VII. Magyar (Jubileumi) Jövőkutatási Konferencia

Átírás

1 A jövőkutatás helye a 21. században. A jövőkutatás fejlődése és tudományterületi kapcsolatai VII. Magyar (Jubileumi) Jövőkutatási Konferencia 40 éves a magyar jövőkutatás Budapest, november Konferencia kötet Palatia Kiadó és Nyomda, Győr 2009

2 A jövőkutatás helye a 21. században. A jövőkutatás fejlődése és tudományterületi kapcsolatai VII. Magyar (Jubileumi) Jövőkutatási Konferencia 40 éves a magyar jövőkutatás A konferencia szervező bizottsága Elnök: Nováky Erzsébet Tagok: Schmidt Péter, Tóth Attiláné, Tóthné Szita Klára A konferencia kötet szerkesztői Tóthné Szita Klára, Gubik Andrea Lektorok A konferencia szervező bizottsága ISBN Palatia Kiadó és Nyomda, Győr 2009

3 Előszó Ön A jövőkutatás helye a 21. században. A jövőkutatás fejlődése és tudományterületi kapcsolatai címmel megrendezett VII. Magyar (Jubileumi) Jövőkutatási Konferencián (Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, november ) elhangzott előadások anyagát tartalmazó kötetet tartja a kezében. Tisztelettel köszöntjük egy rendhagyó Előszóval, az MTA IX. Osztály Jövőkutatási Bizottsága elnökének a konferenciát megnyitó szavaival. Osztályelnök Úr! Tisztelt előadótársaim, kedves konferencia résztvevők, barátaim! Jubileumi konferenciára gyűltünk össze. Az intézményesült magyar jövőkutatás és az egyetemi szintű jövőkutatás oktatásának 40 éves évfordulóját ünnepeljük a VII. Magyar (Jubileumi) Jövőkutatási Konferencia megrendezésével. Egyúttal emlékezünk a Római Klub 1968-beli, 40 évvel ezelőtti megalapítására. Köszönöm, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya javaslatunkra a Jövőkutatási Konferenciát választotta a évi Magyar Tudomány Ünnepe rendezvénysorozat hivatalos osztályeseményének. A konferenciát az interdiszciplinaritás jegyében rendezzük. Megtiszteltetés számunkra, hogy a tudományos osztályok egy-egy jeles képviselője elfogadta felkérésünket, és a hazai jövőkutatók seregszemléjén megosztják velünk gondolataikat tudományterületük tárgyának jövőjéről és a jövőkutatással való kapcsolatával. Megismerhetjük, hogy egyes szaktudományok képviselőinek milyen elgondolásaik vannak tudományterületük egy-egy problémakörének jövőjéről, és természetesen bepillantást nyerhetünk a hazai jövőkutatók jövőről alkotott véleményébe is. A konferencia célja, hogy erősítsük a tudományterületek közötti kapcsolatot és a párbeszédet. Ezért nem egy-egy témakörre specializálódó szekciókat szerveztünk, hanem plenáris szekciókat állítottunk össze, amelyekben egymást követően meghallgatjuk kutatótársaink gondolatait, megközelítési módjait. Nem tematizáltunk. Az élet sokszínűségéhez hasonlóan egymás után szerepelnek pl. a területfejlesztés és az értékstruktúrák jövőbeni problémakörei, vagy a szőlő és a bor jövője, illetve a bűnözés várható fejlődési tendenciái témakörök. Az egy-egy előadó számára rendelkezésre álló idő sajnos korlátozott, és itt helyben kevés idő marad a vitára. Remélem, hogy az itt elhangzottak alapján új lendületet kap jövőnk közös, tudományos keresése és elemzése, s az ilyen vagy ehhez hasonló, minden tudományterületre kiterjedő sokoldalú, jövővel való foglalkozás rendszeressé válik. Eredményes tudományos eszmecserét kívánok a Jövőkutatási Bizottság nevében. Nováky Erzsébet a közgazdaság-tudomány doktora tanszékvezető egyetemi tanár az MTA IX. Osztály Jövőkutatási Bizottság elnöke

4 TARTALOMJEGYZÉK (Az előadások elhangzásának sorrendjében) A MAGYAR JÖVŐKUTATÁS 40 ÉVE 1 Nováky Erzsébet A JÖVŐKUTATÁS EREDMÉNYEI ÉS BUKTATÓI 11 Simai Mihály ENTERING NEW DIMENSIONS IN FUTURES RESEARCH 15 Thomas Schauer A RÓMAI KLUB KEZDETI ÉVEI EGY MEZŐGAZDASÁGI VILÁGMODELL KIDOLGOZÁSA 19 Csáki Csaba THE ROLE OF TECHNOLOGIES IN SHAPING REGIONS 26 Tibor Hottovy A FÖLDTUDOMÁNY SZEREPE A JÖVŐKUTATÁSBAN 32 Bárdossy György A JÖVŐ A MÚLTBÓL TEKINTVE. A MAGYAR NYELV A HATÁRON INNEN ÉS TÚL 39 Bakró-Nagy Marianne ÚJ HELYEZT ELŐTT A VILÁG ÉLELMISZER-ELLÁTÁSA 48 Horn Péter TEKINTSD A MÚLTAT MEGLÁTOD A JÖVŐT (AZ ELŐRELÁTÁS STATISZTIKAI MÓDSZERTANI ALAPJAI) 54 Besenyei Lajos A TECHNOLÓGIÁK HATÁSA TANULÁSI KÖRNYEZETÜNK VÁLTOZÁSÁRA 58 Benedek András INTERDISZCIPLINARITÁS A JÖVŐKUTATÁSBAN 64 Hideg Éva SZCENÁRIÓK 2020-IG (2020-IG FELVÁZOLHATÓ VILÁGPOLITIKAI ÉS VILÁGGAZDASÁG SZCENÁRIÓK ÉS AZOKRA HATÓ TÉNYEZŐK, VALAMINT NÉHÁNY MAGYARORSZÁGRA VONATKOZÓ KÖVETKEZTETÉS) 69 Hoós János A GLOBALIZÁCIÓ HELYE A 21. SZÁZAD JÖVŐKUTATÁSÁBAN 75 Kiss Endre

5 KULTURÁLIS NEMZETSTRATÉGIA 80 Koncz Gábor AZ ÖSSZHANG, AZ EGYSÉG A RENDSZERELMÉLET TÜKRÉBEN 83 Kovács Attila KELETKEZŐ TECHNOLÓGIÁK FELBECSLÉSE ÉS MENEDZSELÉSE 89 Hronszky Imre JOGI SZABÁLYOZÁS ÉS A JÖVŐ OLDALSZÁM VÁLTOZÁS INNENTŐL KEZDVE 95 Samu Mihály TERÜLETFEJLESZTÉS ÉS JÖVŐKUTATÁS 102 Pavisa Anna FELTÉTELEK A JÖVŐ SIKERES NÉPEGÉSZSÉGÜGYI PROGRAMJÁNAK MEGVALÓSÍTÁSÁHOZ 106 Schmidt Péter, Fehér János INTÉZMÉNYI VÁLTOZÁSOK ELŐREJELZÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI 118 Bartha Zoltán RELOKÁCIÓ ÉS TÉRSZERKEZETI PERSPEKTÍVÁK AZ IPARBAN 125 Kiss Edit Éva MINÉL MÉLYEBBRE NÉZÜNK A MÚLTBA, ANNÁL TISZTÁBBAN LÁTJUK A JÖVŐT 130 Beszteri Béla SZŐLŐ-BOR ÁGAZAT JÖVŐJE 134 Brazsil József A KRIMINÁLPROGNOSZTIKA FEJLŐDÉSE, A BŰNÖZÉS ÚJ MEGJELENÉSI FORMÁI ÉS VÁRHATÓ FEJLŐDÉSI TENDENCIÁI 138 Diczig István A FENNTARTHATÓ TERMELÉS LEKÉPEZÉSE A VÁLLALATI JELENTÉSEKBEN 139 Gál Jolán GLOBALIZÁCIÓ REGIONALITÁS STRATÉGIA 145 Gáspár Tamás VÁLSÁGREAKCIÓK PSZICHIÁTRIAI MEGKÖZELÍTÉSBEN 151 Kappéter István 2

6 A MAGYAR TELEPÜLÉSHÁLÓZAT JÖVŐJÉNEK NÉHÁNY ALTERNATÍVÁJA 158 Korompai Attila A MÁSODLAGOS JELZÁLOGPIACI VÁLSÁG BRIT ÉS MAGYAR VONATKOZÁSAI 163 Lentner Csaba ENDOGÉN DEMOGRÁFIA 168 Ligeti Zsombor A HELYRŐL, AHOL ÉLÜNK. MODERNIZÁCIÓS TRENDEK JÖVŐBELI ALAKULÁSA KELET- KÖZÉP-EURÓPÁBAN 175 Borbély József A VÁLTOZÁS HUMÁNCENTRIKUS ÉRTELMEZÉSE ÖKOFIZIKAI FELFOGÁSBAN 179 Martinás Katalin AZ IFJÚSÁGKUTATÁS 40 ÉVE 184 Molnár Péter AZ LCA SZEREPE A SZCENÁRIÓK ELEMZÉSÉBEN 187 Tóthné Szita Klára MAGYARORSZÁG RÖVID TÁVÚ MAKROGAZDASÁGI FEJLŐDÉSI PÁLYÁJA 193 Erős Adrienn, Sáfrányné Gubik Andrea STATISZTIKAI ELŐREJELZÉSI MÓDSZEREK A FIZETŐKÉPESSÉG ELŐREJELZÉSÉBEN 207 Kristóf Tamás PARADIGMAVÁLTÁS A PSZICHO-MOTOROS TANULÁS ÉS TANÍTÁS ELMÉLETÉBEN ÉS GYAKORLATÁBAN 214 Vass Zoltán A GYENGE JELEK JÖVŐKUTATÁSI ÉRTELMEZÉSE 220 Veigl Helga NÉVMUTATÓ 225

7 A MAGYAR JÖVŐKUTATÁS 40 ÉVE Nováky Erzsébet a közgazdaság-tudomány doktora tanszékvezető egyetemi tanár Budapesti Corvinus Egyetem Jövőkutatás Tanszék erzsebet.novaky@uni-corvinus.hu Az intézményesült magyar jövőkutatás és a jövőkutatás egyetemi szintű oktatásának 40 éves évfordulója alkalmából rendezett VII. Magyar (Jubileumi) Jövőkutatási Konferencia alkalmat ad a visszatekintésre, és lehetőséget teremt az előretekintésre. A kezdetek és az első 30 év A Római Klub alapításával azonos évben, 1968 szeptemberében a Budapesti Corvinus Egyetem jogelődjén, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Népgazdaság Tervezése Tanszékének vezetője, Dr. Kovács Géza egyetemi tanár jövőkutatás témakörben szakszemináriumot hirdetett. Az oktató munkához kapcsolódó tudományos kutatásban partnerségi alapon egyetemi hallgatók is részt vettek. Ez képezte a kiinduló alapját a jövőkutatás hazai egyetemi szintű oktatásának. Az itt folyó munkának különösen erős volt a kisugárzó hatása, ami ösztönözte a jövőkutatás további kutatóhelyeken, egyetemeken való művelését is. A kezdeti évek elméleti-módszertani eredményei tisztázták a jövőkutatás tudományterületének helyét a tudományok rendszerében és viszonyát a tervezéshez. Segítették a távlati tervezési munkát, a makroszintű, az ágazati és a regionális koncepciók megalapozását. A magyar jövőkutatás hazai elismerését jelezte a Magyar Tudományos Akadémia IX. Osztályán a Jövőkutatási Bizottság megalapítása 1976-ben. Nemzetközi elismertségét a magyar szerzők idegen nyelvű publikációi, valamint nemzetközi (köztük világ-) konferenciák és nyári egyetemek magyarországi szervezése bizonyítja. A hazai jövőkutatás 30 éves évfordulója alkalmából 1998-ban rendezett V. Magyar Jövőkutatási Konferencián Kovács Géza, az intézményesült magyar jövőkutatás megalapítója sokoldalú áttekintést adott e tudományterület hazai művelésének első három évtizedéről (Kovács, 1999). Az elmúlt 10 évben tovább gazdagodott a jövőkutatás elmélete és módszertana, amit a változások keltette új kihívásokra adott válaszok keresése kényszerített ki. Összefoglalómban ennek az időszaknak néhány jellegzetes, a hazai jövőkutatás fejlődésének fő irányait meghatározó eredményét tárgyalom. A változások hatása a jövőkutatás megújulására Az elmúlt évtizedek óriási társadalmi, gazdasági és politikai változásai (a globalizáció terjedése, a multikulturalizmus problémáinak erősödése, a nemzetközi terrorizmus megjelenése, a globális pénzügyi válság, az emberi tényezőkre is visszavezethető természeti katasztrófák) mélyreható változásokat idéztek elő a világban, amelyeknek csak egy része volt előrelátható. A változások teremtette új helyzetben megtörtek a korábbi trendek, megnőtt a bizonytalanság, fokozódott az instabilitás, új, váratlan események bukkantak fel, igen gyakran a felelőtlen emberi cselekedetek, tevékenységek következtében. Ennek tudományos leképezése volt, hogy a jövőkutatás az elmúlt évtizedben nagy figyelmet fordított a jelenben alig érzékelhető, de a jövő szempontjából jelentős, meghatározó jelekre, és a laikusok, a nem-szakértők jövőhöz való viszonyára, attitűdjeire is. Ez a helyzet nemcsak azt erősítette meg, hogy megújult a jövőkutatás módszertana, hanem azt is, hogy a komplex jövőkép vizsgálatok tudatosan támaszkodtak a gazdagodó jövőkutatási módszertani elvekre. 1

8 A jövőkutatás megújulásának főbb jellemzői A változások rámutattak arra, hogy jövő nem a múlt és a jelen többé-kevésbé változatlan folytatása, hanem a változásokkal tarkított jelen olyan újfajta következménye, amelynek létrejöttében egyre nagyobb szerepet kap az ember a gyakran csak rövid távon gondolkodó és a cselekedeteit nem eléggé komplexen átgondoló ember. Egyre többen felismerik, hogy a jövő nem is lehet a múlt-jelen tendenciájának folytatása, mert azt a jövőre vonatkozó várakozások is befolyásolják. Felismerhetővé válik az is, hogy a jövő nem néhány ember, néhány multinacionális vállalat vagy néhány ország társadalmi-politikai cselekedeteinek színtere, hanem az a közösségi cselekedetek, tettek következményeként alakul. Éppen ez az oka annak, hogy jelentősen megnőtt a jövő iránti felelősség, szakértők és nem-szakértők körében egyaránt. Az új kérdésekre új típusú válaszok szükségesek, mert megváltozott a jövőhöz való viszonyunk (közvetlenebbé és több rétegűvé vált), megváltoztak a jövőkutatás aktorai (bővült a jövővel foglalkozók köre), és fokozódott a jövő megismerésével szemben megfogalmazott igény (a jövőt dinamikájában és megújulásában akarjuk megismerni). A jövőkutatás ezért megújította módszertanát: metodológiáját és az alkalmazható módszereket. E megújulás lényege abban összegezhető, hogy a jövőkutatás egyszerre értelmezte a folyamatok dinamikáját és megváltoztathatóságát (beleértve a tartós tendenciák megtörésének lehetőségét és a kis változások nagy társadalmi hatását), valamint a társadalom szereplőinek a jövő alakítására irányuló törekvését, értelmezve és keresve a jövőformáló erőket. Az elmúlt 10 évben más tudományterületekhez hasonlóan a jövőkutatásban is karakterisztikusan megjelentek paradigmák, a pozitivista jövőkutatás mellett az evolúciós és a kritikai paradigmák (Hideg, 2002), jelezve a különböző megközelítések lehetőségét. Korunk jövőkutatása gazdagodott a jövőorientáltság (Hideg-Nováky, 2008), a participativitás (Nováky, 2004), a cselekvésorientáltság és kreativitás (Nováky, 2006), valamint a komplex felelősség (Nováky, 2007) kérdéskörével. Megőrizte két korábbi alapvető metodológiai elvének a komplexitásnak és az alternativitásnak a fontosságát. A jövőkutatásban megjelenő módszertani változások közül az alábbiakat emeljük ki (Gáspár Nováky, 2002): o csökkent a statisztikus valószínűség jelentősége, megnövekedett a szubjektív valószínűség és a szubjektív értékelés fontossága; o instabil viszonyok között nincsen lehetőség kitüntetett valószínűségi értékkel bíró jövőváltozat (azaz predikció) készítésére, hanem sok, többé-kevésbé azonos valószínűséggel bíró jövőváltozat feltárására van mód; o a hirtelen és a kis valószínűségű változások a korábbitól eltérő jövőket hozhatnak létre, és a jövőre vonatkozó várakozások is különböző jövőket preferálhatnak; o a múltból kibontható alternatív jövőlehetőségek és a jövőre vonatkozó várakozások, elvárások egymástól lényegesen eltérő jövőalternatíváknak adhatnak hasonló bekövetkezési esélyeket; o megnövekedett a társadalom jövőformáló ereje, amely az objektív tendenciák által meghatározott mozgástartományon belül előidézheti és megvalósíthatja a változást. A változások a jövőkutatás módszertanát érintően két markáns jelenségre hívják fel a figyelmet. Az egyik a laikus egyén szerepének növekedése, a másik az alig érzékelhető jelenségekből fakadó jelentős változások létrejötte. A laikus egyén szerepének növekedéséhez (ami előtérbe hozta a participatív jövőkutatást), szorosan társul a tevékenység-, illetve a cselekvésorientáltság jelensége. A laikus egyének és a társadalmi csoportok részéről mind erőteljesebben jelennek meg a jövő megváltoztatására irányuló igények, és ezek mind változatosabb cselekvési terekben jelennek meg. A sokféle egyéni és csoporttevékenység összegezéseként létrejövő kollektív felelősség (illetve felelőtlenség) jelentős hatással van a jövő alakulására. A jövő iránti felelősség ezért nemcsak a jövőkutatók, hanem a laikusok felelősségét is hangsúlyossá teszi. E kérdéskörök napjainkra egységes módszertani 2

9 problémává álltak össze, ezért tartjuk lehetségesnek a tudományos jövőkutatáshoz kapcsolódóan külön vizsgálni a laikusok szerepét és részvételét a jövő formálásában. A jövőformáló erő kiszélesedett, a laikus egyén a cselekedeteivel teret adhat kedvező előrejelzési változatok megvalósulásának, illetve a nem-tetteivel a legkívánatosabb előrejelzést is meghiúsíthatja. Ebben jelentős szerepet játszhat az egyének konstruktívan, illetve destruktívan agresszív magatartása (Kappéter, 2007). Az alig érzékelhető jelenségekből fakadó jelentős változások létrejötte a folyamatok kaotikus viselkedésének vizsgálatára, és az ún. gyenge jelek (Veigl, 2007) kutatásának fontosságára hívta fel a figyelmet. A jövőkutatás metodológiájában bekövetkezett változások előtérbe helyezték a participatív eljárásokat (Nováky, i.m. 2004), az ágens modelleket (Vág, 2005), az evolúciós modelleket (Hideg szerk. 2001), a konjunktúra- és piackutatás statisztikai eszközeit (Hoós, 2003; Sipos, 2005), a mesterséges neurális hálók módszerét (Kristóf, 2002a) és a szcenárió módszert (Kristóf, 2002b; Tóth, 2003). Az instabil helyzet megerősítette a jövőkutatók távlatokban való gondolkodásának szemléletét, az egyidejűleg több oldalról közelítő komplexitást (beleértve a gyenge jelek figyelembevételét is), a participativitást (a laikusok, az érintettek és a szakértők együttműködését), a hatáselemzések készítésének fontosságát, a felelős jövőorientált gondolkodásmódot és az alternatív szemléletet. Ezeknek a különösen a kiemelt jövőkutatási metodológiai elveknek az alkalmazása nemcsak azért szükséges, hogy a tudósok jobban megértsék az instabil helyzeteket, hanem azért is, hogy a jövő körvonalazása és tervezése közelebb kerüljön a laikusokhoz, a nem-szakértőkhöz, hogy olyan jövőváltozatokat készítsenek együtt, amelyeket az adott helyen érdekelt szélesebb lakossági rétegek is elfogadhatónak ítélnek, és a tudósok is megvalósíthatónak tartanak. Komplex jövőképek A magyar jövőkutatás negyedik évtizedében kidolgozott két komplex hazai jövőkép a megújult jövőkutatás szellemében, a három alapvető módszertani elv alkalmazásával készült. Szemléletmódjuk alapvetően eltért az előző 30 évben készített jövőképekétől. Az első két komplex jövőkép hazánk társadalmára-gazdaságára a magyar jövőkutatás első 30 évében készült Kovács Géza vezetésével (Kovács, 1970; Kovács, 1979). Mindkét jövőkép lényegi változást javasolt. Az első követelményként fogalmazta meg a termelés eszközigényességének, az állóeszközök és a felhalmozás hatékonyságának jelentős javítását, s a gazdasági struktúra erőteljes átalakítását és modernizációját az ezredfordulóig. A második vizsgálat következtetése az volt, hogy a tudományosan megalapozott növekvő szükségletek 2020-ig nem elégíthetőek ki az ipari társadalom talaján, csak a tudomány-intenzív termelés- és szolgáltatásfejlesztés létrejöttekor. A harmadik magyar komplex jövőkép Az ezredforduló környékén készült harmadik komplex előrejelzés (Nováky szerk., 2001) kidolgozásakor megújítottuk megközelítési módunkat. Magyarország új nagy távlatú, komplex jövőképének, illetve jövőváltozatainak a 2020 utáni időszakra (a holnap utánra) történő kidolgozásakor újfajta megközelítést érvényesítettünk, amelynek főbb jellemzői az alábbiak voltak: o az előrejelzés a széles értelemben vett paradigmaváltás és a komplex értelemben vett instabilitás körülményei között került kidolgozásra; o a vizsgálatban nagy szerepet kapott az egyén mint olyan bio-pszicho-szociális lény, amely a korábbinál közvetlenebb kapcsolatot alakít ki a jövővel, és a jövőváltozatok szélesebb körét értelmezve nagyobb választási-döntési szabadságot kíván biztosítani magának; o mivel az egyénnek a különböző szinteken megjelenő változások és a jövősokk tényezők között is meg kell felelnie a jövő elvárásainak, ezért új társadalmi értékek és értékrend szerint szerveződő társadalom körvonalazására volt szükség; 3

10 o ez a jövőképvizsgálat szakított azzal a felfogással, hogy a gazdasági alrendszer fejlettsége és jövőbeni fejlődési pályája egyértelműen meghatározza a jövő társadalmát, ezért a korábbiaknál kisebb szerepet tulajdonítottunk a hagyományos makromutatók (pl. a GDP) számszerű előrejelzésének, és nagyobb figyelmet szenteltünk a társadalom tagjainak érdekeit és értékeit tükröző kérdésköröknek (mint pl. az egyének jövőorientáltságának). E jövőkép munkálatok alapvető dilemmája az volt, hogy instabil viszonyok között lehetetlen felvázolni egyetlen, legvalószínűbb jövőváltozatot, és az erre épített jövőképet. Arra lehetett csak törekedni, hogy az egyén és a társadalom számára kívánatos, valamint a gazdaság és a politika fejlődéséből kibontható lehetséges jövőváltozatok közötti kapcsolódásokat feltárva keressünk elfogadható jövőalternatívákat. Az elfogadható (plauzibilis) jövőalternatívák kidolgozásához a top down és a bottom up megközelítés kombinált alkalmazását választottuk, mert ennek keretében egybevethetők voltak a gazdasági és a politikai feltételek nyújtotta lehetséges, valamint a társadalom és a tagjai által kívánatosnak vélt jövőváltozatok. Nem az optimális, a kívánatos jövőalternatívát kerestük, hanem az adott feltételek és elvárások talaján az elfogadhatóakat. Az elfogadhatóság kritériuma az volt, hogy a jövőváltozat biztosítson mozgásteret a társadalom és tagjai számára, azaz tegye lehetővé eltérő pályák (egyének esetében eltérő élet- és karrierpályák) kialakítását és az azokon való mozgást. Az elfogadható jövőváltozatok kereséséhez a következő metodológiai lépésekben jutottunk el: 1. a világgazdasági fejlődés és a hazai gazdaságfejlődés alternatíváinak, valamint a politikai forgatókönyveknek az összekapcsolása, keresve az összetartozó, az egymást erősítő és gyengítő alternatívákat; 2. a gazdasági és politikai alternatíva együttesek megítélése abból a szempontból, hogy a várhatóan kialakuló helyzet biztosíthatja-e a gazdaság és a társadalom kiegyensúlyozott fejlődését vagy sem; ha igen, akkor kedvező, ha nem, akkor kedvezőtlen alternatíváról beszélünk; 3. annak keresése, hogy a kedvezőnek, illetve kedvezőtlennek ítélt alternatívák milyen támogatást nyernének a magyar lakosság körében, építve az EU csatlakozással kapcsolatos hazai várakozás típusok jellegzetességeire, a megújuló társadalmi és egyéni értékekre (célértékekre és eszközértékekre), valamint a jövőorientáltság-vizsgálatból levezethető egyéni aspirációkra. A vizsgálat megmutatta, hogy a magyar lakosság mely gazdasági és politikai alternatív együtteseket preferálna, illetve tolerálna. Az alternatív lehetőségekre és elágazásokra építve nyolc jövőváltozatot dolgoztunk ki. Ezek közül csak egy volt a társadalom széles rétegei számára felhőtlenül elfogadható, az, amelyik kedvező regionális integrációval, az ország érdekeinek hathatós védelmét biztosító nemzeti gazdaságfilozófia alkalmazásával és az EU-n belül kiegyensúlyozott fejlődéssel számolt. Ebben a jövőváltozatban megvalósulhatnak az új társadalmi értékek (mint az új fogyasztói és életmód minták, a változatos életformák, a környezetbarát értékek), és létrejöhetnek az új egyéni célértékek (mint a béke, a családi biztonság, a boldogság és az anyagi jólét), továbbá az új eszközértékek (mint a szavahihetőség, a felelősségteljesség, a bátorság, az értelem és a segítőkészség). Az egyéni aspirációk felől is nagyon elfogadhatónak minősíthető változatról van szó. A jövőváltozatok sokfélesége azt mutatta, hogy Magyarország társadalmi és gazdasági jövője nem volt eldöntve, tehát volt még lehetőség annak alakítására. A jövőalternatívákat a lehetőségek és a várakozások oldaláról kiindulva képeztük. Alapvetően eltérő lehetséges jövőket vázoltunk fel a folyamatok és a körülmények, azaz a helyzet stabilitása, illetve instabilitása mellett. A várakozások oldaláról úgy kaptunk alapvetően eltérő jövőket, hogy azt vizsgáltuk, hogy a társadalomban mi jelenik meg: a változtatás vagy a változatlanság igénye, illetve preferálása. A lehetőségek és a várakozások oldaláról így négy markáns komplex jövőalternatívát jelenítettünk meg, amelyek a megújulás és a változatlanság, valamint a stabilitás és az instabilitás alternatíváját állítják elénk. Az I. jövőalternatíva azt mutatja, hogy a lehetőségek és a várakozások összhangban vannak, a változatlanság a jellemző: a világgazdasági helyzet és a magyar gazdaságpolitika, valamint az 4

11 általános politikai helyzet változatlanságával számol. A várakozások is a változatlanságot preferálják. Ezt a jövőalternatívát a Pató Pálos ej, ráérünk arra még gondolkodással jellemezhetjük. A II. jövőalternatíva azt mutatja, hogy a lehetőségek és a várakozások nincsenek összhangban. A folyamatok és a helyzetek nem változnak, és nem is változtathatóak, jóllehet a társadalom változtatni szeretne ezen. A társadalom képes lenne a változtatásra, de az objektív helyzet ezt nem teszi lehetővé. A szubjektum előreszalad az objektív folyamatokhoz képest. Ez a jövőalternatíva az 1848-as forradalmi ifjúság gondolkodásával rokonítható. A III. jövőalternatíva azt mutatja, hogy a lehetőségek és a várakozások között nincsen összhang: a folyamatok változnának, a helyzetek megújulnának, de nincs olyan társadalmi erő, amely a változás élére állna. A társadalom vagy éretlen arra, hogy észrevegye a megújulási lehetőség megjelenését, vagy megfélemlített, és azért nem mer változtatni. Pedig, lehetséges, hogy közben elmegy a hajó. A IV. jövőalternatíva azt mutatja, hogy a lehetőségek és a várakozások között összhang van: kedvező feltételt mutatnak a lehetőségek, és megvan a szándék a változtatásra is. Mind a két oldal változtatható, illetve változni akar. Ez a jövőváltozat a mindent vagy semmit gondolkodással jellemezhető. Bármennyire is kedvező ez a jövőalternatíva, magában hordja a veszélyt, hogy nem tudjuk kézben tartani a változásokat. A négy jövőalternatíva a jövőváltozatokhoz hasonlóan eltérő mértékben nyújt mozgásteret a társadalomnak és tagjainak. A kedvező jövőalternatíva megvalósulásának sikere azon múlik, hogy az emberek felismerik-e, hogy mely társadalmi és gazdasági folyamatokba tudnak beavatkozni, melyeket tudják alakítani, formálni, s melyek azok, amelyek fölött nincsen uralmuk. E jövőkép munkálatoknak két fontos tanulsága van. Az egyik: a folyamatok stabil, illetve instabil jellegének felismerése megóvhatja a társadalmat és az egyéneket attól, hogy felesleges energiákat fordítsanak a befolyásolhatatlan jelenségek megváltoztatására, elvonva a figyelmet és az erőt a megváltoztathatóról és a megváltoztatandóról. A másik: a magyar társadalom számára elfogadható jövőket a változó objektív feltételek és a megváltoztatott szubjektív tényezők mellett, azok körében kell keresni. Törekedni kell ezért a változások előnyeinek kihasználására. A negyedik magyar komplex jövőkép A negyedik komplex jövőkép Magyarország 2025-beli állapotát vázolta fel az MTA elnökének felkérésére 2007-ben a IX. Osztály Jövőkutatási Bizottságának közreműködésével, különböző tudományterületek szakértőinek előrejelzéseire és nem-szakértők véleményére támaszkodva. Alternatív forgatókönyvek és jövőalternatívák kidolgozásához (Nováky szerk., 2009) a három, ismert jövőkutatási módszertani elvet alkalmaztuk. A komplexitás szellemében a hazánk jövőjét meghatározó változásokat két nagy területen kerestük. Az egyikbe azok tartoznak, amelyekre jelentős hatásunk van, amelyeket befolyásolni tudunk és/vagy akarunk. Ilyenek pl. a demográfiai folyamatok, az egészségügy és a táplálkozás, a testkultúra, a lelki betegségek, az oktatás, a fenntartható háztartások, a bűnözés-bűnüldözés, a társadalmi irányítás és közigazgatás, a települések fejlesztése területek. A másikba azok a területek sorolhatók, amelyekre alig van befolyásunk, de ahol a várható változások jelentős társadalmi, gazdasági és/vagy környezeti hatást gyakorolnak hazánk jövőjére. Ilyen pl. a globalizáció jelensége és a gazdaság számos folyamata. Ezekhez a folyamatokhoz alkalmazkodnunk kell. Ez a megközelítés és szelekció azt eredményezte, hogy bizonyos területek, mint például az űrkutatás vagy a paranormális jelenségek kutatása nem lett része a munkánknak, mert úgy gondoljuk, hogy ezek az elkövetkező két évtizedben nem jelennek meg a gyakorlati életet meghatározó elemek között. Viszonylag keveset foglalkoztunk azokkal a kérdéskörökkel is, amelyek jövőben várható 5

12 alakulása és a szükséges teendők már Magyarországon is közismertek és elfogadottak, illetve hazai kutatásuk előrehaladott és széles körben ismert ilyenek például az energiastruktúra változás és globális klímaváltozás kérdésköre. A kiválasztott kutatási területeken szakértők jövőkutatók és más tudományterületek képviselői jövőkutatási tanulmányokat készítettek, amelyekben 2025-ig kitekintve előrejelezték a várható változásokat, a negatív és a pozitív fejlődéstendenciákat. A tanulmányok fókuszában a társadalmi és a technikai/technológiai megújulás lehetőségeinek és határainak feltérképezése, és az esetleges veszélyek vagy csapdák bemutatása állt. A participativitás elve szerint feltérképeztük a társadalmi megújulás egyéni lehetőségeit és módjait: a mai fiatalok, azaz a 2025-ös időszak döntéshozó pozícióba kerülő, meghatározó generációjának jövőről alkotott elgondolásait vizsgáltuk kérdőíves felméréssel. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a millenniumi generáció tagjai akiknek életében a globalizáció, a digitalizáció és így a virtuális valóság meghatározó élmények hogyan viszonyulnak a jövőhöz. Ennek megismeréséhez feltártuk, hogyan gondolkodnak a középiskolások és a felsőfokú oktatásban részt vevő egyetemista és főiskolás fiatalok az elkövetkező évről. Milyen jövővárakozásaik, félelmeik és reményeik vannak az élet különböző területein, mire számítanak mint a jövő munkavállalói, állampolgárai és mint a civil szféra tagjai, miként képzelik el személyes életüket, milyen lesz a családjuk, hány gyermeket terveznek, mit tesznek azért, hogy reményeik megvalósuljanak, és félelmeik mérséklődjenek. Az 1000 fő középiskolás és 500 fő egyetemista és főiskolás mellett a nemszakértői vizsgálatok körébe nem jelentős számban bevontunk doktorjelölteket is. A nem-szakértői vélekedések, azaz a nem-szakértői félelmek és remények együttesen alkották a jövővárakozásokat, amelyekre építve dolgoztunk ki alternatív forgatókönyveket. Kutatásunkban a szakértői félelmek és remények alkották a múlt jelen jövő komplex rendszer egyik pólusát, a félelmekben és reményekben megtestesülő nem-szakértői jövővárakozások a másikat. Ez a két nagy terület együtt formálja, alakítja azt a lehetőségteret (cselekvési teret), amelyben változást és változtatást indukáló, illetve alkalmazkodást elősegítő döntéseinkkel befolyásolhatjuk hazánk jövőjét. A jövőről alkotott jövővárakozások módosító és húzóerőt gyakorolnak jelenünkre. Ebből az következik, hogy nem minden szakértői remény válhat valósággá, csak azok, amelyeket a jövővárakozásokat artikulálni képes társadalmi csoportok személyes döntéseikkel és cselekedeteikkel támogatni tudnak és akarnak. A szakértők által megfogalmazott félelmek is csak akkor valósulnának meg, ha a társadalom nem ismeri fel a megjelenített veszélyeket, és elkerüli, nem vállalja az adott probléma megoldását. E kétirányú megközelítés az alternativitásban ölt testet. Az alternativitás elvének értelmében a komplex jövőalternatívákat két lépésben határoztuk meg: o az első lépésben a participatív jövőkutatás segítségével feltárt egyéni jövőattitűdökre és jövővárakozásokra építve alternatív forgatókönyveket (szcenáriókat) állítottunk össze; o a második lépésben az alternatív forgatókönyvekbe integráltuk a szakértői félelmeket és a reményeket. Megvizsgáltuk, hogy az egyes szakértői félelmek és remények megvalósulását mely alternatív forgatókönyvek támogatják, erősítik, illetve gyengítik. A szakértői és a nemszakértői félelmeket és reményeket ily módon egymásra vonatkoztattuk. Ebben a folyamatban alakultak át a hangsúlyozottabban a jövővárakozásokra épített forgatókönyvek komplex jövőalternatívákká, azaz így kerültek egy-egy komplex rendszerbe a szakértők által feltárt jövőlehetőségek és a nem-szakértők által megfogalmazott jövővárakozások. Ha hazánk számára a fő hajtóerőknek mint kritikusan instabil tényezőknek a növekedés/fejlődés és stagnálás/visszaesés, illetve a közösségi és az egyéni értékeket választjuk (amely mögött gazdasági és társadalmi szempontok figyelembevétele is meghúzódik), akkor a Magyarország 2025 kutatásban négy jövőalternatíva körvonalazódik. A Reményekkel előre, a Nem jut mindenkinek, A félelem nem visz előre, és a Közösen is okosan kell cselekedni alternatívákat fogalmaztuk meg. A négy jövőalternatíva a nem-szakértői remények és félelmek által körvonalazott következő alternatív forgatókönyveken alapulnak: az Egyén a közösség hálójában, az 6

13 Individualisták társadalma, a Magunkra hagytak, magunkra maradtunk és az Együtt sodródunk és dagonyázunk forgatókönyveken. Az 1. jövőalternatíva Reményekkel előre kibontakozása esetén nagy az esélye annak, hogy a szakértők számos reménye megvalósulhat. Várhatóan lassul a népességszám csökkenési üteme, létrejön a társadalmi összhang, hazánkban társadalmi egyensúly uralkodik. Széles körben elfogadják a kisebbségeket, és kooperációt építenek ki velük. Megelőzhetővé válik a deviáns viselkedés kialakulása. Létrejönnek a kisközösségek szabadidejének kulturált eltöltésére alkalmas színterek (közösség-teremtés), és a döntésekhez megtalálják a megfelelő aktorokat. Erősödik a környezettudatosság, mérséklődnek a differenciák, és fokozatosan közeledünk az Európai Unióban általános és elfogadott színvonalhoz és normákhoz. A 2. jövőalternatíva Nem jut mindenkinek terepet ad mind a remények, mind a félelmek megvalósulásának. Tovább folytatódik a társadalom kettészakadása, erősödik a társadalmi egyenlőtlenség. A népességszám növekedése éppúgy bizonytalan, mint az egészséges életmód elterjedése. Bizonytalan, hogy javul-e a természeti környezet állapota, és nincsenek eszközeink a globalizáció hátrányainak kivédésére sem. Amennyiben az individualisták felismerik, hogy gondolkodásukon és cselekedeteiken változtatni kell, akkor ez a komplex jövőalternatíva az egész társadalom előrehaladását is szolgálhatja. Mindaddig, amíg ez nem következik be, e komplex jövőalternatíva a Nem jut mindenkinek elnevezéssel illethető. A 3. jövőalternatíva A félelem nem visz előre kibontakozásakor elsősorban a szakértők félelmei következhetnek be. Tovább csökken a népességszám, tovább romlik a lakosság egészségi állapota, mozgásszegény szokások terjednek el. Nőnek a társadalmi különbségek, veszélyeztetve a társadalmi stabilitást. Tovább romlik a természeti környezet állapota, elvesznek a kulturális szokások és értékek. Megszűnik az Európai Unió jellemzőinek és gazdasági színvonalának elérésére való törekvés, lelassul az EU-hoz átlaghoz való közeledésünk. Mélyülnek a társadalmi szakadékok, a természeti környezetünket mind jobban kizsákmányoljuk, és általánossá válik a globalizációtól való félelem. A 4. jövőalternatíva Közösen is okosan kell cselekedni jól mutatja, hogy a közösségi erő csak ésszerű, a valóságra építő gondolkodással és cselekedetekkel hozhat egyéni és társadalmi eredményeket. Hazánk 2025-beli társadalmi és gazdasági állapotát napjainkban alapozzuk meg. Van esély kedvező jövőalternatíva létrejöttére, de el is ronthatjuk a következő nemzedék jelenét. Ami az utolsó 10 évet színesítette Gyakorlatorientált jövőkutatás stratégiák alapozása a jövőkutatás segítségével Az elmúlt 10 év jövőkutatási eredményei felkeltették a stratégiaalkotók figyelmét. Az elfogadható jövők keresése metodológiával készített jövőváltozatok és jövőalternatívák (lásd a 3. jövőképet) és a remények és félelmek a jövőalternatívákban megközelítéssel készült forgatókönyvek és jövőalternatívák (lásd a 4. jövőképet) alapot nyújthatnak stratégiák kidolgozásához. Ezt az indokolja, hogy az így kidolgozott jövőváltozatok és jövőalternatívák, illetve alternatív forgatókönyvek és jövőalternatívák szembesítik és egymásba építik a szakértői és nem-szakértői előrejelzéseket és véleményeket, expliciten megfogalmazzák a szakértői és nem-szakértői reményeket és félelmeket, és figyelemmel kísérik azok alakulását egy-egy jövőalternatíva megvalósulása során. A jövőalternatívák közül csak akkor tudjuk kiválasztani a hazánk fejlődését elősegítő stratégiát, ha jövőorientáltan, hosszú távra előretekintően gondolkodunk, és nem nélkülözzük a társadalom körültekintő részvételét és előrevivő cselekedeteit. 7

14 A jövőkutatási produktumok stratégialapozó ereje eredményesen megjeleníthető a magyar településhálózat-fejlesztési stratégia, valamint különböző makrokoncepciók kidolgozásában. A jövőkutatás oktatása Az ezredforduló körül megnőtt a fiatalok érdeklődése a jövő iránt. Értelemszerűen elfogadják a több jövő lehetőségét, és hangsúlyosan kifejezték igényüket a hazai jövő formálására. Bátran, tettekkel (tanulással, munkával, felelősségteljes gondolkodással, személyiségük fejlesztésével és egészségük megőrzésével) indulnak a jövőbe, különösen a felsőoktatásban résztvevő fiatalok. Budapesti és vidéki egyetemeinken örvendetesen megemelkedett azok száma, akik jövőkutatási ismereteket kívánnak elsajátítani, és worskhop formában szeretnék fokozni jövőhöz való pozitív viszonyulásukat és felelősségüket. A Budapesti Corvinus Egyetemen pl. a 2006/2007. tanévben az ilyen ismereteket hallgató fiatalok száma meghaladta az ezer főt. Nemzetközi kapcsolataink A magyar jövőkutatók nemzetközi kapcsolatai az elmúlt 10 évben a legszisztematikusabban a World Futures Studies Federation-nel (WFSF) alakultak. A fiatalok jövőhöz való viszonya (The Youth for a Less Selfish Future) témakörben a Budapesti Corvinus Egyetem Jövőkutatás Tanszéke 1999-től kétévente rendezett nemzetközi, ún. Budapest Futures Course-okat. Ezeken a világ minden tájáról érkező, kb. 50 fiatal jövőkutató vagy leendő jövőkutató nemzetközileg is elismert jövőkutatók irányításával véleményt cserélt, és közösen dolgozott ki megvitatásra érett előrejelzéseket. A posztgraduális szintű kurzus nagy népszerűségnek örvendett, és egész életre szóló barátságok köttettek. Jeles esemény volt a hazai jövőkutatás életében, hogy 2005-ben hazánk rendezhette meg (immáron másodszor!) a WFSF 19. világkonferenciáját, Futures Generation for Future Generations témakörben. A szekciók az alábbi témaköröket fogták át: kulturális minták a generációs kölcsönhatásban; értékek és bölcsesség intergenerációs megvilágításban; oktatás és nevelés; intergenerációs kommunikáció; a kibertér megjelenése; az együttélés gazdasági alapjai; az előrejelzési eljárások új generációi. Jelentősnek értékeljük, hogy 2001-ben a világon elsőként összeállítottuk és közreadtuk az európai volt szocialista országok jövőkutatási tevékenységének történetét tartalmazó tanulmánykötetet (Nováky Ramba Varga Kalas Kőszegi eds., 2001). A kötet tartalmazza ezen országok vezető jövőkutatóinak jövőről alkotott elképzeléseit is. Hazai konferenciák, tudományos tanácskozások Az elmúlt 10 év két kiemelkedő évforduló megünneplésére is lehetőséget nyújtott ban ünnepeltük az MTA Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya Jövőkutatási Bizottsága megalapításának 30. évfordulóját a VI. Magyar (Jubileumi) Jövőkutatási Konferencia keretében. Ezen globális és hazai problémáinkat vitattuk meg tegnaptól holnapig ban az intézményesült magyar jövőkutatás és a jövőkutatás egyetemi szintű oktatásának 40 éves évfordulóját ünnepeltük a VII. Magyar (Jubileumi) Jövőkutatási Konferencia keretében, A jövőkutatás helye a 21. században. A jövőkutatás fejlődése és tudományterületi kapcsolatai címmel, a hangsúlyt a jövőkutatás multi- és interdiszciplináris jellegére és kapcsolataira helyezve ban nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöttük a magyar jövőkutatás megalapítóját, Dr. Kovács Géza professzor emeritust 80. születésnapja alkalmából. A nemzetközi részvétellel megrendezett éves kiskonferenciáink ( ) egy-egy jövőbe mutató kérdéskör (magyar jövőképek a jövő Európájában; gazdasági fejlődés társadalmi egyenetlenségek; a XXI. századi technika társadalmi hatásai) értelmezésével és jövőbeni 8

15 lehetőségeinek keresésével járultak hozzá e problémakörök megoldásához. Tudományos tanácskozásaink (2000 és 2004) a magyar jövőkutatás múltja, jelene és jövője kérdéskört járta körül, illetve a magyar jövőkutatás és társadalmi szerepe témát vizsgálta. Előretekintés főbb feladatok Az előttünk álló főbb feladatokat a következőkben jelölhetjük meg: o a jövőkutatás tudományának fejlesztése és a társtudományokkal való kapcsolatának erősítése; o hazánk társadalmi, gazdasági, technológiai és környezeti jövőjének interdiszciplináris és komplex körvonalazása az új kihívásoknak megfelelően; o a magyar társadalom jövőformáló erejének növelése; o a fiatalok jövőhöz való viszonyának erősítése; o az IT eszközök használatának elősegítése az oktatásban, különösen a felsőoktatásban; o a távlatos, komplex szemlélet és a jövőkutatási módszerek elengedhetetlenségének tudatossá tétele a döntés-előkészítésben; o a jövőkutatási eredmények döntésalapozó szerepének fokozása és o a jövőkutatási eredmények minél szélesebb körben való ismertté tétele és terjesztése. Remélhető, hogy a tudományos jövőkutatás mind jelentősebb szerepet kap az ország jövőjének formálásában. Sok a feladat, amelyeket meg kell oldani, teljesíteni kell. A távolabbi jövőre felkészülést az eddigieknél hatékonyabbá, participatívabbá és eredményesebbé kell tenni. Felhasznált irodalom Gáspár, Tamás Nováky, Erzsébet (2002): Dilemmas for renewal of futures methodology. Futures, 5 Hideg Éva (szerk.) (2001): Evolúciós modellek a jövőkutatásban. Aula kiadó, Budapest Hideg, Éva (2002): Implications of two new paradigms for futures studies. Futures, 3 Hideg Éva Nováky Erzsébet (2008): A jövőhöz való viszony változása. Magyar tudomány, 9 Hoós János (2003): Konjunktúra- és piackutatás. Aula Kiadó, Budapest Kappéter István (2007): A konstruktív agresszió és a jövő formálása. Püski, Budapest Kovács Géza (1999): Jövőkutatás Magyarországon (múltja, jelene és jövő-alternatívái) In: Magyarország az ezredforduló után (Gidai Erzsébet Nováky Erzsébet Tóth Attiláné szerk.) MTA Jövőkutatási Bizottság, Arisztotelész Stúdium Bt., Budapest Kovács Géza (1970): A nagy távlatok és a tervezés. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest Kovács Géza (1979): Jövőkutatás és társadalmi tervezés. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest Kristóf Tamás (2002a): A mesterséges neurális hálók a jövőkutatás szogálatában. Jövőelméletek 9. Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem, Budapest Kristóf Tamás (2002b): A szcenárió módszer a jövőkutatásban. Jövőtanulmányok 19. Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem, Budapest Nováky Erzsébet (szerk.) (2001): Magyarország holnap után. Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem, Budapest Nováky, Erzsébet (2004): Participative Futures Studies. In: Action for the Future (Nováky, Erzsébet Fridrik, Szabolcs Szél, Bernadett eds.) Budapest University of Economic Sciences and Public Administration, Budapest 9

16 Nováky, Erzsébet (2006): Action oriented futures studies in Hungary. Futures, 6 Nováky, Erzsébet (2007): Responsibility for the Future. Journal of Futures Studies, 2 Nováky Erzsébet (alkotó szerk.) (2009): Magyarország Gazdasági és Szociális Tanács, Budapest, megjelenés alatt Nováky, Erzsébet Ramba Varga, Viorica Kalas Kőszegi, Mária (eds.) (2001): Futures Studies in the European Ex-Socialist Countries. Budapest University of Economic Sciences and Public Administration, Budapest Sipos Béla (2005): A rendszerváltás utáni rövid konjunktúraciklusok vizsgálata. Statisztikai Szemle, 4 Tóth László (2003): A kritikai jövőkutatás és a forgatókönyvírás továbbfejlesztése. Jövőelméletek 12. Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem, Budapest Vág András (2005): Az ágensvilág perspektívái Ágensmodellek a társadalomtuományban és az előrejelzés-készítésben. Jövőelméletek 15. Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem, Budapest Veigl Helga (2007): Gyenge jelek, szabadkártyák, bifurkációk. Kézirat, Magyarország 2025 kutatás keretében, Budapest 10

17 A JÖVŐKUTATÁS EREDMÉNYEI ÉS BUKTATÓI Simai Mihály akadémikus (MTA IX. Osztály) MTA Világgazdasági Kutatóintézete A jövőkutatás eredményei és buktatói szorosan kapcsolódnak azokhoz a változásokhoz, amelyek a XX. század második felében a társadalomtudományok helyzetében és társadalmi szerepében végbementek. Az eredményekben szerepe volt annak, hogy jelentős mértékben megváltoztak a társadalomtudományok elméleti alapjai, kutatásának módszerei, a tényekhez, az adatokhoz való viszonyuk. A fejlődés szükségleteinek és a tudományos felismerések alakulásának megfelelően a társadalomtudományok és így a jövőkutatás területei is jelentős mértékben differenciálódtak, bővültek. Mélyreható változásokhoz vezetett a társadalomtudományok és a jövőkutatás viszonylagos helyzetében annak tudományos felismerése is, hogy az emberi tevékenységek olyan biológiai közegben zajlanak, amelyben az ember és az élet más formái, illetve az életet fenntartó tényezők között szoros kölcsönhatások alakultak ki, s ezek fenntarthatóságától, megfelelő kezelésétől függ döntő mértékben az emberiség jövője. Világosabbá vált az időtényező jellege és fontossága is. Jobban tisztázódott a gyorsuló idő képzetének értelmezhetősége és főleg annak megértése, hogy a társadalom életének és fejlődésének különböző területein különböző sebességgel mozognak órák a kölcsönhatásos rendszerekben. A jövőkutatással kapcsolatos változások között nem lehet eltekinteni a természettudományok helyzetében végbement átalakulástól sem. Szűkült az a szakadék, amelyik a sokak által objektívnak tekintett természettudományok és a szubjektívnek tekintett társadalomtudományok között a megismerés folyamatában fennállt. A termodinamika és az entrópia törvénye, a tér és az idő relativitásának realizálódása, Heisenberg bizonytalansági elve, a kibernetikus rendszerek komplexitása, a káoszelmélet, amely felismerte a rendet a káoszban, a parányi részecskékre való bomlásnak és a világmindenség végtelensége viszonylagossá tette az évszázadokon keresztül általánosnak hitt és objektívnak tekintett természeti törvények értékét. Ennek fényében a társadalomtudományok ismeretvilágának forrásai már messze nem tekinthetők annyira bizonytalannak, mint ahogy ezt korábban állították, vagy állítják egyesek mai is. Nem könnyű egyébként a jövőkutatásban a siker definiálása. Egyesek azt tekintik sikeresnek, ha a jövőkutatás eredményei hozzájárulnak bizonyos veszélyek elhárításához, vagy új lehetőségekre hívják fel a figyelmet. Mások az előrejelzések bekövetkezését kérik számon, s kudarcnak azt tekintik, ha a fejlődés más irányt vett. A jövőkutatók és az előrejelzések minősége tulajdonképpen attól függ, hogy mennyire ismerik és milyen mélységben ismerik a jelent. Mit tekintenek többé-kevésbé tartósnak vagy állandónak, s mennyire képesek azoknak a tendenciáknak az azonosítására, amelyek a jövőt formálják. A jövőkutatásban döntő jelentőségű fordulatot hozott az információs forradalom. A számítógép sokoldalúan használható eszközzé vált. Döntő mértékben javult az adatok hozzáférhetősége, tárolásának és kezelésének technikája, és minőségi változások történtek az összehasonlíthatóság tudományosságában is. Minden korábbinál több információ áll a kutatók rendelkezésére. Ez azonban próbára is teszi a kutatók képességeit. A legtöbb információ ugyanis ömlesztett, sokszor manipulált, bizonytalan eredetű és pontosságú. Ezek közé tartoznak pl. olyan szubjektív alapon kialakított indexek is, amelyekből aztán idősorok születnek, s a trendfüggőségű jövőkutatókat olyan csapdákba vezetik, amelyekbe esetleg kutatásaik felhasználóit is belerántják. Nagyobb és nehezebb feladattá vált a kutatók számára az, hogy az információkat megfelelően elhelyezzék, értékeljék, és képesek legyenek kritikus hasznosításukra. A jövőkutatók többsége szerényebbé, bölcsebbé, tapasztaltabbá vált és talán jobb ki- és betekintéssel rendelkeznek a természet és a társadalom reálfolyamatait illetően. Ez sok esetben a korábban jellemző közhelynek minősülő általánosságokkal szemben a nagyobb konkrétságot, másrészt a bekövetkezési valószínűségek nagyobb pontosságát eredményezte. Sajnos nem javultak, sőt talán szűkültek is a jövővel foglalkozó szakemberek történelmi ismeretei. Az is bebizonyosodott, hogy a társadalmi kérdésekkel foglalkozó jövőkutatók számára a két legnagyobb problémát továbbra is a 11

18 modellekben való kritikátlan hit, valamint az elméletek, s különösen a világnézetekhez kapcsolódó elméletek csapdája jelenti. 1 A jövővel foglalkozó intézmények köre tovább bővült Egyik jellegzetes példa az intézmények bővülésére A jövő állapota (State of the Future) néven, 12 év óta, évente megjelenő, kollektív bölcsességre épülő jelentés. Kidolgozásában 31 nemzeti, illetve regionális kutatócsoport, 27 jövőkutató intézet, 8 kormányhivatal, több nagyvállalat és összesen mintegy 230 kutató vesz részt rendszeresen. A tervezőbizottság 47 tagja különböző területek szakértője, ugyanennyi országból. Évente értékelik a világfejlődés jövőjét meghatározó tényezők és a tendenciák várható alakulásában végbemenő változásokat. A jövőkutatást is sokban meghatározzák az eredmények hasznosításával kapcsolatos célok és lehetőségek. Ezek esetében is történtek változások. 1. Az elmúlt 3-4 évtized során nagymértékben kiszélesedett a tudományos előrelátást és a felsőoktatást segítő jövőkutatás. A világ szinte valamennyi jelentős felsőoktatási intézményében működik a jövőbeni fejlődés nagy kérdéseit kutató és oktató intézet, tanszék vagy kutatócsoport. Ezek az intézmények tettek legtöbbet a módszerek fejlesztése és a kutatói gárda bővítése érdekében. 2. Hatalmas üzletággá fejlődött a szórakoztatási célokat szolgáló futurológia, az utópisztikus és tudományos fantasztikus elképzeléseket megfogalmazó regények, filmek köre. Ezek jelentőségét továbbra is nagyra értékelem. Nemcsak azért, mert egyesek közülük sok mindent megjósolnak, hanem, mert segítik a gondolkodást, tágítják a fantáziát, ötleteket adnak esetenként kutatóknak, vállalatoknak is. Ugyanakkor egyesek közülük rengeteg, de gyakran igen népszerű zagyvasággal is táplálják fogyasztóikat. 3. Különösen fontossá váltak a találmányokhoz, a technikai fejlődéshez kapcsolódó előrejelzések. Ezek bizonyultak az elmúlt évtizedekben a legsikeresebbeknek, s különösen az olyanok, amelyek a technikai fejlődést a társadalmi-piaci feltételekbe ágyazva tudták előrejelezni. Ezek nemcsak arra tudtak választ adni, hogy a látóhatáron lévő technikai vívmányok megjelenése és kereskedelmi hasznosítása kb. mikorra várható, hanem a következményekre is felhívták a figyelmet. A nagy nemzetközi társaságok a jövőben is keresik, és foglalkoztatják az ún. foresight kutatókat. 4. Jelentősen megnőtt az olyan állami és magán-, vállalati és kormányszervezetek száma amelyek rájöttek, hogy jövőkutatókra van szükségük, s a pronosztizálás nemcsak szükséges, hanem lehetséges is tevékenységük orientálása érdekében. Különösen figyelemreméltó az, hogy a hadseregek és az államok hírszerző szervezetei milyen jelentős szerepet játszanak mint megrendelők. Egyes esetekben kiépítették saját jövőkutató bázisukat is. Miközben a jövőkutatás e negyedik körbe sorolható, a társadalmi és gazdasági fejlődés különböző területeit makro, mezo- és mikroszinten prognosztizáló kutatások iránti kereslet nőtt talán legnagyobb mértékben, a sikerek és kudarcok egyenlege ezen a hatalmas területen volt a legbizonytalanabb. A 2008-as globális válsággal összefüggésben pl. sokan prognosztizálták azt, hogy ha a rendszer válságba kerül, ez globális pénzügyi válsággal indul majd, s azt is, hogy szaporodnak a világgazdaságban az egyensúlyi zavarok, és jelentősen gyengült az intézmények hatékonysága a problémák kezelésére, de alig volt egy-két olyan szakember, aki ennél konkrétabban jelezte volna előre a válság elkerülhetetlenségét. 1 Sok marxista jövőkutató számára a hosszabb távlatokat illetően a kommunista társadalomként felvázolt jövőkép bizonyult buktatónak, különösen annak nyomán, hogy a rövidebb távlatokban előre jelzettek feloldhatatlan ellentmondásba kerültek vele. Ellenkező előjelű hibába esett Fukuyama, aki 1989-ben, amikor a kommunista eszmék válsága már nyilvánvaló volt, azt sugallta, hogy a liberális demokrácia és a piacorientált gazdasági rend győzelmével, amelynek nincs többé versenytársa, eljött a történelem vége. Fukuyama időközben módosította véleményét, de nem kevesen követték előző álláspontját. Nem kevésbé vezethet téves hosszú távú előrejelzésekhez az államokat eltemető s a globalizációt a jövő örök és visszafordíthatatlan folyamatként felvázoló elmélet kör is egy olyan világban, amelyen 192 ország osztozik, s ezek száma valószínűleg tovább nő. 12

19 Néhány gondolat a jövőkutatás jövőjéről A növekvő globális bizonytalanság feltételei közepette egyre nagyobb fontosságú azoknak a tényezőknek a jobb megértése, amelyek a bizonytalanság forrásai, illetve az ún. normatív jövőkutatásé, amelyik arra keres választ, hogy egy kívánt jövőben megvalósítandó célt milyen eszközökkel, mennyi idő alatt, milyen valószínűséggel lehet elérni. Hasonlóan, a normatív jövőkutatás segíthet a kockázati tényezők befolyásolásában, és az esetleges látható veszélyek elkerülésében. Mindig is fontos volt a jövőkutatás viszonya a nagy, korszakokat formáló társadalmi változásokhoz. Ennek jelentősége számottevően nő. A XX. század utolsó szakaszára és a XXI. század elejére jellemző változások lényegében az emberiség történetében szinte példa nélkül álló nagyjelentőségű, korszakokat formáló transzformációk. Ezek koncentrálódása a világfejlődés viszonylag rövid időszakára hihetetlen mértékben növelte meg a bizonytalanságot. A transzformációk egybeesésének hosszabb távú következményei, kölcsönhatásai sokoldalúak, és bizonytalanabbá, nehezen áttekinthetővé s előrejelezhetővé tették a világfejlődés menetét. E transzformációk, amelyekkel tanulmányom keretében szükségképp csak igen röviden foglalkozom, ismét útelágazást képviselnek az emberiség történelmében. Egyrészt példátlan jóléthez vezethet a tudomány, a technika vívmányainak széles körű alkalmazása és olyan problémák mérséklése, illetve megoldása, mint a szegénység, a globális egyenlőtlenségek, a fenntartható fejlődés útjában álló akadályok elhárítása stb. Másrészt súlyos globális megrázkódtatások, példátlan méretű válságok veszélyeit valószínűsíthetik az ökológiai viszonyok romlása, a természeti erőforrások, köztük az energiahordozók és az ivóvízforrások beszűkülése, a szegénység és az éhség növekedése, a nukleáris fegyverek terjedése. Az, hogy az emberiség melyik utat választja, valószínűleg a következő fél évszázadban dől el. A jövőkutatás számára azonban nemcsak az alternatív szcenáriók felvázolása jelent példátlan kihívást, hanem az is, hogy miképpen tudja befolyásolni a döntésekért felelős nemzeti politikákat, a multilaterális szervezeteket és általában a társadalmakat. A fő témákat illetően: a jövőkutatásban a következő évtizedekben különlegesen fontosak lesznek a szélesen értelmezett, tehát a társadalmi és gazdasági változásokhoz szorosan kötődő demográfiai prognózisok globális, regionális és állami szinten. A demográfiai prognózisok kimunkálásának centruma, az ENSZ az eddigiekben is igen sokat segített a demográfiai előrejelzések fejlesztésében is. Különösen jelentős a demográfiai ciklusok alakulásának prognózisa, amelynek következményei között a globális demográfiai polarizáció nemcsak a népesség globális területi megoszlásának megváltozását eredményezi, hanem a korösszetételét, a munkaképes korúak arányának és területi megoszlásának megváltozását is, vagyis a migráció jövőjét. Az erre épülő előrejelzések témái között a multikulturális államok működőképessége és lehetséges konfliktusai, a globális élelmezési biztonsággal kapcsolatos feladatok, a munkahelyek iránti kereslet, a környezeti feltételek alakulása, a településrendszer átalakulásának iránya különösen fontosak. Indokolt az adott területek jövőkutatóinak állítása: hogy az emberiség történetében példa nélküli feltételek alakulnak ki. Sokkal nehezebbnek bizonyul azonban annak meghatározása, hogy a jelzett változásokból milyen következtetések adódnak pl. Európa és keretei között Magyarország számára a következő 3-4 évtizedben. Nyilvánvaló, hogy éppúgy súlyos hiba lenne pl., ha a magyar jövő kutatói a globális trendeket figyelmen kívül hagynák, mintha azokból vonnának le közvetlen következtetéseket Magyarország számára a külföldiek beáramlásáról vagy a mezőgazdaság exportlehetőségeiről. Ugyancsak nő a kereslet a politikával s különösen a világpolitikával kapcsolatos, a világpolitika jövőjével foglalkozó kutatások iránt. A XXI. század világában a politika, a társadalom és a gazdaság még nehezebb és bizonytalanabb területet képviselnek a jövőkutatás számára, mint az elmúlt évtizedekben voltak. Ezekben a komplex, dinamikus, nyitott és kölcsönhatásos rendszerekben számottevő a bizonytalanság. Különösen lényeges a lehetséges konfliktushelyzetek előrejelzése és elkerülhetőségük feltételeinek meghatározása. A kapitalista viszonyok globális dominanciája egyik új forrása lehet a kiéleződő verseny következményeihez kapcsolódó, illetve az államok keretei közötti társadalmi konfliktusoknak. A nemzetközi viszonyok rendszerében, abból kiindulva, hogy a XXI. század világában kb olyan etnikai 13

20 csoport él bolygónkon, amelyik az ENSZ alapokmánya alapján igényt tarthat nemzeti önrendelkezésre az etnikai jellegű konfliktusforrásokra, különös figyelmet kell fordítani. Egyik döntő kérdése a következő évtizedek világának az is, hogy milyen tényezők hatására és kb. milyen időtávlatban jöhet létre világháborús konfliktus a XXI. században. Sok, jövővel foglalkozó kutató épít az amerikai, Samuel Huntington professzor nézeteire, aki A civilizációk összecsapásában látta a jövő fő konfliktusát 1993-ban írt tanulmányában, megfeledkezve arról, hogy a civilizációk nem viselkednek államokként, s maguk is rendkívül megosztottak. Nem kevés azoknak a prognózisoknak száma sem, amelyek a földi javakért, a nyersanyagokért, a földért és a vízért kibontakozó konfliktusokat igen lényeges veszélynek tekintik. Különlegesen érdekes kérdés, hogy a hatalmi ciklusokra épülő előrejelzésekből milyen következtetések adódnak. Hat év választja el a világot az első világháború kitörésének századik évfordulójától. Hat évvel előtte igen kevesen számítottak a bekövetkező katasztrófára. A jövőkutatás részben a XX. század tapasztalatai alapján növekvő mértékben fordítja figyelmét a következő évtizedek lehetséges konfliktusaira, pl. az amerikai hegemónia utáni világ kockázataira. Ebből a rövid és vázlatos kitekintésből is levonható néhány fontos következtetés a jövőkutatás növekvő fontosságáról, a minőségi követelmények további növekedéséről és a kutatás eredményeit igénylő felhasználók körének bővüléséről és szélesedéséről. A magyarországi jövőkutatás szerepe és feladatai jelentősen megnőttek egy olyan világban, amelyre döntően a rövid távúság, a szűklátókörűség és gyakran a csőlátás a jellemző. Közelebb kell vinni azonban a jövőkutatást a döntéshozók intézményeihez és szükségleteihez. Jövőkutatóinknak különös figyelmet kell fordítania a különböző időtávlatokban és a társadalmakban végbemenő változások különböző szintjein valószínűsíthető kockázati és bizonytalansági tényezőkre. Választ kell keresnie arra a kérdésre is, hogy a távlatokat figyelembe véve, milyen politikák lehetnek versenyképesek, eredményesek, melyek alkalmasak a veszélyek kivédésére, a megrázkódtatások mérséklésére és a biztonság erősítésére. 14