Zebegény. Három település együtt emlékezett az elhurcoltakra. Betörés! Zebegény önkormányzatának lapja

Átírás

1 Zebegény Zebegény önkormányzatának lapja Három település együtt emlékezett az elhurcoltakra A málenkij robot elhurcoltjaira - az áldozatokra és a még köztünk élõkre - emlékeztünk január 8-án délelõtt a Havasboldogasszony templomban, ahol Beer Miklós megyéspüspök és Kapás László plébános, kanonok szentmisét mutatott be, majd a templom elõtti téren lévõ, az elhurcoltak emlékére állított kopjafánál helyezték el a jelenlévõk a nem felejtés koszorúit, virágait. Az emlékezésen többek közt jelen volt Harrach Péter országgyûlési képviselõ a Kereszténydemokrata Néppárt frakcióvezetõje, Schmitt Pál köztársasági elnök képviseletében Szegõ László dandártábornok, fõhadsegéd, Petrovics László Nagymaros, Poldauf Gábor Kismaros, Hayer Mihály Szendehely polgármestere. Schmidt Józsefné Berkenye polgármestere köszöntését küldte a megjelenteknek, mert nem tudott eljönni, hiszen településén ugyanezen idõben rendezték a málenkij robotra való emlékezést. Jelen voltak Nagymaros és Kismaros német önkormányzatainak és Észak-Magyarországi Németek Országos Szövetségének képviselõi. Ott voltak a szomszédos településekrõl érkezett vendégek közt azok, akik maguk is részesei voltak e szörnyû megpróbáltatásnak, és azok is, akik hozzátartozóikra emlékeztek. A szentmise elején Kapás László köszöntötte a megjelenteket. Elmondta: minden karácsonykor, nemcsak amióta itt szolgál a községben, hanem 62 éve már a karácsonykor hazaérkezett malenkij robotosokért ajánlják fel az éjféli szentmisét: az élõkért és a holtakért. Minden január elsõ napjaiban megemlékeznek róluk, gyertyákat, mécseseket gyújtanak, koszorúznak a kopjafánál, imádságos lélekkel gondolnak az elhunyt áldozatokra és az élõkre, akik megjárták a szovjet poklot. Beer Miklós a szentmise elõtti bevezetõ szavaiban elmondta: "Ezen az emléknapon egyházunk az ortodox karácsonyt, a vízkereszt ünnepét üli. Új alkalom arra, hogy Jézus Krisztus személyén keresztül megértsük az Úristen szeretetét, megértsük azt, hogy az õ isteni törvénye, a szeretet törvénye irányítja történelmünket. És ebben a fájó emlékezésben ez adjon nekünk reménységet, hogy Urunk Jézus Krisztus személyében a mi szabadító Istenünk velünk van." Az emlékezõ szentmise után Sinkó Vilmosné polgármester köszöntötte a megjelenteket, majd emlékeztetett arra a szomorú napra, mi történt január 5-ikén Zebegényben. "A II. világháború lezárása után ez volt a megtorlás kezdete. Mint német ajkú településrõl száztizenegy férfit és nõt írtak össze és hurcoltak el kényszermunkára, málenkij robotra a Szovjetunióba, Ukrajna területeire. Harmincan soha nem tértek vissza, ismeretlen helyen nyugszanak. Akik a keserves megpróbáltatásokat túlélték, betegen, legyengülve két és fél év után tértek haza. Az utolsó hazatérõk július 28-án szálltak le a vonatról. A sváb települések lakói szomorúan emlékeznek eme gyászos eseményre. folytatás a 3. oldalon január Betörés! Tisztelt Zebegényi Polgárok! január 20-ára virradóra betörtek községünk óvodájába. Fogalmam nincs, miért gondolta az ismeretlen elkövetõ, hogy egy óvodában számára használható értéket talál. Pedig talált. Mégpedig forintot, amit óvodásaink szülei adtak össze, s amibõl a 20-án érkezõ a gyermekek megajándékozására szánt könyveket ki kellett volna fizetni. Példaértékû az az összefogás, ahogyan a szülõk az elõállt helyzetben gyûjtést szervezve igyekeztek pótolni a könyvek árát. És példátlan, hogy valaki Zebegényben gyermekektõl képes lopni, megrövidíteni az óvodánkban nevelt gyermekeket. És nem csupán az eltulajdonított pénzrõl van szó, hanem az okozott anyagi és erkölcsi kárról. A bejárati ajtót a rongálás után nem kevés pénzbõl lehet helyreállítani, bár az ajtó sohasem lesz olyan, mint újkorában volt. És az erkölcsi kár sem elhanyagolható, hiszen egyre többször bebizonyosodik, helyben lakó szarka fosztogat a településen. Tisztelt polgártársaim! Kérek mindenkit, legyen segítségünkre abban, hogy a szarka ne tudjon munkálkodni. Figyeljünk környezetünkre. Ha valamilyen rendellenességet tapasztalunk, jelezzünk a rendõrség felé. Õrizzük a közösség értékeit is, ugyanúgy, mint ahogyan saját személyes értékeinket is õrizzük. Köszönjük. SINKÓ VILMOSNÉ POLGÁRMESTER

2 2 Zebegény Február 15-ig rendezhetik az adótartozásokat Zebegény Község Képviselõ-testülete január 17-én tartotta idei elsõ ülését, melyen egyebek közt a következõ döntések születtek: - a képviselõ-testület a pénzügyi, közbeszerzési, településfejlesztési, idegenforgalmi, környezetvédelmi és ügyrendi bizottság javaslatát figyelembe véve úgy határozott, hogy a köztisztviselõk évi cafetéria keretét a évi összeg változatlanul hagyásával, bruttó forint összegben állapítja meg; 7 igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül 1/2012. (I. 18.) számú rendeletét az önkormányzat évi költségvetésérõl szóló 5/ (III. 16.) számú rendelet módosítására megalkotta; 7 igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül az egyes önkormányzati rendeletek hatályon kívül helyezésérõl szóló 2/2012. (I. 18.) számú rendeletét megalkotta; 7 igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül 3/2012. (I. 18.) számú rendeletét, a helyi környezetvédelem szabályairól szóló, módosított 1/2009. (II. 4.) számú rendelet módosítására megalkotta; 5 igen szavazattal (Ferenczi Ernõ Ervin alpolgármester, Bernáthné Polyák Laura, Csókáné Salamon Melitta, Kórusz Beáta, Pásztor László képviselõk), ellenszavazat nélkül és 2 tartózkodással (Sinkó Vilmosné polgármester, Faludiné Kmetty Éva képviselõ) a 4/ (I. 18.) számú rendeletét, a helyi környezetvédelem szabályairól szóló móosított 1/2009. (II. 04.) számú rendelet módosítására megalkotta; - elfogadták a polgármester és a bizottsági elnökök féléves beszámolóját az átruházott hatáskörök gyakorlásáról és tevékenységükrõl; - a képviselõ-testület a évi CLVI. tv ban foglaltak alapján támogatja, hogy az önkormányzati adóhatóság február 15-tõl nyilvánosságra hozza az adótartozással rendelkezõk nevét, címét és a tartozás összegét. Egyúttal felkéri a polgármesteri hivatalt, hogy az önkormányzat újságjában és a honlapon tegyen közzé felhívást, mely szerint: A helyi adó és gépjármûadó vonatkozásában adótartozással rendelkezõ személyek február 15-ig rendezhetik tartozásukat. A február 15. után adótartozással rendelkezõ személyek nevét, címét és az adótartozás összegét az adóhatóság nyilvánosságra hozza a évi CLVI. tv a alapján. A név szerinti szavazásnál Bernáthné Polyák Laura képviselõ nemmel szavazott, Kórusz Beáta képviselõ tartózkodott. - döntés született arról, hogy - pénzügyi, közbeszerzési, településfejlesztési, idegenforgalmi, környezetvédelmi és ügyrendi bizottság javaslatát figyelembe véve - az OTP Bank Nyrt által a villanyóra költségének támogatására felvállalt havi forint összegû szerzõdést nem kívánják megkötni, mivel az elmúlt évben a bankautomata által használt villanyóra fogyasztása havi forintot meghaladó összegû volt. Fentiek alapján felkérik az OTP Bank Nyrt-t, hogy a bankautomata által használt villanyórát írassa a nevére, mivel az önkormányzat nem kívánja január 1-tõl tovább felvállalni a villanyóra fogyasztásának megfizetését; - A testület az oktatási, ifjúsági, kulturális és sportbizottság külsõs tagjának, Kõszegi Renátának lemondását tudomásul vette és helyére Máté Endrét választotta meg. A DMRV Zrt közleménye Tisztelt Fogyasztóink! FELHÍVJUK A HELYI ADÓ ÉS GÉPJÁRMÛADÓ VONATKOZÁSÁBAN ADÓTARTOZÁSSAL REN- DELKEZÕ SZEMÉLYE- KET, HOGY FEB- RUÁR 15-IG RENDEZHE- TIK TARTOZÁSUKAT. A FEBRUÁR 15. UTÁN AZ ADÓTARTO- ZÁSSAL RENDELKEZÕ SZEMÉLYEK NEVÉT, CÍ- MÉT ÉS AZ ADÓTARTO- ZÁS ÖSSZEGÉT AZ ADÓ- HATÓSÁG NYILVÁNOS- SÁGRA HOZZA A ÉVI CLVI. TV A ALAPJÁN. Ezúton tájékoztatjuk Önöket, hogy Zebegény település Önkormányzata december 31. napjáig nem hozta meg a évi ivóvíz- és csatornadíjra vonatkozó rendeletét, így a víziközmû-szolgáltatásról szóló évi CCIX. törvény 76. (1) bek. b.) pontjában foglalt átmeneti rendelkezéseket alkalmazva társaságunk február 1. napjától bruttó 4,2 százalékos díjemelést érvényesített. DMRV ZRT

3 Zebegény 3 Három település együtt emlékezett az elhurcoltakra folytatás az 1. oldalról Ezért voltunk ma is itt, közös gyászmisén, emlékezve arra a harminc zebegényi lakosra, akik soha nem tértek vissza szeretett településükre, és hálát adva hálaadó szentmisén tisztelettel adózva azoknak, akik két és fél év viszontagságai után lefogyva, testiekben megtörve, azonban lelkiekben, hazaszeretetben, településük iránt érzett szeretetükben megerõsödve tértek vissza a földi pokolból. A település önkormányzata nevében köszöntöm elsõként azokat a Zebegénybõl elhurcoltakat, akik még a borzalmak után is 65 évvel is itt ülhetnek közöttünk." Sinkó Vilmosné köszönetét fejezte ki Kapás László plébános-kanonoknak, hogy helyet adott a település templomában a megemlékezésnek, valamint a Nemzet Emlékezés Harangja Alapítvány képviseletében dr. Szabó Györgyinek és Pálmai Bélának a nem felejtésre való buzdításért. Ezután Szegõ László (képünkön) dandártábornok tolmácsolta Schmitt Pál köztársasági elnök megemlékezõ gondolatait. Ebbõl idézünk: " Egy család számára természetes, hogy a saját legendáriumában a személyes történetekben megmaradnak az eltávozottak. De a nemzetnek is fontos az emlékezés. Mert a csapást mindannyian, együtt szenvedtük el. Az elhurcoltak nemcsak a helyi közösségekbõl hiányoztak, hanem az egész nemzetbõl. Az örökre ottmaradottak az egész ország veszteségei. Ezért szükséges és méltó, hogy a köztársasági elnök is megnyilatkozzon, ha róluk van szó. S bár személyesen ma nem lehetek Önökkel, osztozom fõhajtásukban. A Dunakanyar települései a Nemzet Emlékezés Harangja Alapítvánnyal és a német kisebbségi önkormányzatokkal karöltve pontosan tudják, mi az utódok kötelessége " Harrach Péter országgyûlési képviselõ párhuzamot vont az elhurcolás idején történtek és a mai Magyarországon történõ események közt. "Ártatlan emberek kerültek egy õrült eszmétõl vezérelt barbár hatalomnak a fogságába. Olyan emberek, akik három települést hagytak itt, azt a három települést, amelynek polgárai szorgos emberek voltak, családszeretõk és õrizték hagyományaikat. Azokat a hagyományokat, amelyek egy hazaszeretõ közösségnek az életét határozták meg. Amikor visszaemlékezünk ezekre az eseményekre, akkor az emberi szempont mellett az eszmei és a társadalmi szempontnak is meg kell jelennie. Az emberi szempont azt jelenti, hogy az életünket sokszor a külsõ körülmények határozzák meg, a sorsunkat ez szablya meg, akkor is, ha ezek kellemesek, akkor is, ha tragikusak, de a jellemünket az mutatja meg, hogyan kezeljük ezeket az eseményeket. Ahogy a visszaemlékezésekbõl hallhatjuk, azok az emberek, akik átélték ezeket a borzalmakat, azok odavitték az itthon tanultakat, az õ jellemüket, emberi tartásukat, családszeretetüket, összetartozásukat, és nem utolsó sorban azt a dolgos életet, ami ott helytállást biztosított számukra. De nemcsak emberi oldala van ennek az eseménysorozatnak, hanem közösségi is. Egyrészt - ahogy említettem - ez a három település olyan közösséget jelentett, olyan hagyományõrzõ településeket, ahol az õslakóknak megjelent a hazaszeretete is. És nemcsak a három település, hanem az egész nemzet sorsa fonódott össze valamiképpen az õ életükkel. Van valami közös abban, ami az akkori Magyarország és a mai Magyarország között van, és ez nem más, mint a nemzeti önrendelkezés sérülése. Akkor az õrült hatalom által vezé- nyelt barbár hatalom volt az, ami ezt kétségbe vonta. Ma egy másfajta világgal állunk szemben, egy olyan világgal, ahol a profit maximálás szempontja egyéni sorsokat tesz tönkre és egy nemzetet próbál megfojtani. Olyan világgal, ahol az ultraliberális eszmeiség törekvései mindent, ami nemzeti, ami közösségi, ami hagyományos és érték, azt megkérdõjelezi. De ahogy annak idején visszatértek a többségükben az elhurcoltak, és ahogy tudták az életüket tovább folytatni azok szerint az elvek és eszmék szerint, amiket otthonról hoztak, ugyanúgy majd a mi életünkben is helyreáll a rend, és ahogy az az õrült hatalom eltûnt, ugyanúgy ez a veszélyeztetettség is véget fog érni. A remény - különösen itt a templomban - kell, hogy éljen bennünk, mint ahogy élt az elhurcoltakban is a hitükbõl fakadó remény, ugyanúgy bennünk is egy igazabb, tisztább, szebb jövõnek a reménye éljen" - hallottuk Harrach Pétertõl. A kopjafánál Pálmai Béla, a Nemzet Emlékezés Harangja Alapítvány elnöke beszélt arról, miért kell emlékezni az elhurcoltakra, majd a jelenlévõ önkormányzatok, szervezetek képviselõi és az elhurcoltak hozzátartozói elhelyezték a "nem felejtés" virágait. A megemlékezésen közremûködtek: a zebegényi énekkar, a Nagymarosi Férfikórus, a kismarosi Nachtigall kórus, a tengerészek és v. Csóka László.

4 4 Zebegény És mégis érdemes volt élni Amikor most 8-án a kopjafánál körültekintettem a mosolygó és könnyezõ szemek között, éve nem látott barátaimat fedeztem fel kik ifjúkori életem szerves részei voltak. A fõhajtás után szívszorítóan köszönték meg hogy 67 év után hozzátartozójukra emlékeztettünk. Én próbáltam elhárítani a köszönetet, mert itt ez a fõhajtás Pimpi és Szabó Györgyi nélkül soha nem történt volna meg. Igen, 60 év után végre Zebegényben éreztem magam. A szerdai nap pedig életem nagy élménye volt. Az egyik Németországból telefonáló, ki a robot túlélõje volt, a Duna TV-n látta a megemlékezést és megtudakolta elérhetõségemet, majd megköszönte a Zebegényben történteket. Az érdekes az volt, amikor megkérdezte van e valami közöm a Pierer Bélához, a Zebegénybe nõsülõ barátjához. Igen, õ volt a papám, válaszoltam, a telefonáló hangja elcsuklott és néma csönd majd egy elrebegett köszönöm után letette a kagylót. Pár perc, ismét cseng a telefon egy kitelepített nagymarosi köszönte a történteket, õ azt kérdezte, ismertem-e a nagymarosi Sallainé Pálmai Mariskát? Válaszom a következõ volt, igen õ volt papám testvére. Majd egy telefon Új- Zélandból, ismerem-e Zebegényben Pálmai Bélát, kivel Nagy Hideg-hegyen felejthetetlen sízéseket szerveztünk és ott felejthetetlen napokat töltöttünk. A válaszom a következõ volt: Igen én vagyok az a Pálmai Trehany és üdvözöllek dr. Magyari Gyurka. Szerdán este a befejezés a következõ volt: egy miniszterelnöki államtitkár (Becsey Zsolt) egy polgári kör összejövetelén elõadás keretében a következõt mondja: Végre a magyar svábság is hallat magáról egy szép méltóságteljes megemlékezést tartottak a svábság holokausztjáról Zebegényben. Beszédét befejezve dr. Galla János mûsorvezetõ a következõket mondta: ennek a fõhajtásnak fõ szervezõje itt ül az utolsó elõtti sor szélén, Béla, kérlek, állj fel. Próbáltam elhárítani a köszönõ tapsot és elmondani ez a fõhajtás a váci megyéspüspök és Szabó Györgyi közremûködése nélkül soha nem jöhetett volna létre, mert, de talán errõl inkább nem beszélek. Én úgy gondolom, vannak zebegényiek és vannak legalább ketten Zebegényben lakók és majdnem az utóbbiak gyõzedelmeskedtek. A tõlük kapott köszönõ levelet hadd ne ismertessem. Egy biztos, hogy mi és hogy történt nem érdemes vele foglalkozni, mindenesetre elhalálozott õseim és párom talán nem szégyellik utódjukat és férjüket, szóval igen, érdemes volt élni. TISZTELETTEL: PÁLMAI BÉLA Hallgatassék meg a másik fél is! (Egy vélemény margójára) Több mint tíz éve létrehoztam a Nemzet Emlékezés Haragja Alapítványt, és halálom esetére a jogfolytonosság esetére kijelöltem a megfelelõ utódot, aki biztosítani fogja a további mûködést. Sokan megkérdezték: mi motivált engem? Minden esetben azt válaszoltam, hogy hálából tettem. A közelmúltban elhangozott egy vélemény, mely szerint: "a rendezvények fölöslegesek, elég ötévenként szervezni valamit, miután nincs rá igény". Méltatlannak ítéltem meg a helyzetet, így elérkezett az idõ - bár nem szívesen -, kilépek a háttérbõl és bõvebben kifejtem az alapítás indokát. Eléggé köztudott, hogy Erdélybõl származunk, református vallásúak vagyunk és néhai édesapám katonatiszt volt a Horthy-érában. Az új rezsim megbélyegzett, ember számba se vett, "deklasszált elemnek" nyilvánítottak. Ezen "státusz" - minden soha nem felejthetõ következményeit - teljesen érdemtelenül hosszú éveken át viselni kellett. A kitelepítések sorozatában - ekkor három éves voltam - Zebegény és lakói be-, és elfogadtak minket és ki-ki ahogy tudott, segített nekünk. Ennek is köszönhetõ, hogy másokkal ellentétben nem kényszerültünk elhagyni hazánkat. Gyermekkorom nagy részét Zebegényben töltöttem. Az akkori emberek, élmények, a falu szépsége és bája, mindmind nagy hatást gyakoroltak életemre. Hiszem, hogy ezek az emlékek soha nem tûnnek el, mert maradandóak. Állíthatom ezt már közel 70 évesen. Csak egyet szeretnék ezek közül megemlíteni: idõs, református nagyszüleimnek fenntartott helye volt a zebegényi katolikus templomban. A református lelkész idõnként meglátogatta õket és házhoz vitte az Úrvacsorát. A vallás gyakorlásának ezt a sajátos módját a zebegényiek teljesen természetesnek tekintették, hiszen "Egy az Isten". Nem gondolom, hogy tovább kell magyaráznom azt, amit nekem Zebegény jelent. Mert én ide mindig hazajövök és megyek, amíg Isten segít ebben. Vallom, hogy a dolgokat - különösen a mai világban - a helyükre kell tenni. Ezért kijelentem, amíg az alapítvány és kuratóriuma vállalt szellemiségének megfelelõen törvényesen mûködik, betölti azt a funkciót, amit a céljaiban meghatározott, és belföldön - és külföldön egyaránt - elismerést vált ki, addig senkinek - nota bene senkinek - nem lehet elfogadható indoka és fõleg joga megkérdõjelezni létjogosultságát. Szerénytelenség nélkül állítom, hogy az alapítványi rendezvények sikere kihat a falura és lakóira is, miután mindenben nélkülözi az öncélúságot. Már most értesítek mindenkit, hogy ben és Isten segítségével minden évben megtartjuk rendezvényeinket, amelyre nagy szeretettel hívunk és várunk mindenkit. Hálámat fejezem ki mindazoknak, akik önzetlen segítséget nyújtanak a rendezvények szervezésében. Kérem, tegyék ezt a jövõben is, mert meggyõzõdésem, hogy az ember egyedül nem, csak másokkal együtt képes bizonyos cselekedetekre. Kérem, tegyék ezt azért is, hogy minden évben elmondhassunk: Jövõre, veled, ugyanitt Zebegényben, a Kálvária-hegyen. Aki figyelmet szentelt írásomnak, megtisztelt vele és kérem, higgyék el semmiféle ártó szándék, hiúság vagy sértettség nem vezetett megírásakor. Kizárólag azért tettem, hogy a cikk címét adó örök alapelvre felhívjam a figyelmet, miszerint: "az életben semmi nem csak fekete és fehér, és mindennek legalább két oldala van". Így nyugodtan bízhatok gondolataim megfelelõ értékelésében. Optimizmusomat alapozom az eddigiekkel és a január 8-ával kapcsolatos pozitív tapasztalatokra és visszajelzésekre. Ezek megerõsítik, hogy az alapítványnak változatlanul mûködnie kell, talán nem volt hiábavaló létrehozása. Ennek megítélését a zebegényiek bölcs belátására bízom. V. DR. SZABÓ GYÖRGYI A JÓZSEF ATTILA UTCÁBÓL

5 Zebegény 5 "Otthonom az erdõ" rajzverseny zebegényi helyezettje Nagy sikerrel zárult az Ipoly Erdõ Zrt által kiírt "Otthonom az erdõ" rajzverseny, amely az Élõhelyek megõrzése és rekonstrukciója az Ipoly Erdõ Zrt. Közép-Magyarországi erdészetei területén" ímû projekt keretében valósult meg. Gyönyörû alkotások érkeztek az ország minden részérõl és határon túlról is. 304 intézménybõl 3490 rajzot küldtek a lelkes alkotók, 3 kategóriában (óvodás, általános iskola alsó tagozat, általános iskola felsõ tagozat). Az általános iskolák alsó tagozatos diákjainak versenyében II. helyezett lett Hutter Zsófia Csenge, iskolánk tanulója. Gratulálunk a szép eredményhez! A kis herceg Vastapssal hálálta meg a szépszámú közönség a január 25-én késõ délután az iskola zsibongójában elhangzott elõadást, melynek címe: Jól csak a szíveddel látsz. E szövegbetétekkel díszített dalciklus szerzõi - Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg címû regénye alapján - Sillye Jenõ zeneszerzõ és Kovács Gábor szövegíró. Az elõadás elõtt Bárdos Szilvia igazgató köszöntötte a megjelenteket, ismertette a dalciklus szerzõinek életútját, valamint azt a célt, amiért a mûvet az iskola diákjai, tanárai elõadják. "Ha szóba kerül a magyar katolikus egyház elmúlt évtizedeinek evangelizációs munkája, biztos, hogy eszünkbe jut egy egészen új egyházzenei mûfaj megszületése is. Annál is inkább, mert a keresztény gitáros zene egyik Programajánló A Váci Tavaszi Fesztivál idén március 16-tól április 1-jéig tart. Ízelítõ a programokból. - Március 16. péntek 19 óra: Chameleon Jazz Band koncertje - Vendég: Szulák Andrea - A belépõjegy ára elõvételben: 1200, az elõadás napján: 1500 forint (mûvelõdési központ). - Március 17. szombat 19 óra: Bogányi Gergely koncertje - A belépõjegy ára elõvételben: 2200, az elõadás napján: 2500 forint (mûvelõdési központ). - Március 18. vasárnap 17 óra: Vox Humana énekkar hangversenye. Helyszín: Bartók Béla Zeneiskola. Közremûködnek: Váci Szimfonikus Zenekar és a Vox Humana Énekkar. Szólót énekel Kriszta Kinga, vezényel: Sándor Bence. A belépés díjtalan. elindítója, valamint sokáig egyedüli képviselõje, Sillye Jenõ neve és tevékenysége elválaszthatatlan a Dunakanyartól. Õ maga is ezt írta virtuális névjegykártyájára: 'A Duna mellett száll dalom, míg hazám útjain megyek zarándok utamon!' Több száz dal és sok nagyobb lélegzetû mû, oratórium jelzi zeneszerzõi munkásságát, melynek elismeréseként október 23. alkalmából megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést. A szerzõ 1976-ban ismerkedett meg Kovács Gábor papköltõvel, s a két alkotó között majd' egy évtizedre szoros munkakapcsolat alakult ki. Ennek egyik gyümölcse az 1982-ben született, s azóta is sikerútját járó Jól csak a szíveddel látsz címû dalciklus. A mûsor az összefogás és a szeretet gyönyörû példája. Ezért szeretném megköszönni mindazok önzetlen munkáját, akik hozzájárultak a produkcióhoz." Bárdos Szilvia ezután köszönetet mondott a támogatóknak és segítõknek, köztük a Demax-mûveknek - személy szerint Miklóssy Jánosnak és Szecsõdi Szilviának támogatásáért a plakátok és a pártolójegyek sokszorosításáért, Medvigy Miklós grafikusnak tervezõi munkájáért, a Nyitott Kör hozzájárulását az énekkar próbáihoz. Megköszönte Gratzálné Prétyi Krisztina, Karsainé Szentpéteri Bea és Kempfné Nagy Ágota pedagógusok közremûködését, valamint az énekkar minden tagjának a munkáját. Külön köszönetet mondott a zebegényi Nyugdíjas Klub támogatásáért, akik 30 ezer forinttal járultak hozzá az énekkar versenyeztetéséhez. "Csodás példája ez a nemzedékek együttmûködésének." - hallottuk. A mû elõadása tisztelgés volt a magyar kultúra napja elõtt, ugyanakkor lehetõség is nyílt pártolójegyek vásárlására, amelynek bevételét az énekkar versenyeztetési költségeinek támogatására fordítják. Az elõadás szereplõi: Gorelov-Kovács Éva - hegedû; Medvigy Miklós - gitár; Simon Viktória - oboa; Weidemann-Tóth Krisztina - fuvola; Krebsz Szabolcs és Hegedûs Balázs - szövegbetétek, a Szõnyi István Általános Iskola énekkara, vezényelt Csánkiné Tomeg Marianna.

6 6 Zebegény Karácsonyi készülõdés a cserkészeknél December mindenki számára a karácsonyra való készülõdést, felkészülést jelenti. Nincs ez máshogy a cserkészeknél sem. Adventi programjainkat az elsõ adventi szombaton kezdtük a már hagyománnyá vált teaházzal, melynek idén kará- Advent utolsó szombatján a fõtéren közös éneklést, teázást és szaloncukor keresést rendeztünk, valamint kihirdettük a Betlehem készítõ verseny eredményét, melyet Mundi Jánosné Erzsi néni nyert meg, aki több szép Betlehemet is készített. Az aranybányák nyomában, avagy cserkészportya Nagybörzsönyben Szokásunkhoz híven zebegényi - és idén szobi - cserkészeinkkel téli portyára mentünk a két ünnep között. Szálláshelyünknek Nagybörzsönyt választottuk, ugyanis elhatároztuk, hogy felkutatjuk a környékbeli aranybányákat. Ebbõl kifolyólag a keretmese egy expedíció volt, melynek célja, hogy megtalálja a börzsönybeli titokzatos érclelõhelyeket. Hogy miért titokzatos? A nagy-magyarországi ércbányákkal szemben ezeknek a tak ki, mint ahogy az is, hogy ki telepítette ide a bányászokat, mivel eredetileg a bányák egyházi területre estek, de mégis az okiratok királyi fennhatóságra utalnak, és arról sincs pontos információ, mikor zárták be végleg a kapuikat. Ezen rejtélyek megismerése során kutató csoportunk egy titkos rovásírással írt levél megfejtése után kiderítette, hogy a bányákat merrefelé keressük. El is indult csoportunk a Tilalmas-erdõn át a Kispogány lábához. Sajnos csonyi vásár hangulatot igyekeztünk kölcsönözni, Közösen díszítettük fel a cserkészotthont mindenféle karácsonyi vásárba illõ aprósággal. Mire készen lettünk a Mikulás is megérkezett, bár egy kicsit korán, hiszen még csak novembert írtunk. Ezután, a hangulat fokozása érdekében, karácsonyi filmet néztünk. Advent második vasárnapján közös mézeskalács-sütést rendeztünk. Eleinte csak a szokásos harangok, csillagok és fenyõfák készültek, ám nemsokára elszabadult mindenki fantáziája, és a sütõ teli lett házikó alapokkal, Mézikkel sõt, sóliszt gyurmából "Sózi" készült. A délutánt zenéléssel és énekléssel fejeztük be. Másnap (vasárnap) pedig elkezdtük a hittanosokkal közösen a Jézuska váró szentmisére való próbákat. December 24-én délután megajándékoztuk egymást, mindenkinek úgy kellett ajándékot hoznia, hogy csak helyben tudta meg, kinek is adja. Majd átvonultunk a templomba, ahol már vártak minket a hittanosok, és elpróbáltuk még egyszer a Betlehemest. A szentmisén nagy sikerrel adtuk elõ játékunkat. A mise végén szaloncukrot osztottunk a távozó híveknek. Mi így készültünk a karácsonyra. CSÓKA CILI 832 HAVAS BOLDOGASSZONY CSERKÉSZCSAPAT bányáknak jóval kisebb volt az érctartalmuk, így jelentõségük is. Hogy e miatt vagy sem, de a róluk szóló hivatalos okirat- azonban itt nem találtunk bányát. Így tovább indultunk arra, merre a régi források alapján lelõhelyet reméltünk. ok is jóval kevesebbek. Az elsõ forrás a mûködésükrõl az 1300-as évekbõl származik, de valószínû ekkor már rég mûködtek. Az is bizonytalan, hogy mennyi ércet bányászhat- Sajnos azonban itt sem jártunk sikerrel. Kicsit csalódottan indultunk haza, de természetesen jó kedvvel, hiszen a sok beszélgetés, nevetés elfeledtette a sikertelenséget.

7 Zebegény 7 Visszaérve a szállásra a plébánia nagyon kedves gondnokai bemutatták mind a Bányász - mind a Szent István templomot, hol kipróbálhattuk az orgonát, sõt a harangot is meghúzhattuk. Este, míg a vacsora készült, Csóka Zsófi az m1 stúdiójába varázsolt minket, hiszen egy fergetegesen jó "Magyarország, szeretlek!" játékot állított össze, ahol a fiúk és lányok mérhették össze egymással tudásukat, természetesen a lányok nyertek (bár igaz, csak egy kicsivel). A játék végére el is készült az ínycsiklandozó paprikás krumpli és almás süti. Vacsi után szabadprogram következett, egyesek beszélgettek, volt, aki lefeküdt aludni, páran pedig nekikezdtünk egy mûveltségi társasjátéknak. Éjfélre azonban már mindenki ágyban volt. Másnapra már csak a rendrakás maradt. Miután összepakoltunk kiadós reggelit csaptunk, majd egy (kölyök) pezsgõvel koccintottunk, hogy bár aranyat nem találtunk, mégis jól éreztük magunkat. Összeszedelõdzködtünk, majd szomorú búcsút intettünk Nagybörzsönynek, de megígértük, hogy nem utoljára jártunk itt. Szobon elváltunk szobi cserkésztestvéreinktõl, majd vonattal indultunk haza. Az ebédet már mindenki otthon fogyaszthatta, és közben a felejthetetlen kincskeresésrõl számolhatott be. CSÓKA CILI 832 HAVAS BOLDOGASSZONY CSEKÉSZCSAPAT Fontos telefonszámok mentõk 104 rendõrség 107 tûzoltóság 105 Polgárõrség 06/ Közvilágítási hibák bejelentése: a 06-20/ , vagy polgármesteri hivatal: 06-27/ Bunkó, jogar és más egyebek Valamikor az õsidõben az ember zsákmányolta a természettõl mindennapi élelmét: gyûjtögetett, halászott és vadászott. Egy fõs csapat élelmét - a régészek számításai szerint - kb. 100 négyzetkilométeres terület biztosította, azt kellett megvédeniük minden erõvel, ha találkoztak szomszédos élelemszerzõ csoporttal. Vita nem volt, gyõzött az erõsebb. Nagy bunkóhoz (bunkósbothoz) nagy és erõs ember kellett. Évezredek múltával aztán kétfelé ágazik a fejlõdés, ugyanis megjelenik hatalmi jelképként is: uralkodói bot, királyi jogar, fõpapi pásztorbot, hadvezéri (marsall) bot, stb. alakban. A másik elágazás a fegyver, a "népszerû" buzogány. Természetesen vita a "modern" idõkben sem volt igazán, döntött az istenítélet, párbaj, égtek a máglyák. Az uralkodók büszkén vésették rá ágyúikra: "Ultima ratio regum" (a királyok végsõ érve). De mit is értünk vitán? A magyar köznyelv használja még a vitára a veszekedés, civakodás, vádaskodás, szópárbaj, stb. szavakat is. Pedig a vita jelentése egyértelmû: személyek szellemi küzdelme. (Bizonyításra, illetve cáfolására felhozott tény, vagy megállapítás). Tehát a vita szellemi küzdelem, ez a lényeg! A veszekedésnél valakit szidok, sértegetek indulatosan. (Kiemelt szó az indulat!) Jelentõs különbség még az is, hogy a vita célja a meggyõzés és nem a legyõzés, nincs vesztes, csak gyõztes, ugyanis a vitázók tudást (ismeretet) nyertek. A mindennapi életben sokszor kell vitatkoznunk (ha merünk!) munkahelyen, ügyintézés közben, hivatalos fórumokon. A vita elõtt néhány szempontot érdemes azért mérlegelnünk. Elõször is érdemes-e egyáltalán vitába szállnunk? Gyerekkel, részeggel, fanatikussal ne állj le! Ki tudod-e zárni érvelésedkor az indulatot, haragot? Tudsz-e halkan, megfontoltan, taglejtéseket kizárva beszélni? Érvelésedkor nagy hiba a "tekintélyérvelés"! Néhány hete Szobon volt egy kevés idõm - vonatindulásig - kávét inni. A büfében üdítõt ivott a számomra ismeretlen fiatalember, amikor beléptem. Megszakíthattam a monológját, mert kis szünet után folytatta a mondandóját. Amíg kavartam a kávét, hozzám fordulva kö- zölte, hogy Szob hõs város, mert milyen bátran harcoltak 1956-ban (!) az orosz tankok ellen! Több tucat T- 34-es tankot kilõttek a hõs nemzetõrök, az Ipoly vörös volt a vértõl. Mindenki hallgatott, én meg nem bírtam ki a hallgatást. Csak annyit mondtam "Mondja, honnan vette ezt a sok badarságot?" Meghökkent, aztán szó szerint annyit sziszegett a fülembe: "Ez nem badarság, Uram! Nekem a nagyapám szobi, õ mesélte el nekem! A nagyapám meg nem szokott hazudni!" Itt hagytam abba a beszélgetést Nem volt értelme a vitának. Ha az érvekbõl kifogytál és nem tudtad meggyõzni a vitapartneredet, akkor ne a másikban keresd a hibát. A te "készülékedben" volt a hiba. De az is hiba, ha a vita "tárgyát" megváltoztatják menetközben, vagy elfelejtik! Az 1800-as évek derekán három ország (Dánia, Poroszország, Ausztria) állt egymással éles vitában. Schleswig-Holstein hercegségek hovatartozása volt a bonyodalom oka. Amikor megkérdezték Palmerston brit politikust, hogy árulja el már a vita lényegét, állítólag ezt mondta, nagyon bonyolult ügyrõl van szó, csak három ember értette a vita lényegét! A három emberhez tartozott Albert herceg, Viktória brit királynõ férje, aki már meghalt. Egy német professzor, aki beleõrült a vitába, a harmadik õ maga Palmerstron, aki viszont elfelejtette, hogy mirõl is van szó Összefoglalva írásom lényegét: vitatkozni nehéz, sokszor hálátlan feladatot jelent. De életünk szerves része! FERENCZY EMIL A Dunakanyar Magyarság Népiskola elõadásai - Február óra: Kobzos Kiss Tamás - Az énekmondás évszázadai - Március óra: Szántai Lajos elõadása Az elõadások helyszíne: zebegényi könyvtár.