MAGYAR AKVAKULTÚRA SZÖVETSÉG HÍRLEVELE. 6. szám. In memoriam Woynárovich Elek ( )

Átírás

1 6. szám In memoriam Woynárovich Elek ( ) Woynarovich Elek november 14 én született a Szatmár megyei Tiszakóródon. A természeti környezet már gyerekkorában felkeltette érdeklődését és a természet tisztelete és szeretete egész életében meghatározó volt számára. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen 1937 ben diplomázott természetrajz kémia szakon, majd 1938 ban állattanból doktorált. Olyan tudományos műhelyek kiemelkedő kutatója, oktatója és vezető munkatársa volt, mint a Halélettani és Szennyvízvizsgáló Intézet, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem, az MTA Tihanyi Biológiai Intézete, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem és a szarvasi Haltenyésztési Kutatóintézet. A vízi környezet alapos ismerete, szakmai kitartása és kreativitása, illetve az elméleti ismeretek gyakorlati alkalmazásának igénye új módszerek és eljárások sorát eredményezte. Kidolgozta többek között a megtermékenyített halikra permetkamrában történő inkubálásának módszerét, a pontyikra ragadósságának megszüntetését lehetővé tevő eljárást, a halastavi széntrágyázás technikáját. Munkásságának eredményeit nem csak a hazai halgazdálkodás hasznosította tól FAO szakértőként segítette a világ számos fejlődő országában Nepáltól Venezueláig, hogy a haltermelés fejlesztése révén csökkenjen az éhezés és a szegénység. Munkásságát itthon és nemzetközileg is elismerték ben a Világ Akvakultúra Társaság (WAS) tiszteletbeli örökös tagja, illetve a stockholmi IDEA (Innovation for Development Association) első halászati díjazottja lett, majd 1993 ban Széchenyi díjat kapott. Aktivitását szinte halála napjáig megőrizte, fáradhatatlanul publikált, oktatott és szakértői munkát végzett. Munkássága jelentős hatással volt a halgazdálkodás fejlődésére nem csak Magyarországon, de a világ sok országában, így méltán tekinthetünk rá, mint a XX. század akvakultúra fejlesztésének egyik úttörőjére.

2 NEMZETKÖZI PONTY KONFERENCIA Az Európai pontytermelés és az édesvízi akvakultúra helyzete Európában Kazimierz Dolny, Lengyelország, 2011 szeptember szeptember 15 én és 16 án Lengyelország adott otthont egy nagyszabású ponty centrikus halászati konferenciának, ahol az Európában nagy jelentőséggel bíró édesvízi halfajhoz, a pontyhoz kapcsolódóan, a szakágazat jelenét és jövőjét vitatták meg a résztvevők. A konferencia szervezője az ALLER AQUA haltakarmányozásban érdekelt multinacionális vállalkozás volt ( A konferencia résztvevői A Vidékfejlesztési Minisztériumból (VM) Bardócz Tamás, a Halászati Osztály vezetője, Gábor János a Halászati Operatív Program Irányító Hatósági Osztályának vezetője, valamint Dr. Réczey Gábor és Mihálffy Szilvia vettek részt. Bardócz Tamás az Európai Unió akvakultúra fejlesztési stratégiájának végrehajtásához 2014 után várható EU as támogatásról tartott előadást. Dr. Váradi László a szarvasi Halászati és Öntözési Kutatóintézet (HAKI) főigazgatója és a Magyar Akvakultúra Szövetség (MASZ) elnöke a pontytermelés élelmiszerellátásban, vidékfejlesztésben és környezetvédelemben betöltött szerepéről tartott előadást. Dr. Szűcs István a MASZ alelnöke és Dr. Stündl László a Debreceni Egyetem (DE) adjunktusa, valamint Lévai Ferenc az Aranyponty Zrt. elnök vezérigazgatója a magyar delegáció tagjaként ugyancsak bekapcsolódtak a VM által koordinált pontytermelésre vonatkozó ún. országkérdőív elkészítésébe, melynek összesített értékelését a lengyel kollégák készítették el és mutattak be a konferencián. Mindezeken túlmenően Bardócz Tamás, Dr. Váradi László és Dr. Szűcs István moderátori feladatokat is elláttak az egyes szekciókhoz kapcsolódva. A magyar részvételre igazán nem lehetett panaszuk a szervezőknek, mivel a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. is két fővel (Turcsányi Béla és Koltai Tamás) képviseltette magát és Kozák Balázs is mint hazai szakértő vett részt a konferencián.

3 A konferencia két napján 6 témakörben összesen 17 előadás hangzott el, melyek írott anyaga angol és lengyel nyelven is rendelkezésre áll. A szekciók a jelenleg legfontosabb, tógazdasági haltermelést érintő témákat gyűjtötték csokorba úgy, mint: (1) a jelenlegi és a jövőbeli EU s támogatási lehetőségek; (2) a Koi herpesz vírus elterjedése; (3) a kormoránkérdés, illetve a (4) marketinghez és (5) termelési technológiához kapcsolódó kérdések. A konferencia Kazimierz Plocke, államtitkár Úr (Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium, Lengyelország) megnyitóbeszédével kezdődött, aki kiemelte, hogy a ponty Lengyelországban a legfontosabb, édesvízi akvakultúrában tenyésztett halfaj, illetve beszélt a lengyel édesvízi akvakultúra kiemelkedő szerepéről a halászati termékek iránti igény kielégítésében. Gyermekrajz kiállítás képei a konferencián A konferencián elhangzott előadásokból néhány gondolat: Közép Kelet Európában a halastavi gazdálkodásban a ponty a legnépszerűbb halfaj. A legutóbbi években az éves pontytermelés világszinten elérte a 3 millió tonnát, melyből a legjelentősebb mennyiséget Kína adja. Az Európai Unió országainak (EU 27) étkezési (piaci) pontytermelése 2009 ben mintegy tonna volt, a többi európai ország termelése összesen mintegy tonna. Az Unióban Lengyelország áll az élen tonnával, majd következik Csehország ( tonna) és Magyarország (9 931 tonna) (2009). Ezzel a termelési szinttel Magyarország jelenleg az EU s pontytermelésének mintegy 14,5 15,0% át adja. A termelési technológia az EU országaiban nagyrészt megegyezik, a pontyot jellemzően polikultúrában tartják és a piaci méretet 3 4 év alatt érik el. A tavak mérete jelentősen különbözik, Németországban a kisebb, 4 ha os tavak jellemzőek, míg Csehországban az átlagos tóméret mintegy 650 ha. Európában a hozamok jelentő szórást mutatnak, mely hektáronként 250 és 850 kg/ha értékek között változik (A. LIRSKI, 2011). Ki kell emelni, hogy az országoktól függetlenül minden pontytermelő hasonló jellegű problémákkal is szembesül, mint például a csökkenő nyereségességszint, a Koi herpesz vírus, a halevő ragadozók problémája (pl. kormorán, stb.) és a környezetvédelmi szolgáltatások (HKP) kérdése. A halastavak közvetlenül nem termelő funkcióihoz kapcsolódó értékek meghatározásával foglalkozó előadás a beazonosítására és számszerűsítésére koncentrált. A vizes területek sokfélesége adja az értékek sokszínűségét. Ezeknek a nem termelő funkcióknak piaci értékként való meghatározása nem egyszerű feladat és területtől, illetve hasznosíthatóságtól függően nagymértében változó. A haltermelés és a horgásztatás mellett a legjelentősebb nem termeléshez köthető értékek és funkciók: (1) táj és vízgazdálkodás, azaz a halastavak árvízvédelmi és víztisztításban betöltött szerepe, a korábban már említett (2) biodiverzitás megőrzése élőhelyek és táplálék biztosítása által, illetve

4 (3) kulturális, (4) szociális és (5) rekreációs értékek. A különböző teljes gazdasági értéket meghatározó módszereket részletesen bemutatva az előadó összegszerűen meghatározta a fentebb felsorolt nem termelő funkciók értékét Lengyelország egy adott tógazdaságát esettanulmány szerűen használva (K. TURKOWSKI, 2011). A Koi herpesz vírusról szóló szekcióban 3 előadás hangzott el, 2 lengyel (M. MATRAS 2011 és J. MAJ, 2011) és egy német (B. FENEIS, 2011) előadótól. A betegség először Izraelben és az USA ban bukkant fel, majd Európa számos országában regisztrálták. Ausztria, Belgium, Dánia, Franciaország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Lengyelország, Svájc és az Egyesült Királyság, illetve több ázsiai és afrikai ország is beszámolt koi herpesz okozta halpusztulásról. Magyarországon a rendszeres vizsgálatok ellenére a vírus megjelenését még egyetlen gazdaságból sem mutatták ki, országunk jelenleg mentesnek tekintendő a betegségtől. Az előadások kiemelték, hogy a legnagyobb állományveszteségek a tavaszi és az őszi időszakban, 18⁰C és 25⁰C között fordulnak elő. Az állatok jellemzően a kopoltyún, bőrön és az emésztőcsatornán keresztül fertőződhetnek meg. Számos halfaj hordozhatja a vírust, anélkül, hogy a betegség jelei mutatkoznának rajta, így például a vörösszárnyú keszeg, a bodorka, a fenékjáró küllő, a compó, a tüskés pikó, a vágó durbincs és a csuka. Kísérletek során bebizonyosodott, hogy a tavak égetett mésszel való fertőtlenítése jelentősen csökkentette a betegség kialakulását. A Tanács 2006/88 EK irányelve alapján a KHV bejelentési kötelezettség alá tartozó betegség. Azonban felmerül a kérdés, hogy az irányelv alapján milyen végrehajtási rendeletek biztosítják a Tagállamokban a betegség megelőzését, illetve milyen intézkedésekre van szükség, amennyiben a vírus valahol felbukkan? Milyen módszereket alkalmaznak a tagállamok a betegség diagnosztizálásában és hogyan lehetünk biztosak benne, hogy az élőhal kereskedelem során nem terjed tovább a betegség? A diagnosztizáláshoz használt megbízható módszerek kifejlesztése és harmonizált alkalmazása mind a kutatók, mind a termelők érdeke. A jelenlegi helyzetben, mikor a vírus elleni összefogott fellépés lehetetlennek tűnik, a német haltermelők szeretnék kezdeményezni, hogy a betegség kerüljön le a bejelentési kötelezettség alá tartozó betegségek listájáról. Magyarország határozottan ez ellen van, mivel a megelőzés egyetlen lehetséges eszköze a területi alapú vírusmentesség elérése. A kormoránkérdésről szóló előadások (R. GWIAZDA, 2011 és M. CIESLA, 2011) a kormoránpopuláció és elterjedési területének növekedésére hívták fel a figyelmet. A nagy kárókatona (Phalacrocorax carbo) elsődlegesen halevő ragadozó madár, egyedszáma az 1960 as évektől Európában folyamatosan nő, melynek egyik oka, hogy a természetes vizek és halgazdaságok megfelelő és nagy mennyiségben rendelkezésre álló táplálékbázist jelentenek. KOHL (2010) szerint az egyedszám Európában elérte a 2,2 2,3 milliót és mivel a madarak újabb és újabb területeket hódítanak meg, a fészkelő párok száma továbbra is növekszik. Közép Európában a legnagyobb kárt az őszi vonulás során okozzák, mivel egy madár egy nap alatt átlagosan mintegy gramm halat fogyaszt el. Ha a tél enyhe, a kormoránok ezt az időszakot is Közép Európában töltik, jelentős károkat okozva ezzel a halgazdaságoknak. A halállományokban okozott kár egyre súlyosabb, ami a halgazdaságok nyerseségességét, némelyiknek egyenesen a fennmaradását veszélyezteti. A madarak jelenléte állandó stresszt is jelent a halak számára, azok növekedésére és állapotára is kedvezőtlen hatással van. A gazdaságok területén, megfelelő engedély birtokában lehetőség van a madarak riasztására, illetve gyérítésére. A különböző módszerek közé tartozik az akusztikus, vizuális riasztás, fizikai akadályok, hálók, kábelek alkalmazása, a fészkelő helyek zavarása, a tojások elpusztítása a madarak kilövése, illetve a haltelepítési és lehalászási technológiák módosítása, azonban ezek a módszerek egységes, Európai szintű összehangolt kezelési terv nélkül nem lehetnek eredményesek. Egyes országokban a természetkímélő gazdálkodást elősegítő kompenzációs alapú támogatást biztosítanak a termelőknek. A kompenzáció megállapítása és kiszámítása minden országban más és más, de a legtöbb esetben függ a tóterület nagyságától és a jelenlévő kormoránok számától.

5 Pontymarketing kapcsán kettő előadás (Z. SZCZEPANSKI 2011 és H. KLUPP, 2011) hangzott el, amelyekből kiderült, hogy a különböző országok marketingstratégiái regionális és/vagy országos szintű intézkedéseket tartalmaznak. Főként a média szerepe került kiemelésre (főzőműsorok, főzőversenyek és a halas programok). A halételek népszerűségét egyéb rekreációs és kulturális tevékenységek, kulináris élmények összekapcsolásával érdemes növelni. A termékpálya bővítése, a minőségi halhús előállítása, a fogyasztók bizalmának és tájékozottságának növelése alkotják a marketingstratégiák alapját. A halfajok megválasztásánál a fogyasztókat befolyásoló tényezők: a termék elérhetőségére, ára, íze, fogyaszthatósága (szálkásság), frissessége illetve eredete, eredetisége. Mindezek alapján bemutatásra került a lengyel PanCarp projekt, mely jelentős sikereket ért el a ponty kedveltsége és értékesítése területén. Egybehangzóan megállapításra került, hogy az európai fogyasztó többnyire Karácsonykor eszik pontyot, illetve egyéb ünnepnapokon. A feldolgozás és az elkészítés jellemzően otthon történik. Az alacsony fogyasztás oka, hogy a ponty nem folyamatosan és nem minden üzletben érhető el, időigényes és macerás az elkészítése, Karácsonykor azonban még így is különlegesebb élményt nyújt. A halat tehát elérhetővé kell tenni az egész év során és kiemelni annak pozitív táplálkozási élettani hatásait. A jelenlegi és a jövőbeli EU s támogatásokról tartott előadások (M. RABCZYNSKA 2011; B. FENEIS 2011; A. PYC 2011; T. BARDÓCZ 2011) a jelenlegi lehetőségeket, a fejlesztések és beruházások főbb irányait és a jövőbeli kihívásokat taglalták. A Halászati Politika Reformja jelenleg zajlik, legfőbb törekvései egy irányban kell, álljanak az EU 2020 stratégiával. A tagországoknak az akvakultúra előmozdítását célzó, as időszakra szóló nemzeti stratégiai terveket kell kidolgozniuk. A Többéves Pénzügyi Kereten belül az új Európai Tengerügyi Halászati és Akvakultúra Alapra (ETHAA) szánt összeg 6,7 milliárd euro. Az új pénzügyi rendelet megjelenése novemberre várható. Az új alap 4 pillére: (1) Intelligens és környezetbarát halászatok; (2) Intelligens és környezetbarát akvakultúra; (3) Fenntartható és Inkluzív Területfejlesztés; (4) Integrált Tengerpolitika; (5) Technikai segítségnyújtás. Bardócz Tamás előadóként a konferencián Az Európai Unió (EU 27) a világ halfogásának és haltermelésének mintegy 4,6% át adja, de a belső fogyasztás kielégítésére jelentős behozatalra szorul. Az EU összes fogása (tengeri és belvízi) mintegy 5,2 millió tonna és az akvakultúra termelése mintegy 1,23 millió tonna. A kettő együttesen 6,43 millió tonna (halak, puhatestűek, rákfélék, stb.), melyből 1,7 millió tonna nem élelmiszerként (főleg halliszt

6 és halolaj) kerül felhasználásra és e mellett még 2,07 millió tonnát exportál. Így az összes kínálat 2,66 millió tonna, mely 12,52 millió tonna fogyasztással áll szemben, így az EU összes importja, mintegy 9,86 millió tonna halból és egyéb halászati termékekből. Az EU akvakultúra termelése stagnál, a tengeri fogások mennyisége csökken, miközben az import mennyisége és értéke folyamatosan növekszik. A Közös Halászati Politika (KHP) reformja ezért külön prioritásként kezeli az akvakultúrát és egyik célja, hogy elősegítse a tagországok termelésének növekedését, mindeközben az importfüggőség csökkentését. Összességében elmondható, hogy a konferencia olyan előadásokat gyűjtött csokorba, melyek minden résztvevő számára érdekes, hasznos és új információkat tartalmaztak, tükrözte érdekeiket és prioritásaikat. Az Európai szintű problémakezelés, tapasztalatcsere, a fejlesztési törekvések harmonizálása és a halmarketing erősítése az édesvízi akvakultúra számára, így Magyarország számára is kulcsfontosságú kérdések. A konferencia legfőbb konklúzióit a résztvevők egy deklarációban foglalták össze. Közös Halászati Politika (KHP) és az Európai Halászati Alap (EHA) reformjával kapcsolatos ajánlásai (1) Jelenleg folyamatban vannak a tárgyalások az EU Közös Halászati Politikájának (KHP) 2014 utáni jövőjéről és költségvetéséről. Az ütemterv szerint még ebben az évben, azaz 2011 ben fontos döntések várhatóak. A KHP és az Európai Halászati Alap (EHA), az ágazat fejlesztését szolgáló pénzügyi eszköz jövőjével kapcsolatos egyeztetések szinte kizárólag a hálóketreces tengeri akvakultúrával vagy a szuperintenzív recirkulációs halnevelő rendszerekkel kapcsolatban folytak. (2) A hagyományos tógazdasági haltermelést, mely igen hosszú időtávon már bizonyította fenntarthatóságát, nem vették megfelelően figyelembe a KHP és EHA reformja kapcsán. Ebből kifolyólag szeretnénk kiemelni a hagyományos akvakultúra néhány specialitását azért, hogy a döntéshozók az akvakultúra e formáját megfelelően tudják kezelni a reform során. (3) A hagyományos pontyos tógazdaságok olyan gyengébb minőségű földterületeken létesültek, melyek hagyományos mezőgazdasági termelés számára elsődlegesen nem megfelelőek, ezzel is hatékonyabbá téve a mezőgazdasági területhasznosítást. (4) Ezúton bemutatjuk a főbb eltéréseket a hagyományos tógazdasági akvakultúra és akvakultúra többi formája között, ezzel is segítve a KHP reformját. Jellemző a hagyományos tógazdasági akvakultúrára: kontinentális (a szárazföld belsejében lévő) területek kezelésével egy fajgazdag és őshonos halállományt tart fent; a helyi lakosság számára magas minőségű, friss és helyben/regionálisan termelt halat biztosít direkt értékesítés keretében; halállomány megőrzési projektek számára megfelelő népesítő anyagot (halat) biztosít; a helyi biológiai sokféleség fenntartását és kezelését segíti azáltal, hogy védett és veszélyeztetett állat és növényfajok számára élőhelyet biztosít és tart fent; hozzájárul egy adott vízgyűjtő vízgazdálkodásához. (5) A hagyományos tógazdasági akvakultúra különféle szolgáltatásainak és eredményeinek nagyobb figyelmet kell kapniuk a KHP reformjában.

7 (6) A hagyományos tógazdasági akvakultúra a megbízható, ellenőrzött forrásból származó egészséges és helyben/regionálisan termelt élelmiszerrel előnyt jelent az Európai lakosság számára. (7) Közép és Kelet Európában a nagyméretű mesterséges vagy természetes tavaikkal a hagyományos tógazdasági akvakultúra helyszínei valójában a biodiverzitás fókuszpontjai. Az akvakultúra eme formája a fenntartható működési gyakorlat miatt kulcsfontosságú az élőhelyek fenntartása és fejlesztése szempontjából. Mindazonáltal a környezetvédelmi szabályozásból fakadó korlátozások valós gazdasági terhet rónak a hagyományos tógazdasági akvakultúrára, amely teher a vállalkozások gazdasági életképességét rontja. A halastavi élőhelyek kiváló környezeti állapota elveszhet a hagyományos haltermelő vállalkozások eltűnésével, ezért a jelenleg védelem alatt álló és a hagyományos édesvízi akvakultúra számára rendkívül nagy veszteségeket okozó jelenleg védett fajok, mint pl. a nagykárókatona, vidra, gémek vagy hódok elleni fellépés elkerülhetetlen és azonnali intézkedéseket igényel. (8) A hagyományos tógazdasági akvakultúra valós és jelentős szolgáltatásokat nyújt a társadalom számára a vízi erőforrás gondos hasznosításán keresztül. A mesterséges vagy természetes tavak a víz visszatartását, tápanyag hasznosítást, valamint a helyi klíma és tájkép javítását egyaránt jelentik. A hagyományos tógazdasági akvakultúra vállalkozásai számára közvetlen támogatás szükséges tevékenységük fenntartásához. Ezek a halas farmok a helyi közösségek számára fontos szolgáltatásokat végeznek. (9) Az EHA nak a jövőben figyelembe kell vennie és alkalmazkodnia kell a hagyományos édesvízi akvakultúra speciális igényeihez. Kérjük, hogy egy külön fejezet foglalkozzon ezzel az akvakultúra ágazattal. A következő pontok megfontolása szükséges: Az EU egyik célja a mikro, kis és közepes méretű vállalkozások (KKV k) támogatása. Ennek meg kell jelennie abban is, hogy az EHA támogatások felhasználásának, kifizetések és ellenőrzések adminisztrációs terheit e vállalkozások adminisztrációs képességeihez igazítják. A hagyományos tógazdasági akvakultúrában termelő vállalkozást megfelelően díjazni kell, azokért a fenntartható regionális szolgáltatásokért melyeket a helyi közösség számára biztosít. Foglalkozni kell a tógazdasági területeken élő állatok által okozott károk pénzügyi megtérítésének kérdésével. A hagyományos tógazdasági akvakultúra helyszínei gyakran elmaradott vidéki területeken találhatók, így ezeket továbbra is halászattól függő területek ként szükséges kezelni. A fenntartható halgazdálkodási gyakorlat fennmaradása és támogatása miatt a pénzügyi hozzájárulásnak össze kell kapcsolódnia más területekkel is, mint pl. öko túrizmus. Ez a fejletlen, halászattal foglalkozó térségek számára új gazdasági lehetőségeket is nyit. A tógazdasági akvakultúra ágazat számára alkalmas képviseletet kell biztosítani (pl. Tógazdasági Akvakultúra Tanácsadó Testület). A konferenciáról az összefoglalót készítette: Mihálffy Szilvia, Dr. Szűcs István, Dr. Stündl László és Dr. Váradi László. Szarvas, október 11. Dr. Váradi László MASZ elnök