Budapest, Készítette: Bartal Anna Mária Nagy Renáta Sebestény István. Számítástechnikai munkák: Rémai Dániel

Átírás

1 CIVITALIS EGYESÜLET ASSOCIATION BUDAPEST Tények és lehetőségek a foglalkoztatás helyzete a magyar nonprofit szektorban (ZÁRÓTANULMÁNY KÉZIRATA) Budapest, 2011 Készítette: Bartal Anna Mária Nagy Renáta Sebestény István Számítástechnikai munkák: Rémai Dániel A magyar nonprofit szervezetek foglalkoztatási helyzetének vizsgálata Civitalis Egyesület A kutatást és a zárótanulmány elkészítését a Nemzeti Civil Alapprogram támogatta (NCA-CIV-10-B) elérhetőség: np.foglalkoztatasikutatas@gmail.com 1

2 Tartalomjegyzék I. A nonprofit szektor foglalkoztatási szerepe a nemzetközi és a hazai kutatások tükrében Új szerepek és lehetőségek a nonprofit foglalkoztatásban: a német és az angol foglalkoztatási modell a második évezred első évtizedében A magyar nonprofit szektor foglalkoztatásban betöltött szerepei a hazai szakirodalom alapján... 8 II. A nonprofit szervezetek munkavállalói (A Központi Statisztikai Hivatal adatfelvételei alapján) A nonprofit szektor mint foglalkoztató Munkavállalók a nonprofit szektorban III. A kutatás céljai IV. A kutatás módszertana V. Az adatfelvétel eredményei Foglalkoztatási jellemzők A foglalkoztattottak egyéb jellemzői A vizsgált minta szervezeti életciklus modell szerinti jellemzői Rövid áttekintés: a for-profit és a nonprofit szervezetekre kidolgozott életciklus modellek A vizsgált nonprofit szervezetek jellemzői a szervezeti életciklus tekintetében A vizsgált nonprofit szervezetek szervezeti életciklus jellemzői az életkor és nagyság alapján A vizsgált nonprofit szervezetek szervezeti életciklus jellemzői a szervezeti típus és tevékenység alapján A vizsgált nonprofit szervezetek működési helyzet szerinti jellemzői A működési helyzet és a szervezeti életciklus modell összefüggései a vizsgált nonprofit szervezetek körében A működési helyzet, az életkor és a nagyság összefüggései a vizsgált nonprofit szervezetek körében A működési helyzet, a szervezeti és a tevékenységi típus összefüggései a vizsgált nonprofit szervezetek körében A vizsgált nonprofit szervezetek humán erőforrás helyzetének megítélése A humán erőforrás helyzet megítélésének összefüggése a szervezeti életciklussal és a működési helyzettel a vizsgált nonprofit szervezetek körében A humán erőforrás helyzet megítélésének összefüggése a szervezet korával és nagyságával A humán erőforrás helyzet megítélésének összefüggése a szervezeti és a tevékenységi típussal A magyar nonprofit szektor foglalkoztatási helyzetének erősítésére tett javaslatok.. 70 VI. Táblázatok VII. Mellékletek A magyar nonprofit szervezetek foglalkoztatási helyzetének vizsgálata - Adatbázis építés, rendezés A végleges teljes adatbázis szerkezete A magyar nonprofit szervezetek foglalkoztatási helyzetének vizsgálata (kérdőív)

3 I. A nonprofit szektor foglalkoztatási szerepe a nemzetközi és a hazai kutatások tükrében A kilencvenes években indult és három ütemben lefolytatott nemzetközi összehasonlító vizsgálatok (Salamon Anheier, 1995; 1999; Salamon, Sokolwski, List 2003) egyik első fontos eredménye volt annak rögzítése, hogy a nonprofit szektor meghatározó foglalkoztatási szektorrá nőtte ki magát. Míg 1995-ben 19 millió ember dolgozott 22 ország nonprofit szektorában, addig 2003-ban már 39,5 millió embert foglalkoztatott 35 ország nonprofit szektora. Ez 2003-ban azt jelentette, hogy átlagosan, a gazdaságilag aktív népesség 4,4 százaléka (azaz majdnem minden huszadik munkavállaló) a nonprofit szektorban talált munkát (Salamon, Sokolowski, List 2003:23). A kilencvenes évek közepéig az Egyesült Államok nonprofit szektora produkálta a legmagasabb foglalkoztatási arányt. A nemzetközi összehasonlító nonprofit kutatások azonban 1995-ben már azt regisztrálták, hogy megszűnt az amerikai nonprofit mítosz, több nyugat-európai ország nonprofit szektora magasabb foglalkoztatási arányt mutatott, mint az Egyesült Államok (Hollandiában az összes foglalkoztatott 14 százaléka, Írországban 12 százaléka, Belgiumban 11 százaléka, az Egyesült Államokban pedig 7 százaléka dolgozott a nonprofit szektorban). Ez a tendencia a második évezredben is folytatódott, miszerint: Hollandiában az összes foglalkoztatott 17 százaléka, Írországban 14 százaléka, Belgiumban 13 százaléka, míg az Egyesült Államokban csak 9 százaléka talált munkát (Salamon, Sokolowski, List 2003:65). Aszerint, hogy az egyes országok nonprofit szektorai mely tevékenységi területen foglalkoztatták a legtöbb munkavállalót, különböző modellekkel lehetett leírni egy adott ország nonprofit foglalkoztatási helyzetet. Nonprofit foglalkoztatási modellek Modell Szociális ellátás-oktatás, Franciaország, Franciaország kutatás Olaszország Egészségügy- szociális ellátás Németország Oktatás, kutatás-kultúra Anglia Egyesült Királyság rekreáció Egészségügy oktatás, kutatás Egyesült Államok Egyesült Államok, Hollandia Szociális ellátás - egészségügy Németország, Olaszország Oktatás, kutatás-egészségügy Belgium, Írország Forrás: Salamon-Anheier, 1999; Salamon, Sokolwski, List

4 Ahogy a fenti táblázat alapján is jól látható, a fejlett országok és az Egyesült Államok nonprofit szektora a különböző tevékenységi területeken legnagyobb arányú foglalkoztatás alapján hat modellel jellemezhető: szociális ellátás-oktatás, egészségügyszociális ellátás, oktatás, kutatás-kultúra, rekreáció, egészségügy - oktatás, kutatás, szociális ellátás-egészségügy valamint oktatás, kutatás- egészségügy dominálta nonprofit szektor. A táblázat adatai azt is jól jelzik, hogy 1995 és 2003 között az egyes országok alapvetően megtartották - a különböző tevékenységi területeken - domináns foglalkoztatási helyzetet. Átrendeződést csak Németország és Olaszország esetében láthatunk, illetve Belgium és Írország beemelése a vizsgálati mintába új nonprofit foglalkoztatási modellel gazdagította a képet. A fejlett országokhoz képest a kelet-európai országok nonprofit szektorai lényegesen alacsonyabb foglalkoztatási potenciállal rendelkeznek ban Csehországban az összes foglalkoztatott 1,3 százaléka, Magyarországon 0,9 százaléka, Lengyelországban 0,6 százaléka, Romániában 0,4 százaléka, míg Szlovákiában pedig 0,6 százaléka dolgozott (Salamon, Sokolowski, List 2003:54). A kelet-európai országok nonprofit foglalkoztatási modellje igen homogén képet mutat: A legtöbb fizetett alkalmazottat a kulturális alszektor foglalkoztatta Lengyelországban, Magyarországon és Romániában. Lengyelországban és Szlovákiában a legtöbb foglalkoztatott a kulturális és az egészségügyi alszektorban dolgozott. 1. Új szerepek és lehetőségek a nonprofit foglalkoztatásban: a német és az angol foglalkoztatási modell a második évezred első évtizedében A második évezred első évtizedében azonban jelentős változások és átrendeződések történtek mind a német, mind pedig az angol nonprofit szektorban a foglalkoztatást illetően. Zimmer és Piller (2007) főként a nemzetközi összehasonlító kutatásokra támaszkodva azt állapíthatta meg, hogy a kilencvenes években a német nonprofit szektor egy nagyon erős foglalkoztatás bővülést tudott felmutatni. Legújabb tanulmányukban 1 Dathe, 1 A tanulmány ezen részét Dathe, D., Hohendanner Ch., Priller, E. (2009): Wenig Licht, viel Schatten der Dritte Sektor als arbeitsmarkt-politischies Experimentierfeld. WZBrief Arbeit Oktober, tanulmánya alapján foglaljuk össze. 4

5 Hohendanner, Priller (2009) azt állapították meg, mint kiinduló helyzetkép, hogy 1996 és 2008 között erősen csökkent a harmadik szektorban lévő foglalkoztatottak száma, - az IAB panel adatai alapján becsülve, - 1,7 és 1,9 millió között mozgott. Ezzel a harmadik szektor a foglalkoztatottak 6-7 százalékát adta, ami azt mutatja, hogy a szektor foglalkoztatáspolitikai szerepe nem növekedett olyan erőteljesen, mint a kilencvenes években. Nemcsak dinamikájában változott a német nonprofit szektor foglalkoztatási szerepe, hanem a foglalkoztatási formák struktúrájában is átalakulás volt regisztrálható: a részidős foglalkoztatás, a határozott idejű foglalkoztatás, és a korlátozott foglalkoztatás (úgynevezett mini-jobs) jellegzetes esetei az atipikus foglalkozatási viszonyoknak (korlátozottan foglalkoztatott az a személy, aki vagy legfeljebb havi 400 eurót keres, vagy csak rövid ideig áll munkaviszonyban, legfeljebb két hónapig, vagyis egy évben maximálisan 50 napot dolgozik). Noha ezek az atipikus foglalkoztatási viszonyok között dolgozók nem nevezhetők hátrányos helyzetű foglalkoztatottaknak, ennek ellenére a hátrányos helyzetű foglalkoztatottak aránya az atipikus foglalkoztatottak között nagyon magas: a statisztikai adatok szerint minden második atipikus foglalkoztatási viszonyok között dolgozó személy jövedelme az alacsony jövedelmi kategóriába esik (az alacsony jövedelmi kategória felső határa a 9,85 euró/óra bruttó bér). A részidős foglalkoztatottak aránya az 1996-os 29 százalékról 2008-ra 49 százalékra emelkedett. Így a részmunkaidős foglalkoztatás a nonprofit szervezetekben sokkal nagyobb szerepet játszik, mint a közszférában (29 százalék), a magángazdaságban működő szociális szolgáltatásokban (38 százalék). Mi magyarázza a részmunkaidős foglalkoztatás ilyen széles elterjedését a nonprofit szektorban? Dathe, Hohendanner, Priller (2009) szerint az alábbi okok állnak a részmunkaidős foglalkoztatás 20 százalékos növekedése mögött: A nők általában előnyben részesítik a részidős foglalkozatást, mivel az a munka és család összeegyeztetését jobban lehetővé teszik. Másrészt a részidős foglalkoztatás növekedésére a gazdasági szempontok felerősödésében keresendő, amit csak tovább erősített, hogy az állami támogatások az utóbbi években jelentősen csökkentek. A szűkös anyagi források miatt a nonprofit szervezetek egyre inkább a részidős foglalkoztatás felé fordultak. A részidős foglalkoztatás mellett a határozott idejű foglalkoztatás magas aránya a harmadik szektor másik fontos jellemzője ban a harmadik szektorban dolgozók 15 százaléka a határozott idejű foglalkoztatott volt, ezzel szemben a magángazdaság hasonló 5

6 területén mindössze 8 százalék volt arányuk első felében a harmadik szektorban az új munkavállalók majdnem fele határozott idejű munkaszerződéssel dolgozott. A határozott munkaidejű foglalkoztatottak magas arányát az magyarázza, hogy ezek a szervezetek erősen függenek az állami finanszírozástól, az állam pedig többnyire (határozott idejű) projektekre nyújt támogatást. A határozott idejű foglalkoztatásban Kelet- és Nyugat-Németország között éles különbség mutatkozik: Keleten a határozott idejű foglalkoztatottak aránya (22 százalék) a harmadik szektorban, jóval magasabb, mint Nyugaton (14 százalék). Ez a különbség javarészt arra vezethető vissza, hogy Kelet-Németországban az államilag támogatott foglalkoztatás, sokkal nagyobb szerepet játszik, mint Nyugaton. A német nonprofit szektor foglalkoztatási strukturális átalakulásának hátterében a Hartz IV reform áll. A szociális támogatások és a munkanélküli ellátások jelentős megnyirbálásával járó reform következtében csökkentettek az államilag támogatott munkalehetőségek. Ennek helyébe, - a jóléti nonprofit szervezetek erős támogatása mellett az úgynevezett egy-eurós-job lépett (az egy-eurós-job ugyancsak határozott idejű foglalkoztatás, de nem jelent foglalkoztatási viszonyt munkajogi értelemben, éppen ezért nem sorolható a korábban említett határozott munkaviszony kategóriájába). Ezzel a német nonprofit szektor a munkaerőpiacon hátrányos helyzetű munkavállalók foglalkoztatási szektorává lépett elő. Összegezve Dathe, Hohendanner, Priller (2009) megállapítja, hogy az állam és a harmadik szektor kapcsolata az elmúlt években jelentősen megváltozott. Egyrészt az állam támogatásaiért cserébe ma már sokkal szigorúbb teljesítményi elvárásokat fogalmaz meg a harmadik szektorral szemben. Másrészt az állam a szociális szolgáltatások nyújtása terén erősen nyitottá vált a piaci szolgáltatók felé. Az ebből eredő költségnyomás a harmadik szektorban egyre inkább az atipikus foglalkoztatási viszonyok térhódításában csapódik le. A kilencvenes évek nemzetközi összehasonlító nonprofit kutatásai szerint az Egyesült Királyság nonprofit szektorát mind a foglalkoztatottak, mind pedig az önkéntesek magas száma jellemezte. Az angol nonprofit szektor foglalkoztatási szerepének emelkedést nagyban meghatározta a blair-i harmadik út politikai filozófiája, amely mint új alternatív útkeresés a piac előnyeit és a széles szociális védelem előnyeit akarta kombinálni. A Gordon Brown féle kormányzat folytatta, sőt ki is szélesítette ezt a politikai stratégiát: az angol nonprofit szektor foglalkoztatási szerepe rendkívül megerősödött. 6

7 Az angol nonprofit szektor másik foglalkoztatási pillére az önkéntesség. Az Egyesült Királyságban a népességen belüli önkéntesek aránya 36 százalék volt a legutóbbi, 2004-es felmérések szerint, ami 17,9 millió önkéntest jelentett. Az önkéntességre úgy tekintenek, mint ami a jótékony szervezetek által kiegészíti a közszolgáltatásokat. Egy önkéntes az Egyesült Királyságban 2005-ben 108 óra önkéntes munkát végzett, ami három hét főállású munkaidőnek felelt meg. Az önkéntesek 29 százaléka legalább havonta egyszer, 45 százalékaa pedig legalább évente egyszer önkénteskedik. A nőkre inkább jellemző a legalább havonta egyszer végzett önkéntes munka, mint a férfiakra (Unstead-Joss 2008). A világgazdasági válság hatására az új konzervatív kormányzás a Big Society programjában az eddigiektől eltérő foglalkoztatási szerepet szán a nonprofit szektornak. Egyfelől a nonprofit szektorba kívánják átirányítani azokat az állami közalkalmazottakat, akiknek a racionalizálás jegyében megszűnik a munkahelye. Másrészt nagyobb szerepet szánnak az önkéntességnek: ahol lehet, önkéntesekkel akarják felváltani főként a szociális szolgáltatások területén a kötelező feladatellátást. A munkanélküliek esetében az önkéntesség egyfajta reszocializációs terepet jelent. Az angolrendszerben is létezik az egy-eurós-job, de ezt kiegészítik olyan önkéntes programokkal, amelyek kifejezetten a hátrányos munkaerő piaci státuszú egyéneknek szól. Összefoglalva az eddigieket, a két modellt az alábbiakban jellemezhetjük: Foglalkoztatási modellek a nonprofit szektorban az angolszász és a német modell Nemzetközi összehasonlító nonprofit kutatások (Salamon- Anheier 1995;1999; Salamon, Sokolowski, List 2003) Harmadik út Angolszász modell Fizetett foglalkoztatottak aránya magas (4 6%) Önkéntesek aránya magas(2 4%) BIG SOCIETY A foglalkoztatás és az önkéntesség erősítése új szerepek az önkéntesség növelése a szociális szolgáltatások területén Német modell Fizetett foglalkoztatottak aránya viszonylag magas (3 5%) Önkéntesek aránya alacsonyabb (1 3%) HARZ IV. REFORM Strukturális átalakulás a foglalkoztatásban: - részmunkaidős foglalkoztatás - mini jobs - egy-eurós-jobs 7

8 2. A magyar nonprofit szektor foglalkoztatásban betöltött szerepei a hazai szakirodalom alapján Mielőtt a hazai szakirodalom alapján a nonprofit szektor foglalkoztatásban betöltött szerepének ismertetésére rátérnék, fontos azt tisztázni, hogy a nonprofit szektor milyen területeken, milyen formában jelenhet meg mint foglalkoztató. Ahogy az alábbi ábrán is látható, a nonprofit szervezetek egyfelől a szervezet működtetése, másfelől a szervezet alaptevékenységével összefüggő feladatok ellátása területén jelennek meg, mint foglalkoztatók. A nonprofit szektor mint foglalkoztató szervezeti admininisztráció szakmai programok lebonyolítás a ügyviteli vezetés sz A szervezet működtetése önkéntesek koordinálása jogi, szabályozási feladatok pénzügyi gazdasági feladatok pályázatírás, forrásteremtés A szervezet alaptevékenységével, vállalkozásával kapcsolatos feladatok akkre -ditált foglal koztatók Munkaerő-piaci szolgáltatások A szervezet működtetése igen differenciált feladatok ellátást követeli meg ideális esetben: az ügyviteli vezetés, a szervezeti adminisztráció, a szakmai programok lebonyolítása, önkéntesek koordinálása, pályázatírás forrásteremtés, pénzügyi, gazdasági feladatok, jogi, szabályozási feladatok. A nonprofit szervezetek külön foglalkoztatási területének tekinthetjük azt, amikor az alaptevékenység ellátásával összefüggő feladatok ellátására foglalkoztatnak munkavállalókat a szervezetek. 8

9 Általánosan a foglalkoztatással és az alaptevékenységhez tartozó feladatokkal - összefüggésben a szervezetek három különböző státuszban jelenhetnek meg, mint foglalkoztatók: - a foglalkoztatási célú nonprofit szervezetként és/vagy - munkaerőpiaci szolgáltatásokat nyújtó nonprofit szervezetként (ezt bármely, akkreditációval rendelkező szervezet elláthatja) és - akkreditált foglalkoztatóként (ami leginkább a fogyatékosok érdekképviseletét ellátó szervezetekre jellemző). A nonprofit szervezetek foglalkoztatási szerepével foglalkozó szakirodalmi elemzések középpontjában legfőképpen a foglalkoztatási célú nonprofit szervezetek vizsgálata áll, illetve a nonprofit szektor munkanélküliség kezelésében játszott szerepe áll (lásd: Zám, 2004; Frey 2003). Egyáltalán nem, vagy nagyon érintőlegesen elemzett terület a nonprofit szervezetek működtetésével, valamint az alaptevékenység ellátásával összefüggő foglalkoztatás vizsgálata. Zám (2004) megállapítja, hogy a foglalkoztatást segítő nonprofit szervezetek nem elég felkészültek ahhoz, hogy a foglalkoztatási piacon jobban tudjanak működni, integrálódni ezért szükség van a megerősítésükre. A nonprofit szervezetek vezetését és irányítását egy családi modellhez hasonlítja, ahol az alapítók képviselik a szervezetet, irányítanak függetlenül attól, hogy tudásuk, tapasztalataik alkalmassá teszik-e őket erre a szerepre. 2 Nem beszélve arról, hogy ez a családi irányítás pedig kevésbé tekinthető kompatibilis irányítási módnak egy modern, piacon dolgozó és szolgáltató szervezet irányításához. Zám másik fontos megállapítása, hogy a foglalkoztatás területén működő nonprofit szervezetek két malomkő szorításában működnek: a támogatások működtetése egyfelől egy merev, bürokratikus, túlszabályozott kultúrát igényelnek. Másrészt pedig az elvárt projekt munka szükségletekre való gyors reagálást, rugalmas alkalmazkodást követel. Mindezek alapján a foglalkoztatás területén működő nonprofit szervezetek problémáját két fontos tényezőben azonosítja Zám: a forráshiány és a formális szervezeti felépítés hiánya, s zavarai, úgymint: a humán erőforrással való tervezett gazdálkodás, pénzügyi tervezés hiánya, a magas fluktuáció, a rugalmasság, az innovativitás elvesztése és a bürokratizálódás. 2 Zám Mária (2004): A magyar nonprofit szektor jövője a munkanélküliség kezelésében az európai integráció folyamatában. Kitartottság vagy integráció a felzárkózás esélyei az európai piacon. Nonprofit Kutatócsoport Egyesület. (kézirat) 4. o. 9

10 A nonprofit szervezetek általában és a foglalkoztatási célú nonprofit szervezetek különösen, élnek a passzív munkaerőpiaci (bér és járulék) támogatásokkal, hogy bővítsék humánerőforrásaikat a támogatott foglalkoztatottak által. Ugyanakkor ezen konstrukciók egyik fő problémája az, hogy a támogatással együtt a továbbfoglalkoztatást is vállalniuk kell a szervezeteknek, amire nincsenek stabil és kiszámítható forrásaik. Másik problémája Zám megállapítása szerint pedig az, hogy nem az álláshely kapja a támogatást, hanem a konkrét személy, a támogatott foglalkoztatott. A tanulmány nagyon fontos megállapításának tartjuk, hogy a civil szervezetek forrásai összességében így pedig foglalkoztatási potenciáljuk is szűkülnek az európai integrációs folyamat során, és a hazai támogatási rendszerek, mint pl. az NCA nem adnak választ ezekre a problémákra (Zám, 2004:12). Frey (2007:19-20) a szociális gazdaság fogalmán keresztül - amit azonosít a harmadik vagy nonprofit szektorral - értelmezi a nonprofit szervezetek foglalkoztatásban betöltött szerepét. 3 Mint rámutat, a francia eredetű szociális gazdaság (économie social) a szektor szociális küldetését, szolidáris jellegét fejezi ki. A szociális gazdaság egy gyűjtő fogalom, ami alatt a nonprofit, az önsegélyző és a szövetkezeti szervezeteket értik. A nonprofit szervezetek fogalkoztatásban betöltött szerepének erősítését Fery (2003) egyfelől azzal indokolja, hogy a nonprofit szervezetek néhány terülten mint a házkörüli és személyi, szociális, környezetvédelmi szolgáltatások, valamint a kultúra sport és média területén alkalmasabbak a feladatellátásra, mint a for-profit szervezetek. Másfelől a nonprofit szervezetek olyan előnyeit emeli ki, mint például: az alkalmazottak és a fogyasztók közötti bizalmi viszony létrejötte, a rugalmas munkaerő-felhasználás, továbbá az ingyenesen, vagy alacsony ráfordítással megszerezhető források tekintetében (Frey 2003:3). Összegezve megállapítja, hogy a nonprofit szervezetek képesek arra, hogy - zéró profit mellett is nyújtsanak szolgáltatásokat, - serkentsék a lakossági igények fizetőképes keresletté válását, - továbbá alacsony költségeiknek köszönhetően növeljék fogyasztóik számát és ezáltal nettó foglalkoztatás-bővülést produkáljanak, 3 Csoba Judit Frey Mária- G. Fekete Éva Lévai Márta-Soltész Anikó (2007): Szociális gazdaság kézikönyv. Országos Foglalkoztatási Közalapítvány. Frey Mária (2003): A nonprofit szektor foglalkoztatási szerepvállalásának lehetőségei és korlátai. Országos Foglalkoztatási Közalapítvány. 10

11 - a kínálat differenciálásával és a költségek csökkentésével felszínre hozzák és formalizálják a rejtett szükségletek egy részét, amelyek nélkül az informális gazdaságban, vagy a családi keretek között végzett nem-fizetett munkák révén találnák meg fedezetüket. (Frey 2003:4) A hazai nonprofit szervezetek foglalkoztatásban betöltött szerepéről megállapítja, hogy számos nonprofit szervezetre jellemző manapság, hogy kettős funkciót tölt be: egyfelől szociális és személyi szolgáltatásokat nyújt, másfelől a tartós munkanélküliek és más hátrányos helyzetű emberek munkaerő-piaci integrációjával foglalkozik. Úgy véli, hogy ebbe a kettős szerepre rákényszerülnek azon nonprofit szervezetek, amelyek szorosan kötődnek a helyi közösséghez. Ugyanis, a helyi kisközösségek egyrészt nem tudnak biztosítani bizonyos szolgáltatásokat, másrészt nincsenek meg az eszközeik, hogy a kihasználatlan munkaerőkapacitásokat integrálni tudják a közösségi feladatok ellátására. Összegezve megállapíthatjuk, hogy a második évezred első évtizede óta Nyugat-Európában a nonprofit szervezetek foglalkoztatási szerepe új lehetőségek és kihívások előtt áll. A gazdasági válság, a lebomló és leépített jóléti különösen a foglalkoztatási - politikák hatására átalakulóban van a nonprofit szervezetek, mint foglalkoztatók szerepe. Úgy véljük az elkövetkezendő évek egyik fontos fejleménye lesz, hogy mit akar és mit tud kezdeni a kormányzat a nonprofit szektorban rejlő foglalkoztatási potenciállal. Ahogy láthattuk az angolszász és a német modellek alapján, nem lehet a régi módon gondolkodni a nonprofit szervezetek foglalkoztatásban betöltött szerepéről. A javaslatok részben számos olyan lehetőséget fogalmazunk meg, amelyek új utat nyithatnak a hazai nonprofit szektor foglalkoztatási szerepének erősítésében. 11

12 II. A nonprofit szervezetek munkavállalói (A Központi Statisztikai Hivatal adatfelvételei alapján) 1. A nonprofit szektor mint foglalkoztató 2009-ben a nonprofit szervezetek 15 százaléka alkalmazott fizetett munkavállalót, főállású teljes munkaidős foglalkoztatottal pedig 12 százalékuk rendelkezett. A közel tízezer foglalkoztató szervezet 12 százaléka az egyesületi illetve alapítványi szférához tartozik. Az előző évhez képest 285-tel több a foglalkoztatottal rendelkező szervezetek száma, a szervezetek döntő része egyesület (46%). Az elmúlt évekhez képest csökkent a munkavállalót alkalmazó szervezetek növekedése. Az egyesületek 13 százaléka az alapítványok kicsivel több mint egytizede alkalmazott fizetett munkaerőt 2009-ben. Ezzel szemben a nonprofit gazdasági társaságok háromnegyede, a köztestületek több mint négyötöde, és a nonprofit intézmények 76 százaléka alkalmaz olyan munkatársat, akinek fizettek is. Az összes és a fizetett munkaerőt alkalmazó nonprofit szervezetek száma és aránya szervezeti formák szerint, 2009 Az összes Fizetett munkaerőt alkalmazó Szervezeti forma szervezet szervezetek száma aránya, % Alapítvány ,8 Közalapítvány ,4 Egyesület ,5 Köztestület ,6 Szakszervezet ,6 Szakmai, munkáltatói érdekképviselet ,1 Nonprofit gazdasági társaság ,1 Nonprofit intézmény ,7 Egyesülés ,8 Összesen ,0 Az előbbihez hasonló a főállású teljes munkaidős foglalkoztatás szervezeti forma szerinti megoszlása. Szakmai jelleg szerint vizsgálódva megállapíthatjuk, hogy amíg a klasszikus szervezetek mindössze 12 százaléka, addig az egyéb nonprofit szervezetek közül szinte minden második alkalmaz fizetett munkaerőt. 12

13 A foglalkoztatottal rendelkező nonprofit szervezetek aránya, szervezeti jelleg szerint, 2009 (%) ,6 42, ,8 8,9 26,7 20,1 0 Klasszikus nonprofit szervezet Érdekképviselet Egyéb nonprofit szervezet A fizetett munkaerőt alkalmazó szerveztetek aránya A főállású, teljes munkaidős foglalkoztatottal (is) rendelkező szervezetek aránya Az alacsony 500 ezer forint alatti bevétellel gazdálkodó, kevésbé intézményesült szervezeteknél csak elvétve találunk olyanokat, ahol rendszeresen fizettek a munkatársaiknak, s a bevételnagyság növekedésével egyenes arányban nő a fizetett munkaerőt alkalmazó szervezetek aránya. (A legnagyobb bevétellel rendelkező szervezetek 90 százalékánál találunk fizetett munkaerőt.) Nem meglepő, hogy azon szervezetek alkalmaznak legnagyobb hányadban fizetett munkavállalókat, ahol a szervezet tevékenységének szempontjából ez különösen fontos (többcélú adományosztás, nonprofit szövetségek, szakmai, gazdasági érdekképviselet, valamint gazdaságfejlesztés tevékenységcsoportok). A települések szerinti eltérő foglalkoztatási lehetőségeket mutatja az is, hogy amíg a fővárosi szervezetek ötöde, addig a községiek tizede fizetett az elmúlt esztendőben munkabért. A fővárost is magába foglaló közép-magyarországi régiót a két alföldi és a Dél- Dunántúl régió követi a fizetett munkaerőt alkalmazó szervezetek arányában. A legkevésbé a nyugat-dunántúli szervezetek alkalmazták ezt a formát. (A megyéket tekintve a Nógrád, Veszprém, Győr-Moson-Sopron és a Vas megyei szervezetek használták ki legkevésbé ezt a lehetőséget.) 13

14 2. Munkavállalók a nonprofit szektorban 2009-ben a szférában összesen több mint 130 ezer fő volt alkalmazásban, döntő többségük (68%) főállású teljes munkaidős foglalkoztatásban. A számított főállású foglalkoztatottak 4 száma 107 ezer fő volt. A főállású, teljes munkaidős foglalkoztatási formában mintegy 15 százalékkal nőtt a foglalkoztatottak száma az egy évvel korábbihoz képest, a főállású részmunkaidős csoportban valamelyest csökkent az alkalmazottak száma, a nem főállású álláshelyek száma 265-tel nőtt. A számított foglalkoztatottak közel kétharmada nonprofit gazdasági társaságoknál, 15 százaléka egyesületeknél dolgozott. A teljes munkaidős foglalkoztatás növekedése a szektor egészére jellemző, a legnagyobb mértékben a nonprofit vállalkozásoknál (több mint 10 ezer fő), de nagymérvű növekedés volt az 50 millió forint feletti összegből gazdálkodó szervezeteknél (11 ezer fő), és az egészségügyi foglalkozóknál (6900 fő) is. Területi szinten vizsgálva a megyeszékhelyeken és a városokban az előző évhez képest 30 százalékkal emelkedett a teljes munkaidős foglalkoztatottak száma, a fővárosban és a községekben minimális növekedés tapasztalható. A foglalkoztatottak 86 százaléka a legnagyobb bevétellel rendelkező szervezeteknél áll munkaviszonyban. A pénzeszközök szűkülésével csökken az alkalmazottak száma és azon szervezetek aránya, ahol megtehetik azt, hogy rendszeresen fizessenek munkatársaiknak. A főállású teljes és részmunkaidős foglalkoztatás egyaránt jellemző a szociális, az egészségügyi és a gazdaságfejlesztési célú nonprofit szervezetekre. A különbség annyi, hogy az a szociális és egészségügyi ágazatban a teljes munkaidős foglalkoztatás elterjedtebb, míg a gazdaságfejlesztési területen a részmunkaidőben való alkalmazás van magasabb arányban jelen. 4 A különböző módon foglalkoztatottak számából képzett, a nemzetközi szakirodalomban használható szintetikus mutató kiszámításának módját a Melléklet részletesen ismerteti. 14

15 A foglalkoztatottak aránya foglalkoztatási mód szerint, % 26% 68% Főállású teljes munkaidős Főállású, részmunkaidős Nem főállású A foglalkoztatottak közel négytizede a fővárosi nonprofit szervezeteknél van állásban. Érdekes, hogy a megyeszékhelyeken kívüli városokban magasabb a foglalkoztatottak száma és a szervezetek nagyobb hányadában vannak főállású teljes munkaidős foglalkoztatottak, mint a megyeszékhelyeken. A közép-magyarországi szervezeteknél van állásban a szektorban foglalkoztatottak majdnem fele, ezzel szemben a nyugat-dunántúli és a dél-dunántúli régióban mindössze a munkavállalók 6,4-7,7 százaléka dolgozik. A számított főállásúak bérköltsége a szektorban 208 milliárd forint volt, ami munkavállalónként közel 2 millió forintot jelentett. A legtöbb pénzt a nonprofit gazdasági társaságok fizették ki (az összes 62 százalékát), de legjobban, évi 3,6 millió forintot az érdekképviseleteknél és egyesüléseknél dolgozók kerestek. A köztestületek is 3,1 millió forint felett fizettek átlagban munkavállalóiknak, míg a nonprofit vállalkozások és az egyesületek csak az átlaghoz közelítő 1,8, illetve 1,7 millió forintot. 15

16 A nonprofit szervezetek alkalmazásában álló számított főállású foglalkoztatottak száma, egy foglalkoztatottra jutó átlaga, bérköltsége és átlagkeresete bevételnagyság szerint 2009 Számított főállású foglalkoztatottak Bevételnagyság, száma átlaga, fő bérköltsége, egy főre jutó éves ezer Ft millió Ft átlagbére, ezer Ft ,4 50, ,8 62, , , , , , , Összesen , , A szervezetek átlagosan 11 főt alkalmaztak, ezen belül a nonprofit intézmények 75-öt, a nonprofit gazdasági társaságok 42-őt, míg a szakmai, munkavállalói érdekképviseletek és egyesülések csak 3-at, a szakszervezetek és az egyesületek 4-4-et. A klasszikus civil szervezeteknek átlagosan 4 fő munkatársuk volt, s az egy főre jutó bérköltség 1,8 millió forint körül alakult. Az érdekképviseletek átlagos foglalkoztatotti létszáma az előbbiével megegyezett, azonban közel kétszer annyi pénzt fizettek átlagosan a munkavállalóknak, mint az előbb említett klasszikus szervezetek. Nem meglepő, hogy az egy főre jutó éves átlagbér nagyságában a fővárost is magába foglaló közép-magyarországi szervezetek fizetik munkavállalóiknak a legmagasabb összeget (2 285 ezer forint), ami majdnem duplája a legalacsonyabbnak (Heves ezer forint). A fővároson kívül Vas megyében szintén meghaladja az átlagbér az 1,939 millió forintot. A nonprofit szektorban foglalkoztatottak száma főbb demográfiai jellemzők szerint, 2009 Fő Nyugdíjasok Felsőfokú végzettségűek Nők Összes foglalkoztatott

17 A 2009-ben alkalmazásban álló 131 ezer munkavállaló 55,6 százaléka volt nő, ez az arány közel 8 százalékkal magasabb az utoljára 2000-ben mért 47,8 százalékhoz képest. A felsőfokú végzettségűek aránya gyakorlatilag nem változott az eltelt kilenc év alatt (27,9%), a nyugdíjasként foglalkoztatottak aránya 3 százalékkal nőtt. Az összes alkalmazott 64 százalékát a nonprofit gazdasági társaságoknál találjuk, a felsőfokú végzettségűeknek viszont kevesebb mint a fele dolgozik nonprofit vállalkozásoknál és közel azonos arányban (19,6 20,0%) alapítványoknál és egyesületeknél. A felsőfokú végzettségűek aránya a fővárosi szervezeteknél haladja meg jelentősen az átlagot, a legkevesebb diplomást a községekben működő szervezeteknél találjuk. A nyugdíj mellett munkát vállalók aránya szintén a budapesti szervezeteknél a legmagasabb. Az egyes tevékenységcsoportokat összehasonlítva a női munkavállalókat legnagyobb arányban a tipikusan női szakmákhoz köthető, egészségügyi (75,1%) és szociális (67%) területeken találjuk. A felsőfokú végzettségűek aránya az oktatással, kutatással és a nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó szervezeteknél több mint kétszerese az átlagnak. A nyugdíjas munkavállalók aránya a gazdaságfejlesztő szervezeteknél eléri az egynegyedet, a polgárvédő és tűzoltó szervezeteknél alig haladja meg a 3 százalékot. Szerződéses foglalkoztatási forma a nonprofit szektorban Az állandó munkavállalókat alkalmazni nem tudó, vagy nem akaró szervezetek egy része a munkájukhoz szükséges munkaerőt megbízási szerződéses foglalkoztatottak révén biztosította ben a szervezetek 9 százaléka alkalmazott megbízási szerződéssel munkaerőt. A megbízási szerződéses munkaerőt alkalmazó nonprofit szervezetek száma, aránya szervezeti forma szerint, 2009 Megbízási szerződéses munkaerőt alkalmazó Szervezeti forma szervezetek száma aránya, % Alapítvány ,9 Közalapítvány 143 9,3 Egyesület ,6 Köztestület ,2 Szakszervezet ,2 Szakmai, munkáltatói érdekképviselet ,0 Nonprofit gazdasági társaság ,5 Nonprofit intézmény 20 54,1 Egyesülés 28 27,5 Összesen ,2 17

18 A legtöbb szerződéses foglalkoztatottat alkalmazó szervezetet a nonprofit szövetségek és a gazdaságfejlesztési célú nonprofit szervezetek között találjuk. A település jogállása is meghatározó a szerződéses alkalmazásnál, a fővárosi szervezetek 13 százaléka, a községiek közül azonban csak 5 százalék élt ezzel a lehetőséggel. 18

19 III. A kutatás céljai A Központi Statisztikai Hivatal évente teljeskörű adatfelvételt végez a nonprofit szerveztek körében. Ez a kérdőív hozzávetőlegesen 65 ezer szervezethez jut el minden évben. Közülük a legfrissebb adatok szerint mintegy 9800 szervezet alkalmaz fizetett foglalkoztatottat, ez a teljes sokaság 15 százaléka. A foglalkoztatottak száma 130 ezer körüli. Ez a humánerőkapacitás a szektor növekvő gazdasági súlyához, és társadalmi szerepvállalásához képest vélhetőleg nem elégséges, sem mennyiségi sem minőségi tekintetben nem elégíti ki maradéktalanul az igényeket. A szektor foglalkoztatási helyzetének árnyaltabb megközelítését nehezíti, hogy egyfelől a jelenlegi statisztikákból és kutatási eredményekből csak a szektorban foglalkoztatottak és önkéntesek számáról, valamint a foglalkoztatóként megjelenő szervezetekről állnak rendelkezésre információk. Nagyon keveset tudunk arról, hogy a ma működő civil/nonprofit szervezetek milyen összetételű foglalkoztatási csoportokat, milyen képzettségű munkavállalókat és milyen formában foglalkoztatnak. További fontos kérdés, hogy milyen mértékű munkaerőhiánnyal kell szembenézniük, illetve a rendelkezésre álló humánerőforrás kapacitást milyen hatékonysággal tudják kihasználni. Az elmúlt években előtérbe került a szektor alternatív foglalkoztatási formákban való szerepének kérdése. A civil/nonprofit szervezetek alternatív foglalkoztatásban játszott szerepét illetően két modell rajzolódik ki a nemzetközi példák alapján: az egyik az angolszász modell, amely az önkéntességen, míg a német modell a rész-munkaidős foglalkoztatáson keresztül igyekszik alternatív foglalkoztatási formákat megvalósítani. Kutatásunk célja az volt, hogy felmérjük, mely szervezettípusokban és tevékenységi területeken milyen arányban, milyen foglalkoztatási típusokban (fő-, mellék, rész-állású, illetve önkéntesek), milyen iskolázottságú, képzettségű munkavállalókat foglalkoztatnak. Továbbá megvizsgáljuk, hogy a szervezetek foglalkoztatottjai között milyen arányban találunk csökkent munkaképességű vagy fogyatékkal élő munkavállalókat, milyen tulajdonságokkal kell, hogy rendelkezzen egy civil szervezet ideális alkalmazottja, illetve rendelkeznek-e a foglalkoztatottak a nonprofit szektorra vonatkozó speciális szakismeretekkel. Céljaink között szerepelt, hogy felmérjük a szektorban jelentkező humánerőforrás hiányokat, igényeket, különös tekintettel ennek finanszírozási nehézségeire. A vizsgált kérdés komplex megközelítése érdekében pedig ezeket az adatokat összevessük a szervezeti életciklussal. Bízunk abban, hogy munkánk hozzájárul ahhoz, hogy a szektorban a 19

20 foglalkoztatási feltételek és lehetőségek pozitív irányban változzanak, a foglalkoztatáspolitikai szándékok és a szervezetek igényei találkozhassanak. IV. A kutatás módszertana A Központi Statisztikai Hivatal 65 ezres címállományából választottunk egy területileg, szervezetileg és tevékenység szerinti 3500-as rétegzett mintát, ami nem csak foglalkoztató szervezeteket, hanem kizárólag önkéntesekkel rendelkező szervezeteket is tartalmazott. Ezt a 3500 szervezetet kerestük meg ben, számukra biztosítottuk az on-line kitöltési lehetőséget. A válaszadói hajlandóság viszonylag alacsonynak mondható, első körben a szervezek 5 százaléka töltötte ki az adatlapot. Ezek után többszöri ben, telefonon történő megkeresés eredményeként sikerült egy 15 százalékos válaszadói arányt elérni. Második körben címmel nem rendelkező szervezetet kerestünk meg postai úton. Közülük 105 küldte vissza a kitöltött adatlapot. Az on-line és postai megkérdezés után 621 kérdőív volt alkalmas számítógépes feldolgozásra, ebből 8 szervezettel készítettünk egy fókuszcsoportos interjút is. A fókuszcsoportos interjú azzal a céllal szerveztük, hogy feltárjuk a jó gyakorlatokat, illetve az alternatív foglalkoztatási formák lehetőségeit, nehézségeit és feltételeit. A kutatás mintáinak jellemzői szervezeti formák szerint vizsgálati minta válaszadói minta 2% 12% 7% 28% 2% 11% 1% 1% 26% 3% 48% 59% alapítvány egyesület közalapítvány köztestület np.gazd.tarsasag szakszervezet alapítvány egyesület közalapítvány köztestület np.gazd.tarsasag szakszervezet Mindkét minta domináns csoportját az egyesületek képviselték (48%, illetve 59%), a válaszadók 26 százaléka alapítvány, 11 százaléka nonprofit gazdasági társaság és további négy százalék pedig köztestületként, közalapítványként vagy szakszervezetként tevékenykedik. 20