IGE ÉS DRÁMA Bibliodráma az interkulturális párbeszédben Szerkesztette: Maria Schejbal

Átírás

1 IGE ÉS DRÁMA Bibliodráma az interkulturális párbeszédben Szerkesztette: Maria Schejbal

2 Szerzők: Maria Schejbal, Piotr Kostuchowski, Krystyna Sztuka, Andrew McGuire (Bielskie Stowarzyszenie Artystyczne Teatr Grodzki, Lengyelország); Varga Péter, Tóth Péter Pál (Egyházfórum, Magyarország); Björg Árnadóttir (Reykjavíkur Akademían, Izland), Halldór Reynisson (Bishop s Office, Iceland), Yael Unterman, Peta Pellach Jones (The Elijah Interfaith Institute, Izrael), Aleksander Schejbal (Placówka Kształcenia Ustawicznego EST, Lengyelország). A könyv egyes részletei a projekt keretében megtartott workshopok részvevőivel készített interjúkból származnak. Ez a könyv öt nyelven jelent meg angolul, lengyelül, magyarul, izlandiul és törökül. Lengyelről angolra fordította: Andrew McGuire Angolról lengyelre fordította: Ewa Horodyska Angolról magyarra és magyarról angolra fordította: Tóth Péter Pál Angolról izlandi nyelvre fordította: Björg Árnadóttir és Bogi Bjarnason Angolról törökre és törökről angolra fordította: Elif Kırmızı Alsan, Gonca Akaya, Pınar Gibbons, Aybike Telkök Borító, grafika, fotók: Krzysztof Tusiewicz Copyright: BASICS Project Partners Tördelés: Anna Maśka Nyomtatás: Zakład Introligatorsko-Drukarski Stowarzyszenia Teatr Grodzki Zakład Aktywności Zawodowej Kiadó Bielskie Stowarzyszenie Artystyczne Teatr Grodzki (The Bielsko Artistic Association Grodzki Theatre) Ul. S. Sempołowskiej 13, Bielsko-Biała, Bielsko-Biała 2013 ISBN: Ez a projekt az Európai Bizottság támogatásával jött létre. A kiadvány a kizárólag a szerzők nézeteit tükrözi, és a Bizottság semmilyen módon nem felel az itt közölt információk felhasználásáért. Az anyag sokszorosítása kizárólag nem kereskedelmi célokra és a forrás megjelölésével engedélyezett

3 Peta Jones Pellach Bibliodráma a vallásközi párbeszéd kontextusában: a párbeszéd művészetének finomítása Amikor az Örökkévaló, akinek áldott legyen a Neve, elhatározta, hogy megteremti Ádámot, az őt szolgáló angyalok csoportokba és karokba formálódtak. Néhányuk ezt mondta: Hadd legyen megteremtve míg mások ezt szorgalmazták: Ne legyen megteremtve. [...] Az Igazság ezt mondta: Ne legyen megteremtve, mert csupa hamisság. Az Igazság azt mondta: Legyen megteremtve, mert igazságos tetteket fog végbevinni. Mit tett az Úr? Megragadta az Igazságot és letaszította a földre. A szolgálatot végző angyalok így szóltak az Örökkévaló előtt, akinek áldott legyen a Neve: Világmindenség Uralkodója! Miért veted meg pecsétedet? [Isten ezt felelte]: Emelkedjék fel az Igazság a földről! Ennélfogva meg van írva: Sarjadjon igazság a földből. Rabbinikus irodalom Noha elfogadjuk, hogy a kereszténység a különböző formáival történelmileg a legtöbb habár nem az összes európai ország fő vallása, ma egy sokhitű társadalomban élünk. Néhány ország, például Franciaország világi állam, míg Nagy Britannia nem az. Angliában Walesben vagy Skóciában más a helyzet az anglikán egyház az államegyház, az uralkodóval az élén. Mégis, világszerte minden vallási vezető felismeri a mai Európa sokhitű természetét, valamint a párbeszéd folytatásának és a kölcsönös tiszteletnek a szükségességét. (Dr Tara Kumar Mukherjee, az Európai Multikulturális Alapítvány (European Multicultural Foundation) elnöke, május.) Európa, mint a keresztény világ már nemcsak nem valósághű meghatározás, hanem még csak nem is törekvés. Európa egy multikulturálisnak és sokvallásúnak tekintett és elismert közösség. Azonban ez a tény nehézségeket is takar. A vallás még mindig uralkodó tényező az emberek azonosságtudatának meghatározásában, ennélfogva a vallás a megosztottság és a kölcsönös gyanakvás forrása lehet. A vallásközi párbeszéd támogatói, amellett, hogy szeretnék meggyőzni az embereket, hogy eltérő vallást képviselő embertársaik is az Európát alkotó nemzetállamok egyenrangú állampolgárai, célul tűzik ki az európaiak meggyőzését arról, hogy hasznukra válik és gazdagabbá teszi őket az a bölcsesség, amelyben a különböző vallási közösségek által részesülnek. A vallásközi párbeszéd túlmegy azon, hogy olyan körülményeket teremtsen, amelyben a különböző vallású emberek békésen együtt tudnak élni. Célja a másik elfogadásának és tiszteletének erősítése. A hitközi (interfaith) vagy vallásközi (interreligious) kifejezések egymástól eltérő vallási hagyományokat követő, illetve spirituális és humanisztikus nézeteket valló emberek közötti együttműködő és pozitív kölcsönhatások sorozatára utal, mind személyi mind pedig intézményi szinten. Ezen kezdeményezések közül számosnak az a célja, hogy megalapozza, ami minden hívő emberben közös; hogy a különböző vallások közötti hasonlóságokon, a közös értékek, és a világ iránti elköteleződés megértésén keresztül levezesse a hit közös alapját. A dialógus megtalálja az egyensúlyt aközött, ami összekapcsol minket, mint embereket és azon dolgok között, amelyek megkülönböztetik egymástól a kultúrákat. A filozófus Isaiah Berlin meg volt győződve az egyetemes erkölcsi értékek létezéséről. Vannak egyetemes értékek, ez egy tapasztalati tény az emberiségről... Az emberi jogok eszméje azon a valós hiten alapszik, hogy vannak bizonyos értékek, mint a szabadság, igazság, boldogságra tö- 3

4 rekvés, őszinteség, szeretet, melyek minden ember érdeklődésének tárgyai mint ember és nem mint ennek vagy annak a nemzetiségnek, vallásnak, hivatásnak, típusnak a tagja... Vannak bizonyos dolgok, amelyekre szükségük van az embereknek... mert emberi életet élnek férfiként és nőként. 1 Az egyetemes értékek számtalan módon kifejezésre juthatnak és sokféle kifejezésre találnak a különböző kultúrákban és vallási hagyományokban. A mélyebb szinten történő dialógus kizárólag akkor érhető el, ha túllépünk azon, ami közös, és kifejlesztjük a különbség pozitív értékelését, és felismerjük, hogy más hagyományok bölcsességéből sokat tanulhatunk. Az európai társadalom eszménye, amely a vallási hagyományok bölcsessége egyedülálló hozzájárulásának megbecsülésén alapszik, gondolkodásmódbeli váltást igényel, amely csak az oktatáson és az aktív politizáláson keresztül valósulhat meg. Ez annak elismerésével kezdődik, hogy több érvényes, igaz hitrendszer létezik. A rabbinikus irodalom 2, egy különös eseményről számol be az ember teremtése idején. Amikor az Örökkévaló, akinek áldott legyen a Neve, elhatározta, hogy megteremti Ádámot, az őt szolgáló angyalok csoportokba és karokba formálódtak. Néhányuk ezt mondta: Hadd legyen megteremtve míg mások ezt szorgalmazták: Ne legyen megteremtve.... Az Igazság ezt mondta: Ne legyen megteremtve, mert csupa hamisság. Az Igazság azt mondta: Legyen megteremtve, mert igazságos tetteket fog végbevinni. Mit tett az Úr? Megragadta az Igazságot és letaszította a földre. A szolgálatot végző angyalok így szóltak az Örökkévaló előtt, akinek áldott legyen a Neve: Világmindenség Uralkodója! Miért veted meg a pecsétedet? [Isten ezt felelte]: Emelkedjék fel az Igazság a földről! Ennélfogva meg van írva: Sarjadjon igazság a földből. A fenti, kissé bonyolult szövegrész (amely példabeszédként olvasandó) azt sugallja, hogy a nagy I vel írt Igazság már a teremtés előtt létezett az isteni szférában, és hogy letaszították és darabokra törték a teremtő folyamat részeként. Ez szükséges feltétele volt az emberek létezésének, mivel mi, emberek nem vagyunk képesek megragadni (vagy megérteni) az isteni Igazságot. Minden igazság részleges, ez mind az egyéni szinten így van, mind pedig a különböző vallási hagyományok tekintetében. Azok számára, akik hiszik, hogy egyetlen Isten van, Aki az egész világot megteremtette és ennek megfelelően különböző hitbeli hagyományokat követő embereket teremtett, a Korán Al Ma ida szúrájában a következő rész (5:48) egy lényeges elvet fogalmaz meg: Mindenki számára kijelöltük a cselekvés egy meghatározott zsinórmértékét és egy meghatározott utat. Ha Allah úgy akarta volna, akkor egyetlen néppé tett volna benneteket, de különböző népekre osztott szét, hogy eképpen tegyen próbára titeket, abban, amit a kinyilatkoztatásból adott nektek. Versengjetek hát a jócselekedetekben! Mindannyian Allahhoz fogtok visszatérni. És akkor majd Ő közölni fogja veletek, hogy min különböztetek össze az evilágon. Ez az a gondolat, amely Jack Bemporad rabbit arra a feltételezésre vezeti el, hogy vallásosnak lenni azt jelenti, hogy vallásközinek lenni. Ez az a felismerés, amely a kortárs amerikai teológust, Yitz Greenberget arra a kijelentésre készteti, hogy a pluralizmus többet jelent a másik elfogadásánál vagy akár csak annál, hogy igent mondunk rá. Maga után vonja a másik létezésében rejlő áldások fölismerését azáltal, hogy egyensúlyba hozza az egyén saját helyzetét, és mindannyiunkat közelebb von a végső célhoz. Még akkor is, amikor igazunk van a saját nézőpontunkból, a másik, aki megkérdőjelezi 1. In Ramin Johanbegloo, Conversations With Isaiah Berlin (London: Peter Halban, 1992), pp Midrash, Bereshith Rabba 8:5 4

5 a pozíciónkat, helyesbíthet bennünket, vagy megfékezhet abban, hogy mértéktelenségbe essünk. 3 Sajnálatosan ezt nem méltányolják elég széles körben. A vallás mindig is nagy mértékben hozzájárult az erőszakos konfliktusokhoz, és ez ma is így van. Dr Hans Küng, az Ökumenikus Teológia professzora és a Globális Etika Alapítvány elnöke, 2005-ben a következő, gondolkodását fémjelző nyilatkozatot tette: Nem lesz béke a nemzetek között, a vallások közötti béke nélkül. Nem lesz béke a vallások között, a vallások közötti párbeszéd nélkül. A legalapvetőbb szinten, a vallásközi párbeszéd magában foglalja azt, hogy a különböző vallások hívei összejönnek beszélgetni. A beszélgetés ebben az értelemben nemcsak szóváltást jelent. Robert Bellah nagyhatású, A szív szokásai (Habits of the Heart) 4, c. munkájában a párbeszédet a civilizáció középpontjába helyezte és a kultúrákat úgy határozta meg, mint drámai párbeszéd a résztvevők számára fontos dolgokról. Jonathan Sacks főrabbi írta A különbözés méltósága (The Dignity of Difference) című fontos könyvében: A kultúrák olyanok, mint a nyelvek. A világ, amelyet leírnak ugyanaz, de ahogy azt teszik, az végtelenül különböző. Az angol nem francia, az olasz nem német, az urdu nem ugarit. Minden egyes nyelv egy sajátos közösségnek és történelmének, közös élményeinek és érzékenységének terméke. Nem létezik egyetemes nyelv. Képtelenek vagyunk anélkül beszélni, kommunikálni vagy akár csak gondolkodni, hogy egy adott nyelv korlátai közé helyeznénk magunkat, melynek körvonalai azon beszélők, mesemondók, művészek és látnokok generációinak százai által formálódtak, akik előttünk jártak, akiknek a hagyatékát mi örököltük, és akik történetének részévé válunk. Minden nyelven belül valami újat tudunk mondani. Egyetlen nyelv sem rögzített, változtathatatlan, teljes. Nem tehetjük meg azt, hogy a nyelv sajátosságain kívül helyezzük magunkat, hogy eljussunk egy igazsághoz, a világ egyféle megértéséhez és az arra adott válaszhoz úgy, hogy az mindenkire mindenkor érvényes. Ez nem az emberi(es) ség lényege, hanem az emberi(es)ségtől való elmenekülésre tett kísérlet.... meg kell tanulnunk a párbeszéd művészetét... Nyitottá kell válnunk mások történeteire, amelyek akár mélységesen ellentmondásban is állhatnak a sajátjainkkal. 5 A vallásközi párbeszéd fogalma számos különböző típusú beszélgetést foglal magába, de határozottan nem vita szeretne lenni. Célja a kölcsönös megértés, nem pedig a versengés; a kölcsönös problémamegoldás, nem pedig a térítés. Martin Buber ezt így magyarázta Én és Te 6, című könyvében: Létezik valódi párbeszéd mindegy, hogy beszélt vagy néma, ahol minden egyes résztvevő igazán úgy tekint a partnerére vagy partnereire, ahogyan azok aktuálisan és sajátosan vannak jelen, és egy élő és kölcsönös kapcsolat kialakításának szándékával fordul hozzájuk. Létezik gyakorlati dialógus, amelyet egyedül az objektív megértés szükségessége ösztönöz. De létezik párbeszédnek álcázott monológ is... Nem szabadna feltételezni, hogy a valódi párbeszéd könnyen elérhető, még azoknak sem, akik a legjobb indítékkal találkoznak egymással. A monológtól a párbeszéd felé haladás mindig egy folyamat. Azonban a cél, a kölcsönös tisztelet és a másik kultúra bölcsességének megbecsülése, számos módon elérhető. A valódi vallásközi párbeszéd két kategóriáját különböztethetjük meg. Az első a kapcsolatok építésén alapszik, hangsúlyozva a hit embereinek közös vonásait és gyakran magában foglal közös projekteket vagy bizonyos ügyek együttes támogatását. Ezen dialógusok alapja az a meggyőződés, hogy a kapcsolódáson és egy személyes szinten működő barátságon keresztül elérhető a béke közösségi szinten. Érvelni lehet azzal, hogy a megbékélés bizonyítható tettei gyakran sokkal hatékonyabbak, mint 3. Greenberg, For the Sake of Heaven and Earth: The New Encounter Between Judaism and Christianity, p Robert N. Bellah, Habits of the Heart: Individualism and Commitment in American Life, University of California Press, Jonathan Sacks, The Dignity of Difference: How to Avoid the Clash of Civilizations, Continuum, 2002 Pp Martin Buber, I and Thou, T & T Clark,

6 elmerülni párbeszédben. Ezek a tettek besorolhatók a vallásközi párbeszéd címszó alá, mivel osztoznak a magas eszmények iránti odaadásban. A különböző hitbeli hagyományok részesei egymással összefogva erősítenek meg olyan magasabbrendű eszményeket, mint a becsület, igazság, együttérzés, megbocsátás és szabadság. 7 Az így létrejött közeli kapcsolatok gyümölcse a bölcsesség megosztását eredményezheti. A második típus inkább intellektuális alapokon nyugszik. Ez a bölcsesség megosztásával kezdődik különböző hitű, illetve vallási hovatartozásban gyökerező emberek között. Ez azon a meggyőződésen alapszik, hogy a bölcsesség nemcsak egyetlen hitrendszerben van jelen, valamint hogy a javunkat szolgálja és bölcsebbé válunk az egymás forrásaival való szorosabb kapcsolatteremtés által. Személyes kapcsolatok fognak kialakulni annak a tiszteletnek köszönhetően, amely elkerülhetetlenül kialakul a másik bölcsességének elfogadása által. A dialógus folyamata két irányban működik. Együttműködve nyitottá válunk arra, hogy egymásról és egymástól tanuljunk; a bölcsesség megosztásán keresztül megtanulhatjuk egymás megbecsülését és a hatékonyabb együttműködést. A vallásközi párbeszéd elhivatott gyakorlói nemcsak hiszik, hogy más vallási kultúrák követői az övékét kiegészítő bölcsesség örökösei, hanem a párbeszéd gyakorlati előnyeit is látják az egyének és közösségeik számára. A dialógus támogatói számára az egyik kihívás az, hogy megállapítsák azokat a feladatokat, amelyek közel hozhatják egymáshoz a közösségeket, valamint azokat, amelyek elősegítik a közösségek elmozdítását az együtt végzett tevékenységektől a bölcsesség egymással való megosztása felé. Még akkor is, amikor az emberek hajlandóságot mutatnak arra, hogy elinduljanak e felé a szint felé, egy hagyomány bölcsességének hozzáférhetővé tétele egy más hagyományt gyakorló számára nehézségeket hordoz magában. A nyelvek analógiáját folytatva, az egyikről a másikra való fordításra van szükség. A bibliodrámának megvan a lehetősége arra, hogy a fordító legyen. Olyan módszer, amely képes egy adott vallási hagyomány kultúráját hozzáférhetővé tenni egy másik számra, illetve arra, hogy különböző vallási kultúrák szent szövegeit egy vallásközi kontextusban hitelesen mutassa be. Amikor ezt tesszük, képesek vagyunk felismerni a közös emberi értékeket, a Berlin által meghatározott egyetemes erkölcsi értékeket, míg ezzel egyidőben felismerjük, hogy mindezek többféle módon is kifejezésre juthatnak. Mi több, minden egyes hagyományban felismerjük az Igazság elemeit, úgy ahogy azok egyedi módon jelennek meg, és a bölcsességet, amelyből mindannyian gazdagodhatunk. A bibliodráma élményéből verbális párbeszéd is fakadhat, de azzal a többlettel is rendelkezi, hogy túlléphet a szavakon. A mozgás és csend, valamint a beszéd használatán keresztül a bibliodráma túllépi a nyelv határait, és megengedi a résztvevőknek, hogy hitelesen kommunikáljanak egymással. Minden résztvevő gazdagodik a másikkal való találkozás által; mindegyikük növekszik a megértésben és bölcsességben. Leonard Swidler 8 a Temple Egyetem tanára három fokozatban írja le a dialógus előnyeit: Önmagunk egyre mélyebb ismerete, és a saját hitbeli hagyomány megbecsülésének gazdagítása és teljesebbé tétele A másik egyre hitelesebb megismerése és gyarapodás mások jóindulatú megértésében, úgy, amint vannak és nem egy torzkép alapján Egyre teljesebb életet élni, és a szilárdabb alapot készíteni a különböző hagyományokhoz tartozó emberek közösségének az együttélés és a cselekvés terén A bibliodráma, helyesen művelve, a valódi párbeszéd közvetítőjeként teret biztosíthat egy teljesebb személyes és közösségi élet számára Special report on Evaluating Interfaith Dialogue Programs 8. Leonard Swidler, Toward a Universal Theology of Religion, Orbis Books, 1987, p. 26 6

7 I Maria Schejbal MIRE JÓ A BIBLIODRÁMA ÉS A KULTÚRÁK KÖZÖTTI PÁRBESZÉD? Soha nem foglalkoztam vallásközi párbeszéddel, de ha egy párbeszéd központú találkozást képzelek el, akkor úgy gondolom, hogy a bibliodráma valójában gyorsabb módja az emberek közötti korlátok lebontásának. Az emberi szemszögünkből beszéltünk és nemcsak a teológiaiból, ez pedig megengedte, hogy a közös álláspontokba és értékekbe kapaszkodjunk. Például, amikor az egyetlen Isten versus sok isten közötti teológiai vitát folytattuk, hirtelen rádöbbentem, hogy a teremben gyakorlatilag mindenki egyetlen istenben hitt, és hogy a monoteizmus mindannyiunkat összekapcsolt. Ez érdekes volt számomra. Ahelyett, hogy azon gondolkodtam volna, hogy mennyire különbözőek vagyunk, egy nagy adag közös hitet láttam. Olyan sok időt töltöttünk azzal, hogy emberi érzésekről beszélgettünk, hogy az est végére embereket láttam, míg korábban, amikor még csak az intézmény felé sétáltam, azt gondoltam, hogy egy keresztényekkel telezsúfolt teremben leszek. Azt gondolom, hogy a bibliodráma emberekké változtatta őket, hogy úgy mondjam, hamarabb, mint ahogy egy párbeszéd tette volna. Ráadásul sokkal könnyebben voltak képesek meglátni, hogy a zsidók mulatságosak, kreatívak és emberiek tudnak lenni, mint azt egy teológiai vita megengedte volna. És fordítva is, mi is képesek voltunk látni, hogy mulatságosak, kreatívak és emberiek tudnak lenni. A kísérleti műhelyek egy résztvevője, Jeruzsálem, Izrael, 2012 A PROJEKT A bibliodráma használatának ötlete az interkulturális oktatásban egy kísérlet volt, válaszképpen a más és az ismeretlen iránti társadalmi ellenszenvre. Ezek gyakran jelen vannak mindennapi életünkben mint a viselkedés különböző drasztikus formái, és határozott reakciót igényelnek. Paradox módon a vallásos meggyőződések, amelyekkel az értékek és a magas eszmények birodalmában kellene foglalkozni, gyakran a mássággal szembeni gyűlölet forrásai. Az a tartomány, amely azokat az érzéseket és érzelmeket tartalmazza, melyekkel most foglalkozunk, nem fogékony a változtatásra, ezért újszerű didaktikai módszereket kellett találni. Úgy tűnik, hogy a bibliodráma, amely szerepjátékokat tartalmazó vallási szövegeken alapul, a tökéletes módszer az interkulturális és mindenekfelett a hitközi dialógus céljainak elérésére. Az a meggyőződésünk, hogy ez egy tetszetős és hatékony módja annak a problémának a kezelésére, amelynek eredményeként született meg a A bibliodráma mint a kultúrák közötti tanulás módja felnőttek számára (Bibiodrama as a Way of Intercultural Learning for Adults) című projekt, amely 2011 ben anyagi támogatást nyert az Európai Bizottságtól a Grundtvig Egész életen át tartó tanulás program keretében. A projektet hat partnerszervezet hajtja végre Lengyelországból, Magyarországról, Izlandról, Törökországból és 7

8 Izraelből 2011 október és 2013 október között. Fő célja a bibliodráma használata az interkulturális készségek javításában, valamint az Európában egymás mellett létező kultúrák és hagyományok közötti dialógus elősegítése. A kutatás, melyet különböző oktatási módszerek olyan modelljének a megtalálására végeztek, amely segítené a cél elérését, egyidejűleg zajlott minden, a projekt első, kísérleti fázisában részt vevő országban, 2012 januárja és szeptembere között. A tág értelemben meghatározott felnőttképzéssel foglalkozó szakemberek (tematikus képzés, önfejlesztő tréning, terápia) számára szervezett bibliodramatikus interkulturális műhelyek lehetővé tették számunkra, hogy közel 500 órányi, kísérleti tevékenységeket dokumentáló anyagot gyűjtsünk össze. Ebből a gazdag forrásanyagból azokat az ötleteket és módszereket választottuk ki, amelyek a leghasznosabbnak bizonyultak arra, hogy a különböző kulturális és vallási hagyományokkal szemben nyitottságra ösztönözzenek. Ezek a jelen publikációban leírt technikákhoz készített 15 forgatókönyvet mint az új módszer alkalmazása iránt érdeklődő oktatók számára készült részletes instrukciókat tartalmazzák. A forgatókönyvek teljes verziója elérhető egy kifejezetten a projekt céljaira létrehozott e learning felületen: A PÁRBESZÉD Az Európa Tanács által 2008 ban Strasbourgban elindított Fehér könyv az interkulturális párbeszédről (White Paper on Intercultural Dialogue) inspirált bennünket a projekt céljainak teljesítésére. A könyvben ismertetett következtetések és ajánlások említésre méltóak, mert az alapokat szolgáltatják a didaktikus anyag tartalmának értelmezéséhez. A Fehér könyv úgy határozza meg az interkulturális dialógust mint egyének, különböző etnikai, kulturális, vallási és nyelvi háttérrel, valamint a kölcsönös megértésen és tiszteleten alapuló örökséggel rendelkező csoportok közötti nézőpontok nyitott és tiszteletteljes cseréje. Azt is hangsúlyozza, hogy a jelenkori világban a pluralizmus és a tolerancia fontosabbak, mint valaha. Ez a nézet, amelyen osztoznak az Európa Tanács 47 tagországának képviselői, megerősíti az interkulturális oktatásban a nyitottság és tisztelet támogatására való összpontosítás érvényességét azon emberek felé, akiket különbözőnek vagy ismeretlenek. Ezért a bibliodramatikus élmény ezen aspektusai különös hangsúlyt kaptak a műhelyek programjaiban és a forgatókönyveinek tartalmában, a kísérleti mühelyek eredményei alapján. Az Európa Tanács dokumentuma kiemeli a vallás fontosságát a kultúrák közötti párbeszéd fenntartásában, és rámutat arra, hogy nemcsak vallások között lenne szükség a párbeszédre, hanem a vallásokon belül is (intrafaith dialogue). Kétfajta csoport alakult a projekt részeként: az első különböző vallások képviselőiből állt, a második a hit szempontjából homogén volt, de tagjai különböztek a hitükhöz való hozzáállás tekintetében. Az első típusú csoport tagjai közvetlenül érintkeztek a különféle hagyományokkal kölcsönös kapcsolatokon és összeütközéseken keresztül a bibliodramatikus színpadon; a második típusú csoport tagjai a különböző közösségekben található gazdag kulturális, vallási és hagymányos örökséggel kapcsolatos tudásukat szélesítették. A műhelyek mindkét kontextusban olyan vallási szövegek és egyéb, hittel kapcsolatos irodalmi szövegtanúk érvényességét vizsgálták, amelyek a különböző világnézetek közös alapját teremthetik meg, és támogatják a kölcsönös megértést és elfogadást. A kísérleti műhelyek a Fehér könyv kultúrára és művészetre vonatkozó ajánlásait az interkulturális dialógus szolgálatában tökéletesen kiaknázták. A kulturális kreativitás alapvető lehetőséget kínál a másság tiszteletének erősítésére. 8

9 A művészet szintén az ellentmondás és a szimbolikus összeütközés játszótere, amely lehetővé teszi az egyéni kifejezést, kritikus önreflexiót és elmélkedést. Ily módon természetesen lép át határokat, és közvetlenül kapcsolódik az emberek érzelmeihez és szólítja meg azokat. A bibliodráma színházhoz hasonló jellege, spontán mivolta és kreatív természete kétségtelenül segít abban, hogy a résztvevők ismeretet nyerjenek a világról és felülbírálják a másokról alkotott sablonos gondolkodásukat, hiszen személyes és csoportos tapasztalatuk számos szintjén bevonódnak. Csak a párbeszéd engedi meg azt, hogy az emberek egységben éljenek a sokféleségben. Azonban ez (...) nem minden bűnre gyógymód és nem válasz minden kérdésre, fel kell ismerni, hogy véges lehet a hatásköre. Ezek az interkulturális dialógusra vonatkozó állítások, amelyeket a könyv tartalmaz, mottóként használhatók ehhez a publikációhoz. A projekt, amely a bibliodráma interkulturális készségek fejlesztésére való alkalmasságát vizsgálja, megerősíti a módszer lehetőségi feltételét arra vonatkozólag, hogy képes e befolyásolni szemléletmódokat és meggyőződéseket, ezzel egyidőben pedig bemutatja, hogy milyen nehéz és bonyolult a párbeszéd és a különböző hagyományok közötti megegyezés ügye. BIBLIODRÁMA A bibliodráma mindenekelőtt egyedülálló lehetőség bibliai szövegekkel való találkozásra csoportmunkán keresztül. A bibliodráma órák résztvevői a Szentírás szereplőinek szerepeit játsszák el és bibliai történeteket állítanak színpadra. Ez lehetőséget ad nekik arra, hogy jobban megértsék és megtapasztalják a Biblia tartalmát. A projekt terjedelme felöleli az Ó és Újszövetség szerkezeti elemzését, valamint más, a különböző vallási hagyományok megértése szempontjából fontos szövegekét, úgy mint a Tóra és a Talmud, Rumi főműve, a Masnavi, a Korán, vagy az aranyszabály különféle változatai, amely számos vallás szent szövegeiben megjelenik, valamint különféle legendák és népmesék. A kísérleti műhelyek programja két bibliodráma irányzatot használt: a Jacob Levi Moreno féle pszichodráma alapelveire épülő bibliodrámát, amely szövegek szabad tolmácsolását teszi lehetővé szerepjátékon keresztül, és a Peter Pitzele által létrehozott bibliologot, amely az Ige részletes elemzését feltételezi egy kiválasztott szöveg szereplőihez intézett kérdéseken és a nevükben adott válaszokon keresztül. Mindkét módszer lényege a szerepjáték, amely lehetővé teszi a forrásszövegben bemutatott valósággal való azonosulást. A műhelymunka során más kreatív technikákat is használtak, amelyek a művészi kifejezésre és a kreatív mesemondásra koncentráltak. Mindkét módszerben szintén fontos volt a csoportfolyamatok dinamikájának figyelembevétele, az ülések alatt biztonságos és barátságos légkör megteremtéséről való gondoskodás, a csoportban lejátszódó események irányítása és reagálás a felmerülő szükségekre és nehézségekre. A bibliodráma-ülés szerkezete A bibliodráma a Moreno módszerén alapuló pszichodráma-ülés struktúráját használja, amely három fő részből áll: a rámelegítés fázisa, a játékfázis és az integrációs fázis, a teljes folyamat összefoglalása. Az első rész általában az úgynevezett pulzus (bejelentkező kör). Ez a résztvevők által tett rövid kijelentések ideje, akik aktuális lelkiállapotukról beszélnek, lehetőleg visszautalva előző összejövetelekre és saját érzéseikre koncentrálva. A pulzus utáni rámelegítés változatos formát és jelleget ölthet, és gyakran egy mozgásos tevékenység az alapja, amely testi szintű kifejezést kíván. A rámelegítés célja a résztvevők előkészítése arra, hogy csoportként dolgozzanak, valamint az ülés témájának bemutatása. Ezért a rámelegítő gyakorlatok kiválasztása számtalan összetevő függvénye: a csoport természete, a résztvevők aktuális szükségletei és korlátai, korábban tárgyalt kérdések. A bibliodráma-ülés fő része a jelenetek eljátszása egy közösen kiválasztott és felolvasott szövegből. Az Ige egy 9

10 improvizált játék kezdőpontja, amely a csoport egészét bevonja a játékba. Interaktív és megengedi a résztvevőknek, hogy különböző állásfoglalásokat és értelmezéseket ütköztessenek. Szereplők, helyek, érzések és tárgyak mind színpadra léphetnek a bibliodrámában. Azonosulva velük, a jelenlévőknek egyedülálló lehetőségük van arra, hogy az ismertetett eseményeket és állapotokat megtapasztalják. Ez az élmény drasztikusan különbözik a hagyományos szövegértelmezéstől, vagy annak megtárgyalásától. A színjáték során különféle tárgyakat általában színes kendőket, amelyek kellékekként szolgálnak használnak a szereplők Minden óra lényeges eleme a gyakorlatokat lezáró reflexió. Ennek formája lehet beszélgetés egy körben vagy kisebb csoportokban, esetleg mozgásos vagy művészi tevékenység, amely választ ad az ülés elején meghatározott célok kulcskérdéseire. BIBLIODRÁMA TALÁLKOZÁS AZ IRGALMAS SZAMARITÁNUS- SAL Vezetők: Varga Péter és Pozsár Beáta (Egyházfórum Alapítvány) Nézzünk a szavak belsejébe, a szövegen túl. Próbáljunk meg egy szélesebb összefüggést látni. BEJELENTKEZŐ KÖR A műhely elején kört alkotva találkoznak a résztvevők. Középen egy égő gyertya és színes kendők. A háttérben nyugodt, meditatív zene szól. A csoportvezetők röviden elmagyarázzák a csoportmunka szabályait és tisztázzák a bibliodramatikus kaland lényegét. Fontos, hogy mindannyian vigyázzunk magunkra ebben a folyamatban és váljunk szabaddá. Mindig szólhatsz, ha egy felvetett gyakorlat túllépi a határaidat, ugyanakkor próbálj meg a csoportfolyamatra is figyelni ne hagyd abba a szerepeidet és ne hagyd el a szobát a játék ideje alatt. A bibliodráma a bibliai szöveggel és más szent könyvekből való szövegekkel való találkozásunk. Minden jelenlévő néhány szót mond magáról és arról, hogy érzi magát. RÁMELEGÍTÉS Az első javasolt gyakorlat önmagunk bemutatása azáltal, hogy a nevünkről beszélünk miért kaptuk, mit jelent, vannak e hozzá kapcsolódó történeteink? Ezáltal a résztvevők sok mindent megtudnak egymásról, felfedik érzékenységüket és egyéni kifejezésmódjukat. Ezután a nyugodt bemelegítés után itt az ideje néhány mozgásos gyakorlatnak, az úgynevezett fizikai kezdőnek. Most fel fogjuk ébreszteni a testünket. Dörzsöld össze a tenyeredet és érintsd meg az arcodat. Nyújtózkodj kicsit és találd meg azt a típusú mozgást, amire épp most szükséged van. Saját ritmusod szerint mozogj az egész szobában. Koncentrálj a fejedre hogy kapcsolódik a testedhez? Nézz körül milyen az a tér, amelyben benne vagy? Érezd annak a helynek a klímáját, amelynek belsejében együtt fogunk dolgozni. Válassz egy kendőt és találj magadnak egy biztonságos és kényelmes helyet a szobában. Végy fel egy testtartást, amely kifejezi a lelkiállapotodat és írd le egyetlen szóval. A vezetők egymás után lépnek oda minden egyes jelenlévőhöz és megérintik a karját, ezzel jelezve, hogy kezdjenek el beszélni. A következő szakasz egymás megismerésében és saját érzéseink és hitünk kifejezésében kapcsolatban áll a szent könyvek jelenlétével a közös térben. A Biblia, a Tóra és a Korán különböző fordításai hevernek középen 10

11 a kendőkön. A vezetők arra ösztönzik a résztvevőket, hogy járjanak körbe a szobában és találják meg azt a helyet, amely kifejezi az ő személyes viszonyukat a szent könyvekhez. A közted és a könyvek közötti távolság, a testi szintű kifejezések közvetítsék a a könyvek tartalmához fűződő személyes kapcsolatodat. Szeretném, ha mindannyian kimondanátok hangosan, hogy mit tapasztaltok most. Maradjunk ebben a szituációban egy kicsit és nézzünk magunkba. Lehet, hogy szeretnénk valamit változtatni a hozzáállásunkon? Most pedig köszönjünk el ettől a jelenettől. A SZÖVEG OLVASÁSA A bibliai szöveggel való foglalkozás következő lépése csoportos olvasással kezdődik. A jelenlévők körbejárnak a szoba egészében, egyvalaki hangosan felolvassa az Irgalmas szamaritánus példabeszédét angolul, majd ugyanazt a szöveget különböző emberek soronként olvassák fel néhány különböző nyelven. A történet színpadra állítása előtt a vezető elmagyarázza azt, hogy miért esett a választás erre a bizonyos szövegre, és felhívja a figyelmet annak mély interkulturális jelentőségére. A másság és idegenség témái kerülnek bemutatásra ebben a példabeszédben több dimenzióban: a zsidók és a szamaritánusok idegenek egymás számára, valamint mind az egyházi méltóságok mind pedig a vándort megtámadó rablók, jellegzetesen különböznek a társadalom átlagos tagjaitól. A HELYSZÍN BERENDEZÉSE ÉS A SZEREPEK KIVÁLASZTÁSA A vezető ismerteti a környezetet, amelyben a cselekmény lejátszódik: a rablók barlangját, a jeruzsálemi templomot, az útmenti fogadót, a helyet, ahol az áldozat fekszik, és az utat, amely a példabeszéd központi helyszíne. A jelenlévőket arra hívják, hogy válasszanak maguknak szerepet és találják ki a nevüket, korukat, foglalkozásukat és családi állapotukat. Ugyan a főszereplők megjelenése a legfontosabb, de a résztvevők szabadon választhatnak érzéseket, kellékeket, növényeket vagy állatokat szerepnek. A csoport némi időt kap, hogy döntéseket hozzon és hogy hozzászokjon a képzeletbeli környezethez. Mindenki egy szélesebb hátteret teremt a szerepének és meghatározza mindennapi életük realitásait. Gondold végig hogyan éli az életét a szereplőd, milyen problémái, kötelességei és feladatai vannak. Most pedig találd meg a helyed a játéktérben. Amikor minden résztvevő elfoglalta a megfelelő helyét a képzeletbeli színpadon, a vezetők elkezdik kikérdezni a szereplőket. A rablók egyikével folytatott beszélgetés példaként szolgálhat: Hány éves vagy? 30. Ettél már valamit? Nem, rettentően éhes vagyok. Van családod? Utálom az embereket, mert gonoszak voltak hozzám. Miért teszed, amit teszel? Szükségem van pénzre ahhoz, hogy ruhét és élelmet vehessek. Az emberi karakterek mellett néhány másfajta tűnik fel a játékban: egy öreg fa az útelágazásnál és egy mindenütt jelenlévő szenvedés. A vezetők hangsúlyozzák, hogy mindenkinek minden interjúra figyelnie kell, mert az információk, amelyeket tartalmaznak, a későbbi improvizáció anyagai. Tudnod kell kik ők és milyenek, azért, hogy megérthesd, hogy mi történik a színpadon. Ily módon a jelentéssel bíró játéktér megelevenedik és kölcsönös kapcsolatok fomrálódnak. BIBLIODRAMATIKUS JÁTÉK A színjáték cselekménye a példabeszédben leírt események előtt egy nappal kezdődik. A vezető jelzésére a rablók kezdik a színjátékot. Este van, három ember azt tervezi, hogy másnap egy rablást követ el, de elkezdenek vitatkozni. Először angolul zajlik a beszélgetés, majd mindenki a saját anyanyelvén kezd kezd beszélni, lengyelül, izlandi nyelven és törökül. Kis idő múlva a vezető megállítja a játékot és a cselekmény egymás után különböző helyekre mozdul el, amelyet interjúk követnek. A fogadós, a papok a templomban, az út mentén álló fa, a szamaritánus, a prédájára váró szenvedés és a készülődő kereskedő beszélnek a jelenlegi helyzetükről és érzéseikről. Amikor a játék kezdetét jelző csengő megszólal, minden szereplő improvizálni kezd. 11

12 A szín meglehetősen kaotikus és hangos, a cselekmény egyidőben több helyszínen zajlik, a szereplők hatnak egymásra. Mikor a darab eléri a csúcspontját, a vándor megtámadását, a vezetők megállítják a cselekményt és megkérdezik mindenkitől, hogy érzi magát. Azután folytatódik a játék, majd a vezetők jelzik, amikor lejárt az idő. Néhány óra eltelt, a helyzet megváltozott. Mi történik most? A további játék során a vezetők ráirányítják a csoport figyelmét néhány fontos eseményre és röviden megkérdeznek néhányat a szereplők közül. ZÁRÓKÖR A bibliodramatikus élmény végén a csoport visszatér az itt és most valóságába. A résztvevők azzal segítenek egymásnak kijönni a szerepükből, hogy az igazi nevükön szólítják egymást. Az összefoglaló beszélgetés egy körben zajlik és három kérdésre koncentrál: Hogyan érzékelem a szerepválasztásomat? Mi történt ebben a történetben? Miben látom a kapcsolatot a játék és a saját életem között? A bibliolog sajátossága A bibliodráma középpontja a szöveg mélyebb megértésének az elsajátítása a szereplőkkel való azonosulás által. Amíg együtt tanulmányozzuk a szöveget egy csoporttal, mindig egy bizonyos történetre koncentrálunk, a szövegben bemutatott helyzeten belül maradva, rejtett igazságok és értelmezések, a világ és saját magunk megismerése után kutatva. A színészi alakítás sajátosságai, a rögtönzés vagy a kifejezés nem fontosak itt. A találkozás és a kommunikáció elsődleges eszköze a szóbeli kifejezés, a megnevezés, az értelmezés, a tökéletes ötletek és a dolgok mélyére hatolás. A bibliologban a vezető kérdéseket tesz fel a résztvevőknek, mintha ők maguk lennének az elemzett történet szereplői. A résztvevők a szerepeken belülről válaszolnak, mindig az első személyt használva, úgy mint én vagy mi. A lehetőség az ismételt szerepcserére a gyakorlat során rendkívül értékes. Képessé tesz bennünket arra, hogy közvetlenül megtapasztaljunk különböző perspektívákat és nézőpontokat, ami hasznos a szemléletek és vélemények ellenőrzése szempontjából, valamint előmozdítja a párbeszédet eltérő gondolkodásmóddal rendelkező emberekkel. A bibliolog szerkezete, a bibliodrámához hasonlóan, Moreno módszerén és három jól elkülönülő szakaszon alapszik: bemelegítő gyakorlatok, különféle technikák és szerepjáték, végül egy összefoglalás és a csoportmunkára adott visszajelzés. A CSOPORTVEZETŐ SZEREPE A BIBLIOLOG ALAPÚ BIBLIODRÁMÁBAN Yael Unterman és Peta Jones Pellach A bibliolog csoportvezetőjének (vagy a rendezőnek, ahogy Peter Pitzele hívja a tapasztalt csoportvezetőt) számos különböző készségcsoporttal kell rendelkeznie és rengeteg különféle tevékenységet kell folytatnia. 1) Választás. A csoportvezetőnek képesnek kell lennie egy olyan szöveg kiválasztására, amely működni fog bibliodramatikusan. Nem minden szöveg alkalmas, a bibliodramatikus feldolgozásra. A legjobbak azok a történetek, amelyek mély emberi dinamikát tartalmaznak (ez szellemi dinamikát vagy akár teológiai kérdéseket is felölelhet). A jó szöveg összeütköztet és konfliktust idéz elő, esetleg misztikus elemeket is magába foglal, vagy legalábbis kíváncsivá tesz bennünket. A vallásközi vagy multikulturális műhelymunka olyan szövegeket használhat, amelyekben különböző nemzetiségű emberek találkoznak vagy kerülnek konfliktusba. 2) A határok meghúzása. A csoportvezetőnek el kell terveznie, hogy a szöveg mely pontján indul el a bibliolog és (ideális esetben, ha az idő engedi) mikor kell befejezni. 12

13 3) Előkészítés. A csoportvezetőnek el kell döntenie, hogy mely technikák fognak jól működni a kiválasztott szöveggel és a csoportban lévő emberekkel kapcsolatban. Szövegközpontú, kevésbé dramatikus technikákra lenne szükség? Vagy van lehetőség lazább, felszabadultabb és dramatikusabb (a bibliodrámához közelebb álló) alkalomra? Az egymásra épülő technikák mely kombinációja fog élvezetes élményt nyújtani a csoport számára? A csoportvezetőnek fel kell készülnie arra, hogy milyen kérdéseket fog feltenni a bibliolog során, mert ezek döntő jelentőségűek lehetnek. De az ösztöneire is hallgathat és feltehet új, az ülés során spontán felmerülő kérdéseket is. A facilitátor egyéb verssel vagy más szöveggel is készül, amelyet a foglalkozás végén használ fel a tanításban. 4) A bibliodráma bevezetése. Az első néhány ülés alkalmával a facilitátor elmagyarázza a csoportnak, hogy mi fog történni, hogy később is emlékeztethessen az elején meghatározott keretekre. Fel kell hívnia a csoport figyelmét a biztonságos tér és a személyes határok tiszteletben tartására, és meg kell teremtenie egy megnyugtató mégis ösztönző légkört. A bibliolog-ülés bevezetője magába foglalhat olyan üzeneteket, mint: Ne félj a rossz választól, csak játszunk és felfedezéseket teszünk. Ha bátortalan vagy, várj, amíg fel nem készültél rá. Nem kötelező részt venned, de sokkal többet nyersz belőle, ha megteszed. Ha úgy döntesz, hogy megszólalsz, csak szereplőként kell megszólalnod. Ne elemezd a szöveget, válj szereplővé. Mondataidat úgy fogalmazd meg, hogy mindig az "én" szó szerepeljen bennnük, az "ő" helyett. 5) Bevezetés a történetbe. Fontos, hogy a csoportvezető elmagyarázza a szöveget és elég háttértudást biztosítson hozzá. Az a lényeg, hogy az emberek megértsék, a történetet és az hozzá kapcsolódó történelmi tényeket. Habár a bibliodráma nem történelemóra, a jó csoportvezető nem engedni, hogy az emberek a tények tekintetében hiteltelen módon játsszák el a történeteket. 6) A bibliolog workshop során a csoportvezető feladata: I. Megkéri a résztvevőket, hogy olvassanak fel bibliai igéket. II. Kérdéseket tesz fel a szereplőknek III. Visszatükrözi a résztvevők válaszait azáltal, hogy egyes szám első személyben, de más szavakkal megismétli, amit mondtak. Például: A csoportvezető megkérdezte Káin, miért döntöttél úgy, hogy ajándékot hozol az Istennek? Egy résztvevő azt válaszolta, Hallottam a szüleimet Istenről beszélni, és én is szerettem volna beszélni Vele.. A csoportvezető megismétli, Nagyon kíváncsi vagyok, ki ez az Isten, akiről a szüleim beszéltek.? Azért hozok ajándékot, hogy megnyissam a kommunikáció egyik csatornáját és azt mondjam: Hahó Isten, te létezel? Az ilyen ismétlés (kihangosítás) négy célt szolgál: (a) A megszólaló résztvevő számára a megerősítés érzését biztosítja; (b) Ellenőrzi, hogy a csoportvezető igazán megértette-e, amit a közreműködő mondott. Ha rosszul ismétel, a résztvevő mondhatja, hogy Nos, nem egészen így értettem... ; (c) Ha a csoporttagok nem figyeltek, amikor társuk beszélt, vagy nem értették meg, amit mondott, újra felvehetik a fonalat, amikor a csoportvezető megismétli az elhangzottakat; (d) A csoportvezető a résztvevőknél damatikusabb módon is megismételheti az elhangzottakat, dramatikusabbá téve a csoportfolyamatot.(például, a csoportvezető felemelheti, vagy megváltoztathatja a hangját, miközben megismétli: Helló Isten, ott vagy? ) 13

14 IV. Ösztönöz. Amikor egy résztvevő mond valamit, a csoportvezető bátorítja őt arra, hogy még többet mondjon, és használjon olyan szavakat, mint: Mert... Ezért... Ez pedig azt az érzést kelti bennem... V. Megfigyel. Ha valami, amit az egyik résztvevő mondott ellentétben áll vagy epárbeszédet folytat, egy másik résztvevő megnyilatkozásával,, a csoportvezető összefonja a résztvevők által felépített különböző narratívákat. Ezzel segít nekik megérteni, mi is történik a bibliolog alatt. 7) A megosztás folyamatának vezetése az ülés végén, teret ad arra, hogy az emberek megnyíljanak és személyessé váljon a csoportfolyamat. A megosztás a csoportfolyamat végén annak megbeszélése, hogy min mentünk ma keresztül és hogy érezzük magunkat mint csoport. 8) Provokálás és oktatás. A bibliologban a résztvevők felépíthetik saját játékfolyamatukat a szöveg alapján, és megengedettek számukra a spontán érzelmi reakciók, miközben a tapasztalt csoportvezető úgy terelheti a beszélgetést, hogy a résztvevők TANULJANAK a szövegből és egymástól. A bibliodráma és a bibliolog együttes használata a technikák hihetetlenül rugalmas kollekcióját hozza létre, és a csoport által vezetett folyamattól, (ahol csak gyakorlatok és feedback váltják egymást, alig valamennyi részvétellel a csoportvezető oldaláról), a csoportvezető által vezetett folyamatig terjedhet, (ahol a csoportvezető még tanárrá is változik egy rövid időre). Interkulturális kérdések a bibliodrámában Azok a kísérleti műhelyek, amelyek a projekt hatókörén belül működtek, a bibliodráma használatának különböző lehetőségeit fedték fel az interkulturális és vallásközi párbeszéd fejlesztésében és erősítésében. Ezek a lehetőségek vonatkoznak mind magukon a szövegeken belül megjelenő üzenetekre és tartalomra (és a különböző kulturális hagyományokban a vallásosság köréhez kapcsolódó gazdag narrációra), mind pedig a bibliodrámamódszer sajátosságaira annak ösztönző természetére és a sajátságos technikákra, amelyek felfokozott érzelmi tapasztalatokhoz járulnak hozzá. A tervezett cél eléréséhez az interkulturális kompetenciák fejlesztése a bibliodrámán keresztül a szöveg kiválasztása, döntő fontosságú. A fent említett példabeszéd az irgalmas szamaritánusról modell példája egy olyan történetnek, amely különböző szemléletmódokat mutat be emberekkel szemben, akikkel az életünk során találkozunk. Sok hasonló forrást lehet találni minden vallás írásaiban, és a különböző hitek közötti hasonlóságokra és közelségekre való rámutatás az egyik legfontosabb szempont a másokkal és idegenekkel szembeni nyitottság fejlesztésében az interkulturális dialógus összefüggésében. Hasonló funkciót tölt be a protagonista kiválasztása, aki köré a műhely tevékenységei szerveződnek. Ez lehet egy olyan közvetítő, aki az elfogadást és megértést szorgalmazza, mint például Mózes alakja, amely jelen van a zsidók, a keresztények és a muszlimok vallásában és egyesíti őket, felülemelkedve a megosztottságon. A bibliodrámában, amely a párbeszéd és a tolerancia felé irányul terelődik, rendkívül fontos a vallásos szöveg elemzése a szövegben megjelenő egyetemes értékek tekintetében. A bibliodráma tapasztalatnak épp ez a dimenziója bizonyult a legjelentősebbnek és leggyümölcsözőbbnek a műhelymunka folyamatában, és ezt számos, a résztvevők által tett visszajelzés is megerősíti. A műhely programjában ez különböző módokon kap hangsúlyt, különösen annak bemutatásával, hogy minden ember ugyanazokat az érzéseket, dilemmákat és drámákat tapasztalja, és ezek minden vallás narrációin keresztül kifejezésre. A szövegválasztás közvetlenül kapcsolódik, az olvasás módjához. A bibliodráma sajátossága az írott Igével való személyes kapcsolat fejlesztése, amelyben a formákhoz nem ragaszkodó tevékenységek és a szöveg lényeges részeire 14

15 való többszörös hivatkozások segíthetnek. A hagyományos olvasás mellett némán, önállóan, vagy adott részletek felolvasása a csoport egy tagja által a bibliodráma használ fizikai gyakorlatokat, felolvasást a résztvevők szerepekre osztásával, más résztvevőkkel folytatott interakciókat és művészi kifejezéseket. Így gyakran lehetőség nyílik egész történetek (még a mindenki által ismertek is) vagy egyéni állítások új aspektusainak felfedezésére. Meglepő és egyedülálló körülmények megteremtése az olvasáshoz előmozdítja a rejtett és kétértelmű jelentések felfedezését és ösztönzi a kreatív értelmezésre törekvést és a szavak belsejébe tekintést a szövegen túl. A bibliodrámában a szöveg olvasása kiindulópont az ábrázolt világ elemzéséhez belemerülve annak szerkezetébe és szimbolikus terébe a szerepjáték által. Valaki vagy valami másnak lenni a színpadon mindig megköveteli a viselkedés változtatását és a kirótt szabályoknak való engedelmességet. Az eljátszott szerepek megértése és az érzelmeikkel való azonosulás erőfeszítést kíván, amely az interkulturális készségek páratlan gyakorlata. Ez elsősorban érzelmi tapasztalaton alapszik, amely csak később van kitéve értelmi elemzésnek, majd végül átültetődik a mindennapi életben elfogadott viselkedésformákba és beállítottságokba. Az oktatási tapasztalatnak ez az egyedülálló formája megkülönbözteti a bibliodrámát a különböző vallásokhoz és kultúrákhoz kapcsolódó szövegek tanulmányozásának hagyományos formáitól. A műhelymunka folyamatának résztvevőire gyakorolt befolyásának köszönhetően igazolja a megőrzött sztereotíp meggyőződéseket, és kimozdít a közömbösségből és passzivitásból. A szerepcsere (megfordítás) technikája nagyon fontos ebben a tekintetben, mert, lehetővé teszi a a játékosok számára, hogy egy konfliktus vagy párbeszéd mindkét oldalát megértsék. A színpadra citált szereplővel folytatott beszélgetés által lehetőségünk van arra, hogy válaszokat adjunk magunknak a szereplő nevében. Ez azt követeli meg a résztvevőktől, hogy egy másképp gondolkodó, érző, cselekvő valaki más helyébe képzeljék magukat. A gyakorlatok szabad és rögtönzött természetéből adódó szórakoztató elem elengedhetetlen a bibliodrámában. Ez a mássággal való ismerkedés céljából is fontos, mivel a különböző hitek és szemléletmódok kontextusában mindig megjelenő feszültségek és összeütközések intenzitását oldja. A színpadon létrehozott valósággal való azonosulást a bibliodrámában használt tárgyak szövetek, maszkok és jelmezek segítik. Az interkulturális kompetenciák fejlesztésének céljából a szerepjáték mellett különféle módszereket és technikákat használhatunk. Különösen hasznosnak és hatékonynak bizonyultak a művészi kifejezés azon formái, amelyek metaforikus és kétértelmű állításokat tettek lehetővé, valamint azok, amelyek különböző kontextusokat fedtek fel. A kísérleti ülések megerősítették azt az (egyébként is magától értetődő) feltevést, hogy ha egy bizonyos téma számtalan módon elemzésre kerül változatos kognitív eszközöket használva, az növeli a kíváncsiságot, a bevonódást és a folyamatban aktívan közreműködőkben a kritikus reflexió készségét. Ezek a jellemzők elengedhetetlenek bármilyen párbeszédkísérlethez. A bibliodráma mint oktatási módszer hatékonyságát közösségi természete is befolyásolja. Már a másokkal való szoros együttműködés kontextusa a kompromisszumra jutás képességét kívánja meg, valamint azt a képességet, hogy az egyén a saját preferenciáit a csapatmunka dinamikájához tudja igazítani. Továbbá, a vélemények folyamatos összeütközése más résztvevők nézeteivel amely a bibliodráma módszer lényege, gazdag és változatos hátteret teremt az igazsággal, értékekkel és okokkal kapcsolatban feltett problémás kérdésekhez. Egy bibliodráma játékban minden kijelentésre és minden cselekedetre azonnali reakció érkezik, nemcsak verbális síkon, hanem az érzelmi reakciók terén is non verbális (testnyelvi) üzeneteken és magán a létrehozott események fejlődésén keresztül. MÓDSZERTAN A kísérleti műhelyekben nyert tapasztalatok egy olyan tevékenységi terv megalkotását szolgálták, amely a bibliodráma interkulturális célokra való felhasználásának különböző módjait mutatja be. A forgatókönyvek 15

16 szerkezete két részt foglal magában: az interkulturális kontextus meghatározását és a tevékenységek részletes tervét. Minden egyes forgatókönyv első része az interkulturális kompetenciák listájával kezdődik, amelyekre a javasolt technikák és a műhelymunka menete közvetlenül hivatkoznak. Martyn Barrett (Centre for Research on Nationalism, Ethnicity and Multiculturalism CRONEM, intercultural.competence/#models) tanulmánya került felhasználásra a kompetenciák meghatározásánál, valamint azok felosztásánál attitűdökre, készségekre és ismeretre. A tevékenységek interkulturális dimenziójának további pontosítása érdekében a vezető céljai és a feltételezett eredmények a résztvevőkre gyakorolt sajátos befolyás meghatározottak. Ez a része a vázlatnak megjegyzéseket is tartalmaz a csoport természetéről, és röviden ismerteti a csoport napirendjét. A forgatókönyv szerkezetének az interkulturális kompetenciáknak szentelt első része elengedhetetlen a bibliodráma oktatásban való innovatív alkalmazásához, mert leírja az interkulturális és vallásközi tartalom meglehetősen gazdag potenciálját. Ez a tartalom a szerepjáték módszerének és a különböző vallásokban található szent szövegek felhasználásának köszönhetően hozható létre. Különösen fontos rámutatni az interkulturális dialógusban való aktív részvételhez kapcsolódó sajátos ismeret és készségek ( a tanulási kimenet ) azon területeire, amelyeket a program felnőtt résztvevői megvalósíthatnak. A forgatókönyvek második fele minden egyes gyakorlat alapos, lépésről lépésre leírását tartalmazza. Számos utalás található bennük a bibliodráma technikák bevezetésére illetve a házigazda szerepére vonatkozólag. Különösen érdemes megfigyelni azt az alkotóelemet, amelyet a különböző vallási és kulturális hagyományokkal kapcsolatos információknak, valamint azok történelmi, földrajzi és társadalmi körülményeinek szenteltek. Ez azokban az anyagokban található, amelyek a szöveg feldolgozásához kapcsolódnak, hogy megfelelő kontextust biztosítson elemzés és az értelmezés kutatása céljából. Az ilyen információ meglétének köszönhetően a csoport improvizációs és spontán tevékenységei beágyazódnak sajátos valóságokba, és a résztvevők olyan ismerettel gyarapodnak, amely hasznos a szóban forgó irodalmi valóság megértése szempontjából. A bibliodráma használata az interkulturális oktatásban azt igényli, hogy a műhely vezetői kivételes szakértelemmel rendelkezzenek csoportos projekt irányítása terén. Rendkívül fontos a résztvevők érzelmi bevonódásának felügyelete, mert ennek mértéke néha hasonlóvá tud válni ahhoz, ami egy pszichodráma ülésen történik, amely viszont terápiás célokat tart szem előtt és ezáltal más megközelítést kíván. A bibliodráma tapasztalat elhelyezése az érzelmek területére meghatározza a módszer erősségét, de ugyanakkor potenciális veszélyt is jelent, mert nehéz érzelmeket és érzelmi állapotokat válthat ki. A forgatókönyvek különböző kontextusban és különböző csoportok számára használhatóak, többszínpados program vagy egyetlen csoport számára tett javaslatként egyaránt jól működnek. Az idézett szövegek főként a három nagy egyistenhívő vallás, a judaizmus, a kereszténység és az iszlám irataiból származnak. Azonban a szent narratívák eredete nem az egyetlen vagy a legfontosabb szempont, amely meghatározza a program interkulturális felhangját. Az alapvető ebben a vonatkozásban a szerkezet és a logika, amely alapján az egyes ülések az érzékenység, empátia illetve a vallással és kulturális hagyományokkal szemben egy nyitott hozzáállás felkeltése felé irányulnak A csoporttal való foglalkozás módszerei, amelyek a forgatókönyvekben találhatók, az ülések moduljait tartalmazzák. Ezek szabadon másolhatók és használhatók egészben vagy részenként. Azonban szerzőik remélik, hogy egyben inspirációkká is válnak új oktatóprogramok megalkotására, amelyek válaszolnak az interkulturális párbeszéd bonyolult kihívásaira. 16

17 III OKTATÁSI FORGATÓKÖNYVEK Magyarország JÓZSEF TÖRTÉNETE IDEGENNEK LENNI NAOMI ÉS RÚTH AZ IRGALMAS SZAMARITÁNUS Lengyelország SORSDÖNTÉSEK MÓZES ÉS AZ ÉGŐ CSIPKEBOKOR CSODÁS LEGENDÁK HASZID ZSIDÓ MISZTIKA AZ IGE ÉS AZ ÚT TALÁLKOZÁS RÚMÍVAL Izland EMBERIESSÉG ÉS TESTVÉRIESSÉG: AZ IRGALMAS SZAMARITÁNUS PÉLDÁZATA TESTVÉRIESSÉG ÉS EMBERIESSÉG: BIBLIODRÁMA A KREATÍV ÍRÁS MÓDSZEREIVEL INTERKULTURÁLIS ÉS VALLÁSKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ: KEVERT MÉDIA BIBLIODRÁMA GYAKORLAT Törökország RÚMÍ: NÉGY EMBER, AKIK NEM ÉRTETTÉK MEG EGYMÁST RÚMÍ: HALHATATLANSÁG FA RÚMÍ: A SÜKET LÁTOGATÁSA A BETEGNÉL Izrael BIBLIODRÁMA HŐSÖKRŐL 1.: RABBI AKIVA ÉS RÁHEL 2.: SZENT KLÁRA 3.: RÚMÍ ÉS SAMSZ 17

18 Magyarország JÓZSEF TÖRTÉNETE IDEGENNEK LENNI NAOMI ÉS RÚTH AZ IRGALMAS SZAMARITÁNUS Workshop sorozatot szerveztek Budapesten, ami februárban kezdődött és júliusig tartott. A csoport rendszeresen találkozott, kéthetente 4 órás alkalmakon, ezt esetenként kiegészítve néhány egész napos üléssel és egy teljes együtt töltött hétvégével a végén. A workshopokat két, tapasztalt bibliodráma vezető tartotta: Tünde Majsai Hideg (református), teológus, pszichodráma vezető, bibliodráma oktató, témavezető, családügyi konzultáns, mentális egészség tanácsadó, tanár. Varga Péter Pius (katolikus), tanár, pszichodráma vezető, bibliodráma oktató, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem irodalom tanszékének egyetemi adjunktusa, felnőttképzési szemináriumok tapasztalt vezetője, az Európai Bibliodráma Hálózat tagja. A koncepciónk az volt, hogy a csoport összetétele tükrözze Magyarország kulturális és vallási sokféleségét, valamint társadalmi rétegződését. Az általunk választott célcsoportok, többek közt katolikus ifjúsági bibliakörök, református gyülekezetek, liberális zsidó közösségek, cigány kulturális és felnőttképzést végző szervezetek és a korábbi bibliodráma csoportok résztvevői voltak. Célkitűzésünk volt, hogy megjelenjenek a mindennapi valóság problémái és feszültségei, amelyek feldolgozhatók a bibliodráma eszközeivel, a bibliai szövegek mintha terében. A 100 órás workshop kezdetén a fő célkitűzésünk a csoportkohézió és bizalom mielőbbi kialakítása volt. Az ülések tematikus fókusza a magunkra, illetve az idegenre vonatkozó megtapasztalásunk ellentéte köré épült, és a témához illő szakaszokat válogattunk minden alkalomhoz. A megjegyzések és a személyes visszajelzések hűen tükrözték a folyamatot, melyben a csoport tagjai egyre inkább megnyíltak egymás felé, mind a személyes bevonódásukban, mind pedig a fő tematikára való reflektálásukban egyre inkább képesek voltak magukat kifejezni és egymással kommunikálni. A csoportos feldolgozás időtartama és a csoportbizalom megerősítése egy katartikus beszélgetéshez vezetett, ahol a keresztény zsidó párbeszéd és a történelmi traumák és félreértett vallásos gesztusok és szimbólumok tisztázása került előtérbe. Egy teljes ülésünket ennek a párbeszédnek szenteltük, és ez tovább mélyítette a toleranciát és a nyitottságot, 18

19 a csoporton belül a párbeszédkészséget. Az intenzív ülések kiemelkednek a csoportos feldolgozásokból: két alkalommal egy teljes nap, közvetlenül a rendes ülések után, illetve a két és fél napos záró ülés, emlékezetes lett mindenki számára. Ezeken az üléseken a résztvevők képesek voltak megtapasztalni az intenzívebb együttlétet, a bensőségesebb csoportmunkát és a mélyebb személyes részvételt. Több mint 20 ember jelentkezett a 2011 decemberében különböző fórumokon megjelent hirdetésünkre, és 21 en vettek részt az első ülésünkön. Annak érdekében, hogy felmérjük a résztvevők elvárásait, megkértünk mindenkit, hogy töltsön ki egy kérdőívet, amiben alapvető személyes adatokat és egy rövid szakmai bemutatkozást kértünk, valamint a részvétel motivációjának kifejtését, illetve, hogy miképpen lesznek képesek a későbbiekben a csoportban szerzett tapasztalatokat felhasználni. A csoportban mindaz a vallási és kulturális változatosság megjelent, amire számítottunk, kivéve a cigányság képviselőit. Vallási nézőpontból a keresztény egyházak képviselői alkották a többséget (római és görög katolikus, evangélikus, református, pünkösdista), miközben a zsidóságban fellelhető változatosság szintén megjelent (vallásos, liberális, szekularizált, áttért), valamint a nem vallásos nézetek is. A résztvevők többsége a felnőttoktatásban dolgozott, mint tanár, pszichológus, tanácsadó és szociális munkás. A csoport összetétele változatos volt, a résztvevők foglalkozásán keresztül szélesebb társadalmi rétegek problémái is meg tudtak jelenni, mint például a cigányság, történelmi traumák, a kisebbségek és a szegénység kérdései. 19

20 JÓZSEF TÖRTÉNETE Fejleszteni kívánt interkulturális kompetenciák Attitűdök a másik fél különlegességének, kiválóságának fel és elismerése, elfogadása, kiválasztottságának tudomásul vétele, a partneriségre alapuló dialógikusan kommunikáló jelenlét elsajátítása. Készségek a mellettünk, köztünk élő, más kultúrával, vallással, nemmel, meggyőződéssel rendelkezőkkel létrejövő interakciók során a tolerancia gyakorlása, a másik mozgatórugóinak megismerésére való nyitottság, kíváncsiság mint készség elsajátítása. A feltámadó féltékenység, a kirekesztő, gyilkos indulatok tudatosítása, majd munkába vétele, legyőzése, azaz, a megértés nyomán létrejövő önreflektív átfordítási képesség gyakorlása. Tárgyi tudás Egyrészt az egyik zsidó ősatya, Jákob/Izrael családjának történetével ismerkedhetünk meg részletesen, másrészt egy lélektani tudás, tapasztalati tanulás részesei leszünk: egy konkrét ember, a különösen várt és szeretett gyermek, József életén keresztül találkozunk az egyik legmélyebb és örök emberi érzéssel, a féltékenységgel. Célcsoport Ez a forgatókönyv különösen jól használható vegyes csoportokkal való munkában. Célok Fölfedezni a másikban, a másságban azt, ami közös, ami örök emberi mindannyiunkban (pl. háttérbe szorítottság, kivételezés, igazságtalanság, féltékenység miatti elkeseredés, harag, konfrontáció stb.) Tudomásul venni, hogy ez indulatot szül. Tisztába jönni azzal a ténnyel, hogy egymás kiváltságosságának elfogadása nem könnyű, féltékenységet támaszt, amit szégyell az ember, bűntudata lesz az indulatai miatt, bűnbakot keres, s ezt az indulatot legtöbbször projiciálja is egy külső ellenségre, azaz keres valakit, valakiket, vagy egy csoportot, akire, akikre haragudhat. Ezzel való belső munkára inspirál e történet. A bibliai szereplőkkel való azonosuláson keresztül foglalkozni azzal a témával, hogy mit kezdek a családon kívüli, azaz a népek, nemzetek, vallások, felekezetek között megjelenő kiváltságok, előjogok megjelenésével, az érdekütközésekkel. Rávilágítani az önreflexió fontosságára és fejleszteni azt a bibliai jelenetek eljátszásával. Bátorítani a résztvevőket, hogy tanuljanak a Bibliában elénk tárt ősi és egyetemes mindennapi családi élethelyzetekből, vonjanak le konzekvenciákat összevetve azokat saját működésük elemzésével a nehéz élethelyzet eljátszása és megbeszélése által. József története Tanulási kimenet A tréning sikeres elvégzése által a résztvevők az alábbi kompetenciákat sajátítják el: A résztvevők részletesebben is megismerik a zsidó nép történetéből József családfáját, a történet kontextusát és a lélektani hatásmechanizmusokat. Szembesülnek saját élettörténetük hasonló párhuzamaival. Ezáltal tudatosabban rálátnak a családokban, közösségekben, a társadalomban megjelenő féltékenység okozta diszkriminációk, kirekesztések, gyilkos indulatok táplálóinak (rasszisták, anarchisták, gerillák stb.) és elszenvedőinek (kisebbségek, bevándorlók, zsidók, cigányok, kisegyházak stb.) mozgatórugóira. A résztvevők a féltékenységhez, illetve a kirekesztéshez való viszonyulásban megjelenő saját érzések megfogalmazása és tudatosítása során önreflektív és egymásra reflektáló módon megtanulnak távolságot 20