A TÁMOP /2. Kompetencia alapú oktatás, Híres tanítónknak nevenapján

Átírás

1 A TÁMOP /2. Kompetencia alapú oktatás, egyenlı hozzáférés Innovatív intézményekben pályázatához Híres tanítónknak nevenapján Hagyományırzı Gergely napi múzeumpedagógiai program 6. osztályos tanulóknak MELLÉKLETEK I. Tanórai mellékletek 1. Ének-zene 2. Történelem, hon-és népismeret 3. Informatika /tablók/ 4. Rajz és mőalkotás elemzés 5. Kézmőves foglalkozás 6. Magyar, nem szakrendszerő II. A program értékeléséhez 1. Programtáblázat 2. A résztvevık névsora 3. A program értékelése, tanulói kérdıív 4. Támop-hírek 5. Újságcikk a Tatabánya c. lapban 6. A programhoz szükséges anyagok, eszközök 7. Foto-tár

2 I. Tanórai mellékletek Ének-zene órákhoz I. sz. melléklet 1. A Ghymes együttes Bennünk van a kutyavér lemezén szereplı Gergelyjárás c. dal szövege; Kolompos együttes: Gergelyjárás c. dalának szövege; 2. A dalok szövegváltozata 3. Szöveges kiegészítés a dalokhoz 4. Gregorián kották 5. A gregorián írásos rögzítése 6. A gregorián ének fogalma, fajtái, története Középkori hangszerek /kép/ 8. Klebelsberg Kunó képe 1. Ghymes: Gergelyjárás Szent Gergely doktornak, Híres tanítónknak nevenapján, Régi szokás szerint, Menjünk Isten szerint iskolába, Régi szokás szerint, Menjünk Isten szerint iskolába. Adjatok szalonnát, Mindenki meghallgathatja. Omne dignum leverendum laude,..mindenki méltó a dicséretre. Hadd csináljunk rántottát, Az egész piac a mienk. Tótusz kápusz demizérum fórum domine...az Úr legyen veletek! Adjatok kolbászt, Omne dignum leverendum laude, Hadd fonjunk be pallást, Tótusz kápusz demizérum fórum domine. Adjatok kakast, Omne dignum leverendum laude, kis pénzecske

3 Hadd kaparjon két garast,..színész Tótusz kápusz demizérum fórum domine. Adjatok lúdat, Omne dignum leverendum laude, Hadd mutasson diákoknak iskolába utat, Tótusz kápusz demizérum fórum domine. Adjatok gyerecskét, gyerekecske Omne dignum leverendum laude, ételfajta Hadd tanuljon könyvecskét, Tótusz kápusz demizérum fórum domine. Adjatok leánykát, Omne dignum leverendum laude, Hadd söpörje iskolát, Tótusz kápusz demizérum fórum domine. Adjatok menyecskét,..kis menyét Omne dignum leverendum laude, fiatalasszony Hadd fızzön jó leveskét, Tótusz kápusz demizérum fórum domine. Kolompos együttes: Gergelyjárás Szent Gergely doktornak, Híres tanítónknak az ı napján Régi szokás szerint, Menjünk Isten szerint iskolába. Lám a madarak is, Hogy szaporodjanak, majd eljınek. tavasszal A szép kikeletkor,...felkeléskor Sok szép énekszóval zengedeznek. És ezenképpen, Gyertek el hát szépen, iskolába. Holott szép tudományt, Vegyetek adományt, magatoknak. S hogyha nem adhattok, Minékünk diákok, házatokból. Papirosra valót, jóságotokból Adjatok adományt javatokból. vagyonotokból Adjatok szalonnát, Omne dignum leverendum laude, Hadd csináljunk rántottát, Tótusz kápusz demizérum fórum domine.

4 Adjatok kolbászt, Omne dignum leverendum laude, Hadd fonjunk be pallást, Tótusz kápusz demizérum fórum domine. Adjatok kakast, Omne dignum leverendum laude, Hadd kaparjon két garast, Tótusz kápusz demizérum fórum domine. Adjatok ludat, Omne dignum leverendum laude, Hadd mutasson deákoknak iskolába utat, Tótusz kápusz demizérum fórum domine. Adjatok gyerecskét, Omne dignum leverendum laude, Hadd tanuljon könyvecskét, Tótusz kápusz demizérum fórum domine. Adjatok leánykát, Omne dignum leverendum laude, Hadd söpörje iskolát, Tótusz kápusz demizérum fórum domine. Adjatok menyecskét, Omne dignum leverendum laude, Hadd fızzön jó leveskét, Tótusz kápusz demizérum fórum domine. Szent Gergely doktornak, Híres tanítónknak az ı napján Régi szokás szerint, Menjünk Isten szerint iskolába. jókívánság S az Isten áldása,. esızés És szent áldomása, házatokon,. pohárköszöntı Maradjon mindvégig, állomás Világvégeztéig házatokon. 2. A dalok szövegváltozata Lám, a madarak is hadd szaporodjanak, majd eljınek, a szép kikeletkor sok szép énekszóval zengedeznek. 3. Mert ilyetén helyben, mint gyümölcsös kertben a fia fák, nevelkednek ifjak, gyermekek, jó fiak Isten által. 4. Ily helyben királyok, urfiak, császárok tanittatnak, a szegény árvák is, elhagyott fiak is oktattatnak. 5. Ti is ezenképpen jertek el nagy szépen iskolánkba, velünk legyetek és szép részt vegyetek tudományban! 6. Nem jó tudatlanul felnıni parasztul e világban, mert így emberségre nem mehet tisztségre ez országban. 7. Szüléknek öröme, mint drága gyöngyszeme ti kedvesek, Krisztus mutat példát, hogy ebben ı magát keressétek. 8. Krisztus Urunk régen itt a földön lévén gyermekkorban, szereti rendünket, ülvén doktorok

5 közt a templomban. 9. Jertek el hát velünk, mert értetek jöttünk, jó gyermekek! Sok áldást úgy vesztek, Istennél úgy lesztek ti kedvesek. 10. Ott kell megtanulni miként kell szolgálni az Istennek: hittel, szeretettel, szent, kegyes élettel Felségének. 11. Kérünk hát, jó szülék, hogy jól megértsétek, amit mondunk, mert nem azért jöttünk, hogy itt idıt töltsünk házatoknál. 12. Hogyha nem adhattok az útra deákot házatokból, papirosra valót adjatok, adományt javatokból, 13. hogy Isten áldása és szent áldomása házatokon maradjon mindvégig, világ végeztéig jószágtokon! 3. Szöveges kiegészítés a dalokhoz Békességet adjon az Úr e háznépnek, akiknek lábaik igaz úton lépnek, közönségesképpen kisdednek, öregnek, kik az úr utában járni törekednek! Ezentúl a tavasz újjul virágokkal, vitézek, kik vagytok ugró paripákkal, mint árva táborát ti is tanulókkal méltán kövessetek szép fiaitokkal. Megleszen immáron Gergely pápa napja, készülj, gyermek, mindjárt viszlek iskolába, eleget heverél itthon a kuszkóban, sokat kandikáltál a kásás fazékba. Pesta, Peti, Gyurkó, Ádám, Imre, Jankó, Csuszko, Paszko, Palko, Galaboci, Ferkó! Ezek mind egyenként táborunkba valók, elvisszük ezekkel Ruskát, Pannát, Sárát! Ha ezek nem lesznek, adjatok szalonnát, szalonnával együtt tojást és az anyját, görbe garast, márjást, kocrágó Jutkát, így vesztek Istentıl mindenféle áldást. Szerelmes öcséim, kik most el nem jöttök, míg mi idejövünk, megvirágzik a tök. Azután pediglen lesz a ábécétek, az Urnak ajánlván mindnyájan bennetek. Dicséret, dicsıség, tisztesség adassék az Istennek, csendesség, békesség legyen e háznépnek, amen, amen! A Kincskeresı Iskola Balázsolás Gergely-járás c. játéka az Interneten

6 4. Gregorián-kották 1. sz. kép 2.sz. kép 3. sz. kép

7 5. A gregorián írásos rögzítése Eredetileg olyan zene, mely az elıadásban valósul meg. - VIII - IX. sz.: vonalrendszer nélkül - Vonalrendszer: Guido (+1050) tól: kalligrafikus, /díszes/ lejegyzések, hangcsoportok négyzetes jelekkel - XV. sz.: szárak a hangjegyeken, ritmizálás lehetısége 6. A gregorián ének fogalma Az ókeresztény egyház szertartási éneke. Latin nyelvő egyszólamú énekes kultúra, amely kb év fejlıdését, változásait viseli magán. A gregorián énekben a dallam az uralkodó kifejezı eszköz, a ritmus alárendelt, ill. annak szerepe még ma sem tisztázott. Az ısi dallamok közösségi alkotások. A dallamok mind szövegesek, egy szótagra rendszerint több hang is jut. I. Gergely pápa idején, a VII. században kezdték rendezni a szinte áttekinthetetlenül hatalmas, szerteágazó anyagot, ezért róla nevezik e dallamokat gregoriánnak, vagyis Gergely-félének. A gregorián ének virágkorát a XI -XII. században élte. Magyarországi változatai nagy hatással voltak a magyar mőzene kezdeteire, sıt a korai

8 magyar népdal egyes típusaira is. A dallamok írásbelisége az ezredforduló körül kezd kialakulni. A vonalrendszer kialakulása, a hangjegyek írása, a szolmizációs hangnevek alkalmazása a XI. sz.-ban élt Arezzói Guidó nevéhez főzıdik. Ez a fejlıdés azonban nem egy emberhez kötıdı, hanem kb. két évszázadon át tartó bonyolult folyamat volt. A gregorián énekbıl mint Európa kimeríthetetlen dallamtárából szinte minden zenei stíluskorszak merített, a zenemővek témáiként szívesen használták. w.egyszervolt.hu/dal címen. Története Az V. és VII. sz. között az éppen uralmon lévı pápa határozta meg a vallási szertartások és az azokhoz kapcsolódó vallási dalok rendjét. I. Gergely (Nagy Szent Gergely) pápa (59O-6O4) elsıként rendszerezte a keresztény egyház teljes dallamkincsét és összeállította az akkor használatos énekek dallamgyőjteményét. Ez lényegében a XVI. sz-ig változatlan maradt. Ezeket a dalokat gregorián énekeknek nevezik, elnevezésüket Gergely pápa nevérıl kapták, mivel a Gergely latinul Gregorius. A gregorián ének a római katolikus egyház ısi, hivatalos, latin nyelvő éneke. Jellemzıi: 1. egyszólamú dallam, tele hajlításokkal 2. latin szövegő, bibliai vagy egyéb vallásos tárgyú 3. kíséret nélkül, kötetlen ritmusban szólal meg 4. a dallamok rendszerint lépcsızetesen vagy kis hangközlépésekben mozognak, de elıfordulnak az ugrások is A gregorián ének két nagy részre oszlik: a papi zsolozsma énekei a mise énekei /a hívek énekei/ Talán az egyik legismertebb gregorián emlékünk a Dies irae kezdető, ısi hagyományokat ırzı középkori dallam. A fölhangzó latin szöveg szabad fordításban így hangzik: A harag, vagyis a végítélet napján a világ hamuvá lesz. 7. Középkori hangszerek

9 8. Klebelsberg Kuno képe Történelem, hon- és népismeret órához Rajz órához II. sz. melléklet

10 A lovagi neveléshez

11

12

13

14

15 Klebelsberg Kuno által alapított tanyasi iskola Ópusztaszeren, és osztályterme

16 Leányiskolai osztály a 20-as években

17 Informatika óra III. sz. melléklet 1. A gyerekek által készített tablók

18 2.

19 3. 4.

20 Rajz- és vizuális kultúra órához, kézmőves foglalkozáshoz IV. sz. melléklet

21 Kézmőves foglalkozáshoz V. sz. melléklet

22 Magyar nem szakrendszerő órához VI. sz. melléklet Nagy Szent Gergely élete és munkássága 1. Nagy Szent Gergely pápa ( ) a pápaság világi és egyházi hatalmának megalapozója, az egyházi ének megalkotója, rendszerezıje Rómában született 540 táján. Állami szolgálatba lépett, s ı lett Róma prefektusa, majd pedig belépett a Benedek rendbe. A 6. században a római népet szinte megszakítás nélkül járványok, éhínség és nyomor sújtották. A népvándorlás különféle hódítói irgalmatlanul pusztították az ókori emlékeket. Az emberekben általános elkeseredettség uralkodott, és boldognak mondták a holtakat, mert egyszer s mindenkorra megszabadultak e földi élet bajaitól. Ennek a nyomorúsággal teljes évszázadnak az utolsó évtizedében került Péter pápa székébe az az ember, akit joggal neveznek így:,,az utolsó római és az elsı középkori pápa''; az Egyházban pedig a,,nagy'' megtisztelı jelzı ékesíti. 2. Gergely ısei régi, római arisztokraták voltak. Maga is fıúri palotában született. Ifjúkorában közigazgatási pályára készült, és az elıkelı, fiatalember gyorsan haladt egyre feljebb a hivatali méltóságok fokozatain. Életének harmincadik éve körül járhatott, amikor ban a város legmagasabb közigazgatási hivatalát viselte: Róma prefektusa lett. Ekkor szerezte azokat az ismereteket, melyeknek birtokában késıbb olyan hatásos kezdeményezései voltak nemcsak a város, hanem egész Itália javára. Az ifjú prefektus azonban minden külsı elismerés és siker dacára sem lelte belsı békéjét. Csendes magányra vágyakozott, hogy a közügyek zajától távol, csak szellemi értékekkel foglalkozhassék. Ez a vágy élete végéig kísérte, de álmain és vágyain mindig uralkodott a több9 emberért felelısséget érzı, gyakorlati ember. Sírfeliratán egy tıle való idézet olvasható:,,szívünk szerint ugyan vágyódunk a csöndre, sokak java miatt azonban nélkülöznünk kell.'' Szinte észrevétlenül mondott le a prefektusi tisztségrıl, és visszavonult atyja palotájába, ahol három nagynénje a világtól visszavonult, elmélyült vallásos életet élt. A palotájukat Gergely kolostorrá alakította, és Szent András apostol oltalma alá helyezte. 3. Békés, szemlélıdı életét I. Benedek vagy II. Pelagius pápa zavarta meg azzal, hogy kiválasztotta és fölszentelte a római egyház diakonusává. Mint diakonus Gergely a hét kerület egyikének élére került, s az egyház karitatív, illetve anyagi ügyeit intézte. Amikor a pápa

23 látta, hogy feladatát milyen gondosan és ügyesen teljesíti, megbízta az egyik legkényesebb és legmagasabb tisztséggel: kinevezte apokrisziárnak. Az apokrisziár a pápa követe és állandó képviselıje volt a császári udvarban, Konstantinápolyban. Mőveltsége, hivatali ügyekben való jártassága és személyének kedvessége hamarosan nagy tekintélyt szerzett a császári udvarban Gergelynek. Minden erejével azon fáradozott, hogy a sok oldalról veszélyeztetett itáliai népnek segítséget szerezzen a császártól. Minden ilyen törekvését meghiúsította azonban a ravennai helytartó. Gergely ezért 585/86-ban visszatért Rómába, lemondott hivataláról, és visszavonult az általa alapított Szent András-kolostorba. A pápa gyakran fölkereste, és tanácskozott vele ıszén a Tiberis megáradt, s elöntötte a várost. A lakosság egy része a vízben lelte halálát, sokan pedig az áradás után föllépett járványok áldozatai lettek. Maga a pápa is e járványban halt meg. A római nép és papság a pápaságra egyetlen jelöltet látott: Gergelyt. İ eleinte vonakodott e tisztség elfogadásától, de amikor Mauritius császár, akit apokrisziár korában Gergely keresztelt meg, nyomatékosan megkérte, elfogadta a választást szeptember 3- án szentelték püspökké. Gergely a pápaságot az Egyház szolgálatának tekintette. A hízelgık által mondogatott,,egyetemes pápa'' címet elutasította. Püspöktársaira való tekintettel így nevezte magát:,,isten szolgáinak szolgája''. 5. Elıször a római és az itáliai népet vette gondjába. A szegényebbeket éppen éhínség fenyegette, ezért jövedelmét az ínség enyhítésére akarta fordítani. Nagyon szigorúan felügyelt arra, hogy az egyházi szolgálatban a bérlık és a parasztok igazságos és emberséges bánásmódban részesüljenek. Kamatmentes kölcsönnel segítette ıket az elinduláskor. Az Egyházhoz bıségesen befolyó jövedelmeket a római nép megsegítésére fordította 6. Gergely liturgikus szövegeket írt, s fölkarolta a liturgikus ének ügyét. Irodalmi hagyatékában mindenütt fölfedezhetı a jó lelkipásztor. 854 levele maradt ránk, melyek a nyáj körüli fáradhatatlan munkájáról tanúskodnak. Lelkipásztori regula c. mővében olyan lényeglátással fogalmazta meg a papi méltóságot, hogy a középkor számára valóban regula volt. A Jób könyvéhez írt magyarázatai annak bizonyságai, hogy nagyon ismerte az embert, és mély életbölcsességet birtokolt. A Dialógus c. munkája az itáliai szentek csodás életrajzainak győjteménye. Gergely pápa a középkorban a legolvasottabb szerzı volt. Nagy Szent Gergelyt 604. március 12-én temették el Rómában, s a 8. századtól ezen a napon ünnepelték. Mivel ez nagyböjtbe esik, napját 1969-ben szeptember 3-ra helyezték át, amely napon 590-ben püspökké szentelték 7. A nagy szerzetespápa,,gondjával átölelte a földkerekséget egyik szélétıl a másikig, és gyógyított minden sebet'' (E. Hello). Levelei, életrajzai és a legendák tudósítanak életérıl. Egyik legendája mondja el a következı történetet: - Amikor Gergely még szerzetes volt és a kolostor írómőhelyében dolgozott, egy hajótörött képében angyal zörgetett az ajtón, s segítséget kért. Gergely adott neki egy ezüstöt. Nem sokkal késıbb a hajótörött ismét visszajött további segítségért. Megint kapott egy ezüstöt. Mikor harmadszor tért vissza, Gergely egy árva tallért nem talált az egész kolostorban. Ezért fogta azt az ezüst tálat, amelyben az édesanyja fızeléket szokott neki küldeni, odaajándékozta a koldusnak, aki vidáman ment el. Késıbb, amikor Gergely már pápa volt, gyakran meghívott az asztalához szegényeket. Az egyik nagycsütörtökön meghagyta a kancellárjának, hogy győjtsön össze tizenkét szegényt. Mikor asztalhoz ültek, Gergely meglepıdve látta, hogy a vendégek tizenhárman vannak. Számon kérte a kancellártól a pontatlanságot, de az szabadkozott, hogy ı csak tizenkét vendéget hozott, számoljon csak utána a pápa. És valóban, a tizenharmadik vendéget más nem látta, csak Gergely. Maga mellé vette tehát ezt a titokzatos

24 vendéget az asztalnál, és érdeklıdött a neve után. Akkor az idegen így válaszolt neki:,,tudd meg, hogy én vagyok az a hajótörött, akinek annak idején az ezüsttálat ajándékoztad. És azt is tudd meg, hogy az Úr azon a napon választott ki téged arra, hogy az Egyház feje légy.'' Gergely csodálkozva kérdezte, honnan tudja mindezt. Az erre így válaszolt:,,én angyal vagyok, és az Úr azért küldött hozzád, hogy ırizzelek. Amit csak kérsz az Úrtól, általam kapod meg tıle.'' 8. Egy másik legendából tudjuk, hogy elsı pápai cselekedete még a fölszentelése elıtt egy könyörgı körmenet volt, amellyel a sokat szenvedett római népért vezekelt. Mezítláb ment a körmenetben, az emberek pedig imádkozva és énekelve vonultak. Mikor a Tiberis felé közeledtek, csodálatos látványban volt részük: Hadrianus császár síremléke fölött megpillantották Mihály fıangyalt, aki irgalmas tekintettel hüvelyébe helyezte lángoló kardját. És ezzel a várost sújtó csapások megszőntek. E jelenés emlékére áll ma is Mihály fıangyal bronzszobra az Angyalvár felett. 9. A szerzetes, aki szíve szerint inkább csendes, szemlélıdı életet folytatott volna, de a körülmények miatt politikussá és a társadalmi bajok orvosává kellett válnia. Mióta vállamra vettem a pásztori hivatal terhét, a lelkemet nem tudtam teljesen összeszedni, hogy igazán magamra figyeljek, mert sokfelé kell figyelnem. Egyszer az egész Egyház, másszor egy kolostor ügyeirıl kell tárgyalnom, gyakran pedig egyes emberek életérıl és teendıirıl kell gondolkodnom. Olykor tőrnöm kell, hogy polgárok kereskedelmi ügyeikkel rontsanak rám, máskor a barbárok háborús fenyegetéseivel kell szembenéznem, de ugyanakkor a farkasoktól is ıriznem kell a nyájat. Ismét máskor anyagi javakkal kell foglalkoznom, hogy gondoskodhassam mindazokról, akik ezt joggal elvárják tılem. Ismét máskor higgadtnak kell lennem bizonyos rablókkal szemben, és azon fáradozom, hogy a szeretetet irántuk is megırizzem. 10. Példaadó volt Gergely magatartása a nem keresztényekkel szemben is. A terracinai püspök egyszer féktelen buzgóságában elvette a zsidóktól a zsinagógájukat. Ezek a pápához fordultak oltalomért, s ı így írt a püspöknek:,,azt akarom, hogy orvosold a panaszt. Hiszen azokkal, akik nem tartoznak a keresztény valláshoz, szelíden, jóságosan kell bánnunk, és barátságosan kell velük szólnunk, hogy a keménységünk el ne őzze ıket, hanem elfogadják tılünk a meghívást az evangélium szépséges hitére.'',,ha az ember föl akar jutni a magasba, nem érkezhet meg egyetlen ugrással, hanem egyik lépcsıfokról a másikra kell föllépdelnie''. Nagy Szent Gergely több mint 1400 éve élt. Jelentıs eredményeket ért el az egyházi énekek, a gregoriánok összegyőjtése és lejegyzése terén. İ alapította az elsı kolostori iskolákat Európában. Írásainak példája még ma is követendı, ezért választotta az Egyház a diákok védıszentjének. /rövidített változat./

25 Iskola az irodalomban MÓRA FERENC HOGYAN TANULTAM MEG OLVASNI? A napsütéses hosszú ıszre kegyetlen tél következett abban az esztendıben. A nagy hófúvások betemették a malomházat, nem lehetett mozdulni se ki, se be. A vasárnapok csakolyanok voltak, mint a hétköznapok, lelkes állat nem vetıdött felénk soha, s nekem nem volt egyéb mulatságom, mint hallgatni a szelek üvöltözését. A szelek nagyon oda voltak szokva a padlásunkra, s én már a szavukról megismertem, melyik az északi, melyik a déli, melyik fúj a Dunáról, melyik a Tiszáról. Álmatlan éjszakákon sokat elhallgattam, mikor összevesztek a széltestvérek a malomház padlásán, és harsogva, zúgva kergették egymást ki s be a szelelılyukakon. Egyszer el is határoztam, hogy elbújok a kémény mellett, és meglesem a szélfiúkat. Különösen a napkeleti széllel szerettem volna összebarátkozni, mert arról Messzi Gyurka azt mesélte, hogy az a legkedvesebb fia a hajnalnak, piros köpönyegje van és aranykoronája. Persze az ember nem láthatja színrıl színre a szelet, csak a leheletét érzi, de ha egy árvalányhajszálat úgy tud az útjába tenni, hogy el ne libbenjen, akkor megbotlik, és akkor megmutatja az emberi alakját. Egyszer napáldozat felé a Mária-képre akasztott csokorból csakugyan ki is húztam egy szál árvalányhajat, kiszöktem a konyhára, kinyitottam a padlásajtót, és megindultam fölfelé. De ahogy kinyitottam az ajtót, a szél sebesen jött lefelé, mert én fölfelé mentem, s olyan gorombán taszított hanyatt, hogy az igazán nem illett egy királyfihoz. Estemben azonban magammal rántottam a garádicsról valami ott felejtett rossz skatulyát, ami tele volt rozsdás szögekkel. Ezt én úgy fogadtam, mintha szél pajtás hajította volna utánam ajándékul. Hiszen egy szöggel is nagyon szépen el lehet játszogatni, hát még ha egész marékkal van belıle! Az maga eltartott egy hétig, míg a rozsdát letisztogattam róluk. Aztán elıhúztam az ágy alól a kukoricamorzsoló kisszéket, s abba belevertem a szögeket kalapáccsal, aztán kiszedtem ıket

26 harapófogóval. Mikor készen voltam, akkor elölrıl kezdtem az egészet, s külön nevet is adtam minden szögnek. Egy nagy, gömbölyő szög volt a kutyafejő tatár, arra mindig különösen nagyokat ütögettem. Ez igazán nagyszerő játék volt, de utoljára már úgy ki volt lyuggatva a kisszék, mint a rosta. Akkor aztán a búbos kemencébe próbáltam beleverni a szögeket, de ez nem nagyon tetszett, mert a tapasztott sárfalba nagyon könnyen belementek a szögek, és kihúzni is nagyon könnyő volt ıket. De nemcsak nekem nem tetszett ez a mulatság, hanem édesszülémnek se. Mikor észrevette, hogy miben mesterkedem, szelíden megpirongatott, hogy minek bántom a kemencét, mikor a kemence se bánt engem. - Kemence? - néztem rá csodálkozva. - Hát ki bántja a kemencét? Én az öreg óriásnak vertem szögeket a hasába, aki elnyelte Jancsit és Juliskát. A szülém aggodalmasan csóválta meg a fejét, és panaszosan fordult édesapámhoz, aki halkan fütyörészgetve varrogatta a juhbırbıl való ruhákat: - Nézze már, apja, miket eszel ki ez a bolondos gyerek! Attól félek, hogy szegénykémnek nem egészen úgy szolgál az esze, mint más rendes embernek. Ebben lehetett valami igazság, mert én akkoriban még a kukoricacsutkáról is azt hittem, hogy az valaki, és az ajtókilinccsel is úgy el tudtam beszélgetni, mint a mozsártörıvel. Nekem a világon minden élt, és én mindig egész tisztán megértettem még azt is, hogy mit ketyeg az óra, és mit gondol magában az oroszlán, aki oda volt festve az óra számlapjára, szép nemzetiszínő ruhában, kétszer akkora pipacsvirágok közé, mint ı maga. Például ebben a percben is, amikor édesanyám nyugtalankodva nézett rám, meghallottam, hogy a macskabagoly elnyávogja magát kint a tetın, és mindjárt tudtam is, hogy mi baja van a szegény macskabagolynak. Az a baja volt, hogy leejtette a pápaszemét, és azért sírt, mert nem volt, aki föladja neki, le meg nem szaladhatott érte, mert pápaszem nélkül nem látta lefelé az utat. Nagyon megesett rajta a szívem, és szerettem volna kiszaladni hozzá, hogy segítsek rajta, de édesapám odaintett magához. Azt kérdezte tılem, mit szólnék hozzá, ha beadna iskolába Kese kalaposhoz. - Mert itt van már az idıd, gyerekem, és olyan oktalanul csak mégse nıhetsz fel, mint a lósóska az árokparton. Azt hiszem, ekkor estem gondolkozóba elıször életemben. Fülheggyel hallottam már én egyet-mást Kese kalaposról, de azok nem voltak valami szívvidámító dolgok. Ez a jó ember csak nyáron foglalkozott kalaposmesterséggel, télen beállt tanítónak. Persze csak olyan vadtanítónak. Szegény emberek adták a keze alá a gyereküket, akik messzillették vagy drágállották az igazi iskolát. A Kese kalapos iskolájába nem kellett se könyv, se irka. A kalapos az ajtaja felsı felére fölírta krétával az ábécét - s a gyerek addig rajzolgatta ıket az alsó felére, míg egészen írástudóvá nem vált bele. Meg lehetett tanulni minden betőt, csak az ipszilont nem. Arról azt tartotta a kalapos, hogy az nem magyar bető, s azt nem is tanította. Aki az ı iskolájában nevelkedett tudóssá, azt arról lehetett megismerni, hogy mindent i-vel írt, amit más rendes ember ipszilonnal. Az ı deákjai nem azt kérdezték egymástól: hogy vagy, hanem azt, hogy: hogi vagi? Én azonban nem találtam szép játéknak se egyik iskolát, se a másikat. Mire való az iskola? A sárgarigók se járnak iskolába, a gyíkok se járnak, mégis egészen jól megélnek. Az édesapám se jár iskolába, mégis olyan madarat tud cifrázni a subára, hogy majd megszólal. Aztán Messzi Gyurka mesélt énnekem mindenféle híres királyfiakról, de azt egyikrıl sem mondta, hogy iskolába járt volna. Azok mind jeles vitézek voltak, úgy vagdosták le a sárkányok fejét, mint én a vadmákokét, de azt sose hallottam, hogy olvastak volna, vagy írtak volna. Hiszen olvasni olvas az ember, mikor megolvassa, hogy hányat szól a kakukk, vagy hogy hány tojás van a vércsefészekben, de ezért ugyan nem érdemes iskolába járni. Írni is ír az ember a szőcskrétával a láda tetejére vagy sárgafölddel a ház falára mindenféle szép lovakat,

27 huszárokat, akasztott embereket, de annak mindnyájának van értelme. Hanem mindenféle krikszkrakszokat firkálni, amik semmihez se hasonlítanak a világon - ugyan mire való ilyen bolondságokat csinálni? - Szeretném, ha ember lenne belıled, gyerekem - rezzentett ki apám abból a nagy hallgatagságból, amibe beleestem, míg ezeket elgondoltam. - Az is leszek, édesapám - feleltem rá hirtelen, de aztán jobbnak láttam lenyelni a többit, amit mondani akartam. Címeres nagy úr, ország bárója! Csak én egyszer a nyomára jöjjek azoknak az ısi kincseknek, amiknek a bőbájos Küsmödi a tudója. Persze a Küsmödi kincsei meg nem mentettek volna engem a Kese kalapos iskolamőhelyétıl, ha drága jó édesanyám meg nem ment. De ı az ölébe húzott, és megcirógatta a bozontomat: - De ilyen télben nem adom ám ki szegénykémet a házból. Gyenge virágszálam, dehogy eresztem ki ebbe a vad idıbe! Tél fagyában, hófúvásban botorkálni, hogy engedhetném? Hóban elbukhatna, jégen elcsúszhatna, rossz gyerekek megkergethetnék, kutyák megszaggathatnák. Kese kalapos tudományát nyáron is megtanulhatja. Aztán meg annyit én is tudok, mint az a vén szeleburdi. Ne félj, kincsecském, úgy megtanítalak én téged írni-olvasni, hogy püspökkorodban se felejted el! - No, azt megnézzük - nevette el magát édesapám. Én magam is azt gondoltam, hogy no, azt szeretném látni, mikor énbelılem is szülém tudós embert csinál! Hát pedig azt csinált. Olyan fortélyt eszelt ki, amilyen csak anyaszívektıl telik. Akárhogy főtöttük a búbost, a malomszoba ablaka egész télen át ki nem engedett. S az a befagyott ablak volt az én palatáblám, édesanyám győszős ujja rajta a palavesszı. Lesz-e valaha a világon gyémántból faragott íróvesszı, amely drágább lehetne a munkában megbarnult, jeges vizekben megvörösödött, éles szelektıl reszelısre fújt vézna ujjnál, mely sütés, fızés, mosás, mosogatás után fáradhatatlanul kopogott a jégvirágos üvegen? És lesz-e valaha a világon szépírómester, aki utánozni tudná azokat az ide-oda csúszkáló, hol hanyatt vágódó, hol orra bukó furcsa ákombákomokat, melyek korcsolyázó tündérek szeszélyes lábanyomához hasonlítanak? Sokat sírtunk, és sokat kacagtunk azon a télen. Voltak gonosz, makacs betők, amelyek nem akartak szót fogadni tanítómesteremnek se, és voltak kedvesek, derék, barátságos betők, amiket az én ügyetlen ujjaim is egyszerre elı tudtak hívni. A g betőnek sohase fogom megbocsátani azokat a könnyeket, melyek a világ legdrágább szemébıl omlottak miatta. S az o betőre mindig úgy fogok gondolni, mint áldásra nyitott szájra. Ezt kedveltem legjobban, mert ez volt a legkönnyebb. Le tudtam írni a számmal is; csak rá kellett lehelnem egészen közelrıl az ablakra. Egyszer ugyan odafagyott az orrom hegye, de édesapám megvigasztalt azzal, hogy marad abból elég, ha a fele lefagy is. A világból pedig csak annyit láttam ezen a télen, amennyit a jégbe karcolt betőkön keresztül látni lehetett. Fagyott madarakat a hóban. A Báró cigány rızseszedı gyerekeit. Néha egy-egy ijedt nyulat. Egyszer messzirıl az öreg Küsmödit is láttam egy nagy H betőnek a létrájában. Azon az estén ezt a szót kapartam bele a jégvirágok mezejébe: Édesapám odaállt mögém a méccsel, hogy jobban lássa, mit dolgozom. A betők árnyéka óriássá nyúlva vetıdött ki a hóra, s úgy reszketett a mécs lobogásában, mint valami varázsírás. - Te, az S-et megfordítva írtad - kacagott édesapám -, nézd, így kell azt írni.

28 Azzal a körmével egy rendes S betőt hasított az ablak jegébe. De én ravaszul csóváltam a fejemet, hogy engem nem lehet bolonddá tenni. Tudom én, hogy az az igazi, amire szülém tanított. S ha gyorsan írok, most is sokszor megesik még velem, hogy megfordítva írom az S-et, mint ahogy falusi szabók cégtábláján látni. S amikor észreveszem a hibát, mindig teleszalad a szemem könnyel, s megcsókolom a szívemmel a ráncos kezet, mely e kígyóbetőt elıször mutatta meg nekem. Azon a télen még egy nevezetes eredménye volt az életemnek: szőcsmesterségre fogtak. Ez az elsı pályám azonban nagyon kora véget ért. - Varjúnak varjú a fia - mondta édesapám, s felültetett maga mellé a mőhelypadra, hogy tanuljam meg az ı mesterségét. A hosszú selyemszırő bırökben, a piros és zöld irhákban, a színes cérnákban, a nagy acéltők bujkáló villogásában csakugyan nagy örömem is telt. A piros irhák nyesedékeibıl sapkácskákat és a zöld irha hulladékaiból kötıcskéket szabogattam össze, s azokat lecsúsztattam a mőhelypad hasadékain. Bizonyos voltam benne, hogy az alatt törpék laknak az egérlyukakban, és azok éjszaka mind el fogják hordani az én nagyszerő ajándékaimat. Miután ily módon megbarátkoztam a szőcsmesterséggel, pár nap múlva az édesapám a kezembe adott két bırdarabot, hogy azokat varrjam össze. A térdem közé szorítottam a bıröket, mint ıtıle láttam, és csakugyan nagyon gyorsan összeférceltem ıket. - Kész - mondtam büszkén, és munkám eredményét át akartam nyújtani apámnak. Sajnos, kiderült, hogy a bıröket a nadrágomhoz varrtam. Szőcsipari pályámat ezzel be is fejeztem. A KIS BICE-BÓCA Úgy emlékszem arra a napra, mikor a kis bice-bóca elıször kocogott be az iskolánkba, mintha tegnap lett volna. Még csak ısz vége volt, de már porka havak szállingóztak a levegıben, és Habók Fügedi már téli órákat dudált a toronyból. Ez a Habók Fügedi toronyır volt, s az iskolánk ablakából éppen oda lehetett látni az ajtajára. Nyáron láttuk is minden negyedórában, ahogy egy rettenetes nagy tülökkel kiállt a toronyerkély négy sarkára, és tudtára dudálta a világnak, hogy megint eltelt egy fertályóra. Télen azonban más törvénye volt a furfangos Habók Fügedinek. Ilyenkor csak reggel nyolckor végezte a hivatalát, de akkor egyfolytában eldudálta az egész napra valót. Igen becsületes tisztviselı volt az öreg, egy kürtszóval meg