PÁLYÁZAT A KAPOSVÁRI CSIKY GERGELY SZÍNHÁZ KÖZHASZNÚ NONPROFIT KFT. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓI MUNKAKÖRÉNEK BETÖLTÉSÉRE BEKÜLDŐ: KESZÉG LÁSZLÓ

Átírás

1 KAPOSVÁR MEGYEI JOGÚ VÁROS KÖZGYŰLÉSÉNEK PÁLYÁZAT A KAPOSVÁRI CSIKY GERGELY SZÍNHÁZ KÖZHASZNÚ NONPROFIT KFT. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓI MUNKAKÖRÉNEK BETÖLTÉSÉRE BEKÜLDŐ: KESZÉG LÁSZLÓ Kaposvár, július 15. 1

2 Tartalomjegyzék 1. Előszó 3 2. Művészeti program A népszínház mint koncepció A társulat A dramaturgia szerepe és feladatai Műsorpolitika Az évadterv összeállítása Miniévad Előadásszám Új nézőgenerációk nevelése Óvodások színháza Kisiskolások színháza Ifjúsági színház Nyitás a fiatal felnőttek felé Együttműködés a Kaposvári Egyetem Színházi Tanszékével A gazdálkodás hatékonyságát növelő elképzelések Jegy és bérletértékesítés Pályázatok Szponzorációs bevételek Társasági adókedvezménnyel igénybe vehető vállalkozói támogatások befogadása Közönségkapcsolatok, marketing Színházi marketing Közönségkapcsolatok Rekonstrukció Utószó 28 Szakmai önéletrajz 29 Mellékletek 32 2

3 1. ELŐSZÓ Tisztelt Közgyűlés! Bevezetésképpen engedjenek meg egy személyes megjegyzést. Mindent, amit a színház működéséről, belső törvényszerűségeiről, a munkához való hozzáállásról tudok, azt a kaposvári Csiky Gergely Színházban tanultam meg. Rendezői pályafutásom során sokfelé jártam, sok helyen dolgoztam határon innen és túl is, a színház számos fajtájával és működési formájával találkoztam, és mindannyiszor, ha munkám során valamilyen problémával szembesültem, a megoldásban egy dolog segített: a kaposvári színházban megszerzett tudás. Mindezt azért bocsátom előre, mert túl az utóbbi években kikristályosodott színházvezetői elképzeléseimen és a racionális érveken pályázatom megírásának fő indoka a Csiky Gergely Színházhoz való erős érzelmi kötődésem. A kaposvári színház számomra otthon, szülői ház. Tizenkét évig voltam a társulat tagja, a színház rendezője (az elmúlt évadban vendégként rendeztem két előadást). A társulattal több mint egy évtizede vagyok szoros kapcsolatban. Diplomám megszerzése után itt kezdtem a pályámat, és vendégrendezéseim után ide jöttem haza. Hiszek abban, hogy létezik kaposvári színházi tradíció. Ez a tradíció a magyar színháztörténet legjobb, legfontosabb hagyományainak egyike, életképes és érvényes stílus, színházesztétikai kategória. Jómagam ezt a hagyományt szeretném folytatni. Tradíció nélkül nem lehet semmit sem csinálni írta Vajda Lajos festészeti programját felvázoló levelében. Ugyanazt akarjuk körülbelül, amit Bartók és Kodály a zenében már megcsináltak, ( ) mi is visszanézünk a múltba, ( ) azért, hogy még jobban megerősödjünk, s hogy a múlt értékeit megmentsük (ami még nem pusztult el), és a jövő számára adjuk át. Ami Vajdának a népművészeti, Bartóknak és Kodálynak a népzenei tradíció, az számomra a kaposvári színház több évtizedes múltja. A magyar művészetnek, irodalomnak mindig volt egy olyan haladó ága, mely a múltat a legmodernebb jelennel ötvözte, és ebből kevert újszerű, sajátos stílust. Ez a gondolkodásmód biztos alapokon nyugszik, mert organikus kapcsolatban van a múlttal, és mindig izgalmas, mert látszólag ellentétes, valójában azonban egymásból következő elemekből építkezik. A skanzen és a modern építészet nem csak hogy megfér egymás mellett, de ok-okozati összefüggésben áll. Összefoglalva: ahogyan Vajda, Kodály vagy Bartók ötvözte a hagyományt és a modernséget, úgy szeretném én megújítva megőrizni és továbbvinni a kaposvári színházi tradíciót. Kaposvári pályafutásom alatt sok darabot rendeztem, a Titus Andronicustól a Padlásig, műfaji preferenciák és előítéletek nélkül, a tőlem telhető legmagasabb szakmai színvonalon. A Padlás a es évad legnézettebb és legnagyobb bevételt hozó produkciója volt, annak ellenére pontosabban annak köszönhetően, hogy nem vonultatott fel meghívott sztárokat, hanem a társulatból építkezett, és nem kívánt a közízlést alulról súrolva egyszerűen szórakoztatni. Mindezzel nem kérkedni szeretnék, csupán azt alátámasztani, hogy szemléletem nem elitista, de határozottan értékközpontú. Tisztában vagyok vele, hogy a kaposvári színház nem rétegszínház, hanem egy város, egy régió színháza. Egy régióé, amit magam is ismerek, egy városé, amelyben felnőttkorom egy részét leéltem. Pályázatom beadásával nyilatkozatot teszek amellett, hogy a kaposvári színház érték, amit meg kell őrizni a jövő generációk számára. 3

4 2. MŰVÉSZETI PROGRAM 2.1. A népszínház mint koncepció A kaposvári Csiky Gergely színház nagy földrajzi terület színházi igényeit elégíti ki, közönségében sokféle ízlés és társadalmi réteg olvad össze. Olyan kulturális intézmény, amely több generációval áll kapcsolatban, a kisgyermekektől a nyugdíjasokig. Ezért feladata rendkívül összetett, és egyben behatárolt is: nem lehet más, mint népszínház. Népszínház a szó 21. századi értelmében, mely szerint a népszínház széles közönségrétegnek játszó, repertoárjában műfaji sokszínűséget képviselő közösségi helyszín, ahol a gyermek- és ifjúsági színháztól az elitszínházig mindennel foglalkoznak. A népszínház mindenkié. Ezért gyakran összekeverik a szórakoztató színházzal, mint a tömegeknek szóló egyetlen lehetséges színházi formával. A népszínház nem szinonimája a szórakoztató színháznak, és nem része a bóvli sem. Vitathatatlan, hogy a népszínháznak fontos része a szórakoztató színház; de ugyanúgy fontos része az úgynevezett művészszínház is. A népszínház ugyanis olyan humanista intézmény, amely erőszakmentes módon vesz részt a közönség, a közösség felemelésében. Amikor szórakoztat, akkor is minőséget nyújt; a nézőt partnernek tekinti és nem fogyasztónak. Mivel egy ilyen típusú színház tematikailag és műfajilag is szélesre nyit repertoárjában könnyebb és fajsúlyosabb darabok egyaránt megtalálhatók, az elsődleges cél az önmagunkkal szemben elvárt magas szakmai színvonal, a megvalósítás igényessége legyen szó tragédiáról, vígjátékról, operettről vagy musicalről. Ami a repertoár könnyebb részét illeti: a minőségi szórakoztatás a legösszetettebb művészi feladat. Ennek megfelelően nem az a célom, hogy minél több, összetákolt, gyorsan betanult szórakoztató előadást hozzunk létre. A célom az, hogy e helyett évi két bemutatót (egy zenés előadást és egy vígjátékot), melyekben azonban a zenei, prózai és látványelemek egyaránt színvonalat képviselnek. 1 Ezen a téren elsősorban azt tartom megvalósítandónak, hogy a színház igényes alternatívát nyújtson azoknak, akik könnyed kikapcsolódásra vágynak. Olyan alternatívát, amely megkérdőjelezhetetlenül élményszerűbb és emlékezetesebb, mint ha lustán bekapcsolnák este a tévét, és sorozatot néznének. Ami a repertoár komolyabb részét illeti: tudom és vallom, hogy egy ilyen intézményben küzdeni kell azért, hogy a színház által felvállalt értékek minél több emberhez jussanak el, minél több ember látókörét tágítsák. Ehhez olyan repertoár kell, amely a megszokott drámai műfajokkal képes széles nézőréteget elérni, és emellett bátran felvállal úttörő jellegű produkciókat, formabontó kísérleteket is. Egy népszínházban azokra is gondolni kell, akik tudatosan keresnek valami mást az életükbe mindenhonnan beáramló, könnyen befogadható minőségtelenség helyett. Vallom, hogy a kultúra hosszú távon jó befektetés, a kultúra gyümölcsözik, a kultúra segít abban, hogy képesek legyünk elválasztani a jót a 1 A közönség megnyerésének legegyszerűbb gyakorlata az úgynevezett közönségcsalogató darabok számának növelése, amely szinte biztosan garantálja a gyors sikert. Ez engem nem érdekel, és a kaposvári színházban eddig sem volt erre példa. Az ilyen megközelítés általában a színpadra kerülő darabok minőségi romlásával, a kiállítás terén pedig igénytelenséggel párosul. (Zenés darabok esetében gyakori a félplayback, a tánckar-kórus megspórolása, a díszlet jelzésszerűsége.) Az említett gyakorlat a szórakoztató műfajok megcsúfolása. Ezzel nem csak saját szakmánkat áruljuk el, hanem elveszítjük a nézők bizalmát is. Hosszú távon a gyors siker nem kifizetődő, mert a minőségi romlást a nézők előbb-utóbb elpártolással viszonozzák. 4

5 rossztól, a helyeset a helytelentől. Fontos újból és újból kijelenteni bármilyen közhelyesnek tűnik is, hogy a színház ízlés- és gondolkodásformáló erő. A népszínház tehát a szórakoztató- és a művészszínház között helyezkedik el, e kettő egységét és keverékét hozza létre. Ezt az esztétikát vallották az előttünk dolgozó generációk is: én ezt tekintem hagyománynak, erre szeretnék alapozni és ezt kívánom frissíteni, tovább nyitni mindkét irányban. A színházba járás egy vidéki városban a szellemi karbantartás egyik legfontosabb eszköze; hogy ezt a karbantartást a nézők hagyományos, zenés, középműfajú vagy határokat feszegető produkcióval érzik megvalósíthatónak saját maguk számára, azt megítélni nem a színházvezetés feladata. A színházvezetés feladata az, hogy mindenki találjon kedvére valót a város színházában (természetesen itt is, még egyszer hangsúlyozom a minőség fontosságát), és hogy ezek a nézői rétegek (akár évek munkájával is, de) elfelejtsék előítéleteiket, és megtanuljanak nyitni olyan előadások felé, amelyektől korábban elzárkóztak. A fentebb vázolt népszínház-koncepciót, mely révén a színház igyekszik minél szélesebb körben jelen lenni a város lakóinak kulturális életében, nem lehet befogadó színházi gyakorlattal vagy folyamatosan változó/bizonytalan összetételű társulattal megvalósítani. Ehhez nélkülözhetetlen a repertoárrendszer és az állandó társulat. 2.2.A társulat A társulat fogalma a mai színházi struktúrában hozzáállást jelent. Művészi közösséget, munkamorált. A módot, ahogyan megközelítjük ezt a nagyon összetett szakmát. Társulatban létezni azért jó, mert egy folyamat részesei vagyunk, tudjuk, hogy honnan hova tartunk. Ideális esetben és a cél közöset gondolunk arról, hogy miért csinálunk színházat. Az utóbbi években a magyar színházi gyakorlat átalakult, nagyobb a fluktuáció, a létbizonytalanság. Egy társulat biztos pont, ahol nem eseti megbízásokat teljesítünk, és csak a magunk munkájáért felelünk, hanem egy közösség tagjai vagyunk, és közös felelősséget viselünk az egészért. A kaposvári színházban Magyarország egyik legkiválóbb társulata dolgozik. Egy olyan közösség, amely a város kulturális életében pénzre nem átváltható, felbecsülhetetlen értéket képvisel. Ez a társulat művészi közösség, munkabírása nagy, túlhajszolt munkatempóban is képes színvonalasat alkotni. Tagjai a város polgárai, itt élnek, itt járatják iskolába gyerekeiket. Az évek alatt oly mértékben összeszoktak, hogy tehetségük a közös munkában nem összeadódik, hanem hatványozódik. Ezt a társulatot nem kell felépíteni, mert van; ezt használni kell, megőrizni, és frissíteni. Megvédeni a szétzilálódástól. Perspektívát kell adni a tagjainak, szakmai biztonságot, hogy munkakedvüket meg tudják őrizni. Mindannyian: fiatalok, középkorúak, szakmai nyugdíjasok egyaránt. Felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy alárendelem magam a társulatnak. Mert a színház működése szempontjából azok a legfontosabbak, akik minden este a színpadon és a színpad mögött a hátországban végzik a munkájukat. Mindennek azt kell szolgálnia, hogy ők zavartalanul dolgozhassanak. 5

6 A fenti sorokból remélem egyértelműen kiderül, hogy a színház jelenlegi társulatát szeretném megőrizni, és a későbbiekben nyilván bővíteni, továbbépíteni. Meggyőződésem, hogy egy jól működő színházban nem rendezőkre, hanem a társulatra keresnek darabot. Nem az az elsődleges szempont, hogy a meghívott rendezőnek van-e kedve egy adott művet színpadra vinni, hanem az, hogy az adott társulat (együtt és egyénekre is lebontva) épp hol tart szakmai felkészültségben és hova kellene eljutnia. (A darabválasztásra és ennek összetett kérdéseire a Műsorpolitika című fejezetben bővebben kitérek). Egy társulatot karbantartani elsősorban azt jelenti, hogy figyelni tagjaira. Mindenkitől minden évben egy kicsit mást, egy kicsit többet kérni. Olyan feladatot találni minden egyes tag számára, amivel elégedett lehet, amivel kicsit előrébb léphet a pályán. A karbantartás azonban nem csak a vezetőség, hanem az egyén feladata is. Egy felelős vezetés megköveteli a színészektől, hogy szellemi és fizikai állapotukra folyamatosan odafigyeljenek. Ezért nem csak a lehetőséget kell biztosítani ahhoz, hanem el is kell várni azt, hogy a társulat tagjai fejlesszék ének- és tánctudásukat, szinten tartsák vagy továbbfejlesszék beszédtechnikájukat, elmélyítsék hangszeres tudásukat. Mindez aktív részvételt kíván az összes generációtól. A korszerű színház egyértelműen a szakmailag széleskörűen képzett, jó szellemi és fizikai kondícióban lévő színészideál felé halad. (Skillful mondja az angol szakma az ilyen típusú színészre.) Jól beszélni, zenélni, táncolni, mozogni, énekelni ez a kor követelménye, enélkül nem lehet korszerű színházat csinálni. A kaposvári társulat bizonyítottan képes erre, de ezt a munkát nem lehet abbahagyni, nem lehet csak egy részével foglalkozni, és nem lehet ellustulni, ha a színház továbbra is egy haladó szellemű, példamutató hely szeretne maradni. A fentiek miatt rendszeresíteném nem csupán a tánc- és énekórákat, hanem a fizikai tréningeket is a színházban. (E célból szeretnék meghívni olyan táncos-koreográfusokat, mint például Gemza Péter, Döbrei Dénes vagy Varga Henrietta 2, hogy minden évben tartsanak mozgástréninget a társulat számára.) Vitathatatlan tény ugyanis, hogy a befektetett többletmunka megtérül. Kaposváron töltött éveim során többször tapasztaltam, hogy azok a kollégák, akik tudásának sok rétegét követelte meg valamelyik produkció, az adott periódusban motiváltak és kiegyensúlyozottak voltak, és hosszú időre feltöltődtek. Sugárzott belőlük a hit, hogy értelmes tevékenységet folytatnak, fejlődnek nem csak adnak, hanem kapnak is. 2 Gemza Péter táncos-koreográfus, az orléans-i székhelyű, világhírű Nagy József társulat oszlopos tagja. Vitathatatlan szakmai tudásán túl számomra azt a példaértékű művész-életformát is megtestesíti, amely az utazz, de gyere vissza, tanulj és add át itthon, amit tudsz elvén alapul. Döbrei Dénes és Varga Henrietta táncosok több franciaországi és nyugat-európai kortárs táncegyüttesben játszottak, és jelenleg Toulouse-ban működtetnek egy kortárstánc iskolát. Döbrei prózai színházak előadásai számára is készít koreográfiákat. 6

7 2.3.A dramaturgia szerepe és feladatai A vezető nyugat-európai színházak, főleg az angol és a német nyelvterületen, kiemelt fontosságot tulajdonítanak a dramaturgia szerepének. Ezekben a gyakran nagy múltú, a kortárs dráma és színház megújításában szerepet vállaló színházakban, a dramaturgia a színház művészeti elképzeléseiben, műsorpolitikájában irányadó funkciót lát el. Szándékomban áll olyan erős, meghatározó dramaturgiát létrehozni a kaposvári színházban, mely a nyugat-európai hagyományokhoz közelít, és a színház arculatának kialakításában fontos szerepet játszik. Megjegyzendő, hogy az utóbbi években a Csiky Gergely Színházban nem, vagy csak alig működött a dramaturgia. A dramaturgi feladatokat meghívott dramaturgok látták el, eseti jelleggel, mindig csak arra az egy produkcióra koncentrálva, amelyben dolgoztak. Így nem alakulhatott ki szoros együttműködés a vezetés, a színházban dolgozó rendezők, a társulat és a dramaturgok között. A darabválasztás elsősorban az itt dolgozó rendezők, vagy a rendezők és az igazgató feladata volt. Természetesen ez is egy működő rendszer, de hosszú távon nem fenntartható. Egy jól működő dramaturgia megkönnyíti mindenki munkáját: egy dramaturg hivatalból olvas, ideje nagy részét azzal tölti, hogy darabokat keres a meghívandó rendezők számára, akiknek munkásságát ismeri. Nem mellékesen a társulat igényeit is figyelembe veszi. Sokkal könnyebb úgy repertoárt összeállítani, ha a bőséges ajánlatból csak választani kell, és nem gyors megoldást keresni a rendezés vagy a vezetői teendők melletti töredék időben. Terveim szerint a létrehozandó megerősített dramaturgia a színházban egy fajta szellemi központ lesz. Feladatai: - javaslattétel a repertoár kialakítására darabok ajánlásával, évadtervezés az igazgatóval közösen - új magyar drámák felkutatása - kortárs és fordításban itthon még nem létező klasszikus külföldi drámák felkutatása - ez utóbbiakból szinopszis írása/íratása ismertetés céljából, esetleg nyersfordítás készítése, rendelése. - a műsorra kerülő új darabok esetében fordítás rendelése - régebbi magyar fordítással már rendelkező darabok esetén a fordítás ellenőrzése, a szöveg elavultságának esetén a rendezővel és a vezetőséggel való egyeztetés után új fordítás rendelése - a színház nyomtatványaiban (hirdetések, beharangozók, stb.) megjelenő szövegek ellenőrzése - az éves műsorfüzet és a bemutatók műsorfüzeteinek megírása, szerkesztése - a színház honlapján megjelenő szövegek ellenőrzése - kapcsolattartás kortárs magyar drámaírókkal, tőlük eseti jelleggel darabok rendelése, bekérése - kétévenként új magyar dráma írására szóló drámapályázat meghirdetése, szakmai felügyelete 7

8 - háromévenként gyermek- és ifjúsági darabokra szóló drámapályázat meghirdetése és szakmai felügyelete - a készülő produkciókban való részvétel (a meghívott rendezők egyetértése esetén) - a készülő produkciók véleményezése, értékelése - javaslattétel vendégjátékok meghívására - közönségtalálkozókon való részvétel - nemzetközi kapcsolatok kiépítése, ápolása Rendkívül fontosnak tartom, hogy minden nyilvánosságnak szánt írott anyag, ami a színházból kikerül, minőséget képviseljen, és felismerhető stílusa legyen; még fontosabb számomra, hogy a színpadon elhangzó szó súlyával tisztában legyünk, és ugyanolyan szigorú mérlegelés után engedjük nyilvánosság elé, mint az előadás más elemeit. A fentebb említett drámapályázatok révén egy ma már közhelynek számító, de a gyakorlatban ritkán megvalósuló célkitűzést kívánok támogatni: minél több új magyar drámát a színpadokra! Hiszen mivel szólhatnánk közvetlenebbül a mai nézőhöz, mint kortárs szerzők napjaink problémáiból táplálkozó, arra válaszokat kereső darabjaival? (Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ezek a darabok kizárólag kortárs tematikájúak lehetnek csupán annyit, hogy problémafelvetésük jellemzően napjainkból ihletődik). Mindez része annak a nyitottságnak, amit mind a formák, mind a témák tekintetében a színház egyik feladatának tekintek. Évi egy kortárs magyar bemutatót mindenképpen vállalnia kell egy újító szellemű, a világra odafigyelő költségvetési intézménynek. Az sem mindegy, hogy egy új magyar darab hol kerül színre először. Egy ősbemutató esemény a város életében, és gyakran színház- és irodalomtörténeti esemény is. A drámapályázatok rendszeresítésével a kaposvári színház állandó megmutatkozási lehetőséget adhat a fiatal tehetségeknek, és biztos ízlésű, színvonalas fóruma lehet a már befutott szerzőknek. Egy ekkora városban erre is igény van ha úgy tetszik, ennek is megvan a piaca. A folyamatossággal pedig ez a nézőréteg bővíthető. 2.4.Műsorpolitika Műsorpolitika alatt azt a tudatos tervezést értem, ahogyan a színház műsora, játékrendje kialakításra kerül. A műsorpolitikának egységes stílust, ízlésvilágot, felismerhető szemléletet kell sugároznia csak így lehetséges, hogy a színháznak jól körvonalazható arca legyen. Célom egy nyitott, a világra odafigyelő színház, ahol a magyar kultúra hagyományai, a magyar és világirodalom klasszikusai tovább élnek és együtt léteznek a kortárs kultúra és drámairodalom élvonalával. Mind a múltra, mind a jelenre való odafigyelés abban segít, hogy meghatározhassuk helyünket a világban. A kaposvári színház jövője szempontjából elengedhetetlen, hogy megtartsa közönségbázisát, és fokozatosan, átgondolt stratégiával növelje nézőinek számát. Ezen belül személyes elkötelezettséget érzek a fiatalabb nézőgenerációk megnyerése iránt; ezt a 8

9 munkát programszerűen szeretném meghirdetni (lásd az Új nézőgenerációk nevelése című fejezetet). Néhány általános elvet leszögeznék a színház műsorpolitikájával kapcsolatban: - Csakis olyan darabok kerülhetnek repertoárra, amelyek színvonalat képviselnek, mind a könnyebb, mind a komolyabb műfajokban. - Az évi kilenc saját bemutatóból három a legfiatalabb generációk számára készül majd. Egy önmagára figyelő, feladatát komolyan vevő, a jövőt is szem előtt tartó kulturális intézmény nem hanyagolhatja el a következő nézőgenerációk kinevelését, színházba szoktatását. - A fennmaradó hat, felnőtteknek szóló bemutató arányos elosztásban kell képviselje a szórakoztató-zenés, középfajú és komoly műfajokat. Ezen belül a külföldi és magyar művek eloszlása is lehetőleg arányos kell, hogy maradjon. - Zenés darabok esetén fokozott figyelmet kell fordítani a kiállításra, a zenei réteg megszólaltatására. Kerülendő a félplayback, nagyoperettek vagy nagymusicalek játszásakor biztosítani kell az élő nagyzenekari kíséretet. - Olyan repertoárt kell összeállítani, amelyben a társulat minden tagja talál a maga számára új, inspiráló feladatot. Már említettem, és szeretném most is kihangsúlyozni, hogy a darabválasztásnál összehangolandó a társulat igénye, és a meghívott rendező ajánlata. - Elvem, hogy egy színház szereposztáskor a saját embereire alapoz; az ő karrierjüketszakmai pályájukat építi; vendégek meghívására csak akkor kerülhet sor, ha ez feltétlenül szükséges és máshogy nem megoldható (ez alól a megszorítás alól kivételt képeznek a színház szakmai nyugdíjas művészei, akikre mint virtuális tagokra rendszeresen számítok). A színház arca nagyban megegyezik a színház művészeinek arcával. Olyan vendégművészeket akár sztárokat is nem érdemes idecsalogatni, akiknek a kaposvári színház csak egy fellépési lehetőség a sok közül. - Szándékomban áll felvállalni a kortárs magyar dráma propagálását. Ez nélkülözhetetlen a drámai műfaj állandó megújulásához, a színház friss szemléletének megőrzéséhez. Évi egy kortárs magyar bemutató rendszeresítésével, drámapályázattal (gyerekdarab-pályázattal is!) a színház részt vehet a szerzők és darabok népszerűsítésében, megismertetésében. - A színház műsorpolitikában tükröződő, egy szóban megfogalmazható arculata a nyitottság kell, hogy legyen. A saját repertoár mellett ezért olyan kiegészítő programok létrehívását tartom szükségesnek, melyek változatossá teszik a színház kínálatát, élénkítik közönségkapcsolatait és befogadják a társművészeteket. E célból tervezem - a Kaposvári Egyetem Művészeti Karának befogadását évi két produkció erejéig - vendégelőadások meghívását évi négy alkalommal - kiállítások és koncertek műsorra tűzését évi két-három alkalommal. - A vendégelőadások meghívásával arra szeretnék lehetőséget teremteni, hogy a kaposvári nézők kitekintést nyerjenek az ország más színházaiban folyó munkára, más társulatok, jelentős színészek fontos produkcióira. A válogatás szempontjai a következők: - hiánypótló jellegű előadások meghívása (opera, balett, táncszínház). Ezekkel a színház olyan produkciót is szolgáltat a nézőknek, amit helyben nem tudunk kiállítani, viszont a színházi kultúra elengedhetetlen része 9

10 - az évad egyik nagy szakmai sikerű, megvalósításában újszerű, kiemelkedő művészi értéket képviselő előadásának meghívása, mellyel a nézők kitekintést nyernek a magyar színház más, élvonalbeli műhelyeire (itt a válogatás alapja lehet az előző évi POSZT díjazottjainak sora, vagy a Kritikus Céh legjobb előadásokat megnevező szavazása) - egy olyan, magas szakmai színvonalat képviselő, főként (de nem kizárólag) szórakoztató műfajú előadás meghívása, melyben a nézők országos hírű művészekkel találkozhatnak (különös tekintettel a kaposvári színház korábbi tagjaira) - alternatív gyökerű színházi alkotóként fontosnak tartom, hogy a színházi palettának ez a része is látható legyen Kaposváron (TÁP Színház, Koma Társulat, Szputnyik, Tünet együttes, Pintér Béla társulat ez utóbbi már nagy sikerrel játszott itt az elmúlt években). A stúdióba szervezett évi egy ún. alternatív vagy struktúrán kívüli vendégelőadással főként az egyetemisták, fiatal felnőttek körét szeretném megcélozni. A fentieket külön pályázati forrásokból szeretném finanszírozni. - Hasznosnak tartanám a környék más színházaival (Pécsi Nemzeti Színház, Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház) való együttműködést, elsősorban előadáscserék formájában. 2.5.Az évadterv összeállítása Mivel a pályázati kiírás október elsejét jelöli meg az ügyvezető igazgató munkába állásának kezdő dátumaként, a 2010/2011-es évadban már egy kész repertoár megvalósítása a feladat. Ezzel kapcsolatban szeretném kijelenteni, hogy az előző igazgató által a 2010/2011-es évadra meghatározott előadásokat az előző igazgató által tervezett formában szándékozom megvalósítani, és egyetértek azzal is, hogy a kijelölt rendezők és a március 31-ig leszerződtetett művészeti állományú dolgozók (köztük a szakmai nyugdíjasok), valamint a felkért vendégművészek személyében ne legyen változás. Az első, öröklött évad után a következőképpen szeretném az évadtervet összeállítani: Nagyszínpad A nagyszínpadon évi 7 bemutatót tervezek, valamint egy főiskolás vizsgaelőadást a saját nagyszínpadi bemutatóink után, a következő elosztásban: 1 gyerekelőadás (általános iskolásoknak, 7-12 éves korig), szeptember közepén 1 operett vagy musical-bemutató, október elején 1 klasszikus magyar bemutató november végén 1 klasszikus világirodalmi mű, január közepén 1 vígjáték bemutató, február végén 1 ifjúsági előadás (a éves korosztálynak), március közepén 1 kortárs magyar darab bemutatója április végén (ezt a produkciót tudatosan helyeztem az évad végére, mivel határozott szándékom, hogy a következő évadban is műsoron maradjon) + 10

11 1 főiskolás vizsgaelőadás: a nagyszínpadi bemutatók lejártával április végén lehetőséget adnék a színművészeti egyetem negyedéveseinek, hogy év végi záróvizsgájukat a nagyszínpadon próbálhassák be és játszhassák néhány alkalommal (lásd az Együttműködés a Kaposvári Egyetem színházi tanszékével című fejezetet) Stúdió A Stúdióban 3 bemutatót látok megvalósíthatónak, a következő elosztásban: 1 főiskolás vizsgaelőadás bemutatója október legvégén (lásd az Együttműködés a Kaposvári Egyetem Színházi Tanszékével című fejezetet) 1 óvodásoknak szánt bemutató november végén 1 kísérleti jellegű produkció bemutatója április végén Amint az évadterv összeállításából látszik, a gyerek- és ifjúsági bemutatók számát háromra növelném. Ennek okairól és céljáról pályázatom Új nézőgenerációk nevelése című fejezetében olvashatnak részletesebben. A fentebb vázolt évadterv tükrözi a népszínházról megfogalmazott elképzeléseimet. Megvalósításához országosan elismert, a minőséget mindig előtérbe helyező, szakmájukat magas szinten művelő rendezőket kívánok meghívni. Pályázatom végén olvashatják Benedek Miklós, Béres Attila, Mácsai Pál, Máté Gábor, Urbán András, Zsótér Sándor rendezői szándéknyilatkozatát. Velük hosszabb távú együttműködést tervezek. Nagyon fontosnak tartom ugyanakkor, hogy a legfiatalabb rendezőgenerációk is lehetőséget kapjanak arra, hogy a főiskola után-mellett kőszínházakban is kipróbálhassák magukat. Terveim között szerepel a budapesti Színművészeti Egyetem most végzett rendezőosztályából rendezésre felkérni Kovács Dánielt és Laboda Kornélt, akik bizonyára generációjuk jelentős művészei lesznek. A lehetőségek függvényében a későbbiekben természetesen szeretnék másokkal is együtt dolgozni a rendezői élvonalból, de az ő megkeresésük már az elkövetkező egy-két év feladata. Végezetül álljon itt illusztrációként egy jelen pillanatban ugyan fiktív, de elképzeléseimnek megfelelő évadterv, címekkel: Nagyszínpad: Kálmán Imre: Cirkuszhercegnő Astrid Lindgren: Harisnyás Pippi Molnár Ferenc: Hattyú Gogol: A revizor Goethe: Faust Parti Nagy Lajos: Mauzóleum William Golding: A legyek ura Stúdió: Andersen: Pöttöm Panna Kafka: A per 2.6.Miniévad 11

12 A magyar nyelvű színházak gyakorlatában egyre inkább kezd elterjedni az ún. miniévad megrendezése, mely egy háromnapos programsorozatot jelent általában évad végén. A miniévad során a színház meghívja a szakmai sajtó munkatársait, a kritikusokat, a kultúrával foglalkozó országos sugárzású médiumok szerkesztőit, és sűrű programban végigjátssza azévi összes bemutatóját. Így azok a szakemberek is megismerhetik a színház munkáját, akiknek évad közben nem volt lehetőségük leutazni, vagy egy-egy előadást elmulasztottak megnézni. A kezdeményezést több szempontból is hasznosnak vélem, sikeres pályázatom esetén szándékomban áll bevezetni. Az előadások természetesen közönség előtt zajlanak, bérleten kívül meghirdetve, hogy a kaposvári nézők is lehetőséget kapjanak pótolni esetleges lemaradásaikat. A miniévad során méltóképpen búcsúztathatjuk a kifutó produkciókat, és ebbe a programsorozatba illeszthetjük a közönségdíjak ünnepélyes átadását is a szakmai sajtó jelenlétével emelve az esemény rangját. (A közönségdíjak létrehozásának szükségességéről a Közönségkapcsolatok című fejezetben bővebben szólok.) 2.7. Előadásszám A évi XCIX. törvény alapján a Színház I. kategóriába sorolás feltétele az egy naptári évben megtartott 180 előadás. Nem lehet kérdés, hogy az előadásszám tervezésekor ez az elsődleges szempont, ugyanis a Csiky Gergely Színház további színvonalas működéséhez nélkülözhetetlen az I-es kategória megtartása. A színház 2009-ben 214 előadást tartott. A 2010-es évben (a es évad második felében) lejátszott előadások számával már előre teljesítette a fenti a kívánalmat. Zavartalan működés esetén tehát a Színház I kategóriába sorolás fenntartása nem lehet probléma. Az általam tervezett előadásszámok a következők, egy évadra lebontva: óvodásoknak szóló előadás 30 kisiskolásoknak szóló előadás 30 ifjúsági előadás 30 az öt nagyszínpadi bemutató a jelenleg létező 19 bérlettel számolva 95 saját stúdió előadás 15 főiskolás stúdió előadás 10 nagyszínpadi főiskolás vizsgaprodukció 3 vendégjáték 4 összesen: 217 A bérleten kívül meghirdetett előadásokat is beleszámítva a várható előadásszám egy színházi évadban tehát körülbelül 220 és 250 között mozog. A repertoár arányos elosztásával (ugyanannyi bemutató az évad első és második felében), átgondolt havi műsortervvel ez a szám naptári évre lebontva is ugyanígy jön ki. A 250 körüli előadásszám az, amit a társulat fizikailag még biztosan teljesíteni tud. Bár cél az előadásszám növelése, a bérletrendszer bővítése, ez csakis a józan ész határain belül képzelhető el. Egy végletekig túlterhelt társulat munkájának színvonala csökken, ami széteséshez, elfásuláshoz és hosszú távon a nézők elpártolásához is vezethet. 12

13 3. ÚJ NÉZŐGENERÁCIÓK NEVELÉSE A kaposvári Csiky Gergely Színház egyik legnagyobb erénye volt az utóbbi években, hogy a társulat évi egy-két színvonalas gyerekelőadással várta a legfiatalabb nézőgenerációt. Egy olyan városban, ahol nincs bábszínház, elengedhetetlen, hogy a színház átvállalja valamennyire a gyermekek színházi kultúrába való bevezetését. Ezt a gyakorlatot bármilyen dicsérendő is én mégis kevésnek gondolom. Ha szétnézünk az európai gyermek- és ifjúsági színházak táján, jól látszik, hogy az ifjúság színházi nevelése ennél jóval differenciáltabb és átgondoltabb formában is lehetséges, és én ezt tartom a magunk számára is irányadónak. Kisgyermekes szülőként, és felelősségteljesen gondolkodó értelmiségiként létfontosságúnak vélem, hogy komolyan odafigyeljünk a felnövekvő generációkra. Ezért a jövőben két nagyszínpadi gyerekelőadás mellé tervezek egy harmadikat a stúdióban a legfiatalabbaknak; az ifjúsági előadások kísérőjeként pedig szándékomban áll rendszeresíteni a közönségtalálkozókat, a kötetlen, irányított beszélgetéseket a látottakról. Hiszen nem csupán nézőket nevelünk a magunk számára, hanem gondolkodó embereket is a jövő számára. A különböző korosztályok igényeihez mérten három kategóriába sorolom a gyerekeknek szóló előadásokat: 1. Óvodások színháza (4-7 éveseknek); 2. Kisiskolások színháza (7-12 éveseknek); 3. Ifjúsági színház (13-17 éveseknek). Mindez évi három bemutatót is jelent. A három kategória részletes kifejtése után ebben a fejezetben tárgyalom a fiatal felnőtteket megcélzó elképzeléseimet is, mint szorosan a tárgyhoz tartozó és az előzőekkel összefüggő kérdéskört Óvodások színháza A legkisebbeknek szóló előadások helye a stúdió. Ez az intim tér a legalkalmasabb arra, hogy az óvodáskorúak figyelmét könnyen lekössük, hogy közel hozzuk számukra a színház, a mese, a játék varázsát. Mivel a nézőtér-színpad viszonya a stúdióban nem eleve meghatározott, itt olyan negyven-ötven perces programokat tudunk létrehozni, amelyekben lehetséges az interaktivitás. Egy óvodáskorú gyermek ugyanis nem üli csendben végig az előadást. Mozogni akar, részt venni a játékban. Meg kell adnunk neki a lehetőséget, rugalmasan kell viszonyulnunk hozzá. Nem szabad azzal az élménnyel hazaengednünk, hogy a színházban rezzenetlenül kell végignéznie azt a negyven percet, mert ha nem, akkor felnőtt kísérője folyamatosan fegyelmezi. Az interaktivitás és a kötetlenebb forma alkalmat ad a valódi részvételre, a színész/zenész megközelíthető és folyamatosan kommunikál a gyerekekkel, az élmény pedig a szabad játék öröméhez közelít. A tematikus lehetőségek a stúdióban gyakorlatilag végtelenek: a zenés-mesés foglalkozásoktól a dramatikus keretbe szerkesztett versekig (pl. Weöres Sándor, Kányádi Sándor), a klasszikus Andersen- vagy Grimm-meséktől a gyerekek mai kedvenceiig (pl. a népszerű Marék Veronika mesékig) bármi műsorra kerülhet. A fenti lehetőségeken túl személyes célom, hogy a jövőben olyan, környezettudatosságra nevelő darabokat is repertoárra tűzzünk, amelyek segítségével a kicsik már korán megtanulhatják, hogyan vigyázhatnak jobban a körülöttük lévő világra. A környezet védelme már ilyen kis korban is tanítható, és erre a mesés-játékos színházi forma nagyon alkalmas. Mivel a magyar gyerekirodalom még igencsak szegény az ilyen jellegű 13

14 dramatikus művekben (például a skandináv országokhoz képest), szándékomban áll írókat megkeresni, hogy feldolgozzák a témát a kaposvári színház számára. 3 Ma már a Nemzeti Alaptanterv része a környezettudatos nevelés, és a legtöbb óvodában is hangsúlyt fektetnek a természet megismerésére, tiszteletére. A színház és a mese eszközeivel elmélyíthetnénk a már meglévő ismereteket, és előkészíthetnénk a gyermekeket az iskolai munkára. Az előadások kapcsán párbeszédet szeretnék kezdeményezni óvodapedagógusokkal, hogy a színházban látottakat hogyan tudják bevonni munkájukba, az óvodai nevelésbe. Nagyon fontosnak tartom, hogy a színház nyisson, és megtegye az első lépést, mely az évek során hatékony együttműködéssé fejlődhet. Az Óvodások színháza mivel kevés kellékkel-díszlettel, néhány színésszel és zenésszel is megvalósítható mobilszínházként működhet. Egyik legfontosabb tervem, hogy ez a mobilszínház évadonként legalább két alkalommal eljusson olyan hátrányos helyzetű térségek óvodáiba, ahonnan a gyerekeknek esélyük sincs bejutni Kaposvárra előadást nézni. Ezeket a turnékat kevés pénzből meg lehet valósítani, eszmei értékük azonban felbecsülhetetlen. Saját források átcsoportosításával vagy pályázati úton a szükséges összeg könnyen kigazdálkodható. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) /10/1 Nevelési-oktatási intézmények tanórai, tanórán kívüli és szabadidős tevékenységeinek támogatása című pályázata például az ilyen kezdeményezések megvalósítását segíti. 3.2.Kisiskolások színháza Kisiskolások színháza alatt a 7-12 éves korosztálynak szóló előadásokat értem, melyeket immár nagyszínpadon, hagyományosabb színházi környezetben nézhetnek meg a gyerekek. Az óvodások színháza révén remélhetőleg nagy részük már legalább egyszer megfordult a színházban, és most egy nagyobb, látványosabb produkcióval találkozhat. A kisiskolásoknak szóló előadásoknál elsődlegesnek tartom, hogy a kiválasztott darab segítse a gyermekek erkölcsi fejlődését, gazdagítsa történelmi és irodalmi ismereteiket. Tudatosítsa bennük az együttérzés, a tolerancia szükségességét, fejlessze szociális érzékenységüket, ráirányítsa figyelmüket az együttműködés, a másik elfogadásának fontosságára. Olyan művek műsorra tűzésével szeretném ezt elérni, mint például a Légy jó mindhalálig, A Pál utcai fiúk, A koppányi aga testamentuma, a Május 35, a Harisnyás Pippi vagy a Tündér Lala. Formai megvalósításukban ötletes, történetükben bonyolultabb előadásokra van szükség, hiszen a mai gyerekek sokkal ingergazdagabb környezetben élnek, mint húsz évvel ezelőtti társaik. Ezek a darabok lehetőséget adnak arra is, hogy megismerjék a társulatot, a nagyszínpadi kiállítás révén pedig megérintse őket a színház semmihez sem fogható varázsa. A kisiskolások számára minden évben rajzpályázatot szeretnék hirdetni, az adott évadban bemutatott darabhoz kapcsolódó tematikával. A legjobb rajzokat a színház előterében állíthatjuk ki, a nyertes pályázókat pedig valamelyik előadás előtt ünnepélyes keretek között jutalmaznánk. A rajzpályázat csak egy módja a közönség mobilizálásának, a látottak színházon kívüli aktív feldolgozásának. A tanárokkal való kapcsolatfelvétel során az előadás 3 Fontosnak tartanám, hogy egy ilyen projekt alkalmával a szerző ne csak az adott témát, hanem a feladatra kiszemelt színészek személyét is figyelembe vegye. Ha például a színházban van két nagyszerűen kommunikáló, hangszeres tudással is rendelkező színművész, akikre fel lehetne építeni egy ilyen produkciót, akkor ez történjék is meg - már a darabírás munkafázisában. 14

15 megbeszélésére, továbbgondolására számtalan lehetőség nyílik (verspályázat, mesepályázat, rövidpróza-pályázat, nyílt irodalomóra az iskolában a színészek részvételével, stb.). 3.3.Ifjúsági színház Ifjúsági előadásokat, kifejezetten kamaszoknak szóló darabokat ritkán tűz műsorra egy vidéki színház. Ez a műsorpolitika általános hiányossága, melynek komoly következményei lettek. A tapasztalat azt mutatja, hogy a évesek elvesztik a kapcsolatot a színházzal, mert a mesékből már kinőttek, a felnőtt előadásokat pedig unalmasnak találják. A bevett gyakorlat az, hogy jobb híján olyan, egyébként felnőtteknek készült előadásokat osztanak ki számukra bérletben, melyek nem nekik szólnak, csak hát velük is kezdeni kell valamit. A színház nem tudja úgy megszólítani őket, hogy az ott látottakban saját problémáikra ismerjenek. Családjukkal pedig gyakran csak a zenés előadásokra jönnek el. Ezen a gyakorlaton változtatni kell. A mai tizenévesek több médium felhasználói, a számítógépet kicsi gyerekkoruktól kezdve használják, a világhálón is teljesen otthon vannak. A mai tizenévesek gyakorlatiasak. Kultúrájuk elsősorban vizuális, a gyors információáramlás és a divat nagyban befolyásolja ízlésüket. Szókincsüket a felnőttek gyakran nem is értik. Ez a generáció már nem könyveket olvas, még irodalmi, kulturális ismereteit is nagy részben a netről szerzi. Ebben az életkorban alakul ki az önálló gondolkodás, a mindenhonnan beáramló információözönből való válogatás képessége. Ezért a színháznak lépnie kell, részt kell vennie a nevelésben, hogy segítse a tájékozódást. Hiszen az önmeghatározás, amivel ezek az évek nagyrészt telnek, nem lehetséges anélkül, hogy kialakítsuk viszonyunkat a legfontosabb értékekhez. Ehhez azonban ismeretek kellenek, olyan kérdésfelvetések, amelyek nem jutnak eszébe egy nem árnyaltan gondolkodó tizenévesnek. Ráadásul a fiatal kamaszok, de már a gyerekek is a legkülönbözőbb egymásnak ellentmondó elvárásokkal találják magukat szembe: mást vár tőlük a tanár, a szülő, saját generációs társaik, a divat, a fogyasztói értékrend, a média. Az elvárások sokasága zavarba ejtő, frusztráló. Ezért olyan történeteket kell mutatni nekik, amelyek segítenek a döntésben. Hogy figyelmüket a színházra irányítsuk, témájukban és/vagy formájukban újszerű produkciókat kell nyújtanunk számukra. Az ifjúsághoz való közelítést egyrészt olyan, a fiatalok életkori sajátosságaiból adódó égető problémákat feldolgozó művek megírására szóló pályázattal szeretném elősegíteni, mely pótolja azt a hiányt, ami ezen a téren a mai magyar drámairodalomban mutatkozik. Másrészt olyan darabok műsorra tűzésével, melyek létező irodalmi művek feldolgozásai, és az agresszió, az elidegenedés, a magány, az iskolai mikrotársadalom sajátos problémáival foglalkoznak (például: A legyek ura, Iskola a határon, Aranysárkány). Olyan történeteket szeretnék mutatni nekik, melyek segítenek a nehézségek feloldásában, feldolgozásában. 4 A színház munkáját az ifjúsági előadások esetében többfázisúnak gondolom: egyrészt fel kell vezetni a készülő bemutatót (információt kell nyújtani az iskoláknak, előzetes beszélgetéseket kell kezdeményezni a darab témájában, el kell érni a megszólított közönséget); ezután be kell mutatni az előadást, majd időről időre lehetőséget kell teremteni annak megbeszélésére. Rendkívül fontos, hogy a fiatalok a látottakat irányított 4 Véleményem szerint a legégetőbb kérdés napjainkban az agresszió, és ezen belül is az iskolai agresszió, gyerek-gyerek és tanár-gyerek viszonylatban is. Az első, általam összeállított évadban mindenképpen ezzel a témával szeretnék foglalkozni. 15

16 beszélgetések során elemezhessék, nem feltétlenül a színházban. Ezek a beszélgetések nem hagyományos közönségtalálkozók, de az előadás alkotói (rendező, dramaturg vagy egy-két főszereplő) is részt vesznek rajtuk. Nagyon fontos személyes feladatomnak tartom, hogy felkeressem a pedagógusokat tömörítő szervezeteket, a Somogy Megyei Pedagógiai Intézetet, és együttműködésre kérjem fel őket. Ennek a korosztálynak nem elkent, szimbolikusan fogalmazó előadásokra van szüksége, hanem bátor, szókimondó szembesítésre. De a szembesítés önmagában nem elég, a látottakat fel is kell dolgozni. Ehhez pedig muszáj professzionális segítséget kérni a pedagógusoktól. Az együttműködésre számtalan lehetőség kínálkozik: az iskolai felvezető beszélgetéseken, nyílt irodalomórákon túl meghívhatók olyan jelentős írók, akik elmondják véleményüket az adott műről, mélyebben bevezetnek az irodalom olvasásába (ez leginkább olyan, a tananyagban is szereplő műveknél érdekes, mint például Kosztolányi Aranysárkánya). Irodalmi átdolgozások, élő szerzők művei esetében lehetőség van a szerzővel való beszélgetésre, a mű keletkezésének megismerésére, az irodalmi alapanyag és az előadás viszonyának körüljárására. E találkozók helye nagyrészt a színház lenne, de bizonyos esetekben nekünk kell lépni, és odamenni a diákokhoz. A legfontosabbnak azt tartom, hogy az általunk kezdeményezett kommunikációt folyamatossá tegyük, és hatékonyan együttműködjünk az iskolákkal. Figyelmet kell fordítanunk előadásaink befogadására és utóéletére, mert enélkül olyanok, mint a homokban magukra hagyott teknőctojások Nyitás a fiatal felnőttek felé A közönség nevelése, megnyerése hosszú távra tervezett, folyamatos munkát jelent. Egy színház, amikor gyerekelőadásaira kiemelt figyelmet szentel, befektet a jövőbe. Ha jól dolgozik, egy fiatal generáció felnő az előadásain, és e generációnak felnőtt korában is igénye marad a színházba járás. Jómagam a kaposvári színházban találkoztam először azzal a nézői kijelentéssel, hogy azért járok színházba, mert 1976-ban elhozott a nagymamám. A fiatal felnőtt nézőréteg (a éves korosztályt értem ezalatt) megcélzása tehát már gyerekkorban kezdődik; de ahhoz, hogy ez a réteg ne csalódjon vagy veszítse el érdeklődését a színház iránt, további odafigyelés szükséges. Azok miatt pedig, akik neveltetésük révén egyáltalán nem kötődnek a színházhoz, még fontosabb az átgondolt stratégia fölállítása. A fiatalok gyakran előítéletesek (ami mögött általában alulinformáltság áll); még ha korábban rendszeresen is jártak színházba, kamaszkoruk után gyakran vélik úgy, hogy a színház poros, avítt intézmény, maga a dögunalom. Ha korábban nem jártak színházba, ez a nézet körükben még általánosabb. Ezt a tévhitet csak úgy lehet megdönteni, ha nyitunk feléjük, és megpróbáljuk izgalmas, váratlan produkciókkal meglepni őket. Ha bebizonyítjuk, hogy a színház dinamikus, bátor, párbeszédre képes művészeti forma. Elsődleges, hogy legyenek olyan előadásaink, amelyek formájukban, témájukban frissek, újszerűek. Ennek legalkalmasabb terepe a stúdió, ahol az évi egy saját bemutatónkat elsősorban ennek a közönségrétegnek készítenénk. Fiatal rendezők, elismert, egyéni stílusú alkotók meghívásával olyan produkciók kell, hogy szülessenek itt, amelyek bátran kísérleteznek a műfaji határokkal. 16

17 A Kaposvári Egyetem vizsgaelőadásainak befogadásával szintén a fiatal felnőtteket céloznánk meg. Ezek a vizsgamunkák (egy a stúdióban, egy pedig évad végén a nagyszínpadon), jellegükből adódóan eleve különleges színházi események, és már azáltal is vonzóak lehetnek e nézőrétegnek, hogy generációs társaikkal találkozhatnak a színpadon. Szándékomban áll évente egyszer egy olyan, a hagyományos kőszínházi struktúrán kívül dolgozó társulatot is meghívni, amely jelentős szakmai sikerrel játszik főleg egyetemista-fiatal felnőtt közönségnek a fővárosban (TÁP Színház, Koma Társulat, Szputnyik, Pintér Béla Társulat, HOPPart társulat stb.). A színházi előadásokon kívül terveim közt szerepel olyan társművészeti vagy összművészeti rendezvények szervezése, melyekkel szintén főként a fiatalabb generáció érdeklődése kelthető fel. A művészeti karral való együttműködés keretében minden évben megnyitnánk a színházépületet a vizuális tanszék diákjai előtt, hogy éves kipakolásukat szélesebb közönségnek is megmutathassák. Egy ilyen alkalom kiállítás-megnyitóval, performanszokkal, koncerttel társítva komplex művészeti eseménnyé bővíthető. Nem szabad elfelednünk, hogy az utóbbi években felnőtt egy olyan, nemzetközileg elismert zenész generáció, amelynek jelentős tagjai kaposvári születésűek, itt szocializálódtak, itt váltak felnőtté (és itt jártak színházba, itt voltak bérletesek!), mégsincsenek jelen Kaposvár kulturális életében (Yonderboi, Zagar, Puzzle együttes). Szándékomban áll évi egy különleges, színházi jellegű ülős koncertet szervezni, ahol ezek az alkotók visszatérhetnek a kaposvári közönség elé. Ezáltal egy olyan új, fúziós műfajt is megismertethetnénk a nézőkkel, amelyben a fény-, hang- és videotechnika, valamint a zene egységéből új minőség keletkezik. (Jómagam a budapesti MÜPA Bartók Béla hangversenytermében nagy sikerrel csináltam már ilyet a Zagar együttessel.) A programok gondos kiválasztásával párhuzamosan (a fentiek évadonként hat fiatal felnőtteknek célzott produkciót jelentenek!) érdemes külön marketingstratégiát is kialakítani ennek a nézőrétegnek. Ez a korosztály talán a leginkább nyitott a direktmarketingre, az internetet napi szinten használja. Elérhető hírlevélben, közösségi portálokon keresztül, a színház honlapján létesített fórumon. Mivel Kaposváron sok egyetemista tanul, elengedhetetlen, hogy hirdetéseinkkel megjelenjünk épített környezetükben, az általuk hallgatott helyi rádióműsorokban, az egyetemi rádióban. A toponári kampuszban hetente egyszer mobil jegyértékesítő helyet lehet létrehozni, ahol a diákok különböző kedvezményekkel vásárolhatnak színházjegyet, és tájékoztatást kapnak az őket megcélzó előadásokról. 17

18 4. EGYÜTTMŰKÖDÉS A KAPOSVÁRI EGYETEM SZÍNHÁZI TANSZÉKÉVEL A Kaposvári Egyetem Színházi Tanszéke gyakorlatilag a kaposvári színház társintézménye. Az utóbbi években kialakított együttműködés mindkét intézménynek hasznára volt. Célom, hogy a jövőben megőrizzem a tanszékkel a jó kapcsolatot, és a színház lehetőségeihez mérten segítsem az oktatók munkáját, a diákok szakmai tapasztalatszerzését. Sikeres pályázatom esetén a következőket látom vállalhatónak a zavartalan színházi működés előtérbe helyezésével: 1. A színház vállalja, hogy néhány ötödéves diáknak lehetőséget nyújt a kötelező szakmai gyakorlat elvégzésére. Ez azt jelenti, hogy konkrét, jelentős színészi feladatokra osztja ki őket egy-egy arra alkalmas produkcióban 2. A színház vállalja, hogy az évad első felében befogadja a negyedévesek vizsgáját, és a próbák és előadások megtartására átengedi nekik a stúdió használatát, október végi bemutató-időponttal 3. A nagyszínpadi játék megtapasztalása elengedhetetlen minden színinövendék számára, ezért a színház felajánlja azt a lehetőséget, hogy a negyedévesek záróvizsgájukat a színház nagyszínpadán próbálhassák be és néhány alkalommal nagy nézőtér előtt játszhassák. Erre a munkára azonban csakis az április vége és június eleje közötti időszakban kerülhet sor, a színház saját nagyszínpadi bemutatóinak lejártával. 4. A színház lehetőséget ad arra, hogy egyes alsóbb éves diákok, a tanszékvezető és a színház meghívott rendezőjének egyetértése mellett, szakmai gyakorlatként részt vegyenek egy-egy készülő produkcióban csoportos szereplőkként vagy kisebb szerepekben 5. A színház vállalja, hogy a látványtervező szak diákjai minden évben kiállíthatják munkáikat a színház előterében és emeleti társalgójában A fentiek mellett minden további kezdeményezésre nyitott vagyok, ha azzal nem akadályozzuk a színházban folyó munkát. Nem titkolt célom, hogy a Színházi Tanszék tanulóinak, vizsgáinak befogadásával (is) megkíséreljem bevonzani és megtartani azt az egyetemista közönséget, amelynek színházlátogatási hajlandósága csekély, de talán saját korés egyetemtársaira még kíváncsi. 18

19 5. A GAZDÁLKODÁS HATÉKONYSÁGÁT NÖVELŐ ELKÉPZELÉSEK Mint felelős pályázó elöljáróban kijelentem, hogy a Csiky Gergely Színház Közhasznú Nonprofit Kft évi üzleti tervének tervezett fő előirányzatait elfogadom, és sikeres pályázatom esetén betartom. Fontosnak tartom még leszögezni, hogy munkámat a jelenleg működő gazdasági igazgatóval folytatnám, de szükségesnek tartom a működés minden területére vonatkozó átvilágítás kezdeményezését. Az alábbiakban kifejtett elképzeléseim a jövőre vonatkoznak, nagy részük pedig hosszú távon hoz jelentős eredményt. Mivel az évadterv is adott, és a Schwajda György által felkért vendégművészek változatlanul hagyásával is egyetértek, a produkciós költségeket érintő érdemi munkára csak a következő év üzleti tervében kerülhet sor. A produkciós költségek csökkentésével kapcsolatban csupán arra térnék ki, hogy egy produkció költségvetéséből sok vendégművész meghívása tetemes összeget visz el. Annak a gyakorlatnak a megszűntetésével, hogy egy adott előadásban öt-hat vendég van, jelentős összeget tudunk megspórolni. A színház vezetésének elsősorban a társulatot és a szakmai nyugdíjasokat kell foglalkoztatnia, és csak eseti jelleggel, alapos művészi indokkal egészíthető ki a szereposztás meghívott művésszel. Kiadások csökkentésére, bevételek növelésére a jelenlegi színház-finanszírozási rendszerben nagyon kötött lehetőségek állnak rendelkezésünkre. A gazdasági helyzet sem kedvez a támogatások növelésének. Mégis bízom benne, hogy az évek során változik majd a helyzet. Addig is: meg kell tennünk mindent, hogy a rendelkezésünkre álló pénzt a lehető legésszerűbben, a színház hosszú távú érdekeit szem előtt tartva költsük el, a bevételeinket pedig lassan, de biztosan évről évre növeljük. A bevételek növelésére ma a színház alaptevékenységéből származó bevételek területén, vagyis a jegy- és bérletértékesítésben, illetve a pályázati úton megszerezhető támogatások felkutatásában, szponzorok megnyerésében és társasági adókedvezménnyel igénybe vehető vállalkozói támogatások befogadásában rejlik leginkább lehetőség. 5.1.Jegy és bérletértékesítés Egy színház közönségbázisát bérletesei alkotják; az ő bizalmuk megőrzése létkérdés az intézmény számára, elvesztése pedig a működés valamilyen hibájának tünete (nem feltétlenül a művészi munka romlásáé: lehet a szervezés, a közönségkapcsolatok, a marketingtevékenység illetve a kommunikáció hiányossága is, vagy mindezek együttes eredménye). Az elsődleges cél tehát az, hogy a színház bérleteseinek számát évről-évre növeljük. Ehhez: - meg kell erősíteni a szervezést - nagyobb energiákat kell fektetni a közönség mobilizálásába - új utakat kell keresni a kommunikációban Minderről részletesebben írok a Közönségkapcsolatok, marketing című fejezetben. A bérletesek megnyerésével párhuzamosan a jegybevételek növelésére is koncentrálni kell. Ennek érdekében: 19

20 - törekedni kell arra, hogy egy előadás minél tovább, minél nagyobb százalékos látogatottsággal legyen műsoron. (A színház látogatottsága az elmúlt évadban 85%-os volt. Ez a szám nagy eredmény, de növelése elengedhetetlen. Mivel a folyamat időigényes, az első két évben a 90% körüli látogatottság elérése lehet reális cél.) - a havi műsortervnek rugalmasan kell alkalmazkodnia ahhoz, hogy egy adott előadás mennyire kedvelt és nézett. Azt az előadást, amelyre jegyet vesznek a nézők, játszani kell; azt a produkciót pedig, amelyiket nehezebben lehet eladni, komoly munkával reklámozni szükséges. A nézők figyelmét nagymértékben igénybe vevő előadásokat nem szabad magukra hagyni. - többletenergiát kell befektetni egy-egy előadás promóciójába. Elengedhetetlen, hogy a szervezés, a marketing és a kommunikációért felelős sajtós együttműködjön, és átgondolt stratégiát dolgozzon ki egy adott előadás eladására 5 - Mivel a turizmus a régió gazdaságának dinamikusan fejlődő szegmense, és a környék gyönyörű természeti adottságai egyre több érdeklődőt vonzanak, lehetőséget látok arra, hogy az idelátogató embereket megpróbáljuk bevonzani a színházba. Szándékomban áll megkeresni a város és a megye idegenforgalmi cégeit, hogy a kínálatba bekerüljenek a színház előadásai. Minden turisztikai ajánlóban, reklámkiadványban benne kell lennie annak a választható programnak, hogy a városba látogatók a színházban fejezhetik be napjukat, hosszú hétvégéjüket akár csoportosan, akár egyéni jelleggel. A fentiek megvalósításához természetesen szükség van az önkormányzat segítségére is. Ezzel párhuzamosan szeretném elérni, hogy a színház reklámkiadványai, havi műsortervei ott legyenek minden turisztikai irodában és minden nagyobb szállodában, panzióban. - Lehetőséget látok abban is, hogy az eddigi gyakorlathoz hasonlóan, teljes házakat adjunk el cégeknek, konferenciáknak. A teljes ház eladása jelentős bevételt eredményez, az eddigieknél eredményesebb megvalósítása pusztán szervezés kérdése. Az évadterv arányainak megváltoztatásával is jelentősen növelhető a bevétel. (Két nagyszínpadi és egy stúdiós gyerekprodukció kerülne bevezetésre, szemben a tavalyi évad egyetlen stúdiós! - gyerekdarabjával). Az általam javasolt műsorstruktúrában a gyermek- és ifjúsági előadások száma az elmúlt évadhoz képest 6 másfélszeresére nőne, az ehhez kapcsolódó nézőszám pedig (a két nagyszínpadi produkciónak köszönhetően) duplájára. előadás tervezett előadásszám becsült átlagos nézőszám előadásonként óvodásoknak kisiskolásoknak ifjúsági tervezett nézőszám egy évadban 5 Itt jegyzem meg, hogy ha a kaposvári színház távlati tervei között nem szerepel külön sajtós- és marketingszakember alkalmazása, a fenti elképzeléseket lehetetlen megvalósítani. A jelenlegi szervezés jól működik, de terhelhetősége véges: be kell fektetni a jegyeladást elősegítő munkakörök létesítésébe, mert befektetés nélkül nincs nyereség ben A kis hableányt 56 előadáson 6216 néző látta. A kishableány mellett A padlást 18 előadás keretében fő gyermek, ifjúsági bérlet keretében pedig két előadást (West Side Story, A nők iskolája ) fő éves ifjúsági néző látta. Természetesen a mindösszesen kijött fő gyermek és ifjúsági nézőszám kevés nemcsak az ezt megelőző évad közel fős nézőszámához, de az általam vázolt tervekhez képest is. Itt mutatnék rá arra a már említett szerintem hibás gyakorlatra is, hogy az ifjúsági bérlet jobb híján egy felnőtt bérletben is futó előadásra szól. 20