42. ÉVFOLYAM 2013/ szám

Átírás

1 42. ÉVFOLYAM 2013/ szám A Dienes László Gimnázium és Egészségügyi Szakképző Iskola Diákönkormányzatának lapja A szám tartalmából: Miért öltözött sárgába a Dienes? Bemutat(koz)unk A Dienes 9. ny osztálya... 4 Bemutat(koz)unk A Dienes 9. kny osztálya... 5 Bemutat(koz)unk A Dienes 9. c osztálya... 6 Dienes Art... 7 Utolsó oldal Nézz vissza most egy percre!... 8 A szerkesztőség tagjai: Alpek Rebeka Maticsek Gabriella Batiz Viktória Perényi Friderika Bertók Krisztina Tarnóczi Beatrix Jónás Mercédesz Vincze Anna A szerkesztők munkáját segítő tanár: Musák László Az újságot kiadja: A Dienes László Gimnázium és Egészségügyi Szakképző Iskola Diákönkormányzata A kiadásért felel: Bánk Tibor igazgató Megjelenik: 100 példányban Szerkesztői levél Kedves olvasóink! Az ősz után újra jelentkezik a Dienes iskolaújsága, a Pepita. Tavaszi cikkeinkben is arra törekedtünk, hogy a Pepita cikkei és rovatai minél érdekesebbek legyenek számotokra. Az újság mostani száma szintén elérhető lesz az interneten iskolánk megújult weboldalán, aminek címe a következő: Reméljük, tavaszi számunk tartalma is elnyeri tetszéseteket. Kellemes olvasást kívánunk mindenkinek!

2 2 Miért öltözött sárgába a Dienes? A Dienesben án Nárcisznapot tartottunk, amelynek célja az volt, hogy az összes diák megismerkedhessen a Méltóság mezeje programmal. A tanulók és a tanárok egyaránt sárgába öltöztek, és közösen vettek részt a programokon. A Hospice története Az 1960-as évekig a kórházak többségében az orvostechnológiai fejlődésben való kizárólagos hit és az úgynevezett agreszszív gyógyítási modell uralkodott Ekkor azonban fejlődésnek indult a tanatológia, a halál tudománya, amely olyan tabukérdéseket kezdett feszegetni, mint a halál a haldoklás, a gyász és a fájdalom. Elisabeth Kübler-Ross svájci pszichiáter és munkatársai haldoklókkal folytatott beszélgetései nyomán megismerhette a világ, hogyan gondolkodik sorsáról a haldokló beteg, és milyen stádiumokon megy keresztül, amíg eljut a végső megbékélésig a halál előtt. Létrehozták a haldoklók házait, ahol őszintén beszélnek a halálról és elfogadják azt úgy, mint az értelmes lét értelmes befejezését, és a haldoklóknak emberhez méltó életet és halált igyekeznek biztosítani. Ezt a napot természetesen előkészületek előzték meg: az diákok nárciszokat hajtogattak, és minden osztály készített egy láncot, amit később egybefűztünk. Reggeltől kezdve a témához kapcsolódó dalokat játszottak az iskolarádióban, és már az első óra után lehetőségünk volt kitölteni a nárcisz-totót, amihez az információkat az iskola különböző pontjain rejtettek el. A szünetekben a Méltóság mezeje programról nézhettünk ismertetőfilmet. Igazgató úr a nagyszünetben mutatta be, hogy milyen szerepe van iskolánknak a Hospice és a Méltóság mezeje mozgalomban. Mialatt Kádár Barbi elénekelte a Halleluját, az osztályok összekötötték az iskolaláncot. Szerintem ez is egy szép példája annak, hogy a Dienesben mennyire fontos az öszszetartás és mások támogatása. PEPITA 42 ÉVF. 2. SZÁM

3 3 Kübler-Ross a londoni St. Christopher's Hospice-t tekintette mintának, amely ben nyílt meg Dr. Saunders vezetésével. Az 1970-es évekre a hospice mozgalommá vált. Kialakult a betegek otthoni gondozásának modellje, illetve az átmenetei szervezeti formák: nappali szanatórium, ambuláns gondozás, kórházi konzultatív csoport (mobil team), a gyászolókat támogató csoportok, majd fokozatosan létrejöttek a nemzeti hospice programok. Napjainkban a világ 100 or- hospice szervezeteket összefogó Magyar Hospice-Palliatív Egyesület ben megszülettek a hospice tevékenységet szabályozó jogszabályok, mely szerint megindult a hospice szervezetek finanszírozása. Ezzel megteremtődött az esélye annak, hogy a hospice a közegészségügy integráns részévé váljon, és a hospice ellátás igénybe vétele egyenlő eséllyel legyen elérhető mindenki számára. A magyarországi hospice szervezetek 1991 és 2009 között összesen beteget láttak el. szágában több mint 8000 hospice működik. Hazánkban 1991-ben a Polcz Alaine által vezetett Magyar Hospice Alapítvány megalakulásával jelent meg a hospice szemléletű ellátás ben megalakult a hazai A cikket összeállította Vincze Anna 12. a osztályos tanuló. PEPITA 42 ÉVF. 2. SZÁM

4 4 Bemutat(koz)unk A Dienes 9. ny osztálya A 9.ny osztályba 35-en járunk. Mindenki más és más, de így vagyunk egészek. Van egy angolos és egy németes csoport az osztályunkban,ezért sajnos csak heti kétszer van együtt az osztály. Persze a szüneteket maximálisan kihasználjuk! Nagyon jó kis osztály lettünk, az első naptól kezdve jó kapcsolatok szövődtek. Az első pár hétben kialakultak az osztályon belül a baráti körök, és ezek azóta is fennállnak. Sok közös élményünk van. Decemberben volt a mikulásos osztálybulink, amit osztályfőnökünk segítségével sikerült nagyon jó hangulatban megrendezni. Vittünk zenét, innivalót, rágcsálnivalót, és persze a buliból nem maradhatott ki a Mikulás csomag sem, amit egymásnak adtunk át. A másik nagy élményünk a Ki mit tud? volt. Az angolos csoporttal készültünk fel, és a Madagaszkár pingvinjeit adtuk elő: arcot festettünk, cukorkákat dobáltunk, de a legfontosabb az volt, hogy jól éreztük magunkat. A közelmúltban történt a húsvéti locsolkodás, amikor minden lány vizes hajjal és vizes ruhában járkált a folyosón. Most pedig az osztálykirándulást várjuk nagyon! És amit nem lehet kihagyni a 9. ny bemutatásából, az az, hogy nagyon imádjuk a csokit. Már alig várjuk a következő éveket és az új élményeket, sikereket. Az oldalt összeállította Perényi Friderika 9. ny osztályos tanuló.

5 5 Bemutat(koz)unk A Dienes 9. kny osztálya Az első nagyobb esemény, amit fel tudok idézni dieneses emlékeim közül, az elsősavató. Azt hiszem, ott alakultak ki először szorosabb kapcsolatok, és ott oldódtunk fel igazán. Remek osztály- és csapatépítő program volt ez, és azt hiszem, több ilyenre is van igény a diákság részéről. Nekünk öregasszonynak kellett öltözni. A fiúk is komolyan vették a feladatot, és a nagymamáinktól szerzett otthonkákban, mamuszokban, sálakban vágtunk neki a főzésnek és az elsősavatónak. A főzés ugyan nem úgy sikerült, ahogy terveztük, de örök emlék marad. Az avatás nem volt könnyű, de végigcsináltuk. Október 6-án az osztályunk szerepelt az aradi vértanúk tiszteletére rendezett megemlékezésen. A Mikulás ünnepségünk mikor megajándékoztuk egymást emlékezetes nap maradt, gyertyát gyújtottunk, majd mindenki átadta az ajándékot annak az embernek, akit kihúzott. Én hosszú betegség után akkor jöttem iskolába. Szeretném megköszönni az osztálynak és osztályfőnökömnek, az ajándékot, amit tőlük kaptam! A kedvenc napom az iskolában a karácsony előtti szombati nap volt, amikor nem voltak órák. Angol dalokat énekeltünk, volt süti vásár, az iskola fel volt díszítve. Sokan a termünkben maradtunk és egész délelőtt beszélgettünk. Rengeteget dolgoztunk a farsangi előadásunkon, aminek meg is lett az eredménye: a megosztott második hely! A tombolát izgatottan vártunk, sokan nyertünk, és a fődíj is az osztály egyik tanulójáé lett. Az osztályfőnökünk Potyókné Makónyi Erika tanárnő nagyon sok helyre elvitt minket ebben az évben. Voltunk az Amerikai sarokban, ahová elkísért minket Ben, a lektor is. Kipróbáltuk együtt a kettes villamost, megnéztük a Medgyessy Kör kiállítását, ahol nekem is kiállították két rajzomat. Nárcisz hagymát ültettünk és sárga lufikat engedtünk el A Méltóság mezeje városi programján, majd az iskolai ültetésben is részt vettünk. Láttunk előadást a fogyatékossággal élőkről és az anonim alkoholistákról. Eljött hozzánk Luke, aki egy amerikai önkéntes. Emlékezetes órát tartott, dőltünk-borultunk a nevetéstől. Eddig remek első évünk volt a Dienesben, és várjuk a következőket is! Az oldalt összeállította Bertók Krisztina 9. kny osztályos tanuló.

6 6 Bemutat(koz)unk A Dienes 9. c osztálya A 9. c osztály tanév elején 36 fővel kezdte meg az évet. Jelenleg az osztályunkba 33 félig felnőtt, félig gyerekcipőben járó kamasz tartozik: 8 fiú és 25 lány boldogítja és idegesíti egyszerre, kedves osztályfőnökünket, Zolnai Lajosné tanárnőt. Eleinte még félve ismerkedtünk egymással, de az elmúlt hónapok hatása meghozta gyümölcsét, és szorosabb barátságok alakultak ki társaságunkban. Voltak bátrak és félénkek az ismerkedésben, és eszerint alakultak ki a mi kis csoportjaink. Rövidebb és hosszabb, esetleg egész életre szóló barátságokat kötünk, bár néha becsúszik egy-két nézeteltérés is. Most már kezdjük megszokni a sulit és egymást is. Osztályunk tanulóinak többsége jó képességű ugyan, de diákjaink messze nem minden esetben a szorgalmukról ismertek. Dolgozatot írünk és felelünk, az eredmények azonban nem a legfényesebbek. Az osztályátlagot tekintve nem mi vagyunk a legokosabbak, de igyekszünk minden tőlünk telhetőt megtenni, hogy ezen tudjunk javítani. Az iskolában eddig sok érdekes programon vettünk részt: az elsősavatón, a latinos klubdélutánon, a suli karácsonyon, a hospice napon, a helyesírási és a történelem versenyen, valamint a városi latinos találkozón. Mi mindig igyekszünk a legjobb formánkat hozni több-kevesebb sikerrel. A fiúk szeretnek focizni, kosarazni, a lányok pedig röplabdázni. Sokat nevetünk órákon és szünetekben, bár néha néhány ember összekap egy kicsit. Mi igazából a kibírhatatlan, de felejthetetlen osztály egyvelege vagyunk ennek minden előnyével és hátrányával együtt. Szeretjük élvezni az életet. Nagyon bízunk abban, hogy a 12. osztály végére jól összekovácsolódunk, mi leszünk a legjobb osztály, és Zita néni is büszke lesz ránk. Kíváncsian várjuk az elkövetkező éveket a Dienesben. Az oldalt összeállították Jónás Mercédesz és Maticsek Gabriella 9. c osztályos tanulók.

7 7 Dienes Art Az oldalt összeállították Alpek Rebeka és Batiz Viktória 12. b osztályos tanulók.

8 8 Utolsó oldal Nézz vissza most egy percre! Újabb három osztály búcsúzik a Dienesben. A 12. c, a 13.a és a 13. b osztály utolsó napjait tölti középiskolásként, mielőtt a végső megmérettetésre az érettségire kerülne sor. Valamennyien elmondhatjuk, hogy úgy fogunk visszagondolni a Dienesben töltött évekre, mint a helyre, ahol barátokra leltünk, ahol számos örömteli pillanatban volt részünk, s ahol még ha néha ellen is álltunk egy biztos tudás birtokosaivá lettünk. A búcsú ízét még nem igazán érezhetjük a szánkban, hiszen a legtöbben lázas készülődésbe fogtunk, ami az érettségire való felkészülést illeti. Biztos vagyok benne, hogy csak miután ez a nagy sürgésforgás lecsillapodik, akkor jövünk rá, milyen nagyszerű is volt itt lenni, egy már jól összeszokott közösségben, aminek a tagjai életre szóló élményekkel gazdagodtak. Mikor elsőként beléptünk az iskolába, talán még kissé félszegen közeledtünk egymáshoz, tanárainkhoz (akiknek türelmét számtalanszor próbára tettük); nem nagyon tudtuk, hogyan viselkedjünk, de szép lassan részei lettünk a Dienes körforgásának. Évről évre egyre biztosabban mozogtunk iskolánkban, ahol tanévkezdéskor és -záráskor közösen főztünk és jókat ettünk, valamint tanáraink zenét szolgáltattak nekünk. Több téren is megmutattuk, milyen képességek rejlenek bennünk: képesek vagyunk tesiórákon a tizenkét perces futást feleanynyi idő alatt lefutni, és mi tudjuk, a lehetetlen csakugyan nem létezik, mert többször is bizonyítottuk, hogy ha a szükség úgy kívánja, meg lehet egy szünet alatt tanulni egy anyagot. Továbbá koncentrációs képességeinket fejlesztését is végig magáénak tekintette kedves iskolánk, és lássuk be, nincs az a fűnyírózúgás, ami minket kizökkenthetne. Mindezek mellett a diákok szolgálják a legjobb példát arra, hogy soha sem szabad elvesztenünk a hitünket, főleg nem a feleltetéseket megelőzően. Mindig bíztunk abban, hogy jó munkához bizony idő kell, és eme filozófia szellemében próbáltunk alkalomadtán ráolvasni tanárainkra, hátha tűr még az a dolgozat egy kis halasztást. Idegen nyelvek terén néha, mikor a táblára tekintettünk, úgy éreztük, hogy azokat leginkább a matektanárok beszélik, viszont németül már kiválóan tudunk időjárást jelenteni, útbaigazítani, és talán már nem halnánk se éhen, se szomjan külföldön. Sokoldalúságunk a művészetek terén is kidomborodni látszott: művészettörténet és média tantárgyakból produkált átlagunk valami rendkívüli, és tánctudásunk sem hagyott túl sok kívánnivalót maga után. Az utóbbi egyébként, valamennyi diáktársam nevében mondhatom, az egyik legjobb csapatépítő program volt. Akárhányszor visszagondolunk a szalagtűzőnkre, esetleg visszanézzük a táncokról készült felvételeket, újra és újra beleborzongunk, és mosolyt csal az arcunkra. Utunk során lépésről lépésre ébredtünk rá arra, mik azok a dolgok, amiket nagy kedvvel csinálunk, mi kelti fel leginkább az érdeklődésünket, így nagy reményekkel telve és terveket szövögetve gondolunk a jövőre. Sokan sokféleképpen képzelik el a magukét; néhányan talán az iskolában maradnak, lesznek, akik egyetemen, főiskolán folytatják, és vannak, akiket fűt a kalandvágy, így külföldre szándékoznak menni. Habár már kinőttük kicsit a középiskolát, azt hiszem, mindannyian elrakunk és megőrzünk valami maradandót és szépet abból a 4 5 évből, amit itt töltöttünk, és néha ha esetleg az út során megtorpannánk elővehetjük ezeket és erőt meríthetünk belőlük. Életünk egy jelentős részét töltöttük az iskola falai között, hiszen mondhatni felnőttünk a fél évtized alatt, és ha majd öt év múlva újra találkozunk, biztos vagyok benne, hogy lesz mire visszaemlékeznünk, és lesz miről beszélgetnünk. A cikket írta Tarnóczi Beatrix 13. a osztályos tanuló.