hír MaSzeSz HÍRHOZÓ... 2 Dulovics Dezső: A szennyvíztechnika energiakérdései... 3

Átírás

1 hír CSATORNA 2012 A Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség Lapja július augusztus Tartalom MaSzeSz HÍRHOZÓ... 2 Dulovics Dezső: A szennyvíztechnika energiakérdései... 3 Kádár Imre és Draskovits Eszter: A szennyvíz és szennyvíziszap elemforgalmáról tartalomjegyzék magyar nyelvű fordítása 2012/ / Az 1875-ös nagy budai felhőszakadás után egész Európában gyűjtést szerveztek a károsultak c. visszapillantás HÍREK A 3. Európai Víz Konferencia legfontosabb üzenetei MaSzeSz előkészítés alatti Oktatási programjának tervezete... 26

2 2 HÍRCSATORNA H Í R H O Z Ó KED VES KOL LÉ GA! Már a tavalyi július-augusztusi számunkban a tomboló nyárban felhívtuk a figyelmet a klímaváltozásra. E nyár még jobban bizonyította, hogy ideje lenne komolyan venni a klímaváltozást. Nyáron sem henyéltünk, előkészítettük oktatási programunkat (részletek a 26. oldalon) és a szeptemberben megtartásra kerülő kerekasztal megbeszélést a szennyvíztechnika energia kérdéseiről. Tájékoztatom a Tisztelt Kollégákat hogy a MaSzeSz titkárságában szeptember 1-től változás következik be. A korábbi titkárok Dr. Laky Dóra és Kiss Katalin elfoglaltságuk miatt nem tudják vállalni a titkári feladatokat. Munkájukat ez úton is köszönjük. Az új titkár: Gábor Tímea, elérhetősége: gabor.timea@vkkt.bme.hu. Jelen számunkból figyelmükbe/figyelmedbe ajánlom A szennyvíztechnika energiakérdései (3. oldal) című tanulmányomat és érdekes összeállítást, Kádár I. és Draskovits E.: A szennyvíz és szennyvíziszap elemforgalmáról (12. oldal), valamint Az 1875-ös nagy budai felhőszakadás után egész Európában gyűjtést szerveztek a károsultak megsegítésére * c. visszapillantást Jelen számunk Hírek rovatában a A 3. Európai Víz Konferencia legfontosabb üzenetei (24. oldal), tanulságos összeállítást, valamint a MaSzeSz előkészítés alatt álló Oktatási programjának tervezetét (26. oldal) olvashatják/olvashatod. Közreműködésüket/közreműködésedet megköszönve jó egészséget, jó munkát kíván: Budapest, augusztus 27. Dr. Dulovics De zső, PhD. ügy ve ze tő igaz ga tó, el nök sé gi tag A Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség kiadványa. (BME Vízi-Közmű és Környezetmérnöki Tanszék) 1111 BUDAPEST, Műegyetem rkp. 3. Megjelenik minden páros hónap utolsó hetében. A fordításokat Simonkay Piroska okl. mérnök készítette Kiadó és terjesztő: MaSzeSz Szerkesztő: Dr. Dulovics Dezső Tördelés: Aranykezek Bt.

3 HÍRCSATORNA A szennyvíztechnika energiakérdései Dr. Dulovics Dezső PhD, c. egyetemi tanár * Energia a szennyvíztechnikában A hazai csatornázás és szennyvíztisztítás a rendszerváltást követő húsz egynéhány évében óriási fejlődést tett meg. Megépült több 100 km közcsatorna és több mint 450 szennyvíztisztító telep. A csatornázottság 43 % ellátottságról 73 %-ra emelkedett, míg a szennyvíztisztítás 30 %-ról 62 %-ot ért el. Köszönhető ez elsősorban a hazai-, és uniós pályázati rendszerek nyújtotta támogatásoknak. A megmaradt feladatot a LE szennyvízelvezetési agglomerációk települési szennyvíztisztító telepeit december 31-ig kell megépíteni, hogy maradéktalanul teljesítsük a 91/271 EGK Irányelv által előírt követelményeket. Az energia-kérdések az utóbbi időben világszerte aktuálissá váltak a készletek szűkössége, az emberiség szaporodása, a klímaváltozás hatása, stb. következtében. A szennyvíztisztító telep gyakran a település egyik legnagyobb áramfogyasztója. A közvilágítás, oktatási intézmények, középületek, stb. mellett a szennyvíztisztító telep áramfogyasztása átlagban a települési áramfogyasztás 20 %-át teszi ki, ha nem vesszük figyelembe a szennyvíztisztító telep saját áramtermelését (Christ, et al. 2008). Az energia szektor terén az utóbbi években bekövetkezett változások (pl. növekvő energiaárak, liberalizált energiapiac, energiapotenciál növekedése a javuló műszaki lehetőségek következtében) szükségessé teszik a szennyvíztisztító telepen is a célirányos energiagazdálkodást. Az 1. ábrán bemutatjuk (Juhász, 2009) nyomán a települési szennyvíz és a szennyvíziszap többlépcsős energiahasznosítási lehetőségeit. A Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség már korábban felismerte az energia-kérdés fontosságát, amit az idézett szakirodalom is mutat [Grünebaum, et al. (1999), Bongards, 2000), Garai, (2005), (2006), Boda, et al. (2005), Hajdu, (2005), Hódi, et al. (2006), Németh, et al. (2009), Oláh, et al. (2010), Kárpáti, et al. (2010), Juhász, (2010), Thury, et al. (2010), Hódi, (2011)]. Szövetségünk 2009-ben Energiagazdálkodás a szennyvíztechnikában, címmel rendezte meg X. Országos Konferenciáját Lajosmizsén, ahol a csatornázás-, a szennyvíztisztítás- és az iszapkezelés energiagazdálkodásának kérdései kerültek megtárgyalásra (konferencia anyaga megtalálható a MaSzeSz honlapján Az energiagazdálkodás feladatai Megítélésünk szerint a szennyvíztechnika energiakérdései olyan fontosságúak a megtakarítások mellett, a klímaváltozásra, a szigorodó környezetvédelmi elvárásokra tekintettel is, hogy ismételten és behatóbban kell értékelnünk az alkalmazott energetikai rendszereket annak érdekében, hogy a műszaki-gazdasági optimumot megtaláljuk Ez ösztönzött e tanulmány megírására is. Az elkövetkező években áttörést kell elérnünk a hazai szennyvíztisztító telepek energiafogyasztásában, hogy megközelítsük a fejlettebb országok telepeinek fajlagos áramfogyasztását. Például a Bajorországi LE LE közötti kapacitású, különböző technológiájú szennyvíztisztító telepeken a években végzett felmérések szerint az átlagos, fajlagos elektromos energiafogyasztás 50 és 35 kwh/(le*a) volt (Christ, et al. 2007). Hazai vonatkozásban, kevés rendszeres mérés eredménye áll rendelkezésre. Említésre méltó (Sütő, et al. 2008) felmérése, melynek eredményeit a 2. ábrán mutatjuk be. Más közlemények jóval nagyobb fajlagos energiafogyasztásokról számolnak be (Zsabokorszky, 2009). A felmérés adatai a szennyvízhozamra vonatkoznak. A szennyvíztisztítás energiamérlege szempontjából célszerű (Kroiss, 2009) a vonatkoztatásba a szennyezőanyag (pl. KOI, BOI 5 ) paramétereket bevonni. A 2. ábrán közölt felmérés adatainak LE-re történő átszámítását az 1. táblázat tartalmazza. Paraméter Dimenzió Szennyvíztisztító telep kapacitás m 3 Kapacitás határok m 3 < > Fajlagos vízfogyasztás* l/le*d Éves vízfogyasztás m 3 /LE*a 25,5 31,0 38,3 45,6 Fajlagos energiaigény kwh/le*a 51,0 35,6 26,6 22,8 * becsült érték 1. táblázat A 2. ábra szerinti felmérés adatainak LE-re történő átszámítása A táblázat kiemelt sora mutatja, hogy a fajlagos energiaigény értékei jó összhangban vannak a bajorországi és LE közötti kapacitású, különböző technológiájú szennyvíztisztító telepeken a években végzett felmérések átlagos, fajlagos elektromos energiafogyasztás 50 és 35 kwh/(le*a) adataival. A 3. ábrán bemutatjuk a szennyvíztisztító telep vízvonalának fajlagos energiamérlegét abból a feltételből kiindulva, hogy egy LE fajlagos KOI-ban mért szervesanyag terhelése 120 g/(le*d) és egy g KOI pedig 13 kj jelent, tehát a kommunális szennyvízben lévő szervesanyagban rejlő energia 159 kwh/(le*a) értéket tesz ki. Más számítások (Kroiss, et al. 2009) szerint pedig 155 kwh/(le*a) a KOI-ból, és 38 kwh/(le*a) a N és P-ból. * MaSzeSz, ügyvezető igazgató

4 4 HÍRCSATORNA ábra Települési szennyvíz és a szennyvíziszap többlépcsős energia hasznosítása (Juhász 2009)

5 HÍRCSATORNA ábra Fajlagos energiafelhasználások különböző kapacitású szennyvíztisztító telepen (Sütő, et al. 2008) Kedvező topográfiai adottságok, esetenként, energiavisszanyerésre is lehetőségeket biztosíthatnak. A csatornázás energiagazdálkodását nagymértékben befolyásolhatja az idegenvíz, mely az átemelők fokozott energiafelhasználást okozhatja. A csatornázási rendszerek ebből a szempontból is vizsgálandók, pl. az egyesített és elválasztott rendszerek e tekintetben eltérők, hasonlóan a vákuumos és nyomás alatti kényszeráramoltatás is. Az energiagazdálkodás további lehetősége a csatornázásban a szennyvízből történő energianyerés a szennyvíz hő kapacitásának kihasználása, mint ahogyan arról beszámol (DWA 2009), (Christ, et al. 2010). A fürdésből, tusolásból, mosásból és mosogatásból származó szennyvíz C közötti hőmérséklettel hagyja el a lakást. Elméletileg egy m 3 szennyvíz egy o C- al történő lehűléséből 1,16 kwh hőenergia nyerhető. A hőenergia nyerésre a szennyvízből az alábbi lehetőségek állnak rendelkezésre: a keletkezés helyén az épület csatornázásából, a szennyvízcsatornából, a szennyvíztisztító telepről elfolyó tisztított szennyvízből. Mindhárom esetben hőcserélő vonja ki a hőenergiát a szennyvízből, melyet hőszivattyú növeli a felhasználástól függő nagyobb hőfokra. A 4. ábrán bemutatjuk (Christ, et al. 2010) nyomán a szennyvízcsatornából történő energianyerés sémáját. 3. ábra A szennyvíztisztító telep vízvonalának fajlagos energiamérlege (Christ, et al. 2007) után Megjegyezzük, hogy a 3. ábrán szereplő technológiai séma figyelmen kívül hagyja a szennyvízátemelő és a mechanikai előtisztítás villamosenergia igényét, mely az átemelés módjától és teljesítményétől, valamint az előtisztítás mértékétől függ, és kb kwh/(le a) fajlagos energia felhasználását jelenti. Energiagazdálkodás a csatornázás területén Megemlítést érdemel az energia-gazdálkodás a csatornázás területén is. A csatornázásban, a csatornázási rendszertől függ a legnagyobb energia-igényt jelentő a vizek gazdaságos szállítását biztosító átemelés. Az átemelés energia-igényének átfogó vizsgálata annak ellenére, hogy hazánkban a csatornázás zömmel síkterületen létesült nem történt meg. Még az un. regionális rendszerekben ahol a szennyvizek több km-re történő szállítása megkérdőjelezi az energiafogyasztás gazdaságosságát sem történtek energia-gazdálkodási számítások. Hiányos, és gyakran nem objektív a gravitációs, és kényszer áramoltatású vákuumos és nyomás alatti rendszerek értékelése is. 4. ábra A szennyvízcsatornából történő energianyerés sémája (Christ, et al. 2010) nyomán A hőenergia-nyerés gazdaságosságát a következő feltételek biztosítják: a) legalább 15 l/s lefolyás a csatornában, b) a szennyvíz hőmérsékletének megfelelősége a szennyvíztisztító telepen, c) minimális hőigény 150 kw, d) a csatorna és az épületek távolsága általában 100 m, nem beépített területen 300 m.

6 6 HÍRCSATORNA Az energiagazdálkodás a szennyvíztisztító telepeken Az energiagazdálkodás a szennyvíztisztító telepeken az említett telepméreten, és technológián (pl. csepegtetőtestes, tárcsás merülő testes, különböző eleveniszapos, utótisztítási, stb.) túl a telep kihasználtságától (alulterhelt, túlterhelt) valamint a magassági elrendezésétől, az alkalmazott gépek típusától és minőségétől, az irányítástechnika színvonalától és az iszapkezelés, valamint elhelyezés módjától is függ. A szennyvíztisztító telepen az energia megtakarítás zömét (~70 %-át) a biológiai tisztításban és az iszapkezelésben lehet elérni. További megtakarítást (kb. 20 %-ot) a mechanikai tisztítási lépcső és az épületek területén kell keresni. A szennyvíztisztító berendezések energiaoptimálása mellett közel 10 %-os megtakarítás érhető el kihasználva a törvények adta lehetőségeket az energiaellátási szerződések optimalizálásával (Garai, 2005). Néhány javaslat az energiamegtakarításra a szennyvíztisztítási technológiákon belül. Mechanikai előtisztítás Telepi átemelő A nagyobb szennyvíztisztító telepeken robusztus kivitele, kevés meghibásodása miatt közkedvelten alkalmazott csigaátemelő hatásfoka energetikai szempontból idővel kedvezőtlenné válhat A csigák cseréjével és a hozamhoz igazított működésével a hatásfok növelhető lehet. Az átemelő szivattyúk működésének az érkező szennyvízhozam ingadozásával történő összehangolásával is energia megtakarítások érhetők el. Rácsok A korszerű szennyvíztisztító telepeken a szagemisszió legnagyobb forrása a rácsépület, melynek szennyezett levegőjét elszívást követően tisztítani kell. Amennyiben nem az egész épületből, hanem csak a zárt rácsműtárgyból történik a levegőelszívása, jelentős áram megtakarítás érhető el. Levegőztetett homokfogók A levegőbefúvás főfeladata a homokfogón átáramló szennyvíz rotációs mozgásának biztosítása. Erre elegendő a homokfogó hosszának első kétharmadát levegőztetni. Így érhető el energia-megtakarítás, melynek kedvező mellékhatása az oxigén koncentráció csökkentése a szennyvízben, a technológiai sorban következő (pl. anaerob/anoxikus ) műtárgyban. Biológiai tisztítás Az oxigénellátást szolgáló levegőztetés, a recirkuláció és a keverés teszik ki a szennyvíztisztítás elektromosenergia fogyasztásának több mint felét. Az említett folyamatok gépi berendezéseinek hatásfokát célszerű elsősorban vizsgálat tárgyává tenni. Például a korábban használt nagyobb teljesítményt felvevő gyorskeverők helyett előnyben részesíteni a lassúkeverőket. A technológiai intézkedések közül, melyek a vízvonalon energia megtakarításhoz vezetnek, érdemes megemlíteni az a) iszapkor szükséges mértékre csökkentést, b) eleveniszapos medence iszapkoncentrációjának összehangolását a terheléssel, és a szennyvíz hőmérsékletével, c) nagyobb mértékű alulterhelés esetén medence, vagy medence csoportok kiiktatását, d) a b) megoldása után, az iszap- és nitrátrecirkulációt is célszerű összehangolni, ami nemcsak energiamegtakarításhoz, hanem az üzembiztonság fokozásához is vezet, e) a korábban megépített telepek tervezésekor a biztonságos eredmény eléréséért általában nagyobb gépeket terveztek be, ezeknek kiváltását, f) a múltban tervezett eleveniszapos medencék O 2 szintről történő szabályozásának lecserélését. Energiagazdálkodás az iszapkezelés és elhelyezés területén Az iszapkezelés során megtermelhető megújuló energia nem jelentős az országos villamosenergia termeléshez képest. Például Németországban (DWA 2010) ez az érték 2006-ban 1,1 %-ot tett ki. Ennek ellenére a szennyvíztechnika energia kérdéseivel szükséges foglalkozni. Itt döntő jelentőségű az iszapstabilizáció jellege, mely szorosan összefügg a szennyvíztisztító telep kapacitásával. Korábban említettük, hogy az energiamegtakarítás zömét a biológiai tisztításban és az iszapkezelésben lehet elérni. Az iszapvonalon történő iszapkezelés célja a szennyvíziszap térfogatának csökkentése, stabilizálása és a maximális biogáz produkció elérése. Aerob stabilizálás esetén fontos, hogy az szimultán-, vagy elkülönített stabilizálással valósul-e meg. Az elkülönített stabilizálás energiaigénye kedvezőbb, de megvalósítása technológiai problémákat (bűzképződés) vethet fel. Anaerob stabilizálás rothasztás esetén döntő a szennyvíztisztító telep kapacitása. Korábban hazánkban a rothasztás gazdaságossági határának az LE telepterhelést tekintették. E kérdésre a későbbiekben még visszatérünk. Az 5. ábrán a szennyvíztisztító telep iszapvonalának fajlagos energiamérlegét tüntettük fel (Christ, et al. 2008) után. Az eleveniszapos berendezés ideális energia igényét a telepnagyságrendek szerint, (Müller, et al. 1999) alapján a 2. táblázat mutatja be. Szennyvíztisztító telepek nagyságrendje [LE] Összes energiafogyasztás ig ig ig ig > kwh/(le*a) C+N, rothasztás C+N szimultán stabilizálás Hőenergia ellátás aránya - 95 % 97 % 98 % 99 % 2. táblázat Az eleveniszapos berendezés ideális energia igénye a telepnagyságrend szerint

7 HÍRCSATORNA ábra A szennyvíztisztító telep iszapvonalának fajlagos energiamérlege (Christ, et al. 2008) után (Kroiss, et al. 2009), Lindtner adataira hivatkozva az aerob stabilizálást végző 47 osztrák szennyvíztisztító telepen (kapacitás millió LE), a fajlagos energiafogyasztás 39 kwh/(le*a)-ben, az anaerob stabilizálással (rothasztással) üzemelőkön pedig 29 kwh/(le*a)-ben adja meg. Néhány szabály, melyet a rothasztás fö célja stabilizálás és mennyiség csökkentés, valamint maximális gázhozam elérése érdekében kell betartani (Christ, et al. 2008), (Oláh et al. 2010): a rothasztóba betáplálásra kerülő nyers- és fölösiszap lehetséges maximális víztelenítése a rothasztó hőigényének csökkentése érdekében, a rothasztót teljes elkeverésű reaktorként kell üzemeltetni, a rothasztó ülepítésre alkalmatlan, a rothasztóban a mezofil biocönózis legnagyobb aktivitása érdekében o C hőmérsékletet kell tartani, két rothasztó tornyot túlterhelés esetén (ha az első toronyban a tartózkodási idő 16 nap alá csökken) célszerű soros kapcsolásban üzemeltetni, a rohasztókat tartalék kapacitása esetén célszerű vendégrothasztóként (Co-rothasztóként) üzemeltetni az aerob stabilizáló telepek víztelenített iszapját célszerű megfelelő szabad rothasztó kapacitású szomszédos telepre szállítani, és ott kezelni a gazdaságossági szempontok betartásával. Az iszapvonali megtakarítások mellett energia-megtakarítások érhetők el a szennyvíztisztító telep hőtechnikai optimalizálásával. A szóba jöhető megoldások: a fúvók hulladék hőjét felhasználni, pl. az üzemi épületek fűtésére, felhasználni a szennyvíz 1,2 kwh/(m 3 *K) hőtartalmát az üzemi épületek fűtésére, a közelben lévő épületek hőellátására (Christ, et al. 2008), az iszap szárítására, télen a medencék járófelületeinek fűtésére.

8 8 HÍRCSATORNA Szimultán aerob iszapstabilizálás átállítása anaerob iszapstabilizálásra Az energiamegtakarítás további lehetősége a szimultán iszapstabilizálással működő szennyvíztisztító telepek átállítása anaerob iszapstabilizáló telepre (Schreff, 2010). Itt a legnagyobb előny akkor érhető el, ha a szimultán iszapstabilizáló szennyvíztisztító telep túlterhelt és felújításra szorul. Hazánkban több ilyen teleppel találkozunk. Napjainkban a (Gretzschel, et al. 2012) beszámolója szerint az NSZK-ban a rothasztó alkalmazásának határát a korábbi LE terhelési kapacitásról LE terhelési kapacitásra szállítják le, hogy a szervesanyagban lévő energiának egy részét visszanyerjék. A 6. ábrán bemutatunk (Gretzschel, et al. 2012)) nyomán egy LE terhelésű szennyvíztisztító telep működési hossz-szelvényét, az A) jelű ábrarészen az aerob iszapstabilizálással (átalakítás előtt), a B) jelű ábrarészen pedig az anaerob rothasztással (átalakítás után). A) ábrarész Eleveniszapos tisztítás aerob iszapkezeléssel Primér energiaigény: 85 kwh/le a B) ábrarész Eleveniszapos tisztítás anaerob iszapkezeléssel Primér energia igény: 37,5 kwh/le a 6. ábra LE terhelésű szennyvíztisztító telep működési hosszszelvénye A) átalakítás előtt és B) átalakítás után Az ábrából látható, hogy az átalakítás elkerülhetetlen beavatkozásai; előülepítő (szükség esetén átemelő), rothasztó a hozzá tartozó gépi elősűrítő, gáztároló, blokk fűtőerőmű megvalósítása. Megjegyezzük, hogy az eleveniszapos medence térfogatának kb 40 %-ka más funkcióra felhasználható. Az átalakítás minden egyes szennyvíztisztító telepen egyedi megoldást igényel. Az iszapelhelyezés energia-igénye Az iszapelhelyezés energia-felhasználása elsősorban az iszap szállításakor jelentkezik, ahol döntő a szállítási távolság és az iszap szárazanyag tartalma. A mezőgazdasági elhelyezés esetében az előző szempontokhoz még csatlakozik a stabilizálás szükséges mértéke is. Energia-optimalizálás a szennyvíztisztító telepeken A szennyvíztisztító telepek energiaoptimalizálása előzetes feltételeinek összefoglalása (Christ, et al. 2008), (Dulovics 2009), (Licskó, et al. 2009), (Garai, 2006, 2009): a berendezések terhelésének és üzemi adatainak, valamint a fogyasztók legalább egy éves adatainak felvétele, az üzemi adatok között az egyes energia felhasználó egységek fogyasztásának mérése elengedhető, (ehhez a műszaki feltételek ma már (adottak) megteremthetők, az energia adatok és a tömegáram kapcsolatának mérlegelése, a várható fajlagos adatok összehasonlítása a meglévő adatokkal, az optimalizálási intézkedések levezetése különböző szcenáriók szerint: a lakosság-, és az ipar várható fejlődése, a klímaváltozás, idegenvíz menedzsment, jogi keretfeltételek, a költség - haszonelemzés, az intézkedések összetett alkalmazása. A szennyvíztisztítás energetikai optimalizálási munkáit (a külföldi szakirodalom egybehangzó véleménye szerint) nem az üzem dolgozóinak kell megvalósítani, mert az üzem dolgozóinak általában nincs szabad munkaideje ilyen kiterjedt elemzésre, tapasztalatai és mintái a gazdasági értékelésére, más szennyvíztisztító telepek értékeinek ismerete összehasonlító elemzés céljából, külső tanácsadó jelenléte, akinek jobb az érdekérvényesítő képessége, mint a belső személynek. A külföldi tapasztalatok bizonyították, hogy a szennyvíztisztító telep optimalizálása az energiamegtakarítás és az abból származó klímavédelem mellett az üzemstabilizálást, valamint a tisztítási eredmény javulását is eredményezte. A szennyvíztisztító telepek jövőbeli energia optimalizálásának eszközei lehetnek a nap-(fotovoltanikus napkollektor), a szél- és a szennyvíz hőkapacitásának hasznosítása is. Az energiaoptimalizálás hazai lehetőségei A hazai lehetőségek megegyeznek a Az energia-gazdálkodás a szennyvíztisztító telepeken és a Szimultán iszapstabilizálás átállítása anaerob iszapstabilizálásra című fejezetekben foglaltakkal. Tekintettel arra, hogy a szennyvíztisztító telepek energiagazdálkodásával csak a konkrét telepen lehet foglalkozni, e fejezetben elsősorban a szimultán iszapstabilizálás anaerob stabilizálásra történő átállításával foglalkozunk.

9 HÍRCSATORNA Hazai nagyobb, mint LE kapacitású szennyvíztisztító telepekről, és a meglévő rothasztókról kimutatást készítettünk (Juhász 2011), melyet a 3. táblázat foglal össze. Megjegyezzük, hogy a kisebb, mint LE kapacitásban is már megépült több mint 200 szennyvíztisztító telep. Nagyságrendi kategória Szennyvíztisztító telepek száma Meglévő rothasztók száma LE db l > * Összesen *Budapesten három, 3. táblázat A nagyobb, mint LE kapacitású szennyvíztisztító telepek, és azok rothasztóinak száma A táblázatból kitűnik, hogy az összesen 25 rothasztóból 14, a nagyobb, mint LE kapacitású szennyvíztisztító telepen üzemel. Ez a tény teljességében megfelel annak a 90-es előtt érvényes ökölszabálynak, hogy a rothasztás csak az LE kapacitást meghaladó szennyvíztisztító telepen lehet gazdaságos. Csakhogy a rendszerváltástól eltelt több mint 20 év alatt, teljességgel megváltoztak az árak és különösen az energiahordozók árviszonyai, valamint a szennyvíztisztítás technológiai feltételei, lehetőségei, és a tisztítási követelmények. Ideje megtenni azokat az intézkedéseket, melyekkel áttörést érhetünk el a szennyvíztisztító telepek energiagazdálkodásában, Becslések szerint az összes szennyvíziszap ~ 48 %-a, a legnagyobb 30 szennyvíztisztítóban keletkezik. További ~ 45 % a legnagyobb ak 40 km-es körzetén belül és csak a maradék ~ 7 % a 40 km-es körzeten kívül (Patziger, et al. 2009). A 7. ábrán (10. oldal) ábrázoltuk a meglévő rothasztókat és azok 20 km-es körzetét, ahonnan akár nyers, akár sűrített iszap beszállítása megoldható. Az ábra jól mutatja a rothasztóval működő szennyvíztisztító telepek egyenlőtlen eloszlását az ország területén. Érintetlen terület Dél-Dunántúl, Dél-Nyugat Duna-Tiszaköze, valamint a Miskolc Szolnok Békéscsaba háromszög. Visszatérve a fenti becsléshez, még tíz szennyvíztisztító telepen kell rothasztót építeni. Amennyiben megvizsgáljuk a nagyságrendi kategóriákat, ezt a tíz telepet a > lakos, ill. az lakos kategóriában meg is találjuk. Ezek a nagyságrendi kategóriák szerint: > lakos Miskolc,* Pécs,** lakos Szolnok, Tatabánya Kaposvár, Eger, Dunaújváros, Nagykanizsa*, Érd*. Értesülésünk szerint ** a rothasztó építése már folyamatban van, **a rothasztó építésére pályáznak. Megjegyezzük, hogy ha a felsorolt városokban megépítjük a rothasztókat csak a rendszerváltás előtt érvényes ökölszabálynak teszünk eleget ( a rothasztás csak az LE kapacitást meghaladó szennyvíztisztító telepen lehet gazdaságos ). Ezt a szemléletet már meghaladtuk. A meglévő 23 működő rothasztóban összesen ezer lakos iszapját lehet rothasztani, a javasolt 10 városban pedig ezerét. (Az összeg ezer lakos már közelíti a becsült 48 %-ot.) Első ütemben, az előzőkben felsorolt tíz városban javasolható a rothasztók megépítése. A második ütemben célszerű megvalósítani a rothasztást a lakosszámot meghaladó városokban. Ezek lehetnek: Salgótarján, Baja, Cegléd, Szekszárd, Kazincbarcika, Pápa, Gyula, Orosháza,** Szentes, Mosonmagyaróvár**. Természetesen javaslatunk csak a település nagyságát vette figyelembe, A részletek kidolgozásakor a korábban említett egyéb (vonzáskörzet, szennyvíztisztító telep állapota, műtárgyai, csurgalékvíz kezelés, stb.) szempontokat is figyelembe kell venni. Az idézett német szakirodalom (Christ, et al. 2007) szerint az aerob stabilizálás átállításával anaerobra (rothasztásra) megtakarítható fajlagos elektromos energia értéke (lásd! 3. ábra) 47,5 kwh/(le*a). Tehát első ütemben évente megtakarítható kwh, (30 Ft/kWhval számolva), vagyis 0,58 milliárd Ft.. Ez a pénz nem hullik az égből. Tenni kell érte: pályázni, építeni, üzemeltetni stb., azonban az biztos, hogy az energiaáraktól függően a beruházás messze tíz éven belül megtérül.

10 10 HÍRCSATORNA ábra Magyarország meglévő rothasztói és 20 km-es körzetük

11 HÍRCSATORNA Összefoglalás Cikkünkben áttekintettük a szennyvíztechnika energetikai kérdéseit általában, és alkalmazva azt a hazai viszonyokra. Javaslataikkal közelebb kerülhetünk a napjaink célkitűzéséhez: ami a minimális energiafogyasztás a szennyvíztisztító telepeken. A szennyvíztisztításban előttünk járó országokban a jövő időszakra két cél megvalósítását tűzik ki (Sievers, et al. 2010): egy közelebbit energia önellátó szennyvíztisztító telep, és egy távolabbit - energiát és tápanyagot termelő szennyvíztisztító telep. Mindkét cél eléréséhez reális, mindenre kiterjedő iszapkezelési stratégiát, gazdasági és morális hátteret, valamint sok - sok munkát kell a szakmának befektetni. Felhasznált szakirodalom: Bányai, Zs., Thury, P,.Kárpáti, Á. (2009) Energiahatékonyság a szennyvíztisztításnál Energia-gazdálkodás a szennyvíztisztításban MaSzeSz X. Országos Konferencia, Lajosmizse, május Boda, J., Székelyhidi, K. (2005): Energianyerés, rothasztás, HÍRCSA- TORNA november, december, pp.5-9. Bongards,M. (2000): Kommunális szennyvíztisztító telepek energiafogyasztása a biológiai lépcső oxigéntartalmának függvényében, HÍRCSATORNA július, augusztus, pp Christ, O., Mistsdoerffer, R. (2008): Regenerative Energie nutzen Warmequelle Abwasser, Sonderdruck aus wwt-wasserwirschaftwassertechnik, 5, pp.:8-12. Christ, O., Mistsdoerffer, R., Armando J. (2010): Wärme aus Abwasser, wwt-wasserwirschaft- wassertechnik, 9, pp.:8-15. Dulovics, D. (2009): Energia-gazdálkodás a szennyvíztechnikában, Összefoglaló előadás, Energia-gazdálkodás a szennyvíztisztításban MaSzeSz X. Országos Konferencia, Lajosmizse, május DWA (2010): Energiepotenziale in der deutschen Wasserwirtschaft Schwerpunkt Abwasser, Deutsche Vereinigung für Wasserwirtschaft und Abfall e. v. Garai, Gy. (2005): Megújuló energiaforrások kihasználása a szennyvíztisztításban, HÍRCSATORNA, november, december, pp.3-4. Garai, Gy. (2006): Szennyvíztisztító telepek energiakérdései, energiaellátás és automatizálás, HÍRCSATORNA, november, december, pp.2-5. Garai, Gy. (2009): Energianyerési lehetőségek a szennyvíztisztításban, Előadás, Energia-gazdálkodás a szennyvíztisztításban MaSzeSz X. Országos Konferencia, Lajosmizse, május Gretzschel, O., Schmitt, T. G., Hansen, K., Siekmann, J., Jakob, J. (2012): Schlammfaulung statt aerober Stabilisierung, wwtwassrwirschaft- wasertechnik, Nr. 3, pp Gretzschel, O., és Schmitt, T. (2012): Schlammfaulung statt aerober Stabilisierung Trend der Zukunft? Fachtagung an der TU Kaiserslautern KA Korrespondenz Abwasser Abfall, Nr.6. pp Grünebaum, Th., Evert, T. (1999): Összehasonlító elemzés a szennyvíztisztító telepek energiafelhasználásáról, HÍRCSATORNA november, december, pp Hajdu, Gy. (2005): Hőtermelés szennyvízből, HÍRCSATORNA november, december, pp Hódi, J., Boda, J. (2006): És akkor mit csináljunk az élelmiszeripari hulladékokkal? I. HÍRCSATORNA május, június, pp II. HÍRCSATORNA, július, augusztus, pp Hódi, J., (2011): Szennyvíziszap biogáz biometán üzemanyag, HÍRCSATORNA, január, február, pp Juhász, E. (2008): Települési szennyvíziszap-agglomerációk kialakításának optimalizálása több szempontú értékelési módszer felhasználásával, HÍRCSATORNA, július augusztus, pp Juhász, E. (2010): Az iszapkezelés és elhelyezés helyzete és megoldási lehetőségei a < LE településeken, HÍRCSATORNA, július, augusztus, pp Juhász, E. (2011): A szennyvíztisztítás története, Magyar Víziközmű Szövetség, Budapest, (Melléklet). Kárpáti, Á., Pitás, V., Reich, K., (2010): Energiahasznosítás az intenzív anaerob szennyvíztisztításban, HÍRCSATORNA július, augusztus, pp.3-9. Kroiss, H., Svardal, K. (2009): Energiebedarf von Abwassereinigungsanlagen, Österreichische Wasser- und Abfallwirtschaft, pp: Merkblatt DWA M-114, (2009): Energie aus Abwasser Wärmeund Lageenergie, Deutsche Vereinigung für Wasserwirtschaft, Abwasser und Abfall e. V., Heneff- Mitsdoerffer, R., Christ, O. (2008): Optimierung von Kläranlagen - Energiepotenziale erkennen und nutzen, Sonderduck aus wwtwassrwirschaft- wasertechnik 5, pp.:1-7. Müller, A. et al. (1999): Handbuch Energie in Kläranlagen, 9/1999. Németh, G., Kárpáti, Á. (2009): Anaerob iszaprothasztás intenzifikálása ultrahanggal, Négy év üzemi tapasztalatok a Bambergi tisztítóműben, HÍRCSATORNA május, június, pp Oláh. J., Palkó, Gy., Szilágyi, M., Barabás, Gy., Gyarmati, I., Tuba, L. (2010): Rothasztók üzemeltetése, HÍRCSATORNA május, június, pp Öllős, G., Oláh, J., Palkó, Gy. (2010): Rothasztás, Magyar Víziközmű Szövetség, Budapest. Patziger, M., Boda, J. (2009): Iszapkezelési technológiák szerepe a telepek energia gazdálkodásában, Előadás,, Energia-gazdálkodás a szennyvíztisztításban MaSzeSz X. Országos Konferencia, Lajosmizse, május Schreff, D. (2010): Anaerobe Schlammstabilizierung, Wasserwirtschaft, Wassertechnik október, pp Schröder, M. (2007): Klärschlamm als Energiaträger, KA Korrespondenz Abwasser, Abfall, pp Sievers, M., Bormann, H. (2010): Die energieautarke Kläranlage, Wasserwirtschaft, Wassertechnik szeptember pp Sütő, V., Homola, A. (2008): Szennyvíziszap hasznosítás, elhelyezés jelene és jövője Magyarországon, BÁCSVÍZ Zrt. Csatornaszolgáltatási Ágazat, Tanulmány. Thury, P. (2009): Az anaerob iszaprothasztást után keletkező iszapvíz minősége, és annak hatása a tisztítás főágára, Doktori (Ph.D.) értekezés, Pannon Egyetem Környezetmérnöki Intézet, Veszprém. Thury, P., Kárpáti, Á., Reich, K., Pitás, V. (2010): Üzemeltetési tapasztalatok a hazai szennyvíziszapok rothasztásánál, HÍRCSATOR- NA, szeptember, október, pp.3-8. Zsabokorszky, F. (2009): Energia megtakarítás a Dombóvári Vízműnél, Előadás, Energia-gazdálkodás a szennyvíztisztításban MaSzeSz X. Országos Konferencia, Lajosmizse, május

12 12 HÍRCSATORNA A szennyvíz és szennyvíziszap elemforgalmáról KÁDÁR IMRE és DRASKOVITS ESZTER MTA ATK Talajtani és Agrokémiai Intézet, Budapest Bevezetés A szennyvíz érték. Ez a megállapítás nem újkeletű. Már a csatornázás kezdetén (Juhász 2008) elődeink felismerték a szennyvízben található értékeket, elsősorban a szervesanyagot. Napjainkban már a szennyvíz ásványi elemtartalmának konkrét, pénzben kifejezhető értékei is ismertek. Ezeket a 91/271 EGK Irányelv által a tisztított szennyvízre előírt, és az ország egészére becsült összes napi tisztított szennyvízére vonatkoztatva az 1. táblázat szemlélteti. Jellemző A szennyvíz előírt határértéke* Anyag, ill. elemhozam Fajlagos pénzbeli érték Tisztított szennyvíz becsült napi hozama: m 3 /d Napi értékhozam mg/l t/d eft/t eft/d ön öp * A szigorított, 2013-ban hatályba lépő EU Irányelv szerint a tisztított szennyvíz ön-tartalma maximálisan 10 mg/l lesz a jelenlegi 15 mg/l helyett, az öp pedig 1 mg/l a jelenlegi 2 mg/l helyett. 1. táblázat Magyarország napi összes tisztított szennyvize ásványi elemtartalmának értékei A táblázat jól mutatja milyen, pénzben is kifejezhető értéket jelent a szennyvíz. Ezen érték bemutatására vállalkoztunk jelen tanulmányunkkal, melyben példaként elemezzük (BKSZT 2011) alapján a Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telepre befolyó és elfolyó víz, valamint a keletkező szennyvíziszap ásványi elem és műtrágya pénzbeli egyenérték forgalmát 2010-ben. A szennyvizek jellemzői és becsült N, valamint P hozamuk műtrágya pénzbeli egyenértéke A BKSZT átlagos vízforgalma 2010-ben 102 millió m 3 /a volt (BKSZT 2011). A fogadott, biológiailag tisztított és a megkerülő vezetéken a Dunába bocsátott tisztított szennyvíz minőségi jellemzőit, valamint az előírt határértékeket az 2. táblázat tekinti át. Megállapítható, hogy a KOI, a BOI 5, öla és az NH 4 -N koncentrációja 2-3 nagyságrenddel csökkent a biológiai tisztítás során. Az összes N és P koncentráció szintén az eredetinek a töredékére esett vissza. A nitrifikáció előre haladt. A Dunába bocsátott vízben nőtt a KOI, BOI 5, öla és némileg az NH 4 -N mennyisége. Az elfolyó víz tartalmazhat ugyanis bizonyos mértékig tisztítatlan, a megkerülő vezetékre továbbított szennyvizet is. A betartandó határkoncentrációkat csak a biológiai tisztítással kell elérni, de a Dunába engedett víz ezt is teljesíti. Minőségi paraméter Mértékegység Fogadott szennyvíz Biológiailag tisztított Dunába bebocsátotttisztított víz Határértékek KOI BOI öla NH 4 -N 29,2 1,3 2,1 5 NO 3 -N mg/l 0,3 8,1 5,3 17 ön 40,4 11,1 11,4 30 öp 5,1 1,1 1, táblázat A fogadott, biológiailag tisztított és a megkerülő vezetéken Dunába kibocsátott tisztított szennyvíz minőségi jellemzői 2010-ben, valamint a betartandó határértékek A szennyvíztisztítási technológiai különböző vegyszereket használ. Elsősorban FeCl 3 -ot, melynek mennyisége meghaladhatja a 3000 t-át évente. Szükséges ez a foszfor vasfoszfátként való kicsapásához és a kolloidok koagulációjához a víztelenítés előtt, továbbá a termelődő biogáz szulfid tartalmának csökkentésekor is használatos. A NaOH (129 t), NaOCl (111 t), NaCl (6 t), H 2 SO 4 (4 t), KOH (kb. 1 t), H 3 PO 4 (kb. 0,5 t) szintén a vegyianyag repertoár része, amit főként a kémiai szagtalanítás igényel. A befolyó szennyvíz N és P tartalmát, elemhozamát és műtrágya egyenértékét a 3. táblázat szemlélteti. Mért jellemző A szennyvíz összetétele* Anyag, ill. elemhozam Fajlagos érték Éves értékhozam mg/l t/a eft/t eft/a ön öp NH 4 -N 29, NO 3 -N 0, Ásványi-N összesen *Befolyó szennyvíz: m 3 /a 3. táblázat A Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telepen (BKSZT) befolyó szennyvíz becsült ásványi elem és műtrágya egyenérték forgalma 2010-ben (BKSZT 2011) Látható, hogy a 2010-ben érkező, kereken 102 millió m 3 szennyvíz átlagosan 40 mg/l N-t tartalmazott, amely t N-hozamnak felel meg. A jelenlegi árakon számolva 250 eft/t a N hatóanyag ára. A szennyvíz tehát 1 milliárd Ft körüli értékű N-tápanyagot, valamint 641 eft/t elemi P fajlagos műtrágya egyenértékkel számolva (5 mg/l P-tartalom, 509 t P-hozam) még 326 eft értékű P-tápanyagot jelenthet. Nem becsülhető, illetve nem ismert a K, Ca, Mg, S makroelemek, illetve az esszenciális mikroelemek éves hozama és tápértéke.

13 HÍRCSATORNA Megemlíthető, hogy a hazai (Vermes, 2003) és nemzetközi (Schmidt, 1997) tartamkísérletek tanúsága szerint a szerves-n egy része a mikrobiális bomlás, feltáródás nyomán elveszhet, a levegőbe elillanhat. Az ásványi NH 4 -N és a NO 3 -N formák azonban így is 751 millió Ft-ot képviselhetnek. A 38%-os N-tartalmú NH 4/ NO 3 műtrágyában a N-hatóanyag ára 250 eft/t, tehát indokolt a szennyvíz N-hozamát és műtrágya egyenértékét ilyen módon becsülni. A Dunába bocsátott tisztított szennyvíz mennyisége 2010-ben elérte kereken a 105 millió m 3 -t. Ez több mint a beérkező szennyvíz tömege, mert hozzáadódik a telepre hulló csapadék és a szennyvíztisztítási technológia során felhasznált víz mennyisége is. Az eredetihez képest az elfolyó vízben az összes-n közel az 1/4-ére, az összes-p az 1/5-ére csökkent. Az ásványi N-formák koncentrációja pedig nagyságrenddel hígult. A Dunába bocsátott tisztított víz azonban még így is számításaink szerint 200 millió Ft ásványi, illetve 300 millió Ft ön, valamint 74 millió Ft öp műtrágya-egyenértéket jelenthet. Ez a P-mennyiség hozzájárulhat a befogadó Fekete tenger torkolatának eutrofizációjához (4. táblázat). Mért jellemző Elfolyó víz* összetétele Anyag, ill. elemhozam Fajlagos érték Éves értékhozam mg/l t/a eft/t eft/a ön 11, öp 1, NH 4 -N 2, NO 3 -N 5, Ásványi-N összesen * Elfolyó tisztított víz: m 3 4. táblázat A Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telepen (BKSZT) elfolyó víz ásványi elem és műtrágya egyenérték forgalma 2010-ben (BKSZT 2011) A termelődő szennyvíziszap jellemzői és trágyaértéke A Telepen termelődő víztelenített szennyvíziszapból, tájékozó jelleggel, két mintát kértünk a Telepen történt látogatás (Víz világnapja 2012) alkalmával. Az iszapot az MTA AKT TAKI ICP laboratóriuma vizsgálta. Az iszap általános jellemzőit a 5. táblázatban foglaltuk össze. A víztelenített iszap 27% szárazanyagot tartalmazott. A szárazanyag 45%-a közel fele volt szervesanyag. A szerves-c 26%-ot, az ön 4,26%-ot képviselt, a C/N aránya 6 körülinek adódott. A szűk C/N arány elméletileg az iszap gyors feltáródására is utalhat. De ez csak szabadföldi tartamkísérletekben állapítható meg. Fontos volna ilyen kísérlet során monitoring jelleggel nyomon követni a különböző szennyvíziszap dózisok hatására a talajban lezajló folyamatokat (lebomlás, mineralizáció, kilúgozás, megkötődés, növényi felvehetőség). Meghatározni, hogy az iszapterhelés milyen mérhető változásokat okozhat a talaj összes és oldhatóbb, mobilis elemtartalmában. Továbbá vizsgálni a szennyvíziszap-terhelés hatását a kiválasztott tesztnövény ásványi összetételére, valamint a növényi fejlődésre, termésre is. Mért jellemzők Mértékegység *Iszap légszárazanyagban Nyers iszapban (27% sz.a.) Nyers (30 t/ha) iszapterhelés kg/ha Szervesanyag % Szerves-C % ön % 4,26 1, C/N arány 6,1 Összes só % 1,65 0, Szervetlen só % 0,27 0,07 21 NH 4 -N mg/kg NO 3 -N mg/kg ,3 *AL-P 2 O mg/kg, AL-K 2 O 1385 mg/kg 5. táblázat A Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telep (BKSZT) víztelenített kommunális szennyvíziszap egyéb jellemzői a légszárazanyagban és a 30 t/ha iszapterhelés (BKSZT 2011) Az összes só 1,65%-ot, a szervetlen só 0,27%-ot mutatott. Az iszap gazdag N-ben, az istállótrágya átlagos N-készletét mintegy kétszeresen múlhatja felül. A N főként szerves formában van. Az összes ásványi N a N-készlet mindössze 7%-át teszi ki. Az ásványi formák közül dominál az NH 4 -N forma, a NO 3 -N elenyésző. Meghatároztuk az iszap ammonlaktát-ecetsavban (AL) oldható P és K tartalmát is. Az AL-oldható K 2 O menynyisége 1385 mg/kg, az AL-oldható P 2 O 5 mennyisége 8218 mg/kg értéket adott, a nagy PK-trágyaértéket tükröz. Az 5. táblázatban feltüntettük a szennyvíziszap minőségi mutatóit a természetes 27% szárazanyag tartalmú rothasztott iszapra számolva is. Bemutattuk, hogy egy átlagos szervestrágya adaggal, a 30 t/ha leszántásával milyen terhelés érné a talajt. Egy szegény vagy közepes humusztartalmú homoktalaj szántott rétegének szervesanyag készlete akár 10-20%-kal is javulhatna. A 345 kg/ha-ra becsült összes N egy része, ismeretlen hányada hozzájárulhatna a termesztett növény N-táplálásához. A szervetlen só mennyisége agronómiailag nem számottevő, hasonlóképpen a 25 kg/ha ásványi N is elhanyagolható. Bár 1 t/ha kalászos N-igényét képes volna fedezni. A 6. táblázatban a 2010-ben termelődő kommunális szennyvíziszap tápelemtartalma, elemhozama és műtrágya értéke tekinthető át.

14 14 HÍRCSATORNA Mért jellemző Keletkezett iszap* elemtartalma, Anyag, illetve elemhozam Fajlagos érték Éves értékhozam % t eft/t eft/a Ca 4, N 4, P 3, S 1, Mg 0, K 0, Zn 0, Cu 0, Együtt * Keletkező szennyvíziszap: t szárazanyag 6.táblázat A Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telepen termelődött szennyvíziszap ásványi elem és műtrágya egyenérték forgalma 2010-ben (BKSZT 2011) A szennyvíziszap mennyisége t volt 2010-ben. Az elemtartalma vizsgálataink szerint 4% feletti Ca és N, valamint 3,48% P; 1,44% S; 0,66% Mg; 0,23% K volt. A Zntartalom elérte a 0,11%-ot, Cu-tartalom pedig a 0,08%-ot. Az iszap tehát nemcsak N-ben, hanem P-ban is igen gazdag. K-ban viszont szegény, hisz a standard almos istállótrágya a szalma alomként való felhasználása miatt csaknem egy nagyságrenddel több K-ot tartalmazhat. A Zn és a Cu dúsulása ipari szennyező forrásra utalhat. Mindez nem von le az iszap trágyaértékéből, amennyiben a hazai talajok nagy része Zn és Cu elemekben kifejezetten szegény. Az iszap tápelem hozama meghaladta a 2 ezer tonnát, míg a becsült műtrágya egyenértéke a 0,5 milliárd Ft-ot. Az iszapminták átlagos, cc.hno 3 +cc.h 2 O 2 feltárással becsült összes és NH 4 -acetát+edta oldható elemtartalmát, illetve az összes/oldható frakciók arányát a 7. táblázatban foglaltuk össze. Tájékozódás céljából feltüntettük az 50/2001. (IV.3.) sz. Korm. rendelet szerint az iszapokban és talajokban megengedett maximális koncentrációkat, az évente engedélyezett talajterhelést, valamint a csepeli kommunális nyers szennyvíziszap elméletileg alkalmazható maximális adagját termőföldön. Az adatokból arra következtetünk, hogy a N-szennyezésre érzékeny talajon, ha és amennyiben az iszap N-készlete az első évben ásványosodik és NO 3 -N formává alakulna, az alkalmazható maximális szennyvíziszap adagja mindössze 15 t/(ha * a) lenne. Amennyiben a terület N-szennyezésre nem érzékeny, a maximális adag 30 t/ha-ra nőhet. Ha az iszap lebomlását a szokásos 3-4 évre tesszük az istállótrágyához hasonlóan, úgy a talaj éves iszapterhelése racionálisan tovább emelkedhetne. A másik limitáló tényező a felhasználás során a Cu-tartalom. Az éves előírt terhelési limit 10 kg Cu / (ha * a), melyet a 47 t/(ha * a) adaggal érnénk el. Az emelkedett Zn-készlet nem jelent komoly korlátozó tényezőt. Az évente maximálisan kijuttatható 30 kg/ha Zn-terhelést csak a 97 t/ ha szennyvíziszap bevitelével érnénk el. Hazánkban évente mintegy millió tonna hulladék képződik, melynek csupán 5 %-a minősül veszélyesnek. Az ipari eredetű hulladék aránya csökken, a kommunálisé növekszik. Az ország lakossága csaknem teljeskörűen ellátott vezetékes ivóvízzel, viszont a népesség közel 30 %-a nem csatornázott. Az EU irányelveit és a hazai környezetvédelmi előírásokat figyelembe véve, a csatornázottság nőni fog a jövőben. Növekvő mennyiségű települési szennyvíziszappal kell számolnunk és biztosítani kell a szélesebb körű mezőgazdasági elhelyezést, elkerülve az esetleges talajszennyezést. Elem Összes Oldható Iszapokban* Talajban * Kijuttatható* Alkalmazható** jele mg/kg % mg/kg mg/kg kg/(ha.a) t/ha Fe Ca N P S Al ,0 < Mg K Zn Cu , Na Ba 295 0,510 < Sr , Mn , Cr 88 0, Sn 68 0, Ni 66 30, Pb 62 4, B 26 5, Co 8,5 1, , Mo 8,3 <kh < ,20 95 As 7,8 1, , Cd 1,6 0, ,15 94 Hg 1,3 <kh <1 10 0,5 0,1 77 Se <kh <kh * az 50/2001. (IV.3.) Korm. rendelet szerint megengedett és kijuttatható, ** BKSZT szennyvíziszappal maximálisan kijuttatható mennyisége nedves iszapra számítva, 7.táblázat A Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telepen (BKSZT) képződött kommunális szennyvíziszap összes (cc.hno3+cc.h2o2 oldható) és oldható (NH4-acetát+EDTA oldható) elemtartalma légszáraz anyagban és alkalmazhatósága termőföldön az 50/2001. (IV.3.) Korm. rendelet alapján

15 HÍRCSATORNA Újrahasznosíthatók azok a káros anyagokkal nem terhelt kommunális és ipari eredetű szennyvizek és -iszapok, mezőgazdasági és élelmiszeripari melléktermékek, melyek a talajba kerülve lebomlásuk és átalakulásuk során értékes tápanyagforrásokká vagy talajjavító anyagokká válnak. Hasznosíthatóságuk akadálya az esetleges nemkívánatos összetétel, nehézfém és toxikus elemtartalom. Éppen ezért minden országban szigorúan engedélyhez kötik és szabályozzák a szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználását. Az irányelvek megszabják a hulladékban (szennyvízben, -iszapban) megengedett maximális elemtartalmat, az évente kiadható mennyiséget és az összes terhelést. Vagyis azt, hogy az iszapok ismételt felhasználásával, az évek során maximálisan mekkora koncentráció alakulhat ki a talajban. A Magyarországon érvényes szabályozást az újabb, 50/2001. (IV.3.) Korm. rendelet, a korábbi MÉM Ágazati irányelv MI , illetve az MSZ szabvány foglalja össze. A felhasználásra alkalmas iszapoknál az egyszeri dózist gyakran a N-tartalom limitálja, nem pedig a viszonylag csekély károselemkészlet. Az iszapok összes N-készlete több év alatt lassan hasznosul, ahogy a lebomlás végbemegy. Sajnos kevés adattal rendelkezünk a különböző iszapok N-szolgáltató képességéről, lebomlásuk sebességéről eltérő talajtani, éghajlati, művelési viszonyok között. Megállapítható, hogy a szennyvizek becsléseink szerint milliárdos értékű növényi tápelemet tartalmaznak. Hogyan hasznosulhat ez az érték, ha a termőföldön való elhelyezést lehetetlenné tesszük vagy megtiltjuk? A lerakás sem igazi alternatíva. A évi XLIII. hulladékgazdálkodási törvény célkitűzése, hogy a végleges lerakásra kerülő hulladék mennyisége, és ennek a biológiai úton lebomló szervesanyag mennyisége is csökkenjen. Továbbá a depók kialakítása is költséges, szűkében vagyunk városaink környékén a megfelelő depóhelyeknek, a lerakáshoz az iszapot kezelni/meszezni, vízteleníteni, stb. kell. Az égetés sem problémamentes, a legdrágább megoldás. A légszennyezés miatt külön tisztítani kell a vég-gázokat és a salak elhelyezéséhez külön depó szükséges. A szennyvíziszapok elégetésének általában akkor van létjogosultsága, ha a mezőgazdaság nem fogadja azt, vagy olyan összetevőket tartalmaz, amelyek a hasznosítást nem teszik lehetővé (pl. toxikus). Diez (1980,1982,1992) Németországban javasolta, hogy legyenek kijelölve a nagyvárosok mellett szennyvíziszap elhelyezési kármentesítési területek, ahol ellenőrzött gazdálkodás folyhatna. Itt speciális terhelhetőségi és talajszennyezettségi határértékeket lehetne megállapítani. A szerző München város tapasztalataira támaszkodik, ahol 1000 ha-on évente t iszap sz.a.-ot adtak ki évtizedek óta a már erősen terhelt területen és közben jelentős termésnövekedést könyvelhettek el. A tisztítómű 1925-ben nyílt meg az Isar folyó hordalékán képződött terméketlen legelőn, mely a 900 mm éves csapadék ellenére sülevényes, sekély termőrétegű. A pararendzina talaj AB szintje mindössze 18 cm, a 18 cm alatt már a meszes-dolomitos murva alapkőzet található. A terméketlenség fő oka a sekély termőréteg, a víztartó-képesség hiánya. Sajnálattal állapíthatjuk meg, hogy a BKSZT tervezésekor sem biztosítottak megfelelő területet, ahol az iszapelhelyezés történhetne, minimálisan javasolható lett volna 1000 ha. Megoldandó problémák és ajánlások A Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége (KSZGYSZ 2001) szerint ezer milliárd Ft-ot meghaladó szennyvízprogram során felesleges tisztító kapacitások épültek az elmúlt években, melyre a lakosság nem képes vagy nem hajlandó rácsatlakozni annak költségei miatt. A szakszerűtlen beruházások környezetkárosítók, kihasználtságuk csekély, vagy feleslegesen épülnek egyes egyedi esetekben. Az 50/2001. (IV.3.) sz. Kormányrendelet a szennyvizek és szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználásának és kezelésének szabályairól értelmetlenül akadályozza az iszapok használatát termőföldön, növelve az illegális elhelyezés kockázatát. Mielőbbi felülvizsgálata indokolt, mert eltekint a sajátos hazai viszonyoktól és a szakmai érvektől. Az előírásokat, jogszabályokat nem értelmezi egységesen a szakhatósági hálózat. Hiányos az adatszolgáltatási és ellenőrzési tevékenység. Az érintett minisztériumok, hatóságok nem is igénylik a szakemberek véleményét. A tervezés fázisában tudományos igénnyel kell a felmérést végezni. Injektálás során pl. indokolatlan a 300 m védőtávolság erdő esetén, de az EU tagországok ilyen védőtávolságokat nem is írnak elő. A 170 kg/(ha * a) N-terhelés limitet felül kell vizsgálni. Ez a limit egyébként csak az ország termőterületének mintegy a felén, az úgynevezett nitrátérzékeny talajokra vonatkozik. Az iszap vagy komposzt N-készlete a talajviszonyoktól, gazdálkodástól függően 3-10 év alatt hasznosulhat. A szabadföldi és tenyészedény kísérletek tanulságai szerint akkor is csak részben. A N egy része beépül a talaj tartós humuszanyagaiba. Megfontolandó Diez (1982) javaslata, mely szerint szigorúan ellenőrzött gazdálkodás mellett kármentesítési területet lehetne kijelölni, ahol üzemi méretű kísérlet folyhatna. Természetesen a hazai szabályozás általános előírásai és határértékei itt nem érvényesülhetnének. Mindenesetre a koncepció vitára bocsátása kívánatosnak látszik.

16 16 HÍRCSATORNA Összefoglalás és javaslatok Összefoglalva elérendő, hogy a toxikus elemekben szegény, fontos makrotápelemekben (N, P, Ca, K, Mg) gazdag szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználása a jelenlegi becsült 10 % körüli értékről az EU országokra jellemző 50-80%-os szintre emelkedjen. Ezzel nőhetne talajaink szervesanyag és tápelem készlete, termékenysége, javulhat vízgazdálkodásuk és környezetvédelmi funkcióik. Kulcskérdés a megfelelő szabadföldi tartamkísérletek végzése eltérő fizikai és kémiai tulajdonságú talajokon. A hosszú távú hatások megítéléséhez, a racionális hazai szabályozáshoz elengedhetetlenek. A nemzetközi gyakorlatban elfogadott, hogy a beruházások 2-5%-át alapozó kutatásokra, fejlesztéssel kapcsolatos tevékenységre és a szaktanácsadásra szükséges fordítani. Az üzem eddig nem tett kísérletet az iszap mezőgazdasági bevezetésére. Amint a bevezetőben utaltunk rá, nem folytak e trágyaszerrel átfogó laboratóriumi vizsgálatok, tenyészedény, kisparcellás, illetve nagyüzemi kísérletek. A végtermék iszap talajban történő lebomlásának, a talajok és a növények terhelhetőségének hosszú távú, több talajra és növényfajra kiterjedő kísérletes vizsgálata kb. egy évtizedes intenzív munkát igényelhet majd. A végtermék szennyvíziszap, mint szervestrágya agronómiai értékelése elengedhetetlen. Szükséges elvégezni az átfogó laboratóriumi, tenyészedény, szabadföldi és üzemi kísérleteket. Első lépésként sorozat mintavételre volna szükség. Pl. 24 héten át heti gyakorisággal átlagmintákat venni, hogy az iszap összetételének időbeni változásait (szórás, átlag, stb.) megítélhessük. Más lehet az összetétel száraz és csapadékos időszakokban. Hazánkban, sajnos, nem rendelkezünk jól kézben tartott, szabatos tartamkísérletekkel, melyek alapján a szennyvíziszapok és komposztok talajra és növényre gyakorolt hosszú távú hatása megítélhető lenne. Ezért tenyészedény-kísérletet terveztünk a téma vizsgálata céljából. A tenyészedény-kísérletek előnye, hogy kevésbé költségigényesek, és több kezeléssel lehet dolgozni a termőhelyek szennyezése nélkül. Kifejezettebbek a hatások és a növényi elemfelvétel, mert a talaj/gyökér aránya szűk, a gyökerek nem képesek túlnőni a szennyezett rétegen. Viszont nem helyettesíthetik a szabadföldi kísérleteket, hiszen az altalaj befolyását, a klimatikus és gazdálkodási viszonyokat stb. nem vehetik figyelembe. Általában elfogadott, hogy a talajbani folyamatok egy nagyságrenddel rövidebb idő alatt végbemehetnek az érleléshez hasonló öntözött körülmények között tenyészedényekben (szervesanyag-bomlás, tápanyagtranszformáció, mikrobiális aktivitás). Az összefüggések feltárására, a lejátszódó folyamatok megismerésére tehát alkalmasak lehetnek. Hazai viszonyaink között talajaink közel fele meszes, fele többé-kevésbé savanyú kémhatású már a szántott rétegben. A talajok kémhatása mellett a talajok kötöttsége, illetve agyagtartalma és humuszkészlete is meghatározó az egyes elemek viselkedése szempontjából. A talajtulajdonságok egész komplexuma változik. Ebből adódóan más lesz az elemek megkötődése, felvehetősége, toxicitása. A kísérletes vizsgálatokat tehát legalább négy talajváltozaton szükséges elvégezni, melyek magukban foglalják a meszes és savanyú, valamint a homokos és kötöttebb talajokat. E célból savanyú és meszes homoktalajokkal, illetve savanyú és meszes kötött talajokkal célszerű beállítani tenyészedénykísérletet és szabadföldi tartamkísérleteket. Ilyen tenyészedényes kísérleteket állítottunk be korábban bőrgyári és városi szennyvíziszappal között. Bár a maximális iszapterheléssel az éves szinten kiadható, illetve engedélyezett Zn-, Cu-, Cr- és Cd-mennyiségeket szeresen léptük túl három éven át, a tavaszi árpa átlagos szemtermése közel 5-szörösére, a szalma termése 3,5-szeresére nőtt a kontrollhoz képest a harmadik évben, depresszió nem jelentkezett (Kádár és Morvai 2007; 2008a, b,c, d, e; 2009a, b, c). Szabadföldi terhelési tartamkísérleteket kell beállítani eltérő hazai talajokon, illetve termőhelyeken. E kísérletekben meg kell állapítani az alkalmazható optimális adagokat, a fellépő talajterhelés mértékét, a szervesanyag lebomlásának, illetve az ásványi összetevők felszabadulásának éves mértékét. Hogyan változhat pl. az egyes talajok összes és oldható elemtartalma egy hosszabb periódus alatt? Továbbá vizsgálni szükséges a szennyvíziszapnak mint szerves trágyaszernek hatását a főbb gazdasági növényeink fejlődésére, termésére, minőségére, ásványi elemtartalmának változására. Hasonló trágyaszerekkel végzett kísérleteink módszertani, agronómiai és környezetvédelmi szempontú eredményeit korábbi munkáink tekintik át (Kádár et al. 2002, 2009; Ragályi és Kádár 2008a,b; 2009). Szükséges volna a szennyvíziszap elhelyezéséhez a megfelelő területet biztosítani. Ideális lenne az 1000 ha körüli mezőgazdasági földterület. Az iszap termékennyé tehetné a tápanyagokban, szervesanyagban szegény savanyú homoktalajainkat. Az Egyesült Államokban az ilyen, nehézfémekkel nem szennyezett jó kommunális iszapok felhasználása kiteljesedett. New York város szennyvíziszapját mint trágyaszert külön vonattal szállítják Colorádó és Texas földjeire (Chaney et al. 1997, Chang et al. 1992, Schmidt 1997, Visser 1993, Kabata- Pendias és Adriano 1995, McGrath et al. 1994). Célszerű és elengedhetetlen a BKSZT Telepet iparvágányokkal ellátni és az iszapot vasúton a célterületekre eljuttatni. Egyébként az elmúlt évtizedekben gazdag kísérleti tapasztalat halmozódott fel Magyarországon, ami a különböző eredetű szennyvizek és szennyvíziszapok termőföldön való alkalmazását illeti. A szerzők általában hangsúlyozzák e szerves trágyaszerek fontosságát

17 HÍRCSATORNA a talajtermékenység megőrzésében és a költséges műtrágyák kiváltásában (Debreczeni és Izsáki 1985, Izsáki 2000, Izsáki és Debreczeni 1987,1989, Vermes 1989, 1992,1998, 2003). Felhasznált irodalom 1. 50/2001.(IV.3.) KORM. RENDELETE a szennyvizek és szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználásának és kezelésének szabályairól. Magyar Közlöny. 2001/39: BKSZT (2011): Fenntarthatósági Jelentés. Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telep. BKSZT. Budapest. 3. CHANEY, R.L. - RYAN, J.A. - BROWN, S.L (1997): Development of the US-EPA limits for chromium in land-applied biosolids and applicability of these limits to tannery by-product derived fertilizers and other Cr-rich soil amendments. In: Chromium environmental issues Eds.: Canali, S. - Tittarelli, F. - Sequi, P. Franco Angeli. Milano. Italy. 4. CHANG, A.C. - GRANATO, T.C. - PAGE, A.L. (1992): A methodology for establishing phytotoxicity criteria for Cr, Cu, Ni and Zn in agricultural land application of municipal sewage sludges. J. Environ. Quality. 21: DEBRECZENI, I.- IZSÁKI, Z. (1985): Bőrgyári szennyvíziszap hatása a növények elemi összetételére. Növénytermelés. 31: DIEZ, TH.- ROSOPULO, A. (1980): Schwermetallaufnahme verschiedenen Getreidearten aus hochbelasteten Böden unter Feldbedingungen. Kézirat MTA TAKI. Budapest. 7. DIEZ, TH. (1982): Landwirtschaftliche Klärschlammverwertung in Ballungsräumen, dargestellt am Beispiel der Stadt München. Z. f. Kulturtechnik und Flurbereinigung. 23: DIEZ, TH. ET AL. (1992): Schwermetallaufnahme und Austrag von extrem belasteten Böden unter Pflanzenbaulicher Nutzung. Lanw. Jahrbuch. 60: IZSÁKI, Z. (2000): Mezőgazdasági hulladék gyűjtése, ártalmatlanítása hasznosítása. Tessedik Sámuel Főiskola. Szarvas. 10. IZSÁKI Z.- DEBRECZENI I. (1987): Bőrgyári szennyvíziszappal végzett trágyázás hatásának vizsgálata homoktalajon. Növénytermelés. 36: IZSÁKI, Z. DEBRECZENI, I. (1989): A bőrgyári szennyvíziszaptrágyázás hatása és utóhatása kalászos gabonákra homoktalajokon. Növénytermelés. 38: JUHÁSZ, E. (2008): A csatornázás története, MaVíz, Budapest 13. KABATA-PENDIAS, A.- ADRIANO, D.C. (1995): Trace Metals. Chapter 4. In: Soil Amendments and Environmental Quality. Ed.: J.E. Rechzigl Lewis Publischers. Boca Raton-New York- London-Tokyo. 14. KÁDÁR, I. HÁMORI, V. MORVAI, B. PETRÓCZKI, F. (2002): Talajterhelési és szennyezettség határértékek; szennyvíziszap és vágóhídi komposzt hatása a cukorrépára. In: Cukorrépa termesztési/ termeltetési tanfolyam és tanácskozás Szerk.: Várnainé J.A. Cukoripari Egyesülés. Budapest. 15. KÁDÁR, I.- MORVAI, B. (2007): Ipari kommunális szennyvíziszapterhelés hatásának vizsgálata tenyészedény-kísérletekben. Agrokémia és Talajtan. 56: KÁDÁR, I.- MORVAI, B. (2008a): Városi szennyvíziszap-terhelés hatásának vizsgálata tenyészedény-kísérletekben.ii. Agrokémia és Talajtan. 57(1): KÁDÁR, I.- MORVAI, B. (2008b): Városi szennyvíziszap-terhelés hatásának vizsgálata tenyészedény-kísérletekben. III. Agrokémia és Talajtan. 57(2): KÁDÁR, I. MORVAI, B. (2008c): Bőrgyári szennyvíziszap vizsgálata tenyészedény kísérletben. A Ca-, a Na- és a Cr-elemek forgalma. Növénytermelés. 57: KÁDÁR, I. MORVAI, B. (2008d): Bőrgyári szennyvíziszap-terhelés hatása a K, Sr, S, P, Fe, Mn és Al elemek forgalmára különböző talajokon. Növénytermelés. 57: KÁDÁR, I. MORVAI, B. (2008e): Bőrgyári szennyvíziszap-terhelés hatása a Zn, Mo, Cd, Pb, As, Se elemek forgalmára különböző talajokon. Növénytermelés. 57: KÁDÁR, I. MORVAI, B. (2009a): Városi szennyvíziszap-terhelés hatásának vizsgálata tenyészedény-kísérletben. IV. Agrokémia és Talajtan. 58: KÁDÁR, I. MORVAI, B. (2009b): Bőrgyári szennyvíziszap-terhelés hatása a tavaszi árpa B, Ba, Ni, Co, Cu elemeinek forgalmára tenyészedény kísérletben. Növénytermelés. 58(2): KÁDÁR, I. MORVAI, B. (2009c): Városi szennyvíziszap-terhelés hatásának vizsgálata tenyészedény-kísérletben. V. Agrokémia és Talajtan. 58(2): KÁDÁR, I., PETRÓCZKI, F., HÁMORI, V., MORVAI, B. (2009): Kommunális szennyvíziszap, illetve vágóhídi hulladék komposzt hatása a talajra és a növényre szabadföldi kísérletben. Agrokémia és Talajtan. 58(1): KSZGYSZ (2001): Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége által án rendezett Szennyvíz, szennyvíziszap c. konferencián elhangzottak alapján a szervező bizottság által megfogalmazott állásfoglalás (kézirat) MTA ATK TAKI, Budapest. 26. MÉM (1990): Szennyvizek és szennyvíziszapok termőföldön történő elhelyezése. Ágazati Műszaki Irányelv. MI /1990. Budapest. 27. MSZ : Magyar szabvány. Kommunális szennyvíziszapból készült komposztok vizsgálata és minősítése. Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium. 8. p. Hatálybalépés időpontja: MCGRATH, S.P. CHANG, A.C. - PAGE, A.L.(1994): Land application of sewage sludge: scientific perspectives of heavy metal loading limits in Europe and the United States. Environm. Reviews. 2: RAGÁLYI, P.- KÁDÁR, I. (2008a): Komposztált vágóhídi melléktermékek hatása szántóföldi növények terméshozamára. In: Talajvédelem Különszám Szerk. Simon L. Talajvédelmi Alapítvány. Bessenyei György Könyvkiadó. Nyíregyháza. 30. RAGÁLYI, P.- KÁDÁR, I. (2008b): Processed slaughterhouse waste application on calcareous sandy soil. Acta Agron. Óváriensis. 50(1): RAGÁLYI, P. KÁDÁR, I. (2009): Feldolgozott vágóhídi melléktermékek többéves utóhatása a tritikálé terméshozamára. In: Tartamkísérletek jelentősége a növénytermesztés fejlesztésében Szerk.: Berzsenyi Z. Árendás T. MTA Mezőgazdasági Kutatóintézet. Martonvásár. 32. SCHMIDT, J.P. (1997): Understanding phytotoxicity thresholds for trace elements in land applied sewage sludge. J. Environ. Qual. 26: VERMES, L.-SZLÁVIK, I. (1982): Települési szennyvíziszapok mezőgazdasági elhelyezését és hasznosítását célzó kísérletek értékelése. Összefoglaló jelentés VITUKI. Budapest. 34. VERMES, L. (1989): A szennyvíziszap mezőgazdasági hasznosításának kelet-európai tapasztalatai. Melioráció, öntözés és talajvédelem. 2: VERMES, L. (1992): Hulladékgazdálkodás. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. 36. VERMES, L. (1998): Hulladékgazdálkodás, hulladékhasznosítás. Mezőgazda Kiadó. Budapest. 37. VERMES, L. (2003): Szakirodalmi áttekintés a szennyvíziszapok elhelyezésével és hasznosításával foglalkozó publikációkról. Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar. Budapest. 38. VISSER, W.J.F. (1993): Contaminated land policies in some industrialized countries. Technical Soil Protection Committeee. The Hague. The Netherlands.

18 18 HÍRCSATORNA KA Abwasser-Abfall 06/2012 Tartalomjegyzék A kiadó előszava Nincs megállás a víz- és hulladékgazdálkodásban Frank Bringewski Beszámolók IE expo 2012: Az új vásárszerkezet sikeres bemutatkozása Iszaprothasztás az aerob stabilizálás helyett a jövő irányvonala? A Kaiserslauterni Műszaki Egyetem szakmai konferenciája Oliver Gretzschel és Theo G. Schmitt (Kaiserslautern) A German Water Partnership (Német Vízügyi Partnerkapcsolat) és a Fejlesztési Együttműködés összefogása Kutatás és fejlesztés A DWA (Deutsche Vereinigung für Wasserwirtschaft, Abwasser und Abfall, Német Víz-, Szennyvíz- és Hulladékgazdálkodási Szövetség) partner a BMBF (Bundesministerium für Bildung und Forschung, Szövetségi Oktatási és Kutatási Minisztérium) FONA-tudományos évében Vízelvezető rendszerek Decentrális csapadékvíz-kezelés elválasztott rendszerű csatornahálózatokban az Észak Rajna-Westfáliai Elválasztási Rendelet végrehajtása 2. rész: A decentrális és a központi tisztítóberendezések összehasonlíthatósága Henning Werker (Köln), Theo G. Schmitt (Kaiserslautern), Klaus Alt, Janine Hofmann (Düsseldorf), Eckhart Treunert (Köln), Christoph Bennerscheidt (Gelsenkirchen), Stephan Ellerhorst (Köln), Andrea Kaste (Düsseldorf) és Arnold Schmidt (Köln) Kommunális szennyvíztisztítás Az Európai Víz Keretirányelv átültetése a kommunális szennyvíz szakterületen A nitrogén- és foszforkibocsátások csökkentése Brandenburg tartomány kiválasztott szennyvíztisztító telepein Oliver Merten, Christiane Koll (Potsdam), Ellen Werner és Olaf Große (Freital) Vízgazdálkodás Az energiaválság következményei a vízgazdálkodásban Jochen Flasbarth (Dessau-Roßlau)

19 HÍRCSATORNA Gazdaság Fenntartható koncepciók a számítható költségek kordában tartásához Michael Bone (Düsseldorf) Jog Az anyagkörforgás-gazdálkodási jog és a hulladékjog új rendszere Michael Scheier (Köln) DWA Irányelv Szakmai grémiumok Tartományi szövetségek Hidrológiai Tudományok szakmai közösség KA Abwasser-Abfall 07/2012 Tartalomjegyzék A kiadó előszava Víz: küzdelem számtalan ponton Frank Bringewski Beszámolók Megalakult a német IWA Young Water Professionales Chapter (Nemzetközi Vízügyi Szövetség Fiatal Vízügyi Szakemberek tagozata) Norbert Jardin (Essen) Biológiai szennyvíztisztítás a levegőztetés hatékonysága és az energiafogyasztás közötti feszültségtérben 3. IWAR Szennyvíztechnika Információs Nap Darmstadtban Martin Wagner és Stephan Sander (Darmstadt) Vízgazdálkodási kutatóközpontok Tíz évig szakértői központ a Wasser Berlin nemzetközi szakmai vásáron tíz évnyi kutatás a vízügyi gyakorlatban Bodo Weigert (Berlin)

20 20 HÍRCSATORNA Vízelvezető rendszerek A szennyezőanyag-terhelés szimulációja a települési vízelvezetésben az ES-2.6 DWA-munkacsoport munkabeszámolójának rövid kivonata Kommunális szennyvíztisztítás A megbízhatóság-orientált karbantartás (Reliability-Centered Maintenance, RCM) sikeres kivitelezése az Emscher szövetkezetnél és a Lippe szövetségnél Angelika Kraft, Wolfgang Preiß, Deetje Wiese, Andreas Najelski (Essen) és Hans-Jürgen Taag (Monheim) Ipari szennyvizek Gyakorlat-orientált szimuláció az anaerob szennyvíztisztításban Richard Moosbrugger (Bizau/Ausztria) Jog Műszaki szabályok a vízjogban szabványok állami és magán felhasználása a változások idején Michael Reinhardt (Trier) Gazdaság Az átfogó vízhasználati díj előnyeiről és hátrányairól 1. rész: Megbízás és határok Erik Gawel (Lipcse) DWA Meghívó a DWA-taggyűlésre... U2 Az ES-2.6 DWA-munkacsoport munkabeszámolója Irányelv Szakmai grémiumok Tartományi szövetségek