2004. évi CXL. törvény

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "2004. évi CXL. törvény"

Átírás

1 2004. évi CXL. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól Az Országgyûlés abból a célból, hogy az állampolgárokat és a szervezeteket legszélesebb körben érintõ közigazgatási hatósági eljárás - erõteljesebben juttassa kifejezésre a közhatalom szolgáltató funkcióját azáltal, hogy jelentõsen csökkenti az ügyfelekre háruló eljárási terheket, az elektronika és az informatika korszerû eszközeinek alkalmazásával az eljárások jelentõs részében megnyitja az utat az ügyek gyors és egyszerû intézése elõtt, - megteremtse az összhangot az Európai Unió tagállamaként való mûködés követelményeivel, lehetõvé tegye a hatósági ügyek intézése során a nemzetközi kooperáció kiszélesítését, a külföldi hatóságokkal való közvetlen együttmûködést, - az ügyfeleknek és az eljárás más résztvevõinek a hatóságokkal létrejövõ kapcsolatát átlátható jogi szabályozás útján rendezze, - a demokratikus jogállamtól elvárható módon és mértékben juttassa érvényre az ügyfelek jogait, a kötelességek teljesítése pedig túlnyomórészt önkéntes jogkövetés útján történjék, - az általános szabályok elsõdlegességének érvényesítésével garanciális keretbe foglalja a különös eljárási szabályokat, a következõ törvényt alkotja: I. Ez a törvény többéves elõkészítõ munka terméke, amelynek keretében - széles körû gyakorlati tapasztalatokkal rendelkezõ jogalkalmazók és a jogtudomány mûvelõinek bevonásával - sor került a közigazgatási eljárásjog egész normaanyagának, így a hatályos eljárási törvény mellett a különbözõ szintû különös eljárási jogszabályok sokaságának átfogó elemzésére, egy olyan probléma-térkép elkészítése céljából, amely rávilágított a szabályozás fehér foltjaira éppúgy, mint az eljárás gyorsaságát és hatékonyságát kedvezõtlenül befolyásoló okokra, illetõleg a jogalkotásban és a jogalkalmazásban mutatkozó torzulásokra. Része volt az elméleti alapozásnak jó néhány demokratikus jogállam eljárási törvényének gondos tanulmányozása, a kodifikáció során irányadó nemzetközi szerzõdések és megszívlelendõ ajánlások számbavétele, végül, de nem utolsó sorban a magyar közigazgatás egyfajta jövõképének - várható fejlõdési tendenciáinak, szervezeti változásainak, a közigazgatással szemben támasztott igényeknek - a prognosztizálása, hiszen az eljárási törvény a hatékony, ügyfélbarát, sok tekintetben szolgáltató, egyszersmind jogállami közigazgatás legfontosabb eszköze és garanciája. II. A törvény társadalompolitikai jelentõségét döntõen három ok határozza meg: Az elsõ és talán a legfontosabb a közigazgatási szervek hatáskörébe tartozó ügyek nagy tömege: évi sokmilliós nagyságrendje. Ez abból ered, hogy a közigazgatás látja el az állampolgárokat hatósági igazolványokkal (az útlevéltõl a nyugdíjas igazolványig), kiadja a különbözõ hatósági engedélyeket, kötelezettségeket állapít meg, jogvitákat bírál el, az anyakönyvtõl az ingatlan-nyilvántartásig egy sor különbözõ hatósági nyilvántartást vezet, és széles körben végez hatósági ellenõrzést. Alapvetõ fontosságú tehát, hogy a közigazgatás gyors, egyszerû, az állampolgárok számára is áttekinthetõ eljárás keretében, ugyanakkor a törvények következetes megtartásával és a szakmai szempontok érvényre juttatásával járjon el. A közigazgatás széles körben lát el látszólag egyszerû rutinügyeket. Ugyanakkor közigazgatási hatáskörbe tartoznak kiemelkedõ jelentõségû ügyek is, amelyek nem pusztán az esetenként több milliárdos beruházási összeg miatt fontosak, hanem amiatt is, mert gyakran az állampolgárok nagy tömegeit érintik (például autópálya-építés, repülõtér vagy egy nagy bevásárló központ építésének engedélyezése, a környezetet veszélyeztetõ beruházások engedélyezése, stb). Az ilyen ügyek esetenként egy vagy több település - nemritkán az egész ország - közvéleményét foglalkoztatják, s egymással ellentétes érdekek egyeztetését, az optimális megoldási mód kiválasztását igénylik. Elengedhetetlen tehát, hogy az említett ügyekben a lakosság érintett csoportja hiteles tájékoztatást kapjon, módja legyen akár közvetlenül, akár társadalmi szervezetei vagy önszervezõdõ csoportjai útján részt venni az eljárásban, megismerje eljárási jogait, a hatóság pedig - szükség esetén szakhatóságok bevonásával, illetõleg más szakértõi bázisra támaszkodva - a különbözõ érdekek feltárása és mérlegelése, valamint a reálisan várható összes következmény figyelembevétele után döntsön. Vannak olyan közigazgatási ügyek - például a közegészségügy, az állategészségügy, a pénzintézeti tevékenység körében -, amelyek az emberi élet védelmére, a tömeges egészségkárosodás veszélyének elhárítására, az üzleti élet tisztaságára vagy más, kiemelkedõen fontos érdekre való tekintettel azonnali és hatékony intézkedést követelnek a közigazgatástól. Bár ilyenkor a vázolt körülmények folytán a gyorsaság az alapvetõ szempont, ez nem vezethet az érintettek teljes kiszolgáltatottságához, így például a jogorvoslati jogtól való megfosztásához.

2 III. A közigazgatási jog normarendszere és szabályozási szintje alapvetõen eltér más jogágakétól, így mindenekelõtt a polgári és a büntetõjog körében megszokottól. Az utóbbi jogágak körében viszonylag korán kialakultak az átfogó jellegû anyagi jogi kódexek, illetõleg sor került az eljárási szabályok egyetlen törvényben való összefoglalására. Ezzel szemben a közigazgatási jogban mindmáig nem jöttek létre az anyagi jog egészére kiterjedõ kódexek, s az eljárási szabályokat illetõen is sokáig az ahány eljárásfajta - annyiféle szabály elve érvényesült. Ebbõl eredõen a törvények mellett jelentõs szerepet tölt be a különbözõ szintû rendeleti jogalkotás is, s elég általános, hogy egy-egy jogszabály mind anyagi, mind eljárásjogi rendelkezéseket magában foglal. Ma már úgyszólván minden demokratikus jogállamnak van közigazgatási eljárási törvénye, ugyanakkor ezek a törvények mind a szabályozás terjedelme, mind pedig jogi jellege (elsõdleges szabályként vagy szubszidiárius rendelkezésként való alkalmazandósága) tekintetében elég nagy eltéréseket mutatnak. Az említett külföldi modellekhez képest Magyarországon az évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) egy rugalmasan elsõdleges szabályozási módot vezetett be. Ennek az a lényege, hogy a törvény túlnyomórészt olyan rendelkezéseket foglal magába, amelyek minden ügykategóriára nézve irányadók, azaz amelyektõl a különös eljárási szabályok nem térhetnek el. Ugyanakkor a törvény két vonatkozásban is rugalmasságot tanúsít. Saját tárgyi hatályának megállapításánál az eljárásfajtákat három kategóriába sorolja. Az elsõ kategóriába tartozó eljárásokat eleve kiveszi saját hatálya alól. A második kategóriába sorolt eljárásokra ugyan elvileg kiterjedt a törvény hatálya, ám rendelkezéseit csak akkor kellett alkalmazni, ha jogszabály másként nem rendelkezik. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy akár miniszteri rendelet is félreteheti a törvény bármelyik rendelkezését. Végül a harmadik kategóriába tartozik az összes többi eljárásfajta, azaz az eljárásfajták túlnyomó többsége. Összességében tehát a törvény - amellett, hogy garanciális szabályokat állapít meg - bõséges mozgásteret biztosít a különös eljárási szabályok számára ahhoz, hogy azok megfelelõen érvényre juttathassák a különbözõ közigazgatási eljárásfajták sajátosságait. A törvény - elmélyült alkotmányjogi és közigazgatási normatani elemzés után - alapvetõen fenntartotta az 1957-ben bevezetett szabályozási modellt. Ez a modell azonban csak úgy töltheti be a szerepét, ha a különös eljárási normáknak a törvény elfogadása után esedékessé váló átfogó felülvizsgálata során sikerül a valóban indokolt körre visszaszorítani az általános szabályoktól eltérõ rendelkezéseket, illetõleg a késõbbi jogszabály-elõkészítés keretében hangsúlyos szempontként jut érvényre az általános és a különös eljárási szabályok egymáshoz való viszonyának vizsgálata és az elõbbiekbe foglalt garanciális rendelkezések tiszteletben tartása. Ez különös felelõsséget ró mind a jogszabály tervezetét kidolgozó, mind pedig az azt észrevételezõ - koordinációs jogkörrel felruházott - szervekre. IV. Az Áe. megalkotása óta eltelt idõszakban, de különösen a rendszerváltozást követõen számos olyan változás következett be, amely - a maga összességében - már indokolttá tette egy új közigazgatási eljárási törvény kidolgozását. Az említett változások közül különösen a következõk érdemelnek említést. A rendszerváltoztatás kapcsán átalakult az egész államszervezet: a központi szervek éppúgy, mint a helyi-területi közigazgatás szervei. Indokolttá vált ezért elemezni ennek szükségszerû következményeit a közigazgatási eljárás rendjére. Nem hagyható figyelmen kívül az ország nyitottá válása sem. Ebbõl eredõen nem csupán a külföldi turistaforgalom növekedett az évtizedekkel ezelõttinek többszörösére, hanem megnövekedett azoknak a nem magyar állampolgároknak a száma is, akik - ingatlantulajdonosként, munkavállalóként, menekültként stb. - hosszabb-rövidebb idõt hazánkban töltenek, s ennek során kapcsolatba kerülnek a magyar hatóságokkal is. Figyelmet érdemel az említetteken kívül a külföldi - közöttük több multinacionális - cég jelenléte is. Tekintettel kell lenni arra is, hogy mélyreható változások következtek be a tulajdoni viszonyokban és a gazdasági életben. Amíg mind 1957-ben, mind 1981-ben az állam egyszerre volt a közhatalom letéteményese és a legnagyobb tulajdonos, amely utóbbi pozíciójából adódóan hierarchikusan irányította a gazdasági élet legfõbb szereplõit, az állami nagyvállalatokat, addig a rendszerváltás nyomán az állam tulajdonosi szerepe lényegesen szûkebb körre szorult, s a hozzávetõlegesen nyolcszázezer gazdálkodó szervezet és magánvállalkozó tevékenységét az állam a jogi szabályozás eszközeivel, illetõleg a hatósági tevékenység révén (az engedélyezéssel, hatósági kötelezéssel, hatósági ellenõrzéssel, szankció alkalmazással) befolyásolja, illetõleg tartja törvényes keretek között. Az eljárási szabályok legutóbbi átfogó felülvizsgálata (1981) óta nagymértékben fejlõdött a közigazgatás számítástechnikai bázisa. Ez egyfelõl lehetõséget nyújt az ügyfelek eljárási terheinek jelentõs könnyítésére, másfelõl segíti a hatóságok hivatalbóli eljárásindítását is. Vannak más korszerû technikai eszközök is, amelyek alkalmazását indokolt lehetõvé tenni a közigazgatás és az ügyfelek közötti kapcsolatrendszerben. V.

3 A felsorolt változásokon túlmenõen a törvény-elõkészítés alapozó szakaszában elvégzett elemzések felszínre hoztak olyan fogyatékosságokat, illetõleg szempontokat, amelyeket feltétlenül figyelembe kell venni az új eljárási törvény szövegének kidolgozásánál. Ezek közül - ismét csak a teljesség igénye nélkül - a következõk érdemelnek említést. Az Áe.-nek vannak eredendõ hibái. Ilyen például az, hogy nem szabályozza az eljárási költség fogalmi körébe tartozó költségelemeket, ezért e tekintetben nagy a jogbizonytalanság, odáig menõen, hogy sok ügyfél nem kapja meg a neki járó költségtérítést. További szabályozási hibák abból keletkeztek, hogy a részleges törvénymódosítások során nem gondolták végig egy-egy változtatás összes következményét. Átfogó felülvizsgálatra szorul az eljárás során kiszabható bírságok rendszere. Egyes bírságok felsõ határa ugyanis olyan alacsony, hogy a bírságtól semmiféle ösztönzõ vagy visszatartó hatás nem várható. Az utóbbi években gyakoribbá vált a hatósággal való nyílt szembeszegülés, a hatósági ügyben eljáró köztisztviselõ fizikai akadályozása, nem ritkán fenyegetése. A rendõrség közremûködésére tehát nem csupán a végrehajtási eljárás keretében lehet szükség, hanem más eljárási cselekményeknél is (szemle, hatósági ellenõrzés). Nem megnyugtató a végrehajtás hatékonysága: a döntések egy része papíron marad, vagy csupán hosszú évek múlva realizálódik. Ez részben szabályozási hiányosságokra, részben a végrehajtás hatékony szervezetrendszerének kialakulatlanságára vezethetõ vissza. Noha az Európai Unióhoz való csatlakozás kapcsán jogharmonizációs kötelezettség - ebben a tárgykörben - nem hárul az országra, azt feltétlenül figyelembe kell venni, hogy az Unió hatékony közigazgatást vár el a tagállamoktól. Ezen túlmenõen indokoltnak mutatkozott bizonyos - Magyarországra nézve már jelenleg is kötelezõ - nemzetközi szerzõdések, illetõleg ajánlások hasznosítása a kodifikáció során. Mindezekre tekintettel a törvény a megõrizve meghaladás jegyében készült, azaz nem volt célja a hatályos joganyag bármi áron való megváltoztatása. Ezért számos ponton érintetlenül hagyta vagy csak minimális mértékben fejlesztette tovább az Áe. jól bevált, a jogalkalmazók által széles körben ismert rendelkezéseit, ugyanakkor más kérdésben lényeges változást hoz, illetõleg új, az Áe.-ben nem szabályozott jogintézményeket vezet be. A törvény alapvetõ célja, hogy az ügyfelek érdekeit szolgálja: az õ eljárási terheiket könnyítse, jogaik érvényesülését segítse elõ, számukra tegye egyszerûbbé, gyorsabbá és átláthatóbbá a közigazgatási eljárást, akár annak árán is, hogy néhány ponton bizonyos - nem túl terhes - többletfeladatokat hárít a közigazgatási szervekre. Az ügyfelek egyes - a közigazgatási eljárásban is érvényesítendõ - alkotmányos jogait azonban sohasem önmagában kell szemlélni, és a rájuk vonatkozó szabályozásnak sem önmagában és önmagáért valónak kell lennie. Minden egyes ilyen, alapjogot érintõ szabályozást más alapjogokkal kiegyensúlyozva, azokkal összefüggésben és lehetõség szerint a nagyobb súlyú érdeknek és az azt biztosító alapjogoknak elsõbbséget biztosítva kell megoldani. A törvény ezt az alkotmányos elvre épülõ követelményt is teljesíteni kívánja. I. Fejezet Alapelvek és alapvetõ rendelkezések E fejezet - mint az címébõl is kitûnik - két tárgykört szabályoz. Az eljárási alapelvek többségükben a közigazgatási hatósággal szemben támasztott olyan fontos követelmények, amelyeknek az eljárás minden szakaszában érvényre kell jutniuk. A Ket.-ben szabályozott alapelvek egy része magából az Alkotmányból vezethetõ le, s az egész jogrendszerre vagy az összes eljárásjogra egyaránt irányadó. Ilyen pl. a törvény elõtti egyenlõség elve, a törvényesség elve, avagy a jogorvoslathoz való jog. Vannak azonban más alapelvek is, amelyek vagy csupán a közigazgatási eljárásra jellemzõk, vagy eljárás-típusonként differenciált módon jutnak érvényre. Ebbe a körbe sorolható pl. a hivatalból való eljárás elve, amely a büntetõ eljárásban egészen más módon van jelen, mint a polgári eljárásban, s ismét másként lelhetõ fel a közigazgatási eljárásban. Az alapelvek elsõdleges címzettjei a közigazgatási hatóságok, de vannak kifejezetten az ügyfélre kötelezettséget hárító alapelvek (pl. a jóhiszemû eljárás elve), továbbá olyan alapelvek is, amelyek az eljárás valamennyi résztvevõje számára irányadók. Az alapelvek mellett a fejezet bizonyos alapvetõ rendelkezéseket is magában foglal. Ezek vagy az egyes alapelvek érvényre juttatásának módját határozzák meg [pl. Ket. 6. (3) bekezdése], vagy pedig - noha nem alapelvek - az eljárás minden szakaszában irányadó fontos szabályokat tartalmaznak. Eljárási alapelvek 1. (1) A közigazgatási hatóság az eljárása során köteles megtartani és másokkal is megtartatni a jogszabályok rendelkezéseit. Hatáskörét a jogszabályokban elõírt célok megvalósítása érdekében, mérlegelési és méltányossági jogkörét a jogalkotó által meghatározott szempontok figyelembevételével és az adott ügy egyedi sajátosságaira tekintettel gyakorolja.

4 (2) A közigazgatási hatóság a hatáskörének gyakorlásával nem élhet vissza, hatásköre gyakorlása során a szakszerûség, az egyszerûség és az ügyféllel való együttmûködés követelményeinek megfelelõen köteles eljárni. (3) A közigazgatási hatóság az ügyfél jogát és jogos érdekét csak a közérdek és az ellenérdekû ügyfél jogának, jogos érdekének védelméhez szükséges mértékben korlátozza. (4) A közigazgatási hatóság védi az ügyfelek jóhiszemûen szerzett és gyakorolt jogait, ezek korlátait e törvény határozza meg. Az (1) bekezdés elsõ mondata a törvényesség elvének megfogalmazása. A Magyar Köztársaság erre felhatalmazott szervei által kibocsátott jogszabályok ugyanis kötelezõ érvényûek az ország felségterületén tartózkodó (ott székhellyel rendelkezõ vagy tevékenységet végzõ) természetes és jogi személyekre (az elõbbiekre állampolgárságukra való tekintet nélkül), a jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezetekre, továbbá a magyar állampolgárokra akkor is, ha nem tartózkodnak az ország felségterületén. Mióta hazánk az Európai Unió teljes jogú tagja, a magyar hatóságokra az a többlet-kötelezettség hárul, hogy a kötelezõ érvényû uniós jogszabályokat - noha nem magyar jogalkotó szervtõl származnak - az ország területén ugyanúgy megtartsák és érvényre juttassák, mintha magyar jogszabályok lennének. A közhatalmat gyakorló szervekre az a többlet-kötelezettség is hárul, hogy a jogszabályok rendelkezéseit másokkal is megtartassák. Az utóbbiak a közigazgatási szervek akként teljesítik, hogy - a jogszabály alapján megállapítják az ügyfelet terhelõ kötelezettséget (pl. a gépkocsi súlyadójának mértékét), - eldöntik a hatáskörükbe utalt jogvitákat, - a hatósági ellenõrzést végeznek és ennek nyomán szükség esetén intézkedéseket tesznek vagy eljárást kezdeményeznek, - a jogszabályt megsértõkkel szemben eljárnak, s kötelezik õket a jogszerû magatartásra, illetõleg azt szankció alkalmazásával kényszerítik ki. Az (1) bekezdés második mondatát indokolt két részre bontani. A mondat elsõ fele a hatáskör rendeltetésszerû gyakorlásának elvét foglalja magában. Ennek az a lényege, hogy a hatáskört és a hatósági jogkört kizárólag arra a célra lehet felhasználni, amilyen célra azt a jogalkotó szánta. Elõfordult hatáskör nem rendeltetésszerû gyakorlásának megállapítása a magyar Alkotmánybíróság gyakorlatában is. Az egyik község önkormányzati testülete egy nagyobb területet belterületté minõsített és azt parcellázni akarta. Ehhez azonban egy gazdálkodó szervtõl meg kellett volna szereznie a szóban forgó terület tulajdonjogát. Mivel a tulajdonos nem volt hajlandó megválni ingatlanától, a képviselõ-testület telekadót állapított meg, méghozzá olyan mértékben, hogy az Alkotmánybíróság által kirendelt ingatlanszakértõ megállapítása szerint a telekadó egy évi összege meghaladta az ingatlan forgalmi értékét. Noha a telekadónak az önkormányzat által megállapított tétele nem haladta meg a törvényben megszabott maximumot, az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg: a szóban forgó esetben nem adóról, hanem az ingatlan elidegenítésére irányuló jogellenes presszióról van szó. (Ezt támasztotta alá, hogy a polgármester a kiszabott adó elengedését helyezte kilátásba arra az esetre, ha a gazdálkodó szerv az önkormányzat által megállapított összegért eladja a képviselõ-testület által kiszemelt ingatlant.) Az (1) bekezdés második mondatának második fele a hatáskör célhozkötöttségének elvét konkretizálja a közigazgatási jogalkalmazás egy bizonyos részére. Ennek megértéséhez tudni kell, hogy a közigazgatási anyagi- és eljárásjogi szabályokat - abból a szempontból, hogy az eljáró hatóság számára mekkora mozgásteret biztosítanak a konkrét ügyek elbírálásánál - két kategóriába sorolhatjuk. Az elsõ kategóriába tartozó jogszabályok nem adnak semmiféle mozgásteret (döntési alternatívát) a jogalkalmazónak, hanem kategorikusan megszabják, hogy bizonyos tényállás esetén milyen tartalmú határozatot kell hoznia. Ilyenek pl. azok a rendelkezések, amelyek bizonyos elõfeltételek fennállása esetén kötelezõvé teszik az ügyfél részére kiadott hatósági engedély visszavonását. E rendelkezések tekintetében tehát a jogalkotó szerv maga végzett el bizonyos mérlegelést, s a jogalkalmazó szervnek nem adott mérlegelési jogkört: a jogalkalmazónak tehát nincs más választása, mint - ha úgy tetszik: mechanikusan, azaz egyéniesítés nélkül - végrehajtani a jogszabályt. Az ügyek többségében azonban a hatóság elé kerülõ egyedi ügyek olyan mértékben eltérnek egymástól, hogy a jogszabály mechanikus alkalmazása méltánytalan, a társadalom igazságérzetét sértõ döntés meghozatalára vezetne. Ezért a jogszabályok mérlegelési jogkört adnak a jogalkalmazóknak: feljogosítják arra, hogy a jogszabály keretei között az egyes ügyek egyedi sajátosságait figyelembe véve hozza meg döntését. A mérlegelési lehetõséget adó jogszabályokat két csoportra oszthatjuk. A pénzbeli szankciót (bírságot) megállapító jogszabályok túlnyomó része kötelezõ érvénnyel meghatározza a kiszabható bírság alsó és felsõ határát, s e határok között a jogalkalmazó szervre bízza, hogy a döntés szempontjából fontos tények - pl. az ügyfél anyagi helyzete, a jogellenes magatartás súlyossága vagy esetleges ismételtsége - mérlegelése alapján állapítsa meg a kiszabásra kerülõ bírság összegét. Vannak azután olyan jogszabályi rendelkezések is, amelyek akként adnak a jogalkalmazó szervnek mérlegelési jogkört, hogy felsorolják az adott tényállás esetén alkalmazható intézkedési módokat, s a közigazgatási szervre bízzák ezek közül a konkrét ügyben általa helyesnek tartott jogi eszköz kiválasztását. A mérlegelési jogkör tehát nem annyit jelent, hogy az ügyfél ki van szolgáltatva a közigazgatás kénye-kedvének, mivel a mérlegelésnek három szigorú jogi korlátja van. - A jogalkalmazó szerv csak akkor gyakorolhat mérlegelési jogot, ha erre a jogszabály feljogosította. - A mérlegelésnél tiszteletben kell tartania a mérlegelés jogszabályban meghatározott korlátait. - Döntésnél a jogszabály által megszabott mérlegelési szempontokra kell tekintettel lennie. A méltányossági jogkör annyiban különbözik a mérlegeléstõl, hogy a jogszabály - mintegy fõszabályként - meghatározza ugyan, hogy a jogalkalmazó szervnek milyen tartalmú határozatot kell hoznia, egyszersmind azonban felhatalmazást ad a fõszabálytól különös méltányosságból való eltérésre. A jogszabály esetenként meghatározza a méltányossági okokat, de az

5 is elõfordul, hogy azok taxatív felsorolása az adott ügykategóriában nem lehetséges. Arra is van példa, hogy a méltányossági jogkör gyakorlásánál emeltszintû fórumrendszer érvényesül, azaz e jogkört csak a jogszabályban meghatározott központi szerv vagy annak vezetõje gyakorolhatja. A méltányosság alkalmazásánál is szigorú követelmény a határozat indokolásában a méltányosság alapjául szolgáló okok pontos megjelölése. A (2) bekezdés elsõ fordulata rokon vonásokat mutat az (1) bekezdésben foglalt, a hatáskör célhozkötöttségét kimondó alapelvvel. A (2) bekezdés a hatáskör gyakorlásával való visszaélést tiltja. Ez szélesebb körû tilalom, mint az elõbbi. A hatáskör gyakorlásával ugyanis akként is vissza lehet élni, hogy az egyes eljárási cselekmények külön-külön teljesen jogszerûek, ám a maguk összességében vizsgálva õket már megállapítható a visszaélés. Különösen nagy ennek a veszélye a hatósági ellenõrzés körében, hiszen jó néhány közigazgatási hatóságnak úgyszólván parttalan ellenõrzési joga van: a nap bármely órájában és tetszés szerinti gyakorisággal tarthat ellenõrzést. Ezt jogszabályi rendelkezésekkel jó néhány szakterületen lehetetlen merev korlátok közé szorítani, hiszen pl. a vámügyi igazgatás körében lehetetlen megtiltani az éjszakai ellenõrzést, s azt sem lehet kategorikusan kizárni, hogy egy, mindent rendben találó ellenõrzést követõ napon a közigazgatási szerv - ha erre alapos oka van - ugyanannál az ügyfélnél azonos tárgykörben újabb ellenõrzést tartson. Az viszont egy demokratikus jogállamban megengedhetetlen, hogy ilyen vonatkozásban az ügyfél teljes mértékben ki legyen szolgáltatva a hatósági önkénynek, s a hatósági ellenõrzési jogkörrel felruházott szerv - akár titkos politikai megrendelésre, akár saját elhatározásából - egyes kiválasztott ügyfelekre rászálljon és kifejezetten zaklatási célzattal addig tartson náluk sorozatos ellenõrzéseket, amíg csak fel nem hagynak az ellenõrzés körébe tartozó tevékenységgel. Megérdemli a figyelmet a (2) bekezdés szövegének második része is, amely szerint a közigazgatási hatóság hatásköre gyakorlása során a szakszerûség, a gyorsaság, az egyszerûség és az ügyféllel való együttmûködés követelményeinek megfelelõen jár el. Ami a szakszerûséget illeti, annak elsõdleges garanciája a differenciált hatáskör-telepítés. Nyilvánvaló pl. hogy bár egy melléképület és egy atomerõmû is építménynek számít, ám az utóbbi engedélyezését nem lehet a legalsó szintû építésügyi hatóságra bízni. A szakszerûség érvényesülését szolgálja a szakhatósági modell is, amelynek az a lényege, hogy egy eljárás keretében jut érvényre az adott ügyben érintett valamennyi engedélyezõ hatóság álláspontja. Ám a legalaposabb hatáskör-telepítés mellett is elõfordulhat, hogy valamely ügyben olyan kérdés merül fel, amelynek eldöntésére a hatáskörrel rendelkezõ szerv nem rendelkezik elegendõ szolgálati tudással. Ilyenkor fordul a megfelelõ ismeretekkel felvértezett más közigazgatási hatósághoz vagy rendel ki szakértõt. Ami a gyorsaságot és az egyszerûséget illeti, e tekintetben frontáttörést hozhat a jó munkaszervezés és a technikai eszközök mind szélesebb körû alkalmazása. A munkaszervezést illetõen meg kell szabadulni egy-két téveszmétõl. Így pl. az ügyintézési határidõ nem annyit jelent, hogy az ügyintézõnek harminc nap áll rendelkezésére ahhoz, hogy a reá szignált ügyiratot kézbe vegye. Elõször is mire az ügyirat az ügyintézõhöz érkezik, többnyire néhány nap már letelt a határidõbõl. Az ügyintézõnek az a dolga, hogy minden ügyiratot késedelem nélkül tanulmányozzon át annak megállapítása végett, hogy - hatásköri vagy illetékességi okból nem indokolt-e az áttétel, magyar szervnek van-e az ügyben joghatósága, - nem kell-e az ügyfelet hiánypótlásra felhívni, - nincs-e szükség az idegen nyelvû kérelem lefordíttatására, - nem kell-e az ügyben ideiglenes intézkedést tenni vagy az ügyet soron kívül elbírálni. Régen rossz, ha minderre nem pl. a határidõ harmadik, hanem huszonötödik napján kerül sor. Hasonlóképpen: a vezetõ tennivalója sem szorítkozhat a szignálásra és a határozat-tervezetek revíziójára, hanem õt terheli a felelõsség azért, hogy a betegség vagy szabadság miatt tartósan távollevõ munkatársa íróasztalában ne porosodjék azonnali intézkedést igénylõ vagy rövid határidõn belül elintézendõ ügyirat (pl. szakhatósági hozzájárulásra irányuló megkeresés). A legnagyobb szemléletbeli változtatásra a Ket. alkalmazása kapcsán éppen az udvariasságot illetõen van szükség, s ez teljesen független attól, hogy maga a szó végül is nem szerepel a törvény szövegében. Sok vezetõ és ügyintézõ ugyanis abból indul ki, hogy õ a közhatalmat testesíti meg, már pedig a hatalom-gyakorlással összeegyeztethetetlen az udvariasság. Nos, ez óriási tévedés. Hiába beszélünk mi ügyfélbarát közigazgatásról meg szolgáltató közigazgatásról, ha az ügyfél - teljes joggal - úgy érzi, hogy õt bizony alattvalóként kezelik. Az kétségtelen, hogy egy hatósági határozat mûfajában, s így stílusában is különbözik mondjuk egy szerelmes levéltõl. De még a határozatot sem teszi csökkent értékûvé, ha pl. az esetleges hátrányos jogkövetkezményekre való figyelemfelhívás nem fenyegetõzésnek tûnik, hanem azzal kezdõdik, hogy felhívom szíves figyelmét. Még inkább áll ez a végzésekre. A hiánypótlásra irányuló felhívásba pl. nyugodtan bekerülhet a felkérem, szíveskedjék szövegrész. Ha pedig a közigazgatás történetesen levél formájában érintkezik az ügyféllel - pl. az ügyfél kérésére tájékoztatást ad valamirõl vagy megmagyaráz valamit, amit az ügyfél nem értett - az bizony lehet egészen normális levél, kezdve ott, hogy tartalmazza a megszólítást és azzal zárul, hogy tisztelettel. A (3) bekezdés fontos új alapelvet foglal magában, amelynek mind a hivatalból, mind a kérelemre indult eljárásokban érvényesülnie kell. Az alapelv jelentõségét egyebek között az adja, hogy jó néhány közigazgatási hatóság jogosult olyan korlátozásokra - pl. egy gyár mûködésének felfüggesztésére, a pénzintézet kifizetéseinek felfüggesztésére - amelynek az elengedhetetlenül szükséges idõn túli fenntartása könnyen csõdbe vihet egy céget. (Ha ugyanis egy bank elveszíti ügyfeleinek bizalmát, azt szinte reménytelen újból visszaszereznie.) Itt tehát nem az a probléma, hogy a korlátozás elrendelése eredendõen törvénysértõ volt, hanem az, hogy egy jogszerûen elrendelt korlátozást esetleg a feltétlenül

6 indokoltnál hosszabb ideig tartottak hatályban, ami az alapelvbe ütközik, tehát törvénysértõ. Nem nehéz megjósolni, hogy ez a rendelkezés új szempontként jelentkezik az államigazgatási jogkörben okozott károkkal kapcsolatos ítélkezési gyakorlatban. De az alapelvet figyelembe kell venni a jogelvonásra vagy jogkorlátozásra (pl. kisajátításra) irányuló kérelmek elbírálásánál is. Ha a kívánt cél a kérelemben megjelöltnél enyhébb jogkorlátozással is elérhetõ, ezt meghaladó részében a kérelmet el kell utasítani. A közigazgatási döntésekhez anyagi jogerõ (megtámadhatatlanság és megváltoztathatatlanság) nem kapcsolódik. Ezért a közigazgatási eljárásban anyagi jogerõrõl csak akkor beszélhetünk, ha a határozatot a bíróság jogerõsen és érdemben felülvizsgálta. Mivel azonban egy jogállamban fontos a jogbiztonság, a közigazgatási eljárásjogban is vannak olyan rendelkezések, amelyek a jogbiztonságot erõsítik. Ebbe a körbe tartozik, hogy bizonyos idõ (egy, illetõleg három év) letelte után a határozathoz általában már nem lehet hozzányúlni, de ide sorolható a jóhiszemûen szerzett és gyakorolt jog védelme is, amely 1957 óta folyamatosan érvényre jutott a magyar szabályozásban. Ezt a (4) bekezdés alapelvi rangra emelte. Érdemes kiemelni, hogy ez a védelem csak a jogot megállapító határozatokhoz kapcsolódik, nem pedig valamennyi határozathoz. Így a kötelezettséggel terhelt ügyfelek nem hivatkozhatnak arra, hogy jóhiszemûen szerzett és gyakorolt joguk van a törvénysértõen megállapított (pl. a törvény szerint járónál alacsonyabb összegû) kötelezettség teljesítésére. 2. (1) Az ügyfeleket a hatósági eljárásban megilleti a törvény elõtti egyenlõség, ügyeiket indokolatlan megkülönböztetés és részrehajlás nélkül kell elintézni. (2) A közigazgatási hatósági eljárásban tilos minden olyan különbségtétel, kizárás vagy korlátozás, amelynek célja vagy következménye a törvény elõtti egyenlõ bánásmód megsértése, az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevõje e törvényben biztosított jogának csorbítása. Az eljárás során az egyenlõ bánásmód követelményét meg kell tartani. (3) A közigazgatási hatóság az eljárás során az érintett ügyre vonatkozó tényeket veszi figyelembe, minden bizonyítékot súlyának megfelelõen értékel, döntését valósághû tényállásra alapozza. A törvény elõtti egyenlõség az Alkotmányból levezetett alapelv. Ezzel kapcsolatban fõként az elég széles körû és stabilizálódott alkotmánybírósági gyakorlatra kell támaszkodni. Az Alkotmánybíróság ugyanis rámutatott: az emberek ténylegesen nem egyenlõek, közöttük - így pl. vagyoni helyzetükben, egészségi állapotukban, testi épségükben, korukban, nemükben, foglalkozásukban - lényeges különbségek vannak, amelyeket a jogalkotónak és a jogalkalmazónak figyelembe kell venni. Ennek megfelelõen a törvény elõtti egyenlõség elve nem azt jelenti, hogy minden emberre ugyanazokat a szabályokat kell alkalmazni, hanem ebbõl az elvbõl az következik, hogy minden embert azonos emberi méltóságú személyként kell kezelni. Nem véletlen tehát, hogy az (1) bekezdés nem bármifajta megkülönböztetést, csak az indokolatlan megkülönböztetést tiltja. Ebbõl a szempontból az a megkülönböztetés minõsül indokolatlannak, amely az adott ügy elbírálásánál irreleváns tényeken alapul. Így pl. a szociális segélyezésnél vagy bizonyos kedvezmények megadásánál nagyon fontos szempont a kérelmezõ anyagi helyzete, ugyanakkor az egyetemi felvételnél vagy az építési engedély kiadásánál egyáltalán nem az. Hasonlóképpen: vannak ügyek, amelyekben nincs jelentõsége az ügyfél állampolgárságának, más ügyekben azt kell vizsgálni, hogy az ügyfél európai uniós polgár-e, végül vannak ügyek, amelyekben a magyar állampolgárság léte valamely jog megszerzésének az elõfeltétele. Ezek a ténylegesen meglévõ különbségek az anyagi jog közvetítésével annyiban hatnak ki az eljárásjogra, hogy esetenként egyetlen - az ügy elbírálása szempontjából releváns - különbség miatt az egyébként azonos tényállás ellenére az egyik ügyfél kérelmét - teljesen jogszerûen - elutasítják, míg a másikét teljesítik. Ettõl eltekintve azonban a Ket. rendelkezéseinek túlnyomó többsége - így pl. a jogorvoslatra vonatkozó szabályozás - bármifajta különbségtétel nélkül mindenkire nézve egyformán irányadó. A kifejtettek értelemszerûen vonatkoznak a (2) bekezdésben taglalt egyenlõ bánásmód követelményének érvényre juttatására is. Ez sem azt jelenti, hogy az adott ügyben releváns, ténylegesen meglévõ különbségeket figyelmen kívül hagyva minden ügyfelet egyenlõ bánásmódban kell részesíteni. Eleve vannak olyan jogszabályok, amelyek csupán a természetes vagy jogi személyek meghatározott csoportjára - pl. a mozgássérültekre, a várandós anyákra, a 65. év felettiekre - vonatkoznak. Aki tehát nem tartozik az adott csoporthoz, az nem tarthat igényt arra, hogy a szóban forgó jogszabályt reá is alkalmazzák. Más esetekben nincsenek ugyan pontosan körülhatárolt célcsoportok, de a jogszabály szempontokat határoz meg a mérlegelési jogkör gyakorlásához. Ez az a pont, ahol a (2) és a (3) bekezdés kapcsolódik egymáshoz: mintegy azt juttatva kifejezésre, hogy az egyenlõ bánásmód követelménye csupán az indokolatlan kivételezést, netán a diszkriminációt tiltja, de nem követel egyszersmind lélektelen, mechanikus ügyintézést, s egyáltalán nem zárja ki az ügyek vagy az ügyfelek eltérõ adottságaira alapozott egyéniesítést. A (3) bekezdés kimondja a szabad bizonyítás elvét is, ami közelebbrõl annyit jelent, hogy - amennyiben jogszabály eltérõen nem rendelkezik - az eljáró hatóság nincs kötve egy meghatározott típusú bizonyíték-fajtához, hanem a valósághû tényállás megállapításánál bármely, rendelkezésre álló bizonyítási módot felhasználhat és bármilyen bizonyítékot figyelembe vehet. Bonyolult ügyekben elõfordulhat, hogy a bizonyítékok nem egyértelmûek: így pl. a tanúk vallomása vagy a szakértõk vallomása eltérõ tartalmú. Ilyenkor az eljáró szerv külön-külön és a maguk összességében mérlegeli a bizonyítékokat és eldönti, hogy melyiket és milyen súllyal veszi figyelembe döntésének meghozatalánál. 3. (1) A közigazgatási hatósági eljárásban a törvény keretei között a hivatalból való eljárás elve érvényesül.

7 (2) A közigazgatási hatóság: a) a kizárólag kérelemre indítható eljárások kivételével hivatalból eljárást indíthat, illetve a kérelemre indult eljárást jogszabályban meghatározott feltételek esetén folytathatja, és ilyen esetben a végrehajtást is hivatalból rendeli el, b) hivatalból állapítja meg a tényállást, határozza meg a bizonyítás módját és terjedelmét, ennek során nincs kötve az ügyfelek bizonyítási indítványaihoz, ugyanakkor a tényállás tisztázása során minden, az ügy szempontjából fontos körülményt figyelembe kell vennie, c) e törvény keretei között felülvizsgálhatja mind a saját, mind a felügyeleti jogkörébe tartozó hatóság határozatát, d) hivatalból intézkedhet a döntésének kijavításáról, kiegészítésérõl, módosításáról és visszavonásáról. E lényegében a törvény által korlátok közé szorított hivatalbóliság elvét mondja ki a közigazgatási eljárásra nézve. Ilyen vonatkozásban a közigazgatási eljárás mintegy közbensõ helyet foglal el egyfelõl a polgári eljárás, másfelõl a büntetõ eljárás között. Az elõbbire a kérelemhez való kötöttség, az utóbbira a hivatalbóliság dominanciája a jellemzõ. A közigazgatási eljárásban mindkettõ fellelhetõ, s ügytípusonként változik, hogy hol melyik elv kerül elõtérbe. Általában véve elmondható, hogy az engedélyezési eljárások többnyire az ügyfél kérelmére indulnak, míg a hatósági kötelezési és a szankcionálási eljárások többsége hivatalból indul, de indulhat az ellenérdekû ügyfél kérelme alapján is. Az, hogy valamely eljárás kérelemre indult, nem annyit jelent, hogy az eljáró hatóság minden tekintetben kötve lenne az ügyfél akaratához, s ne lehetnének az eljárásnak hivatalból elvégezhetõ vagy elvégzendõ mozzanatai. Ezek közül a legfontosabbakat a (2) bekezdés sorolja fel. Valójában a kérelemhez kötöttség csupán két vonatkozásban jelent szigorú korlátot: - a kizárólag kérelemre megindítható eljárást nem lehet hivatalból megindítani vagy folytatni és - az ügyfél számára az ilyen eljárásban nem lehet olyasmit engedélyezni, amit nem kért (pl. egyszintes családi ház helyett nem lehet kétszintes házra kiadni az építési engedélyt). Egyébként azonban az eljáró hatóság még az ilyen ügyekben is eltérhet az ügyfél kérelmétõl, így pl. az engedély megadását feltételhez kötheti, illetõleg a kérelmezõt felhívhatja a terv módosítására. 4. (1) Az ügyfeleket megilleti a tisztességes ügyintézéshez, a jogszabályokban meghatározott határidõben hozott döntéshez való jog és az eljárás során az anyanyelv használatának joga. (2) A közigazgatási hatóság a nem jogszabályszerû eljárással az ügyfélnek okozott kárt a polgári jog szabályai szerint megtéríti. (3) A törvényben meghatározott kivétellel az ügyfél fellebbezést, újrafelvételi kérelmet, méltányossági kérelmet, jogszabálysértés esetén a bírósághoz keresetet nyújthat be. A tisztességes ügyintézéshez való jog lényegesen többet jelent, mint pusztán a jogszabályok megtartását az eljárás során. A tisztességes ügyintézés tágabb értelemben véve magában foglalja az összes eljárási alapelv érvényesülését: a törvény elõtti egyenlõséget épp úgy mint az ügyféllel való udvarias kapcsolattartást. Nem csak az az eljárás lehet tisztességes, amelybõl az ügyfélnek valamilyen elõnye származik, hanem tisztességesnek kell lennie a kifejezetten hátrányos jogkövetkezményekkel - pl. egy engedély visszavonásával vagy bírság kiszabásával - járó eljárásnak is. Sokféle módon lehet tehát véteni a tisztességes eljárás követelménye ellen. Annyi azonban kétségtelen: amikor az Emberi Jogok Európai Bírósága valamely országot elmarasztal e követelmény megszegése miatt, a döntés hátterében leggyakrabban az eljárás indokolatlan elhúzódása áll. A közigazgatási ügyekben ennek fokozott a veszélye. Amíg ugyanis a polgári és a büntetõ ügyekben a törvény többnyire nem állapít meg határidõt az egyes ügyek elbírálására nézve, addig a közigazgatási ügyekben létezik egy ügyfajtánként differenciált ügyintézési határidõ-rendszer. A késedelmes ügyintézés gyakran kimutatható anyagi kárt okoz az ügyfélnek. Ha pl. elhúzódik az építési engedélyezési eljárás, idõközben emelkedhetnek az építõanyagok árai, megváltozhatnak az építésügyi elõírások vagy az állami támogatáshoz szükséges feltételek. Számottevõ lehet az elmaradt haszon is: ha pl. a késedelmes ügyintézés miatt egy panzió csak az idegenforgalmi idény végén nyitja meg kapuit, minden elvesztett nap bevételkiesést okoz a tulajdonosnak. Hazánkban a Polgári Törvénykönyv rendelkezik az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésérõl. Elõször olyan perek indultak, amelyekben az ügyfél - felperesként - azt sérelmezte, hogy a közigazgatás szerv jogszabálysértõ döntésével okozott neki kárt. A 4. tesz elsõ ízben említést az anyanyelv használatának jogáról. Errõl részletesen a rendelkezik. Ezen a helyen elegendõ arra utalni: ezt a Ket. a hatályos Áe.-tõl eltérõen szabályozza, ezért a közigazgatási szerveknek indokolt megfelelõ szervezési intézkedésekkel felkészülniük az új rendelkezések gyakorlati alkalmazására. A (3) bekezdés valójában a jogorvoslathoz való jogot konkretizálja a Ket. szabályozási rendszerének keretei között. A jogorvoslathoz való jog az Alkotmányban biztosított alapjogok egyike, amely állampolgárságra való tekintet nélkül megilleti mind az ügyfeleket, mind pedig - a reájuk vonatkozó döntések tekintetében - az eljárás egyéb résztvevõit. A (3) bekezdés a legfontosabb jogorvoslati fajtákat sorolja fel. Ezért indokolt rámutatni: az ügyfelek jogi eszköztára lényegesen bõvebb e felsorolásnál. Így pl. az ügyfél annak érdekében, hogy jog- vagy érdeksérelmét elhárítsa, illetõleg vétlen mulasztásának hátrányos jogkövetkezményeitõl mentesüljön, kérheti a határozat kijavítását, kiegészítését, igazolási kérelmet nyújthat be, végrehajtási kifogást terjeszthet elõ stb. 5. (1) A közigazgatási hatóság az ügyfél és az eljárás más résztvevõje számára biztosítja, hogy jogaikról és kötelezettségeikrõl tudomást szerezzenek, és elõmozdítja az ügyféli jogok gyakorlását.

8 (2) A közigazgatási hatóság a jogi képviselõ nélkül eljáró ügyfelet tájékoztatja az ügyre irányadó jogszabály rendelkezéseirõl, az õt megilletõ jogokról és az õt terhelõ kötelezettségekrõl, illetve a kötelezettség elmulasztásának jogkövetkezményeirõl, továbbá a természetes személy ügyfél részére a jogi segítségnyújtás igénybevételének feltételeirõl. (3) Különös eljárási jogszabály az ügy bonyolultságára tekintettel tájékoztatási kötelezettséget írhat elõ a jogi képviselõvel eljáró ügyfelek számára is. (4) A közigazgatási hatóság a törvényben meghatározott korlátozásokkal az ügyfeleknek és képviselõiknek, valamint más érdekelteknek biztosítja az iratbetekintési jogot, jogszabályban meghatározott esetben közmeghallgatást tart, és döntését az ügyfelekkel közli. A hatóság ugyanakkor gondoskodik a törvény által védett titkok megõrzésérõl és a személyes adatok védelmérõl. Az ügyfelek - különösen a természetes személyek - általában jogi képviselõ nélkül vesznek részt az eljárásban. Ez eleve hátrányos helyzetbe hozza õket, hiszen a közigazgatási anyagi- és eljárásjog bonyolult és szerteágazó, ezért az ügyféltõl nem várható el, hogy tisztában legyen az összes közigazgatási szakterület - gyakran változó - joganyagával. Ezért ha valahol, akkor a közigazgatási jogban csak erõs megszorításokkal alkalmazható a jogszabály nem ismerése senkit sem mentesít jogellenes magatartásának jogkövetkezményei alól elve. Annak érdekében, hogy az ügyfél jogi ismereteinek fogyatékos volta miatt ne kerüljön hátrányos vagy kiszolgáltatott helyzetbe, a Ket. a közigazgatási hatóság kötelességévé teszi az ügyfél tájékoztatását jogairól kötelességeirõl, illetõleg a kötelezettség teljesítésének elmulasztása esetén beálló vagy alkalmazható jogkövetkezményekrõl. Ez a kitanítási kötelezettség nem szorítkozik az írásbeli érintkezésre, még kevésbé a határozatban foglalt figyelemfelhívásokra (pl. a fellebbezés lehetõségérõl való tájékoztatásra). Az ügyfél jogi tájékoztatására az eljárás egész tartama alatt, a szükséghez képest minden fontosabb eljárási cselekmény kapcsán szükség van. (Így pl. a tanút nem csupán igazmondási kötelezettségére kell figyelmeztetni, hanem arra is, hogy milyen okból tagadhatja meg a tanúvallomás tételét.) A megfelelõ jogi tájékoztatásra nem csupán az ügyfél, hanem a potenciális ügyfél is igényt tarthat, aki esetleg épp a kapott tájékoztatás nyomán válik - vagy éppen nem válik - ügyféllé. A leggyakoribb, hogy valaki szeretne közigazgatási eljárást indítani, de nincs tisztában azzal: kérelméhez milyen mellékleteket kell csatolni, milyen összegû illetéket kell lerónia, s a jogszabály elõírja-e a kérelemnek e célra rendszeresített nyomtatvány ûrlapon való elõterjesztését. A tömegesen elõforduló rutinügyekben a közigazgatási hatóságok - fõként a nagy ügyfélforgalmú hivatalok - akkor járnak el helyesen, ha errõl többféle módon is tájékoztatást adnak. Nyomatékosan hangsúlyozni kell: a tájékoztatási kötelezettség nem csupán akkor terheli a hatóságot, ha ebbõl a hivatali munkavégzésre nézve valamilyen elõny származik, hanem akkor is, ha a tájékoztatás nyomán munkatöbblet hárul az eljáró szervre. Így pl. azt a nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozó magyar állampolgárt, aki fogyatékosan vagy egyáltalán nem beszél magyarul, feltétlenül tájékoztatni kell az anyanyelvhasználat lehetõségérõl, tekintet nélkül arra, hogy ez tolmácsolási vagy fordítási igényt von maga után. A Ket. a hatóság jogi tájékoztatási kötelezettsége szempontjából különbséget tesz az ügyfelek között attól függõen, hogy vane jogi képviselõjük vagy nincs. E különbségtételnek az az indoka, hogy a jogi képviselõtõl - pl. az ügyvédtõl vagy a jogi személy ügyfél jogtanácsosától - kellõ alappal elvárható: ismerje az ügyben irányadó jogszabályok rendelkezéseit. A Ket. lehetõvé teszi, hogy különös eljárási szabály az ügy bonyolultságára tekintettel tájékoztatási kötelezettséget írjon elõ a jogi képviselõvel eljáró ügyfelek számára is. S végül: lehetnek olyan jogi kérdések, amelyekben a hatóság a jogi képviselõhöz képest többlet-információval rendelkezik. Ilyen pl. hogy a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság a hasonló ügyekben milyen gyakorlatot alakított ki. Semmiképpen sem árt tehát, ha az eljáró hatóság partnerként kezeli a jogi képviselõt, s megadja neki azt a - jogszabályból esetleg meg sem ismerhetõ - jogi tájékoztatást, amely feladatainak hatékony ellátásához szükséges. 6. (1) A közigazgatási hatósági eljárásban az ügyfél köteles jóhiszemûen eljárni. (2) Az ügyfél magatartása nem irányulhat a hatóság megtévesztésére vagy a döntéshozatal, illetve a végrehajtás indokolatlan késleltetésére. Az ügyfél jóhiszemûségét az eljárásban vélelmezni kell, a rosszhiszemûség bizonyítása a hatóságot terheli. (3) A rosszhiszemû ügyfelet a hatóság eljárási bírsággal sújthatja és a többletköltségek megfizetésére kötelezheti, erre az ügyfél figyelmét fel kell hívni. E a jóhiszemû eljárás elvét fogalmazza meg. Ez az elv nem minden jogi eljárásban jut érvényre. A büntetõ eljárásban pl. a gyanúsított vagy vádlott hátrányos jogkövetkezmények nélkül megteheti, hogy védekezésként valótlan tényeket állít. A közigazgatási eljárásban erre nincs törvényes lehetõség. Az ügyfél két dolog közül választhat: vagy nyilatkozatot tesz az ügyben vagy megtagadja a nyilatkozattételt. Az utóbbi nem vonhat maga után semmiféle hátrányos jogkövetkezményt, azaz a (2) bekezdés alkalmazása szempontjából ez nem minõsül a döntéshozatal indokolatlan késleltetésének. Ha viszont az ügyfél él nyilatkozattételi jogával, akkor igazmondási kötelezettség terheli, azaz valótlan állításokkal nem kísérelheti meg a hatóság félrevezetését. (Amennyiben ezt mégis megteszi, magatartása szankciót vonhat maga után.) Valójában a 6. -ban foglalt elv többet foglal magában, mint amennyit a magyar nyelvben a jóhiszemûség kifejezés általában jelent. A hivatkozott alapján ugyanis az ügyfelet bizonyos körben a hatósággal való együttmûködési kötelezettség is terheli, legalábbis olyan vonatkozásban, hogy tartózkodnia kell a döntéshozatal vagy a végrehajtás indokolatlan késleltetésétõl. Az ilyen késleltetésnek számtalan módja van, azon kezdve, hogy az ügyfél sorra-rendre túllépi az eljárási határidõket, odáig terjedõen, hogy meghiusítja a hatósági ellenõrzést vagy helyszíni szemlét.

9 Fontos szabály, hogy a rosszhiszemûség bizonyítása a hatóságot terheli. Indokolt esetben tehát a szankció alkalmazása elõtt erre nézve kiegészítõ bizonyítási eljárást kell lefolytatni. 7. A közigazgatási hatóság a költségtakarékosság és a hatékonyság érdekében úgy szervezi meg a tevékenységét, hogy az az ügyfélnek és a hatóságnak a legkevesebb költséget okozza, és az eljárás a lehetõ leggyorsabban lezárható legyen. E lényegében két alapelvet is magában foglal: a költségtakarékosság és a gyorsaság elvét. Indokolt ezeket elkülönülten vizsgálni. A költségtakarékosság mind az állam, mint az ügyfél pénzére kiterjed. Az erre vonatkozó szabályt nem szabad vulgárisan értelmezni, csak a többi eljárási alapelvvel összhangban. A közigazgatási szerv ugyanis csak akkor tud jó - azaz valósághû tényálláson alapuló, az ügy elbírálása szempontjából lényeges körülményeket figyelembe vevõ, szakmailag megalapozott és törvényes - határozatot hozni, ha elvégzi az ehhez szükséges eljárási cselekményeket. Nem többet, de nem is kevesebbet, mint amennyi a jó érdemi döntéshez nélkülözhetetlen. Már pedig ennek ára van, még akkor is, ha ez az ár nem szükségképpen jelenik meg az eljárási költségek között. Egy fontos beruházás - mondjuk egy veszélyes hulladéktároló telep - engedélyezésében gyakran 7-8 hatóság is részt vesz. Munkatársaik - ha szükséges - hivatali személygépkocsival utaznak a helyszínre. Bizony ez pénzbe kerül, épp úgy, mint az érintett köztisztviselõk munkabérének idõarányos része. A kirendelt szakértõ munkadíja és költségei, a hatósági közvetítõ foglalkoztatása, a tolmács munkája, de még a tanuk meghallgatása is emészti a pénzt. Méghozzá az adófizetõk pénzét. Mert igaz ugyan, hogy az ügyfél illeték, igazgatási szolgáltatási díj vagy felügyeleti díj címén gyakran megfizeti mindazt, amibe az eljárás az államnak kerül, ám minél kevesebbet költ az állam az adott ügy elbírálására, annál több marad neki a befizetett összegbõl. Akkor tehát levonhatjuk a 7. -ból azt a következtetést, hogy az a jó köztisztviselõ, aki a legkevesebb költséget okozza a hatóságnak? Semmi szín alatt. A költségtakarékosság elve nem azt jelenti, hogy elhagyunk olyan - a döntéshozatal szempontjából fontos - eljárási cselekményeket, amelyek pénzbe kerülnek, hiszen ezáltal veszélybe kerülne az a cél, amelynek érvényre juttatásáért az adott hatóságot létrehozták. Ha ugyanis kizárólag a pénzügyi szempontokat vesszük figyelembe, oda jutunk, hogy az a jó ellenõrzõ hatóság, amely egyetlen ellenõrzést sem végez, hiszen minden egyes ellenõrzés pénzbe kerül. Mindez természetesen nem annyit jelent, hogy jó munkaszervezéssel ne lehetne és ne kellene takarékoskodni, ám ez nem mehet sem a hatékonyság, sem a törvényesség rovására. A 7. -t tehát úgy kell értelmezni: az ésszerû takarékosságra feltétlenül szükség van, de nem annak árán, hogy csökkenjen az adott hatóság tevékenységének színvonala. Sok tekintetben hasonló a mondandónk a gyorsaság elvét illetõen, amelyet épp oly kevéssé lehet függetleníteni az eljáró hatóság feladatától és az adott ügy jellegétõl, mint a takarékosságot. Azt, hogy az eljárás a lehetõ leggyorsabban lezárható legyen, kizárólag az ügykategória ismeretében lehet értelmezni. Nem véletlen, hogy az ügyintézési határidõknek széles skálája van, amelynek egyik végpontján az azonnal elbírálandó ügyek (pl. egyszerûbb hatósági bizonyítványok kiállítása), másik végpontján pedig a 3-5 év alatt elbírálandó ügyek helyezkednek el, az utóbbiak azzal súlyosbítva, hogy az ügyintézés idõtartama nem rövidíthetõ le. E körbe tartozik pl. az új gyógyszerkészítmények forgalomba hozatalának engedélyezése, amelynek elengedhetetlen elõfeltétele a kémiai analízis, az állatkísérlet, majd a különbözõ paraméterekkel jellemezhetõ csoportokon való klinikai kipróbálás és annak értékelése. Hasonló a helyzet a növényvédõ, rovarirtó szerek esetében is, azzal tetézve, hogy bizonyos káros hatások nem azonnal, csupán évek múlva jelentkeznek, amikor bizonyos elemek vagy vegyületek már felhalmozódtak az élõ szervezetekben. Amíg tehát bizonyos ügyekben - pl. személyi igazolványok, útlevelek kiállításánál - közmegelégedésre szolgál az ügyintézési idõtartam radikális lerövidítése, addig vannak olyan ügycsoportok is, ahol ez még távlati célként sem képzelhetõ el. 8. (1) A közigazgatási hatósági eljárásban az egyes eljárási cselekmények törvény, kormányrendelet és önkormányzati rendelet eltérõ rendelkezése hiányában, jogszabályban meghatározott módon, elektronikus úton is gyakorolhatók. Törvény az elektronikus ügyintézést az ügyek vagy egyes eljárási cselekmények meghatározott körében kötelezõvé teheti vagy megtilthatja. (2) A 12. (3) bekezdésének a) pontjában meghatározott hatóságok az ügyfelek hatékonyabb tájékoztatása, ügyintézésük elõsegítése érdekében elektronikus tájékoztató szolgáltatásokat mûködtetnek. A központi közigazgatás elektronikus ügyintézése és szolgáltatásai a központi elektronikus szolgáltató rendszeren keresztül érhetõk el, amelyhez az önkormányzatok és más szervezetek csatlakozhatnak. (3) A 12. (3) bekezdésének b)-d) pontjaiban meghatározott hatóságok a (2) bekezdés szerinti elektronikus tájékoztató szolgáltatásokat nyújthatnak, illetve a szolgáltatás nyújtására törvény kötelezheti õket. Az elektronika térhódítása szinte forradalmi változásokat hozott a közigazgatás egyes szakterületein is. Olyan központi adatbázisok, amelyekrõl hagyományos úton csak egy-két hét alatt lehetett beszerezni a szükséges adatokat, az ország távoli pontjain is másodpercek alatt hozzáférhetõvé váltak. Ez érthetõ módon meggyorsította az ügyintézést és lehetõvé tette az ügyfelekre nehezedõ eljárási terhek jelentõs csökkentését. Ugyanakkor világosan látni kell, hogy az elektronika nem egy csapásra, hanem csak fokozatosan szorítja háttérbe a papír alapú hagyományos ügyintézést. A jelenlegi helyzetet tehát úgy lehetne jellemezni, hogy egymással párhuzamosan van jelen közigazgatásunkban a legmodernebb technika és a lúdtoll helyébe lépett golyóstoll. Erre mindenképpen tekintettel kellett lenni a Ket. megalkotásánál: olyan törvényt kellett készíteni, amely egyfelõl nyitott az egyes eljárási cselekmények, illetõleg az egész ügyintézés elektronizálása elõtt, ugyanakkor egyetlen ügyfelet sem hoz hátrányos helyzetbe és nem hárít számottevõ anyagi terheket az állampolgárokra.

10 Azt sem lehetett figyelmen kívül hagyni, hogy maga a technikai is rohamosan fejlõdik, s ezért a Ket.-et nem lehet megterhelni olyan technikai részletszabályokkal, amelyek esetleg évente módosításra szorulnak. Mindezekre tekintettel a Ket. zöld utat adott az egyes közigazgatási hatóságok elektronikus tájékoztatási szolgáltatásainak, egyszersmind azt is lehetõvé tette, hogy a helyi és területi közigazgatási szervek csatlakozzanak a központi közigazgatás elektronikus ügyintézéséhez és szolgáltatásaihoz. Ám annak érdekében, hogy az ügyfelek mielõbb és minél szélesebb körben részesülhessenek azokból a szolgáltatásokból, amelyeket számunkra az elektronika nyújtani képes, a (2) és a (3) bekezdés differenciál egyfelõl az államigazgatási szervek, másfelõl pedig a közigazgatás szervezetrendszeréhez tartozó egyéb szervek, valamint a nem kifejezetten közigazgatási feladat ellátására létrehozott, de arra feljogosított szervek és az ilyen felhatalmazással rendelkezõ személyek között. A (2) bekezdés az államigazgatási szerveket kötelezi arra, hogy az ügyfelek hatékonyabb tájékoztatása érdekében elektronikus tájékoztató szolgáltatásokat mûködtessenek. A Ket. szempontjából az ilyen rendszernek az a minimális adattartalma, hogy komplex tájékoztatást adjon az érdeklõdõknek az adott államigazgatási szerv hatáskörébe tartozó eljárásfajtákkal kapcsolatos tudnivalókról. A komplexitás hozzávetõlegesen a következõ kérdésekkel kapcsolatos eligazítást jelenti: a kérelmet erre a célra rendszeresített nyomtatvány ûrlap felhasználásával kell-e benyújtani, ha nem, akkor melyek a kérelem szükségképpeni tartalmi elemei, a kérelmet szóban elõ lehet-e terjeszteni, milyen mellékleteket kell a kérelemhez csatolni, s mely mellékletek (hatósági igazolások) esetében kérheti az ügyfél, hogy azokat helyette és felhatalmazása alapján az államigazgatási szerv szerezze be, célszerû vagy szükséges-e az ügyfél személyes megjelenése a kérelem elõterjesztésekor, milyen összegû illetéket vagy igazgatási szolgáltatási díjat kell leróni és milyen módon, mennyi az ügy elbírálásának hozzávetõleges idõtartama (azokat az idõket is figyelembe véve, amelyek a Ket. értelmében nem számítanak be az ügyintézési határidõbe), melyik szervezeti egységnél és milyen telefonszámon lehet érdeklõdni az ügy állása felõl vagy további információt kérni. Az csak hasznára válik az ügyfeleknek, ha az elektronikus rendszer a felsoroltakon túlmenõen fontos anyagi jogi és eljárásjogi információkat is nyújt (pl. ki kérhet költségmentességet, ki terjeszthet elõ igazolási kérelmet, az alapeljárásban milyen jogai vannak az ügyfélnek). Hasznos lehet, ha a központi közigazgatási szervek elektronikus rendszere az említett szervek irányítása alá tartozó helyi-területi szervek hatáskörébe tartozó ügyekben is nyújt az ügyfelek számára tájékoztatást. A (3) bekezdés a 12. (3) bekezdésének b)-d) pontjában felsorolt hatóságok számára nem teszi ugyan kötelezõvé az elõbbiekben vázolt elektronikus tájékoztató szolgáltatás nyújtását, de a törvényszövegbõl azért kiolvasható, hogy azt a törvényalkotó legalábbis felajánlja az érintett szerveknek, olyannyira, hogy törvény (amely lehet különös eljárási szabályokat magában foglaló törvény vagy a Ket. késõbbi módosítása) az elektronikus tájékoztatást e szervek számára is kötelezõvé teheti. A nemzetközi szabályozási gyakorlat áttekintése során arról gyõzõdhetünk meg, hogy a nyugat-európai eljárási törvényekben, illetve a nemzetközi ajánlásokban egyre gyakrabban és egyre szélesebb körben jelennek meg az alapelvek. Az alapelvek törvénybe való beépítésével általános irány szabható a késõbbi jogalkotásnak (a különös eljárási szabályok megalkotásának és az általános eljárási törvény késõbbi módosításainak), a hatósági jogalkalmazásnak. Az alapelvek fejlesztik az ügyfelek és a hatósági jogalkalmazók általános jogtudatát, a jogérvényesítéshez kapcsolódó szervezõ munka eredményességét. Ezek az alapelvek jogi- és eljárás-szervezési alapelvek. A jogi alapelvek az ügyfeleket megilletõ jogok és kötelezettségek egyes csoportjainak lényegét fejezik ki, illetve a hatóságok hatáskör gyakorlásával kapcsolatos kötelezettségeinek általános összefoglalását testesítik meg. Az eljárás-szervezési alapelvek olyan célokat fogalmaznak meg, amelyek a hatóságokat bizonyos szervezési munkára kötelezik a költségtakarékosság és a hatékonyság érdekében. E fejezet már olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyeket az Európai Unió tagállamainak jogfejlõdése eredményeként az uniós alkotmány tervezetében részben kodifikáltak. Ilyenek a tisztességes eljáráshoz, a részrehajlás nélküli, határidõben hozott döntésekhez, valamint az ügyfeleknek okozott károk megtérítéséhez kapcsolódó jogok. Az ügyféli jogegyenlõséget tartalmazó szabályhoz hasonló tartalmú rendelkezést az Áe. 2. -ának (5) bekezdése is magában foglal. Amíg azonban az Áe. rendelkezése a magyar és külföldi ügyfelek teljes jogegyenlõségét deklarálja, a törvény árnyaltabban fogalmaz, amikor az indokolatlan megkülönböztetést tiltja. Ez nem pusztán stiláris különbség, e szóhasználatnak két oka is van. Az egyik az, hogy bizonyos anyagi jogszabályok - például a termõföld vásárlására vagy az állampolgári jogokra vonatkozó jogszabályok - a külföldiek jogállását a magyar állampolgárokétól eltérõen szabályozzák. Ez szükségképpen kihat az eljárásra, közelebbrõl az érdemi döntés tartalmára is. Nem eljárásjogi diszkrimináció tehát, ha ilyen jogszabály alkalmazása során - azonos tényállás esetén - az eljáró közigazgatási szerv a magyar állampolgár kérelmét teljesíti, míg a nem magyar állampolgár azonos tartalmú kérelmét elutasítja. A másik ok az, hogy - az Áe.-tõl eltérõen - a törvény szabályozza a joghatóság kérdését is. Ebbõl is adódhat olyan különbség, hogy bizonyos ügyekben még a Magyarországon tartózkodó nem magyar állampolgár ügyében sem lehet a magyar jogszabályokat alkalmazni és azok alapján eljárni. Nyelvhasználat

11 9. (1) A Magyar Köztársaságban a közigazgatási hatósági eljárás hivatalos nyelve - a (2) bekezdésben foglaltak figyelembevételével - a magyar. Ez azonban nem akadálya a külképviseletek és a Külügyminisztérium eljárása, valamint a külföldi vagy nemzetközi szervekkel való érintkezés során más nyelv használatának. (2) A kisebbségi települési önkormányzat képviselõ-testülete a rendeletében, valamint az országos kisebbségi önkormányzat testülete meghatározhatja a hatáskörébe tartozó hatósági eljárás magyar nyelv melletti hivatalos nyelvét. (3) A kisebbségi szervezet, valamint az a természetes személy, aki a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény hatálya alá tartozik, a közigazgatási hatóságnál mind szóban, mind írásban használhatja az adott kisebbség nyelvét. A kisebbség nyelvén benyújtott kérelmet magyar nyelvû és az ügyfél kérésére a kérelemben használt nyelvre lefordított határozattal kell elbírálni, és e rendelkezés megfelelõen irányadó a végzésekre is. (4) Annál a közigazgatási hatóságnál, amelynél a (2) bekezdés szerint a közigazgatási eljárás hivatalos nyelve nem csak a magyar, a magyar nyelvet használó ügyfeleket és az eljárás egyéb résztvevõit megilletik a (3) bekezdésben a kisebbségek számára biztosított jogok. Az évi IV. törvény úgy rendelkezett, hogy a közigazgatási eljárásban az ügyfél mind szóban, mind írásban szabadon használhatja az anyanyelvét. Ez látszólag maximális mértékben ügyfélbarát rendelkezés volt, amellyel mindössze az a gond, hogy soha nem hatályosult. A magyar közigazgatási ugyanis 1957-ben sem volt felkészülve és ma sincs felkészülve arra, hogy a Föld bármely nyelvén - a nagy világnyelvektõl az afrikai vagy ázsiai törzsi nyelvekig terjedõ skálán - képes legyen az ügyintézésre. A Ket. megalkotásánál tehát az volt a cél, hogy a fellegek közül szálljunk le a földre, s az új törvény ne hangzatos, hanem ténylegesen érvényesülõ nyelvhasználati szabályt tartalmazzon. A kiindulópontot annak kimondása jelentette, hogy a magyar közigazgatás hivatalos nyelve a magyar. Ha a nyugat-európai országok közigazgatási eljárási törvényei tartalmazhatnak hasonló szabályokat, nekünk sem kell aggódnunk ennek kimondása miatt. Ugyanakkor figyelembe kellett venni, hogy az ország népessége nyelvi szempontból nem homogén, tehát a magyarországi kisebbségek az új jogi szabályozás miatt nem kerülhetnek hátrányos helyzetbe. Tekintettel kellett lenni az ország nyelvhasználattal kapcsolatos nemzetközi kötelezettségeire (így pl. arra, hogy elfogadtuk a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját). Végül gondoskodni kellett arról, hogy a magyarul nem tudó ügyfél ez okból ne kerülhessen kiszolgáltatott helyzetbe, ne érhesse õt súlyos joghátrány Kezdjük a 9. -ba foglalt rendelkezések vizsgálatát a már említett kiinduló ponttal, tehát azzal, hogy a magyar közigazgatás hivatalos nyelve a magyar. Ez olyan fõszabály, amely alól számos kivételt állapít meg a Ket. Az elsõ: a hivatkozott rendelkezés nem akadálya annak, hogy a külképviseletek és az Külügyminisztérium hatósági eljárása során olyan nyelvet alkalmazzon, amelyet az adott ügy indokolttá tesz. Ugyanez a jog megilleti az összes magyar közigazgatási hatóságot is a külföldi vagy nemzetközi szervekkel való érintkezés során, így pl. akkor, ha egy magyar hatóság külföldi közigazgatási szervtõl kér jogsegélyt. További kivételek a magyarországi kisebbségeket érintik, egészen pontosan azt a - jelenleg 13 - népcsoportot, amelyre a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló évi LXXVII. törvény hatálya kiterjed. A kisebbségi települési önkormányzat képviselõ-testülete rendeletben meghatározhatja a hatáskörébe tartozó hatósági eljárásnak a magyar melletti másik hivatalos nyelvét. A kisebbségi települési önkormányzat a rendes magyar települési önkormányzati rendszer szerves része, amelynek tagjait a település választópolgárai választják. Egy települési önkormányzata akkor válik kisebbségi települési önkormányzattá, ha - a képviselõ-testület tagjainak többségét egy bizonyos nemzeti vagy etnikai kisebbség jelöltjeként választották meg, továbbá - a testület többségi határozattal önmagát kisebbségi települési önkormányzattá nyilvánítja. Az országos kisebbségi önkormányzat testülete ugyancsak jogosult arra, hogy a magyar mellett egy másik hivatalos nyelvet is meghatározzon a hatáskörébe utalt hatósági ügyek elbírálásához. A kisebbséghez tartozó személyeket és a kisebbségi szervezeteket érintõ legfontosabb nyelvhasználati szabály, hogy a közigazgatási hatóságoknál mind szóban, mind írásban használhatják az adott kisebbség nyelvét. E jog gyakorlása nincs területi korlátokhoz kötve - azaz nem szûkül le a kisebbség által is lakott településekre, még kevésbé azokra a településekre, ahol a kisebbségi népesség számaránya elér egy meghatározott %-ot - hanem a Magyar Köztársaság felségterületén valamennyi közigazgatási hatóság eljárására kiterjed. Ugyanez a jog megilleti a kisebbségi szervezeteket (pl. kisebbségi önkormányzatokat, egyesületeket, alapítványokat) is. A kisebbség nyelvén benyújtott kérelmet magyar nyelvû, továbbá az ügyfél kérésére a kérelemben használt nyelvre lefordított határozattal kell elbírálni. Ugyanez a szabály értelemszerûen irányadó a végzésekre is. Ezen túlmenõen az ügyfél kérésére az egyes eljárási cselekményeknél - pl. a tanú meghallgatásánál, helyszíni szemlénél - is gondoskodni kell a tolmácsolásról, hiszen e nélkül az ügyfél nem tudna élni eljárási jogaival, így pl. nyilatkozattételi jogával, a tanúhoz intézett kérdezés jogával, bizonyítási indítvány tételére irányuló jogával. Az említett ügyekben a határozatokon és a végzéseken túlmenõen a hivatalos értesítéseket - pl. az egyes eljárási cselekmények idõpontjáról és helyérõl szóló értesítést - is az ügyfél által megjelölt nyelven kell megküldeni az ügyfél számára. Az ismertetett nyelvhasználati szabály az ügyfeleken túlmenõen kiterjed az eljárás egyéb résztvevõire is, azaz pl. a tanú is megteheti anyanyelvén a tanúvallomását.

12 Arra nézve, hogy valaki egy nemzeti vagy etnikai közösséghez tartozik, az érintett nyilatkozata az irányadó, ezen túlmenõen semmiféle igazolás vagy bizonyíték nem kérhetõ, annál kevésbé, mert a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény tiltja, hogy az állami szervek nyilvántartást vezessenek az állampolgároknak valamely kisebbséghez való tartozásáról. Miután a kisebbséghez tartozók anyanyelv-használati joga - a kifejtettek szerint - nem korlátozódik egyes településekre, indokolt, hogy valamennyi közigazgatási szerv felkészüljön a szükségessé váló tolmácsolásra. Annak megítélésénél, hogy ki járhat el tolmácsként, figyelembe kell venni az ügy jellegét és azt is, hogy mit kell lefordítani. Az egyszerû megítélésû rutin-ügyekben (pl. egy birtokvédelmi ügyben) elegendõ lehet a hétköznapi életben használatos szókincs, míg egy bonyolult technikai vagy technológiai leírás esetében - ahol minden szó pontos lefordításának jelentõsége van - már indokolt lehet szak-tolmács igénybevétele. A központi közigazgatási szervek és a megyei közigazgatási hivatalok azzal segíthetik a települési közigazgatási szervek munkáját, hogy honlapjukon hozzáférhetõvé teszik az egyes nyelveken tolmácsolást vállalók címlistáját az illetõk esetleges egyéb - pl. mûszaki, mezõgazdasági - szakképzettségének feltüntetése mellett. 10. (1) Ha a közigazgatási hatóság nem magyar állampolgárságú, a magyar nyelvet nem ismerõ személy ügyében - ideértve a jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet megbízásából eljáró természetes személyt is - magyarországi tartózkodásának tartama alatt hivatalból indít azonnali intézkedéssel járó eljárást, vagy a természetes személy ügyfél azonnali jogvédelemért fordul a magyar közigazgatási hatósághoz, a hatóság köteles gondoskodni arról, hogy az ügyfelet joghátrány ne érje a magyar nyelv ismeretének hiánya miatt. Törvény e bekezdésben foglalt rendelkezés alkalmazását az itt nem szabályozott ügyekben is kötelezõvé teheti. (2) A 9. (3) bekezdésében meghatározott ügyfelek kivételével a magyar nyelvet nem ismerõ ügyfél - a fordítási és tolmácsolási költség viselése mellett - az (1) bekezdés hatálya alá nem tartozó esetekben is kérheti, hogy a közigazgatási hatóság bírálja el az anyanyelvén vagy valamely közvetítõ nyelven megfogalmazott kérelmét. (3) Az Európai Unió kötelezõ jogi aktusa (a továbbiakban: az Unió jogi aktusa), továbbá nemzetközi szerzõdés által szabályozott közigazgatási hatósági ügyekben az (1) bekezdéstõl eltérõ szabályok alkalmazhatók. Az (1) bekezdés ismét csak egy kivételt határoz meg a magyar nyelv hivatalos nyelvként való használatának fõszabálya alól. Amíg a 9. a Magyarországon élõ, valamely nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozó személyek és szervezeteik nyelvhasználatáról rendelkezett, addig a 10. (1) bekezdésében foglalt rendelkezés személyi hatálya kiterjed a nem magyar állampolgárságú és a magyar nyelvet nem beszélõ összes személyre, azaz valamennyi más ország állampolgáraira és a hontalanokra. Az õ ügyeikben akkor kell alkalmazni a hivatkozott rendelkezést, ha - magyar közigazgatási hatóság az érintett magyarországi tartózkodásának tartama alatt hivatalból indít õt érintõ, azonnali intézkedéssel járó eljárást (pl. a rendõr elveszi gépjármûvezetõi engedélyét, a jegyzõ elrendeli boltjának bezárását, a fogyasztóvédelmi felügyelõség lefoglalja alkalmi árusításának egyes tárgyait), vagy - a természetes személy ügyfél azonnali jogvédelemért fordul a magyar közigazgatási hatósághoz (pl. egy magyarországi ingatlan külföldi tulajdonosa birtokvédelmet kér, vagy hatósági igazolást kér arról, hogy feljelentést tett gépjármûvének feltörése és rendszámának eltulajdonítása miatt). Ilyenkor az a lényeg, hogy mivel a Magyar Köztársaság jogállam, területén senki sem kerülhet olyan kiszolgáltatott helyzetbe, amit a magyar nyelv nem ismerése miatt az ellene foganatosított hatósági intézkedés, vagy a hatósági segítségnyújtás elmaradása idéz elõ. Az ügyfélnek nincs alanyi joga arra, hogy a közigazgatási hatóság teljesítse a 9. (2) bekezdésén alapuló kérelmét. Ha ugyanis alanyi joga lenne, a nyelvhasználat új jogi szabályozása nem érne semmit, hiszen gyakorlatilag továbbra is a jelenlegi szabályozás élne tovább, azaz az ügyfél nem csupán a 9. (3) bekezdésében, továbbá a 10. (2) és (3) bekezdésében szabályozott elõfeltételek fennállása esetén, hanem bármely ügyben ragaszkodhatna anyanyelvéhez és a kérelemnek az anyanyelvén való elbírálásához. Már pedig a Ket. célja éppen az volt, hogy a magyar nyelv hivatalos nyelvként való deklarálásával a közigazgatási hatósági ügyekben az ország jogállamisága által megkövetelt ésszerû körre szorítsa vissza a közigazgatási eljárásban az idegen nyelv használatát. Épp ezért célszerû, ha a közigazgatási hatóság a 10. (2) bekezdésén alapuló kérelem elbírálásánál a következõket vizsgálja: - Van-e garancia arra nézve, hogy az ügyfél ténylegesen megfizeti a felmerülõ fordítási költséget? (Garancia hiányában ugyanis a költségek külföldön történõ utólagos behajtása könnyen hosszadalmas eljárásba torkollik, amely esetleg eredménytelen marad.) Ilyen garancia lehet pl. ha az ügyfél - a hatóság által megállapított összeghatárig - megelõlegezi a várható költségeket, avagy a szükséges összeget Magyarországon ügyvédi letétbe helyezi. El lehet tekinteni a garanciától pl. olyan ügyfél esetében, akinek Magyarországon ingatlantulajdona vagy üzleti vállalkozása van és a korábbi idõszakban bizonyította a magyar hatóságokkal való együttmûködési készségét. - A kérelem teljesítése nem okoz-e az eljáró hatóságnak aránytalan többletmunkát? Ha világnyelvek valamelyikérõl, illetõleg a magyarországi kisebbségek valamelyike által használt nyelvrõl van szó, a kérelmet általában teljesíteni kell. Ám olyankor, ha valamely egzotikus nyelvre való fordítás Magyarországon egyáltalán nem oldható meg, avagy az egyetlen szóba jöhetõ tolmács más irányú munkaterhe miatt nem vállalja a munkát, nem kifogásolható a kérelemnek a 9. (1) bekezdés elsõ mondatára hivatkozással történõ elutasítása. Ám még ilyen esetben sem árt mérlegelni, hogy az eljárás

13 megindítására irányuló kérelem mire irányul: annak teljesítése csak az ügyfélnek áll érdekében, avagy ahhoz valamilyen magyar érdek is fûzõdik. (Az utóbbi körbe tartozik pl. ha a külföldi ügyfél Magyarországon új munkahelyek létrejöttét eredményezõ vagy egyéb módon a magyar gazdaságot segítõ beruházást kíván lebonyolítani.) A magyar érdek kimutathatósága esetén célszerû a nyelvhasználati kérelmet még annak árán is teljesíteni, hogy a fordítás érdekében a korábban vázolt nemzetközi kapcsolatok valamelyikét kell felhasználni. A kifejtettekkel áll összefüggésben: ha külföldrõl, nem magyar nyelven, sõt esetleg nem ismert írásjelekkel írt beadvány érkezik valamely magyar közigazgatási szervhez, azt nem célszerû mechanikusan elutasítani, hanem legalább annyit meg kell próbálni felderíteni, hogy a kérelem mire irányul. Ehhez adott esetben a Külügyminisztérium is segítséget tud nyújtani. A (3) bekezdés utal rá: akár az Európai Unió kötelezõ jogi aktusa, akár nemzetközi szerzõdés meghatározott hatósági ügyekben az (1) bekezdéstõl eltérõ szabályokat is megállapíthat, így pl. kötelezõvé teheti az Unió valamelyik munkanyelvén benyújtott kérelemnek ezen a nyelven történõ elbírálását. A központi közigazgatási szervek nagy mértékben megkönnyíthetik a jogalkalmazók munkáját, ha jegyzékbe foglalják azokat a hatósági ügyeket, amelyekre a Ket. hatálybalépésének napján a 10. (1) bekezdésétõl eltérõ nyelvhasználati szabályok vonatkoznak, s ezt a jegyzéket a késõbbiek során is naprakész állapotban tartják. (Hasznos lenne ezt a jegyzéket lábjegyzetként csatolni az elektronikus úton hozzáférhetõ hatályos jogszabálygyûjteményekben a Ket. 10. (3) bekezdéséhez.) 11. (1) Ha a közigazgatási hatóság magyar és idegen nyelvû határozatának vagy végzésének értelmezésében eltérés van, a magyar nyelvû szöveget kell hitelesnek tekinteni. (2) A 9. (3) és (4) bekezdésében, valamint a 10. (1) bekezdésében szabályozott esetben a fordítási és tolmácsolási költséget, továbbá a jeltolmácsolás költségeit az eljáró közigazgatási hatóság viseli. (3) Jogszabály eltérõ nyelvhasználati szabályokat állapíthat meg a hatósági igazolvány, hatósági bizonyítvány kiállítására és a hatósági nyilvántartásba történõ bejegyzés módjára. A magyar közigazgatási szerv - még abban az esetben is, ha a magyaron kívül van egy másik hivatalos nyelve is - a határozatát mindig magyar nyelven hozza meg elõször, s a magyar szöveget fordítja vagy fordíttatja le azután az ügyfél által kért idegen nyelvre. A magyar nyelvû határozatra a következõ okokból van szükség: - Az eljárásban lehetnek magyar anyanyelvû ügyfelek is, akár az idegen anyanyelvû ügyféllel azonos pozícióban, akár ellenérdekû ügyfélként. Magától értetõdik, hogy számunkra a magyar nyelvû határozatot kell megküldeni. - A jogorvoslati eljárásban (így pl. a fellebbezés elbírálásánál vagy a közigazgatási perben) ugyancsak a magyar nyelvû határozat alapján történik a felülvizsgálat, de azt kéri a közigazgatási hatóságtól a törvényességi felügyelet gyakorló ügyész vagy az állampolgári jogok országgyûlési biztosa is. - Az engedély megadását tartalmazó határozatot a nem magyar anyanyelvû ügyfél részére is - az általa kért idegen nyelvû változat mellett - célszerû magyar nyelven is megküldeni, mert ennek felmutatásával tudja igazolni a hatósági ellenõrzést végzõ hatóság elõtt a határozatba foglalt engedély meglétét és tartalmát. - A 11. (1) bekezdése kimondja: ha a magyar és az idegen nyelvû szöveg eltér egymástól - mert pl. a tolmács rosszul fordított le egy szakkifejezést - a magyar nyelvû szöveget kell hitelesnek tekinteni. Ehhez azonban nyomban hozzá kell fûzni: az esetleges fordítási hibáért az eljáró közigazgatási szervnek kell vállalnia a felelõsséget. A magyar nyelvet nem ismerõ ügyfél ugyanis teljes joggal vélelmezheti: a részére megküldött idegen nyelvû - egyébként ugyancsak hivatalosnak tekintendõ - szöveghez kell igazodnia, ezért a hibás vagy félreérthetõ fordítás miatt õt semmiféle joghátrány nem érheti: nem sújtható szankcióval, s beáll a jóhiszemûen szerzett és gyakorolt joghoz kapcsolódó jogvédelem is. Ha tehát utólag fény derül a fordítási hibára, a döntést hozó hatóságnak ki kell ugyan javítani a fordítási hibát, ám ennek során tekintettel kell lennie a jóhiszemûen szerzett és gyakorolt jogra. A 11. (2) bekezdése - a Ket. megfelelõ bekezdéseire való utalással - felsorolja azokat az eseteket, amikor a fordítási és tolmácsolási költséget az eljáró közigazgatási hatóság viseli. Ez a rendelkezés különös szabálynak számít a Ket. IX. Fejezetében az eljárási költségre nézve megállapított általános szabályokhoz képest, ezért esetleges tartalmi ütközésnél a 11. (2) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni. A nyelvhasználat kérdésében a törvény alapvetõ változást hoz. Ez látszólag nagy visszalépés az Áe. jelenlegi rendelkezéséhez képest, amely kimondja: anyanyelvét szóban és írásban mindenki használhatja. Valójában azonban semmiféle tényleges visszalépésrõl nincs szó, mivel az idézett rendelkezés egyrészt teljesíthetetlen, másrészt ténylegesen soha nem érvényesült. (A magyar közigazgatás ugyanis 1957-ben sem volt felkészülve, és ma sincs felkészülve arra, hogy például ázsiai ország nyelvén és írásjelekkel készített építési engedélykérelmet és tervdokumentációt az ügyfél által használt nyelven bíráljon el, illetõleg kizárólag törzsi nyelvjárást ismerõ afrikai ügyféllel az anyanyelvén érintkezzék.) Ténylegesen tehát nem a törvény vezeti be, hogy fõszabályként a közigazgatási eljárás hivatalos nyelve a magyar, hanem mindmáig ez az általános gyakorlat. Ehhez képest nagy elõrelépés, hogy a törvény garanciális rendelkezéseket foglal magába egyfelõl a magyarországi kisebbségek, másfelõl a magyar nyelvet nem beszélõ többi ügyfél anyanyelv-használati jogát illetõen, azzal az eltökélt szándékkal, hogy a Magyar Köztársaság e rendelkezéseket maradéktalanul érvényre is juttatja. Ez természetesen bizonyos szervezési intézkedéseket követel meg a közigazgatási szervektõl, ám a feladat a technikai fejlettség jelenlegi szintjén megoldható. A kisebbségek nyelvhasználatát illetõen a szabályozás nem csupán összhangban áll a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájában (kihirdette az évi XL. törvény) foglaltakkal, hanem kifejezetten elõremutató, amennyiben az anyanyelvhasználati jogot nem korlátozza az ország kisebbségek által lakott térségeire, illetõleg az olyan településekre,

14 amelyeken a kisebbségi népesség számaránya meghalad egy bizonyos százalékot, hanem az ország egész területén biztosítja. A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló évi LXXVII. törvény legutóbbi módosításával a kisebbségek számára biztosított jogokat élveznek az Európai Unió Magyarországon lakóhellyel rendelkezõ tagállamának polgárai, valamint azok a bevándorolt, letelepedett személyek, akik valamely élõ hazai kisebbséghez tartozónak vallják magukat. A törvény ebben a személyi körben is biztosítja a feltételek nélküli nyelvhasználati jogot. A törvény szerint a kisebbségi önkormányzati szervek maguk határozzák meg az elõttük folyó eljárás hivatalos nyelvét vagy nyelveit. E szervek ügyintézése szintén a nyelvhasználat elveire támaszkodik, így az itt folyó eljárásokban a magyar nyelvet használó ügyfelek nem kerülhetnek hátrányba. A magyar nyelv ismeretének hiánya miatt a külföldiek sem szenvedhetnek hátrányt az eljárás során, vagyis minden esetben lehetõséget kell biztosítani számukra, hogy anyanyelvükön, vagy az általuk értett valamely közvetítõ nyelven kommunikálhassanak. A törvény csak az ezzel kapcsolatos költségek viselésében tesz különbséget: az ügyfél jogainak azonnali védelme érdekében vagy a külföldivel szemben azonnali intézkedéssel járó, hivatalból indított eljárások során a hatóság elõlegezi meg a fordítás, tolmácsolás költségeit, míg az ezen a körön kívül esõ ügyekben a költségek az ügyfelet terhelik. A törvény hatálya 12. (1) A közigazgatási hatóság eljárása során az e törvény hatálya alá tartozó közigazgatási hatósági ügyekben e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. (2) Közigazgatási hatósági ügy (a továbbiakban: hatósági ügy): a) minden olyan ügy, amelyben a közigazgatási hatóság az ügyfelet érintõ jogot vagy kötelességet állapít meg, adatot, tényt vagy jogosultságot igazol, hatósági nyilvántartást vezet vagy hatósági ellenõrzést végez, b) a tevékenység gyakorlásához szükséges nyilvántartásba vétel és a nyilvántartásból való törlés - a fegyelmi és etikai ügyek kivételével - ha törvény valamely tevékenység végzését vagy valamely foglalkozás gyakorlását köztestületi vagy más szervezeti tagsághoz köti. (3) E törvény alkalmazása szempontjából közigazgatási hatóság (a továbbiakban: hatóság) a hatósági ügy intézésére hatáskörrel rendelkezõ a) államigazgatási szerv, b) helyi önkormányzat képviselõ-testülete, a 19. (2) bekezdése szerint átruházott hatáskörben annak szervei, c) fõjegyzõ, jegyzõ (körjegyzõ), a képviselõ-testület hivatalának ügyintézõje, a megyei jogú város kerületi hivatalának vezetõje, a hatósági igazgatási társulás, d) nem közigazgatási feladat ellátására létrehozott egyéb szervezet, köztestület vagy személy, amelyet (akit) törvény vagy törvény felhatalmazása alapján kormányrendelet jogosít fel közigazgatási hatósági jogkör gyakorlására. (4) Ha törvény vagy törvény felhatalmazása alapján kormányrendelet nem közigazgatási feladat ellátására létrehozott szervezetet, köztestületet vagy személyt jogosít fel közigazgatási hatósági jogkör gyakorlására, meg kell határozni azokat az ügyeket, amelyekben e törvény rendelkezései az irányadók. A Ket. egyik alapvetõ célja: elérni, hogy az ügyfelek számára könnyen megismerhetõkké és átláthatókká váljanak azok az eljárási szabályok, amelyek szerint a hatóságok ügyeikben eljárnak. Ezt a polgári és a büntetõeljárásban úgy oldották meg, hogy egy-egy törvényben - a polgári perrendtartásról szóló évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.), illetõleg a büntetõeljárásról szóló évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) - foglalták össze az eljárási szabályokat. A közigazgatási eljárásfajták azonban olyan nagy mértékben különböznek egymástól, hogy ezt a szabályozási módot csupán részben lehetett alkalmazni. A Ket. hatályáról a rendelkezik. Ezek közül a 12. foglalja magában - a hatósági ügy fogalmának meghatározása útján - a törvény tárgyi hatályára, továbbá szervi (személyi) hatályára vonatkozó általános szabályt, a két utóbbi pedig a kivételeket. A (2) bekezdés a hatósági ügy fogalmát az Áe.-nél részletesebben és szélesebb körben határozza meg. Már az a) pont is foglal magában új elemeket, de ezek valójában inkább szövegpontosításnak tekinthetõk, hiszen így kerül összhangba a hatósági ügy fogalma a Ket. szabályozási tárgykörével. Teljesen új azonban a b) pontban található szövegrész. Ennek megértéséhez mindenek elõtt a köztestület fogalmát kell ismerni. A Ptk.-ban található definíció e tekintetben nem teljesen szabatos. A köztestületek általános jellemzõje ugyanis, hogy nem kifejezetten vagy nem kizárólagosan közigazgatási hatósági ügyek intézésére létrejött szervek, amelyek nem tekinthetõk állami szervnek, ügyeiket széleskörû autonómia birtokában intézik, azonban törvény köztestületté nyilvánította és meghatározott körben közhatalom gyakorlására hatalmazta fel õket. Létrejöttük módját illetõen kétféle köztestületet különböztethetünk meg. A tipikus az, hogy a köztestület alulról jövõ kezdeményezésre, társadalmi szervezetként, érdekvédelmi és egyéb (pl. továbbképzési, tudományos) feladatok ellátása céljából jön létre, s az állam a már meglévõ köztestületet csak utólag ruházza fel közhatalommal. Elõfordul azonban az is, hogy törvény írja elõ valamilyen köztestület létrehozását. A köztestületek jelentõségét az adja, hogy e szervezeti forma révén az állam lehetõvé teszi bizonyos ügyeknek az érintettek - tehát pl. meghatározott foglalkozást ûzõknek, meghatározott

15 tevékenységet végzõknek - a bevonásával, az õ szerveik útján történõ intézését. A köztestületek mûködése fölött az állam - az ügyészség, illetõleg az erre felhatalmazott közigazgatási szerv útján - törvényességi felügyeletet gyakorol. Elég gyakori, hogy törvény kényszertagságot ír elõ: azaz valamely tevékenység végzését vagy valamely foglalkozás gyakorlását köztestületi (kivételesen egyéb szervezeti) tagsághoz köti. Az utóbbi években számos problémát vetett fel a köztestületek kettõs arculata: nevezetesen az, hogy bizonyos körben (pl. vezetõ testületeik megválasztásánál) autonóm társadalmi szervezetként saját belügyeiket intézik, míg más körben törvényi felhatalmazás alapján közigazgatási hatósági ügyeket intéznek az Áe. szabályai szerint. A gyakorlatban épp az említett körök elhatárolása vezetett vitákhoz, mivel tisztázatlan volt, hogy mely ügyekre terjed ki az Áe. hatálya. Ennek eldöntéséhez kíván segítséget adni a (2) bekezdés b) pontja, illetõleg a (4) bekezdés. A (2) bekezdés b) pontjához a következõket kell hozzáfûzni: - A tagsági jogviszony megszüntetése egzisztenciális kérdés az érintett szempontjából, hiszen azzal a jogkövetkezménnyel jár, hogy az illetõ nem gyakorolhatja tovább a foglalkozását, illetõleg nem végezhet meghatározott tevékenységet. Ilyen vonatkozásban teljesen közömbös, hogy a tagsági jogviszony fegyelmi eljárás keretében vagy más módon szûnt meg. A tárgyalt rendelkezés amiatt veszi ki a fegyelmi és etikai ügyeket a Ket. hatálya alól, mert az ilyen ügyekben a köztestületek nem a Ket., hanem saját fegyelmi, illetõleg etikai szabályzatuk szerint járnak el. Ebbõl azonban nem következik, hogy az, akivel szemben fegyelmi büntetést, illetõleg (gyakran ugyancsak súlyos jogkövetkezményekkel járó) etikai elmarasztalást alkalmaztak, jogfosztott lenne, s ne kereshetne - akár bírói úton is - jogvédelmet az általa sérelmesnek tartott döntéssel szemben. Mindössze arról van szó tehát, hogy az ilyen eljárások nem a Ket. szabályai szerint folynak. - A b) pont a tagsági jogviszonnyal összefüggõ ügyekrõl rendelkezik. Ebbõl azonban nem szabad azt a következtetést levonni, hogy a köztestületek esetében kizárólag a b) pontban szabályozott ügyekre terjed ki a Ket. hatálya. Törvény, illetõleg kormányrendelet ugyanis - mint ez a (3) bekezdés d) pontjából, illetõleg a (4) bekezdésbõl egyértelmûen megállapítható - egyes, a tagsági jogviszonnyal összefüggésben nem álló hatásköröket is telepíthet a köztestületekhez, amelyek intézésénél a Ket. rendelkezéseit kell alkalmazni. Ez a a közigazgatási ügy fogalmát definiálja és felsorolja azokat a legfontosabb szervtípusokat, amelyek a törvény szempontjából közigazgatási hatóságnak minõsülnek. A hatósági ügy meghatározásánál a törvény az Áe. bevált definícióját alkalmazza. Ennek megfelelõen hatósági ügyként határoz meg minden olyan ügyet, amelyben a hatóság az ügyfelet érintõ jogot, kötelezettséget állapít meg, adatot, tényt igazol, illetve jogszabállyal létrehozott nyilvántartást vezet, vagy hatáskörébe tartozó ügyben ellenõrzést végez. Közigazgatási hatósági ügynek tekinti ezen a definíción túl a tagsági jogviszony létrehozásával és megszüntetésével kapcsolatos ügyeket is, ha valamely tevékenység vagy foglalkozás köztestületi tagsághoz kötött. Figyelemmel arra, hogy a kamarai törvények igen részletesen és garanciális elemekkel kellõ mértékben ellátva szabályozzák a fegyelmi és etikai eljárást, a törvény ezeket az ügyeket nem tekinti hatósági ügynek. A közigazgatási ügy fogalmával kapcsolatban indokolt hangsúlyozni: a törvény nem minden, a közigazgatási hatóságok által lefolytatott eljárásra vonatkozik, hanem kizárólag az egyedi hatósági ügyekben folytatott eljárásokra. Így nem tartozik a törvény hatálya alá például a jogszabály-elõkészítés, a különbözõ állami szervek irányítása, továbbá az sem, amikor a közigazgatás nem a közhatalom letéteményeseként, hanem polgári jogi jogalanyként jár el. A gyakorlati jogalkalmazásban jogbizonytalanságot idéz elõ, hogy külön törvény meghatározott ügyekben nem közigazgatási hatóságot is feljogosíthat közigazgatási hatósági jogkör gyakorlására. A problémát az jelenti, hogy az ilyen szervek kétféle ügycsoportban járnak el: intéznek saját autonómiájuk körébe tartozó, közhatalmi jellegzetességeket nem mutató ügyeket, valamint kifejezetten hatósági ügyeket. Az említett kétféle ügycsoport közötti határvonal azonban nem mindig egyértelmû. A jogbiztonság érdekében a jogszabályszerkesztõkre hárul az egyértelmû elhatárolás kötelezettsége. 13. (1) E törvény hatálya nem terjed ki a szabálysértési eljárásra, a választási eljárásra, a népszavazás elõkészítésére és lebonyolítására, a területszervezési eljárásra és - az állampolgársági bizonyítvány kiadásának kivételével - az állampolgársági eljárásra. (2) E törvény rendelkezéseit a) az iparjogvédelmi eljárásokban, b) az államháztartás javára teljesítendõ, törvényben meghatározott, illetve a Közösségek költségvetésével megosztásra kerülõ kötelezõ befizetésekkel és a központi költségvetés, valamint az elkülönített állami pénzalap terhére jogszabály alapján juttatott támogatással összefüggõ eljárásokban, c) a külföldiek beutazásával és magyarországi tartózkodásával kapcsolatos eljárásokban, valamint a menedékjogi eljárásban, d) a piac felügyeleti és a piac szabályozásával kapcsolatos eljárásokban, e) a pénz- és tõkepiaci, a biztosítási, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztári és a magán-nyugdíjpénztári tevékenység felügyeletével kapcsolatos eljárásban, f) a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslati eljárásban csak akkor kell alkalmazni, ha az ügyfajtára vonatkozó törvény eltérõ szabályokat nem állapít meg. (3) Az (1) és (2) bekezdésben nem említett közigazgatási hatósági eljárásokra vonatkozó jogszabályok e törvény rendelkezéseitõl kizárólag abban az esetben térhetnek el, ha azt e törvény kifejezetten megengedi, illetve ha az az Unió jogi aktusának vagy nemzetközi szerzõdésnek a végrehajtásához szükséges.

16 (4) Ha az e törvény hatálya alá tartozó ügyben az Unió közvetlenül alkalmazandó jogi aktusa vagy nemzetközi szerzõdés eljárási szabályt határoz meg, e törvény rendelkezései az ott szabályozott kérdésben nem alkalmazhatók. (5) Az egyes eljárásfajtákra vonatkozó eljárási jogszabályok e törvényben nem szabályozott, de e törvény szabályaival összhangban álló kiegészítõ jellegû rendelkezéseket állapíthatnak meg. A törvényalkotó az alapokat tekintve magáévá tette a korábbi eljárási törvények és a Ket. szabályozási koncepció rendszerét. A rendszeren belül azonban lényeges hangsúlybeli eltolódások is megmutatkoznak. Egyébiránt erre számítani lehetett abból, hogy a Ket. tervezetnek ez a része a minisztériumok és más országos hatáskörû szervek érdeklõdését az elõkészítés utolsó szakaszában felkeltette. Látszatra jelentõsen bõvült a kivett eljárások köre (egyrõl, illetve kettõrõl ötre). Felfogásunk szerint azonban ennek a számbeli növekedésnek alig van tartalmi jelentõsége. Ugyanis több mint vitatható a szóban forgó egyes eljárások hatósági jellege (pl. népszavazás elõkészítése és lebonyolítása, vagy a területszervezési eljárás). Az ügyféli kör, az ügyek és döntések hatósági jellege nehezen bizonyítható. Ettõl függetlenül bizonyára nem ártalmas egyértelmûvé tenni, hogy a Ket. hatálya nem terjed ki ezekre az eljárásokra. Jelentõs eredményként könyvelhetõ el és egyértelmûen az általános szabályok alkalmazásának kiterjesztését jelenti azoknak az eljárásoknak a lecsökkentése, amelyekben a Ket.-nek másodlagos (szekunder) szerepe van. Annyit azonban meg kell jegyezni, hogy az öt pontban megtalálható eljárások valójában jóval több eljárásfajtát és ügycsoportot foglalnak magukba. (Az egyes pontokban nem véletlenül szerepel a többesszám.) Ezek egy része meghatározott tevékenységek felügyeletével kapcsolatos eljárás. [Ket. 13. (2) bek. e) pont.] A többi eljárás tekintetében a következõkre hívják fel a figyelmet: a) A korábban tárgyalt eljárások kivételével a közigazgatási hatósági eljárásokra vonatkozó jogszabályok (különös eljárási normák) a Ket. rendelkezéseitõl akkor térhetnek el, ha ezt a Ket. kifejezetten megengedi. Ezt a megengedést a Ket. sokféle eljárási technikával oldja meg. Vannak a Ket.-nek olyan rendelkezései, amelyektõl csak törvény térhet el [pl. a 8. (1) bekezdésének második mondata]. Más szabályoktól az eltérés a törvényen kívül kormányrendelettel is lehetséges [pl. 37. (3) bekezdése]. Még liberálisabb az a szabályozás, amely az eltérést törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati rendelet számára teszi lehetõvé [pl. a 8. (1) bekezdésének elsõ mondata]. Gyakran fordul elõ a jogszabályra [pl. 40. (6) bekezdése], vagy különös eljárási jogszabályra [pl. 5. (3) bekezdése] történõ utalás: mindkét esetben a törvénytõl az önkormányzati rendeletileg terjedõ skálán az egész magyar jogforrási hierarchiát kell érteni. Tovább bõvíti a kört a jogszabályra vagy nemzetközi szerzõdésre való hivatkozás is [pl. 27. (3) bekezdése], de található az Unió jogi aktusára vagy nemzetközi szerzõdésre történõ hivatkozás is [pl. 28. (1) bekezdése]. Mindezeken felül a Ket. szabályoz olyan jogintézményeket is, amelyek alkalmazására csak akkor kerülhet sor, ha ezt jogszabály lehetõvé teszi (vagyis maga a Ket. nem elegendõ, pl. a 41. (1) bekezdése), illetõleg ha a szóban forgó jogintézmény alkalmazását jogszabály nem zárja ki (az utóbbi esetben akár önkormányzati rendelet is überelheti a Ket.-et, pl. a 112. (2) bekezdésének d) pontja alapján). Az eltérés lehetõségének a megadására egy kirívó példa lelhetõ fel a hatóság döntéseivel kapcsolatos szabályok körében. E szerint törvény a hatóság döntésével kapcsolatos összes lényeges rendelkezésektõl eltérõ szabályokat is megállapíthat [Ket. 74. (6) bekezdés]. b) Az eltérésre meg van a lehetõség akkor is, ha ezt az Unió jogi aktusának vagy nemzetközi szerzõdésnek a végrehajtása szükségessé teszi. Itt hivatkozunk arra a korlátra, amely szerint azokban a törvény hatálya alá tartozó ügyekben, amelyekben az Unió közvetlenül alkalmazandó joga vagy nemzetközi szerzõdés eljárási szabályt állapít meg, a Ket. rendelkezései nem alkalmazhatók. c) Az egyes eljárás fajtákra vonatkozó, a Ket.-ben nem szabályozott, de vele összhangban álló, kiegészítõ jellegû rendelkezéseket az eljárási jogszabályok korlátozás, és külön felhatalmazás nélkül megállapíthatnak. A jogalkotási gyakorlat dönti majd el, hogy az összhang és a kiegészítõ jelleg értelmezése nem terjed-e túl a jogalkotó szándékán. 14. (1) Törvény e törvény rendelkezéseitõl eltérõ szabályokat állapíthat meg: a) az atomenergia alkalmazási körébe tartozó ügyekben aa) a hatásköri összeütközésre, ab) az azonnali intézkedés megtételére, ac) az engedélyezési eljárásra, ad) a hatósági ellenõrzésre, ae) a nyelvhasználatra, af) az eljárási jogutódlásra, ag) a döntés közlésére, b) a veszélyes létesítményekkel kapcsolatos eljárásban ba) az eljárás irataiba történõ betekintésre, bb) a hiánypótlásra, bc) a helyszíni ellenõrzésre és a szemlére, c) az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásaival - beleértve a baleseti ellátásokat is - kapcsolatos eljárásokban ca) a joghatóságra, a hatáskörre, az illetékességre, cb) a hatóság döntéseire,

17 cc) a jogorvoslatokra, cd) a végrehajtásra. Ennek a szakasznak az elsõ bekezdése a Ket. 13. (3) bekezdéséhez kapcsolódik, és három ügycsoportban megengedi az eltérést az általános szabályoktól. Fontos azonban megemlíteni, hogy a felhatalmazás nem általános jellegû, hanem meghatározott jogintézményekhez kapcsolódik. A Ket. csak azokkal az intézményekkel kapcsolatban szekunder jellegû, egyéb vonatkozásban megtartja primátusát. A három ügycsoport, illetve eljárás; a) az atomenergia alkalmazási körébe tartozó ügyek, b) a veszélyes létesítményekkel kapcsolatos eljárás, c) az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásával - beleértve a baleseti ellátásokat is - kapcsolatos eljárások. Bár mindhárom esetben méltányolandó érvek szólnak az eltérés lehetõségének biztosítása mellett, a c) ponthoz kapcsolódó felhatalmazás, lehetséges terjedelme miatt, közelít a kivett eljárásokhoz. Garanciális szempontból azonban kiemelendõ, hogy eltérõ szabályokat, minden esetben, csak törvényben lehet megállapítani. A 14. (2) bekezdése két engedélyezési eljárásban teszi lehetõvé a Ket.-tõl való eltérést, megtoldva azzal, hogy ebben a körben kizáró szabályok megállapítására is sor kerülhet. Itt a jogforrási oldal is kiterjedtebb, törvény mellett kormányrendelettel is elvégezhetõ az eltérõ, illetve kizáró szabályozás. A két engedélyezési eljárás a következõkre terjed ki: a) haditechnikai eszközökre és szolgáltatásokra, b) kettõs rendeltetésû termékek és technológiák külkereskedelmére. A törvény a Ket ának (1) bekezdését egészíti ki azzal, hogy törvény eltérõ szabályokat állapíthat meg az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásaival - beleértve a baleseti ellátásokat is - kapcsolatos eljárásokban a joghatóságra, hatáskörre, illetékességre, a hatóság döntéseire, valamint a jogorvoslatokra. Az eltérés elsõsorban azon alapul, hogy a pénzbeli ellátásokkal kapcsolatos eljárások nem klasszikus hatósági eljárások, azok nagy részét a munkáltatóknál mûködõ kifizetõhelyek állapítják meg. A kifizetõhelyek nem közigazgatási szervek, hatósági feladatokat nem látnak el. Magyarországon 6282 kifizetõhely mûködik, amely egy évben összesen esetben dönt pénzbeli ellátás vonatkozásában. A megyei egészségbiztosítási pénztárak esetben döntenek pénzbeli ellátások kérdésében. Ha a Ket. alapján ezekben az esetekben határozatot kellene hozni, ez a pénzbeli ellátási rendszer mûködésképtelenségét eredményezné. Továbbá a Ket. szabályainak alkalmazása a jelenlegi egyszerû eljárási rendszert bonyolult, túlbürokratizált rendszerré alakítaná át, amely a Ket. alapelveként megfogalmazott egyszerû és szakszerû eljárásnak ellentmondana, és az ügyfelek elégedetlenségét eredményezné. A végrehajtási eljárásra azért indokolt eltérõ szabályozás kialakítása, mivel a társadalombiztosítási járulékok vonatkozásában az adózás rendjérõl szóló törvényt kell alkalmazni, amely a Ket. értelmében szubszidiárius eljárásnak minõsül. Az így felmerülõ párhuzamos szabályozás kiküszöbölése érdekében tartalmazza a szakasz a fenti rendelkezést. A Ket. a közigazgatási szervezeten belüli hatásköri viták eldöntését - amely jelenleg az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik - a Fõvárosi Ítélõtáblához telepíti. Az új hatáskör-telepítési szabály azonban megköveteli az Alkotmánybíróságról szóló évi LV. törvény (a továbbiakban: Abt.) ezirányú módosítását. A Ket. hatálybalépésével ugyanis ugyanazt a hatáskört az Alkotmánybíróság is és az Ítélõtábla is gyakorolná. A kollízió feloldása érdekében a törvény ismételten tartalmazza az Abt. vonatkozó rendelkezéseinek hatályon kívül helyezését. (2) Törvény vagy kormányrendelet e törvény rendelkezéseitõl eltérõ vagy kizáró szabályokat állapíthat meg a haditechnikai eszközök és szolgáltatások, illetve a kettõs rendeltetésû termékek és technológiák külkereskedelmének engedélyezésére irányuló eljárásban a) az eljárás felfüggesztésére, b) az egyezségre, c) az elektronikus ügyintézésre, d) az eljárás irataiba történõ betekintésre, e) a bizonyítékok ismertetésére, f) a hatóság döntéseire, g) a jogorvoslatokra és a jogorvoslati fórumrendszerre, h) a jóhiszemûen szerzett jogok védelmére. Ez a négy kategóriára bontva csoportosítja az eljárásfajtákat. Ezek közül az elsõre egyáltalán nem terjed ki a törvény tárgyi hatálya, a másodikban csak akkor kell alkalmazni a törvényben foglalt rendelkezéseket, ha jogszabály eltérõen nem rendelkezik, a harmadik kategóriára nézve irányadók a törvényben szereplõ szabályok és az eltérés csak akkor megengedett, ha azt maga a törvény lehetõvé teszi. Abból kiindulva, hogy maga a törvény is elég tág teret nyújt a különös eljárási normák számára az egyes eljárásfajták sajátosságainak érvényre juttatásához, a kodifikáció során egyértelmû törekvés volt az Áe.-ben az elsõ és a második kategóriába sorolt eljárásfajták számának lehetõség szerinti csökkentése. Ezeknek az úgynevezett privilegizált eljárásoknak az áttekintésével azonban beigazolódott, hogy megfelelõ kodifikációs megoldásokkal az általános eljárási szabályok elsõdleges szerepe erõsíthetõ, ugyanakkor kellõ rugalmassággal az egyes eljárásfajták specialitásait is kezelni lehet.

18 A törvény ezért három olyan ügycsoportban, ahol a biztonságra visszavezethetõ okok indokolják az általánostól eltérõ, különös szabályok megalkotását, az eljárási jogban új megoldással lehetõvé teszi az egyes jogintézményeknél a szélesebb körû eltérés lehetõségét. (Atomenergia alkalmazása, veszélyes létesítmények engedélyezése, haditechnikai eszközök és szolgáltatások külkereskedelmének engedélyezése.) Európai Uniós tagságunkra, illetve más nemzetközi jogi kötelezettségünkre tekintettel további eltérésekre is figyelemmel kell lennünk a szabályozásnál. Nem kizárt ugyanis, hogy az Unió jogi aktusa, vagy nemzetközi szerzõdés eljárási kérdéseket rendez, és ezek jogi sajátosságaikból eredõen az eljárási törvénnyel szemben elsõbbséget élveznek. Ügyfél 15. (1) Ügyfél az a természetes vagy jogi személy, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet, akinek (amelynek) jogát, jogos érdekét vagy jogi helyzetét az ügy érinti, akit (amelyet) hatósági ellenõrzés alá vontak, illetve akire (amelyre) nézve - tulajdonát, jogait és vagyontárgyait is ideértve - a hatósági nyilvántartás adatot tartalmaz. (2) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a létesítménnyel kapcsolatos, illetve a tevékenység engedélyezésére irányuló eljárásban ügyfél a hatásterületen levõ valamennyi ingatlan tulajdonosa és az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogszerû használója. (3) Törvény vagy kormányrendelet meghatározott ügyfajtákra részletesebb ügyfélfogalmat állapíthat meg. (4) Az ügyfél jogai megilletik az ügy elbírálásában hatóságként (szakhatóságként) részt nem vevõ hatóságot is, amelynek feladatkörét az ügy érinti. (5) Meghatározott ügyekben törvény az ügyfél jogaival ruházhatja fel az érdekvédelmi szervezeteket és azokat a társadalmi szervezeteket, amelyeknek a nyilvántartásba vett tevékenysége valamely alapvetõ jog védelmére vagy valamilyen közérdek érvényre juttatására irányul. (6) A természetes személy ügyfélnek akkor van eljárási képessége, ha a polgári jog szabályai szerint cselekvõképességgel rendelkezik. Jogszabályban meghatározott esetben a korlátozott cselekvõképességgel rendelkezõ személyt is megilleti az eljárási képesség. Az eljáró hatóság hivatalból vizsgálhatja az eljárási képesség meglétét, és ha annak hiányát állapítja meg, úgy az ügyfél helyett törvényes képviselõjét vonja be az eljárásba, illetve ügygondnok kirendelését kéri. A közigazgatási eljárásban alapkérdésnek számít, hogy ki tekinthetõ ügyfélnek, hiszen az ügyfélnek vannak különbözõ eljárási jogai, részére kell kézbesíteni a határozatot, amely ellen jogorvoslattal élhet stb. Természetesen vannak egyszerû megítélésû ügyek, amelyekben ez nem jelent problémát. (Pl. ha valaki hatósági bizonyítványt kér valamirõl, az eljárásban õ az egyetlen ügyfél.) Jelentõs azonban az olyan eljárás-fajták száma, amelyekben az ügyfelek körének meghatározása már problematikus. Épp ezért a törvény-elõkészítés során a jogalkalmazók szinte egyértelmûen kérték: a Ket. adjon számukra fogódzókat az ügyféli jogállás esetenkénti meghatározásához. Ez azonban épp amiatt nehéz, mert az eljárásfajták eltérõ volta miatt univerzális, azaz mindenfajta ügyben egyaránt alkalmazható felsorolást nem lehet adni az ügyfelekrõl. Mivel a Ket. általános szabályokat foglal magában, az ügyfél-fogalom is csak általános lehet, azaz olyan absztrakt fogalmi elemekre épül, amelyeket ügyfajtánként, sõt néha egyedi ügyenként lehet csak konkretizálni. A 15. (1) bekezdése alapjában véve az Áe. ügyfél-fogalmára épül, de azt több vonatkozásban kiegészíti. Ilyen kiegészítés a jogi személyiséggel nem rendelkezõ gazdasági társaságról tesznek említést. Kétségtelen, hogy a magyar jog ismer ilyet. Ám a Ket.-ben az eltérõ terminológia használata azt kívánja kifejezésre juttatni, hogy a közigazgatási eljárásjogban ezt a fogalmat nem lehet leszûkíteni a gazdaság szférájára. Hiszen például a társasházak, társasüdülõk sem rendelkeznek jogi személyiséggel, noha számos vonatkozásban ügyfelek lehetnek közigazgatási eljárásokban. A gyakorlatban gyakran értelmezési problémát idézett elõ az ügyfél-fogalomban szereplõ jogos érdek kifejezés. Ez alatt nem csupán az adott ügyfajtára vonatkozó jogszabályban nevesített módon megjelenõ olyan érdekeket kell érteni, mint pl. a jó kilátás megõrzéséhez vagy a túlzott mértékû árnyékolás elleni védelemhez fûzõdõ érdek, hanem ebben a szövegkörnyezetben a jogos inkább a méltánylást érdemlõ szinonimája. Ha pl. egy korábbi közút nyomvonalán autópályát építenek, az engedélyezési eljárásban ezen az alapon ügyfélnek minõsül az a tulajdonos, aki korábban a közúton meg tudta közelíteni lakóhelyét, míg az autópálya elkészülte után minden alkalommal öt kilométeres kerülõre kényszerül. A (2) bekezdés kifejezetten a jogalkalmazók kérésére került bele a törvénybe, annak érdekében, hogy a létesítménnyel kapcsolatos, illetõleg a tevékenység engedélyezésére irányuló eljárásokban támpontot kapjanak az ügyféli kör meghatározására nézve. Az ilyen eljárásokban ugyanis az okozza a gondot, hogy a létesítmény vagy tevékenység gyakran nem csupán a szomszédos ingatlanok tulajdonosait vagy használóit zavarja, hanem nagyobb területen fejt ki olyan hatást, amely az ügyféli jogállást megalapozhatja. Ezért jelent meg a (2) bekezdés szövegében egy új fogalom: a hatásterület. Hatásterületen azt a területet kell érteni, amelyre a létesítmény vagy tevékenység normális üzemmód mellet - pl. zaj keltésével, bûz okozásával, füst kibocsátásával vagy egyéb módon - folyamatosan vagy rendszeresen káros vagy zavaró hatást gyakorol. A hatásterület nem szükségképpen a létesítmény tõszomszédságánál kezdõdik: egy magas gyárkéménybõl kibocsátott szennyezõ anyagok pl. többnyire a kéménytõl távolabb kerülnek közel a talajhoz. Azt, hogy hol húzódik a hatásterület határa, csak egyedileg, a domborzati viszonyok az uralkodó széljárás és más tényezõk figyelembevételével, az anyagi jogszabályokban esetleg megszabott határértékek alapján lehet megállapítani.

19 Az általános szabályozás szintjén ennél tovább nem lehet elmenni. Ezért ad a (3) bekezdés felhatalmazást arra nézve, hogy törvény vagy kormányrendelet - meghatározott ügyfajtákra kiterjedõ érvénnyel - az (1) és a (2) bekezdésben foglaltnál részletesebb ügyfélfogalmat határozzon meg. A (4) bekezdés az Áe.-ben is szereplõ szabály pontosított formában történõ átvétele. E rendelkezés hatálya alá olyan hatóságok tartoznak, amelyeknek az adott ügy elbírálására nézve nincs ugyan hatásköre, abban tehát még szakhatóságként sem mûködnek közre, ám a hozandó döntés kihatással lehet a gondozásukra bízott közérdekre. (A helyszíni szemle vagy a kutatófúrások során pl. kiderül, hogy a beépíteni kívánt terület alatt természetes barlang húzódik vagy értékes régészeti lelõhely található, vagy a lebontásra szánt ház egyik falán nemzeti értéket képezõ freskó van.) Az (5) bekezdés új rendelkezés. Sok külföldi ország jogrendszere ismeri az úgynevezett actio popularis-t, ami azt jelenti, hogy valamilyen közérdek védelmében nem csupán az kezdeményezhet eljárást és gyakorolhat ügyféli jogokat, akinek személyes érdekeltsége van az ügyben. Ez az eljárásjogi megoldás a magyar jogrendszerben sem teljesen ismeretlen. Így pl. a környezetvédelmi törvény 98. -ának (1) bekezdése a következõket mondja ki: az állampolgárok által a környezetvédelmi érdekeik képviseletére létrehozott egyesületeket és más, politikai pártnak és érdekképviseletnek nem minõsülõ - a hatásterületen mûködõ - társadalmi szervezeteket a környezetvédelmi államigazgatási eljárásokban területükön az ügyfél jogállása illeti meg. A (6) bekezdés új, az Áe.-ben nem található fogalmat vezetett be, az eljárási képesség fogalmát. Ennek az a lényege, hogy az ügyfélnek minõsülõ személy - életkora, egészségi állapota, vagy szellemi fogyatékossága miatt - nem mindig van olyan helyzetben (állapotban), hogy saját maga vegyen részt az eljárásban és érvényesíteni tudja jogait és jogos érdekeit. (Egy csecsemõ pl. aligha képes erre.) A vázolt problémát nem oldja meg a jogi képviselõ bevonása az eljárásba, hiszen a jogi képviselõ személyét is az ügyfélnek kell kiválasztania, továbbá a jogi képviselõ köteles az ügyfél akaratának megfelelõen eljárni. A közigazgatási eljárásban tehát nem pusztán azt kell vizsgálni: ki tekinthetõ ügyfélnek, hanem ezen túlmenõen azt is, hogy az ügyfélnek van-e eljárási képessége. A Ket. fõszabályként azt monda ki: az ügyfélnek ekkor van eljárási képessége, ha a polgári jog szabályai szerint cselekvõképességgel rendelkezik. Jogszabályban meghatározott esetben azonban a korlátozott cselekvõképességgel rendelkezõ személyt is megilleti az eljárási képesség. A polgári jog szabályai szerint a természetes személyek lehetnek: cselekvõképesek, korlátozottan cselekvõképesek és cselekvõképtelenek. Kiskorú az, aki a tizennyolcadik életévét még nem töltötte be, kivéve, ha házasságot kötött. A házasságkötés révén ugyanis a kiskorú személy megszerzi a nagykorúságot. Az utóbbi szabály azonban nem irányadó akkor, ha az említett házasságot a bíróság a cselekvõképesség hiánya vagy a kiskorúság miatt a házasságkötéshez szükséges gyámhatósági engedély hiánya miatt nyilvánította érvénytelennek. Cselekvõképtelen: az a kiskorú, aki tizennegyedik életévét még nem töltötte be. Cselekvõképtelen továbbá az a tizennyolcadik életévét betöltött kiskorú vagy nagykorú, akit a bíróság cselekvõképességet kizáró gondnokság alá helyezett. Korlátozottan cselekvõképes: az a kiskorú, aki tizennegyedik életévét már betöltötte és nem cselekvõképtelen. Ugyanebbe a kategóriába tartozik az a nagykorú, akit a bíróság a cselekvõképességet korlátozó gondnokság alá helyezett. Mindazok, akik nem tartoznak az ismertetett két kategória valamelyikébe, általában cselekvõképesek. Ám a Polgári Törvénykönyv ismeri a gondnokság alá helyezés nélküli cselekvõképtelenséget is. Gondnokság alá helyezés nélkül is cselekvõképtelen az, aki olyan állapotban van, hogy ügyei viteléhez szükséges belátási képessége - tartósan vagy a jognyilatkozata megtételekor átmenetileg - teljesen hiányzik. A gyámhatóság kivételesen, azonnali intézkedést igénylõ esetben ideiglenes gondnokot rendelhet ki annak a nagykorú személynek, akinek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége - pszichés állapota vagy szellemi fogyatékossága miatt - tartósan teljes mértékben hiányzik és érdekeinek védelme más módon nem lehetséges. Az ideiglenes gondnokot kirendelõ határozat ellen nincs helye fellebbezésnek. Az ismertetett szabályozásnak az eljárási képesség vizsgálatánál van jelentõsége. A Ket. nem írja elõ kötelezõen, hogy az eljárási képességet a hatóság minden ügyben vizsgálni köteles, hanem úgy rendelkezik, a közigazgatási szerv hivatalból vizsgálhatja az eljárási képesség meglétét. Mellõzhetõ ez a vizsgálat pl. akkor, ha csekély jelentõségû ügyben a hatóság nem is kerül személyes érintkezésbe az ügyféllel (azaz pusztán az eljárási képesség meglétének vizsgálata céljából az ügyfelet nem feltétlenül kell személyes megjelenésre megidézni vagy felkérni), illetõleg ha az ügyintézõ ismeri az ügyfelet (pl. kis településen vagy korábbi ügyekbõl) és tudja, hogy cselekvõképes. Általában akkor van szükség az eljárási képesség vizsgálatára, ha az eljáró hatóságnak ránézés alapján (pl. gyermek akar eljárni) vagy az ügyfél viselkedése miatt (pl. zavarosan beszél vagy nyilvánvaló képtelenségeket mond) gyanúja támad az eljárási képesség meglétét illetõen. Az általános szabály, hogy amennyiben az ügyfél cselekvõképtelen, vagy korlátozottan cselekvõképes (és az adott ügyfajtára irányadó jogszabály szerint nem rendelkezik eljárási képességgel), az ügyfél helyett törvényes képviselõje (szülõje, gyámja, gondnoka) vesz részt az eljárásban és teszi meg a szükséges eljárási cselekményeket. Jogutódlás a hatósági eljárásban

20 16. (1) Ha jogszabály másként nem rendelkezik vagy azt az ügy jellege nem zárja ki, a hivatalból indított vagy folytatott eljárásban a kiesõ ügyfél helyébe annak polgári jog szerinti jogutódja lép, ilyen esetben a jogerõs határozatban megállapított kötelezettség vagy jogosultság a jogutódot terheli, illetve illeti meg. (2) A jogelõd kérelmére indult eljárásban a jogutódlás a jogutód kérelme alapján következik be, errõl a hatóság végzéssel dönt. (3) A jogerõs határozattal megállapított kötelezettség esetén - indokolt esetben a teljesítési határidõ egy alkalommal történõ meghosszabbításával - lehetõséget kell adni a jogutódnak a kötelezettség önkéntes teljesítésére. (4) Jogutód hiányában a jogszabálysértõ, illetve a közérdeket sértõ vagy veszélyeztetõ állapot megszüntetésérõl a hatáskörrel rendelkezõ hatóság hivatalból intézkedik. Ez is új rendelkezés, amely a jogalkalmazók kérésére került bele a Ket.-be. Elõfordul ugyanis, hogy az eljárás tartama alatt, vagy a jogerõs határozatban megállapított kötelezettség teljesítése elõtt az eredeti ügyfél kiesik az eljárásból, mert pl. meghal, ingatlanának tulajdonjogát elidegeníteni, vagy a jogi személy megszûnik. Az ilyen esetekre szólóan tehát rendelkezni kellett a jogutódlásról a közigazgatási hatósági eljárásban. Ezt a Ket. akként oldotta meg, hogy külön szabályt állapított meg a hivatalból indított vagy hivatalból folytatott eljárásra, illetõleg a kérelemre indult eljárásra nézve. A hivatalból folyó eljárásokban az a fõszabály, hogy a kiesõ ügyfél helyébe annak a polgári jog szerinti jogutódja - pl. örököse, az ingatlanának tulajdonjogát más módon (pl. adásvétel vagy ajándékozás útján) megszerzõ személy - lép. Ez közelebbrõl annyit jelent, hogy a folyamatban lévõ eljárásban a továbbiakban a jogelõd helyett õ gyakorolja az ügyféli jogokat, illetõleg a már befejezett eljárásban õt terheli a jogerõs határozatban megállapított kötelezettség (pl. valamilyen építési munka elvégzése). Más megfogalmazásban: a jogutód mintegy ezzel a kötelezettséggel terhelten szerzi meg az ingatlan tulajdonjogát, s úgy kell tekinteni, mintha már eredetileg is vele szemben állapították volna meg a kötelezettséget. Ez alól azonban van egy fontos kivétel. Nem száll át a jogutódra azoknak az anyagi jogi vagy eljárási szankcióknak - pl. eljárási bírságoknak - a megfizetési kötelezettsége, amelyeket a jogutódlás bekövetkezése elõtt a jogelõdre annak jogellenes magatartása miatt személyre szólóan szabtak ki. Egyébként a 16. (1) bekezdése szerint nem következik be jogutódlás, ha azt jogszabály vagy az ügy jellege kizárja. Az utóbbi akkor áll fenn, ha a kötelezettség kifejezetten személyhez kötött (tehát pl. valakit arra köteleztek, hogy vesse alá magát orvosi vizsgálatnak vagy folytatott eljárásban a jogutódlás a törvény erejénél fogva következik be, tehát errõl nem kell végzést hozni). A jogutódot azonban értesíteni kell a jogutódlásról, mert e nélkül esetleg nincs is tudomása a folyamatban lévõ eljárásról, s ez okból nem tudja gyakorolni ügyféli jogait. Más a helyzet a kérelemre indult eljárásban, ahol a jogutódlás csak a jogutód erre irányuló kérelme alapján következik be, s a kérelemrõl a hatóság végzéssel dönt. Természetesen ilyenkor sincs helye jogutódlásnak, ha szigorúan személyhez kötött ügyrõl van szó (pl. az ügyfél fegyvertartási engedély iránti kérelmet adott be). Ha az ügy jellege nem zárja ki a jogutódlást és a hatóság tudomást szerez az ügyfél kiesésérõl (pl. haláláról), célszerû a jogutódot tájékoztatni a folyamatban lévõ ügyrõl és felkérni, hogy méltányos idõn - pl. nyolc vagy tizenöt napon belül - vagy nyújtsa be jogutódlásra irányuló kérelmét vagy közölje a hatósággal, hogy nem kíván élni erre irányuló jogával. Az utóbbi esetben, továbbá ha a jogutód a megállapított határidõn belül nem nyilatkozik, a jogelõd által indított eljárást végzéssel meg kell szüntetni. Ha azonban olyan ügyrõl van szó, amelyet nem csupán kérelemre, hanem hivatalból is meg lehet indítani, a hatóság az eljárás megszüntetése helyett dönthet arról is, hogy az eljárást hivatalból folytatja. A (3) bekezdés azt kívánja elérni, hogy jogutódlás esetén a jogutódnak reális lehetõsége legyen a jogerõs határozattal a jogelõd terhére megállapított kötelezettség önkéntes teljesítésére. Ennek elsõdleges elõfeltétele, hogy a jogutód egyáltalán tudjon a jogerõs határozatról, ami nem minden ügyben magától értetõdõ. Indokolt esetben tehát a hatóság tájékoztatásul kézbesítse a jogerõs határozatot a jogutódnak. Ez történhet a jogutódlásról való értesítés mellékleteként is. (Természetesen a kézbesítés nem annyit jelent, hogy a jogutód számára újból megnyílik a jogorvoslathoz való jog. Ha azonban az értesítés idõpontjában még nem telt le a határozatnak a jogelõd részére való kézbesítésétõl számított jogorvoslati határidõ, a jogutód élhet jogorvoslati jogával.) Megtörténhet, hogy a jogutódlásról szóló értesítés idõpontjában a teljesítési határidõ már letelt, vagy abból olyan rövid idõtartam van hátra, amely nem elegendõ a teljesítéshez. Az ilyen esetben a hatóság akkor jár el helyesen, ha - élve a (3) bekezdésben foglalt jogával - végzéssel hivatalból meghosszabbítja a teljesítési határidõt. A 16. kapcsán fel kell hívnunk a figyelmet a 32. (5) bekezdésére, amely kimondja: ha a jogutód kiléte vitás, ennek eldöntéséig a hatóság a folyamatban lévõ eljárást a kérelmezõ ügyfél kiesése esetén felfüggeszti, egyéb esetekben felfüggesztheti. A (4) bekezdés hivatalbóli intézkedési kötelezettséget ír elõ a hatáskörrel rendelkezõ hatóság számára. Ezzel kapcsolatban felhívjuk a figyelmet a 22. (3) bekezdésében szabályozott ideiglenes intézkedésre is. A törvény az Áe.-ben foglaltaknál sokkal részletesebben foglalkozik az ügyfél fogalmával és az ügyfelek körének meghatározásával. Ennek az az oka, hogy bizonyos eljárásfajtákban ez problematikus: nem mindig lehet egyértelmûen megállapítani, hogy például egy tervezett létesítmény mely földrajzi területre gyakorol olyan hatást, amely az ügyfél jogállását megalapozhatja. Ugyanakkor a törvénynek meg kell maradnia az általánosság szintjén, s a különös eljárási szabályokra vár az a feladat, hogy az adott ügykategóriára nézve a lehetõséghez képest konkretizálják az ügyfelek körének meghatározásánál irányadó szabályokat. A létesítménnyel és a tevékenység gyakorlásával kapcsolatos eljárások esetében a törvény az ingatlan tulajdonosát, illetve az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett használati jogokat gyakorló jogosultat ügyfélként rendeli az eljárásba bevonni. Bár az ingatlan jogszerû használatának nem minden esetben feltétele a az ingatlan nyilvántartási bejegyzés, az ügyféli kör meghatározásánál ettõl eltérni nem indokolt. A szabályozás ugyanis nem

2004. évi CXL. törvény. a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól

2004. évi CXL. törvény. a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól 2004. évi CXL. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól Az Országgyűlés abból a célból, hogy az állampolgárokat és a szervezeteket legszélesebb körben érintő közigazgatási

Részletesebben

2004. évi CXL. törvény. a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól

2004. évi CXL. törvény. a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól 2004. évi CXL. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól Az Országgyűlés abból a célból, hogy az állampolgárokat és a szervezeteket legszélesebb körben érintő közigazgatási

Részletesebben

2004. évi CXL. törvény. a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól 1

2004. évi CXL. törvény. a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól 1 1. oldal 2004. évi CXL. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól 1 Ez a törvény többéves előkészítő munka terméke, amelynek keretében - széles körű gyakorlati tapasztalatokkal

Részletesebben

2004. évi CXL. törvény. a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól

2004. évi CXL. törvény. a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól 2004. évi CXL. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól Az Országgyűlés abból a célból, hogy az állampolgárokat és a szervezeteket legszélesebb körben érintő közigazgatási

Részletesebben

2004. évi CXL. törvény. a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól

2004. évi CXL. törvény. a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól 2004. évi CXL. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól Az Országgyűlés abból a célból, hogy az állampolgárokat és a szervezeteket legszélesebb körben érintő közigazgatási

Részletesebben

A MAGYAR KÖZIGAZGATÁS ÁTALAKULÁSA...3

A MAGYAR KÖZIGAZGATÁS ÁTALAKULÁSA...3 TARTALOMJEGYZÉK A MAGYAR KÖZIGAZGATÁS ÁTALAKULÁSA...3 1. Bevezetés...3 2. Az államigazgatás átalakulása...4 2.1. A központi közigazgatás és annak átalakulása...4 2.2. A területi-helyi államigazgatás átalakulása

Részletesebben

A hatósági eljárás és eljárásjog fogalma és a kodifikáció hazai története. A hatósági eljárás és eljárásjog fogalma. Eljárásfajták a közigazgatásban

A hatósági eljárás és eljárásjog fogalma és a kodifikáció hazai története. A hatósági eljárás és eljárásjog fogalma. Eljárásfajták a közigazgatásban A hatósági eljárás és eljárásjog fogalma és a kodifikáció hazai története 1 A hatósági eljárás és eljárásjog fogalma 2 Eljárásfajták a közigazgatásban Az eljárás és az eljárásjog definiálása Magyary Zoltán:

Részletesebben

Kérelem a PSZÁF J-B-IV-24/2007. sz. határozat saját hatáskörben történő visszavonására

Kérelem a PSZÁF J-B-IV-24/2007. sz. határozat saját hatáskörben történő visszavonására Marsi Erika Főigazgató Asszony Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete Budapest Krisztina krt. 39. 1013 Tárgy: Kérelem a PSZÁF J-B-IV-24/2007. sz. határozat saját hatáskörben történő visszavonására Tisztelt

Részletesebben

2004. évi CXL. törvény. a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól 1

2004. évi CXL. törvény. a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól 1 Hatályos: 2015.07.01-2004. évi CXL. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól 1 Az Országgyűlés abból a célból, hogy az állampolgárokat és a szervezeteket legszélesebb

Részletesebben

A KÖZIGAZGATÁSI HATÓSÁGI ELJÁRÁS ÉS SZOLGÁLTATÁS ÁLTALÁ OS SZABÁLYAI (Ket) [2004. ÉVI CXL. TÖRVÉ Y]

A KÖZIGAZGATÁSI HATÓSÁGI ELJÁRÁS ÉS SZOLGÁLTATÁS ÁLTALÁ OS SZABÁLYAI (Ket) [2004. ÉVI CXL. TÖRVÉ Y] A KÖZIGAZGATÁSI HATÓSÁGI ELJÁRÁS ÉS SZOLGÁLTATÁS ÁLTALÁ OS SZABÁLYAI (Ket) [2004. ÉVI CXL. TÖRVÉ Y] A mérnöki kamaráról szóló 1996. évi LVIII. törvény a közfeladatok ellátásának körében feljogosítja a

Részletesebben

A szakmai követelménymodul tartalma:

A szakmai követelménymodul tartalma: Az Országos Képzési Jegyzékről és az Országos Képzési Jegyzékbe történő felvétel és törlés eljárási rendjéről szóló 133/2010. (IV. 22.) Korm. rendelet alapján. Szakképesítés, szakképesítés-elágazás, rész-szakképesítés,

Részletesebben

Közigazgatási eljárás és közigazgatási ügyvitel (összevont) jegyzet 2012

Közigazgatási eljárás és közigazgatási ügyvitel (összevont) jegyzet 2012 Közigazgatási eljárás és közigazgatási ügyvitel (összevont) jegyzet 2012 Ideiglenes oktatási segédanyag: Összeállította dr Bednay Dezső Függelék: Közigazgatási eljárás iratminták 1) A közigazgatás fogalma

Részletesebben

A bizonyítás. Az eljárás nem szükségképpeni része.

A bizonyítás. Az eljárás nem szükségképpeni része. A bizonyítás A bizonyítás fogalma A bizonyítási eljárás (vagy bizonyítás) - a hivatalbóli eljárás alapelvén nyugvó, - a hatóság az ügyfelek és az eljárás más résztvevői közreműködésével zajló eljárási

Részletesebben

Dr. Nemes András Általános közigazgatási ismeretek Jogalkotási és jogalkalmazási ismeretek

Dr. Nemes András Általános közigazgatási ismeretek Jogalkotási és jogalkalmazási ismeretek Dr. Nemes András Általános közigazgatási ismeretek Jogalkotási és jogalkalmazási ismeretek c. előadása Köz/ z/állam igazgatási alapok 1. A közigazgatás és az államigazgatás szinonim fogalmak Általános

Részletesebben

12. Önkormányzati rendszer, szociális feladatok

12. Önkormányzati rendszer, szociális feladatok 12. Önkormányzati rendszer, szociális feladatok 2011. évi CLXXXIX. Törvény Magyarország helyi önkormányzatairól Önkormányzat: a helyi önkormányzás testülete és szervezete, feladat- és hatáskörébe tartozó

Részletesebben

TARTALOMJEGYZÉK 1. TÁJÉKOZTATÓ A MUNKAVÉDELEMMEL KAPCSOLATOS KÖZIGAZGATÁSI FELADATOKRÓL... 2

TARTALOMJEGYZÉK 1. TÁJÉKOZTATÓ A MUNKAVÉDELEMMEL KAPCSOLATOS KÖZIGAZGATÁSI FELADATOKRÓL... 2 TARTALOMJEGYZÉK 1. TÁJÉKOZTATÓ A MUNKAVÉDELEMMEL KAPCSOLATOS KÖZIGAZGATÁSI FELADATOKRÓL... 2 2. TÁJÉKOZTATÓ A MUNKAÜGGYEL KAPCSOLATOS KÖZIGAZGATÁSI FELADATOKRÓL... 5 1. TÁJÉKOZTATÓ A MUNKAVÉDELEMMEL KAPCSOLATOS

Részletesebben

PÉNZÜGYMINISZTÉRIUM. Szóbeli vizsgatevékenység

PÉNZÜGYMINISZTÉRIUM. Szóbeli vizsgatevékenység PÉNZÜGYMINISZTÉRIUM A vizsgarészhez rendelt követelménymodul azonosítója, megnevezése: 197-06 Bevezetés a jogtudományba A vizsgarészhez rendelt vizsgafeladat megnevezése: A jogi alapfogalmak, a közigazgatási

Részletesebben

2004. évi CXL. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól

2004. évi CXL. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól OptiJUS Opten Kft. 1 2004. évi CXL. törvény 2004. évi CXL. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól 2015.07.01. óta hatályos szöveg Az Országgyűlés abból a célból,

Részletesebben

A jegyző hatáskörébe tartozó birtokvédelmi eljárásról szóló 228/2009. (X. 16.) Kormányrendelet 3. (1) (2) bekezdések alapján

A jegyző hatáskörébe tartozó birtokvédelmi eljárásról szóló 228/2009. (X. 16.) Kormányrendelet 3. (1) (2) bekezdések alapján Illetékbélyeg helye 3.000,- Ft (az illetékbélyeget ide kell felragasztani) BIRTOKVÉDELMI KÉRELEM A jegyző hatáskörébe tartozó birtokvédelmi eljárásról szóló 228/2009. (X. 16.) Kormányrendelet 3. (1) (2)

Részletesebben

KÖZÉRDEKŰ ADATOK EGYEDI IGÉNYLÉSÉNEK RENDJE

KÖZÉRDEKŰ ADATOK EGYEDI IGÉNYLÉSÉNEK RENDJE KÖZÉRDEKŰ ADATOK EGYEDI IGÉNYLÉSÉNEK RENDJE A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 61. (1) bekezdése értelmében A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra,

Részletesebben

Az ügyfél fogalma 1. jogát az ügy érinti (mindenki, akiről az ügy tulajdonképpen szól, akinek az életéről, sorsáról, helyzetéről dönt a hatóság,

Az ügyfél fogalma 1. jogát az ügy érinti (mindenki, akiről az ügy tulajdonképpen szól, akinek az életéről, sorsáról, helyzetéről dönt a hatóság, Az ügyfél fogalma 1. jogát az ügy érinti (mindenki, akiről az ügy tulajdonképpen szól, akinek az életéről, sorsáról, helyzetéről dönt a hatóság, akinek a hatóság határozata által joga lesz valamihez, vagy

Részletesebben

Zsámbék Város Képviselő-testületének. 30/2011. (XII.16.) számú önkormányzati R E N D E L E T E. a telekadóról

Zsámbék Város Képviselő-testületének. 30/2011. (XII.16.) számú önkormányzati R E N D E L E T E. a telekadóról Zsámbék Város Képviselő-testületének 30/2011. (XII.16.) számú önkormányzati R E N D E L E T E a telekadóról A Helyi adókról szóló (továbbiakban: Htv.) többször módosított 1990. évi C. törvény 1.. (1) bekezdése,

Részletesebben

A honvédelmi miniszter.../2007. ( ) HM. r e n d e l e t e

A honvédelmi miniszter.../2007. ( ) HM. r e n d e l e t e A honvédelmi miniszter.../2007. ( ) HM r e n d e l e t e a katonai szolgálati viszony méltatlanság címén történő megszüntetésének eljárási szabályairól A Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú

Részletesebben

4. napirend ELŐTERJESZTÉS KÍSÉRŐ LAP. E-szám: 43/2015. Tárgy: Igazgatási szünetről szóló rendelet megalkotása

4. napirend ELŐTERJESZTÉS KÍSÉRŐ LAP. E-szám: 43/2015. Tárgy: Igazgatási szünetről szóló rendelet megalkotása ELŐTERJESZTÉS KÍSÉRŐ LAP E-szám: 43/2015. Tárgy: Igazgatási szünetről szóló rendelet megalkotása Előterjesztő neve: Kiszelné Mohos Katalin polgármester Előadó: Papp István jegyző Az előterjesztés aláírás

Részletesebben

KÉRELEM rendkívüli gyermekvédelmi támogatáshoz

KÉRELEM rendkívüli gyermekvédelmi támogatáshoz A Hivatal tölti ki! ÁTVETTEM Dátum: Aláírás: KÉRELEM rendkívüli gyermekvédelmi támogatáshoz Rendkívüli gyermekvédelmi támogatás: 1997. évi XXXI. törvény 21. (1) A települési önkormányzat képviselő-testülete

Részletesebben

E L Ő T E R J E S Z T É S. Várpalota Város Önkormányzati Képviselő-testületének 2015. április 23-i ülésére

E L Ő T E R J E S Z T É S. Várpalota Város Önkormányzati Képviselő-testületének 2015. április 23-i ülésére Várpalota Város Önkormányzati Képviselő-testülete 8100 Várpalota, Gárdonyi Géza u. 39. Tel: 592 660. Pf.: 76. fax: 592 676 e-mail: varpalota@varpalota.hu E L Ő T E R J E S Z T É S Várpalota Város Önkormányzati

Részletesebben

Az önkormányzati és területfejlesztési miniszter./2007. (.) ÖTM. rendelete

Az önkormányzati és területfejlesztési miniszter./2007. (.) ÖTM. rendelete Az önkormányzati és területfejlesztési miniszter./2007. (.) ÖTM rendelete a közigazgatási hatósági eljárásban közreműködő tolmácsok, jeltolmácsok díjazásáról A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás

Részletesebben

Az ingatlanvállalkozás-felügyeleti hatóságok

Az ingatlanvállalkozás-felügyeleti hatóságok Ket képzés ÁROP-2009/2.2.7. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg Az ingatlanvállalkozás-felügyeleti hatóságok Az üzletszerűen végzett ingatlanközvetítői,

Részletesebben

1997. évi CLVI. törvény. a közhasznú szervezetekről1

1997. évi CLVI. törvény. a közhasznú szervezetekről1 1997. évi CLVI. törvény a közhasznú szervezetekről1 Az Országgyűlés a nem kormányzati és nem haszonelvű szervezetek hazai hagyományainak megőrzése, társadalmi szerepük növelése, közhasznú működésük és

Részletesebben

2009. évi törvény. a közérdeksérelem veszélyét vagy magvalósulását bejelentő foglalkoztatottak védelméről

2009. évi törvény. a közérdeksérelem veszélyét vagy magvalósulását bejelentő foglalkoztatottak védelméről Tervezet! 2009. február 23. 2009. évi törvény a közérdeksérelem veszélyét vagy magvalósulását bejelentő foglalkoztatottak védelméről Az Országgyűlés kinyilvánítva elkötelezettségét a demokratikus, jogállami

Részletesebben

Médiaszolgáltatás Szabályozás Főosztály Ügyiratszám: 15611-3/2011. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának. Végzése

Médiaszolgáltatás Szabályozás Főosztály Ügyiratszám: 15611-3/2011. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának. Végzése Médiaszolgáltatás Szabályozás Főosztály Ügyiratszám: 15611-3/2011. Pályáztatási és Jogi Osztály Ügyintéző: dr. Szalai Anita Telefon: (06-1) 4577-959 Tárgy: értesítés eljárás megindításáról és hiánypótlásra

Részletesebben

2009. évi LVI. törvény

2009. évi LVI. törvény 2009. évi LVI. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény módosításáról szóló 2008. évi CXI. törvény hatálybalépésével és a belső piaci

Részletesebben

A hatóság döntései (határozat és végzés); a döntések semmissége

A hatóság döntései (határozat és végzés); a döntések semmissége A hatóság döntései (határozat és végzés); a döntések semmissége 1 A hatósági döntés és az eljárás fogalmának kapcsolata A közigazgatási hatósági eljárás lényegét a hatósági egyedi aktusok kiadásának rendje

Részletesebben

A rendelet célja. A rendelet hatálya

A rendelet célja. A rendelet hatálya Borsodnádasd Város Önkormányzatának 6/2009.(III.27.) számú rendelete A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény végrehajtásának helyi szabályairól, egységes szerkezetben

Részletesebben

Civil szervezetek a hátrányos helyzetű térségekben

Civil szervezetek a hátrányos helyzetű térségekben Civil szervezetek a hátrányos helyzetű térségekben NOSZA Egyesület 2014. február 28. A projekt célok és tevékenységek Alapgondolat hátrányos helyzetű térségekben alacsonyabb részvételi képesség Célok civil

Részletesebben

ELŐSZÓ...3 BEVEZETŐ...4

ELŐSZÓ...3 BEVEZETŐ...4 TARTALOMJEGYZÉK ELŐSZÓ...3 BEVEZETŐ...4 Szervezetrendszer...4 TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI JOG...6 53. A törvény célja, alapelvek, fontosabb fogalmak és értelmező rendelkezések...6 53.1. A törvény célja...6 53.2.

Részletesebben

I. fejezet. Általános rendelkezések. II. fejezet

I. fejezet. Általános rendelkezések. II. fejezet 78/2004. (IV. 19.) Korm. rendelet a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek földrajzi árujelzőinek oltalmára vonatkozó részletes szabályokról 2005. november 1-jétől hatályos szöveg A védjegyek és a földrajzi

Részletesebben

Sárospatak Város Polgármesterétől

Sárospatak Város Polgármesterétől Sárospatak Város Polgármesterétől 3950 Sárospatak, Rákóczi út 32. Tel.: 47/513-240 Fax: 47/311-404 E-mail: sarospatak@sarospatak.hu JAVASLAT - a Képviselő-testületnek - Tisztelt Képviselő-testület! A közigazgatási

Részletesebben

Kozármisleny Község Önkormányzata Képviselő-testületének 13/2005.(IX.13. ) Ök. számú rendelete

Kozármisleny Község Önkormányzata Képviselő-testületének 13/2005.(IX.13. ) Ök. számú rendelete Kozármisleny Község Önkormányzata Képviselő-testületének 13/2005.(IX.13. ) Ök. számú rendelete a szociális igazgatásról és ellátásról, valamint a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 12/2003.

Részletesebben

../2006. (. ) BM rendelet

../2006. (. ) BM rendelet ../2006. (. ) BM rendelet a belügyminiszter ágazati irányítása alá tartozó igazságügyi szakértői szakterületeken az igazságügyi szakértői tevékenység folytatásához szükséges szakmai gyakorlat szakirányú

Részletesebben

Decs Nagyközség képviselő-testületének 2013. december 17-én, 16-órakor megtartandó ülésére

Decs Nagyközség képviselő-testületének 2013. december 17-én, 16-órakor megtartandó ülésére Az előterjesztés száma: 219/2013. A rendelet tervezet elfogadásához minősített többség szükséges! Decs Nagyközség képviselő-testületének 2013. december 17-én, 16-órakor megtartandó ülésére Az önkormányzati

Részletesebben

Nyékládháza Város Önkormányzata Képviselő-testületének. 9/2004. (IV. 28.)sz. rendelete. a gyermekek pénzbeli és természetbeni ellátásáról

Nyékládháza Város Önkormányzata Képviselő-testületének. 9/2004. (IV. 28.)sz. rendelete. a gyermekek pénzbeli és természetbeni ellátásáról Nyékládháza Város Önkormányzata Képviselő-testületének 9/2004. (IV. 28.)sz. rendelete a gyermekek pénzbeli és természetbeni ellátásáról (A módosítással egységes szerkezetbe foglalva.) Nyékládháza Város

Részletesebben

Polgári Jogvédő SZERB KÖZTÁRSASÁG VAJDASÁG AUTONÓM TARTOMÁNY 16-166/11. TARTOMÁNYI OMBUDSMAN Belgrád Iktatószám: 1714 Dátum: 2011.03.16.

Polgári Jogvédő SZERB KÖZTÁRSASÁG VAJDASÁG AUTONÓM TARTOMÁNY 16-166/11. TARTOMÁNYI OMBUDSMAN Belgrád Iktatószám: 1714 Dátum: 2011.03.16. Polgári Jogvédő SZERB KÖZTÁRSASÁG VAJDASÁG AUTONÓM TARTOMÁNY 16-166/11. TARTOMÁNYI OMBUDSMAN Belgrád Iktatószám: 1714 Dátum: 2011.03.16. A Szerb Köztársaság alkotmánya (Az SZK Hivatalos Közlönye, 98/06.

Részletesebben

Magyarszerdahely község Önkormányzat Képviselő-testületének 7/2006.(V.18.) számú rendelete a gyermekvédelem helyi rendszeréről

Magyarszerdahely község Önkormányzat Képviselő-testületének 7/2006.(V.18.) számú rendelete a gyermekvédelem helyi rendszeréről Magyarszerdahely község Önkormányzat Képviselő-testületének 7/2006.(V.18.) számú rendelete a gyermekvédelem helyi rendszeréről Magyarszerdahely község Önkormányzatának Képviselő-testülete a helyi önkormányzatokról

Részletesebben

5. A közigazgatási hatósági eljárás

5. A közigazgatási hatósági eljárás 5. A közigazgatási hatósági eljárás A közigazgatási jog normarendszere és szabályozási szintje alapvetően eltér más jogágakétól, így mindenekelőtt a polgári és a büntetőjog körében megszokottól. Az utóbbi

Részletesebben

SZEMÉLYISÉGI JOGOK XI. CÍM ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK ÉS EGYES SZEMÉLYISÉGI JOGOK. 2:42. [A személyiségi jogok általános védelme]

SZEMÉLYISÉGI JOGOK XI. CÍM ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK ÉS EGYES SZEMÉLYISÉGI JOGOK. 2:42. [A személyiségi jogok általános védelme] SZEMÉLYISÉGI JOGOK XI. CÍM ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK ÉS EGYES SZEMÉLYISÉGI JOGOK 2:42. [A személyiségi jogok általános védelme] (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy törvény és mások jogainak korlátai között

Részletesebben

Magyarszerdahely község Önkormányzat Képviselő-testületének 7/2006.(V.18.) számú rendelete a gyermekvédelem helyi rendszeréről

Magyarszerdahely község Önkormányzat Képviselő-testületének 7/2006.(V.18.) számú rendelete a gyermekvédelem helyi rendszeréről Magyarszerdahely község Önkormányzat Képviselő-testületének 7/2006.(V.18.) számú rendelete a gyermekvédelem helyi rendszeréről Magyarszerdahely község Önkormányzatának Képviselő-testülete a helyi önkormányzatokról

Részletesebben

A környezetbe való beavatkozással járó beruházások. engedélyezési problémái a közösségi jogban

A környezetbe való beavatkozással járó beruházások. engedélyezési problémái a közösségi jogban A környezetbe való beavatkozással járó beruházások engedélyezési problémái a közösségi jogban 2010. január 11-én került megrendezésre a A környezetbe való beavatkozással járó beruházások engedélyezési

Részletesebben

A hallgatók fegyelmi és kártérítési felelősségéről szóló szabályzata A Szervezeti és Működési Szabályzat 7. sz. melléklete

A hallgatók fegyelmi és kártérítési felelősségéről szóló szabályzata A Szervezeti és Működési Szabályzat 7. sz. melléklete Ikt. sz.: RH/206-7/2014 A hallgatók fegyelmi és kártérítési felelősségéről szóló szabályzata A Szervezeti és Működési Szabályzat 7. sz. melléklete 2014. augusztus 28. Tartalomjegyzék 1. A szabályzat célja...

Részletesebben

Rákóczifalva Nagyközség Képviselő-testületének 19/2007.(VII. 25.) a 23/2007.(XI.28.) a 11/2008.(VI.27.) a 3/2009.(II. 13.) a 15/2009.(IX.04.

Rákóczifalva Nagyközség Képviselő-testületének 19/2007.(VII. 25.) a 23/2007.(XI.28.) a 11/2008.(VI.27.) a 3/2009.(II. 13.) a 15/2009.(IX.04. Rákóczifalva Nagyközség Képviselő-testületének 19/2007.(VII. 25.) a 23/2007.(XI.28.) a 11/2008.(VI.27.) a 3/2009.(II. 13.) a 15/2009.(IX.04.) a 17/2009.(XI.27.) a 4/2010.(II. 12.) a 5/2011. (IV. 1.) a

Részletesebben

4 A munkaviszony megszűnése és megszüntetése

4 A munkaviszony megszűnése és megszüntetése 4 A munkaviszony megszűnése és megszüntetése 4.1 1 4 A munkaviszony megszűnése és megszüntetése Az egyik legradikálisabb munkajogi változás a munkaviszony megszűnését, illetve megszüntetését érinti. Az

Részletesebben

Országos Egészségbiztosítási Pénztár F Ő I G A Z G A T Ó

Országos Egészségbiztosítási Pénztár F Ő I G A Z G A T Ó Országos Egészségbiztosítási Pénztár F Ő I G A Z G A T Ó Nyt. szám: S01/ /2014. AZ ORSZÁGOS EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁSI PÉNZTÁR 2015. ÉVI ORSZÁGOS HATÓSÁGI ELLENŐRZÉSI TERVE a fővárosi /megyei kormányhivataloknak

Részletesebben

K É R E L E M rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény megállapítása iránt NYILATKOZAT

K É R E L E M rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény megállapítása iránt NYILATKOZAT Községi Polgármesteri Hivatal Jászdózsa 5122 Jászdózsa, Szent Mihály tér 1. 3. sz. melléklet a 148/1997.(IX. 10.) Kormány rendelethez K É R E L E M rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény megállapítása iránt

Részletesebben

A közigazgatási határozatok végrehajtása

A közigazgatási határozatok végrehajtása A közigazgatási határozatok végrehajtása fogalma: a határozatban előírt pénzfizetési vagy egyéb magatartási kötelezettség teljesítésének kikényszerítése állami kényszer alkalmazásával, amennyiben a kötelezett

Részletesebben

Szükséges tehát a jelenlegi SZMSZ hatásköri átruházásáról szóló rendelkezéseit az új jogszabályi keretekhez igazítani.

Szükséges tehát a jelenlegi SZMSZ hatásköri átruházásáról szóló rendelkezéseit az új jogszabályi keretekhez igazítani. 2. napirendi pont Tárgy: A Szervezeti és Működési Szabályzatról szóló 9/2003 (VI.25.) önkormányzati rendelet módosításáról Előterjesztő: Ikt. szám: 167-94/2013. Előterjesztés jellege: Rendelet-tervezet

Részletesebben

Kincsesbánya Községi Önkormányzat Képviselő-testületének 10/2004. (IV. 29.) önkormányzati R E N D E L ET E. A gyermekek védelméről

Kincsesbánya Községi Önkormányzat Képviselő-testületének 10/2004. (IV. 29.) önkormányzati R E N D E L ET E. A gyermekek védelméről Kincsesbánya Községi Önkormányzat Képviselő-testületének 10/2004. (IV. 29.) önkormányzati R E N D E L ET E A gyermekek védelméről (Egységes szerkezetben a 8/2005. (VI. 28.) Kt. rendelet*, a 4/2010. (II.

Részletesebben

Tanácsi ügyek felgyorsításának lehetőségei

Tanácsi ügyek felgyorsításának lehetőségei Tanácsi ügyek felgyorsításának lehetőségei Dr. Mikló Katalin SZTNH Szabadalmi Fórum 2014. április 23. Jogszabályi háttér Megsemmisítési eljárás - feltételei (Szt. 42. ) - eljárási szabályok (Szt. 80.,

Részletesebben

a Képviselő-testülethez a köztisztviselők szociális, jóléti, kulturális és egészségügyi juttatásairól, a szociális és kegyeleti támogatásaira

a Képviselő-testülethez a köztisztviselők szociális, jóléti, kulturális és egészségügyi juttatásairól, a szociális és kegyeleti támogatásaira FÖLDES NAGYKÖZSÉG POLGÁRMESTERE 4177 FÖLDES, Karácsony Sándor tér 5. : (54) 531 000 531 031 ; Fax: 531 001 E-mail: foldes.ph@gmail.com Iktatószám: 9. E LŐTERJESZTÉS a Képviselő-testülethez a köztisztviselők

Részletesebben

Nyáregyháza Község Önkormányzatának

Nyáregyháza Község Önkormányzatának Nyáregyháza Község Önkormányzatának 9/2006. (VI.21.) sz. rendelete a gyermekvédelem helyi rendszeréről Nyáregyháza község Önkormányzatának Képviselő-testülete a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi

Részletesebben

1. téma. 2. kérdés: Ismertesse az Alaptörvény által a helyi közügyek körében nevesített helyi önkormányzati feladat- és hatásköröket!

1. téma. 2. kérdés: Ismertesse az Alaptörvény által a helyi közügyek körében nevesített helyi önkormányzati feladat- és hatásköröket! 1. téma 1.kérdés: Mutassa be a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájának a helyi önkormányzatok tevékenységének állami felügyeletére vonatkozó rendelkezéseit, majd ismertesse a törvényességi ellenőrzés/felügyelet

Részletesebben

Végrehajtás korlátozása iránti kérelem

Végrehajtás korlátozása iránti kérelem Végrehajtás korlátozása iránti kérelem Alulírott adós előadom, hogy önálló bírósági végrehajtó előtt számon végrehajtás folyik velem szemben. A végrehajtást kérő: Álláspontom szerint a végrehajtást kérő

Részletesebben

113/1996. (VII. 23.) Korm. rendelet az egészségügyi szolgáltatás nyújtására jogosító működési engedélyekről

113/1996. (VII. 23.) Korm. rendelet az egészségügyi szolgáltatás nyújtására jogosító működési engedélyekről 113/1996. (VII. 23.) Korm. rendelet az egészségügyi szolgáltatás nyújtására jogosító működési engedélyekről Az egészségügyi ellátási kötelezettségről és a területi finanszírozási normatívákról szóló 1996.

Részletesebben

Rákóczifalva Város Önkormányzata Képviselő-testületének. 4/2014. (II. 28.) önkormányzati rendelete

Rákóczifalva Város Önkormányzata Képviselő-testületének. 4/2014. (II. 28.) önkormányzati rendelete Rákóczifalva Város Önkormányzata Képviselő-testületének 4/2014. (II. 28.) önkormányzati rendelete az államháztartáson kívüli forrás átadásáról és átvételéről Rákóczifalva Város Önkormányzata Képviselő-testülete

Részletesebben

LÉBÉNY NAGYKÖZSÉG ÖNKORMÁNYZATA KÉPVISELŐ-TESTÜLETÉNEK 9/2008. (VI.30.) rendelete a. behajtási engedélyek szabályozásáról

LÉBÉNY NAGYKÖZSÉG ÖNKORMÁNYZATA KÉPVISELŐ-TESTÜLETÉNEK 9/2008. (VI.30.) rendelete a. behajtási engedélyek szabályozásáról LÉBÉNY NAGYKÖZSÉG ÖNKORMÁNYZATA KÉPVISELŐ-TESTÜLETÉNEK 9/2008. (VI.30.) rendelete a behajtási engedélyek szabályozásáról Lébény Nagyközség Önkormányzatának Képviselő-testülete a helyi önkormányzatokról

Részletesebben

FEGYELMI SZABÁLYZAT. A Baráti Kör tagsága tekintetében első fokon a Választmány, másodfokon a Közgyűlés rendelkezik fegyelmi jogkörrel.

FEGYELMI SZABÁLYZAT. A Baráti Kör tagsága tekintetében első fokon a Választmány, másodfokon a Közgyűlés rendelkezik fegyelmi jogkörrel. HONVÉDSÉG ÉS TÁRSADALOM BARÁTI KÖR Székesfehérvári Szervezete -Kiemelkedően közhasznú társadalmi szervezet- 8000. Székesfehérvár, Malom utca 2. Tel./ Fax: 00-36-22 311-255, www.htbkszfvar.hu, email: htbk.szfvar@regiment.hu

Részletesebben

Előterjesztés 4. Felsőlajos Község Önkormányzata Képviselő-testületének 2015. február 18-i ülésére

Előterjesztés 4. Felsőlajos Község Önkormányzata Képviselő-testületének 2015. február 18-i ülésére Előterjesztés 4. Felsőlajos Község Önkormányzata Képviselő-testületének 2015. február 18-i ülésére Tárgy: Felsőlajos Község Önkormányzata Képviselő-testületének /2015. ( ) önkormányzati rendelete a Szervezeti

Részletesebben

Újhartyán Község Önkormányzata Képviselő-testületének 2012. december 11-i ülésére 2. napirend: Göndörné Frajka Gabriella jegyző

Újhartyán Község Önkormányzata Képviselő-testületének 2012. december 11-i ülésére 2. napirend: Göndörné Frajka Gabriella jegyző 1 E L Ő T E R J E S Z T É S Újhartyán Község Önkormányzata Képviselő-testületének 2012. december 11-i ülésére 2. napirend: Tárgy: Köztisztviselők közszolgálati jogviszonyának egyes kérdéseiről szóló rendelet

Részletesebben

I. rész. Általános rendelkezések A rendelet célja. 1. A rendelet célja, hatálya

I. rész. Általános rendelkezések A rendelet célja. 1. A rendelet célja, hatálya Karancsalja község Önkormányzata Képviselő testületének 11/2013. (VIII.27.) önkormányzati rendelete az Önkormányzat által államháztartáson kívülre nyújtott támogatásokról Karancsalja község Önkormányzatának

Részletesebben

4. A FÉRFIAK ÉS NŐK KÖZÖTTI DISZKRIMINÁCIÓ A MUNKAÜGYI JOGVISZONYOKBAN Peszlen Zoltán. Alkotmányos védelem

4. A FÉRFIAK ÉS NŐK KÖZÖTTI DISZKRIMINÁCIÓ A MUNKAÜGYI JOGVISZONYOKBAN Peszlen Zoltán. Alkotmányos védelem 4. A FÉRFIAK ÉS NŐK KÖZÖTTI DISZKRIMINÁCIÓ A MUNKAÜGYI JOGVISZONYOKBAN Peszlen Zoltán Alkotmányos védelem Általános alkotmányos védelem A nemek közötti hátrányos megkülönböztetés általános tilalmát a Magyar

Részletesebben

egyes tiltott, kirívóan közösségellenes magatartásokról

egyes tiltott, kirívóan közösségellenes magatartásokról [a tervezet a Képviselő-testület 2012. március 27. napján tartandó ülésén kerül megtárgyalásra] Nagyfüged Községi Önkormányzat Képviselő-testületének.../2012. (...) önkormányzati rendelete egyes tiltott,

Részletesebben

Balatongyörök Község Önkormányzata Képvisekő-testületének 11/2011. (XII. 19.) önkormányzati rendelete a helyi adókról

Balatongyörök Község Önkormányzata Képvisekő-testületének 11/2011. (XII. 19.) önkormányzati rendelete a helyi adókról Balatongyörök Község Önkormányzata Képvisekő-testületének 11/2011. (XII. 19.) önkormányzati rendelete a helyi adókról Balatongyörök Község Önkormányzatának Képviselő-testülete az önkormányzat önálló gazdálkodásának

Részletesebben

JUTA KÖZSÉG ÖNKORMÁNYZAT KÉPVISELŐ-TESTÜLETÉNEK 4/2011.(III. 16.) önkormányzati rendelete

JUTA KÖZSÉG ÖNKORMÁNYZAT KÉPVISELŐ-TESTÜLETÉNEK 4/2011.(III. 16.) önkormányzati rendelete JUTA KÖZSÉG ÖNKORMÁNYZAT KÉPVISELŐ-TESTÜLETÉNEK 4/2011.(III. 16.) önkormányzati rendelete a helyi civil szervezetek pénzügyi támogatásának és elszámolásának rendjéről Juta Község Önkormányzat Képviselő-testülete

Részletesebben

A KÖZBESZERZÉSI SZERZŐDÉSEK ÉRVÉNYTELENSÉGÉRE IRÁNYULÓ EGYSÉGES PEREK TAPASZTALATAI, AZ ÉRVÉNYTELENSÉG ÚJ SZABÁLYAI

A KÖZBESZERZÉSI SZERZŐDÉSEK ÉRVÉNYTELENSÉGÉRE IRÁNYULÓ EGYSÉGES PEREK TAPASZTALATAI, AZ ÉRVÉNYTELENSÉG ÚJ SZABÁLYAI A KÖZBESZERZÉSI SZERZŐDÉSEK ÉRVÉNYTELENSÉGÉRE IRÁNYULÓ EGYSÉGES PEREK TAPASZTALATAI, AZ ÉRVÉNYTELENSÉG ÚJ SZABÁLYAI Dr. Szecskó József bíró Fővárosi Törvényszék Közigazgatási és Munkaügyi Kollégium JOGSZABÁLYI

Részletesebben

9. RÉSZ A MUNKAHELYI TŰZVÉDELEM KÜLSŐ - ÉS BELSŐ ELLENŐRZÉSE

9. RÉSZ A MUNKAHELYI TŰZVÉDELEM KÜLSŐ - ÉS BELSŐ ELLENŐRZÉSE 9. RÉSZ A MUNKAHELYI TŰZVÉDELEM KÜLSŐ - ÉS BELSŐ ELLENŐRZÉSE Segédanyag az OMKT Kft.- n folyó Tűzvédelmi előadó szakképzéshez. Budapest, 2011. december Szerkesztő: Duruc József Az ellenőrzés lényege, jellemzői

Részletesebben

Adóigazgatásadóellenőrzés

Adóigazgatásadóellenőrzés IV. évfolyam PSZ/Pü szak TANTÁRGYI ÚTMUTATÓ Adóigazgatásadóellenőrzés 2013/2014. I. félév Tantárgyi útmutató Tantárgy megnevezése ADÓIGAZGATÁS, ADÓELLENŐRZÉS Tantárgy felelőse: DR SZALAI ERZSÉBET Kontaktórák

Részletesebben

TÁJÉKOZTATÓ. Az intézett hatósági ügy megnevezése: Külföldiek ingatlanszerzésének engedélyezésével kapcsolatos eljárások

TÁJÉKOZTATÓ. Az intézett hatósági ügy megnevezése: Külföldiek ingatlanszerzésének engedélyezésével kapcsolatos eljárások TÁJÉKOZTATÓ A Fejér Megyei Kormányhivatal (a továbbiakban: hivatal) joghatóságába, hatáskörébe és illetékességébe tartozó közigazgatási ügyek intézéséről A hivatal illetékességi területe: Fejér megye Az

Részletesebben

Nem üzleti célú szabadidős szálláshely. Ügyleírás: Illetékesség. Szükséges okiratok: Az ügyintéző: Ügyintézés helye, elérhetősége és rendje:

Nem üzleti célú szabadidős szálláshely. Ügyleírás: Illetékesség. Szükséges okiratok: Az ügyintéző: Ügyintézés helye, elérhetősége és rendje: Nem üzleti célú szabadidős szálláshely Ügyleírás: Illetékesség Szükséges okiratok: Az ügyintéző: Ügyintézés helye, elérhetősége és rendje: Nyilvántartásba vétel iránti kérelem A nem üzleti célú közösségi,

Részletesebben

A rendelet hatálya. Az eljárás alapja

A rendelet hatálya. Az eljárás alapja Egységes szerkezetbe foglalta: Valentovics Beáta jegyző Egységes szerkezetbe foglalás ideje: 2014. február 3. Jászszentlászló Községi Önkormányzat Képviselő-testülete 7/2003.(VI.25.) számú rendelete a

Részletesebben

A Magyar Mérnöki Kamara Szakmagyakorlási Ellenőrzési Szabályzata

A Magyar Mérnöki Kamara Szakmagyakorlási Ellenőrzési Szabályzata A Magyar Mérnöki Kamara Szakmagyakorlási Ellenőrzési Szabályzata az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény szerinti szakmagyakorlási tevékenység jogszerűségének és szakszerűségének

Részletesebben

Esélyegyenlőségi terv

Esélyegyenlőségi terv Esélyegyenlőségi terv 2013.07.18-tól visszavonásig érvényes (Jelen esélyegyenlőségi terv egységes szerkezetbe foglalt belső dokumentum, összhangban a KMOP-1.5.2-2008-0020 azonosítószámú pályázati projekt

Részletesebben

VIII. téma. A jogérvényesülés, jogsértés, A hatósági jogalkalmazás.

VIII. téma. A jogérvényesülés, jogsértés, A hatósági jogalkalmazás. VIII. téma A jogérvényesülés, jogsértés, A hatósági jogalkalmazás. 1.1. A jogérvényesülés fogalma: Pozitív megközelítésben: a jogérvényesülés egy olyan folyamat, amelynek során az emberi magatartásokban,

Részletesebben

Ludányhalászi Községi Önkormányzat Képviselő-testületének 10/2003. (09.05) számú rendelete a gyermekvédelmi ellátások helyi szabályozásáról.

Ludányhalászi Községi Önkormányzat Képviselő-testületének 10/2003. (09.05) számú rendelete a gyermekvédelmi ellátások helyi szabályozásáról. Ludányhalászi Községi Önkormányzat Képviselő-testületének 0/003. (09.05) számú rendelete a gyermekvédelmi ellátások helyi szabályozásáról. Ludányhalászi Községi Önkormányzat Képviselő-testülete a gyermekek

Részletesebben

AZ INFORMATIKA JOGI VONATKOZÁSAI SZABÁLYOZOTT ELEKTRONIKUS ÜGYINTÉZÉSI SZOLGÁLTATÁSOK.

AZ INFORMATIKA JOGI VONATKOZÁSAI SZABÁLYOZOTT ELEKTRONIKUS ÜGYINTÉZÉSI SZOLGÁLTATÁSOK. AZ INFORMATIKA JOGI VONATKOZÁSAI SZABÁLYOZOTT ELEKTRONIKUS ÜGYINTÉZÉSI SZOLGÁLTATÁSOK. KÉRELEM ELEKTRONIKUS BENYÚJTÁSA biztonságos elektronikus kézbesítési szolgáltatás igénybevételével, ÁNYK űrlap benyújtás

Részletesebben

C S A N Á D P A L O T A NAGYKÖZSÉG ÖNKORMÁNYZATA KÉPVISELŐ-TESTÜLETE 14/2006. (III. 31.) ÖR. rendelete

C S A N Á D P A L O T A NAGYKÖZSÉG ÖNKORMÁNYZATA KÉPVISELŐ-TESTÜLETE 14/2006. (III. 31.) ÖR. rendelete C S A N Á D P A L O T A NAGYKÖZSÉG ÖNKORMÁNYZATA KÉPVISELŐ-TESTÜLETE 14/2006. (III. 31.) ÖR. rendelete az önkormányzati tulajdonú lakások elidegenítésének szabályairól szóló 21/2002. (XI. 15.) ÖR. rendelet

Részletesebben

Hatósági szerződés kulcs a jogkövetéshez

Hatósági szerződés kulcs a jogkövetéshez ÖRT Szakmai Fórum 2008. szeptember 9., Budapest Hatósági szerződés kulcs a jogkövetéshez Új fogyasztóvédelmi szabályok Az Országgyűlés 2008. június 9-én elfogadta: A fogyasztókkal szembeni tisztességtelen

Részletesebben

A Kormány. Korm. rendelete. a vízgazdálkodási bírság megállapításának részletes szabályairól

A Kormány. Korm. rendelete. a vízgazdálkodási bírság megállapításának részletes szabályairól Az előterjesztést a Kormány nem tárgyalta meg, ezért az nem tekinthető a Kormány álláspontjának. 1 Melléklet a BM/ /2015. számú kormány-előterjesztéshez A Kormány /2015. (.) Korm. rendelete a vízgazdálkodási

Részletesebben

[(2) Felhatalmazást kap a miniszter, hogy rendeletben szabályozza]

[(2) Felhatalmazást kap a miniszter, hogy rendeletben szabályozza] Országgyűlés Hivatala ;~,~:~~, : ~ X10,(3 2 11 FEER 21. 2013. évi... törvény a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény, valamint a természet védelméről szóló 1996. évi

Részletesebben

A Rendelet 15. (2) bekezdése az alábbiakra módosul: 15. (2) Rendszeres települési gyógyszertámogatás a kérelmezőnek akkor lehet megállapítani,

A Rendelet 15. (2) bekezdése az alábbiakra módosul: 15. (2) Rendszeres települési gyógyszertámogatás a kérelmezőnek akkor lehet megállapítani, Zalaszentmihály Község Önkormányzati képviselő-testületének 6/2015 (V.08.) önkormányzati rendelete a települési támogatásról és az egyéb szociális ellátásokról szóló 2/2015(II.27.) önkormányzati rendelet

Részletesebben

Rendelet. Önkormányzati Rendeletek Tára. Dokumentumazonosító információk

Rendelet. Önkormányzati Rendeletek Tára. Dokumentumazonosító információk Rendelet Önkormányzati Rendeletek Tára Dokumentumazonosító információk Rendelet száma: 10/2008.(IX.16.) Rendelet típusa: Módosító Rendelet címe: A pénzbeli és természetbeni gyermekvédelmi ellátásokról

Részletesebben

SYNERGON INFORMATIKAI RENDSZEREKET TERVEZŐ ÉS KIVITELEZŐ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG ALAPSZABÁLYÁNAK MÓDOSÍTÁSÁRA VONATKOZÓ HATÁROZAT-TERVEZET

SYNERGON INFORMATIKAI RENDSZEREKET TERVEZŐ ÉS KIVITELEZŐ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG ALAPSZABÁLYÁNAK MÓDOSÍTÁSÁRA VONATKOZÓ HATÁROZAT-TERVEZET SYNERGON INFORMATIKAI RENDSZEREKET TERVEZŐ ÉS KIVITELEZŐ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG ALAPSZABÁLYÁNAK MÓDOSÍTÁSÁRA VONATKOZÓ HATÁROZAT-TERVEZET A TÁRSASÁG 2005 ÁPRILIS 28 29. - i KÖZGYŰLÉSÉRE A jelen előterjesztésben

Részletesebben

Zsámbék Város Képviselő-testületének 22/2008. (VII.01.) számú R E N D E L E T E

Zsámbék Város Képviselő-testületének 22/2008. (VII.01.) számú R E N D E L E T E Zsámbék Város Képviselő-testületének 22/2008. (VII.01.) számú R E N D E L E T E Zsámbék Város közigazgatási területén működő üzletek éjszakai nyitva tartásának rendjéről Zsámbék Város Képviselő-testülete

Részletesebben

A Közbeszerzési Döntőbizottság figyelem felhívása a konzorciumok jog- és ügyfélképességéről

A Közbeszerzési Döntőbizottság figyelem felhívása a konzorciumok jog- és ügyfélképességéről A Közbeszerzési Döntőbizottság figyelem felhívása a konzorciumok jog- és ügyfélképességéről A Közbeszerzési Döntőbizottság a konzorciumok jog- és ügyfélképességével kapcsolatosan a következőkben ismertetett

Részletesebben

1. félév: alkotmányjog, közjogi berendezés 2. félév: alapvető jogok és kötelezettségekhez tartozó alkotmánybírósági döntések

1. félév: alkotmányjog, közjogi berendezés 2. félév: alapvető jogok és kötelezettségekhez tartozó alkotmánybírósági döntések 1. félév: alkotmányjog, közjogi berendezés 2. félév: alapvető jogok és kötelezettségekhez tartozó alkotmánybírósági döntések Alkotmány: constitutio közös állapot, közös megegyezés, hogy milyen szabályok

Részletesebben

A hatósági eljárás megindítása

A hatósági eljárás megindítása A hatósági eljárás megindítása eljárási feltételek; a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítása; az eljárás megszüntetése; az eljárás felfüggesztése. A hatósági eljárás szakaszai Az alapeljárás az az

Részletesebben

A tervezet előterjesztője

A tervezet előterjesztője Jelen előterjesztés csak tervezet, amelynek közigazgatási egyeztetése folyamatban van. A minisztériumok közötti egyeztetés során az előterjesztés koncepcionális kérdései is jelentősen módosulhatnak, ezért

Részletesebben

1993. évi XCIII. Törvény a munkavédelemről

1993. évi XCIII. Törvény a munkavédelemről 1993. évi XCIII. Törvény a munkavédelemről Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés személyi, tárgyi és szervezeti feltételeit a szervezetten munkát végzők egészségének, munkavégző képességének

Részletesebben

Adatkezelési, Adatvédelmi ismertető az Új szabályok tükrében

Adatkezelési, Adatvédelmi ismertető az Új szabályok tükrében Adatkezelési, Adatvédelmi ismertető az Új szabályok tükrében Az adatvédelmi szabályozás célja, fontossága - A személyes adatok gyűjtése nyilvántartása, feldolgozása a legutóbbi időszakban került az alkotmányos

Részletesebben

KÖVEGY KÖZSÉG ÖNKORMÁNYZATA. 12/2005./X.11./Ö.r. Számú rendelete

KÖVEGY KÖZSÉG ÖNKORMÁNYZATA. 12/2005./X.11./Ö.r. Számú rendelete KÖVEGY KÖZSÉG ÖNKORMÁNYZATA 12/2005./X.11./Ö.r. Számú rendelete A RENDSZERES ÉS RENDKÍVÜLI GYERMEKVÉDELMI TÁMOGATÁS SZABÁLYOZÁSÁRÓL SZÓLÓ 6/1998./IV.27./ÖR. MÓDOSÍTÁSÁRÓL (Egységes szerkezetben a 6/2003./VI.25./Ö.r.,

Részletesebben

E L Ő T E R J E S Z T É S. a Kormány részére. a Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlősége Tanács működtetéséről

E L Ő T E R J E S Z T É S. a Kormány részére. a Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlősége Tanács működtetéséről SZOCIÁLIS ÉS MUNKAÜGYI MINISZTÉRIUM Szám: 194/2009-SZMM E L Ő T E R J E S Z T É S a Kormány részére a Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlősége Tanács működtetéséről Budapest, 2009. január 2 Vezetői összefoglaló

Részletesebben