Fordította Berki Judit Kresley Colé. Halhatatlanok alkonyat után sorozat 1. Vámpíréhség. Ulpius-ház Könyvkiadó Budapest, 2009

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Fordította Berki Judit Kresley Colé. Halhatatlanok alkonyat után sorozat 1. Vámpíréhség. Ulpius-ház Könyvkiadó Budapest, 2009"

Átírás

1 Fordította Berki Judit Kresley Colé Halhatatlanok alkonyat után sorozat 1. Vámpíréhség Ulpius-ház Könyvkiadó Budapest, 2009 PROLÓGUS A tűz, amely belülről, a csontokból emészti testét, időn-ként lecsillapodik. Ez az ő tüze. Legalábbis agya utolsó, racionális gon-dolkozásra képes darabkájával szeretné ezt hinni. Az ő tüze, mert már évszázadok óta táplálja pusztuló testével, hanyatló elméjével. Valamikor réges-régen - és ki tudja, mennyi ideje - a vámpírhorda a katakombába csalta és foglyul ejtette. Azóta itt áll egy sziklához láncoltan mélyen Párizs alatt: végtagjaiba és nyakába erős vaspántok marnak. Előtte a pokol kapuja, amely folyamatosan tüzet okád.

2 Itt vár és szenved, egy soha ki nem hunyó tűzoszlop martalékaként - soha ki nem hunyó, akárcsak az élete. Sorsa, hogy újra és újra porrá égjen, és azután, makacs halhatatlanságának köszönhetően, minden kezdődik elölről. Képzeletében a bosszú részletesen kidolgozott terve, szívében tébolyult düh. Ez mindene, amije van. Aztán megtalálta a lányt. Az elmúlt évszázadok során időnként új, furcsa zajok szűrődtek be a fölötte kígyózó utcákról, és néha érezte, hogyan váltakoznak az évszakok Párizsban. De most őt érezte, a párját, akit neki teremtettek. A lány, akit fáradhatatlanul keresett ezer éven át egészen elfogatása pillanatáig. A láncok alábbhagytak. Ebben a percben a lány valahol a feje felett sétál. Elég. A kar megfeszül, a bilincs a húsba váj. Először csak egy-két piros csepp, majd ömlik a vér. Legyengült teste minden egyes izma küzd, hogy eleije azt, ami egy örökkévalóság óta nem sikerült. A lányért menni fog. Muszáj... Üvöltése köhögésbe fullad, ahogy pattan két bilincs. Csodálkozni nincs idő, hogy megcsinálta. A lány oly közel van, hogy szinte érzi. Szüksége van rá. Még egy kar kiszabadul. Mindkét kezével az abroncsba kapaszkodik a nyakán, halványan felrémlik előtte az a nap, amikor a vámpírok a vastag, hosszú szöget a sziklába kalapálták. Legalább egy méter mélyre. Ereje fogytán, de semmi nem állíthatja meg, most, hogy a lány ily közel. Szilánkok és por közepette a fém enged, a nyakörv a kripta másik végében landol. Következik a pánt, amely combjába mélyed. Letépi, és kiszabadítja bokáját is. De még két bilincs vár rá a másik lábon. Már körvonalazódik előtte a szabadság, oda sem néz, csak ránt egy nagyot. Semmi. Nem érti, mi "történik, újra próbálkozik. Megfeszül, kétségbeesetten nyög. Semmi. Az illat gyengül - nincs idő. Szánalom nélkül pillant csapdába esett lábára. Remegő kézzel nyúl térde felé, miközben elképzeli, ahogy egész mivoltát a lányba temeti, és elfelejti a fájdalmát. Kétségbeesetten vágyva benne fellelhető megnyugvásra,

3 megpróbálja eltörni a csontot. Gyengeségének köszönhetően legalább fél tucatszor próbálkozik. Karmával felsérti a bőrt és az izmot, de a combcsont mentén futó idegszál feszes, mint a zongorahúr. Még hozzá sem ér, testét máris olyan robbanásszerű fájdalom járja át, hogy szinte belevakul. Túl gyenge. Túl sok vért veszített. A tűz újra teljes hőfokon izzik. A vámpírok időnként visszatérnek. Máris elveszíti a lányt, akit most talált meg? Soha csikorgatja a fogát. Útjára bocsátja a benne lakozó vadállatot, a vadállatot, amely fogával harcolja ki a szabadságot, a csatornából issza a vizet, és rohadt ételt habzsol a túlélésért. Mintha a távolból nézné az őrült amputációt. Nyomorúságában hason csúszva - hátrahagyva lábát - végigvonszolja magát a sötét katakombákon, míg végre meglátja a kijáratot. Óvatosan, nehogy ellenségei észrevegyék, kúszik a hideg márványt borító csontok között, tekintetét a kapura szegezve. Fogalma sincs, milyen messze a szabadság, de a lány illata, amelyből erőt is merít, odavezeti. Előre sajnálja, hogy fájdalmat okoz a lánynak. Olyan szoros lesz közöttük a kapocs, hogy a lány átérzi minden kínját és fájdalmát. Nincs mit tenni. Megszökik. Teszi a dolgát. Vajon megmentheti-e a lány az emlékeitől, amikor a bőre még mindig lángol? Centinként araszolva, de kijut a felszínre. Egy sötét sikátorban találja magát. De elveszti az illatot. A végzet küldte hozzá a lányt, pont, amikor a legnagyobb szüksége volt rá, az isten irgalmazzon neki - és ennek a városnak is -, ha nem találja meg. Kegyetlensége eddig is legendás volt, és most semmi sem szab neki határt. Nagy nehezen nekidől ülve egy falnak. Karmával az utcát borító követ vájja, mélyeket lélegzik, hogy lecsillapodjon, hogy megérezze az illatot. Szüksége van rá. Bele akar felejtkezni. Olyan régóta vár... Az illat eltűnt. A szeme könnybe lábad, és egész teste beleremeg a veszteségbe. Tébolyult üvöltés veri fel a város csendjét.

4 ...mindenkiben benne lakozik valami vad és törvényszegő fajtája a vágynak, még bennünk is, akik látszatra nagyon mértékletesek vagyunk: álmainkban mutatkozik ez meg világosan." Szókratész (i. e )

5 1. FEJEZET Egy héttel később... Aznap éjjel, a Szajna egyik szigetén, az örök székesegyház tövében, Párizs lakói mulatni gyűltek össze. Emmaline Troy tűznyelők, zsebtolvajok és megannyi chanteur de rue között bolyongott. Alig tudta kikerülni a fekete ruhába öltözött gothok hordáit, akik szinte megszállták a környéket, mintha a Notre-Dame gótikus anyahajó lenne, amely hazavárja késlekedő gyermekeit. De Emma még közöttük is feltűnést keltett. A halandó férfiak megfordultak utána lassan, tétován -, mintha éreznének valamit, ám hogy pontosan mit, azt maguk sem tudják. Talán a tudatalattijuk jelezte, hogy az imént testet öltött legvadabb fantáziájuk vagy a legsötétebb rémálmuk suhant el mellettük személyesen. Emma azonban egyik sem volt. Csak egy éhes és magányos friss diplomás, egyenesen a New Orleans-i Tulane Egyetemről. Fáradtan az újabb egész estés, hiába való vérvadászattól, Emma egy durván ácsolt padra rogyott az egyik cseresznyefa árnyékában, és tekintetét a pincérnőre szegezte, aki éppen kávét töltött a szomszédos kerthelyiségben. Bárcsak a vér is így ömlene, gondolta a lány. Csak meghúz egy kart, és a finom, meleg vér máris poharában gőzölög. Gyomra akkor biztos nem rándulna görcsbe az éhségtől már a puszta gondolatra is. Éhezik Párizsban, és nincs kihez szólnia. Fel nem foghatta, hogy kerülhetett ebbe a helyzetbe.

6 A kézen fogva andalgó párok mintha direkt gúnyolódtak volna a magányán. Rosszul látja, vagy az emberek tényleg sokkal szerelmesebbnek tűnnek ebben a városban? Különösen tavasszal. Dögölnétek meg, rohadékok! Emma sóhajtott. Nem tehetnek róla, hogy rohadékok, akiknek meg kell halniuk. Azért sétálgatott ebben a zűrzavarban, hogy ne otthon üljön az üres hotelszobában, és mert titokban abban reménykedett, hátha sikerül találnia egy másik vérdílert a fények városában", akitől beszerezheti adagját. Előző szállítója futva menekült Párizsból, meg sem állt egészen Ibizáig. Nem részletezte pályamódosításának okait, csak makogott valamit arról, hogy a feltámadt király visszatért" meg a súlyos epikus szarról", amely a vidám Párí mélyén forrong". Emma meg értse, ahogy tudja. Mint vámpír, a lány tagja volt a Szövetségnek: olyan szerzetek gyűjtőhelyének, akiknek sikerült meggyőzniük az embereket arról, hogy ők pusztán a képzelet szülöttei. Bár a Szövetség nagy befolyással bírt Párizsban, Emma mégis képtelen volt új dílert találni. Hiába érdeklődött más halhatatlanoknál, vámpír mivoltának köszönhetően legtöbben válaszra sem méltatták. Fejvesztve menekültek előle, pedig Emma nemcsak hogy nem volt tisztavérű vámpír, hanem maga is szinte mindentől rettegett, ráadásul még soha egyetlen élőlényt sem bántott. Ahogy azt gyámjai, az amazon természetű nagynénik mondogatták, Emmának már akkor kicsordul a rózsaszín könnye, ha véletlenül agyoncsap egy molylepkét". Emma határozott tervekkel érkezett Párizsba - de persze semmit sem tudott megvalósítani. Szándéka, hogy kiderítse halott szülei - valkűr anyja és sosem látott vámpír apja - történetét, kudarccal végződött. Most pedig szégyenszemre kénytelen lesz felhívni nagy-nénjeit, hogy jöjjenek érte és vigyék haza. Csak azért, mert képtelen önmagáról gondoskodni. Szánalmas. Emma sóhajtott. A következő hetven évben ezt senki le nem mossa róla... Gondolataiból hatalmas csattanás riasztotta fel, ám még mielőtt megsajnálhatta volna a pincérnőt, hogy szegény, ezt most biztos levonják fizetéséből, valami megint csattant, aztán harmadszor is.

7 Majd egy napernyő suhant el feje felett mintegy öt méter magasan, egyenesen a Szajna felé tartva. Egy sétahajó dudált, valaki franciául káromkodott. A sétány lámpáinak gyenge fényében egy óriás dobálódzott az asztalokkal, festőállványokkal és a százéves pornográf képeket áruló standokkal. A turisták sikítozva próbáltak kitérni a dühöngő őrült útjából. Emma riadtan ugrott fel a padról és táskáját gyorsan vállára kapta. A fekete ballonkabátos férfi egyenesen felé tartott. Nem is ment, inkább úszott a levegőben. Emma meg mert volt esküdni, hogy nem emberi lénnyel van dolga. Az óriás hosszú, sűrű haja arcába lógott, állát többnapos borosta fedte. Remegő keze egyenesen Emmára mutatott. - Te! hörögte. Emma körülnézett, még meg is fordult, hogy vajon kihez beszélhet ez a rémes alak. Persze hozzá, ki máshoz. Szuper. Már csak az hiányzott, hogy még egy kétméteres elmebeteg is rászálljon. Az óriás ekkor intett Emmának, hogy lépjen közelebb - mint aki biztos abban, hogy a lány így is tesz. Méghozzá a legnagyobb örömmel. - Őöö, bocsánat, de én nem ismerem magát - hebegte a lány, és hátrálni kezdett, ám mintegy második lépésekor a padnak ütközött. A férfi rendíthetetlenül közelített, lendületét az útjában levő asztalok sem akasztották meg, amelyeket nem kikerült, hanem apró játékszerekként hajigált félre. Halványkék szemében dühödt elszántság szikrázott. Emma egyre erősebben érezte az óriás haragját, amitől nagyon nyugtalan lett, hiszen az ő fajtája elméletileg éjjeli ragadozó volt nem zsákmány. Ráadásul, a szíve mélyén a lány egy gyáva nyúl volt. Jer! mondta a férfi, furcsán, akadozva, mint akinek a beszéd nehézséget okoz, és újra intett a lánynak. Emma pupillája kitágult félelmében, megrázta fejét, majd átszökkent a padon, és megpördült a levegőben. Ahogy földet ért, rohanni kezdett a folyóparton. Gyenge volt, több mint két napja

8 nem jutott vérhez, de a pánik erőt adott és csak futott, futott, ki a szigetről, át az Archevéché hídon. A háztömbök egymás után suhantak el mellette. Harmadik utca... Negyedik. Egy pillantás hátra: sehol senki. Sikerült leráznia? A táskájából ekkor vidám zeneszó csendült fel, és Emma szívéhez kapott. Vajon ki a jóisten állította a telefonját Crazy Frog csengőhangra? Emma szeme összeszűkült. Hát persze. Regin néni, ki más. A világ legérethelenebb hallatatlanja: külsejét tekintve szirén, szókincse alapján utcagyerek. Rendjük szabályai szerint mobilt csak vészhelyzetben használhattak. New Orleans sötét sikátoraiban, ahol prédára lesnek, a csengés csak megzavarná őket, és ha rezgésre állítják, még akkor is gyanút foghat bármely alsóbbrendű lény. Emma előbányászta a telefont. Kellett az ördögöt a falra festeni. A Ragyogó Regin volt a vonalban. - Dolgom van, most nem tudok beszélni! csattant fel Emma, és gyorsan újra hátrapillantott. - Hagyj ott mindent! Nincs idő pakolni! Azonnal indulj! Annika a titkos reptéren vár. Veszélyben vagy! - Tényleg? Letette. Ez nem figyelmeztetés volt, hanem élő közvetítés. További részleteket majd megkérdez a gépen. Mintha csak alkalomra lett volna szüksége, hogy hazamehessen. Általában már a veszély első jelére visszamenekül, a val-kűr nagynénikhez, akik mindent legyilkolnak, ami veszélyt jelent rá, és még a széltől is óvják. Ahogy próbált visszaemlékezni a repülőtérre vezető útra, hirtelen eleredt az eső, először meleg és szemerkélő - a szerelmesek hatalmas kacagások közepette futottak a kapualjak védelmébe, a következő percben viszont lehűlt a levegő. Emma ráfordult egy zsúfolt körútra, és mindjárt nagyobb biztonságban érezte magát, bátran kerülgette a dudáló autókat. Üldözője még mindig sehol. Egyetlen csomagjával - a hátán himbálódzó táskával

9 - gyorsan haladt, egymás után hagyta maga mögött a kilométereket, már látta is a parkot, utána pedig a repülőteret. Látta a meleg levegőt a járó motorok körül, a már jó előre elsötétített ablakokat. Alig néhány méter. Emma elhitette magával, hogy lerázta az óriást, mert jó futó. Ez volt az egyik erőssége. Az önbecsapás. A másik a színjáték. Kiválóan el tudta például játszani, hogy az egyetemen csak véletlenül választott csupa esti órát, és hogy a pirulásról eszébe sem jut a vér... Ekkor egy sátáni hang mordult fel mögötte. Emma szeme elkerekedett, de nem fordult meg, hanem teljes erejéből sprintelni kezdett. A következő pillanatban bokájába karom mélyedt, és amikor legközelebb feleszmélt, a hátán feküdt a sáros földön. Száját egy hatalmas mancs tapasztotta be, bár egyébként is úgy nevelték, hogy ne sikoltozzon. - Sose dacolj a magamfajtával! - hörögte támadója. Nem úgy hangzott, mint egy ember, sokkal inkább, mint egy vadállat. - Nem menekülhetsz. Viszont hadakozásod igen kedvünkre való! Az óriás nemcsak hogy döcögve formálta a szavakat, hanem bizarr kifejezéseket is használt - mintha egy másik évszázadból érkezett volna -, és az akcentusa... talán skót? Emma a sárban feküdt, és a férfi mohó tekintettel tanulmányozta: szeme egyik percben aranyszínűnek tűnt, a következő percben viszont kék, földöntúli fény villant meg benne. Nem, nem ember. Közelről az arca szabályos, férfias volt. Finom vonásait álla határozott vonala tette teljessé. Emma még soha ilyen szép teremtményt nem látott. Bizonyára bukott angyal, gondolta. Miért is ne? Hogyan lehetne biztos bármiben? A szájára tapadó kéz durván megragadta az állát. A férfi összeszűkült szemmel Emma ajkát vizsgálgatta - az átlagosnál alig valamivel nagyobb szemfogát. - Nem! - üvöltötte. - Nem! Lehetetlen... - Ide-oda forgatta a lány fejét, arcát a nyakához szorította, szagolgatta, majd dühödten azt hörögte: - Légy átkozott! Amikor a férfi tekintete kékre változott, Emma felsikoltott, mintha

10 kiment volna a testéből a levegő. - Tudsz illani? - csikorgatta a férfi a fogát, mint akinek komoly fájdalmat okoz a beszéd. - Felelj! Emma megrázta a fejét, bár nem egészen értette a kérdést. A vámpírok valóban illantak, eltűntek, majd megjelentek a semmiből. Tehát tudja, hogy vámpír vagyok? - Tudsz? - N-eem. - Emma sosem volt annyira erős vagy képzett. - Kérem! - Emma pislogott az esőben és esdekelve nézett a férfire. Összetéveszt valakivel. - Pedig én ismerlek. Ha akarod, meggyőződhetünk róla. - A férfi felemelte a kezét - ütésre? Simogatásra? Emma küzdött, kétségbeesetten kapálódzott. Nyakszirtjére ekkor egy kérges tenyér tapadt, a férfi másik keze pedig a csuklóját szorította, és az óriás nyakához hajolt. Emma beleborzongott, ahogy a férfi nyelve végigsimított a testén. Ajka forró volt a hideg, nedves levegőben, a lány pedig beleborzongott, és az izmai megfeszültek. A férfi nyögött, miközben csókolta, és görcsösen szorította csuklóját. A szoknyája alatt Emma combján esőcseppek gurultak végig, és hirtelen fázni kezdett. - Ne csinálja ezt...! Kérem... Amikor nyöszörögve kibuktak a szavak a száján, a férfi mintha kijózanodott volna, mélyen a szemébe nézett, ám csuklóját továbbra is teljes erejéből szorította. Másik kezével végigsimította Emma blúzát, majd egy hirtelen mozdulattal letépte róla, és ugyanígy végzett a vékony melltartóval is. Emma ellenállt, megpróbált kiszabadulni, de esélye sem volt. Az óriás mohón bámulta, ahogy az eső végigpergett csupasz mellén. Emma már egész testében remegett a hidegtől. A férfiből olyan erős fájdalom áradt, hogy Emma beleszédült. A férfi megerőszakolhatja, felmetszheti védtelen hasát és megölheti... Ehelyett a saját ingét hasította fel, majd hatalmas tenyerét a lány hátára helyezte, és... magához ölelte. Felnyögött, amikor a bőrük egymáshoz ért, és Emma érezte, ahogy felizzik körülöttük a levegő. Az eget villám hasította ketté.

11 A férfi ismeretlen nyelven suttogott a fülébe, Emma érezte, hogy kedves szavakat, és úgy érezte, hogy elvesztette a józan eszét. Elterült a földön, karja élettelenül feküdt mellette, ahogy a férfi borzongva ölelte. Ajka finom és forró volt a szakadó esőben, és görcsös, mohó vággyal falta a nyakát, az arcát, még a szemhéját is. A férfi térdelve ölelte magához, a lány pedig csak feküdt - elképedve, elvarázsolva - és nézte, ahogy felettük cikáznak a villámok. A férfi a tenyerébe vette az arcát, és a szemébe nézett. Tekintete zaklatottnak tűnt, lázas fény bujkált benne - Emmát még soha senki nem nézte ennyire... sóvárogva. Most már végképp összezavarodott. Akkor most bántani fogja vagy elengedi? Engedj el... Egy könnycsepp gördült végig arcán, meleg csík az esőcseppek között. A férfi arcáról eltűnt a sóvárgás. - Véres könny? - üvöltötte, és nyilvánvalóan taszította a lány rózsaszín sírása. Elfordult, mint aki annyira undorodik, hogy oda sem bír nézni, majd megpróbálta a blúz maradványait ráaggatni a lányra. - Vezess a hajlékodba, vámpír! - É-én nem itt lakom - nyögte ki Emma nagy nehezen, az imént történtektől megzavarodva, meg attól, hogy a férfi felismerte, mi is ő. - Akkor vezess a szállásodra - mennydörögte a férfi, és végre a lányra nézett. - Nem! - felelte Emma, saját magát is lenyűgözve. Láthatólag az óriás sem erre a válaszra számított. - Mert nem volt elég? Rendben. Itt teszlek magamévá a füvön, négykézláb és könnyedén felemelte, de megvárjuk, amíg felkel a nap. Emma sóhajtva beletörődött sorsába, mire az óriás felkanalazta a földről, majd meglökte, hogy induljon. - Kivel osztod meg a szállásod? A férjemmel - vágta volna rá Emma legszívesebben. Aki rögbi játékos és szétrúgja a segged. Viszont nem tudott hazudni, még

12 vészhelyzetben sem, és különben sem lett volna bátorsága tovább provokálni az óriást. - Egyedül élek. - Az urad hagyja, hogy egyedül utazgass? - kiáltotta túl a férfi a vihart. Hangja most egész emberinek tűnt. Amikor a lány nem válaszolt, gúnyos mosollyal hozzátette: - Felelőtlen ember lehet. Hibát követ el. Emma megbotlott egy kátyúban, mire a férfi gyengéden elkapta, de mintha azonnal meg is bánta volna pillanatnyi elérzékenyülését. Amikor az úttesthez értek, a férfi határozott léptekkel indult tovább, ám amikor egy autó kis híján elütötte őket, a lányt félrelökte, ő maga viszont a kocsira támadt: éles karma úgy szántotta fel a motorháztetőt, mint az alufóliát, mire a kocsi csúszni kezdett. Amikor végül megállt, a motor nagy robaj közepette kizuhant a földre. A sofőr kilökte az ajtót, kipattant és elrohant. Emma - a látottaktól sokkos állapotban - remegő térddel hátrálni kezdett, mert rájött, hogy támadója valószínűleg... még sosem látott autót. Az óriás egyetlen lépéssel mellette termett és fölé tornyosult. Halk, síri hangon azt sziszegte: - Remélem, még egyszer megpróbálsz megszökni! Megragadta a lány kezét, és talpra rántotta: - Messze van még? Emma remegő ujjal a Crillon hotelre mutatott a Concorde téren. A férfi végigmérte a lányt, tekintetéből csak úgy sütött a gyűlölet. - Hát igen. A fajtád sosem szűkölködött! - vetette oda hangjában maró gúnnyal. - Bizonyos dolgok sosem változnak. - Tudta, hogy Emma vámpír. Vajon nagy-nénjeiről is tudta, hogy micsodák, kicsodák? Bizonyára - különben Regin néni nem figyelmeztette volna. De arra miből jött rá, hogy a rendjük tehetős? A következő tíz perben a férfi végigvonszolta Emmát a kihalt utcákon, majd betaszigálta a forgóajtón keresztül a hotelbe. A hatalmas előcsarnokban minden tekintet rájuk szegeződött. De legalább nem égett minden lámpa. Emma szakadozott blúzát átázott kabátja alá rejtette, leszegte fejét és nem nézett sehova. Szerencsére a haja eltakarta a fülét.

13 A férfi valamelyest enyhített vasmarka szorításán. Sejtette, hogy Emma úgysem kérne segítséget. Soha ne sikíts, soha ne keltsd fel a halandók figyelmét. Sokkal veszélyesebbek, mint a Szövetség különböző teremtményei. Amikor az óriás erős karjával átölelte, mintha együtt lennének, vizes tincsei alól Emma egy pillantást vetett rá. Bár a férfi kihúzott, széles vállal haladt, mintha legalábbis ő birtokolná a helyet, minden dolgot úgy méregetett, mintha még sohasem látta volna. A telefon csengésétől ideges lett, a forgóajtóról nem is beszélve. És bár ügyesen titkolta, Emma mégis észrevette, hogy nem szívesen merészkedik be a liftbe. Amikor nagy nehezen beszállt, hatalmas termete és energiája kitöltötte az egész teret. A lift és a szoba közötti néhány lépés végtelen távolságnak tűnt Emma számára. Elméjében villámgyorsan követték egymást a menekülés lehetséges forgatókönyvei. Az ajtó előtt egy pillanatig tétovázott, és hosszan kutatott a kulcskártya után táskájában. - Kulcs! - követelte a férfi. Emma mélyet lélegzett, majd átnyújtotta a férfinak. Amikor az óriás szeme összeszűkült, a lány arra gondolt, hogy megint követeli majd a kulcsot, ám miután egy ideig figyelmesen tanulmányozta a zárat, visszaadta a kártyát. - Nyisd ki! Emma remegő kézzel becsúsztatta a kártyát a zárba. A berregés, majd a kattanás zaja úgy hangzott fülének, mint a lélekharang. Miután beléptek a szobába, a férfi centiméterről centiméterre mindent átvizsgált, mintha meg akarna bizonyosodni róla, hogy a lány tényleg egyedül lakik. Benézett a brokáttal letakart ágy alá, majd pedig félrehúzta a súlyos bársonyfüggönyt: eléjük tárult Párizs egyik legszebb látványa. Úgy mozgott, mint egy vadállat: agresszíven, de a lánynak feltűnt, hogy csak az egyik lábát használja. Amikor lassan odasántikált az előszobában várakozó Emmához, a lány szeme nagyra tágult, és megpróbált hátrálni. A férfi azonban továbbra is közeledett, szemét fel és alá járatta Emmán, végül megállapodott az ajkán.

14 - Annyi ideje várok rád. Továbbra is úgy viselkedett, mintha ismerné. Pedig egy férfira biztos, hogy emlékezne. - Kellesz! Mindegy, mi vagy. Nem várok tovább! Zavarba ejtő szavai megnyugtatták a lányt, a teste ellazult. A karma begörbült, készen az ölelésre, a szemfoga pedig visszahúzódott, csókra várva. Görcsösen megkaparta a körmével a falat a háta mögött, és nyelvével megérintette bal szemfogát. Semmi. Önvédelmi mechanizmusa cserbenhagyta. Rettegett a férfitól. A teste vajon miért nem? A férfi szemben állt Emmával, karját kétoldalt a falnak támasztotta. Nem sietett. Ráérősen előrehajolt, és ajkával végigsimította a lány száját. Felnyögött, és nyelvét Emma összeszorított foga közé préselte. A lány bénultan állt, fogalma sem volt, mit tegyen. - Csókolj vissza, boszorkány, amíg eldöntöm, megkíméljem-e az életedet - sziszegte a férfi a fülébe. Emma felkiáltott, és száját a férfi szájára tapasztotta, aki mindezt mozdulatlanul tűrte, mintha a lánytól várná, hogy a munka oroszlánrészét elvégezze. A lány félrehajtotta a fejét, és újra végigsimította az ajkát. - Úgy csókolj, mintha az életedért csókolnál! Emma így is tett. Nem azért, mintha annyira buzgott volna benne az életszeretet, hanem mert félt, hogy a férfi gondoskodna róla, hogy a halála lassú legyen és fájdalmas. Nem, fájdalmat nem. Azt soha. Amikor nyelvét az óriás szájába dugta - pont, ahogy azt az imént tőle tanulta -, a férfi felnyögött és átvette az irányítást. Átölelte a nyakát és a fejét, mintha így akarná a magáévá tenni. Kétségbeesett dühvel habzsolta a lány száját, aki legnagyobb döbbenetére rájött, hogy ez nem is... olyan kellemetlen. Hányszor képzelte el, milyen lehet az első csók, bár tudta, hogy az ő életéből biztos kimarad. De nem maradt ki. Most itt van. Még a férfi nevét sem tudja... Amikor Emma újra reszketni kezdett, a férfi megállt és eltolta

15 magától. - Fázol. Emma vacogott. Nem jutott hozzá napi rendes véradagjához. Igaz, az sem sokat segített, hogy jól meg-hempergett a vizes fűben és bőrig ázott. De tartott tőle, hogy a reszketésnek egészen más az oka. - I-igen. A férfi végigmérte, majd undorodva elfintorodott. - És mocskos vagy! Csupa sár. -De hát te... A férfi ádáz tekintetére Emma jobbnak látta nem befejezni a mondatot. Az óriás megtalálta a fürdőszobát, beterelte a lányt, majd a fejével a csapok felé intett. -Tisztálkodj meg! - Lehetnék kicsit egyedül? - makogta Emma. Derűs mosoly. - Nem - érkezett a felelet. A férfi a falnak támaszkodott, összefonta izmos karját, mintha várná, hogy elkezdődjön a műsor. - Vetkőzz! Látni akarom a jussom! Jussom?Ám mielőtt a kétségbeesett Emma tiltakozhatott volna, a férfi összerezdült, mintha meghallott volna valamit, és kirohant a helyiségből. A lány becsapta az ajtót, még a kulcsot is ráfordította - újabb nevetséges gesztus! -, majd kinyitotta a vizet. Leroskadt a földre, arcát kezébe temette, és próbálta kitalálni, hogyan szabaduljon meg ettől a kreténtől. Mert hogy nem normális, az is biztos. A Crillon azzal büszkélkedett, hogy a szobákat harminc centis falak választják el egymástól - a szomszédban egy rock zenekar lakott, ám Emma egyetlenegyszer sem hallotta őket. Természetesen eszébe sem jutott, hogy szóljon valakinek- sose kérj segítséget halandótól-, azon viszont elgondolkozott, hogy fúrhatna egy alagutat a fürdőszobafalon keresztül. Hangszigetelt fal, három méter magas. Az elegáns luxusszoba - nemrég még menedék a nap és a tolakodó halandók elől - most aranykalitkává változott. Egy ismeretlen lény foglyul ejtette, és csak Freya tudja, hogy mi. Hogy szökjön meg egyedül, minden segítség nélkül?

16 Lachlain halk kerékcsikorgásra lett figyelmes, hússzagot érzett, és a szobaajtóhoz sántikált. A folyosón egy öregember étellel megrakott kocsit tolt maga előtt. A látványára rémülten felkiáltott, majd némán nézte, ahogy Lachlain eloroz két lefedett tányért. Lachlain berúgta maga mögött az ajtót. A tányéron hús volt, felfalta. Majd ugyanazzal a lendülettel rávágott a falra. A Crillon büszkesége végigrepedt. Leült az idegen ágyra, az idegen helyen, az idegen időben, és kiegyenesítgette vérző ujjait. Fáradt volt, és fájt a lába a vámpír utáni nagy rohanástól. Felhúzta lopott nadrágját, és megnézte újjászülető lábát. Ijesztő látványt nyújtott. Igyekezett elhessegetni az emléket. De mi más történt vele az utóbbi időben? Csak az, hogy újra és újra porrá égett. És a legjobb tudomása szerint százötven éve így mehetett. Megborzongott, izzadt, és a térde közé öklendezett, de sikerült magában tartania az ételt, amire olyan nagy szüksége volt. Karmát az éjjeliszekrénybe vájta, nehogy még a végén szétverje a berendezést maga körül. A szökése óta eltelt hétben arra koncentrált, hogy megerősödjön, megtalálja a lányt és hozzászokjon a megváltozott világhoz. Eleinte sikerült is, de aztán ismét rátört a dühroham. Betört egy házba, hogy ruhát lopjon - és közben mindent elpusztított, amit csak talált. Mindent, ami új volt vagy ismeretlen. Ma este, bár még mindig gyenge volt, fájt a lába és gondolatai ködösek, hálát adott az égnek, hogy újra megérezte a szagot. De a remélt pár helyett kit talál? Egy vámpírt. Egy kicsi, sápkóros teremtést. Már évszázadok óta nem hallott élő vámpír nőről. A férfiak valószínűleg titkolózhattak róla, hét lakat alatt őrizhették. A Szövetség tévedett, a Horda ezek szerint nem irtotta ki saját asszonyait. És Krisztus úgy segítse, zsigerei még mindig azt súgták, hogy ez a fakó hajú, éteri teremtés... az övé. Az ösztön legbelül azt sikította, hogy érintse meg, tegye magáévá. Olyan régóta vár... Fejét a kezébe temette, próbálta elfojtani a feltörekvő rohamot, a

17 vadállatot a ketrecben tartani. De hogy tehette ezt vele a sors? Több mint ezer év kutatás után... És mit talál? Ősi ellenségét, akitől nemcsak undorodik, hanem fékezhetetlen dühvel gyűlöli is. Egy vámpír! Már puszta létezése is undorította. Sápadt teste túl kicsi volt, túl vékony, úgy nézett ki, hogy az első keményebb kefélésnél kettétörik. Ezer évig várt egy istenverte parazitára. Hallotta, ahogy a kocsi a folyosón most szélsebesen távolodik az ajtó előtt, de megpróbáltatásai kezdete óta először nem volt éhes. Még egy-két ilyen vacsora, és ereje újra a régi. De az elméje... Már egy órája együtt volt a nősténnyel. És ezalatt a vadállat mindössze kétszer akart előtörni belőle. Ami jelentős előrelépés, hiszen egész léte folyamatos körforgásból állt: tompultság, amelyet néha szakít meg egy-egy dühroham. Mindenki azt mondta, hogy egy lykae igazi társa enyhíteni tud minden fájdalmat - ha a vámpír tényleg az övé, akkor elvégezte magának a véres munkáját. De kizárt, hogy ő az. Bizonyára hallucinál. Megörült ennek a lehetőségnek. Mielőtt a vámpírok a tűzbe lökték, utolsó gondolatával csak azt sajnálta, hogy nem találta meg a párját. Talán ezért szórakozik most vele sérült agya. Igen, biztos, hogy ez lehet az oka. Az ő párja egy dögös vörös démon, akinek ereiben farkas vér csörgedez, aki képes lecsillapítani a benne tomboló vágyat, aki együtt tobzódik vele a nyers vadságban - nem ez a nebáncsvirág vámpír. Sérült agy. Igen, ez a magyarázat. A fürdőszobaajtóhoz sántikált, de zárva találta. Megcsóválta a fejét, majd egy határozott mozdulattal benyomta az ajtót, és belépett a helyiségbe, ahol olyan vastagon állt a gőz, hogy alig vette észre a földön kuporgó lányt. A karjánál fogva felhúzta a földről, és döbbenten látta, hogy a lány még mindig vizes és piszkos. - Nem tisztálkodtál meg? - Amikor a lány csak a földet bámulta maga előtt, rárivallt: - Miért? A lány nyomorúságosan megvonta a vállát. Lachlain egy vízesésre lett figyelmes egy üvegkamrában,

18 odalépett, kinyitotta az ajtót és bedugta a kezét. Igen, ezt már tudja használni. Félretolta a lányt, és levetkőzött. Emma szeme elkerekedett, Lachlain farkát nézte, majd a szája elé kapta kezét. Az ember azt gondolná, még sosem látott ilyet. Lachlain hagyta, hadd élvezze ki a látványt, sőt nekidőlt a falnak és karba fonta kezét. Fürkésző tekintetétől erekciója támadt - összezavart teste biztos azt hiszi, megtalálta az igazit -, végül a lány elfúló lélegzettel lenézett. Roncsolt lába felkeltette a figyelmét, de még nagyobb rémülettel szemlélte. Lachlain zavarba jött, így gyorsan belépett a zuhany alá, hogy a lány ne bámulja tovább. Lehunyta szemét, élvezte, ahogy a víz végigfolyik testén, bár az erekciója nem lankadt. Erezte, hogy a lány feszült és szökni akar, így kinyitotta a szemét. Ha erősebb lenne, egy kis fogócskát direkt izgatónak tartana. - Ne bámuld az ajtót! Elkaplak, még mielőtt ki tudnád nyitni. Emma visszafordult, és látta, hogy a farka még keményebb lett. Elfojtotta feltörő kiáltását. - Vetkőzz, vámpír! - N-eem! - Ruhában akarsz fürdeni? - Inkább, mint hogy meztelen legyek veled! Lachlaint megnyugtatta a víz, és kifejezetten nagylelkű hangulatba került a kitűnő vacsora után. - Van egy ajánlatom. Teszel nekem egy szívességet, aztán kérhetsz valamit. Emma gyanakvóan nézett a férfire egy elszabadult hajtincse alól. - Ezt hogy érted? Lachlain előrehajolt, két kezével megtámaszkodott a fülke ajtaján és így szólt: - Vetkőzz le és fürödj velem! Mit kérsz cserébe? - Semmi nem ér fel azzal - suttogta Emma. - Mindenképpen örökre velem maradsz. Amíg úgy nem döntök, hogy elengedlek. Nem akarod értesíteni a... fajtádat? köpte ki a szót. - Biztos, hogy nagyon értékes lehetsz, ritka egy példány vagy.

19 - Valójában, ha távol tartja a fajtájától a lányt, csak a kezdete a bosszúnak. Tudta, hogy ha a vámpírok megtudják, hogy többször megkefélte egy lykae, azt ugyanolyan visszataszítónak fogják találni, akárcsak saját klánja. Emma piros alsó ajkát egyetlen pici szemfoggal harapdálta, és Lachlain dühe újra fellángolt. - Nem kell neked semmit megígérnem. Most azonnal a magamévá tehetlek, egyszer itt, aztán meg az ágyban. - É-és, ha engedelmeskedem, nem teszed meg? - Ha engedelmeskedsz, nem bántalak - hazudta. - És mit fogsz csinálni...? - Meg akarlak érinteni. Kitapogatni a tested. És azt akarom, hogy te is érints meg engem. - Bántani akarsz? kérdezte Emma alig hallhatóan. - Megérinteni. Nem bántani. - A lány összeráncolta vékony szőke szemöldökét, ahogy pár pillanatig elgondolkozott az ajánlaton. Majd, mintha nagy fizikai fájdalommal járna, a bakancsához hajolt és kikötötte a fűzőt. Felegyenesedett, a kabátja és tönkrement blúza szélébe kapaszkodott, de képtelen volt megmozdulni. Egész testében remegett, és kék szeme a semmibe meredt. De beleegyezett - gondolta Lachlain -, de nem valami érthető okból. A tekintete olyan kifejező volt, de a férfi mégsem tudott benne olvasni. Amikor Lachlain közelebb hajolt, a lány levette csu-romvíz kabátját és blúzát, majd megtépázott, szakadozott melltartóját, és vékony karját a melle elé emelte. Szégyenlős? Amikor Lachlain látta, hogyan tobzódnak a vámpírok a vérorgiákban? - Kérem. N-nem tudom, hogy kivel tévesztesz össze, de... - Szerintem meg - vágott közbe Lachlain, és még mielőtt a vámpír egyet pisloghatott volna, letépte róla a szoknyát, és a földre hajította - el kellene árulnod a nevedet, mielőtt megérintelek. Emma egyre jobban remegett, és karját szorosabbra fonta a melle körül. Lachlain figyelmesen vizsgálta, szinte felfalta a tekintetével. Hibátlan alabástrombőrét csak egy különös nadrágocska fedte, egy

20 fekete selyem V betű a testén. A bugyi eleje csipkéből volt, amely mögött szőke szőr göndörödött. Eszébe jutott a vámpír bőrének íze a szakadó esőben, a természetellenes villámlások közepette, és a farka máris ágaskodott, a vége síkossá vált a kéjtől. Más férfiak biztos, hogy gyönyörűnek találnák. A vámpírok biztosan. A halandó férfiak ölni tudnának érte. Remegő teste túl kicsi volt, de a szeme... hatalmas és kék, mint a nappali égbolt, amely örökre rejtve marad előtte. - Emmaline-nak hívnak. - Emmaline- hörögte, és lassan kinyújtotta a karmát, hogy az utolsó akadályt is eltávolítsa a lány meztelen testéről. 2. FEJEZET Nem vagyok normális, hogy ebbe beleegyeztem, gondolta Emma, ahogy bugyijának maradványa leszánkázott bokájához. Miért kellene megbíznia a férfiban? Nem kellene, de nincs más választása. Muszáj felhívnia Annikát, a mostohaanyját. Biztos, hogy tombolt, amikor a pilóta jelentette, hogy Emma nincs a gépen. De valóban ez volt az oka, hogy beleegyezett? Félt tőle, hogy nem ilyen önzetlen okból. A férfiak egész életében olyan dolgokat kértek tőle, amelyeket titkos vámpír természete miatt nem tudott megtenni. Ám ezzel a hímmel más volt helyzet. Ő tudta, hogy Emma mi, és nem kért lehetetlent, hanem követelt... Egy zuhanyozás... És mégis... Az óriás kinyújtotta a kezét. Nem agresszíven, nem türelmetlenül, és meleg, aranyfényű tekintetével olyan mohón bámulta a lányt, mintha minden egyes porcikáját rögzíteni akarná. Hangosan felnyögött, és Emma érezte, hogy önkéntelenül. Mintha szépnek

21 találná. A mérete ijesztő volt, gyógyulófélben levő lába visz-szataszító, de Emma vett egy mély levegőt, és élete legbátrabb gesztusaként kezét a férfi kezébe csúsztatta. Amikor végre felfogta, hogy most teljesen meztelenül éppen zuhanyozni készül egy közel két méter magas, meghatározhatatlan fajú, nyilvánvalóan nem teljesen beszámítható hímnemű egyeddel, a férfi maga mellé húzta a víz alá, és megfordította. Most háttal állt neki. A férfi a bal kezét a márványcsempére, a jobbat a zuhanyfülke üvegére tette. Emma gondolatai sebesen cikáztak. Mi a szándéka? Egyáltalán nem volt felkészülve egy ilyen helyzetre. Szexuális helyzetben. A férfi bármit megtehet vele, amit csak akar. Nem tudja megállítani. Meglepődve kapta fel a fejét, amikor az óriás elkezdte beszappanozni a hátát, hatalmas tenyere szinte az egészet beborította. Emma feszengett, hogy az idegen így látja, ugyanakkor izgatta a férfi teste. Megpróbálta nem bámulni hatalmas erekcióját, ahogy lehajolt és mozgott... de figyelemre méltó volt. Megpróbálta nem észrevenni, hogy a karján, a lábán és a mellén aranyszínű a szőr, vagy hogy a bőre - a lábát leszámítva - napbarnított. Az óriás lehajolt, hogy elöl és hátul lemossa a lábát, majd ledörzsölte a füvet és a sarat a térdéről. Amikor a combja belső részénél járt, a lány összeszorította a lábát. A férfi csalódottan felmordult, aztán felegyenesedett, maga elé húzta. Aztán felfedezőútra indult a lány hasán, egyik karja behajlítva, másik kezével a vállát markolva. Kérges tenyere hirtelen befogta a lány mellét, aki küzdeni fog vagy sikítani... - A bőröd annyira átkozottul bársonyos - zihálta a lány fülébe. - Lágy, mint a selyem, ami rajtad volt. A lány megborzongott. Egyetlen bók, és Emma - aki soha nem gondolta, hogy ilyen könnyűvérű kicsit megnyugodott. Amikor a hüvelykujját lassan végighúzta a mellbimbóján, Emma beszívta a

22 levegőt, és örült, hogy a férfi nem látja, hogy szeme égy pillanatra lecsukódik. Hogy lehet valami ennyire jó? - Tedd oda a lábad! A férfi a tusoló hátsó falán végigfutó keskeny padra mutatott. És szétnyissa a combját? - Hát, nem... Az óriás megfogta a lány térdét, és maga tette oda. Amikor Emma megmozdult, rámordult: - Meg ne próbáld! Most hajtsd a fejedet a mellkasomra. Mindkét kezét a lány mellére tette, és egyre vadabbul dörzsölte, mivel a szappant már lemosta a víz. Emma az ajkába harapott, amikor a mellbimbója úgy megkeményedett, hogy szinte már fájt. Most rettegnie kellene. Tényleg ennyire görcsösen vágyik az érintésre bármilyen érintésre -, hogy engedelmeskedik? Az óriás ujjai lejjebb vándoroltak. - Nyisd szét a lábad! Éppen most akarta összezárni. Ott még soha senki nem érintette meg. Igaz, máshol sem. Még a kezét sem fogta meg férfi. Idegesen nyeldekelve nézte, ahogy a férfi keze lassan eltűnik két lába között. - De azt mondtad... - Hogy nem baszlak meg. Bízz bennem, észre fogod venni, amikor igen. A lány lélegzete elakadt az első érintésre, önkéntelenül is megrándult fogva tartója karjában, megdöbbentette, hogy teste milyen erősen válaszol. Két ujj simogatta érzékeny húsát, izgatta és csiklandozta, és leginkább azért volt kellemes... mert gyengéden tette. Lassan és gyengéden. Amikor érezte, hogy Emma egyre nedvesebb, idegen szavakat sugdosott a fülébe, és az ajkával a nyakát simogatta, mintha elégedett lenne. Megpróbálta az ujját Emmába dugni, de a lány teste begörcsölt az ismeretlen ingertől. - Túl feszült vagy! - lihegte. - Lazítsd el magad. Emma elgondolkozott. Talán szólnia kellene, hogy

23 elnézést kérek, de ezen a világ összes ellazítása sem változtat. Az óriás hátulról próbálta a középső ujját a lány lába közé csempészni. Emma levegőért kapkodott, majd lábujjhegyre állt, mintha ki akarna szabadulni. De a férfi a másik kezével kissé meggörbítette a lány testét, majd végigsimította a mellét. Emma hallotta, hogy valaki hangosan liheg, és ámultan fedezte fel, hogy az a valaki nem más, mint ő. Egy idegen ember kutakodik a testén - testében -, és ez őt felizgatja. Vibrál körülöttük a levegő? Miatta? Add, hogy miattam, könyörgök... Az óriás egyre jobban rázkódott, ahogy becézgette. Emma érezte, hogy már alig tud uralkodni magán... Neki résen kellene lennie, félnie. De az ujjai olyan lassan járnak rajta, amelyik benne van, az olyan forró. Új, ismeretlen gyönyör. Emmában egyre erősebb volt a vágy, hogy nyögjön... Még soha életében nem nyögött a kéjtől... Még soha életében nem került a közelébe sem. A karma úgy görbült, mint még soha, és ahogy nyögött, elképzelte, hogy a férfi hátába mélyeszti, amikor az beléhatol. Mi történik vele? - Na, legyél jó kislány! - hörögte a férfi a fülébe, aztán megfordította a lányt és felemelte a levegőbe. - Kulcsold át szépen a derekamat a lábaddal! Emma szemhéja elnehezült a vágytól, de most hirtelen a vágy helyére újra a pánik lépett. - De... a-azt mondtad, hogy nem csinálod. - Meggondoltam magam, amikor éreztem, hogy milyen nedves vagy és mennyire kívánod! A lány tényleg kívánta. Pont, ahogy megvolt írva. Lachlain elkomorult, nem értette, a lány minek küzd. Még így, legyengült állapotában is, nem kellett sokkal több erőt kifejtenie, mintha egy vadmacskával birkózott volna. Emmát a falhoz nyomta, odaszegezte, és száját apró, lüktető mellbimbójára tapasztotta. Szemét kéjesen lehunyta, időnként

24 felnyögött, ahogy falta a bársonyos bőrt. Amikor újra felnézett, látta, hogy a lány szeme le van hunyva, ökölbe szorított kezét a vállán nyugtatja. Letette a lányt, és megsimogatta a lába között. Emma megint begörcsölt. Lachlain tudta, ha így akarná megbaszni, sérülést okozna neki - de nem érdekelte. Annyi mindenen ment keresztül, és mindezt csak azért, hogy fogjon magának, egy vámpírt, úgyhogy most nem fogja abbahagyni. - Lazíts! - sziszegte. De pont az ellenkezője történt: a lány megint egész testében reszketni kezdett. Bele kell hatolnia. Téboly. Még tovább akarja váratni a kéjért, amire annyira vágyott? Ugyanúgy kínoz, mint a fajtája. Erezte, hogy megint elönti a düh, és öklével a lány két oldalán a csempébe vágott. A lány szeme még nagyobbra tágult. Hihetetlen. Miért nem az ő fajtája? Ha az lenne, görcsösen esedezne, hogy hatoljon bele, könyörögne. Ő maga vezetné be testébe, azután megkönnyebbülten felsóhajtana, amikor meglovagolja. Elképzelte, ahogy ezzel a teremtménnyel csinálja, és a veszteség érzésére hangosan felnyögött. Azt akarta, hogy a lány is akarja. De elfogadja, amit rá mér a sors. - Ma este benned leszek. Jobb, ha ellazulsz. Emma összevont szemöldökkel, kétségbeesetten nézett rá. -Azt mondtad, nem bántasz. M-megígérted... Csak nem gondolta a boszorka, hogy komolyan gondolta az ígéretét? Megragadta a farkát, és a lány lábát újra felhúzta a csípőjére... - De hát megígérted! - suttogta a lány, kétségbeesetten, saját jóhiszeműségétől. Emma gyűlölte a hazugságot, különösen, mivel önmaga képtelen volt rá. - Azt mondtad... Lachlain megállt. Felmordult, elengedte a lábát, és újra belebokszolt a falba. A lány szeme kitágult, amikor a férfi megragadta és megfordította. Éppen karmolni kezdett volna,

25 amikor a férfi újra magához ölelte, hátával a mellkasához szorította. A lány kezét ágaskodó szerszámára nyomta, és mély levegőt vett az érintésére. A hangja elmélyült: - Simogass - hörögte. Emma megkönnyebbülve a pillanatnyi haladéktól, megfogta Lachlain farkát, de az ujjai nem érték körbe. Amikor nem kezdett bele, a férfi előretolta a csípőjét. Végül a lány végighúzta a szerszámán a kezét, miközben megpróbált elnézni. - Erősebben - mordult rá Lachlain. Emma összébb szorította az ujjait, és elvörösödött. Ennyire látszik, hogy fogalma sincs az egészről? - Most jó! nyögte Lachlain, mintha olvasna gondolataiban. A lány mellét gyömöszölte, csókolta a nyakát, miközben egyre hangosabban vette a levegőt. A lány érezte, hogy a férfi izmai megfeszülnek. A karjával olyan erővel szorította a nyakát, hogy Emma majd' megfulladt. A másik kezével a lány nemi szervét simogatta. - Jövök! - morogta. Aztán egy hangosat nyögött. A lány szeme mereven a látványra szegeződött, amikor a férfi kilövellte a magját a zuhanyozóba. - Ó, istenem, igen!-továbbra is szorosan markolta Emma mellét, aki ezt szinte alig érezte, csak tágra nyílt szemmel bámulta a hihetetlen áradatot. Amikor Lachlain végzett, Emma még mindig kábultan simogatta a testét. Rajta maradt a keze, ahogy a férfi remegett, a testén hullámzottak az izmok. Elvesztette az eszét. Undorodnia kellene, ehelyett egész teste sajog. A férfi után? Az erős kézért, amit épp az imént vett el a lába közül? Lachlain nekinyomta a lányt a falnak a zuhanyrózsa alatt. Mellkasát hozzádörgölte, az állát Emma fejére támasztotta, arcát két hatalmas tenyere közé fogta. - Érints meg! - H-hol? - Ez a buja hang valóban az ő torkából jön? - Akárhol. Emma dörzsölni kezdte a férfi hátát, mire Lachlain egy szórakozott

26 gesztussal megcsókolta a feje búbját, mintha nem lenne tudatában, hogy kedves hozzá. Lachlain válla széles volt, és mint az egész teste, kemény, izmos. Emma érzékibben simogatta, mint ahogy szerette volna. Melle minden egyes mozdulatkor a férfihoz ért. Aranyló mellszőre csiklandozta az ajkát, és megdöbbentő módon elképzelte, ahogy a napbarnított bőrt csókolgatja. A puncija a hasához nyomott félig álló farokért lüktetett, vágyott rá, bár tudta, milyen hatalmasra képes nőni. Már azt hitte, a férfi mindjárt elalszik, amikor azt suttogta a fülébe: - Érzem, hogy még mindig kívánsz. Méghozzá nagyon. Emma nem kapott levegőt. Pontosan ki ez a lény? - C-csak azért mondasz ilyeneket, hogy megbotránkoztass. - Azt gondolta, hogy azért beszél ilyen őszintén, mert rájött, milyen kényelmetlenül érzi magát ettől és ezért megvetette. - Kérj meg, hogy elégítselek ki! Emma megfeszült. Lehet, hogy gyáva, tehetségtelen, és még semmit nem ért el az életben. Most azonban mérhetetlenül büszkének érezte magát. - Soha! - A te bajod. Most bontsd ki a copfod. Ezentúl kibontva hordod a hajad. -Nem szeretném... Amikor a férfi odanyúlt, hogy maga lásson neki, Emma meggondolta magát, bár megpróbálta hegyes fülét továbbra is elrejteni. - Hadd lássam! - döbbent meg Lachlain. Emma némán tűrte, hogy a férfi hátrasimítsa haját. - Olyan, mint a tündéreké. Lachlain végigsimította ujjával a füle hegyes csúcsát. Emma beleborzongott az érintésébe. Tudta, hogy a férfi figyelmét ez nem kerülte el. - Ez a vámpírnők ismertetőjele?

27 Emma még sohasem látott tisztavérű vámpírt, sem férfit, sem nőt. Vállat vont. - Érdekes. Lachlain leöblítette a lány haját, és kifürkészhetetlen tekintettel bámulta. - Zárd el a vizet - mordult egyet, amikor végzett, és kivonszolta a zuhanyfülkéből. Levett egy törülközőt, és tetőtől talpig szárazra dörgölte Emmát. Aztán fél karját szorosan dereka köré fonva - hogy biztosan lefogja -, lassan, alaposan a két lába között is megtörölgette. Emma csodálkozott, ahogy a férfi továbbra is úgy mustrálgatta, mintha eladó ló lenne. A tenyerébe fogta a feneke ívét, aztán végigsimította mindkét oldalát, és közben elismerő hangokat hallatott. A férfinak feltűnhetett a lány értetlenkedő arckifejezése, mert megkérdezte: - Zavar, hogy ismerkedem a testeddel? - Természetesen nem. - Te is megteheted ugyanezt! - Emma kezét előbb a mellkasára csúsztatta, majd lefelé, miközben incselkedve bámulta a lányt. - Majd inkább máskor - makogta Emma, és kiszabadította a kezét. Mielőtt egyet nyikkanhatott volna, a férfi a karjába kapta, bevitte a szobába és durván az ágyra hajította. Emma felpattant, és a szekrényhez rohant. Lachlain egy szempillantás alatt mögötte termett, átkukucskált a válla fölött, és egész testét hozzányomta, miközben a farka keményedni kezdett. Kiválasztott egy sokat sejtető, piros csipke hálóinget, majd az ujját a vállpántba akasztva előhúzta. - Vörös. Hogy emlékeztessen, kivel van dolgom! Ez volt Emma kedvenc színe. Ebben legalább egyet értettek. - Emeld fel a karodat! Elég! Egyedül is fel tudok öltözni! - csattant fel Emma. Lachlain megpördítette a sarka körül, mélyen a szemébe nézett és jeges hangon így szólt: - Ne ingerelj, vámpír! Fogalmad sincs, hány év elfojtott dühe izzik bennem! Bármikor kitörhet!

28 Emma elnézett a férfi válla fölött, és rémülten vette észre az éjjeliszekrényen a jól kivehető karomnyomokat. Biztos, hogy őrült. Kétségbeesetten felemelte a karját. A nagynénjei már biztos, hogy jól beolvastak volna neki... Összeráncolta szemöldökét. A nagynénjei nem mondtak volna neki semmit, mert már rég végeztek volna vele, azért, amit tett. A rémült Emma pedig felemeli a karját. Undorodott magától. Emma, a félénk. Miközben a férfi eligazította a testén a hálóinget, végigsimította a mellbimbóját, amely olyan kemény volt, mintha csak várt volna az érintésére. Lachlain egy lépést hátrált, és tetőtől talpig szemügyre vette, a magas hasítékot oldalt és a csipkés felsőrészt. - Jól áll neked a selyem! A hangja mélyen zengett, tekintete határozott -akárcsak az érintése -, és mindazok után, ami történt, Emma válaszolt. Lachlain kegyetlenül elmosolyodott. Tudta. Emma elvörösödött és elfordult. - Most pedig, mars az ágyba! - Nem alszom veled! - Valamit csinálnunk kell az ágyban. Fáradt vagyok, és arra gondoltam, hogy alszunk, de ha te mást szeretnél... Emmát mindig élénken foglalkoztatta, milyen lehet együtt aludni valakivel. Még sosem érezte, ahogy egy másik bőr a bőréhez simul, legfeljebb néhány másodpercre. Amikor a férfi fekve hátulról átölelte, Emma megdöbbent, hogy milyen forró a teste. És az ő legyengült, éhes, kihűlt teste is felmelegedett. El kellett ismernie, hogy ez a szokatlan közelség... figyelemre méltó. A lába szőre csiklandozta, és feszes ajkát a nyakára nyomta alvás közben. Még a szívdobogását is tisztán érezte a hátán. Végül megértette a dolog vonzerejét. És miközben ott feküdt, nem értette, hogy mit nem lehet ezen szeretni. A férfi annyi kérdését megválaszolta, és annyi titkos álmát beteljesítette. De bármikor megölheti. Először olyan erővel szorította magához, hogy alig tudta visszafojtani, hogy fel ne kiáltson. Nem gondolta, hogy azért öleli

29 ilyen szorosan, hogy bántsa - egyszerűen meg is üthette volna, ha azt akarja -, de megzavarta ez a nyilvánvaló vágy a hozzábújásra. Most végre elaludt a férfi, lélegzete lassú lett és egyenletes. Emma összeszedte bátorsága minden morzsáját, és óvatosan, centiről centire, egy órának tűnő idő alatt, kibontakozott a férfi karjából. Bárcsak tudna illanni, olyan egyszerűen megszökhetne - igaz, akkor nem esett volna fogságba első körben. Annika annak idején tanítgatta a horda utazó eszközeiről. Elmagyarázta, hogy a vámpírok bárhova képesek teleportálni, ahol előzőleg már jártak. Az erősebbek másokat is tudnak teleportálni, és csak komoly küzdelem árán lehet ezt megakadályozni. Annika azt akarta, hogy Emma is tanulja meg. A lány egy ideig keményen gyakorolta is, de nem sikerült és elment tőle a kedve. Egyszerűen már nem érdekelte... Amikor Emma végre nagy nehezen kibújt a karjából, óvatosan felült. Lemászott az ágyról, visszanézett a férfira és ismét megdöbbentette a szépsége. Elszomorította, hogy ilyen. Sajnálta, hogy nem tudott többet meg magáról - és róla. Megfordult, ám abban a pillanatban két hatalmas kéz kulcsolta át a derekát. Lachlain visszadobta az ágyra, és ő is követte. Szórakozik velem. - Nem tudsz megszökni. Lenyomta az ágyra, és melléfeküdt. - Csak felbőszítesz. - Bár a szeme mozgott, tekintete a semmibe meredt. Úgy viselkedett, mintha még mindig álmodna, mint egy alvajáró. - Nem akarlak felbőszíteni - suttogta Emma reszkető, elfúló hangon. - Csak ki akartam menni... - Van fogalmad arról, hány vámpírt öltem meg? -mormogta a férfi, mintha nem hallotta volna Emma szavait, vagy nem vett volna róluk tudomást. - Nincs - suttogta Emma. Nem volt benne biztos, hogy a férfi tényleg látja-e. - Több ezret. Sportot űztem belőle. Búvóhelyükön ütöttem rajtuk. - Fekete karmával végigsimította Emma nyakát. - És egyetlen mozdulattal levágtam a fejüket - még csak fel sem ébredtek. - A

30 karma nyomát követve, ajkával végigsimította a lány nyakát. - Egy szempillantás alatt végezhetnék veled is. - A hangja szinte duruzsolt, mint egy szerelmesé, kényeztette, teljes ellentmondásba kegyetlen szavaival és tetteivel. - Meg fogsz ölni? Lachlain félretolt egy hajtincset Emma ajkáról. Még nem döntöttem el. Bár előtted még sosem haboztam. - Kissé remegett, ahogy a lány fölött tartotta magát. - Ha majd magamhoz térek ebből a ködből ebből a lázálomból, és még mindig annak tartalak, akinek most... ki tudja? - Miért, kinek tartasz? A férfi megragadta Emma kezét és meztelen ágyékához vonta. - Erősen érezz! És tudd, hogy csak azért nem teszlek magamévá most, mert gyenge vagyok! Nem pedig azért, mert törődöm veled. Emma zavarában egy pillanatra lehunyta szemét, és addig rángatta a kezét, amíg Lachlain végül elengedte. - Bántanál? - kérdezte a lány. - Habozás nélkül. - Ajka kétoldalt felfelé görbült. Szemét mereven Emmára szegezte, de a tekintete még mindig üres volt. - És ez még csak a kezdete azoknak a dolgoknak, amelyeket majd megcselekszem veled, vámpír.

Bányai Tamás. A Jóság völgye

Bányai Tamás. A Jóság völgye Bányai Tamás A Jóság völgye - Nem sikerült - suttogta Ria alig hallhatóan. - Azt hiszem senkinek sem fog sikerülni. Gézu értetlenül és csodálkozva nézett rá. A kötés alatt mintha kikerekedett volna egy

Részletesebben

- Ne szégyelld magad, nem tehetsz róla tette még hozzá a szőke ismeretlen, akiről álmodott, s aki most ott guggolt mellette. Lágyan megsimogatta a

- Ne szégyelld magad, nem tehetsz róla tette még hozzá a szőke ismeretlen, akiről álmodott, s aki most ott guggolt mellette. Lágyan megsimogatta a BEVEZETÉS Esti fényben fürdött a füstös, külvárosi utca. A néma falak egymást nézték, s egy kósza szellő susogását hallgatták. Lassan szállingózott lefelé a tisztító köd, illatos nedvességgel árasztva

Részletesebben

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... *****

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ezüst gyertyatartók fénye mellet egy fiatal férfi hajol íróasztala fölé. Az arca márványfehér,

Részletesebben

Az élet napos oldala

Az élet napos oldala Az élet napos oldala írta Mercz Tamás E-mail: mercz_tomi@hotmail.com Első rész Minden kicsiben kezdődik el A fűnyíró idegesítő berregő motorhangja teljesen betölti szobám zegzugait. Zúg a rikítóan kék

Részletesebben

válni a helyzet. Kész csoda, hogy ilyen sokáig maradt. Alig ha nem arra az ideje indulni -érzésre várt, amely néhány évenként rendre a hatalmába

válni a helyzet. Kész csoda, hogy ilyen sokáig maradt. Alig ha nem arra az ideje indulni -érzésre várt, amely néhány évenként rendre a hatalmába 2. fejezet Huszonnégy órányi utazás után finoman szólva jólesett feküdnie. A háta hónapok, de talán régebb óta fájt maga sem igazán tudta, mióta. A Kongói Demokratikus Köztársaság Bukavu nevű településén

Részletesebben

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Hallottad-e már az öreg utcai lámpás történetét? Igaz, nem éppen vidám história, de azért egyszer végighallgathatod. Volt egyszer egy jóravaló, öreg utcai lámpás, aki

Részletesebben

Hé, hát így kell bánni egy vendéggel? hallatszott egy rikácsoló férfihang.

Hé, hát így kell bánni egy vendéggel? hallatszott egy rikácsoló férfihang. Jackie megpróbálta felvenni a borítékot. Ez marha nehéz, gondolta. No, nem a boríték volt az, hanem a kidobó, aki a kezén állt, miközben ő a borítékot markolta. Az történt, hogy leejtette, egy két méter

Részletesebben

Tatay Sándor HÚSHAGYÓKEDD

Tatay Sándor HÚSHAGYÓKEDD Tatay Sándor HÚSHAGYÓKEDD TATAY SÁNDOR Húshagyókedd Regény 2011 Fapadoskonyv.hu Kft. Tatay Sándor jogutódja Barabás már kilencedik napja kerülgette a várost. S e kilenc napot megelőző kilenc hónapig vándorolt.

Részletesebben

konyhába, beletörlöm a kezem abba a nedves törülközőbe, amelyik ott lóg a vízcsap fölött, a szegen. A kályhán már felforrt a víz a fazékban, előhúzom

konyhába, beletörlöm a kezem abba a nedves törülközőbe, amelyik ott lóg a vízcsap fölött, a szegen. A kályhán már felforrt a víz a fazékban, előhúzom NAGYTAKARÍTÁS Én csak egy szegény asszony vagyok. Asszonyiságom utolsó éveit számlálgatom már, a fejemen tincsekké duzzadtak a fehér hajszálak, az arcomon, a szám körül megszaporodtak a ráncok, lekúsznak

Részletesebben

Föléhajolt, melle előrelendült, illat szállt fel a hasa mentén, Darius fölemelte kissé a fejét, hogy lássa a köldökét: parányi kagyló, felül

Föléhajolt, melle előrelendült, illat szállt fel a hasa mentén, Darius fölemelte kissé a fejét, hogy lássa a köldökét: parányi kagyló, felül 1 Föléhajolt, melle előrelendült, illat szállt fel a hasa mentén, Darius fölemelte kissé a fejét, hogy lássa a köldökét: parányi kagyló, felül karimával; örült a látványnak, de ez csak az első fejezet,

Részletesebben

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés V i c z i á n Á k o s Halálos haszonszerzés Nem is emlékszem, hogy mikor aludtam ilyen jót, igaz nem volt több hat óránál, de ennyit ritkán alszom. Nyújtózkodtam egy hatalmasat, majd felkeltem az ágyból,

Részletesebben

Megbánás nélkül (No regrets)

Megbánás nélkül (No regrets) Stargate SG1- Megbánás nélkül (No Regrets) Kategória: Stargate SG1 Romantika Rövid ismertető: Bárcsak a Jég foglyai néhány perccel tovább tartott volna... Írta: Alli Snow Web: http://www.samandjack.net/fanfics/viewstory.php?sid=1251

Részletesebben

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt Petőcz András Idegenek Harminc perccel a háború előtt Peut-être à cause des ombres sur son visage, il avait l air de rire. (Camus) Megyünk anyámmal haza, a plébániára. Szeretek az anyámmal kézen fogva

Részletesebben

Prológus. Hová rejtőzhetek? Találhatok menedéket? Visszafordulhatok? Van még vissza?

Prológus. Hová rejtőzhetek? Találhatok menedéket? Visszafordulhatok? Van még vissza? Prológus Újabb lövés dördült el a lombkorona fölött. A hajtók kiáltozása sokkal kivehetőbbé vált. A vére a fülében lüktetett, miközben a tüdeje égett a levegőtől, amely szaporán és jegesen járta át légzőszerveit.

Részletesebben

Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY

Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY Volt egyszer a világon egy király, akit a népe nagyon szeretett. Csak egy búsította az ország népét. A király hallani sem akarta, amikor arról beszéltek neki, hogy ültessen

Részletesebben

Eresszen! Legyen olyan kedves, Lang úr. Most szépen elalszik még két órácskára, aztán mikor már világos lesz, elmehet sétálni.

Eresszen! Legyen olyan kedves, Lang úr. Most szépen elalszik még két órácskára, aztán mikor már világos lesz, elmehet sétálni. Amikor Konrad Lang felébredt, sötét volt. Idegen ágyban feküdt. Keskeny volt és magas, Elisabeth nem feküdt mellette. Fel akart kelni, de nem tudott. Az ágy két oldalán rács volt. Hé! kiáltotta. Majd hangosabban.

Részletesebben

démontámadást, akkor tanulta meg, hogy képes előre jelezni, ha démonok közelednek. Apja a király, nem lepődött meg fia képességein, a szíve mélyén

démontámadást, akkor tanulta meg, hogy képes előre jelezni, ha démonok közelednek. Apja a király, nem lepődött meg fia képességein, a szíve mélyén 1. A támadás Viktor az erőd tetejéről nézte a közeli erdőt. Minden nyugodtnak tűnt mozgásnak semmi nyomát nem látta. Pedig érezte a jelenlétüket, tudta, hogy a közelben vannak, nem látja őket, de valahol

Részletesebben

T. Ágoston László A főnyeremény

T. Ágoston László A főnyeremény T. Ágoston László A főnyeremény Gondosan bezárta az ajtót, zsebre vágta a kulcsot és egy széllel bélelt, kopott nyári nadrágban, hasonlóképp elnyűtt pólóban, és mezítlábas papucsban lecsoszogott a földszintre

Részletesebben

E D V I N Írta Korcsmáros András

E D V I N Írta Korcsmáros András E D V I N Írta Korcsmáros András A színen a Fiú, aki egy padon ül, majd előveszi a telefonját. Szia! Én vagy az, Dávid! Most hallasz? Nem? Na és most? Nagyszerű! Minden rendben. Nem, nincs baj. Éppen ebédszünetem

Részletesebben

Kisslaki László Kipper Róza temetése

Kisslaki László Kipper Róza temetése Kisslaki László Kipper Róza temetése Mikor megkondult a lélekharang, a galambok riadtan szétrebbentek a toronyból, ahol eddig teli hassal hűsöltek a vastag falak között. Mostanság nehezen kaptak szárnyra

Részletesebben

Szűcs Ilona: Zongora az éjben. Nyitott ablakomban állva A kerten át, hallgatom, Hogy finom, játszi ujjak Hangot csiholnak a zongorán.

Szűcs Ilona: Zongora az éjben. Nyitott ablakomban állva A kerten át, hallgatom, Hogy finom, játszi ujjak Hangot csiholnak a zongorán. A Miskolci Andrássy Gyula Szakközépiskolában helyezték ki az ország első Verstablóját csütörtökön. Az Irodalmi Rádió akciójának segítségével a fiatalok a kortárs alkotók művészetéhez kerülhetnek közelebb.

Részletesebben

Sokféleképpen belefoghatnék ebbe a történetbe. Ábrándosabb lelkületű olvasóim, akik nem közömbösek régmúlt csaták és elporladt hősök iránt, bizonyára nem vennék zokon, ha úgy kezdeném: régesrég, azokban

Részletesebben

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó 1. Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó barátnak nem. A motort nem állította le, halk zúgása

Részletesebben

ALEA, az eszkimó lány. Regény

ALEA, az eszkimó lány. Regény ANAUTA ALEA, az eszkimó lány Regény 2011 Előszó Amit ebben a könyvben elmondok, az nem kitalálás. Nagy részét apámtól, Jorgkétől hallottam gyerekkoromban. Viharos téli estéken sokszor kértem, hogy meséljen

Részletesebben

A szenvede ly hatalma

A szenvede ly hatalma Előhang Leonard Kastner mostanában egyre többször gondolt ar ra, hogy vissza kéne vonulnia. Miért is ne? Az időzítés tökéletes lenne. Annyi pénzt keresett már, amiről régebben álmodni sem mert volna, ráadásul

Részletesebben

E l é g i á k (2002-2012)

E l é g i á k (2002-2012) E l é g i á k (2002-2012) Ébredés Ordít a pillanat, gerince törik, édes hajnal tesz pontot éjszakára, s repít el fejemtől forró párnámra. Képei sem kísértek, csak a hídig, melyen még átérek a valóságba,

Részletesebben

A Bélyegzési Ceremónia

A Bélyegzési Ceremónia xx. fejezet A Bélyegzési Ceremónia ár mindenki a Szentélyben várakozott. A kör alakú, kupolás, középkori terem teteje a magasba nyúlt, ezért úgy tűnt, mintha a hatalmas, kovácsoltvas, méteres fehér gyertyákkal

Részletesebben

Joachim Meyer. Bot. A vívás szabad lovagi és nemesi művészetének alapos leírása (1570) Fordította: Berki András

Joachim Meyer. Bot. A vívás szabad lovagi és nemesi művészetének alapos leírása (1570) Fordította: Berki András Joachim Meyer A vívás szabad lovagi és nemesi művészetének alapos leírása (1570) Bot Fordította: Berki András A botról Az ötödik, és egyben utolsó fejezete ennek a könyvnek, amiben elmagyarázom és röviden

Részletesebben

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ A Móra Könyvkiadó a Szepes Mária Alapítvány támogatója. Az alapítvány célja az író teljes életmûvének gondozása, még kiadatlan írásainak megjelentetése,

Részletesebben

A SZÁZEGYEDIK ASSZONY

A SZÁZEGYEDIK ASSZONY A SZÁZEGYEDIK ASSZONY (Egy kis tréfa) 1883 Sok tarkabarka dolgot írt meg hajdan a pajkos tollú Boccaccio. Veronai, florenci asszonyok segítették benne. Amennyi rossz fát azok a tuzre tettek, annak a hamujában

Részletesebben

A Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi

A Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi I. A Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi értelme ennek az unalmas hímzésnek! A mamának már

Részletesebben

Zágonyi Mónika. Jég és gyöngy

Zágonyi Mónika. Jég és gyöngy Zágonyi Mónika Jég és gyöngy JÉG ÉS GYÖNGY Első fejezet Uramisten úristen csak ennyit bírtam kinyögni, miközben az űrhajóban lévő számítógép monitorjára meredtem. Mi van? kérdezte Alain, az egyetlen társam,

Részletesebben

Verzár Éva Kelj fel és járj!

Verzár Éva Kelj fel és járj! Verzár Éva Kelj fel és járj! A Tatárdombot megkerülte a viharos szél, ott fenn még egyszer jól összerázta a méltóságos, nehéz fellegeket, lehúzta őket egészen a földig, s mire Terike 1911 pityergő őszén

Részletesebben

FELLEGHAJTÓ. A SZIRT Krónikái. Paul Stewart & Chris Riddell

FELLEGHAJTÓ. A SZIRT Krónikái. Paul Stewart & Chris Riddell FELLEGHAJTÓ A SZIRT Krónikái Paul Stewart & Chris Riddell Könyvmolyképző Kiadó, 2008 ELSÔ fejezet TALÁLKOZÁS D él volt. Alvégvárosban sürgött-forgott a nép. A város fölött lebegô, a tetôket és a napot

Részletesebben

Károlyi Pályázat. Kémia. Írta: Elefánti Barbara 10. A

Károlyi Pályázat. Kémia. Írta: Elefánti Barbara 10. A Károlyi Pályázat Kémia Írta: Elefánti Barbara 10. A 2007. november 3. Tartalomjegyzék 2. oldal: Tartalomjegyzék 3. oldal: Bevezetés 4. oldal: Emil Fischer élete és munkássága 5.-7. oldal: Beszélgetés Emil

Részletesebben

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve Kiss Ottó A nagypapa távcsöve ITT VANNAK A NAGYIÉK Itt vannak a nagyiék, megjöttek! Két hétre. Fogalmam sincs, hogy mit lehet majd velük addig csinálni. 3 A NAGYPAPA UGYANOLYAN A nagypapa ugyanolyan, mint

Részletesebben

LEE CHILD 10 RÖGÖS ÚT

LEE CHILD 10 RÖGÖS ÚT 1. fejezet Jack Reacher egy dupla feketét rendelt, csokireszelék és cukor nélkül, nem porceláncsészében, hanem mûanyag pohárban, és még mielõtt kihozták volna a kávét az asztalához, végignézte, ahogy egy

Részletesebben

BÖNGÉSZŐ JÁTÉK 2015-2016. 5. FORDULÓ - olvasmány. Berg Judit: Lengemesék, II. Nádtengeri nyár (részlet)

BÖNGÉSZŐ JÁTÉK 2015-2016. 5. FORDULÓ - olvasmány. Berg Judit: Lengemesék, II. Nádtengeri nyár (részlet) BÖNGÉSZŐ JÁTÉK 2015-2016 5. FORDULÓ - olvasmány Berg Judit: Lengemesék, II. Nádtengeri nyár (részlet) Lengevár a világ legkülönösebb városa. Alatta víz, fölötte ég, körülötte hullámzik a végtelen Nádtenger.

Részletesebben

Hallani akarom a robbanás zaját. Én nem a szememmel, az ujjaimmal látok. Amit megérintek, rögtön a testembe hatol, és mielőtt megtudnám,

Hallani akarom a robbanás zaját. Én nem a szememmel, az ujjaimmal látok. Amit megérintek, rögtön a testembe hatol, és mielőtt megtudnám, Ott vess ki! Hallani akarom a robbanás zaját. Én nem a szememmel, az ujjaimmal látok. Amit megérintek, rögtön a testembe hatol, és mielőtt megtudnám, mi az, felrobban az idegek pályáin. Szépek a rózsák,

Részletesebben

Pierre Anthon aznap hagyta ott az iskolát, amikor rájött, hogy semmit sem érdemes csinálni, ha egyszer amúgy sincs értelme semminek.

Pierre Anthon aznap hagyta ott az iskolát, amikor rájött, hogy semmit sem érdemes csinálni, ha egyszer amúgy sincs értelme semminek. 8 II Pierre Anthon aznap hagyta ott az iskolát, amikor rájött, hogy semmit sem érdemes csinálni, ha egyszer amúgy sincs értelme semminek. Mi, többiek maradtunk. Bár a tanárok igyekeztek gyorsan eltüntetni

Részletesebben

Lipcsei Dániel The Strange Meeting

Lipcsei Dániel The Strange Meeting Lipcsei Dániel The Strange Meeting Ez is olyan nap volt, mint a többi, egy dolgot leszámítva Vége! Végre vége ennek az öt évnek is. A középiskolás öt évnek A végzősök úgy rohantak ki az udvarra, mint az

Részletesebben

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK A következő történet szereplői közül példaként egy olyan helybéli embert állíthatunk, akit a neve miatt mindenki Bokor Mihálynak szólított, és akiről semmi rosszat

Részletesebben

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta.

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Bódi Zsolt Publio Kiadó 2012 Minden jog fenntartva! A BARÁT Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Szüleimnek, testvéreimnek,

Részletesebben

Mikor Stacy visszaért, a kirakós játék előtt állva találta. Gyönyörű! fordult a lányhoz. Nagy munka lehetett összerakni.

Mikor Stacy visszaért, a kirakós játék előtt állva találta. Gyönyörű! fordult a lányhoz. Nagy munka lehetett összerakni. fejjel, mintegy alulról, egyenletesen szürke hajsátra alól pislogott rá. Mellette a padlón kisebbfajta tócsává gyűlt a víz, mely a kabátjáról csöpögött. Még mindig a karjára vetve tartotta. Meg kell mondjam,

Részletesebben

a viszonyuk. És a lány nem is hozta rendbe a dolgokat, mielőtt az apja oly hirtelen elment. Visszatekintve már látta, hogy nagyon sok a hasonlóság

a viszonyuk. És a lány nem is hozta rendbe a dolgokat, mielőtt az apja oly hirtelen elment. Visszatekintve már látta, hogy nagyon sok a hasonlóság ELSŐ FEJEZET Nem így kellett volna történnie. Addie Folsom úgy képzelte, a középiskola után hat évvel tehetősen és egy jó kocsi volánjánál ülve tér majd haza. Ehelyett behúzott nyakkal és egy közel háromszázezer

Részletesebben

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido-történet gyerekeknek Richard Moon és Chas Fleischman tollából Vass Anikó és Erszény Krisztián fordításában Előszó Ezt a történetet közel huszonöt

Részletesebben

lott mást, mint a létra nyikorgó dallamát. De az aljához közeledve megváltoztak a hangok. Először halk, fémes morajlás. Majd egy kattanás és a

lott mást, mint a létra nyikorgó dallamát. De az aljához közeledve megváltoztak a hangok. Először halk, fémes morajlás. Majd egy kattanás és a 8. fejezet Fredrik Beier! Itt van Fredrik Beier? A sátor ponyváját félrerántották, és egy kerek szemüveges, fehér overallos fickó bámult be rá. Itt vagyok. Gyere! A férfi keresztülrohant a gyepen, a pajta

Részletesebben

M. Veress Mária. Szép halál

M. Veress Mária. Szép halál 184 Rügyek Szép halál Először nem figyeltem fel a kiáltásra, nem volt abban semmi különös, hogy valaki ordibál, megszokott volt ez arrafelé. Csak mikor közelebb értem, akkor hallottam, hogy mintha segítségért

Részletesebben

brasnyó istván IN AETERNUM

brasnyó istván IN AETERNUM brasnyó istván versei IN AETERNUM Estelente a lehúzott redőny résein át jól látni a tengerészeket, ahogy tisztjeikkel együtt elhagyják a kocsmát az út túlsó felén, rézsút ablakunkkal szemben és körülállják

Részletesebben

A tudatosság és a fal

A tudatosság és a fal A tudatosság és a fal Valami nem stimmel a világgal: háborúk, szenvedések, önzés vesz körül bennünket, mikor Jézus azt mondja, hogy az Isten országa közöttetek van. (Lk 17,21) Hol van ez az ország Uram?

Részletesebben

Jakov Gat április 24-én landolt az Ezeiza repülőtéren. Hibátlanul szabott öltönyben, keskeny nyakkendővel, kezében aktatáska.

Jakov Gat április 24-én landolt az Ezeiza repülőtéren. Hibátlanul szabott öltönyben, keskeny nyakkendővel, kezében aktatáska. 16 Jakov Gat április 24-én landolt az Ezeiza repülőtéren. Hibátlanul szabott öltönyben, keskeny nyakkendővel, kezében aktatáska. Lelépdelt az utaslépcsőn, amit a géphez gurítottak, ki a kegyetlenül vakító

Részletesebben

Beszámoló az ösztöndíjas év alatt megvalósított munkáról

Beszámoló az ösztöndíjas év alatt megvalósított munkáról Beszámoló az ösztöndíjas év alatt megvalósított munkáról 2011. tavaszán Huszonnégy óra munkacímű regénytervem megvalósításához kértem támogatást a Communitas Alapítványtól. Az eltelt év során sikerült

Részletesebben

Državni izpitni center MAGYAR NYELV ÉS IRODALOM. 2. feladatlap. Művészi szöveg(részlet) elemzése. 2015. június 1., hétfő / 60 perc

Državni izpitni center MAGYAR NYELV ÉS IRODALOM. 2. feladatlap. Művészi szöveg(részlet) elemzése. 2015. június 1., hétfő / 60 perc A jelö lt kó dszá ma: Državni izpitni center *P151A10312* TAVASZI VIZSGAIDŐSZAK MAGYAR NYELV ÉS IRODALOM 2. feladatlap Művészi szöveg(részlet) elemzése 2015. június 1., hétfő / 60 perc Engedélyezett segédeszközök:

Részletesebben

garmadát. Abban sem volt nagy köszönet, ahogy cseperedtem, mert, ami rosszat elképzelhet az ember, azt én mind véghezvittem: a macska talpára

garmadát. Abban sem volt nagy köszönet, ahogy cseperedtem, mert, ami rosszat elképzelhet az ember, azt én mind véghezvittem: a macska talpára Mire megvirrad... Julis! Julis! Asszony! Csak nem hagy békén, s én áldozatként, hogy szabaduljak tőle, elvonulok, mint a nagyokosok, tollat veszek a kezembe, azzal ámítom őnagyságát, hogy úr lettem, ahogy

Részletesebben

Mit keresitek az élőt a holtak között

Mit keresitek az élőt a holtak között Isten szeretete csodálatosan ragyogott Jézusból. - Olyan tisztán, hogy emberi életek változtak meg általa. - Akik találkoztak Jézussal, s engedték, hogy megérintse őket az Ő szeretete, azok elkezdtek vágyakozni

Részletesebben

Kompetenciaalapú mérés 2007/2008. A N Y A N Y E L V I K É P E S S É G E K 9. é v f o l y a m A változat

Kompetenciaalapú mérés 2007/2008. A N Y A N Y E L V I K É P E S S É G E K 9. é v f o l y a m A változat Fıvárosi Pedagógiai és Pályaválasztási Tanácsadó Intézet Az iskola Az osztály A tanuló A tanuló neme: Kompetenciaalapú mérés 2007/2008. A N Y A N Y E L V I K É P E S S É G E K 9. é v f o l y a m A változat

Részletesebben

Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja

Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja Írnod kell kislányom, erre születtél! Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja Tudom Édes, írnom kellene, de bajban vagyok. Talán azt a témát kéne papírra vetnem, amit

Részletesebben

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb 1. fejezet Dorset, 2010 Egy évvel késõbb A napok egyre rövidebbek. A fûre hullott almákat megcsipkedték a varjak. Viszem be a fát, és rálépek az egyik puha gyümölcsre; szétnyomódik a lábam alatt. November

Részletesebben

Ariadné fonala BALLAI LÁSZLÓ COPYRIGHT 2004, BALLAI LÁSZLÓ, MINDEN JOG FENNTARTVA. EZ A MŰ AZ ÍRÓ HONLAPJÁRÓL, A

Ariadné fonala BALLAI LÁSZLÓ COPYRIGHT 2004, BALLAI LÁSZLÓ, MINDEN JOG FENNTARTVA. EZ A MŰ AZ ÍRÓ HONLAPJÁRÓL, A BALLAI LÁSZLÓ Ariadné fonala COPYRIGHT 2004, BALLAI LÁSZLÓ, MINDEN JOG FENNTARTVA. EZ A MŰ AZ ÍRÓ HONLAPJÁRÓL, A HTTP://WWW.VASAROS.COM/ART/BALLAI/ OLDALRÓL SZÁRMAZIK. A SZÖVEG BÁRMINEMŰ MEGVÁLTOZTATÁSA,

Részletesebben

Erskine Angelika: Lélekmadár

Erskine Angelika: Lélekmadár A vers- és prózaíró pályázat díjazott alkotói a 2011-12-es tanévben: Erskine Angelika 1.a Ring Dóra 1.b Robotka Ádám 2.b Both Noémi 3.a Miletics Maya 4.b Bonecz Bendegúz 5.b Bodóczy Iliáná 8.b Török Anna

Részletesebben

Szilánkok TÚL A VALÓSÁGON. Téboly

Szilánkok TÚL A VALÓSÁGON. Téboly Szilánkok TÚL A VALÓSÁGON Téboly Annának nem volt sok dolga, hiszen rajtam kívül egy teremtett lélek sem volt a presszóban, amin nem is lehet csodálkozni, hiszen kinek jutna eszébe éppen vasárnap éjjel

Részletesebben

Baróthy Borbála. Kártyák kiterítve. Cards on the table

Baróthy Borbála. Kártyák kiterítve. Cards on the table Baróthy Borbála Kártyák kiterítve Cards on the table 1. Fejezet A tükörből visszabámuló lányra meredtem. Szomorúnak tűnt és félt. Az arca fehérebb volt a szokásosnál és általában csillogó kék szeme most

Részletesebben

ANDALÚZIAI SZERENÁD. SuSANNA AgoStINo

ANDALÚZIAI SZERENÁD. SuSANNA AgoStINo ANDALÚZIAI SZERENÁD SuSANNA AgoStINo 1. fejezet Éjszaka eleredt a hó, és reggelre már vastagon ellepte az Alpok téli üdülőhelyeit. A sűrű hópelyhek között a hegycsúcsok körvonalai elmosódtak, és a táj

Részletesebben

Kutasi Heléna. Szerelmeskalandos. avagy a boldogságra várni kell. Borító: Ráth Márton www.facebook.com/rathmartonsalon

Kutasi Heléna. Szerelmeskalandos. avagy a boldogságra várni kell. Borító: Ráth Márton www.facebook.com/rathmartonsalon Kutasi Heléna Szerelmeskalandos avagy a boldogságra várni kell Borító: Ráth Márton www.facebook.com/rathmartonsalon Amikor először megláttam őt, azonnal tudtam, nem lesz mindennapi történet. Biztos többen

Részletesebben

Hiszen csak közönséges mutatványosok vagyunk

Hiszen csak közönséges mutatványosok vagyunk Kelemen Emese Hiszen csak közönséges mutatványosok vagyunk Berniczky Éva: Várkulcsa, mesterek, kóklerek, mutatványosok, szemfényvesztõk. Magvetõ Kiadó, Budapest, 2010 Berniczky Éva Várkulcsa című novelláskötete

Részletesebben

Az eső élő organizmusként fonta körbe a tájat. Az éjszaka leterítette sötét fátylát, amely úgy pulzált felettük, mint a gomolygó, sötétszürke felhők.

Az eső élő organizmusként fonta körbe a tájat. Az éjszaka leterítette sötét fátylát, amely úgy pulzált felettük, mint a gomolygó, sötétszürke felhők. 1 Az eső élő organizmusként fonta körbe a tájat. Az éjszaka leterítette sötét fátylát, amely úgy pulzált felettük, mint a gomolygó, sötétszürke felhők. Az esőcseppek ólomgolyókként ostromolták a szélvédőt,

Részletesebben

a Madách Könyvkiadó főszerkesztőjéhez

a Madách Könyvkiadó főszerkesztőjéhez A fekete özvegy levele a Madách Könyvkiadó főszerkesztőjéhez Tisztelt Főszerkesztő Úr! Karácsony szent ünnepére megvásároltam az Ön beosztottjának, Grendel Lajos úrnak, leendő férjem egykori barátjának

Részletesebben

Szép karácsony szép zöld fája

Szép karácsony szép zöld fája Móra Ferenc Szép karácsony szép zöld fája Illusztrációk: Szabó Enikő Nyolcéves voltam, a harmadik elemibe jártam, és először léptem a közszereplés terére. A közszereplés tere az öreg templomunk volt. Úri

Részletesebben

Velence ártatlan volt. Megtette, amit tudott, hogy beteljesítse a romantikáról alkotott elképzeléseit. Csakhogy színes gondoláival és zöld lagúnáival

Velence ártatlan volt. Megtette, amit tudott, hogy beteljesítse a romantikáról alkotott elképzeléseit. Csakhogy színes gondoláival és zöld lagúnáival 9 Velence ártatlan volt. Megtette, amit tudott, hogy beteljesítse a romantikáról alkotott elképzeléseit. Csakhogy színes gondoláival és zöld lagúnáival együtt is eleve esélytelen volt Hannes Bergtalerral

Részletesebben

Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék.

Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék. Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék. Ady Endre Utálok hajnalban kikelni az ágyamból. Nagy bögre kávé nélkül

Részletesebben

"Úgy nőtt fel egy nemzedék, hogy nem látott senkit dolgozni"

Úgy nőtt fel egy nemzedék, hogy nem látott senkit dolgozni "Úgy nőtt fel egy nemzedék, hogy nem látott senkit dolgozni" (Hírszerző, 2008 december 9.) Az Út a munkához program biztosan kielégíti majd a tömegigényt, hogy az ingyenélőket most jól megregulázzuk, az

Részletesebben

A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó

A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com Korrektúra: Egri Anikó 2 Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék... 3 Az összefogás döbbenetes ereje... 4 Depressziós helyett bajnok... 6 Na

Részletesebben

T.Ágoston László A lovak állva álmodnak

T.Ágoston László A lovak állva álmodnak T.Ágoston László A lovak állva álmodnak Alszol, öreg? fordult a férje felé az asszony. Megigazította feje alatt a kispárnát, és lélekben felkészült a nagy beszélgetésre. Nem, nem alszom. Jár az agyam,

Részletesebben

Gazdagrét 2012.02.12. Prédikáció Evangélium: Márk 1, 40-45. Kedves Testvéreim! Nem is olyan nagyon régen, talán 15-20 évvel ezelőtt, egyikünknek sem

Gazdagrét 2012.02.12. Prédikáció Evangélium: Márk 1, 40-45. Kedves Testvéreim! Nem is olyan nagyon régen, talán 15-20 évvel ezelőtt, egyikünknek sem Gazdagrét 2012.02.12. Prédikáció Evangélium: Márk 1, 40-45. Kedves Testvéreim! Nem is olyan nagyon régen, talán 15-20 évvel ezelőtt, egyikünknek sem jelenthetett komolyabb problémát az, hogy megértesse

Részletesebben

Kate Brooks Duncan Shelley: Amer és a láthatatlan bilincs

Kate Brooks Duncan Shelley: Amer és a láthatatlan bilincs Copyright 2012 Kate Brooks & Duncan Shelley A könyv bármely részének sokszorosítása, akár elektronikus, akár mechanikus úton ideértve az információtároló és visszakereső rendszereket is, a kiadó írásbeli

Részletesebben

Kirsch Ákos. Szirének éneke

Kirsch Ákos. Szirének éneke Kirsch Ákos Szirének éneke Prológus Medúza komphajó Ötven kilométerre a pireuszi kikötőtől Melissza Florakisz fázósan húzta össze magán kardigánját, ahogy a hajóorrban lévő padon üldögélt, és figyelte

Részletesebben

Mítoszok és Legendák Könyve. Magyariné Elek Andrea. Publio kiadó. Minden jog fenntartva!

Mítoszok és Legendák Könyve. Magyariné Elek Andrea. Publio kiadó. Minden jog fenntartva! Mítoszok és Legendák Könyve Magyariné Elek Andrea 2015 Publio kiadó Minden jog fenntartva! A tanító Benned hatalmas teremtő erő van. suttogta a mágus. Feladatod van az életben. Világok teremtője vagy.

Részletesebben

A Halál antropológiája című egyetemi kurzus létjogosultsága. Egy fogorvos találkozása a halállal

A Halál antropológiája című egyetemi kurzus létjogosultsága. Egy fogorvos találkozása a halállal SZLEPÁK BÁLINT A Halál antropológiája című egyetemi kurzus létjogosultsága. Egy fogorvos találkozása a halállal SZEMLE Összefoglalás Tanulmányom témája az általános fogászati ellátásban résztvevő fogorvosok

Részletesebben

mondott, és nem kimondott gondolataival. Még senki sem tudta így elmondani ezeket, akár burkoltan is, bizony ezek a dalok gyakran kimondják azt,

mondott, és nem kimondott gondolataival. Még senki sem tudta így elmondani ezeket, akár burkoltan is, bizony ezek a dalok gyakran kimondják azt, II. fejezet [...] Legyél az esernyőm, Óvj a széltől, és ha mégis elázom, Te legyél az égen a Nap, Te melegíts át, ha néha fázom! Én meg olyan leszek hozzád, mint a gazdájához a véreb Amikor először láttam

Részletesebben

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett 16 Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett mást is felfedezni vélt. Dühöt, talán. Kétségbeesést.

Részletesebben

Joanne Harris Garantált Örök Élet Biztosítási Társaság. Fordította: Bálint Anna Szerkesztette: Szabó Ágnes

Joanne Harris Garantált Örök Élet Biztosítási Társaság. Fordította: Bálint Anna Szerkesztette: Szabó Ágnes Joanne Harris Garantált Örök Élet Biztosítási Társaság Fordította: Bálint Anna Szerkesztette: Szabó Ágnes Az áldozatok vére éppen hogy megszáradt, amikor Terry fülét kopogás ütötte meg. Kippkopp, hallatszott

Részletesebben

SZKB_106_08. Oknyomozás a félelem körül

SZKB_106_08. Oknyomozás a félelem körül SZKB_106_08 Oknyomozás a félelem körül TANULÓI melléklet Oknyomozás a félelem körül 6. évfolyam 59 D1 Regényrészletek a II/a feladathoz I. A többiek sorban felmásztak a létrán. A teremben már csak suttogva

Részletesebben

Pánov bácsi karácsonya Illusztrációk: Szabó Enikő

Pánov bácsi karácsonya Illusztrációk: Szabó Enikő Lev Tolsztoj Pánov bácsi karácsonya Illusztrációk: Szabó Enikő Élt egyszer, valamikor réges-régen, egy messzi orosz falucskában egy öreg cipészmester. Pánov volt a neve, ám senki sem nevezte Pánovnak,

Részletesebben

Szentendrei emlék BALLAI LÁSZLÓ COPYRIGHT 2002, BALLAI LÁSZLÓ, MINDEN JOG FENNTARTVA.

Szentendrei emlék BALLAI LÁSZLÓ COPYRIGHT 2002, BALLAI LÁSZLÓ, MINDEN JOG FENNTARTVA. BALLAI LÁSZLÓ Szentendrei emlék COPYRIGHT 2002, BALLAI LÁSZLÓ, MINDEN JOG FENNTARTVA. MEGJELENT AZ EZREDVÉG IRODALMI, MŰVÉSZETI ÉS TÁRSADALOMKRITIKAI FOLYÓIRAT XIV ÉVFOLYAM, 6-7. (2004. JÚNIUS-JÚLIUSI)

Részletesebben

Andrea Gabi Jutka Eszti Fredi Ates Peti

Andrea Gabi Jutka Eszti Fredi Ates Peti Cziczó Attila: ANDREA életjáték szereplők: Andrea Gabi Jutka Eszti Fredi Ates Peti 1. JELENET - ANDREA SZOBÁJA Andrea ül elkeseredetten a tükör előtt. Néha közelebb hajol, vizsgálgatja arcának hibáit.

Részletesebben

A menedék. Gellai Tamás

A menedék. Gellai Tamás Gellai Tamás A menedék a fiú a tengerparton áll Egy nagy és erős kéz ragadta meg hátulról, és belökte a sötét helyiségbe. A szorítás nyomán vadul lüktetett felkarja, még alig tudott másra gondolni, vagy

Részletesebben

Már a tanítóképző utolsó évét jártam, mikor meglegyintett úgyszólván az első komoly szerelem. Ez a

Már a tanítóképző utolsó évét jártam, mikor meglegyintett úgyszólván az első komoly szerelem. Ez a V Barna legény. Te szegény, te szép. Dús hajad egy leány álma. Elvesztettem az eszem s szemem könnyet hullat, mint estalkonyatkor az ég. Ó, miféle babona űzi tekintetem utánad? Végigkísérlek a fasoron,

Részletesebben

Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet)

Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet) Észak hírnökei 4023 Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet) Az Opera szálló Hamburg külterületén, egy építkezés mellett állt. Jóval éjfél után érkeztünk meg, útközben többször is megálltunk, hogy

Részletesebben

Dénes Viktor: De akkor miért harcolunk?

Dénes Viktor: De akkor miért harcolunk? Dénes Viktor: De akkor miért harcolunk? 2013. február 6., 11:00 Sorozatunkban a Színház- és Filmművészeti Egyetemen ebben az évadban végzősöket, Novák Eszter és Selmeczi György zenés szakirányú osztályának

Részletesebben

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget Kovács Gabriella Hát ennyi volt... Hát ennyi volt érezte, hogy itt az út vége. Tehetetlenül, fáradtan feküdt a hideg kövön a fagyos szélben és nem akart többé engedelmeskedni a teste. Már nem érzett fájdalmat

Részletesebben

Létezés a végtelenben. Pásztor Magdolna. Publio kiadó. Minden jog fenntartva!

Létezés a végtelenben. Pásztor Magdolna. Publio kiadó. Minden jog fenntartva! Létezés a végtelenben Pásztor Magdolna 2014 Publio kiadó Minden jog fenntartva! ÉJELI FOHÁSZ Üres, üres vagyok, a messzeségbe rohanok. Látok egy utat, ami arany, látom a fákat, ami ezüst. Látom a holdat,

Részletesebben

Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek,

Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába. Máté 18:3 (Károli Gáspár fordítása) Prológus Angyalok az Arby s-ban

Részletesebben

ÕTLETADÓ BÁRMELY FANTASY SZEREPJÁTÉKHOZ

ÕTLETADÓ BÁRMELY FANTASY SZEREPJÁTÉKHOZ Kocsmák és Fogadók ÕTLETADÓ BÁRMELY FANTASY SZEREPJÁTÉKHOZ...Emlékszem még azokra a kocsmákra és fogadókra, ahol kalandozásaink alatt megpihentünk. Ezek jó része büdös, éppen összedõlni készülõ tákolmány

Részletesebben

Bujáki Noémi SpikeTrom éjjeli kalandjai a nagy földi légkörzésben és azon túl. Spiketrom

Bujáki Noémi SpikeTrom éjjeli kalandjai a nagy földi légkörzésben és azon túl. Spiketrom Bujáki Noémi SpikeTrom éjjeli kalandjai a nagy földi légkörzésben és azon túl Spiketrom A csönd ülte meg szobát és az éjjel sötétje. Még érezhető volt a vacsora illata az étkezőasztalon heverő maradékok

Részletesebben

KAIRÓ, 2000. SZEPTEMBER

KAIRÓ, 2000. SZEPTEMBER 1 KAIRÓ, 2000. SZEPTEMBER A hosszú, csillogó-villogó, koromfekete limuzin lassan kihajtott a követség kapuján, egy pillanatra megállt, aztán nekieredt a forgalomnak. Elölrôl és hátulról két-két rendôrmotor

Részletesebben

Miklya Luzsányi Mónika

Miklya Luzsányi Mónika Miklya Luzsányi Mónika Farkasidő Nem kell ma a húsokat jégverembe tenni. Csikorog a hó, foga van a szélnek, süt át a hideg a falakon. Akkor is egész éjjel vonított a szél, mint a csikaszok a nádasban.

Részletesebben

Bányai Tamás Forralt bor és jó meleg

Bányai Tamás Forralt bor és jó meleg Bányai Tamás Forralt bor és jó meleg Dérnyi Ákossal madarat lehetett volna fogatni. Jutalmat kapott és még elő is léptették. Csakhogy a madarak eltűntek fészkeikben, vagy tovaszálltak délre a farkasordító

Részletesebben

Claire Kenneth. Randevú Rómában

Claire Kenneth. Randevú Rómában Claire Kenneth Randevú Rómában CLAIRE KENNETH Randevú Rómában Regény 2010 Fapadoskonyv.hu Kft. honlap: www.fapadoskonyv.hu e-mail: info@fapadoskonyv.hu A könyv az alábbi kiadás alapján készült: Claire

Részletesebben

SZÁZADFORDULÓS HANGULAT

SZÁZADFORDULÓS HANGULAT 1537 Rosmer János SZÁZADFORDULÓS HANGULAT Ez az egész olyan ijesztõ, félelemmel tölti el, de mégis vágyik rá, és elõbb-utóbb a félelemben köt ki. Nincs sok választása, a csapdák elkerülhetetlenek. Nem

Részletesebben