A gomba és a magyar népi gyógyászat

Átírás

1 A gomba és a magyar népi gyógyászat Hozzáadta: ZSIGMOND Gyõzõ :: Székelyföld I. 1. A magyar nã pi gyógyászattal foglalkozó kã nyvek egyáltalán nem vagy alig tã rnek ki a gombára (Hoppál, Oláh, Vasas, Makay-Kis, Danter,...). Pedig figyelemre mã ltó hagyománya lehetett a gombával gyógyításnak a magyarságnál is. Általánosságban ír a gomba szerepã rõl a nã pi gyógyászatban dr. Vetter János, anã lkã¼l, hogy kitã rne a magyar vonatkozásokra (Vetter, 1993). 2. Jelen tanulmányomban elõbb rã viden arról szólok, hogy rã gen mire használták a gombát a nã pi orvoslásban. Aztán a jelenlegi helyzetet mutatom be, à sszegezek, utalok hiedelmek à s tudás à sszefonódottságára (kã lcsã nhatására ez esetben), valamint nã hány adatra a szomszã dos meg távolabbi nã pek kã rã bõl. Függelà kben kã zlã m a korpuszt (adattárat), az adatkã zlõk jegyzã kã t à s a kã nyvã szetet. 3. Terepmunkát Erdà lyben ('a Magyarországtól Romániához csatolt rã szeken'), Kárpátalján (Ukrajna), az Õrsà gben, Zemplà nben, az Ormánságban à s Moldvában vã geztem, a tã bbi adatot kizárólag a szakirodalomból vettem.  I. 1. A magyar nã pi gyógyászattal foglalkozó kã nyvek egyáltalán nem vagy alig tã rnek ki a gombára (Hoppál, Oláh, Vasas, Makay-Kis, Danter,...). Pedig figyelemre mã ltó hagyománya lehetett a gombával gyógyításnak a magyarságnál is. Általánosságban ír a gomba szerepã rõl a nã pi gyógyászatban dr. Vetter János, anã lkã¼l, hogy kitã rne a magyar vonatkozásokra (Vetter, 1993). 2. Jelen tanulmányomban elõbb rã viden arról szólok, hogy rã gen mire használták a gombát a nã pi orvoslásban. Aztán a jelenlegi helyzetet mutatom be, à sszegezek, utalok hiedelmek à s tudás à sszefonódottságára (kã lcsã nhatására ez esetben), valamint nã hány adatra a szomszã dos meg távolabbi nã pek kã rã bõl. Függelà kben kã zlã m a korpuszt (adattárat), az adatkã zlõk jegyzã kã t à s a kã nyvã szetet. 3. Terepmunkát Erdà lyben ('a Magyarországtól Romániához csatolt rã szeken'), Kárpátalján (Ukrajna), az Õrsà gben, Zemplà nben, az Ormánságban à s Moldvában vã geztem, a tã bbi adatot kizárólag a szakirodalomból vettem. II. 1. A magyarral rokon, a sámánizmusban jelenleg is hívõ nã pekhez hasonlóan sámán hitû õseink valószínûleg ugyancsak à ltek a gombával a gyógyítás à rdekã ben. Az orvosláshoz igã nyelt rã vã¼lt állapot elõidã zã se vã gett bizonyára használták a bolondgombának, lã gygombának nevezett Amanita muscariát (Czigány, 1998: 213, 215, lásd mã g Diószegi, 1967, Eliade, 1988, Voigt, 1975, Và rtes, 1990). Elsõ keresztã ny remetã ink, szerzeteseink, az à lõ elpusztításától, a húsevã stõl óvakodó kã¼lã nfã le hitû magyarjaink fontos eledele à s talán gyógyszere is volt a gomba, melyet nem termesztettek, mã gis termett; hittã k, a gondviselã s nyilvánvaló jelekã nt. Az Isten adta a gombákat, mondják ezt ma is, nem tudni mibõl lettek. Jó, hogy vannak, bár nem kis munka begyûjteni, à rtã kesíteni õket A gombák rã góta használatosak a gyógyszerã szetben (Lásd mã g Jaccottet, 1973). Noha egã szen ma sem merã¼lt feledã sbe a nagygombák gyógyhatása, ennek napjainkban nem tulajdonítanak akkora fontosságot, mint az ókorban à s a kã zã pkorban. A századforduló gyógyszerã szei mã g árusítottak orvosságkã nt kã¼lã nfã le gombákat, ez ma tájainkon aligha fordulhat elõ (Veress, 1982: 16.) Pà ldául szembajokra júdásfã¼legombát, vã rzã scsillapítókã nt bã¼kkfa- à s parázstaplót. Az ún. Agaricumot (Laricifomes officinalis) a századfordulón mifelã nk már csak állatok kezelã sã re használták, viszont az ókorban Plinius à s Diszkoridà sz hajtókã nt s a tã¼dõbetegek verejtã kezã se ellenszerekã nt írta elõ; 1578-ban Melius Juhász Pà ter ( magyarországi árusításáról ("patikáriusok" által), à s felhasználásáról így ír: "Ha egy drachmát, azaz hat pã nz nyomónit borban megiszol, vagy mã zes vízben, az gyermek minden belã l betegsã gã meggyógyítja. à rã gembernek mã hserben adj kã t drachmát, azaz tizenkã t pã nz nyomónit. Ismà t vã gy Agaricomat k drachmát, fã l drachma gyã mbã rt, azaz három pã nz nyomónit, Colochintist, azaz a vadtã knek az belsõ bã lit fã l drachmát, tã rd à szve ezeket, vess azután fã l drachma Mastixot, saffránt kã t pã nz nyomónit, ez porokat csináld borral tã sztává. Ebbõl csinálj pilulákat egy borsószemnã t. Và gy egyszer tizenegyet, avagy tizenhármat hozzád. Ez igen jó fualkodás ellen, lã pnek, szûnek fájássa ellen. Vízkórságot meggyógyít. Hideglelà st is hasban valót, fã rget kiûz ez Agaricum õ maga is." A rã szegessã g ellen használt gombáról mã g a XVII. század elejã tõl maradt fenn receptã¼nk: a "szõlõtõkã n termõ gombát" kellett megszárítva, megtã rve borban beadni (Hoffmann, 1989: 103, C 429,-198, D 257;318, I 335). Ugyanerre az eljárásra 1654-beli boszorkányperbõl is van adatunk (Schram 1970: 454) Egy XVII-XVIII. századi receptgyûjtemã ny is tanúsítja, hogy egykor a kã¼lã nbã zõ (rã szben ma már alig vagy egyáltalán nem azonosítható gombákat) igen változatos betegsã gek ellen javallották: fogfájás (Hoffmann, 1989: 319, I 345.), "szívfogás" (I.m. 482, O 119.), vã rhas ellen (I.m. 391, K 742; 437, L 14); 1677-ben a pecã rkegomba hurut

2 ellen való orvosságkã nt szerepel (I.m. 308, I 159).    III. Napjainkban valószínûleg ritkábban használják a gombát a nã pi orvoslásban, de a múltra vonatkozó adataink kis száma illetve feltáratlanságuk oka lehet annak, hogy mã gis tã bbet írhatok a gombák a nã pi gyógyászatban való mai felhasználásáról, mint a rã gebbirõl. 1. Agaricus spp. A dunántúli Cserszegtomajon a fulladásos fehã rgombát áztat pálinkájába (Szendrey, : 664.). Válinál a hurutos vízbe felfõzã tt pecerkegomba (Agaricus vagy Psalliota campestris) levã t issza (Szendrey, i.h.). Ismert mã g a sárguló csiperke (Agaricus xanthoderma) fej gombásodása elleni felhasználása Mátà szalkán (Farkas 1988: 189.). 2. Amanita spp.  A muszkarin nevû hallucinogã n elemet tartalmazó lã gyã lõâ galócából (Amanita muscaria),â melyâ talán a szomána alapanyaga hallucinációt elõidã zõ italt kã szítenek a sámán típusú kultúrákban (amilyen valószínû a magyar is volt egykor) (Wasson 1986). Bódító szerkã nt Szibà riában à s Észak-Amerikában à ltek, à lnek vele (Kutalek 1995). Napjain az obi-ugor à s a szamojã d sámánok az istensã gekkel való kapcsolattartás megteremtã sã hez nyersen à s szárítva is használják a lã gyã lõ galócát (Balázs, 1954 : , Và rtes, 1978: ). A keresztã nysã g felvã tele elõtt õseink szintã n à lhettek vele mint a termã szetfelettivel való kapcsolatteremtã s elõsegítõjã vel (Voigt, 1975, Diószegi, 1967, Và 1990). Eddigi adataink alapján magyar nyelvterã¼leten egyetlenâ  gombát,â aâ "bolondgomba"â lã gyã lõâ galócátâ se használják hagyományosan hallucinogã nkã nt, rã vã¼let, bódultság elõidã zã sã re. Nagyon rã gen à s egã szen úja találkozhatunk bódítószerkã nt való felhasználásával a magyarságnál. Rà gi, õsi ilyetã n felhasználása a magyar sámánok, a táltosok által tã rtã nt legutóbb valószínûleg majdnem ezer à ve, a mai pedig az utóbbi à vtizedekben csupán, sok à vszázados kihagyást kã vetõen. Bizonyára nem kizárólag a Szà kelyfã ldã n, ahonnan adatunk származik, à s bizonyos, hogy nem a hagyományos à rtelemben számít ez nã pi felhasználásnak. Valószínûleg nã met hatásra folyamodtak a lã gyã lõ galócához fõleg fiatal meg kã zã pkorú emberek Erdà lyben is, à ppensã ggel nem hagyományos nem nã pi, hanem kivã teles, mûvã szeti à s tã megjellegû megnyilvánulás alkalmával, az ún. performance gyakorlása idejã n a Szent Anna-tó mellett (legalábbis elsõsorban). Hasonlókà pp à lnek ezek a tudtunkkal nem nagy számot kã pviselõ lã gyã lõ galócát fogyasztók a gombával, mintha kábítószerrel tennã k. Élvezetet, à nkívã¼leti állapotot kerestek, s talán találtak is valami ilyesmit, mã gpedig anã lkã¼l â a lã gyã lõ galóca esetã ben -, hogy fã¼ggõekkã váltak volna (A 14 ) Viszont tã bb helyen à s hagyományos lã gyã lõkã nt használatos az Amanita muscaria. Magyar viszonylatban nem tudunk egyetlen galóca emberi betegsã gek gyógyítására való használatáról, sem õstinktúra formájában, sem máskã nt (Rosenbohm 1995: 21). A lã gyã lã s is tekinthetõ gyógyeljárásnak: a kã¼lã nbã zõ kórokat terjesztõ legyek irtása számottevõ megelõzõ módszer. Már Clusius említi az 1601-ben megjelent Fungorum in Pannoniis obs. brevis Historiában, hogy a lã gygombát Frankfurtban árulják lã gyvesztõ gyanánt a parasztasszonyok (Istvánffi, 1900: 40) ben is tudnak Magyarországon a lã gyã lõ galócáról, mint lã gyã lã sre használt gombáról (Hoffmann, 1989: 431,K 1404). Napjainkban a magyar nyelvterã¼let majdnem egã szã n ismeretes, ha nem is használatos már a gyakran à pp lã gygombának nevezett Amanita muscaria tányã rba tã ve (egã szben vagy felvagdalva), cukrozva vagy sem, tejjel, vízzel vagy mã zzel (Pà ldául A 1-12). Moldván à s a Szà kelyfã ldã n kívã¼l inkább csak nevã ben à l csak lã gyã lã sre v használatának emlã ke. Kivà telesen, az Õrsà gben az is elõfordul, hogy másfã le rovar irtására tartották, tartják jónak e gombát (A 16). Csíkban à s Háromszà ken megkã¼lã nbã ztetnek barna (Amanita pantherina vagy -à s- Amanita regalis) à s piros (Amanita muscaria) lã gygombát (A 5-8,16). Ennek alapján feltã telezhetõ, hogy a párducgalócának is van lã gyã lõ hatása. Az sem zárható ki, hogy adatkã zlõim tulajdonkã ppen csak királygalócát (Amanita regalis) használtak fel lã gyã lã sre a lã gyã lõn kívã¼l, ez esetben pontatlan, felã¼letes azonosítás tã rtã nt. 3. Auricularia sp. Tudunk az Auricularia auriculae-judae, a júdásfã¼le gomba szemfájás elleni használatáról. A bodzafagombát bokráról leszedik, meleg vízben áztatják à s a beteg szemre kã tik (Vajkai 1941: 240). Sõt Szombathely vidã kã n hallottak róla, hogy porát a pecsã tviszgomba porával egyã¼tt jónak tartják daganatos megbetegedã sek, tumorok kezelã sã re (Kalauz József kã zlã se). 4. Boletus edulis Zala megyã bõl van arra adatunk, hogy az ott hajdina- vagy vetõvargányának nevezett ízletes vargányát az à regek hazaviszik orvosságnak is, ha a disznó beteg, ha gyomorrontása van vagy nem eszik, s akkor megfõzik savanyú fokhagymás levesnek az egã sz (fõleg vã n) vargányát à s azt à ntik neki. Állítják, hogy az jó gyomrot csinál. Az embernekâ is javallják, ha berúg s aztán másnaos, de az embereknek nem a vã n vargányát kã szítik meg (Hulesch 1955: 21). 5. Cantharellus sp. A Cantharellus cibariust, sárga rókagombát májbetegsã gek gyógyítására ajánlották Aranyosszà ken. A várfalvi Jobbágy Miklós szerint májnak kell, hogy használjon, à lesebb (Keszeg, 2000). 6. Corydalis spp. A (?) Corydalis cava, odvas keltike - szívgomba, szûgomba olyan virágos nã vã ny, amelyet egyã rtelmûen gombának tartanak, noha tudják, hogy a szûgomba burjánbó lesz (A 17). Moldvában: Kà k virágocskájú a fã rfijã, az asszonyã fejã r. Kiássák a fõdbõ, kiásnak tizet, megkapnak egyet (A 17).

3 Hà ját levã ve megtã rik, egy pohár vízbe tartják úgy fã l órát, aztán kiskanállal kavargatják, pálinkáspohárba teszik, feltã ltik vízzel, à s naponta háromszor isszák. Reggel à tel elõtt, dã lben meg este à tel után. Nem vã letlenã¼l ke háromszor bevenni ezt a csodaszert, à rvã nyesã¼l a bûvã s számok (ezúttal a hármas) szimbolikája (Laplantine, 1978: 121). Fontosnak ítã lik, hogy aztán reá kell fekã¼dni a szívre, így hat igazán ez a szívnek jó orvosság (A 15, L.mà g szívfájásra: Bosnyák, 1973). Háromszà ken is híre van a szûgombának: A szûgombának nagy gyógyereje volt. Orbán Ferenc háza vã ginã l nõtt, mondják, mintha à lõ lett volna, olyan volt. Pà ldáulâ a Kósa Ferenc nevû vásárhelyi mã zeskalácsos attól gyógyult meg. (Bà 1) Nem kell tehát csodálkoznunk azon, ha rã gebbi újságban, a Szà kely Nemzetben, tárca fõhõsekã nt találkozunk a szûgombával (Borivó, 1902). Már a múlt század elejã n kihalófã lben lã võ szónak tartja az újságíró (valószínûleg Barátosi Bibó József rejtõzik az álnã v mã gã tt), fõkã pp zágoni, papolci à s barátosi à regasszonyoktól hallotta emlegetni.â Ponto megfigyelã sre vall, hogy papolci ember nyomán jelzi: â žkã tfã le, az egyik likas belã¼, a fejã rnã pnek való, a másik tã belã¼, e fã rfiunak való orvosság. A kinek a szive fáj, egy szûgombát porrátã rve vizbe vagy pálinkába igyã k bã s megkã nnyebbã¼l tõle.â Jó orvosság, próbálták sokan.â Borivó hivatkozik Borbás Vincà re, ki azt írja a keltikã krõl, hogy â žtã bb faja officinalis. Tà bbnyire gumójuk van, Oláh- à Moldvaország nã pe burgonyamódjára elkã szítve eszi.â Csíkban mã g tã bbet hallani jelenleg a szûgombáról, mint Háromszà ken: A szívgombát tejbe kell tenni, s jó a szívre, májra, epã re (Bo3). Ezúttal nem a bal (nõi) à s a jobb (fã rfi) jelkã pes jelentã se szerint járnak el, amint azt Moldvában tettã k (Bosnyák 1973). Csíkszentdomokoson a szívgomba három napig vízben áztatott levã t szíverõsítõ hatásáã rt asztma ellen isszák. Savanyútejjel à sszefõzve szívrehomaâ ellen használják (Pálfalvi, 1999: 32-33). Udvarhelyszà ken gyermek ijedtsã ge ellen javallják (ónvízbe tã ve itatják) a tã vesen szarvasgombának vã lt gumót (Mà száros 1998: 419, 461, 462). Gyergyóból à s Gyimesbõl is adatolt a szívgomba ismerete (Lásd mã g Rab, 2001: 130, 140). 7. Elaphomyces Elaphomyces reticulatus Vitt. Sztancsek József kã ziratos gyûjtã se (1909) tartalmaz utalást arra, hogy a Felvidà ken, Nyitra vármegyã ben â žbã lgilisz ellen fã ldepã t zsírtalan káposztában fõznekâ à s ezt itatják meg a beteggel (Sztancsek, 1909: 103). Valószínûleg a Hollós László által a Bakonyban fã ldepã nek emlegetett Elaphomyces reticulatusról van szó ez esetben is (Hollós, 1911: 178). Elaphomyces variegatus Vitt. Hollós László Máramarosban jegyezte le, hogy ezt a nem ehetõ szarvasgombát szívbaj ellen használják, mã gpedig úgy, hogy megszárítják, porrá õrlik à s porát vízzel veszik be (Hollós 1911: 178).  8. Fomes spp. Tudomásunk van róla, hogy a Bakonyban, Nyitrában à s Sóvidà ken à lnek, à ltek a taplókkal mint vã rzã scsillapítókkal (Kalmár 1982: , Sztancsek 1909: 107., A 18,19, 23). A Fomes fomentarius, a bã¼kkfatapló sebtapaszkã nt szolgál olykor ma is a Szà kelyfã ldã n (A 20, 21). Fejfájás, izzadság, sõt aranyã r elleni felhasználásáról a mai magyar nã pi gyógyászatban korondi adatok tanúskodnak (A 25-28). A Vajdaságban ismert igã nybevã tele a rovarok (pã ldául szúnyogok) elleni fã¼stã lã skor (Kovács, 1982: 75). Nyitrában marhavã szkor az istállókat diófán termett taplógombával fã¼stã ltã k (Sztancsek, 1909: 96). A Szà kelyfã ldã n a mã hek fã¼stã lã sã hez napjainkban is gyakran használják (A 22-24). A Felvidà ken, Nyitrában tuduk róla, hogy taplófõzetet ittak gyomorgã rcs ellen à s azt tartották, hogy a szã lã¼tã tt ember orra alá (tehát agyvã rzã s esetã n) jó à taplót tartani (Sztancsek, 1909: 102, 110). 9. Ganoderma sp. Szà ken a szã passzonykalánnal kellett egyã k-igyã k egypár napig az, akinek fã lre volt menve a szája a szã passzonyo miatt (Kocsis 1988: 138-9). Ez a megkemã nyedett, kanálhoz hasonló fagomba, valószínûleg a pecsã tviaszgomba, Ganoderma lucidum.â Kocsis Rózsi állítja, hogy nagyon hatásos volt e gomba gutaã¼tã s esetã ben is, fõleg az asszonyok lettek jól tõle, amennyiben vele kanalazták az à telt (A 29). Apahidai románoknál tudunk a Ganoderma lucidum (lingura milostivirii) gombáról való vízivás fehã rfolyás (fluor albis vagy leukorrhea) elleni ajánlásáról (Kós, 2000: 366). Nem kizárt a szã passzony kalánya meg a szã passzonygomba azonossága. Ez utóbbit a disznó szívfogása ellen javallottnak tã¼nteti fel Vajkai Aurà l (Vajkai, 1943: 66). Ismert porának a felhasználása (a júdásfã¼le gombáã val egyã¼tt) kóros daganat esetã ben (Kalauz József kã zlã se). 10. Lactarius spp. Lactarius piperatus, fehã rtejû keserûgomba,? Lactarius pergamenus, zã ldã¼lõtejû keserûgomba Csak a máramarosi Tà csõn (Kárpátalja) jegyeztem le gilisztahajtókã nt (bã lfã rgessã g ellen) való felhasználását embereknã l. Fogyasztását sã¼tve ajánlják (A 30).    Szà kelyfã ldi, csomakõrã si (Orbaiszà k) adatunk van arra, hogy ott a keserû gomba szárát kankó (tripper) ellen használták (A 31).   Tudunk róla, hogy Háromszà ken ellenjavallják a juhoknak à s a teheneknek, mert úgy tartják, hogy csã kkenti a tejhozamot (Márk Miklós sepsiszentgyã rgyi erdõmã rnã k kã zlã se. Bükszád, május 20.). A gyergyói Heveder nevû tanyatelepã¼lã sen állatok hasmenã sã nek a gyógyítására használják (Kà llõ, 2000: 79). 11. Laetiporus Laetiporus sulphureus, sárga gã vagomba Bánvà lgyã n a ló egerã re pirított fûzfagombát kã tnek (Szendrey, : 664). Felcsíkban azt állítják, hogy a gã vagomba vagy fûzfagomba jó gyomorbetegeknek (A 32). Ez utóbbi esetben à telkã nt ajánlják. Az említett adaton kívã¼l csak egy gyergyóiról tudok mã g: Borzonton a ló kehessã ge ellen javallják, hogy megszárított fûzfagombátâ kell az orra alá fã¼stã lni (Kà llõ, 2000: 52).

4 12. Lycoperdon spp., pã feteg Langermannia gigantea, Calvatia utriformis, Bovista plumbea,â... Rà gen a pã feteggombákat fungus chirurgorum nã ven vã rzã s csillapítására használták, fõleg állatoknál (Beke 1935: 19). Hogy igã nybe vettã k õket a kã zelmúltban s napjainkban (l. mã g Gregor, 1973), tanúsítja ezt pã ldául bihari, háromszã ki adat:â  Sarkadkeresztúron, ha a tarló megszúrta a lábat, pã feteggel kã ssã¼k be (Bondár, 1982: 50). Háromszà ken aki vã rbe esik, lóposzogót (gonika faj) pálinkába tesznek s azt megitassák (Balázs, 1942: 114). Vasas Samu írja, hogy Kalotaszegen használják a lúfingot à gã s, forrázás illetve kelã s okozta (nyílt, nem vã rzõ) seb gyógyítására (Vasas, 1985: 107,154,161,187). A gomba belsõ, húsos rã szã t borítják a sã rã¼lã sre. Pà ntek János à s Szabó Attila pedig azt tudatják, hogy ugyanazon vidã ken kã¼lsõ vã rzã sre tettek pã feteget (Pà ntek-szabó, 1985: 154). Mezõsà gen porát tettã k a vágásra (A 33). A pã feteggomba - lúdposz - pora szerte Erdà lyben (A 33-36, 38-42), Moldvában (A 36), Kárpátalján à s az Õrsà gben vã rzã selállító (A 45, 48., ill. Szendrey, : 664). Udvarhelyszà ken a peheteget, lófingot hasmenã s ellen is használták. Vízbe áztatott porát itatták (Gub, 1993: 102). Gyimesben úgy tartják, jó torokfájásra, s miko a mandulája à sszedagad az embernek akkor is (A 38). Kárpátalján gyomor- meg epebántalmak esetã ben tartják hatásosnak (A 46). Állatnak is adják Gyergyóban gyomormenã s ellen (A 42). Hasonlókà pp a Globarisa bovista, banyaposz pora marhának orvosság a dunántúli Cserszegtomajon úgyszintã n (Vajkai, 1941: 236). 13. Phallus sp. Phallus impudicus, szã mã rcsã g A háromszã ki Alsócsernátonban is használták a szã mã rcsã gã t gyógyításra, reuma ellen (VÃ. László, 1976: 216). A termã szetbúvár Kakas Zoltán segítsã gã vel sikerã¼lt 1995 novemberã ben egy erre valló ottani adatra rábukkanni (A 49). Hogy nem egyedi esetrõl van szó, ezt alátámasztja egy bányavidã ki kã zlã s, melyet fõkã pp azã rt idã zek, mert pontos használati utasítást is ad: Van egy bolondgomba, nagyon bã¼dã s, azt meg szoktam szárítani, à sszetã rã m, s szeszbe teszem. Bedà rzsã lni használom reuma ellen (A 50). Sepsibükszádi adatunk van arra, hogy nemrã g kelã s (furunkulus) gyógyításához ugyancsak igã nybe vettã k, mã gpedig szárának a szárítmányát tejbe áztatva (A 52). A Sóvidà krõl ugyancsak ismeretes az ott poroncsolatgombának nevezett szã mã rcsã g gyógyításra használata. A tehã ntõgyet fã¼stã lik vele, sebã nek gyógyítása vã gett (Gub, 1994b: 197, Gub, 1996: 83, Gub, 1999: 49, A 51). Kalotaszegen fájós fã¼lre teszik (Pà ntek-szabó, 1985: 308). Az ókorban à s a kã zã pkorban használták afrodiziákumkã nt (Veress, 1982: 141, Krà becz, 1988: 183). Erre mai adatunk nincs. 14. Phellinus Phellinus igniarius, parázstapló A nã pi állatgyógyászatban való felhasználása a Sóvidà krõl adatolt (Gub, 1996: 84). Szakadáton a fûszfatoplót megreszelve à s almaecetbe tã ve a hasmenã ses szarvasmarhába tã ltã ttã k vagy fã¼stã ltã k vele a begyulladt tehã ntõgyet. Nem kizárt, hogy Korondon à sszetã vesztik a szilvataplóval (VÃ. Phellinus tuberculosus). A kã rõdzã s elakadásakor itt a gombát à sszetã rtã k, abrakba tettã k, s pirított kenyã rrel egyã¼tt megetettã k az állattal. Phellinus tuberculosus v. pomaceus, szilvatapló Korondról jeleztã k ennek a gombának az állatgyógyászatban való igã nybevã telã t. Kehessà g ellen használják, fã¼stã lik vele a beteg lovat (A 53). 15. Psylocibe? Psilocybe merdaria (trágya-harmatgomba),? P. semilanceata (hegyes trágyagomba) Kevesen ismerik a Sóvidà ken. Fenyõkúton azt tartották, hogy ha bekenik vele a szemã lcsã t, az hamar leszárad (Gub, ). 16. Ramaria Ramaria (flava, botrytis), korallgomba (sárga, rózsás) Nà hány nã pi neve egymagában is jelzi, hogy tudatában vannak hashajtó hatásának, à s szã¼ksã g esetã n à lnek is vele. Ez a helyzet pã ldául Komandón, hol hívják gyomorgombának (Berecken szintã n) meg fosatógombának is (A 54). 17. Sarcodon imbricatum, cserepes gereben Egyetlen vidã ken a Gyimesben jegyeztã k le eddig a tehã n tõgyã nek megbetegedã se, gyulladása elleni felhasználását. A betegsã get reszfugnak mondják, így e gomba neve ott nem csupán à kã rnyelv, de reszfuggomba is (Pálfalvi Pál szã kelyudvarhelyi biológus kã zlã se szept. 23-án). 18. Tuber Tuber aestivum, nyári szarvasgomba Hollós László ír róla, hogy a Bakonyban â žpálinkában orvosszerã¼l használják vã rhas ellen, meg a tehã nnek is adják vã res húgy esetã ben.â (Hollós, 1911: 37). 19. Fungus. A gomba gyakran okozója betegsã geknek. Sok tã rtã netet mesã ltek el adatkã zlõim bolondgomba elõidã zt kã¼lã nfã le bajokról. Ezekbõl csak nã hányat vettem be az adattárba (A 49-51). A gombamã rgezã s tã bbnyire helyes kezelã sã vel találkoztam. Általában forró tejet itatnak a mã rgezettel, meghánytatják (A 58-59, Vajkai, , Zsigmond, ). A magyarságnál bolondulás, bódulás gomba általi szándã kos kiváltása századunkban nem adatolt.

5 Perifà riális eset, alig à rintkezik a nã pi gyógyászat kã rdã sã vel az, amit egy havasi telepã¼lã srõl való adatkã zlõim mondtak, hogy náluk nincs szilvapálinka, õk, ha valamit intã zni kell, fõleg az orvosok esetã ben, gombával (Fungi) fizetnek, s a meg- s lefizetettek annak jobban à rã¼lnek, mintha (a szokásos fizetõeszkã zt) pã nzt kapnának. IV. 1. Egyfà le à sszegezã skã nt kã vetkezzã k egy táblázat, amely századunkbeli adatok alapján tartalmazza, hogy a magyarság milyen gombát vagy gombának tekintett nã vã nyt, mikã ppen à s minek orvoslására használt. Zárójelben aâ betegsã gek latin nevã t kã zlã m. 2. Tehát à sszesen húsznál tã bb gombát használnak, használtak úgy fã le kór gyógyítására illetve megelõzã sre a magyar nã pi gyógyításban (mintegy 26 emberi à s 9 állati betegsã g esetã ben). Egy-egy adatkã zlõ viszont csak egy-kã t gomba orvoslásban való felhasználásáról tud. Majdhogy általánosan ismertnek tekinthetõ az Amanita muscaria (a kórok lã gyã lã ssel való megelõzã sã re) valamint a pã fetegek, Lycoperdon spp. használata (vã rzã scsillapításra).  A Szà kelyfã ldã n à s Moldvában viszonylag elterjedt a gombának tekintett, szûgombának nevezett virágos nã vã ny csodaszernek tekintã se. Már-már alig tudnak a tã bbi említett gomba gyógyhatásáról, noha à ve mã g elã g gyakran à lhettek legalábbis Erdà ly-szerte pã ldául a Phallus impudicusszal. 3. Állatok à s emberek gyógyításában mã g mindig használatosak azã rt nagygombák. Talán megã rnã a fáradságot a pontosabb, alaposabb tudományos, farmakológiai szemã¼gyre vã telã¼k. Annál is inkább, mert minden esetben megerõsítettã k adatkã zlõim, akik tã bbnyire jó gyógynã vã nyismerõk à s asszonyok voltak. Fõleg a hagyományõrzõbb vidã kekrõl származók. A leggazdagabb, legszínesebb anyag a Sóvidà ken lejegyzett. Itt kã¼lã n foglalkozás is kialakult, amelynek nyersanyaga a gomba (a toplászás). 4. Nemegyszer kã tõdik a gombás gyógymód a vele à lõk hitã hez, hiedelmeihez (A 17,29), à letvitelã hez (A 20,22,25,40,4 Érdekes, hogy a szã passzonyok okozta baj orvoslása vã gett a mezõsã gi Szà ken à pp az említett hiedelemlã nyrõl elne gomba - evõeszkã zkã nt, kanálkã nt való - használatát ajánlják (A 17). 5. A moldvai magyarok meg a szã kelyfã ldiek kã rã ben a társadalmi, nemi elkã¼lã nã¼lã s mondhatni mágikus analógiájára kã¼lã n nõnek meg fã rfinak való szûgombát tartanak számon, melyet naponta háromszor - a három a leggyakoribb bûvã s szám - kell bevenni (A 17). 6. Termà szetes, hogy a nagygombák szerepã rõl a nã pi gyógyításban más nã pek is tudnak. Hogy mennyit, mit; általában adós mã g a válasszal a tudomány. Pà ldául a magyarsággal nyelvi rokon osztjákok meg a más nyelvcsaládbeli, de szomszã dos románok (Drãgulescu, 1981: 44), egyaránt használják a pã feteget vã rzã scsillapítókã nt; a távolabbi franciák (Seignolle, 1980: 359, Thoen, 1982: 294-5), à szak-amerikai indiánok (Erdoes-Ushte, 1993: 187, Thoen, i.h.) pedig a magyarokhoz meg osztjákokhoz (Saar, 1991b: 177) hasonlóan à lnek ugyancsak vã rzã scsillapítókã nt a bã¼kkfataplóval. A lã gyã lõ galóca lã gyirtásra használatáról nem tudnak a távoli osztjákok (I.h.) viszont igen a franciák (Rolland, 1967: 139) à s a Kárpát-medencà ben egymás mellett à lõ románok (Drãgulescu, i.m.), szászok (Zsigmond, 1994: 44), magyarok. Az osztjákok à s románok úgy nyolcfã le gombát használnak orvoslásra az eddigi felmã rã sek alapján (Saar, i.m., Drãgulescu, i.m.). Nem sokkal, de nagyobb fokú a nagygombáknak a gyógyításban való igã nybevã tele a mikofób (finnugor, tã rã k, germán) meg mikofil (szláv, latin) nã pek hatásának egyaránt kitett magyarságnál. Az eddigi hiányos kutatások alapján állíthatom ezt. IRODALOM BALÁZS J. (1954): A magyar sámán rã vã¼lete. Ethnographia LXV. à vf sz BALÁZS M. (1941): Adatok Háromszà k vármegye nã prajzához. Sepsiszentgyà rgy BEKE à (1935): Nà pies nã vã nyneveink tã rtã netã hez. (Külà nlenyomat a Vasi Szemle II. à vfolyamából) BONDÁR F. (1982): Sarkadkeresztúr nã phite. FA 14. BORZA, Al. (1968): Dicþionar etnobotanic. Bucureºti BOSNYÁK S. (1973): Adalà kok a moldvai csángók nã pi orvoslásához. Orvostudományi Kà zlemã nyek k BUTURÁ, V. (1979): Enciclopedie de etnobotanicã románeascã. Buc. CZIGÁNY, L.G. (1980): The Use of Hallucinogens and the Shamanistic Tradition of the Finno-Ugrian people.â The Slavonic and East European Review, Vol. 58, Nr. 2.: DANTER I. (1994): Nà pi gyógyítás a Kisalfà ld à szaki rã szã n. Komárom-Dunaszerdahely DIÓSZEGI V. (1967): A pogány magyarok hitvilága. Bp. DRÃGULESCU,C. (1981): Date etnomicologice din sudul Transilvaniei. Studii ºi Comunicãri, Sibiu, DRÃGULESCU,C. (1992): Botanicã popularã à n mãrginimile Sibiului. Sibiu DRÃGULESCU,C. (1995): Botanica popularã à n Þara Fãgãraºului. Ed. Constant, Sibiu ELIADE, M. /1988/ Le chamanisme et les techniques archaã ques de l' extase. Payot, IIe à d., Paris 183-4, 315. ERDOES, R.-USHTE, T. (1993): De mã moire indienne. La vie d'un Sioux, voyant et guã risseur. Plon, Paris (Ie à d. 1972)

6 FARKAS J. (1988): Nà prajzi írások Szatmárból. Folklór à s Etnográfia 39. Debrecen GARTZ, J. (1995): Psychotrope Pilze in Ozeanien. Curare 18/1: GREGOR F. (1973): Magyar nã pi gombanevek. Bp. Nyelvtud.Értekezà sek 80. GUB J. (1993): Adatok a Nagy-Homoród à s a Nagy-Küküllõ kã zã tti terã¼let nã pi nã vã nyismeretã hez.â Nà pra Látóhatár GUB J. (1994a): Sóvidà ki nã pi nã vã nyismeret. ( kã zirat ) GUB J. (1994b): Nà vã nyekkel kapcsolatos hiedelmek à s babonák a Sóvidà ken. Nà prajzi Látóhatár, II.à vf.,3-4., GUB J. (1996): Erdõ-mezõ nã vã nyei a Sóvidà ken. Korond GUB J. (1999): Háziállataink dicsã rete. Sóvidà ki etnozoológia. Korond  GUNDA B. (1966): Ethnographia Carpathica. Bp. HALÁSZNÉ ZELNIK K. (szerkesztõ) (1992): Gelencei orvosló kã nyvecske. Kà zirat a XVIII. századból., Lakitelek HENNIG, B.-KREISEL, H. (1987): Taschenbuch fã¼r Pilzfreunde, Jena HERMAN O. (1914 ): Pásztorfüvà szet. In: A magyar pásztorok nyelvkincse HOFFMANNN G. (szerk.) (1989): Medicusi à s borbã lyi mestersã g. Rà gi magyar ember- à s állatorvosló kã nyvek Radvánszky Bà la gyûjtã sã bõl (XVII-XVIII. sz.-i gyûjtemã ny). MTA Irodalomtudományi Intà zete HOLLÓS L. (1911): Magyarország fã ldalatti gombái, szarvasgombafã lã i. Kiadja a K. M. Termà szet-tudományi Társulat, Budapest HOPPÁL M. (1990): Nà pi gyógyítás. Magyar Nà prajz VII.k. Budapest, HULESCH B.-nà KERECSÉNYI E. (1955): Nà pi erdõgazdálkodás. Bucsuta, Zala megye. Nà prajzi Múzeum EA ISTVÁNFFI Gy. (1900): A Clusius-Codex mykologiai mã ltatása, adatokkal Clusius à letrajzához. Budapest ISTVÁNFFI Gy. (1909): Az ehetõ gombákról. Termà szettudományi Kà zlã nyâ XLI.k.484 f JACCOTTET, J. (1973): Les champignons dans la nature, Neuchatel KÁLMÁNY L. (1882): Szeged nã pe.ii.k. Arad, 142,160. KALMÁR Z. (1982): A gombák világa. Bp. KALMÁR-MAKARA (1976): Ehetõ à s mã rges gombák.â Bp. KARDOS L. (1943): Az Õrsà g nã pi táplálkozása. Bp. KESZEG V. (2000): Aranyoszà ki gyûjtã s. Kà zirat KICSI S.A. (1997): Nà hány adat gyógyító gombákról. Kà zirat (manuscrit). KISS L. (1968): Vargánya. Magyar Nyelv 64/4: 456. KOCSIS R. (1988): Megszà pã¼lt szegã nysã g. Kriterion, Bukarest, 103, KÓS K. /2000/: A Mezõsà g nã prajza Mentor, Marosvásárhely KOVÁCS E. (1982): Doroszló hiedelemvilága.â  Újvidà kâ 75, 279. Kà LLÕ T. (2000): Gyógynà vã nyismeret à s nã pi gyógyítás a Gyergyói-medence peremvidã kã n. Szakdolgozat, Buka Tudományegyetem, Hungarológia Tanszà k KRÉBECZ J. (1988): Gombaatlasz. Pallas & Magyar Mà dia, Bp. KUTALEK, R. (1995): Ethnomykologie des Fliegenpilzes am Beispiel Nordamerikas und Sibiriens. Curare 18/1: LACKNER M. (1990): Adatok Bà de gyûjtã getõ gazdálkodásához. In: Nà prajzi Dolgozatok Bà dã rõl. Szentendre. LAPLANTINE, F. (1978): La mã decine populaire des campagnes franã aises aujourdâ hui. Éd. Univ., Paris LÁSZLÓ K. ( ): A brassói à s sepsiszentgyã rgyi piacon árusított gombák.â Aluta, Sepsiszentgyà rgy LERAUT, P. (1993): Les champignons dans leur milieu. Édition: Yves Verbeek, Maxà ville LÉVI-STRAUSS, C. (1973): Les champignons dans la culture. In: Anthropologie structurale deux. Paris MAKAY B.-KISS J. (1988): Nà pi gyógyítások Szatmárban. Nà pszava, Budapest MÁTYUS I. (1787): O à s Uj Diaetetica. Pozsony III.kà nyv IX.rà sz MELIUS P. (1978): Herbárium. Buk MÉSZÁROS Á. (1998): Nà pi gyógyítás Szà kelyvarságon. In: Havasalja havasa. Szerk. Bárth János, Kecskemà t: Mitológiai enciklopã dia (Szerk. Tokarev, Sz.A.) 1988 I-II. Bp          NAGY MOLNÁR M. (1991): Adatok Imola gyûjtã getõ gazdálkodásához. In: Gà mã r nã prajza XXXIII.Debrecen OLÁH A. (1986): "Újhold, új király!" A magyar nã pi orvoslás à letrajza. Gondolat, Budapest PÁLFALVI P. (1999): Élõvilág, termã szeti kã rnyezet. In: Csíkszentdomokos. Szerk. Balázs Lajos, Csíkszereda PÉNTEK J.-SZABÓ A. (1985): Ember à s nã vã nyvilág. Buk. ROLLAND, E. (1967): Flore populaire de la France ou Histoire naturelle des plantes dans leurs rapports avec la linguistique et le folklore. Tome X., Paris (Éd. Maisonneuve et Larose, I.à d.: 1914) ROSENBOHM, A. (1995): Zwischen Mythologie und Mykologie: Der Fliegenpilz als Heilmittel. Curare18/1: Saar, Maret 1991a Ethnomycological Data From Siberia and North-East Asia on the Effect of Amanita Muscaria. Journal of Ethnopharmacology, 31., ROSENBOHM, A. (1991b): Fungi in Khanty Folk Medicine. Journal of Ethnopharmacology, 31., SCHRAM F. (1970): Magyarországi boszorkányperek I. Bp. SCHURR, Th.G. (1995): Aboriginal Siberian Use of Amnaita muscaria in Shamanistic Practices. Curare18/1: SEIGNOLLE, C. (1980): (I.kiadás 1973-ból) Le Folklore de la Provence. G.-P.Maisonneuve et Larose, Paris, 262,277,332,359,382. SZABÓ A.-PÉNTEK J. (1976): Ezerjófû. Buk SZABÓ L. (1990): Nà pi termã szetismeret. In: Magyar Nà prajz VII.Bp.736. SZENDREY ZS.-SZENDREY Á. ( a gyûjtã s ideje) Magyar nã phit à s nã pszokásâ lexikon. In: EA

7 (kã zirat) SZÕCS L. (1997): Taplómunkák az árcsói fazekasvásárokon. In: A korondi fazekasvásárok. Árcsó, Firtos Mûvelõdà si Egyesület, Korond SZTANCSEK J. (1909): Privigyei gyûjtã s. Kà zirat, Nà prajzi Múzeum EA 284 TARISZNYÁS M. (1978): A gyûjtã getõ gazdálkodás hagyományai Gyergyóban. In: Nà pismereti Dolgozatok 25,26,30. THOEN, D. (1982): Usages et lã gendes liã s aux polypores.â Bull. Trim. de la Socià tã Mycologique de France tome 98, fascicule 3: UJVÁRY Z. (1991): Nà pi táplálkozás három gã mã ri vã lgyben. Debrecen VAJKAI A. (1941): A gyûjtã getõ gazdálkodás Cserszegtomajon. Nà prajzi Értesítõ VAJKAI A. (1943): Nà pi orvoslás a Borsavà lgyã ben. Kolozsvár, 65,66,68. VAJKAI A. (1948): A magyar nã pi orvoslás kutatása. Külà nnyomat a Magyar Nà pkutatás Kà zikã nyvã bõl. Bp.,    VARGA B. (1991): Gombák. In: Utánpótlás 3. Bódva menti dolgozatok. A Szlovákiai Magyar Nà prajzi Társaság kiadványa VARGÁNÉ TÓTH L. (1994): Nà pi táplálkozás a Kisalfà ld à szaki rã szã n. In: Paraszti à let a Duna kã t partján II. (szer Kà rmendi Gà za) VASAS S. (1985): Nà pi gyógyászat. Bukarest  VASVÁRI Z. (1993): Szokolya erdõgazdálkodása. In: Bà rzsã nyvidã k, Szob VERESS M. (1982): Gombáskà nyv. Bukarest VÉRTES E. (1978): Nà hány azonosság à s kã¼lã nbsã g az obi-ugorok à s a szamojádok hitvilágában. Elõmunkálatok a Magyarság Nà prajzáhozâ 3.sz VÉRTES E. (1990): Szibà riai nyelvrokonaink hitvilága. Bp. VETTER J. (1993): Gyógyító gombák. Gyógyszerà szet VOIGT V. (1975): A szibã riai sámánizmus.â Nyelvtudományi Kà zlemã nyek 77.k.1.sz. Bp. WASSON, GORDON et al. (1986): Persephone's Quest : Entheogens and the Origins of Religion New Haven and London , ZSIGMOND Gy. (1993): Kà rdõívâ a nã pi gombaismeret felmã rã sã hez. In: A Kriza János Nà p-rajzi Társaság Értesítõ 1.sz ZSIGMOND Gy. ( ): A gomba helye nã pi kultúránkban. Egy falu (Sepsikõrà spatak) etnomikológiai vizsgálata. In: Kriza János Nà prajzi Társaság à vkã nyve 2.sz. Kolozsvár, ZSIGMOND Gy. (1999): Les champignons dans la mã decine populaire hongroise. Bull. Soc. mycol. Fr., Paris, Adattár Amanita muscaria 1. A lã gygombát kicsi tányã rba tettã¼k bele, tejet à ntã ttã¼nk rá, kicsi cukorra beszórtuk, à s a legyek mentek rá, s megdã gã ltek tõle. (Kor 8) 2. A lã gygombára ecetet, cukrot tettek rã gebb. A legyek rászálltak, megdã gã ltek. (Ze 1) 3. Van aki használta a lã gygombát lã gyã lã sre. (Szá 1) 4. A legygombát tányã rba tettã k, amelyikbe tejet es tã ltã ttek. S akko a legyek rámentek, s megdã gã ltek. (Szmá 3) 5. Van barna (? Amanita pantherina,? Amanita regalis) à s piros (Amanita muscaria) lã gygomba. Használtuk legyek ellen. Tányà rba tõtã ttã¼nk tejet, legyek reászálltak, s megdã gã ltek.(bor 5) 6. A lã gygombát (Amanita muscaria à s Amanita pantherina vagy regalis) felvagdalva tányã rba tettã k, vizet rá, s jó volt lã gyã lã sre. Lehet most is használják. (Szmi 4) 7. A cukros vízbe tett lã gygomba (Amanita muscaria à s Amanita pantherina vagy regalis) jó legyek ellen. (Szmi 2) 8. A legyek ellen tányã rba teszik a lã gygombát, s rá tejet, cukrot. (Bor 3) 9. A tányã rbaâ a lã gygombára cukrot tesznek, s jó lã gyirtónak. (Új 1) 10. A lã gygombára egy tányã rba tejet à s cukrot vagy mã zet tesznek. Attó megdã gã lnek a legyek. (Bo 1) 11. A lã gygombát cukrozták a legyek ellen. (Kà z 3) 12. Van egy piros, fehã r pettyes bolondgomba, azt lã gyã lõ gombának mondják. (Szp 3) 13. Egy házaspárral tã rtã nt. Táncoltak bolondul a táncgombától, bolondgombától. Úgy (19)32-33-ban tã rtã nt itt a faluban. A lã gygombától volt ez. (Bo 1) 14. P.E. ette pã ldául à s más szentgyã rgyiek az Annart alkalmával a Szent Anna-tónál. Megszárították, porrá tã rtã k, s pipába tettã k, szívták. Úgy nã gy à ve tã rtã nt (1999-ben) huszonã vesekkel. (Szgy 4) 15. Édesapám a kertbe hányta bã a kígyógombát, trágyának. (Kl 3) 16. Úgy gondolom, azã neveztã k így, me avval irtották ezt a csótányfã le bogarat. (Szf4) 17. Tejet à ntã ttek, cukrot szórtak rá. Elpusztította a legyeket. (Vel1) 18. Emlà kszem, egy à reg nã ninek volt egy üvege, karimás, vízzel odatette a lã gyã lõt. Cukrot is rakott rá. Bolondgombakà nt ismerik a legtã bben. Szà p nagyon, de a szã p tinórugombának nincs párja. (Mogy3)? Amanita pantherina vagy regalis 5. Van barna (Amanita pantherina vagy regalis) à s piros (Amanita muscaria) lã gygomba. Használtuk legyek ellen. Tányà rba tõtã ttã¼nk tejet, legyek reászálltak, s megdã gã ltek.â   (Bor 5) 6. A lã gygombát felvagdalva tányã rba tettã k, vizet rá, s jó volt lã gyã lã sre. Lehet most is használják. (Szmi 4)

8 7. A cukros vízbe tett lã gygomba (Amanita muscaria à s? Amanita pantherina vagy regalis) jó legyek ellen. (Szmi 2) 8. A legyek ellen tányã rba teszik a lã gygombát, s rá tejet, cukrot. (Bor 3) 14. A fehã r pettyes borsgomba vagy lã gygomba megcukrozva jó a legyektõ. (Kà 6) (?)Corydalis cava/solida, odvas/ujjas keltike - szívgomba, szûgomba 17. A szûgomba burjánbó lesz. Májba ('májusba') terem, erdõbe, fenyõsbe s bikkesbe. Miko a szengyã rgyi saláta virágzik, akkor ez is. Síkos a lapija. Kà k virágocskájú a fã rfijã, az asszonyã fejã r. Kiássák a fõdbõ, kiásnak tizet, megkapnak egyet. Megtà rik, egy pohár vízbe tarcsák. Fà l órába, aztán kalánkáva à sszekeverik, hã ját leveszik, pálinkáspohárba teszik, feltã ltik vízze, s megisszák à tel elõtt regge, dã lbe s este à tel után. S reáfekã¼sznek a szívhez. A szã¼vitõl jó uruság a szûgomba. Lapija, mind a harangvirágã. (Go 1) 18. A szívgombát tejbe kell tenni, s jó a szívre, májra, epã re. (Bo 3)  19. A szûgombának nagy gyógyereje volt. Orbán Ferenc háza vã ginã l nõtt, mondják, mintha à lõ lett volna, olyan volt. Pà ldáulâ a Kósa Ferenc nevû vásárhelyi mã zeskalácsos attól gyógyult meg. (Bà 1) Fomes fomentarius, bã¼kkfatapló 20. A bã¼kkfatopló puha rã szit rã gebb kã tszernek is használták, jó sebre. (Kor 8) 21. Fájin a vágásra a topló. (Kor4) 22. A mã hek fã¼stã lã sire az a topló is jó, ami nem jó a toplásznak. (Kor5) 23. A bã¼kkfatopló sokáig à g a fã¼stã lõben. Füstà lnek vele mikor kiveszik a mã zet, tavasszal, mikor megnã zik, van elã g ennivalójuk a mã heknek, mikor megpucolják a kaptár fenekit. A fã¼stã lã s a mã heket csillapítsa, ne szúrjanak annyira. Az atkákat - olyan tetûszerûek - is pusztítsa, ami a fiasítást à li meg. Nyolc napra kel ki az atka, a mã h csak huszonegy napra. (Kà 11) 24. A mã hã szek fã¼stã lã sre használják a taplót. A mã hkaptár kezelã sã vel, amikor a mã heket elklenõrzik, mã ze vesznek el, a fiasítást, az anyamã heket vizsgálják. Akkor ez a legfinomabb, legkã nnyebb, mert ebbõl kevã s kell, s kellemes. (Kor9) 25. Jó a tapló (bã¼kkfatapló) aranyã r, izzadság, vã rzã s à s fejfájás ellen. Árulásakor azt szokták mondani, hogy: nyáron hût, tã len fût; tûztõl, víztõl õrizni kell. (Kor9) 26. Volt olyan, aki azt mondta: - Tanító úr, szã gyellem elmondani. Saját pisimmel mostam három hã tig a vã gbã lnyílásomat. Borsónyi sebek voltak rajta. Tà kã letesen meggyógyultam. A sapkából visszamaradt finomabb taplót egy rossz fazã kba kell betenni, à s egyet belõle meggyújtani. S erre az enyhe taplófã¼stre kell ráã¼lni. Legalább kã t hã tig csináljuk estã nkã nt. A fã¼st is gyógyít. Ezt elõszã r Tót Misinek az à desapja mondta nekem. Én is kipróbáltam. (Kor9) 27. A taplósapkát fejben viselni is egã szsã g. Én nagyon fejfájós voltam rã gebb. Ha nyárba felteszem a taplósapkát, a fejem nem fáj. (Kor9) 28. A taplósapka a fejizzadságot felszívja. (Kor4,6,9) (?)Ganoderma lucidum, pecsã tviaszgomba 29. Használták a szã passzonykalánt, avval kellett egyã k-igyã k egypár napig az, akinek fã lre volt menve a szája a szã passzonyok miatt.â Megkemà nyedett, kanálhoz hasonló fagomba ez. Jó gutaã¼tã sre is, fõleg az asszonyok lettek jól t amennyiben vele kanalazták az à telt. (Szà 2) Lactarius piperatus, fehã rtejû keserûgomba (borsos tejelõgomba) à s (vagy)â  Lactarius pergamenus, zã ldólõtejû keserûgomba 30. Szokták a platon sã¼tni a keserûgombát. A gilisztát hajtja ki az emberekbõ. (Tà 1) 31. Kõrà sã n a keserû szárát használták kankó à s tripper ellen. (Csk1) Laetiporus sulphureus, sárga gã vagomba 32. A gã vagomba vagy fûzfagomba jó, ehetõ. Jó gyomorbetegeknek. Megkà szítã s elõtt megpucolom, forrázom percig. (Bo 3) Lycoperdon, pã fetegek Langermannia gigantea, Calvatia utriformis, Bovista plumbea,â A lófing a legelõken terem. Kerek. Kipukkasztotta az ember, vót benne valami fekete por. Ezt tettã k a vágásra. Ezt s a (meszes) falat. (Szo 1) 34. A puhatag a vã rzã st elállítja. (Bo 3)

9 35. Hallottam, a finggomba pora jó sebre. (Bor 3) 36. A lópocnak vagy pocnak vagy ahogy Almáson mondják a tinótortynak jó megã rve a pora sebre. (Szp 3) 37. A lóposzogó jó akármilyen sebnek. Adják a marhának is, sebre hintve a porát. (Go 1) 38. A puhatagot sebre teszik mikor megbarnul. Kerek a puhatag, megnõ egã sz nagyra. (Kà z 3) 39. Házi mã szbe kell kavarni a porát, jó torokfájásra, s miko a mandulája à sszedagad az embernek, à s ha valaki elvágja a kezã t, a vágásra tegye rea, három-nã gy napig hagyja ott s meggyógyul. (Kà z 3) 40. A lófinggombát nem eszik, apám eltette, hogy ha evágja a kezã t, ráteszi a port, s a seb azonnal gyógyul. (Va 3) 41. Sarlóval arattunk, s olyankor vittã¼nk magunkkal sebre való szeleteket szárított puhatagból. Vagy ha a kasza elvágta, az elvágott kã zre rátettã¼k a szivacsos szeletet. (Szmá 4) 42. A lófing porát teszik vágásra. (Vá 2) 43. A pã feteg porát állatnak adják gyomormenã s ellen. (Szá 1). 44. A kicsi lóposzogó sárga porát szokták sebre tenni.(kã 6) 45. Mondták az à regek, kellett a vakítógomba, hogy a vã rzã s álljon el, ahol kiharapta a pianc (fõleg ha az ínba talált harapni). Elhasították úgy fehã ren, s rákã tã ttã k a sebre. Szegà ny Bakó Joli három à ves volt, s meg kellett neki halni, me nem lelt senki vakítógombát, pedig mindenhol à sszekerestã k. (Búj 12) 46. Eszem a fiatalabb lúfingot, a gyomortul s epã tã¼l jó. (Vi 6) 47. A lúfingnak ha fecsap a porja, kimarja a szemed, monták az à regek. (Tà 2) 48. A pã ffeteggombát szedik egyesek mikor fiatal. A kã rte formájút s a gã mbã lyût. A pora jó sebre. (Isz 4) Phallus impudicus, szã mã rcsã g 49. Kisebb gyermekek voltunk, mikor nagyanyámmal mentã¼nk az erdõre gombáã rt. Az Avasba. Nagyanyám gombát árult, kã¼lã nben szegã ny asszony volt. Kaptunk az erdõn egy gombát, annak azt mondta, hogy faszgomba. Olyan bã¼dã s volt, hogy messzirõl à rezte a szagját; addig kerestã¼k, amíg megkaptuk. A zsebkendõbe belã csombolygatta. Ekkorka volt, így. Mintha egy tã k es lett volna, egy tojásbó jã tt ki. És vitte, azt mondta odaadja valakinek, mert egy à regnek fájt a lába. (Cse 1) 50. Van egy bolondgomba, nagyon bã¼dã s, azt meg szoktam szárítani, à sszetã rã m, s szeszbe teszem. Bedà rzsã lni használom reuma ellen. (Kol 1) 51. Ha a tehã n tõgye megdagad, jó a poroncsolatgomba. Vaslapátra parazsat tesznek, arra hintnek gombát, s szentelt cikót ('barkát'), à s ezzel fã¼stã lik a tehã n tõgyit. Júliusaugusztusban terem. Büdà s erõsen. (Kor3) 52. A bã¼dã sgomba jó kelã sre. Mikó megnõ, megszárad egy kicsit a helyin, leszedtã k, szárították a tornác fáján. Utána tejbe áztatták s a furunkóra reáborították, használt. (Sb1) Phellinus tuberculosus v. pomaceus, szilvatapló 53. A szilvafataplót, szilvafagombát használták a lovaknál kehessã g-fã¼stã lã sre. A fán terem, olyan taplófã le, mint a bã¼kkfatapló, de nem nõ nagyra. (Kor3) Ramaria (flava, botrytis), korallgomba (sárga, rózsás) 54. gyomorgomba (Ber, Ko), fosatógomba (Ko) (Fungi, gomba) 55. Egy házaspárral tã rtã nt. Táncoltak bolondul a táncgombától, bolondgombától. Úgy (19)32-33-ban tã rtã nt itt a faluban. A lã gygombától volt ez. (Bo 1) 56. Csíkrákoson egyszer, nem es olyan rã gen, valami gombától megbolondult valaki s mind azt mondta: "A buglyák mennek, a buglyák mennek". (Bo 1) 57. Kimentek valami atyafiak szã nát csinálni. Gombát szedtek, megkã szítettã k. Aztán kiállt az egyik a Bolondmezõre s irányította a vasúti forgalmat, mint szã¼letett forgalmista. (Ozs 1) 58. A gombamã rget általában tejje lehet kã zã mbã síteni. (Szmá 4) 59. Ha mã rgezã s van, orvoshoz kell menni, hamar tejet kell adni. (Szp 3) Adatkà zlõk: Ab Kà zdialbis, Háromszà k (1) ME 1920    (2) MI  1916 (málnási származású)â        Al Alsóvalkó, Szilágyság (1)                     Â?           szakácsnõ

10 Ár Árapatak, Felsõ-Fehà r megye (ma Háromszà k) (1) LE, 1927 Ba Bahána, Bákó megye (1) KA, 1933, kat., gazda (2) KJA, 1933, kat. Bà Bà lafalva, Háromszà k (1) BE, 1919, kat. (2) OL,  1905, kat., pásztor, erdã lõ munkás, híres bicskakã szítõâ              Ber Bereck, Kà zdiszã k (1) FF, 1926, gazda (2) KE, 1933 (szã¼l. Bükszádon) Bi Bikafalva, Udvarhelyszà k (1) BL, 1914, ref., gazdaâ    Bo Csíkborzsova, Felcsík (1) EA, 1921, kat., gazdaâ      (2) EE, 1958, kat.â (csíkrákosi szã¼letã sû) (3) GM,1919, kat. (20 à ves koráig a szomszã dos Csíkszentmiklóson lakott)â     Bor Borszà k (1) KI, 1954 (a "gombakirály") (2) KB, 1929 (3) SM, 1917 (a nã hai "gombakirály" à zvegye) (4) TM, 1929 (ditrói, ide jã tt fã rjhez) (5) TSZJ, 1912 Bot Botháza, Mezõsà g (1) NS 1934 (2) NSKI 1936 Bu Bunyaszekszárd (1870-tõl 1980-ig lã tezõ falu a Bánságban) (1) IJ, 1923, ref., gazdaâ (jelenleg Igazfalván à l)  (2) IT, 1923, ref., gazdasszony (- // -)               Bú Barcaújfalu, Barcaság (1) SA, 1932, evangã likusâ                   Búj Beregújfalu (Novoje Szelo), Beregi járás (1) BCST         1974 (2) CST            1935, nyugdíjas erdã sz, gazda  (3) CSMI            1941 (4) FCS            1949, harangozó (5) KOI         1946, ort., tanárnõ (6) LJAM      1923, ukrán, gã r.kat. (7) MA            1920, nyugdíjas vasutas, gazda (8) MME         1926 (9) MPK         1963 (gáti szã¼letã sû) (10) TS            1955 (11) TMI         1958 (12) TBEI      1923, ref.â   Buk Bukarest (1) MSZ, 1943, egyet. docens (mezõtelegdi) Bü Gyimesbükk (1) AM, 1939, kat., tanítónõ Cà Krasznacà gã ny, Szatmár (1) SZI, 1903, ref.â                          Cse

11 Csernáton (1) GJ, 1955 Dá Dálnok, Háromszà k (1) BI,        1942 (2) BS,      1944 (maksai származású) (3) BS,        1969 (4) KS,             1919, tanár (rã góta Bp.-en à l) (4) MÉ,       1913, ref., volt cselã dâ            (5) ML               1947 (6) ML              1973 (7) MM            1950 (8) MI                1919 (9) MM               1924 (márkosfalvi származású) (10) SzI,                1912, ref., gazda (11) SzM,             1900, ref., erdã sz De Szà kelyderzs, Udvarhelyszà k (1) BB, 1926, unit., egyházi hivatalnokâ   Do Dofteana, Bákó megye (1) CV 1958, gã rã gkeleti, gazda El Elõpatak, Valcele (1) SD               1955 (2) SE        1909 Esz Esztelnek (1)CsP        1965, kat., egyet. hallgató (2)CsP gyûjtã sã bõl Fe Gyimesfelsõlok, Gyimes (1) PK 1935, gazda Fr Felsõróna, Máramaros (1) FP, 1952, gazdaâ (ukrán)â                (2) PJ, 1959, (ukrán)â                 (3) PNy, 1928, ort., gazda (ukrán)    (4) SzJ, 1938, gazdaâ                     Ge Gernyeszeg(1) SzJ        (jelenleg Kà zdivásárhelyen à l) Go Gorzafalva, Bákó megye (1) DI, 1910, kat. Ho Hodgya, Udvarhelyszà k (1) BB, 1907                                               Hà Heldsdorf, Halchiu, Hà ltã vã ny (1) UD,      1942 Ig Igazfalva, Bánság (1) Pnà SI, 1940, ref., tanárnõâ        Isz Isznyà te, Zsnyatino - Munkácsi járás (1) BBE   1956 (2) LVGy      1940 (3) BGy         1955, raktáros a munkácsi "mûszergyárban" (4) BJ (Füles Kacsó)   1928, õ "a nagy gombás", "azã rt Füles a neve, mert fã¼lesgombát talált" (5) BKR      1932 (6) GG         1953, ref., kõmûves (7) GI            1954, ref., tanárnõ (8) VI            1913 Ká Kálnok

12 Ká1. BG            1912      fã ldmûves Kap Magyarkapud (1) KJFM, 1925, ref., tanítónõ Kol Koltó, Bányavidà k (1) BB, 1915 (erzsã betbányai szã¼letã sû)â  (2) TI, 1938                                                Ko Kom(m)andó, Felsõháromszà k (1) FGy, tanító (2) KJ, erdã lõ munkás (3) SzG, nyugdíjas (4) ZsZ, 1959, gazda (asztalos) Kor Korond, Sóvidà k (1) BL, 1914, gazda, vadász (2 ) DM, 1917, toplász, háziasszony (3) IL, 1920, keramikus (4) L(U)S, 1955, fafaragó, asztalos à s toplász (5) MÁ, 1942, toplász (6) MV, 1910, toplász (7) MA, 1933, Jehova tanúja, gazda, toplászâ     (8) MJ, 1945 (9) SzL, 1938, tanító (10)T(B)F, unit., toplász Kà Sepsikõrà spatak, Háromszà k (1) DJ         1901  juhász volt (2) DM              1964  marhapásztor (3) FJ           1903 (fotosi származású) (4) id. MJ     (5) MK           1930 (fotosi származású) (6) PB           1939  (Jukinà ) õ a "gombás" (7) PG               1932 (8) SzJ           1905 uradalmi kertã sz volt (9) TM            1937 (l960 óta jã tt el Kálnokról) (10) DS      1951 asztalos (11) PL                1933  mã hã sz, gazda (12) PI    1971 alkalmi munkákat vã gez (13) PI,            1944 (lakott Mezõbikácson s Borszà ken is) (14) ifj. MJ  1956 Sepsiszentgyà rgyã n lakó tanító, kã ltõ (15) PE     1971 alkalmi munkákat vã gez (16) ÃœA                 1947 zágoni származású Kà z Gyimeskà zã plok, Gyimes (1) A (F)E, 1917, kat. (2) MB, 1925, kat. (3) MB, 1928, kat. (4) MA (B), 1970 (cigány szárm.) (5) MBM, 1974 (madã falváról nõsã¼lt ide) Kv Kolozsvár (1) HG, 1941, tanárnõ (2) KZ, nã pzenekutató (3) ZGy, La Magyarlapád, Alsó-Fehà r (1) GI, 1951, ref., tanárâ                 (2) SÁ, 1935, ref., gazdaâ                   (3) SM, 1943, ref.â                               Le Lemhà ny, Kà zdiszã k (1) KM, Lu

13 Lujzikalagor, Moldva (1) KJGM 1947, kat. Mad Csíkmadaras (1) BJ        1934 (Lakhelyei: Csíkmadaras, Galócás, Sepsiszentgyà rgy) Mak Maksa (1) AMKE, 1923 Mogy Mogyoróska, Zemplà n vm. (1) HM (1935) nyugdíjas borkombináti munkás, volt vadõr, gombabegyûjtõ (2) H M (1939) (3) KGyE (1927) 72 à ves (4) NB Mv Magyarvista, Kalotaszeg (1) SzI, 1936 (2) SzIMI Na Szilágynagyfalu, Szilágyság (1) BGy, 1950 (cigány)â                             (2) CsL ("Sanyi"), 1926 (cigány)â              (3) CsT ("SanyinÃ, Ilka"), 1927 (cigány)            (4) ME, 1936, ref., tanítónõ (5) VJ ("Boldizsárnà "), 1932, cigány származásúâ      Nà Nà gyfalu, Barcaság (1) HFGS, 1922             (2) KI, 1931                                  Ót Ótelek, Bánság (1) KI, 1922, katol., gazdaâ                     (2) KSM, 1924, kat., volt szobalány (3) TM, 1949, kat., titkárnõ (4) TT, 1919, katolikusâ                                     (5) SzR, 1917, katolikus Ozs Ozsdola, Háromszà k (1) GH, 1955 (fã rjnã l, tã bb à ve Magyarlapádon à l) Pa Parajd, Sóvidà k (1) FM, 1951                                   (2) FM, 1948, ref., állategã szsã gã¼gyi (vadász)â   Po Aranyospolyán, Aranyosszà k (1) ZsI 1939 ref. Pu Pusztina, Moldva (1) BI 1923, kat. (2) BE  1946, kat. ("Magyarul Bece Ilona a nevem") Sb Sepsibükszád, Felsõ-Fehà r, ill. Háromszà k (1) FL, 1925 ( ) Szá Gyergyószárhegy, Gyergyó (1) GFKM, 1922 Szà Szà k, Mezõsà g (1) BMUS (2) JKR Szf Szalafõ (Õrsà g) (1) HK, 1924 (1998), nyugdíjas erdõmunkás;â pásztorgyereknek jã tt ide a Csà rgõszerre ben nevelõszã¼lõkhã z Dávidházáról, Bajánsenye mellõlâ                (2) HSTK, 1938 (1998), templomszer, a fûrã szteleppel szembenâ                            Â

14 (3) JHA, 1928 (1998)                                          (4) TS, 1941 (1998), gombaárus à s â felvásárlóâ               Szh Szombathely (1) KJ, piaci gombaátvizsgáló Szi Nyárádszentimre, Nyárád mente (1) BR, 1931, ref., fã ldm. (2) PK,1919, ref., fã ldm.(grófi család utóda) Szk Sepsiszentkirály (1) BI, 1912, gazda Szmá Csíkszentmárton (itteni adatkã zlõim az egykor kã¼lã nálló rã szen, Csekefalván laknak; Alcsík) (1) BI, 1946                                                  (2) BK, 1955 (3) BJ, 1922, kat., gazdaâ                     (4) NM, 1914, kat., gazda à s ezermester           (5) SzD, 1912, kat., gazda (55 à ve jã tt ide Kászonújfaluból)    (6) SzA, 1928, kat., tanárâ                            Szmi Csíkszentmihály (1) AG, 1950, adventista, kã mã nyseprõ (2) ASzV, 1952, adv. (3) UA, 1930, tanár (kovásznai szã¼letã sû) (4) UII, 1935, kat. Szo Magyarszovát, Mezõsà g (1) AMKE, 1917, ref. (2) BE, sz.1941-ben, unit.,fã ldm.; (3) MS, sz.1931-ben,ref., fã ldm. (4) MA, sz.1931-ben, fã ldm. (5) CM, sz.1920-ban, ortodox, fã ldm. (6) BÁ, 1969 (7) MÁ, 1965 (8) NK, 1948 Szol Szolokma, Marosszà k (1) JK, 1950, (úgy 30 à ve nem lakik falujában), munkás Szp Homoródszentpál, Homoród mente (1) GD, 1924, ref., juhász à s gazdaâ     (2) GA, 1910, ref., gazdaâ                        (3) GJ, 1912, ref. (homoródalmási szã¼letã sû)    (4) NG, 1960 (cigány)â                              Szt Csíkszenttamás (1) BF, 1954, kat., munkásâ                             Te Telekfalva, Udvarhelyszà k (1) OB, 1909, ref., Tà Tà csõ (Tyacsev), Máramaros (1) BI      1926, gazdálkodó, volt gyári munkás, állatgondozó (2) BRI   1932 Udv Szà kelyudvarhely (1) KI, (2) KI, tanár Új Kászonújfalu, Kászonszà k (1) BL, 1933, kat., gazda (2) BB 1971 (tanár, jelenleg Csíkszeredán lakik) Va Magyarvalkó, Kalotaszeg

15 (1) KI, 1950, ref.(mã rnã k, jelenleg Sepsiszentgyà rgyã n à l) (2) KM, 1920, ref., gazdaâ                                   (3) KMLE, 1927, ref.â               Vá Várfalva, Aranyosszà k (1) FA, 1947, unit., erdã sz (2) FM, 1920, unit., gazda Val Valenii de Munte, Prahova megye (1) SI, 1951 (Sepsiszentgyà rgyre nõsã¼lt, kã ltã zã tt) Ve Verespatak, Mócvidà k (1) AV, 1941, ortodoxâ                      (2) AD, 1960, ortodox, bányász) (3) FL, 1930                               (4) ZLA, 1907, unit. (5) ZJ, nyugalmazott bányász Và Và gvár, Bánság (1) id.ci, 1923, volt kanász à s csordásbojtár (2) FCJ, 1923                (3) KP, 1903                                (4) KS, 1940 (5) TM, 1928 Vel Velem, Vas megye (1) MPSM (2) PJ (1924), 74 à ves Vi Visk (Viskovo), Máramaros (1) CE   1933 (2) CL   1951 (3) HO      1944 (4) HÉ      1965 (5) HR      1977 (6) HHÉ   1956 Ze Zeteváralja, Udvarhelyszà k (1) JM, 1932, kat., gazda (2) PT, 1954 (3) SA, 1911, kat. (4) SL, 1955                                 Abstract: Mushrooms and Hungarian Folk Medicine This study (a novelty in the domain) offer a concise presentation of the utilization of fungi in Hungarian folk medicine.the author present the situation concerning the past and nowadays on the basis of the literature of this subject and his researchs effectuated recently first of all in Transylvania and the west of Moldavia. Believes and knowledge are compared in time (past-present) and in space (Hungary, Romania,...). Some of study's data are interesting not only for ethnomycologists but probably for doctors and pharmacists too. Rà sumã : Les champignons et la mã decine populaire hongroise Les livres sur la pharmacopã e populaire hongroise n'abordent pas du tout ou à peine les champignons. Pourtant chez les Hongrois aurait pu exister une tradition considã rable du traitement avec macromycã tes. Dans cette à tude lâ auteur parle d'abord en abrã gã de la faã on dont les champignons ont à tã utilisã s anciennement dans la mã decine populair hongroise. Puis il rã sume la situation actuelle se rapportant aux corã lations entre croyances et connaissances et à quelques dates à l'ã gard de peuples voisins ou lointains. En appendice il offre la liste des interlocuteurs et une bibliographie. Il a fait travail de terrain en Transylvanie (ici dans le sens 'territoire de l'hongrie attachã e à Roumanie'), en Kárpátalja (appartenant à lâ Ukraine, rã gion voisine de la Roumanie, de la Hongrie, de la Slovaquie) et en Moldavie, les autres dates sont empruntã es de la littã rature de spã cialitã.   ACTA Siculica 2005/1 (a Dà lkeleti Intà zet à s a Dig Studio periodikája)