Per Petterson Lótolvajok
|
|
- Ottó Boros
- 8 évvel ezelőtt
- Látták:
Átírás
1 Per Petterson Lótolvajok
2 Légy résen! kiáltottam vissza; ülô helyzetbôl hasra fordultam az ágon, kezemmel kapaszkodtam és egyen súlyoztam, míg lábamat széttártam a levegôben. Döngött a talaj a lovak patái alatt, a rengés felkú - szott a fán, még a mellkasomban is éreztem, ugyanakkor egy másikfajta remegést is érzékeltem, a gyomromból indult, és a csípômet is átjárta. Nem tudtam mit tenni ellene, így aztán nem törôdtem vele. Ug rás - ra készen álltam. Vágtattak felém a lovak. Hallottam szaggatott lihegésüket, a faág egyre erôsebben rázkódott alattam, egész lényemet betöltötte a paták dübörgése, és amikor megpillantottam a hozzám legközelebb esô ló po fáját, lábamat szétterpesztve lassan csúszni kezdtem lefelé, elengedtem az ágat, és a ló hátára ugrottam. Kicsit elvétettem az ugrást, majdnem a nyakába érkeztem, az állat lapockái a combomhoz ütôdtek, hullámokban tolult fel bennem a hányinger. Amikor Zorro hajtotta végre ezt a mutatványt a filmben, könnyûnek tûnt Kicsordult a könnyem, ök len dez - het nékem támadt, de közben mindkét kezemmel görcsösen kapaszkodtam a ló sörényébe, ültömben elô - re dôltem, és összeszorítottam a számat. A ló szilajon rázta sörényét, gerince az ágyékomat verte. Egyre gyorsabban vágtázott, akárcsak a másik ló, így aztán fej fej mellett dübörögtünk a fatönkök között. Hallottam, amint Jon elkurjantja magát mögöttem: Juhééé! Magam is megeresztettem volna egy gyôzelemittas kiáltást, de fojtogatott a torkomon feltörô hányás; ahogy kinyitottam a számat, lehánytam a ló nyakát. A ló erôs szaga most a hányáséval vegyült. Már nem hallottam Jont. Zúgott körülöttem a levegô, a lódobogás egyre távolabbról hallatszott, a ló gerincének minden ütése végiglüktetett a testemen, akárha a szívverésem lenne, aztán átható csend borult mindenre. A némaságon csak a madarak csicsergése hatolt át. Az egyik fenyôfa csúcsa felôl feketerigó énekét hallottam, valahol magasan fölöttem egy pacsirta dala szólt, és fel tûnt néhány számomra ismeretlen madárfajta hangja is. Különös érzés volt; mintha egy lehalkított film peregne, alatta másik hanggal, egyszerre két helyen voltam, és nem éreztem fájdalmat. Juhééé! üvöltöttem. Ugyan tisztán hallottam a saját hangomat, de mintha egy másik helyrôl érkezett volna, abból a tágas térbôl, ahol a madárének szólt. Mindez egy pillanatra boldogsággal töltött el. Mell - kasom kitágult, akár a harmonika fújtatója, és minden lélegzetvételnél zörgött valami a torkomban. Egy szerre csillogást észleltem a fák között a szögesdrót volt. A ló átvágtatott velem a tisztáson, és most eszeveszett gyorsasággal közeledtünk a legelô túlsó oldalán húzódó kerítéshez, a gerince szúrta az ágyékomat, erôsen kapaszkodtam, és azt gondoltam, át fogja ugorni a kerítést. De nem így történt. Köz vet lenül a szögesdrót elôtt a két állat hirtelen megtorpant, én pedig a fizika törvényeinek engedelmeskedve lerepültem a ló hátáról, és a levegôben kapálózva nyílegyenesen átrepültem a kerítésen. A szögesdrót felszakította a pulóverem ujját, éles fájdalom hasított a ka romba; a következô pillanatban már a harasztosban feküdtem, testembôl a földre érkezéssel egy idôben kiszorult minden levegô
3 Azt hiszem, pár másodpercre elvesztettem az eszméletemet, mert amikor kinyitottam a szemem, mintha újraszülettem volna: minden idegennek tûnt, az agyam kiürült, eltûnt minden gondolat, csak a tiszta, ragyogóan kék ég maradt. Nem jutott eszembe a saját nevem, a testemet sem érzékeltem. Névtelenül lebegtem ebben az új világban; fényben úszott és csodásnak, áttetszôen törékenynek tûnt. Váratlanul nyerítésre és lódobogásra lettem figyelmes; abban a pillanatban, akár egy surrogó bumeráng, visszatért mindaz, ami történt, egyetlen csattanással homlokon talált, a pokolba is, megbénultam. Lenéztem a harasztosból kikandikáló meztelen lábfejemre: mintha elszakadt volna a zsinór, amely összekötötte a lábamat a testemmel. Még akkor is mozdulatlanul feküdtem, amikor Jon odaért a kerítéshez; a ló pofájára kötelet erôsített, és annak segítségével irányította. Egyet rántott a kötélen, a ló meghôkölt a kerítés túlsó oldalán, és testével hosszában a szögesdrót mellé állt. Jon lenézett rám. Levetett a ló állapította meg. Megbénultam. Nem hiszem. Lehet, hogy nem hagytam rá. Újra a lábfejemet néztem, és megpróbáltam felülni. Az egyik oldalon sajgott a hátam és a derekam, de megúsztam belsô sérülés nélkül. Az alkaromból csorgott a vér, átáztatta a pulóveremet, melyen jókora szakadás tátongott a seb fölött, más bajom nem esett. A karomat megtámasztottam a combomon, letéptem a széthasadt pu - lóverujjat, és bekötöztem vele a sebet. Égô fájdalmat éreztem. Jon töretlen nyugalommal ülte meg a lovat. Ekkor vettem észre, hogy egyik kezében a tornacipômet tartja. Felülsz rá? kérdezte. Nem tudok. Fáj a hátsóm válaszoltam, jóllehet nem is a fenekem sajgott a leginkább. Jon lopva el - mo solyodott, bár nem vagyok benne biztos, mert a nap a szemembe sütött. Lecsúszott a földre, eloldozta a kötelet, majd egy intéssel útjára engedte a lovat. Az állat boldogan elvágtatott. Akárcsak befelé jövet, Jon átmászott a drótok közt, könnyed, gyors mozdulatokkal. Egyetlen karcolás sem esett rajta. Odalépett hozzám, a tornacipômet a földre dobta. Tudsz járni? Azt hiszem. Bebújtam a cipômbe, de a fûzôt nem kötöttem meg, hogy ne kelljen elôrehajolnom. Elindultunk az erdôben. Jon ment elöl, én mögötte; minden lépésnél belém hasított a fájdalom, mereven tartottam a hátamat, az egyik lábamat kicsit húztam, a karomat a felsôtestemhez szorítottam. Egyre mélyebbre hatoltunk a fák között, és közben azon rágódtam, talán nem is lesz majd erôm megtenni az utat hazafelé. Eszembe jutott, hogy apám egy héttel azelôtt megkért rá, hogy kaszáljam le a füvet a kunyhó mögött. Túl magasra nôtt, a fûszálak megtörtek, fonnyadt gyékénnyé szövôdtek, amelyen már semmi nem tud átnyomakodni. Azt mondta, használjam a rövid kaszát, könnyebb bánni vele annak, aki nincs szokva az effajta munkához. A fészerbôl elôhoztam a kaszát, minden erôm
4 mel nekiestem a fûnek, felidéztem apám mozdulatait, és próbáltam utánozni. Addig dolgoztam, mígnem jó alaposan kimelegedtem és megizzadtam. Habár azelôtt nemigen volt a kezemben kasza, nekem úgy tetszett, ügyesen bánok vele. A kunyhó egyik oldalát jókora területen sûrûn benôtte a csalán, ezt a részt nagy ívben kikerültem. Amikor apám a kunyhó másik oldala felôl odajött hozzám, megállt, és a fejét oldalra billentve, az állát dörzsölgetve csak nézett. Fel egye - nesedtem, vártam, hogy mit fog szólni. Miért nem vágod ki a csalánt? kérdezte. Tekintetem lesiklott a rövid kaszanyélre, majd a hosszú szárú csalánt méregettem. Összecsípné a kezem válaszoltam. Apám halványan elmosolyodott, majd megcsóválta a fejét. Te magad döntöd el, mikor érzel fájdalmat. Egyszerre elkomolyodott, a kunyhó falához lépett, puszta kézzel megragadta a csalánt, és rendületlen nyugalommal tépkedni kezdte, egyik szárat a másik után, egy kupacba hajítva ôket, és addig folytatta, míg teljesen meg nem tisztította csalántól a ház oldalát. Egyetlen arcizma sem rezdült közben. Most, ahogy Jon nyomában bicegtem, hirtelen szégyenérzet fogott el; kihúztam magam, meggyorsítottam a lépteimet, úgy mentem, mintha mi sem történt volna, és pár lépés után már nem is értettem, miért bicegtem az elôbb. Hová megyünk? kérdeztem. Mutatok neked valamit. Már nem vagyunk messze. A nap magasan járt, a fák törzse között megrekedt a meleg, orromban éreztem a hôség szagát, miközben csak úgy zuhogtak rám az erdô hangjai. Madár - szárnyak verdestek, ágak hajlongtak, recsegtek a galylyak, felhangzott egy héja rikoltása, azután egy nyúl utolsó vinnyogása, és halkan zümmögtek a méhek, valahányszor virágra szálltak. Hallottam, mint futkosnak a hangyák az avarban, és amikor az út emelkedni kezdett, az orromon át mélyen beszívtam a levegôt, és arra gondoltam, bárhogy is alakul a sorsom, sodorjon bármilyen messzire az élet, mindörökké az emlékezetemben ôrzöm majd az erdôt, úgy, ahogyan most látom, és örökké visszavágyom majd ide. Meg for dul - tam, és a fenyô- és lucfenyôtörzsek között lenéztem a völgyre és a kanyargó folyóra. A vízen meg-megcsillant a napfény. Valamivel délebbre, a folyóparton Bar - kald fûrészmalmának teteje piroslott, a kisbirtokok zöld foltokként terültek el a keskeny vízszalag két oldalán. Ismertem az ott gazdálkodó családokat, tudtam, melyik házban hányan laknak, és annak ellenére, hogy nem láttam a kunyhónkat a túlsó parton, pontosan tudtam, mely fák mögött bújik meg. Azon tûnôdtem, apám alszik-e még, vagy talán már járt egyet odakint, és most mindenféle ijedség nélkül azt találgatja, vajon hova tûntem, hazajövök-e hamarosan, elkezdje-e készíteni a reggelit. Rádöbbentem, hogy farkaséhes vagyok. Ez az mondta Jon. Ez az a fa. Az út szélén álló hatalmas fenyôre mutatott. Egy darabig némán álltunk. Jó nagy jegyeztem meg. Nem az benne az érdekes válaszolta Jon. Gyere
5 A fa törzséhez lépett és felhúzódzkodott. Nem volt nehéz, a legalsó, erôs és hosszú ágakat a föld felé húzta önnön súlyuk, így kiváló kapaszkodót nyújtottak. Jon villámgyorsan több méter magasra felkúszott. Követtem a példáját. Gyorsan mászott, de amikor tízméternyire lehetett a föld felett, lekuporodott és be várt engem. Kiváló hely volt, kényelmesen ültünk egymás mellett egy-egy vastag ágon. Jon egy madárfészekre mutatott, amely épp közöttünk, az ágak találkozásánál bújt meg. Olyan volt, akár egy mély tál, vagy egy fagylalttölcsér. Sok fészket láttam már azelôtt, de soha egyetlenegyet sem, amelyik ilyen tökéletesen lett volna megformálva, mohából és madártollból. Apró volt és könnyû, nem is lógott, inkább lebegett a levegôben. A sárgafejû királyka fészke mondta halkan Jon. A második költés. Mélyen elôrehajolva a fészek felé nyúlt. Három ujját bedugta a tollal fedett nyíláson, és elôvarázsolt egy olyannyira kicsiny tojást, hogy tátva maradt a szám. Jon az ujjbegyén egyensúlyozta, majd elém tartotta, hogy közelrôl megszemlélhessem. Valósággal meg - szé dültem, ahogy a tojást bámultam; az jutott eszembe, pár héten belül ez az icipici, ovális golyócska hús és vér madárrá változik, amely a fenyôfa tetejé rôl a magasba szárnyal, vagy nyílegyenesen leveti ma gát, ám mégsem zuhan le, mert mielôtt földet érne, ösztönétôl vezérelve felszáll, és nem is akárhogy, hanem mint akit puskából lôttek ki. Végül ennyit bírtam kinyögni: A francba is, hát nem furcsa, hogy egy ilyen kicsi valami életre kel és elrepül? Nem fejeztem ki valami jól magam, szavaim egyáltalán nem érzékeltették azt a finom, szellôs érzést, ami egész bensômet eltöltötte. És akkor valami számomra megfoghatatlan történt. Jonra pillantottam; az arca feszes volt és krétafehér. Soha nem fogom megtudni, az én szavaim hatottak-e rá így, vagy a kezében tartott tojás. Valami miatt hirtelen átváltozáson ment keresztül. Szigorú tekintettel meredt rám, mintha elôször látna; nem hunyorgott, kitágult pupillái ridegen feketéllettek. És akkor elengedte a tojást. A fa törzsét súrolta, tekintetemmel követtem, láttam, mint csapódik az egyik alsó gallynak, hogyan törik apró, fehér szilánkokra, amelyek szétspricceltek minden irányba, majd súlytalan hópelyhekként szállingóztak és olvadtak semmivé. Talán csak az én emlékezetemben él így ez a mozzanat. Olyan kétségbeesést éreztem, mint még soha. Jon eközben elôrehajolt, és fél kézzel kitépte a fészket az ágak közül, kinyújtott kézzel feltartotta maga elôtt, és pár arasznyira a szememtôl ízzé-porrá morzsolta a törékeny kis alkotmányt. Szólni akartam, de nem bírtam. Jon arca fehér maszkká változott, szája helyén lyuk tátongott. Olyan torokhangok szakadtak fel belôle, amelyektôl a hideg futkározott a hátamon. Soha nem hallottam ehhez hasonlót, mintha egy ismeretlen állattól eredtek volna, amelynek irtóztam még a látásától is. Kinyitotta markát, és a fa törzsére csapott, tenyerét a kéreghez dörzsölte, körülötte szálldosott a porrá zúzott moha és toll, végül csak pár ragacsos kis csimbók maradt a tenyerén. Iszonyú látvány volt. Behunyt szemmel gubbasztottam, és amikor újra felnéztem, Jon már le
6 felé mászott. Ágról ágra kúszott, nem láttam, csak kócos, barna üstökét. Egyetlenegyszer sem pillantott vissza. Az utolsó néhány méteren egyszerûen elengedte magát, és egy nagy puffanással földet ért, felhallatszott egészen odáig, ahol én ültem. Összecsuklott, akár egy üres zsák, ugyanis térdre érkezett, homloka a talajhoz ütôdött. Csendben, lélegzet-visszafojtva vártam, hogy megmozduljon, kész örökkévalóságnak tetszett, mire felkelt. Nem értettem semmit abból, ami történt, de éreztem, hogy én vagyok a felelôs mindezért. Csak azt nem tudtam, mit követtem el. Jon végül darabos mozdulatokkal feltápászkodott, majd elindult visszafelé az ösvényen. Kiengedtem a le - vegôt, majd lassan belélegeztem, sípolt a mellkasom, mintha asztmás lennék. Ismertem egy asztmás férfit, a velünk szomszédos utcában lakott Oslóban. Sípolva vette a levegôt. Azt gondoltam, asztmás lettem, az istenit neki, hát így kapja el az ember az asztmát. Amikor történik valami. Mászni kezdtem, nem siettem, mint Jon, inkább úgy ereszkedtem lefelé, mintha minden ág útjelzô volna, ahol hosszasan el kell idôznöm, nehogy valami fontos dolog elkerülje a fi - gyel memet. Valójában végig a légzésemre összpontosítottam. Úgy emlékszem, éppen akkor ért oda a vihar. Az ösvényen álltam, Jon eltûnt azon az úton, amelyen jöttünk, és egyszerre csak susogni kezdett a fák koronája. Felnéztem, a fenyôcsúcsok imbolyogtak és öszszeakaszkodtak, a hatalmas lucfenyôk hajlongtak a szél ben, és éreztem, ahogy a lábszáram körül hullámzik a haraszt. Meginogtam, mintha vízben álltam vol- na. Tekintetemmel kapaszkodót kerestem, de minden mozgásban volt. Az égbolt, ami az elôbb még áttetszôen kék volt, most ólomszürkén sötétlett, és a völgy túlsó oldalán fekvô hegy fölött betegesen sárga fény gunnyasztott. Majd hatalmas villám cikázott át az égen. Nyomban iszonyú dörgés követte, amelyet minden porcikámban éreztem, a testem hirtelen lehûlt, és fájdalom hasított a karomba, ott, ahol felsebezte a szögesdrót. Olyan gyorsan mentem, ahogy csak tudtam, már-már futottam visszafelé az ösvényen, arra, amerre a lovak legelésztek. Mikor odaértem, a fák takarásában belestem a drótkerítésen, de a lovakat mintha elnyelte volna a föld. Egy pillanatig haboztam, átvágjak-e a tisztáson, de azután inkább körbementem a kerítés mentén, míg rá nem találtam az úthoz vezetô ösvényre. Balra fordultam és szaladni kezdtem; ott nem fújt a szél, az erdô megôrizte nyugalmát, de újonnan támadt asztmám kegyetlenül szorongatta a mellkasomat. Végre kiértem az útra. Homlokomon koppantak az elsô esôcseppek. Nem sokkal távolabb Jon hátát pillantottam meg. Nem futott, még nem jutott túl messze, még csak nem is ment gyorsan, de lassan sem. Egyszerûen csak ment. Kiáltani akartam neki, hogy várjon meg, de attól tartottam, nem telik a szuflámból. Ráadásul Jon tartása valami olyasmit sugallt, ami belémrekesztette a szót, így aztán elindultam mögötte, mindvégig ügyelve arra, hogy tartsam a távolságot. Elhaladtunk Barkald telke mellett, most égett a fény a házban, az ablakok világítottak a sötétben, és megint azon morfondíroztam, vajon néz-e 40 41
7 minket odabentrôl, és tudja-e, miben sántikáltunk. Felnéztem az égre, és abban reménykedtem, hogy eláll az esô. Hirtelen újra villámlott a hegyoldal felett, és szinte ugyanabban a pillanatban megdördült az ég. Soha nem féltem a vihartól, most sem ijedtem meg, de tudtam, amikor ilyen gyorsan követi egymást villámlás és égzengés, akkor körülöttem bármibe belecsaphat a villám. Hátborzongató az a tudat, hogy közel s távol semmiféle fedezék nem nyújt védelmet. Mintha falnak ütköztem volna, úgy ért el a zápor. Pillanatok alatt a fal túlsó oldalán találtam magam, néhány másodperc alatt bôrig áztam; akár meztelen is lehettem volna. Az esôvíz szürke színt kölcsönzött mindennek, épphogy ki tudtam venni az elôttem úgy százméternyire haladó Jon alakját. Tulajdonképpen nem volt rá szükség, hogy lássam, tudtam, merre kell mennem. Rátértem a kaszálót átszelô ösvényre, és ha addigra nem lettem volna már csuromvizes, a magasra nôtt fû most teljesen átáztatta a nadrágomat. De már egyre ment. Felötlött bennem, hogy Barkald kénytelen lesz várni néhány napot, amíg a fû megszárad, és le lehet kaszálni. A nedves fû ugyanis nem alkalmas a kaszálásra. Azon tanakodtam, vajon idén is megkéri-e apámat és engem, hogy segítsünk a kaszálásnál, a széna kiszárításánál és begyûjtésénél, és hogy vajon Jon egyedül kel-e át a folyón vagy bevár a parton. Visszafordulhatnék, és rátérhetnék a vegyesbolt felé vezetô útra; a híd után azonban még át kellene vágnom a túlparti erdôn, márpedig ez az út hosszadalmasnak és fáradságosnak ígérkezett. Át is úszhatnám a folyót, de most biztosan hatalmas erôvel höm- pölyög, és jéghideg lehet a víz. Reszkettem csuromvizes ruhámban, úgy véltem, jobb lenne ruha nélkül. Megálltam, kihámoztam magam a pulóverbôl és az ingbôl. Nehezen ment, mert nedvesen tapadtak a felsôtestemhez, de végül is sikerült. A ruhát gombóccá gyûrtem, és a hónom alá csaptam. Olyan erôvel ömlött mindenfelôl a víz, hogy szinte nevetni támadt kedvem. Az esô most csupasz felsôtestemet verte, és különös módon melengetett. Kezemmel végigsimítottam a bôrömön, de alig éreztem valamit, az ujjaim elgémberedtek, a bôröm érzéketlenné vált, egész lényem fáradt és álmos volt, arra vágytam, bárcsak leheveredhetnék egy rövid idôre, és behunyhatnám a szemem. Tettem pár lépést elôre, és a kézfejemmel megtöröltem esôvíz áztatta arcomat. Enyhe szédülés fogott el. Azon kaptam magam, hogy a folyóparton állok, meg sem hallottam a víz zúgását. Szemben velem, a csónakban Jon ült. Haja, mely máskor csomókban meredezett fölfelé, most csapzottan lógott a szemébe. Az esôzuhatagon át merôn nézett rám, miközben hátrafelé evezett, azon volt, hogy a csónak fara ne távolodjon el a parttól. Szia mondtam néhány méternyi közelségbe érve, ahogy esetlen mozdulatokkal vánszorogtam a síkos, kerek köveken. Egyszer megbotlottam, de nem estem el, és amikor elértem a csónakot, lekuporodtam a leghátsó ülésre. Jon azonnal evezni kezdett, keserves munka volt, hiszen árral szemben haladtunk, rendkívül lassan araszoltunk elôre. Elszánta magát arra, hogy hazavisz, pedig ô is biztosan kimerült volt. Ô lejjebb lakott, szólni akartam neki, hogy csak tegyen 42 43
8 le a túlsó parton, az utolsó útszakaszt majd gyalog teszem meg. De nem jött ki hang a torkomon. Végre megérkeztünk. Jon nagy erôfeszítéssel megfordította a csónakot, és a parthoz evezett, nekem már csak ki kellett ugornom. Kiszálltam, de nem indultam el, megálltam a parton, és visszanéztem rá. Holnap találkozunk mondtam. Nem válaszolt. Beemelte az evezôket, és hagyta, hogy a csónak sodródjon az árral, közben végig összehúzott szemmel meredt rám. Éreztem, pillantása mindörökre belém vésôdik. 3 APÁMMAL TIZENNÉGY NAPPAL AZELÔTT érkeztünk az oslói vonattal, majd Elverumbôl órák hosszat döcögött velünk a busz. Számomra érthetetlen rendszer szerint, sûrûn követték egymást a megállók. Többször el - szunnyadtam a tûzô napfényben, a forró üléshez tapadva. Valahányszor felriadtam és kinéztem az ablakon, az a benyomásom támadt, hogy egy arasznyit sem haladtunk elôre. A táj mindig ugyanolyan volt, mint mielôtt elaludtam volna: elôttünk kaviccsal felszórt út kanyargott, kétoldalt szántóföldek terültek el, itt-ott kisebb-nagyobb fehér tanyaházak és vörösre mázolt pajták emelkedtek, a szögesdrótkerítés mögött szemhéjukat leeresztve lustán kérôdztek a napsütésben heverészô tehenek. Általában barnák voltak, bár akadt néhány barna vagy fekete alapon fehér foltos jószág is. A tanyákon túl erdô terült el, amely felkapaszkodott a hegyoldalba, és kéklô árnyat vetett a sziklákra. Majdnem egy teljes napig úton voltunk, de különös módon egy percig sem unatkoztam. Szerettem bámészkodni. Egy idô után a szemhéjam átmelegedett és elnehezedett, majd ki tudja hányadszor, elszunnyadtam, aztán újra felébredtem, és ugyanez történt az ezredik alkalommal is, újra kinéztem, vagy hátrafordultam apámhoz, aki végig egy mûszaki 44 45
SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ
SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ A Móra Könyvkiadó a Szepes Mária Alapítvány támogatója. Az alapítvány célja az író teljes életmûvének gondozása, még kiadatlan írásainak megjelentetése,
RészletesebbenA BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta.
Bódi Zsolt Publio Kiadó 2012 Minden jog fenntartva! A BARÁT Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Szüleimnek, testvéreimnek,
RészletesebbenV i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés
V i c z i á n Á k o s Halálos haszonszerzés Nem is emlékszem, hogy mikor aludtam ilyen jót, igaz nem volt több hat óránál, de ennyit ritkán alszom. Nyújtózkodtam egy hatalmasat, majd felkeltem az ágyból,
RészletesebbenÖtven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... *****
Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ezüst gyertyatartók fénye mellet egy fiatal férfi hajol íróasztala fölé. Az arca márványfehér,
RészletesebbenSokféleképpen belefoghatnék ebbe a történetbe. Ábrándosabb lelkületű olvasóim, akik nem közömbösek régmúlt csaták és elporladt hősök iránt, bizonyára nem vennék zokon, ha úgy kezdeném: régesrég, azokban
RészletesebbenHelle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet)
Észak hírnökei 4023 Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet) Az Opera szálló Hamburg külterületén, egy építkezés mellett állt. Jóval éjfél után érkeztünk meg, útközben többször is megálltunk, hogy
RészletesebbenKárolyi Pályázat. Kémia. Írta: Elefánti Barbara 10. A
Károlyi Pályázat Kémia Írta: Elefánti Barbara 10. A 2007. november 3. Tartalomjegyzék 2. oldal: Tartalomjegyzék 3. oldal: Bevezetés 4. oldal: Emil Fischer élete és munkássága 5.-7. oldal: Beszélgetés Emil
RészletesebbenPetőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt
Petőcz András Idegenek Harminc perccel a háború előtt Peut-être à cause des ombres sur son visage, il avait l air de rire. (Camus) Megyünk anyámmal haza, a plébániára. Szeretek az anyámmal kézen fogva
Részletesebbendémontámadást, akkor tanulta meg, hogy képes előre jelezni, ha démonok közelednek. Apja a király, nem lepődött meg fia képességein, a szíve mélyén
1. A támadás Viktor az erőd tetejéről nézte a közeli erdőt. Minden nyugodtnak tűnt mozgásnak semmi nyomát nem látta. Pedig érezte a jelenlétüket, tudta, hogy a közelben vannak, nem látja őket, de valahol
RészletesebbenXIV. Őszi bánat, csendes, szelíd virág Úgy körülölelted szívem. Kicsiny királyok. Minden virágod, mintha mosolyogna nekem.
XIV Őszi bánat, csendes, szelíd virág Úgy körülölelted szívem. Kicsiny királyok. Minden virágod, mintha mosolyogna nekem. Az ősz, a szív: véres két árny. Sokat jártam az emberek között, ifjú vagyok, csendes
RészletesebbenAZ A NAP. LXVIII. évfolyam, 11-12. szám 2004. november-december
HD LXVIII. évfolyam, 11-12. szám 2004. november-december AZ A NAP APRÓ ISTVÁN Az a nap úgy kezdődött, hogy több kilométeres dugóba kerültem az elővárosban. Nem, így akármelyik nap kezdődhet, az a bizonyos
RészletesebbenÉlménybeszámoló - Dolomitok (Rosengarten)
Élménybeszámoló - Dolomitok (Rosengarten) A 2013/2014. tanévben immár harmadik alkalommal megrendezett Jakucs László Nemzetközi Földrajzversenyen elért első helyezésünkkel csapattársam, Boros János Mátyás,
RészletesebbenLEE CHILD 10 RÖGÖS ÚT
1. fejezet Jack Reacher egy dupla feketét rendelt, csokireszelék és cukor nélkül, nem porceláncsészében, hanem mûanyag pohárban, és még mielõtt kihozták volna a kávét az asztalához, végignézte, ahogy egy
RészletesebbenFrank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó
1. Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó barátnak nem. A motort nem állította le, halk zúgása
RészletesebbenKercsmár Bella Noémi. A varázsló lehelete
Kercsmár Bella Noémi A varázsló lehelete Xzçxw Ä ÜxéàxÅ ÅtztÅ Egy szomorúan fagyos, ám tökéletesen átlagos éjszakán Syl néni elhalálozott. A falusiaknak ez nem jelentett többet annál, mint ami. A néni
RészletesebbenSzilánkok TÚL A VALÓSÁGON. Téboly
Szilánkok TÚL A VALÓSÁGON Téboly Annának nem volt sok dolga, hiszen rajtam kívül egy teremtett lélek sem volt a presszóban, amin nem is lehet csodálkozni, hiszen kinek jutna eszébe éppen vasárnap éjjel
RészletesebbenJúnius 19. csütörtök
Június 19. csütörtök A tegnapi túra a városban úgy kinyuvasztotta a lábam, mint egy nehéz nap a Caminon. Igaz, több mint két órát mentem, megállás nélkül, és a szandálban, amiről már kiderült, hogy nem
RészletesebbenGárdonyi Géza: A PILLANGÓ
Gárdonyi Géza: A PILLANGÓ Egy este arra gondoltam, hogy a jó Isten teremtései között nincs boldogabb, mint a pillangó. De szeretnék pillangó lenni! így szóltam magamban. ide-oda röpködnék egész nap; mikor
RészletesebbenAndrás és Krisztina: A nagy út
András és Krisztina: A nagy út Külföldi Magyar Cserkészszövetség András és Krisztina: A nagy út Írta: Madzsarné Osvay Erzsébet Rajzolta: Pándiné Uray Erzsébet A Zöld Pajzsos Kiscserkészek részére Külföldi
Részletesebbencselenyák imre illusztrálta: szonyi
cselenyák imre illusztrálta: szonyi gergely cselenyák imre Az ArAnyhAjú kisfiú álma illusztrálta: szonyi gergely Az öreg gőzmozdony Bálint megfürdött, fogat mosott, pizsamába bújt, és anyukája ölébe fészkelte
RészletesebbenEresszen! Legyen olyan kedves, Lang úr. Most szépen elalszik még két órácskára, aztán mikor már világos lesz, elmehet sétálni.
Amikor Konrad Lang felébredt, sötét volt. Idegen ágyban feküdt. Keskeny volt és magas, Elisabeth nem feküdt mellette. Fel akart kelni, de nem tudott. Az ágy két oldalán rács volt. Hé! kiáltotta. Majd hangosabban.
RészletesebbenErskine Angelika: Lélekmadár
A vers- és prózaíró pályázat díjazott alkotói a 2011-12-es tanévben: Erskine Angelika 1.a Ring Dóra 1.b Robotka Ádám 2.b Both Noémi 3.a Miletics Maya 4.b Bonecz Bendegúz 5.b Bodóczy Iliáná 8.b Török Anna
RészletesebbenBányai Tamás. A Jóság völgye
Bányai Tamás A Jóság völgye - Nem sikerült - suttogta Ria alig hallhatóan. - Azt hiszem senkinek sem fog sikerülni. Gézu értetlenül és csodálkozva nézett rá. A kötés alatt mintha kikerekedett volna egy
RészletesebbenLipcsei Dániel The Strange Meeting
Lipcsei Dániel The Strange Meeting Ez is olyan nap volt, mint a többi, egy dolgot leszámítva Vége! Végre vége ennek az öt évnek is. A középiskolás öt évnek A végzősök úgy rohantak ki az udvarra, mint az
RészletesebbenSzép karácsony szép zöld fája
Móra Ferenc Szép karácsony szép zöld fája Illusztrációk: Szabó Enikő Nyolcéves voltam, a harmadik elemibe jártam, és először léptem a közszereplés terére. A közszereplés tere az öreg templomunk volt. Úri
RészletesebbenSzabó Noémi: A Szív ébredése
Szabó Noémi: A Szív ébredése Élt egy szív, mely nem tudott úgy szeretni, ahogyan az benne élt. Egyszerűen nem emlékezett, mi szerepe van ezen a Bolygón. A harsány világ zaja taszította, s nem tudott mit
RészletesebbenA szenvede ly hatalma
Előhang Leonard Kastner mostanában egyre többször gondolt ar ra, hogy vissza kéne vonulnia. Miért is ne? Az időzítés tökéletes lenne. Annyi pénzt keresett már, amiről régebben álmodni sem mert volna, ráadásul
RészletesebbenJuGáWi 7.A. Férfi Kézilabda Világbajnokság. Női Kézilabda Európa Bajnokság. Adventi műsor. Mit is ünnepelünk karácsonykor? Mikulás-buli az osztályban
JuGáWi 7.A 2010. december-2011. január Női Kézilabda Európa Bajnokság Amiről szó van az újságban: Rövidpályás Úszó Világbajnokság Férfi Kézilabda Világbajnokság Adventi műsor Mikulás-buli az osztályban
RészletesebbenSzeretet volt minden kincsünk
Szeretet volt minden kincsünk Azt mondják, mindenkinek meg van írva a sorskönyvében az élete. Mindenkinek ki van jelölve z út, mint a kerti ösvény, szélekkel, jelekkel, hogy ne lehessen letérni róla. Van
RészletesebbenPrológus. Hová rejtőzhetek? Találhatok menedéket? Visszafordulhatok? Van még vissza?
Prológus Újabb lövés dördült el a lombkorona fölött. A hajtók kiáltozása sokkal kivehetőbbé vált. A vére a fülében lüktetett, miközben a tüdeje égett a levegőtől, amely szaporán és jegesen járta át légzőszerveit.
RészletesebbenÍrnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja
Írnod kell kislányom, erre születtél! Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja Tudom Édes, írnom kellene, de bajban vagyok. Talán azt a témát kéne papírra vetnem, amit
Részletesebben1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb
1. fejezet Dorset, 2010 Egy évvel késõbb A napok egyre rövidebbek. A fûre hullott almákat megcsipkedték a varjak. Viszem be a fát, és rálépek az egyik puha gyümölcsre; szétnyomódik a lábam alatt. November
RészletesebbenHa a gyógyítás nem mőködik
Ha a gyógyítás nem mőködik 2009 Rue Anne Hass, M.A., Intuitive Mentoring és I-Mentoring, www.intuitivementoring.com. Látogasd meg Rue honlapját, ahol további cikkeket találsz Az EFT-rıl és az érzékeny
RészletesebbenRobert Antoni. Bezárt szabadság. 31 nap az USA bevándorlási börtönében
Robert Antoni Bezárt szabadság 31 nap az USA bevándorlási börtönében 3 4 A könyv igaz, megtörtént események alapján íródott. A könyvben említett egyes személyek nevét megváltoztattam, hogy ezzel is védjem
RészletesebbenMár a tanítóképző utolsó évét jártam, mikor meglegyintett úgyszólván az első komoly szerelem. Ez a
V Barna legény. Te szegény, te szép. Dús hajad egy leány álma. Elvesztettem az eszem s szemem könnyet hullat, mint estalkonyatkor az ég. Ó, miféle babona űzi tekintetem utánad? Végigkísérlek a fasoron,
RészletesebbenEgy jó nyaralás csodákra képes Mire emlékezünk, és miért? (Katarina Loefflerova története alapján)
Egy jó nyaralás csodákra képes Mire emlékezünk, és miért? (Katarina Loefflerova története alapján) http://centropastudent.org/?typ=sprache&flang=hu&movid=6&nid=43&q=m Óravázlat Korcsoport: 11-12. évfolyam
RészletesebbenTatay Sándor HÚSHAGYÓKEDD
Tatay Sándor HÚSHAGYÓKEDD TATAY SÁNDOR Húshagyókedd Regény 2011 Fapadoskonyv.hu Kft. Tatay Sándor jogutódja Barabás már kilencedik napja kerülgette a várost. S e kilenc napot megelőző kilenc hónapig vándorolt.
RészletesebbenSZŰNJ MEG, VARÁZS GOBBY FEHÉR GYULA
SZŰNJ MEG, VARÁZS GOBBY FEHÉR GYULA Pósa János egyetemista akkor ismerte meg Bucskó Ilonát, mikor az a fenekébe szúrt. János már lefeküdt a paraván mögött levő keskeny ágyra, nadrágját engedelmesen letolta
RészletesebbenAikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása
Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido-történet gyerekeknek Richard Moon és Chas Fleischman tollából Vass Anikó és Erszény Krisztián fordításában Előszó Ezt a történetet közel huszonöt
Részletesebbengarmadát. Abban sem volt nagy köszönet, ahogy cseperedtem, mert, ami rosszat elképzelhet az ember, azt én mind véghezvittem: a macska talpára
Mire megvirrad... Julis! Julis! Asszony! Csak nem hagy békén, s én áldozatként, hogy szabaduljak tőle, elvonulok, mint a nagyokosok, tollat veszek a kezembe, azzal ámítom őnagyságát, hogy úr lettem, ahogy
RészletesebbenPánov bácsi karácsonya Illusztrációk: Szabó Enikő
Lev Tolsztoj Pánov bácsi karácsonya Illusztrációk: Szabó Enikő Élt egyszer, valamikor réges-régen, egy messzi orosz falucskában egy öreg cipészmester. Pánov volt a neve, ám senki sem nevezte Pánovnak,
RészletesebbenT.Ágoston László A lovak állva álmodnak
T.Ágoston László A lovak állva álmodnak Alszol, öreg? fordult a férje felé az asszony. Megigazította feje alatt a kispárnát, és lélekben felkészült a nagy beszélgetésre. Nem, nem alszom. Jár az agyam,
RészletesebbenFARKAS KATALIN. Félvér Tigris. Derna krónikák 1.
FARKAS KATALIN Félvér Tigris Derna krónikák 1. 1. Meglepetés A mai napom is ugyanúgy kezdődött, mint minden hétköznapom. Kicsit morcosan keltem fel, unottan ettem meg a reggelit, lassan öltöztem fel és
RészletesebbenDOMSZKY ZOLTÁN. 69 nap alatt Magyarország körül
DOMSZKY ZOLTÁN 69 nap alatt Magyarország körül Előzmények Sajnos nem olyan régtől túrázom talán úgy 10 éve kezdtem, de nagyon megszerettem, és belekóstoltam a teljesítménytúrázás műfajába is. Nagyon lelkes
RészletesebbenALEA, az eszkimó lány. Regény
ANAUTA ALEA, az eszkimó lány Regény 2011 Előszó Amit ebben a könyvben elmondok, az nem kitalálás. Nagy részét apámtól, Jorgkétől hallottam gyerekkoromban. Viharos téli estéken sokszor kértem, hogy meséljen
Részletesebbenmondott, és nem kimondott gondolataival. Még senki sem tudta így elmondani ezeket, akár burkoltan is, bizony ezek a dalok gyakran kimondják azt,
II. fejezet [...] Legyél az esernyőm, Óvj a széltől, és ha mégis elázom, Te legyél az égen a Nap, Te melegíts át, ha néha fázom! Én meg olyan leszek hozzád, mint a gazdájához a véreb Amikor először láttam
RészletesebbenJeremej Ajpin. Kihunyó tűzhely mellett. A Földet hallgatom
Jeremej Ajpin Kihunyó tűzhely mellett A Földet hallgatom Este, amidőn a Nap ott függött a fenyőfák csúcsán, Anyám lehalkított hangon szólt rám: Ne zajongj. Miért nem szabad zajongani? Mindjárt elül a Nap.
RészletesebbenA cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó
A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com Korrektúra: Egri Anikó 2 Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék... 3 Az összefogás döbbenetes ereje... 4 Depressziós helyett bajnok... 6 Na
RészletesebbenA három narancs spanyol népmese
BOLDOG KARÁCSONYT! Veronika meséi A három narancs spanyol népmese Sok-sok évvel ezel tt élt egy faluban egy öregasszony, akinek három feln tt fia volt. Éppen házasulandó korban, de sajnos nem találtak
RészletesebbenEz a könyv számos, Istennel megtapasztalt valóságos
Bevezetés Ez a könyv számos, Istennel megtapasztalt valóságos élményem eredményeként született. Nem egy olyan személy túlfûtött képzeletének vagy ábrándozásának terméke, aki valami jobb után vágyódik,
RészletesebbenKedves Olvasó! Tisztelettel köszöntöm Önt hírlevelünk karácsonyi, 2010/11. számában! 2010. december 204
Kedves Olvasó! Tisztelettel köszöntöm Önt hírlevelünk karácsonyi, 2010/11. számában! 2010. december 204 (SERBÁN ANDRÁS igaz székely ember emlékének) Karácsonyi történet Mi, gyerekek, nagyon vártuk az első
RészletesebbenMegbánás nélkül (No regrets)
Stargate SG1- Megbánás nélkül (No Regrets) Kategória: Stargate SG1 Romantika Rövid ismertető: Bárcsak a Jég foglyai néhány perccel tovább tartott volna... Írta: Alli Snow Web: http://www.samandjack.net/fanfics/viewstory.php?sid=1251
RészletesebbenA szlovákok elszakadása a Magyar Királyságtól és Csehszlovákia megalakulása
A szlovákok elszakadása a Magyar Királyságtól és Csehszlovákia megalakulása A szlovák politikusok figyelemmel követték a hadi és a politikai történéseket, ugyanis tisztában voltak vele, hogy ez a háború
Részletesebbenlott mást, mint a létra nyikorgó dallamát. De az aljához közeledve megváltoztak a hangok. Először halk, fémes morajlás. Majd egy kattanás és a
8. fejezet Fredrik Beier! Itt van Fredrik Beier? A sátor ponyváját félrerántották, és egy kerek szemüveges, fehér overallos fickó bámult be rá. Itt vagyok. Gyere! A férfi keresztülrohant a gyepen, a pajta
RészletesebbenAmint ment, mendegélt egy nagy királyi városon keresztül, meglátta a folyosóról a király a nagy betűket s leküldte inasát, hogy nézné meg, mi van
Százat egy ütéssel Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy mesterlegény, kinek se égen, se földön nem volt egyebe egy rongyos garasánál. Elindult ő vándorolni. A mint ment, mendegélt hegyen völgyön
RészletesebbenBenedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA
Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek annyi fia volt, mint a rosta lika, még eggyel több. Éjjel-nappal búslakodott szegény, hogy mit csináljon ezzel a
RészletesebbenTalabér Gergő Ugrani muszály...
Talabér Gergő Ugrani muszály... Épp az ablak előtt álltam, amikor a harang tizenkettőt ütött. Figyeltem a sürgő-forgó város kavalkádját. Emberek siettek a dolguk után a főtér macskakövein botladozva. Némelyek
RészletesebbenŐsi családi kör 2012
Ősi családi kör 2012 Egy ősember(őe) és egy ősasszony(őa) ülnek a tűz mellett és rágcsálnak egy-egy cupákot. ŐA: Jenő te nem fázol? Olyan huzatos ez a barlang. ŐE: Ne morogj! Örülj, hogy fedél van a fejed
Részletesebbenkonyhába, beletörlöm a kezem abba a nedves törülközőbe, amelyik ott lóg a vízcsap fölött, a szegen. A kályhán már felforrt a víz a fazékban, előhúzom
NAGYTAKARÍTÁS Én csak egy szegény asszony vagyok. Asszonyiságom utolsó éveit számlálgatom már, a fejemen tincsekké duzzadtak a fehér hajszálak, az arcomon, a szám körül megszaporodtak a ráncok, lekúsznak
Részletesebbenwww.hargitamegye.ro www.elhetojovo.ro /elhetojovohr OKTATÓ KIADVÁNY AZ ÁLTALÁNOS ISKOLÁK I IV. OSZTÁLYOS TANULÓI RÉSZÉRE
S M I D H A R G H I T A I H R H A R G I T A F E L E L Ő S K Ö Z Ö S S É G, É L H E T Ő J Ö V Ő! www.hargitamegye.ro www.elhetojovo.ro /elhetojovohr OKTATÓ KIADVÁNY AZ ÁLTALÁNOS ISKOLÁK I IV. OSZTÁLYOS
RészletesebbenFELLEGHAJTÓ. A SZIRT Krónikái. Paul Stewart & Chris Riddell
FELLEGHAJTÓ A SZIRT Krónikái Paul Stewart & Chris Riddell Könyvmolyképző Kiadó, 2008 ELSÔ fejezet TALÁLKOZÁS D él volt. Alvégvárosban sürgött-forgott a nép. A város fölött lebegô, a tetôket és a napot
RészletesebbenAndrea Gabi Jutka Eszti Fredi Ates Peti
Cziczó Attila: ANDREA életjáték szereplők: Andrea Gabi Jutka Eszti Fredi Ates Peti 1. JELENET - ANDREA SZOBÁJA Andrea ül elkeseredetten a tükör előtt. Néha közelebb hajol, vizsgálgatja arcának hibáit.
RészletesebbenGyönyörű, bájos, okos és perverz.
NICHOLAS SHEAR Kedves boszorkány Gyönyörű, bájos, okos és perverz. Történetem a sebészemmel. David Block vagyok. Negyvenkettedik évemben járok, és ahogy múlnak az évek, egyre tisztábban emlékszem egy kapcsolatomra.
RészletesebbenIkon. bencsik orsolya. figyeltem anyámat ahogy figyeltem a fákat is télvíz idején mikor nagyon erősen fúj a szél 1
bencsik orsolya Ikon figyeltem anyámat. ha eljön az idő, bemegy a kamrába. a rossz lábú asztalról fölveszi a zöld tálat. a zsákból merít egy bögre kukoricát, két bögre búzát. összerázogatja. - - - - -
RészletesebbenVillás Lajos: Blokád a Váci úton 2008. September 28.
Villás Lajos: Blokád a Váci úton 2008. September 28. Valahol az országban, rendõrök, és romák "szövetséget kötöttek". Szövetséget kötöttek arra, hogy közösen, kéz a kézben fognak fellépni mindenkivel szemben,
Részletesebben- De nem, a film szemmel láthatólag megtette a magáét. - Először nálunk, aztán meg itt. A buta nyugatiak azt hitték, hogy elég, ha egy francia
dem az árnyékot, az árnyékot, amely a megperzselődéstől véd. Belebújok, bele az árnyékba, újra felfedezem őt a képeimen. Az én nyelvemen szólítom meg. A szemeimből Ő néz rám. A fejemben van. A véremben
Részletesebben2012. augusztus 30- szeptember 1.
2012. augusztus 29. Szokásunkhoz híven a korai indulást választottuk, így pár perccel öt óra után már motoroztunk ki a kikötőből. Ez így leírva egyszerűnek tűnik, de nekünk ott, beszorulva két nagy hajó
RészletesebbenIPOLYSÁGI KOPOGTATÓ Az Ipolysági Református Gyülekezet értesítő lapja 2. évfolyam 3. szám
IPOLYSÁGI KOPOGTATÓ Az Ipolysági Református Gyülekezet értesítő lapja 2. évfolyam 3. szám Mert született néktek ma Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában. Lk 2,11 Kedves Testvéreim! Karácsony számomra
RészletesebbenÓraterv a "Különleges tervrajz" c. történet feldolgozásához az általános iskolák alsó tagozatos évfolyamain
Óraterv a "Különleges tervrajz" c. történet feldolgozásához az általános iskolák alsó tagozatos évfolyamain 1. Keresd a különbséget! Ha kevés az időnk, végezzük el csak az egyik feladatot vagy adjuk fel
RészletesebbenVilágjátékok 2009 - Tajvan, a magyar sikersziget. Világjátékok 2009 - Tajvan, a magyar sikersziget. The World Games 2009. The World Games 2009
96 97 98 99 100 SKAohsiung: A BAJNOK ÚTJA,,Hatéves voltam, amikor édesapám ismerôse révén elmehettem egy karateedzésre. Ahogy beléptem, iszonyú hangzavar, kiabálás, egymással harcoló fehér ruhás emberek
RészletesebbenKirsch Ákos. Szirének éneke
Kirsch Ákos Szirének éneke Prológus Medúza komphajó Ötven kilométerre a pireuszi kikötőtől Melissza Florakisz fázósan húzta össze magán kardigánját, ahogy a hajóorrban lévő padon üldögélt, és figyelte
RészletesebbenHallani akarom a robbanás zaját. Én nem a szememmel, az ujjaimmal látok. Amit megérintek, rögtön a testembe hatol, és mielőtt megtudnám,
Ott vess ki! Hallani akarom a robbanás zaját. Én nem a szememmel, az ujjaimmal látok. Amit megérintek, rögtön a testembe hatol, és mielőtt megtudnám, mi az, felrobban az idegek pályáin. Szépek a rózsák,
RészletesebbenJoanne Harris Garantált Örök Élet Biztosítási Társaság. Fordította: Bálint Anna Szerkesztette: Szabó Ágnes
Joanne Harris Garantált Örök Élet Biztosítási Társaság Fordította: Bálint Anna Szerkesztette: Szabó Ágnes Az áldozatok vére éppen hogy megszáradt, amikor Terry fülét kopogás ütötte meg. Kippkopp, hallatszott
RészletesebbenFerri-Pisani A SZERELEM AMERIKÁBAN
Ferri-Pisani A SZERELEM AMERIKÁBAN FERRI-PISANI A szerelem Amerikában Regény 2011 fordította Dénes Zsófia Fapadoskonyv.hu Kft. Dénes Zsófia jogutódja I. A félig nyitott kapu Az átkelés utolsó napjaiban
RészletesebbenEgy magyar élet kicsiny tragédiája
Egy magyar élet kicsiny tragédiája Gellér Barnabás Eget rengetı, dobhártyát szakító, csikorgó zakatolás, vasúti megálló, kietlen táj ébreszt édes álmomból. Oldalamat kékre-lilára nyomták a kemény pad vasrácsai.
RészletesebbenBizony mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek,
Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába. Máté 18:3 (Károli Gáspár fordítása) Prológus Angyalok az Arby s-ban
RészletesebbenHedwig Courths-Mahler. Szigethercegnõ
Hedwig Courths-Mahler Szigethercegnõ 2. kiadás A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Hedwig Courths-Mahler: Die Inselprinzessin Bastei-Verlag Verlagsgruppe Lübbe GmbH & Co. KG Bergisch Gladbach
RészletesebbenKamasz vagyok. Mindenem változik: a testem is, és az is, ahogy gondolkodom.
Tartalom Kamasz vagyok 4 Hát a fiúk? Miért olyanok még mindig, mint a gyerekek? 6 Mi történik a pubertás során? 8 És mik azok a hormonok? 10 Szôr, szôr, és megint csak szôr! 12 Nagy mell, kis mell 14 Egy
RészletesebbenNagyapa és az ő kalapja
Tar Ildikó Nagyapa és az ő kalapja Úgy tudni, nagyapám tán festőművész, tán pap akart lenni. Azért a bizonytalanság, mert sok a homályban levő dolog a mi családunkban. Valószínűleg nem azért, mert súlyos
RészletesebbenOLVASÁS-ÉLMÉNYEK A K Ö N Y V C Í M L A P J A K I V O N A T B U D A P E S T, 2 0 1 3. J Ú N I U S 1 6.
OLVASÁS-ÉLMÉNYEK A K Ö N Y V C Í M L A P J A K I V O N A T B U D A P E S T, 2 0 1 3. J Ú N I U S 1 6. A K Ö N Y V H Á T S Ó F Ü L S Z Ö V E G E Zsebpénzét és nyári diákmunka keresetét félretette repülőgép
RészletesebbenVissza fog jönni. És hozzátette: Ha visszajön, intézkedünk. És így is lett. Ahogy a bicikliteszt alapján jó okom volt remélni, szinte azonnal
The Big One Hazatérésem másnapján megcsinálták az MRI-t. Amikor felfogtam, hogy micsoda méretet öltött az a valami, ami négy hónap alatt az agyamban nőtt, megfontoltan, bár szokásomtól eltérően úgy döntöttem,
RészletesebbenKedves Olvasó! Tisztelettel köszöntöm Önt hírlevelünk 2011/1. számában! 2011. február 15.
Kedves Olvasó! Tisztelettel köszöntöm Önt hírlevelünk 2011/1. számában! 2011. február 15. - Maga mióta dolgozik a cégnél? - Mióta megfenyegettek, hogy kirúgnak. Sok szeretettel köszöntök mindenkit a 2011.
RészletesebbenFityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik
Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Több éves gyakorlattal fejlesztették tökélyre kifinomult praktikáik egész arzenálját. Kódszavaik tárháza régi, legendássá vált esetekből épült fel, ám legtöbbször
RészletesebbenT. Ágoston László A főnyeremény
T. Ágoston László A főnyeremény Gondosan bezárta az ajtót, zsebre vágta a kulcsot és egy széllel bélelt, kopott nyári nadrágban, hasonlóképp elnyűtt pólóban, és mezítlábas papucsban lecsoszogott a földszintre
RészletesebbenA fölkelő nap legendája
Prof. Dr. Tapolyai Mihály A fölkelő nap legendája Máréfalvi barátaimnak mestereim egyikéről Dr. Szalay Károly pszichiáter emlékére Dr. Szalay Károly pszichiáter élete (1894-1973) Régen mesternek hívtuk
RészletesebbenMindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék.
Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék. Ady Endre Utálok hajnalban kikelni az ágyamból. Nagy bögre kávé nélkül
RészletesebbenA víz felől hűvös szellő fújdogált, bár a nap csak nemrég tért nyugovóra. Még mindig órák voltak hátra az alkonyatig. Világunk és a túlvilág közötti
1 A víz felől hűvös szellő fújdogált, bár a nap csak nemrég tért nyugovóra. Még mindig órák voltak hátra az alkonyatig. Világunk és a túlvilág közötti tér néhány óra múlva eltűnik, de én máris éreztem
RészletesebbenMészáros Sándor Az engedelmesség Komáromi Baptista Gyölekezet. Az engedelmesség. Jónás könyve alapján
Példa: Az engedelmesség Jónás könyve alapján Egy hív édesapa fia lelkipásztornak készült. A fiú elhatározta, hogy külföldre megy egy fels bb tanulmányi fokozat megszerzése érdekében. Az édesapa aggódott
RészletesebbenP Á R I S Z Í T É L E T E
16 A rútság apostola RÖVIDDEL AZ 1865- ÖS SZALON megnyitása után Manet így írt még mindig Brüsszelben tartózkodó barátjának: Bárcsak itt lenne, kedves Baudelaire-em A szidalmak úgy hullanak rám, mint a
RészletesebbenEgy könyvtárostanár töprengése a dobozok fölött
KÖNYVTÁR Szatmári Jánosné Egy könyvtárostanár töprengése a dobozok fölött 1985-ben kerültem a Hajnik Károly Közgazdasági Szakközépiskolába. Iskolánk abban az évben költözött át a Vas utcából a VII. kerületbe,
RészletesebbenF650.hu. Itt egy szemetesben várt az elsõ globalista benyomás Szlovákiáról, egy újságlap: magyar cím alatt kínai szöveg, hurrá!
Tátrai villámtúra Szerzõ Alvaro Ezúttal úgy döntöttünk, hogy egy viszonylag olcsó rövid kiruccanást szervezünk a Magas-Tátrába, mert ott még nem jártunk. Más helyeken bajban voltunk a neten át hirtelen,
RészletesebbenEZÜSTHARANG. A KÉK DUNA OTTHON lakóinak híradója 2011. szeptember Földanya, Kisasszony, Őszelő. Szent Mihály hava. 25. szám
A barátság legszebb aktusa az, Midőn barátunkat hibáira figyelmessé tesszük. ( Berzsenyi Dániel )) EZÜSTHARANG A KÉK DUNA OTTHON lakóinak híradója 2011. szeptember Földanya, Kisasszony, Őszelő. Szent Mihály
RészletesebbenA HECSEDLI MEG A POSTÁS
SZEMLE 13 T. Ágoston László A HECSEDLI MEG A POSTÁS Hecsedli. Várjuk a postást mondta Bányai, az író, és letette a kagylót. Régi, jól bevált, mondhatni egyezményes szövegük volt ez Zsengellérrel, a költővel
Részletesebbensteve berry Vérbosszú Párizsban
steve berry Vérbosszú Párizsban Ulpius-ház Könyvkiadó Budapest, 2012 ELŐJÁTÉK Gízai-sivatag, Egyiptom 1799. augusztus Napóleon Bonaparte tábornok leszállt a lováról, és elámulva nézett föl a piramisra.
RészletesebbenKAIRÓ, 2000. SZEPTEMBER
1 KAIRÓ, 2000. SZEPTEMBER A hosszú, csillogó-villogó, koromfekete limuzin lassan kihajtott a követség kapuján, egy pillanatra megállt, aztán nekieredt a forgalomnak. Elölrôl és hátulról két-két rendôrmotor
RészletesebbenAz eső élő organizmusként fonta körbe a tájat. Az éjszaka leterítette sötét fátylát, amely úgy pulzált felettük, mint a gomolygó, sötétszürke felhők.
1 Az eső élő organizmusként fonta körbe a tájat. Az éjszaka leterítette sötét fátylát, amely úgy pulzált felettük, mint a gomolygó, sötétszürke felhők. Az esőcseppek ólomgolyókként ostromolták a szélvédőt,
RészletesebbenA zene szelleme. Borbély Szilárd
Borbély Szilárd A zene szelleme Mert azt várják a holtaktól, hogy tudják az utat a mindennapok szakadéka fölött. Amikor elhagyják a kétségbeesés vidékeit, és elindulnak egy távoli, ismeretlen birodalom
RészletesebbenFranz Schubert: Winterreise D 911 Téli utazás
Franz Schubert: Winterreise D 911 Téli utazás 1. Gute Nacht - Jó éjt Idegenként jöttem, Idegenként is távozom. A május kedves volt hozzám Számos virágcsokrával. A lány szerelemről beszélt, Az anyja egyenest
RészletesebbenHogyan jött az üzleti rész? Hogyan csöppentem a DXN üzletbe?
Hogyan jött az üzleti rész? Hogyan csöppentem a DXN üzletbe? Amikor első kisbabámat vártam, a munkahelyem megszűnt. Elgondolkodtam, mihez fogok kezdeni, ha nem találok később sem munkahelyet. A kisgyermekes
RészletesebbenThimár Attila SÚLY, AMI FELEMEL
RÓZSÁSSY BARBARA 59 gondolok, kell, méghozzá az írás, a vers létjogosultsága mellett. Miként valamiképp a szerzõ is ezt teszi könyvében mindvégig. Hogy a társadalomnak mára nemhogy perifériájára került,
Részletesebben