Levelek, azúttal Pekingbõl (2007 February 19, Monday) - Munkatársunktól

Átírás

1 Levelek, azúttal Pekingbõl (2007 February 19, Monday) - Munkatársunktól Oskó Péter ezúttal Kínába utazott és most itt szerzett élményeit osztja meg a tõle megszokott, napló formában! - Oskó Péter kínai képeslapjaiért kattintson galériánkra! - Oskó Péter ciprusi levelei Üdv Mindenkinek! Nem csalás, nem ámítás, ezt a levelet Kinából írom, Pekingbõl, egy nehezen megtalált internet-kavézoból. Ma hajnalban érkeztem, néhány nevezetességen már túl vagyok.az Öreg Harcos (=Mao) már várt a Tienanmen téren. Bizony eléggé hideg van, ezért õ is inkább behuzodott a mauzoleumaba. Már voltam-voltunk néhány helyen, ezekrõl, ha tudok, majd részletesebben irok. Máris értek a városban és Kinával kapcsolatban meglepetések. Ezeket majd megosztom Veletek, ha internet közelébe jutok, mert az bizony elég nehézkes. Sajnos nem maradok sokáig, egy hét múlva már otthon vagyok.addig is üdvözöllek Mindannyiótokat: Osko Peter iz kitajszkij kepitol (=Pekingbol) Üdv Mindenkinek! (Ittaz internet-cafe is kb szemelyes...) Szoval itt vagyokmegint, csak röviden, mert keves idõm van...+ sortállnak az üresedõhelyekért, de türelmesek, mint minden kínai, általában. Sajnos kevés aza pár nap, amit itt töltök. Csak benyomasokra elég, de az tuti, hogyide vissza kell jönni..!! Túl vagyok egy 13 milliós világváros legfõbbnevezetességein,a várost pedig ezen felül is élmény látni. Nappal is,éjszaka is. Méltó ez a város arra, hogy jövõre olimpiat rendezzen.mindenhol épitkeznek. vagy ahol nem, ott felújítanak, de mindent úgy,hogy kínai maradjon. A város maga semmivel sem marad el az eddig látottmetropoliszoktól, sõt! A közlekedés sem kaotikus, mindenki követi aközlekedési szabályokat, és az egész csak kicsit improvizativ,meglepõdtem, hogy mûködik az egész. Egyebként a kínaiak azt mondták,hogy ha tudják irányitani millio ember közlekedését, akkor nekiksemmiség befogadni azt a par milliócska embert az olimpiára... Láttam,és igazuk van! Gyönyörûa város este. A felhõkarcolók tömkelege new-yorki fényekben úszik. Semellett él a régi Peking és békésen megférnek egymás mellett. Aföldszintes Pekingbe beleépült a modern, és összeférnek. Az emberekrõlis sokat lehetne irni, hogy milyenek, de mindenkinek vannak ma máremlékei a kínaiakról. Csak egy sztori,a mely velem történt még tegnap,amely jól mutatja a kínai árus mentalitását: Kigyópálinkát akartamvenni, mert az tényleg igazi kínai sajátosság. elmentem egyzöldségeshez,s elmutogattam neki, mit is akarok. Megértette, de mondta,neki nincs. Viszont felajánlotta, hogy szerez nekem. Megegyeztünk azárban, azt mondta, jöjjek vissza 10 perc múlva. Biciklire pattant, és10 perc múlva, amikor én is visszamentem, ott volt az üveg, bennekígyóval-pálinkával! Anevezetességekrõl annyit csak hogy sikeresen megnéztük a - töredékét.sajnos ezekrõl most nem számolok be, mert mindjárt kidob a gép, mertcsak egy órára fizettem be. Mától kezdve van nekem is egy fényképesbizonyitványom, hogy hõs vagyok, mert megmásztam a Nagy Falat! Maoköszöni jól van, holnap esetleg mégegyszer meglátogatom. Otthonüdvözlök mindenkit, igérem nem veszek el az embertömegben! Minden jótfrom the chinese sztolica: Osko Péter Üdv Mindenkinek!"Aki sokat volt nyugaton, menjen keletre is!" - mondják a bölcsek. És igazuk van. Így tettem tehát én is. Sokan kérdeztétek, hogyan jutottam el Kínába. Hát részben a fentiek miatt, másrészt egyszerûen elindultam. Valójában az Atlasz Travel szervezésében vettem részt egy study- touron/agent-touron, ami azt jelenti, hogy utazási irodákban dolgozó kollégáknak lett ez szervezve, hogy aztán saját kútfõbõl és tapasztalatból és nyugodt szívvel ajánlhassuk ezt tovább leendõ utasoknak. Egy hetet voltunk kinn bruttó, ami nagyon kevés, szinte csak ízelítõ egy Európa méretû és 1.3 milliárd népességû (szinte felfoghatatlan szám ez a mi dimenzióinkban) országból. Ha egy mondatba kellene összegeznem a látottakat, akkor azt mondhatnám, hogy Pekingben a modern világ és a tradicionális világ találkozik és él együtt harmónikusan. Persze a harmónia teljes megismeréséhez kevés ez a bruttó egy hét, csak benyomásokat szerezhet így az ember, s elhatározza azt, hogy ide vissza kell menni, megismerni jobban ezt az országot. Amire elég ez a kevéske ido: megnéztük a fobb látványosságokat, s ami kimaradt (ez elég sokminden) azt

2 majd legközelebb. Elsõ természetesen a Tienanmen tér, a világ egyik legnagyobb tere. Minden város életében fontosak a terek (lsd. Vörös tér, Times Square, Piccadily, Concorde stb). Hatalmas, igencsak sok ember elfér rajta, körbevéve sok-sok sávos sugárutakkal. Részben be van építve, részben szabad placc. Tele turistákkal, és a rájuk épülo "szolgáltatóiparral": turistákat fényképezo fotósok, képeslap és könyvárusok, taxisok. De vehetsz usankát, "eredeti" Rolex órát, Mao Vörös Könyvét, stb., stb. Az ár mindig alku tárgya, és ha valaki arra jár, bizony ne legyen szívbajos alkukor! Nyugodtan ígérje töredékét az elso árnak! Még így is a kínai jár majd jól. A tér északi végén van a Mennyei Béke Kapuja a Mao portréval (ez található a kínai címerben), déli részén a "Fonök" mauzóleuma. Ez monumentális márványépület szocreál stílusban, elotte hosszú sorban a látogatók. A belépés ingyenes, fényképezni nem szabad, és le kell adni mindent, ami kb. csomagonként 10 yüan. Legbelül, kicsi szobában az "Öreg Harcos", üvegkoporsóban, megvilágítva. Hát kis ember is lehet nagy ember! Folyamatosan kell haladni, így viszonylag hamar be-és kiér az ember. Kívül mindenfajta Maoval díszített emléktárgy kapható, viszonylag normális áron, de nem kell pl. integeto Mao-s órát venni, mert azt a téren a töredékéért megkapod. A tér látnivalói közül érdemes még megemlíteni egy órát, amely a pekingi olimpiáig hátralevo idot mutatja és visszaszámol. A tér közelében autóval megállni nem szabad, csak a környezo utcákban. A Mennyei Béke kapuja mögött van a Tiltott Város, amely paloták, pagodák, templomok kicsiny kertek, márvány lépcsosorok, szobrok tömkelege. Minden császár hozzáépítette a maga palotáját, vagy szentélyét. Érdekes látnivaló, bár egy bizonyos ido után rá lehet unni a számunkra talán egyforma pagodákra. Alaposan végignézni lehetetlen. A városon kívül északnyugati irányban van a Nyári Palota, amely szintén több császár nyári lakhelye volt, s ingáztak ez és a Tiltott Város közt. Ez is hasonlóan pagodák, szentélyek tömkelege, de ennek sokkal inkább park jellege is van, mely hatalmas területen fekszik. Egy tó körül épült, közepén egy szigettel, melyre a kínaiak kilenclyukú hídja vezet, ami itt 17 lyuk (itt minden dimenzió más). A tó be van fagyva, tele korcsolyázókkal. Van itt még egy érdekesség a tavon: egy márványból épült hatalmas hajó, rajta pavilonnal. Most épp nem látogatható. A kert itt is tele van árusokkal, alig lehet lerázni õket. Ha kiejted a szádon, hogy "Mennyibe kerül", attól kezdve nincs menekvés! Alkudni kell és kész! A város egyébként tele van hatalmas parkokkal. Az egyik délkeleti parkban van az Ég temploma, ami maga is templomok és csarnokok komplexuma. Ez (a fo csarnok, egy kerek templom) Peking egyik jelképe. A park - vasárnap lévén és a hideg ellenére - tele volt emberekkel: alkalmi zenekarok verbuválódtak, az emberek ott énekeltek, táncoltak, az egyik fedett csarnokban tömegek, nok is verték a blattot egy kínai figurákkal ellátott kártyával. Itt van a "Visszhangfal" is, egy szabályos kör alakú fal, udvarszeruen, közepén templommal, melynek ha valamelyik pontján kiabálsz, az átellenes oldalon tartózkodók hallották, amit mondasz. Íme a telefon õse, többszázéves kiadásban! Pekingen kívül is sok látnivaló akad. Maga a város közigazgatási területe is négyzetkilométer, úgyhogy belefér sokminden. Mi északnyugati irányba indultunk, ahol az elsõ állomás a Ming dinasztia sírjai, Pekingtõl 50 km-re. 13 császár sírja van itt, amelyek a XIV. századtól kezdve épültek, s mindegyik maga is egy kisebb-nagyobb, esetleg óriási méretû mauzóleum, a császár ambíciójától és pénzétõl függõen. Van olyan, aki 22 évesen kezdte el építtetni, s 6 évig egyfolytában épült, majd örömlakomával vette birtokba, de csak 50 év múlva költözött bele (= 50 év múlva halt meg). Az egész az ún. "Szellemek útjá"-val indul, ami egy több km hosszú út, részben látogatható, s egy szoborparkhoz hasonlítható. Állatalakok (teve, tigris, elefánt) obeliszkek, s emberábrázolások (uralkodók, harcosok) szintén vannak, több méteres kiadásban. A Szellemek útjának végén vannak a sírhelyek, melyek inkább monumentális és pazarul díszített épületek, bennük általában az építtetõ uralkodó szobrával, s tárgyaival. Itt elkapott bennünket egy homokvihar, jelezvén, hogy azért a Góbi sivatag nincs is olyan messze... Továbbmenvén kb km-t érkezünk Badalingba, amely a Nagy-Fal túrák kiindulópontja. Mint mindenért itt is fizetni kell. A km hosszú falnak csak egy része járható, az, amit renováltak, s lehetõvé tették a turistáknak, hogy bizonyos szakaszain végigmenjenek, de zöme az enyészeté. Grandiózus építmény mindenesetre, s nagyszerû látvány ahogy a hegytetõkön kanyarog az építmény a messzi távolba. Tévedés azonban az, hogy szekérrel is járható. A szélessége ugyan megvan hozzá, de néhol olyan meredek és lépcsõkkel kiépített, hogy azon még lóval is igen nehéz járni. Ráadásul a sûrûn épített bástyákon is kicsik az átjárókapuk. A korabeli távközlés csomópontjai voltak viszont a bástyák: füstjelekkel kommunikáltak innen és egymással, amely sokkal gyorsabb volt mindenfajta futárszolgálatnál. Aki kényelmes, az ma már libegõvel is felmehet a buszparkolótól az egyik legmagasabban fekvõ bástya tövéig, persze borsos árért. Nagyon hideg, metszõ szél fújt amikor ott voltunk, de ez engem nem zavart abban, hogy elmenjek a legutolsó pontig amely még járható turisták számára. Ez egy bástya egy hegytetõn. Megérte, mert itt állították ki a bizonyítványokat

3 a Nagy Fal sikeres megmászóinak. Majd' elfújt bennünket a szél, de ez a hegyi embereket nem érdekelte: kis fotólabor szélárnyékban, ahol azonnal elkészül a fotó, ezt ráragasztották egy oklevélre, lepecsételték és még laminálták is, vagyis vízhatlanná tették alles zusammen 20 yüanért. Úgyhogy ettõl kezdve hõs vagyok, mert Badalingnál megmásztam a Nagy Falat! Itt is mindenki bizniszel: ajándéktárgyak, pólók, fényképezkedés, de lehet tevegelni, vagy pónival a Fal melletti ösvényen lovagolni. Mindenesetre keményen alkudni kell, s figyelni, nehogy a zord idõ miatti figyelmetlenségedben hamis, vagy már lejárt pénzt adjanak vissza, ha vissza kell adni. Ezért azt javaslom, nem csak ide, hanem Kínára egészében, hogyha alkudtok, mindig a kialkudott összeget adjátok oda, s lehetõleg ne többet, mert sumákok és becsapnak. Így is volt hogy egy öregasszonynál alkudtam egy pakli képeslapra, s amikor megegyeztünk, õ óvatosan félrefordult, s felét kivette a pakliból. Észrevettem, megsértõdtem (ezt így kell, a rituálé része), s mondtam: no biznisz! A két program között idõben és távolságban voltunk egy tûzzománc készítõ manufaktúrában, ahol bemutatták fázisrólfázisra hogyan készülnek a tûzzománc edények, kezdve a kis mütyüröktõl (gyûrû, karkötõ, fülbevaló) egészen az ember méretû vázákig. Hát igazi türelemjáték az egész. Aki akart vásárolhatott is, nem olcsón (bár olcsóbban, mint itthon), igaz, de elérhetõ áron. Emellett, ebéddel vendégeltek meg bennünket + kínai sörrel és rizspálinkával. Ami az ilyen manufaktúra látogatásokat illeti, még ennek elõtte voltunk két helyen: Még elsõ nap voltunk egy bemutatóteremben a Nyári Palota közelében, ahol bemutatták, hogyan "tenyésztik" a gyöngyöt: valóságos telepek vannak a déli területeken édesvizekben, ahol nagyüzemi módon, de természetes módon termelik a gyöngyöt a kagylótelepeken. Be is mutatták fázisokban. Aki akart, itt is vásárolhatott. Másnap pedig egy selyemmanufaktúrában voltunk Pekingben, ahol a selyemhernyó-tenyésztés, majd a selyemkészítés és szövés-festést lépéseit mutogatták meg. Hatalmas bemutatócsarnokban árubemutató is volt; aki akart itt is vásárolhatott ágynemûtõl kezdve selyemsálakonszemüvegtokon-öltönyön-nyakkendõn keresztül mindenig, ami selyemmel beborítható. Vásároltam én is egy-két dolgot, de érdemes lett volna várni. Késõbbiekben írok majd egy bvásárlóközpontról, ahol minden: selyem, tûzzománc, gyöngy olcsóbban beszerezhetõ! folyt köv.kína már Mo.-rólMég a Nagy Falhoz menet megnéztük az épülõ olimpiai stadiont és környékét, amely a város kelet-északkeleti részében van, s amely egy hatalmas építési terület. Az olimpiai stadion hivatalos neve Fecskefészek" s valóban alakja is olyan. Hatalmas acélszerkezet formázza a fecskefészek ágacskáit, amelybõl készült, s több mint százezer nézõ befogadására alkalmas. A fõ stadion körül a többi olimpiai csarnok és további stadionok körben. Az olimpiai falu közvetlenül az olimpiai versenyek közelében épül. Így akarják elkerülni azt, ami Atlantában elõfordult, hogy a versenyzõk lekésik saját versenyeiket. Az olimpiai faluhoz hasonló épületekkel tele van az épülõ Peking, úgyhogy a versenyek után ez teljesen belesimul majd a környezetébe.egyébként az egész város olimpiai lázban ég. Jövõ nyárig még átadnak két metróvonalat, s minden 30 év alatti pekinginek addigra alapszinten beszélnie kell angolul! Szerintem megcsinálják! A stadion közelében van a pekingi skanzen, Kína minden vidékérõl származó épületekkel, reprezentálva egyúttal Kína nemzetiségeit is. Közvetlenül ezután meglátogattunk egy ötcsillagos szállodát, neve: Loong Palace. Ide lesznek elszállásolva azok a magyarok, akik exkluzív körülmények között szeretnék majd látni a pekingi olimpiát. A felhasznált anyagminõséget nem kell ecsetelnem, mindamellett, hogy minden márvány és selyem plusz a süppedõs amerikai szõnyeg. Még vécépapírtartóból is minden fürdõszobában annyi darab van, ahány személyes a szoba vagy lakosztály! Szót kell ejtenem itt a mi szállodánkról is: mi a Tienanmen tértõl 1.5 kilométerre délkeletre laktunk a Courtyard Mariott Beijing" 4 csillagos szállodában. Nagyon kellemes, az én hátizsákos-vagabond stílusomnak átlag feletti ellátást adó szálloda, bárkinek örömmel ajánlom! Mindennel felszerelt szoba, svédasztalos reggeli, egyéb, szállóvendégeknek szóló szolgáltatásokkal. Egyedül az internet nem volt használható, de jobb is, mert internetkávézóban sokkal olcsóbban megúsztam: 3 yüan/óra áron (1 yüan =27-28 Ft). Tavaly Cipruson, Limassolban négycsillagos szállodában dolgoztam, de ez messze kenterbe veri! Kínai szokás: a vendég papucsot is kap a szobában. Egyet magammal is hoztam.utolsó nap meglátogattuk páran a pekingi tõzsdét. Érdekes kettõsséget tapasztaltam: a taxis nem tudta, merre keresse, vagyis nem annyira általános ez még Pekingben. Másrészt az ott fellelhetõ átlagkínaiak (van-e ilyen??) bámulatos gyorsasággal kezelték a csarnokban kinnlevõ számítógépeket, osztottak-szoroztak, adtak-vettek. Kicsit nagyobbnak képzeltem a helyet, de kínaiak mondták hogy a sanghaji és hong-kong-i tõzsde sokkal nagyobb, másrészt a kínaiak zöme is interneten ügyletel. Fényképezni nem szabad, de azért pár képet sikerült készítenem.további látnivalók, amit érdemes megnézni: Elsõ és legfontosabb a Láma Templom, Peking északkeleti részén. Metróval, vagy taxival érdemes elmenni. Tibeti lámák által lakott templomegyüttes, melyben több, méter magas Buddha-szobor található. A füstölõk illata mindent eláraszt. Sokak szerint a város egyik legszebb látványossága.pekingi Zoo: a város északnyugati részén. Olyan, mint minden állatkert, ráadásul tél van, DE: itt szabadon megtekinthetõk a pandamacik. Szegények elég lusták és nagyon érzik, hogy nem természetes környezetben vannak, elég depressziósak.további fakultatív programok, amelyeket ajánlok, bár én nem vettem részt: Egyik este sokan elmentek az egyik színházba, amely kínai harcmûvészeteket mutat be történetbe ágyazva. Ezen az estén egy kung-fu show volt. Állítólag látványos volt és érdekes, ára: 200 yüan.másik lehetõség, amelyet szintén sokan

4 megragadtak: kínai talp-és testmasszázs, mely állítólag igen relaxáló hatású. Ár: yüan. Ennek az az érdekessége, hogy ez a hely, ahol a masszázsszalon volt, egy olyan negyed, ahol,a kínai mellett minden ki volt írva oroszul is! Igencsak sok orosszal találkozni Pekingben is. Az oroszok már itt is a spájzban vannak... :)Üdv Mindenkinek! Elõször is helyesbítenem kell magamat: az olimpiai stadion elnevezése nem Fecskefészek", hanem Madárfészek"; minden fecske madár ugyan, de nem minden madár fecske. A stadion alakja ugyanis általánosságban hasonlít egy madárfészekre, s a fecskefészek, mint tudjuk, nem egészen olyan...az utolsó nap látványossága és programja volt egy bevásárlóközpont Peking egyik keleti városrészében. Neve: Silk Alley. Az alley angolban sikátort, kis utcát jelent. Hát ez a sikátor itt egy hét szintes bevásárlóközpont, amely szintenként kb. 20 utcácskából áll hosszan elnyúlva. Minden kapható itt, amirõl elképzelhetõ, hogy Kínában kapható: selyemcuccok, éxerek, tûzzománc (vagyis amiket eddig vettem), mindenféle ruhanemû, táskák, bõröndök, mûszaki cikkek a digitális fényképezõgéptõl a számítógép alkatrészig, egyéb szuvenírek, stb. S minden olcsóbban, mint szaküzletekben, és természetesen olcsóbb, mint otthon. Én csak óvatos duhaj voltam, de volt egy házaspár, aki az itt vásárolt cuccokkal együtt 80 kg(!!) poggyásszal indult a repülõtérre!a hangulat valami fergeteges és egyedi, valóssággal szétszedik a betévedõ turistát! Ha már csak épp megérintesz valamilyen eladó tárgyat, már nem menekülsz: nem engednek el addig, amíg meg nem veszed, vagy rád nem sózzák! Alkudni kell azonban keményen, nem szabad szégyenlõsnek lenni az arab bazárban edzett turistának sem a rámenõs és szemtelem eladókkal szemben! S ami érdekes az egészben: az eladók zöme tizenhuszonéves lány! Õk azok, akik már perfektül beszélnek legalább angolul, esetleg tudnak oroszul,s egyéb nyelvet is talán, mert hallottam spanyolul beszélõ eladót is! Emellett lebilincselõ a stílusuk, hízelegnek s ha vásárlás nélkül akarsz távozni, szó szerint belédcsimpaszkodva húznak vissza az üzletbe. A mindezzel együttjáró teatralitással. Keményen alkudtam soxor, nem törõdve azzal, hogy õk már megesküdtek az életükre is, hogy ez nekik már veszteség, de NEKEM egyedül ideadják ennyiért meg ennyiért. Néhány eladólánnyal nagyon jókat lehetett beszélgetni, némelyik feltûnõen tájékozott volt Magyarországot illetõen is. Amit itt vásároltam: bõrönd, selyemszuvenírok, legyezõ, jádeit kövek, amulettek, satöbbi néhány dolog, ami Kínára emlékeztet, de vettem pl. Nike Air cipõt 10 Euróért.Ami a nyelvtudást illeti, már írtam róla, csak kiegészítésképp: az átlagkínai nem beszél angolul, de aki már ma is érvényesülni akar annak kell, esetleg több nyelven is. S a fiatalok közül nagyon sokan és nagyon jól beszélnek nyelveket. A taxisokkal van még néha bonyodalom, ezért jó, ha valakivel leírattatjuk kínaiul is, hogy hova akarunk eljutní, s azt toljuk az orra alá. Egyébként az olimpiára minden 30 év alatti pekinginek kötelezõ lesz angolul alapszinten megtanulnia. Amiért ez lehetséges lesz az a kínai ember fegyelmezettsége: ha felülrõl azt mondják, hogy ezt és ezt kell, vagy ennek és ennek meg kell valósulnia, akkor az úgy is lesz! Tavaly, vagy tavalyelõtt volt (már nem emléxem pontosan) a SARS járvány Kínában. Hogy a járványt megelõzzék, azt mondták, hogy minden kínainak, fõleg a nagyvárosokban, otthon kell maradnia. És a kínaiak (1.300 millió ember!) otthon is maradtak! Járvány pedig nem lett. Ugyanez érvényes az olimpiára is: olimpia lesz és kész! Megcsináljuk! És meg fogják csinálni.néhány szó a kínai kosztról: minden nap ettünk valahol kínai étteremben, amit mi csak így összefoglaló néven illetünk, de õk természetesen megkülönböztetnek, hogy az ország melyik vidékére való ízekkel szolgálnak. Második nap pl. mongol étteremben voltunk, ahol jurtában szolgálták fel az ételt (a jurta falán Dzsingisz kán képével). Egyébként a legegyszerûbb éttermekben menüt is lehet rendelni. A legtöbb kínai étteremben azonban kerek asztalt ülünk körül, középen forgótányér, erre helyezik sorban az ételeket, s folyamatosan cserélik, ahogy fogy. Mindenbõl kicsit érdemes enni, annyiféle ételt szolgálnak fel. Számunkra szokatlanok az ízek de érdekesek, és én speciel szeretem az erõs fûszerezést. A lekváros-narancsos csirke dolgok bambuszrüggyel például nálam nagyon bejönnek. Hozzá szolgálnak fel pl. rizspálinkát, kínai sört vagy kínai vörösbort ízlés szerint. Az evõeszköz természetesen pálcika, de európai, és finommotorikával nem rendelkezõ egyének nyugodtan kérjenek kést-villát.utolsó este egy pekingikacsa vacsorára voltunk hivatalosak egy elegáns étterembe. A kacsa minden részét feldolgozzák, s különbözõképp készítik el. A forgótányéron minden megtalálható lesz. Elõttünk készítették el a sült kacsa szeletelését, melyet szójaszószba mártva palacsintatésztába kell tekerni. Igencsak ízletes. A kacsa minden más része másképpen van elkészítve + számunkra ismeretlen zöldségekkel tálalva. Részetek legyen benne! Ajándékba kaptunk egy elegáns étkészletet": öt pár díszes pálcika, amelyeket egy-egy faragott kacsára kell lerakni (mindez díszdobozban).üdv Mindenkinek! Ami a kajától lemaradt: Nem lehetett nem rákérdezni, hogy mi újság a kígyóhússal. Nos többekkel beszélgettem, és zömük azt mondta, szereti. De azok a kígyók, amelyet esznek, nem csak úgy vadon befogott egyedek. Ezeket farmokon tenyésztik, s kb. 3-4 generáció után válik a kígyóhús ízletesebbé. Ugyanaz a helyzet, mint nálunk a vadhússal. Egész más az íze, mint a tenyésztett állatoké. Több étteremben láttam olyat, hogy medencébõl vagy akváriumból kiválaszthatod azt a halat, vagy rákot, amelyet szeretnél elkészíttetni. A tradicionális éttermek sokasága mellett nagyon sok (tulajdonképp mindegyik) nemzetközi gyorsétteremlánc is képviselteti magát Pekingben. Hiába, Kína is globalizálódik.pekingben most tél van, szintén. Az idõjárás nagyjából ugyanolyan volt, mint itthon. Volt olyan nap, persze, amikor odafagyott az ujjam a fényképezõgéphez, de volt kellemes, kissé tavaszias is, napsütéssel. Szóval nem különbözött a mostani hazaitól. Érdekes dolog: reggelente és hétvégén is a parkok tele vannak jógázó vagy valamilyen tornagyakorlatot végzõ kínaiakkal, akik egy vezetõ utasításait követve mozognak. Érdekes látvány ez az autóbusz üvege mögül. Természetesen nekik ez természetes. Egyébként a repülõút alatt - amely odafelé 8.5, visszafelé 10 óra - szintén van felszállás után és landolás elõtt is

5 jógázásra lehetõség, amelyet a plafonra függesztett monitorokon lehet figyelemmel követni, s amelyet a szûk helyhez mérten és ellenére is lehet végezni.összegzés: Amennyi idõt Kínában töltöttem, az nagyon kevés egy Európa méretû ország megismeréséhez. Ez valóban csak ízelítõ volt egy olyan országból, amely érzésem szerint a XXI. század meghatározó tényezõje és hatalma lesz. A XXI. Század Kínáé! Egy világváros Peking, a 13 milliós metropolisz semmiben sem különbözik az ún. 'fejlett világ' (ezt épp itt látni, hogy ma már nagyon relatív fogalom!) városaitól. Különben is több Peking méretû város van Kínában. Ami meglepõ volt, hogy mindezt röpke pár évtized alatt érték el. S úgy, hogy közben a tradíciók nem sérültek, a hagyományos világ és a modern világ békésen él egymás mellett, feltételezhetõen harmóniában is. Több millió biciklis, melyek már Mall-okban és shopping centerekben vásárolnak, Most négy metró vonal van, az olimpiáig lesz még kettõ (Budapest?????), ahol minden állomáson a megálló nevét angolul is bemondják. A modern épületek közül soknál észreveszed a kínai építészet sajátosságait.egy, azért nekünk még mégis különleges világ, amely csak 9 óra repülõútra van. Ez volt nekem Kína. Egyelõre. Remélem, lesz még folytatás!üdvözlettel: Oskó Péter