MAGYAR KIRÁLYOK KÖNYVE

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "MAGYAR KIRÁLYOK KÖNYVE"

Átírás

1 1 MAGYAR KIRÁLYOK KÖNYVE Árpád-házi fejedelmek, Magyarország királyai, Erdély fejedelmei és a kormányzók Összeállította: Buskó András BUDAPEST, 2011 Az Európai Unió Tanácsának magyar és lengyel elnöksége évében

2 2 Vegyesházi királyok kora ( )

3 3 A vegyesházi királyok kora ( ) A magyar történelemben vegyesházi királyok kora alatt a Vencel trónra lépésétől II. Lajos király haláláig tartó időszakot értjük. Az elnevezés onnan származik, hogy ebben az időszakban egy dinasztiának sem sikerült olyan tartósan megszereznie a magyar trónt, mint előtte az Árpád-háznak (a királyokat nézve 1000-től 1301-ig) vagy utána a Habsburgoknak ( ). Egyes kutatók a vegyesházi királyok kora kifejezést elavultnak tartják, helyette a késő középkor megnevezést javasolják. [1] Uralkodók: Cseh Vencel (Přemysl-dinasztia, ) Bajor Ottó (Wittelsbach-dinasztia, ) I. Károly (Károly Róbert) (Anjou-dinasztia, 1301/ ) I. (Nagy) Lajos (Anjou-dinasztia, ) Mária (Anjou-dinasztia, ) II. (Kis) Károly (Anjou-dinasztia, Durazzói-ág, ) Luxemburgi Zsigmond ( ) Habsburg Albert ( ) I. Ulászló (Jagelló-dinasztia, ) V. László (Habsburg-dinasztia, 1440/ ) - kiskorúsága alatt kormányzó: Hunyadi János ( ) Hunyadi Mátyás ( ) II. ULászló (Dobzse László) (Jagelló-dinasztia, ) II. Lajos (Jagelló-dinasztia, ) Interregnum Az Árpád-ház kihalása utáni, közötti időszakot interregnum néven szokás emlegetni. Az elnevezés némileg megtévesztő, ugyanis voltak az országnak királyai, azonban egyikük sem teljesítette maradéktalanul az elismert koronázás kritériumait (Székesfehérvár, Szent Korona, esztergomi érsek). A trónkövetelők rivalizálása alatt a valódi hatalom a kiskirályok néven is emlegetett tartományurak kezébe került; a leghatalmasabbak Csák Máté, Aba Amadé és Borsa Kopasz voltak. Anjou-kor A trónviszályokból Károly Róbert nápolyi herceg került ki szerencsésen, aki elnyerte többek közt a pápa, a firenzei bankárok és Kán László erdélyi vajda kegyét is. Az új király felszámolta a bárók hatalmaskodását. A báróktól elkobzott vagyont, földet a hívei kapták meg. Ezek a lépések végett vetettek az ország szétszakítottságának, és a Magyar Királyság ismét osztatlan, központosított állammá vált. Károly Róbert megteremtette a bárók és a vármegyei nemesek bandériumaiból álló egységes katonai szervezetet, a banderiális hadsereget (banderia olaszul zászlót jelent). Az aranybányászat terén a Magyar Királyság élre került, mivel Károly Róbert az úgynevezett bányapénz átengedésével új bányák létesítésére ösztönözte a nemeseket ben firenzei mintára aranyforintott veretett. Károly Róbert utóda, Nagy Lajos uralkodása a középkori Magyar Királyság egyik fénykora: az ország belső békéje és dinasztikus kapcsolatai lehetővé tették a társadalom, a gazdaság és a kultúra fejlődését. Aktív külpolitikája és hadjáratai révén pedig Magyarország európai nagyhatalommá vált. Zsigmond-kor Nagy Lajos halála után a leánya, Mária örökölte a trónt, és ezzel megszűnt a magyar-lengyel perszonálunió. A főúri pártok között polgárháború tört ki a Mária férjjelöltjei és így a leendő király személye miatt. A harcokból a Luxemburgi-ház támogatói kerültek ki győztesen. Luxemburgi Zsigmond, IV. Károly német-római császár fia 1385-ben érkezett Magyarországra, ahol feleségül vette Máriát. De nem volt könnyű helyzetben, hiszen az anyakirályné Erzsébet, Orléans hercegét látta volna a trónon szívesen, amiben Garai Miklós nádor is támogatta. Ugyanakkor (Kis) Károlyt, az Anjou-ház utolsó tagját is próbálták trónra emelni. Zsigmondot a Lackfiak és a Szécsiek támogatták elsősorban.

4 4 A szerencse Károlynak kedvezett, hiszen 1385-ben ő is Budára érkezett, ahol Zsigmond elmenekülése után megkoronáztatta magát. Viszont 39 nap múlva meggyilkolták Erzsébet anyakirályné hívei. Ugyanakkor Garai nádor és Erzsébet rosszul számítottak, hiszen a Délvidék fellázadt és Nápolyi Lászlót (Károly fiát) ismerték el királynak. Ekkor személyesen próbáltak véget vetni a felkelésnek, de meggyilkolták őket. Így az uralkodó nélkül maradt ország főurai, a Lackfiak vezetésével ligát kötöttek és Zsigmondot koronázták királlyá 1387-ben. Luxemburgi Zsigmond a trónért kemény egyezséget kötött a főurakkal (bárókkal), melyben erősen megkötötték a kezét, és gyakorlatilag csak velük együtt kormányozhatott. Zsigmond király a következő években a királyi birtokok felét eladományozta a főuraknak, és gazdasági szempontból végül már ő is csak egy volt az ország legnagyobb földbirtokosai közül. Uralkodása alatt hatalmas főúri birtokok, úgynevezett mágnásvagyonok alakultak ki. Míg eddig a királyi udvar volt a kultúra és a hatalom központja, ettől kezdve a főúri családok ugyanolyan mértékben alakították az ország kultúráját és politikáját, mint a királyi udvar. Mivel az ország déli határait veszélyeztetve ekkor kezdte meg balkáni hódításait a felemelkedő Oszmán-török Birodalom, Zsigmond a belső gondjai ellenére hadjáratokat indított a Balkán irányába. Miután sikeresen visszafoglalta csapataival Havasalföldet és Kisnikápolyt, ki akarta űzni a törököt egész Európából, azonban 1396-ban Nikápolynál vereséget szenvedett I. Bajazid szultán hadaitól. Zsigmond ezután úgy tett kísérletet hatalmának megszilárdítására, hogy hozzá hű főurakat emelt a bárók közé (Cillei, Báthory, Rozgonyi, Garai családok). Mivel a korábbi bárók helyett köznemeseket juttatott fóúri hatalomra, 1401-ben a régebbi főurak ligája (szövetsége) szembefordult vele, és elfogták a királyt. Garai Miklós azonban hősiesen túszul adta magát a királyért cserébe. Miután Zsigmond visszakapta a trónját, létrejött a királyhű bárókat tömörítő Garai-Cillei liga ben pedig miután Mária királynő egy lovasbalesetben meghalt a király feleségül vette Cillei Borbálát. A király jelentősen támogatta a városok fejlődését is, a városok polgársága pedig elkötelezetten támogatta Zsigmondot, és nagy szerepük volt a politikai stabilizációban, hiszen egyikük sem akart főúri függés alá kerülni. Az uralkodó növelte a szabad királyi városok számát, és új törvényeket adott ki a városok jogainak növelésére. Többek között szentesítette a városok jogát a lakosaik feletti önálló ítélkezésre. A legfontosabb városok Buda, Pozsony, Bártfa, Eperjes és Kassa lettek. Zsigmond ben új egyetemet létesített Óbudán, 1408-ban pedig Budát tette az ország fővárosává. Zsigmond azonban a királyi birtokok eladományozása után sokszor került pénzügyi zavarba, és hogy bevételekhez jusson, 1412-ben 16 szepesi várost elzálogosított a lengyel királynak. (Ezek a települések csak 1772-ben kerültek vissza Magyarországhoz.) Zsigmond király 1410-ben elnyerte a jelképes rangnak számító német királyságot és komoly nemzetközi sikereket ért el (konstanzi zsinat megszervezése, ) ben cseh királlyá választották, és így bekerült a német választófejedelmek körébe. Német, magyar és cseh királyként Európa egyik legtekintélyesebb uralkodója lett. Birodalma központját Budán rendezte be, amelyet európai hírű királyi udvarrá fejlesztett. A törökök ellen újabb támadások helyett a déli országrészekben nagyszabású védelmi rendszert épített ki, az úgynevezett bánságokat, valamint a végvárak vonalát, melynek központja Nándorfehérvár (a mai Belgrád) lett ban sikertelenül próbálta meg visszafoglalni a törököktől Galambóc várát ban elérte legnagyobb sikerét, ugyanis a pápa német-római császárrá koronázta. Ettől kezdve Buda lett Európa központja, ahol császárokat, királyokat, fejedelmeket fogadtak. A német birodalmi gyűlést, először a történelem folyamán, a Német-római Birodalom határain kívül, Pozsonyban hívták össze ben az országban kirobbant a Budai Nagy Antal-féle erdélyi parasztfelkelés, aminek közvetlen kiváltó oka az volt, hogy Lépes György, az erdélyi püspök három éven keresztül, míg rossz pénz volt forgalomban, nem szedte be az adót, majd mikor ismét "jó" pénz került forgalomba, visszamenőleg is követelte a tizedet. A felkelést kegyetlenül leverték, azonban hatására a kolozsmonostori egyezményben az erdélyi vajda enyhített a parasztok terhein. Ugyanebben az évben Zsigmond király meghalt, 50 esztendős uralkodásával a leghosszabb ideig uralkodó magyar király volt a középkorban. Fiúörökös hiányában leánya férje, Habsburg Albert követte a trónon.

5 5 A Hunyadiak kora Trónharcok és Hunyadi János kormányzósága 1440-ben a magyar rendek I. Ulászló néven magyar királlyá koronázták III. Ulászló lengyel királyt. Ezzel rövid időre ismét perszonálunió jött létre Magyarország és Lengyelország között. Ulászló legfőbb támasza egy román falubíró fiából szédületes karriert befutó, rendkívül tehetséges erdélyi nemes, Hunyadi János lett, akit a király erdélyi vajdává tett. Hunyadi segítségével Ulászló nagy hadjáratot szervezett a terjeszkedő törökök ellen ben azonban a mai Bulgária területén a várnai csatában a magyar sereg vereséget szenvedett. A király életét vesztette, és Hunyadi is csak kis híján menekült meg. Ezután a Jagellók elvesztették Magyarországot, a magyar trónra V. László személyében Habsburg uralkodó került. V. László kiskorúsága idején az ország kormányzója az akkor már leggazdagabb magyar főúrnak számító Hunyadi lett. Hunyadi hatalmas energiával szervezte meg a Magyar Királyság határait mindinkább fenyegető Oszmán Birodalom elleni újabb keresztes hadjáratot, birtokainak jövedelmét is felhasználva ban a keresztények hatalmas győzelmet arattak a Nándorfehérvári csatában (a mai Belgrád mellett), ami több mint ötven évre megfékezte a törökök további európai hódításait. A csata utáni járványban Hunyadi is életét vesztette. A diadal emlékét őrzi mindmáig a keresztény világban a déli harangszó. Mátyás király uralkodása Hunyadi János idősebbik fiát, Lászlót a főúri pártharcok során V. László király tőrbe csalta és lefejeztette, azonban még ugyanebben az évben, 1457-ben ő maga is meghalt, és így a magyar trón megüresedett. A magyar nemesség 1458 telén, Budán, a Duna jegén a 15 éves Hunyadi Mátyást, Hunyadi János kisebbik fiát választotta királlyá. Uralkodása kezdetén leszámolt a főúri pártokkal, és központosított királyi hatalmat épített ki, aminek alapját az első magyar állandó zsoldoshadsereg, a Fekete Sereg képezte. A főurakat korlátozó intézkedései vetették meg az Igazságos Mátyás" máig élő népi legenda alapját. Több sikeres hadjáratot vezetett a törökök ellen, de Csehország és nyugat felé is. Felismerte ugyanis, hogy a török ellen csak szélesebb összefogással lehet védekezni, s a Német-római Birodalom császárává akarta választatni magát. Diplomáciája is ezt célozta. Feleségül vette Aragóniai Beatrixot, és III. Frigyes német-római császárral megállapodott, hogy amelyikük gyermektelenül hal meg, annak a másik örökli a trónját. Sajnos azonban Mátyás király 1490-ben törvényes örökös nélkül halt meg. Uralkodása idején budai, illetve visegrádi udvara az európai reneszánsz központjai voltak. Világhírűvé vált könyvtára (corvinák). Jagelló-kor Mátyás halála után a magyar rendek egy gyengekezű, könnyen befolyásolható uralkodót akartak, ezért a lengyel király fiát, a Jagelló-házi Ulászlót koronázták királlyá II. Ulászló néven. Ulászló mellett szólt az a lehetőség is, hogy a török ellen lengyel vezetéssel jöjjön létre a szükséges nemzetközi pénzügyi és katonai összefogás, II. Ulászló családja ugyanis hatalmas európai területek fölött uralkodott. A Jagelló-dinasztia lengyel ága azonban más érdekeket követett, és így az elképzelés meghiúsult. Az 1515-ös bécsi kongresszuson a Habsburgok és a Jagellók a gyermekeik között kettős házassági szerződést kötöttek, ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy ha a magyar uralkodó utód nélkül halna meg, akkor a Habsburgok öröklik a magyar trónt. II. Ulászló halála után fia, II. Lajos követte őt a trónon. Apa és fia uralkodása alatt Magyarország nem készült fel a török elleni harcra. Sőt, a Mátyás alatt elért belső rend és gazdasági fejlődés is gyakorlatilag szétforgácsolódott az egyes főurak belpolitikai küzedelmei miatt. A jobbágyság elnyomása 1514-ben a Dózsa-féle parasztfelkeléshez vezetett, amelynek leverése után a Werbőczi István által készített új törvények a jobbágyság millióinak örökös röghöz kötését, gyakorlatilag félrabszolgaságot vezettek be az országban. Ez Magyarország társadalmát hosszú évszázadokra visszavetette a fejlődésben, hiszen ezidőtájt a nyugatabbi országokban éppen a jobbágyság fokozatos megszűnése jelentette a későbbi nemzeti polgárosodás alapját. 1. Engel-Kristó Kubinyi, 11. oldal 2. Hivatkozások

6 6 Interregnum ( ) Interregnum az uralkodó halála és az új uralkodó trónra lépte közötti átmeneti időszak. Intézmény, testület életében is lehet interregnum, amikor vezető hiányában, az új vezető kinevezéséig, ideiglenes bizottság vagy megbízott személy vezeti az ügyeket. A szó a latin nyelvből származik, jelentése köztes uralom. Az interregnum idején az átmenetileg kijelölt vagy megválasztott vezetőt interrexnek is nevezik. Vencel (László) magyar király Vencel címere III. Vencel, csehül Václav III., lengyelül Wacław III Przemyślida, németül Wenzel III. (Böhmen) (Prága, október 6. Olmütz, augusztus 4.) Přemysl-házból származó magyar, cseh és lengyel király. Magyarországon László néven augusztus 27-étől, október 9-én történt lemondásáig uralkodott június 21-étől haláláig III. Vencel néven volt Csehország és Lengyelország királya. Apja II. Vencel cseh és lengyel király, anyja Habsburg Juta (Guta), Habsburg Rudolf leánya. Vencel király ábrázolása Thuróczy János krónikájában Uralkodóház: Přemysl-ház (IV. Béla leányának, Annának a szépunokája) Született: október 6., Prága Édesapja: II. (Přemysl) Vencel cseh király Édesanyja: Habsburg Guta (Juta) hercegnő Jegyese: Erzsébet magyar hercegnő Felesége: Viola hesseni hercegnő

7 7 Uralkodási ideje: május október 9. Koronázása: Székesfehérvár, augusztus évig uralkodott (lemondott a magyar koronáról) Elődje: III. András Utódja: Bajor Ottó Cseh Királyság királya: o III. Vencel néven o Uralkodási ideje: június augusztus 4. o o Elődje: II. Vencel Utódja: I. Rudolf Lengyel Királyság királya: o I. Vencel néven o Uralkodási ideje: június augusztus 4. o o Elődje: II. Vencel Utódja: I. Ulászló Elhunyt: augusztus 4., Olmütz (16 évesen), Prágában temették el. Nádor uralkodása idején: Amádé Vencel fontosabb rokoni kapcsolatai

8 8 Magyar cseh kapcsolatok a 13. század végén II. Vencel apja és anyja is leányágon rokoni kapcsolatban volt az Árpád-házzal, így már 1290-ben fellépett a magyar trón igénylőjeként. A külfölddel ellentétben Magyarországon azonban elismerték Velencei András származását és II. Vencelt is lekötötte a mostohaapjával, Rosenberg Zavis cseh főúrral kapcsolatos belviszály, így ekkor még nem került Přemysl uralkodó a magyar trónra. Rosenberg Zavis kivégzése (1290. augusztus 24.) után II. Vencel önállóan kezdett uralkodni Csehországban és figyelmét elsősorban az ország belső problémáinak megoldására fordította, így nem jelentett veszélyt III. András uralmára. A két ország közötti jó viszonyt az is kifejezte, hogy 1298 februárjában Vencel és III. András Erzsébet nevű leánya között eljegyzés jött létre. A magyar cseh kapcsolatokat némileg beárnyékolta, hogy június 18-án meghalt Vencel anyja, Juta királyné, aki életében mérsékelni igyekezett testvére, Habsburg Albert és férje, II. Vencel közti ellentéteket. A kialakuló újabb Habsburg Přemysl konfliktusban III. András helyét a Habsburg Ágnessel kötött házassága jelölte ki, de nyílt összecsapásra András életében nem került sor. Vencel magyar királlyá választása III. András váratlan halála után többen bejelentették igényüket a magyar trónra. A legnagyobb külföldi támogatottságot élvező jelölt a nápolyi Anjou családból származó Caroberto, a későbbi Károly Róbert magyar király volt. Károly Róbert élvezte a Szentszék támogatását és III. András halálakor már trónkövetelőként Magyarországon tartózkodott, így élve a lehetőséggel 1301 tavaszán Esztergomban Bicskei Gergely választott érsekkel királlyá koronáztatta magát. A magyar urak azonban tartottak a pápai befolyás erősödésétől, nem ismerték el az alkalmi koronával történt koronázást és 1301 májusában a budai királyválasztó országgyűlésen Vencelt választották királynak. Van olyan nézet is, hogy a magyar koronát először II. Vencelnek ajánlották fel, de ő ezt nem fogadta el, és fiát ajánlotta maga helyett. Vencel országon belüli támogatottsága lényegesen nagyobb volt, mint Károly Róberté, néhány délvidéki főúron és Bicskei Gergelyen kívül a magyar politikai élet szinte minden szereplője beleértve a tartományurakat is Vencel királyságát támogatta augusztus 27-én Székesfehérvárott János kalocsai érsek a Szent Koronával királlyá koronázta Vencelt, aki magyar királyként az országban akkor népszerű László nevet vette fel. Károly Róbert tavaszi koronázásához hasonlóan Vencelé sem felelt meg a hazai jogszokásoknak, mert nem az esztergomi érsek végezte második felére így az országnak két vitatható legitimitású királya is volt, azonban tényleges hatalmat egyikük sem gyakorolt. A kialakult helyzetnek egyedül a tartományurak voltak haszonélvezői, akik alaposan ki is használták a két király küzdelmét. Trónharcok, a pápai legátus 1301 szeptemberében Károly trónigényének támogatására Magyarországra érkezett Niccolò Boccasini, VIII. Bonifác pápa követe. A bíboros követ ügyes diplomáciával elérte, hogy a magyar főpapok többsége Károly Róbert mellé állt. Eközben a Cseszneki Miklós és Lőrinc vezette Anjou-párti sereg a Dunántúl felől előrenyomulva ostrom alá vette Budát. A város azonban Vencel pártján maradt és miután Kőszegi Iván seregei a város felé közeledtek, Károly Róbertnek eredmény nélkül el kellett vonulnia. A legátus válaszul egyházi átokkal sújtotta Vencel székhelyét, a budaiak azonban elűzték a tilalmat betartó papokat és továbbra is minden szertartást elvégeztek. A várost vezető Vencel-párti rektor, Peturmann biztatására a budai papok feloldottnak tekintették magukat a kiközösítés alól és válaszul ők közösítették ki az Anjou párti magyar püspököket, sőt magát a pápát is. A legátus végül célja elérése nélkül, 1303 elején elhagyta Magyarországot. A pápa azonban továbbra sem mondott le arról, hogy az Anjoukat Magyarország trónjára segítse. Pápai bíróság elé idézte a feleket, majd május 31-én kiadott bullájában kijelentette, hogy a magyar királyi trón nem választás útján, hanem örökösödéssel tölthető be és a jogos örökös Mária nápolyi királyné unokája, Károly Róbert. A pápa a cseh királyt és fiát eltiltotta a magyar királyi cím használatától és kiközösítés terhe mellett felszólította a magyar világi és egyházi vezetőket az Anjouk szolgálatára szeptember 7-én, Anagniban egy francia támadás következtében meghalt VIII. Bonifác pápa és a harcban elesett az éppen ott tartózkodó Bicskei Gergely is. Az új pápa XI. Benedek néven az előzőleg Magyarországon járt pápai követ, Niccolò Boccasini lett, aki nem változtatott elődje politikáján.

9 9 Vencel lemondása a magyar trónról 1304-re kiéleződtek II. Vencel és Habsburg Albert közötti ellentétek. Vencel királysága többszörösen is sértette a Habsburgok érdekeit, mert egyrészt a Přemysl dinasztia lengyel, cseh és magyar uralma hatalmi túlsúlyt jelentett a Habsburgokkal szemben, másrészt Habsburg Albert anyai nagybátyja volt a magyar koronára szintén igényt tartó Károly Róbertnek. A várható összecsapás előtt a cseh király rendezni kívánta fia helyzetét. Addigra Vencel magyarországi támogatottsága jelentősen meggyengült. Még 1301-ben meghalt János kalocsai érsek és utóda Károly Róbertet támogatta. Vencelt elhagyta legfőbb tanácsosa Muskat János krakkói püspök is, mert nem vállalta a pápával való további szembenállást. Nyíltan Károly Róbert mellé állt a tartományurak közül Aba Amadé és Borsa Kopasz. A hatalmas birtokadományok ellenére Csák Máté is felhagyott Vencel támogatásával. A legnagyobb befolyású tartományúr feltehetően tartott attól, hogy Vencel Csehországban és Magyarországon is megerősödik, és így tartománya harapófogóba kerül. II. Vencel 1304 augusztusában nagy haddal érkezett Magyarországra, de végül kilátástalannak ítélte fia helyzetét. Az ország kormányzását a fia mellett kitartó tartományúrra, Kőszegi Ivánra bízta és fiát a koronázási ékszerekkel együtt Prágába vitte. A kinevezéssel és a Szent Korona elvitelével Vencel jelezte, hogy nem mondott le véglegesen a magyar trónról, a visszavonulásra csak a várható Habsburg támadás miatt került sor. Az 1304 őszén be is következő támadásban német és Károly Róbert párti magyar csapatok mellett részt vett Bajor Ottó, a későbbi magyar király is. A támadás végül nem hozott eredményt, de június 21-én meghalt II. Vencel cseh király és így az augusztus 18-án megkötött német-cseh béke feltételeit már a német király diktálta. A feltételek között szerepelt, hogy Vencel mondjon le a magyar trónról és a koronázási jelvényeket is szolgáltassa vissza. Albert nem saját magának követelte a Szent Koronát, hanem azt Károly Róbertnek kívánta juttatni. Vencel az első feltételnek eleget is tett, október 9- ikén Brünnben (Brno) ünnepélyesen lemondott a magyar trónhoz való jogáról, de azt a koronával együtt Ottónak adta át. A Přemysl-dinasztia kihalása Vencel a magyar koronáról való lemondásakor még csak tizenhat éves volt. Az átélt kudarcok felőrölték a fiatal király erejét, élete utolsó időszakában kicsapongó életmódot folytatott, nem törődött uralkodói feladataival, fiatal cseh nemesekkel vetette körül magát és gazdag adományokat osztogatott. Felmondta jegyességét Erzsébet magyar hercegnővel is, aki addig Bécsben várt az ígért házasságra. (Az Árpád-ház utolsó ismert leszármazottja május 6-án fejezte be életét a svájci Töss apácakolostorában.) A cseh főurak tisztában voltak a dinasztia kihalásának veszélyeivel és 1305 októberében mégis rávették, hogy megházasodjon, azonban a házasság gyermektelen maradt. III. Vencelt augusztus 4-én Olmützben meggyilkolták. A tettesek és a gyilkosság indítéka nem ismert. Halálával kihalt a Csehországban kis megszakítással több, mint négyszáz éven keresztül uralkodó dinasztia királyi főága. Kronológia A főpapok és a bárók többségének hívására Magyarországra jön II. Vencel cseh király és 12 éves fiát, Vencel herceget János kalocsai érsek a Szent Koronával Magyarország királyává koronázza. Vencel berendezi udvarát Budán. II. Vencel cseh és lengyel király (csehül Václav II., lengyelül Wacław II Czeski németül Wenzel II. (Böhmen)), (1271. szeptember június 21.) Cseh király, krakkói herceg 1291-től, Lengyelország királya 1300-tól. A Přemysl-dinasztiából származik, II. Ottokár és Kunigunda fia. Mindössze 7 éves volt amikor apja meghalt, így az ország irányítását IV. Ottó brandenburgi őrgróf kaparinthatta meg. Ottó az ifjú Vencelt éveken át a brandenburgi, a spandaui és a zittaui börtönben tartotta fogva, ahol a fiú gyakran szenvedett a hidegtől és az éhségtől. Állítólag az állandó betegeskedése és mindentől való félelme is ide vezethető vissza. II. Vencel cseh király, akit a történelem legfélősebb uralkodói között tartanak számon. Vencelben nemcsak a dörgés, a villámlás, a vihar keltett rettegést, hanem a macska és annak nyávogása is.

10 10 Az 1280-as évek első felében egyre hevesebb ellenállás bontakozott ki brandenburgi Ottó és annak szövetségeseivel szemben, ami kedvezett Vencel hatalomra juttatásának. Przemyśl Vencel 1285-ben szabadult a fogságból, de a tényleges irányítás csak 5 év múltán került a kezébe. Vencel Magyarország és Ausztria kapcsán nagyratörő álmokat dédelgetett magában, melynek megvalósulásával egész Közép-Kelet Európára kiterjedő hatalommal rendelkezett volna. Az Árpád-ház kihalása után János kalocsai érsek támogatásával II. Vencel fiát, az ugyancsak Vencelt Székesfehérváron magyar királlyá is koronázták. Természetesen sok magyar főúr félve a csehek hatalmának túlzott megnövekedésétől nem ismerte el Vencelt legitim magyar uralkodónak re Magyarországon olyan bizonytalanná és feszültté vált a helyzet, hogy II. Vencel jobbnak látta fiát hazavinni. A magyarországi kudarc után II. Vencel figyelme Ausztria felé irányult. Célkitűzéseit azonban már nem vihette véghez, mert a tuberkulózisban szenvedő uralkodó 34 éves korában, június 21-én meghalt. Fia, Vencel követte a cseh trónon, de mivel ő gyermektelenül halt meg, II. Vencelnek két lányából is cseh királyné lett, akiknek a férjei uralkodtak Csehországban: Anna, Karintiai Henrik 1. felesége és Erzsébet, Luxemburgi János 1. felesége. Přemysl Erzsébet fia, Luxemburgi Károly révén II. Vencel utódai uralkodtak továbbra is Csehországban Vencel cseh király Csák Máténak adományozza Trencsén és Nyitra vármegyét II. Vencel cseh király sereggel jön Magyarországra. Kőszegi Ivánt kinevezi kormányzójává, a fiát a Szent Koronával együtt hazaviszi Prágába június 21-én meghalt II. Vencel. Fia, Vencel magyar király III. Vencel néven megörökli Csehország trónját. Vencel lemond a magyar királyságról (Wittelbach) Ottó bajor herceg javára augusztus 4-én III. Vencelt megölik Olmützben, vele kihal a Přemysl-dinasztia. Felhasznált források Bertényi Iván: Magyarország az Anjouk korában, Gondolat 1987, ISBN Richard Pražak: Vencel (In: Kristó Gyula: Magyarország vegyes házi királyai, Szukits Könyvkiadó 2003, ISBN )

11 11 Ottó magyar király I. Ottó címere Wittelsbach Ottó, Bajor Ottó (Burghausen, február 11. Landshut, szeptember 9.), a bajor Wittelsbach-házból származó magyar király, III. Ottó néven Alsó-Bajorország hercege február 3-ától haláláig volt bajor herceg, a magyar királyi címet december 5-étől haláláig viselte, de 1307-ben megfosztották magyarországi hatalmától. Apja XIII. Henrik Bajorország, majd I. Henrik néven Alsó-Bajorország hercege, anyja Erzsébet, IV. Béla magyar király leánya volt. Ottó a nagyapja emlékére az V. Béla uralkodói nevet használta. I. Ottó (V. Béla) Ottó király Thuróczy János krónikájában Uralkodóház: Wittelsbach-ház Teljes neve: Wittelsbach Ottó Ragadványneve: Bajor Ottó Született: február 11., Burghausen (IV. Béla unokája) Édesapja: XIII. (Wittelsbach) Henrik bajor herceg Édesanyja: Árpád-házi Erzsébet magyar hercegnő, V. Béla magyar király leánya Elhunyt: szeptember 9., Landshut (51 évesen) Temetkezési helye: ismeretlen.

12 12 Házastársa: Gyermekei: Magyar Királyság királya I. Ottó 1. felesége: Habsburg Katalin (megh. 1282) osztrák hercegnő, Habsburg Rudolf herceg leánya 2. felesége: Piast Ágnes glogaui (sziléziai) hercegnő (megh. 1361) [Głogów (németül Glogau, csehül Hlohov) város Délnyugat-Lengyelországban. Ma Alsó-Sziléziai vajdaságban, az egykori Legnica vajdaságban található, a vajdaság hatodik legnagyobb városa. Neve a lengyel głóg (galagonya) szóból ered.] 1. feleségétől: Rudolf és Henrik (ikrek, ) 2. feleségétől: Ágnes ( ) és Henrik ( ) Uralkodási ideje: október szeptember 9. Koronázása: Székesfehérvár, december 5. 2 évig uralkodott ben fosztották meg a tisztségétől, de a királyi címet haláláig megtartotta. Elődje: Vencel Utódja: I. Károly Nádor uralkodása alatt: Amádé Alsó-Bajorország hercege III. Ottó Uralkodási ideje: február szeptember 9. Elődje: XIII. Henrik Utódja: XV. Henrik Kronológia Ottó alsó-bajorországi herceg Brünnben Venceltől megkapja a magyar Szent Koronát. Székesfehérvárra tartva útközben rövid időre elveszíti a Szent Koronát, de visszatérve az úton megtalálják azt december 6-án a veszprémi és a csanádi püspök Székesfehérvárott megkoronázza Ottót. Ottó király és Károly Róbert hívei fegyverszünetet kötnek nyarán Kán László erdélyi vajda a erdélyi Besztercére tartó Ottót foglyul ejti. Ottó ugyan kiszabadul Kán László fogságából, de a Szent Korona a vajdánál marad. Ottó hazamenekül Bajorországba. Habsburg-ellenes szövetségben Bajorországot március 28-án osztotta fel egymás között II. (Mogorva) Lajos és Ottó apja, XIII. Henrik. Pfalz és Felső-Bajorország München központtal Lajos, Alsó-Bajorország Landshut központtal pedig Henrik birtokába került. Ottónak két öccse volt, azonban Alsó-Bajorországban nem szabályozta törvény az öröklés rendjét, ezért apjuk halála előtt esküvel kötelezte az ifjabb hercegeket, hogy Ottónak négy évre átengedik a kormányzást. Henrik február 3-án meghalt és a kiszabott idő eltelte után Ottó és öccsei III. Lajos ( május 13.) és I. István ( december 21.) együtt kormányozták Alsó-Bajorországot. Ottó első felesége I. (Habsburg) Rudolf leánya, Katalin volt, de Katalin április 4-én meghalt és hozománya is visszakerült Rudolf birtokába ben Rudolf megkezdte családja hatalmának kiépítését, fiait hatalmas területekkel adományozta meg és birodalmi hercegekké emelte őket. Ez Alsó-

13 13 Bajorország terjeszkedési lehetőségeinek végét és mivel Felső-Bajorország ebben az időben Habsburg-barát politikát folytatott elszigetelését is jelentette. Rudolf halála (1291. július 15.) után az erőviszonyok jelentősen változtak. A német trónt május 5-én Habsburg Albert ellenében Nassaui Adolf foglalta el ben Felső-Bajorország élére is új uralkodó, I. Rudolf (Ottó unokaöccse) került, aki szintén Nassaui Adolf mellett kötelezte el magát. A két Bajorország tehát hosszú idő után ismét ugyanabba a táborba került. Váltakozó sikerrel folytatott hadjáratok után július 2-án a göllheimi csatában Nassaui Adolf és bajor szövetségesei döntő vereséget szenvedtek Habsburg Albert csapataitól. A csatában Nassaui Adolf meghalt. Ottó is megsebesült, azonban az új német király Habsburg Albert a mainzi érsek közbenjárására megkegyelmezett neki ben Ottó már Habsburg Albert szövetségeseként vett részt annak hadjárataiban. Habsburg szövetségben Feltehetően mint leányági örökösnek már az Árpád-ház kihalásakor felmerült Ottó neve a lehetséges királyjelöltek között, de a korona végül augusztus 27-én a Přemysl-házból származó Vencelé lett. Vencel királysága többszörösen is sértette a Habsburgok érdekeit, mert egyrészt a Přemysl dinasztia lengyel (Vencel apja 1291 óta lengyel király is volt), cseh és magyar uralma hatalmi túlsúlyt jelentett a Habsburgokkal szemben, másrészt Habsburg Albert anyai nagybátyja volt a magyar koronára szintén igényt tartó Károly Róbertnek őszén ezért német, bajor és Károly Róbertpárti magyar csapatokkal hadjárat indult Csehország ellen, amelyben Ottó is részt vett. A cél a Kutna-Hora-i ezüstbányák elfoglalása volt, de az ostrom nem járt sikerrel és ennek következtében Albert és Ottó szövetsége is felbomlott. Ottó átállt Vencel oldalára, aki csapatainak fővezérévé és tanácsadójává tette. Ennek az átállásnak a következménye lett végül az, hogy Ottóból magyar király lett június 21-én meghalt II. Vencel cseh király. Utóda, III. Vencel még alig volt 16 éves, sem kellő tekintélye, sem tapasztalata nem volt a helyzet kezeléséhez, így az augusztus 18-án megkötött német-cseh béke feltételeit már a német király diktálta. A feltételek között szerepelt, hogy Vencel mondjon le a magyar trónról és a koronázási jelvényeket is szolgáltassa vissza. Albert nem saját magának követelte a Szent Koronát, hanem azt Károly Róbertnek kívánta juttatni. Vencel az első feltételnek eleget is tett, október 9-én Brünnben (Brno) ünnepélyesen lemondott a magyar trónhoz való jogáról, de azt a koronával együtt Ottónak adta át. Eközben pártja támadt Ottónak Magyarországon is. Az egyik legbefolyásosabb oligarcha család, a Kőszegiek kezdeményezték Magyarországra jövetelét és megkoronázását. Magyarország királya Ottó Magyarországra jövetele nem volt veszélytelen, mert III. (Habsburg) Rudolf osztrák herceg megkísérelte a Magyarországra vezető utakat elzárni előle. Hogy a feltűnést elkerülje, Ottó (a Képes krónika ábrázolása szerint) egy nagyobb kulacshoz hasonló csobolyót készíttetett és abba rejtette a Szent Koronát. Egy éjszaka folyamán a csobolyó a földre esett és a visszaforduló Ottó csak másnap este találta meg. A Képes krónika írója égi jelként értékelte az esetet: Valóban csodálatos, és el nem hallgatható csoda! Mert mit is értsek azon, hogy a korona leesett ha nem azt, hogy az a herceg nem viselhette élete végéig ezt a koronát [ ] És mit jelent az, hogy senki sem találta meg, csak azok, akik vitték ha nem azt, hogy Pannonia nem veszítheti el angyal adta koronáját. (Bellus Ibolya fordítása) Az angyal adta korona említése igazolja, hogy a Szent Korona szent voltáról alkotott nézet a 14. századra már átment a köztudatba. (A Szent Korona kifejezéssel IV. Béla egy oklevelében találkozhatunk először.) A Szent Korona kutatásában volt olyan időszak, amikor a kereszt ferdeségét a csobolyó leesésének következményeként magyarázták. A szerencsésen Magyarországra érkező Ottót Székesfehérvárott Rádi Benedek veszprémi és Antal csanádi püspökök koronázták meg. A koronázás tehát nem felelt meg a magyar szokásjognak, mert nem az esztergomi érsek végezte. A koronázás után az új király seregével Budára vonult és demonstrálva, hogy az országnak koronás uralkodója van a Szent Koronával a fején bejárta az egész várost.

14 14 Az Árpád-ház kihalása utáni évtizedet interregnumnak szokás nevezni a magyar történelemben, annak ellenére, hogy az országnak volt koronás királya. Az elnevezést mégis az indokolja, hogy a 14. század elejére a magyar nagybirtokosok (kiskirályok vagy oligarchák) hatalma olyan mértékben megnőtt, hogy központi királyi hatalomról gyakorlatilag nem is beszélhetünk. Ottó uralma is csak az ország kis részére terjedt ki és egyre fogyó híveit is megbénította, hogy a Károly Róbert irányába elkötelezett V. Kelemen pápa egyházi átkot mondott ki rájuk. Ottó rövid uralkodásáról keveset tudunk, a fennmaradt oklevelekből az a törekvése derül ki, hogy adományaival az őt támogató főúri és egyházi csoportot próbálta erősíteni. Uralkodásának végéről többféle híradás maradt ránk. Annyi bizonyos, hogy 1307 elején Erdélybe indult, a források egy része szerint az őt támogató erdélyi németekkel akarta kapcsolatait erősíteni, más források szerint feleségül kívánta venni Kán László erdélyi vajda leányát. Kán László elfogta a magyar királyt a nála lévő Szent Koronával együtt. Ottó csak néhány hónapos rabság után, váltságdíj ígéretével szabadult és feladva magyarországi uralmi terveit Bajorországba távozott. Hazatérésekor a bajorok hősként ünnepelték, uralkodójuk kudarcát az osztrákok intrikáinak tulajdonították. Az Ottó-féle kötelezvény május 1-jén meghalt Ausztriai Albert és Ottó előtt még egyszer felcsillant a remény a Habsburgokkal való leszámolásra. Albert fiai, Lipót és Frigyes ellen azonban nem sikerült döntő győzelmet kicsikarnia és április 7-én Passauban kénytelen volt békét kötni. Alsó-Bajorország háborús kiadásai és a magyarországi adósság együtt olyan mértékűek voltak, hogy Ottó világiakra és egyháziakra egyaránt vonatkozó jószágadót szándékozott kivetni ami jelentős ellenállást váltott ki. A kiutat az június 15-én kiadott dokumentum, az Ottó-féle kötelezvény (Ottonische Handfeste) jelentette, amely kiszélesítette a bajor nemesség jogait, beleértve az intézményes ellenállás jogát is. A dokumentum nem csak Ottóra, hanem utódaira is vonatkozott, ezért az alapvető bajor rendi szabadságjogok dokumentumának tekintik. Ottó szeptember 9-én halt meg. Felhasznált források Kristó Gyula Valaczkai László: Ottó (In: Kristó Gyula: Magyarország vegyes házi királyai, Szukits Könyvkiadó 2003, ISBN ) Révai nagy lexikona Bertényi Iván: A magyar korona története, Kossuth Könyvkiadó 1986, ISBN X Soós István: A Wittelsbachok (Rubicon 2000/4) Képes krónika, Helikon (hasonmás kiadás)

15 15 Anjou-kor Anjou liliomok Anjou-kor Az 1301 és 1386 közötti korszak neve Magyarországon, amely a francia eredetű nápolyi Anjou-dinasztia magyar ágából származó három (I. Károly, I.»Nagy«Lajos, Mária) és a nápolyi ágból egy (II.»Kis«Károly) király uralkodását foglalta magában. Az Anjou-kor idején szűnt meg a szolgaság Magyarországon, az agrárnépesség jó része jobbágy lett, lezárult a nemesség kialakulása. A nagy európai pestisjárvány az országot kevéssé érintette, a 14. sz.-i válság itt nem éreztette hatását. Anjouk hatalomra kerülése 1301-ben III. András halálával az államalapító dinasztia, az Árpád-ház kihalt, a Magyar Királyság trónja megüresedett. András halálával a trónnak három várományosa volt, a cseh Přemysl-házból való Vencel, a bajor Wittelsbach-házból való Ottó és a nápolyi Anjou-házból Károly Róbert. Mindhárom trónvárományos megszerezte magának bizonyos időre a trónt, azonban 1307-re világossá vált, hogy Károly Róbert került ki győztesen a trónharcból, Vencel lemondott trónigényéről, Ottót pedig lemondatták. A hatalom megszilárdítása 1307-ben Károly Róbert királyi hatalma még igen gyenge lábakon állt, az Árpád-házi királyok birtokadományozásainak köszönhetően egy erős bárói réteg alakult ki, akik tartományurakként viselkedve önálló politikát folytattak, az állam a feudális anarchiába sodródott. Károly Róbert legfontosabb teendője ezen tartományurak hatalmának a letörése volt, június 15-én a rozgonyi csatában legyőzte az Amádé fiak és Csák Máté egyesített seregeit, maguk az Amádé fiak is elestek a csatában ben elhunyt Csák Máté, halála után Károly Róbert visszanyerte az ország északnyugati része feletti uralmat, helyzete immár stabillá vált. A régi, lázadó főnemesség helyére a király új, hozzá hűséges embereket állított és közöttük osztotta fel az elkobzott birtokokat. Jellemzően ősi családok eddig háttérbe szorult ágait emelte be a hatalomba. Ebben az időszakban emelkedett fel sok később a magyar történelemben fontos szerepet játszó család, például a Lackfiak, Garaiak, Nekcseiek, Szécsényiek vagy a Debreceniek. Az Anjou-kor gazdasága 1323-ban Károly Róbert bevezette az ezüst dénárt, mely értékálló pénznek bizonyult, majd 1325-ben, firenzei mintára, firenzei mesterekkel elkezdte az aranyforint veretését. Az Árpád-házi királyoktól eltérően Károly Róbert nem élt az évi pénzrontással, helyette 1324-ben bevezette a kapuadót, valamint a kereskedelmet érintő huszad- illetve harmincadvámot. A Magyar Királyság igen gazdag volt nemesfémekben, ezüst- és aranybányászata meghatározó volt a korabeli Európában, így Károly Róbert megpróbálta érdekeltté tenni a földesurakat a bányászatban, 1327-től az urbura egy harmadát a király azon földesúrnak adta akinek a földjén a bánya üzemelt. Ekkor vették művelés alá a körmöci aranybányákat, amelyek az 1370-es évekig a politikai aktivitás pénzügyi fedezetét biztosították.

16 ben Károly Róbert tető alá hozta a Visegrádi királytalálkozót, ahol III. Kázmér lengyel királlyal és Luxemburgi János cseh királlyal megállapodott egy Bécsett elkerülő biztonságos kereskedelmi útvonalról. Anjou-kor külpolitikája Folytatódott az Árpád-házi uralkodók hagyományos balkáni politizálása: Macsó, Bosznia, Dalmácia irányába terjeszkedtek a magyar királyok. A lengyel trón 1370-es megszerzésével elkezdődött a magyar és egy szomszédos nyugati keresztény ország trónja egyesítésének rendszere. Sikertelen kísérlet történt a magyar és a nápolyi trón egyesítésére. A két román fejedelemséggel szemben az Anjouk kudarcot vallottak: Havasalföld és Moldva részben a velük való harcokban ekkor vált önálló országgá. Károly Róbert Az Árpád-ház kihalása után a trónviszályokból Károly Róbert nápolyi herceg került ki szerencsésen, aki elnyerte többek közt a pápa, a firenzei bankárok és Kán László erdélyi vajda kegyét is. Reformok: A király felszámolta a bárók hatalmaskodását, ennek kivált kép a kisnemesek és a városok lakossága örült. A bároktól elkobzott vagyonokat, földeket a hívei kaptak meg. Ezek a lépések végett vetettek az ország szétszakítottságán, illetve a Magyar Királyság ismét osztatlan, központosított államá vált. Károly Róbert megteremtette a király, a bárók és a vármegyei nemesek bandériumaiból álló egységes katonai szervezetet, a banderiális hadsereget (banderia olaszul zászlót jelent). Az aranybányászat terén a Magyar Királyság élre került, mivel Károly Róbert az úgynevezett bányapénz átengedésével új bányák létesítésére ösztönözte a nemeseket. Firenzei mintára arany forint lett verve. Nagy Lajos Károly Róbert utóda, Nagy Lajos uralkodása a középkori Magyar Királyság egyik fénykora: az ország belső békéje és dinasztikus kapcsolatai lehetővé tették a társadalom, a gazdaság és a kultúra fejlődését. Aktív külpolitikája és hadjáratai révén pedig Magyarország európai nagyhatalommá vált. Forrás "A romániai magyar nemzeti kisebbség történelme és hagyományai" című VI. és VII. osztályos tankönyv - Stúdium Könyvkiadó, Kolozsvár Dümmerth Dezső: Az Anjou-ház nyomában, Corvina Kiadó, 1982

17 17 I. Károly magyar király Károly Róbert I. Károly Róbert feltételezett koponyája után rekonstruált arca. Skultéty Gyula alkotása I. Károly (Nápoly, Visegrád, július 16.), Károly Róbert néven ismert magyar király, 1301-től koronás, de el nem ismert uralkodó, hivatalosan (érvényesen megkoronázva) között uralkodott, ténylegesen 1308-tól. A történelemtudomány az évi királyválasztó országgyűlés alapján ezt az évet tekinti uralkodása kezdetének. Ő volt a magyar Anjou-ház alapítója. Caroberto néven született amely név nem a Károly és a Róbert összetétele, Anjou Martell Károly és Habsburg Klemencia (Habsburg Rudolf német király leánya) házasságából. Nyugati és északi politikájával igyekezett olyan szövetségi rendszert kialakítani, ami útját állhatja a német-római császár nagyhatalmi törekvéseinek, valamint gazdaságilag is kedvezőbb helyzetbe hozza Magyarországot. A regálé jövedelmekre alapozva pénzügyi reformokat hajtott végre, amivel jelentősen megnövelte a kincstár bevételeit. I. Károly 1342-es halálakor erős birodalmat hagyott fiára, Nagy Lajosra. Uralkodóház: Anjou-ház Az Anjou-k címerpajzsa, Árpád-sávok és Anjou-liliomok, Született: Nápoly, 1288 (V. István dédunokája) Édesapja: Anjou Martell Károly ( 1295) nápolyi trónörökös, apai nagyanyja Mária, V. István leánya, II. Károly nápolyi király felesége Édesanyja: Ausztriai (Habsburg) Klemencia Házastársa: 1. Rurik Mária; Első felesége Halicsi Mária, I. Leó halicsi király lánya volt, akit a forrásokban sokszor összekevertek második feleségével. [5] 2. (1308 után) Piast Mária bautheni és tescheni hercegnő Második felesége Piast Mária, II. Kázmér a sziléziai Beuten hercege lánya közepén [5] második felesége meghalt Temesvárott, ahol ekkor a királyi székhely volt. [2] Ebből a házasságából egy, vagy két lánya született, esetleg egy sem. [5]

18 18 3. (1318) Luxemburgi Beatrix római hercegnő, János cseh király leánya Harmadikként 1318 vége felé Károly szövetségesének, János cseh királynak a testvérét, Luxemburgi Beatrixot vezette oltárhoz, aki azonban egy év múlva, 1319 végén szintén elhunyt [2] gyermekszülésben, újszülött gyermekével együtt. [5] 4. (1320) Łokietek Erzsébet lengyel hercegnő, I. Ulászló lengyel király leánya, Nagy Kázmér lengyel király testvére Károlyt első három házassága trónörökös nélkül hagyta, és ez gyorsan újabb házasságra ösztökélte. Negyedikként július 6-án Budán [5] feleségül vette a I. Ulászló lengyel király lányát, Lokietek Erzsébetet, ami később fiának, Lajosnak jogalapot teremtett a lengyel trón megszerzésére. Ebből a házasságából több gyermeke született: [2] Gyermekei: Kálmán (házasságon kívül született, később győri püspök lett); / / Károly, László, Lajos, András, István?Károly vagy? Katalin (*1321) [5] Károly (* 1323) [5] László (1324. október ) [5] Lajos (1326. március ), [5] I. (Nagy) Lajos néven magyar király András (1327. november szeptember 18.), [5] calabriai herceg, nápolyi trónörökös, majd a királynő koronázott férje?erzsébet (*1327 és 1332 között) [5] István (1332. augusztus ) [5] Házasságon kívül született gyermeke egy Csepel-szigeti ágyasától [5] Kálmán (1317/ ), győri püspök 1337-től 1375-ig. [6] Kronológia I. Károly a Thuróczy-krónikában május 13. előtt Bicskei Gergely esztergomi érsek alkalmi koronával királlyá koronázza (Anjou) Károly Róbertet. Kőszegi István báró elfoglalja Esztergomot, Károly Róbert és az érsek elmenekül szeptemberében Károly trónigényének támogatására Magyarországra érkezett Boccasini Miklós, VIII. Bonifác pápa követe ( között tartózkodik itt) Károly Róbert Buda ellen vonul, azonban nem tudja bevenni a várat május 31. VIII. Bonifác pápa Károly Róbertet ismeri el magyar királynak Vencel ellenében augusztus 24-én Károly Róbert szövetségre lép Habsburg Rudolf osztrák herceggel.

19 őszén Károly Róbert és hívei hadjáratot indítanak a cseh király ellen Károly Róbert visszafoglalja Esztergomot a Kőszegiektől. Buda Károly Róbert kezére kerül, június 1-én hűséget esküszik Károly Róbertnek október 10-én a magyar főurak nagy része a rákosi gyűlésen Károly Róbertet ismeri el királynak A magyar főurak királlyá választják Károly Róbertet között Gentilis pápai legátus tevékenykedik Magyarországon. Gentilis, Monteflorum, de, OFM ( Avignon, okt. 12.): bíboros, pápai követ. - A pápai udvarban teológus, XII: bíboros augusztus 8-án a pápa követül küldte Közép-Európába az egyházi fegyelem helyreállítására és Károly Róbert elismertetésére. Magyarországra október 19-én indult, november 4-én a budai domonkos kolostorban tevékenykedett. Hatására november 27-én a pesti országgyűlésen Károlyt királlyá választották. Kán László erdélyi vajdával tárgyalni kezdett a Szent Korona visszaadásáról december 25-én kiközösítéssel fenyegette meg, mire a vajda július 2-án kiadta a koronát. V. Kelemen pápa a vienne-i zsinatra hívta Magyarországról. Assisiben az általa épített kápolnában temették el a Szt Ferenc-bazilikában Gentilis pápai legátus megszenteli a Károly Róbert számára készült koronát, letiltja a Kán Lászlónál levő Szent Koronát június 15. Tamás esztergomi érsek megkoronázza Károly Róbertet a legátus által adományozott koronával augusztus 27-én Károly Róbertet megkoronázzák a Szent Koronával Székesfehérvárott Csák Máté támadása Buda ellen, Gentilis bíboros kiközösíti Csák Mátét. A kassai polgárok megölik Aba Amádét június 15. Károly Róbert a rozgonyi csatában legyőzi a Csák Mátét támogató Aba Amádé fiait Károly Róbert szövetségre lép Habsburg Frigyes osztrák herceggel A király visszafoglalja Csák Mátétól Visegrádot. Szerbiai háború és Macsó elfoglalása. Temesvár várát 1212-ben említik először castrum regium Themes néven. Károly Róbert alatt királyi székhely lett, az uralkodó 1315-től 1323-ig itt tartotta udvarát A király személyesen vezet hadjáratot Kőszegi János ellen. A királyi sereg Debrecennél legyőzi Borsa Kopasz seregét. Károly Róbert városi kiváltságokat ad Kolozsvárnak Az ország főpapjai világi hatalmuk korlátozása miatt véd- és dacszövetséget kötnek a király ellen Károly Róbert hadjáratot vezet a szerb király ellen, visszafoglalja Nándorfehérvárt Július 6. Károly Róbert házassága Erzsébettel március 8. Csák Máté halála. A király hadat küld tartományainak megszállására január 6. Károly Róbert állandó értékű ezüstpénzt veret. Temesvárról, eddigi állandó jellegű tartózkodási helyéről Visegrádra teszi át székhelyét Károly Róbert háborút indít Basarab havasalföldi vajda ellen. I. Basarab ( k. [1] 1352 [1] ) havasalföldi fejedelem között. Latin nyelvű magyar forrásokban Bazarad vagy Ivanko Bazarad néven szerepel. Őt tartják a Havasalföldi Fejedelemség alapítójának, ezért az újkori román történelemben Basarab Întemeietorul (Alapító Basarab) néven emlegetik. Egy 1332-es, Károly Róbert által kibocsátott okirat szerint Thocomerius fia. Uralma elején még Magyarország vazallusa volt, 1324-ben úgy szerepel a magyar okiratokban mint Bazarab, woyvodam nostrum Transalpinum, de egy idő után megtagadta a márka hűbéresi adó kifizetését, sőt, 1325-ben elfoglalta Magyarországtól a Szörényi bánságot Megkezdődik firenzei mintára az aranyforintok verése. A nemesérc-monopólium bevezetése április 24. A Szent György-lovagrend megalapítása.

20 Károly Róbert jövedelmeinek növelése céljából megkezdi a korábban elidegenített királyi birtokok visszavételét. Bevezeti a harmincadvámot és a bányamonopólium rendszerét. Városi jogot adományoz Aranyosbányának, Nagybányának és Felsőbányának február 13.Károly Róbert magyar és Luxemburgi János cseh király nagyszombati találkozója. Megegyeznek, hogy mindkét országban kettős, arany-ezüst valutarendszert vezetnek be a magyar aranyforintra és a cseh ezüstgarasra alapozva Károly Róbert hadjáratot vezet a Habsburgok ellen, majd Magyarország számára előnyös békét köt. Károly Róbert megalapítja Körmöcbánya (szlovákul Kremnica, németül Kremnitz, latinul Cremnicium) városát. A várost még sziléziai és türingiai német telepesek alapították a 12. században ban Cremnychbana, 1332-ben Cremnic, 1335-ben Cremnech, 1338-ban Cremnuch, 1343-ban Crempnuch, 1389-ben Chrempnichya, 1394-ben Chrempnichya, 1394-ben Cremnicia, 1476-ban Krembnicia, 1526-ban Kremnica alakban szerepel a korabeli forrásokban. Károly Róbert november 17-én szabad királyi bányavárosi jogokkal látta el és megalapította pénzverdéjét től itt verték a híres aranyforintot, mely körmöci dukátként is ismert volt Ezüstgaras verése. Körmöcbánya április 17. Zách Felicián merényletkísérlete Róbert hadat indít I. Basarab havasalföldi fejedelem ellen, mivel az nem adja vissza az elfoglalt Szörényvárat. A királyi sereg a vár visszafoglalása után benyomul Havasalföldre. november 12. A magyar sereg Posadánál (Vöröstoronyi-szoros) vereséget szenved a havasalföldi seregtől. Károly Róbert magyar király követek útján próbálta jobb belátásra bírni, de minden bizonnyal eredménytelenül, hiszen ugyanazon év szeptemberében a magyar király büntetőhadjáratra indult egykori vazallusa ellen. Elfoglalta Szörényvárát, majd előrenyomult a vajda székhelye (Argyasudvarhely) felé. Basarab békeajánlata hidegen hagyta a magyar uralkodót, pedig az felajánlotta túszul egyik fiát és vállalta a régi adó kifizetését is, csak, hogy térjetek vissza békében és óvakodjatok a veszélyektől, mert ha közelebb jöttök, azoktól meg nem szabadultok. A magyar sereg, miután lerombolta a vajda székhelyét, egy szűk hegyi szorosban, Posada-nál (valószínűleg a Vöröstoronyi-szoros) szembesült a vajda fenyegetésével. A négy napig tartó csatában, amit a történelem a Posadai csata néven ismer, Károly Róbert és serege katasztrofális vereséget szenvedett a lesből támadó Basarab csapataitól

21 Károly Róbert fiát, András (Endre) herceget eljegyzi Johanna nápolyi hercegnővel és egyezményt köt András trónöröklésére november 1. A visegrádi magyar cseh lengyel királytalálkozó Cseh és lengyel szövetségben háború Ausztria ellen Károly Róbert békét köt az osztrák hercegekkel Károly Róbert és III. (Nagy) Kázmér megállapodása, hogy Károly valamelyik fia örökli a lengyel trónt. A macsói és a kucsói bánság elvesztése Endre herceg és Johanna házasságot köt. Első ismert pallosjog adományozása július 16. Károly Róbert halála. Károly Róbert szobra a budapesti Hősök terén (1905), Kiss György alkotása Harc a trónért I. Károly V. István Árpád-házi magyar király dédunokája volt. V. István 1267-ben egyik lányát, Máriát II. Anjou Károly, későbbi nápolyi királyhoz adta feleségül. II. Anjou Károly és az Árpád-házi Mária fia, Martell Károly magyar trónigénye már IV. László halála után felmerült, ugyanis az Árpádház egyetlen élő férfi trónörökösét, utószülött Istvánt IV. Béla nem ismerte el törvényes testvérének. Utószülött István fiának, András hercegnek később mégis elég nagy tábora volt ahhoz, hogy mint az Árpád-ház utolsó férfiági leszármazottját királlyá koronázzák, annak ellenére, hogy a pápa Martell Károlyt támogatta. Martell Károly 1295-ös halála után fia, Károly Róbert folytatta a harcot a trónért.

22 augusztusában kötött ki Károly Róbert hajója Spalatóban, amikor még III. András ült a trónon. Károly Róbert mellett a horvátországi Subics és Babonics családok, valamint Csák Ugrin tartományúr, Bicskei Gergely esztergomi érsek és a Cseszneki fivérek, Cseszneki Miklós és Cseszneki Lőrinc álltak. Külföldi támogatói a Nápolyi Királyság hűbérura, VIII. Bonifác pápa, és a Habsburg hercegek voltak. András király 1301 januárjában váratlanul meghalt tavaszán Bicskei Gergely Károlyt Esztergomba vitte, és egy alkalmi koronával megkoronázta. Ez a koronázás nem volt törvényes, mert nem a Szent Koronával és nem Székesfehérváron, a koronázó városban történt, valamint Bicskei érsek hivatali jogcíme is kérdéses, de fontos volt Károly hatalmának növeléséhez. Hamarosan menekülni kényszerült, mivel a nemesek nagy része nem fogadta el, mivel féltek attól, hogy a pápai támogatása miatt saját önállóságukat elveszítik. Ezért Vencelnek, a cseh trónörökösnek ajánlották fel a koronát, akit augusztus 27-én, Székesfehárvárott a kalocsai érsek meg is koronázott a Szent Koronával. Vencelé is érvénytelen koronázás volt, mivel nem az esztergomi érsek koronázta, bár a másik két feltétel adott volt. [2] 1302-ben javult Károly Róbert helyzete, amikor meghalt a Vencelt megkoronázó János kalocsai érsek, és helyére István került. Híveivel az ősszel megostromolta a király székhelyét, Budát, de az ostrom sikertelen volt, csak a környéket, a budai szőlőket sikerült feldúlnia. Az országból távozni készülő, de még itt lévő Boccasini Miklós (Niccolò Boccasini) pápai legátus egyházi tilalom (interdictum) alá helyezte a Vencel-párti budaiakat. Válaszul a budaiak Lajos pap vezetésével megszegték a tilalmat, kiszolgáltatták a szentségeket és kiközösítették a pápát, valamint a Károly pártján levő magyar érsekeket és püspököket. VIII. Bonifác pápa május 31-i bullájában Károlyt nyilvánította királynak, és Vencelt eltiltotta a cím használatától s a vele járó jogok gyakorlásától. VIII. Bonifác és Bicskei Gergely ősszel meghaltak, de a pápai székbe XI. Benedek néven Boccasini került, és az új esztergomi érsek is az ő pártján volt, ezért Károly helyzete nem romlott ben II. Vencel sereggel Magyarországra jött, de néhány hónapi itt tartózkodás után fiával és a Szent Koronával Csehországba távozott ben Károly Róbert Oroszországba ment, hogy eljegyezze Leó halicsi fejedelem lányát. [2] 1305-ben a cseh király meghalt, és Vencel, hogy a cseh és lengyel trónt elfoglalhassa, lemondott a magyar trónról a bajor Wittelsbach Ottó javára, és átadta neki a Szent Koronát. Ottót december 6-án Székesfehérvárott a Szent Koronával a veszprémi és a csanádi püspökök koronázták királlyá, érvénytelenül ben II. Károly nápolyi király, hogy unokáját támogassa, firenzei bankároktól újabb kölcsönt vett fel Károly javára, és délvidéki magyar főurakat Frangepán Duim, Babonić Radiszló valamint Šubić Pál követét is fogadta Nápolyban. Károly 1306-ra elég erős volt, hogy újra támadást indítson. Tavasszal elfoglalta Esztergomot és több felvidéki várat. Eddigre a Károly-pártiak kerültek többségbe ben az Erdélybe látogató Ottót a vajda, Kán László elfogta és elvette tőle a koronát. Néhány hónapi fogság után Ottó Bajorországba távozott. Bár 1312-ben bekövetkezett haláláig viselte a magyar királyi címet, 1307 után vele már nem kellett számolni. [2] 1307-ben megélénkült Károly egyházi támogatása. Május második felében Tamás esztergomi érsek Udvardon tartományi zsinatot tartott, ahol Károly elismerésére szólított fel mindenkit, azzal fenyegetve, hogy egész Magyarországot egyházi tilalom alá veti. Az első avignoni pápa, V. Kelemen, Gentilis ferences szerzetes személyében legátust küldött Magyarországra október 10-én Károly Róbertet a rákosi országgyűlés királlyá választotta. A nagyurak közül jelen volt többek között Csák Ugrin, Rátót Domoks, Aba Amadé nádor, Borsa Kopasz nádor, Ákos István nádor, Rátót Loránd nádor. A megjelentek elfogadták Károlyt és utódait Magyarország királyának. Nem voltak jelen a leghatalmasabb tartományurak, Csák Máté, Kán László és a Kőszegiek, de a jelenlévők érdekei sem egyeztek Károlyéval a királyi hatalom erősítésében. [2] Gentilis bíboros 1308 tavaszán érkezett Magyarországra, és nekiállt meggyőzni a nagy tartományurakat Károly Róbert támogatásáról. Először Csák Mátéval jutott megegyezésre a Pilis hegységbeli Kékesen november 10-én. Máté felesküdött Károlyra, cserébe Károlytól megkapta a tárnokmesteri tisztséget. November 27-én Gentilis Budán országos gyűlést tartott, ahol a Kőszegiek közül többen személyesen megjelentek, Kán László és Csák Máté pedig követei útján képviseltette magát. Úgy tűnt, kialakult a bárók egységfrontja Károly mögött június 4-én Kőszegi Henrik egész családja nevében hűségesküt tett a királyra Gentilis előtt június 15-én Budán, a Nagyboldogasszony-templomban sor került Károly második koronázására, Tamás esztergomi érsek

23 23 által, egy Gentilis által készíttetett koronával, mivel a Szent Korona még mindig Kán Lászlónál volt, aki a koronázáson még követekkel sem képviseltette magát. Jogilag ez is érvénytelen koronázás volt, mivel nem a Szent Koronával és nem Székesfehérvárott történt. [2] Gentilis Kán Lászlóval próbált megegyezésre jutni, de egyelőre sikertelenül, ezért 1309 karácsonyán kiközösítette az erdélyi vajdát. Kán László végül április 8-án, Szegeden elfogadta Károlyt törvényes urának a Tamás esztergomi érsek kezében lévő keresztre tett esküvel. A vajda hamarosan visszaadta a Szent Koronát, és vele Székesfehérvárott augusztus 27-én az esztergomi érsek harmadszorra, immár minden tekintetben érvényesen, Károly Róbertet Magyarország királyává koronázta. [2] A hatalom megszilárdítása Csák Máté a székesfehérvári koronázáson nem jelent meg, sőt szembefordult a királlyal, és az ő, valamint familiárisai birtokait dúlta június 25-én csapatai egészen Budáig nyomultak, ahol a király a családjával tartózkodott. Gentilis július 6-án kiközösítette Mátét, majd szeptember körül elhagyta az országot. Károly Debreceni Dózsa vezetésével küldött csapatokat Máté ellen, de ezek ekkor nem jártak még sok sikerrel, mégis ekkor kezdett a király az egy évtizedes diplomáciai próbálkozásai után fegyverrel is érvényt szerezni jogainak. [2] 1310 táján a magyar társadalom látta, hogy Károly és a tartományurak között kell választani, és ekkor már egész széles egységfront alakult ki a király mögött. Sok későbbi nagy család ekkor alapozta meg hatalmát azzal, hogy a király mögé állt, sokszor saját rokonai ellenében is. Így tett például a nógrádi Szécsényi Tamás, így tettek a gömöri Szécsiek, így az 1310-es években a Kőszegi családból kiváló Kanizsaiak és Köcskiek, és az Anjou-korban emelkedtek fel még a Losonciak, a Bátoriak, a Nekcseiek, a Kompoltiak, a Görgeiek, a Kállaiak és a Becseiek. A tartományúri uralom alatt megnövekedett erőszakos visszaélések, adóterhek és a szabad költözködés gátlása miatt a jobbágyok és a városok is a királyi hatalom megerősödését kívánták. [2] A formailag a királyt támogató Aba Amadé szerette volna megszerezni Kassát szeptember elején a városba érkezett kíséretével, ahol a feszült helyzetben tömegverekedés alakult ki, amelynek során Amadé és kíséretének több tagja is életét vesztette. Ezután Amadé két fiát Jánost és Demetert másokkal együtt a kassai börtönbe zárták. [3] A király ekkor a város mellé állt Amadé fiaival szemben, akik október 3-án szerződésben kötelezték magukat, hogy nem háborgatják Kassát, valamint visszaadják az elfoglalt királyi javakat, többek között Abaúj és Zemplén vármegyét. Kiszabadulások után viszont, katonai segítséget remélve tőle, hűbéruruknak fogadták el Csák Mátét, de egyesített seregüket június 15-én a rozgonyi csatában Károly legyőzte. Az Abák területét azonban csak 1315-re sikerült szilárdan az ellenőrzése alá vonni. [2] Zólyom, Liptó és Árva vármegye 1315 körül került vissza a királyhoz, amelyek élén eddig a kényszerből a Csák Máté-familiáris Balassa Doncs állt, de ekkor visszatért a királyhoz. Ekkoriban halhatott meg Kán László erdélyi vajda, akinek helyére a már királyhű Pok Miklós került ban a király megszerezte Ákos István fiaitól Diósgyőrt, a Kőszegiektől pedig Kőszeget ben az Amadé-fiak újra fellázadtak Ung vármegyében, de a király ottani váraikat is sorban megvívta. Debreceni Dózsa vezetésével a király erői a debreceni csatában legyőzték a Borsákat, szétzúzva ezzel Borsa Kopasz tartományát. [2] Csák Máté hatalma a rozgonyi csata után meggyengült, de még így is elég erős maradt ahhoz, hogy a király óvatos legyen vele ban elvette tőle Visegrádot, majd 1318-ban Komáromot, de az ország észak-nyugati része csak a nagyúr 1321-es halála után került Károly Róbert ellenőrzése alá. Végül 1323 első felében az addig kényszerűségből Temesváron tartott királyi székhely is átkerült Visegrádra. [2] 1323 után Károly Róbert részben tárnokmestere, Nekcsei Demeter segítségével fokozatosan nagyléptékű gazdasági reformokat hajtott végre. [2] április 17-én Záh Felicián sikertelen merényletet kísérelt meg a király ellen, de ez már nem fenyegette a király hatalmát. A véres megtorlás komoly figyelmeztetést jelentett minden lázadó kedvű nagyúr számára.

24 24 Károly Róbert új alapokra helyezte és megszilárdította az utolsó Árpádok alatt megrendült királyi hatalmat. Bár a király, a földek harmadával a kezén, továbbra is az ország legnagyobb földbirtokosa volt, hatalma elsősorban nem birtokai méretén nyugodott, hanem a várak túlnyomó többségének birtoklásán. Az Anjou-korban a király mintegy 160-at birtokolt az ország 300 várából, míg például a Lackfiak, a legtöbb várral bíró főúri család, mindössze hetet. Nagy földadományok helyett a király a szolgálatokat úgynevezett honorok (magyarul: tisztség, régi magyar nyelven: becsü) adományozásával jutalmazta. A honor birtokosai a királyi tulajdon kezelőivé, hasznainak szedőivé váltak, de a honort nem örökíthették át, a király azt bármikor elvehette tőlük. Az országbárók nagy honorjai jellemzően a legnagyobb főurak között rotálódtak. A honor jelentette az igazi hatalmat, mivel olykor vár birtoklása is járt vele. A honort birtokosai saját familiárisaik útján irányították. Külpolitikája Nyugati és északi politikája Az 1312-es rozgonyi csata után csak 1315-re sikerült az Amadé-fiak tartományuraságának törzsterületét, Abaúj és Sáros vármegyéket szilárdan kézbe vennie. Ezzel kitört abból az elszigeteltségből is, ami addig az ország középső területeire szorította. Megnyílt az út Lengyelország felé ben segítséget ígért János cseh királynak, a Csák Máté elleni harcában. Ez a segítség végül elmaradt, de János király visszafoglalta a Morva folyó menti Veselí várát Mátétól. [2] Lokietek Ulászlónak 1314-re sikerült egyesítenie Lengyelországot Pomeránia, Mazóvia és Szilézia kivételével, és 1320-ban lengyel királlyá koronáztatta magát. Sziléziáért Luxemburgi János cseh királlyal vetélkedett, aki a lengyel királyi címet is felvette, hogy kifejezze egész Lengyelország iránti igényét. Pomerániáért a Német Lovagrenddel folytatott háborút. A németek és a csehek ellen Magyarországhoz, Károly Róberthez igyekezett közeledni, akihez 1320-ban feleségül adta lányát, Erzsébetet. [2] Hosszú ideig jó viszont ápolt a Habsburg-családból való osztrák hercegekkel, akik az ő királyságát támogatták Ottóéval és Vencelével szemben. Ő viszonzásul támogatta az osztrákok német királyi ambícióit ben beleszólt a német belviszályokba, segítséget küldött III. (Szép) Frigyes osztrák hercegnek IV. (Bajor) Lajos német király ellen, de a mühldorfi csatában vereséget szenvedett. A viszony azért romlott meg később, mert az osztrákok ígéretük ellenére nem adták vissza a megszállva tartott Pozsonyt és Muraközt, és támogatták a Kőszegieket, a nyugati határszél tartományurait ban a Kőszegiek és a délvidéki Babonićok ismét fellázadtak. [2] Károly Róbert ekkor kezdett az osztrák hercegek helyett Luxemburgi János cseh királyhoz közeledni, ami 1327-ben Nagyszombatban személyes találkozójukhoz vezetett, ahol közös pénzrendszerről is megállapodtak. A találkozó után János rögtön Sziléziába ment, hogy onnan Ulászló fővárosa, Krakkó ellen vonuljon. Károly Róbert fenyegető hangú üzenetére János elállt a támadástól, de szövetséget kötött a Német Lovagrenddel ban Károly és János közös hadjáratot indított az osztrák hercegek ellen, akik az abban az évben megkötött békeszerződésben megígérték Pozsony és a Muraköz visszaszolgáltatását, de csak Pozsonyt adták vissza és 1332 között Ulászló súlyos harcokat vívott a Lovagrenddel, amiben Károly Róberttől jelentős katonai segítséget kapott. Ekkor János cseh király is megtámadta Ulászlót, mire Károly kibékült az osztrák hercegekkel, és 1331 őszén nagy erőkkel, állítólag 50 ezer katonával felvonult a cseh határra, mire János király kénytelen volt visszavonulni országába, és 1332-ben békét kötött Károly Róberttel, aki ekkor visszakapta a Csák Máté egykori csehországi híve, Cseh István által megszállva tartott Holics és Berencs határvárakat. Károly Róbert ettől kezdve arra törekedett, hogy kibékítse egymással a cseh és a lengyel királyt, amire Ulászló 1333-as halálát követően fia és utóda, Nagy Kázmér idején, 1335-ben a visegrádi királytalálkozón sor is került. Kázmér azért is hajlott a megegyezésre, mert minden erejével belső problémái megoldására akart koncentrálni, János pedig azért is, mert 1335 tavaszán a karantán-tiroli örökség miatt fegyveres konfliktusba keveredett nemcsak II. Albert osztrák herceggel, hanem Bajor Lajos császárral is. [2] 1336 elején János király betört Ausztriába, májusban Károly és Kázmér is felvonultak az osztrákok ellen. A Kőszegiek és a Babonićok ekkorra már az osztrák herceg hűbéresei voltak nyarán Károly újra behatolt Ausztriába, csapatai dúltak, fosztogattak, majd visszafoglalták a Muraközt és

25 25 megadásra kényszerítették a lázadó nagyurakat. A Kőszegiek határmenti várait elcserélte az ország belsejében fekvőkre, és ezzel kihúzta a méregfogukat. Az osztrák hercegekkel szeptember 11-én Pozsonyban megkötött béke visszaadta a Muraközt a magyar királynak ban a magyar-cseh szövetséget megújították júliusában Visegrádon Károly és Kázmér magyar-lengyel örökösödési szerződést kötött, amely kimondta, hogy Kázmér gyermektelen halála esetén Károly egyik fia lesz a lengyel király, Károly pedig továbbra is támogatja Kázmért a Német Lovagrend ellen. Az egyezmény következményeként 1370-ben létrejött a magyar-lengyel perszonálunió, Nagy Lajosé lett a lengyel trón is. [2] Balkáni háborúi 1319-ben beavatkozott a szerb trónviszályba, megtámadta II. Uroš István szerb királyt, mivel ő Dragutin Lászlót támogatta. Ekkor visszafoglalta Nándorfehérvárt és a macsói bánságot, de jelöltjét nem sikerült trónra ültetnie ben újra próbálkozott vele III. István Uroš szerb király ellen is, de ekkor is sikertelenül, annak ellenére, hogy Kotromanić István bosnyák bán is támogatta. A vereség után, Bosznia erősítése érdekében az ozorai és sói bánságot a bosnyák bánra bízta. A magyar-szerb viszony Károly Róbert támadásai miatt hosszú időre ellenségessé vált. [2] A posadai csata 1316 óta a kun származású Basarab volt Havasalföld fejedelme, mint a magyar király hűbérese. Viszonyuk 1324-ig felhőtlen volt, amikor Basarab elhatározta, hogy felszámolja a hűbéri függést, és szövetséget kötött a tirnovói bolgár cárral ban támogatta a szörényi bánságba betörő tatár és kun sereget. Befogadta a bukott erdélyi vajda, Kán László fiait, s megengedte nekik, hogy Havasalföldről be-betörjenek Erdélybe. Legkésőbb 1330-ban a szörényi bánságot elfoglalta. Ekkor Károly Róbert hadjáratot indított, kihasználva, hogy ugyanennek az évnek a nyarán a vajda a bolgár cárral és a bizánci császárral szövetségben súlyos vereséget szenvedett a szerb királytól. Szeptemberben visszafoglalta a szörényi bánságot és októberben meghódította a vajda székhelyét, Argyasudvarhelyt, de november 9-én, hazafelé tartva, egy szűk hegyszorosban a vajda csapatai megtámadták (Posadai csata), és a sereg felét megölték, maga is álruhában alig szabadult meg. Ez volt Károly Róbert legsúlyosabb katonai veresége. [2] 1331-ben az új szerb király, Dusán István, a középkori szerb hatalom megalapozója, szövetséget kötött a magyar király ellen a havasalföldi vajdával és a bolgár cárral. Rendszeressé váltak a határmenti összecsapások, és 1339-ben a szerb király elfoglalta a macsói és a kucsói bánságot. Ezeket csak Nagy Lajos tudta visszafoglalni. [2]

26 26 Nápolyi és dalmáciai politikája Horvátországban és Dalmáciában a három nagy tartományuraság, a Šubićoké, a Babonićoké és a Frangepánoké, évtizedekig Károly Róbert fő támogatói voltak, azonban ők is útjában álltak a királyi hatalom erősítésének. [2] Zárát még II. András elzálogosította Velencének, 1311-ben Velence ellen fordult, és Šubić Mladent választotta grófjának. A Magyarországon lekötött Károly Róbert nem tudott segítséget küldeni, így olyan kompromisszum született, hogy Zára grófja velencei lesz, de a magyar király névleges fennhatósága megmarad. Hogy Mladen maradhasson a gróf, Velence polgárjogot adott neki. Mladen azonban ezután garázdálkodni kezdett. [3] 1322-ben két dalmát város, Sebenico és Trau szövetséget kötöttek az őket sújtó Šubić Mladen bán és testvérei ellen. Mladen eredménytelenül ostromolta meg őket, mire hűbéresei, akik eddig félelemből álltak mögötte, elpártoltak tőle. Csatlakoztak hozzájuk a Babonićok, valamint Kotromanić István bosnyák bán, és együtt legyőzték a Šubićok seregét. A trauiak és senenicóiak velencei gályákkal és zsoldosokkal felégették a Šubićok két fontos központját. Mladen előbb testvérét küldte Károly Róberthez, majd személyesen járult elébe Horvátországban, hogy a segítségét kérje, a király azonban elfogatta, és fogolyként Magyarországra vitte ban Károly Róbert Gutkeled nembeli Istvánt nevezte ki horvát dalmát bánná, akit dél felé vonultában a Babonić János és fia fel akart tartóztatni, azonban az új bán legyőzte őket. Közben a Frangepánok Velence és Károly között ügyesen lavírozva, kitértek az összecsapás elől. Az 1320-as évek közepétől a dalmát városok egymás után behódoltak Velencének, Károly Róbert nem tett semmit visszaszerzésük érdekében. [2] Šubić Mladen családját Károly a Babonićoktól elcserélt unnavölgyi Zrin várával kárpótolta, ahonnan kiindulva a későbbi leszármazók Zrínyi család néven még jelentős szerepet játszottak a magyar történelemben. [3] Sánta Károly nápolyi király elsőszülött fiának Martell Károly calabriai hercegnek egyetlen fia, igényt tartott a nápolyi trónra, s ezért címei között szerepeltette a salernói hercegi titulust ban meghalt nagybátyjának, Bölcs Róbert nápolyi királynak a fia, a trón hivatalos örököse, Károly calabriai herceg ben megkezdődtek a tárgyalások a magyar és a nápolyi király között a trón öröklése ügyében. Károly király második fiának, Andrásnak akarta biztosítani a trónt. A pápa a Nápolyi Királyság hűbérura közvetítésével tartott megbeszélések eredményre vezettek, és 1333 nyarán Károly király a hatéves Andrással együtt Nápolyba hajózott. Andrást eljegyezték Róbert király hétéves unokájával, Johannával, megkapta a calabriai hercegi címet, és a nápolyi trón hivatalos örököse lett. A megállapodást a pápa jóváhagyta, Károly és András 1334 elejére visszaérkezett Magyarországra. [2] Hadszervezete A tatárjárásig a királyi hadsereg alapvetően a királyi várszervezet katonaságára épült. Egy-egy megye hagyományosan 400 katonát adott a seregbe. A várbirtokok eladományozása miatt ez a hadszervezet lényegében széthullott a 13. század második felében. Egyre nagyobb súlyt képviseltek a tartományurak hadseregei, a legnagyobbak közülük többezer katonát is fegyverben tudtak tartani. [2] Károly Róbert kötelezte az országos főméltóságokat és a főpapokat, hogy saját költségükön fegyveres csapatot állítsanak ki és bocsássanak a rendelkezésére. Minden csapat uruk zászlaja alatt vonult hadba, ezért a zászló olasz neve (bandiera) után bandériumnak, zászlóaljnak neveztek egy csapatot, amelyek hadilétszáma elvileg kétszáz (nemesi) harcos volt, plusz az ennél nagyobb kisegítő személyzet (csatlósok, szolgák, fegyvernökök). A főpapok bandériumait az egyházi nemesek, zömmel a prédialisták alkották. Az esztergomi érsek és az erdélyi vajda két-két bandériumot volt köteles kiállítani. Mindehhez jött a király bandériuma, amelynek békelétszáma ezer fő, hadilétszáma ennek többszöröse volt. A királynénak külön bandériuma volt. A bandériumok alkották a hadsereg legütőképesebb részét, ezek páncélos katonák voltak. Háború alkalmával csatlakoztak hozzájuk a királyi várak hivatásos katonái, a városok harcosai, valamint a csatlakozott népek kunok, székelyek könnyűlovasai. Alkalmanként zsoldosok is kiegészítették a királyi sereget, amelynek teljes létszámát legkevesebb 25 ezer főre becsülhetjük. [2]

27 27 Károly Róbert korában megerősödött a már korábban is megfigyelhető lovagi kultúra. A személynévanyagban a korábbiakhoz hasonlóan jelen vannak a lovagi kultúrára utaló személynevek, mint Priamus ( Perjámos ), Hektor, Achilles ( Ehellős ), Alexander ( Sándor ), Trisztán ( Terestyén ), Roland ( Loránd ), Olivér ban a magyar lovagok Szent György-lovagrendet alapítottak, azonban ez még hamvába halt kezdeményezésnek bizonyult. A király körül jelen volt azonban az udvari lovagság. A nyugati lovagi kultúrát a Károly Róberttel Nápolyból jött emberek, mindenekelőtt a Drugetek terjesztették. A lovagi kultúra erősítése érdekében Károly Róbert idején támogatták Szent László kultuszát, akit ekkor a lovagi eszmény megtestesítőjének tartottak. [2] Egyházpolitikája Károly Róbert legfőbb támasza a magyar korona megszerzése érdekében a pápa és az egyház volt, ezért is mutat érdekes kontrasztot későbbi egyházpolitikája, amivel az egyháznagyok befolyását igyekezett csökkenteni, az erős királyi hatalom megteremtése érdekében. Az 1308 és 1311 között Magyarországon tartózkodó Gentilis pápai legátus tevékenysége tette Károly Róbertet elismert királlyá. [2] 1318-ban éleződtek ki először Károly Róbert kapcsolatai az egyházzal, amikor februárban Kalocsán a főpapok szervezkedni kezdtek. A királyt az egyház kiváltságainak megsértésével, egyházi javak elkobzásával vádolták. Minden bizonnyal bizonyos mértékig csalódottak voltak amiatt, hogy a király nem vált a pápától függő, az egyház érdekeit minden tekintetben kiszolgáló személyiséggé. A király arra törekedett, hogy a főkegyúri jogot kihasználva a főpapi stallumokat az őt hűségesen kiszolgáló híveinek és rokonainak juttassa. Így püspök lett Piacenzai Jakab, lengyel feleségének testvérei közül Bolesław érsek, Mieszko pedig püspök ben XII. Benedek pápa a király kifejezett kérésére természetes fiát, Kálmánt nevezte ki győri püspökké. Támogatta a kolduló rendeket (domonkos rend, ferences rend), szerzetesei közül többeket érseki vagy püspöki méltósághoz juttatott. Ha kellett, szembeszállt a káptalani választással is. Az 1320-as évek végén az esztergomi káptalan Dörögdi Miklóst választotta meg érsekké, pedig a király az előzetes konzultáción Telegdi Csanád egri püspököt ajánlotta. A király nem ismerte el a választást, hosszas huzavona után a pápa végül Telegdit nevezte ki esztergomi érsekké. Ha kellett, a pápa rezervációs jogával is szembeszállt. Az 1320-as évek elején XXII. János pápa Jakab francia szerzetest nevezte ki zágrábi püspöknek. A király nem ismerte el a kinevezést és nem engedte be az országba Jakabot, aki hosszas kötélhúzás után végül francia püspöki széket kapott, Károly pedig elismerte László titeli prépost zágrábi püspökké választását, aki a királyi udvar orvosa volt. [2] Az is gyakran megesett, hogy a király a megüresedett püspöki székeket hosszabb ideig nem töltötte be, a hozzájuk tartozó birtok igazgatását pedig világi híveire bízta, amivel sértette a pápa és a káptalan anyagi érdekeit. Előfordult, hogy az elhunyt püspök hagyatékára is rátette a kezét. A birtokvisszaszerző kampánya idején, ha az egyházi birtok eredetét nem tudták meggyőzően igazolni, azt is visszavette a korona a javára. Beiktatásukkor a püspökök és a kanonokok jelentős ajándékot voltak kötelesek adni a királynak. Behajtotta az állami adókat például portális adó az egyházi birtokok jobbágyain is, akiknek az állami közmunkákon például várépítés is részt kellett venniük. A püspököket is bandérium felállítására kötelezte, az esztergomi érseket kettőre. A pápai tized egyharmadára is igényt tartott. [2] 1338-ban a főpapok egy része bevádolta a királyt XII. Benedek pápánál, hogy az az egyház jogait és kiváltságait vagy már teljesen megsemmisítette, vagy az enyészet szélére juttatta. Az akció eredménytelen volt, a király ezután sem volt hajlandó betölteni az éppen üresedésben levő kalocsai érseki széket. Mindenesetre a főpapok állítása túlzás volt, mert a tartományurak által elvett birtokaikat visszakapták, sőt újabb adományokban is részesültek a király politikája következtében. Az egyház részesedett a vámjövedelmekből, az esztergomi érsek például megkapta a portális adó és az urbura tizedét. Egy-egy megye ispáni tisztét is a püspökök és érsekek kapták meg. A ferences rend, a domonkos rend és a pálos rend ebben az időszakban számos kolostorral gyarapodott. A ferencesek és a domonkosok felvették a harcot a az egyre jobban terjedő valdens és bogumil eretnekséggel. [2]

28 28 Kancellária és írásbeliség Károly Róbert korában az előző korhoz képest jelentősen megnövekedett a kiadott oklevelek száma. A magyar szakirodalom 1308-tól számítja a tömeges jellegű okleveles gyakorlat korát. Becslés szerint nagyjából 15 ezer oklevél maradt ránk az 1301 és 1342 közötti időszakból. A királyi és királynéi oklevelek mellett ekkor már jelentős számban adtak ki oklevelet a főméltóságok, megyék, városok, hiteleshelyek (például káptalanok). A fontos szerepet játszó kancellária mellett önálló oklevélkiadó hellyé vált a hiteleshelyi feladatokat ellátó királyi kápolnaispánság, amelynek vezetője viselte a titkos kancellári címet is. [2] Károly Róbert korából való az 1334-es eredetű, első ismert káptalani szabályzat, a zágrábi káptalan statútuma. Itt készült a Zágrábi krónika, korábbi magyar krónikák alapján a magyar történelem összefoglalása a 14. századig. Budán a Kézai Simonnal korábban megszakadt krónikás hagyományt a budai ferences minoriták folytatták az 1330-as évek elejéig. Ezek alapján, valószínűleg Kálti Márk szerkesztésében készült el a Képes krónika, [2] amelyik Záh Felicián merényletének elbeszélése közben szakad meg. Az írásoktatás Károly Róbert idején kolostori, plébániai és káptalani iskolákban folyt ban a budai zsinat előírta, hogy a káptalani iskolákban ingyen tanítsák az egyház klerikusait és a szegény tanulókat, a többieknek tandíjat kellett fizetni. Előírta továbbá a nagyobb káptalani iskolákban a jog és a logika oktatását, valamint erősíteni kívánta a latin grammatika tanítását. A zágrábi káptalan 1334-es statútuma szerint is a koldulásból élő szegény tanulókat is ingyen kellett tanítani. Itt az iskola két tanárral működött, az egyik a grammatikát, a másik az éneket tanította. Főként a káptalani iskolák képezték azt a világi értelmiségi réteget, amelyet latinul litterátus, magyarul deák néven illettek. Ebben az évszázadban jelentek meg, majd a század második felére számuk nagyon meggyarapodott, ami jelezte, hogy a műveltség már nem egyházi monopólium. [2] A kor hivatalos kultúrnyelve még a latin volt, csak egyetlen összefüggő nyelvemlék maradt ránk, a Gyulafehérvári Sorok körüli másolata, amely latin szentbeszédek verses összefoglalóinak magyar fordítását tartalmazza körül készült el a Magyar Anjou Legendárium, amely képekkel illusztrált tankönyv Károly Róbert gyermekei számára, a szentek életéről. Az 1330-as években készült el a kétkötetes Nekcsei Biblia, Nekcsei Demeter tárnokmester részére. [2] Építészet Károly Róbert uralkodásának második felében készült néhány nevezetes gótikus épület, mint a visegrádi királyi palota, a diósgyőri vár és a soproni ferences kolostor káptalanterme. [2] Gazdasági intézkedései Egy fiktív Károly Róbert-ábrázolás a kétszázforintos bankjegyen [4] Az Árpádok idején a magyar királyok kétféle fő jövedelmi forrással rendelkeztek. A nagyobb részt a királyi földbirtokok jövedelmei tették ki, amelyek a királynak mint földesúrnak jártak. Ezek voltak a domaniális jövedelmek. A kisebb részt azok jövedelmek jelentették, amelyek a királyt felségjogon, mint uralkodót illették meg. Ezek voltak a regálé jövedelmek. Ilyenek voltak a vámok, a bányabér (urbura), a pénzverési, a kényszerpénzbeváltási (kamara haszna lucrum camerae) jövedelmek stb. Károly Róbert igyekezett a megcsappant kincstárat a regálé jövedelmekre alapozva feltölteni. Ebben fő segítsége Nekcsei Demeter volt, aki 1315 és 1338 között, tehát szokatlanul hosszú ideig töltötte be a tárnokmesteri tisztséget, s aki az államháztartás fő irányítója volt. A váltásra az ösztönözte őket, hogy a királyi uradalmak a 14. század elejére erősen megcsappantak, ugyanakkor a felfutó árutermelés és pénzgazdálkodás miatt lehetőség nyílt a pénzbevételek erőteljes fokozására. [2]

29 29 A király 1327-től nagy birtok-visszaszerzési akcióba is kezdett, biztosai 15 éven át járták az országot, és visszavettek minden olyan birtokot, amelynek tulajdonjogát haszonélvezői nem tudtak kétséget kizáróan bizonyítani. Ezen kívül a levert tartományurak birtokai is királyi tulajdonba kerültek. Mindezeket azonban a tisztségviselés idejére szóló honorbirtokként továbbadta tisztségviselőinek, azaz bevételeikkel nem tudta a kincstárat közvetlenül gyarapítani, az államháztartás problémáinak megoldása a regálé jövedelmekre maradt. A 14. századra több korábbi regálé is megszűnt vagy jelentéktelenné vált, ilyenek voltak pélául a nyestadó (marturina), a szabadok dénárja, a székelyek ököradója, a rendkívüli terményadó. [2] Nemesfém-bányászat, pénzverés Károly Róbert aranyforintja Károly Róbert ezüstgarasa 1320 táján Magyarországon mintegy harmincötféle hazai és külföldi pénzfajta és veretlen ezüst volt forgalomban. A sokféle pénz helyett a báni dénárok mintájára 1323-ban megkezdték az állandó értékű ezüstdénár verését. Ez a reform azonban sikertelen volt, mivel a dénár névértéke sokkal nagyobb volt a tényleges ezüsttartalomnál, így inkább a cseh ezüstgarast használták helyette. Ezért 1325-ben, áttérve az aranyvaluta-rendszerre, firenzei mintára aranyforintot kezdtek verni, de önmagában ez sem segített, mert ez sem tudta kiszorítani a cseh ezüstgarast. Végül Károly Róbert 1327-ben Nagyszombatban megegyezett János cseh királlyal, hogy mindkét országban vegyes, arany-ezüst valutarendszert fognak használni. Ennek értelmében 1329-ben Magyarországon is megkezdődött az állandó értékű ezüstgaras verése, a korábbi ezüstdénárokat ( apródénár vagy kisdénár ) pedig váltópénzként használták, minden más pénz használatát megtiltották. Az aranyforint később körmöci arany néven Közép-Európa egyik legkedveltebb pénze lett. Az ezüstdénárok azonban továbbra is évi kényszerbeváltás alá estek (kamara haszna), ami zavarokat okozott a pénzforgalomban, ezért 1336-ban megszüntették az ezüstdénár kényszerbeváltását. A pénzreform következő lépéseként így a váltópénz értékét is stabilizálták ban az ezüst nagyarányú áresése miatt Magyarország visszatért az aranyvalutára, az ezüstgaras és az apródénár megszűnt, és új értékálló ezüstdénárokat vezettek be váltópénzként. [2] A pénzváltásból eredő haszonról a kincstár nem mondhatott le, ezért a kamara haszna szerepe is megváltozott, és szabályos adóvá alakult. Károly Róbert átalakította a bányabér (urbura) rendszerét. Az Árpádok alatt a kibányászott aranynak csak egytizede, az ezüstnek csak egynyolcada illette a királyt. Károly 1325-ös rendeletével megtiltotta, hogy a nemesércet külföldre szállítsák, az aranyat és ezüstöt az uralkodó által megszabott áron be kellett szolgáltatni (nemesfém-monopólium). Ezen a névérték és a nemesfémtartalom különbsége miatt az ezüst esetében 35%, az arany esetében 40% haszna volt a kamarának. Ha külföldiek pénzhez akartak jutni, más árukkal kellett kereskedniük májusában a bányabér egyharmadát megosztotta a földesurakkal, hogy elősegítse az új bányák feltárását. A magyar nemesfémre nagy szüksége volt Európának, mivel Magyarországon bányászták a világ aranytermelésének egyharmadát (mintegy évi 1000 kilogrammot), az ezüstének egynegyedét. A 14. század közepére az aranytermelés elérte az évi , az ezüsttermelés az évi 10 ezer kilogrammot. [2]

30 30 Bányászat A nemesfémek mellett a réz, a vas, az ólom és a só kitermelése is fellendült. A só értékesítése is királyi monopólium volt. Károly Róbert az erdélyi sóbányák támogatása mellett megvetette a máramarosi sóbányászat alapjait is. [2] Külkereskedelem A külkereskedelem a tartományurakkal folytatott háború idején erősen lehanyatlott. Fellendítése érdekében Károly 1316-ban általános menlevelet adott ki a délről érkező kereskedők számára. A két fő nemzetközi kereskedelmi útvonal közül az egyik ekkor délre, Dalmácián keresztül Itáliába, a másik Bécsen keresztül nyugatra vezetett. Az addigi belső vámok helyett amelyek elajándékozás révén zömmel magánkézbe jutottak egy új külkereskedelmi vámra, a harmincadvámra alapozta a vámbevételeket. Ezt a fő kereskedelmi utak mentén a nagyobb városokban szedték. Mértéke kezdetben a kivitt és behozott áruk értékének 1%-a volt. Idővel magába olvasztotta a régi nyolcvanad határvámot is. Bécs árumegállító joga komoly akadálya volt a külkereskedelem fejlődésének, ezért 1335 őszén III. Kázmér lengyel és Luxemburgi János cseh királlyal Visegrádon királytalálkozót szervezett. Ezen kibékítette a lengyel és a cseh uralkodót, és új kereskedelmi utak létrehozásáról állapodott meg velük Csehország és Lengyelország irányába, hogy kikerüljék a bécsi vámot. A Buda Brünn útvonal főbb állomásai Esztergom, Nagyszombat és Holics voltak. Buda és Brünn teljes árumegállító jogot kaptak. A lengyel-orosz kereskedelem magyarországi központja Kassa lett, [2] Vezettek innen utak Krakkóba, keletre Oroszország, valamint a kun-román-tatár területeken keresztül Genova Fekete-tenger melléki birtokai felé. [3] Egyéb adók A kieső kamara haszna pótlására minden olyan telek után kapuadót szedtek, amelyiken egy megrakott szénásszekér ki-bejárhatott ban ennek összege évi 3 garas volt, 1338-tól az ezüstgaras és az apródénár megszűnése után, az új értékálló ezüstdénárokban pedig, 18 dénár, [2] azaz egyötöd aranyforint. II. András mintájára hadjáratok előtt rendkívüli hadiadót is szedett, ami portánkénti 1 aranyforint mértékével tekintettel a 200 ezer portára igen jelentős összeg volt. [2] Rendszeres bevétel volt a városok ( városi adó census) és a zsidók ( zsidóbér collecta) évi egy összegben fizetett rendes adója. Tőlük időnként rendkívüli adót is szedtek (subsidium, taxa). [2] Károly Róbert megadóztatta az egyházi jövedelmeket is től csak úgy engedélyezte a pápai tized nem összetévesztendő az egyházi tizeddel vagy a Péterfillérrel beszedését, ha annak egyharmadát a király kapja. [2] Kamararendszer Továbbfejlesztette az Árpádoktól örökölt kamararendszert. A korábbi négy pénzverőkamara mellett még hatot felállított, ezekbe idővel beolvadtak a bányakamarák. A kamararendszer behálózta az egész országot, ezek feladata volt a portális adó behajtása, a pénzverés, a nemesércek beváltása, az urbura beszedése. II. András mintájára a kamarákat bérbe adta. Először nemesekkel próbálkozott, de ez nem vált be, attól kezdve városi polgárok, a kamaraispánok lettek a bérlők, akik a kamarákban saját familiárisaikat alkalmazták. A királlyal szerződést kötöttek az évente a királynak fizetendő összegről, de tevékenységüket részletesen szabályozták a pénzlábak, a súly, a finomság, a pénz alakja és verete, a pénzverés évi mennyisége és ideje meghatározásával. [2] A kamarák működését a tárnokmeste és az esztergomi érsek megbízottai állandóan ellenőrizték tól a tárnokmester megnövekedett feladatainak egy részét egy új tisztségviselő, a kincstartó (thesaurarius) vette át. [2] A városokban működő harmincadhivatalok irányítására létrehozták a harmincadispánságot, amelyet szintén bérlő irányított. [2] Az adóregálék kezelését Károly Róbert saját embereivel végeztette, azokat nem adta bérbe. [2]

31 31 Halála és utódlása Károly Róbert július 16-án hunyt el. Fiát, Lajost öt nappal később koronázták királlyá. [2] Források és jegyzetek 1. Dümmerth: Az Anjou-ház nyomában, 228. és 244. old. 2. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z aa ab ac ad ae af ag ah ai aj ak al am an ao ap aq ar as at au av aw ax ay az ba Kristó Gyula, Makk Ferenc. Előszó., Károly Róbert emlékezete. Európa Könyvkiadó Budapest ISBN ^ a b c d Bertényi Iván. Magyarország az Anjouk korában. Gondolat, Budapest ISBN Valójában Koltai Ferenc, a pénzjegyeken található biztonsági elemeket készítő cég ügyvezető igazgatója látható a képen, mivel Károly Róbertről nem maradt fönn hiteles ábrázolás - Szent Korona Rádió 5. ^ a b c d e f g h i j k l m Kristó Gyula: Károly Róbert családja. AETAS, XX. évf sz o. Online hozzáférés 6. [1] Irodalom Draskóczy István: A magyar nép története 1526-ig. IKVA Kiadó, ISBN X Engel Pál: Honor, vár, ispánság válogatott tanulmányok. Osiris Kiadó, ISBN Kristó Gyula: Anjou-kor. In: Engel Pál, Kristó Gyula, Kubinyi András: Magyarország története Osiris Kiadó, Budapest, ISBN Magyar életrajzi lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, Magyar királyok könyve. Szerkesztette Csiffáry Tamás. Könyvmíves Könyvkiadó, ISBN X Magyar történelmi kronológia az őstörténettől 1970-ig. Tankönyvkiadó, ISBN X Magyarok a Kárpát-medencében. História Könyvek, ISBN Magyarország története I II. Gondolat Könyvkiadó, Dümmerth Dezső. Az Anjou-ház nyomában. Panoráma Kiadó. ISBN (1982)

32 32 Csák Máté Csák nembeli III. Máté vagy Trencséni Máté [1] (1260 körül Trencsén, március 18.) a Csák nemzetség legismertebb és legnagyobb hatalmú tagja, a III. András magyar király halála utáni trónharcok idején az ország északnyugati részének tartományura. Tartománya a vági területekre, a Tátrára és a bizonyos szomszédos morva területekre terjedt ki. Kastélya Trencsénben volt. Harcolt Luxemburgi János cseh király és Károly Róbert magyar király ellen is. Csak halála vetett véget teljesen hatalmának. A szláv trnka = kökény főnévből eredő szláv Trnka személynévből keletkezett az ószlovák Trnčín, és ebből fejlődött ki a magyar Trencsén és a szlovák Trenčín név (szlovák: Trenčín, magyar: Trencsén, német: Trentschin, latin: Laugaricio, görög: Leukaristos, lengyel: Trenczyn) A mai Trencséni vár Trencsén városának szívében, a várhegy (Mária-hegy) mészkőszirtjén emelkedik a Vág völgye fölött. A meglehetősen nagy alapterületű vár viszonylag jól felújított. A várhegy három oldalról igen meredek, csak a déli részén lankásabb. A vár nemcsak Trencsén városának jellegzetes látnivalója, hanem az egész középső Vág mentének. Származása A nagy hatalmú főúr a Csák nemzetségből származott, melynek ősi birtokai a Vértes hegység területén voltak. A Csák nemzetség őse Szabolcs nagyvezér volt, aki több krónikában a hét vezér egyike volt, aki Árpádot követte a nagyvezérségben. Árpád egyik felmenőjének a fia vagy unokája lehetett Szabolcs nagyvezér. Így érthető, hogy miért kívánt király lenni Csák Máté, illetve ez is cáfolja "szlovák király" voltát. Mivel István nevű nagybátyja és Máté nevű nagybátyja is leszármazott nélkül hunyt el, ezért mindkét nagybácsi tekintélyes területű felvidéki birtokai az apai örökséggel együtt Máté, és testvére, Csák birtokába kerültek. Így a feltehetően Máté nevű nagybácsi által épített Tapolcsány vár központú, Nyitra vármegye északi részén fekvő területek, és az István nagybácsi által épített Hrussó vár központú, Bars vármegye északi részén fekvő birtokok is a fiúk kezében egyesültek. Az apai örökséget pedig Komárom vármegyei és Pozsony vármegyei birtokok képezték.

33 33 Élete Csák Máté 1291 nyarán részt vett III. András magyar király által Habsburg Albert osztrák herceg ellen vezetett alsó-ausztriai hadjáratban, melynek során a magyar csapatok Bécsig nyomultak előre. A hadjáratot követően a király lovászmesteri (agasonium regalium magister) címet adományozott neki és pozsonyi ispánná nevezte ki ben a Kőszegi testvérek csapatai elfoglalták Pozsony várát, amelyet a király utasítására Máté hadai foglaltak vissza Detrekő várával együtt még ugyanabban az évben ban erőszakkal megszerezte a Trencsén vármegye délkeleti szélén fekvő Ugróc várát a hozzá tartozó falvakkal együtt ban megvásárolta Vöröskő várát. Még ebben az évben megszerezte a nádori és vele együtt a kun bírói címet. Trencsén vára feltehetően 1297 tavaszán került a birtokába ben a Pannonhalmi Bencés Főapátság Nyitra vármegyei birtokait pusztította és vette el erőszakkal végére hatalmaskodásai miatt ellentétbe került III. András királlyal, aki megfosztotta nádori és pozsonyi ispáni méltóságaitól, azonban a főúr nádori címét önkényesen a királlyal történt szembehelyezkedése után is megtartotta. A hatalmaskodó Mátéval szemben III. András a Hont- Pázmány nemzetségbeli András-fiakat támogatta, akiknek Gímes nevű várát fenyegette a nagyhatalmú főúr erőszakos terjeszkedése. A királyi segítő szándék elkésett, mert Máté hamarosan elfoglalta várukat és birtokaikat, és kettőt megölt közülük. Máté még az évszázad vége előtt elfoglalta a terjeszkedése útjában álló, szintén a Hont-Pázmány nemzetségbe tartozó Kázmér fiainak öt várát és birtokaikat (Csejte, Rajec, Pöstyén, Bajmóc, Hradec) körül pedig a Hont-Pázmány nemzetség Bozóki ágának Litva nevű várát foglalta el. Csák nevű testvére 1300-as évek elején bekövetkezett halála után Máté megörökölte testvére birtokait is, köztük Appony várát augusztus 27-én személyesen részt vett az akkor tizenkét éves (Pŕemysl) Vencel megkoronázásán Fehérváron. A király a támogatásért cserében 1302 elején örökjogon Máténak adományozta Nyitra és Trencsén vármegyéket, és Bajmóc várát, ezzel részben legalizálva erőszakos foglalásait. Hamarosan azonban szembefordult Vencellel. Valójában ingadozott a két király támogatása között, de nyíltan egyik oldalra sem állt ben meghalt II. Vencel cseh király, ezért fia, Vencel lemondott a magyar trónról, és Csehországba indult, hogy III. Vencel néven átvegye a cseh trónt. A kiürített visegrádi várat Csák Máté csapatai foglalták el Károly Róbert jóváhagyásával. Az oligarcha székhelye ekkoriban a visegrádi vár volt. Zólyom vármegyét 1306-ban foglalták el csapatai és 1308 között birtokába került további fontosabb várak: Zsolnalitva, Budatín, Ricsőváralja, Várna (Varin, Óvár), Drégely, Divény (lerombolta), Gács (lerombolta), Kékkő, Gyarmat, Fülek, Somoskő, Hollókő, Baglyaskő, Nógrádsipek. Bár látszólag támogatta Károly Róbertet, valójában az országos ünnepségeken egyetlen alkalommal sem vett részt személyesen, hanem csak követei útján. Gentilis bíboros pápai követ közvetítésével november 10-én a pilisi kékesi kolostorban jött létre az a megállapodás, mely szerint Csák Máté elfogadja Károly Róbertet Magyarország törvényes urának, aki felé engedelmességgel tartozik, cserében tárnokmesteri cím megadását ígérték neki. Megígérte, hogy nem viszálykodik többet, és mások trónigényét sem támogatja. Az oligarcha végül összekulcsolt kezét a legátus kezébe adva fogadott hűséget, amelyet békecsókkal erősítettek meg. Máté azonban a megállapodás ellenére Visegrádról rendszeresen portyáztatott Buda felé. Ezáltal nemcsak azt akarta elérni, hogy a budaiakat az ifjú király hűségétől elvonja, hanem nyilván a király és királyné személyét óhajtotta hatalmába keríteni június 25-én a királyi és királynéi székhely, Buda, kapujáig törtek előre fegyveres csapatai, és mindent tűzzel-vassal pusztítottak. Ekkor volt a főúr hatalma tetőpontján, a király kénytelen volt székhelyét Temesvárra helyezni, mert az ország közepén annyira veszélyes volt tartózkodnia és 1311 között birtokába került fontosabb várak: Balogvár, Lipcse, Szucsány, Berzence, Léva, Sirok.

34 július 6-án Gentilis pápai követ kihirdette a Csák Máté egyházi kiközösítéséről szóló ítéletet, mely szerint minden tisztjét, szolgáját és jobbágyát fölmenti a hűség és minden kötelesség alól, hogy semmiben se engedelmeskedjenek neki, hanem tíz nap lefolyásával hagyják el őt, mert aki másként cselekszik, ha püspök vagy érsek is, s őt szóval vagy tettel segíti, ugyanazon egyházi kiközösítéssel sújtatik, mely alatt, ha elégtétel nélkül hal meg, Mátéval együtt meg lesz fosztva az egyházi temetéstől. A kiközösítésnek az lett az eredménye, hogy Csák Máté mind az esztergomi érseket, mind a nyitrai püspököt elzavarta, mert ki merték hirdetni az ítéletet. Az esztergomi érseki várat 1312-ben, a nyitrait pedig 1317-ben dúlták fel és rabolták ki csapatai. Miután szövetségeseivel vereséget szenvedett Károly Róberttől a rozgonyi csatában 1312-ben, befolyása csökkenni kezdett, de a király nem tudta őt térdre kényszeríteni egészen haláláig ban még Ibur fia István vezetésével megostromolták csapatai Buják várát, de a felmentő sereg időben érkezett, így az ostrom sikertelenül végződött. Csak 1315-ben sikerült Szécsényi Tamás vezetésével a királyi hadnak véres ostrommal visszafoglalnia Visegrádot, amikor Csák Máté János cseh királlyal keveredett háborúságba, és a Morva menti várak (Veselí, Holics) védelme lekötötte haderejét. A független szlovák állam megteremtésének szándékát sugalló történészek vélekedésével szemben az egykorú cseh krónika szerint Máté hadseregében a magyar nyelv volt használatos és 1321 között mindösszesen csak hét várat sikerült a királyi hadaknak visszafoglalniuk az oligarchától, Komárom várát például csak két hónapi kemény ostrom árán tudták elfoglalni 1317-ben a király csapatai. A királyi székhelyet csak Csák Máté halála után két évvel tudta Károly Róbert visszahelyezni az ország közepébe. Megítélése Bár akárcsak más oligarchák soha nem lett király, nagyon gazdag és befolyásos magyar főnemesként gyakorlatilag a mai Szlovákia jelentős területein uralkodott a 14. század elején. Tizennégy megyét birtokolt, 50 kastélya és erődje volt a mai Szlovákia középső és nyugati területein. Saját sereggel rendelkezett, saját pénzt veretett, és udvartartásában ugyanazon rangokat használta, és ugyanazon előjogokkal élt, mint a magyar király. Gazdaságpolitikáját mindazonáltal a rablógazdálkodás jellemezte, nem figyelt a pénzgazdálkodás érdekeire, a kereskedelemre, a bányaművelésre, és az árutermelésre sem. A királyi jogkört bitorolva számos alkalommal vetett ki rendkívüli adókat az uralma alatt álló területen. Jövedelmének jelentős részét a hadsereg fenntartására fordította. Hosszú távon valamennyi társadalmi réteg tartományúri hatalmának megszüntetésében volt érdekelt. Hatása nem volt tartós, Trencsénben 1321-ben bekövetkező halála után birodalma is elpusztult. Csák Máté történelmi szerepének elemzésébe új színt hozott a csehszlovák nacionalista propaganda, amely az egységes, független Szlovákia megteremtésére tett első kísérletként értelmezi Csák Máté működését. Ezt az elméletet történelmi és demográfiai adatok nem támasztják alá. Csák Máté vezetési stílusát is szabadságharcos helyett inkább despotikusnak, kalandornak nevezhetnénk. Forrás 1. Fügedi, Erik. Ispánok, bárók, kiskirályok. Magvető, p ISBN (1986) Kristó Gyula. Csák Máté. Budapest: Gondolat (1986) Györffy György: István király és műve. Gondolat Budapest ISBN Pór Antal: Trencsényi Csák Máté, Budapest 1888 [1]

35 35 Rozgonyi csata A rozgonyi csata ábrázolása a Képes krónikában. A Kassát jelképező vár előtt, fehér lovon ülő Károly Róbert kezében Anjou-címeres pajzzsal párviadalt vív valószínűleg Amadé egyik fiával. A Rozgonyi csata Károly Róbert országegyesítő háborújának legjelentősebb csatája volt, melynek során a király június 15-én a Kassához közeli Rozgony mellett legyőzte Aba Amadé fiainak seregét. Dátum: június 15. Helyszín: Rozgony (ma Rozhanovce), Abaúj vármegye Eredmény: Anjou győzelem Harcoló felek: Anjou-ház Johanniták Kassa városa Szepes vármegye katonasága Aba nemzetség Csák Máté zsoldosai Parancsnokok: Károly Róbert Balassa Demeter Nagy (Szép) Aba

36 36 Előzmények A 13. század közepén kezdődött Magyarországon az a folyamat, melynek eredményeképpen az ország területének nagy része néhány tartományúr kiskirály, vagy oligarcha hatalma alá került. A folyamat időben egybeesett és a kölcsönhatások következtében annak részben oka, részben következménye volt az országot több mint négyszáz éven át irányító Árpádok hatalmának hanyatlásával. Így, mikor III. Andrással az Árpád-ház kihalt, a feudális magyar állam fennállásának legsúlyosabb válságát élte át. A magyar trónra pályázók között egyetlen olyan jelölt sem volt, aki döntő támogatást tudhatott volna maga mögött. A végül királlyá koronázott Vencel, majd Ottó is kénytelen volt elhagyni az országot végére a magyar trónra pályázók közül már csak egyetlen jelölt maradt, a pápa és néhány magyar főúr támogatását élvező Károly Róbert. Az november 27-én tartott pesti országos gyűlés királlyá választotta az Anjou-házból származó uralkodót és augusztus 27-én a királyt a magyar szokásjognak megfelelően is megkoronázták, a tartományurak hatalma azonban csorbítatlanul fennmaradt. Ezt mutatja az a körülmény is, hogy június 25-én az egyik legnagyobb hatalmú tartományúr, Csák Máté megtámadta Budát, és ennek következtében a magyar király kénytelen volt székhelyét Temesvárott berendezni. Károly kezdetben békésen kísérelte meg rendezni a viszonyokat, a pápai legátus tárgyalásai és a főpapok egyházi büntetései azonban rendre hatástalanok maradtak, így nyilvánvalóvá vált, hogy a kiskirályok hatalmát csak fegyveres erővel lehet megtörni. Mivel az oligarchák csak ritkán léptek fel közösen, elszigeteltségük lehetőséget nyújtott arra, hogy a központi hatalom egyenként próbálja legyőzni őket. Károly az ország egyesítéséért vívott háborújában elsősorban az egyházra és a köznemességre támaszkodhatott. Az egyházi támogatás nem csak erkölcsi természetű volt, mert az országban akkor mintegy harminc rendházzal rendelkező Johannita Lovagrend jelentős katonai erőt képviselt. A rozgonyi csata közvetlen előzménye az volt, hogy az egyik kiskirályt Aba nembeli Amadé nádort a kassai polgárok városi kiváltságaik védelmében, 1311 szeptemberében megölték. Aba Amadé 1301 óta Károly híve volt, a király azonban politikai érdekeit követve a meggyilkolt Amadé fiai és Kassa városának konfliktusában egyértelműen a város mellé állt. A Tamás esztergomi érsek és István veszprémi püspök közvetítésével, október 3-án megkötött szerződés gyakorlatilag az oligarcha család hatalmának végét jelentette. A kikényszerített megegyezést Amadé utódai nem akarták betartani: nyíltan szakítottak az uralkodóval, és segítséget kértek az ország északnyugati részét uraló Csák Mátétól. Csák Máté mintegy 1700 cseh zsoldost és több familiárisát küldte az Amadé-fiak segítségére, és ők az így megerősített seregükkel megtámadták Kassát. Csapatainak élére a Balassa nembéli Demetert állította. A támadás hírére Károly Róbert is a város közelébe irányította seregét. A két had Rozgony mellett ütközött meg.

37 37 Kiskirályok uralmi területei Magyarországon a 14. század elején. A csata lefolyása Az oligarchák Balassa Demeter és Aba nembeli Nagy (vagy Szép) Aba vezetése alatt álló seregének fő ereje a nehézlovasságból volt, míg a király seregében sok gyalogos katona is volt. Az Amadé-fiak seregének frontális támadása után az ellenfelek a centrumban próbáltak meg döntést kicsikarni. Szárnyakon vívott harcról vagy átkarolási kísérletről nem írnak a források. A tartományurak hadsereg erőfölényének tudatában feltehetően egyetlen, erőteljes rohammal kívánta áttörni a király hadrendjét. A leghevesebb küzdelem a királyi zászló körül alakult ki. Csák nembeli Györke királyi zászlótartó el is esett a csatában, és a király a johanniták zászlaja alatt harcolt tovább. A királyi sereg már nagy veszteséget szenvedett, amikor a szepesi és kassai gyalogság oldalba támadta az Amadék már győztesnek látszó seregét. A seregvezérek a váratlan oldaltámadásban elestek, és ez annyira megzavarta az oligarchák hadseregét, hogy megfutottak a csatatérről. A csatában elesett Amadé nádor két fia, Miklós és Dávid is. A magyar hadtörténelemben ez volt az első olyan csata, amelyben a gyalogság döntő sikert ért el a nehézlovasság ellen. Következmények A győzelem csak az első állomás volt Károly Róbert tartományurak elleni küzdelmében, így jelentősége is csak a későbbi események ismeretében mérhető fel. Ez a küzdelem, még hosszú ideig tartott, de a rozgonyi csata után jelentősen megnőtt a király tekintélye, csapatai egymás után foglalták el az Amadé fiak kezén lévő várakat és az ország északkeleti felén a lengyel határig terjesztette ki uralmát. A legnagyobb ellenfélnek tekintett Csák Máté katonai erejét a csatavesztés nem törte meg, de a keleti irányú terjeszkedés lehetőségét lezárta előtte, így hatalma hanyatlani kezdett március 18-án bekövetkezett halála után elhárultak az akadályok a magyar feudalizmus újjászervezésének útjából. Felhasznált források (2002.) A rozgonyi csata. Rubicon (2). szerk.: Liptai Ervin: Magyarország hadtörténete két kötetben. Zrínyi Katonai Kiadó. ISBN (1985) Bertényi Iván. Magyarország az Anjouk korában. Gondolat. ISBN (1987)

38 38 Piast Mária magyar királyné Piast Mária (1295 előtt Temesvár, 1318) [1] sziléziai hercegnő, házassága révén magyar királyné. I. Károly második felesége. [2] Élete Édesapja II. Kázmér Beuten (Bytom) és Kosel (Kożel) hercege, I. László oppelni herceg és Piast Eufémia fia. Édesanyja Ilona, ismeretlen származású. Két testvére ismert, később mindkettő követte Máriát Magyarországra: Boleszló (1280 k. 1328), a későbbi esztergomi érsek, és Meskó veszprémi, majd nyitrai püspök. Mária hagyományosan ban, [3] vagy Kristó szerint 1311-ben [4] feleségül ment Károly Róbert magyar királyhoz. Házasságukból egyes források szerint két leány született, [5] míg más források vagy nem tudnak róluk, [6][7] vagy I. Károly és 3. felesége, Łokietek Erzsébet gyerekeinek tartják [8], vagy a király házasságon kívül született gyermekeinek tartják őket. [9] Az egyik lány Katalin (1315 körül 1355), aki II. Henrik schweidnitzi (Świdnica) herceghez ment feleségül, és az ő egyik leányuk, Świdnicai Anna német-római császárné lett és Erzsébet ( 1367), Boleszláv oppelni herceg neje. Jegyzetek 1. Kristó (2005:20) megállapítja, hogy egy július 12-én kiadott oklevél szerint még élt. 2. Kristó szerint Károly Róbert első két feleségét Máriának hívták, ezért keveredett egybe a két királyné. Lásd Kristó (2005). 3. Lásd Kristó (2005:15). 4. Lásd Kristó (2005:19). 5. Euweb/Capet/Anjou 6. Károly esetleges leánygyermekének vagy leánygyermekeinek kérdése a tisztázatlan problémák közé tartozik, és a jelen pillanatban nem oldható meg. (Kristó (2005:25) 7. FMG/Hungary Kings 8. Lásd Kristó (2008:27) 9. Lásd Dümmerth (1982). Irodalom Dümmerth Dezső: Az Anjou-ház nyomában, Panoráma, Budapest, 1982 Kristó Gyula: Károly Róbert családja, AETAS 20.4, 2005, URL: Lásd Külső hivatkozások

39 39 Piast Erzsébet magyar királyné Károly Róbert esküvője Erzsébettel a Képes krónikában Łokietek vagy Piast Erzsébet magyar királyné (lengyelül Elżbieta Łokietkówna, 1305 Buda, december 29.) lengyel királyi hercegnő, házassága révén Magyarország királynéja. I. Károly magyar király ( ) felesége, I. (Nagy) Lajos király ( ) édesanyja, a XIV. századi magyar politikai és kulturális élet meghatározó szereplője. A királyi feleség Erzsébet a Piast-házból származó I. Łokietek (Kisnövésű, vagy Rőfnyi, vagy Könyöknyi) Ulászló lengyel király ( ) és Piast Hedvig lengyel királyné lánya, anyai ágon IV. Béla magyar király ( ) dédunokája volt. Apja súlyos harcok eredményeként újraegyesítette a több mint másfél évszázadra részfejedelemségekre szétesett Lengyelországot. Küzdelmeiben fontos szövetségese volt az ugyancsak országegyesítő Károly Róbert magyar király, akihez kapcsolatukat erősítendő Erzsébet lányát adta feleségül. Erzsébet királyné gyermekeivel a Képes Krónikában Károly Róbert július 6-án kötött házasságot Erzsébettel, aki ettől kezdve hatvan éven át szinte mint egy társuralkodó meghatározó szerepet játszott az ország bel- és külpolitikájának alakításában, és a kulturális életben. Károly Róbert udvarában aztán Erzsébettel együtt megjelentek a lengyel rokonok is. A királyné hathatós támogatása következtében választotta meg az esztergomi káptalan a sziléziai Piast-ágból származó Boleszlót esztergomi érsekké. A királyi pár afölött is szemet hunyt, hogy az említett Boleszló nem éppen tisztességes körülmények között választatta meg őt Nyitra püspökévé. Erzsébet tevékenyen részt vett az 1335-ös visegrádi királytalálkozó lebonyolításában. Abban is lehetett szerepe, hogy testvére, III. (Nagy) Kázmér lengyel király 1339-ben az ő fiát, Lajost tette trónja örökösévé.

40 40 Erzsébet öt fiúgyermeknek adott életet, akik közül a fent említett Lajos, a későbbi magyar király, a tragikus sorsú Endre és a dalmát-horvát-szlavón hercegi címet viselő István érte meg a felnőttkort. Mielőtt azonban felnőhettek volna, túl kellett élniük a magyar történelem egyik leghírhedtebb merényletét: április 17-én ugyanis Zách Felicián Visegrádon a magyar király és családja ellen támadt. A merénylet-kísérletben (amelynek leírását a Képes krónikából idézzük) a gyermekeit védő Erzsébet is megsebesült: Felicián észrevétlenül belopózva odalépett a király asztala elé, és éles kardját kirántva hüvelyéből, veszett kutya módjára heves támadással könyörtelenül meg akarta ölni a királyt, a királynét és fiaikat. [ ] A király jobb kezén [ ] könnyű sebet ejtett. De ó, fájdalom a szentséges királyné jobb kezének négy ujját, amelyet a szegények, nyomorultak és elesett emberek felé könyörületesen szokott nyújtani alamizsnaosztáskor, azon nyomban levágta. Az elkeseredett támadásban sokan bosszút sejtenek, hiszen állítólag nővére, Erzsébet királyné segítségével csábította el az akkor éppen a magyar udvarban tartózkodó Kázmér herceg (3 évvel később ő lesz a már említett III. Kázmér lengyel király) Zách Felicián lányát, Klárát. Az apa szörnyű tette mindenesetre példátlanul kegyetlen, az egész Zách-családra kiterjedő megtorlást vont maga után. Az özvegy anyakirályné Míg Visegrádon sikerült megakadályozni egy esetleges gyilkosságot, addig tizenöt év múlva Endre fiát, aki a nápolyi trón várományosa volt, már nem sikerült megóvnia. Az ő nápolyi uralmát volt hivatott megerősíteni és törvényesíteni az es római és dél-itáliai zarándoklata. Ennek során az anyakirályné magával vitte Magyarország teljes aranytartalékát, és töménytelen mennyiségű ajándékozásra szánt ékszert. Az avignoni pápai udvarban csak részeredményeket ért el, a megvesztegetésre szánt pénz haszontalanul folyt el. Az anyakirályné nem érezte fiát biztonságban, haza akarta hozni, de aztán hagyta magát lebeszélni tervéről szeptember 19-ére virradó éjszaka Aversában a magyar királyfit felesége, Johanna tudtával meggyilkolták. A korabeli krónikás is megrázóan tudósít a királyi édesanya gyászáról: Mennyire megsiratta fia halálát édesanyja, a királyné asszony, jobb elhallgatni, semmint valamit is mondani, mert ezt a keserűséget úgy nyelv el nem mondhatja. Urak és úrnők, hajadonok és özvegyek, Magyarország főnemesei mind összejöttek a királyné asszonynál, s látván a királyné fájdalmát ártatlan fiának veszte fölött, mindnyájunk szívét sírás és részvét hasogatta. Fájdalmában fia, Lajos király is osztozott, aki két nápolyi hadjárattal próbált elégtételt venni a családját ért sérelemért. Férje, Károly Róbert halála után Erzsébet a kor szokásával ellentétben nem vonult kolostorba, hanem Lajos fia legfőbb politikai támasza lett: befolyása haláláig megmaradt. Lajos szinte minden fontosabb intézkedése, birtokadománya (a ceglédi is) hangsúlyozza, hogy édesanyja beleegyezésével került rá sor. Még az igen fontos 1351-es törvény kiadásához is szükség volt a királyi özvegy jóváhagyására, ugyanis a bevezetőben ezt olvashatjuk: a fenséges fejedelemasszonynak, Erzsébetnek, ugyanazon kegyelemből Magyarország királynéjának, a mi legkedvesebb édesanyánknak a szíves hozzájárulásával erősítette meg Nagy Lajos az 1222-es Aranybullát. Az anyakirályné nem egyszer a bírósági ítéletekben is érvényesíteni tudta saját akaratát. A külpolitikába is beleavatkozott: 1357-ben IV. Károly német-római császárral, a budai udvarban nevelkedett Schweidnitzi Anna császárnéval, és lengyel rokonaival először meglátogatta Szent Erzsébet marburgi sírját, majd Aachenbe zarándokolt. A zarándoklat összefügghetett azzal, hogy Lajos király a Velencével vívott háborújához igyekezett ilyen módon szövetségest szerezni. Anya és fia kapcsolatát igen jól világítja meg a következő eset: IV. Károly császár egy lengyel krónikás szerint 1361-ben minősíthetetlen szavakkal nyilatkozott a magyar anyakirálynéról és Lajos politikájában játszott túlzott befolyásáról. A fiú szenvedélyes hangú levélben védte meg édesanyját: Nem méltó a tiszteletre az, aki a tisztelet eredetére támad, uralkodásra sem méltó az, aki nem képes eszének parancsolni. Miért nevezed magad uralkodónak és császárnak s akarsz parancsolni az egész világnak, ha eszedet sem tudod kormányozni, s becsmérlő nyelvedet sem megfékezni? [ ] Ha Téged is erény hozott volna a világra, édesanyám őfelségét nem sértegetted volna ócsárló szavakkal magadon kívül borgőzös állapotban A lovagkirály a személyes párviadaltól sem riadt volna vissza annak érdekében, hogy lemossa az anyakirályné becsületén esett foltot, de a feszültséget végül mégis inkább diplomáciai úton simították el.

41 41 Nagy Kázmér 1370-es halála után Lajost lengyel királlyá koronázták. A magyar uralkodó az országot anyjára, Kázmér nővérére bízta. A perszonálunió sok feszültséget rejtett magában, mivel Erzsébet és Lajos elsősorban a kislengyel nemzetségekre támaszkodott: ez azonban kiváltotta a nagylengyel nemesség elégedetlenségét. Összeesküvést is szőttek a magyar uralom ellen, trónkövetelőként Erzsébet másod-unokatestvérét, a már kolostorba vonult Fehér Ulászlót léptették fel, akit csak a pannonhalmi apátsággal sikerült egy időre lecsendesíteni. A magyarok és lengyelek közötti feszültség 1376 decemberében véres összetűzéshez vezetett: Krakkóban 160 magyart mészároltak le az idős királyné kíséretéből. Erzsébet erre elhagyta Lengyelországot és visszatért Budára. A lengyelek már nem érezték őt maguk közül valónak, hiszen szülőföldjén is magyar kísérettel vette körül magát. Hitbuzgó mecénás és városalapító királyné A királyné a Lajos által 1343-ban neki adományozott Óbudán rendezte be özvegyi udvarát. Ekkor készülhetett a város pecsétje is, amelyen a magyar-anjou és a sasos lengyel pajzs alighanem Erzsébet királyné személyére utal. A királyné nagyon szeretett az óbudai klarissza apácák között tartózkodni. Az évi alapítólevél szerint Erzsébet saját és szülei lelki üdvére építtette a kolostort, amelyhez háromhajós templom csatlakozott. Az épületeket csodálatos kincsekkel szerelte fel. Ezek közé tartozott plasztikus ereklyetartó-szobrokkal díszített gyönyörű házioltára, amelyet ma a New York-i Metropolitan Múzeumban őriznek. Az óbudai klarissza konvent valamelyik oltárán állhatott az a barokk korban alakított Madonna-faszobor is, amely ma a piliscsabai plébániatemplomban látható. Az óbudai klarisszákon keresztül kapcsolódik Erzsébethez a ceglédi városalapítás is. Nagy Lajos király január 10-én Budán kelt oklevelével Ceglédet (Cegleed) édesanyjának, Erzsébet anyakirálynénak adományozza május 8-án a király, anyja kérésére, a ceglédi királynői polgároknak és telepeseknek vámmentességet ad, amit tulajdonképpen városalapításnak tekinthetünk. Lajos király szeptember 8-án erősíti meg édesanyja adományát, amellyel a város évszázadokra az óbudai klarissza apácakolostor birtokába kerül. A hagyomány Erzsébet királynénak tulajdonítja a ceglédi plébániatemplom építtetését is. Kétségtelen, hogy az 1821-ben lebontott gótikus templom a XIV-XV. században épülhetett, de volt egy olyan része is (a Szent Anna-kápolna), amely valószínűleg már az Árpád-korban is állt. Ezt 1360 körül a királyné hozathatta rendbe. Cegléden és Óbudán kívül is számtalan építkezés és adomány fűződik Erzsébet nevéhez, ami jól mutatja anya és fia buzgó, ugyanakkor politikai célokat is szolgáló vallásosságát. Az ország kormányzati rendszerében meghatározó szerepet játszó özvegy anyakirályné december 29-én halt meg. Végrendelete szerint, az általa mindig szeretett és támogatott óbudai klarisszák Krisztus Teste-kápolnájában helyezték végső nyugalomra. Források Bertényi Iván: Magyarország az Anjouk korában, Gondolat, Bp

42 42 III. Kázmér lengyel király III. Kázmér (1310. április november 5.), ragadványneve: Nagy Kázmér, lengyelül: Kazimierz III Wielki, lengyel király között, a Piast-dinasztia utolsó tagja a lengyel trónon. Luxemburgi Zsigmond magyar király és német-római császár dédapja, akinek még megérte a születését (1368). Uralkodóház: Piast-ház Született: április 30., Kowal Édesapja: I. Ulászló lengyel király (1260/ ) Édesanyja: Piast Hedvig (1266 körül 1339) Házastársa: 1. Litvániai Anna (Aldona) (1309/ ) 2. Hesseni Adelhaid (1323 után 1371) 3. Rokiczana Krisztina ( ) 4. Piast Hedvig ( ) Gyermekei: 1. feleségétől: 1. Erzsébet (1326/ ) 2. Kunigunda ( ) 4. feleségétől: 3. Anna ( ) 4. Kunigunda ( ) 5. Hedvig ( után) Ágyasától, Cudka úrnőtől: 6. Niemierz (1342 után 1386 után) úr 7. Pełka ( ) úr 8. János (1342 után 1383) Uralkodási ideje: november 5. Koronázása: Krakkó, április 25. Elődje: I. Ulászló Elhunyt: november 5. (60 évesen), Krakkó

43 43 Nyughelye: Krakkó Utódja: I. Lajos Gyermekei 1. feleségétől, Anna (Aldona) litván nagyhercegnőtől (1309/ ), Gediminas litván nagyfejedelem lányától, Jagelló litván nagyfejedelem nagynénjétől, 2 leány: o Erzsébet (1326/ ) lengyel királyi hercegnő, férje V. Boguszláv pomerániai herceg (1318/ ), 2 gyermek: Pomerániai Erzsébet ( ), férje IV. Károly német-római császár ( ), 5 gyermek, többek között: Luxemburgi Zsigmond ( ) a lengyel korona kijelölt örököse az akkori lengyel király, az apósa, I. Lajos által 1382-ben, magyar király és német-római császár, 1. felesége I. Mária ( ) a lengyel korona kijelölt örököse az akkori lengyel király, az apja, I. Lajos által 1382-ben, magyar királynő, 1 fiú, 2. felesége Borbála cillei grófnő ( ), 1 leány: (2. házasságából): Luxemburgi Erzsébet ( ) magyar, cseh és német királyi hercegnő, német-római császári hercegnő, férje, I. (V.) Albert ( ) osztrák herceg, magyar, cseh és német király, 4 gyermek, többek között: Habsburg Erzsébet ( ) magyar és cseh királyi hercegnő, lengyel királyné és litván nagyhercegné, férje IV. Kázmér lengyel király ( ), 13 gyermek, többek között: Jagelló János Albert ( ), I. János Albert néven lengyel király és litván nagyherceg, nem nősült meg, gyermekei nem születtek Jagelló Sándor ( ), I. Sándor néven lengyel király és litván nagyherceg, felesége Rurik Ilona moszkvai nagyhercegnő ( ), gyermekei nem születtek Jagelló Zsigmond ( ), I. Zsigmond néven lengyel király és litván nagyherceg, 1. felesége Szapolyai Borbála ( ), I. (Szapolyai) János későbbi magyar király húga, 2 leány, 2. felesége Sforza Bona milánói hercegnő ( ), 6 gyermek+3 természetes gyermek Pomerániai Kázmér (Kaźko) ( ), nagyapja, III. Kázmér lehetséges örököse a lengyel trónon I. Lajos magyar király ellenében, 1368-ban nagyapja örökbe fogadta, IV. Kázmér néven pomerániai herceg, 1. felesége Johanna (Kenna) ( ), Algirdas litván nagyherceg lánya, gyermekei nem születtek, 2. felesége Piast Margit mazóviai hercegnő (1358 előtt 1388/96), gyermekei nem születtek. [3] o Kunigunda ( ) lengyel királyi hercegnő, férje VI. Lajos bajor herceg és brandenburgi őrgróf ( ), IV. Lajos német-római császár fia, gyermekei nem születtek 2. feleségétől, Adelhaid (1323 után 1371) hesseni tartománygrófnőtől, II. Henriknek, Hessen tartománygrófjának a lányától, pápai hozzájárulás nélkül elváltak, a házasság gyermektelen maradt 3. feleségétől, Krisztina úrnőtől ( ), Mikłusz Rokiczani özvegyétől, pápai hozzájárulás nélkül házasságuk érvénytelen volt, és az egyház szemében bigámiának számított, a házasság gyermektelen maradt 4. feleségétől, Piast Hedvig glogaui hercegnőtől ( ), [4] III. Henrik glogaui herceg lányától, pápai hozzájárulás nélkül házasságuk érvénytelen volt, és az egyház szemében bigámiának számított, a házasságból 3 gyermek született, akiket V. Orbán pápa december 5-én törvényesített: o Anna ( ) lengyel királyi hercegnő (1369), 1. férje I. Vilmos cillei gróf (1361/ ), 1 leány, 2. férje II. Ulrik tecki herceg ( 1432), további gyermekek nem születtek, 1 leány az 1. házasságból: (1. házasságából): Cillei Anna (1380/ ), Celje grófnője, lengyel királyné, férje II. Ulászló lengyel király (1351 körül 1434), 1 leány: Jagelló Hedvig ( ) lengyel királyi hercegnő, litván nagyhercegnő, a lengyel korona kijelölt örököse, nem ment férjhez, gyermekei nem születtek o Kunigunda ( ) lengyel királyi hercegnő (1369)

44 44 o Hedvig ( után) lengyel királyi hercegnő (1371. október 11-én XI. Gergely pápa törvényesítette), férje N. N. ( 1408 előtt) Ágyasától, Cudka úrnőtől, 3 fiú: o Niemierz (1342 után 1386 után) úr o Pełka ( ) úr, felesége Anna, 2 fiú o János (1342 után 1383) úr Ágyasától, Eszterka krakkói zsidó úrnőtől, gyermekei nem születtek Élete Szülei I. (Kis) Ulászló és Piast Hedvig kaliszi hercegnő, Szemérmes Boleszláv lánya. Nagy Kázmér 1325-ben Gediminas, litván nagyfejedelem lányát, Aldonát vette el feleségül, aki felvette az Anna nevet. E házassággal biztosították a Lengyelország elleni litván rablóhadjáratok megszűnését, és a litván lengyel szövetség létrejöttét. Uralkodása elején sikerült lezárnia a még apja idejében kezdődött trónvitát a lengyel koronára szintén igényt tartó Luxemburgi János cseh királlyal sógora, Károly Róbert magyar király segítségével. Az 1335-ös visegrádi találkozójukon hármas szövetséget kötöttek az osztrák hercegek és a német-római császár ellen. A cseh király lemondott lengyel trónigényéről, Kázmér viszont Sziléziáról. [1] A trónöröklés kérdésében 1339-ben született megállapodás Károly Róbert és Kázmér között, miután Anna királyné fiúutód nélkül, váratlanul elhunyt. A megállapodás rögzítette, hogy amennyiben Kázmér törvényes fiúgyermekek nélkül hal meg, akkor a koronát Károly Róbert vagy a fia örökli azzal a feltétellel, hogy megpróbálja visszaszerezni Lengyelország számára a tengermelléket és a többi elvesztett lengyel területet. Ennek fejében Károly Róbert elismerte Kázmér igényét a halicsi területre, azzal a kikötéssel, hogy ha Kázmérnak mégis lenne utóda, akkor Magyarország azt megvásárolhatja tőle ben egyezséget kötött a Német Lovagrenddel, és kisebb területek fejében lemondott Pomerániáról. Így a lovagrend szabad kezet kapott keleti terjeszkedéséhez, Kázmér pedig Litvánia ellen fordult. [2] Kázmér támogatta a lengyel városok fejlődését, és ezek élénk kapcsolatokat építettek ki az északitengeri Hansa városokkal. [2] 1364-ben a krakkói egyetem alapítása indult meg, feltehetően ez annak a következménye volt, hogy Kázmér igyekezte magát jól képzett szakemberekkel, politikusokkal és diplomatákkal körülvenni. Nagy Kázmér próbálta Krakkót gazdasági centrummá fejleszteni. Bevezette az egész Lengyelországra érvényes garast (grosz). Az ő nevéhez fűződik a szokásjogok jogrendbe gyűjtése is. Nagy Kázmér volt a Piast-dinasztia utolsó királya Lengyelországban, de a Piastok még a különböző lengyel hercegségek élén továbbra megőrizték befolyásukat a Lengyel Királyságban. Források és jegyzetek 1. Kristó Gyula, Makk Ferenc. Előszó., Károly Róbert emlékezete. Európa Könyvkiadó Budapest ISBN ^ a b Bertényi Iván. Magyarország az Anjouk korában. Gondolat, Budapest ISBN Margit hercegnő második férje VII. Henrik briegi herceg volt, akinek két gyermeket szült, és az ő lányuk volt Piast Margit briegi hercegnő (1380/ ), Zsigmond magyar király jegyese 1. felesége, I. Mária magyar királynő halála után. 4. Hedvig királyné másodszorra I. Rupert liegnitzi herceghez (1340/ ) ment feleségül, akitől további két lánya született.

45 45 Záh Felicián Zách Felicián merénylete a királyi család ellen. Képes krónika (Chronicon Pictum) Záh Felicián helyesebben Záh nembeli Felicián (? Visegrád, április 17.) magyar birtokos, katona az előkelő, Nógrádban őshonos Záh nemzetségből. Károly Róbert elleni sikertelen merénylete tette hírhedté, amelyet nemzetségén toroltak meg. Madarász Viktor alkotásai: Zách Felicián , 152 x 112 cm, olaj, vászon.

46 46 Orlai Petrics Soma: Zách Feliczián A magyar történelem egyik leghírhedtebb merényletét április 17-én Zách Felicián követte el Visegrádon a magyar király és családja ellen. A merénylet-kísérletben (amelynek leírását a Képes Krónikából idézzük) a gyermekeit védő Erzsébet is megsebesült: "Károly király erős kézzel fékezte meg az úrakat, aztán békét teremtett az egész országban. Békességben élt a nép és lassan-lassan megbékéltek a legyőzött úrak is. De azért a hamu alatt ott izzott a parázs és a megbékélt úrak hamar a kardjukhoz kaptak. Fényes udvartartást vezetett Erzsébet királyné úrasszony, Károly király felesége. Ennek az udvartartásnak legfényesebb csillaga Zách Klára volt, a híres Zách Felicián lánya. Mindenkinek szemébe tűnt ez a szép lány az udvar csillaga, hogyne tűnt volna fel Kázmér lengyel hercegnek, aki gyakran megfordult az udvarban. Rágalmazni kezdték Zách Klára hófehér erényét, s addig rágalmazták, amíg a rossz hír Zách Felicián fülébe is eljutott. Ő csak nemrég békült meg a király udvarával, hiszen Csák Mátét szolgálta. Ahogy a rágalmazó pletykát meghallotta, mintha eszét vesztette volna, rohant fel a királyhoz, aki családjával éppen ebédnél ült. A királyi család a visegrádi vár alatt lévő házban ebédelt, amikor Felicián kirántott karddal rájuk tört, hogy meggyilkolja őket. Felicián kardja megsebesítette a király jobbját, majd a királynéra rohant, s jobb kezéről 4 újját levágta. Amikor Felicián a király két fiára akart támadni, a fiúk nevelői elébe álltak. Lajos és Endre elfutottak, de a két nevelő holtan terült el a padlón. Ekkor János, a királyné úrasszony étekfogója Feliciánra úgy rárohant, mint valami fenevad, s csákányával leterítette. Iszonyatos büntetéssel sújtották az egész családot. Felicián összes rokonát kiírtották, s a vétlen Zách Klárának sem kegyelmeztek. Orrát, ajkait, kezéről 8 újját levágták, s a szerencsétlen félholt lányt lóháton az ország útjain meghordozták és azt kellett mondania: Ilyen módon bűnhődik, aki a királyhoz hűtlen!" Az elkeseredett támadásban sokan bosszút sejtettek, hiszen állítólag nővére, Erzsébet királyné segítségével csábította el az akkor éppen a magyar udvarban tartózkodó Kázmér herceg (3 évvel később ő lesz III. Kázmér lengyel király) Zách Felicián lányát, Klárát. Életrajza Hosszú ideig Csák Mátét szolgálta híven, aki a Felvidék tartományura volt, és Károly Róbert király ellen harcolt. Felicián Máté oldalán komoly vagyonra tett szert és magas rangba jutott, 1318-ban azonban átpártolt a királyhoz, aki számára büntetlenséget biztosított, javait és társadalmi pozícióját

47 47 megtarthatta ben a király semptei várnagyává nevezte ki, lánya, Klára pedig bekerült Erzsébet királyné udvarhölgyei közé. Rövid idő alatt szabad bejárása volt az uralkodóhoz. [1] A merénylet április 17-én, miközben a királyi család a visegrádi Duna-parton levő palotában reggelihez készült, Felicián kardjával rárontott a királyi családra. Károly Róbertet a jobb karján sebesítette meg könnyebben, míg Erzsébet jobb kezének négy ujját lecsapta, miközben a fiait, Lajost a későbbi Nagy Lajos királyt és Endrét védte. A fiúknak nem esett baja, nevelőiknek Kenesics Gyula fia Miklós és Drugeth Miklós súlyos fejsérülés árán sikerült felfogniuk az ütéseket. Ezalatt Sándor fia Pataki János, a királyné alétekfogója leszúrta, majd az odaérkező testőrség szétvagdalta. [2] A merénylet okairól megoszlanak a források. Vannak, akik a egtorlás súlyosságából arra következtettek, hogy a merénylet a tartományurak által szőtt összeesküvés része volt. Az utókor azonban inkább egy az emlékeit másfél évtizeddel papírra vető olasz krónikás leírását fogadja el. Eszerint Erzsébet öccse, Kázmér herceg a későbbi Nagy Kázmér lengyel király állítólag elcsábította Záh Klárát, s apja ezt akarta megtorolni. Ez a történet nagyon hasonlít Bánk bán feleségének történetére, amit röviden a Képes Krónika mond el. nem lehet tudni, hogy melyik történet hatott a másikra. [2] A megtorlás Testrészeit ezután elrettentésül szétküldték az országban. Fia szolgájával együtt futásnak eredt, de nem tudott elmenülni. Őket egy ló farkához kötözték, majd miután meghaltak, részeiket a piacon a kutyák és disznók elé vetették. Sebe nevű lányát Becsei Imre lévai várnagy lefejeztette, férje, Kopai Imre börtönben halt meg. Gyermekeiket pedig a keresztesekkel vitették el, akik végül Rodoszra száműzték őket. Klára lányának levágták az orrát, az ajkait, hogy a fogai látszottak és nyolc ujját, majd lovon körbehordták néhány városban, miközben azt kellett kiáltoznia, hogy így jár, aki hűtlen lesz királyához. Felicián nemzetségének tagjait harmadíziglen megölték, a távolabbiakat jószágvesztésre ítélték. [2] Nőtestvérének nőunokáit azonban kivették minden büntetés hatálya alól. Károly Róbert nem sokkal később váratlanul zarándokútra indult Jeruzsálembe, azonban Felicián még élő rokonaitól tartva némi hajózás után végül visszafordult. Források 1. Kristó Gyula, Makk Ferenc. Előszó., Károly Róbert emlékezete. Európa Könyvkiadó Budapest ISBN ^ a b c Bertényi Iván. Magyarország az Anjouk korában. Gondolat, Budapest ISBN Szépirodalom Fehér Tibor: A ródoszi lovag. Móra Ferenc Könyvkiadó, 1986 Antonio Bonfini: A magyar történelem tizedei. Fordította Kulcsár Péter. Bp., 1995.

48 48 Királyi palota ( század, múzeum) november 1. I. Károly (Róbert) magyar, III. Kázmér lengyel és Luxemburgi János cseh király a visegrádi királytalálkozón megkötik a cseh magyar lengyel szövetséget ban Károly Róbert Visegrádra helyezte székhelyét és a városban egy királyi házat építtetett, amelyet először az 1330-as, Zách Felicián által, a királyi család ellen megkísérelt merénylet szinhelyeként említ a Képes krónika. A királyi házat I. Lajos bővítette ki több lépésben palotává. A ma romjaiban álló épület a 14. század utolsó negyedében épült, részben még I. Lajos, részben már Zsigmond király uralkodása alatt. A 123 m x 123 m-es, szabályos elrendezésű palotához észak felől kert, dél felől a Zsigmond által 1424-ben, a régebbi királyi kápolna helyén alapított ferences kolostor csatlakozott között Zsigmond a székhelyét Visegrádról Budára helyezte át, a visegrádi palota ettől kezdve vidéki rezidenciává vált között Mátyás király a palotát késő gótikus stílusban felújíttatta. Az épület egyes részein reneszánsz elemek is megjelentek: a Herkules-kút és a Múzsákkútja, a díszudvar loggiája, a kápolna orgonakarzata és oltárai. Ezek az első emlékei az Alpokon túli Európában az itáliai reneszánsz stílusnak. A palotát az 1544-es török hódítás után elhagyták, így az épület rommá vált. Romjait a 18. században lebontották. Feltárása 1934-ben indult meg, és napjainkban is tart. Műemléki helyreállítása során az egykori királyi lakóépület és a kert helyreállítása készült el. Ma az épületben a Mátyás Király Múzeum kiállításai láthatóak: A királyi palota története és rekonstruált enteriőrjei. Királyi Palota A palota története akkor kezdődött, amikor 1323-ban Károly Róbert a királyi udvart Visegrádra helyezte, ekkor kezdett építkezni a városban. Az épületegyüttes első említése meglehetősen rossz emlékű: a Képes Krónika szerint Zách Felicián itt támadt rá a királyi családra. Károly Róbert idején csak néhány lakóház épült fel és kialakítottak egy lovagi torna rendezésére alkalmas teret, ahol olykor maga a király is nyeregbe szállt. Az Anjou korban a terület városrész volt több épülettel, amit Zsigmond uralkodása alatt alakítottak palotává. A palota négyzet alaprajzú volt és fal vette körül. A régi kápolna a falon kívül maradt így azt, kolostorépülettel kiegészítve az obszerváns ferenceseknek adományozta a király. Főbejáratként a kaputorony szolgált, amivel pontosan szemben volt az új egyhajós palotakápolna bejárata. Az elrendezés módosításával több udvar és kert jött létre. Ezek közül a legjelentősebb a fogadóudvar és az ÉK-i palotán belül kialakított díszudvar volt. Az épületegyüttes ÉK-i részén volt a palota központja. Itt, egy háromemeletes négyzet alaprajzú épületben alakították ki a királyi és királynéi lakosztályokat. Az alsó szinten lakott a személyzet, a felső két szinten pedig a király és a királynő nyári és téli szállása volt. E mellé a palotarész

49 49 Zsigmond téglalap alakú, a palotával majdnem megegyező nagyságú gyümölcsöskertet alakítatott ki, aminek közepén vízvezetékkel táplált csorgókút volt. A paloták termeiben is megtalálhatók a Zsigmond kori, kényelmi átalakítások és díszítések nyomai. A palotát később némileg elhanyagolták, és ebben csak Hunyadi Mátyás aragóniai Beatrixszal kötött 1476-os házassága hozott változást. A késő gótikus stílusban átépített palotában Itália után Európában először megjelent a reneszánsz építő- és szobrászművészet is. Kevés új épületet építettek, a régieket alakították át a kor igényei szerint. A szobrok, szökőkutak Giovanni Dalmata a szobrászműhelyében készültek. Az ő nevéhez köthető a palota leghíresebb dísze, a Herkules-kút elkészítése is. A kutat Mátyás címerei díszítik, és a gyermek Herkules valószínűleg a hadvezér király törvénytelen fiára, Corvin Jánosra utal. Körülötte a Zsigmond-kori díszudvart átépítve, annak első szintjén reneszánsz loggiát alakítottak ki. A kertben új teraszokat képeztek ki. A kápolnában is megtalálható volt az itáliai reneszánsz stílusában alkotó szobrászok kéznyoma. Aranyozott carrarai márványból alkották meg a kápolna új tabernákulumát, és számos faragvánnyal díszítették a templomot, ami közül egy vörösmárvány dombormű, az un. Visegrádi Madonna ma is megcsodálható. A palota a korabeli itáliai reneszánsz udvarok között is megállta a helyét, ezért olvasható a sokat látott pápai követ, Bartolomeo de Maraschi leveleiben, hogy a földi paradicsomból ír. Később a XVI. század közepén Oláh Miklós Hungária című művében emlékezik meg az épületről. A palotát a török-kor idején elhanyagolták, és a XVIII. századra szinte teljesen a föld alá került. A XX. századra elfeledték, és még abban is kételkedtek, hogy valóban létezett az Oláh által megírt formában. A palota helyét végül Schulek János találta meg, és kezdett el ott ásni 1934 végén. Ahogy a palota építéséhez majdnem minden Visegrádon építtető király hozzájárult, úgy a felújításon a Visegráddal foglalkozó leghíresebb régészek, történészek mindegyike dolgozott - Schulek Jánostól Héjj Miklóson át Szőke Mátyásig. A sokszor évtizedekig akadozó rekonstrukció a millennium közeledtével kapott új lendületet, és 2000-re elkészült az ÉK-palota és a Herkules-kút rekonstrukciója. A palotán belül a kiállítótermek és a kőtár a különböző korokból származó emlékeket mutatja be. Forrás: * JELEN A MÚLT JÖVŐJE A visegrádi királytalálkozó ben ezekben az őszi hetekben zajlott Visegrádon az a nemzetközi konferencia vagy ahogyan a történetírásban említeni szokták, a visegrádi királytalálkozó, ahol az akkori közép-európai királyságok vezetői elrendezték országaik ügyes-bajos dolgait. Azért éppen Visegrádon, mert a 14. században itt volt a magyar királyi udvar, I. Anjou Károly, a találkozó kezdeményezőjének székhelye. RÁCZ GYÖRGY A kongresszust több évig tartó diplomáciai előkészület előzte meg. Csehország és Lengyelország régóta háborús konfliktusban volt egymással, mert a cseh uralkodó dinasztia, a Luxemburgok igényt tartottak a lengyel trónra. A lengyel Piastok viszont Sziléziát szerették volna hatalmuk alá hajtani, amely egykor lengyel birtok volt, de a 14. század elejére a területet uraló fejedelmek többsége a Luxemburgok vazallusává lett. Lengyelországot emellett a Német Lovagrenddel szembeni súlyos területi vita is kimerítette. A békefolyamat kiindulópontjának tekinthető, hogy a vitás lengyelországi területek hovatartozásának eldöntésére még 1334-ben a felek döntőbírákat választottak: III. Kázmér lengyel király sógora, Anjou Károly magyar király, a lovagrend pedig Luxemburgi János cseh király személyében. A visegrádi konferencia tehát a Magyarország közvetítésével majd két éve zajló cseh lengyel és a lengyel lovagrendi diplomáciai tárgyalások lezárását jelentette. Elsősorban a lengyel-lovagrendi döntőbírói tárgyalás indokolta, hogy az uralkodók személyesen is találkozzanak egymással november elejére az akkor 47 éves I. Anjou Károly magyar király visegrádi udvarába hívta és mintegy három-négy héten át vendégül látta sógorát és szövetségesét, a 25 éves III. Kázmér lengyel királyt, és a 39 esztendős Luxemburgi János cseh királyt, s ennek fiát, a 19 éves Károly morva őrgrófot (a későbbi IV. Károly császárt), a kíséretükben érkezett számos lengyel, sziléziai és német fejedelmet, valamint a Német Lovagrend képviselőit. A több országot érintő, jó néhány éven át tartó diplomáciai események során sok hivatalos dokumentum keletkezett, melyeket egymásnak adtak át ideiglenesen vagy örökbe a tárgyaló felek. Magukból az

50 50 oklevelekből derül ki, hogy Anjou Károly, mint közvetítő és kezes őrizte a dokumentumokat az abban foglaltak teljesítéséig. A korabeli írott anyagnak azonban csak egy része maradt ránk. A magyar fél példányai például teljes egészében megsemmisültek a királyi levéltár török időkbeli pusztulásakor. Számos oklevelet a cseh királyi levéltár őrzött meg, néhány pedig érintettsége miatt Boroszlóban található. Az oklevelek többi része a Német Lovagrend königsbergi levéltárában maradt fenn, innen került először a göttingeni Staatliches Archivlagerbe, majd végül Berlinbe, a Geheimes Staatsarchiv Preussicher Kulturbesitz gyűjteményébe. A konferencia ünnepi ülésére a házigazda Anjou Károly feleségének, Piast Erzsébetnek a névnapján, november 19-én kerülhetett sor, ugyanis a legtöbb oklevelet e napra keltezték. Köztük a találkozó egyik legfontosabb dokumentumát, a cseh lengyel békeszerződést. A lengyel lovagrendi vitában a döntőbírák a több napon át folytatott tárgyalások eredményeképpen november 26-i keltezésű oklevelükben tették közzé a vitás területek felosztását leíró ítéletüket. A tárgyalások eredményéről a cseh király december 3-i keltezésű levelében tömören tájékoztatta a Német Lovagrend vezetőjét, hogy miként rendelkeztek és mik a további tennivalók. Sajnos a levél nem tartalmazza a keltezés helyét, de biztosak lehetünk benne, hogy már nem Visegrádon született. Az oklevelekben említett időpontok tanúsága szerint az uralkodók Mindenszentek ünnepe körül jöttek össze, azaz november elsejétől számíthatjuk a konferencia kezdetét. János király december 3-i levelében három héten át tartó tanácskozásról beszél, ami valószínűleg kicsit tovább tarthatott, mert november 26-ára keltezték a Német Lovagrend és Lengyelország békeszerződését, és ekkor még mindannyian jelen voltak. Közben november 22-i keltezéssel adták ki azt az oklevelet, amelyben Nagy Kázmér cseh ezüst márka kifizetését vállalta a cseh király számára, amiért az a lengyel királyi címről lemondott. A két fő napirendi ponton (cseh lengyel és lengyel német lovagrendi béke) túl a későbbi események alapján van arra is némi támpontunk, hogy miről folytathattak további eszmecseréket az uralkodók, ha már együtt voltak. Az írásbeli dokumentum hiánya nem jelenti ugyanis azt, hogy nem tárgyaltak más kérdésekről is. A kongresszust megelőzően ugyanis, még szeptember 3-án megszületett a cseh magyar szövetségi szerződés is, amelynek a magyar király által kiadott és megpecsételt példánya maradt ránk a cseh királyi levéltárban. Az oklevél nyíltan az osztrák hercegek ellen irányult. Minden valószínűség szerint ezt követően a novemberi kongresszuson határozhatták el, hogy hamarosan hadat is indítanak ellenük. Mutatják ezt a következő év Ausztria elleni katonai eseményei, melyek részleteit feltehetően Visegrádon tervelték ki, de nem dokumentálták. Van olyan történész, aki éppen ezért a visegrádi kongresszust nem a béke, hanem a háború kongresszusának tekinti. A magyar történetírásban széles körben elterjedt az a nézet, miszerint a Visegrádon létrejött együttműködés elsősorban gazdasági szövetség volt. E feltevés az január 6-án Károly király által Visegrádon kiadott rendelet ismeretén alapul, amely részletesen szabályozza a Magyarország és Csehország közötti kereskedelmi utakat és vámfizetéseket. A szöveg szerint Károly és János király e kérdést hozzátehetjük, bizonyára novemberben Visegrádon alaposan megtárgyalta. Nyilvánvalóan Bécs árumegállító jogát szándékoztak kikerülni úgy, hogy a német területek és Magyarország közötti kereskedelmet Brünn irányába terelik. Visegrádnak tehát valóban volt gazdasági kicsengése, de a kongresszus egészére ezt nem szabad kiterjesztenünk, mert a lényeg biztosan nem erről szólt. Forrás: html

51 51 Szent György Lovagrend A magyarországi alapítású Szent György Lovagrend a legrégebbi világi lovagrend, a korábban alakult lovagrendek mind egyházi lovagrendek voltak április 24-én, Szent György napján Károly Róbert király Boleszló esztergomi érsek és a magyar püspöki kar jelenlétében hozta nyilvánosságra a rend statútumát Visegrádban, azonban egyes kutatók szerint a rendet 3 évvel korábban alapították. A lovagok világi és egyházi szolgálatokat egyaránt elláttak. Egyházi feladatukból fakadt a kereszténység védelme, az ünnepek fényének biztosítása, a gyöngék, a szegények és elesettek védelme, támogatása. Ők óvták a király és az udvartartás szereplőinek biztonságát, ők őrizték az 1323-ban a visegrádi fellegvárba szállított Szent Koronát, emellett lovagi tornákon ők látták el a király kíséretét és a szabályok ellenőrzését. A rend alkotmányát 1990-ben régi szellemben, de a 20. század végi követelményeknek megfelelően felújították. A lovagrend több területen tevékenykedik: hagyományápolás, ezen belül a történelmi évfordulók megünneplése, a középkori kutatások elősegítése és publikálása; oktatás, tudományos összejövetelek szervezése; lelki gondozás; adományok és segélyek gyűjtése. A Szent György Lovagrend jogállása A Szent György Lovagrend mind a kánonjog, mind a világi jog alapján jogszerűen lett megalapítva és törvényes fennállása soha nem szűnt meg. A kommunista rendszerbeli nyugvásából 1990-ben történészek és régészek elhatározásából szerveződött újjá. Rendi alkotmányát a régi szellemben, de a 20. század végi követelményeknek megfelelően újraalkották. A lovaggá ütés szertartását előzetes szentmise után ünnepélyes keretek között a visegrádi királyi palota lovagtermében végzik az os alapítás helyén ban közhasznú szervezetté nyilvánították. A lovagrend a Magyar Szabadalmi Hivatal által lajstromba vett védjegyei: a Szent György Lovagrend szóösszetétel, a rend színes ábrás címere, annak hét betűvel jelzett jelmondata, színes ábrás insigniája. Elsőbbségének dátuma: március 28. A Szent György Lovagrendhez kapcsolódó kizárólagos jogokat a lovagrend magisztrátusa gyakorolja. Ez az alapítás helyével egyezik meg. Ezzel a lovagrend Visegrád ezer éves történelmi örökségének organikus és elidegeníthetetlen részének tekinthető. A lovagrend szervezeti felépítését, tevékenységi körét a Rendi Alkotmány és a Szervezeti és Működési Szabályzat (SZMSZ) tartalmazza. *

52 52 Forrás: A királyi alapítású lovagrendek közül történelmünk sodrában megmaradt írásos dokumentumok (statútumok) bizonysága szerint időbeni sorrendben első volt a magyarországi Szent György Lovagrend. A rendalapítás korábbi eseményeinek véglegesítése április 24-én, Szent György napján, Boleszló esztergomi érsek, a magyar püspöki kar és a magyar király jelenlétében történt. A Róbert Károly által alapított Szent György Lovagrend alkotta a merényletektől fenyegetett király erőskezű testőrségét. Lovagi szolgálatuk kettős identitású volt, mert a rend félig egyházi, félig világi kötődésű jelleggel rendelkezett. Az udvari rendtartás reprezentatív feladatainak ellátása mellett a lovagrend vitéz tagjai vigyázták az udvartartás szereplőinek biztonságát. Ők őrizték a visegrádi fellegvárba szállított Szent Koronát, de ők látták el a király kíséretét, és az akkori udvari szabályok ellenőrzését is. A Szent György Lovagrend mind a kánonjog, mind pedig a világi jog szerint hiba nélkül alapíttatott, alapítása soha semmissé nem nyilváníttatott, törvényes fennállása soha meg nem szűnt. A Lovagrend 1990-ben, Visegrádon, nyugvásából felkéltetett, a rendi alkotmánya már modern korunk igénye szerint került megalkotásra. A lovaggá ütés (consecratus) szertartása kezdetben a budapesti Szent István Bazilikában történt, napjainkra azonban a visegrádi Királyi Palota évente ismétlődő ünnepi eseményeinek egyik kiemelkedő rendezvényét adja. Modern világunkban a lovagrend felavatott tagjai a következő szakterületeken tevékenykedhetnek: - hagyományápolás keretében a kiemelkedő történelmi évfordulók és események megünneplése, - a lovagkor harcművészetének bemutatása és megőrzése, melynek minden évben megrendezésre kerülő, kiemelkedő eseménye a Visegrádi Nemzetközi Palotajátékok (www.palotajatekok.hu) a középkor történelmének kutatása, a kutatási anyagok publikálása, - oktatás (különös tekintettel az ifjúsági korosztályra), - tudományos ismeretterjesztés, tudományos ülések szervezése és rendezése, - karitatív tevékenység keretében adományok gyűjtése, és eljuttatásának megszervezése, különös tekintettel a határainkon túli rászorulók részére, - hazai-, valamint határainkon túli kapcsolatok kiépítése, és azok ápolása, társrendekkel együttműködve A Lovagrend jelmondata: IN VERITATE IUSTUS SUM HUIC FRATERNALI SOCIETATI (Valósággal igaz vagyok e testvéri közösség iránt) web:

53 53 I. (Nagy) Lajos magyar király I. (Nagy) Lajos feltételezett koponyája után rekonstruált arca. Skultéty Gyula alkotása. Nagy Lajos címere, amely egyesíti a liliomos Anjou-címert, a Magyar és a Lengyel Királyság, valamint Dalmácia címerét. I. (Nagy) Lajos (lengyelül Ludwik Węgierski/Wielki/Andegaweński azaz Magyar Lajos, Nagy Lajos, Anjou Lajos), (1326. március szeptember 10.) Magyarország ( ) és Lengyelország ( ) Anjou-házi királya volt. Uralkodása a középkori Magyar Királyság egyik fénykora: az ország belső békéje és dinasztikus kapcsolatai lehetővé tették a társadalom, a gazdaság és a kultúra fejlődését, így az ország fejlettsége közelebb került a nyugat-európai országokéhoz, aktív külpolitikája és hadjáratai révén pedig Magyarország európai nagyhatalommá vált. A lovagkirály személyes kvalitásai és dicsőséges hadjáratai megihlették még a 19. századi magyar nemzeti romantika költőit is. Címei Magyarország, Dalmáczia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galiczia, Lodoméria, Kunország és Bolgárország királya, Salerno fejedelme és a szent Angyalhegyi javadalom ura Uralkodóház: Anjou-ház Teljes neve: Anjou Lajos Született: Visegrád, március 5. Édesapja: I. Károly (Károly Róbert) Édesanyja: Łokietek Erzsébet lengyel hercegnő, I. Ulászló lengyel király leánya

54 54 Házastársa: 1. Luxemburgi Margit , a később IV. Károly néven német-római császárrá választott morva őrgróf, majd cseh király és Valois Blanka francia hercegnő lánya volt (1345), akit a Magyarországot 1349-ben elérő pestis vitt el, 2. Kotromanić (vagy Bosnyák) Erzsébet, II. István bosnyák bán és Piast Erzsébet kujáviai hercegnő lánya (1353). Erzsébettől négy lánya született, Mária ( ), Katalin ( ), Mária és később szentté avatott, a lengyelek számára kedves Hedvig. Halála után a lengyel trónt Hedvig, a magyart pedig Mária örökölte. Hedvig idővel a litván eredetű Jagelló-dinasztia megalapítójához ment feleségül és nagy szerepe volt a litvánok keresztény hitre térítésében. Gyermekei: 2. feleségétől: 1. Mária ( ), 2. Katalin ( ), 3. Mária ( ), 4. Hedvig ( ) Elhunyt: szeptember 12., Nagyszombat várában (56 évesen) Nyughelye: Székesfehérvár, Katalin-kápolna Magyar Királyság királya Uralkodási ideje: szeptember 10. Trónra lépett: július 15. Koronázása: Székesfehérvár, július évig uralkodott. Elődje: I. Károly Utódja: I. Mária Lengyel Királyság királya: Ludwik (Węgierski) Uralkodási ideje: szeptember 10. Koronázása: Krakkó, november 17. Elődje: Nagy Kázmér Örököse: Mária Utódja: Hedvig Nádor: Hédervári Kont Miklós, Opolei László, Garai Miklós Útja a trónig Ahol Lajos felnőtt és udvarát tartotta: a visegrádi vár maradványai. Lajos Károly Róbert magyar király és harmadik (egyes feltételezések szerint negyedik) felesége, Łokietek Erzsébet lengyel hercegnő házasságából származott, március 5-én született. Nevét apai nagybátyjáról, az 1316-ban szentté avatott Lajos toulouse-i püspökről kapta, aki II. (Sánta) Károly nápolyi király és Árpád-házi Mária (V. István magyar király lánya) fia volt.

55 55 Lajos a királyi pár harmadik gyermeke volt, később még két fivére született, Endre (1327-ben) és István (1332-ben). Két bátyja, Károly és László korai halálát követően négyéves korában lett trónörökös. Lajos szeretetteljes családban és környezetben nőtt fel, és trónörökösnek kijáró gondos neveltetést kapott. A leendő uralkodó számára fontos jogi, történelmi és politikai ismeretek mellett egyházi nevelői, a boroszlói származású Neszmélyi Miklós udvari pap (később pécsi püspök) és Lackfi Dénes ferences rendi barát bevezették a hittudományba és a hét szabad művészetbe (grammatika, dialektika, retorika, aritmetika, geometria, csillagászat, zene). A lovagi ismeretekre (lovaglás, úszás, nyilazás, vívás, vadászat, ostáblázás vagy sakk, verselés a hét lovagi készség ) pedig Drugeth Miklós, Kistapolcsányi Miklós és Poháros Péter oktatta. Lajos mindhárom nevelőjét szerette: a két Miklós mester saját testével védte a királyfiakat és súlyos sebeket szenvedtek el 1330-ban, amikor Zách Felicián előre megfontolt gonoszságában és dühöngő haragvágyában nem rettent vissza attól, hogy szörnyen őrjöngő szívvel a már említett király úr, atyánk vérére szomjazzék. [1] Lajos királyként sem feledkezett el róluk: különféle tisztségeket és kiváltságokat adományozott nekik. Lajosnak a nyelvismerete is széles körű volt: megtanulta (a magyar nyelven kívül amelynek ismeretét apja megkövetelte gyermekeitől, sőt leendő menyétől is) a kor diplomáciai nyelvét, a franciát (már a szülői házban), továbbá a latint, az olaszt és a németet. Szláv nyelvet nem beszélt, aminek hátrányát különösen lengyel uralkodóként tapasztalta meg. [2] A lovagi készségeken túl Lajost megismertették a lovagi eszményekkel, erényekkel is a középkori Nyugat-Európa lovagi történetein, eposzain és hősénekein keresztül (például a Parsifal), amelyek a francia kötődésű/származású Anjou-k révén ismertebbé váltak a magyar királyi udvarban ill. Magyarországon is. (A kor népszerű lovagi cselekedetei ismétlődnek a 15. században keletkezett Toldi-mondakörben is.) A kor lovagi erényeit nagy szemléletességgel ismertette meg a királyfiakkal őseik életén és cselekedetein keresztül az Endre számára készült Magyar Anjou Legendárium. Lajos a példaképeit is híres hősök és lovagok közül választotta: mint például a világhódító Nagy Sándort, de különösen a szintén magyar király apától és lengyel anyától született I. (Szent) Lászlót. Eszménye az olyan kegyes, széles látókörű uralkodó lett, aki bátor, erényes, nagylelkű, nagyszerű tetteket visz véghez, valamint pártolja a művészeteket és a tudományokat. Középkori lovagi torna. A trónörökös első politikai ténykedéseinek tekinthető, hogy az 1335-ös visegrádi királytalálkozón ő is ellátta kézjegyével a Habsburg-ellenes magyar-cseh-lengyel megállapodást, valamint az 1338-ban megkötött magyar-morva szövetséget. A trónörökös első hadi tapasztaltait 1336-ban, tízévesen szerezte, amikor a cseh szövetségest támogató magyar és lengyel segédcsapatokat vezette a

56 56 Habsburgok ellen (az 1335-ös visegrádi királytalálkozó megállapodásainak megfelelően) Ausztriában és Bajorországban. A hadjárat végül harc és győzelem nélkül ért véget, a kis hadvezérben csak a kitűnő háborús koszt maradt meg, ami feltehetően a királyné édesanya gondoskodásának megnyilvánulása volt. Tizenhat éves volt, amikor apja elhunyt (1342. július 16-án), és július 21-én koronázták meg Székesfehérváron az ország főembereinek egy szívvel, egy akarattal való hozzájárulásával. Koronázása után első útja amellyel mintegy politikai hitvallását is kinyilvánította Nagyváradra vezetett, a példakép Szent László sírjához, ahol felidézte emlékezetébe ama sok vitéz férfiút, akik vérük ontását ajánlották fel a hazáért, s nem is haboztak vérüket ontani, hogy maradéknál is haláluk után dicsőség legyen osztályrészük. Erre gondolva elmélkedett, és hánytorgatta lelkében, hogyan szerezhetné és állíthatná vissza Isten segítségével kellő állapotába országa jogait, melyeket a szent korona gyalázatára szomszédos fejedelmek elfoglaltak, s lázadók vagy hűtlenek vakmerően elragadtak. [3] Uralkodása Külpolitika Nagy Lajos királyságai. [4] Lajos tele kincstárat, stabil és jól működő államszervezetet örökölt tehetséges és hűséges, őt mindenben segítő és támogató főnemesekkel, így energikusan próbálhatta elérni nagyváradi fogadkozásában összegzett külpolitikai céljait.

57 57 Lajos buzgó katolikus, egyben a lovagi erényeket megtestesítő férfiú volt, aki emellett erős kézzel irányította országait. Feltétlen híve és biztos támasza volt a pápaságnak, még annak ellenére is, hogy az nem mindig szolgálta (ki) az érdekeit. A pápa kérésére gyakran viselt hadat az igaz hit védelmében : hol a pogány litvánok, hol az eretnek (bogumil) vagy ortodox keresztény délszlávok ellen. Regnálása alatt a Magyar Királyság európai nagyhatalommá vált, amit Archiregnumként (azaz főkirályságként) emlegettek. Ezt csak erősítette az 1370-ben létrejött perszonálunió Lengyelországgal, a térség másik fontos államával. Lajos nem véletlenül szolgált rá a lovagkirály elnevezésre: míg apja, Károly Róbert csak szükségből húzott kardot (ld. a szerencsétlen havasalföldi hadjárata), addig Lajos uralkodását végigkísérték az itáliai, dalmáciai, litvániai és balkáni hadjáratok, amelyekben személyesen is jeleskedett, nem egyszer veszélyes helyzetbe sodorva magát. Kedvelt időtöltése volt a vadászat 1353-ban egy sebesült medve majdnem végzett is vele. Uralkodásának második felében ismeretlen betegség orvostörténészek szerint lepra hatalmasodott el rajta, ami mindinkább a trónhoz kötötte. Ebben az időszakban nagyobb hangsúlyt kaptak az államszervezettel kapcsolatos változtatások és a belpolitika. A külpolitika is békésebb irányt vett: 1360-ban királytalálkozót rendeztek Nagyszombatban, ahol Lajos mellett János Henrik morva őrgróf, IV. Rudolf osztrák herceg és IV. Károly német-római császár és cseh király is megjelent. Itália Lajos itáliai hadjáratait a nápolyi Anjouk trónöröklésének rendezetlensége váltotta ki: akkoriban a probléma (az ún. nápolyi kérdés ) évekig a pápai és itáliai politika fókuszában állt (és még évtizedekig mérgezte a magyar-nápolyi kapcsolatokat), és Lajos nem sajnált semmi pénzt, hogy a saját javára dőljön el az ügy. A nápolyi kérdés I. Anjou Károly trónrakerülése előtt (1266) a Nápolyi Királyság fővárosa Palermo volt. Ugyanakkor Nápolyban is volt egy hivatalos királyi rezidencia, a Castel Capuano. Amikor a fővárost áthelyezték Nápolyba, I. Károly elrendelte egy új királyi vár megépítését a tengerparthoz közel.

58 58 Francia építészek vezetésével az építkezés 1279-ben kezdődött és három évvel később fejeződött be. A szicíliai vecsernye miatt a vár még egy ideig lakatlan maradt. II. Károly trónrakerülésével vált a Castel Nuovo Nápoly történelmi magjának központjává. Számos történelmi esemény színhelye volt, például: V. Celesztin pápa a vár csarnokában mondott le december 13-án. Tizenegy nappal később itt választották pápává VIII. Bonifácot, aki azonnal Rómába költözött az Anjouk hatalmától való félelmében. Anjou Róbert király uralkodása alatt a várat kibővítették és továbbdíszítették. Az olasz művészet egyik fontos központja lett ben I. Lajos magyar király hadai kifosztották és csak I. Johanna királynő uralkodása idején állították helyre. Az újjáépített vár ellenállt I. Lajos második hadjáratának. Az elkövetkező években László király uralkodása idején számos ostromnak ellenállt. Az őt követő II. Johanna idején a vár hanyatlásnak indult. Lajos nagy ellenfele, I. Johanna nápolyi királynő ban elhunyt I. (Bölcs) Róbert nápolyi király, Károly Róbert nagybátyja, örökösének pedig unokáját, Johannát ( ) jelölte ki, akinek viszont Lajos öccse, András (más forrásokban: Endre) volt a férje a felek 1333-as megállapodása értelmében. Bölcs Róbert a halála előtt négy nappal kelt végrendelete szerint András még Johanna halála esetén sem lett volna király: ebben az esetben annak húga, Mária lett volna a királyság uralkodója. A visegrádi udvarban viszont Endrét mint nápolyi királyt szerették volna látni, ami viszont a pápának, mint a királyság hűbérurának és Johanna híveinek sem állt érdekében. Bonyolult diplomáciai manőverek kezdődtek: követjárások az Avignonban székelő pápánál, és még Erzsébet anyakirályné is Nápolyba utazott es utazása, melyet római zarándoklattal is kiegészített, nem járt sikerrel, pedig az úton feltehetően részt vevő Küküllei feljegyezte: A kiadásokra huszonhétezer márka tiszta ezüstöt és tizenhétezer márka legfinomabb aranyat vitt magával. Fia, Lajos úr, Magyarország királya pedig még utánaküldött négyezer márka válogatott aranyat számos monostort, templomot és szent helyet meglátogatott, és mindezeket bőséges ajándékokkal és kegyes adományaival tisztelte meg. [5] A magyar diplomáciai erőfeszítések és az avignoni követek által kúriának ígért márka hatására a pápa június 14-én belegyezett, hogy Andrást Nápoly királyává koronázhatják mint Johanna férjét, de nem mint uralkodót. Az erről szóló pápai bulla szeptember 20-án kelt, e szerint Andrást még Johanna halála esetén sem illetné a nápolyi trón. Minden bizonnyal a koronázási engedély hírére szeptember 19-ére virradó éjjel orgyilkosok Aversa városában gondosan előkészített merénylet során meggyilkolták Andrást (ld. aversai merénylet). Johanna bűnrészességét azóta sem sikerült bizonyítani: a gyilkosság feltehetően a tudta nélkül, de talán hallgatólagos jóváhagyásával történt. Az első nápolyi hadjárat Miután jogainak érvényesítésére minden diplomáciai lehetőséget kihasznált, Lajos megindította a háborús előkészületeket. Ez főleg a számba jöhető ellenségeinek semlegesítését, de különösen a harci

59 59 felvonulási területnek szánt Észak- és Közép-Itália megnyerését és a katonai egységek ellátásának, utánpótlásának megszervezését jelentette. Lajos 1347 novemberében indult meg Nápolyba, mintegy 1000 fős kíséretének élén. Felvonulása közben a kisebb-nagyobb városállamok tisztelettel és rokonszenvvel fogadták január 11-én Lajos seregei Capua városánál tönkreverték a Tarantói Lajos, Johanna új férje által vezetett nápolyi seregeket. A capuai összeomlás után Johanna és családja hajón provence-i grófságába menekült, a Nápolyi Királyság pedig minden további kardcsapás nélkül Lajos hatalmába került. Nápolyba való bevonulása előtt január 20-án Lajos Aversa városában fogadta rokonait, a három durazzói és két tarantói királyi herceget (Durazzói Károlyt, Lajost, illetve Róbertet, valamint Tarantói Fülöpöt és Róbertet). A jó hangulatú lakoma után azonban Lajos hirtelen számon kérte öccse halálát az abban nyilvánvalóan ártatlan Durazzói Károly hercegen (Johanna sógorán), akinek rövid úton a helyszínen a fejét vétette (második aversai tragédia); a többi herceget pedig fogságba vetette, majd Magyarországra küldte őket. Ettől kezdve a rettegés és gyanakvás jártak előtte, a hercegek számtalan híve kiengesztelhetetlen ellensége lett, és vádjait a pápa ellenvádakkal utasíthatta vissza. Bellér Béla szavaival: a Nápolyért vívott harcot Lajos király erkölcsi és politikai tekintetben már Aversában elvesztette. [6] A Lajos által kétszer is elfoglalt híres nápolyi várak egyike, a Castel Nouvo.

60 60 Lajos január 24-én vonult be Nápolyba lovon, sisakban mint egy meghódított városba. Felvette a Jeruzsálem és Szicília királya címet és bizalommal, nagylelkű uralkodói intézkedésekkel igyekezett csillapítani a kedélyeket hasztalanul. VI. Kelemen pápa nem ismerte el Lajost Nápoly királyának és kiközösítéssel fenyegette, de nem szakadt meg a kapcsolat közte és a Szentszék között. Közben szerte Itáliában elkezdett dühöngeni a Genovába behurcolt pestis, így Lajos miután kijelölte helytartóit 1348 májusának végén visszaindult Magyarországra. A magyar uralom néhány helyőrség kivételével hónapok alatt összeomlott a Nápolyi Királyságban, szeptember 17-én pedig Johanna is visszatért Nápolyba. A fekete halál (pestis) középkori ábrázolása. Lackfi István hadjárata A kedvezőtlen nápolyi fejlemények hatására és pozíciójának újbóli megszilárdítására Lajos Nápolyba küldte a tehetséges Lackfi Istvánt. Lackfi hajóval érkezett Manfredoniába 1348 késő őszén, és ettől kezdve a hadi helyzet rövid idő alatt gyökeresen megváltozott, a Névtelen Minorita szavaival (kis túlzással, de nem minden alap nélkül): Ettől fogva az Úr segítségével és István ravaszsága révén a magyarok mindenütt az ellenség fölé kezdtek kerekedni, s oly csodás győzelmeket arattak, hogy húsz vagy nem sokkal több magyar harcban legyőzött és veszteség nélkül elfogott hatszáz ellenséges fegyverest. [7] Tarantói Lajos tekintélyes haderővel rendelkezett, így bizakodó volt, ám január 23-án Troiánál seregét tönkreverték, elfoglalták Lucera, Troia, Barletta és Trani várát. Lucera vára: egy jellegzetes itáliai vár a nápolyi hadjáratok idejéből.

61 61 Lackfi serege április 22-én elfoglalta Capua városát. A magyar sikerek hatására több vár, város inkább önként megadta magát. Tarantói Lajos újból tekintélyes haderőt szedett össze és Nápoly védelmében kénytelen volt lépni, ám nem mert újból egy nyílt ütközetet megkockáztatni. Ezért cselvetésre szánta el magát: lovagi párbajra hívta ki Lackfit, amit az el is fogadott, de Tarantói Lajos később lemondott, majd megtámadta Lackfi seregét. Ám Lackfinak sikerült felülkerekednie, és Aversa városánál újból tönkreverte a nápolyi sereget. A magyar sikerek ellenére Lackfi távol állt a győzelemtől: a pápa és a nápolyiak által megvesztegetett zsoldosok feladták Nápoly környékét, közben pedig a királyság keleti része is elveszett. Lackfi kénytelen volt visszautazni Magyarországra, de megígérte, hogy 1350 tavaszán visszatér a királlyal. A második nápolyi hadjárat Időközben újból elkezdődtek a tárgyalások Visegrád és a Szentszék között. Lajos 1350 áprilisában újból nekivágott Nápolynak, ezúttal hajóval, így május 1-jén partra szállt Itáliában. Másfél hónapig szervezte seregeit, majd megindult Nápoly felé Melfi, Lucera és Benevento városokon keresztül. Alvezérei közben bravúrus huszárcsínyeket hajtottak végre. Tarantói Lajos párbajra hívta ki a királyt, megegyeztek a párbaj körülményeiben (III. Edward angol király ( ) előtt lett volna), de Tarantói Lajos megint visszalépett. Lajos bevonult Salerno városába, majd Aversa várát vette ostrom alá. Tarantói Lajos időközben megerősítette Aversát, ezért az ostrom elhúzódott. Július 26-án felderítés közben Lajos súlyosan megsebesült: a bal lábába fúródott egy nyílvessző. Johanna ismét elmenekült Nápolyból, ezért Lajos az ostromot félbehagyva augusztusban bevonult a városba. Mérlegelte a helyzetét: a városban felkelés tört ki ellene, katonáit nehezen tudta fizetni és ellátni. Belátta, hogy hosszú távon nem tudja fenntartani hódításait, ezért hajlott a békére. Ugyancsak hajlott a megegyezésre Johanna is: anyagi nehézségeik miatt a háborút képtelenek voltak folytatni Lajos király ellen. Így feltételes fegyverszünetet kötöttek szeptember 1-jétől. Ennek megfelelően Lajos Róma érintésével Itálián keresztül visszautazott Magyarországra. Az április 1-vel lejáró fegyverszünetet követően Tarantói Lajos hadműveletet indított a Lajos hódításainak visszafoglalására, amely azonban összeomlott. Sőt, Lackfi Endre sikeres ellentámadásai újból kétségbe ejtették a nápolyi vezetést. A felek végül március 23-án Nápolyban békét kötöttek: eszerint Lajos lemondott hódításairól, visszaadta a fogságba vetett durazzói és tarantói hercegek szabadságát, elismerte Tarantói Lajost és Johannát, mint a Nápolyi Királyság uralkodóit, akik viszont aranyforint hadikárpótlást voltak kötelesek fizetni Lajosnak, továbbá Johannának pápai vizsgálóbizottság elé kellett állni, amely tisztázza esetleges bűnrészességét a férjgyilkosságban. Lajos követei azonban a király utasítására lemondtak a kialkudott összegről, mondván, hogy uruk nem kapzsiságból, hanem öccse megbosszulásáért intézte azt a vállalatot. [8] Magyar lovagok még sokáig hadakoztak Itália földjén Johanna és a pápa alkalmazásában az ún. Nagy Magyar Sereg (Gran' Compania) részeként (köztük Toldi Miklós, 1365-től a zsoldosok vezére). A nápolyi kérdés lezárása Lajos még egy alkalommal avatkozott a nápolyi ügyekbe uralkodása folyamán. Kis Károly Anjou herceg, az első itáliai hadjárat alkalmával fogságba vetett Durazzói Lajos fia 1370-től kezdve a magyar királyi udvarban nevelkedett, között Dalmácia és Horvátország hercege volt. A nagy nyugati egyházszakadást követően Johanna az avignoni pápa, VII. Kelemen mellé állt. Erre VI. Orbán 1380-ban letette királyságáról, és a trónt Kis Károlynak ajánlotta fel. Lajos katonákkal támogatta rokona trónigényét, így az 1381-ben elfoglalta Nápolyt. III. Károly néven megkoronázták, és 1382-ben május 22-én Muro várában négy magyar zsoldossal megfojtatta Johannát, mint férjgyilkost.

62 62 Dalmácia Nagy Lajos kezdettől fogva érdekellentétben állt a Velencei Köztársasággal, ami mindinkább terjeszkedni akart a dalmát partvidéken. A dalmát városok Könyves Kálmán óta általában keresték a Magyar Királyság pártfogását (annak szükségszerűen lazább, nagyobb önrendelkezést biztosító fennhatóságát) Velencével szemben, ám a magyar királyok sokszor nem tudtak ennek eleget tenni. Összességében elmondható, hogy Lajos egyetlen tartós külpolitikai sikerét a dalmát térségben aratta. Lajos elhatározta, hogy megvédi dalmáciai jogait, ezért 1345-ben több mint katonával Horvátországba vonult. Jöttének hírére a legtöbb horvát főúr hódolatra járult a király elé és a dalmát városok követei is elhozták városaik kulcsát. Azonban mihelyt Lajos hazatért Magyarországra, a velencei hajóhad megjelent Zára kikötőjében azzal a követeléssel, hogy rombolják le a város falait. A város vezetése ezt megtagadta, és fegyveres segítséget kért Lajostól. Lajos kész volt a segítségnyújtásra, de az éppen akkor elkezdődő nápolyi események miatt személyesen nem tudott részt venni az expedícióban. Lajos ezért Kotromanić István boszniai és Alsólendvai Miklós szlavón bánokat küldte a város alá mintegy fős katonasággal. Velence azonban megvesztegette a hadvezéreket, akik dolgukvégezetlen tértek haza: a harcosok vezéreinek és főembereinek akaratát megrontotta a forint, szándékuk nem egyezett a király úr tiszta, egyenes akaratával. [9] A rákövetkező évben (1346) Lajos fős hadsereggel jelent meg a Zára (horvátul Zadar, olaszul Zara, latinul Iader) alatt, és teljesen bekerítette a várost ostromló velencei sereget. A döntő ütközetben reménytelen helyzetbe került, a magyar és a zárai sereg által két tűz közé szorított velencei sereget a velencei hajóhad partra szálló legénysége mentette meg azzal, hogy hátba támadta a zárai sereget. Az ütközet ezzel Velence javára dőlt el, a városnak el kellett ismernie a kereskedőköztársaság fennhatóságát. Lajost a nápolyi események megakadályozták, hogy rendezze a zárai kérdést, ezért a felek az első itáliai hadjáratot követően nyolc évre fegyverszünetet kötöttek ami azt jelentette, hogy Lajos a maga részéről nem zárta le az ügyet, bár Velence próbálta véglegesíteni a helyzetet.

63 63 Zára idővel a kereskedőköztársaságé lett: a szárnyas velencei oroszlán egy középkori zárai városkapun ben, miután Lajos végleg tehermentesült Nápolyban, Magyarország szövetkezett Genovával Velence ellen. Az új hadjárat 1357-ben kezdődött. Lajos Velence szárazföldi birtokait dúlta, a köztársaság pedig a tengeren volt fölényben. A patthelyzetet az oldotta meg, hogy Zára és a dalmát városok fellázadtak Velence ellen, és megnyitották a kapukat a magyar hadak előtt: Zára a többi a dalmát várossal felemelte fejét és nagyon megkívánta a magyar uralmat. A magyar király hadai már régebben ostromolták a várost és a zárai száműzöttek azon voltak, hogy az ostromlók és az ostromlott polgárok között egyetértés keletkezzék. Szent Mihály templomprépostja lajtorjákat állítva a falak alá besegítette a derekabb vitézeket a városba, kik a velenceiek zsoldosait visszavonulni kényszerítették. Történt pedig Zára visszavétele 1357 szeptember 17-én. [10] A háború 1358-ban a zárai békével zárult: a kereskedőköztársaság lemondott Dalmáciáról a Kvarneröböltől Durazzóig, de kereskedelmi jogai nem sérültek a térségben. A felek megállapodtak abban, hogy közösen lépnek fel a kalózok ellen, és vitás helyzetben a pápát kérik fel döntőbírónak ben ismét összecsapott a két fél, majd között újultak ki a harcok. Ezúttal a genovai hajóhad súlyos vereséget mért a velencei flottára, és egészen a lagúnákig hatolt előre. Velence ügyes diplomáciával fegyverszünetet kötött, és diplomáciájával tovább mélyítette a hadviselő felek Magyarország, Genova és Padova közti ellentéteket. A fegyverszünet lejártára nagy áldozatok árán sikerült néhány hajót felépíteni a városban, és a másik, korábban Krétánál állomásozó flotta is visszatért, szétverve a genovai hadat. A hadakozás így még két évig elhúzódott, mire Durazzói Károly vezetésével aki az olaszoktól kiérdemelte a della Pace (békéltető) melléknevet megkötötték a torinói békét. Ez gyakorlatilag a zárai béke megújítása volt, csak ezúttal adófizetésre is kötelezték Velencét, illetve arra, hogy ünnepnapokon vonják fel az Anjouk zászlaját a Szent Márk téren. Ekkor kerültek Remete Szent Pál ereklyéi Magyarországra. Az erdélyi határ 1344-ben Sándor havasalföldi román fejedelem, akinek apja, I. Basarab még sikeresen függetlenítette magát Károly Róberttől, a rá nehezedő diplomáciai és katonai nyomás hatására Brassó városában Lajos lábai elé borulva fogadott hűséget a királynak. Élete vége felé azonban újra igyekezett függetleníteni magát a Magyar Királyságtól.

64 64 Nagy Lajos szobra a diósgyőri vár előtt A szomszédos Moldvából a tatárok az 1340-es években többször betörtek Erdélybe és nagy pusztítást vittek végbe. Ezt megelégelvén Lajos Lackfi Endrét (a későbbi erdélyi vajdát) székely seregekkel a tatárok földjére küldte, aki seregei élén február 2-án háromnapos véres ütközetben tönkreverte a tatár seregeket. Maga a tatár kán sógora is fogságba esett, akiért hatalmas váltságdíjat ajánlottak fel, de Lackfi elrettentésképpen a fejét vétette. Székely mondák szerint a győzelemben nagy része volt Szent László királynak és Szűz Máriának: a szent holtteste állítólag a csata idejére eltűnt nagyváradi kriptájából és a hadsorok élén harcolt fején koronával, kezében csatabárddal, míg felette a levegőben, csodálatos fényességben nagy szépségű úrasszony jelent meg, akinek fején nagyon ékes és tündöklő korona látszott. [11] Lajos az országrész nyugalma érdekében megerősíttette az erdélyi végvárrendszert, amelynek védelméből a székelyek később még több expedíciót indítottak a tatárok ellen, akik idővel már kénytelenek voltak Moldvát elhagyni, így a terület megnyílt a román bevándorlás előtt. A Balkán A Balkánon a velenceiek dalmáciai törekvései mellett a pápaság által eretnekségnek tekintett bogumilizmus terjedését igyekezett meggátolni, akik ellen a pápa kérésére viselt hadat, hogy az eltévelyedett bárányok egy akolba vitessenek vissza, hogy meggyújtsa Rácországban a hit világát, s megtörje és megalázza a hitetlenek kevély nyakát. [12] 1353-ban szerelmi házasságot kötött Kotromanić Erzsébettel, István bán lányával. A bogumil eretnekség elsősorban a bosnyák területeken terjedt el, de a bán, Lajos szövetségese sokat tett a katolizáció érdekében. Lajos 1365-ben tört be Észak-Bulgáriába, és bevette Vidin (magyarosan Bodony) városát, ahol megszervezte a vidini bánságot, és ferencesekre bízta a helyiek megtérítését. Az ellátási nehézségeknek köszönhetően 1369-ben kénytelen volt kivonulni, mire a hittérítőket lemészárolták a helyiek. Annyi eredménye mégis lett a kalandnak, hogy az addig fogságban tartott bolgár cár, Iván Szracimir 1388-ig megmaradt a magyar korona hűségén.

65 65 Török előretörés Lajos győzelme a törökök felett Bulgáriában. A Magyar Anjou Legendáriumból való kép. Lajosnak a kis balkáni népek ellen (a pápaság nevében is) vívott háborúi tovább gyengítették az egymással viaskodó fejedelemségek ellenálló képességét az egyre jobban fenyegető oszmán török hódítással szemben. Ezért Lajos uralkodásának vége felé már komoly török előretöréssel kellett szembenézzen, akik 1354-ben megvetették a lábukat Gallipolinál Európa földjén ban elfoglalták Plovdivot, és 1365-től pedig a szultán már Drinápolyban tartotta a székhelyét. A török seregek ben a Marica menti nagy csatában szétverték a makedóniai szerb Vukasin és szövetségeseinek hadait. A török által egyre jobban szorongatott Bizánc császára, V. (Palaiologosz) János császár ( ) felkereste a nagyobb európai királyi udvarokat, hogy segítséget kérjen a török ellen. Körútja során 1366-ben találkozott Lajossal is Budán, akit sikerült megsértenie: miután Lajos leszállt a lováról és feléje indult, hogy üdvözölje, a császár a lován maradt. Lajos az egyházuniót szabta segítsége feltételéül, vagyis hogy az ortodox egyház ismerje el a pápa főségét. Lajos még azt is követelte a császártól, hogy az római rítus szerint keresztelkedjen meg, aki így üres kézzel távozott Lajos udvarából, és idővel már a szultán vazallusa lett. Más verzió szerint a török-elleni segítséget megígérte neki a király. Šišman Iván aztán fogságba vetette a császárt, emiatt Lajos elfoglalta Vidint, s 1366-ban a savoyai gróffal VI. Amadéval már törökellenes hadjáratra került sor, amit 1367-ben újabb követett. Lajos ben már kénytelen volt közvetlenül a törökök ellen indítani háborút a Havasalföldre, azonban a románok elárulták, így nem tudott döntő győzelmet aratni. Belpolitika Nemesség Lajos alapvetően a főurakkal egyetértésben kormányzott, de a köznemességet is igyekezett megnyerni magának es törvényei egészen 1848-ig a magyar nemesi alkotmányos berendezkedés gerincét képezték. [13] Hogy Lajos megőrizze maga mellett a köznemességet saját támaszaként, 1351-ben felújítja, módosítja az Aranybullát: Az Aranybullában foglalt szabadságjogokat rögzíti (adómentesség, bírói ítélet nélkül nem ítélhetők el, külföldi hadjáratra nem kötelezhetők). Változik az öröklési rend a köznemesek érdekében. Szabad végrendelkezést megszűntetik; elfogadják az ősiségtörvényt (1848-ig létezik) = birtok nem eladható, mindig fiúörökösre száll, ha nincs, akkor visszaszáll a királyra. Az ősiségtörvényt azért fogadják el, hogy a földbirtokos ne veszítse el a földjét. Másik törvény a köznemesek érdekeit szolgálja. Nemesi szabadság elve: az országban élő nemesek azonos jogokkal bírnak. Következménye: a 14. században egységesedik a magyar nemesség = bárók lesznek, kis- és középnemesi réteg tovább erősödik, rendi szerveződés is előrehalad. Kialakul az egységes jobbágyság: 13. sz.-ra a jogaik egységesednek, ben a kötelezettségeik is azonosak lesznek. A 14. sz.-ban a városi polgárság rendi szerveződése is elindul, a legerősebb városok összefognak. *

66 66 A törvény tartalmazta az Aranybulla megújítását, és az 1222-es oklevél keletkezése után másfél évszázaddal a nemesi szabadságok alaptörvényévé vált. Kimondta az egyazon szabadság (latinul unus eademque libertas) elvét, azaz a köznemességnek azonos jogokat biztosított a főnemességgel (legalábbis Werbőczy későbbi értelmezésében; eredetileg a magyarországi, illetve a horvát és szlavón nemesek egyenjogúságát deklarálták). [14] Fontos még az ősiség törvénye, amelynek értelmében ha kihalt egy birtokos család, a földek a Szent Koronára szálltak vissza az Aranybulla ugyan lehetővé tette a szabad örökítést, de úgy tűnik, az nem került át a gyakorlatba, és a király rendelkezésével csak ezt a helyzetet rögzítette. A törvények jelentőségét az is növeli, hogy a Magyar Törvénytárba, a Corpus Juris Hungaricibe nem kerültek be az 1222 és az 1351 között hozott magyar törvények. Jobbágyság A pestisjárványt (és korábbi a tatárjárást) megszenvedett országban az úrbéri viszonyokat is rendezni kellett. Akkoriban kb. kétmillió ember élhetett a Kárpát-medencében, így még sok szabad földterület volt, és a földesurak igyekeztek megbecsülni a munkaerőt. Nyilván komoly problémát jelentett a más nemesek jobbágyainak elrablása, mivel a király fontosnak tartotta ennek megtiltását. [15] Az egységesen szedendő kilenced bevezetésével [16] a jobbágyok a szegényebb birtokosok kárára történő átcsábítását kívánta megakadályozni (mert a jobbágyok szabadon költözhettek egyik úrtól a másikhoz). A jobbágyok ezentúl egységesen terményük kilencedik tizedét fizették bérként földesuruknak (vö. az egyháznak fizetett tizeddel) és a telkenként a kamara hasznának nevezett királyi adót, továbbá a rendkívüli adókat és egyéb járandóságokat. Polgárság, városok Lajos uralkodása idején nyugat-európai léptékkel mérve még kevés igazi városa volt a Magyar Királyságnak. A meglevő városok Károly Róbert uralkodása alatt kezdtek erőre kapni és Lajos uralma idején tovább erősödtek. Növekvő jelentőségüket mutatja, hogy az Endre megkoronázása fejében a pápának küldött aranyforintot is a városokon hajtották be, mint különadót. A Szepesszombati Krónika szerint ez a király és az apja nagyon szerették a magyarországi városokat, és felemelték őket, és javították állapotukat. [17] Lajos aranyforintja. A városok fejlődésével párhuzamosan kezdtek a különféle mesterségek művelői jogaik védelmében céhekbe tömörülni. Ez azt jelentette, hogy a gyakoribb mesterségek művelői (például mészárosok, szabók, pékek stb.) városonként céhet alapítottak. A céhek törvényeikkel megszabták a tagok számára mesterségük művelésének fontosabb körülményeit. Államszervezeti reform Lajos királyságának vége felé, 1375 és 1380 között komoly változtatások történtek a Magyar Királyság államigazgatásában. Az addig királyi kézben levő nagypecsét előlapja 1375-től kezdve a királyi tanács akaratának jelképévé vált, így jellege állami lett az addigi uralkodói helyett. A király autentikus pecsétje ettől kezdve a titkos pecsét lett, amelynek őrzésére 1374-ben neveztek ki először titkos kancellárt (addig a titkos jegyző látta el ezt a funkciót). A reform keretében a kancellária tényleges vezetése az alkancellár kezéből a kancelláréba került át, aki egyúttal a királyi különös jelenléti bíróság rendes tagjává vált (az alkancellár addig delegált tag volt).

67 67 Az elszaporodó panaszok feldolgozására és a bírósági ügyek szortírozására állították fel az ún. audiencia-irodát, amelynek irányítása az addig hiteleshelyként működő kápolnaispán feladata lett, aki továbbra is a középpecsét őre maradt, ám ettől kezdve nem a saját, hanem a király nevében intézkedett. Ugyanehhez az újítássorozathoz köthető a tárnokmesteri funkció átalakulása ben Szepesi Jakab országbíró kapta azt a feladatot, hogy elsőként a szabad királyi városok felett ítélkezzen; segédei a nemesi ülnökök voltak. Ezzel párhuzamosan a tárnok addigi kincstári feladatait a kincstartó vette át. Kultúra Nagy Lajos idején Magyarországon fénykorát élte a lovagi kultúra. Ebben nagy szerepe volt, hogy az Anjou-ház kapcsolatai révén a Magyar Királyság szorosabban kapcsolódott a Nyugat-Európában kialakult művészeti és szellemi irányzatokhoz. Építészet A magyarországi Anjou-ok idején kezd elterjedni hazánkban a gótika. A király 1343-ban jelentős építkezésekbe kezdett Diósgyőr váránál, amit még apja örökölt az Ákos nembeli Ernyéktől. A lakótorony négy belső toronnyal épült meg, és benne található Közép-Európa legnagyobb lovagterme, melynek alapterülete 380 m². A lovagkirály egyébként Visegrádon rendezte be székhelyét, bár között az udvar Budára költözött. Budavári Nagyboldogasszony-templomot Lajos uralkodása idején, 1370-ben alakították át gótikus stílusban. Gótikus stílusban épülnek templomok az ország más, nagyobb, gazdagabb városaiban is: Lőcse (Szepesség), Kolozsvár (Erdély). Lajos alatt a koldulórendek is nagy támogatásokat kapnak, ekkor épülnek városaink megmaradt középkori kőházai, kapualjukkal, ülőfülkéikkel. Művelődés Nagy Lajos uralkodása idején történt a pécsi egyetem megalapítása (1367), ami azonban rövid életűnek bizonyult (a király uralkodása idején egyébként a krakkói universitas is hanyatlásnak indult). Egyre többen adták tanulásra a fejüket. Az országban akkoriban nagyon kevesen tudtak írni-olvasni, de egyre több ember látta be a tanultság hasznát, különösen a peres ügyekben. Gyakrabban fordult elő, hogy egy-egy gazdagabb birtokos kitaníttatta valamely jó képességű rokonát, hogy később segítségére legyen ügyei intézésében. Egy ilyen, szegényebb rokon levele fennmaradt, ebben pénzt kér a tanulásához: Szükségem volna, hogy bizonyos dénármennyiség mosolyogjon rám, mert nemhiába írja a költő:»szitával merít vizet, aki könyv nélkül akar tanulni!«innen származik óhajunk, hogy küldjetek nekem Isten és vérrokonságunk okából bizonyos pénzmennyiséget [18] Krónikások Lajos uralkodása alatt működtek azok a krónikások, akiknek írásai felbecsülhetetlen források manapság is Lajos koráról ban kezdte el ismeretlen szerző (talán Kálti Márk kanonok) valószínűleg Lajos utasítására a Képes krónika megírását, amely Károly Róbert koráig tárgyalja a magyar történelmet. Szintén Lajos uralkodása alatt készítette feljegyzéseit a korról Küküllei János kanonok (később főesperes) és a Ferences rendi Névtelen Minorita.

68 68 A Képes Krónika első oldala. Szintén Lajos korában, 1370 körül készült el a 15. századi Jókai-kódexben fennmaradt legendafordítás Assisi Szent Ferencről, melynek nyelvtana erősen tükrözi a latin eredetijét, nyelvállapota pedig meglehetősen archaikus. [19] Képzőművészet Lajos uralkodása alatt alkottak a Kolozsvári-testvérek. Egyetlen máig fennmaradt alkotásuk a prágai várban (Hradzsin) található Sárkányölő Szent György szobra, amely Európa első teljes alakos bronz lovasszobra [20]. A Kolozsvári-testvérek Prágában álló Szent György szobra. A szobor értékét mutatja, hogy Buda török általi bevétele (1541. augusztus 29.) után állítólag maga Nagy Szulejmán védte meg a műalkotást: E szobrot senki meg ne nézze, a muzulmánok ne lássák rendelkezett róla, majd a»a nyakán levő kasmíri sálat leoldván, az alakot befödte véle s az összetöretéstől megmentette«. [21] A szobornak másolatai vannak Budapesten és Kolozsváron. A Lajos korából fennmaradt legjelentősebb gótikus táblaképünk a garamszentbenedeki (szlovákul Hronský Beňadik, németül Sankt Benedikt) oltár, Kolozsvári Tamás alkotása, az olasz gótikával rokonítható alkotás.

69 69 Garamszentbenedeki oltárkép A korszak legkiválóbb alkotása, amely összetett stílusának elemeiben, a különböző magyarországi stílustörekvések egyeztetésében és kifejezésében az ország központja felé mutat, Kolozsvári Tamás garamszentbenedeki festett oltára. A mestert és a donátort, Péterfia Miklós győri olvasókanonokot, a királyi kápolna kántorát, és a képek elkészítésének idejét, 1427-et, a már elpusztult predella felirata alapján azonosította Gerevich Tibor. A megrendelőnek Budához fűződő kapcsolatai, a festő neve és stílusa azt a feltevést engedi meg, hogy a kolozsvár-nagyváradi körből kiindulva Kolozsvári Tamás művészete Budán nyerte el végső veretét, ahol az olaszországi protoreneszánsz és a cseh-sziléziai gótika elemeiből ötvöződött ez a jellegzetes művészet. Ez utóbbit illusztrálja a Keresztrefeszítés, az előbbit a Miklós-legenda kikötőjelenete, amelynek benyomásait valamelyik nagyobb kikötővárosban, talán éppen Budán vagy Esztergomban szerezte a művész. Központra mutat az is, hogy a felvidéki vagy erdélyi városokban hozzá foghatót nem találunk, és ilyen érett formában ez a stílus másutt nem kristályosodott ki. Persze biztosat csak akkor mondhatnánk, ha a közel félszáz budai és pesti templom táblaképeiből maradt volna hírmondó. Az óbudai prépostság templomában például húsz oltár-alapítványról tudunk, amely természetesen nem mind jelent létező oltárt. Az oltár festészetében, amely a gótikus realizmus útjára lépett, a kölni festészet, Melchior Broederlam, Lorenzo Monaco, Gentile da Fabriano művészetének hatását, majd a német, a cseh és a sziléziai táblaképek elemeit keresték. Ezek az óriási távlatok, európai törekvések összefogása, a magyar művészet belső fejlődésének kifejezése csak a királyi udvarban képzelhető el. A budai udvar nemzetközi élete és művészete teszi érthetővé azokat a meglepő stilisztikai összefüggéseket, amelyeket Kolozsvári Tamás művészetének alaposabb vizsgálata derítettt fel. Korábban a malborki Lőrine-kápolnában, ma a varsói Nemzeti Múzeumban őrzött grudziadzi (graudenzi) kétszárnyú festett oltár olyan formai és kidolgozási részletegyezéseket mutat a garamszentbenedeki szárnyasoltárral, amelyet csak azonos mesterkéz magyarázhat meg. Egyedülálló típusegyezést mutat a katonák durva, sokszor torz arca is, amelyet még jobban kiemel a merész rövidülés és a jellemileg felmagasztalt finom, kalligrafikus rajzú háromnegyed profilban ábrázolt szentek, pl. a Máriát támogató Szt. János a Keresztrefeszítés ábrázolásában. Ez utóbbi típus a női fejekkel azonos szerkesztésű. Pontosan ezeknek a típusoknak felel meg: a durvának a

70 70 grudziadzi oltár katonái, a finomnak a feltámadás angyala, a Mária halálán a könyvet Mária elé tartó Szt. János evangélista, Szt. Miklós fehér szakállas arca és a Mária ágya körül térdelő apostolok stb. E dualisztikus jellemábrázolás még egy korabeli nagy mesternél jelenik meg, Gentile da Fabrianónál, pl. a Háromkirályok imádásán. A típusokcsakhasonlóak, de reálisabbak, mint a garamszentbenedeki vagy a grudziadzi képen. Ugyanesak itt fordul elő az arc rajzának rendkfvül hatásos rövidülése is. A garamszentbenedeki szárnyasoltár mestere Gentile da Fabriano köréből indult ki, esetleg mint tanftványa; sokáig eseh, talán prágai és lengyel-porosz-sziléziai környezetben dolgozott. Magyarországi fő művéhez képest a talán későbbi grudziadzi oltár szfntelenebb, részletszegényebb és sematikusabb. Magyarország, Csehország, Itália: Zsigmond utazásainak, tartózkodásainak, politikailag legfontosabb területeinek művészete találkozik Kolozsvári Tamás festészetében, és talán ez nem véletlen, hanem környezetéhez tartozó udvari művészt kell benne látnunk. A grudziadzi oltár létrejöttét talán Zsigmondnak a német lovagrendhez fűződő kapcsolata magyarázza. A garamszentbenedeki oltár magas színvonala ezek nélkül az előzmények nélkül nem magyarázható. Formailag ez a kiváló emlék nehezen volna levezethető a magyarországi művészetből, azokból a szórványosan felbukkanó töredékes oltárképekből, amelyek jobbára a Felvidékről ismeretesek, és a cseh művészet hatására is következtethetünk belőlük. Ezek közül a századfordulón készült, Alexandriai Szt. Katalin legendáját ábrázoló báti oltártábla emelkedik ki. Korábban olasz hatás alatt készült munkának tartották, újabban nürnbergi mestertől származtatják, vagy legalábbis annak köréhez kapesolják. A felvidéki helyi iskolák a Szepességen és Pozsony, Máriavölgy, Maldur, Nyitra környékén alakultak ki először, majd a bányavárosokban és Kassán virágoztak. Az egyik ilyen kis méretű és megszuvasodott kassai Madonna-szobornak éppen a ruzsbachi Madonnához fűződő kapcsolata alapján azt tételezhetjük fel, hogy a művészi élet megindításából a közeli Szepességről bevándorlók is kivették részüket. A kassai mesterek azonban már az előző évtizedek alatt jelentékeny iskolát teremtettek, amely egy erőteljes szobrász, a Kálvária mestere körül esoportosult a XV. század első évtizedeiben. Monumentális drámaiság, komor realizmus és a kifejezés egyszerűsége jellem-ik a templom diadalivének feszületét, és ezek a vonások az egész iskolára rányomják bélyegüket. Forrás: Lajos korában készült a zselízi templom egyik falfestménye, amely Vesszős György megítéltetését ábrázolja. Vesszős György állítólag azonos azzal a Magyar György nevű vitézzel, aki Aversa városában Lajos parancsára lefejezte Durazzói Károly herceget. A vitéz sok embert megölt a nápolyi hadjáratokban, és később bűneit bánva, vezekelve Európa több országába elzarándokolt. Lengyelország A szövetséges Lajos lengyelországi politikája alapvetően két szakaszra tagolható: 1342-től 1370-ig nagybátyja, III. (Nagy) Kázmér szövetségese volt, majd tizenkét éven át viselte az ország koronáját. Erre a Károly Róbert és Kázmér által kötött 1339-es trónörökösödési szerződés hatalmazta fel, amely Kázmér fiúutód nélkül bekövetkező halála esetére a magyar király egyik fiára hagyományozta a trónt. Magyar királyként Lajos több alkalommal sietett Kázmér segítségére ben részt vett a pogány litvánok ellen indított keresztes hadjáratban, mely sikertelenül végződött, mivel a benne résztvevő János cseh király és fia, Károly morva őrgróf konfliktusba került a lengyel uralkodóval, és 1345-ben megtámadták. Krakkót csak Lajos segítsége mentette fel ben apja nyomdokain haladva, az 1341-es egyezményt megújítva lemondott Halics és Lodoméria igényéről, tovább vállalva a közös (elsősorban litvánokkal, illetve tatárokkal szembeni) védelmi kötelezettséget. (Igaz, arra az esetre, ha Kázmérnak fia született volna, visszaváltási jogot

71 71 biztosított magának.) 1351-ben éppen ezek miatt sietett Kázmér segítségére, sőt annak betegsége miatt maga volt kénytelen átvenni a hadjárat irányítását. Kestutis fejedelmet sikerült is meghódolásra és látványos békére kényszerítenie, sőt úgy tűnt, hogy még a keresztény hittérítésre is módja adódik a litván uralkodó azonban kíséretével egy éjszaka megszökött a táborból, és nem tartotta be a békében foglaltakat ben így bosszúhadjárat indult, melynek keretében nagy nehézségek árán sikerült bevenni Belzet, ám az ostromnál Lajos megsérült. A feltehetően királyi kalandvágyból a veszedelmes Moldván és a Keleti-Kárpátokon keresztül megtett hazaút komoly nehézségekkel járt, amiket a Névtelen Minorita is megörökített ben kiadta az ún. budai privilégiumot, ami előzetes ígéreteket tartalmazott lengyel örökségének megszerzése esetére, fenntartva a fiági örökösödés jogát ben Lajos is részt vett az ún. krakkói kongresszuson, ahol Kázmér rajta kívül vendégül látta többek között IV. Károly császárt, IV. Valdemár dán királyt és Péter ciprusi királyt is, ám nem jutottak dűlőre egy Oszmán Birodalom ellen indítandó keresztes hadjárat ügyében. A király Magyar Lajos, a lengyel király (Matejko) Ludwik Węgierski Z Bożej łaski Król Węgier, Dalmacji, Chorwacji, Ramy, Serbii, Galicji, Lodomerii, Komanii, Bułgarii; Książę Salerno; Pan Monte Sant' Angelo Miután Kázmér 1370-ben valóban utód nélkül halt meg, Lajost november 17-én megkoronázták Krakkóban (a lengyelek Ludwik Węgierski-nek, azaz Magyar Lajosnak nevezték). Bár korábban ígéretet tett rá, nem maga irányította a királyság ügyeit, hanem anyjára, Erzsébetre bízta azokat, aki nagy magyar kíséretet tartott, kivíva ezzel a lengyel nemesség haragját. Lajos és Erzsébet bázisát elsősorban a Krakkó környéki, tehát Kis-Lengyelországba való nemesség képezte, szemben a nagylengyel vidék ellenséges uraságaival. Azonban a kis-lengyel réteg sem tartott ki az új király mellett. Lajos népszerűsége akkor kezdett megromlani, amikor trónra lépése évében lemondott Sziléziáról. A helyzetet súlyosbította, hogy Lajos számára szükségessé vált, hogy biztosítsa a leányági örökösödést, így gyakorlatilag minden lengyelországi politikai lépését ennek rendelte alá ben bocsátotta ki a kassai privilégiumot, ami adómentességet biztosított a lengyel nemesség számára, illetve bennük a király ígéretet tett arra, hogy a korábbi fejedelmi családokat és külföldieket nem juttat magas méltóságokba. Ennek fejében a lengyelek elfogadták, hogy Lajos halála esetén

72 72 valamelyik lánya örökölje a trónt. Mindezek a politikai engedmények és a kereskedelem fejlesztésére, illetve a városok javára hozott intézkedések nem bizonyultak elégségesnek a lengyel lojalitás megtartásához. Az elégedetlenkedő lengyelek 1376-ban Krakkóban lemészárolták Erzsébet régens 160 fős magyar kíséretét, ő pedig kénytelen volt hazamenekülni. Lajos ekkor a korábbi nádorra, Oppelni László hercegre bízta a Lengyel Királyságot ( ), és 1377-ben hadat vezetett a litvánok ellen, hogy lecsillapítsa a lengyel kedélyeket. Miután Erzsébet sikertelenül próbált visszatérni, ezúttal mint a kormányzótanács vezetője, Lajos haláláig László herceg irányította a lengyel ügyeket. Lajos eredetileg Mária lányát és a számára kijelölt férjét, Luxemburgi Zsigmondot (IV. Károly németrómai császár és cseh király fiát) szánta a lengyel trónra is, ám a lengyel rendek, bár 1379-ben elfogadták Máriát örökösnek, és 1382-ben, még Lajos életében felesküdtek rá, a király halála után kikötötték, hogy az új uralkodónak ott is kell berendezkednie. Ezért hosszas huzavona után Mária húga, a később szentté avatott Hedvig (lengyel nevén Jadwiga) lett a lengyel királynő. Ezzel aztán a két királyság perszonáluniója Nagy Lajos halála után megszűnt. A lengyel történetírásban, mely különben csak kevéssé behatóan foglalkozik a Piast- és Jagelló-kor közti átmenet tizenkét évével, az az alapvető álláspont fedezhető fel mind a mai napig, hogy Lajos nem volt jó királya a lengyeleknek, Nagy Kázmér után jelentősen meggyengítette a Kázmér alatt kiépült központi államszervezetet, csak lánya öröklését tekintette uralma végcéljának, klientúrát épített ki maga körül, adományozott kiváltságaival pedig évszázadokra előre beprogramozta a lengyel állam 18. századi bukását. [22] Ennek alapvetően az az oka, hogy a kevés korabeli forrás alapvetően nagy-lengyel ellenzéki szellemiségű főleg a kortárs Czarnkowi János hajdani alkancellár krónikájáé és a később ebből táplálkozó műveké. (Czarnkowi Jánost egyébként a királyi felségjelvények eltulajdonítása miatt köztörvényesen is elítéltek.) János, akinek hatása a későbbi elbeszélő forrásokon is érződik, mélyen elítéli Lajos uralmát, főleg az országegyesítő Nagy Kázmér korával összehasonlítva. Az amúgy terjedelmes okleveles anyag feldolgozása sokban tudná árnyalni a Lajos lengyelországi uralmáról kialakult képet. Lajos, a lovagkirály Lajos felnőtt korában is igyekezett a lovagi eszmények szerint élni. A harcokban bátor, sok esetben vakmerő volt, gyakran harcolt az első sorokban. Ezt tanúsítják oklevelei is, amelyekből kiderül, hogy az esetek többségében a király szemtanúja volt a kitüntetett, megadományozott, megjutalmazott katonája hőstettének. Ennek megfelelően Lajos gyakran került veszélyes helyzetekbe, mint például a második nápolyi hadjárata alatt Canosa várának ostromakor. A király ekkor is az első sorokban rohamozott, mivel szerinte bajban is a királyé az elsőség. Miután egy kő az ostromlétráról a várárokba sodorta, sátrában sebesülten feküdve főtisztjei szemrehányására ezt válaszolta: Tanuljátok meg, hogy a királynak mindenben példát kell mutatnia. [23] Lajos rendkívül bajtársiasan viselkedett közkatonáival is. A krónikák feljegyezték, hogy amikor Salerno ostromára készült, egy hajnalon a Sele (Silaro) folyót vizsgálta, hogy átkelhet-e rajta seregével. Ezért egy, a folyónál itató katonáját az áradó folyóba küldte lovastól. A katonát elragadta az ár, mire Lajos lovával utána ugratott, és kimentette vitézét. Mivel hogy ha az ő szavára valaki bajba kerül, azon neki segíteni kell. A krónikás szerint volt is becsülete a királynak, nemcsak a palotában, hanem a tábortűz mellett is. [24] Lajos nagylelkű volt a hadifoglyokkal szemben is. Szintén a második nápolyi hadjárat alatt, Lucera közelében egy vár ostroma közben Lackfi Miklós egy rajtaütése (Lajos igen szerette és méltányolta a huszárcsínyeket) eredményeképpen kb. 150 zsoldost hurcolt a király elé megkötözve. Lajos megvendégeltette, majd másnap lovaik és fegyvereik nélkül szétkergettette őket. Ugyanebben a hadjáratban Lajos elfoglalta egy, őt korábban eláruló gróf várát. A gróf reménytelen helyzetében ingre vetkőzve, kötéllel a nyakában járult a király elé annak kegyelméért, mire Lajos nemcsak megbocsátott neki, hanem állásába is visszahelyezte.

73 73 Lajos az itáliai hadjáratai során lehetőségeihez mérten igyekezett kímélni a polgári lakosságot. Az első nápolyi hadjáratát előkészítő ügynökeit nyomatékosan felszólította: átmenő útjukban ne ártsanak, alkalmatlankodjanak senkinek, s a rablástól tartózkodjanak, hanem mindenki tetszésére, békésen haladjanak útjukon, gyalázatos cselekedetük rossz hírével be ne szennyezzék az ő nevét s méltóságos és tisztelt országát, s ebből kifolyólag meg ne botránkoztassanak sokakat. [25] Katonáinak szintén szigorúan megtiltotta a rablást és a fosztogatást, bár ezt inkább csak a magyar katonái között tudta érvényesíteni. Egy korabeli krónikás beszámolója szerint a zsoldosok nyomát barát és az ellenség földjén egyaránt a rablás, gyilkolás, nők megfertőzése, az elfogott ellenség kíméletlen megkínzása jelzi, míg a magyar a harcban bátor, a legyőzött ellenséggel szemben emberséges. [26] Ezért a nápolyiak legalábbis kezdetben különbséget tettek hadifoglyaik között. A polgári lakosságnak főleg az idegen zsoldoskatonák okozták a legtöbb szenvedést, ezért ha a szükség úgy kívánta Lajos kellő eréllyel lépett fel ellenük. Ez történt Barletta városában is, ahol a saját zsoldosai és a városi polgárok közötti összetűzés miatt magyar katonasággal verette ki a feldühödött zsoldosokat a városból, sőt, még katapultokkal is közéjük lövetett. Bár idővel, a háború elhúzódásával és ha a király nem volt jelen, az idegen zsoldoskatonák kegyetlensége kezdett átragadni a magyar katonákra is, ekkor elevenen nyúzták meg azokat a magyarokat, akiket elfogtak, és kegyetlenül gyötörték őket más kínzásokkal is. [27] Lajos hadvezérként, hadműveletek irányítójaként nem tűnt ki különösebben: a nyílt ütközeteket általában megnyerte, de a katonai lángelme megnyilvánulásait csak ritkán tapasztalni a haditettei során. Az erődítmények ostroma is nehézkesen ment neki. Hadvezérként inkább szerencsés volt. Igazi nagysága inkább katonaként és hadszervezőként mutatható ki: amely utóbbi képessége révén lehetővé vált, hogy sikeres hadműveleteket lehessen folytatni a Magyarországtól távoli Itáliában, az ország határaitól km távolságban. Ez a középkor addigi szakaszában igen kevés hadvezérnek, uralkodónak sikerült, ezért nem minden alap nélkül írta róla egy padovai krónikás, hogy Lajos a világ leghatalmasabb fejedelme a keresztények között és a legrettegettebb király a hitetlenek szemében Nagy Károly császár halála óta. [28] A második aversai tragédia A fentiek alapján Lajos jellemébe nagyon nem illik bele rokonának, Durazzói Károly hercegnek a kivégeztetése olyan módon, ahogy az megtörtént. A magyar történetírás mindig is próbálta mind erkölcsileg, mind politikailag mentegetni, magyarázni azt, ahogy Lajos kivégeztette rokonát. Kropf Lajos ( ) történész azonban csúnya szennyfoltnak tartja a vérbosszút, nemcsak Lajos király jellemén, hanem a magyar nemzet becsületén is. Szerinte a kiszemelt áldozataival lakmározó, velük kockázó, képmutató magyar király bús alak, mely beleillenék valamiféle kóborszínész társulat repertoárjához tartozó rémdráma keretébe, s azt a jelenetet, midőn a lakoma végeztével, miután áldozatainak utolsó fillérét elnyerte volt, a jellemtelen ember végre eldobja az álarcot, és előbb adott ígérete dacára, hogy bántalmuk nem lesz, elfogatja vendégeit ezt még a karzat sem tapsolná meg. [6] Durazzói Károly herceg dicstelen halálának pontos indítékai még ma sem tisztázottak minden részletében. Johanna testvérének, Máriának a férje volt, ezért Johanna trónfosztása esetén ami Lajos terveiben volt túlságosan közel kerülhetett a trónhoz (bár törvényesen szintén nem lehetett uralkodó, mert Johanna halála esetén felesége, Mária ill. annak gyermeke lett volna a király), amit Lajos magának akart. A durazzói és tarantói hercegek (tisztes) fogságba vetésével pedig Lajos egyrészt talán őket is távol akarta tudni a nápolyi tróntól, másrészt pedig túszul tartásukkal szerette volna saját magára nézve kedvezőbben befolyásolni a nápolyi ügyeket azok végső rendezéséig. Az is felmerülhet, hogy Durazzói Károly néhány Lajos környezetébe férkőzött ellenfele szólhatott a herceg ellen a fiatal királynál ill. tüzelhette fel Lajost a durazzói ellen. A vérbosszú mindenesetre ki lehetett tervelve, mivel a lakoma során a hercegek egy jóakarója figyelmeztette őket a rájuk leselkedő veszélyre amit ők nem is gyanítottak.

74 74 Élete alkonya, halála Lajos a krónikások szerint utolsó éveiben félrevonult az emberi sokaság nyüzsgésétől, és az ájtatos, elmélkedő életet választotta magának, hogy szívvel-lélekkel és teljes áhítattal élhessen a jámbor cselekedeteknek, és imádkozásba merülhessen. Ebben állhatatosan meg is maradt. [29] Ebben több ok is szerepet játszhatott: megtört egészségének, megfáradt testének és lelkének már sok lehetett a megnövekedett birodalmával járó temérdek gond. Visszavonulása azonban tökéletesen megfelelt a lovagi eszményeknek is: ezek szerint a miután a lovag véghez vitte nagyszerű tetteit és megöregszik, félrevonul a világtól és csendes, elmélkedő, jámbor életet kezd és vezekel a bűneiért. Liezen-Mayer Sándor: Erzsébet és Mária királynők Nagy Lajos sírjánál (1862) A fentiek miatt Lajos gyakran vonult el a számára kedves pálosok budaszentlőrinci vagy márianosztrai kolostorába (amelyet ő maga alapított), ahol a nagy király az egyszerű szerzetesek között, azokkal elvegyülve töltötte idejét. Egy feljegyzés szerint három együgyű firenzei polgár a Margit-szigeten papnak nézte a nagy királyt, hiszen nem volt a fején még korona sem, hát mi az hittük, hogy a papja. [30] Lajos uralkodásának utolsó éveiben már egyre inkább felesége, Erzsébet és néhány kegyence (főleg Garai Miklós és Forgách Balázs) kormányozták az országot (később, 1386-ban a főúri pártharcok során, de főleg III. Károly meggyilkolása miatt mindhármójukat meggyilkolták: az anyakirálynőt megfojtották, a két kegyencet pedig levágták). Nagy Lajos Nagyszombat városában halt meg szeptember 10-én 56 éves korában. Székesfehérvárott temették el, a bazilika Szent Katalin kápolnájában. Nem sokkal halála előtt egy üstökös jelent meg az égbolton, a középkoriak szerint a világ közelgő veszteségét jelezve. Halála miatt akkora gyász támadt az országban, hogy szinte mindenki megsiratta, mint saját halottját. [31] A magyar trónt Mária, a lengyelt pedig Hedvig nevű lánya örökölte (a Nápoly élére kiszemelt Katalin 1378-ban elhunyt). Lajos halála után udvarának lovagi máza hamar lekopott a magyar bárókról, [32] mert kezdének az urak pártolkodni, és egybeveszni, egymást kergetni, és egymásnak jószágát dúlni. [33] Egy velencei diplomata szavaival: Egyiknek a vezérség a legfőbb vágya, az grófságot akar, ez bánságra törekszik, másokat kitúrva, magasabbra tör valamennyi, ádáz irigység fogja el őket, gyűlölik egymást, pártokra szakadnak, s magát a népet is pártokra szakítják. [34] Lajosnak később vörös márványból készített síremléket állítottak. A síremlékből és magából a kápolnából mára csak maradványok maradtak: minden áldozatul estek a történelem viharainak, pontosabban Székesfehérvár 1602-es ostromának, a kápolnát pedig 1806-ban bontották le. A kápolna

75 75 feltételezett helyén talált sírkamrákban eddig egy férfi és két női csontvázat találtak, de sajnos olyan kiegészítők nélkül, amelyek alapján azonosíthatóak lennének. A férfi csontváz lehet mind Károly Róberté, mind Lajosé, a női maradványok pedig talán Lajos két feleségéé. Lajos uralkodásának mérlege Lajos a Nagy jelzőt ( Grandis ) először Lorenzo de Monacis velencei követségi titkár 14. század végén készült krónikájában kapta, elsősorban emberi és lovagi nagyságára utalva. Melléknevét a mai értelemben a 19. század nemzeti romantikus történetírói adták a királynak, így az 1945 utáni marxista történetírás elvitatta tőle. Ma újra az a nézet az uralkodó, amely szerint jogos a neve melletti Nagy jelző. Bár Lajos negyven évéről leginkább az ország temérdek pénzét elnyelő, tartós eredményt nem hozó diplomáciai vállalkozásai és hadjáratai juthatnak eszünkbe (Lajos uralkodásának negyven esztendejéből csak három háború nélküli éve volt az országnak: 1342, 1375, 1376), fontos észben tartanunk, hogy ezen hadjáratok (főleg az itáliaiaiak) nem váltak volna lehetővé egy erős és stabil hátország nélkül, amely az akkori Magyar Királyság volt. Lajos hadjáratai nagyon igénybe vették az ország politikai, pénzügyi és katonai teherbíró képességét, de a Károly Róbert által stabilizált államszervezet sikeresen kiállta ezeket a megpróbáltatásokat. A Magyar Királyság Lajos uralma alatt európai nagyhatalommá vált ( Magyar Archiregnum ) és Lajos diplomáciai tevékenysége közvetlen érdekeltségein kívül is kiterjedt több európai államra: sem Lajos előtt, sem utána nem volt magyar uralkodó, aki ilyen aktív külpolitikát folytatott volna az ország határain túl minden irányban. Lajos belviszályoktól és külső támadásoktól mentes királysága, melyben egyetlen komoly negatívumot a pestisjárvány jelentett, lehetővé tette a társadalom válságoktól mentes fejlődését, mind politikai, mind gazdasági tekintetben. A magyar nemzeti romantika a reformkorban a kisszerűnek tekintett jelenből (a 19. század első fele) többször merített, tekintett vissza Magyarország általuk nagyszerűbbnek tartott történelmi korszakaiba. A kor (reformkor) költői Berzsenyi, Petőfi, Arany ilyennek találták Nagy Lajos korát is. Az újabb időkben Passuth László hasonló szellemben írt Nápolyi Johanna című regényében. Nagy Lajos és kora az irodalomban A magyar nemzeti romantika a reformkorban a kisszerűnek tekintett jelenből (a 19. század első fele) többször merített, tekintett vissza Magyarország általuk nagyszerűbbnek tartott történelmi korszakaiba. A kor (reformkor) költői ilyennek találták Nagy Lajos korát is. Berzsenyi Dániel Berzsenyi Dániel ( ) Nagy Lajos és Hunyadi Mátyás című versében így ír 1800 és 1802 között (6. versszak) Lajos koráról: Egy Nagy Lajos bölcs szárnya alatt hazánk Rómát s Athénét látta felállani Attila roppant városában Mars, tudomány, hatalom virágzott. Utalva a tudományok és a művészetek virágzására, és a középkori magyar nagyhatalmi pozícióra, amely békét, fejlődést és hadi sikereket hozott a nagy kiterjedésű királyság lakosainak.

76 76 Petőfi Sándor Petőfi Sándor ( ) A hazáról című versében így ír 1845-ben: Lement a nap. De csillagok Nem jöttenek. Sötét az ég. Közel s távolban semmi fény nincs, Csak mécsvilágom s honszerelmem ég. Szép csillag a honszeretet, Gyönyörüségesen ragyog. Szegény hazám, szegény hazám te, Neked kevés van ilyen csillagod. Mécsemnek lángja mint lobog! Mitől lobog? mi lengeti? Éjfélt ütött. Ti lengtek itten Mécsem körül, ti népem ősei! Mintha nap volna mindenik, Oly tündöklők e szellemek, Tündöklők, mert hisz a dicsőség Sugármezébe öltözködtenek. Ne nézz ősidre, oh magyar, Ki most sötétségben vagy itt, Ne nézz ősidre, e napokra... Szemeid gyöngék... a napfény megvakít. Hazám dicső nagy ősei, Ti földetrázó viharok! Ti egykoron a porba omlott Európa homlokán tomboltatok. Oh nagy volt hajdan a magyar, Nagy volt hatalma, birtoka; Magyar tenger vizében húnyt el Éjszak, kelet s dél hullócsillaga. Csakhogy rég volt, midőn magyar Fejekre termett a babér; A képzelet sebes szárnyú sas, Elfárad mégis, mire odaér. Oly rég elhervadt a babér A magyaroknak homlokán, Hazám, oly rég voltál te nagy, hogy Nagyságod híre csak mese talán. Már rég nem sírtam, s íme most Pillámon egy könny rengedez. Magyar nép, vajjon hajnalodnak Vagy alkonyodnak harmatcseppje ez? Magyar dicsőség, mi valál? Hullócsillag? mely tündökölt, Aztán lehullott a magasból És mindörökre elnyelé a föld. Vagy üstökös vagy, oh magyar Dicsőség! mely jött s távozék, Hogy századok multával ujra Lássák fényét a népek s rettegjék? Pest, október november 25. között Utalva a Magyar Archiregnum területi kiterjedésére. Ebből viszont csak annyi igaz, hogy Lajos birodalma csak az Adriai- tengerrel volt határos. A Fekete-tengerhez Moldvának nem volt kijárata, a Lengyel Királyság akkoriban nem terjedt ki a Balti-tengerig. Passuth László Passuth László ( ) Nápolyi Johanna c. regényében így válaszol Lackfi István erdélyi vajda Durazzói Károly herceg közbevetésére a regény negyedik részében (A nagy per): Felséges királyunk felőletek már hírt kapott. Hozom kegyelmességeteknek üdvözletét. Üzeni: pihenjétek ki mihamarább a hosszú út fáradalmait, s addig megállapítja a királyi kancellária a fogadás napját s óráját. Vajda úr, te felségesnek mondod királyodat. A mi udvari szokásunk szerint e titulus csak a római s a görög császárt illeti meg. Urunkat mi éppoly nagynak tartjuk, mint a németek a magukét. A magyar Archiregnum, herceg úr, maga is valójában Impérium, annyi tartomány, ország, hódoltság övezi ifjú urunk magyar címerpajzsát, hogy hatalmát nem mérhetjük ahhoz, aki adót fizet Bizáncból a pogánynak, de ahhoz sem, aki csak a pápa kegyelméből kap koronát, ha előbb megvette a hét választó voksait Kérem hercegségeteket, jöjjenek velem. Utalva itt az oszmán-törökök által egyre inkább fenyegetett, szorongatott, városállamnyi területre összezsugorodott Bizánci Birodalomra, amelynek császára kénytelen volt subsidiumot (adót a békéért) fizetni a szultánnak, és Lajos uralkodása vége felé már hivatalosan is annak vazallusa lett; továbbá a német-római császárra, akit hét választófejedelem választ meg (és amely választás időnként nem nélkülözte a korrupciót), majd pápai jóváhagyással koronáznak császárrá.

77 77 A Toldi-mondakör A Toldi-mondakör elemei a 15. század elején keletkeztek. Elsőként Ilosvai Selymes Péter dolgozta fel őket a 16. században, végül pedig ma ismert alakjában (Toldi, Toldi estéje, Toldi szerelme) Arany János ( ). Arany a Toldi-trilógiában elsősorban a Lajos lovagi udvarát, annak műveltségét, Lajos kegyességét, nagyszerűségét, hadjáratainak dicsőségét ill. birodalmának nagyságát domborítja ki természetesen a nemzeti romantika elfogultságával. Arany János így ír a Toldi estéjében Lajos udvaráról (Ötödik ének, versszak), az uralkodása alatt felemelkedett nemesi családokról: Mert szolgála ottan sok úri csemete: Losonczi-, Maróti-, Bánfiak nemzete, Kanizsai, Szécsi, Kont, Balassa, Csupor, És ama nagyhíres, fényes Laczfi-Apor; Köznemes rendből is egy jóforma csapat, Kiket Lajos ottan csínosságra kapat; Idegen udvartól is jöttek cserébe, Hol magyar ifjúság van azok helyébe. Nem egy azok közül látogatta Pécset, Hol a tudománynak Lajos gyujta mécset; Nem is egy fordult meg Páris-, Bolonyában, Maga erszényén, vagy a király zsoldjában; A tudás fájáról szép gyümölcsöt hoztak, Jót is elég bőven, s ráadásul rosszat; Mert, ha gyalu nélkül bunkósbot az elme: Gyakran kétélű tőr lesz az kimüvelve. De habár az ifju néha könyvet forgat: Nem hiányzik nála kész testi gyakorlat, Hogy `karra` se légyen gyöngébb, mint az atyja. Ellenben, ha lehet, `fővel` meghaladja; Ez volt a királynak terve és szándéka. -- No de áll az ifjak eleven játéka: Ez danol, az tréfál, az vitát feszenget; Egy pedig a hárfán ilyen nótát penget: A Második ének énekében Lajos birodalmáról és hadjáratairól: Ott valának, midőn Lengyelország népe Másodízben térdelt nagy Lajos elébe, Ki utólszor vonta fegyverét, -- a litván Zendülők haragját hódolni tanitván. Ott valának, midőn a gőgös Velence, Az Ádria-tenger mátkája, kegyence, A föld kincsesháza és a világ ura, A magyar fegyvertől békeszót koldula. Jelen voltak nemrég a nápolyi harcon, Hol vérbűne díját elvevé az `asszony`, Ki Lajosunk öccsét birta hajdan férjül, És még nem számolt be a kiontott vérrül, Amiért hogy András ő általa vesze. Most elérte Isten bosszuálló keze Gyilkoló vasától négy dühös magyarnak, -- Neve bár ne volna vesszen a cudarnak! Nyilván a négy dühös magyar katona nem személyes bosszúból ölte meg Johannát, hanem parancsot teljesítettek.

78 78 Giovanni Boccaccio András (Endre) meggyilkolása után az itáliai közhangulat változása, és a Lajoshoz való viszonyulás nagyon jól nyomon követhető az itáliai kortárs, Giovanni Boccaccio ( ) költő eklogáiban (pásztorverseiben), illetve egyéb verseiben is. A Faunus című eklogában megírja Boccaccio, hogyan halt meg nyája védelmében a fiatal és bátor Alexis (Endre herceg) egy dühösségtől remegő vemhes nőstényfarkas (ez az Endrétől várandós Johanna) által. A gyilkosság hírére az Ister (Duna) menti sziklabarlangjából felkerekedik Alexis testvére, Tityrus (ez Lajos), hogy segédjeivel egyszer s mindenkorra kiirtsa a nőstény farkast és a sárga oroszlánokat (a Tarantói családot), amelyek az emberekre vészt hozva szabadon csatangolnak az erdőkben. [35] A Dorus című ekloga viszont már arról szól, hogy Dorus-nak (Tarantói Lajos) és a szép Lycoris-nak (Johannának) menekülnie kell a vad és dühöngő Polyphemus (vagyis Lajos király) haragja elől. A vers szól az ártatlanul kivégeztetett Paphus-ról (Durazzói Károly), akinek felesége és két árvája éjnek idején volt kénytelen szintén menekülni. A költemény megjósolja Dorus idővel bekövetkező győzelmét. Hasonló hangulatú a Pusztuló erdő című ekloga is, amely arról szól, hogy a pusztuló erdőből (ez Nápoly városa) Alcestus-nak (Tarantói Lajos) és a remegő Lycoris-nak kell menekülnie a gonosz Polyphemus (Lajos király) dühe elől. [36] A költeményekben szereplő személyek megítélésének ilyetén változása főleg Durazzói Károly kivégeztetésének, illetve a nápolyi hadjáratok okozta szenvedéseknek köszönhető. Hivatkozások 1. Bellér Béla: Magyarok Nápolyban; Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1986., oldal 2. Bellér Béla: Magyarok Nápolyban; Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1986., 11. oldal 3. Bellér Béla: Magyarok Nápolyban; Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1986., 15. oldal 4. Történelmi világatlasz; Cartographia, Budapest, 2001., 111. oldal 5. Küküllei János: Lajos király krónikája. 4. caput 6. ^ a b Bellér Béla: Magyarok Nápolyban; Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1986., 106. oldal 7. Bellér Béla: Magyarok Nápolyban; Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1986., 132. oldal 8. Bellér Béla: Magyarok Nápolyban; Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1986., 174. oldal 9. Bellér Béla: Magyarok Nápolyban; Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1986., 19. oldal 10. dr. Bedécs Gyula: Horvátország és tengerpartja; B. K. L. Kiadói és Reklám Kft., Szombathely 2004., 152. oldal 11. Bellér Béla: Magyarok Nápolyban; Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1986., oldal 12. Varga Domokos: Magyarország virágzása és romlása, Magyarország a XIV-XV. században; Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1984., oldal 13. Lajos 1351-es törvényei évi XI. és XII. törvénycikkek évi XVI. törvénycikk évi IV. törvénycikk 17. Bellér Béla: Magyarok Nápolyban; Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1986., oldal 18. Varga Domokos: Magyarország virágzása és romlása, Magyarország a XIV-XV. században; Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1984., 41. oldal 19. A magyar irodalom története. Akadémiai, Técsi Zoltán - Illyés Csaba:Örök Erdély - Vándorlás végtelen utakon; Pannon-Literatúra Kft., 2009., 36. oldal 21. ifj. Barta János: Budavár visszavétele; Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1985., 57. oldal 22. Bagi Dániel: Nagy Lajos lengyelországi uralmának megítélése a lengyel történetírásban. In: Híd a századok felett. Tanulmányok Katus László 70. születésnapjára. Főszerk.: Hanák Péter. Pécs, 1997, pp Lengyel Dénes: Régi magyar mondák; Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1985., oldal 24. Lengyel Dénes: Régi magyar mondák; Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1985., oldal 25. Bellér Béla: Magyarok Nápolyban; Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1986., 63. oldal 26. Bellér Béla: Magyarok Nápolyban; Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1986., 161. oldal 27. Varga Domokos: Magyarország virágzása és romlása, Magyarország a XIV-XV. században; Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1984., 26. oldal

79 Bellér Béla: Magyarok Nápolyban; Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1986, 70. oldal 29. Bellér Béla: Magyarok Nápolyban; Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1986., 195. oldal 30. Bellér Béla: Magyarok Nápolyban; Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1986., 196. oldal 31. Bellér Béla: Magyarok Nápolyban; Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1986., 197. oldal 32. Varga Domokos: Magyarország virágzása és romlása, Magyarország a XIV-XV. században; Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1984., 45. oldal 33. Varga Domokos: Magyarország virágzása és romlása, Magyarország a XIV-XV. században; Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1984., 43. oldal 34. Varga Domokos: Magyarország virágzása és romlása, Magyarország a XIV-XV. században; Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1984., oldal 35. Bellér Béla: Magyarok Nápolyban; Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1986., 83. oldal 36. Bellér Béla: Magyarok Nápolyban; Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1986., oldal Egykorú források Bollók János (fordító): Képes Krónika; Osiris Kiadó, Budapest, (Millenniumi Magyar Történelem) Küküllei János: Lajos király krónikája, Névtelen szerző: Geszta Lajos királyról; Osisris Kiadó, Budapest, (Millenniumi Magyar Történelem) [1] Szakirodalom Bellér Béla: Magyarok Nápolyban. Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, Lengyel Dénes: Régi magyar mondák. Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, Horváth Jenő (szerk.): Királyok könyve. Magyarország és Erdély királyai, királynői, fejedelmei és kormányzói. Helikon Kiadó, Budapest, Csiffáry Tamás (szerk.): Magyar királyok könyve. Inkvizítor Könyvkiadó, Budapest, Irodalmi művek Lajos koráról Bezsenyi Dániel: Nagy Lajos és Hunyadi Mátyás Petőfi Sándor: A hazáról Passuth László: Nápolyi Johanna Ilosvai Péter: Toldi Miklós históriája (1574) Arany János: Toldi-triológia Gulácsy Irén: Nagy Lajos Király

80 80 Kronológia július 21. I. (Nagy) Lajos megkoronázása és trónra lépése. A macsói és a kucsói bánság visszaszerzése január 26. Bölcs Róbert nápolyi király halálával viszály alakul ki a trónutódlás körül. Erzsébet magyar királyné, Károly Róbert király özvegye Nápolyba indul, hogy megnyerje a főurakat fia András herceg számára. január 26. I. Johanna nápolyi királynő (Bölcs Róbert unokája) lesz Nápoly uralkodója (1381-ben leteszik). Nagy Lajos Diósgyőrött nagyszabású építkezésekbe kezd. Miklós Sándor havasalföldi fejedelem elismeri I. Lajos magyar királyt hűbérurának. VI. Kelemen pápa Erzsébet magyar királyné közbenjárására nápolyi királlyá koronázza András herceget I. Lajos magyar király öccsét, mint Johanna királynő férjét szeptember 19. I. Johanna nápolyi királynő hívei Aversában meggyilkolják András herceget, Lajos király öccsét. Lajos a nápolyi trón megszerzésére céljából diplomáciai akcióba kezd, szövetséget köt a bajorokkal, az osztrákokkal és az angolokkal Keresztes hadjárat Litvániába I. Lajos magyar király és III. Kázmér lengyel király sikertelen hadjáratot vezet a litvánok ellen. Közben a horvát nemesség fellázad. Lajos támadása a horvátokat letöri, majd a sereg felmenti a velenceiek által ostromlott Zárát. Tatár sereg tör be Erdélybe, de a székelyek kiverik őket július 1. I. Lajos magyar király az ostromlott Zára felmentésére indul, de vereséget szenved. December 21-én a velenceiek elfoglalják Zárát I. Lajos magyar király öccse meggyilkolása után sikertelen tárgyalásokat folytat a nápolyi trón megszerzése érdekében. A pápa bár kiátkozza a gyilkosokat felmenti Johannát a vádak alól A királyi udvar Visegrádról Budára költözik Nagy Lajos első nápolyi hadjárata január 11. I. Lajos magyar király serege a nápolyi hadjárat során Capuánál megveri a nápolyi sereget. Január 17-én I. Lajos Aversában kivégezteti az öccse meggyilkolásában vétkesnek tartott Durazzói Károlyt. Január 24-én a magyar sereg beveszi Nápolyt, de a sereget pestisjárvány tizedeli meg és a pápa sem támogatja ügyét május Látva a helyzet kilátástalanságát Lajos a sereget hátrahagyva visszatér Magyarországra. Ezt látva Johanna királynő az év folyamán sorra visszavívja a magyarok megszállta várakat Lajos nyolc évre fegyverszünetet köt Velencével I. Lajos magyar király újabb sereget küld Nápolyba Lackfi Endre vezetésével. A sereg Trojánál legyőzi Tarantói Lajos seregét, de később csak a keleti partvidék marad ellenőrzése alatt Nagy Lajos második nápolyi hadjárata, Canossa várának ostroma április 18. I. Lajos magyar király, miután tárgyalásai a pápával nem vezettek eredményre személyesen vezetett sereggel indul Nápolyba. A nyár folyamán teljesen elfoglalja a Nápolyi Királyságot. Szeptember 14. Látva törekvései sikertelenségét visszaindul Magyarországra. Erre a bíróság ismét felmenti Johannát a gyilkosság vádja alól Nagy Lajos második litvániai hadjárata I. Lajos magyar király lengyel szövetségben elfoglalja Halicsot és Ladomériát november-december: országgyűlés, dekrétum. Lajos király megújítja az Aranybullát. Egységes nemesi szabadság kimondása, az ősiség, a földesúri kilenced általánossá tétele (1848-ig fennmarad) Belz várának eleste. I. Lajos magyar király és III. Kázmér lengyel király szerződést kötnek, mely alapján Halicsot és Ladomériát Lajos Kázmérnak adja, cserébe Lajos Kázmér utóda lesz. Ha azonban Kázmérnak udóda születne, akkor vissza kell adnia a tartományokat a magyar királynak. A halicsi metropolita visszateszi székhelyét Kijevbe, miután 1299-ben Halicsba kellett távoznia. Ezután hivatalos megnevezése Kijev-Halics és minden oroszok metropolitája Nagy Lajos békét köt Johanna nápolyi királynővel, szövetséget köt Genovával Velence ellen június 20-án, Budán I. Lajos feleségül veszi Kotromanić Erzsébetet, a bosnyák bán leányát I. Lajos magyar király dinasztikus házassági szerződést köt IV. Károly német-római császárral. Ez alapján lesz majd később Luxemburgi Zsigmond Anjou Mária férje, majd magyar király Nagy Lajost a zólyomi erdőben egy megsebesített medve támadja meg, Besenyő János allovászmester menti meg.

81 I. Lajos magyar király és III. Kázmér lengyel király serege Litvánia ellen vonul és elfoglalja Volhíniát és Podóliát I. Murád szultán elfoglalja Galliopolit megveti a török európai hatalmának alapját. Nagy Lajos harmadik hadjárata a litvánok ellen, majd a tatárok ellen. Ezután Lajos békét köt a tatár kánnal Hadjáratok Szerbia ellen, Hercegovina és Klissza elfoglalása ben I. Lajos magyar király két hadjáratban legyőzi Dusán István szerb fejedelem seregét és visszafoglalja Hulmot december 20-án Dusán Istvánt IV. Uros István cár követi a szerb trónon (1371-ig uralkodik) A királyi udvar visszaköltözik Budáról Visegrádra Miután I. Lajos magyar király leveri a szerb fejedelem seregeit Velence a szerbek segítségére siet. Erre Lajos hadat indít Velence ellen és ostrom alá veszi Treviso városát. Nándorfehérvár és a Macsói Bánság visszakerül a magyar koronához december 25-én IV. (Luxemburgi) Károly kiadta a német-római birodalmi alaptörvénynek számító német aranybullát, elismerve az egyes tartományurak, mindenekfölött a hét választófejedelemnek a nagyfokú önállóságát április A fegyverszünet leteltével I. Lajos magyar király megveri a velencei sereget Brentánál, beveszi Zárát és folytatja Treviso ostromát február 18. A sorozatos magyar győzelmek hatására Velence békét kér I. Lajos magyar királytól, ebben átadja egész Dalmáciát és Raguza is elismeri Lajos hatalmát. Lajos cserébe lemond itáliai foglalásairól. Ezután Lajos kiépíti a magyar tengeri flottát Ismeretlen szerző megkezdi a Képes Krónika írását I. Lajos magyar király hadjáratot vezet a főségét elismerő Szerbia támogatására, a Kruševac-i (szerb. Крушевац) - csata. Lajos egyúttal Itáliában a nápolyi-magyar szövetség megújítását dolgozik, amely a császár nemtetszését nyilvánítja ki Királytalálkozó Nagyszombat városában. I. Lajos magyar király itáliai politikája miatt kiéleződik a viszony IV. Károly német-római császárral ban királytalálkozót rendeztek Nagyszombaton, ahol Lajos mellett Luxemburgi János morva őrgróf, IV. Rudolf osztrák herceg és IV. Károly németrómai császár és cseh király is megjelent I. Lajos magyar király és III. Kázmér lengyel király szövetségre lép IV. Károly német-római császár ellen I. Murád szultán elfoglalja Drinápolyt. I. Lajos magyar király legyőzi és elfogja Ivan Szracsimirt, Vidin despotáját, ezzel meghódítja Észak-Bulgáriát és kiterjeszti ellenőrzését a Balkánra. Háború tör ki IV. Károly német-római császár és I. Lajos magyar király között, de nagyobb csatára nem kerül sor Nagy Lajos hadjárata a bosnyákok ellen február I. Lajos magyar király békét köt IV. Károly német-római császárral. Nagy Lajos Durazzói (Kis) Károly herceget Nápolyból az udvarába hozatja, kinevezi Horvátország és Szlavónia hercegévé Toldi Miklós zsoldosvezérként a pápa és I. Johanna szolgálatába áll. Miután a bolgár fejedelem meghódolt a töröknek, I. Lajos magyar király hadjáratot indít Felső-Bolgárország ellen, beveszi Vidint, majd legyőzi a török sereget. Bulgáriából bánságot alapít. Magyarországtól függő román vajdaság alakul Moldvában I. Lajos szövetségben a pápával, Savoyában, Padovával, Velencével és a franciákkal hadjáratot vezetett a törökök ellen Bulgáriába (Magyar török háború ( )) Nagy Lajos valószínűleg Koppenbachi Vilmos pécsi püspök kezdeményezésére megalapította az ország első egyetemét Pécsen. Az V. Orbán pápasága idején létrehozott intézmény tanárairól és diákjairól nagyon kevés írásos dokumentum maradt fent. Mivel a pápa nem engedélyezte a teológiai oktatást, így az egyetem akkori értelemben nem volt universitas, elnevezése Studium Generale volt. Korabeli írások szerint a hallgatók létszáma a századfordulóban meghaladta a 800 főt. Valószínűsíthető a régészeti leletek alapján, hogy az egyetem épülete a pécsi püspökvárhoz kapcsolódott, és ott volt a diákok szállása is, mintegy 70 szoba. Az írásokból csupán következtetni lehet arra, hogy az egyetem valamikor a 15. század elején megszűnt gazdasági és politikai okok miatt. Az egyik tényező a törökök benyomulása volt. A török időkben helyén két főiskola működött egy jogi és egy vallástudományi A magyar török háború során a bizánci császár megsegítésére a magyar sereg betör Bulgáriába, és megütközik a török sereggel. Ezt követően embert erőszakosan keresztény hitre térít.

82 I. Lajos magyar király serege elfoglalja Szörény várát, mire Havasalföld meghódol a magyar királynak május 7. Kassa város Európában elsőként kapta a király által aláírt címer okmányt. Jelenkorban ezt a napot Kassa város napjaként ünnepelik Pozsonyi királytalálkozó. A bajor Wittelsbachok, Lajos király és Kázmér lengyel király és az uralkodó család tagjai szövetséget kötöttek IV. Károly és a Habsburgok ellen november 17. Meghal III. Kázmér lengyel király. I. Lajos (Nagy Lajos) magyar király lengyelországi uralkodásának kezdete Először lépi át Magyarország határát török sereg. I. Lajos király keresztes hadjáratra készül ellenük, de a Velencével kiéleződött helyzet miatt ez elmarad I. Lajos magyar és lengyel király sereget indít Velence ellen. A Lackfi Miklós vezette sereg győzelmet arat Treviso mellett, majd június 30-án Lackfi serege vereséget szenved a velenceiektől, de Lajos király nem köt békét. A hadműveletek egy időre szünetelnek Moldva és Havasalföld elismerik a török szultánt hűbéruruknak. A pápa keresztes hadjáratra szólítja fel I. Lajos magyar és lengyel királyt, de a hadjárat elmarad. Szeptember 17-én Nagy Lajos kiadja a kassai privilégiumot, melyben a leányági örökösödés elismerése fejében bővíti a lengyel nemesség előjogait Nagy Lajos török és havasalföldi háborúja I. Lajos magyar és lengyel király szövetséget köt Velence ellen Padovával, Friaullal és az aquileai pátriárkával. Magyar-lengyel incidens Krakkóban: Nagy Lajos lengyelországi uralkodását a lengyelek eléggé katasztrofálisnak tartották, Erzsébet anyakirályné 160 fős magyar kíséretét egyszerűen legyilkolták január 17. XI. Gergely pápa bevonul Rómába. Október 26. Királlyá koronázzák Kotromanić Tvrtko bosnyák bánt. November 19-én Nagy Lajos magyar király a brassóikhoz írt levelében arról biztosítja a kereskedőket, ha úgy, ahogy reméli Havasalföld a kezébe kerül, csökkenteni fogja a vámokat. Litván háború április 9. Bartolomeo Prignanót, Bari érsekét VI. Orbán néven pápává választják. (A pápa visszatér Rómába, ezzel véget ér a pápák avignoni fogságának időszaka ig kormányozza az egyházat.) Szeptember 20-án azonban a pápával elégedetlenek Fondiban Róbert genfi grófot VII. Kelemen néven pápává választják, aki Avignonba költözik. (Ezzel megkezdődik az első nyugati egyházszakadás a schizma időszaka ig uralkodik.) I. Lajos magyar és lengyel király Genovával szövetségben felújítja a Velence elleni háborút (tart 1381-ig) I. Lajos magyar király serege beveszi Treviso városát, a genovai flotta legyőzi a velencei flottát. Velence békét kér, de Lajos a teljes győzelem reményében elutasítja azt Durazzói (Kis) Károly magyar csapatokkal elfoglalja Nápolyt június 2. Károly, (II. Károly dédunokája) III. Károly néven lép trónra Nápolyban (1386-ig uralkodik). Augusztus 8-án I. Lajos magyar és lengyel király megköti Velencével a torinói békét. Lajos visszaadja itáliai hódításait, Velence pedig elismerte őt Dalmácia urának. Augusztus 26-án Nagy Lajos Johanna királynő eltávolítása után a nápolyi trónra segíti a korábban udvarában nevelkedett Kis Károlyt július I. Lajos magyar és lengyel király másodszülött lányát, Máriát és kijelölt jegyesét, Luxemburgi Zsigmondot teszi meg utódává a lengyel trónon. Szeptember 10-én I. Lajos halálával idősebb lánya, I. Mária örökli a magyar trónt. Szeptember 17-én I. Máriát egy héttel apja, I. Lajos halála után szombaton Demeter esztergomi érsek a Szent koronával Székesfehérvárott királlyá koronázza. Nagy Lajos Szerbia ellen legalább hétszer, Moldva ellen ötször, Bosznia és Havasalföld ellen pedig legkevesebb három-három ízben indított hadat. Négy alkalommal személyesen is részt vett III. Kázmér lengyel király litvánok és tatárok elleni harcában. Kétszer vezetett hadat Nápoly ellen (1347 és 1350).

83 83 Képes krónika 1. oldal A Képes krónika (Chronicon pictum) egy latin nyelven írt krónika, illetve az azt tartalmazó kódex, amely 1360 körül készült Nagy Lajos budai udvarában, Szerzője feltehetően Kálti Márk. A szöveg elejétől végig egy kéz írása, kalligrafikus könyvírás, minden valószínűség szerint magyar másoló munkája.

84 84 A Képes krónikát a budapesti Országos Széchényi Könyvtárban őrzik Clmae 404. jelzeten. A 15. században között még Magyarországon volt, Mátyás király udvarában, ezután először Franciaországba, majd Brankovics György szerb despota udvarába került. A 16. századtól a bécsi Udvari (majd Osztrák Nemzeti) Könyvtár állományába tartozott, ezért korábban bécsi Képes krónikának (Chronicon pictum Vindobonense) nevezték. Az 1932-ben megkötött velencei kultúregyezmény eredményeként, 1934-ben került vissza Magyarországra. A középkori történelem, művészet- és kultúrtörténet páratlan értékű forrása. Törzsanyaga 75 (kis)fólió pergamen (kb mm), amik elé egy, mögé harmincegy papírlapot kötöttek. Kötése 16. századi papírtáblás fehér bőr, vaknyomásos díszítéssel. Az első pergamenlap üres, a második a címlap. A szöveg a 74. fólión megszakad. Beosztása kéthasábos, teljes szövegtükör esetén 33 soros. A Nekcsei Biblia és a Magyar Anjou Legendárium mellett legbecsesebb kézzel illusztrált művészettörténeti emlékünk a 14. századból. Tartalma Az Úr esztendejében, áldozócsütörtök nyolcadába eső kedden kezdtem ezt a krónikát a magyarok régi és legújabb cselekedeteiről, származásáról és Ezekkel a szavakkal kezdődik a Képes krónika a Chronica Hungarorum, ami Nagy Lajos uralkodása alatt, 1360 körül készült, és Károly Róbert koráig követi a magyar történelem eseményeit. Kiemelten tárgyalja a lovagkirályok mintaképének tekintett Szent László király (Nagy Lajos király példaképe) életét és uralkodását. Díszítései 147 miniatúra díszíti: tíz nagyobb kép az írástükör, huszonkilenc a hasáb szélességében, négy kisebb a lap alján, kerek medalionformában, 99 iniciáléba foglalva és 5 iniciálé kép nélkül. Ezenkívül 82 lapon található lapszéldísz. A fejezetcímeket és a kezdősorok rubrummal emelték ki. Illuminátora feltehetően Hertul fia, Miklós volt. Története Szövegét öt középkori kódex őrizte meg, ám egyik sem jut el az 1350-es évekig. A Béldi-kódex Zách Feliciánnak a királyi család elleni merényleténél (1330 tavasza) mondat közben megszakad. A Képes krónika, a Teleki- és a Csepreghy-kódex a havaselvei hadjárat (1330 ősze) leírásánál a sor és mondat közepén szintén megszakad. A Thuróczy-kódex szövege nagyon szűkszavúan eljut 1342-ig, és I. Lajos koronázása után ér véget. Maga a Képes krónika nyilván reprezentációs céllal készült, de befejezetlen maradt. Nem csak a szöveg, de az illusztráció is: több, képnek kihagyott hely kifestetlen maradt. Némelyek feltételezték, hogy Nagy Lajos Katalin nevű lánya és Valois Károly dauphin (francia trónörökös) eljegyzésére szánták ajándéknak. Ennek ellentmond, hogy a címlapon nem látható a lengyel címer, pedig Lajos 1370-től lengyel király is volt, és Katalin is ebben az évben született. Ráadásul a Teleki-kódex bejegyzése szerint a krónikát 1462-ben másolták egy pompás kódexből, amit a francia király ajándékozott Brankovics György szerb despotának (egyben magyar mágnásnak). Vannak, akik valószínűsítik, hogy ez nem azonos az ismert Képes krónikával, hanem egy másik illusztrált példány volt, mely elveszett. A műnek a 15. század második felében mégis Magyarországon kellett lennie. Ezt bizonyítja Vitéz János (kb ) humanista tudós, bíboros, esztergomi érsek több, saját kezű bejegyzése. De ebből másolták 1479 után a Dubnici Krónika első hét fejezetét is. További 15. és 16. századi jegyzetek is vannak benne magyar és latin nyelven, sőt három helyen török írással magyar nyelven. A bécsi Udvari Könyvtár katalógusában a 17. század első harmadában szerepelt először.

85 85 Szerzője Szerzője valószínűleg Kálti Márk, aki a Veszprém megyei Kált birtokáról kapta a nevét. Márk ben a budai Váralja plébánosa lett, 1352-ben a királyi levéltár őre, 1354-ben szerémi prépost, ban a székesfehérvári egyház őrkanonokja. Kálti Márk szerzősége mellett foglaltak állást: Toldy Ferenc, Jakubovich Emil, Kardos Tibor, Kristó Gyula és mások. Nem fogadták el a szerzőségét: Erdélyi László Gyula, Karsai Géza stb. Anjou királyainkat egy festő család három generációja szolgálta. A nagyapa, Hertul, talán Nápolyból behívott olasz mester volt, és Károly Róbertnek dolgozott. Az apa, Miklós, I. Lajos király szolgálatában állott. Ő 1373-ban már nem élt, fia, Miklós, pedig ekkor még kiskorú volt, viszont ben már ő sem élt. Számosan a család második nemzedékébe tartozó Miklósban látják a Képes krónika festőjét ők felteszik, hogy a festést az 1360-as évek elején vagy esetleg az írással szorosan együtt, azaz az 1350-es évek végén kezdte el. A Képes krónika utóélete A Képes krónika kódexének további történetében is sok a bizonytalanság. Mutatnak nyomok arra, hogy a kódex 1419-ben is Magyarországon volt. A nagy értékű kódex Franciaországba került, ahonnan VII. Károly francia király ( ) adományaként jutott a despota, azaz Brankovics György szerb fejedelem ( ) tulajdonába. Abból a körülményből, hogy magyar vonatkozású török glosszák olvashatók benne, a kutatók arra a következtettek, hogy a 15. század vége és a 17. század eleje között a kódex egy törökül igen jól tudó magyar ember tulajdonában volt. Utóbb Bécsbe került; mindenesetre Sebastian Tengnagel az udvari könyvtár kéziratairól között összeállított katalógusában már említi azt. Hosszú évszázadokig Bécsben őrizték, innen ered az elvétve még ma is használatos (régebben általánosabban elterjedt) Bécsi Képes krónika elnevezés. Nemzeti kultúránk és történelmünk e felbecsülhetetlenül becses emléke az évi velencei egyezmény keretében került vissza Magyarországra ben napvilágot látott remekbe szabott hasonmás kiadása, és ezzel széles körben megnyílt a kutatás lehetősége. Kutatni való még temérdek van: számos a fehér folt a krónika szövegtörténetén és a kódex históriáján. Ezek eltüntetése a jövendő történész, irodalomtörténész, művészettörténész, könyvtörténész stb. kutatóinak feladata.

86 86 Kotromanić Erzsébet magyar királyné Kotromanić Erzsébet vagy hagyományosan Kotromanics Erzsébet (1339 vagy 1340 Novigrád, január 16. körül), magyar, horvát, szlavón és dalmát királyné, I. Lajos második felesége, Kotromanić István bosnyák bánnak (kb ) és Piast-házi Erzsébet kujáviai hercegnőnek ( ), Fenenna magyar királyné ( ) (III. András első felesége) unokahúgának a leánya. II. Ulászló István szerémi bán unokahúga. Élete 1339-ben vagy 1340-ben született Kotromanić István bosnyák bán és Piast Erzsébet kujáviai hercegnő leányaként. Az édesanyja, aki a lengyel királyi házból, a Piast-házból származott, és közeli rokona volt I. Lajos anyjának, a szintén Piast-házi Łokietek Erzsébet királynénak [1], korán meghalt. A kis hercegnő Károly Róbert özvegyének, Łokietek Erzsébetnek az udvarában nevelkedett, Óbudán, így anyanyelve, a horvát [2] mellett megtanulta a magyar udvar nyelvét, a magyart, és ott ismerkedett meg I. Lajossal, aki első felesége, Luxemburgi Margit halála után, június 20-án Budán feleségül vette. A házasságból négy leánygyermek: Mária ( ), Katalin ( ), Mária és Hedvig született. A királyi udvarban anyósával, a hatalomra vágyó Erzsébet anyakirálynával szemben háttérbe szorult, s csak I. Lajos halála után, 1382-ben jutott nagyobb szerephez, amikor leánya, Mária nevében átvette az uralmat. Döntéseiben Garai Miklós nádorra hagyatkozott. A nádor vezette azt a főúri csoportot, mely a szerintük német és cseh érdekeket szolgáló Zsigmond félreállítását tűzte ki célul. A nőuralmat egyre inkább elvető közvélemény azonban éppen Zsigmondtól várta a helyzet rendezését. Mikor 1384 augusztusában nyilvánosságra került, hogy az udvar tervei szerint I. Mária király férje nem Zsigmond, hanem VI. Károly francia király öccse, Lajos orléansi herceg lesz, nyílt polgárháború tört ki. Az udvar rövidlátó politikájának következtében a lengyel-magyar perszonálunió is felbomlott március 28-án Erzsébet anyakirályné felmentette a lengyeleket Máriának és Zsigmondnak tett esküjük alól, majd október 15-én Nagy Lajos kisebbik leányát, Hedviget Krakkóban lengyel királlyá (rex) koronázták tavaszán, az udvar és a felkelők között Pozsegavárott tartott sikertelen tárgyalások után I. Mária és Lajos házasságát képviselők útján megkötötték. A Magyarországról távozni kényszerült Zsigmond fegyverrel kívánt érvényt szerezni jogainak. Megnyerte magának német és cseh király bátyja és morva őrgróf nagybátyja támogatását, majd cseh-morva csapatok élén érkezve november 1-jén kikényszerítette a házasságot Máriával. A házasság hírére Lajos visszalépett és így minden akadály elhárult volna a konszolidáció elől, ha nem lép fel trónkövetelőként Durazzói Károly. Horváti Pál zágrábi püspök és Horváti János bán állt annak a tábornak az élére, amely nem ismerte el a nőági örökösödést. Ők a Nagy Lajos udvarában nevelkedett III. (Durazzói) Károly nápolyi királyt, az Anjou-ház fejét hívták meg a magyar trónra. A Magyarországon rendkívül népszerű Károly, aki annak ellenére, hogy korábban esküt tett Lajosnak, miszerint leányait az uralkodásban nem fogja háborgatni, a hozzá csatlakozó bárókra és a köznemességre támaszkodva 1385-ben haddal jött Magyarországra, hamarosan Budáig nyomult előre, lemondásra kényszerítette Máriát és Erzsébetet és december 31-én Székesfehérvárott Demeter esztergomi érsek közreműködésével magyar királlyá koronáztatta magát. Zsigmondnak nem volt elegendő ereje arra, hogy ezt megakadályozza, így ismét menekülnie kellett. Erzsébet azonban nem volt hajlandó belenyugodni abba, hogy az esküszegő Anjou herceg egyik napról a másikra magához ragadja a hatalmat, és merényletet szervezett ellene február 7-én este, miután Garai nádor azzal az ürüggyel, hogy lánya esküvőjére indul, nagy csapatot sorakoztatott fel a királyi vár körül, az özvegy királyné magához hívatta Károlyt azt állítva, hogy Zsigmontól fontos levele érkezett. A király gyanútlanul ment át Erzsébet lakosztályába, ahol olasz kíséretét lekaszabolták, őt magát pedig Forgách Balázs egy csákánnyal súlyosan megsebesítette, de a király ezek után is a lábára tudott állni, és megpróbált kimenni. Erzsébet királyné e véres látvány hatására

87 87 elájult. Mária közvetlenül nem volt részese az eseményeknek, és nem is volt beavatva, de rögtön az eset után újra királlyá kiáltották, és Erzsébet újra átvette nevében az uralmat. Károlyt sebektől borítva szállították át Visegrádra, ahol néhány héttel később, február 24-én megfojtották. Halálával az Anjouház egyetlen férfi örököse fia, a kiskorú László nápolyi király lett ban Károly halálát követően újabb lázongások törtek ki a Dráván túli területeken, melyeket az özvegy királyné újra személyes megjelenésével akart lecsillapítani. Leányával és csekély kíséretével újabb délvidéki körútra indult, de július 25-én a lázadók Gara vára közelében, Diakovárnál megtámadták, kísérőit megölték vagy elfogták. A küzdelemben elesett Forgách Balázs, Garai Miklós levágott fejét a megrémült királynők kocsijába bedobták a lázadók, majd az ő és Garai János levágott fejét Horváti Pál személyesen vitte el Nápolyba Kis Károly özvegyének. Erzsébet sírva könyörgött a lánya életéért, de ekkor még nem érte bántódás sem lányát, Mária királyt, sem őt. Erzsébetet leányával együtt előbb Gomnec, majd Kruppa várában őrizték. A felkelés katonai veresége után Novigrádba vitték, és ott a Velencével a kiszabadulásuk érdekében titokban folytatott levelezése miatt január 16. körül Horváti Pál parancsára berontottak a szobájukba, Erzsébet királyné nyakába kötelet vetettek és kegyetlen módon a leánya szeme láttára megfojtották. Mária királyhoz nem mertek hozzányúlni. Az özvegy királyné holttestét Zárában temették el a St. Chrisogon-templomban. Halálaig nem merték Zsigmondot királlyá választani, ami azt jelzi, hogy akárcsak anyósának, idősebb Erzsébet királynénak, ifjabb Erzsébet királynénak is, míg élt, nagy tekintélye volt a rabsága ellenére is, így félve a királyné haragjától, ha kiszabadul, Zsigmondnak nem adtak tényleges hatalmat, és csak a szintén raboskodó Máriát ismerték el királynak. Erzsébet halálával új helyzet keletkezett, bár hivatalosan Mária kiszabadulásáig nem erősítették meg a halálát annak ellenére, hogy a temetése nyilvános volt, és nem titokban temették el a királynét, és a politikai elitben is átrendeződés következett be. Erzsébet híveit nagyrészt lekaszabolták, Kis Károly hívei elmenekültek az udvarból, így csak egy szűk csoport maradt, amely Erzsébet halálával Széchy Miklós nádor vezetésével kezébe vette az irányítást, és Zsigmondot mint I. Mária király férjét március 31-én magyar királlyá koronázták. A koronázást Demeter esztergomi érsek egy hónappal korábban bekövetkezett halála miatt a veszprémi püspök végezte. Az újdonsült királynak a velencei flotta segítségével június 4-én sikerült kiszabadítani Máriát. A Horváti testvéreknek sikerült Boszniába menekülniük és 1394-ig Dobor várából próbáltak Nápolyi László nevében fellépni júniusában Zsigmond hadai bevették a várat és a testvéreket foglyul ejtették. Nápolyi László (?, 1377?, aug. 6.): nápolyi király ( ). II. (Kis) Károly és Durazzói Margit fia. Egy természetes fiáról (Rinaldo di Durazzo) tudunk. Apja halála után felvette Szicília, Nápoly és Magyarország királyának címét, de májusában történt koronázásáig anyja kormányzott helyette. Uralomra jutásakor a nápolyi királyság túlnyomórészt ellenfele, Anjou Lajos herceg kezén volt ben megindított támadását a sikerek és kegyetlen gyilkosságok sorozata kísérte ben visszafoglalta Nápolyt. Magyar királyként már 1391-től kezdve fiktív adományokat is tett, de komoly lépéshez csak akkor folyamodott, amikor IX. Bonifác pápa szakított a pápai politika régi elvével, hogy a két királyság egy kézben való egyesítését megakadályozza, és Zsigmond fogsága kedvező helyzetet teremtett számára ban Zárában partra szállt, de a koronázás után híveit cserbenhagyva november 7-én visszatért Nápolyba, Zárára és Dalmáciára vonatkozó igényéről aranyért lemondott Velence javára után haláláig állandóan háborúskodott, kitűnő hadvezér, ügyes politikus volt, kétszer is elfoglalta Rómát (1408 és 1413). Nápolyi Lászlót később az olasz egységért küzdők előfutárának tekintették, de sokkal inkább tekinthető a későbbi reneszánsz condottieri (zsoldosvezér) képviselőjének tól I. Zsigmond és I. Mária formálisan társuralkodók lettek, a hatalom azonban néhány év után fokozatosan Zsigmond kezébe csúszott át. Élete utolsó éveiben I. Mária király már csak formális szerepet töltött be a magyar politikában. A királynő alig néhány évvel élte túl anyját, május 17- én egy tragikus lovasbalesetben az előrehaladottan terhes Mária az esés következtében megindult szülés után gyermekével együtt meghalt, nem sokkal élte túl anyja gyilkosát, Horváti Jánost, akit egyes források szerint Mária királynő parancsára nem sokkal korábban kegyetlenül kivégeztek.

88 88 Jegyzetek 1. Łokietek Erzsébet királyné apja, I. Ulászló lengyel király az öccse volt Fenenna vagy Fennena magyar királyné apjának és Kujáviai Erzsébet hercegnő apai nagyapjának, Ziemomysł kujáviai hercegnek (1241/ ). 2. Ekkor még annyira sem különültek el a délszláv nyelvek egymástól, mint most, így csak a vallás és a külön államiság választotta el a délszláv nyelveket egymástól, ezért nincs értelme külön bosnyák nyelvről beszélni a XIV. században. Zsigmond esetében a források úgy utalnak rá, hogy a szláv nyelvet is beszélte, amely a horvát nyelvet jelentette. A bosnyák bán katolikus vallású volt, mint a horvátok, bár alattvalói között a bogumil eretnekség terjedt el erősen. Kotromanics Erzsébet 1383-ban az ország régenseként két lányával, Máriával és Hedviggel első délvidéki, szlavóniai és horvátországi körútján gyújtó hangú beszédet intézett lázadó horvát alattvalóihoz idősebb lánya, Mária hűségére térítve őket, akkor nagy sikert aratva, melyben feltehetően része volt, hogy jól beszélte a nyelvüket. Irodalom Dümmerth Dezső: Az Anjou-ház nyomában, Panoráma, Budapest, 1982 Engel Pál C. Tóth Norbert: Erzsébet királyné itineráriuma ( ), Itineraria Regum et Reginarum ( ), MTA Támogatott Kutatóhelyek Irodája, Budapest, , 2005 Estók János: Királynék könyve, Helikon Kiadó, ISBN , 2000 Huber, Alfons: Die Gefangennehmung der Königinnen Elisabeth und Maria von Ungarn und die Kämpfe König Sigismunds gegen die neapolitanische Partei und die übrigen Reichsfeinde in den Jahren , Gerold, Bécs, 1885 Márki Sándor: Mária, Magyarország királynéja , Magyar Tört. Társulat, Budapest, 1885 URL: lásd Külső hivatkozások Casotti, Marco de (Marko Kažotić) : Il bano Horvath: storia del XIV secolo, Vol. 1-2, Tipografia di G. Picotti, Venezia, 1839 (olasz) Baum, Wilhelm : Císař Zikmund. Kostnice, Hus a války proti Turkům. Mladá fronta, Praha, 1996.ISBN (cseh) Perniš, Jaroslav : Vznešená žena stredoveku: princezné v dynastickej politike anjouovcov, Rak, Bratislava 2003, ISBN (szlovák) Lahmann György: Mária királynő alakja a magyar irodalomban, Bölcsészetdoktori értekezés, Dunántúl Egyetemi Nyomdája, Pécs, 1927 Madách Imre: Mária királynő, dráma öt felvonásban, URL: lásd Külső hivatkozások Gyárfás Miklós: Madách színháza, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1972 Dénes Gizella: Kisasszonykirály, Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt., Budapest, 1937 Gulácsy Irén : Jezabel, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1987 Szentmihályi Szabó Péter : Haláltánc, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1988 Fügedi Erik : Könyörülj, bánom, könyörülj..., Helikon Kiadó, Budapest, 1986 Jonáš Záborský: KAROL DRAČSKÝ, ALŽBETA LUDIEKOVNA. Historickásmutnohra vo troch dejstvách. Jonáš Záborský,Josef K. Viktorin : Jonáša Záborskéno básne dramatické, pp277- (szlovák drama játszanak)[1] August Šenoa : Kletva (Átok).(horvát regény).[2] Miskolczy István: N. L. (Századok, 1922); Cutulo Alasandro: Durazzoi L. Nápolyi király (Századok, sz.).

89 89 Kolozsvári Tamás Kolozsvári Tamás a legkorábbi, név szerint ismert magyar festőművész. A garamszentbenedeki oltárkép régebben ismeretlen alkotójában a kutatás a 15. századi magyar gótikus festészet legjelentősebb mesterét fedezte fel. Az oltárkép predelláján a következő felirat olvasható: Ezt a táblát a tiszteletreméltó szentbenedeki Petüsfia Miklós úr készíttette el Kolozsvári Tamás mesterrel, a festővel. Életéről szinte semmit sem tudunk, néhány momentumra csak következtetni lehet. A Kolozsvári testvérekhez hasonlóan ő is Erdélyből származott, annyi bizonyos, hogy nem sváb származású volt, mivel önmagát Thomas de Colossvarnak nevezte, nem pedig Kolozsvár német nevét használta. Hajlékony, finom stílusa, könnyed eleganciája, a színek használata arról árulkodik, hogy valószínűleg gyakorlott miniatúrafestő volt. Képeivel nemcsak a nyugat-európai táblaképek mutatnak rokonságot, hanem a gótikus cseh, osztrák és francia könyvillusztrációk is. Gyanítják, hogy a váci ötvösök 1424-es céhkönyvének díszítőmestere ő lehetett. Kálvária, a garamszentbenedeki oltárkép középső képe A varsói Nemzeti Múzeumban őrzött grudziadzi kétszárnyú festett oltár olyan egyezéseket mutat a garamszentbenedeki oltárral, amelyet csak azonos mesterkéz magyarázhat meg. Luxemburgi Zsigmond utazásainak, tartózkodásainak, politikailag legfontosabb területeinek művészete találkozik Kolozsvári Tamás festészetében, így lehetséges, hogy az uralkodó közvetlen környezetéhez tartozott. A grudziadzi oltár létrejöttét talán Zsigmondnak a német lovagrendhez fűződő kapcsolata magyarázza. Az a tény, hogy a királyi udvarral kapcsolatban álló megrendelő a saját neve után közvetlenül a művész nevét említi, azt jelenti, hogy Kolozsvári Tamás megbecsült, sokat foglalkoztatott festő volt, aki az uralkodótól is kapott megrendelést. Hogy jól ismerte az udvari életet, arról árulkodik a lovagok, nemesek díszes öltözéke és Zsigmond király arcképe. Egyetlen, név szerint ismert fennmaradt műve elkészítésének idején, 1427-ben már idősebb művész lehetett. Stílusának költőisége a kassai Feltámadás freskójának hangulatával rokon. Két korszak határán a késő gótika és korai reneszánsz összefonódását valósította meg. A garamszentbenedeki szárnyasoltár 1870 táján került Simor János érsek magánképtárába, ami az alapja volt az esztergomi Keresztény Múzeumnak. A Kálvária-oltár eredetileg kétszárnyú festett oltár volt, melynek középső képe volt a Kálvária. Krisztus keresztjének jobb oldalán, lovas katonái élén egy római százados áll, akinek arcvonásaiban Luxemburgi Zsigmond arcképére ismertek a kutatók. Bal oldalán a megrendelőt, Petüsfia Miklós győri kanonokot, a királyi kápolna papját festette meg.

90 90 Myrai Szent Miklós gabonacsodája A mindkét oldalon festett szárnyakat szétfűrészelték, és az így elvékonyodott táblaképeket hátoldalukon merevítették. A szárnyak belső oldalát Krisztus szenvedéseit ábrázoló festményekkel díszítették: Krisztus az Olajfák hegyén, a Keresztvitel, Krisztus feltámadása és a Mennybemenetel. A külső oldalakat a legnépszerűbb középkori legendagyűjtemény, az Arany Legenda négy részlete díszíti, egy-egy jelenet a szentek életéből, Szent Benedek, Szent Egyed, Szent Miklós és egy negyedik szent életének egy jelenete. A negyedik táblakép valószínűleg a szétfűrészeléskor megsemmisült, nem maradt róla feljegyzés. A többi képen található utalások szerint talán Szent Kristóf legendáját ábrázolta. Forrás Mucsi András: Kolozsvári Tamás, In: A művészettörténet kiskönyvtára A szépművészetek könyve, Bp, Marosi Ernő: A középkor művészete II, , Bp., 1998.

91 91 Diósgyőri vár Kedves Utazó! Én, Lajos király köszöntelek kedvenc váramban, Diósgyőr várában! Szeretettel látlak, nézz hát szét, ismerd meg jelenemet, múltadat! Kiállításainkból megtudhatod hogyan éltem Én és hogyan élt udvartartásom. A Kazamatát végigjárva népem mindennapjaiba tekinthetsz be a vadászattól a vásárokon át a babonákig. A torony csigalépcsőin felsétálva végignézheted váram történetét, a tetejéről megcsodálhatod a környéket, az erdőket, hegyeket, völgyeket. Bepillanthatsz kedves, kandallós szobámba, amikor éppen Velence követeit fogadom, és országunk számára igen előnyös békeszerződést kötök velük. Ha érdekelnek a fegyverek, páncélok, várostromok akkor tekints be a Rondellába, ahol a középkori harci eszközök kiállítása vár. Váram a kiállításokon túl is tartogat izgalmas helyszíneket, a gyilokjárón a Királynék Kertje, a várudvaron az Íjászda kínál még látnivalót. Remélem hamarosan udvaromban is köszönthetlek! Miskolc belvárosától mintegy 8 kilométerre, a Bükk hegység lábánál, gyönyörű természeti környezetben található a Diósgyőri vár, melyet rangos hely illet meg Magyarország műemlékei között. A vár magasba törő romjai a Szinva-patak völgyéből felmagasodó szikladombon emelkednek. Nagy Lajos király 1364-ben nagy birtokrészt csatolt a várhoz, amelyet aztán pompás, gótikus királyi várkastéllyá épített ki. Buda, Visegrád és Zólyom mellett így Diósgyőr is királyi székhellyé lett, és különösen az után vált jelentőssé, hogy I. Lajos a lengyel királyi trónt is elfoglalta. Ettől kezdve egész udvartartásával évente több hónapot töltött itt, ahol olyan fontos történelmi események is zajlottak, mint 1381-ben a velencei háborút lezáró turini béke ratifikálása. Lajos király halála után Diósgyőr a továbbiakban a királynék javadalma volt ig hat királyné, köztük Mátyás felesége, Beatrix jegyajándékba kapott vidéki rezidenciájaként szolgált, ezért is emlegették Diósgyőr várát a királynék vára -ként. Az 1526-os mohácsi csatavesztés Diósgyőr életében is jelentős fordulópont volt, ettől kezdve zálogos bérlőké lett, majd Eger eleste után végvárrá alakult ben a kincstár tulajdonába került, de újjáépítése elmaradt. Miután minden hadászati értékét elvesztette, elhagyatottan pusztult: a XIX. századi metszetek már csak romokat mutattak. Napjainkban a Diósgyőri vár tágas belső udvara kulturális rendezvényeknek, koncerteknek, színházi előadásoknak ad otthont; a rondellában, a kazamatában és a tornyokban pedig látványos kiállítások várják a látogatókat.

92 92 Diósgyőr és a vár története

93 93 A diósgyőri vár egy középkori vár a történelmi Diósgyőr városában, ami ma Miskolc egyik városrésze. Ákos Ernye vára (rekonstrukció) A vár Nagy Lajos korában Nagy Lajos és a velencei követ a toronybeli panoptikumban

94 94 Hazael Hugó páter rajzán (1758) A terület az ősidők óta lakott: a szemközti Várhegy barlangjában az őskőkorban készült kőeszközökre és állatcsontokra bukkantak, a vár dombján pedig bronz- és vaskori település nyomaira. A századból hullámdíszes edények, illetve cölöp- és gerendamaradványok kerültek elő. Ezt a honfoglalás kori települést földvár, illetve földsánc vette körül táján Anonymus említi először Diósgyőr nevét, igaz, ő még Győr formában: miután Árpád fejedelem seregével elhagyta Szerencset ( ) Bors apjának, Böngérnek adományozta a Tapolca vizétől a Sajó folyóig terjedő földet, amely területnek Miskolc a neve, valamint azt a várost, amelyet Győrnek hívnak. A vár helyén először a 12. században állhatott erődítmény, amelynek azonban a régészek eddig nem találták nyomát; feltehetőleg földvár volt, amely a tatárjárás idején elpusztult egyesek [1] szerint ez a vár nem a mostani helyén, hanem a Várhegyen állhatott. A jelenleg álló várat valószínűleg IV. Béla várépítési kezdeményezése után építette az Ákos nembéli Ernye bán. Ez az építmény a kor szokásának megfelelően ovális alaprajzú (körülbelül 40 m * 35 m-es építmény volt egy kerek öregtoronnyal), vele átellenesen álló saroktoronnyal és sokszögű külső várral. Északnak nyíló bejáratához kőpilléres fahíd vezetett át a vizesárkon. Ernye kúriája alighanem a későbbi pálos kolostor helyén állhatott. A várat 1316-ban Wywar vagyis Újvár néven említik, ez is arra utal, hogy korábbi földvár helyére épült. Ebben az évben Ernye unkái Károly Róbert ellen fordultak, ezért a király várukat elkobozta, és kedvelt hívének, Debreceni Dózsa erdélyi vajdánakadományozta között Széchy Miklós horvát bán birtokolta, majd a Drugeth családé lett. A várhoz tartozó falu egy 1330-as jegyzék alapján 12 garas adót fizetett, ami arra utal, hogy a megye gazdagabb települései közé tartozott. A következő nagy építkezésnél a falak alsó szintjét ennek a várnak a visszabontott anyagából építették től királyi vár rendszerint a királynék tulajdona. Ez időtől várnagya egyúttal Borsod és többnyire még egy-két szomszédos vármegye ispánja is volt. Fennhatósága alá tartozott három további királyi vár is: Dédes, Cserép, Regéc is.

95 95 A diósgyőri vár fénykora I. Lajos király uralkodása alatt kezdődött. Ő az 1360-as évektől mind gyakrabban fordult meg itt. A vár 1370-ben tett szert jelentőségre, mint a Magyarországról Lengyelországba vezető út egyik állomása (Nagy Lajos édesanyja, Lokietek Erzsébet lengyel hercegnő volt, maga Nagy Lajos 1370-ben lengyel király lett). A király, aki Budátmind inkább hanyagolta, Visegrád és Zólyom mellett harmadik székhelyévé tette Diósgyőrt, átépíttette, korszerűsítette a várat. Sokszorosan tagolt védelmi gyűrűk vették körül a tulajdonképpeni várat, amely négyszögletes udvar köré épült, négy sarkán egy-egy csúcsos tetejű torony magasodott. A földszinti helyiségek gazdasági, tárolási célokat szolgáltak, az emeleten a lakosztályok voltak, valamint a méter területű lovagterem, mely három oszloppal alátámasztott, kéthajós csarnok volt. Ennek építését már Nagy Lajos lánya, Mária uralkodása alatt fejezték be, aki akkor a vár birtokosa volt. A sajátos elrendezésű kettős tornyokkal erősített, szabálytalan alaprajzú külső körítőfal a római castrumokra emlékeztet. A várat négy méter mély várárok vette körül, vizét meleg vizű források táplálták. A vár egyetlen név szerint ismert építőmestere Ambrus mester ben Miskolc városát és környékét a diósgyőri uradalomhoz csatolták. ~~1370-ben itt írta alá Nagy Lajos király az első olyan, európai adománylevelet, amely szabad királyi várossá nyilvánított egy várost (Kassát). [2] november 26-án a diósgyőri várban írták alá a torinói békét, amelyben Velence városa kötelezte magát, hogy vasárnap és ünnepnapokon felvonja az Anjou-lobogót a Szent Márk téren. Az eseményt panoptikum örökíti meg a diósgyőri vár északkeleti tornyában. A magyar lengyel perszonálunió megszűntével Diósgyőr vesztett jelentőségéből, ettől magyar királynék nyaralóhelye volt. Tulajdonosai sorban: Lokietek Erzsébet Kotromanić Erzsébet Mária királynő Cillei Borbála Luxemburgi Erzsébet Podjebrád Katalin Aragóniai Beatrix Jagelló Anna Habsburg Mária Az utolsó királyné, aki itt élt II. Lajos felesége, Habsburg Mária volt ban írásban lemondott a várról, amit addigra már elfoglalt az erdélyi vajda. A török veszély közeledtével a vár északi oldalát megerősítették után várnagya Pemflinger Sebestyén lett ben a gyarmati Balassa Zsigmond 20 ezer aranyforintért zálogba vette Ferdinánd királytól. A család az addigi várpalotát erőddé alakította át, az északnyugati torony elé olasz mintára rondella épült. A karcsú tornyok helyére zömök bástyák kerültek. A bejáratot a nyugati oldalra helyezték át, a királylépcső mellé ötszögű olasz bástyát építettek. Ekkor emelték a háromszintes kazamatát is. Ez volt az utolsó nagy átépítés a vár történetében. Balassa Zsigmond halála után a várat neje, Fánchy Borbála örökölte, majd az ő halála után a király visszaváltotta től zálogbirtokosok egész sora követte egymást, a vár pusztulásnak indult. A 16. századd második felében a vár a végvári vonalba került. Csekély őrsége nem tudta megakadályozni, hogy a török 1544-ben felégesse és kifossza, majd a környező falvakkal együtt adófizetésre kényszerítse Miskolcot ban a török elfoglalta Egert, és Mezőkeresztes mellett legyőzte a keresztény seregeket. Ezután hasmarosan (1598-ban) Diósgyőr is elesett, és ura az egri pasa lett, de ekkor a keresztények gyorsan visszafoglalták. Kedvezőtlen fekvésén nem tudtak javítani, de külső védművekkel megpróbálták erősíteni: az legvédtelenebb északi oldalon a külső vár kettős tornyát ágyúállássá alakították, az északkeleti toronyhoz nagy alapterületű rondellát csatoltak, az északkeleti toronyhoz sokszögű bástyát építettek, a nyugati oldalon nyíló kapu elé huszárvárat emeltek.

96 96 A 17. század elején az országgyűlés egy sor határozatban rendelte el bővítését, illetve karbantartását, ezek a rendelkezések azonban 1660-ig papíron maradtak. Az őrség fizetése akadozott, a falak omladoztak az évi török ostromot azonban így is sikerült visszaverni ban leégett a vár tetőzete. Ekkor a vár már alig volt lakható. A század végére minden hadászati értékét elvesztette. A kuruc harcokban már nem játszott semmilyen szerepet ban három oldala már erősen romos volt; a negyediket a tulajdonos Haller báró rendbehozatta ban a kápolnát is magába foglaló szárny még használható volt, a többivel nem törődtek ban a diósgyőri koronauradalom borházzá szerette volna átalakítani, de a tervekből végül nem lett semmi; a romokat a környék lakossága kőbányának használta. A vármegye 1784-ben engedély kért és kapott, hogy a vár falából köveket bányászhasson a Sajó hídjának építéséhez. A kápolnában egy ideig még tartottak istentiszteleteket, de 1820-ra azt is széthordták. Bár a két települést már 1903-tól autóbusz-, 1906-tól villamosközlekedés kötötte össze, egy 1932-es útikönyv Diósgyőrt még Miskolccal egybeépült szomszédos községként említi január 1-jével Diósgyőrt hivatalosan is Miskolchoz csatolták, ekkor jött létre a történelmi Miskolcból, Diósgyőrből és a környező településekből kialakuló Nagy-Miskolc. Diósgyőrt és Miskolcot először a köztük felépülő gyár kötötte össze, majd a két település egyre inkább összeolvadt, napjainkban már csak tábla jelzi az egykori történelmi Diósgyőr határát. A vár napjainkban A vár helyreállítása 1953-ban indult meg, ekkor még csak az életveszélyesen romos részeket hozták rendbe, de 1960-tól a régészeti feltárás is megkezdődött. A négy torony közül az északkeletiben (a volt királyi lakosztály tornya) jelenleg vártörténeti kiállítás, fegyverkiállítás és a torinói békének emléket állító panoptikum látható Nagy Lajos király és a velencei követ viaszfiguráival; az északnyugatiban kilátó működik, földszintjén pedig éremverde, ahol a turista saját kezűleg készíthet emlékérmet magának; a délkeleti torony (az egykori királynéi lakosztály) ép, de a turisták számára zárva van (többnyire öltözőként szolgál a Várjátékok szereplői számára); a délnyugati torony romos. A vár turisztikai látványosságaihoz hozzátartozik egy valamivel nagyobb panoptikum a külső várban, itt hat életkép nyújt betekintést a középkori Diósgyőr mindennapjaiba. A vár évente kétszer otthont nyújt a Diósgyőri Várjátékoknak, mely során Nagy Lajos korát elevenítik fel, lovagi tornák és más előadások tekinthetők meg, a vár mellett pedig középkori vásár zajlik. A vár középső udvarán szabadtéri színielőadásokat szoktak tartani, a nézőtéren 800 ember fér el. A vár turisztikai vonzerejéből levon valamennyit a tény, hogy a környék viszontagságos történelmének köszönhetően nem veszi körül akkora történelmi városrész, mint az egri vagy a kőszegi várat, és vadregényes erdők mellett a kevésbé romantikus diósgyőri lakótelep bérházai is környezetül szolgálnak neki. Figyelemre méltó többek között a közvetlenül a vár szomszédságában álló Dérynéház, mely a 19. század kedvelt színésznőjének szentelt múzeum, illetve a katolikus templom középkori Mária-oszloppal. A vár a 200 forintoson

97 97 Egyéb érdekességek A vár falán emléktábla állít emléket Petőfi Sándornak, aki július 8-án a diósgyőri várban járt. A költő a várból nézte végig a naplementét, ami Alkony című versét ihlette. Petőfi Sándor: Alkony Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a világ körűlem, Távol szól csak egy kis estharang, Távol s szépen, mintha égbül jönne Vagy egy édes álomtól e hang. Hallgatom mély figyelemmel. Oh ez Ábrándos hang jólesik nekem. Tudj isten, mit érzek, mit nem érzek, Tudja isten, hol jár az eszem. Jegyzetek 1. [Csorba Csaba: Regélő váraink. Javított kiadás, Helikon, Budapest, p. 67.] 2. Emléktábla avatás a Diósgyőri Várban Források Várépítészetünk, Főszerkesztő Gerő László, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1975, ISBN Czeglédy I.: A diósgyőri vár, Budapest, 1971 Gerő László: A magyarországi várépítészet, Budapest, 1968 Ferenczy K.: A diósgyőri vár műemlék-helyreállítási javaslatai, Magyar Építőművészet, 1961 A vár történetét bemutató kiállítás Csorba Csaba: Regélő váraink. Javított kiadás, Helikon, Budapest, p

98 98 BUDA A mai Buda északi része, Óbuda (Budapest III. kerülete) területén az ókorban virágzó város római kori neve Aquincum volt, amely a vizeiről kaphatta a nevét (latin aqua = víz), míg a középkori latin források Sicambria néven emlegették az ókori várost. A Buda név a korai Árpád-korban az Aquincum helyén épült települést jelölte, amelyet csak a tatárjárást követően, a budai Vár (Újbuda) megépítése után kezdtek Óbuda néven emlegetni. A város a középkori krónikáink szerint Attila hun uralkodó testvéréről, Budáról (Bleda) kapta a nevét. Arany János is megörökítette Buda halála című költeményében ezt az ősi történetet a világhódító király ellen a távollétében összeesküvést szövő fivérről, akit a hazatérő Attila párbajban megölt, és akinek az emlékére nevezik a várost Budának. A Buda szó a Kiss Lajos féle Földrajzi nevek etimológiai szótára szerint valóban személynév lehetett valamikor. [1] Más véleményen volt Rupp Jakab Buda-Pest és környékének helyrajzi története című 1868-ban kiadott művében. Szerinte Aquincumot már a Római Birodalom korában is Buda, pontosabban Voda néven nevezték! Rupp Jakab érvelése szerint a rómaiakkal már élénk kapcsolatban álltak az ősi szláv törzsek, és az Aquincum nevében szereplő aqua szó szláv fordítása a szláv nyelveken voda (magyarul víz ) volt. A szláv nyelvekből származhatott azután a későbbi magyar Buda helységnév is. Ezt az elméletet támasztja alá a középkori német Nibelung-énekben szereplő Etelburg vagyis Etelvár elnevezés is, amely valószínűleg nem csupán Etel, azaz a hun Attila nevét őrzi, hanem a szó a szintén víz jelentésű ótörök etel szóhoz is kapcsolódhat. (Lásd: magyar Etelköz, Etelkuzu = vizek, folyók köze.) A szláv szóhoz hasonlóan tehát az Etelburg elnevezés is az Aquincum név fordítása lehet és akár maguktól a hunoktól is származhatott, akik a feltételezések szerint török nyelvű nép voltak. [2] Etelvár, illetve az Anonymus által is említett honfoglalás kori Budavár tehát óbudai erődítmény lehetett, valószínű helye Kiscell. IV. Béla épített először várat a Pesti hegyen, (a mai Várhegyen), és ezt a várat a körülötte kialakuló településsel együtt Új-Budának nevezték el, szemben Ó-Budával (oklevél 1243-ból). A későbbiek során így alakult ki a két külön város Buda és Óbuda neve. Budai várnegyed Koordináták: é. sz , k. h A Budai várnegyed Budapest I. kerületének egyik városrésze Vár néven óta az UNESCO Világörökség listáján Budai várnegyed néven szerepel. [2] Területén számos középkori eredetű műemlék, valamint századbeli lakóházak és középületek található. A Budai várnegyed három fő része a Budavári Palota, a Szent György tér és a történelmi lakónegyed. Az elnevezésről A Budai várnegyed vagy röviden Várnegyed mellett a másik gyakori elnevezés egyszerűen Budai vár vagy hivatalos névként is Vár. E két utóbbit azonban nem árt egyértelműsíteni, hiszen szűkebb értelemben olykor csak a Budai várnegyed déli felét alkotó Budavári Palotát értik rajta. Ugyanúgy, ahogy a Budai várnegyed kifejezés alatt is olykor csak az északi részt, a történelmi lakónegyedet értik. Fekvése A várnegyed földrajzilag a Várhegyen található. Határa a várfal, ami teljesen körbeveszi. Például a Bécsi kaputól keleti irányban kiindulva az óramutató járásával megegyezően haladva újból a Bécsi kapuhoz érünk vissza.

99 99 Budai várnegyed Története 1243-ban indult meg a vár építése az akkori neve szerint "pesti Újhegyen", a mai budai Várhegyen ban a várható újabb mongol támadás miatt felgyorsult az építkezés ben IV. Béla oklevelében, mint megépített várat említette már ben IV. László a budai rektor segítségével kirekesztette Budáról a főpapságot. 6 év múlva a tatárok sikertelenül ostromolták a várat ben Lodomér esztergomi érsek egyházi átokkal sújtotta a budai rektort, Walter ispánt és a budai polgárokat ben Károly Róbert sikertelenül ostromoltatta Budát Csák nembeli Márk fia II. István Bakonyi ispánnal a III. Vencel párti urakkal és a budai polgárokkal szemben. Ezután VIII. Bonifác pápa Vencelt és a budai polgárokat egyházi átokkal sújtja. Viszonzásul a budai polgárok (a történelemben egyedülálló módon) kiátkozzák a római pápát ben III. Vencel elhagyta az országot ben egy pápai rendelet Budát eretnek várossá nyilvánította. Ez év júniusában a Károly Róbert-párti polgárok átvették az uralmat a városban ben Csák Máté hadai ostromolták sikertelenül a várat a Károly párti polgársággal szemben. Az 1330-as években a Várhegy déli végén az Anjouk, Károly Róbert király és fiai, István herceg és I. Lajos király palotát kezdtek építeni.

100 ben I. (Nagy) Lajos király Visegrádról Budára helyezte át udvartartását. A vár és a város fejlődése ezután folyamatos, egészen a török időkig. Zsigmond király 1410 és 1430 között építtette meg a Friss-palotát. A palota az 1578-as és az 1686-os lőporrobbanás során pusztult el. A középkori palota, a trónterem, a királyi lakosztály, a csillagvizsgáló és a könyvtár építését Mátyás király fejezte be. A déli Nagyrondella is ekkor készült. Buda panorámája Pest felől 1493-ban Hartmann Schedel a Nürnbergi Krónikája szerint május 11-én a városban néhány napos zavargás tört ki. Egy évvel később II. Lajos király a vár őrizetét Bornemissza János várnagyra bízta szeptember 12-én a mohácsi csata után I. Szulejmán szultán bevonult Budára. 11 nappal később, miután a várat és a várost is felgyújtatta és kirabolta, Szulejmán hadaival elvonult. Október 31-én a mohácsi csatavesztés után a várat Szapolyai János erdélyi vajda szállta meg júliusában I. Ferdinánd osztrák főherceg, magyar király kezére került szeptember 3-án I. (Szapolyai) János király visszafoglalta ban Roggendorf gróf császári tábornok sikertelenül ostromolta a várat. János király az ostrom után Domenico da Bologna olasz mérnökkel javíttatja ki a megsérült falakat augusztus 29-én Szulejmán szultán csellel elfoglalta. A következő évben a magyarok sikertelenül ostromolták a várat ban újabb sikertelen visszafoglalási kísérlet ben Pálffy Miklós, Schwarzenberg Adolf és Nádasdy Tamás sikertelenül ostromolták a várat október 2-november 15. között Ruswurm Hermann Kristóf császári tábornoknak sem sikerült elfoglalása július 10-én megkezdődött Károly lotaringiai herceg és Miksa Emánuel bajor választófejedelem által vezetett első ostrom a török ellen. Az ostromot 109 nap küzdelem után abbahagyták június 24-én megkezdődött a vár második, sikeres ostroma szeptember 2-án foglalták vissza Budát a szövetséges hadak a törököktől. A várban szabad rablás kezdődött, tűzvész pusztított, a lakosságot lemészárolták. A visszafoglalás után a falak helyreállítása azonnal megkezdődött. Német lakosságot telepítettek be május 4-től május 21-ig tartó ostrom után Görgey Artúr tábornok honvédseregei elfoglalták a várat a császári seregektől. A szabadságharc leverése után a császáriak megkezdték a romos vár kijavítását. Ennek során 1875 és 1882 között felépült a Várkert-bazár, lebontották a Vízi-rondellát és a hozzá csatlakozó falak Duna-parti szakaszát ben, a II. világháború alatt a budai Várnak még egy súlyos ostromot kellett kiállnia kezdődött meg a vár és a polgárváros régészeti feltárása és helyreállítása. A II. világháborúban a Budavári Palota és a Várnegyed jelentős része is elpusztult. Az épületek jelentős részét az 1960-as évek során közel eredeti formájukban újjáépítették, helyreállították, egy kisebb részét lebontották, vagy új, egyszerűbb homlokzati kialakítással visszaépítették.

101 101 Barlangok és pincék A Budai várnegyed alatt kiterjedt barlang- és pincerendszer húzódik meg, amelyet a második világháború alatt kórháznak és raktárnak használt a német és a magyar hadsereg. A barlangrendszer egyik fő lejárata az Úri utcában található, és Budavári Labirintus néven mint egyedülálló turisztikai látványosság a megadott időpontokban egész éven át látogatható. Jegyzetek 1. a KSH 2001-es népszámlálási adatai. 2. angolul Buda Castle Quarter 3. LOSK 0101/1-es rejtjelszámon "szigorúan titkos" minősítéssel működött egészen 2002-ig a János Kórház kezelésében a Polgári Védelem felügyeletével. Forrás

102 102 Toldi Miklós Toldi Miklós Arany János költő szobrának mellékalakja a Magyar Nemzeti Múzeum főhomlokzata előtt Toldi Miklós (1320 körül november 22.) bihari birtokos nemes, alakját mint legendásan erős vitézemberét őrizte meg a néphagyomány. Arany János róla mintázza a Toldi című nagysikerű művét. Élete Személyét sokáig fiktívnek tartották, mivel életéről kevés adat maradt fent. Oklevelekből kimutatták, hogy valóban élt Toldi György és Toldi Miklós Károly Róbert és I. Lajos korában ben mint pozsony vármegyei alispánt és várnagyot, 1383-ban és 1385-ben mint Szabolcs vármegye főispánját említik. Zsoldosvezérként vett részt Nagy Lajos király itáliai hadjárataiban ben ura megbízásából Firenzéből két oroszlánkölyköt kellett elhoznia. El kellett menekülnie otthonról, mert megölte György egyik vitézét. Emlékezete Legkorábbi és legrészletesebb forrása Ilosvai Selymes Péter széphistóriája: Az híres nevezetes Toldi Miklósnak jeles cselekedeteiről és bajnokosodásáról való história (Debrecen, 1574). A néphagyományban Toldi Miklós alakja Nógrád és Bihar megyében maradt fenn legtovább, hangsúlyozzák hatalmas testi erejét, de életét Mátyás király korába helyezik. Toldi Miklósról szóló legismertebb alkotás Arany János Toldi-trilógiája (Toldi, Toldi szerelme, Toldi estéje). Megírásában az is motiválta a költőt, hogy a szülőfaluja, azaz Nagyszalonta mellett található Csonka-torony a hagyomány szerint a Toldi családé volt.

103 103 Fadrusz János szobrászművész 1903-ban készítette el Toldi Miklós a farkasokkal című szobrát. Forrás, külső hivatkozások A Pallas nagy lexikona Magyar néprajzi lexikon V. (Szé Zs). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai o. ISBN Online elérés 1. Toldi Miklós utódai Erdélyben éltek, azonban a család gr. Toldi Lőrinccel 1856-ban kihalt. Hagyatéka közt találtak egy Toldi Miklóst ábrázoló tizenkét hüvelyknyi olajfestményt. Készítőjének neve nem ismert, azonban kéznyoma jártas festőre vall. A rajta lévő évszám (1512) vélhetően a készítés évére vonatkozik. A gróf leszármazottai egy mellvérttel együtt az Erdélyi Múzeumban helyezték el, azonban annak megszűnte után sorsuk ismeretlen. Forrás: Toldi Miklós arczképe és pánczélja. (pdf). Vasárnapi Újság V. évfolyam, 27. szám, július 4. (Hozzáférés: szeptember 10.) 2. Dr. Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája

104 104 I. Mária magyar királynő Mária királynő Thuróczy János krónikájában I. Mária (1371. [1] április 14. Buda, május 17.), Anjou-házi magyar királynő. Kortársai latinul királynak nevezték (rex), mert még mint fogalom is teljesen idegen volt számukra a»királynőség«, mint egyeduralkodási forma. [2] Nagy Lajos és Erzsébet második leánya szeptember 10-étől uralkodott december 31-én lemondott a trónról, de február 7-étől haláláig ismét ő volt március 31-étől társuralkodóként a Magyar Királyság hivatalos uralkodója. Máriának két leánytestvére volt. Nővére, Katalin V. Károly francia király másodszülött fiának, Lajosnak jegyese 1378-ban meghalt. Húga az június 8-án szentté avatott Hedvig Lengyelország királynője lett Jadwiga néven. Magyar Királyság királya: I. Mária (Teljes neve: Anjou Mária) Uralkodási ideje: szeptember május 17. Koronázása: Székesfehérvár, szeptember 17. (13 évig uralkodott, 5 évig egyedül) Elődje: I. Lajos Utódja: Zsigmond Horvátország, Szlavónia, Dalmácia királya: Marija Anžuvinska (nem volt külön koronázása) Uralkodóház: Anjou-ház Született: április 14. Édesapja: I. Lajos Édesanyja: Kotromanić Erzsébet bosnyák hercegnő Elhunyt: május 17. (24 évesen), Budán, lovas baleset következtében Nyughelye: Nagyvárad Házastársa: 1. (1385) per procuram Lajos, Orléans hercege 2. (1385) Luxemburgi Zsigmond, IV. Károly német-római császár második fia Gyermekei: 2. férjétől: Luxemburgi N. (fiú) ( ) Uralkodása alatt nádor: Gara Miklós, Szécsi Miklós

105 105 Kronológia szeptember 17-én a 12 éves I. Máriát, Nagy Lajos leányát Demeter esztergomi érsek a Szent koronával Székesfehérvárott Magyarország királyává koronázza Magyarország és Velence megerősíti az évi torinói békét. Zavarok a Délvidéken. Garai Miklós nádor a királynékkal a Délvidékre vonul, hogy lecsillapítsa a lázadást. A vránai perjel meghódol, de távozásuk után a lázadás kiújul Mária királynő országgyűlésen erősíti meg az évi törvénykönyvet. Horváti Pál zágrábi püspök Nápolyba utazik és a lázadók nevében meghívja Kis Károlyt a magyar trónra. Október 15-én Nagy Lajos kisebbik leányát, a 11 éves Hedvidet Krakkóban Lengyelország királynőjévé koronázzák. Felbomlik a magyar-lengyel perszonálunió Luxemburgi Zsigmond haddal érkezik az új férjjelölt, Orleans-i Lajos francia királyfi ellenében, és november 1. Budán feleségül veszi Mária királynőt, Zsigmond az ország gyámja lesz. December 25-én Mária királynő lemond a trónról és Kis Károlyt választják királlyá február 7-én, Budán Forgách Balázs halálosan megsebesíti Kis Károly királyt, aki 24-én meghal. Mária királynő újból átveszi a kormányzást. Február 18-án Hedvig, Nagy Lajos magyar és lengyel király lánya férjhez megy Jagelló litván nagyfejedelemhez, akit II. Ulászló néven lengyel királlyá koronáznak és aki a litván főurakkal együtt felveszi a keresztséget. Létrejön Lengyelország és Litvánia uniója. IV. Vencel cseh és német király, valamint öccse, Luxemburgi Zsigmond sereggel indul Magyarország ellen. Május 12-én, Győrben találkoznak Mária királynővel és Erzsébet anyakirálynővel és megerősítik Luxemburgi Zsigmond országgyámi jogait. Július 25-én a lázadó Horváti-pártiak Diakovár mellett elfogják a Délvidék lecsillapítására indult Erzsébet és Mária királynékat, Garai Miklóst és Forgách Balázst pedig megölik január 16. előtt a novigradi vár fogságában levő Erzsébet királynét, Nagy Lajos magyar király özvegyét a vele együtt raboskodó lánya, I. Mária magyar királynő szeme láttára megfojtja a vránai perjel. Zsigmond sereget indít Szlavóniába Mária kiszabadítására. Március 31-én Luxemburgi Zsigmond brandenburgi őrgrófot, a novigradi várban raboskodó I. Mária magyar királynő férjét a veszprémi püspök Székesfehérvárott királlyá koronázza. Ez magyar királyként való uralkodásának kezdete. Zsigmond király vezére, Frangepán János velencei támogatással a lázadók ellen indul és június 4-én a lázadók szabadon engedik Mária királynőt. Garai Miklós macsói bán Temesvár mellett legyőzi a lázadók seregét, visszafoglalja Újlakot és a Szerémséget. Mária már alig kapcsolódik be az ország kormányzásába. Zsigmond uralkodik helyette. A feudális anarchia következtében széthullóban a Magyar Királyság, Dalmácia a Velencei Köztársaság, Moldva a Lengyel Királyság függőségébe kerül. Bosznia és Horvátország fellázadt Mária terhesen leesett a lováról és koraszülött gyermekével együtt meghalt. Május 17-én Mária királynő halálával véget ér az Anjou-ház uralkodása Magyarországon. (A trónon férje, Luxemburgi Zsigmond követi, aki 1437-ig uralkodik.) Nőági öröklés Mária nevelését Deméndi László váradi püspök és Tótsolymosi Apród János küküllei főesperes irányította. Már június 1-jén apja feleségül ígérte IV. Károly német-római császár fiának, Zsigmondnak, az eljegyzést azonban csak 1379 második felében, Nagyszombatban tartották meg. [3] Nagy Lajosnak csak leányai születtek, ezért mindenképpen biztosítani kívánta számukra az örökösödést, és ez tekintélyénél fogva sikerült is. Már 1374-ben elismertette a lengyel nemességgel a leányági örökösödést, majd 1379-ben Katalin halála (1378) után Mária jogát a lengyel trónra.

106 106 Első uralkodása Nagy Lajos még életében fiúsította lányát, így halála után a magyar hatalmi elit elfogadta Máriát királynak (rex). Apja temetése után egy nappal, szeptember 17-én királlyá választották és Demeter esztergomi érsek királlyá koronázta. Ő volt az első nő, aki a Szent Koronát a fejére tehette. A tizenegy éves leány nevében anyja, Erzsébet irányította a kormányzást. Döntéseiben Garai Miklós nádorra hagyatkozott. A nádor vezette azt a főúri csoportot, mely a szerintük német és cseh érdekeket szolgáló Zsigmond félreállítását tűzte ki célul. A nőuralmat egyre inkább elvető közvélemény [4] azonban éppen Zsigmondtól várta a helyzet rendezését. Mikor augusztusában nyilvánosságra került, hogy az udvar tervei szerint I. Mária király férje nem Zsigmond, hanem VI. Károly francia király öccse, Lajos lesz [5], nyílt polgárháború tört ki. Az udvar rövidlátó politikájának köszönhetően felbomlott a lengyel magyar perszonálunió is március 28-án Erzsébet anyakirályné felmentette a lengyeleket Máriának és Zsigmondnak tett esküjük alól, majd október 15-én Nagy Lajos kisebbik leányát, Hedviget Krakkóban lengyel királlyá (rex) koronázták tavaszán, az udvar és a felkelők között Pozsegavárott tartott sikertelen tárgyalások után I. Mária és Lajos házasságát képviselők útján megkötötték. A Magyarországról távozni kényszerült Zsigmond fegyverrel kívánt érvényt szerezni jogainak. Megnyerte magának német és cseh király bátyja és morva őrgróf nagybátyja támogatását [6], majd cseh-morva csapatok élén érkezve november 1-jén kikényszerítette a házasságot Máriával. A házasság hírére Lajos visszalépett, és így minden akadály elhárult volna a konszolidáció elől, ha nem lépett volna fel trónkövetelőként Durazzói Károly. Horváti Pál zágrábi püspök és Horváti János bán állt annak a tábornak az élére, amely nem ismerte el a nőági örökösödést. Ők a Nagy Lajos udvarában nevelkedett III. (Durazzói) Károlyt, a Nápolyi Királyság uralkodóját hívták meg a magyar trónra. A Magyarországon rendkívül népszerű Károly a hozzá csatlakozó bárókra és a köznemességre támaszkodva lemondásra kényszerítette Máriát, és december 31-én Székesfehérvárott Demeter esztergomi érsek közreműködésével magyar királlyá koronáztatta magát. Zsigmondnak nem volt elegendő ereje arra, hogy ezt megakadályozza, így ismét menekülnie kellett. A mindössze harminckilenc napig uralkodó Károly meggyilkolása (1386. február 24.) után a nápolyi Anjouk mellett makacsul kitartó párt Károly kiskorú fiát, Lászlót nyilvánította királlyá és felkelést szervezett a délvidéken. Kovács Mihály: Garai nádor megvédi Mária és Erzsébet királynőket Erzsébet és Mária a zendülést személyes megjelenésükkel akarták csillapítani július 25-én Horváti János katonái rajtaütöttek a királynék csapatán és a hősiesen küzdő Forgách Balázs és Garai Miklós megölése után a királynékat az Adriai-tenger partján álló Novigrad várába vitték. Horváti János az anyakirálynét január 16. körül a fiatal magyar királynő szeme láttára megfojtatta. Míg Mária börtönben raboskodott március 31-én Zsigmondot mint I. Mária király férjét magyar királlyá koronázták. A királynak a magyar és horvát urak, valamint a velencei flotta segítségével június 4-én sikerült kiszabadítania Máriát.

107 107 Társuralkodó I. Zsigmond és I. Mária formálisan társuralkodók voltak egy ideig párhuzamosan adtak ki adományleveleket a hatalom azonban néhány év után fokozatosan Zsigmond kezébe csúszott át, úgy, hogy mindkettejüknek Kanizsai János esztergomi érsek volt a kancellárja. Királyként az első nő a magyar trónon egész életében nagyhatalmi törekvések és kisstílű egyéni érdekek akaratlan kiszolgálója volt. Még az az elégtétel sem adatott meg neki, hogy világra hozza Nagy Lajos unokáját. A gyermeket váró királynő a budai hegyekben lovasbalesetet szenvedett, és az esés következtében megindult szülésben május 17-én meghalt a megszületett gyermekével együtt. Váradon temették el. Alakja a művészetben A legelső részletes krónikát a királynőről a novigrádi fogságából frissen kiszabadult királynő kérésére Monaci Lőrinc [7] írja meg, akinek személyesen a királynő mesélt a történésekről. Művét a királynőnek és Aimo Péter volt krétai kormányzónak ajánlotta. Az írás 561 latin hexameterből álló verses krónika. Legelőször csak 1758-ban publikálták. A ma is használatos kiadást Márki (1910) gondozásában adták ki. A legismertebb és legnagyobb magyar drámaíró, Madách Imre is feldolgozta az alakját, amikor 18 évesen Mária királynő címmel öt felvonásos drámát írt róla, amelyet azonban se életében, se később ebben a formában sohasem mutattak be. Gyárfás Miklós [8] Madách Mária királynőjét átdolgozza és színpadra alkalmazza. [9] Mind drámaszerkezeti, mind nyelvi tekintetben azonban eltér az eredeti változattól, de szellemében teljesen hű marad Madáchhoz. Gyárfás így fogalmaz: "Jogosan felmerülhet a kétely, szabad-e teljesen újraalkotni egy múlt századi [értsd XIX. századi, a szerkesztő] drámát, a húszesztendős Madách fogalmazását? Nem szabad. Mégis megtettem, mert azt szeretném, ha a Mária királynő az eleven színházkultúráé lenne, nem a színházi szempontból halott irodalomtörténeté." [10] A mű legelőször december 19-én a Szegedi Nemzeti Színházban került színpadra Lendvay Ferenc rendezésében. A címszerepet Molnár Piroska játszotta. Az édesanyja szerepét, Kotromanics Erzsébet királynét Stefanik Irén [11] formálta meg. Durazzo Károly szerepében Végvári Tamás jelent meg, míg Zsigmondot Király Levente, a Nemzet Színésze keltette életre. Emlékei Mária királynőnek húgával, Hedvig lengyel királynővel szemben nem alakult ki sem kultusza, sem tisztelete hazánkban, és alakja is alig őrződött meg a néphagyományban, szinte teljesen ismeretlen az átlagemberek előtt a létezése. Egyedül a ma már Miskolc részévé vált Diósgyőr, a királynői vár őrizte meg az emlékét, amely Mária legkedveltebb tartózkodási helye volt, de mára ez is elhalványult. A diósgyőriek többnyire Mária királynő várának tartották a diósgyőri várromokat. Állítólag egy 500 évesnél idősebb mogyorófa köszönheti neki a létét, melyet ő ültetett saját kezűleg. Ez a fa azonban 1935-ben kiszáradt, és még az sem biztos, hogy tényleg ő ültette, hiszen lehet, hogy csak egy 109 évesen elpusztult öreg fának tulajdonította a néphagyomány azt a hiedelmet, hogy Mária fája. Egy másik emléket is a keze munkájának tekintenek, melyet édesanyjával együtt alkotott, mégpedig egy miseruhát, melyet ők hímeztek, és rabságuk emlékére Mária később Novigradnak ajándékozott. Ennek csak egy apró darabja maradt meg, amelyet belevarrtak egy újabb miseruhába, és ez mind a mai napig a megvan és látható a novigradi Szent Márton plébániatemplomban. Novigrad népe számon tartja, és elvárja, hogy ünnepeken egykori királynőjük kezét dicsérő ruhában misézzen a pap. Jegyzetek 1. Miután nővére, Katalin nagy valószínűséggel 1370-ben született, így Mária születésének legvalószínűbb időpontja 1371 lehet inkább. 2. L. Dümmerth (1982: 493). Ahhoz, hogy nő létére elfoglalhassa a trónt, apjának fiúsíttatni kellett, így jogilag férfinak számított, ezért is használták rá jogosan a rex (király) megjelölést a regina (királyné, királynő) helyett, amely utóbbi kifejezés elsősorban a király hitvesét jelölte. 3. Mária és Zsigmond távoli rokonságban álltak egymással, de XI. Gergely pápa november 24-én engedélyezte a házasságot. 4. A királynők pedig többször is kísérletet tettek elsősorban a köznemesség megnyerésére. Mária június 22-én megerősítette apja 1351-es törvényeit november 8-án egy Budán tartandó

108 108 országgyűlésre négy-négy választott küldöttet kért a megyéktől, de végül éppen ezen az országgyűlésen mondatták le. 5. A férj kiválasztása is bizonyítja Erzsébet alkalmatlanságát a kormányzásra. Az szeptember 20-án bekövetkezett egyházszakadás után a francia király az ellenpápát támogatta. A házasság révén Magyarország ellentétes táborba került a Szentszékkel, a Nápolyi Királysággal és a német-római császári címet viselő Luxemburgokkal is. 6.. Zsigmond a támogatás fejében elzálogosította Magyarországnak a Vág folyótól nyugatra eső területét és Brandenburgi őrgrófságát is 7. Eredeti nevén Lorenzo di Monaci (megh. 1429), a velencei követség tagja 1387-ben 8. (Győr, december 6. - Budapest, október 5.). Színész, drámaíró, dramaturg, újságíró és főiskolai tanár. 9. Gyárfás (1972) közli ezt a változatot. 10. Gyárfás (1972:65) 11. (Békéscsaba, november 21. Győr, szeptember 15.) Irodalom Korabeli források Monaci Lőrinc krónikája Kis Károlyról. - Carmen seu historia de Carolo II. cognomento Parvo, rege Hungariae, Fordította: Márki Sándor, Budapest, Athenaeum, 1910 Szakirodalom Áldásy Antal: Adalék Mária királynő diplomatiai összeköttetéseihez, Századok, , 1896 Bertényi Iván: Kettős hatalom hazánkban 1386 elején, AETAS 21, , 2006 Birkás Géza: Francia utazók Magyarországon, Acta Universitatis Szegediensis: Sectio philologica, 16. Tomus, Szeged, 228 pp., 1948 Dümmerth Dezső: Az Anjou-ház nyomában, Panoráma, Budapest, 1982 E. Kovács Péter: Mária királyné kiszabadítása. Magyar-velencei szövetség 1387-ben, Századok, , 2006 Engel Pál: Magyarország világi archontológiája , MTA Történettudományi Intézete, Budapest, Engel Pál C. Tóth Norbert: Mária királynő itineráriuma ( ) in Engel Pál C. Tóth Norbert: Itineraria Regum et Reginarum ( ), MTA Támogatott Kutatóhelyek Irodája, Budapest, 35-53, 2005 Estók János: Királynék könyve, Helikon Kiadó, ISBN , 2000 Glatz Ferenc (szerk.): A magyarok krónikája, Magyar Könyvklub, ISBN , 2000 H. Fekete Péter: Mária vagy Beatrix királyné sírja, Századok, , 1912 Horn, Émile: Marie d'anjou, Roi de Hongrie, Revue Britanique, Revue Internationale, 1897 Huber, Alfons: Die Gefangennehmung der Königinnen Elisabeth und Maria von Ungarn und die Kämpfe König Sigismunds gegen die neapolitanische Partei und die übrigen Reichsfeinde in den Jahren , Gerold, Bécs, 1885 Karácsonyi János: Mária királyné halála napja, Századok, , 1907 Károlyi Árpád: Adalék Mária és Zsigmond eljegyzésének történetéhez, Századok, 18-26, 1877 Magyar Zoltán: A Kolozsvári testvérek váradi királyszobrai, Századok 129, , 1995 Márki Sándor: Mária, Magyarország királynéja , Magyar Tört. Társulat, Budapest, 1885 URL: lásd Külső hivatkozások Solymosi László (szerk.): Magyarország történeti kronológiája I. A kezdetektől 1526-ig, főszerk.: Benda Kálmán, Budapest, 1981 Süttő Szilárd: Mária in Kristó Gyula: Magyarország vegyes házi királyai, Szukits Könyvkiadó, ISBN , 2003 Casotti, Marco de (Marko Kažotić) : Il bano Horvath: storia del XIV secolo, Vol. 1-2, Tipografia di G. Picotti, Venezia, 1839 (olasz) Baum, Wilhelm : Císař Zikmund. Kostnice, Hus a války proti Turkům. Mladá fronta, Praha, 1996.ISBN (cseh) Perniš, Jaroslav : Vznešená žena stredoveku: princezné v dynastickej politike anjouovcov, Rak, Bratislava 2003, ISBN (szlovák)

109 109 Szépirodalom Lahmann György: Mária királynő alakja a magyar irodalomban, Bölcsészetdoktori értekezés, Dunántúl Egyetemi Nyomdája, Pécs, 1927 Madách Imre: Mária királynő, dráma öt felvonásban, URL: lásd Külső hivatkozások Gyárfás Miklós: Madách színháza, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1972 Dénes Gizella: Kisasszonykirály, Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt., Budapest, 1937 Gulácsy Irén : Jezabel, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1987 Szentmihályi Szabó Péter: Haláltánc, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1988 Fügedi Erik : Könyörülj, bánom, könyörülj..., Helikon Kiadó, Budapest, 1986 Jonáš Záborský: Karol Dračský, Alžbeta Ludiekovna, Historická smutnohra vo troch dejstvách, in: Jonáš Záborský, Josef K. Viktorin: Jonáša Záborskéno básne dramatické, 277 August Šenoa: Kletva (Átok) (horvát regény) URL: Lásd Külső hivatkozások Külső hivatkozások Szakirodalom Márki Sándor: Mária, Magyarország királynéja (MEK) Gyémánt Csilla Negyedszázad szegedi Madách-bemutatói ( ) A hetvenes években, amikor a szabadtérin a Madách-kultusz lassú kihunyása veszi kezdetét, a Szegedi Nemzeti Színház falai között két izgalmas előadás is született. Íme az első decemberében a Szegedi Nemzeti Színház ősbemutatóra invitálta közönségét. Az előadást hirdető plakáton ezt olvashatta a korabeli néző: Madách Imre Gyárfás Miklós: Mária királynő ironikus tragédia. A cím, a szerzőpáros, a műfajmeghatározás egyaránt meglepő. Az ember tragédiája, a Mózes és A civilizátor kivételével hosszú ideig még irodalomtörténészeink látókörén is kívül rekedt Madách ifjúkori drámaköltészete. A hatvanas évek vége felé azonban sorozatban tanúi lehetünk az eltemetett Madáchművek feltámasztásának ban a Csák végnapjai c. történeti tragédiát Keresztúry Dezső dolgozta át; 1970-ben Gyárfás Miklós újjáírta a Mária királynőt, a sorozatot 1971-ben Hubay Miklós zárta le a Csak tréfa című dráma átköltésével. A Mária királynő első kidolgozása feltehetően 1843-ban keletkezett, de csak az 1855-ös változat maradt ránk. A bonyolult cselekményű, ötfelvonásos történelmi dráma érdekességét filológiai becsén túl az adta, hogy Madách ifjúkori próbálkozásainak Shakespeare-t követő megnyilvánulását látták benne. Nem nyert az Akadémia pályázatán 1855-ben, s 1970-ig nem akadt színház, amely bemutatására vállalkozott volna. 17 Gyárfás Miklós, az ismert színműíró tehát százévesnél is mélyebb Csipkerózsika-álomból hozta vissza a tetszhalott királynőt. 18 Gyárfás 120 sort őrzött meg az eredeti 1855-ös szövegből, a többit hozzáköltötte, szem előtt tartva a mű eredeti szellemiségét. A bonyolult szövetű drámát leegyszerűsítette, a Tragédiából ismert dramaturgiával élve Mária álmaként láttatva a legfontosabb eseményeket. Az álomkép-világ illúzióját teremti meg a szokatlan szcenikai keret, Mária óriási baldachinos ágya, amely háromszintes színpad is egyben. Az ágyon fehér gyolcsingben hánykolódó törékeny királynő álomvíziói három szinten elevenednek meg: a baldachin tetején, az ágy szintjén tűnnek elő a ködfigurák, illetve a kisemberek, akik a trónviszályok viharából kimaradtak az ágydeszkák alól bújnak elő. Lendvai Ferenc rendezői beállítása a szereplőket mértani alakzatokba, jól elrendezett csoportokba szervezi. 19 Ebben a rendezői koncepcióban hangsúlyt kap a színészek testi szépsége. Az ifjú, kiváló adottságú Molnár Piroska, s a többiek, Végvári Tamás, Király Levente, Janka Béla, Stefanik Irén megfelelnek ennek a rendezői elvárásnak, Gombár Judit fehér, fekete, kék, bíbor, arany színekben pompázó fantáziadús jelmezeiben. A rendezés igen fontos eleme még a világítás: az álomalakok fokozatos fel- és eltűnése rafinált fényfüggöny segítségével; s a stilizált mozgás a vívás, lovaglás koreografált imitációja.

110 110 Az előadás sajtójában tallózva a vállalkozást lelkesen üdvözlők hangja tűnik erősebbnek, noha rosszindulatú polemizálásra is találunk jócskán példát. A Magyar Nemzet háromhasábos cikket szentelt az előadásnak. Barta András elismerően szól az ősbemutató egészéről s hangsúlyozza, Gyárfás úgy alakította át az ötfelvonásos drámát két nem egészen egyórás részre, hogy hű maradt az eredeti mű szelleméhez, vagyis a történelem és a magánélet konfliktusai között a maga sajátos feladatát, sorsát, hivatását kereső embert állította a dráma középpontjába. A kritikus találónak érzi Gyárfás új műfaji meghatározását is: ironikus tragédia bármilyen szokatlan is [...] jelzi, hogy itt minden állításban benne van a visszavonás is, az egész színdarabban nagyon fontos szerephez jut az alakoskodás. Úgy is mondhatjuk: a játékon belüli játék. Hogy ez a forma már inkább Gyárfás műveire jellemző, mintsem Madáchra [...] ennek elemzése nagyon messzire vezet. Még az is meglehet, hogy a mai drámairodalom egyik alapkérdéséhez. 20 Ez utóbbi gondolat erősödik fel Koltai Tamás cikkében. Bírálja Gyárfás átköltését, mert Madách mocsokkal és tiszta hittel, vérrel, galádsággal és eszményekkel tele nagyon dialektikus világából a szelíd drámaíró (mármint Gyárfás), mesejátékot varázsolt, vagyis a véres lázálomszerű királydrámából lebegő királynődrámát kreált.21 Felemás dicséret született Galsai Pongrác tollából, de igazságértéke nem vitatható: [...] Nagy Lajos leánya egy rossz dráma hősnője, igaz. De egy nagy író rossz drámájáé. Most kiemelték ebből a boldog halálból. S egy szellemében nyilván kisebb, de ügyességében jóval különb szerző ironikus látomásának közegébe került. Majd így folytatja: Gyárfás a kusza ideahalmazból érzékletesen emelte ki a legfontosabb madáchi gondolatot:»a bérc mentől magasabb, annál kopárabb«: a múlt századi, vérmes romantikát ügyes ötlettel átcsempészte az álomvilágba. [...] De ami Madách művéből Gyárfás»cenzúrája«után megmaradt: drámai anyagnak kevés. Szükség volt tehát az átdolgozó aktív társszerzőségére is. A lúdtollal írt sorok közt maradt annyi hézag, hogy Gyárfás belegépelje a saját [...]»észrevételeit«[...] a kérdő- és felkiáltójeleket, az iróniát. Mária királynő nem tartozik igazán sehová: Se a tragikus arcélű, sors-sújtotta költő sikertelen darabjához, se a kitűnő, mai színműíró szellemes melodrámájához. 22 Jegyzetek 16. NAGY Miklós: Madách fiatalkori drámái mai szemmel és mai átdolgozásban. Irodalomtörténet sz l. 17. V. ö. HORVÁTH Károly: Madách Imre. Bp., Gondolat, l. 18. A Mária királynő ősbemutatójára december 19-én került sor. 19. Ősbemutató: Madách Imre: Mária királynő. Ironikus tragédia 2 részben. Újraköltötte: Gyárfás Miklós. Rendezte: Lendvay Ferenc. Díszlettervező: Bartha László Munkácsy-díjas. Jelmeztervező: Gombár Judit. Játékmester: Paál István. Szcenikus: Kovács Lajos. Zene: Eötvös Péter. Szereposztás: Mária királynő: Molnár Piroska, Vág Mari Erzsébet királynő: Stefanik Irén Durazzo Károly: Végvári Tamás Zsigmond: Király Levente Fehér vitéz: Újlaky Károly Piros főúr: Janka Béla Kék főúr: Konter László Arany főúr: Tolnay Miklós Bíboros érsek: Marosi Károly Zöld polgár: Bagó László Barna polgár: Szabó István Francia követ: Károlyi István Nápolyi királyfi: Sinkó Szabolcs Apród: Kovács Kati Főurak kara: Brillmann István, Éltes Kond, Farkas Tibor, Székelyhidy György, ifj. Rácz Imre, Rosta Mihály. 20. BARTA András: Mária királynő Madách-ősbemutató a Szegedi Nemzeti Színházban. Magyar Nemzet december KOLTAI Tamás: Mária királynő Madách Imre drámája Gyárfás Miklós átköltésében Szegeden. Népszabadság jan l. 22. GALSAI Pongrác: Madách társszerzővel. Élet és Irodalom sz. január l. Forrás:

111 111 Hedvig lengyel királynő I. (Szent) Hedvig (1374. február 18. Krakkó, július 17.), lengyelül: Jadwiga Andegaweńska, Lengyelország királynője és Litvánia nagyhercegnéje. Az Anjou-ház magyar királyi ágából származott. Lengyel Királyság királynője: Teljes neve: Anjou Hedvig Hedvig címere Uralkodóház: Anjou-ház (Capeting-dinasztia) Született: február 18. Édesapja: I. Lajos magyar és lengyel király ( ) lengyel király Édesanyja: Kotromanić Erzsébet bosnyák hercegnő (1340 körül 1387) Uralkodási ideje: július 17. Koronázása: Krakkó, október 16. Elődje: I. Lajos Elhunyt: július 17. (25 évesen), Krakkó Nyughelye: Wawel, Krakkó Házastársa: Jagelló litván nagyherceg, II. Ulászló néven lengyel király (1351 körül 1434) Gyermeke: Férjétől, Jagelló (1351 körül 1434) litván nagyhercegtől, II. Ulászló néven lengyel királytól, 1 leány: Erzsébet Bonifácia (Krakkó, június 22. Krakkó, július 13.) lengyel királyi hercegnő, litván nagyhercegnő Utódja: II. Ulászló

112 112 Életrajza I. Nagy Lajos magyar király és Kotromanić Erzsébet lánya. Lajosnak Erzsébettől három lánya született, Katalin, Mária és Hedvig. Apja halála után a lengyel trónt Hedvig, a magyart pedig Mária örökölte. Hedviget eredetileg Habsburg Vilmos osztrák herceggel jegyezték el még négy évesen, mivel Vilmosnak szánták a magyar trónt is mielőtt Ulászlóhoz ment feleségül. A lengyelek nem akarták Habsburg Vilmost királyukként, ezért elűzték. Az országot azonban fenyegette keletről a pogány litvánok serege, így kapóra jött, amikor fejedelmük, Jagelló Ulászló 1386-ban házasságkötési ajánlattal jelentkezett Hedvig udvarában, ami persze feltételezte ő és népe áttérését a keresztény hitre. Hedvig ebben Isten akaratát látta, s beleegyezett az új házasságba azzal a feltétellel, hogy a Szentszék kimondja Vilmossal kötött házassága érvénytelenségét. Ez meg is történt, sőt IX. Bonifác pápa elfogadta a keresztszülői felkérést is a királyi pártól. Hedvig Szent Hedvig lett a litvánok keresztény hitre térítésének igazi pártfogója, aki az üdvöt és a kegyelmet hangsúlyozta férje meglehetősen világias, erőszakos módszereivel szemben. Ő szorgalmazta, hogy a még zavargó, áttérni nem akaróknak ne vegyék el a jószágaikat, hangsúlyozva, hogy:,,ha vissza is adtuk javaikat, ki fogja visszaadni elsírt könnyeiket?. Szorgalmazta a meggyőzés elvét a kereszteléseknél, illetve a litván papság kiművelését. Prágában 1397-ben kollégiumot alapított litván teológusok számára is. Krakkóban noviciátust alapított, ahol elérte a teológiai fakultás megindítását is a pápától. Első gyermeke szülésébe halt bele. Szentség hírében halt meg 1399-ben, s közeli szentté avatását a lengyelek annyira biztosra vették, hogy a krakkói Waweli székesegyház oltára alá temették, nem a kriptába, ahová a királyi főket is szokták. Bár a kanonizáció, illetve az elevatio (felemelés) még sokáig váratott magára, töretlen volt - ahogy a lengyelek hívják, Jadwiga - tisztelete, s mindenhol szentek társaságában, szentként ábrázolták. Szentté azonban csak az első lengyel pápa, II. János Pál avatta június 8-án, aki korábban már bíborosként a boldoggá avatásán szorgoskodott. Szent Hedvig 2006 óta a Dunakanyar védőszentje. Ünnepe: július 18. Filmművészet ANJOU HEDVIG (előkészítés), Rendező: Krzysztof Zanussi, magyar-lengyel-osztrák koprodukcióban készülő játékfilm

113 113 Hedvig királynő síremléke Július 18: Szent Hedvig királynő 1374-ben Magyarországon született, Nagy Lajos magyar és lengyel király, valamint Erzsébet boszniai hercegnő harmadik gyermeke volt. Egy szerződés értelmében, melyet atyja, Lajos király Lipót ausztriai herceggel kötött, Lipót fia, Vilmos hitvesének szánták. A házasságkötés szertartását a négy éves Hedvig és a nyolc éves Vilmos között június 15-én Haimburgban Demeter bíboros, ostrzyhomiai érsek végezte. A két gyermeket ezután együtt nevelték Bécsben. Amikor Hedvig 6 éves lett, hazahozták Magyarországra, hogy itt készüljön föl a tényleges házasságkötésre. Atyja, Nagy Lajos Vilmossal együtt a magyar trónra szánta, de a király halála után az özvegy Erzsébet királyné és a nemesek az idősebb leányt, Máriát ültették a magyar trónra, Hedviget pedig a lengyel trónra rendelték. Hedvig 1384 őszén érkezett Krakkóba, és október 15-én, védőszentjének, Sziléziai Szent Hedvignek ünnepén koronázta meg Bodzanta gnieznói érsek. A lengyelek azonban, akik Hedviget királynőjükké választották, Vilmost nem akarták a trónon látni. Ezért amikor Jagelló László követeket küldött, hogy megkérje Hedvig kezét, szívesen fogadták, meghallgatták kérését, főként mert ígéretet tett arra, hogy vele együtt az egész litván nép megkeresztelkedik és egyesül Lengyelországgal. A Habsburgok azzal válaszoltak a lengyel tervre, hogy Krakkóba küldték Vilmost, aki be akart törni Wawel várába. A Haimburgban megkötött házasság ugyanis nem kívánt újabb házasságkötést, csupán meg kellett volna a jegyeseknek erősíteniük a korábban kötött házassági szerződést. A lengyelek azonban fölfedezték a tervet, és Vilmost kiűzték az országból. Hedvig, aki gyermekkorától kezdve nagyon hűséges volt a kegyelemhez, bár teste-lelke tiltakozott az új házasság ellen, mégis beleegyezését adta, mert Isten akaratát látta benne. László február 12-én érkezett Krakkóba, s három nap múlva testvéreivel és kíséretével együtt megkeresztelkedett. Február 18-án megtartották az esküvőt. A Habsburgok, kiknek reményei ezzel szertefoszlottak, hamis híreket kezdtek terjeszteni Vilmos és Hedvig korábbi együttéléséről. Hedvig a Wawel katedrálisában a papság és Bodzanta érsek jelenlétében nyilvánosan visszavonta a gyermekkorában tett házassági ígéretét. VI. Orbán pápa személyesen vizsgálta ki az ügyet, nemcsak a lengyelektől kapott jelentés alapján, hanem legátusa, Maffiolo Lampugnano érsek által is, akit csak ezért küldött 1386-ban Lengyelországba. Később Bonaventura padovai bíboros is vizsgálatot folytatott. A pápa, meggyőződvén Vilmos vádjainak alaptalanságáról (miután Vilmos meg se jelent Rómában a kánoni tárgyaláson, melyet ő kezdeményezett), április 18-án bullát intézett Jagelló Lászlóhoz. Ebben dicséri megtérését és szól a házasságáról, melynek érvényességéhez nem fér kétség. VI. Orbán szívélyes kapcsolatot tartott fenn később is a királyi párral, utóda, IX. Bonifác pedig elfogadta, hogy keresztapja legyen születendő gyermeküknek. Mindez elképzelhetetlen lett volna, ha a házasság érvényessége felől bármi kétség maradt volna fenn.

114 114 Hedvig tevékenyen részt vett az állam életében, s mindent megtett az ország nagyságának és hatalmának biztosítása érdekében. Tevékenysége nem korlátozódott a szokásos királynői tevékenységre: egyszerű és tiszta életvitele (melyet nem könnyen rendelt alá a kor szokásainak és eszméinek), vele született értelmessége és széles körű műveltsége révén sok emlékezetes dolgot művelt rövid élete folyamán. Mindenekelőtt elérte azt, amit sem törvény, sem fegyver nem tudott elérni: a pogány Litvániát a kereszthez vezette. Mint Litvánia Istentől vezetett apostola gondoskodott megfelelő személyek kiműveléséről, kik értették a megkeresztelt nép nyelvét, lelkületét, adottságait és jellemét: Prágában 1397-ben kollégiumot alapított litván teológusok számára. Sokat fáradozott az elszakadt Ruténia megtérítéséért is. Tudván, hogy a ruténok ragaszkodnak a keleti nyelvhez, fölismerte, hogy csak akkor nyerheti meg őket az Egyháznak, ha meghagyják nyelvüket és gazdag szertartásaik használatát. Ezért a szláv bencésekhez fordult és kérte, nyissanak Krakkóban novíciátust. Rómában elérte, hogy a pápa engedélyezze a krakkói egyetemen a teológiai fakultás megnyitását. IX. Bonifác január 11-én adta meg az engedélyt. Hedvig szívén viselte a betegek, árvák, szegények, elesettek sorsát. Gyakran látogatta a kórházakat, és ápolta betegeiket. Sokat próbálkozott a parasztság nyomorának enyhítésével. Szentség hírében halt meg. Nem a Wawel-katedrális kriptájába temették el, mint a többi királyokat, hanem a főoltár alá, azzal a meggyőződéssel, hogy csak kis ideig marad ott, addig, míg föl nem emelik az oltár dicsőségébe. Már 1426-ban megalakította Wojciech Jastrzembiec gnieznói érsek az első bizottságot, melynek feladata Hedvig életszentségének kivizsgálása volt. Föltételezhető, hogy az eljárás akkor szakadt félbe, amikor Jagelló Kázmér 1454-ben feleségül vette Habsburg Albrecht leányát, Erzsébetet, akinek nagyatyja Vilmos herceg testvére volt. Erzsébettel és kíséretével a Wawelben otthont kapott a Hedvig iránti ellenszenv is. A boldoggáavatási eljárás több évszázadig tartó megszakadása ellenére is a nép szívében elevenen élt Hedvig tisztelete és emlékezete. Bizonyítja ezt az ikonográfia, hiszen a lengyel szentek és boldogok között őt is ábrázolták. Pótolhatatlan veszteséget jelent e szempontból a waweli Szent Kereszt-szárnyasoltár pusztulása, melynek képeit csak egy 1670-es leírásból ismerjük. Az oltárszekrény külső oldalán négy alak volt látható: Sziléziai Hedvig, Boldog Kinga, Szent Brigitta és Boldog Hedvig a következő aláírással:,,boldog Hedvig királynő, Jagelló László hitvese, meghalt 1399-ben''. A képen Hedvig a feszület előtt térdelt királyi ruhában, feje körül glóriával. A lengyel püspöki kar szeptember 29-én Czestochowában tartott ülésén egyhangúlag elhatározta, hogy ismét kéri Hedvig -- vagy ahogy a lengyelek mondják: Jadwiga -- boldoggá avatását. Az eljárást 1950-ben fölújították. II. János Pál pápa június 8-án avatta szentté Krakkóban. Forrás: Irodalom Lenarduzzi, Marie-Albane: Szent Hedvig magyarországi Anjou hercegnő, Lengyelország királynője, Ecclesia, Budapest, 2003 (Eredeti kiadás: Lenarduzzi, Marie-Albane: Sainte Hedwige. protectrice des nations, Pierre Téqui éditeur, Paris, 1999) Dümmerth D. (1982): Az Anjou-ház nyomában, Panoráma, Budapest Bérczi Sz. (2008): Magyarországi szent királylányok emlékezete. TKTE. Budapest (ISBN ) Török J. (1991): A magyar föld szentjei, Tulipán Könyvkiadó Kft, Budapest White, K. E. (1993): Szentek kislexikona. Maecenas Könyvkiadó, Budapest

115 115 Najnowszy film Zanussiego o Królowej Jadwidze z międzynarodową obsadą wtorek, 05 czerwca :49 pap źródło: AKPA Krzysztof Zanussi chce wyreżyserować historyczny film o królowej Jadwidze Andegaweńskiej. Jak powiedział w poniedziałek, będzie to wspólna produkcja kilku krajów - najprawdopodobniej Polski, Węgier i Austrii. Film pt. "Królowa Jadwiga" Zanussi chce wyreżyserować na podstawie własnego scenariusza. "- Napisałem ten scenariusz już kilka lat temu, potem zmieniałem go i rozbudowywałem" - wyjaśnił. Jeśli reżyserowi uda się przystąpić do realizacji planów, zdjęcia do "Królowej Jadwigi" rozpoczną się w przyszłym roku. W roli autora zdjęć Zanussi widziałby najchętniej Sławomira Idziaka. Obsada filmu ma być międzynarodowa. Głównym wątkiem filmu będą nieszczęśliwe losy związku Jadwigi z Wilhelmem Habsburgiem i jej późniejsze małżeństwo z Jagiełłą. 7-letni Wilhelm i 4-letnia Jadwiga zostają połączeni warunkowym ślubem, który kilka lat później ma być odnowiony i prawnie usankcjonowany. Jednak gdy po latach młodzi chcą uprawomocnić małżeństwo, przeszkodzi im w tym spisek polskich wielmożów. Będą oni dążyli do tego, aby Jadwiga została żoną litewskiego księcia Jagiełły. Jadwiga Andegaweńska żyła w latach Jej ojcem był Ludwik I Wielki (Ludwik Węgierski), król Polski w latach Dwa lata po jego śmierci, w 1384 roku, Jadwiga została koronowana na królową Polski, a w 1386 roku pojął ją za żonę Władysław Jagiełło. W momencie ślubu Jadwiga miała 12 lat, a Jagiełło 35 - był więc od niej o 23 lata starszy. Królowa Jadwiga osobiście angażowała się w chrystianizację poddanych - wyposażała świątynie, troskliwie dobierała misjonarzy, uzyskała też papieską zgodę na utworzenie Wydziału Teologicznego na Akademii Krakowskiej. Krótko po śmierci rozpoczął się kult jej osoby - ludzie uznali ją za świętą i zwracali się do niej w modlitwach. Kochali ją, gdyż jako królowa zawsze wspierała cierpiących nędzę i uciskanych. O potrzebie beatyfikacji Jadwigi mówił już w 1426 r. ówczesny arcybiskup gnieźnieński. Film "Królowa Jadwiga" to nie jedyna międzynarodowa produkcja, nad którą ostatnio pracuje Zanussi. W połowie czerwca w Rzymie odbędzie się uroczysta premiera jego filmu pt. "Czarne słońce" powstałego we współpracy z Włochami i Francją. Muzykę do obrazu skomponował Wojciech Kilar.

116 116 Magyar-lengyel-osztrák koprodukció Lengyelország egyik legelismeretebb filmrendezője egészen messze merészkedik vissza a történelemben. A kereszténység elterjedése, a hatalmi harcok kellős közepébe vezeti vissza a nézőt, oda, ahol megszilárdultak a jelenlegi, ezeréves szilárd bástyákon nyugvó országok alapjai. Krzysztof Zanussi célkeresztjében álló Szent Hedvig lengyel királynő (Jadwiga Andegaweńska), az Anjoudinasztiából született I. Nagy Lajos magyar király ( Ludwik Węgierski,) és Kotromanić Erzsébet ( Elżbieta Bośniaczka) lányaként ben Lengyelország királynője,tulajdonképpen király volt, hiszen királlyá koronázták, ugyanis a lengyel jog nem ismerte el a királynő jogát az uralkodás örökítésére.hedvig élete rövid, ám annál eseménydúsabb volt.négy évesen Habsburg Vilmos jegyese volt, majd mivel a lengyelek nem akarták az osztrákoknak a trónt, ezért elűzték, és később, 16 évesen Jagelló Ulászló jegyese lett. Hedvig ezzel hozzájárult ahhoz, hogy áttérjen a keresztény hitre, ennek következtében megadva a kereszténységet Litvániának, a lengyel-litván államszövegtség útján.hedvig 25 évesen halt bele első gyermekének születésénél, élétben azért küzdött, hogy ne erőszakos módón térítsék kereszténységre a litvánokat, hanem békés eszközökkel. Szentség hírében halt meg 1399-ben, s közeli szentté avatását a lengyelek annyira biztosra vették, hogy a krakkói Waweli székesegyház oltára alá temették, nem a kriptába, ahová a királyi főket is szokták. Bár a kanonizáció, illetve az elevatio (felemelés) még sokáig váratott magára, töretlen volt - ahogy a lengyelek hívják, Jadwiga - tisztelete, s mindenhol szentek társaságában, szentként ábrázolták. Szentté azonban csak az első lengyel pápa, II. János Pál avatta június 8-án, aki korábban már bíborosként a boldoggá avatásán szorgoskodott. Szent Hedvig 2006 óta a Dunakanyar védőszentje. A magyar-osztrák-lengyel produkcióban készülő film jelenleg előkészítés alatt áll,de előzetes információk szerint Hedvig életének legfontosabb két hetét fogja feldolgozni, mely a lengyel-litván unió kiteljesedését, a kereszténység "uralomra törését" jeleníti meg. Forrás:

117 117 Częstochowa Częstochowa (németül: Tschenstochau) város Lengyelországban a Sziléziai vajdaságban. A város Dél-Lengyelországban a Warta-folyó partján fekszik.1975 és 1998 között a korábbi Częstochowa Vajdaság székhelye. Elsősorban híres pálos monostoráról, Jasna Góráról (Fényes Hegy) és a benne levő híres fekete madonna képről ismert. A kegyképhez minden évben a világ minden részéről zarándokok ezrei érkeznek. Lakosságának száma: (2004). A Częstochowa név Częstoch birtokát jelent és a Częstoch személynévből származik, melyet a középkori dokumentumokban Częstobor vagy Częstomir alakban is említenek. A város egy részét ma Częstochówkának hívják megkülönböztetve a régebbi városrésztől, mellyel 1826-ban egyesítették.

118 118 Története A települést a 13. században alapították. A történelmi dokumentumok először 1220-ban még faluként említik. A település már 1377 előtt városi rangot kapott. A Jasna Górai kolostort a Magyar Pálos Rend 1382-ben alapította. Nevét is a magyar pálosoktól kapta, akik Szent Lőrincről nevezett anyaházuk nevéből kölcsönözték. Ennek helyét jelölték így: In Claro Monte Budensi (a budai Fényes Hegyen). A Fekete Madonna kegykép két évvel később került a kolostorba és a következő években zarándokhellyé lett. A 17. században a kolostort erődítménnyé alakították át, mely 1655-ben a svédek elleni védelmi rendszer részét alkotta. A Fényes hegy 1655-ös ostroma Częstochowa zsidó közössége 1700 körül alakult ki. A város Lengyelország második felosztásakor Poroszországhoz került. A napóleoni háborúk következtében 1807-ben a Varsói Nagyhercegség, majd 1815-től a Kongresszusi Lengyelország része lett. Ez a város gyors fejlődésének kezdete ben a neves katonai építész Jan Bernhard megtervezte és elkezdte felépíteni az Aleja Najświętszej Panny Marii (Legszentebb Szűz Mária) sugárutat, mely ma is a modern város fő tengelyét alkotja. A két korábbi várost Częstochowát és Częstochówkát (amely csak 1717 Nowa Częstochowa néven lett város) 1826-ban egyesítették ban megnyitották a Bécs Varsó vasútvonalat, amely bekapcsolta a várost a vasúthálózatba után felfedezték, hogy a környéken jelentős vasérckészletek vannak és ez nagy lendületet adott az ipari fejlődésnek. Felépült a czestochowai kohászati művek, emellett szövőgyárak és papírgyárak épültek. Az I. világháború alatt a város német megszállás alá került, de 1918 után az újjászülető Lengyelország része lett. Az új állam Sziléziában jelentős vasérckészletekhez jutott, így a czestochowai bányák termelése gazdaságtalanná vált és azokat bezárták. Ez véget vetett a város fejlődésének ben püspökségi székhely lett. A II. világháború során 1939-ben a várost Tschenstochau néven a Német Birodalomhoz csatolták. A náci csapatok szeptember 3-án vonultak be a városba és a következő napon melyet véres hétfőnek is neveznek mintegy 150 embert lőttek agyon az utcákon április 3-án gettó nyílt a városban, a háború során a németek közel czestochowai zsidót öltek meg. A várost január 6-án szabadította fel a Vörös Hadsereg. Az erőltetett kommunista iparosításnak köszönhetően a vasmű jelentősen bővítették és Bolesław Bierut-ról nevezték el. Ez a növekvő turizmussal együtt a város újabb fellendülési korszakát eredményezte, melyet az önálló Czestochowai Vajdaság megalakulása tetőzött be.

119 119 Nevezetességei A város fő nevezetessége a Jasna Górai kolostorban elhelyezett Fekete Madonna kegyképe. A kegyhelyre minden évben turisták és zarándokok ezrei érkeznek a világ minden részéből. Ehhez kapcsolódóan a városban számos kegytárgybolt, ajándéküzlet és emlékhely található. Kapcsolatok Magyarországgal Az alapító pálos renden kívül Czestochowát egyéb szálak is Magyarországhoz fűzik. Bár a középkorban Czestochowa a magyarok számára nem vált búcsújáróhellyé, Czestochowában ma is őrzik a közös eredet emlékét. A 17. század végétől pedig Magyarországon is kultusz alakult ki a Fekete Madonna körül. A kegykép nem csak a lengyelek függetlenségi harcainak, hanem a a magyarok törökellenes felszabadító harcainak is a jelképe lett. Ennek egyik fő oka az volt, hogy mielőtt Bécs felmentésére indult, Sobieski János lengyel király 1683-ban Czestochowába zarándokolt, a Madonna védelmét kérte és pajzsára is az ő képét vésette. Miután Bécsnél és Párkánynál Sobieski győzött, a Madonna-kép törökverő szimbólum lett. A kép másolatai körül Márianosztrán és Sopronbánfalván alakult ki máig is élő búcsújárás. Tiszteletét nem csak a pálosok terjesztették. A Fekete Madonna képe Simontornya, Baja, Jászberény, Szeged és Szabadka ferences rendi templomaiban is megtalálható. Częstochowai Fekete Madonna Częstochowai Fekete Madonna A częstochowai Fekete Madonna, (Czarna Madonna vagy Matka Boska Częstochowska lengyelül) ikon Európa egyik legismertebb Szűz Mária ábrázolása, a lengyel katolicizmus és függetlenség szimbóluma. A Jasna Góra-i pálos kolostorban őrzik Lengyelországban, Częstochowában. A legenda szerint Szent Lukács evangélista festette egy cédrustáblára, amely a Szent Család otthonából származott. Az egyik legrégebbi Jasna Góra-i irat szerint a kép Jeruzsálemből Konstantinápolyon és Belzen keresztül került a kolostorba, 1382 augusztusában. Ugyanebben az évben kapták birtokul Jasna Górát (magyarul Fényes Hegy) a magyar pálosok.

120 120 Csodatévő Madonna Az ikon, amelynek csodatévő erőt tulajdonítanak, évszázadok óta vonzza a zarándokok tömegeit a világ minden tájáról. A Fényes Hegyet a világ egyik leglátogatottabb zarándokhelyévé tette. Az egyik legismertebb csoda az 1655-ös svéd invázió (az Özönvíz, lengyelül Potop) idején történt, amikor egy maroknyi lengyel egy egész támadó protestáns hadsereg ellen védte meg a kolostort. A megmenekülést a lengyelek a Madonna csodatévő erejének tulajdonították, a támadás feletti felháborodás és a siker pedig megfordította az egész háború menetét. A következő évben, április 1-jén János Kázmér (Jan Kazimierz) lengyel király hálából a lwówi (lembergi) székesegyházban Máriának ajánlotta fel országát, így a Szűz Lengyelország patrónája és királynője lett. A Fekete Madonna képet később meg is koronázták. Az orosz uralom idején Miklós cár a legveszélyesebb lengyel forradalmárnak nyilvánította a Fekete Madonnát, és betiltotta a częstochowai zarándoklatokat. A Fekete Madonna volt az 1970-es években megszerveződő, Lech Wałęsa vezette Szolidaritás mozgalom egyik szimbóluma. Az ikon A festmény nélkül Jasna Góra nem volna több egy épületkomplexumnál, műalkotások múzeumánál, amelyek kétségkívül értékesek és szépek, de hiányzik belőlük az élet ereje. A festmény a misztérium, az alapzat, az atmoszféra a Jasna Góra-i szentélyben írja a kolostor honlapja. A képet egy 122,2 x 82,2 x 3,5 centiméteres fatáblára festették, és a gyermek Jézust karján tartó Szüzet ábrázolja. A képet Mária arca uralja, tekintete a szemlélő szemébe mélyed. A Gyermek arca is a zarándok felé fordul, de ő valahová máshová néz. A két arcon komoly, elgondolkodó kifejezés ül. Mária arcán két párhuzamos és egy ezeket keresztező vágás fut. Jobb keze a keblén nyugszik, mintha a Gyermekre mutatna. Köntösén a magyar uralkodóház liliomai. A Madonna-ima A częstochowai Miasszonyunk tiszteletére ima is született, amelyet reggel, mindjárt felébredés után mondanak: Częstochowai Szent Anya, kegyelemmel, jósággal és könyörülettel teljes. Neked ajánlom minden gondolatomat, szavamat és tettemet, lelkemet és testemet. Alázattal könyörgöm áldásodért és imáidért hogy üdvözüljek. Teljesen feléd fordulok ma, testemmel, lelkemmel, örömben és szenvedésben, hogy elnyerhessem magamnak és testvéreimnek áldásodat itt a földön, és az örök életet a mennyben. Ámen. Az ukránok ugyancsak különleges tiszteletet tanúsítanak a Częstochowai Madonna iránt. Magyar vonatkozások A lengyelek május 15-én, a pálosok hazatelepülésének 60. évfordulójára a Częstochowai Fekete Madonna kegyképének másolatát a Gellért-hegyi Szent Gellért Sziklatemplomnak ajándékozták. Irodalom Duricy, Michael P: Black Madonnas: Our Lady of Czestochowa The Marian Library/International Marian Research Institute, Dayton, Ohio. (Hozzáférés: október 22.) Jasna Góra Copyright by Klasztor OO. Paulinów Jasna Góra - Częstochowa. (Hozzáférés: október 22.)

121 121 Bazilikánkba érkezett a czestochowai Fekete Madonna hiteles másolata Harangzúgás és fanfárok hangjai köszöntötték a bazilikába érkező czestochowai Fekete Madonna hiteles másolatát. A kegyképet, amely a pálosok adománya, a Bazilika nevében Snell György plébános a kormány nevében Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár fogadta a zsúfolásig telt Szent István-bazilikában csütörtök este. Hoffmann Rózsa kiemelte: a kormány és jelképesen az egész nemzet nevében veszi át a kegyképet, majd átadja a bazilika plébánosának. Az oktatási államtitkár, köszönetet mondva a lengyel népnek, úgy fogalmazott: Szűz Mária mindig megvédte az országot, akkor is, amikor az hangzott el, hogy levette róla kezét. Lukács Tamás, az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának kereszténydemokrata elnöke II. János Pál pápa alakját felidézve kiemelte: a kereszténység mindig összekötötte és összeköti a lengyel és a magyar népet.

122 122 Rubovszky Csilla, az V. kerület alpolgármestere, a KDNP budapesti alelnöke úgy fogalmazott: nagy megtiszteltetés, hogy a lengyel katolicizmus jelképe a bazilikába kerülhet. Szintén köszönetet mondott a lengyel népnek és a pálosoknak, hogy a képet Magyarországnak ajándékozták. Stágel Bence, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség elnöke a szervezet közreműködésével rendezett ünnepség előtt az MTI-nek kiemelte: a magyar-lengyel barátság olyan évszázados szövetség, amelyhez minden nemzedék hozzátette a maga részét. Most a fiatal nemzedéken a sor, hogy a felmenőktől átvéve a stafétabotot, a magyar-lengyel barátság ápolója és élő köteléke legyen. Mindannyian tudjuk, hogy az igazi változásokhoz és hazánk megújításához lelki megújulásra is szükség van fogalmazott a KDNP országgyűlési képviselője. Az ünnepségen részt vett Roman Kowalski, Lengyelország budapesti nagykövete és Szili Katalin korábbi házelnök, független országgyűlési képviselő, valamint több országgyűlési képviselő. A csütörtöki rendezvényt lengyelországi zarándoklat előzte meg, amelyen a második világháború kitörése előtti utolsó czestochowai magyar zarándoklatra emlékezett az a több mint 600 tagú csoport, amely Budapestről hétfőn indult útnak. Snell György, a székesegyház plébánosa az MTI-nek korábban elmondta: a fatáblára festett Madonna képének másolatát az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend tagjai, a pálosok készítették el Czestochowában, és Magyarországra küldésével a lengyel és a magyar nép barátságát szeretnék kifejezésre juttatni abból az alkalomból, hogy július 1-jén Lengyelország veszi át Magyarországtól az EU soros elnökségét. Forrás/kép: MTI

123 123 II. Ulászló lengyel király A Jagellók címere II. Ulászló (1351. körül Gródek, Litvánia május 31. v. június 1.), eredeti neve: Jagelló, lengyelül: Władysław II Jagiełło, litvánul: Jogaila, belaruszul: Ягайла, Litvánia nagyhercege (nagyfejedelme) között és között, Lengyelország királya között. Algirdas litván nagyfejedelem fia, Gediminas litván nagyfejedelem unokája. A Jagelló-ház megalapítója. Eredetileg Jagelló (Jogaila) volt a neve, az Ulászló (Władisław) nevet megkeresztelkedése után kapta. A várnai ütközetben elesett I. (III.) Ulászló magyar király édesapja. Luxemburgi Zsigmond unokatestvére és sógora. Uralkodóház: Jagelló-ház Teljes neve: Jagelló Ulászló Született: 1351 körül, Vilnius Édesapja: Algirdas litván nagyfejedelem Ulászló apja Algirdas litván nagyfejedelem volt ben nyerte el a trónt, ám rokonsága erősen megkérdőjelezte több okból hatalma jogosságát, így a nagybátyja Kestutis és annak fia Witold, s a Német lovagrend támogatásával fegyverrel szálltak vele szembe ben, Kestutis halála után békét kötött unkatestvérével Witolddal (más néven Vytautas). Édesanyja: Tveri Julianna Uralkodási ideje: június 1. Koronázása: Krakkó, március 4. Elődje: Hedvig Házastársa: 1. Hedvig lengyel királynő ( ) 2. Cillei Anna ( ) 3. Pilecki Erzsébet ( ) 4. Holszański Zsófia ( )

124 124 Gyermekei: 1. feleségétől, Hedvig lengyel királynőtől (1374. február július 17.), 1 leány: o Erzsébet Bonifácia lengyel királyi hercegnő, litván nagyhercegnő (1399. június július 13.) 2. feleségétől, Anna cillei grófnőtől (1380/ március 20./21.), I. Vilmos cillei gróf és Piast Anna lengyel királyi hercegnő lányától, III. Kázmér lengyel király unokájától, 1 leány: o Hedvig (1408. április december 8.) lengyel királyi hercegnő, litván nagyhercegnő, nem ment férjhez 3. feleségétől, Pilecki Erzsébet szandimiri úrnőtől ( ), Pilecki Ottó szandimiri vajda lányától, [1] nem születtek gyermekei 4. feleségétől, Holszański Zsófia ( ) kijevi hercegnőtől, Holszański András kijevi herceg lányától, 3 fiú: o Ulászló ( ), III. Ulászló néven lengyel király, I. Ulászló néven magyar király, jegyese Habsburg Anna ( ) magyar királyi hercegnő, Albert magyar király és Luxemburgi Erzsébet lánya, nem nősült meg, gyermekei nem születtek, o Kázmér ( ) lengyel királyi herceg, litván nagyherceg o Kázmér ( ), I. Kázmér néven litván nagyfejedelem, IV. Kázmér néven lengyel király, felesége Habsburg Erzsébet ( ) magyar királyi hercegnő, Albert magyar király és Luxemburgi Erzsébet lánya, 13 gyermek, többek között: II. Ulászló magyar király ( ) Elhunyt: június 1. (83 évesen), Gródek Jagielloński (ma: Horodok, Ukrajna) Nyughelye: Wawel Katedrális Utódja: III. Ulászló Jagelló Ulászló síremléke, 1434

125 125 Lengyelország királya 1384-ben a lengyelek Magyarország ellen hívták segítségül, s cserébe I. Lajos király lányának, Hedvignek a kezét ajánlották föl. Az ifjú uralkodó katolikus lett, s Oppelni László közreműködésével megszületett a frigy, amely egyúttal a két ország perszonálunióját jelentette. II. Ulászló néven koronázták királlyá tól kiújultak harcai Vitolddal, akit megint a Német Lovagrend támogatott. A két állam kilátásai is meglehetősen borúsak voltak: keletről a tatárokkal, északról a Német Lovagrenddel és délről, valamint nyugatról Németország-Magyarországgal való szembenállás kötötte le. I. Zsigmond ugyanis aktív támogatója volt a teuton lovagoknak, akik a korábbi években anyagilag segítették. Seregében szolgált a legendás huszita vezér Jan Žižka ben megszerezte a magyaroktól a halicsi várakat. Állítólag a vajdává kinevezett Cudar Péter és testvére Imre pénzért eladták neki, de ez eléggé valószínűtlen ben egyezményben elismerte Vitoldot nagyfejedelemnek, de ő ezzel nem érte be és a királyi címet is meg akarta szerezni, akárcsak Ulászló ben a megszületett gyermekével együtt elhunyt felesége Hedvig, s ezután a lengyel trón szuverén ura lett. A Német Lovagrend hamarosan szembefordult szövetségesével és mindkettejük ellenlábasát Švitrigailát támogatta. Vitold és Ulászló ugyan Švitrigailát leverte, de a német lovagok több súlyos vereséget mértek rájuk és elfoglalták Litvániától Szamogétföldet (Szamogitia). Ekkor belátták, hogy közös erővel kell fellépniük a területüket folytonosan fenyegető Német lovagrend ellen. Vitold rávette a megszállt litván területek lakosságát a felkelésre, majd 1409-ben benyomultak Szamogitiába ben váratlan fordulatot vettek az események: Ulászló vezette lengyel sereg megerősítve cseh és román segéderőktől, összevontan Vitold litván-orosz hadával július 15-én a Grünwaldnál vívott kemény csatában bekerítette és megsemmisítette a német lovagrend csapatait. Az első toruni béke után Ulászló Dobrzynt, Witold a szamogitiai területeit kapta vissza. I. Zsigmond német-római császár és magyar király (aki 1409-től szövetségre lépett a teuton lovagokkal, 1411-ben hadjáratot indított délről és lovagrend is újra támadott. Ezt a veszélyt sikerrel hárította el. Egy évvel később, 1412-ben Jó Sándort Moldva fejedelmét hűbéresévé tette (ám, hogy Magyarországgal folytatott viszályának véget vessen) kiegyezett Luxemburgi Zsigmonddal, és jó kapcsolat alakult Magyarország és Lengyelország-Litvánia közt ben a husziták neki ajánlották fel a cseh trónt, de ezt végül [Vitold vehette át. Litvániában nagy erőfeszítéseket tett a kereszténység teljes elterjedéséért, de ez nagyon eredménytelenül járt. Mikor Witold meghalt (1430), a trónt nem ő, hanem Švitrigaila kapta meg. A nemesség megszilárdította hatalmát, de ellensúlyozásukra nem tudta a polgárságot megnyerni. Husz János lengyel követőit üldözte. Még háromszor nősült, de csak negyedik feleségétől születettek fiai: a későbbi III. Ulászló és IV. Kázmér.

126 126 Jegyzetek 1. Jagelló a negyedik férje volt Erzsébetnek, és korábbi házasságaiból születtek gyermekei. Irodalom Uralkodók és dinasztiák. Szerk.: A. Fodor Ágnes Gergely István Nádori Attila Sótyné Mercs Erzsébet Széky János. Budapest, ISBN Norman Davies: Lengyelország története. Budapest, ISBN Jan Matejko: A grünwaldi csata A kép központi alakja Nagy Vitautas litván fejedelem, mellett baloldalt gyalog harcol Jan Žižka, jobb oldalán Ulrich von Jungingen nagymester vív küzdelmet. A grünwaldi csata vagy tannenbergi csata (lengyelül Bitwa pod Grunwaldem, litvánul Žalgirio mūšis németül Schlacht bei Tannenberg [1] ) július 15-én a Lengyelország és Litvánia egyesült erővel aratott győzelme a Német Lovagrend hadai fölött, amely terjeszkedésével már közel másfél évszázada fenyegette a két államot, továbbá más országokat is, mint az orosz fejedelemségeket. A csatát Grünwald (Grunwald), Tannenberg (Stębark), Faulen (Ułnowo) és Ludwigsdorf (Łodwigowo) falvak közötti területén vívták. Az ütközet az es lengyel litván lovagrendi háború keretében zajlott és a lengyel-litván szövetséges hadak győzelmével zárult. A grünwaldi ütközet a középkor egyik legnagyobb és legvéresebb ütközete volt, egyes források szerint majdnem negyvenezren haltak meg a harcokban. A győzelem következtében a lovagrend ereje megtört, és ez véget vetett terjeszkedésének, az ún. Drang nach Ostennek. A csatatéren számos nép csapott össze. A szövetséges sereg egy részét oroszok tették ki. [2] A más nemzetiségű hadak némelyikét saját uralkodójuk vezette. A litvánok tatár lovassága élén Jalal ad-din, az Arany Horda majdani kánja állt. A lengyel had soraiban harcoló moldvaiakat Sándor fejedelem (rom.: Alexandru cel Bun) vezérelte. A győztesek ugyanakkor a lovagrend központját, Marienburgot (Máriavár) nem tudták bevenni, egyfelől azért, mert a győzelmüket áldomással ünnepelték, másrészt annyira kimerültek, hogy pihenőt kellett tartaniuk. [3] Az sem kizárt, hogy jelentős számú veszteségük pótlása és a sorok rendezése is időbe telt. Jegyzetek 1. Más nyelveken: Angolul: Battle of Grunwald; oroszul: Грюнвальдская битва 2. Az orosz marxista történetírás ebből azt a következtetést vonta le, hogy a győzelem nekik, illetve egy ún. lengyel-litván-orosz unió -nak tulajdonítható, amely azonban nem is létezett. 3. Jan Długosz krónikája

127 127 Vitold litván nagyfejedelem Nagy Vitold, teljes nevén litvánul: Vytautas Didysis, lengyelül Witold Wiełki, žemait dialektusban: Vītauts Dėdlīsės (1350. k. Litvániában október 27. Trakai) Litván nagyfejedelem Vitautas címere Apja Kęstutis nagyfejedelem, aki folytonos harcban állt a hatalomért fivérével Algirdasszal (Olgerd), mely háború tovább dúlt Witold és Algirdas fia a Jogailának nevezett későbbi II. Ulászló lengyel király között. A Litván Nagyfejedelemség uralma alá tartozott ez időben Fehéroroszország és Ukrajna területe, valamint egyes nyugat-orosz földek is. Az állandó belső ellentétek az ország erejét jelentős mértékben apasztották, ráadásul több oldalról is fenyegetve volt az Arany Horda, Oroszország és a Német Lovagrend részéről. Litvánia hivatalosan ortodox keresztény ország volt, de a római katolikus keresztes német lovagok folytattak ellene keresztes háborúkat, mert az ő szemükben az ortodoxok eretnekek voltak. Az eretnekség elleni harc valójában a keleti irányú terjeszkedést leplezte. A litvánoknak a szövetségi viszonyban álló Lengyelországgal sem volt felhőtlen a viszonyuk, korábban 1344-ben Magyarország, azután 1345-ben Magyarország, Lengyelország és Csehország Litvánia ellen vezérelt hadjáratokat. A litvánok tettek kísérleteket (igaz csupán elvétve) Moldva meghódítására, ezzel beleütköztek a lengyelek és a magyarok érdekeibe, mert azok ugyanúgy igényt tartottak a román fejedelemség feletti szuverenitásra (ezzel szemben a kis ország mindhárom hatalommal szemben fegyveresen megvédte függetlenségét) ben, mikor Kęstutist meggyilkolták, a harcok újból kitörtek, ami 1384-ben békével lezárult, s Ulászló és Witold megosztozott a hatalmon, ennek ellenére továbbra is azon munkálkodtak, hogy egymás rovására szerezzék meg a teljes körű hatalmat. Witold terve az volt, hogy megszerezze a litván királyi címet is, akárcsak Ulászló, aki jelenleg a nagyfejedelmi széket birtokolta ban Ulászló feleségül vette I. Lajos magyar király leányát, Hedvig lengyel királynőt és Lengyelország királya lett, Litvánia katolizált, s ezzel megszületett a két állam közt a krewói unió. Litvániában továbbra is Witolddal megosztva uralkodott, aki gyakran fellázadt ellene. Amellett Witolddal nem volt annyira ellenséges a Német Lovagrend sem, azért, mert a lengyelekkel már régóta állandósuló ellentét ismételten csak háborúvá mérgesedett, s igyekezett a legközelebbi velük szemben álló hatalomhoz fordulni segítségért, ezért támogatta fegyverrel Witoldot. Ulászló felajánlotta neki az ország feletti régensi uralmat, amit unokatestvére elfogadott és az 1392-es egyezmény értelmében a litván nagyfejedelem lett. Witold uralma alatt megszilárdította a központi hatalmat, letörte a lázadó főurakat és visszaszorította a tatárokat. Viszont sem az ortodox, sem a katolikus vallás nem vert mély gyökereket soha sem az országban, mert egészen a reformáció koráig a litván parasztok még mindig régi pogány isteneiknek szolgáltak. Az uralkodó sértetlenül hagyta ezt a hierarchiát, de csupáncsak azért, mert az ország belső érdekei ezt megkívánták. Witold 1398-ban a Német Lovagrend seregével és más segédhadakkal, a Timur Kutlug tatár kán által elűzött Tokmatis kán hadaival és lengyel segédhadakkal megerősítve, megtámadta az Arany Hordát. Az évi augusztusi vorszklai ütközetben súlyos vereséget szenvedett Kutlugtól, aki elfoglalta tőle Szmolenszket.

128 128 A Német Lovagrend ezután ellene fordult és a trónra ugyancsak pályázó Švitrigailát, Ulászló testvérét akarta segíteni. Lengyelország-Litvánia több hadjáratot indított ellenük. Švitrigailát legyőzték, de a német lovagokkal szemben alulmaradtak, akik elfoglalták Litvániától Szamogitiát 1404-ben. A két uralkodó most már végleg félretette nézeteltérését és megállapodtak, hogy közös erővel gyűrik le a mindkettejüket fenyegető teuton lovagrendet. Witold biztatására a szamogétok fölkeltek a németek ellen (1408) ben a két ország egyesítette haderejét és hadat üzent a lovagrendnek. Witold Hrodna mellett vonta össze hadait, amelyben a litvánok mellett tatárok, oroszok (szmolenszkiek, beloruszok és ukránok) voltak. Egyesülve Ulászló seregével melynek soraiban románok és csehek is voltak, benyomultak a lovagrend porosz területeire. Ulrich von Jungingen nagymester 1410 elején leromboltatott három határ menti várat, s ezen az útvonalon a lengyel-litván haderő június 30-án átlépte a porosz határt és a lovagok fészkét, a Marienburgot vette célba. Velük szemben a lovagrendi sereg állt ellen. A döntő grünwaldi csatában ahol mindkét fél teljes erőit bevetette Witold általános támadást vezényelt a német bal szárny ellen, ami véres kudarccal végződött, csapatait szétverték és a Drewenz folyón túlra szorították. Szerencséjére a német erők hamar visszatértek üldözéséből és majdnem bekerítették a lengyeleket. A még megmaradt időt Witold arra használta fel gyorsan, hogy óriási erővel hozzálátott sorai rendezéséhez és miután részben ez sikerült is neki még egy utolsó rohamra indult. Támadása sikerrel járt és a lengyeleket hátulról szorongató németeket leverve kétoldalú támadással a lovagrendi sereget bekerítették és megsemmisítették. A harc miatt kifáradt seregek pihenőt kaptak, majd július 18-án folytatták útjukat. Marienburgot a lovagok még megvédték, de hatalmuk már végleg megtört. Witold visszakapta Szamogitiát és ezt követően a két ország nagyhatalommá emelkedett. Veresége után a lovagrend kétszer próbálta visszahódítani Witoldtól Szamogitiát (1414, 1422), de mindkétszer Ulászló közreműködésével legyőzte őket ben a Luxemburgi Zsigmond ellen harcoló cseh husziták felajánlották neki a cseh koronát, amit ő elfogadott. Helytartónak elküldte Zygmont Korzybutowicz herceget, akit azonban rövidesen elüldöztek a táboriták Prágából ben Witold újból bejelentette igényét a litván királyi címre, amit Ulászló húzódozva elfogadott, de még mielőtt megkoronázhatták volna, 1430-ban meghalt. Külső hivatkozások Uralkodók és dinasztiák, Magyar Világ Kiadó Weiszhár Attila Weiszhár Balázs: Háborúk lexikona Sulinet: A Német lovagrend (diákok munkája)

129 129 II. Károly magyar király II. Károly Thuróczy János krónikájában Uralkodóház: Anjou-ház Teljes neve: Anjou III. Károly Ragadványneve: Durazzói, Kis, Békés Született: 1354 körül, Nápoly Édesapja: Durazzói Lajos herceg Édesanyja: Sanseverino (Coriglionói) Margit Szicília királya: III. Károly Uralkodási ideje: június február 24. Elődje: I. Johanna Utódja: I. László Akháj Fejedelemség fejedelme: Károly Uralkodási ideje: Örököse: László Elődje: Balzo Jakab Utódja: interregnum Magyar Királyság királya: II. Károly Uralkodási ideje: december február 24. (2 hónapig uralkodott) Házastársa: Durazzói Margit Gyermekei: László; II. Johanna nápolyi királynő Örököse: László Elődje: Mária Utódja: Mária Elhunyt: február 24., Visegrád (36 évet élt) Nyughelye: Visegrádon, a Szent András bencés apátságban temették el. Nádor uralkodása idején:?

130 130 II. Károly, Kis Károly (Nápoly, 1354 körül Visegrád, február 24.) Anjou-házi magyar és III. Károly néven nápolyi király valamint akháj fejedelem. Nápolyban június 2-től, Magyarországon december 31-étől haláláig uralkodott. A Kis melléknevet termete miatt kapta. Itáliában a Békés melléknévvel is emlegették. Apja Anjou Lajos durazzói herceg, anyja Sanseverino Margit, fia László, későbbi magyar trónkövetelő, (más néven I. László) nápolyi és szicíliai király. Dédapja Sánta Károly, akinek Mária, Árpád-házi magyar hercegnővel kötött házassága alapozta meg Kis Károly trónigényét. Az Anjou-ház durazzói ágának leszármazottja. Nagy Lajos udvarában nevelkedett, majd a lovagkirály Dalmácia és Horvátország hercegévé tette között tótországi bán volt. I. Johanna nápolyi királynő őt szemelte ki örökösének. Johanna és a pápa közt később ellentét alakult ki, ezért VI. Orbán pápa Kis Károlynak ítélte a Szicíliai Királyság trónját. Nagy Lajos is őt támogatta, cserébe megeskette, hogy lányait a magyar trón birtoklásában háborgatni nem fogja ben a pápától királyi jogot nyert, a következő évben megfojtatta Johannát. Ezután ellentéte támadt Rómával, 1385-ben kiközösítették az egyházból. Ekkor a magyar trónra tört, s korábbi fogadalma ellenére magyar földre utazott. Kihasználva a magyar belviszályokat, megszerezte a koronát, s 1385-ben királlyá koronázta magát. Az anyakirályné azonban nem nyugodott bele: Thuróczy János krónikája szerint február 7-én merényletet szerveztek ellene. Forgách Balázs pohárnokmester kardjával a fejére sújtott, de ebbe még nem halt bele. Közben Garai Nádor elfoglalta a vár erősségeit. A gyilkossági kísérlet után életben maradt Károlyt Visegrád várába zárták, két héttel később sebére mérgezett orvosságot tettek, és gégéjét eltörvén beléfojtják a lelket.... Egyházi szertartással csak halála után négy évvel temették el, mert gaztettei miatt pont a halála előtti napon átkozta ki a pápa. Kronológia Horváti Pál zágrábi püspök a délvidéki főurak nevében meghívja a magyar királyi trónra III. (Kis) Károly nápolyi királyt. Kis Károly október 23-án Zágrábba érkezik Országgyűlés, amelyen a megyék négy-négy követtel képviseltetik magukat. December 31-én az esztergomi érsek Mária lemondott királynő és Erzsébet anyakirálynő jelenlétében Székesfehérvárott a Szent Koronával királlyá koronázza Kis Károlyt (II. Károly néven uralkodott Magyarországon). Zsigmond Csehországba menekült február 7. Forgách Balázs pohárnokmester merénylete II. Károly ellen. A súlyosan sebesült királyt Visegrádra szállították, ahol február 24-én elhunyt július 25. A Horváti-pártiak Gara közelében Mária királynő és Erzsébet anyakirályné kíséretét lekaszabolták, őket pedig fogságba vetették. Később Erzsébetet Novigrád várában megfojtották Mária kiszabadult fogságából Elfogták Horváti Jánost Erzsébet anyakirályné gyilkosát és Pécsett Mária követelésére megkínozták, majd felnégyelték. Irodalom Fügedi Erik: Könyörülj, bánom, könyörülj Bp., 1986, Helikon. (ISBN ) Fazekas István: Kis Károly Bp., 2010, Hungarovox. (ISBN )

131 131 Zsigmond magyar király Zsigmond német-római császárrá koronázása idején, 1433 körüli festményen Luxemburgi Zsigmond (Prága, február 14. Znaim, Morvaország, december 9.) magyar, német és cseh király, német-római császár, a késő középkor egyik legjelentősebb uralkodója volt. Zsigmond a hercegi birtokáról Luxemburginak nevezett német eredetű uralkodócsaládból származott. Nevéhez fűződik az utolsó összeurópai keresztes hadjárat megszervezése (1396), a nagy nyugati egyházszakadás felszámolása (1417), és a huszitizmus elleni harc megkezdése. Magyar királyként elsősorban Dalmácia elvesztésével, Visegrád és Buda nyugati színvonalú kiépítésével, illetve az Oszmán Birodalommal szembeni defenzívába vonulással, a végvárrendszer kiépítésével, valamint törvényeinek gazdasági és jobbágyokkal kapcsolatos előremutató jellegével írta be magát a történelembe. Uralkodóház: Luxemburgi-ház Született: Prága, február 14. Édesapja: IV. (Luxemburgi) Károly német-római császár Édesanyja: Pomerániai Erzsébet lengyel hercegnő Házastársa: 1. felesége: (1385) Anjou I. Mária ( ) 2. felesége: (1405) Cillei Borbála ( ), Cillei Hermann stájer gróf, zagorjai ispán leánya Feltételezett ágyasa: Morsinai Erzsébet Gyermekei: 1. feleségétől: Luxemburgi N. (fiú) ( ) 2. feleségétől: Luxemburgi Erzsébet ( ), feleségül ment 1421-ben Habsburg Alberthez feltételezett ágyasától: Hunyadi János ( ) Elhunyt: december 9., Znaim (Znojmo) (69 évet élt) Nyughelye: Nagyvárad

132 132 Luxemburgi Zsigmond arcképe (Albrecht Dürer festménye) Címei Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kunország és Bulgária királya, a szent római birodalomnak főkamarása Csehország és Luxemburg örököse 1397-ig brandenburgi őrgróf [10] 1411-től bekerült a rómaiaknak örökké felséges királya cím is a fentiek elé től Itália királya, Milánóban megkoronázzák a lombard vaskoronával Filippo Maria Visconti milánói herceg szövetségeseként [11] 1434-től római császár, a pápa Rómában koronázza meg [12] Magyar Királyság királya Uralkodási ideje: Koronázása: Székesfehérvár, március 31., 50 évig uralkodott. Elődje: I. Mária Utódja: Habsburg Albert Zsigmond fiú örökös hiányában utódjául leánya férjét, Habsburg Albertet jelölte. Római király (Romanorum Rex) Uralkodási ideje: Koronázása: Aachen, november 8. Elődje: Rupert Utódja: II. Albert Cseh Királyság királya: Zikmund Lucemburský Uralkodási ideje: Koronázása: Prága, július 27.

133 133 Elődje: IV. Vencel Utódja: Albrecht II. Habsburský Német-római Birodalom császára: Sigismund Uralkodási ideje: Koronázása: Róma, május 31. Elődje: IV. Károly Utódja: III. Frigyes Uralkodása alatt nádor: Szécsi Miklós, Jolsvai Lesták, Pelsőczi Bebek Dettrik, Marcaltői Miklós, Pelsőczi Bebek Dominik, Palocsai Máté, Garai Miklós Születése Születése körül van némi bizonytalanság, de a források helyes ismerete eligazíthat bennünket ebben a kérdésben Veldtrup (1988) szerint: "Zsigmond február 14-én Prágában született. Az apja, aki ekkor éppen Nürnbergben tartózkodott, négy nappal később már eljegyezte őt közvetlenül azután, miután megérkezett a császárné szerencsés szülésének a híre Nürnbergbe, Nürnberg várgrófjának ifjabb leányával, Katalinnal." [2] Trónra kerülése Amikor Nagy Lajos meghalt, vele meghalt a magyar Anjou-ház utolsó férfisarja, ezért a két lánya, Hedvig és Mária örökölte a trónt. Hedvig a bárók akarata szerint Lengyelország uralkodója lett, Mária pedig Magyarország királynője, s ezzel megszűnt a két ország perszonáluniója. Szinte azonnal megindult a verseny Mária kezéért, hiszen aki a férje lesz, az lesz Magyarország uralkodója. A bárók három pártba tömörültek, és mind a három pártnak megvolt a maga jelöltje. A Lackfiak Mária vőlegényét, Luxemburgi Zsigmondot (IV. Károly német-római császár fiát, Vencel német és cseh király fivérét) támogatták. A Garaiak, Garai Miklós nádor és Erzsébet anyakirályné jelöltje Lajos orléans-i herceg (V. Károly francia király gyermeke és VI. (Őrült) Károly fivére) volt; Lajos és Mária diplomáciai úton házasságot is kötött. A délvidéki Horváti család II. Anjou vagy Kis Károly nápolyi királyt akarta a trónra, és 1385-ben meg is koronázták. 40 napig uralkodott, majd Garai nádor és Erzsébet megölette. Zsigmond még Kis Károly koronázása előtt Csehországba menekült. A Horváti testvérek összefogtak a királynő és édesanyja ellen, és 1386-ban a nádorral együtt elfogták őket. A nádort, aki hősiesen küzdött, lekaszabolták, majd lefejezték, az anyakirálynőt és lányát Novigrad várába zárták. A bárók így jobb híján Zsigmond mögé sorakoztak fel, mivel ő 1385-ben már feleségül vette Máriát. Zsigmondot 1387-ben királlyá koronázták. Zsigmond a trónért egyezséget ( ligát ) kötött bizonyos bárócsoportokkal, mert a megcsappant királyi hatalom már nem tette lehetővé, hogy mindenkitől függetlenül politizáljon. Az egyezség értelmében a nádor pedig Lackfi István lett. Zsigmond ugyan elnyerte a koronát, de kénytelen volt együttműködni a ligával, kielégíteni a bárók területi igényeit. Az Anjou-kor elején helyreállított várbirtokrendszer összeomlott, mert Zsigmond a királyi birtokok felét eladományozta. Nagy Lajos halálakor a király még az ország háromszáz vára közül 160-nak volt az ura, Zsigmond uralma alatt ez a szám 70-re csökkent. Ekkor kezdtek kialakulni a hatalmas mágnásvagyonok. Az uralkodó kísérletet tett hatalmának megszilárdítására. Új embereket emelt a bárók közé, hozzá hű főurakat, mint Cillei Hermann, Ozorai Pipó, Stiborci Stibor, de a Báthory, Rozgonyi, Tallóci, Garai családok felemelkedése is ekkor kezdődött. Mivel a bárók helyett inkább köznemeseket juttatott hatalomra, 1401-ben már az egész liga fordult szembe Zsigmonddal. Elfogták a királyt, de Garai Miklós hősiesen túszul adta magát a királyért cserébe. Miután Zsigmond visszakapta trónját, létrejött a királyhű bárókat tömörítő Garai-Cillei liga. A megállapodás következtében pedig az 1395-ben egy lovasbalesetben, az éppen megszületett gyermekével együtt életét vesztett Mária révén megözvegyült Zsigmond 1401-ben felbontotta eljegyzését Margit briegi hercegnővel, és még ebben az évben eljegyezte Cillei Borbálát, akit 1405-ben feleségül is vett.

134 134 Belpolitikája Zsigmond király címere A Zsigmondot ábrázoló lap Thuróczy János krónikájában (OSZK) Zsigmond a helyzete megszilárdítása érdekében a magyar egyházat, elsősorban mint anyagi forrást igyekezett a királyi hatalom szolgálatába állítani ben rendelkezést hozott, amelynek értelmében királyi engedményhez kötötte a pápai bullák kiadását (placetum regium királyi tetszvényjog). Ennek értelmében még a pápa is csak akkor adhatott ki intézkedéseket, ha abba a király beleegyezett. A 14. század gazdasági fejlődése a városok, különösen a szabad királyi városok számának és lélekszámának növekedését eredményezte. Kevés szabad királyi város volt, mint például Buda, Pozsony, Bártfa, Eperjes, Kassa, a városfejlődés viszont önmagához képest jelentős volt Magyarországon. Mivel a városok lakossága elkötelezetten támogatta Zsigmondot, nagy szerepük volt a politikai stabilizációban, hiszen egyikük sem akart főúri függés alá kerülni, vagy kiváltságaikat elveszíteni. Az uralkodó növelte a fallal körülvett városok számát, kedvezett a városok kereskedelmének, elrendelte a súly- és mértékrendszer egységesítését. A mértékek közül a budán szokásosak maradtak használatosak (1405. évi I. törvénycikk: hogy a folyó és szilárd testek mértékét az egész országban Budaváros mértékéhez kell alkalmazni ). [3] Gazdasági törvényei egyfajta korai merkantilizmust képviseltek, védővámokat szedett a külföldi kereskedőktől és azok csak nagyobb

135 135 tételben adhatták el áruikat, miközben a belföldi kereskedők szabadon kereskedhettek. A nemesfémek és bármely feldolgozatlan érc kivitelének, a sók behozatalának tilalma a királyi jövedelmek növelését szolgálták ben a király városi dekrétumokat bocsátott ki, ezek a törvények a városok és polgárságuk pozícióit erősítette; egyebek közt szentesítette a városok jogát a lakosaik feletti önálló ítélkezése, bíráit pallosjoggal ruházta fel. Az évi dekrétumoknak már a bevezetője is falvakat emel mezővárosi, mezővárosokat városi rangra, és elrendeli a védőfalak építését. Az 1435-ben tartott rendi gyűlésen már a negyedik rend, a polgárság is képviseltethette magát. Budán az 1370-es évek végétől Nagy Lajos király nagyszabású palotaépítkezésekbe kezdett, amelyet Zsigmond még nagyobb léptékben kibővített, majd 1408-ban végleg Budára költöztette udvarát. Az ország központjában megalapította az első fővárosi egyetemet. Az uralkodó kérésére IX. Bonifác pápa október 6-án kiadta az óbudai egyetem első alapítólevelét. A pápa teljes, négy fakultásból álló egyetem létesítésére adott engedélyt. Vezetője Órévi Lukács (budai prépost, majd csanádi püspök) lett. Az új egyetemen az összes - teológiai, kánonjogi, orvosi, valamint szabad művészetek - fakultáson megindult a tanítás. Szoros kapcsolatban állt az új intézmény a bécsi egyetemmel, ars-fakultásán bécsi magisterek is tanítottak, viszont óbudai bakkalaureusokról tudunk, akik a bécsi egyetemen adtak elő ben Budán a városigazgatás demokratizálását célzó társadalmi mozgalom bontakozott ki. A fővárosi felkelésbe az egyetem vezetői is belekeveredhettek, s Zsigmond 1403-ban feltehetőleg bezáratta az egyetemet, melyet hét év múlva indított újra. XXIII. János pápa augusztus 1-jén írta alá bulláját az óbudai egyetem újraalapításáról. A négy klasszikus fakultású egyetem megkapta mindazon kiváltságokat, amelyeket a nagy európai egyetemek élveztek. A kor kiemekedő jelentőségű eseményén, a nyugati egyházszakadást megszüntető (1414 és 1418 között ülésező) konstanzi zsinaton a rangos egyetemek képviselői is megjelentek, és - Ulrich Richental korabeli krónikája szerint - köztük az óbudai egyetem 7 tanárával képviseltette magát után már nincsenek adataink az óbudai egyetem további működéséről ban Zsigmond létrehozta 24 bárói család részvételével a Sárkány Lovagrendet, a királyhű liga megerősítésére. Tagjai, báróként, helyet kaptak a királyi tanácsban, és birtokokat is kaptak, ami által csökkent a királyi birtokok területe és jelentősége, erősödött a nemesi vármegyerendszer. A török közelsége miatt (Szerbia hűbéres török állam lett) az ország déli részén végvárakból álló védelmi rendszert építtetett Ozorai Pipó irányítása alatt. Létrehozta a telekkatonaságot: a birtokosoknak minden 20(később 33)jobbágy után fel kellett szerelni egy lovas íjászt. Zsigmond sokszor került pénzügyi zavarba, hogy bevételekhez jusson, gyakran rendkívüli hadiadót vetett ki, vagy elzálogosított várakat, falvakat. Így történt, hogy 1412-ben 16 szepesi helységet zálogosított el a lengyel királynak 37 ezer cseh garasért. Ezek a települések csak Lengyelország első felosztásakor, 1772-ben tértek vissza Magyarországhoz ben kirobbant a Budai Nagy Antal-féle erdélyi parasztfelkelés, aminek közvetlen kiváltó oka az volt, hogy Lépes György, az erdélyi püspök három éven keresztül, míg rossz pénz volt forgalomban, nem szedte be az adót, majd mikor ismét "jó" pénz került forgalomba, visszamenőleg is követelte a tizedet. A kolozsmonostori egyezményben az erdélyi vajda enyhített a parasztok terhein. Külpolitikája A törökök ellen 1389 júniusában a rigómezei csata következtében Szerbia I. Bajazid vazallus államává vált. Zsigmond és bárói az első pillanatban felismerték a veszélyt, és a király belső gondjai ellenére 1389 és 1392 között minden évben hadjáratokat vezetett a Balkánra. Zsigmond első balkáni hadjárata 1389-ben elfoglalta a mai Kragujevác környékén Borač és Čestin várát. Ez volt az első olyan eset, amikor magyar király a macsói bánság határán túl fekvő szerb területet vett birtokba. Ezután a törökök és a szerbek együttes erővel először 1390 elején törtek be Magyarországra júliusában Sárói László temesi ispán Vitovnicánál szétvert egy újabb, betörni készülő török-szerb csapatot

136 136 Zsigmond második balkáni hadjárata 1390-ben semmilyen értékelhető sikert nem hozott (valószínű célja Ostrovica elfoglalása lehetett). A törökök ezenközben elfoglalták Galambóc kulcsfontosságú várát. A várat Zsigmond még az év decemberében megpróbálta visszavenni, de sikertelenül ben meghalt I. Tvrtko bosnyák király, és Zsigmond hadjáratot hirdetett Boszniába, de végül inkább (valószínűleg) fegyverszünetet kötött Dabišával, az új királlyal, és kisebb haddal a Szerémségbe betört és az azt végigpusztító szerb-török csapatok ellen indult. (A sereg másik fele Perényi Miklós szörényi bán vezetésével a Temesközben harcolt sikeresen az oda is betörő törökök ellen). A törökök elpusztították Szávaszentdemetert, Nagyolaszt és Nagyenget. Zsigmond harmadik balkáni hadjárata. A magyarok Nagyolasznál, majd (immár Zsigmond vezetésével) Nagyengnél fölvették velük a harcot, de még a második ütközet is csak döntetlennek minősíthető eredménnyel zárult. A nagyengi csatában kitüntette magát az ennek hatására egyre nagyobb szerephez jutó Maróti János, akinek öccsét, Maróti Dénest előzőleg (Nagyolasznál) elfogták a törökök elején a törökök minden korábbinál nagyobb erővel törtek be a temesi végeken, és Zsigmond még bátyjától, Venceltől is segítséget kért (és kapott) Zsigmond a negyedik balkáni hadjáratra (sőt, még angol lovagok is jöttek sógorától, II. Richárd angol királytól). Ennek hatására a török hadak (amiket maga I. Bajazid szultán vezetett) nem bocsátkoztak nyílt ütközetbe, csak gátolták, késleltették a magyar hadak mozgását, amíg azok utánpótlásuk apadtán vissza nem fordultak. Zsigmond ötödik balkáni hadjárata 1395-ben. Zsigmond ismét személyesen vezetette a hadat, ezúttal Havasalföldre. Legyőzte a törökbarát Vlad vajda csapatait, visszasegítette trónjára az 1394-ben elűzött Mircea cel Batrin vajdát. A magyar hadak a Dunáig jutottak, ahol visszavették a törököktől Kis-Nikápolyt (bolgárul Holovnik, románul Turnu Magurele). Miután elvonult a magyar sereg, a törökök betörtek Krassó és Temes megyékbe, de Csáky Antal és Marcali Miklós temesi ispánok Csák mellett legyőzték őket. A sikeren felbuzdult Zsigmond ki akarta űzni a törököt egész Európából, de 1396-ban Nikápolynál döntő vereséget szenvedett. Ezután már csak a védekezésre összpontosított, és a telekkatonaságot létrehozva átszervezte a magyar haderőt. Ezzel új adót vezetett be: húsz jobbágytelek után egy (lovas)íjászt kellett kiállítania minden nemesnek. Ezen felül a király "ideiglenesen", a török veszély megszüntéig felfüggesztette a nemesség hadi szolgálatának idejét szabályozó törvényt. Ez utóbbi rendelkezését később I. Albert az országgyűlés kívánságára eltörölte. Zsigmondot a telekkatonaság bevezetése ellenére sorra érték a kudarcok a törökök ellen, ezért a déli vidéken tagolt védelmi rendszert épített ki. Ennek legdélebbi részei az ütközőállamok voltak (például Havasalföld). Ez után következtek a déli határ mentén kialakított bánságok, s a harmadik vonalat az első végvárvonal adta, melynek központja Nándorfehérvár lett ban sikertelenül próbálta meg visszafoglalni a törököktől Galambóc várát. A déli irányú küzdelmek alatt elveszítette Dalmáciát, ami ismét velencei fennhatóság alá került. Az európai egységért Zsigmondot 1410-ben választották német királlyá. Erre Rupert német király 1410-ben bekövetkezett halála adott alkalmat, akit a választófejedelmek 1400-ban a letett Vencel, Zsigmond bátyja helyére választottak meg. Akkor a cím kikerült a Luxemburgiak birtokából ben azonban a választófejedelmek többsége nem Zsigmondot, hanem unokatestvérét, Jodok morva őrgrófot támogatta. Zsigmond mellett csak a trieri érsek és rajnai palotagróf (Rupert fia) állt, a többiek - Vencel, mint cseh király, a kölni érsek, a mainzi érsek, a szász választó és Jodok, mint Brandenburg tényleges és jogszerű ura - Jodokot támogatták. Zsigmond puccsszerűen szeptember 20-án, amikor még csak négy választófejedelem volt a helyszínen, saját magát nyilvánította német királynak. Ehhez a brandenburgi választói szavazatot ő maga adta le magára. A brandenburgi tartományt azonban 1388-ban elzálogosította Jodoknak azzal a kitétellel, hogy ha öt éven belül nem váltja vissza, akkor az a szavazattal együtt végleg Jodokot illeti ben ezen jogában Vencel, még mint német király, meg is erősítette Jodokot. Október 1-én azután a választók többsége Jodokot választotta királynak. Az október 1-i választás résztvevői érvénytelennek tartották Zsigmond címét, azt azonban nem

137 137 akadályozhatták meg, hogy a címet használja, mindenféle hatalom nélkül, aminek megszerzésére kísérletet sem tett, mintha a látszattal beérné. A helyzetet az oldotta meg, hogy Jodok január 18- án váratlanul meghalt. Némi diplomáciai huzavona után - elsősorban a mainzi érsek ellenállását kellett legyűrni - a négy választófejedelem - miután a trieri és pfalzi választó elutasította, hogy új választásba belemenjenek - Frankfurtban július 21-én Zsigmondot egymás között német királynak jelentette ki. [4] Ezután hívta össze a konstanzi zsinatot ( ), ahol egész Európát sikerült a tárgyalóasztalhoz ültetnie. Ez volt a bécsi kongresszusig (1814) a legnagyobb diplomáciai tárgyalás. A zsinat elsődleges feladata az 1378 óta tartó, egyházszakadással fenyegető helyzet felszámolása volt. Ekkor ugyanis 3 pápa volt, s mindegyiknek megvoltak a saját támogató országai. Az alapvetően szembenálló blokkok egyrészt a franciák, spanyolok és skótok másrészt a németek burgundiak és angolok voltak. A zsinat idején a politikai helyzetet bonyolította, hogy ekkor újult erővel lángolt fel a százéves háború Anglia és Franciaország között ben V. Henrik angol király az azincourt-i csatában legyőzte a francia sereget és komoly előrelépést tett a francia korona megszerzése felé, amire a burgundi herceg is pályázott. Zsigmond 1416-ban Angliába látogatott, ahol az angol királlyal megkötötte a canterbury-i szövetséget, amiben fegyveres támogatást ígért az angoloknak a franciák ellen. Ezt végül sohasem adta meg, de ennek lebegtetése óriási nyomás alá helyezte a franciákat a zsinaton, s az angolok is sokat profitáltak diplomáciai téren ebből. A zsinaton például önálló, ötödik nemzetnek ismerték el őket - addig a német nemzet részének számítottak -, ami európai nagyhatalommá emelte Angliát. Zsigmondnak végül sikerült elérnie, hogy a három pápát lemondatták és helyettük egyet, V. Mártont választották meg. [5] A huszita háború A második kérdés az egyház megreformálása volt, mert ebben az időszakban az egyház tekintélye addig soha nem látott mélységekbe zuhant. Ám a reformok a pápaválasztás után lekerültek a napirendről. A konstanzi zsinaton hallgatták meg a cseh reformátort, Husz Jánost is, akit Zsigmond támogatott, ám a püspökök nyomására mégis elítélte ben Zsigmond bátyjának, Vencelnek a halála után joggal formálhatott igényt a cseh trónra. Konstanzi lépéseivel azonban maga ellen hangolta a cseheket, és elkezdődött a 17 évig tartó huszita háború, melynek leverésére keresztes háborút hirdetett ben sikerült megosztania a felkelőket, és a kelyhesek átpártoltak hozzá, az ő segítségükkel végül 1434-ben döntő csapást mértek a táboriták seregére. A huszita háborúk vége felé érte el legnagyobb sikerét, ugyanis 1433-ban a pápa németrómai császárrá koronázta. Velence ellen Dalmáciáért A torinói béke augusztus 8-án Magyarországnak ítélte egész Dalmáciát Cattaroval együtt. A dalmát városok kereskedelmi jogokat nyertek Velencében, Velence pedig mérsékelt dukát - adót fizetett Magyarországnak. Velence egy ideig betartotta az egyezményt Zsigmond alatt is, mert Zsigmond uralmát kedvezőbbnek tartotta, mint a Dél-Itáliát Magyarországgal egyesíteni akaró Anjoukét. A béke azt is kimondta, hogy Magyarország köteles fenntartani a nyugalmat Dalmáciában. A nikápolyi vereség után azonban Velence kihasználta Zsigmond megingott helyzetét ban beszüntette a 7000 dukát folyósítását, miközben Itáliában is terjeszkedni kezdett. Megszerezte Aquileiát, Padovát, Veronát, Vicenzát, majd 1409-ben megvásárolta Nápolyi Lászlótól annak dalmáciai birtokait, köztük Zárát. Velence ezután már nyíltan is fellépett Zsigmond ellen, Sebenicót ostrom alá vette, Traut és Knint is igyekezett megadásra bírni. [6] Zsigmond érthetően 1411-ben háborút indított Velence ellen. A háború azonban sem diplomáciailag, sem katonailag nem volt eléggé előkészítve. Az osztrák herceg nem támogatta, mivel hűbéresei Velence oldalára álltak, a Dalmáciába küldött hadsereget pedig hadvezéri képességekkel nem rendelkező emberek - Eberhard főkancellár, zágrábi püspök és unokaöccse, Medvei Petermann horvátdalmát bán vezette. Velence fő hátországába, a "terra fermába" Ozorai Pipó tört be, de ő a diplomáciai előkészítetlenség miatt nem volt hatékony. Cillei Hermann és fia, Cillei Frigyes valamint Garai Miklós nyomására béketárgyalások kezdődtek Isztriában 1412-ben, amelyeken Velence hajlandó lett volna - a követutasításnak megfelelően - akár 200 ezer dukátot fizetni Dalmáciáért és a 7000 dukátot is évente folyósítani. A tárgyalások bukását az okozta, hogy Zsigmond ragaszkodott egész Dalmáciához,

138 138 Velence pedig minimálisan Zárához. A háború folytatódott, amit Velence jobban bírt pénzzel és zsoldosokkal, végül a status quo alapján Castelletóban április 17-én ötéves fegyverszünetet kötöttek. [7] Zsigmond látta, hogy katonailag képtelen elragadni Velencétől Dalmáciát és a Terra fermát, ezért nagyot gondolva a velencei gazdaság alapjaira próbált csapást mérni. Megpróbálta a nürnbergi kereskedőházakra alapozva Velencét megfosztani a keleti árucikkek kereskedelmi monopóliumától ben felszólította a Hanza-szövetséget, hogy szakítsák meg kapcsolataikat Velencével, 1417-ben pedig a rajnai és dél-német kereskedővárosokat, hogy Velence helyett Genovával kereskedjenek, amely városnak a Krím-félszigeti Kaffán keresztül kapcsolata volt a kínai selyemúttal, Trapezunton keresztül pedig Perzsiával és Közép-Ázsiával. Velencét súlyos kár érte, de végül nem tette tönkre. [8] A fegyverszünet lejárta után 1418-ban Velence aktivizálta magát és sorra foglalta el és vissza a következő években a dalmáciai és észak-itáliai városokat ben Zsigmond személyesen jelent meg Itáliában, mint a Filippo Maria Visconti milánói herceg szövetségese. A herceg lehetővé tette számára az itália királlyá való koronázást a lombard vaskoronával, ami ekkor előzetes feltétele volt a császárrá koronázásnak. Ez utóbbi meg is történt 1434-ben Rómában a pápa által. Közben Zsigmond június 5-én hátrányos fegyverszünetet kötött Velencével, végül Nagyszombatban augusztus 31- én békét és szövetséget kötött a milánói herceg ellen. Dalmácia ezzel végleg elveszett a magyar korona számára. [9] Történelmi jelentősége Német, magyar, cseh királyként és német-római császárként Európa legtekintélyesebb uralkodója volt. Birodalma központját Budán rendezte be, amelyet európai hírű királyi rezidenciává fejlesztett. A palotaegyüttesnek amely mára elpusztult annak idején a csodájára jártak. Így elmondhatjuk, hogy ebben az időben bizonyos értelemben Buda volt Európa központja, ahol császárokat, királyokat, fejedelmeket fogadtak. A német birodalmi gyűlést, először a történelem folyamán, a Német-római Birodalom határain kívül, Pozsonyban hívta össze. Zsigmond kora fordulópontot jelent Magyarország külpolitikai helyzetében: az eddigi regionális nagyhatalom a törökök megjelenése által a fenyegetettség állapotába jutott, s a sikertelen hadjáratok után világossá vált mindenki számára, hogy Magyarország védekező helyzetbe került. A birtokszerkezetben végbement változások a hatásukat egészen 1848-ig éreztették: ekkor kezdett kialakulni az a nagybirtokos réteg, amely a későbbiekben az országot irányította. Eddig a királyi udvar volt a kultúra centruma, ettől kezdve a főúri udvarok hasonló mértékben alakították az ország kultúráját és politikáját. Mindent egybevéve azonban konszolidációja sikere után Zsigmond hatalma szilárd volt. Bizonyos vélemények szerint (például Engel Pál) I. Mátyás is Zsigmond példáját igyekezett követni. Reformpárti volt, s ez egy újfajta gondolkodásmódból fakadt: az intézményekhez, a rendszerekhez hozzá lehet nyúlni, át lehet alakítani, s ettől az intézmény jobbá is lehet. Ez a gondolat teljesen új volt a korában, hiszen eddig a vezérelv az volt, hogy ami régi, az a jó, nem szabad hozzányúlni. A praktikus újítások iránti vonzalma megmutatkozott az haditechnikai újítások ágyúk használata terén is. Utódai Egyetlen törvényes gyermeke és örököse lánya, aki a második házasságából, Cillei Borbála királynétól született Luxemburgi Erzsébet királyné. Tőle származó unokái: Anna ( ), György ( ), Erzsébet, akik még életében születtek, és V. László ( ), akit már az apa, Habsburg Albert sem ért meg. Így egész életében a törvényes fiúörökös nem adatott meg neki, hiszen mind a Mária királynőtől született fia az édesanyjával együtt, mind pedig György nevű unokája a születést követően röviddel meghalt. Feltételezett természetes fia Hunyadi János, aki Morsinai Erzsébettől született. Ugyanakkor egészen 1921-ig, IV. Károly trónfosztásáig, néhány kivételtől eltekintve, Zsigmond utódai ültek a magyar trónon.

139 139 Hivatkozások 1. Genealogie-Mittelalter/Sigismund 2. Az eredeti szöveg németül így hangzik: "Sigmund war am 14. Februar 1368 in Prag geboren worden. Sein Vater, der sich gerade in Nürnberg aufhielt, versprach ihm bereits vier Tage später, unmittelbar nachdem die Nachricht von der glücklichen Entbindung der Kaiserin in Nürnberg eingetroffen war, der jüngeren Tochter des Burggrafen von Nürnberg, Catharina, zur Ehe." Lásd Veldtrup, Dieter: Zwischen Eherecht und Familienpolitik. Studien zu den dynastischen Heiratsprojekten Karls IV. = Studien zu den Luxemburgern und ihrer Zeit, Verlag Fahlbusch/Hölscher/Rieger (Warendorf), Bonn, 1988, 394. old. 3. Forrás: 1000 év törvényei 4. Mályusz Elemér. Zsigmond király uralma Magyarországon. Gondolat (1984). ISBN Bárány Attila: Zsigmond király, a konstanzi zsinat és a százéves háború. Századok, CXLIV. évf sz o. 6. Mályusz Elemér. Zsigmond király uralma Magyarországon. Gondolat (1984). ISBN Mályusz Elemér. Zsigmond király uralma Magyarországon. Gondolat (1984). ISBN Mályusz Elemér. Zsigmond király uralma Magyarországon. Gondolat (1984). ISBN Mályusz Elemér. Zsigmond király uralma Magyarországon. Gondolat (1984). ISBN Mályusz Elemér. Zsigmond király uralma Magyarországon. Gondolat (1984). ISBN Mályusz Elemér. Zsigmond király uralma Magyarországon. Gondolat (1984). ISBN Mályusz Elemér. Zsigmond király uralma Magyarországon. Gondolat (1984). ISBN Irodalom Szilágyi Sándor szerk.: A magyar nemzet története III. kötet, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársulat, Budapest, URL: lásd Külső hivatkozások Horváth Henrik: Zsigmond király és kora, Budapest, 1937 Mályusz Elemér: Zsigmond király uralma Magyarországon , Gondolat, Budapest, 1984 Szögi László: Az első univerzitás a magyar fővárosban. In: Óbuda évszázadai. Főszerk.: Kiss Csongor. Bp.: Better Kiadó, Jung Károly: Hunyadi János származáslegendájának/származáslegendáinak kérdéséhez, Létünk 36., 2006 C. Tóth Norbert: Luxemburgi Zsigmond uralkodása Magyarország története 6. Főszerk.: Romsics Ignác. Bp.: Kossuth Kiadó, Simon László: Európát Budáról kormányozták. Luxemburgi Zsigmond királyunk az európai diplomácia vezéralakja volt. Metropol, június 25., 11. p.

140 140 Kronológia március 31. Zsigmondot Székesfehérvárott királlyá koronázzák. Előtte kénytelen ligát kötni az őt megválasztó főurakkal június 4. Zsigmond hívei kiszabadítják fogságából Mária királynőt tavasz. Zsigmond kivégezteti a nápolyi párt néhány elfogott vezetőjét, köztük Hédervári Kont Istvánt május 22-én Zsigmond elzálogosítja a brandenburgi őrgrófságot unokatestvérének, Jodok morva őrgrófnak juanuár 1. Jodok őrgróf visszabocsátja magyar uralom alá a zálogban bírt Pozsonyt. A Prokop őrgróf kezén maradt Pozsonyt és Nyitra megyei várakat Zsigmond fegyverrel szerzi vissza között június. A rigómezei csatában a törökök legyőzik a délszláv fejedelmek kolícióját. Szerbia török vazallus állammá válik, Magyarország számára állandósul a török szomszédság között Zsigmond négy hadjáratot vezet a szerbek és törökök ellen Az első török betörések a dél-magyarországi végekre II. (Kis) Károly fia, lászló nápolyi király trónkövetelőként lép fel Zsigmond ellen Zsigmond hadjárata a török ellen Zsigmond Lengyelországban találkozik II. Ulászló királlyal és feleségével, Hedviggel július. A nápolyi párt bukása. Horváti János Boszniában Zsigmond fogságába esik, és Mária királynő Pécsett kivégezteti. Garai Miklós horvát bán Horvátországot és a dalmát városokat Zsigmond hűségére kényszeríti Havasalföld első ízben kerül török uralom alá. Az első török betörés Erdély területére május 17. Meghal Mária királynő nyár. Zsigmond hadjárata a Havasalföldre és Moldvába benyomuló török ellen. Zsigmond helyreállítja Mircse vajda uralmát, aki haláláig (1418) magyarország vazallusa marad október 6. Az óbudai egyetem alapítása (1419 körül megszűnik) szeptember 28. I. Bajezid szultán vezette törökök legyőzik Nikápolynál a Zsigmond vezette európai keresztes lovagsereget. Nikápoly, jelenlegi nevén Nikopol (Никопол), város Bulgária északi részén, a Duna jobb partján. Vele szemközt a Duna túlsó partján Turnu Măgurele román város fekszik. Résztvevők: Keresztesek : Magyar lovagok és gyalogosok I. (Luxemburgi) Zsigmond király vezetésével; Rettenthetetlen János, Burgundia hercege: francia, burgundiai, angol lovagok; összesen kb fő. Oszmán törökök : I. Bajazid szultán, kb fő. Előzmények: A Magyarország határait fenyegető oszmán törökök ellen Zsigmond király sikerrel hozott tető alá egy erősnek tűnő koalíciót. Kedvező fejlemény volt számára, hogy a százéves háború menetében egy nyugodtabb időszak állt be, a pápa pedig a kezdeményezés mellé állva keresztes háborút hirdetett. A klasszikus keresztes hadjáratok lezárulta után ez többször is megtörtént, de most először tényleges támogatásra talált a felhívás. A Magyarországra vonult hadak Budán gyülekeztek. Zsigmond, aki tapasztalt már valamit az oszmán harcmodorból, azt javasolta, hogy először védekezésre rendezkedjenek be, de János burgundiai herceg a támadást választotta. A kezdeti próbálkozások sikerre vezettek, a keresztes sereg nagy önbizalommal kezdte meg Nikápoly ostromát. I. Bajazid szultán felmentő serege viszont jóval korábban érkezett, mint azt az ostromlók várták. Zsigmond javaslatát, hogy a csatát a magyar gyalogság kezdje, ismét elvetették, és ez végzetes döntésnek bizonyult.

141 141 A csata: A szeptember végén lezajlott ütközet alig egy órán át tartó, heves összecsapás volt. A harcot a francia és burgundiai lovagok rohama indította, sikerült is megrendíteniük a török gyalogságot, de mivel azok cölöpöket szúrtak le, ahhoz, hogy a lovagok tovább tudják üldözni őket, le kellett szállniuk a nyeregből, és gyalogosan kellett folytatniuk a küzdelmet.

142 142 A sáncot sikerrel felszámolták, s a dombos terepen előrenyomulva a janicsárokat is meghátrálásra késztették. Ekkorra jócskán elszakadtak a magyar derékhadtól, de folytatták előretörésüket. A dimbesdombos terepen viszont hirtelen szembesülniük kellett azzal, hogy a törökök főereje egy dombsor mögött zárt rendben áll, majd csapást intéz ellenük. Alig néhányuk menekült csak meg. Ezt követően a szövetségesek hátrébb álló katonái, főként magyar, de német, román és havasalföldi katonák is vitézül tartották magukat a törökök ellen, már-már úgy tűnt, a maguk javára tudják fordítani a küzdelmet, amikor megérkezett a szultán szövetségesének, Lazarevics István szerb fejedelemnek 5000 nehézlovasból álló különítménye. A gyalogság, és vele együtt Zsigmond király is a Dunán várakozó hajókon tudott csak elemenekülni. Mindkét fél súlyos veszteségeket szenvedett, a fogságba esett keresztesek közül azokat, akikért váltságdíjat nem remélhettek, Bajazid kivégeztette, a többi kevesek csak hatalmas összegek ellenében válthatták meg szabadságukat. Következmények: A nikápolyi csatavesztés megpecsételte Bulgária sorsát, mely így több száz évre török fennhatóság alá került. A közvetlen veszély egy időre elmúlt ugyan, de Magyarországnak is szembe kellett ezután néznie a határai közelében terjeszkedő birodalommal. Az európai összefogásra sem volt példa sokáig, még Konstantinápoly 1453-as eleste sem tudott ezen változtatni Nápolyi párti felkelés Szlavóniában Zsigmond ellen a két Lackfi István vezetésével február 22. a Lackfiakat meggyilkolják, a mozgalmat elfojtják október. A temesvári országgyűlés határozata a telekkatonaság bevetéséről (20 jobbágyporta után egy íjászt kell kiállítani), de ez nehezen érvényesült. Az országgyűlés elrendeli az egyházi vagyon megadóztatását július 17. Meghal Hedvig lengyel királynő, Nagy Lajos kisebbik leánya Velence megtagadja a torinói békében (1381) vállalt évi adó fizetését április 28. A bárók Visegrádon elfogják Zsigmond királyt, az országtanács veszi át a kormányzást, majd egyezmény kötése után október 29-én Garai Miklós közvetítésével szabadon engedik az uralkodót.

143 143 A 14. század végére a Siklósiak csillaga lehanyatlott: Siklósi Pál fia Gyulától Zsigmond király 1387-ben elkobozta a siklósi várat. Újdonsült híveinek, Kakas Lászlónak és Pásztói Jánosnak adta át. A Siklósi család a század végére kihalt, a várat Kakas László halála után a király a Garaiak birtokába adta 1395-ben. A jelentős birtokokat felhalmozó család a Valkó megyei Garáról Siklósra akarta áttenni a székhelyét, ezért kárpótlásul megállapodott Siklósi Miklós fráterrel, aki a család utolsó tagja volt, hogy hat falut élete végéig birtokolhat. A barát a Garaiaktól húsz hordó bort kapott a kegyúrnak járó hegyvámból, sőt a dalmáciai Ossero püspökévé is kineveztették. Bár idősebb Garai Miklós Zsigmond ellenfele volt, életét az uralkodó feleségének, Máriának a védelmében áldozta föl, mikor Horváti János visszavágott Kis Károly király megölésért. Fia, ifjabb Garai Miklós viszont már 1387-ben megkapta a macsói bánságot, és a király biztos hívei közé tartozott ben, mikor Kanizsai érsek és Bebek nádor fogságba ejtette a szavukra nem hallgató uralkodót, a nemes saját fiát ajánlotta túszként Zsigmondért. Ekkor, 1401 júniusától októberig a siklósi várban tartózkodott a király. Garai ezalatt kiegyezett a nagyurakkal, és egyben Zsigmond sógora lett a Cilleiekkel kötött egyezség keretein belül. Garai Cillei Annát, az uralkodó Cillei Borbálát vette nőül. Szolgálataiért 1402-től haláláig, 1433-ig Garai Miklós viselte a nádori méltóságot. A király sógorának gazdagságát többek közt bizonyítja, hogy Siklóson nagyszabású építkezéssel alakították át a várat. Ebből a korból maradt ránk számos gótikus részlet, és a máig ép gótikus kápolna Dalmácia Horvátország nagy részével együtt László nápolyi királynak hódol június 14. A törökök megsemmisítő vereséget szenvednek Ankaránál Timur Lenk (Kes, április február 18.) mongol (más kutatók szerint türkomán) fejedelem seregétől, I. Bajezid szultán is fogságba esik. Az oszmán birodalom válsága 1413-ig tart Magyar népmozgalom Budán a német kereskedőpolgárság uralma ellen augusztus 16. Zsigmond és IV. (Habsburg) Albert osztrák herceg kölcsönös örökösödési szerződést köt és ezt szeptember 21-én az előkelők pozsonyi gyűlése is elfogadja Zsigmond végérvényesen behódolásra kényszeríti a Nápolyi Lászlóhoz pártolt főurakat január-október. A bárók felkelése Zsigmond ellen Kanizsai János érsek és Bebek Detre volt nádor vezetésével. Augusztus 5-én Zárában az esztergomi érsek alkalmi koronával Magyarország királyává koronázza Nápolyi Lászlót október. A felkelő bárók amnesztia fejében meghódolnak.

144 november. László hazatér Nápolyba Lazarevics István szerb fejedelem Zsigmond vazallusa lesz április 6. Zsigmond király kiadja a pápai bullák terjesztését korlátozó placetum regliumot (királyi tetszvényjog), mivel a pápa a nápolyi pártot támogatja. Meghal IV. Albert osztrák herceg (németül Albrecht IV., Herzog von Österreich; Bécs, szeptember 19. Klosterneuburg, szeptember 14.), Zsigmond kiszemelt örököse. Ozorai Pipót bízza meg a délkeleti országrész kormányzásával április 15. Zsigmond törvénye a királyi városok és a pénzügyek szabályozására ( városi dekrétum ). Zsigmond királynak a polgárságról kiadott törvényeivel megindul a városok renddé szerveződése november. Zsigmond feleségül veszi a stájer Cillei Hermann gróf leányát, Borbálát A központi bíróságok Visegrádról Budára költöznek Zsigmond két hadjáratban hódolatra kényszeríti a boszniai nagyokat. Dobor várának elfoglalása után 171 bosnyák urat fejeztetett le december 12. Zsigmond király a Bosznia feletti győzelem alkalmából megalapítja a Sárkány-rendet (Sárkányos Társaságot) július 9. László nápolyi király dalmáciai birtokait és jogait aranyért eladja a velencei köztársaságnak, amely 1410-ben háborút indít Dalmácia elfoglalásáért Zsigmond szövetségre lép a Lengyelország ellen készülő Német Lovagrenddel Zsigmond kibékül XXIII. János pápával július 15. A lengyel-litván hadak legyőzik a Német Lovagrendet a grunwaldi csatában szeptember 20. A német választófejedelmek egy része római királlyá választja Zsigmondot.

145 július 21. Zsigmondot német királlyá választják Zsigmond háborút indít Velence ellen. Ozorai Pipó győzelmei július. Zsigmond nagy birtokokat adományoz Magyarországon a szerb fejedelemnek november 8. Zsigmond békét köt II. Ulászlóval. A Velence elleni háború költségeire Zsigmond elzálogosít 13 szepességi várost II. Ulászló királynak. (A városok csak 1772-ben Lengyelország első felosztásakor kerülnek vissza a magyar koronához.) Élükön sztaroszta (kormányzó) állt, aki nem avatkozott belső életükbe. Ólubló vára Ólublót okiratokban 1292-ben említik először. A vár megépítése után a község váralatti településé vált, ezzel jelentősége is növekedett. A város fejlődésében jelentős változást azonban I. Lajos király rendelete hozta, amelyben királyi város rangot kapott, kiterjedt jogokkal és vásártartási joggal. A város következő jelentős történelmi periódusa az volt, hogy között lengyel zálogba került. A város ismert gazdasági- és kulturközponttá vált. A lengyel zálog megszűnésével a város elveszítette kivételes helyzetét, a hivatalnokok és a nemesek eltávoztak. Ólubló a szélesebb környékének központja maradt csupán.

146 146 A főtért az 1280 körüli években épített Szent Miklós-templom uralja, valamint a Provincia-ház - a zálog idején a kormányzó (sztaroszta) székhelye -, amelyet 1639-ben reneszánsz stílusban építették át. A Szent Miklós-templomban található egy értékes későgótikus stílusú keresztelőkád a 16. századból, valamint hasonló stílusú homokkő és vörösmárvány sírfedők. A főoltárt a 18. század közepén élő Szent Miklós püspök nagyméretű - a 19. század közepén készült - képe, valamint fafaragások díszítik. Történelmi jelentőséggel bírnak az oldaloltárok és a Krisztus megsiratása elnevezésű plasztika is. Az Ólubló feletti mészkőszirten emelkedik a 14. században épült Lublóvár. A várat, mint a király egyik székhelyét először 1311-ben említik. A vár legrégibb része a főtorony és a gótikus palota. A vár 1412 után a zálogba helyezett szepesi városok lengyel kormányzója (sztarosztája) székhelye lett, ez a fejlődését jelentősen elősegítette ban a vár teljesen kiégett. Újjáépítették, egy új, reneszánsz stílusú palota került bele, majd 1642-ben egy barokk stílusú palota és 1647-ben egy kápolna között itt rejtegették a svédek elől a lengyel koronázási ékszereket. Miután 1772-ben a lengyel zálog véget ért, a vár elkezdett pusztulni.

147 Zsigmond első nyugati útja április 17. Zsigmond öt évre békét köt Velencével, amely megtarthatja a dalmáciai hódításait I. Mehmed szultán újból megszilárdítja az oszmán birodalmat ban Hervoja nagyvajda bosnyák főúr a törökhöz pártol. Megszűnik a magyar befolyás Boszniában Az első török betörés Szlavóniába augusztus 6. Meghal László nápolyi király, magyarországi trónkövetelő A konstanzi egyetemes zsinat tartása. Zsigmond részt vesz a konstanzi zsinaton december 24. Zsigmond megérkezik Konstanzba. Zsigmond távolléte idejére magyarországi helytartóvá nevezi ki Kanizsai János esztergomi érseket és Garai Miklós nádort Husz Jánost máglyán megégetik. Zsigmond másfél évig tartó nyugat-európai körútra indul július. A magyar országnagyok veresége a boszniai Dobojánál július január. Zsigmond aragóniai, párizsi és londoni diplomáciai körútja az egyházszakadás felszámolására Zsigmond visszaérkezik a konstanzi zsinatra szeptember 19. A konstanzi zsinaton a bíborosi kollégium bullában megerősíti a magyar királyok főkegyúri jogát november 11. V. Márton pápa megválasztásával véget ér az 1378 óta tartó egyházszakadás január 31. Meghal Mircse havasalföldi vajda. Országa hamarosan a magyar és török párt harcának színhelyévé válik április 19. Feloszlik a konstanzi zsinat. Május 21-én Zsigmond hazaindul Konstnazból polgárt fejeztett le Boroszlóban, mert a város belső kormányzata kapcsán viszálykodtak augusztus 16. Meghal IV. Vencel cseh király, a trónt Zsigmond örökli. A husziták átveszik az uralmat Csehországban Ősz. Zsigmond Magyarországhoz csatolja Szörény várát. Ezt követően ( ) végvárak sora épül az Al-Duna mentén a török támadások elhárítására március 17. Zsigmond a sziléziai Boroszlóban (Wrocław), a német-római birodalmi gyűlésen hadjáratot hirdet a husziták ellen. Elkezdődik Zsigmond másfél évtizedig tartó háborúskodása a huszitákkal június. Az újabb velencei-magyar háborúban ( ) velencei kézre kerül Trau és Spalató. A dalmáciai magyar uralom megszűnik július 28. Zsigmondot a prágai várban cseh királlyá koronázzák. Zsigmond király magyar sereggel Csehországba vonul, megostromolja Prágát de november 1-jén a vysehradi csatában vereséget szenved. Luxemburgi Zsigmondot megfosztják Csehország trónjától október 28. V. Albert osztrák herceg feleségül veszi Zsigmond leányát, Erzsébetet II. Murád szultán Zsigmond V. Albert osztrák hercegnek ajándékozza a morva őrgrófságot, és örökösévé jelöli a cseh trónra Zsigmond két évet tölt az ország déli végein május. A tatai szerződés, Zsigmond elismeri Brankovics Györgyöt Szerbia örökösének, de kiköti, hogy Nándorfehérvár és Galambóc magyar kézre kerül október. Zsigmond birtokba veszi Nándorfehérvárt A török elfoglalja az Al-Dunánánál fekvő Galambóc várát Huszita hadjáratok Észak-Magyarországon.

148 június. II. Murád szultán serege legyőzi Zsigmondot Galambócnál. Galambóc vára Zsigmond a Német Lovagrendre bízza a szörényi bánságot, de az nem tudja megtartani Zsigmond több évre eltávozik Magyarországról Zsigmond második nyugati útja Megnyílik a bázeli egyetemes zsinat november 28. Zsigmondot Milánóban Itália királyává koronázzák május 31. Zsigmondot IV. Jenő pápa német-római császárrá koronázza. Zsigmond a status quo alapján öt évre békét köt Velencével november 30. A bázeli zsinat békét köt a husziták mérsékelt szárnyával, a kelyhesekkel május 30. Zsigmond és szövetségesei a lipanyi csatában döntő győzelmet aratnak a husziták radikális irányzata (táboriták) fölött országgyűlési dekrétum, amelyben a köznemesség a főpapokkal és a bárókkal együtt az ország testnének képviselője. Zsigmond megreformálja a magyarországi igazságszolgáltatást. Zsigmond elrendeli, hogy 33 jobbágytelek után egy lovas íjászt kell kiállítani január. Zsigmond Székesfehérvárott kiegyezik a cseh rendek követeivel Zsigmond elutazik Magyarországról augusztus 23. Zsigmond cseh királyként bevonul Prágába Kitör a Budai Nagy Antal vezette erdélyi parasztfelkelés. Az erdélyi három nemzet (a magyar nemesség, a székelyek és a szászok) szövetséget kötnek a felkelő parasztok ellen (kápolnai unió) december 9. a morvaországi Znojmóban meghal Zsigmond király.

149 149 Budai vár Zsigmond korában Bár Luxemburgi Zsigmond uralkodása alatt szinte folyamatosan úton volt, s gyakran járta be országát vagy tartózkodott huzamosabb ideig külföldön, mégis nagy gondot fordított arra, hogy tovább építse az Anjouktól örökölt székhelyeket. Uralkodása első tizenöt évében Budán és Visegrádon tartotta udvarát. Mindkét helyen már uralma legelején építkezésekbe fogott. Budán a Duna felé néző, keleti oldalon húzódó építménysorral párhuzamosan egy új, nyugati szárny felépítésével lezárta az addig nyílt teret. Az új épület belső homlokzata oszlopcsarnokos volt, trapéz alakú díszudvarán szoborfejekkel díszített kút épült. Az így kialakult udvar északnyugati sarkán, szorosan a nyugati szárnyhoz kapcsolódva nagy lakótorony épült. A nagyjából négyzet alaprajzú, 36 méter hosszú egy-egy oldala, falai négy méter vastagok, s hat helyiséget zártak körül, melyeknek válaszfalai is majdnem két méter vastagságúak voltak. Zsigmond apjának, IV. Károly német-római császár karlsteini öregtornyának mintájára épült, s itt őrizték a császári hatalmi jelvényeket. Azonban a torony befejezetlen maradt, ezért Bonfini korában Csonka-torony néven emlegették. A várat a várostól elválasztó, száraz árok mentén húzódott az új palota, mely a vár legészakibb épülete volt. Friss-palotának nevezték el, utalva ezzel késői keletkezésére. Legnevezetesebb tere egy valószínűleg fadongával fedett római lovagterem volt. Már 1424-ben készen állhatott, mintegy 70 méter hosszú és 17,5 20 méter széles, kéthajós terem, boltozatát nyolc oszlop tartotta. Ezen kívül több lakosztály és egy nagyobb, fűthető terem (hypocaustum) is helyet kapott. Homlokzatára a késő francia gótika nyomta rá bélyegét: ajtó- és ablakkeretei, erkélyei és folyosói a 15. századi gótikus profán építészet kiemelkedő alkotásai. Az építkezés mellett gondolni kellett a vár vízzel való ellátására is. Hartmann, nürnbergi csőkovácsmester munkájának eredményeként 1416-ra a víz Budán feljutott a hegyre. Nagyjából ekkorra érlelődhetett a várhegy legdélibb részének átalakítási terve, aminek eredményeképpen a Nagy Lajos-kori épületegyüttes az István-torony bevonásával - tömör szerkezetet nyert. A teljessé lett királyi palotának a Friss-palota megépülésével létrejött második udvarában Zsigmond aranyozott bronzszobra állott, feltehetőleg a Nagyváradról Budára került bronzöntő műhelyek alkotása. Sajnos azonban ez a szobor nem maradt fenn az utókor számára. A budai építkezésekkel nagyszabású szobrászi díszítés darabjai függnek össze: közöttük előkelő lovagoknak, királyi dámáknak és főpapoknak feltehetőleg portrénak szánt alakjait és kísérőiket, udvari lovagjaikat és címertartó csatlósaikat ismerhetjük meg, valamint a Szűzanyának, az apostoloknak és a szenteknek nagyobb sorozatát. A Friss-palota azonban nem fejeződött be az eredeti elképzelés alapján, mert az 1420-as évek vége felé Zsigmond úgy döntött, Buda helyett ezentúl inkább Pozsonyt részesíti előnyben.

150 150 Luxemburgi Zsigmond kora ( ) Zsigmond magyar király a hercegi birtokáról Luxemburginak nevezett német eredetű uralkodócsaládból származott. Apja, IV. Károly morva őrgróf, majd cseh király és német-római császár a francia királyi udvarban nevelkedett, melynek hagyományaihoz való kötődését fiára is átörökítette. IV. Károly német-római császár 1372-ben családi szerződést kötött vejével, I. (Nagy) Lajos királlyal, akinek első felesége a korán elhunyt Luxemburgi Margit volt. A családi szerződés következtében Zsigmond, aki apjától a brandenburgi őrgrófságot örökölte, 1379-től mint I. Lajos egyik leányának jegyese a magyar királyi udvarban nevelkedett, majd némi huzavona után, ben feleségül vette Mária királynőt. Zsigmond király uralkodásának első tizenöt éve a török elleni háborúkkal és uralmának a bárói ligákkal szembeni megszilárdításával telt el, keveset tartózkodott Budán ban sikerült magyar királyi helyzetét megszilárdítania, és a Garai Cillei-párt segítségével úrrá lennie a II. Károly fiát, László nápolyi királyt támogató lázadáson. Közben 1402-ben a budai vár élére katonai parancsnokot (várnagyot) nevezett ki. Megszilárdított királyi hatalma és a palota várparancsnokságának megszervezése lehetővé tette, hogy udvarát a kormányhivatalokkal és az udvari bíróságokkal együtt között Visegrádról Budára helyezze át. A középkori Magyar Királyság fővárosa ezután a palotába költöző udvartartás meghatározott részének állandó jelenlétével királyi rezidenciává lett, de ez még Zsigmond gyakori távollétei miatt nehezen volt érzékelhető. Az uralkodót, ha államügyekben vagy más okokból (vadászat, szórakozás miatt) távol volt, udvarának úgynevezett mozgó része kísérte el. Zsigmond 1408-ban más módon is megerősítette királyi hatalmát. Az udvarához hű bárókat az általa és második felesége, Cillei Borbála által alapított lovagrendben, az úgynevezett Sárkányrendben fogta össze, ezzel is biztosítva trónját, születendő gyermeke számára pedig az utódlást. A lovagrend elnevezését a sárkányt ábrázoló jelvényéről kapta. Zsigmond és a rend tagjai a sárkányos emblémát címerükbe is felvették. A budavári palotában a 15. század elején ilyen sárkányos emblémával ellátott királyi és főnemesi címerekkel díszített csempékből álló kályhákat készítettek. A király az új rezidencia jelentőségét azzal is hangsúlyozta, hogy kevéssel 1410 előtt egy újabb kápolna építésébe kezdett. A királyi palotában minden valószínűség szerint már az Anjoukorban épült egy kétszintes kápolna, de Zsigmond apjának, IV. Károlynak nürnbergi kápolnájához hasonlóan a vár előtt, a városban egy nagyobb befogadóképességű királyi kápolnát kívánt emeltetni. Az újabb vagy kisebb Szűz Mária-templom (a régebbi a Boldogasszonyról elnevezett volt) amelyet másik védőszentjéről Szent Zsigmondnak is neveztek létrehozása kezdete volt egy nagyobb szabású udvari reprezentáció kiépítésének. Zsigmond a kibővített királyi kápolna szervezetét a kápolnaispán által vezetett társaskáptalanná alakította át kanonoki javadalmakkal látva el udvarának papjait. Később, a század közepén a társaskáptalan elvált a királyi kápolnától, élére prépost került, akiről ezután az egyházat Szent Zsigmondprépostságnak nevezték. Zsigmond királyban a nagyobb uralkodói reprezentációra való igény apjának prágai és más építkezései példáján már az 1400-as évek elején megfogalmazódhatott, amikor a cseh és német trón megszerzése érdekében huzamosabb ideig Cseh- és Morvaországban tartózkodott. A birodalmi választófejedelmek hamarosan, 1410-ben meg is választották német királlyá, Európa legjelentősebb fejedelmévé ben Zsigmond a lengyel király tiszteletére akinek a Német Lovagrenddel felmerült vitás ügyét intézte el nagyszabású ünnepségsorozatot rendezett Budán, amelyen már számos német fejedelem is megjelent kíséretével együtt (a lengyel és boszniai királyon kívül jelen volt tizenhárom herceg, huszonegy gróf, huszonhat más nagyúr, ezerötszáz lovag, háromezer apród, a pápa bíboros követe, három érsek és huszonöt püspök). Zsigmond német királlyá választása után is

151 151 Budán, az uralmának szilárd bázisát jelentő Magyar Királyság fővárosában tartotta fenn székhelyét, de a nagyobb európai szerepvállalás új, reprezentatív, európai méretű uralkodói rezidencia kiépítését kívánta meg. Emiatt az as években minden eddiginél jelentősebb építkezések folytak Budán, átépítették és kibővítették a palota lakóépületeit, valamint az erődítéseket is. Zsigmond német történetírója, Eberhart Windecke szerint aki krónikájában sokszor említi a palota különböző épületeit, termeit az új palota jelentős része 1419-re már elkészült. Kissé másképp vélekedett a Szentföldről visszatérőben, ban Magyarországon átutazó Bertrandon de la Brocquière, Jó Fülöp burgundi herceg követe, aki a hegy déli végén emelkedő nagyon szép és nagy palota építését még befejezetlennek találta. Aeneas Sylvius Piccolomini, a humanizmus egyik vezéralakja, a későbbi II. Pius pápa, az 1430-as években Zsigmondnak írt levelében a Magyarországon megismert látnivalók közül a palotát emelte ki: Nagy csodálattal és különös ámulattal tekintettem meg az általad épített palotát. Mátyás király olasz történetírója, Bonfini, bár jó hetven évvel később, de ugyanilyen elragadtatással írt Zsigmond építkezéseiről: Ezenkívül a Fejedelem nagyszerűségét idézték fel annak igen fenséges épületei, elsősorban azok, amelyek Budán álltak. Zsigmond az Anjou-kori palotamagot átépíttette és módosíttatta, a polgári városrész lebontásával új épületekkel és udvarral bővíttette, valamint új védőfalakat is emeltetett. Építkezései közül a legkiemelkedőbb az északi oldalon emelt palotaépület volt. Caspar Ursinus Velius német humanista író 1527-ben a várostól széles árokkal elválasztott, hídon át megközelíthető Zsigmond-kori palotát inkább hatalmas építménye, mint sem szépsége miatt tartotta látványra érdemesnek. Windecke krónikájában többször szóba hozza fontos nemzetközi tanácskozásokkal kapcsolatban e hatalmas palota nagy dísztermét, amelyről más kortársak is elragadtatással emlékeztek meg. Pedro Tafur spanyol utazó a padovai il Saloné -hez, a korabeli Európa talán legnagyobb terméhez hasonlította. A lenyűgöző, kéthajós, nyolc oszloppal osztott, boltozatos, 70/75 18/20 méter nagyságú csarnokot először a szász és pfalzi fejedelem követei írták le pontosan Mátyás király esküvője alkalmából. Tőlük ismerjük a valószínűleg a palotaszárny emeletén elhelyezkedő hatalmas teremnek topográfiailag fontos meghatározását is, miszerint az elkülönült egy kisebb, fűthető helységtől, melyet a fűtés módjára utalva hypocaustumnak (padlófűtéses szobának) neveztek. Több forrás is megemlékezik egy másik Zsigmond-kori épületről, melyet befejezetlensége miatt Csonkatorony -nak neveztek el. A hatalmas méretekkel, szabályos nagy kövekből készült befejezetlen építményt vastag falai miatt később börtönnek használták. A budavári királyi rezidencia a leírások szerint valóban Európa legnagyobb uralkodói palotáihoz volt hasonlítható, belső kialakítását és berendezését azonban az említett kályhákon kívül nemigen ismerjük, de talán nem tévedünk nagyot, ha az 1974-ben a vár területén előkerült gazdag Zsigmond-kori gótikus szoborlelet egyes darabjait a palota termeinek és kápolnájának díszeként képzeljük el. Zsigmond valamilyen okból a váron kívül, a polgári városrészben is megszerzett egy tekintélyesebb méretű épületet, melyet a források Frisspalotá -nak neveznek. Az állandóan utazó király nem sokat látta épülő rezidenciája szépségeit, bár az építkezéseket külföldről is figyelemmel kísérte és távoli irányításával segítette. Több adat maradt fenn, melyek szerint Zsigmond külföldi reprezentatív épületek rajzait rendelte meg, de többször fogadott fel útjai során német és francia mestereket is ben az uralkodó külföldre távozott Budáról. Távollétében a kormányzásra először Borbála királyné tanácsadóiként, majd 1414-től helytartóként Kanizsai János esztergomi érseket és Garai Miklós nádort hatalmazta fel. A budai várat 1416-tól szintén Garai Miklós nádorra bízta, akinek a palotában külön szállást rendeztek be, ettől kezdve a nádor várnagyai parancsnokoltak a várban.

152 152 Közben Zsigmond 1414-ben Aachenben végre német királlyá koronáztatta magát, majd innen tovább ment Konstanzba, ahol ekkor ült össze az egyházszakadás (Avignon Róma) megszüntetésére általa kezdeményezett egyetemes zsinat. A zsinat ideje alatt megjárta még Párizst és Londont is, hogy közvetítsen Franciaország és V. Henrik között, az akkoriban kiújult százéves háborúban. A konstanzi zsinat eredményes bezárása után, 1419-től hosszabb magyarországi tartózkodás következett, bár 1421-ben a cseh trón megszerzése érdekében Csehországba távozott, ahol a husziták ellen kellett hadakoznia. Zsigmond, amikor itthon volt, sokat időzött uralmi központjában, Budán, általában innen indult vállalkozásaira és ide tért vissza ban egy ünnep alkalmával még a német-római császári koronázási jelvényeket is kiállíttatta a kápolnában nyarán pedig Budán fogadta VIII. Jóannész Palaiologosz bizánci társcsászárt, aki nyolc héten át tárgyalt az udvarban a török ellen indítandó háborúról. Ugyanebben az időben itt vendégeskedett VII. Erik dán, svéd és norvég király is tól azonban mikor is több mint két évig a délvidéken hadakozott a törökök ellen Zsigmond már kevesebbet tartózkodott Budán. A királyt uralkodásának utolsó éveiben ismét a birodalom és a cseh politika ügyei kötötték le. Úgy gondolta, hogy országait könnyebben tudja irányítani a két birodalma határán fekvő Pozsonyból, ezért 1429-től egyre többet időzött ott. Pozsonyban jelentős építkezésekbe is kezdett új székhely kialakításának szándékával. Birodalmi politikája végül sikerrel járt, s IV. Jenő pápa 1433-ban, Rómában fejére helyezte az áhított német-római császári koronát. A koronázás után, amikor néhányszor még Magyarországra jött, Budával szemben már Pozsonyt részesítette előnyben. Zsigmond halála után veje, első Habsburg-királyunk, Albert ( ) uralkodása alatt is fennállt még a német cseh magyar unió (1438-ban koronázták német és cseh királlyá), de ő rövid uralkodása alatt Budán rendezte be udvarát. Albert király egyévi bécsi és csehországi tartózkodás után 1439 májusának végén a főúri és nemesi rendek követelésére a török elleni összefogás érdekében Budán országgyűlést tartott. Ezután a törökök ellen vezetett had élén a délvidékre ment, majd visszatérése után rövidesen meghalt. Forrás:

153 153 Pozsonyi vár A pozsonyi vár Pozsonyban, a Duna bal partján 85 méter magas dombon található vár. Története A vár részei 1. Bécsi kapu 2. Zsigmond-kapu 3. Miklós-kapu 4. Lipót-kapu 5. Dísz tér 6. Kilátó bástya 7. Alagsor a Dísz tér alatt 8. Palota 9. Épület a nyugati teraszon 10. Az északi várfalon álló épület 11. Luginsland-bástya 12. A Miklós-kapu melletti épület 13. Várborozó 14. Délnyugati bástya a Lipót-udvar mellett 15. Ház a déli előbástyán 16. A nagymorva bazilika és a Legszentebb Megváltó templomának helye 17. Ciszterna Már a honfoglalás előtt vár állt Pozsonyban, Braslav pannóniai karoling hűbéres herceg erődje. A várhegy 902-től folyamatosan magyar uralom alatt volt, határvédő szerepe korán kialakult. Először 907-ben említi a mai vár helyét a Fuldai évkönyv.

154 ben, az I. Szent István király halálát követő trónharcok idején Břetisvláv cseh herceg rövid időre el tudta foglalni a várat, innen ered a város mai neve. Ekkor még csak föld-fa szerkezetű vár volt ben, III. Henrik serege ostromolta a várat, amikor egy Zotmund nevű katona a víz alatt a Dunán horgonyzó ellenséges hajókat megfúrta, és elsüllyesztette. A várban szívesen tartózkodott Salamon király is; Rőtszakállú (Barbarossa) Frigyes a vár alatt gyűjtötte össze keresztes hadát 1189-ben. A tatárok nem tudták elfoglalni a várat 1241-ben, ezért felégették a környező Vödricet, és Széplakot október 25-én Přemysl Ottokár cseh király a várban jegyezte el IV. Béla magyar király unokáját, Kunigundát ban a huszita harcok fenyegetései miatt nagyarányú építkezések indultak meg körül Luxemburgi Zsigmond német-római császár, magyar, német és cseh király Pozsonyt akarta megtenni országainak székhelyévé, ezért még az ő életében megkezdődött vár gótikus stíusban történő átépítése és egy kút ásása is, de a nagyméretű építési munkálatok az uralkodó halálakor még csak a kezdeti szakaszban voltak. Az építési munkálatok az uralkodó halálával anyagi fedezet hiányában lelassultak. Mátyás király is gyakran tartózkodott a várban; 1491-ben itt állapodott meg II. Ulászló és Habsburg Miksa hogy a Jagellók kihalása esetén a magyar trónt a Habsburgok öröklik. A mohácsi csata után a vár délnyugati tornyában őrizték a magyar koronát től 1556-ig tartott a vár reneszánsz átépítése, amikorra is a várpalota kinézete, kezdte megközelíteni a napjainkban látható formáját. Mária Terézia is szívesen tartózkodott a várban, és az ő idejében épült a várban lévő kút melletti nagy víztározó. Mária Terézia leánya Mária Krisztina 1766-ban költözött férjével, Albert herceggel a várba. A vár vízvezeték rendszerét Kempelen Farkas tervezte; a vizet lovak által hajtott szivattyúk nyomták fel a Duna szintjéről vezetékeken keresztül a várudvar alatti alagsorban létesített tartályokba. II. József idejében a várban börtönt, és papnevelő intézetet létesítettek. A vár május 28-án leégett, a legenda szerint hazájukból elhurcolt olasz katonák gyújtották föl. A tűz által megkímélt épületrészeket a későbbiekben a katonaság laktanyaként használta. Brolly Tivadar pozsonyi polgármester felvetette a vár újjáépítésnek az ötletét 1909-ben, de erre végül nem került sor. Az I. világháború után a pozsonyi vár a Csehszlovák köztársaság, majd a Jozef Tiso vezette első Szlovák köztársaság része lett, ahol felvetődött magyar uralomra emlékeztető várrom teljes eltüntetése hogy helyére az állami hivataloknak vagy a Comenius Egyetemnek új épületet emeljenek. Ennek érdekében nemzetközi pályázatot is hirdettek a várhegyen, és a mellette lévő Vízhegyen épülő diákváros terveire. A II. világháború után az eredeti tervekkel ellentétben mégis sor került a vár újjáépítésére, de a vár alatti zsidónegyedet az épülő új Duna-híd miatt csaknem teljes egészében lebontották ban kommunista csehszlovák hatóságok döntöttek a rekonstrukciójáról. A palotának kész kellett lennie október 28-ára, hogy ott aláírhassák a cseh-szlovák föderációról szóló törvényt. Ennek az eseménynek az emlékére ültették a külső várfalakon belül lévő nagymorva bazilika mellett álló három hársfát. A pozsonyi várban a Szlovák Nemzeti Múzeum állandó kiállításai (bútorkiállítás, Felvidék régmúltjának kincsei), és a Szlovák Nemzeti Tanács reprezentációs termei működtek. A Luginslandbástyában hangszerkiállítás volt. A várban jelenleg 2009 óta rekonstrukciós munkálatok folynak, melyek végeztével várhatóan új kiállítások nyílnak majd ben a bejárat előtt politikai indíttatásból átadták Szvatopluk király lovasszobrát. A szobrot művészi, a felállíttatását pedig mind politikai és történeti oldalról kritikák érték. Irodalom Glatz Ferenc: Magyarok a Kárpát medencében (Pallas, 1988) Illés György: Végek Dicsérete (Móra, 1985) Jan Lacika: Bratislava - Pozsony (DAJAMA, 2000) Varga Erzsébet: Pozsony (Madách-Posonium 1995) Szabóky Zsolt: A Kárpát-medence várai (Pázmány Péter Katolikus Egyetem, 1996)

155 155 Tatai vár Tatai vár Tatán az Öreg-tó partján található vízi vár. A tatai várat Luxemburgi Zsigmond király építette a között, talán a Lackfi család korábbi erődítménye helyén. A Zsigmond által emelt négyzetes alaprajzú, négy saroktornyos, belső udvaros várnak ma csak déli szárnya, illetve a többi részének feltárt alapfalai láthatóak. A tatai vár légifotón

156 156 Története 1945-ig Elhelyezkedése: é. sz , k. h Tengerszint feletti magasság: 130 m Épült: között Elhagyták: 1683 (felrobbantották) Típusa: vízi vár Állapota: restaurálva Zsigmond 1426-ban a Rozgonyi Istvánnak zálogosította el a várat, akiktől csak I. Mátyás király váltotta vissza 1467 előtt. Az as években Mátyás újjáépítette az erődítményt: a belső várat második emelettel bővítette kívül pedig új falövet emeltetett egy falazott vizesárokkal. Mátyás halála után a várat fia, Corvin János örökölte, akitől 1494-ben II. Ulászló király szerezte meg. Kisebb építkezéseket feltehetően ő is végzett az épületen. Tatai vár rekonstrukciója A mohácsi csata (1526) után Tata a Győr védelmét biztosító végvári rendszer egyik fontos vára volt. Ekkor kezdték meg a külső várfal építését a rondellával és a külső vizesárokkal. A török rövid időre 1558-tól 1566-ig elfoglalta. Amikor visszakerült a magyarok kezébe, elhatározták a védművek korszerű megerősítését. A vár átépítése Süess Orbán tervei szerint között valósították meg. A 16. századi haditechnikának megfelelően ó-olasz rendszerű bástyák: a dél felé néző Ferrandó, a keleti sarkot védő Rosenberg és az észak felől várható támadást kivédő úgynevezett Kecskebástya. Az első kettő az akkori várkapitány nevét örökítette meg, a harmadik neve a bástya kecskeszakállú alakjára utal. A nyugati negyedik bástyát megjavították és meghagyták a 16. század közepén épített eredeti körbástya (rondella) formáját. A várat az Öreg-tó vizével elárasztott vizesárokkal vették körül.

157 157 A tatai vár metszete 1617-ből A Bécs ostromára ostromára vonuló Kara Musztafa nagyvezír 1683-ban felrobbantotta a várat. I. Lipót császár általános várrombolási rendeletének végrehajtását (1702) a Rákóczi-szabadságharc megakadályozta ben a tatai uradalmat galánthai gróf Esterházy József országbíró vásárolta meg. Az uradalmi építőmester, Fellner Jakab által 1755-ben épített vörös márványkeretes kapubejáró és a vizes árkon átvezető négynyílású híd, a mai napig a vár megközelítésének fő útvonala. Az új kapu és a török kori bejáró közé egy börtöncellákkal ellátott úgynevezett udvarbíró házat építettek, börtönkápolnával. Az Esterházy család levéltára, gyűjteményei kerültek az épület emeleti részeire, míg a földszinten lóistállót alakítottak ki ben még további öt áristomot (börtönöket) alakítanak ki. A 19. században tűz pusztított a várban ben végeznek a várépület megmaradt szárnyán a romantikus stílusú átalakításokat. Az eredeti kápolnafalra ekkor húzták fel a mai torony szintjét. Ekkor készülnek a jellegzetes neogótikus ablak és ajtókeretek, a kváderes borítású terasz. A déli oldalra, a teraszhoz kapcsolódóan az angolkertben is tevékenykedő Charles Moreau építész tervei alapján egy kis zárt erkély is épül ben a várudvaron új kápolnát építtetett, amiben 1848-ig miséztek a raboknak ben a tatai angol kolónia tagjai elkérték, és megkapták a kápolnát anglikán templomnak re nyerte el az udvari front a mai képét. Az ekkor Tatán és környékén tartott nagy császári hadgyakorlatok idejére átalakították az ablakok íveit, és itáliai gótikát idéző módon, építették át az emeleti ablakokat is. Az épület belsejében új lépcsők és boltozatok készültek a 20. század elején. Ez a munka széles körben ismerté tette, de nem használt a történelmi hitelének ig az Esterházy család tulajdona volt. Története napjainkig

158 158 A második világháború pusztítását követően a MADISZ Sirály Sportrepülő Szakosztály kapott benne helyett óta a várban működik a Kuny Domokos Múzeum, amely a Komárom-Esztergom megyei múzeumi szervezethez tartozik. A múzeumot Kuny Domokos keramikusról nevezték el. Az első Tatai Múzeumot 1912-ben Dornay Béla piarista tanár alapította, aki a gimnáziumban az ifjúság részére honismereti gyűjteményt állított össze ban katalogizáltan, rendezetten, mint Tatai Múzeum szerepelt a piarista rendház helyiségeiben. A tervszerű, muzeológiai alapú gyűjtőmunka 1956 óta folyik ben indult meg a vár ásatása és feltárása. A várárok, a kazamaták illetve a vár kútjának régészeti feltárása még várat magára ben a Kuny Domokos Múzeum a vár tíz termében megnyitotta állandó és időszaki kiállításait ben nyílt meg a római, Pannónia provincia, Brigetio településéről származó, freskókkal gazdagon díszített belső tér rekonstrukciója, amely teljességével a múzeum Európa-szerte egyedülálló kincse. A vár földszinti kiállítótermeiben még a korábbi kiállítás részeként kialakított római és középkori kőtár illetve régészeti emlékeket bemutató egységek láthatóak ben új tárlat rendezése kezdődött, az épület részleges felújításával, rekonstrukciójával párhuzamosan. A szakaszosan megnyíló új állandó kiállítás már látható részei a tatai fazekasság, a 18. századi és 19. századi mezőváros, és a főúri élet, a fajansz-manufaktúra emlékeit bemutató termek. Érdekes látnivaló a római szoba, amely a Brigetioból származó, falképekkel díszített szobának, egy egykori festett teremnek teljes rekonstrukciója. A 2. századból származó töredékeket 1961-ben találták Szőnyben, a pompeji stílusú falképek jelenetes mezői, a görög mitológia témáit dolgozzák fel. Tatai vár akvarellen Források Dr. Körmendi Géza munkái Rohrbacher Miklós, Tata története, 1888 B. Szatmári Sarolta: Jelentés a tatai vár ásatásáról. Archeologiai Értesítő 1974/1.

159 159 Ozorai Pipó Ozorai Pipó (eredeti nevén Filippo Scolari, Olaszországban Pippo Spano néven ismert) (1369 Lippa, december 27.) Zsigmond király hadvezére, kincstartó, temesi ispán és szörényi bán. Firenzei kereskedőcsaládból származott, kereskedősegédként került Magyarországra, majd Zsigmond király szolgálatába állt. Nemcsak kiváló katona volt, hanem kereskedelmi tapasztalatainak köszönhetően fontos gazdasági pozíciókat is sikerrel töltött be; ő felügyelte az arany- és sóbányákat, között kincstartó volt. Több hadjáratot is vezetett: : Nápolyi László ellen : Velence ellen : husziták ellen és 1426: törökök ellen ben vette feleségül Ozorai András lányát, Borbálát. Később Ozorai Pipó várat épített Ozorán, és a falut mezővárosi rangra emelte. Temesi ispánként kiemelkedő szerepe volt a Magyarországot védelmező végvárrendszer kiépítésében. Pipo Vár Ozora A XV. századi, gótikus vár szabályos négyzet alaprajzú, zárt udvarú, egyemeletes téglafalazatú lakótömbből, és egy ezt körülvevő, sarkain kerek tornyokkal erődített külső várfalból állt. A XVIII. században átalakították. A külső homlokzatok gazdagon tagoltak és áttörtek, a vár külső megjelenése a késő gótika stiláris jegyeit hordja magán. Azonban 1772-ben nyerte el mai formáját. A XV. századi, gótikus vár szabályos négyzet alaprajzú, zárt udvarú, egyemeletes téglafalazatú lakótömbből, és egy ezt körülvevő, sarkain kerek tornyokkal erődített külső várfalból állt. A XVIII. században átalakították. A külső homlokzatok gazdagon tagoltak és áttörtek, a vár külső megjelenése a késő gótika stiláris jegyeit hordja magán. Azonban 1772-ben nyerte el mai alakját. Akkor épült ki a ma is látható timpanonos déli szárny az udvari vaskos árkádokkal. A többi szárny azonban magtárként szolgált ekkor, alattuk boros- és dézsmapincékkel. Az egyik alagsorban kapott helyet a börtön is. A vár építtetője Filippo Scolari - magyar nevén Ozorai Pipo -, egy firenzei kereskedőcsalád Magyarországon élő sarja volt. A vár ma múzeum.

160 160 A jobbágyfalut minden hozzá tartozó területtel együtt a Döröcske nemzetségből származó Ozorai nemesi família mondhatta a magáénak, akik a XIV. század végére férfiágon kihaltak. Luxemburgi Zsigmond király azonban fiúsította Ozorai András úr leányát, Borbálát, aki rövidesen kezét nyújtotta Filippo Scolari-nak. Zsigmond 1404-ben kinevezte temesi ispánnak, így rá hárult a leginkább veszélyeztetett déli határvonal védelme a gyakran betörő törökkel szemben ban engedélyt kapott, hogy a tizenkét jobbágyfalu földesúri központját jelentő Ozorán kőből, avagy fából várat, erősséget vagy kastélyt emeltethessen. A meredek dombtetőt hatalmas munkával vízszintesre formálták, hogy rajta egy négyzetes alaprajzú, sarkain kerek tornyokkal és udvarán emeletes főúri pompával kialakított várkastélyt hozzanak létre. Az itáliai stílusú, inkább kényelmes főnemesi rezidenciának, mint nagyobb ellenálló erejű várnak számító épület után Filippo Scolari felvette az Ozorai Pipó nevet, azonban gyermekei mind fiatalon meghaltak, így nem tudott dinasztiát alapítani Magyarországon. Pipó 1426-ban hunyta le örökre szemeit, özvegye tizenkét évvel élte túl, tőle a váruradalom Hédervári Lőrinc nádorispán tulajdonába jutott át ben Habsburg Miksa trónkövetelő zsoldosai elfoglalták a várat ben Török Bálint fegyvereseivel lerohanta és kifosztotta az épületet, de az 1544-ben támadó törökök már szabályos ostrommal próbálták bevenni ban az előrenyomuló Habsburg katonaság ostrommal foglalta el a várat, ekkor leomlott a nyugati oldala, amit az Esterházy földesurak idején részben kijavítottak, hogy öles falai között egy uradalmi gabonamagtárat alakítsanak ki. Ilyen formában élte meg az 1970-es éveket, amikor megkezdődtek a régészeti kutatások az egykor szebb napokat látott várkastélyban, aminek helyreállítása már megtörtént, így Ozorai Pipó vára ismét tárt kapuval fogadja a látogatókat. Ozora reneszánsz várkastélya igazi különlegesség a hazai műemlékek közül, a kora reneszánsz építészet első magyarországi épülete, amely mind a mai napig fennmaradt. Igaz, a Pipo várkastélyt is többször átépítették a XV század óta, ám a nemrégiben befejeződött rekonstrukció után eredeti reneszánsz hangulattal fogadja a látogatókat.

161 161 A várkastély építtetőjét, Zsigmond király nőül vette a vidék urának leányát, Ozorai Borbálát, várépítkezésbe kezdett a páratlan szépségű, friss vizű patakokkal átszelt településen. Az otthonául és gazdaságának központjául szolgáló épület nem hasonlított igazán a korabeli várakra, sokkal inkább az itáliai reneszánsz városi palotákra emlékeztetett. Ennek oka, hogy a firenzei születésű lovag, akit a magyarok Ozorai Pipoként emlegettek, szülővárosából hívott építészeket, kőfaragó mestereket, akik egy cseppnyi Itáliát varázsoltak a tolnai dombok közé. Pipo, a legendás hadvezéri híres törökverő lovagját, Philippo Scolarit a szerelem láncolta Ozorához. S mielőtt képességekkel rendelkező férfiú egész életét a magyar király, Zsigmond védelmének szentelte. A király holtig tartó barátsággal és bizalmas posztokkal jutalmazta hűségét: előbb királyi kincstartóvá, később a királyi sókamarák vezetőjévé nevezte ki. Tagja volt az egyetlen magyar alapítású lovagrendnek, Zsigmond király híres sárkányos lovagrendjének. Tizennyolc győztes hadjáratot vezetett a török ellen, udvarában és kíséretében vált férfivá a híres törökverő, Hunyadi János Napjainkban a várkastély múzeumként várja a látogatókat. Itt nézhető meg Pipo hitvese, Borbála hálószobája, a reneszánsz kandallós trónterem és a reneszánsz ebédlő. A vár felszentelt kápolnában őrzik Szent György csontereklyéjét. A várban található kiállítás érdekessége a Zsigmond-kori fegyvermásolatokkal berendezett fegyverterem, valamint a XV. századi élményház és a reneszánsz konyha. Az idilli környezet, az élményszerű belső terek, és a kapcsolódó programok a reneszánsz lovagi várak világába varázsolják a látogatót. Forrás

162 162 Sárkány Lovagrend Sárkány Lovagrend, tulajdonképpen Sárkány Társaság, latinul Societas Draconistrarum. A rend jelképe a farkával önmagát megfojtó, azaz önmagát feláldozó sárkány. A szimbólum jelképezi azt a pillanatot, amikor egy nobilis lélek hajlandó saját magát is feláldozni, hogy másokon segíthessen. A lovagrendet Luxemburgi Zsigmond magyar király, későbbi német-római császár valószínűleg második feleségével, Cillei Borbálával kötött házassága alkalmával alapította. A Sárkány Lovagrend első fellelhető ábrázolása 1483-ból A Rend a középkorban Luxemburgi Zsigmond magyar király és Borbála királyné alapította a király Boszniában elért hadisikerei után, egy december 12-i oklevélben, mely Albeni Ébenhardt, nagyváradi püspök munkája volt. Az alapítás inspirálója a már létező Szent György Lovagrend lehetett. A rend az igaz hit védelméért és a husziták ellen küzdő vitézek kitüntetése céljából született. Jelvénye egy, a farkát nyaka köré csavaró zöldes-aranyszínű sárkány, hátán arany és zöld szárnyak felett vörös lángkereszttel. Felette arany lángoktól körülvett kereszt, szárain O Q[uam] MISERICORS EST DEUS IUSTUS ET PACIENS felirattal. Védőszentnek Sárkányölő Szent Györgyöt és Szent Margitot választották. Szent György köztudomásúlag Szent Mihály földi megtestesítője a sárkány elleni küzdelemben, utóbbi taszította le az Isten ellen fellázadó Sátánt a pokolba. A rend legelső lovagjai az alapító levél szerint: Lazarevics István (Stefan Lazarević), szerb despota, Cillei Hermann gróf, a király apósa, fia Cillei Frigyes, Garai Miklós nádor, Tamási János és Szántói Lack Jakab erdélyi vajdák, Stibor vajda, Maróti János macsói, Ozorai Pipó szörényi bánok, Szécsi Miklós tárnokmester, Corbaviai Károly főkincstartó, Szécsényi Simon főajtónálló, Corbaviai János főasztalnok, Alsáni János főpincemester, Lévai Cseh Péter főlovászmester, Csáki Miklós a korábbi erdélyi vajda, Bessenyei Pál és Pécsi Pál korábban Dalmácia, Horvátország és Szlavónia bánjai, Nádasdi Mihály székelyispán, Perényi Péter máramarosi főispán és Perényi Imre titkos kancellár és Garai János, id. Garai Miklós nádor fia.

163 163 A rendnek két fokozata volt. Az első fokozat tagjai huszonnégyen lehettek, a sárkányt és a keresztet viselték, míg a második fokozat csak a sárkányt. Ez utóbbi tagjainak száma korlátlan volt. A rendhez való tartozást a pajzs körül elhelyezkedő sárkány körben övezi. A király és a rend tagjai szívesen használták a rend jelképét. Zsigmond pecsétjén, címerein, kályhacsempéin is megjelenik egy sárkány, sőt 1755-ben a nagyváradi székesegyház feltárása során éppen egy sárkányt ábrázoló arany ékszer alapján azonosították Zsigmond sírját. Szerepel a rendjelvény ifjabb Stiborici Stibor vagy Perényi János sírkövén, Garai Miklós és Csapi András címereslevelén, de igazán a Báthoryak vitték tovább a hagyományt. A Báthory címerben lévő fogak összekapcsolódtak azzal a családi hagyománnyal, mely szerint Vid, a Gutkeled nembéli Báthoryak őse Bátor Opos, a bajor Vencelintől eredő Márton fia Szent István korában megölte az ecsedi láp sárkányát és ennek jutalmául nyerte el a szabolcsi Vid birtokot. Ezt erősítette a család egyes őseinek tagsága a Sárkány Lovagrendben is, melynek jelvénye a pajzs köré tekeredő sárkányban figyelhető meg ben Zsigmond jelentősen bővítette a rendet, így került sorai közé az a II. Vlad is, aki a rendbe történő felvétele után felvette a draco ( sárkány ) latin melléknevet, mely a román nyelvben ördögöt is jelentett. Később fia, Vlad Ţepeş apja címe után örökölte hírhedt nevét, a drakulát. A rend alapvetően reprezentatív célú szervezet volt, amely Zsigmond legfőbb politikai támogatóit és szövetségeseit tömörítette. Megalapítása jól illeszkedik a korabeli európai trendhez, párhuzamba állítható például az aragón kanna-renddel, az ausztriai sas-renddel, vagy az angol tërdszalagrenddel.

164 164 Felvonulás Tokajban A Rend az újkorban Zsigmond halálával a rend sokat vesztett tekintélyéből, célja elhalványult, megmaradt egy, csupán reprezentációs külsőségekkel rendelkező kitüntetésnek. Utolsó írásos dokumentuma a XVIII. század elejéről maradt fenn, ez a bukaresti egyetemen lelhető fel. A Rend újjászületése a harmadik évezredben 2001-ben Nagyváradon született újra a Sárkány Lovagrend. A Varadinum ünnepségsorozatának keretén belül avattak újra sárkányos lovagokat. A Rend nagymesteri jogkörrel felruházott kancellárja gróf várhegyi Lehr György lett. Az első lovagok között volt Tempfli József nagyváradi püspök, valamint II. Rákóczi Ferenc egyik egyenes ági leszármazottja, Jacqueline de Rákóczi. (lásd még: Rákócziak), aki a franciaországi rendtartomány nagypriori címének lett várományosa.

165 165 Sárkányos Lovagrend Alapító levele december 12-én kelt, alapító tagja 22 magyar főnemes és a királyi pár július 24-én IV. Jenő pápa jóváhagyását adta a rend működéséhez. Védőszentje Szent György és Szent Margit, jelképe a legyőzött sárkány: tiszta szándékunk és törekvésünk jeléül és jelképéül, a körré görbült sárkány jelét vagyis képét, amint farkát nyaka köré tekeri és háta közepén hosszában feje és orra elejétől farka végéig fel van hasítva s a vére vesztése miatt fehér és vértelen hasíték belső széle mentén hosszában elhelyezett vörös keresztet visel, hasonlót ahhoz amilyen vörös keresztet fehér mezőben magának a dicső György vértanúnak zászlaja alatt vitézkedők szoktak viselni, hordani és használni mi magunk is választjuk, elfogadjuk és egyforma díszíték módjára akarjuk felvenni. A sárkány ebben a korban, ebben a kultúrkörben a gonosz jelképe, így a jelvény szemlélteti, hogy viselője magában legyőzte a gonoszt. Ennek megfelelően a lovagrend tagjai tehetséges, jellemes férfiak (virtuosi at bonage humanitas viri). Közéjük elvileg bárki bekerülhetett, aki jellemes, rátermett férfi. A tagok köre bővült, de mai szóval élve rendes tag csak huszonkettő lehetett, közéjük csak helyük üresedése (haláluk) esetén lehetett bekerülni. A szervezet a korhoz képest demokratikus volt, minden tag egyenlőnek számított. A renden belül a bíráskodást közösen végezték. A 22 tagon kívül más lovagok is viselhették a rend jelét hűségük és tetteik elismeréseként. Ők is tagok voltak, közülük kerülhetett ki az, aki a 22 tag valamelyikének helyére léphetett, annak halála esetén, minimum egy év próbaidő után, ha bizonyította rátermettségét. Zsigmond diplomáciai céllal is adományozta a rend jelének viselési jogát. A lovagrend Zsigmond idejében szinte parlamentként működött, távollétében a kormányzás feladatait is végezte. A rendnek voltak katonai feladati, figyelembe véve a tagok magánhadseregeinek létszámát ez nem is csoda. Kézben kellett tartani a déli végvárakat. A könnyűlovas csapatok szervezésével lerakta a huszárság alapjait, ugyanakkor mindennapjaira hatott a klasszikus lovagi szemlélet. A XV. század elején a lovagrend összegyűjtötte és egységes rendszerbe foglalja a magyarországi lovagi játékok szokásait, szabályait. Zsigmond protokolláris céllal külföldön is adományozta a rendi tagságot, így tettek halála után az őt követő királyok is. A lovagrend ennek eredményeként később több részre szakadt (több lovagrend jelvényében is megjelent a sárkány), ezek az idők során megszűntek, átalakultak újjá alakultak, stb. Az általunk képviselt szervezet továbbra is tartja az 1408-as alapítólevélben lefektetett szabályt, rendünknek 22 tagja van, olyan személyek akik szakterületükön elismertek, akik a lovagi készségek alapelvén összeállított szellemi és fizikai követelményeknek megfelelnek. A lovagrend tevékenységének legjellemzőbb területei: Kultúra, hagyományőrzés, mozgástörténeti kutatás és tradicionális európai sportok rekonstrukciója, gyakorlása, Természet- és környezetvédelem, Preventív célú egészségügyügyi szolgáltatás és rehabilitáció, Műszaki fejlesztés Természettudományi kutatás, Karitatív tevékenység. Ezekhez gyakran partnerek közreműködését vesszük igénybe. Forrás

166 166 CSEHORSZÁG IV. Károly német-római császár IV. (Luxemburgi) Károly (csehül Karel IV., németül Karl IV; Prága, május 14. Prága, november 29.) morva őrgróf (1333-tól 1346-ig), német és cseh király (1346-tól haláláig), luxemburgi gróf ( között), német-római császár, János cseh király és Přemysl Erzsébet fia volt. Cseh királyként I. Károly néven tartják számon. Nevéhez fűződik a Német Aranybulla kiadása és Prága intenzív fejlesztése, melynek nyomai mindmáig láthatóak a városon nevét őrzi a Károly híd, de Karlovy Vary és Karlštejn városa is. Koronáinak többségét fia, Vencel örökölte, akitől később öccse, Zsigmond szerezte meg azokat. Prága Cseh király: Született: Prága, május 14. Elhunyt: Prága, november 29. (62 évesen) Nyughelye: Szent Vitus-székesegyház Uralkodási ideje: Koronázása: szeptember 2. Elődje: I. János Utódja: IV. Vencel

167 167 Ifjúsága János király és Erzsébet harmadik gyermeke eredetileg a Vencel (Václav) nevet kapta a keresztségben. Mivel atyja kiváló viszonyt ápolt a Capeting-házzal, és sok időt töltött Franciaországban, Károly is itt töltötte gyermekkora jelentős részét. János sógora, IV. (Szép) Károly udvarában nevelkedett hét éven át, és vendéglátója tiszteletére vette fel bérmálkozásakor a Károly nevet. Franciaországban Pierre Roger, a teológia ünnepelt doktora, a későbbi VI. Kelemen pápa gondoskodott neveléséről. Károly felnőve igen művelt emberré vált, folyékonyan beszélt a cseh mellett franciául, latinul, németül és olaszul. Harci tapasztalatot először 1331-ben szerzett apja oldalán Itáliában tól kezdve viselte a trónörökösöknek járó morva őrgróf címet, és ekkortól a francia udvarban előszeretettel időző apja gyakori távollétei során ő igazgatta Csehországot ben János társaságában részt vett a visegrádi királytalálkozón. Atyja és a pápa jó kapcsolatainak köszönhetően július 11-én a választófejedelmek egy része ellenkirállyá választotta IV. (Bajor) Lajos császár ellenében, és november 28-án meg is koronázták. Eközben augusztus 26-án a crécyi csatában elesett az immár vak János, így a cseh trón és a Luxemburgi Grófság is az ütközetben megsérült Károlyra szállt. Uralkodása IV. Károlyt szobra és az őt ábrázoló falfestmény a kölni városházából ( k.) Németországi uralma eleinte meglehetősen gyenge lábakon állt, de 1347-ben meghalt IV. Lajos, és Károly komolyabb rivális nélkül maradt ben ellenfelei Günther von Schwarzburgot választották királlyá, de őt kevesen támogatták, és még abban az évben meg is halt. Károlyt ekkor ismét megkoronázták, és a továbbiakban békepolitikát folytatott. Ennek részeként fenntartotta franciabarátságát 1378-ban Vencel fiával együtt személyesen is meglátogatta V. (Bölcs) Károlyt és továbbra is pártolta a pápát, ennek jeleként börtönöztette be 1350-ben a Prágába látogató Cola di Rienzót, majd adta ki őt 1351-ben az egyházfőnek. Eközben baráti viszonyt épített ki a Habsburgokkal és a Bajor Hercegséggel is ben átkelt az Alpokon, és 1355-ben császárrá koronázták Rómában. Hazatérve, 1356-ban adta ki a Német Aranybullát, mely szabályozta a német királyválasztás rendjét és a választófejedelmek jogait. Az es nagy pestisjárvány súlyos károkat okozott német földön, és elvitte Károly lányát, Luxemburgi Margitot, I. Lajos magyar király első feleségét is. Mivel a járvány Csehországot csak kevéssé érintette, Károly zavartalanul fejleszthette királyságát. Már 1344-ben kivívta, hogy a prágai püspökség érseki rangra emelkedhessen, 1348-ban pedig megalapította Közép-Európa első egyetemét. Prága pezsgő kulturális és gazdasági központtá, Európa egyik legnagyobb városává nőtt; a számos építkezést kezedményező, a művészetet pártoló uralkodó környezetében Petrarca is megfordult. Sokat tett dinasztikus hatalma megerősítéséérz is: apránként megszerezte Lausitzot, Pfalz bizonyos részeit, Sziléziát és a Pomeránia területeit is magába foglaló Brandenburgot igaz, ezt 1373-ban nem ő, hanem második fia, Zsigmond kapta meg.

168 168 Családja Első felesége: Valois Blanka francia hercegnő ( ), Charles de Valois és Mahaut d'chatilon lánya. Gyermekeik: (Idősebb) Margit ( )- I.(Nagy) Lajos magyar király első felesége, nem születtek gyermekei Katalin ( )- IV. Rudolf osztrák herceg, majd V. Ottó bajor herceg felesége, nem születtek gyermekei Második felesége: Wittelsbach Anna ( ), II. Rudolf rajnai palotagróf és választófejedelem, valamint Görzi Anna karintiai hercegnő lányaként Bajor Erzsébet német, szicíliai és jeruzsálemi királynénak az ükunokája és Görzi Erzsébet szicíliai királynénak az unokahúga. Gyermekük: Vencel ( ) - csecsemőkorban meghalt Harmadik felesége: Świdnicai Anna ( ), II. Henrik schweidnitzi herceg és Anjou Katalin lányaként I. Károly magyar király unokája. Gyermekeik: Erzsébet ( ) - III. Albert osztrák herceg első felesége, nem születtek gyermekei Vencel ( ) - Cseh király IV. Vencel néven, német király I. Vencel néven első felesége Bajor Johanna, második felesége Bajor Zsófia, egyik házasságából sem születtek gyermekek Negyedik felesége: Pomerániai Erzsébet ( ), V. Boguszláv pomerániai herceg és Piast Erzsébet lengyel királyi hercegnő lányaként III. Kázmér lengyel király unokája. Gyermekeik: Anna ( )- II. Richárd angol király első felesége, nem születtek gyermekei Zsigmond ( ) - Magyar és cseh király, német-római császár első felesége I. Mária magyar királynő, 1 fiú, meghalt a születését követően, második felesége Cillei Borbála, 1 leány (+1 természetes fiú) János ( ) Görlitz hercege első felesége Mecklenburgi Richardis, Albert svéd király lánya, 1 leány Károly ( ) - Kisgyermekként meghalt (Ifjabb) Margit ( ) - III. János nürenbergi várgróf felesége, 1 leány Henrik ( ) - Kisgyermekként meghalt Források IV. Károly császár önéletrajza. Karoli IV imperatoris Romanorum vita ab eo conscripta. ELTE Eötvös Kiadó. Budapest ISBN IV. Károly császár önéletrajza - részlet. Középkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény Európa és Közel-Kelet IV-XV. század. Szerk.: Sz. Jónás Ilona. Osiris Kiadó. Budapest, 1999.ISBN Online elérés: IV. Károly aranybullája a prágai egyetem alapításáról. Középkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény Európa és Közel-Kelet IV-XV. század. Szerk.: Sz. Jónás Ilona. Osiris Kiadó. Budapest, 1999.ISBN Online elérés:

169 169 Pomerániai Erzsébet német-római császárné Pomerániai Erzsébet (1347 Prága, 1393) cseh és német királyné, német-római császárné, III. Kázmér lengyel király anyai unokája. Élete Édesanyja Erzsébet lengyel királyi hercegnő, III. Kázmér lengyel királynak és Litvániai Annának, Gediminas litván nagyherceg lányának a lánya, édesapja V. Boguszláv pomerániai herceg. Erzsébet édesanyja unokatestvére volt Łokietek Erzsébet magyar anyakirálynénak, I.(Nagy) Lajos magyar király anyjának ben, húsz éves korában Erzsébetet férjhez adták IV. Károly német-római császárhoz, akinek a negyedik felesége lett. Gyermekeik: : Anna ( )- II. Richárd angol király felesége : Zsigmond ( )- magyar és cseh király, német-római császár : János ( )- Görlitz grófja : Károly ( )- Kisgyermekként meghalt : Margit ( )- III. János nürenbergi várgróf felesége : Henrik ( )- Kisgyermekként meghalt Mivel férjének az előző házasságából már volt fia, így az ő fiainak nem volt sok esélye a német-római császár cím elnyeréséhez. ( Zsigmond 1433-ban német-római császár lett ugyan, de ezt már Erzsébet nem érte meg.) 1379-ben Erzsébet legidősebb fiát, Zsigmondot eljegyezték Nagy Lajos középső leányával Máriával, így a fia 1387-ben magyar király lett.( Zsigmond 1410-től német, 1420-tól cseh király, 1433-tól pedig német-római császár is lett.) Férje 1378-ban halt meg, ezután sokat foglalkozott adományozásokkal, és kolostorok építtetésével. Erzsébet 1393-ban halt meg. Prágában temették el. Nógrády Árpád: Magyar uralkodók Magyar életrajzi lexikon Források

170 170 Konstanzi zsinat A konstanzi zsinat 1414-től 1418-ig ülésezett. A bécsi kongresszusig ez volt Európa legnagyobb diplomáciai tárgyalása. A zsinatot azért hívták össze, hogy megszüntesse a nyugati egyházszakadást (szkizmát), javítsa a meglazult egyházi fegyelmet és hogy a helyreállítsa a hitegységet. A zsinatot kölcsönös megegyezéssel a legtekintélyesebb párttal rendelkező XXIII. János ellenpápa és Zsigmond császár hívta össze november elejére Konstanzba. A megnyitás november 5-én, az első nyilvános ülés november 16-án zajlott. Husz a zsinat előtt Zsigmond Husz Jánost ((csehül Jan Hus), (Husinec, Csehország 1369 Konstanz, július 6.) cseh pap, egyetemi tanár és vallásreformer. A huszitizmus alapítója.) császári menlevéllel meghívta Konstanzba. Itt azonban, mivel nem tartotta magát az egyházi parancshoz, hogy ne mondjon misét, Huszt menlevele ellenére börtönbe vetették júniusában a zsinat által kiküldött bizottság kihallgatta. Július 6-án hirdették ki az ítéletet és még aznap máglyán megégették. Ugyanerre a sorsra jutott az őt támogató Prágai Jeromos is. Husz János szobra Prágában Az egyházszakadás felszámolása A zsinat kijelentette, hogy nem oszlatható fel, amíg a szakadás teljesen meg nem szűnik, még akkor sem, ha a pápa vagy több főpap is távozik. XXIII. János a zsinatot titokban elhagyta. Az március 30-i ülésen a következő végzéseket hirdették ki: 1. a zsinat törvényesen gyűlt össze, hatalma Krisztustól származik, azért mindenki (maga a pápa is) engedelmeskedni köteles neki mindenben, ami a hitre és a szakadás megszüntetésére vonatkozik; 2. a pápa nem távolíthatja el a Szentszék hivatalnokait Konstanzból, az ellenszegülők esetleges pápai büntetése érvénytelen; 3. a pápa Konstanzból való távolléte alatt nem nevezhet ki bíborosokat. XXIII. Jánost a zsinat felfüggesztette, elvette tőle a pápai pecsétet és a halászgyűrűt, és megfosztotta méltóságától. XII. Gergely május 13-án önként lemondott a pápai méltóságról. XIII. Benedek a spanyolok és a skótok védelmében bízva vonakodott lemondani, de 1417 nyarán a zsinat a pápai trónt üresnek nyilvánította és pápaválasztást írt ki november 11-én egyhangúlag megválasztották Colonna Ottó bíborost, aki pápaként az V. Márton nevet vette föl. Egyházjavítási bizottságot nevezett ki és reformjavaslatokat terjesztett elő március 10-én megtiltotta az egyetemes zsinatra való hivatkozást, annak ellenére, hogy korábban kimondták, a zsinat följebbvaló a pápánál. Végül V. Márton Paviát jelölte ki a legközelebbi zsinat helyszínéül és 25. ülésén a konstanzi zsinatot berekesztette.

171 171 Budai Nagy Antal Az erdélyi parasztfelkelés régibb formában erdélyi parasztháború, a románoknál răscoala de la Bobâlna (bábolnai felkelés) néven ismerik kora nyarán kiütött nagyszabású megmozdulás az erdélyi parasztság részéről, melyhez a helyi románság is csatlakozott. A felkelés Észak-Erdély majdnem teljes területét beborította. A harcok egészen az év végéig tartottak, de ténylegesen az ellenállásnak csak 1438 elején sikerült véget vetni Kolozsvár visszafoglalásával. A parasztfelkelők vezére a diósi kisnemes Budai Nagy Antal volt. Budai Nagy Antal (? december k. Kolozsvár) erdélyi kisnemes, az 1437-es erdélyi parasztfelkelés vezére. Kolozsvárnál, az év végén az erdélyi nemesi seregek ellen vívott harcokban veszthette életét. Hogy elfogták és kivégezték volna, az teljesen valószínűtlen. Életrajza Budai Nagy Antal Dióson élt (Kolozs vármegye). Családja az erdélyi Nagybuda (Bodonkút) helységről kapta a nevét. Katonaként részt vett a huszita háborúkban, Csehországban, ott ismerkedett meg először a huszitizmussal és az újfajta harcmodorral. Erdélyben a parasztokat egyre nagyobb adókkal sújtotta a főnemesség az 1430-as években. Különösen Zsigmond király pénzrontása váltott ki nagy felzúdulást és ellenségeskedést. Lépes György püspök ráadásul kiátkozta az egyházból azokat a parasztokat és kisnemeseket, akik nem voltak hajlandók neki dézsmát fizetni. A nemesek durva elnyomása miatt számos paraszt és nemes Husz János tanainak híve lett. A Bábolna-hegyen gyülekező parasztokhoz Nagy Antal is csatlakozott sok más kisnemessel együtt, akiket ugyancsak a magas dézsma sújtott. Nagy Antalt aztán a felkelők vezérükké választották. Miután a parasztok követeit Csáki László vajda megölette, Nagy Antal összegyűjtötte a magyar és román paraszthadakat. Miután volt tapasztalata a huszita harcmodort illetően, ezért a felkelőket szekérvárba rendezte, s Désnél megtámadta és megverte az ellenük indult nemesek lovagi seregét. A nemesek kénytelen-kelletlen tárgyalni kezdtek a felkelőkkel és vezérükkel. A kolozsmonostori egyezséget a nemesek megszegték, mihelyst újabb fegyveres erőt gyűjtöttek. Apátinál azonban ismét a parasztok kerekedtek felül, s Budai Nagy Antal bevonult Kolozsvárra. A győzelem után A győzelem ellenére azonban a második kolozsmonostori egyezményt az ősz végére újabb összecsapások követték. Nagy Antal seregéből a veszteségek és a távozások miatt már kevesen maradtak. Fő erősségük, Kolozsvár ellen vonuló erdélyi sereggel szemben újabb rohamra gyűjtötte össze a parasztsereget. Elszántan harcoltak tovább, ám végül a parasztvezér elesett. A felkelés rövidesen elbukott, de Kolozsvár január 8-ai visszafoglalásáig még maradtak Észak-Erdély és a Tiszántúl területén ellenállási gócok. Forrás Magyar nagylexikon IV. (Bik Bz). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai o. ISBN Thuróczy János krónikája Demény Lajos. Parasztfelkelés Erdélyben Gondolat. ISBN (1987)

172 172 Albert magyar király Habsburg Albert király, XVI. sz.-i ismeretlen festő műve (Kunsthistorisches Museum, Bécs) Habsburg Albert (Bécs, augusztus 16. Neszmély, október 27.) mint V. Albert osztrák herceg ( ), mint II. Albert német király ( ), mint I. Albert Csehország ( ) és Magyarország királya ( ). Az első Habsburg a magyar trónon. Uralkodási ideje I. Albert II. Albert I. Albert V. Albert örökös herceg Magyarország királya december október 27. Német-római Birodalom német királya március október 27. Cseh Királyság királya május október 27. Osztrák Hercegség hercege Örököse Erzsébet V. László Koronázása Székesfehérvár január 1. nem koronázták meg Prága június 29. Elődje Luxemburgi Zsigmond Luxemburgi Zsigmond Luxemburgi Zsigmond Utódja I. Ulászló III. Frigyes V. László Uralkodóház: Habsburg Kevesen tudják, hogy az első Habsburg a magyar trónon Albert volt, és nem a mohácsi csatavesztés után az ország harmadrésze fölött 38 évig uralkodó I. Ferdinánd. Ennek oka valószínűleg az, hogy Albert még két esztendeig sem uralkodott, s a többi koronája miatt e rövid időt sem teljes egészében Magyarországon töltötte. Teljes neve: Albrecht von Habsburg Édesapja: IV. Albert ( ) Édesanyja: Bajor Johanna-Zsófia bajor-staubingi hercegnő Született: augusztus 16., Bécs Királlyá választották: december 18-án Mgkoronázták: január 1-jén, Székesfehérvárott Házastársa: szeptember 28-án, Pozsonyban kötött házasságot Luxemburgi Erzsébettel Luxemburgi Zsigmond és második felesége, Cillei Borbála lányával.

173 173 Gyermekei: Anna ( ), I. Ulászló jegyese és trónkövetelő 1458-ban; György (1435. február február 16.) [4] ; Erzsébet ( ), II. Ulászló anyja; V. László ( ) magyar király Elhunyt: Neszmély, október 27. (42 évesen), Székesfehérvrott temették el. Nádor uralkodása alatt: Hédervári Lőrinc Élete augusztus 16-án Bécsben született IV. Albert osztrák herceg ( ; uralkodott: ) és Johanna Zsófia bajor straubingi hercegnő ( ) második gyermekeként. Egyetlen nővére volt, Margit ( ), aki 1412-ben IV. Henrik bajor herceghez ( felesége lett. Albert apja kitűnő diplomáciai érzékkel rendelkezett, hiszen már 1402-ben Luxemburgi Zsigmond magyar királlyal olyan örökösödési szerződést kötött, mely szerint fiú örökös híján az előző évben nagykorúsított Albert követi majd Zsigmondot a magyar trónon. A szerződés tulajdonképpen Zsigmond hálája volt a Habsburg-hercegeknek, akik politikailag és fegyveres erőkkel is segítették a magyar királyt a cseh korona megszerzéséért féltestvérével, Vencellel vívott egyelőre sikertelen küzdelemben. Az ifjú Albert már fiatalon, szeptember 14-én örökölte az osztrák hercegséget apja halála után. A zsinati eszme híveként saját egyházára támaszkodott. Az 1414-ben összehívott konstanzi zsinat szinte egyetlen eredményeként lemondatta a három pápát, és V. Mártont ismerte el új pápának, aki támogatta Albert melki reformját, melynek célja az egyházi birtokok gazdasági modernizációja volt. Az 1420-as években részt vett a huszita háborúkban, ben pedig az ország déli részén a törökök ellen harcolt december 9-én meghalt apósa, Luxemburgi Zsigmond. Felesége, Erzsébet öröklési jogát elismerve a főurak és a főpapok szűk csoportja Albertet Pozsonyban december 18-án magyar királlyá választotta, választását azonban feltételekhez kötötték, többek közt nem fogadhatta el a német-római császári címet. A magyar koronázás január 1-én zajlott le Székesfehérvárott, ahol Albertet az esztergomi érsek, Erzsébetet a veszprémi püspök koronázta. Frankfurtban március 18-án II. Albert néven német királlyá választották, de rövid uralkodása alatt sohasem került sor a német királyi koronázására. [3] Az ún. kompakták elismerése után május 6-án cseh királynak is megválasztották. Anyósa, Borbála királyné összeesküvése miatt a lengyelekkel Sziléziában kisebb háborút kellett viselnie a cseh trónért, mivel a cseh főnemesek egy része a lengyel trónörököst, Jagelló Kázmért választotta meg Albert ellenében. Cillei Borbála új házasság reményében a lengyel királyt támogatta, a harcokból azonban Albert került ki győztesen. Prágában június 29-én koronázták meg. Mint magyar király a kezét a koronázási feltételekkel gúzsba kötő főnemesség kiszolgáltatottja volt, s hosszas külföldi tartózkodása idején is az ő kezükben volt a hatalom. Emiatt az 1439-i budai országgyűlésen a köznemesi rend élesen hangoztatta követeléseit. Egyszersmind a honvédelmet a királyra hárították. A török fenyegető fellépése miatt (Szendrő eleste, 1439) 1439-ben hadjárat viselésére határozta el magát, seregével azonban csak Titelig jutott. Itt részben azért, mert a törökök Magyarország helyett Bosznia ellen fordultak, részben mert seregét vérhasjárvány támadta meg, csapatait szélnek eresztve hazaindult. Maga is megbetegedett, és útközben a Komárom vármegyei Neszmélyen meghalt. A monda szerint a Szőlő hegyen található Király kútból ivott dinnyeevés után, aminek hatására elhunyt. Szívét és belső szerveit a neszmélyi református templom kertjébe temették, a helyet szív alakú kő jelzi. Felesége ekkor állapotos volt tőle; utószülött (posztumusz) fia, a későbbi V. László magyar király, február 22-én született meg. A Neszmélyen készített végrendelet szerint Albert a születendő gyermekének lakóhelyéül Pozsonyt jelölte ki, gyámságát a magyar, cseh és osztrák arisztokráciára bízta. Testamentuma szerint a bécsi Szent István-templomban kívánt nyugodni, ennek ellenére Székesfehérvárott temették el.

174 174 Kronológia 1412-től Albert sokat tartózkodott Luxemburgi Zsigmond mellett ben feleségül veszi Luxemburgi Erzsébet hercegnőt december 18. Az országnagyok Pozsonyban királlyá választják Zsigmond vejét, V. (Habsburg) Albert osztrák herceget január 1-én koronázzák meg március 18. Albert magyar királyt Frankfurtban német királlyá választják (német királyként: II. Albert) Albert király Bécsbe, majd Prágába távozikmagyarországról tavaszán tér vissza május 6. A cseh katolikus rendek Albert magyar és német királyt, a huszita kelyhesek Kázmér lengyel herceget választják cseh királlyá Török csapatok pusztítanak Erdélyben. Háború Albert király és III. Ulászló lengyel király között a cseh korona miatt Albert és III. Ulászló fegyverszünetet köt. Albert visszatér magyarországra. A király Hunyadi Jánosra bízza a szörényi bánság végvárainak védelmét május. Országgyűlés Budán, Albert király a budai országgyűlésen dekrétum formájában erősíti meg a rendi kiváltságokat, egyúttal felkelés az idegen kereskedők ellen május 29-én Albert derétumában kénytelen visszavonni Zsigmond reformjainak nagy részét Török hadjárat Szerbia ellen. Albert király Brankovics György szerb fejedelemmel szövetségben ellentámadást indít augusztus 18. Szendrő vára [(szerbül Смедерево / Smederevo) város Szerbiában, a Dunai körzet székhelye. Belgrádtól 48 km-re délkeletre a Duna jobb partján a Nagy-Morava torkolatánál fekszik. Szerb neve a délszláv Smeder személynévből származik, jelentése: Smeder birtoka.] megadja magát II. Murád szultánnak. A szerb fejedelemség megszűnik. Brankovics magyarországi birtokaira menekül. Vérhasjárvány tör ki Albert király Titelnél táborozó seregében, maga a király is megbetegszik. Szendrő vára október 27. Albert halála. Albert halálával a német-magyar unió és azon belül az osztrákcseh-magyar államszövetség is felbomlott.

175 175 Jegyzetek 1. Genealogie-Mittelalter/Albrecht II.: Eine Krönung ALBRECHTS II. zum römisch-deutschen König erfolgte nicht. (Magyarul: II. Albert német királyi koronázására nem került sor.) A Révai nagy lexikona és A Pallas nagy lexikona szerint Albertet május 31-én Aachenben német-római császárrá koronázták, de ez két okból is nyilvánvalóan téves forrásokon alapul. Teleki (1852:91) és Ráth (1861:160) kimutatja, hogy Albert június 1-jén az ausztriai Korneuburgban, Bécstől 14 km-re, tartózkodott, ahol Teleki szerint a pünkösdi ünnepeket töltötte, és ahonnan június 1-jén rendelkezett a fraknói gróf özvegye és az Osliak közt támadt vita ügyében. Ráth igazolja, hogy május 26-án még Bécsben volt a király, így lehetetlen lett volna véghez vinni az aacheni utat és a koronázást. Ugyanakkor a két lexikon másik tárgyi tévedése az, hogy Aachenben a német királyokat koronázták, a császári koronázás ez időben Rómában történt. 2. György herceg a születése után rögtön meghalt. Ezt támasztják alá a következő genealógiai munkák: Genealogie-Mittelalter/Albrecht II. és Genealogie-Mittelalter/Elisabeth von Luxemburg és a Stammtafeln (1965) 16. genealógiai táblája. Szilágyi Sándor szerk.: A magyar nemzet története: Albertnek nem voltak fiú gyermekei; egyetlen fia, György, csecsemő korában kevéssel előbb, 1435-ben hunyt el. Ezekkel ellentétben a Foundation for Medieval Genealogy/Austria Genealogy azt állítja, hogy már 1431-ben megszületett, és a 4. életévébe lépett, mikor 1435-ben meghalt, mely bizonyára téves adaton alapszik. A csecsemő megjelölés is csak két év alatti gyermekekre vonatkozhat, György pedig a legszigorúbb számítások szerint, ha 1431 decemberében is született, halálakor is már három éves és két hónapos lett volna, ami rég túl van a csecsemőkoron. A Foundation for Medieval Genealogy forrása is csak azt támasztja alá, hogy György volt az elsőszülött fiú, nem pedig az elsőszülött gyermek, ami miatt az 1432-ben született Anna hercegnő előtt kellett volna születnie, és ezért sem igaz, hogy 1431-ben kellett születnie. (Foundation for Medieval Genealogy: The Necrologium Austriacum names "Jorg in der klainhait gestorben" as older son of Duke Albrecht, melynek jelentése: A Necrologium Austriacum megnevezi a kiskorában meghalt Györgyöt mint Albert herceg idősebb fiát.) 3. Lásd az 1. lábjegyzetet. 4. Lásd a 2. lábjegyzetet. Irodalom Stammtafeln zur Geschichte der Europäischen Staten I/II., Tafel 16. Die Herzoge und Erzherzoge von Oesterreich aus habsburgischem Geschlecht von Albrecht I. bis auf Maximilian I., J. A. Stargardt, Marburg, gróf Teleki József: Hunyadiak kora Magyarországon I., Pest, Emich és Eisenfels Könyvnyomdája, Ráth Károly: A magyar királyok hadjáratai, utazásai és tartózkodási helyei, Győr, nyomtatott Sauervein Gézánál, 1861.

176 176 I. Ulászló magyar király I. Ulászló (lengyelül: Władysław III Warneńczyk [1] ) (Krakkó, október 31. Várna, november 10.) Jagelló-házból származó magyar király és III. Ulászló néven lengyel király is. Lengyelországban június 1-jétől, Magyarországon július 17-étől haláláig uralkodott. Apja II. Ulászló lengyel király, a Jagelló-ház első jelentős uralkodója, anyja II. Ulászló negyedik felesége, Holszański Zsófia volt. Uralkodóház: Jagelló-ház Született: Krakkó, október 31. Édesapja: II. (Jagelló) Władysław lengyel király Édesanyja: Holszányi Zsófia (Sonka), Andrej Holszański fejedelem leánya Királlyá választották: március 8-án, Krakkóban Koronázása: Székesfehérvár, július évig uralkodott. Házastársa: Luxemburgi Erzsébet (?) Elhunyt: Várna, november 10. (19 évesen), ismeretlen helyen nyugszik Nádor uralkodása alatt: Hédervári Lőrinc

177 177 Lengyel Királyság királya Magyar Királyság királya Władysław III (Warneńczyk) I. Ulászló Uralkodási ideje: június november május november 10. Elődje: II. Władysław Habsburg Albert Utódja: Kazimierz IV Jagiellończyk Utószülött László Kronológia április. II. Murád szultán több hónapon át sikertelenül ostromolja Nándorfehérvárt Erzsébet királyné komornája, a királyné megbízásából ellopja a Szent Koronát Visegrádról márciuus 8. A magyar rendek küldöttsége III. (Jagelló) Ulászló lengyel királyt hívja meg a magyar trónra május. Ulászló bevonul Budára május 15. Albert özvegye, Erzsébet királyné a Szent Koronával megkoronáztatja három hónapos fiát, Lászlót (V. László, ) június 29. A rendek érvénytelenítik V. László koronázását július 17. Ulászlót egy (Szent István fejereklyetartójáról levett) alkalmi koronával magyar királlyá koronázzák (I. Ulászló, ). Polgárháború tör ki V. László és I. Ulászló hívei között, amely megszakításokkal 1445-ig tart. Giskra János cseh zsoldosvezér László főkapitányaként a Felvidék jelentős részét hatalma alá hajtja november 22. Erzsébet III. Frigyes római király felügyeletére bízza V. Lászlót és a szent koronát január. Hunyadi János I. Ulászló vezére Tolna megyében, Bátaszék mellett győzelmet arat Erzsébet királyné és V. László hívei felett, majd ezután Ulászló Újlaki Miklósra és Hunyadi Jánosra bízza Kelet-Magyarország kormányzását. Inne számítható Hunyadi politikai karrierje március 22. Hunyadi győzelme Gyulafehérvárnál Mezid bég felett szeptember. Hunyadi győzelme a Jalomica (rum. Ialomiţa) folyónál a ruméliai beglerbég felett Erzsébet és I. Ulászló egyezséget köt: a királyné V. László jogainak fenntartásával elismeri I. Ulászlót királynak.

178 december 17. Erzsébet királyné meghal. Pártjának vezetését III. Frigyes veszi át V. László gyámjaként Az országgyűlés elhatározza a török elleni háborút október január A Hosszú hadjárat április 24. Ulászló és a magyar rendek a székesfehérvári országgyűlésen csatlakoznak a pápa vezette koalícióhoz, amelynek célja a törökök európai uralmának megdöntése augusztus 4. I. Ulászló szegedi esküjében megfogadja, hogy a II. Murád szultánnal kötendő béke érvénytelen lesz augusztus 15. A váradi hamis béke. Brankovics visszakapja Szerbiát a szultántól, ennek fejében magyarországi birtokainak nagy részét Hunyadinak engedi át november 10. A várnai csata. Ulászló elesik a csatában. Lengyelország királya Ulászló elsőszülött fiúként, II. Ulászló uralkodásának 38. évében született, ezért apja azonnali lépéseket tett a trónöröklés biztosítására. II. Ulászló uralkodása idején Lengyelország Kelet-Európa egyik vezető hatalmává vált, ugyanekkor erre az időszakra esik a lengyel főpapság és főnemesség megerősödése is, így Ulászlónak őket kellett megnyernie célja eléréséhez. Évekig tartó kötélhúzás kezdődött a király és nemessége között, és végül az 1430-ban Jedlniában tartott tárgyalások alkalmával a nemesség újabb privilégiumokat csikart ki magának. Az 1433-ban Krakkóban szentesített törvények drámaian csökkentették a lengyel király hatalmát, többek között a király a nemesség jóváhagyása nélkül nem verethetett új pénzt és a nemeseknek jogukban állt gyűléseik alkalmával a király jelenléte nélkül is intézni az ország ügyeit. Az engedmények megtették hatásukat, mert II. Ulászló halála (1434. június 1.) után fiát III. Ulászló néven Krakkóban lengyel királlyá koronázták. III. Ulászló ekkor még kiskorú volt, ezért a tényleges hatalmat a királyi tanács és elsősorban a nagy befolyással rendelkező krakkói püspök, Zbigniew Olesnicki gyakorolta. Ulászlót 1438 decemberében ismerték el felnőtt korú uralkodónak. Magyar királlyá koronázása Magyarországon Albert király október 27-ei halála utat nyitott a nemzeti és udvari pártok trónharcaihoz. Két jelentős párt alakult ki. A Habsburg-pártiak azt akarták, hogy Albert még meg sem született fiúutódja a későbbi V. (Utószülött) László kerüljön a magyar trónra. A nagyobb erőt képviselő és a pápa által is támogatott németellenes párt úgy vélekedett, hogy a fenyegető török veszély miatt az ország kormányzását nem lehet egy csecsemőre bízni, ezért Ulászló magyar királlyá koronázását szorgalmazták január 1-jén a budai országgyűlés Ulászlót választotta [2] magyar királlyá. A magyar történelemben ez volt az első alkalom, hogy a köznemességnek döntő szava volt a királyválasztásban. Ulászló királyságát feltételekhez kötötték. Ezek szerint Ulászlónak a koronázás előtt köteleznie kellett magát, hogy visszaadja Magyarországnak a még Zsigmond által elzálogosított szepességi városokat, hogy védelmezni fogja Magyarországot a töröktől, továbbá feleségül veszi Luxemburgi Erzsébet királynét. Ulászló május közepén érkezett Budára, azonban akkorra a magyarországi jogi helyzet gyökeresen megváltozott február 22-én Komáromban megszületett Habsburg Albert utószülött fia, László, akit a Visegrádról titokban elvitt Szent Koronával május 15-én királlyá koronáztak. [3] Ulászló azonban nem volt magyar király, mert magyar király az, akit a Szent Koronával (egyéb kritériumok közt) koronáznak meg. Az Ulászló-párti nemesek június 29-én érvénytelennek nyilvánították V. László koronázását és a börtönnel megfenyegetett Szécsi Dénes közreműködésével, egy alkalmi koronával [4] július 17-én szerintük királlyá koronázták Ulászlót. Az országnak tehát két koronás királya volt, ami polgárháború kezdetét jelentette.

179 179 Polgárháború Az V. László és I. Ulászló hívei között zajló belháború 1440-ben kezdődött és a közben megkötött béke ellenére gyakorlatilag csak Ulászló halálával ért véget. Ulászló hívei között volt az egyik leggazdagabb magyar főúr, Ujlaki Miklós továbbá a bárói családok közül a Rozgonyi, a Hédervári és a Pálóczy. Ebben az időszakban indult Hunyadi János szörényi bán felfelé ívelő karrierje, aki a kezdetektől Ulászlót támogatta. V. László és Erzsébet mellett Cillei Ulrik, horvát és szlovén bán és a Garai család állt. Erzsébetnek sikerült megnyernie támogatónak Jan Giskra cseh zsoldosvezért, aki 1440-ben már Észak- Magyarország tekintélyes részét uralma alatt tartotta, és tizezer fős hadserege Erzsébet fegyveres erejének jelentős részét alkotta. Giskra északi hadműveleteivel gyakorlatilag elvágta Ulászló kapcsolatát Lengyelországgal. A belháború egyetlen jelentős csatáját január elején Bátaszék mellett vívták, ahol a Hunyadi János vezette csapatok döntő győzelmet arattak Garai László serege felett. Ulászló hívei ezután kisebb ütközetekben fokozatosan szorították vissza a Habsburg-barát erőket, csak Giskra erőit nem sikerült kiszorítani felső-magyarországi állásaikból. Mivel az elhúzódó harcok nem hoztak eredményt, a felek december 14-én békét kötöttek. A fegyverszünet megkötése után öt nappal Erzsébet királyné meghalt. Törökellenes harcok A belháborúkban szerzett érdemei elismeréseként Ulászló 1440 végén erdélyi vajdává, temesi ispánná és Nándorfehérvár főkapitányává nevezte ki Hunyadi Jánost. Hunyadi ezzel a törökellenes harc teljes frontszakaszának parancsnoka lett őszén Ulászló és Hunyadi együtt vezette azt a sikeres hadjáratot, amelyet a történetírás hosszú hadjáratnak nevez. A jelentős győzelmek felébresztették a törökök elleni döntő csapás reményét. A II. Murád szultánnal június 12-én Drinápolyban kötött, számunkra igen előnyös béke ellenére az Ulászló és Hunyadi János vezette keresztény had szeptember 22-én támadást indított a törökök ellen. A béke ugyanis fizikailag lehetetlen feltételeket tartalmazott a törökökre nézve, például minden átadásra kerülő várat nyolc napon belül kellett volna kiüríteni, és ezt a törökök nem is tudják teljesíteni. II. Murád azonban a vártnál gyorsabban reagált, és november 10-én a várnai csatában döntő vereséget mért a támadókra. A csatában életét vesztette Ulászló király is. I. Ulászló síremléke a krakkói Wawelben A király holttestét nem találták meg, a török krónikák szerint levágták a fejét és közszemlére tették. Pietro Ransano krónikás szerint a király a combján és karján kapott sebet, és arról tudósít, hogy egyesek szerint túlélte a csatát. Ennek alapján és más utalások miatt időnként felkapott témává válik, hogy Ulászló tovább élt, és Cipruson keresztül Portugália partvidékére utazott, ahol aztán leélte életét, megnősült, és húsz évvel később halt meg.

180 180 Emléke Bulgáriában Várna legfontosabb körútját I. Ulászlóról nevezték el (Bulevard Vladislav Varnenchik), második legnagyobb körútját Hunyadi Jánosról (Bulevard Yan Hunyad). I. Ulászló emlékére pedig mauzóleum-emlékparkot alapítottak 1924-ben: I. Ulászló mauzóleum Várnában. I. Ulászló síremléke Várnában Jegyzetek 1. Ez a melléknév várnait jelent, nem egykorú ragadványnév, hanem a halál helye 2. Az országgyűlés után magyar bárókból álló küldöttség indult Krakkóba, amely március 8-án egyezett meg Ulászlóval a magyar királlyá koronázás feltételeiről, ezért Ulászló megválasztásának napját sokszor ezzel a dátummal adják meg. 3. V. László koronázása formailag a magyar szokásjog mindhárom feltételének megfelelt: Székesfehérvárott, a magyar Szent Koronával és Szécsi Dénes, esztergomi érsek közreműködésével történt. A Szent Koronán kívül a többi koronázási jelvény hiányzott, de ez nem befolyásolta a koronázás érvényét. 4. Az alkalmi korona a Szent István székesfehérvári ereklyetartójáról leszerelt korona volt. Felhasznált források Stanislaw A. Sroka: I. Ulászló (In.: Kristó Gyula: Magyarország vegyes házi királyai, Szukits Könyvkiadó 2003, ISBN ) Révai nagy lexikona Bertényi Iván: A magyar korona története, Kossuth Könyvkiadó 1986, ISBN X Engel Pál: A váradi hamis béke (História 1995/4) BÁNLAKY JÓZSEF A MAGYAR NEMZET HADTÖRTÉNELME

181 181 Várnai csata I. Ulászló a várnai csatában, Jan Matejko festménye Bitwa pod Warną Olej na desce. 58 x 92 cm. Szépmüvészeti Muzeum, Budapeszt. A várnai csata során november 10-én Várna mellett az I. Ulászló és Hunyadi János vezette keresztény szövetséges hadsereg vereséget szenvedett a II. Murád által vezetett török seregtől. A csatában I. Ulászló magyar és lengyel király is elesett. Egyes források szerint I. Ulászló nem esett el a csatában. Konfliktus: Magyar török háború ( ) Időpont: november 10. Helyszín: Bulgária, keleti országrész, a Fekete-tenger partján Eredmény: Oszmán-török győzelem a keresztények felett Szembenálló felek: Magyar Királyság; Lengyel Királyság; Havasalföld; Litvánia; Szerbia; Bosznia; Cseh Királyság; Német-római Birodalom; Horvátország és Pápai Állam valamint az Oszmán Birodalom

182 182 Parancsnokok: Hunyadi János magyar kormányzó; I. (Jagelló) Ulászló magyar-cseh király Giuliano Cesarini bíboros és II. Murád török szultán és Szembenálló erők: Veszteségek: II. (Mircea) Vlad Dracul illetve Kandarli Halil nagyvezír Magyar és lengyel hadak: kb fő Havasalföldi hadak: kb fő Egyéb csapatok: pápai katonák, németek, litvánok, csehek, bosnyákok, ukránok, bulgárok, szerbek és horvátok Oszmán Birodalom Kb fő Keresztények Kb fő Oszmán Birodalom Kb fő A csata előzményei Szervezés A 14. század vége óta a törökök támadásokat intéznek a balkáni városok és országok ellen. Bulgáriát, Szerbiát, Albániát a pusztulás, emberveszteség jellemzi ez időtájt. I. Ulászló magyar király többször is támadta a törököket. Első alkalommal 1443 és 1444 között, ami hosszú hadjárat néven ismerünk. A hadjárat végét a Drinápolyi béke szentesítette, amelyet június 12-én kötött a magyar és a török uralkodó. Ennek során a magyar király a Bibliára, a török szultán a Koránra esküdött. Ezt az esküjét a magyar király - többek között a pápa bíztatására - megszegte! A béke azonban nem tartott sokáig. A magyarországi erők biztatták a királyt, hogy egy újabb hadjáratot vezessen a törökök ellen. A pápa kiátkozással fenyegette meg Ulászlót, ha nem védi meg a kereszténységet. A másik biztató hír a háborúpártiaknak, hogy a Balkánon élő keresztények felkelnek a török uralom ellen, ha megindul egy keresztes hadjárat. A végleges döntést augusztus 4-én született meg: Ulászló újabb hadjáratot indít a Török Birodalom ellen. Azonban II. Murád szultán ekkor már leverte az anatóliai felkelést, majd haderőt csoportosított át a Balkánra. I. Ulászlónak azonban Lengyelországban újabb gondjai támadtak. A nemesek nem támogatták a király újabb hadjáratát. Az uralkodó diplomáciai cselt eszelt ki: azt mondta a lengyeleknek, hogy a szultán felrúgta a békét. Ezzel a húzással, azonban nem sok sikert ért el: a hadjárat megindításakor 2000 zsoldos állt csak a király szolgálatába. [1] A hadsereg lassú verbuválódása miatt Ulászló figyelmeztette a tengeri hadakat, hogy a szorosokban maradjanak, és akadályozzák meg a török átkelését Európába. A keresztény hajók többsége azonban velencei volt, és a köztársaság nem akart összetűzni a szultánnal, ha már a magyarok békét kötöttek vele.

183 183 Bulgáriában A mintegy lovasból és 2000 harci szekérből újból összeverbuválódott keresztény hadsereg a Nándorfehérvár-Konstantinápoly útvonal helyett a Duna völgyében haladt a Fekete-tenger felé, mivel a huszita harci szekerek számára a balkáni utak járhatatlanok voltak, a szerb despota pedig nem csatlakozott a hadjárathoz. I. Ulászló és Hunyadi János összevont serege szeptember 20-a táján kelt át Orsovánál a Dunán. Innen először Kladovóba mentek, és elfoglalták a várat, majd 26-án bevették Vidint is. A város külső negyedeit porig rombolták, majd néhány napi pihenő után a városból verbuvált bolgárokkal továbbindultak keletnek. Bevették Orjahovót, majd Nikápolyt is. Az utóbbi városban néhány napos pihenőt tartottak, hogy feltöltsék készleteiket. Itt csatlakozott a sereghez négyezer emberével Vlad Dracul havasalföldi fejedelem. Továbbmentek Sumenbe, de a várat csak három nap után tudták elfoglalni. [2] Az új egységekkel, valamint a korábban hozzájuk csatlakozott különböző nemzetiségű (litván, cseh, ukrán, német, pápai, szerb, bosnyák és horvát) katonákkal körülbelül húszezer főre egészítették ki a sereget. November 6-án Provadijában állnak meg, ahol a király megtudta, hogy a szultán seregei átkeltek Európába. Másnap a keresztes haderő Petricshez ért, ahol kiszabadítottak több, korábban rabul ejtett szlávot és magyart is. Ezután bevették Mihalicsot is, majd elindultak Várna felé. November 9-én Ulászló serege a várnai mezőre ért, és ott letáborozott. Ezen a napon érkezett meg II. Murád serege is. A csata menete Várna

184 184

185 185 Forrás:

186 186 Hunyadi győzelmeinek hatására a pápa vezetésével nemzetközi koalíció jött létre, amely céljául a Balkán-félsziget felszabadítását tűzte ki. A készülő nagyszabású offenzívától megrémült Murád szultán rendkívül kedvező békeajánlattal állt elő. Vállalta, hogy Szerbiából kivonja katonáit és visszaadja a területet Brankovicsnak, 100 ezer arany hadisarcot fizet a magyar királynak, és háború esetén 30 ezer fegyverest bocsát rendelkezésére. Augusztus 1. körül Szegeden Ulászló elfogadta a szultáni békeajánlatot, 4-n azonban az országnagyokkal együtt esküt tett a pápai legátusnak, Giuliano Cesarininek, hogy a törökkel kötendő béke eleve érvénytelen lesz. Augusztus 15-n, Nagyváradon megkötötték a török-magyar békét, egy hét múlva Szerbia várai Brankovics birtokába kerültek. Egy hónappal később a tíz évre kötött békét megszegve a magyar hadak Orsovánál átkeltek a Dunán, és benyomultak a török kézen lévő Bulgária területére. A békekötésről szállongó hírek megzavarták a szövetséges hadakat, a szerbek egyáltalán nem csatlakoztak a koalícióhoz, a Boszporuszt elzáró velencei flotta pedig jó pénzért még segítette is a szultáni hadak átkelését november 10-n a Fekete-tenger parti Várnánál a mintegy háromszoros túlerőben lévő török sereg megsemmisítő győzelmet aratott a visszavonulás lehetőségétől elzárt keresztény had felett. A csatában életét vesztette a fiatal Ulászló, akinek utolsó tette a janicsárok ellen intézett meggondolatlan roham volt, amely egyben a pápai legátus és számos magyar hadúr életébe is került. A fővezér, Hunyadi János is alig tudott megmenekülni a csatából, amely után Vlad Dracul havasalföldi vajda fogságába esett. Végül Hédervári Lőrinc nádor fenyegetésére engedte szabadon Hunyadit Drakula. Az ellenség száma miatt a haditanácson Cesarini azt javasolta, hogy szekérvár mögött harcolva őröljék fel a török egységeket. Hunyadi viszont egy rajtaütéshez hasonló támadást ajánlott. Úgy vélte, hogy ha szétverik az ellenség szárnyait, utána a centrumban álló janicsárokkal is elboldogulnak. II. Murád serege a legkedvezőbb helyen: a nehezen megközelíthető Frangai-fennsíkon foglalt állást. Délre található egy mocsaras tó (Devnyai-tó), a fennsíknak pedig meredek fala van. Az éjszaka mindkét fél elrendezi sorait.

187 187 A keresztények ív alakban álltak fel a tó partjától egészen a Planova dombjáig. A balszárny a tópart ésszakeleti végétől addig a helyig nyúló terepet tölti fel, ahol a Goljáma Franga (ma Kamenar) nevű faluba vezető út a várnai országúttól elágazik. Itt Hunyadi öt, magyar és erdélyi harcosokból, valamint a magyar bárók katonáiból álló csapatot állomásoztatott. A létszámuk kb fő. [3] Az egész balszárny sógorának, Szilágyi Mihálynak a parancsnoksága alá tartozott. Középen a derékhadat a fiatal király vezette. Itt volt magyar és lengyel nemesekből és zsoldosokból álló személyes testőrsége. Korabeli számítások szerint a derékhad harcosainak száma kb fő. A jobbszárny, amely a derékhad mögött sorakozott, azok felé a lejtők felé fordult, amelyek Goljáma Franga falutól délre néznek. Ez a szárny 5 bandériumból állt, amelynek négy magyar parancsnoka: Herczeg Rafael boszniai püspök, Rozgonyi Simon egri püspök, Tallóci Ferenc horvát bán és Dominik János váradi püspök. Az 5. parancsnok Giuliano Cesarini bíboros volt. Dominik János csapatát hátrább tolták, mint tartalékosok. Ennek a szárnynak nem volt közös parancsnoksága. A jobbszárny volt a leginkább sebezhető, ezért Hunyadi úgy erősítette meg, hogy ez mögé helyezte a szekérvárat, a Čejka hetman vezette tapasztalt cseh gyalogos harcosokkal. A harci szekereket egybekötötték, és a szekerek elé farudakat állítottak. A szekérvár mögé álltak a védők. A védők ágyukkal, íjakkal, kopjákkal, buzogányokkal vannak felszerelkezve. Ezt úgy állíttatta fel Hunyadi, hogy az északra és keletre fekvő magaslatok felől ne tudjanak a törökök támadni. A szárnyakon kívül a középen elhelyezkedő királyi csapatrészek mögött sorakoztak fel a havasalföldiek. Az oszmán hadsereg fő erői a szpáhi lovasság, a janicsár gyalogság, a szultáni udvar zsoldos alakulatai, valamint az akindzsik és azabok irreguláris csapattestei. Az anatóliai szpáhik Karadzsa bég vezetésével alkották az oszmán katonai egységek balszárnyát. Ezek a Goljáma Franga falutól délnyugatra eső magaslatok nyugati lejtőjén gyülekeztek. Előttük balra és előre az erdős dombok gyűrődéseinek fedezéke alatt akindzsik, azabok és a reguláris hadsereg íjászai rejtőztek, arccal délnek. Ők mintegy ezer fő. Az egész balszárny összlétszáma közel 30 ezer fő volt. A jobbszárny a völgyben, a Kadiköj falutól keletre levő magaslat előtt helyezkedett el. Ruméliai szpáhikból állt, akiket Daud pasa vezetett, mintegy 10 ezer fővel. A reguláris hadsereg íjászaival együtt harci sorokban álltak. Középen egymás mellett, harci négyszögben 10 ezer janicsár. Ugyanitt volt a szultán is kíséretével és az udvari szpáhikkal. A dombok hátában, a janicsár négyszög mögött van a tábor. Az oszmánok így elzárták a keresztények menekülését északi és nyugati irányban. Csak a várnai vár és Galata felé vezető utak maradtak szabadok. Az oszmánok fegyverzetére a kopja, kard, íj volt a jellemző. Tüzérségük nem volt. Másnap november 10-én Hunyadi János indult meg először a muzulmánok ellen. Az idő azonban rosszra fordult, vihar lett. A törökök ekkor megtámadták a keresztények jobbszárnyát. A vitéz Tallóci bán egy részüket visszaverte, de anélkül, hogy felmérte volna az erőviszonyokat, üldözőbe vette őket. Az egri és a váradi püspök csapatai utánuk eredtek. A taktikai hibát a muzulmán sereg kihasználta és a szpáhik a keresztények jobbszárnyára támadtak. Rémület fogta el a két püspök és Cesarini harcosait. Rendületlenül húzódtak vissza a keresztények a tenger és a mocsár felé. Itt vesztette életét az egri és a váradi püspök és Cesarini. Tallóci embereinek egy része viszont eljutott a szekérvárba, így megmenekültek. A szpáhik közben délkelet felé haladtak. A reggeli órákban így megsemmisült a keresztény sereg jobbszárnya. Ezért Hunyadi János, a király és a havasalföldi fejedelem csapatai a szpáhikra támadtak. A szpáhikat legyőzték, a menekülök után eredtek. Karadzsa bég is ekkor esett el. A havasalföldi katonák közben rárontottak a török táborra, majd fosztogatták, kizsákmányolták azt. A keresztény balszárnyát a ruméliai szpáhik rohamozták meg. Hunyadi amint legyőzte Karadzsa béget, sógora, Szilágyi Mihály segítségére sietett. Az erdélyi vajda eközben a török jobbszárnyat támadta. A szpáhikat szétverték, akik Trákia felé vették az irányt. Így mindkét oszmán szárny hadképtelenné vált. De a neheze még csak most következett: annak ellenére, hogy a szárnyakra vereséget mértek a janicsárságnak még szinte érintetlen volt a hadállása és megtörésük komoly problémát okozott. [4] A magyar király talán dicsőség vágyból, ezután megtámadta a janicsárokat. [5] Ulászló mindössze ötszáz fős lengyel-magyar lovashadtesttel rontott neki a janicsárok cölöpsáncának, amit jóllehet áttört, de belül a janicsárok azonnal körbefogták a király csapatát. Ulászló megriadt lova ledobta magáról urát, majd egy janicsár - Kodzsa Hizir - levágta fejét és elküldte a török szultánnak. [6]

188 188 A levágott fejet ezután lándzsára tűzték és olyan helyre rakták ki ahol a keresztény sereg láthatta, s a katonákon pánik lett úrrá. A király fejét a török sereg is láthatta, aki emiatt erőt vett magán, és általános rohamot indított. Hunyadi látva a törökök lelkesedését, elrendelte a keresztények visszavonulását. A várnai csata (Martin Bielski - Lengyel Krónika, 1564-ből) A csata után A visszavonulás útvonalát Karel Škorpil írta le. A hadsereg nagyobbik része a Frangai-magaslatok gerincén, a Batovszka-dolina lejtői felé húzódott vissza Vlahlar (ma Dolnište) és Kojudzsuk (ma Debrene) falvakon keresztül, a Duna irányában. A szekérvárbeli harcosok maradéka nyugat felé hátrált Ruszlar (ma Ignatievo), Devnya falvakon keresztül. A szekérvárat teljesen szétzúzták a rárontó azabok és janicsárok, s belőle mindent széthordtak. A keresztesek emberveszteségeit ezer főre becsülték és odaveszett Cesarini bíboros is. A törökök vesztesége viszont jóval több volt. Miután Hunyadi a szárnyakat alaposan megtépázta az ellenség összvesztesége vagy húszezer fő lehetett. A szultán serege annyira kifáradt ráadásul, hogy a törököknek nem volt erejük a felmorzsoló üldözésre, így a totális vereséget Hunyadi elkerülte. A törökök a csata után délre, Görögországba vonultak vissza. A szerb hadsereggel együtt a magyar sereg támogatta az albánok felkelését 1448-ban. 5 év múlva, 1453-ban azonban az oszmánok elfoglalták Konstantinápolyt, majd elindultak a Balkán országaiba és az évszázadok folyamán egészen Érsekújvárig jutottak Európában. Hivatkozások 1. Bisztra Cvetkova: A várnai csata 186. oldal 2. Bisztra Cvetkova: A várnai csata 192. oldal 3. Bisztra Cvetkova: A várnai csata 196. oldal 4. Földi P.: Nagy hadvezérek, 267. old. 5. Hunyadi a csata előtt külön figyelmeztette a királyt meggondolatlan akcióval nem veszélyeztesse a harc sikerét. 6. Bisztra Cvetkova: A várnai csata 201. oldal Forrás Bisztra Cvetkova: A várnai csata ISBN fordította: Bödey József, Kiadó: Gondolat Kiadó, Budapest 1988 BÁNLAKY JÓZSEF A MAGYAR NEMZET HADTÖRTÉNELME

189 189 V. László magyar király V. László arcképe, 1457, ismeretlen osztrák festő, Kunsthistorisches Museum, Bécs V. László (Komárom, február 22. Prága, november 23.) vagy más néven Utószülött László, csehül Ladislav Pohrobek, németül Ladislaus Postumus, horvátul: Ladislav V. Posmrtni, magyar, horvát és cseh király, Ausztria hercege, 1453-tól Ausztria első főhercege. [1] A Habsburg-ház második uralkodója Magyarországon, és az egyetlen Habsburg-házi magyar király, aki Magyarországon született. A Habsburg-ház alberti (senior) ágának utolsó férfi tagja volt. Uralkodóház: Habsburg-ház Teljes neve: Habsburg László; V. László, Ragadványneve: Utószülött László Magyar Királyság királya Uralkodási ideje: november 23. Koronázása: Cseh Királyság királya V. László Ladislav Pohrobek Székesfehérvár, május február 22./1453. (ténylegesen) november 23. Prága, október 28. Elődje: I. (Várnai) Ulászló I. (Habsburg) Albert Utódja: Örököse: I. (Hunyadi) Mátyás I. (Podjebrád) György Habsburg Anna ( ) Ausztriai Hercegség (Alsóés Felső-Ausztria) hercege (1453-tól főhercege) Ladislaus Postumus február november 23. V. (Habsburg) Albert III. (Stájer) Frigyes Horvát Királyság királya Ladislav V. Posmrtni november 23. nem volt külön koronázás I. (Várnai) Ulászló I. (Hunyadi) Mátyás

190 190 Született: Komárom, február 22. Édesapja: Habsburg Albert magyar és cseh király, osztrák herceg ( ) Édesanyja: Luxemburgi Erzsébet magyar és cseh királyi hercegnő, német-római császári hercegnő ( ), Luxemburgi Zsigmond császár és magyar király leánya Házastársa: (jegyese:) Valois Magdolna francia királyi hercegnő ( ) Királlyá választották: 1440 áprilisában Megkoronázták: május 15-én Trónra lépett: november 10-én, 13 évig uralkodott. Gyermekei: nem házasodott meg és nem születtek gyermekei Elhunyt: Prága, november 23. (17 évesen) Nyughelye: Prága, Szent Vitus-székesegyház, Nádor uralkodása alatt: Garai László, Udalrik Kronológia április. V. László és Ulászló hívei kibékülnek, elismerik Lászlót magyar királynak. A rákosi országgyűlésen hét főkapitányt választanak, közöttük Hunyadi Jánost. A magyar rendek visszakérik III. frigyestől a Szent Koronát és V. lászlót. A német király nem fogadja el a feltételeiket nyár. III. Frigyes elfoglalja az ország nyugati határvárait (Kőszeg, Kismarton). Párthívei, a Cilleiek uralomra jutnak Szlavóniában. Celjski grad s Pečovnika Celjski grad (Szlavónia) A felső vár látképe, a pečovniki Savinja-partról ÉK-re nézve június. A rákosi országgyűlés V. László kiskorúsága idejére kormányzóvá választja Hunyadi Jánost (1446. június ).

191 június 1. A radkersburgi fegyverszünet osztrák kézen hagyja III. Frigyes hódításait Hunyadi négy sikertelen felvidéki hadjárata Giskra ellen június. Hunyadi és a rendek békét kötnek Cillei Ulrikkal, aki megtartja szlavóniai hódításait. Hunyadi János László fiát eljegyzi Cillei Ulrik leányával október Hunyadi kormányzó hadjárata, majd veresége a szerbiai Rigómezőn II. Murád szultántól Brankovics György szerb despota elfogja a kormányzót, s csak egyezségkötés után engedi szabadon Hunyadi János hadjárata Jan Giskra ellen Az országgyűlés fej- és jószágvesztésre itéli Brankovics Györgyöt. Békekötés Giskrával. Hunyadi János Brankovics György ellen vonul, és békekötésre kényszeríti. Békekötés III. frigyessel (V. László és a korona Bécsben marad) Hunyadi veresége Giskrától a Losonc melletti Szentkirály erődnél II. ( Hódító ) Mehmed szultán. A török birodalom nagyarányú terjeszkedésbe kezd a Balkánon szeptember 4. Az osztrák rendek kiszabadítják V. Lászlót III. Frigyes német-római császár gyámsága alól. A korona azonban a császárnál marad december 31. Megszűnik Hunyadi kormányzói megbízatása, Bécsben lemond tisztségéről. V. László Pozsonyban leteszi a királyi esküt, majd visszatér Bécsbe január. Pozsonyi országgyűlés. Hunyadi Beszterce grófja és az ország főkapitánya lesz május 29. II. Mehmed elfoglalja Konstantinápolyt megszűnik a több mint ezer éves Bizánci Császárság október 28. Prágában királlyá koronázzák V. László magyar királyt Az országgyűlés megszavazza a török elleni háborút október 2. Hunyadi győzelme Kruševacnál a törökök felett V. László másfél évi csehországi tartózkodás után visszatér Bécsbe június. Szerbia nagy része újból török uralom alá kerül. Kapisztrán János Magyarországra érkezik, hogy keresztesháborút hirdessen a törökök ellen V. László Bécsből Budára érkezik július 4. II. Mehmed megkezdi Nándorfehérvár ostromát. Július 22. döntő vereséget szenved Hunyaditól és a vár felmentésére érkezett keresztesektől.

192 augusztus 11. Hunyadi János halála (Zimonyban) V. lászló Cillei Ulrikot nevezi ki főkapitánynak november 9. Hunyadi László tőrbe csalja és meggyilkoltatja Cillei Ulrikot, és hatalmába keríti V. Lászlót, akivel országos főkapitánnyá nevezteti ki magát. V. lászló esküvel bántatlanságot ígér Hunyadi Lászlónak március 16. Az országnagyok halálra ítélik és kivégeztetik Hunyadi Lászlót. A Hunyadi-párt nyílt felkeléssel válaszol. V. László Bécsbe, majd Prágába távozik, magával viszi Hunyadi Mátyást november 23. V. László Prágában meghal. Gyermekkora Négy hónappal apja halála után született, ezért Utószülött (Postumus) Lászlónak is hívják. Hivatalosan csak között uralkodott, de 1440-től koronázott király volt, akit az ország egy része elismert, az egész ország azonban csak I. Ulászló halála után 1445-ben ismerte el királynak, de kiskorúsága idejére Hunyadi János kormányzott helyette. Apja Albert magyar, német és cseh király, Ausztria hercege, anyja Erzsébet, Zsigmond és Cillei Borbála lánya. Testvérei: Anna hercegnő és Erzsébet lengyel királyné. II. Ulászló nagybátyja. Amikor László megszületett, a magyar rendek Hédervári Lőrinc nádor támogatásával már behívták magyar királynak, és küldöttséget menesztettek Lengyelországba a magyarul folyékonyan beszélő III. Ulászló lengyel királyhoz, azonban V. László anyja a magyar királyi koronát Kottanner Jánosné nevű udvarhölgyével ellopatta a visegrádi várból, és Komáromba vitette. Az anyakirályné rábeszélésére Szécsi Dénes esztergomi hercegprímás többek között Cillei Ulrik gróf, valamint Újlaki Miklós és Garai László bánok jelenlétében is május 15-én Székesfehérvárott a Szent Koronával magyar királlyá koronázta Lászlót. [2] I. Ulászló június 29-ére Budára országgyűlést hirdetett, ahol a rendek őt újból királlyá választották. Az anyakirálynő, aki a megkoronázott gyermekkirállyal és a koronával már korábban Pozsonyba menekült, és mivel a magyar főurak többsége tőle elpártolt, fiát előbb VI. Albert stájer herceg, majd annak bátyja, III. Frigyes [3] gondjaira bízta. Az november 10-i várnai csata után majdnem kétéves interregnum következett, ugyanis nem lehetett biztosan tudni, hogy I. Ulászló valóban elesett-e, vagy túlélte a vesztes csatát. Végül az áprilisi országgyűlésen döntés született, hogy amennyiben a király május 30-ig nem tér haza, a gyermek Lászlót a magyar rendek királyuknak ismerik el. Nemsokára küldöttséget is menesztettek Frigyeshez, hogy engedje szabadon a gyermekkirályt, ő azonban ezt megtagadta. Szükségmegoldásként, a magyar országgyűlés Hunyadi Jánost választotta kormányzónak, a csehek pedig Podjebrád Györgyöt tették meg régensüknek őszén Frigyes, római császárrá koronázására, magával vitte Rómába a fogoly Lászlót is. Ekkor az alsó-ausztriai rendek beleegyezésével is, Einzinger Ullrich gróf biztatására, Wendell Gáspár nevelő megpróbálta megszöktetni a fogoly gyerekkirályt, de a cselszövés kitudódott, és maga a nevelő is börtönbe került. Uralkodó március elején a magyar és az alsó-ausztriai rendek, akikhez közben csatlakoztak a felsőausztriai, a cseh és morvaországi rendek is, szövetségre léptek Frigyes ellen, és június 20-án, amikor Frigyes a gyermek Lászlóval Bécsújhelyre érkezett 16 ezres osztrák és cseh haderő kerítette be. A fegyveres erő megtette hatását, mert a császár a 13 éves Lászlót Cillei Ulrik grófnak átadta. László ekkor, nyilván Cillei és a környezetében lévő más főurak segítségével, november 11-ére Bécsbe (tehát példátlan módon az ország határain kívül) országgyűlést hívott össze, ahol a magyar rendek nagyszámban meg is jelentek, némi késéssel (december 28-án) maga Hunyadi János is, akinek kormányzói tisztsége megszűnt, és Magyarország királyi főkapitányává és a királyi jövedelmek kezelőjévé nevezték ki, de hatalmi helyzete nem változott, lényegében továbbra is kormányzóként járt el.

193 193 Enea Silvio Piccolomini, sienai püspök, a későbbi pápa, Frigyes császár bizalmasa, elfogultan és rosszallóan írta le az ifjú király egy bécsi napját: Reggel, alighogy ágyából felkel, görög csemegeborral és cukorba főtt dióval kínálják, mely után misét hallgat, majd amikor termeibe visszatér, terített asztal várja, szárnyas sültekkel és magyar borral. Ebédre mindig legalább tizenhárom fogást és erős osztrák borokat szolgálnak föl, ezalatt bohócok, énekesnők és táncosnők előadásaikkal a király érzékiségére hatnak, míg gyenge elméjét hízelgő udvaroncok a nagyság álomképeivel töltik meg. Székely Bertalan: V. László és Cillei Ulrik Ebéd után a király pihen. Mikor felébred, erős bor és gyümölcsbefőtt az érzékeket új gyönyörökre teszik fogékonnyá. Ekkor a király néha a tanácsosokkal tart megbeszélést, de legtöbbször a városba lovagol kecses hölgyek látogatására. Visszajövet készen találja a vacsorát, mely válogatott gyönyöreivel késő éjjelig tart. És ennek dacára lefekvés előtt újból borral és cukros gyümölccsel kínálják szeptember 28-án az osztrák rendek, Hunyadi és Podjebrád egyetértésével, eltávolítják Cillei Ulrikot László környezetéből. Utána Lászlót Prágába viszik, és Podjebrád felügyeli, gyakorlatilag foglyul tartja. Magyarországon pedig Hunyadi marad a tényleges úr. Enea Silvio jegyezte fel az osztrák és magyar főurak cinikus mondását: Mi vadásztunk, de a vad a cseheknek jutott! (Hunyadi János, Vitéz János, Podjebrád György, két Sternberg gróf, négy Eizinger, és Plankenstein Pongrác október 27-ikén írásban rögzítik szövetségüket, egyelőre 6 évre.) Közben újból László király közelébe kerül Cillei Ulrik, és utána elkezdődik harca a hatalomért Hunyadi Jánossal. Az ország főurainak közvetítésével kibékülnek, és elhatározzák, hogy családi szövetségre lépnek, összeházasítják gyerekeiket. Hunyadi fiát, Mátyást, mintegy zálogként, Prágába meneszti, a király és Cillei mellé, Cillei pedig Erzsébet leányát Vajdahunyad várába küldte, ahol az rövid időn belül meghalt. Ismét Magyarországon február 6-án László, uralkodása óta először, megérkezik Budára (ekkor 15 éves), de miután elég hűvös fogadtatásra talált, május végén máris visszatért Bécsbe augusztus 11-én, a nándorfehérvári csata után nemsokkal meghalt Hunyadi János. Az októberi futaki országgyűlésen Cillei Ulrik lett Magyarország kormányzója. Az országgyűlésen Hunyadi László, Hunyadi János másik fia, Hunyadi Mátyás testvére, csak azzal a feltétellel jelent meg, hogy az apja által kezelt királyi vagyonokról nem kell elszámolnia, egyben megígérte Nándorfehérvár, mint királyi birtok, átadását.

194 194 László király 4000 fegyveressel november 8-án érkezett hajón Futakról Nándorfehérvárra. Kíséretében volt természetesen Cillei Ulrik is. Hunyadi László nagybátyjával Szilágyi Mihállyal sajkán a király elébe ment. A királyt, Cilleit, és még néhány urat a várba hívták, de a kíséretet alkotó fegyveresek előtt a várkapukat hirtelen bezárták. Másnap Hunyadi László Cilleit, rövid szóváltás után, karddal megölte, majd a fiatal király nyilván a kényszer hatása alatt a Hunyadi fiút az ország főkapitányává kellett, hogy kinevezze. Buda felé hazatértében a király Temesvárott időzött, ahol újabb megaláztatás érte: Hunyadi János özvegye, Szilágyi Erzsébet előtt meg kellett esküdnie, hogy Cillei haláláért a Hunyadi testvéreken nem áll bosszút, sőt, a két Hunyadi fiút testvéréül kellett fogadnia. Ennek ellenére, március 16-án Hunyadi László feje, a halálos ítélet kihirdetése után, a hóhér pallosától sújtva a porba hullt. Öccse, Mátyás (a későbbi Hunyadi Mátyás király), megmenekült, őt a király május második felében magával vitte Bécsbe, majd onnan szeptember végén a prágai rabságba. Közben Hunyadi János özvegye, Szilágyi Erzsébet és ennek testvére, Szilágyi Mihály, Erdélyben valóságos polgárháborús állapotokat idéztek elő, júniusban a király melletti hűségüket hangoztató besztercei és szebeni szászokra támadtak, Besztercét felgyújtották, sokakat kivégeztek vagy megcsonkítottak. Halála A Prágába szeptemberben megérkező király előkészületeket tett jegyesének, VII. Károly francia király Magdolna nevű leányának fogadására, [4] ám november 23-ikán, három napig tartó rosszullét után, váratlanul meghalt. Halálával kapcsolatban felmerült a mérgezés gyanúja, de egyes feltételezések szerint bubópestis, mások szerint fehérvérűség (leukémia) végzett vele. [5] Így ért véget mindössze 17 évesen és 9 hónaposan egy reneszánsz kori magyar király regényes élete. V. László menyasszonyával, Valois Magdolna francia hercegnővel, eljegyzési portré, Bécs, között, Szépművészeti Múzeum. Jegyzetek 1. III. Frigyes császár 1453-ban megerősítette IV. Rudolf osztrák hercegnek az apósa, IV. Károly németrómai császár által Petrarca tanácsára hamisítottnak tartott és elvetett Osztrák Szabadságlevelet, az 1358/1359-es Privilegium maius-t, melynek értelmében Ausztria hercegei főhercegi címre jogosultak. 2. A Szent Koronán kívül viszont a többi koronázási ékszer hiányzott a koronázáskor. 3. A Habsburg-család ernesti (junior) ágából származtak. 4. Ő később Foix Gastonhoz Viana hercegéhez ment feleségül, és I. Ferenc és I. Katalin navarrai királyok anyjaként régense lett. 5. Az mindenesetre elgondolkodtató, hogy egy halálos beteg uralkodó, akinek csak napjai vannak hátra, hogyan gondolhat épp esüvőre.

195 195 Irodalom Mollay Károly (ford.): A korona elrablása, Kottanner Jánosné emlékirata , Magyar Helikon, Budapest, URL: l. Külső hivatkozások Solymosi László (szerk.): Magyarország történeti kronológiája I. A kezdetektől 1526-ig, főszerk.: Benda Kálmán, Budapest, A magyar nemzet története (I-X. kötet). Főszerkesztő: Szilágyi Sándor; Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársulat, Budapest, ; Elektronikus kiadás; IV. kötet, II. könyv: Hunyadi János és V. László Külső hivatkozások Mittelalter-Genealogie/Ladislaus V. Postumus König von Ungarn november 23. Foundation for Medieval Genealogy/Austria Dukes & Archdukes Genealogy november 23. Mollay Károly (ford.): Kottanner Jánosné emlékirata november 23. Szilágyi: A magyar nemzet története (MEK) november 23.

196 196 Arany János V. László Sűrű setét az éj, Dühöng a déli szél, Jó Budavár magas Tornyán az érckakas Csikorog élesen. "Ki az? mi az? vagy úgy -" "Fordulj be és alugy Uram László király: A zápor majd eláll, Az veri ablakod." A felhő megszakad, Nyilása tűz, patak; Zúgó sebes özönt A rézcsatorna önt Budának tornyiról. "Miért zúg a tömeg? Kivánja eskümet?" "A nép, uram király, Csendes, mint a halál, Csupán a menny dörög." Megcsörren a bilincs, Lehull, gazdája nincs: Buda falán a rab - Egy-egy felhődarab - Ereszkedik alá. "Hah! láncát tépi a Hunyadi két fia -" "Uram, uram, ne félj! László, tudod, nem él S a gyermek, az fogoly." Mélyen a vár alatt Vonúl egy kis csapat; Olyan rettegve lép, Most lopja életét... Kanizsa, Rozgonyi. "Kettőzni kell az őrt, Kivált Mátyás előtt!" "Mátyás, az itt maradt, Hanem a többi rab - Nincsen, uram, sehol." A felhő kimerült, A szélvihar elült, Lágyan zsongó habok Ezer kis csillagot Rengetnek a Dunán. "El! míg lehet s szabad! Cseh-földön biztosabb." "Miért e félelem? Hallgat minden elem Ég s föld határa közt." Az alvó aluszik, A bujdosó buvik; Ha zörren egy levél, Poroszlót jőni vél Kanizsa, Rozgonyi. "Messze még a határ? Minden perc egy halál!" "Legitten átkelünk, Ne félj uram: velünk A gyermek, a fogoly." Az alvó felvirad, A bujdosó riad; Szellő sincsen, de zúg, Felhő sincsen, de búg S villámlik messziről. "Oh adj, oh adj nekem Hűs cseppet, hű csehem!" "Itt a kehely, igyál, Uram, László király, Enyhít... mikép a sír!" Állj meg, bosszú, megállj: Cseh földön ül a rab; Cseh földben a király, Mindég is ott marad, De visszajő a rab...! (1853)

197 197 Hunyadi János Hunyadi-címer, bővített, 1453 [1] Hunyadi János (1407 körül [2] Zimony, augusztus 11.) középkori magyar földesúr és hadvezér, a nagy törökverő. Kormányzó (régens), a középkori Magyar Királyság egyik legkiemelkedőbb hadvezére; Hunyadi Mátyás apja. Nevéhez fűződik az 1456-os nándorfehérvári diadal. Élete Hunyadi János egy fametszeten Thuróczy János Chronica Hungarorumából Hunyadi János, Magyarország kormányzója október 18-án kelt oklevelében Luxemburgi Zsigmond Vajk (Woyk) kenéznek, Hunyadi János apjának adományozta a hunyadi birtokot, amelyről később a család a nevét is vette. A család ezután építette a mai vár elődjét, birtokközpontul. Hunyadi János kormányzósága alatt a várban élt felesége, Szilágyi Erzsébet. Az apjától örökölt kicsiny erősséget Hunyadi János ekkor építette ki rangjához méltó lovagvárrá.

198 198 Származása Hunyadi János származása vitatott. A román álláspont szerint a család havasalföldi román [3][4][5] bojárcsalád, míg más álláspont szerint kun származék. [6][7] Apja Sorba fia Vajk, [8] egy havaselvi kenéz és Morsinai (Morzsinay) Erzsébet elsőszülött fia volt. A kun származás hívei szerint ellene mond román származásának, hogy a román nemesség akkoriban döntően a még megmaradt kun, besenyő, úz és tatár elemek közül került ki, továbbá a Vajk név egyáltalán nem román hangzású. A román elfogult történetírás szinte egyöntetűen és hangsúlyosan románnak tekinti mind Hunyadi János, mind Mátyás király származását, apja nevét Voicu írásmóddal román névnek tekinti. Egy másik elmélet szerint Zsigmond magyar király volt az apja, és Morsinai Erzsébetet csak a látszat kedvéért házasították össze Vajkkal, aki nevelőapja lett. Vajkot e tettéért és hallgatásáért a Hunyadibirtokkal jutalmazta a király, melynek révén rövid idő alatt igen tehetős földesúrrá vált. Az elmélet mellett kiállók hivatkoznak arra, hogy Hunyadinak volt egy ugyancsak János nevű öccse, ilyen névadás pedig csak akkor volt szokásban, ha más apától származott a két testvér. Arra is felhívják a figyelet, hogy Zsigmond egyik fő bizalmasára, Ozorai Pipóra bizta az ifjú János katonai nevelését, és életének egyik legjelentősebb eseményére a császári koronázására Hunyadi Jánost, nem pedig feleségét és leányát vitte magával Rómába. Zsigmond apaságával magyarázzák I. Mátyásnak, az unokának kitartó igyekezetét a császári korona és természetesen a cseh királyi korona megszerzésére. Egy harmadik elmélet szerint "Hunyadi János magyar volt, ízig-vérig magyar, Péternek, a verebélyi vajdának, Erdély egykori alvajdájának fia, - ezt mondják az oklevelek és ezt hitelesíti a címer." [9] Felemelkedése Katonai pályafutását apródként kezdte, előbb Ozorai Pipó, majd Lazarevics István szerb despota szolgálatában állt, mellettük megismerte a törökök harcmodorát től Újlaki László, később Csupor Demeter csapataiban szolgált ban Zsigmond király szolgálatába lépett, 1433-tól udvari lovag [10] és részt vett a huszita háborúkban. Az itt szerzett tapasztalatokat később a török elleni harcaiban is kamatoztatja. Két évig Milánóban élt a Viscontiak udvarában. Itt megismerte a kor egyik legfejlettebb hadseregét, a condottieri haderőt is. Megismerve a kor legfejlettebb hadművészeteit (huszita, condottieri) és a török harcmodort, ezeket ötvözve tudott jelentős sikereket elérni a török ellen. Idővel a királyi tanácsban is helyet kapott. A királyt elkísérte Rómába, Bázelbe, majd Csehországba ben kötött házasságot Horogszegi Szilágyi Erzsébettel. A házasságból két fiú, László (1433) és Mátyás (1443) született től szörényi bán, majd 1441-től erdélyi vajda és temesi ispán lett. Albert király halála után Ulászló megválasztásáért harcolt. A lovagkirály bizalmasa lett, s uralma elején Újlaki Miklóssal együtt látta el a török határ védelmét. Törökellenes harcai 1441-ben megzabolázta a Rácországban dúló törököket és Szendrőnél megverte Isák (Iszhák) béget ben hatalmas török had zúdult Erdélyre. Mezid bég a törökök vezére arra számított,hogy a magyarok nem képesek egy hirtelen támadást elhárítani. Marosszentimrénél vereséget szenvedett, de utána eredt és egymás után több ragyogó győzelmet arat a török ellen: először Nagyszeben közelében, majd a Vaskapunál, a Jalomita felső folyásánál. Életcéljának tekintette hazája védelmét és az oszmán hatalom összezúzását július 22-én Hunyadi vezetésével [11] és Ulászló király részvételével indult meg a balkáni hosszú hadjárat, melynek során több ütközetben verték meg a velük szemben álló törököket. A sorozatos győzelmek azt a reményt keltették, hogy a törököt ki lehet verni Európából. Háborút sürgetett a balkáni hadjárat után is.

199 ben a várnai csatában Vlad Dracul havasalföldi vajda elfogja, és csak a nádor háborús fenyegetésére bocsátja szabadon ben Hunyadi Jánost az öt főkapitány egyikévé, az országos tanács tagjává, június 5-én pedig már kormányzóvá választják szeptemberében Buda vára is Hunyadié lehetett februárjában hercegi címet kap, de ezzel sohasem élt ban, győzelmi sorozata után, a vesztes rigómezei ütközet után Brankovics György szerb fejedelem kezei közé kerül, ahonnan csak megalázó feltételek árán bocsátják szabadon (az országos tanács - Hunyadiért semmi áldozatot nem sajnálva arany váltságdíjon felül vissza adták neki többek között a magyar kézben lévő szerb várakat). Ekkor már negyvenezres sereget számlált. Hazatérve Hunyadi az ország erőinek egyesítését és a központi hatalom megerősítését tűzte ki célul, ebben a törekvésében Vitéz János volt segítőtársa ben a császárral kötött egyezményben Hunyadi kénytelen elismerni V. László trónigényét ban az országgyűlésen lemond kormányzói tisztjéről, de országos főkapitányi tisztét és temesi ispánságát megtartja. Szolgálatai elismeréseképpen a király Beszterce vármegye örökös főispánjává, grófjává teszi és címerét kibővíti az ún. besztercei oroszlánokkal ben Krusevácnál Feriz bég seregét veri tönkre, s javaslatot tesz egy százezer harcosból álló sereg szervezésére és a török Európából való kiűzésére, de nem nyert támogatókra. Nándorfehérvár 1456-ban a török megindult, és ostrom alá vette Nándorfehérvárat július én Hunyadi János saját seregével köztük 200 hajóval és a Kapisztrán János által toborzott parasztokból álló keresztesekkel fényes győzelmet arat a szultán többszörös túlerőben lévő seregén. Elterjedt vélekedés szerint ez a győzelem Európában is visszhangra talált, s a nagy diadal tiszteletére azóta minden délben, Európa szerte meghúzzák a harangokat, azonban a déli harangszó elrendelése szűk egy hónappal megelőzi Hunyadi győzelmét. A győzelem emlékére vezette be III. Kallixtusz pápa az Urunk színeváltozása ünnepet az egész egyházban.

200 200 Hunyadi nem sokkal élte túl győzelmét, Kapisztrán Jánossal együtt áldozatul esett a táborukban kitört pestisjárványnak augusztus 11-én Zimonyban a betegség magával ragadta. Gyulafehérvárott a Szent Mihály székesegyházban temették el. Hunyadi János sírja a gyulafehérvári székesegyházban Emlékezete Pátzay Pál: Hunyadi János szobra Pécs főterén Pátzay Pál (Kapuvár, szeptember 17. Budapest, szeptember 14.) magyar szobrászművész, éremművész, kétszeres Kossuth-díjas, a Magyar Népköztársaság kiváló művésze (1952), az MTA levelező tagja. Emlékét számos utca és tér neve őrzi (például Budapest I. kerületében). Szobra áll a millenniumi emlékművön Budapest XIV. kerületében, továbbá nevezetes lovasszobra van Pécsett. Várna városának egyik körútját róla nevezték el (Bulevard Yan Huniadi). Minden évben május 21-én, a Honvédelem Napján adják át a róla elnevezett Hunyadi János-díjat.

201 201 A szépirodalomban 3. Kisfaludy Sándor: Hunyadi János (dráma) 4. Czuczor Gergely: Hunyadi (vers) 5. Darvas József: A törökverő (regény, Bp., 1938) 6. Komjáthy István: Hunyadi (elbeszélő költemény, Bp., 1951) 7. Hollós Korvin Lajos: Hunyadi (dráma, Bp., 1956) 8. Bán Mór: Hunyadi - A hajnalcsillag fénye (regény, 2008) 9. Bán Mór: Hunyadi - Az üstökös lángja (regény, 2009) 10. Bán Mór: Hunyadi - A csillagösvény hídja (regény, 2009) 11. Bán Mór: Hunyadi - A hadak villáma (regény, 2010) Források Külső hivatkozások _luxemburg_deutscher_koenig_+_1437.html Jung Károly: Hunyadi János származáslegendájának/származáslegendáinak kérdéséhez, Létünk 36., 2006 Hunyadi Jánosról készült szobrok Jegyzetek Hunyadi János címerbővítése Magyarok Krónikája, 171. old. Encyclopaedia Britannica [1] Ronald D. Bachman, ed. Romania: A Country Study. Washington: GPO for the Library of Congress, wallachia%22&source=bl&ots=zmfi3v9rqd&sig=gxanspju_dignctbev2cczjtrhu#v=snippet&q =%22john%20hunyadi%20was%20a%20rumanian%22&f=false Katolikus Lexikon: Hunyadi János Balassa Zoltán: A Hunyadiaktól karácsonyig Magyarok Krónikája, 152. old. Fráter Lénárt: Hunyadi János eredete Magyarok Krónikája, 171. old. Katolikus Lexikon: Hosszú hadjárat Irodalom Galántai Erzsébet: Megjegyzések antik hadvezér- és héroszportrék utóéletéhez : Hunyadi János alakja P. Ransanus: De Ioanne Corvino és Elias Corvinus: Ioannis Hunniadiae Res bellicae contra Turcas című művében. In: Varietas gentium - communis latinitas : a XIII. Neolatin Világkongresszus (2006) szegedi előadásai / szerk. Szörényi László, Lázár István Dávid. Szeged : JATEPress, pp Lengyel Dénes: Nándorfehérvár ostroma. CD2 In Lengyel Dénes: Magyar regék és mondák [hangfelvétel]. Budapest : Kossuth : Mojzer, db CD Dümmerth Dezső: A két Hunyadi. Budapest : Panoráma, Teke Zsuzsa: Hunyadi János és kora. Budapest : Gondolat, Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában.századok, Elekes Lajos: Hunyadi János. Budapest : Művelt Nép, 1951.

202 202 Vajdahunyad vára Vajdahunyad (románul Hunedoara, németül Eisenmarkt) megyei jogú város (municípium) Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében. Az 1920-as évek óta hozzátartozik Bujtur és Zalasd település. Dévától 20 km-re délre, a Zalasd Csernába folyásánál, méteres tengerszint feletti magasságban fekszik. Árpád-kori, Hunyad vármegyének nevet adó földvára a mai vártól délre emelkedő Szent Péter- (Sânpetru-) hegyen állt. A település 1307-ben főesperesi székhely volt október 18-án kelt oklevelében Luxemburgi Zsigmond Vajk (Woyk) kenéznek, Hunyadi János apjának adományozta a birtokot, amelyről később a család a nevét is vette. A család ezután építette a mai vár elődjét, birtokközpontul. Hunyadi János kormányzósága alatt a várban élt felesége, Szilágyi Erzsébet. Ezidőtájt átépítették és kibővítették az építményt. Négy hatalmas pillérre támaszkodó fahíd vezet át a Zalasd által kivájt mély és széles árkon. Baloldalt, a város felőli parton építtette Bethlen a huszárvárat, amelyben hajdan raktárak, a tiszttartók helységei és a vadászkutyák óljai álltak. A Kaputorony az 1440-es években épült, korábban a bejárás pont az ellenkező oldalon, a várudvar déli sarkában található Ókaputornyon át esett a várba. A Kaputoronyból nyílik a lejárás a kazamatákba. Nyugati oldalán húzódik a vár palotaszárnya, amely Hunyadi János alatt épült. Ennek alsó szintjét a lovagterem foglalja el, falán 17. századi freskóval. A felső szinten található az ún. Országház, nevével utalva rá, hogy Hunyadi kormányzósága idején itt zajlottak le a fontosabb tárgyalások. Bethlen a Kaputorony és a palotaszárny közötti, korábbi védelmi teret asszonyház -zá építette át. A palotaszárny külső, erkélyes-fiatornyos szerkezetét a korábbi, védelmi célú építmények felhasználásával alakították ki.

203 203 A Kaputorony keleti oldalán kívülről a Buzogány-torony és a Corvin János-bástya zárja le az ún. Aranyházat, amelynek belső falához 1458 után Szilágyi Erzsébet építtette a Mátyás-loggiát: ez az első fennmaradt reneszánsz építmény Erdélyben. Rajta korabeli, késő gótikus freskó látható. Az Aranyházhoz délnyugatról csatlakozik a várkápolna. Ez eredetileg 1442 és 1446 között épült, de Bethlen jelentősen átépítette. Arrébb tolta a boltozatot, belső összeköttetést létesítve az Aranyházzal. Az Aranyház és a várkápolna alá Bethlen kívülről ágyúteraszt építtetett. A várkápolna délnyugati oldalánál egy kisebb udvaron áll a vár kútja, melynek kávájára egy török rab a 16. század közepén, arab betűkkel a következő török nyelvű feliratot véste: ezt Hasszán írta, a gyaurok foglya a templom melletti várban. A vár keleti oldalának további szakaszát a Bethlen-szárny foglalja el. Ezt a 19. századi helyreállításkor Rudolf főherceg személyes céljaira szánták. Belső felén látható a Steindl-féle beavatkozások ma is látható legjelentősebbike: a neogótikus loggia. A szárny külső, északkeleti sarkán áll a Hímes-torony. Az egész várat a déli oldalon kívülről a Fehérrondella zárja le. A délnyugati rész az ún. Királyház, melyet Zólyomi Dávidné építtetett. Belső oldalán a csigalépcsőt rejtő Királylépcső-toronynyal, külső oldalán pedig a Kapisztrán-toronynyal kapcsolódik a palotaszárnyhoz. A Kapisztrán-toronyból felvonóhídon keresztül közelíthették meg a védők ostrom esetén a vártól 35 méterre lévő Nebojsza-tornyot. A név jelentése szerbül: Ne félj! A Hunyadi idején fölépült ötszintes külső erődöt utolsó menedéknek szánták arra az esetre, ha az ostromlók behatoltak volna a várba. Gyilokjáró vezet hozzá. Forrás

204 204 Nándorfehérvári diadal Belgrád (eredeti magyar neve legalább a XIV. század eleje óta Nándorfehérvár, a XVI. és a XIX. század között n > l hangváltozással gyakran Lándorfejérvár változatban is, [2] szerbül 'fehérvár' jelentéssel Београд, Beograd) Szerbia fővárosa és egyben legnagyobb városa. Először a i. e. 3. században a kelták éltek itt, mielőtt római coloniává vált, mint Singidunum. Belgrád néven először 878-ban említik ban lett először Szerbia fővárosa, 1918 és 2003 között Jugoszlávia, 2003 és 2006 között Szerbia és Montenegró fővárosa volt, majd 2006-tól Szerbia fővárosa. A város a Száva és a Duna összefolyásánál fekszik Szerbia északi részének közepén, ahol a Kárpátmedence a Balkán-félszigettel találkozik. Lakossága 2007-ben hivatalosan fő volt; valójában, ha figyelembe vesszük a menekülteket, vélhetően 2 millió felett van a lélekszám. Belgrád a volt Jugoszlávia legnépesebb városa, és a harmadik legnépesebb a Balkánon Isztambul és Athén után. Történelme során Belgrád a keleti és nyugati kultúra választóvonalán helyezkedett el. Európa egyik legrégibb városa: Belgrád szélesebb környéke volt a legnagyobb európai prehisztorikus kultúra a vinčai kultúra bölcsője. A város alapítása a kelta és római időkre tehető, melyet a szlávok betelepülése követet t a 7. században. A középkorban bizánci, frank, bolgár, magyar és szerb uralkodók birtokolták, míg az oszmán törökök el nem foglalták 1521-ben, hogy a belgrádi pasaság székhelyévé tegyék ban először lett a független szerb állam fővárosa (1427-ig, amikor Magyarországhoz került), mely státusát csak 1841-ben nyerte vissza, de a törökök ténylegesen csak 1867-ben hagyták el a várost. A 20. században a sokféle átváltozáson keresztülhaladó Jugoszlávia fővárosa lett, egészen 2006-ig, amikortól Szerbia ismét független állam. Belgrád Szerbia közigazgatásában külön közigazgatási egységet képvisel, saját városi önkormányzattal. A városnak 17 kerülete van, mindegyiknek élén saját tanáccsal. Szerbia területének 3,6%-át fedi, a szerbiai népesség 21%-a él az ország kereskedelmi, kulturális, gazdasági és tudományos központjának számító városban. Itt zajlott le július között a nándorfehérvári csata. Nándorfehérvári diadal Konfliktus: Magyar török háború ( ) Időpont: július Helyszín: Magyar Királyság, déli országrész, a Délvidéken, Nándorfehérvárnál, a Duna partján Eredmény: Döntő keresztény győzelem az oszmán-törökök felett Szembenálló felek: Parancsnokok: Magyar Királyság Hunyadi János magyar kormányzó Korogyi János macsói bán Szilágyi Mihály Oszmán Birodalom II. Mehmed török szultán Veli Mehmed nagyvezír Kapisztrán Szent János Szembenálló erők Várvédő erők: A legrégebbi adatok szerint 7000 magyar és szerb katona és 200 ágyú, újkori Hunyadi serege: kutatások főre teszik, kb katona napjainkban már inkább re Keresztes hadak: kb szerb és magyar magyarok, szerbek Veszteségek: Ismeretlen Jelentős

205 205 Wagner Sándor: Dugovics Titusz önfeláldozása. Dugovics mivel sehogy sem tudta megakadályozni, hogy a toronyra kitűzze a jelvényt, átnyalábolta a törököt, és a magasból a mélybe leugorva, magával rántotta. (Antonio Bonfini) Wagner Sándor: Dugovics Titusz önfeláldozása, 1859 Bodnár Éva: Kard és ecset. Történelmi képek a Magyar Nemzeti Galériában. Corvina, Budapest, 1987, 27. kép. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest Dugovics Titusz (Sárkút,? Nándorfehérvár, július 21.) a magyar történelem legendás alakja, katona és hősi várvédő. Kitalált személy. A legendák szerint Hunyadi János harcosa volt, és részt vett a várnai csatában is ban a nándorfehérvári csatában lelte halálát, s ennek a csatának köszönheti hírnevét is. Mivel másképpen nem tudta megakadályozni a török zászló kitűzését a várfokra, a török zászlótartó katonát magával rántva hősi halált halt. Antonio Bonfini így írja a nándorfehérvári győzelem eme részletét A magyar történelem tizedei című művében: Egynéhány török a piacra viszi a zászlót, némelyik a tornyok tetejéről igyekszik letépni a király jelvényét, mely eladdig érintetlenül fennmaradt a falakon. Emlékeznek egy zászlóval odalopakodó törökre, aki gyorsan kúszott fölfelé a legmagasabb toronyra, hogy királyának jelvényét annak a csúcsára kitűzze, és ezzel bátorságot öntsön a többiekbe, akik még nem nyomultak be, hogy ők is jöjjenek a városba, a magyart pedig le akarta hajítani, hogy a keresztényeket elcsüggessze. Nyomban utánaered egy magyar, és mielőtt amaz a nemzeti zászlót ledobná, a torony tetején verekedni kezdenek. És mert a magyar másképp nem tudja megakadályozni, megragadja a törököt, és a legmagasabb csúcsról azzal együtt a mélybe veti magát. (Kulcsár Péter fordítása)

206 206 Dugovics Titusz a történészet kutatásai alapján bizonyosan kitalált személy, a valóságban nem létezett, a későbbi történetírás alkotta meg, a hozzá köthető legendás várvédő cselekedettel együtt. Valószínűsíthető, hogy a Dugovics Titusz nevet és a nándorfehérvári hős személyét csak az 1800-as évek elején kötötték össze. Dugovics Imre, a Vas vármegyei szolgabíró az 1820-as évek elején találta ki ősapját olyan módon, hogy egy adománylevelet készíttetett magának, mely a nevezett rokonságára utal. Dugovicsnak a legnagyobb kultusza a Vas megyei Nagysimonyi községben van, ahol bár ezt történelmi források cáfolják, a mai napig tartják, hogy Titusz az ő falujuk szülötte. A nagysimonyiak kőkeresztet állítottak emlékére, s az általános iskolát is őróla nevezték el. * A nándorfehérvári diadal a magyar török háborúk egyik jelentős eseménye, amelynek során július között a keresztények (magyarok és szerbek) Szilágyi Mihály vezetésével hősiesen védték Nándorfehérvár (a mai Belgrád) várát II. Mehmed török szultán több mint tízszeres túlerőben levő ostromló seregével szemben, majd július 22-én Hunyadi János vezetésével a vár melletti csatában legyőzték a törököket. II. Mehmed július 4-én vette ostrom alá a várat, majd Hunyadi János egy július 14-én zajlott ütközetben áttörte a török hajózárat a Dunán, és csatlakozott sógora, Szilágyi Mihály várat védő seregéhez. Az egyesült magyar sereg július 21-én visszaverte II. Mehmed támadását, majd július 22-én kitört a várból és a Kapisztrán János vezetése alatt álló keresztes sereg segítségével vereséget mért a török hadseregre. Az eseményt a magyar hadtörténelem tekintettel kivívásának körülményeire, hosszú távú következményeire, illetve nemzetközi jelentőségére az egyik legjelentősebb magyar győzelemként tartja számon. A győzelem mintegy 70 évre megállította a törökök további európai terjeszkedését és Magyarország meghódítására irányuló próbálkozását. A déli harangszó az egész keresztény világban azóta is a nándorfehérvári diadalra emlékeztet, a pápa a déli harangszóval hívta fel az emberek figyelmét arra, hogy imádkozzanak a szabadságukért július 22-én a nándorfehérvári diadal 550. évfordulójára emlékeztünk. Fél évtized múltán, július 22-én újabb jubileumi évfordulójához érve még emelkedettebb szellemben emlékezhettünk. Előzményei Török terjeszkedési tervek a 15. század közepén A 14. és 15. században rendkívüli gyorsasággal terjeszkedő Oszmán Birodalom élére 1451-ben II. Mehmed szultán személyében becsvágyó és tehetséges uralkodó került. Uralkodása második évében Bizánc elfoglalásával méltó fővárost adott birodalmának, megszilárdította európai helyzetét és a hadsereg és a közigazgatás jelentős átalakításába kezdett. Az ősi oszmán nemzetségek háttérbe szorításával a birodalom vezető posztjaira csak tőle függő közembereket nevezett ki, amivel biztosította a birodalmon belüli abszolút uralmát és megteremtette a további terjeszkedés alapjait. Hadserege magjában mintegy tízezer janicsárral, negyvenötezer szpáhival és az újonnan megszervezett tüzérséggel a 15. század közepén szervezettségét és harcértékét tekintve még a kor európai hadseregei fölött állt. E tekintélyes erő birtokában II. Mehmed a bizánci császárok utódának tekintette magát és birodalmát Európa és Ázsia legnagyobb hatalmává kívánta fejleszteni. A további európai terjeszkedés első lépéseként 1454-ben megszállta a Szerb Királyság nagy részét, és birtokba vette az ottani gazdag ezüstbányákat. Hunyadi János még ebben az évben kísérletet tett az elvesztett területek visszafoglalására, de nem járt sikerrel. A már 1427 óta két nagyhatalom között őrlődő szerb despota, Brankovics György Magyarországra menekült, és kénytelen volt innen figyelemmel kísérni országa bekebelezését. A törökök gyorsan megszilárdították helyzetüket Szerbiában, és 1456-ban a már a korabeli szóhasználatban is Magyarország kulcsának tartott Nándorfehérvár (napjainkban Belgrád, Szerbia) elfoglalására készültek. Nem maradt fenn részletes forrás a szultán terveiről. Az bizonyos, hogy Nándorfehérvár bevétele után Magyarország ellen fordult volna, nem tudjuk azonban, hogy távlati terveiben szerepelt-e az ország bekebelezése, vagy a magyar királyt hűbéresévé, adófizetőjévé kívánta tenni.

207 207 A keresztes eszme Európában a 15. század közepén A keresztes eszme a Szentföld visszafoglalásának gondolata Európában már a 13. század vége óta nem volt napirenden. A nemzeti királyságok és városállamok megerősödése, a vatikáni építkezésekre és a vatikáni államszervezet megerősítésére összpontosító pápák sora, nem tette lehetővé, hogy egy keresztes hadjárat reálisan szóba kerülhessen ban még sikerült egy jelentős lovagi hadsereget kiállítani, azonban a nikápolyi csatában elszenvedett megsemmisítő vereség még a lelkesedés utolsó csíráit is kioltotta. Az, hogy a keresztes hadjárat gondolata nem veszett végleg a feledés homályába, csak annak volt köszönhető, hogy mind a Szentszéknek, mind a legkeresztényibb címre áhítozó uralkodóknak propagandafogásként szükségük volt a keresztes eszme hirdetésére. Eközben pedig, az Oszmán Birodalom terjeszkedésével az erőviszonyok annyira eltolódtak, hogy a török hadsereg már csak egy egyesült nyugat-európai hadsereg bevetésével lett volna legyőzhető. Változást valójában csak egy ismételt fellángolást a veszély kézzelfogható közelségbe kerülése, Bizánc városának május 29-én bekövetkező eleste hozott. Nem volt kétséges, hogy II. Mehmed, a hódító néhány éven belül hadseregét a keresztény Európa ellen vezeti. A nyugati közvélemény joggal kételkedett a török hódítás útjában álló első számottevő akadály, a Magyar Királyság teherbíró képességében és ezt a kételkedést csak megerősítette, hogy a magyar követek az október 27-i német-római birodalmi gyűlésen kijelentették, hogy a magyarok külső segítség nélkül kénytelenek lesznek békét kötni a törökkel. V. Miklós pápa tudta ezt, ezért már röviddel Bizánc elfoglalása után, szeptember 30-án általános keresztes hadjáratot hirdetett, azonban ismét bebizonyosodott, hogy a Német-római Birodalom már régóta nem az a keret, amely alkalmas több állam együttes mozgósítására. A fordulat lehetősége ismételten felcsillant április 8-án, amikor Alfonso Borgia, volt valenciai püspök személyében, III. Callixtus néven a török veszélyt igazán átérző főpap emelkedett a pápai székbe. Az új pápa május 15-én új keresztes bullát adott ki és hatékonynak tűnő intézkedéseket tett, hogy a keresztes hadjárat terve ezúttal meg is valósulhasson. Leállíttatta a vatikáni építkezéseket, intézkedett az egyházi javadalmakat megadóztató török tized begyűjtéséről, önkéntes keresztes had szervezésére legátusokat nevezett ki Európa országaiban és tárgyalásokba kezdett a földrész nyugati felének szinte minden jelentős uralkodójával. A török elleni küzdelem érdekében látszólag megmozdult minden európai állam, az ígért segítségből azonban csak nagyon kevés valósult meg, a keresztes eszmét ismét érvénytelenítette az államérdek. A birodalmi gyűléseken megszavazott pénzt nem tudták összeszedni, a keresztes hadak szervezése lassan haladt, nagy részük csak az ostrom után érkezett meg, VII. Károly francia király még a keresztes bulla kihirdetését is megtagadta és végül a befolyt török tizedet is az Anglia elleni háborúra fordította. III. Kallixtusz pápa átadja imabulláját a papságnak. A Budavári Nagyboldogasszony Templomban Lotz Károly festménye.

208 208 III. Callixtus 1456 tavaszán már tisztában volt vele, hogy a nyugati uralkodóktól egyetlen katonát sem remélhet, ugyanekkor Magyarországról riasztó hírek érkeztek a török hadsereg méreteiről és arról, hogy Hunyadi János hajlandó békét kötni és ezt a sereget Itália felé átengedni. A pápa nem tudta, hogy a hírek valótlanok és ebben a helyzetben végső kétségbeesésében égi segítségért fohászkodva adta ki június 29-én három héttel a nándorfehérvári csata előtt Bulla orationum imabulláját, amelyben elrendelte, hogy a kereszténység valamennyi templomában a szokásos reggeli és esti harangszó között déltájban háromszor kongassák meg a harangokat, jel adassék minden hívőnek, hogy imáikkal segítsék azokat, akik a török ellen harcolnak. A déli harangszó tehát ekkor még nem a diadalt, hanem a végveszélyt, a keresztes eszme végső csődjét hirdette. Az általános félelemnek külön nyomatékot adott, hogy június 3-ától hatalmas üstökös korabeli értelmezés szerint égi jel világított az égen. Csóvája fenyegetően mutatott kelet felé, a közvélekedés szerint mutatva, hogy kelet felől iszonyatos csapás készül a nyugati kereszténységre június 3-ától hatalmas üstökös világított az égen (ld. Halley-üstökös). Magyarország és a törökellenes háború A török terjeszkedés Magyarországot kedvezőtlen helyzetben érte. Albert személyében 1439-ben meghalt az az uralkodó, akinek esélye lett volna egy széles törökellenes összefogást létrehozni. I. Ulászló halálával a magyar-lengyel perszonálunió megszűnése is tovább rontotta Magyarország esélyeit. V. Lászlót felkészítették az uralkodásra, de túl fiatalon került trónra és az egymással versengő bárói csoportok befolyása alá került. Így a török támadás előtt Magyarország is csak szavakban volt egységes. Az 1455-ös rendi országgyűlés megerősítette Hunyadi Jánost főkapitányi tisztségében, portánként egy arany hadiadót vetett ki, továbbá száz portánként négy lovas és két gyalogos kiállítását rendelte el. A gyűlés ígéretet tett a bárók, nemesek és főpapok személyes hadba vonulására, azonban a magyar főurak jelentős része túlzottnak tartotta a főkapitány hatalmát és azt akár egy kulcsfontosságú végvár elvesztése árán is gyengíteni igyekezett. Így az 1455 szeptemberében Magyarországra érkezett Juan Carvajal spanyol bíboros, pápai legátus legnagyobb gondja nem is a török elleni háború szervezése, hanem a magyarok közötti ellentétek elsimítása volt. Az 1456 tavaszára már Európát hatalmába kerítő általános pesszimizmust csak tovább fokozta a magyar rendek magatartása. Az 1456 januárjára összehívott országgyűlés csak április elejére ült össze és ott az a különös döntés született, hogy az országos had csak augusztus elejére jöjjön össze, mert meg kell várni az aratás végét. A döntés azért volt különös, mert ekkor már nyilvánvaló volt, hogy a szultán Nándorfehérvár ellen készül, és mikor valóban megérkezett a szultáni had megindulásának híre, a gyűlés pánikszerűen feloszlott, azzal a határozattal, hogy a had vonuljon a déli határra. A parancsot végrehajtani tudó hadsereg azonban nem létezett. E válságos helyzetben három ember akadt aki megpróbált feladatának megfelelni: Hunyadi János saját költségén felszerelt seregével Szegedre vonult, hogy ott várja be az esetleg még csatlakozni kívánó hadakat, Kapisztrán János a Magyarországon keresztes had szervezésével megbízott szerzetes serege Péterváradon gyülekezett és Juan Carvajal, aki miután belátta, hogy a magyar rendekkel semmire sem megy, az Alföld déli részén segített be a keresztes had toborzásába.

209 209 Nándorfehérvár, Magyarország kulcsa A déli végvárrendszer tervszerű kiépítése az 1410-es években, Luxemburgi Zsigmond hadszervezeti reformjainak keretében kezdődött. A rendszer kiépítésében jelentős szerepe volt Zsigmond hadvezérének, Ozorai Pipónak, de a szervezés az ő 1426-ban bekövetkező halálával sem szakadt meg. Az 1426 májusában Lazarevics István szerb fejedelemmel kötött tatai szerződés közel húsz déli várat jutatott harc nélkül magyar kézre. Ekkor került magyar fennhatóság alá a nándorfehérvári vár is. Az erősség ettől kezdve 1521-ben bekövetkezett elestéig földrajzi helyzeténél és méreténél fogva is kulcsszerepet töltött be a magyar határvédelemben. Nándorfehérvár XV. sz.-i erődítményei Forrás: Nándorfehérvár 16. századi ábrázolásokon.

210 210 Foto: Gál Nikoletta Nándorfehérvár földrajzi helyzetéből adódó kulcsszerepe abból következett, hogy ha a török szultán Magyarország ellen nagyobb szabású hadműveletet akart indítani, mindenképpen el kellett vonulnia Nándorfehérvár közelében. A korabeli hadseregek felvonulásakor ugyanis a legnagyobb problémát az ivóvízellátás jelentette, ezért a csapatok igyekeztek valamilyen folyóvíz közelében maradni. Az sem volt elhanyagolható szempont, hogy ilyenkor az élelem és hadianyag-utánpótlás is lebonyolítható volt vízi úton. Egy Magyarország felé támadó, nagyszámú embert és állatot felvonultató török hadsereg számára ezért szinte csak a Duna irányában történő támadás jöhetett szóba. A várat megkerülni sem lehetett, mert egyrészt ezzel a török hadsereg elesett volna a vízi szállítás lehetőségétől, másrészt a várba beszállásolható több ezres védősereg állandó fenyegetést jelentett volna a török csapatok hátában. A vár a korabeli várépítési technikának megfelelően épült és ez okozta sebezhetőségét is. A korban még kifejlődőben volt az ostromtüzérség és a várak falait még viszonylag vékonyra és magasra építették. A magas falak kellően erős ágyúzás hatására könnyen leomolhattak. A várvédők helyzetét éppen az tette kilátástalanná, hogy a török hadsereg a kor egyik legmodernebb és legnagyobb tüzérségével volt felszerelve. A seregek felvonulása II. Mehmed 1455 és 1456 telét teljes egészében a hadi előkészületeknek szentelte. A Konstantinápoly bevételénél tapasztaltak alapján különös gondja volt a tüzérség felszerelésére. Egész Európából Drinápolyba csalogatta az ágyúöntéshez, a lövegek kezeléséhez értő szakembereket és közel háromszáz löveget készíttetett fel a hadjáratra. Ezek a szakemberek részt vettek a hadjáratban is, ezért a török tüzérek túlnyomó része nem a törökök közül került ki, hanem Európa különböző keresztény országaiból. A török sereg május elején indult a közel ezer kilométeres útra. A felvonuló had létszámát a korabeli szemtanúk legalább százötvenezresre becsülték, és ezt a számot a 20. század közepéig átvették a történetírók is. Figyelembe kell venni azonban, hogy a nagy hadseregek vonulása a korban is ritkán fordult elő és egy több tíz kilométeres, jelentős számú irreguláris erő által kísért hadoszlop látványa könnyen túlzásra ragadhatta a laikus megfigyelőt. A hódító hadsereg látványa okozta félelem, csak tovább fokozhatta ezt a hatást. Az új kutatások szerint az akkori török hadsereg reguláris állományának létszáma még csak ezer ember lehetett, amely a 17. században is csak hetvenezer főre emelkedhetett, s támadó hadjáratokban maximum a felét vezényelhették a külföldi hadszínterekre. A török csapatokat mindig nagyszámú irreguláris erő is kísérte, melynek létszáma elérhette a reguláris

211 211 erők 70-80%-át is. A ma elfogadott legvalószínűbb becslés szerint a Nándorfehérvár ellen támadó török csapatok mintegy fős reguláris és fős irreguláris erőből álltak, de vannak olyan vélemények, amelyek az össz török haderő számát inkább 50 ezerre teszik. Hunyadi János a törökverő, vagy ahogyan egy korabeli török forrásban nevezték, az átkozott Jankó közel két évtizeden keresztül a törökellenes harc fő szervezője volt (Fametszet Thuróczy János krónikájának brünni kiadásában) A magyar seregek létszámában kisebb a bizonytalanság. A várat védő csapatok létszáma között volt, Hunyadi mintegy fős sereg élén vonult Szegedre, ahol még 2000 fő csatlakozott hozzá. A bárók közül Korogyi János macsói bán volt az egyedüli, aki katonáival itt csatlakozott Hunyadihoz és részt is vett a csatában. Kapisztrán János keresztes hadseregének létszámára a legvalószínűbb becslés fő. Összességében tehát a teljes létszámot tekintve a török hadsereg közel kétszeres, a reguláris erőket tekintve közel háromszoros túlerőben volt. Az ostrom Krónikásai szerint II. Mehmed kétszáz várost és tizenkét országot csatolt birodalmához, és ezzel kiérdemelte a hódító melléknevet. A nándorfehérvári vereség azonban évtizedekre megállította birodalma európai terjeszkedését

212 212 Az ostrom első szakasza A konstantinápolyi nagy császárnak nevezett kővető mozsár, amelyet II. Mehmed Nándorfehérvárnál használt. A leírások szerint a nagyobb mozsarak hosszmérete a nyolc métert is elérte A törökök július elején értek a vár alá, az ostrom július 4-én kezdődött. A földsáncokba helyezett tüzérség huszonhét ostromágyú, hét mozsár és több száz kisebb ágyú kezdte meg ekkor a vár rombolását. II. Mehmed a jelek szerint csak egyetlen rohamot tervezett. A védőket kiéheztetéssel az utánpótlás bejuttatását megakadályozó teljes ostromzárral kívánta gyengíteni, másrészt tüzérségével a falakat próbálta annyira lerombolni, hogy az utolsó roham már szinte nyílt terepen folyhasson. A szultán ezzel feltehetően az akkori nagy emberveszteség miatt eltért a Bizánc ostrománál alkalmazott taktikától. A török szárazföldi csapatok csak a Duna és a Száva összefolyásának vár előtti részét szállták meg, és a török hajóhad parancsnoka, Baltoglu admirális parancsot kapott, hogy akadályozza meg, hogy a várba vízi úton erősítés jusson. Baltoglu a rendelkezésére álló kétszáz hajót összeláncoltatta és Zimony fölött a Dunát teljes szélességében lezárta. Az ostrom részleteiről több szemtanú leírásából értesülhetünk. Giovanni da Tagliacozzo ferences szerzetes Kapisztrán János titkára, aki július 4-én nem követte mesterét és a várban maradt feljegyzése szerint tíz nap elteltével a vár valamennyi falát földdel tették egyenlővé. Kritobulosz, II. Mehmed életrajzírója szerint, a szultán [ ] a falat ágyúkkal részint egészen le is dönté. S a sereget részekre felosztván, betölteté velök a sáncárkot, hogy könnyű legyen a nehéz gyalogoknak a falra följutni. Az ostrom első tíz napjában tehát a szultán számítása igazolódni látszott. Ha Tagliacozzo túlzott is, bizonyos, hogy a város és a vár falain javíthatatlan sérülések keletkeztek. A törökök eközben a tervezett roham műszaki munkálatait végezték. Az ostrom első szakaszában a védőknek nem voltak veszteségeik, de a megnövelt létszámú sereg élelme fogytán volt. Hunyadi bár az ostrom kezdete óta nem volt kapcsolata a várral tudta ezt, ezért ha nem akarta az erősséget elveszteni, támadnia kellett. A dunai ütközet Baltoglu admirális hajózára miatt Hunyadi és Kapisztrán serege nem tudta befolyásolni az ostrom menetét. Addig, amíg a törökök uralták a Duna Zimonyon túli szakaszát, a várba nem juthatott be erősítés, és mivel a magyar és a török sereget a Száva választotta el egymástól Hunyadi az ostromló török sereget sem tudta megtámadni. A magyar felmentő sereg első feladata így a dunai hajózár áttörése volt. A későbbi események bizonyították, hogy a törökök előnytelenül osztották el csapataikat. Bár lett volna rá elegendő erő, nem szállták meg sem a Duna, sem a Száva várral szembeni bal partját. A török hajóhad így a szárazföldi csapatoktól szükség esetén nem kaphatott segítséget, mert ellenség által megszállt partok között kellett harcolnia. Baltoglu a rendelkezésére álló összes török hajót felhasználta a Duna lezárásához, így a Nándorfehérvári kikötőben lévő mintegy negyven magyar naszád szabadon mozoghatott és megfelelően összehangolt támadás esetén hátba is támadhatta a török hajózárat. Előnyt jelentett a vízen támadó magyar csapatok számára az is, hogy a Duna folyásának irányában támadhattak, míg a török hajóknak a helyben maradáshoz is erőt kellett kifejteniük, illetve, ha leláncolták őket, elvesztették a manőverezés lehetőségét. Hunyadi János csak egy nagyobb és negyven kisebb hajóval rendelkezett, de a környék szerb hajósaitól még több mint száz kisebb dereglyét szerzett. Brankovics György, aki a közeli Becse

213 213 várából kísérte figyelemmel az eseményeket, szintén küldött néhány szerb sajkát, de a magyar hajóhad így is jelentős minőségi hátrányban maradt a törökkel szemben. A támadás július 14-én reggel indult. A fegyveresekkel megrakott magyar flottillát a folyó mindkét oldalán szárazföldi csapatok kísérték. A roham nem járt sikerrel, a kis magyar hajók nem tudtak annyira felgyorsulni, hogy a török hajózárat átszakítsák. Mindkét oldalon nagy veszteséggel járó állóharc kezdődött. A magyar dereglyék összetorlódtak a török hajózár előtt, így a katonáknak nem volt hová menekülniük. Egyik oldalnak sem maradt más választása, mint az elkeseredett harc. A török Szeád-ed Din leírása szerint A Száva és a Duna vérfolyammá vált, a zöld mező tulipánszínt öltött. A hajókon tomboló vérözönben küzdő bátrak, a folyó vizén átúszva jutottak szárazra a várnál. A több mint öt órás harcban döntő fordulatot hozott, hogy Szilágyi Mihály a negyven naszádot válogatott elsősorban hajózáshoz értő, rác nemzetiségű harcosaival útnak indította a magyar hajóhad megsegítésére. Az így már két oldalról szorongatott törökökkel szemben a magyarok számbeli fölénye és nagyobb mozgásszabadsága lassan éreztetni kezdte hatását. Thuróczy János krónikája szerint sok vért ontottak ki, és mindkét fél bajvívóiból a fürge halak számára lett eledel. Végre hosszú küzdelem után a magyarok győztek, és még hevesebben rárohanva a törökökre, szétszaggatták és lángba borították vasláncokkal összekapcsolt hajóikat. A dunai ütközetet a magyar csapatok nyerték, megnyílt a várba vezető út a felmentő sereg előtt. A hadműveletek vázlata

214 214 Szilágyi Mihály arcképe (Teleki József A Hunyadiak kora című könyve III. kötetéből) Az ostrom második szakasza, a török roham A vízi út szabaddá tétele után Hunyadi mindenekelőtt élelmet szállíttatott a kiéheztetett helyőrségnek, majd seregét két részre osztotta. A keresztesek Kapisztrán vezetése alatt a Száva bal partján letáboroztak, Hunyadi saját serege élén pedig csatlakozott a vár védőihez. Kritobolosz leírása szerint Hunyadi bemenvén a városba, csendesen ül vala, senki sem tudván a kívül lévők közül, hogy átkelt. Nem valószínű, hogy II. Mehmed a dunai hajózár áttörése után ne tudta volna, hogy a várba erősítés érkezett, a magyar sereg számára azonban valóban előnyös lehetett az, hogy az átkelés éjszaka, a törökök elől rejtve történt, így a szultán bizonytalanságban volt a várat védő sereg és a Száva túlpartján letáborozott sereg nagysága felől. Thuróczy szerint mikor II. Mehmed értesült a dunai vereségről, a következőt mondta: Nehezebben ugyan, de elnyerjük, amit akarunk! Valóban, a szultánnak még minden oka megvolt az optimizmusra, serege az elszenvedett vereség után is jelentős erőfölényben maradt. A szakadatlan tüzérségi tűz szinte már romhalmazzá változtatta a várat és az ilyen terepen ez a túlerő könnyen érvényesíthető volt. Az idő múlása az ellátási nehézségek, az elharapódzó pestis és a tétlenségre ítélt hadseregekben szokásos problémák miatt már nem kedvezett a török seregnek, ezért a szultán július 21-én kiadta a parancsot a döntő rohamra. Hunyadi az utolsó pillanatban még négyezer pihent keresztest berendelt a várba, így a védők létszáma húszezer fölé emelkedett. A török hagyományos taktikával támadott, elöl az alacsonyabb harcértékű erők, hogy a védők tüzét magukra vonják, majd mögöttük a szpáhik és a janicsárok. A védők a hatalmas nyomásnak nem tudtak ellenállni, néhány óra múlva kénytelenek voltak feladni a várost. Éjfél után a harc már a vár falai körül folyt, amelyen ekkor már öt török zászló lobogott. A szultán pasaságot és jutalmat ígért harcosainak a lobogó kitűzéséért és a magyarok ezt természetesen igyekeztek megakadályozni. Dugovics Titusz, Hunyadi János veterán harcosa ekkor vitte végbe hőstettét, mellyel az önfeláldozó magyar katona jelképévé vált. A hajnali derengésben messziről látszó jelenet lelkesítően hatott a védőkre, a törököket viszont megzavarta. Hunyadi már előzőleg friss erőket kért a keresztes táborból, és mikor az erősítés megjelent a törökök hátában, lovasságával rácsapott a vár belső udvarán harcoló janicsárokra. Az ütközet végül magyar győzelemmel végződött, július 22-én reggelre az utolsó törököt is kiszorították a városból. A védők ügye ennek ellenére reménytelennek látszott, mert veszteségeiket már csak alacsony harcértékű keresztesekkel tudták pótolni, míg a szultánnak még bőséges ereje maradt egy ismételt támadásra.

215 215 A nándorfehérvári csata A nándorfehérvári csata. Ismeretlen, 19. századi festő munkája. A kép közepén kereszttel a kezében Kapisztrán Jánost ábrázolta a művész A török sereg nagy veszteséget szenvedett. A pasák azt tanácsolták a szultánnak, hogy vonuljon vissza. II. Mehmed azonban pihenőt rendelt el, a döntést attól tette függővé, hogy mit tesznek a magyarok. Hunyadi és a védők is pihentek, mivel súlyosak voltak az ő veszteségeik is. Hunyadi a győzelem után sem érezte seregét elég erősnek, hogy megtámadja a szultán táborát, ezért szigorúan megtiltotta katonáinak, hogy engedély nélkül rácsapjanak a törökre. A keresztény sereg vezetése azonban nem volt egységes, a keresztesek kizárólag Kapisztrán Jánostól voltak hajlandóak parancsot elfogadni. Tagliacozzo leírásából ismert, hogy Hunyadi és Kapisztrán között korábban sem volt mindig kellő egyetértés, a szerzetes néha egyenesen Hunyadi akarata, sőt parancsa ellen cselekedett. Ezt az ellentétet a két nagy egyéniség eltérő szándéka okozta. Az ostrom idején már hetven esztendős Kapisztrán a vértanúságra vágyott, ezért parancsait pillanatnyi lelkesedéstől áthatva adta ki, míg Hunyadi győzni akart, és parancsait a törökellenes harc évtizedes tapasztalata, a reális lehetőségek figyelembevétele befolyásolta. A nándorfehérvári diadal eseményei során e két ellentétes szándék tökéletesen kiegészítette egymást és a keresztények győzelmét eredményezte. A keresztesek nem engedelmeskedtek Hunyadi parancsának és önálló akcióba kezdtek. Öt keresztes íjász a vár előtt, Kapisztrán túlparti táborának szeme láttára felkapaszkodott egy dombra és nyilazni kezdett az anatóliai hadtest előtt cirkáló akindzsikre. Az anatóliai beglerbég egy szpáhi csapatot küldött a kellemetlenkedők eltávolítására, de a kialakuló összetűzés egyre több keresztest vonzott ki a várból. A végletekig fanatizált keresztes táborból is egyre többen átkeltek a Száván, és elfoglaltak egy dombot az anatóliai hadtest közelében. Kapisztrán, látván a keresztesek önálló megindulását, tartva ennek kétes kimenetelétől, csónakba szállt, hogy a folyó közepéről próbáljon szózatot intézni hozzájuk, és visszatartani a kereszteseit. Ezt ők azonban félreértették, annyit láttak, hogy maga Kapisztrán is csónakba szállt, így hamarosan az egész keresztes sereg átkelt a folyón. A keresztesek vállalkozása könnyen végzetessé válhatott volna, a szultán a ruméliai lovasságot vetette be a támadók ellen, az elvágta őket a vártól, és a gyengén felszerelt had módszeres megsemmisítésébe kezdett. Kapisztrán először megpróbálta visszaparancsolni embereit a várfalak közé, de amikor mintegy kétezer keresztes gyűlt köré, a török tábor felé indult meg, fegyver helyett a keresztet tartva a magasba. Közben a leírások szerint ezt kiáltotta az őt követő tömegnek: Aki elkezdte bennetek a jó dolgot, be is fejezi! (Újszövetség, Pál levele a philippibeliekhez 1,6.)

216 216 II. Mehmed az ellentámadással súlyos hibát követett el, mert lovasságát elvonva, védelem nélkül hagyta a török tüzérséget. Hunyadi, felismerve a váratlanul adódó esélyt, összeszedte maradék nehézlovasságát és a várból kitörve, egy lendületes támadással elfoglalta az oszmán ágyúállásokat. A topcsiknak még arra sem maradt idejük, hogy az ágyúkat használhatatlanná tegyék, így a magyarok hátulról lőni kezdték a Száva felé rohamozó török lovasságot. Hunyadi akciója eldöntötte a csatát. A magyar lovasok ezután oldalba támadták a két tűz közé került török lovasságot. Közben a keresztesek különös rohama Kapisztránnal az élén elérte a török tábort. Ekkorra az egész magyar sereg kiözönlött a várból, és csatlakozott a harcolókhoz. Mindezek a váratlan fejlemények megmagyarázhatatlan félelmet és bénultságot keltettek a törökökben, akik végül menekülni kezdtek, a kereszteseknek pedig sikerült elfoglalniuk az ellenség táborát. Mehmed az 5000 janicsárból álló szultáni testőrség bevetésével megpróbálta megfékezni a török hadban eluralkodó pánikot és többször is megkísérelte ágyúi visszafoglalását, de nem járt sikerrel, mert azok éppen az ő parancsára jól megerősített állásokban voltak. A szultán személyesen is belevetette magát a küzdelembe, de miután egy magyar lovast párviadalban megölt, a combjába fúródó nyílvesszőtől elvesztette az eszméletét. A török sereg ezután a szultánt mentve kénytelen volt teljes felszerelését hátrahagyva menekülni, és csak 4000 partőrző szpáhi beavatkozása mentette meg őket a teljes megsemmisüléstől. A magyarok éjszakára visszatértek a várba, az ellenség újabb támadására számítva. A törökök azonban nem kezdtek újabb támadást, hanem az éjszaka leple alatt teljesen kiürítették a környéket, 140 szekérrel szállítva el a sebesültjeiket. Amikor a szultán visszanyerte az eszméletét és megtudta, hogy a serege zöme megsemmisült, a tisztjei szinte mind odavesztek és a török had a felszereléseit is hátrahagyva elmenekült, a 24 éves uralkodó megpróbált mérget nyelve öngyilkosságot elkövetni, amiben csak nagy nehezen tudták megakadályozni. A legyőzött szultán ezt követően valamennyi megmaradt haderejét hazarendelve visszavonult Konstantinápolyba. (A törököknek csak 65 évvel később, 1521-ben, I. Szulejmán idején sikerült a várat bevenni.) Következményei A csatáról 1584-ben készült török miniatúra. Középpontjában, fehér lovon II. Mehmed szultánt, jobb alsó részén a török sereg elvonulását ábrázolta a miniátor (Isztambul, Topkapi Szeráj Múzeum)

217 217 A győzelem következtében az Oszmán Birodalom európai terjeszkedése közel hét évtizedre megtorpant. Ez idő alatt az európai hadszervezés átesett válságán, ugyanekkor kiütköztek a török hadszervezet hiányosságai is. Így mikor a törökök 1521-ben végül elfoglalták Nándorfehérvárt, Európa számára ennek már nem volt olyan súlyos következménye, mintha ez 1456-ban következett volna be. Hunyadi a győzelem után nem üldözte a török sereget, de a rá jellemző lendülettel azonnal egy újabb törökellenes hadjárat tervezésébe kezdett. Tévesen úgy ítélte meg a helyzetet, hogy eljött az idő Bizánc felszabadítására és a török Európából való kiszorítására. A hadjárat megindítására nem maradt ideje, pestisjárványban augusztus 11-én elhunyt. Október 23-án Kapisztrán János is meghalt a járványban. A siker két ösztönzőjének halála elhamvasztotta a reményeket, az 1456 őszén Magyarországra érkezett keresztes sereg már nem vonult a török ellen. A nándorfehérvári győzelem így kihasználatlan maradt, ennek ellenére minden előzetes várakozást felülmúló haditettnek, a feudális Magyarország egyik legnagyobb katonai sikerének bizonyult. Emlékezete A nándorfehérvári diadal emlékköve A győzelem híre sok európai városba röviddel a déli harangozást elrendelő pápai Imabulla kihirdetése után érkezett, sőt volt olyan város ahová előtte. Az is előfordult, hogy már a győzelem hírére kongatták a harangokat, de az Imabulla még ki sem hirdették. A déli harangszót tehát sokan már kezdettől fogva a nándorfehérvári diadallal kapcsolták össze. Maga a pápa is érezte az összefüggést, módosított a kiadott bullán, melynek új szövege szerint, mivel Isten győzelemre segítette a keresztényeket, a déli harangozás alatt elmondott imák egyben a hálaadás imái is legyenek. Így változott át az eredetileg könyörgésre felszólító déli harangszó a nándorfehérvári győzelemért való hálaadás harangszavává. III. Callixtus pápa augusztus 6-án a győzelmi hír vételének első évfordulóján elrendelte, hogy ez a nap az Úr Színeváltozásának napjaként ezután az egész keresztény világban ünnep legyen, amit azóta is augusztus 6-án tartanak a katolikus egyházban. Források Held József: Hányan és kik harcoltak Nándorfehérvárnál? (História 1984/6) Szűcs Jenő: Miért szól délben a harang? (História 1981/4) Kovács Péter: A nándorfehérvári csata (Rubicon 2002/2) Magyarország hadtörténete két kötetben (főszerkesztő: Liptai Ervin), Zrínyi Katonai Kiadó 1985, ISBN Kulcsár Péter: Kapisztrán János, Gondolat Könyvkiadó 1987, ISBN Ágoston Gábor: Európa és az oszmán tüzérség (História, 1994/8) Thuróczy János: A magyarok krónikája (fordította: Horváth János), Helikon Kiadó 1986, ISBN

218 218 Részletek a A déli harangszó - Magyarországon és a nagyvilágban című könyvből A déli harangszó történetét számos kiadványban feldolgozták már. A Zrínyi Média gondozásában a közelmúltban megjelent A déli harangszó - Magyarországon és a nagyvilágban című, angol és magyar nyelvű könyvben azonban számtalan olyan érdekességet is találhat az olvasó, amelyek eddig máshol nem jelentek meg. Ezek közül csemegézgetünk most, a teljesség igénye nélkül. Belgrád 15. századi erődítményei A délkelet-európai erődítmények között a belgrádi vár sajátos helyet foglal el. Története az elmúlt két évezredben egybefonódott az európai országok és népek sorsával, időnként komoly hatást gyakorolva e népek történetére. A vár rendkívül kedvező stratégiai helyen épült fel: a kelet felé irányuló utak metszéspontján. Évszázadokon keresztül védőbástyaként szolgált, de olykor hódító hadjáratok kiinduló pontja volt. Előnyös földrajzi fekvése mellett domborzati viszonyai is kedvezően hatottak település és erődítmény létesítésére. A Dunába ömlő Száva folyó torkolata fölött húzódó domb a rajta lévő fennsíkkal ideális természetes feltételeket biztosított a védelemhez. Három oldalról is folyók vették körül, ezekhez meredek lejtőkön és sziklákon lehetett leereszkedni. Egyedül a délkeleti oldalról lehetett könnyebben megközelíteni a várat. Az ötven méterrel a folyó szintje fölött, a domb tetején húzódó fennsík volt a környék legdominánsabb pontja. A löszréteggel borított, sziklás talaj kedvezett a stabil várfalak kiépítéséhez. A belgrádi erődítmények több évszázadon keresztül tartó fejlődését a történeti és a régészeti kutatás jóvoltából ismerjük. A legrégebbi erődítmény, a római kori castrum szerény maradványait a mai Tvrđava (vár) és a Kalemegdan park területén tárták fel. Ezt a kőerődítményt a 2. és 3. század fordulóján építették. Többször elpusztult, de újjáépítve a 7. század elejéig fennmaradt. Ekkor az avar szláv támadások véglegesen lerombolták. A középkori erődítmények első falait a Dunába ömlő Száva folyó torkolata fölött húzódó dombon emelték, és bizánci erődítményként (castellum) működtették a Magyarországgal határos területen folyó harcok idején. A viszonylag kisméretű vár köré a későbbi idők folyamán újabb létesítményeket építettek. A 14. század negyvenes éveiben, amikor Belgrád ideiglenesen Stefan Dušan szerb király

219 219 uralma alá tartozott, a Száva part menti szakaszának egy részét várfal vette körül, s ezt kötötték össze a fennsíkon lévő várral. A védekezés ily módon még eredményesebbé vált a folyó felől indított támadások esetén. Ez azonban az ország északi határán kialakított új erődítmény kiépítésének egyik sikertelen kísérlete maradt, mivel a magyarok nemsokára visszafoglalták az elveszített várost. A török invázió következményeként megváltozott délkelet-európai geostratégiai helyzet jelentős mértékben hatott Belgrád erődítményeinek és magának a városnak a sorsára. (...) Nándorfehérvár pápája: III. Callixtus A nándorfehérvári győzelmet harangszóval és imádsággal előkészítő, majd a Színeváltozás ünnepének elrendelésével megörökítő II. Callixtus pápáról ( ) a magyar történelem iránt érdeklődők keveset tudnak. Idősen választották meg, a spanyol, bizonyára tekintélyes Borja/Borgia család sarjaként, rokonságát Rómába csődítette, ő emelte bíborosi rangra unokaöccsét, a már életében rossz hírű későbbi VI. Sándor pápát ( ), s reneszánsz pápaként pártolta rokonait. Az oszmán terjeszkedés ellen fellépett, de igazi eredményeket már csak rövid uralma miatt sem tudott elérni. Mindez pedig nem válaszol arra a kérdésre, miért tekintette szívügyének a kelet felől fenyegető veszedelem elleni védekezést. A válasz hosszú életének részleteiben rejlik. A katalán eredetű Alfonso de Borja (Borgia) december 31-én született Valenciához közel, egy Xàtiva nevű városkában; apja csekély földbirtokkal rendelkezett. A közeli nagyvárosnak ekkor még nem volt egyeteme, Alfonso ezért Lerida egyetemének jogi karán szerzett világi és egyházi jogból egyaránt fokozatot, majd ugyanott tanított. Az avignoni ellenpápa, XII. Benedek ( ), eredeti nevén Pedro de Luna jóvoltából kanonokságot szerzett, majd Aragónia királya, V. Alfonz ( ) szolgálatába szegődött. Az ben lemondatott XII. Benedek 1423-ban bekövetkezett halála után VI. Kelemen személyében új ellenpápa ( ) támadt, akit V. Alfonz a törvényes pápával, V. Mártonnal ( ) szemben támogatott. Alfonso de Borja ügyes diplomataként királyát megbékítette a Rómában tartózkodó pápával, aki ezért őt 1429-ben Valencia püspökévé tette. Borja igyekezett közvetíteni Aragónia és Kasztília között, a Nápolyi Királyság irányában tett lépéseit pedig az uralkodó katonai győzelme (1442) követte. Mindebből természetesen következik, hogy V. Alfonz rábízta a Scarampo bíborossal lefolytatott tárgyalásokat. (...) Hunyadi János síremléke a gyulafehérvári székesegyházban

220 220 Hunyadi János a nándorfehérvári diadal után kitört pestisjárványban halt meg augusztus 11-én, és az erdélyi Gyulafehérvár (ma: Alba Iulia, Románia) püspöki székesegyházában temették el. Kazinczy Ferenc ( ), az újkori magyar irodalmi élet megteremtője 1816-ban a gyulafehérvári székesegyházban járván megilletődötten írta le a három Hunyadi János és fia, László, valamint az ifjabb János síremlé két. Kazinczy leírásához képest sokáig alig változott a három síremlék képe. Egészen az 1967-ben kezdődött helyreállításig ugyanaz a látvány fogadta a székesegyházba lépőket, ami Kazinczyt. Ekkor azonban szétszedték a szarkofágokat, s visszaépítésük után a véglapokat mivel nem tartoztak a Hunyadi-síremlékekhez a templom falába illesztették. Már a 19. század végére kiderült, hogy a Hunyadi- szarkofágok hármas csoportja utólagos összeállítás, amelyek közül épp a két legfontosabb, a kormányzóé és László fiáé valóságos pasticcio, és csak egészen különös módon kapcsolódik Hunyadi János személyéhez. A székesegyház síremlékeit a török betörések során többször kirabolták, összetörték. A 17. század végén építhették egybe Hunyadi János és László tumbáit melléjük állítva az ifjabb Jánosét is, amelyek mai helyükre, a déli mellékhajóba még később, a 18. század közepén kerültek. Mit látunk ma a három Hunyadi-tumbán? A legkorábbi szarkofágot egyetlen kőtömbből faragták, így alkotórészeinek összetartozásához kétség nem fér. A körirat az elhunytat a milesnek nevezett ifjabb Hunyadi Jánosnak mondja. A kormányzónak valóban volt egy fiatalon, 1440-ben elhunyt, azonos keresztnevű öccse. A középső szarkofágot ma három dombormű alkotja. A fedőlapon fekvő férfialak jobbjában vezéri pálcát tart, balját szablyáján nyugtatja. Feje alatt párna, ezen fut a később vésett felirat: IOHANNES HV NYADI CORVIN(us). Ebből láthatta mindenki, hogy ez Hunyadi János síremléke. Az oldallapok domborműveit már Kazinczy is pontosan határozta meg: az egyiken lovascsata látható, a másikon a foglyok elvezetése. A harmadik síremléknek amely Hunyadi László szarkofágjaként hagyományozódott ránk ma csak fedőlapja van. Ezen palástos, páncélos vitéz figurája fekszik. A lába alatt fekvő oroszlán hasára vésték a másodlagos feliratot: LAD[IS]L: HVNYA CORV[ ]. A vitézt két címertartó angyal veszi közre: a jobbjánál álló Hunyadi-címert tartja, a baljánál álló egy hármas halomból emelkedő farkast (a Szapolyaiak címerállatát) ábrázoló pajzsot emel.(...) Forrás honvedelem.hu / :19:00

221 221 Kapisztrán Szent János Kapisztrán Szent János itáliai teológus, ferences szerzetes Kapisztrán Szent János olaszul Giovanni da Capestrano (Capestrano június 24. Újlak október 23.) itáliai teológus, hitszónok, inkvizitor, a nándorfehérvári diadal hőse, Magyarország védőszentje. Születése: június 24., Nápolyi Királyság, Capestrano Halála: október 23. (70 évesen), Magyar Királyság, Újlak Ünnepnapja: október 23. Magyarország védőszentje. Ifjúkora János Dél-Itáliában, a mai Abruzzi tartományban található Aquila közelében, Capestrano faluban született. Apja "északi báró", minden valószínűség szerint német származású zsoldoskapitány, mert a család később Tedeschinek, azaz Németnek nevezte magát. Az Anjou uralkodókkal költözött délre, és végül a nápolyi király hűbérese lett. A Nápolyi Johanna körül kialakult hatalmi viszály miatt sokat szenvedett a környék, és bizakodva tekintettek a határozott idegen úrra. Tőle azt remélték, hogy megvédi a népet. De hamarosan, 1392-ben életét vesztette, és ellenségei könyörtelenek voltak. János gyermekkorának egyik szörnyű élménye volt, hogy a szeme láttára égették fel atyja várát. János ifjúkorában világi életet élt, jogot tanult, a perugiai egyetemen a jogtudós Pietro de Ubaldis tanítványa volt, sikeres bíró és csakhamar a nápolyi törvényszék elnöke lett ben Nápolyi László Perugia kormányzójává nevezte ki. Mivel a város az idegen uralom elleni zavargások helyszíne volt, János azt kapta feladatul, hogy kemény kézzel állítsa helyre a rendet, amit sikerrel teljesített is ban azonban a szomszéd tartományi központ, Rimini ura elfogta és börtönbe vetette. A fogság alatt János kétségbeesésében elvetette egész korábbi életét, és amikor sikerült kiváltani a fogságból magát, október 4-én belépett a ferences rendbe. Bernardin tanítványa lett. Őt követve pappá szentelésétől 1420-tól kezdve nagy hatással tartotta prédikációit számos városban. Nevének hallatán akkora tömeg gyűlt össze, hogy a templomok nem tudták befogadni az embereket, így aztán többnyire a tereken tartotta prédikációit. Amikor nem prédikált az eretnekséget ostorozó műveket írt. Az igehirdetés közben tevékenyen támogatta Szent

222 222 Bernardin reformjait, melyek főként a renden belüli szigorúbb hierarchikus fegyelmet irányozták elő. Sziénai Bernardinhoz hasonlóan különös tiszteletet tulajdonított Jézus Szent Nevének, ami miatt őt is eretnekséggel vádolták meg ben Jánost más obszerváns szerzetesekkel együtt Rómába rendelték és társai, mint kiváló szónokot őt bízták meg, hogy tisztázza őket a vádak alól, ami a bíborosi testület előtt sikerült is neki. Hamarosan már az inkvizíció fő vezetőjeként tevékenykedett Ferrarában, Velencében, majd Szicíliában. [1][2] Pápai követ és inkvizítor IV. Jenő és V. Miklós gyakran bízták meg követi feladatokkal, amelyek teljesítése során nem válogatott az erőszakos eszközökben ben őt küldték követségbe Milánóba és Burgundiába, hogy V. Félix ellenpápa működését megakadályozza, 1446-ban a francia király udvarába helyezték pápai nagykövetként, ahol 1449-re sikerült végleg felszámolnia az akkor már 70 éve fennálló avignoni ellenpápaságot től működési helyét a Habsburgok bécsi udvarába tette át, mint a pápa apostoli nunciusa. Szolgálatának ideje alatt bejárta a Német-római Birodalom, Csehország és Magyarország területét. Huzamosabb időt töltött IV. Kázmér lengyel királynál is. A 15. század itáliai prédikátorai közül az egyetlen volt, aki Itálián kívül is nagy hatást gyakorolt. Az inkvizíció vezetőjeként az eretnekek és a zsidók üldözését irányította Lengyelországban, Németországban, Csehországban, Magyarországon és Moldvában, ami sokezer ember kínvallatását és kivégzését jelentette. Mindenekelőtt azonban a csehországi husziták német és magyar földön is rohamosan terjedő vallási mozgalmának kiirtását tűzte ki célul. Kapisztrán János mindent elkövetett a cseh husziták és a római pápa küldöttei közötti béketárgyalások megakadályozására, mert mindenfajta békés megoldásban az eretnekséggel való összejátszást látott. [3] A nándorfehérvári diadal Végül, miután 1453-ban Konstantinápoly elesett 1454-ben III. Callixtus pápa a hetvenes éveihez közeledő Kapisztrán Jánost küldte, hogy prédikációjával főként Németországban az Oszmán Birodalom ellen gyűjtsön kereszteseket ben Magyarországra érkezett és a török elleni széles nemzeti összefogás létrehozásán fáradozott. A korábbi sikertelenséggel nem törődve 1456 tavaszán újra lelkesen fogott hozzá a keresztesek toborzásához. A sikeresen összegyűjtött sereggel 1456 nyarán Hunyadi János táborába sietett, hogy segítse a nagy hadvezért Nándorfehérvár megvédésében, melyet akkor már II. Mehmed szultán serege ostromolt. Hunyadival együtt seregével sikeresen törve át a török hajózárat bejutott a várba, ahol az ostromlottak nagy lelki segítségére volt. Az ostrom alatt mindvégig buzdította a harcolókat, akik sikerrel verték vissza a megújuló rohamokat. A sikeren felbuzdulva bátor tettre szánta el magát. Keresztjét a magasba emelve vezette lelkes keresztes seregét a meglepett törökre. Ezt látva Hunyadi is kitört, és az egyesült sereg elsöpörte az ostromlókat. Halála és emlékezete Kapisztrán János nem sokkal a diadal után a táborban dúló pestis áldozata lett. Betegágyán a Szerém vármegyei Újlakon maga V. László király is meglátogatta. Kívánságára a pápától küldött kereszttel ékesített ruhában temették el. A pápa a keresztesek győzelmének örömhírére rendelte el az Urunk színeváltozása új ünnep bevezetését a katolikus egyházban, és a győzelem emlékét őrzi a déli harangszó is, amelyet a harcolók megsegítésére rendeltek el a harcok alatt. Kapisztrán Jánost 1690-ben VIII. Sándor pápa szentté avatta. Bár holtteste a török uralom zavaros éveiben örökre eltűnt, a Magyar Katolikus Egyház ma is saját szentjeként emlékezik rá. Szobrát 1921-ben a budai várban a helyőrségi templom előtt állították fel. Emléknapja, egyben halálának napja október 23. [1][2] A Nándorfehérvár 1456 oratóriumot a csata 500. évfordulóján, október 22-én mutatta be a Budapesti Kapisztrán Kórus. Zenéjét P.Tamás Gergely Alajos OFM, a szövegét Radó Polikárp költeményeiből és korabeli krónikákból állította össze a szerző.

223 223 Részlet az oratóriumból: Kapisztán: (Tarnai László bariton) Parasztok és kézművesek, Deákok és vándorlegények, Itt vagyok, hogy felvegyétek Krisztus keresztjét, És megvédjétek hazátokat dicsőségéért. Asszonyitok, gyermekitek sorsát tartjátok jobbotokban, Magyarország, s Európa gondját hordjátok balotokban. Kövessétek Isten lánglelkű bajnokát, Hunyadi Jánost, s megvédjük a hazát. Kezetekben ások, kapák, villák, kaszák, A töröknél karabély, jó puskák, lándzsák. Eljön majd az idő, nincs is olyan messze, Győzelemre vezérel Krisztus Keresztje. Emlékhelyek Ne félj, ne aggódj árva had, Van néked vezéred, Jézus az! Kapisztrán János kápolna Újlakon (Ilok), amely a vár oldalában található. Az újlaki templomban, a bejárat mellett balra található Kapisztrán János emléktáblája horvát nyelven. A templom oltárképén szintén Kapisztrán János alakja látható, amint zászlóval a kezében vezeti harcba a parasztkatonákat. Ide, Újlakra hozták a pestisben megbetegedett Kapisztrán Jánost, aki itt halt meg és itt is temették el. Sírját a város török kézre kerülése után feldúlták, holttestét meghurcolták. A bátor egyházfi Kapisztrán János emlékét ma az oltár előtti új sír őrzi. A Maradványokat a harcos lelkületű szentnek tulajdonítják. Kapisztrán Szent János szobrai Kapisztrán Szent János Dankó János alkotása a Budai Várban

224 224 Kapisztrán Szent János szobra Skoczówban Lengyelország. Források 1. ^ a b Kapisztrán Szent János (magyar nyelven). franka-egom.ofm.hu. (Hozzáférés: június 24.) 2. ^ a b Stanko Andrič. The Miracles of St. John Capistran (angol nyelven). Budapest, Akadémiai kiadó- CEU,. ISBN (2000) 3. Kapisztrán Szent János (magyar nyelven). katolikus.hu. (Hozzáférés: június 24.) Külső hivatkozások Kapisztrán Szent János (magyar nyelven). Jeles Napok. (Hozzáférés: június 24.) Kapisztrán Szent János képmása (magyar nyelven). Főapátsági Gyűjtemények. (Hozzáférés: június 24.)

225 225 Hunyadi László Hunyadi László (1433 Buda, március 16.) Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet elsőszülött fia. Élete Hunyadi László 1433-ban született, Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet első gyermeke, Mátyás király bátyja. Erdélyben nőtt fel, hiszen itt volt a Hunyadiak birtokainak nagy része. Tanítását egyik hívükre, Vitéz János váradi érsekre bízták, az akkoriban elterjedt humanista elvek szerint. Ezzel egyidejűleg László elsajátította a harcászati ismereteket, gyakran apja mellett volt a hadjáratokon. Ő maga is számos csatában kitűnt és fontos tisztségeket töltött be tól pozsonyi gróf, majd horvát-szlavón bán és temesi ispán lett. Később több hadjáratot vezetett a felvidékre. Ekkorra a Hunyadiak már az ország legbefolyásosabb vezetői közé tartoztak. Hunyadi János fényes nándorfehérvári győzelme és hősi halála után 1456-ban, az idősebbik fia, László került a Hunyadi család és párt élére, ezzel együtt nagy politikai erőt képviselt és a nép körében is közkedvelt volt. Hunyadi László jegyese Garai nádor lánya, Mária volt, és számos támogatóval rendelkezett elsősorban a köznemesség soraiból. Az uralkodó, V. László király biztosította Hunyadit, hogy mellettük áll de ez nem tartott sokáig, mivel Hunyadi László nem akart lemondani jelentős hatalmáról és a birtokukban lévő várakról, amiket a király és az őt irányító főúri liga követelt. Közben a főurak, elsősorban az V. László királyt befolyásoló Cillei Ulrik és a Hunyadiak között egyre inkább elmélyedt az ellentét. Cillei szervezkedését Hunyadi László ellen leleplezték, később egy tisztázatlan vita során Hunyadi és hívei meggyilkolták Cillei Ulrikot. V. László király esküvel büntetlenséget ígért és Lászlónak adta atyja minden tisztségét. Ezután azonban az uralkodó mégis megszegte esküjét, Budára rendelte Hunyadi Lászlót és öccsét, Mátyást valamint néhány hívüket, és börtönbe vetette őket. Az események hatására a Hunyadi párt Szilágyi Erzsébet és testvére Mihály vezetésével polgárháborús helyzetet teremtett. A királyi tanács minden törvényes formaságot mellőzve rövidesen kimondta, hogy Lászlót fővesztésre ítéli gyilkosság és felségárulás miatt március 16-án Budán, a Szent-György téren Hunyadi Lászlót lefejezték. A legenda szerint a hóhér háromszor sújtott le az áldozatra, aki még ezután is élt. Az akkori törvények szerint ilyen esetben a királynak kegyelmet kellett volna adnia, ezt azonban nem tette meg, és a bakó végül már nem hibázott. Ez is azt mutatja, hogy a kortársak és a későbbi korok is mennyire alávaló és igazságtalan tettnek tartották a magyar történelem e fájdalmas eseményét. Nem sokkal később, 1458-ban Mátyás király kihantoltatta, és ünnepélyesen Gyulafehérvárott, apjuk mellett helyezte örök nyugalomra fivérét.

226 226 Emlékezete Sírja Gyulafehérváron. Hunyadi László tragikus sorsa mindig is közismert volt és megrendülést váltott ki. Számos művész merített a történtéből. Legismertebb feldolgozása Erkel Ferenc Hunyadi László című operája 1844-ből, amely a magyar zenetörténet jelentős darabja. A magyar festészetben is megörökítették Hunyadi László történetét, Benczúr Gyula: Hunyadi László búcsúja és Madarász Viktor: Hunyadi László a ravatalon című híres munkái a Magyar Nemzeti Galériában találhatók. Emlékét őrzi továbbá Petőfi: A király esküje című balladája 1848-ból. Átvitt értelemben nemzetünk elnyomás elleni küzdelmének végzetes és egyben hősies jelképévé vált. Halálának 550. évfordulóján emléktáblát avatták a budai várban, kivégzésének helyszínén. * Klánháborúk okozták Hunyadi László vesztét március :00 Ötszázötven éve, március 16-án fejezték le Hunyadi László magyar főurat, Hunyadi János fiát, Mátyás király bátyját. Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet elsőszülött fia 1433-ban jött világra. Erdélyben nőtt fel, s korán bekapcsolódott apja hadjárataiba, a Hunyadi vereségével végződött rigómezei ütközet után (1448) Brankovics György szerb fejedelem udvarába ment túsznak. Hunyadi és Cillei megállapodásának megfelelően 1448-ban Brankovics unokáját, Cillei Ulrik lányát jegyezte el, de a jegyesség felbomlott, 1450-ben már Garai László nádor lányával járt jegyben. Gazdag és befolyásos család sarjaként ben pozsonyi ispán, 1453-ban horvát-szlavón bán, még ugyanebben az évben a király, V. László megbízásából a csehek elleni felvidéki hadjárat főkapitánya, ben temesi ispán volt. Apja halála után sorsa szorosan összekapcsolódott Hunyadi legnagyobb vetélytársával, Cillei Ulrik gróféval. Az 1456-os futaki országgyűlésen ugyanis Cillei kapta meg a királytól László apjától örökölt

227 227 tisztségeit, főkapitánnyá választtatta magát és garantálta a Hunyadi-fiúk birtokait, ám ennek fejében át kellett adniuk a kezükben lévő királyi várakat, köztük Nándorfehérvárt is. A szövetség azonban csak látszólagos volt, a két fél közti ellentétek egyre mélyültek. A Cillei-Garai párt Nándorfehérvár átadását akarta Hunyadi megölésére felhasználni, aki azonban értesült a tervről. Nagybátyja, Szilágyi Mihály biztatására a várba csak V. Lászlót és Cilleit bocsátotta be, több ezer fős kíséretük a falakon kívül rekedt november 9-én egy dulakodásba torkolló vita végén Cillei kardot rántott, de ezzel elkésett: Hunyadi emberei őt vágták le. A Hunyadi hatalmába került király "természetesen" megbocsátotta nagybátyja és helyettese halálát, sőt Hunyadi Lászlót főkapitánnyá és főtárnokmesterré nevezte ki. Kevéssel utóbb Temesváron oklevelet adott és kezét a Bibliára téve esküdött meg a fiának kegyelemért esdeklő Szilágyi Erzsébetnek, hogy Cillei haláláért Lászlót bántani nem fogja. Az ígéret azonban csak addig tartott, amíg Budára nem ért: ott az áskálódó főurak befolyása alá került, akik elhitették vele, hogy Hunyadi a koronára vágyik és merényletre készül ellene márciusában előbb Mátyást, a kisebbik fiút, majd március 14-én Lászlót is Budára csalták és elfogták. Őket és híveiket (köztük Szilágyi Mihályt és Vitéz János váradi püspököt) hűtlenség, árulás és felségsértés miatt perbe fogták és halálra ítélték, mindössze három nap alatt. Végül is csak a Cillei meggyilkolásában fő vétkesnek tartott Hunyadi Lászlót végezték ki március 16-án a budai Szent György téren. A legenda szerint a hóhér szánalomból sorra elhibázta az ütéseket, úgyhogy a halálraítélt még a harmadik csapás után is élt, sőt felemelkedett, és a bámészkodó tömeg felé fordulva kiáltotta, hogy nem érzi magát bűnösnek. A korabeli szokásjog alapján ilyen esetben az elítéltnek kegyelem járt volna, a bakó azonban negyedszer is lesújtott, s most már nem hibázott. Mátyás később, immár királyként László holttestét Gyulafehérvárott apjuk mellé temettette. Hunyadi László tragikus sorsa nem egy híres magyar művészt megihletett, talán a leghíresebb Erkel Ferenc operája, amelyet 1844-ben mutattak be. Madarász Viktor 1859-ben festette Hunyadi László a ravatalon című alkotását, Benczúr Gyula Hunyadi László búcsúja című híres képét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. Madarász Viktor: Hunyadi László a ravatalon

228 228 Benczúr Gyula: Hunyadi László búcsúja (Múlt-kor/MTI-Panoráma - Sajtóadatbank) Forrás: *

229 229 JELEN A MÚLT JÖVŐJE Rácz György Hunyadi László kivégzése A források egybehangzó tanúsága szerint Hunyadi Lászlót március 16-án végezték ki, estefelé, a budai várban a Friss palota előtti Szent György téren. A hóhérnak csak negyedszerre sikerült elválasztania László fejét a testétől, amelyet később a budai Mária-Magdolna templom Krisztus-teste kápolnájában temettek el minden gyászpompa nélkül. Koporsóját öccse, az ifjú Mátyás király 1458-ban átvitette a gyulafehérvári székesegyházba, ahol apja mellett találta meg végső sírhelyét. Ezt követően sorsa nem volt hangsúlyos eleme az országos politikai emlékezetnek több évszázadon keresztül. Hunyadi László történetét a 19. század fedezte fel. Személye alkalmas volt arra, hogy a nemzet sorsára emlékeztessen, így Hunyadi László alakja a korszak egyik sokszor megformált tragikus hőstípusává vált, többek között Erkel Ferenc évi operájában, vagy Madarász Viktor évi drámai festményében. Benczúr Gyula 1866-ban festett Hunyadi-képének forrása valószínűleg gr. Teleki József A Hunyadiak kora Magyarországon című ( ) történeti monográfiája volt. Festménye szinte illusztrálja a történész monográfiájában leírtakat. A politikai indíttatású gyilkosság fogalma nem volt ismeretlen a 15. század előtt sem Magyarországon. Aba Sámuel mintegy 50 ellene szervezkedni akaró főurat végeztetett ki 1044-ben, Zsigmond király pedig két ellene lázadó Lackfi főurat gyilkoltatott meg 1397-ben mindenféle bírósági eljárás nélkül. Anjou I. Károly már gondoskodott arról, hogy a királyi család életére törő és a helyszínen lekaszabolt Zách Felíciánt és rokonságát gondos tárgyalás ítélje el utólag hivatalosan is. A magyar történelem koncepciós perei közül mégis az egyik legkiemelkedőbb a forrásokban Vajdafi Lászlóként is szereplő Hunyadi Lászlóé. Jelentőségét nem elsősorban az idősebb Hunyadi fiú személye adja meg, hanem az elítéléséhez, kivégzéséhez vezető körülmények, az esemény közvetlen előzményei és hatása. Apja, Hunyadi János augusztus 11-én Zimonyban, a katonai táborban kitört pestisjárvány miatt bekövetkezett váratlan halála után új helyzet adódott a magyarországi politikában. A Zsigmond király évi adománya óta Hunyadvár falut birtokló, ott rezidenciát kiépítő és onnan elnevezett család, híveik, de maga Hunyadi László is természetesnek tekintette, hogy az idősebb fiú lép apja örökébe és családfőként kapja meg mindazokat a birtokokat és tisztségeket, amiket a nagy törökverő magáénak tudott. Hunyadi János halálakor gyakorlatilag az ország első számú vezetője volt, elsősorban nem az országos főkapitányi tisztsége miatt, hanem mert ő kezelte a királyi jövedelmeket és kezében voltak a királyi várak is. V. László király, a főpapok és a bárók többsége azonban úgy gondolta, hogy az ország szempontjából kifejezetten káros volna, ha Hunyadi László apjának évek óta vitatott erőszakos belpolitikáját folytatná. Ráadásul hadvezéri és törökverő képességeiről nem tett tanúbizonyságot. A király szeptemberben Cillei Ulrikot nevezte ki országos főkapitánnyá, majd nemzetközi keresztes sereg élén a délvidékre jött, hogy átvegye az elhunyt főkapitány, Hunyadi János igazgatása alá tartozó királyi várakat és megtekintse a gazdálkodásról szóló elszámolást is. A királyi sereg Futakon vert tábort, ide rendelte a tanácskozás megtartását. Vajdafi László kisebb hadsereggel jelent meg és vállalta, hogy lemond a királyi jövedelmekről, Nándorfehérvárról és a többi királyi várról, ha cserében nem kell elszámolnia. A király október 8-án érkezett meg seregével Nándorfehérvárra, hogy azt átvegye, de a Hunyadiak csak a királyt és főurakból álló kíséretét engedték be a várba, katonaságát nem, ami komoly csorbát ejtett a királyi tekintélyen. Másnap reggel Hunyadi László párthíveivel Cillei szobájába ment, hogy tárgyaljon vele, a szomszédos szobába pedig katonákat rendelt. Cillei a királlyal épp misén volt, és a sürgős üzenetek ellenére csak a szertartás végén ment vissza a szobájába a várakozókhoz. A beszélgetés hamar kölcsönös vádaskodásba fordult, Cillei kardot rántott és megsebesítette Hunyadi Lászlót. Ekkor Hunyadi és emberei lemészárolták a stájer grófot, fejét levágták, hogy majd elküldik a szultánnak, de végül visszahelyezték a test mellé. A tetemet öt napig hagyták vérében temetetlenül. Minden jel arra mutat, hogy a Cillei-gyilkosság nem hirtelen felindulásból elkövetett véletlen cselekedet volt, hanem gondosan előkészített terv szerint történt. A merénylet után a király a Hunyadi-párt hatalmába került, öt napig nem hagyhatta el a várat, majd Temesvárra ment Hunyadi László kíséretében, ahol Szilágyi Erzsébet és Mátyás is tartózkodott. Itt a királytól írásos esküt kényszerítettek ki, hogy a Hunyadi-pártnak nem lesz bántódása. László a királyi várakat nem adta ki, sőt megszerezte Temes és Trencsén megye ispánságát is, ahol e várak nagy része volt.

230 230 V. László király védelmébe fogadja a Hunyadiak ellenségeit, hogy Hunyadi László haláláért őket ne háborgathassa senki március 21. Mohács előtti gyűjtemény Diplomatikai Levéltár DL V. László pecsétjének előlapja Hunyadi Lászlóval ezután még azok is szakítottak, akik Hunyadi Jánosnak fő támogatói, harcostársai voltak, így Újlaki Miklós is, aki fegyveres csapataival segített a király temesvári szabadulásában. A király és a Hunyadiak ellenségei néhány hónap múlva bosszút álltak márciusában törökellenes hadjárat címén tanácskozásra kérték a főurakat, köztük Hunyadi Lászlót is, aki öccsét is Budára hívta. Március 14-én párthíveikkel Vitéz János váradi püspök, Rozgonyi Sebestyén, Kanizsai László és mások együtt letartóztatták őket. Minden bizonnyal Garai László nádor vezette azt az országnagyokból alakult alkalmi ítélőszéket, amely Hunyadi Lászlót mert a király életére tört felségsértés vádjával halálra ítélte. A halálos ítéletet rövid eljárás során, tanúmeghallgatások nélkül szóban hozhatták meg, és két nap múlva már végre is hajtották. A kivégzés utáni napokban és hatásának ismeretében döbbenhetett rá az udvari csoport, hogy a gyorsan meghozott és végrehajtott ítélet következményekkel járhat. Így keletkezett március 21-i keltezéssel az az utólagos királyi oltalomlevél a király saját kezű aláírásával, amely nem szabályos ítéletlevél, hanem az ítéletet meghozók számára nyújtott védelmet. Valószínűleg mindkét Hunyadi fiút főbenjáró ítélettel sújtották, azt a 14 esztendős Mátyáson azonban nem hajtották végre, hanem a királlyal előbb Bécsbe, majd Prágába kellett mennie fogolyként. A később trónra jutott fiatal Hunyadi Mátyás több lépése is mutatja, milyen gyorsan tudta a megbocsátást gyakorolni, amivel nagymértékben növelte tekintélyét, de szinte feledte bátyja sorsát. Az új király nem állt bosszút László haláláért. Az egykori ítélkezők közül azt, aki később átállt az ő pártjára, teljesen kegyelmébe fogadta. Üldözés nélkül várta meg a gyilkosok természetes halálát, minden bizonnyal annak tudatában, hogy királyi trónját bátyja halála nélkül nem nyerhette volna el január 24-én. Az oklevél hasonmása, eredeti latin szövege és magyar fordítása megjelent az Archív Kiadó gondozásában 2008-ban, a Magyar Történelmi Archívum sorozatban.

231 231 Hunyadi László (opera) Erkel Ferenc zeneszerző Erkel Ferenc (Gyula, november 7. Budapest, június 15.), magyar zeneszerző, karmester és zongoraművész. Pályáját zongoraművészként és zenepedagógusként kezdte Kolozsváron, de alkalmilag vezényelt is és zeneszerzéssel is megpróbálkozott. Pesten 1834-ben mutatkozott be, majd a következő esztendőben véglegesen ott telepedett le. Két éven át a Pesti Városi Német Színháznál, valamint a Budai Magyar Színjátszó Körnél dolgozott karnagyként ben a Pesti Magyar Színházhoz, a későbbi Nemzeti Színházhoz került előbb ügyelői, majd első karmesteri minőségben. Itt mintegy három évtizeden át munkálkodott ben írta meg első operáját, a Bátori Máriát. A szövegkönyv szerzője Egressy Béni, aki ezután egészen haláláig (1851) segítőtársa volt operaszerzői munkájában ben megnyerte a Kölcsey Himnuszának megzenésítésére hirdetett pályázatot. Az es forradalom és szabadságharc után a főváros hangversenyéletének fellendítésén fáradozott. Vezetésével alakult meg 1853-ban a Filharmóniai Társaság, amelyet számtalan esetben vezényelt. Bánk bán című operáját, amely egyben pályájának csúcsát is jelentette, 1861-ben mutatták be. Közreműködött a Zeneakadémia megalakításánál (1875), amelynek ezután tíz éven át igazgatója és zongoratanára volt. Az 1884-ben megnyíló operaház főzeneigazgatója lett. Erkel nevéhez fűződik a magyar nemzeti opera megteremtése. Nyugati, elsősorban olasz és francia operai mintákra támaszkodva, a 19. századi magyar verbunkos zenének átélésével, kifejezési lehetőségeinek finomításával és kiszélesítésével sikerült viszonylag egységes nemzeti operanyelvet kialakítania. Mint karmester és szervező egyéniség rendkívül sokat tett a főváros zenei életének felvirágoztatása érdekében. Neves sakkozó volt, az 1864-ben alakult Pesti Sakk-kör egyik alapítója. * A Hunyadi László Erkel Ferenc egyik háromfelvonásos operája. Szövegkönyvét Egressy Béni írta Tóth Lőrinc Két László című drámája alapján. szöveget. Ősbemutatójára január 27-én került sor a pesti Nemzeti Színházban.

232 232 Az opera keletkezéstörténete és utóélete Hunyadi László - opera ábrázolás bélyegen (1967) A reformkorból a forradalom felé haladó években különösen nagy népszerűségnek örvendtek a Hunyadiakkal kapcsolatos témák. Ezt népszínművek, festmények, költemények sora bizonyítja. Erkel a Bátori Mária sikerén felbuzdulva hamar újabb opera témát kezdett keresni. Magának a darab keletkezésének körülményei nem teljesen tisztázottak. Erkel első életrajzírója, Ábrányi Kornél szerint a mű létrejötte egy véletlen találkozás eredménye volt és Erkel erőszakkal vette el Egressytől az eredetileg Bartay Endrének szánt librettót. [1] A bemutató január 27-én zajlott le és minden addiginál nagyobb sikert aratott. Ehhez kétségkívül hozzájárult a közhangulat is: az opera történelmi cselekménye egy Habsburg származású magyar királyról festett meglehetősen gyászos képet: V. László a darabban döntés képtelen, a hatalomra törő arisztokrata oligarchák bábja. Hasonló volt a helyzet az 1840-es években uralkodó V. Ferdinánddal kapcsolatban is, legalábbis a kortársak így érezték. Persze az opera szépségei, a verbunkos zenét alapul vevő zenei alapszövet, az európai színvonalú magyar nemzeti opera létrejötte is lelkesítette a közönséget. [1] Az ősbemutatóról minden jelentősebb lap beszámolt. Vahot Imre és társai továbbra is azt kifogásolták, hogy a szerző a magyar történelem szereplőit énekelteti a színpadon, ami szerintük komolytalanságot kölcsönöz a műnek. Petrichevich Horváth Lázár ( ) részletes elemző tanulmányt írt a darabról a Honderűben. A művet még a 19. században színre vitték Bécsben, Zágrábban és Bukarestben is, sajnos a párizsi bemutató végül meghiúsult. [2] A premiert követő előadások után Erkel tovább alakította operáját. A mű nyitányát csak a következő évben készítette el és az első ízben az ez évi október 2-ai előadáson hangzott el. Két évvel később a korszak egyik leghíresebb magyar énekesnőjének, Hollósy Kornéliának ajánlva készült el Gara Mária harmadik felvonásbeli cabalettája július 18-án a neves francia énekesnő, Anne de la Grange alakította Szilágyi Erzsébet szerepét. Az ő vendégszereplése alkalmából illesztette a partitúrába Erkel a második felvonás úgy nevezett La Grange-áriáját. Szintén erre az előadásra készült el az eredetileg csárdás megjelölésű, palotás ben Stréger Ferenc tenorista alakította a címszerepet, az ő tiszteletére Erkel kiegészítette Hunyadi László első felvonásbeli áriáját ban pedig sort kerített a nyitány zenei anyagának a tömörítésére is. Szinte rögtön a darab ősbemutatója után a szerző kihúzta Gara és V. László, a harmadik felvonás elején énekelt kettősét. Mindezen kiegészítések után jelent meg az opera zongorakivonata 1896-ban, Kern Aurél szerkesztésében. [3]

233 233 Radnai Miklós ( ) operaigazgatósága idején ( ) több tanulmányban is foglalkozott a darabbal. Úgy látta, hogy a 20. században a közönség azért kezdett elfordulni a műtől, mert az több kirívó dramaturgiai hibát tartalmaz, emellett pedig a szöveg is már nagyon régiesnek hatott. Radnai ezért elhatározta az egész Erkel életmű modernizálását, de ő és társai végül csak két operát szabtak át jelentősen: a Bánk bánt és a Hunyadi Lászlót. [4] A Hunyadi László átdolgozására az 1935-ös felújítás alkalmával került sor. A zenét Radnai, a dramaturgiai és a szcenikai megoldásokat Oláh Gusztáv és Nádasdy Kálmán dolgozta át. Céljuk elsősorban a mű tömörítése, a színhelyek összevonása, valamint a történések hangsúlyait erősítő dramaturgiai módosítások. Az operát ezután egészen a műsorrendről történő ideiglenes levételéig, ezen verzió alapján játszották. Ezt a változatot rögzítette a Komor Vilmos vezényelte hanglemez kiadás is, amelynek létrejöttében olyan kiváló énekesek működtek közre, mint Simándy József (Hunyadi László) vagy Szőnyi Olga (Szilágyi Erzsébet). A zenei megvalósítás magas színvonala miatt sajnálatos, hogy ez a verzió végül nem került kiadása CD-én. [4] 1984-ben elkészítették a teljes opera újra felvételét, Kovács János vezénylésével, Gulyás Dénessel, Sass Sylviával, Kalmár Magdával, Molnár Andrással és Gáti Istvánnal a főbb szerepekben. A felvétel zenei anyagát Németh Amadé gondozta, aki előszedte az 1896-as zongorakivonatot és ez alapján rekonstruálta az eredeti operát. Összesen tizenhét, az átdolgozók által kihagyott számot állított vissza, valamint nélkülözte Radnai és Komor Vilmos betéteit. Az operaház az 1989-es felújítás alkalmával már ezt a változatot tűzte műsorra, akárcsak legutóbb, a es évadban lezajlott, Szinetár Miklós rendezte felújítás alkalmával. Sajnos az Erkel Színház bezárása óta a Magyar Állami Operaház nem tartja műsoron a darabot. [4] Szereplő Szereplők V. László, Magyarország királya tenor Hangfekvés Cillei Ulrik, a nagybátyja, Magyarország kormányzója basszbariton Szilágyi Erzsébet, Hunyadi János özvegye László, a fia Mátyás, a fia Gara Miklós, Magyarország nádora Gara Mária, a leánya Szilágyi Mihály, Erzsébet fivére Rozgonyi, a Hunyadiak híve, a király tisztje Hadnagy Egy nemes szoprán tenor szoprán bariton szoprán basszus bariton tenor tenor Énekkar: nemes urak és hölgyek, magyar és idegen katonák, nép Történik: ben, Nándorfehérváron, Temesváron és Budán Az opera színhelyei: 1. felv. 1. kép: a nándorfehérvári vár előtt, 2. kép: terem a várban; Második felv.: a Hunyadiak temesvári rezidenciájának egy terme; Harmadik felv. 1. kép: a királyi palota egyik terme; 2. kép: a várkert; 3. kép: a várbörtön; 4. kép: a budavári Szent- György tér Játék idő: 153 perc [5]

234 234 Cselekmény Első felvonás 1. kép: Hunyadi László és hívei a király és kíséretének a fogadására várakoznak. A katonák morgolódnak, nem bíznak az idegen királyban, azt akarják, hogy László ne engedje be a várba V. Lászlót és zsoldosait. Ezt vezérüknek is elmondják, de Hunyadi bízik királyában. Közben jelentik, hogy elfogtak egy kémet, aki Brankovics György szerb despotához igyekezett. Egy levél volt nála, amiben Cillei a fejedelemnek ígéri a két Hunyadi fiú fejét. A kórus bosszú énekre zendít rá, amit a király érkezését jelző trombitaszólók szakítanak félbe. [6] Miután bevonult V. László és díszes kísérete, Cillei máris árulással vádolja meg a Hunyadiakat. László azonban tanúságot tesz királya iránti hűségéről, amikor átnyújtja annak vára kulcsait. De a király elhárítja a gesztust, hiszen kulcsok a várkapitánynál vannak a legjobb kezekben. A vendégsereg és a vendéglátók elvonulnak. Ezután érkeznek meg a király német zsoldosai, akiket a várvédők nem engednek be, hiszen ők is megtudják védeni a királyt. [6] 2. kép: Mikor V. László megtudja mi történt, megriad. Cilleinek ezután már nem nehéz behálóznia és rávennie, hogy adja át neki a hatalmat jelképező gyűrűt. Ezután László lép színre, aki szerelméről álmodozik, édes álomképeit Rozgonyi zavarja meg azzal, hogy Cillei be akarta vonni az ellene tervezett összeesküvésbe. László azonnal értesíti híveit, akik elrejtőznek a teremben. Ezután jelenik meg Cillei, aki jelenti a király vacsora meghívását. A várkapitány feltárja előtte, hogy tudomása van az összeesküvésről, ezért Cillei tőrt ránt és rá támad. A zajra be rohannak Hunyadi hívei és lemészárolják a kormányzót. A király is felébredt és a helyszínre sietett. Megrémül Cillei véres holttestétől. Szorult helyzetében megbocsájtást hirdet. A Hunyadiak hívei ünnepelnek. [6] Második felvonás Szilágyi Erzsébet temesvári rezidenciáján várja a király érkezését. Kétségek gyötrik afelől, hogy V. László valóban megbocsájtott híveinek, ezért idősebb fia véres háláról vizionál. Az izgatottság hevében elveszti erejét és elájul. Udvarhölgyei térítik magához. Nem sokkal ezután jelentik a király érkezését. Erzsébet térdre veti magát előtte és kegyelmet könyörög fiának. V. László Hunyadi János hőstetteire hivatkozva megbocsát. Közben észreveszi Gara Máriát és mindjobban felkelti az érdeklődését annak szépsége. Gara Miklós figyelmét nem kerüli el a király vonzalma és máris cselszövést eszel ki a Hunyadiak ellen: lánya kezét nem Lászlónak, hanem a királynak fogja adni, így fogja megerősíteni hatalmi pozícióit. Ezután a király a Hunyadi fiúkat kéreti. Erzsébetet ismét balsejtelmek gyötrik, csak akkor nyugszik meg, amikor Mátyás meghozza a hírt, hogy a király nyilvánosan is megbocsájtott nekik. Ezután V. László esküt tesz a vár nép előtt, hogy nem áll bosszút Cillei haláláért, Mátyást és Lászlót pedig fiaivá fogadja. [6] Harmadik felvonás Első kép: A magányos király Gara Mária után sóvárog. Megjelenik Gara, aki a királynak ígéri lánya kezét, ha az hozzájárul Hunyadi László kivégzéséhez, akit felségárulással vádol. A király eleinte ellenkezik, de végül beleegyezik a tervbe. [6] Második kép: Mária és László lakodalma. Az ifjú menyasszony olaszos cabalettát énekel boldogságáról, a vendégsereg palotást jár. A vidám mulatság hamar félbe szakad: Gara beront fegyvereseivel és letartóztatja a vőlegényt. Harmadik kép: A börtönben László szabadsága és kedvese után vágyakozik. Hirtelen kinyílik a cella ajtaja és Mária lép be rajta, aki megvesztegette az őröket. Ráakarja venni szerelmét, hogy szökjenek el együtt, de László bízik királya esküjében és nem akar szökni. Közben Gara érkezik, aki dühösen látja, hogy valakit be engedtek a rabhoz. Mikor megtudja, hogy az a valaki saját lánya, megtagadja Máriát. A kétségbeesett lány könyörögve fordul apjához, aki hajthatatlan. Végül megérkezik a kivégzésre kísérő menet. [6] Negyedik kép: A vesztőhelyen hatalmas vihar tombol, Erzsébet az éghez könyörög, hogy Isten mentse meg gyermekét. De minden hiába, most valóra válnak véres víziói. Hunyadit felvezetik a vérpadra, a bakó háromszor is lecsapat, de a hős sértetlen marad. A szokásjog szerint, ha a harmadik

235 235 csapás sem halálos, akkor az elítéltet kegyelem illeti, de Gara parancsára a hóhér negyedszer is lesújt. Ekkor már mindennek vége, Hunyadi László feje a porba hullik. [6] Megjegyzés: az opera eredetileg négy felvonás volt, de az utolsó két felvonás annyira rövidre sikeredett, hogy Radnaiék, majd a rekonstruálás során Németh Amadé is kettővé vonta össze. Németh Amadé verziójában az eredeti zenei anyag így sem szenvedett csorbát. Ennek köszönhető, hogy ma mindenki három felvonásosnak ismeri az operát. [7] Az opera szövegkönyve A librettó Egressy Béni munkája, aki Tóth Lőrinc ( ) drámaíró, az MTA pályázatán 100 arany díjat nyert Két László című drámája nyomán dolgozott. Egressy a megszokott munkamódszerrel élt: elhagyott egy sereg szereplőt, több jelenetet összevont és persze a prózai szöveget versbe öntötte. Az így létrejött librettó már a címével is központba állította Hunyadi László figuráját, de ugyanakkor a történet V. László tragédiája is: az esküszegő, szorongó király érzelmei is részletesen tárulnak fel a darabban. Tóth terjedelmes politikai okfejtései, cikornyás, oda nem illő sallangjait Egressy elhagyta. Olyan mértékben átalakítva a Két László című drámát, hogy szerzője nem ismert rá saját darabjára. [8] A politikai dráma csak az első felvonásban van előtérben, a II. felvonás a hangulat és a zenei egységesség sérülése nélkül átvált a szereplők személyes drámájával. Ettől kezdve a fő cselekmény szálat Hunyadi László és Gara Mária szerelme jelenti. A szerelmi szálat Tóth Bonfini után szőtte drámájába. Az opera cselekménye ezen átalakításoknak köszönhetően végig a címszereplő körül forog. Ez a szerkezet a francia történelmi nagyopera mintájára utal (Auber: A portici néma, Meyerbeer: A hugenották, Rossini:Tell Vilmos). [9] Egressy dramaturgiai megoldásai, ha nem is hibátlanok, de nem annyira fogyatékosok, hogy mindenképpen át kelljen őket alakítani. Viszont a szöveggel kapcsolatban már fenntartásai lehetnek a mai opera közönségnek. Egressy írói stílusa annyira kezdetleges volt, hogy az még saját korának másodrangú színdarabjainak szintjét sem ütötte meg. Ezért, bár a zenét és az eredeti dramaturgiát napjainkra rekonstruálták, de Radnaiék szövegét megtartották, esetenként kibővítették. [10] Az opera zenéje A nyitány negyed órába sűríti a mű cselekményét, megidézi annak legfontosabb dallamait. Szabolcsi Bence a Hunyadi László nyitányát az első magyar szimfonikus költeménynek nevezte, mert Erkel az opera jelentős zenei motívumait és fordulatait úgy sorakoztatta fel benne, hogy a történés szinte percről percre nyomon követhető és megérthető. A zenekari bevezető egy kurucos témájú trombitaszignállal indít, amely később Allegro tempóba gyorsul és az egyik fő téma lesz. A trombitaszóló után következnek a harmadik felvonásbeli Börtön tercett motívumai alapján komponált variációk, majd egy derűs motívum a Hunyadiak örömét jelképezi. Ezután egy szintén kurucos klarinét szóló következik, ami átvezet az Allegróhoz, melynek fő témája a már említett bevezető lesz tizenhatos verbunkos menetekkel. Ezután fafúvós akkordok és a vonósok pizzicató játéka vezet el a Börtön tercett motívumaiból kialakított melléktémához. A nyitány záró témája a Meghalt a cselszövő dobpergéssel megszakított dallama. Ezután egy szabálytalan szonáta forma bontakozik ki: a feldolgozási részben újabb motívumok tűnek fel a Vérpad-kép viharzenéjét idézve, ezután következik a Hunyadiak fuvolával kísért öröm motívuma, majd egy fuvola kadencia vezet vissza a Meghalt a cselszövő témájához. A visszatérés a Bosszúkórus dallamaival ér véget. Erkel a hangnemek merész váltogatásával és hangszerelés hatásossága révén szinte az operától különálló, önálló zenedarabot hozott létre a nyitány komponálásakor az opera dallamaiból, amely hamar kedvelt koncertdarabbá vált. [11] Az opera komponálásának az idején Erkel Cherubini, Auber, Bellini, Rossini és Donizetti operáit vezényelte a Nemzeti Színházban. Az ő stílusukban vélte megtalálni a műfaj legeredetibb megtestesülését, így ezeket a darabokat tekintette mintaképének. A korszak magyar zenéjének pedig a verbunkost és a népies műdalt tartotta. Ezeknek az eltérő, más-más gyökerekből táplálkozó stílusoknak az összeolvasztására törekedett már a Bátori Máriában, de még inkább a Hunyadi Lászlóban. Első operájában még sokkal több volt az idegen elem, a Hunyadi Lászlóban már

236 236 lényegesen kevesebb, de a magyar és külföldi dallamok ötvözése ebben a darabban még kezdetlegesnek hat. Lehetséges, hogy Erkel túlságosan is tisztelte a korabeli olasz és francia mesterek stílusát, ezért követte olykor hangról hangra technikájukat az egyes zárt számok felépítésekor: az áriák lassú-gyors beosztásúak, Gara Mária cabalettája, Mátyás kavatinája, valamint a Hunyadi László románca és az együttesek terc-szext menete megannyi elem, ami a Bellini-Donizetti operák formavilágát idézi. A Hunyadi esetében még erősebb volt a hiteles után költés, mint az újat alkotás igénye, Erkel lényegében a magyaros dallamokat szorította az olasz opera kereteibe. [12] Egyesek egyébként ezért nem tartják Erkelt eredeti és igazán nagy zeneszerzőnek. De német zeneszerzők (például Flotow) vagy a lengyel (Moniuzsko), a cseh (Smetana) stb. mesterek esetében is előfordult, hogy saját nemzetük zenei jellegzetességeit az olasz és/vagy a francia, esetleg a német hagyományokkal ötvözték. [13] A francia hagyományokat követte a szerző, amikor a két László szólamát tenor, illetve Mátyás szólamát szoprán hangfekvésben írta meg. Lehet, hogy Erkel nem alkotott minden tekintetben eredetit a Hunyadi Lászlóval, de sikerült neki az olasz, francia és a magyaros elemeket úgy ötvözni, hogy az eredmény nem egy zavaros összevisszaság, hanem egy egységes egész benyomását keltő zenei alapszövet lett. A stílusok sokfélesége egyáltalán nem zavaró, a zenei egész összetartozását pedig az emlékeztető motívumok erősítik. Erkel több visszatérő motívummal is dolgozott. A darabban több nagyszabású tömegjelenet található, amelyeket az áriák és az együttesek ellensúlyoznak. [13] Az érzelmek sok rétűségéről nem igazán beszélhetünk, mert a cselekmény menetét nem mindig kíséri drámai kifejezőerejű muzsika. Esetenként a zene nem vág egybe a mondanivalóval sem (de ez egyébként a korabeli olasz operák esetében is megfigyelhető, olykor még Verdi darabjaiban is). Ennek legkirívóbb példája talán a címszereplő és Gara Mária búcsú kettőse: a vérpadra induló hős és szerelme egy indulószerű, eleven hangvételű kettőssel búcsúzik el egymástól. De Szilágyi Erzsébet második felvonásbeli bravúráriái is elsősorban az énektechnika megcsillogtatására adnak alkalmat, nem állnak a drámai kifejezés szolgálatában. [14] Ugyanakkor drámai szempontból is van több jól sikerült részlete a darabnak. Ilyen Hunyadi László börtön áriája, a címszereplő hattyúdala, valamint a gyászinduló, amelynek hangjaira a főhős a vesztőhelyre lép. Végül, de nem utolsósorban, drámailag igen hatásos az első felvonás fináléjában felcsendülő Meghalt a cselszövő is. A nyitány pedig mesterien foglalja össze a mű drámai erejét adó dallamokat. [14] A dráma szempontjából fontos helyeken többnyire a verbunkos elem uralkodik a zenében, az idegen elemek elsősorban a király és embereinek a jellemzésére szolgálnak, ezzel mintegy zeneileg is szembeállítva a két csoportot. Ez a fajta megoldás egyébként nem ismeretlen a korabeli francia és olasz operák esetében sem. [14] Híres áriák, kórusművek Van végre néhány nyugodt pillanat László áriája (első felvonás) Meghalt a cselszövő az első felvonás fináléja Szép reménysugár Erzsébet áriája (ún. La Grange-ária, második felvonás) Mily boldogság, hogy mellettem vagy László és Mária kettőse (második felvonás) Ah, szememben mámor s öröm ragyog Mária áriája (harmadik felvonás) Palotás balettjelenet (harmadik felvonás) Áldjon meg Isten, hős bajnokom - Mária és László búcsúkettőse (harmadik felvonás) [15] Hangfelvételek A Németh Amadé által rekonstruált eredeti verzió: V. László- Molnár András, Cillei Ulrik Gáti István, Szilágy Erzsébet Sass Sylvia, Hunyadi László Gulyás Dénes, Mátyás Dénes Zsuzsanna, Gara Miklós Sólyom-Nagy Sándor, Gara Mária Kalmár Magda, Szilágy Mihály Gregor József, Rozgonyi Mersei Miklós, Hadnagy Fülöp Attila, Egy nemes Fülöp Attila. Közreműködik a Magyar Állami Operaház ének- és zenekara, Vezényel: Kovács János. A felvétel helye és ideje: Olasz

237 237 Intézet, Budapest, A felvételt először hanglemezen adták ki 1984-ben, majd 1995-ben CD-én is megjelentette a Hungaroton HCD , 3 CD, DDD, Stereo [16] A Radnai Miklós-Oláh Gusztáv-Nádasdy Kálmán-féle átdolgozott verzió: V. László Szabó Miklós, Cillei Ulrik Faragó András, Szilágyi Erzsébet Déry Gabriella, Hunyadi László Simándy József, Mátyás Szőnyi Olga, Gara Miklós Jámbor László, Gara Mária Orosz Júlia, Szilágyi Mihály Bódi József, Egy tiszt Petri Miklós. Közreműködik a Magyar Rádió énekkara, a Filharmóniai Társaság zenekara, vezényel Komor Vilmos. A felvétel helye és ideje: Budapest, [16] Megjegyzés: A teljes felvétel hanglemezen jelent meg 1960-ban: Qualiton HLPX , 3 LP, Stereo. CD-én nem került kiadásra a teljes anyag ben a Hungaroton jelentetett meg egy, a Bánk bán egy korai felvételének részleteit is tartalmazó CD-ét, amelyen nyolc szám hallható a fent említett kiadásból. A hanglemez már csak zenei antikváriumokban szerezhető be, de a nagyobb zenei könyvtárakban esetenként még rá lehet bukkanni. A felvétel zenei anyaga az 1984-es kiadáshoz képest eléggé meg van csonkítva, de a Simándy felejthetetlenül énekli a címszerepet, ezért érdemes meghallgatni. [16] Jegyzetek, hivatkozások 1. ^ a b Till. Opera, p Németh. A magyar opera története, p Winkler. Barangolás az operák világában, p ^ a b c Till. Opera, p Till. Opera, p ^ a b c d e f g Winkler. Barangolás az operák világában I., p Németh. A magyar opera története, p Németh. A magyar opera története, p Boyden. Az opera kézikönyve, p Till. Opera, p Németh. A magyar opera története, p Till. Opera, p ^ a b Boyden. Az opera kézikönyve, p ^ a b c Eősze. Az opera útja, p Kertész. Operakalauz, p ^ a b c Winkler. Barangolás az operák világában I., p. 560 Felhasznált irodalom Boyden, Matthew. Az opera kézikönyve, 2009, Budapest: Park Könyvkiadó. ISBN Winkler, Gábor. Barangolás az operák világában I., 2003, Budapest: Tudomány könyvkiadó. ISBN Németh, Amadé. Az magyar opera története, 2000, Budapest: Anno. ISBN Kertész, Iván. Operakalauz, 1997, Budapest: Anno. ISBN Gál, György Sándor. Új operakalauz II., 1978, Budapest: Zeneműkiadó Till, Géza. Opera, 1957, Budapest: Zeneműkiadó. ISBN Eősze, László. Az opera útja, 1972, Budapest: Zeneműkiadó

238 238 I. Mátyás magyar király Mátyás büsztje (mellszobra) Címei Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kunország és Bulgária királya es törvényeiben már így tűnik fel: Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kunország és Bulgária királya. Magyar Királyság királya Cseh Királyság királya Osztrák Hercegség hercege I. Mátyás Mátyás (Matyáš Korvín) Uralkodási ideje: január április április április 6. Örököse: Corvin János Corvin János Koronázása: Székesfehérvár, március 29. Elődje: V. László Podjebrád György Utódja: II. Ulászló Vladislav II Jagellonský Teljes neve: Hunyadi Mátyás Ragadványneve: Igazságos Született: Kolozsvár, február 23. Édesapja: Hunyadi János Édesanyja: Szilágyi Erzsébet Házastársa: Cillei Erzsébettel a tényleges egybekelés elmaradt; 1. (1461) Podjebrád Katalin ( ), I. György cseh király lánya; 2. (1476) Aragóniai Beatrix ( ), I. Ferdinánd nápolyi király lánya, gyermekei nem születtek; ágyas: Edelpeck Borbála (megh. 1495), férjhez ment Friedrich von Enzersdorfhoz, 1 fiú Gyermekei [6] : 1. feleségétől: Hunyadi N. (fiú) ( );

239 239 ágyasától: Corvin János ( ) horvát szlavón bán, felesége Frangepán Beatrix ( ), Frangepán Bernát lánya Erzsébet ( ), jegyese Szapolyai György (1488 körül 1526) Kristóf ( ) Királlyá választották: január 24-én, Budára érkezve elfoglaltaa trónt február 15-én. Trónra lépett: január 24-én, 32 évig uralkodott Megkoronázták: Székesfehérvárott, március 29-én, Elhunyt: Bécs, április 6. (47 évesen) Nyughelye: Székesfehérvár, április 25. Nádor uralkodása alatt: Guthi Ország Mihály, Nagylőcsei Orbán, Szapolyai Imre Élete Hunyadi Mátyás (Kolozsvár, február 23. Bécs, április 6.) magyar király. Nevezik Corvin Mátyásnak, az igazságos Mátyás királynak, hivatalosan I. Mátyásnak, de a köznyelv egyszerűen mint Mátyás királyt emlegeti. Neve latinul és németül Matthias Corvinus, szlovákul: Matej Korvín vagy Kráľ Matej, csehül: Matyáš Korvín, horvátul és szlovénül: Matija Korvin, lengyelül: Maciej Korwin, szerbül: Матија Корвин, románul Matei Corvin. Aláírásában a Mathias Rex (Mátyás király) tűnik fel. Magyarországon 1458 és 1490 között uralkodott től cseh (ellen)király, 1486-tól Ausztria hercege. A magyar hagyomány az egyik legnagyobb magyar királyként tartja számon, akinek emlékét sok népmese és monda is őrzi. Ifjúkora Apja Hunyadi János kormányzó, a középkori Magyar Királyság egyik legkiemelkedőbb hadvezére. Nevéhez fűződik az 1456-os nándorfehérvári diadal. Anyja Szilágyi Erzsébet, testvére Hunyadi László. Hunyadi Mátyás szülőháza Kolozsvárott Hunyadi János kisebbik fiát hat éves koráig anyja és dajkája nevelte, majd tanítók felügyelete alá került. Hunyadi János nem lovagi műveltséget szánt a fiának. Előbb Szánoki Gergely (Grzegorz z Sanoka, ) lengyel humanista, majd Vitéz János vezette be a tudás birodalmába.

240 240 Sanoki Gergely (Grzegorz z Sanoka, ) humanista költő emléktáblája Sanok főtéren látható Humanista szellemben Mátyást sokoldalú, érdeklődő emberré nevelték, tanították egyház- és államjogra, művészetekre és latinra. A magyar mellett németül és csehül is beszélt. Vitéz János a váradi könyvtár ritkaságait adta az ifjú Mátyás kezébe, az antik írók műveit. Eredetiben olvasott Nagy Sándor bátorságáról, Hannibal ravaszságáról szóló elbeszéléseket. Az olvasmányokat Vitéz János válogatta meg: a történelem gyakorlati hasznára igyekezett rábeszélni a fogékony gyermeket. Habár neveltetése félbeszakadt, műveltsége így is jóval meghaladta korának főuraiét. Életének e korszakát főként Vajdahunyadon, a családi fészekben töltötte. Hunyadi László kivégzése után, a Hunyadi párt zászlójára Mátyás neve került, aki V. László foglyaként, az István nevű toronyban várta szabadulását. Nagybátyja, Szilágyi Mihály támadásai következtében zűrzavar támadt az országban, ami a nagyobb várurak javainak pusztulását okozta. A király hatalma és népszerűsége egyre csökkent, ezért elhagyta az országot. Bécsbe, majd Prágába vonult, túszként Hunyadi Mátyást is magával vitte. Bár V. László anarchiát hagyott maga mögött, lecsillapodván a kedélyek, a véres bosszú elmaradt. Mikor az esküvőjére készülő királyt a halál váratlanul elragadta, Mátyás esélyei megnövekedtek. Díszes küldöttség indult 1458 januárjában Csehországba, hogy Budára kísérje a magyarok ifjú királyát. A követséget Vitéz János vezette, de a Hunyadiak számos híve is csatlakozott. Mátyást Podjebrád György cseh uralkodó csak azzal a feltétellel engedte el fogságából, hogy Mátyás feleségül veszi a lányát, Katalint. Az előre kialkudott váltságdíj megfizetése után a fogoly Mátyás végképp megszabadult a fogságból és Buda fele vette az útját. A csapat Esztergomnál kelt át a repedező jégen, és február 15-én megérkezett a fővárosba. Házasság Mátyást a kortársak nem tartották szépnek. Alacsony, erős testalkatú ember volt. Arcát erősen kiemelkedő orra, duzzadó ajka, barna, fénylő szemei tették jellegzetessé. Haja a válláig ért. Parancsoló egyénisége nem tűrt ellentmondást. Haragos dühkitörései félelmet ébresztettek. De tudott megnyerő, nyájas is lenni. Állítólag könnyen megértette magát a közemberekkel. Míg Mátyás fogságban volt, Szilágyi Mihály megegyezett a Cillei Ulrikkal abban, hogy Mátyás feleségül veszi annak lányát, Cillei Erzsébetet. Mivel azonban a menyasszony 1455-ben hirtelen meghalt, az ígéretet nem lehetett betartani. Podjebrád Katalint ( ), I. György cseh király lányát 1463-ban vette feleségül, de a királyné rövidesen 1464-ben gyermekágyi lázban meghalt. A megözvegyült Mátyás 1476-ban újra megnősült, I. Ferdinánd nápolyi király 19 éves leányát, Aragóniai Beatrixet vette feleségül. Az évi bécsi látogatásakor ismerkedett meg egy steini polgárleánnyal, Edelpeck Borbálával. Elhozta Budára, maga mellett tartotta, s szerelmükből április 2-án fiúgyermek született, Corvin János.

241 241 Uralkodása Mátyás király pecsétje és aláírása 1458-tól 1490-ben bekövetkezett haláláig uralkodott. V. László halála után nagybátyja, Szilágyi Mihály és a Hunyadi-párt fegyveres erejének nyomására január 24-én királlyá választották [1], ám egyúttal öt évre kormányzóvá tették Szilágyit. Már uralkodásának elején gondja támadt mind a főurakkal, mind III. Frigyes német-római császárral. Először Giskra lázad fel ellene, ám a királyi sereg Rozgonyi Sebestyén vezetésével Jánospatak mellett megverte. Garai László nádort, aki összeesküdött ellene, megfosztotta a nádori méltóságtól. Mivel még kiskorú volt, az országgyűlés Szilágyi Mihályt nevezte ki melléje kormányzónak. Mátyás azonban nem tűrte a gyámkodást és háttérbe szorította nagybátyját, aki erre összeesküdött a király ellen, szövetségre lépve Garai Lászlóval és Újlaki Miklóssal. A király éppen Galambóc váránál hadakozott a törökökkel, amikor fülébe jutott az összeesküvés híre. Azonnal hazatért, az összeesküvőket elfogatta, a nagybátyját pedig le akarta fejeztetni, de meggondolta magát és az ítéletet várfogságra változtatta, amit Szilágyinak Világos várában kellett letöltenie. Ez idő alatt Garai és Újlaki újra összeesküdtek Mátyás ellen és Németújváron magyar királlyá választották III. Frigyest. Mátyás a lázadók ellen Nagy Simon macsói bánt küldte, aki legyőzte az összeesküvőket: Garai nádor meghalt, társai pedig meghódoltak. A fogságból kiszabadult Szilágyi újra szervezkedni kezdett a király ellen, de a király az újabb lázadást megelőzendő, Szerbiába küldte nagybátyját, azzal bízta meg, hogy hódítsa vissza a néhai Szerbia területét. Szilágyi azonban még működése kezdetén török fogságba esett, akik lefejezték őt ben Mátyás háborúba keveredett Frigyes császárral, akivel azonban kénytelen volt békét kötni, mivel apósa, Podjebrád bujtogatására a cseh főurak újra lázongani kezdtek ellene. Ezt követően kötötte meg 1463-ban Mátyás III. Frigyessel a bécsújhelyi megállapodást, aminek értelmében aranyforintért visszakapta tőle a Szent Koronát, amivel március 29-én Székesfehérvárott koronázták meg. [2] Ezen kívül az egyezségben közös céljuknak nevezték meg a harcot az török ellen. Kinyilvánították, hogy ha Mátyás fiú utód nélkül hal, a magyar trónt Frigyes fia, Miksa örökli. Később ez a kitétel vált a Habsburg-ház hatalmi igényének első jogalapjává. Központosított királyi hatalmat épített ki, aminek katonai alapja az első magyar állandó zsoldoshadsereg, a fekete sereg volt. A velencei követ tájékoztatása szerint Mátyásnak a török ellen alkalmazható hada főre rúgott. Ez a hatalmas sereg a szárazföldi és vízi haderőre tagozódott. Az előbbinek létszáma fő volt, s ebből a fekete sereg cseh, morva és sziléziai zsoldosa fő, magyar és székely zsoldos fő (éspedig magyar nehéz lovas, könnyű székely lovas lándzsával, pajzzsal és kézi íjjal, nehéz magyar és könnyű székely gyalogos), bandérium fő és főnyi havasalföldi és moldvai hűbéres had. Az utóbbiak nélkül tehát a magyar hadsereg több mint főt, túlnyomórészt zsoldost tett ki. A főurakat korlátozó intézkedései vetették meg Igazságos Mátyás máig élő népi legendájának alapját. Első felesége, Podjebrád Katalin 1464-ben meghalt, ezt követően hosszú ideig nem nősült meg. Először német-római császári családból származó feleséget akart, de ezt nem sikerült elérnie. Végül 1476-ban Aragóniai Beatrix nápolyi királylányt vette feleségül, akitől azonban gyermeke nem született.

242 242 Aragóniai Beatrix Uralkodása idején előfordult, hogy jobbágysorból származó tehetséges embereket vett pártfogásába. Ilyen volt Bakócz Tamás későbbi bíboros, aki mindeddig az egyetlen, esélyes, magyar származású pápajelöltünk volt, vagy Dóczi Orbán, aki rövid ideig Bécs püspöke volt. Uralkodása idején budai, illetve visegrádi udvara az európai reneszánsz egyik központjává vált. A Corvináknak otthont adó, világhírű könyvtára mintegy kötetet számlált, és a kódexek értéke meghaladta a darabonként 1000 aranyat április 6-án Bécsben, váratlanul halt meg. Székesfehérvárott temették el. [3] Bonfini beszámol arról, hogy az udvari pletykák szerint Mátyást megmérgezték, és ezzel Beatrixot gyanúsították. Orvosi kutatások ezt kétségbe vonják, a leírások ugyanis nem számolnak be mérgezésre utaló tünetekről valószínűbb a szélhűdés. - Szilágyi: A magyar nemzet története (IX. Fejezet) Az egyre növekvő török fenyegetettségre való tekintettel olyan királyra volt szükség, aki Mátyás nyugati figyelmű politikája után ezt a problémát is orvosolni tudja. Trónkövetelőként lépett fel Mátyás törvénytelen fia, Corvin János, Jagelló Ulászló cseh király, valamint János Albert lengyel királyfi. Az ország bárói ezek köré csoportosultak. Corvin János az újjáalakuló ligákkal alkudozva lemondott a trónról, Mátyás III. Frigyessel kötött megállapodását figyelmen kívül hagyták, végül a pesti országgyűlés július 15- én II. Ulászlót választotta királlyá. Mátyás király hatalmának alapját, a Fekete sereget feloszlatták, rablóbandává fajult maradékát a sereg legendás hadvezére, Kinizsi Pál és Báthory csatában szórták szét. Mátyás halála véget vetett a központosított nemzeti királyságnak. Címere Hunyadi Mátyás és Aragóniai Beatrix országainak címerei Thuróczy János krónikájának első oldalán

243 243 A Corvinus nevet Mátyás a család címeréről kapta, amely egy gyűrűt tartó hollót (latinul Corvus) ábrázolt. A Sziléziai Krónika szerint Mátyás király a kezéről egy vadászat alatt levette gyűrűjét, és azt egy holló elragadta. Mátyás üldözte a madarat és visszaszerezte gyűrűjét, és ezen esemény emlékezetére választotta a hollót címerállatául. Tudományosabb magyarázatként román források megemlítik, hogy Mátyás nagyapjának egy Holló Köve (román nyelven: Piatra Corbului) nevű birtoka volt, és hogy ez is kapcsolatba hozható a névvel. Megemlítendő, hogy a gyűrűt tartó holló már Hunyadi János címerén is látható volt, és V. László oklevele szerint korábbi királyi adományaként használta a család. [4] Más elképzelés szerint Mátyás kedvenc állata a holló. Erre utaló emlék egy krónikában található. A híres legenda szerint, amikor a fiatal Mátyás Prága városában fogságban volt, akkor édesanyja egy holló segítségével küldött neki levelet. (A történetet Arany János is feldolgozta a Mátyás anyja című balladájában, eredeti szövegemlékek alapján.) Ez a történet volt az oka annak is, hogy a Magyar Posta reklámfigurája sokáig egy holló volt. Külpolitikája Mátyás király, főként uralkodása kezdetén, több sikeres hadjáratot vezetett a törökök ellen, és többkevesebb sikerrel függőségben tartotta az ország déli határain elterülő tartományokat ban a törökök kísérletet tettek Bosznia meghódítására. Egy nagyobb török sereg vonult be a Szerémség területére, a másik egyenesen Bosznia felé vette az irányt. Mátyás a Szerémségbe betört sereget megverte, de ezalatt a törökök teljesen megszállták Boszniát. Mátyás seregével megindult a tartomány visszafoglalására. A tartomány legfontosabb vára Jajca volt, amelyet Mátyásnak csak hosszú idő alatt sikerült bevenni, így nem tudta Boszniát teljesen visszahódítani. A szultán 1469-ben békét kötött Mátyással, ami neki is jól jött, mert eddigre kitűzte maga elé a német-római császári korona megszerzésének célját... Visegrádon a törökhöz való átpártolása miatt (egyes források szerint) ő végeztette ki a hírhedt III. Vlad (Ţepeş) havasalföldi fejedelmet, akinek személye később Drakula legendájának alapjává vált. III. Vlad Ţepeş Dracul(e)a melléknevet az apja, II. Vlad Dracul után kapta, akinél a dracul sárkányt jelent, ami a Luxemburgi Zsigmond által alapított Sárkány Lovagrendbeli tagságára utal ben III. István moldvai fejedelem bujtogatására lázadás ütötte fel a fejét király ellen, amelyet azonban sikerült levernie. A király hadjáratot indított Moldva ellen. Kezdetben győzedelmesen haladt előre, de egy éjjel a moldvai sereg Moldvabányánál rajtaütött a királyi seregen, a csatában pedig a király is súlyos sebeket szerzett, a csatát mégis megnyerte és a vajdát is foglyul ejtette rövid időre. Természetesen a hadjárat félbe maradt, de a moldvai vajda mégis meghódolt a magyar királynak. Ezt követően Mátyás a csehek ellen fordult. A hadjárat a pápa jóváhagyásával történt, ugyanis Podjebrád a husziták kelyhes irányzatának lett a követője, ami akkoriban eretnekségnek számított. Mátyásnak sikerült legyőznie Podjebrádot, de győzelmét nem tudta kihasználni, mivel egykori nevelője, Vitéz János és Janus Pannonius vezetésével összeesküvés szerveződött ellene. A szervezkedés székhelye Kolozsvár volt. Mátyás Vitéz Jánost fogságra vetette, Janus Pannonius pedig menekülés közben halt meg. Kolozsvár lakosait csak az mentette meg a büntetéstől, hogy a király itt született. Időközben meghalt Podjebrád és a csehek a lengyel Jagelló Ulászlót választották meg cseh királynak. Újra kiújultak a harcok, melynek a vége az Olmützi béke lett, amelyben Mátyás megtarthatta cseh királyi címét, valamint Sziléziát, Csehország többi része Ulászló kezén maradt. Ez idő alatt újra akcióba léptek a törökök, akik betörtek Magyarországra és felégették Nagyváradot, míg egy másik török sereg Moldvába tört be, ahol azonban Magyar Balázs és Nagy István egyesült serege megverte őket Vászló mellett. Nagyvárad felégetését megbosszulandó, Mátyás Szabács ellen indult, amelyet hat hónapos ostrom után bevett. A hadjáratott azonban nem folytatta ben a törökök betörtek újra Erdélybe, de ezúttal a Kinizsi Pál és Báthory István erdélyi vajda vezette seregtől súlyos vereséget szenvedtek Kenyérmezőnél. Utolsó hadjáratát Mátyás 1482-ben kezdte, amelynek során számos osztrák tartományt sikerült megszereznie, 1485-ben elfoglalta Bécset is, amelynek püspökévé Dóczi Orbánt nevezte ki, a meghódított területek kormányzójává pedig Szapolyai Istvánt. Ezek a hódítások Mátyás halála után azonban elvesztek.

244 244 Gazdasági helyzet és az 1467-es pénzügyi reform Hunyadi Mátyás a Thuróczy János-féle Chronica Hungarorum-ban Mátyás trónra kerülésekor a kincstár éves bevétele nem sokkal haladhatta meg a ezer forintot. Harminckét éves uralkodása alatt Mátyásnak sikerült elérni, hogy ez a szám a sokszorosára emelkedjen. Az ismert adókivetések átlagát véve alapul illetve a cseh és osztrák tartományok nélkül ez az összeg évi forint körül lehetett, a leggazdagabb években aranyforintra tehető. Ez még így is jóval szerényebb volt, mint a kor nyugati nagyhatalmaié (Velence , az Oszmán Birodalom , a Francia Királyság forintnyi éves jövedelemmel rendelkezett). A kor adórendszere alól sok kibúvó kínálkozott és a helyzetet csak fokozta, hogy a vámok bérbe vagy zálogba voltak adva. Elkeseredett próbálkozás volt a bevételek növelésére az is, hogy Mátyás Ernuszt János harmincadispánt, körmöci kamaraispánt Körmöcbányára küldte, hogy hozza el a próba címén kötelezően félretett aranyforintokat. Ahhoz, hogy a kincstár katasztrofálisan alacsony bevételét emelhesse, reform erejű pénzügyi intézkedésekre volt szükség. Ernuszt János felismerte, hogy megoldást csak egy központosított, az egész országra kiterjedő pénzügyi rendszer jelenthet. A királyi jövedelmeknek egy kézbe, a kincstartóéba kell befutnia. Mátyás reformjait az országgyűlés elfogadta és március 25-én ki is hirdették. Bevezette a háztartásonként szedett királyi kincstár adóját (azaz a füstpénzt - tributum fisci regalis), ami a kapuadó elnevezésűt váltotta fel (így nem portánként, hanem családonként szedték be az adót). A változás jelentős jövedelememelkedést jelentett Mátyás számára, mivel a jobbágytelkeken sokszor két, sőt három család is élt, így két-három szoros volt az emelkedés. Másrészt, az új adó nagyon szűk korlátok közé szorította a korábban mentesítésekkel rendelkezők létszámát. Így vált jelentős bevételi forrássá. Bevezette koronavámot (vectigal coronae) a korábbi harmincadvám helyett. Ez lehetővé tette a jól jövedelmező zálogban és bérben levő vámok visszavételét és a mentességek is csökkentek. Állandó értékű ezüstpénzt veretett. Mivel ezt nem kellett évenként beváltani, a fizetési kötelezettségek számonkérhetőbbek lettek. Ez azt is jelentette, hogy a kincstár elesett az évenkénti pénzváltási nyereségtől. Hosszú távon azonban tervezhetőbb gazdasági alapot teremtett. A törvény továbbá kimondta a koronabirtokok elidegeníthetetlenségét, valamint az elidegenítettek visszavételét. A rendkívüli hadiadót évenként kivetették. Ennek mértéke portánként egy forint volt.

245 245 Habár a korhoz képest ezek az adók nem voltak alacsonyak, az új rendeletek azt is megtiltották, hogy a földesurak más címeken egyéb adókat is kivessenek. Ez az adózók körében stabilitást hozott, ami valószínűleg hozzájárult a Mátyás, az igazságos név elterjedéséhez. A reformok hatására az ország első számú bevételi forrása az adók lettek. Mátyás aranyforintja Szent László képével és Magyarország címerével (Felirata: S LADISL-AVS REX és +mathias D G R VNGARIE) évi IX. törvénycikk külföldi sókat nem szabad az országban eladni Külföldi sókat országunkban és országunk végvidékeiben, azok elvételének büntetése alatt senki se adjon el. 1. Hanem mindenüvé a mi királyi sóinkat kell szállítani. 2. A kik pedig az ilyen külföldi sóknak elvitelét meg nem engedik, azoknak birtokait és javait el kell foglalni s mindaddig megtartani, a mig innen eredt kárainkért eleget nem tesznek évi IX. törvénycikk A király jövedelmei három forrásból táplálkoztak. Az első kettő a kincstartó fennhatósága alá tartozott, míg a harmadikért a budavári udvarbíró felelt. Ez a három nagy csoport a következő: Rendes bevételi források: Sóbányászat, ércbányászat, vámjövedelmek, adójövedelmek. Rendkívüli bevételi források: Rendkívüli adók, birtokok elidegenítése, elzálogosítása, egyházi javadalmak bevételei üresedés esetén, ajándékok, a meghódított tartományokból származó jövedelmek, külföldről kapott pénzbeli támogatás. Koronabirtokok jövedelmei: Várak, földterületek jövedelmei, jászkunok adója. Az ezüstpénz mellett forgalomban volt a kedvelt és jó minőségű aranyforint is. Mátyás veretett még garast, dénárt és obulust (1 aranyforint = 20 garas = 100 dénár = 200 obulus volt, ami persze drasztikusan változhatott a pénzrontások idején). Megváltozott az érmekép is. A Kisdedet tartó Madonna került az ezüstpénzek hátlapjára és az aranyforintok előlapjára. A madonnás érmekép évszázadokig fenn is maradt. Az ország akkori jelentős pénzverdéi Budán, Kassán, Körmöcbányán, Nagyszebenben és Nagybányán

246 246 Mátyás és a kultúra A Mátyás király kút a Budai Várpalotában Mátyás kedvelte a művészeteket. Udvarában híres művészek és történészek működtek, mint például: Galeotto Marzio, Janus Pannonius az első jelentős magyar költő, Petrus Ransanius és Antonio Bonfini, az utóbbi írta meg a Rerum Hungaricarum decadest, amelyben a magyar történelmet írja le a kezdetektől az író saját koráig. Mátyás támogatta a tudományokat is, mert mint mondotta: A tudatlan király olyan, mint a koronás szamár. Ebben a korban Mátyás rendelkezett a világ második legnagyobb könyvtárával. Ez összesen corvinából állt, amelynek nagy része azonban sajnos később, a török hódítást követően elkallódott. Mátyás idején nagyszabású építkezések folytak az egész országban. A budai várat teljesen reneszánsz stílusúra alakította át. Udvarában a művészeken kívül az okkult tudományok művelőit is szívesen látták, Mátyás udvarában seregnyi asztrológus, szellemidéző működött. A krónikások feljegyezték, hogy egyszer, amikor egy török követ járult Mátyás elé, a nagy gazdagságot látva elfelejtette az előre betanult köszöntési formulákat és csak annyit tudott kinyögni, hogy: A császár üdvözöltet.

247 247 Mátyás, az igazságos A Mátyás-Graduale címképe - a keretdísz alsó lécében Mátyás és Beatrix címerével Mátyásról halála után számos monda keletkezett. Ezeknek egy kis része valószínűleg megfelel a valóságnak, mint például a Mátyás király és Kinizsi Pál találkozásáról szóló monda. A többi azonban kitaláció. A mondák szerint Mátyás néha egyszerű ruhába öltözve járta végig az országot, hogy közelebbről