FOGORVOSI VONATKOZÁSOK A KERTI DOLGOKNAK LEÍRÁSA CÍMŰ KÖNYVBEN

Átírás

1 FOGORVOSI VONATKOZÁSOK A KERTI DOLGOKNAK LEÍRÁSA CÍMŰ KÖNYVBEN PÉTER MIHÁLY Egy terjedelmesebb munka első részeként azt tanulmányoztuk, hogy a században, Erdélyben és a Partiumban magyar nyelven megjelent orvosló vagy orvoslással is foglalkozó könyvek milyen fogorvosi ismereteket tartalmaznak. Erre a célra a következő 13 munkát választottuk ki: Lencsés György ( ): Ars medica 1577; Melius Juhász Péter (1536 k. 1572): Herbarium, Kolozsvár (Kv) 1578; Apáczai Csere János ( ): Magyar Encyclopaedia, Utrecht ; Nadányi János ( ): Kerti dolgoknak le-írása, Kv. 1669, Mizald könyvének fordítása; Pápai Páriz Ferenc ( ): Pax corporis, Kv. 1690; Felvinczi György (1645 k. 1716): Jó egésségről, Kv. 1693; Weszprémi István ( ): A ' Kisded Gyermekeknek Kv. 1760; Juhász Máté (1696 k- 1776): Házi különös orvosságok, Kv. 1761; Mátyus István ( ): Diaetetica, 0 és Új Diaetetica, Kv. 1762, 1787; Csapó József ( ): Kis gyermekek isputálja, Nagykároly 1771; Marikowzky Márton ( ): A néphez való tudósítás, Nagykároly 1772, Tissot könyvének fordítása; Vásárhelyi Sámuel (1745 k- 7): Az egészséges hosszú életről, Kv. 1792; Benedeki Enyedi 0 János ( ): Falusi emberek patikája, Kv.-Nagyszeben Két esetben a fentiek pontosításra szorulnak. Sajnos Lencsés György kéziratos könyve bár nyomtatásra elő volt készítve, de ez csak megírását követően 366 év múlva történt meg (1943). Apáczai Csere János pedig Erdélyben született és ott is halt meg, de Encyclopaedia^ Utrechtben jelent meg. Az említett 13 szerző közül jelen dolgozatban Nadányi János: Kerti dolgoknak le-írása című könyvének bemutatását tűztük ki célul. Ennek oka, hogy élete és tevékenysége a legérdekesebb, mégis alig ismert, ugyanakkor munkája megjelenésének most van 335. évfordulója. Az eredetileg Antonius Mizaldus monluciai orvosdoktor által latin nyelven írt könyvet, ő fordította le magyar nyelvre. Antoine Mizaud vagy Antonius Mizaldus (1510 k.-l 578), francia orvos, matematikus és csillagász műve, latinul Alexikepus seu auxiliaris hortus (segítő kert) címen 1565-ben Párizsban, majd 1578-ban ugyanott franciául jelent meg Le jardin médicinal címen [19]. Ezen adatokból kiindulva a Teleki-Bolyai Könyvtárban megtaláltuk az Alexikepusnak egy 1564-ben, Párizsban kiadott példányát To 2269 jelzettel [5]. A kerti dolgoknak le-írásá-v&\ összevetve kiderült, hogy ez a Nadányi könyvének csak egy részét képezi. A magyarázat az lehet, hogy Mizaldusnak számos munkája jelent meg, némelyik kisebb címváltoztatással több kiadásban is és úgy látszik, hogy ezek colligátum formában is közkézen forogtak. Végül ugyanott kezünkbe került Mizaldusnak & História hortensium quator opusculis... című, 0825 jelzetű könyve [6], amely Colonia Agrippinában jelent meg 1577-ben (Köln, 1577). Ez

2 társított kötésben, ami úgy tűnik, hogy utólag történt, tartalmazza az Alexikepus sen Auxiliaris et Medicus Hortus... és az Artificiosa Methodus... című munkáit is [7]. Ennek a colligátumnak a két első könyvét fordította Nadányi magyarra. Nadányi János, református lelkész, tanár, történetíró a Békés megyei Körösnadányban született főnemesi család sarjaként [8, 9, 24]. Születésének éve (de életrajzának több pontja is) bizonytalan. A Révai Nagy Lexikona [23] és a Magyar Életrajzi Lexikon [20] 1643 körűire teszi, az Új magyar irodalmi lexikon adata szerint 1642? [24], míg a. Régi magyarországi szerzők c. munka 1641-et [22], az Új Magyar Életrajzi Lexikon pedig július 18-at jelöli meg [25]. Apja azt tanácsolta neki, hogy,p szent és békés tudományokra adja magát" [4, 9, 24]. Bár az ifjú Nadányi megfogadta az apai intelmeket, nagy szerencsét e tudományok nem hoztak számára [9]. Először Nagyváradon jár iskolába, majd külföldi egyetemekre megy. Az erre vonatkozó adatok sem egészen pontosak: között Utrechtben és Franekerben tanul, ig Leidenben folytatta tanulmányait, majd Londonba megy, míg 1663-ban egy ideig Amsterdamban tartózkodik, utána ben a baseli egyetem hallgatója, végül 1665-ben Bécsben él, ahonnan a következő évben visszatér szülőföldjére. Teológiát és jogot tanult [1,20, 23-25]. Első történelmi tárgyú munkáit, még külföldi tanulmányi útja idején, De jure belli címen 1658-ban Utrechtben, majd a jelentősebb Florus Hungaricus s. Rerum Hungaricarum compendium címűt 1663-ban Amsterdamban jelentette meg [1, 20, 25]. Úgy véljük, hogy ez a két évszám születésének évét jóval az elsőként megadott 1643 elé tolja, hiszen aligha hihető, hogy 15 éves korában már megírta és kiadót talált első munkájának, de a 20 évesen írt Florus is rendkívüli képességekre utalna. így mindenképpen az 164l-es évet tartjuk valószínűbbnek, jóllehet halotti búcsúztatójában 64 évesnek írja magát, ami pedig azt jelenti, hogy 1643-ban született [9]. Különben rá kell mutatnunk arra, hogy Nadányi sajátos történelem szemlélete napjainkban is érdeklődést vált ki a szakemberek körében [3, 4, 21]. Hazatérve, 1666-tól a nagyenyedi kollégiumban logikát, héber nyelvet és egy ideig teológiát tanít [10, 13, 16]. Átmenetileg a rektori tisztséget is betölti [13]. Ott tartózkodásának első évében kérhette fel Bornemisza Anna, I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem felesége Mizaldus könyvének magyar nyelvre való fordítására. Erre abból lehet következtetni, hogy az átültetett mű Praefa/iojaban Nadányi azt írja, hogy immár harmadik esztendeje kapta a megbízást, amit Fogarason négy hónap alatt el is végzett, de a kézírat majd két évig várt a nyomtatásra, míg 1669-ben Kolozsváron megjelent [12, 14, 18]. Alátámasztja előbbieket az is, hogy a könyv végén az olvasható, hogy a fordítást május 5-én fejezte be. Nadányi nem tudott Nagyenyeden tartósan gyökeret verni, így 1671-ben már Nagyváradon tanít [18, 24, 25], majd 1678-ban Nagykálióba, 1689-ben Vitkére [25], végül Nagybajomba kerül lelkésznek, ahol 1707.július 8-án anyagi javaiból kifosztottan halt meg [9, 20, 23]. Arra a megállapításra, hogy már 1671-ben Nagyváradon tanárként működött, néhány ellentmondó adat miatt vissza kell térnünk. A gyulafehérvár - nagyenyedi főtanoda története című munka szerzője, péterfalvi Szathmáry Károly, többször is leszögezi, hogy Nadányi 1678-ban, nem pedig 1668-ban hagyja el Nagyenyedet [16]. PokolynáX szintén azt olvashatjuk, hogy Nadányi 1678-ban távozik a nagyenyedi kollégiumból, kinek helyére Kolozsvári Istvánt nevezik ki, míg az 1679-ben elhunyt Csernátoni Pál állására Pápai Páriz Ferencet hívják meg [11]. Fentiek alapján Nadányi nagyváradi tanárságát, de legalább annak időtartamát felül kell vizsgálni. Tisztázni kell még azt is, hogy miért távozott csaknem menekülve Nagyenyedről. Erről Bod Péter így ír: "... a tanítása épületes és jó renddel folyó

3 nem lévén, sokat panaszoltak a' Tanítványi ellene". De mivel atyafiságban volt a fejedelemasszonnyal, a kurátorok ellene semmit nem tehettek [1]. Szinnyei szerint tanítványai nem szerették durva bánásmódja" miatt [18]. Végül ellenfelei azzal vádolták, hogy egyetért a fejedelem ellen szervezkedő urakkal. Bár ez nem volt igaz ki-ijesztették Erdélyből" [1], Mivel Nadányinak elsősorban nem az életrajzát akarjuk megírni, azért csak utalunk arra, hogy a nagyenyedi kinevezésének körülményeiről, tanári működéséről, tanártársaival (Csernátoni Pál, Csengeri István) és a diákokkal zajló viszályáról, utóbbiak panaszairól, Apafi fejedelem a diákoknak írt válaszleveléről (1671) Szathmáry és Pokoly Írásaiban sok érdekes részlet található [16, 11]. Ezenkívül az Irodalomtörténeti Közleményekben [17] nyolc, teljes terjedelmében közölt levél olvasható, melyeket a diákok különböző illetékes személyekhez küldtek Nadányi elleni panaszokkal ( ). Az itt megjelent kilencedik levelet Nadányi 1693-ban Pápai Páriz Ferencnek, komájának írta. Nadányi nagyenyedi tevékenységével, valamint Kolozsváron őrzött számos kéziratával kapcsolatos értékes adatokat Nagy Géza is közöl [10]. Nadányi családjára és utolsó éveire vonatkozó számottevő adat található Oláhnak a Sárospataki Füzetekben közzétett írásában. Itt olvasható a saját temetésére írt versbe szedett búcsúztatója is [9]. Ezek előrebocsátása után térjünk rá a Nadányi által lefordított könyvre. Az orvostörténeti szempontból is jelentős kötet címlapjáról a következőket olvashatjuk: Kerti dolgoknak le-írása. Négy könyvekben rendessen bé-foglaltatott: Méllyek közzül az első A' KERTEKNEK Gondviselését, ékesítését, és sok rend-béli titkait mutattya meg: a' második az oltásnak mesterségét adgya élőnkben; az harmadik kerti holmiknek orvos hasznait rendre írjak ki: a ' negyedik a ' kerti holmiknek parajoknak, gyökereknek, gyümölcsöknek, szőlőknek, bornak és húsnak gyönyörűséges állapotban meg-tartásoknak módgyát fejtegeti. Mind ezek gyönyörűséggel és ki-mondhatatlan haszonnal rakvak: sok kiváltképpen való dolgokkal most előszször meg-öregbittettek és világossittattak. Deákul Mizald Antal, Monluciai Orvos Doctor által. Magyarrá penig fordíttattak és sok helyeken továbra-is értelmessebben magyaráztattak NADÁNYI JÁNOS által. Colosvarat. Nyomtattatott Veres-Egyházi Szentyel Mihály által 1669 Esztend. " ( lásd az 1.ábrát). E kötettel, mely mindössze 75 példányban jelent meg, valamint annak kinyomtatási viszontagságos körülményeivel kapcsolatban Szabó, illetve Szabó és Hellebrant munkáira [14, 15], valamint Győry és Spielmann dolgozataira [2, 13] utalunk. Az 526 (VI, VIII) oldal terjedelmű munka (Teleki-Bolyai Könyvtár, jelzete , mérete 21 cm), tehát négy könyvre tagolódik, melyek közül főleg a harmadik foglalkozik a gyógyászati kérdésekkel. Sorba veszi, főleg a termesztett növényeket, röviden leírja azokat, szükség esetén latin nevüket is megadja, majd felsorolja, hogy milyen tünetekre, betegségekre használhatók. így például a káposzta nyers leve, vagy főzete megtisztítja a rühest, bélpoklost, megvéd a vipera marás ellen, megindítja a hószámot, gyógyítja a süketséget, a tüdőt, a májat, a lépet,... egyszóval mindenedet egészségessé teszi a' káposzta, ami belül fáj ". Mizaldus a maga korában ismert minden betegségre rendel orvosságot, leggyakrabban a nőgyógyászati bántalmakra. Minket azonban ez alkalommal az érdekel, hogy a szerző milyen fog- és szájbetegségek, illetve tünetek gyógyítására ajánl gyógyszert, s milyent. Fogászati vonatkozású kóros elváltozást 17 félét említ, melyek azonban gyakran átfedik egymást, de azt is nehéz eldönteni, hogy adott kórképnél mire gondolt a szerző, például mikor a száj nyavalya/f-ról beszél. A kerti holmik orvosi hasznainak felsorolásakor

4 mintegy 50 alkalommal ajánl orvosságot a száj- és fogbetegségekre. Ezek közül 12-szer nehéz lehelés, 10-szer fogfájás, 6-szor lógó vagy megindult fog, 4-szer szájmosás, 3-szor íny nyavalyái, 2-szer a száj fekély és egy-egy alkalommal száj fakadékai, száj- és nyelvcsap fekélyei, íny puffadása, íny folyása, íny vagy fog rothadása, vérbocsájtó íny, kisded gyermekeknek szájokban eredett apró fekélyek és dagadások, fog nyavalya gyógyítására javasol orvosságot. Más fogorvosi vonatkozású elváltozásokról vagy beavatkozásokról, mint például a fogszúról, fogtömésről, vagy a foghúzásról nem tesz említést. Annak ellenére, hogy a betegségek okaival, és tüneteivel nem foglalkozik, egy helyt megemlíti, hogy: Ha fogad sok savanyú, vagy hideg holmi étele miatt fogyatkozik Felveti tehát a szokványos humorálpatológiai magyarázat mellett, az exogén tényezők szerepét is a fogszuvasodás etiopatogenézisében. A fogorvoslás céljaira 32 növényt illetve növényi eredetű anyagot említ: izsóp, káposzta, petrezselyem, kövér porcsin, cékla, fokhagyma, tök, földi eper, kék liliom, üröm, napraforgó, olajfa, boróka, citrom, füge, pomagránát, útifű, rózsa, mályva, méhfű, fehér szegfű, márciusi viola, istenfája, kerti ruta, birsalma, szederfa, ánizs, spárga, gyopárfű, mustár, bor, ecet. Az állati eredetű anyagok közül csak a mézet, az ásványiak közül pedig a timsót írja elő. A felsorolt növényeket vagy azok egyes részeit az előírt előkészítés után különböző fogés szájbetegségek illetve tünetek gyógyítására ajánlja. Például: petrezselyem, méhfű, izsóp, üröm, ruta, mályva, kék liliom, ánizs, citrom jó a száj büdössége ellen; spárga gyökere, fokhagyma, kék liliom, napraforgó, füge, cékla, spárga, rózsa, mustár méhserben, földi fenyő olaja, gyantája, füstje fogfájdalmat szünteti; izsóp, rózsa, ruta, mustár, száj mosásra alkalmas; porcsin, tökmag, pomagránát, olajfa gyümölcse és olaja lógó fogat erősíti; rózsa, fehér szekfű, üröm, istenfája, porcsin, földi eper, márciusi viola, útifű, petrezselyem ínyt, szájfekélyt, fakadékot gyógyít. Felsorolunk néhány gyógymód-javaslatot a fogorvoslás területéről:...a fokhagyma fogfájdalmat megállítja; ha czékla gyökere vizét orrodba szívod, fogad fájdalmát enyhíti; semmi ember lehelletit annyira kedvessé nem teszi, mint ha új petreselymet eszik ember; kék liliom leve a nehéz lehellést eltörli, fözete a fog fájást enyhíti; kövér portsin ha megeszed a' lógó fogókat meg-erösíti, meljel együtt a' száj, és nyelv-tsap fekélyét meggyógyittya, és az íny pufjatságát vizével le-szálitlya". Tehát korának szokványos kezelési eljárásait rendeli. Többnyire csak egy növényi drogot használ, azt azonban több betegségre, tünetre is. Meg kell végül állapítanunk, hogy Nadányi a könyvben foglaltakat nem csak szolgai módon fordította, hanem a fogalmak, mint maga is írja sok helyeken továbra-is érteim es s ebb en magyaráztattak". Tehát kiegészítéseket, magyarázatokat fűzött az eredeti szöveghez. Sőt azt is megjegyzi, hogy a sok hasznos tanács mellett...vadnak itt nem kevés dogok, a' mellyek magamnak-is nem igen teczenek [...] minden okosság kivül lenni láczanak [...] nem egyebek babonaságnál; mindazáltal tetszet énnékem azt az részit-is éppen ki-irnom, hogy az könyvem valami módon csonkául ki-bocsáttatnak lenni ne lássék... ". Mint aprefatio további résziből is kitűnik Nadányinak igen fejlett kritikai érzéke volt, hiszen külhoni egyetemeken széleskörű ismereteket szerzett, maga is már írt számottevő munkákat. Mivel véleményét nem rejtette véka alá, láttuk, hogy sokan nem kedvelték. Kiderül ez könyvének mottójából is: Nem minden olvasó, s' halgatonak teczem, Nem minden olvasó, s ' halló teczik nékem ". Lehetett azonban más probléma is körülötte.

5 Nadányi nagy tudású egyéniség, de rossz pedagógus, netán nehéz természetű ember lehetett. Vajon nagyapja [9], de főleg édesapja [1, 8, 9, 25] erőszakos halála nem befolyásolta-e modorát, jellemét? Talán e gondolatok ismeretében érthetjük meg Nadányi életútját, kinek munkássága bizonyára több figyelmet érdemelne. MIHÁLY PÉTER, Prof MD emeritus professor Aleea Corniça nr. 20, ap Târgu Mures ROMANIA ZUSAMMENFASSUNG Verfasser verfolgte in 13 medizinischen oder sich auch mit Heilkunde beschäftigten Büchern, die im Jahrhundert erschienen sind, welche stomatologische Kenntnisse diese enthalten. Anwesende Arbeit beschäftigt sich aus diesen Büchern mit dem Band des Antonius Mizaldus (1510? ) intituliert História Hortensium Quator Opusculis... bezüglich Alexikepus seu Auxiliaris et Medicus Hortus das von János Nadányi (1641?- 1707), mit dem Titel Kerti dolgoknak le-irása übersetzt wurde und im Jahre 1669 in Kolozsvár (Cluj, Klausenburg) erschienen ist. Es werden die wichtigsten Angaben über Lebenslauf und Tätigkeit Nadányi's dargelegt. Weiterhin wird das Buch beschrieben welches sich mit der Heilkraft der Gartenpflanzen beschäftigt. Das Werk empfiehlt Arzneimittel für alle seinerzeit bekannten Beschwerden, zwischen diesen 17 aus dem Bereich der Stomatologie. Die vorkommenden Symptome und Diagnosen überdecken sich und sind oft schwer zu unterscheiden. Am häufigsten werden für Mundgeruch (foetor ex ore), Zahnschmerzen, Zahnlockerung (Parodontosis), Heilmittel vorgeschrieben. Für Erkrankungen der Schleimhaut der Mundhöhle, insbesondere bei kleinen Kindern, (Stomatitis) wird auch gesorgt. 32 pflanzliche Arzneimittel sind für die Zahnheilkunde empfohlen. Für Mund- und Zahnpflege sind bloss Mundspülungen morgens mit wässerigalkoholischen pflanzlichen Auszügen vorgeschrieben. Es ist überraschend dass Zahnkaries nur als Ursache des Zahnschmerzens erwähnt wird und das über Füllungstherapie der kariösen Läsionen und Zahnextraktion gar nicht gesprochen wird. Übrigens verdient das Buch mehr Aufmerksamkeit. IRODALOM 1. BOD Péter: Magyar Athén as, Nagyszeben GYŐRY Tibor: Egy régi magyar könyv. Orvosi Hetilap 1899, 43, 37, ; 38, HAVAS László: Az antik organikus történelemfelfogás elemei Nadányi Jánosnál. In Bitskey Tamás A.: Toposzok és exemplumok régi irodalmunkban. Studia Litteraria, Tomus XXXII, Debrecen 1994, 43-51> 4. HAVAS László: Zur Reception des Florus in Ungarn. Acta Classica Univ. Scientiarum Debreceniensis, Tomus XXXII, 1996, 59-69, Edit., Debrecen 1997.

6 5. MIZALDUS, Antonius: Alexikepus, sen Auxiliaris Hortus, Extemporanea Morborum Remédia... Lutetiae MDLXTV., (To 2269), 6. : História Hortensium Quator Opusculis. Coloniae Agrippinae MDLXXVIL, (0825). 7. : Alexikepus sen Auxiliaris et Medicus Hortus, Rerum Variarum, et Secretorum Remediorum Accessione-locupletatus. Coloniae. Apud Ioannem Gymnicum, sub Monocerote, MDLXXVL 8. NAGY Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal.viii. köt., Ráth Mór kiadása, Pest OLÁH József: Nagybajomi papok emlékezete. In Sárospataki Füzetek. Második folyam, IX, április 1859, PÁPAI PÁRIZ Ferenc: Békességet magamnak, másoknak. Nagy Géza bevezető tanulmányával és magyarázó jegyzeteivel. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest , 56-57, 141, , POKOLY József: Az erdélyi református egyház története. IV. köt. Budapest , 303,306, , SÁNDOR István: Magyar Könyvesház, avagy a' magyar könyveknek kinyomtatások ideje szerént való rövid emlitésök, Streibig József betűivel, Győrött SPIELMANN József: A Kartéziánus szemlélet sodrában. Comm. Hist. Artis Med. 1975, 75-76, SZABÓ Károly: Régi magyar könyvtár. Kiadja az MTA, Budapest SZABÓ Károly - HELLEBRANT A.: Régi magyar könyvtár. III. köt. Első rész, Budapest SZATHMÁRY Károly P.: A gyulafehérvár - nagyenyedi Bethlen-Főtanoda történte. A szerző sajátja. Nagy-Enyed , SZILÁDY Áron (szerk.): Nadányi János történetíró életéhez. Irodalomtörténeti Közlemények, X. évf., első füzet, az MTA kiadása, Budapest SZINNYEI József: Magyar írók élete és munkái. IX. köt. Kiadja Hornyánszky Viktor Könyvkereskedése, Budapest WACZULIK Margit: A táguló világ magyarországi hírmondói XV- XVIL század. Gondolat Kiadó, Budapest , Magyar Életrajzi Lexikon, II. köt., Akadémiai Kiadó, Budapest Erdély története, II. köt tól 1830-ig. Második kiadás. Akadémiai Kiadó, Budapest Régi magyarországi szerzők. Készült az OSZK Régi magyarországi nyomtatványok szerkesztőségében. Kiadja az OSZK, kézirat gyanánt, Budapest Révai Nagy Lexikona, 14.köt., Budapest Hasonmás kiadás. Babits Kiadó, Budapest Új magyar irodalmi lexikon. H-Ö, Akadémiai Kiadó, Budapest Új Magyar Életrajzi Lexikon IV. köt., L-Ö, Magyar Könyvklub, Budapest