(Részletek) Budapest, 2011

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "(Részletek) Budapest, 2011"

Átírás

1 (Részletek) Budapest, 2011

2 3 Köszönet Úgy fogtam ehhez az íráshoz, mint ahogy Zorba, a görög mondta: Táncolni kell, uram! A zene majd csak megjön valahonnan * 1 Amint a betegségemből annyira felépültem, hogy barátnőm biztatására leülhettem kedvenc időtöltésemhez, az íráshoz, a következő foglalkoztatott: az ily módon kapott időt arra használom, hogy önvizsgálatot tartok; miért betegedtem meg, mit tehetek, hogy egészséges lehessek, s talán mindezzel segíthetek másoknak is a felgyógyulásban a félelmetes kórból, a daganatból. Köszönettel tartozom elsősorban Dr. Rosta András főorvos úrnak, Dr. Molnár Zsuzsa főorvos asszonynak, hogy abban a reménytelen állapotomban felvettek osztályukra, és megtettek mindent az életben maradásomért, amit az onkológia tudománya és szerető gondoskodásuk lehetővé tett. Köszönöm férjemnek a sok törődést és az ápolást. Köszönöm lányomnak, aki imádkozik értem. Hálás vagyok a fiamnak, hogy mellettem volt mindig, amikor csak szükségem volt rá, hogy, tudásával, empátiájával, segítségével, hozzájárult lelkem és testem gyógyításához, biztatott, tartotta bennem a reményt. Réka unokámnak, hogy visszahívott, foglalkozik velem, Leventének, hogy mindig érezhettem szeretetét, bizalmát. Nem utolsósorban, köszönettel tartozom barátaimnak, akik erősítettek, szeretetükről biztosítottak, folytatták az abbahagyott munkát, barátnőmnek, aki ösztönzött s mellesleg írásaimnak szerkesztője is, hogy dolgozzam, és ezzel az önsajnálat helyett, megtegyem az első lépéseket az egészségesebb, a teljesebb élet felé T. Jóba Kató *1 Nikosz Kazantzakisz Zorbász, a görög regényéből Zorba, a görög címmel készült a film. In: Különben jól vagyok. Saxum Kiadó Budapest, 2010.

3 5 Bevezetés Többszöri kísérletezésre sikerül kinyitni a szemem. Egy fiú tesz-vesz körülöttem. Víz csobban. Lemosnak? Ajtók csapódnak. Jövés-menés. Asszonyok állnak az ágyam mellé, fejükön turbán. Mégis neked lesz igazad: él! Magához tért a néni! A folyósón üvölt a tévé, a rádió. Csikorgó, zörgő takarítószeres kocsit tolnak. Telefon cseng. Nem veszi fel! mondja egy ismerősnek tűnő hang. Bemegyek hozzá. Miért zajonganak, kiabálnak? Mi ez? Elviselhetetlen. Vagy belülről jönnek ezek a hangok? Hol vagyok? Hogy kerültem ide? És én, ki vagyok? Én, egy palesztin asszony vagyok? Nagyvizit! Öt-hat orvos áll az ágyam körül. A mosolygós, kedves doktornő leül az ágyam szélére, megfogja a kezem. Örülök, hogy jobban van. Meg fogjuk gyógyítani. Ezek a mondatok juttatják eszembe az elmúlt heteket. Csak az utolsó napok kicsit zavarosak, nem emlékszem az eseményekre. Talán még a mentőautó? Hordágyon tolnak. Oxigént! kiabál valaki. Azután már semmi csend lebegés fény ébredés kórterem.

4 6 és én, ki vagyok? 7 Azóta közel hat év telt el. Eddig, ennyi haladékot kaptam. Azóta gondolkodom azon: és én, ki vagyok? Honnan jöttem? Mi dolgom volt? Mi volt az életem értelme? Meddig jutottam? Meddig kell még itt lennem? Maradt-e még elvégezetlen dolgom? Ki vagyok én? Gyerekkor Harmadik gyerekként, 1936-ban születtem. Bátyám pár hónapos korában halt meg. Nővérem nálam három évvel volt idősebb. Nyeszlett, ráncos, kékesszürke bőrű, angolkórós, kopasz, csúnyácska csecsemő voltam. Anyám a rokonoknak sem mert megmutatni. Többször elmondta, hogy a kórházban a mellette szülő cigány asszony cserélt el a saját gyerekével. Anyám nővérééknél laktunk egy házban, akik használatra átengedték nekünk az egyik szobájukat. Nekik nem lehetett saját gyerekük. Örökbe akartak fogadni. Nagybátyám homokot hozatott, újságból csákót húzott a fejemre, s nyakig betakart a meleg homokkal. Mézzel kevert csukamájolajjal, vitaminokkal etetett, tornáztatott, s biztatott, hogy szép, egészséges kislányka lesz majd belőlem. Az első fényképemen olyan három év körüli, szöszi, zöldszemű, félénk, soványka gyerek néz a gépbe. Nővéremhez, még csak nem is hasonlítottam. De a lenszőkeségem, az ábrándozó zöld szemem, naiv kis arcom azért bizonyságot adott a származásomat illetően. Mégis érdeklődve nézegettem a velem egykorú cigány gyerekeket, hátha valakiben felfedezem magamat. Mert, mi van, ha mégis? A cigányságomból annyi maradt bennem, hogy mindig nagy rokonszenvet éreztem irántuk, és vonzódásom azóta is megmaradt. Több évtized múlva, egyik apai nagynéném albumában, az esztergomi család fényképei között rátaláltam a tizenhat éves Jóba Katóra, akiről, ha nem közlik velem, hogy a nagynéném tanítóképzős képe, akkor nem hiszem el, hogy nem én vagyok. Így ha addig érzelmileg nem is sikerült véglegesen legyőznöm magamban a kételyt, végül is helyreállt az identitásom. Öcsém több mint négy évvel volt fiatalabb nálam. Születése előtt, több hetet töltöttem Esztergomban. Ez az időszak azonban senki számára sem volt ideális. Nem sokkal előbb halt meg a nagyapám, s a nagymama is sokat gyengélkedett. Egyedül voltam kisgyermek a házban, így egymagamban játszadoztam. Órákig ültem a kertben,

5 8 és én, ki vagyok? Részletek 9 és figyeltem a hangyák nyüzsgését, énekeltem a csigabigáknak. Rokonaim gondolták, segítene, ha óvodába járhatnék. Helyet pár hétre, csak a tanítóképző óvodájában tudtak biztosítani. A nagy baj abból adódott, hogy otthon állami óvodába jártam, s ott a reggeli és az esti imán túl több vallási gyakorlatunk nem volt. Az új óvodában viszont a római katolikus szokások szerint éltek; étkezés, foglalkozás előtt keresztet kellett vetnünk, a feszület előtt térdre borulva imádkoztunk, ami nekem sehogyan sem sikerült. Az első szünetben szépen kisétáltam a kapun, és a Duna-parton hazaindultam. Nem találtam azonban a házunkat. Minden kapu egyformának tűnt. Senki nem járt a sétányon. Addig járkáltam, amíg nagyon elfáradtam, s lekuporodtam az egyik kapu előtt a fűbe. Ekkorra már az egész család engem keresett. Kiderült, hogy a saját kapunknál aludtam az igazak álmát. Többé nem kellett óvodába mennem. Öcsémet nagyon szerettem. Császármetszéssel, kis súllyal (1,70 kg), született. Kétéves korára már a kortársait is lehagyta, kerek fejű, kis dagi gyerek lett. A Jóbákra hasonlított. Ő volt apánk szemefénye. Sokat voltunk együtt, szinte én neveltem. Anyánk, ha bevásárolt vagy amikor vízért ment a közös kútra, az ölembe fektette, én meg cumisüvegből etettem. A négyzethálós kiságyában sokáig képes volt egyedül is játszani, nézelődni, de leginkább azt szerette, ha mesélek neki. Rengeteg mesét találtam ki, egerekről, macskákról, no meg a mi gyönyörű németjuhász kutyánkról, Fantomról. Egy alkalommal a kutyánk mentette meg öcsém életét. Nem figyeltem oda, amikor kidugta a fejecskéjét az egyik hálórészen. Vissza már nem tudta húzni. Segíteni szerettem volna, de mintha közben megnőtt volna a feje. Kétségbeesve kiabáltam a szomszédokhoz. Igen ám, de a kutya miatt, nem mert hozzánk senki átjönni. Fantom ugyanis kitartóan rohangált a kerítés és a lakás között, miközben vadul ugatott. Végül is a hátsó szomszédasszonyunk oldotta meg a helyzetet. Arra kért, fogjam meg a Fantom nyakörvét, s mondjam neki, hogy okos kutya nem bántja a nénit, segíteni kell a kistestvéren. Ezután az asszony akadálymentesen átmászhatott a kerítésen, bejött a lakásba, kiszabadította a háló fogságából az öcsémet, aki időközben már lilára ordította magát. De ezzel még mindig nem oldódott meg egészen a helyzet. A kutya ugyanis beült az ajtóba, és addig bizony nem engedte távozni a szomszédunkat, amíg anyánk nem érkezett haza. Iskoláimat a nővéremmel együtt a református elemi iskolában kezdtem. Összevont osztályban tanultunk, elsőtől hatodikig. Egymást felváltva egy házaspár tanította a humán- és a reál tantárgyakat délelőtt és délután. Mind a ketten nagyon szigorúak voltak, a nádpálca ott virított a tanári asztalon, s gyakran volt használatban. Gyorsan kihúzta a gyufát az a tanuló, aki engedetlen, buta vagy csak egyszerűen figyelmetlen volt. Emlékeimben az első iskolai konfliktusom a nagy k betűhöz kapcsolódik. Mi, a legfiatalabbak, az első padokban ültünk, s palatáblákon gyakoroltuk a megadott feladatokat. Amíg csendben, önállóan dolgoztunk, a tanító egy másik osztállyal foglalkozott. A betűtanulást nagyon magabiztosan kezeltem, hiszen nővérem segítségével már ismertem az abc nagybetűit. Így, amikor a k betű volt soron, gyorsan végeztem, és arra figyeltem, a nagyok mit tanulnak. Még mindig emlékszem arra, hogy a hatodik osztályosok az emésztésből feleltek. Egy kutya emésztőcsatornájának képe volt a táblára akasztva, s a tanuló a pálcával a szájtól elindulva jutott el a végbélig, követve a táplálék útját. Nagyon undorítónak éreztem a folyamatot, s valószínűleg ehhez illő fintor ült ki az arcomra is. A tanító néni rám nézett, majd kézbe vette a palatáblámat, s intett menjek ki a táblához. Boldogan libegtem ki a nagy zöld táblához, csak lábujjhegyre állva értem el az előírt betűket. Nézd meg a k betűt, és hasonlítsd össze, azzal, amit te firkáltál szólított fel a tanító néni, s kezembe nyomta a palatáblámat. Néztem, néztem, de semmi különbséget, nem láttam a kettő között. A táblán is k betű és a palámra is ugyanazt rajzoltam gondoltam én, s nem láttam mi lehet a hiba. Egy icipicit megrándítottam a vállam, de abban a pillanatban már suhintott is a nádpálca. Makacsul összeszorítottam a fogam, nem szóltam semmit, csak bámultam ezt az ellenséget, hát ismét ez a fránya k betű okozza a bajt. Már alig jutott el hozzám a tanító néni hangja, csak hol a pofon lendült, hol a körmös. A végén, azt a parancsot kaptam, kérjek bocsánatot. Miért is? tépelődtem makacsul, nem én vertem a tanító nénit, ő dühöng minden ok nélkül. Mi az, hogy amit én írtam, az nem a k betű. Nem kértem bocsánatot, csak sértődötten álltam a tábla előtt. Büntetésből a tanítás végén nem indulhattam haza, a tanító néni rám zárta az osztálytermet. Ordítva rugdostam az ajtót, de magam maradtam sötétedésig. Végre anyám hangját hallottam az ablak alatt, amint a tanító nénit oktatja. Megverni a gyerekemet, itt vagyok én! mondta kiabálva. Hogyan jut eszébe egy ilyen kicsi gyereket estig bezárni? A nagy zajra kijött a tiszteletes úr és a felesége is, akik alig győzték anyámat csillapítani. Többet engem nem vert meg egyetlen tanító sem. A második osztálytól új tanítópár jött iskolánkba. Amikor a tanító bácsi tanított, gyakran küldött át a lakásukba, hol a gyerekükre vigyázni, hol a kertet gyomlálni, máskor meg paradicsomot segítettem befőzni. A többi gyerek szemében így liblinggé váltam.

6 10 és én, ki vagyok? Részletek 11 Nővérünk is délelőtt és délután járt iskolába. Együtt indultunk, majd nagyon igyekeztünk haza. Ha nem voltunk otthon az anyánk által megadott időre, már jött is elénk S bizony hazáig repültek a pofonok, vagy éppen egy veszővel verte a lábunk szárát. Mire nővérem negyedikes lett, szüleink szerették volna gimnáziumba íratni, mert ő volt az iskola legjobb tanulója. A gimnáziumba mégsem vették volna fel, mivel az ünnepi és a napi egyenruha, valamint a sapka megvásárlása meghaladta a család anyagi lehetőségeit, ennyire nem tellett a cipők foltozásából. Így lett polgárista, ott csak egy matrózblúz kellett és egy sapka. Középiskolás korában a háború után a nővérem már kollégiumban lakott. Ritkábban találkozhattunk. Szüleink válása után is anyánknál maradtunk öcsémmel együtt, míg a nővérünk apánkat választotta. Öcsémmel felnőttként is erősnek bizonyult a kapcsolatunk. Félszavakból is értettük egymást. Hosszabb idő elmúltával ugyanott tudtuk folytatni a beszélgetést, mintha előtte nap találkoztunk volna. Öcsénk csendes, szófogadó gyerek volt, még felnőttként is ritkán vesztette el türelmét. Természete és alkata is apánkra emlékeztetett. Ő is az örök vesztesekhez tartozott. Erről szólt az ötvennégy év, ami jutott neki. Nem volt még kétéves, amikor édesanyánk lakást szerzett a Dóczi-féle szalámigyár egyemeletes lakóházában. A földszintet a gyáros családja és a portásék foglalták el. Az emeleten hárman laktunk, a gépkocsivezető és a felesége, Urlichék, továbbá Sándor bácsi, az éjjeliőr és mi. A gyárban már évek óta nem készítettek szalámit. A gyáros idős, olasz származású úr volt. Szegény útmunkásként jött Magyarországra, de gazdag lányt vett feleségül. Ahányszor csak találkoztunk, mindig valami ajándékkal kedveskedett, és megkérdezte: Pubija, hogy lenni? Pubija, jó kisfiú. Anyánk ilyenkor jókat kacagott magában. Ha te, azt tudnád gondolta, hogy a gyár építésekor, a Rákos úton a családi hintótokat, a mi bandánk dobálta meg lócitrommal. A szoba-konyhás, központi fűtéses lakáshoz a körfolyóson lévő közös, vízöblítéses WC is hozzátartozott. A mosókonyhát káddal, mángorlógéppel, szárítóval hetente egy alkalommal (meghatározott napon) fürdőszobaként is használhattuk. A szomszéd bácsi illatos pipadohányt használt, s órákon keresztül olvasott a WC-ben. Mi, gyerekek kisorsoltuk, hogy ki mehet be először utána, hogy még élvezhessük a pipa illatát. A sofőréknek nem volt gyermekük. A fiatalasszony akit öcsénk Ulili néninek hívott szívesen részt vett játékainkban, s amit nagy becsben tartottunk, finom tízóraikkal, uzsonnákkal vendégelt meg minket. Öcsénk különösen szerette a szardellapasztás vajas kenyeret. Játékaink között nagy szerepet kapott a kártya, a marokkó, a kirakós, az építőkocka, a szellemi játékok, de gyakran ma drámajátéknak neveznénk szerepeket is alakítottunk, darabokat adtunk elő. Egyik előadásunkban, az volt a feladat, hogy az egyik harcos aki természetesen az öcsi volt legyőzi a sárkányt, s a királynő Urlich néni lovaggá üti érte. A királynő megfelelő öltözékben királyi korona, palást (plüssfüggöny) ült dölyfösen, előtte pedig fél térden öcsike, a hős lovag. A királynő kezében karddal piszkavas fennhangon zengi a lovagi avatás szövegét. Az egyik lába a trón alatt megcsúszott, ezért a piszkavas kicsit nagyobb lendülettel sújtott le a lovag gyengécske vállára. Öcsi szeme szikrázott, dühödten felugrott: Hülyék vagytok mind-mind, te is, Ulili! Esszen mindegyikbe a bomba! Majd átrohant a lakásunkba, s zokogva borult az ágyra. Hiába volt minden vigasz, semmi nem használt. Szomszéd néni bölcsen azt javasolta, hagyjuk, hogy kisírja magát, majd megnyugszik. Egy félóra sem telt el, öcsi az időközben szomszéd nénivé visszaváltozott királynőhöz járult, kicsi kezecskéjét feléje nyújtotta: Kéjek, szadinás kenyér. Édesanyánktól féltünk türelmetlen, ideges természete miatt. Gyorsan eljárt a keze, hangos, kiabálós volt. Soha nem talált semmit. Ami a keze ügyében volt, azt ott hagyta, ahol éppen használta. Mindig mindent keresett. Meggyőződése volt, hogy akarattal tesszük vagy játsszuk el a tárgyakat. Szekrényeinknek, ha benyúltunk nemcsak az ajtaja esett ki, hanem a beléjük dobált holmik is. A vasárnapi vagy az ünnepi ebédfőzés minden alkalommal rémtörténetté vált. Hol a kést, hol a merő- vagy fakanalat, az ollót vagy éppen mást kerestünk. Még a főzőedényeknek sem volt állandó helyük, hol egyik, hol másik helyen bukkanhattunk rájuk. Édesapánk a hétvégi főzések alkalmával, azzal segített rajtunk, hogy egész délelőttre elvitt minket kirándulni. Ezek a kirándulások csodálatosak voltak. Ismerkedtünk a természettel, a növényekkel, az állatokkal. Meglestük a napon sütkérező gyíkokat, lepkéket kergettünk. Virágokból koszorút, karkötőt fontunk, szép vadvirágcsokrot kötöttünk. Ez idő alatt apánk mesélt, jókat nevetgéltünk. Gyakran már az is kacagtató volt, ahogyan apánk a mesét előadta. Télen szánkáztunk a domboldalon, vagy rokonlátogatáson voltunk apánk testvéreinél. Dél tájban mentünk csak haza, mikor azt gondoltuk, már kész az ebéd. A vasárnap délutánokon a Neumann család az anyai nagyszüleinknél jött össze. Mindenki hozott valami süteményt, amit mi, gyerekek nagyra értékeltünk. Nagyanyám pogácsái megismételhetetlenül finomak voltak. Különösen a burgonyásat szerettem. Először a fel-

7 12 és én, ki vagyok? Részletek 13 nőtteket kellett körbekínálnunk, azután elvihettük a tálakat. Amíg, a felnőttek kiértékelték a politikai helyzetet, megvitatták a várható eseményeket, a családban történteket, addig mi, gyerekek jókat ettünk, játszottunk. Nekem gyakran megengedték, hogy apám ölében ülve, végighallgassam a beszélgetést, olykor a vitákat. Családtagjainak nagyon vegyes politikai nézetei voltak. Nagyapánk, mint volt vöröskatona, ugyan szociáldemokrata párttag volt, de ha lett volna legális kommunista párt, szívesebben tartozott volna közéjük. Azt vallotta, hogy a munkásembert még az ág is húzza, igazságos, egyenlőségért dolgozó munkásokból álló kormány kellene. Másodszülött fiát, Lajos bátyánkat, akit az első világháború végén hívtak be katonának, Horthy különítményesei verték agyon még 1919 késő ősszén. A tizenkilenc éves fiú halálát sem a nagyapám, sem a nagyanyám nem tudták elfelejteni, és soha nem bocsájtották meg. Anyám és testvérei, valamint a sógorok többnyire nem voltak tagjai egyik pártnak sem, de inkább szociáldemokrata érzelműek voltak. Két nagybátyám kivételével, akik közül a legfiatalabb, Árpi bácsi akinek egy lánya és hat fia volt belépett a nyilasok közé, de őt a családból, senki nem vette komolyan. Ugyan gyönyörűséges, izmos, szép szál férfi volt, de amikor az értelmet osztották, nem állt kétszer sorba. Szélsőséges, zagyva nézeteket vallott. Az a családi legenda járt róla, hogy rengeteget eszik. Nagymamáéknál hetente egy napon, amikor kenyeret sütöttek, vajat köpültek nem főztek meleg ebédet. Egy ilyen alkalommal inas korában Árpi bátyánk, megevett vagy tíz hatalmas lángost, ivott hozzá írót, majd egy nagy karéj frissen sült, vajjal vastagon megkent kenyeret majszolva dünnyögött, hogy mi lesz az ebéd. Nagymamám rászólt: Eleget ettél már, eridj dolgozni. Mire a fia, még kezében a nagy szelet kenyérrel a kapuból visszakiáltott: Igen? Dolgozni küldenek, de enni nem adnak? A szomszédasszony éppen arra ment, s nevetve mondta a hatalmasra nőtt, izmos legénynek: Árpikám, látszik rajtad, hogy állandóan éheztetnek. Anyánk idősebb öccse, Kisbéla bácsi mint katona, azt mondta, ő nem politizál, de mindenhez volt sajátos észrevétele, egyszer ennek, máskor annak adott igazat. Önként lépett be a seregbe, de belülről már nem látta olyan szépnek a katonaéletet, mint annak előtte. Magas, sötét hajú, szép termetű ember volt, nagyon szép énekhanggal megáldva. A front közeledésekor úgy döntött, megszökik a katonaságtól. Kikérte a szabadságát, s elhatározta valahol elbújik, míg a háborúnak vége lesz. Szabadsága utolsó napját nagyanyámnál töltötte, ültek egymás mellett, s búcsúzásként édesanyjának énekelt, egyik dalt a másik után. A kapu kolompját valaki vadul rázni kezdte. A légoltalmi parancsnok két tanúval nyomult be a konyhába. Hol a rádió? kiabálta. Már régen be kellett volna szolgáltatni, s maguk egész délelőtt bömböltetik! Nagymamám belekarolt fiába, és maga előtt tolva őt mondta: Itt a rádióm! A hivatalos hírekben, az újságok írásaiban mindig az ellenség vesztett, s a készülő csodafegyverről zengtek dicshimnuszokat. A hadi helyzetet mindenki a maga módján értékelte, a hivatalos híreknek nem hitt senki. Éjszakánként, besötétített, bezárt ajtók mögött, nagy titokban eldugott rádió angol vagy orosz magyar nyelvű adásait hallgattuk. A sztálingrádi csata után már mindenki a háború elvesztését emlegette, Árpi bátyánkat kivéve. Az egyik utolsó családi találkozón mindenki a front közeledtét várta, a háború befejezésében reménykedett, és egyre keserűbb volt a gyakori bombázások, valamint a nyilasok egyre nyíltabb garázdálkodása miatt. Árpi bácsi a beszélgetést hallgatva, dühösen felugrott, még a székét is felrúgta. Majd lóg maga még ezen a körtefán! ordította nagyapánknak, s úgy elrohant, hogy soha többé nem lépte át nagyszüleim házának küszöbét. Ezeken a délutánokon egyetlen egy ember nem szólalt meg soha, csak sejtelmesen mosolygott a bajusza alatt, apánk. Sötétedés előtt haza kellett érnünk, ezért mindig ugyanabban az időpontban felállt: Na, jól kibeszélgettük magunkat, induljunk. A háború után sajnos a családi összejövetelek elmaradtak. A férfiak anyám nővérének férje, Nagybéla bácsi kivételével fogolytáborokban voltak, a nők maguk között hamar összevesztek. Ezért nagymama lányai és menyei inkább külön-külön mentek el, még ünnepnapokon is. Mikor ki ért rá, az idős szülőket az látogatta csak. Nekem hiányoztak ezek a családi találkozások, nemcsak azért mert érdekes információk cserélhettek gazdát, hanem mert semmi nem volt, ami pótolja az együttlét melegét, a családhoz tartozás érzését. Karácsony Közeledett a karácsony. Akkor még nem tudhattuk, hogy ez lesz az utolsó közös karácsonyunk, amikor együtt ünnepelhetünk, mind az öten, anyu, apu, Joci, a nővérem, az öcsém és én. Az ostrom ellenére nagyon vártuk az ünnepeket. Írtunk a Jézuskának, ki milyen ajándéknak örülne, mire fáj a szíve. Soha nem volt még ilyen várakozás bennünk. Abban bíztunk, hogy a karácsony a háború végét is meghozza. Gyerekek voltunk, élni vágytunk. A zsúfolt pincéből végre felmehetünk a lakásunkba. Számoltuk a napokat, mennyit

8 14 és én, ki vagyok? Részletek 15 kell még a pincében aludnunk, vártuk a Jézuskát, kezében a békét hozó varázspálcával, körülötte az angyalokkal, akik alig bírják cipelni a sok ajándékot. Nyolcéves voltam, közelebb a kilenchez. Egész lelkemmel, tudatommal hittem, hogy a Jézuska karácsonykor eljön a gyerekekhez, békét hirdet és ajándékkal jutalmazza azokat, akik megérdemlik. Minden este elalvás előtt, imádkoztam, hogy amíg alszunk, vigyázzon ránk és reggel újra örülhessünk egymásnak. Biztató volt, hogy eddig pedig a háborúból már nem lehet sok hátra a családunkból mindenkinek sikerült megmenekülni, aput sem vitték el katonának, együtt maradhattunk. A Jézuska szeret minket. December huszonnegyedikén reggel nagy csendre ébredtünk. Nem vijjogtak a katyusák, nem ropogtak a gépfegyverek. Furcsa volt. A portás bácsi azzal a hírrel rohant le a pincébe, hogy a Pázmány utcában négy orosz katonát láttak, a Klára utca felé mentek. Icával, a szomszédék lányával nevetgélő kiskatonák arcára fagyott a mosoly, kirohantak az udvarra. Anyánk felkapta a kabátját, körülnézett és már ott sem volt. Később azzal a hírrel jött vissza, hogy az oroszok a frontról hangszórón keresztül azt üzenték, a mai nap fegyverszünet lesz. Gyertek magyarok a temetőhöz, mákos gubáért. Megnyugodtam, mégis csak eljön a Jézuska, lesz karácsonyunk. Délelőtt, miután pár órája valóban csend volt, anyu olyan bátor volt, hogy felment a lakásba, és ott főzte a karácsonyi ételeket. A szomszédok ijesztgették, hogy a ruszkik eltalálják, mert a felszálló füstre lőnek. Ő azonban csak nevetett, nem érezte a veszélyt. Igazi, békebeli csend volt. Mi, gyerekek felmehettünk az udvarra. A nehéz tölgyfakapu zárva volt, mégsem mertünk nagyon eltávolodni a pincebejárattól. Végre levegőn lehettünk. Kipirult arccal körbe-körbe futkostunk. Valami csekélységen összekaptunk a nagylányokkal. Ica, engesztelően belém karolt. Mutatok valamit mondta, és húzott maga után. Átmentünk a légópince melletti folyosón, ahol édesapánk éppen a fenyőfa végét faragta a tartóba. A meglepetéstől nem kaptam levegőt. Ica rám nézett. Mi bajod? kérdezte. Te, még mindig hiszel a mesékben? A karácsonyi ajándékokat a szüleinktől kapjuk. Az nem lehet tiltakoztam. De, igen! hangzott a végérvényes válasz. Ebben a pillanatban valami elpattant bennem. Vége lett a szép ideának. Üresnek, kiraboltnak éreztem magam. Este a besötétített pincében kisemmizve, megcsalva álltam a fenyőfa előtt. Az sem vigasztalt, hogy szegény apám még igazi szaloncukrot is szerzett, s csillagszóró is került valahonnan, ráadásul a csillogó fenyőfa mellett ott volt, az annyira vágyott baba. Nem adhatta vissza a hitet az édesség, a jó vacsora akkor ettük meg az egyik lesütött libát. Félrevezettek, becsaptak engem. Hazudtak nekem. A legjobban az fájt, hogy apám hazudott, akinek eddig minden szavát elhittem. Azt mondta, hogy Jézuska most is eljön, mert őt nem lehet meglőni, nem fognak rajta a golyók. Tessék, nincs is Jézuska, csak a felnőttek hazugsága az egész. Apám vigasztalni akart, anyám pedig dühöngött, szívtelen kölyöknek nevezett. Senki nem értette, hogy az a karácsony mindent, de mindent elrontott. Soha nem sikerült kihevernem ezt a csalódást, azóta is minden gyertyagyújtáskor szorítja a torkomat a keserűség. Talán azért van ez így, mert azóta sem sikerült soha megköszönnöm apámnak, hogy akkor életét kockáztatva fenyőfát szerzett nekünk. S hogy a legnagyobb embertelenség között is táplálni akarta bennünk a hitet. Nem az ő hibája volt, hogy ezen az utolsó együtt töltött karácsony estén széttört a varázs, szétpattant, mint egy színes szappanbuborék. Népkonyha Anyánk hajnalban felkeltett. Együtt indultunk el otthonról. Neki Újpesten kellett hat órára lenni, mert takarítani hívták. Nekem is korán kellett odaérnem az ingyenkonyhára, hogy még jusson ebéd, amihez három jegyet kaptunk. A két testvérem betegen maradt otthon. Koromsötét volt, amikor elindultunk. A Pázmány utcában még együtt mentünk anyámmal, de Újpestre el kellett fordulni a Klára utcánál. Nekem a Bocskai utcán vezetett az utam. Majdnem meghaltam a félelemtől, a hidegtől vacogott a fogam. Végig futottam a sötét utcában. Az iskolában volt az ingyenkonyha. A kapuban egy ideig ácsorogtam. Örültem, hogy nincs még ott senki. Előtte való nap, amikor a jegyeket kaptuk, azt mondták korán kell odaérni, mert a későn jövők nem biztos, hogy bejutnak, ezért mire ők következnének, elfogy az ebéd. Egyszer csak jött egy kis öregember. Kiderült, hogy az udvaron már sokan ácsorognak. Az öreg maga elé engedett a sorban. Nagyon hideg volt. Különösen a lábam fázott, pedig a nővérem cipőjét vettem fel, amibe még a lábamra tekert újság is belefért. A kezem majdnem megfagyott. Kesztyűm nem volt. Toporogtam. Egyik kezemben az ételhordót szorongattam, a másikat a hónom alá dugtam melegedni. Körülöttem az emberek először még beszélgettek, tréfálkoztak is egymással, de később egyre kevesebb szó esett. Kékre, zöldre fagyva, szótlanul toporogtunk. Csak néha hangzott el egy-egy feltételezés arról, hogy mit főzhetnek ebédre.

9 16 és én, ki vagyok? Részletek 17 Már nem éreztem a talpam. Mintha a cipőm maga is jéggé vált volna. Nagyon fájt a sarkam, ahogyan a lábam egymáshoz vertem. Hiába váltogattam a kezemben az ételhordót, megdermedt mind a tíz ujjam. Az öreg a hátam mögött arra biztatott, hogy ugráljak, nem szabad egyhelyben állni. Megdörzsölte az ujjaimat is. Nagyon lassan múlt az idő. Egyszer csak elterjedt a hír, hogy ma nem osztanak ételt, mert amit itt főztek a kórházba kell vinni. Kiabálás, lökdösődés kezdődött. Az emberek egymást szidták. Közben a sor egyre csak nőtt. Az iskola udvaráról már kikanyarodott az utcára. Az emberek meg csak jöttek, jöttek. Benéztek az udvarra. A bentiek rájuk kiabáltak. Talán mi még eljutunk a konyháig. Kétségbeestem. Mi lesz, ha az orrunk előtt zárják be a konyhát? Ekkor villant belém a felismerés, nemcsak fázom, hanem szörnyen éhes is vagyok. Eszembe jutottak a testvéreim. Ők is éhesek és betegek. Már állni sem bírtam. A gyomrom is fájt. Összekuporodtam. A hátam mögötti öregember felrángatott, kiabált, lökdösött, hogy álljak fel! Koszos kabátujjával letörölte a könnyeimet. Tizenegy óra tájban kijött a konyhából egy jóságos arcú, kövér asszony. Magával hozta a krumpli és a főtt tészta illatát. Meztelen karja gőzölgött a hidegben. Hangosan számolni kezdte az ételre várakozókat. Iszonyú tolakodás, lökdösődés, káromkodás támadt. Aki gyengének bizonyult, kiszorult a sorból. Ne hagyd magad! kiáltott rám az öreg, és megfogta a karomat, tolt maga előtt. Minden erőmre szükségem volt, hogy megmaradjak a sorban. Az asszony visszament a konyhába. Az emberek nyújtogatták a nyakukat. Lesték, hogy visszajön-e még. A templomban delet harangoztak. Két karszalagos ember érkezett. Ráérősen sétáltak a konyháig. Kinyílt a konyhaajtó. Egy fehérsapkás ember a gőzölgő edényből nagy merőkanállal porciózni kezdte az ételt. A kövér, jóságos asszony négyesével számolta a sorban állókat. A konyha még nagyon messze volt. Izgatottan lestük a szerencséseket. Egy férfi letérdelt az udvar közepén, és kézzel tömte magába a gőzölgő ételt. Nagyokat nyeltünk. Találgattuk, mit kapunk, ha odaérünk. Hátulról meglódult a tömeg. Akik elől álltak megfeszítették magukat. A sor elején a karszalagos ember kiabált, ha nem lesz rend, abbamarad az ételosztás. Már nem volt messze a konyha. Éreztem az étel illatát, láttam a fehér sapkás embert, amint a hatalmas kanalat belemeríti az edénybe. Egyre csak nyeltem, nyeltem. Az ételhordót annyira szorítottam, hogy a kezem belekékült. Már csak egy-két lépésre voltam a jóságos arcú, kövér asszonytól. Valaki megfogta a vállam. A hátam mögötti öregember az asszony lábához borult, átkulcsolta a térdét. A karszalagosok elrángatták. Az emberek kiabáltak, káromkodtak. A konyha ajtajából elhúzták a hatalmas edényt. A fehér sapkás férfi hadonászott a nagy merőkanállal, és valamit kiabált. Becsukták a konyhaajtót. A karszalagos férfiak ott álltak előtte. Álltam az iskolaudvaron. Konokul szorítottam kezemben az ételhordót. Néztem, amint a karszalagosok becsukják az iskola kapuját. Egyszerre újra hideg lett. Felkapta a szél az udvaron megmaradt havat és az arcomba fújta. Mit keresel te még mindig itt? kérdezte az egyik karszalagos, és a kabátom gallérjánál fogva maga felé fordított. Éreztem, hogy elerednek a könnyeim, és azzal együtt a lábamon, le a térdemre, majd a cipőmbe folyik, az egész napon visszatartott vizeletem. A karszalagos elengedett. Ott maradtam az udvar közepén. A fogam hangosan vacogott. A harisnyám lassan jéggé fagyott a lábamon. Láttam, hogy kinyílik a konyha ajtaja. A jóságos arcú, kövér asszony intett. Hátranéztem. Egyedül voltam. Az asszony újra intett. Boldogan emeltem az ételhordót. A lábam azonban nem engedelmeskedett. Újra megkíséreltem a konyha felé menni. A lábamra néztem. A talpam körül jég volt, a cipőim odafagytak a földhöz. Kibújtam belőlük. A kövér, jóságos asszony szeneslapáttal kaparta ki azokat a jég fogságából. Behívott a konyhába. Száraz újságpapírt hozott. Még a cipőimet is segítette felhúzni. A fehér sapkás férfi két merőkanál lekváros tésztát csapott az ételhordómba. Na, eridj! mondta és nevetett. A jóságos arcú, kövér asszony is mosolygott. Történelmi lecke Az állattenyésztők is Gödöllőre költöztek 1956 őszén. A fiúk között a négyek bandájáról, akik a gyapjasok becenevet is viselték mindenki hallott már: fekete, sűrű göndör hajuk volt, mindenhová együtt jártak, jó haverok voltak. Még Budapesten azzal lepték meg társaikat, hogy egyik reggel kopaszra nyírva ültek be az előadóterem első sorába. Volt nagy nevetés, csúfolódás. Így hát a hírük már jóval Gödöllőre érkezésük előtt megelőzte őket. Az 1956-os tanév zűrösen indult. Alig találkozott a két tagozat, még névről sem ismertük egymást. A fiúk az árvíz miatt a

10 18 és én, ki vagyok? Részletek 19 Dunához utaztak, majd amikor visszajöttek, először tangazdasági gyakorlatra mentek, utána pedig a politika szólt közbe. Októberben más egyetemeken megalakult az alternatív ifjúsági szervezet, a MEFESZ 1. Ez idő tájt nálunk is több gyűlést tartottunk, mint órát. Csak kapkodtuk a fejünket. Senki nem értett semmit. Igazán az sem derült ki, hogy nálunk új ifjúsági szervezet milyen céllal alakulna, mi volna a feladata. A gyűléseken minden hozzászólót megtapsoltak, azt is, aki tiltakozott az új szervezet ellen, s azt is, aki nálunk is szeretett volna hasonlót létrehozni. Tanáraink, a pártszervezet vezetői is tanácstalanok voltak. Mindenki érezte, hogy valami változásra volna szükség, de végül is a magyarázat, az őszinte beszéd elmaradt. Egyre nőtt a feszültség, a zavarodottság. Október huszonharmadikára, az egyetemistáknak, főiskolásoknak Budapesten felvonulást hirdettek. Csoportunk reggel az éppen esedékes tanórára készülődött. Elmentem a tanulmányi osztályra, érdeklődni, hogy elmarad-e a tanítás vagy megtartják? Mi legyen? Menjünk felvonulni vagy ne? Azt a választ kaptam, hogy ők sem tudnak semmit, csak annyit, amit bemondott a rádió. Menjünk, érdeklődjünk a pártbizottságon. Ott sem kaptunk egyértelmű választ. Nem lehetett tudni, hogy mi várható. Annyit tudtunk, hogy a felvonás szervezői egyelőre nem kaptak engedélyt, de a tanítás valószínűleg elmarad. Mire visszaértem, csoporttársaim éppen az előző napi, lengyel ifjúsához intézett Gomulka-beszédet 2 olvasták fel az újságból. A lengyel pártvezető azt magyarázta, hogy mi a reform, mi a forradalom és mi az ellenforradalom. Jelenleg közölte az újságcikk a szocializmus reformjára van szükség, hogy kijavítsuk a hibákat, adjuk vissza az emberek hitét, éljünk jobban. Ez nagyon szép állapítottuk meg. Azt viszont senki nem tudta nekünk megmagyarázni, hogy milyen változást akarnak elérni a felvonulás szervezői, és ebben milyen szerepet szánnak az egyetemi ifjúságnak. Van engedély a felvonulásra vagy nincs? Menjünk be Pestre vagy maradjunk Gödöllőn, és várjuk meg, mire megy ki a játék? Hallgattuk a rádiót. Okosabbak nem lettünk. Csoportunk úgy döntött, bemegyünk, körülnézünk, lehetőleg együtt maradunk, és majd eldöntjük, hogy maradunk vagy visszajövünk. Ösztöndíjfizetésre a következő napon számítottunk. Úgy véltük, azt azért jó volna, ha kiadnák. Egyikünknek sem volt pénze, még a hazautazáshoz sem. 1 Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége 2 Władysław Gomułka lengyel kommunista vezető Elértük az éppen induló HÉV 3 -szerelvényt, csoportunk megtöltött egy kocsit. Népdalokat, mozgalmi énekeket fújtunk. Nagyokat kacagtunk, vidámak és mégis feszültek voltunk. A végállomáson a Budapesti Műszaki Egyetemre irányítottak minket. Az egyetem udvara már tömve volt. A hangosbemondón a zenét meg-megszakította a rádió közvetítése. Félóránként változott a helyzet. Hol azt mondták, megkaptuk a felvonulási engedély, hol visszavonták azt. Leváltották, sőt bebörtönözték Farkas Mihályt 4 és a fiát, Vladimírt. Majd azt is visszavonták. Az MDP 5 Központi Vezetőségének küldöttsége Jugoszláviában vendégeskedett, az napra várták őket haza, így nem volt senki a vezetők között, aki dönteni tudott volna. Az egyetem udvarán egyre csak nőtt a tömeg. Néhány szervező mondták, hogy ők a MEFESZ vezetői rohangált, és egymásnak ellentétes utasításokat adtak ki. Végül, kora délután a hangosítón egyetemenként sorakozót hirdettek. Csoportunk valamennyi tagja kart karba öltve összekapaszkodott. Elindult a tömeg, bár még nem lehetett tudni hová és miért megyünk. Eleinte énekeltünk, ismét mozgalmi és népdalokat felváltva. Majd néhány szervező kezdeményezésére jöttek az első jelszavak: Igazságot! Szabadságot! Egyenlőséget akarunk! A Kiskörúton megláttam anyámat és az öcsémet. Odafutottam hozzájuk, éppen tornacipőt készültek venni. Anyám aggodalmára, azzal az ígérettel válaszoltam, vigyázok, ha valami baj lesz, hazamegyek. Visszamentem társaimhoz. A híd előtt utat engedtünk egy személyautónak. Az a hír terjedt el, hogy Nagy Imre 6 volt, aki éppen a Parlamentbe tartott. Minden egyetemről néhány újabb szervező kilépett a sorokból, s új jelszavakat kezdtek diktálni. Új ruhát a honvédeknek! Le, Rákosival! Nem állunk meg félúton, Rákosi is pusztuljon! Közben a Bem térhez értünk. Himnusz. Versek. Beszédek. Az első vörös csillagot letördelték a nemzeti zászlókról, majd kivágták a címereket. Visszamentünk Pestre, a Parlament elé. A csoportunkat még egybetartottuk, a Földművelési Minisztérium előtt, csak az úthoz közel tudtunk megállni. A tömeg egyre nőtt. Újból a Himnusz és versek. Hol itt, hol ott felhangzott Nagy Imre neve. Nem sokat tudtunk róla. Nekem 1953-ból volt ismerős, amikor nyári nagygyakorlaton voltam a bakonyi ál- 3 Helyiérdekű vasút 4 Politikus, honvédelmi miniszter, a Rákosi-korszak meghatározó személyisége 5 Magyar Dolgozók Pártja 6 Az 1956-os forradalom miniszterelnöke

11 20 és én, ki vagyok? Részletek 21 lami gazdaságban. Akkor vették vissza a pártba, s ő lett rövid időre Rákosi helyett a miniszterelnök. Mint utolsó éves középiskolai diák, egyedül voltam a gazdaságban, de éjszaka egy esztergomi diákcsoporttal aludtam együtt. Őket tanárok kísérték, akik legalább olyan tanácstalanul hallgatták a híreket, mint én. Nem értettük, hogy miért volt a pártból kizárva, miért vették vissza, és miért lett azonnal miniszterelnök? És ha igaz, hogy ő, mint volt begyűjtési miniszter, erőszakkal vette el a parasztok legutolsó gramm lisztjét, búzáját, disznaját, akkor miben jobb, mint Rákosi? Pár hét múlva Rákosi tartott nagy beszédet, amelyben Nagy Imréről azt mondta, hogy kutyából, nem lesz szalonna. Most, elképedten álltam a Parlament előtt, és hallgattam a körülöttem zajongó tömeget. Mindannyian Nagy Imrét akarták hallani. Mondjon beszédet! biztatták, s a nevét skandálták. Közben mellettünk az utat fiatalok lepték el, akiket egyre több teherautó szállított. Eleinte diákoknak néztük őket, de a később érkezők kopott, rosszarcú, külvárosi fiúk voltak, a mai szemünkkel inkább a hajléktalanokra emlékeztettek. Kezdett a tömeg összébb szorulni. Azok, akik teherautókkal érkeztek, arról beszéltek, hol lehetne fegyvert szerezni. A Parlament erkélyén megjelent Nagy Imre. Zúgó taps fogadta. Kedves elvtársak! szólította meg a tömeget. Füttykoncert, kiabálás volt a válasz. Ideje innét elmennünk! bíztattam a társaimat. Egyik barátnőnk az Alkotmány utcában lakott, őt hazakísértük. A Nagykörúton már tömeg tolongott, ott is fiatalok szálltak le a teherautókról. Mi a Gödöllőre induló HÉV-hez siettünk. Már az a hír terjedt, hogy a Rádiónál lövöldöznek, a laktanyákban fegyvert osztogatnak. Húszévesen nem szeretnék hősi halott lenni mondtam társaimnak, jobb, ha kimegyünk az egyetemre. Az zavart leginkább, hogy nem tudtam: miért és minek kellene harcolni, és főként kik ellen vagy kik mellett. A politikai zavar már Rajkék 7 újratemetése körüli időszakban érezhető volt. Érthetetlen volt maga az a tény, hogy miért vállalták magukra a bűnösséget, ha ártatlanok? Ha elkövették, amivel vádolták őket, és miért váltak hirtelen hősökké? Mikor és kik hazudtak, amikor ellenségnek kiáltották ki, vagy amikor hősökké emelték őket? Igaz, közben arról sem feledkeztem meg, hogy a nevelőapám a végsőkig tiltakozott, fellebbezett, folyamatosan kérte ügye felülvizsgálatát a pártból történő kizárása miatt. Azt hangoztatta, hogy nem az 7 Rajk László kommunista politikus, miniszter eszmével van baj, hanem azokkal az emberekkel, akik mások hátán akarnak hatalomhoz, befolyáshoz jutni, akik mindenkiben ellenséget keresnek. Nem sokat, de amit hallottunk az SZKP 8 XX. Kongresszusáról, valamint a Sztálinnak 9 tulajdonított bűnökről, nemcsak felzaklatott, de össze is kevert minket. Nem voltam az egyedüli, aki úgy gondolta, hogyha csak a töredéke is igaz annak, amit feltártak a kommunista párt történetéből, maguk a szovjetek, akkor valami nagyon nincs rendben. Abban azonban húszéves létemre is biztos voltam, hogy itt, Európa közepén fegyverrel nincs mit kezdenünk. Nem tudtuk, nem értettük mit akarhat Nagy Imre. Gomulka-féle reformot? Forradalmat? Milyen forradalmat? Kik a forradalmárok, és kik azok, akiket el kell zavarni? Kik és mit terveznek, akik a fiatalok kezébe fegyvert adnak? Igaz lehet, hogy a Rádiónál lőnek? Kik és kikre? Mire Gödöllőre értünk elhangzott Gerő 10 beszéde. A kollégiumban felbolydult méhkast találtunk. Mi van Pesten? Igaz, hogy az ÁVH 11 -sok munkásokat lőnek? Mi, az újonnan érkezettek, nem hallottuk a beszédet. Gerő mondták társaink csürhének nevezte az egyetemistákat, akik állítólag fegyverrel támadták meg a Rádiót. A világ eléggé zűrzavaros volt, de annyit azért éreztünk, hogy azoknak az egyetemistáknak, akik háború előtt legfeljebb gyári munkások és cselédek lehettek volna, nincs kedvük meghalni fiatalon, különösen, ha még azt sem tudják, milyen célokért. Nem is értettünk semmit. Kik a szervezők? Kikkel, kik ellen vagy kikért kellene harcolnunk? Vajon mit fogunk mi megváltoztatni? Érdekes módon nálunk a fő hangadók elsősorban azok voltak, akiket eddig az egyetemen kinevettük vagy kiutáltuk magunk közül, akik parancsolgattak, netán bugyuta szövegekkel úgynevezett békekölcsönjegyzésre agitáltak. Egész este üléseztünk. Összevissza beszélt mindenki. Senkinek sem volt megbízható információja. Minden felszólaló mint már annyi más alkalommal nagy tapsot kapott. Azt is megtapsolták, akik új címert akart, de azokat is, akik a régihez ragaszkodtak. Éltették azokat, akik fegyverrel a kézben harcolnak a zsar- 8 Szovjetunió Kommunista Pártja 9 Joszif Visszarionovics Sztálin grúz származású szovjet diktátor, generalisszimusz 10 Kommunista politikus, miniszter, Rákosi leváltása után az MDP első titkára 11 Államvédelmi Hatóság

12 22 és én, ki vagyok? Részletek 23 nokság ellen, s azokat is, akik fellépnek ellenük. Egymás szavába vágva zajongott, kiabált mindenki. Ez már megint nem a mi, helyünk állapítottuk meg barátnőimmel, és felmentünk a kollégiumi szobánkba. Másnap a tanulmányi osztályon megkaptuk a háromhavi ösztöndíjunkat, s tájékoztattak: majd küldenek értesítést, ha lesz tanítás. Akiknek sikerült elérni a vonatot, azok még aznap hazamentek. Az élet iskolája Az 1956 ősze családunkban is változásokat hozott. November végén nővérem és férje elhagyták Magyarországot. Indulásuk előtt meglátogatták anyánkat, de természetesen terveikről nem szóltak semmit, majd hónapokig semmi hír nem jött tőlük. Anyánk vigasztalhatatlan lett, állandóan beteg volt, mert legkedvesebb gyerekét ismét elvesztette. Az első üzenetet rádión küldték. A levelezés nehezen indult. Amikor anyám megkapta nővérem első levelét nagyon boldog volt. Csak az igazság az, hogy szüleim zavarban voltak: nem lesz-e majd bajuk abból, ha egy disszidenssel leveleznek? Nemsokára kiderült, hogy Magyarországon szinte nincs is olyan család még az országos vezetők között sem, amelyből valaki ne hagyta volna el az országot. A levelezést a biztonság kedvéért azért először, az akkor tizenhét éves öcsénk vállalta magára. Az ő leveléből idézek részleteket: Budapest, október 21. Kedves Jocikám és Feri! Levelet immár legalább egy hónapja nem kaptunk tőletek. Nem tudom, mi lehet az oka? Kezedet görcs bántja? Vagy beteg voltál?. Voltam Apunál kétszer és igen jól esett neki, hogy ott voltam. Már nem Rákosszentmihályon laknak, hanem a Wesselényi utcában. Most vasárnap újra szándékozom elmenni hozzájuk. Az én részemről teljesítem a gyermeki kötelességem, amennyi tőlem telhet, de te a gyermeki kötelességed hol maradt? Anyu sokat aggódott és sok álmatlan éjszakát okoztál neki, hogy egy sor sem érkezik tőled. Most is betegállományban van a szíve miatt. Különben Kató esküvője november 30-án lesz. No, lám milyen figyelmetlen vagyok, nem is gratuláltam névnapod alkalmából! Hát sok-sok szerencsés és boldog évet éljél meg, és minden kívánságod teljesüljön. Szeretném, ha jeleznéd, hogy élsz vagy halsz, egyszóval írjál magadról, hogy mi mindent vettetek azóta és, hogy sikerült-e az új lakásba beköltözni? És hogy vagytok? Mi jól vagyunk, Anyu kivételével. Mindenünk megvan. Jolánkám, most újra kérlek, hogy hosszú szünet után írjál pár sort. Sokszor csókol és üdvözöl: Öcsi, Anyu, Sali, Kató Édesanyám aggodalmát csak fokozta, amikor arról értesült, hogy a nővérem és a férje nehezen találták meg a számításukat Ausztriában. Eleinte, igaz, rövid ideig segélyen éltek. Nővérem előbb egy cipőgyárban, majd egy ruhagyárban dolgozott betanított munkásként. Sógorom pedig egy útépítésen végzett nagyon nehéz munkát. Azt fontolgatták, hogy kivándorolnak Ausztráliába, de valamiért mégsem sikerült ez a tervük. Helyette Felső-Ausztriába Voralbergbe költöztek, ahol már képzettségüknek megfelelő munkát kaptak. Évek múltak el, míg nővérem letette a nyelvvizsgát, majd elvégzett egy felsőfokú iskolát is. Bár egy év után már intenzív levelezést folytattunk velük, s anyámnak eleinte negyedévenként, majd havonta csomagot is küldött, de találkozásra csak azután kerülhetett sor, amikor tizenegy év múltán megszerezték az osztrák állampolgárságot és hazalátogattak. Az egyetemen csak február 11-én folytatódott a tanítás. Előtte, az őszi hónapokban, a volt zuglói ifjúsági házban naponta találkoztunk hozzám hasonlóan gondolkodó fiatalokkal, egyetemistákkal. A fél év alatt újra és újra átgondoltuk, megvitattuk, hogy véleményünk szerint mi vezethetett október huszonharmadikához. Megszereztük, többször elolvastuk Hruscsov 12 XX. kongresszusi beszédét. Szétszedtük, összeraktuk, mint a mozaikokat. Mindig ugyanoda jutottunk: a torzulásokért, a bűnökért, a hibákért nem csak a vezetőket terheli a felelősség. Azok, akik hallgattak, amikor szólni kellett volna, dicsértek, mikor kritikára volt szükség, lesütött szemekkel végrehajtottak mindent, azt is, amiről tudták, hogy nem szabadna, ugyanúgy bűnt követtek el, mint az elkényeztetett, pökhendi vezetők. Mindenki felelős, addig a határig, amire személyesen hatása lehet. Olyan ez, mint a szabadság. Az én szabadságom csak a tiéd veszélyeztetéséig terjedhet. Nincs kibújás, tenni, teremteni kell. Amire képesek vagyunk, 12 Nyikita Szergejevics Hruscsov orosz nemzetiségű szovjet kommunista politikus

13 24 és én, ki vagyok? Részletek 25 ami rajtunk múlik, azt nekünk kell elvégeznünk. A néhány hónap alatt, talán többet tanultunk gondoltuk mi, mint előtte évtizedig. Mégis hiányzott a volt technikumi igazgatóm bölcs, okos mérlegelő gondolkodása. Fiatalok voltunk, és főként magunk között vitatkoztunk, azt egyáltalán nem érzékeltük, hogy az előttünk járó nemzedék, mit tanult ezekben a hónapokban. Nehezen emésztettem meg sok mindent. Fájt a sok csalódás. Például a Bem-szobornál a zászlóról elsőként az a társnőm törte le a csillagot, akivel együtt gyerekeskedtünk, együtt fogócskáztunk, babáztunk. Mikor kérdőn néztem rá, az volt a válasza, hogy tizenegy évig szúrta a szemét, most végre elégtételt nyert. Ennyire nem ismertük egymást, csak megjátszottuk az összetartozást? Ez hát a Janus-arc? Föl lehet ilyesmire készülni? Miért nem lehetett őszintén ellentmondani, mást gondolni? Minek a hazugság? Ezekkel és hasonló bölcsességekkel felfegyverkezve, határoztuk el többen, hogy megszervezünk valami olyan ifjúsági szervezetet, amelyik a mi erkölcsi, etikai és politikai követelményeink szerint működik majd. Eleinte csak magunk között tervezgettük az új szervezet céljait, feladatait. Később, már írásos anyaggal a zsebünkben kerestük fel a zuglói üzemeket, ahol pártfogókat, támogatókat, csatlakozó fiatalokat akartunk szerezni. Hát csatlakozókra és támogatókra nem sikerült rátalálnunk. A legtöbb üzemben a dolgozók sztrájkoltak, a jelenlévő munkástanácsok tagjai és vezetői szóba sem álltak velünk, meg sem hallgatták terveinket, olyanokkal is találkoztunk, akik kutyákat uszították ránk. Így a sorozatos kudarcokat követően, visszahúzódtunk a klubba, és azt tervezgettük, hogy meg kell várnunk, amíg a fiatalok is visszatérnek a munkahelyükre, s velük bizonyosan szót lehet majd érteni. Arra az elhatározásra jutottunk, hogy amíg újraindul az élet, többen belépünk az új pártba 13, s a felnőttek köréből szerzünk támogatókat. Ezért 1957 januárjában felvételünket kértük a pártba. Abban biztosak voltunk, hogy mindent újra kell kezdeni. Tudtuk, hogy tenni és építeni csak belülről lehet igazán. Majd mi, fiatalok megmutatjuk, hogy lehet mindezt tisztán, őszintén, hideg fejjel, forró szívvel, tiszta kézzel végigvinni. Az eszménk, a célok tiszták, igazak, de mindenkinek jut kereszt is, amit cipelhet, és mások igazáért végigvihet. Csak akarni, merni kell! Az egyetemi tanítás újraindulása után a zuglói klubunk feloszlott, mindenki boldogan ment a saját egyetemére. A mi évfolyamunk Gödöllőn csaknem teljes létszámmal kezdte újra az évet. Négyen nem 13 Az 1956 novemberében megalakuló Magyar Szocialista Munkáspártba. tértek vissza, az ország elhagyását választották. Ketten Olaszországba mentek, egy-egy társunk Kanadában, illetve Ausztráliában kötött ki. Egy csoporttársunk közel egy hónapi késéssel érkezett csak meg. Egyenesen a kórházból, testileg és lelkileg is nagyon rossz állapotban volt. Elmesélte, hogy ősszel, amikor az ösztöndíjat megkaptuk, azonnal hazautazott, s ki sem tette a lábát szülei házából. December végén katonai autó állt meg előttük, amelyből karhatalmisták ugráltak le, őt keresték. A rendőrségi fogdában arról faggatták, hogy mit csinált Budapesten, mielőtt hazament. Hiába tiltakozott, és mondta újra meg újra az igazat, nem hittek neki. Végül is úgy, ahogy volt elvitték, és váratlanul egyik óráról a másikra haza is engedték. Egyetlen bűne ugyanis az volt, hogy egyetemista. Kórházba került, meg kellett műteni, egyik veséjét így is elvesztette. Barátunk ügye nagyon felháborított, nem hagyott nyugodni. Felkerestem nevelőapám egyik barátját, aki akkori beosztásánál fogva nagybefolyású embernek számított. Meghallgatott, majd lekicsinylően legyintett. Megkérdezte: Szeretőd a fiú? Nem, csak barátom válaszoltam, akiért kezeskedek, s vérlázítónak tartom, hogy ilyen megtörténhetett. Ne butáskodj mondta ismét lekezelő stílusban, ahol fát vágnak, ott a forgács is hullik. Nem ezt a választ vártam tőle. Egyetemünkön folytatódott, illetve gyorsan helyreállt az élet. Ismét megtartották az előadásokat, szemináriumokat, és jöttek a vizsgák. Sok tanulnivalónk volt. Be kellett hozni az elmúlt félévet. Az előző hónapok eseményeivel lényegében nem foglalkozott sem az egyetem vezetése, sem a tanáraink, sem az újjászervezett pártszervezet. Nem tisztázott senki semmit. Azt éreztük, hogy mindenki úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Hiába kérdeztünk, csak zavart csend volt a válasz. Csak elvétve akadt egy-egy tanárunk, aki leült velünk, de szigorúan mint magánember, beszélgetett gondjainkról, és a maga módján magyarázta a történteket. Nyíltan senki nem vállalta a véleményét. Egyre inkább úgy éreztem, nem változtak sem az emberek, sem a történések, mintha minden ott folytatódna, ahol az ősszel abbamaradt. Házasság Az egyetem parkjában igyekeztem a HÉV-hez. Jól kiléptem, mert csak néhány percem maradt az indulásig. Már a hídnál voltam, amikor éreztem a hátamban, hogy valaki követ. Akaratlanul fordultam hátra. Mintha villám vágott volna belém, a gyapjasok

14 26 és én, ki vagyok? Részletek 27 egyike jött utánam. Rózsaszínű kockás inget viselt, nyakkendőjét s fekete, dús haját vidáman lobogtatta a szél. Nem álltam meg, ő még csak a híd közepén járt. Éppen hogy fel tudtam ugrani az induló HÉV-kocsira. Abban azonban biztos voltam, hogy lesz még valami közöm ehhez a fiúhoz. A következő hónapokban ismerkedtünk csak meg, amikor több társunkkal közösen létrehoztuk az egyetemen az új ifjúsági szervezetet, majd csatlakoztunk az 1957 márciusában megalakuló KISZ-hez 14. A tagfelvételt jobban megszűrtük, mint tanáraink a párttagságot. Azt vártuk el a belépőktől, hogy képesek legyenek elveinkkel azonosulni, szeressenek másokért dolgozni, s a tagság semmiféle előnyt ne jelentsen számukra csak több feladatot és fáradozást. Ahhoz, hogy a rendezvényeinken részt vegyen valaki nem kellett tagnak lenni. Előadásokat, vitaesteket, táncos rendezvényeket, sportversenyeket, szakköröket, irodalmi csoportokat, színházlátogatásokat, ünnepségeket szerveztünk. Meghívtunk híres embereket előadóknak, e programokon mindig nagy létszámú közönség gyűlt össze. Sokat nevettünk, vidámak és fiatalok voltunk, tele tenni akarással, romantikával, világmegváltó tervekkel. Az egyetemen kívüli világból végül is nem sok minden jutott el hozzánk. Életünk a követelményeknek való megfelelésből, vagyis a tanulásból és a szórakozásból állt. Már nem tudom, hogy tudatosan vagy egyszerűen önvédelemből: csak az létezett, ami velünk történt, amit magunk tapasztaltunk meg. Egy alkalommal pártgyűlésen valaki megkérdezte: igaz-e, hogy Magyarországon vannak politikai foglyok a börtönökben? Igazából hümmögés, se igen, se nem választ kaptunk, esetleg azt, hogy talán néhányan, de folyik az ügyük kivizsgálása. Ezt mindenki úgy értelmezte, ahogyan neki jobb volt. Később már senki nem firtatta a dolgot. Az egyetemi öt évből hármon már lassan túl voltunk, ősszel a negyediket is megkezdtük. Azok, akik diplomatervet készítettek, nagyobb tempóra kapcsoltak, de az államvizsgázók is elkezdték a felkészülést. Többen az évfolyamunkról már állások után érdeklődtek, és mint a járvány, egyre terjedt a szerelem. Évfolyamunkon belül a növénytermesztői és az állattenyésztési karon is párjára talált a nők többsége, már a házasságot is egyre többen tervezték. Valahogyan magam is így jártam. Ugyanis a 14 Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetséghez gyapjas fiatalember és köztem a nagy közös munkákban először barátság, majd szerelem alakult ki. Az esküvőnk november 30-án volt Gödöllőn. Mivel az évfolyamon mi kötöttük meg az első egyetemi házasságot, csoportom vállalta az esküvő és azt követő igen szerény lakodalom megrendezését. Érdekesség, hogy a főszervezők is, még ugyanabban az évben megesküdtek. Később velük együtt töltöttünk tíz évet vidéken. Az esküvő előtt a kollégium elkülönített részében egy szép kis szobát kaptunk, amit nászajándékul a csoporttársaim rendeztek be. Vettek egy torontáli szőnyeget, s szép kék pokrócot szereztek az egyetemi dán segélycsomagból, amivel letakarták a vaságyakat. Még egy díszpárnát is kaptunk tőlük. Nagyon csicsás volt a lakosztályunk. A házasságkötést követő vacsoráról jó későn, inkább már hajnal felé érkeztünk meg a kollégiumba. Örömmel néztünk szét a birodalmunkban, ahogy a villanykapcsolót felkattintottuk. Az örömünk azonban nagyon gyorsan tovafutott, mert a fény hatására a szobában tartózkodó csótányok tömege izgatottan keresni kezdte a menekülés útját. Az ájulás környékezett, amikor újdonsült férjem a cipőjével csapkodta a bogarakat, de igyekeztem segíteni neki a söprűvel. Szerencsénk volt, mert a kollégium portáján éppen volt néhány csomag gipsz és cement, amivel betapasztottuk a csótányok járatait, a falak mentén rovarirtót szórtunk szét. Mire a teraszon kiráztuk a ruháinkat, az ágyneműnket és mindent visszaraktunk a helyére, még a szobát is felmostuk, akár reggelizni is levonulhattunk volna az étterembe. A szobánk alatt volt ugyanis az egyetemi konyha, ahonnan a csótányok hada érkezett. Hát ilyen volt a nászéjszakánk. Elmondhattuk, hogy ez is jól kezdődött. A puszta Februárban, amikor befejeztük az egyetemet, a férjem több állás közül is válogathatott volna, de nekem sehol nem tudtunk munkát szerezni. Azt a bölcs tanácsot kaptam, szüljem meg a gyereket, s amikor már bölcsődébe lesz adható, akkor menjek majd dolgozni. Várni, azt nem tudtunk, hiszen a megélhetésünkért nekem is dolgoznom kellett. A földművelési minisztérium egyik főosztályvezetője, aki az államvizsga bizottságunk tagja volt, bemutatta a férjemet az állami gazdaságok igazgatói értekezletén. Elmondta, hogy mind a ketten most szereztük a diplománkat, nekem néhány hónapom van a szülésig, s megkérdezte: ki vállalna minket. Így fogadtuk el a Balatonhoz közeli

15 28 és én, ki vagyok? Részletek 29 állami gazdaság ajánlatát, s március ötödikén utaztunk a pusztára. Az állami gazdaság egyik majorja, az Á-puszta volt az egyetem utáni gyakorlatunk színhelye, végül is ez volt az első munkahelyünk. Amikor vasúton megérkeztünk a gazdasághoz tizennégy kilométerre lévő városba, lovas kocsival vártak ránk. Máskülönben a tanyára keskenyvágányú kisvasút vezetett, amin vonat naponta mindössze két alkalommal közlekedett. Sok holmink nem volt, csupán két bőrönd és egy jó nagy mosdótál. Többre számítottak, aggódtak is, hogy kicsi lesz a szekér, nem fér rá a sok kacat, amit egy fiatal pár magával hozhat. Szolgálati lakásunk, egy nagyszobából, konyhából és kamrából állt. Tyúk- és disznóól s szélöblítéses WC tartozott hozzá. A konyhakert pedig akkora volt, amennyit akartunk, csak ki kellett irtani a bozótot, és felásni a földet. Villany volt, de vízért a közös kútra kellett járnunk, és hetente egy alkalommal közös kemencében sütöttünk kenyeret. Egy darab bútorunk sem volt, az ezzel kapcsolatos hír gyorsan körbejárt a tanyán. Ezért, amíg a központi majorban a főagronómusra vártunk, a szomszédok gyorsan összehordták a legfontosabb bútordarabokat. Így került hozzánk egy konyhaasztal, két szék, egy tűzhely, két vaságy és a munkásszállásról egy fém öltözőszekrény. A berendezéssel megbízott kislány, aki két bivalynak volt a gondozója, szerzett két, jól kitömött szalmazsákot, és a vaságyakra helyezte. Később a gyerekektől tudtam meg, hogy a szomszédok azt hitték, sajnáltuk lehozni a szép, új bútorainkat. Üres házban mégsem lakhat senki, ezért siettek a segítségünkre. Azt meg végképpen nem tudhatták, hogy még a vonatjegyre és a legfontosabb kiadásainkra szükséges pénzt is férjem egyetlen, ünnepi öltönyének zaciba 15 adásából teremtettük elő. Az egyetemről, a modern tudás bázisából, hirtelen a múltba csöppentünk vissza. A grófi birtokból ugyan állami gazdaság lett, de egyébként az üzemegységekhez tartozó tanyák élete, a vezetők és a munkások viszonya, még a beosztások köznapi elnevezése is, alig változott az 1945-től eltelt tizennégy-tizenöt év alatt. Az állami gazdaság üzemegységének amelyhez három tanya is tartozott vezetőjét hivatalosan főagronómusnak hívták, de a beosztottai továbbra is gazdatisztnek tartották. Megkérdőjelezhetetlen hatalommal rendelkezett, parancsait senkinek sem jutott eszébe vitatni, a legidősebbek is előre köszöntek neki. A brigádvezetők pedig akik tulajdonképpen bandagazda névvel szolgáltak köztiszteletben 15 Zálogházba álló, idősebb férfiak voltak. Nők csak irodai alkalmazottak, könyvelők, pénztárosok lehettek, vagy a konyhán dolgoztak. Háztartásbeli volt az asszonyok többsége. Férjem állattenyésztési, én traktoros brigádvezetői beosztásba kerültem, azaz bandagazdák lettünk. Két évfolyamtársunk ugyancsak brigádvezetői munkát kapott a gazdaság másik két üzemegységében. A férjem hátaslóval, a fiúk kétkerekű lovas kocsival jártak. A férjemet minden hajnali két órakor az éjjeliőr ébresztette, megverte az ablakunkat, s nagy hangosan bekiáltott: Józsi bácsi! Keljen fel! A Józsi bácsi huszonöt éves volt akkor, míg az éjjeli őr legalább hetven lehetett. Engem is néniztek még a legidősebbek is, ez részükről a tisztelet jele volt. Feletteseim nem fogadtak nagy lelkesedéssel, fel sem tételezték, hogy egy nő is képes lehet valami hasznot hozni a gazdaságnak. A nagy pocakommal kerékpárt kaptam, mint hozzám leginkább illő közlekedési eszközt. Naponta több kilométert tekertem. Volt, amikor a gazdaság körzeti vezetője parádés kocsival utolért, s nagyot kacagva elhajtott mellettem. Prüszköltem a felvert portól. Egyébként élveztem a szabad levegőt, a munkámat is megszerettem. A traktorosok és más munkások is a legnagyobb tisztelettel vettek körül, soha nem volt semmi konfliktus közöttünk, előttem egyetlen durva megjegyzés, káromkodás el nem hangzott. Hajnalban kiadtam a munkákat, szántást, vetést és a többit, míg esténként átvettem a végzett munkát, egy ölezővel mértem fel a területet, kitöltöttem a szükséges papírokat, majd leadtam az irodában. Egy ilyen alkalommal szélesen mosolyogva fogadott a főagronómus, a körzet vezetője, aki lehetett vagy ötvenéves. Vörös hajú, testes, parancsoláshoz szokott, ellentmondást nem tűrő gazdatiszt, szálfaegyenes úri ember. Ott ült a tárgyalóasztal melletti fotelben, az asztalon két vizespohár és egy demizson. A szokásosnál kedvesebb volt, arcán a győztesek biztos derűjével. Nagyon elégedett a munkámmal, mondta, s nem gondolta, hogy nő létemre ebben a feladatban egy napnál is több időt kibírok. Örömmel hallja, hogy jól kijövök a munkásokkal, sőt szeretek és tudok foglalkozni az asszonyokkal, a gyerekekkel és fiatalokkal is. Mesélték neki, hogy esténként a gyerekeket, fiatalokat összeszedtük, s nekifogtunk a volt kúria rendbe tételéhez, műsorokat tanítunk be a gyerekeknek, a fiataloknak. Az asszonyok a kultúrház avatására teát, apró süteményeket, pogácsát készítettek. A gazdaság vezetősége is nagyra becsülte a munkámat. Az igazgató jutalmul egy televíziókészülékkel lepte meg a tanyasiakat. Akkoriban hetente

16 30 és én, ki vagyok? Részletek 31 még egy-két adás volt, aminek kezdetére mindenki hozta a maga kisszékét és együtt televízióztunk. Ne is törődjek azzal, hogy a falubeli iskolából mit üzengetnek biztatott a főagronómus kedélyesen. Hiszen olyan gyerekeket is megtanítottam olvasni, akik már harmadikosok voltak, s bizony az iskola addig kudarcot vallott velük. Tanévkezdésre kész lesz az iskola, szép, háromszobás pedagóguslakás épül hozzá. Arra gondoltak, megkaphatnám én az iskolavezetői munkát, hiszen az Isten is pedagógusnak teremtett. Erre igyunk! A boldogságtól repülni lett volna kedvem, végre teljesülhet a régen dédelgetett vágyam, sőt annál több is, a fiatalok, az idősebbek művelődésével is foglalkozhatom, igazi népművelő leszek. A mosoly gyorsan lehervadt az arcomról, mert az urambátyám azzal folytatta, hogy ennek csak egyetlen apró feltétele van. A szülés után a szeretője leszek, mint ahogyan az itt dolgozó jó néhány asszony. Nem restellte felsorolni nekem, a szerencsétlen asszonyokat, akik kiszolgáltatták magukat és családjukat a nemes úr kívánsága szerint. Csak két-háromhavonta járok haza mondta kevélyen, s a köztes időben mégsem élhetek szerzetes életet. Folytattuk a munkánkat, de eldöntöttük, hogy a gyakornoki idő letelte után nem maradunk. Állást kerestünk. Május tizenhatodikára volt kiírva a szülés. A pusztánkra járó cigány asszony is, aki hetente jött hozzánk egy kis élelemért, fiút jövendölt. Olyan szép hegyes a kedves hasa mondta nekem. Sovány, májfoltos voltam, és a kilenc hónapban végig rosszul éreztem magam, étel meg nem maradt bennem. Kivéve a sárgaborsó főzeléket birkapörkölttel, amit addig látni sem tudtam, de terhességem alatt jóízűen fogyasztottam. Érdekes, hogy lányomnak is ez a kedvenc étele még ma is. A baba nemével magyarázták azt is, hogy újabb három hét is elmúlt a kijelölt szülési időponttól. Szinte biztos a fiú! nyugtatgattak. Szerettem volna túl lenni a szülésen. Azzal vigasztaltam magam, hogy mivel legalább négy gyereket szeretnék, csak lesz közöttük lány is. Miután mindenki fiúra tippelt természetesen csak fiúnevet választottunk, legyen József, mint az apja. Kivettem a szülés előtt járó szabadságot, s megírtam a szüleimnek és férjem családjának is a döntésünket. Június másodikán cseresznyét hoztak a tanyára. Vettünk két kilót. Egész nap a kosárra jártam. Szinte mind megeszegettem. Délután, úgy öt óra felé gyomorcsikarást éreztem. Na, így jár, aki mohó! Igen ám, de ez a csikarás egyre csak erősödött, s úgy hajnali négy óra táján, kisebb szünetekkel tíz-tizenöt percenként ismétlődött. Hat órakor aztán felpakoltak egy lőcsös kocsira, amin előtte való nap éppen trágyát szállítottak, majd irány a tizenegy kilométerre lévő szülőotthon. A fele útnál átülhettem a parádés hintóra, kocsisa, egy idősebb bácsi, azzal vigasztalt, nem kell félnem, már sok asszonynak segített itt, a kocsiban a szülésnél. A görcsöktől kikerekedett szemekkel, összeszorított fogakkal hallgattam a jó szándékú, öreg parádés kocsisunkat. El sem mondhatom mennyire megnyugtatott. Költözés vidékre Hamarosan világossá vált, hogy ilyen lakáskörülmények között nem maradhatunk. A tanácsnál még annyit sem tudtak mondani, hogy lakásigényünket hová sorolták. Lehet, hogy egy-két, még inkább három év a reális biztattak. Nem volt mire várnunk. Egyetemi barátaink, hívtak minket vidékre, abban a járásban, ahol ők dolgoztak, az egyik nagyobb településen van állás és lakás is. Szerencsénk volt, mert egy központi rendelkezés is nekünk kedvezett, miszerint, azok az agrármérnökök és más szakemberek, akik vállalják a vidékre költözést és a termelőszövetkezeti munkát, egy évig megkaphatják a pesti fizetésüket. Ugyanis abban az időben, a termelőszövetkezetben fizetést nem kapott senki, hanem csak úgynevezett munkaegységet 16. Amire a termények betakarítása után búzát, árpát vagy kukoricát amit termeltek mértek ki, ha volt annyi. Nem volt mit tenni, így vállalkoztunk arra, hogy elköltözünk vidékre, egy feltétellel: én iskolában akarok tanítani. A község nevét soha nem hallottuk. A térképen néztük meg, hogy merre található. Bács-Kiskun megyében, Kiskunhalas és Baja közötti, akkoriban mintegy tizenkét és félezer lakosú község, később nagyközség, sokáig járási székhelyként is működött. Eredetét visszavezették az ókorba, nevét pedig Hunyadi Jánoshoz kapcsolták. A legenda szerint Hunyadi itt építetett egy földvárat, ami után a település a nevét kapta. Lakói egy részének jómódját a szőlő- gyümölcstermesztés alapozta meg. Virágzó mezőgazdálkodás, állattartás is jellemezte a községet. Az állam és az egyház is amíg engedélyezték óvodát, alapfokú- és polgári, illetve állami általános iskolát, továbbá mezőgazdasági szakiskolát, és később, ez már a mi időnkre esett, gimnáziumot tartott fenn. A községhez kiterjedt tanyavilág tartozott. Igazi nagybirtok, uradalom a településen és annak közvetlen környékén 16 A munkavégzés értékmérője

17 32 és én, ki vagyok? Részletek 33 nem volt. Lakosságának többsége magyarnak tartotta magát. Amikor a költözés mellett döntöttünk, mindösszesen ennyit sikerült életünk következő állomásáról megtudnunk. Az induláshoz, úgy gondoltuk ennyi bőven elég is. Februárban költöztünk. A lánykánk tizennyolc, a fiunk pedig négy hónapos volt. Nevelőapám nyugdíjasként a Magyar Vöröskeresztnél dolgozott. Tőlük kaptunk kölcsön egy kisbuszt, amibe mindenünk befért. Sőt, nem csak a mi holmink! Együtt vállalkoztunk ugyanis a vidéki életre volt csoporttársainkkal, legjobb barátainkkal. Ők is házasok voltak, és Budapest környékén dolgoztak. Lakásuk nekik sem volt, a barátnőm szüleinél éltek a tizennégy hónapos kislányukkal. Az új lakóhelyünkre érkezve, először a nekik felajánlott lakásnál álltunk meg. Amikor mi is bementünk a szolgálati lakásunkba, az autóbusz vezetője körülnézett, és kétségbeesve kérdezte: Kipakolunk? A lakás egy vizes, penészes szagú ház, udvari végében, két földes padozatú helyiségből, meg egy kis kamrából állt. A szoba ablaka az udvari szőlőlugasra nézett. Nem volt éppen szívderítő látvány. Tudtuk, hogy ezt átmeneti lakásnak szánták. Természetesen kipakoltunk. Az iskola Az iskolai munkámmal régi, legbensőbb vágyaim teljesültek. Igaz, a zongora leütött billentyűjével ezúttal is hadilábon álltam volna, hiszen sem háttal, sem elölről állva nem tudtam volna kiénekelni a leütött hangot. Mégis, amikor az iskola kapuját kinyitottam, úgy éreztem, templomba lépek be. A bajok, betegségek és az álmatlan éjszakák kívül rekedtek. Csak a gyerekeket láttam, csak azt tudtam, hogy nekem azt kell nyújtanom nekik, amit magamnak is szívből kívánnék. Számomra nem volt vagy nem akartam, hogy különbség legyen a csóró, a faluszéli, a tanyasi és a jobb módban felnövő gyerekek között. Csak gyerekek voltak. Gyerekek, akik tőlem várták a bennük lévő gyakran mélyen elrejtett értékek fellelését, olyan feltételek, olyan légkör megteremtését, amiben azzá válhatnak, amire képesek. Kihozni mindenkiből a legtöbbet. Nem az életre kellett felkészíteni a gyerekeket, hanem hagyni, hogy éljék meg a gyermekkorukat, amit a mi nemzedékünktől bizony megtagadott az élet. A magam módján, lehetőségeimhez mérten, ehhez kellett hozzájárulnom. Az ő öröműk, bánatuk az én örömömmé, az én bánatommá lett. Nem adhattam mást, mint ami a lényegem. Erényeimmel és gyengeségeimmel, saját gyökereimmel, jó és rossz tapasztalataimmal együtt voltam gyarló ember és jót akaró pedagógus. Azt éreztem, a helyemen vagyok. A munkám és a hobbim egy és ugyanaz volt. Ennél több jó nem történhet az emberrel. Az első osztályommal nem volt nehéz feladatom. Csupa aranyos, kedves többnyire jóra, szépre vágyó, tizenegyedik-tizenkettedik évében lévő kislánnyal hozott össze a sors. Örültem, hogy taníthatom őket. Ők pedig örültek, hogy a megfáradt, lestrapált, ideges korosodó tanítónő helyébe egy fiatal, többnyire jókedvű osztályfőnök és tanár került. Szerencséjükre talán még azt is érezték, hogy ez a fiatal nő, nem felejtette el, hogy bizony nem könnyű megtanulni az egyszeregyet az iskolai és az otthoni munka elvégzése után. S a viaszosvászonnal leterített konyhaasztal mellett nehéz elkészíteni a házi feladatokat, és még a leckéket is megtanulni sötétedésig úgy, hogy az értő olvasás akkoriban sem volt erős oldala az ötödikes gyerekeknek. A tanítási órákon túl is sokat voltunk együtt a gyerekekkel. Nagyon hiányzott nekik a beszélgetés, az, hogy figyelembe vegyék véleményüket. Sokféle programot szerveztünk. Gyakran az otthonomban is meglátogattak, a hivatalos megbeszéléseket követően, egyszerűen csak együtt maradtunk, meséltek magukról, kérdezgettek, tervezgettünk. Nekem jobb megoldásnak tűnt, ha a gyerekek jöttek hozzánk, mert akkor a sajátjaimat is korábban hazavihettem, így nem maradtak utolsóknak az óvodában, a bölcsődében. Az iskola elég zsúfolt volt, ezért nehezen lehetett üres tantermet szerezni délutánra. Nálunk pedig volt bőven hely. Olyannyira, hogy még egyes ünnepeket, mint például a szilveszter, is nálunk tartottuk. Feldíszítettük a hosszú előszobát lampionokkal, színes szalagokkal, szendvicseket ettünk, teát ittunk, játékokkal készültünk, szólhatott a zene, táncolhattak a gyerekek. Első perctől kezdve arra törekedtem, hogy legfontosabb segítőtársaknak, szövetségeseknek megnyerjem a szülőket. Nemcsak szülői értekezletet és fogadóórákat tartottam, hanem minden gyereket meglátogattam az otthonában is. Szükség esetén, akár többször is. Meglepetten tapasztaltam, hogy a családok közötti kapcsolatot, a gyerekek barátságát, még a második világháború után tizenöt-húsz évvel is, az anyagi helyzet, a kasztokba tartozás szabályozza. A szegény és a jobb módban élő szülők sem ültek egymás mellé. Kollégáim az osztályozásnál erőteljesen figyelembe vették a gyerekek családi hátterét. Egyes gyerekeknél elnézőbbek, míg másoknál szigorúbbak voltak. Az egyik bemutatóórámon egy kis csóró gyereknek a feleletére jelest adtam. Tanártársaim az értékelésnél számon kértek,

18 34 és én, ki vagyok? Részletek 35 hogy ilyen gyenge tanulónak, hogyan adhattam jelest. Azért, mert egy nehéz feladatot jelesen oldott meg a pókokat és a rovarokat kellett összehasonlítani. Amilyen teljesítményre egy jómódú család gyereke jó jegyet kapott, ugyanolyan feleletre, a szegény családban élő legfeljebb kettest érhetett el. A magatartást is gyakran beszámították a tanulók tantárgyi jegyébe. Volt egy fiú, akinek az apja börtönben volt, s helyette a tizenkét éves gyerek gondoskodott a családról, és ő látta el apja munkáját is a szövetkezetben, minden nap tizennégy tehenet gondozott, fejt meg. Bizony gyakran elbóbiskolt az órákon. Mindezért közepesre akarták osztályozni magatartásból. Akkor a testületi értekezleten elmeséltem, hogy a fiú tartja el a családját, és hajnali háromra ott kell lennie az istállóban, és az iskolából reggel soha nem késik el. Igaz, egy kicsit istállószaga van, de aki a tehenek között dolgozik, annak nem lehet parfüm illata mondtam. Végül sikerült elérnem, hogy a fiú legalább négyes magatartási jegyet kapjon. Az egyik jól szituált család kitűnő képességű lányát több alkalommal puskázáson értem. Ezt még azzal fejelte meg, hogy csak akkor készült fel az órákra, ha gondolta, rákerülhet a sor a feleltetésnél. Legtöbb tantárgynál, ez önmagában még nem okozott nagy gondot, de például a kémiánál már nem működött. Aki nem ismeri az anyag legkisebb részecskéjét, az képtelen megérteni a molekulák változását, a vegyületek képződését. Ezért egy hónapon keresztül minden tanórán feleltettem, hogy rávezessem arra, nem az osztályzatért kell tanulni. Ma ismert és kitűnő orvos, de a szörnyű tettemet azóta sem tudta megbocsátani nekem. Másik alkalommal a Csipetke becenevű kislánynak, akinek az édesanyja kollégánk volt, a jegyeit félévkor négyes osztályzatra zártam le. Igazgatónk behívatott, hogy tekintettel az édesanyjára és arra, hogy ez ideig színjeles volt, javítsam fel a jegyét. Hogyne, a papír mindent kibír mondtam. Csak nekem kell egész évben a gyerekek szemébe néznem. Bementem az osztályba, és bejelentettem, hogy Csipetke félévkor az igazgató bácsi kérésére jelest fog kapni. Ennek értelmében mindenkinek, aki most kétes osztályzaton áll, a jobbik érdemjegyet fogom beírni. Soha többet nem kellett utasításra osztályoznom a későbbiekben. Amikor már a lányom és a fiam is iskolás lett, magam sem vártam el, hogy kivételezzenek velük. Azt kértem, hogy olyan érdemjegyet adjanak nekik is, amilyet megérdemlenek. A lányomnak nem is volt szépírásból sohasem jelese. Elvem volt, hogy ajándékot soha senkitől nem fogadtam el. Eleinte ebből sok konfliktusom adódott. Sokáig kellett magyarázkodnom, hogy nekem minden gyerek egyforma, senki ne hozzon, küldjön semmit, mert nem fogadom el. Hatalmas pakkokkal kerestek fel otthon, s nem akarták a szülők elhinni, hogy nem fogadom el az ajándékaikat. Ezt soha senki nem tudja meg mondták. Megbántottnak érezték magukat, nem akarták megérteni, az osztályzat nem függhet az ajándékok mértékétől. Olyan esetem is volt, amikor már a kapuból kiabálták vissza, hogy bezzeg a XY tanár bácsi hátizsákkal, demizsonnal jár családlátogatásra, és maga viszi haza az ajándékokat. Vendégek Nagy öröm érte családunkat, levelet kaptunk nővéremtől, hogy megkapták az osztrák állampolgárságot, s haza készülnek Magyarországra, látogatóba. Bár nővéremmel folyamatosan leveleztünk, fényképeket is cseréltünk, azért egy találkozás az egészen más, különösen ennyi hosszú év után. Nem csoda, hogy mindannyian boldogan vártuk érkezésüket. Írta, hogy nagyon rövid időre tudnak szabadságra jönni, mert a vállalatuk leáll egy meghatározott időszakra, s minden dolgozónak akkor kell kivenni az éves szabadság kétharmadát. Kérték, ha lehet, hozzuk össze a szűkebb családot, hogy mindenkivel találkozhassanak. Mi sem volt ennél egyszerűbb, hiszen szüleim éppen nálunk voltak, s öcsém is a községben élt a feleségével és a lányukkal. Egyébként is főleg hétvégeken sokat volt együtt a két család, hol az öcséméknél, hol nálunk. Azokon a hétvégeken, amikor délutánonként focimeccs volt a községi, öcsémékhez közeli sportpályán, miközben a férjem szurkolt a helyi csapatnak, bementem hozzájuk a gyerekekkel, jól elbeszélgettünk, a gyerekek pedig nagyot játszottak. A mérkőzések végén a férjem is bejött, de amire a lakás bejárati ajtajához ért, addigra már gyorsan fel is térképezte, mit is dolgozhatna. Hipp-hopp, és már kapta is a szerszámokat, felásta a fél kertet, vagy megkapálta növényeket, megmetszette a szőlőt, a gyümölcsfákat. Felvilágosította az öcsémet, mit mivel kellene permetezni. Amikor volt szer, tüstént elvégezte a permetezést is. Így öcsémnek a következő héten kevesebb munkája akadt, a férjem meg a jól végzett munka dicsőségével hajlandó volt addig várni, amíg összeszedtem a gyerekeket, majd hazaindulhattunk. Számára az ücsörgés vagy a focimeccsen kívül beszélgetni a családdal bármiről is, büntetés lett volna. Ha esetleg öcséméknek az állatokkal vagy kerttel valami gondjuk volt, akkor szívesen adott tanácsot, többnyire már az indulásra készen, félig a kapuban állva, nehogy eltékozolja a drága időt.

19 36 és én, ki vagyok? Részletek 37 Ezúttal, tekintettel a jó hírre, nálunk jött össze a család, hogy megtervezzük nővéremék fogadását, vendégül látását. Az alváshoz nálunk volt nagyobb hely, így eldöntöttük, hogy a két éjszakát a mi házunkban töltik. Mivel délutánra jelezték érkezésüket, ezért a vacsora is nálunk lesz. A másnapi ebéd és vacsora pedig az öcséméknél. A búcsúebédet, mivel korán délután már utaznak is vissza, szintén a mi lakásunkban terveztük. Előre látszott, hogy szűkre szabott az idő, de tízévi távollét után ennyinek is nagyon örültünk. Végre találkozhatunk, beszélhetünk azokról a dolgokról is, amikről levélben nem igazán lehet írni. Nagy gondban voltunk, ugyan mivel készüljünk, mit szeretnének enni, inni, milyen ajándékkal lepjük meg őket. Halvány fogalmunk sem volt arról, hogyan is élnek kint, van-e valami, ami hiányzik nekik, minek örülnének. Nyugatra szakadt honfitársaink akkoriban kezdtek el gyakrabban hazalátogatni, és eldicsekedni autócsodáikkal családjuk és ismerőseik körében. Sokan irigyen bámulták a büszke pózolókat, és számtalan kéréssel nyaggatták őket. Hasonló helyzetbe nem szerettünk volna kerülni, hiszen az volt a vágyunk, hogy legközelebb is örömmel jöjjenek haza. Öcsémék és mi sem látogattuk meg őket, de édesapám, aki már két alkalommal is járt náluk, mesélt néhány dolgot az életükről. Így azt tudtuk, hogy sógorom szereti a sört, egy-egy hétvégén elfogy nála egy ládával. Eszünkbe sem jutott, hogy ahol ők élnek a svájci német osztrák határ közelében kedvükre válogathatnak a világ legjobb minőségű termékeiből. Nekünk akkoriban a kőbányai 17 jelentette a sört, amiből sikerült is beszereznünk három rekesszel a csemegebolt vezetőjének közbenjárásával. S rettenetesen büszkék voltunk ettől, hiszen megmutathattuk: van itt minden, mi szem-szájnak kellemes. Biztonság kedvéért azért bevásároltunk helyi vörös és fehér borokból is, ezekből egy-két demizsonnal 18 ajándéknak is szántunk. Süttettünk a péknél valódi kerek házi kenyeret, ami még egy hét múltán is friss, puha, foszlós. Sógornőmmel, aki a tortasütés elismert mestere volt, megegyeztünk, hogy háromféle tortát fog sütni, közöttük a helyi specialitást, a grillázst. 19 Nekem a pogácsa volt az erősségem, így hát kétféle sütését vállaltam. Sógornőm a halászlé s a paprikások 17 Kőbányai Világos 1948 óta a Kőbányai Sörgyár alapsöre. 18 Gyékénnyel vagy fűzfavesszővel bevont borosüveg 19 Olvasztott cukorba kevert vajból, apróra tört mogyoróból, mandulából vagy dióból készített édesség. főzését értette nagyon, nekem a rántott csirke és a sült kacsa ment jobban. Reggelire pedig disznóságok kínálatát terveztük, hiszen öcsémék és mi is évenként, legalább két-két disznót vágtunk. S a helyi kolbász, sonka, füstölt májas hurka, disznósajt, de még a szalonna is világszínvonalat képviselt. Gondoltuk, hogy ajándékként is ezekből csomagolunk elsősorban, effélét ott, kint úgysem vehetnek. Abban az időben hűtőgépünk még nem volt, nem is álmodoztunk róla. Amikor valamit, például a forralt tejet, a maradék ételt, egy napra el akartunk tárolni, akkor a hentesnél vásárolt jeget beraktuk az udvari kutunk jó nagy vödrébe, s az étellel együtt leengedtük a vízig. Így a nagy eseményre is, amit előre el lehetett készíteni például a sütésre szánt kacsa megtisztítva és bepácolva vagy előkészítve a rántani való csirke ebbe a mélyhűtőbe tettük. Hajnali három és négy óra között keltünk, s hozzáláttunk a nagy munkákhoz, és előkészítettünk mindent, ami szükséges a vendégváráshoz. Nyugodtan készülődhettem, hiszen szerencsémre, megkezdődött a nyári szünidő. Ráadásul még a gyerekekre sem volt gondunk, mert a szüleim foglalkoztak velük, vitték őket a játszótérre, sétálni, homokozni. A családban valószínűleg anyám volt a legboldogabb, hogy végre együtt lesznek a gyerekei, s tíz év után ismét láthatja a legkedvesebb lányát. Elérkezett végre a várva várt nap. Az izgalomtól senki nem volt éhes délben, alig vártuk a délutánt, valaki mindig állt a kapuban, nehogy nővéremék továbbmenjenek, s elkerüljék a házunkat. Bizony nagyon lassan cammogott az idő. Se közel, se távol egyetlen egy autó sem közlekedett. Besötétedett, az este is elérkezett, a vendégek pedig sehol. Anyám sírórohamot kapott, biztos balesetet szenvedtek, vagy nem engedték be őket a határon, hogy a legrosszabbról már ne is beszéljünk, esetleg letartóztatták mind a kettőjüket. A gyerekeket nagy nehezen megfürdettük, megvacsoráztattuk, és a lefektetésükhöz készültünk, amikor az öcsém meghallotta az autó fékezését. Egyszerre rohantunk a kapuhoz. Megérkeztek. Sógorom még ki sem szállt a kocsiból, már az első szavaival szidta-hordta a magyar utakat, méltatlankodott, hogy hosszabb ideig tartott a határtól a kétszázötven kilométer megtétele, mint az osztrák területen a magyar határig ezer kilométer. Ráadásként a Balaton környékén durrdefektet kaptak, keresniük kellett egy autójavítót, hogy a pótkerék megmaradhasson, mert a nélkül sógorom nem volt hajlandó vezetni. Mindez kint, az utcán tudtuk meg. Sógorunk jó hangosan és a magyar nyelvet erősen törve beszélte el a velük történteket. Az összes szomszédunk figyelemmel kísérte a vendégfogadásunkat a kerítések mögül. Nővérem fordította magyarra sógo-

20 38 és én, ki vagyok? Részletek 39 rom indulatos magyarázatát. Rajta is látszott, hogy nagyon fáradt, megviselte a hosszú út, a sok idegesség. Biztos volt abban, hogy mi is nyugtalankodunk, de nem tudtak értesíteni bennünket, hiszen telefonunk abban az időben még nem volt. Kinyitottuk a nagykaput, hogy a kocsival beálljanak az udvarba, s elkezdődött a kirámolás. Kiürült a kocsiba pakolt sok holmi fele a másik felét sógorom családjának szánták, mindenki rengeteg ajándékot kapott. A gyerekek boldogan elvonultak a beszélő és éneklő babákkal, az ugató kutyussal, a szirénázó, villogó autókkal. A sok szép ruhakölteménnyel nem is marad idejük foglalkozni. Nővéremnek megmaradt az a különös képessége, hogy mindenkinek eltalálta a kedvére való ajándékot. Mi pedig végre megölelgethettük egymást, s megkérdezhettük, hogy mivel szolgálhatunk. Sógorom legelőször is szeretett volna lezuhanyozni. Meghűlt bennünk a vér, hiszen nincs fürdőszobánk. Csupán egy szépen kitisztított és fertőtlenített mosdótállal szolgálhattunk, s a tűzhelyen mosófazékban melegedő vízzel. A XX. században, egy értelmiségi család szolgálati házában nincs fürdőszoba? kérdezte sógorom kikerekedett szemekkel, mintha a Holdról érkezett volna. Na, ez a vendégeskedés is jól kezdődik, gondoltam magamban. Öcsémékkel is összenéztünk, elnevettük magunkat. Ez van! mondtuk ki egyszerre az akkoriban is divatos pesti szlogent. A vacsora közben felengedett a hangulat. Bár, amikor megkérdeztük, hogy mit innának, s felsoroltuk a kínálatot, sógorunk ismét kitett magáért. Amikor megpillantotta a nagy nehezen beszerzett jó kis kőbányai sört, kijelentette, hogy ő a sört szereti, de ez nem az, hanem egy kőbányai lőre. Akkor kedves sógor igyál, jó kis vörösbort mondtuk szinte megint egyszerre. Ez aztán végre meghozta a jobbik kedvét, felengedett, s ráébredt, hogy nem ellenséges területen van. Mi pedig a látogatást követő napokban szeretettel hívtunk mindenkit vendégségbe, sört ívott nálunk a fél falu. Jól belemelegedtünk a beszélgetésbe. Az asztalnál ülve anyám és nevelőapám el-elbólogatott, nagyon elfáradtak. Nővérem biztatta őket feküdjenek le nyugodtan, még holnap is együtt leszünk, és a következő években már rendszeresen fognak hazajárni. Mikor a két öreg aludni tért, a sógorom is elvonult pihenni. Nővérem akkor mesélte, hogy a férje nem csak a rossz utak miatt volt kiborulva. Utazásuk előtt két nappal, nyolcévi munkaviszony után felmondott neki a főnöke aki egyébként magánemberként a barátjuk is volt egyik svájci kistelepülésen, Szent Margaretben. Elmondta, hogy az egész országban nagy előítélettel viseltetnek a külföldiekkel szemben. Az autójavító műhely- be, ahol Feri dolgozott bejárt egy férfi, aki állandóan provokálta sógorunkat, megjegyzéseket tett rá, például: a beszédén is hallani, hogy nem bennszülött. Ferinél végül elszakadt a cérna, és visszaszólt neki valamit. Barátság ide, barátság oda, de még aznap elbocsátották, azzal az indokkal, hogy aki munkát akar, annak mindent el kell viselni, hiszen egyetlen kuncsaftot sem veszíthet el a műhely. Azt tervezték, hogy sógorunk kiváltja az iparengedélyt, s javítóműhelyet nyit, nővérem pedig kibérel egy jacht klubot a Bodeni-tó osztrák szakaszán, ahol rendezvényeket szervez, éttermet tart fenn. Abban reménykednek, hogy négy-öt év alatt összegyűjthetnek annyi pénzt egy olyan házra, amelyben a műhely is üzemelhet. Ferinek azonban addig is munkát kell keresnie. Mivel nem igazán beszél jól németül, a nyelvet is kell gyakorolnia, hiszen az iparengedély megszerzéséhez honosítania kell a Magyarországon megszerzett szakvizsgáját. Öcséméknél is gyorsan elszaladt az idő másnap. A halászlé kifogástalan volt, sógorunk is elismerte, ilyen finomat még soha nem evett. A torták kitűnően sikerültek. A grillázst sógornőm díszdobozba csomagolta, mivel azt nővérünknek ajándéknak szánta. A vendégeskedés végén nővéremék nem akarták elfogadni az ajándékainkat, de a tiltakozásukkal mit sem törődve, jól megpakoltuk az autójukat. S szomorúan integettünk a távolodó kocsi után. Mindenki anyámat vigasztalta, mert állandóan azt hajtogatta, hogy a következő látogatást, ő már nem éri meg. Bizony megérte, mert nővéremék még sokszor jöttek látogatóba, akkor is, amikor mi már ismét Pesten laktunk. Sógorunk azonban soha nem szerezte meg az iparengedélyt, mivel nem sikerült németül letennie a szükséges vizsgákat, de fogát összeszorítva megtanult alkalmazkodni, és káromkodni hang nélkül, magyarul. A nővéremnek viszont jól bejött a jacht klub, néhány év elteltével felépíthették a házukat. Még alig csuktuk be a kaput a vendégek után, amikor a gyerekek előhozták az új, gyönyörűséges beszélő, daloló, járó babát, ami már nem beszélt, nem dalolt, nem járt, csak ült szegény fennakadt szemekkel, s mereven bámult a szomorú jövőjébe. Mi történt ezzel? kérdeztem kétségbe esetten. A Jocó megműtötte! jött az egyszerű válasz a lányomtól. Ez volt fiunk első nőgyógyászati nagyműtétje, amit majd szülész-nőgyógyászként jó húsz év múlva kicsit szerencsésebb kivitelben és élő pácienseken is gyakorol.

ÚJABB RÁGALOM HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓ ELLEN. Hiteles tanúk cáfolata. Interjú Horthy Istvánnéval

ÚJABB RÁGALOM HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓ ELLEN. Hiteles tanúk cáfolata. Interjú Horthy Istvánnéval Lehet-e? ÚJABB RÁGALOM HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓ ELLEN Hiteles tanúk cáfolata Interjú Horthy Istvánnéval A közelmúltban a Jobbik néven ismert, de általam kezdettől ártalmas és értelmetlen képződménynek nevezett

Részletesebben

A gyűrűn látszott, hogy soká hordhatták és sokat dolgozott az, aki viselte, mert kopott volt, de gyűrű volt. Az anyós nagylelkűségére

A gyűrűn látszott, hogy soká hordhatták és sokat dolgozott az, aki viselte, mert kopott volt, de gyűrű volt. Az anyós nagylelkűségére A gyűrű kora A jobb keze gyűrűsujján lévő karikagyűrűt nézegette. A házassági évfordulójuk közeledett. Hányadik is? Ki kell számolnia. Ha 52-ben házasodtak és most 2011-et írunk, akkor ez az 59. Nem kerek

Részletesebben

Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet!

Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet! Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet! Mivel sem az én szüleim, sem férjem szülei nem álltak olyan jól anyagilag, hogy támogatni tudtak volna új otthonunk megteremtésében, esküvőnk után vidékre kötöztünk

Részletesebben

Mióta él Békéssámsonon? Melyek a legkorább emlékei, első benyomásai a faluról?

Mióta él Békéssámsonon? Melyek a legkorább emlékei, első benyomásai a faluról? (Interjú 2.) Pleskonics Istvánné 2014. január 4-én, egy esős, borongós szombat délutánon három órát beszélgettünk Irénke nénivel előzetes egyeztetés után Alkotmány utcai lakásában. Délután kettőtől délután

Részletesebben

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Kislányként sok álmom volt. Embereknek szerettem volna segíteni, különösen idős, magányos embereknek. Arrol

Részletesebben

Csillag-csoport 10 parancsolata

Csillag-csoport 10 parancsolata Csillag-csoport 10 parancsolata 1. Nagyon jól érezd magad mindig, mert ilyen hely nem lesz több a világon. (Panka) 2. Próbálj meg normálisan viselkedni, hogy ne legyenek rád dühösek. (Vince) 3. Kitartóan

Részletesebben

.a Széchenyi iskoláról

.a Széchenyi iskoláról Negyedikesek írták....a Széchenyi iskoláról 7 éves koromban, szüleimmel azért választottuk ezt az iskolát, mert itt német nyelvet lehet tanulni. Én már óvodás korom óta tanulom a németet, így ragaszkodtunk

Részletesebben

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget Kovács Gabriella Hát ennyi volt... Hát ennyi volt érezte, hogy itt az út vége. Tehetetlenül, fáradtan feküdt a hideg kövön a fagyos szélben és nem akart többé engedelmeskedni a teste. Már nem érzett fájdalmat

Részletesebben

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait.

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait. Göncölszekér M ári szólt asszonyához Pista, te csak maradj az ágyban, próbálj meg aludni. Ez a szegény lánygyerek folyton köhög. Nem hagy téged aludni. Nem tudsz pihenni. Lehet, hogy a komámnak lesz igaza.

Részletesebben

Duna utca. családvers

Duna utca. családvers Terék Anna Duna utca családvers és lehet, én mégiscsak a Duna utcában voltam egész életemben a legboldogabb. öten laktunk két szobában, s apám sosem tudta nyugodtan megcsókolni anyámat, mi néztük őket

Részletesebben

Hét este, hét reggel. Kiscsoport. Sötét van, semmit sem látok! Teremtek világosságot! És lett este, és lett reggel,

Hét este, hét reggel. Kiscsoport. Sötét van, semmit sem látok! Teremtek világosságot! És lett este, és lett reggel, Kiscsoport Hét este, hét reggel 1. Sötét van, semmit sem látok! Teremtek világosságot! az első nap ezzel telt el. 5. Égben madár, vízben halak, röpködjenek, pancsoljanak! ötödik nap ezzel telt el. 2. Hát

Részletesebben

Az Igazi Ajándék. Máté és a sárkány. Táblácska Megismételhetetlen alkalmakra copyright

Az Igazi Ajándék. Máté és a sárkány. Táblácska Megismételhetetlen alkalmakra copyright Az Igazi Ajándék Máté és a sárkány Táblácska Megismételhetetlen alkalmakra copyright 2011-2013 www.tablacska.hu 1 Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, még az üveghegyen is túl,

Részletesebben

Pálfalvi Ilona MÉG MEDDIG?

Pálfalvi Ilona MÉG MEDDIG? Pálfalvi Ilona MÉG MEDDIG? I. könyv Még meddig tart a dackorszak? PROLÓGUS Géza és Lina egymás mellett ültek a folyosói padon, a főorvosi szoba előtt. Várták, hogy beszólíttassanak. Nem beszéltek, mindegyikük

Részletesebben

Sokféleképpen belefoghatnék ebbe a történetbe. Ábrándosabb lelkületű olvasóim, akik nem közömbösek régmúlt csaták és elporladt hősök iránt, bizonyára nem vennék zokon, ha úgy kezdeném: régesrég, azokban

Részletesebben

Szabóné Tóth Judit: Ballagó diákok búcsúzója. Pöttöm kis elsősként - hátunkon nagy táska - félve és ámulva léptünk az iskolába.

Szabóné Tóth Judit: Ballagó diákok búcsúzója. Pöttöm kis elsősként - hátunkon nagy táska - félve és ámulva léptünk az iskolába. Szabóné Tóth Judit: Ballagó diákok búcsúzója Pöttöm kis elsősként - hátunkon nagy táska - félve és ámulva léptünk az iskolába. A tanító néni kedves mosolya bátorított minket, az első "o" betűnél még ő

Részletesebben

ÓVODAI JELENTKEZÉSI LAP. Gyermek neve:.. TAJ száma:... Születési hely, év, hó, nap: Lakcím:. Anyja neve: Anyja leánykori neve:...

ÓVODAI JELENTKEZÉSI LAP. Gyermek neve:.. TAJ száma:... Születési hely, év, hó, nap: Lakcím:. Anyja neve: Anyja leánykori neve:... Csigadombi Waldorf Óvoda Cím.: 2400 DUNAÚJVÁROS, Garibaldi u. 1. Telefon: 06-20-491-60-37, 06-70-4215277 E-mail: csigadombiwaldorfovi@gmail.com www.dunaujvarosiwaldorf.hu ÓVODAI JELENTKEZÉSI LAP Gyermek

Részletesebben

A CSALÁD. Következzen tehát a család:

A CSALÁD. Következzen tehát a család: A CSALÁD 2013. február. Eljutottam végre ide is - hogy összeismertessem a rokonokat. A több ezernyi kép közül majdnem mindegyik régi Aputól származik, az újak túlnyomó része pedig tőlem. Igyekeztem őket

Részletesebben

Aki az interjút készítette: Farkasfalvi Dominik, Fehér Krisztián, Murányi Márk

Aki az interjút készítette: Farkasfalvi Dominik, Fehér Krisztián, Murányi Márk Aki az interjút készítette: Farkasfalvi Dominik, Fehér Krisztián, Murányi Márk Aki válaszolt: Mika Ági néni 1. Mikor járt a sulinkba? 1976-tól 1984-ig. 2. Melyik teremben volt az osztálya? Az info. 3.

Részletesebben

Svájci tanulmányút. Basel

Svájci tanulmányút. Basel Svájci tanulmányút Basel A tanulmányúton öten vettünk részt; két tanár, Gál Anikó és Dékány István, valamint három diák: Annus Péter, Pászti Ferenc és én, Papp Zsolt. 2013. január 22-én hajnali 2 órakor

Részletesebben

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt Petőcz András Idegenek Harminc perccel a háború előtt Peut-être à cause des ombres sur son visage, il avait l air de rire. (Camus) Megyünk anyámmal haza, a plébániára. Szeretek az anyámmal kézen fogva

Részletesebben

Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva

Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva Olcsó krumpli Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva ment ajtót nyitni. Nagy örömére, az édesanyja állt az ajtó előtt. Anyukám, de jó, hogy jössz. Alig állok a lábamon, olyan álmos vagyok. Kislányom! Csak

Részletesebben

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó 1. Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó barátnak nem. A motort nem állította le, halk zúgása

Részletesebben

Pataky Zsófia vagyok, 14 éves. A legnagyobb gyerek a családban. Két testvérem van.

Pataky Zsófia vagyok, 14 éves. A legnagyobb gyerek a családban. Két testvérem van. A gyermekek Pataky Zsófia vagyok, 14 éves. A legnagyobb gyerek a családban. Két testvérem van. Pontosan 6 évvel ezelőtt, karácsonykor (amikor én 8 éves voltam a húgom pedig 5) kaptam a világ legszebb ajándékát.

Részletesebben

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés V i c z i á n Á k o s Halálos haszonszerzés Nem is emlékszem, hogy mikor aludtam ilyen jót, igaz nem volt több hat óránál, de ennyit ritkán alszom. Nyújtózkodtam egy hatalmasat, majd felkeltem az ágyból,

Részletesebben

Barossosok az Európai Parlamentben (és egyéb helyeken)

Barossosok az Európai Parlamentben (és egyéb helyeken) Barossosok az Európai Parlamentben (és egyéb helyeken) A tények: Időpont: 2012. október 10 13. Helyszínek, látnivalók, programok: Dachau: koncentrációs tábor megtekintése Strasbourg: angolosok: részvétel

Részletesebben

Szeretet volt minden kincsünk

Szeretet volt minden kincsünk Szeretet volt minden kincsünk Azt mondják, mindenkinek meg van írva a sorskönyvében az élete. Mindenkinek ki van jelölve z út, mint a kerti ösvény, szélekkel, jelekkel, hogy ne lehessen letérni róla. Van

Részletesebben

VOLT EGYSZER EGY GÓLYABÁL. sok-sok tánccal....és a gólyaesküvel.

VOLT EGYSZER EGY GÓLYABÁL. sok-sok tánccal....és a gólyaesküvel. Jeles napok 113 VOLT EGYSZER EGY GÓLYABÁL énekléssel sok-sok tánccal...és a gólyaesküvel. 114 A szalagavatót minden évben nagy várakozás előzi meg, mind a diákok, mind a tanárok részéről. Így történt ez

Részletesebben

"Soha nem érzem, hogy itt a plafon" - Interjú Bánsági Ildikóval

Soha nem érzem, hogy itt a plafon - Interjú Bánsági Ildikóval "Soha nem érzem, hogy itt a plafon" - Interjú Bánsági Ildikóval 2014. augusztus 26. kedd, 07:00 "Mindig büszke voltam, ha valami újra hívtak. Soha nem érzem, hogy itt a plafon, hanem inkább azt, hogy szeretnék

Részletesebben

a viszonyuk. És a lány nem is hozta rendbe a dolgokat, mielőtt az apja oly hirtelen elment. Visszatekintve már látta, hogy nagyon sok a hasonlóság

a viszonyuk. És a lány nem is hozta rendbe a dolgokat, mielőtt az apja oly hirtelen elment. Visszatekintve már látta, hogy nagyon sok a hasonlóság ELSŐ FEJEZET Nem így kellett volna történnie. Addie Folsom úgy képzelte, a középiskola után hat évvel tehetősen és egy jó kocsi volánjánál ülve tér majd haza. Ehelyett behúzott nyakkal és egy közel háromszázezer

Részletesebben

Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY

Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY Néha fel kell adnunk az elveinket, hogy megélhessük az álmainkat Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY - részlet - Szakmai konzultáns: dr. Almási Krisztina Borító és tördelés: White Noise Team ISBN 978-963-12-4568-4

Részletesebben

Szeretettel hívunk és várunk benneteket iskolánkba játékos, iskolaelőkészítő foglalkozásainkra, melyet a tanítónők havonta tartanak.

Szeretettel hívunk és várunk benneteket iskolánkba játékos, iskolaelőkészítő foglalkozásainkra, melyet a tanítónők havonta tartanak. Játsszunk együtt! 4. Kedves Nagycsoportos Óvodások! Szeretettel hívunk és várunk benneteket iskolánkba játékos, iskolaelőkészítő foglalkozásainkra, melyet a tanítónők havonta tartanak. A részvétel ingyenes!

Részletesebben

Tatay Sándor HÚSHAGYÓKEDD

Tatay Sándor HÚSHAGYÓKEDD Tatay Sándor HÚSHAGYÓKEDD TATAY SÁNDOR Húshagyókedd Regény 2011 Fapadoskonyv.hu Kft. Tatay Sándor jogutódja Barabás már kilencedik napja kerülgette a várost. S e kilenc napot megelőző kilenc hónapig vándorolt.

Részletesebben

Hangos mesék, versek és ismeretterjesztő cikkek a szövegértés fejlesztésére. Pirosmalac. Hangos mese

Hangos mesék, versek és ismeretterjesztő cikkek a szövegértés fejlesztésére. Pirosmalac. Hangos mese Varázsbetű Mesetár Hangos mesék, versek és ismeretterjesztő cikkek a szövegértés fejlesztésére http://varazsbetu.hu/mesetar Pirosmalac Hangos mese (A hanganyag itt található: http://varazsbetu.hu/mesetar/pirosmalac)

Részletesebben

SZKB103_10. Konfliktusok a közösségben

SZKB103_10. Konfliktusok a közösségben SZKB103_10 Konfliktusok a közösségben tanulói konfliktusok a közösségben 3. évfolyam 103 Diákmelléklet D1 Tornai József: Ki tud tovább lefelé lógni? Kora tavasz köszöntött ránk meleg esővel, s mi a kunyhót

Részletesebben

Amint ment, mendegélt egy nagy királyi városon keresztül, meglátta a folyosóról a király a nagy betűket s leküldte inasát, hogy nézné meg, mi van

Amint ment, mendegélt egy nagy királyi városon keresztül, meglátta a folyosóról a király a nagy betűket s leküldte inasát, hogy nézné meg, mi van Százat egy ütéssel Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy mesterlegény, kinek se égen, se földön nem volt egyebe egy rongyos garasánál. Elindult ő vándorolni. A mint ment, mendegélt hegyen völgyön

Részletesebben

Helyi emberek kellenek a vezetésbe

Helyi emberek kellenek a vezetésbe Varga László Helyi emberek kellenek a vezetésbe Ön szerint minek köszönhető, hogy az hetvenes-nyolvanas években egy sokszínű és pezsgő kulturális élet tudott létrejönni Kecskeméten? Milyen szerepe volt

Részletesebben

Pokol Anett. Téli mesék. Lindának, ötödik születésnapjára

Pokol Anett. Téli mesék. Lindának, ötödik születésnapjára Pokol Anett Téli mesék Lindának, ötödik születésnapjára December 1. Az aranyszínű léggömb UTOLSÓ NAP, UTOLSÓ ÓRA, NEM FOG AZ AGY, NEM FOG A KRÉTA! üvöltötte kórusban az egész 2. B osztály. Téli szünet

Részletesebben

Én Istenem! Miért hagytál el engem?

Én Istenem! Miért hagytál el engem? Édes Illat Én Istenem! Miért hagytál el engem? Sóhajtotta Jézus, miközben a fakereszten felfüggesztve, vércseppek csöpögtek végig a testén. És akkor, nem lélegzett többet. Nem, te voltál minden reményem!

Részletesebben

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb 1. fejezet Dorset, 2010 Egy évvel késõbb A napok egyre rövidebbek. A fûre hullott almákat megcsipkedték a varjak. Viszem be a fát, és rálépek az egyik puha gyümölcsre; szétnyomódik a lábam alatt. November

Részletesebben

Figyelemhiány/Hiperaktivitás Zavar - ADHD

Figyelemhiány/Hiperaktivitás Zavar - ADHD Figyelemhiány/Hiperaktivitás Zavar - ADHD TÁJÉKOZTATÓ FÜZET gyerekeknek Ferrádi Hádi, a kis versenyautó Ismersz olyan meséket, amiben versenyautók vagy sportkocsik szerepelnek? Ismered például Villám McQueent?

Részletesebben

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett 16 Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett mást is felfedezni vélt. Dühöt, talán. Kétségbeesést.

Részletesebben

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Forrás: Gyurcsó István Alapítvány Füzetek 14., Dunaszerdahely, 1999

Részletesebben

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet)

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet) Angyalka élményei B. Kis János, Orosz T. Csaba, Gwendoline Welsh, Poczai Péter, George Varga, J. Simon Aranka 2013 Publio kiadó Minden jog fenntartva Szerkesztette: Publio Kiadó Kft. George Varga: Az öregember

Részletesebben

Széljegyzetek egy óvodai integrációhoz

Széljegyzetek egy óvodai integrációhoz Széljegyzetek egy óvodai integrációhoz (az intuitív esetkezelés lépcsőfokai) 2009. február 2013. február Vázlat: - ismerkedés (ismerkedés tulajdonságok előélet) - kezdetek (az anya a nagymama kötődések)

Részletesebben

Eresszen! Legyen olyan kedves, Lang úr. Most szépen elalszik még két órácskára, aztán mikor már világos lesz, elmehet sétálni.

Eresszen! Legyen olyan kedves, Lang úr. Most szépen elalszik még két órácskára, aztán mikor már világos lesz, elmehet sétálni. Amikor Konrad Lang felébredt, sötét volt. Idegen ágyban feküdt. Keskeny volt és magas, Elisabeth nem feküdt mellette. Fel akart kelni, de nem tudott. Az ágy két oldalán rács volt. Hé! kiáltotta. Majd hangosabban.

Részletesebben

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve Kiss Ottó A nagypapa távcsöve ITT VANNAK A NAGYIÉK Itt vannak a nagyiék, megjöttek! Két hétre. Fogalmam sincs, hogy mit lehet majd velük addig csinálni. 3 A NAGYPAPA UGYANOLYAN A nagypapa ugyanolyan, mint

Részletesebben

Nekem ez az életem. Beszélgetés Müller Henriknével, a solti Béke Patika vezetôjével

Nekem ez az életem. Beszélgetés Müller Henriknével, a solti Béke Patika vezetôjével Nekem ez az életem Beszélgetés Müller Henriknével, a solti Béke Patika vezetôjével A patika igényesen felújított, orvosi rendelôknek is helyet adó épületben található a kisváros egyik terének sarkán. A

Részletesebben

Kérjük, aláhúzással jelezze, hogy Óvodánk melyik csoportjába jelentkezik és hogy egész napos vagy fél napos elhelyezést igényel-e!

Kérjük, aláhúzással jelezze, hogy Óvodánk melyik csoportjába jelentkezik és hogy egész napos vagy fél napos elhelyezést igényel-e! JELENTKEZÉSI LAP JELENTKEZÉS: A FENTI POSTACÍMEN VAGY SZEMÉLYES LEADÁSSAL JELENTKEZÉSI HATÁRIDŐ: 2017. FEBRUÁR 16. Kérjük, aláhúzással jelezze, hogy Óvodánk melyik csoportjába jelentkezik és hogy egész

Részletesebben

MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG)

MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG) MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG) Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy Igen? Kérlek, ne zavarj, imádkozom. De te megszólítottál! Én, Téged megszólítottalak? Biztos, hogy nem! Csak imádkozom:

Részletesebben

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni BRÁTÁN ERZSÉBET HÉTKÖZNAPI CSODÁK NOVELLAGYŰJTEMÉNY ELŐSZÓ Kedves olvasóim! Az alábbi novelláim a valóság és a fantázia összefonódásából születtek. Számtalanszor elmegyünk apróságok felett, pedig az élet

Részletesebben

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Több éves gyakorlattal fejlesztették tökélyre kifinomult praktikáik egész arzenálját. Kódszavaik tárháza régi, legendássá vált esetekből épült fel, ám legtöbbször

Részletesebben

TE HOGY VAGY? AZ UNICEF MAGYAR BIZOTTSÁG JELENTÉSE A MAGYAR GYEREKEK JÓLLÉTÉRŐL

TE HOGY VAGY? AZ UNICEF MAGYAR BIZOTTSÁG JELENTÉSE A MAGYAR GYEREKEK JÓLLÉTÉRŐL TE HOGY VAGY? AZ UNICEF MAGYAR BIZOTTSÁG JELENTÉSE A MAGYAR GYEREKEK JÓLlÉTÉRŐL 2012 1 Miről szól az UNICEF gyermekjólléti jelentése, és mi a célunk vele? 2 Te is kíváncsi vagy, hogyan élnek ma Magyarországon

Részletesebben

TE HOGY VAGY? AZ UNICEF MAGYAR BIZOTTSÁG JELENTÉSE A MAGYAR GYEREKEK JÓLLÉTÉRŐL

TE HOGY VAGY? AZ UNICEF MAGYAR BIZOTTSÁG JELENTÉSE A MAGYAR GYEREKEK JÓLLÉTÉRŐL TE HOGY VAGY? AZ UNICEF MAGYAR BIZOTTSÁG JELENTÉSE A MAGYAR GYEREKEK JÓLLÉTÉRŐL 2012 1 Miről szól az UNICEF gyermekjólléti jelentése, és mi a célunk vele? Te is kíváncsi vagy, hogyan élnek ma Magyarországon

Részletesebben

Betlehemezés Létavértesen

Betlehemezés Létavértesen A XXVI. Nemzetközi Betlehemes Találkozón Betlehemezés Létavértesen Immáron negyedik éve, a dráma szakköröseimmel november elején elkezdünk készülődni a betlehemezésre. A mi vidékünkre jellemző alföldi

Részletesebben

Feri rágja a térdét. Rónási Márton

Feri rágja a térdét. Rónási Márton Feri rágja a térdét Rónási Márton Tavasz volt, amikor beköltöztünk abba a házba, ahol kamaszkoromat éltem meg, abba a házba, ahol a legjobb barátom lett Láncos, a hatalmas fekete kutya, akit tíz éve temettem

Részletesebben

1.) Miért nevezzük október 23 át kettős Nemzeti ünnepnek?

1.) Miért nevezzük október 23 át kettős Nemzeti ünnepnek? 1.) Miért nevezzük október 23 át kettős Nemzeti ünnepnek? a). b) 2.) Az 1956 os forradalom és szabadságharc miniszterelnöke látható a képen. Ki ő? Életrajzi adatainak nézzetek utána! Neve Születési helye,

Részletesebben

Hogyan mondjuk meg a gyerekeknek?

Hogyan mondjuk meg a gyerekeknek? Hogyan mondjuk meg a gyerekeknek? Tudod, az úgy van próbált Verena beszélgetést kezdeményezni Alexandrával a reggelinél. Nyújtotta a szavakat, nem nagyon tudta, hogyan mondja meg négyéves kislányának,

Részletesebben

Már újra vágytam erre a csodár a

Már újra vágytam erre a csodár a Már újra vágytam erre a csodár a Szüleinktől kapjuk az utat, gyermekeinktől a célt olvasható az államfő feleségének hitvallása internetes bemutatkozó oldalán. Áder János köztársasági elnök felesége, négygyermekes

Részletesebben

mondott, és nem kimondott gondolataival. Még senki sem tudta így elmondani ezeket, akár burkoltan is, bizony ezek a dalok gyakran kimondják azt,

mondott, és nem kimondott gondolataival. Még senki sem tudta így elmondani ezeket, akár burkoltan is, bizony ezek a dalok gyakran kimondják azt, II. fejezet [...] Legyél az esernyőm, Óvj a széltől, és ha mégis elázom, Te legyél az égen a Nap, Te melegíts át, ha néha fázom! Én meg olyan leszek hozzád, mint a gazdájához a véreb Amikor először láttam

Részletesebben

Miklya Luzsányi Mónika

Miklya Luzsányi Mónika Miklya Luzsányi Mónika Farkasidő Nem kell ma a húsokat jégverembe tenni. Csikorog a hó, foga van a szélnek, süt át a hideg a falakon. Akkor is egész éjjel vonított a szél, mint a csikaszok a nádasban.

Részletesebben

Erasmus+ Lengyelország

Erasmus+ Lengyelország Erasmus+ Lengyelország 2016.05.30.-2016.06.05. Hétfőn indultunk Lengyelországba vonattal, az út 8 óra hosszú volt. A vége felé mindenki unta már az ülést. Katowicénél át kellett szállni egy másik vonatra,

Részletesebben

REFORMÁCIÓ. Konferencia 2012 áprils 5-8. Konstanz, Németország

REFORMÁCIÓ. Konferencia 2012 áprils 5-8. Konstanz, Németország REFORMÁCIÓ Konferencia 2012 áprils 5-8. Konstanz, Németország Szolgál: Johannes Wöhr apostol info: www.nagykovetseg.com www.fegyvertar.com www.km-null.de Felhasználási feltételek: A blogon található tartalmak

Részletesebben

Megbánás nélkül (No regrets)

Megbánás nélkül (No regrets) Stargate SG1- Megbánás nélkül (No Regrets) Kategória: Stargate SG1 Romantika Rövid ismertető: Bárcsak a Jég foglyai néhány perccel tovább tartott volna... Írta: Alli Snow Web: http://www.samandjack.net/fanfics/viewstory.php?sid=1251

Részletesebben

DOMSZKY ZOLTÁN. 69 nap alatt Magyarország körül

DOMSZKY ZOLTÁN. 69 nap alatt Magyarország körül DOMSZKY ZOLTÁN 69 nap alatt Magyarország körül Előzmények Sajnos nem olyan régtől túrázom talán úgy 10 éve kezdtem, de nagyon megszerettem, és belekóstoltam a teljesítménytúrázás műfajába is. Nagyon lelkes

Részletesebben

5 perc frontális Csomagolópapír, 1.sz. mell.

5 perc frontális Csomagolópapír, 1.sz. mell. Tantárgy: szövegértés,- szövegalkotás Időkeret:2x45 perc Korosztály: 1. évfolyam Az óra célja: testtudat fejlesztése, térérzékelés tudatosítása, sajátmozgásérzék ápolása, figyelem tartósságának megteremtése,

Részletesebben

Soós Mihály laudációja Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves vendégek!

Soós Mihály laudációja Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves vendégek! Soós Mihály laudációja Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves vendégek! Vannak emberek, akiken érződik, hogy a helyükön vannak, tudják mit akarnak, miért vannak a földön. Mások nyugtalanok, keresik, de nem

Részletesebben

2016. február INTERJÚ

2016. február INTERJÚ INTERJÚ Az Élet szép Az AMEGA beszélgetőpartnere: Dr. Kánitz Éva Főorvos Asszony, milyen családi indíttatással került az orvosi pályára? Mindig azt gondoltam, hogy az a legszebb dolog a világon, ha az

Részletesebben

Németország ( )

Németország ( ) Németország (2018.11.18-2018.11.27.) A programról röviden: A Generation Europe által szervezett program olyan projekt, ahol velünk egykorú fiatalok tanulhatnak a demokráciáról, emberi jogokról és az aktív

Részletesebben

Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA

Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek annyi fia volt, mint a rosta lika, még eggyel több. Éjjel-nappal búslakodott szegény, hogy mit csináljon ezzel a

Részletesebben

Egy fényképbe írt családtörténet

Egy fényképbe írt családtörténet Egy fényképbe írt családtörténet 1. A szülőfalum nevének eredete Vámosmikola Hont vármegyéhez tartozott, s ez a falu a XX. század elején központi szerepet töltött be a vármegyében. Itt volt/van a buszjárat

Részletesebben

Szerintem vannak csodák

Szerintem vannak csodák Brjeska Dóra Szerintem vannak csodák De neked is tenned kell értük 2015 Bevezetés Ajánlom ezt a könyvet valakinek, aki már egy másik, sokkal békésebb helyről vigyáz ránk és segít nekünk. Így kezdődik egy

Részletesebben

M. Veress Mária. Szép halál

M. Veress Mária. Szép halál 184 Rügyek Szép halál Először nem figyeltem fel a kiáltásra, nem volt abban semmi különös, hogy valaki ordibál, megszokott volt ez arrafelé. Csak mikor közelebb értem, akkor hallottam, hogy mintha segítségért

Részletesebben

A népesség nyolcvan százaléka nyugdíjas

A népesség nyolcvan százaléka nyugdíjas A kosárfonásról híres település központjából vezet az út a világ elől elrejtett faluba. Nagymedeséren nem könnyű a megélhetés, a helyi kis üzlet sem tart egész nap nyitva, kevés a vásárló. A helyiek a

Részletesebben

Csaplár Vilmos KURVA VAGYOK

Csaplár Vilmos KURVA VAGYOK Csaplár Vilmos KURVA VAGYOK Csaplár Vilmos Kurva vagyok (Karriertörténet) Regény 2011 Fapadoskonyv.hu Kft. Csaplár Vilmos 1. Elvárok mindenféle ajándékot férfiaktól, de a tudat, hogy nem vagyok rászorulva,

Részletesebben

AZ ESZEE SZES NAGYMAMA. napirenden. Fordulópont 59 67

AZ ESZEE SZES NAGYMAMA. napirenden. Fordulópont 59 67 AZ ESZEE SZES NAGYMAMA Szávai Géza humoros fordulatokban bõvelkedõ, vidám könyve nem csupán a gyerek érzelmeire, hanem az értelmére, fogékony intelligenciájára alapoz, amikor meghökkentõ történetekben,

Részletesebben

A szenvede ly hatalma

A szenvede ly hatalma Előhang Leonard Kastner mostanában egyre többször gondolt ar ra, hogy vissza kéne vonulnia. Miért is ne? Az időzítés tökéletes lenne. Annyi pénzt keresett már, amiről régebben álmodni sem mert volna, ráadásul

Részletesebben

Fényképalbum. A fénykép készítésének éve:

Fényképalbum. A fénykép készítésének éve: Fényképalbum Az interjúalany neve: A fénykép készítésének helye: A fénykép készítésének éve: Szüleim Budapest 1980-as évek Ők a szüleim. Ez a kép már itt készült, Budapesten. Volt egy kicsi lakásuk, és

Részletesebben

LVASNI JÓ Holly Webb

LVASNI JÓ Holly Webb OLVASNI JÓ! 6 Holly Webb HOLLY WEBB Elli hazavágyik Sophy Williams rajzaival Könyvmolyképző Kiadó Szeged, 2011 3 Tomnak, Robinnak és Williamnek 5 Elsô fejezet Megan, arról volt szó, hogy bepakolod azokat

Részletesebben

MEGJÁRT UTAK EMLÉKEI

MEGJÁRT UTAK EMLÉKEI MEGJÁRT UTAK EMLÉKEI Minden láng fölfelé lobog. Az emberi lélek is láng. Tánczos István igazgató tanító visszaemlékezései a kerekharaszti iskoláról A visszaemlékező 42 évi hivatásszeretettől vezérelt pedagógus

Részletesebben

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK A következő történet szereplői közül példaként egy olyan helybéli embert állíthatunk, akit a neve miatt mindenki Bokor Mihálynak szólított, és akiről semmi rosszat

Részletesebben

IPOLYSÁGI KOPOGTATÓ Az Ipolysági Református Gyülekezet értesítő lapja 2. évfolyam 3. szám

IPOLYSÁGI KOPOGTATÓ Az Ipolysági Református Gyülekezet értesítő lapja 2. évfolyam 3. szám IPOLYSÁGI KOPOGTATÓ Az Ipolysági Református Gyülekezet értesítő lapja 2. évfolyam 3. szám Mert született néktek ma Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában. Lk 2,11 Kedves Testvéreim! Karácsony számomra

Részletesebben

Mindent megtettünk, hogy ne legyen akadálya a közös éneklésnek

Mindent megtettünk, hogy ne legyen akadálya a közös éneklésnek Adj egy ötöst! A pályázatban való részvételről szinte egyöntetű volt az osztály véleménye. Arról, hogy ki legyen a partnerünk, elfogadták a javaslatomat, mert a szomszéd intézmény szinte kínálta magát.

Részletesebben

Nagy meleg volt a városban, mégsem vettem le az

Nagy meleg volt a városban, mégsem vettem le az Nagy meleg volt a városban, mégsem vettem le az esőkabátomat. Önbizalmat adott, miközben az utcákat róttam munka után kajtatva. Az önéletrajzomban csak a gyárban lehúzott hónapokat, a félbehagyott tanulmányaimat

Részletesebben

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... *****

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ezüst gyertyatartók fénye mellet egy fiatal férfi hajol íróasztala fölé. Az arca márványfehér,

Részletesebben

A tudatosság és a fal

A tudatosság és a fal A tudatosság és a fal Valami nem stimmel a világgal: háborúk, szenvedések, önzés vesz körül bennünket, mikor Jézus azt mondja, hogy az Isten országa közöttetek van. (Lk 17,21) Hol van ez az ország Uram?

Részletesebben

PETOCZ-nyomda indd :14:41

PETOCZ-nyomda indd :14:41 ez az utazás talán a legrosszabb emlékeim egyike. Ezért nem tudok erről az utazásról mit mondani. Minden olyan ideiglenesnek tűnt akkoriban. Bizonytalannak. És ez a bizonytalanság, ez volt talán a legkimerítőbb.

Részletesebben

T. Ágoston László A főnyeremény

T. Ágoston László A főnyeremény T. Ágoston László A főnyeremény Gondosan bezárta az ajtót, zsebre vágta a kulcsot és egy széllel bélelt, kopott nyári nadrágban, hasonlóképp elnyűtt pólóban, és mezítlábas papucsban lecsoszogott a földszintre

Részletesebben

Kiss Tamás (1956 1957)

Kiss Tamás (1956 1957) Kiss Tamás (1956 1957) Óriási örömömre szolgál, hogy a MEFESZ (Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége) egyik vezéralakjával, egyben az 1956-ban újjáalakult Eötvös Kollégium tagjával van alkalmam

Részletesebben

Már a tanítóképző utolsó évét jártam, mikor meglegyintett úgyszólván az első komoly szerelem. Ez a

Már a tanítóképző utolsó évét jártam, mikor meglegyintett úgyszólván az első komoly szerelem. Ez a V Barna legény. Te szegény, te szép. Dús hajad egy leány álma. Elvesztettem az eszem s szemem könnyet hullat, mint estalkonyatkor az ég. Ó, miféle babona űzi tekintetem utánad? Végigkísérlek a fasoron,

Részletesebben

Régi dolgok, nehéz sorsok. Írta: Fülöp Tiborné

Régi dolgok, nehéz sorsok. Írta: Fülöp Tiborné Régi dolgok, nehéz sorsok Írta: Fülöp Tiborné Előszó 1933-ban születtem, egy nagyon szép kis faluban, földműves családban. Szegények voltunk. Nagyszüleim még közepesen jómódú család volt, de a nagyapám

Részletesebben

A család kedvencei. Receptjeim hétköznapokra és ünnepekre

A család kedvencei. Receptjeim hétköznapokra és ünnepekre A család kedvencei Receptjeim hétköznapokra és ünnepekre A család kedvencei Receptjeim hétköznapokra és ünnepekre RACHEL ALLEN Ezt a könyvet férjemnek, Isaac-nak ajánlom akinek szere tete, támogatása

Részletesebben

ANDALÚZIAI SZERENÁD. SuSANNA AgoStINo

ANDALÚZIAI SZERENÁD. SuSANNA AgoStINo ANDALÚZIAI SZERENÁD SuSANNA AgoStINo 1. fejezet Éjszaka eleredt a hó, és reggelre már vastagon ellepte az Alpok téli üdülőhelyeit. A sűrű hópelyhek között a hegycsúcsok körvonalai elmosódtak, és a táj

Részletesebben

A fölkelő nap legendája

A fölkelő nap legendája Prof. Dr. Tapolyai Mihály A fölkelő nap legendája Máréfalvi barátaimnak mestereim egyikéről Dr. Szalay Károly pszichiáter emlékére Dr. Szalay Károly pszichiáter élete (1894-1973) Régen mesternek hívtuk

Részletesebben

A Halál antropológiája című egyetemi kurzus létjogosultsága. Egy fogorvos találkozása a halállal

A Halál antropológiája című egyetemi kurzus létjogosultsága. Egy fogorvos találkozása a halállal SZLEPÁK BÁLINT A Halál antropológiája című egyetemi kurzus létjogosultsága. Egy fogorvos találkozása a halállal SZEMLE Összefoglalás Tanulmányom témája az általános fogászati ellátásban résztvevő fogorvosok

Részletesebben

1. Melléklet. 2. Melléklet. Interjú D.-vel. Dobbantó Rap G. D. & B. A. Zs. Geri a nagy parker, Azt hiszi, hogy ő a Marveles Peter Parker

1. Melléklet. 2. Melléklet. Interjú D.-vel. Dobbantó Rap G. D. & B. A. Zs. Geri a nagy parker, Azt hiszi, hogy ő a Marveles Peter Parker 194 1. Melléklet Dobbantó Rap G. D. & B. A. Zs. Ez itt a Dobbantó! Was is das? Ez nem gáz! Kriszbá az osztályfőnökünk Vele cool az egyéni fejlődési tervünk Edit nénit se felejtsük el hozzá fordulunk, ha

Részletesebben

Annus szobalányként dolgozott,

Annus szobalányként dolgozott, Annus döntése Annus szobalányként dolgozott, akkor már majdnem 10 éve, amikor az asszonya váratlan ajánlattal állt elő. Kedves Annuskám, tudja mennyire szeretjük magát, a férjem és én is. Családtagnak

Részletesebben

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta.

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Bódi Zsolt Publio Kiadó 2012 Minden jog fenntartva! A BARÁT Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Szüleimnek, testvéreimnek,

Részletesebben

A döntés meghozatalában, miszerint egy lélekgyermeket vesz magához, Bonaria számára a legnagyobb problémát természetesen nem az emberek kíváncsisága,

A döntés meghozatalában, miszerint egy lélekgyermeket vesz magához, Bonaria számára a legnagyobb problémát természetesen nem az emberek kíváncsisága, A döntés meghozatalában, miszerint egy lélekgyermeket vesz magához, Bonaria számára a legnagyobb problémát természetesen nem az emberek kíváncsisága, sokkal inkább a házába befogadott kislány kezdeti viselkedése

Részletesebben

Főnixmadár. A hazugság polipkarjai

Főnixmadár. A hazugság polipkarjai Főnixmadár A hazugság polipkarjai Előszó A könyv igaz történet, a szerző által megélt és felidézett eseményeken alapul. Egy történet két lélek egymásra találásáról, amelyet a hazugság polipkarjai tartanak

Részletesebben