E-számvitel. Tartalom. Tisztelt Előfizetőnk! 2013.május V. évfolyam 5. szám. A hónap témája. Olvasói kérdések. elektronikus Szakmai folyóirat

Átírás

1 E-számvitel elektronikus Szakmai folyóirat 2013.május V. évfolyam 5. szám Tartalom In-house szeminárium! Új szolgáltatást indítunk! Szeretne közvetlenül munkahelyén tájékozódni a legújabb jogszabályváltozásokról az adó és számviteli törvények elismert szakértőitől? Jelentkezzen az olvasoikerdesek@forum-media.hu címen, a témakör vagy akár az előadó megnevezésével, és kérjen ajánlatot kihelyezett előadás megtartására! A hónap témája Kisvállalati adót választó vállalkozások könyvvezetési és számviteli feladatai Olvasói kérdések Biztosítóval szembeni követelés A három beszámolótípus Gyógyszertámogatás elszámolása Közhasznú nonprofit beszámoló-készítési és közzétételi kötelezettsége Vagyonleltár-, vagyonmérleg-tervezet elkészítése Építményadó elszámolása Pénzügyi lízing Devizás tételek év végi átértékelése Szerző: Botka Erika a Magyar Számviteli Szakemberek Egyesületének főtitkára Tisztelt Előfizetőnk! Szakmai folyóiratunk előfizetéséhez INGYENES TANÁCSADÓI SZOLGÁLTATÁS is jár! Számvitellel kapcsolatos kérdését az olvasoikerdesek@forum-media.hu címen tudja feltenni Botka Erikának. Kérem, hogy az tágyába írják bele, hogy E-számvitel. Honlapunkról a Segédletek közül töltheti le a szerkeszthető dokumentummintát, az Excel-alapú segédleteket. Az Ön felhasználóneve: eszamvitel Az Ön jelszava: eszv667 A kézirat lezárásának dátuma: április 30. 1

2 A hónap témája Kisvállalati adót választó vállalkozások könyvvezetési és számviteli feladatai A kisvállalati adót (KIVÁ-t) választó vállalkozás a számviteli törvény hatálya alatt van, így a számviteli törvény szerint vállalkozónak minősülő szervezeteknek kettős könyvvitel vezetése mellett beszámolókészítési kötelezettsége van (bt., kft., zrt., szövetkezet, egyéni cég stb). A számviteli törvény szerint egyéb szervezetnek minősülő szervezeteknél (lakásszövetkezet, végrehajtó iroda, ügyvédi iroda, közjegyzői iroda, szabadalmi ügyvivő iroda) az ide vonatkozó 224/2000. (XII.19.) Korm. rendelet előírása alapján alakul a könyvvezetési és beszámolókészítési kötelezettség, azaz csak a lakásszövetkezet vezethet egyszeres könyvvitelt tól a számviteli törvény által előírt feltételek mellett a számviteli törvény szerint vállalkozónak minősülő adóalany mikrogazdálkodói beszámolót, egyszerűsített éves beszámolót vagy éves beszámolót készíthet. Mind a három beszámoló alapján a kisvállalati adóalapot le lehet vezetni. Ezt az adót választó vállalkozásnál az üzleti évnek a naptári évvel kell megegyeznie (a számviteli törvény előírásától eltérően naptári évtől eltérő üzleti év nem választható) től a számviteli törvény azoknak a vállalkozásoknak, akiknek a vállalkozási tevékenysége ciklikus megengedte, hogy a naptári évtől eltérő üzleti évet válasszanak. Ha a vállalkozás 2012-ben vagy 2013-ban a naptári évtől eltérő üzleti évet választott, akkor a számviteli törvény előírásából következően a évre vagy a évben nem választhatja a KIVA adóalanyiságot, mert a számviteli törvény rendelkezése szerint a választott új üzleti évvel három üzleti évet le kell zárni, csak ezután lehet új üzleti évet választani. Áttérés számviteli feladatai A KIVA törvény évi módosítása lehetővé teszi, hogy év közben is lehet KIVA adóalanyiságot választani. Ha a vállalkozás év közben tér át KIVA adóalanyiságra, akkor üzleti éve zárul mind társasági adóalanyosként, mind EVA adóalanyosként, beszámolót kell készíteni, a beszámolót az általános szabályok szerint kell letétbe helyezni, közzétenni mérlegfordulónapot követő ötödik hónap utolsó napjáig. A KIVA adóalanyisággal új üzleti év indul. Társasági adóalanyosként kettős könyvvitelt vezető vállalkozás áttérése KIVÁ-ra Ezek a vállalkozások társasági adóalanyként is a számviteli törvény hatálya alatt voltak (beszámolókészítési kötelezettségük van), így ha 2013-tól kisvállalati adót választanak, akkor is a számviteli törvény hatálya alatt maradnak. A társasági adóalanyos üzleti évről az általános szabályok szerint elkészítik beszámolójukat, letétbe helyezik, közzéteszik. Mivel a könyvvezetési és beszámolókészítési kötelezettség továbbra is fennáll KIVA adóalanyként, a társasági adós időszakot lezáró főkönyvi kivonat alapján kell megnyitni, külön számviteli teendő az áttéréssel kapcsolatosan nincs. Eva adóalanyként kettős könyvvitelt vezető vállalkozás áttérése KIVÁ-ra Ezek a vállalkozások eva adóalanyként is a számviteli törvény hatálya alatt voltak (beszámolókészítési kötelezettségük van), így ha 2013-tól kisvállalati adót választanak, akkor is a számviteli törvény hatálya alatt maradnak. Az evás üzleti évről az általános szabályok szerint elkészítik beszámolójukat, letétbe helyezik, közzéteszik. Mivel a könyvvezetési és beszámolókészítési kötelezettség továbbra is fennáll KIVA adóalanyként, az evás időszakot lezáró főkönyvi kivonat alapján megnyitnak, külön számviteli teendőjük nincs az áttérésnél. Az eva adóalanyiságot lezáró beszámoló alapján történik a KIVA adóalanyos üzleti év megnyitása. Az eva adóalanyiság alatt a saját tőke elemei közül az eredménytartalékot az eva. tv. előírása alapján 2

3 folyamatosan meg kellett bontani evás időszak és nem evás időszak eredménytartalékára. Így áttéréskor a nyitó adatok tartalmazzák, hogy a magánszemély szempontjából mi minősül adózott befektetésnek, így külön számítást nem kell végezni. Eva adóalanyként bevételi nyilvántartásból áttérés KIVÁ-ra Amennyiben a vállalkozás az eva adóalanyaként bevételi nyilvántartást vezetett, és 2013-tól kisvállalati adót választ, akkor 2013-tól visszakerül a számviteli törvény hatálya alá, kettős könyvvitel vezetése mellett beszámolót kell készíteni. Mivel visszakerülnek a számviteli törvény hatálya alá, ezért a számviteli törvény 2/A. -a (4) bekezdése szerinti nyitómérleget kell készíteni, a KIVÁ-ra való áttérés miatt könyvvizsgálóval kell a nyitómérleget ellenőriztetni. E nyitómérleg alapján fognak a kettős könyvvitelben megnyitni. A nyitómérleget azonban nem kell közzétenni, letétbe helyezni. A nyitómérleg összeállításánál az alábbiakra kell tekintettel lenni. A számviteli törvény 2/A. -ának (3) bekezdésének előírása szerint az evatörvény hatálya alól a számviteli törvény hatálya alá átkerült (visszakerült) vállalkozásokra a jogelőd nélkül alapított vállalkozókra vonatkozó előírásokat kell megfelelően alkalmazni. A számviteli törvény 2/A. -ának (4) bekezdésének előírása szerint a számviteli törvény hatálya alá visszakerült vállalkozásnak tételes leltározással alátámasztott leltár alapján nyitó mérleget kell készítenie. A nyitó mérlegbe az eszközöket piaci értéken, a kötelezettségeket a ténylegesen fizetendő, a céltartalékokat a számított, a törvény előírásainak megfelelő összegben, a saját tőkét az eszközök és a kötelezettségek (ideértve a céltartalékokat is) különbözetének összegében kell figyelembe venni. Az evatörvény előírása alapján a nyitó mérlegben szereplő eredménytartalékot meg kell bontani evás időszak és nem evás időszak eredménytartalékára. Ha voltak olyan tárgyi eszközök, amelyek értékével az evába történő belépéskor az osztalék utáni adót kiváltó adó alapját csökkentették, akkor ez az összeg a magánszemély szempontjából nem adózott befektetésnek minősül, így azt nem evás időszak eredménytartalékaként kell kimutatni (ha ebből az eredménytartalékból később osztalék kifizetés történik, akkor az után a magánszemélynek adófizetési kötelezettsége keletkezik). Az ezek után különbözeti alapon fennmaradó összeg lesz az evás időszak eredménytartaléka, amely a magánszemély adózott befektetésének minősül (ha ebből az eredménytartalékból később osztalék kifizetése történik, akkor az után a magánszemélynek nem keletkezik adófizetési kötelezettsége). Az evás időszak eredménytartaléka negatív is lehet. A nyitómérleg elkészítésének a számviteli törvény előírása alapján nincs határideje, viszont a KIVA törvény előírásából következően ennek meg kell lennie az első adóelőleg (havi/negyedéves) bevallási idejéig, mert e nélkül nem tudja a pénzforgalmi szemléletű eredményt az adóelőleg bevallásához kapcsolódóan megállapítani. Az első üzleti évben a számviteli törvény hatálya alá visszakerülő jogi személyiség nélküli gazdasági társaság és egyéni cég beszámolójának kiegészítő mellékletében utalni kell arra, hogy a számviteli törvény hatálya alá az eva törvény hatálya alól visszatérve először készít beszámolót. Az első üzleti év beszámolója mérlegében előző év oszlopaként a nyitó mérleg adatait kell szerepeltetni, az eredménykimutatásnak az előző év oszlopa üresen marad. Kisvállalati adóalanyiság alatti könyvvezetés A KIVA adóalany a korábbiakban leírtak szerint a számviteli törvény (Korm. rendelet) hatálya alatt van, kettős könyvvitelt vezet. Így a könyvvezetés a számviteli törvény (Korm. rendelet) általános szabályai szerint történik, speciális előírás nincs. A bevételek, költségek ráfordítások, eszközbeszerzések elszámolása változatlan. Így például a tárgyi eszközök, immateriális javak értékcsökkenését is ugyanúgy el kell számolni, mint társasági adóalanyos, vagy kettős könyvviteles evás időszakban, függetlenül attól, hogy a számvitelben elszámolt értékcsökkenési leírás nem befolyásolja a KIVA adóalapot. Viszont a tárgyi eszközök Tao. tv. szerinti nettó értékét a KIVA adóalapnál értékcsökkenési leírásként adóalap-csökkentő tételként figyelembe lehet venni. Ezért a számviteli 3

4 nyilvántartásokban változatlanul kell követni a tárgyi eszközök számviteli törvény szerinti és Tao. tv. szerinti értékcsökkenését, nettó értékét. Megjegyzem, hogy a évi törvényi változással összefüggésben mely szerint tárgyi eszköz értékesítésénél is figyelembe vehető a Tao. tv. szerinti nettó érték adóalap-csökkentő tételként sem jó az adóalap, nem veszi figyelembe a tárgyi eszközökkel kapcsolatos egyéb gazdasági eseményeket. Így pl. lehet, hogy káresemény miatt terven felüli értékcsökkenés elszámolásával selejtezni kell a tárgyi eszközt, a káreseményhez kapcsolódóan biztosítói kártérítést kaphat a vállalkozás (ez megjelenik befolyáskor pénznövekményként), ezzel a bevétellel szemben is érvényesíteni kellene a Tao. tv. szerinti nettó értéket (de ezt jelenleg az adótörvény nem nevesíti). A évi törvényi változás a kettős adóztatás elkerülése érdekében a készlettel összefüggésben a KIVÁ-ra történő áttéréskor és a KIVA adóalanyiság megszűnéséhez kapcsolódóan tartalmaz adóalap-korrekciót. Megjegyzem, hogy a törvénymódosítás továbbra sem kezeli helyesen a készlet miatti korrekciót, ezért további törvénymódosításra lesz szükség. (A KIVA adóalapnál nem a mérlegben szereplő készletváltozásra kellene fókuszálni, hanem arra, hogy a KIVA adóalanyiságot megelőző üzleti évben a készlethez kapcsolódó szállítói tartozást kifizette-e a vállalkozás vagy sem.) Új gazdasági esemény csak a KIVA adónem-elszámolása, amit a társasági adóval azonosan kell elszámolni, azaz a 89-es számlacsoportban kell kimutatni. Az adóalanyiság alatt a könyvvezetés vonatkozásában arra kell tekintettel lenni, hogy a KIVA adóalapot a könyvelésből le kell tudni vezetni. A társasági adóalap levezetéséhez az adóalap-korrekciókat az 5-ös, a 8-as és a 9-es számlaosztály tartalmazta. A KIVA adóalap viszont nem az eredményszámlákra épül. A KIVA adóalapnál a pénzforgalomból kell az adóalap-korrekciókat levezetni. Ez új szemléletet jelent, ezért a könyvelési rendszereket erre fel kell készíteni. Már az adóalanyiság indulásakor azt is figyelembe kell venni, hogy ezeknek az adóalanyoknak havi/negyedéves adóelőleget kell fizetniük, ezért a könyvelésből már induláskor az adóalap-korrekciókat le kell tudni vezetni (különösen igaz ez arra az esetre, ha az adóelőleg alapjának megállapításánál azt a módszert választják, hogy a törvény szerinti összes adóalap-korrekciót alkalmazzák). Az adóelőleg bevallásokhoz a könyvelésnek teljes körűnek kell lennie, mert az adóelőleg adóalapja a pénzforgalmi szemléletű eredmény változásából indul ki. Ezért nem elegendő a kimenő és bejövő számlák könyvelése (ami eddig az áfabevallások teljesítéséhez volt szükséges), a bank- és a pénztárforgalom teljes körű könyvelésére is szükség van. Így az adóelőleg megállapításához a pénztárjelentéseket (pénztár analítikákat) is le kell zárni. Pénzforgalmi személetű eredmény: a számviteli törvény szerinti beszámolóban kimutatott pénzeszközök tárgyévi összegéből levonva a tárgyévet megelőző üzleti év beszámolójában (nyitó mérlegében) kimutatott pénzeszközök összegét. A beszámolóban a pénzeszközök mérlegsoron kell kimutatni: a pénztárat (készpénzt), bankbetéteket, elektronikus pénzt és a csekkeket. Az adóelőleg összegének a kiinduló alapja a számviteli törvény szerinti pénzeszközöknek az adóelőleg megállapítási időszakban realizált változása. Azoknál az adóalanyoknál, akik havi adóelőlegbevallók, a társasági adóalanyos (evás) időszakról készült beszámoló az adóelőleg bevallásáig még nem készül el, ezért főkönyvi kivonat alapján fogják a pénzforgalmi szemléletű eredmény változását meghatározni (ez azonban még negyedéves adóelőleg fizetésénél is előfordulhat). Figyelemmel kell lenni arra, hogy ha a vállalkozásnak valutapénztára, devizabetét-számlája van, amelyeket a számviteli törvény szerint mérlegfordulónapon kötelező átértékelni. Az adóelőleg-bevalláshoz ezekre az átértékelt forintadatokra van szükség akkor is, ha a társasági adóalanyos (evás) időszakról készült beszámoló még nem áll rendelkezésre. Az adóalanyiság alatti könyvvezetésnél a KIVA törvény 20. (13)-(15) bekezdésében nevesített, 4

5 alábbi adóalap-korrekciós tételére különös tekintettel kell lenni: 1) A pénzforgalmi szemléletű eredmény meghatározása során figyelmen kívül kell hagyni - az olyan bevételt, kiadást, amelyet az adózó az adóévet megelőző időszakra vonatkozó eredménykimutatásában bevételként, ráfordításként számol el, - a megelőző időszakra vonatkozóan teljesített kiadást, elszámolt bevételt, ha az adóévet megelőző adóévben az adóalany a számviteli törvény hatálya alá nem tartozott. 2) A KIVA törvény hatálya alá kerülés időpontjában állományban lévő hitel- és kölcsöntartozásokkal, kötvénykibocsátásból származó kötelezettségekkel, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokkal, tulajdoni részesedést jelentő befektetésekkel kapcsolatos pénzforgalmi szemléletű eredményt módosító tételek helyett módosító tételként ezen eszközök, kötelezettségek KIVA törvény hatálya alá kerülés időpontjában kimutatott nyilvántartás szerinti (arányos) értékét kell figyelembe venni. 3) Az adóalap megállapítása során csökkentő tételként kell figyelembe venni az olyan kisvállalati adóalanyiságot megelőző adóévben teljesített kifizetést, amely a kisvállalati adóalanyiság időszakára vonatkozik, és az adóévet megelőző adóévre vonatkozó eredménykimutatásban költségként, ráfordításként nem került elszámolásra. A társasági adóalanyos (evás) időszakról készült beszámolóban jelentős vevő- és szállítói állomány kerülhet kimutatásra, amelyek a vállalkozásoknál a KIVA időszak nyitó adataiban szerepelni fognak. Ha a vállalkozás a KIVA adónemet választotta, akkor ezeknek a nyitóban szereplő vevőköveteléseknek, szállítói tartozásoknak a KIVA adóalanyiság alatti pénzügyi rendezését az előbb hivatkozott törvényi szabály alapján adóalap-korrekciós tételként figyelembe kell venni (ha az áttérés évében nem rendeződnek, akkor a következő üzleti években is adóalap-korrekciós tételként kell figyelembe venni őket). Ez jelentős adóalap-korrekciót jelent, ezért ezek pénzforgalmát a helyes adóalap megállapítása miatt el kell tudni különíteni a tárgyévi pénzforgalomtól. Az elkülönítésnek több módszere lehet. Az egyik lehetőség, hogy a bejövő-kimenő számlákat a teljesítés időpontja szerint szűrik (ez viszont könyvelőprogram-függő, hogy tudja-e vagy sem). Ennél a módszernél viszont az lehet a probléma, hogy a gazdasági események egy része a pénzforgalom tekintetében teljesítési időpont szerint nem szűrhető (előző évben meglévő részesedés, értékpapír tárgyévi értékesítése, előző évben felvett hitel tárgyévi visszafizetése stb.) A teljeskörűség érdekében célszerűbb módszer, ha a vállalkozás a pénzforgalom oldalon próbálja meg ezeket az adóalap-korrekciókat tételesen gazdasági eseményenként könyvelni. Előző évekkel kapcsolatos pénzforgalom lehet a bankszámlákon és a pénztárban is. Ha pénzforgalom oldaláról szeretnénk az adóalapot elkülöníteni, akkor a bankszámla és a pénztár számla alszámlákra történő bontása a javasolt. Ilyen megbontás lehet például: 381. Pénztár Pénztár előző évi forgalom Pénztár tárgyévi forgalom 384. Bankszámla Bankszámla előző évi forgalom Bankszámla tárgyévi évi forgalom Az ilyen megbontásra mindaddig szükség van még a KIVA adóalanyiságot megelőző évek adóalapkorrekciós tételei ki nem futnak. A 384-es főkönyvi számla a bankszámla kivonat egyenlegével, a 381-es főkönyvi számla a pénztárjelentés egyenlegével fog megegyezni. A KIVA törvény 20. -ának (4)-(6) bekezdése tartalmazza azokat az adóalapkorrekciókat, amelyeket a tárgyévi ügyletekhez kapcsolódó pénzforgalmi adóalap-korrekcióként kell figyelembe venni. Ezeket az adóalap-korrekciós tételeket is csak akkor lehet teljes körűen és biztonságosan követni az adóalapnál, ha könyveléskor már elkülönítetten mutatják ki. Ezért a pénzforgalom tárgyévi forgalmát mind a bankszámlánál, mind a pénztárszámlánál is célszerű alszámlákra bontani: adóalap-növelő adóalap-csökkentő. 5

6 A vállalkozásoknál rendszeresen előfordul, hogy a hitelfelvétel nem bankszámlára történő kiutalással történik, hanem folyószámlahitelt igényelnek. Amennyiben a vállalkozásnak mérlegfordulónapon folyószámlahitele van, akkor a beszámoló pénzeszközök (bankbetétek) sorában nem szerepel összeg, mert a bankszámla K egyenlegét a mérlegben a kötelezettségeken belül rövid lejáratú hitelként kell kimutatni. (Ha mindkét üzleti év mérlegfordulónapján folyószámlahitele van a vállalkozásnak, akkor a pénzeszközökön belül a bankbetétek összege nulla, így a pénzeszközváltozás is nulla.) A folyószámlahitel kezeléséről konkrétan a KIVA törvény nem rendelkezik, ezért a törvény általános előírásaiból kell levezetni a folyószámlahitel forgalmát. A hitel felvétele és viszszafizetése az adóalap-korrekciók között nevesített tétel. Ezért a folyószámlahitel felvétele, bár nem jelenik számvitelben a bankszámla pénzeszköz növekedéseként mint T forgalom mert a bankszámla K egyenlege nő mégis hitelfelvételként kell az adóalapnál figyelembe venni. A folyószámlahitel visszafizetése sem jelenik meg pénzeszközöknél K forgalomban mert a bankszámla T forgalmában kerül könyvelésre, mégis hitel visszafizetésként kell az adóalapnál figyelembe venni, azaz a folyószámlahitel forgalmát az adóalapnál bruttó módon kell levezetni. Kisvállalati adóalanyiság megszűnésekor Amennyiben az adóalanyiság megszűnik, akkor a vállalkozásnak a megszűnés napjával mint mérlegfordulónappal üzleti éve zárul, ezért az adóalanyiság megszűnéséhez kapcsolódóan a számviteli törvény szerinti beszámolókészítési kötelezettség keletkezik. A beszámolót a számviteli törvény általános szabályai szerint kell letétbe helyezni, közzétenni (mérlegfordulónapot követő ötödik hónap utolsó napjáig). A társasági adóalanyos időszakkal új üzleti év indul. Olvasói kérdések Biztosítóval szembeni követelés A következő biztosítással kapcsolatos kérdésem lenne. Egy társaság 2004-ben befektetéssel kombinált életbiztosítást kötött alkalmazottjára, ahol haláleseti kedvezményezettként a társaságot nevezte meg. Ennek megfelelően a befizetett biztosítás teljes összegét a biztosítóval kapcsolatos követelésként tartottuk nyilván. A szerződő társaság 2012-ben a haláleseti kedvezményezettet megváltoztatta, és egy magánszemélyt nevezett meg. Kérdésünk, hogy a követelésként nyilvántartott összegnek mi legyen a sorsa? A követelést meg kell szüntetni? A teljes összeget a kedvezményezett változás időpontjában egyéb személyi jellegű költségek között számoljuk el, vagy az előző évek önellenőrzését kell elvégeznünk az adott évre eső biztosítási díj összegével? A biztosítóval szembeni követelést a kedvezményezett személyének megváltoztatása időpontjával kell a könyvekből kivezetni. A kedvezményezett személy megváltoztatása nem érinti megelőző üzleti évek lezárt beszámolóit, így önellenőrzés nem merülhet fel (a megelőző üzleti évek a biztosítási szerződés alapján helyesen kerültek elszámolásra). A kedvezményezett személy megváltoztatása időpontjával a biztosítóval szembeni követelés kivezetése attól függ, hogy az eddig befizetett biztosítási díjat megtérítik-e vagy sem. Ha nem térítik meg az eddig befizetett biztosítási díjat, akkor a magánszemély ingyen, térítés nélkül kapja meg ezt a követelést, ezért a biztosítóval szembeni követelést személyi jellegű egyéb kifizetésként kell elszámolni. Ha a magánszemély megtéríti az eddig befizetett biztosítási díjat, akkor követelésértékesítés történik, és a követelés könyv szerinti értékét egyéb ráfordításként, a kapott ellenértéket egyéb bevételként kell elszámolni. 6

7 A három beszámolótípus Az e-számvitel márciusi (V. évfolyam) 3.száma 2. oldalán jelent meg: Így 2013-tól viszont a sajátos egyszerűsített éves beszámoló megszűnik. Ezt hogyan kell értelmezni? 2013-tól akkor a számviteli törvény alapján a 98/A. -a szerinti sajátos egyszerűsített éves beszámoló szűnik-e meg? A számviteli törvény IV. fejezete 96., 97., 98. -ai alapján egyszerűsített éves beszámoló marad-e? 2013-tól valóban a sajátos egyszerűsített éves beszámoló számviteli törvény 9. -a (6) bekezdése és a 98/A. -a alapján készített beszámoló megszűnik. Ettől az évtől három beszámolótípus van: mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámoló, egyszerűsített éves beszámoló és éves beszámoló. Így a kérdésben hivatkozott számviteli törvény 96., 97., 98. -ai alapján lehet továbbra is egyszerűsített éves beszámolót készíteni, ha a vállalkozás teljesíti a számviteli törvény 9. -a (2)-(5) bekezdésében előírt feltételeket. Gyógyszertámogatás elszámolása Azzal a kérdéssel fordulok Önhöz, hogy a számviteli törvény 72. -a (1) bekezdése szerinti nettó árbevételbe berakhatom-e az árkiegészítésbe a gyógyszertárak által kapott gyógyszertámogatást, amit a társadalombiztosítástól kapnak, vagy pedig azt egyéb bevételként kell kimutatni? A kérdésben hivatkozott gyógyszertámogatás tartalmilag nem támogatás, hanem a gyógyszertárban eladott gyógyszer árának egy részét a társadalombiztosítás fizeti ki a vevő helyett. Így ezt a támogatást árbevételként kell elszámolni, egyéb bevételek között nem lehet kimutatni. Közhasznú nonprofit beszámolókészítési és közzétételi kötelezettsége Közhasznú nonprofit KFT (mely vállalkozói tevékenységet is folytat) milyen beszámoló készítésére kötelezett, azt hol kell közzé tennie? A számviteli törvény 3. -a (1) bekezdésének 2. pontja szerint a nonprofit gazdasági társaság vállalkozó kategóriába került besorolásra. A civil szervezet fogalmát a Civil tv. 2. -a 6. pontja tartalmazza, melybe a nonprofit gazdasági társaság nem tartozik bele. Ennek következtében tehát az OBH felé beküldési kötelezettség nem terheli a társaságot. A közhasznúság tekintetében mit kell elkészíteni és hol kell közzétenni? A 224/2000. (XII.19.) Korm. rendelet, illetve a 350/2011. (XII.30.) Korm. rendelet is a civil szervezeteket említi, a nonprofit gazdasági nincs nevesítve a két rendeletben sem. A nonprofit gazdasági társaság a számviteli törvény 3. -a (1) bekezdésének 2. pontjának előírása szerint valóban vállalkozónak minősül, ezért az egyéb szervezetek beszámolókészítési és könyvvezetési kötelezettségére vonatkozó Korm. rendelet nem vonatkozik rájuk. A nonprofit kft. cégbíróságon bejegyzett gazdasági társaság akkor is, ha az közhasznú minősítésű. Ezért a közhasznú nonprofit kft.-nek a beszámolóját a cégbíróságon kell közzétenni, a bíróságra semmit sem kell beküldenie (nem bíróságon nyilvántartott szervezet). A közhasznú minősítés miatt azonban közhasznúsági mellékletet is kell készíteni, ezt is azonban a cégbíróságra kell beküldeni. Vagyonleltár-, vagyonmérleg-tervezet elkészítése Azzal a kérdéssel fordulok Önhöz, hogy átalakuló bt. vagyonleltár-, vagyonmérleg-tervezetét milyen időpontra kell elkészíteni a határozó taggyűlés, illetve az átalakulás napjához viszonyítva? Közzé kell tenni? 7

8 A gazdasági társaságokról szóló évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) határozza meg az ide vonatkozó határidőket. A Gt a (1) bekezdésének előírása szerint a vagyonmérleg-tervezet és mellékletei elfogadásáról a legfőbb szerv a társaság átalakulásáról véglegesen döntő ülésén határoz. A vagyonmérleg-tervezet fordulónapjától a döntés időpontjáig a 71. (1) bekezdésének és a73. (2) bekezdésének esetét kivéve nem telhet el hosszabb idő, mint három hónap. A Gt a (1) bekezdésének előírása szerint a gazdasági társaság legfőbb szerve az átalakulásról a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában két alkalommal határoz. A tagok a társasági szerződésben úgy is rendelkezhetnek, hogy ha a vezető tisztségviselők az átalakuláshoz szükséges okiratokat előkészítik, az átalakulási javaslat érdemi elbírálásáról a legfőbb szerv egy ülésen határoz. Ez utóbbi esetben erre az ülésre el kell készíteni az ülés napját legfeljebb hat hónappal megelőző, a vezető tisztségviselők által meghatározott időpontra mint mérlegfordulónapra vonatkozó, könyvvizsgáló által elfogadott vagyonmérleg-tervezeteket és vagyonleltár-tervezeteket. A Gt a (2) bekezdése azonban lehetőséget ad arra, hogy az átalakuló gazdasági társaság vagyonmérleg-tervezeteként a számviteli törvény szerinti beszámoló mérlege is elfogadható abban az esetben, ha annak fordulónapja az átalakulásról való végleges döntés időpontját legfeljebb hat hónappal előzte meg, és ha a társaság az átértékelés lehetőségével nem él. Így a határidők attól függnek, hogy az átalakulás milyen módszerrel történik, így az átalakulásról való végleges döntéshez viszonyítva vagy a három hónapot vagy a hat hónapot kell a vagyonmérleg-tervezet fordulónapjaként figyelembe venni. A vagyonmérleg-tervezetet és vagyonleltárt nem kell közzétenni, azt csak a cégbíróságnak kell megküldeni az átalakulás egyéb jogi dokumentumaival együtt. Építményadó elszámolása Társaságunk tevékenysége ingatlan bérbeadására is kiterjed. A bérlőkkel kötött bérleti szerződésben a bérleti díj mellett, külön pontban megállapodtunk arról, hogy az Önkormányzat által bérbeadóra kivetett építményadót bérbeadó tovább hárítja (számlázza) bérlő részére, aki ezt megfizeti. Elszámolásunkban az építményadót nem a bérleti díj részeként kezeljük, azt egyéb bevételre könyveljük le. Kérdésünk, hogy helyes-e így a könyvelésünk? Az építményadó az ingatlantulajdonost terhelő ráfordítás. A bérleti díjnak kell fedezetet adni a tulajdonos (bérbeadó) ingatlannal kapcsolatosan felmerülő összes költségére, ráfordítására, így többek között az építményadóra is. Ezért az építményadó önálló tételként való számlázása nem értelmezhető. Ha a bérbeadó az építményadót tovább kívánja hárítani, azt csak mint a bérleti díj egyik elemét képező tétel lehetséges. A bérleti díjat viszont árbevételként kell elszámolni, az nem jelenhet meg az egyéb bevételek között. Pénzügyi lízing Társaságunk egy kft., mely műanyag építőipari idomokat gyárt. Tulajdonosa egy német cég volt novemberben tulajdonosváltás történt. A kft.-t megvásárolta egy belga cégcsoport. A társaság eladási szerződésének része volt az a szerszám bérleti és adásvételi szerződés, mely az alábbi feltételeket tartalmazta: 1. A bérleti szerződés 3 évre szólt, és a harmadik év végén egy konkrét összeg kifizetése után a szerszámok a kft. tulajdonába kerülnek. 2. A bérleti díjat negyedévente kell fizetni és számlázni egyaránt. A kiállított számlák áfát tartalmaznak. 3. A szerződés szerszámbérletről szól, a pénzügyi lízing kifejezés nem szerepel a szerződésben. Az eset minősítésével kapcsolatban kérném a segítségét. 8

9 A tulajdonosváltással egyidejűleg könyvvizsgálóváltás is volt, és a fenti esemény megítélése különbözik a két könyvvizsgáló cégnél. Az egyik társaság azt mondja, mivel a szerződés nem felel meg a hitelintézeti törvényben megfogalmazott pénzügyi lízingnek (mivel pl. nem pénzintézet nyújtja), ezért kezelhetem továbbra is bérleti díjként a bejövő számlákat. Ekkor a bérleti díjat elszámoltam mint igénybe vett szolgáltatást, és az áfát levonásba helyeztem. A másik társaság pedig azt mondja, hogy mivel a szerződés elővételi jogot tartalmaz, így ők pénzügyi lízingnek minősítik az ügyletet. Azt kérték, hogy a szerződésben szereplő szerszámokat visszamenőlegesen a szerződés létrejöttének dátumával aktiváljuk, és a beérkezett negyedéves bérleti díjról kapott számlákat pedig kezeljük úgy, mintha abban a bérleti díj helyett lízingdíj és -kamat költsége lenne megnevezve, az áfát pedig helyezzük levonásba. De a szerződésben nincs meghatározva a bérelt szerszámok értéke se öszszesen, se tételesen. Nincs a birtokbaadáskor a lízingbe adótól számlánk a szerszámokról. A szerződésben nincs meghatározva a lízingdíj és -kamat mértéke. Ennek ellenére mi visszamenőlegesen aktiváltuk az eszközöket, a bérleti díjas számlákat megbontottuk lízingdíjra és kamatra, az áfát pedig levonásba helyeztük. Az értékek megállapításánál figyelembe vettük azt, hogy az anyacégnél az IFRS szerint pénzügyi lízingnek minősítették az ügyletet, ezért ők elvégeztek egy kalkulációt, amelynek alapján meghatározták a szerszámértékeket, és ezt az értéket bizonyos számítások alapján megbontották lízingdíjra és kamatköltségre. Ön szerint hogyan értelmezhető helyesen a fenti ügylet, figyelembe véve azt, hogy a szerződést nem lehet utólag módosítani? Van-e annak az értelmezésnek adó főleg áfa kockázata, amelyben aktiváltuk az eszközöket? Hiszen ebben az esetben nem arról szólnak a számlák, ahogy a könyvekben kezelve vannak és nem is a szerződésnek megfelelően van számlázva az ügylet. A kérdésben leírt tényállás szerint a bérbevevő a bérleti időszak végén megszerzi a szerszámok tulajdonjogát, ezért a számviteli törvény 3. -a (8) bekezdés 13. pontjának előírása alapján pénzügyi lízing valósul meg, függetlenül attól, hogy a szerződést bérleti szerződésnek hívják. Megjegyzem, hogy a számviteli törvény hivatkozott előírása nem nevesíti, hogy csak pénzintézet nyújthat ilyen tevékenységet. A számviteli törvény 23. -a (3) bekezdésének előírása viszont nevesíti, hogy a pénzügyi lízingbe vett eszközöket az eszközök között ha azok éven túli használatúak, akkor a tárgyi eszközök között kell állományba venni. Így az eszköz használatából eredő értékváltozás csak terv szerinti értékcsökkenés elszámolásával jelenhet meg költségként a könyvekben, az bérleti díjként nem számolható el. Az áfaelőírások viszont ezt az ügyletet szolgáltatásnyújtásnak minősítik, ezért a negyedévente fizetendő összegek mint bérleti díj kerülnek számlázásra, csak számvitelben ezek a számlák nem igénybe vett szolgáltatásként kerülnek elszámolásra. A bérleti díj számlákban szereplő áfatartalma az általános szabályok szerint visszaigényelhető (pl. ha adóköteles tevékenységet szolgál a bérlet). Így az ügyletnek áfa tekintetében nincs adókockázata, csak társasági adó szempontjából lenne, ha azt igénybe vett szolgáltatásként kerülne elszámolásra. Ezért helyesen jártak el, amikor visszamenőlegesen aktiválták az eszközöket, a bérleti díjas számlákat megbontották lízingdíjra és kamatra, az áfát pedig levonásba helyezték. Az IFRS szerint is pénzügyi lízingnek minősülnek ezek az ügyletek, ezért az anyavállalat is helyesen mutatta ki a könyveiben, de a magyar leányvállalatnál is pénzügyi lízingnek minősül. A számviteli elszámolások helyesbítésének az alapja az eredeti szerződő felek között létrejött szerződésmódosítás vagy külön megállapodás lehet. Amennyiben a lízingbe (bérbe) adó cég magyar vállalkozás, akkor neki birtokbaadáskor az eszköz vételárát a lízingbe vevő felé le kellett volna számláznia (ha a lízingbe adó cég külföldi vállalkozás, akkor az esetben lehetséges, hogy a saját országa szabályai szerint birtokbaadáskor nincs számlakibocsátási kötelezettsége, akkor a megállapodás szerinti értékkel kellene az eszközt állományba venni). 9

10 Devizás tételek év végi átértékelésé Az alábbiakra kérem szíves válaszát, hogy még tudjunk intézkedni, mivel a pótbefizetés a évet is érinti. Az alábbi sorokat az E-számvitel áprilisi számában olvastam: Veszteség miatti tőkevesztéshez kapcsolódó szabályok, a Gt. tőkevédelmi szabályai módosításra kerültek. Az új szabály szerint a saját tőke hiányának megállapítása során a 2011-ben, valamint a 2012-ben induló üzleti évről készített beszámolóban a devizás tételek év végi átértékelése miatt elszámolt összevont árfolyamveszteség figyelmen kívül hagyható. A módosítás így lehetővé teszi, hogy az árfolyamveszteség miatti tőkevesztésre vonatkozóan nem kell tulajdonosi intézkedést hozni, a tőkevesztést nem kell azonnal visszapótolni. Kérdésem ennek a gyakorlati oldalára vonatkozik. Természetesen könyveljük az árfolyamkülönbözetet. A évi beszámolóban hogy hagyjuk ki az árfolyamveszteséget? A mérleg szerinti eredményben nem szerepeltetjük ezt az összeget? Másik kérdésem, ha a évben a saját tőke az árfolyamveszteség miatt csökkent le a jegyzett tőke alá, a beszámoló tőkevesztéssel lett közzétéve. Mit kell tennünk, hogy ne kelljen az árfolyamveszteség miatt intézkedni a pótbefizetésről? A fentiek szerint a 2011-ben készített beszámolónál is lehet alkalmazni az év végi átértékelés miatti árfolyamveszteség kihagyását? A számviteli elszámolásokban természetesen nem változott semmi. Így a devizás tételek év végi átértékeléséből adódó árfolyamveszteséget mind 2011-ben, mind 2012-ben változatlanul el kell(ett) számolni, le kell(ett) könyvelni. Így természetesen a évi és a évi beszámoló mérleg szerinti eredményében szerepel ez az árfolyamveszteség (ha időbeli elhatárolással nem éltek, vagy nem élhettek). Ezek az árfolyamveszteséget is tartalmazó beszámolók kerülnek letétbehelyezésre, közzétételre, így a tőkevesztés megjelenik a közzétett beszámolókban. A kérdésben hivatkozott Gt. szabály azt tartalmazza, hogy a saját tőke hiányánál az év végi átértékelés miatt elszámolt összevont árfolyamveszteség figyelmen kívül hagyható. Ez gyakorlati oldalon azt jelenti, hogy ha például a évi mérleg szerinti eredmény 30 millió Ft veszteség volt, de ebből a veszteségből 10 millió Ft veszteség a devizás tételek év végi átértékelése miatti összevont árfolyamveszteség miatt van, akkor a Gt. tőkevédelmi szabályainak vizsgálata során 20 millió Ft mérleg szerinti veszteséggel kell számolni (azaz a saját tőkevesztésnél csak a 20 millió Ft számít). Másképpen kifejezve, a évi beszámolóban szereplő saját tőke értékét 10 millió Ft-tal magasabb összegben lehet figyelembe venni, és a 10 millió Ft-tal növelt saját tőke összege alapján kell megvizsgálni, hogy a Gt-ben előírt saját tőke követelmények teljesülnek-e. Értelemszerűen a évi beszámolóban kimutatott saját tőke vizsgálatánál is az előbbiekben leírtak szerint kell eljárni. Ha az így korrigált saját tőke adatok alapján sem teljesülnek a Gt. tőkevédelmi követelményei, akkor kell tulajdonosi intézkedés a tőkerendezés tekintetében (pl. pótbefizetés). E-számvitel című szakmai folyóiratunkban közzétett jogi szakcikkek és az egyes esetekre, kérdésekre adott válaszok Olvasóink adózási, számviteli tájékoztatásában kívánnak segíteni. A kérdésekre adott válaszok szerzőnknek a rendelkezésre álló információk alapján kialakított egyéni szakmai véleményét tükrözik. A teljes tényállás ismeretében személyesen nyújtandó jogi tanácsadás eltérő szakmai véleményhez vezethet, ezért az értelmezésbeli különbözőségekért Kiadónk felelősséget nem vállal. E-számvitel V. évfolyam ötödik szám, május Kiadja a Fórum Média Kiadó Kft Bp., Szugló u Tel.: Fax: Felelős kiadó: Győrfi Nóra, ügyvezető igazgató Termékmenedzser: Szabó Attila HU ISSN Előfizethető a kiadónál. Hirdetések felvétele: Tel.: , Fax: , forum-media@forum-media.hu Internet: Nyomdai kivitelezés: Prime Rate Kft.