BÖNGÉRFI JÁNOS NEVELÉS - A NEVELŐI GONDOLKODÁS ÁLTALÁNOSÍTÁSA - A művelt szebblelkű közönségnek. MÁSODIK RÉSZ. GYAKORLAT szövegrajzzal.

Átírás

1 BÖNGÉRFI JÁNOS NEVELÉS - A NEVELŐI GONDOLKODÁS ÁLTALÁNOSÍTÁSA - A művelt szebblelkű közönségnek. MÁSODIK RÉSZ. GYAKORLAT szövegrajzzal. - A szerző kiadása. (Budapest, I.. Győző-u. 5. sz.) Ára 4 pengő.

2 - Minden jog fenntartva. - Garab József könyvnyomda, Cegléd. 1939

3 Gyakorlati nevelés. Asszonyom! Munkám első részében a nevelés elméletével, tehát a neveléssel, mint tudománnyal, foglalkoztam. Munkám második részének tárgya: a gyakorlati nevelés, vagyis a nevelés, mint művészet. Kétségtelen, hogy nagy, hatalmas épület csakis szilárd alapzaton nyugodhatik tartósan. Viszont erős alapzatra gyöngébb épületet is emelhetünk. A tudományos képzés, a nevelői feladatra való alapos, gondos készület egymaga még nem biztosítéka a helyes nevelésnek. Kellő szakismereteken kívül nevelői érzék, nevelői rátermettség a helyes nevelés elengedhetetlen kelléke. Tapasztalati tény, hogy a természet minden teremtmény életfenntartásáról, sőt fejlődéséről is gondoskodik. Az állatvilág éber megfigyelése igazolhatja állításunk igazságát. Az utód legtermészetesebb gondozója, ápolója csakis az anya lehet. A fejletlen, gyönge csecsemő odaadó gondozás, önfeláldozó ápolás nélkül elpusztulna. Ápolása végtelen türelmet, mérhetetlen szeretetet kíván. Nevelését pedig nagy körültekintései, finom tapintattal kell végeznünk. Mindezek a tulajdonságok: a végtelen szeretet, a kifogyhatatlan türelem, az odaadó gond, az önfeláldozó tevékenység, az óvatos körültekintés, a finom tapintat a legnagyobb mértékben az édesanyában találhatók fel. Ezért az anya általában gyermekeinek rátermett nevelője. Külső és belső körülmények ugyan kedvezőtlenül is hathatnak az anyának nevelői tisztére, de rendes viszonyok között az anya nem nélkülözi nevelői érzékét. Készültség és rátermettség, elmélet és gyakorlat, tervezet és kivitel egészítsék ki egymást. Egyik a másik nélkül csak félmunkát végezhet a nevelés terén. Pedig, ha valahol, itt kell teljes munkára törekednünk. A nevelés a családban kezdődik, az iskolában folytatódik s végül az életben befejeződik A nevelésnek tehát 3 korszakát különböztethetjük meg: 1. az iskola előtti kort, 2. az iskoláskort s 3. az élet iskolájának korát.

4 4 Az iskolai életet megelőző kort zsenge kornak mondjuk... Ε korban megkülönböztetjük a csecsemő korszakot (az első életév határáig) és a kisded korszakot (az első év végétől a 6. év végéig). Az iskolás korszakban megfigyelhetjük 1. a fejlődő gyermeket (6-12 éves kor), 2 az érő gyermeket (12-15 év) és 3. az ifjút (15-24 év). A fölnevelt ember az élet iskolájában, a társadalmi életben a nevelés sikeréről, vagy sikertelenségéről tesz tanúbizonyságot. Az ember felnőtt korában is nevelhető és nevelődik. Ezt napról-napra magunk is tapasztalhatjuk. Ezt a célt szolgálják a felnőttek oktatására, nemesítésére irányuló intézmények: a népakadémia, az olvasókörök, a felolvasások, a színház, a hangversenyek, a mozgók, a sajtó stb. Természetes, hogy ez intézmények külön-külön és együttesen is többet árthatnak az ügynek, mint használhatnak, ha helytelen szellemben működnek. Kísérjük tehát figyelemmel a gyermek testi-lelki fejlődését az első naptól kezdve felnőtt koráig. S lássuk, miféle feladatok várnak a gyakorlati nevelés körében az anyákra, a nevelőkre. Az élet iskolájának kora könyvünk keretén kívül esik. Fejtegetéseinket a könnyebb megérthetőség szempontjából két csoportba osztjuk. S ehhez képest szólunk 1. a testi ápolásról, 2. a lelki nevelésről. Könyvünk első részében már kifejtettük, hogy testi-lelki életünk elválaszthatatlan egymástól. A testi nevelés tehát egyúttal lelki is. Alsóbbrendű testi szerveink fejlődése megelőzi a felsőbbrendűekét. Ez egy okkal több, hogy először a testi ápolással, vagyis alsóbbrendű szerveink gondozásával kezdjük meg nevelői szemlénket. S azután térjünk át idegéletünk megfigyelésére. A gyakorlati életben azonban nincs külön testi élet s nincs külön lelki élet. Ezért nem lehet először csak a testet ápolni, azután meg csak a lelket gondozni. A gyakorlatban a testi-lelki nevelés egységesen történik. Egyoldalú lehet azonban nevelésünk aszerint, amint inkább az alsórendű, vagy inkább a felsőbbrendű testi szerveket fejlesztjük, összhangzatos nevelésre kell törekednünk. S ezt csak akkor érhetjük el, ha alsóbb- és felsőbbrendű testi szerveinket egyaránt ápoljuk. A régiek ezt a követelményünket így fejezték ki: ápoljuk testünket, gondozzuk lelkünket. Ha csak az alsóbbrendű testi szerveket ápoljuk, s a felsőbbrendűeket elhanyagoljuk: erős, izmos testalkatunk ellenállhat ugyan az idő viszontagságainak, de lelki életünk fejlődése visszamarad. Ha viszont a felsőbbrendű testi szerveket az alsóbbrendűek elhanyagolásával kívánjuk előnyben része-

5 5 síteni: gazdag lelki életre tehetünk szert, de elsatnyulnak alsóbbrendű testi szerveink, s ezek az idő viszontagságainak nem tudnak kellően ellenállni. Ennek folytonos gyöngélkedés, betegeskedés lesz a következménye. Ε jelenségből látható, hogy az alsóbbrendű testi szervek elhanyagolása vagy felkarolása kedvezőtlenül, vagy kedvezően visszahat a felsőbbrendű testi szervekre. S megfordítva, a felsőbbrendű testi szervek elhanyagolását, vagy felkarolását az alsóbbrendű testi szervek is megérzik. A hatás tehát kölcsönös. Ez bizonyítja, hogy nincs külön testi élet s nincs külön lelki élet, hanem csak egységes életünk van. Az élet megnyilvánulása testi szerveinkben történik. Mind alsóbb-, mind felsőbbrendű szerveinknek megvan a maguk feladata, s ezért egyiket sem szabad elhanyagolnunk. S egyiknek sem szabad a másik rovására különösen kedveznünk. Az emberi társadalom a legkülönfélébb egyénekből áll. Az öröklés törvénye alapján a gyermekek egyénisége szerfölött különbözik egymástól. Hogy a gyermeket a társadalmi véletre, tudatos közösségre nevelhessük: elsősorban a gyermek egyéniségéhez kell alkalmazkodnunk. Az egyéniség az alap. Innét visz az út a közösség tudatához. Az egyeseket a közösség tudatára kell nevelnünk. Már Pál apostol hirdette: Ha szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind; ha tisztességgel illettetik egy tas. vele együtt örülnek a tagok mind". (Korinthusi levél XII. 26.)

6 A) Testi élet. I. A zsenge kor. 1. A csecsemőkor. Az első év befejeztéig csecsemőnek nevezik a gyermeket.. Az első tíz napon újszülött a neve. A tehetetlen, gyámoltalan újszülött és a fejletlen csecsemű kellő ápolás és gondozás nélkül elpusztul. Ezért olyan nagy a gyermekhalandóság a tudatlan alsóbb néprétegekben. Ismerkedjünk meg tehát elébb az újszülött, azután pedig a csecsemő életével. a) Az újszülött. Az egészséges újszülött mély lélekzetvétellel és sikoltással jön a világra. A külső levegő ugyanis bőrére és tüdejére ingerlőleg hat, s erre a sejtek szokatlanul kitágulnak. Az első kiáltás a tüdő erősebb működésének a jele. Előzőleg rendesen 40 hétig (280 napig) él az újszülött anyja méhében. Az ókori, jámbor zsidó férfiú áldott állapotban levő feleségét termékeny szőlőtőhöz, a magzatokat pedig az olajfa sarjadékaihoz hasonlította és megbecsülte őket. Valóban, a terhes asszony és méhének egészséges gyümölcse a család büszkesége és ékessége, mint a virágzó gyümölcsfa és ennek üde termése a kert dísze és kincse. A várandós nőnek kettős gonddal kell ügyelnie egészségére, mert egészségi állapota szerint fejlődik kedvezően, vagy kedvezőtlenül magzatja. Óvakodjék minden megerőltetéstől, súlyos tárgyak emelésétől, tánctól, lovaglástól, eséstől, rázkódtatástól, nehogy idő előtt hozza napvilágra méhe gyümölcsét. A legtöbb viselős asszony bizonyos változásokat érez. Ezek azonban a szülés után elmúlnak. Főfájásról, derékfájásról panaszkodnak; egy-egy ételtől undorodnak, más iránt mohó vágyat éreznek; emésztő zava-

7 9 rok támadnak; izgatottak, idegesek. Természetes, mert nagy változás történt életükben. Egyeseknek arcszíne változatlan marad, másoké megsárgul és májfoltok, vagy szeplők jelentkeznek a bőrön. Ezek a tünetek nem betegség jelei, mert a terhesség nem betegség. De figyelmeztetik a várandós nőt, hogy józan életrendet folytasson. Őrizze meg vidámságát! Tartózkodjék a haragtól, általában minden hevesebb indulattól és a szenvedélyektől! Ételbenitalban, munkában és mozgásban tartson mértéket. Eledelében ne legyen válogatós, nehogy magzatja örökölje ezt a szokását. Egyik-igyék, ami jól esik neki. De a szeszes italokat kerülje! A legegészségesebb ital a tiszta, üde víz. Tartózkodjék mentől többet a szabadlevegőn és sétáljon, járkáljon, csak el ne fáradjon. Ruházata legyen bő és mérsékelten meleg. Cipője alacsonysarkú. Fehérneműit gyakran változtassa. A terhesség 5. hónapjától kezdve fürödjék meg hetenkint kétszer C meleg vízben, mintegy ig. Ha kiskorától fogva hozzászokott a hideg vízzel való mosakodáshoz: bátran folytathatja. Városokban szülő-otthonok, szülészeti osztályok állanak a terhes-asszonyok rendelkezésére. Falun orvos és bába. Az orvos és a tanult, tapasztalt, okleveles bábának tanácsait fogadja meg. Ha józan életrendet folytat, ne féljen a szüléstől. A legnagyobb lelketlenség a fiatal nőket a szülés fájdalmaival ijesztgetni. A bába idejekorán foglalja el helyét a várandós asszony oldalán. Tiszta kézzel nyúljon a vajúdó asszonyhoz. A híres Semmelweis Ignác bebizonyította, hogy a gyermekágyi fertőzés a tejláz oka. A bába ne kímélje tehát a szappant és a vizet, s óvakodjék a tisztátalanságtól! Amint az új honpolgár a világra jött: a bába első dolga ; hogy az újszülött bőréről távolítsa el a sarat (vernix casessa) és a köldökzsinór elvágása után mintegy 35 C vízben fürössze meg az újszülöttet. Az első fürdőnek 37 C-nál melegebbnek semmiesetre sem szabad lennie. A fürdővíz hőfokát nem szabad megbízhatatlan kézzel, hanem csakis fürdőhőmérővel megmérnünk. Ha az orvos nem rendelkezik másként, az első évben - a köldökzsinór maradékának lehullása után minden napon kell megfüröszteni a csecsemőt. A második évben legalább minden 2. napon. A fürösztéskor nem kell kímélni a szappant, mert a csecsemő teste alapos tisztításra szorul. Ha a piszkot nem távolítanók el testéről: különféle betegségek csirái könynyen tanyát üthetnek rajta. A mindennapi fürdő ezenkívül

8 8 élénkíti a vérkeringést, erősíti a szív izmait, előmozdítja az anyagcserét és edzi a bőrt. Mindig azonegy edényben (fürdőkádacskában vagy teknőben) kell fürösztenünk a csecsemőt. Ezt az edényt más célra nem szabad használnunk, s mindig tisztán kell tartanunk. Vannak, akik a csecsemő s az anya fehérneműjét abban a kádban mossák ki, amelyben a csecsemőt megfürösztik. Ez helytelen szokás. A gyermek fürösztésére használt edényben semmiféle ruhadarabot sem szabad kimosnunk, nehogy ragályos anyagok jussanak az edénybe, s a gyermek testét megfertőzzék. A szoba levegője mintegy 20 C legyen. A fürösztő elébb maga mossa meg kezét szappannal. S csak azután szappanozza be az újszülött testét. A fürdővíz a újszülöttnek csak a válláig érjen. Fejét, főleg száját ne lepje el! Egyik kézzel fogjuk az újszülöttet, a másikkal mossuk. A fürdés csak néhány percig tartson. (1. ábra.) Az első fürösztéskor alaposan kimossuk az újszülött száját. De később sem a fürösztéskor, sem a szoptatás után nem tanácsos a szájába nyúlni, nehogy szájbetegséget kapjon. A fürösztésre legalkalmasabb a délelőtt, három órával az első szoptatás után. Két óra kell az emésztésre, tehát a táplálás után 2 óránál előbb semmiesetre sem szabad füröszteni az újszülöttet. A fürösztés után előre megme- 1. ábra legített, kellő nagyságú fürdőlepe- Az újszülött fürösztése. dőbe kell burkolni a kis jövevényt. Az asztalra fektetjük, s nem dörzsölve, hanem tapogatva szárítjuk meg testét. Orr- és fül-lyukait egy-egy darab tiszta pamuttal kell kitisztítanunk. S ezt aztán mindig el kell dobnunk. Az öltöztetés előtt a nyak ráncait, a hónaljakat, a térdhajlásokat, a combok és a nemzőszervek környékét jól be kell kennünk Bayer-féle babakenőccsel, hogy a kisebesedést megakadályozhassuk. Ruházata lenből vagy pamutból készült ingecske, ingujakkal. Ε fölé kerül a pamutból, patyolatból, vagy félselyemből szőtt, vagy kötött ujjas, zárt, vagy nyílt háttal. Ez utóbbi esetben a hátat szalagokkal össze kell kötni. Az alsótestre tesszük a pelenkát akként, hogy fürdőnadrághoz hasonlítson. Erre egy másik pelenka következik burkolatnak. Harmadik boríték a vízhatlan gumikendő, mely a vizeletnek és a folyós

9 9 bélsárnak keresztülhatását akadályozza meg. Az így felöltöztetett újszülöttet bepólyázzák. (2. ábra.) A tollas pólyánál célszerűbb a tömő-gyapottal bélelt, mert a tollas többnyire nagyon meleg. S ezért az egészséges újszülöttet csak elkényeztetnők vele. A ruházatnak semmiesetre sem szabad a testmozgásokat akadályoznia. Az első 24 órán át majdnem szakadatlanul alszik az újszülött, ezért az' első napon nem kell táplálni. Ha felébred: tisztába tesszük, mire újra elalszik. Ha azonban már az első napon többször felébred, s a szárazba való helyezés után is nyugtalankodik: szacharinnal édesített teát kaphat. Álla alá kis kendőcskét teszünk, hogy ruházata ne ázzék meg. S kávéskanalanként egy kevés teát adunk neki. Az első 24 óra eltelte után az egészséges anya megszoptathatja újszülöttét. Orvosnak kell megállapítania, hogy mesterségesen vagy természetesen kell-e táplálkoznia a csecsemőnek? Bizonyos, hogy az egészséges anyának magának kell szoptatnia gyermekét. Tüdővészes, ragályos betegségben szenvedő anya ne szoptasson. 2. ábra. A pólyás újszülött. Elterjedt rossz szokás, hogy az anya, vagy dada nyállal bekeni csecsbimbóját, mielőtt a csecsemőt szoptatná. A nyállal veszedelmes bacillusok kerülhetnek a csecsemő beleibe. Nyál helyett tiszta vízzel kell a bimbókat megnedvesíteni. Ha az anya nem beteg, el kell dönteni, hogy emlője célszerűen alakult-e, s hogy a tej minőségre és mennyiségre nézve alkalmas-e a táplálásra? A szoptatás többnyire akkor is lehetséges, ha a csecsbimbók kifejlődése tökéletlen. Hogy elegendő teje van-e az anyának, az rendesen nap múlva válik el. Ha az újszülött állában fogak volnának: el kell őket táavolítani. Ha az újszülött elég táplálékot kapott, szopás után- rendesen csecsbimbóval a szájában elalszik. Ekkor óvatosan lefejtjük az emlőről és a gyermekkocsiba helyezzük. Az egészséges újszülött mintegy 4 órahosszat tartó, mély álomba merül. Ha fölébredt, ismét 5-10'-ig megszoptathatjuk. Mivel az anyai tejet a csecsemő gyomra 2 óra alatt megemészti, 3-3 órai időközben kell megszoptatni. A mesterséges táplálékot csak 3 óra alatt emészti meg. Ekkor csak minden 4. órában etetjük. A születés után néhány órával már székel az újszülött. Béltartalmát magzatszuroknak nevezzük. Az első és többnyire

10 10 a 2. napon is magzatszurok távozik az újszülöttől. Ez az ürülék szagtalan, színe barna, zöld, gyakran majdnem fekete, vagy ezek vegyülete. A 3., vagy 4. napon már sárgás. Ha az ürülék hosszabb ideig barna, vagy zöld: ez annak a jele, hogy az újszülött nem kap elég táplálékot. Az érett és fejlett újszülött átlagos súlya, ha fiú: 3150, ha leány: 3000 gr. Ötezer gr.-nál nehezebb újszülött már ritka. Az érett újszülött hossza cm. Fejbősége cm., a mellkas kerülete cm. A szülők termete aránylag csekély befolyással van a gyermek nagyságára. Döntőbb az anya kora. A tapasztalat bizonyítja, hogy éves korban fejlettebb utódokat szülnek a nők, mint fiatalabb, vagy idősebb korukban. Az egészséges, érett újszülött bőre rendesen rózsás árnyalatú. Gyakran azonban rákvörös, kivált a koraszülötté. Néha sárgás árnyalat vegyül a bőrszínbe. A bőrnek pirossága, vagy sárgasága azonban néhány nap alatt elmúlik. Nagy ritkán betegség az újszülött sárgasága. Ilyenkor tapasztalt gyermekorvoshoz kell fordulni tanácsért. Néhány nap múlva az újszülött bőre hámlani kezd. A hámlással együtt eltűnnek a pehelyszőrök, s az újszülött hajának jórésze is kihull. Fején gombostűfejnyi, apró, sárga faggyút tartalmazó csomócskák keletkeznek. Ha ezek elszaporodnak: az újszülött feje koszossá válik. Hogy ezt megakadályozzuk, az újszülött fejét jól be kell szappanoznunk és megmosnunk. Az újszülött lélegzése még nem oly egyenletes, mint a nagyobb gyermekeké. Alvás közben rendesen szabályosabb. Ha tüdeje és szíve jól működik: ajka élénk rózsaszínű. Ha azonban az újszülött elkékül, ez annak a jele, hogy vagy a szív, vagy a tüdő, vagy mindkettőnek működésében zavaró körülmények támadtak. Az újszülött légzése rendesen - alig hallható. Ha lélegzése hangos, hortyogó; ha lélegzését zörej kíséri; vagy ha sírása feltűnően rekedt: orvoshoz kell fordulnunk. Ha az egészséges újszülött valaminek hiányát érzi: erősen sír. De nem kell azt hinni, hogy mindig éhes, ha sír. Nagyon rossz szokás, hogy a síró újszülöttet mindjárt szoptatással akarják elhallgattatni. Az újszülött kicsi gyomra nem tűri a rendetlen étrendet. Szájában alig termelődik még nyál, pedig a nyálnak nagy szerepe van az emésztésben. Az újszülött gyomrának alakja, helyzete is más, mint a későbbi korban. Ezért hánynak olyan könnyen az újszülöttek és a fiatal csecsemők. Az újszülött és a csecsemő inkább a tisztátalanság miatt sír, jajgat, kiabál és nyugtalankodik. A csípős vizelet és a ganéj kimarják bőrét és fájdalmat okoznak neki. A tisztáta-

11 11 lanság, a piszok mindenféle betegséget idézhet elő. A bőr likacsai bedugulnak és megakadályozzák a test párolgását. A levegőben fertőzőanyagok lebegnek. Ezek- az újszülött és a. csecsemő tüdejébe kerülhetnek és megmérgezhetik vérét. Minden anyának legfőbb gondja legyen, hogy gyermekét a lehető legtisztábban tartsa. Főleg a beteges és gyönge testalkatú utódok kívánják meg a legnagyobb tisztaságot. A tisztaság az egészség legfőbb őre, az újszülöttnek életszüksége. Még az állatok is tisztán tartják kicsinyeik hajlékát s gondosan tisztogatják fiaikat. Az első napokban még keveset vizel az újszülött, mert még keveset szopik. De később a szopott tej mennyiségének arányában mindig többet. Ezért korának előhaladásával mind gyakrabban kell tisztába tennünk. A szopott tejnek majdnem 2 / 3 -a ugyanis vizelet alakjában távozik a csecsemő testéből. Az újszülött hasához oda van nőve a kocsonyaszerû anyagból álló, cm. hosszú, kisujjnyi vastag köldök. A rajta végigfutó erek a méhlepényből vért szállítottak a magzat testébe. A születés után az újszülött testén csak 2-3 cm. hosszú csonkot hagynak meg a köldökzsinórból. S ezt a csonkot tiszta vászonba göngyölik és az újszülött hasára pólyázzák. Öt-tíz nap múlva leválik a csonk. A köldökgyűrű alapjából néhány napig még sárgás, gennyes váladék szivároghat, azután besüpped. Ha a szivárgás tovább tart; ha a köldökzsinór-csonk, bár egy kissé is, bűzös: orvost kell hívatni. Az érzékszervek közül a tapintó-, az íz- és a szagérzék már az újszülöttben is működik. De a látó- és hallóérzék még egészen fejletlen. Az újszülött szemét bántja a fény, a vilálágosság, s rendesen csak 14 nap múlva szokik a mérsékelt napfényhez. Az első napokban az újszülött még érzéketlen a hang iránt, mert dobüregét ekkor még kocsonyás anyag tölti meg. Néhány nap alatt fölszívódik ez az anyag. S az újszülött kezdetben az erősebb, néhány hetes korában már a gyöngébb zörejt is meghallja. Az éles, lármás zörejektől azonban nemcsak az újszülöttet, hanem a csecsemőt is óvnunk kell. A koraszülött és a beteg újszülött ápolása. A görög-római világban azt tartották, hogy a gyönge, fejletlen újszülöttet nem érdemes fölnevelni. Azt hitték, hogy felnőve, csak terhére lenne a társadalomnak. Ezért kitették a szabadba a vadállatok zsákmányául. Az emberiesség azonban tiltakozik e felfogás és eljárás

12 12 ellen. Az orvosi tudomány pedig minden emberi életet igyekszik egyfelől megtartani, másfelől értékesebbé tenni. A koraszülöttnek s a fejletlen, gyönge újszülöttnek is joga van az élethez. A tudomány és az odaadó szeretet, a gondos ápolás a koraszülöttek s a fejletlen újszülöttek jelentékeny részét meg is tartja az életnek. Idővel eltűnnek a rendellenesség jelei, a gyönge, fejletlen újszülöttekből erős, ép, egészséges gyermekek, ifjak és felnőttek válhatnak, akik a társadalom javán fáradozók számát gyarapíthatják. Dr. Tramer Henrik bonni női orvos, azokra a ritka esetekre hivatkozik, midőn gram súlyú újszülötteket is sikerült életben tartani. De hangsúlyozza, hogy az 1300 gr.- nál könnyebb újszülötteknek általában nincs sok reményük az élethez. Megmentésükhöz a legnagyobb figyelem, a leggondosabb ápolás, elsősorban a mellen való táplálás és kellő meleg föltétlenül szükséges. Dr. Torday Ferenc, budapesti gyermekorvos, csak azokat a koraszülötteket tartja életrevalóknak, akik a 6. terhességi hónapon túl születtek, akiknek súlya az gr.-ot, hossza pedig a 40 cm,-t fölülmúlja. A kihordott újszülöttek között is akadnak gyönge, fejletlen testűek. A koraszülöttek és a fejletlen újszülöttek lélegzése tökéletlen, szívük működése elégtelen, ezért gyakran elkékülnek, kezük-lábuk jéghideg. Fejcsontjaik és körmeik lágyak, bőrük vékony és vagy nagyon piros, vagy nagyon sárga. A bőr alatt szegényes a zsírpárna, ezért ráncos a testük, arcuk öreges. Egész testüket finom pelyhecskék borítják, de hajzatuk rendesen gyér. Sírásuk macska nyávogásához hasonlít. Erőtlenségük miatt még szopni sem tudnak. Csüggedésnek azonban nincs helye. Az orvos tudománya s az anyai szeretet megmentheti e szerencsétleneket. Elsőbben jó melegről kell gondoskodnunk. A szoba hőmérsékét 29 C-ig emelhetjük, de 25 C-nál lejjebb ne szálljon. Az újszülöttet tömő-gyapotba kell burkolni és pólyába kötni. Arcát természetesen szabadon kell hagynunk. Két-három héten át melegítő palackokra kell fektetnünk, s meleg fekvőhelyéről csak szoptatáskor, vagy tisztábatevéskor szabad fölemelnünk. A tisztábatevés gyorsan történjék, hogy az újszülött meg ne hűljön. A gondosan ápolt koraszülött testi hőfoka 2-3 hét elteltével már megközelíti a rendest és ezzel annyira megerősödött, hogy 22 C meleg szobában tarthatjuk. A melegítőn fekvő koraszülöttnek is tiszta, portalan, párás levegőre van szüksége. Ε célból a szomszédos helyiséget gyakran kell szellőztetnünk.

13 13 A koraszülött ápolására legalkalmasabb azonban a költőkemence, mely ügyes szerkezetével a koraszülöttet állandóan kellő hőfokú, tiszta, portalan, nedves levegőben tartja. Menedékhelyek, gyermekkórházak, szülőházak ismerik és használják ezt az áldásos készüléket. Akinek nincsen módjában ilyet beszerezni, az említett intézetek melegítő szobájába is elhelyezheti koraszülöttét, amíg megerősödik. A koraszülöttek és á fejletlen újszülöttek csak emberi tejjel táplálhatok. Anyai, vagy dajkatej nélkül nem boldogulunk. Mivel a fejletlen újszülöttek többnyire olyan gyöngék, hogy szopni sem tudnak, kávéskanalankint kell a tejet az orron át beléjük önteni. Kezdetben minden félórában 5-5 kávéskanálnyi tejet adunk nekik, később óránkint kanállal kaphatnak. Ha már szopni tudnak, 2 óránkint szoptathatok. Mikor már annyira megerősödtek, hogy mintegy 3 kg.-nyi a súlyuk: rájuk nézve is a szoptatás rendes szabályai érvényesek. Mivel a fejletlen csecsemők napi tápláléka eleintén igen vkevés, azért a szoptató anyának, vagy dajkának egy másik, egészséges gyermeket is kell szoptatnia; vagy minden szopta-, tás után emlőszívóval ki kell ürítenie emlőit. A koraszülötteket, míg melegítőre szorulnak, nem szabad füröszteni. A testrészeket csak részletenkint szabad kitakarni, langyos vízzel lemosni és óvatosan megszárítani. A ráncokat pedig vazelinnel vagy babakenőccsel bekenjük. Míg az utód anyja testében él, külső kórokozók nem fenyegetik. De születése után testét ellepik a baktériumok. Ezek a parányi, hasadó gombák az első napokban rendesen nem okoznak betegséget az újszülött testében. De?ia kórokozók akadnak köztük: súlyos betegség keletkezhetik. Az újszülött bőre főleg a gennyokozók ellen tanúsít csekély ellenállást. Dr. Tramer Henrik ezért a gyermekápolással foglalkozóktól elvárja, hogy ne érjenek sebekhez. Saját testükön pedig egyáltalán ne tűrjenek sebet. Az ápolók ujján ártatlannak látszó sebesülések nem egy ízben a csecsemő halálát okozták. Csak tiszta, ép kézzel szabad a csecsemőhöz nyúlni. A csecsemő arcán és ujjain gyakran gennyes hólyagocskák támadnak. Ha a csecsemő hozzájuk ér, szétpattannak. Tartalmukat elkenheti, mire újabb kelevények származnak. Hogy ezt megakadályozhassuk, bujtassuk a csecsemő mindkét kezét egy-egy vászonhüvelybe. S ezt kapcsolótüvel akár a pólyához, akár ágyacskájához illeszthetjük. Az újszülöttek körében gyakoriak a különféle köljdökbajok és bőrfertőzések. Rögtön orvoshoz kell fordulnunk, nehogy elmérgesedjék a baj. A szem hurutos bántalmai is veszedelmessé válhatnak,

14 14 kivált, ha kankótól származott a fertőzés. Ilyenkor a szemhéjak megdagadnak, kivörösödnek és bőséges, gennyes kiválás képződik. Gyors orvosi segély nélkül a csecsemő elveszti szemevilágát. A baj többnyire csak az egyik szemet támadja meg, de a másik a legnagyobb mértékben ki van téve a fertőzés veszélyének. Hogy ennek elejét vegyük, a csecsemőt mindig arra az oldalára fektetjük, amelyen megbetegedett szeme van, nehogy a bőven kifolyó genny az egészséges szembe kerüljön, Dr. Tramer Henrik ezenkívül azt is ajánlja, hogy az egészséges szemet kössük be (patyolattal, tömő-gyapottal, vagy kötőtapasszal). Hogy a csecsemő ne érhessen szeméhez: kezét le kell kötnünk. A felnőtt a legnagyobb vigyázattal járjon el a csecsemő ápolásában, mert ha a felnőtt szemét kankófertőzés éri a tapasztalat szerint többnyire megvakul, noha az orvosi beavatkozás nem maradt el. A múlt században a szülőházakban igen el volt terjedve az újszülöttek kankós szemgennyesedése. S ez rendesen vaksággal végződött től kezdve, Tredé tanácsára, a szülészeti intézetekben az újszülött mindkét szemébe közvetlenül a születés után egy-egy csepp 2 0 %-os argentum-nitricum oldatot csöppentenek. A siker meglepő s ezért újabb időben már a bábákat is fölhatalmazták arra, hogy a Tredé-féle cseppeket az újszülöttek szemébe csepegtessék. A szájat is megtámadhatja fertőzés: a szájpenész. A szájüregben fehéres, némi gennyel kibélelt domború foltocskák keletkeznek. Ezek azonban már napok múlva gyógyulóban vannak, s mintegy 2 hét múlva eltűnnek. Sokkal veszedelmesebb az újszülött leányok nemiszervének fertőző megbetegedése. A hosszadalmas, makacs betegség jelenségei: erős gyulladás és tömeges gennykiválás. Az újszülöttek között gyakori az emlőlob. Ha az újszülött emlőcskéje megdagad, állottvízbe mártott és kifacsart kendőcskével kell borogatni. Az ú. n. boszorkánytej egy hét alatt eltűnik, de az emlőt sem fejni, sem dörzsölni nem szabad. Ha az emlő ennyi idő alatt sem lohad, orvost kell hívatni, mert a megdagadt emlőcske könnyen elgennyesedhetik. A csecsemő tüdeje is lehet gennyesztő betegségek forrása. Ha az álhalott újszülött magzatfolyadékot szív magába: ilyes fertőzés keletkezik. A legtöbb esetben a tüdőgyulladás az általános rothasztó fertőzésnek csak részletjelensége. Az újszülöttek ú. n. fekete betegsége vérhányásban és kátrányszerű székelésben nyilvánul. Többnyire halálos. Dr. Tramer azt ajánlja, hogy az orvos tiszta csontenyvet fecskendezzen a csecsemő bőrébe. Az eredmény meglepő.

15 15 Az orvosi tudomány napról-napra előre halad. S ezért a lelkiismeretes orvos és az odaadó anyai szeretet mind több és több gyermeket menthet meg a társadalomnak. b) A csecsemő. Az újszülött csakhamar csecsemővé fejlődik. Ez a kor általában az első életév befejeztéig tart. A csecsemő életének első hónapjában növekedik a legjobban, átlag 4 cm.-rel nő a hossza. A 2-3. hónapra 3-4 cm., a továbbiakra már csak 1-2 cm. jut. Az egészséges egyéves csecsemő hossza átlag cm. A hosszúság méréséhez legalkalmasabb a mérőpálca. A koponyacsontok a születéskor s az egész első évben még nem nőttek össze teljesen. A lágy, puha összeköttetések azonban a 9. hónaptól a Í4. hónapig megcsontosodnak. A fej kerülete az első évben 35 cm.-ről cm.-re nő, a mellkasé 1-2 cm.-rel kevesebb. A csecsemő fejlődésének egyik bizonysága a súlygyarapodás. Koraszülött és gyönge, fejletlen csecsemők (lassabban gyarapodnak, mint a rendes időben született és jól fejlett csecsemők. Dr. Torday Ferenc a 3250 gr. súllyal született csecsemé súlygyarapodását a következő táblázatban tünteti fel: Ha a napi, vagy a heti gyarapodás átlagát nem éri el a csecsemő: ennek oka rendesen étrendi hiba, vagy emésztő zavar. Nem ajánlatos, hogy a csecsemő az átlagnál jóval többet hízzék. Csak helyes, rendszeres táplálkozás és kellő gondozás idézheti elő a csecsemő rendes, átlagos súlygyarapodását. A fogzás rendesen a 6. hónapban kezdődik. Rosszul táp-

16 16 lált, lesoványodott, angolkóros gyermekek többnyire későbben fogzanak. Először a középső, alsó metszőfogak jelennek meg, 2-4 hét múlva a felsők. A 8. hónapban törnek elő a metszőfogak. Az alsó, első zápfogak a 12. hónapban következnek. A szemfogak a 16. hónapban csatlakoznak az előbbiekhez,. Végre a 20. hónapban a felső zápfogak jelentkeznek. Az alsó fogak általában 2-4 héttel megelőzik a felsőket. A 3. év végén a gyermek tej fogazata teljes és ekkor 20 foga van. A fogzás nem beteg állapot, mint a köznép hiszi. Nem jár sem lázzal, sem görccsel sem hasmenéssel, sem kiütésekkel. Ha a fogzást véletlenül ilyen tünetek kísérnék: orvost keil hívatni. Az állkapcsok fogmedreiben beágyazott tej fogak áttörik burkolatukat: az íny lágy részeit. Ez az áttörés nem mindig fájdalmatlan. Érzékeny természetű csecsemők a fogzás idején igen nyugtalanok és sokat sírnak. De kevésbé érzékeny csecsemők nyugodtan maradnak. ' Ha a foghús igen szívós: a fogzás fájdalmas, mert az előtörő fognak nagyobb akadályt kell leküzdenie. Néha a foghús az áttörés helyén lobos. Ilyenkor erősebb nyáladzás szokott mutatkozni. Elterjedt balítélet, hogy a fogzást kemény tárgyak, pl. violagyökér rágása elősegítheti. Azt hiszik, hogy a rágás sietteti a fogak kibújását, vagy csökkenti a fájdalmat. Ellenkezőleg, a tárgyak rágása könnyen fájdalmas Ínygyulladást, vagy száj lobbot okozhat. A fogak áttörésével megszűnnek a fájdalmak és a csecsemő nyugtalansága eltűnik. (3. ábra.) Az egészséges csecsemő izomereje szemlátomást növekedik. A 2. hónapban föl-fölemelgeti fejét, a 4-5. hónapban már szeretne fölülni, 7-8. hónapos korában pedig fel is áll. Siettetni azonban nem szabad ezeket az izommunkákat, nehogy törzse, lába elgörbüljön. Ha a csecsemő belénk kapaszkodik, fogjuk meg két kézzel törzsét, hogy a saját erején tipegjen. Ruhája ne akadályozza szabad mozgásában. Ügyeljünk arra, hogy közelében ne legyen olyan tárgy, mely sérülését okozhatja, ha le talál esni. A csecsemő táplálása. Természetes táplálás. A csecsemő legkitűnőbb tápláléka az anyatej.

17 17 Az anyának és gyermekének egyaránt érdeke, hogy az nya maga szoptassa gyermekét. Az anyatejben olyan anyagok vannak, melyek a csecsemőt heveny fertőző-kórok ellen megvédik. Az anya tejének ez a sajátossága csak a saját gyermekére nézve érvényes. Ezért nem ér föl a dada teje az anyai tejjel. A szoptató anya általában egészségesebb, mint a nem szoptató, mert gyermekágyi lefolyása rendesebb. A szoptatóknál ugyanis tökéletesebben fejlődnek vissza a szülőszervek, ezért náluk ritkább a női baj. A szoptatás nem csökkenti az emlők ruganyosságát, az arc vonásait inkább megszépíti, s a termet alakjára sem hátrányos. Nevetséges balítélet, babonás hit, hogy a szoptatás a női hiúságtól áldozatot követel. Habár kevés teje van az az anyának: szoptasson. Ha a csecsemő legalább az első napokban vagy hetekben anyatejet ihatik: már nem olyan veszélyes a mesterséges táplálkozás. Az anyatej egyiknél hamarább, másiknál később gyűl össze. Azonegy asszonyban is különböző lehet a tej megjelenésének ideje aszerint, hogy először szült-e, avagy több gyermeknek adott-e már életet? Néha az anyatej az újszülött életének csak 3., vagy 4. napján jelenik meg. Ezért nem kell türelmetlenkednünk, ha a tej kissé későbben jelentkezik. Általános tapasztalat, hogy majdnem minden anyának, legalább az első hetekben, elég teje van, bár később indul meg a tejtermelődés. 4. ábra. Bimbóvédők gumiból és üvegből. 5. ábra. Budin-féle kettős tejszívó. Csak az az anya ne szoptasson, akinek az orvos határozottan megtiltja. Az emlőket a szoptatás egész ideje alatt ápolni, gondozni kell, sőt már a terhesség 2. felében ajánlatos a bimbókat tiszta borszeszbe mártott vászonnal naponta jól megmosni. Fűzőt nem szabad viselni. Szoptatás előtt és utána a bimbót tiszta, langyos vízzel kell lemosni és száraz, tiszta gyolccsal megszárítani. Csak tiszta kézzel szabad az emlőhöz nyúlni. Mielőtt a csecsemőt az emlőre tennők: az emlőből egy kevés tejet ki kell nyomni, hogy az esetleges baktériumokat eltávolíthassuk. Akinek lapos, behúzódott az emlőbimbója, vagy akié kisebesedett: üveg- vagy gumivédőn át szoptasson (4. ábra).

18 18 Akiknek emlőjéből nehezen folyik a tej s csecsemőjük erőtelen a szopáshoz, azok a Budin-féle szopókészülékkel maguk szívják ki emlőjükből a tejet. (5. ábra.) Természetes, hogy az emlővédőket és a szopókészüléket is tisztán kell tartanunk. Használat után kifőzzük, kiforrázzuk és zárt edénybe helyezzük őket. Az anyára és a gyermekre nézve minden körülmények között a legelső követelmény a legnagyobb tisztaság. Ezt sohasem szabad elfelejtenünk. Ha az emlőbimbón nagyobb sebek támadnának, ha lobossá válnék az emlő: ne szopjék belőle a csecsemő. Néhány napi pihentetés után rendesen elmúlik a lob, begyógyulnak a sebek A tilos szoptatás idején emlőszívóval kell a termelődött tejet 3-4 órai időközökben kiszívni. (6. ábra.) Mit egyék a szoptatós anya? Amit azelőtt szokott, ami jól esik neki. Rendes életmódjától ne térjen el. Természetes, hogy eleget egyék. Ne koplaljon! Legegészségesebb ital a tiszta, jó víz. Nem kell hinni, hogy a sör fokozza a tejtermelődést. Ügyeljen arra, hogy naponkint legalább egyszer legyen széke. Ha székrekedésre van haj- 6. ábra. lama, egyék nyers vagy főtt gyümölcsöt, tejfölt, Tejszívó. vajat, zöldséget. A szoptatós anya tartózkodjék a hevesebb in-.dulatoktól, mert a harag, az ijedtség, a bánat nyugtalanítja a csecsemőt. Nagyobb kedélyizgalmak után legalább félnapra abba kell hagyni a szoptatást és az emlőket szívókészülékkel kell kiüríteni. Ha az idő nem zivataros, naponta 1-2 órát töltsön a szabadban. Dolgozzék, tegyen-vegyen, csak el ne fáradjon. Fürödjék gyakran, s egyáltalán gondozza, ápolja egészségét. Társas összejöveteleken ne vegyen részt, hogy gyermekének élhessen. Fűzőt ne viseljen, ruhája legyen kényelmes. A havibaj az első 4-5 hónapban el szokott maradni. Ha megjön, azért nem kell elválasztani a csecsemőt. Vannak azonban esetek, midőn a havi tisztulás föllépésekor a szopósgyermekek emésztő zavarokban szenvednek, fogynak s csak az elválasztás után javulnak. Teherbeeséskor mindig az orvosnak kell eldönteni, hogy folytatható-e a szoptatás, vagy sem? A szoptatás módja. Az első napokban más fekvő helvzetben szontn.that az anya, de később mindig ülve szoptasson. Csecsemőjét úgy tegye a mellére, hogy ne csak a csecsbimbó kerüliön száiába. hanem a mellnek egy része is. nehogy bőrrepedések, hasadások keletkezzenek a mellen. Arra is ügyel-

19 19 jen, hogy melle ne akadályozza meg a csecsemő orrlégzését. Hosszabb ideig nem szabad a mellet használatlanul hagyni, nehogy a tej összegyűljön. A mell ne feszült, hanem petyhüdt, ernyedt legyen. (7. ábra.) A csecsemőt már korán kell az evésben is rendhez szoktatnunk. Ajka gyakran mozog, mintha szopni akarna. Lélekbúvárok megállapították, hogy nem mindig éhségből teszi, hanem a külvilág tárgyaival kíván megismerkedni. Sok anya síró csecsemőjét szoptatással akarja elcsitítani. Ez nagyon rossz szokás. Ha nincs itt a szoptatás ideje, a világért se tegye az anya csecsemőjét az emlőre. Különben könnyen megbetegedhetik. Az első hónapokban 3 óránkint szopjon a csecsemő, 5 hónapos korától kezdve 4 óránkint. Este 10 órától reggel 6 óráig ne szopjék a csecsemő. Mind az anyának, mind a csecsemőnek érdeke az éjjeli alvás, a zavartalan pihenés. A csecsemő emésztőszerveinek is pihenniök kell. A csecsemő hadd szokja még az éj átalvását! Ha azt akarjuk, hogy a csecsemő fejlődése rendes legyen, tartsuk meg pontosan a szoptatás időközeit. Kevés tej nem ok az elválasztásra. Bármily kevés teje is van az anyának, szopja ki a csecsemő, mert az anyai tejet semmi más természetes táplálék nem pótolhatja. A legmegbízhatóbb dada sem adhat idegen gyermeknek anyatejet". A kevés anyai tejet pótló táplálékkal kell megtoldanunk. Ilyen pótló táplálékra szorulunk akkor is, ha az anya foglalkozásánál fogva hosszabb ideig távol van a háztól. (Hivatalnoknő, mosónő, gyári munkásnő.) Ezekről a pótló táplálékokról alább lesz szó. Ha az anyának bőven van teje, felváltva, csak az egyik emlőjére tegye a csecsemőt, hogy a másik emlő kipihenje magát s hogy esetleg ki ne sebesedjék. Ha kevés a tej, minden 4 órában mind a két emlőből igyék a csecsemő. A jóllakott csecsemő rendesen abbahagyja a szopást. Ekkor elvesszük a mellről s szokott helyére a gyermekkocsiba fektetjük a jobboldalára A fejlett, erős csecsemő s a könnyen járó emlőből táplálkozó előbb lakik jól, mint a kevésbé fejlett s a nehezen járó emlőből szopó csecsemő. Húsz percnél tovább azonban semmi körülmények köpött sem szabad szoptatni. Ha a csecsemő nagyon mohón szopik, szoptatás közben egyszer-kétszer kivesszük az emlőt szájából. Vannak csecsemők akik szopás közben, időelőtt elalusz-

20 20 nak, s ezért jól sem lakhatnak. Ezek hamar fölébrednek, s 3. óra eltelte előtt szeretnének ismét táplálkozni. Hogy ennek elejét vehessük, meg kell akadályoznunk a korai elalvást. Mikor tehát a csecsemő abbahagyja szopó mozgásait, a csecsbimbót kissé kihúzzuk szájából. Ezzel részben zavarjuk a csecsemő beálló alvását, részben újabb szopóingert támasztunk benne. Szoptatás után ne hordozzuk a csecsemőt, mert a tej egy része visszaömlik a szájából. Sok anya panaszkodik, hogy csecsemője miatt nem végezheti házi dolgait. Folyton hordoznia kell csecsemőjét, különben sírásával fölveri a házat. Csak az elkényeztetett csecsemő szokott folyton sírni-ríni. A síró csecsemőt nem kell mindjárt hordozni, hanem megnézzük, hogy nem kell-e tisztába tennünk? Ha nem nedves a ruhája, majd elhallgat. Talál magának valami foglalkozást Nézeget jobbra, balra; babrál ujjaival s eltölti az időt Ez az öntevékenység a leghatalmasabb nevelőeszköz. S ezt nem szabad elfojtanunk, inkább elő kell segítenünk. A 8-9 hónapos csecsemőt napközben ide-oda állítható, kinyitható és becsukható léces ketrecbe tehetjük. A ketrec aljára paplant terítünk s arra ültetjük a csecsemőt. A ketrecben a csecsemő szabadon mozoghat. Ide-oda mászkál, megfogódzik a ketrec léceiben, fel-feláll s lassankint megtanul járni. Ez a ketrec a csecsemő öntevékenységének fejlesztésére igen alkalmas. Később szilárd asztal-székbe is ültethetjük. Ügyeljünk arra, hogy ennek a bútornak a szerkezete erős legyen. Lapja, lába ne inogjon, nehogy a csecsemő a földre pottyanjon! Ha az anyának elég teje van, a csecsemő 6 hónapos koráig csupán anyatejjel táplálkozzék. Ha az anya teje kevés, akkor a csecsemőnek már 6 hónapos kora előtt az anyatejen kívül naponkint 2-3-szor hígított tehéntejet kell adnunk. A csecsemő külső magatartásából is következtethetünk táplálékának minőségére és mennyiségére. Ha jó és elég az anya teje, akkor a csecsemő szopás közben és szopás után is megelégedett, derűs, csendes. Gyakran vizel fa tej 2 / 3 -a ez úton távozik), széke is rendes és tiszta aranysárga. A kövér karokon, combocskákon és törzsön erős ráncok vannak, a bőr rózsás-színű. Ha nem elég a csecsemő táplálkozása, akkor szopás közben és szopás után is nyugtalan, vizeletkiválasztása kevés, székelése csak minden napon fordul elő, az is csekély és jobbára nyálkatartalmú. A csecsemő fejlődését legbiztosabban mutatja a mérés. Megmérhetjük az elfogyasztott tejet s megmérhetjük a csecsemő súlyát. (8. ábra.)

21 21 Dr. Gernsheim Frigyes tanácsára az elfogyasztott tej mennyiségét úgy határozzuk meg, hogy.a csecsemőt szoptatás előtt és utána ruhástól tesszük a mérlegre. A két súly különbsége adja az elfogyasztott tej mennyiségét. A súlygyarapodás meghatározására dr, Torday Ferenc azt ajánlja, hogy a csecsemőt mindén héten egyazon napon, egyazon órában, reggel, éhgyomorral, szoptatás és fürösztes előtt mérjük meg. Az adatok följegyzésére a következő táblázatot használhatjuk: A tizedes házimérlegek kevés költséggel átalakíthatók gyermekmérlegekké. De e célra külön tnérlegek is készülnek (9. ábra.) A mérőkosarat bolyhos pa~ mut-szövetlepedőcskével kipárnázzuk és megmérjük a súlyát. Aztán a csecsemőt vagy meztelenül, vagy ingecskébe és pelenkába burkolva, megmérjük. Előzőleg az ingecske és a pelenka súlyát is meghatározzuk. Ha a teljes súlyból kivonjuk a kosár és a ruha súlyát: a maradék a csecsemő súlya. Amint a csecsemő elérte 7 hónapos korát, fokozatos elválasztásához látunk. Naponta egyszer, a délelőtti órákban 'gr. kétszer felforralt jó tehéntejet adha- tunk neki. Mindjárt az elválasztás kezdetén tanácsos a csecsemőnek a tejet pohárból, vagy kanalanként adogatni. A szopós üveget mellőzzük. 8. ábra. Tizedes házimérleg gyermekmérleggé átalakítva. 9. ábra. Tizedes gyermekmérleg. Rekkenő melegben, nyáron nem szabad a csecsemőt végleg elválasztanunk az emlőtől. Erre csak a hűvösebb évszak alkalmas. Ekkor is teljesen egészséges legyen a csecsemő, s főleg emésztése legyen rendben. Az elválasztáskor a szoptatós anya kösse fel emlőit. (10. ábra.) A tejtermelés apasztására szorítsa meg étkezésének

22 22 rendjét. S ha nem volna széke, használjon hashajtót. (Kitűnőaz Igmándi s a Hunyadi János-féle keserűvíz.) A dajkatej. Az anyatejet elsősorban a dajkatej pótolhatja. De a dajkák megválasztásában nagyon óvatosaknak kell lennünk. Ha a dajka erkölcsi szempontból kifogásolható, ne alkalmazzuk. A kiszemelt dajkát vizsgálja meg előbb az orvos. Egyszeri vizsgálat nem elégséges. Csak hosszabb orvosi megfigyelés adhat alapos véleményt. Ezért ajánlatos, hogy orvosi felügyelet alatt álló dajkaközvetítő-intézetből szerezzük be a dajkát. A felfogadott dajkától követeljük meg, hogy előbb fürödjön meg, váltson tiszta ruhát, s emlőszívóval mindakét emlőjét ürítse ki teljesen. Csak két órával a leszívatás után szoptathatja meg a csecsemőt. A dajkának mértékteljes életmódot kell folytatnia. À nagyon bő táplálkozás és a tétlenség kedvezőtlenül hat a tejtermelődésre, tehát ne lakjék jól torkig és ne kerülje a munkát. Lehetőleg minden napon vigye ki a szabad levegőre a csecsemőt hónapnál tovább ne szoptasson a dajka. A dajkatej re fogott csecsemő 7 hónapos korában Kötelék az emlők felkötésére. szintén kaphat már jól fölforralt, egészséges tehéntejet. Ε választása is akként történik, mint az anyatejen fölnevelt csecsemőé. Mesterséges táplálás. Ha az anya teje nagyon kevés; ha egy, vagy más okból nem szoptathat; s ha a dajkatartás nemlehetséges: akkor a mesterséges táplálásra szorulunk. Bármily kevés teje van az anyának, ezt a keveset is nyújtsa oda csecsemőjének. De ezenkívül mesterségesen is kell táplálnia magzatját. Ha egyáltalán nincs az anyának teje, a csecsemőt állati tejjel kell fölnevelnünk. Eddig tehén-, kecske-, szamár- és kancatejjel kísérleteztek. Legjobban bevált a tehéntej. A mesterséges táplálásnak a csecsemő egészségéhez kell alkalmazkodnia, azért csak orvosi tanácsra szabad hozzáfognunk és az orvos utasításai szerint kell eljárnunk. Általános szabály: a legnagyobb tisztaság és pontosság. Az állati tejbe könnyen kerülhetnek baktériumok. Már a fejeskor szőr, vagy piszok hullhat a tejbe. Ε hulladékok baktériumokat tartalmaznak. A fejő ruháján, vagy kezén lehetnek mikrobák (hasadó gombák), s ezek megfertőzhetik a tejet. A tejesedényekre tapadó baktériumok is juthatnak a tejbe.

23 23 Köhögéskor a tüdőbaj szertehulló csirái kerülhetnek belé. A víz, melyet a tejbe öntünk, szinten tartalmazhat baktériumokat, sőt magában a tejben is lehetnek különféle betegségek csirái. Látni való, hogy az állati tej nyers állapotban számtalan baktériumot (erjesztő gombát) tartalmazhat, ezért csakis forraltán adhatjuk a csecsemőnek. Noha az anya csecsbimbójához is tapadhatnak ilyen csirák, s szopáskor belekerülnetnek a csecsemő testébe: az anyai tejben nem okozhatnak rombolást. A tehéntejben azonban ezerszeresen elszaporodnak és mérget fejlesztenek. Ez a csecsemő emésztőszerveit, idegrendszerét és veséjét megtámadhatja. Ez a méreg hőálló, azaz bármilyen nagy hőben sem pusztul el. A baktériumok kisebb-nagyobb hőben elpusztulnak ugyan, egy részük azonban nagy hőben csirmagvakká változik. S ezek kihűléskor megint eredeti tevékenységüket folytatják. A tüdővész, a hagymáz, a vörheny, a roncsoló toroklob és más ragályos betegségek csirái nemcsak a beteg tehenek tejében fordulnak elő. Érintkezés útján, vagy a levegő fertőzése folytán is bejuthatnak a tejbe. Hogy e baktériumok fejlődését s evvel a veszedelmes bakteriumi méreg termelését megakadályozhassuk: lehetőleg korán kell a csirák garázdálkodásának elejét vennünk. A tej fölforralásával megöljük a baktériumokat. De a legtökéletesebb fölforraló eljárás ellenére is a tejben maradnak a holt baktériumok. S ezek a csecsemő emésztőszerveire nézve semmiesetre sem közömbösek. Célunk tehát nem az, hogy a baktériumokat megöljük a tejben. Inkább arra kell törekednünk; hogy a tejbe egyáltalán ne kerüljenek baktériumok. Az erre vonatkozó rendszabályokat már a fejés előtt kell foganatosítanunk. A legnagyobb gondot a tehén tisztántartására kell fordítanunk, s a fejő személyzettől is a legszigorúbb tisztaságot követeljük. Csakis teljesen egészséges, tehén tejét szabad a csecsemő táplálására használnunk. A tehénistálló legyen tágas, szellős, száraz és világos. Naponkint alaposan ki kell tisztítani és szellőztetni. A sarat, a vizeletet rögtön el kell távolítani az istállóból. Mielőtt a takarmányt, főleg a szénát, az istállóba viszik, meg kell nedvesíteni, hogy minden por keletkezését megakadályozzuk. Ha a levegő megtelik szénabacillusokkal, a bacillusok a fejesnél a tejbe kerülnek. Fejés előtt le kell kötni a tehén farkát, hogy ne csapkodhasson vele jobbra-balra. Bojtos farka ugyanis rendesen milliárdnyi baktérium tanyája. A tehén tőgyét pedig száraz, vagy kissé zsíros ruhával kell ledörzsölni. A fejő kezét és karját

24 24 legalább a könyökig jól mossa meg meleg vízben szappannal és kefével, aztán kössön tiszta, fehér kötényt maga, elé, mielőtt a fejeshez fogna. Minden egyes csecsbimbóból az első 4-5 húzásra jelentkező tejet külön edénybe kell gyűjteni és ki kell önteni, mert az először kifejt tej tartalmazza a baktériumok legnagyobb részét. Fejés után is meg kell óvnunk a tejet minden tisztátalanságtól. Azonnal meg kell szűrni, le kell hűteni (4 C-ig) és jól elzárt, hűvös edényekben gyorsan a házhoz szállítjuk. A fölsoroltak a mesterséges táplálásnak föltétlenül teljesítendő követelményei. Nagy tejgazdaságban ma már mindenütt csak egészséges teheneket tartanak az istállókban. A gümőkórra gyanús teheneket kiselejtezik. Számos tehén tejének összekeverésével a tej állandó összetételét biztosítják. Ezért előnyösebb különösen városokban nagy tejgazdaságból beszerezni a csecsemők számára a tejet. Ha kisgazdától vesszük a tejet, előbb meg kell győződnünk arról, hogy a gazda teljesíti-e a fentebb felsorolt követelményeket? Otthon a tejet azonnal át kell szűrni üvegszűrőn, naponkint kiforrázott nemezlemezen keresztül (11. ábra.) A megszúrt tehéntejet hígítanunk kell. Miért kell a csecsemőnek nyújtott tehéntejet hígítanunk? A tehéntej és a női tej összetétele között nagy különbség van. Ennek a különbségnek a kiegyenlítésére való a hígítás A tehéntejnek kisebb a zsírtartalma, de háromszor több fehérnyét foglal magában. Ez a fehérnye a csecsemő gyomrában csomókban megalszik, ezért nehezebben emészti meg. Hígításhoz víz helyett zab-, árpa- vagy rizsfőzettet is használhatunk. (Egy 1. vízhez egy teáskanálnyi zab- vagy árpalisztet teszünk.) Fölforralás után a folyadékot tiszta vászongyolcson át szűrjük. A hígító folyadékot kissé lehűtjük és összekeverjük a tejjel. Mivel a hígító folyadék a tehéntej tápláló értékét csökkenti, a tejkeveréket tejcukorral kell táplálóbbá tennünk. Az ekként elkészített csecsemőtejet azonnal betöltjük a napi étkezéseknek megfelelő palackokba. Az üres palackot használat után rögtön ki kell öblíteni tiszta, meleg vízzel. Azután megtöltjük friss vízzel, s csak a legközelebbi használat előtt öntjük ki és szárítjuk meg A palack szopós dugóját pedig külső és belső oldalán konyhasóval jól megdörzsöljük, hideg vízben megmossuk, megszárítjuk és a legközelebbi használatig befödve megőrizzük. A hígítás mértéke és a napi ada-

25 25 gok száma természetes a csecsemő kora szerint változik. A mesterségesen táplált csecsemőnek gyomrát nem szabad nagy adagokkal megterhelnünk. Az evések számát csökkentsük és inkább kisebb adagokat nyújtsunk a csecsemőnek. Két-két evés között 3, 3 1 / 2 sőt 4 órai időköz legyen. Ha már az első napokban is teljesen lehetetlen a szoptatás, akkor dr. Torday Ferenc tanácsára az újszülöttnek az első héten adjunk 1 / 4 rész tehéntejjel, és 3 / 4 rész cukrozott vízzel hígított keveréket. (Egy dl. vízre egy kávéskanálnyi tejcukrot számítunk.) Ebből a keverékből 2 1 / 2 órai időközben 25 gr.-nyi adagot kap az újszülött. A csecsemő táplálására dr. Torday Ferenc következő táblázata szolgálhat útmutatásul: Más neves gyermekorvosok véleménye szerint helyesebb, ha a csecsemőt 5 hónapos korától kezdve 4 óránkint etetjük. Ha az így mesterségesen táplált csecsemő testi fejlődése visszamaradna, azonnal orvoshoz kell fordulnunk. A 8 hónaposnál idősebb csecsemő, akár mesterségesen, akár természetesen tápláltuk, már vegyes táplálkozáshoz szokhatik. Kezdetben a déli órákban gyöngén sózott, zsírtalan, húslevest adhatunk neki. Egy hónap múlva már a levesbe, vagy a tejbe szágót, tápiókát vagy darát is főzhetünk. Természetes, hogy a mesterségesen táplált csecsemő étrendje se különbözhetik a természetesen táplált csecsemőétől. Az éjjeli etetés tilos. A csecsemő ápolása. A helyes tápláláson kívül a gondos ápolás szintén alapföltétele a csecsemő fejlődésének, A sikeres ápolás alapföltételei pedig: a tisztaság, a rend és a pontosság. Első a tisztaság. Csak a legnagyobb tisztaságra való törekvéssel lehet egyfelől a csecsemőről minden tisztátalanságot eltávolítani, másfelől őt a betegségektől megvédeni. A csecsemő legnagyobb ellenségei a ragályozó bakte-

26 26 riumok. Ezek a parányi növényi élőlények megszámlálhatatlan sokaságban fenyegetik a csecsemő egészségét. A csecsemő környezetében mindenütt előfordulhatnak: a levegőben, a padlón, bútorok és szőnyegek porában, a vízben, az eleségben, az emberi bőrön, a körmök alatt és a bélsárban. Ε helyekről könnyen behatolhatnak a csecsemő szervezetébe. Mint nyílt ajtók legnagyobb figyelmünkre méltók: a csecsemő szája, orra, mandulái, légcsöve, étcsöve, gyomra, belei, nemzőszerve, ülepe, végül bőrének sérülései. A bőrrepedések, cserepesedések gyakran a tisztátalanság következményei. (A bőrre tapadó vizelet, bélsár, izzadás maró hatást gyakorol.) Sem a vizet, sem a szappant nem kell kímélnünk a csecsemő testétől és ruhájától. A csecsemő élete, egészsége, közérzése, fejlődése és nyugalma szorosan összefügg tisztaságával. Sohase nyúljunk piszkos kézzel vagy tisztátalan ruhával a csecsemőhöz. A köldökzsinór maradványának lehullása után, az első évben naponkint meg kell fürösztenünk a csecsemőt. A fürdőkád anyaga mellékes. Fő, hogy a leggondosabb tisztaságban tartsuk. Legcélszerűbb mégis a fémből készült, sima fölszínu. Minden használat után kiforrázzuk és külön egyedül e célra használt kefével és szappannal megtisztítjuk. A kitisztított fürdőkádacskát befödjük, hogy semmi piszok hozzá ne férhessen. Fürösztés előtt pedig biztonságért meleg vízzel újra kiöblítjük. A víz hőfoka az első félévben 35 legyen, azután C-ig fokozatosan leszállíthatjuk. A fürösztésre használt szoba hőmérséke C-nál több ne legyen! A fürösztés csak 8-10'-ig tartson. A csecsemőt is, mint az újszülöttet, tapogatva és nem dörzsölve kell megszárítanunk. A szemét mindig az orrtól kifelé, a belső szemzugból kiindulva, s nem megfordítva, kell kitörülnünk. Ha az orvos bármi okból eltiltja a fürösztést, lemosásokról gondoskodunk A fürösztést gyakran azért tiltja el az orvos, mert a csecsemőt a végbél körül bőrlob támadja meg. Ilyenkor olajos, vagy vazelines tömeggyapottal tapogatjuk le a csecsemőnek piszkos testrészeit A naponkénti fürösztés sem elég a csecsemő tisztántartásához. A csecsemő ugyanis napról-napra gyakran összerondítja magát. Ilyenkor tiszta, langyos (20-17 C) vízbe mártott tömeggyapottal gondosan meg kell tisztítanunk a bepiszkított testrészeket és vazelinnel bekenjük, vagy zsíros hintőporral behintjük. (Bayer-féle baba-hintőpor.) Az emlőn táplált csecsemő száját a fogak jelentkezése előtt nem kell kimosnunk. A mesterségesen táplált csecsemők száját ellenben gyöngéden kimoshatjuk. De a szájmosáshoz

27 27 csak forralt, tiszta vizet és tiszta gyolcsot, vagy fertőtlenített puha tömő-gyapotot használjunk! Az emberi testnek az idő viszontagságai és a különféle fertőzések ellen való edzését már a csecsemőkorban kell megkezdenünk. Az edzés eszközei: a víz, a levegő és a ruházat. A teljesen egészséges csecsemőt a 8. hónaptól kezdve lehet leöntésekkel edzeni. A meleg fürdő végeztével egy fokkal hidegebb vízzel 50 cm.-nyi magasságból, szélesebb edényből leöntiük a gyermek testét. Minden hónapban egy-egy fokkal leszállíthatjuk a fürdővíz és a leöntő-víz hőfokát, de a fürdővíz hőfoka az első év végéig 30 C-nál, a leöntővíz hőfoka 24 C-nál lejjebb ne szálljon! Ezeket az edzőgyakorlatokat kezdetben csakis orvosi felügyelettel végezzük. Esténkint való mosással is lehet a csecsemő testét edzeni. Este, mielőtt napi utolsó ételét nyújtanók a csecsemőnek: megmoshatjuk a hátát, mellét, karját, lábát, arcát különkülön az erre a célra szolgáló tiszta szivaccsal, melyet a fokonkint lehűlt vízbe mártunk. Az említett testrészeken 3-4-szer végig vonjuk a szivacsot, s aztán puha kendővel megszárítjuk a testét. A víz hőfoka 32 C-tól 24 C-ig szállhat alá. A lemosásokhoz is csak orvosi tanácsra fogjunk hozzá. Dr. Bókay János, kiváló gyermekorvos, ellenzi a szivacs használatát, mert tisztántartása csaknem lehetetlen. Szivacs helyett tehát tiszta kendőt használjunk. Orvos döntse el ezt a kérdést. A levegőhöz való edzés mindjárt a születés után kezdődik. A gyermekszobában a levegőnek hőfoka sohase legyen több 20 C-nál. Ha a külső levegő száraz, nem szeles és legalább 12 C a hőfoka: az erős újszülöttet megfelelő ruházatban, már 3 napos korában is ki vihetjük gyermekkocsiban a külső levegőre. Az egészséges négyhetes csecsemőt nem szeles, száraz időben, legalább 5 C melegben kivihetjük a szabadba. Eleintén csak 10-15'-ig, későbben félóráig, majd órahosszat is tartózkodhatik a külső levegőn. Lehetőleg napos helyen járjunk vele, de a nap ne süssön a szemébe! Zimankós, zord időben maradjon a csecsemő a szobában. A 4-5 hetes csecsemőnek naponkint több ízben is megengedhetjük, hogy 2-3'-ig ingecskéjében szabadon feküdjék. Hadd kapálódzzék kézzel-lábbal' Teste a külső levegőt is megszokja. A szoba levegője azonban ilyenkor legalább " C meleg legyen! A bőrnek a levegőhöz való szoktatására legjobb alkalom a szárazbatevés. A bemocskolt bőrrészeket C-nyi vízbe mártott tömőgyapottal letörüljük, letapogatjuk és vazelinnel

28 28 bekenjük. A kisebesedés sohasem a gyakori mosás következménye mint sokan hiszik -, hanem a gondatlan szárításé. Mikor t. i. a vizelet a bőrön marad, ez kimarja a csecsemő lágy bőrét. Ha a csecsemő a pólyából kinőtt, új ruházatról kell gondoskodnunk. Négy hónapos korától kezdve pelenka helyett pelenka-nadrágot használhat. (12.) ábra.) Az ingecskét és az ujjaskát hosszabbra kell szabnunk. Az ing a combja közepéig érjen, az ujjas pedig borítsa a hasát. Az ing és az ujjas fölé jól mosható szövetből készült szoknyát kötünk, de csak lazán. Föl is lehet gombolni az ujjaskára. A szoknya olyan hosszú legyen, hogy befödje a csecsemő lábát. Lábacskájára gyapotból, vagy pamutból készült harisnyát húzzunk. S ezt kapcsolótűvel erősítjük a nadrághoz. Sem szalaggal, sem harisnyakötővel nem szabad a harisnyát a csecsemő lábszárához kötnünk. A járkálni kezdő csecsemő kényelmes topánkát is hordhat. S ez egy-egy cm.-rel hosszabb és szélesebb lehet, mint a lábacskája. A szobában pamutból horgolt, vagy vitorlavászonból készült cipőcskében járhat, de szabadban csak bőrcipőben járjon. Cipőjének ne legyen sarka. Dr. Bókay János elítéli azt az általánosan tapasztalható könnyelműséget, melyet a pólyából kikerült csecsemő öltöztetésekor anyák, vagy dadák tanúsítanak. Míg a csecsemőnek felsőtestét ingecskével és kabátkával betakarják: alsótestét, combját és lábacskáját csupaszon hagyják, vagy csak nagyon hiányosan takarják be. Természetes, hogy az alsótest bőrére másként hat a hőmérsék, mint a felöltöztetett felsőtestre. Ez pedig a csecsemőre nem lehet kedvező. Ezért ajánlatos, hogy a pólyából kikeni]t csecsemő lábacskájára harisnyát és cipőcskét húzzunk, hasát és combját pedig vászonnadrággal befedjük. A szobában fedetlen legyen a csecsemő feje, a szabadban azonban az időjárás szerint fejkötőcskét, szalma-, vagy pikékalapot hordhat. Meleg nyáron a szabadban is fedetlen legyen a feje. Ha a csecsemő csúszkálni, álldogálni, járni kezd: rövid szoknyába öltöztetjük, hogy ne akadályozza szabad mozgásában. Sem a szobában, sem a szabadban ne hordjon nagyon meleg ruhát. Kellő meleget nem nyújtó ruházattól is óvjuk mec! A ruházat mindig az időjárás követelményeihez alkalmazkodjék. A csecsemő ruházata nem volna teljes, ha elfelejtkeznénk