LEÁNYVÁR TÖRTÉNETE ÉS NÉPSZOKÁSAI. Konzulens tanár: Hárs Gyuláné. Készítette: Róth Beáta

Átírás

1 LEÁNYVÁR TÖRTÉNETE ÉS NÉPSZOKÁSAI Konzulens tanár: Hárs Gyuláné Készítette: Róth Beáta Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola E s z t e r g o m 1995

2 Tartalomjegyzék BEVEZETÉS... 3 LEÁNYVÁR KÖZSÉG TÖRTÉNETE... 4 A FALU FÖLDRAJZI FEKVÉSE... 4 A FALU TÖRTÉNE'T'E... 5 LEÁNYVÁR NÉPSZOKÁSAI, HAGYOMÁNYAI FARSANG HÚSVÉT PÜNKÖSD KARÁCSONY Betlehemezés SZILVESZTER ÉS ÚJÉV VÍZKERESZT SCHUMLING SZÜRET TOLLFOSZTÁS ESKÜVŐ A LEÁNYVÁRI KÓRUS BEFEJEZÉS

3 Bevezetés Magyarország történetében fontos szerepet töltöttek be a nemzetiségek. Az anyaországból hozott szokások, hagyományok, ismeretek gazdagították, színesítették a magyar kultúrát. A kisebbségek sorsa pedig mindinkább egybefonódott a többségi nemzetével, hol egymást segítve, hol konfliktusokkal terhesen. Egy kis magyarországi nemzetiségi falu -Leányvár- történetét és hagyományait választottam dolgozatom témájául. Az első fejezetben a község történetét mutatom be, amely visszanyúlik egészen az emberiség őstörténetéig és a második világháború utáni évekig tart. A dolgozat második részét a falu népszokásai és hagyományai foglalják el. Ezt egy-egy ünnephez kapcsolódó énekkel vagy versbe szedett szöveggel próbáltam színesebbé tenni. Természetesen a sok évig működő nemzetiségi kórus sem maradt ki a feldolgozásból. 3

4 Leányvár község története Az egészen kis nemzetiségi község -Leányvár- lélekszáma 1638 fő és a becsült adatok alapján, ennek kb. 45%-a a nemzetiségi lakosok aránya. A községben német ajkú lakosok élnek. A falu földrajzi fekvése Leányvár még éppen Komárom-Esztergom megyében fekszik. Pest megyével határos. Ez a határ menti viszony olyan szoros, hogy a falu földjeinek nagy része már a másik megyében terül el. A nagy forgalmú, 10-es számú Bécsi út mentén található, Budapesttől nyugatra 32 km-re, Esztergomtól pedig 12 km-re. Az említett főút mellett húzódik a falu egyik része, a másik két domb oldalában, illetve a közöttük levő völgyben fekszik. A falu fölött helyezkedik el a 213 m magas Kálvária-domb, amelyről szép látvány tárul szemünk elé. Ennek tövében terül el a falu 3 km hosszúságban. Észak felé a Pilis sötét hegyvonulata húzódik, amelynek aljában két falu található: Kesztölc és Piliscsév. A szürkéskék hegyek és a Pilis között enyhén dombos, lapályos vidék alakult ki. Kelet felé, Budapest irányában a látóhatárt hegyek, dombok zárják le. Errefelé halad el a vasút is. A falu déli része fölött, a Kálváriával szemben egy másik domb található. E domb egyik felét búzával, a másikat kukoricával szokták bevetni. A falutól nyugat felé szintén dombok, szántóföldek húzódnak, amelyek a szomszéd falu, Csolnok felé vezetnek. Aki felmegy a Kálvária-dombra, szinte a lába 4

5 előtt látja a Kisalföld utolsó keleti nyúlványát, az esztergomi Bazilika csillogó kupoláját, valamint km hosszúságban az Esztergomtól egészen Budáig húzódó Pilis hegység és az erdőség kéklő láncolatát. A falu mögött pedig a végtelenségbe húzódnak a Gerecse szelíd, békés hangulatot árasztó lankái. A Pilis-Gerecse-Duna háromszög már az ókor emberének is tetszett, igen kedvező volt számára ez a földrajzi fekvés. Természetes, hogy ilyen központi és stratégiailag kedvező fekvése miatt a község területén, vagy annak környékén már ősidők óta élnek emberek, akik sorra rendre estek áldozatul a mindenkori történelmi eseményeknek. A falu története Egy község történetét földrajzi fekvése és a környékén illetve területén lezajlott történelmi események határozzák meg. A múlt itt nem Leányvár múltjával kezdődött. A régészeti leletek évezredekre visszanyúló emlékekkel tanúskodnak arról, hogy ez a terület is jelentősen részt vett az emberiség őstörténetének - az ősember civilizált emberré való fejlődésének - változatos színjátékában. A régészek Leányvár külterületén több helyen megtalálták a csiszolatlan kőkor emberének nyomait. Szántások során, földalakítási munkálatok közepette előbukkantak nyomok, melyek régi településre engednek következtetni. A kőkor emberének nyomait sok helyen megtalálták a régészek. Például: Csolnokon, Dorogon. A Magyar Nemzeti Múzeumban ma is láthatók ilyen kő- és csonteszközök. 5

6 A következő igen fontos változás az emberiség őstörténetében a bronzkor, amely i.e évekre tehető Magyarország területén. Ebben az időben már az agyagművesség is kifejlődött. A Leányvári Általános Iskola volt igazgatója is őriz egy nem korongozási technikával készült agyag ivópoharat, amelyet az 1930-as években a Kolostor hegy környékén találtak. A vaskor, melynek korai szakasza Magyarország területén i.e évvel kezdődik és időszámításunk elején ér véget, ugyancsak hagyott nyomokat. Ekkor telepedtek le ezen a környéken a germán eredetű kelták, akik kereskedelmükben már saját veretű pénzzel fizettek. Sok általuk használt szerszámot ma is hasonló formában készítenek. Például: olló, sarló, fejsze. A keltákat erőszakkal hajtották uralmuk alá a rómaiak, akik ezt a területet is uralták, és erős védelmi vonalrendszert építettek M erődítményeikkel, hogy a Pilis-Gerecse-Duna háromszög felé vezető h e g y s z o r o s o k a t b i z t o s í t s á k. F e l t e h e t ő e n e n n e k a z erődítményrendszer egyik őrállomásának alapjaira - kút és őrhelyszoba - bukkantak, a ma már nem létező futballpálya kialakítása során, 1949 nyarán. Feltételezhető, hogy i.sz. 400-ból való. Jelentős római kori lelet még Dorogtól Leányvár irányában, a Zsidódi-patak völgyében, az úgynevezett Hosszúréten feltárt villa. Az itt elterülő szántóföldeken, szántás közben, számos épületkő került felszínre. A virágzó római kultúra korszaka a IV. sz. vége felé lehanyatlott. Számos barbár támadás gyengítette Pannónia életét úgy, hogy 409 és 6

7 427 közt a beözönlő hunok elől meghátráltak a rómaiak. Az V. században pestis és éhínség pusztított, ennek következtében sok telep elnéptelenedett. A frankok időszakos szereplése után (a frankok legkeletibb végvára Esztergom volt) 250 éves avar uralom kezdődött. Erre az időre esik az északról jelentős mennyiségben beáramló s z l á v o k l e t e l e p e d é s e a K á r p á t - m e d e n c é b e n. A n é p megkeresztelkedett, püspökük is volt Esztergomban. Kisebb-nagyobb fejedelemségeket alapítottak, ezek egyike Esztergom tájékán alakult. A honfoglaló magyarok e járás területén kétféle népet találtak: germánokat és szlávokat. Figyelemreméltó az a tény, hogy Esztergom és környéke (ide tartozott Leányvár is) nagy szerepet játszott az Árpád-házi királyok idején, és a középkori Magyarország fővárosa volt a tatárjárásig. IV. (Kun) László király felesége, Kun Erzsébet 1278-ban elrendelte, hogy dorogi földjeit, ahol egy ideig az udvari szakácsok laktak, és amelyek a dorogi káptalani földekkel határosak, a földeken található terményekkel együtt a Duna-sziget apácáinak juttassák. A mai Leányvár területén fekvő hajdani településről tudósító első írásos adat a XIII. sz. végéről való. Egy június 22-én kelt oklevélben a Duna-szigeti apácák keresik az igazságot az esztergomi káptalannal szemben az Erzsébet hajdani királyné által az apácáknak juttatott, Dorog környékén elterülő, szakácsok földjének nevezett birtok határainak megállapítása végett. Márton bíró és a királyi megbízott - Csévi András-, jelenlétében az apácák megbízottja István comes, kiválaszthatja a földek közül azokat, amelyek az ő tulajdonukban 7

8 voltak; erről a keresztesek július 15-ig jelentést terjesszenek be. Fennmaradt a keresztesek esztergomi konventjének III. Endre királyhoz intézett válasza július 9-ről keltezve. Ebben kétszer is előfordul a falu neve, mely akkoriban Wolmoth (Walmöd, Bolnuch) volt. A korabeli magyar királyi udvarban sok külországbeli alattvaló is tartózkodott, amelyek között németek is voltak. Lehetséges, hogy valamelyik király egyik német emberének szolgálatait jutalmazva birokot adományozott neki. Ezt az embert hívhatták Wolmoth-nak. Magyar névadási szokás szerint a birtok megkapta a tulajdonos nevét, ezért kaphatta a Wolmoth nevet ez a település. Ilyen nevű emberek még ma is élnek a délnémet területeken (például: Grazban, Münchenben, Stuttgartban). Wolmoth akkoriban még királyi birtok volt, feltehetően azonban, hogy nemsokára új birtokos vette át ezt a vidéket is. Ugyanis a királyi ház a környék többi határrészét és a szomszédos falvakat (1263-ban csolnoki szőlőt kapnak az említett apácák, 1274-ben Csév egy része, 1278-ban Dorog kerül a birtokukba) már korábban a nyúlszigeti (ma Margit-sziget) apácáknak adományozta. Az 1297-es első említés után a jelenleg ismert forrásokban évszázadokig nem találkozunk a mai település elődjének nevével. Bizonyításra vár az a monda, hogy a Báthoryak vára állt a Kolostor hegyen (199 m), amelyben egy Báthory lány lakott volna- s innen ered a község neve Leányvár ben egy török adóösszeírásban bukkan fel újra a falu neve. Az esztergomi szandzsák (török közigazgatási egység, kerület) adóösszeírásában már Valmód néven szerepel. A falu ekkor lakatlan. 8

9 A másfélszázados török hódoltság idején sok más településhez hasonlóan elnéptelenedik, romba dől, pusztasággá, vadonná lesz. Ugyanis, aki csak tehette elmenekült a Duna túlsó oldalára, Esztergom vármegye északi részébe. Elmenekültek a jobbágyok, földbirtokosok, az apácák, akik már kolostort építettek Valmód és Csolnok között egy kis domb tetején (Kolostor hegy). A kolostor építésének idejéről sajnos a különféle háborúkban számtalan iratanyag is elpusztult. A török elleni harcok során a Habsburgok kormányozta Észak- Magyarország és a török megszállás alatt álló területek közti határ a csaták kimenetelétől függően vándorolt ide-oda. Ez történhetett akkor is, amikor a török egy időre elvonult erről a környékről és néhány település új gazdát kapott ban II. (Habsburg) Mátyás király Csolnokot és határát a budai klarissza apácarendnek adományozta. Valószínű, hogy a mai Leányvár területe is ekkor került az új rend birtokába. Új birtokos volt, lakosság azonban nemigen ben - Esztergom városán kívül - a megyében alig találtak több mint 2000 embert. A török hódoltság alól visszafoglalt területeket hivatalos bizottságok járták be, és Leányvár neve mellé is ez a meghatározás került: egészen elhagyott (ganz oedt). Szekfü Gyula így ír az ekkori Magyarországról: Ez az idő a vihar utáni csend pillanata volt......az Eszék és Budapest közötti vidéken sem falvak, sem emberek nem voltak láthatók, a vad legelők, homoksivatagok vagy a parttalan vizek összefüggő mocsaras területein kívül semmi nem volt. 9

10 Az 1701-ből fennmaradt első egyházlátogatási jegyzőkönyv említést tesz Leányvárról, mint Csolnok leányegyháza (Csév és Kesztölc mellett). Egy 1720-as adóösszeírás azonban Leányvárt nem említi. Ennek oka az lehet, hogy itt földnélküli jobbágyok, zsellérek éltek, akik nem voltak adókötelesek. Leányvár nevére vonatkozóan Bél Mátyás történetíró 1730-as kiadású művében azt találjuk: Leányvár a budai apácák birtoka, akiktől a nevét is kapta. Azelőtt ugyanis Ulmodvárnak hívták. (A Wolmoth- Valmód- Ulmod névalakulásának nyelvi hangtörténeti okai vannak) A harcok lecsendesülése után kezdett az elmenekült, szétszóródott lakosság visszaszivárogni. Sokan elpusztultak, ezért helyükbe máshonnan is jöttek: szökött katonák, földnélküli zsellérek, vándorlegények. Különböző vidékekről igen sok szlovák, kevés szerb sőt német bevándorló is érkezett. Közülük a legigényesebbnek az általában sváboknak nevezett német lakosság mutatkozott. A németek nem könnyen alkalmazkodtak a magyar viszonyokhoz. Sem az éghajlat, sem az elvadult, nehezen termővé tehető földekkel járó munka nem volt az ínyükre. De az ígéretek csábítóak voltak: telek, ház, adómentesség. Ennek ellenére a szokatlan éghajlati viszonyok és a fáradságos munka miatt sokan megszöktek. (Például: az óbudai klarisszák birtokáról, a beköltözött 18 jobbágy megszökött és vissza sem tért.) E tanulságok alapján a későbbi telepítéseknél már feltételt szabtak: p1. legyen 200 forintja mint indulási pénz. De mi késztette a német embereket, hogy távoli vidékre vonuljanak? A jobb élet reményében hagyták el szülőföldjüket. Ugyanis ebben az időben szinte egész Európa harcban állt, ekkor zajlott a harmincéves 10

11 háború ( ), amely a német földre is kihatott. A birodalom széttagoltsága és az örökösödési jogrend (melynek értelmében a földet csak a család egyik fiú tagja kaphatta meg) is távozásra ösztönözte a parasztokat. A környékbeli földesuraknak érdekük volt, hogy a községet benépesítsék, jobbágyokat telepítsenek, akiknek művelésre földeket adtak, és ezért ők pénzbeli és természetbeli juttatásokkal tartoztak gazdájuknak. Tehát megkezdődik az önkéntes bevándorlás mellett, a céltudatos telepítés. Sajnos, csak közvetett adatokból lehet a leányvári telepítés idejére következtetni. A XVIII. század elejétől már folyamatosan jöttek német bevándorlók Magyarországra. Ismeretes még, hogy a szomszéd falu - Csolnok ban önálló plébánia lett, Sárisáp és Leányvár leányegyházakkal. Ebben az évben Csolnokon pestisjárvány pusztított. Akik életben maradtak, elköltöztek Tinnyére, Únyra és Nagysápra. Csolnok a budai klarissza apácák birtoka volt, akik a török uralom idején Pozsonyba költöztek. A visszafoglalás után Grassalkovich Antal királyi kamarai elnök és királyi jogügyi igazgató vette bérbe tőlük Csolnok és Leányvár földjeit. A Grassalkovich - család németeket telepített be között Csolnok benépesítésére. Feltehetően Leányvárra is ekkor jöttek az első német csoportok. Az 1755-ös egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint a Sándor-család telepítette be a falut. Az bizonyított tény, hogy 1755-ben jegyezték be az első leányvári lakost Csolnok egyházközség anyakönyvébe. Levéltári adatokból ismeretes, hogy 1757-ben összeírták az új leányvári betelepült lakosokat, akik három évi adómentességet kaptak, szőlő után pedig hat évi adómentesség illette meg őket. A lakosság száma akkoriban 198 volt (ebből 15 a 11

12 jobbágycsalád), valamennyien katolikus vallásúak és német anyanyelvűek. A lakosság megélhetési forrása a szőlőművelés, rozs - és burgonyatermesztés volt. Bírósági ügyiratok bizonyítják, hogy Leányvár határában ebben az időben (1720-as években ) mozgalmas események zajlottak október 14-én Grassalkovich Antal egy keresettel fordul a megyéhez, melyben az év októberében, dorogi lakosok által ellene elkövetett violentia (erőszak) miatt kér orvoslást. A perirat szerint a dorogiak 15 ökrüket a leányvári tilalmas réteken legeltették, ezért Grassalkovich uraság emberei a marhákat elhajtották. Az éjszaka leple alatt a dorogiak felfegyverkezve betörtek az udvarba, és kiszabadították az állatokat, sőt a marhákat őrző jobbágyot alaposan összeverték. Még egy marhaügyet jegyeztek fel a krónikák, amely szintén említi Leányvárt. Ez 1716-ban történt, a bűnös a káptalan (Illyés János) volt, aki részben Kiscsév és Leányvár, részben Dorog határán lévő, mindig a csolnokiak által legeltetésre használt területet nemcsak elfoglalt, hanem onnét hét marhát el is hajtott, amelyeket visszaadni nem volt hajlandó ben bizottság száll ki Dorogra, hogy megállapítsa, meddig terjedt a dorogi határ és meddig használhatták a dorogiak a közös legelőket. E bírósági pereskedések után térjünk vissza Leányvár lakosságához évi levéltári adatokból tudjuk, hogy Leányvár szegény község volt. Kevés jobbágynak kellett sok zsellért eltartani, és még a földesúrnak, az államnak adót fizetni, valamint ingyen dolgozni. A leányvári lakosok száma akkor nőtt meg jelentős mértékben, amikor Csolnokon nagy tűzvész pusztított (1782-ben). A vagyonukat 12

13 elvesztett emberek - többek között - Leányváron telepedtek le. Ezt bizonyítják a korabeli csolnoki egyházi anyakönyvben szereplő és a mai leányvári családnevek ben például ezeket a neveket jegyezték be: Spielman, Stadtmüller, Groß, Gerstner, Kniebeißer, Heinz, Locher, Weißenburger stb. Ezek a nevek Leányváron ma is léteznek, Csolnokon viszont nem. Az es népszámlálás adatai szerint a népesség 500 fő volt. A feljegyzésekből kitűnik, hogy ezekben az években az első iparosok között volt két takács, két varga, egy kovács, egy mészáros, egy földesúri kocsmáros, egy községi kocsmáros és egy kőműves. A leányvári plébánia 1803-ban lett önálló. Az első anyakönyvi bejegyzés december 19-ről való. A község temploma 1806-ban épült. A már említett német családnevek sora az es adatokból bővült. Pl.: Parti (ma:bartl), Puchler, Eifert, Schißler, Baumstark, Geltz (ma: Gölcz), Walter. Ezek is arra utalnak, hogy a németek betelepítésekor nem volt magyar anyanyelvű őslakosság a faluban, vagyis lakatlan volt Leányvár. Az 1840-es évektől kezdve a mezőgazdaság mellett egyre erősebben jelentkezett egy újabb munkalehetőség: a szénbányászat. Az itt élő emberek életében sorsdöntő fordulatot hoz. Dorogon szenet találnak, mely iránt fokozódik az érdeklődés. A sok zsellérből többen bányászokká válnak. Feljegyzésekből ismeretes, hogy a mezőgazdaságból csak a nagyobb földdel rendelkező parasztok tudtak 13

14 megélni, másoknak viszont a bányászatból szerzett jövedelem jelentette a megélhetést. Talán ennek köszönhető, hogy a falu lakossága növekedésnek indult. Míg 1755-ben 198-an, addig 1863-ban már 609- en vannak. Az 1848-as márciusi események, Kossuth és Petőfi lelkesítő szónoklatai hatottak a jobbágy és zsellérsorban élő, szegénységgel és földesúrral folytonosan küzdelmet vívó lakosságra ben 17 fő állt be honvédnak. A szabadságharc leverése utáni években Schiller György fegyverrejtegetés vádjával állt bíróság előtt től kezdődően a község vállalja az egy iskolamester egy tantermes iskola fenntartási gondjait. Bár már 1803-ban van egy egy tantermes iskolája a falunak, de ezt a valláslap szervezte és tartotta fenn 1857-ig ben az iskola egy tanteremmel, és egy tanerővel bővült ben már vasútállomás és távírda volt a faluban. (posta 1926-tól) Az első világháború ( ) kb leányvári lakost szólított hadba, akik közül 31 fő hősi halált halt. A hősök emlékművét ben leplezte le a község. Nem lehet szó nélkül hagyni, hogy az itt maradt asszonyok, milyen hősiesen viselték a nehéz körülményeket. Az árvákkal együtt végezték a nehéz mezőgazdasági munkákat, a ház körüli teendőket. Sok helyen öt - hat gyermek ellátása mellett állatokkal is foglalkoztak, hogy a mindennapi létfenntartást biztosítsák a reménytelennek látszó, örömtelen élet továbbfolytatásához. 14

15 A Tanácsköztársaság kikiáltása sem hagyta közömbösen a kis falu lakosságát. Meg is alakították a direktóriumot (irányító társadalmi szerv). A direktóriumi vezetőknek és tagoknak a Tanácsköztársaság bukása után üldöztetésben volt részük. Az iparosodás további fejlődésével némileg javultak a munkalehetőségek, munkakörülmények, de az évről évre visszatérő szanálások, elbocsátások, a munkanélküliségtől való félelem rettegésben tartotta az itteni embereket. A német ajkú lakosság munkaszeretetének, szorgalmának, az új iránti fogékonyságának, takarékos életmódjának érdeme elsősorban, hogy a község szép fejlődésnek indult. Századunk első negyedében Leányvár már bányászfalunak tekintendő. A férfiak Dorogra és Csolnokra jártak dolgozni. A húszas évek közepén indítottak munkásvonatokat, addig pedig gyalog vagy kerékpárral jártak dolgozni. Télen gyakran derékig érő hóban kellett a munkahelyre eljutni. Tavasszal pedig a ház körüli föld is adott bőven munkát. Akinek nem volt földje, az a kiscsévi uradalomtól bérelhetett. Ha a bányákban keresett pénz és a föld adománya sem volt elég, - márpedig ez sokszor előfordult - akkor az asszonyok és a nagyobb gyerekek is napszámba mentek. A család megélhetésének elősegítése miatt az idősebb fiúk munkába álltak, a többség a bányánál. Leányvár október 20-ig Dorog csatolt községe volt, igy önálló közigazgatással nem rendelkezett október 21-től vált önálló 15

16 községgé. Ettől kezdve fejlődése meggyorsult. Az 1920-as években kiépítették az elektromos hálózatot. A község székházát 1924-ben építették. Felépült a tűzoltószertár és az iskola harmadik tanterme a nevelői lakással ben létesült a Bécsi út mentén egy kőőrlő üzem, majd mészégető kemencék is. A közlekedés javulását, gyorsulását jelentette a 30-as évek elején a Bécsi út felújítása, majd 1936-ban a mai Erzsébet üt megépítése. Az út két oldalán diófákat ültettek, melyek közül néhány még ma is megvan ben felépült a bányászok támogatásával a Munkásotthon, amely a mai Kultúrház elődje. Itt találhatjuk a község könyvtárát is ben az iskola már négy tanteremmel és négy tanítóval működik. Takaros kis falu lett Leányvárból... A hitleri fajelmélet borzalmas zűrzavart okozott, és még borzalmasabb háborúhoz vezetett. A volksbundista szervezkedés következtében a német ajkú lakosok egy része belépett a szervezetbe. A német hadseregbe is jelentős számban soroztak be katonának fiatalokat. A német ajkú fiatalok szülőföldhez való ragaszkodása szépen kifejezésre jut, ugyanis sok fiatal önként a magyar hadseregbe jelentkezett annak dacára, hogy még nem hívták be őket. A volksbundista szervezet tagjait a szovjet csapatok menekülésre kényszerítették. Leányváron húsvétja előtt egy héttel fejeződött be a háború. Mint ismeretes, a háborúból győztesen kikerült nagyhatalmak által megkötött Potsdami Szerződés egyik pontja előírja, a magyarországi német nemzetiségűek kitelepítését Németországba. Leányváron 75 család, mintegy 250 fő került kitelepítésre. Megjegyezni kívánom, hogy a kitelepítési listára többen is fel voltak véve, de az akkori kormány intézkedésére, a már vasúti 16

17 kocsikba elhelyezett családok - akik mint bányászok és hozzátartozóik voltak - visszamaradtak. Igen nehéz körülmények között, amit a háború szörnyűségei okoztak, még a nemzetiségi problémákkal bonyolítva kezdődött a község vérkeringésének megindítása. A kitelepített lakosság helyére Magyarország más vidékeiről érkeztek emberek. Például a Békés megyei Bucsáról. Ettől kezdve a falu lakosságának kb. a fele magyar anyanyelvű. Az újonnan érkezettek megkapták a kitelepített németek házát, földjét. Sokan beálltak a téeszbe, ahol csak a szántóföldekkel foglalkoztak. Így a gyümölcsösök és a szőlőskertek csakhamar tönkrementek. 17

18 Leányvár népszokásai, hagyományai A falu ismét fejlődésnek indult, most már a vegyes anyanyelvű (német és magyar) lakosság szorgalmából. Az oktatás április 4-én már megkezdődött, igaz, hogy csak egy tanteremben mert az iskola nagy része romos állapotban volt. A berendezést és a szemléltetőeszközöket elhurcolták és megsemmisítették, a tanulók a földön ültek. Később kilenc teremmel gazdagodott az iskola, ahol 12 tanár tanított után a nemzetiségek oktatásának megvalósításáról törvényerejű rendelet intézkedett. Ezzel a lehetőséggel élt Leányvár község vezetősége is, és Erdély Jenő akkori iskolaigazgató a szülők kérésére 1954-ben bevezette a nemzetségi nyelvoktatást, majd az óvodában ben 25 fővel nemzetiségi csoportot indítottak. Sajnos azonban azok a hagyományok és szokások, amelyekről a továbbiakban írni szeretnék, már nem kerültek be újból a közéletbe. Aki mégis sok mindent tett és tesz ennek megváltoztatásáért, Erdély Jenő a Leányvári Általános Iskola volt igazgatója. Az ő munkásságára később fogok kitérni. Most azonban azokat a népszokásokat és hagyományokat kívánom bemutatni, amelyeket egy idős néni, Kisvölgyi Antalné mesélt el hosszú délutánokon keresztül. Először is nézzük meg a népszokás szó általában vett értelmezését. Népszokásnak nevezzük szűkebb értelemben az évenként ismétlődő ünnepek és az emberi élet nagy fordulóinak megülési módját, melyet 18

19 a hagyomány évszázadokon át alakított ki és kapcsolt össze meghatározott mondandóval, költészettel és cselekedetekkel. Az ünnepi szokásoknak két nagy csoportját külön szokták bemutatni és tanulmányozni. Az emberélet fordulóinak, vagyis a családi élet népszokásait a születéstől a halálig, valamint a naptári és gazdasági év jeles napjaihoz, egyházi ünnepeihez kapcsolódó népszokásait. Szélesebb értelemben a hagyományos műveltség a népszokásban szabályozza egy közösség és a benne élő emberek mindennapi munkáját, viselkedését, egymás közti érintkezését: miként kell aludni, fölkelni, tisztálkodni, köszönni, megszólítani, enni, dolgozni, játszani, gyászolni, dalolni, táncolni és az érzelmeket másokkal közölni. Én a szűkebb értelemben használt népszokásokat szeretném felsorolni ill. bemutatni. Farsang A farsang ellen minden hazai egyház harcolt, ugyanis az ördög ünnepének tartották. Bod Péter így vélekedik a farsangról: Fársáng vagy Hus-hagyó Kedd Napja. Azt a nevezetet Fársáng, a' Magyarok vették a Németektől, a' kik sokféle játékot 's bolondságokat indítottak ezen a' napon, s ez időben vendégeskedvén, nyargalódzván 's magokat mulatván. A farsang szó - Bod Péter szerint - német jövevényszó. A Waschang megjelölés 1283-ban jelenik meg bajor - osztrák írásos emlékekben, az egész ünnepi periódust jelző Fasnacht, Fastnacht mellett. Lehetséges, hogy a hazai németségtől vették át a magyarok ezt a kifejezést. Eredetileg a vízkereszttől ( január 6. ) hamvazó szerdáig (a húsvét előtti 40. nap) terjedő időszak. 19

20 Leányváron az volt a szokás, hogy csak az a legény mehetett bálba, aki a 18. évét betöltötte. Egy legényes házban összegyűltek és a lányokkal együtt koszorút készítettek, amelyet szalagokkal díszítettek fel. A szalagra minden lány ráírta a nevét. A fiatalok zenei kísérettel mentek a kocsmáig, ahová csak ügy léphettek be, ha elmondtak egy verset. A kocsma közepére felakasztották a koszorút. Éjfélkor minden legény a kalapjára tűzte azt a szalagot, amelyiken a kedvese neve állt. A fiatalok körbe-körbe táncoltak, ami igazán gyönyörű látványt nyújtott. Ez a mulatság vasárnaponként zajlott. Másnap a fiúk beöltöztek különféle ruhákba, és így járták végig a falut. Lányos házaknál megálltak és tojást, tyúkot, kakast, pénzt kaptak. Aztán farsang keddjén ebből a gyűjtésből éjfélig tartó közös vacsorát rendeztek. Ekkor történt a kaszálás is, ami abból állt, hogy a kapott kakast beásták a földbe. A vállalkozó legények szemét bekötötték, megpörgették és így kellett a kakas fejét lekaszálni. Ezért persze pénzzel fizettek (kalapba gyűjtötték) és ha sikeresek voltak, a pénzt megkapták, a kakasból pedig a vendéglős megfőzte a közös vacsorát. Érdekes, de elgondolkoztató szokás ez. Magyarlakta vidékeken is él. Napjainkban lehet, hogy az állatvédők fognak véget vetni ennek a szokásnak. A farsang utolsó napján eltemették az emberek a farsangot. Egy fiú papnak öltözött, aki a koporsónál (amit egy teknő szimbolizált) állva ezt mondta: 20

21 Pfarrer: Der Martin Luther wollte mit seiner Frau Khadl das Vesper singen; er greift iara wohl an das Köpfelein! Leute: Köpfelein zelitz-zelorum, das war dem Martin Luther sein ganz Prinzession! Pfarrer: Leute: Der Martin Luther wollte mit seiner Frau Khadl das Vesper singen; er greift iara wohl an das Wandelein! Wandelein, Köpfelein zelitz-zelorum, das war dem Martin Luther sein ganz Prinzession! Pfarrer: Leute: Der Martin Luther wollte mit seiner Frau Khadl das Vesper singen; er greift iara wohl an das Knäppelein! Knäppelein, Wandelein, Köpfelein zelitz-zelorum, das war dem Martin Luther sein ganz Prinzession! Pfarrer: Leute: Der Martin Luther wollte mit seiner Frau Khadl das Vesper singen! er greift iara wohl an das Zäherein! Zähelein, Knäppelein, Wandelein, Köpfelein zelitz zelorum, das war dem Martin Luther sein ganz Prinzession! 21

22 Húsvét A húsvéti ünnepkör kezdetét a virágvasárnaptól számíthatjuk. A szokások ettől az időponttól a húsvét vasárnapot követő fehér vasárnapig, illetve az ezt követő hétfőig tartó periódusban helyezkednek el. A szokások sok eleme egyházi jellegű, amelyek régebbi pogány képzetekhez kapcsolódnak. A nem egyházi jellegű szokások a tavaszhoz kötődnek: a természet megújulásával és a termékenységgel vannak összefüggésben. Ilyen például az öntözés és a tojással kapcsolatos játékok. A húsvéthétfői öntözés napjainkban is él. Bár a környező népek jelentős része ismeri, a szlovákoknál, cseheknél és különböző germán népeknél azonban öntözés helyett vesszővel való csapulást találunk. Nagycsütörtökön a harangok Rómába mentek. A harangszó helyett a gyerekek jártak körbe Leányváron, és kerepeltek minden harangozási időben. Például: délben, litánia, mise idején. A kereplést különféle szövegekkel kisérték. Ezt délben mondták: Mia ratschn, mia ratschn, die 12. Stund, was Jesus für uns leiden muß. Da geben wir allen christlichen Menschen zu Kund' in der 12. Stund. Az esti harangszó helyetti kereplésnél pedig ez hangzott el: 22

23 Mia ratschn, mia ratschn, englischer Gruß, was jeder Christ beten muß. Fallet nieder auf eueren Knie, und betet drei Vaterunser und Ave Marie. Nagyszombaton a fiúk és a lányok házról házra jártak énekelni. Ezért sok helyen tojást és pénzt kaptak. Szombat reggel a mise előtt kerepeltek és ezt énekelték: Christus ist erstanden von allen seinen Marten. Da sollen wir all froh sein, Christus will unser Tröster sein. Alleluja! Lob und Dank dir, o großer Gott! Und wär er nicht erstanden, so wär die Welt vergangen; Nun seit, daß er erstanden ist, loben wir den Herrn Jesu Christ. Alleluja! Lob und Dank dir, o großer Gott! Es gingen drei framme Frauen, sie wolln das Grab beschauen. Sie suchen den Herrn Jesu Christ, der vom Tod erstanden ist. Jetzt singet Alleluja, Alleluja. Gelobt sei Jesus Christus. Wir wünschen euch frohe Osternfeiertage! Nagyszombaton este újra megszólaltak a harangok. A locsolóbált hétfőnként rendezték a faluban. A lányok fehérben voltak a bál elején, majd este felé színes ruhába öltöztek át. A zenészek olyan zenét játszottak, amilyet a fiatalok kívántak. Sokszor a fiúk így küldtek egyegy szerelmes nótát kedvesüknek. 23

24 A mai napig szerveznek húsvétkor bált Leányváron. De azt hiszem ennek a hangulata egészen más, mint az akkori mulatságnak. Pünkösd A húsvétot követő hetedik vasárnapon és hétfőn tartott keresztény egyházi ünnep, annak emlékére, hogy a biblia szerint a Szentlélek eltöltötte a tanítványokat. A pünkösd éppen olyan mozgó ünnep, mint a húsvét. Nevét a görög pentékoszté, ötvenedik nap jelentésből nyerte. A pünkösd ünnepe ősi zsidó hagyományból származik: e napon adtak hálát az ókori Izraelben a sikeresen befejezett aratásért. Később a keresztény kultúra is átvette az ünnepet. A középkor óta a pünkösdi király és pünkösdi királynő választás szokása kapcsolódik hozzá. A pünkösdi király választás vasárnap történt a délelőtti mise vagy istentisztelet után. A templomból kiáradó tömeg szolgáltatta a nézőközönséget a legények lovaglási és ügyességi vetélkedőjéhez. A győztes lett a pünkösdi király: egy esztendeig a falu első legényének számított, minden lakodalomba hivatalos volt. Egy év múlva új királyt választottak. E szokás általánosan ismert volt az országban. Erről tanúskodik egy közismert szóláshasonlat: Rövid, mint a pünkösdi királyság. Leányváron ilyen értelemben vett királyválasztás tulajdonképpen nem volt. A legények kijelöltek maguk közül egyet, aki jól tudott lovagolni. Virágból koszorút készítettek, amelyet a király viselt. Lovakkal végigvonultak a falun. A lovak virággal, pünkösdirózsával és 24