A vár 13. század végi sorsa ismeretlen, de - a környékbeli várakhoz hasonlóan - alighanem a korszak egyik leghatalmasabb oligarchája, Ab Amadé

Átírás

1 A füzéri vár üzemeltetője a Füzérért Alapítvány. Várgondnok: Kónya Ferenc 30/ Látogatható: nyári időszakban 8-18 h, téli időszakban h A várlátogatók adományaikkal a füzéri vár helyreállítását segítik! A VÁR TÖRTÉNETE A csodálatra méltó természeti környezetben fekvő Füzér históriája is különleges, hiszen egyike az ország kevés olyan magánföldesúri várának, melyről nagy valószínűséggel állítható, hogy már a tatárdúlás előtt állt. Nevével első ízben ugyan csak egy 1264-ben kelt oklevélben találkozunk, azonban egy későbbi forrásban ennél az időpontnál korábban történt, Füzérrel kapcsolatos eseményekről is tudomást szerezhetünk. Ebben, az 1270-ben kelt oklevélben visszautalnak arra, hogy a vár birtokosa a 13. század első felében egy bizonyos Kompolt nembeli vak Andronicus mester volt, akitől még II. András király vásárolta meg. Bár a Kompolt nemzetség neve a középkori forrásokban többé nem fordul elő, igen valószínűnek látszik, hogy valójában az Aba nemzetség egyik ágáról van szó. Ezt a feltevést az Árpád-kori (Aba-)Újvár megye birtokviszonyai, valamint a két névnek (Kompolt, Andornak) az Aba nemzetség által való használata alapozza meg. A vásárlás konkrét időpontja ismeretlen, azonban annak II. András halála (1235) előtt kellett történnie. Azt, hogy a vár - nagy valószínűséggel - valóban állt már a tatárjárás előtt is, a várban talált eddigi legkorábbi éremlelet, II. Eberhard salzburgi érsek között vert friesachi denárja is igazolhatja. A Füzért elsőként említő 1264 évi oklevélből a vár korai életének további eseményeire is fény derül. Eszerint Füzért IV. Béla korábban leányának, Anna halicsi hercegnőnek adta, akitől fivére, István herceg erőszakkal elvette. Mivel e jogtalan lépés ellen minden tiltakozás hiábavalónak bizonyult, a király végül IV. Orbán pápát kérte fel közbenjárásra. A pápa fel is szólította István herceget arra, hogy adja vissza a várat Annának és fiainak, azonban ez sem vezetett eredményre. A vár ezzel a IV. Béla és István herceg között egyébként is dúló fegyveres konfliktus helyszínei közé került. Sorsát a már szintén említett, 1270-ben kelt oklevélből ismerhetjük meg. Az ebben foglaltak szerint a király hamarosan fegyverrel próbálta visszafoglalni Füzért, a várat azonban az ifjabb király hű embere, Rosd nembeli Endre fia Mihály mester megtartotta ura számára. Ezért és más szolgálataiért 1270-ben István, immár mint V. István király, Mihály comesnek adta Füzért és a hozzá tartozó településeket, az úgynevezett tartozékokat. Az adományozás kapcsán körbejárták az adománybirtok határait. A határ (Füzér-)Kajata falutól északkeletre kezdődött, majd a mai Pusztafalu területét elkerülve a most Szlovákiához tartozó Izra-tóhoz érkezett. Innen kezdve a Nagy-Milic gerincén húzódott nyugat felé, majd (Füzér-)Komlós falu és a mai, akkor még nem létező Hollóháza területe között délre tartott. Ezután ismét nyugat felé haladva a pányoki és abaújvári határral érintkezve magába foglalta (Telki)Bányát, majd keletre fordulva a mai, akkor még szintén nem létező Pálháza környékéig futott. A mai Vilyvitánynál északra tért és így csatlakozott a kiindulóponthoz. A várral együtt adott megnevezett települések közül a ma is meglevőek (Füzér, Biste /ma Szlovákiában/, Kajata, Komlós, Nyíri, Kápolna /ma puszta/ és Telkibánya) a körülhatárolt területen belül fekszenek, de ez valószínűsíthet az azóta nyomtalanul eltűnt településekről (Derstelke, Rátka, Kánásfölde, Vereng) is. Az uradalom területe később, a században, jelentősen megváltozott. Az adománylevél 1272 évi megerősítésében már Mihály fivére, Demeter is szerepel. Demeternek nem maradtak leszármazottai, Mihály fiai közül II. Demeter 1282-ben, a hódtávi csatában vesztette életét, II. Mihály pedig 1285-ben fiúörökös nélkül hunyt el.

2 A vár 13. század végi sorsa ismeretlen, de - a környékbeli várakhoz hasonlóan - alighanem a korszak egyik leghatalmasabb oligarchája, Ab Amadé fennhatósága alá került. A kassai polgárok által 1311-ben agyonütött Amadé nádornak a királlyal szembeszegülő fiai 1312-ben Rozgony mellett csatát vesztettek, ezután az Amadé által - legtöbbször jogtalanul - megszerzett várak sorban kerültek a király kezére ban Füzér is királyi várként bukkan fel újra, Károly Róbert feltétlen híve, a francia származású Drugeth Fülöp újvári ispán igazgatása alatt. Füzér az Anjou-kor folyamán mindvégig a király abaúji ispánjainak "szolgálati" birtoka maradt. Várnagyait (valójában alvárnagyait) sokszor megemlítik. Az Anjou uralkodókat a trónon követő Luxemburgi Zsigmond a királyi várak legtöbbjét "privatizálta". Ez általában előbb zálogba adásukat, majd végleges eladományozásukat jelentette. Így történt ez Füzér esetében is, melyet 1387-ben Ilsvai Lesták vett zálogba 3000 forintért, majd Zsigmond király február 2-án adományba adta a várát és tartozékait Perényi Péter fiainak: Miklósnak, Jánosnak és Imrének. A később a legmagasabb országos méltóságokig emelkedő Perényi család ezen - a rezidenciájukról terebesinek nevezett - ágának kihalásáig Füzér e família birtoka volt. A vár eredeti tartozékai közül már a 14. században elcsatolták az időközben bányavárossá emelkedő Telkibányát, néhány település elpusztult, viszont új szerzeménykén felbukkant Pálháza és Radvány neve. A Perényiek később más falvakat is az uradalomhoz csatoltak. A 15. század elejétől ide számították Mátyásházát, Mikóházát, Alsóregmecet, Felsőregmecet és Vilyt, - időlegesen - Pusztafalut valamint néhány olyan távolabbi települést, mint például Alsóvadászt. A Mátyás-korban Perényi János tárnokmester fiai: István, Miklós és Péter osztatlanul birtokolták javaikat, köztük Füzért is. Az 1460-as évektől kezdve a Perényiek, de különösen Miklós viszonya megromlott Mátyás királlyal. Az 1480-as években Mátyás és a Perényiek viszálya odáig fajult, hogy 1483-ban Mátyás hadvezére, Lábatlani András sorra vette be Miklós és a korábban lojálisnak mutatkozó, de ekkor már fegyveresen ellenálló István (Péter ekkor már nem él) várait, köztük alighanem Füzért is. István fia, Imre még Mátyás életében kegyelmet nyert, mert 1489-ben Füzér és a család akkori rezidenciája, Terebes már ismét az ő birtokában volt. II. Ulászló király február 22-én Perényi Imre nádornak és Abaúj megye örökös ispánjának, érdemei fejében, új adományba adta - egyebek között - Füzér várát és tartozékait. Perényi Imre nádor haláláig, 1519-ig zavartalanul birtokolta Füzért. Elhunyta után néhány hónappal fiai: Péter és Ferenc kölcsönös örökösödési szerződést kötöttek ecsedi Báthory Istvánnal és Báthory András fia Andrással. A szerződés tárgyát képező Perényi-birtokok között szerepel a füzéri vár is. A szerződés később döntő jelentőségűvé vált a Perényiek kihalta után. A nyugalom 1527-ig tartott. Közben Perényi Péter 1522-ben, a család újdonsült rezidenciájában, Siklóson tartott esküvőjére a füzéri vár tárházából szállíttatta le az értékes asztali edényeket. A változás árnyékát már előrevetítette az a tény, hogy a mohácsi csatából szerencsésen megmenekült Perényi Péter, mint koronaőr, Szapolyai János koronázása után a koronát nem szokott őrzési helyére, Visegrádra vitte, hanem -Szerémi György szavait idézve - Füzérvárra futott, s ott helyezte el a koronát biztos helyen. A korona csaknem egy esztendeig volt Füzéren októberében az akkor már Ferdinánd-párti Perényi valamilyen teher - minden bizonnyal éppen a korona - Füzérről Budára való szállításához kért lovakat Kassa városától. Szapolyai bosszúja nem sokat váratott magára őszén Perényi terebesi, pataki és füzéri várnagyai már a Szapolyai csapataival szembeni ellenállásra készültek. Ezzel évekig tartó hadakozás kezdődött. Különösen súlyos

3 helyzet állt elő - legalábbis Perényi szempontjából - amikor 1528 februárjában Szapolyai csapatai bevették a Perényi által frissen megszerzett Patakot, majd Újhelyet is. Azt, hogy a harcok Füzér közvetlen környékére mennyire terjedtek át, azt nem tudjuk. Az biztos, hogy 1529-ben Szapolyai emberei felégették a vár alatti istállókat (ezek szerint a várat nem tudták bevenni, nyilván nem rendelkeztek ostromágyúkkal) ben gyakorlatilag fel kellett hagyni a siklósi rezidenciát. Perényi Péter átmenetileg újra Terebest szemelte ki, ám Sikósról való menekültében kincseivel és Ferenc fiával együtt Szapolyai embereinek kezébe került, akik átadták Szulejmán szultánnak. Perényi ugyan nagy nehezen megszabadult, de Ferenc fia túszként Szulejmánnál maradt, s később Isztambulba került. További sorsa tisztázatlanul alakult, de így is egy romantikus füzéri monda főhősévé vált. Perényi - bizonyára az közötti évek keserű tapasztalatai alapján ban Szapolyai pártjára állt és elhatározta várainak megerősítését. Ekkortájt kezdődhetett elsőként az új rezidenciának kiszemelt Patak megerődítése, de hamarosan követhette azt a családi kincstár őrzőhelye, Füzér is. A munkákat - a rendelkezésre álló források szerint - egy itáliai építőmester, Alessandro Vedani irányította. Szapolyai János halála után Perényi ismét Ferdinándhoz pártolt, a bizalmatlan király azonban 1542-ben fogságra vetette, ahonnan - annak ellenére, hogy 1546-ban Perényi ünnepélyesen megesküdött, hogy belzavarok esetén átadja várait (köztük Füzért is) azok minden ágyúival, hadieszközeivel és lőporával egyetemben Ferdinándnak - csak 1547 végén, halála előtt néhány hónappal szabadult ki. Időközben felbukkant egy személy, aki azt állította magáról, hogy azonos az ben túszul hagyott Perényi Ferenccel. Kezdetben hitelt adtak neki, (maga, Perényiné is elismerte fiának), utóbb azonban kétségbevonták állítását. Péter halála után az egyetlen vitathatatlan örökösnek, másik fiának, Perényi Gábornak első dolga volt tisztázni a problémát májusában az esztergomi káptalan emberei éppen Füzéren hallgatták ki az állítólagos Ferencet, aki ekkor Poór Mihálynak, esztergomi polgárszülők gyermekének vallotta magát. Perényi Gábor idejében több, a várhoz tartozó falvat elzálogosítottak. A zálogosítások alighanem összefüggöttek Perényi Gábor 1561 és 1563 között Patakon és Füzéren zajló építkezéseinek költségeivel is. A pataki építkezésekről többek között évszámos kőfaragványok is tanúskodnak, a füzériről azonban csak annyit tudunk, hogy 1562-ben egy Jakab nevű kassai mester építkezett a várban. Bizonyára ekkor alakították át a vár lakószárnyait reneszánsz stílusban. Perényi Gábor alighanem különösen kedvelte Füzért. Építkezései mellett erre utal, hogy itt hallgattatta ki állítólagos testvérét, 1563-ban hitvitán elnökölt a várban, egy alkalommal az őt üldöző Szapolyai-párti Némethy Ferenc elől éppen Füzérre menekült, 1566-ban pedig köszvénytől kínozva is felvitette magát ide. Perényi Gábor 1567 június 27-én, utód nélkül hunyt el. Még 1563-ban megállapodott a frissen megkoronázott Miksával, hogy utód nélküli halála esetén Füzér a koronára száll. Az ígéret beváltása érdekében a Kamara még Perényi halála előtt tapogatózni kezdett a füzéri uradalom értékéről. Az 1519-es kölcsönös örökösödési szerződés alapján azonban hamarosan igénnyel léptek fel a Báthoryak is. Némi huzavona után 1568-ban aztán ecsedi Báthory Miklós és György forintért adománylevelet szereztek Füzér várára és uradalmára. Báthory György hamarosan elhunyt, füzéri részbirtokát fia, István örökölte. Miklós része csak annak halála, 1584 után került István kezére. Báthory István országbíró 1605-ben, ugyancsak utód nélkül hunyt el. Végrendeletében Füzért unokahúgára, Nádasdy Ferenc özvegyére, Báthori Erzsébetre és gyermekeire hagyta.

4 A szépsége megőrzése érdekében állítólag szűz leányok vérében fürdő, s e vád miatt el is ítélt Báthory Erzsébet rövid birtoklása idején tulajdonképpen semmi fontos nem történt Füzéren. Az asszony a szörnyű vádak alapján történt lefogása előtt néhány hónappal kelt végrendeletében a Báthory-vagyont (köztük tehát Füzért is) három gyermekére Nádasdy Annára (Zrínyi Miklósnéra), Katalinra (Homonnai Drugeth Györgynére) és Pálra hagyta. Még élt Báthory Erzsébet, amikor Homonnai egymaga foglalta el a füzéri uradalmat, azonban a várnagy ellenállhatott, mert 1613 decemberében Homonnai a várőrség kiéheztetésével kísérletezett. Hiába ítélt II. Mátyás Nádasdy Pál javára, az ifjú nevében fellépő Megyeri Imre még 1614 májusában is hasztalan tiltakozott Homonnainál, aki egy levelében cinikusan azt válaszolta, hogy a füzéri uradalmat csak az esedékes osztozkodásig tartja kezében, Addigh is Zreny Uramnak Füzerben valo része én nalam chiak ugyminth apud fidelis manus tartatik. Az osztályra június 6-án került sor. Füzér Nádasdy Pálnak jutott. Nádasdy Pál birtoklása viszonylag eseménytelenül zajlott. Szinte véletlenszerűen szerzünk tudomást arról, hogy időközben a vár átmenetileg idegen kézre jutott. Nádasdy 1628-ban két, Füzérre küldött embere számára írt instrukciójában a következőket olvashatjuk:... Mennyen jol végére annakis minth és hogy foglalta volt ell az Fejedelem az Varatt, mit Vitt el az Joszagbul és az varbul, és mi az oka, hogy az hütös Porkolab ollyan simpliciter hüti ellen fell adta az Varat az hütös drabantokkal egyetemben... Az eseményről bővebbet nem tudunk meg, de az említett fejedelem csakis Bethlen Gábor lehet, s talán az 1626-os hadjárat során foglalta el Füzért egyik csapata - ezek szerint vér nélkül ban elhunyt Nádasdy Pál. Örökösei Füzéren gyermekei, Ferenc és Anna Mária voltak ban a pataki prefektus erősen kapacitálta Rákóczi Györgyöt, hogy vegye zálogba a füzéri várból Nádasdy Ferencet illető részt. Bár Rákóczi kezdetben húzódozott, valami mégis lehetett a dologból, mert egy évszám nélküli feljegyzésben füzérváraljai, kajatai, bistei, vilyi, pálházi, filkeházi és komlósi jobbágyok vallomást tesznek Debreczeni Tamásnak, Rákóczi pataki prefektusának a Nádasdy Pál alatt volt szolgáltatásaikról. Nádasdy Ferenc még 1663-ban kelt végrendeletében is megemlegeti, hogy milyen nagy költséggel kellett Füzért Rákóczitól kiváltania körül a szalánciak és a füzériek között nézeteltérés támadt némely hegyek hovatartozása miatt. A dolog odáig fajult, hogy Szalánc várának birtokosa, Forgách Zsigmondné fegyveres haddal indult Füzér ellen, csapatai már a hegy lábánál jártak, de végül nem történt összecsapás, mert a füzéri várnagy az utolsó pillanatban megbékítette Forgáchnét. Nádasdy Ferenc mindeközben igyekezett pénzt csinálni a füzéri uradalomból ben Nádasdy 6000 forintért és további 6000 forint adósság-átvállalásért elzálogosította a teljes füzéri várat és megmaradt uradalmát Mosdóssy Imre kamarai tisztviselőnek és feleségének. Füzér 1660-ig maradt Mosdóssy, majd özvegye birtokában ben Forgách Zsigmondné vette árendába Füzért, majd 1668-ban Nádasdy évi 3000 forintért bérbe adta a várat és az uradalomból megmaradt négy falut: Füzéralját, Vilyt, Pálházát és Filkeházát, tolcsvai Bónis Ferencnek. A Wesselényi-összeesküvés kapcsán mind Nádasdy, mind Bónis kompromittálódott (a méltatlanul kevéssé ismert Bónis volt a környékbeli mozgalom lelke). Őket magukat elfogták, majd kivégezték, birtokaikat elkobozták a Kincstár javára. A füzéri javak lefoglalására június 22-én került sor. A Szepesi Kamara már július 24-én leváltotta a magyar zsellérekből álló őrséget: 15 német muskétást vezényeltek a várba, Legrand marchio parancsnoksága alatt, majd szeptember végén újabb

5 négy németet küldtek oda őszén az elbocsátott végvári katonaságból szerveződő bujdosók egyik csapata (köztük több komlósi jobbágy) kifosztotta a füzéri uradalmat, s megostromolta - de úgy látszik, elfoglalni nem tudta - a várat is től megszaporodtak a panaszok arról, hogy a rebellisek folyamatosan zaklatják a füzérieket. A Szepesi Kamara már azt fontolgatta, hogy Spankau kassai főkapitányhoz fordul a helyzet rendezése érdekében, azonban Spankau halála elodázta a megoldást. Szeptember végére a helyzet odáig fajult, hogy a várbeliek nem merték elhagyni a várat június 16- án a türelmét vesztett Szepesi Kamara beszámolt a tarthatatlan helyzetről Strasoldo kassai főkapitánynak, majd július 1-én egy lakonikus rövidségű levélben utasította Kis Mihály füzéri provisort, hogy hűségesen hajtsa végre a Strasoldo generálissal küldött utasításokat. Strasoldo azonban nem a rebellisektől tisztította meg a vidéket, hanem a minden jelentőségét elvesztett, a lázadók kezébe kerülve inkább potenciális veszélyforrássá válható várat rontotta el, több, környékbeli várhoz hasonlóan. Kérdés, hogy mit is értsünk pontosan az elrontás, lerontás kifejezések alatt? A feltárás során robbantásra utaló nyomokat nem találtunk, azonban az utolsó járószintet több helyütt vastag égésréteg fedte. A várat bizonyára csak felgyújtották. A vár ettől kezdve romos, minden szerepe megszűnt. Falainak leomló, illetve tudatosan ledöntött kövei a falubeli házak építőanyagául szolgáltak. A romok első ábrázolásai a 19. századból maradtak fenn. Említésre méltóak Ligeti Antal 1854-ben készített festménye és litográfiája, Thomas Ender vízfestmény-sorozata a 19. század közepéről, Greguss János 1868-ból származó metszete, továbbá Miskovszky Viktor 1890-ben és Soós Elemér 1902-ben készült vázlatai. A századforduló táján készültek az első fényképfelvételek a maradványokról. Az uradalmat a romokkal együtt 1686 óta birtokló Károlyi család költségén ban kisebb állagmegóvás történt a várban. Terveit Lux Géza készítette. A munkákról fennmaradt néhány rajz és fotó. Mindezek együttvéve számos, azóta elpusztult részletre derítenek fényt. A vár régészeti kutatása 1977-ben kezdődött, irányítói Juan Cabello és Feld István (Országos Műemléki Felügyelőség) voltak. Mivel a feltárást nem követte a falak konzerválása, a munka néhány hét után megfeneklett. A munka csak az elengedhetetlenül szükséges teherfelvonó megépítése után, 1992-ben indulhatott újra, immár Simon Zoltán (Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ) vezetésével. A feltárás - Füzér község Önkormányzatának, a Füzérért Alapítványnak, a helyi Várvédő Egyesületnek, a Kincstári Vagyonigazgatóságnak és számos önkéntes diáknak köszönhetően - azóta is folyik. Az örvendetes módon megindult műemléki helyreállítás terveit Oltai Péter, Európa Nostra díjas építész (Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ) készíti. "Ne keressünk hát kincseket az ódon falak között, ne lássunk törökverő hősöket a bástyák fokán, ne fessük rózsaszínűre a múltat képzeletünkben, de fogadjuk el tisztelettel olyannak, amilyen volt, hiszen ez mindannyiunk közös, megváltoztathatatlan, tiszteletre méltó múltja. Simon Zoltán Irodalom: Juan Cabello - Feld István: Jelentés a füzéri vár évi kutatásáról. Archaeologiai Értesítő 107. (1980) Feld István: Régészeti kutatás a füzéri várban. Műemlékvédelem, 1981/1., Feld István-Juan Cabello: A füzéri vár. Miskolc, Simon Zoltán: Füzér - Vár. Tájak Korok Múzeumok Kiskönyvtára 475. Budapest, é.n.

6 Simon Zoltán: A füzéri vár a században. Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei I. Miskolc, Simon Zoltán-Szekér György: Újabb szempontok a füzéri várkápolna építési idejének meghatározásához. In: Analecta Medievalia I. Tanulmányok a középkorról. Szerk.: Neumann Tibor. Argumentum kiadó, Pázmány Péter Katolikus Egyetem. H.n. (Budapest-Piliscsaba), 2001, Simon Zoltán: Füzér, vár. In: Régészeti kutatások Magyarországon Szerk.: Marton Erzsébet, Kisfaludi Júlia. Budapest, 2002., 203. Simon Zoltán: Füzér, vár. In: Régészeti kutatások Magyarországon Szerk.: Kisfaludi Júlia. Budapest, 2003., Simon Zoltán: Füzér, vár. In: Régészeti kutatások Magyarországon Archaeological Investigations in Hungary Szerk.: Kisfaludi Júlia. Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és a Magyar Nemzeti Múzeum. Budapest, 2004., 210. Simon Zoltán: Füzér, vár. In: Régészeti kutatások Magyarországon Archaeological Investigations in Hungary Szerk.: Kisfaludi Júlia. Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és a Magyar Nemzeti Múzeum. Budapest, 2004.,