MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN-HUNGARIAN UNION

Átírás

1 MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN-HUNGARIAN UNION AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR AHU HUNGARIAN AFRICA-KNOWLEDGE DATABASE HORVÁTH, Beáta A kenyai szamburu népcsoportról / The Kenyan Samburu ethnic group Eredeti közlés /Original publication: Mozgó Világ, 2009, 35. évf., 11. szám, old. Eredeti Elektronikus újraközlés/electronic republication: AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR Dátum/Date: május / May 22. filename: horvathbeata_2009_szamburu Az elektronikus újraközlést előkészítette /The electronic republication prepared by: B. WALLNER, Erika és/and BIERNACZKY, Szilárd Hivatkozás erre a dokumentumra/cite this document HORVÁTH, Beáta: A kenyai szamburu népcsoportról / The Kenyan Samburu ethnic group, AHU MATT, 2016, pp old., No , Eredeti forrás megtalálható/the original source is available: Közkönyvtárakban / In public libraries Megjegyzés / Note: ellenőrzött és szerkesztett szöveg / controlled and edited text Kulcsszavak/Key words Magyar Afrika-kutatás, a szamburu etnikum Kenyában, szamburu eredet mítosz és nyelv, hiedelem világ, átmeneti rítusok, szexualitás, feleségválasztás és házassági szokások, szamburuk a modern településeken African studies in Hungary, Samburu ethnic group in Kenya, Samburu myth of origin and language, beliefs, rites of passage, sexuality, the choice of wife, marriage ceremonies, Samburu people at the modern settlements

2 2 Horváth Beáta AZ ELSŐ MAGYAR, SZABAD FELHASZNÁLÁSÚ, ELEKTRONIKUS, ÁGAZATI SZAKMAI KÖNYV-, TANULMÁNY-, CIKK- DOKUMEN- TUM- és ADAT-TÁR/THE FIRST HUNGARIAN FREE ELECTRONIC SECTORAL PROFESSIONAL DATABASE FOR BOOKS, STUDIES, COMMUNICATIONS, DOCUMENTS AND INFORMATIONS * magyar és idegen angol, francia, német, orosz, spanyol, olasz és szükség szerint más nyelveken készült publikációk elektronikus könyvtára/ writings in Hungarian and foreign English, French, German, Russian, Spanish, Italian and other languages * az adattárban elhelyezett tartalmak szabad megközelítésűek, de olvasásuk vagy letöltésük regisztrációhoz kötött/the materials in the database are free but access or downloading are subject to registration * Az Afrikai Magyar Egyesület non-profit civil szervezet, amely az oktatók, kutatók, diákok és érdeklődők számára hozta létre ezt az elektronikus adattári szolgáltatását, amelynek célja kettős, mindenekelőtt sokoldalú és gazdag anyagú ismeretekkel elősegíteni a magyar afrikanisztikai kutatásokat, illetve ismeret-igényt, másrészt feltárni az afrikai témájú hazai publikációs tevékenységet teljes dimenziójában a kezdetektől máig./the African- Hungarian Union is a non-profit organisation that has created this electronic database for lecturers, researchers, students and for those interested. The purpose of this database is twofold; on the one hand, we want to enrich the research of Hungarian Africa studies with versatile and plentiful information, on the other hand, we are planning to discover Hungarian publications with African themes in its entirety from the beginning until the present day.

3 A kenyai szamburu népcsoportról 3 A KENYAI SZAMBURU NÉPCSOPORTRÓL HORVÁTH Beáta Nevem Horváth Beáta Katalin. A Baár-Madas Református Gimnáziumban végeztem, német és holland nyelveken tanultam ben, 17 évesen kezdtem el komolyabban madarászni Ócsán, gyűrűzés és vonuláskutatás területén. Rendszeresen voltam önkéntes egész nyáron tartó Earthwatch táborokban, ahol számos külföldivel, köztük kenyaiakkal találkoztam. Mivel engem mindig vonzott Afrika, jó néhány szuahéli szót ismertem, így a kenyaiak bizalmukba fogadtak. Szintén 17 évesen kezdtem el szuahéliül tanulni a gimnázium egyik szárnyában működő Nemzetközi Biblia Intézetben tanuló tanzán pünkösdista lelkésztől ban már alapfokon tudtam szuahéliül, így már ezen keresztül beszélgethettem a táborba érkező kenyai ökológusokkal, természetvédőkkel, biológusokkal, turistavezetőkkel ban érettségiztem, majd beiratkoztam a Modell Divatiskolába, ahol kétéves technikusképzésben vettem részt, így lettem szerkesztő-modellező technikus. Szintén 1996-ban felkerestem az ELTE-n, akkor még programként működő afrikanisztika szakot, ahova behallgattam a divatiskola előtt, után (néha helyett) és a szünnapokon. Megismerkedtem Dél- és Nyugat-Afrika történelmével, folytattam a szuahélit is ban elkezdtem kikuju nyelven tanulni egy szintén akkor Budapesten élt kenyai lelkésztől. (A kikuju népcsoport Kenya legnépesebb etnikuma, nagyjából 7 millióan vannak.) 1997-ben meghívást kaptam Kenyába, ahol öt hetet töltöttem, főként a Kenya Wildlife Service dolgozóival utazva. Két hetet töltöttem a Tana River National Reserve területén, amely egy mangroveerdő páratlan állatvilággal, közöttük a vörös kolobuszmajommal, amely egyik alfaja kizárólag itt él. Illetve egy hétig voltam a Tsavo East National Parkban. (A park a Tsavo Westtel együtt Afrika egyik legnagyobb nemzeti parkja.)

4 4 Horváth Beáta Szintén még 1997-ben, hazatértemkor kezdtem el luo nyelven tanulni egy itt élő luo származású orvostól. (A luo népcsoport a második legnépesebb csoport Kenyában.) 1998 novemberében ismét összecsomagoltam, ezúttal végleg, és kiköltöztem Kenyába. Egy még Ócsán megismert kenyai turistavezető felajánlotta a szülei házát, ahol akármeddig vendég lehetek. Így kezdődött minden. Kezdetben vidéken, a kikuju emberek között éltem, majd érkezett egy magyar antropológus hallgató, akit mint tolmács kísértem Kenya északabbi területeire, nevezetesen a szamburuk közé. Ekkor alakult ki közöttem és a nomádok között valami szoros kapcsolat, és innentől kezdve megszámlálhatatlanszor tértem vissza közéjük, noha az út Nairobitól (közben beköltöztem a fővárosba) 2 napig tartott, és NEM gyalogszerrel. Látványomat megszokták, kunyhóikban üldögéltem, teáztam velük, naphosszat gyalogoltam a harcosokkal, szamburuul tanítottak, sőt még szamburu nevet is kaptam. Megfejték miattam a tevét, és megkínáltak a harcosok ivóedényéből, amely amennyire koszos, ugyanannyira nagy megtiszteltetés, és mivel elfogadtam, a különbség közöttünk már csak árnyalatnyi volt ben turistavezetői állást kaptam Kenya egyik legdrágább safari lodge-jában, ahol emellett én varrtam a stáb egyenruháit és a szúnyoghálókat ben beiratkoztam a Nairobi Egyetemre szuahéli és arab szakokra, a szuahélit szinte azonnal leadtam ben beiratkoztam repülőjegy-kezelői és francia tanfolyamokra, de anyagi nehézségeink támadtak, így abbahagytam, és kiiratkoztam az egyetemről is. Visszatértem a szakmámhoz, és varrni kezdtem, amelyből, még ha nehezen is, de fenn tudtam tartani magamat, és ki tudtam fizetni a külvárosi, 25 nm-es lakásom bérét is. Az arab nyelvtanulást magánúton folytattam. Részt vettem a nairobi ornitológusokkal a madárgyűrűzésen, madármegfigyelésen ben Kongóba kellett utaznom (jó, nem kellett), így busszal nekivágtam Ugandának, Ruandának és Kongónak. És vissza. Egy hónap múlva megismételtem mindezt ban visszairatkoztam az egyetemre vallástan, szociológia és arab szakokra. Mivel az oktatás és a vizsgák nyelve az angol, addigra azt is el kellett sajátítanom. Az első akadémiai év után kötelezően le kell adni egy szakot, én a szociológiát választottam, és duplájára növeltem a vallásszak tanegységeinek a számát.

5 A kenyai szamburu népcsoportról ben az iskolai szünetben ellátogattam 10 napra Tanzániába. Az évek során számtalanszor utaztam Kenyában, a szamburukon kívül a rendille, a gabbra, a borana, a kalenjin, a kikuju, az embu, a maszai népcsoportoknál töltöttem hosszabb időt. Egy magángyűjtő felkérésére népi tárgyakat vásároltam, amely az évek során nagyban lendített szűkös anyagi helyzetemen ben férjhez mentem ban megszületett a kislányom, így ismételten kiiratkoztam az egyetemről. Pár hónapos korában hazatelepültünk, majd 2007-ben született még egy kislányom. A szamburuk eredete és nyelve Hasonlóan más afrikai, így kenyai népcsoportokhoz, a földrajzilag pontosan meghatározható származást a szamburuknál sem ismerhetjük. Ők alkotják Kenya egyik népcsoportját a körülbelül negyvenötből. A mai napig is vitatott, hogy a szamburuk a nilo-hamita népek közé tartoznak-e, akik a későbbi keresztházasságok következtében kusita vonásokat szereztek, vagy eredendően kusita származásúak, akik a vándorlások során felvettek egy nílusi nyelvet. Sokan hívják őket északi maszaiknak, amely elnevezésüket a szokásaiknak, viseletüknek és anyanyelvüknek köszönhetik. A szamburu nyelv, a lokop, a nyelvek maa családjába tartozik. Nílusi mivolta miatt szerkezetében és szókincsének háromnegyedében megegyezik a nyelvcsaládjába tartozó maszai nyelvvel. Kiejtésükben észlelhetünk némi különbséget, a szamburu nyelv gyorsabb, és a magánhangzókat kevésbé ejtik. Éppen ezért egy szamburu könnyebben megérti maszai társát, mint fordítva. Földrajzilag a két népcsoport jelenleg távol él egymástól; a szamburuk Kenya középső, illetve északi területein alkotnak településeket, a maszaik jelenlegi élőhelye Dél-Kenya, Észak-Tanzánia. Egyes feltételezések szerint mindkét népcsoport a mai Szudán területéről vándorolt dél felé, de elágaztak egymástól. A maszai ember a Nagy Hasadékvölgy lakója, amely völgy egész Kelet-Afrikát kettészeli, tehát egykoron a maszai ember is a szamburuk mai élőhelyén lakott, onnan vonult délebbre. A szamburuk mai szomszédai a kusita származású rendillék, a boránák, a gabbrák, a szomálik, továbbá a nilo-hamita származású turkanák. A szamburuk generációk óta keverednek a főleg muzulmán vallású rendillékkel, akiktől megannyi kulturális és vallási szokást is

6 6 Horváth Beáta átvettek. Továbbá a turkanákkal szorosan egymás mellett, a Turkanató szigetén élő, egyedi szokásokkal bíró, bantu származású el molo etnikum is felvette a szamburu nyelvet némi kiejtési különbséggel, miután az a nagyobb földrajzi távolság ellenére elfedte az el molók eredeti anyanyelvét, a rielét. Kenyai fotó A szamburuk populációja mintegy 120 ezer lelket számlál. Kenyaszerte elterjedt elnevezésük a fehér kecskék népe, de magukat is gyakran hívják fehér kecskéknek. Hagyományosan állattartó nomád nép, akik manapság a félnomád, illetve a letelepedett életformát is követhetik. Jelenlegi nagyobb településeik, ahol természetesen más népcsoportokkal élnek együtt, Isiolo és Maralal, kisebb települések, ahol a lakosság csaknem egésze szamburu származású, pedig Archer s Post, Samburu National Reserve, Wamba, Suguta Marmar, Poro, South Horr, Baragoi, Moridjo. Archer s Post az első település, ahova Isiolótól juthatunk, egy balra tartó leágazás vezet a Samburu National Reserve területére, egyenesen továbbmenve pedig elérjük Wambát. Wamba és környéke átmenetet képez a nomád és a félnomád szamburuk életvitele között. Az egyetlen vörös földutat követve elérjük Suguta Marmart, ahol az első szamburu jószág-nagykereskedést alapították még az 1990-es évek elején. Attól kezdve növekedett a szamburuk húsfogyasztása, és mivel pénzhez is jutottak jószágaik eladásából, nagy változás kezdődött éle-

7 A kenyai szamburu népcsoportról 7 tükben, például elkezdték bőrruhájukat textilből készültekre cserélni. Maralalban a népcsoportok keveredésének lehetünk tanúi, mivel ez a nagyváros a környező népek területei között fekszik, továbbá innen érhetünk el a szamburuk lakta településeken keresztül a turkana etnikumig. A Maralaltól északra lévő szamburu települések klímája a domborzat miatt hűvösebb, a jellemző szavannát az erdő és a bozót váltja fel. A városi szamburuk vallása ma A szamburuk egyistenhívők; Ngai (névelővel Lengai) felelős mindenért, ami az ember képességein kívül esik, vagy amire egy szamburu nem talál magyarázatot, úgymint jószágszaporulat, gyermekáldás, meddőség, szárazság, esőzés, villámcsapás, a domborzat kialakulása, betegségek, halál stb. A szamburu vallás nem térítő jellegű, a szamburuk vallását kizárólag egy szamburu származású és a hagyományos szamburu társadalomba beleszületett ember képes megérteni, elfogadni és gyakorolni. A szamburu ember nem várja el az eltérő származásútól, hogy elfogadja a vallását (egyszersmind a kultúráját), és nem igényli, hogy kövesse azt. Manapság a szamburuk között is terjed a kereszténység és az iszlám. A hagyományos keretek között élőknek azonban csak kis hányada tér ki, és ők sem tudják a világvallásokat a bevett rítusoknak és tanításoknak megfelelően követni. Vegyük először a kereszténységet! A nagyobb települések, például Maralal, Isiolo hangosak az újprotestáns hittérítők mennyországba invitáló szavaitól. Az első akadály a többnyire írástudatlan és iskolázatlan szamburu ember számára, hogy nem értik a hittérítő által használt angol vagy szuahéli nyelveket, amelyek egyébként Kenya hivatalos, illetve nemzeti nyelvei. Az újprotestáns térítők zöme Kenya Középső Tartományából kerül ki, származásuk kikuju, meru, kamba, nem beszélvén a lokop nyelvet, tolmácsra van szükségük, és a fehér misszionáriusok mentalitásával megegyezően a szamburukat mint pogányokat akarják áttéríteni. Mivel a természet közeli népek életében a termékenység alapvető fogalom, a szamburuk könnyen elfogadják, hogy Istennek fia született. Ellenben idegen számukra az eredendő bűn gondolata, és hogy

8 8 Horváth Beáta valami láthatatlan, megfoghatatlan bűn miatt Isten fiának meg kellett halnia. A krucifikáció szintén idegen fenoména, a nomád ember életében a halál természetes dolog, egyszerűen az élet lezárója. Ugyancsak idegenek egy szamburunak az olyan európai vallási ünnepek is, amiket a fehér ember a kereszténységgel együtt próbál elfogadtatni vele, amilyen például a karácsonyfa vagy a húsvéti tojás (amelyeket természetesen nem találjuk meg a kereszténység kezdetekor). A szamburuk sokkal nagyobb része vette fel az iszlám vallást, s ennek több oka is van. Az első, hogy a szamburuk emberöltők óta keverednek a kusita származású rendille népcsoporttal, akik közül sokan vallják magukat muzulmánnak. Vannak olyanok, akik a muzulmán vallású, gabbra, borana, szomáli vagy rendille házastársuk miatt lesznek az iszlám követői, s vannak, akik önszántukból térnek át az iszlámra. Az iszlámot könnyebb elfogadnia egy nomádnak, mivel legfőbb tanítása tudniillik hogy egyetlen Isten van, s ő érdemeinkbűneink szerint jutalmaz, illetve büntet bennünket egyezik a tradicionális szamburu vallással. Továbbá az iszlámban és a szamburuk tradicionális vallásában is megjelenik az áldozat bemutatása. Ellenben a szamburuk vallásában nincs Mennyország és Pokol mint földi életünknek a halálunk utáni folytatása. A szamburu fejében a mai napig zavar van. Sokan vallják magukat muzulmánnak, hiszen egy Istenben hisznek, ám az iszlám prófétáival nem tudnak mit kezdeni. Sokan képzelik őket helytelenül közbenjáróknak Isten és ember között. Sokan nem tudják, hogy merre tartanak az életükben, azaz nem hisznek a túlvilágban. Vannak, akik elfogadják a világvallásokat, és tisztelik követőiket, csak épp nem gyakorolják a vallást. Sőt olyan is akad, aki Jézust a keresztények isteneként ismeri. Ám mindannyiuk szerint Isten létezik, az afrikai istenképekkel megegyezően Isten mindenható, állandó, és mindenütt jelen van. A szamburuk a halottat általában távolabb viszik a lakóhelytől, egy nagyobb fa alá teszik, avarral letakarják, és magára hagyják. Lelke nem megy sehova, nem száll bele senkibe, nem alakul át, nem ölti magára más teremtmény alakját, nem ül ki egy fa ágára, nem lesz belőle szellem, nem figyeli az élőket láthatatlan formában, hanem egyszerűen nincs többé. Előfordul a kisebb-nagyobb településeken, hogy a szamburuk temetőben temetik el halottjaikat.

9 A kenyai szamburu népcsoportról 9 A szamburuk tradicionális vallása A szamburuk hagyományos vallása az úgynevezett afrikai tradicionális vallások közé tartozik. Ezek jellemzői, hogy nincsenek se próféták, se papok. Mivel nincs szentírás, se dogma, a vallást, a hitvilágot és a törvényeket az ezeket gyakorló népek viselkedését kutatva ismerhetjük meg. A tradicionális vallásokban találkozhatunk vallási mesterekkel, specialistákkal, ilyenek például az esőcsináló vagy a gyógynövényes doktor. Megtapasztalhatjuk, hogy egy bizonyos szertartás alatt például születés vagy halál mindig egy-egy jellemző éneket, ráolvasást ismételnek. Minden ilyen vallást követő népcsoport területén találhatunk szent helyeket, rendszerint a lakott részektől távolabb elrejtve a természetben. A tradicionális vallások gazdagok szólásokban, közmondásokban, gyakorlatilag ezek alkotják a vallásuk törvényeit. Meghatározó ezekben az etnikumi tanítás és a ceremóniák sokszínűsége és sokasága, amelyek gazdagok a tabu témákban, tiltásokban, eskükben, történetekben, legendákban és mítoszokban. Ugyanakkor a tradicionális vallás intézményesíti az egyes népcsoportokban a társadalmi, a politikai, az erkölcsi és döntéshozói rendszert. A tradicionális vallásokra jellemző istenkép szerint az Isten az egyetlen valóságos, láthatatlan, de megtapasztalható teremtő, nem lehet számon kérni a történtekért, egyedi, senki sem hasonlít rá, nincs megfogható teste, mindent tud, mindent hall, mindenütt jelen van, mindenható, nincsenek korlátai, nem diktátor, halhatatlan, ő a világegyetem abszolút ellenőre. Minden látható és láthatatlan teremtmény Istenhez tartozik. Isten a felelős az embert érő jó és rossz dolgokért, a halál egyértelműen Isten akarata, hisz Isten magához hívja teremtményét. A szamburuk életét átszövi az áldás, az átok, istenük szolgálása és kielégítése, kedvének keresése, az átkától és a döntéseitől való félelem. Ellentétben a világvallásokkal, a hagyományos afrikai vallások zömére jellemző, hogy nincs épület, ahol az istentisztelet bármily formáját is gyakorolhatnák, nincsenek angyalok, nincs végítélet, nincs közvetítő, nincs prédikátor, nincs egyházi hierarchia sem. A szamburuk élete és vallása nem választható el egymástól, a hagyományokra épülő társadalom minden egyes tagja a vallását és a kultúráját egyszerre és örökké gyakorolja, ennek ellenére megkülönböztetnek nagyobb tisztelettel övezett idős férfiakat és nőket, akiknek nagyobb szerep jut a vallási gyakorlatok, például az áldozati és a beavatási szertartások alatt.

10 10 Horváth Beáta Az egyik legszembetűnőbb szamburu vallási gyakorlat az áldozat bemutatása, amely szintén kulturális alapon történik. Ilyenkor a férfiak és a nők elkülönülnek egymástól. A férfiak, akik általában idős, házas, tiszteletnek örvendő személyek, a település környező, magasabb hegyeire mennek egy juhval, amelynek a teste teljesen fehér, a feje pedig teljesen fekete. Kizárólag az ilyen példány alkalmas az áldozatra. A férfiak a hegytetőn tüzet csiholnak, amelynek a füstje felszáll Ngaihoz, aki számára ez és az áldozat bemutatása kedves, és ezért esővel áldja meg a szamburuk területeit. Az eső központi szerepet foglal el a természet közeli népek, így a nomád szamburuk életében is, hisz az eső termékenységet, jószágszaporulatot hoz, továbbá az esőzések idejétől teszik függővé az átmeneti rítusok szertartásait, úgymint a fiúk és a leányok beavatását, a felnőttkorba lépést és a házasságot. Az áldozati juh bőrét nem használhatják fel, hanem a juh tulajdonosáé lesz, aki mindennap bezsírozza, és összehajtogatva fejpárnaként használja. A nők és a gyermekek nem tartanak a férfiakkal a hegyekbe az áldozat idején. Az asszonyok bezsírozzák a szajengve nevű homlokpántjukat, majd a hegy egy alacsonyabb szintjéhez mennek, rendszerint egy forráshoz, ahol két átlátszó kavicsot keresnek, amelyeket a tejesedényükbe helyeznek. Ezt felerősítik egy fa ágára, majd imádkozni kezdenek. Miután befejezték, zöldellő füvet tűznek a fejdíszükbe, hogy a hazáig vezető úton látható legyen, hogy imádkozni voltak. Az áldozat és imádkozás tradicionális formája a mai napig is létezik, akkor is, ha más napokon a szamburu templomot vagy mecsetet látogat. Mivel a világvallások és az oktatás nagy erővel nyomja el a tradíciókat, fokozatosan egész népcsoportok hagyják el hagyományaikat és szokásaikat, illetve változtatják, idegen szavakkal bővítik és a kultúrájukhoz kapcsolódó szavakkal szegényítik anyanyelvüket. A szamburuk általában nem választanak a modernizáció és a kultúra között, hanem ötvözik azokat, ezáltal egy különös, tudathasadt társadalmi réteg jelenik meg, főként a nagyobb településeken és azok környékén. Egyre több az olyan szamburuk száma, akik nem tartoznak egyik világvallás követői közé sem, ám tradicionális vallásukat is csak elvétve gyakorolják. A legtöbben lelkiismeretük miatt vándorolnak a vallások között, például ha bűnnek érzik, hogy örökölt muzulmán vallásuk ellenére keresztény templomba mentek, akkor a szamburu hagyományok szerinti áldozattal könnyítenek lelkük terhén.

11 A kenyai szamburu népcsoportról 11 Átmeneti rítusok Az átmeneti rítus pecsét, amely az egyén életének az állomásait jelöli meg. Az átmeneti rítusokat a mai napig is megfigyelhetjük a természet közeli népek és a városi emberek körében egyaránt. Az élet számos rítusra van osztva, ilyenek a fogamzás, a születés, a pubertás, beavatás, átlépés a felnőttkorba, esküvő, gyermek születése, halál. Mindegyik átmeneti rítusnál egy meghatározott ceremónia zajlik, hisz ez az élet fordulópontja. Az átmeneti rítus erősíti a közösség összetartozását, védelmet nyújt az egyénnek a közösségben, alkalom az egyén és a közösség áldására, értéket és felelősséget tanít a közösség embereinek, megújhodást hoz, helyreigazítja és megünnepli az életet. A születést követően az első és legjelentősebb átmeneti rítus a beavatási szertartás, amely egyet jelent a fiúk körülmetélésével. Régebben a éves fiúk estek át a beavatáson, ma ez akár 25 éves korukig is eltolódhat. Az öregek döntenek az időpont kérdésében, vannak különleges hónapok, amelyeket erre a célra választanak. Ezek általában az esőzéseket követő hónapok. A fiúk távoli helyekről érkeznek egy kiválasztott területre, ahol erre az időszakra külön manyattát építenek nekik. (A manyatta az a hely, ahol több, általában kör alakban elhelyezkedő, rendszerint fából, sárból, marhatrágyából és manapság régi ruhákból és nejlonzsákokból felépített kunyhó található.) A kunyhókat ezen alkalomra a Hold mozgásának az ívét követve építik. Magát a körülmetélés műveletét nem a kórházakban végzik, akkor sem, ha véletlenül van ilyen intézmény a közelben, hanem a manyattában. Az erre a célra szakosodott szamburu doktor egy különleges, erre az alkalomra faragott alacsony széken ül a beavatandó háta mögött, és egy igen éles és a tűz lángjában fertőtlenített késsel elvégzi a műveletet. A fertőtlenítés nem mindig tökéletes, és néha előfordulhatnak fertőzések, igen ritkán halálhoz vezető elvérzések. Minden negatívum ellenére csak nagyon kevesen futamodnak meg, őket kitagadják a közösségből, és nem nősülhetnek a szamburu etnikumból. Az esemény idején a kaucsukfa termését dobják be a közelükben lángoló tűzbe, amely illatával elbódítja és nyugtatja a fiúkat. A körülmetélt fiúk ezt követően pár hétig, a gyógyulásukig együtt maradnak, és sárral és korommal befeketített marhabőrruhát viselnek. A városhoz közeli helyeken ma már ez lehet textília is. Fejük búbját leborotválják. Ebben az időszakban a hagyományaiknak megfelelően madarakra vadásznak. A galambfélék tiltott madárnak számítanak,

12 12 Horváth Beáta ezenkívül kijelölik azokat a madarakat, amelyekre kizárólag azok a fiúk vadászhatnak, akik meg se pisszentek a körülmetélésük alatt. A vadászathoz íjat és nyilat használnak, a lelőtt, megnyúzott énekesmadarak tollas bőrét glóriaszerű abroncsra erősítve a fejükön viselik. Ha letelik a gyógyulási idő, a fiúk hazatérnek a vándorlásukból, és a madártollas díszt az anyjuknak ajándékozzák a fekete ruhájukkal együtt, ez utóbbit az anya addig viseli, amíg le nem szakad róla. Ez utóbbi két szokás tökéletesen megegyezik a maszaik szokásával. A fiúk hazatérésük után belépnek a harcos korba, lmurran, tehát morán válik belőlük nagyjából nyolc tíz évre. Ezalatt kisebb csoportokban vándorolnak, messze tájakig jutnak el, folyamatosan mennek, néha éjszaka is, és a szabad ég alatt hálnak. A klitoridektómia A világon mindenhol, így Kenyában is számos mozgalom indult ennek a szokásnak a felszámolására, illetve a nők jogainak védelmére. Kenya második elnöke, Daniel Toroitich arap Moi december 13-án törvényben megtiltotta a beavatkozást. Ellentétben a kulturálisan bomló és elvárosiasodó társadalmakkal, a szamburu leányok alig várják a nagy napot, amikortól is felnőttnek számítanak. A ceremónia ideje az esőzéshez van kötve, de mivel az esőzés egyre kiszámíthatatlanabb, sor kerülhet erre a leány esküvője napján is. Az eső beálltakor rendszerint egyszerre nagyon sok leányt avatnak be, akkor is, ha azok még kicsik, és esküvőjük messze van. Körülmetélést végeznek, ha a leány véletlenül teherbe esik, esetleg akkor is, ha a lány egyik öccséből harcos lesz. Ha egy lány megtagadja a körülmetélését, nem mehet a szamburu közösségből férjhez, és megvetés övezi. Ha a körülmetélés az esküvő reggelén történik, akkor a vőlegény szülei átlósan ráadnak a menyasszonyra két szikirát, vagyis kauriláncot. Ha a vőlegény szülei már nem élnek, akkor maga a vőlegény adja rá. A fiatalasszony néhány napig viseli ezeket a különböző hosszúságú szakaszokra osztott láncokat. Mindegyik szakasz más és más célt szolgál. Az egyik szakasz kaurijaival speciális tejesedényt díszítenek, a másik szakaszéval azt a bőrövet ékesítik, amelyikre majd a szüléskor lesz szükség, a harmadik kaurikagylói utóbb a fiai körülmetélési ruhájára kerülnek, illetve a fejdíszükre tehet belőlük négyet négyet. A

13 A kenyai szamburu népcsoportról 13 kaurikat szelencében gondosan megőrzik, és esetleg egyéb díszítésre használják. A leányok körülmetélése szintén nem kórházban, hanem a manyatták között történik. A család épít leányuk számára egy kunyhót. Az anya kifejezetten erre az alkalomra készít a lányának egy kecskebőr ruhát, amelyet kaurikkal díszít. Magát a műveletet általában egy idős és tapasztalt asszony végzi, aki rendszerint távolabb, mintegy elszigetelve él a közösségtől, tisztelettel és félelemmel övezve. Miközben a fiúk körülmetélésénél tilos a kiabálás, a lányokénál pont fordítva. A körülmetélésért a lány szülei az asszonynak négy kecskét adnak, közülük egyet helyben, a lány családjával együtt elfogyasztanak, egyet pedig a segítőtárs kap. A női körülmetélésnek világszerte számos fajtája létezik, a szamburuk a csiklót távolítják el. A nomád népek úgy tartják, hogy ez a művelet házastársi hűségre kényszeríti a feleséget, más nézet szerint nemi fertőzésektől óvja meg, bár ez utóbbit a tudomány mai állása cáfolja. Az esküvő előtti szerelem Az általános (bár nem feltétlenül gyakorolt) elvárásokkal szemben a szamburu hagyományoknak része az esküvő előtti szerelem, amely nem léphet át bizonyos erkölcsi határokat. A morán a saját klánjából egy leányt választ, aki innentől fogva szintén a morán elnevezést kapja. A leány a fejére egy úgynevezett ndege éket tesz, amely egy kettős vagy hármas keresztre hasonlít. Alapanyaga ma már műanyag, amelyet szétvágott marmonkannákból nyernek. Ezt gazdagon díszítik gyöngyökkel, és a széleire apró láncsorra alumínium lemezkéket függesztenek, amelyek séta közben csilingelnek. A harcos leány a morán fiútól ajándékba kap három sárga, piros, kék, az átlagosnál nagyobb szemű gyöngyökből álló és hosszabb láncsort. A felkarjukon szintén ilyen három színből álló, műanyag karperecet viselnek, amely szinte elszorítja végtagjukat. A gyöngyöket, textíliákat és az egyéb nem természetes alapanyagokból készülő ékszerek alapanyagait a helyi piacon szerzik be. A harcos leányt gyakran a hasi hegtetoválással ékesítik, és nyakukat, állukat zsírral kevert okkerrel kenik be. Miközben más, főleg a keleti kultúrákban a hosszú haj jelenti a női szépséget, a szamburuk körében a kopaszra nyírt fej dívik.

14 14 Horváth Beáta A leány a kedvesének egy különleges fejtámaszt készít, amelyet gazdagon díszít tarka gyöngyökkel és alumíniumláncokkal, esetleg betűket is karcol bele. Mivel a többségük írástudatlan, ezért teás, lisztes, cukorkás csomagolópapírokról másolják rá a számukra érthetetlen díszítő szöveget. Kapcsolatuk kizárólag plátói, olykor azonban megtörténhet, hogy a leány teherbe esik. Ez szégyen reá nézve, ezért a leány szülei az újszülöttet az orrába dohányt tömve megfojtják. Előfordul, hogy maga a leányanya végez a gyermekével. A kulturális bomlás egyik jele, hogy a leány dacolva a szégyennel és a szüleivel, nem öli meg vagy nem engedi megölni a gyermekét, hanem felneveli. A gyilkosság elmarad, ám a nő szégyenben marad, és nem mehet férjhez a népcsoportjából, kiközösítik. Átlépés a moránkorból a felnőttkorba Az egyszerre körülmetélt morán fiúk együtt vagy kisebb csoportokban töltenek el nyolc tíz évet. Amikor lejár ez az idő, a harcosok egy éjszakai szertartás keretében rituálisan átlépnek a felnőttkorba. Ekkor kapják meg a házasságra való engedélyt is a közösség időseitől. Az éjszakai ceremónia alatt a fiúk a magasba emelnek egy marhát egy kiválasztott területen, ezt a fejük fölött tartva levágják, és szintén így, a levegőben feldarabolják. A marhát teljes egészében elfogyasztják, reggelre kizárólag csak az ehetetlen részei maradhatnak. Noha ettől a naptól házasodhatnak, a többségük nem sieti el. Sokan csak meglett korukra választanak maguknak párt, amikorra már elegendő vagyonnal bírnak ahhoz, hogy a leendő feleségük szüleinek ajándékot vegyenek, illetve hogy kifejezzék, hogy képesek eltartani a feleségüket. Az esküvő A hagyományokat követő szamburu társadalomban az esküvő a menyasszony életének a legszomorúbb napja. A frigy csaknem kizárólag a vagyon alapján történik. A hagyományok tiltják, hogy az esküvő előtti szerelemből házasság szülessen, tiltott ugyanis az azonos klánból való nősülés. A lány nem ismeri leendő férjét, annak kilétét kizá-

15 A kenyai szamburu népcsoportról 15 rólag a szülők tudják. A nősülni vágyó férfi hosszú utat tesz meg, amikor feleséget keres. Ha talál egy családot, ahol eladó lány van, akkor a családfővel titkon megegyeznek a menyasszonyváltságról. Ha az apa elég vagyonosnak és tisztességesnek ítéli a férfit, akkor nekiígéri a lányát. Ekkor a férfi egy marha farkából készült, gyöngydíszítéses legyezőt ad neki ajándékba. Amikor létrejön a teljes megállapodás, az apa kap továbbá 50 kiló cukrot, takarót, teafüvet, dohányt és jószágot. Az utóbbi helyenként változik, van, ahol 12 marhát, van, ahol több tucat kecskét, de akad hely, ahol tevét adnak ajándékba. Az átlag a hét marha, amelyek közül az egyik még borjú. Ezen ajándékokat tévesen menyasszonyváltságnak hívják, valójában ez a vőlegény hálájának a jele, amiért a szülők felnevelték leányukat, akit most mint értéket visz el a családjától. A szamburuk élete nagymértékben támaszkodik a jószágaikra. Az átmeneti rítusoknál, az esküvőknél is jelentős szerepük van, ám ajándékozhatnak is egymásnak jószágot, és az állat új gazdája felveszi neve mellé az állat nevét is. A szamburu népcsoport kilenc klánra tagolódik, név szerint: lngeli, lmaszula, lkumai, lrokusu, lkveszi, lpiszikisu, lnyaparai, lkunono és a ltorobo. A lkveszi klán a nyálas csodadoktorok klánja, a kovácsok a lkunonók közül kerülnek ki, a ltorobók pedig a méhészettel foglalkoznak, a többi klán nomád pásztor. A pásztornépektől eltérő klánokat egyfajta távolságtartás és megkülönböztetés veszi körül. Leginkább a kovácsokat övezi félelem mint olyasvalakiket, akik a tűzzel és a fémekkel dolgoznak. A kovácsoktól való tartózkodás a tradíciókat követő népek körében Afrika-szerte általános. A szamburu kovácsok igen kevesen vannak, ám egy-egy család minden tagja ezt a mesterséget űzi, tehát a nőneműek is. Szerszámaikat saját kezűleg készítik, például a fújtatójukhoz kecskebőrt vagy üres cementes zsákot használnak. Üllőjük egy nagyobb kő, a tüzet is maguk csiholják. Kalapácsukat rendszerint megvásárolják. Az előállítandó termékekhez a fémeket összegyűjtik, az ő titkuk, honnan szerzik be, de általában elhajított lyukas alumínium lábost, bicikliküllőt, bádogdarabokat keresnek. Ma már könnyebb helyzetben vannak e téren, a helyi piacokon, út menti árusoktól is vehetnek rezet, drótot. Néhány család viszont az ásványok bányászásával foglalkozik, rendszerint a családfő indul az erdőségekbe, hegyekbe, életét kockáztatva a vadállatokkal szemben, hetekig ás és hoz a felszínre különböző féldrágaköveket, fémeket, például vad ametisztet, hematitet és egyéb színes, áttetsző köveket, amelyeket a településeken próbálnak értékesíteni an-

16 16 Horváth Beáta nak ellenére, hogy értékükkel, már ha van, senki sincs tisztában. A méhészek szintén a manyattáktól távolabb élnek, hengeres kaptáraikat fák koronáiba akasztják, a mézgyűjtés idején füsttel tartják távol a méheket. A lngeli férfi a lmaszula, a lkumai és a lrokusu klánból választhat feleséget, a lmasula férfi a lkumai, a lrokusu és a lpiszikisu klánokból, a lkumai férfi a lngeli, a lnyaparai és ltorobo klánokból, a lrokusu férfi a lmaszula, a lkumai és a lpiszikisu klánokból, a lkveszi férfi a lkunono és a ltorobo klánokból, a lpiszikisu férfi a lnyaparai, a lkumai és a lngeli klánokból, a lnyaparai férfi a ltorobo, a lrokusu és a lkumai klánokból, a lkunono férfi a lkveszi és a ltorobo klánokból, a ltorobo férfi pedig a lkunono, a lngeli és a lkunai klánokból. Az egyén kláni hovatartozását az anya származása határozza meg, és mivel a nő költözik a férfi lakhelyére, a különböző klánokat kisebbnagyobb családok képviselik egy-egy településen, manyattában. (Megjegyzés: Én evvel a rendszerrel Wambában találkoztam, ott így magyarázták nekem. Mások kutatásai szerint a szamburu etnikum nyolc apai leszármazott vonalra és 17 klánra tagolódik. Ezek a kutatások nem említik a klánok neveit, ellenben szigorú patrilineáris leszármazásról beszélnek, és nem említik az anyai ág öröklését.) A leány csak az esküvője napján ismerheti meg a vőlegényét és nem mondhat nemet, el kell fogadnia szülei akaratát. Még akkor is, ha a vőlegény a lány nagyapjánál is idősebb. Nézzünk meg egy konkrét példát ennek és a világvallások gyakorlásának az átfedésére 1999-ből. Egy szamburu asszony, aki önmagát újjászületett kereszténynek vallja, férjhez adta az akkor körülbelül 15 éves leányát egy nagyjából 70 éves férfihoz. Az asszony eltávolodott a szamburu kultúrától, például a használtruha-piacról öltözik, már nem viseli a hagyományos ékszereket sem, a kunyhója is téglalap alaprajzú a hagyományos babszem alakú helyett. Gyakran jár a település központjába és templomba. Ellenben a lánya esküvőjét szigorúan a hagyományok szerint alakította. Az agg vőlegénynek volt abban az időben a legtöbb tevéje a környéken, és ez anyagi biztonságot jelent, noha a fél szemére már megvakult vőlegény a botjára görnyedve érkezett az esküvőjére. Az ara kétszer tagadta meg, hogy hozzámenjen, de harmadszorra is kitűzték az esküvő napját, és akkor már nem futamodhatott meg. Két gyermekük született, a lány ezt követően távo-

17 A kenyai szamburu népcsoportról 17 labbra költözött, ahol egy turistaszállóban kapott állást, a gyermekek nevelését az anyjára bízta, a férje pedig azóta is egy akácia árnyékában hűsöl tumbákót szipogatva. Ez a szokás a mai fiataloknak nem tetszik, zömük már nem követi szülei hagyományait, és szerelemből házasodik. A bomlás jele, hogy már fiatalon is nősülnek, akár saját klánjukból is, elvehetik a morán kedvest és akár más etnikumbélit is. Ez a fajta frigy ritka, általában a kisvárosokban történik, és nem a hagyományos életformát követők között. A tradicionális esküvő több általában három napon át tart. Általában egy a menyasszony lakhelyéhez közeli kies területet választanak erre a célra. Építenek neki egy kunyhót, ahol a vendégeket fogadhatja. Ha valamilyen oknál fogva a menyasszony még nincs körülmetélve, például mert késett az eső, akkor ez történik először, tehát kinevezhetjük ezt a napot az esküvő első napjának. Ellenben ha már régebben megtörtént a beavatkozás, akkor az esküvő reggelén az eddig szeretett morán kedves egy szomorú dalt énekelve közeledik a lány kunyhójához. Odaérve zsír és vörös okker keverékével bekeni, megmossa a lányt. Amaz visszaadja neki a háromsoros nyakláncot. Ekkor ér véget a szerelmi kapcsolatuk. A későbbiekben a harcos hozzátesz ehhez a lánchoz, és új kedvest keres, akinek ezt átadhatja. A búcsút követően találkozhat a lány először leendő férjével, akit eddig csak a szülei ismertek. A lánynak kötelessége elfogadni szülei akaratát. A vőlegény átad a lány szüleinek egy juhbőrt és egy nőstény juhot, amelyet a leány fekhelyénél kötnek ki egész a szertartások végezetéig, majd azt követően az anyja nyájához terelnek. Tradicionálisan a vőlegény és a vőfély levetik cipőiket, amelyeket a menyasszony családjánál élő legidősebb asszonynak adnak, így ők az esküvő végéig mezítláb maradnak. Ezt nem mindenhol gyakorolják. A következő napon egy fekete ökröt vagy juhot vágnak le, amelyet kizárólag férfiak, illetve férjezett asszonyok fogyaszthatnak el. Más kutatások szerint, amelyeket nem Wambában végeztek, a vőlegény csak akkor nősülhet, ha a ceremónia előtt felajánl egy bikát, amelyet megfojtanak, majd a felnőttek és az öregek elfogyasztanak. Számos népcsoport tradicionálisan megfojtotta az áldozati állatot, annál is inkább, mert annak minden része istenüket illeti meg, tehát nem szabad, hogy az állat halála előtt akár egyetlen csepp vér is elfolyjon. A maszai népcsoport a mai napig fojtással öli meg a jószágot, legyen az

18 18 Horváth Beáta áldozati vagy élelemre használatos. Wambában sosem említettek fojtást, kizárólag az éles kés használatát, akár áldozatról, akár elfogyasztandó állatról volt szó. Ezt talán a közeli muzulmán népektől vették át mint az iszlám tanítását az állat minél kevesebb szenvedéséről. Ez alatt az idő alatt az ara a kunyhójában pihen, vagy előtte ülve nézheti a mulatságot, esetleg csatlakozhat a tánchoz, amely a szertartás soron következő állomása. Míg a lány pihen, a vőlegény és a vőfély a leendő anyós kunyhójában tölti az időt. Ettől eltérően is tehetnek, például a Wambában tartott esküvőn a vőlegény és a vőfély aktív résztvevői voltak a szertartásoknak, leginkább a táncnak. A táncos ceremónia több részre tagolódik. Középen táncolnak a harcosok és a férfiak, körülöttük a nők és a gyermekek, és egy távolabbi csoportosulást képeznek az idős emberek. A tánc kezdetekor a harcosok szorosan egymás mellett állnak, kiválnak a tömegből, és tömött sorba rendeződnek. Lassan, egyesével vagy kettesével aprókat szökdécselnek előre, miközben halkan hümmögnek. A második szakaszban a harcosok magasra ugrálnak egyenes testtel, ezt követően lendületesen és nagyokat szökellnek előre a nyílt terepen, ahol időközben távolabbra húzódtak a résztvevők. Ezt többször ismétlik. A tánc harmadik részében a moránok még hosszabban és még nagyobb lendülettel szökkennek előre. A negyedik szakaszban a jelenlévők két kört formálnak, a belső tömött körben a harcosok ugrálnak egyenes testtel minél magasabbra, amely mozgást a kívül elhelyezkedő nők ringó mozgása követ. Majd hirtelen a moránok áttörik a női gyűrűt, és mindegyik magához karol egy asszonyt. Kezdetben kisebb körben futnak, majd egyre többen csatlakoznak hozzájuk, és így a táncolók köre is bővül. Miután jó néhány kört futottak a résztvevők a vőlegény és a vőfély vezetésével, az irányításukkal fokozatosan visszaáll az eredeti két kör, amelynek belsejében két-három morán szökell magasra. Ekkor már a menyasszony is csatlakozik az asszonyok külső gyűrűjéhez. Majd az összes harcos egyszerre kezd ugrálni. Evvel ér véget az esküvői tánc. (Megjegyzés: egyes feltételezések szerint a szamburuk az ugrásaikról kapták a nevüket, mivel minden harcos fején egy tarka, pillangóra emlékeztető virágdíszítés fityeg amely ma már kínai művirág, mivel a pillangó a nyelvükön szambiripiri. Más feltételezés szerint a szamburuk a hátukra kötött jellegzetes tejesedényről kapták az elnevezésüket, mivel annak neve szamburr. Biztosat ők maguk sem tudnak

19 A kenyai szamburu népcsoportról 19 mondani, annál is inkább, mert a szamburuknak számtalan elnevezése él, mint például a burkenedzsi vagy a szampur, illetve nyelvjárásaikat a tájegységektől függően hívhatják csamusznak vagy akár ndzsempsznek is.) A Wambában tartott esküvők, amelyeken magam is részt vettem, némileg eltértek a tradicionálisnak tartott esküvőktől, mert a vőlegények még ifjak voltak. A másik eltérő mozzanat, hogy az egyik esküvőn az ara apja szamburu, ám az anyja turkana származású volt, és nem a szamburu hagyományok szerint tartották annak idején az esküvőjüket. Ezért most a turkana anya szerepét átvállalja egy idős és tiszteletnek örvendő szamburu asszony. Viszont a másik esküvőnél a menyasszony, akinek addigra már két gyermeke is született leendő férjétől, szamburu származású volt, ám a vőlegénye maszai. Az esküvői szertartásokon kiemelkedő szereppel bírnak az öltözetek és az ékszerek. A menyasszony, a vőlegény és a vőfély, avagy a ceremóniamester, világos és virágos anyaggal tekerik magukat körbe. Ez manapság a Kenyában az indiaiak gyárában készített, Kenya-szerte elterjedt lepedő. Mivel hosszú évtizedek óta készítik ezeket, nem tudhatjuk, mit viseltek ezt megelőzően, de feltehetően világos és tarkán díszített bőrt. Az ifjú pár fejét kopaszra borotválják, és mindkettejük fejét bekenik zsír és okker keverékével. A vőlegény hátára szintén evvel a keverékkel egy csúcsával lefelé álló háromszöget festenek, amelynek az eredete nem világos, valószínű fallikus jelkép. Az ara a nyakán egy úgynevezett mborroo-t visel, amely egy igen széles, két vagy három részből álló nyakék, rendszerint zsiráf vagy elefánt farok szőréből készül, amelyet a tarkónál bőrrel erősítenek össze, az elején pedig egymás alatt nagyobb, piros gyöngyöket találhatunk. Készíthetik a dumpálma leveleiből is. Ezen ékszer is vastagon be van kenve zsír és vörös okker keverékével. Ugyanilyen ék található a menyaszszony anyjának a nyakán, esetünkben a turkana anya szerepét betöltő szamburu asszonyon. Ezt az ékszert kifejezetten jelentős alkalmakon viselik, továbbá akkor, ha a nő nagyon távoli helyre indul gyalogszerrel. Ha a menyasszony apja már nem él, akkor annak a bátyja veszi át az örömapa szerepét. A menyasszony és a szülei fülében megtalálható egy réz spirál fülbevaló, amelynek a neve ltrjang ani, amelyet a kovácsok készítenek. A vőlegény, az apja és a vőfély fülében másféle, sárgaréz fülbevaló van. Az esküvői szertartás után az újdonsült férj virágos ruhát visel, a felesége pedig fehér vagy sárga anyaggal tekeri magát körbe. A fele-

20 20 Horváth Beáta séget vastagon bekenik zsírral kevert okkerrel, majd a pár bemegy a számukra épített kunyhóba egyetlen darab égő tűzifával. Ha ez elalszik, nem gyújthatják meg újra. Ha az esküvő napján került sor a leány körülmetélésére, akkor a házasságot csak a gyógyulás után, nagyjából egy hónap elteltével teljesíthetik be. A szertartások másnapján az ifjú feleség még mindig az esküvői ruháját viseli, amely készülhet világos anyagból, de tradicionálisan zsír és vörös okker keverékével bekent, vékony kecskebőrből is. Továbbra is viseli a mborroo-t és a ltrjang ani-t. Az anyja áldásként tejet, zsírt és füvet ad a lányának, aki ezután lassan elsétál a szüleitől, és odamegy a férjéhez és a vőfélyhez. Ezen a napon el kell jutniuk az újdonsült férj otthonáig, bármilyen messze legyen az. Négyszer állnak meg pihenni az úton, lassan haladnak az új otthon felé. A feleség nem nézhet hátra, mert ezt a bizonytalan házasság jelének tulajdonítják. Estére elérik a férj családját, akik örömmel köszöntik az új családtagot, juhot vágnak, amelyet elfogyasztanak. A következő napon az ifjú pár és a vőfély a férj családjának a kunyhója előtt ül két idős férfival, akik imádkoznak a friss házasokért. A párnak ekkor még nincs saját kunyhója, nagyjából egy hónap elteltével a manyatta asszonyai összegyűlnek, és építenek nekik. A hagyományos szamburu és néhány más nomád társadalomban a házépítés mindig az asszonyok dolga. A házak elhelyezésénél számos dolgot vesznek figyelembe. A manyatták bejáratánál tekintettel vannak a felkelő napra, és egyes kunyhók bejáratának egy nagy jelentőséggel bíró hegy felé kell néznie. A nomád pásztornépek a zöld fű utáni vándorlás idején csak néhány hosszabb és erősebb, értékesebb fát visznek magukkal, amelyek a kunyhó vázát tartják, továbbá azokat a bőröket, amelyeken fekszenek. A ház építésénél az első dolog a bejárat tájolása. Meg kell jegyezni, hogy a szamburuk viszonylag alacsony termetűek és vékonyak, ennek megfelelően maximum egy 170 centi magas és hatvanöt kilós ember képes beférni az ajtón erősen görnyedve, szinte guggolva. A második lépésben a ház alaprajza szerint keskeny árkot ásnak, amelyekbe belehelyezik, azaz egy marokkővel leütik a már említett egyenes és erős rudakat. A kunyhó tetejéhez és az egyéb alkatrészekhez új gallyakat keresnek. A hagyományok szerint a kunyhót marhatrágyából tapasztják, ma már viszont, főleg a félnomád vagy a letelepedett szamburuk felhasználnak mindent, leginkább levetett és elszakadt ruhaneműt, nejlonzsákot és bádoglemezt. A házakat mindig többen építik fel, nagyjából két nap alatt. Ettől csak az az eset tér el,

21 A kenyai szamburu népcsoportról 21 ha a leány házasságon kívül született gyermekét neveli. Ekkor a nő egymaga építi kunyhóját szülei manyattájában, amelyben ezután a gyermekével kettesben él. A kunyhók, noha apróknak tűnnek, belül meglepően tágasak, a bőrrel borított, enyhén magasított fekhelyen többen is elférnek, a bejáratnál nevelkednek az újszülött jószágok, és főznek is benne. A kunyhó lakói nemek szerint vannak megosztva, az anya lakhatja kisgyermekeivel vagy a későbbiekben a lányaival, az apa a harcossá vált fiaival, a nagymama a leányunokáival, vagy a fiú harcosok együtt. Szintén új kunyhó megépítésére kerül a sor, ha a családfő meghal. Olyankor a kunyhóját kiürítik, és a manyatta többi lakója egy kicsivel odébb költözik. Az özvegy ekkor dönthet úgy is, hogy visszaköltözik sajátjaihoz, és nem marad a férje családjában. A vándorlás és a költözés biztosítja a kunyhó tisztaságát, hisz olyankor minden koszos és korhadó tárgyat maguk mögött hagynak, és azokat, amelyeket magukkal visznek, gondosan megtisztítják. Az esküvővel megkezdődik egy új, felnőtt élet. A pár betagolódik a közösség, a népcsoport életébe, és új kiscsalád keletkezik. Megváltozik a leány, immáron feleség gyöngydíszítése. Lekerül a harcos leányok jellemző fejéke, az úgynevezett ndege, helyette a szajengve kerül a homlokára. Ez egy több sorból és soronként eltérő színekből készült gyöngy homlokpánt, amelyet kizárólag férjezett asszonyok hordhatnak. Az orr fölötti részen a homlokon találunk két gombot, a kisebbik felül, a nagyobbik alul helyezkedik el, ennek neve nta. A fekete-fehér gyöngyökből álló sor kerül az ékszer felső sorába, ezeket a gyöngyöket a férjétől kapja. Az évek múlásával a gyöngysorok színsorrendje megváltozik, hisz minden egyes szín mást és mást jelent. A zöld gyöngysor jelzi, hogy az asszonynak van fia, a piros, hogy morán gyermeke van, a kék azt jelenti, hogy ő egy körülmetélt anya, a fehér a tejet szimbolizálja. Az összes klán gyöngyéke azonos szélességű, ám a színek sorrendje mutatja meg, hogy az illető melyikhez tartozik. A jó feleség engedelmeskedik a férjének, jó háziasszony, gondosan és tisztességre neveli a gyermekeit, édesapja büszkesége. A szamburu társadalomban nagy szerep jut a családtagok megnevezésének. Minden személynek külön elnevezése van, attól függően, hogy a férj oldaláról származnak-e, vagy a feleségéről. De eltérően szólítja meg a fiú és annak leánytestvére tulajdon anyjukat is. Miközben a fiatal szamburu morán telve van életkedvvel, harci lendülettel és szerelemmel a választott harcosleánya iránt, a férjnek

22 22 Horváth Beáta kötelessége nyugalmat és megfontoltságot mutatni, hogy mások felnézhessenek rá. A szamburuknál és hasonlóképpen más afrikai társadalmaknál a többnejűség természetes dolog. Más nomád népeknél a férfi annyi feleséggel rendelkezhet, amennyit csak képes eltartani, akár tízzel is. Egyfajta kiváltság a nőnek, ha a férje ismert, tehetős, és kiterjedt családja van megszámlálhatatlan utóddal. A szamburuk körében a férfi legfeljebb négy feleséget vehet el. A négy eredete nem ismert, nagy valószínűséggel ismét a környező muzulmán vallású népcsoportoktól vették át mint az iszlám tanítását. Ritkán ugyan, de előfordulhat, hogy a férj igen szegény, és akkor ő költözik a leány családjához. Sőt mivel egy alapjában többnejű társadalomról van szó, megesik, hogy az utódok az anyjuk után kapják családnevüket. A feleség gyakran látogatja szüleit, és ha a férje rosszul bánik vele, a nő fiútestvérei állnak ki mellette. Mivel a szamburu népcsoport írásos múlttal nem rendelkezik, ma már képtelenség megtudni, mivel fejezték ki a színeket, a jelképeket, a kláni hovatartozást a tarka műanyag, illetve üveggyöngyök, a gombok megjelenése előtt. A hagyományos ékszerek bőrből, kauriból, magvakból, termésekből, feldarabolt tarajossül-tüskékből, apró pálcikákból készültek, ám a szamburu ma már elképzelhetetlen színes gyöngyök nélkül. Hagyományos nyakékük, ellentétben a maszaiékkal, nem lapos, többsoros, merev ékszer, hanem a drótra fűzött piros gyöngyszemek soronként képezik a több kilós nyakéket. Ezeket, amelyek rendeltetésüknél fogva a nő felsőtestét is takarják, éjszakára leveszik magukról, de vannak ékszerek, amelyek egy életen keresztül, illetve a felnőttkorba lépéstől fogva fennmaradnak a nő nyakán. Az ékszereket kizárólag a nők készítik. A nyakláncok egy részét a leányok a szüleiktől kapják, más részüket a kedvesüktől, de saját maguknak is készíthetnek. A fiú harcos az ékszereit az apjától kapja, de azokat is nők készítik. Szintén jellegzetes az úgynevezett lkerepa nevű ékszer, amely most már műanyagra dróttal rávarrt néhány sor piros gyöngyből álló nyakék. Ezt általában idősebb asszonyok viselik. Ha elérkezik a fiúk körülmetélésének az ideje, az ék szélén elhelyezkedő fekete-fehér gyöngysort lebontják, és a fiúknak adják füldíszként. Miután a körülmetélt fiúk befejezik a madárdobást, és visszatérnek lakhelyükhöz, ezen gyöngyöket visszaadják anyjuknak. A lkerepá-t az idősebb aszszonyok hordják az esküvők és az imádságok idején. Szintén viselik,

23 A kenyai szamburu népcsoportról 23 ha a messze élő fiúkat látogatják meg. Mivel a szamburu hagyományokban nem jelenik meg a víz használata, annál is inkább, mert szavannás, félsivatagos területen élnek, eszközeiket, így az ékszereiket is zsírral tisztítják meg. Ahogy az idős asszonyok viselnek rájuk jellemző éket, ugyanúgy a még körülmetéletlen lányok is. Jellegzetes viseletük a ndore, amely egy két darabból álló, drótra fűzött kék gyöngysor. Ezt a leány hordja a derekán, hátul, a derékrészen fonallal kipótolva. Miután férjhez ment, átteszi a nyakára, és dróttal egymáshoz erősíti a két végét. Nem veszi le többet. Ennek neve lgiszoi. A kék gyöngyök közötti eltérő színű szemek külön jelentéssel bírnak. A kék színű mutatja, hogy volt morán kedvese. Ezen kék gyöngyök alatt található egy másik, sárga színű gyöngysor is, szintén dróttal összeerősítve. Ezen a kék gyöngy azt jelzi, hogy az asszony elsőszülöttje leány. A szamburuk, hasonlóképpen más nomád népekhez, több lyukat is készítenek fülkarimájukba, és cimpájukat éveken át tágítják. A még gyermekek közé tartozó fiúk és lányok akiknek nincs kedvesük fülében nem lehet tarka gyöngy fülbevaló, ők kezdetben egy, majd a későbbiekben egyre több, akár tucatnyi fapálcikával, majd csontokkal tágítják a fülcimpájukat. Miután átlépnek a következő korcsoportjukba, jogosultak lesznek nagy és színes fülönfüggők viselésére, amelyek a válluk alá érnek. A fülcimpában található lyuk idősebb korukra eléri a vállat. Nemcsak gyöngyökkel ékesítik magukat, hanem fémekkel is. A legjellegzetesebb az alkarjukra tekert rézspirál, amely nagy erővel szorítja végtagjukat. Ezt nem magukra húzzák, hanem feltekerik. Az anya évekkel később letekeri, és felnőtt leányának adja a felét. Bokájukat a kovácsok által készített alumíniumpántokkal díszítik, ezek a pántok szinte a csontig hatolnak. Az alumíniumot a kopott lábasokból nyerik. Manapság tradíciót képez a szintén Kenyában, az indiaiak gyáraiban készített piros takaró, az úgynevezett Maasai Blanket. Ez országszerte kapható, legyen szó eldugott nomád településekről, utcaszélekről vagy belvárosi turistaboltokról. A takarókat megelőzően ruhájuk kecskebőrből készült, amelyet vörös okkerrel kevert zsírral kentek be. Mára a férfiak bőrviselete letűnt, és csak elvétve találkozhatunk a nők bőrszoknyáival, azokat is inkább kunyhóik mélyén őrzik. Ezt is gyöngyökkel díszítik. A leányok körülmetélési ruhája még kecskebőrből készül, ellenben a fiúké már fekete textil. Ezt megelőzően szénnel bekent bőr volt.