Pécsi Tudományegyetem. Oktatás és Társadalom Neveléstudományi Doktori Iskola. (Oktatástörténet Program) Nagy Adrienn. Doktori (PhD) értekezés

Átírás

1 Pécsi Tudományegyetem Oktatás és Társadalom Neveléstudományi Doktori Iskola (Oktatástörténet Program) Nagy Adrienn Doktori (PhD) értekezés A felső kereskedelmi iskolák fejlődéstörténete Magyarországon ( ) Témavezető Ambrus Attiláné Prof. Dr. Kéri Katalin intézetvezető egyetemi tanár Oktatás és Társadalom Neveléstudományi Doktori Iskola vezetője Pécs 2014

2

3 Tartalom I. BEVEZETÉS Kutatás tárgya és célja Forrástani alapok és módszerek A téma szakirodalmának bemutatása, historiográfiai áttekintése II. KERESKEDELMI SZAKOKTATÁS EURÓPÁBAN A XIX-XX. SZÁZADBAN Az első kereskedelmi ismereteket tanító szakiskolák Európában A német és az osztrák kereskedelmi szakoktatás fejlődése a XIX-XX. században Svájc Franciaország Belgium Anglia Skandináv országok: Norvégia, Dánia, Finnország és Svédország Kereskedelmi iskolák Dél-Európában: Olaszország, Spanyolország és Portugália III. KERESKEDELMI SZAKOKTATÁS MAGYARORSZÁGON Az első szakoktatási intézmények a XVIII. századi Magyarországon A kereskedelmi szakképzés kezdetei a XIX. századi Magyarországon A középfokú kereskedelmi szakoktatás megszervezése hazánkban Kereskedelmi szakoktatás szabályozása között IV. FELSŐ KERESKEDELMI ISKOLÁK SORSA AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ UTÁN Szaktanárképzés egyetemi rangra emelése Felső kereskedelmi iskolák felügyelete között Angol, német és olasz tannyelvű kereskedelmi oktatás az első világháború után V. KERESKEDELMI KÉPZÉS FELSŐFOKON Felsőfokú szakoktatás a budapesti és a keleti kereskedelmi akadémián Fiumei Kiviteli Akadémia VI. FELSŐ KERESKEDELMI ISKOLÁK TANULÓINAK TÁRSADALMI HÁTTERE Magyar társadalom szerkezeti átalakulása a XIX-XX. században Középfokú kereskedelmi iskolák tanulói létszáma között Felső kereskedelmi iskolák diáksága a két háború között Felső kereskedelmi iskolák tanulóinak társadalmi összetétele A budapesti felső kereskedelmi iskolák és tanulóik között Felső kereskedelmi iskolát végzett tanulók pályaválasztása között VII. KERESKEDELMI LEÁNYISKOLÁK A nők intézményes oktatásának kezdetei a XIX. századi Magyarországon Kereskedelmi leányiskolák Európa egyes országaiban A női kereskedelmi szakoktatás megszervezésének első lépései hazánkban Női felső kereskedelmi iskola, mint érettségit adó leány-középiskola A női kereskedelmi iskolák tanulóinak létszáma és társadalmi összetétele A kereskedelmi tanfolyamok és a leányiskolák tanulói a két háború között A kereskedelmi iskolát végzett nők elhelyezkedési esélyei a munkaerőpiacon VIII. EREDMÉNYEK ÖSSZEGZÉSE FELHASZNÁLT FORRÁSOK ÉS IRODALOMAK MELLÉKLETEK

4

5 I. BEVEZETÉS A kiegyezésről szóló évi XII. törvénycikk aláírásával a Habsburg Birodalom, immáron Osztrák-Magyar Monarchia egy két központú, dualista állammá alakult. A közös megállapodás és az abban foglaltak szerint újonnan kialakított államrendszer Magyarország számára új politikai, közigazgatási és gazdasági helyzetet teremtett. Habár a nemzetgazdaság tőkés átalakulása és modernizálása már a XIX. század elején kezdetét vette, azonban Magyarország a kiegyezésig továbbra is elmaradott agrár országnak tekinthető. 1 A kiegyezést követően a mezőgazdaság fejlődése (mezőgazdasági termékekkel az európai vérkeringésbe való bekapcsolódása) magával hozta az infrastruktúra (vasútépítés), a hitelrendszer (hitelintézetek, takarékpénztárak, hitelszövetkezetek, Magyar Általános Hitelbank, Kereskedelmi Bank létrejöttét), az élelmiszeripar, a malomipar és egyéb ágazatok kiépülését, növekedését. 2 A mezőgazdaság és az ipar mellett fontos ágazat volt a kül- és belkereskedelem, hiszen a dualizmus időszakában 25-al megnövekedett népesség ellátásához a kereskedelem szféráját is tágítani kellett. 3 A kereskedelmi hálózat jelentős bővülését jelzi egyrészt a kereskedelemmel foglalkozók közül az önállóak 33-os, összességében 55-os növekedése 1890 és 1910 között, másrészt a kereskedelmi hálózat szakosodásának megindulása. 4 Hazánk gazdaságát tekintve a kiegyezésnek és azzal létrejött gazdasági megállapodásoknak az előnyök mellett számos hátránya is volt, ám összességében elmondható, hogy a dualizmus időszakában jelentős gazdasági növekedés és egyúttal szerkezeti változás következett be. Magyarország a korszakban igyekezett a korábbi gazdasági elmaradottságból Nyugat- és Közép Európa iparosodó országaihoz csatlakozni. A gazdasági változásokkal együtt járt a társadalomszerkezet átalakulása is, melynek üteme a XIX. század végén gyorsult fel igazán. A magyar társadalom szerkezetében az egyik legjelentősebb változást a rendi társadalom felbomlása és a polgári középosztály melyet az ipari és kereskedelmi vállalkozók, hitelintézetek részvényesei, bérházak tulajdonosai, illetve a magán- és köztisztviselők, valamit a szabad értelmiségiek alkották megjelenése jelentette. A modern gazdaság kibontakozásával, a társadalmi szerkezet átalakulásával párhuzamosan megjelent az igény a polgári kultúra számára nélkülözhetetlen modern oktatási rendszer kiépítésére, melynek megvalósítása Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszterségével vette kezdetét. A népiskolák, a magasabb műveltséget adó felsőfokú tanulmányokra felkészítő középiskolák (gimnázium, reáliskola) mellett, a lassan, de fokozatosan növekvő polgári, elsősorban iparos, kereskedő réteg részéről megfogalmazódott az igény az alsófokú, valamint az eleminél magasabb, de egyszersmind a gyakorlati életben azonnal hasznosítható tudást adó középfokú szakiskolák iránt. Így a dualizmus időszaka egyúttal a szervezett intézményes szakoktatás, elsősorban az ipari és a kereskedelmi iskolák országos rendszerének kiépülését jelentette. Már az 1868-as népoktatási törvény is szükségesnek tartotta a tanonciskolák felállítását és szabályozását, 1 Katus László (2012): A modern Magyarország születése. Magyarország története Kronosz Kiadó, Pécs Magyarország kedvező időszakban kapcsolódott be az európai tőkés gazdasági vérkeringésbe, ugyanis közötti időszak a tőkés világgazdaság expanziós szakasza, így hazánknak lehetősége volt kihasználni az agrárkonjunktúra éveit (a kivitel volumene évente 5-a nőtt). A hazai gabonatermelés egyharmada kivitelre került, a század fordulójára az USA után Magyarország a világ második lisztexportőrévé vált. Katus, Magyarország számára igen kedvező volt, hogy a 19. század közepétől a nemzetközi áruforgalom jelentős részét mezőgazdasági termékek (nyersanyag, élelmiszer) tették ki (a hazai kivitel 38 gabona és liszt). Kaposi Zoltán (2002): Magyarország gazdaságtörténete. Dialóg Campus, Pécs Katus,

6 azonban érdemi lépések az 1872-es mely szabályozta a szakmatanulás és az általános tankötelezettség feltételeit, illetve az 1884-es ipartörvény (XII. tc.) elfogadása után történtek, melyek országos szinten rendezték a tanonciskolák ügyét, utóbbi némi módosításokkal közel 40 évig szabályozta a tanoncok képzését és életviszonyait. Az alsófokú iparostanonc-iskolák mellett, a középfokú ipariskoláknak néhány korábbi kezdeményezés után (Gépészeti Felsőbb Ipartanoda 1875-ben állami iskolává alakítása, majd 1879-ben a Budapesti Állami Középipartanoda megnyitása) négy típusa alakult ki (felső ipariskola, ipari szakiskola, nőipariskola, kézművesiskola), 5 melyek közül ténylegesen a három évfolyamos felső ipariskola tekinthető a felső kereskedelmi iskolához hasonló középfokú iskolának, azonban érettségit nem adott, így közel sem épült ki oly módon, mint a felső kereskedelmi iskola. Az iparihoz hasonló középfokú felső mezőgazdasági iskola csak 1922-ben nyílt, ám a számuk a két háború között sem haladta meg a tízet. A középfokú kereskedelmi szakoktatás megszervezésének első fontos állomása a Pesti Kereskedelmi Akadémia 1857-es megnyitása volt, azonban a középfokú kereskedelmi iskolák tényleges kiépülésére és országos szabályozására hasonlóan az ipari szakoktatáshoz a XIX. század második felében került sor. A szakoktatás ügyét szívén viselő Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter 1872-es rendelete szabályozta (kereskedelmi iskolák első szervezeti szabályzata) elsőként kereskedelmi szakoktatást, melyben az alsófokú iskolák mellett, rögzítésre kerültek a három évfolyamos közép kereskedelmi és a későbbiekben felállítandó felsőbb kereskedelmi iskolák megszervezésének feltételei. Bár e szabályzat ténylegesen csak az 1881-től megnyíló állami iskolákra vonatkozott, azonban a rendtartása által megfogalmazott kedvezmények a közép kereskedelmi iskola a főgimnáziummal és főreáltanodával egyenlő rangú, így törvények által e két iskola tanulóit megillető előjogok (katonai önkéntesség stb.) a közép kereskedelmi magániskolák tanulóit is megillették. Az 1883-as köztisztviselők minősítéséről szóló törvény érvénybe lépése után az 1890-es évek elejétől vált igazán népszerűvé a közép kereskedelmi iskolatípus, melyet jól jelez az iskolák (37) és tanulók számának (kb fő) növekedése a 90-es évek közepén mivel a köztisztviselői alkalmazás szempontjából a négy polgárira épülő közép kereskedelmi iskolai végzettség egyenértékűvé vált a nyolc középiskolával. Mindez jelentősen meghatározta az iskolatípus dualizmus kori iskolai piacon betöltött szerepét, egyúttal tanulóinak társadalmi összetételét. A századfordulón polgári iskolát végzett fiúk háromnegyede tanult tovább: huszada középiskolában, míg egynegyede felső kereskedelmi iskolában folytatta tanulmányait. 6 A középfokú állami és magánfenntartású kereskedelmi iskolák névhasználatának (közép, felsőbb, akadémia stb.) vitáját Wlassics Gyula 1895-ös rendelete igyekezett megoldani, amely a középfokú iskolák esetében a felső kereskedelmi iskolai elnevezést vezette be, míg az akadémiai cím a kereskedelmi főiskolákat illette meg. A rendelet másik fontos eleme volt a felső kereskedelmi iskolai tanulmányok lezárásaként a végbizonyítvány érettségivé minősítése. Az immáron felső kereskedelmi érettségit adó iskola a XIX-XX. század fordulójára a gimnáziumok és a reáliskolák után a középiskolai piac harmadik meghatározó iskolatípusává vált, amely 1900/01-ben az érettségiző tanulók átlag 44-át adta. Az első világháborút követően a trianoni békeszerződéssel járó területi és népességveszteség hatására jelentősen megváltozott az ország településszerkezete, 5 Orosz Lajos (2003): A magyarországi ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi szakoktatás vázlatos története. OPKM, Budapest Nagy Péter Tibor (2002): Hajszálcsövek és nyomáscsoportok. Oktatáspolitika a századi Magyarországon. Új Mandátum, Budapest

7 valamint gazdasági infrastruktúrája (korábbi regionális központok térvesztése, erősödő Budapest-centrikusság stb.). Mindez komoly gazdasági problémákat idézett elő (nyersanyag-alapanyaghiány, ipari nyersanyagkészlet elvesztése, a világviszonylatban is jelentős malomipar kapacitásának 70-a kihasználatlan maradt, a mezőgazdaság jövedelmeinek 61-os csökkenése, a Monarchia kereskedelmi rendszerének felbomlása a kereskedelemből és a szállításból származó jövedelem 58-os csökkenését eredményezte 7 ), amely növelte az egyes társadalmi rétegek közötti egyenlőtlenségeket. Az 1920-as évek gazdasági stabilizációs lépései után napirendre került az oktatás is, mint a fontos nemzetpolitikai stratégia egyik ágazata. A Bethlen-Klebelsberg kormányzat a hangsúlyt a népoktatásra, majd a középosztály megújulását segítő középiskolákra (gimnázium, reáliskola, reálgimnázium) helyezte és a pénzügyi nehézségek ellenére expanziós iskolaépítési politikába kezdett. 8 Azonban a szakoktatás a Horthy-korszak két meghatározó vallás- és közoktatásügyi minisztere Klebelsberg Kunó és Hóman Bálint esetében sem élvezett prioritást és nem történt meg a kereskedelmi képzés korabeli igényeknek megfelelő átalakítása, modernizálása. Így a két világháború közötti időszak eltekintve a felső kereskedelmi iskolák négy évfolyamossá válását a szakoktatás fejlődését illetően igazán jelentős változást, előrelépést nem hozott, sőt a helyezte inkább romlott. Az 1938-as szakoktatási törvény a hómani művelődés- és oktatáspolitika szellemében hozta létre a négy évfolyamos egységes ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi középiskolákat. A megváltozott politikai légkört jelzi, hogy a közoktatás teljes körű ellenőrzését és az egyöntetű nemzeti világnézet megvalósulását biztosítandó, a törvényhez kapcsolódó évi tanításterv kidolgozásába a szakmai szervezeteket és a kereskedelmi iskolai tanárokat már egyáltalán nem vonták be. Amíg a XIX. században a kereskedelmi kamarák és egyéb érdekszervezetek a képesítés szükségessége mellett érveltek, addig az 1930-as évek végén már inkább a kereskedői pálya gyakorlásának akadályát látták a kötelezően előírt bizonyítványok megszerzésében. Ugyanis hiába növekedett a kereskedelmi iskolák és azt elvégzett tanulók száma, a kifejezetten a kereskedelemben elhelyezkedők aránya szinte alig változott a két háború között (1923-ban 5, 1938-ban 6). 7 Kaposi, Nagy,

8 I. 1. Kutatás tárgya és célja Az értekezés célja a neveléstörténet kutatói által szinte alig vizsgált magyarországi felső kereskedelmi iskolák és tanulóik sorsának bemutatása 1867 és 1945 között, különös tekintettel a képzés megszervezésének indulását jelentő dualizmus időszakára. Mind a dualizmus, mind a két világháború közötti időszak középfokú oktatásügye a tudományterület kutatói által kedvelt, így részben ennek is köszönhetően viszonylag jól feltárt korszaknak tekinthető. Azonban a kor szakoktatásának története az elmúlt évtizedekben néhány összefoglaló jellegű, elsősorban ipari és mezőgazdasági szakképzést bemutató munkától és egy tanulói rekrutációs vizsgálattól eltekintve kevéssé került a kutatások fókuszába. A felső kereskedelmi iskolatípusnak a vizsgált korszak szakoktatásában, valamint a középfokú/középszintű oktatásban és egyszersmind ha kisebb mértékben is, de az elitoktatásban betöltött a társadalomtörténet szempontjából sem elhanyagolható kettős szerepe és helyzete ellenére sem keltette fel a kutatók érdeklődését, miközben úgy véljük, hogy az egyes korok szakoktatásának története és forráskritikai elemzése a nemzetközi és a hazai neveléstörténet szerves részét képezte és képzi napjainkban is. E kevéssé ismert középfokú felső kereskedelmi iskolatípus a vizsgált korszakunkban nem elhanyagolható létszámú ha egyre csekélyebb számban, de ma is élő diákságot bocsátott ki falai közül. Az értekezés a felső kereskedelmi iskolában végzett, még ma is élő generációk tagjai által csak kereskedelminek nevezett iskolatípus létrejöttének és diákságának, valamint kitekintés erejéig tanárai sorsának történeti bemutatására vállalkozik. Így e munka egyik célja, hogy rávilágítsa a figyelmet arra, hogy a XIX-XX. század fordulóján az érettségiző tanulóknak több mint 40-át adó felső kereskedelmi iskolatípus bár népszerűségét tekintve a klasszikus gimnáziumoktól messze elmaradt, azonban a korabeli iskolai piacon betöltött szerepét illetően, több volt pusztán egy kereskedelmi szakiskolánál. A felső kereskedelmi iskolatípust egyrészt középiskolaként mely alatt az érettségit adó iskolákat értjük, másrészt elvégzése után a munkaerőpiacra közvetlen kilépést biztosító, szakmát adó szakiskolaként vizsgáltuk, tehát arra voltunk kíváncsiak, hogy valóban az elnevezésében is szereplő kereskedelmi pályára készített-e fel. 1. A kutatás során egyrészt arra kerestük a választ, hogy a felső kereskedelemi iskolák milyen jelentőséggel bírtak a XIX-XX. századi középfokú(középszintű) iskolai piacon, mennyiben feleltek meg a kereskedelmi szakmák képviselői (kamarák, vállalatok, kisebb cégek) által megfogalmazott igényeknek, valamint az oktatáspolitika részéről kitűzött céloknak? 2. Másrészt arra voltunk kíváncsiak, hogy a középfokú kereskedelmi iskolák milyen szerepet töltöttek be a szakképzésben. Azaz kezdetben (1872) az úri középosztályba való előjogok tekintetében az érettségivel egyenértékű záróbizonyítványt, majd (1895) már elnevezésében is (kereskedelmi) érettségit adó iskolatípus valóban a középfokú ipari és mezőgazdasági iskolákhoz hasonló szakiskola volt-e? 3. A XX. század elején kapuikat megnyitó középfokú kereskedelmi leányiskolák milyen alternatívát kínáltak (szakképzettség, munkaerőpiacon való elhelyezkedés, továbbtanulás) az eleminél magasabb, középfokú leányiskolák (polgári iskolák, felső(bb) leányiskolák és gimnáziumok) mellett? 8

9 4. A fenti kérdések mellett a vizsgálatunk tárgyát képezte annak feltérképezése is, hogy a korabeli társadalom mely rétegei küldték gyermekeiket felső kereskedelmi iskolába, illetve az ott megszerzett kereskedelmi végzettséggel, érettségivel ez utóbbi a továbbtanulás szempontjából nem volt egyenértékű a klasszikus gimnáziumi érettségivel a végzettek milyen eséllyel, és mely szakmákban tudtak elhelyezkedni, azaz milyen értékkel bírt ez a végzettség a vizsgált korszak különös tekintettel a dualizmus időszakára munkaerőpiacán. Vajon a felső kereskedelmi iskola mint a dualizmus idején újonnan megnyíló középfokú iskolatípus milyen szerepet játszott a korabeli társadalmi mobilitási folyamatokban, illetve az elitképzésben (ha ez utóbbi felé egyáltalán vezetett út ebből az iskolatípusból), vagy Karády Viktor megfogalmazása szerint ez az iskolatípus is a polgári iskolákhoz hasonlóan tipikus zsákutcát jelentett-e? 9 E kérdés megvizsgálásának szükségességét az indokolja, hogy úgy véljük, ahhoz, hogy egy iskolatípus valós funkciójáról, működési eredményességéről, illetve az oktatási intézményeket ért hatásmechanizmusokról minél átfogóbb képet kapjunk, elengedhetetlen annak közönségét (az iskolát használó tanulókat), valamint az általa adott végzettség hasznosításának lehetőségeit a vizsgálat során figyelembe venni, így egyúttal jelezvén az iskolatípus társadalomra gyakorolt hatását is. Az értekezés első része az európai kitekintés során a magyarországi intézményes kereskedelmi szakoktatás kiépülésére (szakoktatási rendszerünkre, kereskedelmi iskoláink tananyagának tartalmára, iskoláink elnevezésére stb.) is hatást gyakorló elsősorban német (Ausztria, Poroszország, majd Németország, Svájc) és francia nyelvű (Franciaország, Svájc, Belgium), valamint a dél-európai és a skandináv országok középfokú kereskedelmi iskoláit mutatja be a teljesség igénye nélkül. Így e résznek nem volt célja az európai szakoktatás minden ágazatának, de magának a kereskedelmi képzésnek sem a teljes körű, minden részletre kiterjedő bemutatása és elemzése (ugyanis ez utóbbi igényelné az országok oktatási rendszerének és azon belül szakképzési struktúrájának átfogó vizsgálatát, mely túlfeszítette volna a kereteinket), azonban ezt az európai áttekintést szükségesnek véltük ahhoz, hogy képet kaphassunk arról, vajon a középfokú magyar kereskedelmi szakoktatás különös tekintettel az első világháború előtti időszakra hol helyezkedett el a nemzetközi színtéren, azaz összehasonlítva néhány nyugati országgal milyen színvonalat képviselt a szakiskolai képzésben (képzés szerkezetét, végzettséget, iskolák számát tekintve)? 10 Az európai áttekintést követően a XVIII. század második és a XIX. század első felében kibontakozó hazai intézményes szakoktatásról különös tekintettel a kereskedelmi iskolákra kívánunk átfogó képet adni, azt vizsgálva, vajon milyen út vezetett (mely szakma- és érdekcsoportoknak volt meghatározó szerepe) az intézményes keretek megszervezéséig. A dualizmus kori, majd a két világháború közötti középfokú kereskedelmi szakoktatás részletes tárgyalása során fontosnak tartottuk részletesen kitérni arra, hogy az államhatalom által hozott törvények, rendeletek valamint maga az oktatáspolitikai légkör miként befolyásolták (segítették, vagy hátráltatták) a hazai felső kereskedelmi iskolák működését. Áttekintettük a korszak oktatásügyének szempontjából jeles politikusoknak az iskolatípus működése, esetleges átalakítása kapcsán megfogalmazott véleményeit és vitáit, 9 Karády Viktor (2012): A diplomás értelmiség népi rekrutációjának alakulása 1945 előtt és után. In: Karády Viktor Nagy Péter Tibor (szerk.): Iskolázás, értelmiség és tudomány a századi Magyarországon. Weseley János Lelkészképző Főiskola, Budapest Az európai szakoktatásra vonatkozóan a hazai kutatók tollából is jelent meg néhány munka, ezek közül kiemelendő Szávai Ferenc Gazdaképzési rendszerek című könyve, mely igen terjedelmes részt szentel a századi nemzetközi mezőgazdasági szakképzésnek. 9

10 valamint kíváncsiak voltunk arra, hogy a kereskedelmi iskolai tanárok miként láttak az iskolatípus és saját maguk helyzetét, vajon javaslataik, ha eltértek, akkor mennyiben az oktatáspolitika céljaitól. Az iskolatípus korabeli működésének sokat vitatott kérdése volt a kereskedelmi szaktanárok képzése, mely körüli anomáliák szoros összefüggésben voltak a korszak középiskolai tanárképzésének, azon belül is a természettudományos tárgyakat oktató tanárok képzésének hiányosságaival. Mivel egy adott középiskola-típus iskolai piacon elfoglalt helyét, szerepét és végzettsége értékét befolyásolta az általa biztosított továbblépési (esetlegesen társadalmi mobilitás) lehetőség itt megjegyezendő, hogy a felső kereskedelmi iskolának közvetlenül a munkaerőpiacra való felkészítés volt az elsődleges célja, így fontosnak tartottuk megvizsgálni az iskolatípus által a továbbtanulást illetően leginkább preferált kereskedelmi főiskolák, akadémiák létrejöttének körülményeit és működésüket az első világháború előtt. A főiskolai szintű kereskedelmi akadémiák háború utáni megszűnését követően továbbtanulást kínáló felsőfokú közgazdasági képzésünk története Szögi László és munkatársainak kutatási eredményei révén jól ismert, így annak részletes bemutatására és elemzésére jelen munka keretei között nem vállalkozunk. E két fenti áttekintést követően a korabeli társadalmi viszonyok vázlatos ismertetése után az országos és egyéb statisztikák segítségével megvizsgáljuk a felső kereskedelmi iskolák tanulóinak társadalmi összetételét (tanulók létszáma, felekezeti megoszlása, szülő, gyám foglalkozása) egyrészt országos viszonylatban, majd a fővárosi iskolák vonatkozásában. A rendelkezésünkre álló elsődleges források segítségével bepillantást kívánunk adni a felső kereskedelmi iskolák tanulóinak pályaválasztási stratégiáiba, mindezzel választ adva a fent megfogalmazott kérdésekre. Végül egy külön fejezetet szánunk a dualizmus kori középfokú női kereskedelmi szakoktatásnak melynek megszervezésére a XIX. század végén került sor, ennek szükségességét egyrészt abban látjuk, hogy az oly kedvelt és sokak által vizsgált, így napjainkra viszonylag jól feltárt dualizmus kori intézményes leányoktatással foglalkozó munkák eltekintve például Müller Ildikó az alap- és középfokú leányoktatás történetét bemutató tanulmányától 11 és egyéb írásaitól többsége a női szakoktatásra egy-egy mondatnál többet nem szán, így gyakran említést sem tesznek az 1909-től érettségit adó és ha korlátozottan is, de a leánygimnáziumok mellett a felsőfokú tanulmányokra is lehetőséget kínáló női felső kereskedelmi iskolákról, valamint a tanítónői és a hagyományos női szerepekhez közelebb álló például házi- és ruhaipar pályáktól eltekintve, a korszakban csekély arányban munkába álló nők munkaerő-piaci elhelyezkedését leginkább lehetővé tevő a két háború között is mindvégig igen nagy népszerűségnek örvendő kereskedelmi tanfolyamokról. Itt azonban fontos megemlíteni, hogy az elmúlt évtizedekben a női szakoktatás története nem csak a hazai, hanem a külföldi kutatók körében sem került a vizsgálódások fókuszába. Ugyanis ahogy a hazai, úgy a nemzetközi nőtörténeti munkák is elsősorban a felsőbb társadalmi rétegek leányainak nevelésére és intézményes oktatására helyezik a hangsúlyt, így szinte alig tudnunk meg valamit a hagyományos női szerepekhez illeszkedő, a társadalom által elfogadott foglalkozásokkal szemben a munkaerőpiacra való tényleges kilépést sok esetben jóval inkább segítő női szakoktatásról. Miközben, amint arra Kéri Katalin egyik legutóbbi tanulmányában felhívja a figyelmet ( ) az utóbbi másfél évszázad során a nyugati világban mindenütt így természetesen Magyarországon is a lányok iskolai képzése során jelentős konfliktusok keletkeztek a munkára nevelésük és az otthoni (hagyományosan női) feladataikra 11 Müller Ildikó (2000): Az alap- és középfokú leányoktatás Magyarországon a dualizmus időszakában. Sic Itur Ad Astra, XII. évf. 3. sz

11 felkészítésük között. 12 E problémakört említi Ruth Watts is a felekezeti, magánfenntartású hagyományos női értékrendet képviselő leányiskolák, valamint a XIX. század végétől a felsőbb osztályok leányai számára már felsőfokú továbbtanulást, a diploma megszerzését lehetővé tevő leány-középiskolák és a lányokat befogadó fiúiskolák kapcsán. 13 Az utolsó fejezet újabb adalékokkal kíván hozzájárulni a hazai intézményes leányoktatás történetéhez, így egyúttal a nőtörténethez, jelezvén, hogy a felsőbb leányiskolák és leánygimnáziumok mellett szakiskolai jellegűk ellenére a középfokú női kereskedelmi iskolákat is érdemes figyelembe venni a középfokú intézményes leányiskolák vizsgálata során. I. 2. Forrástani alapok és módszerek A kutatásunk során elsődleges és másodlagos forrásokat egyaránt használtunk. Az elsődleges források egy részét három (Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Budapest Főváros Levéltára, Rijekai Állami Levéltár) levéltár témánkat érintő iratanyagának feldolgozása jelentette. A Budapesti Fővárosi Levéltár őrzi az általunk feldolgozott ből 12 fiú és női budapesti felső kereskedelmi iskola (Budapesti Kereskedelmi Akadémián kívül a korszakban még működő magániskolákat és az 1940 után kapuikat megnyitó főként leányiskolákat az adatok hiányos volta miatt nem vizsgáltuk) anyakönyvét. Az egyes iskolák anyakönyvei közül a jelen kutatás során csak öt tanévet (1896/97, 1910/11, 1920/21, 1930/31, 1940/41, illetve néhány kérdés megválaszolásához egyes intézmények esetén további tanév is felvételre került) dolgoztunk fel. Egy-egy intézmény esetében az adatok igen hiányosak voltak (ha szükségesnek ítéltük az előző vagy az azt követő esztendőt illesztettük be). Összességében az értesítői adatokkal való kiegészítés után fiú és 5140 leány tanulót vizsgáltunk. Az adatfelvétel alkalmával a felekezeti hovatartozásra és szülő foglalkozására koncentráltunk, ugyan a lakhely is részben felvételre került, de mivel a tanulók döntő többsége (70, később a legtöbb iskola esetében 90) budapesti születésű, vagy legalábbis budapesti lakos volt, így ezt külön részletesen nem vizsgáltuk. Szintén nem képezte a vizsgálat tárgyát a tanulók tantárgyankénti tanulmányi eredménye, csakúgy, mint a családnevek jellege sem. Kutatásunkat nehezítette, hogy egyrészt a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára dualizmus kori iratanyagának jelentős része megsemmisült, másrészt a kereskedelmi iskolák iratai (Magyar Nemzeti Levéltár: fondfőcsoport K Polgári kori kormányhatósági levéltárak K szekció, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumi Levéltár: K503 Kereskedelmi Iskolák) ugyan évenkénti bontásban, csomókba rendezve, azonban 12 Kéri Katalin (2011): A francia és spanyol nőnevelés történetének feltárása (Historiográfiai áttekintés). In: Császár Miklós Mihalovicsné Lengyel Alojzia Némethné Farkas Gabriella (szerk.): A művelődéstörténet és a pedagógia vonzásában. Tanulmányok Tölgyesi József 70. születésnapjára. Veszprémi Szemle Várostörténeti Közhasznú Alapítvány, Veszprém. 94. idézi Hunt, Felicity (ed.): Lessons for Life: The Schooling of Girls and Women, New York & Oxford: Basil Blackwell, XII. o. 13 Watts, Ruth (2013): Society, education and the state: Gender perspectives on an old debate. Paedagogica Historica, XLIX. évf. 1. sz Felső kereskedelmi iskolák: Budapesti Kereskedelmi Akadémia, I.; II.; VI.; VII.; VIII.; IX. kerületi községi fiú felső kereskedelmi iskolák, VII. kerületi állami fiú felső kereskedelmi iskola, Budapesti Kereskedelmi Akadémia Női Felső Kereskedelmi Iskolája, Katolikus Tisztviselőnők és a Női Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Szövetségének az Angolkisasszonyok budapesti intézetével kapcsolatos női felső kereskedelmi iskolája, I. kerületi községi Szent Gellért Női Felső Kereskedelmi Iskola, II. kerületi Árpádházi Boldog Margit Női Felső Kereskedelmi Iskola, VIII. kerületi Székesfővárosi Községi Dobó Katalin Női Felső Kereskedelmi Iskola, VIII. majd IX. kerületi Teleki Blanka Községi Női Felső Kereskedelmi Iskola. 11

12 rendkívül vegyesen érhetőek el (mutatók kevés tájékozódási pontot jelentenek). A kereskedelmi iskolákra vonatkozóan 1916 és 1944 közötti 149 csomónyi vegyes iratanyagot (felső kereskedelmi iskolák általános, vegyes ügyeinek iratai, iskolákat érintő szervezeti szabályzatok, felső kereskedelmi iskolák rendtartásai, Közoktatásügyi Népbiztosság rendelkezései, Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Egyesületének folyamodványai, Felső Kereskedelmi Iskolai Királyi Főigazgatóság jelentései az egyes iskolákról, Országos Ipari és Kereskedelmi Oktatási Tanács határozatai, Magyar Királyi Kereskedelmi Iskolai Tanárképző Intézet iratai, Felső Kereskedelmi Szakiskolai Tanárok Országos Egyesületének kérelmei, Budapest Állami Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság jelentései, kereskedelmi főiskolák) tekintettük át és dolgoztuk fel. Rijekai Állami Levéltár iratanyagából csak a fiumei felső kereskedelmi iskola és a kiviteli akadémia (főiskola) anyagának egy kisebb szeletét vizsgáltuk. Az elsődleges forrásaink fontos részét jelentették az Országos Pedagógiai Könyvtárban összegyűjtött és őrzött iskolai értesítők, 15 melyek segítségünkre voltak a hiányzó adatok esetén, valamint teljes képet adtak az iskolákba beiratkozott tanulói létszámokról évfolyamonként, valamint ezek adatai alapján készítettünk a tanulók tanulmányi eredményeiről egy áttekintő statisztikát. Az adatok feldolgozása során segítséget jelentett, hogy a dualizmus időszakának iskolai értesítőiben (1869 után) a felekezeti hovatartozásra és a nyelvi viszonyokra vonatkozó adatok igazodtak a népszámlálási kategóriákhoz, majd 1879/78-tól a szülők foglalkozási hovatartozását (polgári állását) is összesítették. Az iskolai értesítők mellett, elsősorban azok ünnepi kiadványai (az iskolák 25 éves fennállásuk után gyakran ünnepi kiadványt készítettek) szolgáltak elsődleges forrásbázisként az egyes iskolák tanulóinak pályaválasztási vizsgálatához. A legnagyobb kihívást az adatok egységesítése jelentette, ugyanis azokat az egyes kiadványok, statisztikák, értesítők gyakran eltérő módon tüntették fel. Amíg a kereskedelmi akadémia, a II. és VIII. kerületi községi fiú felső kereskedelmi iskola esetében pontosan jegyezték fel a foglalkozást és annak helyét, addig az I.; VI.; VII. és IX. kerületi intézményeknél már sok esetben csak annyi szerepel, hogy magántisztviselői, köztisztviselői, ipari, kereskedelmi vagy éppen értelmiségi pályán helyezkedett el a végzett tanuló (nincs pontos hely és foglalkozás). Szintén egyfajta nehézséget jelentett a részletes, szerteágazó foglalkozási adatsor (droguista, revizor, bőrdíszműves, kertész stb.) esetén azok kategorizálása, egységesítése a többivel való összehasonlíthatóságot szem előtt tartva. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy például 1890 előtt a nagy- és középbirtokosok, valamint az ipar nagy- és kisvállalkozói, az ipar és a kereskedelem alkalmazottai az önállóak csoportjában együtt szerepeltek csakúgy, mint az értelmiség és a magántisztviselők egyes csoportjai, míg 1890 után differenciáltabb ágazatonkénti bontásban, majd 1908-tól sor került már a magántisztviselők ágazati bontására is. Ennek során a korabeli statisztikákban is szereplő besorolást figyelembe véve, elsősorban ágazati besorolásra törekedtünk (ipar, kereskedelem, biztosításügy, pénzintézet, közszolgálat, posta, vasút stb.), de a hierarchikus felosztás sem hagytuk figyelmen kívül (önálló nagykereskedő, nagyiparos, banktulajdonos, gyáros azaz nagytulajdonos és egyéb önállóak stb.) elsősorban a tisztviselők (mely egy igen vegyes kategóriát jelentett, de nem sorolván ide a munkásokat cselédeket, altiszteket, napszámosokat) miatt. 16 A felső kereskedelmi iskola végzett tanulói által előszeretettel választott tisztviselői pályák kiemelt szerepe révén, a köz- és 15 A 14 iskola összes értesítőjének pontos címét, szerkesztőit itt nem áll módunkban feltüntetni a mennyiségük és a folyamatosan változó elnevezéseik miatt, de lásd részletesen Gráberné Bősze Klára (1999): Magyarországi iskolai értesítők bibliográfiája 1850/ / kötet. OPKM, Budapest. 16 A társadalmi állás, illetve foglalkozásra használt kategóriák táblázatos összegzését lásd Mazsu János (2012): Tanulmányok a magyar értelmiség társadalomtörténetéhez Gondolat, Budapest