Útközben A Neveléstudományi Doktori Program Évkönyvei 3.

Átírás

1 1 Útközben A Neveléstudományi Doktori Program Évkönyvei 3.

2 2

3 Útközben (javított elektronikus kiadás) Sorozatszerkesztők Kozma Tamás, Szabó Ildikó, Szabó László Tamás, Pusztai Gabriella Szerkesztő Pusztai Gabriella - Németh Nóra V. Center for Higher Education Research and Development University of Debrecen

4 A Neveléstudományi Doktori Program Évkönyvei sorozat 3. kötete Útközben Szerkesztette: Pusztai Gabriella Németh Nóra Veronika Lektorálta: Rébay Magdolna A szerkesztők munkatársai: Szabó Anita, Pataki Gyöngyvér, Kovács Klára, Tőzsér Zoltán Bordás Andrea Kiadja Center for Higher Education Research and Development Hungary, Debrecen és Kiss Árpád Doktoranduszok Közhasznú Egyesülete Nyomdai Munkák: Kapitális Kft. Tulajdonos: Kapusi József ISBN

5 TARTALOM Neveléstudományi doktori képzés az egyetemalapítás centenáriumán... 7 Neveléstudományi doktori képzés... 8 Pedagógiai kutatások Doktori képzés társadalomkutató szemmel Interjúk a neveléstudományi doktori képzések vezetőivel Interjú Prof. Dr. Kozma Tamással A doktori program lehetőséget adott, hogy a neveléstudományt kiszolgáló tevékenységből tudományos kutatássá igyekezzem tenni Interjú Prof. Dr. Szabó Ildikóval Tanárként is, kutatóként is foglalkoztat az iskola mindenkori szerepe a társadalmi magatartások alakulásában Interjú Prof. Dr. Forray R. Katalinnal Nem könnyű dolog doktori iskolát alapítani, aztán fönntartani! Interjú Prof. Dr. Szabolcs Évával Tiszteletben kell tartani mindenki irányultságát, szakmai érdeklődését Interjú Prof. Dr. Csapó Benővel A legdinamikusabban fejlődő empirikus társadalomtudomány Alumnusaink műhelyéből Felsőoktatás és tanárképzés Tanárok munka közben Oktatás és társadalom Nevelés- és művelődéstörténet Felnőttképzés és művelődés A doktori program oktatói Oktatáskutatás és alkalmazásai alprogram Felsőoktatási kutatások alprogram Felnőttképzési kutatások alprogram Társadalomismeret alprogram Alumnusaink és doktoranduszaink A programban habilitáltak A programban doktoráltak Fokozatszerzési eljárásba léptek Abszolutóriumot nyertek Tanulmányokat folytatnak

6 6

7 NEVELÉSTUDOMÁNYI DOKTORI KÉPZÉS AZ EGYETEMALAPÍTÁS CENTENÁRIUMÁN 7

8 NEVELÉSTUDOMÁNYI DOKTORI KÉPZÉS EGY REGIONÁLIS EGYETEMEN NEVELÉSTUDOMÁNYI DOKTORI KÉPZÉS EGY REGIONÁLIS EGYETEMEN A neveléstudomány fogalma az utóbbi két évtizedben jelentős átalakuláson ment keresztül. Mivel az oktatásügy folyamatainak összefüggésrendszere kitágult, komplexitása megsokszorozódott, a neveléstudomány hatóköre a vizsgálatok diszciplináris, tematikus és térbeli kereteit tekintve jócskán túllépett a közoktatásban zajló osztálytermi folyamatokra korlátozódó elemzések körén. Nem csoda, hisz az oktatási rendszerek hihetetlenül dinamikusan növekednek, egyre több társadalmi és életkori csoportot érnek el, ráadásul a szervezetileg sokszínűbbé válnak, s emellett a hagyományos oktatási rendszer határain kívüli irányba is terjeszkednek. Nagy egyetértés mutatkozik abban a tekintetben, hogy az oktatás hatása nemcsak a kultúra szűkebb területeire terjed ki, hanem nemzetközi társadalmi, kulturális, gazdasági és politikai összefüggésrendszere révén meghatározza egy térség jövőjét. Ez az, amivel a neveléstudományok ma foglalkoznak, széleskörű érdeklődést kiváltva az oktatáskutatás eredményei iránt (Halász 2010). A tanártársadalom mellett megjelenő új felhasználói kör, a nemzetközi, nemzeti és lokális politikai szereplők, döntéshozók az oktatással kapcsolatos ügyekben többé nem bízhatják magukat a tradíciókra, a rutinra vagy a laikus értelmezésekre, hanem mivel maguk is tanulásra és kísérletezésre vannak kényszerítve- tudományos módszerekkel szerzett, rendszeres vizsgálatokon alapuló elemzésekre, fejlesztési opciókra és prioritásokra vonatkozó forgatókönyvekre, sőt ezek folyamatos újraértékelésére van szükségük. Ez az igény az oktatáskutatás fontosságának felértékelődéséhez, intézményrendszerének megerősödéséhez vezetett, s az akadémiai és tudománypolitikai törekvések együttese sok helyen jelentős támogatást volt képes nyújtani az oktatási rendszer teljesítményének növeléséhez. Világos, hogy az oktatásügyben érdekeltek számára elengedhetetlen az oktatáskutatás nemzetközi trendjeinek figyelemmel kísérése, az egyre gyorsuló változások követése és szakszerű értelmezése. Ilyen körülmények között egy magára valamit adó felsőoktatási központ rendelkezik olyan oktatáskutató központtal, amely nemcsak a nemzetközi trendeket követi és értelmezi, hanem mindezt az adott felsőoktatási intézményhez kötődő társadalmi, oktatáspolitikai folyamatok elemzésével gazdagítja. A régióspecifikus tudástermelés akkor válik például égetően fontossá, amikor az egyre erősödő értékelő célú centralizált információgyűjtések során nemcsak azok szolgai végrehajtása, hanem a térségi sajátosságokra érzékeny teljesítményindikátorok kidolgozása mellett kell szakmai érveket felsorakoztatni. Ezeket a feladatok Magyarországon jelenleg négy, a tanárképzésben erős egyetemen működő neveléstudományi doktori képzés van hivatva ellátni. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen és a Szegedi Tudományegyetemen hat-hat doktori programból álló neveléstudományi doktori iskola dolgozik, a Pécsi Tudományegyetem doktori iskolájá- 8

9 NEVELÉSTUDOMÁNYI DOKTORI KÉPZÉS EGY REGIONÁLIS EGYETEMEN ban nincsenek külön doktori programok, a Debreceni Egyetem neveléstudományi doktori programja pedig a filozófiai és a pszichológiai doktori programokkal együtt alkotja a Humán Tudományok Doktori Iskolát. Eredményességi szempontok a doktori képzésben A doktori képzés eredményességének megítélése összetett feladat. Szerte Európában vita folyik arról, hogy a jó eredményt elérők magas vagy alacsony arányát helyes eredményességi mutatónak tekinteni, a lemorzsolódók alacsony szintjét, illetve az oktatási rendszeren belüli vagy külső indikátorok mutatnak hitelesebb képet. Nem kétséges, hogy minden oktatási szinten, így a doktori képzés esetén is legtisztábban hosszútávon határozható meg annak eredményessége. Azt, hogy a végzett doktoranduszokat érdemes volt-e taníttatni, mert valóban elkötelezettek a kutatói életforma iránt, nem csupán egy áhított státus megszerzésére használták doktori tanulmányaikat, csak a későbbi tudományos pályafutás, a kutatási tevékenység, publikációk minősége, a tudományos közvéleményben keltett visszhang, sőt az utánpótlásnevelő tevékenységük alapján lehet eldönteni. A doktoranduszok eredményességét a publikációs tevékenységen kívül jól jellemzi a további kutatói pályán való helytállás tudományos közösség általi megítélésük (Pusztai 2008a, Pusztai-Kozma 2009). A debreceni neveléstudományi képzés eredményessége a Bolyai ösztöndíjasok (4 fő), Bolyai Plakettes (1 fő), a Békésy György Posztdoktori Ösztöndíjasok (2 fő), az OTKA témavezetők (2 fő) vagy közreműködő kutatók (13 fő), az Országos Kiemelésű Társadalomtudományi Kutatások támogatottja (1 fő), a Sasakawa ösztöndíjasok (2 fő), a Collegium Hungaricum ösztöndíjasok (3 fő), a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért Alapítvány ösztöndíjasai (2 fő), az MTA Stratégiai Kutatási Pályázat Fődíjazottja (1 fő), a Kiss Árpád díjas (1 fő) vagy a Petzvál József-díj (1 fő) Apáczai Csere János-díjas(1) fő), Dr. Kövér András-díjas (1 fő), Bessenyei György-díjas (1 fő), Novák József Emlékérmes (1 fő), Gróf Klebelsberg Kuno Emlékérmes (1 fő) alumnusok munkája alapján is megítélhető. Ebben a kötetben igyekeztünk összegezni ezeket az eredményeket. Vitathatatlanul komoly eredményességi mutató a doktori képzések esetén azok nemzetközi beágyazottsága. A kilencvenes években a debreceni neveléstudományi képzés nemzetközi kapcsolatrendszerét szinte kizárólag az alapító professzor nemzetközi kapcsolatai határozták meg. Ezek nemcsak egyetemi tanszékek, hanem később egyre jelentősebbé váló nemzetközi oktatásstatisztikai, oktatásfejlesztéssel foglalkozó szervezetek felé mutattak. Az ezredforduló után egyre bővülő koncentrikus körökben kiépült egy, kezdetben határmenti együttműködés a kisebbségi felsőoktatás-kutatás kapcsán, majd az évtized második felében ez a kapcsolatháló közép-kelet-európaivá bővült egyrészt az átstrukturálódó felsőoktatás társadalmi hatásainak nemzetközi összehasonlításaival foglalkozó vizsgálatok közben, másrészt a vallás és értékek oktatásra gyakorolt hatásainak komparatív kutatása kapcsán. A programban az e kutatások keretében készült négy, nemzetközi szerzőgárdát felvonultató kötet megjelenésével indítottuk el a doktorjelöltek 9

10 NEVELÉSTUDOMÁNYI DOKTORI KÉPZÉS EGY REGIONÁLIS EGYETEMEN angol nyelven való rendszeres publikálását (Kozma-Rébay 2008, Pusztai 2008b, Pusztai 2008c,, Pusztai 2010). Az európai kapcsolatok tekintetében a korábbi személyes professzori összeköttetéseken alapuló német, holland és angol kapcsolatok kibővültek az European Educational Research Association Debreceni Egyetemen működő egységének megszervezésével, amelynek keretében a kutatói és publikációs együttműködés intézményesültté válik. A jövőben az oktatáskutatás nemzetköziesedésének további gyorsulásával számolva a debreceni neveléstudományi képzésben elkerülhetetlenül erősödni fog a nemzetközi együttműködésekhez való kötődés, s a közép-kelet-európai csomópont szerep kibővülése prognosztizálható. A neveléstudományi doktori képzés iránti társadalmi igény a régióban Az oktatáskutatók számára egyértelmű, hogy az egyéni eredményeket a belépők felkészültségének tükrében érdemes vizsgálni. A doktori képzés eredményességének kérdése esetében ez azt jelenti, hogy a végzett (disszertációt védett) doktorjelöltek teljesítménye csak a belépő doktorjelöltek felkészültségéhez képest bír jelentéssel. A neveléstudományi doktori képzés iránt érdeklődők összetételét az intézményi statisztikák és saját empirikus vizsgálatok alapján az alábbiakban részletesen bemutatjuk, azonban ki kell emelnünk néhány fontos jellemvonást. A doktoranduszok térbeli összetételét megvizsgálva egyértelmű, hogy a neveléstudományi doktori képzésbe jelentkezők döntően a Debreceni Egyetem szűkebb vonzáskörzetéből kerülnek ki, a legtöbben Hajdú-Bihar megyéből, majd Szabolcs- Szatmár megyéből, valamint Észak-Magyarországról. Az ezredfordulót megelőzően a debreceni doktori képzés a határokon belül szélesebb vonzáskörzettel bírt, amit azzal magyarázhatunk, hogy a többi neveléstudományi doktori képzés részben nem épült ki, részben bizonyos átmeneti időszakokban nem tudott működni a megfelelő személyi feltételek hiányában. Az ezredforduló óta gyarapszik a határon túli felsőoktatásból kikerülő doktoranduszok száma, noha még csupán hárman szereztek doktori fokozatot, többen előtte állnak, s még további gyarapodás várható a határon túli magyar pedagógusképző intézményekből. Időközben a környező országok nem magyar tannyelvű felsőoktatási intézményivel kialakult kutatási kapcsolatok miatt megjelentek a debreceni neveléstudományi programban habilitálni kívánó külföldi kollégák is. A jövőben várhatóan ez a regionális karakter erősödik, ami egyébként a regionális hallgatói vizsgálatok alapján lényegében a Debreceni Egyetem rekrutációjára általánosan is érvényes (Pusztai 2010). Ebben a felsőoktatási régióban ugyanis a szakirányú alapképzés általánosan jelen van a felsőoktatási intézményekben, a mesterképzés ritkán, de doktori képzés egyelőre kizárólag Debrecenben működik. Társadalmi összetétel tekintetében kiemelendő, hogy az eddigi összes doktorandusz (158 fő) négyötöde levelező tagozaton munka mellett tanuló felnőtt, Nagyobb részük nemcsak elsőgenerációs diplomás, hanem a pályáján belül végrehajtott szakmai mobilitás jellemzi őket. Általában valamilyen főiskolai pedagógusdiploma 10

11 NEVELÉSTUDOMÁNYI DOKTORI KÉPZÉS EGY REGIONÁLIS EGYETEMEN vagy diplomák egyetemi szintű kiegészítése után jelentkeznek a neveléstudományi doktori képzésbe. Többnyire női karrierekről van szó, vagyis térben limitált tanulmányi célú mobilitás jellemzi a pályafutásokat, a régióból nem fognak ezután sem kimozdulni. Ez természetesen többféle konzekvenciát von maga után: egyrészt már az ezirányú posztgraduális (kiegészítő jellegű) képzési igényüket is jobbára a Debreceni Egyetem tanári diplomával elérhető doktori képzéseiben elégítik ki. Másrészt azt, hogy a doktori képzés során több lemaradással küzdenek, nagyobb figyelmet igényelnek. Különösen, mivel munkahelyükön, ami általában szintén komoly küzdelmet folytat a fennmaradásért, átlagon felüli munkaterhelés nehezedik rájuk. A doktoranduszok körében végzett vizsgálataink alapján egyértelmű, hogy a doktoranduszaink igen magasnak érzik a program követelményszintjét, a témavezetői támogatás terén pedig más programokhoz képest jóval több támogatást várnak. Ez arra vall, hogy ezek a speciális helyzetű és hátterű doktoranduszok a doktori képzés oktatói kara és adminisztratív személyzete részéről és akár szervezeti tekintetben is jóval nagyobb hozzájárulást igényelnek, mint más iskolák doktoranduszai. A debreceni neveléstudományi doktori képzésben érdekelt felsőoktatási intézmények, karok oktatói a jövőben várhatóan bővülő érdeklődést mutatnak majd, hiszen még a legradikálisabb leépítést sürgető felsőoktatás-politikai koncepciók is számolnak a program vonzáskörét jelentő felsőoktatási intézményekkel. A tanári életpálya modell kapcsán kilátásba helyezett ún. tudós tanár kategória alapján előre jelezhető egy újfajta érdeklődői kör megjelenése a térségben. A mesterképzésbe belépő tanárok adatait látva egyértelmű, hogy a tanárok továbbtanulási hajlandósága igen erős, azonban eddig ezeket az igényeket a főleg egyetemen kívül szervezett továbbképzések elégítették ki. A tanárok doktori képzés iránti igényének felmérése jelenleg van folyamatban a régióban. A 2011 tavaszán végzett első elemzések alapján máris világosan látszik, hogy a magasabb státusú, többdiplomás tanártársadalom egy határozott társadalmi-kulturális mutatókkal leírható csoportjának érdeklődését nem elégíti ki a jelenlegi továbbképzési kínálat, hanem doktori tanulmányokat tervez, sőt a legtörekvőbb közoktatásban dolgozó kollégák már rendelkeznek is doktori fokozattal (Pusztai-Chrappán 2011). Mindeközben a Debreceni Egyetem diszciplináris doktori iskolavezetőinek körében végzett vizsgálat alapján már látszik, hogy a doktori iskolák a neveléstudományi doktori képzéstől várják majd a tanárok ezen képzési igényeinek teljes vagy részleges kielégítését (Tóth 2011). A neveléstudományi doktori képzésben tanulók négyötöde munka mellett vesz részt a szervezett képzésben, s csupán az egyötödük folytatja doktori tanulmányait klasszikus ösztöndíjas formában. Az ún. levelező doktoranduszok intézményi háttere a működés eddigi tizennyolc éve alatt lassan átalakult. A budapesti oktatáskutató intézetek felsőoktatás-kutatással foglalkozó munkatársai mellett, különösen az utóbbi évtizedben túlsúlyba kerültek a környező felsőoktatási intézmények különféle pedagógusképzéseiben dolgozó oktatók. A környező intézmények egy része magyarországi (Eszterházy Károly Főiskola, Nyíregyházi Főiskola, Miskolci Egyetem), másik része határon túli (II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Főiskola, Babeş- Bolyai Tudományegyetem Szatmárnémeti Kara, Partiumi Keresztény Egyetem, 11

12 NEVELÉSTUDOMÁNYI DOKTORI KÉPZÉS EGY REGIONÁLIS EGYETEMEN Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem). A debreceni neveléstudományi doktori képzés természetesen az egyetem pedagógusképzéssel vagy ezzel rokon szociális, segítő szakemberképzéssel foglalkozó karain (pedagógiai kar, egészségügyi kar, bölcsészettudományi kar) dolgozók számára is biztosította a tudományos minősítés lehetőségét. Ezt a regionális igényt a jövőben is ki kell majd elégítenie a térségben valamelyik intézménynek, a csaknem százéves debreceni neveléstudományi tudományos utánpótlásképzés hagyományai alapján feltételezhetően a Debreceni Egyetemnek. A debreceni neveléstudományi képzés kutatási profilja Mint láttuk, a neveléstudományi kutatások által munkába vett terület rendkívül kiterjedt, mivel mindazok a kutatások ide tartoznak, amelyek a tanulás, tanítás, nevelés és szocializáció széles feltétel- és összefüggésrendszerével foglalkoznak diszciplináris és módszertani megközelítéstől függetlenül. Ezért a különböző hazai doktori képzéssel foglalkozó központok profilja igen élesen kirajzolódik. Ha a meghirdetett témák és a megvédett disszertációk összetételét áttekintjük, a hazai doktori képzéssel foglalkozó központokéval összehasonlítva, egyértelmű, hogy a debreceni kutatásokat az utóbbi két évtizedben az oktatás nevelésszociológiai, oktatáspolitikai megközelítése határozta meg leginkább, míg a Szegeden működő képzést főként a neveléspszichológiai, kognitív nevelés- és idegtudományi megközelítés, a budapestit elsősorban a didaktikai és pedagógiatörténeti, neveléselméleti kérdésfelvetések, a pécsit a romológiai kutatások jellemzik. Az utóbbi években ért be a programalapító másfél évtizedes törekvése, s az átalakuló felsőoktatás kutatása nemcsak a témahirdetésekben, hanem a választott témák között és a megvédett doktori és habilitációs disszertációk lapjain is kiemelt területté vált. A kulturális vagy területi hátránnyal küzdők, a nemzeti, vallási kisebbségben élők oktatásügye, a nemek oktatással kapcsolatos magatartása terén szintén elismert kutatóközponttá vált a debreceni doktori képzés. A felsőoktatás-kutatás A kutatási profil ezen elemének megőrzése és megerősítése a doktori iskolák közötti szerepmegosztás miatt a jövőben is kívánatos. Az ezredforduló óta a doktori programban felsőoktatási régiónk rendszeres kutatása folyik. Ezek értéke, hogy a hallgatói összetétel alakulásáról, jellemzőiről igazán csak ezekből a kutatásokból van információnk. Az utóbbi időben kiegészült ez az első diplomás pályakövetési kutatással, melynek az alumnusok önszelekciójából adódó torzítás a gyenge pontja, ami miatt önmagában nem képes a döntéshozók számára elég érvényes képet nyújtani a hallgatótársadalom egészéről. A neveléstudományi doktori program kezdeményezésére a Debreceni Egyetem 2007 óta működő Felsőoktatási Kutató és Fejlesztő Központjával szoros együttműködésben végzett, évtizedre visszanyúló rendszeres hall- 12

13 NEVELÉSTUDOMÁNYI DOKTORI KÉPZÉS EGY REGIONÁLIS EGYETEMEN gatói vizsgálataink képesek túllépni a különböző központilag szervezett hallgatói vizsgálatok másik hiányosságát, ami a regionális társadalmi sajátosságok iránti érzéketlenségből fakad. A jövőben elinduló sokrétű felsőoktatási értékelést célzó kutatások, például a felsőoktatási kompetenciamérés során különösen nagy jelentősége lesz az intézményi sajátosságok érvényes és megbízható feltárásának, értelmezésének (Kiss 2010). A harmadik érv a felsőoktatás-kutatási profil megőrzése és megerősítése mellett az az elméleti igényesség, amivel az általában egydimenziós, értékelő célú adatgyűjtések eredményeit a kulturális és társadalmi kontextus árnyalt és tudományosan érzékeny szempontjaival egészíthetjük ki. Ennek az értelmező munkának a feltétele a jelenleg születő információs rendszer, amelyet a doktori program a Debreceni Egyetem Felsőoktatási Kutató és Fejlesztő Központjával együttműködve hozott létre a londoni egyetemen működő Evidence for Policy and Practice Information and Co-ordinating Centre mintájára, hogy a tudományos eredmények létrehozása mellett azok közvetítésében is részt vegyen. A CHERD Kutatástár a Debreceni Egyetem Felsőoktatási Kutató és Fejlesztő Központjának honlapján működik. Az eddigi felsőoktatási kutatómunka épp bontakozó kumulatív hatására tudunk részt venni olyan nemzetközi együttműködésekben, mint a REVACERN felsőoktatási kutatásai vagy a European Educational Research Association Research in Higher Education networkje. A tanárképzési kutatások A tanári pályát és az iskolai munkát ért megnövekedett szakmai kihívások, valamint a tanárképzésre épülő doktori képzés iránti, s a régióban kiterjedőben levő, de ellátatlan igények miatt alakult ki a diszciplináris pedagógiával foglalkozó kutatótársakkal való szakmai együttműködés, amelynek során közös doktori képzés működtetésének szükségessége fogalmazódott meg. A nemzetközi trendek és sajátos módon az ezeket részben generáló vizsgálatok hatására is igen nagy sebességgel alakul át az oktatásról való közgondolkodás. Az oktatáspolitika makro-szintről kezdeményezett komoly struktúraváltásainak kimenetelét azonban igazából a hétköznapok tükrében lehet megismerni. Elsősorban finn mintát követve ennek egyik termékeny eszköze lehet a kutatók és a gyakorló tanárok együttműködése, a tanárok kutatómunkába való aktív bevonása, felkészítésük a kutatások végzésére, ami elősegíti a kutatási eredményeken nyugvó tanári gyakorlatot (research- and evidencebased practice) (Hudson-Zgaga 2008). Erre azért van szükség, mert az oktatáskutatás eredményeinek kiemelten fontos felhasználói a tanárok, a tanárképzésben dolgozók, ám mint ahogy a helyi tantervfejlesztés kapcsán nyilvánvalóvá vált jelentős kockázata van annak, ha csak végrehajtókként kezeik őket. Nemcsak teória, hanem kutatási adatokkal alátámasztott tapasztalat, hogy az oktatás eredményessé tételének egyik legfontosabb feltétele a tanárok érdekeltté tétele a tudományos kutatásokban, ezek eredményeinek értelmezésében, s ennek révén a fejlesztésben, az iskolai gyakorlatok átalakításában. Egyik elem a másik nélkül nem működik, hiszen ahogy a felsőoktatás-kutatás esetén is láttuk ha az intézmény vagy szakmai kö- 13

14 NEVELÉSTUDOMÁNYI DOKTORI KÉPZÉS EGY REGIONÁLIS EGYETEMEN zösség nem résztvevő, hanem elszenvedő az oktatáskutatásban, akkor éppen arról mond le, hogy az adatszolgáltatáson túlmenően formálja is az illetékes ágazati tudást. A rendszerszintű beavatkozások ugyancsak kevéssé érintik az iskolai szervezeti kultúra világát, amelynek formálódása szintén eredményességgel összefüggő kérdés, ezért az iskolavezetés, az intézményfejlesztés, az intézményi változásmenedzsment problémavilága, s a tanárképzésben való megjelenítése szintén kiemelt kutatási témáink közé tartozik. A nagyvilágban (EU, USA, Ausztrália) működő majdnem kétszáz tanárképzési doktori program képzési kínálatáról, kutatási profiljáról és szervezeti felépítéséről készített adatgyűjtés tapasztalatainak feldolgozása (Kovács 2011) után a debreceni neveléstudományi doktori program határozottan felvállalja ezt a feladatot, s az "Oktatáskutatás és alkalmazásai" alprogram 2010 őszi szemeszterbeli megalapításától számítjuk ennek az építkezésnek a kezdetét. A tanárképzési kutatásaink a programban szintén erősödő felnőttképzési kutatások megtermékenyítő hatására arra a kihívásra keresik a választ, hogy a tanulói tudás tantervben kalkulálható elemeitől eltérő, szélesebb értelmezésével számolva hogyan szükséges felkészíteni a tanárjelölteket a diszciplináris ismeretek transzformálására. A kompetencia-térképeken túlmenően, a nem formális és informális tanulás terepeinek figyelembe vételével, a tudás feltérképezésének segítségével a tanulókat körülvevő tudás- és értelmező közösségek hatásával foglalkozunk. Ebben a vonatkozásban kulcskérdésnek tartjuk a tanárkép társadalmi konstrukciójának és a tanárokról, valamint az oktatásról szóló diskurzusoknak az elemzését, s mindezeknek a tanári hatékonyságra, a professzionális önképre gyakorolt hatásának vizsgálatát, valamint annak kutatását, hogy milyen iskolai kultúra és policy segítségével formálhatók ezek a tanulói konstrukciók. A régióspecifikus kutatások szükségességét a társadalmi-gazdasági hátrányok mellett speciális kulturális kihívásokkal küzdő térségünkben ezen a területen sem lehet vitatni. Tanárképzési kutatásainkkal olyan információs központot szeretnénk létrehozni, ami a gyakorló tanárokat és a szakpolitikában dolgozó döntéshozókat ebben a társadalmi térben érvényes eredményekkel látja el, s amelyek alapján az oktatásügy fejlesztése adekvát támogatást kaphat. Munkaszervezés az oktatáskutatásban Ahogy a vizsgált problémák és elméleti megközelítések, ugyanúgy a kutató munka szervezése is sajátos profilt mutat nemcsak diszciplínánként, hanem a neveléstudományi kutatóműhelyek között is. A vizsgált probléma határozza meg, hogy oksági, korrelációs, etnográfiai, esettanulmányozó, makro-ökológiai, makro-statisztikai típusú kutatás folyik-e, illetve ezek termékeny kooperációjában valósul-e meg a kutatás. A jövőben a neveléstudományokon belül előreláthatóan erősödni fog ez a módszertani sokszínűség, a követett paradigmát egyre inkább az adott feladat határozza majd meg. Emiatt a kutatásmódszertani tudás sokszínű és alapos oktatásának központi szerepet szánunk a debreceni neveléstudományi doktori képzésben, valamint az első évfolyam homogenizáló-egységesítő kurzusai után a kurzusmunka súlypontját 14

15 NEVELÉSTUDOMÁNYI DOKTORI KÉPZÉS EGY REGIONÁLIS EGYETEMEN a specializálódás irányába toljuk. Az oktatáskutatásban a bölcsész paradigmától eltérő csoportos empirikus kutatómunka dominál, a tudományos teljesítmény mérése és eredményességi mutatóinak meghatározása tehát inkább a társadalomkutatás vagy a természettudomány mércéje szerint lehetséges (Halász 2010). Ezért a jövőben szükségesnek tartjuk a neveléstudományi doktori képzésre jellemző munkaszervezési formák autonóm meghatározását és a disszertációk minőségi kritériumainak oktatáskutatásra specifikálását és nyilvánvalóvá tételét. Amint a doktori disszertációk értékelésével foglalkozó nemzetközi kutatások is rámutatnak, a társadalomtudományokban az eredmények megbízhatósága, a szisztematikus csoportos kutatás fontos érték, s az adatok elméleti koncepcióba helyezése, meggyőző és újszerű értelmezése számít jelentős eredeti tudományos hozzájárulásnak (Lovitts 2007). Összegzés Az oktatáskutatás központi szerepbe került a gazdasági társadalmi problémák megértése és megoldása terén. Ez az oktatáskutatás fontosságának felértékelődéséhez, intézményrendszerének megerősödéséhez vezetett, s sok helyen jelentős támogatást volt képes nyújtani az oktatási rendszer teljesítményének növeléséhez. A debreceni neveléstudományi doktori képzésbe jelentkezők az északkeleti, északi régió és a keleti, északkeleti határon túli felsőoktatás intézményeiből érkeznek, s a jövőben ez a regionális karakter erősödik majd, sőt a tanári életpálya modell kapcsán előre jelezhető egy újfajta érdeklődői kör ( tudós tanárok ) megjelenése a térségben, ahol ezeket az igényeket egy felsőoktatási intézmény a jövőben bizonyosan ki fogja elégíteni. A debreceni neveléstudományi programban folyt eddigi munkának hazai és nemzetközi téren mérhető és jelentős eredményei és már bontakozó kumulatív hatásai vannak. Ez a képzés a jövőben is tervezi megőrizni, sőt erősíteni felsőoktatáskutatási profilját, valamint a tanárképzési kutatások terén erős pozíciót szerezni, az ezirányú építkezés elindult. Tekintve, hogy a jövőben az oktatáskutatásban az interdiszciplináris szemlélet, a problémák és kutatási területek komplex szemléletmóddal való megközelítésének további erősödése várható, a felsőoktatás, a tanárképzési és a tanárkutatások problémáit interdiszciplináris kontextusában értelmezni képes kutató közösség formálódik a debreceni neveléstudományi doktori program körül. A debreceni neveléstudományi doktori képzése széles társadalmi és tudományos igényeket elégít ki, fejlesztése perspektivikus, számos lehetőséget rejt magában, amivel a Debreceni Egyetem erejét növelheti, akárcsak a programnak a nemzetköziesedő oktatáskutatásban való gyorsuló részvétele, mely hozzájárulhat az egyetem nemzetközi kapcsolatainak további bővüléséhez. PUSZTAI GABRIELLA 15

16 NEVELÉSTUDOMÁNYI DOKTORI KÉPZÉS EGY REGIONÁLIS EGYETEMEN IRODALOM HALÁSZ GÁBOR (2010): Az oktatáskutatás globális trendjei. Budapest: MTA Pedagógiai Bizottsága (letöltve ) HUDSON, BRIAN ZGAGA, PAVEL /SZERK./ (2008): Teacher education policy in Europe: a Voice of Higher Education Institutions. Umeå: Umeå University KISS PASZKÁL /szerk./ (2010): Kompetenciamérés a felsőoktatásban. Budapest: Educatio KOVÁCS EDINA (2011): A tanárképzés harmadik ciklusa: kérdések és lehetőségek. Konferencia előadás. Iskola a társadalmi térben és időben. Pécs, május 17. KOZMA TAMÁS (2004): Quo vadis, paedagogia? Egy tudományos közösség önmeghatározási kísérletei. Magyar Tudomány 111 (11) KOZMA TAMÁS RÉBAY MAGDOLNA /szerk./ (2008): The Bologna Process in the New European Union Countries. European Education LOVITTS BARBARA E. (2007): Making the Implicit Explicit: Creating Performance Expectations for the Dissertation. Sterling: Stylus Publishing PUSZTAI GABRIELLA (2008a): Doktori iskolák törzstagjai: Gyorsjelentés. cherd.unideb.hu/ rfds.pdf (letöltve ) PUSZTAI GABRIELLA /szerk./ (2008b): Education and Church in Central and Eastern Europe at First Glance. Debrecen: University of Debrecen, CHERD PUSZTAI GABRIELLA /szerk./ (2008c): Religion and Values in Education in Central and Eastern Europe. Debrecen: University of Debrecen, CHERD KOZMA TAMÁS PUSZTAI GABRIELLA (2009): Kié a doktori iskola? Egy akkreditáció visszhangja. In: Educatio PUSZTAI GABRIELLA /szerk./ (2010): Religion and Higher Education. Debrecen: University of Debrecen, CHERD-H PUSZTAI GABRIELLA-CHRAPPÁN MAGDOLNA (2011): A továbbképzés és a doktori képzés szerepe pedagógus életpályamodellben. Konferencia előadás. Kongresszus után a változások folyamatában. Budapest, május TÓTH ZOLTÁN (2011): A szakdidaktika helye a doktori képzésben. Gyorsjelentés. Kézirat 16

17 PEDAGÓGIAI KUTATÁSOK A DEBRECENI EGYETEM ELSŐ ÉVTIZEDEIBEN PEDAGÓGIAI KUTATÁSOK A DEBRECENI EGYETEM ELSŐ ÉVTIZEDEIBEN Az egyetem pedagógia tanszékéhez kötődő kutatócsoport már Mitrovics Gyula professzor idejében 1 is működött Debrecenben, ez alatt elsősorban azt a tudományos segédszemélyzetet értjük, amelyre a kísérleti lélektani irányzat iránt elkötelezett professzor a vizsgálataiban támaszkodhatott. Jelentős eredményként könyvelhető el e kutatócsoport történetében, hogy a harmincas évek nehéz körülményei között is, amikor minden egyes gyakornoki státuszért komoly küzdelmeket vívtak egymással a bölcsészkar professzorai, Mitrovics több tanársegédi és gyakornoki állást ki tudott harcolni tehetséges tanítványai számára. De nemcsak azokat a hallgatóit támogatta a debreceni egyetem első pedagógiaprofesszora, akik az experimentális pszichológia és pedagógia terén folytattak komolyabb kutatásokat, hanem azokat is, akik neveléstörténeti vagy elméleti pedagógiai tárgyú disszertáció megírását tervezték az ő bábáskodása mellett. Németh András neveléstudomány-történeti kutatásaiból ismeretes, hogy a hazai egyetemeken ez az időszak hozta el a neveléstudomány korábbi emancipációs törekvéseinek sikerét: a pedagógia már nem kizárólagosan a tanárképzés kiszolgálója volt ezekben az évtizedekben, hanem a többi bölcsészdiszciplínával egyenrangú és értékes kutatási eredményeket felmutató tudomány, amelynek a bölcsészkarokon belüli megerősödését a vele foglalkozó kutatók számának növekedése is egyértelműen jelezte. A debreceni egyetem két világháború közötti történetében a 30-as évek közepére tehető a pedagógia tanszék presztízsének megszilárdulása, ebben az évtizedben emelkedett a legmagasabbra a pedagógiából doktorált hallgatók száma, és ekkor folyt a legintenzívebb munka a tanszékhez tartozó Kísérleti Lélektani Intézetben. Az 1930 és 1940 közötti évtizedben 18 fő választotta szigorlati főtárgyként a pedagógiát a debreceni bölcsészdoktorok közül, 38 fő pedig a melléktárgyai egyikének jelölte meg ezt a diszciplínát, noha e 38 szigorlatozó között akadtak olyanok is, akinek a disszertációtémája közelebb állt a pedagógiához, mint a szigorlati főtárgyként választott filozófiához. Ha a teljes Mitrovics- és Karácsony-korszakot vizsgáljuk, teljes biztonsággal kijelenthető, hogy egy egyre népszerűbbé váló, jónevű szakmai műhely gyors fejlődését lehet megállapítani a doktoráltak számának alakulása alapján: 1917 és 1949 között ugyanis 114 fő doktorált neveléstudományból Debrecenben, 46 disszerens főtárgyként választotta ezt a tudományt, 68-an pedig első vagy második melléktárgyukként jelölték meg a szigorlatra való jelentkezéskor. A pedagógiát főtárgyként választók közül 25 fő Mitrovics Gyula professzorsága idején, 21 jelölt pedig Karácsony Sándor tanszékvezetése alatt védte meg a disszertációját. 1 Mitrovics Gyula 1918 és 1941 között volt a pedagógia nyilvános rendes egyetemi tanára a debreceni egyetemen, de már a bölcsészkar elődintézményében, a református kollégium bölcsészeti akadémiai tagozatán is oktatott filozófiát és pedagógiát 1910-től. 17

18 PEDAGÓGIAI KUTATÁSOK A DEBRECENI EGYETEM ELSŐ ÉVTIZEDEIBEN Disszertációtémák az első pedagógia professzor iskolájában A két világháború közötti egyetemi pedagógiai műhelyeket még nem jellemezte olyan határozott profil, mint napjaink neveléstudományi doktori programjait. Mitrovics iskolájában is megmutatkozott ez a sokszínűség, a kísérleti pszichológiai témájú disszertációk mellett több nevelés- és iskolatörténeti, metodikai tárgyú, valamint nyelvelsajátítással és gyógypedagógiával foglalkozó értekezés is készült a professzor irányítása alatt. Számos esetben egy-egy Mitrovics által kiírt pályatétel adott ösztönzést a pedagógiai doktorátus megszerzését ambicionáló fiatal kutatóknak. 1927/28-ban és 1928/29-ben például az alábbi pályatételt tűzte ki Mitrovics az egyetemi hallgatói számára: Első magyar folyóirataink pedagógiai törekvései 1848-ig. Az 1932/33-as tanévben aztán ismét ezt a témát adta fel némileg átfogalmazott címmel: Magyar neveléstudományi irodalom a szabadságharc előtt. Csighy Sándor, a doktori védése idején nem is olyan fiatal kutató e témáról írta 1936-ban a disszertációját, tehát itt biztosan kimutatható, hogy nem ő állt kész témával a professzor elé, hanem Mitrovicstól kapta a kidolgozásra váró ötletet. Egyébként Mitrovics kiváló érzékkel tapintott rá erre a fehér foltra a magyar neveléstörténet-írásban, valóban Csighy volt az első, aki összegyűjtötte a felvilágosodás után megjelent pedagógiai témájú folyóiratcikkeket, a későbbi kutatók is (pl. Fehér Katalin) mind az ő munkáját veszik alapul a tanulmányaikban. Szintén több tanévben is kitűzte pályatételül Mitrovics a Reakciós idő és tanulmányi előmenetel egybevetése c. témát (1929/ /32). Utoljára 1933/34-ben jelent meg ez a téma a pályatételek között, az előzőhöz hasonlóan némileg megváltozott címmel: A reakciós idő pedagógiai vonatkozásai. Ezt a témát aztán a kedvelt tanársegéd, Zombor Zoltán érlelte disszertációvá. Róla is elmondható tehát, hogy a professzor által kiírt téma keltette fel érdeklődését a tudományos kutatás iránt. 1937/38-ban egy olyan tárgyat tűzött ki Mitrovics pályatételül, amely csak egy bizonyos kör számára lehetett vonzó, a téma címe ugyanis a következő volt: A matematikai intelligencia pedagógiai vonatkozásai. E témából aztán Faragó Tibor, a professzor másik tanársegéde írt sikeres doktori dolgozatot A matematikában tehetséges tanuló címmel. Az 1938/39-es tanév pályatétel-kiírása pedagógiából a következő volt: Az iskolai osztály közösségi szellemének kialakítása. Ebből a témából egy I. éves hallgató, Giday Kálmán adott be pályamunkát, s bár Giday később nem pedagógiai, hanem földrajzi tárgyú disszertációt írt, de a Nevelésügyi Szemle 1940-es évfolyamában megjelent egy olyan tanulmány Gidaytól (Az iskolai osztály címmel) 2, amelynek alapjait minden kétséget kizáróan a korábbi pályamunka képezte. Az 1939/40-es tanévben egészen különleges pályatételt adott Mitrovics pedagógiából ( A különböző szuggesztív hatások szerepe a nevelésben ), ez a téma Nemes Elemér III. évfolyamos hallgatót szólította meg, egyedül ő nyújtott be pályamunkát ebben az évben. Ez a pályamunka az ő karrierének alakulásában is szerephez jutott, mivel 1941 decemberében Hipnotizmus. Suggestio és hipnotikus hatások a nevelésben 2 Giday Kálmán (1940): Az iskolai osztály. Nevelésügyi Szemle, 1. sz

19 PEDAGÓGIAI KUTATÁSOK A DEBRECENI EGYETEM ELSŐ ÉVTIZEDEIBEN címmel védte meg doktori értekezését a Mitrovics vezette bíráló bizottság előtt. A rektori évében, az 1940/41-es tanévben Sajátos pszichológiai szempontok a nőnevelésben címmel adott témát Mitrovics azoknak a hallgatóknak, akik pedagógiai pályatételt kívántak kidolgozni. 3 Ez a téma is egy későbbi disszertáció alapjává vált, Ravasz Gizella írt belőle doktori dolgozatot A nőnevelés problematikája címmel. Igaz, ő már nem Mitrovics professzornál védte meg a disszertációját, hanem Tankó Béla előtt, mivel a védése idején az ötlet sugalmazója, Mitrovics már nyugdíjban volt. Ezek a témakiírások is jelzik, hány fiatal köszönheti Mitrovicsnak a doktori dolgozata alapötletét. Arra is akadt példa, hogy nemcsak a téma alapötlete származott Mitrovicstól, hanem a dolgozat felépítésében is a professzor egyik főművének, A magyar esztétikai irodalom története című tartalmas összefoglalásnak a szerkezetét választotta mintának a disszerens. 4 Mitrovics pedagógiai rendszerének alapfogalmai, a professzor által megfogalmazott nevelési célok természetesen a legtöbb elméleti-történeti tárgyú disszertációban többnyire a professzor főművére való pontos hivatkozással, ritkábban anélkül megjelennek. Az elméleti-történeti tárgyú disszertációk közül kiemelkedik Péter Zoltán Sprangerről írt értekezése. Péter Zoltán pályafutása 1952-ig mindenképpen sikertörténetnek tekinthető, s ebben éppen a doktori disszertációnak és különösen a páratlan sikerű védésnek volt nagy szerepe. Péter Zoltán 1927-ben látott hozzá Nagy Miklóssal, akkori szeghalmi igazgatójával közösen Spranger híres könyvének, a Psychologie des Jugendalters c. korszakalkotó műnek a lefordításához. A fordítás során megismert munka felkeltette Péter érdeklődését Spranger személye és munkássága iránt, így doktori értekezését is az ő ismertetésének szentelte. A dolgozat 1933-ban jelent meg Spranger, a pszichológus címmel. Az egyetemi tanulmányok és a doktori szigorlat kiváló eredménye alapján abban a kitüntetésben részesült, hogy sub auspiciis gubernatoris avatták doktorrá. A doktori cselekmény ragyogó lezárása után is tovább dolgozott az eredeti témán: a sprangeri gondolatrendszer elemzését, hazai népszerűsítését változatlan szorgalommal folytatta. Ennek bizonyítéka a szegedi egyetem 1937/38-as Actáiban megjelent Bőhm és Spranger c. tanulmánya, valamint az 1941/42-es tanévben a Protestáns Tanügyi Szemlében publikált írása (Spranger az evilági vallásosságról). Péter Zoltán számára az érdeklődésében és publikációs tevékenységben beállt fordulat a pályáján is szerencsés változást eredményezett: szeptember elsejétől kinevezett igazgatóként állt a debreceni Református Kollégium Tanárképző Intézetének élén. Volt alkalma előtte bizonyítani a posztra való alkalmasságát: már 1934-től ellátta 3 Mudrák József (2005): Pályatételek és pályamunkák a Bölcsészettudományi Karon. In: Hollósi Gábor (szerk.): Közlemények a Debreceni Tudományegyetem történetéből II. Debrecen: Debreceni Egyetem BTK, Történelmi és Néprajzi Doktori Iskola, Csighy Sándor doktori disszertációjában olvashatunk utalást arra, hogy mestere esztétikai alapművének beosztását választotta mintául az összegyűjtött anyag módszeres feldolgozásakor. Ezt a szolgai mintakövetést egyébként a disszertáció egyik recenzense némiképpen kifogásolta is. Az említett recenzió Wagner Ferenc tollából származott, s a Nevelésügyi Szemle 1937-es évfolyamának számában jelent meg, az oldalakon. 19

20 PEDAGÓGIAI KUTATÁSOK A DEBRECENI EGYETEM ELSŐ ÉVTIZEDEIBEN a református tanárképző vezetői teendőit, sőt 1939-től pedagógiai tárgyú előadásokat is tartott a tanárképző intézetben. 5 Fiatal kutatók a pedagógia tanszék első kutatóműhelyében Valódi kutatócsoport akkor szerveződött Mitrovics körül, amikor megalakult a vizsgálatai számára megfelelő keretet biztosító Kísérleti Lélektani Intézet. E szervezeti egység tevékenységének tényleges kezdete ugyan csak az 1926-os évre tehető, de a bölcsészkari jegyzőkönyvek alapján megállapítható, hogy a kar már az 1924/25-ös tanévben előterjesztette a minisztériumnak egy Pszichológiai Intézet felállításának tervét. 6 Ehhez akkor a minisztérium nem járult hozzá, mivel az új intézet költségeinek fedezéséről az egyetem 1925/26-os költségvetésében nem történt említés. Mitrovics azonban nem nyugodott bele az elutasításba, és az 1925/26- os tanév elején újra kísérletet tett az intézet felállítására, azzal az indoklással, hogy a Pszichológiai Intézet felszerelése a pedagógiai tanszék javadalmából már rendelkezésre áll és így semmiféle ujabb kiadást már nem igényel, s azt is közölte a minisztérium megnyugtatására, hogy az intézet a további szükségleteire is fedezetet találna az őt befogadó tanszék illetményeiben. 7 Ezután már a minisztérium sem támaszthatott kifogást az indítvány ellen, Mitrovics pedig hozzákezdhetett a frissen felállított intézet segédszemélyzetének kiválogatásához. A korabeli bölcsészkarokon (így Pécsett és Szegeden) a pedagógia tanszékek égisze alatt folytak a pszichológiai kutatások is, és a legtöbb pedagógiaprofesszor (pl. Weszely Ödön, Várkonyi Hildebrand, Mester János, Bognár Cecil) magas színvonalon művelte ezt a társtudományt is (volt, aki egyenesen pszichológusnak vallotta magát), így természetesnek tekinthető, hogy Debrecenben is a neveléstudomány árnyékában indultak el a lélektani vizsgálódások. Az intézet első gyakornoka Kornya Sándor 8 lett, aki 1926 decemberétől 1927 augusztusáig állt a professzor rendelkezésére a lélektani kutatásokban, őt azonban elvonta az intézeti tevékenységtől a középiskolai tanári munka, így nem vált a kutatócsoport jelentős tagjává. Ennél hosszabb időre jelentett 5 Már az 1939/40-es iskolai évben is tartott előadást Az evangéliumi keresztyén nevelés alapelvei címmel, ezt aztán az intézet megszüntetéséig szinte minden évben meghirdette. Az 1941/42-es tanévtől A keresztyén nevelő címmel is hirdetett előadást. 6 Az egyetem bölcsészkara a 415/ sz. alatt iktatott előterjesztésben kérvényezte a nevezett intézet felállítását. 7 Jegyzőkönyv a debreceni m. kir. Tisza István tudomány-egyetem bölcsészet, nyelv- és történettudományi karának évi szeptember hó 7-én tartott I. rendkívüli kari üléséről. 3. sz. b) melléklet. Debreceni Egyetem BTK Dékáni Hivatal Irattára. 8 Kornya Sándor ( ) magyar-latin szakos tanárként végzett a debreceni egyetemen ben. Utána 17 éven keresztül a Ref. Koll. Gimnáziumának a tanára volt és 1944 között a nagyszalontai Állami Arany János Gimnázium igazgatásával bízták meg ben tért vissza, ahol előbb az Egyesített Fiúgimnázium, majd az újra önállósult Fazekas Mihály Gimnázium tanáraként dolgozott. Az iskolájában mindvégig megbecsült pedagógust 1964-ben nyugdíjazták. 20