, hogy megtudják, a vásárlók milyen útvonalat járnak be az üzletben, ott milyen hosszú ideig tartózkodnak, vagy egyáltalán átlagosan milyen sokáig maradnak az üzletben. A reklámközleményeket és egyéb információkat elõzetesen egy központi számítógéprendszer segítségével juttatják el a bevásárlókocsi-készülékekhez és tárolják el azokban. A bevásárlókocsikon lévõ készülékek beviteli eszközöket, például érintõképernyõt is tartalmaznak, amely billentyûzetként konfigurálható, hogy a kasszánál sorban állva a vevõ játszani tudjon vagy kérdés-feleletszerû kérdésekre válaszolni tudjon, ahol a válaszokat a készülékben átmenetileg eltárolják. A JP számú (Sharp) szabadalmi leírás adattárolóval és antennával ellátott RFID címkék használatára vonatkozik, amelyeket egy RFID végberendezés rádiósan szólíthat meg. A címkét például egy plakáton helyezik el, és egy felhasználó végberendezése segítségével a címkén tárolt információt kiolvashatja vagy megváltoztathatja, például, hogy részt vegyen egy vetélkedõn. A felhasználó végberendezése mobil, és megjelenésében egy karórához hasonlít. Otthon azután a végberendezésben tárolt információ egy PC¹re vihetõ át. Az EP A2 számú (Lee. S. Weinblatt) szabadalmi leírás egy berendezésre és egy eljárásra vonatkozik az írott sajtó, rádió és televízió elfogadottságának mérésére és a méréseknek a felhasználó által végzett bevásárlásokkal való kapcsolatba hozására. A rádióprogramok és írott sajtó elfogadottsági méréseihez elõnyösen hordozható, például karóraszerûen kialakított készülékek szolgálnak, és a televízióprogramok (elsõsorban reklámszpotok) elfogadottsági mérésére szolgáló készülék hasonlóképpen alakítható ki. A készülékeknek a rádió- vagy televízióprogrammal együtt kisugárzott speciális jeleket felvevõ mikrofonja van. Az ilyen jelek detektálására vonatkozó információt a készülék belsõ memóriában tárolják el. A mikrofon érzékenységét úgy választják meg, hogy csak viselõjének a figyelmébe esõ tartományból származó jeleket fogja. A televíziójelek elfogadottsági mérésére szolgáló készülék olyan jeleket is vehet, amelyeket a televízió tuneréhez csatlakoztatott egység irányítottan sugároz ki, és amelyek csak akkor foghatók, ha a nézõ feje a televíziókészülék felé néz. A írott sajtó elfogadottságát úgy mérik, hogy a hordozható készülék egy aktiváló jelet bocsát ki, mire egy, a sajtótermékben található passzív adóegység egy speciális, testre szabott jelet küld vissza. Ezt a hordozható készülék veszi úgy, hogy az olvasott sajtótermékre vonatkozó megfelelõ információ a készülékmemóriájában eltárolható. A készülék adási teljesítményét és vételi érzékenységét úgy választják meg, hogy valóban csak az éppen olvasott sajtótermékbõl származó jeleket tudja fogni. A jelen bejelentés elsõbbségi dátuma után megjelent Wer hat s gesehen címû cikkbõl (Neue Zürcher Zeitung, 04. június 29.) olyan készülék ismerhetõ meg, amellyel a rádió- és televíziófelhasználás mérése mellett az írott sajtó használata is mérhetõ, ahol a megfelelõ információkat felhasználói adatbevitel révén nyerik. A cikk egyébként plakátok elfogadottsági mérésére vonatkozik. A találmány bemutatása Feladat A találmány feladata egy olyan, javított tulajdonságokkal rendelkezõ eljárás, valamint ahhoz használható készülék együttes kialakítása, mely lehetõvé teszi, hogy berendezések, intézmények elfogadottságát, ezzel azok hatását mind érdektelen, mind pedig azzal foglalkozó, adott esetben azt használó személyek vonatkozásában meghatározzuk. Megoldás A feladat megoldása az eljárás oldaláról az 1. igénypont jellemzõivel történik. Készülék oldalról a feladatot a 13. igénypontban definiált elrendezéssel oldjuk meg, amely többek között egy, a 14. igénypontban meghatározott személyi készüléket és egy adóegységet is tartalmaz. A találmány értelmében személyekre ható berendezések, felszerelések, intézmények elfogadottságát úgy állapítjuk meg, hogy minden egyes ilyen berendezéstõl, felszereléstõl, intézménytõl elõre megadott hatósugarú elektromágneses azonosító jelet bocsátunk ki. Ez úgy történik, hogy minden egyes berendezésen egy adóegység van elrendezve, amely az elektromágneses jelet ki tudja sugározni. A sugárzási teljesítménnyel és az alkalmazott antennával meghatározott adási tartományt úgy állítjuk be, illetve választjuk ki, hogy az adott környezeti feltételek mellett a berendezés helyén az elõre meghatározott hatósugarat elérjük. Az adási teljesítmény beállítása például korábban elvégzett modellezési számításokon alapulhat, vagy akár az adóberendezés telepítése során egyszer elvégzett kalibráláson nyugodhat. Az azonosító jel aktuális adattartalmát egy személy által viselt személyi készülék veszi, ha a szóban forgó személy egy, a mindenkori hatósugárral definiált adási tartományban található. Az adattartalmat ezenkívül a személyi készülék egy belsõ tárjában is eltároljuk. Az adási körzet és a személyi készülék vételi érzékenysége oly módon van egymásra hangolva, hogy adatvétel nem lehetséges, amint a berendezés a személy által viselt személyi készülékhez képest egy tipikus emberi figyelmi, illetve észlelési tartományon kívül található. A személyi készülékben egy idõadó fokozat segítségével csökkentjük a készülék tárolójában lévõ adatmennyiséget, és/vagy idõbeli hozzárendelést végzünk, és/vagy meghatározzuk, hogy a személyi készüléket viselõ személy milyen gyakran és/vagy milyen sokáig tartózkodott a berendezés szóban forgó adási tartományán belül. A találmány szerinti eljárás keretében az idõadó fokozatot egy berendezésjellel egy ütemsorozatban átkapcsoljuk úgy, hogy megváltoztatjuk az adattartalom vételének és tárolásának órajel-frekvenciáját, hogy azt beállítsuk a személyi készüléket viselõ személynek a mindenkori berendezés adási tartományában történõ tipikus tartózkodási idõtartamához. Ha 3

4 az adatokat például meghatározott órajel mellett vesszük fel, úgy lehetõség nyílik az adatok tömörítésére is. Különbözõ hosszúságú megfigyelési vagy tartózkodási idõtartamok léteznek. Például egy kirakat elõtt egy egyperces tartózkodási idõ már hosszú lehet. Egy autóbuszon a tartózkodási idõ jelentõsen hosszabb, moziban vagy étteremben pedig még hosszabb. Annak érdekében, hogy egy, egy személyre valamilyen hatással lévõ berendezésrõl, intézményrõl értelmes adatokat kapjunk, a tároláshoz használt órajelet változóra alakítjuk ki. Olyan berendezések, amelyek csupán rövid ideig hatnak, így nagyobb órajel-frekvenciát (azaz az egyes mérések között rövidebb idõt) kényszerítenek ki; a tartózkodásspecifikus berendezések, intézmények pedig alacsonyabb ütemfrekvenciát (vagyis hosszabb idõt az egyes mérések között) kényszerítenek ki. A berendezés adójával kisugárzott jellel így egy megfelelõ ütemidõre vonatkozó kód is kisugározható, amely azután a személyi készülékben lévõ idõzítõegységet megfelelõ módon átkapcsolja. Egy berendezés emberi figyelmi, illetve érzékelési tartománya alatt azt a tartományt értjük, amelyben egy személy található, hogy egy berendezés, felszerelés, intézmény jellemzõ tulajdonságait érzékelje, felismerje, részeit alkalmazza, használja, illetve megmunkálja. Egyes ezután következõ példák szolgálnak ennek a fogalomnak a megértetésére. Egy kirakat figyelemfelkeltési, illetve érzékelési tartománya például az a látótávolság, amelyben a kiállított tárgyak és azok jellemzõi (például az ártáblák) még felismerhetõk. Ez alatt a fogalom alatt általában a kirakat üvegétõl mért egy három méteres távolságot értenek. Ha egy hirdetõoszlopon található hirdetésrõl van szó, úgy egy-két méteres távolságból indulhatunk ki. Ha tömegközlekedési eszközökön tapasztalható használati tulajdonságokat kívánunk megismerni, úgy az észlelési, illetve figyelemfelkeltési tartomány a jármû belsejére korlátozódik. Ha egy automatát használunk, úgy szükségessé válik annak megérintése. Gyalogosok esetében azonban körülbelül méteres és jármûvekben mozgó személyek esetében körülbelül 0 méteres hatótávolságok is választhatók. Személyek közremûködésével történõ elfogadottsági mérés a személyek magánéletébe is beavatkozást jelenthet, ami ismert módon védendõ. A tárolt adatoknak azt követõ kiértékelés céljából kiolvashatónak kell lenniük. Ahhoz azonban, hogy az adatokat ne tudja bárki interpretálni, az adatokat kódolják. A kódolás egy egyszerû módja, amely még tárolóhelyet is megtakarít, azáltal adódik, hogy egy több berendezést tartalmazó térbeli megfigyelési tartományból egy elõre meghatározott idõtartam alatt származó jeleket egy idõtartam-berendezés jelként egy központban tárolunk el. A személyi készülék minden egyes készülékmemóriájában az idõ során tárolt azonosító jel adattartalmakat a késõbbiekben visszük át a központba, és az ott tárolt idõtartam jelekkel történõ koincidencia létrehozása céljára kiolvassuk, azaz az átvitt jeleket kapcsolatba hozzuk a központban tárolt különbözõ, idõtartam jelek több idõbeli szakaszával, amíg maximális egybeesését érünk el. Ebbõl egyrészt a személyi készüléktõl kapott jel eruálható, másrészt pedig a vétel idõpontja azonosítható be. A kiszámított egybeeséseket azt követõen feldolgozhatjuk, amennyiben például az egyes egybeeséseket a használati viselkedésre vonatkozó információkká dolgozzuk fel, vagyis meghatározzuk, hogy a felhasználó mikor és milyen sokáig milyen berendezéseket vagy tömegkommunikációs eszközt használt. Következõ lépésként sok felhasználóra vonatkozó információt értékelhetünk ki statisztikusan, hogy például egy televízióadás bekapcsolási arányát meghatározzuk. További kódolási módokat a részletes leírásban ismertetünk. Téves értelmezések elkerülése érdekében környezeti információkat is rögzíthetünk. Környezeti információként zaj, fényerõsség, környezeti hõmérséklet stb. szolgálhat. Az is megvalósítható, hogy a szóban forgó berendezésbõl elküldött adattartalomból csupán annak azonosító jeleit tároljuk el. A mindenkori berendezés azonban azonosító jele mellett még egy vagy több kérdést magában foglaló kérdéskatalógust is kibocsáthat, amelyet azután a személyi készüléken lévõ adatbeviteli eszközök segítségével kell vagy lehet megválaszolni. A kérdéskatalógus a személyi készülékben is eltárolható. A megadott/beadott válaszokat a személyi készülékmemóriájában tároljuk el. Az azonosító jelben azonban a szóban forgó berendezés pontos helymeghatározása is benne lehet. A kérdéskatalógus, amennyiben azt nem automatikusan továbbítjuk, egy tömegkommunikációs eszköz, különösen rádió, televízió vagy írott sajtó használatának a helyére is vonatkozhat. Ebben az esetben a felhasználó számára elõnyösen különbözõ helyek kiválasztásának a lehetõségét kínáljuk fel, például otthon, autóban, irodában, étteremben stb., amelybõl pillanatnyi helyét ki tudja választani. Annak érdekében, hogy a kiválasztást egyszerûsítsük, a különbözõ helyekhez különbözõ szimbólumokat (például egy házat, egy autót, egy íróasztalt, kést és villát stb.) rendelhetünk hozzá. A kiválasztás a legegyszerûbb esetben egyetlen billentyû ismételt megnyomásával hajtható végre. A személyi készülék adatbeviteli eszközeivel kapott információ egy sajtótermék, vagyis újság, magazin, képeslap vagy akár egy könyv használatának az idõpontját és/vagy idõtartamát is érintheti. Ebben az esetben a felhasználó, szintén elõnyösen kiválasztás útján, kiválaszthatja a sajtótermék fajtáját, címét és/vagy kiadását, mielõtt annak olvasásához nekikezd. Ily módon meghatározza a használt sajtóterméket és a használat idõpontját. Az olvasás végén a felhasználó újra az adatbeviteli eszközök valamelyikét mûködteti úgy, hogy a használat idõtartama is meghatározhatóvá válik. Ezenkívül a kérdéskatalógus a sajtótermék vagy valamely berendezés, intézmény használatára vonatkozó minõségi adatokra, például egy étterem, egy üzlet vagy egy mozi meglátogatását követõen a megelégedettségre vonatkozó kérdésekre is vonatkozhat, éppúgy írott sajtó tartalmával, vagy rádió- vagy televízió- 4

5 3 4 0 adásokkal kapcsolatos speciális kérdésekre, a zenei programmal való megelégedettségre stb. A kérdéskatalógus megválaszolása minden esetben a adatbeviteli eszköz mûködtetésével történik, függetlenül és az elektromágneses azonosító jel vételével és eltárolásával egyidejûleg, azaz a felhasználó az adatbeviteli mûveletet akkor is akadálytalanul folytathatja, ha a személyi készülék éppen jelet fogad és/vagy jelet dolgoz fel. Ebbõl a célból a személyi készülék úgy van kialakítva, hogy egyidejûleg képes az adatbeviteli eszközt lekérdezni, az abból nyert információt feldolgozni és az elektromágneses jelet venni és feldolgozni. Ezzel egyidejûleg adott esetben a személyi készülék kijelzõje is aktualizálható. Olyan adatbeviteli eszközök is szóba jöhetnek, amelyek járulékos jeleket vesznek. A járulékos jelek lehetnek környezeti jelek, például akusztikus környezeti információk. Különösen egy rádiómûsor vagy egy televízióprogram hangsávja (illetve annak rövid részletei) vehetõ és tárolható el a készülékmemóriájában, adott esetben valamilyen titkosítást, kódolást és a vett jelek tömörítésért követõen. A környezeti jelek vétele és eltárolása az elektromágneses azonosító jelek adattartalmának vételétõl függetlenül következik be, és a két jeltípus feldolgozása egyidejûleg is végbemehet. A környezeti információkat is el tudjuk egy központban tárolni idõtartam berendezésjelekként úgy, hogy késõbb az azt követõen a személyi készülékben tárolt és még késõbb a központhoz továbbított környezeti információkkal koincidenciaképzést is megvalósíthatunk. Az eltárolt környezeti információkkal való koincidenciaképzés alapján különbözõ információkat kaphatunk. Így például zajokból, világosságból vagy hõmérsékletbõl következtethetünk a használat helyére (beltéri, kültéri, otthoni, nyilvános helyen stb.). Amennyiben különbözõ információkat, azaz az azonosító jel adattartalmát, az adatbeviteli eszközöktõl származó információkat, valamint környezeti információkat egyidejûleg nyerünk és együttesen tárolunk el, úgy az írott sajtó vagy berendezések, intézmények használatának különbözõ aspektusait, különösen a helyet, idõpontot, használat idõtartamát vagy minõségi adatokat tudjuk egyidejûleg meghatározni. Az a tény is nyilvánvalóvá válik, ha több berendezést, több sajtóterméket és több intézményt egyidejûleg használunk. Intézmények esetében például a helyet és az idõbeli információkat nyerjük ki az azonosító jelek segítségével, míg a minõségi információkat a személyi készüléken történõ kézi adatbevitel révén nyerjük. Rádió- vagy televízióadások esetén az adó, az idõpont és az idõtartam meghatározása akusztikus környezeti információk révén történik, míg a helymeghatározás közeli berendezésektõl származó, és/vagy kézi úton beadott és/vagy környezeti információk alapján történik, írott sajtó esetében az idõbeli adatok meghatározása például a felhasználó által kézi úton beadott adatokból történhet, míg a helymeghatározás rendelkezésre állástól függõen itt is közeli berendezésektõl származó azonosító jelek, és/vagy kézi úton bevitt adatok és/vagy környezeti információk alapján történik. Bizonyos berendezések vagy sajtótermékek esetében természetesen valamely információ begyûjtésétõl el is tekinthetünk. A különbözõ kinyerhetõ információkat ezen túlmenõen szubszidiárisan is megismerhetjük, azaz a helymeghatározás esetében elõbb megpróbáljuk egy közeli berendezés azonosító jelét venni. Amennyiben ez nem sikerül, úgy a környezeti (akusztikus, hõmérsékleti, világosságra vonatkozó) információkat gyûjtjük be és tároljuk el. Ezen túlmenõen (vagy bizonyos esetekben) a felhasználót felszólíthatjuk további információk kézi bevitelére is. A találmány szerinti eljárás és az annak megfelelõ készülékek ily módon különbözõ média és berendezések egyetlen készülékekkel történõ egyidejû rögzítését teszik lehetõvé, amelyet egy személy visel. Az adatokat valós idõben rögzítjük, és az adatok kiértékelése elvileg közvetlenül az adatok rögzítését követõen végbemehet. Az akusztikus környezeti információk, a hõmérséklet és a világosság mellett egy második jel vagy további jelek is foghatók az azonosító jel adattartalmán kívül. Konkrét megvalósítási példákat erre a késõbbi részletes leírás során ismertetünk. Minden egyes berendezés képes önmagában jelek kibocsátására. A személyi készülék azonban egy berendezést inicializálhat arra, hogy az jelet bocsásson ki. Ilyen jellegû eljárást fõleg akkor használunk, ha a berendezésnél energiát kell megtakarítani. Általában elõnyösebb lenne, ha személyi készülék valamilyen inicializáló impulzust tudna kibocsátani; számos ember azonban ódzkodik attól, hogy olyan személyi készüléket viseljen, amely gyakrabban elektromágneses sugárzást bocsát ki. Egymástól távol lévõ berendezések elfogadottság meghatározásának végrehajtását egy olyan felügyeleti tartományban, amely egy városrész, egy falu vagy akár ez egész város lehet, a találmány értelmében egy olyan elrendezéssel érjük el, amely a felügyeleti tartományban több, adóegységgel ellátott berendezést tartalmaz, valamint több személy egy-egy, adattárolás céljára készülékmemóriával rendelkezõ személyi készüléket visel. Az adóegységek és a személyi készülékek a fent vázolt tulajdonságokkal rendelkeznek. Egy több személyi készülékbõl, és a minden egyes berendezésnél meglévõ legalább egy adóból álló elrendezés már mûködõképes. Az adók úgy vannak kialakítva, hogy a szóban forgó berendezésre jellemzõ jelet bocsátanak ki, amely idõben is változhat. Egy ilyen elrendezésben azonban még egy járulékos központot is használunk. Ennek a központnak egy olyan központi tára van, amelyben a berendezések által elõre meghatározott idõtartam alatt kisugárzott jelekbõl, illetve azok adattartalmából származó adatrekordokat el tudunk tárolni. Ezen túlmenõen a központnak olyan olvasóegysége van, amellyel az egyes készülékmemóriák kiolvashatók, valamint olyan korrelációs egysége van, amellyel a készülékmemóriák kiolvasott adatjelei a központi tár adatrekordjaival egy koincidenciarutin folyamán megállapíthatók és kiértékelhetõk. Egy központ alkalmazása adattömörítést tesz lehetõvé, ezzel a sze-

6 mélyi készülékben tárolt adattartalmak jogosulatlan kiolvasására vonatkozó biztonságot ad. Lehetõség van az adattartalmak kódolására (rejtjelezésére). Olyan központot is használhatunk, amely képes személyi készülékek sorát kiértékelni. Az ehhez tartozó személyi készülékeket ehhez kiolvasás céljára a központhoz kell továbbítani. Adott esetben akár több telepített központ is kialakítható, például minden egyes háztartásban, amelyben van legalább egy olyan személy, aki egy személyi készüléket visel. Ez a házi állomás ( dokkolóállomás ) például kiolvashatja a személyi készülékek adatait és például telefonvonalon keresztül egy központi egységhez továbbíthatja. Az adók, illetve az ily módon kiválasztott berendezések, intézmények egy felügyeleti tartomány legkülönbözõbb helyein találhatók. Ha személyi csoportokat különleges tulajdonságok alapján választunk ki, vagy csupán egy népességi keresztmetszetre vonatkozó elfogadottságot kívánunk megállapítani, akkor a személyi készülékekben eltárolt adatokból az is kinyerhetõ, hogy azok milyen gyakran és milyen hosszan kerestek fel, tekintettek meg vagy használtak meghatározott intézményeket. Ezzel olyan eszköz van a kezünkben, amellyel meg tudjuk állapítani, hogy többek között valamilyen reklám mennyire ért célba, vagy a tömegközlekedési jármûveket milyen gyakran és milyen megállók között használták; az is megállapítható például, hogy kirakatoknál vagy plakátoknál mi az, ami egy nézõ tekintetét megfogja. Magát a személyi készüléket a mindenkori személy viseli. A készüléket annak érdekében, hogy ne legyen túlságosan feltûnõ, és viselõjének még valamilyen hasznot is hozzon, elõnyösen karóraként alakítjuk ki. Ha a szóban forgó személy egyetlen személyi készülék helyett mindegyik karján visel egy-egy személyi készüléket, akkor interferenciamérésekkel megállapítható, hogy a személy milyen helyzetet foglal el a berendezéshez képest. Ha például annak háttal áll, akkor egy vizuálisan izgató hatást, illetve egy reklám kellõ befogadását eleve kizárhatjuk. A soron következõ részletes leírásból és a szabadalmi igénypontok összességébõl a találmány további elõnyös kiviteli alakjai és jellemzõ együttesei ismerhetõk meg. A rajzok rövid leírása A kiviteli alakok magyarázatára használt rajzok közül az 1. ábra egy személyek idõbeli viselkedésének megismerésére szolgáló elrendezés egy kiviteli változatának vázlatos rajza, a 2. ábra figyelmi, illetve észlelési tartomány adási tartomány és vételi tartomány összefüggéseinek vázlatos rajza, a 3. ábra egy személyi készülék kiviteli alakja, a 4. ábra egy személyi készülék további lehetséges kiviteli alakjának tömbvázlata, az. ábra a személyi készülék külsõ nézete, a 6A 6M. ábrák a személyi készülék kijelzésének különbözõ lehetõségei írott sajtótermék használatának megfigyelése alatt, a ábra egy használat helyének a megismerése során a személyi készülék kijelzése, és a 8. ábra a személyi készülék kijelzése egy személynél a megfigyelési idõszak lejárta után. Az ábrákon azonos részeket és elemeket alapvetõen azonos hivatkozási jelekkel láttunk el. A találmány megvalósításának útjai Egy találmány szerinti elrendezés 1. ábrán bemutatott kiviteli alakja térbelileg egymástól távol lévõ 1a 1c berendezések/intézmények idõbeli elfogadottságának a megállapítására szolgál. Berendezésként/felszerelésként/intézményként tekintjük a kirakatokat, plakátokat, mozikat, üzleteket, múzeumokat, villamos- és buszállomásokat stb. Ennek során a lakosság körében mérhetõ elfogadottságot kell megállapítanunk. Elfogadottság alatt például azt értjük, hogy a lakosság mely rétegei melyik kirakatot milyen tartalommal néznek meg. Mely lakossági rétegek mennek, és ha igen, mikor mennek moziba, és mely filmeket néznek meg. Milyen múzeumokat látogatnak és a múzeumokban mit néznek meg. Mely buszokat, mely villamosokat kik használják, honnan, hová és mikor. Minden egyes 1a 1c egységen, amelynek elfogadottságát meg kell állapítanunk, elrendezünk legalább egy 3a 3c adóegységet. A 3a 3c adóegységgel a szóban forgó berendezést azonosító elektromágneses a c azonosító jelet sugárzunk ki a megfelelõ adási teljesítmény révén meghatározott, általában kis hatósugáron belül. Mindegyik 3a 3c adóegységnek egy egyértelmû sorozatszáma van, amelyet egy 32 bites kód alkot. Ez lehetõvé teszi több mint négymilliárd egység megkülönböztetését. Minden egyes adóegység ezenkívül még egy 8 bites kódot is továbbít, amelyet további berendezés/intézmény specifikus információk továbbítására használhatunk. Például egy moziban különbözõ kódokat bocsáthatunk ki a reklámhoz, a filmelõzetesekhez, valamint a fõfilmhez úgy, hogy késõbb a kiértékelés során ezeket a programrészeket célzottan meg tudjuk különböztetni. A 3a 3c adóegységek az õket azonosító sorozatszámokat elõre meghatározott idõnként sugározzák ki (burst-jel). Ezeknek az a c azonosító jeleknek mindegyikét egy, egy 6a 6d személy által viselt 7a 7d személyi készülék vevõje veheti, amint a személy, illetve annak személyi készüléke a 3a 3c adóegységek valamelyikének a 9a, 9b, illetve 9c adási tartományába kerül. Az 1. ábrán a 6a személy 7a személyi készülékével a 9a adási tartományban található, míg a 6c és 6d személyek 7c, illetve 7d személyi készülékükkel a 9c adási tartományban találhatók. A 6b személy 7b személyi készülékével éppen egyetlen adási tartományban sem fedezhetõ fel. Az egyes adóegységek hatótávolsága, valamint a személyi készülékek egyes vevõinek az érzékenysége úgy van egymásra hangolva, hogy semmilyen adatvétel nem lehetséges, ha a berendezés a személy által viselt személyi készülék viszonylatában egy jellemzõ emberi figyelmi, illetve észlelési tartományon kívül található. Ezt a tényt a 2. ábrán magyarázzuk meg. 6

7 3 4 0 A 2. ábrán berendezésként vázlatosan egy 13 kirakatot tüntettünk fel, analóg módon az 1a 1d berendezésekkel. A 13 kirakat mögött egy, a 3a 3c adóegységekkel analóg módon kialakított adóegység van elrendezve. A adóegység elektromágneses azonosító jelet sugároz ki egy bunkószerû, a 9a 9c adási tartományokkal analóg 16 adási tartományban. A 16 adási tartományban így tehát a 17a 17c hatótávolságok a kisugárzási irány szerint eltérnek egymástól. Minden egyes, a vevõkkel analóg módon kialakított 19a és 19b vevõnek csupán egy, érzékenysége által definiált térbeli vételi tartománya van, ahol az azonosító jelek vétele mindig akkor adott, ha a vételi és adási tartományok egy közös felületet, itt a 22 átlapolási felületet zárnak be. A 2. ábrán a két 19a és 19b vevõnek a 21a és 21b vételi tartományát tüntettük fel. Ahhoz, hogy például egy 13 kirakatban a 23 kiállított termékeket felismerje és azokról véleményt alkothasson, a szemlélõ személynek, itt a 24 személynek olyan közel kell lépnie a kirakathoz, hogy az lehetségessé váljon. Azt a tartományt, amelyben a személy ennél a távolságnál mindent fel tud ismerni és értékelni tud, emberi figyelmi, illetve észlelési tartománynak nevezzük. A 16 adási tartományt és a 21b vételi érzékenységet úgy hangoljuk egymásra, hogy a megszemlélendõ termékek, itt a 23 kirakati áruk a figyelmi, illetve észlelési tartományon belül helyezkedjenek el. A 16 adási tartománynak, mint késõbb vázoljuk, nem kell feltétlenül a szóban forgó berendezésbõl kiindulnia. A berendezés egyébként vevõ is lehet. Ugyanezek érvényesek a vételi érzékenységre is. A tartomány egyedi módon eltérõ. Kiindulhatunk azonban abból, hogy a rövidlátó személyek, valamint a távollátó személyek is látótávolságot korrigáló szemüveget hordanak; ezért egyszerûsítés céljából ezzel a jellemzõ és tipikus emberi figyelmi, illetve észlelési tartománnyal dolgozunk. Amennyiben szükséges, a 19a, illetve 19b vevõ egyedi módon ráhangolható a látási élességre is, vagy ha akusztikus jelekrõl van szó, akkor egyedi hallási tulajdonságokhoz igazítható. Az azonosító jeleknek a késõbbiekben bemutatásra kerülõ készülékmemóriában eltárolt különbözõ adatkészleteit késõbb kiolvassuk, hogy megtudjuk, hogy a szóban forgó személy milyen érdeklõdést mutatott mivel kapcsolatban. Reprezentatív népességi keresztmetszetre, vagy akár csupán nagyon sok, egy adott helyen található személyre vonatkozó kiértékelés információt ad a legkülönbözõbb kérdésekre, amelyekkel kapcsolatban itt csupán egy kis választékot sorolunk fel: Mely reklámeszközök a legalkalmasabbak, azokat hol kell elhelyezni, mit kell bemutatni? Mely utcákat és utakat milyen gyakran használnak, mely utcaoldalt használják inkább? Milyen nyilvános közlekedési eszköz összeköttetéseket használnak, mikor és milyen gyakran? Mely kirakatokat, üzleteket, helyiségeket stb. mikor és milyen gyakran keresnek fel? A 7a 7d személyi készülékekbõl és 3a 3c adókból álló fent leírt elrendezés üzemkész. Elõnyös módon azonban a rendszerhez egy 29 központi tárral rendelkezõ 27 központot is hozzárendelünk, ami azonban egyáltalán nem kötelezõ. A 29 központi tár az 1a 1c egységek 3a 3c adóegységeivel áll jelkapcsolatban. Az összeköttetés, mint az 1. ábrán látható, például 31a 31c vezetékeken (például telefonhálózat) keresztül létesíthetõ. Azonban rádiósan is megvalósítható. Az adathordozóknak a 27 központhoz történõ elküldésére is lehetõség van. A 27 központnak ezenkívül olyan 33 olvasóegysége van, amellyel minden egyes 7a 7d személyi készülék 26 készülékmemóriája egy 38 interfészen keresztül kiolvasható, valamint 3 korrelációs egysége van, amellyel a készülékmemória kiolvasott adatjeleit a 29 központi tár adatkészleteivel egy koincidenciarutin során meghatározhatjuk és egy 37 kiértékelõegységben kiértékelhetjük. A 41 személyi készüléket (3. ábra) az adatmennyiség csökkentése érdekében egy ütemadó jelével ütemezetten mûködtetjük, és az adatokat tömörítjük. Az adattömörítés ezen túlmenõen a készüléket viselõ személy adatvédelmére is szolgál. Az adatok illetéktelenek általi kiolvasása szinte lehetetlen. A felvett jelcsomagok számából azután minden további nélkül felismerhetõ, hogy a szóban forgó személy milyen sokáig tartózkodott egy berendezés/intézmény adási tartományában. Az összes személyi készülék számára azonos ütemfrekvencia használata lehetõvé teszi továbbá a pontosabb és egyszerûbb koincidenciaképzést a központban, egy ottani, ugyanolyan ütemfrekvenciával mûködõ 39 ütemadó használata esetén. Az ütemfrekvenciát átkapcsolhatóan képezzük ki. Vannak tudniillik olyan berendezések, amelyek céljukat akkor töltik be, ha csak rövid ideig hatnak egy befolyási tartományukban található személyre. Ebben az esetben a szóban forgó berendezés egy jelet bocsát ki, amely a személyi készülékben elõidézi az ütemadó átkapcsolását. Az ütemadó automatikusan visszakapcsol, ha az adási tartományból kikerül. Az elrendezés, mint eddig leírtuk, az óra szerinti idõtõl függetlenül mûködtethetõ, ahol a jeleket csupán egymás után eltároljuk. Azonban a jeleket elõnyösen hozzárendeljük a pontos idõhöz. Az óra szerinti idõ ezen túlmenõen a koincidenciarutinba is beleszólhat. Az is fontos lehet, hogy egy berendezés/intézmény milyen idõ tájban kapott erõs vagy gyenge elfogadottságot. Ha az idõnek szerepe van, akkor a személyi készüléket elõnyösen 41 karóraként képezzük ki, amely az idõ mutatása mellett a fenti funkciókat is tartalmazza. Egy a 19a, illetve 19b vevõkkel analóg módon kialakított 44 vevõ 43 antennáját az óra házában, vagy az óraszíjban is elhelyezhetjük, ahol az óra háza elõnyösen, de nem feltétlenül szükségesen mûanyagból készül. Az óra elülsõ oldalán óra szerinti 4 idõkijelzõ, és, amennyiben kívánatos, az 1a 1c berendezések egyikének 3a 3c, illetve adóegységének a vételi, illetve felvételi készültségével kapcsolatos jel 47 kijelzõ található. A vezeték nélkül továbbított, 43 antennával vett nagyfrekvenciás jelbõl a 44 vevõvel kapott kisfrekvenciás azonosító jelet 49 analóg-digitális átalakítóba vezetjük. Az elõkészített kisfrekvenciás jelet egy 0 átmeneti tárolóba vezetjük, amelyre a fent említett 7

8 ütemadó hat. A ütemadó az ütemfrekvencia fent említett átkapcsolásához a 44 vevõvel összeköttetésben áll. A 49 analóg-digitális átalakító is össze van kötve a ütemadóval. Az immár digitalizált kisfrekvenciás jel átkapcsolását kizárólag a ütemadó szabadíthatja fel. A ütemadó felszabadító idõi a felismerendõ és késõbb a 27 központban feldolgozandó azonosító jelekhez igazodnak. A felszabadító idõk másodperc és másodperc töredékei tartományában helyezkednek el. Adatcsomagokat egészen mikroszekundum idõtartományig továbbíthatunk. A ütemadó 1 órajel-generátorral, általában rezgõkarccal és az ahhoz tartozó elektronikával áll összeköttetésben. Az 1 órajel-generátor ezen túlmenõen a 4 idõkijelzõt is vezérli. Az idõkijelzõ a személyi készüléket viselõ személy igényeihez igazítható. Az 1 órajel-generátort elõnyösen a központban állítjuk be az úgynevezett GPS-idõre, és onnantól kezdve kvarcvezérelt módon nagy pontossággal mûködik. A kijelzendõ óra szerinti idõ (azonban nem a belsõ idõ ) a személy által beállítható; vannak például olyan emberek, akik, hogy mindig pontosak legyenek, a kijelzendõ óra szerinti idõt vagy perccel elõbbre állítják. Mivel a ütemadó az 1 órajel-generátorral össze van kötve, a berendezések azonosító jeleinek a jelfelvétele mindig egy adott idõpontban valósulhat meg. Ennek az elõre adott idõpontnak az ismeretében a koincidenciaképzés számítás idõráfordítása a 27 központban lerövidíthetõ. A ütemadóval meghatározott felvételmentes maradék idõben kiolvassuk az 0 átmeneti tárból az adatokat és egy, azzal kapcsolatban álló 3 Fouriertranszformációs egységgel egy frekvenciaspektrummá alakítjuk át. A frekvenciaspektrum adatait egy 4 adattömörítõ egységben tömörítjük (például Huffmann-kódolás; Lempel Ziv Welch-eljárás stb.) és egy a 27 központ által kiolvasható tárban eltároljuk. Amennyiben szükségesnek minõsül, a tömörített jel kódolható. Fourier-transzformáció végrehajtása egyáltalán nem kötelezõ. Másfajta eljárásokat is használhatunk, például egy Wavelet-transzformációt. A digitalizált adatok feldolgozásának elõnyös eljárása ismerhetõ meg az EP A1 (Liechti AG) számú szabadalmi dokumentumból. A 49 analóg-digitális átalakítót elhagyhatjuk, ha a 43 antennával vett elektromágneses azonosító jel már digitális jelként áll rendelkezésre. A fent ismertetett eljárás mindenesetre csak akkor mûködik, ha a személy viseli is a 41 személyi készüléket és nem hagyja fekve valahol. A személyi készülék viselési állapotának, illetve viselése idõpontjainak a megállapítására a 41 személyi készülékben egy legalább egy testfunkciót detektáló 7 elem van integrálva. Testfunkcióként felhasználhatjuk a bõr izzadását, a testhõmérsékletet, vérnyomást, pulzust stb.; alternatívaként vagy járulékosan mozgásérzékelõt (elõnyösen mozgó higanygolyós érzékelõt) is használhatunk. A 41 személyi készülék kialakításánál elõnyösen a pulzust mérjük, mert az a környezeti befolyások következtében nem enged semmilyen téves értelmezést. Alternatív megoldásként egyértelmû eredmény biztosítása céljából egyidejûleg a hõmérsékletet és a mozgást is mérhetjük. A detektált testfunkciókat az tárban tárolhatjuk el. Ha nem mérünk semmilyen testfunkciót, úgy a 41 személyi készüléket energiatakarékosság szempontjából lekapcsoljuk. Az 0 átmeneti tároló után egy 9 összehasonlító fokozat kapcsolható. Az összehasonlító fokozat a ütemadóval, az 2 órajel-generátorral és az tárral áll összeköttetésben. Az 9 összehasonlító fokozat csak akkor enged tovább egy az 0 átmeneti tárból érkezõ jelet, ha az különbözik az elõzõtõl. Amennyiben a jelek különböznek, úgy az utolsó jelet az 3 és 4 összetevõkön történõ áthaladást követõen a pontos idõvel együtt eltároljuk. Ez az eljárás az tárban tárolt adattömeg csökkentésére szolgál. Az elektromágneses sugárzással együtt továbbított azonosító jel adattartalmak mellett elsõsorban akusztikus környezeti információkat is eltárolhatunk. Ezekbõl azután a szabadidõs tevékenységre vonatkozó következtetések vonhatók le. Az elõnyösen karóraként kialakított 41 személyi készüléken 63 jelbeviteli elemek is kiképezhetõk. A 63 jelbeviteli elemek arra szolgálnak, hogy egy párbeszédet folytassanak az érintett berendezéssel. Például nemcsak az lehet érdekes, hogy megállapítsuk, vajon az adási hatósugárban található, a 41 személyi készüléket viselõ személy észlelte¹e a berendezést, hanem az is, hogy a berendezés miképpen hat a személyre (szép, csúnya, jelentéktelen, ). A 41 személyi készüléken azután az ehhez szükséges kérdések megjeleníthetõk a 47 kijelzõn. A jelbeviteli elemek azonban arra is használhatók, hogy újságok és képeslapok elfogadottsági elemzése esetén megállapítsuk, mely cikkeket olvassák elõszeretettel. Ebben az esetben a jelbeviteli elemek inkább egy mobiltelefon billentyûzetére hasonlítanak, az egyes billentyûk többszöri jelkiosztása mellett. Ilyen esetben azután beadhatók az egyes cikkekre vonatkozó jellemzõk, valamint magára az érdeklõdésre vonatkozó jellemzés és egy véleményezés is. Amennyiben a közelben még van egy egység is, akkor még az is megállapítható, hogy az érintett cikket hol (otthon, a vasúton, ) olvasták. A 4. ábra egy találmány szerinti 141 személyi készülék további kiviteli alakjának tömbvázlatát mutatja, ahol a személyi készülék szintén egy karóra házában van elhelyezve. A 141 személyi készüléknek valós idejû 1 órája van, amelynek jelét egyrészt a 141 személyi készülék üzemének az ütemezésére (jelek vétele, eltárolása egy készülékmemóriában stb.), másrészt a 147 LCD¹n az idõkijelzés vezérlésére használjuk. A jelek és információk vételét, feldolgozását, tárolását és kiadását egy úgynevezett rendszer a csipen 164 processzor vezérli és hajtja részben végre. Ez hibrid vezérlõként van kialakítva, egy 16 MCU-val (microcontroller unit) és egy 166 DSP-vel (digital signal processor), melyek belül összeköttetésben állnak egymással. A 166 DSP elsõsorban az audiojelek tömörítésére (és ezzel rejtjelezésére) szolgál. Ezen túlmenõen a rendszer a csipen 164 processzor egy belsõ 167 tárral rendelkezik adatok ideiglenes tárolására. 8

9 A 141 személyi készüléknek 144 nagyfrekvenciás vevõfokozata van, amely antenna segítségével elektromágneses nagyfrekvenciás jeleket, elsõsorban azonosító jeleket vesz a berendezéseken elrendezett adóegységektõl. A jeleket a 144 nagyfrekvenciás vevõ dolgozza fel (vagyis jeltípustól függõen demodulálja, dekódolja és/vagy analóg digitális átalakításnak veti alá), és egy Microwire egyhuzalos interfészen keresztül továbbítja a rendszer a csipen 164 processzorhoz. A 1 valós idejû óra idõjelével ütemezve és a rendszer a csipen 164 processzorral vezérelve a vett és feldolgozott azonosító jeleket a készülékmemóriában (16 MB flash memória) tároljuk el. A rendszer a csipen 164 processzor és a készülékmemória között, valamint a rendszer a csipen 164 processzor és a 147 LCD között egy-egy EMIFS (external memory interface slow) interfész található. Ahhoz, hogy kívülrõl hozzáférjünk a készülékmemória tartalmához, egy olyan 168 interfész áll rendelkezésre, amely a rendszer a csipen 164 processzorra van csatlakoztatva, és az vezérli. Ez lehetõvé teszi a 141 személyi készülék kommunikációját egy úgynevezett dokkolóállomással, amely a 141 személyi készülék minden egyes felhasználója számára, vagy akár egy központban állhat rendelkezésre. Az elsõ esetben a felhasználó a készülékmemóriáját rendszeresen, például a dokkolóállomáson keresztül olvashatja ki és automatikusan továbbíthatja a központba. Ez aktuális adatokat teszi lehetõvé, anélkül hogy szükség lenne a 141 személyi készülék visszaküldésére. A második esetben a központban lévõ adatokat kiolvassuk a készülékmemóriából, és a felhasználónak nem kell emiatt a lépés miatt semmivel foglalkoznia. A 141 személyi készülék ezenkívül 169 mikrofont és megfelelõ 170 elõerõsítõ egységet tartalmaz, melyek jeleit egy analóg 171 multiplexeren, illetve kapcsolón keresztül egy 14 bites analóg-digitális 172 átalakítóhoz (ADC) továbbítjuk. A 170 elõerõsítõ egység és az analóg 171 multiplexer/kapcsoló között ezen túlmenõen egy hozzákapcsolható 173 szûrõ található. Ez kiszûri a hangjelbõl azokat a kisfrekvenciás összetevõket, amelyekre a rádió- és televízióadók elfogadottsági méréséhez van szükség. Más alkalmazások számára a 173 szûrõ kiküszöbölhetõ úgy, hogy az egész frekvenciaspektrum rendelkezésre áll további feldolgozásra. A hangjelbõl elõállított digitális jelet, illetve annak bizonyos részleteit ismét a rendszer a csipen 164 processzor által vezérelve tároljuk el a készülékmemóriában. A 171 analóg multiplexerre/switchre azon kívül a 7a hõmérséklet-érzékelõ csatlakozik, amelynek analóg jelét szintén a 172 analóg-digitális átalakító alakítja át és a rendszer a csipen 164 processzorban tovább feldolgozzuk. Mivel a hangjelre hagyományosan csak rövid idõszakonként (például percenként három-három szakaszra 4¹4 másodpercnyi) van szükség, hogy késõbb egy koincidenciaképzés lehetõvé váljon az eltárolt idõtartam-berendezésjelekkel, a rendszer a csipen 164 processzorral egy MPUIO (microprocessor unit input/output) interfészen keresztül az analóg 171 multiplexert/kapcsolót ezalatt az idõ alatt a mikrofonra és a 170 elõerõsítõre, a fennmaradó idõben pedig a 7a hõmérsékletszenzorra kapcsoljuk. Ezen a módon egyetlen 172 analóg-digitális átalakítóval fel tudjuk dolgozni mindkét fokozat jelét, és csupán egyetlen interfészre van szükség (ismét egy Microwire egyhuzalos interfészre) a rendszer a csipen 164 processzorhoz. A 7a hõmérsékletszenzor (többek között) annak a megállapítására szolgál, hogy a 141 személyi készüléket egy személy éppen viseli¹e, vagy sem. Ennek a megállapításnak a biztonsága megnövelése érdekében a 141 személyi készülékben egy 7b dõlésérzékelõt is elhelyezünk. Ez egy olyan mozgó higanygolyót tartalmaz, amely a mindenkori dõlési állapot függvényében villamos érintkezést hoz létre. Az érintkezõ zárásából vagy nyitásából arra következtethetünk, hogy a 141 személyi készülék éppen mozog (vagy gyorsul), és ezáltal következtetéseket vonhatunk le arra, hogy a készüléket a személy viseli is (vagy legalábbis magával hordja). A 7b dõlésérzékelõ jel mintái finomabban is kielemezhetõk, melynek révén például olyan mozgási mintákat kizárhatunk, amelyek nem jellemzõk arra a személyi készülékre, amelyet a személy csuklóján visel. A 7b dõlésérzékelõ jelét egy többcsatornás pufferelt soros porton keresztül továbbítjuk a rendszer a csipen 164 processzorhoz továbbfeldolgozás céljára. A 7a hõmérsékletszenzort arra is felhasználhatjuk, hogy (más bizonyítékok mellett) megállapítsuk, hogy a személy az adott idõpontban egy épületen belül, vagy azon kívül tartózkodik, vagyis bizonyos következtetéseket tesz lehetõvé az aktuális helyszínrõl. A 141 személyi készüléken 163 jelbeviteli elemek, például több nyomógomb van elrendezve (lásd alul). A 163 jelbeviteli elemek mûködtetésével létrehozott jeleket egy MPUIO interfészen keresztül továbbítjuk a rendszer a csipen 164 processzorhoz. A 141 személyi készülék végül 174 zümmögõt tartalmaz jelzõhangok, például riasztó, figyelmeztetõ és utasító jelek létrehozására a felhasználó számára. A rendszer a csipen 164 processzor képes arra, hogy egymástól függetlenül és egyidejûleg mind a keletkezõ audio- és nagyfrekvenciás adatokat, mind pedig a 7a, 7b szenzorok és a 163 jelbeviteli elemek jeleit feldolgozza, mint ahogy arra, hogy vezérelje a 147 LCD kijelzõt, a 174 zümmögõt és a 168 interfészt. Ez biztosítja, hogy a felhasználó minden idõpontban ki tudja használni a 141 személyi készülék összes funkcióját, hogy például bármikor mérni tudja az írott sajtó használatát, vagy más kézi akciókat tud véghezvinni. Az. ábra a 141 személyi készülék egy külsõ nézetét mutatja. A 141 személyi készülék karóra alakú, a már fent említett 147 LCD kijelzõvel, három oldalsó 190, 191, 192 gombbal, és kettõ, a 147 LCD kijelzõ felett és alatt elrendezett 193 és 194 gördítõ mûködtetõfelülettel (amit egyenlõ oldalú háromszögként jelöltünk). Az oldalsó gombok közül a legfelsõ 190 gomb ( Cancel ), azaz törlés általánosságban akciók megszakítására vagy visszavonására szolgál. A gombok közül a középsõ 191 gomb ( Confirm ) mûveletek megerõsítésére szolgál, míg a legalsó 192 gomb ( Activa- 9

10 te ) aktiválási feladatokat lát el. A felhasználó vezetését leírásunk késõbbi részében részletesebben leírjuk. A 193 és 194 gördítõ mûködtetõfelületek, amelyeket egy érintésérzékeny kijelzõ ( touch screen ) részeként vagy fólia nyomógombként alakítunk ki, a megjelenített tartalom felfelé és lefelé történõ gördítésére szolgálnak, például több lehetõség közül egy lehetõség kiválasztása során. Az említett funkciók mellett a 163 jelbeviteli elemek az egy karóra esetén szokásos funkciókat biztosítják (idõ beállítása, dátum, ébresztés beállítása, stopperóra funkciók stb.). Így a felhasználó például a 190 és 192 gombok egyidejû megnyomásával ( Cancel ) és ( Activate ) az óra és a dátum beállítását végezheti el öt másodpercen belül. A 6A 6M. ábrákkal összefüggésben az írott sajtó elfogadottsági vizsgálatának mûködésmódját ismertetjük. Az ábrákon a 147 LCD kijelzõ mindenkori állapotát tüntettük fel a felhasználói vezetés különbözõ lépései alatt. Általánosságban a írott sajtó elfogadottsági vizsgálatához használt információkat a 163 jelbeviteli elemeken keresztül, azaz a 190, 191 és 192 gombokon keresztül, valamint a 193 és 194 gördülõ mûködtetõfelületeken keresztül visszük be. A felhasználó vezetés pedig a 147 LCD kijelzés segítségével történik. Annak érdekében, hogy a felhasználó ne felejtse el az írott sajtó használatát, például újságok vagy folyóiratok cikkeinek az olvasását mérni, rendszeresen, például naponta három alkalommal (például.-kor, 13.-kor és 21 órakor) emlékeztetjük rá, mégpedig függetlenül attól, hogy ezen a napon már mérte¹e újságok vagy folyóiratok használatát. Az emlékeztetés pusztán optikai úton történik, mert az akusztikus emlékeztetõ jelek a felhasználó számára zavarók lehetnek (például ha ez egy megbeszélés vagy egy koncert alatt történik). Ebbõl a célból mint a 6A. ábrán bemutattuk a 147 kijelzõn öt percig egy szimbólumot jelenítünk meg, amelyen egy újság látható, együtt egy kérdõjellel. A felhasználó vagy azt nyugtázhatja, hogy õ az újságcikkeket éppen meg kívánja tekinteni, amennyiben megnyomja a 192 gombot ( Activate ), vagy a másik két oldalsó 190 és 191 gomb közül valamelyik megnyomásával megadhatja, hogy az adott idõpontban nem történik újságolvasás. Ebben az esetben újra visszakapcsolunk az idõt és dátumot kijelzõ normál kijelzésre. Optikai emlékeztetés helyett azonban természetesen bármikor használható hangtalan vibrálás is. Ahelyett, hogy a 147 kijelzõn öt percen keresztül megjelenítenénk egy újság és kérdõjel szimbólumot, a kijelzõ meg is állhat, amíg a felhasználó valamilyen módon a gombokat nem mûködteti. Akusztikusan nem zavaró optikai emlékeztetõ jelek helyett hangtalan vibráló jel is létrehozható, elõnyösen a 141 személyi készülék alján. A felhasználó magától is bármely más idõpontban kezdheti az írott sajtó használatának a mérését. Ehhez (mint a 6B. ábrán látható) a 141 személyi készülék normális üzemi állapotában megnyomja a legalsó oldalsó 192 gombot ( Activate ). Mindkét esetben azt követõen az olvasmány mérésének a választását a 6C. ábrán bemutatott kijelzõ segítségével nyugtázza, amely azt követõen az újság szimbólumot mutatja, valamint meg is adja, hogy egy újság ( Newspaper ) egy olvasmányát kell mérni. Ha a felhasználó egy magazin valamilyen olvasmányát szeretné mérni, úgy ismételten megnyomja a 192 gombot ( Activate ), mire újonnan megjelenik, hogy egy magazin olvasmányának ( Magazine ) a mérése következik. Természetesen további kategóriákat (könyveket vagy a nevezett kategóriák alcsoportjait) is kialakíthatjuk. A bemutatott esetben, amelyben csak újságok és folyóiratok között teszünk különbséget, elegendõ, ha a 6D. ábrán látható kijelzést körülbelül egy másodpercig megjelenítjük, majd automatikusan átváltunk a folyóirat kiválasztásra (lásd a 6E. ábrát), ehhez a felhasználó általi nyugtázásra nincs szükség. [A felhasználó az elsõ mérési mûveletek után a 192 gombot ( Activate ) úgyis vakon meg fogja nyomja egyszer vagy kétszer, a mindenkori olvasmánynak megfelelõen.] A folyóirat választás három címet jelenít meg egymás alatt három sorban. A középen kijelzett címet a középsõ oldalsó 191 gombra ( Confirm ) történõ nyomással választhatjuk ki. A legfelsõ 190 gomb ( Cancel ) megnyomásával az írott sajtó használatának mérését megszakítjuk, és újra az idõt és dátumot jelezzük ki (lásd az. ábrát). Ha a felhasználó egy másik folyóiratot szeretne kiválasztani a bemutatott példában az elsõ sorban álló Newsweek folyóiratot, úgy a bemutatott listában gördülhet, a két 173, 174 gördítõ mûködtetõfelület valamelyikének a megnyomásával. A kiválasztható újságok, illetve folyóiratok listáját elõzetesen a 141 személyi készülékek szolgáltatója tárolja el a készülékekben. Hogy a felhasználónak egy cím kiválasztása során ne kelljen a teljes választékon (adott esetben száznál is több címen) végigmennie, egyes címeket (elõnyösen maximum tizet) kedvencként jellemzünk. Ezek mindig legfelül jelennek meg a kiválasztási listán, ahol sorrendjük véletlenszerûen változik (vagy egy megadott rendszer szerint változik) kiválasztási mûveletrõl kiválasztási mûveletre, hogy a rögzített sorrend a mérések eredményét nehogy szisztematikusan meghamisíthassa. A kedvenceket egyrészt a 141 személyi készülék tulajdonképpeni használata elõtt rögzítjük, például egy kérdõív alapján, amelyet a felhasználónak elõzetesen ki kellett töltenie (olyan adatokkal összhangban, amelyeket a késõbbi elemzés során fogunk felhasználni), és meglévõ információk alapján (például a felhasználó anyanyelve és lakhelye). A felhasználó például megadja, hogy mely címeket fizetett elõ és mely címeket vásárol vagy olvas rendszeresen. Ha a kedvencek listája még nincs teljesen tele, akkor a 141 személyi készülék használata alatt is fel tudunk venni oda újságokat vagy folyóiratokat, amelyeket a felhasználó manuálisan kiválaszt. A kedvencek listája ranglistaszerûen is szervezhetõ, vagyis amint a nem kedvenc címek valamelyikét gyakrabban választja ki, mint a legkevesebbet használt egyik kedvencet, akkor ez a gyakrabban használt új cím kerül a kedvencek listájába és kiszorítja onnan az eredeti kedvencet. A bemutatott esetben a felhasználó a cím kiválasztásához elõbb a felsõ 193 gördítõfelületre nyom úgy,

11 3 4 0 hogy fent egy második újság ( Gardening ) jelenik meg, és a Newsweek folyóirat a középsõ sorba kerül (lásd a 6F. ábrát). A felhasználó kiválasztását a középsõ oldalsó 191 gomb ( Confirm ) megnyomásával nyugtázza. Egy másodpercen keresztül a 6G. ábrán bemutatott újságszimbólumot jelezzük ki, azzal együtt, hogy Edition, hogy a felhasználó számára kijelezzük, hogy következõként az olvasott kiadás kiválasztása következik. Hozzávetõlegesen egy másodperc múlva a 6H. ábrán látható kiválasztást jelenítjük meg. Hasonlóképpen, mint az újságlistánál, a felhasználó a 193 és 194 gördítõ mûködtetõfelületek mûködtetésével és a 191 nyugtázógomb mûködtetésével választhatja ki az olvasott számot. A bemutatott esetben választhat az aktuális szám ( Actual ), az elõzõ szám ( Previous ), vagy egy másik, (korábbi) szám ( Other ) között, mint az például hetente vagy havonta megjelenõ publikációk esetén célszerû. Amint a felhasználó kiválasztotta a számot, a 147 kijelzõn megint az aktuális idõ jelenik meg, mindenesetre a normális üzemi állapothoz képest módosított megjelenítéssel, kisebb számokkal az órák számára és álló nagy számokkal a percek számára (lásd a 61 ábrát). A másodperceket nem jelezzük ki. Ezen túlmenõen alul jobboldalt megjelenítjük az újság szimbólumot és legfelül megjelenik a kiválasztott újság vagy folyóirat neve, a bemutatott esetben tehát az, hogy Newsweek. Ettõl az idõponttól kezdve mérjük az olvasás idõtartamát. A legfelsõ oldalsó 190 gomb megnyomásával ennek a fázisnak a megszakítása többé nem lehetséges. A legalsó 192 gomb, vagy a 193 és 194 mûködtetõfelületek megnyomása sem jár ebben a fázisban semmilyen hatással. Az olvasmány alatt a felhasználót szabályos idõközönként (például elõször perc után, majd azután minden percben) emlékeztetjük arra, hogy jeleznie kell az olvasás befejezését. Ez az emlékeztetés egyrészt egy másodpercen keresztül ábrázolt optikai Still reading? jelzéssel történik a 141 személyi készülék 147 kijelzõjén (6J. ábra), másrészt pedig egy akusztikus jellel. A Still reading? jelzést azonban csupán példaként kell tekinteni. Egyetlen jelzés helyett természetesen több jelzés is kijelezhetõ adott idõbeli lefolyással. A jelzett, illetve mutatott angol nyelv helyett természetesen más nyelv is használható. Amint a felhasználó befejezte az olvasmányt (vagy másik újságot vagy folyóiratot vett elõ), megnyomja a középsõ 191 gombot ( Confirm ), lásd a 6K. ábrát. Ez az emlékeztetõ jelzésektõl függetlenül is történhet. Ennek hatására a mérési folyamat befejezõdik, a vett adatokat (olvasott cím, szám, idõpont, idõtartam) eltároljuk a készülékmemóriában, és a felhasználó számára 3 másodpercig a 6L. ábra szerinti közlést jelenítjük meg. Azt követõen a személyi készülék visszaáll normál alapállapotába és ismét az idõt (másodpercekkel) és a dátumot jelzi ki (6M. ábra). A írott sajtó használatának a találmány szerinti személyi készülékkel történõ mérése során nem kell minden esetben az összes bemutatott lépésen végigmenni. Ha például a használati idõtartam meghatározásától eltekintünk, úgy a mérési mûvelet a kiválasztott cím nyugtázását követõen (6H. ábra) befejezõdik. A szám (kiadás) mérése (6G., 6H. ábrák) szintén elmaradhat. Ha csupán kevés cím áll kiválasztásra rendelkezésre, akkor adott esetben az újságok és folyóiratok közötti megkülönböztetés is elmaradhat (6C., 6D. ábrák). További lépések is lehetségesek azonban, így például egy további kiválasztást kérhetünk, amelyben a felhasználó például kiválaszthatja, hogy egy újság mely részét (politika, sport, kultúra, helyi hírek stb.) olvassa éppen. A 7. ábra a 141 személyi készülék 147 kijelzõjét mutatja egy használat helyének a mérése esetén. A hely és az idõ és a dátum ábrázolási alakját úgy igazítottuk hozzá, hogy a kijelzõ jobb alsó tartományában szabad helyet hagytunk, amelyben egy, az adott helyhez hozzárendelt szimbólum jeleníthetõ meg. A bemutatott esetben egy stilizált házikóról van szó, amely a használónak mutatja, hogy jelenlegi használati helyként az otthon van beállítva. A felhasználó a helyet (a hely jellemzését) kézi úton állíthatja be, a 193 és 194 gördítõ mûködtetõfelületek valamelyikének a megnyomásával. Ezáltal a rendelkezésre álló helyek (vagy hely kategóriák), mint például otthon, munkába menet, irodában, étteremben stb. jeleníthetõ meg. A hely jellemzést automatikusan is válthatjuk, ha a 141 személyi készülék fogja valamilyen ismert berendezés azonosító jelét és azt hozzá tudja rendelni valamilyen másik helyhez (illetve egy másik helykategóriához), mint az éppen beállított hely vagy helykategória. Ha egy berendezés vagy egy sajtótermék használatát rögzítjük és eltároljuk a készülék memóriájában, akkor egyidejûleg az aktuális helyet is eltároljuk. Ez a rögzített adatok kiértékelése során lehetõvé teszi, hogy közelebbi következtetéseket vonjunk le a használat helyére vonatkozóan, hogy például a felhasználó a munkája során rádiót hallgatott vagy munkába menet tömegközlekedési eszközön újságot olvasott, és ezzel azt is, hogy a különbözõ rádióadók használatában vagy újságcímek használatában különbségek adódnak¹e otthon és iroda, illetve munkába menet között. Ezen túlmenõen megkülönböztethetünk önkéntes fogyasztást (otthon) az idegenek által meghatározott fogyasztástól (például éttermekben hallott rádióadók). A 8. ábra a 141 személyi készülék 147 kijelzõjét mutatja egy személyre vonatkozó mérési idõtartam végét követõen. A 141 személyi készülékben tárolt adatok átvitele legegyszerûbben úgy történik, hogy a 141 személyi készüléket visszaküldjük a központhoz, ahol az adatokat kiolvassák a készülék memóriájából és kiértékelik. Annak érdekében, hogy aktuális kiértékelések is lehetõvé váljanak, a személyi készüléket csak egy meghatározott idõtartamra (néhány naptól néhány hétig) adjuk oda egy személynek. Ennek az idõtartamnak a végén a személyt felszólítjuk, hogy a 141 személyi készüléket küldje vissza a központba. Azt, hogy az idõtartam lejárt, a személy a 8. ábrán bemutatott Please send back (kérjük küldje vissza) jelzés alapján tudja meg. Hogy a személy ne lepõdjön meg a jelzéstõl, és hogy ne ma- 11

12 radjon hirtelen idõ- és dátuminformációk nélkül, ezt a jelzést elõbb a 141 személyi készülék normális kijelzésével váltakozva is kijelezhetjük vagy az idõt és a dátumot csupán addig jelenítjük meg, amíg a személy egy meghatározott gombot megnyom. Csupán egy bizonyos idõ után (például 24 órát követõen) jelenítjük meg tartósan az említett kijelzést. A berendezések/intézmények és tömegkommunikációs eszközök használatának a mérését az elõre meghatározott idõtartam lejárta után automatikusan leállíthatjuk. Billentyûzet mellett vagy akár ahelyett egy dugaszoló csatlakozó is kialakítható. Ebbe a dugaszoló csatlakozóba azután egy további, elektromágneses sugárzást fogadó vevõ csatlakoztatható. Ez a vevõ további jelek vezeték nélküli átvitelére használható, melyek adattartalma az tárban kerül eltárolásra. Az adatokat közvetlenül, vagy a fent vázolt tömörítést követõen is eltárolhatjuk. A tömörítés a személyi készülékben vagy központilag történhet. A személyi készüléket viselõ személy lakásában egy úgynevezett dokkolóállomás is lehet: ezt a dokkolóállomást elõnyösen a telefonhálózaton keresztül kötjük össze egy központtal. Amennyiben egy ilyen decentrális dokkolóállomás van kéznél, akkor az adatok tömörítésére a személyi készülékben nincs feltétlenül szükség, mert az adatokat szinte naponta átvihetjük a dokkolóállomásra. A dokkolóállomás fogja azután szükség esetén a tömörítést elvégezni. Például olyan vonalkódolvasót is használhatunk, amellyel adatokat veszünk fel, amelyeket azután vezeték nélkül továbbítunk. Ezzel fejhallgatót használó személyek hallgatási tulajdonságait is rögzíteni tudjuk, amikor a hagyományos akusztikus audiohangfelvételek nem értékelhetõk ki. A fejhallgató kimenethez egy kis adókészüléket csatlakoztatunk, amelyhez azután a fejhallgató kábelét csatlakoztatjuk. Ennek az adókészüléknek az adója nagyon kis hatósugarú. Csupán a személyi készülékhez ( karóra ) kell egy adási kapcsolatot létrehoznia és fenntartania. A jelbeviteli elemek segítségével a személyi készülékben lévõ akkumulátorok feltöltését is elvégezhetjük és egy idõadó helyes menetét is ellenõrizhetjük. Ahelyett, hogy a személyi készüléket karóraként alakítanánk ki, az valamilyen ékszerként, például egy brossként is kialakítható. Adott esetben füldugasz formájában is kiképezhetjük. Ha a személyi készülékkel ezen túlmenõen rádió- és televízióadások elfogadottságát is rögzíteni kívánjuk, önmagukban vagy a berendezések azonosító jeleivel együtt, úgy járulékos mikrofont használhatunk, amelynek adattömörítését hasonlóan végezzük, mint az elektromágneses jelek tömörítését. A fejhallgatóval hallgatott adás hallgatási tulajdonságainak a megszerzésére a fejhallgatókábelbe egy adót helyezhetünk el, hogy azzal megfelelõ elektromágneses sugárzást biztosítsunk. Elektromágneses sugárzásként nagyfrekvenciás sugárzást választunk a gigahertzes, illetve az alatti tartományban; azonban optikai sugárzást is használhatunk a látható, illetve azzal határos, szemmel nem látható tartományban Minden egyes berendezésnek legalább egy berendezésadója van. Több berendezésadó is elképzelhetõ, például hogy az adási tartományt a térben kiterjesszük. Azonban több adót is használhatunk, melyek különbözõ azonosító jeleket sugároznak ki. Ez akkor elõnyös, ha olyan személyi készülékeket adunk ki, amelyeket különbözõ személycsoportokra specializáltunk. Minden egyes berendezésadónak van egy vivõfrekvenciát kisugárzó nagyfrekvenciás része (gigahertz, optikai), valamint egy, a vivõfrekvenciára ráültetendõ azonosító jelet kisugárzó kisfrekvenciás része. Az azonosító jel programozható, de hosszabb idõtartamon keresztül adott adatsorozat lehet; de folyamatosan változó adatsorozatot is használhatunk. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Eljárás berendezések/intézmények (1a 1c) elfogadottságának mérésére, ahol minden egyes berendezéstõl/intézménytõl (1a 1c) elektromágneses azonosító jelet (a c) sugárzunk ki adattartalommal és egy elõre megadott hatósugarat (17a 17c) meghatározó adási tartománnyal, és a pillanatnyi adattartalmat egy, egy személy (6a 6d; 24) által viselt személyi készülékkel (7a 7d; 41; 141) vesszük és tároljuk, ahol a berendezés/intézmény (1a 1c) adási tartománya és a személyi készülék (7a 7d; 41; 141) vételi érzékenysége úgy van egymásra hangolva, hogy nem lehetséges több adatvétel, amennyiben a berendezés/intézmény (1a 1c) a személy (6a 6d; 24) által viselt személyi készülék (7a 7d; 41; 141) viszonylatában egy jellemzõ emberi figyelmi, illetve észlelési tartományon () kívül található, ahol a személyi készülékben (41; 141) egy idõadó (, 1) segítségével egy adatmennyiséget egy készüléktárban (; ) csökkentünk és/vagy idõbeli hozzárendelést hajtunk végre és/vagy meghatározzuk, milyen gyakran és/vagy milyen hosszan tartózkodott a személyi készüléket (7a 7d; 41; 141) viselõ személy (6a 6d; 24) a berendezés/intézmény (1a 1c) érintett adási tartományában (16), azzal jellemezve, hogy az eljárás keretében az idõadót (; 1) egy ütemsorozatban egy berendezésjellel idõben átkapcsoljuk úgy, hogy az adattartalom vételéhez és eltárolásához az ütemfrekvenciát megváltoztatjuk, hogy azt a személyi készüléket (7a 7d; 41) viselõ személy (6a 6d; 24) a mindenkori berendezés/intézmény (1a 1c) adási tartományában (16) jellemzõ tartózkodási idõtartamához beállítsuk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a személyi készüléken (41; 141) lévõ jelbeviteli elemekkel (63; 163, ) további információt táplálunk a készüléktárba (; ). 3. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a jelbeviteli elemekkel (63; 163; ) történõ betárolást a berendezések (1a 1c) egyike azonosító jelének (a c) vett adattartalma szerint végezzük. 4. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a jelbeviteli elemekkel (63; 163, ) történõ betárolást a berendezések (1a 1c) egyike elektromág- 12

13 3 4 0 neses azonosító jelének (a c) adattartalmának vételétõl függetlenül, az adattartalom vételével egyidejûleg végezzük.. A 2 4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a személyi készüléken (41; 141) lévõ jelbeviteli elemekkel (63; 163, ) az alábbi információk legalább egyikét mérjük: a) egy telekommunikációs médium használatának a helyét; b) a írott sajtó használatának idõpontját és/vagy idõtartamát; c) a telekommunikációs vagy írott médium vagy a berendezések/intézmények egyike használatára vonatkozó minõségi adatokat. 6. Az 1. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az elektromágneses sugárzással továbbított azonosító jel adattartalmak mellett környezeti információkat is veszünk és tárolunk az azonosító jelek adattartalmának a vételétõl függetlenül, ahol a környezeti információk vételét és eltárolását az azonosító jelek adattartalmának vételével egyidejûleg végezhetjük. 7. Az 1 6. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a) egy térbeli felügyeleti tartományból több berendezés/intézmény (1a 1c) egy idõtartam alatti jelét és/vagy a környezeti információkat egy központban (27) idõtartam-berendezésjelként eltároljuk; b) minden egyes készüléktárban (; ) az adott idõtartamban tárolt azonosító jel adattartalmakat vagy környezeti információkat késõbb a központba (27) továbbítjuk; és c) az ott tárolt idõtartam-berendezésjelekkel való koincidenciaképzés céljára kiolvassuk, valamint a kiszámított koincidenciákat feldolgozzuk. 8. A 7. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az eltárolt környezeti információkkal való koincidenciaképzésbõl az alábbi információk legalább egyikét kiszámítjuk: a) egy telekommunikációs vagy írott médium használatának a helyét; b) a telekommunikációs vagy írott médium használatának az idõpontját; c) a telekommunikációs vagy írott médium használatának az idõtartamát. 9. A 2 8. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az ugyanabban az idõtartamban vett legalább két következõ információt: a) az azonosító jel adattartalma; b) további információk a jelbeviteli elemektõl (63); c) környezeti információk; együtt eltároljuk a használat és/vagy a berendezésekre/intézményekre vagy telekommunikációs vagy írott médiumra vonatkozó minõségi adatok helyének és/vagy idõpontjának és/vagy használati idõtartamának az egyidejû meghatározásához.. Az 1 9. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a személyi készülék (7a 7d; 41; 141) elektromágneses azonosító jelet bocsát ki egy, a tipikus emberi figyelmi, illetve észlelési tartománynak () megfelelõ hatósugárral, elõre megadott idõlépésekben. 11 A. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a berendezést (1a 1c) vagy a személyi készüléket (7a 7d; 41; 141) egy inicializáló jellel inicializáljuk az azonosító jel kibocsátására, illetve annak vételére. 12. Az igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a készüléktárban (; ) eltárolandó adatokat egy idõinformációval együtt, mint egy napi idõ és/vagy egy dátum, tároljuk el és az idõinformációt ismétlõdõen perc, illetve percnél kisebb tartományban bocsátjuk ki, másodperces vagy másodperc alatti tartományba esõ jelidõtartammal. 13. Elrendezés az igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítására, térbelileg egymástól távközzel elválasztott berendezések/intézmények (1a 1c) elfogadottságának a meghatározására, a) egy, minden egyes berendezésen/intézményben (1a 1c) elrendezett adóegységgel (3a 3c; ), amelybõl egy elektromágneses, azt a berendezést/intézményt (1a 1c) azonosító, elõre megadott hatótávolságot (17a 17c) meghatározó adási tartományú azonosító jel (a c) bocsátható ki, és b) több, egy-egy személy (6a 6c; 24) által viselt személyi készülékkel (7a 7d; 41; 141), amelynek egy-egy vevõje (4a 4d; 44; 144) van a jelek számára és egy készülék tára (; ) van, amelybe egy elõre meghatározott idõtartamban a kisugárzott jelek (a c) adattartalma eltárolható, ahol c) minden egyes adóegység (3a 3c; ) hatótávolsága (17a 17c) egy-egy adási tartományt (9a 9c; 16) definiál, és az adási tartomány (9a 9c; 16) és a vevõ (4a 4d; 19a 19b; 44, 144) vételi érzékenysége oly módon van egymásra hangolva, hogy nem lehetséges több adatvétel, amint a berendezés (1a 1c) a személyi készülék (7a 7d; 41; 141) viszonylatában egy tipikus emberi figyelmi, illetve észlelési tartományon () kívül található, és d) minden egyes személyi készüléknek (41; 141) egy idõadója (; 1) van, hogy a készüléktárban (; ) egy adatmennyiséget csökkentsünk és/vagy idõbeli hozzárendelést hajtsunk végre, és/vagy hogy meghatározzuk, milyen gyakran és/vagy milyen hosszan tartózkodott a személyi készüléket (7a 7d; 41; 141) viselõ személy (6a 6d, 24) az érintett berendezés (1a 1c) érintett adási tartományán (16) belül, azzal jellemezve, hogy e) az idõadó (, 1) egy ütemsorozatban egy berendezésjellel idõben átkapcsolhatóan van kialakítva úgy, hogy az adattartalom vételéhez és eltárolásához egy ütemfrekvencia változtatható, hogy azt a mindenkori berendezés/intézmény (1a 1c) adási tartományában (16) lévõ, a személyi készüléket (7a 7d; 41) viselõ személy (6a 6d; 24) jellemzõ tartózkodási idõtartamához beállítsuk. 13

14 14. Személyi készülék (1a 1c; 41; 141) a 13. igénypont szerinti elrendezéshez, amely karóraházként van kialakítva, és legalább az alábbi elektronikus elemeket tartalmazza: a) legalább egy, elektromágneses sugárzás (a c) vevõt (44; 144); b) egy készüléktárat (; ) az egyes vevõkkel (44; 144) vehetõ adattartalmak eltárolásához; c) egy idõadót (; 1), hogy a készüléktárban (; ) egy adatmennyiséget csökkentsünk és/vagy egy idõbeli hozzárendelést végrehajtsunk, és/vagy meghatározzuk, milyen gyakran és/vagy milyen hosszan tartózkodott egy, a személyi készüléket (7a 7d; 41; 141) viselõ személy (6a 6d, 24) egy berendezés/intézmény (1a 1c) érintett adási tartományán (16) belül, valamint d) egy interfészt (38) a tárolt adattételek kiolvasásához, ahol e) az idõadó (, 1) egy ütemsorozatban egy berendezésjellel idõben átkapcsolhatóan van kialakítva úgy, hogy az adattartalom vételéhez és tárolásához egy ütemfrekvencia változtatható, hogy azt egy mindenkori berendezés/intézmény (1a 1c) adási tartományában (16) a személyi készüléket (7a 7d; 41) viselõ személy (6a 6d, 24) tipikus tartózkodási idõtartamához beállítsuk.. A 14. igénypont szerinti személyi készülék (1a 1c; 41; 141), azzal jellemezve, hogy szinkronizálható idõadó egysége (2; 1) van, amellyel a berendezéstárral (, ) együttmûködve vett adatkészletek idõszinkrón módon eltárolhatók. 16. A. igénypont szerinti személyi készülék (1a 1c; 41; 141), azzal jellemezve, hogy az idõadó egységgel (2; 1) összeköttetésben álló idõkijelzõje (4, 147) van. 17. A igénypontok bármelyike szerinti személyi készülék, azzal jellemezve, hogy kiváltképpen hõmérséklet-érzékelõt (7a) és/vagy egy mozgásérzékelõt (7b) magában foglaló hordozásérzékelõje van annak az idõnek a meghatározására, amely idõben a személyi készüléket egy személy nem viselte. 18. A igénypontok bármelyike szerinti személyi készülék, azzal jellemezve, hogy további információt a készüléktárba (; ) betároló jelbeviteli elemei (63, 163; ) vannak, ahol a betárolás az elektromágneses azonosító jel adattartalmának vételével egyidejûleg és attól függetlenül történhet. 19. A 18. igénypont szerinti személyi készülék, azzal jellemezve, hogy a személyi készüléket (41; 141) viselõ személy számára utasításokat és/vagy a személyi készülék (41, 141) aktuális állapotára vonatkozó információkat megjelenítõ kijelzõeszköze (47, 147) van. 14

15 HU T2 Int. Cl.: G06Q /00

16 HU T2 Int. Cl.: G06Q /00 16

17 HU T2 Int. Cl.: G06Q /00 17

18 HU T2 Int. Cl.: G06Q /00 18

19 HU T2 Int. Cl.: G06Q /00 19

20 Kiadja a Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest Felelõs vezetõ: Törõcsik Zsuzsanna Windor Bt., Budapest