A technológia- és vállalkozásfejiesztés eszközei, az inkubátorok

Átírás

1 MAKROGAZDASÁGI HELYZETKÉP A technológia- és vállalkozásfejiesztés eszközei, az inkubátorok Az innováció alapú gazdaság fejlődésének alapját az önmegújító és együttműködési képességek adják, amelyek új termékek, új termelési és szervezési folyamatok létrehozásában vagy új piacok kialakításában jelentkeznek. Az induló innovatív vállalkozásokat piacéretté válásukig menedzsmenteszközökkel támogató intézmények az üzleti inkubátorok vagy inkubátorházak. Ezek az intézmények történetileg az USA-hoz kötődnek, divatossá válásukat azonban az Európai Unió innovációs törekvéseinek köszönhetik. A vállalkozások, sőt, régiók önfenntartó, folyamatos fejlődéséhez elengedhetetlen inkubátorházakról az amerikai példa alapján elmondható, hogy érdemes ezeket közpénzekből finanszírozni, hogy aztán munkahelyeket teremtsenek. A piacon megmaradó új vállalkozások nagy része a későbbiekben is a helyi közösségben tevékenykedik. Az inkubátorok sikerének, tanulási, fennmaradási képességének alapeleme a hálózatosodás, hálózati formájú önszerveződés. Tárgyszavak: Európa; inkubátorház; inkubátorok; technológiafejlesztés; USA; vállalkozói mentalitás. Társadalom technika innováció A tudomány technika társadalom összefüggéseivel foglalkozó STS-elméletek (Science-Technolgy-Society) szerint a technikára épülő fejlődés eredményezi a gazdasági növekedést és a társadalmi jólétet. A technika, a társadalom és a tudomány komplex, egymással szoros öszszefüggésben álló rendszert alkot. A technika társadalomba ágyazott, ami azt jelenti, hogy a fejlesztőmérnökökön túl a többi társadalmi szereplő értelmezési különbségei, párbeszéde, tárgyalássorozata révén alakul ki, és nyeri el végső működési és használati funkcióit. A technika (mint eszközök, berendezések és azok használatára, működésére vonatkozó tudás) tehát hat és visszahat. A technika azonban nem semleges, a technikák közötti választás egyben értékválasztás is, hiszen nem mindegy, hogy pl. milyen képességű és képzettségű társadalmi csoport jut

2 előnyhöz, és melyik kerül hátrányba adott technikai rendszer választása esetén egy adott munkahelyen. A komplex rendszerszemlélet az innovációra is érvényes. A különböző technikák technológiai rendszerekké, paradigmává, illetve rezsimmé fejlődnek, és erre épül rá a gazdaság. A piaci szereplők célja az, hogy minél jobb piaci pozícióba kerüljenek minden lépés egy további előnyös piaci pozícióhoz vezet, vagy lehetőleg új piacot nyissanak meg. Már nem a piaci előny fenntartása a cél, hanem újabb és újabb pozíciók megszerzése. A lépések visszafordíthatatlanok, hiszen a rendszerek dinamikus egyensúlyi állapotba kerülnek. A piaci előny innováció révén szerezhető meg. Az innováció új termék, új termelési, szállítási, szervezési folyamat, illetve új piaci pozíciót teremtő és új piacot megnyitó újítás, fejlesztés. Természetesen komplex hálót alkot, hiszen a fejlesztési értékesítési folyamat számos visszacsatolási kört tartalmaz, folytonos újraértelmezés, megerősítés, azaz tanulás formájában. A tanulás adott folyamat vagy tevékenység végzéséből, felhasználásból vagy összehasonlításból ered (learning by doing, learning by using, learning by comparing). A tanulás a szervezetek (vállalatok) számára végső soron az önmegújító képességet jelenti: tud-e a vállalat profilt váltani, és a régi technológiáit elhagyva újakat használni. Ilyen értelemben az innováció adott technológia szempontjából abba vagy illeszkedik, vagy azon túlmutat, újabb technológiai rendszert hozva létre. A sikeres piaci szereplők ilyen új rendszereket indítanak el. Természetesen a technológiák, a gazdasági szabályozás és a politikák rendszerjellege és nagyfokú komplexitása magával hozta a piaci szereplők versenyző együttműködését. Partnerségek, szövetségek alakultak ki, amelyek kölcsönös előnyöket hoznak a résztvevők számára. Ez magyarázza a hálózatosodást. A hálózatokban több erőforrás áll rendelkezésre, mint az egyéni szereplőknél, és együttműködésük hatékonysága is nagyobb, mint a piacé. Ha a nemzetgazdasági rendszereket az innovativitás szempontjából vizsgáljuk, az önmegújító képesség, azaz a tanulási képesség rendkívül fontos elem. Ezt fejlesztheti többek között minden hálózat, azaz a szereplők közötti minél több interakció, és támogathatja a gazdasági szabályozás és a speciális piaci környezet. Ezért váltak stratégiai jelentőségűvé az innovációt támogató, elősegítő elemek. Ezek közül alapvetően fontosak az inkubátorházak, amelyek nemcsak új innovációkat tartanak életben azok piacképessé válásáig, hanem új munkahelyeket teremtenek, illetve tanulási központként szolgálnak, új tudást hoznak létre.

3 Az inkubáció fogalma és az üzleti inkubátorok Kétségtelen, hogy az innovatív vállalkozások sikeréhez elengedhetetlen inkubátorok vagy inkubátorházak fogalma sokféleképpen értelmezhető. Bár az üzleti inkubátorok az Amerikai Egyesült Államokban nagyobb mértékben terjedtek el, mint Európában, a szó etimológiailag mégis az Óvilághoz köthető. Az incubatio magyarra belefekvésként fordítható, és az ókori álomjóslásnak arra a sajátságos formájára vonatkozik, amely abban állott, hogy a jóslatot keresők a templomban, friss áldozati állat bőrében töltötték az éjszakát, és az itt eleinte véletlenül megjelent, de később akarattal felidézett (szuggerált) képektől tették függővé terveiket. Mivel az inkubáció gyakran gyógyuláskéréshez kapcsolódott, ezért helye általában a gyógyítás görög istenének, Aszklépiosznak a templomában történt. A szó további jelentései: a zoológiában a tojások kiköltésének vagy a csíra kifejlődésének ideje a tojásban; a gyógyászatban a bekövetkezett fertőzés és a betegség kitörése közti idő. Ismeretes még a koraszülött babák táplálásához és gondozásához használt gép, amely fejlődésükhöz meghatározott ideig ellenőrzött körülményeket biztosít. Az üzleti inkubátorok induló vállalkozásokat segítenek abban, hogy túléljék a kezdeti, legsebezhetőbb időszakot. Az inkubáció nemcsak egy konkrét fizikai helyként, hanem számos dinamikus elem kölcsönhatásaként értelmezendő. Nemcsak több kezdő cég rendelkezésére bocsátott titkárságot és faxgépet takar, hanem szoros ellenőrzéssel járó menedzsmentet (hands-on management), pénzforrásokhoz való hozzáférést, főként magvető finanszírozás (seed capital fund) vagy üzleti angyalok (business angels) révén, jogi tanácsadást, know-how-t, valamint új piacokra való belépési lehetőséget. (A Magyar Kockázati és Magántőke Egyesület megfogalmazása szerint a magvető tőke a tervezett vállalkozás legkorábbi, rendszerint még előkészítő szakaszában nyújtott viszonylag szerény finanszírozás. Általában nem előzi meg különösebb gazdasági üzleti elemzés, célja inkább az üzleti terv kialakításának megalapozása.) Az üzleti inkubátor legfőbb célja tehát az, hogy ésszerű határidőn belül sikeres vállalkozások szülessenek, amelyek pénzügyileg életképesen hagyják el az inkubátort. Egy jó inkubátor jellemzői a következők: számos ígéretes induló vállalkozást foglal magában, támogatott vállalatai optimális sebességgel cserélődnek, a piaci versenybe belépő vállalatai nagy arányban maradnak életben;

4 erősíti az innovatív vállalkozási kultúrát, stabil kapcsolatokat épít ki az ipari vállalatokkal, kutatási központokkal és egyetemekkel, valamint olyan struktúrával rendelkezik, amelynek révén vállalkozásai könnyebben férnek hozzá a pénzügyi piacokhoz. Az üzleti inkubátorok története A globalizálódó világ követelményeinek megfelelően az üzleti inkubátorok mennyiségben és minőségben is erőteljes növekedésnek indultak; az Európai Bizottság jelentése szerint az 1980-ban mért 200 helyett napjainkban már közel 3000 inkubátor működik. A legelső inkubátorok az 1950-es években az Amerikai Egyesült Államokban, közelebbről New York-ban és Michigan állam Batavia városában jöttek létre, azzal a céllal, hogy (gyárbezárásokat követően) hanyatlásnak indult ipari területeket élesszenek újjá. Szolgáltatásaikat eleinte mindenféle ipari és szolgáltatóvállalatnak nyújtották, így kevés vagy minimális szintű technológiát használó üzemek is kihasználhatták a vállalatvezetési és finanszírozási lehetőségeket. Az 1970-es években már inkubációs programok is megindultak. Az 1980-as évekig azonban kevés inkubátor tekintette az inkubációt külön iparágnak. Európában 1975-ben az Egyesült Királyságban jött létre az első inkubátor, mégpedig a brit acélművek leányvállalatának megalakulásával. A British Steel Industry (BSI) nevű vállalat kifejezetten bezárt acélgyárak helyén kezdte meg működését. Az üzleti inkubátor koncepciója hasonló fejlődési pályát írt le mindkét kontinensen. Kezdetben a regionális gazdaságok fejlesztésében játszanak alapvető szerepet, ugyanis diverzifikált ipari szolgáltató területet hoznak létre. Később viszont már a regionális versenyképességet növelik technológiai vállalatok támogatásával. Ezen profil miatt alakítanak ki egyre szorosabb kapcsolatokat felsőoktatási intézményekkel és állami kutatóintézetekkel. A Berlini Egyetem például azért hozta létre az első német inkubátort 1983-ban, hogy kutatási eredményeit az ipari vállalatok könnyebben tudják hasznosítani. Franciaországban 1985-ben jött létre az első inkubátor, a Sofia-Antipolis Technológiai Parkban. Az üzleti inkubátorok típusai Napjainkra az inkubátor fogalma kibővült, és különböző célokkal létrehozott vállalkozásfejlesztő szervezeteket takar. Ezek feloszthatók a

5 szponzoraik típusa, illetve céljaik alapján; ez utóbbi valószínűleg közelebb áll a gazdasági valósághoz. Általánosságban elmondható, hogy minden inkubátor speciális hiányt igyekszik megszüntetni. Ebből a szempontból három fő és két specifikus típusú inkubátor különböztethető meg. 1. A vegyes inkubátorok főként valamilyen piaci hiányt pótolnak. Elsősorban új vállalkozásokat indítanak, másodsorban pedig munkahelyet teremtenek. Általában minden iparággal foglalkoznak. 2. A gazdaságfejlesztő inkubátorok regionális vagy helyi fejlődési egyenetlenséget igazítanak ki, elsődleges céljuk az elmaradt területek regionális fejlesztése, másodlagosan pedig a gazdaság élénkítése. Gyakorlatilag minden ágazatban megjelennek. 3. A technológiai inkubátorok a vállalkozási kedvet igyekeznek felerősíteni. Elsődleges céljuk a vállalkozásélénkítés, másodlagos pedig az innováció ösztönzése, az induló és érett technológiai vállalkozások támogatása. A kilencvenes években váltak divatossá, és általában technológiai orientációjúak, például információtechnológiával, számítógépes beszédtechnológiával, biotechnológiával stb. foglakoznak. 4. Újabb keletűek a társadalmi inkubátorok, amelyek célja valamilyen társadalmi hiány megszüntetése, például hátrányos helyzetű munkavállalók (fogyatékosok, minimálbérből élők, alacsony szakképzettségűek, hosszú ideje munkanélküliek vagy politikai menekültek) foglalkoztatásának támogatása, társadalmi integrációjuk elősegítése. Ilyen vállalkozások főképpen a non-profit szektorban találhatók. 5. Szintén újabb keletűek az alapkutatási inkubátorok, amelyek nevükből eredően az alapkutatást kötik össze az inkubátorok innovációtámogató munkájával. Fő céljuk a kutatás-fejlesztés, másodlagosan pedig az eredmények minél szélesebb körű elterjesztése. Kifejezetten a csúcstechnológia területén működnek. A tengerentúli inkubátorok alapvető elemei Az Amerikai Egyesült Államokban mintegy 650 inkubátorház működik, egységenként 16 támogatott vállalkozással derül ki az amerikai inkubátorok egyesületének jelentéséből. Egy vállalkozás piaci érettségé-

6 hez körülbelül három év szükséges, ez egyben az inkubátorban töltött átlagos idő is. Az amerikai inkubátorok egynegyede technológiai inkubátor, 5%-uk regionális fejlesztéssel foglalkozik, 61%-uk vegyesnek tekinthető. A technológiai inkubátoroknak a fele van állandó kapcsolatban valamely egyetemmel. Többségüket 1984 és 1994 között hozták létre, főként állami finanszírozással. A technológiai inkubátorok például éves működési költségük 83%-át az állam segítségével fedezik. A közel húsz éve alapított inkubátorházak még most sem értek el 100%-os megtérülést, vagyis az innováció támogatásának ez a módja rendkívül költségigényes, ezért hosszú távú, stratégiai jellegű beruházásnak tekintendő. Az amerikai inkubátorokkal kapcsolatosan a következő tapasztalatok fogalmazódtak meg: a technológiai inkubátort vezető menedzser ideális esetben pénzügyi biztonságot is nyújt az érlelődő vállalkozásoknak, nemcsak konkrét vállalkozási tanácsot ad; általában minden harmadik induló vállalkozás részesül támogató üzleti finanszírozásban, amely az esetek nagy százalékában nem magvető tőke vagy üzleti angyalok által nyújtott pénz, hanem külső források által biztosított támogatás; egy átlagos inkubátorban kifejlődő vállalkozás által teremtett munkahely létrehozásának költsége mintegy 1100 dollárra tehető. (Ezt többnyire teljes egészében az állam fedezi.) Az elemzők ezt az ottani viszonyokhoz képest alacsonynak tartják, és főképp a vállalkozások nagy túlélési arányaival magyarázzák; a piacon megmaradó vállalkozások 84%-a a helyi közösségben marad, nem vándorol el; a technológiai inkubátorokból kikerülő cégek túlélési esélyei 90%- osak, a vegyes és gazdaságfejlesztő inkubátorokéi valamivel rosszabbak: 87, illetve 86%-osak; inkubátoronként átlagosan 16 induló vállalkozás működött, átlagosan 132 munkavállalóval; a piacképessé érett vállalkozások ezzel szemben átlagosan 240 embernek adtak munkát; fontos tevékenység a hálózatépítés, a bekapcsolódás hálózatokba: az induló vállalkozások 75%-a vette fel a kapcsolatot más induló inkubátor-vállalkozással, míg az érett vállalkozásoknak a 45%-a kereste meg az inkubátor ügyfeleit; az inkubátorházak az onnan kilépő, érett vállalkozásokkal azonban általában egyedi módon tartják a kapcsolatot, nincsen kidolgozott ügyrendjük ezen a téren.

7 Európai helyzetkép Európában általában országonként eltérő céllal működtetnek inkubátorházakat. Belgiumban és Spanyolországban azzal a céllal, hogy az ország vonzó legyen a multinacionális vállalatok számára, Németországban az innovatív vállalkozások megteremtése érdekében, Franciaországban és Hollandiában pedig az egyetemek és az iparvállalatok kapcsolatának az erősítése céljából. Ezen felül, természetesen, maga az Európai Unió is kidolgozott egy inkubátorházakra vonatkozó koncepciót ben indította meg az európai üzleti innovációs hálózatokra vonatkozó programját, amelynek eredményeképpen 20 országban mintegy 150 üzleti innovációs központ (Business Innovation Centre, BIC) kezdte meg a működését. Az EU regionális politikájának részeként létrehozott BIC-központok olyan szakmai szervezetek, amelyek konzultációt nyújtanak, részt vesznek a technológiatranszferben (azaz átadják, terjesztik a technológiákat és az azokkal kapcsolatos ismereteket), valamint kis- és középméretű innovációs vállalatok számára szerveznek különféle oktatási programokat. Céljuk az, hogy kifejezetten hanyatló ipari területen segítsék az innovatív és/vagy nemzetközi színtérre lépő vállalatokat. Egy felmérés szerint a BIC-központok 78%-a lát el az inkubátorházakhoz hasonló feladatokat. Az inkubátorházakkal összehasonlítva tehát működő, érett vállalkozásokkal is foglalkoznak, nemcsak frissen indulókkal. Céljukat tekintve gazdaságfejlesztő inkubátorok, hiszen fejlettségbeli regionális különbséget igyekeznek csökkenteni. Egyes gazdasági elemzések szerint kevésbé eredményesek, ugyanis csupán elegáns környezetet biztosító, jól menedzselt csúcstechnológiai műhelynek tekinthetők. Az inkubátorházakkal kapcsolatban Európában általánosságban véve háromféle elképzelés él, az angolszász, a német és a latin koncepció. Az angolszász modellt Anglia és Finnország alkalmazza. A szigetországban mintegy 40 technológiai park működik, és a brit szakértők ezek sikerét nem az egyetemekhez, hanem a nemzetközi repülőterekhez való közelséggel, továbbá jó minőségű épületekkel és négycsillagos szállodákkal magyarázzák. Az inkubátorok profitorientáltságát jól szemlélteti az a statisztikai adat, amely szerint az ország technológiai parkjainak 35%-át könyvelő cégek, biztosítótársaságok és más pénzügyi tevékenységet folytató vállalkozások tették ki. A legnagyobb sikertörténet a Cambridge Tudományos Parké (Cambridge Science Park). A 70-es években alapított innovációsegítő szervezet azonban nem azért vált je-

8 lentőssé a brit gazdaságban, mert a prominens iskola diákjai elméleti tudásukat ügyesen kamatoztatták a vállalkozások terén, hanem éppen fordítva, az iskola hírneve késztette arra a csúcstechnológiai vállalkozókat, hogy annak közelébe települjenek. Felmérések igazolják, hogy sokuknak semmiféle kapcsolata nincsen az oktatási intézménnyel. Finnország inkubátorai főként az EU-csatlakozást követően indultak fejlődésnek. Körülbelül egyenlő arányban oszlanak meg a vegyes, a gazdaságfejlesztő és a technológiai inkubátor típusa között. A technológiai inkubátorok általában szoros kapcsolatot alakítanak ki az egyetemi kutatórészlegekkel. Bár a vállalkozói létformának meg kellett küzdenie azért, hogy a tudományos kutatói karrier megfelelő vetélytársa lehessen, a finn inkubátorok mint társadalmi inkubátorok jelentős szerepet játszottak (és játszanak ma is) a vállalkozások fejlesztésében. A német modell példaországai Németország és Ausztria. Németországban körülbelül 300 inkubátorközpont van, amelyek non-profit szervezetként végzik a munkájukat. Feladatuk sokrétű, nemcsak üzleti inkubátorként, hanem technológiai és innovációs központként is működnek. Fő céljuk a regionális gazdaság fejlesztése hanyatló iparterületeken, a munkanélküliek vállalkozásainak támogatása, valamint a technológiatranszfer elősegítése. Az induló vállalkozások zöme, 77%-a technológiai jellegű. Az üzleti inkubátorházak évente körülbelül 1000 induló vállalkozást segítenek, és az átlagos inkubációs idő 3-tól 7 évig terjed. Itt is nagy arányban maradnak meg a piacon a kilépő vállalatok. Ausztria Karintia tartományában virtuális inkubátorház kezdte meg működését, amely nevének megfelelően online segítséget nyújt például a pénzügyi tanácsadás, a menedzsment, a marketing területén, videókonferenciákat szervez stb., és az ingatlanköltségekből ily módon megtakarított pénzt mint magvető tőkét fordítja a vállalkozások fejlesztésére. A latin modell természetesen Dél-Európára jellemző, ahol elsősorban az Európai Unió BIC központjai működnek. Itt az inkubáció elsősorban a regionális fejlesztést szolgálja. A francia AFNOR szabványügyi szervezet egyébként egységes definícióval látta el a tevékenységet. Eszerint az üzleti inkubáció induló vállalkozások fogad és helyez el, megosztott szolgáltatásokat, többek között vállalatirányítást nyújt nekik, és figyelemmel kíséri az éretté váló cégek piacra lépését is. Inkubáció, vállalkozás és induló finanszírozás Visszatérve az alapvető összefüggésekhez, az inkubáció, a vállalkozás (vállalkozói szemlélet) és az induló vállalkozások finanszírozása közötti összefüggések a következőképpen ragadhatók meg.

9 A vállalkozói szellem Európában még mindig igen ritka dolog. A vállalkozásszegény környezet csökkenti az inkubációban részesülő vállalatok számát, és kedvezőtlenül befolyásolja azok túlélési esélyeit is. Az inkubátoroknak ezért kell többek között vállalkozásfejlesztő szerepet is betölteniük. Az európai inkubátorok gyorsan indultak fejlődésnek, de főként a non-profit területhez kapcsolódtak, regionális gazdaságfejlesztő funkciójuk révén. A nagykönyv szerint működő inkubátoroknak azonban kifejezetten a gyorsan növekvő, sok munkahelyet teremtő vállalkozásokat érdemes támogatniuk. Az üzleti angyal hálózatok pénzügyi támogatást és szoros menedzsmentet biztosítanak az induló vállalkozásoknak. Befektetéseiknek túlnyomó része (90%-a) magvető tőke. Fejlődésüknek Európában az szabhat gátat, ha kevés a jó innovációs projekt vagy ha éppen a vállalkozásfinanszírozó vállalkozások gyengék. Elemzések szerint nem kellően fejlett az induló vállalkozások finanszírozása; az inkubátoroknak több mint a 60%-a nem tudja tőkével támogatni vállalkozásait, és mindössze 10%-uknak sikerült részvénytársasággá átalakulnia. A három itt vizsgált tényező közötti összefüggés nagyjából az 1. ábrán látható módon modellezhető. inkubátor (2) (1) (3) vállalakozások technológiai vállalatok üzleti angyalok hálózatai 1. ábra A vállalkozó szellem, inkubáció és az üzleti angyalok hálózata közötti dinamikus kapcsolatrendszer Az inkubátorház vállalkozásokat támogat (1. kapcsolat). Az üzleti angyal hálózatok vagy az inkubátorban növekvő vállalkozásokat támogatják (2. kapcsolat), vagy pedig a piacra lépő vállalkozásokat (3. kapcsolat). A szélesebb vállalkozási kör egyre több új technológiai vállalatot szül (4. kapcsolat), ez pedig jótékonyan hat az adott terület társadalmi-

10 regionális fejlődésére. Ez a fejlődés köre, hiszen az amerikai példa alapján bebizonyosodott: egyre több új technológiai cég egyre több új vállalkozást hoz létre (5. kapcsolat). Ezek egyben újabb inkubátorokat hívnak életre, amelyek vállalkozásai reális időn belül önfenntartóvá válnak (6. kapcsolat). Így nő az inkubátorok hatékonysága, és egyre nagyobb mértékben adnak lehetőséget tagjaiknak hálózatok építésére. Az amerikai tapasztalatok legfontosabb tanulsága az európai döntéshozók számára az, hogy érdemes az inkubátorházakat közpénzből is finanszírozni, mivel azok munkahely-teremtő hatása jó. Második feladat az inkubátorházak tevékenységének egységesen magas színvonalra emelése. További eszközökként a benchmarking, a legjobb gyakorlatok átadása-átvétele, valamint a hálózatépítés ajánlatosak. Az Európai Unió vállalkozásélénkítő politikája magában foglalja az inkubátorházak fejlesztését (magvető tőkével és kockázati tőkével) segítő üzleti angyal hálózatok támogatását. A tagállamok inkubációs gyakorlatát benchmarking eszközzel vizsgálják, annak érdekében, hogy a legjobb technikákat, finanszírozási módszereket széles körben elterjeszthessék, és ezáltal az inkubációt népszerűsítsék. Meg kell végül említeni, hogy az Európai Bizottság felhatalmazásával hat ország innovációs szervezete és kockázati tőke társasága technológiaértékelő módszertant dolgozott ki, amelynek alapgondolata az, hogy a kockázati tőkét kölcsönző befektetők képesek legyenek az öszszes lehetséges kockázat meghatározására és elemzésére; beleértve a piaci, a fejlesztési, az üzleti modellre vonatkozó, a versenyhelyzetből fakadó, valamint a menedzsment kockázatokat. Ezen felül magukra az innovatív projektekre vonatkozóan is elkészült egy értékelési módszertan. Az Európai Unió is felismerte a vállalkozóbarát, innovatív gazdaság kialakításának szükségességét, és igyekszik egyszerű, vonzó innovációpolitikát kidolgozni, különös tekintettel a kis- és középvállalatok finanszírozását szolgáló kockázati tőkére, és a vállalkozói kockázatvállalás előtt álló akadályok elmozdítására. Összeállította: Vörösné Estók Éva Aernoudt, R.: Incubators: Tool for entrepreneurship? = Small Business Economics, 23. k. 2. sz. szept p Malanowski, N.: Unternehmensnetzwerke zur Nachhaltigkeit als innovativer Prozess. = Zeitschrift für wirtschaftlichen Fabrikbetrieb, 99. k. 9. sz p