Válogatott irodalmak, szakirodalmi összegzések

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Válogatott irodalmak, szakirodalmi összegzések"

Átírás

1 TÁMOP /1. Közösségi felzárkóztatás a mélyszegénységben élők integrációjáért Válogatott irodalmak, szakirodalmi összegzések a Peremhelyzetű és kirekesztett csoportokkal végzett szociális és közösségi munka c. képzés I. részéhez (1-3. modul) A képzési anyag a TÁMOP /1. Közösségi felzárkóztatás a mélyszegénységben élők integrációjáért program 1. komponensének keretében készült 2012-ben.

2 Tartalomjegyzék ELSŐ MODUL: I/1. Szociálpolitika vagy szegénypolitika... 3 Ferge Zsuzsa: Szegénység és bűnözés (Részletek)... 5 Ferge Zsuzsa: Rögös út a munkához Rimóc Község jegyzőjének levele a megyei rendőrfőkapitányhoz MÁSODIK MODUL: I/2. Szegénykultúra és etnicizálódás Szabó Zoltán: Cifra nyomorúság (Részletek) A hadifogoly levente. Evellei László visszaemlékezése (Részletek) Tausz Katalin: uradalmi cselédek (Részletek) Lakatos Menyhért: Füstös képek (Részletek) Pozsonyi Zoltán: Etnikus kultúra vagy a szegénység kultúrája? (Recenzió) Fleck Gábor, Virág Tünde: Most már innen menni kell (Ilonka néni) (Részletek) Ladányi János, Szelényi Iván: A kirekesztettség változó formái (Összefoglalás) Szuhay Péter: Cigány kultúra. (Részletek) HARMADIK MODUL: I/3. Fejlesztések és esélyegyenlőtlenség Csalog Zsolt: Cigánykérdés Magyarországon 1980 előtt (Részletek) Lakatos Elza: "Csak cigánytelepre ne!" Révész Sándor, Zolnay János: Ami történt, az a gettó csinosítgatása (Részletek) Csongor Anna, Kóródi Miklós: Fejlesztési támogatások hátrányos helyzetű településeken (Részletek) Zolnay János: Vákuumfalvak, vákuumiskolák (Részletek) Sain Mátyás (2009) A közösségi tervezés főbb jellemzői, lépései (Részletek) Területfejlesztési füzetek (3), Térségileg integrált fejlesztések (Részletek) Working paper on capturing the impact of Leader and of measures to improve quality of life in rural areas, (Részletek, fordítás) Robert Lukesh: The LAG-HANDBOOK, A guide through the stunning world of local action groups, (Részletek, fordítás)

3 ELSŐ MODUL I/1. Szociálpolitika vagy szegénypolitika Sziklai István: A szociálpolitika művelése egy szociálpolitikusi gondolkodás alapjai (Krémer Balázs: Bevezetés a szociálpolitikába. Napvilág Kiadó, Budapest 2009) Esély 2010/2. (Recenzió) A magyarországi szociálpolitika újkori felsőfokú oktatása az 1980-as évek végén indult. Bármily furcsa legyen is, az azóta eltelt több mint 25 év alat nem születet olyan összefoglaló mű, tankönyv, amely a szociálpolitika rendszerezet, alapos leírását adta volna: az alapoktól napjaink nemzetközi és hazai gondolkodóinak és gondolatainak ismertetéséig. Természetesen több megkerülhetetlen, alapvető munka, tanulmánykötet készült elegendő csak Zombori Gyula A szociálpolitika alapfogalmai című művére, vagy Ferge Zsuzsa Szociálpolitika és társadalom című munkájára gondolni, kifejezetten (felső)oktatási célú, a szociálpolitikába bevezetést nyújtó tankönyv azonban ez idáig nem születet. E szempontból mindenképpen hiánypótló Krémer Balázs műve. A kötet szerzője hosszú több mint évtizedes egyetemi oktatói gyakorlat al rendelkezik, melynek során sokakat (többek között e sorok íróját is) is megismertet e a szociálpolitika tárgyával. Emellet aktív résztvevője volt, s napjainkban is gyakorló szakembere a szociális terület formálásának. Mindezek azért fontosak, mert a Bevezetés a szociálpolitikába című könyvet mindkét múlt tapasztalata áthatja. Egyfelől az oktató, rendszerező, pontos meghatározásokra törekvő, egzakt, a mögöttes elméletet, az alapvető értékeket érthetően átadó (átadni törekvő) megfogalmazásaival; másfelől a gyakorló szakember praktikus kérdéseinek felvetésével, amely a csinálhatóság dilemmáinak, a semmi sincs úgy a terepen, mint az elmélet tipizált világában nézőpont megjelenítésével érhető tetten. A gyakorlatból vett példák elgondolkodtatóak, az egyes alfejezetek végén található Gondolkodjunk együtt! Beszéljük meg kérdései az ismeretek közös feldolgozását, alkalmasint számonkérését segítik. A szerző a több mint 500 oldalas könyv bevezetőjében így határozza meg célját: a szociálpolitika eléggé bonyolult és nehéz, ám ugyanakkor szép és izgalmas téma: ebbe akarja bevezetni olvasóját (15. o.). A könyv tehát arra vállalkozik, hogy bemutassa a gondolkodásmódokat, problémaértelmezéseket és megoldási módokat, megközelítéseket; méghozzá vitatkozóan, az ellene és mellet e szóló érvek sorakoztatásával. Ahogyan a könyv egyik lektora, Ferge Zsuzsa szavait idézi Krémer a könyv bevezetőjében: ez a könyv beszélgetős könyv képzeletbeli olvasóját maga elé, mellé ültetve a szerző egyszerre kíván ismeretet átadni, ugyanakkor vitára ingerelni, a hallgatót saját álláspontja megvizsgálására, átformálására késztetni. A könyv sokkal inkább szeminarizáló stílusú, semmint előadás, a dolgok kijelentése. Talán ennek tudható be, hogy nem ad megtanulható ( bemagolható ) definíciókat: arra a kérdésre, hogy mi a szociálpolitika, nincs meghatározás a könyvben. Ehelyett megközelítésmódokat, szűkebb és tágabb értelmezési kereteket olvashatunk. A könyv erénye, hogy gondolatébresztő, hogy élővé teszi a szociálpolitikusi hivatást, megmutatva annak (lehetséges) megközelítésmódjait, kérdéseit és válaszait, s bepillantást enged művelésének rejtelmeibe. A szerző vállaltan értékelkötelezett, s ezen (olyan egyetemes emberi értékek, mint a szolidaritás, igazságosság stb.) értékek talaján állva mutatja be a szellemi alapokat, jelentősebb gondolkodási hát erét, területének különféle témáit bemutatva az érem másik oldalát, a kritikákat is. Ugyanakkor hiányérzetet hagy a szálak elvarratlansága, a kész válaszok hiánya (s e hiány akkor sem lebecsülendő az ismeretátadás szempontjából, ha épp ez a cél: további ismeretszerzésre, kutató, elemző munkára való ösztönzés, a mindenkinek meg kell találnia saját válaszát elv képviselete). Nagyon jó az egyes meghatározó személyek portréit, s a róluk szóló, rövid ismertetést olvasni ezek segítik, közelebb hozzák a gondolatokat, a személyeket. Hasznos lett volna a könyvben ezen jelentősebb hazai és nemzetközi szaktekintélyek névsorát összegyűjteni, kereshető formában megadni, illetve fogalmak gyűjteményét melléjük rendelni akár a mű végére. Mindezek jobban forgathatóvá, taníthatóbbá tették volna a könyvet. A közölt táblázatok, ábrák segítik a megértést, ugyanakkor jó lett volna, ha a továbbgondolásra felszólító kérdések között olyanok is helyet kapnak, amelyek napjaink (további) fontos vitapontjai. Ezek gyakorlati kérdések (mint amilyen pl. a közteherviselés kérdése, az idősödő társadalom kihívása, vagy a romákkal szembeni előítélet és még hosszasan lehetne folytatni a sort). A kötet négy nagy fejezetből áll: az első a szociálpolitika eredetét és kereteit járja körül; a második a szociálpolitika alapfogalmairól szól; a harmadik a jóléti államok elmúlt évtizedek beli alakulását, átalakulását tárgyalja. A negyedik, befejező rész pedig kifejezetten a szociálpolitika művelésének 3

4 technikáit, dilemmáit, eszközeit veszi sorra. Zárásként pedig a további internetes kereséshez ad hasznos támpontokat Krémer Balázs, hazai és nemzetközi szakmai keresők, portálok felsorolásával, rövid leírást adva azokról. Az első fejezet elkalauzolja az olvasót a szociálpolitika társadalomtudományi, eszmetörténeti alapokhoz, megismertetve a racionális gondolkodással, mintegy bevezetve a szociális terület kérdésfelvetéseibe, a probléma-felvetéseinek alapjaiba. Érinti a modernitást, a társadalmi egyenlőtlenségek értelmezésének kialakulását, külön hangsúlyt helyezve a munkára, munkaerőpiacra, illetve pl. a kisebbségekre, a férfi nő kérdésre. Bemutatja a legfontosabb politikai ideológiákat (mint amilyen a szocializmus, a liberalizmus vagy a konzervativizmus). A fejezet végén a modernitás, modern állam és a szociálpolitika viszonyát elemzi, kitérve a jóléti állam kialakulására. A második fejezet az alapvető fogalmakról szól. Semmiképp sem adja a Zombori Gyula írta klasszikus mű átiratát, újraértelmezését ez nem is célja. A szociálpolitikai beavatkozások mellet i és elleni érveket sorakoztatja fel, majd a jóléti gazdasági alapjait boncolgatja. Ezt követően a különféle jóléti államok összehasonlításait veszi sorra, kitérve egy-egy típusalkotó államra (mint pl. az USA, Németország, skandináv államok), illetve külön Magyarországra, megpróbálva az utóbbi esetében nagyvonalakban értelmezni, bemutatni a szociálpolitikánk 1800-as évek végétől jelenkorig tartó főbb mozzanatait. E fejezetben tér ki a szerző a szociálpolitikára ható célokra és értékekre is. Bemutatja a jóléti újraelosztás csatornáit, szereplőit elemezve a különféle előnyöket, hátrányokat, kitérve a különféle finanszírozási formákra. Fontos részeket szán a jóléti kormányzás és adminisztráció, illetve az ellátások megszervezése témakörének. Mindezek után a szükségletekről, illetve a szegénységről szóló megközelítéseket, fogalmakat, mérési módokat taglalja levezetve ezekből a szociálpolitikai gyakorlatban tetten érhető nagyobb társadalmi szükségleteket, illetve a szegénység és a szegénység okait. Ezt követően a szociálpolitika támogatási típusait veszi sorra, bemutatva annak főbb fajtáit, típusait. A második fejezet záró részében a különféle politikákat (úgymint foglalkoztatáspolitika, egészségügy, lakás és településpolitika, oktatáspolitika) és a személyes szociális szolgáltatásokat írja le, bemutatva azok főbb jellemzőit, kapcsolatát a társadalmi egyenlőtlenségekkel, szükségletekkel. A harmadik középhaladóknak szánt fejezet a közelmúlt, az elmúlt év folyamatait, a jóléti államok változásait, illetve ennek tágabb összefüggéseit veszi sorra. A fejezetet a jóléti állam válságának bemutatásával, majd a kiutak vázolásával kezdi. Külön kitér a bérmunkából élők társadalmi integrációjának problémáira, illetve a jövedelmi egyenlőtlenségek átalakulására. Az államszocialista országok rendszerváltását leginkább Magyarország példáján keresztül szemlélteti. Ezt követően a szociálpolitika célcsoportjaiban bekövetkező változásokat veszi sorra. A szegénység változó csoportjain, illetve a társadalmi kirekesztés jelenségén túl kitér a szegénység átörökítésének folyamatára, részletesen elemezve a gyermekszegénység elleni küzdelem ügyét, a szegénység újratermelése ördögi körének megtörését. Túl ezen egy-egy részt szánt a szerző az idősödő társadalom és a tudásalapú társadalom jelenségeinek elemzésére. A jóléti társadalom válságjelenségének számbavételekor Krémer a gazdasági alapok válságán túl, a célcsoport változásán keresztül a támogatási rendszerek válságára is kitér. E helyütt a foglalkoztatási kényszerek és a munkára ösztönző megfontolások erősödését taglalja, nem feledkezve meg a két legnagyobb társadalombiztosítási ág a nyugdíj- és az egészségbiztosítás legégetőbb kérdéseiről (vagyis hogy e rendszerek hosszú távú fenntarthatósága és az ellátásaik, szolgáltatásaik megfelelő minőségi színvonala között egyre kiélezettebb a feszültség). E témából egyenesen levezethető általánosabban a jólét finanszírozásának kérdése. A csökkentő, átrendeződő állami bevételek és a jóléti redisztribúció változása új típusú állami, közpénzköltő módszereket hív életre. Mindezen válságjelenségek érintik magukat a szociális jogokat is. Ezek pedig gyakran következményei a különféle politikai eszmények, értékek változásainak. A könyvben ehelyütt mindenképp érdemes visszatekinteni az első fejezetben leírtakhoz: párhuzamosan olvasva e részeket, kirajzolódik a szociálpolitika és a közpolitika közötti kapcsolat, illetve ezen politikai értékek hosszú távon zajló változásainak sora. A harmadik fejezetben e helyütt kerül sor a civil társadalom szerepének, illetve a különféle új politikai ideológiáknak (mint amilyenek a neokonzervativizmus, a neoliberalizmus, a különféle zöldmozgalmak stb.) a jóléti rendszerekre adott reakcióinak elemzéseire. Értelemszerűen következik ezen folyamatokból a jólét biztosításában vállalandó felelősség, munkamegosztás újragondolása. E helyütt tisztáz olyan fogalmakat Krémer Balázs, mint a szubszidiaritás, vagy a vállalati társadalmi felelősségvállalás. A harmadik fejezet végéhez közeledve, a szociálpolitika alakításának viszonylag új aktoraként tér ki a nemzetközi szervezetek köztük kiemelten az Európai Unió szerepére a szerző. Ekkor a szociálpolitika, mint a nemzetállamok szuverenitásának egyik fontos eleme és a globalizáció, illetve a nemzetköziség (Uniós tagság) közötti feszültségre, ellentmondásra világít rá. A könyv negyedik utolsó fejezete napjaink szociálpolitikai technikáinak értelmezéséhez ad keretet. Szándéka szerint e rész a szociálpolitika csinálásához nyújt fogódzókat. Ennek sorában elsőként olyan gyakorlati elveket ír le, amelyek a támogatáspolitikai eszközök zsinórmértékét 4

5 adják: az eredményességet, hatásosságot, hatékonyságot, méltányosságot, a különféle egyéb mérlegelendő tényezőket érthetően, az alkalmazhatóság szempontjai szerint mutatja be. E sokat és sokszor hangoztatott (de biztosan nem elég széleskörűen alkalmazott) elvont fogalmakat közérthetően írja le nem hallgatva el azt sem, hogy különféle megoldások lehetnek, s nincs egyedül érvényes út. Ezt érzékletesen mutatja be, veszi sorra egy képzeletbeli idősellátás példáján. Tágítva az eszköztárat, s talán a napjainkra oly jellemező pályázati rendszerre, illetve projektvilágra reflektálva a stratégiai tervezés, illetve projektek, fejlesztési programok kapcsán szögez le alapfogalmakat, tesz megállapításokat a szerző. Sorra veszi a tervezés, a megvalósítás, illetve a nyomon követés, ellenőrzés lépéseit, át meg átszőve ezeket szociálpolitikai utalásokkal, az e területről vett valószínűleg a szerző saját tapasztalataival. E talajon állva tesz megállapításokat általánosságban a szociálpolitikai rendszerek átláthatóságára, kiszámíthatóságára nézvést, elsőlegesen az adminisztrációt téve kritikai elemzés tárgyává. Az utolsó része e fejezetnek, s így a könyvnek is, a szociálpolitika egészének helyzetét új megvilágításba helyezve annak produktív, a nemzetek gazdagságához való pozitív, hozzáadott értéket előállító mivoltát veszi számba. Ezen új szemponton túl a szerző noha maga is állítja, hogy ez milyen bizonytalan és kockázatos, a jövőbe tekintve megpróbál néhány, már ma is látható tendencia alapján, a várható társadalmi, gazdasági és politikai átrendeződések hatására a szociális problémák esetében is felvetni kérdéseket. Ezekből kiindulva a szociálpolitika kapcsán is megpróbálja a következményeket sorba rendezni. A sok bizonytalanság mellet mindenképpen elgondolkodtató, hogy az olvasó maga vajon miként látja ezeket, vajon ugyanezen következtetésekre jut(na)-e. A kötetek mintegy a zárszavát adó, utolsó rész fejezetcíme jellemző az egész mű hangvételére: Egy rossz hír, meg egy jó és ez a kető történetesen ugyanaz írja Krémer Balázs. Ha nem egy szociálpolitikai könyvről, hanem egy krimiről írnék ismertetőt, most azt mondanám, hogy e sorok olvasói vegyék kezükbe, olvassák el maguk, hogy megtudják miben is áll ez rossz-jó hír, én el nem árulom. A hír nem egyéb, mint az, hogy a szociálpolitika műveléséhez nem lehet receptet adni. Az ezen szakma műveléséhez bevezetőként szánt mű megteszi azt, amit megtehet, s amire az írója vállalkozó : bemutatja mindazon előzményeket, alapvető értékeket, fogalmakat, módszereket, technikákat, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy az ember tudatosan, s a lehető legjobban művelhesse e hivatást. Nem olyan bevezető ez, amely szép lassan, pontról pontra megmondja, mit és hogyan kell tenni, hanem olyan, amely megmozgat, vitatkozik önmagával és az olvasójával, gondolkodásra késztet. Hogy az egyértelműnek látszó dolgok új nézőpontot kapjanak, hogy a bevet, meg nem kérdőjelezett megoldások megkérdőjeleződjenek, máshogyan csinálódjanak. Arról szól ez a könyv, hogy szociálpolitikusként nézve a világot, mit és hogyan kell máshogy gondolnunk, tennünk azért, hogy megmaradjunk ugyanazon elvek és célok szolgálói, amikért elődeink is küzdöttek. Ferge Zsuzsa: Szegénység és bűnözés. Belügyi Szemle évf/22 sz. (Részletek) 3. Feltételes következtetések A vizsgált kérdést nagyon kiszélesítettem. Bűnözés és szegénység összefüggése helyett azt a problémát állítottam középpontba, hogy az élet minőségét meghatározó egyes tényezők változása milyen kapcsolatot mutat a társadalom széles értelemben vett anómiás állapotával, integráltságával illetve dezintegrálódásával. Válaszaim nem lehetnek egyértelműek. A továbbiak 20 legföljebb félig-igazolt hipotéziseknek tekinthetők azaz kicsit többek nyitott kérdésnél, kevesebbek igazolt állításnál A makro-struktúrák változása. A társadalom együvé tartozása, integráltsága a makro-folyamatok hatására a rendszerváltás óta tovább gyengült. Nőttek a társadalmi távolságok, megjelentek a civilizált társadalom normáival ellentétes jelenségek, a tartós munkanélküliség, a hajléktalanság. Gyengülnek azok a kollektív struktúrák, amelyek mint a mindenkit átfogó társadalombiztosítás, a munkához kapcsolódó jogok - a társadalmilag gyengébbeknek is méltóságot és biztonságot nyújtottak (Castel 1998). A kiszorulók számára egyelőre csökkennek a felemelkedés esélyei, azaz jövőjük, és gyermekeik jövője, bizonytalanná, kiszámíthatatlanná vált. Mindez rontja a társadalom minőségét (Beck 1997). Ezek a dezintegrálódási folyamatok további problémákat generálnak. 5

6 3.2. A szabadság hozadéka A rendszerváltás igazi nyeresége a szabadság, és ennek vannak anómiacsökkentő hozadékai. Bármennyire felpuhult ugyanis az előző diktatúra, a személyes szabadságokat mindenképpen korlátozta, a spontán társadalmi mozgásokat lefojtotta. Az új szabadságoknak tudom be azt, hogy a politikai kontroll, a lefojtottság és az ebből fakadó szorongások és feszültségek gyakorlatilag megszűntek, s ez befolyásolja az egyének viselkedését. Úgy tűnik, mintha az egyénben felhalmozódó feszültségek ma a korábbinál kevésbé vezetnének önromboláshoz vagy önpusztításhoz. Jó esetben feltehető lett volna, hogy a diktatúra okozta elfojtások és feszültségek úgy olvadnak el a szabadság hatására, hogy egészében csökken az anómia szintje. Tudjuk, hogy nem ez történt Új vagy növekvő anómiák A rendszerváltással járó megrázkódtatások az anómia szintjét úgy növelték, hogy az a korábbinál rosszabb helyzetet teremtett. Az abszolút szegénység és relatív 21megfosztottság egyaránt nőttek. Erősödött az embereket egymással szembefordító verseny a szűkös forrásokért, vagy előnyök megtartásáért. Nemcsak arról van szó, hogy a vesztesek száma jóval nagyobb, mint a nyerteseké, hanem arról is, hogy mindkét helyzetet mély társadalmi igazságtalanságként élik meg a vesztesek (vagy a nem-nyertesek). Ezek mindig olyan feszültségforrások, amelyek potenciálisan normasértések felé hajtanak. Hatásukat erősíti egyfelől az ország belső értékválsága, másrészt az, hogy a globalizálódó piacgazdaság gigantikus versenyében az erkölcsi értékeknek egyre kevesebb hely jut. Mindez sokféle anómiát erősített föl. (Létfenntartó normasértések) A szegényedés, létbizonytalanság hatására nőtt a megélhetési bűnözés, és valószínűleg ennél nagyobb mértékben azok a jelenségek, amelyek az ilyen vétségek környezetét bővítik. Azaz egyfelől terjedhetnek fél-kriminális vagy pre-kriminális viselkedések (például a segélyezési szabályok szükségszerű kijátszása, vagy az adóssághalmozás), másrészt több százezer gyermek jelenét és jövőjét veszélyezteti elsősorban a szegénység, másodsorban a szétzilálódó család. (Együttélést károsító normasértések) A relatív depriváció, a normagyengülés különös erővel hajtja fel a társadalmi együttélés békéjét veszélyeztető öncélúan romboló, vagy intoleranciából, előítéletekből táplálkozó magatartásokat általában, az ilyen jellegű bűnözést különösen. Az ilyen cselekményeket nem annyira a szűkölködés, mint a gyűlölködés, szebben szólva a ressentiment mozgatja. Talán nem is annyira az anyagi nyereségre, mint a rend megsértésére törnek, melynek létjogosultságát tagadják. A cselekmények tényleges súlyuknál sokkal nagyobb szorongást keltenek, mert nem várt irányból, nem várt céllal történnek. Az elkövetők nem a legelesettebbek, hanem a félúton megrekedők vagy lecsúszók. A jelenség nem elsősorban a szegényedéssel, hanem közvetlenül a társadalmi dezintegrálódással, illetve a jövőtlenséggel van összefüggésben Van-e felelős? Nagy társadalmi folyamatokért vagy az emberi természetért senki nem tehető személyesen felelőssé. Ha azonban a kvázi-intencionalitás fogalmának van valamelyes értelme, akkor mégis csak vannak megfogható hatóerők azon társadalmi megroppanások mögött, amelyek az egész világon erősödnek, s amelyek a mi régiónkban talán a széles körben tapasztaltnál gyorsabban hatnak, illetve mert volt lerombolni való rombolnak. Nem sötét hatalmak összeesküvéséről van szó. Sokkal inkább arról, hogy a piac funkcióinak és működési feltételeinek oly fontos és kívánatos visszaállítása nem csak piacgazdaságot, hanem piaci társadalmat (Currie 1991) eredményezett. A piac ebbe az irányba mozdult el ott is, ahol a piac, az állam, és a civil társadalom korábban hasznosan korlátozták egymást. Az elmozdulást a globalizálódás erősítette, a globális verseny elkerülhetetlennek állította be. Ennek veszélyeit és kárait sokak mellett a piacellenességgel aligha vádolható Soros György is érzékletesen mutatja be (1997). Nálunk e globális kihívások azért is tudtak oly erősen hatni, mert a civil társadalom még nem épült fel, a demokráciadeficittel működő állam pedig még nem találta meg helyét és feladatát. Az európai (talán nem kizárólag a nyugat-európai) társadalmakban az utolsó néhány száz évben végbement egy civilizációs folyamat. Ennek fontos elemei (Elias 1982, 1987), hogy a külső kényszereket belsők váltották fel; hogy erősebb lett az önkontroll; a nagyobb rendezettség, biztonság és kiszámíthatóság iránti igény; s hogy miközben az állam monopolizálta az erőszak eszközeit, pacifikálódott a mindennapi élet. Így alakulhattak ki azok az intézmények és érintkezési formák, amelyek lehetővé tették az együttélést a mind sűrűbb, mind szövevényesebb, mind kevesebb transzcendens tekintélyt elismerő, sok feszültséggel terhes modern társadalmakban. Ahhoz, hogy ez a civilizáció mindenkit átfogjon, elengedhetetlenné vált, hogy a korábbi civilizáló ágensek mellé belépjen az állam. Mert ha a civilizáció elvben mindenkié is, magától nem jut el mindenkihez. Itt nincs lehetőségem arra, hogy részletesen beszéljek a civilizáció törékenységéről és korlátairól, arról, amit Elias már könyve írásakor, 1938-ban sejtett, a civilizált viselkedés páncélja igen hamar szétpattanna, ha valamiféle társadalmi változás nyomán ismét akkora bizonytalanság, a veszélyek olyan kiszámíthatatlansága törne ránk, mint egykor... (1987:832). A 6

7 háborúk, Auschwitz és a Gulág ilyen, a társadalmak egészét érintő decivilizációs tragédiák. Európa ma talán jobban felkészült az ilyen katasztrófák elkerülésére, mint korábban. Ám minden országban érzékelhető az az igazi baj, hogy ez a folyamat nem közös sors. Nem mindenkit sujtó kataklizma, csak egyes nem véletlenszerűen kijelölődő egyének és csoportok sorsa. Az új paradigmában a civilizációs vívmányok már csak azoknak járnak vagy jutnak, akik meg tudják azt maguknak szerezni. A többiek az összetartó pántokon kívülre kerülnek. E többiek pedig azok lesznek, akik legkésőbb kerültek be a civilizációs áramba, akiknél a feltételek még nem közeledtek eléggé a normához, akiknél nem volt elég idő, hogy a külső kényszerek bensővé váljanak. S ami lefoszlik róluk, vagy amitől kényszerűen megfosztódnak, az nem csak a külsődleges szokások halmaza, hanem az együvé tartozás tudata, s mindaz, ami normákban, viselkedésben, értékekben ezzel jár (Ferge 1998). A történelem kényszerei folytán az állam külső és belső rendfenntartó, gazdasági infrastruktúrát építő, majd jóléti gondoskodó funkciói mellé beléptek a civilizáló funkciók. Az állam mai visszavonulása voltaképp csak a két utolsó funkcióból való visszavonulást jelenti. Ilyen módon a társadalom dezintegrálódásának oka is, következménye is a civilizációs folyamat megfordulása. Ez olyan decivilizációs folyamatokat indít el, amelyek közvetlenül csak a társadalom rosszabb helyzetű csoportjait érintik. Az ő decivilizált életformájuk és cselekedeteik, azaz a vagyon elleni és az öncélú erőszak elszaporodása révén viszont a többiek is veszélyeztetté válnak. A jobb helyzetűek saját védelmükben a rendőri funkciók újabb erősítése felé szorítják az államot, s a rossz kör folytatódik. A bűnözés növekedése tehát nem (csak) önmagában baj. Jelzője a társadalom dezintegrálódásának is, s egyre inkább egy decivilizációs folyamat kezdetének is. Ezt a folyamatot nehéz lesz megállítani vagy megfordítani nemzeti és nemzetközi civil erők, és az állam civilizatórikus szerepének újragondolása nélkül. Ferge Zsuzsa: Rögös út a munkához. Népszabadság, április 13. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium honlapján április 7-én délelőtt jelent meg a munkanélküli-ellátások újraszabályozásának több törvényt módosító tervezete. A javaslat nyilvános egyeztetése teljes négy napig tart. A módosítások kevés kivétellel (járulékkedvezmény a segélyezettet foglalkoztatónak) kedvezőtlenül érintik a munkanélküliek többségét, olykor pedig az önkormányzatokat is. A deklarált - természetesen helyeslendő - cél a munkára ösztönzés, a munkaerőpiachoz közelítés. Az eszközök sajátosak. Többek között: a háromhavonta kötelező 15 nap közfoglalkozatáson kívül minden más beilleszkedési segítség megszűnik; a munkanélküliségi biztosítási ellátás szinte megszűnik (a járadék ideje alatt is kötelező a közfoglalkoztatás); a szabálysértések (pl. feketemunka) örökre kizárhatnak a segélyezésből; ha egy önkormányzat nem tud közfoglalkoztatást szervezni (ami kis és szegény falvakban könynyen megeshet), nem kap a költségvetéstől fedezetet a segélyekre. Be kellene látnunk, hogy a munkaerőpiacunkról évekkel ezelőtt kiszorult, azóta jórészt falusi gettókba kényszerült százezrek "aktivizálása" nem olyan feladat, amely néhány kormányrendelettel megoldható volna. A kapitalizmus egyik legmélyebb ellentmondásáról van szó. Az újonnan kibontakozó tőkés rendszer felszabadította az embert a korábbi személyi kötöttségek alól. Létrehozta a tulajdon, a munka, a szerződés szabadságát, sőt, azt az államot is, amely a személyek életét és tulajdonuk biztonságát mások erőszakos támadási kísérleteivel szemben megvédi. A megélhetést a szabad tulajdon és a szabad munka volt hivatva biztosítani. A tulajdonos szerződik a szabadon mozgó, céhek vagy jobbágyi kötelékek alól felszabadult munkással, és tulajdonát tőkeként működteti. Ez az elrendezés, úgy tűnt, meg tudja oldani a munkátlan szegények kérdését. A jog új szellemének és a szolidaritás elvének megfelelően tehát újra lehetett fogalmazni a szegénykérdést. "Minden embernek joga van a megélhetéshez" - idéz Robert Castel egy 1790-es dokumentumból. A segély nem egyszerűen jog, hanem "minden társadalom szent és megtagadhatatlan tartozása" - azaz, és ez vadonatúj megoldás, nem kisközösségi, hanem állami feladat. Csak hát persze a tartozás csak akkor áll fenn, ha a szegény nem munkaképes. "A munkára képes szegények megsegítésének módja nem lehet más, csak a munka" - amely szabadon elérhető. A kimondott feltételezés az volt, hogy munkát mindig lehet találni. A kereslet-kínálat közötti egyensúlyhiány lehetősége általában sem épülhetett be eme feltörekvő, optimista kor szemléletébe. Különösen nem a munkaerő-kereslet és -kínálat súlyos, mennyiségi vagy minőségi egyensúlyhiánya. Evidensnek tűnt, hogy aki munkaképes és nem dolgozik, az csak parazita lehet. Vele szemben már jogos mindenféle megtorlás, hiszen nem ártatlan áldozat, mint volt a kötött munka idején. A munkanélküliséget mint társadalmi jelenséget és közgazdasági kategóriát csak a XIX. század végén ismerik fel, és a XX. század első felében kezd "kockázatként" beépülni a társadalombiztosításba. Addig pedig folytatódik a munkaképes, de munkát nem találó szegények bűnözőként vagy legalábbis önhibásként kezelése, megmaradnak a dologházak, folyik a megalázó és minimálisan sem elégséges segélyek osztogatása. A XX. század első évtizedeiben kezdődött meg a közgazdasági összefüggések vizsgálata is. A munkaerőpiaci egyensúlyhiány 7

8 lehetőségét Keynes elmélete igazolta. A neoklasszikus közgazdaságtan és a neoliberális ideológia dominanciájának visszatérése ezt a felismerést is egyelőre felülírta: a közgazdasági törvényszerűség helyét ismét a szegényekkel szembeni ideológiai és politikai elutasítás, ha nem gyűlölség foglalja el. És most itt állunk egy jó kétszáz éve vissza-visszatérő paradoxonnal. Tudomány és tapasztalat szerint a piac működése vezethet súlyos egyensúlyhiányokhoz. (Az USAból kiinduló mostani hitelválság csak újabb bizonyíték erre.) A kereslet és kínálat megbomlott egyensúlya a munkaerőpiacon tömegeket tehet, tesz, tett feleslegessé. A munkaerőpiac globális átrendeződésével a probléma súlya egyelőre nő. És mégis megpróbáljuk egyéni felelősségként kezelni a munkátlanságot. Erről szól az "Út a munkához" program. A munkanélküliség "társadalmi tény", de az állam beavatkozása ezúttal is segíthet valamit. Minthogy a munkahiány mérhetetlen sok baj gyökere, kevés olyan fontos közcél van, mint a munkátlanok számának csökkentése, a legálisan foglalkoztatottak számának növelése. Emellett az állam dolga volt a bajbajutottak, adott esetben a munkájukat, jövedelmüket elvesztők segítése. Szavakban, deklaráltan valóban ezek az új program elsődleges céljai: aktivizálás, a segély biztosítása a nem aktivizálhatóknak. Ténylegesen sokkal bizonytalanabb vagyok. A program megfogalmazói elég jól tudják, mekkora a baj mind a munkaerőpiaci lehetőségek, mind az ellátások színvonala táján. A munkaerőpiaccal kapcsolatban elhangzik, hogy "az elmúlt két évtizedben drasztikusan csökkent az alacsony képzettséget igénylő munka iránti igény, miközben "a népességen belül alig csökkent a kizárólag ilyen munkára képesek aránya." "Évről évre gyarapszik az iskolázatlan, vagy hiányos iskolázottságú fiatal felnőttek csoportja, akik soha nem dolgoztak, reményük sincs a munkába állásra". E körben "jelentős a romák aránya, irányukban a munkaadók diszkriminációja is csökkenti a keresletet". A segélyezettek kétharmada a 47 leghátrányosabb helyzetű kistérségben él, ahol se munka, se tisztességes közlekedés. Az ellátásokról tudható, hogy a regisztrált munkanélküliek száma évek óta 400 ezer fő körül van. Vannak, akik álláskeresési támogatásra jogosultak, több mint harmaduk ezer fő, illetve család - rendszeres szociális segélyt kap. A nyilvántartott személyek csaknem egyharmada pedig nem kap semmiféle ellátást. Arról a mostani előterjesztések nem szólnak, hogy az ellátatlanságon kellene-e változtatni. Arról sem, hogy a segélyezés vagy a nagyon alacsony jövedelem milyen életfeltételeket tesz lehetővé. Saját szegénykutatásainkból tudjuk, hogy a kereső nélküli családok jövedelme mintegy százalékkal alacsonyabb azokénál, ahol legalább egy kereső van. De azt is tudjuk, hogy ha van egy kereső, az még nem oldja meg a helyzetet: a szegény családok több mint felében, a gyerekes szegények 65 százalékában van kereső. A szűkösség mégis riasztó. Csak példaként: az alsó jövedelmi harmadban élők között (idősek nélkül) az összes család 40, a három-, és többgyerekesek 50, a romák 60 százaléka eladósodott. A program két problémára akar választ adni: a foglalkoztatás növelésre általában, és a segélyen lévők foglalkoztatás növelésére különösen. Az első törekvés a hagyományos aktív munkaerőpiaci eszközöket használja, a második egy ettől elszakadónak tekintett "új" stratégiát, a workfare-t, magyarul munkára kötelezést. A foglalkoztatás növelésére a kormányzati előterjesztés egy új valóságos "aktívizáló" eszközt tartalmaz. A depressziós régiókban csökkenti a munkáltatói terheket, ha valaki segélyezettnek ad munkát. A többi aktív eszközről most nincs szó. Évek óta számos hazai vagy EU-s finanszírozású program létezik, többek között vállalkozásösztönzések, képzések, vagy ideiglenes (tranzit) foglalkoztatás. Ezek jók is lehetnének, ám eddig többnyire vitatható vagy kevéssé ismert a hatásuk. Eddig sem az átképzésre, sem a bérjárulékokra költött évi milliárd nem növelte a munkahelyek számát. (Nyílt titok, hogy az átképzések egyértelmű nyertesei a képzők.) Igaz, az újonnan képzettek egy része elhelyezkedett - csak közben ugyanennyi kevésbé képzett meg kiszorult a piacról. Volt számos, 2-3 évig sikeresen működő munkahelyteremtő projekt is - például óvodai roma dajka, iskolai roma pedellus és hasonló programok. Szükség is volt rájuk, hasznosak is voltak, munkát is teremtettek. Csak túlnyomó részük a projekt lejártakor összeomlott. A rendszeres segélyen lévők munkára fogásának új módszerei részben elgondolkodtatóak, részben riasztóak. Munkára késztetés természetesen eddig is folyt. Ez volt a "segély helyett munkát" program óta eddig is csak az kaphatott rendszeres segélyt, aki vállalta, hogy folyamatosan és aktívan együttműködik a kijelölt intézménnyel, illetve elvállalja a számára felajánlott és megfelelő munkát. Ez is már az Európa-szerte divatossá vált workfare szemléletet tükrözte. A munkára képeseknél az együttműködés kötelező időszakos közfoglalkoztatást jelentett. A munkát nem vállalótól a segélyt is meg kellett vonni. (Az utóbbi években már a segélyezettek közel 60 százalékának jutott valamilyen közmunka, de többségüknek maximum 3-4 hónapnyi.) A többieknél a segély feltétele az önkormányzati családsegítővel, szociális munkásokkal való együttműködés volt. Ott, ahol az önkormányzat erre valamennyi forrást adott, ez volt az egyik legsikeresebb "visszaillesztő" program. A források azonban soha nem voltak elégségesek, és most inkább szűkülnek. A családsegítő szolgálatok a települések harmadában hiányoznak, általában alulfinanszírozottak, kevés a szakképzett munkatárs. A nagy munkanélküliségű régiókban egy-egy szociális szakembernek leépült munkanélkülibe kellett volna aprólékos munkával lelket öntenie. Mindent egybevetve, az eddigi munkára késztető programok nem mondhatók 8

9 különösebben sikeresnek: a gazdaság nem mozdult, munkahelyek nem teremtek, a foglalkoztatás nem nőtt. Ennek következménye az a mély meggyőződés a politikusoknál is, a közvélemény egy részében is, hogy a munkátlanok "önhibásak": nem akarnak dolgozni. A munkakényszer, munkateszt hasznát mind többen kérdőjelezik meg. Úgy tűnik, Magyarország késve követ egy lecsengő trendet. Igaz, ekkora leszakadó tömeg sehol eddig nem volt, ahol szigorítással próbálkoztak. Akkor is kérdéses, mennyire volt a szigor eredményes? Mérvadó válasz nincs. Abban a két országban, ahol kivételesen szigorúan korlátozták a segélyeket (USA évi segélyreform, Németország, évi Hartz IV. törvény), röviddel a törvény meghozatala után elkezdett fellendülni a gazdaság, és jelentősen csökkent a munkanélküliség. Az is igaz azonban, hogy Hollandiában vagy Németországban korábban a valóban bőkezű ellátások szigorításáról volt szó. A nálunk tervezett zaklatásos megoldásokról, egy eleve szűkmarkú rendszer jelentős szigorításáról másutt nem tudok. Nem csak a munkateszt, de a szigorú munkateszt nélkül működő aktív eszközök hatásossága is egyre inkább megkérdőjeleződik. A mesterséges munkahelyteremtés sikertelensége - workfare-rel vagy a nélkül - az utóbbi években kezd szemet szúrni. Az európai elemzők most kezdik kimondani, hogy a kikényszerített munkavállalás foglalkoztatás-javító hatása illúzió volt. A kérdés az, hogy mennyire képes az állam a piac nélkül többletmunkahelyeket teremteni, és ehhez milyen jellegű gazdasági változás kellene? Vagy másként: ha a gazdaság nem növekszik, vagy csak arra törekszik, hogy a munkaerőn takarékoskodjon, akkor miből és hogyan lehet a foglalkoztatást növelni? Az elemzők most kezdik fel- és elismerni, hogy a munkanélküliség annyira szerves része a globális piacgazdaságnak, hogy egészen új gondolkodásra és új eszközökre lenne szükség a probléma kezeléséhez. Az új magyar nekibuzdulást mintha mégsem az eddigi eszközök elégtelensége, vagy az említett probléma felismerése hozta volna magával, hanem a segélyezési rendszer évi átalakítása. Addig a más ellátásból kiszoruló egyénileg kapott segélyt, ha a család egy főre jutó jövedelme nem érte el a nyugdíjminimum 80 százalékát. (A segély összege a nyugdíjminimum 70 százaléka volt.) Ez a színvonal olyan alacsony volt, hogy szinte garantálta a mélyszegénységet, és különösen a nagyobb családoknál a súlyos nyomort. Ezért döntött úgy a kormány, hogy a segélyezésnél a gyerekszámot is figyelembe veszi úgy, hogy a család összjövedelme (a többi jövedelemmel együtt) érjen el egy meghatározott minimumot. Ez volt az első hazai kísérlet a szociális minimum intézményesítésére ban és 2007-ben valamit enyhült is a segélyen élő gyerekes családok szegénysége. (Annak ellenére javult valamit a helyzet, hogy pár hónappal a családi segély bevezetése után kiderült, hogy az új rendszerben egyes családtípusok - a kétgyerekesek, és az ötés többgyerekesek - segélyének összege valamivel magasabb lehet, mint a minimálbér. Ezért azonnal maximálták a segélyt, melynek összege legföljebb a nettó minimálbér lehet.) A korrekció hatására a sokgyerekesek rosszul jártak, de a köznyugalom nem állt helyre: a segélyt most is sokallják. Az a meggyőződés terjedt el, hogy a munkavállalási kényszerek sikertelenségének fő oka az ösztönzés hiánya, a túl magas segély. A polgármesterek naponta hallják a kétféle panaszt: Volvókkal jönnek a segélyért, akiknek nem is járna, visszaélnek az emberek a jogokkal. A másik panasz: a tisztesen, minimálbérért dolgozók igazságérzete sérül, mert a lógósok, a segélyt kihasználók ugyanannyit megkapnak ingyen, mint amiért ők keményen dolgoznak. A segéllyel kapcsolatos visszaélések képzete a szegények körében valóban rendkívül elterjedt: egy évi vizsgálatunk szerint csak a szegények (az alsó három jövedelemtizedben élők) egy harmada gondolja úgy, hogy nagyon kevesen vesznek fel jogtalanul segélyt. Egy további harmad szerint az emberek fele, a harmadik harmad szerint ennél nagyobb hányada visszaél a segélyezéssel. Igaz, ugyanezek az emberek azt is gondolják, hogy a visszaélőknél jóval többen vannak, akik jogosultak lennének segélyre vagy valamilyen támogatásra, de azt nem kérik. 20 százalék szerint az emberek fele, további 60 százalék szerint ennél nagyobb hányada nem igényel segítséget, holott joga lenne hozzá. Az "objektív" számadatok szerint mind a két vélekedés túlzó, az első különösen - de sokat elmondanak a szegények hangulatáról, elkeseredettségéről, egymással szembefordulásukról, a szolidaritás hiányáról. Az ösztönzés hiányáért a segély magas színvonalát teszik felelőssé a döntéshozók is. Gyakran elhangzó mondat, hogy a segély több, mint a minimálbér. Ezért elég fontos kérdés, hogy mennyi is a kifizetett segély, ki mennyit kaphat? 2006-ban 160 ezer rendszeres segélyezett volt (családtagjaikkal együtt a népesség 3-4 százaléka). Segélyre az volt jogosult, akinél a családi jövedelem a családnagysághoz igazított nyugdíjminimum alatt volt. Az ő családi segélyezésük összesen évi 32 milliárd forintba került, ami a GDP egy ezreléke. Az egy családra számított segélyezési átlag ebből számítva 17 ezer forint, azaz jóval a nettó minimálbér (54 ezer Ft) alatt maradt, annak harmadát sem érte el. Igaz, a gyerekesek 2006 második felétől a 17 ezer Ft-nál többet kaphattak ben a családi segély átlaga elérhette a ezer Ft-ot, ami évi nettó minimálbér alig több mint fele. Az átlag azért alacsony, mert a rendszeres segélyen lévők többsége egyedülálló (51 százalék egyedül él, további 15 százalék egyedül nevel egy vagy több gyereket.) Végeredményben a minimálbért közelítő segélyt az összes segélyezett 15 százaléka 9

10 kaphatott, talán 20 ezer család (kevesebb mint a családok egy százaléka). Az pedig egyszerű, de nem ártatlan tévedés, hogy a segély több lehetett, mint a nettó minimálbér: a törvény szerint ez lehetetlen. Abban persze sok igazság van, hogy még ez a segély is ellenösztönző lehet, kivált a többi szegényellátással együtt. A kialakuló életszínvonal a vegetálást lehetővé teszi. Ennél sokkal többre már nincs igény, azért sem, mert reménytelen a jó munkahelyre bejutás. Ugyanakkor egyfelől nyilvánvaló, hogy a segély színvonala messze a létminimum alatt van - nehezen csökkenthető tovább, illetve a csökkentés a gyerekesek számára hozna újabb, gyakran végzetesen kedvezőtlen változást. Másfelől az ellenösztönzés fő oka nem a segély magas, hanem a bérek alacsony színvonala, illetve az a probléma, hogy számos ellátás csak a legszegényebbekre céloz - miközben a körülöttük lévők többsége is nagyon szegény. Ez magyarázza, hogy iskolában és azon kívül feszültségek keletkeznek az ingyenességet kapók és az alig kevésbé szegények között, ami gyakran (és tévesen) cigány-nem cigány konfliktusban fejeződik ki. Mindent figyelembe véve, a segélyezési rendszer messze nem működött olyan rosszul az utolsó módosítások után, mint ezt a mostani mozgások sejtetik. Az aktiválás eszközei már megvoltak, sőt, amelyik működhetett, az működni is kezdett. Igaz, leginkább a közfoglalkoztatás (a köznyelvben közmunka) volt a lehetőség, de ez legalább százaléknál elfogadott gyakorlattá vált. A segély összege a túlnyomó többségnél nagyon alacsony volt (akár még ösztönzést is jelenthetne), de a 2006-os korrekció valamit javított a gyerekes családok helyzetén. Ráadásul az úgynevezett célzás - hogy a segélyt a tényleg rászorulók kapják - egyre javult. Csalások persze voltak - hol nincsenek - de messze nem olyan mértékűek, mint azt sokan vélelmezik. (A feketemunka bele volt számítva a segélyezési rendszerbe. A polgármesterek többsége is tudta, hogy az alacsony segélyt muszáj kiegészíteni a többnyire rosszul fizetett, bizonytalan feketemunkával.) A segélyezettek többsége nem a segély ellenösztönzése miatt nem dolgozik, ahogy ezt most mind több közgazdász modellekkel bizonyítja. A több éve munkátlanok azért aktiválhatók nehezen, mert fizikailag-lelkileg tönkrement, gyakran magányos, rosszul képzett emberek. Ha cigányok, akkor a munkakeresésnél iszonyatos előítéletekbe is ütköznek. Mindezt a precíz modellek alig tudják figyelembe venni. A valóságos visszatartó okok miatt a munkátlanok többségének se esélye, se reménye arra, hogy önerőből elhelyezkedjék. A tények tehát nem indokolják az új szigort. Mégis, a hitekkel, és az általános érvényűvé dagasztott egy-két példával szemben védtelenek. Elterjedt működési mód, hogy "azt hiszem, amit látok, és azt látok, amit látni akarok". Tudható, hogy ha a segélyek még ennél is alacsonyabbak lennének, akkor is létezne a magukat éppen víz felett tartók sérelme: olyan segélyezés, amely nem sértené a kevés pénzért dolgozók igazságérzetét, nincs. A szigor azonban megérkezett. Pátyolgatás, türelem, ha tetszik, könyörület és megértés, vagy épp az európai normáknak megfelelő szociális minimum helyét szeretné elfoglalni. Nincs elég közmunka? Majd elosztjuk úgy, hogy mindenkinek jusson negyedévenként 15 nap. Igaz, a kereset csak filléres, de legalább közben nem tud feketemunkát végezni. Ha még így is képes lenne feketemunkához jutni, akkor kössük össze az adatbázisokat. Ha valakit a munkát ellenőrző hatóság feketemunkán kap, akkor ne a munkáltató megbüntetése legyen a dolga, hanem a segélyt folyósító hatóság értesítése. Ezzel az értesítéssel a segélyezettet örökre ki lehet zárni a segélyezésből. Sok minden nincs végiggondolva ezen a történeten. Kérdés hogy mindez hogyan hathat a romákkal kapcsolatos előítéletekre. Ők a többieknél is nehezebben fognak bármilyen munkához jutni, azaz az előítéletek csak tovább erősödhetnek. Az is meglepő, hogy a hivatalosság képviselői milyen könnyen tértek rá a "munkateszt" kifejezés használatára, amely pedig Európa-szerte szalonképtelenné vált, minthogy a dologházak korát idézi fel. Érdekes, hogyan alakul a segélyezettek helyzete, ha tényleg lehetetlenné válik a feketemunka. A feketemunka káros ugyan, hátránya töménytelen - de a segély alacsony színvonala miatt kényszerűség. Nélküle egy sor mai probléma még keményebben fog jelentkezni. És nagy kérdés, hogy a növekvő nehézségek milyen reakciót váltanak ki: erősödő fásultságot vagy az elégedetlenség lázadásait, növekvő erőszakot? Az új programot valamiféle sürgető türelmetlenség vezeti: majd most megoldjuk e soha sehol meg nem oldott problémát, mert a társadalmi indulatok ezt követelik. Az ingerült reakció oka - minden valószínűség szerint - az, hogy a közigazgatás szereplői is, az önmagát kínkeservvel fönntartó alsó középosztály is megelégelte a munkanélküliek látszólagos semmittevését. Mindegy, hogy mit - de dolgozzanak. És nyilván megelégelték (legalábbis helyileg és hiedelmek szerint) a növekvő bűnözést, a (segélyezéstől amúgy független) mind erőszakosabb cselekményeket, az ezektől való szorongást. Nem hiszem, hogy a kormánynak a tiborcinak ható sérelmekre türelmetlenséggel, a hangulatnak utánaengedéssel kéne reagálnia. Igaz, ma nem látszik lehetőség az előterjesztés indoklásában ittott felvillanó európaibb és humánusabb segítségre. De a türelmetlenség türelmetlenséget, intoleranciát gerjeszt. Hiába lesz szigorúbb a segélyezés - valamennyi marad belőle. És ez továbbra is fenntartja az "ingyenélők" elleni hangulatot. A kormányzatnak inkább nyugtatnia kellene a közvéleményt, az európai normákra emlékeztetnie, a helyzet reális számbavételével és a tapasztalatokkal kellene érvelnie. Elképzelhető a mai segély olyan átalakítása, amely az összegeket nem csökkenti, de formájában kevésbé irritáló. (Például a szegények gyerekenkénti pótléka, ami 10

11 2006-ig nálunk is létezett, nem váltott ki ilyen haragot.) Fontos konfliktuscsökkentő eszköz lenne, ha a gyerekes segélyezettek kedvezményeit - például az ingyenes iskolai étkezést - minden gyerek megkapná, kezdve a rossz helyzetű kistérségekkel. Ez a megoldás a gyerekszegénység elleni küzdelmet is jól szolgálná. A szociális szolgálatokkal való segítő együttműködést nem megszüntetni, hanem támogatni kellene, hiszen a kutatások szerint ez volt a munkaerőpiacra visszakerülés egyik legjobb eszköze. Az Állami Számvevőszék vizsgálatai rengeteg javaslatot tartalmaznak a közfoglalkoztatás javítására. A több tucat már létező munkahelyteremtő és képző programot több odafigyeléssel hatékonyabbá, kevésbé pazarlóvá lehetne tenni. Ezekből a korrekciókból valóságos nyereségek származhatnának - károkozás nélkül. Rimóc Község jegyzőjének levele a megyei rendőrfőkapitányhoz, Nógrád Megyei Rendőr-Főkapitány Közlekedésrendészeti Osztály 3100 Salgótarján, Rákóczi út 40. Tisztelt Rendőr-Főkapitány Úr! Ügyiratszám: Tárgy: án a hivatalomhoz 37 db meg nem fizetett helyszíni bírság adók módjára történő behajtása iránti megkeresés érkezett a megyei főkapitányságtól. A 37 elemes szabálysértési halmaz három csoportja rajzolódik ki: közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése (13), köztisztasági szabálysértés (6), és bicikli csengő vagy lámpa hiánya (18). A szabálysértéseknek majdnem a felét a bicikli lámpa vagy csengő hiánya teszi ki {6/1990.(IV.12.) KÖHÉM rendelet 116. (1) bekezdése) 116. (1) A kerékpárt fel kell szerelni c) hangjelző berendezéssel, amely csak csengő lehet, d) egy előre fehér, vagy kadmiumsárga fényt adó lámpával, A feltűnően magas arány miatt csak ezzel az utóbbi ügycsoporttal foglalkoznék. A 18 tényállás elkövetési helyszíne eltérő, belterületen és külterületi közúton egyaránt előfordultak. A bírság kiszabásának módja és a kiszabott összegek szórása rendkívül meglepő, semmilyen korrelációt nem fedezek fel a bírságok magasabb összege és a lakott területen kívüli, magasabb haladási sebességű közúti helyszín között. Olyannyira, hogy a ,- Ft-os (legmagasabb összegű) bírságot belterületi kerekezésnél szabta ki az intézkedő járőr. A bírságok összegei egyébként 3000,- Ft és 19000,- Ft között igen változatos képet mutatnak (a 19, 11 ezer forintos ugyanúgy előfordul, mint 6, 5, 4 vagy 3 ezer forintos). Az elkövetés egyéb körülményei közül az időpontokat megvizsgálva minden esetben nappali elkövetést tapasztaltam, tehát a sötétséggel együtt járó fokozott veszély nem áll fent egyetlen esetben sem. A bírságkiszabási gyakorlatuk megítélése, bírálata nem tisztem, mindössze a mérlegelési jogkör, a jogkövetkezmény alkalmazásának meglepően tág keretű lehetőségére, és szeszélyes gyakorlatára hívnám fel a figyelmét. Mivel a jogkövetkezmény mértékének elemzése semmilyen összefüggésrendszert nem rajzolt ki, így tovább mentem és az elkövetők csoportját vetettem górcső alá. Az elemzés itt már jóval koherensebb képet mutat: 18 elkövetőből 17 roma, 1 nem roma a statisztikai megoszlás. Az önkényesnek tűnő etnikai besorolásnál az alábbi attribútumokat alkalmaztam: a rimóci szegregált lakókörzetbeli lakóhely, név és anyja neve (helyben gyakori roma családok utó- és keresztnevei) A polgármesteri hivatal dolgozóinak kollektív tudását használva a besorolás ellenőrzésénél teljes egyezőséget találtam. Miután az elkövetés körülményein (helyén és idején), valamint az alanyi oldal elemzésén és a vészjósló etnikai megoszlás megállapításán túljutottam, egyetlen dolog maradt hátra: a 11

12 cselekmények/mulasztások társadalomra, közrendre, közbiztonságra gyakorolt hatásának, az általános együttélés normái fenyegetettségének vizsgálata. Akár az ötödrangú rimóc-szécsényi közút, avagy az álmos szécsényi vagy rimóci belterületi utcák közlekedési terhelését, a csengő preventív funkcióját, az elkövető szándékát (legyen az egyenes vagy eshetőleges), a csengő hiányának erkölcsi megítélését nézem: semmilyen értelmes, a törvény, a szabálysértési szabályozás szellemével kicsit is egyező, a törvényalkotó eredeti céljainak megfelelő összefüggésre sem jutok. Ehelyett az állami büntetőhatalom, diszkriminatív, arcpirítóan önkényes, irracionális, és mélyen megalázó manifesztumait látom. A kitaszítottak és esendők gyalázását, méltánytalan, kicsinyes vegzálását az egyik oldalon és a rendőrség súlyos diszfunkcionalitását, szerep és feladattévesztését, a mundérral együtt járó ostoba gőgöt a másik oldalon. Rendőr-Főkapitány Úr! Felhívom a figyelmét a rendőrségről szóló évi XXXIV. törvény 2. -béli, alapelvi rendelkezésére: 2. (1) A rendőrség védelmet nyújt az életet, a testi épséget, a vagyonbiztonságot közvetlenül fenyegető vagy sértő cselekménnyel szemben, felvilágosítást és segítséget ad a rászorulónak. A rendőrség tiszteletben tartja és védelmezi az emberi méltóságot, óvja az ember jogait. Rendőr-Főkapitány Úr! A kollégái havi ,- Ft-ból tengődő embereket büntetnek azért, mert megpróbálnak valahogy közlekedni, buszjegyre jobbára nem lévén pénzük. A kollégái kicsinyes, otromba ürüggyel szabnak ki KÖHÉM rendeletek alapján BICIKLICSENGŐ hiánya miatt ,- Ft bírságot az éhezés küszöbén régen túljutott, szerencsétlen sorsú állampolgár társukra. A kollégái tökéletesen kiismerik a KÖHÉM rendelet szövevényei között magukat, magabiztosan idézik a át miközben nem ismerik a rendőrségről szóló törvényt, nincs vagy az egyenruha felöltésével az örsön hagyják a szakmai-etikai és általános erkölcsi érzületüket. A kollégái törvényes eljárás keretében és élő, hatályos jogszabályok alapján csúfolják meg a jogállamot, nem együttműködnek a lakossággal hanem intézményesen elnyomják, nem óvják és védik az emberi, állampolgári jogokat, hanem tiporják. A kollégái célkeresztjében egyértelmű és jól körülhatárolt csoport, a romák találhatók, a kollégái intézményesítik az állam és a többségi társadalomban egyre erősödő rasszimust. Rendőr-Főkapitány Úr! A KOLLÉGÁINAK NEM AZ DOLGUK! Kelt, Rimóc, Tisztelettel, Simon Mihály jegyző 12

13 MÁSODIK MODUL I/2. Szegénykultúra és etnicizálódás Szabó Zoltán (1937) Cifra nyomorúság. A Cserhát, a Mátra, Bükk földje és népe. Magyarország felfedezése. (Részletek) (A táj) A palócok földje nem hegyvidék, mert nem völgyek süllyednek a hegyek közé, és nem alföld, mert sehol sem sík és mindenhonnan látni hegyeket. Az Ipoly felől a Börzsönyt látni, Nógrád északkeleti felében a Karancsot, déli részén Cserhátot, a Zagyva mellől a Mátrát, a Sajó mellől a Bükköt, a Hernád mellől a Sátor gerincét. Az ember itt nem hódította meg a hegyet, mint a Kárpátok egyes vidékein, csak éppen meghúzódott alája. A falvak úgy állnak a hegytömbök körül, mintha lecsúsztak volna róluk és a házakat megállította volna a surlódás a síkabb vidéken, ahol már nagyobb volt a surlódás ereje, mint a lejtő parancsa ( ) Az élet, ami itt folyik, dombok közé húzódva, elszigetelten a szomszéd világoktól, néha még szomszédok életétől is elkülönül. Talán csak egyben egyeznek az egyes vidékek, melyeknek mélyében, mint kagylóban a gyöngy bújik meg a falu: a szegénységben, mely ha okaiban mindenütt másmilyen is, megjelenésében mindenütt ugyanaz. Mert ez a szegénység csakúgy hozzátartozik a tájhoz, mint a szépség. A föld, mely változatos az utazónak, nehéz a parasztnak. (A táj sorsa) talán egy más országrész sincs Magyarországon, melyen ennyire érezni lehetne a múlt kezenyomát, mint a mai ország északi részén. Ha ezen a tájon jársz, ugyanaz a szorongás fog el, ami meglep akkor, ha a magyar történetet olvasod. Érzed, hogy mi lehetett volna belőle és látod, hogy mi lett. Tele van ez a vidék történelemmel és tele van annak bizonyítékaival, hogy ez a történelem sohase válhatott igazán javára ( ) A paraszt is, mindennek magja és országnak gyökere, egy-két város környékét, egy-két iparvidék falvait leszámítva lélekben ugyanaz maradt. Nógrádban és Hevesben, Borsodban és Abaújban ma is ugyanúgy tér ki nehéz szekerével a könnyű úri homokfutó elől, árok szélére billenve, mint száz év előtt, ugyanolyan esett tartással és ugyanúgy lógatott kalappal áll meg köszönésre ura előtt. És minthogy palóc, ugyanolyan béketűrő, tréfás, barátságos és semmiért nem lázadó, mint a régi időben. Ha meg tudott maradni, vagy meg kellett maradnia parasztnak, élete se változott sokban, tudása tán több lett valamivel, de bizalmatlansága ugyanaz maradt. A kolerazendülés szomorú szimbóluma ma is aktuális. Becskén 1937-ben tífuszjárvány volt, de a parasztok csak az ötvenedik eset után hitték el, hogy járvány van. Addig nem. Mert urak mondták és nekik már nem hisznek. Kitalálásnak nézték az egészet, sanyargatásra jó ürügynek. A szelídebbek a»járvány«emlegetését üres szóbeszédnek tekintették, a keményebbek újabb formának a parasztság birizgálására és emberi szabadságainak korlátozására. Mindnyájan igyekeztek nehezíteni az orvosok dolgát és harcát a járvánnyal szemben. Mert az urak dolgának nehezítése tapasztalataik szerint javukra szolgált mindig. A környék értelmisége természetesen elkeseredetten beszélt a»parasztok buta bizalmatlanságáról«. Erősebb kéz szükségét emlegették, mert - amint vélték - íme: korlátolt és ostoba a paraszt, zendülni és urat gyűlölni kész. Arra kevesen gondoltak, hogy a szegénység és tudatlanság homályában sínylődő parasztokat, inkább fölemelni kellene, mint szidni és fegyelmezni. Csakúgy, mint száz év előtt. (A lakosság) Nógrád-Hont, Heves, Borsod-Gömör és Abaúj lakosságának száma az évi népszámlálás idején lélek. Azaz közel egy millió ember lakik ezen a területen, az egész ország lakosságának 11 4%-a, vagyis körülbelül egykilencedrésze ( ) Hogy a táj és társadalom struktúrájában mekkora szélsőségek jöhettek létre, annak megvilágítására talán elég két számadat. Heves vármegye legalsó, alföldi járásában (tiszafüredi) 10 községben él harmincnégyezer ember, Borsod vármegye egyik északi járásában (edelényi) pedig 39 községben él harminchétésfélezer ember. Ugyanez a két szélsőség, mely az egyes falvak nagysága közti különbségben mutatkozik, megmutatkozik mindenben. Az egyes szomszédos falvak 13

14 jellege közötti különbségek néhol óriásiak. A rengeteg kicsi települőhelyen élő nép körülbelül ugyanolyan különböző jellemben, életformában, amilyen változatos a táj, mely befogadja őket. A népesség csaknem teljes egészében magyar anyanyelvű. Német anyanyelvűt 6376-ot, szlovák anyanyelvűt 9425-öt számoltak össze 1930-ban. A szlovák eredetű nép száma azonban lényegesen nagyobb, hiszen Kászonyi szerint a vármegyék területén közel száz szlovák falu magyarosodott el, jórészt a palócság felszívó ereje folytán. Ez elmagyarosodott szlovákság már csak nevében őrzi egykori eredetének emlékét, sokszor palócabbak a palócnál, teljesen beleilleszkedtek a palóc életformába, viseletükben átvették és gazdagították a palócok viseletét ( ) Foglalkozás szerint Abaúj lakosainak háromnegyede, Heves lakosainak kétharmada, Borsod lakosainak csaknem a kétharmada és Nógrád lakosainak valamivel több mint a fele őstermelő. A földművelésből élők arányszámában Borsodban, Hevesben és Nógrádban, 1920 és 1930 között, jelentékeny csökkenés mutatkozott. Ez egyrészt arra mutat, hogy volt iparosodás, másrészt arra, hogy a vidék lakossága szívesen cseréli fel, ha van rá mód, a földműves-sorsot, az ipari munkás sorsával ( ) Borsodban az ózdi, Nógrádban a salgótarjáni iparvidék és a Pest sugárkörébe eső falvak lakóinak pesti munkába vándorlása eredményezi ezt az eltolódást. Hevesben pedig egy-két bánya és a hatvani cukorgyár szerepe hozta magával az arányszám csökkenését. Azontúl, hogy a vidék földbirtokeloszlása szinte parancsolóan írja elő, hogy a táj lakosainak fel kelljen cserélnie a paraszti sorsot a munkássorssal. Az ipari foglalkozású lakosság arányszáma e tíz év alatt mind a négy vármegyében emelkedett és például Nógrádban ma másfélszer annyi az iparban foglalkoztatottak száma, mint 1920-ban s a statisztikai adatok arról vallanak, hogy erős vándorlás van az egyes foglalkozási ágak között. (Még parasztok) Ezen a tájon van néhány vidék és számos falu, amelyekhez nem ért el a huszadik század. Vagy ha elért is, riadtan visszahúzódott, látván, micsoda hatalmasságok uralkodnak a falu fölött. Hegyek között fekszenek, útjuk nyáron van csupán, akkor is csak esőtlen időben. Télen megrekednek és elzáródnak egymástól, az élet ütőereitől s a házak közé is gátat emel a sár. A táj legdúsabb és legmagánosabb vidékei ezek. Rendesen közel vannak a régi várak romjaihoz és messze vannak a vasútállomásoktól. Magosan fekszenek, festőknek szép vidékeken, ahol töméntelen témát talál az ecset és rengeteg nehézséget az eke. Messze van tőlük minden, piacuk nincsen, csak azt termelik, ami maguknak kell. Még jó, ha tudnak termelni annyit, amennyi nekik elég. A régi, zárt és röghöz kötött, önmagának termelő és önmaga termését fogyasztó parasztélet kényszerű őrzői ők. Szomorú és pénztelen, nem kiáltó, de nem is változó szegénységről beszélnek e falvak, csinosak és néha művésziek, szomszédságukban bor terem és bennük az embereknek az év jórészében van valahogy ennivalója, de nincsen pénze. Életük nagyon egyszerű körforgásban telik le, piac és kereskedelem bonyodalmai nélkül. Megeszik, amit a föld ad nekik, aztán odaadják magukat a földnek. Közben nem sok történik velük és a faluval ( ) Szegénységük és elesettségük megható tüneteiről külön könyvet lehet írni. Olyan sorsok szerepelnének benne, mint a szakali legényé, aki katona volt és hazatérvén aratásra, katonaruháját vissza kellett küldenie a kincstárnak. Más ruhát nem tudott venni, a faluban kölcsön se kaphatott, hát riadtan várt egy ideig a szobában, szégyentől pirulva, szomorúan és már alig reménykedve. Végre valakitől nehezen ugyan, de kapott egy fürdőruhát. Azon a nyáron gyakran lehetett látni őt az erdő fái között osonni a földek felé munkába. A rendes úton nem mert járni, szégyellte magát a különös, nem testére szabott fürdőruhában. Ilyesmi történik némelyikükkel. A legtöbben egyszerűen élnek, a gyomor örömei nélkül. Levesen és kenyéren, vagyis kenyéren és vizen, mint valami különös börtönben, melynek rácsai a szomszéd erdők és nagybirtokok. (A bujáki példa) ( ) Elzártságának a nép életében kétféle hatása mutatkozik: egyik a szociális helyzetben, másik a parasztság magatartásában. Az elzártság hatása e falvakban gazdasági téren: a szegényparaszt nem a nagybirtoknak, hanem egy nagybirtoknak van kiszolgáltatva. Igy a bujáki embernek a munkavállalási szabadságban rejlő kicsiny ellenállási lehetősége is meglehetősen illuzórikus. A bujáki uradalom a többi uradalmaknál is kedvezőbb helyzetben van, hiszen, aki nem szegődik hozzá kisebb bérért, annak nagyon messzire kell mennie nagyobbért Volt idő, hogy a bujákiak nem panaszkodtak, ma panaszkodnak. De mindig teljesen függő és kiszolgáltatott helyzetben éltek, ha valaki a bujáki uradalomban nem kap munkát, akár mehet is el Bujákról, mert Bujákon nincs más úr és nincs más munkaadó. ( ) 14

15 Az elzártság e két hatása, a gazdasági és a lelki, mindenképp csak a munkaadónak használ. A nagybirtokos, vagy helytartója kétféle hatalom birtokosa. Az egyik: a munkaadó kapitalisztikus megjelenésű gazdasági hatalma, a másik a földesúr feudális-patriarchális megjelenésű úrihatalma. Erre az utóbbira legfőként az ad módot, hogy ezeken a zárt vidékeken az idő megállt, a parasztság megmaradt a jobbágyszemlélet és jobbágyalázat fokán s így a nagybirtokosban és helytartójában nem annyira munkaadóját, mint inkább urát látja még mindig. Ez ellen természetesen ritkán tesznek azok, akik bár nem boldog birtokosai, de hű kiszolgálói e kettős hatalomnak. A falusi értelmiség, ha egyideig esetleg tusakodik is, később törvényszerűen beadja a derekát és engedelmes lesz és szelíd. Balassagyarmaton olyanok, akik régebben voltak Bujákon, erősen állították nekem, hogy az intelligencia egy része keményen küzd az uradalom impériumváltozásával kapcsolatos igazságtalanságok ellen és többekhez utasítottak ( ) (Ember a barlangban) Ha a Matyóvidékén a külszín takarja és színezi a nép állapotát, körülötte a falvak képe - kifejezi. A Matyóföld fölött, a Bükk kezdődő lejtőin, Mezőkövesd körül félköralakban ugyanolyan summásfalvak helyezkednek el, amilyenek a matyó községek. Csakhogy e falvaknak külön nevezetessége van: a barlanglakás. A mezőkövesdi járásban, a Bükk oldalában 805 ilyen barlanglakás van és 4000 lélek lakik bennük. A barlanglakások a következő községekben vannak: Tibolddaróc lakóinak 60%-a él barlanglakásban, Szomolyának 37 2%-a. A többi falvakban az első három falu kivételével átlagban a lakosság egyötöde lakik barlangban. Tibolddarócon 32, Szomolyán 10 az életveszélyes barlang. Egy-egy tibolddaróci barlangban átlagban 7 lélek lakik, de ha ehhez hozzávesszük a barlangba bevitt állatokat is, akkor ennél sokkal több élőlényt találunk telenként egy-egy odu szűk üregében. A Zöld Kereszt-lap e barlanglakásokat szűkszavúan és szárazon is így jellemzi:»a barlanglakások mind alacsony, kis alapterületű (legfeljebb négyzetméter) riolittufába vájt üregek. Az ablakok szűkek, a falak nedvesek, eső idején a tetőn a víz beszivárog, a levegő dohos, az ételek megpenészednek. Néha ember, állat egy szobában van. A nap alig süt be. A lakás tisztítása a sötétség miatt nehéz és a sötét, nedves levegőben a betegséget okozó gombák, a baktériumok vígan szaporodnak. E miatt a csecsemőhalandóság és a gümőkórhalandóság háromszor annyi, mint egyebütt. A vízbeszerzés nehézsége miatt legfeljebb ivásra hordanak vizet, mosásra nem jut elég víz. Árnyékszék nincs, a szemétdombra, a bokrok mögé járnak, e miatt a lakások környéke a vérhasnak és hastífusznak melegágya. Az állatok is vagy a lakásban, vagy közvetlen a lakás mellett levő ólban vannak. A porózus közeg teleszívódik ürülék-alkatrészekkel és azoknak bomlása miatt, főleg nyáron, kellemetlen szag van a lakás körül.«( ) Lakásaik, e barlangok, számukra egyáltalán nem azt jelentik, amit a szörnyülködő nézők számára. E barlanglakásokat a látogatók rendesen kuriózumnak tekintik, nyomorkülönlegességnek, speciális valaminek. Olyasminek a házak közt, mint valami különösen nyomorék koldus az emberek között. Egy előkelő úr, mikor erre járt és látta e falvak különös képét, a hegyoldalban húzódó, fehérre meszelt falú, tátongó szájú üregeket,»borsodi Abesszíniának«keresztelte el e tájat. Holott azok egyáltalában nem ilyen afrikai különlegességek. A barlanglakások léte és lényege az itteni agrárproletár helyzetéből folyik, annak egyenes velejárója és következménye. A barlanglakás nem táji kuriozitás, hanem az itteni summásmunkás zsellérség helyzetének pontos és plasztikus kifejezője ( ) E falvakban a földműves szegénység valóban addig nyujtózik, amíg a takaró, azaz a keresete ér, tehát barlangokban lakik. Bármennyire furcsán hangzik is, a barlang illik ahhoz az élethez, amit neki élnie kell. Ezt maguk is tudják s az egészségügyi kutató csodálkozva említheti, hogy»a szegény nép ragaszkodik a barlanghoz, mert egy szoba vételára pengő, szoba, konyha és kamrából álló lakás pedig pengő. Évi adója 7-10 pengő. Ezenkívül a lakás nyáron hideg, télen pedig meleg és pár gallyal be lehet fűteni.«amit vesztenek azzal, hogy a barlanglakás roppant egészségtelen, tüdővész, vérszegénység, angolkór okozója, azt nemigen veszik észre. De azt észreveszik, hogy nem kell fűteni, hogy aránylag kevés rá az adó, hogy jól meg lehet húzódni benne, hogy nem rak rájuk nagyobb terhet, mint amekkorát szegénységük elbírhat. ( ) Nagyon lehetséges, hogy e barlanglakások keletkezésénél afféle földesúri önkény játszott közre, aminőre Fényes Elek is említ egy példát épp Tibolddarócról:»Említésreméltó egy kút, melynek a vize a nép által a köszvény ellen csodálatosan használtatott, mígnem bizonytalan ok miatt a tulajdonos által behányatott.«a tulajdonos nyilván nem nézte atyai örömmel jobbágyainak köszvénykúráit és ez okozta a gyógyító kútnak szomorú végét. ( ) 15

16 Állapotukért nem okolnak senkit, nem lázadnak és nem tusakodnak. Csak bizalmatlanok és keserűek. Ostoroson az a közmondás járja, hogy»nem jó a parasztnak egy tálból enni az úrral a cseresznyét, mert (az úr) meglövi a magjával.«néha különösen az idősebb férfiak keseregnek arról, hogy ők az ország mostohagyermekei, amit adóba fizetnek, abból flaszter épül a városi ember számára, hogy azon pipiskedhessen és aztán lenézhesse a buta parasztot. De ezek csak afféle belső dohogások, e falvak tűrnek és meghajolnak és néha valami kis mezei lopásért, apró verekedésért elmennek»rabnak Kövesdre«. Egyébként vannak községek, ahol évenként késelés esik és néha halál. A virtus e téren vet lobot bennük, rendesen nagy lakodalmak idején, mikor életében egyszer ül ünnepet az ember és asszony. De akkor aztán magyar módon, szinte egyévi keresetét költi a lakodalomra és vannak, akik az ötödik gyerek után még mindig nyögik a mennyegzős adósságot. Ilyenkor, hacsak lehet, városba mennek vásárolni az asszonyok, boltba. Sok pénzért vesznek és lehetőleg fölényesen alkudozva a boltossal. Van ebben valami primitív öröme annak, akinek mindig parancsoltak, hogy egyszer kiszolgáltathatja magát a nadrágos emberrel. Igy élnek. Nagyjából egyhangúan, változás és remény nélkül. Az asszonyok félig a temetőnek, félig a bölcsőnek szülik a gyerekeket, mert a gyerekek fele meghal Hogy miben halnak meg, nemigen tudják. Csak meghalnak szép csendesen, különösebb kiáltozás, vádaskodás vagy tusakodás nélkül. Barlangban. (Eger) A város paraszti része, ez az őstermelőöv alig egy-két kilométernyire van a város közepétől, de ha a távolságot a szociális helyzet tényeiben mérjük, szörnyű nagy lesz a messzeség a pompakedvelő nagyurak városa és a külső nyomorúság között. A Szalaparton pincékben élnek az emberek, a napszám kicsinységéről panaszkodnak és arról, hogy egyre jobban drágul a fa. A lankás dombhátak itt már közvetlenül a szántóföldekbe futnak bele és e dombhátak alja háztetőben végződik. A domb lábát a szalapartiak cseréppel, szalmával, zsindellyel fedték be, anyagi állapotuk szerint, és ha ezeken a halmokon sétál az ember, itt-ott kéménybe ütközik. Ezek a kémények, mint szegénység-adta különlegesség merednek ki a rétből, törekvő füvek és száradó giz-gaz közül, alattuk emberek laknak.»lakható domb«- gondolom fanyarul, ahogy járok a dombtetőn, mely a napszámosok házának teteje is egyben, meg a szomszéd cigányoké. Mert cigányok és magyarok egymás mellett és egyformán a föld alatt laknak itt ( ) A jövőtlen kisváros kicsiny lehetőségeit már eredendően megszabja Eger fekvése. Az, hogy ez a város oda épült, ahol van, hegyek alá, inkább világi és egyházi hatalom várának, mint gazdasági központnak. Helyzeténél fogva olyan város, mely kapu ugyan, de leginkább olyan kapu, melyet pedig mindig bezártak, hol a nemzet ellenségei ellen, hol az»új idők új dalai«ellen. Ez a kapu mindig inkább visszavert, mint átengedett és sohasem volt az a célja, hogy kereskedőket, vagy árut bocsásson be, vagy küldjön ki( ) A városi urak kedves terve az»eger iskolaváros«jelszóval szemben az idegenforgalmi fürdőváros elképzelés. Ha más bizonyíték nem lenne is, ez elég ahhoz, hogy megítéljük a városok vezető rétege, az úgynevezett felső-középosztály gondolkodása mennyire egyrétű és sablonos. Viszont, hogy a városfejlesztési terv is inkább csak jelszó, mint program, arra bizonyíték, hogy Eger várostakarításra sok magyar városnál csakúgy lényegesen kevesebbet költ, mint kulturális célokra. A Fürdőváros-elképzelés magva az az uszoda, melyet egy neves úszónk édesapja, mint városi mérnök épített többek szerint azért, hogy fiának legyen hol úsznia. Ez az uszoda volt a mag és most már a helybeli vezetőség egy része úgy véli, hogy meg kell varrni a gombhoz a kabátot, vagyis fürdővárost kell csinálni Egerből és a város életét az uszodához igazítani. Ennek viszont erkölcsi okokból a papi körök vannak ellene ( ) Ezekre a városszéli területekre adják ki a legtöbb italmérési engedélyt, viszont ezeken a területeken lakik a legkevesebb orvos. A hasihagymáz-esetek sűrűn fordulnak elő errefelé és természetesen jelentékenyen nagyobb a tbc-halálozás, mint a Belvárosban, a pincelakások hatása tisztán megmutatkozik a csecsemőhalálozás nagyságában is. A legszegényebb parasztkerületben, a Szalaparton egy fölvett adatgyűjtés és hozzávetőlegesen elvégzett kalóriaszámítás szerint egy felnőtt ember naponta átlagosan 1236 kalória értékű ételt vesz magához, ami lényegesen alatta marad nemcsak a kívánatos, hanem a szükséges mennyiségnek is. A pincelakások mellett itt vannak a teljesen vagy félig vályogból készült házak, a nád, zsúp-, zsindely- és deszkatetők és itt nőnek fel azok a gyerekek, akiknek kevés hasznuk van abból, hogy a várospolitikusok büszkén hivalkodnak azzal, hogy Eger iskolaváros. A Szalapart képe és a falu-öv számadatai nem hagynak kétséget a felől, hogy Egerben a vezető, kormányzó és birtokló rétegek egyike sem teljesíti szociális kötelességeit, erejéhez mérten. Az ugyancsak jelentékeny földbirtokalapon nyugvó egri püspökség és káptalan illetékesei valószínűleg nem is nagyon ismerik ez alvilági tájakat és az egri idegenforgalmat akaró város aligha hivalkodna ezekkel a tényekkel. 16

17 A hadifogoly levente. Evellei László visszaemlékezése. In. Hekeli Sándor (2010) Két hegység faluja. Egerbakta. (Részlet) Apai nagyapám annak idején kivándorolt Amerikába, úgy tréfálkozott leveleiben, hogy ő grófként jön onnan haza. Hazajött, beteg lett, nemsokára meg is halt. Én, ahogy kijártam az elemi iskolát, 13 évesen elkezdtem dolgozni. Ennyi idős voltam, amikor először mentem el summásnak, együtt a szüleimmel. Utána még hatszor jártam így a Dunántúlon. Emlékszem, húszas csoportokban mentünk, volt úgy, hogy a faluból egyszerre legalább százhúszan. Már februárban elkezdték szervezni a csoportokat Marhavagonokban utaztunk a Dunántúlra, én jártam Baranyában, Veszprémben, Tolnában Mindenféle munkát el kellett végeznünk. Gyerekként félrészért dolgoztam, aki egész részt kapott a férfiak között, annak már aratni, kaszálni jól kellett tudni. 120 kiló búza, meg ellátás volt a félrész havonta. Ebben volt 4 kiló szalonna, bab, krumpli. Napkeltekor a kapával a kezünkben már ott kellett állnunk a föld szélén, napnyugtáig dolgoztunk. Ötös tálból ettünk, közösen, bizony volt, aki igyekezett gyorsan kikapkodni az ételt. Este meg, amikor a barakk előtt körbeültük a tálat, előfordult, hogy a kabóca is beleugrott. Hétvégeken előkerült a harmonika, klarinét, volt, aki egy bőrönd oldalán dobolt, vagy a kasza élét pengette ( ) Nekünk nagyobb gazdaságunk nem volt, itthon hagytuk a házat üresen hat hónapra. Szerencsére soha nem fordult elő, hogy valami kár ért volna, más nem történt, csak a fű nőtt ki az udvaron. Vigyáztak a faluban az emberek a másikéra. Télen itthon ölfát vágtunk az erdőn, napszámbért fizetett az érsek. Gallyakat szedtünk össze, azokat haza húzhattuk. Tavasszal eljártunk ásni, kapálni az érseki birtokra, iskolás gyerekként én az ökröket is vezettem ( ) A summáséletnek a háború vetett véget. Tausz Katalin (1984) uradalmi cselédek. In. Mátyus Aliz - Tausz Katalin (1984) Maga-ura parasztok és uradalmi cselédek. Magvető Kiadó: Budapest. (Részletek) Ősz utóján jártam először a Tisza menti faluban. A települést országos főút szeli ketté, a mellékutcákban jellegzetes látvány fogadott: a kerítéseken belül rendezett udvarok, kívülük sártenger Pénz híján itt csak az időjárás segíthet, csípős téli napokon járhatóvá fagy az amúgy bokáig süllyesztő sár ( ) Az udvarok külső képe arról árulkodik, hogy az itt élők általában nem különösebben tehetősek; az állatokat régi istállókban, ólakban tartják, méretük sem vall nagyobb szabású háztáji álltatenyésztésre. A házak többsége vályogból készült, az asszonyok meszelik tavaszonként vakító fehérre, némelyiket az utca felől kőporral színezték, hogy hasonlítson az újmódi épületekhez. A frissen emelt sátortetős tömbházak se rínak ki a képből, a hivalkodó fogyasztás rajtuk sem fedezhető fel ( ) Nem csak a sár vendégmarasztaló itt, az emberek is szívesek. Mindig szakítanak időt, ha megyek, félreteszik a munkát, várhat az másnapig, maga-ura parasztoknál ez elképzelhetetlen ( ) E falut lassan pusztulónak mondanám, megrekedt a fejlődésben. A tanács és a téesz központját a szomszéd faluba helyzeték, a közös álltaállomány nagy részét meg a gépeket is elvitték, az iskolát körzetesítették, a lehetőségek bezárultak, az itt élők úgy érzik, őket már mindenhonnan kirekesztették. Az itteni ember mindig dolgos volt fogalmazta meg a közös sértettség okát a falu egyik vezetője -, az idősebbek, akik cselédsorban nevelődtek, tudták, hogy el kell végezni a munkát, és meg is csinálták rendesen. A szomszéd községben, ahová a központ került, ott módosabb parasztgazdák éltek, azok viszont fifikásabbak voltak ( ) (Parancs és engedelmesség) Én tizenhárom éves korom óta mostanáig cseléd voltam. Mert hiába azt mondták, hogy a demokráciában nincs cseléd, csak alkalmazott. De én azt mondom most is meg holnap is, mert másképpen nem mai gyerek vagyok, hogy ahol parancsolnak, ott csak cseléd van. Parancs és engedelmesség volt az élet tengelye a gazdasági cselédek számára, parancs és engedelmesség a meghatározó ma is életükben Parancsot osztott az úr, az intéző, a gazda, a kerülő, engedelmeskedni kellett feljebbvaló cselédtársaiknak, de a természet erőihez sem viszonyultak másként, mint alázattal, belenyugvással. Az a világ rendje, hogy két szerep osztatott az emberekre: úré és szolgáé ( ) 17

18 A kérdezés, a kételkedés, a szembeszegülés, a lázadás hiányzik szótárukból, de beléjük ivódott a hallgatás, a tűrés, a hűség, az alárendelődés, a belenyugvás képessége. Megtörtént például, hogy a vékát, amivel a kommencióba járó gabonát mérték, újra cserélte az úr. Az új véka azonban kacskaringós szélű volt, kevesebb búza fért így bele, az előírt harminckét liter helyett csupán huszonnyolc. Szóvá is tette az egyik cseléd, hogy híja van annak, de csak azt a választ kapta, ha akar, maradhat, ha nem teszik, máris szedheti a sátorfáját. Mit mondhatott volna, hová is ment volna? Maradt tovább ( ) A cseléd a gazda parancsait tisztelettel és megadással fogadni tartozik, kifejezések és cselekvények, melyek a család és a háznép keretén kívül más személyek között sértőnek tekintetnek a gazda irányában nem támasztják az a vélelmet, hogy a cselédet becsületében érinteni szándékozott volna rögzítette az 1907-es cselédtörvény 45. -a, hogy úrra, szolgára nem egyazon értékek érvényesek. A világnak e kettétagolódásában, mely a cselédek számára nemcsak adott volt, hanem természetessé is vált, az úriember megkövetelhette a rendet, a munkát, dorgálhatott, fenyíthetett, törvényt ülhetett, még finom embernek is tartották, ha beköszönt egy-egy lakodalomba vagy elküldte a parádés kocsisát maga helyett. Hálát éreztek a gondoskodásért, mert lakást adott, jutatott egy-két mázsa terményt az öregeknek. Lakatos Menyhért (1975) Füstös képek (Részletek) ustos_kepek.htm (II. rész) Aztán, ha éppen szorult a kapca, a kertben kint teleltek a szőlőkarók. Előfordult, hogy rászorultunk, ha az időjárás nagyon komiszul viselkedett. Ezekben a putrikban állandóan tüzelni kellett, vékony falaikat átfújta a szél. Ha egy órára kialudt a tűz, a következőkben már belefagyott a víz a kannába. Hosszúra nyúlt a tél. Sok megpróbáltatást kellett kiállni. Becsületesen élni valóban nem is lehetett, a hideg meg az éhség mindenre rákényszerítette a cigányt. Melegedni és enni! Ez volt a holnap gondja. Minden nap meghozta a maga kilátástalanságát, a korgó gyomrokat, és a sok apró éhes szájat ennivalóval, a ruhátlanságot és a hideget tűzrevalóval kellett enyhíteni. De mit lehetett tenni a házgerincig érő hófúvások idején? A napokig tartó szúrós szélviharokban a kutyát sem lehetett kizavarni. Itt az élet nem kutya, fütyölt rá, mit szabad, mi illik, mi nem illik. Követelte a magáét, hogy honnan, arról senki nem beszélt, még válogatási lehetőség sem kínálkozott. Élni, ez az egyetlen törvény, ami ellen nem lehet fellebbezés. Éhen halhatott, aki akart, de ahhoz el kellett viselni az éhséget vagy a megfagyáshoz a hideget. A legnagyobb kilátástalanságban is van mindig valami megmentő, ha más nem, maga a kilátástalanság. Itt is az volt. A községet óriási grófi birtokok vették körül, szétterpeszkedett majorokkal, több helyen állattenyésztéssel, főleg sertéshizlalással foglalkoztak. A hosszú kutricasorok kisebbfajta falunak is megfeleltek, ahol falkával tartották a disznókat. Amikor a dögvész közéjük ütött, hulltak, mint az érett gyümölcs. Mindennap kordéval hordták ki a dögöt. Csak nem volt könnyű megközelíteni. Nappal szó sem lehetett róla, rálövöldöztek, ha egy cigányt megláttak az uradalom területén. Éjjel is puskás ember őrizte a gödröt, nehogy elhordják a dögöt. De ha hideg volt, a csősz is fázott. Éjszakára behúzódott a kunyhójába, aludta az igazak álmát. A legrosszabb idő kedvezett a cigányoknak, s ebből egész télen nem volt hiány. Derékig érő hófúvásban törték át magukat, hogy megközelítsék a döggödröt. Csordában mentek, mint a farkasok, így könnyebben kikaparták körömmel a fagyos hantot, ami alatt az életet adó dögök hevertek. Egész disznókat cipeltek haza a nyakukon, hat-nyolc kilométer távolságról. Pihenésre nem adódott lehetőség, ha egyszer felvette, nem tehette le hazáig, mert az úton maradt. Minél előbb haza, ez volt a jelszó. Erejéhez mérten választott mindenki, ha volt miből, ha nem, kettéosztottak egyet, de általában akadt miből válogatni. Még azon az éjszakán elintézték a disznótort. Kóstolóként egy-egy címert átjuttattak az ismerősökhöz, rokonokhoz, azokhoz, akik akkor éjjel nem tudtak részt venni a zsákmányszerzésben. Ez így volt szokás. Ilyenkor sült vagy főtt hús szagába burkolózott a telep. A zsíros szájú emberek jóízűen nevetgéltek, még kolbásztöltésre is rászánták magukat. 18

19 Nem csináltak belőle szertartást, a húsdarálót egy jó éles balta pótolta. Tölcsért formáltak papírból, amin keresztül a hevenyében megpucolt belet megtöltötték, csak fokhagyma kellett meg só, hogy kolbász ízét keltse. Ilyenkor aztán meseország lett a mi országunk. Nagyon szigorúnak ígérkezett az iskola. A folyosón nem lehetett szaladni, ott állt egy fekete kabátos ember a csengő mellett, megfenyegetett mindenkit. A tanító bácsi azt mondta, hogy tanár úrnak szólítsuk. Egész nap egy szót sem tanultunk, ez - ez, ez - az, mutogatták be egymást. Este hazajöttem egy nagy táska könyvvel. Egész héten nem ültem bele a diákkocsiba, de mikor az igazolványt megkaptuk, a jegykezelő áttessékelt. Még mindig kevés ismerősöm volt, az első C-be csak hárman jártunk, a dagadt Molnár gyerek meg Varjú Vajda. Kölcsönösen nem bírtuk egymást Molnárral, idegesített, hogy állandóan nevetett rajtam. Neki csak volt barátja az osztályban, ott volt Varjú Vajda, aki szintén szegényalapon tanult. Szünetekben együtt röhögtek. Teljesen egyedül voltam, ha valamikor mellém kerültek, menekültek tőlem, mint a rühestől. A diákkocsiban segges Molnár végigjárta a padokat, odasúgott valamit, aztán röpködtek a megjegyzések. - Melyik osztályba jársz, Molnár? - A C-be. - Az azt jelenti, hogy cigányosztály. Még mielőtt elmegy a türelmem, gondoltam, átmegyek a másik kocsiba. Molnár elém lökte a lábát, cipőmet, amiben alig mertem lépni, és apám a hátán hozott ki a cigánypárizsból, hogy sáros ne legyen, összepiszkolta. Lehet, ha Molnár helyében vagyok, én sem teszek különbül attól a tekintettől, amilyennel én ránéztem. Talán még sziszegtem is valamit a fogaim között, de Molnár ordításától saját hangom sem hallottam. Miközben ki akartam venni a zsebkendőm, hogy megtöröljem a cipőmet, Molnár hanyatt vágta magát a padon, kezét, lábát az égnek tartotta. - Jaj, ne, ne! - Bőgött, mint a bivaly, pillanatok alatt csupa húgy lett rajta a nadrág, amikor látta, hogy a cipőm dörgölöm a zsebkendőmmel, felült, és nevetve törülgette könnyeit. - Mi történt veled? - kérdezték a többiek. És a húgyot nézték, ami nagy tócsában úszott a padlón. - Azt hittem, meg akar ölni. Azt mondta édesapám, ne barátkozzak a cigánnyal, mert azok el szokták vágni az ember nyakát. Már elfeledtem, hogy mit tett, szánakozva néztem, mint egy hatalmas zsírtömeget. Visszaültem a helyemre. Ha eddig nem volt barátom az osztályban, ezután mégúgy sem lett. Szünetekben egyedül kószáltam a folyosón, nem szerettem lemenni az udvarra, mert más osztálybeliek is mutogattak rám. Most már nemcsak Molnár nevetett, hanem az egész osztály, még a tanárok sem tudták elrejteni mosolygásukat, ha eljöttek mellettem. (III. rész) A telepnek majdnem minden lakója bőrbetegségtől szenvedett; rühtöl és sömörtől. Mindkettőre hugyot, pipamocskot és ablakizzadságot használtak. A gyerekek arcát és felsőtestét tenyérnyi gombafoltok éktelenítették. Bár a pipaszárból kiszedett kenőcsszerű nikotinos szutyok elég hatásosnak látszott, de hol volt annyi pipa. Kétségbeejtően terjedt, az állandó testközelség vezetője volt a fertőzésnek. A rühbetegségtől én sem mentesültem. Az ujjaim között apró pattanások képződtek, elterjedtek az egész testemen, és később hatalmas sebekké alakultak. Az orvosi segítségnyújtás hatástalan vagy csak lassan ható gyógyszerei a fertőzés lehetőségeit egyáltalán nem szüntették meg. Akik az orvost megpróbálták, gúny tárgyává váltak a telepen, a barna, kellemetlen szagú kenőcs messziről árulkodott a rüh jelenlétéről. Ez esetben nemcsak gúnynak, hanem kellemetlen hátránynak is kitette magát az ember, mert a faluban nem engedték be egyetlen házhoz sem. Így aztán a gusztustalan vakaródzásokból undorítóan elgennyesedett sebek keletkeztek, amelyek a piszkos gúnyák alatt egyre inkább fertőztek. Az orvos által felírt gyógyszert magam sem használhattam, nem mehettem az iskolába feketére maszatolva és azzal a kibírhatatlan bűzzel, amit a kenőcs árasztott. 19

20 Pozsonyi Zoltán: Etnikus kultúra vagy a szegénység kultúrája? ESŐ. Irodalmi Lap. III. évfolyam 4. szám; (2000. tél) (Szuhay Péter: A magyarországi cigányság kultúrája: etnikus kultúra vagy a szegénységkultúrája, Panoráma, Budapest, 1999) (Recenzió) A rendszerváltozás óta különösen sok publicisztika, tanulmány, tudományos értekezés, könyv jelent meg a magyarországi cigányság kultúrájáról, életmódjáról, a többségi társadalomhoz fűződő viszony változásáról. Tavaly látott napvilágot Szuhay Péter A magyarországi cigányság kultúrája: etnikus kultúra vagy a szegénység kultúrája című könyve. A kulturális antropológia módszerével dolgozó tudós a hazai romakutatás megkerülhetetlen alakja, számos fontos publikáció szerzője, és a nagyszabású cigány néprajzi kiállítások fáradhatatlan szervezője. A könyv első fejezete tudományos pontossággal mutatja be a romákról kialakított képeket. Kiderül, hogy különböző korokban kialakított definíciók közül a romák mai önmeghatározása a legfontosabb: az oláh cigányoknak nevezettek romnak, romának, a magyar cigányoknak mondottak muzsikus cigánynak, s akikre a román cigány kifejezést használják, azok beásnak vallják magukat. (A köznyelvben még nem, de a tudományban és a médiumokban a cigány helyett a roma kifejezés került előtérbe.) A cigányság jelenkori problémáinak megértéséhez Szuhay Péter feleleveníti a cigányok történetét. Mária Terézia és II. József cigányösszeíró rendeleteinek célja a kóborló romák letelepítése volt. Hasonló elképzelés húzódott az 1893-as regisztrálás mögött is. A 18. és a 19. század vége között az összeírt cigányság lélekszáma kilencszeresére nőtt. A második világégés előtt deportáló ötletek is napvilágot láttak, de az igazi tragédia ben következett be. Szuhay Péter nem tud pontos adatokkal szolgálni a cigány holocaustban elpusztultakról. Ami nem is meglepő, hisz napjainkban is egymásnak ellentmondó számok, vélemények látnak napvilágot a sajtóban. Közvetlenül a háborút követően a cigányok helyzete nem változott, az 50-es évek cigányságpolitikai intézkedései nyomán a 60-as évektől kellett a gyerekeiket iskolába járatni, a putri helyett sokan modern lakóházakba költözhettek, a férfiaknak állandó munkahelyük lett. A szinte teljes egészében iskolázatlan cigány munkavállalók az út- és építőiparban, a bányászatban tudtak elhelyezkedni. A recenzió írója kevésbé, de az idősebb generáció képviselői még emlékeznek az ingázó romákra, akik a keleti országrészből tömegesen jártak dolgozni a fővárosba. Az országban voltak olyan területek, ahol az elhagyott parasztportákra beköltöztek a romák. A tszben helyezkedtek el, ahol gazdasági ismereteket szereztek, s azokat háztáji gazdaságukban hasznosították. A 80-as évek közepén az első munkanélküliek az iskolázatlan vagy betanított cigány munkások közül kerültek ki. A rendszerváltozás a romák életkörülményeinek romlását hozta. Az utóbbi tíz év rákényszerítene a romákat, hogy hagyományos vagy új tevékenységekbe fogjanak: a böngészés, az engedély nélküli halászat és vadászat, a gyógynövények és csigák gyűjtése, a guberálás, a mezőgazdasági bérmunka, a lókereskedelem, a teknőkészítés, a vályogtégla-előállítás olyan tevékenység, amely nem adóköteles és nagy mobilitást jelent. A könyv írója nemcsak bemutatja e tevékenységi formákat, hanem esettanulmányokban szemlélteti azok emberi sorsokra gyakorolt hatását. Sarkadon például a muzsikos cigányok leszármazottai fokhagymát termesztenek. A növénytermesztés fortélyát az ősök napszámosként sajátították el. Mára a családi gazdaságok állandó munkát és állandó jövedelmet(!) jelentenek, így ezek a családok nem szorulnak segélyre. A sarkadi eset azért példaértékű, mert a cigányok már nem bérmunkások, hanem szorgalmuk és tehetségük révén önálló gazdák. A cigányság etnográfiájának bemutatása előtt a szerző felhívja az olvasó figyelmét, hogy nehéz egységes néprajzi képet felvázolni. A cigányok három, elsődlegesen nyelvi alapon elkülönülő etnikai csoportjára eltérő hagyományok, szokások jellemzők, nem beszélve arról, hogy egy csoporton belül a foglalkozási ágak és a vagyoni differenciálódás is színesítheti a képet. A különböző etnikai csoportokba tartozó romák csak elvétve kötnek házasságot. Minden csoportra jellemző, hogy a szegényebb családok nem, míg a tehetősebbek ragaszkodnak a törvényes házasságkötéshez. Nem újdonság a szerzőnek azon megállapítása, hogy a cigányok gyermekvállalási kedve jóval nagyobb, mint a többségi társadalomé. Szuhay szerint nem igaz az, hogy a romák a családi pótlék miatt akarnak sok gyereket. A cigányok a gyermekáldást szerencsének tartják, a meddőség viszont a család szégyene. 20

Rögös út a munkához. Népszabadság 2008. április 13.

Rögös út a munkához. Népszabadság 2008. április 13. Rögös út a munkához Népszabadság 2008. április 13. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium honlapján 2008. április 7-én délelőtt jelent meg a munkanélküli-ellátások újraszabályozásának több törvényt módosító

Részletesebben

9. Az állam szerepe és felelőssége

9. Az állam szerepe és felelőssége 9. Az állam szerepe és felelőssége Történelmi korszakok XVII. sz. caritas, egyházi szerep 1601- szegénytörvény Anglia (érdemes és érdemtelen szegények), 1871- Magyarországi szegénytörvény: illetőségi község.

Részletesebben

Gyermekek szegénységéről iskola kezdés előtt. Készítette: Korózs Lajos

Gyermekek szegénységéről iskola kezdés előtt. Készítette: Korózs Lajos Gyermekek szegénységéről iskola kezdés előtt Készítette: Korózs Lajos ELTE-kutatás eredménye Soha nem volt annyi szegény gyermek hazánkban mint most! A leghátrányosabb helyzetű térségekben a gyerekek 84

Részletesebben

A Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program véleményezése

A Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program véleményezése A Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program véleményezése FÖK: A program egyike a legjobban kidolgozott anyagoknak. Tekintve az EU-források felhasználásában rejlő kockázatokat, az operatív program hangsúlyát

Részletesebben

A JÓLÉTI ÁLLAM KÖZGAZDASÁGTANA

A JÓLÉTI ÁLLAM KÖZGAZDASÁGTANA A JÓLÉTI ÁLLAM KÖZGAZDASÁGTANA A JÓLÉTI ÁLLAM KÖZGAZDASÁGTANA Készült a TÁMOP-4.1.2-08/2/A/KMR-2009-0041pályázati projekt keretében Tartalomfejlesztés az ELTE TátK Közgazdaságtudományi Tanszékén az ELTE

Részletesebben

A JÓLÉTI ÁLLAM KÖZGAZDASÁGTANA

A JÓLÉTI ÁLLAM KÖZGAZDASÁGTANA A JÓLÉTI ÁLLAM KÖZGAZDASÁGTANA Készült a TÁMOP-4.1.2-08/2/A/KMR-2009-0041pályázati projekt keretében Tartalomfejlesztés az ELTE TáTK Közgazdaságtudományi Tanszékén az ELTE Közgazdaságtudományi Tanszék

Részletesebben

Mérés módja szerint: Időtáv szerint. A szegénység okai szerint

Mérés módja szerint: Időtáv szerint. A szegénység okai szerint Szegénység Fogalma: Az alacsony jövedelem és az ebből fakadó hátrányok HIÁNY (tárgyi, információs, pszichés, szociális következmények) Mérés módja szerint: Abszolút szegénység létminimum (35-45 e Ft) Relatív

Részletesebben

SZOCIÁLPOLITIKA. Készítette: Gál Róbert Iván, Nyilas Mihály. Szakmai felelős: Gál Róbert Iván, Nyilas Mihály. 2010. június

SZOCIÁLPOLITIKA. Készítette: Gál Róbert Iván, Nyilas Mihály. Szakmai felelős: Gál Róbert Iván, Nyilas Mihály. 2010. június SZOCIÁLPOLITIKA Készült a TÁMOP-4.1.2-08/2/A/KMR-2009-0041pályázati projekt keretében Tartalomfejlesztés az ELTE TáTK Szociálpolitika Tanszékén az ELTE Közgazdaságtudományi Tanszék, az MTA Közgazdaságtudományi

Részletesebben

Tendenciák a segélyezésben. Hajdúszoboszló 2010. június Kőnig Éva

Tendenciák a segélyezésben. Hajdúszoboszló 2010. június Kőnig Éva Tendenciák a segélyezésben Hajdúszoboszló 2010. június Kőnig Éva Mit is vizsgálunk? időszak: 2004-2008/2009 ebben az időszakban történtek lényeges átalakítások ellátások: nem mindegyik támogatás, csak

Részletesebben

Foglalkoztatáspolitika. Bevezet :

Foglalkoztatáspolitika. Bevezet : Foglalkoztatáspolitika Bevezet : Fogalmak 1: munkaer piac A Munkaer piac a munkaer, mint termelési tényez mozgásának terepe ahol a következ a-tényez k befolyásolják a mozgásokat Szakmai munkavégz képesség

Részletesebben

Munkaerő-piaci folyamatok az Észak-Alföldön (2007/2008)

Munkaerő-piaci folyamatok az Észak-Alföldön (2007/2008) Munkaerő-piaci folyamatok az Észak-Alföldön (2007/2008) Dr. Teperics Károly egyetemi adjunktus E-mail: teperics@puma.unideb.hu A tartós álláskeresők aránya nő 2005: 24,5%, 2007: 28,3% a tartósan álláskeresők

Részletesebben

1. Szociálpolitika fogalma, célja

1. Szociálpolitika fogalma, célja A szociálpolitika 1. Szociálpolitika fogalma, célja a társadalomhoz kötődik, a társadalompolitika része rendkívül gyakorlatorientált, sok tudományterület eredményeit foglalja magába =multidiszciplináris

Részletesebben

a szociális szolgáltatások kiépítettsége, működése és a társadalmi igények (szükséglet, fizetőképesség) nem fedik egymást

a szociális szolgáltatások kiépítettsége, működése és a társadalmi igények (szükséglet, fizetőképesség) nem fedik egymást A szociális támogatási rendszer munkára ösztönző átalakítása társadalmi vita koncepció Szociális és Munkaügyi Minisztérium 2008. július. Szociális támogatási rendszer sokféle élethelyzetre, sokféle pénzbeli

Részletesebben

2. Szociálpolitikai alapelvek, technikák és értékek

2. Szociálpolitikai alapelvek, technikák és értékek 2. Szociálpolitikai alapelvek, technikák és értékek A szociálpolitikai alapelvek és technikák arra szolgálnak, hogy szempontrendszert adjanak a szociálpolitikai eszközök, beavatkozási technikák megtervezésekor

Részletesebben

GYERMEKEK AZ EGYSÉGES SZABÁLYOZÁS LOKÁLIS MEGVALÓSÍTÁS METSZÉSPONTJAIN

GYERMEKEK AZ EGYSÉGES SZABÁLYOZÁS LOKÁLIS MEGVALÓSÍTÁS METSZÉSPONTJAIN GYERMEKEK AZ EGYSÉGES SZABÁLYOZÁS LOKÁLIS MEGVALÓSÍTÁS METSZÉSPONTJAIN Darvas Ágnes (ELTE TáTK-MTA GYEP) Helyzet és válaszok Gyerekszegénység, gyerekjólét elmúlt évtizedek kiemelt témája miért? Beavatkozás

Részletesebben

Nők a foglalkoztatásban

Nők a foglalkoztatásban projekt Munkáltatói fórum 2011. 10.11. Budapest Nők a foglalkoztatásban Kőrösi Regina Nők foglalkoztatásban az UNIÓ-ban A nők és férfiak közötti esélyegyenlőség alapvető jog és az Európai Unió közös alapelve

Részletesebben

Lisszaboni folyamat. 2005- részjelentés: nem sikerült, új célok

Lisszaboni folyamat. 2005- részjelentés: nem sikerült, új célok Gyermekszegénység EU szociális modell célok, értékek, közös tradíció közös érdekek a gazdaságpolitikát és szociálpolitikát egységes keretben kezeli társadalmi biztonság szociális jogok létbiztonság garantálása

Részletesebben

Fizetésemelés 2015 Az MSZP első követelése a dolgozókért

Fizetésemelés 2015 Az MSZP első követelése a dolgozókért Fizetésemelés 2015 Az MSZP első követelése a dolgozókért Miért? A magyarok az egyik legtöbbet dolgozó nép Európában, mégis úgy érzik, nem becsülik eléggé a munkájukat, nem kapnak annyi fizetést, amelyből

Részletesebben

Antal Attila. Workfare

Antal Attila. Workfare Antal Attila Workfare A kormány által kidolgozott Út a munkához program részeként elfogadott törvénymódosítás a hátrányos munkaerő-piaci helyzetű, aktív korú személyek foglalkoztatási helyzetén kíván erősíteni

Részletesebben

10. A mai magyar társadalom helyzete. Kovács Ibolya szociálpolitikus

10. A mai magyar társadalom helyzete. Kovács Ibolya szociálpolitikus 10. A mai magyar társadalom helyzete Kovács Ibolya szociálpolitikus Népességi adatok Magyarország népessége 2014. január 1-jén 9 877 365 fő volt, amely 1981 óta a születések alacsony, és a halálozások

Részletesebben

ÁROP-2.2.22-2013-2013-0001 KÉPZÉS A KONVERGENCIA RÉGIÓKBAN LÉVŐ ÖNKORMÁNYZATOKNAK FENNTARTHATÓ ÖNKORMÁNYZAT E-TANANYAGOKAT BEMUTATÓ KONFERENCIA

ÁROP-2.2.22-2013-2013-0001 KÉPZÉS A KONVERGENCIA RÉGIÓKBAN LÉVŐ ÖNKORMÁNYZATOKNAK FENNTARTHATÓ ÖNKORMÁNYZAT E-TANANYAGOKAT BEMUTATÓ KONFERENCIA ÁROP-2.2.22-2013-2013-0001 KÉPZÉS A KONVERGENCIA RÉGIÓKBAN LÉVŐ ÖNKORMÁNYZATOKNAK FENNTARTHATÓ ÖNKORMÁNYZAT E-TANANYAGOKAT BEMUTATÓ KONFERENCIA Előadás címe: Településfejlesztés a gyakorlatban Előadó neve:

Részletesebben

A változások kényszere

A változások kényszere Péterfi Ferenc: A változások kényszere Milyen közösségi kihívások várnak a szakmánkra és a művelődési intézményekre, szervezetekre? peterfi@kkapcsolat.hu A változások természetéről - A változás állandósul;

Részletesebben

A rendszeres szociális segély jövedelmi célzása. Pénzügyminisztérium

A rendszeres szociális segély jövedelmi célzása. Pénzügyminisztérium A rendszeres szociális segély jövedelmi célzása Firle Réka Szabó Péter András Pénzügyminisztérium 2008. június 19. Az alacsony munkapiaci aktivitás okai és növelésének lehetségei. A be- és kiáramlást szabályozó

Részletesebben

SZOCIÁLIS ÉS MUNKAERŐPIACI POLITIKÁK MAGYARORSZÁGON

SZOCIÁLIS ÉS MUNKAERŐPIACI POLITIKÁK MAGYARORSZÁGON ÁTMENETI GAZDASÁGOKKAL FOGLALKOZÓ EGYÜTTMŰKÖDÉSI KÖZPONT MUNKAÜGYI MINISZTÉRIUM NÉPJÓLÉTI MINISZTÉRIUM ORSZÁGOS MŰSZAKI INFORMÁCIÓS KÖZPONT ÉS KÖNYVTÁR SZOCIÁLIS ÉS MUNKAERŐPIACI POLITIKÁK MAGYARORSZÁGON

Részletesebben

- 1 - Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Munkaügyi Központ Sátoraljaújhelyi Kirendeltség TÁJÉKOZTATÓ. a munkanélküliség városi, térségi alakulásáról

- 1 - Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Munkaügyi Központ Sátoraljaújhelyi Kirendeltség TÁJÉKOZTATÓ. a munkanélküliség városi, térségi alakulásáról - 1 - Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Munkaügyi Központ i Kirendeltség TÁJÉKOZTATÓ a munkanélküliség városi, térségi alakulásáról, 2006. május 31. Napjaink gyorsan változó világában a munkahely megszerzése

Részletesebben

KAPITÁNY ZSUZSA MOLNÁR GYÖRGY VIRÁG ILDIKÓ HÁZTARTÁSOK A TUDÁS- ÉS MUNKAPIACON

KAPITÁNY ZSUZSA MOLNÁR GYÖRGY VIRÁG ILDIKÓ HÁZTARTÁSOK A TUDÁS- ÉS MUNKAPIACON KAPITÁNY ZSUZSA MOLNÁR GYÖRGY VIRÁG ILDIKÓ HÁZTARTÁSOK A TUDÁS- ÉS MUNKAPIACON KTI IE KTI Könyvek 2. Sorozatszerkesztő Fazekas Károly Kapitány Zsuzsa Molnár György Virág Ildikó HÁZTARTÁSOK A TUDÁS- ÉS

Részletesebben

Társadalmi egyenlőtlenségek a térben

Társadalmi egyenlőtlenségek a térben Prof. Dr. Szirmai Viktória Társadalmi egyenlőtlenségek a térben Kodolányi János Főiskola, Európai Város és Regionális Tanszék, tanszékvezető, egyetemi tanár viktoria.szirmai@chello.hu Regionális tudomány

Részletesebben

Általános iskolai feladatellátási helyek tanulói megoszlása fenntartói típusonként

Általános iskolai feladatellátási helyek tanulói megoszlása fenntartói típusonként HÁTTÉR: általános iskolai tanulómegoszlás Szerző: Roma Sajtóközpont (RSK) - 2011. január 4. kedd Általános iskolai feladatellátási helyek tanulói megoszlása fenntartói típusonként Az írás a tanulólétszámot,

Részletesebben

Az egészség nemzeti érték helyzetünk nemzetközi nézőpontból

Az egészség nemzeti érték helyzetünk nemzetközi nézőpontból Az egészség nemzeti érték helyzetünk nemzetközi nézőpontból Prof. Dr. Orosz Éva egyetemi tanár ELTE Egészség-gazdaságtani Kutatóközpont vezetője, az OECD szakértője Alapvető kérdések Merre tart Európa?

Részletesebben

Szegénynek nevezzük az osztálytagolódás legalsó szintjén lévő, az alapvető szükségletek kielégítéséhez szükséges tényezők hiányában élő embereket.

Szegénynek nevezzük az osztálytagolódás legalsó szintjén lévő, az alapvető szükségletek kielégítéséhez szükséges tényezők hiányában élő embereket. A SZEGÉNYSÉG Szegénynek nevezzük az osztálytagolódás legalsó szintjén lévő, az alapvető szükségletek kielégítéséhez szükséges tényezők hiányában élő embereket. Szegénység térkép a világról 1889 - Charles

Részletesebben

Foglalkoztatás- és szociálpolitika

Foglalkoztatás- és szociálpolitika Foglalkoztatás- és szociálpolitika Munkanélküliség 2008/09 I. félév Dr. Teperics Károly egyetemi adjunktus E-mail: teperics@puma.unideb.hu Gazdaságilag aktív nem aktív népesség A gazdaságilag aktív népesség

Részletesebben

VÁLTOZÁSOK A SZEGÉNYSÉG STRUKTÚRÁJÁBAN

VÁLTOZÁSOK A SZEGÉNYSÉG STRUKTÚRÁJÁBAN Tematikus nap az egyenlőtlenség g vizsgálatáról, l, mérésérőlm Budapest,, 2011. január r 25. VÁLTOZÁSOK A SZEGÉNYSÉG STRUKTÚRÁJÁBAN Vastagh Zoltán Életszínvonal-statisztikai felvételek osztálya zoltan.vastagh@ksh.hu

Részletesebben

A helyi gazdaságfejlesztés elméleti megközelítésének lehetőségei

A helyi gazdaságfejlesztés elméleti megközelítésének lehetőségei A helyi gazdaságfejlesztés elméleti megközelítésének lehetőségei 2014. október 16. Logikai felépítés Lokalitás Területi fejlődés és lokalizáció Helyi fejlődés helyi fejlesztés: helyi gazdaságfejlesztés

Részletesebben

Területi különbségek kialakulásának főbb összefüggései

Területi különbségek kialakulásának főbb összefüggései Területi különbségek kialakulásának főbb összefüggései,,a siker fenntartásáért nap, mint nap meg kell küzdeni csak a hanyatlás megy magától (Enyedi, 1998) Dr. Káposzta József A TERÜLETI KÜLÖNBSÉG TEOLÓGIAI

Részletesebben

A társadalmi vállalkozások helyzete Magyarországon

A társadalmi vállalkozások helyzete Magyarországon A társadalmi vállalkozások helyzete Magyarországon Veszprém, 2011. szeptember 30. Tóth Laura Vállalkozásfejlesztési munkatárs NESsT ltoth@nesst.org 1 A NESsT küldetése és tevékenységei A NESsT a feltörekvő

Részletesebben

Koós Bálint: Területi kirekesztés és gyermekszegénység Magyarországon. Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság és Regionális Tudományi Kutatóközpont

Koós Bálint: Területi kirekesztés és gyermekszegénység Magyarországon. Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság és Regionális Tudományi Kutatóközpont Koós Bálint: Területi kirekesztés és gyermekszegénység Magyarországon Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság és Regionális Tudományi Kutatóközpont Ostrava, 2012. Május 3-4. Szegénység és társadalmi kirekesztés

Részletesebben

SZOCIÁLIS ÉS MUNKAÜGYI MINISZTÉRIUM. Szóbeli vizsgatevékenység

SZOCIÁLIS ÉS MUNKAÜGYI MINISZTÉRIUM. Szóbeli vizsgatevékenység SZOCIÁLIS ÉS MUNKAÜGYI MINISZTÉRIUM Vizsgarészhez rendelt követelménymodul azonosítója, megnevezése: 2658-06/3 Egy aktuális gazdaságpolitikai esemény elemzése a helyszínen biztosított szakirodalom alapján

Részletesebben

Közgazdaságtan műszaki menedzsereknek I. SGYMMEN226XXX. Tantárgyfelelős: dr. Paget Gertrúd főiskolai docens

Közgazdaságtan műszaki menedzsereknek I. SGYMMEN226XXX. Tantárgyfelelős: dr. Paget Gertrúd főiskolai docens Közgazdaságtan műszaki menedzsereknek I. SGYMMEN226XXX Tantárgyfelelős: dr. Paget Gertrúd főiskolai docens Tárgyelőadó: dr. Paget Gertrúd főiskolai docens Gyakorlatvezető: dr. Paget Gertrúd Tantárgyi leírás

Részletesebben

MUNKAERŐ-PIACIÉS MIGRÁCIÓSVÁLTOZÁSOK

MUNKAERŐ-PIACIÉS MIGRÁCIÓSVÁLTOZÁSOK MUNKAERŐ-PIACIÉS MIGRÁCIÓSVÁLTOZÁSOK A SZLOVÁK-MAGYAR HATÁR MENTI RÉGIÓ MAGYAROLDALÁN(2007ÉS2014 KÖZÖTT) LIII. KÖZGAZDÁSZ VÁNDORGYŰLÉS MISKOLC, 2015. SZEPTEMBER 4. A szlovák-magyar határmenti migráció/slovensko-maďarská

Részletesebben

HOGYAN TOVÁBB IRÁNYVÁLTÁS A FOGLALKOZTATÁSPOLITIKÁBAN

HOGYAN TOVÁBB IRÁNYVÁLTÁS A FOGLALKOZTATÁSPOLITIKÁBAN HOGYAN TOVÁBB IRÁNYVÁLTÁS A FOGLALKOZTATÁSPOLITIKÁBAN DR. CZOMBA SÁNDOR államtitkár Nemzetgazdasági Minisztérium 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 76,3 74,1 72,9 71,4 71,0 Forrás: Eurostat TARTÓS LEMARADÁS

Részletesebben

Várakozások és eredmények - Hogy bizonyított az egykulcsos SZJA? Csizmadia Áron 2013

Várakozások és eredmények - Hogy bizonyított az egykulcsos SZJA? Csizmadia Áron 2013 Várakozások és eredmények - Hogy bizonyított az egykulcsos SZJA? Csizmadia Áron 2013 Tartalomjegyzék 1. Problémafelvetés 2. Előzmények 3. A gyakorlati alkalmazás 4. A magyarországi bevezetés 5. Az egykulcsos

Részletesebben

KÖZGAZDASÁGTAN II. Készítette: Lovics Gábor. Szakmai felelős: Lovics Gábor. 2010. június

KÖZGAZDASÁGTAN II. Készítette: Lovics Gábor. Szakmai felelős: Lovics Gábor. 2010. június KÖZGAZDASÁGTAN II. Készült a TÁMOP-4.1.2-08/2/A/KMR-2009-0041pályázati projekt keretében Tartalomfejlesztés az ELTE TáTK Közgazdaságtudományi Tanszékén, az ELTE Közgazdaságtudományi Tanszék, az MTA Közgazdaságtudományi

Részletesebben

Helyzetkép 2013. november - december

Helyzetkép 2013. november - december Helyzetkép 2013. november - december Gazdasági növekedés Az elemzők az év elején valamivel optimistábbak a világgazdaság kilátásait illetően, mint az elmúlt néhány évben. A fejlett gazdaságok növekedési

Részletesebben

A jogállam feladata biztosítani a bűncselekmények felderítését és üldözését, a bűnösség kérdésének tisztességes eljárásban történő eldöntését, és a

A jogállam feladata biztosítani a bűncselekmények felderítését és üldözését, a bűnösség kérdésének tisztességes eljárásban történő eldöntését, és a A jogállam feladata biztosítani a bűncselekmények felderítését és üldözését, a bűnösség kérdésének tisztességes eljárásban történő eldöntését, és a társadalom érdekeit szolgáló büntetés végrehajtását.

Részletesebben

Bocz János Jéghegyek. Tévhitek, avagy a magyar nonprofit szektor mélyrétegei

Bocz János Jéghegyek. Tévhitek, avagy a magyar nonprofit szektor mélyrétegei Bocz János Jéghegyek. Tévhitek, avagy a magyar nonprofit szektor mélyrétegei Az újkori magyar civil, nonprofit szektor az idei évben ünnepli 20 éves születésnapját. Ilyen alkalmakkor a témával foglalkozó

Részletesebben

Perifériára szorulva: Társadalmi jól-lét deficit egy halmozottan hátrányos kistérség példáján

Perifériára szorulva: Társadalmi jól-lét deficit egy halmozottan hátrányos kistérség példáján TÁRSADALMI KONFLIKTUSOK - TÁRSADALMI JÓL-LÉT ÉS BIZTONSÁG - VERSENYKÉPESSÉG ÉS TÁRSADALMI FEJLŐDÉS TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0069 C. KUTATÁSI PROJEKT Perifériára szorulva: Társadalmi jól-lét deficit

Részletesebben

Helyzetkép a foglalkoztatási együttműködésekről a 2015. évi adatfelvétel alapján

Helyzetkép a foglalkoztatási együttműködésekről a 2015. évi adatfelvétel alapján Hétfa Kutatóintézet Nyugat-Pannon Terület- és Gazdaságfejlesztési Nonprofit Kft. Helyzetkép a foglalkoztatási együttműködésekről a 2015. évi adatfelvétel alapján A TÁMOP 1.4.7.-12/1-2012-0001 FoglalkoztaTárs

Részletesebben

A munkaerőpiac peremén lévők és a költségvetés

A munkaerőpiac peremén lévők és a költségvetés levelezési cím 1112 Budapest, Budaörsi út 45. telefon + 361-309-2652 e-mail kti@krtk.mta.hu A munkaerőpiac peremén lévők és a költségvetés Készítette: Bakó Tamás, Cseres-Gergely Zsombor, Kálmán Judit,

Részletesebben

KOMMUNIKÁCIÓS TERV 2014. KÉSZÍTETTE: PROJECTMINE GAZDASÁGI TANÁCSADÓ KFT. BUDAPEST TÁMOP 5.3.6. -11/1 2012 0074

KOMMUNIKÁCIÓS TERV 2014. KÉSZÍTETTE: PROJECTMINE GAZDASÁGI TANÁCSADÓ KFT. BUDAPEST TÁMOP 5.3.6. -11/1 2012 0074 KOMMUNIKÁCIÓS TERV 2014. KÉSZÍTETTE: PROJECTMINE GAZDASÁGI TANÁCSADÓ KFT. BUDAPEST TARTALOMJEGYZÉK 1. Bevezető: A kommunikációs terv céljainak ismertetése a projekt kapcsán 2. A projekt átfogó céljainak

Részletesebben

A VASI HEGYHÁT FOGLALKOZTATÁSI STRATÉGIÁJA 2007-2013

A VASI HEGYHÁT FOGLALKOZTATÁSI STRATÉGIÁJA 2007-2013 A FOGLALKOZTATÁSI PAKTUM LÉTREHOZÁSA A HEGYHÁTI KISTÉRSÉGBEN C. PROJEKTHEZ KAPCSOLÓDÓ SZOLGÁLTATÁSOK ELVÉGZÉSE (HIVATKOZÁSI SZÁM: ROP-3. 2. 1.-2004-09-0005/32) A VASI HEGYHÁT FOGLALKOZTATÁSI STRATÉGIÁJA

Részletesebben

J E G Y Z Ő K Ö N Y V. Zirc Városi Önkormányzat Képviselő-testületének. 2009. november 2-án 18,00 órai kezdettel. tartott rendkívüli üléséről

J E G Y Z Ő K Ö N Y V. Zirc Városi Önkormányzat Képviselő-testületének. 2009. november 2-án 18,00 órai kezdettel. tartott rendkívüli üléséről 21 / 2009. szám J E G Y Z Ő K Ö N Y V Zirc Városi Önkormányzat Képviselő-testületének 2009. november 2-án 18,00 órai kezdettel tartott rendkívüli üléséről A rendkívüli képviselő-testületi ülés helyszíne:

Részletesebben

BEVEZETŐ. A nők munkaerő piaci helyzetének alakulása a 90-es években 1

BEVEZETŐ. A nők munkaerő piaci helyzetének alakulása a 90-es években 1 BEVEZETŐ A SEED Kisvállalkozás-fejlesztési Alapítvány fennállása óta kiemelt célcsoportként kezeli a női vállalkozókat. Az alapítvány munkatársai naponta ismernek meg egyedi emberi, vállalkozói, női sorsokat

Részletesebben

Tudásátadás és innováció Cserdi példáján

Tudásátadás és innováció Cserdi példáján Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat A vidékfejlesztés jelene és jövője műhelykonferencia Tudásátadás és innováció Cserdi példáján Kecskemét 2014.06.24. Dr. Kovács Teréz egyetemi tanár PÉCSI TUDOMÁNYEGYETEM BTK

Részletesebben

Közfoglalkoztatás kettős szerepben?

Közfoglalkoztatás kettős szerepben? Közfoglalkoztatás kettős szerepben? Cseres-Gergely Zsombor Molnár György MTA KRTK Közgazdaság-tudományi Intézet 52. Közgazdász-vándorgyűlés, Nyíregyháza, 2014. szeptember 4-6. Gazdaságpolitika szekció

Részletesebben

A szociális munka lehetőségei a családsegítő és gyermekjóléti szolgálatoknál

A szociális munka lehetőségei a családsegítő és gyermekjóléti szolgálatoknál CSALÁDSEGÍTŐ ÉS GYERMEKJÓLÉTI SZOLGÁLATOK ORSZÁGOS KONFERENCIÁJA SIÓFOK 2011.05.11. Takács Imre előadása A szociális munka lehetőségei a családsegítő és gyermekjóléti szolgálatoknál 1. A TEREP ELVÁRÁSAI

Részletesebben

Melyik vállalatok nőnek gyorsan békés időkben és válságban? Muraközy Balázs MTA KRTK KTI Közgazdász Vándorgyűlés, Gyula, 2013

Melyik vállalatok nőnek gyorsan békés időkben és válságban? Muraközy Balázs MTA KRTK KTI Közgazdász Vándorgyűlés, Gyula, 2013 Melyik vállalatok nőnek gyorsan békés időkben és válságban? Muraközy Balázs MTA KRTK KTI Közgazdász Vándorgyűlés, Gyula, 2013 1 Munkatermelékenység és GDP/fő, 2011 Forrás: OECD 2 Vállalati sokféleség és

Részletesebben

Jövőkereső. Mi köti össze a szociális, gazdasági és környezeti kérdéseket? Milyenek a kilátásaink? Nem minden az aminek látszik.

Jövőkereső. Mi köti össze a szociális, gazdasági és környezeti kérdéseket? Milyenek a kilátásaink? Nem minden az aminek látszik. Jövőkereső. Mi köti össze a szociális, gazdasági és környezeti kérdéseket? Milyenek a kilátásaink? Nem minden az aminek látszik. Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács www.nfft.hu Mit látunk a jelenségek

Részletesebben

Diplomás pályakövetés diplomás kutatás, 2010

Diplomás pályakövetés diplomás kutatás, 2010 Diplomás pályakövetés diplomás kutatás, 2010 Az képzési terület diplomásainak munkaerő piaci helyzete Az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft., a Diplomás pályakövetés 2009 2010 kutatási program

Részletesebben

Egyetemi doktori (PhD) értekezés tézisei A FELNŐTTKÉPZÉS INTEGRÁCIÓS SZEREPE AZ ALACSONY KÉPZETTSÉGŰEK KÖRÉBEN AZ ÉSZAK-ALFÖLDI RÉGIÓBAN

Egyetemi doktori (PhD) értekezés tézisei A FELNŐTTKÉPZÉS INTEGRÁCIÓS SZEREPE AZ ALACSONY KÉPZETTSÉGŰEK KÖRÉBEN AZ ÉSZAK-ALFÖLDI RÉGIÓBAN Egyetemi doktori (PhD) értekezés tézisei A FELNŐTTKÉPZÉS INTEGRÁCIÓS SZEREPE AZ ALACSONY KÉPZETTSÉGŰEK KÖRÉBEN AZ ÉSZAK-ALFÖLDI RÉGIÓBAN dr. jur. Ábrahám Katalin Témavezetők: Prof. Dr. Baranyi Béla az

Részletesebben

Az EGT/Norvég Civil Támogatási Alap 2013-2016

Az EGT/Norvég Civil Támogatási Alap 2013-2016 Az EGT/Norvég Civil Támogatási Alap 2013-2016 A támogató és a lebonyolítók Forrás EGT és Norvég Finanszírozási Mechanizmus Lebonyolítók Ökotárs Alapítvány Autonómia Alapítvány Demokratikus Jogok Fejlesztéséért

Részletesebben

Bekecs község Önkormányzatának Képviselőtestülete JEGYZŐKÖNYV

Bekecs község Önkormányzatának Képviselőtestülete JEGYZŐKÖNYV Bekecs község Önkormányzatának Képviselőtestülete JEGYZŐKÖNYV Bekecs község Önkormányzati Képviselőtestületének 2010. március 25-én megtartott üléséről Bekecs község Önkormányzatának Képviselőtestülete

Részletesebben

Beruházások Magyarországon és a környező országokban. A Budapest Bank és a GE Capital kutatása. 2013. május 28.

Beruházások Magyarországon és a környező országokban. A Budapest Bank és a GE Capital kutatása. 2013. május 28. Beruházások Magyarországon és a környező országokban A Budapest Bank és a GE Capital kutatása 2013. május 28. A kutatásról A kutatás a GE Capital, a Budapest Bank anyavállalata és a Budapest Bank által

Részletesebben

Vidék Akadémia a vidék jövőjéért 2012. október 16-18., Mezőtúr. Közösségi tervezés

Vidék Akadémia a vidék jövőjéért 2012. október 16-18., Mezőtúr. Közösségi tervezés Vidék Akadémia a vidék jövőjéért 2012. október 16-18., Mezőtúr Közösségi tervezés Sain Mátyás VÁTI Nonprofit Kft. Területi Információszolgáltatási és Tervezési Igazgatóság Területfejlesztési és Urbanisztikai

Részletesebben

MTA Gyerekesély program Gyerekesélyek Dél-Dunántúlon

MTA Gyerekesély program Gyerekesélyek Dél-Dunántúlon MTA Gyerekesély program Gyerekesélyek Dél-Dunántúlon Dandé István MTA Gyerekszegénység Elleni Programiroda Szekszárd, 2011. 05. 31. Egy kis történelem 2005. MTA Gyerekszegénység Elleni Programiroda megalakul

Részletesebben

A szociális gazdaságtól a szociális vállalkozásig

A szociális gazdaságtól a szociális vállalkozásig A szociális gazdaságtól a szociális vállalkozásig A jelen kihívások Egy paradoxon A mindennapi életünkben erőteljesen jelen van. Nem ismeri a nagyközönség. Újra időszerűvé vált Tömeges munkanélküliség

Részletesebben

Rehabilitáció helyett életfogytiglani segély?

Rehabilitáció helyett életfogytiglani segély? Sorompó Anett szociális munkás Rehabilitáció helyett életfogytiglani segély? MRE Bethesda Gyermekkórház Rehabilitációs osztály Humántőke A humántőke fogalma azt fejezi ki, hogy az egyén szellemi és fizikai

Részletesebben

Szécsényi Gyerekesély Program. Agnes Kende

Szécsényi Gyerekesély Program. Agnes Kende Szécsényi Gyerekesély Program Agnes Kende Gyerekszegénység elleni küzdelem Magyarországon A szegénységhez vezető fő társadalmi tényezők: Alacsony aktivitási ráta Iskolai végzettség Szakképzettség hiánya

Részletesebben

Forray R. Katalin. Értelmiségképzés - cigány diákok a felsőoktatásban. Európai dimenzió

Forray R. Katalin. Értelmiségképzés - cigány diákok a felsőoktatásban. Európai dimenzió 1 Forray R. Katalin Értelmiségképzés - cigány diákok a felsőoktatásban Európai dimenzió A roma közösség, mint etnikai kisebbség, több vonatkozásban is különbözik más nemzeti kisebbségektől. Egyik jellemzőjük,

Részletesebben

A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai és hazai szemmel

A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai és hazai szemmel A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai és hazai szemmel A szociális védelemről és társadalmi befogadásról szóló 2008. évi Közös Jelentés A szegénység 78 millió embert, köztük

Részletesebben

Egy lehetséges megoldás a legális foglalkoztatás növelésére

Egy lehetséges megoldás a legális foglalkoztatás növelésére Egy lehetséges megoldás a legális foglalkoztatás növelésére Szolgáltatási csekk (utalvány) rendszer Belgiumban Mi a probléma? Alacsony a foglalkoztatás, elsősorban a képzettséggel nem rendelkezők esetében

Részletesebben

Társadalomismeret és jelenismeret

Társadalomismeret és jelenismeret Társadalomismeret és jelenismeret I. A társadalmi szabályok ( 2 ): 1. Ismertesse a társadalmi együttélés alapvető szabályait, eredetüket és rendeltetésüket! 2. Mutassa be a hagyomány szerepét a társadalom

Részletesebben

Braudel a Börzsönyben avagy hosszú idõtartamú meghatározottságok és rövid idõtartamú változások a nógrádi málnatermelõk életvilágában

Braudel a Börzsönyben avagy hosszú idõtartamú meghatározottságok és rövid idõtartamú változások a nógrádi málnatermelõk életvilágában 270 Braudel a Börzsönyben avagy hosszú idõtartamú meghatározottságok és rövid idõtartamú változások a nógrádi málnatermelõk életvilágában Bali János: A Börzsöny-vidéki málnatermelõ táj gazdaságnéprajza.

Részletesebben

A tehetséggondozás és a gazdasági élet szereplőinek kapcsolata. Dr Polay József Kuratóriumi elnök A Nagykanizsai Kereskedelmi és Iparkamara elnöke

A tehetséggondozás és a gazdasági élet szereplőinek kapcsolata. Dr Polay József Kuratóriumi elnök A Nagykanizsai Kereskedelmi és Iparkamara elnöke A tehetséggondozás és a gazdasági élet szereplőinek kapcsolata Dr Polay József Kuratóriumi elnök A Nagykanizsai Kereskedelmi és Iparkamara elnöke EU célkitűzések Az Európa Parlament ajánlása 1994./1248

Részletesebben

MTA GYEP Iroda. A Munkaerő-felmérés 15 évének tanulságai a gyermekes családok szempontjából 1,2. 1. Bevezetés és összefoglalás

MTA GYEP Iroda. A Munkaerő-felmérés 15 évének tanulságai a gyermekes családok szempontjából 1,2. 1. Bevezetés és összefoglalás MTA GYEP Iroda A Munkaerő-felmérés 15 évének tanulságai a gyermekes családok szempontjából 1,2 1. Bevezetés és összefoglalás A Munkaerő felmérés amelyet a KSH negyedévenként végez nemzetközi megállapodások

Részletesebben

Szakács Tamás Közigazgatási jog 3 kollokvium 2012.

Szakács Tamás Közigazgatási jog 3 kollokvium 2012. 18.Az állami szociálpolitika rendszere, a szociális ellátások típusai. Az állami és az önkormányzati szociális feladatok /A szociálpolitika fogalma/ Ferge Zsuzsa megfogalmazásában a szociálpolitika a társadalmi

Részletesebben

A REJTETT GAZDASÁG KITERJEDÉSE 1997-BEN*

A REJTETT GAZDASÁG KITERJEDÉSE 1997-BEN* STATISZTIKAI ELEMZÉSEK A REJTETT GAZDASÁG KITERJEDÉSE 1997-BEN* Magyarországon nem véletlenül a rejtett gazdaság általános érdeklődésre számot tartó örökzöld téma. Ennek ellenére az e témakörről rendelkezésre

Részletesebben

A HÁZTARTÁSI KÖLTSÉGVETÉSI ADATFELVÉTELEK HÉT ÉVTIZEDE

A HÁZTARTÁSI KÖLTSÉGVETÉSI ADATFELVÉTELEK HÉT ÉVTIZEDE A HÁZTARTÁSI KÖLTSÉGVETÉSI ADATFELVÉTELEK HÉT ÉVTIZEDE DR. BARANYAI ISTVÁN A hazai reprezentatív háztartási adatfelvételek hét évtizedes múltra tekintenek vissza. Ezek a felvételek a háztartások bevételeit,

Részletesebben

A digitális esélyegyenlőség helyzete Magyarországon

A digitális esélyegyenlőség helyzete Magyarországon Л DIGITÁLIS ESÉLYEGYENLŐSÉG HELYZETE MAGYARORSZÁGON Kiss Mónika A digitális esélyegyenlőség helyzete Magyarországon A digitális egyenlőtlenségek leküzdésére irányuló állami programok (2003-2005) Digitális

Részletesebben

Család velem, karrier előttem projekt Munkáltatói fórum 2011. 10.11. Budapest

Család velem, karrier előttem projekt Munkáltatói fórum 2011. 10.11. Budapest projekt Munkáltatói fórum 2011. 10.11. Budapest Jól- Lét Közhasznú Alapítvány, Első Hazai Anyabarát Munkaközvetítő és Tanácsadó Műhely tevékenysége és tapasztalatai a reintegrációban Keveházi Katalin Az

Részletesebben

Költségvetési poli.ka az egyenlegcélon túl

Költségvetési poli.ka az egyenlegcélon túl Költségvetési poli.ka az egyenlegcélon túl Budapes. Gazdasági Fórum 2011 október 27. Romhányi Balázs A lényeg A magyar költségvetési poli.ka legnagyobb baja, hogy nincs. A költségvetési poli.ka lényege

Részletesebben

Szabó Beáta. Észak-Alföld régió szociális helyzetének elemzése

Szabó Beáta. Észak-Alföld régió szociális helyzetének elemzése Szabó Beáta Észak-Alföld régió szociális helyzetének elemzése A régió fő jellemzői szociális szempontból A régió sajátossága, hogy a szociális ellátórendszer kiépítése szempontjából optimális lakosságszámú

Részletesebben

A Közép-Magyarországi Régióról egy gyermek- és ifjúsági vizsgálat tükrében 1

A Közép-Magyarországi Régióról egy gyermek- és ifjúsági vizsgálat tükrében 1 MAGYAR VALÓSÁG LAKI LÁSZLÓ BÉKÉS ZOLTÁN A Közép-Magyarországi Régióról egy gyermek- és ifjúsági vizsgálat tükrében 1 A szerzõk azoknak a társadalmi folyamatoknak az összefüggéseit vizsgálják a Közép-Magyarországi

Részletesebben

Történelem. Gimnázium (esti tagozat) 12. évfolyam Évi óraszám: 32 Száray Miklós: Történelem IV. Fejlesztési cél, kompetenciák

Történelem. Gimnázium (esti tagozat) 12. évfolyam Évi óraszám: 32 Száray Miklós: Történelem IV. Fejlesztési cél, kompetenciák Történelem Gimnázium (esti tagozat) 12. évfolyam Évi óraszám: 32 Száray Miklós: Történelem IV. Óraszám A tanítás anyaga Fejlesztési cél, kompetenciák Tanulói tevékenységek /Munkaformák Felhasznált eszközök

Részletesebben

A fogyatékos munkavállalók tapasztalatai - EBH kutatások 2010-2013

A fogyatékos munkavállalók tapasztalatai - EBH kutatások 2010-2013 TÁMOP-5.5.5/08/1 A diszkrimináció elleni küzdelem a társadalmi szemléletformálás és hatósági munka erősítése A fogyatékos munkavállalók tapasztalatai - EBH kutatások 2010-2013 Szabados Tímea 2013. December

Részletesebben

Kutatócsoportunk1 2006 2007-ben a SuliNova Kht. megbízásából végezte

Kutatócsoportunk1 2006 2007-ben a SuliNova Kht. megbízásából végezte A TOVÁBBKÉPZÉSEK HATÁSA A PEDAGÓGUSOK SZEMLÉLETÉRE Kutatócsoportunk1 2006 2007-ben a SuliNova Kht. megbízásából végezte el a Kht. által szervezett Integrációs program keretébe tartozó pedagógus továbbképzések

Részletesebben

TÁMOP 1.4.2.-007/2008-0001 projekt a fogyatékos emberek munkaerőpiaci helyzetének javítására. MISKOLC 2010. november 16.

TÁMOP 1.4.2.-007/2008-0001 projekt a fogyatékos emberek munkaerőpiaci helyzetének javítására. MISKOLC 2010. november 16. TÁMOP 1.4.2.-007/2008-0001 projekt a fogyatékos emberek munkaerőpiaci helyzetének javítására MISKOLC 2010. november 16. V Á Z L A T Alapelvek A projekt célja A fogyatékosság értelmezése Projekt szolgáltatásai

Részletesebben

E L Ő T E R J E S Z T É S

E L Ő T E R J E S Z T É S E L Ő T E R J E S Z T É S A Képviselő-testület 2012. május 31-én tartandó ülésének 2. számú Átfogó értékelés a gyermekjóléti és gyermekvédelmi feladatainak ellátásáról tárgyú napirendi pontjához Előadó:

Részletesebben

A Magyarországon megkérdezettek strukturális megoszlása, akik esetében számítani lehet arra, hogy (továbbra is) külföldön fognak dolgozni:

A Magyarországon megkérdezettek strukturális megoszlása, akik esetében számítani lehet arra, hogy (továbbra is) külföldön fognak dolgozni: A Magyarországon megkérdezettek strukturális megoszlása, akik esetében számítani lehet arra, hogy (továbbra is) külföldön fognak dolgozni: % Nem Kor Családi állapot Férfi Nő éves korig - év - év - év -

Részletesebben

Nemzeti Stratégia. a kábítószer-probléma kezelésére

Nemzeti Stratégia. a kábítószer-probléma kezelésére Melléklet a /2009. (..) OGY határozathoz Biztonságosabb társadalom, megtartó közösség Nemzeti Stratégia a kábítószer-probléma kezelésére 2010-2018 Tartalom Tartalom...2 Bevezetés (a Nemzeti Stratégia szerepe)...3

Részletesebben

A Slovakiabán megkérdezettek strukturális megoszlása, akik esetében számítani lehet arra, hogy (továbbra is) külföldön fognak dolgozni:

A Slovakiabán megkérdezettek strukturális megoszlása, akik esetében számítani lehet arra, hogy (továbbra is) külföldön fognak dolgozni: A Slovakiabán megkérdezettek strukturális megoszlása, akik esetében számítani lehet arra, hogy (továbbra is) külföldön fognak dolgozni: % Nem Kor Családi állapot Férfi Nő éves korig - év - év - év - év

Részletesebben

FDI és helyi fejlesztés a globális folyamatok lokális tanulságai

FDI és helyi fejlesztés a globális folyamatok lokális tanulságai FDI és helyi fejlesztés a globális folyamatok lokális tanulságai Kovács András, PhD, főiskolai docens Edutus Főiskola, Tatabánya-Budapest kovacs.andras@edutus.hu MRTT Vándorgyűlés, 2014. november 27-28.

Részletesebben

Társadalmi folyamatok Újpesten

Társadalmi folyamatok Újpesten 2015. március 10 Társadalmi folyamatok Újpesten Lakónépesség 2004 óta növekszik, 2011-ben megelőzte az állandó lakónépességet Állandó népesség 2013-ban újra nőtt A népesség növekedés hátterében az átlagtól

Részletesebben

A környezetvédelmi felelősségtudat kialakulása a társadalomban és a fenntartható fejlődés Kerényi Attila

A környezetvédelmi felelősségtudat kialakulása a társadalomban és a fenntartható fejlődés Kerényi Attila A környezetvédelmi felelősségtudat kialakulása a társadalomban és a fenntartható fejlődés Kerényi Attila Debreceni Egyetem, Tájvédelmi és Környezetföldrajzi Tanszék Cím: 4010 Debrecen, Pf. 9., Tel: (52)

Részletesebben

Kozármisleny Község Önkormányzata Képviselő-testületének 13/2005.(IX.13. ) Ök. számú rendelete

Kozármisleny Község Önkormányzata Képviselő-testületének 13/2005.(IX.13. ) Ök. számú rendelete Kozármisleny Község Önkormányzata Képviselő-testületének 13/2005.(IX.13. ) Ök. számú rendelete a szociális igazgatásról és ellátásról, valamint a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 12/2003.

Részletesebben

VÁLTS jegyet az életbe! program

VÁLTS jegyet az életbe! program VÁLTS jegyet az életbe! program - Budapest, 2013. november 28. - Program célja Vas megyében hatékony megoldásokkal segíteni a hátrányos helyzetű 16-24 éves munkanélküli fiatalok foglalkoztatását, akinek

Részletesebben

Nógrád megye munkaerő-piaci helyzete napjainkban

Nógrád megye munkaerő-piaci helyzete napjainkban Nógrád megye munkaerő-piaci helyzete napjainkban Előadó: Zagyiné Honti Éva Igazgató-helyettes Szervezetünkről Nemzetgazdasági Minisztérium Közigazgatási Minisztérium Foglalkoztatási Hivatal Kormányhivatal

Részletesebben

Közvélemény-kutatás egy lehetséges telekocsi-szolgáltatásról

Közvélemény-kutatás egy lehetséges telekocsi-szolgáltatásról Közvélemény-kutatás egy lehetséges telekocsi-szolgáltatásról 1200 fős országos reprezentatív felmérés a 18 éves és idősebb lakosság körében 2012. május 18-22. A Policy Solutions a Medián közvélemény-kutató

Részletesebben

ÖKO Zrt. vezette Konzorcium

ÖKO Zrt. vezette Konzorcium ÖKO Zrt. vezette Konzorcium Vízgyőjtı-gazdálkodási tervek készítése címő KEOP-2.5.0.A kódszámú projekt megvalósítása a tervezési alegységekre, valamint részvízgyőjtıkre, továbbá ezek alapján az országos

Részletesebben

Megváltozott munkaképességű emberek rehabilitációjának és foglalkoztatásának segítése című kiemelt projekt országos célkitűzései és eredményei

Megváltozott munkaképességű emberek rehabilitációjának és foglalkoztatásának segítése című kiemelt projekt országos célkitűzései és eredményei Megváltozott munkaképességű emberek rehabilitációjának és foglalkoztatásának segítése című kiemelt projekt országos célkitűzései és eredményei Bacsó Orsolya Nemzetgazdasági Minisztérium 2013. február 13.

Részletesebben

A bűnözés társadalmi újratermelődése. Dr. Szabó Henrik r. őrnagy

A bűnözés társadalmi újratermelődése. Dr. Szabó Henrik r. őrnagy A bűnözés társadalmi újratermelődése Dr. Szabó Henrik r. őrnagy A makro-környezet fogalma - Az egyéntől függetlenül létező, - tágabb értelemben vett társadalmi környezet, - amellyel az egyén ritkán kerül

Részletesebben