A sérelemdíj érvényesítése és elbírálása a felelősségbiztosításban. Szakdolgozat

Átírás

1 Miskolci Egyetem Állam és Jogtudományi Kar Civilisztikai Tudományok Intézete Kereskedelmi jogi Tanszék A sérelemdíj érvényesítése és elbírálása a felelősségbiztosításban Szakdolgozat Készítette: Čertický Mário jogász szak Neptun - kód: B89ZXM Konzulens: Dr. Barta Judit egyetemi docens Miskolc 2016

2 Unversity of Miskolc Faculty of Law Institue of Civil Sciences Department of Commercial Law Enforcement and assessment of restitution in liability insurance policies Degree thesis Author: Mário Čertický Law specialization Neptun code: B89ZXM Consultant: Dr. Judit Barta professor Miskolc

3 Tartalomjegyzék Bevezetés... 5 I. A személyiség védelmének tételes jogi elismerése és kodifikációs fejlődése Genesis Megjelenés a magánjogi törvénytervben Az évi IV. törvény időszaka II. Az új Ptk A személyiségvédelem tételes jogi elhelyezése A személyiségvédelem jellemzői A személyiség védelmének objektív szankciói A személyiség védelmének szubjektív szankciója a sérelemdíj A sérelemdíj megállapítása A sérelemdíj mértéke A sérelemdíj problematikája A kártérítés, mint szubjektív szankció III. A biztosítási szerződés különös tekintettel a felelősségbiztosításra A biztosítási szerződés A felelősségbiztosítási szerződés A felelősségbiztosítás speciális területei IV. A sérelemdíj kezelése a biztosítási gyakorlatban V. Nemzetközi kitekintés Az angol nem vagyoni kártérítés A német fájdalomdíj A dán tarifális rendszer A holland fájdalomdíj és a komoly jogsértés klauzula Az olasz nem vagyoni kár A szlovák személyiségvédelem A román személyiségvédelem erkölcsi károk Zárszó Irodalomjegyzék Jogszabályok, Irányelvek, Bírósági határozatok jegyzéke Köszönetnyilvánítás Szerzői jogi nyilatkozat

4 Bevezetés Több mint egy éve már, hogy március 15-én hatályba lépett a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013.évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.), amely alapjaiban változtatta meg a magyar magánjog egyes szabályait és konstrukcióját. A jogalkotó rádöbbent, hogy a hosszú évek során elavulttá és meghaladottá vált a szocialista rendszerben íródott évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.), amely már nem volt képes a modern kor dinamikus jogi és gazdasági életének kérdéseit és gyakorlatát megfelelően szabályozni. Szükség volt tehát egy olyan jogszabály megalkotására, amely alkalmas arra, hogy a modern kor dinamizmusával lépést tartson és e dinamizmus által megkívánt szükségleteknek kielégítően adja meg a jogszabályi keretet. Mindezek alapján már 1998-ban 1 elérkezettnek látta az időt arra, hogy elvégezze a polgári jog új mérföldkövét jelentő kodifikációs munkálatok első lépéseit. A tizenöt évig tartó kodifikációs folyamat eredményeként 2013-ban sikerült elfogadni az új Polgári Törvénykönyv tervezetét. Az alapvetően monista jellegű törvényben a civiljog polgári jogának, valamint kereskedelmi jogának fejlesztése, illetve korszerűsítése nem csak a régi jogintézményekben való vérfrissítésben, de új jogintézmények megjelenésében is megnyilvánult, illetve megnyilvánul. A jogalkalmazó a kodifikáció kezdetétől érdeklődéssel várta azt az új jogintézményt, amellyel nem csak adott, de el is vett a Polgári Törvénykönyv. A személyiségi jogsértések szankciójaként alkalmazott nem vagyoni kártérítés megszűntetése és a sérelemdíj bevezetése a Ptk. egyik olyan újítása, ahol a jogalkotó mind az irányadó szabályok rendszertani elhelyezését, mind pedig a jogintézmény működésének elveit illetően, alapjaiban és erőteljesen szakított a korábbi szabályozással. 2 A fentebb említett változtatások - kis kivétellel- szinte a jogág egészét érintették. Egyes változások szimbolikusak, azonban jelentős részük ezen túlmutatnak, 3 így ezek soraiból szembetűnő és új szabályozás sorait felállító VI. könyv, azaz a kötelmi jog, LXII. LXV. Fejezeteiben található biztosítási szabályok. Legfőbb jellemzője, hogy felszabadította az /1998. (IV. 24.) Korm. határozat 2 Molnár Ambrus: A sérelemdíj elméleti és gyakorlati kérdései, Budapest, HVG-ORAC Lap és Könyvkiadó, Kúriai Döntések 2013/7. sz., 744.o. 3 Pribula László: A sérelemdíj és a nem vagyoni hátrány kapcsolata az új Polgári Törvénykönyvben átalakuló bírói gyakorlat?, In: Barzó Tímea - Juhász Ágnes Leszkoven László Pusztahelyi Réka (Szerk.): Ünnepi tanulmányok Bíró György professzor 60. születésnapjára, Novotni Alapítvány a Magánjog Fejlesztéséért, 2015, 432.o. 5

5 egyoldalú kogenciából a szabályozást és alapvetően diszpozitív rendelkezéseket alkotott. A diszpozitivitás egyaránt jellemző a generális, illetve a speciális szabályokra. Az általános, illetve a különös szabályokat nem lehet szövegszerűen szelektálni, mivel mind a Ptk. által maga megnevezett általános biztosítási szabályokban (LXII. Fejezet), mind a kár- és összegbiztosítás (LXIII. és LXIV. Fejezet) szabályai között találhatunk generális rendelkezéseket. Mindezeken belül témámat érintően a legfontosabb változás a felelősségbiztosítás szabályaiban keresendők (LXIII. Fejezet 2. pont), amelyben megjelent és vele összefonódott a sérelemdíj jogintézménye. Szakdolgozatom soraiban a megkívánt mélységig vizsgálódom a sérelemdíj intézményével, szabályaival, hiszen ez az egyik olyan mély fordulatokat hozó újdonság, amely kellőképpen felborította a szokásos jogalkalmazói gyakorlatot és új kihívásokat teremtett a jogalkalmazó számára. Ezen belül felvázolom a sérelemdíj kialakulásának előzményeit, azaz a nem vagyoni kártérítés főbb vonalait annak vitás kérdéseit. Továbbá, nem hagyhatom figyelmen kívül az új Ptk. koncepciójának erre vonatkozó szabályait, illetve ezt követően a Ptk. beli szabályokat, annak magyarázatával. Vizsgálódásom fő vonalát képezi a sérelemdíj rendelkezéseiben felmerülő esetleges hibák és azok kiküszöbölésére vonatkozó lehetséges alternatívák, így a bagatell-sérelmek felmerülésekor alkalmazott módszerek, illetve e sérelmek felmérése, érvényesítésének kiküszöbölése. Mindezek ismertetését követően a biztosítási jog egyes alapköveit, illetve mélyrehatóbban a felelősségbiztosítás szabályait vizsgálom, és mint az új szabályozás adta lehetőségek kihasználásával érvényesített sérelemdíj igényét, a biztosítóval szemben előterjesztett kérelmeket. Kiemelkedően fontos részét képezik a dolgozatnak a felelősségbiztosítás egyes speciális területei, mivel túlnyomó részben a gyakorlatban felmerülő igények ezeken a területeken fedezhetőek fel. A felelősségbiztosítás egyik legfontosabb része a (kötelező) gépjármű-felelősségbiztosítás, hiszen a modernizációt követően megnövekedett gépjárműhasználat egyre több közúti balesetet szül, így a felelősségbiztosítás alapján érvényesített igények száma is megsokszorozódott és napról napra többszöröződik. Nem kerülhető meg a vadász felelősségbiztosítás, illetve az orvosi felelősségbiztosítás bemutatása sem, hiszen két olyan területről van szó a gépjármű felelősségbiztosítás mellett -, amelyekben a felelősségbiztosítás léte törvényi rendelkezés alapján szükséges. Nem utolsó sorban pedig egyre gyakoribbak azok az igényérvényesítések, amelyek e terülteken fennálló felelősségbiztosítási jogviszony alapján kell elbírálni. Azonban ez, mint majd látni fogjuk, visszaélésekre ad lehetőséget az ún. bagatell-sérelmek érvényesítésével kapcsolatban. Mindezek tükrében, és a sérelemdíjat ekképpen összefonva a 6

6 felelősségbiztosítással bemutatom az egyelőre még nem túl bőséges magyar biztosítói gyakorlatot, támaszkodva a XIII. AIDA Budapest Kollokvium A sérelemdíj a felelősségbiztosítások tükrében címmel, november án megtartott biztosítási konferencián elhangzott előadásokra. A konferencia keretén belül elhangzott előadások, valamint a felhasznált idegen nyelvű szakirodalom alapulvételével olyan más országok jogintézményeit mutatom be, amelyek az adott országban a személyiség védelmét szolgálják, így megfelelnek, vagy megfeleltethetőek a magyar sérelemdíj jogintézményének. Előrebocsátva elmondható, hogy a jogalkotó a szabályozás letisztulását és a jogértelmezésben felmerült problémák kiküszöbölését megoldotta, azonban újabb vitás kérdések felmerülését segítette elő, amely megválaszolására a gyakorlatnak kell készen állnia, így választ adva, a sérelemdíj, a felelősségbiztosítás rendelkezéseivel és ezek összekapcsolásával felmerülő problematikus, gyakorlatban felmerülő helyzetekre. 7

7 I. A személyiség védelmének tételes jogi elismerése és kodifikációs 1. Genesis fejlődése Az emberi személyiség védelme minden modern jogrendszer központi elemét képezte és képezi mai napig. A tudomány egyes területei, így a társadalom, a filozófia, a pszichológia és a jogtudomány különbözőképpen foglalnak állást mind a személyiség meghatározásának kérdésében, mind annak védelmében. Az ember a társadalom szerves része, annak alkotóeleme, azonban a közösségtől elkülönülő individuum, amely elkülönülés eredményeképpen létrejönnek egyéni tulajdonságai, autonóm jellege. Így válik az ember a személyiség hordozójává, amely egy bonyolult és megfoghatatlan eszmei konstrukció. 4 Az ember személyisége és a hozzá kapcsolható értékek mindig is védelem alatt álltak. A jogi és társadalmi fejlődés vezetett oda, hogy e jogok alkotmányos alapjogokká lettek, s majd a nemzeti értékek fölé emelve nemzetközi egyezményekben nyertek szabályozást és így nyerték el alapvető emberi jogi mivoltukat. 5 Az első és legkiemelkedőbb nemzetközi egyezmény, amely az emberi jogokat nemzetközi szinten deklarálja az ENSZ 1948-as Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, valamint ezt követően szintén az ENSZ keretén belül 1966-ban elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, mely utóbbit hazánkban az 1976.évi 8. tvr. hirdetett ki és ezzel implementálta a magyar jogrendszerbe. E két egyezmény gyakorlati jelentősége nem érezhető a magyar joggyakorlatban, ellenben érzeteti hatását az Európa Tanács égisze alatt november 4-én Rómában kelt az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok védelméről szóló egyezmény (és az ahhoz tartozó kiegészítő jegyzőkönyvek), melyet Magyarországon az évi XXXI. törvény hirdetett ki. 6 Az idevágó nemzetközi szabályok ismertetését követően, a magyar jog fejlődését kell tanulmányozni az érintett területen. Az eszmei kár megtérítésének lehetősége nagyon hosszú ideig nem nyert egységes szabályozást a magyar jogrendszerben mindazok ellenére, hogy vitathatatlanul megtalálhatóak 4 Törő Károly: Személyiségvédelem a polgári jogban, Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1979, 15.o. 5 Szabó Imre: A személyiségi jogok védelmi rendszere a magyar jogban, Acta Conventus De Iure Civili, Tomus II.; Szeged 2008; 43. o. 6 Szabó Imre: i.m. 44.o. 8

8 a jogintézmény gyökerei a magyar jogban is. Sokáig a magánjogban tiltott magatartások és a büntetőjogban tilalmazott cselekmények azonos tényállásban nyertek jogi kereteket. Ilyen volt például az évi XXXIII. tc a, amelyben a hamis vád és hamis tanúzás bűncselekményének szabályozásában megjelent a sérelemdíj intézménye is. 7 A XX. század elején születtek olyan törvények, amelyek a nem vagyoni kártérítés intézményét tárgyalták. Az 1914-es Ptk. tervezet volt az első magyar jogalkotási terv, amely ténylegesen figyelmet fordított a vagyoni jellegű jogokon kívül a személyhez fűződő jogokra is. A tervezet 885. paragrafusa biztosította a méltányosság feltétele mellett, a szándékos sértésből eredő nem vagyoni sérelemért a pénzbeli elégtétel követelésének a jogát. 8 Az évi XIV. tc. (sajtótörvény) puhatolódzva nyitott utat a kártérítés vagyoni károkon túlmenő alkalmazásához. Indokolásában a jogalkotó leszögezte, hogy nem kevésbé jogosult az okozott nem vagyoni kárért megfelelő kárösszeg megállapítása sem. Bárha a sajtóközlemény okozta erkölcsi veszteség, amilyen lehet a becsület elrablását követő társadalmi megvetés, a féltve őrzött titok nyilvánosságra hozatalával szenvedett érzékeny fájdalom stb., ellenértéket a pénzbeli kárösszeg fizetésében nem talál: az ilyen kárpótlás mégis hozzájárul a jogtalanul szenvedett sérelem enyhítéséhez és bizonyos mérvű helyrehozásához. A sajtótörvény rendelkezéseit a becsület védelméről szóló évi XLI. törvénycikk kiterjesztette nem sajtó útján elkövetett vétségekre és a hamis vád büntetendő eseteire is. 9 Ezeket a kezdeményezéseket karolta fel az évi LIV. tc. a szerzői jogról, a jogalap nélküli gazdagodás szempontját is bevonva. Előírta, hogy felróhatóság esetén tartozik a bitorló a sértettnek vagyoni és nem vagyoni káráért megfelelő pénzbeli kártérítést (elégtételt) adni, ami a gazdagodásánál kevesebb nem lehet. Ha nem volt vétkes, a bitorló csak gazdagodása erejéig felelt, aminek a meg nem fizetett szokásos jogdíj számított. 7 Fézer Tamás: Az erkölcsi károk megtérítése de lege lata és de lege ferenda, PhD értekezés, Miskolc 2008; 38.o.; lásd: letöltve: 2015.okóber 18. (14:39) 8 Guba Zoltán: A nem vagyoni kár; letöltve: (10:41) évi XLI. tc

9 2. Megjelenés a magánjogi törvénytervben Az első komolyabb lépés az Mtj. 10 volt, itt az elégtételadás intézményéről beszélhetünk, amelyet már az egyes ágazati törvényekben hatályos szabályozásként is megjelenő rendelkezések követnek. 11 Így már a 20. század elején, a magánjogi törvény javaslatának előkészületi munkálatai keretében indult meg a máig is tartó fejlődés a szorosan vett személyiségi sérelmek pénzbeli enyhítésének irányában. 12 Ilyen módon nyert szabályozást a sajtó, a szerzői jog, illetve a tisztességtelen versenyről szóló törvényben, majd a Kúria döntése nyomán a bírói gyakorlat egyre szélesebb körre terjesztette ki alkalmazását. 13 Az évi Mtj. ezek után általános polgári jogi szabályként szögezte le, hogy a károkozó a nem vagyoni kárért is megfelelő pénzbeli kártérítéssel (elégtétellel) tartozik, amennyiben az eset körülményeire tekintettel ezt a méltányosság megkívánja (1114. ). Azzal, hogy a kártérítés műszó mellett zárójelben az elégtétel megjelölést használta, a javaslat alkotója már kifejezésre juttatta a nem vagyoni kárért előirányzott kártérítés fogalmával kapcsolatos aggályait. A pénzbeli juttatás alapeszméje itt nem a kár, hanem a méltányosság Az évi IV. törvény időszaka Első Polgári Törvénykönyvünk kodifikálása során a tudomány képviselői, kutatói körében, de a bírói gyakorlatban is központi téma volt a kártérítés, mint a jogi felelősség reparatív intézményi formája. 15 A XX. század közepétől a személyt ért sérelmek szankcionálásának jogi eszközei sajátos utakon járt, néhol bonyolult törvényalkotói mozzanatokat élt meg. 16 A diktatórikus állami berendezkedés nem volt alkalmas az egyén jogainak védelmére, ezért nem is ismerte el a személyiségi jogok védelmét, nem ismerte a nem vagyoni kár fogalmát. A magyar felfogás az volt, hogy az individuális jogoknak nincs piaci jellegük, nem állapítható meg értékük. A Legfelsőbb Bíróság 1953-ban a III. számú Elvi Döntésével bevezette az általános kártérítés intézményét és ezzel megszűntette a nem vagyoni károkért való felelősséget, azonban ez a 10 az 1928-as Magyar Magánjogi Törvényjavaslat 11 Vékás Lajos (szerk.): A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Budapest 2013, 163.o. 12 Boytha György: A személyiségi jogok megsértésének vagyoni szankcionálása, HVG ORAC Lap- és Könyvkiadó, Budapest, Polgári Jogi Kodifikáció 2003/1. sz. 4.o. 13 Vékás Lajos (szerk.), i.m o. 14 Boytha György: i.m. 4.o. 15 Sárközy Tamás: Fordulat a magyar kártérítési jogban, HVG ORAC Lap- és Könyvkiadó, Budapest, Magyar jog 2013/9. sz. 535.o. 16 Fézer Tamás: Az erkölcsi károk megtérítése de lege lata és de lege ferenda, PhD értekezés, 35.o.; 10

10 jogintézmény korántsem nyújtott megfelelő hátteret a nem vagyoni károk megtérítésének. 17 Annak ellenére, hogy megalkották az évi IV. törvényt, a jogalkotásban űr keletkezett, mivel a nyugati társadalmakhoz képest, ahol a személyiségi jogok védelme felértékelődött, a magyar jogalkotás és joggyakorlat fordított álláspontot képviselt. 18 A diktatúra felpuhulását követően következett nagy változás az individuális jogok védelmében, amikor a társadalmi változások a piaci viszonyok kialakulását eredményezte és közeledni kezdett a nyugati társadalmi minták felé. Eredményeképpen megalkották az évi IV. törvényt, amelyben az egyén személyiségi jogainak szűk körű védelmét ismerték el. A védelem legfőképpen az élet-, testi épség-, egészség 19 alapjog hármas megsértése esetén előterjeszthető kártérítési igény szabályozásában nyilvánult meg. 20 A novella a 354. megfogalmazásával és rendszertani elhelyezésével rengeteg vitát váltott ki a jogalkalmazók és jogtudósok körében. A vita tárgyát az képezte, hogy a jogalkotó vajon új felelősségi alakzatot kívánt megalkotni, amelyet a személyhez fűződő jogok megsértésére alakított ki, vagy esetleg egy új kárfajtát vezetett be. Lábady Tamás szerint az általános polgári jogi személyiségvédelem alapja, hogy a polgári jog általánosságban arra kötelez mindenkit, hogy tiszteletben tartsa a személyhez fűződő jogokat, így azok megsértése alapvetően jogellenesnek minősül. 21 A fejlődés következő állomása a Legfelsőbb Bíróság által 1981-ben meghozott 16. számú irányelv volt, amelyben a szocialista társadalom közös érdekeként rögzítésre került a nem vagyoni értékek védelme is. 22 A védelem határai megmaradtak az élet-, testi épség-, egészség jogok védelmében, azonban a szankció szélesebb körének elismerésével bővült a nem vagyoni hátrányok kerete. Bármely felelősségi alakzathoz kapcsolhatónak vélte a nem vagyoni kártérítést és immateriális kárként ismerte el az érzelmi élet beszűkülését, a családalapítási lehetőségek elvesztését, a munkahelyi és egzisztenciális károk bekövetkezését, az életmód és életvitel hátrányos és kényszerű megváltozását, valamint a hozzátartozó halálát is. A Legfelsőbb Bíróság 21. számú Irányelve pedig a rendszerváltozás okán beállott társadalmi változások következményeként igazította a szabályokat, hatályon kívül helyezte a 16. számú Irányelvet, lebontotta a korlátokat az elvárt védelemnek megfelelően. 23 A nem 17 Ujváriné Antal Edit: Új magyar polgári jog; Felelősségtan; Miskolc; Novotni Alapítvány a Magánjog Fejlesztéséért; 2014; 38.o. 18 Guba Zoltán: A nem vagyoni kár, i.m. 5.o évi IV. törvény 76. és 84. (1) e), valamint Molnár Ambrus: A sérelemdíj elméleti és gyakorlati kérdései Kúriai Döntések Bírósági Határozatok 2013/7., 744.o. 21 Ujváriné Antal Edit: Felelősségtan, i.m o 22 A Legfelsőbb Bíróság 16. számú Irányelve a nem vagyoni kárért való felelősségről 23 Molnár Ambrus: i.m. 744.o. 11

11 vagyoni kártérítés kompenzációs funkciója háttérbe szorul, az elégtétel kerül előtérbe, amely inkább a károkozó hátrányára és nem a károsult javát szolgálja. 24 Mindezek ellenére a nem vagyoni kár elismerése látszólagos, hiányos volt. Dr. Kende Péter jogász-szociológus könyvében 25 több olyan jogesetet gyűjtött össze, amelyek jól szemléltetik a nem vagyoni kártérítés gyakorlati megítélését a XX. század végén. 26 A mai szemlélethez képest merőben rossz gyakorlati álláspontokat alakított ki a 16. számú Irányelv, sőt még a 21. számú Irányelv is, ezért nagy szükség volt a nem vagyoni kárra vonatkozó rendelkezések megváltoztatására. Az Alkotmánybíróság 32/1992. (VI.1.) számú határozatában megerősítésre került, hogy a személyiségi jogokban nem lehet különbséget tenni, mert azokat a polgári jog minden viszonyában azonos védelem illeti meg. A Ptk ának azt a rendelkezését, hogy ha a károkozás a károsultnak a társadalmi életben való részvételét, vagy egyébként életét tartósan vagy súlyosan megnehezíti, illetőleg a jogi személynek a gazdasági forgalomban való részvételét hátrányosan befolyásolja alkotmányellenesnek találta és részben megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság indokolásában kifejtette, hogy a nem vagyoni kártérítés az általános személyiségvédelem eszköze, így nem korlátozható egyes személyiségi jogok megsértésére, illetve az nem tehető semmilyen kritériumtól függővé, valamint indokolatlan a természetes és jogi személyek közötti különbségtétel is. Ezzel kimondta, hogy a jognak egyenlően kell kezelnie a személyiségi jogokat, azok megsértését, illetve védelmét. 24 Lábady Tamás: A nem vagyoni kárpótlás elégtétel funkciója a felelősségbiztosítás nézőpontjából, In: Dr. Gáspárdy László (szerk.): Ünnepi tanaulmányok I. Novotni Zoltán professzor 60. születésnapjára; Miskolci Egyetem, Miskolc 1991; 217.o. 25 Dr. Kende Péter: Mik vagytok Ti, Istenek? orvosi műhibák; Hibiszkusz Könyvkiadó Kft.; Budapest, o. 26 Felperes kereseti kérelmében nem vagyoni kár megtérítésére kérte kötelezni azt az egészségügyi intézményt, amelyben felesége szülését lefolytatták, miután felesége belehalt a szülésbe, s két nap múlva az ikrek egyike is életét vesztette. A szülést levezető orvos veszélyeztetett szülésnek minősítette a terhességet és bár előzeteses azt állapították meg, hogy császármetszésre lesz szükség természetes szüléssel jött napvilágra a két csemete. Az anya belehalt a szülésbe, s másnap megállapították, hogy a szülést lebonyolító orvos olyan sérülést okozott az egyik gyerek fején összeroppantva azt -, hogy ennek következtében másnap meghalt. Két év múlva a második gyereknél is rendellenességet vettek észre, egy tumor volt az agya mellett. Többször megműtötték, de belehalt, s a boncolás megállapította, hogy a tumor már a születés óta ott volt a gyerek agyában, annak következményeként, hogy a szülést lebonyolító orvos nem szabályszerűen járt el. Az apa perelt, a bíróság megállapította az orvos eljárásának jogellenességét, de a bíróság - a hatályon kívül helyezett számú irányelvre hivatkozva a keresetet, mint alaptalant elutasította és a felperest kötelezte a perköltségek viselésére. Indokolásában leírta, hogy az alperes nem vagyoni kártérítésre csak akkor kötelezhető. ha jogellenes magatartásával kárt okozott. A közeli hozzátartozó elvesztése, az ezzel járó fájdalom önmagában nem alapozza meg az igény jogszerűségét. A felperes csak akkor követelhetne nem vagyoni kártérítést, ha gyermeke halála követeztében életviszonyai úgy alakultak volna át, hogy ahhoz nem tud alkalmazkodni, vagy életének vitele egyébként tartósan és súlyosan megnehezült volna. Önmagában a család elvesztéséből eredő fájdalom és gyász miatt fájdalomdíj megítélése lehetne indokolt, azonban ilyen jogintézményt a magyar jog nem ismer. 12

12 A viták lezárásaképpen 27 a Ptk. módosításra került, az évi XCII. törvény a, a Ptk t végleg hatályon kívül helyezte, és beépítette a nem vagyoni kártérítést a Ptk (1) és (4) bekezdéseibe. A nem vagyoni kár ezáltal a kárfajták egyik törvényben szabályozott esete lett, azonban annak fogalmára és alkalmazására semmilyen más kritériumot nem tartalmazott, ezáltal korlátlan fejlődési lehetőséget teremtett a jogintézmény számára. 28 A személyiségi jogok megsértéséből eredő károknak kétféle köre van: 1. a károsult vagyonát érintő károk, mint például a kezelési és ápolási költségek, vagy a keresetkiesés; 2. a károsult személyét érintő sérelem okozásával, amely a testi épség elvesztésének közérzeti és társadalmi következményeiben, tartós egészségromlás elszenvedésében, elvárható életkor megrövidülésének tudatában, fizikai szenvedésben, lelki megrázkódtatásban, kedélybántalomban vagy tartós pszichikai károsodásban, az életvitel, a személyes körülmények, a személyiségről mások által alkotott kép hátrányos módosulásában, közéleti és elhelyezkedési lehetőségek előnytelen megváltozásában nyilvánulnak meg. A polgári jogban az elmúlt század során széleskörűen gyökeret eresztett az igény a személyiségi jogsérelem pénzbeli ellensúlyozására olyan esetekben is, amikor a jogsértés nem járt vagyoni károkozással. A kétféle jogsértő hátrány pénzbeli orvoslása ekkor még nem nyert jogunkban kellő elvi alapokon megkülönböztetett, egyfelől a merőben személyiségi érdekek sérelméhez, másfelől az ezzel okozott kár eltérő tényállási elemeihez igazodó szabályozást. 29 A régi Ptk. szerinti polgári jogunk egymás mellett, sajátos tartalmuknak megfelelően szabályozta a személyek vagyoni, illetőleg egyes személyi viszonyait, a személyiségi jogok megsértéséből eredő károk és a nem vagyoni érdekcsorbulások 30 pénzbeli orvoslását jogunk egyaránt a vagyonjogban szabályozott kártérítés rendszere felől közelítette meg. A törvény ily módon lényegükben különböző hátrányokat vett egy kalap alá és a nem vagyoni sérelmeket is a nem arra szabott kártérítés intézményének alkalmazásával, a nem vagyoni kártérítés önellentmondásos konstrukciójával kívánta reparálni. 31 Paradox jellege a fogalmának meghatározásában érhető tetten, mivel a kártérítési felelősség körébe utalása által 27 Ujváriné Antal Edit: Felelősségtan, i.m o. 28 Molnár Ambrus: i.m. 744.o. 29 Boytha György: i.m. 3. o. 30 Grosschmid Béni kifejezése: Fejezetek kötelmi jogunk köréből. I II. köt. Budapest: Athenaeum, kiadás, 1901, illetve Fejezetek kötelmi jogunk köréből. I III. köt. Jubileumi kiadás, Budapest: Grill, o. 31 Boytha György: i.m. 3. o. 13

13 megpróbálja értékkel felruházni a személyiségi jogokat, amelyeknek voltaképpen pénzbeli egyenértékük nincs. 32 A legnagyobb gyakorlati problémát a nem vagyoni kártérítés tekintetében a sérelmet szenvedett fél hozzátartozójának igényérvényesítése jelentette, abban az esetben, ha a sérelmet szenvedett fél elhunyt (pl. mindkét szülő elvesztése), vagy, ha olyan jellegű sérüléseket szenved, amelyek a hozzátartozó pszichéjében sérelmet, fájdalmat okozott (pl. kómába kerül a károsult). 33 A bírói gyakorlatban elfogadott volt az, hogy nem adott alapot a hozzátartozó elvesztése a hozzátartozói igényérvényesítésre. Önmagában a hozzátartozó halála folytán keletkező fájdalom és gyász nem volt elegendő a nem vagyoni kár megítéléséhez, valamint az sem, ha ennek következtében a korábbi helyzete hátrányosan megváltozott. 34 Ahogy az előzőekben ismertetett jogesetből (25. sz. lbj.) is kitűnt a bírói gyakorlat a kárra és a hátrányos következményekre fektette a hangsúlyt, szükségszerűnek tartotta a hozzátartozó életében bekövetkezett hátrányok bizonyítását, így megnehezítette a hozzátartozói igények érvényesítését. 35 Mindezekre tekintettel a jogalkotó kiszakította az individuális jogok sérelme esetén alkalmazható szankciókat a kártérítési felelősség köréből és a személyiségvédelem szabályainál, a személyiség megsértése esetén alkalmazható szubjektív szankciók között helyezi el azokat Görög Márta: A nem vagyoni kártérítés összege; In: Tóth Károly (szerk.): Tanulmányok Dr. Besenyei Lajos egyetemi tanár 70. születésnapjára; Szegedi Tudományegyetem ÁJK, Szeged 2007.; 203.o. 33 László György (biztosítási szakjogász): A nem vagyoni kárról, oktatási segédanyag, 9-10.o. 34 LB. 16. számú Irányelve; BH II. 35 Molnár Ambrus: i.m. 747.o. 36 Székely László: Az ember, mint jogalany az új Ptk-ban, In: Dr. Grad - Gyenge Anikó (Szerk.), Egy új korszak hajnalán konferencia-kötet az új Polgári Törvénykönyv tiszteletére, Károli Gáspár Református Egyetem Államés Jogtudományi Kar, Budapest 2013, 100.o. 14

14 II. Az új Ptk. 1. A személyiségvédelem tételes jogi elhelyezése A személyiségvédelemre vonatkozó szabályok rendszertanilag a Ptk. Második Az ember mint jogalany című - Könyvének Harmadik részében helyezkednek el. Látható, hogy a természetes személyekről szóló részben került elhelyezésre, de természetesen a jogi személyeket megillető személyiségi jogokra is megfelelően alkalmazni kell ezeket a szabályokat, erre való utalást tartalmaz is a jogi személyekről szóló Harmadik Könyv. 37 Általános személyiségvédelemről beszélhetünk, amely generálklauzula azt jelenti, hogy az individuális jogok bármilyen megsértése tilos és valamennyi személyiségi jog a törvény védelme alatt áll, így azok is, amelyeket a törvény nevesítve nem sorol fel. A törvényben nevesítve fel nem sorolt személyiségi jogok megsértése esetén is lehetőség van a törvény által biztosított védelmi eszközök igénybevételére. A Ptk-ban felsorolt személyiségi jogok pedig speciális jellegükre tekintettel külön védelemben részesíti a jogalkotó. Ezen a generálklauzulán alapul a személyiségi jogi jogviszony abszolút szerkezet, amely azt jelenti, hogy mindenki köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amely más személyiségi jogait sérti. Elmondható tehát, hogy minden jogsértő magatartás általános tilalma jut érvényre és ez alapján minden személyiségi jogot sértő magatartás jogellenességének kimondása, törvényi vélelmének megalkotása. Ez az abszolút szerkezetű jogviszony akkor fordul át relatív szerkezetűvé, ha az abszolút szerkezetű jogviszony rendellenesbe fordul, 38 tehát a tényleges személyiségi jogi jogsértés bekövetkezik és a sérelmet szenvedett fél és a jogsértő között jogviszony alakul ki, amely alapján a jogsértővel szemben követelése keletkezik a jogosultnak. 39 Már említésre került, de ismét meg kell jegyezni, hogy a személyiségvédelmi szabályok a természetes személyekre vonatkozó könyvben került elhelyezésre. Ez nem azt jelenti, hogy csak és kizárólag a természetes személyeket illetné meg ez a védelem, illetve csak nekik lennének személyiségi jogaik. Ellenkezőleg, a személyiségi jogok minden jogalanyt megilletnek, mind természetes és jogi személyeket egyaránt. A törvény által elismert önálló jogalanyoknak minősülő jogi személyek személyiségi jogai is védelem alatt állnak, azonban lényeges kevesebb személyiségi jog fűződhet hozzájuk, mint a természetes személyekhez. 37 Barzó Tímea: A személyiségi jogok, In: Prof. Dr. Bíró György (Szerk.), Új magyar polgári jog tankönyv, (I-VIII.) Általános Tanok és Személyek Joga; Novotni Alapítvány a Magánjog Fejlesztéséért; Miskolc 2013; 235.o. 38 Asztalos László: A polgári jogi szankció, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1966, 362.o. 39 Molnár Ambrus: i.m. 746.o. 15

15 Éppen ezért rendelkezik úgy a Ptk. 3:1. (3) bekezdése, hogy a ezeket a szabályokat kell alkalmazni, kivéve, ha a védelem jellegénél fogva csupán az embert illetheti meg. Fogalmilag kizárt tehát pl. a testi épség-, egészséghez való jog megsértése a jogi személy esetében, azonban pl. a jó hírnév, vagy a hátrányos megkülönböztetés más jogi személyekhez képest jogvédelmet érdemel. 2. A személyiségvédelem jellemzői A személyiségi jogok sajátossága, hogy a személyek elválaszthatatlan részét képezik, s minthogy a személy sem lehet tulajdon átruházást célzó jogügylet tárgya, így annak átruházása kizárt, valamint azokról lemondani sem lehet. Ebből a személyhez tapadásból fakad az a sajátossága, hogy a személyiségi jogában megsértett személy csak személyesen, vagy jogi képviselője útján eljárva érvényesítheti a megsértésből fakadó jogokat, csak ő kezdeményezhet eljárást és az objektív, illetve szubjektív szankciók iránti igény sem ruházható át és még csak nem is örökölhető. 40 A személyiségi jogsértésből eredő jogviszonyok dogmatikai természetéből fakad, hogy a sérelmet szenvedett félnek kizárólagos joga az igényérvényesítés. A sérelemdíj reparációs funkciójából pedig az következi, hogy a sérelmet szenvedett félnél kell kifejtenie az okozott sérelem kompenzálását. 41 Ez alól kivételként - kizárólag az objektív szankciók körében - a közösséget ért sérelem esetén a közösség bármely tagját megillető kereshetőségi jog, valamint a közérdekbe ütköző magatartás esetén az ügyész kereshetőségi joga említhető meg. Jogvédelemért fordulhat bírósághoz továbbá a cselekvőképtelen személy törvényes képviselője, illetve az ismeretlen helyen távollévő személy hozzátartozója, vagy gondnoka. 42 A bírói gyakorlatban kialakult helyes álláspont szerint a még életében megindult perbe a jogosult halálát követően az örökösei beléphetnek, ez esetben nincs helye a per megszűntetésének, valamint a másik oldalról vizsgálva a jogsértő személy sérelemdíjban való marasztalása a hagyaték terheibe tartozik, így azt a jogsértő halála esetén az örökösök az örökhagyó tartozásaként megöröklik. 43 Igaz, hogy a törvényi vélelem alapján minden személyiségi jogot sértő magatartás jogellenes, de ez az abszolút jogvédelem csak bizonyos korlátok között érvényesül. Amennyiben jogellenességet kizáró körülmény áll fenn, úgy a megatartás nem lesz jogellenes, 40 Barzó Tímea: A személyiségi jogok, i.m o. 41 Molnár Ambrus: i.m. 748.o. 42 Barzó Tímea: A személyiségi jogok, i.m o., o. 43 Molnár Ambrus: i.m. 748.o. 16

16 s ha még a személyiségi jog megsértésre is kerül, nem érvényesíthetőek a személyiségi jogok védelme esetére előírt szankciók. Ezek a jogellenességet kizáró körülmények a jogos védelem, a szükséghelyzet, a jogosult beleegyezése, hozzájárulása, valamint értelemszerűen a jogszabály engedélye. Ezek közül a jogosult beleegyezését kívánom pár szóban jellemezni. A Ptk. 2:42. (3) bekezdésében mondja ki a jogosult hozzájárulását a jogsértő magatartáshoz. Ezt úgy kell értelmezni, hogy a jogosult egy meghatározott személyiségi jogának megsértéséhez járulhat hozzá, de csak egy meghatározott személy tekintetében. Nem lehet tehát kiterjesztően értelmezni ezt a szabályt, nincs lehetőség valamennyi személyiségi jogra nézve a jogsértő magatartáshoz való hozzájárulásra, vagy egy személyiségi jog megsértésének bármely személy által történő megsértéséhez való hozzájárulásra, s ezek kombinációjára. Elmondható, hogy a Ptk. szakít az eddigi gyakorlattal és az eddigi szabályozástól eltérően bármely személyiségi jog megsértése esetén alkalmazható szankciót relatív szerkezetű, kötelmi jogi jogviszonyként kezel, ami azt jelenti, hogy az általános szabályok szerint vonatkoznak rá az elévülés szabályai. Az individuális jogok védelmében az alkotmányos védelem mellett kiemelkedő helyet foglalnak el a polgári jogban meghatározott védelmi eszközök. Természetesen a jogsértés jellege alapján minden egyes jogvédelem igénybe vehető, azok akár együttes alkalmazása sem kizárt. A polgári jogi védelem eszközeiként objektív és szubjektív szankciók elkülönítésére van lehetőség. Az első reparatív szankciókörbe tartozó védelmi eszközök felróhatóságtól függetlenül alkalmazhatóak, már a jogsértés ténye önmagában megalapozza a szankció alkalmazását. Ez esetben tehát csak azt kell bizonyítani, hogy az érintett személyiségi jogát megsértették és a jogsértő magatartása jogellenes volt, tehát nem állt fenn jogellenességet kizáró körülmény és azt, hogy van okozati összefüggés az elszenvedett sérelem és a jogsértő magatartás között. A szubjektív szankciók ettől eltérően csak a jogsértő felróható magatartása esetén alkalmazhatóak, tehát a jogsértő félnek lehetősége van a kimentésre. Ez esetben tehát a felsoroltak mellett a felróhatóságot is bizonyítani kell. 44 Mindkét szankciótípust az alábbiakban a szükséges mélységig fejtegetem, azonban legfőképpen a sérelemdíj, mint szubjektív szankció bemutatására törekszem. 44 Barzó Tímea: A személyiségi jogok, i.m o.; o. 17

17 3. A személyiség védelmének objektív szankciói A Ptk. öt különböző objektív szankciót nevesít, amelyek alkalmazása külön-külön, de akár együttesen is lehetséges. A legenyhébb szankciónak mondható talán a sérelmet szenvedett fél azon joga, hogy kérheti a jogsértés tényének, megtörténtének bíróság általi megállapítását [2:51. (1) a)]. Ekkor a bíróság ítéletben megállapítja a jogsértés tényét, nevesíti azt a konkrét jogot, amely megsértésre került és meghatározza a jogsértő magatartást is, valamint a jogsértés helyét és idejét egyaránt. Kötelezettséget kirovó szankcióként a bíróság a sérelmet szenvedett, vagy szenvedő fél kérelmére a kialakult sérelmes helyzet felszámolására, a jogsértés abbahagyására és a jogsértő magatartástól való eltiltásra is kötelezheti a jogsértőt [2:51. (1) b)]. Ha a bírósági határozat meghozatalakor a jogsértő magatartás még fenn áll a bíróság kötelezi a felet a jogsértés abbahagyására, s ha alappal lehet tartani attól, hogy a jövőben a jogsértés megismétlődik, akkor a bíróság a jogsértő magatartás gyakorlásától el is tiltja a jogsértő felet. A következő szankció az ún. eszmei elégtétel, amely lényegért tekintve erkölcsi jóvátételt jelent. A bíróság elégtétel adására kötelezi [2:51. (1) c)] a felet, amelyben a félnek el kell ismernie a jogsértő magatartást és azt, hogy ez a másik félre nézve jogsértő volt, valamint a jogsértő félnek ki kell fejtenie sajnálatát, megbánását, tehát bocsánatot kell kérnie a jogában sértett féltől. Ennek megtörténte szóban, vagy írásban lehetséges, mégpedig olyan nyilvánosság előtt kell ezt a nyilatkozatot megtenni, amilyenben a jogsértés történt. Erről a nyilatkozatról a bíróságnak ítéletében rendelkeznie kell. Negyedik szankció a sérelmes helyzet megszűntetésére, a jogsértést megelőző állapot helyreállítására, a jogsértéssel előállított eszköz megsemmisítésére vagy jogsértő mivoltától való megfosztásra kötelezés [2:51. (1) d)]. Az első fordulat alkalmazása akkor valósulhat meg, ha a jogsértés folyamatos, vagy a jogsértés valamilyen jogsértő állapot fenntartásában nyilvánul meg. Ha a jogsértés tárgyi eszköz útján valósult meg, akkor az eszköz megsemmisítését, vagy a jogsértő mivoltától való megfosztását kérheti a sérelmet szenvedett fél. Új személyiségvédelmi szankcióként vezették be a jogsértéssel elért vagyoni előny átengedésre kötelezést [2:51. (1) e)]. Mindezt pedig nem a kártérítés szabályai alapján, 18

18 hanem mivel jogcím nélküli vagyoneltolódásról beszélünk a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint kell megítélni a megfizetendő vagyoni előny mértékét Barzó Tímea: A személyiségi jogok, i.m o.; o. 19

19 4. A személyiség védelmének szubjektív szankciója a sérelemdíj A sérelemdíj funkciójának megállapításakor a Ptk. indokolását kell alapul venni, amely világosan kimondja, hogy a sérelemdíj a személyiségi jogok megsértésének vagyoni elégtétellel történő közvetett kompenzációja és egyben magánjogi büntetése. Elsődlegesen tehát a magánjogi viszonyokban kialakult vagyoneltolódások reparációjaként szolgál, tehát a jogsérelmet megelőző állapot helyreállítását célozza meg az által, hogy a sérelmet szenvedő felet vagyoni juttatással kompenzálja. Preventív funkciója azt jelenti, hogy a jogsértőre kiszabott sérelemdíj mértékének, olyan megelőző hatásúnak kell lennie, amely visszatartja a jogsértő személyt a jövőbeni jogsértésektől (speciális prevenció), valamint alkalmas arra, hogy a társadalom egésze tartózkodjon minden személyiségi jogokat sértő cselekménytől (generális prevenció). 46 Másodlagosan viszont rendelkezik elégtételi funkcióval, azaz a jogsértő félre nézve represszív hatást kell gyakorolnia, s ezen keresztül érvényesítenie a prevenciót. Ez az alapvetően büntetőjogias felfogás nem teljesen fér össze a magánjogi szankcionálás alaptéziseivel, éppen ezért csak kiegészítő funkcióként fogható fel. 47 Ennek kifejtésére a későbbiekben kerül sor A sérelemdíj megállapítása Ha valakit személyiségi jogában megsértenek, sérelemdíjat követelhet az őt ért nem vagyoni sérelemért [2:52. (1) bek.]. A törvényhely meghatározásából egyértelműen lehet következtetni a sérelemdíj megállapításának feltételeire. A (2) bekezdés szerint a sérelemdíjra kötelezés feltételeire a kártérítési felelősség szabályait kell alkalmazni. Meghatározza továbbá azt is, hogy az alkalmazása különösen a jogsértő személyének meghatározására, valamint a kimentés módjára értendő. Ez az utaló szabály nem változtat a sérelemdíj kártérítéstől való eltérésén, ezzel az utaló szabállyal nem a dogmatikai tartalmának alkalmazását kívánja a jogalkotó, hanem csak a marasztalás feltételeire alkalmazást. 48 Így a sérelemdíj megállapításának feltétele, hogy a személyiséget sértő magatartás jogellenes legyen, ne álljon fenn tehát semmilyen jogellenességet kizáró ok; legyen sérelem, amit a jogsértő magatartás 46 Fuglinszky Ádám: Kártérítési jog, Új magánjog sorozat 7, HVG - Orac Lap- és Könyvkiadó, Budapest 2015, o. 47 Vékás Lajos: Bírálat és jobbító észrevételek az új Ptk. Törvényjavaslatához (a zárószavazás előtt), Magyar Jog, 2013/1, Molnár Ambrus: i.m. 747.o. 20

20 már önmagában megalapoz; e kettő között legyen ok-okozati összefüggés; s végül a magatartás legyen felróható a jogsértő személynek. Alapvető újítása a Ptk.-nak, amely a legfőbb eltérést jelenti a nem vagyoni kártérítéstől, hogy a jogsértés ténye önmagában véve megalapozza a sérelemdíj kiszabását. Ez azt jelenti, hogy csupán a jogsértő magatartás megtörténtét kell bizonyítani. Nem kell bizonyítani tehát, hogy az okozott valamilyen sérelmet, hátrányt. 49 Ki kell azonban emelni, hogy a sérelemdíj alkalmazása nem jelent automatikus és feltétlen reakciót a személyiségi jogsértésre. 50 Szubjektív jogkövetkezmény lévén a felelősség alóli kimentést kell megvizsgálni. A Ptk. az összes polgári jogi jogviszonyra meghatározza az általánosan elvárható magatartás tanúsításának clausuláját (1:4. ). Az, hogy milyen felróhatósági alakzat szerint állapítható meg a felelősség attól függ, hogy a jogsértő magatartás a kártérítési felelősség melyik diszpozíciójába illeszkedik bele. Ha a delictuális felelősség szabályait vesszük alapul, a kimentés akkor lehetséges, ha a jogsértő fél bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. A felróhatóság a társadalom elvárásának tükröződése, hogy egy adott meghatározott helyzetben milyen objektív magatartás tanúsítását várja el a személyektől, ettől való eltérés, annak nem megfelelősség, felróhatóságot alapoz meg. 51 Az, hogy az adott helyzet, az objektív mérce, vagy az ésszerűen eljáró személy meghatározása, milyen gyakorlati problémákat szülhet külön fejezeti fejtegetést is érdemelhetne. Adott esetben elképzelhető, hogy a Ptk.-ban külön nevesített felelősségi alakzatok megvalósulása miatt lesz valaki sérelemdíjra jogosult. Elmondható, hogy a gyakorlatban előforduló esetek nagy többségében a fokozott veszéllyel járó tevékenység felelősségi formája kerül előtérbe, mivel a legtöbbször a közúti balesetek miatt elszenvedett sérülések miatt merül fel a sérelemdíj igénye, s nyilvánvaló, hogy a gépjármű üzembentartójának felelőssége a Ptk. 6:535. alapján állapítható meg. Ez esetben a mentesülés annak bizonyítása esetén lehetséges, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik. 52 Természetesen elképzelhetőnek tartom más felelősségi forma esetén is a sérelemdíj megállapítását pl. épületkárokért való felelősség stb., de ezek külön dogmatikai és gyakorlati (hipotetikus) szempontból történő ismertetésére nem térek ki. 49 Barzó Tímea: A személyiségi jogok, i.m o.; o. 50 Molnár Ambrus: i.m. 746.o. 51 Fuglinszky Ádám: Kártérítési jog, i.m. 830.o., o., 52 Fuglinszky Ádám: Kártérítési jog, i.m. 830.o. 21

21 Mivel a Ptk. 2:52. (2) bekezdésében található utaló szabály a kártérítés szabályait kívánja alkalmazni, s nem a delictuális felelősségét, így teljesen egyértelmű, hogy a személyiségi jogokat szerződésszegéssel is meg lehet sérteni. Mivel a szerződés nem szerződésszerű teljesítése adott esetben okozhat a személynek olyan jellegű sérelmeket (pl. hibás teljesítés esetén egészségben károsodást), amelyek a személyiségi jogait sérthetik, így a szerződésszegés vezet azok megsértéséhez. 53 Ebben az esetben pedig evidens, hogy a szerződésszegésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni a sérelemdíjra való kötelezésnél. A sérelemdíj szubjektív kategória ezért a kimentés lehetséges, ami azt jelenti, hogy sokkal szigorúbb kimentési szabályokat kell alkalmazni a szerződésszegéssel okozott jogsérelem esetén, mint ha a delictuális felelősségi szabályokat alkalmaznánk. A kontraktuális felelősség alóli kimentés három feltétele, ha a jogsértő fél bizonyítja, hogy a szerződésszegésből eredő kárt - ez esetben sérelmet-, a kötelezett ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozott, amelyet a szerződéskötés idején előre nem láthatott és e körülmény elkerülése, illetve a kár elhárítása nem is volt tőle elvárható (6:142. ). 54 Összegezve tehát, a jogsértő magatartás megvalósulása a jogellenességet kizáró ok hiányában - megalapozza, ezzel a sérelem bekövetkezését nyilvánvalóvá teszi; a jogsértő magatartás bizonyítottsága önmagában feltételezi az okozati összefüggést, s amennyiben nem tudja kimenteni magát a jogsértő fél, úgy a magatartás neki felróható lesz, így megállapítható a sérelemdíjra kötelezés A sérelemdíj mértéke A bíró egyik legfontosabb dolga, hogy tisztában legyen azzal, adott esetben milyen okból és céllal ítéli meg a sérelemdíjat. Általános követelmény, hogy az ítélet indokolásából világosan ki kell tűnnie azon indokoknak, amelyeket az ítélet meghozatalakor figyelembe vett, így különösen a sérelemdíj mértékének meghatározásakor. 55 Az összegszerűség meghatározásakor rendkívül nagy jelentősége van a bírák meggyőződésének, az adott helyzet megítélésének, a bírói mérlegelési jogkörnek. A bírák mérlegelésének ki kell terjednie az adott ügy minden egyes releváns mozzanatára, minden tényállási elemére. 53 A Polgári Törvénykönyv Indokolása 54 Fuglinszky Ádám: A szerződés általános szabályai A szerződésszegés, In: Wellmann György (Szerk.), Petrik Ferenc (főszerk.), Polgári Jog, Kötelmi jog Első és Második Rész, Az új Ptk. magyarázata V/VI.; HVG- Orac Lap-és Könyvkiadó, Budapest, 2013, o. 55 Vékás Lajos: Sérelemdíj fájdalomdíj: Gondolatok az új Ptk. reformjavaslatáról a német jog újabb fejleményei tükrében, Magyar Jog, 2005/4,

22 A Ptk. 2:52. (3) bekezdése támaszt nyújt a bíróságoknak abban, hogy mit vegyenek különösen figyelembe a sérelemdíj mértékének meghatározásakor. Felhívnám a figyelmet a különösen szóhasználatra, ami azt sugallja, hogy a norma példálózó felsorolást tartalmaz, ezen felül bármilyen más körülményt is figyelembe vehet a bíróság. a) A jogsértés súlyossága tekintetében azt kell figyelembe venni, hogy a jogosultnak mely személyiségi joga és az milyen sérelmet szenvedett el. Fontos azonban, hogy az alanyi jogok között nem lehet különbséget tenni. 56 Kiemelendő, hogy ennek a bizonyítása csak a sérelemdíj mértékének meghatározásánál releváns és nem a sérelemdíj megállapításának feltételeként. Értékelendő, hogy a jogsértő magatartást szándékosan követték-e el, esetleg az okozott hátránnyal mi volt a célja a jogsértőnek, talán haszonszerzésre törekedett, vagy más gazdasági indíttatása volt. 57 b) A jogsértés ismétlődő jellegének vizsgálata a jogintézmény represszív jellegét tükrözi, amely inkább büntetőjogi megoldás mintsem magánjogi. 58 Nem világos azonban, hogy minek az ismétlődő jellegét kell vizsgálni. A jogsértő fél által korábban mások személyében elkövetett jogsértő magatartásokat, vagy a sérelmet elszenvedett fél oldalán ismételten felmerülő jogsérelmeket. Ez utóbbi töltheti be igazán a sérelemdíj kompenzációs funkcióját. 59 c) A felróhatóság mértékének vizsgálatakor a szándékosan véghezvitt jogsértő cselekmény a sérelmet szenvedett személy pszichéjében nagyobb sérelmet okozhat annak tudatában, hogy ellene szándékosan hajtották végre a magatartást (pl. szándékos testi sértés következtében beálló pszichés sérelem), míg a felróhatóság enyhébb fokán kisebb sérelmet szenved el a másik fél. d) A sérelmet szenvedett félre és környezetére gyakorolt hatás mérlegelésekor azt kell megvizsgálni, hogy a jogsértés milyen hatással volt a fél életvitelére, a jogsértést megelőző foglalkozására. Adott esetben a munkahely, vagy a munkaképesség teljes, vagy részleges elvesztése is pszichés sérelmet okozhat. 60 e) További lehetséges vizsgálati szempont lehet a sérelmet szenvedett fél és a jogsértő viszonya, valamint tekintettel kell lenni mindkettő anyagi helyzetére, társadalmi 56 Fővárosi Ítélőtábla Polgári Kollégiuma 1/2013. (VI.17.) számú határozatával elfogadott kollégiumi véleménye a nem vagyoni kártérítés/sérelemdíj megtérítése iránti követelések elbírálásának a polgári perben felrülő egyes kérdéseiről, 7. pont 57 Molnár Ambrus: i.m. 747.o. 58 Vékás Lajos: Bírálat és jobbító észrevételek az új Ptk. Törvényjavaslatához (a zárószavazás előtt), i.m Nagy Gergő: Sérelemdíj: mi változik? In: Fazekas Marianna (Szerk.), Jogi Tanulmányok 2014; ELTE ÁJK; Budapest 2014; 590.o. 60 Fuglinszky Ádám: Kártérítési jog, i.m o. 23

23 pozíciójára. Figyelembe kell venni továbbá, hogy a sérelemdíj mennyire tölti majd be a represszív funkcióját, nevezetesen, hogy a jogsértő felet terheli- e a megtérítése, vagy a felelősségbiztosítás alapján a biztosító fog helytállni helyette. Fontos, hogy a bíróság által kiszabott sérelemdíj mértéke ne legyen túlzó, igazodjon a társadalmi értékviszonyokhoz, a sértett nem juthat nagyobb nyereséghez, mint amilyen mértékű sérelmet elszenvedett, mivel a társadalmi értékekkel rendelkező immateriális jogokat nem lehet gazdasági jellegűvé tenni. 61 Jelentős eltérés a nem vagyoni kártérítéstől, hogy a sérelemdíj kiszabása csak egy összegben lehetséges, járadék fizetésére nem ad lehetőséget a törvény. Ennek indoka, hogy a sérelemdíj összegének a már megtörtént sérelem kompenzációját kell szolgálni és azonnal kielégítést kell nyújtania a jogsértőnek. 5. A sérelemdíj problematikája A sérelemdíj jogintézményének bevezetése több elméleti és gyakorlati hibát is szül. Az első, amiben probléma látszik felvetülni az maga a jogintézmény elnevezése. Félrevezető lehet az elnevezésben a sérelem meghatározás. A jogalkotó célja, mint láthattuk az volt, hogy a személyiségi jogsértésekre alkosson szankciót, amelyet kivesz a kár fogalma alól és a nem vagyoni kár helyébe lép. Azonban a sérelem meghatározását is fel lehet fogni egy személy vagyoni jogaiban okozott hátrányként, annak csökkentéseként (pl. valakinek a sérelmére elkövetett testi sértés, lopás stb.). Petrik Ferenc szerint, a személyiségi jogsértés szükségképpen hátrányt okoz a sértett személyiségében, 62 éppen ezért alkalmasabb lenne a szankció elnevezéseként a nem vagyoni sérelem díja meghatározást adni. Véleménye szerint semmi gond nem volt a nem vagyoni kár fogalmával, hiszen nem szokatlan megoldás a magyar jogban, hogy jelzős szerkezettel képzett fogalmakat használjon (pl. jogi személy), sőt a jogintézmények lényege abban van, hogy azt milyen tartalommal töltjük meg. Az elnevezés másik részével, nevezetesen a díjjal is adódhat némi zavar, mivel alapvetően díjat valamilyen cselekmény pozitív elismeréseként szokás adni, megítélni valakinek, nem pedig egy jogellenes cselekmény szankcionálására. 63 A sérelemdíj büntető funkciója ütközik a magánjogi szankciók reparatív és represszív elvével, legfőképpen azért mert a magánjogi szankciók az indokolatlan vagyoneltolódások 61 Molnár Ambrus: i.m. 747.o. 62 Fuglinszky Ádám: Kártérítési jog, i.m. 830.o. 63 Petrik Ferenc: A nem vagyoni kár megtérítése védelmében; PJK 2003/1. sz. 6.o. 24