A "JÉGHEGYEK NÉPE" könyvsorozat második kötete. A sorozat - Margit Sandemo norvég írónő alkotása - Gonosz Tengel leszármazottainak évszázadokon
|
|
- Lídia Csonka
- 8 évvel ezelőtt
- Látták:
Átírás
1
2 2
3 3
4 A "JÉGHEGYEK NÉPE" könyvsorozat második kötete. A sorozat - Margit Sandemo norvég írónő alkotása - Gonosz Tengel leszármazottainak évszázadokon átívelő történetét meséli el. Gonosz Tengel magával az ördöggel kötött szövetséget... Silje és Tengel a két gyermekkel együtt a világtól távoli, magas hegyek koszorúzta völgybe költözött, ahol a Jéghegyek Népének zárt közössége él. Silje boldog, bár gyakran gondol vágyakozva a külvilágra, amelyet el kellett hagyniuk. Új lakóhelyükön olykor idegennek érzi magát. Különösen idegenkedik Hannától, az agg boszorkánytól, aki sikeresen adja át ördögi praktikáit a kicsi Solnak. A völgyet veszély fenyegeti. Hanna megjósolja a tragédiát, és Hanna még sohasem tévedett... 4
5 5
6 1. fejezet Semmi sem utalt közvetlen veszélyre. Silje és családja már évek óta élt a Jéghegyek Népének völgyében. A három gyerek vidám csivitelése visszhangzott a tó felett. Sol hangja egyre határozottabban csengett, Dagé nyugodt és hűvös, a kicsi Live álmodozó volt. A gyerekek a csónak sarkában ültek, Silje előttük, Tengel pedig az evezőspadon. A férfi feszülten figyelte őket, mintha bármikor történhetne velük valami. Silje érezte, hogy fölösleges a férfi aggodalma, hisz a gyerekek fegyelmezettek voltak és tudtak magukra vigyázni. Ugyanakkor megértette Tengelt. Még mindig furcsa volt számára, hogy a hosszú, magányban töltött évek után hirtelen négy emberért tartozik felelősséggel, akik felnéznek rá és hisznek benne. Tőlük megkapta azt a szeretetet, amiről előtte álmodni sem mert. Silje szívét melegség öntötte el. Rajta kívül kevesen tudták, milyen nagyszerű lélek rejlik Tengel démoni külseje mögött. Mindketten örömüket lelték a gyerekekben. Solban tombolt az életerő. Gyakran gondolt arra, hogy a kislány feje fölött sötét végzetként lebeg az ősök átka. Dag szőke, eszes fiúcska volt. A kicsi Liv pedig minduntalan utánozta nagyobb testvéreit. Siljét még most is meglepte, hogy mennyire hasonlít rá a kislány. A haja éppolyan fürtös és dióbarna, talán csak kicsit világosabb, mint az övé, pillantása félénk, de könnyen kapható a nevetésre. Képzelete is éppolyan csapongó, mint anyjáé. Környezetét benépesítette mesebeli lényekkel, kezében életre keltek a tárgyak, beszélgetett a fákkal... Silje sejtette, hogy Liv élete hasonlóan kalandos lesz, mint az övé. Csak attól az egytől félt, hogy a túl érzékeny kislány nehezen védi majd ki a sors csapásait. Nem szívesen nézett a gyerekek öltözékére. Sol már régesrég kinőtte a ruháját. Dag mindig is Sol levetett és átszabott holmijában járt. Sajnos a varrásban sohasem jeleskedett. Livnek Tengel öreg nadrágjából és zekéjéből varrt valami 6
7 hordhatót. A szomszédasszonyok gyakran köszörülték rajtuk a nyelvüket. Silje összekuporodott, legszívesebben elbújt volna a szegénység elől. Kivetették a halászhálót, a csónakot a part felé irányították. Meleg nyáreste volt, ezért hozták magukkal a gyerekeket is, akik persze lelkesedtek az ilyen kirándulásokért. Silje a völgyet övező hegyeket nézte. A lebukó nap fénye aranyvörösre festette a szirteket. Pillantása megakadt a meredek hegyoldalban húzódó hasadékon. Tengel! Figyelj! Azon a hágón esetleg nem lehetne átjutni? A férfi követte felesége tekintetét. Inkább csak gondolatban. Voltak néhányan, akik szerencsét próbáltak. Nem ajánlanám senkinek. A gleccser másik oldalára jut az ember, ahonnan meglehetősen fáradságos út vezet barátságosabb vidékek felé. Szóval te is megpróbáltad? Igen, sok éve már annak, hogy én is átkeltem. Akkor megfogadtam, hogy soha többé nem teszem. A csónak megakadt a parti fövenyen, és a gyerekek már ugrottak is volna, ha Tengel nem figyelmezteti őket időben. Várjatok mondta határozottan, és a csemetéknek ennyi elég volt. Hihetetlen tekintélye volt előttük, amelyet inkább szeretetével és melegségével ért el. A kirakodásból mindannyian kivették részüket. Liv gyorsan elfáradt, nehéz volt még neki keresztülgázolni a szúrós borókafenyők között. Tengel a nyakába vette. Sol és Dag pedig Silje mellett kétoldalt baktatott felfelé a dombon. Sol töprengett valamin. Mindig vidám arca elkomolyodott. Mondd csak, miért hívlak én Siljének, amikor Dag és Liv mamának szólítanak? Silje megfogta a kislány kezét. Hosszú lenne elmesélni. De te mindig is Siljének hívtál. Erre már Dag is felkapta a fejét, Sol pedig tágra nyílt 7
8 szemmel folytatta : Miért csúfolnak a gyerekek fattyúnak minket, Dagot és engem? Nem értem, mit akarnak ezzel. Silje elfehérdett. Semmi joguk nem volt hozzá, hogy ezt mondják kezdte Silje, majd megállt egy pillanatra. Azt hiszem, elég nagyok vagytok már ahhoz, hogy megtudjátok az igazat. Te már hétéves vagy, Sol, Dag pedig majdnem öt. Liv a maga három évével, attól tartok, keveset értene az egészből. Tengel! kiáltott a férje után. Igen? kérdezte a férfi, amikor megállt a házuk alatt a kertben. A gyerekeket fattyúnak csúfolják. Mit mondasz? Jól hallottad. Szeretnék végre hallani az igazat mondta Silje izgatottan. Kérlek, vigyázz Livre, amíg én elmondom nekik, amit tudniuk kell. Persze csak akkor, ha te is úgy gondolod, hogy elérkezett az ideje. Tengel kicsit tétovázott. Alaposan szemügyre vette a két nagyobb gyereket. Talán jobb lesz, ha megtudják. Lefektetem Livet, aztán visszajövök. Nem, nem kicsi Liv! Szó sem lehet róla, hogy tovább maradjunk. Már leragad a szemed az álmosságtól. Letelepedtek a patak partján. Silje hangját a víz hangos csobogása festette alá. A két gyermek figyelmesen hallgatta. Talán ott kell kezdenem, hogy nem én vagyok az igazi édesanyád, Sol. És a tiéd sem, Dag. Az én édeslányom Liv, de remélem, hogy ennek ellenére ugyanúgy fogtok szeretni fűzte hozzá félve. Igyekeztem, hogy egyikőtöknek se hiányozzon az édesanyja. Nagyon szeretlek benneteket, mintha ti is az édesgyermekeim lennétek, akár Liv. És - Tengel is így érez irántatok. A gyerekek még mindig hallgattak. 8
9 Végül Sol szólalt meg bátortalanul. Akkor Tengel sem lehet az édesapánk. Valóban, csak Livé. Mindig is Tengelnek szólítottad, Sol. De én nem. Én apának hívom. Igen, mert te nagyon kicsi voltál, amikor hozzánk kerültél. Sol már nagyobbacska volt akkoriban. Ez most már zavarosan hangzik, ötlött eszébe Siljének és megpróbált érthetőbben magyarázni. Tengel és én mindig azt kívántuk, hogy bárcsak ti is az édesgyerekeink lennétek... De akkor ki a mi anyánk? kérdezte elcsukló hangon az egyébként oly határozott Sol. Csak azért vettetek el tőle minket, mert annyira akartatok? Ez igazán jellemző Solra, mosolyodott el Silje. Megzavarja óvatos magyarázatát és mindent a feje tetejére állít. Nem, nem így történt. Más az édesanyja Dagnak, és neked is, Sol. Nehéz volt elmagyarázni, hogy mi az igazság, Silje mégis érezte, ez az a pillanat, amikor a gyerekek is megtudhatják, honnan származnak. A te édesanyád, Sol, Tengel nővére volt. Úgyhogy Tengel valójában a nagybátyád. Liv pedig az unokahúgod. Sol fészkelődni kezdett, szeme a távolba révedt. És mi van az anyámmal? Az édesanyád meghalt. Lelke az égbe költözött. A pestis vitte el. Apád is akkor halt meg, és a kishúgodat, Leonardát sem kímélte a szörnyű betegség. Csak kétéves voltál, amikor rád találtam. Egyedül maradtál, éppúgy, mint én. Szükségünk volt egymásra. A valódi neved pedig, amit az édesanyádtól kaptál, Angelika. A kislány egyre figyelmesebben hallgatta. Mindig annyira büszke volt nevére. Sol Angelika, olyan érdekesen csengett. És most megtudta, ki nevezte el Angelikának. Silje aggódó pillantásokat vetett a gyermek ruhájának rövi- 9
10 dülő ujjára. Már ez sem tart sokáig. Az anyag néhol már olyan vékonyra kopott, hogy inkább pókhálóra, mint emberi öltözékre hasonlított. De nem volt semmije, semmije, amiből újat varrhatott volna. Folytatta a történetet. Az anyád gyönyörű asszony volt, Sol. Hullámos haja csillogóan fekete, mint a tiéd, a tekintete ragyogó. Sol szeme megtelt könnyel. De a te szemed világosabb, kislányom. Zöld, sőt néha inkább sárgás, mint Tengelé. Óhatatlanul eszébe jutott a Jéghegyek Népének átkos öröksége. Ez a néha vadállatiasan csillogó szempár a kiválasztottság jele. Mi lesz veled, szegény gyermek? És az én anyám? kérdezte türelmetlenül a kisfiú. Meg az apám? Hangjába sértődöttség vegyült, mintha ő is meg lenne győződve arról, hogy Tengel és Silje elragadta a szüleitől. Silje most érezte meg igazán, milyen nehéz helyzetbe került. Mégsem mondhatta el Dagnak, hogy az anyja kitette, hogy elpusztuljon. Közben a szűk ösvényen felbukkant Tengel alakja. A férfi jelenlétéből merített új erőt. Tengel letelepedett melléjük a harmatos fűbe. Dag azonnal az ölébe mászott, mintha bizonyítani akarná, hogy mégis van apja. Silje halvány mosollyal az ajkán folytatta. Az édesanyád, Dag, előkelő hölgy, bárónő. Semmit nem tudunk róla. Nem tudjuk, él-e még, hol lakik, mi a neve. Csak annyit, hogy nagy bajban volt valaha. Téged is akkor veszített el. Én találtalak meg... A gyerekek tátott szájjal figyelték Siljét. Egy furcsa éjszakán kezdődött minden. Csikorgó hideg volt, és Trondheim fölött szinte lángolt az ég. Magamra maradtam. Szeretteimet elvitte a pestis. Éhes voltam, fáradt, és nem volt hol álomra hajtani a fejem. Akkor találtalak meg, Sol. Halott édesanyád mellett kucorogtál. Magammal vittelek, mert 10
11 segíteni szerettem volna rajtad. Nem akartad otthagyni édesanyádat, de érezted, hogy velem kell jönnöd, különben már te sem élnél. Megérted, miért cselekedtem így? Sol ünnepélyesen bólintott. Dag pedig komoly, kicsit szigorú hangján közölte: Syver is meghalt. Egész télen át őrizték a testét. És Ingát, meg Sveint is. Azóta már mind a hármukat eltemették. Tengel bólintott. Igen. Kemény volt a tavalyi tél. Ezek szerint tudjátok, mit jelent az, ha valaki meghal és eltávozik közülünk? A gyerekek valami igen-félét dünnyögtek, majd ismét Siljére néztek. Várták a történet folytatását Melyik majort hívják Trondheimnek? kérdezte Dag. Major? Trondheim egy nagy város a külső világban. Miféle külső világban? Messze túl a völgyünket körülvevő hegyeken. Hát ott is van valami? nézett a kisfiú szigorúan Siljére. A két felnőtt egymásra pillantott. Csak most jöttek rá, hogy sohasem beszéltek a gyerekeknek a völgyön kívül elterülő világról. Még sok minden létezik a mi völgyünkön kívül mondta Tengel. Mélyen érintette a gyerekek csodálkozása. Azt hiszem, jobb, ha erről más alkalommal beszélünk. Most inkább figyeljetek Siljére. A tó felől búvármadár rikoltása hallatszott, a vízre egyre vastagabb ködfüggöny ereszkedett, de valahogy egyiküknek sem akaródzott még nyugovóra térni. Csodálatos nyáréjszaka volt. Silje Tengelre nézett. Nyugtalanította a férfi viselkedése. Napok óta mintha furcsa hangokat hallana, a szeme pedig aggodalommal fürkész körbe. Ismerte a férjét, jól tudta, mennyire érzékeny. Éppen ezért aggasztotta a férfi kutató, az ismeretlen veszélytől tartó tekintete. 11
12 Most nem volt ideje arra, hogy Tengelen tűnődjön, a gyerekek várták a folytatást. Amikor már együtt mentünk tovább, Sol, rátaláltunk Dagra. Magányos volt, mint mi ketten, csak sokkal, de sokkal védtelenebb. Hogy miért, azt Silje már nem merte elmesélni. Nem akart beszélni arról, hogy úgy tették ki, hogy még a köldökzsinórját sem vágták le. Soha nem szabad megtudnia, anyja milyen bűnt követett el ellene. Egyébként te voltál az, Sol, aki meghallottad Dag sírását. Úgyhogy Dag neked köszönheti az életét. A két gyerek hitetlenkedő pillantása találkozott. Aztán gyorsan megfogták egymás apró, maszatos kezét. Tulajdonképpen inkább Dag és Liv tartott jobban össze. Sol túlságosan titokzatos és heves volt a kicsik számára. De soha semmi kétség nem fért ahhoz, hogy mind a hárman mennyire szeretik egymást. Nagy szükségük volt a szeretetre e viszontagságos körülmények között. Amikor már hárman vándoroltunk tovább, Dagot a karomban vittem, és már végképp nem tudtam, mitévő legyek, találkoztunk Tengellel. Sohasem láttam azelőtt. Silje megborzongott, ahogy újra átélte azt az éjszakát. Először a találkozás Tengellel, azután az akasztófák, a hóhér és a máglyából áradó rettenetes bűz... Felegyenesedett és elhessegette magától a szörnyű emléket. Tengel gondoskodott rólunk mondta meleg hangon. Mindent megadott nekünk, amire csak szükségünk volt, azóta összetartozunk, mind az öten. Tengel mosolygott. Egy szót sem szólt saját magányosságáról. Silje és a gyerekek magánya olyan volt, amin lehetett segíteni, míg az övé mélyen ette bele magát a szívébe. Közte és az emberek között áthatolhatatlanná vált a távolság. Túl sok tudás volt a birtokában, az emberek pedig kerülték emiatt. Még nem feledte el Silje és Sol rémült tekintetét, amikor először pillantották meg a sötétben természetfeletti vonásait. Az első perctől fogva vonzódott a lányhoz. 12
13 Megragadta védtelen, segélykérő tekintete. Meg akarta őrizni a tisztaságát. Talán a maga számára? Nem, ez akkor fel sem merült benne. Önzetlenül, a háttérben maradva akarta megvédeni. Ám amikor legnagyobb megdöbbenésére észrevette, hogy a lány is vonzódik hozzá, más is megfordult a fejében. Csodálatos volt az az idő, tele vágyakozással, fájdalommal és reményekkel. Amikor keresték az egymáshoz vezető utat, amikor még bizonytalanok voltak a másik érzelmeiben. És ő egykor erős fogadalmat tett, hogy soha nem lesz dolga asszonyal. De képtelen volt ellenállni Silje vonzerejének. Ismét felesége szavaira figyelt. A múlt olyan gyorsan pergett végig emlékezetében, hogy semmit sem szalasztott el a beszélgetésből. Azután megszületett Liv. Erre már te is emlékszel, Sol hallotta Silje hangját. Igen. Amikor olyan beteg voltál. Pontosan. Ha akarod, hívjál csak bennünket anyának és apának, hiszen mi az édesszüleidnek érezzük magunkat. A kislány elgondolkodott. Azt hiszem, furcsa lenne mindannyiunknak, miután olyan sokáig Siljének és Tengelnek hívtalak benneteket. Megértelek. Ugye tudod, hogy nekem is mennyire sokat jelentettek a beszélgetéseink. Örülök, hogy ilyen... segítőtársam van. Sol átszellemülten hallgatta, majd szorosan átölelte Siljét, aki boldogan mosolygott rá Tengelre. Jó érzés volt, hogy elfogadja őket szülőjének a két gyerek. Dagot foglalkoztatta valami. Vonásai megfeszültek, homlokát összeráncolta, arca megnyúlt, le sem tagadhatta volna arisztokrata őseit. Keres az anyám? kérdezte rekedten. Silje nem tudta, mit feleljen. A nehéz helyzetből Tengel segítette ki. 13
14 Nem tudunk róla semmit. De a ruháidra bárói korona volt hímezve, így legalább a származásodról sejtettünk valamit. Próbáltuk keresni az anyádat, Dag, de nem nagyon bízom abban, hogy még életben van. Ő is a pestisben halt meg? Azt hiszem. Talán éppen ezért vált meg tőled. Apád egész bizonyosan halott. Tengel nem mondhatott mást. Minden jel arra mutatott, hogy Dag anyja házasságon kívül hozta világra gyermekét. Úgy tűnt, a kisgyerek beérte Tengel válaszával. Szóval meghaltak a szüleim mondta elgondolkodva. Az én szüleim is szólalt meg Sol is, és alig bírta magába fojtani könnyeit. Remélem, azért nem hagytok el minket nézett Silje bátortalanul a gyerekekre. Mindketten ünnepélyesen bólintottak. A többi gyerek gyakran meséli, mennyit veszekszenek a szüleik közölte Dag a maga lassú, koravén módján. Mintha nem is szeretnék egymást. De ti sohasem beszéltek úgy egymással. Az az érzésem, hogy ti... hogy ti... Elfogadjuk egymást? segítette ki Tengel. Biztos lehetsz benne, hogy így van. A férfi feleségére nézett, akinek tekintetében a saját szerelmét látta visszatükröződni. Aznap Silje későn tért nyugovóra. Meggyújtotta az egyik különleges alkalmakra tartogatott méregdrága gyertyát, és elővette a könyvet, amit még sok évvel ezelőtt Benedektől, a festőtől kapott. A lapok már majdnem mind beteltek, és Silje nem reménykedhetett abban, hogy szert tesz még valaha hasonlóra. Írni kezdett. Ma elmondtuk a gyerekeknek, amit a származásukról tu- 14
15 dunk..." írta meglehetősen rossz helyesírással. Amikor befejezte, elfújta a gyertyát és kiment a ház elé. Közel jártak már a nyári napfordulóhoz. A völgyet titokzatos fények világították meg, mint oly sok más északi nyáréjszakán. A tó fölött vastag pára lebegett, ami lassan átterjedt az ösvényekre és utakra. A búvármadár hangja most inkább valami víziszörny hörgésére vagy a kitett gyermekek sikolyára emlékeztetett. Szél susogott a mezőn és a düledező háztetők felett. A szélben hajladozó fűszálak lassan manókká, lidércekké és más apró elvarázsolt lényekké váltak Silje képzeletében. A kerítésen túl egy elszabadult ló vágtatott. Talán ő is az éjszaka birodalmához tartozik? Silje még mindig alig tudott betelni a völgy szépségével. Mégis mennyire gyűlölt itt lenni! Nehezen viselte a bezártságot. Mennyire szereti Tengelt és a gyerekeket, és mégis teljes szívéből azt kívánja, hogy elmenjenek a Jéghegyek Népének völgyéből. Annyira másképp szemléli az életet, mint ezek a zárt közösségben élő emberek. A gyerekeket is fattyaknak nevezték! Tengelt pedig varázslónak tartják és azt mondják róla, hogy az ördöggel cimborál. Pedig tudományával soha nem ártott nekik, inkább segítette őket, ha bajba jutottak. Silje biztos volt abban, hogy férje féken tudja tartani a birtokában lévő pusztító erőket. Mégis kitaszítják. Bár, Istennek hála, van néhány falubeli, akik bármikor mellé állnak. Eldrid, Tengel unokanővére hamarosan elhagyja a völgyet. A férje mindenképpen a völgyön kívül szeretne letelepedni. Abban bízik, hogy hosszú távolléte alatt elfeledkeztek a felkelőkhöz fűződő kapcsolatáról. Bárcsak ők is velük tarthatnának! Itt szinte észrevétlenül röpülnek el fejük fölött az évek. Régóta nem tudják már, hogy mi történik kint a világban. Az egymást követő ínséges esztendők azt is lehetetlenné tették, hogy Benedeket és a majorbelieket segítsék. Siljének volt még egy rejtett vágya, amiről még Tengelnek sem beszélt. Életében legalább egyszer szerette volna látni a királyt, ami akkor sem lett volna könnyű, ha nem ebben az eldugott völgyben laknak. Norvégia uralkodója ugyanis többnyire Dániában idő- 15
16 zött... Silje amiatt is aggódott, hogy beszéde egyre jobban kezd hasonlítani a völgybeliek szegényes nyelvére. Tengel és ő fölváltva tanították a két nagyobb gyereket, de már nem sokáig tudtak megfelelni ennek a feladatnak. Úgy érezte, lassan elfelejtik azt is, amit valaha megtanultak. Tudta, hogy férje is vágyakozik a külső világ után, mivel beszélgetéseik közben gyakran utalt erre. Csakhogy Tengel nem meri kockára tenni Silje és a gyermekek életét. Attól tart, hogy azonnal fogságba vetnék őket. Tengelt megkínoznák és halálra ítélnék, Sollal pedig ki tudja mi történne. Egyikük sem tagadhatná Gonosz Tengellel való rokonságát. Silje szenvedett a tehetetlenségtől. Mennyire gyűlölte az itteni teleket. Csak rettegve tudott gondolni a csikorgó hidegre, amikor minden megfagyott, még az élelem is. Állandóan attól féltek, hogy elfogy az ennivalójuk és nem lesz mit adni a gyerekeknek. Még most is beleborzongott, ha az utolsó tél éhínségére gondolt. Soha nem fogja elfelejteni a gyerekek csodálkozó tekintetét, amikor éppolyan éhesen kellett lefeküdniük, mint ahogy felkeltek. Karácsonykor üres lepényen kívül semmi más nem került az asztalukra... Nem szívesen gondolt arra, hogy nem ez volt az utolsó kemény tél, amit át kellett élniük. Bármikor elment volna a völgyből, ha van hová menekülniük. Szörnyű volt az állandó rettegés. Amikor végre elkezdődött az olvadás, a tó jege iszonyú, félelmetes robajjal szakadt be. Nem voltak jobbak az első tavaszi éjszakák sem. A levegő megtelt feszültséggel és vágyódással... Silje arra eszmélt fel, hogy Tengel megérinti a vállát. Üres volt az ágyad mondta csendesen. Mi van veled? Semmi, semmi különös felelte zavartan Silje. Ne is mondj semmit. Tudom, mi bánt folytatta a férfi. Elvágyódsz innen. 16
17 Tengel! Ne hidd, hogy annyira rossz nekem itt. Nem, nem hiszem. Tudom, hogy boldog voltál ebben a völgyben. Igen. Most viszont nem tudod, mitévő légy, és elégedetlen vagy az itteni bezárt élettel. Éppen úgy, mint én. Silje türelmetlenül intett. Ha önszántamból jöttem volna ide, biztos, hogy teljes szívemből szeretném a völgyet mondta határozottan. De sajnos nem volt más választásunk, és ez kétségbe ejt. Egyszerre szeretem és gyűlölöm ezt a völgyet, Tengel. Megértelek. Jól ismerem ezt az érzést. Akárhányszor kint jártam, mindig visszavágytam ide, de ha már egy kis időt töltöttem a völgyben, vissza akartam térni a külső világba. De most, hogy... Silje gyengéden nézett rá. Te is nyugtalan vagy. Már néhány napja látom rajtad. Az pedig egészen meglepett, amikor nem akartad elfogadni Eldrid házát és a földeket, annak ellenére, hogy fölajánlotta. Kérlek, magyarázd meg, miért döntöttél így? Magam sem tudom válaszolta bizonytalanul a férfi. A langyos éjszakai szél felborzolta sűrű haját. Magam sem tudom, mi megy végbe bennem. Nem hallod a szél fájdalmas énekét? Vagy a fű sikoltását, amikor szél söpör végig rajta? Vagy azt, hogy a házak sóhajtanak? Nem. Ilyesmit képtelen vagyok meghallani válaszolta mosolyogva Silje. De Sol, Sol érez valamit. Olyan idegesítően viselkedik mostanában. És ami a legérdekesebb, hogy megint olyan álmodozóvá vált a tekintete, mint mindig, ha sejti valaminek az eljövetelét. Igen. Valami elviselhetetlen veszélyérzet engem is gyötör. Csak érteném, hogy mire vonatkozik! Silje óvatosan mejegyezte: 17
18 Azt hittem, azért küldöd el Eldriddel az állatainkat, hogy tartsa meg számunkra, arra az esetre, ha utánuk mennénk... Talán ezért tettem mondta Tengel, majd hozzáfűzte: Valami azt súgta bennem, hogy így kell cselekednem. Mintha mondtam is volna neki, hogy esetleg utánuk megyünk... Ó, Tengel! A férfi gyorsan folytatta: Te is tudod, hogy aki beköltözik Eldrid majorjába, ugyanúgy ad majd tejet a gyerekeknek, mint eddig ő. Ezért nincs szükségünk állatokra. Persze. Kedves emberek az új szomszédaink, de nem tudom, hogy mit gondoljak a gyerekeikről. Ók is éppúgy csúfolják a kicsiket, mint a többi völgybeli gyerek mondta Silje mély fájdalommal a hangjában. Hallhattad ma este, miket mondanak nekik, a szüleik pedig nem engedik meg, hogy játsszanak a mi gyerekeinkkel. Ez borzasztó, Tengel... A férfi összepréselte az ajkát. Félnek Soltól. Ugye erről van szó? Gyermekkoromban nekem is át kellett élnem hasonló kínokat. Mindig kitaszítottak és féltek tőlem. Sol veszélyes kisgyerek jegyezte meg halkan Silje. Emlékszel még, mit csinált azzal a kislánnyal, aki elgáncsolta? Ne beszéljünk erről mondta szárazon a férfi. Iszonyú erők lakoznak benne. Készített egy babát, amelyik hasonlított a szomszéd kislányra, és a tűz fölé tartotta. A kislány még aznap megégette magát izzó faszénnel. Szörnyű sebek keletkeztek a testén. És mindez addig tartott, amíg végre sikerült megkaparintanom és eltüntetnem a babát. Csak azt nem értem, hogyan jutott Sol eszébe, hogy így álljon bosszút. Tengel nagyot nyelt, majd szomorú hangon folytatta. Tudod, mire jöttem rá? 18
19 Egészen megijesztesz mondta riadtan Silje. Talán észrevetted már, hogy Sol néha hosszabb időre eltűnik. Azt hittük, hogy ilyenkor játszani megy valamelyik gyerekkel. De nem így van. Sol Hannához jár. Ez nem lehet igaz! szörnyülködött Silje. Bár tulajdonképpen mindig az volt az érzésem, hogy Hanna szemet vetett a kislányra. És azt hiszem, Livre is, amióta világra segítette, mert gyakran kislányaim"-nak szólítja őket, ha élelmet viszünk neki és Grimarnak. Daggal viszont nem sokat törődik. A lányok mindig kedvesebbek voltak a szívének, és ennek előnyei is vannak. Annak azonban mégsem örülök, hogy Sol eljár hozzá. Csak nem arra gondolsz, hogy az öreg boszorkány tanítja Solt... Félek, hogy erről van szó. Nem kerülte el a figyelmét, hogy Solban milyen erők lakoznak. Ez borzalmas! Silje beszélgetés közben a ház falának támaszkodott. Tengel végigsimított a vállán. Szegény kicsi Silje, mibe rángattalak bele, amikor magammal hoztalak a völgybe... Ne mondj ilyet. Még soha senki nem tett ennyire boldoggá, mint te. Beteg vagyok az aggodalomtól és a vágytól, ha nem vagy velem. Még csak tizenhat éves voltál, amikor feleségül jöttél hozzám. Most huszonegy vagy, mégis többet szenvedtél mellettem, mint mások egy élet alatt. Pedig tudom, hogy nem ilyen nyomorúságos életre születtél, mint amiben itt részed van. Remélem nem hiszed, hogy panaszra lenne okom. Tudom, hogy nem vagyok jó háziasszony. A gyerekek túl gyorsan növik ki ruhájukat és cipőjüket. Nagyon bánt, hogy nem tudok rájuk újat adni. És szörnyen szenvedek attól, hogy nem szeretem a házimunkát. Az is gyötör, hogy hiába tudok szőni, nem varrhatok ruhát a gyerekeknek. De hát az idei hideg télen 19
20 elpusztultak a birkák a völgyben, úgyhogy gyapjúm sincs, amiből szőhetnék. Solt tavaly gyakran kicsúfolták a köpeny miatt, amit varrtam neki. Sokszor elfelejtem kimosni a ruhájukat, pedig piszkosak és... Ó, Istenem! Nem akartam ennyit panaszkodni. A férfi gyengéd mosolya elárulta, mennyire szereti feleségét, de benne volt ebben a mosolyban tanácstalansága is. Megcsókolta Silje haját. Azt hiszed, nem értelek meg? Azt hiszed, nem látom rajtad, mennyire szeretnél már végre alkotni? Azt is tudom, hogy amikor már mindenki nyugovóra tért, te naplót írsz. Hát tudod? - kérdezte Silje rémülten. Bizony. Azt is tudom, hová rejtetted. De soha még csak meg sem fordult a fejemben, hogy elolvassam. Csak arra vigyázz, hogy rajtam kívül más ne tudja meg, hogy írsz. Még azt találnák mondani, hogy a Sátánnal cimborálsz. Ennyi már elég is lenne ahhoz, hogy megégessenek mint boszorkányt. Milyen gonosz világban élünk! De ebben a völgyben legalább nem bánthat minket senki - mondta Silje olyan hangsúllyal, mintha valami újat fedezett volna fel. Majd gyorsan hozzátette. Az sem lett volna nagy baj, ha belelapozol. Épp valamelyik este olvastam át újra, és tele van az irántad és a gyerekek iránt érzett szeretetemmel. Szeretsz írni? Ó, nagyon! Ilyenkor mindig megkönnyebbülök. Amikor újraolvastam, meglepett, hogy milyen jól tudtam fogalmazni. Engem nem lep meg, hisz szépen beszélsz. Óriási a különbség közted és a falubeliek között. Egyre kíváncsibbá teszel a naplódra. Szívesen belenéznék. Felesége megörült ezeknek a szavaknak. Tudod, hogy milyen töredékes a tudásom. Az egész csak össze van csapva. De Tengel, mit csinálsz? A férfi esze már máson járt, egyre közelebb és közelebb szorította Siljét a falhoz. 20
21 És Silje, elgyengülve az örömtől, hogy férje el akarja hagyni a völgyet, nem ellenkezett. Arcuk összeért. Tengelnek nem volt szakálla. Silje pontosan tudta, miért. Mivel férje tizenhat évvel volt idősebb nála, nem akarta még ilyen módon is láthatóvá tenni a köztük lévő nagy korkülönbséget. Már régóta meg kellett volna néznünk, hogy mi történt Benedekkel és a háza népével. Aggódom értük mondta Silje, mint aki tényleg biztos abban, hogy hamarosan elmennek innen. Igazad van dünnyögte Tengel. Bárcsak tudnám, mi lenne a helyes. Itt maradni vagy végleg itthagyni mindent? Az a baj, hogy nincs hová mennünk. Silje teste megremegett a férfi ujjainak érintése alatt, és a remegések egy pontban futottak össze. Állandóan égett benne a vágy félelmetes férje iránt. Nem Tengel férfiassága vonzotta. Hiszen amikor először találkoztak, erről még mitsem tudott. Elég volt csak megpillantania, és egyre jobban elernyedő testét máris hullámokban öntötte el a forróság. Már alig hallotta, amit Tengel mondott. Mi van Benedekkel? Hát nem lakhatnánk nála? Azt sem tudjuk, él-e még szegény. Azt pedig gondolom te sem akarod, hogy annál a szörnyűséges Abelonénál kössünk ki. Nem, nem Silje. Hidd el, én már többször végiggondoltam, hogy magammal vigyelek-e benneteket a külső világba, de nem merem vállalni a felelősséget. Siljének fátyolos lett a hangja. Azt hiszem, nem bírok még egy kemény telet. Tudom. Éppen ezért foglalkozom ennyit a távozás gondolatával. A férfi gyengéden megcsókolta homlokát, a halántékát... Mit csinálsz, Tengel? mondta csendesen nevetve az aszszony. Már öreg házasok vagyunk, de még mindig olyan szen- 21
22 vedéllyel tudsz szeretni. Silje felült a ház mellett húzódó alacsony kőfalra, így a férfival egymagasságba került. Felhúzta a szoknyáját. Tengel felesége combjára tette a kezét. Érintése forró volt a vágytól. Hoszszan megcsókolta asszonyát. Milyen más vagy most, Silje mondta csodálkozva, mert meglepte felesége kezdeményezőkedve. Olyan... viszszahúzódó voltál az utóbbi néhány esztendőben. Igen. Visszahúzódó voltam felelte, miközben csalódott volt amiatt, hogy férje nem veszi észre, miért lett hirtelen olyan bátor és kezdeményező. Keze közben megtalálta, amit keresett, és testében a megfelelő helyre vezette. Soha nem akartalak elutasítani, de féltem. Tengel lassan és óvatosan mozgott. Sejtettem. Féltél egy újabb terhességtől. Egyáltalán nem lep meg. Liv születése óta én is állandóan rettegtem. Livet megszülni rosszabb volt minden lidércnyomásos álomnál suttogta Silje. Nem szeretném még egyszer átélni. Értelek suttogott a férfi is. De mindig olyan elővigyázatosak voltunk. Hm nyögött föl Silje. Nedves ajkaival megcsókolta férje nyakát. Tengel ebben a csókban ráismert arra a forróvérű lányra, akit feleségül vett. Egyre erőteljesebben nyomta a falhoz, lábát felemelte és saját dereka köré fonta. Silje szégyenlősen felnevetett. Mindig is arra vágytam, hogy egyszer így tégy magadévá. Miket mondasz nevetett a férfi boldogan és meghatottan. Az asszony becsukta a szemét, már semmit sem tudott mondani. Tengel ránézett. Kedvese arcán halvány mosoly suhant át. Még mindig nem értette, Silje miért adta át magát ilyen könnyen az öröm tökéletes átélésének. Végül megfeledke- 22
23 zett a talányról, szeme elől eltűnt a kőpárkány. Magával ragadta a szinte már kibírhatatlan kéj, testének minden porcikája beleremegett. Ó, Silje, kicsi virágom suttogta. Hogy férhet egy ilyen törékeny testbe, mint a tiéd, ennyi forró szenvedély? Eldrid elutazott. Férjével mindent magukkal vittek, amikor elhagyták a Jéghegyek Népének völgyét. Lassan eltűntek a gleccser alá vezető alagútban, amely egy sokkal barátságtalanabb világ felé nyitotta meg számukra az utat. Silje sírva fakadt, amikor rádöbbent, hogy egyedül maradtak. Aznap este még egyszer megkérdezte Tengelt. Most már itt az ideje, hogy elmondd, miért küldted el velük a mi háziállatainkat is? A gyerekek kint játszottak. Tengel a padon ült és a hálóját javította, amíg Silje rendet rakott vacsora után. A férfi mélyet sóhajtott. Nem szereted, ha ilyesmiről beszélek. Most viszont szeretném hallani. Ha akarod, ám legyen. Már megint furcsa érzésem támadt. Furcsa érzésed? Vagy úgy. Furcsa érzésed támadt, amikor Eldrid megkérdezte tőled, hogy meg akarod-e tartani magadnak az állatokat. Igen, így volt. De még soha nem volt bennem ennyire erős ez az érzés. Úgyhogy hagytam, hogy Eldrid magával vigye őket is. De ennek ellenére nem akarod elhagyni a völgyet? Ha ez járna a fejemben, akkor már rég felkerekedtem volna, hogy felderítsem, mire számíthatunk, hol lakhatunk... De mi, Gonosz Tengel leszármazottai nem lakhatunk másutt, csak ebben a völgyben. Másutt csak az üldöztetés várna ránk. 23
MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG)
MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG) Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy Igen? Kérlek, ne zavarj, imádkozom. De te megszólítottál! Én, Téged megszólítottalak? Biztos, hogy nem! Csak imádkozom:
RészletesebbenHimmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely
Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Forrás: Gyurcsó István Alapítvány Füzetek 14., Dunaszerdahely, 1999
RészletesebbenALEA, az eszkimó lány. Regény
ANAUTA ALEA, az eszkimó lány Regény 2011 Előszó Amit ebben a könyvben elmondok, az nem kitalálás. Nagy részét apámtól, Jorgkétől hallottam gyerekkoromban. Viharos téli estéken sokszor kértem, hogy meséljen
Részletesebbenmagát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait.
Göncölszekér M ári szólt asszonyához Pista, te csak maradj az ágyban, próbálj meg aludni. Ez a szegény lánygyerek folyton köhög. Nem hagy téged aludni. Nem tudsz pihenni. Lehet, hogy a komámnak lesz igaza.
RészletesebbenÉn Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része
Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Kislányként sok álmom volt. Embereknek szerettem volna segíteni, különösen idős, magányos embereknek. Arrol
RészletesebbenÖtven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... *****
Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ezüst gyertyatartók fénye mellet egy fiatal férfi hajol íróasztala fölé. Az arca márványfehér,
RészletesebbenAz Igazi Ajándék. Máté és a sárkány. Táblácska Megismételhetetlen alkalmakra copyright
Az Igazi Ajándék Máté és a sárkány Táblácska Megismételhetetlen alkalmakra copyright 2011-2013 www.tablacska.hu 1 Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, még az üveghegyen is túl,
RészletesebbenBányai Tamás. A Jóság völgye
Bányai Tamás A Jóság völgye - Nem sikerült - suttogta Ria alig hallhatóan. - Azt hiszem senkinek sem fog sikerülni. Gézu értetlenül és csodálkozva nézett rá. A kötés alatt mintha kikerekedett volna egy
RészletesebbenAikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása
Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido-történet gyerekeknek Richard Moon és Chas Fleischman tollából Vass Anikó és Erszény Krisztián fordításában Előszó Ezt a történetet közel huszonöt
RészletesebbenMi az, hogy reméled? Nem t om, nincs túl nagy praxisom, még sohasem fogyasztottak el erdei manók. Pedig anyám sokszor mondta, hogy vigyen el a manó,
Manó úr Hát, ha éppen tudni akarod, arról a magas hegyről származom mondta, mielőtt bármit is kérdezhettem volna. Hogy miért jöttem le erre az alacsonyabb hegyre? folytatta, még mindig kérdés nélkül nos,
Részletesebben2014. október - november hónap
2014. október - november hónap Téma: A Lélek gyümölcse 5. hét Szeretet 2014. szeptember 30., kedd Tapasztald meg Isten szeretetét Ige: Drágának tartalak, és becsesnek (Ézsaiás 43,4) Max Lucado: Értékes
RészletesebbenBenedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA
Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek annyi fia volt, mint a rosta lika, még eggyel több. Éjjel-nappal búslakodott szegény, hogy mit csináljon ezzel a
RészletesebbenCsillag-csoport 10 parancsolata
Csillag-csoport 10 parancsolata 1. Nagyon jól érezd magad mindig, mert ilyen hely nem lesz több a világon. (Panka) 2. Próbálj meg normálisan viselkedni, hogy ne legyenek rád dühösek. (Vince) 3. Kitartóan
RészletesebbenÉn Istenem! Miért hagytál el engem?
Édes Illat Én Istenem! Miért hagytál el engem? Sóhajtotta Jézus, miközben a fakereszten felfüggesztve, vércseppek csöpögtek végig a testén. És akkor, nem lélegzett többet. Nem, te voltál minden reményem!
RészletesebbenTÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4
TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4 ŐRZÖM AZ ÁLMODAT 5 AZ IGAZ SZERETET 5 MA EGY VERSEM KAPCSÁN 6 BIZONY! 7 A HÁRSFAILLATÚ ESTÉKEN 7 A MI VERSÜNK
RészletesebbenEredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt.
Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt. Andrassew Iván A folyó, a tó és a tenger A platón ültünk Avrammal, a teherautót egy szerzetes vezette. A hegyoldalból a menekülttábor nem tűnt nagynak.
RészletesebbenFrank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó
1. Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó barátnak nem. A motort nem állította le, halk zúgása
RészletesebbenMiklya Luzsányi Mónika
Miklya Luzsányi Mónika Farkasidő Nem kell ma a húsokat jégverembe tenni. Csikorog a hó, foga van a szélnek, süt át a hideg a falakon. Akkor is egész éjjel vonított a szél, mint a csikaszok a nádasban.
RészletesebbenCsöngettek az ajtón. Katus támolyogva
Olcsó krumpli Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva ment ajtót nyitni. Nagy örömére, az édesanyja állt az ajtó előtt. Anyukám, de jó, hogy jössz. Alig állok a lábamon, olyan álmos vagyok. Kislányom! Csak
RészletesebbenHogyan mondjuk meg a gyerekeknek?
Hogyan mondjuk meg a gyerekeknek? Tudod, az úgy van próbált Verena beszélgetést kezdeményezni Alexandrával a reggelinél. Nyújtotta a szavakat, nem nagyon tudta, hogyan mondja meg négyéves kislányának,
RészletesebbenMax Lucado: Értékes vagy
Max Lucado: Értékes vagy A foltmanók kicsi, fából készült emberkék voltak. Mindannyian Éli fafaragómester keze alól kerültek ki. A mester műhelye messze fent a hegyen állt, ahonnan szép kilátás nyílt a
RészletesebbenBizony mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek,
Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába. Máté 18:3 (Károli Gáspár fordítása) Prológus Angyalok az Arby s-ban
RészletesebbenHomloka a hűvös márványpadlót érintette. Te most hallgass, Szávitri! emelte fel lá nyát maga mellé Aszvapati király. Náradához fordult: Te meg
Szatjavánt. Meglátták és felnevettek. A nagyobbik felkapott egy elszáradt, tavalyi fügét, és megdobta a lányt. A másik a fér fit vette célba. Ide építsd! ujjongott Szávitri. Ide építsd a palotánkat! Ezek
Részletesebbenegy jó vállalkozás. Aztán nem egészen egy év alatt az egész elúszott. A pincéred elbokázta. Igaza lett apádnak! Haragszik rád.
Pista bácsi unokája A pesti kislány. A faluban csak így emlegették. Két éves lehetett, amikor az édesanyja hazavitte a faluba és a szülei segítségét kérte. Sírva panaszolta, hogy tovább már nem bírja a
RészletesebbenLVASNI JÓ Holly Webb
OLVASNI JÓ! 6 Holly Webb HOLLY WEBB Elli hazavágyik Sophy Williams rajzaival Könyvmolyképző Kiadó Szeged, 2011 3 Tomnak, Robinnak és Williamnek 5 Elsô fejezet Megan, arról volt szó, hogy bepakolod azokat
RészletesebbenKIHALT, CSENDES UTCA
KIHALT, CSENDES UTCA Göb megállt egy hosszú kőkerítés mellett. Nem messze innen, rézsút egy valamivel szélesebb utca nyílt, s vége felé, a házak falára már bevilágítottak az állomás fényei. Utazótáskáját
RészletesebbenA TAN. Az Evangéliumok és a Beszélgetés az Angyallal című könyv azonosságai, ahogy én látom. Összeállította: Petróczi István
A TAN Az Evangéliumok és a Beszélgetés az Angyallal című könyv azonosságai, ahogy én látom. Összeállította: Petróczi István 1943. szeptember 10. péntek. 12. BESZÉLGETÉS LILIVEL L. Köszönöm, hogy eljöttél.
RészletesebbenGegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY
Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY Volt egyszer a világon egy király, akit a népe nagyon szeretett. Csak egy búsította az ország népét. A király hallani sem akarta, amikor arról beszéltek neki, hogy ültessen
RészletesebbenPálfalvi Ilona MÉG MEDDIG?
Pálfalvi Ilona MÉG MEDDIG? I. könyv Még meddig tart a dackorszak? PROLÓGUS Géza és Lina egymás mellett ültek a folyosói padon, a főorvosi szoba előtt. Várták, hogy beszólíttassanak. Nem beszéltek, mindegyikük
RészletesebbenA döntés meghozatalában, miszerint egy lélekgyermeket vesz magához, Bonaria számára a legnagyobb problémát természetesen nem az emberek kíváncsisága,
A döntés meghozatalában, miszerint egy lélekgyermeket vesz magához, Bonaria számára a legnagyobb problémát természetesen nem az emberek kíváncsisága, sokkal inkább a házába befogadott kislány kezdeti viselkedése
RészletesebbenAztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget
Kovács Gabriella Hát ennyi volt... Hát ennyi volt érezte, hogy itt az út vége. Tehetetlenül, fáradtan feküdt a hideg kövön a fagyos szélben és nem akart többé engedelmeskedni a teste. Már nem érzett fájdalmat
RészletesebbenA Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi
I. A Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi értelme ennek az unalmas hímzésnek! A mamának már
RészletesebbenHorváth Szabolcs. Visszatapsolva MÁSODIK VERSKÖTET
Horváth Szabolcs Visszatapsolva MÁSODIK VERSKÖTET Lenni Egy kis tréning sosem árthat meg, Így egy rossz papíron nevezlek, Téged, kit oly nagyon kedvellek, S el nem engedlek. De látod, így néz ki szobám,
RészletesebbenPierre Anthon aznap hagyta ott az iskolát, amikor rájött, hogy semmit sem érdemes csinálni, ha egyszer amúgy sincs értelme semminek.
8 II Pierre Anthon aznap hagyta ott az iskolát, amikor rájött, hogy semmit sem érdemes csinálni, ha egyszer amúgy sincs értelme semminek. Mi, többiek maradtunk. Bár a tanárok igyekeztek gyorsan eltüntetni
RészletesebbenBuddha pedig azt mondta a tanítványainak:
Buddha egy fa alatt ült, és a tanítványainak magyarázott. Odament hozzá egy férfi, és beleköpött az arcába. Buddha megtörölte az arcát, és visszakérdezett: - És most?akarsz még mondani valamit? A férfi
Részletesebben1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb
1. fejezet Dorset, 2010 Egy évvel késõbb A napok egyre rövidebbek. A fûre hullott almákat megcsipkedték a varjak. Viszem be a fát, és rálépek az egyik puha gyümölcsre; szétnyomódik a lábam alatt. November
RészletesebbenJoachim Meyer. Bot. A vívás szabad lovagi és nemesi művészetének alapos leírása (1570) Fordította: Berki András
Joachim Meyer A vívás szabad lovagi és nemesi művészetének alapos leírása (1570) Bot Fordította: Berki András A botról Az ötödik, és egyben utolsó fejezete ennek a könyvnek, amiben elmagyarázom és röviden
RészletesebbenVERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK
VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK A következő történet szereplői közül példaként egy olyan helybéli embert állíthatunk, akit a neve miatt mindenki Bokor Mihálynak szólított, és akiről semmi rosszat
RészletesebbenE D V I N Írta Korcsmáros András
E D V I N Írta Korcsmáros András A színen a Fiú, aki egy padon ül, majd előveszi a telefonját. Szia! Én vagy az, Dávid! Most hallasz? Nem? Na és most? Nagyszerű! Minden rendben. Nem, nincs baj. Éppen ebédszünetem
RészletesebbenSokféleképpen belefoghatnék ebbe a történetbe. Ábrándosabb lelkületű olvasóim, akik nem közömbösek régmúlt csaták és elporladt hősök iránt, bizonyára nem vennék zokon, ha úgy kezdeném: régesrég, azokban
RészletesebbenMár a tanítóképző utolsó évét jártam, mikor meglegyintett úgyszólván az első komoly szerelem. Ez a
V Barna legény. Te szegény, te szép. Dús hajad egy leány álma. Elvesztettem az eszem s szemem könnyet hullat, mint estalkonyatkor az ég. Ó, miféle babona űzi tekintetem utánad? Végigkísérlek a fasoron,
RészletesebbenA BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta.
Bódi Zsolt Publio Kiadó 2012 Minden jog fenntartva! A BARÁT Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Szüleimnek, testvéreimnek,
RészletesebbenFityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik
Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Több éves gyakorlattal fejlesztették tökélyre kifinomult praktikáik egész arzenálját. Kódszavaik tárháza régi, legendássá vált esetekből épült fel, ám legtöbbször
RészletesebbenNEGYEDÓRA AZ OLTÁRISZENTSÉG ELÔTT
NEGYEDÓRA AZ OLTÁRISZENTSÉG ELÔTT Szent Claret Mária Antal (1807 1870) gondolatai alapján Szeretett gyermekem! Látogass meg engem gyakran az Oltáriszentségben! Nem szükséges hosszasan maradnod és sokat
RészletesebbenMándy Iván. Robin Hood
Mándy Iván Robin Hood Mándy Iván Robin Hood 2011 Fapadoskonyv.hu Kft. Mándy Iván jogutódja A király vadászai Nem, hát Robin Hood nem is tudott szebbet elképzelni, mint egy ilyen gyönyörű erdőben barangolni!
RészletesebbenKishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet!
Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet! Mivel sem az én szüleim, sem férjem szülei nem álltak olyan jól anyagilag, hogy támogatni tudtak volna új otthonunk megteremtésében, esküvőnk után vidékre kötöztünk
RészletesebbenSZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ
SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ A Móra Könyvkiadó a Szepes Mária Alapítvány támogatója. Az alapítvány célja az író teljes életmûvének gondozása, még kiadatlan írásainak megjelentetése,
RészletesebbenBata Mária BIBLIAÓRÁK 7. RÉSZ BÁBEL ÉS ÁBRAHÁM
Bata Mária BIBLIAÓRÁK 7. RÉSZ BÁBEL ÉS ÁBRAHÁM 2. www.ujteremtes.hu Bábel és Ábrahám története Az egész földnek egy nyelve és egyféle beszéde volt. 1Móz. 11:1 El tudod-e képzelni milyen lenne az, ha mindenki
RészletesebbenREFORMÁCIÓ. Konferencia 2012 áprils 5-8. Konstanz, Németország
REFORMÁCIÓ Konferencia 2012 áprils 5-8. Konstanz, Németország Szolgál: Johannes Wöhr apostol info: www.nagykovetseg.com www.fegyvertar.com www.km-null.de Felhasználási feltételek: A blogon található tartalmak
RészletesebbenHedwig Courths-Mahler. Szigethercegnõ
Hedwig Courths-Mahler Szigethercegnõ 2. kiadás A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Hedwig Courths-Mahler: Die Inselprinzessin Bastei-Verlag Verlagsgruppe Lübbe GmbH & Co. KG Bergisch Gladbach
RészletesebbenKata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt.
Kata Az egyik budapesti aluljáró, metróbejárat előtt találkozunk, azt mondta, itt szokta napjainak nagy részét tölteni. Mocsok van, bűz és minden tele hajléktalanokkal. Alszanak dobozokon, koszos rongyokon,
Részletesebbenválni a helyzet. Kész csoda, hogy ilyen sokáig maradt. Alig ha nem arra az ideje indulni -érzésre várt, amely néhány évenként rendre a hatalmába
2. fejezet Huszonnégy órányi utazás után finoman szólva jólesett feküdnie. A háta hónapok, de talán régebb óta fájt maga sem igazán tudta, mióta. A Kongói Demokratikus Köztársaság Bukavu nevű településén
RészletesebbenClaire Kenneth. Randevú Rómában
Claire Kenneth Randevú Rómában CLAIRE KENNETH Randevú Rómában Regény 2010 Fapadoskonyv.hu Kft. honlap: www.fapadoskonyv.hu e-mail: info@fapadoskonyv.hu A könyv az alábbi kiadás alapján készült: Claire
RészletesebbenSzeretet volt minden kincsünk
Szeretet volt minden kincsünk Azt mondják, mindenkinek meg van írva a sorskönyvében az élete. Mindenkinek ki van jelölve z út, mint a kerti ösvény, szélekkel, jelekkel, hogy ne lehessen letérni róla. Van
RészletesebbenA gyűrűn látszott, hogy soká hordhatták és sokat dolgozott az, aki viselte, mert kopott volt, de gyűrű volt. Az anyós nagylelkűségére
A gyűrű kora A jobb keze gyűrűsujján lévő karikagyűrűt nézegette. A házassági évfordulójuk közeledett. Hányadik is? Ki kell számolnia. Ha 52-ben házasodtak és most 2011-et írunk, akkor ez az 59. Nem kerek
RészletesebbenT.Ágoston László A lovak állva álmodnak
T.Ágoston László A lovak állva álmodnak Alszol, öreg? fordult a férje felé az asszony. Megigazította feje alatt a kispárnát, és lélekben felkészült a nagy beszélgetésre. Nem, nem alszom. Jár az agyam,
RészletesebbenVérfolyásos hívő gondolkozás (mód)otok megújulásával alakuljatok át harc az elménkben dől el
Vérfolyásos hívő Róm 12:1 Kérlek titeket testvérek, Isten irgalmára, adjátok oda a testeteket Isten számára élő, szent, és neki tetsző áldozatul, ez legyen a ti ésszerű, igeszerű istentiszteletetek, 12:2
Részletesebben2. OSZTÁLY/3 (2012 2013)
Név, osztály:... Visszaküldési határidô: 2013. március 11. 2. OSZTÁLY/3 (2012 2013) A világ összes kincse Ebben a feladatsorban Bátky András: A világ összes kincse című könyvéhez kapcsolódóan találtok
RészletesebbenCSUKÁS ISTVÁN SAJDIK FERENC POM POM MESÉI FESTÉKTÜSSZENTŐ HAPCI BENŐ. Könyv moly kép ző Ki adó
CSUKÁS ISTVÁN SAJDIK FERENC POM POM MESÉI FESTÉKTÜSSZENTŐ HAPCI BENŐ Könyv moly kép ző Ki adó Pom Pom ült az ágon, leskelődött, nézelődött, várakozott, hogy mikor jön már Picur. Jött egy fekete kutya,
RészletesebbenGeorge Varga: Az öregember és a farkas (részlet)
Angyalka élményei B. Kis János, Orosz T. Csaba, Gwendoline Welsh, Poczai Péter, George Varga, J. Simon Aranka 2013 Publio kiadó Minden jog fenntartva Szerkesztette: Publio Kiadó Kft. George Varga: Az öregember
Részletesebbenmondott, és nem kimondott gondolataival. Még senki sem tudta így elmondani ezeket, akár burkoltan is, bizony ezek a dalok gyakran kimondják azt,
II. fejezet [...] Legyél az esernyőm, Óvj a széltől, és ha mégis elázom, Te legyél az égen a Nap, Te melegíts át, ha néha fázom! Én meg olyan leszek hozzád, mint a gazdájához a véreb Amikor először láttam
RészletesebbenA mi fánk. "Fa nélkül egy fillért sem ér a táj, S üres a fa, ha nincs rajta madár. Én azt hiszem, nem kelne föl a nap,
A mi fánk "Fa nélkül egy fillért sem ér a táj, S üres a fa, ha nincs rajta madár. Én azt hiszem, nem kelne föl a nap, Ha nem lennének fák és madarak." (Horváth Imre) 2013.04.30. 1-2. óra Magyar nyelv és
RészletesebbenSzeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni
BRÁTÁN ERZSÉBET HÉTKÖZNAPI CSODÁK NOVELLAGYŰJTEMÉNY ELŐSZÓ Kedves olvasóim! Az alábbi novelláim a valóság és a fantázia összefonódásából születtek. Számtalanszor elmegyünk apróságok felett, pedig az élet
RészletesebbenCsaplár Vilmos KURVA VAGYOK
Csaplár Vilmos KURVA VAGYOK Csaplár Vilmos Kurva vagyok (Karriertörténet) Regény 2011 Fapadoskonyv.hu Kft. Csaplár Vilmos 1. Elvárok mindenféle ajándékot férfiaktól, de a tudat, hogy nem vagyok rászorulva,
RészletesebbenJeremej Ajpin. Kihunyó tűzhely mellett. A Földet hallgatom
Jeremej Ajpin Kihunyó tűzhely mellett A Földet hallgatom Este, amidőn a Nap ott függött a fenyőfák csúcsán, Anyám lehalkított hangon szólt rám: Ne zajongj. Miért nem szabad zajongani? Mindjárt elül a Nap.
Részletesebben- E szerint elégedett vagy? - Több, - boldog. Boldog! Milyen különösen hangzott ez a szó, ebben a dohosszagú, szegényes, díván nélküli odúban.
A SZERELEMRŐL Tavaly, június elején abban a kisvárosban voltam, ahol születtem. A városban most is az a sajátságos csend, mintha halottak közt járnék. Két hét alatt beteltem vele, kivágytam belőle, akárhová,
RészletesebbenA cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó
A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com Korrektúra: Egri Anikó 2 Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék... 3 Az összefogás döbbenetes ereje... 4 Depressziós helyett bajnok... 6 Na
RészletesebbenAzt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett
16 Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett mást is felfedezni vélt. Dühöt, talán. Kétségbeesést.
RészletesebbenA kis betlehemi csillag /Szende Ákos fordítása/
A kis betlehemi csillag /Szende Ákos fordítása/ A kis csillag a milliárdnyi többi között állt fenn az égen. Végtelenül messzi kis fehér pont volt csupán. Senki sem vette észre - éppen ez volt bánata. Hajnalban
RészletesebbenDr. Kutnyányszky Valéria
Dr. Kutnyányszky Valéria Dr. Kutnyányszky Valéria 2009 őszén egy hónapot töltött a Kongói Demokratikus Köztársaság területén fekvő Kiwanjában. A bükkösdi homeopátiás orvos az Afrikai-Magyar Egyesület (AHU)
RészletesebbenVálogatott verseim. Christin Dor. Publio kiadó. Minden jog fenntartva!
Válogatott verseim Christin Dor 2015 Publio kiadó Minden jog fenntartva! Valami Valami váratlan, Valami ismeretlen, Valami, ami magához vonz. Valami érzéki, Valami felülmúlhatatlan, Valami, ami megbabonáz.
RészletesebbenSZKB103_10. Konfliktusok a közösségben
SZKB103_10 Konfliktusok a közösségben tanulói konfliktusok a közösségben 3. évfolyam 103 Diákmelléklet D1 Tornai József: Ki tud tovább lefelé lógni? Kora tavasz köszöntött ránk meleg esővel, s mi a kunyhót
RészletesebbenPánov bácsi karácsonya Illusztrációk: Szabó Enikő
Lev Tolsztoj Pánov bácsi karácsonya Illusztrációk: Szabó Enikő Élt egyszer, valamikor réges-régen, egy messzi orosz falucskában egy öreg cipészmester. Pánov volt a neve, ám senki sem nevezte Pánovnak,
RészletesebbenA szenvede ly hatalma
Előhang Leonard Kastner mostanában egyre többször gondolt ar ra, hogy vissza kéne vonulnia. Miért is ne? Az időzítés tökéletes lenne. Annyi pénzt keresett már, amiről régebben álmodni sem mert volna, ráadásul
RészletesebbenÍrnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja
Írnod kell kislányom, erre születtél! Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja Tudom Édes, írnom kellene, de bajban vagyok. Talán azt a témát kéne papírra vetnem, amit
RészletesebbenHelle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet)
Észak hírnökei 4023 Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet) Az Opera szálló Hamburg külterületén, egy építkezés mellett állt. Jóval éjfél után érkeztünk meg, útközben többször is megálltunk, hogy
RészletesebbenM. Veress Mária. Szép halál
184 Rügyek Szép halál Először nem figyeltem fel a kiáltásra, nem volt abban semmi különös, hogy valaki ordibál, megszokott volt ez arrafelé. Csak mikor közelebb értem, akkor hallottam, hogy mintha segítségért
RészletesebbenA tudatosság és a fal
A tudatosság és a fal Valami nem stimmel a világgal: háborúk, szenvedések, önzés vesz körül bennünket, mikor Jézus azt mondja, hogy az Isten országa közöttetek van. (Lk 17,21) Hol van ez az ország Uram?
RészletesebbenSzelíd volt-e Jézus és szelídséget hirdetett-e?
Szelíd volt-e Jézus és szelídséget hirdetett-e? Jézust szelídnek tartjuk. Ilyennek mutatja a házasságtörő asszonynak az esete. Meg akarják kövezni, de Jézus megmentette ettől. A keresztfán kéri az Atyát,
RészletesebbenSZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. Bolondos szerszámok MÓRA KÖNYVKIADÓ
SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI Bolondos szerszámok MÓRA KÖNYVKIADÓ A Móra Könyvkiadó a Szepes Mária Alapítvány támogatója. Az alapítvány célja az író teljes életmûvének gondozása, még kiadatlan írásainak megjelentetése,
RészletesebbenMiért tanulod a nyelvtant?
Szilágyi N. Sándor Mi kell a beszédhez? Miért tanulod a nyelvtant? Nyelvtani kiskalauz (Részletek a szerző Ne lógasd a nyelved hiába! c. kötetéből, Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, 2000) 2. rész Térjünk
RészletesebbenGyerekekre alkalmazta: Anthony A. Lee Illusztrálta: Rex John Irvine Fordította: Maryam Frazer Imánnak.
Gyerekekre alkalmazta: Anthony A. Lee Illusztrálta: Rex John Irvine Fordította: Maryam Frazer Imánnak. 1 2 'Abdu'l-Bahá sok évet töltött a Szentföldön, Akkó városában. Éveken keresztül fogoly volt, és
RészletesebbenSzerintem vannak csodák
Brjeska Dóra Szerintem vannak csodák De neked is tenned kell értük 2015 Bevezetés Ajánlom ezt a könyvet valakinek, aki már egy másik, sokkal békésebb helyről vigyáz ránk és segít nekünk. Így kezdődik egy
RészletesebbenIPOLYSÁGI KOPOGTATÓ Az Ipolysági Református Gyülekezet értesítő lapja 2. évfolyam 3. szám
IPOLYSÁGI KOPOGTATÓ Az Ipolysági Református Gyülekezet értesítő lapja 2. évfolyam 3. szám Mert született néktek ma Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában. Lk 2,11 Kedves Testvéreim! Karácsony számomra
RészletesebbenPetőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt
Petőcz András Idegenek Harminc perccel a háború előtt Peut-être à cause des ombres sur son visage, il avait l air de rire. (Camus) Megyünk anyámmal haza, a plébániára. Szeretek az anyámmal kézen fogva
RészletesebbenA SZÁZEGYEDIK ASSZONY
A SZÁZEGYEDIK ASSZONY (Egy kis tréfa) 1883 Sok tarkabarka dolgot írt meg hajdan a pajkos tollú Boccaccio. Veronai, florenci asszonyok segítették benne. Amennyi rossz fát azok a tuzre tettek, annak a hamujában
RészletesebbenÚJABB RÁGALOM HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓ ELLEN. Hiteles tanúk cáfolata. Interjú Horthy Istvánnéval
Lehet-e? ÚJABB RÁGALOM HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓ ELLEN Hiteles tanúk cáfolata Interjú Horthy Istvánnéval A közelmúltban a Jobbik néven ismert, de általam kezdettől ártalmas és értelmetlen képződménynek nevezett
RészletesebbenV i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés
V i c z i á n Á k o s Halálos haszonszerzés Nem is emlékszem, hogy mikor aludtam ilyen jót, igaz nem volt több hat óránál, de ennyit ritkán alszom. Nyújtózkodtam egy hatalmasat, majd felkeltem az ágyból,
RészletesebbenEgy férfi otthon bemegy a zuhanyzóba, miután a felesége éppen végzett a tusolással, amikor valaki csenget.
5 PERCES MENEDZSMENT TANFOLYAM 1. lecke Egy férfi otthon bemegy a zuhanyzóba, miután a felesége éppen végzett a tusolással, amikor valaki csenget. A feleség gyorsan maga köré csavar egy törölközőt, és
RészletesebbenHÁLA KOPOGTATÁS. 1. Egészség
HÁLA KOPOGTATÁS 1. Egészség Annak ellenére, hogy nem vagyok annyira egészséges, mint szeretném, teljesen és mélységesen szeretem és elfogadom a testemet így is. Annak ellenére, hogy fizikailag nem vagyok
RészletesebbenElső szín (Osztályterem, a diákok ülnek, dr Wieser a hitoktató vezetésével folyik az óra) Rövid, de velős! Durva bűn a lopás?
DRÁMAJÁTÉK TINIKNEK Vári Lili: A KULCS A történet egy vallási középiskolában játszódik. Szereplők: Tanár dr Wieser Tanár Brown Diákok: Jim, Larry, Jeff, Tom és Matthew Első szín (Osztályterem, a diákok
RészletesebbenA Biblia gyermekeknek. bemutatja. A Nílus hercege
A Biblia gyermekeknek bemutatja A Nílus hercege Írta : Edward Hughes Illusztrálta : M. Maillot és Lazarus Átírta : M. Maillot és Sarah S. Franciáról fordította : Dr. Máté Éva Kiadta : Bible for Children
RészletesebbenJÉZUSBAN VAN AZ ÉLET GYÜLEKEZET
JÉZUSBAN VAN AZ ÉLET GYÜLEKEZET I. évfolyam 3. szám szeptember, október Akarod hallani a jó hírt? Mindennek Királya Mindennek Királya, az Istennek Fia, égnek, földnek Ura Akinek véd minket a karja tőlünk
RészletesebbenGazdagrét 2012.02.12. Prédikáció Evangélium: Márk 1, 40-45. Kedves Testvéreim! Nem is olyan nagyon régen, talán 15-20 évvel ezelőtt, egyikünknek sem
Gazdagrét 2012.02.12. Prédikáció Evangélium: Márk 1, 40-45. Kedves Testvéreim! Nem is olyan nagyon régen, talán 15-20 évvel ezelőtt, egyikünknek sem jelenthetett komolyabb problémát az, hogy megértesse
RészletesebbenAndersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS
Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Hallottad-e már az öreg utcai lámpás történetét? Igaz, nem éppen vidám história, de azért egyszer végighallgathatod. Volt egyszer egy jóravaló, öreg utcai lámpás, aki
RészletesebbenPataky Zsófia vagyok, 14 éves. A legnagyobb gyerek a családban. Két testvérem van.
A gyermekek Pataky Zsófia vagyok, 14 éves. A legnagyobb gyerek a családban. Két testvérem van. Pontosan 6 évvel ezelőtt, karácsonykor (amikor én 8 éves voltam a húgom pedig 5) kaptam a világ legszebb ajándékát.
RészletesebbenKedves Olvasó! Tisztelettel köszöntöm Önt hírlevelünk karácsonyi, 2010/11. számában! 2010. december 204
Kedves Olvasó! Tisztelettel köszöntöm Önt hírlevelünk karácsonyi, 2010/11. számában! 2010. december 204 (SERBÁN ANDRÁS igaz székely ember emlékének) Karácsonyi történet Mi, gyerekek, nagyon vártuk az első
Részletesebben"Soha nem érzem, hogy itt a plafon" - Interjú Bánsági Ildikóval
"Soha nem érzem, hogy itt a plafon" - Interjú Bánsági Ildikóval 2014. augusztus 26. kedd, 07:00 "Mindig büszke voltam, ha valami újra hívtak. Soha nem érzem, hogy itt a plafon, hanem inkább azt, hogy szeretnék
RészletesebbenPasarét, 2008. március 16. (virágvasárnap) Cseri Kálmán SIRÁNKOZUNK VAGY SÍRUNK?
Pasarét, 2008. március 16. (virágvasárnap) Cseri Kálmán SIRÁNKOZUNK VAGY SÍRUNK? Alapige: Lk 19, 41-48 Amikor közelebb ért Jézus, és meglátta a várost, sírt. Így szólt: "Bár felismerted volna ezen a napon
Részletesebben