Márkus Edina Takács-Miklósi Márta:

Átírás

1 Márkus Edina Takács-Miklósi Márta: AZ ÁLTALÁNOS KÉPZÉSEK VIZSGÁLATÁT CÉLZÓ KUTATÁSOK 1 "A tanulmány/ az előadás az OTKA (K ) által támogatott Tanuló régiók Magyarországon: Az elmélettől a valóságig című kutatás keretében készült. (Kutatásvezető: Prof. Dr. Kozma Tamás)" A munkánk az OTKA (K ) Tanuló régiók Magyarországon: Az elmélettől a valóságig, LeaRn projekt kutatásába illeszkedik. Az OTKA kutatás célja egy adott területi és társadalmi egység azon gazdasági, politikai és kulturális tényezőinek feltárása és elemzése, amelyek hozzájárulnak egy tanuló régió kialakulásához. Ennek keretében a kutatócsoport Kozma Tamás vezetésével az átfogó elméleti és kartográfiai munkacsoportok mellett négy dimenzió mentén vizsgálja a tanuló régiók kialakulását, szerveződését és fejlődését, ezek: a formális oktatási színterek, a szakképzési rendszerek, a nonformális és informális tanulási aktivitások, valamint a társadalmi aktivitások. A LeaRn kutatás 1 A poszterbemutató az OTKA (K ) által támogatott Tanuló régiók Magyarországon: Az elmélettől a valóságig című kutatás keretében készült. (Kutatásvezető: Prof. Dr. Kozma Tamás)

2 A nonformális és informális tanulási aktivitásokat vizsgáló munkacsoport négy területre fókuszál (alapul véve a Deutsche Learnatlas területeit): általános továbbképzések, kulturális életben való részvétel, sporttevékenység, média által történ személyes tanulás. Az LLL és kultúra munkacsoport Munkánk kezdetén törekedtünk a nonformális és informális tanulás fogalmának történeti vonatkozásainak és különböző értelmezési köreinek feltárására. Majd különöző vizsgálatok (Deutscher Learnatlas (DLA) Német Tanulási Atlasz, kanadai Composite Learning Index (CLI), European Lifelong Learning Indicators (ELLI) módszertan hátterét vizsgáltuk abból a szempontból, hogy milyen mutatók használhatóak az általános továbbképzések mérésére. Ezek után a meglévő hazai statisztikai adatfelvételek általános képzések szempontjából számításba vehető indikátorait próbáltuk feltérképezni. Három definíciót emelnénk ki a nonformális és informális tanulás vizsgálata kapcsán, mindhárom egy-egy korszak sajátos szemszögéből tekint ezekre a tanulási formákra. Coombs és szerzőtársai a hetvenes-nyolcvanas évekbeli definíciójukban az informális tanulásra vonatkozó egész életen át tartó folyamatról, tanító hatásokról és a személyiség egészét érintő tanulásról beszélnek: "Olyan, az egész életen át tartó folyamat, amely során minden egyén a napi tapasztalatain, és a környezetében előforduló tanító hatásokon keresztül - például a családban, a szomszédokkal való érintkezés és a tömegkommunikáció révén, a munkában és a játékban, a piacon, a könyvtárban - elsajátít attitűdöket, értékeket, jártasságokat és tudást." (Coombs 1985, 92)

3 Az informális tanulás meghatározásánál Peter Jarvis húsz évvel később az egyének közötti informális helyzetekben zajló interakcióra teszi a hangsúlyt, továbbá kiegészíti a definíciót azzal a megállapítással, hogy gyakran olyan önirányító tanulás, amely re-aktív és pro-aktív módon is végbemehet. Kétségkívül e meghatározások sem térnek ki annak a lényeges kérdésnek a részletes kifejtésére, hogy az informális tanulás szándékos, vagy véletlenszerű tevékenységek, egyáltalán tanulási tevékenységek eredménye-e. (Jarvis 2003,141) A Memorandum az alábbi definíciókat adja: (Európai Bizottság 2000:32-33) A céltudatos tanulási tevékenységnek három alapkategóriája van. A formális tanulás oktatási és képzési alapintézményekben valósul meg, és elismert oklevéllel, szakképesítéssel zárul. A nem formális tanulás az alapoktatási és képzési feladatokat ellátó rendszerek mellett zajlik és általában nem zárul hivatalos bizonyítvánnyal. A nem formális tanulás lehetséges színtere a munkahely, de megvalósulhat civil társadalmi szervezetek és csoportok (pl. ifjúsági szervezetek, szakszervezet, politikai pártok) tevékenységének a keretében is. Megvalósulhat olyan szervezetek vagy szolgáltatások révén is (pl. képzőművészeti, zenei kurzusok, sportoktatás, vagy vizsgára felkészítő magánoktatás), amelyeket a formális rendszerek kiegészítése céljából hoztak létre. Az informális tanulás a mindennapi élet természetes velejárója. A formális és nem formális tanulási formákkal ellentétben, az informális tanulás nem feltétlenül tudatos tanulási tevékenység, és lehetséges, hogy maguk az érintettek sem ismerik fel tudásuk és készségeik gyarapodását." A CEDEFOP (European Center for the Development of Vocational Training) készíti az "Élethosszig tartó tanulás" című statisztikai adatfelvételt, amely európai uniós együttműködések keretében, 2003 második negyedévében készült el. (Cedefop, 2003) A munkaerő-felmérés (MEF) keretében évtizedek óta folyó, a éves népesség tanulási tevékenységére vonatkozó hazai adatgyűjtést kibővítették felnőttkori tanulásra, ezen belül az informális tanulásra vonatkozó résszel. Az adatfelvétel nemzetközi kezdeményezésre indult el, és valamennyi európai uniós tagország részére (CLFS/LLL, CR1131 3/2002 számmal) kötelezően elrendelték. Ebből következően ehhez a statisztikai gyűjtőmunkához kapcsolódóan is megtörtént az informális tanulás mibenlétének értelmezése. Az adatgyűjtésről készített hazai statisztikai összefoglaló beszámolóban, az Európai Bizottság Memorandumában szereplő definíció alapján megfogalmazott, de attól némileg eltérő definíció szerepel: "Az informális tanulás körébe a tanulás nem szervezett formái tartoznak, olyanok, amelyek a családban, a munkahelyen, minden ember életében előfordulhatnak egyéni tapasztalatok vagy családi, társadalmi iránymutatás alapján. Az informális tanulás a mindennapi élet természetes

4 része. Az iskolarendszerű és az iskolarendszeren kívüli képzésekkel ellentétben, az informális tanulás nem szükségképpen szándékos tanulás, és lehet, hogy még maguk az egyének sem ismerik fel, hogy ismereteikhez és készségeikhez hozzájárul. Ebből kifolyólag a teljes körű statisztikai számbavétel megoldhatatlan." (Cedefop 2003) A fenti leírás, a korábbiakban tárgyalt hazai meghatározásokhoz hasonlóan e tanulási forma véletlenszerűségét emeli ki, és a tanulás szándékosságának megítélésében meglehetősen óvatosan, mondhatnánk, bizonytalanul fogalmaz. A Deutscher Learnatlas (Német Tanulási Atlasz) egy olyan index, amelyben a kutatók az oktatás, képzés témakörét 38 mérőszám alapján vizsgálják regionális szinten. Nemcsak a fiatalok, hanem a felnőttek tanulási szokásainak nyomon követése is megvalósult ebben a kutatásban, különböző tanulási formákban (formális, nonformális, informális tanulás), tanulási helyszíneken (pl. iskola, munkahely, sportegyesületek, otthon) egyaránt. A Német Tanulási Atlasz négy fő pillére a következő: Német Tanulási Atlasz

5 Személyes tanulási dimenzióján belül az általános továbbképzés, mint indikátor két mutatón keresztül nyilvánul meg. A befejezett népfőiskolai kurzusok indikátor 100 lakosra vonatkoztatva határozza meg, hány olyan népfőiskolai tanfolyamot szerveztek meg, amelyeken való részvétel nem volt munkahelyi kötelezettség. Az indikátor rámutat arra, hogy hány, személyes, munkaerőpiacon nem hasznosítható, végzettséget nem adó továbbképzést szerveznek meg éves szinten. A Német Népfőiskolai Szövetség a Német Tanulási Atlasz céljából különböző programterületekre vonatkoztatva állította össze ezeket a mutatószámokat a vezetett népfőiskolai statisztikák alapján. A személyes tanulási dimenzióban megvalósított kurzusok a politika, társadalom, környezet és kultúra területeit ölelik át. A képzések fele nyelvi, illetve egészségtudatos élet témaköréhez kapcsolódó képzés, a tanfolyamok másik fele egyes szakmákhoz kapcsolódott, jellegét tekintve továbbképzési célú képzés volt. (Schoof Blinn Schleiter Ribbe Wiek 2011, 59) A személyes tanulási dimenziójú népfőiskolai kurzusokon részt vevők száma indikátor 100 lakosra vonatkoztatva adja meg, hányan vettek részt olyan népfőiskolai képzéseken, amelynek nem volt munkahelyi relevanciája. Az indikátor azt mutatja meg, hogy a népesség melyik része vesz részt ilyen jellegű képzéseken. Mivel a mutató a kurzusokon részt vevők számát külön-külön, képzésekre lebontva tartalmazza, így egy részt vevő személy többször is beszámításra kerülhet ebben a statisztikában. A Német Népfőiskolai Szövetség a Német Tanulási Atlasz céljából különböző programterületekre vonatkoztatva állította össze ezeket a mutatószámokat a vezetett népfőiskolai statisztikák alapján. (Schoof Blinn Schleiter Ribbe Wiek 2011, 59) Ez a két adat a magyar viszonylatban nagyon szűk értelmezésre ad lehetőséget, mivel a népfőiskolai képzési rendszer csak egy eleme a nemformális általános felnőttképzéseknek. A kanadai kutatók által kidolgozott Composite Learning Index (CLI) indikátorés mérőeszköz rendszer négy pilléren (Delors jelentés A tanulás kulcs a 21. századhoz négy pillére) alapul. CLI kanadati kutatók (Canadian Council of Learning) által kidolgozott indikátor- és mérőeszköz. A Composite Learning Index összesen 17 indikátort és 24 speciális mértéket / mérőeszközt azonosít az élethosszig tartó tanulás mérése során, s ezek mindegyike a tanulás négy pilléréből származik (Erdei Kozma Teperics Tőzsér 2012).

6 Composite Learning Index négy pillére Az általános képzés szempontjából a megtanulni együtt élni és megtanulni élni elnevezésű pillérek indikátorai közül lehet néhány leginkább figyelembe vehető. A megtanulni együtt élni és megtanulni élni elnevezésű pillérek egyes indikátorai * Learning from other cultures. Indicator Fact Sheets Composite Learning Index

7 A fentebb említett indikátorok közvetett módon kapcsolódhatnak az általános képzés témaköréhez. A közösségek és civil szervezetek életében való részvétel révén mindenképpen beszélhetünk tanulási folyamatokról, ilyen közegben leginkább informális, de nagyon gyakran nonformális tanulási mód is megjelenik. A szervezetek egy része kifejezetten oktatási, képzési, egy-egy érdeklődési területről információkat nyújtó céllal jönnek létre. A más kultúráktól való tanulás is a mindennapi együttélés informális tanulási módján túl gyakran nemformális tanulási keretekben jelenthet meg pl. nyelvtanulás, bevándorlók társadalmi integrációját elősegítő tanfolyamai. A közösségi intézmények jelentős része az általános képzés színtere, így az ilyen jellegű intézményekhez való hozzáférés is közvetett módon alkalmazható mutató. Az általános képzéseket tekintve Magyarországon az adatok statisztikai megjelenítésére a meglévő adatok közül az OSAP1665. számú felnőttképzési statisztika adatait vehetjük figyelembe 2. Ebben a következő statisztikai adatok találhatóak meg: a képzés jellege, óraszáma, ideje, formája, típusa, a képesítéssel betölthető munkakör foglalkozási csoport (FEOR-) kódja, a képzés megkezdéséhez megkívánt legalacsonyabb befejezett iskolai végzettség, elméleti-gyakorlati képzés helye, részvételi díj,a képzésbe beiratkozottak részvételi díjának költségviselői, vizsgaszervező intézmény, OKJ képzésbe beiratkozottak száma, képzésben résztvevők munkaerőpiaci státusza, a képzésben résztvevők csoportjai (korcsoport, iskolai végzettség). Ezen kívül korábbi magyar statisztikai adatsorok is elérhetők. 3 Ezen kívül a közművelődési és közgyűjteményi intézmények adatszolgáltatása révén van lehetőség információkhoz jutni. A Jelentés a közművelődési tevékenységet folytató szervezetek működéséről (1438), a rendszeres művelődési formák kapcsán szolgáltatott adatcsoportban a megszervezett képzések is megjelennek. Valamint a Jelentés a könyvtárak tevékenységéről (1442), 2 Elérhető: 3 A következő témákban kerültek rögzítésre statisztikai adatsorok. Az iskolarendszeren kívüli szakképzés statisztikai adatai : Szakképesítést megalapozó szakmai alapképzés, Állam által elismert /OKJ/ szakképesítést adó képzés, Állam által el nem ismert szakképesítést adó képzés, Szakmai továbbképzés, Megváltozott munkaképességűek rehabilitációs képzése, Elhelyezkedést, vállalkozást segítő képzés, Egyéb képzések, A képzésben résztvevők a szakképesítéshez előírt iskolai végzettségi szintek szerint, Szakképesítések, melyekre iskolarendszeren kívüli szakképzés keretei között készülnek fel, Az iskolarendszeren kívüli szakképzések időtartama és részvételi díjai, Az iskolarendszeren kívüli szakképzések forrásai. Regisztrált iskolarendszeren kívüli szakképzést folytató intézmények

8 a Múzeumok adatai (1444) révén szolgáltatott adatsorok között vannak az általános képzésekhez közvetetten kapcsolható adatok. Munkánkban az általános képzések vizsgálatát célzó kutatások és hazai statisztikák elemzésére törekedtünk, elsősorban abból a szempontból, hogy milyen mutatók léteznek az általános továbbképzések mérésére. A vizsgálódásaink során azt tapasztaltuk, hogy a témával foglalkozók komoly erőfeszítéseket tesznek a terület lehatárolásának (informális nem-formális; általános nyelvi szakmai) definiálásának kérdésére, valamint igen gyakori az általános képzések során szerzett tudás, mint nem-formális módon szerzett tudás elismerésének vizsgálata. Ha az általános képzések irányultságát tekintjük, akkor az eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy leginkább speciális célcsoportok (menekültek, bevándorlók, halmozottan hátrányos helyzetűek) számára nyújtott alap- és kulcskompetencia-fejlesztő képzések, valamint a személyes érdeklődésből, leginkább szabadidő eltöltése céljából végzett képzéseket sorolják e körbe. Az egyes kutatások mutatói eltérőek, a hazai statisztikák inkább intézménycentrikusak, egy-egy szervezet adatszolgáltatásán alapulnak, a tényleges tevékenységen túl kitérnek a fenntartói, infrastrukturális, eszközellátottsági szempontokra is. Ezekből területi adatok és egyes szektorok eredményei összegezhetőek, valamint idősoros adatok révén bizonyos tendenciák is megfigyelhetőek. Felhasznált irodalom: CEDEFOP (2003): Lifelong learning: citizens views. In: Coombs, P.H. (1985). The World Crisis in Education: A View from the Eighties. Oxford University Press, New York Erdei Gábor, Kozma Tamás, Teperics Károly, Tőzsér Zoltán (2012): Az élethosszig tartó tanulás mérése. Egy határokon átnyúló térség esete (Bihar Bihor Eurorégió) Kézirat. Európai Bizottság (2000): Memorandum az egész életen át tartó tanulásról. In: ftp://ftp.oki.hu/eu/memorandum.pdf Jarvis, Peter (1993): Adult Education and the State. Towards a Politics of Adult Education. Routledge, London Learning from other cultures. Indicator Fact Sheets Composite Learning Index

9 Schoof, Ulrich Blinn, Miika Schleiter, André Ribbe, Elisa Wiek, Johannes (2011): Deutscher Lernatlas (DLA). Gütersloh, Bertelsmann Stiftung, German