Dr. Kovács Lajos, Páter Bánk EVANGELII GAUDIUM AZ EVANGÉLIUM ÖRÖME. Karácsonyi idő

Átírás

1 Dr. Kovács Lajos, Páter Bánk EVANGELII GAUDIUM AZ EVANGÉLIUM ÖRÖME Karácsonyi idő 1

2 Dr. Kovács Lajos, Páter Bánk EVANGELII GAUDIUM AZ EVANGÉLIUM ÖRÖME Budapest, 2014 Karácsonyi idő Karácsonyi idő 2 3

3 szerda Karácsony, Urunk Születése Örömnap a karácsony? Augusztus császár rendeletet adott ki, hogy az egész földkerekséget írják össze. Quiriniusz, Szíria helytartója uralma alatt történt ez az első összeírás. Mindenki elment a saját városába, hogy összeírják. József is fölment Galilea Názáret nevű városából Júdeába, Dávid városába, Betlehembe, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. (Lk 2,1-5) Kedves Hívek, örüljünk! Hatszáz évvel Jézus születése előtt Isten egy Mikeás nevű prófétával megüzente, hogy egy édesanyától születik meg a júdeai Betlehemben, aki Dávid király családjából származik (Mik 5,1), és csupán nem békét hoz, hanem Ő maga lesz a béke. Szűz Mária szorongó szívvel ült szamaruk hátán. Otthon elrendezték szépen Szent József házát, miután jegyesének Isten angyallal üzente meg: József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni (eljegyzett) feleségedet, Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fiút szül, akit Jézusnak nevezel, mert ő szabadítja meg népét bűneitől. Ezek azért történtek, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta szavaival mondott: íme, a szűz fogan és fiút szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: velünk az Isten. (Mt 1,20b-23) Mária boldog volt, hogy Isten ezt a nagy titkot angyalával magyaráztatta meg eljegyzett vőlegényének, mert egyedül hogy tudott volna minden édesanyás feladatot elvégezni. Íme, újabb öröm üzenete boldogítja a szentcsalád tagjait. Megérkezve Betlehembe, sokan voltak ott olyanok, akik elszármazva innen visszatértek a parancs szerint az összeírásra. Lesz-e vajon szállásuk? Ki fogad be egy áldott állapotban lévő édesanyát, amikor a házak amúgy is kicsik és szegényesek? A pici szállá zsúfolásig telve volt. Nem volt választásuk: ki kellett menniük a városka végén meghúzódó barlangba. Mivel már tavaszodott a pásztorok kihajtották a birkanyájat a távolabbi legelőre. Ott tartózkodásuk alatt elérkezett a szülés ideje. Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson. (Lk 2,6-7) Vajon ez is lehet öröm karácsonykor? Az bizony! Az ördög által kifosztott emberektől a Világ Ura nemcsak, hogy nem kér, de el sem fogad semmit a földről. Kilenc hónapig Édesanyja szeplőtelen Szíve alatt csak az anyai Szív palotáját igényelte. Amint pedig kilépett a külvilágba, ott a bűnök hazáját találta: semmi kényelem, semmi szép. A testét Édesanyja által készített pólya takarta, az ő áldott teje táplálta. Ezt igényelte, és tudta, hogy a többi ruhát is Ő varrja majd a számára, és az utolsót, a remek felsőruhát a hóhérok sorsolják ki egymás között. Majd az is a megváltás ára lesz. Igen, ezért is boldognak kell lennünk: ez a mi Megváltónk fölséges stílusa. Pásztorok tanyáztak a vidéken, kint a szabad ég alatt. és éjnek idején őrizték nyájukat. Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek. De az angyal így szólt hozzájuk: Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek, és az lesz majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában. Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket. Hirtelen mennyei seregek sokasága vette körül az angyalt, és dicsőítette az Istent ezekkel a szavakkal: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jó akaratú embereknek! (8-14) Ez is öröm, angyalokat látni: Mindegyik a rokonunk. Mihelyt az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: Menjünk el Betlehembe, hadd lássuk a valóra vált beszédet, amit az Úr tudtunkra adott. Gyorsan útra keltek és megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő gyermeket. Miután látták, az e gyermekről nekik mondottak alapján ismerték fel. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok beszédén. Mária meg mind emlékezetébe véste szavaikat, és szívében egyeztette. A pásztorok hazatértek, dicsőítették és magasztalták az Istent mindenért, amit csak hallottak és úgy láttak, ahogy tudtul adták nekik. (15-20) Angyalok szózata minket is hív, Értse meg ezt tehát minden hű szív! (Ho 32,2) csütörtök Karácsony, Szent István vértanú Lehet, hogy olvasóim furcsának találják karácsony nyolcadának ünnepi rendjét. A nagy ünnepek nyolcada (oktávája) azt jelenti, hogy az ünnep jelentőségét a visszaemlékezéssel még egy egész héttel mélyítjük. A karácsony utáni nyolc napban, a liturgia központjában fontos, más ünnepek állnak: December 26. Szent István első vértanú, December 27. Szent János apostol, December 28. Aprószentek, December 29. Szent Család vasárnapja, Január.1 Újév, Szűz Mária Isten Anyja. Az idén komoly igény ébredt arra, hogy miközben számos ország élet-halál harcot vív a jobblétért, szabadságért, szegénység felszámolásáért, ne kerüljön az emberi tudat hátterébe Isten alapvető szándéka. Isten boldogságra teremtette az embert, nem nyomorra. Próbáljuk megkeresni a hozzá vezető utat. A karácsonyi világot átfogó ünnepség eleve elmaradt, mert Jézus Krisztus betlehemi születésével a megváltás ideje csak elkezdődött. Jézus iszonyú szenvedésekkel megváltotta az egész emberiséget. Fenn a Golgota tetején meg nyert a mennyországnak egy újonnan megtért többszörös gyilkos rablót, és elveszítette minden hívét, az Édesanyját, Szűz Máriát kivéve. Ellenségei diadalmasan ordították: Másokat megmentett, mondták, most mentse meg magát, ha ő a Messiás, az Isten választottja. (Lk 23,35) Amint kiadta lelkét és Atyja keblére ölelte, megrendült a föld, Jézus ellenségei egymást taposva menekültek, hitevesztetten futottak az Úr jó barátai is. Csupán Édesanyja fogadta ölébe, mint élő szentségtartó, mert tudta, hogy nemcsak a lelke volt összekötve Jézus isteni természetével, hanem a teste is. Atyja ölelte és az összes jelenlévő angyalnak bemutatta a sátánon győzelmet arató Fiát: Látjátok, a menny- Karácsonyi idő Karácsonyi idő 4 5

4 ország előterében milyen józanul állt hitetek Fiam mellé. Elvállalta ember-gyerekeimért a megváltói halált. Térdeljetek előtte, hiszen legyőzte a végleg elbukott társaitokat. Majd húsvétvasárnap hajnalban feltámadva megvigasztalta az egyetlen hűséges hívét, Édesanyját, majd egész nap a feltámadás örömével árasztotta el az övéit. Negyven nap múlva apostolai szeme láttára felemelkedett a mennybe. Apostolai mellé gyülekeztek az új hívek: öregek és fiatalok számosan. Ellenségei hiába fogták el, cipelték bíróság elé az egyik legfiatalabb szerpapot, Istvánt. Lenyűgöző fölénnyel állt a főtanács elé: arcát olyannak találták, mintha angyalé volna. (ApCsel 6,15) Ragyogó beszédében bemutatta nekik az Ószövetség egy részét, majd így zárta a tanítást: Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? Mind megölték azokat, akik az Igaz eljöveteléről jövendöltek. S most ti lettetek árulói és gyilkosai, ti, akik az angyalok közreműködésével átvettétek törvényt, de nem tartottátok meg. Amikor ezt hallották, haragra gyulladtak, és fogukat vicsorgatták ellene. Ő azonban a Szentlélekkel eltelve fölnézett az égre, és látta az Isten dicsőségét és Jézust az Isten jobbján. Felkiáltott: Látom, hogy nyitva az ég, és az Emberfia ott áll az Isten jobbján. Erre ordítozni kezdtek, befogták fülüket, s egy akarattal rárontottak, kivonszolták a városból, és megkövezték. A tanúk egy Saul nevű ifjú lábához rakták le ruhájukat. Míg kövezték Istvánt, így imádkozott: Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet! Majd térdre esett és felkiáltott: Uram, ne ródd fel nekik bűnül! Ezekkel a szavakkal elszenderült (7,52-60) és Saul helyeselte meggyilkolását. (8,1) A Saul nevű ifjú, a hivatalos felelősségvállaló, ifjú zsidó volt. Féltette a törvényt Jézustól. Úgy üldözte híveit, mint egy megszállott. Főpapi ajánlólevéllel Damaszkuszba is elment, hogy Jézus híveit elfogja. De a városkapu közelében óriási fényár fogta körül, benne egy élő gyönyörű férfi, aki megkérdezte: Saul, Saul, miért üldözöl engem? Erre megkérdezte: Ki vagy, Uram? Az folytatta: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. (9,4-5) péntek A tanítvány, akit szeretett Jézus Sokszor olvashatjuk Szent János evangéliumában ezt a megnevezést: A tanítvány, akit szeretett Jézus. Nyilván különösen szerette őt az Úr valamiért. Amikor Jézus kiválasztotta apostolait, Márk evangéliumában feljegyzi ő és bátyja, Jakab említésekor: Jakabot, Zebedeus fiát, Jánost, Jakab testvérét, ezeket elnevezte Boanergesznek, vagyis a mennydörgés fiainak. (Mk 3,17) János írásait idős korban, talán mind öregen írta. Jézus Péter érdeklődésére, amikor János sorsa felől érdeklődött Urától, csak ennyit válaszolt: Ha azt akarom, hogy maradjon, míg el nem jövök, mi gondod vele? Te kövess engem! (Jn 21,22) János apostol sokkal később írta evangéliumát, mint a másik három apostol, a synoptikusok (együtt-látók) János apostol az Úr júdeai tetteit és beszédeit, a többi apostol pedig a galileai működést ismertetik. Jézus szenvedéstörténetét valamennyien feldolgozták evangéliumukban. Szent János apostol az utolsó vacsoráról, annak csúcs-ajándékáról, az Eukarisztia szerzéséről nem ír, de evangéliuma hatodik fejezetében bőven elbeszéli, amit tudni kell róla. Csodálatos keretet talál evangéliumának: a bevezetés az Atya végtelen szeretete az Ige születésében, a Fiú szeretete a megtestesülésben és megváltásban, befejezés: gondoskodás Jézus Egyházáról a világ végéig. Az Atya a legtisztább szeretet-forrás: Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt és Isten volt az Ige, ő volt kezdetben Istennél. (Jn 1,1-2) Az Atya az az isteni személy, aki az isteni természetet (lényeget) önmagától öröktől fogva bir tokolja. Az isteni természet abszolút egyszerű, nincs benne összetétel még értelemből és akaratból sem, hanem a végtelen természet végtelenül értelmes (mindentudó) és végtelenül hatalmas (mindenható) Az isteni lényeget az Atya, mint színtiszta szeretet, ajándékozni akarja. Ennek módja Istenben a szülés-születés. A születés fogalma nem csak az anyás születésre érthető, hanem annál sokkal gazdagabb: A születés azt jelenti, hogy élő származik élőtől a természet hasonlóságára. Az anyaságra vonatkozó értelem közismert. Istenben, mint tiszta szellemben is érthető, ha a mi emberi lelki műkö désünket vesszük példának. Az ember ismerése nemcsak rajta kívül eső ténykedés, hanem önmagunk megismerése is. Ez az önismeret Istennél is megvan. Istenben az önismeret abszolút tökéletes, ugyanolyan, mint maga a végtelenül tökéletes istenség. Ha a bennünk keletkezett önismeret szemlélhető, mint egy különálló kép, amelyet nemcsak látni tudunk az értelmünkkel, hanem ki is tudjuk fejezni, mondani, akkor önálló szó, ige formában tárgya az ismeretünknek. Az az önismeret, amelyik az Isten végtelenül nagy, végtelenül tökéletes, pontos képe az istenségnek, az Ige (Verbum), Szó, Beszéd (Sermo) fejezhető ki. Mivel Istenről van szó, Ő benne ez az ön ismeret szükségképen személyt jelent, mert az Istenben más nincs, mint természet (lényeg) és személy, aki a ter mészetet birtokolja, irányítja (él vele, használja). Az új isteni személynek szüksége van a megfelelő természetre, hiszen a személy azt jelenti, hogy valaki, aki értelmes természetben lakik, van, irányít, birtokol. Mivel az isteni természet tökéletesen egynemű, egyszerű, oszthatatlan, azért az Atyának oda kell adnia fenntartás nélkül a megszületett Fiának. A Fiú ennek végtelenül örül, tökéletesen boldog tőle, de azt is tudja, hogy az Atya Személye sem nélkülözheti a természetét, ezért azonnal vissza is ajándékozza azt Atyjának. Ez az ajándékozás állandó és tökéletes. Az isteni akarat működése során származó (nem születő) Harmadik Isteni Személynek már, mint közös kincset ajándékozza az Atya és a Fiú, ahogyan a Hiszekegy imádságban is mondjuk. A fen tebbi magyarázat halvány segédfogalom, mert a Szentháromságot, mint végtelen nagy titkot sem angyali, sem emberi ésszel megérteni, sem kimeríteni nem tudjuk, még a mennyországban sem, ahol úgy látjuk Istent, ahogy van. Karácsonyi idő Karácsonyi idő 6 7

5 szombat Amikor a júdeai Betlehemben Heródes király idejében Jézus megszületett, bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe, és kérdezősködtek: Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, s eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat. (Mt 2,1-2) Amikor a karácsonyi örömünnepek közé a naptár alapján bekerültek az Aprószentek ünnepe, nem a heródesi gyermekgyilkosság szomorú és elítélendő ténye miatt történt, hanem azért, hogy korunk borzalmas Isten nélkülisége ellenére az Úr történelem irányítása ebben az eseménysorban is biztos örömforrásként ragyogjon. Az akarata mindig eléri célját, amely a sátáni gonoszkodás fortélya ellenére az emberiség boldogsága lesz. Nézzük két évezred epizódjait. Az Ábrahámnak adott isteni áldás a betlehemi Kisded születése előtt kétezer évvel a Megváltót jelöli a világ minden nemzete örömforrásának. Az Úr így szólt Ábrahámhoz: Vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked. Nagy néppé teszlek. Megáldalak és naggyá teszem nevedet, s te magad is áldás leszel. Megáldom azokat, akik áldanak téged, de akik átkoznak téged, azokat én is megátkozom. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége (Ter 12,1-Mivel Sára újabb harminc évig nem tudott szülni, mellékfeleségnek férje mellé adta egyiptomi szolgálóját. Ő fiút szült, Izmaelt. A segítés a mai napig szenvedéseket okoz a zsidó és az arab népek között. Isten nem igényel emberi okoskodást. Ábrahám később született fia, Izsák volt a Gondviselés új jelöltje. Izsák felesége, Rebekka, nehezen viselte, hogy két gyerek veszekszik méhében. Az Úrtól kért tanácsot: Két nép van a méhedben válaszolta Ő. Két törzs válik el: az egyik törzs legyőzi a másikat, és az idősebb szolgálni fog a fiatalabbnak (25,23) Amikor felnőttek, Ézsau egy tál lencséért könnyelműen eladta elsőszülöttségi jogait Jákobnak. Jákob ezért besegített idős apja áldásának megnyeréséhez. Majd menekülnie kellett Ézsau elől anyja rokonaihoz. Ettől kezdve egymástól távol telepedtek meg. Ézsau (Edom) és utódai gyűlölték Jákobot.(Izraelt) Ezt a gyűlöletet hordta szívében az edomita Heródes, aki a rómaiak kegyéből királyi címmel uralkodott egész Izraelen már harminc éve, amikor megjelentek nála a keleti mágusok a zsidók újszülött királyát keresve. Heródes fejében azonnal kész volt a terv: Most én bosszút állhatok népem háttérbe szorulásáért. A zsidó papoktól megtudta Mikeás próféta jövendölését. Elküldte a böl cseket Betlehembe azzal, hogy kutassák ki, hol lakik az újszülött király, aztán jöjjenek vissza, értesítsék őt, hogy ő is hódoljon neki. Ezerkétszáz évvel korábban Bálák, a moa bita király meg akarta átkoztatni Bálám prófétával az országában pihenő zsidókat, hogy le tudja őket győzni. Isten azonban megnyitotta Bálám szemét, és áldást mondott egy jövendöléssel együtt: Nem most, de csillag tűnik fel Jákob törzséből, jogar sarjad Izraelből (Szám 24,17) Ennek az isteni üzenetnek nyomán lesték a Tigris és az Eufrátesz folyók síkságán élők a messiási csillagot. Amikor végre tizenkét évszázad múlva aztán nagy lett az örömük: a Mars, a Jupiter és a Saturnus együttállásából felismerték Isten üzenetét. Másfél évig vártak, nőjön a kis király, aztán siettek felkeresni az egész világnak szóló örömforrást. Mivel őket Isten irányította, tőle kaptak újabb információkat, hogy megtalálják, teljes legyen az örömük, és megmeneküljön mindenki a veszélyből. (Mt,2) Heródes hamar ráébredt, hogy az Isten most is a zsidókat segíti. Halálbrigádot szervezett, hogy Betlehemben és környékén minden két évesnél fiatalabb kisfiút öljenek meg a bölcsőjükben. Ez iszonyú fájdalom, de a mennyország minden öröme a jutalmuk. Ez az öröm mindent megér vasárnap Nézd, nem adtál nekem utódot. (Ter 15,3) Minden ember boldog akar lenni, mert így teremtette az embert az Isten. Tudomásul kell vennünk azt is, hogy Isten szabta meg az emberi boldogság útját, feltételét: csak az lehet boldog, aki másokat boldogít; csak annyira lehet boldog mindenki, amennyire boldogítja a melléje rendelt társakat. Aki másként gondolkodik, nagy és szabad utakat barangolhat be, de a boldogságig nem jut el soha. Amikor Ádámot már megteremtette Isten, neki adta a gyönyörű paradicsomkertet, benne az összes növényt és állatot, az ember boldog büszkeséggel kihúzta magát: Ez tehát mind az enyém! Isten azonban látta a szívét, hogy egyáltalán nem boldog. Ekkor mondta ki az Úr a boldogtalanság okát: Nem jó, hogy az ember egyedül van; alkossunk hozzá illő segítőt is! (Ter 2,18) Isten ezzel jóváhagyta az ember teremtése előtt kimondott alapelvét: Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra! (Ter1,26) a Szentháromság szeretet-közösségének mintájára. Legyen az ember férfi és nő, váljanak egy közösséggé, szülessenek gyermekeik, tegyék egymást kölcsönösen boldoggá, és akkor boldogok lesznek. Megtörtént: Isten Ádámból kivett egy bordapárt, asszonnyá alakította, lelket lehelt belé, és az álomból ocsúdó Ádámhoz vezette. Ő így kiáltott fel örömében: Ez végre csont az én csontomból, és hús az én húsomból. (2,23) Belőlem való, és éppen mellém való: ketten egy testté leszünk. Ez az Isten szándékolta boldog házasság. Hol romlott el az újkori, de már ki tudja hányadszor tönkrement házassági intézmény? Ott ahol meghűlt a szeretet, ahol az önzés tönkretette a tiszta szeretetet, vagyis a másik boldogításának vágyát. A boldogítás mérhetetlen vágya minden szerelmesnek jólesik. A kemény férfitenyér simogassa el párja homlokáról a gondfelhőket, emelje ki asszonya kezéből a nagyobb terheket, ajka tudja kiejteni a szép-szerelmes vallomásokat harminc éves házasságban is. Ne feledje el soha a költő igazságát: Tudtam én, hogy szóból ért a szeretet (Sík Sándor). Az Anyaszentegyház a múlt században azért rendelte el a Karácsonyi idő Karácsonyi idő 8 9

6 Szentcsalád ünnepét, hogy figyeljen fel a bomladozó családi kötelékek sokasága: van egy olyan közösség, amely a család természetes örömforrásait nem kapta meg Istentől, de a másikért és Isten Fiának védelméért vállalt hősies fáradságot a természetfeletti örömök erejével úgy szentelte meg, hogy az tökéletes boldogságot jelentsen. Ez a természetfeletti örömforrás minden katolikus házasságban adva van a házasság szentségének erejében. Bátran kell belőle meríteni. A természetes házassági boldogság másik forrása a házastársak szerelméből forrásozó gyermekáldás. A család feladatot jelent, a mai viszonyok között néha nagyon kemény feladatot a szülők részéről, de hittel és szeretettel minden megoldható. Az áldozatos és felelős szülői szeretet biztonságot nyújt a gyermekeknek, az így felnevelt gyerekek pedig öregedő szüleiknek adják majd a boldog öregkor lehetőségét. Isten áldása tegye boldoggá családjainkat! Atyát ismerte. Jézus egyre többet beszélt arról, hogy Őt az Atya küldte, hogy az Atya Fia, aki isteni módon született, hiszen Isten tiszta szellem. Jézus az utolsó vacsorán utal erre, amint a mai örömszövegben is olvastuk. Atyám, elérkezett az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged (Jn 17,1b) a nagy öröm tehát: Az Atyához megyek, s amit a nevemben kértek, azt megteszem nektek (14,13) Jézus jól ismerte az emberek rosszra hajló természetét. Aki szereti Istent, az tartsa meg parancsait. Felnőttek, ifjak és gyerekek is szerepelnek a jánosi levél felsorolásában, mint akik az örömöt örökölték. Akik manapság körül néznek, bizony kétségük támadhat, hogy a különböző korosztályok nem tudják és sok esetben nem is akarják vállalni az erkölcsi parancsokat. A szabadosság szelleme világszerte eluralkodott, de a felsorolt erények segítségével könnyebben tud magára vigyázni fiatal és idős egyaránt. Isten és a tőle kapott kegyelem, erőt ad a bűnök elkerülésére és a tiszta élet öröme felülmúl minden bűnös szórakozást hétfő A karácsonyi nyolcad második felében már elfogytak azok az ünnepek, amelyek a karácsonyi örömöt, Urunk, Jézus Krisztus születését más oldalról is megvilágítják. Ezekben a napokban a liturgikus előírások szerint Szent János apostol első levelét olvassuk a szentmise szentleckéjeként. A mai köznapon 1Jn 2,12-17 versek alkotják a szent leckét: Gyermekeim, írom nektek, hogy bűneitek bocsánatot nyertek az ő nevében. Írom nektek, apák, hogy megismertétek azt, aki kezdet óta van. Írom nektek, ifjak, hogy legyőztétek a gonoszt. Írtam nektek, kedves gyerekek, hogy megismertétek az Atyát. Írtam nektek, apák, hogy megismertétek azt, aki kezdet óta van. Írtam nektek, ifjak, hogy erősek vagytok, az Isten tanítása bennetek van, és legyőztétek a gonoszt. Ne szeressétek a világot, sem azt, ami a világban van! Ha valaki szereti a világot, nincs meg benne az Atya szeretete, mivel minden, ami a világban van: a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége, nem az Atyától van, hanem a világból. De a világ elmúlik a kívánságaival együtt. Csak aki Isten akaratát teljesíti, az marad meg örökre. a felsorolt erények nem újak, hiszen Isten kinyilatkoztatása kezdete óta valamennyit tanítja. Nagy örömnek számít, hogy az Ószövetségben is megtaláljuk a szeretet parancsát. Már a teremtés története úgy mutatja be Istent, hogy nem kényszerből teremtette a világot, hanem a végtelen tökéletes, a mindentudó és mindenható Isten csodálatos lény, aki öröktől fogva önmaga erejéből birtokolja a mindentudó és mindenható istenséget, az isteni lényeget, amit isteni természetnek és önállóságnak is nevezünk. Az Üdvözítőtől megtudtuk, hogy az Atya, az első Isteni Személy, akire ez a fentebbi meghatározás vonatkozik. Jézus három éves nyilvános működése idején sokszor említi az Atyát. Jézus tanítása előtt az ószövetségi szent nép, a zsidóság csak az kedd Nem volt könnyű az évtizedek óta hiányzó negyedik evangéliumot János apostolnak megírnia. Úgy szerette volna megfogalmazni az eseményeket, mint aki az Ószövetség végén, Keresztelő János tanítványaként élve kezdte megsejteni, hogy az igazi élet csak ezzel a különös prófétával kezdődik, vagy talán ő maga az igazi élet. Hallja a zsidó vezetőknek adott jánosi nyilatkozatokat: Nem én vagyok a Messiás (Jn 1,20) Illés sem vagyok, sem más régen élt próféta: Én előfutára vagyok a Messiásnak. Nekem kell Őt megmutatnom. Hallja a nagy vallomást, látja a hitvalló kézmozdulatot: Nézzétek, az Isten Báránya! (36) Azonnal otthagyja eddigi mesterét, és követi Jézust. Bebocsátást kér az életébe. A megsejtett teljes életbe. Amiről talán majd csak hét évtized múlva meri megírni az addig összegyűjtött tapasztalatokból a titkok titkát: Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Isten nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van (18) Nem volt könnyű feladat, hogy a kétezer évvel később élőknek is felnyissa a titkot: karácsonykor egy Édesanyától emberként, megszületett Kisded titkát. Erre a csodálatos eseményre ráirányítani az érzékek világába belefulladt harmadik keresztény évezred emberének figyelmét, hogy meglássa, megismerje a neki szánt igékből a Kisded örömét. A liturgia-szerkesztő, aki a karácsony nyolcadának utolsó előtti napjára helyezte ezt a mennyországgal kezdődő Jézus-történetet, csak csodálkozva szabad dicsérni! Amikor az előző napi zsolozsmát befejező zsoltárt imádkoztam, 87 évesen döbbentem rá erre én is: Az igazi örömforrást itt kell megtalálnunk. Emlékezünk a Kisdedre: imádkozom az évezreddel előbb írt 91. zsoltárt: Aki a Fölséges oltalmában Karácsonyi idő Karácsonyi idő 10 11

7 lakik, a Mindenható árnyékában pihen, ezt mondja az Úrnak: Te vagy menedékem és erősségem. Istenem, benned bízom (Zsolt 91,1-2) a liturgikus emlékezetben karácsony éjszakájára révedünk. A Szentlélektől kilenc hónappal alkotott Isten-ember minden testi szerve kifejlődött, mégsem tudta használni az első pillanatban az oxigént igénylő tüdőt: de az első sírással a kérdés megoldódott, az Édesanya és a nevelőapa boldogan sóhajtott fel. A kéz és lábmozgások történtek legkönnyebben, hiszen azt már több hónapja gyakorolta. A szem csak napok múlva kezd a kinti túlerős fényben látni. Ha még tudnánk, hogy a mennyei fény milyen ragyogó! Az Isteni Kisded emberi értelme lelke megteremtése pillanatától kezdve látja a túlvilág minden őt érintő mozzanatát (boldogító istenlátása volt) Kisded léte csak lassanként érzékeli, hogy aki eddig szíve alatt óvta-védte, most ugyanazt teszi lágy öleléssel, anyai csókjaival borítja el minden porcikáját. Megtestesüléskor Isten Fia ragaszkodott ahhoz, hogy a végtelen isteni szeretetet, amelyben Atyja állandóan részesítette, emberi szinten egy édesanyától kaphassa meg. A János evangélium nem teszi feleslegessé az említett esti zsoltárimádságot. Csak a karácsonyi szeretetből értjük meg igazán, mit ígért nekünk boldogító Isten Atyánk. Az Ige volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismeri föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében, akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából, s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttjének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be. (Jn 1,9-14) Elküldi angyalait hozzád, hogy védelmezzenek minden utadon. (Zsolt 91,11) szerda Újév, Szűz Mária, Isten anyja Az Anyaszentegyház karácsony nyolcadára a liturgia Olvasmányának az Ószövetség Számok című (Mózes 4. könyve) könyvéből választotta a következő rövid részletet: így szólt az Úr Mózeshez: Mondd meg Áron főpapnak és fiainak, a papoknak: Így áldjátok meg Izrael fiait, ezekkel a szavakkal: Áldjon meg az Úr és oltalmazzon! Ragyogtassa rád arcát az Úr, s legyen hozzád jóságos! Fordítsa feléd arcát az Úr, és szerezzen neked üdvösséget! Hívják le Izrael fiaira a nevemet, és én megáldom őket. (Szám 6,22-27) Az áldás Isten kegyelmet osztó jóságát jelenti. A kegyelem Isten természetfeletti ajándéka. Isten a teremtés alkalmával hangsúlyozta, hogy az ő parancsára bújjanak elő a szárazföldből az embernek és állatnak táplálékául szolgáló növények, fű-félék, bokrok és fák. Semmi nem keletkezik önmagától, mindent a végtelenül jó Mennyei Atya gondol ki, ad esőt, hogy egyaránt legyen bőséges táplálék embernek és állatnak. Isten természetes ajándékainak mondjuk őket, meg lehet áldani, hogy Isten oltalma védje. Vannak azonban Istennek természetünket felülmúló ajándékai is, amelyekkel lelkünk javát mozdítja elő. Ezeket nevezzük természetfeletti isteni ajándékoknak, kegyelmeknek. Ajándékok, amiket csak ajándékképpen lehet megkapni, kiérdemelni egyáltalán nem lehet. Kérni viszont nemcsak, hogy lehet, de kifejezetten ragaszkodik hozzá az Úr, hogy kérjük, imádkozzunk érte. Erre szólítja fel Isten az embereket. Manapság kevés a kegyelem, mert kevés az ima. Ezen a napon az emberek boldog újévet kívánnak. Ha csak kívánják, az vajmi keveset ér. A jót kívánónak hinnie kell, hogy van Isten, szeret minket, minden szükséges jóval megáld. Különösen karácsonykor és annak nyolcadában hozzá kell tennünk: Atyánk! Egyszülött Fiadat testvérünkké tetted karácsonykor, és ez által társörököseid lettünk. Ennek tudatában és reményében kérjük tőled mindazt a kegyelmet, amelyet ki nem érdemelhetünk, de gyermeki bizalommal kérjük mások javát szolgálva ezzel. Az evangélium arra bíztat, hogy a pásztoroknak adott nagy kegyelem, hogy megláthatták a Megváltó Kisdedet, és később mindenki öröme lesz, biztasson minket is, hogy ne csak bámuljuk a történteket, hanem higgyünk és menjünk megkeresni! A betlehemiek csak bámultak, s hazamentek. Ez nagyon kevés. Az igazságról meg kell győződni, hogy jutalmunk bőséges áldássá váljék az Újév folyamán csütörtök A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá (Jánoshoz) Jeruzsálemből, s megkérdezték: Ki vagy? Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: Nem én vagyok a Messiás. Ezért megkérdezték tőle: Hát akkor? Talán Illés vagy? Nem vagyok, felelte. A próféta vagy? Erre is nemmel válaszolt. Így tovább faggatták: Akkor ki vagy? Választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz magadról? Ezt felelte: A pusztában kiáltó szó vagyok: Egyengessétek az úr útját, amint Izajás próféta mondta. A küldöttek a farizeusok közül jöttek, s tovább kérdezgették: Akkor miért keresztelsz, ha nem vagy sem a Messiás, sem Illés, sem a próféta? János így válaszolt: Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki a nyomomba lép, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János keresztelt. (Jn 1,19b-28) Krisztus előtt 586-ban a babiloni király, Nebukadnezár, már második éve ostromoltatta seregével Jeruzsálem várát. Haragját az váltotta ki, hogy a jeruzsálemiek megunták a neki fizetendő adókat, és alkudoztak az egyiptomi fáraóval, hogy nyújtson katonai segítséget, mint szövetségesének. Amikor ezt a babiloni király megtudta, elhatározta, Karácsonyi idő Karácsonyi idő 12 13

8 hogy lerombolja Jeruzsálemet. Isten egy időben négy prófétát küldött népéhez: fizessetek adót Nebukadnezárnak továbbra is, mert Egyiptom erőtlen. Aztán hagyjanak fel a bálványimádással, mert Isten nem tűri tovább. Jeruzsálem vezetői és népe is ellentmondtak az Úrnak. A két évig ( ) tartó ostrom teljesen szétdúlta a várost a babiloni katonák fogságba hurcolták a nép előkelőbb és gazdagabb rétegét. Hetven éves fogság után új uraik, a perzsák és médek engedélyével hazatérhettek, mint foglyok és adófizetők, a fővárost és templomát felépíthették, de nem lett többet önálló országuk egészen Krisztus utáni XX. század közepéig. Híres prófétájuk volt a fogságban Dániel. Megjövendölte a fejleményeket, és ennek alapján várták a zsidók a Messiás-királyt, aki világbirodalomhoz segíti népét. Amikor Keresztelő János odaköltözött a Jordán partjára és Izajás próféta szavaival felhívta az emberek figyelmét az idők nagy változására, mennydörgő szózatai szíven talált sok zsidó embert. Sokan azt gondolták, hogy Illés jött vissza, akit nyolc évszázaddal előbb élve ragadott az égbe tüzes szekéren az Úr, vagy az a próféta, aki majd a világ végén készíti elő a Messiás útját. Hatszáz év nyomorgás után micsoda öröm volt ez a zsidók számára! Kijöttek a Jordán partra a papi rend tagjai, hogy a főpap és a főtanács tájékozódjék: Jánosban talán itt van a Messiás! Ő azonban nyíltan megmondta, csak előkészítője a mennyei küldött útjának. Ez is öröm volt: tömegesen mentek bűnbánatot tartani, és hitet tettek arról, hogy Izrael népe új vezére mellé megtisztultan akar felsorakozni. Ehhez segítette őket a bűnök lemosása a Jordán vízében való megmerítkezés által, vagy annak legalábbis a kísérlete. Jánost azonnal elfogadnák Messiásnak. Örülnek neki. Miközben harminc éve köztük él Názáretben Jézus, maga az Isten Fia. Harminc évvel korábban angyalok hozták a mennyei üzenetet: Ne féljetek! Íme, nagy örömöt adok tudtul nektek, és az lesz majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában. Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket. (Lk 2,10-12) 2014-ben mit teszünk az igazi örömmel, aki maga lesz a béke? (Mik 5,4a) Katolikus keresztények, merjük hallatni hangunkat: Testvéreim! Kétezer éve megszületett Isten Fia, Jézus Krisztus. Isten Őt adta egyetlen Megváltónak. Nemcsak emléke van, hanem rengeteg temploma. Térjetek be az egyikbe, és a főoltáron kis lámpa jelzi: Itt lakom. Vegyetek a szívetekbe! péntek Másnap, amikor látta, hogy Jézus feléje tart, így szólt Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit. Róla mondtam: A nyomomba lép valaki, aki nagyobb nálam. mert előbb volt, mint én. Én sem ismertem, de azért jöttem vízzel keresztelni, hogy megismertessem Izraellel. Ezután János tanúsította: Láttam a Lelket, amint galamb alakjában leszáll rá a mennyből, s rajta is maradt. Magam sem ismertem, de aki vízzel keresztelni küldött, azt mondta: Akire látod, hogy leszáll a Lélek, s rajta is marad, az majd Szentlélekkel fog keresztelni. Láttam, és tanúskodom róla, hogy ő az Isten Fia. (Jn 1,29-34) Keresztelő János születése után három évig anyatejen élt, mint minden zsidó gyermek abban a korban. Édesapja többször elmesélte neki, hogy hiába kérték fiatal házas koruk óta az ő világra jöttét, öreg korukig nem kapták meg Istentől ezt az ajándékot. Édesapja, amikor a templomban a tömjén-áldozatot bemutatta, az oltár jobb oldalán ott állt egy angyal, és elmondta neki a nagy örömről szóló hírt: fia születik, János legyen a neve, és a fiú már hat hónapos magzati korban megkapja a megszentelő kegyelmet. Jánost a pusztában lévő nevelőintézetbe viszik, hogy papi családok gyermekeivel együtt nevelkedjék és ismerje meg az Ószövetség Bibliáját. Ruhájuk teveszőrből készült, szúrós volt. Eledelük az ehető sáskák lisztjéből sült kenyér és vadméhek méze volt. Az Ószövetség vezeklői voltak. Az emberek lelkesedtek érte, amikor a Jordán partján prédikálni kezdte: a pusztába kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit! Minden test meglátja az Isten üdvösségét. (Lk 3,4.6) A kemény aszkéta megjelenése, a Messiást bejelentő dörgedelmes szavak felrázták Izraelt. Jánost azonnal elfogadták volna Messiásnak. Ő azonban megmagyarázta, hogy csak előfutára a Messiásnak. Ez becsületes igazmondás! Az az igaz beszéd, amelyre a földi élet is építhető, főként pedig az örök élet boldogsága. Az ő szavából sugárzott a nagy öröm: Róla mondtam: A nyomomba lép valaki, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én. (Jn 1,30) Amit a zsidók is megcsodálhattak Jánosban az az, hogy mennyire alázatos, a kemény igazságot szolgálja egész lényével. Nekünk, akik kétezer év múlva idézzük szavait, óriási öröm, mert hazánkban is és a földkerekségen szinte mindenütt vásott erkölcsű emberek és jól fizetett alkalmazottjaik zengik, rebbenés nélküli tekintettel hirdetik, hogy alkalmasak a haza megmentésére. Mondják ezt nekünk, akik ismerjük múltjukat. A mai szentírási üzenetből hatalmas öröm árad ránk: az erkölcsi nagyság áll vallásos meggyőződésünk igazsága mellett. Én sem ismertem. János soha nem vett részt olyan rokoni találkozón, amelyen megismerhette volna édesapja vagy édesanyja bemutatása nyomán Jézust. A Szentlélek szólt hozzá keresztelés közben: aki most lép eléd, Ő az, akinek az útját készíted elő. Nekem van szükségem a keresztségedre, mondta és te jössz hozzám? Jézus ezt mondta: Hagyd ezt most! Illő, hogy mindent megtegyünk, ami elő van írva. Megkeresztelkedése után Jézus nyomban feljött a vízből. Akkor megnyílt az ég, és látta, hogy az Isten Lelke, mint galamb leszállt és föléje ereszkedett. Az égből szózat hallatszott: Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik. (Mt 3,13-17) Karácsonyi örömünket megerősíti a mai köznapi perikopa, vagyis az Egyháztól a mai napra rendelt szentírási részlet. Minket, akiket már olyan sokszor becsaptak, jóleső érzéssel, örömmel tölt el, hogy a több ezer éves kinyilatkoztatott igazságok Isten üzenetei. Mind a Biblia, mind a Szenthagyomány az igazság letéteménye: hagyatkozzunk rájuk nyugodt lelkiismerettel. Ezekben nincs hazugság, nincsen önérdek, csak tiszta isteni üzenet. Öröm a Szentlélekben! Karácsonyi idő Karácsonyi idő 14 15

9 szombat Másnap megint ott állt János két tanítványával, s mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: Nézzétek, az Isten Báránya! E szavak hallatára a két tanítvány Jézus nyomába szegődött. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: Mit akartok? Így feleltek: Rabbi, ami annyit jelent, mint Mester, hol lakol? Gyertek, nézzétek meg, mondta nekik. Elmentek vele, megnézték, hol lakik, s aznap nála is maradtak. A tízedik óra körül járhatott. A kettő közül, aki János szavára követte, az egyik András volt, Simon Péter testvére. Reggel találkozott testvérével, Simonnal, s szólt neki: Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet s elvitte Jézushoz. Jézus ráemelte tekintetét, s így szólt hozzá: Te Simon vagy, János fia, de Kéfa, azaz Péter lesz a neved. (Jn 1,35-42) Az emberek már az előző napokban úgy érezték, hogy a pusztai aszkéta a Messiás. János boldog volt, hogy elháríthatta ezt a személye iránt megnyilatkozó őszinte tiszteletet. Tanítványai, köztük János és András kicsit csalódtak, hogy nem János a Messiás, még nem érték el a céljukat, de János őszinte beszéde megnyugtatta őket, hogy majd mindkettőjüket elvezeti az igazi Messiáshoz. Ezen a reggelen izgalommal siettek hozzá. A még nem túl népes Jordán parton közeledő idegent nem figyelték még igazán, csak amikor mesterük arcán felragyogott a lelkes öröm, akkor követték tekintetét. Amikor János hangja az igaz örömet jelezte és az egyedül sétáló idegen felé lendült karja: Nézzétek! Az Isten Báránya! Ők is kezdtek tűzbe jönni. Most a Jordán partján éledt újra az az öröm, amelyet a sötét éjszakában harminc évvel korábban érzett a nyájukra vigyázó néhány pásztor. Akkor a mennyei angyalvakító fényárba vonta a pihenő juhnyájat, és a két évezredes ábrahámi ígéret beteljesülését jelentette be diadalmasan: Ne féljetek (pásztorok)! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek, és az lesz majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában (Lk 2,10-11) Itt és most János kiáltó szaván és lendülő karján ámult el a két tanítványa: János és András. A Keresztelő nem küldte őket, hogy menjenek utána, indultak maguktól. El sem búcsúzva tőle mentek a nagy küldött, a Messiás után. Kiáltani nem mertek, nem lett volna ildomos. Jézus azonban érezte, tudta, hogy őt keresik. Megállt hát, és megkérdezte: Mit akartok? Így feleltek: Rabbi, ami annyit jelent, mint Mester, hol lakol? Gyertek, nézzétek meg! Mint két büszke testőr állt Ura mellé a két fiatalember. Jól megnézték házat, amely előtt Jézus megállt. Ott is maradtak boldogan délután négy óra tájig. Mielőtt beállt az esthomály, elköszöntek illedelmesen. Az öröm siettette őket, hiszen a megosztott öröm dupla boldogság, ők pedig sürgősen fel akarták keresni testvérüket: János a bátyját, Jakabot, András pedig az öccsét, Simont. Nyilván megbeszélték új Mesterükkel a másnap reggeli találkozást. Nem sejtették, hogy az örök isteni terv kezd valóra válni: Te Simon vagy, János fia, de Kéfa (szikla), azaz Péter lesz a neved. (42) Ezzel egy kétezer éves, de a világ végéig fennmaradó isteni művet ajánl a min dennapi örömeink sziklaalapjának vasárnap És az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal. János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: Ő az, akiről mondtam, hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én. Hiszen mi mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta; Isten Egyszülöttje, aki az Atya keblén van, ő nyilatkoztatta ki. (Jn 1,14-18) A karácsony gazdag örömét fejtegeti a katolikus Egyház a karácsonyt követő ünnepnapokon és az ünnepeket követő hétköznapokon is. Erre a csodálatos örömre négy éves koromban bukkantam. Édesapámnak volt egy legénykori barátja, aki fiatalon ferences pap lett. Amikor hazajött az atya, szabadságra felkeresték egymást. Édesapám egy ilyen beszélgetés után ragyogó arccal kezdte mesélni nekem az előzőnapi élményét. Tudod-e, kisfiam, mit mond latinul a miséző pap az oltár baloldalán? Majd igen nagy örömmel elmondta a mai szentmise evangéliumát. Ez az apai élmény izzik fel bennem, valahányszor ezt a János-evangéliumot olvasom fel most már magam is idősen, ki tudja, hányadik alkalommal. Egyre mélyebben, egyre boldogabban egyre többet tudok róla. Nézzünk kicsit a titkok mélyébe! Kezdetben volt az Ige Isten az, aki kezdet nélkül, öröktől fogva, saját hatalmából birtokolja az isteni végtelen lényeget, a végtelen okos, mindentudó és mindenható isteni természetet. Akkor milyen kezdetről van szó? Az IGE kezdetéről? De az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Akkor milyen kezdetről beszél az evangélista? Az Ószövetség is ezzel a szóval kezdő dik: Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet (Ter 1,1) így is fordítható a héber kife jezés: Akkor kezdődött a világ, amikor Isten az eget és a földet teremtette. Tehát nem az Ige kezdetét emlegeti a János-evangélium. Kezdete és vége csak a teremt ményeknek van. Oda kell tenni a mondatba, hogy amikor Isten a világot teremteni kezdte, már öröktől fogva volt, élt és Isten volt az Ige. Keresztelő János is utal erre a vég telen nagy különb ségre, amely közte, az előfutár és a Messiás között van: Róla mondtam: A nyomomba lép valaki, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én. (Jn 1,30) Nem annak a va lakinek az emberi természetére utal tehát, mert a valaki csak személyt jelenthet, Jézusnak pedig csak egy személye van: Isten, a Második Isteni Személy, aki magára veszi, azaz isteni természete mellé veszi fel az Karácsonyi idő Karácsonyi idő 16 17

10 emberi természetet az egyetlen Isteni Személy irányítása, birtoklása alá. Ennél nagyobb örömünk nem lehetne, mint tudni: Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tu lajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek, azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. (9-13) Hogy senki meg ne tudja szólni az emberi szülők méltóságát, Jézus a föld ről távozóban az első emberpárnak adott parancsot is szentnek mondja: Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. (Ter 1,28) De az üdvösségre feltétlenül szükséges tudni: Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. (Mk 16,16) Mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva. (Jn 1,16) hétfő Vízkereszt Amikor Heródes király idejében Jézus megszületett a júdeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, és tudakolták: Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk előtte. Meghallotta ezt Heródes király és megrémült, s vele egész Jeruzsálem. Összehívatta a főpapokat és a nép írástudóit, és megkérdezte tőlük, hogy hol kell születnie a Messiásnak. Azok így válaszoltak: A júdeai Betlehemben, mert ezt írja a próféta: Te, Betlehem, Júda földje, bizony nem vagy a legkisebb Júda nemzetségei között, mert belőled jő ki a fejedelem, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek. (Mt 2,1-6) A mai ünnep sok örömnek diadalmas emlékezete. Vegyük sorba ezeket, és teljünk el velük örökre! Ezerkétszáz évvel korábban kezdődött. A honfoglalásra készülő zsidó nép fellázadt Isten ellen, meg akarták ölni Mózest, Áront, Józsuét és vissza akartak térni Egyiptomba rabszolgának. Isten megjelenése és büntetésének kihirdetése józanította ki őket: Holnap reggel visszakanyarodtok a pusztába, mind addig, míg kihal minden felnőtt, aki nagy csodák között kivonult a szolgaságból, és akkor elmúlt húsz éves. Ebben az időpontban, amikor mindez megtörtént, és ott állt az új nép Moáb síkságán, Moáb királya rémülten nézte a tömeget. A Tigris és Eufrátesz síkságáról, a paradi csomkert helyéről odakönyörögte Bálámot, hogy átkozza meg ezt a népet, hogy le tudja ölni őket. Bálám nehezen, de odament a zsidó tábor közelébe, és jó pénz reményében átkozni készült. Isten azonban felnyitotta szemét, és megmondta szolgájának: segédkezni akarsz népem leölésében? Áldd meg őket azonnal. Íme, az Isten szava: Látom (a Messiást), de nem most, látom (Őt), de nem közelről. Csillag tűnik föl Jákob (törzséből), jogar sarjad Izraelből. Bezúzza Moáb halántékát, s Szet fiainak koponyáját. Edom idegen birtok lesz (Szám 24,17-18a) Bálák király dühöng, Bálám próféta boldog és hazatér. Otthon hirdeti az Isten üzenetét. Népe mágusai figyelik ettől kezdve az eget, várják tizenkét évszázadon át feltűnését. S egy kis küldöttség indul a csillagok közös fényének jelére, meglátni az Új, a Messiás királyt. A fővárosban egy edomita igazítja el őket, igaz, hogy nem tisztesség módján, de a csillagok egyesült fénye itt sokkal erősebb, mint napkeleten volt, és elvezeti őket a bérelt lakásukba, látni az ég küldöttét, az Atya Fiát. Angyalt is látnak, aki felfedi előttük Heródes galád tervét. Eltávoznak egy biztos új úton. Angyal szól Józsefnek is: Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, s maradj ott, amíg nem szólok, mert Heródes keresi a gyermeket, meg akarja ölni. Fölkelt, s még akkor éjszaka fogta a gyermeket és anyját, és elmenekült Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig. (Mt 2,13-14) Amikor Heródes meghalt, az angyal újra megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, és menj Izrael földjére, mert meghaltak, akik a gyermek életére törtek. (Mt 2,19-20) Magyar örömök vízkeresztre: Amikor Istenünk ide hozta őseinket a Kárpát-medencébe, egyre inkább úgy irányította népünk sorsát, hogy belássuk: A Megváltó mennybemenetele alkalmával parancsot adott apostolainak, hogy hirdessék Jézus evangéliumát minden népnek. Magyar őseink azon a földrészen laktak, amelyik zömmel ma is pogány. Amikor Pál Kis-Ázsiában hirdette Jézust, a Szentlélek megtiltotta, hogy Ázsiában hirdessék az Isten szavát. (ApCsel 16,6) Minket ide vezérelt a kereszténység akkori hazájába, és nemcsak kereszténnyé tett, hanem a kereszténység védőfalává is kedd Vízkereszt utáni idő Gyermekeim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal. Erről ismerjük fel, hogy az igazságból valók vagyunk-e, és így nyugtatjuk meg a színe előtt a szí vünket. Ha szívünk vádol minket valamivel, Isten fölötte áll szívünknek, ő mindent tud. Szeretteim, ha szívünk nem vádol, legyünk bizalommal az Isten iránt. Bármit kérünk, megkapjuk tőle, hisz megtartjuk parancsait, és ami tetszik neki, azt tesszük. Az az ő pa rancsa, hogy higgyünk Fiának, Jézus Krisztusnak nevében és szeressük egymást parancsa szerint. Aki teljesíti parancsait, Istenben marad, és Isten is őbenne. Azt hogy ő bennünk marad-e, a Lélektől tudjuk, akit nekünk adott. (1Jn 18-24) Nagy öröm olvasni a tanítványtól, akit szeretett Jézus, hogy nincs szükségünk sem írásban, sem szóban kifejezni szeretetünk tényét, hanem a szívünkbe kell, nézzünk: miről tanúskodik őszintén a szívünk, az istenadta lelkiismeretünk. Amikor úgy érezzük, Karácsonyi idő Karácsonyi idő 18 19

11 hogy az Atya szentháromságos szeretete, a mindenét fenntartás nélkül megosztó szeretet él bennünk is, és a megváltásért minden emberért kereszthalált vállaló Jézust utánozzuk mi is, akkor a szeretet kisebb tényeit sem kell bizonygatnunk. Ez a szeretet a mi szeretetünknek igazán megnyugtató bizonyítványa. A mai liturgiában szereplő karácsonyi örömhöz is János evangélista gondolatai juttatnak el minket. Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentől való, és ismeri Istent. Aki nem szeret, nem ismeri Istent, mert az Isten szeretet. (4,7-8) Hemzsegnek az új vallások, nemcsak nálunk, hanem szerte a világon is. Híveket toboroznak a katolikusok közül is. Az érvük: ők mennyire szeretik az Istent, minden nap olvassák az ószövetségi Bibliát. Felmondanak belőle egy szakaszt, amit megtanultattak velük, de ha Jézusról érdeklődöm, megakad a lelkes beszélgetés. A Szentlélek ismeretlen előttük. Miért tagadják a Szentháromságot? Nekik a Biblia csak az Ószövetség könyveit jelenti. Az Ószövetség bár többször is említést tesz róla, nem ismeri az Újszövetséget. Egyik ilyen jövendölést Jeremiás prófétánál olvassuk: íme, jönnek napok, mondja az Úr, amikor újszövetséget kötök Izrael házával és Júda házával. De nem olyan szövetséget, amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről. Azt a szövetséget ugyanis megszegték, holott én uruk voltam, mondja az Úr. Ez lesz az a szövetség, amelyet majd Izrael házával kötök, ha elérkeznek azok a napok, mondja az Úr: Bensejükbe adom törvényemet és a szí vükbe írom. Én Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek. (Jer, 31,31-33) a zsidók nak adott szövetség Mózes közvetítésével, tehenek vérének széthintésével történt idegen földön, a Sínai hegy lábánál. Az is drága, mert élő állatot kellett leölni. Az újszövetséget viszont Isten megtestesült Fia, Jézus Krisztus kötötte Jeruzsálemben a szen vedése előtti estén, az utolsó vacsorán, amellyel az ezerkettőszáz-nyolcvan évig érvényben volt bárány-vacsorák sorát lezárta, és a saját istenemberi vérében kötött meg az akkor megalapított újszövetség népével. Megették a sült bárány húsát, ettek hozzá kovásztalan búzakenyeret. Ezután Jézus a maradék kenyérből kezébe vett egy szeletet: Hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal: Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre. Ugyanígy a vacsora végén fogta a (harmadik) kelyhet is és azt mondta: Ez a kehely az újszövetség az én véremben, amelyet értetek kiontanak. (Lk 22,19-20) Isten szeretete abban nyilvánul meg bennünk, hogy Isten elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk. A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeret minket, és elküldte Fiát bűneinkért engesztelésül. (1Jn 4,9-10) A hitetlenek rettegnek ettől a végtelen szere tettől, nekünk pedig kimondhatatlan örömet jelent szerda Vízkereszt utáni idő Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentő való és ismeri Istent. (1Jn 4,7) Isten úgy mutatta meg, hogy Ő a szeretet, hogy a Szentháromságban tökéletesen odaadta az egész isteni természetet Fiának, aki elfogadta és visszaajándékozta Atyjának, majd ketten egyetlen leheléssel adták a Harmadik Isteni Személynek, a Szentléleknek, Ő pedig ugyanígy visszalehelte az Atyának és a Fiúnak. Miután Jézus földi életében, tizenkét éves korában Mária számonkérésére teljes határozottsággal kinyilatkoztatta a jeruzsálemi templomban: Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, atyád és én szomorúan kerestünk. De miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem? (Lk 2,48b-49) Itt rá kell mutatnom egy zsidó nemzeti különlegességre, amely törvényként élt akkor, de él ma is Izraelben. Amikor a Szent földön voltam zarándokúton, az ottani hivatalos idegenvezető hívta fel a figyelmünket: A tizenkét éveseket bizonyos korlátolt felnőtti jogokkal és kötelességekkel ruházzák fel. Ettől kezdve a tizenkét éves fiú anyja fejére nő : az édesanyját a hidegebb megszólítással asszonynak kell mondania; ha utcán találkoznak, nem köszöntheti mély hajlongással; fel kell esküdnie hazája védelmére. Jézus is önállóan viselkedik az előbbieknek megfelelően. Csak szelíden teszi szóvá, hogy ez az általános népszokás Istentől adott törvény, amely már önálló erkölcsi állásfoglalásra jogosít/kötelez. Vissza is megy földi családjával otthonukba, és kivárja a megváltói feladatok elkezdésével a teljes nagykorúságot, de figyelmezteti Édesanyját és tisztelt, szeretett nevelőapját arra: Ő és minden ember, elsődlegesen Istennek felel, amikor már bizonyos érettséget elér. A szü lők tisztelete és szeretete azonban megelőz minden más emberi kapcsolatot, kivéve a há zas ságot: Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz. (Az emberi test felbonthatatlan szervezet, ilyen kell, hogy legyen a házassági állapot.) (Ter 2,24) Az apostol mintegy összegezi, hogy a szeretet milyen sokoldalúan örömforrásunk nekünk, hívőknek: Szeretteim, ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást. Istent soha senki nem látta. Ha szeretjük egymást, bennünk marad az Isten, és a szeretete tökéletes lesz bennünk. (1Jn 4,11-12) Abból tudjuk, hogy benne élünk, ő meg bennünk, hogy a Lelkéből adott nekünk. Láttuk és tanúságot teszünk róla, hogy az Atya elküldte a Fiút a világ Üdvözítőjéül. Aki vallja, hogy Jézus az Isten Fia, abban benne marad az Isten, és ő is az Istenben (15) Megismertük és hittünk a szeretetben, amellyel Isten van irántunk. Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad (16b) Abban teljesedett ki bennünk a szeretet, hogy bizalommal várjuk az ítélet napját, mert ahogyan ő, úgy vagyunk mi is ezen a világon (17) a szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet kizárja a félelmet, Karácsonyi idő Karácsonyi idő 20 21

12 mert a félelemnek köze van a büntetéshez. Aki tehát fél, abban nem tökéletes a szeretet (18) Az Atya nyolcvan éve hosszú üzenetet diktált egy missziós rendfőnöknőnek, Eugénia anyának. Ebben mondta: Mindazok, akik Atya néven szólítanak, még ha egyetlen egyszer is, nem fognak elveszni, hanem biztosak lesznek örök életükben a választottak társaságában (Az Atya szól gyermekeihez, 49.old.) Jézus feltámadása után az ötvenedik napon kiárasztotta Egyházára a Szentlelket sok féle kegyelemmel. (ApCsel ) csütörtök Vízkereszt utáni idő A közösség életében széles körű örömöket ad az Úr, hogy együtt örüljön ifjú és öreg, nő és férfi, szegény és gazdag. Ilyen közös örömben kovácsolódnak össze igazán. Amikor Dávid király már nagyon öreg volt, népe egyre türelmetlenebbül várta, hogy sok fia közül melyiket jelöli utódjának. Kitörő örömmel fogadták döntését: Salamon üljön még életemben trónomra! Lementek tehát Szádok pap, Nátán próféta, Benája, Jojáda fia, a keretiek és a feletiek, felültették Salamont Dávid király öszvérére, és elvitték a Gihonhoz. Aztán Szádok pap elővette a sátor olajos szaruját, és felkente Salamont, majd megfúvatták a harsonát, az egész nép pedig azt kiáltotta: Éljen Salamon király! Aztán az egész sokaság felvonult a városba. Közben a nép fújta a fuvolát, s olyan örömmel ujjongott, hogy a föld csak úgy zengett kiáltásuktól. (1Kir 1,38-40) Izrael sokat harcolt különböző népek hadseregeivel. A harc mindig feszült aggodalommal kezdődik, hiszen senki sem tudja kiszámítani teljes biztonsággal a hadiszerencsét. Annál felszabadultabb és nagyobb az öröm a győzelem után. Amikor a nagyon fiatal Dávid bátyjait látogatta Saul király hadseregében, és látta, hogy egy óriási termetű filiszteus harcos hetvenkedve odaáll a két csapat közti térre, gyalázza a zsidó sereget, káromolja Istenüket, és háborús ütközet helyett párharcot ajánl, de nem mer vele senki kiállni, Dávid elcsodálkozott. Óriás? Erős? Akkora lándzsája van, hogy külön hadfi cipeli? A mindenható Isten sokkal erősebb. Én kiállok vele, mondta. Nyájamat őrizve megvédtem medvétől, oroszlántól. Ettől sem félek. Aztán valóban kiment ellene csupán bottal és parittyával felszerelve. Ügyes, jól begyakorolt mozdulattal kezelte parittyáját, az elhajított kővel homlokon találta a filiszteust, aki megingott, hasra esett, Dávid pedig kirántva Góliát kardját, levágta annak a fejét. Óriási öröm a zsidó csapatban, a filiszteusok rémülten menekülnek. A győztes hadfiak üldözik és ölik őket. A harc után hazafelé vonuló csapatok elé ünnepelni jönnek ki lányok, asszonyok. Ujjongva körtáncot lejtenek, boldogan énekelnek: Megvert Saul ezret, Dávid pedig tízezret (1Sám 18,7) a babiloni fogságból kiszabadult zsidók örömét csodálatos együttérzéssel énekelte meg a zsoltáros: Mikor az Úr megfordította Sion fogságának sorsát, olyan volt, mintha álmodnánk. Akkor szánk vígsággal telt meg, nyelvünk pedig ujjongással. Azt mondták akkor a nemzetek között: Nagy dolgokat művelt velük az Úr. Nagy dolgokat művelt velünk az Úr, azért örvendezünk. Akik könnyek közt vetnek, majd ujjongva aratnak. Csak mentek és sírtak, úgy vitték vetni vetőmagjukat; de ujjongva jönnek vissza majd, s úgy hozzák a kévéiket. (Zsolt 126, ) Vannak viszont benső, csendes, titkos örömök is: Amely szív ismeri saját bánatát, annak örömébe nem vegyül hivalkodás. (Péld 14,10) Az egészségre is hasznos a szív öröme: Vidám szív jót tesz a testnek, a nyomott kedély pedig elszárítja a csontokat (17,22) Néha elég örömforrás egy jó szó is: a szívbeli bánat leveri az embert, de a szép szó felderíti. (12,25) A barátságos tekintet felvidítja a lelket, és a kedvező hír erősíti a csontokat. (15,30) Isten nem irigyli tőlünk az a tiszta örömöt, csak a bűnös érzéstől óv. Ráfizetnek, akik gonosztevésben találnak örömet, és gonosz hamisságon ujjonganak. (2,14) Istenhez fohászkodik az igaz ember, hogy meg próbáltatásain ne örülhessenek ellenségei: Nézz rám és hallgass meg, Uram, Istenem! Ragyogtasd fel szememet, hogy halálos álomba sohase merüljek, hogy sohase mondja ellenségem: Legyőztem! Ne örvendezzenek szorongatóim, hogy meginogtam. (Zsolt 13,4-5) Ítélj meg igazságod szerint Uram, én Istenem, hogy ne örvendjenek rajtam, és ne gondolhassák szívükben: Jól van, én lelkem! Ne mondhassák: Felfaltuk! Piruljanak el, jussanak szégyenbe mind, akik örülnek, szerencsétlenségemen De ujjongjanak és örvendezzenek, akik igazamat óhajtják! (35,24-27) péntek Vízkereszt utáni idő Aki hisz az Isten Fiában, magában hordja (Isten) tanúságát. Aki nem hisz Istennek, hazugságot tulajdonít neki, épp mert nem hisz tanúságában, melyet Isten a Fia mellett tett. Mert ennek a tanúságnak az a tartalma, hogy Isten örök életet adott nekünk, s ez az élet az ő Fiában van. Aki magáénak mondhatja a Fiút, annak van élete, aki nem mondhatja a magáénak az Isten Fiát, annak nincs élete. Ezeket azért írtam nektek, hogy megtudjátok: örök életetek van. (1Jn 5,10-15) Nézzük Isten tanúságát arról, hogy az Isten Fia a Megváltó. A zsidók is vallják Izajás jövendölését: Halljátok hát, Dávid háza! Nem elég nektek, hogy próbára teszitek az emberek türelmét, még az én Istenem türelmét is próbára teszitek? Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el (Iz 7,14) Nyolcszáz év múlva teljesedik be ez a jövendölés. Az angyalt a Szűz kérdezi meg: Hogyan válik Karácsonyi idő Karácsonyi idő 22 23

13 ez valóra, mivel férfit nem ismerek? Az angyal ezt válaszolta: A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni. (Lk 1,34-35) Amikor Jézust a főtanács elé állítják, azok hivatalosan megkérdezik: Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk. Ha megmondom is, nem hiszitek el. Ha pedig kérdezlek benneteket, nem feleltek. De az Emberfia mostantól fogva Isten hatalmának jobbján fog ülni. Erre egyszerre közbevágtak: Tehát te vagy az Isten Fia? Ő pedig ezt mondta nekik: Ti mondjátok, hogy én vagyok. Mi szükségünk van még tanúkra? mondták erre. Magunk hallottuk a saját szájából. (Lk 22,67-71) De, ha csak annyit mondana Jézus: mostantól fogva az Isten jobbján ülök, ez félremagyarázhatatlan tanúságtétel istenfiúsága mellett. Ide kapcsolódik az ábrahámi áldás is kétezer évről, korábbról: Benned nyer áldást a föld minden nemzetsége (Ter 12,3), nemcsak Ábrahámé. Ezt az emberi örömet a mondottakból is teljes biztonsággal állíthatjuk. János azonban a levelében szokásjogunkra is hivatkozik: Ha az emberek tanúságát is elfogadjuk, az Isten tanúsága többet jelent. Isten tanúsága az, hogy tanúságot tett a Fia mellett. Aki hisz az Isten Fiában, magában hordja (Isten) tanúságát. Aki nem hisz Istennek, hazugságot tulajdonít neki, épp mert nem hisz tanúságában, amelyet Isten a Fia mellett tett. (9-10) Ilyen volt Jézus megkeresztelkedése után a Szentlélek leszállása galamb képében mennyből, és az a szokatlan galamb-lebegés, amelyet a természetben soha nem tapasztalunk. A mennyből pedig szózat hallatszott: Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik. (17) A nagy Előfutár, Keresztelő Szent János többször is hivatkozik erre az isteni tanúságra: Láttam a Lelket, amint galamb alakjában leszállt rá, és rajta is maradt. Magam sem ismertem, de aki vízzel keresztelni küldött, azt mondta: Akire látod, hogy leszáll a Lélek, és rajta is marad, az majd Szentlélekkel fog keresztelni. Láttam, és tanúskodom róla, hogy ő az Isten Fia. (Mt 1,32-34) Ezek után a Jordán partján adott isteni megerősítések után hasonló nagy eseménnyel igazolta az Atya Szent Fiát az Újszövetség tanúi előtt: Jézus arca és ruhái is ragyogó fénybe öltöztek Péter, Jakab és János apostol szemeláttára. Ezután a pokol tornácáról feljött Mózes és Illés és beszélgettek Jézussal megváltó szenvedéseiről, haláláról és feltámadásáról. Hirtelen ragyogó felhő szállt Jézusra, és abból szólt az Atya: Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok! Mire körülnéztek, senkit sem láttak a közelükben, csak Jézust (Mk 9,7-8) Óriási örömöt üzen nekünk János és apostoltársai! Aki magáénak mondhatja a Fiút, annak van élete, aki nem mondhatja magáénak az Isten Fiát, annak nincs élete. Ezeket azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy megtudjátok: örök életetek van szombat Vízkereszt utáni idő Az ima hatékonysága: Az a bizalom, amellyel iránta vagyunk, azt jelenti, hogy bármit kérünk is akarata szerint, meghallgatja. Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat bennünket, tudjuk azt is, hogy amit kértünk, azt már meg is kaptuk. (1Jn 5,14-15) Ez a mai szentlecke első üzenete, amelyet boldogításunkra nekünk ajándékoz. Ha Sámuel édesanyjának, Hannának történetét kezdjük olvasni, megtudjuk, hogy ez az asszony első és nagyon kedvelt felesége volt Elkána nevű zsidó férfinak, mindketten mélyen hívő emberek, házasságkötésük előtt is, utána is elzarándokoltak Silóba, ahol akkor az Úr szent sátora állt. Imádkoztak, főként azért, hogy adjon Isten a fiatal házasoknak fiú-gyermeket. Mivel évekig nem kapták meg az Úrtól, és a zsidók nagyon szeretik a gyermekeket, nem voltak boldogok. Elkána ezért elvett egy másik lányt is feleségül, aki három évenként fiúkat és lányokat szült férjének. Peninna kezdte lenézni Annát. sőt amikor Silóban bemutatták áldozatukat, és a soros pap a család tagjainak bőven adott részt az áldozatnak hozott fiatal marhából, Elkána Peninnának és szép számú gyermekeinek sok falat húst osztott, a kedvenc asszonynak pedig csupán egy darabot. Hanna egy alkalommal csak sírt, és nem evett az áldozati lakomából. Odament a szentsátor elé, sírva mondta csendes imáját. Az idős főpap, Éli, a hosszúra nyúlt csendes imát kemény szóval illette: Meddig akarsz még itt maradni ilyen részegen? Igyekezz kijózanodni! De Hanna ezt válaszolta: Nem, uram! Szerencsétlen asszony vagyok, sem bort sem mámorító italt nem ittam, csak a szívemet öntöttem ki az Úr előtt. Ne tartsd szolgálódat semmirekellőnek! Mert nagy bánatomban és szomorúságomban imádkoztam ilyen sokáig! Éli így felelt rá: Menj békével! Izrael Istene teljesíti kérésedet, amelyet elé terjesztettél. Erre azt mondta: Bárcsak tetszésre találna szolgálód szemedben. Aztán az asszony elment útjára, evett, és az arca nem volt többé olyan, mint azelőtt (1Sám 1,14-18) Egy év múlva megszületett a kért kisfiú. Anyja Sámuelnek nevezte el, ami annyit jelent: Isten meghallgatott. Három éves koráig szoptatta, aztán elvitte Silóba a szentsátorhoz, és ott hagyta őt örökre Isten szolgálatára. Sámuel hosszú időn keresztül ő irányította a zsidó nép életét. Öreg korában ő kente föl királlyá Sault, majd annak kegyvesztettsége után Dávidot. Édesanyja hálaéneke pedig sok gondolatot ébresztett Szűz Mária hálaénekében, amellyel megköszönte, hogy Jézus Krisztus Édesanyja lehetett. (Lk 1,46-55) a szentleckéből kiragyogó öröm: Amikor valaki látja, hogy testvére bűnt követ el, de ez a bűn nem jelenti számára a halált, imádkozzék érte, és életet szerez annak, aki a halállal, egyenlő bűnnel vétkezik. Van halált jelentő bűn is; nem az ilyenről mondom, hogy könyörögjön érte. 17Minden igazságtalanság bűn, de van olyan bűn is, amely nem egyenlő a halállal. (1Jn 5,16-17) Szent Pál jó tanácsa segít megérteni ezt a nehezen felfogható különbségtételt: Ha elfog is benneteket az indulat, ne vétkezzetek. (halálosan, végleges Karácsonyi idő Karácsonyi idő 24 25

14 döntéssel) a nap ne nyugodjék le haragotok fölött. Ne adjatok teret az ördögnek. (Ef 4,26-27) Ha dühös, haragos vagy, könnyen mondasz vagy teszel olyat, ami önmagában lehet halálos vétek. A düh, az indulat, amely a sze retet nek súlyos megsértése, halálos bűn önmagában, vagy azzá lesz, ha teljes józan tudattal, poklot is vállaló akarattal történik. A felindulás azonban rendszerint elhomá lyosítja az elmét, bénítja az akaratot, amit ilyenkor tesz vagy mond valaki, enyhíti a bűn nagyságát. Így szól a halálos bűn biztos fogalma: Súlyosan az vétkezik, aki teljes tudattal, megfontolt akarattal mond vagy tesz valamit, ami önmagában nagy Istensértés. (Délután kitör egy nagy vita. Elfajul, elvadul a téma. Szóban vagy tettben súlyosnak minősíthető, ha valaki ilyenkor megfontoltan tud cselekedni. A felindultság menti az illetőt. Estére megnyugszanak, bocsánatot kérnek, nem válik halálossá a bűn.) vasárnap Urunk megkeresztelkedésének ünnepe Jézus elment Galileából a Jordán folyó mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék nála. (Mt 3,13) Nagyon sokan vannak világszerte, akik nem ismerik jól a kinyilatkoztatást, de érdekli őket a Szentírás, olvasgatják szívesen. Keresik Isten nekünk szóló ígéreteit. Ez nagyon dicséretes és Isten akarata szerint való cselekedet. De, ha valaki autódidakta módon igyekszik mindent megtanulni, nagyon könnyen rossz útra téved. Kedveseim, a hittant megtanulni és jól megérteni életünk egyik legfontosabb feladata. Az üdvösség ügye életünk legfontosabb feladata. Jézus harminc évesen elhagyja Názáretet, mert a zsidótörvények szerint nagykorú lett, megkezdhette nyilvános működését. Ekkor már fél éve a Jordán mellett tanította Keresztelő János az embereket arra, hogy a földön él már a világ Megváltója. Hamarosan harminc éves lesz, és idejön hozzá. Be fogja mutatni a bűn bánó népnek, de csak azok járulhatnak hozzá, akik bűnbánatuk jeléül megmerítkeznek a Jordánban, vagyis felveszik János keresztségét. Hivatalos vallási vezetők is felkeresték Jánost, akik előtt János nyilatkozott: Nem én vagyok a Krisztus. (Jn 1,20) Én vízzel keresztelek, de köztetek áll az, akit ti nem ismertek. Ő az, aki utánam jön, akinek a saruszíját megoldani sem vagyok méltó. (26) Amikor Jézus a tömegből odament Jánoshoz, és kérte a jánosi keresztséget, János tiltakozott: Neked kellene megkeresztelned engem, és te jössz hozzám? Jézus azonban így szólt: Hagyd ezt most, mert úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, ami igazságos. (Mt 3,14-15) Erre János megkeresztelte Jézust az előkészület jelével. Másnap, amikor Jézus ismét arrafelé járt, János rámutatott: íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét. (Jn 1,29) Ez a perdöntő! Jézus nem szorul Keresztelő János közreműködésére. Jézus példát akar adni. János eredeti bűnét hat hónapos magzat korában elvette a pár napos magzati korban lévő Jézus. János pedig sehol senkinek a bűnét elvenni nem tudja. Jézus meghal minden bűn bocsánatáért. Az első kegyelmet visszaadja az Ő általa rendelt keresztség szentségében annak, aki elfogadja hittel Jézust Megváltónak, de senki másnak. (Mk 16,16) Korára való tekintet nélkül. Jézus a szentségeit a maga alapította Egyház tag jainak adja hétfő A zsidók Ábrahám egyik unokájának, Jákobnak a leszármazottai voltak. Isten a népek éléskamrájában, Egyiptomban töltette be a Teremtő parancsát: Legyetek termékenyek, töltsétek be a földet. (Ter 1,28a) Amikor új fáraói dinasztia került uralomra Egyiptomban, félni kezdett ettől az idegen néptől. Az Úr ebben az időben, négyszázharminc év után küldte el hozzájuk Mózest, hogy vezesse ki őket a pogányok közül. Mózes által szervezte az utat, de nem Egyiptom patakán át, a rövid úton. Szabad néppé kellett válniuk, hogy átvehessék ősapjuknak, Ábrahámnak esküvel ígért hazájukat, Kánaánt. A Sínai hegyhez kellett elzarán dokolniuk, ahol Isten kötött velük szövetséget. Negyven év múltával megtörtént a hon foglalás, majd hatszáz éven át éltek békében. Majd bűneik büntetéseként elvesztették önállóságukat, de újabb hatszáz év múlva megszületett az ígért Messiás, akiről már Ábrahámnak megígérte Isten, hogy nagy örömként áldása lesz minden nemzetségnek. (Ter 12,3) Dániel próféta Gábor angyaltól kapott értesülése szerint leírja az úgynevezett hetek jövendölésben: És a hatvankét hét után megölik a Krisztus királyt, és nem lesz az ő népe, amely meg fogja tagadni (Vulgata kiadás alapján) a Kr.u.70-ben véget ért római ostrom óta, a fogság után épült zsidó templom teljesen elpusztult, azóta is tart ez az állapot. Ez, isteni üzenet által adott prófétai jövendölés. Az Ábrahámnak adott isteni áldás alapján is bátran állíthatjuk, amit a búcsúzó Jézus erősített meg. Nem vettük el az Ószövetség kiváltságait, örömünk abban gyökerezik, hogy a Kr. előtti kétezer éves isteni áldás szerinti állapot valósult meg az egész világ minden nemzete javára. Imádkozunk az ószövetségi nép megtéréséért. A Zsidókhoz írt levél is ezt a megállapítást hangsúlyozza, mint a kereszténység Örömeit: Jézus egyedül szenvedett és halt meg értünk, átvállalta a bűneinket. Kifizette az ősbűnért járó, és az azóta elkövetett összes emberi bűnért járó büntetéseket, sőt azokat is, amit most igyekezettel szaporítanak az emberek. Örülünk annak, hogy a teremtést követően az angyalok velünk együtt örvendezve imádják a Szentháromságot, mint majd egykor a mennyországban is tenni fogjuk. Külön öröm, hogy a földön végzett Karácsonyi idő 26 27

15 istentiszteletek alkalmával embereket bízott meg, és velünk együtt imádják ők is az Isteni fölséget. Igaz, hogy testünk miatt alacsonyabb kategóriába tartozunk, de az nagy öröm, hogy az Eukarisztia nem az angyalok kenyere, hanem az embereké, az oltárszolgálatban csak pappá szentelt emberek működhetnek közre. Közös örömünk, ha bűnbeesett embereket az őrangyalok biztatnak, hogy menjetek gyónni, az Isten felszentelt szolgáihoz a papokhoz. Olyan hatalommal rendelkeznek, hogy a bűnöket meghallgatva figyelmeztetnek a javulásra, büntetéseket szabnak ki, majd kezüket felemelve az égre mutatnak: onnan jön a megbocsátás, de csak akkor, ha a gyóntatók így szólnak: és én, feloldozlak téged bűneidtől az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Bűneid meg vannak bocsátva, menj békével. Boldogok lehetnétek már itt földön is, ha tiszta örömökben lelnétek kedveteket és nyugodtan végeznétek imáitokat és munkátokat kedd Pál apostol a Zsidókhoz írt levelének második fejezet első sorai a zsidó népből Jézus Krisztushoz tartozókat említi, mint akik igazán boldogok. Az élet célja az üdvösség elnyerése. Az Ószövetséget az Isten angyalai hirdették meg, de az általuk meghirdetett tanítások és erkölcsi parancsok is érvényesek voltak, Istentől származtak. Ezért a Sínai hegyen megtanult parancsok már a pusztai vándorlás alatt is kötelezők voltak. Izrael fiai közül huszonnégy ezren szoros kapcsolatot tartottak moabita lányokkal. Bálványuk, a Peor-beli Baál előtt leborultak. Isten haragra lobbant, nyársra húzatta a vétkeseket. De akadt olyan eset is, hogy izraelita legény az Úr szent sátorába vitt be egy moabita lányt, pedig oda saját maga sem léphetet be. A botrány iszonyú volt. De oda rohant Pinchász, Áron egyik unokája, és lándzsával mindkettőt átszúrta. Erre a szentségtörést Isten kiengeszteltnek tekintette.(szám 25,1-8) Azok a zsidók, akik Jézus tanításait hallgatták, látták csodáit, majd a szenvedését és a feltámadását, vagy részt vettek az első pünkösdi Szentlélek-kiáradáson döbbenten, de boldogan csatlakoztak az Újszövetség szerzőjéhez, aki mindezeket a szenvedéseket magára vette, saját testén felvitte a keresztfára és valamennyit eltörölte. Hogyan menekülhetnénk meg mi, ha semmibe vesszük azt a mérhetetlen üdvösséget, amelyet először az Úr hirdetett, aztán a fültanúk megszilárdítottak köztetek, az Isten pedig különféle jelekkel, hatalmas csodákkal, és a Szentlélek tetszése szerint osztogatott adományaival igaznak bizonyított. (Zsid 2,3-4) Jézus az általa megváltott, eljövendő világot, amelyről beszélünk, nem az angyalok uralma alá rendelte. Bizonyság erre az egyik helyen a következő: Mi az ember, hogy megemlékezzél róla? Mi az ember fia, hogy gondot viselsz rá? Az angyalok alá csak kevéssel aláztad, dicsőséggel, tisztességgel koszorúztad. Lába alá vetettél mindeneket, s úrrá tetted kezed művei fölött. (5-8) Ez bizonyíték arra, hogy már a teremtéskor is ez volt az Úr szándéka. Az embert Isten magához hasonlónak teremtette már akkor is: (Ter 26-31) a megváltott ember tehát nem kapott kevesebbet, mint a teremtésekor, sőt annyival legalább többet, hogy érezze: Istenemnek nagyon fontos vagyok, mert az Istenembert nemcsak a világ ősmintájául rendelte, hanem Megváltójául is. Ezért folytatja így a Zsidókhoz írt levél a mi örömünkre: Ha mindent uralma alá vetett, semmit sem hagyott, ami nem volna neki alávetve. Most ugyan még nem látjuk, hogy mindenuralma alatt áll. De annyit azért már látunk, hogy Jézus, aki kevéssel lett kisebb az angyaloknál, a halál elszenvedéséért a dicsőség és a nagyság koszorúját nyerte el, hiszen Isten irgalmából mindnyájunkért megízlelte a halált. Illett ugyanis, hogy akiért, és aki által minden lett, mivel számtalan fiát elvezette az üdvösségre, az üdvösség szerzőjeként a szenvedésben tökéletesítse. Mert ugyanattól az egytől valók mind: a megszentelő és azok, akiket megszentelt. Ezért nem szégyelli testvérnek nevezni őket, amikor ezt mondja: Hirdetni foglak testvéreimnek, zengeni dicséreted az egybegyűltek előtt. Minthogy a testvéreknek közös a testük és a vérük, ő is részt kapott belőle, hogy így halálával legyőzze azt, aki a halálon uralkodott, tudniillik, az ördögöt, és felszabadítsa azokat, akik, akiket a haláltól való félelem egész életükre rabszolgává tett. (8bc-15) Hatalmas indok minden sor arra, hogy örömünket megértsük és már most is boldogok legyünk szerda Azon elmélkedtünk a Zsidókhoz írt levél alapján, hogy Jézus úgy akar segíteni a bűnösökön, hogy elveszi a bűnt, és maga szenved helyettük. Gondolkodjunk a Zsidókhoz írt levél logikájával: Az élet célja az üdvösség elnyerése. Ennek egyik útja az ószövetségi út. Isten angyalok által kihirdeti az Úr törvényeit, aki minden törvényt megtart, beteljesít, ezen az úton is üdvözül. A Sínai hegyen kihirdetett törvény azonnal életbe lépett. Többek között nem volt szabad pogányok lányaival kapcsolatba lépni, mert ha házasságra kerül sor, előbb-utóbb a pogány asszony bálványa kerül előtérbe az igaz Istennel szemben. Amikor a zsidók elindultak, hogy az Ábrahámnak Isten esküjével megígért Kánaánt ténylegesen megkapják és az örökös hazájuk legyen, az indulás után hamarosan felfedezték a zsidó legények, hogy az egyik pogány törzs lányai milyen gyönyörűek. A felfedezés huszonnégyezer legényt csábított el. Isten azért, mert a moabita lányokkal együtt a zsidó legények is leborulva imádták a Peor-beli Baált, karóba húzatta a vétkeseket. Akadt olyan legény, aki új kedvesét bevitte a szent sátorba, ahová a soros szolgálattevő zsidó papon kívül senkinek nem volt szabad belépnie. Ekkor Áron 28 29

16 egyik unokája kezében lándzsával utánuk rohant és mindkettejüket átszúrta. A Zsidókhoz írt levéllel párhuzamosan olvastatja Egyházunk, hogy az Újszövetség szerzője, Jézus önmagát ajánlotta fel örökké érvényes áldozatul minden bűn kiengesztelésére, amit emberek követtek el az Ószövetség idejében, vagy magukról megfeledkezve az Új szövetség idején. Jézus saját magát adta áldozatul minden bűnért, nyilvános működése során állandóan gyakorolta a bűnösök védelmét. A tegnap idézett, a Zsidókhoz írt levélből vett részletek után hadd idézzek Szent Márk evangéliumából. A kafarnaumi zsinagógában ott volt egy ördögtől megszállt zsidó ember. Ez rögtön ilyeneket kiabált: Mi közünk egymáshoz, Názáreti Jézus! A vesztünkre jöttél? Tudom, ki vagy: Az Isten Szentje. Jézus parancsolt, így szólva: Hallgass, és menj ki belőle! A tisztátalan lélek erre össze-vissza rángatta az embert, aztán nagy kiabálás közepette kiment belőle. Mindnyájan csodálkoztak. Ki ez? kérdezgették vitatkozva egymástól. Tanítása egészen új, s akkora a hatalma, hogy még a tisztátalan lelkeknek is tud parancsolni, s azok engedelmeskednek neki. Hamarosan elterjedt a híre Galilea egész vidékén. (Mk 1,23-28) Nekünk ilyen nagyszerű Mester kell. Emberségünket magára vette, igazságot tanít, mert szeret. A felkínált szállást elfogadja csütörtök Ezért, mint a Szentlélek mondja: Ma, amikor majd meghalljátok szavát, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint a lázadáskor, a kísértés napján a pusztában tettétek. Atyáitok ott próbára tettek, megkísértettek, bár szemükkel látták negyven évig, amiket tettem. E néptől viszolyogtam és azt mondtam: Tévelygő szívűek ezek, utaimat nem ismerték meg. Megesküdtem hát haragomban, hogy nyugalmamba nem mennek be. (Zsid 3,7-11) Az Egyház hosszú ideig a Zsidókhoz írt levél szerzőjének Szent Pál apostolt tartotta. Később ezt megkérdőjelezték. Dönteni azonban nem tudtak. A mai napra előírt Szentlecke szövege előtti rész alcíme: Krisztus több mint Mózes. Hangsúlyozni szeretném, hogy a kijelölt részben többször szereplő ma értelmezése teológiából való. Istenben nincs idő. Tehát sem tegnap, sem holnap nincsen. Isten örök má -ban él. Az idő és hely fogalma a teremtés után is csak a teremtett világra vonatkozik. Az első mai öröm ez lehetne: Képzeljük el, hogy a történelem egy körrel ábrázolható. Ennek a központja változatlan. Ezzel jelöljük Istent. A kör sugara is változatlan. A sugár hegye rajzolja az időt, így könnyebb megérteni, hogy az Istenhez minden kerületi pont egyforma közel-távol van. A mi sok-évezredes kerületi pontjai neki örök ma maradnak. Egy ilyen pont a teremtés megkezdése. Egy másik a föld kialakítása, majd az ember teremtése, az első bűn, majd a büntetés, a megváltás ígérete, annak előkészítése Ábrahám meghívásával, találkozása a három látogatóval. Ábrahám fut eléjük, a földre roskad a középső előtt. Mi kétezer év múlva rögzíthetjük azt a má -t, amikor Jézus kijelentését halljuk: Ábrahám, a ti atyátok örült, hogy megláthatja napomat. Meg is látta, és örült neki. A zsidók felháborodtak: Ötven esztendős sem vagy, s láttad Ábrahámot? Jézus így válaszolt: Bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok. Erre követ ragadtak, s meg akarták kövezni, de Jézus eltűnt előlük, s elhagyta a templomot. (Jn 8,56-59) Milyen kár, hogy az írástudók és farizeusok nem ismerték a teo lógiát, nem örülhettek annak, egy csodálatos élményben részesültek. Az időkör kerületi pontján állnak, magával a Messiással beszélgetnek, látják őt és belelátnak isteni és emberi titkaiba. S ha a kör középpontjáig mehetnének, vagy legalább abba beleláthatnának, akkor meglátnák a hívő Ábrahámot, amint örvend, hogy neki van-volt hívő szeme, a kör kerületén legalább odébb lát, és láthatja egy akadékoskodó rokon csapa tát és magát a Messiást. A Messiást látva nem kövekért kapkodnának, hanem sietnének Jézussal kezet fogni, szakállát csókolgatni, aztán szétrohannának Jeruzsá lemben, s ezt kiabálnák: Emberek! Ez a Názáreti Jézus mégis a Megváltó, nehogy Bara bás szabadon bocsátására szavazzatok nagypéntek reggel! Örüljünk, hogy a mai napon újra megismerkedhettünk egy igazsággal, amely Jézus evangéliumának, Öröm hírének sátáni tanokat romboló, katolikus igazságokat hirdető része. Imádkozzunk azokért, akik legszívesebben kővel megdobálnának bennünket az ilyenfajta igazságokért, ahelyett, hogy készülnének a nekik felajánlandó ma jelzetű igazságokra: Ma, amikor majd meghalljátok szavát, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint a lázadáskor, a kísér tés napján a (hitetlenség pusztájában) tettétek! Jézus az örök má -ban a történelem központjában áll és vár rátok péntek A fiatalok és az öröm Istene Isten nemcsak örömre, tehát egyes jóleső élményre teremtette az embert, hanem boldogságra, vagyis állandó örömre. Sőt nem elégedett meg azzal, hogy ebbe a gyönyörű világmindenségbe helyezte az embert, hanem bíztatta is: Nézd, a növények, a csodaszép virágok, igen rövid életűek. Igaz, vannak fák, amelyek több száz évig is elélnek, de az sem örök. Az állatok egy része rövid életet kapott, mint a tiszavirág, de a nagy többségük évekig, esetleg sok évig él. Téged, ember arra teremtettelek, hogy évtizedekig, sőt évszázadokig élj a földön. Ezt az időt töltsd kívánságod szerint teljes örömben, állandó boldogságban, s amikor már sem táncolni, sem nótázni nem lesz kedved, nem is tudsz már, akkor kivisznek a temetőbe. Isten azonban nem így nézi az embert. Nemcsak testet 30 31

17 adott neki, amely anyagból áll, részekből van összetéve, és mint minden összetett, örök a törvénye: egyszer szét is kell esnie. Lelket is teremtett az embernek. Ez szellemi létű, az örökkévalóság várományosa. Nincsenek részei, meg nem semmisül, az Isten pedig nem semmisíti meg. Az emberi életet, két szakaszra szánta: a rövid földi életet követi az időtlen örökélet. A földi igaz nem örömök kavalkádja, mert a bűnök miatt vannak szenvedések, is, de ezt az életszakaszt is tele lehet ültetni örömvirágokkal, amelyek nem egynapos életűek. Ennek feltétele: Ne magadat akard örömfolyammal boldogítani, hanem életed minden percét használd föl arra, hogy másoknak, a melléd rendelt embereknek szerzel tudatosan boldogságot. Az igazi örömfolyam, a boldogság, ezeknek a másoknak szerzett örömöknek az őrökké tartó jutalma szombat Mutassuk meg Krisztust! Krisztus az istenséget birtokló Második isteni Személy. Egylényegű az Atyával és a Szentlélekkel. Elválaszthatatlanok. Jézus titokzatos teste az Egyház. Ő a testnek, az egyháznak a feje. (Kol 1,18) Minden keresztény ennek a krisztusi testnek a tagja, szerves egységben Krisztussal és egymással: Most pedig örömest szenvedek értetek, és kiegészítem testemben azt, ami hiányzik Krisztus szenvedéseiből, testének, az egyháznak javára, amelynek én szolgája lettem az Istentől értetek kapott tisztségnél fogva. (24-25) Ennek a közösségnek teljes jogú vezetőjévé nevezte ki Jézus Szent Pétert, mielőtt elhagyta volna látható alakban a fiát legeltesd bárányaimat 1,15-17) Már korábban is erre a tisztségre emelte: és mondom neked: Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni Egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldsz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is. (Mt 16,18-19) Az Egyház él és élni is fog a világ végéig. Ha nem így lenne, akkor Krisztus súlyos vereséget szenvedne, mert a te kin télye csorbát szenvedve füstté válna. Mindig igaza van, mert Ő örök igazság. Ha gond van egyesek fejében az Egyházzal, annak oka az illető gyenge hite, esetleg sértődöttsége. Lehetséges, hogy mi, az Egyház tagjai sem tudjuk igazán megbecsülni a Sziklát, amelyet Krisztus hitelesített. Igyekezzünk az igazság és szeretet alapján állva bizonyságot tenni Krisztus műve mellett! vasárnap Hiteles Krisztusok A modern ember sokáig úgy hitte, hogy vezetői számára fontos. Súlyosan csalódnia kellett. Rá kellett döbbennie, hogy csak arra a vezetőre számíthat, akiben Krisztus él, aki Jézus Krisztust hordja szívében, elveiben, egész életében. Sokan akarják a népet képviselni, de kevesen vállalják, hogy csak azért élnek, hogy a rájuk bízottakat szolgálják. Büszkén hordják a miniszteri méltóságot és a vele járó jövedelmeket, de soha eszükbe nem jut, hogy a miniszter latin szó keményen és félreérthetetlenül szolgát jelent. Isten keményen számon kéri rajtuk, szolgák voltak-e valóban? A papságot nem a hívek választják, hanem Egyháza közbejöttével Jézus Krisztus. Legfőbb elszámoltatónk nekünk Isten. Aki kiadja a munkát, ellenőrzi, vajon legjobb tudásunk és lehetőségünk szerint hajtottuk-e végre megbízatásunkat, a szerint minősít bennünket. Számára csak az a megbízható, hiteles szolga, akit a fegyelem és a szeretet tesz hitelessé. Nemcsak a világ visszáságai miatt kell mindent megtennünk, hogy hiteles emberekként hitelesen képviseljük Urunkat, Jézus Krisztust, mert meghívónkért állnunk kell a szavunkat. Jézus azért jött a földre, hogy mindeneket megújítson. Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízetlenné válik, mivel sózzák meg? Semmire sem jó többé, mint hogy kidobják és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Nem lehet elrejteni a hegyre épült várost. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy aztán a véka alá tegyék, hanem a lámpa tartóra, hogy világítson mindenkinek, aki a házban van. Úgy világítson a ti világos ságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket, és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyben van. (Mt 5, 14-16) hétfő Minden nap karácsony lehet Nosztalgiánk van karácsony hangulata után? Szeretnénk, ha minden nap ugyanúgy tennék velünk a jót, mint karácsonykor, ha minden nap olyan udvariasak lennének velünk az emberek, ha folyton áldott, vagy boldog karácsonyt kívánnának nekünk? Amit állandósult karácsonynak nevezünk, az nem elérhetetlen. Sőt, egyenesen kívánatos, hiszen nem egyéb, mint Isten atyánk alapvető parancsa: Tedd állandóan a jót, azt a jót, amivel mások számára boldogságot szerzel. Isten minden embernek azt a parancsot adta, hogy legyen boldog. Boldog viszont csak az lehet, aki állandóan önzetlenül szolgálni tudja mások boldogságát. Úgy él, hogy abból mások boldogsága 32 33

18 biztosítva van. Belátom, erre csak Jézus Krisztus képes maradéktalanul. Mert ehhez egész életünkben mindenünket, önmagunkat kellene odaadnunk. Testét és Vérét adja ételül, italul. Az Ő embersége mérhetetlenül több és jobb, mint a miénk. Összekötötte a teste és vére az istenségével, a végtelen erővel. A szentáldozásban együtt kapjuk a kettőt. Így tud állandóan minden emberben boldogító jótetteket végbevinni. A min dennapi szentáldozásban nem mindig tudja kifejteni bennünk, hogy mi is képesek lehessünk mindig ugyanezt a hatást sugározni. Fokozni lehet teljesítő képességünket, ha mindennap buzgón áldozunk, minden nap minden katolikus. Ezért kell mindent megtenni, hogy a visszatérők száma naponta növekedjék kedd Sámuel első könyvének második része nagy szomorúsággal kezdődik. Saul, akit a nép követelésére adott királynak az Úr, hogy Sámuel próféta és fiai helyett uralkodjék Isten ószövetségi választott népe fölött. Amikor Sámuel megöregedett, a fiait tette meg Izrael bírává. De fiai nem ő útjain jártak, a maguk hasznát keresték, ajándékokat fogadtak el, és kiforgatták a törvényt. Ezért Izrael vénéi összegyűltek, elmentek Sámuelhez Rámába, és azt mondták neki: Nézd, megöregedtél, fiaid meg nem a te útjaidon járnak. Adj nekünk királyt, hogy kormányozzon minket, mint ez minden népnél szokásban van. Sámuelnek azonban nem tetszett, amivel előálltak: Adj nekünk királyt, hogy kormányozzon minket. Ezért az Úrhoz fordult. De az Úr azt mondta Sámuelnek: Tégy meg mindent, amit csak kér tőled a nép, hisz nem téged vetettek el, hanem engem vetettek el, hogy ne uralkodjam többé felettük. De figyelmeztesd őket, és ünnepélyesen mutass rá a király jogaira, aki majd uralkodik felettük (1Sám 8, )Isten üzenete ara készíti fel a zsidókat, hogy ez nem az öröm ideje lesz. Sault szolgálatának első időszaka megszerettette a néppel. Amikor azonban istenítéletet kellett volna végrehajtania az amalekitákon, tehát súlyos istensértéseik miatt ki kellett volna irtania az összes embert, háziállatot és családi értékeket, hagyta magát rábeszélni, hogy ne pusztítson el mindent, hanem jutalmazásra, áldozatokra mentsen meg ezt-azt. Isten megharagudott rá, és levette róla a kezét. Fiával, Jonatánnal együtt meg kellett halnia rövid időn belül. Isten attól az időtől kezdve titokban, de érvényesen, felkenette királlyá Dávidot. Szólt tehát Sámuelhez az Úr: Meddig akarsz még Saul miatt bánkódni, amikor elvetettem, hogy ne uralkodjék tovább Izrael fölött? Töltsd meg szarudat olajjal, és kelj útra. Menj el Izájhoz, Betlehembe, mert a fiai közül szemeltem ki királyt (16,1) Sámuel félt Saultól, kicsit sajnálta is, azért utalt arra a lehetőségre, hogy Saul megtudhatja hová ment, könnyen ki találja útjának célját és vérengzeni fog. Vigyél magaddal egy üszőt és mondd: Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az Úrnak. Aztán hívd meg Izájt az áldozatra. S majd magam adom tudtodra, mit tegyél. Föl kell ugyanis kenned, akit majd megnevezek. Sámuel megtette, amit az Úr parancsolt neki. Amikor Betlehembe ért, a város vénei szorongva mentek ki eléje, s megkérdezték: Jót jelent jöveteled, látóember? Igen, jót, válaszolta, áldozatot jöttem bemutatni. Tisztuljatok meg, és gyertek el az áldozatra. Azután megtisztította Izájt és fiait, és meghívta őket az áldozatra. (2-5) A család szorong, mert sejtik nagy a tét. Szorong, a próféta is, mert Istennek nem mindennapi titka felülbomlik le a fátyol. Isten pedig örvend, mert szeretetének legnagyobb titkát kezdi megmutatni: Bemutatja Fiát egyik ősapjában, akit majd ezer év múlva így hív segítségül a történelem minden embere: Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtunk! (Mt 20,31) Amikor (a Jessze-fiúk) megérkeztek, s (Sámuel) meglátta Eliábot, azt gondolta: Nos, itt áll fölkentje az Úr előtt. Az Úr azonban ezt mondta Sámuelnek: Ne a külsejét és magas termetét nézd, mert hisz elvetettem. Isten ugyanis nem azt nézi, amit az ember. Az ember a külsőt nézi, az Úr azonban a szívet. Akkor Izáj odaszólította Aminadabot, és Sámuel elé állította. De ő azt mondta: Nem őt választotta ki az Úr. Most Izáj Sammát állította elé, de megint azt mondta: Nem őt választotta ki az Úr. Izáj így bemutatta Sámuelek hét fiát, de Sámuel így szólt Izájhoz: Ezeket nem választotta ki az Úr. Aztán Sámuel megkérdezte Izájt: Mind itt vannak a fiaid? A legkisebb nincs itt válaszolta, a nyájat őrzi. Küldj el valakit, keresse meg, mert addig nem ülünk hozzá az asztali lakomához, amíg itt nincs. Izáj elküldött érte. Vörös volt, nyílt tekintetű. Az Úr így szólt: Rajta, kend föl, mert ő az! Erre fogta az olajos szarut, és fölkente testvérei körében. Attól a naptól eltöltötte Dávidot az Úr lelke. (6-13) szerda Az addig ismeretlen betlehemi pásztorfiú immár felkent király. Elődje és királya, Saul, bár kegyvesztetten, de él. Vállán van az ország minden gondja. Sámuel szavaiból megértette, hogy az amalekiták elleni büntető hadjáratban Isten parancsát igen súlyosan megszegte, de bízott az Úr végtelen irgalmában. Erre nagy szükség volt, mert a filiszteusok népe gyarapodott, és haderejüket gyakori ütközetekkel Izraelen edzették. Az új király felkenetésének napjaiban is élt egy nagyon erős filiszteus vitéz. Mindkét király néhány napos összecsapásra gondolt. Dávid három testvére is ott állt több reggelen a felsorakozott zsidó csapatban, de harcra nem került sor, mert a filiszteus óriás vitéztől nem fogadta el senki a felkínált lehetőséget: ketten vívjanak meg, és a győztesnek a csapata élvezze a győzelem örömét és előnyeit. (1Sám 17. fejezet) Izrael nagy bajban van. Királya kegyvesztett lett Istene szemében. Alattvalói az ő szavára 34 35

19 kivonultak egy hegytetőre, a szemköztin a filiszteusok tábora állt. Köztük a völgy kínálkozott alkalmas harctérnek. Felvonult innen Saul király csapata, amonnan a filiszteusoké. Nem harsantak fel a kürtjelek a filiszteusok oldalán, csendben maradtak a zsidók is. Majd egy háromszázhuszonöt cm magas vitéz kezdett a csapatok közti térre menni. Fegyverhordozója két kézzel markolta a vitéz dárdáját. Elmondta az új csatatervüket: kár lenne ennyi szép legénynek egymást ütni-verni, aztán az egyiknek a másikat leszúrni. Góliát, egyedül akar párharcot vívni egy önként jelentkező zsidó vitézzel és a győztes csapata lesz a csata nyertese, a másikak pedig szolgái lesznek a győzteseknek. A látványtól megrémült zsidó atyafiak szemlesütve hallgatták végig a vérig sértő szónoklatot, amely lealázta a hadfiakat, a királyukat, végül Istenüket. Majd várta a választ, de csak méla csend beszélt a tehetetlen ellenfél felől. Így ment ez napról napra. Egyszer csak megjelent egy fegyvertelen ifjú a zsidók oldalán, aki bátyjainak hozott ennivalót. Csak ők ismerték a fiatalembert, sőt tudták a nagy titkot is, hogy pár napja az ő családi házukban kente fel őt Izrael új királyává Sámuel próféta, miután róluk, mind a hét nagyobbról sorban kijelentette: Ezt sem, azt sem választotta az Úr. Igen, Dávid ifjú, bátor és becsületes szíve nagyokat dobbant, amikor gyalázták testvéreit és a többi jó szándékú harcost, hogy eltűrik ezt, sőt utánuk szájára vette Saul király nevét, és beleremegett abba, hogy gyalázni merte Izrael Istenét. Hangosan szóvá tette ezt, és kijelentette, kiáll párharcra a gőgös és félelmetes pogány ellen. Megvitték a királynak a jó hírt. A király féltette, gyermeknek minősítette Dávidot, aki akkor bemutatkozott: Szolgád atyja juhait őrzi, s ha jött egy oroszlán vagy medve, és elragadott egy juhot a nyájból, szolgád utána eredt, leütötte, és kiragadta a torkából. Ha aztán megtámadott, megragadtam a sörényénél fogva, és agyonvertem. Szolgád megölte az oroszlánt és a medvét, és ennek a körülmetéletlen filiszteusnak is ez lesz a sorsa, mivel kihívta párharcra az élő Isten csatasorait. Aztán így folytatta Dávid: Aki kiszabadított az oroszlán meg a medve karmából, ennek a filiszteusnak a kezéből is megment. Erre Saul ezt mondta Dávidnak: Menj hát, és legyen veled az Úr! (1Sám 17,34-37) Saul ráadta páncélját, kardját, de azok nem illettek rá. Vette a botját, öt sima követ vett fel a patakból. Kavicsot tett a parittyába, a hencegő Góliát homlokát megcélozta és olyan erővel dobta bele, hogy földre zuhant. Dávid Góliát kardját rántotta ki, levágta fejét és felmutatta a csapatok felé. Dávid és Góliát harca világhíressé lett, mintául szolgál a sátánnal küzdő istenhívőknek. Örüljünk szívből, és vívjuk tovább hitünk és eszünk győzelmes harcait csütörtök A bevonuláskor, amikor Dávid a filiszteusok legyőzése után visszatért, Izrael városaiból az asszonyok Saul király elé mentek, énekeltek és táncoltak, dobszóra örömujjongás közepette és cintányért ütögetve. És a táncoló asszonyok így énekeltek: Saul legyőzte ezreit, Dávid pedig tízezreit. Emiatt Saul nagy haragra gerjedt, mert nagyon nem tetszett neki ez a dolog. Azt mondta: Dávidnak tízezreket tulajdonítanak, nekem meg csak ezreket. Most már csak a királyság hiányzik neki. Ezért ettől a naptól kezdve irigy szemmel nézte Dávidot. (1Sám 18,6-9) Olyan nagy sértés volt ez a királynak, hogy nem szabad csodálkoznunk rajta. Az amalekiták teljes elpusztításának elmaradása miatt Isten haragja várható volt, mindenki tudta ezt. Még a kötelező áldozatot is a bűnös nép megmaradt szarvasmarháiból válogatták össze, ami viszont az Úr tekintélyén ejtett hatalmas csorbát, amit Sámuel próféta a hálaáldozat után ott helyben ki is nyilatkoztatott, futótűzként terjedt tovább: a király Isten szemében kegyvesztett lett. Ez után következett a filiszteusok különös ötlete: Góliát nevű hősünk hívjon ki valakit párviadalra. Ravasz volt a terv: a zsidó hadseregben a 325 cm magas Góliátnak a cm magas Saul, vagyis maga a király lehetett volna a kihívója. Ha nyer, híres ember lesz, de ha veszít, akkor végkép megpecsételődik a sorsa. S ekkor jelentkezett párharcra az ismeretlen juhász fiú, Dávid. A király nyilván úgy gondolkodott, hogy Dávidnak semmi esélye, de veszteni valója sincs. Ha veszít, egy kisfiú bátor vállalkozása jutott szomorú végre. Ám Dávid hősies kiállása, ragyogó parittya kezelése, főként pedig a hite megérdemelte győzelmét. Ez a nap Isten ószövetségi népének aranybetűs napja. Igazi örömnap. Nem kellett egyetlen családnak sem legényfiút vagy ifjú családapát gyászolnia. Az önhitt filiszteusok menekülő sokadalma örökké dicső emléke lett Izraelnek. Örömnapja Istennek. Milyen okos a gondviselőnk: őseink is akkor győztek, amikor Isten dirigálta a hadi eseményeket: a fáraó és egész hadserege pillanatok alatt eltűnt örökre a földről, Izraelnek soha többé nem kellett félnie a gőgös rabszolgatartóktól. Úgy tűnt, úgy érezték, hogy ezen az úton kell haladnia Izraelnek. Dávid egyszerre a nép hőse lett. A király házat adott neki épületeiből. A király trónörökös fia bölcsen felismerte, hogy itt nem a trónörökös van veszélyben, hanem az uralkodó apa filozófiája: aki őt királlyá kenette Sámuellel, egy jellemes, ügyes, jó hadvezért állít az alkalmatlanná vált, bűnbánat helyett trónját féltő öregúr helyére. Hát, ha még sejtette volna, hogy az ő lelke az ifjú hősben a jövendő Messiás ősapját lelte meg, mennyivel boldogabb jövőt tudtak volna előkészíteni. Miért kellett Saulnak továbbra is acsarkodnia Dávid ellen? Saul elmondta a fiának, Jonatánnak és a tisztjeinek, hogy meg akarja ölni Dávidot. Saul fia, Jonatán azonban 36 37

20 nagyon szerette Dávidot. Ezért tudtára adta Dávidnak a dolgot: Atyámnak, Saulnak az a szándéka, hogy megöl. Ezért holnap kora reggel vonulj vissza és rejtőzz el. Majd kimegyek, atyám mellé szegődöm a táborban, ahol leszel, és beszélek atyámmal érdekedben. Aztán, ha megtudom, hogy áll a dolog, elmondom neked. Jonatán csakugyan szót emelt Dávid érdekében atyjánál. Így beszélt: Ne kövessen el a király bűnt szolgája, Dávid ellen, hiszen ő nem vétett ellened semmit, inkább javadra váltak tettei. Kockáztatta életét, és legyőzte a filiszteust. Így nagy győzelmet szerzett az Úr egész Izraelnek. Magad is láttad, és örültél neki. Saul meghallgatta Jonatánt és megesküdött: Amint igaz, hogy az Úr él, nem ölöm meg! (19,1-6) péntek Saul király nem tudott felhagyni Dávid üldözésével. Dávid embereivel Maon pusztájában tartózkodott, amikor Saul erről híradást kapott. Sietve vonult a pusztaságot kettéosztó barlangos hegy egyik oldalán, hogy mielőbb elfogja Dávidot. Amikor az üldözött már végveszélyben volt, futár érkezett azzal a hírrel, hogy a filiszteusok betörtek Izrael földjére, a királynak azonnal haza kell térnie. Miután a király visszatért katonáival, hogy Dávidot tovább üldözze, ő már egy biztonságosabb hegyre, Engedi pusztájába menekült. Dávid embereivel a hegy egyik hatalmas barlangjában rejtőz ködött, amikor Saul háromezer katonájával ehhez a barlanghoz érkezett. Mivel nagyon fáradt volt, ledűlt a hűvös barlangban és el is nyomta az álom. Dávid és emberei ezt látva, Dávidot arra ösztönözték, ennél soha jobb alkalma nem adódik, fogják el tehát, most az alvó királyt: Lám, ez az a nap, amelyről azt mondta neked az Úr: Kezedbe adom ellenségedet, hogy azt tégy vele, amit akarsz. Dávid meg odament, és titokban levágott Saul köntöséről egy bojtot. Ám utóbb bántotta Dávidot a lelkiismeret, amiért levágta Saul köntöséről a bojtot. Azt mondta embereinek: Az Úr őrizzen attól, hogy valamit tegyek uram ellen, és kezet vessek rá, hiszen az Úr Fölkentje. És Dávid kemény szavakkal rendreutasította embereit és megtiltotta nekik, hogy kezet vessenek Saulra. (24,5-8) Dávid nem engedett utat a tragédiának. Nekünk, akik háromezer évvel később a szeretet evangéliumának idején tanuljuk a szeretet Istenének életstílusát, nagy örömünkre szolgál, hogy Dávid nem veszíti el a fejét és nem engedi magát hergelni az ellenség kiszolgáltatottsága láttán. Minket is boldogít, hogy nem élünk semmiféle túlzás kényszere alatt. Dávidot még az is bántja, hogy Saul ott van mellette néhány méterre, nyugodtan rendbe hozta ruházatát és alszik. Egyszer azonban felébred, rájön, hogy az üldöző csapat kint pihen a forró napon, és indulni is kellene legyőzni a legnagyobb ellenséget, aki előbb-utóbb király lesz, és nemcsak a trónörököst, Jonatán nevű fiát üti ki a trónról, hanem egész kiterjedt családját is kipusztítja. Ez a félelem olyan mértékben gyötörte, hogy ami ideje marad a filiszteusok elleni küzdelemben, azt mind Dávid kézre kerítése érdekében próbálta kihasználni. Dávid menekül. A barátja, Jonatán sok információt küldött neki apja terveiről, aki órákon keresztül aludt a barlang ho mályában, és nem tett ellene semmit. Közben Saul sietve közeledett csapatához. Dávidban felébred a felkent király egyik legfontosabb erénye, a jóindulata mellett az ellenséggel meg kell próbálni józanul beszélni, okosan tárgyalni. Amint a király sietve távolodik, utána kiált: Uram, királyom! Saulnak ismerős a hang, de gondolni sem meri, hogy a valóban legnagyobb ellenségének tartott férfi hangját hallja. Az még rémálomnak is rossz, hogy a barlang felől érkezik a hódolattal teljes megszólítás. Dávid pedig elkezdi panaszát: Miért üldözöl? Nézd, e napon a saját szemeddel láthatod, hogy az Úr ma a kezembe adott. Én azonban vonakodtalak megölni, megkíméltelek, és azt mondtam: Nem emelem kezemet uramra, hiszen az Úr fölkentje. S most, atyám, nézz ide, igen nézz ide, a kezemben van köntösöd bojtja. Abból, hogy levágtam köntösödről a bojtot, s nem öltelek meg, világosan láthatod, hogy sem gonoszságot, sem árulást nem forgathatok a fejemben. Nem vétettem ellened semmit, mégis az életemre törsz. Az Úr legyen köztem s közted a bíró, de kezem ne nyúljon hozzád. A gonosztól gonoszság származik, de kezem ne nyúljon soha hozzád! (24,11-13) Újabb örömök csillannak fel ebből a párbeszédtől: Aki ártatlan, kezdje tisztázni az igazságot, mert előbb-utóbb boldogan élvezheti az ártatlanság tényeit. Nyugodtan bevonhatjuk Istent is, az igaz bírót. Az igaz szíves örömest viseli az esetleges átmeneti hátrányokat. Megéri szombat Testvérek, férfiak és apák! Hallgassátok meg védekező szavaimat, amelyet most elétek tárok! Amint meghallották, hogy héber nyelven beszél hozzájuk, még inkább elcsendesedtek. Ő meg folytatta: Zsidó vagyok, a kilikiai Tarzusban születtem, de ebben a városban nevelkedtem, s Gamáliel lábánál az atyai törvény szigorú megtartására tanítottak. Az Isten szolgálatában éppúgy szorgoskodtam, mint most ti mindannyian. Halálra üldöztem ezt az utat (vagyis ezt a tanítást), férfiakat és nőket kötöztem meg, és vetettem börtönbe. Maga a főpap és a vének tanácsa a tanúm. Megbízólevelet is kaptam tőlük, azzal mentem el Damaszkuszba. a testvérekhez, hogy bilincsbe verve Jeruzsálembe hurcoljam őket, hadd bűnhődjenek. (ApCsel 22,1-5) Pált már nem ismerik, vagy legalábbis nem sokan tudják az ott élők közül, hogy milyen volt a múltja, de megragadom a lehetőséget, hogy több soros örömforrásra figyelmezzem olvasóimat. Úgy ítélem, Pál életének ezt a szakaszát nem elítélni kell, 38 39