2. számú tananyag. A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló évi LV. törvény

Átírás

1 A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló évi LV. törvény Projekt neve: ÁROP Jogalkalmazás javítása a mezőgazdasági Készítette: Földművelésügyi Igazgatóság Készült: május 31.

2 Tananyag információk: Projekt neve: (regisztrációs szám: ÁROP ) Tananyag címe: - A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló évi LV. törvény Készítette: MgSzH Földművelésügyi Igazgatóság Készült: május 31. A tananyagot és a hozzá kapcsolódó oktatási segédanyagot elfogadta: Elfogadta: Státusz: Dátum: Aláírás: Dr. Kardeván Endre VM államtitkár Elfogadta: Státusz: Dátum: Aláírás: Dr. Oravecz Márton MgSzH elnök Elfogadta: Státusz: Dátum: Aláírás: Dr. Józwiák Ákos szakmai vezető Elfogadta: Státusz: Dátum: Aláírás: Zsigmond Richárd témakör vezető 2

3 1 Tartalomjegyzék 1 Tartalomjegyzék A projekt keretei és az elérendő cél meghatározása A vadászat története Magyarországon A társadalmi környezet bemutatása Jogszabályi környezet bemutatása A vadászati jog A vadászatra jogosult Vadászterület A vad tulajdonjoga A vadászati jog gyakorlása, hasznosítása A vadászati jog haszonbérlete A vadászati jog haszonbérlője A haszonbérletére kötött szerződést azonnali hatályú felmondása A vadászterület határának megállapítása A vadászati jog kényszerhasznosítása A vadászterületek nyilvántartása A vadászterület rendeltetésének megállapítása Vadaskert, vadaspark, vadfarm létesítése A vad és élőhelyének védelmével kapcsolatos általános szabályok Tiltott vadászati módok Mesterséges vadtenyésztési tevékenység A jogosult vad- és élőhelyvédelmi feladatai Vadászati tilalmak Vadászati idény és vadászati tilalmi idő Vadászati kíméleti terület A vadgazdálkodási tevékenység tervszerűsége A körzeti vadgazdálkodási terv Vadgazdálkodási üzemterv A vadgazdálkodási üzemterv Az éves vadgazdálkodási terv Országos Vadgazdálkodási Adattár Hivatásos vadász alkalmazása A vadászat általános szabályai A vadászjegy és a vadászati engedély A vadászvizsga Vadászati eszközök Tiltott vadászati eszközök A vadászat rendje A trófeabírálat A vadkár A vadászati kár A vad elpusztításával okozott kár A kár megelőzése A kár megállapítása

4 17 A vadgazdálkodási bírság A vadvédelmi bírság Vadászati igazgatás Eljárási szabályok Országos Vadgazdálkodási Tanács Kapcsolódó jogszabályok:

5 2 A projekt keretei és az elérendő cél meghatározása Az Államreform keretén belül meghirdetett Jogalkalmazás javítása című pályázati konstrukció célja az volt, hogy az elfogadásra, illetve módosításra kerülő jogszabályok gyakorlati alkalmazását elősegítő képzések megvalósulhassanak, ezzel elősegítve az érintett jogterületeken az egységes és hatékony jogalkalmazást. Pályázatot kizárólag egy vagy több, központi szinten elfogadott és kihirdetett jogszabály, vagyis törvény, kormányrendelet és/vagy miniszteri rendelet végrehajtását közvetlenül szolgáló képzések megtartására lehetett benyújtani. Az MgSzH szeptember 16-án nyújtotta be pályázatát ÁROP 2210/2010 Jogalkalmazás javítása a mezőgazdasági címmel. A hiánypótló dokumentáció elküldése és a tisztázó kérdések megválaszolása után a Projektet a VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Nonprofit Kft. (mint Közreműködő Szervezet, továbbiakban KSZ) vezetője támogatásra érdemesnek ítélte. A támogatási jogviszony a január 5-én keltezett támogatói okirattal lépett hatályba. A Projekt megvalósulásának ideje február 1-től szeptember 30-ig tart. A Magyarországon és az Európai Unióban is mind társadalmi, mind gazdasági szempontból kiemelt jelentőségű mezőgazdaság és az élelmiszeripar területén bekövetkezett széleskörű joganyag változás alapjaiban formálta át a hatósági feladatellátást. Az MgSzH pályázata elsősorban mezőgazdasági, élelmiszeripari és speciális szakigazgatási jogszabályok végrehajtását közvetlenül szolgáló képzések megtartását célozza. A pályázat célcsoportját az MgSzH vezetői, hatósági tevékenységet végző munkatársai és az érintett ágazatok szereplői alkotják. A projekt fő elemeit a tananyagok elkészítése és azoknak hagyományos, illetve e-leaning formájában megvalósuló oktatása jelenti. A pályázat értelmében a mezőgazdasági szakigazgatást érintő jogszabályok/témák oktatását végezzük el, összesen mintegy 8100 főnek. A projekt keretein belül kerül sor A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló évi LV. törvény oktatására. A képzés során a tananyag a pályázat tárgyaként megjelenő joganyag tárgyi ismertetésén túl kiterjed a kapcsolódó jogszabályi környezet rövid bemutatására, a szabályozás alapjául szolgáló társadalmi környezet és elérni kívánt társadalmi célok megismertetésére, a gyakorlati végrehajtást szolgáló eszközök ismertetésére, továbbá az ügyintézés, illetve tágabban a jogalkalmazás segítésének a módjaira. 5

6 3 A vadászat története Magyarországon A magyarok ősei Kelet-Európában már évezredekkel ezelőtt vadásztak rénszarvasra meg egyéb vadra, különösen prémes állatokra. A finn-ugor ősnép alakította ki például az íjascsapdát. A lépőcsapdával vaddisznót fogtak. A deszkacsapdánál a felső deszkára gyakran követ, téglát helyeznek, hogy a csapda az állatot (egér, patkány, menyét, nyest) halálra zúzza. A csapda felső részét kettéhasított fahasábból is készítették. Ez utóbbi az ősi típus. 6

7 Az ősmagyarok félnomád életet éltek, tehát az állattenyésztés mellett földműveléssel is foglalkoztak. A letelepedéssel, a földművelés egyre szélesebb körű elterjedésével párhuzamosan a magyarság vadászata is megváltozott. Sokat vettünk át az itt élt szláv népektől, főleg a népi vadászatok terén, így a kutyával való vadászat és a madárfogás egyes módjait. Az állattenyésztésre való áttéréssel egyidejűleg kialakul a védekező vadászat, amelynek fontos "eszköze" a verem. A vermeket farkas, róka, vaddisznó elejtésére ásták. 7

8 A honfoglalást követően a fejedelmi udvarban különböző mesteremberek éltek, például: patkoló- és fegyverkovácsok, íjászok, solymárok, szakácsok, tolmácsok, írnokok, prémesek és gyógyító sámánok. A vadászat szabályozásának kezdete Szent László király évi dekrétumához vezethető vissza, amely már vadászati szankciókat tartalmazott arra az esetre, ha a vasárnapra és ünnepnapra rendelt vadászati tilalmat a vadászó megszegte. A vadászás első jogszabályi korlátozásának jegyei ismerhetők fel II. Ulászló király évben kelt dekrétumában, miszerint a jobbágyok már nem vadászhatnak szabadon, hanem elsősorban földesuruk hasznára. A legáltalánosabb vadászfegyver a középkor nagy részében kétségtelenül a nyíl és az íj volt, de a századtól, cseh közvetítéssel a számszeríj is elterjedt. 8

9 A vadászatban fontos szerepe volt a dárdának és a vadászkésnek, valamint a dákosnak is, mert az agyonhajszolt, kutyák által lefogott vadat végül hosszúnyelű szúrófegyverekkel ölték meg. Általánosan használták a vadászatban a hálót. Használatuk korai időkre nyúlik vissza. Az első hálók halászhálók lehettek. A solymászat 1100 körül már nem volt ismeretlen Magyarországon. Számos adat bizonyítja az Árpád házi uralkodók kiterjedt solymászatát., de a solymászat Magyarországon a 13. században érte el első virágkorát. IV. Béla nagy solymász volt, az ő korában jelentek meg az első solymász tisztségek, és az általa veretett pénzeken is láthatók sólyomábrázolások. Nagy Lajos idejében a solymászat már valósággal művészi fokra emelkedett. Mátyás király idejében folyt solymászatot Janus Pannonius versekben örökítette meg. Sólyommal galambot, nyulat, vadkacsát pedzettek, és a vadászathoz kutyákat is használtak. IV. Béla király időszakából már írások maradtak fel vadaskertekről. Feltehető, hogy a vadaskertek a vadóvást is szolgálták és télen a vad etetéséről is gondoskodtak. A 15. században vadaskertje már nemcsak a királynak, hanem a nagybirtokokkal rendelkező főuraknak, sőt egyes helyeken a városi polgároknak is volt. A vadászatnak Magyarországon a középkorban nagyon kevés korlátja volt, amit talán a sokszor emlegetett vadbőség is magyaráz. A vadászati jog minden szabad embert megilletett, az időbeli korlátozások ismeretlenek voltak ebben az időben. Az első vadászattal kapcsolatos törvény 1092-ből való és ünnepnapokon tiltotta meg a vadászatot, külön büntetést állapítva meg a tilalom ellen vétő papok számára. Az II. Ulászló-féle törvény (1504. évi V. decretum) 1504-ben a jobbágyoknak tiltotta meg a vadászatot szarvasra, őzre, nyúlra, vaddisznóra, fácánra és császármadárra. 9

10 Császármadár (Tetrastes bonasia) Ez volt az első lépés ahhoz, hogy a vadászat nemesi előjoggá váljék, amit azután a későbbi vadászati törvények még jobban kiszélesítettek. A jobbágyok a földesúr számára viszont kötelesek voltak vadászni, illetve vadat beszolgáltatni. A 16. századtól a földesurak rendtartásaikban szabályozták, hogy milyen feltételekkel szabad birtokukon vadászni, milyen jogokkal rendelkezik ispánjuk vagy udvarbírájuk, mennyi a lődíj, és a vadóvás, vadgondozás érdekében milyen előírásokat kell megtartani. Megjelennek a hasznos vad számára a különböző kíméleti idők. Igaz, hogy először csak igen szórványosan fordulnak elő, de mind határozottabban használják ezt a lehetőséget a helyenként és időnként megfogyatkozó vadállomány újbóli felszaporodásának előmozdítására. Az év mérföldkőnek tekinthető, mert megszületett az első magyar vadászati törvény az évi XXII. törvénycikk. Már az első hazai vadászati törvényben felismerhetők a vadászati jognak az ingatlannal, vagyis a föld tulajdonjogával való összefüggései, bár a törvény még nem tekintette a vadászat jogát a tulajdonjog tartozékának, mert abban az időben az még jelentőséggel nem bírt. A törvény először határozott meg tilalmi időket és szabályozott egyes vadászati módokat. A francia felvilágosodás eszméitől vezérelve adta ki II. József császár az évi vadászati rendszabályt. Ezt a vadászati jogot már az ingatlantulajdonnal kapcsolta össze. Egyebekben is sok haladó rendelkezést tartalmazott, de a nemesség ellenállása megakadályozta, hogy a rendelkezések törvényerőre emelkedhessenek. A vadászattal kapcsolatos jogi szabályozásnak újabb jelentős évfordulója a vadászatról és a madarászatról szóló évi XXIV. törvénycikk. A vadászati jognak a földtulajdonjoghoz tartozását erősítette a törvénynek az a rendelkezése, hogy a földesúr a tulajdonában lévő ingatlana fele részét letiltsa", azaz vadászat céljára hasznosítsa. Bár a törvény egyes 10

11 rendelkezései tekintettel vannak a vadtenyésztésre, a kevés korlátot ismerő nemesi vadászat károsan hatott a vadállomány alakulására. A háborúk, továbbá a katonatiszteknek már az előző évszázadban megadott vadászati jog még csak tetézte ezt. A 20. század első évtizedében az ország területén sok vadfaj élt, amelyek bőséges zsákmányt kínáltak az akkori vadászoknak. Élt akkor Magyarországon zerge, siketfajd, medve, hiúz és farkas. De vadásztak akkor nyírfajdra, császármadárra, darura, harisra, fürjre, sólyomra, sasra, túzokra, amelyek a 20. század végére vagy eltűntek, vagy annyira megfogyatkoztak, hogy védelmük érdekében teljes vadászati tilalom alatt állnak. Haris (Crex crex) Nyírfajd (Tetrao tetrix) 11

12 Hiúz 1913-ban a terítékre került nagyvad egyedszáma nem túl nagy, különösen, ha a mai, sokkal kisebb területre vonatkozókkal hasonlítjuk össze. Mindössze db. körüli szarvast lőttek, őzből 25 ezer, vaddisznóból összesen 9.036, túzokból szerepelt a lőjegyzéken. Ami azonban elképesztően nagy szám, az a mezei nyúl mennyisége: Fácán csak szerepel a kimutatásban, viszont fogolyról 1. millió fölött volt a lelövési számadat. A vadászati módok lényegében már a mai formák szerint alakultak (lesvadászat, cserkelés, hajtás). Az agarászat, amely Magyarországon valaha nagyon kedvelt vadászat volt, háttérbe szorult, a solymászatot pedig szinte már senki sem gyakorolta. A megengedett vadászati módokról az évi vadászati törvény azt mondta, hogy az csak lőfegyverrel, vagy lóháton bárminemű vadászebek használatával gyakorolható, tilos viszont minden szőrmés vagy szárnyas hasznos vadat tőrökkel, hálókkal, hurkokkal elfogni vagy megölni. A kíméleti időket, amikor tilos volt hasznos vadra vadászni, vadfajonként maga a törvény szabta meg, ezen kívül volt általános vadászati tilalom, amely február 1-jétől augusztus 15-ig tartott. A vadászati jog az évi XX. törvény. alapján a földtulajdon elválaszthatatlan tartozéka volt, amit 200 kh-nál nagyobb területen lehetett önállóan gyakorolni. Az ilyen terület tulajdonosa azonban haszonbérbe is adhatta a vadászati jogot, a 200 kh-at el nem érő területeken pedig kötelező volt a bérbe adás. Magas színvonalú vadgazdálkodást így a nagybirtokon lehetett folytatni, és valóban egy-egy nagy uradalom vadászati viszonyai voltak azok, amelyek méltán szereztek nagy hírnevet. Ilyenek voltak pl. a gr. Esterházy-család uradalmai. 12

13 Ezeken a területeken gondos vadóvás volt és a vadlelövést is már akkor a vadgazdálkodás követelményeinek megfelelő mértékben folytatták. Ezek a gazdag uradalmak megfelelően képzett vadászszemélyzetet alkalmaztak, a vad téli etetéséről kielégítő mértékben takarmányozással gondoskodtak. Ugyanakkor a községi vadászterületek bérlői mivel bérletük csak meghatározott időre szólt gyakran meggondolatlan, rablógazdálkodást folytattak. Ebben a korszakban igen nagy számban működtek vadaskertek. Az ország területén több mint 200 vadaskert és kb. 100 fácános volt. Minden nagyobb uradalom gazdája természetesnek tartotta, hogy kastélya körül a szépen gondozott angolkert mellett fácános- és vadaskert is legyen. A vadaskertek részben vérfelfrissítést, részben új vadfajok meghonosítását jelentették. A vadtelepítés során került Magyarországra a muflon és a szika szarvas. Ebben az időben a ragadozók és egyéb kártékonynak tekintett állatok elpusztítását fontos feladatnak tekintették. Ezt a feladatot nagyrészt a vadőrök, erdészek látták el. Ekkor a róka mellett, farkast, medvét, hiúzt, vidrát is lőttek. De a kártékony vadak listájára került a borz, a vadmacska, a nyest is. Hasonló volt a helyzet a madarakkal, varjúfélékből több mint 417 ezret pusztítottak el. Már ebben az időben egyre gyakrabban látogattak ide külföldi vadászok, főleg Nyugat- Európából. Vonzotta őket a medvevadászatok lehetősége, a kiváló agancsot fejlesztő szarvasbikák elejtésének reménye. Ebben az időben kezdték felismerni, hogy a vadászatban, vadgazdálkodásban milyen nemzeti érték rejlik ben a külföldre kivitt élő és lőtt vad, valamint vadbőr értéke 5 millió korona volt. Ebben az időben egy szarvasbika lelövéséért koronát fizetett a vendégvadász. 13

14 A bevételekkel szemben álltak a kiadások, amelyek között szerepelnek a vadkártérítések. Ekkor a törvény rendelkezései értelmében a szarvas és a dám által a vetésekben vagy más gazdálkodási és erdészeti ágakban okozott kárért a vadászat jogosultja teljes kárpótlással tartozott. Nem kellett viszont megtéríteni a kártékony vad ide tartozott a vaddisznó is által okozott kárt. A vadászati irodalommal kapcsolatban elsőként a Vadászlapot kell megemlíteni, amelyet 1880-ban alapítottak, és 1920-ig minden hónapban 2 számmal jelentkezett. Már ebben az időben jelentek meg olyan úti- és vadászati beszámolók, amelyeket idegen földrészeken járt magyar vadászok írtak. (Almásy László: Vándorutam Ázsia szívében.) A 20. század elején az 1881-ben alapított Országos Magyar Vadászati Védegyleten kívül megalakult az Országos Magyar Vadászszövetség (1903), majd a Hubertus Magyar Vadászok Országos Egyesülete (1917). A vadászati kultúra mérföldkövei a vadászati kiállítások. A korszak legnevezetesebbje a bécsi kiállítás 1910-ben. Az évi XX. tc. a vadászati jogról, a vadak által tett károk megtérítéséről, a vadászati tilalmakról, a hivatalból való vadászatról, végül a vadászati kihágások és azok büntetéséről, valamint az ezekkel kapcsolatos eljárásról szóló fejezetek szerint tárgyalta a vadászati jogot. A törvény rendkívül időtállónak bizonyult, mert kisebb és az 1945-ben történt nagyobb módosításoktól eltekintve egészen 1957-ig hatályban volt ban a trianoni békeszerződésben Magyarország elvesztette területe 2/3-ad részét. Az erdők területe ennél nagyobb mértékben csökkent, az erdősültség aránya a korábbi 27%-ról 12%-ra esett vissza. A háború a vadállományban is nagy veszteséget okozott. A kormányzat által is támogatott vadgazdálkodás következtében azonban a vadállomány különösen az apróvad az 1930-as évekre újra helyreállt. Az apróvad gyors szaporodásában szerepet játszott az a körülmény is, hogy az 1920-as években végrehajtott földbirtokrendezés a törpe- és kisbirtokok számát jelentősen megnövelte. Mindinkább általános lett az a felismerés, hogy a vadállomány elsősorban a természeti viszonyok, illetve azok változásainak függvénye. A természetvédelem, amely kezdetben az erdészettel volt szoros kapcsolatban, egyre erősebben hallatta hangját és fellépett a vad érdekében is ben javasolták, hogy a védelmet bizonyos korlátokkal terjesszék ki a ragadozókra is. A tilalmi idők megváltoztatását 1925-től már nem törvény, hanem földművelésügyi miniszteri rendelet szabályozta.. Nemsokára rendelet tiltotta meg a lóháton agarakkal való vadászatot. Egyre több vadfaj került teljes vadászati tilalom alá körül a magyar vadászok számát 28 ezerre becsülték. Ugyanebben az időben a Vadászati Útmutatóban mintegy 100 vadásztársaság volt feltüntetve ben elrendelték, hogy a vadásztársaság taglétszáma legfeljebb 200 kh-anként 1-1 fő lehet kh-anként a vadászterületre egy vizsgázott vadőrt kell alkalmazni. 14

15 A vadgazdálkodás szempontjából nagy jelentősége volt az élő és lőtt vad exportjának ben a hazai vad (élő és lőtt) értékesítéséből nem egészen 4,5 millió pengő bevétel származott. Ezen kívül a vadászati jog haszonbérbe adásából 1,8 millió pengő folyt be ban alakult meg Párizsban a Nemzetközi Vadászati Tanács (CIC). A két világháború között már sokat adtak a fajtatiszta vadászkutyák alkalmazására. Több kutyás egyesület is működött már ebben az időben, pl. ilyenek voltak az Országos Vizsla Club, a Magyar Vérebegylet). Vadászati szakoktatás az esztergomi és a királyhalmi erdészeti szakiskolákon folyt. A II. világháború még nagyobb pusztítást okozott a magyar vadászatban, mint az I. Az ország hosszú hónapokig hadszíntér volt és még a háború befejezése után is néhány évig jóformán csak orvvadászat folyt, amely a még megmaradt vadat is csaknem teljesen kipusztította. A vadászat jogrendjében döntő változást hozott egy miniszterelnöki rendelet (4640/1945). A nagybirtokrendszer megszüntetésével és a földosztással a mezőgazdasági művelésű területek annyira elaprózódtak, hogy ezekre vadászterületek alakítása nem lett volna célszerű, másrészt az egyéb vonalon is tervbe vett államosítások előre vetették árnyukat. A régi vadászati törvényt úgy módosította a fent jelzett számú rendelet, hogy a vadászati jog az államot illeti. Létrejött a Magyar Vadászok Országos Szövetsége (MAVOSZ). Minden vadásznak és vadásztársaságnak kötelező volt a csúcsszerv tagjává válni. A rendelet kimondta, hogy vadászati felügyelői állásokat kell szervezni minden megyében, szükség esetén egyes járásokban is. A szarvas és a dám mellett a vaddisznó által okozott mező- és erdőgazdasági károkat is meg kellett téríteni, ezekért az államkincstár vállalta a felelősséget. A vadkártérítések fedezetére vadkárjárulékot voltak kötelesek fizetni a nagyvadas vadászterületek haszonbérlői és a vadkereskedők. A vadásztársaságok taglétszámát a vadászterület nagyságához képest korlátozta a jogszabály. A vadászterületeket két kategóriába sorolták: nagyvadas és apróvadas területek. A törvényes keretek közötti rendszeres vadászat azonban még sokáig nem indulhatott meg, mert ehhez hiányzott a vadászpuska és a lőszer. A vadállományból először az apróvad szaporodott el, a nagyvadállomány mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt sokáig nagyon hiányos volt. A tilalmi idők megfelelő szigorításával, némely vadnál (pl. szarvasnál) a lelövési engedélyek kiadásának minisztériumi hatáskörbe vonásával igyekeztek a vadállomány gyarapodását biztosítani. Az 1940-es évek végén nem volt vadászati statisztika, ezért nagyon nehéz megállapítani hány vadásztársaság működött ezekben az években. Számuk valószínűleg körül lehetett. A vadásztársaságok alapszabályának jóváhagyása a Belügyminisztérium hatáskörébe tartozott, amely ezt gyakran megtagadta, ha úgy találta, hogy személyi összetételük nem megfelelő. A vadászati jogot eleinte nyilvános árverésen adták 12 éves haszonbérbe. A haszonbért a pengő gyors inflálódása miatt meghatározott számú mezei nyúlban, illetve annak, az adott időben elért árában állapították meg. A vadászok száma 1945 után 30 ezer fő körül volt, mely az ismételt tagrevíziók után 1960-ra mintegy a felére csökkent. 15

16 A vadászok számának alakulása 1930 és 2007 között Az 1950-es évek elején a vadásztársaságok száma is erősen lecsökkent. Az állami erdőgazdaságok, majd később az állami gazdaságok egy része a kezelésében tartott területeken gyakorolhatta a vadászati jogot. Ezeket a mindennapi szóhasználat rezervátumoknak nevezte ben már az volt a cél, hogy a nagyvadas vadászterületeket fokozatosan állami rezervátumokká alakítsák. Az állami erdőgazdaságok, valamint egyéb szervek területén azután külön állami vadgazdaságok alakultak, amelyeket az 1960-as évek végén ismét összevontak azokkal az erdőgazdaságokkal, amelyeknek a területén működtek (pl. Gemenc, Gyulaj,, Soponya, Galgamácsa, Telki). A vadgazdálkodásban, miként a népgazdaság többi ágaiban is, az 1950-es évek elején vezették be a tervgazdálkodást. Ennek értelmében központi tervelőírásokat adtak ki. A terv alapja az egyes vadászterületekre előírt vadbeszolgáltatásnak. Az apróvadas területeken a vadgazdálkodás a területnek három részre osztásával (kíméleti területrész, befogási terület és konyhai vadászatok területe) történt. A kíméleti terület kijelölését 1945-ben jogszabály írta elő. A nyúlállomány csökkenése már az 1950-es években megkezdődött. Az apróvad-gazdálkodás terén a fácántenyésztéssel érték el a leglátványosabb eredményt ig a lelőtt és befogott fácán mennyisége 100 ezer 200 ezer db között volt évente. A nagyarányú volieres fácántenyésztés gyors fejlődést hozott ben a lelövés és befogás együttes mennyisége meghaladta az egymilliót, a becsült törzsállomány pedig már négy évvel később a 2 millió darabot. A fogoly, 1975-ig még viszonylag jelentős mennyiségben élt Magyarországon. A vadászati idények korlátozásával, illetőleg teljes vadászati tilalommal igyekeztek kímélni a fogolyállományt. Állományuk fogyni kezdett, az 1980-as évek végére már talán csak tizedrésze maradt. 16

17 Ahhoz, hogy a vadgazdálkodást jobban meg lehessen alapozni, bevezették a vadállomány számának becslés útján való megállapítását. Az FM Vadászati és Halászati Igazgatósága ben adott ki erre vonatkozó rendelkezést. Vadállomány-becslési adatok azonban csak tól állnak rendelkezésre. Az 1957-es év fordulópontot jelentett a legutóbbi 50 év magyar vadászatának történetében. A vadászati jog újabb kodifikálása is ebben az évben történt, az egyébként igen rövid életű 43. számú törvényerejű rendelettel. Megkezdődött a külföldi vadászok fogadása. Az 1954-ben létrehozott, önálló főhatóságként működő Országos Erdészeti Főigazgatóság (OEF). A már 19. században kialakult trófeakultusz tovább erősödött Magyarországon az 1950-es évek közepétől. Az OEF vezetője 1958-ban hozta létre az Országos Trófea Bíráló Bizottságot. Ennek ekkor az volt a feladata, hogy az állami erdőgazdaságok és vadgazdaságok üzemi és bérbe adott vadászterületein elejtett vad trófeáját a Nádler-képlet alapján elbírálja, továbbá a bizottság válogatta és bírálta a hazai bemutatók trófeaanyagát. A vadászok részére a bírálat eredményéről oklevelet állítottak ki től kezdték engedélyezni a külföldi vadászoknak a bérvadászatot. Az Evt. 35. (4) bekezdése értelmében a vadgazdálkodás fejlesztésére a vadgazdálkodással és vadászattal kapcsolatos bevételekből Vadgazdálkodási Alapot lehet létesíteni. Ennek alapján a kormány elrendelte, hogy a MAVAD által eladott élő vad árából, a termelőszövetkezeti vadásztársaság által fizetett vadgazdálkodás-fejlesztési hozzájárulásból, valamint a bérkilövési díjakból az OEF vezetője létesítsen alapot. Az első nagyobb szabású vadászati kiállítás 1960 júniusában Budapesten nyílt meg. Ezen láthatók voltak az Afrikából nemrég hazatért expedíciók trófeái is szeptember 1-jén nyílt meg a Múzeumban a vadászati kiállítás, amelynek keretében vadásznapokat is rendeztek. Ettől kezdve több vidéki városban is rendeztek hasonló jellegű kiállításokat. Minden idők legnagyobb vadászati kiállítása az 1971-ben Budapesten megrendezett első Vadászati Világkiállítás volt. A budapesti kiállítás augusztus 27-től szeptember 30-ig volt nyitva, 52 ország vett részt rajta, nemzeti bemutatót 35 ország rendezett. Ehhez csatlakozott a trófeabemutató, amelyen 19 ország 18 vadfajból 118 értékes trófeát mutatott be. Ezek után ugrásszerűen megnőtt a kereslet a magyar vadászatokra. (német, osztrák, olasz, svájci és francia vadászok). A vad állami tulajdonának törvényi szabályozását a Polgári Törvénykönyvről szóló évi IV. törvény határozta meg. Az 1960-as évekig csak az erdő-és vadgazdaságok, az állami gazdaságok fogadhattak külföldi vendégeket, innentől azonban a vadásztársaságok is. Ezekben az években fellendült a külföldi vadászok részéről a hazánk iránti érdeklődés, a vadászturizmus, ami az anyagi hasznon, devizabevételen túlmenően hozzájárult az addigi merev külpolitikai izoláció fellazításához is. Egyre több világrekord esett magyar földön (gím, dám, őz) de népszerűek voltak a disznó- és apróvadvadászatok is. 17

18 4 A társadalmi környezet bemutatása A nyolcvanas évek közepére nyílttá váltak az ellentétek mező- és erdőgazdálkodók, valamint a vadgazdálkodók között a jelentős vadkárok miatt. A természetes apróvadállomány töredékére apadt, megszűnt a kötelező fácántenyésztés és annak állami támogatása is. A nagyvadállomány létszáma az egész országban jelentősen növekedett, a délnyugati részeken pedig túlszaporodott. A mezőgazdasági és erdei károk az egekbe szöktek. A nyolcvanas évek végén megkezdődött a nagyvadállomány erőteljes apasztása, főleg a gímszarvas- és a vaddisznóállomány esetében. Időközben lehetőség nyílt magántulajdonú vadászati irodák létrehozására, a 90-es évek elején teljes volt a káosz. A több mint 150 iroda tevékenysége ellenőrizhetetlenné vált. Megalakult a Magyar Vadkereskedelmi Szövetség, mely 1995-től Vadgazdasági Termékek és Szolgáltatások Terméktanácsa néven működött. A későbbiekben tovább erősödött, a vadgazdálkodásban a bölcs használat és ez a maximális fenntartható hozam elvének kialakításhoz és elterjedéséhez vezetett. A vadászatvadgazdálkodás működtetési és finanszírozási rendszere ugyancsak válságba került. Egyértelműnek látszott 1990 után, hogy a vadászat jogi szabályozásában is be kell következnie a változásnak. Az új törvény megalkotásának fontos indoka a vadászati jog tulajdonának és ezzel együtt a vadászati jog hasznosításának, illetve gyakorlásának új alapokra helyezése. A törvény a vadászati jogot a vadászterület földtulajdonjogának elválaszthatatlan részévé teszi. A korábbi jogi szabályozás szerint a vadászati jog az ország egész területén az államot illette meg, és annak hasznosításáról az állam nevében a földművelésügyi miniszter volt köteles gondoskodni. E jogi szabályozási rendszer alapjául az szolgált, hogy mind a termőföld, mind pedig az erdő túlnyomórészt állami tulajdonban volt. A föld tulajdoni-használati viszonyait jellemző szabályozás pedig a tulajdon társadalmasításának irányába hatott. A tulajdonviszonyok jellegének 1990-et követő megváltozásával, illetve a föld-magántulajdon meghatározóvá válásával megváltozik az államnak a gazdasági élet igazgatásával, szervezésével összefüggő szerepe. Az állam vadászati jogának hasznosítása, a vadászati jognak a föld tulajdonjogától - illetve ezáltal a mezőgazdasági termelést és az erdőgazdálkodást folytató földtulajdonostól való - elkülönülése hosszabb ideje gazdasági jellegű feszültséget okoz és akadályozza a rendszer működőképességét. A vadászati jogot az Európai Unió tagállamainak túlnyomó része szintén a földtulajdonjog alapján hasznosítja. A vadászat, a vadgazdálkodás rendjét a legtöbb európai országban külön törvény szabályozza. Így ebbe a körbe sorolható: Belgium, Dánia, Egyesült Királyság, Hollandia, Írország, Németország, Portugália, Spanyolország. Franciaországban a vadászatról a Rurális Gazdálkodás Törvényében, valamint a Környezeti Törvényben, míg Görögországban az Erdőtörvény önálló fejezeteként szabályozzák a vadászat, vadgazdálkodás rendjét. A vadászati jog tulajdonjogi kérdései számos olyan hiányt pótló szabály megalkotását indokolták - mint például a vadászati jogosultságok és kötelezettségek meghatározása, a vadászati jog önálló vagy társult hasznosítása, vadaskert létesítése, vadvédelmi bírság, vadászati haszonbérleti szerződések hatósági jóváhagyása -, amely csak törvényi szintű szabályozásban lehetséges. 18

19 5 Jogszabályi környezet bemutatása - A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló évi LV. törvény (Vtv) - A Vtv. végrehajtására kiadott 79/2004. (V. 4.) FVM rendelet (Vhr) - A környezeti hatásvizsgálat és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról szóló 314/2005. (XII. 25) Kormányrendelet - Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról évi XXXVII. törvény (Evt.) - A természet védelméről szóló évi LIII. törvény (Tvt.) - Az elejtett vad kezelésének és értékesítésének élelmiszer-higiéniai feltételeiről 43/2011. (V. 26.) VM rendelete - A veszettség elleni védekezés részletes szabályairól szóló 164/2008. (XII. 20.) FVM rendelet - A ról szóló 327/2010. (XII. 27.) Kormány rendelet - A fővárosi és a megyei kormányhivatalok mezőgazdasági szakigazgatási szerveinek kijelöléséről szóló 328/2010. (XII. 27.) Kormány rendelet 5.1 A vadászati jog A vadászati jog a vad, valamint élőhelyének védelmével, a vadgazdálkodással kapcsolatos, továbbá a vadászterületen szabadon élő vadnak az arra jogosult által történő elejtésére, elfogására, a hullatott agancs, valamint a vadászható szárnyas vad tojásának gyűjtése, továbbá az elhullott vad tetemének e törvény szerinti elsajátítására való kötelezettségek és jogosultságok összessége A vadászati jog - mint vagyonértékű jog - a földtulajdonjog elválaszthatatlan részeként a vadászterületnek minősülő terület tulajdonosát illeti meg. Ha a vadászterület kizárólag egy személy tulajdonában van, önálló vadászati jogról, ha több személy tulajdonában van, társult vadászati jogról beszélünk. A vadászati jog földtulajdonhoz kötése (revier rendszer) az európai országokban általánosnak, de nem kizárólagosnak tekinthető. Az államot illeti a vadászati jog Görögországban, Olaszországban, részben - a terület besorolásától függően - Spanyolországban, Svájcban, Romániában. Elsősorban Észak-Amerikában ismert az un. licence rendszer, ahol a vadászati jog egyes vadfajok vadászatához kötődik. A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló évi LV. törvény (továbbiakban: Vtv.) kimondja, hogy a vadászatra jogosult a vadászati jogot köteles gyakorolni, vagy hasznosítani. E rendelkezésben az ellenzők a tulajdonnal való szabad rendelkezés túlzott korlátját látták. A rendelkezés felvételének szakmai okai vannak. A vadászati jog ugyanis kötelezettségek és jogok összessége, amelynek keretei között mind állatvédelmi, mind vagyonvédelmi, mind pedig humán-, vagy állategészségügyi okok folytán számos olyan követelménynek is érvényesülnie kell, amely nem tehető függővé a tulajdonos / a vadászatra jogosult/ döntésétől. Elég utalni többek között a vadászatra jogosult vad és élőhelyvédelmi kötelezettségeire. 19

20 5.2 A vadászatra jogosult Önálló vadászati jog esetén vadászatra jogosultnak a vadászterület tulajdonosát kell tekinteni. Társult vadászati jog esetén vadászatra jogosultnak a vadászterület tulajdonosainak közösségét kell tekinteni. A vadászterület határát megállapító határozat alapján az érintett földtulajdonosok vadászati közösséget alkotnak. Amennyiben a földtulajdonosi közösség vadászati jogát haszonbérbe adja vadászatra jogosultnak a haszonbérlőt kell tekinteni. Haszonbérbe adott vadászterületek, a haszonbérlő típusa szerint megyénkénti bontásban: Megye vadászterület VT, Egyesület érdekképviselet gazd.társaság Bács Baranya Békés Borsod Csongrád Fejér Pest Győr Hajdú Heves Szolnok Komárom Nógrád Somogy Szabolcs Tolna Veszprém Vas Zala Összesen