Tatabánya kék szalagja, a Galla-patak. Egy örökbefogadott kis patak és értékei

Átírás

1 Tatabánya kék szalagja, a Galla-patak Egy örökbefogadott kis patak és értékei

2 1 A kiadvány Tatabánya Megyei Jogú Város Önkormányzatának támogatásával készült a tatabányai Móra Ferenc Általános Iskola örökbefogadó csapata Mihály, 2008 Nyomtat-Lak Bt., Tatabánya Az örökbefogadási akciónkban résztvev k diákok: Babai Klaudia, Balla János, Balogh Ádám, Balogh Kálmán, Bodányi Róbert, Bordács Balázs, Csizmazia József, Danyi Annamária, Darabos Richárd, Haidel Zoltán, Irmai Vivien, Kacsó Norbert, Kollárdi Hajnalka, Kósa Zsanett, Kun Gerg, Mászáros Dávid, Németh Dávid, Németh Zoltán, Oszoli Nikolett, Szalai Csenge, Szalai Dániel, Tóth Krisztina, Zámbó Roland tanárok: Bajcsainé Hajagos Ildikó, Rákász Mihály Örökbefogadott területek 1. Kis K bánya (M1-es autópálya és a Panzió étterem alatt) (Mikes Kelemen Feln tt és Ifjúsági Gimnázium, Szakközépiskola és Szakiskola) 2. Turul szobor közvetlen környéke (ÉRTED Alapítvány) 3. Szelim-barlang (GERECSE Barlangkutató és Természetvéd Egyesület) 4. János-forrás környéke (ZSZK) 5. Platán tér platánfája (Micimackó Óvoda) 6. Csónakázó-tó szigete (Városi Diákönkormányzat) 7. Csónakázó-tó körüli közpark Galla-patak és a tó közötti területe (Dózsakerti Óvoda) 8. Csónakázó-tó körüli közpark Fellner Jakab Szakközépiskola felöli része (Kodály Zoltán Általános Iskola) 9. A Jubileum park sportlétesítményeken kívüli része (Pet fi Tömegsport Egyesület) 10. Rákóczi tér (Dózsa György Általános Iskola) 11. Kertvárosi lakótelepen a Szent György úti park (Spar környéke) (Lila Óvoda) 12. Rózsakerti kiserd (Kertváros) (Kertvárosi Óvoda) 13. Ligeti-tó (Ságvári Endre Óvoda) 14. Ligeti-tó körüli park (Ságvári Endre Óvoda) 15. Május 1. park színpad el tti területe (Ságvári Endre Óvoda) 16. Május 1. park Népház út felöli területe (Ságvári Endre Óvoda) 17. Május 1. park Halászkert felöli területe (Móra Ferenc Óvoda) 18. Béke úti kiserd (József Attila Általános Iskola és Alapfokú M vészetoktatási Intézmény) 19. Cseri úti kiserd (Ságvári Endre Általános Iskola) 20. Bódis hegyi sportpálya körüli erd terület (Fels gallai Nemzetiségi Óvoda) 21. Galla-patak szakasza az Által-ér torkolattól a Csónakázó-tóig (Móra Ferenc Ált. Isk.) 22. Sárberki Általános Iskola melletti szánkódomb (Sárberki Általános Iskola) 23. Körtvélyespusztai erdei temet (Péch Antal M szaki Szakközépiskola és Gimnázium) 24. Mária-szakadék (Vulkán TSE Természetjáró Szakosztálya) 25. Csákányospusztán feltárt középkori templomrom területe (Vulkán TSE Természetjáró Szakosztálya) 26. Csákányospusztai turistaház körüli terület (Vulkán TSE Természetjáró Szakosztálya) 27. Síkvölgyi-patak forrásvidéke (Síkvölgyi 2. számú tótól a Kisrugó útig) (Móra Ferenc Általános Iskola) 28. Galla-patak szakasza a Csaba úti hídtól a Tarjáni úti hídig (Fels gallai Nemzetiségi Óvoda Alsógallai Telephelye) 29. Zsuzsi szobor körüli terület (Óvárosi Bölcs de) 30. Csónakázó-tó és a Szánkódomb közötti terület (Sárberki Óvoda) 31. Galla-patak (Fels gallai Nemzetiségi Óvoda Dumbó csoport) 32. Klubkönyvtár el tti park (Herman Ottó Általános Iskola)

3 AZ ÖRÖKBEFOGADÁSRÓL 2 A Tatabánya Megyei Jogú Város Önkormányzata által meghirdetett örökbefogadási program a helyileg és védett természetvédelmi területek és zöld felületek kijelölését és meghirdetését jelenti Ezeket az arra vállalkozó oktatási intézmények, civil szervezetek, alapítványok fogadhattak örökbe három évre, és amely városunk természeti értékeinek hosszú távú megrzéséhez, illetve a városszépítés közös feladatához kezdeményezett aktívabb lakossági részvételt. A kijelölt területekbl 32 talált gazdára. /lásd borító bels oldala-lista/ Az örökbefogadási program egyfajta elkötelezettséget jelent a választott terület természeti értékeinek megismerése, a lakossággal való ismertetése, lehetség szerinti rendben tartása, felügyelete, folyamatos ellenrzése iránt, amely állandó sajtómegjelenéssel, illetve közös internetes adatbázis fenntartásával párosul majd. Az örökbefogadási programra való jelentkezéssel az örökbefogadók vállalják a közös programokon való részvételt és az örökbefogadással járó feladatokat, amelyek segítésére örökbefogadási eszköztámogatást, külön támogatási keretet, szakmai felfedez programokat, folyamatos sajtómegjelenéseket, a legjobbak teljesítményének elismerését biztosít az Önkormányzat. Mi a Galla-pataknak az Által-ér torkolattól a Csónakázó-tóig terjed szakaszát fogadtuk örökbe. Munkánk állandó küzdelem volt az illegális szemétlerakók és a tatabányai vandálok ellen. Nem jártunk sikerrel Felmértük a patak és környezete szennyezettségét szén. Megállapítottuk, hogy a patak vize és partja is ersen szennyezett, sürgs tisztítást igényel. Két nagy illegális hulladéklerakót fedeztünk fel, ezek valószínleg csövestanyák voltak, ezeket 2006 tavaszán felszámoltuk. Kb m3 szemetet gyjtöttünk össze, amelyet az AVE Zrt.-tl kapott zsákokban helyeztünk el, és ezt el is szállította. A legjellemzbb tereptágy a patakban Csövestanya a vasútállomásnál-dózsakert Szemétszüret Zsanett-tisztított tereppel A Csónakázó-tótól az els vasúti hídig terjed szakaszt, ahol méterenként hevertek a vízben gumiabroncsok az Önkormányzat kikotortatta. A kotrást megfigyel tanulóink szerint kisebb rákok elfordultak a patakban. Júliusban már ivadékhalakat figyelhettünk meg a vízben. Ez arra utal, hogy az ötvenes évektl lerakódott, fként

4 3 a bányászatból származó iszap eltávolítása és a meder mélyítése vagy vízduzzasztás után újra lehetnek halak, még ha nem is a 19. sz végéig jellemz halbségben Havonta elemeztük a növényvilág változását és az állatvilág összetételét, megállapítottuk, hogy ugyan a területen védett növények nem fordulnak el, de a biológiai sokféleség és az élhely védelme érdekében ezt a területet is védeni kell. A növényvilágban keverednek a termesztett kultúrnövények: alma, dió; a vizes élhelyek és a nedves ártéri rétek növényei. Leggyakoribb növényfajok: vérehulló fecskef, árvacsalán, fekete bodza, boglárkafélék, borzas füzike, ebszékf, erdei turbolya, erdei mácsonya, farkas kutyatej, fehér mécsvirág, fekete nadályt, gilisztaz varádics, gyékény, réti bakszakáll, kónya madártej, közönséges borbálaf, kerekrepkény, ökörfarkkóró, mezei katáng, mezei zsurló, nagy csalán, rókasás, selyemkóró, vadmurok, vízi menta. Ezért kell óvatosnak lenni a parton a gyalog- és kerékpárút kiépítésével. Magyarországon minden hüll és kétélt védett, békafajokból a zöld varangy, és a kecskebéka, levelibéka fordul el. A kórház mögötti rész madárfészkel-hely, a támfal mögötti bozótosban a vadkacsákon, verebeken és galambokon kívül barátposzátát, kis fakopáncsot, csilp-csalp füzikét, meggyvágót láthattunk. Vízmintavétel az Által-ér Szövetségtl kapott készülékkel Az Által-ér Szövetség segítségével (vízmintavev készlet) sikerült a víz minségét is elemeznünk, két helyen vettünk mintát a patakból: a Dubnik-patak befolyásánál és a Dózsakertnél található vízmér állomásnál. Meglepetésünkre a kapott értékek a vártnál tisztább vizet mutatnak, bár bakterológiai vizsgálatot nem tudtunk ezzel a berendezéssel végezni. A környezetvédelmi világnapon interaktív játékkal mutattuk be a Galla-patak és a Síkvölgyi láprét értékeit. Itt az óvodásoknak csak képekrl kellett megállapítaniuk, hogy növényt, vagy állatot látnak-e, kisiskolásoknak név alapján kellett ugyanezt eldönteniük, fels tagozatosoknak párosítaniuk kellett a nevet a képpel, a középiskolásoknak 5 kérdésbl 3-at legalább meg kellett tudni válaszolniuk. A szelektív hulladékgyjtés ösztönzésére a Polgármesteri Hivatal, az AVE ZRT és a TIT Komárom-Esztergom Megyei Szervezetének támogatásával hulladékszobor készít pályázatot hirdettünk meg, amire nagyon sok szép alkotást küldtek be a többi iskolából. Ebben az évben (2006) munkánk elismeréseként elnyertük az örökbefogadási vándorkupát.

5 4 Ilyenek voltak tábláink, amikor kitettük és ilyenek lettek alig egy hónap múlva. Elkészítettünk a VÍZM Zrt. lektorálásával a Galla-patakot bemutató táblát. Ilyet négy helyen (1. Sárberek-Vízm 2. Csónakázó-tó gyalogos-híd 3. Dózsakert gyalogos híd, 4. Által-ér befolyás közúti híd) két alkalommal helyeztünk ki, egy hónap után mindet tönkretették vandálok Megpróbálkoztunk a Kis patak tanösvény kiépítésével, 4 db bemutató táblát helyeztünk ki két alkalommal. A vandálok két hónap alatt minden táblánkat szétverték Amit a vandálok nem tudtak tönkre tenni: az eredményeket bemutattuk az Interneten / hu/ Galla-patak szócikk, ill. a honlapon a Természeti értékek szócikk alatt: Galla-patak, Által-ér szabályozása, Mikovény Sámuel, stb. Ismételten feltérképeztünk illegális hulladéklerakókat án és én az Által-ér torkolati kiserd nél, ezeket fel is számoltuk, de azóta szorgos kezek újratermelték ket. A szétvert tanösvény egyik táblája Mikrohullámú szemétdomb Ismételt szemétszüret Megfigyeléseink szerint az Által-ér és a Gallapatak közti összefolyásnál lév kiserd a legkedveltebb illegális hulladéklerakó. Ide a háztartási gépt l a döglött kutyáig mindent kiszórnak valakik, a legmegdöbbent bb, hogy szerves hulladékokat is, s t t zifát is.

6 5 A Galla-patak vízfolyás Tatabányán, az Által-ér legnagyobb mellékvize. Tulajdonságai A patak teljes hossza az idszakos szakaszokkal együttvéve 15 km. Vízgyjt területe 97 km 2, amin az átlagos csapadékmennyiség 600 mm évente. A patak átlagos vízhozama 0,4 m 3 /s körüli, áradás idején elérheti a 35 m 3 /s-ot is. A legmagasabb vízválasztó maga a Nagy- Csákány, 487 m-es magasságával egyben a Vértes legmagasabb csúcsát is alkotja. A patakon jelents vízbevezetésnek a Carbonex Kft. Palahányó-patakba történ max. évi 110 em 3 -es bányavíz bevezetése számít. A Galla-patak fels részén és annak mellékvízfolyásain a felszíni vízkivételek tekintetében elssorban horgásztavak rendelkeznek engedélyezett vízigénnyel. Ilyenek Felsgallán a Kékes, Alsógallán a Galambász-tó. A 6/2002. (XI. 5.) KvVM rendelet 7. számú melléklete szerint a Galla-patak pisztrángos víz. Mi egyetlen pisztrángot sem figyeltünk meg a patakban, a patak táplálta tavakban (Kékes, Galambász-tó) lehetnek. Fels szakasz Fels szakaszának nevezzük a felsgallai, illetve rövid erdei szakaszát. Itt szinte inni lehet a vizébl, halak nem élnek benne, gyors folyású. Erre a részre gyakran szerveznek vadvízi gyalogtúrát, mert ezen a pár száz méteres szakaszon rengeteg zúgó, vízesés található rajta, valamint kisebb természetes tavak. Csak a víz nem természetes, mert azt a XIV/A. akna bocsátja a patakba. Közel a vízmhöz egészen vasrozsdás a meder. Vannak részei, ahol egy méternél mélyebb a patak. A vízm felett csak egy kisebb, idszakos forrás van. Alsó szakasz Alsó szakasza kevésbé látványos, itt már eléggé sok szennyezdés éri el a vízfolyást. Számos egyéb patak táplálja a belvárosban, amik a külvárosban, külterületen erednek. Legnagyobbak a Tarján- és Csákány-patak. A patakon ös fkm-nél, Dózsakertben a VITUKI Rt vízmér állomást üzemeltet. A Galla-patak vízminsége a 2000-es évek elejéig nagyrészt romlott. Bakterológiai jellemzi miatt az ersen szennyezett osztályba tartozik. Ez annak is tulajdonítható, hogy a megsznt bányamvelés miatt már nem jelentkezik a kiemelt köbméter/perc mennyiség karsztvíz patakba bocsátása nincs hígító hatás. A tápláló Csákány-patak vízminsége trhet besorolású a viszonylag magas nitrát és nitrit koncentráció miatt, ez emberi eredet szennyezésre utal, ami a szennyvízhálózat teljes térségi kiépülésével csökkenhet. A Galla-patak vízminsége évben az oxigén háztartás tekintetében IV., a tápanyag háztartás tekintetében V., a szerves és a szervetlen mikroszennyez alcsoportok mindegyike esetében III., az egyéb paramétereknél pedig az IV. osztályú volt. Ezek a minsítések az elz évivel megegyeztek, kivéve a szerves mikroszennyezk alcsoportját, ahol a kolaj és termékei révén romlás következett be. Életközösségei Életközösségeiben a flóra keveredik a vizes élhelyek /hínár-gyékény-sás/ a nedves rétek, partmenti nádasok, füzesek élvilágával. A mocsári és patak melletti növényzet: zárt, gyakran sr magas, egy-két lágyszárú szint állományok: lómenta, réti fzény, borzas füzike, parti és posványsás, gyékény. Megjelent az antropogén gyomtársulás: fekete üröm, szulák, piros árvacsalán a parti sásosokban (sás, mocsári zsurló, mocsári gólyahír). Elfordul a nádas növényzete (nád, fekete nadályt, nszirom) a fz-nyár ligeterd keveredik a bokor füzesekkel. JELLEMZ NÖVÉNYEK Borzas füzike (Epilobium hirsutum) Leírása: A füzike (Epilobium) a ligetszépefélék (Onagraceae, Oenotheraceae) családján belül az Epilobium nemzetségbe tartozó növényfajok többségének összefoglaló neve. Leveleik átellenesek, a sugaras szimmetriájú virágok színe piros, vagy fehéres. A szirmok száma 4, a porzóké 8, két körben állnak. Termésük hosszúkás, négy kopáccsal nyílik, a magvak repít szrösek. A füzikének körülbelül 50 faja van. Magyarországon 10 faj honos. A közeli rokon deréce két faját régebben külön nemzetségbe (Chamaenerion) sorolták, ma viszont ezeket is az Epibolium nemzetség tagjaiként tartják számon. A füzikék egyik faja sem védett. Nagy termet, majd két méter magas, szára és levelei molyhosak, a levelek keskenylándzsásak, legfeljebb 12 cm hosszúak és 0,5-3,5 cm szélesek, a szárra lefutók, az alsók enyhén szárölelk.

7 6 Élhelye: Mocsaras, nedves helyeken, magaskórós növényzetben gyakori. Júliustól szeptemberig virágzik. Gyógyhatása: Teája vagy tinktúrája, prosztatabetegségek, a kezdd prosztatarák gyógyításában csodaszernek számít. Akik a prosztatájukkal betegeskednek, meggyógyulhatnak a kisvirágú füzike segítségével, gyakran még megmteni sem kell ket. Ha már sor került a mtétre, a füzike teája elmulasztja a seb ég fájdalmait, és mindazokat a panaszokat, amelyek gyakran jelentkeznek mtét után. Nem csak a férfiak gyógynövénye, gyulladáscsökkent hatása miatt állandó hólyag- és húgyhólyaggyulladásban, hólyaggyengeségben szenved nk is sikerrel alkalmazhatják. Virágai kb. 1,5 cm nagyságúak és bíborszínek. Gyakran található nagy, bokorszer telepeken, ahol másfél méterre is megn, valamint állóvizekben és azok szélén. Szára és levelei húsosak, a levelek alul enyhén molyhosak Fehér fz (Salix alba) Jellemzi: Széles, terpedt koronájú, szétálló ágrendszer fa. Az ágak gyakran lelógóak, nagyon hajlékonyak, sárgásbarnák. Lándzsás levelei szórtak, 6-10 cm hosszúak, szélességük átl. 2 cm. Szélük finoman frészes, színük sötét, vagy szürkés zöld, fonákuk kékesszürke. A növény kétlaki. A kissé görbült porzós barkák a rövidhajtások végén felemelkednek, lombfakadás eltt nyílnak. A terms barka szintén görbült, de tömöttebb, mint a porzós. Szélmegporzású. Felnyíló tokjából júniustól szórja fehéren szrös magvait. Ligeterdk nedves talaját, vízpartokat és az ártereket kedveli. 200 éves korú példányai is vannak. Szomorúfz változatát díszfaként ültetik. Felhasználás: Fája puha, a farost lemezhez alkalmazzák. Hajlékony vesszibl kosarat, kerítést fonnak. Leveleit a népi gyógyászatban sebgyógyításra, reuma elleni fürdkre használták. Izzasztó, lázcsillapító szer. Ízületi bántalmak (köszvény, csúz, reuma), valamint hléses megbetegedések ellen is használják. Csersavtartalma miatt hasmenésre, ni szervek nyálkahártya-gyulladására is jó. Alkalmazzák hajhullás és fejbr korpásodás ellen is. Fejfájás és egyéb enyhe fájdalmak esetén fájdalomcsillapító szerként szóba jöhet önállóan vagy más gyógynövényekkel kombinálva. Fekete bodza (Sambucus nigra) Jellemzi: Lombhullató, nagy termet cserje, vagy kisebb fa. Héjkérge mélyen barázdált és parásodott. Szárában puha, fehér, szivacsos bélszövet található. A levelek páratlanul szárnyaltak, tojásdad-elliptikus, hegyes levélkébl állnak. Lombfakadás után virágzik (III-IV), jellegzetes, ers illatú, végálló, fehér 5 ágú bogernys virágzata van. Rovarporozta növény. Termése szeptemberben-októberben érik: apró, fényl fekete, gömböly bogyószer csonthéjas termése van. Lombos és ligeterdk cserjéseiben, lakott területeken egyaránt gyakori. Felhasználás: Dísz-, gyógy- és festnövény. Virágát meghlés, köhögés, székrekedés elleni teakeverékekbe teszik. Virágát üdítitalhoz, bogyóját szörp és lekvár fzéshez is gyjtik. Virága panírozva, illetve palacsinta tésztába mártva forró olajban kisütve, ízletes csemege. Termését gyümölcsteákhoz vegyítik. Bogyóival ibolyás kékre festették a vásznat, gyapjút, st a bort is. Levelébl, kérgébl sárga színez anyagot nyertek. Köszvény, láz, orbánc, nyavalyatörés magas vérnyomás ellen, de nyugtató, hashajtó, vesemködést szabályozó gyógyteák készítésére is felhasználják. Fekete nadályt (Symphytum officinale) Leírása: Népies nevén forrasztóf, nadálygyökér, madárgyökér vagy feketegyökér egy gyógynövény. Ez az ével növény a nedves helyeket kedveli, réteken vizes gödrökben gyakran elfordul. Gyökerei 2,5-3 cm átmérjek, mélyen helyezkednek el a talajban, színük sötétbarna, vagy fekete, felvágva belül fehér, esetleg sárga, nyálkás tapintású. A szár alul dúsan elágazó, szárlevelek vályúsak. Levele széles, érdes, hegyes csúcsokban végzdik, bogernys virágzata bíbor-, vagy rózsaszín, esetleg sárgásfehér, egész nyáron virágzik. A gyökereket tavasszal, vagy sszel, leveleit virágzáskor kell gyjteni, és körültekinten szárítani. Hatóanyaga: A gyógyfüvek sokaságában joggal tartjuk csodatév növénynek, levele hatóanyagainak listája terjedelmes: A-, C-, és B 12 -vitamint, kalciumot, káliumot, foszfort is tartalmaz, bár ezek nem fedezik a napi szükségletet, de fehérje tartalma nagyobb, mint akármelyik zöldségé Felhasználása: Friss levelét levélborogatásként, szárítottan teának, teakeverékek alkotórészeként, borok ízesítéséhez, illetve ülfürd készítéséhez. Gyökerét frissen és szárítva, de porrá rölve is használhatjuk teának, borogatásnak, tinktúra, esszencia, vagy kencs is készülhet belle. Gyógyhatása: Ezt a gyógynövényt a gyógyászatban sokféle célra használják, külsleg kitn hatása van a fekélyekre, és a csonttörésekre, égési, és más sérülésekre, duzzanatok borogatására. Hatásos szer még a reuma,

8 7 ízületi gyulladás, megerltetés, csontfájdalmak, sebek, vérömlenyek, zúzódások, ficam, rándulás, bénult végtagok fájdalmainak enyhítésére, de tüdbetegségek kezelésére is. Belsleg levelének és gyökerének teáját gyomorfekély, gyomorvérzés, emésztési zavarok, hörghurut, mellhártyagyulladás és köhögés ellen fogyaszthatjuk. Levél forrázata: fürdbe, arclemosóba téve brlágyító hatású. Egyes készítményeket a gyógyszertárakban is beszerezhetjük. Fekete üröm (latin neve: Artemisia vulgaris L.) Népies nevei: anyaf, közönséges üröm, mátraf, taplóüröm, veres üröm Egy Magyarországon is gyakori gyom-, és fszernövény, a fészkesek (Asteraceae) családjába tartozik. Európában és Észak-Afrikában a legelterjedtebb. Leírása: Fszerként virágzó hajtásának fels, legfeljebb 40 cm hosszú részét (esetleg a gyökerét) gyjtik. A majdnem mindenhol elforduló növény virágzó hajtását (Artemisiae herba) sültek készítésénél használják a majoránna pótlására. Illóolajat, keseranyagot, gyantát tartalmaz. Felhasználása: Felhasználható zsírosabb szárnyasok (liba, kacsa), disznó-, vaddisznósültek, valamint káposzta- és gombaételek ízesítésére is. Emésztést segít hatása miatt a nehezen emészthet ételek általános fszere. Amióta az Európai Unió 1991-ben újra engedélyezte az abszint gyártását, de korlátozta a tujon (a fehér üröm egyik hatóanyaga) abban megengedhet mennyiségét, több gyártó is áttért a fekete üröm használatára, mivel abban nincs tujon. Virágpora az arra érzékenyekbl allergén reakciót vált ki. Gyógyhatása: Egyes diétás ételek elkészítésére ajánlható, mert zsírok semlegesítésére, az étel könnyebb emésztésére, az étel ízletesebbé tételére is alkalmas. Gyógynövényként teája étvágyjavító, epemködést serkent, görcscsillapító, idegersít hatású. Gilisztaz varádics (Chrysanthemum vulgare) Korábban (Tanacetum vulgare) latin nevet viselte. Népi nevei közül talán a mezei mimóza a legérdekesebb, ezt valószínleg levelei alakjáról kapta. Leírása: Felálló, fels részén elágazó szárú, cm magas, megdörzsölve fszeres illatú ével. Nagyságán kívül számos aranysárga virágzatával is feltnik. A fészkek csak csöves virágúak, dús sátorvirágzatot alkotnak. Virágzása: Június-szeptember között van Levelei majdnem kétszerese, szárnyasan szeldeltek. Elterjedése: Egész Európában elterjedt, Magyarországon is gyakori. Az élhelye az ártéri magaskórós társulások és mocsárrétek. Hasznosítása: Melius Péter az 1578-ban megjelent Herbáriumában ezt írta a varádicsról: Próbált dolog. Levelét fzd meg borban, vagy tejben add innya, a gilisztát kizi. Nevéhez híven napjainkig gyakorta használták az ember és a háziállatok bélférgeinek elpusztítására, kizésére, külsleg ízületi fájdalmak enyhítésére. Fként szárított virágból fzött teája tartalmazza a férgek, rovarok által nem kedvelt illóolajokat, gyantát és keseranyagot. Mérgez hatása miatt azonban háziszerként ma már nem ajánlott. A biokertészek elssorban a hangyák távol tartására alkalmazzák. A szárított növény nemcsak az ágyásokból, hanem a tárolóhelyekrl is elzi a hangyákat és más rovarokat, így a molyokat is. Egy alacsony termet változatát elszeretettel telepítik sziklakertekbe. Lómenta (Mentha longifolia) Népies nevei: Borsfpereszlény, lófodormenta. Leírása. Ével, kúszó, tarackos, felálló szárú, cm magas, tompán négyél szárú növény. Levelei nyél nélküliek, szélük frészfogas, 5-10 cm hosszúak, 1,5-3 cm szélesek. A levelek néha fehéren szrösek, ers illatúak. A virágokat a kb. 1 cm vastag, 5-8 cm hosszú virágzatokban, a szárak végén találjuk. A virágok ibolyaszínek. Alakgazdag növény, több mint 300 alakját írták le. Felismeréséhez kellemes illata nagymértékben hozzájárul. Összetéveszthetsége. A mezei mentával, a vízi mentával, a csombordmentával téveszthet össze, ha csak az illat alapján próbáljuk meghatározni. Kertjeinkben néha elvadult borsmentával is találkozhatunk, mely termesztett növény. Az összetévesztés nem okozhat nagy gondot, legfeljebb nem a megszokott ízzel találkozunk. A felhasznált mennyiséget azonban minden bizonytalan esetben csökkentsük. A csombordmentától enyhe émelygést kaphatunk. Elfordulása. Az egész országban közönséges. Kertekben, patakok, csatornák mentén, mocsarakban, ligetekben, magas sásosokban, ártereken, nedves szántókon, parlagokon gyakori. Felhasználása. A mentafajok felhasználásáról német krónikákból már a IX. század idejébl értesülünk. A középkorból, különböz utalásokat találunk omlettekben, salátákban és mártásokban való felhasználására. Nagyjelentség a fszerezésben. Gyakran használják gyümölcsök, gyümölcssaláták, turmixok, pudingok ízesítésére. Jelentsége fleg a nyári hónapokban n meg üdít, légzést tisztító hatása miatt. Manapság a modern

9 8 konyhában ürühús készítéséhez, zöldségek, így pl. uborka, paradicsom eltevéséhez, burgonya és hüvelyesek ízesítéséhez, teák, italok, rágógumi, cukorkák készítéséhez, valamint gyógyászati és kozmetikai célra használják. Mocsári gólyahír (Caltha palustris) A boglárkafélék (Ranunculaceae) családja Caltha nemzetségének egyetlen Magyarországon elforduló faja. Nem túl gyakori, ennek ellenére nem védett. Leírása: Ével, rövid, sokfej gyöktörzses, felálló vagy felemelked szárú, cm magas növény, bojtosan álló, sr gyökérzettel. Csöves szára tövén rendszerint pirosas, kopasz, fels részében ágas. Tlevelei hosszú nyelek, az alsó szárlevelek rövid nyelesek, a felsk ülk, valamennyien vese- vagy kerekded-szív alakúak, többnyire hegyes fogasak. A levelek sötétzöldek, kopaszak, fényesek. Sárga virágai cm átmérjek, öttagúak. Sziromlevelei nincsenek, mert a sziromlevélnek látszó sárga virágtakaró-levelek tulajdonképpen a hiányzó sziromlevelek szerepét átvev, megntt, színes csészelevelek. Ezek száma 5 vagy több, sötétsárga színek, alul zöldesek, mm hosszúak. Porzója, termje nagy számú. Termése sugarasan álló résztermésekbl (tüszkbl) összetett terméscsoport. Elterjedése: Mocsarakban, láprétekben, fz- és égerligetekben él. Nád (Phragmites australis) Jellemzi: A pázsitffélék családjához tartozó, tekintélyes termet, egyenes, felálló, igen hajlékony, üreges szárú, erteljes, kúszó gyöktörzs ével növény. Jellegzetes alakú, selymes, fehér fény, sokvirágú bugavirágzata sokszor lazán egy oldalra hajlik, barnás-lilás árnyalatúvá sötétedik. Termést ritkán hoz, vegetatív úton gyarapszik. A legkülönbözbb vizekben alkot kisebb-nagyobb állományokat. Folyók, patakok mentén gyakran partvédelem céljára telepítik. A nádas értékei: mechanikai szr, mint tápanyagfelvev és -megköt, véd az eróziótól, életteret teremt a vízi élvilágnak, esztétikai szépsége nélkülözhetetlen a természetes vízpartnál, iparilag is hasznos növény. A vizek élvilágában nagy jelentség, mert ez a zóna számtalan állatfaj számára jelent búvóhelyet, életteret. Terjedése viszont a vizek gyors feltöltdései folyamatában okozhat gondokat. Felhasználás: A legsibb és szinte a leggyakoribb építanyagunk. Télen learatott szárát kévékbe kötve, méretre vágva nádpadlóként mennyezetburkolásra, kerítésnek használták, használják, és a parasztházak tetejének fedésére. A vadméhek ezekbe a lészákba (nádfonat) tették bele nektárjukat. A nádsíp a halászok-pásztorok egyik kedvelt hangszere. Piros árvacsalán (Lamium purpureum) Jellemzk: cm magas, egyéves növény. Szára négyszögletes, rendszerint pirosas. Az alsó levelek kerekdedek, szíves vállúak, csipkés szélek, hosszú nyelek, a felsk tojásdadok, rövid nyelek, a murvásodó levelek pirosak. A virágok a murvásodó levelek hónaljában ülnek 6-10-vel. A párta két ajkú, csöve szk, majd hirtelen kiszélesedik, halványpiros, fels ajka íves, szrös, rövidebb az alsónál. sszel kicsírázva telel át. Termése makkocska. Márciustól júniusig virágozhat, cm-re n meg. Élhely: Gyomtársulásokban. A Lamium fajok néhány lepkefaj hernyójának tápláléknövényét képezik, köztük a zöld csipkésbagoly (Phlogophora meticulosa), a C-bets bagolylepke (Xestia c-nigrum) és a Coleophora zsákhordó molyfélék közül a C. ballotella, C. lineolea és C. ochripennella. Réti füzény (fzfalevel f, piros füzény Lythrum salicaria) A füzény növénynemzetség leggyakoribb faja a Kárpát-medencében. Elterjedése: Az északi mérsékelt éghajlati övre jellemz növény. A Kárpát-medencében leggyakrabban a dombvidékek (ritkábban a hegységek) nyirkos rétjein, árkaiban, lápjain, nádasok szélén találhatjuk. Egyértelmen a nedves vagy vizes, sok tápanyagot és bázist tartalmazó, mérsékelten savanyú, humuszos vályog- és agyagtalajokat kedveli. A mocsári humuszon kedvvel term, mély gyöker növény. A Kis-Balatonban a nádasokban és a zsombékok tetején n. Leírása: cm-ig felmagasodó, fásodó gyöktörzs, ével növény. Szára rendszerint négyél, kopasz vagy érdes-pelyhes. Lándzsás, ép szél levelei 5 15 cm-esre nnek. Az ülõ levél alapja kerekített vagy kicsípett, erezete jól láthatóan kidomborodik. Az alsó szárlevelek átellenesen vagy hármasával örvben állnak, a középs és fels szárlevelek váltakozók vagy átellenesek. Felálló virágai többesével, 10 cm-nél is hosszabb, megnyúlt füzérekben, álörvökben nyílnak a murvalevelek hónaljában. A murvák tojásdadok, aprók, szrösek. A 4 7 mm hosszú csészelevelek szrösek, rajtuk tizenkét borda, 6 csészefog és néhány, 2 3 mm hosszú köztes fog különböztethet meg. A csésze hosszabb fogai kétszer akkorák, mint a rövidek. A hat, lándzsás, 6 12 mm

10 9 hosszú sziromlevél sötét bíborszín, ritkábban fehér. A porzólevelek száma tizenkett. A magház fels állású. 3 6 mm hosszú, sokmagvú tokterméseit a vacok körülzárja. Mocsarakban, ártéri társulásokban, patakmenti és magaskórós társulásokban találkozhatunk vele. Június szeptemberben nyílik; rovarok porozzák be. Felhasználása: Teáját háziszerként bélhurut, vérhas, tífusz ellen, bél- és gyomorvérzés csillapítására itták. Teát a f gyökerébl is készítettek. Toroköblítésre, valamint vérz aranyér borogatására máig használatos. Rókasás (Carex vulpina) Jellemzi: cm magas, srn gyepes ével. Szára erteljes, mereven felálló, 2-3 mm vastag, majdnem szárnyasan háromél, fels részén ersen érdes. A tlevél-hüvely sötét, rostos. A levéllemez 4-8 mm széles, sárgászöld, a szélein és a fonákér mentén igen érdes. A virágzat 5-10 sr, sokvirágú, gyakran bugásan álló füzérkékbl áll, a füzérkék alján gyakran hosszú, murvásodó levelek állnak. A füzérkékben alul a terms, felül a porzós virágokat találjuk. A pelyvák többnyire vörösesbarnák, zöld csíkkal. A töml 4-5 mm hosszú, keskeny háromszög-tojásdad alakú. A tövén lekerekített, sárgásbarna, csak hátán hosszeres, csre élelt. A bibe 2. A lapos- tojásdad termés 2 mm hosszú, barna szín. Május-júliusban virágzik, cm-re n. Élhelye: Mészkedvel, síksági-hegyvidéki, eurázsiai (mediterrán) faj. Nedves, kövér, humuszos, anyag-, homok-, tzeg-, és szikes talajokon), mocsárréteken, vízpartokon, árkok vízlevezet csatornák mentén, ártereken, magassás társulásokban, nádasokban gyakran társulásalkotó faj. A mocsárréteken jellemz és gyakran uralkodó faj. Néha szikes laposokon, kris-szilligetekben is megtaláljuk. Hazánkban mindenütt tömegesen elfordul. Széleslevel gyékény /Bodnározó-, lú-, vajas-, pintér-, kádár- gyékény/ (Typha latifolia) Jellemzi: A gyékényfélék családjához tartozó, magas termet ( cm), felálló, karcsú szárú, csoportosan növ, kúszó gyöktörzs ével növény. A felálló, kékeszöld 1-2 cm széles levelek a virágzati tengelyhez hasonló hosszúságúak. Virágzás: július-augusztus. A csupasz, szélporozta terms virágok tömött, vastag szivarra emlékeztet torzsavirágzatot képeznek, az elvirágzás után feketésbarna színek lesznek. A ni virágzat felett három porzóból álló porzós virágok világosabb szín lehulló torzsát alkotnak. Tápanyagban gazdag állóvizekben, árkokban, nádasok mentén gyakori, max. 2 m-es vízmélységig fordul el. Kúszó gyöktörzse és terjed állományai miatt meggyorsíthatja a partmenti vizek feltöltési folyamatát. Felhasználás: Szövésre csak a keskeny level gyékény (Typha angustifolia) alkalmas. A széles level gyékény (Typha latifolia) viszont általában puha, hajlékony szárú, ezért jól fonható. A fonása régen külön szakma volt. A középkori Magyarországon elterjedt a földre terített és az ágyon elhelyezett gyékényen való alvás. Levelébl kötelet, lábtörlt, ponyvát, takarót, bocskort, mindenféle kosárkát, szatyrot, méhkast, székülkét készítettek, buzogányát padlóvázákba használták vágott virágként díszítésnek. Vérehulló fecskef (Chelidonium majus) A magyar népies nevei: vérehullató fecskef, fecskef, vereslf, aranyf. (Chelidonium a görög chelidón = fecske szóból ered, mert addig virágzik, míg a fecskék itt vannak. Majus latinul = nagyobb.) A mákfélék családjába tartozó, ével gyom, és egyben kiváló gyógynövény. Leírása: Szára cm magas, egyenes, tompán szögletes, csomós, fels részén villásan elágazó, törékeny, kékeszöld, gyéren puhaszr, tövén gyapjas, belül csöves. Levelei váltakozó állásúak, puhák, színükön világoszöldek, fonákukon kékeszöld színek, szrösek, tlevelei rózsás állásúak, hosszúnyelek, szárlevelei rövidnyelek vagy ülk. A levelek tövig szárnyasan szeldeltek, a szeletek részben nyelesek, ferde-tojásdadok, egyenltlenül durván csipkések. Áprilistól októberig virágzik. Virágzata 3-8 virágú ernys, az alsó virág alatt apró murvákkal. A virág bimbója és két csészelevele tojásdad, csónakszer, zöldes, szrös, már virágfakadáskor lehulló. A kinyílott virágnak 4 aranysárga szín, széles tojásdad, kb. 1-1,5 cm hosszú sziromlevele és sok porzója van. Termje húsos, hengeres; bibeszála rövid, bibéje elmosódottan kétlebeny. Termése hosszú, hengeres, kopasz, becszer tok, amelynek két kopácsa van. Nagyszámú magva ferdén tojásdad, fényl fekete vagy sötét olajzöld, fehér, húsos dudorral. Jellemz a növényre, hogy bárhol megsértve, narancssárga szín tejnedvet ereszt. Gyökerei rostszerek, gyökértörzse húsos, hengeres, kissé elágazó, többfej és több szárat fejleszt. Elterjedése: Erdk szélein, akácosokban, parlagon, utak, és kerítések mentén, kertekben, lakások körül elforduló közönséges gyomnövény Gyógyhatása: A vérehulló fecskef kelidonin alkaloidja fájdalomcsillapító és görcsoldó hatással rendelkezik. Vértisztító és vérképz, májtisztító hatású. Gyógytea keverékekben, csalán és bodza friss hajtásával keverve, fehérvérség (leukémia) gyógyítására használható.

11 10 Forrázata vese-, epe-, májpanaszok, de az aranyér és sárgaság megszüntetésére is. Tinktúrája (kifacsart leve) külsleg a rosszindulatú brbántalmak, tyúkszem, szemölcsök, sömör, szaruhártya betegségei és a szürkehályog gyógyítására is használható. Tinktúráját hígítva a homeopátia felhasználja. LEPKÉK Atlanta-lepke Vanessa atalanta Az Atalanta-lepke (Admirálislepke - Jolsvay- Steinmann-Szily: A magyar állatvilág szótára)(vanessa atalanta, korábban Pyrameis atalanta) jól ismert színes lepkefaj, ami a mérsékelt égövi Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában él. Szárnyai bársonyos feketék, az elülst fehér foltok és piros szalag, a hátulsót piros szegély díszíti. A hátulsó szárnyak fonákjának barnássárga mintázata jó rejtszínt biztosít a lepkének. Május és október között két nemzedéke van. A nyílt területeket kedveli, kertekben, gyümölcsösökben, erdszéleken, parkokban látható. Vándorlepke: minden évben délrl vándorol be, majd az szi példányok délre repülnek. Gyakran üldögél túlérett gyümölcsön, fatörzsek szivárgó nedvén, de virágokon is. A bevándorolt lepkék a csalán leveleire petéznek. Ritkán áttelel példányai is láthatók. Bogáncslepke Cynthia cardui A bogáncslepke (Vanessa cardui) a rovarok (Insecta) osztályába a lepkék (Lepidoptera) rendjébe és a flepkék (Nymphalidae) családjába tartozó faj. Világos téglavörös szárnyain sötét foltok vannak. Elüls szárnyainak hegyi része fekete alapon fehéren foltozott. Az erdk kivételével mindenféle élhelyen elfordul. Vándorlepke: a májusban bevándorolt nemzedéken kívül hazánkban még további két nemzedéke fejldik ki. Csak a délen tud áttelelni, de dél felé vonuló példányainak egy része elpusztul. A veszteséget szaporaságával pótolja. A lepkék szívesen látogatják a virágokat, különösen az aszat- és bogáncsféléket, de nyári orgonát, hullott gyümölcsöket. Bogáncsra, csalánra és más növényekre petéznek. Fecskefarkú lepke Papilio machaon A fecskefarkú lepke (Papilio machaon) a rovarok (Insecta) osztályába, a lepkék (Lepidoptera) rendjébe és a pillangófélék (Papilionidae) családjába tartozó védett faj. Alapszíne sárga, az elüls szárnyak hátulsó szegélyét két párhuzamos fekete sáv szegélyezi. A hátulsó szárnypáron vannak a fecskefarkak; e szárnypár jellemzje még a beöblösöd szárnyszegéllyel párhuzamosan húzódó kékesfekete szalag, valamint egy-egy pirosas vagy rozsdabarna szemfolt a szárnyak bels szögletében. A nyílt hegy- és dombvidéki lejtket kedveli. Hazánkban elterjedt és gyakori. Szívesen szívogatja a virágokat, gyorsan repül. Évente két nemzedéke van (IV-V és VII-VIII). Petéit egyesével rakja le különböz ernys virágzatú növényekre. Hernyója zöld, fekete-piros harántszalagokkal. Kacsafarkú szender Macroglossum stellatarum A kacsafarkú szender (Macroglossum stellatarum) a rovarok (Insecta) osztályába, a lepkék (Lepidoptera) rendjébe és a szenderfélék (Sphingidae) családjába tartozó faj. Elüls szárnyai barnák, alig észrevehet harántsávokkal, a hátulsók aranysárgák. Potrohán feltn fekete-fehér farpamacs ( kacsafarok ) van.

12 11 A lepke erdei tisztásokon, erdszéleken repül, de gyakori a kertekben is. V-XI hó között 2-3 nemzedéke van. Vándorlepke, hazánk egyes szubmediterrán jelleg területein áttelel és állandó. Napközben látogatja a virágokat, kolibri módjára lebeg elttük, és igen hosszú pödörnyelvével szívja a nektárt. Röpte rendkívül gyors. Hernyói fképpen galajon táplálkoznak, zöld színek, világos hosszanti csíkokkal. Káposztalepke Pieris brassicae Káposztalepke (Pieris brassicae) a rovarok (Insecta) osztályába, a lepkék (Lepidoptera) rendjébe és a fehérlepkék (Pieridae) családjába tartozó faj. Fehér szárnyai ersen erezettek, az elüls pár hegyi része fekete, a nstény szárnyain még egy-egy fekete folt is megtalálható Gyakori lepke kertekben, szántók és rétek felett, valamint más nyílt területeken. Április és október között 2-3 nemzedéke van. A lepkék a legkülönbözbb virágokon szívogatják a nektárt petéjüket csomónként káposztafélék vagy más rokon növények leveleinek fonákjára rakják le. A hernyók 4-10 nap alatt kelnek ki, és 3-4 heti fejldés után bebábozódnak. Ezt megelzleg épületekben vagy a szabadban keresnek alkalmas védett helyet maguknak. A 2-3. nemzedék bábjai védett helyen áttelelnek. A káposztafélék megrágásával olykor tetemes károkat okoz. Kis rókalepke Aglais urticae A kis rókalepke (Nymphalis urticae) a rovarok (Insecta) osztályába, a lepkék (Lepidoptera) rendjébe és a flepkék (Nymphalidae) családjába tartozó faj. Elüls szárnya élénk rókavörös, a fels szegély mentén fekete és világos foltokkal. A hátulsó szárnyak töve sötét szín. Mindkét szárnypár szegélye csipkézett és kék foltokkal díszített A kis rókalepke ma még nagyon gyakori, mindenféle nyílt élhelyen elfordul. Nálunk V-X. hó között általában 2 nemzedéke van. A lepke különböz virágokból szívogatja a nektárt, de gyümölcsökön is látni. A nstény a csalán-levelekre petézik. A hernyók társasak, együtt maradnak. A lepkék barlangokban, pincékben, padlásokon telelnek át. Ha az idjárás kedvez, az els példányok már márciusban kirepülnek. Közönséges boglárka Polyommatus icarus A közönséges boglárka (Polyommatus icarus) a rovarok (Insecta) osztályába, a lepkék (Lepidoptera) rendjébe és a boglárkalepkék (Lycaenidae) családjába tartozó faj. A hímek kékeslilák, szárnyukat sötét szalag és fehér szárnyrojt keretezi. A nstények sötétbarnák (gyakran kék behintéssel), pirosas-sárga szegélyfolttal és szürke szárnyrojttal. A fonák mindkét nemnél szürkésbarna, a hátulsó szárnypáron a pirosassárga szegélyfoltok eltt fehér mintázat látszik. Május és október között 3 nemzedéke van. A legelterjedtebb boglárkalepke, csaknem egész Európában elfordul. A lepkék a virágokat látogatják, de gyakran leereszkednek az utak nedves részeire is. Pillangósokra petéznek. Hernyói zömök testek, zöld színek, hátukon sötétzöld, oldalaikon fehéres vonalkák vannak Közönséges tarkalepke Melitaea athalia Leírása: A szárnyfelszín sr barna vonalazású, a fonák javarészt narancsszín, a hátulsó szárnyon fehér vagy krémszín szalagokkal. A hím szárnyfesztávolsága 41 milliméter, a nstényé 47 milliméter. A lepkének két pár szárnya van. A szájszerv a hernyónál rágószáj, a kifejlett lepkénél pödörnyelv (feltekered szívó-nyalócs). A szárnyfelszín sr barna vonalazású, a fonák javarészt narancsszín, a hátulsó szárnyon fehér vagy krémszín szalagokkal. Életmódja: A hernyó a lándzsás útif leveleit rágja, a lepke nektárt szív. Hernyó állapotban telel át, társas szövedékben. Mintegy 12 hónap telik el a petétl a lepke elpusztulásáig.

13 12 Elterjedése: A közönséges tarkalepke megtalálható egész Európában (kivéve Nagy-Britannia nagy részét, valamint Skandináviát és Dél-Spanyolországot), valamint Ázsia mérsékelt égövi területein. Egyik sajátos alfaja elfordul Észak-Afrikában. A közönséges tarkalepke élhelye egyre jobban szkül; Közép-Európában jövje a réti élhelyek fennmaradásától függ. Más területeken kevésbé veszélyeztetett. Szaporodása: A nstény legfeljebb 200-as csomókban rakja petéit, a lándzsás útif leveleire. A petébl való kikeléshez 3 hét kell, hogy elteljen. A hernyó a lepke leghosszabb átalakulási állapota. Megmássza a takarmánynövényeket és egészen télig megállás nélkül rág. Majd áttelel és tavasszal ismét elkezd rágni. 10 hónapos korában bebábozódik. A báb a lándzsás útif levelein lóg. A rovart vastag küls burok védi. A kifejlett állat csak néhány hétig él; a nstény röviddel a peték lerakása után elpusztul. Kutyatejszender Hyles euphorbiae A kutyatejszender (Hyles euphorbiae) a rovarok (Insecta) osztályába, a lepkék (Lepidoptera) rendjébe és a szenderfélék (Sphingidae) családjába tartozó faj. Elüls szárnyai sárgásszürkék, gyakran vörhenyes árnyalattal, olajzöld foltokkal és szalagokkal. A hátulsó szárnyak rózsáspirosak, rövid részük fekete, bels szögletükben fehér folt van. Két nemzedéke erdkben és réteken repül. A lepkék júniustól szeptemberig láthatók. Fképpen szürkület idején figyelhetjük meg ket, amikor a virágokat látogatják. Igazi hazája a Földközi-tenger medencéje, de hazánkban is vannak állandó populációi. Hernyói farkas kutyatejen, de más kutyatejféléken is élnek. Feketék, sárga és vörös pettyekkel, hátukon piros csík van. Fejük és lábaik pirosak; a testük végén látható farpamacs piros-fekete szín. A hernyókat fként július-augusztusban láthatjuk. A talajban bábozódnak, az szi bábok áttelelnek. Lonc-csünglepke (Zygaena lonicerae) Az elüls szárny hossza kb. 1,6 cm, valamivel nagyobb, mint legtöbb hasonló rokona. Öt vérpiros foltja van, a középsk sohasem olvadnak össze, de a szárnytnél lev pettyek egybefolyhatnak. Száraz bozótosokon, napos hegyoldalak, irtásokon és erdei tisztásokon, réteken fordul el szinte egész Európában. Nálunk még gyakori, de nyugaton sok helyütt megfogyatkozott. Június végétl augusztus végéig, a meleg déli órákban szívogatja a virágokat. A hernyók tápnövénye a szarvaskerep és más rokon fajok. Nagy gyöngyházlepke Argynnis paphia A feltnen nagy lepke hímje élénk sárgásvörös alapon sötét foltokkal és vonalkákkal tarkázott. Jellemz a fekete rajzolatú erek kiterjedtsége. A nstények fakóbbak, sárgásak vagy zöldesszürkék. Július és augusztus között csak egy nemzedéke van. Gyakori, egyes években jelents egyedszámokban megjelenhet. Fként aszat- és bogáncsfélék nektárját fogyasztja, kertekben gyakran a nyári orgonán látjuk. A nstény fatörzsekre vagy ibolyák közelében a talajra rakja a petéit, ahol azok áttelelnek. A barnás-fekete hernyók tavasszal kelnek ki, sárga tüskéket, csíkokat és foltokat, valamint két hosszú fejtüskét viselnek. Májusban történ bábozódásukig ibolyaféléken élnek. Nappali pávaszem (Inachis io) Csaknem egész évben látni, rendszerint 2 nemzedékes. Parkokban, kertekben, erdszéleken és más nyílt területeken ma még nagyon gyakori. Nem tartozik a vándorlepkék közé, de néhány példánya sszel és tavasszal jelents távolságokra elkóborol. Szívesen száll a bogáncs és aszatfélék virágaira, de nagyon gyakran megfigyelhetjük más virágokon is. A kertekben nagyon kedveli a nyári orgonát. A lepkék barlangokban, padlásokon, pincékben telelnek át, és kora tavasszal megjelennek. A nstény a petéit általában csalánra rakja. A hernyók társasan élnek, gyakran közös szövedékben csúcsleveleken. Kb. 150 hernyó él együtt a bebábozódásig, de egy-egy nagy

14 csalánosban akár 100 fészekre is bukkanhatunk. védett helyre húzódnak bebábozódni. BOGARAK Aranyos rózsabogár (Cetonia aurata) 13 Utolsó vedlésük eltt a hernyók szétszélednek, és A rovarok (Insecta) osztályába, a bogarak (Coleoptera) rendjébe és a ganéjtúrók (Scarabaeidae) családjába tartozó faj. Megjelenése: A zömök test bogár felül csillogó fémes zöld, alul rézvörös. Pontozott szárnyfedin sekély hosszanti barázdákkal, a csúcs közelében pedig változó fehér harántmintázat látható. Szárnyfedi repülés közben zárva maradnak, hártyás szárnyukat egy keskeny, oldalsó résen nyújtják ki. Életmódja: A bogarat virágzó bokrokon, fként galagonyaféléken, vadrózsán, bodzán találjuk. Hazánkban mindenhol közönséges. Tápláléka pollen és virágszirom, elssorban a vadrózsa szirmai, innen kapta a nevét. Általában csak napsütéses idben repül. Szaporodása: A nstény petéit korhadó fatuskókba rakja, a lárvák több évig fejldnek a nyirkos törmelékben. Barázdás csíkbogár (Acilius sulcatus) Jellemzi: Ersen lapított teste széles-ovális. Szárnyfedi sárgásak, srn feketén pettyezettek, a nsténynél ersen szrözött, mély hosszanti barázdákkal. Elhátát két fekete harántsáv díszíti, homlokán "V"-alakú mintázat van. Életmódja: Élhelye az iszapos talajú álló- és lassú folyású vizek, de mocsarakban, st pocsolyákban is elfordul. Jól repül és jól úszik. Él és elhullott víziállatokkal táplálkozik. Párzás közben a hím elüls lábainak tapadókorongjával tartja magát szorosan a nstény hátán. Petéit tavasszal a szárazföldön (!) rakja le, több, egyenként petét tartalmazó petecsomóját nedves kéreg vagy mohasznyeg alá rejti. A hosszúkás test lárvák 2-3 hét alatt kelnek ki, és fként vízibolhákra vadásznak. A szárazföldön bábozódnak be, az imágó a vízben telel át. Fényes orsócsíkbogár más néven ércfény csíkbogár (Ilybius subaeneus) Elterjedése: Szélesen elterjedt holartikus faj. Palearktikus elterjedése egészen keleten Mongóliáig húzódik. Magyarországon nem gyakori. Élhelye: Elssorban nagyobb állóvizek szegélyén, a sr növényzet között él. Euritop faj, esetenként szinte minden víztértípusból elkerül, nem kerüli el az idszakos, sós, vagy lassan áramló vizeket. Jellemzi: Az imágók fényre jól repülnek, a szárazföldön telelnek át. Hétpettyes katicabogár (Coccinella septempunctata) Egy közismert és elterjedt európai bogárfaj, amely nem csak esztétikus, de rendkívül hasznos, így méltán népszer. Számos nyelvben becéz neve van, magyarul is illetik kata, katica, katóka, bödebogár, tehénke nevekkel. Észak-Amerikába betelepítették. Megjelenése: A faj neve onnan ered, hogy piros szárnyfedit hét fednként 3,5 fekete petty díszíti. Feje fekete, torához hasonlóan, de mindkét testtáján látható két fehér folt. Csápjai rokonaihoz hasonlóan bunkós végek. A kifejlett katica 5-8 milliméter hosszú, alakja jellegzetesen bogárhátú. A 4-7 milliméteres lárva teste rücskös, hernyószer, de jól fejlett 6 ízeltlába van. Színe alapveten szürke vagy fekete, amit sárgás foltok tarkítanak. Életciklusa: A hétpettyes katicabogár gyakorlatilag mindenhol megtalálható, ahol növények és rajtuk élsköd tetvek megtalálhatóak. A kifejlett példányok tavasszal rakják le levelek fonákára maximum 400 petéjüket, amelyek egy héten belül kelnek ki. A ragadozó lárvák igen mozgékonyak, és négy vedlésen mennek keresztül, míg végül bebábozódnak. Az utolsó lárvabr védekezésképpen ekkor még részben rajtuk marad. A táplálékkínálattól és hmérséklettl függen a lárvák nap alatt fejldnek ki, és 3-17 napot töltenek bábként. Amennyiben gyors a teljes átalakulás, egy hónapra rá egy második generáció is megjelenhet egy éven belül. A kifejlett katicabogarak áttelelnek, és nem sokkal a szaporodást követen elpusztulnak. Az imágó kb. háromnegyed évig tartó élete során szintén ragadozó. Védekezésképpen általában halottnak tetteti magát, illetve a támadó elriasztására vérfröcsköléssel reagál, ilyenkor akár 10%-os testfolyadék-vesztésen is áteshet.

15 Kis szentjánosbogár (Lamprohiza splendidula) 14 Jellemzi: A hím feketésbarna, az elhát elüls szegélyén 2 nagy átlátszó "ablakfolt" van; szárnyfedi érdesek, finoman szrözöttek, 3-4 hosszanti barázdával. A nstény szárnyfedi csökevényesek, sárgásbarnák, a világító lapok a 6. és 7., a világító foltok a 8. potrohszelvényen vannak. A hím, a lárvák és a peték is világítanak. Életmódja: Erdszélek, bokrosok, kertek, az avarban és a moha között, korhadó fa alatt fordulnak el. A szürkületkor és éjszaka aktív, kifejlett bogarak alig táplálkoznak. A hímek repülve keresik a nstényeket, akik növényeken ülnek, röpképtelenek és zöldes fényükkel csalogatják ket (biolumineszcencia). A lárvák 3 éves fejldésük alatt csigákra vadásznak, a zsákmányt harapásukkal bénítják meg. Mezei futrinka (Carabus granulatus) Elfordulása: Magyarország az egyik legelterjedtebb futrinkája. Jellemzi: A zöldesen és bronzosan csillogó bogár szárnyfedin hosszanti lefutású ép bordák, valamint láncszeren tagolt kiemelkedések váltakoznak. Futólábai igen erteljesek. Életmódja: Élhelyét elssorban a vízparti ligeterdk (füzesek, nyárasok) képezik, de nedves réteken is elfordul. Ellentétben a legtöbb futrinkafajjal, a példányok egy része röpképes. A bogarak a legkülönbözbb rovarokra vadásznak, közben a bokrokra is felmásznak. Fként éjszaka aktívak, napközben kövek alatt vagy az avarban húzódnak meg. A legtöbb futrinkafajhoz hasonlóan a fiatal bogarak telelnek át korhadó fatuskókban vagy moha alatt. Petéit a talaj fels rétegébe rakja, a lárvák nyáron kb hétig fejldnek, ezalatt háromszor vedlenek. Ezt követen a földben bebábozódnak, a bábokból 2-3 héttel késbb bújnak ki a kész bogarak. Pézsmacincér (Aromia moschata) A rovarok (Insecta) osztályába, a bogarak (Coleoptera) rendjébe és a cincérfélék (Cerambycidae) családjába tartozó faj. Elfordulása: A magyarországi cincérek egyik legszebb faja. Az ártéri füzesekben elterjedt, de feltn volta miatt védelemre érdemes. Leírása: A bogár többnyire fémes zöld, ritkábban kékes árnyalatú. Több színváltozata is elfordul, melyek közül az ibolyás-bronzos vagy a feketés a ritkábbak közé tartozik. Szárnyfedin finom hosszanti bordázat látható. A bogár sajátos, fanyar illatot áraszt, innen kapta a nevét. Életmódja: Szinte kizárólag öreg fzfákon lehet megfigyelni, a bogár szivárgó fanedvekkel táplálkozik. Teljes fejldése a fzfákhoz kötött, miután lárvái is ezek törzsében élnek. A bábozódás rendszerint szintén a fzfák törzsében történik. A lárvák csak kivételesen fejldnek nyárfák vagy égerfák törzsében. Egyenesszárnyúak Lótücsök (Gryllotalpa gryllotalpa) A lótücsök vagy lótet a rovarok (Insecta) osztályába az egyenesszárnyúak (Orthoptera) rendjébe és a lótücsökfélék (Gryllotalpidae) családjába tartozó faj. Megjelenése: Barna teste zömök, hengeres alakú, elüls lábpárja széles ásólábakká alakult. Háromszöglet fején rövid, fonálszer csápok vannak. Elüls szárnyai rövidek, a hátulsók megnyúltak, hegyesek. Hosszú faroktoldaléka van. Életmódja: Fként éjszaka aktív. Járatokat ás a nedves talajban, ahol apró rovarokkal és növényi részekkel táplálkozik. Szinte állandóan ezekben a labirintusszer, szerteágazó járatokban tartózkodik. A hímek meleg nyári estéken útra kelnek. A kertekben a növények fogyasztása miatt helyenként káros lehet. Szaporodása: A nstény a talajba rakja és rzi a petéket, és a kikel lárvákat is. A lárva telel át, a következ tavasszal lesz belle imágó, kora nyáron már ivarérett. A kifejlett lótücsök általában két évet él, a talajban telel át. Mezei tücsök (Gryllus campestris) Az egyenesszárnyúak (Orthoptera) az ízeltlábúak törzsének és a rovarok osztályának egyik La Fontaine által megénekelt faja. Elterjedése: A mezei tücsök Nyugat-, Közép- és Dél-Európában, valamint Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában él. Magyarországon is gyakori. Napsütötte

16 15 legel k, rétek, füves domboldalak, vasúti töltések és más száraz él helyek gyakori lakója. Leírása: A mezei tücsök hossza miliméter. Szájszerve rágókból áll; ásásra és táplálkozásra alkalmasak. Szárnyai repülésre alkalmatlanok; a hátsó szárnyak kicsik. A rovart zömök, fényes fekete testér l és jókora, sisakszer fejér l lehet könnyen felismerni. Csápjai hosszúak és vékonyak. Jellemz még a hátulsó comb alsó felének piros színe. A hátsó lábak er sen megnagyobbodtak, izomzatuk er s, hogy ásáskor és ugráskor támasztékul szolgáljanak. E rovarnál a hallószerv nem a fején van, hanem az elüls lábszáron. A tücsök behajlítja lábát, hogy egy hangforrással összehangolja és megállapítsa, honnan jön a hang. A n stény potroha végén tojócs van. Életmódja: A hím közismert hangos énekét V-VI között többnyire a maga vájta földi lyuk el tt hallatja. Elüls szárnyainak összedörzsölésével ciripel. Éneküket csak június végéig halljuk. A mezei tücsök f ként éjszaka aktív, növényi anyagokkal táplálkozik, de kisebb rovarokat is fogyaszt. Kifejlett rovarként 3-4 hónapig él. Szaporodása: Miután az állatok lárva alakban telelnek át, már kora nyári id szakban ivarérettek. A párzási id szak Közép-Európában májustól júliusig tart. A n stények petéiket egyenként a talajba rakják. Akár 200 pete is lehet. A petéb l való kifejl déshez 3-4 hét kell, hogy elteljen. A lárva nyár elején kel ki, növényekkel táplálkozik, és a tél beállta el tt 7-8-szor vedlik. Miel tt tavasszal eléri a feln tt stádiumot, még kétszer vedlik. Többnyire magányosan élnek. Szemölcsev szöcske (Decticus verrucivorus) A rovarok (Insecta) osztályába az egyenesszárnyúak (Orthoptera) rendjébe és a fürgeszöcskefélék (Tettigoniidae) családjába tartozó faj. El fordulása: Rétek, legel k, parlagok, puszták lakója, többnyire a talaj közelében tartózkodik. Leírása: Egyike a legnagyobb hazai "énekl " egyenesszárnyúaknak. Teste zömökebb, mint a zöld lombszöcskéé. Színezete sárga, zöld, vagy barna, de minden esetben sötét foltokkal. Szárnyai messze túlérnek a potrohon, n stényeknél viszont csupán a hosszú tojócs közepéig. Életmódja: A hímek éneke hangos és átható. A lárva és imágó egyaránt apró rovarokat fogyasztanak, növényi anyagokat csak ritkán esznek. Korábban a szemölcs irtására használták, mert azt hitték, hogy a harapást követ en kibocsátott barna váladék elmulasztja a szemölcsöt. Szaporodása: A n stény tojócsövével juttatja petéit a talajba, ahol azok áttelelnek és tavasszal kelnek ki bel lük a lárvák. Zöld lombszöcske (Tettigonia viridissima) El fordulása: Európa egész szárazföldi vidékén elterjedt, Dél-Angliában, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten is. Kedvelt él helyei a bokrok és a fák, de a magas, kórós gyomvegetáció is. Leírása: Hatalmas termet, f zöld szín rovar, jellegzetesen hosszú és vékony csápokkal, er s ugrólábakkal, a n stény hosszú tojócs vel rendelkezik. Ez utóbbi nem nyúlik túl az összecsukott szárnyakon. Életmódja: A zöld színükkel kit n en álcázott rovarokat gyakran csak hosszan tartó, hangos énekük árulja el, ezt a hímek elüls szárnyaik egymáshoz dörzsölésével idézik el. A zöld lombszöcske 6 hónapig él. Szaporodása: A n stény a petéit er s tojócsöve segítségével a talajba vagy a kéregrepedésekbe rakja. A körülbelül 100 pete 5 milliméter hosszú és sötétszürke szín. A petékb l csak a következ évben kelnek ki a kis szöcskék. Eleinte a réteken, ott f leg a bokrok közelében élnek, csak július végén alakulnak át kifejlett rovarrá. A lárva és az imágó egyaránt ragadozó életmódú, rovarokkal táplálkoznak. Szitaköt k Kisasszony-szitaköt (Calopteryx virgo) A kis szitaköt k (Zygoptera) színes szárnyú szitaköt k (Calopterygidae) családjába tartozó, ragadozó rovar. Elterjedése: Rendszerint a nyugat-szibériai faunaelemek közé sorolják. Európa-szerte elterjedt. A Kárpát-medencében els sorban a hegy- és dombvidékek erd s területeinek patakjai mentén fordul el, többnyire a hegyi szitaköt kkel együtt. Leírása, életmódja: Lárvája a többi színes szárnyú szitaköt höz hasonlóan az oxigénben gazdag, gyorsan áramló vizet kedveli, ezért a nyáron er sebben átmeleged patakokban nem él meg. Ha a patakot árnyékoló fákat kivágják, ez a faj elt nik. Gyakran a vízparti fák gyökerei között, esetleg (ha van hínár) a növényekre kapaszkodva zsákmányol kisebb gerincteleneket. Folyamatosan kel faj: májustól nyár végéig találhatunk frissen átalakult példányokat. Többnyire az imágók sem távolodnak el messze a pataktól, de a legszívesebben a besz r d napfényes foltokon, nyíltabb helyeken

17 16 táplálkoznak. Az élénk fém-kék test és szárnyú hímek a patak partján növ növényeken foglalnak helyet, és jellegzetes szárnymozdulatokkal (nyitogatással) jelzik a rivális hímeknek, hogy mely területre tartanak igényt. Ugyancsak jellegzetes (gyors, apró szárnycsapásos) udvarló repüléssel közelítik meg az érkez nstényeket. Laposhasú acsa vagy közönséges acsa (Libellula depressa) A rovarok (Insecta) osztályában a szitakötk (Odonata) rendjében és a laposhasú acsafélék családjának névadó faja. Nagy elterjedési területén többnyire gyakori vagy közönséges. Elterjedése: Európában és El-Ázsiában honos faj, Magyarországon is elterjedt. Síkvidéki állóvizekben, csatornákban, vizesárokban él; 1000 m-es magasság fölé nem megy Leírása: Kifejletten hossza mm; a szárny fesztávolsága eléri a 8 cm-t. Potroha feltnen széles a hímé kék, a nstényé olajbarna. Szárnyai átlátszóak, mindkét szárny tövén barnásfekete, háromszög alakú folttal. Életmódja: Gyakori a kisebb tavak, pocsolyák környékén, de a víztl távol is megjelenik. Lesbl vadászik: többnyire vízinövények száráról lesi a rovarokat. Kiszemelt áldozatát lábaival ragadja meg, és rendszerint nyomban, még a levegben el is fogyasztja. A nstény a petéit repülés közben ejti a vízbe, a hím eközben nem kíséri. Lárvái a többi szitakötéhez hasonlóan ragadozók. Két év alatt fejldének ki úgy, hogy mindkét évben áttelelnek. Új élhelyeken, például kerti tavaknál gyakran ez a szitakötfaj telepszik meg elsként. Szaporodása: Átalakulással szaporodik (mint minden szitaköt). Lárvája széles, lapos, rövid potrohú. Májustól augusztus elejéig repül, a leghamarabb feltn szitakötk egyike. A kikelés után pár nappal már ivarérett. Mindig a levegben párzik; az aktus néhány másodperctl egy percig tarthat, majd a pár szétválik. Peterakás közben a hím a nstény fölött lebeg, és elzi a többi hímet. Ezután a nstény hamarosan újra párzik. A nstények a peték lerakása közben is elbarangolnak, és így sok alkalmas élhelyet oltanak be. Az ivadékok efféle szétszórásának eredményeként a kis lárvák kevésbé versengenek a táplálékért, mint amikor valamennyien együtt vadásznak egy tócsában. Ha a tócsa kiszárad, akkor a lárva beássa magát a puha iszapba, és ott nyugalmi állapotba kerül; ebben az állapotban akár hat hétig is életben maradhat. Sebes acsa (Aeshna cyanea) Az egyenltlen szárnyú (avagy nagy) szitakötk egy meglehetsen gyakori faja. Elfordulása: Holomediterrán faj, amely Európában Skandinávia északi és a Balkán déli részei kivételével mindenhol elfordul, és elterjedési területe szünet nélkül húzódik át Ázsiába. A Kárpát-medencében inkább a dombvidékeken és középhegységein erdeiben lelhet fel. Gyakorta ugyanezeken az élhelyeken találkozhatunk a zöld rablóval (Lestes viridis) és alkalmanként a vörös légivadásszal (Pyrrhosoma nymphula). Életmódja: Leginkább az erdei tavacskákat, a beárnyékolt viz árkokat, az erdei patakok lelassuló szakaszait, az ével kisvizeket kedveli. Lárvája többnyire két évig fejldik. A nyár közepétl szeptemberig folyamatosan kel ki, egy-egy kései példánnyal még november elején (az els komolyabb fagyokig) is találkozhatunk, ha az idjárás megfelel. A hímek a szkös szaporodási helyek idosztásos elfoglalásával hívták fel magukra a kutatók figyelmét. A nstények tojásaikat a vízpart mohapárnáiba, nedves talajra helyezik. Másodlagos nemi jellegei kevéssé feltnek. Alapvet magatartása az állandó járrözés. Ezek a repül szitakötk állandóan mozognak, és a területet-egymást kölcsönösen elkerülve aszerint osztják fel, hogy milyen srn élnek az adott helyen. A megosztandó forrás a párzáshoz jutás valószínsége. Ha nagyon sokan vannak nagyon kis helyen, azt nemcsak térben, de idben is megosztják, ha viszont kicsi a konkurencia, aktívan keresik a nstényeket. Ez a stratégia valamennyi hazai faj közül a sebes acsánál a legkifinomultabb. Szép légivadász (Coenagrion puella) Jellemzi: Igen karcsú szitaköt, hím alapszíne kék, a nstényé zöldesbarna: a potroh mindkét ivarnál fémes fekete mintázatot mutat, nsténynél a fekete területek nagyobb kiterjedések. A 2. potrohszelvényen patkó alakú rajzolat van. Életmódja: Álló- vagy lassú folyású vizek parti növényzete felül repül. A peterakás lánchelyzetben történik (lásd fotó) a nstény a petéket kör alakban rakja a vízinövények levélfonákjára, de közben ellentétben a rokon fajokkal, nem merül a víz alá. A lárva áttelel, fejldésének befejeztével (a hmérséklettl függen, de 3 hónappal késbb) elhagyja a vizet, és kész rovarrá vedlik.

18 17 Kétélt ek Gyepi béka (Rana temporaria) El fordulása: A gyepi béka Angliától és Közép-Európától Észak-Skandináviáig és keleten Szibériáig mindenütt elterjedt. Nedves erd k, rétek, lápos területek, mez k és mocsarak lakója. Leírása: Színezete rendkívül változó, a sárgástól a vörhenyesen át a feketésbarnáig terjed, több vagy kevesebb sötét folttal. A hímeknek a kecskebékával ellentétben bels hólyagjai vannak, nászid ben (lásd kép) a b rük megduzzad, és feketés hüvelykujjvánkosuk fejl dik. Életmódja: Nappal és éjszaka egyaránt tevékeny, jól alkalmazkodott a szárazföldi élethez. A talajban vagy a vízben, a meder iszapjában telel, hangja nem felt n. Férgeket, csigákat, rovarokat fogyaszt. A gyepi béka fogságban 12 évig is élhet. Szaporodása: A farkatlan kétélt ek közül els ként jelenik meg a petéz helyeken, néha távolabbról vándorol a vízhez. A n stény álló- és lassú folyású, sekély vízben egy csomóban rakja le 3500 petéjét. A kocsonyás csomó a víz felszínén úszik. Kecskebéka (Rana esculenta) Egy rendkívül elterjedt kétélt, amely mint az utóbbi évek DNS-vizsgálatai kiderítették valójában nem önálló faj, hanem a tavibéka (Rana ridibunda) és a kis tavibéka (Rana lessonae) természetes hibridje, így fennmaradása mindkét faj jelenlétét igényli. Elterjedése: A kecskebéka fajkomplex Közép-Európa és az Appennini-félsziget lakója, ahol a kis tavi béka és a tavi béka egyaránt el fordul a sík- és dombvidékek álló- és folyóvizeiben. Leírása: A kecskebéka mind a tavi, mind a kis tavi békák jellegzetességeivel rendelkezik, és rendkívül nagy változatosságot mutat színezetét és mintázatát tekintve. Hasa általában szürkés, háta gyakran zöld alapon fekete foltos, b re kevéssé rücskös. Hátsó, citromsárga foltos ugrólábai rendkívül hosszúak és er sek, akár a 10 centiméteres hosszúságot is elérhetik. A különbségtétel inkább egyéb küls jegyek (így a test/lábszár, vagy a hátsó lábon az els ujj/sarokgumó arányai) alapján történik. A kecskebéka 6-12 centiméteres nagyságú, sarokgumója közepes méret. A hímek szájzugában két küls hanghólyag van. Életmódja: A faj leginkább a tavi békák életvitelét folytatja, mivel ritkán merészkedik távol a vízt l, és veszély esetén is azonnal ott keres menedéket. A szárazföldön akár 1 méteres ugrásokkal közlekedik. Mint rokonai, a kecskebéka is ragadozó, hosszú nyelvével ragadja meg különféle ízeltlábúak, els sorban repül rovarok közül kikerül áldozatát. Telente a hideg miatt kénytelen vermelni. Sarokgumója lehet vé teszi, hogy a talajba ássa be magát, de gyakrabban választja téli álma helyszínéül vizes él helye iszapját. A tavaszi el bújást követ en megkezd dik a párzási id szak, ilyenkor esténként a fajkomplex hímjeinek kuruttyolásától hangos a vízpart. Hibridsége ellenére a kecskebéka mind tavi, mind kis tavi, s t más kecskebékákkal is képes szaporodni. A vízbe rakott peték megtermékenyülésüket követ en néhány napra egy tápláló és véd funkciót ellátó kocsonyás burokba kerülnek. A kikel ebihalak fejl désük során számos vízi rovarlárvát pusztítanak el. Védettsége: Nagy példányszáma garantálni látszik fennmaradását, bár a vizes él helyek elt nése, a vízszennyezés és a rovarirtó szerek potenciális veszélyforrást jelentenek. A kecskebéka számos állatkísérlet alanya, és ez a faj szolgál az egyes országokban kedvelt békacomb forrásául. Magyarországon mint minden kétélt és hüll védettséget élvez, eszmei értéke 2000 forint. Zöld levelibéka (Hyla arborea) El fordulása: Ligetes folyóvölgyek, víz közeli bokrosok, erd szélek, nádasok, ezekkel határos füves területeken él. Leírása: Kis termet béka, színe: f zöld, sárgás, barnás, vagy feketésszürke, igen ritkán akár kék is lehet. B re felül sima, hasoldala szemcsés. A hím torkán hanghólyag van. Elüls lábai és hátulsó ugrólábai ujjain tapadókorongok vannak. Életmódja: F ként éjszaka tevékeny, napközben el szeretettel sütkérezik a leveleken, nádszálakon. Hangos, hosszan tartó: "ke-ke-ke-ke" hangja jellemz, a hímek gyakran kórusban brekegnek. A népi id járásjóslás szerint ilyenkor es t jeleznek. F ként repül rovarokra vadászik. Szaporodása: A n stények petét tartalmazó petecsomóit napsütötte tószegélyek sekély vizébe, kubikgödrökbe, sóderbányák vizesgödreibe, árkokba rakja le, ahol azok a fenékre süllyednek. Az apró, mindössze 1 cm-es békácskák 3-4 hónappal kés bb hagyják el a vizet.

19 18 HÜLLK Fürge gyík (Lacerta agilis) Egy széles körben elterjedt eurázsiai hüllfaj. Bár neve különleges gyorsaságra utal, valójában a lassabb mozgású gyíkok közé tartozik. Elterjedése: Európa hideg égövi és mediterrán éghajlatú területeirl, illetve Írországból, Nagy-Britannia nagy részérl és a francia atlanti-óceáni partvidékrl hiányzik, keleten egészen a Bajkál-tóig elfordul. Élhelyét tekintve nem válogatós, de a magas füv, nedvesebb területeket különösen kedveli. Leírása: A fürge gyík általában centiméter hosszú, de akár a 27 cm-t is elérheti. Teste zömök, farka ellenben meglehetsen hosszú, kb. 1,5-szerese a testének. Végtagjai vastagok, feje széles és rövid. A nemek méretüket tekintve hasonlóak, de színezetük alapján könnyen meg lehet ket különböztetni: a hímek oldala és lábai fzöldek, a nstényekéi azonban világosbarnák. A mintás háti rész mindkét ivar esetében barnás szín, ezen foltokból összeálló, fehérrel pettyezett és csíkozott gerinccsík húzódik. Nászidszakban a hímek hátán zöld vonal figyelhet meg a gerinc mentén. A fiatal egyedek sárgásbarnák, bár a sötétebb, foltos hát náluk is megfigyelhet. Hasuk világos, zöldes, esetleg kék árnyalatú. Életmódja: A fürge gyík október elejétl március elejéig telel valamilyen fagymentes helyen, farönkök között, lyukakban. Aktív periódusában hasonló helyeken éjszakázik, bár meglehetsen korán megkezdi táplálék- vagy párkeres körútját. Kora reggel elszeretettel nyalogatja a harmatot a növényekrl. Táplálékát különféle ízeltlábúak képezik: pókok, lepkék, egyenesszárnyúak stb. Egész nap aktív, bár az ers napsütést inkább kerüli. Szaporodása: A párzási idszak májusban érkezik el, ilyenkor az esetleg összetalálkozó hímek vehemens, bár komolyabb sérüléssel sosem járó harcot vívnak, melynek legfeljebb egy-egy alapveten is ledobható farok esik áldozatul. Kb. 5-6 hét után ássa el nstény puha héjú tojásait avar vagy kövek alá. A rejtekhelyre késbb földet is kapar, hogy melegen tartsa a tojást. A fiatal fürge gyíkok július-augusztus fordulóján kelnek ki, és azonnal megkezdik önálló életüket. Az idsebb egyedeknél általában késbb vonulnak telelni. Védettsége: Egyelre általánosan elterjedt faj, így közvetlenül nem veszélyeztetett. Emberi részrl leginkább az élhelyek pusztulása és elszigeteldése befolyásolhatja károsan az állományát. Számos természetes ellensége van, többek között a rézsikló, egerészölyv, a sün és házimacska. Magyarországon, mint minden hazai kétélt és hüll, a fürge gyík is védett. Eszmei értékét forintban szabták meg. Vízisikló (Natrix natrix) Egy közismert és elterjedt eurázsiai, nevével ellentétben nem szorosan a vízhez kötd kígyófaj. Elterjedése: A vízisikló nagy területen, az Atlanti-óceántól a Bajkál-tóig megtalálható északon egészen a 67 északi szélességi körig. Európában Nagy- Britannia és Skandinávia északi részérl, valamint egész Írországból hiányzik. Számos endemikus alfaja található meg különféle szigeteken, így Korzikán és Cipruson. Elssorban lassabb folyóvizek, tavak, holtágak, mocsarak mellett él, de kavicsbányákban, lápokban és víztl távolabb is elfordul sík-, domb- és alacsonyabb hegyvidéken egyaránt. Leírása: A faj testfelépítése erteljes, a nstények rendszerint nagyobbak a hímeknél: ez utóbbiak hossza ritkán éri el az 1 métert, míg a nstények gyakran 120 centiméteresek, st háborítatlan vidéken akár 1,5 méteres hosszt is elérhetik. A vízisikló színezete változatos: ormós pikkely háta zöldes- vagy kékesszürke (gyakoriak a fekete melanisztikus példányok), a sötétszürkés haspajzsok széle csontfehér. A háton páros fekete pontsor fut végig. Egyik legjobb azonosítójele a tarkó két oldalán látható, nstényeknél halványabb, hímeknél erteljesebb szín, félhold alakú, sárga, fehér vagy ritkábban vörös folt, amely azonban számos egyedrl hiányozhat. Életmódja: A faj ügyesen közlekedik kígyózó mozgásával mind a vízben, mind a szárazföldön. Hüll lévén elssorban nappal aktív, ilyenkor vadászik. Táplálékát kisebb termet gerincesek képezik, elssorban különféle halak és kétéltek, kiváltképpen békák. Rajtaütésszeren elkapott áldozatát elevenen fogyasztja el. Mérget nem termel, bár ha megriasztják, kobraállást vehet fel, és fenyegeten sziszeghet. Ilyenkor bzös váladékkal spricceli le a támadót, amelyet a kloákájába ürül mirigy termel. A veszélyhelyzetekbl általában igyekszik elmenekülni, vagy végs esetben holtnak tetteti magát (hátára fekszik, száját kitátja, és nyelvét kilógatja). Kés sszel, ahogy egyre hvösebb lesz, a vízisiklók száraz és meleg téli rejtekhelyet keresnek, ahonnan csak márciusban merészkednek el. Szaporodása: A kifejlett siklók tavasz végén-nyár elején párzanak, de a nstény csak július-augusztusban rakja le kb , végüknél füzérré összeragadt tojását. Erre a célra elszeretettel választ komposzthalmokat, rothadó növénykupacokat, olykor más nstényekkel közösen. Az októberben kikel kicsinyek legfeljebb 15 centiméter hosszúak, de méretüktl eltekintve úgy néznek ki, mint a felnttek.

20 19 Védettsége: Az emberek oktalan félelmükben gyakran végeznek vele, illetve a vizek szennyezése és a vizes élhelyek pusztulása csökkenti a faj állományát. Természetes ellenségei is akadnak szép számmal: tojásait patkányok és kutyák, a kis siklókat halak és békák, a kifejlett egyedeket gázlómadarak fogyasztják elszeretettel. Ennek ellenére a Természetvédelmi Világszövetség értékelése szerint a nagy területen elterjedt, emberi környezethez alkalmazkodni képes vízisikló nem szorul védelemre. Magyarországon, mint minden hazai kétélt és hüll, a vízisikló is védett, eszmei értékét forintban szabták meg. HALAK Eddig a mesterséges vízesésig tudnak az Által-érbl felúszni a halak. Ez a rövid szakasz sokkal tisztább, mint az Által-ér, ezért itt gyakran figyelhettünk meg halrajokat és a rájuk vadászó vízimadarakat. Itt, a legalsó szakaszon, a vízmér állomás alatt halak is elfordulnak a patakban, fképpen keszegfélék. Pl.: bodorka, szélhajtó küsz, vörösszárnyú keszeg, dévérkeszeg. Megfigyelhet még naphal, törpeharcsa, ritkábban csuka, sügérfélék. Bodorka vagy búzaszem keszeg (Rutilus rutilus) Elfordulása: Minden vizünkben él, a Velencei-tóban tömegesen. Szereti a csendesen folyó és állóviz helyeket, nyáron fként a hínáros részeket keresi. Egész Európára jellemz faj, a déli félszigeteket kivéve. Leírása: Kis termet, legtöbbször cm-es. Az els évben 3-5, a 2. évben 6-7, a 3. évben 8-10, a 4. évben 10-15, az 5. évben cm nagyságú. Táplálékkal bven ellátott vizekben nem ritkák 20-22cm-es példányok sem. Teste oldalról lapított, nem túl magas hátú, szája csúcsba nyíló, középállású. A has- és hátúszók els sugarai merlegesen egy vonalba esnek, a hasvonal a hasés a farok alatti úszók között hengeres, él nincs rajta. A táplálékb vizekben, magasabb, szélesebb hátú, ún. állóvízi változata él, szemben a folyóvízi nyúlánkabb egyedekkel. Szemgyrje pirosas (búzamag szín), innen a másik neve, a hát zöldesszürke, a has fehér, a páros úszók enyhén vörhenyesek, a páratlanok szürkésvörösek. Életmódja: Rovarlárvát, aprócsigát, planktonrákokat, hínárhajtásokat fogyaszt. Szaporodása: Április elején C-os vízhmérsékleten csoportosan ívik. A hímeken ilyenkor ún. nászkiütés jelenik meg. Gyökérzetre, algás kövekre, vízinövényzetre ragad sárgás 1-1,5 mm átmérj ikrája. Az ikramennyiség testsúly-kilogrammonként. Az ivarérés a 2. ill. a 3. nyár után következik be. Elhúzódó ívása esetén képes keresztezdni közeli rokonával a vörösszárnyú keszeggel (ez a faj késbb ívik). Hibridjeik életképesek, mindkét faj jegyeit magukon viselik és nagyobbra nnek a bodorkánál. Jelentsége: Étkezési értéke csekély, nagyon szálkás, húsa kevésbé ízletes. A süll ívási parazitája, mivel szívesen ikrázik a süllk által tisztogatott fészekhelyre, ezzel befullasztja a süllikra egy részét. Idszakonként tömeges kapást nyújtó hal, ezért fként francia, belga és luxemburgi horgászok kedvelik. Nálunk inkább csalihal. Csalija aprógiliszta, paprikás kenyér, polenta, csontkukac. Fogása nem esik korlátozás alá. Csapósügér (Perca fluviatilis) Elfordulása: Eurázsiában a gyors folyású hegyi patakok kivételével, szinte minden folyó- és állóvízben megtalálható. A Galla-patakba az Által-érbl úszik fel. Életmódja: Legszívesebben a növényzet között tartózkodik. A fiatalok kisebb csapatokat alkotnak, az idsebbek egyedül élnek. A 30 cm hosszú és fél kg-os példányok ritkák. Tápláléka vegyes összetétel, elssorban azonban apró halakból áll. Szaporodása: 3-4 éves korában ivarérett. Március-áprilisban C hmérséklet vízben ívik. Páros ívó. Az ikraszemek kocsonyás anyagban csipkeszer szalagot alkotnak, amelyet kemény aljzatra vagy vízinövényekre ragaszt. Egy-egy kifejlett nstény 200 ezer ikrát is lerakhat. Ezután a szülk elhagyják az ívóhelyet. Az ivadék 2-3 hét alatt kel ki. Csuka (Esox lucius) Elfordulása: Európában, Oroszországban és Észak-Amerikában honos. Magyarország vizeiben is honos ragadozóhal. Leírása: Teste hosszúkás, erteljes, színe halvány ezüst-aranyostól az olajzöld alapon arany foltos változatokig terjedhet, finoman pikkelyezett, halványan csíkozott, ers hátúszója teste hátsó részén van. Szája hosszúkás,