Ocsovai Erzsébet. Létezik-e világörökségi identitás Tokaj-Hegyalján? Készült: Tokaj, november

Átírás

1 Ocsovai Erzsébet Létezik-e világörökségi identitás Tokaj-Hegyalján? Készült: Tokaj, november

2 Tartalom A KUTATÁSI PROBLÉMA MEGFOGALMAZÁSA ELMÉLETI BEVEZETŐ Az identitás fogalmának megjelenése Az identitás értelmezései Az identitás dimenziói A regionális identitás értelmezése A helyidentitás fogalmának értelmezése EDDIGI KUTATÁSI EREDMÉNYEK Történeti előzmények Világörökségi kutatások Tokaj-Hegyalját érintő kutatások A KUTATÁS A borvidékről A kutatás célcsoportja, módszere A borvidék bemutatása a számok tükrében A települések információs weboldalainak vizsgálata A kutatás módszerei Kutatási feltételezések A minta szocio-demográfiai jellemzői A kérdőíves minta szocio-demográfiai jellemzői Az interjús minta szocio-demográfiai jellemzői A kontrollcsoportos beszélgetés szocio-demográfiai jellemzői Kvantitatív kutatásunk eredményei táblázat:kik nyertek a legtöbbet a világörökségi cím kapcsán? Kvalitatív kutatásunk eredményei A világörökségi identitás léte az eredmények függvényében ÖSSZEFOGLALÁS IRODALOMJEGYZÉK FÜGGELÉK

3 A KUTATÁSI PROBLÉMA MEGFOGALMAZÁSA A Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék kultúrtáj 2002 óta a világörökség része, így a korábban is méltán világhírű és a nemzetközi színtéren magasan kvalifikált tokaji bor, a táj, amely körbeveszi, és ahol megszületik, nemcsak hazánk számára jelentős és védendő, hanem az egész világ számára értékes. Az elmúlt tizenhárom év nem csupán bizonyította, hanem meg is erősítette azokat az elemeket, amelyek az egész emberiség számára ismertté, elismertté és egyetemes értékké tették a borvidéket. A több mint egy évtized alatt elért hazai és nemzetközi sikerek borászat, turizmus, hagyományőrzés már a világörökségi cím égisze alatt születtek, fenntartva és megszilárdítva azokat a gyökereket, amelyekből a vidék táplálkozik, és amelyek sikerének az alapjai. A világ szemszögéből és kívülállóként nézve a fenti jellemzőkkel lehet összefoglalni Tokaj- Hegyalja eszenciáját, azokat a szellemi, kulturális és természeti javakat, amelyeknek tökéletes komponense alkotja a borvidék lényegét. Miután szót ejtettünk arról, hogyan látja a világ és az ország Hegyalját, s hogy milyen összetevőkből áll hírnevének varázsa, térjünk át annak vizsgálatára, miként látja és éli meg a legszűkebb keresztmetszet, vagyis a lakosok, azt az egyetemes értékekkel bővelkedő vidéket, amelyet ők nem csak a világ örökségének, hanem egyben otthonuknak nevezhetnek. Kutatásunk lényege annak feltárása, hogy a helyi lakosság rendelkezik-e azokkal az alapvető információkkal, azonosul-e azokkal a hagyományokkal és értékekkel, amelyek a helyi identitás kialakulásának feltételei. A jövőt tekintve ugyanis elengedhetetlen követelmény a borvidék sikereinek és hagyományainak továbbörökítése, az identitástudat kialakítása, amelyhez minden generációnak újra és újra szerepet kell vállalnia az évszázados múltra visszavezethető hazai és nemzetközi érték fenntarthatóságában. Célunk az alapvető információk és tudás meglétének vagy hiányának felderítése mellett az is, hogy az itt élők szemszögéből ismerjük meg azokat az attribútumokat, amelyek rávilágítanak a vidék erősségeire, az esetlegesen kihasználatlan erőforrásaira és nem utolsó sorban a gyengeségeire is. Hiszen ki mástól kaphatnánk őszintébb és tisztább képet, a nagyvilág és az ország szemszögéből évszázados és egyetemes értéknek tekintett Tokaj- Hegyaljáról, mint annak legkisebb társadalmi egységétől, az egyénektől, akik életük színteréül választották ezt a vidéket. Nem titkolt célunk annak bebizonyítása, hogy a fent hosszasan tárgyalt örökség megőrzéséhez és fenntartásához, a helyi identitás tudat kialakulásához vagy megerősítéséhez szükség van arra, hogy a legifjabb generációkban is elültessük a borvidéki gondolkodás csíráját. 2

4 1. ELMÉLETI BEVEZETŐ 1.1. Az identitás fogalmának megjelenése Az identitás fogalmának részletezésekor elsőként le kell szögeznünk azt a tényt, hogy szinte minden tudományterület megalkotta a maga verzióját és álláspontját, a definíciót és értelmezést tekintve. Az alábbiakban a jelen témához leginkább kapcsolódó tudományterületek megközelítéseit és magyarázatát tárgyaljuk. Az identitás latin eredetű szó, amelynek jelentése: azonosság. Az identitás fogalmát 1950-ben Erik Erikson vezette be, aki szerint az identitás kialakulása a szocializációs folyamat egyik szakasza, így a pszihoszociális fejlődés része. Elmélete szerint a serdülőkor szakaszában alakul ki a nemi-, társadalmi szerep, világszemlélet, amely jellemző lesz az adott egyénre, így erre az életszakaszra tehető az identitás kialakulása. Ezt az életszakaszt, mint az identitásválság korszakát jelöli meg, amely során az egyént különféle viselkedésminták, érdeklődési irányok, személyes és társadalmi hatások érik, melynek végeredményeképpen kialakul az egyén identitása. (Erikson, 1991) 1.2. Az identitás értelmezései Az identitást, mint az egyén fejlődésének végeredményeként kialakuló komplex egységet többféleképpen kategorizálja a szakirodalom, azonban a legtöbb tipizálásban közös elemként jelenik meg az egyén, mint szubjektum és a társadalom, mint kollektív tér kapcsolata. A személyes identitás az életútban gyökerezik, a társas identitás pedig az emberi közösségek rendszerében. Jan Assman (1992) elkülöníti egymástól az egyéni-, a személyes-, és a kollektív identitást. Az előbbit úgy jellemzi, mint az egyén azon tulajdonságait, amelyek megkülönböztetik mindenki mástól. A személyes identitás Assman olvasatában az egyén minden olyan tulajdonságát jelenti, amelyek a társadalomban betöltött szerepei alapján alakulnak ki. Az utóbbi pedig az egyén csoporthoz való tartozását, alkalmazkodó képességét tükrözi. Henri Tajfel (1972) szintén kiemeli a társadalmi azonosságtudat jelentőségét, a csoporthoz való tartozás kiemelkedő szerepét, és felhívja a figyelmet arra, hogy az egyén kollektívához történő tartozni akarásának alapja az, hogy a csoport hozzájáruljon a pozitív azonosságtudatához. Erre pedig akkor képes, ha fenntartja azt a többlet járulékát, amely 3

5 megkülönbözteti más kollektíváktól, ezek a hozzájárulások pedig általában kulturális eredetűek. Révész György a következőképpen foglalja össze Erikson vizsgálatának lényegét a csoportidentitással kapcsolatban: az a szociokulturális közeg, amelybe az egyén beleszületik, nagyban meghatározza az életét, vagyis a csoport adja az individuum számára a társadalmikulturális mintát. (Révész, 2007) Összességében elmondható, hogy amíg a tradicionális társadalmakban az identitás kialakulásában a közösség szerepe a meghatározó, addig a modernitásra az egyének kiemelkedése és a személyes szabadság érvényesülése a jellemző. Azonban a modern társadalomban sem csupán az egyén teremti meg saját identitását, hanem a közösség által kapott értelmezéseken, a kritikán és az önkritikán keresztül alakítja önmagát. Az embereknek többféle identitása is van faji, etnikai, nemzeti, nemi, szexuális, szakmai, vallási, stb. azonosság tudta pedig abból fakad, hogy definiálja melyik értéke az alapvető időlegesen vagy általánosságban. Mindemellett a közösségnek is létezik a történelem által folyamatosan formált identitása, amely kollektív azonosság tudatok meghatározzák az egyéni identitásokat, azok pedig visszahatnak az előbbire egyfajta kölcsönhatásként formálva egymást. (Bujalos, 2011) 1.3. Az identitás dimenziói Az identitás kérdéskörével többnyire a szociálpszichológia tudománya foglalkozik, a szociológia kevésbé, pedig ahogyan a fenti elméleti fejtegetés is jelzi, a téma egyéni és társadalmi vonatkoztatása nagyságrendileg egyforma arányú. A legtöbbet hivatkozott magyar szerző Pataki Ferenc, akinek identitáselmélet csoportosításának lényegét Bögre Zsuzsanna foglalja össze egy tanulmányában: 1. Az egyik csoportba azok a szerzők sorolhatók, akik nem különítik el az identitás személyes és társadalmi vonatkozását. 2. A másik csoportba azok tartoznak, akik az identitás aktuális interakciók megfigyelésére alapozzák. 3. A harmadik csoportba sorolhatók azok, akik szerint az identitás kialakulásában a környező társadalmi struktúra szerepe a meghatározó. (Bögre, 2002) Maga Pataki úgy nyilatkozik, hogy az individuum rendszere két meghatározó pont körül szerveződik. Egyrészről a személyes én, vagyis az egyéni élettörténet, másrészről pedig a szociális én, azaz a társadalmi interakciók köré. (Pataki, 2002) 4

6 Az identitás tartalmi összetevőit identitáselem, identitás komponens (nem, kor, etnikai hovatartozás) illetően többféle megközelítés létezik. Pataki Ferenc a következő kategóriákat különíti el, amely jól értelmezhető az empirikus kutatások során: 1. Antropológiai identitáselemek: nem, életkor, családi-rokonsági viszonyok, etnikai hovatartozás. 2. Pozicionális (vagy szerep-) és csoportidentitás elemek: társadalmi osztály-, és réteg hovatartozások, minősítések és a társadalmi szerepek. 3. A társadalmi minősítési műveletek és a beszédaktusok által előállított identitáselemek. 4. Ideologikus identitáselemek: ideológiai, vallási, politikai erkölcsi eszmerendszerek. 5. Embléma jellegű identitáselemek: fizikai jellegzetességek, szubkulturális jelképek, divatok. (Pataki, 2002) Az identitás szociológiai dimenziói nem választhatók el élesen a szociálpszichológiáétól. A szociológia identitás felfogása George Herbert Mead elméletén alapszik, amelynek lényege, hogy az egyén hat a külvilágra és fordítva, vagyis egyfajta kölcsönhatásként, az én nem alakulhat ki mások visszajelzése nélkül, és fordítva. (Bögre, 2002) Krappmann dolgozta ki az egyensúlyozó-identitás szociológiai fogalmát, amelynek két alappillére az interakció és a szerep. Az elmélet lényege, hogy akkor nevezhető egyensúlyozónak az identitás, amennyiben az egyén úgy képes fenntartani önértelmezését, hogy mások elvárásától függetleníti magát, úgy, hogy közben a vele szemben keletkező elvárásokat ne utasítsa el teljesen. A feltevés abból indul ki, hogy különböző társadalmi csoportokat alkotó egyének, más-más háttérrel lépnek interakcióra egymással, amely kapcsolatban ha elveszítik önmagukat, akkor maguk válnak saját identitásuk megerősödésnek gátjává.(krappmann, 1980) 1.4. A regionális identitás értelmezése A regionális identitás fogalma még nem teljesen kiforrott, amelynek oka, hogy a regionalizálás, mint fogalom megjelenése a politikában viszonylag későre datálható. Az es években Nyugat-Európában a területi különbségek csökkentése és a centralizált erőforrások kiaknázása hívta életre, azzal a feltételezéssel, hogy az így kapott bizonyos fokú önállósággal kialakul a lakosság regionális tudta, esetleg identitása, amely hosszú távon kedvezően hatna a politikai döntéshozatalra. Az 1980-as években nagy népszerűségnek örvendő regionális identitás kutatás szinte minden tudomány terület részt kívánt venni a fogalom 5

7 meghatározásában. A kérdését tekintve elmondható, hogy abban azonban egyetértés áll fenn, hogy a regionális identitás magyarázata szorosan összefügg azzal, hogy miként írjuk le magának a régiónak a fogalmát. A regionális identitás létrejötte hosszadalmas folyamat, kialakulásának fokozatai különíthetők el: először a regionális öntudat alakul ki, majd az identifikáció, végül pedig a valahová tartozni akarás vágya alakul ki. Meier és Dallach (1980) szerint a következő szintek különíthetők el a regionalizmus érés fejlődése során, amelyek egyébként párhuzamba állíthatók a fent említett folyamtokkal: - diffúz regionalizmus: az adott helyhez való kötődés, - tudatos regionalizmus: az egyénnek vagy közösségnek az adott helyre vonatkoztatott hovatartozás-érzése, - artikulált regionalizmus: a kollektív érdekek és értékek kifejeződése, - gyakorolt regionalizmus: ebben a stádiumban a regionalizmus meghatározó eleme lesz a politikai és kulturális tetteknek. Más kutatók azonban nem értenek egyet a fenti elmélettel, véleményük szerint a területi kötődés a szocializációs mintákból, a társadalmi-gazdasági helyzetből, a kulturális értékekből és a társadalmi interakciókból fakad. A kutatások a regionális identitás fejlődésének három alkotóelemét különböztetik meg: - a régióhatárok létrejötte, - identifikáció, vagyis az egyén önbesorolása, - a regionális hatású cselekvés nézőpontja. Ebből következik, hogy amikor regionális identitásról beszélünk, akkor el kell különítenünk egymástól a területi egység identitását és a lakosokét. (Bugovics, 2007) Hiszen a területi identitás azokból az elemekből fakad, amelyet a régió vezetői közvetítenek a lakosok felé, ezzel szemben áll a tényleges identitás, ami viszont a lakosság aktivitását jelenti. A területi identitás során fontos tényező, hogy az ott élők mennyire tudják úgy használni a teret, hogy otthonukként tekintsenek rá, ugyanakkor ez, közös érdek és akarat nélkül nem tud létrejönni, ilyenek a hagyományok, nyelvi és kulturális jellemzők, sajátos gazdálkodási módok. (Somlyódyné Pfeil, 2007) Összességében tehát megállapítható, hogy a regionális önazonosság kétféle nézőpontból közelíthető meg. Az egyik szerint egy bizonyos területhez történő kötődés tudata érhető alatta, a különböző materiális, kulturális és egyéb szimbólumok útján. Másrészről pedig jelentheti a szocio-kultúrák és a területi problémák kapcsán kialakuló régió specifikus identitás tudatot. A fentiek mellett, vagyis, hogy az egyénekre hatnak az olyan külső tényezők, mint a tapasztalatok és a szocializációs folyamat, ki kell emelni az intézmények területi identitás 6

8 formáló szerepét is, hiszen intézményesülés nélkül nincs regionális identitás. (Somlyódyné Pfeil, 2007) 1.5. A helyidentitás fogalmának értelmezése Mivel kutatásunk alap témája a helyhez kötődés helyi identitás meglétének vagy hiányának feltárása, az erről való tudás, információ aspektusában, így fontosnak tartom szót ejteni a helyidentitás fogalmának kialakulásáról. A témát Kocsisné Salló Mária tanulmánya alapján foglalom össze, aki összegyűjtötte az ebben a témában hivatkozott szerzők elméleteit. A helyidentitás meghatározása Proshansky nevéhez fűződik, aki kezdetben csak zárt környezetekre alkalmazta, majd később Fabian és Kaminoff (1983) segítségével kiterjesztette a teljes környezetre, vagyis értelmezésükben az identitás kialakulásában nem csupán az egyén és a mások szerepe a meghatározó, hanem a tárgyak, a helyek és terek is, ahol a folyamat kialakult. A helykötődés szerteágazó meghatározásának rendszerezésére Scannel és Giffort (2010) egy háromdimenziós modellt alkotott. Az első dimenzió maga az alany, vagyis, aki kötődik az adott helyhez. A második dimenziót a kötődés mikéntje adja, vagyis, hogyan nyilvánul meg érzelmekben, ismeretekben, aktivitásban? A harmadik dimenzió maga a kötődés tárgya, vagyis mihez kötődik az adott személy? (Kocsisné Salló, 2011) Az identitás egyik jellemzője, hogy az egyén egy időben több közösséghez is tartozhat, azaz egyidejűleg több kulturális dimenzió részese lehet, ebből adódik, hogy az egészen tág halmaztól nemzeti identitás a legszűkebb környezetig lakóhely lehet az egysége. (Smith, 1991, idézi Pap, 2014) Kutatásunk szempontjából kulcsfontosságú megállapítást tesz Castells (2006), aki azt állítja, hogy mivel a helyi identitásban kiemelkedő szerepe van a lakosságnak, így annak kialakulása többnyire olyan helyeken fellelhető, ahol a lakosság részt vesz a közösség építésben, az értékek megőrzésében. (Castells, 2006, idézi Pap 2014) Jablonczay Tímea és Grajczjár István tanulmányukban a lokális identitás három dimenzióját fogalmazzák meg. Az első a stratégiai identitás, amelynek alapja, hogy az adott területen lévőknek közös céljuk legyen az adott területtel kapcsolatban, amelyből akkor lesz saját identitásuk, ha stratégiai-, kulturális -, és funkcionális dimenzióját tekintve elkülönül más térségektől. A második a kulturális identitás dimenziója, amely folyamatosan alakul és különböző reprezentációs elemek névválasztás, szimbólumok, zászlók, rendezvények, hírességek az alkotóelemei, funkciójuk az összetartozás megjelenítése. A harmadik dimenzió a funkcionális identitás, amely a társadalmi-, gazdasági kapcsolatok kialakítását 7

9 teszi lehetővé. A felsorolt három dimenzió kölcsönhatása és a kollektív identitás hozza létre a helyi identitást, amely egyrészt megteremti a benne élők száméra a valahová tartozás érzését és azt a lehetőséget, hogy az a tér mások által is elismertté válhasson. (Jablonczay Grajczjár, 2013) 8

10 2. EDDIGI KUTATÁSI EREDMÉNYEK 2.1. Történeti előzmények Mielőtt összefoglalnánk a világörökségi témában tett magyarországi kutatásokat, fontosnak tartjuk néhány mondatban kifejteni a világörökség, mint fogalom és intézményrendszer kialakulását novemberében született meg az UNESCO Világörökségi Egyezménye, amely az egyetemes természeti és kulturális értékek megőrzését hivatott elvégezni ban az egyezmény ratifikálása után vették fel az első helyszíneket a világörökségi listára, amely azóta a világ egyik legsikeresebb és legelfogadottabb nemzetközi egyezményévé vált, s amelyhez immáron 191 ország, köztük hazánk is csatlakozott. A meghatározott kritériumok alapján az UNESCO eddig 161 állam 1007 helyszínét vette fel Világörökségi Listájára, amelyből 779 kulturális, 197 természeti, további 31 pedig a vegyes kategóriában nyerte el a címet. Az Egyezmény értelmében kulturális emlékek olyan műemlékek, épület együttesek és helyszínek lehetnek, amelyek megfelelnek a kritériumoknak. Természeti örökségek olyan esztétikai vagy tudományos szempontból rendkívüli értékű fizikai és biológiai képződmények vagy képződménycsoportok, rendkívüli értékű geológiai és fiziográfiai képződmények, a kihalástól fenyegetett állat- és növényfajták lakó-, ill. termőhelyéül szolgáló, pontosan körülhatárolt területek, természeti tájak lehetnek, amelyek szintén megfelelnek az előzetesen meghatározott feltételeknek. A vegyes kategóriát a kulturális és természeti javakban is gazdag helyszínek nyerhetik el. Magyarország 1985-ben csatlakozott a Világörökségi Egyezményhez, amelyet törvény formájában be is épített a jogrendbe. Két évvel később, 1987-ben a Világörökségi Bizottság két magyarországi helyszín felvételéről is döntött. Hazánk 2002 nyara óta pedig már nyolc helyszínnel büszkélkedhet, amelyből hét kulturális, egy pedig természeti kategóriában vált a világörökség részéve: Budapest a Duna-partok, a Budai Várnegyed és az Andrássy út (K) ( ) Hollókő ófalu és környezete (K) (1987) Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai (T) (1995) Az ezer éves Pannonhalmi Bencés Főapátság és természeti környezete (K) (1996) Hortobágyi Nemzeti Park a Puszta (K-kultúrtáj) (1999) Pécs (Sopianae) ókeresztény temetője (K) (2000) 9

11 Fertő-tó / Neusiedlersee kultúrtáj (K-kultúrtáj) (2001) Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék kultúrtáj (K-kultúrtáj) (2002) 2.2. Világörökségi kutatások Hazánkban a világörökséggel kapcsolatos kutatások többnyire a turisztika és a borászat szemszögéből közelítik meg a témát, a magyarországi világörökségi identitáskutatás még gyerekcipőben jár, így a jelen témánkhoz leginkább kapcsolódó tanulmányok legfontosabb következtetéseit ismertetjük. Kozma Gábor írásában a következőképpen rendezi a kulturális eseményeket. Elkülöníti egymástól az örökségi és a művészeti jellegűeket, mégpedig úgy, hogy az előbbi elsősorban a múltbéli hagyományokra épül, a történelmi hagyományok modernizált egységeit felhasználva. Ebből következik az úgynevezett örökség tervezés elmélet, amelynek során az adott közösség kialakítja a saját örökség termékét. Ez egy több lépcsőfokból álló folyamat, amelynek első lépéseként a történelmi források szelekciója valósul meg, a következő fok a csomaggá alakítás, vagyis a megjelenés megalkotása, amelyben nagy szerepet játszik a kialakításban részt vevők érzései, gondolatai. Utolsó lépésként pedig a csomag fogyasztókhoz történő eljuttatása történik. Itt következik a lényeg, amiért kutatásunk szempontjából fontosnak tartottuk megemlíteni ezt az elméletet, mégpedig az, hogy mivel a folyamat kialakítása helyben történik, így sikeressége három tényezőről függ: a helyi szervek és intézmények munkája, valamint, hogy a lakosság mennyire érzi a magáénak, mennyire válik az identitása részévé. (Kozma, 2002) Sonkoly Gábor 2009-es tanulmányában a kutatás központi kérdése a nemzeti identitás alakulása, melynek szerves részeként jelennek meg a történészek és antropológusok által kijelölt helyszínek és helyek, amelyek kiemelt jelentőséggel bírnak az identitás alakulásának szempontjából. Itt jön azonban a lényeg, amelyre Sonkoly felhívja a figyelmet, mégpedig az, hogy ezek a nemzeti identitás alakulásának tekintetében meghatározó helyszínek mind-mind megtalálhatók a magyar világörökségi listán, ami szintén a helyi értékek jelentőségét erősíti az identitás kialakulásában. (Sonkoly, 2009) Sedlmayr Judit 2012-es tanulmányában a kulturális örökség fogalmának és szabályozásnak összehasonlítását végzi a nemzetközi és a magyar jogrendben. Amíg a nemzetközi Világörökségi Egyezmény kulturális örökség körébe az emlékművek/műemlékek, az épület-együttesek, illetve a helyszínek (emberi alkotások, vagy ember és természet közös produktuma) tartoznak, addig a magyar szabályozás szerint a kulturális örökség elemeit a következők alkotják: régészeti örökségek, műemléki értékek, kulturális javak. Ez utóbbinak 10

12 nincs megfelelője a világörökségi fogalomtárban, ugyanakkor a magyar kulturális örökség fogalom kereteiből hiányoznak azok a világörökségi helyszínek, amelyek az ember és természet együttes alkotásai, valamint a régészeti lelőhelyeket is felölelő területek. A szerző kiemeli a 2012-ben hatályba lépett világörökségi törvény jelentőségét, amely bevezeti a hazai védelmi eljárás fogalmát, a világörökségi kezelési terv fogalmát és létrehozza a világörökségi gondnokságok intézményét. Ezek következményeként még inkább intézményesült az örökségek védelme, így a megőrzésük és fenntartásuk is és nem utolsó sorban létrejött annak a lehetősége, hogy az emberek maguk döntsék el, hogy mit tartanak értéknek. (Sedlmayr, 2012) Pap Ági tanulmányában amelyben, három budapesti városrész lakóival készítettek kérdőíves és interjús összehasonlító kutatást található egy számunkra rendkívül érdekes kutatási eredmény. Amellett, hogy az egyik vizsgált egység szervezete, nevezetesen a Wekerle Társaskör Egyesület tagjai különböző eszközökkel próbálják az ott lakók identitását erősíteni közös programok szervezése, kiadványok rendszeres megjelentetése az egyik interjúalany úgy véli, hogy a világörökséghez tartozás nagyban megerősítené azok identitás tudatát is, akik egyébként nem értékelik olyan szinten az adott csoport közösségért és az épületrészért folytatott cselekedeteit. Érdekesség még a felmérésből, hogy mind a három vizsgált terület esetében a válaszadók egyharmada gondolja úgy, hogy van helyi identitásuk a területen élőknek. Abban azonban eltérően nyilatkoztak, hogy ez miben nyilvánul meg, de a magyarázatok között a következők szerepeltek: közösségi összetartozás, lokálpatriotizmus, multikulturalitás. (Pap, 2014) Fejérdy Tamás disszertációjában úgy fogalmaz a kulturális örökség által alakított identitásról, amelynek elemei éppúgy kötődnek egymáshoz, mint a gyöngysort tartó szálak, amelyek így erősítik az örökségek fennmaradását, egyben tartását és kohézióját. Ebből kiindulva a szerző a következő szempontok szerint vizsgálja az érték megőrzés tekintetében az örökségi elemeket. A nemzeti identitást, mint a nem anyagiasult örökség részeként tartja számon, amely segítségével folyamatosan újratermelődik a közösségi identitás, fenntartva a sajátos, csak magára jellemző tulajdonságait. A vallási hovatartozásnak a kulturális identitás szempontjából legalább akkor szerepet tulajdonít, mint az előbb tárgyaltnak. A férfi és női szerepek alakulását is része az épített örökségnek, így pedig a kultúra által kialakított identitás kialakulásban is fontos tényezőként kell említeni. Végül, de nem utolsó sorban az azonos foglalkozásúak közösségi jellegzetességeit, az ez által alakított identitás tudatot is megjelöli, mint örökségek kialakulása és megőrzése szempontjából elengedhetetlen alkotóelemét. (Fejérdy, 2008) 11

13 2.3. Tokaj-Hegyalját érintő kutatások 2012-ben megjelent Helytörténeti emlékek és egyetemes értékek védelme és szerepe a tájkarakterben című tanulmányban a szerzők kiemelik a tájértékek identitást erősítő jelentőségét, vagyis, hogy az adott közösség, amely lehet a lakosság, vagy akár egy etnikai csoport, építette, készítette és érzelmileg kötődik hozzá. A kutatás egyik vizsgált egysége volt a világörökségi törvényben megfogalmazott egyetemes érték kategóriára reflektálva, hogy léteznek-e a tájértékként besorolható helytörténeti emlékek között olyanok, amelyek a világörökségi helyszín egyetemes értékét is bizonyítják. Összegezve: az a megállapítás született miszerint a helytörténeti emlékek egyes típusai a Tokaj-hegyaljai táj olyan különleges alkotóelemei, amelyek nem csupán más hazai tájaktól, hanem a világ más borvidékeitől is megkülönbözteti. (Csima Pádárné Török, 2012) Egy 2009-ben készült tanulmány Észak-Magyarország három világörökségét Hollókő ófalu, Aggteleki karszt és a Tokaji történelmi borvidék hasonlítja össze a címhez, illetve tájhoz való érzelmi viszonyulás, identitás és együttműködési készség szempontjából. A világörökségi címmel történő azonosulás mérésére a civil szervezeti tagságra kérdeztek rá a kutatók, amelynek eredményeképpen, kiemelkedően magas, 71% volt a tagsággal nem rendelkezők aránya a lakosság körében, ettől az értéktől pozitívan tért el a vállalkozók efféle aktivitása, esetükben az önkéntesség szerepvállalása is nagy hajlandóságot mutatott. Érdekes adat a borvidéket tekintve, hogy a megkérdezettek kicsivel több, mint egyharmadának egyáltalán nem voltak elvárásai a világörökségi cím elnyerése után, azok közül, akiknek voltak pedig kevesebb, mint egyharmaduk gondolta azt, hogy elvárásaik megvalósultak. A 2009-es kutatás összegzéseként megállapított tény, hogy a Tokaji borvidék tekintetében, a több települést felölelő örökség különböző adottságokat, igényeket foglal magába, így ezek összehangolása elengedhetetlen az együttműködés szempontjából, amelyre jó alapul szolgál a nagymértékű önkéntességi hajlam, amelynek segítségével ez megvalósítható. (Sarkadi, 2009) 12

14 3. A KUTATÁS 3.1. A borvidékről Ahogyan azt a Világörökségi Bizottság által jóváhagyott Kiemelkedő Egyetemes Értékek című dokumentum kiemeli, a Tokaji borvidék a világon egyedülálló adottságaival méltán vált nemzeti kincsünkből a világörökség részévé. A vidék 1561-re visszanyúló dokumentált története bizonyítja, hogy a három sátorhegy a tokaji Kopasz-hegy, az abaújszántói Sátorhegy és a Sátoraljaújhelyi Sátor-hegy szőlőtermesztés és az aszú bor készítésének bölcsője ben született meg az a rendelet III. Károly magyar király tollából, amely a világon elsőként zárt borvidékké nyilvánította Tokaj-Hegyalját. Az UNESCO 2002-ben vette fel a világörökségek listájára a Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék kultúrtájat, amely világörökségi helyszín és védőövezete 27 település közigazgatási területét fedi le. Itt fontos említést tennünk azokról a jogi szabályozásokról és kötelezettségekről, amelyek kapcsán érintett a borvidék, így az itt élő lakosság is. A világörökséghez tartozás mindamellett, hogy számos előnnyel jár, hiszen a cím hatására még inkább kiterjedt és elterjedt a Tokaji név méltán híres neve, ugyanakkor nem csupán feladatunk, de kötelezettségünk is minden eszközzel megvédeni és fenntartani. A 2012-es, CXCI. Kulturális örökségről szóló törvény alapján a teljes világörökségi helyszín védettséget élvez, mint történeti táj, vagyis minden jelentősebb beavatkozás csakis a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal Járási Építésügyi és Örökségvédelmi Hivatalának jóváhagyásával végezhető. Mindemellett a védett terület 61%-a uniós védelem alatt álló Natura 2000 hálózat része. Nagy számban fellelhetők a védett természeti területek és műemlékek. A területileg illetékes főépítész segítséget nyújt a helyi építési értékeket fenntartó, színvonalas fejlesztéseket. (Forrás: Kezelési Terv, 2014) 3.2. A kutatás célcsoportja, módszere A borvidék bemutatása a számok tükrében A kutatás célcsoportja a Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék kultúrtáj 27 településén Abaújszántó, Bekecs, Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud, Bodrogolaszi, Erdőbénye, Erdőhorváti, Golop, Hercegkút, Legyesbénye, Mád, Makkoshotyka, Mezőzombor, Monok, Olaszliszka, Rátka, Sárazsadány, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szegi, Szegilong, Szerencs, Tállya, Tarcal, Tokaj, Tolcsva, Vámosújfalu élő lakosok, önkormányzati dolgozók és vállalkozók. Ezért fontosnak tartjuk röviden összefoglalni a borvidékhez tartozó települések legfontosabb demográfiai és intézményi jellemzőit. A borvidék öt városa Abaújszántó, 13

15 Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szerencs, Tokaj és huszonkét községe összesen öt járáshoz tartozik közigazgatásilag, amely városokból az utóbbi négy egyben járási központként is funkcionál. A 2015-ös év eleji népesség adatok alapján összesen fő él a Tokaji borvidék világörökségi településein, az átlagos létszám azonban elég nagy szórást mutat, hiszen a legkevesebben, 210-en, Szegilongon élnek, ezzel szemben a vidék legnagyobb népességszámú települése, Sátoraljaújhely fővel. A korosztályi megoszlást tekintve elmondható, hogy mind a 27 településen a évesek száma a számottevő, csaknem 60% vagy afölötti érték, az össz-lakosságszámhoz viszonyítva. A 60 év fölöttiek számát tekintve csaknem az össznépesség egyharmadát teszi ki ez a korosztály a következő helyeken: Bodrogkeresztúr, Erdőbénye, Erdőhorváti, Golop, Hercegkút, Rátka, Sárazsadány, Szerencs, Tokaj, de a többi településen is átlagosan 20%-át alkotják az össznépességnek. A 0-5 évesek száma átlagosan 4-6% között mozog a vizsgált régióban, a legkisebb számban, Szegiben képviselteti magát ez a korosztály, amelyet egyrészről az alacsony össznépesség magyaráz, ugyanakkor ez a mutató viszont megerősíti, hogy miért nincs a községben óvodai ellátás. A KSH 2013-as településstatisztikai adatbázisa alapján a nyilvántartott munkanélküliek száma, százalékos lebontásban Hercegkúton a legalacsonyabb (2,6%) és Tarcalon a legmagasabb (13,6%), az össznépességhez viszonyítva. 12% fölötti még ez az arány Erdőbényén és Legyesbényén. A tanintézményeket tekintve 2013-as adat áll rendelkezésünkre, amely szerint a felsorolt települések közül kettő nem rendelkezik óvodai feladat ellátási hellyel, nevezetesen Sárazsadány és Szegi, mindkét község lakosságszáma 300 fő alatti. Ami az általános iskolai feladat ellátó helyek számát illeti, már öt olyan település van a listán, amely nem rendelkezik ilyen funkcióval: Bodrogkisfalud, Golop, Sárazsadány, Szegi, Szegilong. Gimnáziumi képzés a 27-ből öt településen érhető el (Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szerencs, Tolcsva, Tokaj), szakközép iskolai és szakiskolai oktatással pedig a borvidék mind az öt városa rendelkezik, beleértve mind a nappali tagozatos, mind az esti tagozatos képzést. Kutatásunk szempontjából fontos adat a borászattal foglalkozó vállalkozások száma az egyes településeken. Ezzel kapcsolatban 2013-as statisztikai adatbázis áll rendelkezésünkre. A KSH adatbázisban szereplő szőlőbor termeléssel foglalkozó vállalkozások száma összesen 105 darab a borvidéken amely nem tartalmazza a borkiméréssel foglalkozó őstermelőket. Az adott település összes vállalkozásához viszonyítva Bodrogkisfaludon a legnagyobb (21%) a szőlőbor termeléssel foglalkozó vállalkozások aránya. Ezt követő Bodrogkeresztúr 19%-os aránnyal, majd Sárazsadány 17%-kal, végül pedig Mád 16%-os aránnyal. Olaszliszkán, 14

16 Rátkán, Tállyán és Tarcalon az összes vállalkozás számhoz képest, tizedét adják a borászattal foglalkozóak, a többi településen ettől is kevesebb az arányuk, vagy egyáltalán nincs ilyen jellegű bejegyzett vállalkozás A települések információs weboldalainak vizsgálata Mivel kutatásunk fő kérdésköre a világörökség ismerete és ebből adódóan a világörökségi identitás megléte, esetleges hiánya és annak a lehetséges magyarázatai, így szükségesnek tartjuk számba venni a teljesség igénye nélkül azokat a szellemi és kulturális értékeket, amelyek, ahogyan azt a korábban kifejtett szakirodalom is tárgyalja, a hordozói mindennek. Elemzésünk szempontjából kulcsfontosságú attribútumok a világörökségi logó, a helyi szokások és hagyományok megléte és gyakorlása, a téma iránti érdeklődés és személyes szerepvállalás megnyilvánulása. Feltételezzük, miszerint a világörökségi logó ismerete egyfajta alapját képezi a témában jártasságnak, magával hozza azt a kérdést, hogy vajon a mindennapi életben hol és milyen formában találkozhatunk vele, használják-e ezt bármilyen formában? Elsőként megvizsgáltuk, a világörökségi címmel rendelkező települések honlapjait, hiszen hol máshol fordulhat elő olyan helyen, ami egy kattintással elérhető az ország és akár a világ bármely pontjáról, szemben a fizikálisan az adott helyen kihelyezetett vagy a fő forgalmi utak mellett található csak személyesen elérhető táblákkal. A vizsgált 27 településből csupán kettő nem rendelkezik saját honlappal, ami részben az innovációs társadalom követelményeinek, részben pedig egyéb elvárásoknak és nem utolsó sorban a saját igényeknek köszönhető. Ez az adat mindenképpen elismerésre méltó egy olyan célcsoportban, ahol az egyes települések némelyike esetében még a 300 főt sem éri el a lakosság száma. Ami azonban még inkább figyelemre méltó adat, hogy ebből mindösszesen négy, azaz a negyedétől is jóval kevesebb település tünteti fel a honlapján a világörökségi logót. A rendszeresen megtartott, hagyományőrző rendezvények említésével folytatva a sort, a települések kicsivel több, mint egyharmada él a weblapon történő bemutatással és hirdetéssel. A nevezetességek körét tárgyalva minden településhez köthető valami, legyen az egy dűlő, egy pince, szobor, a teljesség igénye nélkül folytatva a sort mindösszesen hat helyszín említi meg a sajátjait vagy a környezetében lévőket a honlapján. A borvidéki települések internetes oldalain túlmutatva, a civil szervezetekét megvizsgálva viszont elmondható, hogy sokkal nagyobb arányban használják és élnek a világörökségi logó, a nevezetességek és a hagyományok bemutatásának lehetőségével és erejével. Ez érdekes szempont lesz az elemzésünket tekintve, hogy befolyásolja-e és ha igen mennyire az identitás 15

17 tudat mértékét a civil szervezeti részvétel, esetleg tagság. A fenti adatokat azért volt fontos megemlíteni a kutatásunk szempontjából, mert a helyi identitás kialakulásának gyökere a lakosokban az őket körülvevő és az őket érő ingerekből és társadalmi kölcsönhatásokból fakad A kutatás módszerei A 27 település lakosai közül a válaszadók, a település nagyságával, az ott élők életkori, nemi és iskolai végzettségével arányosan kerültek kiválasztásra a mintába a lakossági alapsokaságból. A vállalkozói mintát tekintve azt kell kiemelni, hogy kifejezetten a borászati ágazat szereplőit tekintettük a célcsoportnak, törekedve arra, hogy lehetőség szerint minden településről válasszunk képviselőt a mintába. A két célcsoportot tekintve 150 fős adatbázis adja kutatásunk ezen részét. Erre az elvre épült a vezető döntéshozói, az interjús és a fókuszcsoportos mintavétel is, amelyhez minden esetben a hólabda technikát alkalmaztuk. Így az előbbiből 50 elemből álló adatbázis, 30 interjú és 4 kontrollcsoportos beszélgetés alkotja kutatásunk alapját. A döntéshozói státuszként jelen kutatásban a következő pozíciókat határoztuk meg: polgármester, jegyző, kulturális és/vagy turisztikai bizottsági elnök vagy tag, hivatali beosztású, vezető személy. Kutatásunk módszeréül a kérdőíves felmérést, a strukturált interjút és a fókuszcsoportos beszélgetést választottuk. A többféle módszer együttes alkalmazásával célunk egy minél árnyaltabb összkép elérése a témánkkal kapcsolatban. A lakosság, a vállalkozói és a döntéshozói réteg szemszögéből közelítjük meg kutatási kérdéseinket, és mivel különbségeket feltételezünk a célcsoport három típusa között, mind a világörökségi identitás létét, mind a mélységét tekintve, így különböző kérdőívekkel mérjük a véleményüket. A kérdések alapvetően három dimenzió köré csoportosulnak. Az első részben néhány olyan témát tárgyalunk, amelyekkel, a helyi értékekkel kapcsolatos azonosság tudat meglétét mérjük. Következőként a világörökségi cím hatásaira vagyunk kíváncsiak a lakosság, a vállalkozói réteg és a vezetős tisztségviselők szemszögéből. Végül pedig szintén a helyiek nézőpontjából akarunk információt kapni az elmúlt évek azon eredményeiről, amelyeket esetlegesen a világörökségi cím hatásának tulajdonítanak. Ebben a blokkban ugyanakkor megadjuk annak a lehetőségét is, hogy nyitott kérdésre adott válaszukkal megfogalmazhassák, véleményük szerint melyek azok a területek, amelyeken változtatnának, ha a birtokukban lenne a döntés lehetősége. 16

18 Mind a három kérdőívre jellemző az a strukturálás, amelynek lényege a fokozatosság betartása mind az ismeretekre, mind a témánkkal kapcsolatos cselekedetekre történő rákérdezés esetén. Ezzel az volt a célunk, hogy részletes képet kapjunk a helyi értékekkel való azonosulás mélységét tekintve. A lakossági kérdőíveket tekintve, az első dimenzió esetében az alapvető helyi ismeretekre mint például kézműves, termékek, hagyományok, leggyakoribb szőlőfajták történő rákérdezéssel végezzük a mérést, amelyek magukban hordozzák a helyi identitás létét. Az azonosság tudat mélységének meghatározására pedig az ismeretanyag meglétén túl mutató, tettekkel is mérhető változókat használtunk: vásárol-e helyi terméket, megnézi-e a tv-ben, illetve elolvassa az interneten a Tokaj-Hegyaljával kapcsolatos híreket. Ezt a fokozatosságot a következő dimenzióban is megtartottuk, először szintén az ismeret meglétére alapozva tettünk fel kérdéseket, de már konkrétan a világörökségi címmel kapcsolatban mikor nyerte el Hegyalja, milyen kategóriában, hány település a része stb. mellyel a tudásanyagot tekintve még mélyebbre ástunk. Ezt kiegészítettük néhány véleményformáló zárt kérdéssel, valamint a világörökségi beszédtémával kapcsolatos érdeklődésünk célja a tettekkel is mérhető azonosság tudat feltárása. A harmadik blokkban kifejezetten arra voltunk kíváncsiak, hogy a lakosság érzékele akár pozitív, akár negatív változásokat, amelyeket a világörökségi cím hatásának tulajdonít. Ezt azért tartottuk fontosnak, mert egyrészről korántsem biztos, hogy résztvevőként csak hasznosnak és eredményesnek érzik a változást, másrészt pedig mivel ahogy a szakirodalom is tárgyalja az identitás kialakulásában és főleg a helyi identitás tudatban nagy szerepet játszik az egyént körülvevő társadalmi közeg. Mivel a vállalkozói kérdőív esetében kifejezetten a borászati ágazat képviselőit kérdeztük, így az erre a célra használt tematika összeállításánál bár ugyanazt a strukturális elvet követtük, az ismeretanyag esetén, azonban, mivel foglalkozásukból adódóan feltételezzük, hogy birtokukban vannak az alapvető információk, így olyan kérdéseket tettünk fel, amelyek túlmutatnak ezeken. Az első dimenzió esetében mélyebb tartalmakat is vizsgáltunk az azonosság tudat mérésére, mint a lakossági kérdőív esetén. Ilyen például a világörökségi cím és logó használata a meggyőzés és népszerűsítés céljából a vállalkozás kapcsán. A második blokkban a világörökségi címmel járó kötelezettségek, a vállalkozást érintő hatásokra fókuszál. A harmadik dimenziót tekintve, a lakossági kérdőívhez hasonlóan itt is az elmúlt évek eredményeire kérdeztünk rá, de a vállalkozások vonatkozásában. A vezetői-döntéshozói kérdőív a vállalkozói sémáját követi, természetesen az adott településekre vonatkoztatva és szintén az előbbihez hasonlóan, az alapismereteken túlmutató tudáshalmazra kérdezve. A második dimenzióban több kérdés is tárgyalja a településstratégia 17

19 kérdéskörét és a világörökségi cím kapcsolatát, illetve a világörökségi ügyekkel foglalkozó erőforrások meglétét. Ezt azért tartottuk szükségesnek, mert úgy gondoljuk, hogy egy-egy település vezetői affinitása befolyásolja az ott élők véleményét, hozzáállását és ezáltal az azonosság tudatuk létét. Az interjús technikával és az interjú kérdésekkel kapcsolatban az volt a célunk, hogy a kérdőíves kutatás személytelenségét és a zárt kérdések korlátait kiegészítsük ezen módszer adta lehetőséggel, az eredmények finomítását elősegítő háttér információk felderítésével. Ezen okból kifolyólag és a kérdőíves kutatás eredményével történő összehasonlíthatóság miatt az interjúvázlat is azt a struktúrát követi, mint az előzőekben részletezett módszer, itt azonban nem tettünk különbséget a kérdéseket illetően a három célcsoport között, vagyis a lakossági, vállalkozói és a döntéshozói alanyok is ugyan azokat a témákat kapták. Célunk az volt, hogy egyfajta megerősítést kapjunk a zárt kérdések válaszlehetőségeit illetően, vagyis annak vizsgálata, hogy a nyitott kérdések esetén is megjelennek-e ugyanazok a vélemények. A kutatás harmadik részeként négy darab kontrollcsoportos beszélgetést készítettünk, ahol a moderátor által, szintén a fentiekben már tárgyalt témák felvetésével irányított diskurzusból azokat a gyújtópontokat próbáltuk feltárni, amelyek bizonyító tényezőként hatnak a világörökséggel kapcsolatos szemléletmód kialakulásában. Igyekeztünk olyan személyeket bevonni a beszélgetésekbe, akik a települési struktúra szempontjából szomszédi vagy viszonylag közeli távolságban helyezkednek el, hiszen feltételezzük, hogy eleve szorosabb kapcsolatban állnak egymással, mint esetlegesen a borvidék távolabbi pontjainak képviselői. Ezzel az volt a célunk, hogy megteremtsük azt a közös beszélgetési alapot, amellyel a témánk szempontjából hasznos információk kerülnek felszínre. Bár ezzel okozhatunk némi torzulást abban a tekintetben, hogy a nyitott vélemény formálást esetleg akadályozza ez a tényező, ugyanakkor eleve nagy eséllyel ismerhetik egymást az alanyok, hiszen a borvidéket tekintve túlnyomó részt falusi közösségekről beszélünk, ami a települési struktúrát illeti Kutatási feltételezések Kutatásunk megkezdése előtt számos elképzelésünk volt arról, hogy a világörökségi cím és az elmúlt tizenhárom év megváltoztatta-e és ha igen, akkor hogyan, milyen irányba a helyiek kötődését, azonosulását a borvidékhez. Ahogyan azt a bevezetőnkben felvetettük és a szakirodalom is megerősíti az örökségek és a helyi értékek továbbélésének alapvető feltétele az, hogy az a közösség, amely táplálja ennek gyökerét, azonosulni tudjon mindennek a jelentőségével, hiszen csak így valósulhat meg a fenntarthatósága. Kutatásunk eredményével 18

20 arra próbálunk választ találni, hogy létezik-e és amennyiben igen, elég erős-e a borvidéki identitástudat, amely biztosítja azt, hogy évtizedek múlva is egyetemes értékként beszéljenek Tokaj-Hegyaljáról. Ahogyan a módszertani részletezés fejezetéből már kiderült, kutatásunkat a fokozatosság elvére építettük, abból a célból, hogy feltárhatóak legyenek az előre definiált struktúrák közötti differenciák. Alapvető különbségeket tételezünk fel a lakosság, a vállalkozók és a döntéshozó- vezető státusz között abban a tekintetben, az előbbivel ellentétben az utóbbi két csoport véleményünk szerint foglalkozásából adódóan több információval rendelkezik a világörökségi cím hozadékaként felmerülő szabályokról, lehetőségekről és előnyökről. Szintén az átmenetek bizonyító erejére támaszkodtunk, amikor az identitás tényét az alapvető tudáselemek meglétének és az azt megerősítő tettek vizsgálatát választottuk indikátorként. Várakozásaink szerint ugyanis jól elválasztható lesz azok csoportja, akik csupán tudnak róla és ismerik a világörökségi címmel járó elvárásokat, lehetőségeket, előnyöket, illetve azoké, akik akár cselekedeteikben is magukkal hordozzák annak jelentőségét. Kutatásunkkal a következő kérdésekre szeretnénk választ kapni: Vajon köztudott-e a világörökségi cím léte? Létezik-e a borvidéki-világörökségi mentalitás? Erősebbnek mutatkozik-e a világörökségi identitás azok esetében, akik hosszabb ideje laknak a borvidéken? Vajon aki büszke arra, hogy ezen a borvidéken lakik, mit jelöl meg annak indikátoraként? Vajon az itt élők összességében pozitívumként élik meg a világörökségi cím tudatát? Milyen különbségek mutatkoznak a világörökségi cím hatását tekintve a lakosság, a vállalkozók és döntéshozó vezetők között? Mutatkoznak-e majd különbségek a világörökségi cím hatását tekintve azok között, akik csak néhány éve, és akik a 2002 előtt is a borvidéken éltek? Befolyásolja-e ezt a különbséget az identitás léte vagy hiánya? Vajon azok a borászati vállalkozók, akik tevékenységük során használják a világörökségi cím adottságait, hogyan élik meg annak hatásait? A településeken vezető tisztséget betöltők használják a világörökségi címet a népszerűsítés céljából? Amennyiben a fenti kérdésre pozitív választ kapunk az egyenes arányosan hozza magával azt, hogy a hatások tekintetében is ez a válasz érvényesül majd? 19

21 Vajon a válaszadók milyen területeket fejlesztenének, ha a kezükben lenne a döntéshozás lehetősége? Lesz különbség a fenti tekintetében a lakosság, a vállalkozók és a döntéshozók között? Várakozásaink szerint a válaszadók három csoportja különül majd el egymástól: lesznek olyanok, akik nem rendelkeznek az alapvető ismeretekkel a világörökségi címet tekintve, amelyből eredendően következik, hogy esetükben nem beszélhetünk helyi azonosság tudatról. Ezen csoport alkotói vélhetően a fiatalabb generáció tagjai, illetve akik viszonylag rövid ideje laknak a vidéken és a negatív tapasztalatokkal rendelkezők közül kerülnek majd ki. Ezzel együtt feltételezzük azt is, hogy az ebbe a csoportba soroltak valószínűleg semlegesen nyilatkoznak majd a hatásokat tekintve. A következő egységbe azok tartoznak majd, akik bár rendelkeznek ismeretekkel a világörökségi tényt tekintve, de cselekedeteikben nem hordozzák annak jelentőségét. Hipotézisünk szerint ebben a csoportban egyrészt az idősebb korosztály fogja magát képviseltetni, akikhez inaktivitásukból fakadóan talán kevesebb impulzus jut el a változásokat illetően, másrészt szintén azok, akik viszonylag rövid ideje laknak a borvidéken. A fenti két csoportba többségében a lakossági célcsoport válaszadói képviseltetik majd magukat. A harmadik csoportot azok alkotják majd, akik teljes körű ismertanyaggal rendelkeznek a világörökségi címet illetően és tudatosan alkalmazzák azt cselekedeteikben is. Ebbe a kategóriába többségében a középkorúak képviseltetik majd magukat, akik már 2002 előtt is Tokaj-Hegyalján éltek és a vállalkozói, illetve a döntéshozói réteget képviselik. A fenti csoportosítást tovább bontva, Erikson (1991) elméletéből kiindulva, hipotézisünk szerint nagyban befolyásolja a helyi azonosság tudat kialakulását az életkor, hiszen a serdülőkor végeredményeként alakul ki a személyes azonosság tudat, melynek egyik alakítója társas környezet és az abban rejlő interakciók. Szorosan összekapcsolva az előbbi változóval, szintén egyenes arányosságot feltételezünk a helyi identitás léte és a településen eltöltött évek száma között, vagyis minél régebb óta él valaki Tokaj-Hegyalján, annál valószínűbb, hogy azonosul a hagyományokkal, szokásokkal és az értékek megőrzésével. Ezen a szálon tovább lépve, elképzelésünk szerint egyértelmű különbség mutatkozik majd a lakossági, a vállalkozói és a vezetői státusz azonosság tudatának mértékében, mégpedig úgy, hogy ez utóbbi kettő esetében szignifikánsan nagyobb lesz azok aránya, akik tudatosan élnek a világörökség adta lehetőségekkel, így helyi identitásuk is erősebb. Továbbá feltételezzük, hogy amennyiben a vállalkozói és a döntéshozói réteg használja a világörökségi cím nyújtotta lehetőségeket, abból következik, hogy a hatásait is pozitívan éli meg. 20

22 3.4. A minta szocio-demográfiai jellemzői A kérdések eltéréséből, illetve a kvantitatív és kvalitatív kutatások eltérő jellegéből, valamint a minta elemszámából adódóan, külön-külön mutatjuk be az általunk alkalmazott kutatás típusokhoz rendelt minta szocio-demográfiai jellemzőit A kérdőíves minta szocio-demográfiai jellemzői Ahogyan azt a kutatási módszer kiválasztásánál már részleteztük, összesen 200 kérdőívből álló adatbázis adja kutatásunk alapját, amelynek döntő többsége, a lakosság körében került felvételre, hiszen a 27 településből álló borvidék jelentette a célcsoportot. Ugyanakkor a lakossági attitűdök mellett a vállalkozói és a döntéshozói világörökségi gondolkodás, azonosság tudat mérését is célul tűztük ki, így mintánk egynegyedénél ez utóbbi két célcsoport is megkeresésre került. Bár reprezentativitásról nem beszélhetünk, de a mintába kerülés kiválasztásánál igyekeztünk szemmel tartani a lakosság nem és kor eloszlását, hogy az előbbi kritérium alapján megfelelő arányban képviseltessék magukat. Ennek köszönhetően, ahogyan a KSH 2015-ös népességstatisztikai adatai szerint is, közel azonos arányban oszlanak meg a női és férfi válaszadók. Az előbbiek 54%-kal, az utóbbiak pedig 46%-kal képviseltetik magukat a mintánkban. Ami a korcsoportos eloszlást illeti, legnagyobb a év és a év közötti lakosság aránya, összesen több, mint 90%, a 20 év alattiak és a 60 év felettiek aránya pedig egyaránt 4-4% a megkérdezettek között. Hipotézisünk szempontjából nagy jelentőséggel bír az a kérdés, amely a településen eltöltött évek számára kérdez rá. 21

23 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% Itt születtem 15 évnél régebben 1.ábra: Mióta él Ön ezen a településen?(lakossági adatbázis) Ahogyan az az ábrán is jól látszik, a megkérdezettek több mint kétharmada születése óta, közel egyharmada pedig 15 évnél régebben él a borvidéken. Ez fontos mutató lesz abból a szempontból, hogy az esetleges azonosság tudat hiányának fennállása esetén nem hozható fel jelentős érvként az, hogy viszonylag kevés időt töltött el a borvidéken, mint életszíntéren. A vállalkozói minta bemutatását tekintve arra törekedtünk, hogy lehetőség szerint a célcsoport minden településéről kerüljön képviselő a mintába. A vállalkozások jogi formáját vizsgálva elmondható, hogy a válaszadók által működtetett vállalkozások kicsivel több, mint fele betéti társaságként vagy korlátolt felelősségű társaságként, 40%-a pedig magán vállalkozóként működik. Ebben a célcsoportban már egészen másképp alakul az arány a településen az életvitelszerűen eltöltött évek számát tekintve. 50% 45% 40% 35% 30% 25% 20% 15% 10% 5% 0% Itt születtem 15 évnél régebben 5-15 éve Néhány éve Itt születtem 15 évnél régebben 5-15 éve Néhány éve 2.ábra: Mióta él Ön ezen a településen?(vállalkozói adatbázis) 22

24 A megkérdezettek kevesebb, mint a fele jelölte meg válaszként azt, hogy a borvidéken született, és ami még számottevő, hogy a lakossági mintával ellentétben, ahol szinte nulla volt a néhány éve a borvidéken élők száma, a vállalkozók esetén viszont ez a választás volt a leggyakoribb, közel egyharmad. Bár messzemenő következtetéseket nem tudunk jelen adatok alapján levonni, mindenesetre úgy tűnik, hogy a borvidéken születettek és a csupán néhány éve itt élők között a legnagyobb a vállalkozóvá válási szándék. Hipotézisünk szempontjából azonban érdekes lesz, hiszen a vállalkozói létet és a borvidéken eltöltött évek számát is megjelöltük a helyi identitás indikátoraként. A döntéshozói mintát tekintve elmondható, hogy a válaszadók fele polgármesteri, alig több, mint 20%-a hivatalai vezetőként, kicsivel több, mint 10%-a jegyzőként, 5%-a pedig kulturális vagy turisztikai vezetőként képviseltette magát a mintában. Ami az életvitel-szerű tartózkodási helyet illeti, a döntéshozók arányai leginkább a vállalkozókéhoz hasonlítanak. 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% Itt születtem 15 évnél régebben 5-15 éve Néhány éve 0% Itt születtem 15 évnél régebben 5-15 éve Néhány éve 3.ábra: Mióta él Ön ezen a településen?(döntéshozói adatbázis) Esetükben is a borvidéken születettek (61%) és a néhány éve itt élők (28%) közül kerülnek ki a döntéshozók, bár itt számottevőbb a különbség az előbbi javára. Összességében tehát elmondható, hogy bár a lakossági mintát tekintve kiemelkedően magas a borvidéken születettek és a több, mint 15 éve itt élők aránya, valamint elenyésző a 15 évnél kevesebb ideje itt élők aránya, a döntéshozók és vállalkozók viszont nem hozzák ezt tendenciát, illetve viszonylag magasnak mondható a néhány éve itt élők aránya. Ez az adat 23

25 arra enged következtetni, hogy ez utóbbi két célcsoport képviselői nem egyértelműen a tősgyökeres lakosokból kerülnek ki Az interjús minta szocio-demográfiai jellemzői Az interjúalanyok kiválasztásánál arra törekedtünk, hogy mindhárom célcsoportot megszólítsuk. Így a 30 interjúalany 57%-a a lakosságból, 24%, a vállalkozókból és 19% a döntéshozókból került ki. A nemek arányát tekintve közel azonosan képviseltetik magukat a nők és a férfiak. A megkérdezettek több mint egyharmada év közötti, a fele éves, közel 10%-uk pedig 60 év fölötti. Az iskolai végzettséget vizsgálva elmondható, hogy azonos arányban képviseltetik magukat a felső-, és középfokú végzettségűek, míg az alapfokú képesítéssel rendelkezők aránya mindössze 4%. Az előbbi két kategória képviselői szintén egyforma számban kerülnek ki a lakossági, a vezetői és a döntéshozói státuszból, míg az utóbbit csak a lakossági pozíció képviselői alkotják A kontrollcsoportos beszélgetés szocio-demográfiai jellemzői A kontrollcsoportos beszélgetésekre meghívottak estén is ügyeltünk arra, hogy mind a három célcsoportot megszólítassuk, hiszen csak így kaphatunk tiszta képet a véleményformálásban megjelenő nézetek, érdekek, egyetértések és különbözőségek fennállásáról. A nemek aránya is kiegyenlített a résztvevők között, közel 50-50%-ban hívtunk meg férfiakt és nőket is. A korcsoportos megoszlást vizsgálva 70 %-ban voltak jelen a éves és 30%-ban a éves korosztályból. Az iskolai végzettséget tekintve megállapítható, hogy közel azonos arányban voltak jelen a közép-, és felsőfokú végzettséggel rendelkezők Kvantitatív kutatásunk eredményei A korábban már részletezett és alkalmazott struktúrát követve az adatok elemzése során sem térünk el ettől, hiszen hipotéziseink alátámasztásához vagy cáfolatához is alapul szolgál. A kutatási módszer leírásánál már kifejtettek alapján a kérdéseket is alapvetően három témakörbe csoportosítva állítottuk össze, így elemzésünknél ezt a három témakört hasonlítjuk össze a lakossági, vállalkozói és a döntéshozói státuszok megvilágításából. Az első részben az identitás létét vizsgáltuk olyan változókkal, mint a büszkeség, a helyi értékek és hagyományok, illetve Hegyaljára jellemző sajátosságok ismerete tükrében. Ezen túlmutatva a tettekben is megnyilvánuló azonosság tudatot is vizsgáltuk, természetesen a 24

26 három célcsoport eltérő szerepeinek megfelelően. A válaszadóknak egy 1-5-ig terjedő skála segítségével kellett kifejezniük, hogy mennyire büszkék arra, hogy ezen a tájon élhetnek. A három célcsoport válaszadóit összehasonlítva elmondható, hogy a lakossági és a vállalkozói vélemény nagy hasonlóságot mutat, mindkét esetben a megkérdezettek több, mint a fele nagyon büszke arra, hogy a borvidéken élhet. Amíg az előbbiek esetén bár elenyésző számban, de jelen vannak azok, akiket egyáltalán nem, vagy csak kis mértékben tölt el büszkeséggel a tudat, addig a vállalkozóknál ez az érték abszolút nulla értékkel jelenik meg. A döntéshozók véleménye jelentősen eltér az előbb részletezettektől, mert esetükben csaknem 95% azok aránya, akik az ötös értéket, vagyis azt választották, hogy nagyon büszkék arra, hogy a borvidéken élhetnek. Érdekes tehát, hogy amíg a lakosság esetén a legnagyobb azok aránya, akik születésüktől fogva itt élnek, mégis náluk mutat a legnagyobb szórást ez az adat. Abban azonban mindhárom célcsoport egybehangzó választ adott, hogy a tájra, a természeti adottságokra és a történelmi múltra a legbüszkébbek. A lakossági célcsoport esetében azt is vizsgáltuk, hogy ismertek-e számukra a Hegyaljára jellemző szőlőfajták, néphagyományok, kézműves termékek, amelyeknek ismerete alapját képezi a helyi azonosság tudat kialakulásának. A válaszadók döntő többsége tudott a borvidékre jellemző kézműves terméket említeni, melyek között a leggyakrabban a következők szerepeltek: sajt, méz, mézeskalács, kerámia, fazekas termékek. A legjellemzőbb szőlőfajtákat ismeretének tekintetében a válaszadók 80%-a tudott említeni néhány példát, amelyek közül a furmint és a hárslevelű szerepelt a leggyakrabban a felsorolásokban, ugyanakkor mindössze 4%-uk jelezte azt, hogy mindet fel tudja sorolni. Annak ellenére, hogy ilyen nagy számú azok aránya, akik ismerik és meg is tudják nevezni a jellegzetes helyi termékeket, ugyanakkor mindössze 15%-uk vásárol rendszeresen ezekből, több mint 80%-uk azonban csak ritkán, vagy egyáltalán nem él ezzel a lehetőséggel. A vállalkozói és a döntéshozói kérdőív esetén a fentiektől eltérően arra voltunk kíváncsiak, hogy mennyire tartják fontosnak azt, hogy hazánkban és külföldön is ismertek legyenek a világörökségi helyszín értékei. Ebben a tekintetben nincs szignifikáns különbség a két státuszt betöltők képviselői között, hiszen az öt fokozatból álló állításból mind a vállalkozók, mind a döntéshozók egyaránt 50% fölötti értékkel fontosnak vélik, és csaknem egyharmaduk ezt tartja a legfontosabbnak a világörökségi címmel kapcsolatban. Mind a három célcsoport estén kíváncsiak voltunk arra, hogy nyomon követik-e a tv-ben, illetve az interneten a Tokaj- Hegyaljával kapcsolatos híreket. Annak mérésére vettük külön a fenti két kategóriát, hogy kiderüljön az érdeklődési hajlandóság mértéke, hiszen bár mindkét tevékenység időt vesz el, ugyanakkor a Tv-t csupán nézzük, ezzel ellentétben ahhoz, hogy egy internetes cikket elolvassunk legalább két kattintás szükséges azon túl, hogy megnyitottunk 25

27 egy weboldalt. A válaszlehetőségek között azonban megadtuk annak a lehetőségét, hogy a megkérdezettek különbséget tegyenek a saját településük és az egész Hegyalját érintő hírek között, ezzel mérve, hogy az azonosság tudat ezen része a szűkebb vagy a tágabb értelemben vett helyi identitás létére utal-e. Tehát arra vagyunk kíváncsiak, hogy a helyhez, mint településhez, vagy mint a borvidékhez kötődés az erősebb. 100% 80% 60% 40% 20% 0% Lakosság Vállalkozók Döntéshozók 4.ábra Amennyiben a tv-ben Tokaj-Hegyaljáról szóló műsort lát, mit tesz? Az ábrán jól látható az a tendencia, ami ebben a kérdésben kirajzolódott. Amíg a vállalkozók és a döntéshozók esetén egyértelmű, az a választás, hogy mindenképpen megnézi a borvidékkel kapcsolatos híreket, addig a lakossági válaszadók megosztottak abban a tekintetben, hogy esetükben csak a válaszadók fele voksolt amellett, hogy mindenképpen megnézi, ugyanakkor közel 50%-uk csak abban az esetben, ha a települését érinti a hír. 100% 80% 60% 40% 20% 0% Lakosság Vállalkozók Döntéshozók 26

28 5. ábra: Amennyiben az interneten Tokaj-Hegyaljáról szóló cikket lát, mit tesz? Az internettel kapcsolatos, az előzőhöz hasonló kérdésünk is ugyan ezt a képet mutatja, még úgy is, hogy a lakossági csoport körében a tv-hez képest magasabb az arányuk a nem internetezőknek. A két ábra alapján tehát elmondható, hogy nincs számottevő különbség az érdeklődési hajlandóságot vizsgálva abban a tekintetben, hogy a tv-ben vagy az interneten megjelenő hírről van szó. Többször említettük már, hogy nem csupán a helyi azonosság tudat tényét akarjuk feltárni, hanem annak mértékét is, amit a leginkább a tettekben lehet mérni, ebből kifolyólag a vállalkozók és a döntéshozók esetén arra is kíváncsiak voltunk, hogy használják-e a címet és az ezzel járó szimbolikus eszközöket, mint például a logót, a népszerűsítés és a meggyőzés céljából. Kérdeztük mindezt egyrészt a borvidékre vonatkoztatva, másrészt pedig a vállalkozásra, illetve az adott településre, ahol vezető tisztséget tölt be a válaszadó. 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% soha nem szoktam érvként felhozni előfordult már gyakran hangoztatom a meggyőzés céljából 6.ábra: A világörökségi cím használat a népszerűsítés céljából Jól látszik, hogy inkább a döntéshozók alkalmazzák népszerűsítés céljából a világörökségi cím használatát, mint Tokaj-Hegyalját, mind pedig a saját településüket tekintve. Ugyanakkor az is kirajzolódik, hogy a vállalkozók sokkal nagyobb számban nyilatkozták azt, hogy soha nem hozzák érvként sem a borvidék, sem pedig vállalkozásuk népszerűsítésére, mint a másik csoport képviselői, de döntő többségük esetében előfordult már. Az imént részletezettek mellett arra is kíváncsiak voltunk, hogy a település, illetve a vállalkozás marketing kommunikációja során alkalmazzák a világörökség kifejezést és a logót, hiszen Tokaj mellett 27

29 még 26 másik település is birtokolja ezt címet, ugyanakkor közel sem biztos, hogy a kisebb települések nevei hallatán egy ismeretlen is tisztában van ezzel. 100% 50% 0% Döntéshozók Vállalkozók 7.ábra: A világörökségi kifejezés és logó használata a marketingben Az ábra is jól szemlélteti, hogy bár a települések esetében jellemző inkább a szimbólumok használata a marketing tevékenység során, ugyanakkor az is jól látszik, hogy esetükben is mindössze a 22%-uk nyilatkozott úgy, hogy része a marketing stratégiájának és ugyan ilyen arányban vannak azok, akik gyakran hivatkoznak rá, vagy soha nem használják. A kérdőív következő részben az általános azonosság tudat mellett, kifejezetten a világörökségi címmel kapcsolatos alapvető, illetve a vállalkozók és döntéshozók esetén az azon túlmutató, mélyebb tartalmakat is vizsgáltuk. A lakossági felvételt tekintve elsősorban az volt a célunk, hogy feltérképezzük, a borvidéken élők tisztában vannak-e a világörökségi címmel járó alapvető ismeretekkel, mint a logó, a kategória, és az év amikor Hegyalja elnyerte a címet. Annak érdekében, hogy pontos képet kapjunk, nem csupán rákérdeztünk egy eldöntendő kérdéssel ezekre az ismeretekre, hanem nyitott formában a konkrét adatok megadását is kértük. Bár többen nyilatkoztak pozitívan a zárt kérdésre adott válaszukban, a tényleges eredmények azonban egészen mást mutatnak. A kategória estében 83%, az évet vizsgálva,70%, a települések számát nézve 93% volt azok aránya, akik úgy gondolják, hogy birtokukban vannak a fenti információk, amikor nyitott kérdésben tettük fel a kérdést egészen más képet kaptunk. A válaszadók mindössze 10%-a tudta pontosan megnevezni az előbbi három adatot, bár a logó ismerete esetében többen rendelkeznek információval, így is a válaszadók kevesebb, mint a feléről mondható el ez. 28

30 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% Ismeri Nem ismeri 8. ábra: Kategória, év, embléma, települések számának ismerete Ezt a kimenetet erősíti az az eredmény is, amely a világörökség, mint beszédtéma felmerülésére kérdezett rá, hiszen a válaszadók csaknem egyharmada soha, több mint a fele pedig csak nagyon ritkán vagy néha-néha említi ezt kommunikációjában, akkor is többnyire családi és baráti társaságban. Mivel egyik alapvető feltevésünk, hogy a világörökségi identitás kialakulásának és mértékének függvénye az életkor és a borvidéken eltöltött évek száma, így külön vizsgáltuk a konkrét ismeretekre helyest választ adókat eme két változó tükrében. 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% Kategória Évszám Település szám 9. ábra Életkor és eltöltött évek számának aránya a helyes választ adók tükrében Jól kirajzolódik az a tendencia, miszerint ha a három ismeretet mérő változó eredményeit összevetjük, akkor kiderül, hogy a születésük óta a borvidéken élő, középkorúak a 29

31 legtájékozottabbak a világörökségi címet illetően. Összességében pedig elmondható, hogy akik már 2002 előtt is Hegyalján éltek, azok esetében beszélhetünk arról, hogy tisztában vannak az alapvető információkkal, amelyekkel a téma együtt jár. Ugyanakkor az identitásra vonatkozóan nem vonhatunk le messzemenő következtetéseket, hiszen a válaszadók csekély része rendelkezett a megfelelő ismeretekkel. A fentiek tükrében kíváncsiak voltunk arra, hogy a döntéshozói és vállalkozói réteg mit gondol arról, hogy egyáltalán köztudott-e a lakosság körében a világörökségi cím. A vállalkozók között azonos arányban oszlanak meg a vélemények (33%) azon nézőpontok között, miszerint a lakosságból kevesen tudnak és nem is foglalkoznak vele, vagy kevesen tudnak, de fontosnak tartják és azok között, akik szerint sokan birtokában vannak ennek a ténynek. A döntéshozók pozitívabban állnak ehhez a kérdéshez, 44% szerint sokan tudják, 11% pedig úgy véli, hogy mindenki rendelkezik ezzel az információval. Összességében azonban elmondható, hogy a lakossági tájékozottság mérései alapján ez utóbbi célcsoport képviselői nem rendelkeznek tiszta képpel a lakosság tájékozottságát tekintve a világörökségi címmel kapcsolatban. Fontosnak tartottuk számba venni azt is, hogy az alapvető ismereteken túl a célcsoport tagjai tájékozottak-e abban a tekintetben, hogy a számos pozitívum mellett milyen feladatokkal és kötelességekkel jár a világörökségi cím megtartása. A lakosságot érintően kiderült, hogy mindössze 10% azok aránya, akik tudnak ilyet említeni vagy a saját példájukon keresztül vált ismertté számukra, 40% pedig hallott már róla. Az iparjogi korlátozásokat vizsgálva a döntéshozók esetén 60%-nál több azok aránya, akik konkrét eset, vagy személyes érintettség kapcsán már tapasztalatokkal rendelkezik róla, amíg a vállalkozókat nézve ez az ellenkezőjét mutatja, vagyis több mint kétharmaduk még nem találkozott ilyen esettel vagy nem is hallott róla egyáltalán. A korábban már hivatkozott törvényi háttér alapján kíváncsiak voltunk, hogy a vállalkozók és a döntéshozók számára ismert-e a világörökségi kezelési terv, és amennyiben igen, úgy volt-e szerepvállalásuk annak társadalmasításán. Ennek kapcsán meglepő eredmény született, mert a vállalkozók 60%-a semmilyen formában nem értesült róla és a megkérdezettek közül senki nem vett részt az erről való egyeztetésen. A döntéshozók több mint kétharmada nyilatkozott úgy, hogy hallott vagy olvasott már róla és 22% részt is vett a társadalmasításán. Az Európai Uniós fejlesztési források ismeretével kapcsolatban is hasonló tendencia mutatkozik, amíg a döntéshozók esetében egyöntetűen azt a választ kaptuk, hogy hallottak már róla, addig a vállalkozóknál mindössze 47% ez az arány. Azok körében, akik meg is tudtak nevezni néhányat, a következők voltak a legjellemzőbbek: a vállalkozások 30

32 támogatása, szőlő ültetvények rekonstrukciója és a médiában is sokat emlegetett 100 milliárdos összeg került legtöbbet említésre. A fentiekből már kiderült, hogy a döntéshozók akár pozíciójukból, akár saját akaratuktól fogva, de tájékozottabbak a világörökségi ügyeket illetően, mint a borászati ágazatot képviselő vállalkozói réteg. Ennek fényében érdekes lesz az a mutató, amellyel arra voltunk kíváncsiak, hogy a településstratégiával rendelkező helységek foglalkoznak-e a világörökséggel. A válaszokból kiderül, hogy a települések döntő többsége (89%) rendelkezik ilyen stratégiával, így estükben azt vizsgáltuk, hogy része-e ennek a világörökség. Bár azon települések esetében, amelyek rendelkeznek településfejlesztési tervvel, nagy arányban (80%) odafigyelnek a világörökséggel kapcsolatos ügyekre is, ugyanakkor egyetlen esetben sem nyilatkozták azt, hogy a költségvetési terv része is lenne, habár pályázati forrásból és eseti jelleggel erre is fordítanak. Ahhoz, hogy pontos képet kaphassunk a világörökségi identitás létéről, látnunk kell, hogy a célcsoport tagjai miként élték meg a világörökségi cím hatásait, hiszen ennek nagy szerepe van az azonosság tudat kialakulásában. Bár a lakosság és a döntéshozók döntő többsége (80% fölött) is úgy véli, hogy mind Tokaj-Hegyalja, mind pedig a település számára előnnyel járt a világörökségi cím, ugyanakkor abban is egyetértés mutatkozik, hogy inkább a borvidék vonatkozásában érezhető ez erősebben. Mindkét célcsoportot tekintve a több turista és rendezvény, anyagi támogatás mértéke, illetve a települések rendezettebbé válása került kiválasztásra, amikor az előnyökről kérdeztük. Ugyanakkor az is kiderült, hogy a lakosság kevésbé tájékozott annak tekintetében (30%), hogy valamilyen beruházás vagy fejlesztés konkrétan a világörökségi címnek köszönhetően jött volna létre a településén, pedig a döntéshozók fele azt nyilatkoztak, hogy volt már erre példa. A borvidékre vonatkoztatva a vizsgálódást is megerősítést nyert az előbb részletezett tendencia. A fentiekkel kapcsolatos elégedettséget mérve kiderül, hogy azok, akik számára ismertek ilyen beruházások egy öt fokú skálán mérve nagyon megosztó elégedettségi szintet mutatnak. 31

33 60% 40% 20% 0% Tokaj-Hegyalját tekintve Települést tekintve 10. ábra: A beruházásokkal való elégedettség Összességében elmondható, hogy azok körében, akik általános elégedettséget mutatnak vagy van olyan projekt amellyel elégedett, nem mutatkozik különbség Hegyaljára a saját településükre vonatkoztatva, és az arányuk is magasnak mondható, 30%, illetve 40% közeli, vagy afölötti. Lényegi különbség azok között mutatkozik a két kategóriát tekintve, akik egyáltalán nem és akik nagyon elégedettek. Előbbieknél az elégedetlenség a Borvidékre vonatkoztatva magasabb, utóbbiak esetében az elégedettség viszont a településre nézve. A vállalkozók esetében, bár döntő többségük úgy nyilatkozott, hogy a világörökségi cím nem segítette vállalkozása tevékenységét és csak 20% jelezte azt, hogy kis mértékben, a Tokaji bor, illetve saját boruk megítélését tekintve azonban ettől árnyaltabb képet kaptunk. 50% 45% 40% 35% 30% 25% 20% 15% 10% 5% 0% Tokaji bor általában Saját boruk 11.ábra: Általában a Tokaji és saját boruk megítélésének változása 32