LINUX ALAPÚ HÁLÓZATOK

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "LINUX ALAPÚ HÁLÓZATOK"

Átírás

1 Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar BÁNYÁSZ GÁBOR DÉVAI ISTVÁN KARDOS GERGELY SZÁNTAI ISTVÁN LINUX ALAPÚ HÁLÓZATOK Jegyzet v1.0 Budapest, május 10.

2 Tartalomjegyzék 1. Bevezetés A Linux A szabad szoftver A Linux licence A Linux rendszermag áttekintése A Linux-kernel felépítése Belépés Virtuális konzolok Grafikus felület A jelszó beállítása A legfontosabb parancs: man A parancsformátum Gyakran használt parancsok Szövegszerkesztők A vi szövegszerkesztő A nano szövegszerkesztő A joe szövegszerkesztő Állományok, állományrendszerek Állomány típusok Hierarchikus állományrendszer A könyvtárfa áttekintése Linkek Az eszközállományok Fájlrendszer típusok Minix Extended filesystems (ext, ext2, ext3, ext4) Journaling állományrendszerek Más operációs rendszerek támogatása A CD állományrendszere: iso Hálózati állományrendszerek Az állományrendszer paraméter használata Fájlrendszer létrehozása Partíciók létrehozása, kezelése Állományrendszerek összekapcsolása és leválasztása Partíció létrehozása, formázása, felcsatolása A Linux állományrendszer megjavítása Rendszerpartíciók paramétereinek megadása Ext2 állományrendszer konverziója ext3-ra ii

3 2.13. A swap Swap partíció hozzáadása a rendszerhez Swap állomány hozzáadása a rendszerhez A swap eltávolítása Felhasználók adminisztrációja, quota, shell Felhasználók adminisztrációja A felhasználói azonosítók Felhasználók létrehozása Felhasználó letiltása Felhasználó törlése Csoportok adminisztrációja Az állományrendszer jogosultságai A jogok megváltoztatása (szimbolikus jelekkel) A jogok állítása (oktális számokkal) Alapértelmezett állomány jogok Az ext2, ext3, etx4 állományrendszerek további jogosultságai Quota A quota bekapcsolása az állományrendszerre A quota táblázatok létrehozása A quota rendszer bekapcsolása A quota értékek beállítása A türelmi idő beállítása A parancsértelmező (shell) Parancssor értelmezés A shell beépített parancsai Állománynév-helyettesítés Standard input/output átirányítás Csővezeték Parancshelyettesítés Parancssorozatok Szinkron és aszinkron folyamatok Csoportosítás A Bash shell további funkciói Változók kezelése Speciális változók A shell indulási folyamata Alias Parancs history Parancsállományok Beépített parancsok iii

4 Feltételek kiértékelése Vezérlési szerkezetek If feltétel For ciklus While ciklus Until ciklus Case szerkezet Shell szkript példa Erőforrás kontroll Segédprogramok, folyamatok kezelése, chroot, a rendszer indulása, automatizált programindítás, log Segédprogramok és szűrők A find parancs A head és tail parancsok A sort parancs A uniq parancs A cmp és diff parancsok A patch parancs A grep parancs Egyszerű reguláris kifejezések Folyamatok A folyamatok monitorozása Háttérfolyamatok Kommunikáció a folyamatokkal, megszüntetés Folyamat vezérlése a bash shellben Prioritásállítás Chroot A rendszer elindulása GRUB GRUB telepítése merevlemezre GRUB konfigurációs állomány GRUB Az inittab állomány Upstart Az Upstart működése Upstart események Upstart jobok Kompatibilitás Leállítás Újraindítás iv

5 Elfelejtettük a jelszót, nem probléma, törjük fel! A futásszintek szolgáltatásai Kezelés kézzel A chkconfig program A sysv-rc-conf program Automatizált programindítás Cron Konfiguráció Felhasználók lehetőségei A hozzáférés szabályozása A módosítások hatályba lépése At A hozzáférés szabályozása Batch Log mechanizmus Rsyslog Log állományok Logrotate Csomagkezelés, X Window System, asztali környezetek RPM csomagkezelés Az rpm használata Csomagok telepítése és eltávolítása Telepítés Eltávolítás Frissítés Információk lekérdezése Csomagok fordítása, készítése Forrás csomag lefordítása Bináris RPM készítése forrás RPM-ből A spec fájl A header szekció Prep A build szekció Az install szekció A clean szekció Opcionális telepítés, eltávolítás előtti és utáni szkriptek A files szekció A changelog szekció Bináris RPM készítése tgz forrásból A yum használata v

6 Csomagok telepítése és eltávolítása Telepítés Eltávolítás Frissítés A yum egyéb funkciói Csomaginformációk lekérdezése, keresés Debian csomagkezelés A dpkg használata Csomagok telepítése és eltávolítása Telepítés Eltávolítás Frissítés Csomaginformációk lekérése Bináris Debian csomag készítése Csomagszerkezet A debian-binary fájl data.tar.gz A control.tar.gz fájl A Debian control fájl A csomag összeállítása és ellenőrzése A helyi debian könyvtár előkészítése A szükséges fájlok A fájlok elhelyezése a helyi debian fa-struktúrában A Debian csomag elkészítése és ellenőrzése Az apt használata Csomagok telepítése és eltávolítása Telepítés Eltávolítás Frissítés Az apt-get egyéb funkciói Csomaginformációk lekérdezése, keresés Az apt-file program Átjárás az RPM és a Debian csomagkezelés között X Window System X Window architektúra Ablakkezelők Kliens alkalmazások Asztali környezetek Az X elindítása A startx működése vi

7 Az X session indulása Az xorg.conf fájl Kliens futtatása távoli gépen Jogosultság beállítása az X szerveren Xhost Xauth Az X kliens kimenetének átirányítása SSH X forward Grafikus konfigurációs eszközök A felhasználók adminisztrálása A folyamatok monitorozása Futásszintek beállításai Log állományok tanulmányozása Rendszer csomagok telepítése és eltávolítása Hálózat-konfiguráció, SSH, FTP, NFS, Samba Röviden a TCP/IP hálózatokról Kommunikáció a hálózaton Lokális hálózat Globális hálózat A TCP/IP protokoll ismertetése Host to Network Layer Internetwork Layer Internet Potocol Adress Resolution Protocol Internet Control Message Protocol Transport Layer Transmission Control Protocol User Datagram Protocol Application Layer Hálózati eszközök A hálózati interfészek konfigurálása Red Hat konfigurációs szkriptek Az /etc/network/interfaces állomány Az Ethernet interfész Az Alias interfész Egyéb interfészek Interfész kontroll szkriptek Grafikus konfiguráció Útválasztás Névleképezés vii

8 6.6. A Network Configuration program Hálózati szolgáltatások automatikus indítása TCP Wrapper Távoli shell alapú elérés Állományok átvitele Állományok megosztása FTP NFS Samba A működő szerver vizsgálata A konfiguráció Alap szerver beállítások Autentikációs beállítások Felhasználók importálása az smbpasswd állományba Megosztások Konfiguráció ellenőrzése Grafikus konfigurálás Webszerver, PHP, Drupal, AWStats Webszerver Globális beállítások Port és interfész használat Server-Pool beállítások Dynamic Shared Object (DSO) A fő szerver szekció Jogosultság beállítások Adminisztratív cím A szerver azonosítása A dokumentum könyvtár Könyvtár beállítások Felhasználói könyvtárak Az alapértelmezett index állomány A.htaccess állomány MIME típus beállítások Az alapértelmezett MIME típus Logolás A dokumentum-könyvtáron kívüli könyvtárak elérése Átirányítás A szerver által generált index lista Nyelvi beállítások További kiterjesztés leképezések viii

9 Hibajelzések Egyéni browser beállítások Apache mint proxy szerver Virtuális szerverek Védett könyvtár létrehozása SSL Grafikus konfigurációs eszköz A PHP beállítása A mod_rewrite modul használata PHP esetén A phpmyadmin telepítése A Drupal tartalomkezelő rendszer telepítése Az AWStats statisztikai programcsomag telepítése Levelezés (protokollok, levelezőszerverek, spamszűrés) SMTP POP IMAP A levelezőszerver Sendmail Postfix Dovecot Procmail Spamszűrés Squirrelmail Hálózatdiagnosztika, hálózatok feltörése, Certificate Authority, snort Hálózatdiagnosztika Ping Traceroute LFT Netstat Nmap Tcpdump Wireshark Egyszerű monitorozás A TCP kommunikáció követése Whois Hálózatok feltörése, avagy mennyire nyilvános a kommunikációnk ARP poisoning Ettercap Aircrack-ng ix

10 Az aircrack-ng alapszintű használata SSID rejtése MAC szűrés WEP WPA/WPA Összegzés Certificate Authority A valós élet OpenSSL Az openssl.cnf állomány A CA segédprogram A Certificate Authority létrehozása A tanúsítvány lecsupaszítása A szöveges információk megtekintése Tanúsítványok létrehozása és aláírása A jelszó eltávolítása A tanúsítvány visszavonása A tanúsítvány megújítása Tűzfalak Naplófeldolgozás PAM, DNS, DHCP PAM Konfigurációs állományok A konfigurációs állományok szintaktikája Példa konfigurációs állomány Konzol jogosultságok További beállítások DNS A DNS feladata Helyi feloldás A névfeloldás folyamata BIND konfiguráció A reverse DNS beállítása BIND futtatása chroot környezetben DHCP A DCHP feladata DCHP konfiguráció Dinamikus host Statikus hoszt x

11 A dhcpd indítása Verziókezelő rendszerek CVS Subversion A Subversion beüzemelése Szerver-beállítások SVN tároló létrehozása, fájlok importálása Hozzáférés Közvetlen hozzáférés Hozzáférés WebDAV protokollal Hozzáférés SSL titkosított WebDAV protokollal Hozzáférés saját protokollal Hozzáférés SSL titkosított saját protokollal Git A Git beüzemelése Új projekt hozzáadása a tárolóhoz Az első projekt commitolása Felhasználók hozzáadása Elérés böngészőből Publikus tároló létrehozása A git daemon kezelése SVN vagy Git? xi

12 1. Bevezetés 1.1. A Linux A Linux szónak több jelentése is van. Technikailag pontos definíciója a következő: A Linux szabadon terjeszthető, Unix-szerű operációs rendszer-kernel. A legtöbb ember a Linux szó hallatán azonban a Linuxkernelen alapuló teljes operációs rendszerre gondol. Így általában az alábbiakat értjük rajta: A Linux szabadon terjeszthető, Unix-szerű operációs rendszer, amely tartalmazza a kernelt, a rendszereszközöket, programokat, és a teljes fejlesztői környezetet. A továbbiakban mi is a második jelentését vesszük alapul, vagyis a Linuxot mint operációs rendszer mutatjuk be. A Linux kiváló, ingyenes platformot ad a programok fejlesztéséhez. Az alapvető fejlesztőeszközök a rendszer részét képezik. Unix-szerűségéből adódóan, programjainkat könnyen átvihetjük majdnem minden Unix- és Unix-szerű rendszerre. További előnyei: a teljes operációs rendszer forráskódja szabadon hozzáférhető, használható, vizsgálható és szükség esetén módosítható; ebbe a körbe bele tartozik a kernel is, így komolyabb, a kernel módosítását igénylő problémák megoldására is lehetőségünk nyílik; mivel a stabil és a fejlesztői kernel vonala jól elkülönül, ezért célrendszerek készítésénél szabadon választhatunk, hogy stabil, vagy a legújabb fejlesztéseket tartalmazó rendszerre van szükségünk; a Linux fejlesztése nem profitorientált fejlesztők kezében van, így fejlődésekor csak technikai szempontok döntenek, marketinghatások nem befolyásolják; a Linux-felhasználók és -fejlesztők tábora széles és lelkes. Ennek következtében az interneten nagy mennyiségű segítség és dokumentáció lelhető fel. A Linux története 1991-re nyúlik vissza. Linus Torvalds a helsinki egyetem diákja ekkor kezdett bele a projektbe. Eredetileg az Andrew S. Tanenbaum által tanulmányi célokra készített Minix operációs rendszerét használta a gépén. A Minix az operációs rendszerek működését, felépítését volt hivatott bemutatni, ezért egyszerűnek, könnyen értelmezhetőnek kellett maradnia. Emiatt nem tudta kielégíteni Linus igényeit, aki ezért belevágott egy saját, Unix-szerű operációs rendszer fejlesztésébe. Eredetileg a Linux-kernelt gyenge licenccel látta el, amely csak annyi korlátozást tartalmazott, hogy a Linux-kernel nem használható fel üzleti célokra. Azonban ezt rövidesen GPL-re cserélte. A GPL feltételei lehetővé tették más fejlesztőknek is, hogy csatlakozzanak a projekthez, és segítsék munkáját. A GNU C-library projektje lehetővé tette alkalmazások fejlesztését is a rendszerre. Gyorsan követték ezeket a gcc, bash, Emacs programok portolt változatai. Így az 1992-es év elején már aránylag könnyen lehetett telepíteni a Linux 0.95-ös verzióját a legtöbb Intel-gépen. A Linux-projekt már a kezdetektől szorosan összefonódott a GNU-projekttel. A GNU-projekt forráskódjai fontosak voltak a Linux-közösség számára, rendszerük felépítéséhez. A rendszer további jelentős részletei a kaliforniai Berkley egyetem nyílt Unix forráskódjaiból, illetve az X konzorciumtól származnak. 1

13 A különböző Unix-fajták egységesített programozói felületének létrehozására született meg a C nyelven definiált POSIX (Portable Operating System Interface) szabvány. A szó végén az X a Unix világra utal, amit a Linux implementálásakor is messzemenőkig figyelembe vettek. Ahogy a Linux fejlődött, egyre többen foglalkoztak a telepítést és a használatot megkönnyítő disztribúciók készítésével. A Slackware volt az első olyan csomag, amelyet már komolyabb háttértudás nélkül is lehetett telepíteni és használni. Megszületése nagyban elősegítette a Linux terjedését, népszerűségének növekedését. A Red Hat a társaihoz képest viszonylag későn született, de napjaink egyik legnépszerűbb üzleti disztribúciója lett. Fejlesztőinek célja egy stabil, biztonságos, könnyen telepíthető és használható csomag készítése volt. A Red Hat cég termékeihez támogatást, tanfolyamokat, könyveket is nyújt. A fentieken kívül, megemlítjük még a Debiant, valamint a magyar nyelvű és magyarok által gondozott UHU Linuxot is. A Linux-disztribúciók általában a fejlesztői könyvtárakat, fordítókat, értelmezőket, parancsértelmezőket, alkalmazásokat, segédprogramokat, konfigurációs eszközöket és még sok más komponenst is tartalmaznak a Linux-kernel mellett. Napjainkban már sok Linux-disztribúcióval találkozhatunk. Mindegyiknek megvannak az előnyei, hátrányai, hívői. Azonban mindegyik ugyanazt a Linux-kernelt és ugyanazokat a fejlesztői alapkönyvtárakat tartalmazza. [1] A szabad szoftver A számítástechnika hajnalán a cégek kis jelentőséget tulajdonítottak a szoftvereknek. Első sorban a hardvert szándékozták eladni, a szoftvereket csak járulékosan adták hozzá, üzleti jelentőséget nem tulajdonítottak neki. Ez azt eredményezte, hogy a forráskódok, algoritmusok szabadon terjedhettek. Azonban ez az időszak nem tartott sokáig, a gyártók hamar rájöttek a szoftverben rejlő üzleti lehetőségekre, és ezzel beköszöntött a zárt forráskódú programok korszaka. Az intellektuális eredményeket a cégek levédik, és szigorúan őrzik. Ezek a változások nem nyerték el Richard Stallman tetszését. Ennek hatására megalapította az FSF (Free Software Foundation) nevű szervezetet Cambridge-ben. Az FSF célja szabadon terjeszthető szoftverek fejlesztése. A kifejezésben a free szabadságot jelent, nem ingyenességet. Hite szerint a szoftvernek és a hozzátartozó dokumentációnak, forráskódnak szabadon hozzáférhetőnek és terjeszthetőnek kell lennie. Ennek elősegítésére megalkotta (némi segítséggel) a GPL-t (General Public License, magyarul általános felhasználói licenc) A Linux licence A Linux kernelt a 2. verziójú GNU General Public License szerint licencelik. Ezt a licencet nem is akarják lecserélni a júniusában megszületett GNU GPLv3-ra, de nem is nagyon lehetne, mivel a Linux kernel készítésében eddig több száz ember közreműködött, akiknek a beleegyezése szükséges a licencváltáshoz, ami ezért ma már gyakorlatilag kivitelezhetetlen. Az alábbiakban a GPLv2 licenc magyar nyelvű fordításának egy részlete olvasható. [2] 2

14 1. A program forráskódja módosítás nélkül másolható és bármely adathordozón terjeszthető, feltéve, hogy minden egyes példányon pontosan szerepel a megfelelő szerzői jogi megjegyzés, illetve a garanciavállalás elutasítása; érintetlenül kell hagyni minden erre a szabályozásra és a garancia teljes hiányára utaló szöveget és a licencdokumentumot is el kell juttatni mindazokhoz, akik a programot kapják. Felszámítható díj a másolat fizikai továbbítása fejében, illetve ellenszolgáltatás fejében a programhoz garanciális támogatás is biztosítható. 2. A program vagy annak egy része módosítható, így a programon alapuló munka jön létre. A módosítás ezután az 1. szakaszban adott feltételek szerint tovább terjeszthető, ha az alábbi feltételek is teljesülnek: (a) A módosított fájlokat el kell látni olyan megjegyzéssel, amely feltünteti a módosítást végző nevét és a módosítások dátumát. (b) Minden olyan munkát, amely részben vagy egészben tartalmazza a programot vagy a programon alapul, olyan szabályokkal kell kiadni vagy terjeszteni, hogy annak használati joga harmadik személy részére licencdíjmentesen hozzáférhető legyen, a jelen dokumentumban található feltételeknek megfelelően. (c) Ha a módosított program interaktívan olvassa a parancsokat futás közben, akkor úgy kell elkészíteni, hogy a megszokott módon történő indításkor megjelenítsen egy üzenetet a megfelelő szerzői jogi megjegyzéssel és a garancia hiányára utaló közléssel (vagy éppen azzal az információval, hogy miként juthat valaki garanciához), illetve azzal az információval, hogy bárki terjesztheti a programot a jelen feltételeknek megfelelően, és arra is utalást kell tenni, hogy a felhasználó miként tekintheti meg a licenc egy példányát. (Kivétel: ha a program interaktív ugyan, de nem jelenít meg hasonló üzenetet, akkor a programon alapuló munkának sem kell ezt tennie.) Ezek a feltételek a módosított munkára, mint egészre vonatkoznak. Ha a munka azonosítható részei nem a programon alapulnak és független munkákként elkülönülten azonosíthatók, akkor ez a szabályozás nem vonatkozik ezekre a részekre, ha azok külön munkaként kerülnek terjesztésre. Viszont, ha ugyanez a rész az egész részeként kerül terjesztésre, amely a programon alapuló munka, akkor az egész terjesztése csak a jelen dokumentum alapján lehetséges, amely ebben az esetben a jogokat minden egyes felhasználó számára kiterjeszti az egészre tekintet nélkül arra, hogy melyik részt ki írta. E szövegrésznek tehát nem az a célja, hogy mások jogait elvegye vagy korlátozza a kizárólag saját maga által írt munkákra; a cél az, hogy a jogok gyakorlása szabályozva legyen a programon alapuló illetve a gyűjteményes munkák terjesztése esetében. Ezenkívül más munkáknak, amelyek nem a programon alapulnak, a programmal (vagy a programon alapuló munkával) közös adathordozón vagy adattárolón szerepeltetése nem jelenti a jelen szabályok érvényességét azokra is. 3

15 3. A program (vagy a programon alapuló munka a 2. szakasznak megfelelően) másolható és terjeszthető tárgykódú vagy végrehajtható kódú formájában az 1. és 2. szakaszban foglaltak szerint, amennyiben az alábbi feltételek is teljesülnek: (a) a teljes, gép által értelmezhető forráskód kíséri az anyagot, amelynek terjesztése az 1. és 2. szakaszban foglaltak szerint történik, jellemzően szoftverterjesztésre használt adathordozón; vagy, (b) legalább három évre szólóan írásban vállalja, hogy bármely külső személynek rendelkezésre áll a teljes gép által értelmezhető forráskód, a fizikai továbbítást fedező összegnél nem nagyobb díjért az 1. és 2. szakaszban foglaltak szerint szoftverterjesztésre használt adathordozón; vagy, (c) a megfelelő forráskód terjesztésére vonatkozóan megkapott tájékoztatás kíséri az anyagot. (Ez az alternatíva csak nem kereskedelmi terjesztés esetén alkalmazható abban az esetben, ha a terjesztő a programhoz a tárgykódú vagy forráskódú formájában jutott hozzá az ajánlattal együtt a fenti b. cikkelynek megfelelően.) Egy munka forráskódja a munkának azt a formáját jelenti, amelyben a módosításokat elsődlegesen végezni szokás. Egy végrehajtható program esetében a teljes forráskód a tartalmazott összes modul forráskódját jelenti, továbbá a kapcsolódó felületdefiníciós fájlokat és a fordítást vezérlő parancsfájlokat. Egy speciális kivételként a forráskódnak nem kell tartalmaznia normál esetben a végrehajtható kód futtatására szolgáló operációs rendszer főbb részeiként (kernel, fordítóprogram stb.) terjesztett részeit (forrás vagy bináris formában), kivéve, ha a komponens maga a végrehajtható állományt kíséri. Ha a végrehajtható program vagy tárgykód terjesztése a forráskód hozzáférését egy megadott helyen biztosító írásban vállalja, akkor ez egyenértékű a forráskód terjesztésével, bár másoknak nem kell a forrást lemásolniuk a tárgykóddal együtt A Linux rendszermag áttekintése Ebben a fejezetben a Linux-kernel egyes részeivel ismerkedünk meg. A következőkben leírtak elsajátítása nem elengedhetetlen a jegyzet további fejezeteinek megértéséhez, azonban megvilágítja, hogy mi zajlik le a programok futása közben a rendszer belső magjában, ezáltal hasznos háttérinformációkat szolgáltathat a fejlesztők és a rendszeradminisztrátorok számára A Linux-kernel felépítése Egy operációs rendszer magjának strukturális felépítésénél két alapvető választásunk van. Választhatunk a mikrokernel és monolitikus kernel struktúra közül. A mikrokernel struktúrában a kernelt több különálló, kernel módban futó processz alkotja, amelyek egymással kommunikálnak. Az igazi kernel csak a legszükségesebb funkciókat implementálja, úgymint a processzek közötti kommunikáció és a memóriakezelés. Ezek segítségével már megvalósítható a többi modul, és felépíthető a kernel. A mikrokernel egyik előnye a flexibilitása, az egyes modulok egymástól elkülönülten dolgoznak, könnyen lecserélhetőek akár menet közben is. Ebből adódik a másik előnye, hogy 4

16 csak az éppen szükséges kernelmodulokat kell a memóriában tartani. Hátránya, hogy az egyes modulok jól meghatározott interfészekkel kapcsolódnak, ezáltal lehetetlen bármilyen optimalizáció a modulok között. A monolitikus kernel a mikrokernellel szemben egyetlen nagy program, amely minden funkciót tartalmaz. Habár egyes részeit modulokra oszthatjuk, futás közben továbbra is csak egy nagy program. Ebből következően mikrokernelnél látható jól definiált kommunikációs vonalak helyett a kernel egyes részei közvetlenül hívhatják egymást. Így a monolitikus kernel a mikrokernellel szemben gyorsabb, jobban optimalizálható. Mint láthatjuk a mikrokernel képviseli a flexibilitást, a monolitikus kernel pedig a hatékonyságot. Az operációs rendszerek magjának jelenlegi fejlődési irányvonala a mikrokernelek irányába mutat, a fejlesztők általában ezt részesítik előnyben (pl. Microsoft Windows NT rendszerek), ezzel szemben a Linux a monolitikus irányvonalat képviseli. Ennek történelmi okai vannak. A kezdeti lépések a monolitikus kernel esetében jóval egyszerűbbek, nem igénylik a rendszer alapos megtervezését, mint mikrokernel struktúra esetén, így Linus számára a monolitikus kernel célszerűbb választásnak bizonyult. A másik ok, hogy a Linux először az aránylag lassú i386-os architektúrán jelent meg, ezért fontos volt a rendszer optimalizálása a megfelelő teljesítmény érdekében. A Linux-kernel amellett, hogy monolitikus, kellően moduláris felépítésű, hogy a fejlesztése, a változtatások ne okozzanak problémát. Továbbá a betölthető modulok révén lehetőségünk nyílik arra, hogy a kernel egyes részeit futás közben betöltsük, esetleg lecseréljük. Így a Linux kernel nem tisztán monolitikus, hanem többé-kevésbé tartalmazza a mikrokernelek előnyös vonásait is. A fejlesztők ezért nem látták szükségesnek, hogy az idők során valódi mikrokernel-struktúrára alakítsák át a rendszer magját. A struktúrák alapjainak megismerése után nézzük meg, milyen részekre oszthatjuk fel a Linux kernelt. (Az 1. ábrán látható felosztás vázlatos, a könnyebb megérhetőség érdekében nem tér ki a rendszer minden részletére.) A felhasználói programok a rendszerhívásokon keresztül kérhetik a kerneltől a kívánt szolgáltatásokat. Ezeket a rendszerhívásokat a programok általában a rendszerkönyvtárak segítségével érik el. A fájlrendszerek magasabb színtű absztrakciót nyújtanak a perifériák kezelésére. Ennek az alrendszernek a segítségével kezelhetünk állományokat, könyvtárakat az egyes eszközökön, de a fájlkezelés műveleteivel férhetünk hozzá például a soros portokhoz is. A hálózati réteg a különböző hálózati protokollok implementációját tartalmazza. A perifériakezelő alrendszer az eszközök alacsonyszintű kezelését valósítja meg. Hozzá tartozik a háttértárolók, I/O-eszközök, soros, párhuzamos és egyéb portok kezelése. A processzkezelő alrendszer több, a processzek kezelésével kapcsolatos funkciót valósít meg: A Linux többfeladatos (multitask) rendszer, ami azt jelenti, hogy több processzt futtat párhuzamosan vagy majdnem párhuzamosan. Azt, hogy az egyes processzek mikor jussanak a processzorhoz, az ütemező dönti el. A processzeknek általában szükségük van arra, hogy egymással kommunikáljanak. Ezt az IPC (Inter-process Communication, processzek közötti kommunikáció) alrendszer teszi lehetővé. A fizikai memória kiosztását a processzek között a memóriakezelő alrendszer végzi el. [1] 5

17 Felhasználói processzek Rendszerkönyvtárak Kernel Rendszerhívások Fájlrendszerek Processzkezelés Ütemező Hálózati réteg Memóriakezelés IPC Perifériák kezelése Hardver 1. ábra. A Linux kernel vázlatos felépítése 1.3. Belépés A szokásos bejelentkezés nem tér el a más rendszereknél is használt egyszerű felhasználónév, jelszó alapú azonosítástól. Azonban általában a Linux rendszerek egyszerre két felületet is nyújtanak a felhasználó felé. Egyrészt a szöveges, virtuális konzolokat, másrészt egy grafikus felületet (X Window System) 1. Mivel a Linux nagymértékben konfigurálható, ezért az egyes rendszereknél a beállítások eltérhetnek. Mi a disztribúciók által általánosan használtakat tekintjük most át Virtuális konzolok A terminálok használata a korai időkre vezethető vissza. Eredetileg a Unix nagy számítógépek tipikus kezelői felületei a soros terminálok voltak, amelyek egyszerű karakterbevitelt, és a válaszkarakterek 1 A Linux rendszerek támogatják a hagyományos, soros portos terminálokat is, azonban a beágyazott rendszerek kivételével ezek használata manapság már nem tipikus. 6

18 megjelenítését tették lehetővé. Ez az idők folyamán fejlődött, és a terminál karakterek segítségével barátságosabb felületet nyújtottak. A személyi számítógépek, illetve a hálózatok fejlődése révén a soros terminálok használata háttérbe szorult, azonban egyszerűségük, uniformitásuk, elterjedtségük révén virtuális terminálokként tovább élnek. A Linux rendszerek a konzolon általában egyszerre hat ilyen virtuális terminált szimulálnak. Ezek között az Alt+F1 F6 gombokkal váltogathatunk. (Grafikus módról történő átváltás esetén: Ctrl+Alt+F1 F6.) Mindegyik egy teljes értékű szöveges terminál. Külön-külön mindegyiken bejelentkezhetünk valamely felhasználóként, és párhuzamosan dolgozhatunk. A később tárgyalt hálózaton keresztüli bejelentkezés esetén ugyanilyen szöveges terminál felületet kapunk. Egyes célrendszereknél grafikus kezelői felületet nem is telepítenek, mivel az csak az erőforrások pazarlása lenne. Ezért a szöveges felület kezelésének elsajátítása egy adminisztrátor számára alapvető. Feladat 1. Lépjünk be! Red Hat Linux release 9 Kernel on an i686 localhost login: <felhasználónév> password: <jelszó> 2. Próbáljuk ki a következő parancsokat! pwd: Aktuális könyvtár. ls: Az aktuális könyvtár tartalma. echo: Kiírja a parancs után írt paramétert. exit: Kilépés Grafikus felület A rendszer indulásakor manapság elsőként a grafikus felülettel találjuk magunkat szembe. Azonban a virtuális konzolok használata után is visszakapcsolhatunk ide az Alt+F7 segítségével. Belépés után más modern operációs rendszerekhez hasonlóan egy grafikus ablakos felülettel találjuk magunkat szembe. Linuxnál az aktuális ablakozó rendszertől függően ez a felület változatos lehet. Jelenleg a legelterjedtebbek a Gnome és a KDE. Ezeknél a felületeknél, a más rendszereknél megszokott mechanizmusok ugyancsak használhatóak. Kisebb konfigurációk után a működést teljesen az általunk megszokott rendszerhez igazíthatjuk. A grafikus felületeken is elérhetjük a terminál emulációt. Ezt az xterm, kterm stb. programok teszik lehetővé. Így a terminál parancsokat itt is használhatjuk. 7

19 1.6. A jelszó beállítása Unix rendszereknél a jelszót a passwd parancs segítségével módosíthatjuk. A felhasználók csak a saját jelszavukat módosíthatják. Ehhez meg kell adniuk a régi jelszót (hogy egy magára hagyott terminálnál mások ne írhassák át), illetve kétszer az új jelszót. 2 Rendszergazdaként bármelyik felhasználó jelszavát módosíthatjuk. Ilyenkor a passwd <név> szintaxis a használatos A legfontosabb parancs: man A Linux (és Unix) elektronikus segítségnyújtó rendszerét a manuál oldalak adják. Ezeket az oldalakat a man paranccsal érhetjük el. Minden, a rendszerben található parancsról, segédprogramról, de még a függvényekről is az alábbi módon kérhetünk segítséget: man <parancs> Magáról a man parancsról is kaphatunk információt az alábbi módon: man man A leírások nyolc fejezetre (kötetre) oszlanak: 1. Általánosan használható programok 2. Rendszerhívások 3. Felhasználói szintű könyvtári függvények 4. Speciális állományok 5. Állományformátumok 6. Játékok 7. Különféle leírások 8. A rendszer karbantartásához szükséges információk Több fejezetben is lehetnek azonos nevű leírások. Például lehet azonos nevű program és rendszerfüggvény is. Ilyenkor az egyértelműség érdekében a fejezet számát is meg kell adni: man <fejezet> <parancs> Kulcsszavakra is kereshetünk: man -k <kulcsszó> 2 A rendszer a beállításától függően tesztelheti a megadott új jelszót és visszautasíthatja, ha túl gyengének találja. Linux alatt a legelterjedtebb a cracklib könyvtár alkalmazása, amely különböző szempontokból teszteli a megadott jelszót, illetve összehasonlítja a szóadatbázisával. 8

20 Feladat 1. Nézzük meg a man echo parancs által adott manuált! Vizsgáljuk meg milyen részekre oszlik! 2. Próbáljuk ki a man printf és a man 3 printf parancsokat! 3. Próbáljuk ki a man -k reset parancsot! 1.8. A parancsformátum A Linux parancsok a következő formátumot használják: parancs opció(k) argumentum(ok) A sor elején áll a parancs, vagy programnév. Ezt helyközzel elválasztva követik az opciók. Az opciók - jellel kezdődnek. Több opció is állhat egy - jel mögött, vagy megadhatjuk őket külön kötőjellel helyközökkel elválasztva. Időnként használatos a dupla kötőjel is. Az opciókat követik az argumentumok, szintén helyközzel elválasztva. Az argumentumok száma és sorrendje a parancstól függ. Például: ls -l /tmp 1.9. Gyakran használt parancsok Linux alatt a leggyakrabban a következő, egyszerű parancsokkal találkozhatunk. Fájlrendszer parancsok: cd: Könyvtárváltás. cmp: Bináris állományok összehasonlítása. cp: Állományok másolása. dd: Állományok konvertálása és másolása. diff: Szöveges állományok összehasonlítása. du: Lemezhasználat összegzése. find: Állományok keresése. ls: Könyvtár tartalmának listázása. mkdir: Új könyvtár létrehozása. mv: Állományok átnevezése vagy mozgatása. pwd: A munkakönyvtár elérési útjának kiírása. 9

21 rm: Állományok törlése. rmdir: Könyvtárak törlése. Szöveges állományok megtekintése: cat: Állományok kiírása, összefűzése, esetleg létrehozása. less: Állományok megjelenítése. (Görgethetjük, lapozhatjuk az állományt, és kereshetünk is benne.) more: Egyszerű program, amely a szöveges állományt oldalakra tördelve jeleníti meg Szövegszerkesztők A Linux története során leginkább az ebben a fejezetben tárgyalt eszközök terjedtek el A vi szövegszerkesztő A vi egy egyszerű szövegszerkesztő. Kezelését leginkább a gépelni tudók igényeihez alakították. A parancskészletét úgy állították össze, hogy a lehető legkevesebb kézmozgással használható legyen. Azonban egy tapasztalatlan felhasználó számára kezelése meglehetősen bonyolult lehet, ezért népszerűsége az utóbbi időben erősen megcsappant A nano szövegszerkesztő A nano egy egyszerű képernyő-orientált szövegszerkesztő. A legtöbb Linux rendszeren megtalálható. A nano a Pine levelező csomag részeként elterjedt pico leváltására született, ugyanis a pico lincence nem engedélyezte a módosított kód terjesztését. Elterjedten használják a kisebb szövegek gyors módosítására. Komolyabb feladatokra nem ajánlott, habár rendelkezik kódkiemelés funkcióval is. Ezekben az esetekben alkalmasabb a következő részben tárgyalt joe vagy egy a feladatnak megfelelően specializálódott szerkesztő. A program parancsai folyamatosan láthatók a képernyő alján (lásd 2. ábra). A ^ jel azt jelenti, hogy a billentyűt a Ctrl gomb nyomvatartása mellett kell használni. Ha ez esetleg a terminál típusa miatt nem működne, akkor a dupla Esc gombnyomást is alkalmazhatjuk helyette. Főbb funkciói és parancsai: Keresés: A keresés nem case szenzitív, valamint az aktuális kurzor pozíciótól kezdődik. Blokk cut and paste : Blokk műveleteket a kijelölés (Ctrl+^), a delete (Ctrl+K), és undelete (Ctrl+U) parancsokkal végezhetünk. Kreatív használat esetén mozgathatunk, másolhatunk, vagy törölhetünk részeket. Helyesírás-ellenőrző: A SPELL környezeti változóban, vagy programindításkor az -s kapcsoló után megadott helyesírás-ellenőrző programot használja. 10

22 Billentyűkombináció Ctrl+G Ctrl+X Ctrl+O Ctrl+R Ctrl+W Ctrl+Y Ctrl+V Ctrl+K Ctrl+U Ctrl+C Ctrl+T Parancs Segítség Kilépés (módosítás esetén rákérdez a mentésre) Az állomány kiírása Állomány beolvasása és beillesztése a szerkesztett állományba Szó keresése Ugrás az előző oldalra Ugrás a övetkező oldalra Szövegrész kivágása Az utoljára kivágott rész beillesztése az adott kurzor pozícióra (többször is vissza lehet illeszteni, vagyis másolni lehet vele) Aktuális kurzorpozíció kiírása Helyesírás-ellenőrzés 1. táblázat. A nano leggyakoribb billentyűkombinációi 2. ábra. A nano felülete A joe szövegszerkesztő A joe egy elterjedten használt szövegszerkesztő. Komolyabb feladatokra is alkalmas, mint a pico, vagy a nano. Egyszerre több állományt is megnyithatunk különböző opciókkal. Komolyságát a parancsok számából is láthatjuk, amelyek leírását a Ctrl+K+H gombokkal hozhatunk elő és tüntethetünk el. A ^ jel itt is azt jelenti, hogy a billentyűket a Ctrl gomb nyomva tartása mellett 11

23 kell használni. Mindazokra a funkciókra képes, amelyekre a pico és még sok továbbira is. 3. ábra. A joe felülete Billentyűkombináció Ctrl+KF Ctrl+L Ctrl+KB Ctrl+KK Ctrl+KM Ctrl+KC Ctrl+KY Ctrl+Y Ctrl+_ Ctrl+KD Ctrl+KX Ctrl+C Parancs Szöveg keresése Ismételt keresés Blokk elejének kijelölése Blokk végének kijelölése Blokk mozgatása Blokk másolása Blokk törlése Sor törlése Változtatás visszaléptetése Mentés Kilépés mentéssel Kilépés mentés nélkül 2. táblázat. A joe leggyakoribb billentyűkombinációi 12

24 2. Állományok, állományrendszerek 2.1. Állomány típusok A Linux fájlrendszerében a következő állománytípusokat különböztetjük meg: Egyszerű állomány: Az egyszerű állományok azok, amelyekre először gondolnánk az állomány szó hallatán, vagyis bájtok sorozata, adatok, programok stb. A Linux minden állományt egyszerűen bájtok véletlenszerűen címezhető szekvenciájának tekinti. A rendszer eltakarja az állományt tároló fizikai eszköz tulajdonságait. Az állomány mérete az általa tartalmazott bájtok számával azonos. Könyvtár: A könyvtár speciális állomány, amely olyan információkat tartalmaz, amire a rendszernek szüksége van az állományok elérésére. A régi Unix rendszerekben az implementációk megengedték, hogy közvetlenül, állományként kezeljük a könyvtárakat, és megnézzük a tartalmukat. A Linux programok ezzel szemben hibával térnek vissza, ha ilyesmivel próbálkozunk. (Leszámítva a less parancsot, amely a könyvtárról egy olyan listát ad vissza, mintha az ls -l parancsot használtuk volna.) Eszközök: A legtöbb fizikai eszköz a Unix rendszereken, mint állomány jelenik meg. Ez azt jelenti, hogy ezekre az eszközökre állománynevekkel hivatkozhatunk, és ugyanúgy kezelhetjük őket, mint a közönséges állományokat. Írhatjuk, olvashatjuk, azonban ezeket a műveleteket természetesen az adott eszközre értelmezhető műveletre képezi le a kernel. (Például egy hangkártya eszköz olvasása a hang bedigitalizálását jelenti, az írása pedig a hang állomány lejátszását.) Két eszköztípust különböztetünk meg: blokk és karakter típusú eszközök. A blokkos eszköz állomány egy olyan hardver eszközt reprezentál, amelyet nem olvashatunk bájtonként, csak bájtok blokkjaiként. A blokkos eszközök leggyakrabban háttértárak, és fájlrendszert tartalmaznak. A karakteres eszköz bájtonként olvasható. A modemek, terminálok, printerek, hangkártyák és az egér mind-mind karakteres eszköz. Tradicionálisan az eszköz leíró speciális állományok a /dev könyvtárban találhatóak. Szimbolikus link: A szimbolikus link (röviden symlink) egy speciális állomány, amely egy másik állomány elérési információit tartalmazza. Amikor megnyitjuk, a rendszer érzékeli, hogy szimbolikus link, kiolvassa az értékét, és megnyitja a hivatkozott állományt. Ezt a műveletet a szimbolikus link követésének hívjuk. A linkekre és használatukra még később visszatérünk. Csővezeték (pipe) és socket állományok: A csővezeték és a socket állományok a Unix két egyszerű IPC (Inter-process Communication, folyamatok közötti kommunikáció) mechanizmusát alkotják. Speciális állományok, amelyek egy kommunikációs csatornát írnak le a memóriában Hierarchikus állományrendszer A Linux operációs rendszernél egy kitüntetett alap állományrendszer van (root partíció), amely a merevlemezen helyezkedik el. Ez az állományrendszer tartalmazza a gyökér könyvtárat. A gyökér katalógus több alkatalógust tartalmaz, amelyek további alkatalógusokat tartalmaznak. Így egy hierarchikus fa struktúra 13

25 alakul ki. Az alkatalógusok nevének elválasztására a / jel szolgál. Az állománynevekre az egyetlen megkötés az, hogy a / jelet nem tartalmazhatják (illetve a különböző implementációknál eltérő megkötések vannak az állománynév hosszára). További merevlemez-partíciókat, és egyéb tárolóeszközöket (floppy, CD-ROM, pendrive-ok, memóriakártyák) hozzá kell fűznünk ehhez a fához (mount). Így a könyvtárfában az adott csomópont alatt található az eszköz tartalma. 3 Ezzel a módszerrel a programok számára teljesen átlátszó módon oldható meg a könyvtárstruktúra széttördelése az egyes háttértárakra. A könyvtárakban a. karakterrel kezdődő bejegyzések rejtettek, vagyis az egyszerű könyvtárlistán nem szerepelnek. Teljes, a rejtett állományneveket is tartalmazó listát az ls -a paranccsal jeleníthetünk meg. Minden katalógus tartalmaz két speciális bejegyzést:.,... A. magát az aktuális katalógust jelenti. A.. az aktuális katalógus szülő katalógusát jelenti, vagyis azt a katalógust, amelyben az aktuális katalógust létrehozták. (A gyökérkatalógusnál a. és a.. is a gyökérre mutat.) 2.3. A könyvtárfa áttekintése Ez a fejezet a Filesystems Hierarchy Standard (FHS) [3] szabad szabványon alapul, amely megkísérel létrehozni egy szabványt, amely szerint felépíthető egy könyvtárfa egy Linux-rendszerben. Egy ilyen szabványos felépítésnek az az előnye, hogy könnyebb lesz írni vagy áthozni programokat Linux alá, illetve adminisztrálni egy linuxos gépet, ha minden a szokásos helyén található. A gyökér fájlrendszernek általában kisméretűnek kell lennie, mivel a kritikus fájlokat tartalmazza, és egy kicsi, ritkán módosított fájlrendszernek jobb esélye van a sérülések elkerülésére. Egy sérült gyökér fájlrendszer általában azt jelenti, hogy a rendszer nem képes elindulni (boot), legfeljebb különleges segítséggel (például hajlékonylemezről), és ezt nem érdemes kockáztatni. A gyökérkönyvtár (/) általában nem tartalmaz fájlokat, legfeljebb a szabványos rendszerfájlt, melynek szokásos neve /vmlinuz. Minden más fájl a gyökérkönyvtár alkönyvtáraiban helyezkedik el: /bin: A rendszerindítás során szükséges parancsok, melyeket (a rendszerindítás után) a normál felhasználók is használhatnak. /boot: A rendszerbetöltő (bootstrap loader), például a GRUB által használt fájlok könyvtára. A rendszermag fájl (kernel image) is gyakran itt van, nem a gyökérkönyvtárban. Ha több rendszermag fájl is van, a könyvtár gyorsan megnőhet, ezért célszerű lehet külön fájlrendszerre rakni. /dev: Eszközmeghajtók. /etc: Gépspecifikus konfigurációs állományok. /home: A könyvtár tartalmazza a felhasználók home könyvtárait, azaz minden igazi adatot a rendszerben. A home könyvtárak külön fájlrendszerbe való elkülönítése megkönnyíti a biztonsági mentéseket; a többi részt általában nem, vagy csak ritkábban kell elmenteni, mivel ritkábban változnak. /lib: Megosztott könyvtárak a gyökér fájlrendszer programjaihoz. 3 A koncepció jelentősen eltér pl. a Microsoft Windowsnál megszokott címkék használatától, ahol az egyes eszközöket betűk jelölik. 14

26 /mnt: Felcsatolási pontok a rendszergazda által létrehozott ideiglenes csatlakozásokhoz. A programoktól nem várható el, hogy automatikusan felcsatolódjanak a /mnt alá. A /mnt felosztható további alkönyvtárakra (például a /mnt/dosa lehet az MS-DOS formátumú hajlékonylemezek csatlakozási pontja, a /mnt/exta pedig az ext2-es hajlékonylemezeké). /proc: A /proc könyvtár egy látszólagos katalógus. Nem is lemezen létezik, hanem a rendszermag hozza létre a memóriában. Arra használják, hogy a rendszerről (eredetileg a processzekről innen a neve) adjon információkat. A legfontosabb fájlok és könyvtárak közül néhánynak a leírása megtalálható lentebb. Részletes leírást a proc kézikönyv oldal ad. /root: A root felhasználó home könyvtára. A rendszer többi felhasználója számára rendszerint nem elérhető. /sbin: Hasonló a /bin könyvtárhoz, de az ebben lévő parancsokat nem a normál felhasználóknak szánták, noha szükség esetén használhatják (ha van rá engedélyük). Az /sbin rendszerint nincs benne a normál felhasználók alapértelmezett elérési útvonalában, viszont a root felhasználóéban igen. /tmp: Ideiglenes fájlok. A rendszerindítás után futó programoknak inkább a /var/tmp használata ajánlott a /tmp helyett, mivel az előbbi valószínűleg egy nagyobb kapacitású lemezen van. A /tmp gyakran a /var/tmp könyvtárra mutató szimbolikus link (symbolic link). /usr: Az /usr fájlrendszer gyakran nagyon nagy, mert lényegében minden programot ide telepítünk. Az /usr összes fájlja rendszerint egy Linux disztribúcióból származik; a helyileg telepített programok és egyéb anyagok az /usr/local alá kerülnek. Ez a módszer lehetővé teszi, hogy a rendszert a terjesztés egy új változatával frissítsük, vagy akár egy teljesen új terjesztéssel, anélkül, hogy minden programot újra kellene telepítenünk. /var: Olyan adatokat tartalmaz, melyek a rendszer normális üzemelése során megváltoznak. Ez rendszerspecifikus, azaz nem osztható meg a hálózaton más számítógépekkel. Az FHS-től nagyon alapos indok nélkül nem jó ötlet eltérni, mivel az FHS megpróbálja a Unix szokásokat és az aktuális tendenciákat követni, így a Linux rendszer ismerős lesz a más Unix rendszereken gyakorlatot szerzettek számára is. [4, 5] Ez természetesen nem jelenti azt, hogy egyes disztribúciókban ne lenne némi eltérés a könyvtárfa felépítésében, de a terjesztők általában ragaszkodnak a korábban megszokott, szabad szabványban felsorolt irányelvekhez Linkek Sok operációs rendszerben egy az egyes összerendelés van az állományok és az állománynevek között. (Minden állománynak egy neve van, és minden állománynév egy állományt jelöl.) A Unix a nagyobb rugalmasság érdekében szakított ezzel a koncepcióval. Az állomány egyetlen egyedi azonosítója az inode-ja (information node). Az állomány inode-ja tartalmaz minden információt az állományról, beleértve a jogokat, a méretét, a hivatkozások számát. A 15

27 katalógusok csak egy fájlnév-inode összerendelést tartalmaznak, ezért lehetséges, hogy egy katalógusból több néven, vagy különböző katalógusokból hivatkozzunk ugyanarra az inode-ra. Ezt a Unixban link nek hívják. Amikor különböző névvel hivatkozunk egy inode-ra, azt hard link nek hívják. Ebben az esetben az állomány addig létezik, amíg van rá mutató bejegyzés. Hard linket csak egy köteten (egy partíción, egy eszközön) belül hozhatunk létre. Azonban lehetséges ún. szimbolikus linkek létrehozása is. Ilyenkor különböző nevekkel hivatkozhatunk egy katalógus bejegyzésre. Ilyen módon különböző kötetek között is létrehozhatunk linkeket. Azonban mivel a link csak egy katalógus bejegyzésre mutat, ezért ha a bejegyzés megszűnik, akkor a link nem működik többé. Amíg a hard linket katalógusokra nem szokás (de lehetséges 4 ) használni, addig a szimbolikus linkeket igen gyakran alkalmazzák katalógusok között is. Hard linket két katalógusbejegyzés között az ln segédprogrammal lehet létrehozni: ln <forrás fájl> <célfájl> Szimbolikus linket két katalógusbejegyzés között az ln segédprogrammal és annak -s kapcsolójának használatával lehet létrehozni: ln -s <forrás fájl> <célfájl> Feladat 1. Hozzunk létre szövegszerkesztővel egy állományt! 2. Csináljunk egy hard és egy szimbolikus link et az adott állományra! 3. Az ls -il paranccsal listázzuk ki a könyvtár tartalmát! (A -i opció hatására az első oszlopban láthatjuk minden állomány inode számát.) Vizsgáljuk meg ezeket a számokat! 4. A lista harmadik oszlopában az állományra való hivatkozások számát láthatjuk. 5. Mindkét linken keresztül nézzük meg az állomány tartalmát! 6. Módosítsuk a linkeken keresztül az állomány tartalmát és nézzük meg a hatását! 7. Töröljük le az eredeti állományt, majd próbáljuk meg a linkeken keresztül megnézni a tartalmát! 8. Az ls -ail paranccsal vizsgáljuk meg az aktuális könyvtárban a. és.. könyvtárakat. Magyarázzuk meg a hivatkozások számát! 4 A könyvtárak közötti link létrehozására csak a super-usernek van joga, mivel ezzel a módszerrel hurkot lehet képezni a fában, ami viszont a programok hibás működését eredményezheti. 16

28 2.5. Az eszközállományok Ebben a fejezetben felsoroljuk a leggyakoribb eszközállományokat. Egyes eszközök némelyike csak akkor működik, ha a kernelbe fordítják a megfelelő támogatást. Egyegy adott eszközre vonatkozóan érdemes elolvasni a rendszermag dokumentációját. A következő lista semmiképp sem törekszik a teljességre, sem a maximális részletességre. /dev/dsp: Digitális jelprocesszor. Ez az alapvető felület, amelyen keresztül a hangkártya és a hangokat létrehozó program kommunikál. Karakteres eszköz. /dev/fd0: Ez az első hajlékonylemez meghajtó. Ha több is van, akkor folyamatos számozást kapnak. Blokkos eszköz. /dev/fb0: Az első framebuffer-eszköz. A framebuffer egy absztrakciós réteg a programok és a grafikus hardver között. Tehát az alkalmazásoknak nem kell tudniuk arról, hogy milyen a grafikus hardver; elég annyi, hogyan kommunikáljanak a framebuffer meghajtó jól definiált és szabványosított API-jával (Application Programming Interface). Karakteres eszköz. /dev/hda: A /dev/hda az elsődleges IDE vezérlőn (controller en) lévő master IDE meghajtó. A /dev/hdb a slave meghajtó ugyanitt. A /dev/hdc és a /dev/hdd a másodlagos vezérlőn lévő master és slave meghajtók (ebben a sorrendben). Minden lemez partíciókra tagolódik. Az 1-től 4-ig tartó partíciók az elsődleges partíciók, az ötödiktől kezdődően pedig a logikai partíciók vannak a kiterjesztett partíciókon belül. Ezért az egyes partíciókra hivatkozó eszközfájlok több részből állnak. Például a /dev/hdc9 a 9-es partíciót jelenti (logikai partíció egy kiterjesztetten belül) a másodlagos IDE vezérlő master IDE meghajtóján. Blokkos eszköz. /dev/null: A null eszköz egy speciális fájl, amely minden beleírt adatot elvet, miközben az írási művelet sikeres. Az eszközből való olvasás nem ad vissza semmilyen adatot. Felfogható adatnyelő eszközként. (Érdemes olyan programok kimenetét átirányítani a /dev/null-ba, amelyeknek kimenetére nem vagyunk kíváncsiak.) Karakteres eszköz. /dev/lp0: Az első párhuzamos nyomtató. A sorban következő nyomtatók a lp1, lp2 stb. neveket kapják. Karakteres eszköz. /dev/sda: Az első SCSI, SATA vagy USB meghajtó. A /dev/sdb3 a második SCSI vagy SATA merevlemez harmadik partícióját jelöli. Blokkos eszköz. /dev/random és /dev/urandom: Ezek a kernel véletlenszám-generátorai. A /dev/random nem-determinisztikus generátor, azaz a következő szám értékét nem lehet kitalálni az előzőekből. A rendszer hardverelemeinek entrópiáját használja fel a számok generálására. Ha elfogy a használható entrópia, akkor várnia kell, amíg újra összegyűlik annyi, hogy újabb számokat olvashasson ki belőle. 17

29 A /dev/urandom hasonló elv szerint működik. Kezdetben ez is a rendszerhardver entrópiáját használja, de ha ez elfogy, akkor is folytatja a számok küldését, egy ál-véletlenszám-generátor képlet segítségével. A /dev/urandom-ot kevésbé biztonságosnak tartják, ha olyan életbe vágóan fontos célokról van szó, mint például titkos kulcspárok generálása. Ha a biztonság az elsődleges szempont, akkor a /dev/random használata javasolt, ha viszont a gyorsaság fontosabb, akkor megteszi a /dev/urandom is. Mindkettő karakteres eszköz. /dev/zero: Ennek segítségével egyszerűen juthatunk sok nullához. Valahányszor ezt az eszközt olvassuk, 0-át ad vissza. Ez olyankor lehet hasznos, ha például fix hosszúságú fájlra van szükség, de nem számít, mi a tartalma. Karakteres eszköz. [4, 5] 2.6. Fájlrendszer típusok A Linux számos fájlrendszer típust támogat. Ezek egy része használható a rendszerállományok tárolására is, másik része pedig az egyéb operációs rendszerekkel való együttműködés érdekében került a rendszerbe (FAT, VFAT, NTFS). 5 A következőkben a teljesség igénye nélkül végigtekintjük a Linux által támogatott állományrendszereket Minix A Linux születésének hajnalán a fejlesztés a Minix operációs rendszer alatt történt. Egyszerűbb volt megosztani a háttértárolót a két rendszer között, mint egy új állományrendszert kifejleszteni. Ezért legelőszőr ennek a fájlrendszernek a támogatása került bele a Linux-ba. Azonban a minix állományrendszer túl sok korlátozást tartalmazott, ezért a fejlesztők idővel szükségesnek látták a lecserélését, ezért fejlesztették ki az extended filesystems nevű állományrendszert Extended filesystems (ext, ext2, ext3, ext4) Az ext, ext2, ext3 és ext4 állományrendszerek elsősorban a Linux számára lettek kifejlesztve. Az ext a minix egy továbbfejlesztése. Azonban még így is számos hiányossággal rendelkezett, és teljesítmény problémái is voltak, ezért szükségessé vált egy új rendszer kifejlesztése, amely az ext2 nevet kapta. A minix, ext, ext2, ext3 és ext4 állományrendszerek korlátainak összehasonlításához nézzük meg a következő táblázatot! 5 Bár nincsen valójában megkötés, hogy milyen állományrendszert használhatunk a rendszerállományok tárolására, azonban célszerű olyat választani, amelyik kompatibilis a Unix védelmi rendszerével. Ellenkező esetben számos problémával kell megküzdenünk. 18

30 Minix Ext Ext2 Ext3 Ext4 Max. méret 64 MB 2 TB 2 GB 4 TB 32 TB 2 TB 32 TB 1 EB 6 Max. állomány méret Max.fájlnév hossz Három idő támogatása 64 MB 2 GB 16 GB 2 TB 16 GB 2 TB 16 GB 16 TB 14/30/60 bájt 255 bájt 255 bájt 255 bájt 256 bájt nem nem igen igen igen Bővíthető nem nem igen igen igen 3. táblázat. Állományrendszerek összehasonlítása Az ext3 állományrendszer az ext2 továbbfejlesztése. Lényegében az ext2 kibővítése a journaling mechanizmussal. A létező ext3 fájlrendszerek néhány parancs lefuttatásával migrálhatók ext4 fájlrendszerre. Ez azt jelenti, hogy formázás vagy az operációs rendszer újratelepítése nélkül javítható a teljesítmény, emelhető a tárolási limit és egyéb funkciók is elérhetőek. Az ext4 fájlrendszer az új adatstruktúráját csak az új adatoknál fogja használni, a régi struktúra érintetlen marad. Ez azt jelenti,hogy a korábban ext4-re átkonvertált fájlrendszert csak úgy lehet ext3- má visszaalakítani, hogy a meglévő ext4-es fájlrendszerünket a noextents kapcsoló segítségével csatoljuk fel, és az új struktúrájú fájlokról másolatot készítünk, majd a tune2fs program segítségével töröljük a INCOMPAT_EXTENTS flaget. Ezek után ismét ext3-as fájlrendszert kapunk. Ext3 fájlrendszer esetén az egy könyvtáron belül létrehozható az alkönyvtárak maximális száma volt. Az ext4-nél nem áll fenn ez a limit, korlátlan számú alkönyvtára lehet egy könyvtárnak. Ext4 állományrendszer használata esetén az fsck program nem ellenőrzi a használatlan inode-okat, ezért fájlrendszer-ellenőrzés kevesebb ideig tart. Fontos megjegyezni, hogy az fsck hozza létre a használatlan inode-ok listáját, ezért csak az fsck soron következő futása lesz gyorsabb. (Ext3 fájlrendszerről ext4 fájlrendszerre történő átállás előtt az fsck programnak mindenképp sikeresen le kell futnia az ext3-as fájlrendszeren.) Journaling állományrendszerek A komolyabb állományrendszerek adatainak frissítése, összetettségükből adódóan több különálló írás műveletből áll. Ahhoz, hogy az állományrendszer konzisztens maradjon az összes írás műveletnek végre kell hajtódnia. Ha eközben egy áramkimaradás miatt a rendszer összeomlik, akkor a fájlrendszer egy köztes állapotban maradhat. Ilyenkor a következő bootolásnál a rendszer végig ellenőrzi az állományrendszert és megpróbálja ezeket a hibákat kijavítani. Azonban ez egy nagyobb partíción nagyon sokáig eltarthat, és nem is jár mindig sikerrel, ha a helyreállításhoz nincsenek meg a szükséges információk. A journaling állományrendszereken ennek a problémának a megoldására születtek. Az állomány rendszer tartalmaz egy elkerített területet, melyet journal nak, vagy lognak neveznek. Mielőtt az állományrendszerhez hozzányúlna a rendszer, hogy az egyik állapotból eljusson egy újabb állapotba, előtte a 6 1 exabájt = TB = bájt. 19

31 műveleteket feljegyzi ebbe az elkerített területbe. Majd ezek után végrehajtja az utasítást. Ha eközben a rendszer összeomlana, akkor a journal tartalmazza a szükséges információkat, amely alapján a művelet visszajátszható. Természetesen, ha a journal terület írása közben omlana össze a rendszer, akkor az állományrendszer konzisztens állapotban van, ezért nem igényel beavatkozást. A journaling fájlrendszer hátránya, hogy a több írásműveletből adódóan valamennyivel lassabb, mint a könyvelés nélküli társai. A Linux alatt a következő journaling állományrendszer ek léteznek: JFS: az IBM által kifejlesztett, elsősorban az IBM Enterprise szerverekben használatos fájlrendszer. XFS: a Silicon Graphics által kifejlesztett és használt fájlrendszer. ext3: az ext2 fájlrendszer kiegészítése. ext4: a as kernel óta stabil, az ext3 utódja. ReiserFS, Reiser4: a Namesys által fejlesztett általános célú fájlrendszer Más operációs rendszerek támogatása A Linux számos, más operációs rendszerek által használt állományrendszer típust is támogat: FAT12, FAT16, FAT32, VFAT: a DOS és Microsoft Windows rendszerek által bevezetett fájlrendszerek. NTFS: a Microsoft Windows NT vonal, illetve a Windows XP/Vista/7 által használt fájlrendszer. (Használata csak olvasható módban ajánlatos, mivel a Microsoft nem közli a specifikációját, és bármikor önhatalmúlag megváltoztathatja. A fejlesztők csak az állományrendszer elemzésével készítették a támogatást.) HFS, HFS+: a Macintosh rendszerek által használt fájlrendszer. HPFS: az OS/2 operációs rendszer által használt fájlrendszer. AFFS: az Amiga gépek támogatására. QNX4: a QNX operációs rendszer támogatására A CD állományrendszere: iso9660 A CD-ROM állományrendszerének neve Linux alatt az iso9660, mivel ez a szabvány definiálja a működését Hálózati állományrendszerek A Linux három hálózati megosztásokra használatos állományrendszer támogat. A Unix rendszereknél használatos NFS-t (Network Filesystem), a Microsoft Windows család által bevezetett SMB (Server Message Block) protokoll, valamint a Novell Netware szerverek által használt ncpfs-t. 20

32 Az állományrendszer paraméter használata Az állományrendszer típusát a mount parancs -t opciója után kis betűkkel kell megadnunk. Az egyes állományrendszerekhez további, típus függő paramétereket is megadhatunk, amelyekről információ a mount manuál oldala tartalmaz. Amennyiben nem specifikáljuk az állományrendszert, vagy az auto típust adjuk meg, akkor a mount a partíció superblockját ellenőrzi és az alapján próbál választani. Ha ez sikertelen, akkor az /etc/filesystems állományt próbálja beolvasni és az abban szereplő lista alapján próbálgatja az egyes állományrendszer típusokat. Ha nem találja ezt az állományt, vagy már sikertelenül végigpróbálta a listát, és a lista végén egy * karakter szerepel, akkor a /proc/filesystems állomány alapján folytatja a tesztelgetést. Ez tulajdonképpen a kernel által támogatott állományrendszerek listája. A mount minden olyan sort végig próbál, amelyben nem szerepel a nodev kulcsszó. Az automatikus állományrendszer meghatározás hasznos lehet, amikor például a felhasználó egy pendrive-ot próbál felcsatolni. Azonban a tesztelés tévedhet, ami katasztrofális hatással lehet az állományrendszer tartalmára. Ezért fontos adatok esetén ne hagyjuk, hogy a mount találgasson! Fájlrendszer létrehozása A Linux alatt az mkfs parancs használatos az állományrendszerek létrehozására: mkfs -t <fájlrendszer típus> <eszköz állomány> Az eszköz állomány helyett esetleg megadhatunk könyvtárat is. Az mkfs parancs valójában egy front-end a különböző állományrendszereket elkészítő programoknak. Ezek a programok az /sbin könyvtárban találhatóak mkfs.<fájlrendszer> néven. Az egyes állományrendszereknek eltérő beállításai lehetnek, ezért használatukkor tanulmányozzuk a hozzájuk tartozó manuál oldalakat! Feladat Hozzunk létre FAT állományrendszert egy pendrive-on! 2.7. Partíciók létrehozása, kezelése A háttértárolót feloszthatjuk egy vagy több logikai részre, amelynek neve partíció. Ezeket az egységeket a partíciós tábla írja le. A Linux rendszert feltelepíthetjük egyetlen partícióra is, azonban teljesítmény szempontjából célszerű swap állomány helyett partíciót használni. Szerverek esetén a biztonság érdekében a rendszert is célszerű részekre bontani és külön partíciókra telepíteni. A partíciós tábla kezelésére a Linux rendszerek alatt az fdisk program használata javasolt. Bár egy régi eszközről van szó, ezért a felülete elsőre barátságtalannak tűnhet a később született társaihoz képest, azonban kis gyakorlással könnyű kezelni. Ugyanakkor az adminisztrátor számára ez a program nyújtja 21

33 a legtöbb állítási lehetőséget, szabadságot. Azonban ebből következően óvatosan kell bánnunk vele, éles rendszerek esetén pedig még fokozottabban kell ügyelnünk. A parancs leggyakrabban használt alakja a következő: fdisk <eszköz> Az eszköz neve általában a következő: /dev/hd[a h] IDE lemezek esetén, vagy /dev/sd[a p] SCSI, SATA, USB meghajtók esetén. Lefuttatás után a program egy prompt-ot ad és a parancsainkra vár. A parancsok listáját az m billentyűvel kérdezhetjük le. A leggyakrabban használt parancsok: Billentyű a d l m n p q t v w x Parancs A boot partíció beállítása, illetve a jelzés törlése Partíció törlése A támogatott partíció típusok listázása A segítség lista Új partíció létrehozása Az aktuális partíciós tábla megtekintése Kilépés mentés nélkül A partíció típusának módosítása A partíciós tábla ellenőrzése Kilépés mentéssel további funkciók szigorúan csak tapasztalt felhasználó számára 4. táblázat. Az fdisk főbb parancsai Mint látható a tábla módosítása után a q vagy w billentyűkkel léphetünk ki. Előbbi esetben mentés nélkül, utóbbi esetben a módosítások elmentésével. Az fdisk parancsot meghívhatjuk még a -l paraméterrel is, amikor csak kilistázza a partíciós tábla tartalmát: fdisk -l <eszköz> 2.8. Állományrendszerek összekapcsolása és leválasztása A Linux állományrendszere a root partíción elhelyezkedő gyökér könyvtárból indul ki. Innen kezdve épül fel a könyvtárak fa struktúrája. Ezt további blokk orientált készülékekkel bővíthetjük ki. A mount rendszerparanccsal egy már létező könyvtárat egy másik készüléken elhelyezkedő állományrendszerrel (esetleg ugyanazon eszközön lévő másik állományrendszerrel) kapcsolhatunk össze. Ezután a már meglévő könyvtárra való hivatkozások a másik állományrendszer gyökér könyvtárára fognak vonatkozni. Gyakorlatilag a mount parancs a hierarchia fa egy pontját egy teljesen új részfával cseréli fel. A lecserélt pont a kapcsolat megszüntetéséig (umount) elérhetetlenné válik. A mount parancs végrehajtása után lényegében nem 22

34 lesz különbség az eltávolítható köteten és a gyökér állományrendszerben található állományok között, egyformán kezelhetjük őket. Fájlrendszer hozzácsatolása a könyvtárfához: mount -t <fájlrendszer típus> <eszköz állomány> <könyvtár> A fájlrendszer lecsatolása két féle képpen is elvégezhető. Vagy az eszköz állományt adjuk meg mint csatolási pontot, vagy azt a könyvtárat, ahova felcsatoltuk a fájlrendszert: umount <eszköz állomány> umount <csatolási pont/könyvtár> A felcsatolt eszközökről, és a felcsatolás módjáról információkat kaphatunk a mount paraméter nélküli meghívásával. A felcsatolt eszközök kapacitását és a tárolt állományok helyfoglalását a df paranccsal kérdezhetjük le. Feladat 1. Próbáljuk ki egy pendrive felcsatolását! mount /dev/sdb1 /mnt/tmp1 2. Vizsgáljuk meg mennyiben változott a könyvtárstruktúra! Majd csatoljuk le! umount /mnt/tmp1 3. Próbáljuk ki egy CD-vel is! mount -t iso9660 /dev/cdrom /mnt/cdrom 4. Próbáljuk ki mi történik akkor, ha olyan könyvtárat választunk csatolási pontnak, amelyben már vannak állományok! Vizsgáljuk meg a helyfoglalás változását a df paranccsal! Mi történik a lecsatolás után? 2.9. Partíció létrehozása, formázása, felcsatolása Feladat 1. A megismert fdisk program segítségével hozzunk létre egy új linux partíciót! 2. Az mkfs paranccsal hozzunk létre az új partíción egy ext2 állományrendszert! 3. A mount parancs segítségével csatoljuk fel a könyvtárstruktúrába! 23

35 4. Az umount paranccsal csatoljuk le! 5. Hozzunk létre egy új ext2 állományrendszert úgy, hogy ne legyen rajta a rendszergazda számára fenntartott terület! 6. A tune2fs program segítségével utólag módosítsuk az állományrendszer maximális mountszámát! 7. Próbáljuk ki mi történik ha felcsatolásokkal elérjük az előbb beállított maximális értéket! A Linux állományrendszer megjavítása Az fsck program fő feladata, hogy rendszeres időközökkel ellenőrizze a Linux állományrendszerét, és szükség esetén automatikusan kijavítsa a hibákat. Amennyiben az automatikus ellenőrzés során túlságosan jelentős hibákat talál, akkor hibával tér vissza és a rendszer az adminisztrátor által futtatott interaktív javítást igényli. Ez az eset leggyakrabban akkor fordul elő, ha az állományrendszerünk nem journal típusú és a rendszer összeomlott (pl. áramszünet esetén). Azonban bármikor parancssorból ellenőrizhetünk állományrendszereket. Ehhez az állományrendszer ne legyen felcsatolva, hiszen egy ilyen folyamat aktív fájlrendszeren nem biztonságos. A parancs formája a következő: fsck -t <fájlrendszer típus> <eszköz állomány> Az eszköz állomány helyett esetleg megadhatunk csatolási pontot is. Az fsck az mkfs-hez hasonlóan csupán egy front-end. Szintén az /sbin könyvtárból hívja meg az fsck.<fájlrendszer> nevű programokat. Feladat Ellenőrizzük a korábban létrehozott állományrendszerünket! Rendszerpartíciók paramétereinek megadása A Linux rendszerben az /etc/fstab állomány tartalmazza az információkat az egyes, a rendszer által használt állományrendszerekről. Ennek az állománynak a karbantartása az adminisztrátor feladata. Kizárólag az adminisztrátor segédprogramjai módosíthatják. Minden állományrendszert egy sor ír le. Az egyes mezőket szóköz vagy tab karakterek választják el egymástól. Az egyes mezők jelentése sorrendben: 1. Az eszköz állomány neve. Hálózati állományrendszer esetén a távoli megosztás leírója (pl. NFS állományrendszer esetén a következő formában: <szerver>:<könyvtár>). Ext2, ext3, ext4 állományrendszerek esetén az eszköz helyett a partíció címkéjét is megadhatjuk (pl. LABEL=/ ), de célszerűbb a partíció ún. UUID-ját megadni. (A blkid programot rendszergazdaként lefuttatva kapjuk meg az egyes partíciók UUID-ját.) 2. A csatolási pont. 24

36 3. Az állományrendszer típusa. Használható az auto kulcsszó is. Működése megegyezik a mount parancsnál tárgyalttal. 4. Az állományrendszer csatolási opciói vesszővel elválasztva. Az állományrendszer specifikus opciókat az állományrendszer manuál oldalán találhatjuk meg. A következő opciók minden állományrendszer esetén használhatóak: noauto: A rendszer indulásakor az állományrendszer ne csatolódjon fel. user: A felhasználók is felcsatolhassák az állományrendszert. (A felhasználó ilyenkor a mount parancsnak csak az eszközt, vagy a csatolási pontot adhatja meg. A felcsatolást a rendszer az fstab állományban meghatározott opciókkal végzi el.) owner: Az eszköz tulajdonosa csatolhatja fel az állományrendszert. _netdev: Az eszköz felcsatolásához hálózat működőképessége szükséges.) 5. A biztonsági mentés során a dump program az adott partíciót figyelembe vegye-e (1) vagy sem (0). 6. A rendszer indulásakor az automatikus állományrendszer-ellenőrzéskor (fsck) a sorrend megadása. A root állományrendszernél az 1-es érték beállítása javasolt. Egyéb állományrendszereknél a 2-es érték használható. Ebben az esetben egy meghajtón belül az ellenőrzések szekvenciálisan hajtódnak végre. Ha több meghajtón találhatóak a partíciók, akkor a rendszer párhuzamosítja az ellenőrzéseket. Ha a hatodik mezőt nem adjuk meg, vagy értéke 0, akkor a rendszer nem ellenőrzi az adott fájlrendszert. Feladat 1. Tanulmányozzuk a rendszer /etc/fstab állományát! 2. Állítsuk be, hogy a korábban létrehozott állományrendszer induláskor automatikusan felcsatolódjon a /export csatolási pont alá! Az állományrendszer ellenőrzését is kapcsoljuk be, azonban a biztonsági mentés során hagyjuk figyelmen kívűl! Ext2 állományrendszer konverziója ext3-ra Mivel az ext2 és az ext3 állományrendszerek között csak a journal mechanizmus támogatása jelenti a különbséget, ezért az utólagos konverzió könnyen megvalósítható. Feladat 1. Csatoljuk le a korábban létrehozott ext2 állományrendszerünket! 2. A tune2fs -j <eszközállomány> paranccsal végezzük el a journal mechanizmus hozzáadását! (A parancsnak megadhatunk további paramétert, amellyel szabályozhatjuk a journal fájl méretét.) 25

37 3. Módosítsuk az /etc/fstab állományban a fájlrendszert ext2-ről ext3-ra! 4. Csatoljuk fel a partíciót! A tune2fs parancs a -j opcióval egy speciális attribútumokkal rendelkező rejtett állományt hoz létre, amelyet a műveletek könyvelésére használ majd az állományrendszer kezelő alrendszer. A konverzió visszafelé is lehetséges, az ext3 állományrendszerről ext2-re: 1. Az állományrendszer lecsatolása. 2. Az állományrendszert megszabadítása a journaling mechanizmustól: tune2fs -O ^has_journal <eszköz állomány> 3. Az állományrendszer ellenőrzése: e2fsck <eszköz állomány> 4. Módosítjuk az /etc/fstab állományt. 5. Felcsatoljuk az állományrendszert. 6. Töröljük le a.journal állományt az állományrendszerről. A tune2fs parancs letörli a journal fájl inode-ját, az e2fsck vagy fsck -t ext2 pedig befejezi a fájl eltávolítását A swap A kezdetek óta gyakran felmerül a probléma, hogy több memóriára lenne szükségünk, mint amennyi a gépünkben fizikailag rendelkezésünkre áll. Ugyanakkor felhasználhatjuk a merevlemezt, ami ugyan lassabban kezelhető, de jelentős kapacitással bír. Amikor kifutunk a szabad memóriaterületből, akkor a memória egyes nem használt részeit átmenetileg a merevlemezre helyezhetjük, így felszabadul a szükséges hely a programok számára. A Linux a virtuális memóriakezelés módszerét használja, amellyel ezt biztosítja számunkra. A memória és a merevlemez felhasználásával a processzek számára nagyobb memória terület elérését teszi lehetővé, mint amennyi szabad fizikai memóriánk valójában van. Mindezt ráadásul úgy oldja meg, hogy a processz számára az egész memóriaterület egységesen kezelhető és átlátszó. A Linux a virtuális memóriakezelés megvalósítására a memórialapozás technikáját alkalmazza. A rendszer memóriáját tartományokra, úgynevezett lapokra (page) osztja. Ezeket a lapokat egymástól függetlenül mozgatja a memória és a merevlemez között. Amikor a folyamatnak további memóriára van szüksége, de nincs már a memóriában szabad terület, akkor a Linux egyes, régebben használt lapokat kiír a lapcsere (swap) állományba vagy partícióra, és ezáltal helyet teremt. A swap terület lehet állomány, partíció, vagy állományok és partíciók kombinációja. Az ajánlott a külön partíció használata, mivel ez a megoldás nyújtja a legjobb teljesítményt. 26

38 Swap partíció hozzáadása a rendszerhez Előfordulhat, hogy kevésnek bizonyul a swap terület a rendszer számára, ezért újabb partíciókat szeretnénk hozzáadni. Ezt néhány lépésben megtehetjük: Feladat 1. Létre kell hoznunk egy új partíciót a swap számára. 2. Meg kell formáznunk: mkswap <eszköz állomány> 3. Majd máris engedélyezhetjük a használatát a rendszer számára: swapon <eszköz állomány> 4. Már csak hozzá kell adnunk az fstab állományhoz, hogy a következő rendszerinduláskor használhassuk: <eszköz állomány> swap swap defaults Swap állomány hozzáadása a rendszerhez Amennyiben nem tudunk egy partíciót felhasználni, a swap területhez, akkor még lehetőségünk van arra, hogy állományt hozzunk létre, és azt használjuk swapként. Feladat 1. Létre kell hoznunk egy akkora állományt, amekkorát swap területnek szánunk: dd if=/dev/zero of=/swapfile bs=1024 count=<méret> A méretet kb-ban kell megadnunk. 2. Az állományt is a partícióhoz hasonlóan meg kell formáznunk: mkswap /swapfile 3. Majd engedélyeznünk kell: swapon /swapfile 27

39 4. Utolsó lépés, hogy hozzáadjuk az fstab állományhoz, hogy automatikusan használja a rendszer: /swapfile swap swap defaults A swap eltávolítása A swap partíció vagy állomány eltávolításának menete: 1. A swap terület használatának kikapcsolása: swapoff <állomány> 2. El kell távolítani az eszköz vagy állomány sorát az fstab állományból. 28

40 3. Felhasználók adminisztrációja, quota, shell 3.1. Felhasználók adminisztrációja A felhasználói azonosítók A Unix rendszerek alatt minden felhasználó rendelkezik egy egyedi azonosító számmal (UID, vagy user identifier), és egy vagy több csoport azonosító számmal (GID, vagy group identifier). A felhasználók azonosítása a rendszerben a uid szám alapján történik. Bejelentkezéskor a rendszer a név alapján kikeresi az /etc/passwd állományból a felhasználó azonosítóját, és a későbbiekben ezt használja a rendszerben folytatott tevékenységünk során. A csoportokba sorolás segítségével a felhasználók egy csoportját összefoghatjuk és a rendszer egyes részeihez több jogot biztosíthatunk, mint a többieknek. Egy felhasználó több csoport tagja is lehet egyszerre. Ebből az egyik csoport szerepe megkülönböztetett. Ez az alapértelmezett, amelyet az állományok létrehozásakor használ a rendszer. A felhasználó azonosítója és az alapértelmezett csoport azonosítója az /etc/passwd állományban van eltárolva. A többi csoport azonosító az /etc/group állomány bejegyzései alapján rendelődik hozzá a felhasználóhoz. Ezekről az állományokról a man 5 passwd és a man group parancsokkal kaphatunk további információt. Létezik egy kitüntetett felhasználó, a rendszergazda (superuser, a felhasználóneve root ). A rendszergazdára nem vonatkoznak a felhasználókra beállított hozzáférési jogok, a rendszer még az állományok tulajdonosánál is bővebb lehetőségeket engedélyez számára. A rendszer az alapján ismeri fel, hogy az uid je 0. Jogai gyakorlatilag korlátlanok, éppen ezért igen körültekintőnek kell lennünk, amikor rendszergazdaként jelentkezünk be, mert egyetlen rossz mozdulattal az egész rendszert tönkre lehet tenni. Ezért javasolt, hogy egészen addig egyszerű felhasználóként tevékenykedjünk a rendszerben, amíg valamelyik művelethez nem kellenek feltétlenül a rendszergazdai jogosultságok. Az Ubuntu disztribúciókban a root felhasználóhoz tartozó jelszó alapállapotban zárolva van. Ezért rootként nem is lehet bejelentkezni. Ez nem azt jelenti, hogy rendszergazdai jogosultságú műveletek elvégzésére nincs lehetőségünk. Ubuntu alatt sudo-t kell használnunk a rendszergazdai jogosultság eléréséhez. Azon felhasználók, akik használhatják a sudo parancsot az /etc/sudoers fájlban vannak felsorolva. Nagyon fontos, hogy a sudoers állományt tilos szerkeszteni. Erre külön program, a visudo szolgál, amely rendszergazdai jogosultságok mellett használható. (A visudo szövegszerkesztőjének átállításához az EDITOR környezeti változóban kell beállítani a használni kívánt szövegszerkesztőt, majd a változót exportálni kell, végül a visudo-t a sudo -E visudo paranccsal kell elindítani.) Megjegyzés Mivel a rendszer a rendszergazdát valójában a 0-s uid alapján azonosítja, ezért minden felhasználó, akinek ez az azonosító van beállítva az /etc/passwd állományban az rendszergazda. A szerverek feltörése esetén szokott előfordulni, hogy a betörő létrehoz egy felhasználót, akinek 0-s azonosítót állít be. Így később is visszatérhet, és rendszergazdaként garázdálkodhat. Ezért egy ilyen esemény után célszerű ezt is ellenőrizni. 29

41 Felhasználók létrehozása Unix rendszereken az új felhasználó létrehozásához elegendő, ha egy rávonatkozó bejegyzést írunk az /etc/passwd állományba. Továbbá létre kell hoznunk neki egy home könyvtárat, amelyet a tulajdonába adunk, és bejegyzünk szintén a passwd állományba. Azonban léteznek segédprogramok is, amelyek ezeket a műveleteket elvégzik nekünk. Parancssoros programok közül ilyen a mindenhol megtalálható useradd. Alapvetően két működési módját különböztetjük meg. Az egyik feladata, hogy új felhasználókat hozzon létre. A másik módja a konfigurációs mód, amikor az alapértelmezett értékeket állítjuk be. A legegyszerűbb, és leggyakrabban használt formája a következő: useradd -c <valódi név> <login név> Alapértelmezett esetben bejegyzi a felhasználót a passwd állományba, majd létrehoz egy home könyvtárat, amelybe bemásolja az /etc/skel könyvtárban található állományokat. Mivel a létrehozott felhasználónak nem állítottunk be jelszót, ezért blokkolja a hozzáférését a rendszerhez. A jelszót utólag rendszergazdaként a passwd <login név> paranccsal adhatunk. Azonban nem csak valódi felhasználókat hozhatunk létre, hanem úgynevezett rendszer-felhasználókat is. Ezek jelszó nélküli, blokkolt felhasználók home könyvtár nélkül. Csak azért szükségesek, hogy egyes szolgáltatások ezeknek a virtuális felhasználóknak a nevében fussanak, és ez által a rendszer a hozzáférési jogosultságaikat szabályozhassa. Ezek a rendszer-felhasználók abban is különböznek a normál felhasználóktól, hogy az azonosítójuk általában kisebb. A useradd programmal a -r opcióval hozhatjuk létre őket. Az alapértelmezett paramétereket módosíthatjuk is a -D opció használatával: useradd -D <opció és alapértelmezett érték> A rendszer az alapértelmezett értékeket az /etc/default/useradd állományban tárolja. Megjegyzés A Red Hat disztribúcióban a useradd program egy módosított változata található. Ez, ha nem definiáljuk a felhasználó csoportját, akkor figyelmen kívül hagyja az alapértelmezett értéket, és minden felhasználónak egy új csoportot hoz létre. Az újonnan létrehozott csoport lesz a felhasználó alapértelmezett csoportja. Ez a működési mód általában fölösleges pazarlás, ezért célszerű a useradd program használatakor a -g opcióval definiálni a felhasználó csoportját. Megjegyzés Az Ubuntu disztribúcióban a root felhasználóhoz tartozó jelszó alapállapotban zárolva van. Ezért rootként nem is lehet bejelentkezni. Ehelyett sudo-t kell használnunk a rendszergazdai jogosultság eléréséhez. Ahhoz, hogy egy felhasználó használhassa a sudo-t, hozzá kell adnunk a /etc/sudoers állományhoz. Ez esetenként körülményes lehet, ugyanakkor létezik egy kényelmesebb, könnyebben 30

42 adminisztrálható megoldás, miszerint a felhasználót csak hozzá kell adnunk az admin csoporthoz. sudo adduser <felhasználónév> admin Feladat Állítsuk át az alapértelmezett csoportot a users (100) csoportra, majd hozzunk létre felhasználókat! (Red Hat esetén a felhasználó létrehozásakor is meg kell adni a csoportot.) Felhasználó letiltása A felhasználó hozzáférését számos okból letilthatjuk. Egyik szokásos eset, amikor csak egy bizonyos időszakra adjuk a hozzáférést. Ilyenkor már a felhasználó létrehozásánál a useradd parancs -e opciójával megadhatjuk a lejárati dátumot, amikortól nem férhet hozzá a rendszerhez. A másik szokásos eset az automatikus letiltásra, amikor kötelező érvényűvé tesszük, hogy a felhasználók bizonyos idő elteltével cseréljék a jelszavukat. Ezt a passwd parancs -x opciójával adhatjuk meg napokban. Az -i opcióval pedig azt állíthatjuk be, hogy ha elmulasztaná a felhasználó a jelszó megváltoztatását, akkor hány nap múlva tiltódjon le a hozzáférése. Adódhat olyan eset is, amikor manuálisan kell letiltanunk egy hozzáférést valamilyen oknál fogva. Ezt szintén a passwd paranccsal tehetjük meg. Az -l kapcsoló blokkolja, az -u opció pedig újra engedélyezi a hozzáférést Felhasználó törlése A felhasználó törlése történhet kézzel. Ilyenkor törölnünk kell a felhasználó bejegyzését az /etc/passwd állományból, továbbá shadow jelszó használata esetén az /etc/shadow állományból is. Amennyiben az /etc/group állomány tartalmaz rávonatkozó bejegyzéseket, akkor azt is el kell távolítanunk. Ezzel a felhasználó megszűnt létezni, azonban még további állományai lehetnek a rendszerben. Ez alapértelmezett esetben a /home/<felhasználónév> könyvtár tartalma, és a levelesládája (általában /var/spool/mail/<login név>). De természetesen ezeket a műveleteket elvégezhetjük egyszerűbben is a userdel paranccsal: userdel -r <login név> Az -r paraméter használatával érhetjük el, hogy a felhasználó home könyvtára, és a levelesládája is törlődjön Csoportok adminisztrációja A felhasználókhoz hasonlóan a csoportok adminisztrálására is találhatunk segédprogramokat. Ilyen a groupadd és a groupdel, ami mint a felhasználóknál, itt is az új csoportok létrehozására, illetve törlésére szolgál. A groupadd program is rendelkezik egy -r kapcsolóval, amellyel rendszer-csoportokat hozhatunk létre, amely ebben az esetben csak azt jelenti, hogy a csoportazonosító kisebb lesz a normál azonosítóknál. 31

43 Az állományrendszer jogosultságai Mint minden többfelhasználós rendszer a Linux is védi az egyes felhasználók állományait és folyamatait a többi felhasználótól. A Linux és más Unix operációs rendszerek a felhasználói- és csoportazonosítókat használják a védelmi korlátozások meghatározására. A rendszer minden állománya egy tulajdonos és egy csoportazonosítóval rendelkezik: A tulajdonosazonosító az állományt létrehozó felhasználó azonosítója. (A rendszergazda ezt a paramétert állíthatja a chown paranccsal.) A csoportazonosító az állomány létrehozásakor a felhasználó alapértelmezett csoportja. Ez később a chgrp paranccsal állítható. Ezek az azonosítók szabályozzák, hogy az egyes folyamatok hozzáférhetnek-e az adott állományhoz és elvégezhetik-e a kérdéses műveleteket, vagy sem. A folyamat (felhasználó) és az állomány között három fajta reláció állhat fenn: Azon felhasználó, akinek az azonosítója megegyezik az állomány azonosítójával, az a tulajdonos (owner). Akinek a felhasználói azonosítója más, de valamelyik csoport azonosítója megegyezik a bejegyzés azonosítójával az a csoporttárs (group). Akiknek pedig a felhasználói és csoport azonosítója egyaránt eltér a bejegyzés azonosítóitól, azok a többiek (others). Minden egyes relációra három féle jogosultsági engedélyt állíthatunk be: olvasás, írás, és végrehajtás (könyvtárak esetén ez utóbbi keresési jogot jelent). Nézzük, hogyan is néz ez ki! Az ls -l paranccsal részletes listát kérhetünk az adott könyvtár tartalmáról: drwxr-xr-x 2 root root 4096 Sep 23 23:24 dir1 -rw-r--r-- 1 root root 5 Sep 23 23:24 file1 A lista sorainak első mezője tartalmazza az adott állományra/könyvtárra érvényes jogokat a következők szerint: drwxrwxrwx Ahol az első karakter az állomány típusa: 32

44 Jelzés Típus b a bejegyzés egy blokk-orientált speciális állomány c d l a bejegyzés egy karakter-orientált speciális állomány a bejegyzés egy katalógus a bejegyzés egy szimbolikus link - a bejegyzés egy egyszerű állomány 5. táblázat. Állománytípusok A következő kilenc karakter hármas csoportokra osztható. Az első három az owner, a második a group, a harmadik pedig az other jogait jelenti. A hármas csoporton belül a három karakter sorrendben a következő lehet: r, w és x. ezek bármelyike helyén - is állhat. Jelentésük pedig rendre az olvasási (read), írási (write), végrehajtási (execution) jogot vagy - jel esetén annak hiányát jelenti. Az olvasási jogkör szabályozza, hogy van-e joga az adott felhasználónak az állomány tartalmának megtekintésére, illetve a katalógus tartalmának kilistázására. Ha egy felhasználó rendelkezik írási joggal egy bejegyzésre, akkor bővítheti, kicserélheti, megváltoztathatja az állomány tartalmát, illetve létrehozhat, törölhet bejegyzést katalógus esetén. A végrehajtási jog (amely csak állományra vonatkozhat, ha katalógusra vonatkozik, akkor keresési jognak nevezzük) azt jelzi, hogy az adott felhasználó futtathatja-e az állományt. Maga a végrehajthatósági jog önmagában még nem jelenti azt, hogy az állomány ténylegesen futtatható kódot tartalmaz. A katalógusokra vonatkozó keresési jog azt jelzi, hogy van-e jogunk a katalógus bejegyzéseinek eléréséhez, használatához. A tulajdonos lehetőségeit ismertető csoportban x helyén s áll, ha az állomány setuid módban van. Hasonlóképpen a csoporttárs lehetőségeit ismertető csoportban x helyén s áll, ha a bejegyzés setgid módú. Az ún. setuid mód lehetővé teszi, hogy a rendszer a programot futtató felhasználót saját uid je helyett a programállomány tulajdonosának uid jével azonosítsa (természetesen csak a program futásának időtartamára). Így a felhasználó által futtatott program mindazt végrehajthatja, amit a programállomány tulajdonosa végrehajthat. A setgid mód teljesen azonos a setuid móddal: a rendszer a felhasználó valódi gid je helyett a programállomány tulajdonosának gid jét (gid jeit) használja a hozzáférési jogok megállapításánál a program futásának időtartama alatt. A jogokat a chmod paranccsal módosíthatjuk. A parancsot kétféleképpen használhatjuk: egyrészt a jogok egzakt, oktális számokkal való megadásával, másrészt szimbolikus jelekkel. A chmod parancs használatának általános formája: chmod <mód> <fájlnév> Azonban a rendszernek már az állományok létrehozásakor be kell állítania valamilyen engedélyeket. Lehetne szigorú és elvehetne minden jogot, de lehetne engedékeny is, és megadhatná őket. Azonban a 33

45 legjobb megoldás, ha a felhasználó megadhatja. Ezt meg is tehetjük az umask segítségével. Ez egy egész szám, amely azt tartalmazza, hogy mely biteket töröljön a rendszer az engedélyek közül. A legegyszerűbb, ha oktális számokkal adjuk meg. Ilyenkor lényegében a chmod parancsnál használt szám inverzét kell megadni: umask <mód inverze> A jogok megváltoztatása (szimbolikus jelekkel) A mód szimbolikusan a következő módon adható meg: [kinek] op jogok [op jogok]... Ahol a kinek a következő betűk kombinációja kehet: Jelzés u g o a Kinek állítjuk a jogait? a tulajdonosnak a csoportnak a többieknek mindenkinek 6. táblázat. Jogosultsági csoportok Ha a kinek elmarad, akkor az mindenkit jelöl (mint az a ), de ilyenkor az aktuális umaskot figyelembe veszi, és azokra a bitekre, ahol a umask 1 az állítás nem hat. Az operátor +, -, vagy = lehet: Jelzés Művelet + jogokat adunk hozzá az állomány jogaihoz - jogokat veszünk el az állomány jogaiból = pontosan ezt az értéket akarjuk beállítani 7. táblázat. A jogosultságokat állító operátorok A jogok a következő betűk kombinációi lehetnek: 34

46 Jelzés Jogok r w x X s olvasási jog írási jog végrehajtási jog végrehajtási jog, de csak akkor, ha az állomány katalógus, vagy van már másik x bitje setuid vagy setgid bit t sticky bit 7 u g o a tulajdonos mezőt az eredeti módból veszi csoport mezőt az eredeti módból veszi többiek mezőt az eredeti módból veszi 8. táblázat. Hozzáférési jogok Feladat 1. Hozzunk létre állományokat, vagy könyvtárakat, és gyakoroljuk a jogok beállítását! Pl. adjunk írás jogot a csoportnak, vegyük el a többiek olvasás jogát, adjunk a tulajdonosnak futtatási jogot, adjunk mindenkinek futtatási jogot, ha valakinek van, stb. 2. Adjunk írás jogot a teszt könyvtárunkra mindenkinek! Hozzunk létre benne egy állományt, amelyre levesszük az írási jogokat! Egy másik felhasználóval próbáljuk meg szerkeszteni, átnevezni, törölni az állományt! Próbáljuk meg ugyanezt, ha a sticky bitet beállítjuk a könyvtárra! A jogok állítása (oktális számokkal) Az abszolút kód egy oktális szám, ami a következő kódok vagy kapcsolatával állítható elő: 7 A sticky bit állományok esetén nem értelmezett. Csak a régi Unix rendszerek használták, a Linux figyelmen kívül hagyja. Könyvtárak esetén a jelentése, hogy a benne található állományokat csak a tulajdonos vagy a root nevezheti át vagy törölheti. Jellemzően a /tmp könyvtár használja ezt a jog bitet. Nélküle bárki átnevezhetné vagy törölhetné az állományokat. 35

47 Jelzés Jogok 4000 setuid mód a végrehajtáskor 2000 setgid mód a végrehajtáskor 1000 sticky bit 0400 olvasás a tulajdonos által 0200 írás a tulajdonos által 0100 végrehajtás (keresés a katalógusban) a tulajdonos által 0040 olvasás a csoportnak 0020 írás a csoportnak 0010 futtatás a csoportnak 0004 olvasás a többieknek 0002 írás a többieknek 0001 futtatás a többieknek 9. táblázat. Jogosultságok oktális számokkal User Group Other Szimbolikus rwx r-x --x Bináris Oktális táblázat. Jogosultságok formátumai Feladat Hozzunk létre állományokat és gyakoroljuk a jogok beállítását oktálisan! Alapértelmezett állomány jogok Azok a programok, amelyek állományokat hoznak létre, a létrehozáskor beállítják a létrehozandó állomány védelmi kódját. Így történik ez akkor is, ha pl. szövegszerkesztővel létrehozunk egy új állományt. Ilyenkor a jogokat az umask beállítások alapján állítja be a rendszer. Mégpedig úgy, hogy azokat a védelmi biteket (csak az alsó 9 bitet), amelyek értéke 1 az umask ban, a létrehozandó állomány védelmi kódjából kitörli. Például a 002 umask érték azt jelenti, hogy állományok estén a jog 664 lesz, könyvtárak esetén 775. (Látható a fentiekből ez az alapértelmezett értéke az umask nak.) Állományok esetén futásjogot nem tudunk az umask kal adni. 36

48 Az ext2, ext3, etx4 állományrendszerek további jogosultságai Az eddig megismert általános Unix jogosultságokon kívül az ext2, ext3 és ext4 állományrendszerek további jogosultságok beállítását is támogatják. Ezek a jogosultság beállítások eltérően a Unix jogosultságokhoz nem a felhasználók közötti hozzáférést szabályozzák, hanem elsősorban a rendszergazda számára nyújtanak segítséget speciális esetekben. Egy adott könyvtárban a jogokat az lsattr programmal listázhatjuk ki. Az ls programhoz hasonlóan -R (rekurzív listázás), -a (rejtett állományok listázása), -d (könyvtár nevek listázása) opciókat is használhatjuk. A jogokat a chattr programmal állíthatjuk szimbolikusan: chattr + - =<jog> Jelzés A a c D d i j s S u Jogok Az atime érték nem módosul az állományhoz való hozzáféréskor. Az állomány csak hozzáírásra nyitható meg. Törölni, felülírni nem lehet. Az állomány automatikusan tömörítve tárolódik a lemezen. Olvasáskor a kernel kitömöríti. Könyvtárak esetén az adatok kiírása szinkron módon történik. Az állomány kimarad a biztonsági mentés készítésekor (dump). Az állomány nem módosítható, törölhető, mozgatható, átnevezhető. Továbbá nem hozhatunk létre linket rá. Ha az ext3 fájlrendszert nem journal módban csatoltuk fel, az adott állományra akkor is működik a journal mechanizmus. Normál esetben nincs hatása. Az állomány törlésekor az adatok 0-val íródnak felül a meghajtón. Az állomány esetén módosításkor az adatok szinkron módon íródnak ki a lemezre. Az állomány törlésekor a tartalma elmentődik, így vissza lehet vonni a törlést. 11. táblázat. Az ext2, ext3, ext4 állományrendszerek további jogosultságai Megjegyzés A 2.2-es és korábbi kernel verziók nem támogatják az összes állományrendszer opciót. Egyes betörők az i vagy a opciókkal levédhetik hátrahagyott állományaikat a tapasztalat- 37

49 lan rendszergazdákkal szemben. Ezért ha rendszergazdaként is problémánk adódik az állományok letörlésével, felülírásával, akkor gyanakodjunk ezen opciók használatára. Feladat Próbáljuk ki egy tesztállományon az egyes opciók hatásait, hogy megismerjük az általuk okozott jelenséget! 3.2. Quota A quota rendszer segítségével szabályozhatjuk, hogy egyes felhasználók, vagy csoportok mennyi háttértároló kapacítást használhatnak el. Így megakadályozhatjuk, hogy a felhasználók teleírják a merevlemezt. A korlátozásokat megadhatjuk felhasználókra vagy csoportokra bontva is. A quota rendszer bekapcsolásához az alábbi teendőket kell végrehajtanunk: 1. A kernelben be kell kapcsolnunk a quota támogatást. (Ez modern disztribúciók esetén alapértelmezetten támogatott.) 2. Az /etc/fstab állományban meg kell adnunk a quota opciókat a felcsatolt állományrendszerekre. 3. Létre kell hoznunk quota táblázatokat, és az egyes felhasználóknak és csoportoknak meg kell adnunk az értékeket. 4. Be kell kapcsolnunk a rendszert A quota bekapcsolása az állományrendszerre A quota rendszer támogatásához az egyes felcsatolt állományrendszerekre be kell kapcsolnunk az usrquota vagy grpquota opciókat, attól függően, hogy a felhasználói, csoport, vagy mindkét beállítást használni szeretnénk. Ezt az /etc/fstab állományban tehetjük meg, ha azt szeretnénk, hogy minden induláskor automatikusan megtörténjen. Pl. /dev/hda2 /home ext2 defaults,usrquota,grpquota 1 1 Ha az állítás előtt is fel volt csatolva az állományrendszer, akkor mount-oljuk újra A quota táblázatok létrehozása Miután felcsatoltunk minden olyan állományrendszert, amelyre a quota opciókat bekapcsoltuk a quotacheck paranccsal le kell generálnunk az információs táblázatokat (aquota.user és aquota.group). Ezt a -c opció használatával tehetjük meg. Emellett meg kell adnunk, hogy a felhasználói (-u) vagy a csoport (-g) táblázatot szeretnénk legenerálni. Ha a /home partícióra szeretnénk legenerálni, akkor a következő parancsot kell kiadni: 38

50 quotacheck -acugm /home Az -a opció azt jelenti, hogy minden felcsatolt quota-t használó állományrendszert végignéz. A táblázatok legenerálása után az aktuális lemezhasználat információkat a következő paranccsal frissíthetjük: quotacheck -avugm Ezt akár crontabból is tehetjük: 0 3 * * 0 /sbin/quotacheck -avug A quota rendszer bekapcsolása Miután a táblázatokat is legeneráltuk következő lépésként bekapcsolhatjuk a quota rendszert: /usr/sbin/quotaon -avug Azonban előfordulhat, hogy az adott rendszerben ez már szerepel az inicializációs szkriptekben, ezért nekünk már nem kell megadni A quota értékek beállítása A quota rendszer beüzemelése után állítsuk be a quota értékeket. Ezt az edquota paranccsal tehetjük meg. Egy felhasználó esetében: edquota <felhasználó> A rendszer az EDITOR környezeti változó által meghatározott szövegszerkesztővel megnyit egy táblázatot, amelyben beállíthatjuk az értékeket az egyes kötetekre. Az oszlopok jelentése a következő: filesystem: A kötet neve. blocks: A jelenleg használt blokkok száma. soft: A soft limit a maximálisan használható blokkok számára. Ezt egy meghatározott türelmi időre átlépheti a felhasználó. hard: A hard limit a blokkok számára. Ezt semmiképpen nem lépheti át a felhasználó. inodes: A használt inode-ok száma. soft: A soft limit a maximálisan használható inode-ok számára. hard: A hard limit a maximálisan használható inode-ok számára. A quota használatát a következő paranccsal ellenőrizhetjük le: quota <felhasználó> 39

51 A csoportok értékeinek beállítása hasonló. A következő paranccsal érhető el: edquota -g <csoport> A megjelenő beállítások megegyeznek a felhasználóknál látottakkal, csak a csoportra értelmezendőek. A beállatásokat a következő paranccsal ellenőrizhetjük: quota -g <csoport> Átfogó jelentést a következő paranccsal kaphatunk: repquota -avugs A türelmi idő beállítása A soft limitek esetén szó esett egy türelmi időről. Ezt az értéket a következő paranccsal állíthatjuk: edquota -t 3.3. A parancsértelmező (shell) A Unix rendszerek és így a Linux egyik érdekessége, hogy a felhasználói felületet megvalósító parancsértelmező (shell) egy közönséges felhasználói program. Ez a parancsértelmező nem integráns része az operációs rendszernek, és nem élvez speciális megkülönböztetéseket. Így bárki lecserélheti a sajátját egy másik programra. A rendszerbe való bejelentkezéskor a rendszer a login-név (uid) és a jelszó alapján ellenőrzi a felhasználót, majd a password állomány hozzá tartozó sorának megfelelő mezőjében megadott programot elindítja. Ez rendszerint valamelyik shell (sh, csh, ksh, tcsh stb.), de lehet valami más program is. Mindegyik felhasználónak joga van ezt a programot lecserélni (chsh parancs). Az egyes shell változatok között a különböző kényelmi szolgáltatásokban, valamint a programozói felületükben van eltérés. Ugyanis a UNIX shellek nem csupán parancsértelmezők, hanem programozási nyelvek is egyben. A következőkben áttekintjük a bash (Bourne-again shell) különböző funkcióit Parancssor értelmezés A Unix shell lényegében egy parancsértelmező program, amely beolvassa a felhasználó által begépelt sorokat, és azt más programok végrehajtását előíró kérésekként értelmezi. Egy parancssor a legegyszerűbb esetben egy parancsból és a hozzá tartozó, szóközökkel elválasztott paraméterekből áll. parancs argl arg2... argn A parancsértelmező különálló karaktersorozatokká bontja fel a parancs nevét és argumentumait. Ezután egy beállítható keresési út (PATH) szerint a különböző katalógusokban megkeresi a parancs nevű állományt. Ha sikerült megtalálni, akkor azt végrehajtja. A parancs végrehajtásának befejezését a prompt kiírásával jelzi. 40

52 A parancssorban szereplő állománynév után következő argumentumok a következő négy kategória valamelyikébe esnek: Egyszerű karakterlánc. Állománynév, amit <, > vagy >> előz meg. Egy karakterlánc, amely állománynév helyettesítő karaktert is tartalmaz. `... `, vagy $(... ) jelek közé zárt újabb parancs, ami ún. parancshelyettesítést eredményez. Az egyszerű argumentumokat a program string tömbjeként kapja meg. A shell állítja elő ezt a tömböt, ezáltal könnyebb és egységes a paraméter kezelés implementálása a programokban A shell beépített parancsai A shellek tartalmaznak néhány beépített parancsot. Ezek többnyire a shell működésével szorosan összefüggő parancsok, amelyeket nem érdemes más módon implementálni. Azonban léteznek olyan shellek, amelyek számos parancs megvalósítását integrálják magukba. Teszik ezt azért, hogy a rendszerhibák esetén is működhessenek, és ezáltal lehetőséget nyújtsanak az adminisztrátornak a nehéz helyzetből való kilábalásra. Ilyen shell program a sash (Stand-alone shell). Ez egy statikusan linkelt program, amely tartalmazza a legszükségesebb programok egyszerűsített változatait. Így akkor is működőképes, amikor az alap programkönyvtárak meghibásodása miatt a rendszer lényegében használhatatlan. Az ilyen shellek telepítése feltétlenül javasolt, hogy a problémás helyzeteket egyszerűbben megoldhassuk Állománynév-helyettesítés A parancs argumentumában megadott *,?, és [... ] jelek ún. állománynév-helyettesítő jelek. Ezek jelentése: Jel Jelentés * Nulla vagy tetszőleges számú tetszőleges karakter.? Pontosan egy tetszőleges karakter. [abc] Az a vagy b vagy c karakter egyike. [m-n] m n intervallumból egy karakter. 12. táblázat. Állománynév-helyettesítés reguláris kifejezésekkel Az olyan argumentumok, amelyek állománynév-helyettesítő karaktereket tartalmaznak, állománynevekből álló egyszerű argumentumok sorozatára cserélődnek le. Például *f -ből azoknak az aktuális katalógusban található állományneveknek a sorozata lesz, amelyek az f karakterekre végződnek. A helyettesítő karakterek közül több is szerepelhet egyidejűleg ugyanabban az argumentumban. Pl. az [a-z]* a kisbetűvel kezdődő neveket jelenti. 41

53 Az, hogy a kifejtő metódust a shell tartalmazza, több előnnyel jár: A kifejtést megvalósító program csak egyszer szerepel a rendszerben (helytakarékosság). A programoknak a kifejtéssel nem kell foglalkozniuk. A kifejtő algoritmus alkalmazása így bizonyosan mindig egységes lesz Standard input/output átirányítás A shell által végrehajtott programok eleve három megnyitott állománnyal indulnak. Ezek a 0, 1 és 2 állományleírókhoz vannak hozzárendelve. 0: Standard input. 1: Standard output. 2: Error output. Ezek alapértelmezésben a felhasználó termináljához vannak rendelve, de átirányíthatjuk őket. A > vagy >> jellel a standard kimenetet irányíthatjuk át. A parancs végrehajtása alatt az 1-es állományleíró a > jel után megadott nevű állományra mutat. A következő parancs létrehozza a kimenet nevű állományt és a listát abba írja: ls > kimenet Ha a >> jelet használjuk, akkor az ls parancs kimenetét a kimenet állomány végéhez fűzi: ls >> kimenet A hibakimenetet a 2> jelöléssel irányíthatjuk át. Hasonlóan a standard input is átirányítható. Ezt a < jellel tehetjük meg. A < bemenet jelölés azt jelenti, hogy a standard input a bemenet nevű állományból jöjjön Csővezeték A Linuxban gyakran előfordul, hogy az egyik program kimenetét szeretnénk használni egy másik program bemeneteként. Például, ha egy program kimenetét szeretnénk megszűrni, rendezni, tördelni. Ezt megtehetjük az előző fejezetben ismertetett módon átmeneti állományok létrehozásával. Azonban a Linux tartalmaz egy sokkal hatékonyabb eszközt is, amelyet csővezetéknek (pipe) nevezünk. A csővezeték egy olyan speciális állomány, ami egy FIFO-t (First In First Out) valósít meg. Az érdekessége abban áll, hogy ez a FIFO állományként kezelhető. Két állományleíróval hivatkozhatunk rá, egyiken írhatunk bele, a másikon pedig a beírási sorrendben kiolvashatjuk a beírt adatokat. A csővezeték-szervezés lehetőségeinek előnyei: Nincs szükség ideiglenes állományokra, amit később úgy is letörölnénk. Mivel a folyamatok párhuzamosan futnak, a FIFO-nak nem kell nagynak lenni. 42

54 A pipe használata gyorsabb, mivel az a memóriában keletkező állományként jelenik meg (egy FIFO csupán 8 kb). Az eredmény a cső végén már azelőtt megjelenhet, mielőtt az első program az összes bemenetét feldolgozná. A csővezetéket a shell számára a jellel adhatjuk meg. ls grep "minta" sort more Ebben a példában az ls parancs kimenetéből a grep program kiszűri azokat, amelyekben szerepel a minta string, majd az eredményt rendezi, és oldalakra tördelve megjeleníti Parancshelyettesítés Igen hasznos és érdekes szolgáltatása a shelleknek az ún. parancshelyettesítés. Ez lehetővé teszi, hogy az egyik program kimenetét a másik program paraméter listájaként használjuk. Ilyenkor a megfelelő parancsargumentumot `... ` (visszafelé dőlő aposztróf) párba vagy $(... ) jelek közé kell zárni. du `cat parameters.txt` Például az iménti parancs esetén a du parancs megmondja azon fájlok méretét, amelyek a parameters.txt állományban fel vannak sorolva Parancssorozatok Ha a parancsokat egymás után pontosvesszővel elválasztva írjuk, akkor úgynevezett parancssorozathoz jutunk. Így például a következő parancs először kiírja az aktuális dátumot, majd kilistázza a pillanatnyi katalógust. date; ls Parancssorozatot nem csak pontosvessző segítségével alkothatunk, hanem a és a && jelekkel is. Ekkor egy feltételesen végrehajtódó sorozathoz jutunk. A és a && jelek jelentése azonos a C nyelvben megszokottal. parancs1 parancs2 parancs3 && parancs4 Vagyis az előző parancssorozatból a parancs2 csak akkor fog végrehajtódni, ha a parancs1 hamis megállási státusszal állt meg. A parancs4 pedig csak akkor fog végrehajtódni, ha a parancs3 igaz megállási státusszal állt meg Szinkron és aszinkron folyamatok Az eddigi példákban az egymás utáni parancsok egymást követve szinkron módon hajtódtak végre. Lehetőség van azonban aszinkron végrehajtásra is. Ha egy parancsot az & jel követ, akkor a shell 43

55 nem várja meg a parancs befejeződését, hanem a prompt jel kiadásával újabb parancsra várva azonnal visszajelentkezik, miközben a kiadott parancs aszinkron módon a shelltől leválasztva fut tovább. Pl. find / -name 'core' > eredmeny & Ebben az esetben a shell azonnal visszatér és új parancsra vár. A fájlkeresés a háttérben fut és az eredményt az eredmeny állományba írja. (A háttérben futó folyamatok kimenetét érdemes fájlba irányítani, hogy ne keveredjen össze más parancsok kimenetével.) A parancs futtatásakor a rendszer kiír egy ún. processz ID-t (pid) amellyel hivatkozhatunk később a háttérben futó folyamatra Csoportosítás A parancsokat zárójelekkel is csoportosíthatjuk. ( parancs1 ; parancs2 ) (date; ls) > lista & Ez utóbbi parancs kiírja a dátumot és az állományok listáját a lista állományba, és mindezt a háttérben teszi A Bash shell további funkciói A következőkben röviden áttekintjük a bash további lehetőségeit, programozását Változók kezelése A shellek az eddig megismert funkciókon túl változók kezelésére is alkalmasak. A változókat egyszerű string típusú tárolóként kezeli. Értékadás shell változónak: változó=érték Az érték beállítása a = jellel történik. (Előtte és mögötte nem lehet üres hely.) kutya=ugat Ha már beállítottuk a változót, akkor a $ jellel a változó neve előtt hivatkozhatunk az értékre. $ kutya=ugat $ echo $kutya ugat A példánkban az echo parancsot használtuk, amely kiírja a paraméterként kapott szöveget. Mint látható, a változó helyére a shell behelyettesíti a változó értékét. Az echo parancs már az értéket kapja meg, és azt írja ki. Előfordul, hogy közvetlenül a változó után kell írnunk valamit. Ebben az esetben meg kell határoznunk a shell számára, hogy meddig tart a változó neve. Ezt a { és } jelekkel tehetjük meg. 44

56 $ kati=zsuzsi $ echo ${kati}ka zsuzsika A set parancsot kiadva kiírathatjuk a beállított változók listáját. A változót az unset paranccsal törölhetjük. Ebben az esetben, ha továbbra is használjuk, akkor a shell egy üres stringet helyettesít be. Szükség lehet arra is, hogy a shell által indított programok is megkapják a környezeti változók értékét, mert a rendszerről, vagy a felhasználó preferenciájáról tudhatnak meg információkat. Ilyenkor az export kulcsszóval tesszük számukra elérhetővé. TERM="VT100" export TERM Az előző két sort összevonva: export TERM="VT100" A programok számára kiexportált környezeti változókat az env paranccsal listázhatjuk ki. Feladat 1. Hozzunk létre változót, majd írassuk ki az értékét! 2. Keressük meg a set parancs által adott listában! Nézzük meg az env parancs listájában! 3. Exportáljuk ki a változót, hogy a programok számára is elérhető környezeti változó legyen! 4. Újra nézzük meg mind a set, mind az env parancs listájában! 5. Töröljük a változót! Feladat 1. Az mc programmal nyissunk meg egy szövegállományt szerkesztésre! Jegyezzük meg, hogy mit látunk! 2. Állítsuk be az EDITOR változó értékét joe -ra, és exportáljuk ki! 3. Az mc programmal újból nyissuk meg az állományt szerkesztésre! 4. Töröljük az EDITOR változót! Speciális változók A shellek rendelkeznek néhány speciális változóval is. Ezen változók speciális szerepe abból adódik, hogy vagy automatikusan kapnak értéket, vagy értékük befolyásolja a shell működését. 45

57 Változó Jelentés $# Argumentumok száma $* Az összes argumentum Ua. mint $*, ha nincs "" jelek között 7 $- A shell által adott opciók $? Az utolsó parancs visszatérési értéke $$ Processz szám $! Utolsó háttérben indított folyamat azonosítója $0 Parancsállomány neve $HOME Home könyvtár neve $IFS Input mezőhatároló karakter $MAIL Levelesláda állomány $CDPATH Keresési út a cd parancshoz $PATH Keresési út a programok indításához $PS1 Elsődleges prompt $PS2 Másodlagos prompt 13. táblázat. A bash shell speciális változói Feladat 1. Futtassuk le a true programot, majd nézzük meg a $? változó értékét! 2. Ismételjük meg az előbbi műveletet a false programmal is! 3. Írjuk ki a shell processz azonosítóját ($$)! 4. Állítsuk át a PS1 változó értékét a következőre: [\A \h:\w]\$ és értékeljük a hatását! (Az eredeti érték Fedorán: \W]\$, míg Ubuntun: 5. Vizsgáljuk meg a PATH változó értékét! Fűzzük a lista végére az aktuális könyvtár jelzését, hogy a rendszer a lefuttatandó programot ott is keresse! A shell indulási folyamata Az első fájl, amelyet a shell betölt a bejelentkezéskor az /etc/profile. Ez az állomány tartalmazza az alapvető változó beállításokat a folyamatokhoz, és csak a rendszeradminisztrátor módosíthatja. A változók beállításán kívül parancsokat is futtathat a felhasználók bejelentkezésekor. A $HOME/.bash_profile hasonló feladatokat lát el, mint az /etc/profile, azonban ezt a felhasználó is módosíthatja. A felhasználó ebben az állományban beállíthatja a saját környezetét. (Mint az a nevében 7 "$*" == "$1 $2... ", de == "$1" "$2"... 46

58 is szerepel ez az állomány csak a bash shell esetén funkcionál. Léteznek azonban más állományok is más shellekhez.) A $HOME/.bashrc olyan beállításokat tartalmaz, amelyeket nem exportálunk ki az alfolyamatok számára. Az /etc/bashrc a rendszer szintű beállításokra szolgál és csak a rendszeradminisztrátor módosíthatja. Az /etc/bashrc a $HOME/.bashrc állományból hívódik, ezért a felhasználó dönthet akár úgy is, hogy nem használja. Feladat Vizsgáljuk meg az előbb a felsorolt állományokat! Alias Az alias parancs segítségével a felhasználó saját parancsokat hozhat létre, vagy leegyszerűsíthet gyakran használt parancsokat. alias p='ps aux' alias l='ls -l' Az alias parancs argumentum nélkül kiírja az aliasok listáját az aktuális környezetben. Az unalias parancs segítségével pedig megszüntethetjük az alias-okat Parancs history A HISTSIZE változó által megadott számú utolsó parancsot eltárolja a rendszer a.bash_history állományban. A history parancs lehetővé teszi, hogy kilistázhassuk a megadott számú bejegyzést. $ history pwd 502 touch file 503 l 504 rm -f file 505 l 506 history 6 Az fc -s parancs lehetővé teszi, hogy megint lefuttassunk egy parancsot a listából. Használhatjuk a sorszámát vagy a szöveg kezdetét is, de a fel és le nyíllal is választhatunk a parancsok közül. $ fc -s pw pwd /home/tomcat 47

59 Parancsállományok A legtöbb felhasználó azt hiszi, hogy a shell csak egy interaktív parancsértelmező, pedig a parancsértelmezés valójában egy programnyelv része. Mivel a parancsvégrehajtásnak az interaktív és a programozott módját egyaránt a shellnek kell végrehajtania, ezért furcsa nyelvvé vált. A Linux rendszerben gyakran találkozhatunk parancsállományokkal, más néven shell scriptekkel. Egyszerűbb feladatokat gyakran gyorsabban elvégezhetünk velük, mintha programot írnánk. A rendszeradminisztrátorok különösen sokszor használják őket egyes funkciók elvégzésére. A legegyszerűbb változata, amikor parancsokat egymás után egy szövegállományba írjuk. Ekkor a shell egymás után végrehajtja őket. Az állományt kétféle képpen futtathatjuk: Meghívunk egy shellt és paraméterként átadjuk az állományt és a futtatási paramétereit: bash állomány [argumentum...] Vagy adunk futás jogot az állományra (x bit) és csak futtatjuk az állományt: állomány [argumentum...] Beépített parancsok Korábban már volt szó arról, hogy a shellek beépített parancsokat is tartalmaznak. Azonban ezeknek csak egy részét alkotják a shell működésével kapcsolatos parancsok. A másik csoportot azok a parancsok adják, amelyek a shell programnyelvét adják. A következőben a bash shell parancsait tekintjük át röviden. 48

60 Parancs break[n] continue[n] cd arg echo arg eval arg exec arg exit[n] export var pwd read var... readonly var return[n] set[kapcs[arg]] shift[n] test ulimit[-fp][n] umask[ddd] unset var wait[n] Jelentés Ciklus elhagyása Továbblépés a következő ciklusra Könyvtár váltás Az argumentum kiírása Az argumentum végrehajtása Az argumentum végrehajtása, de nem indul új shell Megállás n értékkel A var változó kiexportálása Az aktuális könyvtár elérési útjának kiírása A var változóba olvas a standard bemenetről Csak olvashatóvá teszi a var változót Visszatérés függvényből Kapcsolók beállítása Pozícionális paraméterek léptetése Feltétel kiértékelése Limit beállítás állományokra Alapértelmezett jogok Változó megszüntetése Várakozás az n. folyamatra 14. táblázat. A bash shell beépített parancsai A break, continue, exit, return parancsok funkciója megegyezik más programozási nyelveknél használtakkal Feltételek kiértékelése A programok visszatérési értéke alapján elágazásokat, ciklusokat szervezhetünk. A 0 az igaz értéket, a nem 0 a hamis értéket jelenti. Azonban a test parancs segítségével lehetőségünk nyílik arra, hogy feltételeket adhassunk meg, és ez szolgáljon alapként az elágazáshoz. A feltételeket három csoportra oszthatjuk. Az első csoport a stringeket vizsgálja: Parancs test s test -z s test -n s test s1 = s2 test s1!= s2 Jelentés Igaz, ha s nem null szöveg Igaz, ha s nulla hosszúságú szöveg Igaz, ha s nem nulla hosszúságú szöveg Igaz, ha s1 szöveg egyezik s2 szöveggel Igaz, ha s1 szöveg nem egyezik s2 szöveggel 15. táblázat. Stringek kiértékelése 49

61 A feltételek második csoportja a numerikus értékeket vizsgálja: Parancs test n1 -eq n2 test n1 -ne n2 test n1 -lt n2 test n1 -le n2 test n1 -gt n2 test n1 -ge n2 Jelentés Igaz, ha n1 szám egyenlő n2 -vel (numerikus =) Igaz, ha n1 szám nem egyenlő n2 -vel (numerikus!=) Igaz, ha n1 kisebb mint n2 (numerikus <) Igaz, ha n1 kisebb vagy egyenlő mint n2 (numerikus <=) Igaz, ha n1 nagyobb mint n2 (numerikus >) Igaz, ha n1 nagyobb vagy egyenlő mint n2 (numerikus >=) 16. táblázat. Numerikus kiértékelés A feltételek harmadik csoportja az állományok tulajdonságainak ellenőrzésére szolgál: Parancs Jelentés test -f f test -r f test -w f test -d f Igaz, ha f egy létező állomány vagy könyvtár Igaz, ha f olvasható Igaz, ha f írható Igaz, ha f könyvtár test -s f Igaz, ha f létezik, és nem nulla hosszúságú test -t fd Igaz, ha fd egy megnyitott állomány leírója, és az egyben egy terminál 17. táblázat. Állomány-tulajdonságok szerinti kiértékelés Ezeket a műveleteket kombinálhatjuk is a! (tagadás), -o (vagy), -a (és) logikai műveletekkel, továbbá zárójelekkel csoportosíthatjuk is. A test parancsot [, ] jelekkel is helyettesíthetjük az alábbi módon: [ n1 -eq n2 ] A szögletes zárójelek használata esetén figyeljünk arra, hogy a szögletes zárójelek és a feltétel között egy-egy szóköz van. 50

62 Vezérlési szerkezetek A shell tartalmaz olyan eszközöket, amellyel elágazásokat és ciklusokat hozhatunk létre a parancsállományon belül (de akár egy parancssorban is a ; jel használatával). Most ezeket vesszük sorra If feltétel Az if feltétel használata esetén, ha a feltétel teljesül, vagyis a parancs visszatérési értéke 0, akkor a then ág hajtódik végre. Ha a feltétel nem teljesül, vagyis a parancs visszatérési értéke nem 0, akkor az else ág hajtódik végre. if <parancs> then <parancsok> else <parancsok> fi if test $1 -eq 1 then echo 'egy' fi if [ $1 -eq 1 ] then echo 'egy' fi Általában a test szögletes zárójeles változatával találkozhatunk az if feltételeként, de használhatunk más programot is, ha követi a fenti visszatérési érték szabályokat For ciklus A for ciklus eltér a más programozási nyelvekben általában használt szintaktikától. Itt egy érték listát adunk meg, amelyen egyesével végigmegy a ciklus. A megadott változónak átadja az aktuális értéket és meghívja a do és done közötti parancsokat. for i in w1 w2... do <parancsok> done for i in egy ketto harom do echo $i done While ciklus A while ciklus működése olyan, mint más programozási nyelvek esetén: amíg a feltétel igaz végrehajtja a do és done közti parancsokat. 51

63 while <parancs> do <parancsok> done while test $i -le 5 do i=`expr $i + 1` done while [ $i -le 5 ] do i=`expr $i + 1` done Until ciklus Az until ciklus is úgy működik, ahogy már más programozási nyelvek esetén megszokhattuk, vagyis a while-hoz képest negált a feltétel vizsgálat. until <parancs> do <parancsok> done until test $i -le 5 do i=`expr $i + 1` done until [ $i -le 5 ] do i=`expr $i + 1` done Case szerkezet A case szerkezet a változó értéke szerint kiválasztja az azzal megegyező minta ágát, és végrehajtja a parancsokat. A * minta az alapértelmezett. case word in minta1) <parancsok>;; minta2) <parancsok>;; minta3) <parancsok>;; esac case $1 in 1) echo egy;; 2) echo ketto;; 52

64 esac *) echo sok Shell szkript példa Egy szkript amely megszámolja a könyvtárban található állományokat az alábbiak szerint néz ki: #!/bin/bash # # file szamlalo # n=0 for i in * do if [ -f $i ] then n=$(expr $n + 1) fi done A szkriptek első sorában mindig megadjuk a futtató shell nevét általában elérési úttal a következő formában: #!<shell> A kommenteket a # jellel kezdődően írhatunk az állományba. A példában az n változó értékét 0-ra állítottuk. Ez után a for ciklus végiglépked az adott könyvtár bejegyzésein (mivel a * helyére a shell behelyettesíti a könyvtár állományait és könyvtárait). Az if feltételében megvizsgáljuk, hogy a bejegyzés egy állomány-e. Ha igen, akkor a számláló értékét eggyel megnöveljük. Feladat Módosítsa a scriptet úgy, hogy a könyvtárban található a vagy b betűvel kezdődő, illetve az a vagy b betűvel végződő, futtatható állományokat számolja össze! Erőforrás kontroll Korábban a beépített parancsok listájában már találkozhattunk az ulimit paranccsal. Ez a parancs lehetővé teszi, hogy korlátozzuk a shell és az általa futtatott programok erőforrás felhasználását. A parancs formátuma: ulimit [-SH] [opció limit] 53

65 Az -S és a -H opció határozza meg, hogy soft limitet, vagy hard limitet állítunk. A hard limitet ha már egyszer beállítottuk, akkor nem lehet növelni. A soft limit ezzel szemben megnövelhető egészen a hard limit szintjéig. Amennyiben nem adjuk meg, hogy soft vagy hard limitet állítunk, akkor mindkettő állítódik. A limit értéke egy egész szám, amelynek mértékegysége az állított paramétertől függ. Ezen kívül használhatjuk a hard, soft, és unlimited kulcsszavakat is, amelyek a hard limit, a soft limit, vagy a nincs limit értékeket jelentik. Az állítható paraméterek: Paraméter Leírás -a Az aktuális limit értékek kiírása -c A core állomány 8 maximális mérete -d A folyamatok adatszegmensének maximális mérete -f A shell által létrehozható állományok maximális mérete -l A maximum méret ami a memóriába blokkolható -m A maximum memória rezidens rész mérete -n A nyitott állományleírók maximális száma -p A csővezetékek mérete 512 B blokkokban -s Maximum stack méret -t A maximum processzoridő másodpercben -u Az egy felhasználó által indítható maximális processzek száma -v A shell által használható maximális virtuális memóriaméret 18. táblázat. Az erőforrás kontroll opciói A méretek, ahol nem emeltük ki külön, ott 1 kb-os egységekben értendő. Amennyiben nem adjuk meg egyik opciót sem, akkor a -f opció az alapértelmezett. 8 A core állomány a processzek összeomlásakor a rendszer által generált memória pillanatfelvétel, amely alapján a gdb hibakereső a fejlesztő számára hasznos információkkal szolgálhat. Azonban ezek a pillanatfelvételek a folyamattól függően jelentős méretűek lehetnek, ezért érdemes a méretüket korlátozni a rendszer védelmében. Természetesen, ha a korlátozás által az állomány csonka lesz, akkor a hibakereső számára már használhatatlan. 54

66 4. Segédprogramok, folyamatok kezelése, chroot, a rendszer indulása, automatizált programindítás, log 4.1. Segédprogramok és szűrők A find parancs A find parancs rekurzívan végignézi az adott könyvtárból nyíló alkönyvtárakat. Keresi bennük a kifejezésnek megfelelő állományokat, majd kiírja a talált állományok listáját, vagy feladatokat hajt végre az adott állományokon. A parancs formája: find <elérési út> <kifejezés> A leggyakrabban használt eset, amikor megadott nevű állományokat keresünk a könyvtárak sűrűjében. $ find. -name fontos./doksik/fontos./fontos Nézzünk meg még néhány opciót, amelyekkel összetettebb keresési feltételeket adhatunk meg. Paraméter Leírás -name <fájl> Az állomány megfelel, ha a neve a fájl paraméterrel egyezik. A shell által használt állománynév helyettesítő szintaxis használható, de idézőjelek közé kell tenni, hogy ne a shell értelmezze. -type <típus> Az állomány típusát specifikálhatjuk. 9 -user <felhasználónév> Az állomány megfelel, ha az állomány tulajdonosa megegyezik a felhasználónévvel. -nouser Az állomány megfelel, ha nincs tulajdonosa regisztrálva. -group <csoportnév> Az állomány megfelel, ha az állomány csoportja a megadott. -nogroup Az állomány megfelel, ha az állomány csoportja nincs regisztrálva. -perm <jogosultság> Az állomány megfelel, ha a joga megegyeznek a megadottal. -perm -<jogosultság> Az állomány megfelel, ha a jogosultság minden 1-es bitje az állomány jogaiban is 1. -perm +<jogosultság> Az állomány megfelel, ha a jogosultság valamelyik 1-es bitje az állomány jogaiban is 1. -size n Az állomány megfelel, ha az állomány n blokk hosszúságú (egy blokk 512 bájt). 55

67 Paraméter -empty -amin n -atime n -cmin n -ctime n -mmin n -mtime n -exec <parancs> -ok <parancs> -print -xdev Leírás Az állomány vagy könyvtár megfelel, ha üres. Az állomány megfelel, ha utoljára n perce fértek hozzá. Az állomány megfelel, ha utoljára n napja fértek hozzá. Az állomány megfelel, ha utoljára n perce módosult a státusza. Az állomány megfelel, ha utoljára n napja módosult a státusza. Az állomány megfelel, ha utoljára n perce módosították. Az állomány megfelel, ha utoljára n napja módosították. Az állomány megfelel, ha a végrehajtandó program 0 visszatérési értékkel tér vissza. A parancs végét egy pontosvessző ; jelzi, amit a shell miatt idézőjelek közé kell zárni. Az állománynevet {} jelekkel helyettesíthetjük. Használhatjuk úgy is, hogy a talált állományokra a megadott parancsot végrehajtsa. Megegyezik az -exec kapcsolóval, de a parancs végrehajtása előtt jóváhagyást kér a felhasználótól. Hatására az aktuális állomány teljes nevét kiírja. Hatására a find nem megy át másik kötetre (csatolt eszközre). 19. táblázat. A find kapcsolói Az opciókat a következő jelekkel kombinálhatjuk:! (nem), -a (és), -o (vagy). Továbbá zárójelekkel csoportosíthatjuk, azonban a zárójeleket idézőjelekbe kell tenni, hogy a shell ne értelmezze. Az n értékek helyén a számok mellett használhatjuk a + és - jeleket: n: Pontosan az adott szám. +n: Több (nappal ezelőtt) mint n. -n: Kevesebb (nappal ezelőtt) mint n. Feladat 1. Keressük meg az állományrendszeren az egyik felhasználó szimbolikus linkjeit! 2. Keressük meg az állományrendszeren a felhasználó azon állományait, amelyre valakinek végrehajtási joga van! 9 b: blokk speciális állomány; c: karakter speciális állomány; d: könyvtár; f: normál állomány; l: szimbolikus link; p: named pipe; s: socket. 56

68 3. Keressük meg az állományrendszeren azokat a rejtett állományokat és könyvtárakat, amelyeket kevesebb, mint egy napja módosítottak! A find parancs -exec paraméterével programokat is lefuttathatunk az egyes állományokra. Ez lehet a keresést szolgáló állomány tesztelő program, de ha egy -a paraméterrel illesztjük a keresés végére, akkor keresés eredményein végrehajtott művelet is. A find a {} jelek helyére a talált állományok nevét helyettesíti be, és így hajtja végre a parancsot minden állományra. A parancsot pontosvesszővel kell zárnunk. Hogy a shell ne értelmezze idézőjelbe kell tennünk, vagy \ jelet kell tennünk elé. Nézzünk egy példát, ahol a program futtatása az állomány tesztelését szolgálja! find -exec grep -q "alma" {} ";" -a -print És egy másik példát, ahol az eredmény állományokon végzünk el műveletet. find -name "*fontos" -a -exec ls -l {} ";" Feladat Minden fontos nevű állományt nevezzünk át fontos.old -ra! Ha nem vagyunk benne biztosak, hogy minden állományra szeretnénk végrehajtani a parancsot, akkor hasznos az -ok paraméter használata az -exec helyett A head és tail parancsok A head parancs a megadott állomány vagy a standard bemenet első néhány sorát írja ki: head <opciók> <állomány>... Ha -n <szám> argumentum meg van adva, akkor ennek megfelelő számú sort ír ki, egyébként tíz sort. head -n 5 myfile ls -l head -n 12 A -c <szám> paraméterrel megadhatjuk, hogy hány bájtot írjon ki az állomány elejéről. A tail parancs a megadott állomány vagy a standard bemenet utolsó néhány sorát írja ki: tail <opciók> <állomány> Az -n <szám> argumentummal megadhatjuk, hogy az állomány utolsó hány sorát írja ki. Ha szám helyett a -c +<szám> kifejezést használjuk, akkor az állomány elejétől számított megadott sortól írja ki a tartalmat. A -c <szám> hasonlóan az utolsó bájtokat adja meg. tail -n 20 myfile Az -f opcióval is használhatjuk a tail parancsot, amely azt eredményezi, hogy a program nem áll le az állomány végénél, hanem végtelen ideig próbálkozik tovább olvasni. Ezáltal folyamatosan követ- 57

69 hetjük a kimenet állományok vagy log állományok változását. Ilyenkor a Ctrl+C billentyűkombinációval állíthatjuk le A sort parancs A sort az összes megnevezett állomány sorait együtt sorba rendezi, és a rendezés eredményét kiírja a standard kimenetre: sort <opciók> <állomány>... Ha nem adunk meg állományt, vagy ez a - karakter, akkor a standard bemenetet használja bemenetként a program. Az opciók mezőben használható paraméterek: Paraméter Leírás -b A kezdő szóközöket és tabulátorokat figyelmen kívül hagyja a mezők határának meghatározásánál. -d Szótárrendezés. Csak a betűk, számjegyek és szóközök számítanak az összehasonlításban. -f Kis és nagy betű figyelmen kívül hagyása. -k pos1<,pos2> A rendezendő mezők. -n Numerikus rendezés. -r Megfordítja a rendezés sorrendjét. -t <mezőhatároló> A mezőhatároló karaktert adhatjuk meg a szokásos szóköz és tab helyett. 20. táblázat. A sort kapcsolói Nézzünk néhány példát a sort használatára! (A példaállomány az autok.) $ cat autok lamborghini:2 ferrari:4 porsche:10 lotus:5 Egyszerű rendezés az első karakter alapján: $ sort autok ferrari:4 lamborghini:2 lotus:5 porsche:10 Rendezés a sorok második karaktere alapján: 58

70 $ sort -k 1.2 autok lamborghini:2 ferrari:4 porsche:10 lotus:5 A -t paraméterrel megadjuk, hogy a mezőhatároló karakter a :. Ezután a második oszlop alapján rendezünk, de karakteresen: $ sort -t: -k 2 autok porsche:10 lamborghini:2 ferrari:4 lotus:5 Most ugyanezt elvégezzük numerikusan: $ sort -t: -n -k 2 autok lamborghini:2 ferrari:4 lotus:5 porsche: A uniq parancs A uniq egy nagyon egyszerű, de sokszor használt parancs. A sort paranccsal elvégzett rendezés után a duplikált sorokat eltávolíthatjuk. A -d paraméterrel csak a duplikált sorokat írja ki egy példányban, az -u paraméterrel pedig csak a nem duplikált sorokat A cmp és diff parancsok Mind a cmp, mind a diff parancs az állományok összehasonlítására szolgál. Azonban míg a cmp parancs csak egyszerű byte összehasonlítást végez, addig a diff parancs a szövegállományok sokkal komolyabb összevetésére képes. A cmp parancs két állományt binárisan hasonlít össze. Kiírja ha az állományok eltérnek, és megadja az eltérés pozícióját. Használata a következő: cmp <-ls> állomány1 állomány2 A diff parancs ennél sokkal komolyabb összehasonlítást végez. Értelmezi a szövegállományokat és megpróbálja megadni, hogy mely sorokat kell lecserélni, hogy az egyikből a másikat kapjuk. Törekszik arra, hogy úgy adja meg az eltéréseket, hogy a lista minimális legyen. Az alábbi módon használhatjuk. diff <opciók> állomány1 állomány2 59

71 Ha mind a két paraméter katalógus, akkor a diff először névsorba rendezi a katalógusokban található állományneveket, majd azokra a szöveges állományokra, amelyek különböznek, a normál módon lefut a program. diff <opciók> könyvtár1 könyvtár2 Különböző opciókkal megadhatjuk, hogy az összehasonlításnál milyen karaktereket vagy sorokat hagyjon figyelmen kívül, milyen legyen a kimenet formátuma. Az -u kapcsoló használatával megadható, hogy a nem egyező sorok környezetét (az előtte és utána következő sorokat) is írja ki a kimenetre, ezáltal a különbségek még pontosabb meghatározását téve lehetővé. Szoftverfejlesztés esetén a diff nagy segítséget jelenthet a verziók kezelésénél, vagy a patch-ek előállításánál. A nagyobb szoftverek (pl. a Linux kernel) esetén jól bevált gyakorlat, hogy a diff által generált különbség állományokat (patch fájl) is letölthetővé teszik. Így ha már rendelkezünk a forrás állományok korábbi verziójával, akkor nem szükséges az egész csomagot újból letölteni, elegendő a különbségfájlt. Majd ez alapján a patch programmal elvégeztethetjük a módosításokat, hogy a csomagunk az új verzió állapotába kerüljön A patch parancs A patch-csel és az előzőekben tárgyalt különbségfájlokkal (patch fájlokkal) lehetőségünk nyílik a eltérő verziójú állományok frissítésére, vagy reverse patch-elésére. patch <patchelendő fájl> -i <különbségfájl> -o <kimenetfájl> A megfelelő különbségfájl birtokában akár egész könyvtárakat, azaz a könyvtárban levő összes állományt is frissíthetjük. Ez esetben azonban vigyázni kell, hogy különbségfájlban és a munkaállomásunkon a megfelelő könyvtárakat adjuk meg. Egy patch tényleges alkalmazása előtt a parancsot a --dry-run kapcsolóval futtassuk, amellyel a patch a megadott argumentumokkal lefut ugyan, de ténylegesen nem frissíti a fájlokat. Ezt a módszert a hibák elkerülése végett érdemes alkalmazni. A --reverse vagy a -R kapcsolók használatával egy már frissített, vagy a különbségfájllal azonos verziószámú állományt visszaalakíthatunk a különbségfájl által leírt korábbi verzióra A grep parancs A grep (Global Regular Expression Print) parancs a megadott mintát keresi az állományokban, és az illeszkedő sorokat kiírja a standard kimenetre. A minta lehet egy egyszerű szöveg, azonban a grep képes a reguláris kifejezésnek nevezett, speciális jelentésű karakterekkel kiegészülő szövegminta használatára is. grep <opciók> minta <állomány >... Ha egynél több állománynevet adtunk meg, akkor a megtalált sorok elé kiírja azt is, hogy melyik állományban vannak. Az alábbi opciókkal befolyásolhatjuk a grep működését, a mintaillesztési szabályt (-i, -w), vagy az eredményként megjelenő információkat (-l, -n, -v). 60

72 Paraméter Leírás -i A kis- és nagybetűket azonosnak tekinti. -l Csak az állományok nevét írja ki. -n Minden kiírt sor előtt a sorszám is szerepel. -v Inverz működés: a nem illeszkedő sorokat írja ki. -w A mintát, mint szót keresi. 21. táblázat. A grep kapcsolói Létezik két módosult változata az alap grep utasításnak: Az egrep mintaillesztője a kiterjesztett reguláris kifejezéseket is ki tudja értékelni. (Egyenértékű a grep -E utasítással.) Az fgrep mintaillesztője csak egyszerű szöveget használ. (Egyenértékű a grep -F utasítással.) Egyszerű reguláris kifejezések A szövegek feldolgozása során gyakori feladat a mintaillesztés. A minta megadására az egyszerűbb használhatóság érdekében közös szintaktikát használnak a programok. Ezt hívjuk reguláris kifejezésnek. Egy szövegmintában általában minden karakter önmagát jelenti, azaz a mintában az adott helyen elő kell fordulnia, de egyes karaktereknek speciális a jelentése, így adhatunk meg bonyolultabb mintát. Karakter Jelentés \ Az utána írt speciális karakter is karakterként kerül a mintába, kivéve: újsor-jel, számjegy, ( vagy ). ^ Sor eleje. $ Sor vége.. Egy darab valamilyen karakter. * Nulla vagy többször az előtte levő karakter..* Nulla vagy több valamilyen karakter. [abc] [^abc] Valamelyik karakter a listából, hasonlóan, mint a shell-nél. Használható pl. [a-c] módon is. Bármely karakter, ami nem a vagy b vagy c. 22. táblázat. Egyszerű reguláris kifejezések Ezen karakterek egy részét a shell is értelmezi. Hogy ez biztosan ne okozzon problémát a minta stringet egyszeres idézőjelek közé célszerű tenni. A reguláris kifejezések metakarakterei hasonlóak a shelléhez, azonban akad néhány eltérés. Továbbá a reguláris kifejezések jóval több speciális karaktert tartalmaznak. Ez a lista a fenti táblázatban megadottnál bővebb, azonban itt csak a legáltalánosabbak, a grep parancs által is értelmezhetőeket soroltuk 61

73 fel. Az egrep esetében lehetőségünk van a többi kifejezést is használni, azonban ezekre most nem térünk ki. grep "minta$" szoveg Azokat a sorokat írja ki a szoveg állományból, amelyeknek a végén a minta szó szerepel. cat szoveg grep '[pt]i.os' Olyan sorokra illeszkedik, amelyekben szerepel egy szövegrészlet, ahol az első betű p vagy t, majd i, egy meghatározatlan karakter és os. Például piros vagy tilos. ls -l grep "^d" A long listából azokat a sorokat írja ki, amelyek d betűvel kezdődnek, vagyis a könyvtárakat Folyamatok A programok elindításakor létrejön egy folyamat, amely tartalmazza a program kódját, adatait és a környezeti beállításokat is (munkakönyvtár, környezeti változók stb.). Minden folyamathoz az operációs rendszer egy egyedi folyamatazonosítót (process ID) és egy folyamat csoportazonosítót (process group ID) rendel. Egy folyamatot (kivéve a legelső folyamatot, az úgynevezett init-et) mindig egy másik folyamat hoz létre. A létrehozó folyamatot szülő folyamatnak (parent process), a létrehozott folyamatot gyermek folyamatnak (child process) nevezzük. Az init folyamatot kivéve minden folyamatnak van szülője. A gyermek a szülő másolata, csak az azonosítója különbözik. Így többek közt örökli a megnyitott állományok leíróit, az umask, ulimit értékeit, szignálok kezelésére vonatkozó beállításokat. A szülő-gyermek reláció alapján egy fa struktúrát is felrajzolhatunk. Ezt a pstree paranccsal nézhetjük meg. Amennyiben egy szülő folyamat előbb szűnik meg, mint annak gyermek folyamatai, a gyermek folyamatok árvákká (orphan) válnak, és szülőjük automatikusan az init folyamat lesz. A folyamatok továbbá tudnak még a szülő folyamat azonosítójáról (parent process ID) is A folyamatok monitorozása A folyamatokat a ps paranccsal listázhatjuk ki. ps <opciók> Alapértelmezésben a ps parancs csak azokat a folyamatokat listázza ki, amelyeket az adott terminálról indítottunk. A listában csak a folyamat azonosítója, a terminál, a státusz, az eltelt idő, és a parancs neve szerepel. Azonban opciókkal nagyban befolyásolhatjuk a kilistázott folyamatokat és a megjelenített információkat. 62

74 Paraméter Leírás -A Hatására az összes folyamatról információt kaphatunk. -N Negálja a folyamatválasztást. -a A terminálokhoz kapcsolódó összes folyamat listáját kapjuk, csak a shellek nem szerepelnek benne. a r Az adott terminál folyamatait listázza ki. Csak a futó folyamatokat írja ki. -u <felhasználó> A megadott felhasználó folyamatait listázza ki. x Azokat a folyamatokat is kiírja, amelyek nem tartoznak terminálhoz. 23. táblázat. Folyamatok kiválasztása ps-sel Paraméter Leírás -f Ún. teljes listát ad. -j Kiírja az ún. job control információkat is. -l Hosszú listaformátummal jeleníti meg. -o <formátum> Felhasználó által definiált formátum. j Lásd -j l Lásd -l o <formátum> Lásd -o 24. táblázat. A ps kimenetének formázása A top parancs segítségével folyamatosan is monitorozhatjuk a folyamatokat. Alapértelmezésben a CPU használatának sorrendjében listázza ki az egyes processzeket, azonban ezt könnyen átrendezhetjük. Segítséget a h vagy? billentyűk leütésével kaphatunk Háttérfolyamatok A háttérfolyamat indítását már korábban is tárgyaltuk. parancs & Azonban ezt a módszert csak rövid folyamatok esetén használjuk, mert ha kilépünk a shellből, akkor a rendszer szignáljára leáll. A másik jellemzője, hogy a program kimenete ilyenkor a terminál. Hosszú folyamatok esetén a nohup parancsot használhatjuk. nohup parancs & 63

75 A nohup parancs megmondja a folyamatnak, hogy ne vegye figyelembe a hangup (SIGHUP (1)) és quit (SIGQUIT (3)) szignálokat. Ezáltal a folyamat tovább fut akkor is, ha a felhasználó kilép. (A szignálokat rövidesen bővebben is áttekintjük.) A nohup által indított folyamat kimenete nem kerülhet a terminálra, mert lehet, hogy a felhasználó rövidesen kijelentkezik. Ha a parancssorban nem irányítjuk át a kimenetet, akkor a nohup parancs automatikusan átirányítja a nohup.out állományba. Ha már létezik a nohup.out fájl, akkor hozzáfűzi a végéhez. Mivel minden folyamatnak kell, hogy legyen szülő folyamata, ezért amikor kilépünk a rendszerből, a nohup által indított folyamatnak az init folyamat lesz a szülője Kommunikáció a folyamatokkal, megszüntetés A kill parancs segítségével szignálokat küldhetünk a folyamatnak, így kommunikálhatunk velük. kill <-szignál> folyamatszám... Ha nem adunk meg szignált, akkor az alapértelmezés a term (SIGTERM (15)) szignál. Ezzel a szignállal leállíthatjuk a folyamatot, ha nincsen maszkolva. Ha ez nem sikerül, akkor keményebb eszközhöz kell nyúlnunk, ez a kill (SIGKILL (9)) szignál. Ezt már nem maszkolhatják a folyamatok. Azonban óvatosan bánjunk vele, mert nyitott állományokat, vagy lockokat hagyhat maga mögött. A szignálokat a kill -l paranccsal listázhatjuk ki. Íme a legfontosabbak: Szignál SIGHUP (1) SIGINT (2) SIGQUIT (3) SIGKILL (9) SIGTERM (15) Leírás Akkor generálódik, ha kilépünk, miközben a folyamat még fut. Interrupt karakter (Ctrl+C). Quit karakter (Ctrl+\). A legerősebb szignál, a program ezt nem hagyhatja figyelmen kívül. 10 Folyamatok leállítása. (Az alapértelmezett érték.) 25. táblázat. A legfontosabb szignálok Folyamat vezérlése a bash shellben Néhány további műveletre is lehetőségünk nyílik a bash shell használata esetén. Az előtérfolyamatot felfüggeszthetjük a Ctrl+Z billentyűkombinációval. Ez nem szünteti meg a folyamatot, csak megállítja a pillanatnyi állapotában. Amikor megállítjuk a folyamatot, a shell megjelenít egy job számot, amivel később hivatkozhatunk rá. Ha háttérfolyamatként szeretnénk folytatni, akkor az a bg paranccsal tehetjük meg. 10 Használata csak végső esetben javasolt. 64

76 bg <job> Ha megint előtérbe akarjuk hozni, akkor azt az fg paranccsal tehetjük meg. fg <job> A jobs paranccsal kilistázhatjuk a felfüggesztett- és háttérfolyamatokat. A job számot használhatjuk a kill parancs paraméterezésére is, így nem kell a processz azonosítót megjegyezni. kill <-szignál> <job> Prioritásállítás Lehetőségünk van arra, hogy az egyes folyamatok prioritását módosíthassuk. Ezáltal megmondhatjuk a kernel processzütemezőjének, hogy mely taszkokat részesítse előnyben, és mely taszkok nem fontosak. A prioritást a renice paranccsal állíthatjuk be. renice <prioritás> <<-p> pid...> <<-g> pgrp...> <<-u> user...> Egy, de akár több folyamatot is megadhatunk egyszerre. Felsorolhatjuk a folyamatok azonosítóját (-p pid), hivatkozhatunk folyamat csoportokra is (-g pgrp), vagy egy felhasználó összes folyamatának állíthatjuk a prioritását (-u user), vagy kombinálhatjuk is ezeket. A leggyakrabban használt alak, amikor csak egy folyamat prioritását módosítjuk: renice Ahol az 1033-as azonosítóval rendelkező folyamat nice szintjét 20-ra állítjuk. A nice parancs segítségével módosított nice szinten is indíthatunk programokat. nice -n <nice szint> <parancs> <arg1> <arg2>... A 0 prioritás a folyamatok alapértelmezett prioritása. Ehhez képest a pozitív értékek egyre nagyobb előzékenységet jelentenek. A maximum érték a 20. Ha egy folyamat nice értéke 20, az azt jelenti, hogy csak akkor fut, amikor más folyamatnak nincs szüksége a processzorra. A felhasználók csak 0 és 20 között állíthatják az értéket. A rendszergazda ellenben mínusz értékeket is beállíthat egészen -20-ig. Ezzel megnövelheti a folyamat által kapott processzoridő arányát. Ezzel azonban óvatosan kell bánnunk, hogy ne szívjuk el az erőforrásokat más processzek elől Chroot Időnként szembekerülhetünk olyan problémával, hogy átmenetileg meg kellene változtatnunk a root könyvtár at egy program lefuttatásának idejére. Ennek egyik tipikus esete, amikor egy rendszer visszaállítás során felcsatolunk egy root partíciót valamely pontra a könyvtárstruktúrában. Majd ezen a köteten szeretnénk lefuttatni egy programot úgy, hogy a root könyvtár nak a kötet eredeti root könyvtár át lássa. Ilyenkor a megoldás a chroot parancs használata, amely indít egy olyan shellt, ami a megadott könyvtárat látja root könyvtár nak. 65

77 chroot <új gyökér könyvtár> A másik ok, amiért a gyökér könyvtárat átállíthatjuk egy program működési területének lekorlátozása. Így ha a szolgáltatást fel is törnék a támadók, az úgy gyökérnek megadott alkönyvtárnál nem juthatnak feljebb a könyvtárstruktúrában, ezáltal nem szerezhetnek hozzáférést a rendszer kényesebb részeihez A rendszer elindulása Egy operációs rendszer betöltődése, elindulása első pillantásra mindig is kicsit mágikus dolognak tűnik. Általában ha egy, a háttértárolón lévő programot szeretnénk betölteni, lefuttatni, akkor beírjuk a nevét a shellbe, vagy rákattintunk az ikonjára, és az operációs rendszer elindítja nekünk. Azonban hogyan történik mindez, amikor a gép indulásakor magát az operációs rendszert szeretnénk betölteni, elindítani? A Linux kernel betöltését és elindítását az ún. kernelbetöltő végzi el. Ilyen program a LILO, a LOAD- LIN, a GRUB stb. Ahhoz, hogy ez a program betöltődjön szükséges egy kis hardveres segítség. Általában a gép csak-olvasható memóriájában egy kis program foglal helyet (x86 architektúra esetén ennek neve BIOS), amely megtalálja ezt a kernelbetöltőt, betölti és futtatja. Vagyis összegezve, egy kicsi beégetett program lefut és elindít egy valamivel nagyobb betöltő programot. Ez a betöltő program pedig elindít egy még nagyobb programot, nevezetesen az operációs rendszer kernel programját. 11 A kernel manapság általában tömörített formában foglal helyet a lemezeken, és képes önmagát kitömöríteni. Így az első lépés a kernel kitömörítése, majd a folyamat a kitömörített kernel kezdő címére ugrik. Ezt követi a hardver inicializálása (memóriakezelő, megszakítás táblák stb.), majd az első C függvény (a start_kernel()) meghívása. Ez a függvény, amely egyben a 0-ás azonosítójú processz, inicializálja a kernel alrészeit. Az inicializáció végén a 0-ás processz elindít egy kernel szálat (a neve init), majd egy üresjárati ciklusba (idle loop 12 ) kezd, és a továbbiakban a 0-ás processz szerepe már elhanyagolható. Az init kernelszálnak, vagy processznek a processz azonosítója 1. Ez a rendszer első igazi processze. Elvégez még néhány beállítást (elindítja, a fájlrendszer szinkronizáló és swap kezelő folyamatokat, feléleszti a rendszer konzolt, felcsatolja a root fájlrendszer t), majd lefuttatja a rendszerinicializáló programot (nem keverendő a korábban említett processzel). Ez a program valamelyik a következők közül (az adott disztribúciótól függ): /etc/init, /bin/init, /sbin/init. 13 Az init program az /etc/inittab konfigurációs állomány segítségével új processzeket hoz létre, és ezek további új processzeket. Például a getty processz létrehozza a login processzt, amikor a felhasználó bejelentkezik. Ezek a processzek mind az init kernel szál leszármazottai GRUB A GNU GRUB (GRand Unified Bootloader) egy jól használható, sok funkcióval rendelkező bootloader. Képes a szabad operációs rendszerek széles skáláját betölteni, de a bootloaderek láncolásával a zárt forráskódúakat is. 11 Lehetőség van arra, hogy a betöltő programokat még tovább láncoljuk. Ezáltal lehetővé válik a több operációs rendszert tartalmazó gépeken, hogy induláskor kiválaszthassuk a számunkra szükségeset. 12 Amikor a rendszernek nincs semmi feladata, az ütemező ezt az üresjáratban futó folyamatot futtatja. 13 Amennyiben egyik helyen sem találja meg a rendszer az init programot, akkor megpróbálja feldolgozni az /etc/rc állományt, és indít egy shellt hogy a rendszergazda megjavíthassa a rendszert. 66

78 A GRUB egyik fő tulajdonsága a flexibilitás. Több állományrendszert is tud értelmezni és kezelni, ezért anélkül is képes betölteni a kernelt, hogy a pozícióját előre megadnánk vagy letárolnánk. Induláskor a GRUB beolvassa a konfigurációs állományát. A konfigurációs állomány alapján egy menü interfészt jelenít meg (karakteresen, vagy grafikusan), ahonnan kiválaszthatjuk az indítani kívánt kernelt, vagy operációs rendszert GRUB telepítése merevlemezre A disztribúciók telepítéskor automatikusan telepítik a bootmenedzsert is. Azonban előfordulhat, hogy ezt utólag kézzel kellene megtennünk. Erre mutatunk most egy rövid példát. 1. Első lépésként el kell indítanunk a GRUB shell programját. # grub 2. A következő lépés, hogy megadjuk a GRUB root eszközét. Ez nem feltétlenül a root partíciót jelenti, hanem azt a partíciót, amely a GRUB állományait (stage1, stage2 stb.) tartalmazza. Ez Red Hat disztribúciók esetén a /boot/grub könyvtárat tartalmazó partíció. grub> root (hd0,0) A (hd0,0) az első meghajtó első partícióját jelöli. Ha nem vagyunk biztosak a partícióban, akkor meg is kereshetjük. grub> find /boot/grub/stage1 Figyeljünk arra, hogy ebben az esetben az állomány elérési útjának nem a rendszerünkben elfoglalt helyét kell megadnunk, hanem a partíció root könyvtár ához képest elfoglalt helyét. Vagyis ha a /boot könyvtár külön partíción helyezkedik el, akkor a parancs alakja: grub> find /grub/stage1 3. Ha beállítottuk a root eszköz t, akkor a következő lépés a GRUB telepítése. Egyrészt telepíthetjük a meghajtó boot szektor ába. grub> setup (hd0) Másrészt a partíció boot szektor ában is elhelyezhetjük. grub> setup (hd0,0) Ha a lépések végrehajtása során nem kaptunk hibaüzeneteket, akkor a rendszerünk indulásra kész. 67

79 GRUB konfigurációs állomány A GRUB konfigurációs állománya a telepítéstől függően általában /boot/grub/grub.conf vagy /etc/grub.conf helyen található meg. Tekintsük át néhány fontosabb parancsát! (A kommenteket itt is a sor eleji # karakter jelzi.) # grub.conf generated by anaconda A menüből az első elem (nullától indexelődik) lesz az alapértelmezett. default 0 Ha 30 másodpercig nem ütünk le billentyűt, akkor a GRUB automatikusan elindítja az alapértelmezett menüpontot. timeout 30 Az egyes menüelemek konfigurációs részei az indított operációs rendszertől függnek. Egy Linux rendszer esetén: title Red Hat Linux ( ) root (hd0,0) kernel /boot/vmlinuz ro root=label=/ initrd /boot/initrd img Az első sor a menüben látható szöveg. Ezt követi a root partíció beállítása. Majd a kernel állomány neve és opciói, illetve az initrd állomány neve. Egy Microsoft Windows rendszer esetén: title MS Windows rootnoverify (hd0,1) chainloader +1 Az első sor itt is a menü szövegét tartalmazza. Majd beállítjuk a Microsoft Windows rendszer root partícióját. (A rootnoverify parancs annyiban tér el a root parancstól, hogy nem próbálja meg az állományrendszert felcsatolni.) Majd a partíció első blokkján található másik bootloadert töltjük be. Számos további parancsot is használhatunk a konfigurációs állományban. Ezekről a GRUB dokumentáció nyújt bővebb információt GRUB2 Manapság a legtöbb disztribúció a GRUB 2-es verzióját használja, mely több ponton is eltér a korábbi verzióktól: Ha a Linux rendszerünkön kívül nincs másik operációs rendszer a számítógépen, akkor alapesetben a GRUB menü meg sem jelenik. Ha mégis szükséges, akkor bootoláskor a Shift billentyű lenyomásával előhozható ez a menü, hogy pl. régebbi kernelt válasszunk, vagy recovery promptot kérhessünk. 68

80 A GRUB által korábban használt menu.lst fájlt felváltotta a /boot/grub/grub.cfg. 14 A grub.cfg fájl viszont több szkript kimeneteként jön létre, ezért nem szokás manuálisan szerkeszteni. Ehelyett az /etc/grub.d könyvtárban levő szkripteket, illetve az /etc/default/grub fájlokat lehet szerkeszteni, aztán az update-grub paranccsal legenerálni a grub.cfg-t, hogy a változtatások érvényre jussanak. Az update-grub parancs minden egyes futtatáskor megnézi, vannak-e más operációs rendszerek a számítógépen (pl. Microsoft Windows), és ha talál, akkor azokat automatikusan elhelyezi a GRUB menüjében. A következőkben megnézzük, mit találhatunk egy olyan rendszer /etc/default/grub fájljában, amelyen csak egy Ubuntu, illtve csak egy Fedora disztribúció van telepítve. GRUB_DEFAULT=0 GRUB_HIDDEN_TIMEOUT=0 GRUB_HIDDEN_TIMEOUT_QUIET=true GRUB_TIMEOUT=10 GRUB_DISTRIBUTOR=`lsb_release -i -s 2> /dev/null echo Debian` GRUB_CMDLINE_LINUX_DEFAULT="quiet splash" GRUB_CMDLINE_LINUX="" GRUB_TIMEOUT=5 GRUB_DISTRIBUTOR="Fedora" GRUB_DEFAULT=saved GRUB_CMDLINE_LINUX="rd.md=0 rd.dm=0 KEYTABLE=us quiet SYSFONT=latarcyrheb-sun16 rd.lvm.lv=vg_szantaiivirtualbox/lv_root rhgb rd.luks=0 rd.lvm.lv=vg_szantaiivirtualbox/lv_swap LANG=en_US.UTF-8" GRUB_DEFAULT: Az alapértelmezetten beállított bejegyzés. Szám is megadható, ilyenkor a listában szereplő n. bejegyzés lesz az alapértelmezett. Szöveget is írhatunk ide, ami akkor hasznos, ha a gépünkön több operációs rendszer is van, amelyeket gyakran cserélgetünk. menuentry 'Example GNU/Linux distribution' --class gnu-linux {... } Például a fenti ilyen bejegyzés alapértelmezetté tételéhez egyszerűen a következőt kell megadnunk: GRUB_DEFAULT='Example GNU/Linux distribution' A GRUB_DEFAULT opcióhoz használhatjuk a saved kulcsszót is. Ebben az esetben az alapértelmezett bejegyzést a grub-set-default, valamint a grub-reboot parancsokkal adhatjuk meg, vagy a GRUB_SAVEDEFAULT opció értékét true-ra állítva mindig az lesz az alapértelmezett bejegyzés, melyet utoljára választottunk 14 Fedora rendszeren az /etc/grub2.cfg fájl. 69

81 A GRUB_DEFAULT alapértelmezett értéke 0. GRUB_TIMEOUT: Az alapértelmezett bejegyzés bootolása annyi másodperc után, amennyit itt megadunk. Az értékét 0 -ra állítva azonnal elindítja az alapértelmezetten beállított rendszert, míg -1 -es érték mellett a végtelenségig vár a felhasználó beavatkozására. GRUB_HIDDEN_TIMEOUT: Annyi másodpercet vár a GRUB a menü megjelenítésére, amennyit itt megadunk. Ha az itt megadott időtartam alatt nem nyomjuk le a szükséges billentyűt, akkor a rendszer bebootol. Alapértelmezetten nincs beállítva. GRUB_HIDDEN_TIMEOUT_QUIET: A GRUB_HIDDEN_TIMEOUT opcióval együtt használva a visszaszámlálást is elrejti a felhasználó elől. GRUB_DISTRIBUTOR: A GRUB disztribútorának megnevezése. GRUB_CMDLINE_LINUX: A menüben szereplő Linux kernelekhez tartozó parancssori argumentumok. GRUB_CMDLINE_LINUX_DEFAULT: A GRUB_CMDLINE_LINUX_DEFAULT kulcsszóval megadott argumentumokat a GRUB csak a normál módú indítás esetén alkalmazza, a helyreállítási módnál nem. 15 Feladat 1. Nézzük meg az /etc/default/grub fájl tartalmát! 2. A következő paranccsal kérjük le az /etc/default/grub dokumentációját, és nézzük meg a fenti példában nem használt opciók jelentését! 16 info -f grub -n 'Simple configuration' Az inittab állomány A kernel a kezdeti feladatainak végrehajtása és a root állományrendszer csatolása után elindítja az init programot, amely gondoskodik a további rendszer inicializálási lépések végrehajtásáról. Ilyen feladatok a hálózati eszközök beállítása, a konzol konfigurálása, az USB eszközök inicializálása, az állományrendszerek ellenőrzése és felcsatolása stb. Majd ezután következik a különböző szolgáltatások elindítása, a virtuális konzolok, és esetleg az X felület létrehozása. Ezeket a feladatokat az /etc/inittab állomány alapján végzi el. 15 Amennyiben a GRUB_DISABLE_RECOVERY nincs bekapcsolva, a Linux kernelhez két menübejegyzés kerül: a normál, illetve a helyreállítási mód bejegyzése. 16 Fedorán ehhez először a man-pages.noarch csomagot kell telepítenünk, majd az info -f grub2 -n 'Simple configuration' parancsot kiadnunk. 70

82 Az init program több futásszintet definiál. A futásszint egy konfigurációs összeállítás, amelyben összeállíthatjuk, hogy a rendszer egyes állapotaiban milyen szolgáltatások fussanak és melyek nem. A használható futásszintek a következők. Szint Leírás 0 Fenntartott. A rendszer leállítása. 1 Fenntartott. Egy felhasználós mód. Minden hálózati és felhasználói szolgáltatás leáll. A felhasználók nem léphetnek be, csak a rendszergazda kap egy shellt a konzolon. 2 Többfelhasználós mód hálózat nélkül. 3 Többfelhasználós mód. 4 Nem használt. 5 Többfelhasználós mód, X felülettel. 6 Fenntartott. A rendszer újraindítása. 7 9 A Linux rendszerek esetén ezek is működő futás szintek, azonban ezt a dokumentumok általában nem említik. Ennek oka, hogy a tradicionális Unix rendszerekben csak a 0-6 futás szintek léteznek. 26. táblázat. Futásszintek A 0, 1, 6 szintek a rendszer működéséhez vannak fenntartva. A többi futási szint lényegében az adminisztrátor által szabadon konfigurálható. Leírásuk inkább ajánlás, amely alapján célszerű beállítani a rendszerünket, illetve amit a disztribúciók készítői is szem előtt tartottak az alapértelmezett konfiguráció összeállításakor. Az /etc/inittab állomány sorainak szintaxisa a következő: <azonosító>:<futási szintek>:<akciók>:<processz> Az azonosító egy egyedi 1 4 karakteres szöveg, amely a bejegyzést azonosítja. (Régi rendszereknél előfordul, hogy a limit két karakter.) Terminálok esetén az azonosítónak a tty előtag utáni résznek kell lennie. Például: tty1 esetén 1. Ellenkező esetben problémáink lehetnek a bejelentkezéssel. A futási szinteknek azon szintek listáját kell megadnunk, ahol az adott akciót végre kell hajtani. Az akció az init program által definiált műveleteket jelenti, melyeket a 27. táblázatban sorolunk fel. 71

83 Akció respawn wait once boot bootwait off initdefault sysinit powerwait powerfail powerokwait powerfailnow ctrlaltdel Leírás A processz mindig induljon újra, ha valamiért leállna. A processz egyszer induljon el, amikor az adott futási szintre lépünk, és az init várja meg amíg véget ér. A processz egyszer induljon el, amikor az adott futási szintre lépünk. A processz a rendszer indulásakor induljon el. (A futási szint mezőt figyelmen kívül hagyja.) Mint a boot, csak az init megvárja, amíg véget ér. (A futási szint mezőt figyelmen kívül hagyja.) Nem csinál semmit. Speciális bejegyzés. A kezdő futási szintet adja meg. Ha hiányzik, akkor az init rákérdez. (A processz mezőt figyelmen kívül hagyja.) A processz a rendszer indulásakor fog elindulni, még a boot és a bootwait előtt. (A futási szint mezőt figyelmen kívül hagyja.) A processz akkor fog végrehajtódni, amikor elmegy a tápfeszültség (szünetmentes tápegység használata esetén). Az init megvárja, amíg véget ér. Mint a powerwait, csak az init nem várja meg a végét. Akkor fut le a processz, ha visszajött a tápfeszültség. Ez a processz akkor fog lefutni, ha a szünetmentes tápegység értesíti a gépet, hogy rövidesen kimerül. A processz akkor hajtódik végre, ha megnyomjuk a Ctrl+Alt+Del billentyűkombinációt. 27. táblázat. Az init által definiált műveletek/akciók A processz mező egy végrehajtandó program elérési útját, és a paramétereit tartalmazza. Ez a program lehet szkript állomány is természetesen. Nézzük meg az /etc/inittab néhány sorát! A következő sor azt mondja meg, hogy induláskor az alapértelmezett futási szint a hármas legyen. id:3:initdefault: A következő sor indítja el közvetlenül az init program indulása után az /etc/rc.d/rc.sysinit szkriptet. Ez a szkript gondoskodik a korábban említett rendszer inicializációról. si::sysinit:/etc/rc.d/rc.sysinit A következő sorok futtatják le az egyes futási szintek szkriptjeit, amelyek a szolgáltatások elindításáról gondoskodnak. Ez a Red Hat rendszereken tulajdonképpen egyetlen szkript eltérő paraméterekkel. l0:0:wait:/etc/rc.d/rc 0 l1:1:wait:/etc/rc.d/rc 1 l2:2:wait:/etc/rc.d/rc 2 l3:3:wait:/etc/rc.d/rc 3 l4:4:wait:/etc/rc.d/rc 4 72

84 l5:5:wait:/etc/rc.d/rc 5 l6:6:wait:/etc/rc.d/rc 6 A Ctrl+Alt+Del billentyűkombináció lenyomására a shutdown program indul el, amely ebben a beállításban három másodperc múlva újraindítja a gépet. ca::ctrlaltdel:/sbin/shutdown -t3 -r now A következő sorok hozzák létre a virtuális terminálokat, amelyek között váltogathatunk az Alt+F1 F6 billentyűkombinációkkal. 1:2345:respawn:/sbin/mingetty tty1 2:2345:respawn:/sbin/mingetty tty2 3:2345:respawn:/sbin/mingetty tty3 4:2345:respawn:/sbin/mingetty tty4 5:2345:respawn:/sbin/mingetty tty5 6:2345:respawn:/sbin/mingetty tty6 És végül a sor, amely az xdm (X Display Manager) programot az ötös futás szinten elindítja. A Red Hat rendszereken prefdm szkript választja ki az xdm programot, illetve valamelyik változatát majd lefuttatja. x:5:respawn:/etc/x11/prefdm -nodaemon Feladat 1. Próbáljuk ki a futási szintek változtatását! 2. Vizsgáljuk meg az 1-es, 3-as, és 5-ös futási szinteket! 3. Változtassuk meg az alapértelmezett futási szintet, és nézzük meg hogyan indul el a rendszer! 4. Változtassuk vissza az alapértelmezett futási szintet az eredetileg is használtra! Upstart Az Upstart a hagyományos /sbin/init daemon leváltására született eseményvezérelt megoldás, mely rendszerindításkor, illetve leállításkor gondoskodik az egyes szolgáltatások indításáról és leállításáról, továbbá futás közben is felügyeli azokat. A korábbi daemon alapját a System V Unix sysvinit nyújtotta. Az egyes szolgáltatásokhoz különböző futási szinteket rendeltek, azaz a különboző futási szinteken különböző alkalmazás-összeállítások futottak. Az /etc/init.d/rc script is System V alapú, vagyis az /etc/rc<futásszint>.d könyvtárakban szereplő scripteket sorban futtatja. 73

85 Az Upstart működése Az Upstart eseményeket küld, és fogad, melyekre az egyes szolgáltatások feliratkozhatnak. Ha olyan esemény, vagy események sora következik be, ami kielégíti egy szolgáltatás bizonyos követelményeit, az Upstart gondoskodik az adott szolgáltatás indításáról, vagy leállításáról. Amennyiben egy esemény több job indítását is kiváltja, akkor az Upstart ezeket párhuzamosan indítja el. Néhány a lehetséges események közül: control-alt-delete, deconfiguring-networking, desktop-shutdown, failsafe-boot, graphics-device-added, net-device-added, net-device-removed, net-device-up, started, starting, startup, stopped, stopping. Valójában a rendszerben helyet foglaló bármely folyamat küldhet eseményt az init daemonnak, vagyis az Upstart, a biztonsági megkötéseket figyelembe véve, kiterjedt felhasználásra ad lehetőséget. Várakozás Leállítás Indítás Futás Újraindulás 4. ábra. A jobok életciklusának egyszerűsített modellje A várakozás és futás állapotok pihenő állapotok. Alapesetben a folyamat ebben az állapotban marad mindaddig, amíg egy rá hatással levő esemény be nem következik. A többi mind átmeneti állapot, melyek lehetővé teszik az egyes joboknak, hogy az indításukhoz, futásukhoz, leállításukhoz szükséges shell scripteket futtassanak. Az újraindulás állapotba olyan szolgáltatások kerülnek, amelyek valamilyen okból még azelőtt leálltak, mielőtt a számukra szóló leállítási esemény bekövetkezett volna, így a szolgáltatás újraindítása előtt ismét van lehetőség shell scriptek futtatására. [6] Upstart események Az események a következő típusúak lehetnek: Signal: Aszinkron, nem blokkoló esemény. A kibocsátója folytatja futását, nem vár más jobokra, folyamatokra. Az eseményt küldő szemszögéből ez egy szimpla jelzésként fogható föl. Azaz az olyan 74

86 jobok, melyek egy ilyen esemény hatására elindulnak, a küldő jobra semmilyen hatással nincsenek, nem állítják meg, nem tartják fel, stb. Ilyen eseményt az initctl programmal tudunk küldeni: # initctl emit --no-wait mysignal Method: Blokkoló, vagyis szinkron esemény, melyhez általában valami task párosul. Az eseményt küldő job rendszerint valaminek az elvégzésére vár az esemény kibocsátása után, ezért minden esetben megvárja, míg az intictl visszatér. Az esemény kibocsátóját az initctl visszatérési értékéről (siker/hiba) minden esetben tájékoztatni kell, hogy annak megfelelően reagáljon. Method esemény küldése: # initctl emit mymethod Hook: Blokkoló, szinkron esemény, mely leginkább az előbb tárgyalt két eseménytípus keverékeként fogható föl, mivel a kibocsátó csak jelzésre használja az eseményt, mégis megvárja míg az initctl visszatér. Azaz az adott hook eseményre váróknak a kicsbocsátó hagy egy kis időt a felkészülésre. (Pl. az Upstart által kiadott starting, illetve stopping események, melyek egy job indulását, leállítását jelzik.) Feladat Nézzük meg a starting és stopping események kézikönyv oldalait! man 7 starting man 7 stopping Upstart jobok Egy jobot a konfigurációs fájlja írja le (<jobnév>.conf), ami formátumát tekintve egy szekciókra bontott sima szövegfájl. Ezeket a konfigurációs fájlokat két helyen találhatjuk meg a fájlrendszeren, attól függően, hogy egy job rendszer job (system job) vagy felhasználói job (user job). [7] System Job: A rendszer jobok konfiguárciós állományai az /etc/init/ könyvtárban foglalnak helyet. A init daemon --confdir=<könyvtár> opciójával ez a könyvtár felülbírálható, de ezt csak igen nagy körültekintéssel használjuk. User Job: Az Upstart 1.3-as verziója óta sima felhasználók is készíthetnek jobokat, amennyiben a jobok konfigurációs állományait a $HOME/.init/ könyvtárban helyezik el. Nézzük meg a network-interface job konfigurációs állományát! 75

87 # network-interface - configure network device # # This service causes network devices to be brought up or down as a result # of hardware being added or removed, including that which isn t ordinarily # removable. description "configure network device" emits net-device-up emits net-device-down emits static-network-up start on net-device-added stop on net-device-removed INTERFACE=$INTERFACE instance $INTERFACE export INTERFACE pre-start script if [ "$INTERFACE" = lo ]; then # bring this up even if /etc/network/interfaces is broken ifconfig lo up true initctl emit -n net-device-up \ IFACE=lo LOGICAL=lo ADDRFAM=inet METHOD=loopback true fi mkdir -p /var/run/network exec ifup --allow auto $INTERFACE end script post-stop exec ifdown --allow auto $INTERFACE Az egyes szekciók jelentése sorban: description: Az adott job egysoros, idézőjelek közé zárt, rövid leírása. emits: Megadja, hogy az adott job milyen eseményeket generálhat. Ha többet eseményt is generál, akkor azokat egyesével, több sorban kell megadni. start on: A job elindíási eseménye. stop on: A job leállítási eseménye. (Pl. stop on runlevel [016] vagy egy másik konkrét esemény esetén.) 76

88 instance: A változót, amely azonosítja egy job egyedi példányát, az instance kulcsszó segítségével adjuk meg. Ez leginkább akkor jó, ha egy jobot különböző argumentumokkal is szeretnénk futtatni. export: Változó kiexportálása minden olyan eseménynek, amelyet az adott job generál. (A kezdő $ karaktert nem kell kiírni.) pre-start: A job futásához szükséges környezetet készíti elő (pl. ideiglenes könyvtárak kiürítése stb.). script: Lehetővé teszi, hogy a konfigurációs fájlba többsoros shell scripteket írhassunk. A script végét az end script blokkal jelezzük. post-stop: Takarítás a job leállítása után, hogy a rendszerben biztosan ne maradjon szemét. A fent említett szekciókon kívül természetesen még sok más is elérhető [7], de ezeket nem tárgyaljuk. Feladat Nyissuk meg és elemezzük a System V inicializációs scriptek futtatásáért felelős job konfigurációs állományát! less /etc/init/rc-sysinit.conf Kompatibilitás Mivel az Upstart egy merőben új megközelítés, és a rendszeradminisztrátorok többsége még a System V féle megközelítéshez szokott, valamint a piacon levő könyvek nagyrészében még éveking kell várni az Upstart részletes tárgyalásának megjelenésére, ezért a kompatibilitás nagyon fontos. Vagyis az Upstart képes futtatni a meglévő scripteket, így az egyes szolgáltatások készítőinek megvan a lehetőségük a fokozatos átállásra, illetve a régi módszernél való maradásra. [6, 7] Jelenleg a következő rendszerek használják az Upstart daemont: Ubuntu 6.10 és későbbi verziók, Fedora 9 és későbbi verziók, Debian (választható), Maemo, HP WebOS, Google Chromium OS, Google Chrome OS Leállítás Fontos, hogy kövessük a rendszerleállítás helyes módját, ha leállítunk egy Linux rendszert. Ha nem így teszünk, a fájlrendszerek megsérülhetnek, mivel a Linux csak időnként hozza szinkronba a lemez cache és a lemez tényleges tartalmát. Ez ugyan javítja a rendszer teljesítményét működés közben, de azt is jelenti, hogy egy rossz rendszerleállás (pl. hirtelen lekapcsoljuk a főkapcsolót) adatvesztést és rendszersérülést okozhat. Egy másik ok, ami az egyszerű kikapcsolás ellen szól, hogy egy többfeladatos (multitaskig) rendszerben sok processz futhat a háttérben, és ezekre az áram lekapcsolása szörnyű hatással lehet. A megfelelő rendszerleállítási (shutdown) eljárás esetén ezek el tudják menteni adataikat, nem csak meghalnak egy pillanat alatt. 77

89 A Linux rendszerekben a shutdown parancs szolgál a rendszer leállítására. Általában két módon szokás használni. Ha olyan rendszert futtatunk, ahol mi vagyunk az egyetlen felhasználó, a shutdown használatának szokásos módja az, hogy kilépünk minden futó programból, kijelentkezünk minden virtuális konzolról, valahol bejelentkezünk rendszergazdaként, majd kiadjuk a shutdown -h now parancsot (a now helyettesíthető a + jellel és a percek számával, ha késleltetni akarjuk a leállást). A másik mód akkor használatos, ha a rendszeren több felhasználó is van. Ekkor a shutdown -h +time <msg> használata célszerű, ahol time az az idő percekben mérve, amennyi múlva a rendszer leáll, az msg pedig egy rövid üzenet, amely a leállás okát magyarázza. # shutdown -h +10 'Új merevlemezt telepítünk. A rendszer rövidesen újraindul.' # Ez mindenkit figyelmeztet, hogy a rendszer tíz perc múlva leáll, és még az üzenetet is megkapják a felhasználók minden terminálon, melyen valaki bejelentkezett, és minden xterm ablakban is: Broadcast message from root (ttyp0) Wed Aug 2 01:03: Új merevlemezt telepítünk. A rendszer rövidesen újraindul. The system is going DOWN for system halt in 10 minutes!! A figyelmeztetés automatikusan megismétlődik a leállás előtt néhányszor, egyre gyakrabban, ahogy annak ideje közeledik. Amikor a rendszerleállás ténylegesen elindul, a gyökér kivételével minden fájlrendszer lecsatolódik, a felhasználók processzeit (ha még létezik olyan) megszakítja a rendszer, a daemonok leállnak, minden fájlrendszer lecsatolódik, és általában minden leáll. Amikor ez kész van, az init kiír egy üzenetet, hogy most már lekapcsolható a számítógép. Ekkor, és csakis ekkor szabad a kapcsoló után nyúlni. Néha még jól karbantartott rendszerekkel is megesik, hogy nem lehet megfelelően leállítani a rendszert. Például ha a kernel pánikol, vagy bármi más módon rendellenesen viselkedik, lehetetlen további parancsokat kiadni, így a rendszerleállási folyamat sem fog lefutni. Ekkor csak reménykedni lehet, hogy semmi sem sérül komolyan, majd lekapcsolni az áramot. Ha a probléma nem ennyire súlyos (pl. valaki egy fejszével szétverte a billentyűzetet), és a kernel, valamint az update rendesen fut, érdemes várni pár percet, hogy a cache puffer és a lemez tartalma biztosan szinkronba kerülhessen, majd azután lekapcsolni az áramot. Voltak, és talán még ma is akadnak olyanok, akik a rendszerleállítást a sync paranccsal szeretik elvégezni. 17 Az elgondolás az, hogy háromszor kiadva a sync-et, majd megvárva, hogy minden lemezművelet befejeződjön, biztonsággal lekapcsolható a számítógép. 18 Ha nincsenek futó programok, ez majdnem egyenértékű a shutdownnal. Azonban ezzel az eljárással a fájlrendszerek nem lesznek lecsatolva, ami 17 A sync kiírja a lemezre a cache puffert. 18 Annak oka, hogy háromszor kell kiadni a sync-et az, hogy a korai Unix rendszerek esetében a parancs háromszori begépelése általában elegendő időt adott a lemeznek a műveletek befejezésére. 78

90 problémát okozhat az ext2 fájlrendszer clean filesystem bitjénél. Ezen kívül az esetleges elfelejtett felhasználók és processzek sem tudnak szépen kilépni. Ezért az ún. tripla sync módszer nem ajánlott. [4, 5] Újraindítás A rendszer újraindítása egyenértékű egy rendszerleállás, lekapcsolás, majd rendszerindítás egymás utáni kiadásával. Ennél egyszerűbb módszer megkérni a shutdownt, hogy indítsa újra a rendszert a leállás után. Ezt az -r opcióval érhetjük el. [4, 5] shutdown -r now Elfelejtettük a jelszót, nem probléma, törjük fel! Időnként felmerülő probléma, hogy egyes ritkán használt gépeknek hajlamosak vagyunk elfelejteni a root jelszavát, és esélyünk sincs, hogy megtaláljuk valamelyik papírhalom alján azt a cetlit, amire ráírtuk. Ilyenkor valahogy jó lenne jelszó nélkül bejutni, és megváltoztatni. Az egyik lehetőségünk a rescue lemez használata, amikor egy kis rendszert állítunk fel a memóriában, ahonnan rendbe tehetjük a rendszerünket. Erről később a rendszer helyreállításánál fogunk beszélni. A másik lehetőség nem igényel semmilyen további segédeszközt. A GRUB és a kernel segítségével megoldható. A kernel indításakor egy paraméterrel megadhatjuk, hogy a rendszer az 1-es futási szinttel induljon. Ilyenkor nem kell bejelentkeznünk, rögtön egy root jogokkal rendelkező shellt kapunk a konzolon. Nézzük, hogyan is néz ez ki a gyakorlatban a GRUB 1-es verziója esetén! 1. A GRUB menüjének megjelenésekor válasszuk ki az indítani kívánt kernelt. 2. Az e gombbal eljutunk a menüelem szerkesztéséhez. 3. A kernelre vonatkozó sort keressük meg. 4. Az e gomb ismételt lenyomásával eljutunk a sor szerkesztéséig. 5. Egészítsük ki a kernel paramétereket a következővel: single 6. Ezek után a b gombbal bootolhatjuk a rendszert Természetesen az eddig tárgyalt eset ritkán fordul elő. Viszont ezek után láthatjuk, hogy a fontos rendszereknél milyen lényeges, hogy fizikailag megvédjük a konzolt. Megtehetjük, hogy a GRUB ezen funkcióit jelszóval védjük. Ebben az esetben azonban még továbbra is indíthatunk pendrive-ról, vagy CD-ről teljes értékű rendszereket, amellyel szintén rendszergazdai szinten férünk hozzá az állományokhoz. A BIOS beállításaival és jelszavaival megakadályozhatjuk természetesen ezt is, de igazi védelmet valójában csak az jelent, ha illetékteleneket nem engedünk a gép közelébe. 79

91 A futásszintek szolgáltatásai Az inittab állomány tanulmányozásánál már láthattuk, hogy létezik egy /etc/rc.d/rc szkript a Red Hat rendszerekben, amely minden futásszinten lefut a futásszint paraméterével. Ennek a parancsállománynak a feladata, hogy az /etc/rc.d/rc<futásszint>.d könyvtárstruktúra alapján az egyes futásszintekhez tartozó szolgáltatásokat elindítsa és leállítsa. Az /etc/rc.d/rc[0 6].d könyvtárak szimbolikus linkeket tartalmaznak az /etc/rc.d/init.d könyvtárban található szkript állományokra. Ezeknek a parancsállományoknak a közös jellemzője, hogy start paraméterrel meghívva őket elindítják a hozzájuk tartozó szolgáltatást:./httpd start A stop paraméter hatására pedig leállítják azokat:./httpd stop Az /etc/rc.d/rc szkript a futásszintek könyvtárában található szimbolikus linkek alapján hívja meg a szolgáltatások indító, leállító szkriptjét. A végrehajtott művelet függ a szimbolikus link nevétől, mely nevek három részből tevődnek össze: 1. Az első karakter (S vagy K) határozza meg, hogy indítjuk (start) a szolgáltatást vagy leállítjuk (kill). 2. Ezt követi egy kétjegyű szám. Ez határozza meg az egyes szolgáltatások indításának vagy leállításának sorrendjét. (A végrehajtásban a kisebb szám jelent elsőbbséget.) 3. Ezt követi a szolgáltatás neve. S85httpd K15httpd Kezelés kézzel A szintaktika ismeretében akár saját kezűleg létrehozhatunk, illetve törölhetünk linkeket, és ezzel beállíthatjuk, milyen szolgáltatások induljanak el az adott futási szinten. (Ha egy futási szinten az adott szolgáltatást nem szeretnénk elindítani, akkor célszerű a leállítást beállítani, mert a egyébként a futásszintek váltása közben az adott szolgáltatás nem állna le.) A chkconfig program A chkconfig program megkönnyíti az /etc/rc.d/rc[0 6].d könyvtárstruktúra kezelését. A program négy funkcióval rendelkezik: új szolgáltatások bevonása a menedzseltek közé; szolgáltatások eltávolítása a menedzseltek közül, 80

92 az aktuális indítási információk kilistázása; az indítások és leállítások módosítása. Az --add paraméterrel felvehetünk egy szolgáltatást a menedzseltek közé. Ezt a paramétert akkor szoktuk használni, amikor egy új szolgáltatást telepítünk a rendszerre. Ilyenkor az indító szkriptben található információk alapján a chkconfig beállítja az alapértelmezett indítási jellemzőket is. chkconfig --add httpd A --del paraméter hatására a chkconfig eltávolítja a szolgáltatást a menedzseltek közül, és letörli az összes linket az /etc/rc.d/rc[0 6].d könyvtárstruktúrából. chkconfig --del httpd A --list paraméterrel kilistázhatjuk egy vagy az összes szolgáltatás beállításait. chkconfig --list A --level <futásszintek> opció segítségével beállíthatjuk, hogy egy szolgáltatás valamely futási szinten elinduljon-e vagy sem. Ha az opciót elhagyjuk, akkor a beállítás minden futási szintre érvényes. Az elindítást az on, a leállítást az off kulcsszóval állíthatjuk be. chkconfig --level 35 httpd on chkconfig httpd off A sysv-rc-conf program A sysv-rc-conf program megkönnyíti az /etc/rc[0 6].d könyvtárstruktúra kezelését. Funkciója a szolgáltatások indításának és leállításának beállítása a különböző futásszintekre. Ahogy a 5. ábrán is látható a sysv-rc-conf igen barátságos felületet nyújt az egyes szolgáltatások menedzseléséhez. Amint átállítunk valamit a listában a sys-rc-conf megejti a változtatásokat, azaz a program nem vár a kilépésig, ezért körültekintéssel válasszuk meg az egyes futásszintek szolgáltatásait! A sysv-rc-conf programot a chkconfig szintaxisával is meghívhatjuk, ekkor felhasználói felület nélkül, a parancssorban menedzselhetjük a szolgáltatásokat Automatizált programindítás A Linux rendszerben nem csak bootolás során indíthatunk programokat, hanem más előre meghatározott időben, vagy időközönként is. Így megtehetjük, hogy egyes erőforrás igényesebb feladatokat éjszakára időzítünk, amikor a szervert kevesen használják. De felhasználhatjuk arra is, hogy bizonyos időközönként automatikus tisztogató, információgyűjtő, archiváló programokat futtassunk. Azonban nem csak időpontokhoz köthetjük a folyamatok indítását, hanem a rendszer terheléséhez is. Beállíthatjuk hogy bizonyos terheltségi szint alatt futtasson a rendszer programokat. 19 A sysv-rc-conf parancssori szintaxisa megegyezik a chkconfignál tárgyaltakkal, de apróbb eltérések lehetnek. Ezért mielőtt használnánk, először mindig tanulmányozzuk a sysv-rc-conf manuál oldalát! 81

93 5. ábra. A sysv-rc-conf felülete Cron A cron daemon segítségével ismétlődő feladatokat hajthatunk végre. Ennek meghatározására idő és dátum részekből állítunk össze egy feltételt. A cron feltételezi, hogy a rendszerünk folyamatosan működik. Vagyis a beállításoknak megfelelő időpontokban elindítja a programokat. Azonban ha ezt az időpontot lekési, mert a rendszer nem működött, akkor az indítás elmarad. A cron daemont a bootfolyamat során el kell indítanunk hasonlóan a többi folyamatosan futó szolgáltatáshoz. Az indító szkript általában az /etc/rc.d/init.d/crond Konfiguráció A cron szolgáltatás fő konfigurációs állománya az /etc/crontab. SHELL=/bin/bash PATH=/sbin:/bin:/usr/sbin:/usr/bin MAILTO=root HOME=/ # run-parts 01 * * * * root run-parts /etc/cron.hourly 02 4 * * * root run-parts /etc/cron.daily 22 4 * * 0 root run-parts /etc/cron.weekly * * root run-parts /etc/cron.monthly 82

94 Az első sorok a környezeti változók beállításait tartalmazzák. A MAILTO változó értéke azt a felhasználót adja meg, ahova a cron a végrehajtott feladatok kimenetét küldi egy levélben. Ha értéke "", akkor nem készül jelentés a feladat végrehajtásáról. (A # karakterrel kezdődő sorok megjegyzésnek számítanak.) A további sorok a cron egy-egy feladatát jelentik a következő formában: <idő megadása> <parancs> Az idő a 28. táblázatban felsorolt mezőkből áll. Idő Formátum Perc 0 59 Óra 0 23 hónap napja 1 31 Hónap 1 12 hét napja táblázat. A cron idő mezőjének formátuma A mező értékei a következők lehetnek: Használhatunk *-ot, amely az adott mezőre minden értéket jelent. Megadhatunk tartományt: 1 3. Megadhatunk listát: 1,3,5. Lépték megadására is lehetőségünk van. Ezt a / jellel tehetjük. Ha például a hónap mezőbe a következőt írjuk: */2 akkor minden második hónapban hívódik meg a feladat. De tartományokkal is kombinálhatjuk. Például ha az óra mezőben a 7 12/2 értéket adjuk meg, akkor 7 és 12 között minden második órában teljesül a feltétel. A példában az egyes sorok a run-parts szkriptet futtatják, amely meghívja a paraméterként megadott könyvtárban található szkripteket. A sorok értelmezése: 01 * * * * root run-parts /etc/cron.hourly Minden óra 1 perckor végrehajtja az /etc/cron.hourly könyvtárban található szkripteket * * * root run-parts /etc/cron.daily Minden nap 4 óra 2 perckor végrehajtja az /etc/cron.daily könyvtárban található szkripteket * * 0 root run-parts /etc/cron.weekly Minden vasárnap 4 óra 22 perckor végrehajtja az /etc/cron.weekly könyvtárban található szkripteket. 20 A 0 és a 7 is a vasárnapot jelöli. 83

95 * * root run-parts /etc/cron.monthly Minden hó elsején 4 óra 42 perckor végrehajtja az /etc/cron.monthly könyvtárban található szkripteket. Ha ezektől eltérő időpontban szeretnénk meghívni egy programot, akkor azt külön sorban meg kell adnunk. Egyébként pedig használhatjuk a megadott könyvtárakat. Nem kell feltétlenül az /etc/crontab állományt módosítanunk. Az /etc/cron.d könyvtárban is elhelyezhetünk állományokat, amelyben a crontabhoz hasonlóan specifikálhatunk feladatokat Felhasználók lehetőségei Az /etc/crontab állományt csak a rendszergazda módosíthatja, de a felhasználóknak is lehetősége van rá, hogy használják a cron daemont. Ezt a crontab -e paranccsal tehetik meg. A következő parancs meghívja az EDITOR környezeti változó által megadott szövegszerkesztőt, amellyel létrehozhatunk egy saját crontab állományt. A program ezt Fedorán a /var/spool/cron, míg Ubuntun a /var/spool/cron/crontabs könyvtárban helyezi el a felhasználó nevével A hozzáférés szabályozása Az /etc/cron.allow és /etc/cron.deny állományokban felsorolhatjuk azokat a felhasználókat, akiknek engedélyezzük, vagy tiltjuk a cron szolgáltatás használatát. Szintaktikailag egy névlistát kell megadnunk, soronként egy-egy névvel. Ha egyik állomány sem létezik, akkor minden felhasználó számára engedélyezett. Ha létrehozzuk a cron.deny állományt, akkor csak az abban meg nem adott felhasználók számára lesz engedélyezett a szolgáltatás használata. A cron.allow állomány létezése esetén csak az abban felsorolt személyek használhatják a cront A módosítások hatályba lépése A módosítások során nem kell újraindítanunk a cron daemont, mivel minden percben megvizsgálja a változásokat az eddig tárgyalt konfigurációs állományoknál, és ez alapján frissíti a beállításait At Az at daemon a cronnal ellentétben az egyszer, bizonyos időpontokban végrehajtandó feladatokra lett kitalálva. Ezt a szolgáltatást az /etc/init.d/atd szkripttel indíthatjuk el a korábbiakhoz hasonló módon. A feladatokat itt az at parancs segítségével adhatjuk meg: at <dátum & idő> A futtatandó parancsokat a standard bemeneten írhatjuk be, vagy az -f paraméterrel adhatjuk meg a parancsfájl nevét. Az időt a 29. táblázatban felsorol módokon adhatjuk meg. 84

96 Idő Formátum óra, perc éjfél dél ÓÓ:PP midnight noon 16:00 teatime most hónap, nap, év now HH NN ÉÉÉÉ (Az év opcionális.), HHNNÉÉ, HH/NN/ÉÉ, HH.NN.ÉÉ <valami> + <szám> <mértékegység> pl. now + 3 hours táblázat. Idő megadása az at parancs esetén Ha nem adtuk meg az -f paramétert, akkor a parancs lefuttatásakor egy promptot kapunk. Itt megadhatjuk azokat a parancsokat, amelyeket végre szeretnénk hajtatni. A végét a Ctrl+D billentyűkombinációval jelezhetjük. A feladatok listáját az atq paranccsal nézhetjük meg, míg az egyes bejegyzéseket pedig az atrm paranccsal törölhetjük A hozzáférés szabályozása A jogosultságokat az /etc/at.allow és az /etc/at.deny állományokkal szabályozhatjuk. Ezek szintaxisa és funkcionalitása megegyezik a cron daemon hasonló állományaival, melyekről a ban ejtettünk szót Batch Az at csomag rendelkezik még egy további paranccsal is. A batch paranccsal megadhatunk olyan feladatokat, amelyeket a rendszer akkor fog végrehajtani, amikor az átlagos load érték Red Hat esetén 0,8, míg Ubuntu esetén 1,5 alá esik. A parancs lefuttatásakor a korábbiakhoz hasonlóan egy promptot kapunk, ahol megadhatjuk a parancsainkat. A végén egy üres sorban nyomjuk le a Ctrl+D gombokat. A másik lehetőség hogy -f paraméterekkel parancsállományokat adunk meg Log mechanizmus A log állományok információkat tárolnak a rendszer működéséről, a kernel, a szolgáltatások, az alkalmazások eseményeiről. Az ilyen könyvelések nagyon hasznosak lehetnek a rendszer problémáinak kiderítésében, vagy az illetéktelen tevékenységek felderítésében. Ebben a fejezetben a Linux logrendszerét tekintjük át röviden. Linux alatt a programok általában kétféle mechanizmust használnak a működési információik, eseményeik könyvelésére. Az egyszerűbb, de kevésbé flexibilis megoldás, amikor a program egy vagy több, 21 A mértékegységek a következők lehetnek: minutes, hours, days, weeks. 85

97 a konfigurációs állományában beállított logfájlba jegyzi az információkat. Ezek az állományok általában a /var/log könyvtárban helyezkednek el, vagy ha nem, akkor célszerű úgy bekonfigurálni, hogy oda kerüljenek. Azonban az egyéni logolások mellett a Linux rendelkezik egy központi mechanizmussal, amely képes fogadni és tárolni a processzek eseményeit. Ennek neve rsyslog Rsyslog A rendszerben folyamatosan fut egy rsyslogd szolgáltatás (daemon), amely képes mind lokálisan, mind hálózaton keresztül fogadni az eseményeket. Ennek előnyei: A programoknak nem kell külön implementálniuk a log állományok kezelését. Mivel egy központi, konfigurálható helyre kerülnek az események, így az adminisztrátor a saját elgondolása szerint oszthatja szét őket. Ezáltal a kritikus eseményeket kigyűjtheti egy külön állományba. A hálózati logolás révén kialakíthatunk egy központi szervert, amely képes akkor is megőrizni az események listáját, ha a gépünk összeomlott, vagy támadás áldozata lett. Az rsyslogd konfigurációs állománya az /etc/rsyslog.conf. Ez határozza meg a logolás szabályait. Minden szabálysor két mezőből áll. Az első mező az események egy csoportjának kiválasztására szolgál a szolgáltatás és az esemény prioritása alapján. A második mező a végrehajtandó műveletet adja meg az rsyslog számára. Ez általában egy állománynév, ahova az adott eseményt el kell tárolnia. A kiválasztó mező két részre osztható: <szolgáltatás>.<prioritás>. A szolgáltatást a következő kulcsszavak valamelyikével adhatjuk meg: auth, authpriv, cron, daemon, kern, lpr, mail, news, syslog, user, uucp és local0 local7. Az egyes programok a feladatkörüktől függően ezen azonosítók valamelyikével küldik el az eseményeiket. Így például minden szerver a LOG_MAIL azonosítót csatolja az üzeneteihez. A prioritást is kulcsszavakkal adhatjuk meg. A következő lista a lehetőségeket tartalmazza növekvő sorrendben: debug, info, notice, warning, warn (ugyanaz, mint a warning), err, error (ugyanaz, mint az err), crit, alert, emerg, panic (ugyanaz, mint az emerg). 22 Az egyes szolgáltatások ezekkel a címkékkel jelzik üzenetük jellegét, fontosságát. Az rsyslog alapértelmezett működési metódusa az, hogy a kiválasztásnál azok az események felelnek meg, amelyeknek a prioritása megegyezik, vagy nagyobb a megadottnál. Az egyszerű szolgáltatás-prioritás pár megadásán kívül léteznek további lehetőségeink is: A szolgáltatás vagy a prioritás helyett használhatunk * karaktert. Ez az összes szolgáltatást, illetve az összes prioritást jelenti. A prioritás helyén a none kulcsszó pedig azt jelenti, hogy egyik sem. Akár több szolgáltatást is felsorolhatunk az adott prioritás szinthez vesszővel elválasztva. 22 Az error, warn és panic kulcsszavak már érvénytelenek, nem használhatók. 86

98 Kiválasztó mezők listáját is megadhatjuk egy művelethez ; karakterrel elválasztva. Ilyenkor az egyes kiválasztó mezők módisíthatják is a listában korábbiak hatását. Amennyiben csak egy bizonyos prioritás szintre szeretnénk a műveletet végrehajtani, akkor ezt a prioritás elé írt = jellel adhatjuk meg. Negálhatjuk is a prioritás megadást a! jellel. Vagyis ebben az esetben minden olyan prioritást figyelmen kívül hagy, amely egyezik, vagy nagyobb a megadottnál. Az = és! jeleket kombinálhatjuk is egy!= jellé. Ennek jelentése, hogy csak a megadott prioritás szintet hagyja figyelmen kívül. Az eseményekre végrehajtandó művelet leggyakrabban egy állományba való beleírás. De vannak további lehetőségeink is: Kiírathatjuk a konzolra (/dev/console). Kiírhatjuk felhasználók egy csoportjának a képernyőjére (felhasználónevek vesszővel elválasztva). Elküldhetjük az összes bejelentkezett felhasználó képernyőjére ( * ). Átirányíthatjuk egy csővezetékbe (az állománynév elé egy jelet kell tenni). Elküldhetjük egy központi gépre jel után hostnév). A log bejegyzéseket MySQL, MS SQL, SQLite és Oracle adatbázisokba is küldhetjük. Nézzünk néhány példát a rendszer /etc/rsyslog.conf állományából! A kernel összes üzenete jelenjen meg a konzolon. kern.* /dev/console Minden info és nagyobb prioritási szintű üzenet kerüljön a /var/log/messages állományba. Kivéve a mail, authpriv, és cron szolgáltatások üzenetei. *.info;mail.none;authpriv.none;cron.none /var/log/messages Minden emerg prioritású üzenet minden felhasználónak megjelenik. *.emerg * Feladat Tanulmányozzuk az /etc/rsyslog.conf állományt, hogy megtudjuk az egyes log állományok nevét! 87

99 Log állományok Az rsyslog.conf állományból megtudhatjuk, hogy mely log állományok milyen információkat tartalmaznak. Vegyük sorra a legfontosabbakat: A boot.log tartalmazza a szolgáltatások elindításának és leállításának eseményét. (Az /etc/rc.d/init.d könyvtárban található szolgáltatás szkriptek által küldött események.) A cron.log állomány az időzített feladatokról szolgál információkkal. A mail.err, mail.info, mail.log, mail.warn fájlok tartalmazzák a levelező szerver üzeneteit, könyvelését. A messages tartalmaz szinte minden fontosabb rendszereseményt. (A legfontosabb logfájl!) Az auth.log állomány a felhasználók bejelentkezésének könyvelése Logrotate Ha körülnézünk a /var/log könyvtárban, akkor láthatjuk hogy a log állományokból általában több példányt láthatunk. Ezeket a név után ponttal elválasztott szám különbözteti meg egymástól. Minél nagyobb a szám annál régebbi az adott log állomány. Ennek oka az, hogy nem őrizhetjük meg a könyveléseket örök időkre. Időnként a régi, elavult bejegyzéseket ki kell selejteznünk, ellenkező esetben egy idő után megtelne a merevlemezünk. A selejtezés legegyszerűbb módja, hogy a log állományokat időközönként átsoroljuk egyre régebbi kategóriákba (ez a számozás), és a legrégebbieket letöröljük. Ezt a műveletet a logrotate program végzi el automatikusan, magát a műveletet pedig log rotációnak nevezzük. A logrotate program beállításait az /etc/logrotate.conf állomány tartalmazza, míg az egyes szolgáltatásokra vonatkozó konfigurációkat az /etc/logrotate.d könyvtár. 88

100 5. Csomagkezelés, X Window System, asztali környezetek 5.1. RPM csomagkezelés Az rpm használata A Red Hat által kifejlesztett csomagkezelő segítségével könnyen, gyorsan és egyszerűen tudjuk kezelni a rendszert felépítő csomagokat. Az RPM által nyújtott szolgáltatások közül néhány a teljesség igénye nélkül: telepítés, eltávolítás, tesztelés és függőség figyelés; frissítés; információk lekérdezése telepített és nem telepített csomagokról; bináris RPM csomag készítése forrás RPM csomagból; RPM csomag készítése tgz csomagból. A következőkben ezeket a funkciókat tekintjük át röviden Csomagok telepítése és eltávolítása Az rpm minden egyes csomag telepítése vagy eltávolítása előtt ellenőrzi a csomag függőségi viszonyát és figyelmeztet, ha probléma van, valamint telepítés előtt a konfliktusokat is figyeli (pl. telepítve van-e már a csomag). Fontos és hasznos, hogy egyszerre több csomagot is megadhatunk. Ez a kényelmen túl, akkor hasznos, ha például két kölcsönösen függő csomagot szeretnénk telepíteni. Mindkét csomagot megadva, nem kapunk függőségi figyelmeztetést. Ha egy csomag telepítése vagy eltávolítása valamilyen ellenőrzési hiba miatt megakad, de tudjuk, hogy ez a probléma csak ideiglenes, használhatjuk a --force kapcsolót, hogy az rpm ne vegye figyelembe a hibát. Csak óvatosan bánjunk ezzel a kapcsolóval, mert az esetek döntő többségében igaza van a csomagkezelőnek! Telepítés Csomag telepítésére az rpm program -i kapcsolójának használatával van lehetőség: # rpm -i eject i386.rpm # Több információt kapunk, ha a -v kapcsolót is használjuk, ami több csomag egyidejű telepítésekor lehet hasznos. # rpm -iv *.rpm Installing eject i386.rpm Installing ibcs i386.rpm Installing logrotate i386.rpm 89

101 # A -h kapcsoló használata még személetesebbé teszi a telepítés folyamatát. # rpm -ivh *.rpm eject ################################################## ibcs ################################################## logrotate ################################################## # Ha valamiért még több információt szeretnénk kapni a telepítés közben használjuk a -vv kapcsolót. # rpm -ivv eject i386.rpm D: installing eject i386.rpm Installing eject i386.rpm D: package: eject files test = 0 D: running preinstall script (if any) D: setting file owners and groups by name (not id) D: ///usr/bin/eject owned by root (0), group root (0) mode 755 D: ///usr/man/man1/eject.1 owned by root (0), group root (0) mode 644 D: running postinstall script (if any) # Előfordul, hogy csak ellenőrizni szeretnénk, hogy egy csomag feltelepíthető-e, ekkor használhatjuk a --test kapcsolót, ami csak az ellenőrzéseket végzi el. # rpm -i --test eject i386.rpm # A telepítés során természetesen különböző hibákkal is találkozhatunk. A következő példában egy régebbi csomagot próbálunk feltenni, holott már telepítve van egy frissebb. # rpm -i --test rpm i386.rpm /bin/rpm conflicts with file from rpm /usr/bin/gendiff conflicts with file from rpm /usr/bin/rpm2cpio conflicts with file from rpm /usr/bin/rpmconvert conflicts with file from rpm /usr/man/man8/rpm.8 conflicts with file from rpm error: rpm i386.rpm cannot be installed # Ebben a példában pedig egy függőségi probléma látható. # rpm -i --test blather i386.rpm failed dependencies: bother >= 3.1 is needed by blather # 90

102 Eltávolítás Csomag eltávolítására az rpm program -e kapcsolóját kell használnunk. # rpm -e eject # Sikeres végrehajtás estén itt sincs semmi értesítés. A telepítéshez hasonlóan itt is használható a -v, -vv és a --test kapcsoló. # rpm -ev eject # # rpm -evv eject D: uninstalling record number D: running preuninstall script (if any) D: removing files test = 0 D: /usr/man/man1/eject.1 - removing D: /usr/bin/eject - removing D: running postuninstall script (if any) D: removing database entry D: removing name index D: removing group index D: removing file index for /usr/bin/eject D: removing file index for /usr/man/man1/eject.1 # # rpm -e --test bother removing these packages would break dependencies: bother >= 3.1 is needed by blather # Frissítés Két frissítési metódust ismer az RPM, az upgrade-et (-U) és a frissítést (-F). A különbség a két mód között, hogy frissítés esetén csak abban az esetben kerül fel a csomag, ha már volt belőle korábbi verzió telepítve a rendszerre. Mindkét esetben a frissítés felfogható egy telepítés és minden korábbi verzió eltávolításának egymás utáni alkalmazásával, így ugyanazok a kapcsolók használhatóak, mint a telepítésnél (-v, -h, -vv, --test, --force). # rpm -U eject i386.rpm # # rpm -F eject i386.rpm # 91

103 Információk lekérdezése A lekérdezés kapcsolója a -q, amit kiegészítő kapcsolókkal paraméterezve a csomagkezelő az információk széles palettáját nyújtja a felhasználó felé. Például információkat kérdezhetünk le a már feltelepített és a még fel nem telepített csomagokról. Szimplán a -q kapcsoló használatával a csomag teljes nevét tudhatjuk meg. # rpm -q bash bash-2.05b-20.1 # Az -a kapcsoló kilistázza az összes csomagot. # rpm -qa setup bzip2-libs e2fsprogs openssh-server-3.5p1-11 sendmail-cf mailman # Az -f opció segítségével megkérdezhető, hogy egy adott fájl melyik csomaghoz tartozik. # rpm -qf /etc/ntp.conf ntp rc1.2 # Az -l kapcsoló kilistázza a csomaghoz tartozó fájlokat. # rpm -ql time /usr/bin/time /usr/share/doc/time-1.7 /usr/share/doc/time-1.7/news /usr/share/doc/time-1.7/readme /usr/share/info/time.info.gz # Az -i kapcsoló információkat ad a csomagokról. # rpm -qi bash Name : bash Relocations: /usr Version : 2.05b Vendor: Red Hat, Inc. Release : 20.1 Build Date: Wed 09 Apr :02:36 PM CEST Install Date: Wed 27 Aug :59:11 PM CEST Build Host: stripples.devel.redhat.com Group : System Environment/Shells Source RPM: bash-2.05b-20.1.src.rpm Size : License: GPL 92

104 Signature : DSA/SHA1, Tue 10 Jun :45:19 AM CEST, Key ID cddb42a60e Packager : Red Hat, Inc. <http://bugzilla.redhat.com/bugzilla> Summary : The GNU Bourne Again shell (bash). Description : The GNU project Bourne Again shell (bash) is a shell or command language interpreter that is compatible with the Bourne shell (sh). Bash incorporates useful features from the Korn shell (ksh) and the C shell (csh) and most sh scripts can be run by bash without modification. Bash is the default shell for Red Hat Linux. # A -p kapcsoló lehetővé teszi, hogy egy RPM csomagot adjunk meg információforrásként. # rpm -qlp ulogd-0.97rk-3.i386.rpm /etc/rc.d/init.d/ulogd /usr/lib/ulogd /usr/lib/ulogd/ulogd_base.so /usr/lib/ulogd/ulogd_logemu.so /usr/lib/ulogd/ulogd_oprint.so /usr/lib/ulogd/ulogd_pwsniff.so /usr/sbin/ulogd /usr/share/doc/ulogd-0.97rk /usr/share/doc/ulogd-0.97rk/authors /usr/share/doc/ulogd-0.97rk/copying /usr/share/doc/ulogd-0.97rk/readme /usr/share/doc/ulogd-0.97rk/ulogd.a4.ps /usr/share/doc/ulogd-0.97rk/ulogd.conf.sample /usr/share/doc/ulogd-0.97rk/ulogd.html /usr/share/doc/ulogd-0.97rk/ulogd.txt # Csomagok fordítása, készítése Forrás csomag lefordítása Feladat Töltsük le az eject-*.src.rpm forrás csomagot és telepítsük fel! (Az /usr/src/redhat/sources/ könyvtárban megtaláljuk a forrást.) #./configure # make # make DESTDIR=/tmp install 93

105 Bináris RPM készítése forrás RPM-ből Előfordul, hogy csak a forrás RPM csomag áll rendelkezésünkre, azonban ilyenkor is lehetőségünk van bináris csomag előállítására a forrás csomagokból. # rpmbuild --rebuild eject src.rpm A spec fájl Ebben a fejezetben az RPM csomagmenedzsment spec fájlját tárgyaljuk röviden. A spec fájl tartalmazza egy adott forráscsomagban található szoftver elkészítési lefordításához és telepítéséhez szükséges parancsokat és lépéseket, valamint a telepítendő binárisok listáját. A spec fájlok elnevezése a következő konvenció szerint történik: <név>-<verziószám>-<kiadási szám>.spec. Ez biztosítja, hogy ugyanazon forráscsomag különböző verziójú változatainak használata esetén a spec fájlok ne íródjanak felül. Egy egyszerű spec fájl (eject spec): Summary: A program that ejects removable media using software control. Name: eject Version: Release: 3 Copyright: GPL Group: System Environment/Base Source: eject tar.gz Patch: eject buildroot.patch BuildRoot: /var/tmp/%{name}-buildroot %description The eject program allows the user to eject removable media (typically CD-ROMs, floppy disks or Iomega Jaz or Zip disks) using software control. Eject can also control some multidisk CD changers and even some devices auto-eject features. Install eject if you d like to eject removable media using software control. %prep %setup -q %patch -p1 -b.buildroot %build 94

106 make RPM_OPT_FLAGS="$RPM_OPT_FLAGS" %install rm -rf $RPM_BUILD_ROOT mkdir -p $RPM_BUILD_ROOT/usr/bin mkdir -p $RPM_BUILD_ROOT/usr/man/man1 install -s -m 755 eject $RPM_BUILD_ROOT/usr/bin/eject install -m 644 eject.1 $RPM_BUILD_ROOT/usr/man/man1/eject.1 %clean rm -rf $RPM_BUILD_ROOT %files %defattr(-,root,root) %doc README TODO COPYING ChangeLog /usr/bin/eject /usr/man/man1/eject.1 %changelog * Sun Mar Cristian Gafton - auto rebuild in the new build environment (release 3) * Wed Feb Preston Brown - Injected new description and group. A következőkben a spec fájl egyes részeit tekintjük át A header szekció A spec fájl fejrésze a következő részekre bomlik, melyeket pontosan ebben a sorrendben kell specifikálni: Summary, Name, Version, Release, Copyright, Group, Source, Patch, BuildRoot és %description. Summary: A csomag egysoros leírása. Name: Az RPM csomag neve. Version: Az RPM csomag verziószáma. Release: Az RPM csomag kiadási száma. Copyright: A csomag szerzői joga. Általában különböző licencek megjelölését találhatjuk itt, de tartalmazhatja a következő stringek valamelyikét is, attól függően, hogyan áll a csomag szerzői jogi státusza: public domain, distributable, vagy commercial. 95

107 Group: A magasabb szintű csomagkezelőknek szánt lista, amely megmondja, hogy az adott csomag milyen csoportba tartozik. A csomagok kategóriái a /usr/share/doc/rpm-<verzió>/groups fájlban találhatók. Source: Az eredeti forrásfájl helye. (A rendszeren levő fájl nevének meg kell egyeznie az eredetivel.) Patch: Az a hely, ahol patch fájl található, ha esetleg még egyszer le kellene tölteni. (Az itt szereplő fájlnévnek meg kell egyeznie azzal, amellyel a patchet készítjük.) BuildRoot: A csomag lefordítására és telepítésére szolgáló root könyvtár. %description: A leírás mező nem illeszkedik a fejrészben található többi leíráshoz, de itt szokás megadni a tartalmát, ami nem más mint a csomag többsoros, átfogó leírása Prep A spec fájl második szekciója, amely a forrás csomag lefordításának és telepítésének előkészítésére szolgál. Itt lehet az egyes forrásfájlokat patchelni, a megfelelő beállításokat elvégezni. A prep szekcióban két makróval találkozunk: %setup: Az első makró, amely általában nem tesz mást, mint kicsomagolja a forrást, és belép annak könyvtárába. %patch: A második makró, amely a patchelés folyamatát hivatott automatizálni A build szekció Ebbe a részbe kerülnek azok a parancsok, amelyek a forrás lefordításához szükségesek. Az itt megadott parancsok átadódnak a shellnek, így a shellben használható parancsok bármelyike itt is használható. Megjegyzés Az aktuális munkakönyvtár minden egyes szekció elején a forrás könyvtár legfelső szintjére ugrik. Természetesen be lehet lépni az alkönyvtárakba, ha szükséges. Az RPM_OPT_FLAGS változó a /usr/lib/rpm/rpmrc értékeivel töltődik fel. Ha ezt a változót használjuk, ellenőrizzük, hogy az előre beállított értékek megfelelőek-e Az install szekció Ide kerülnek azok a parancsok, amelyek a telepítéshez szükségesek. (Az aktuális munkakönyvtár a forrást tartalmazó legfelső könyvtár.) Az RPM_BUILD_ROOT változóban érhető el a fejrészben megadott Buildroot könyvtár. Az RPM_BUILD_ROOT használata nem kötelező, de az egységes kezelhetőség, és a hibák elkerülése végett ajánlott. 96

108 A clean szekció A csomag elkészítése előtt érdemes gondoskodni arról, hogy az RPM_BUILD_ROOT változó által megadott könyvtárban az előző telepítés után maradt fájlokat töröljük, nehogy ez befolyásolja a jelenlegi telepítésünket. Megjegyzés Mielőtt tisztogatni kezdenénk érdemes megnézni, hogy mi van beállítva a RPM_BUILD_ROOT változóban, nehogy véletlenül a gyökér könyvtárban (/) kezjünk el törölgetni Opcionális telepítés, eltávolítás előtti és utáni szkriptek Ebbe a részbe azokat a szkripteket helyezhetjük, melyeket a csomagok telepítése, eltávolítása előtt, illetve után szeretnénk lefuttatni. (Szükség lehet pl. az ldconfig lefuttatására olyan bináris csomagok telepítése esetén, amelyek megosztott könyvtárakat is tartalmaznak.) Ebben a következő négy makró van a segítségünkre: %pre: A telepítés előtt végrehajtandó szkriptek indítását végző makró. %post: A telepítés után végrehajtandó szkriptek indítását végző makró. %preun: Az eltávolítás előtt végrehajtandó szkriptek indítását végző makró. %postun: Az eltávolítás után végrehajtandó szkriptek indítását végző makró. A fenti szkriptek gyakorlatilag sima shell szkriptek, de nem kell bennük feltüntetni a shell eléréi útját (#!/bin/sh) A files szekció Ebben a részben kell felsorolni mindazokat a fájlokat, amelyeket a bináris csomag tartalmaz. A követező makrók állnak rendelkezésünkre: %doc: A %doc makró a forrás csomag azon dokumentációs fájljainak felsorolására szolgál, amelyeket szeretnénk telepíteni. A dokumentációs fájlok az /usr/doc/$name-$version-$release struktúrában kerülnek elhelyezésre. %config: A csomag konfigurációs fájljai. %dir: Azok a könyvtárak kerülnek ide, amelyek majd a bináris csomagban is benne lesznek. %defattr: A defattr kulcsszó után következő fájlok alapértelmezett attribútumait (mód, tulajdonos, csoport sorrendben) állítja be. 97

109 Megyjegyzés A files szekcióban megadott könyvtárak minden fájlja bekerül a bináris csomagba. Ha véletlenül megadnánk a /usr/bin könyvtárat, akkor az abban megtalálható összes fájl is bekerülne a bináris csomagunkba A changelog szekció Ez a log tartalmazza azokat a változtatásokat, amelyek a csomag előző verziója óta történtek. Ha egy meglévő RPM csomagot módosítunk, akkor itt kell feltüntetnünk a változtatásainkat. A log formátuma igen egyszerű, de fontos betartani a következő megkötéseket, miszerint minden új logbejegyzést * karakterrel kell kezdeni, meg kell adni a módosítás dátumát, a módosító nevét és címét. A dátumot a következő formában kell megadni: <a hét napja> <hónap> <hónap napja> <év>. A dátumot, pontosan ebben a formátumban, a következő parancs kiadásával kaphatjuk meg. [8] date +"%a %b %d %Y" Bináris RPM készítése tgz forrásból Vannak olyan programok, amik csak tgz formátumú forrás csomagokban állnak rendelkezésre. Amennyiben a csomagban található spec fájl, szintén készíthető bináris RPM csomag, amit már könnyen beilleszthetünk rendszerünkbe. Ha valaki ügyes akár saját maga is készíthet egy egyszerűbb SPEC fájlt. # rpmbuild -ta autospec-0.8.tar.gz A kész csomag az /usr/src/redhat/rpms/noarch könyvtárban található A yum használata Az rpm segítségével ugyan elvileg mindent el tudunk végezni, ami a telepítésekhez és eltávolításhoz szükséges, de használata olykor igen kényelmetlen, mivel nekünk kell a szükséges RPM csomagokat felkutatnunk. Erre a problémára megoldást jelent a yum (Yellowdog Updater Modified) program. A yum egy adatbázisban tárolja, hogy az RPM csomagokat hol kell keresnie. Amikor egy új programot szeretnénk telepíteni csak annyit kell tennünk, hogy megmondjuk a yumnak a csomag nevét, és a yum tudni fogja, hogy az adott csomaghoz milyen fájlt melyik adatbázisból töltheti le. Ha a telepítéshez más csomagokra is szükség van akkor azokat is megkeresi és feltelepíti. Csomagok telepítésekor és eltávolításakor a yumnak egyszerre akár több csomagot is megadhatunk kényelmesebbé téve a csomagok menedzselését. Hogy mindez működhessen meg kell mondanunk az yumnak, hogy hol talál RPM csomagokat. Ezt az információt az /etc/yum.conf, illetve az /etc/yum.repos.d könyvtárban levő fájlokban tárolja el. A yum figyelmen kívül hagyja a kikommentezett (a # karakterrel kezdődő) sorokat. 98

110 Ha bármely yum parancsnál a -v kapcsolót is használjuk, akkor minden tranzakcióról részletes információt kaphatunk. yum -v <további opciók> <parancs> Csomagok telepítése és eltávolítása Telepítés Csomag telepítésére a yum program install kulcsszavának használatával van lehetőség. yum install <csomag1> <csomag2>... # yum install robotfindskitten Loaded plugins: downloadonly, langpacks, presto, refresh-packagekit Adding en_us to language list Setting up Install Process Resolving Dependencies --> Running transaction check ---> Package robotfindskitten.i686 0: fc12 set to be installed --> Finished Dependency Resolution Dependencies Resolved ======================================================================= Package Arch Version Repository Size ======================================================================= Installing: robotfindskitten i fc12 fedora 34 k Transaction Summary ======================================================================= Install 1 Package(s) Total download size: 34 k Installed size: 58 k Is this ok [y/n]: y Downloading Packages: Setting up and reading Presto delta metadata Processing delta metadata Package(s) data still to download: 34 k robotfindskitten fc12.i686.rpm 34 kb 00:00 Running rpm_check_debug 99

111 Running Transaction Test Transaction Test Succeeded Running Transaction Installing : robotfindskitten fc12.i686 1/1 Installed: robotfindskitten.i686 0: fc12 Complete! # Eltávolítás Csomag eltávolítására a yum program remove kulcsszavának használatával van lehetőség. yum remove <csomag1> <csomag2> Frissítés A check-update parancsot használva megtudhatjuk, hogy létezik-e frissíthető csomag a rendszerünkön. Ha létezik, akkor a yum 100-as visszatérési értékkel áll meg, és egy listát is készít a frissíthető csomagokról, ha nincs frissíthető csomag, akkor a visszatérési érték 0. yum check-update A csomagok frissítését az update kulcsszóval kezdeményezhetjük. Ha nem adunk meg csomagokat az update-nek, akkor a rendszeren levő összes csomagot frissíti, viszont csomag megadásával csak a megadott csomagokat fogja frissíteni. yum update <csomag1> <csomag2>... yum update Frissítéskor használható az --obsoletes kapcsoló is. Ekkor a yum figyelembe veszi az elavult csomagokat is, így ezt az opciót érdemes használni disztribúció-frissítéskor. yum --obsoletes update Az upgrade funckió megegyezik az update --obsoletes kapcsolóval való meghívásával. yum upgrade A yum egyéb funkciói A makecache funkcióval tölthetjük le az engedélyezett tárolók metaadatait. 100

112 yum makecache A clean funkcióval a yum cache könyvtárát üríthetjük ki. Az elérhető opciók: expire-cache, packages, headers, metadata, dbcache, rpmdb, plugins, all. yum clean <expire-cache packages headers metadata dbcache rpmdb plugins all> Csomaginformációk lekérdezése, keresés A rendszeren levő, illetve a rendszerre telepíthető összes csomagot a yum list funkciójával, annak is az all kulcsszavával kérdhetjük le. yum list all Keresést a search funkcióval kezdhetünk. yum search <string> $ yum search mplayer Loaded plugins: downloadonly, langpacks, presto, refresh-packagekit Adding en_us to language list =========================== Matched: mplayer =========================== kmplayer.i686 : A simple front-end for MPlayer/FFMpeg/Phonon gmusicbrowser.noarch : Jukebox for large collections of music files libbluray.i686 : Library to access Blu-Ray disks for video playback vorbisgain.i686 : Adds tags to Ogg Vorbis files to adjust the volume $ Az info kulcsszóval az egyes csomagokról kérhetünk le részletes információt. yum info <csomag1> <csomag2>... $ yum info zaz Loaded plugins: downloadonly, langpacks, presto, refresh-packagekit Adding en_us to language list Available Packages Name : zaz Arch : i686 Version : Release : 1.fc14 Size : 19 M Repo : fedora Summary : A puzzle game where the player has to arrange balls in triplets URL : License : GPLv3+ and CC-BY-SA 101

113 Description : Zaz is an arcade action puzzle game where the goal is to get : rid of all incoming balls by rearranging their order and : making triplets. : : A 3D accelerator is needed for decent gameplay. $ A provides kulcsszóval az egyes csomagok által nyújtott szolgáltatásokra, illetve fájlokra is rákereshetünk. yum provides <string> $ yum provides "*/Print.h" Loaded plugins: downloadonly, langpacks, presto, refresh-packagekit Adding en_us to language list lesstif-devel fc12.i686 : Header files for LessTif/Motif development Repo : fedora Matched from: Filename : /usr/include/dt/print.h Filename : /usr/include/xm/print.h... R-devel fc14.i686 : Files for development of R packages Repo : updates Matched from: Filename : /usr/include/r/r_ext/print.h $ Egy RPM csomagban levő fájlok kilistázására az repoquery programot használhatjuk, amelyet a yumutils RPM csomagban találunk meg. repoquery --list <csomag> Az engedélyezett tárolókról a yum repolist kulcsszavával kérhetünk le adatokat. $ yum repolist Loaded plugins: downloadonly, langpacks, presto, refresh-packagekit Adding en_us to language list repo id repo name status fedora Fedora 14 - i386 17,883 updates Fedora 14 - i386 - Updates 5,815 repolist: 23,698 $ 102

114 5.2. Debian csomagkezelés A Debian csomagkezelés alapja a külön erre a célra kifejlesztett dpkg program A dpkg használata A dpkg egy alacsonyszintű csomagkezelő eszköz, szolgáltatásokat nyújt az olyan felsőbb szintű csomagkezelők számára, mint az APT, vagy a Synaptic. Ezek a magasabb szintű csomagkezelők képesek az egyes csomagokat távoli gépekről letölteni, a disztribúciók csomagadatbázisait és bonyolult csomagfüggőségeket, kapcsolatokat kezelni. A dpkg helyett általában ezeket használjuk, mivel a felületük könnyen áttekinthető, használatuk kényelmesebb és egyszerűbb. Azonban dpkg is képes ellátni a fenti feladatok nagy részét, ismerete pedig egy rendszergazda számára elengedhetetlen. Néhány a dpkg által nyújtott szolgáltatások közül: Csomagok telepítése és eltávolítása. Csomagok frissítése. Csomaginformációk lekérdezése. Debian csomag készítése forrásból Csomagok telepítése és eltávolítása A dpkg minden egyes csomag telepítése vagy eltávolítása előtt ellenőrzi a csomag függőségi viszonyát és figyelmeztet, ha probléma van, valamint telepítés előtt a konfliktusokat is figyeli. Fontos és hasznos, hogy egyszerre több csomagot is megadhatunk. Ez a kényelmen túl, akkor hasznos, ha például két kölcsönösen függő csomagot szeretnénk telepíteni. Mindkét csomagot, a helyes sorrendben megadva, nem kapunk függőségi figyelmeztetést. Egy csomag telepítése vagy eltávolítása valamilyen ellenőrzési hiba miatt nem feltétlen akad el, viszont a dpkg minden ilyen esetben figyelmeztet minket, hogy valami gond van. Természetesen használhatjuk a csomagkezelő --force-all kapcsolóját, de ezzel nagyon körültekintően kell bánni, mert egy rossz paranccsal akár tönkre is tehetjük a rendszert! Telepítés Csomag telepítésére a dpkg program -i kapcsolójának használatával van lehetőség. # dpkg -i eject_2.1.5+deb1+cvs _i386.deb Selecting previously deselected package eject. Unpacking eject (from eject_2.1.5+deb1+cvs _i386.deb)... Setting up eject (2.1.5+deb1+cvs )... # 103

115 Több információt kapunk, ha egyidejűleg a --debug=<debug szint> kapcsolót is használjuk. Ezt a kapcsolót bármelyik másikkal együtt használva, az adott parancs végrehajtásáról kapunk bővebb információt. # dpkg -i --debug=1 eject_2.1.5+deb1+cvs _i386.deb Selecting previously deselected package eject. Unpacking eject (from eject_2.1.5+deb1+cvs _i386.deb)... D000001: process_archive oldversionstatus=not installed D000001: deferred extract mass sync D000001: process_archive updating info directory Setting up eject (2.1.5+deb1+cvs )... D000001: deferred_configure updating conffiles # Szint szám Név 1 general 2 scripts 10 eachfile 100 eachfiledetail 20 conff 200 conffdetail 40 depcon 400 depcondetail triggers triggersdetail triggersstupid 1000 veryverbose 2000 stupidlyverbose 30. táblázat. A dpkg debug szintjei A dpkg debug szintjeiről a dpkg --debug=help parancs segítségével tudhatunk meg többet. A rendszerre telepített aktuális csomagot akár egy régebbivel is lecserélhetjük, a dpkg ezt nem tiltja meg, de figyelmeztet, ha ez történik. # dpkg -i eject_2.0.13deb-18ubuntu4_i386.deb dpkg: warning: downgrading eject from deb1+cvs to deb-18ubuntu4. Preparing to replace eject deb1+cvs (using eject_2.0.13deb-18ubuntu4_i386.deb)... Unpacking replacement eject... dpkg: dependency problems prevent configuration of eject: eject depends on libdevmapper1.02 (>= 2: ); however: 104

116 Package libdevmapper1.02 is not installed. dpkg: error processing eject (--install): dependency problems - leaving unconfigured Errors were encountered while processing: eject # Ez esetben akár az is elképzelhető, hogy a rendszerünk nem úgy fog viselkedni, ahogy mi szeretnénk, ami akár komoly hibákhoz is vezethet. Ha szeretnénk elkerülni az ún. csomag downgrade-et, akkor telepítéskor, vagy frissítéskor ellenőrizzük a telepített és a telepíteni kívánt csomagok verziószámát, vagy használjuk a --refuse-downgrade kapcsolót Eltávolítás Csomag eltávolítására a dpkg program -r kapcsolójának használatával van lehetőség. # dpkg -r eject Removing eject... # Ha azt szeretnénk elérni, hogy csomag eltávolításakor a csomaghoz tartozó minden konfigurációs állomány is eltávolításra kerüljön, akkor a --purge kapcsolót kell használnunk. # dpkg --purge eject Removing eject... # A csomag eltávolítása leáll, ha a csomagkezelő függőségi hibát észlel. # dpkg -r eject dpkg: dependency problems prevent removal of eject: ubuntu-minimal depends on eject. dpkg: error processing eject (--remove): dependency problems - not removing Errors were encountered while processing: eject # Frissítés A csomagok frissítése dpkg esetén sima telepítést jelent, ahol a telepítendő csomag verziójának lehetőleg újabbnak kell lennie, mint a már telepítettnek. (Telepített csomag verzióinformációjának lekérdezését az ban mutatjuk be.) 105

117 Csomaginformációk lekérése A legtöbb lekérdezést a dpkg-query programmal tehetjük meg, melyet kapcsolókkal paraméterezve a csomagkezelő az információk széles palettáját nyújtja a felhasználó felé. A telepített csomagok listáját két módon is lekérdezhetjük. Az első módszer kiírja listát a standard kimenetre, minden csomagnév mellett a telepítés státuszával (installed). dpkg --get-selections A második módszer kiírja a csomagok nevét, verziószámát és egysoros, rövid leírásukat. dpkg-query -l Telepített csomag verziójának lekérdezésére a --show kapcsoló használatával nyílik lehetőség. $ dpkg-query --show mencoder mencoder 2:1.0~rc4~try1.dsfg1-1ubuntu1 $ A csomaginformációk kiíratása az -l kapcsoló segítségével lehetséges. $ dpkg-query -l mplayer mencoder Desired=Unknown/Install/Remove/Purge/Hold Status=Not/Inst/Conf-files/Unpacked/halF-conf/Half-inst/trig-aWait/Trig-pend / Err?=(none)/Reinst-required (Status,Err: uppercase=bad) / Name Version Description +++-==============-==============-=================================== ii mencoder 2:1.0~rc4~try1 MPlayer s Movie Encoder ii mplayer 2:1.0~rc4~try1 movie player for Unix-like systems $ Részletes információt a csomagokról a -p kapcsoló használatával kaphatunk. $ dpkg-query -p eject Package: eject Priority: optional Section: utils Installed-Size: 340 Maintainer: Ubuntu Developers Architecture: i386 Version: deb1+cvs Depends: libc6 (>= 2.8), libdevmapper (>= 2: ) Suggests: cdtool, setcd Filename: pool/main/e/eject/eject_2.1.5+deb1+cvs _i386.deb Size: MD5sum: a9f9287a7f1fd5f891b08514c 106

118 Description: ejects CDs and operates CD-Changers under Linux This little program will eject CD-ROMs (assuming your drive supports the CDROMEJECT ioctl). It also allows setting the autoeject feature.. On supported ATAPI/IDE multi-disc CD-ROM changers, it allows changing the active disc.. You can also use eject to properly disconnect external mass-storage devices like digital cameras or portable music players. Original-Maintainer: Frank Lichtenheld Homepage: $ A --listfiles kapcsoló kilistázza a csomaghoz tartozó összes fájlt. $ dpkg-query --listfiles vrms /. /usr /usr/bin /usr/bin/vrms /usr/share /usr/share/vrms /usr/share/vrms/reasons /usr/share/vrms/reasons/vrms /usr/share/vrms/reasons/vrms/vrms /usr/share/doc /usr/share/doc/vrms /usr/share/doc/vrms/readme.debian /usr/share/doc/vrms/copyright /usr/share/doc/vrms/changelog.gz /usr/share/man /usr/share/man/man1 /usr/share/man/man1/vrms.1.gz /etc /etc/cron.monthly /etc/cron.monthly/vrms $ A --search kapcsolóval lehetőség nyílik a telepített csomagok fájljai között való keresésre. $ dpkg-query --search mencoder mencoder: /usr/share/doc/mencoder 107

119 mplayer: /usr/share/man/man1/mencoder.1.gz mplayer: /usr/share/man/es/man1/mencoder.1.gz mplayer: /usr/share/man/it/man1/mencoder.1.gz mplayer: /usr/share/man/de/man1/mencoder.1.gz mencoder: /usr/share/doc/mencoder/readme.debian mencoder: /usr/bin/mencoder mencoder: /usr/share/doc/mencoder/changelog.debian.gz mplayer: /usr/share/man/hu/man1/mencoder.1.gz mplayer: /usr/share/man/cs/man1/mencoder.1.gz mplayer: /usr/share/man/pl/man1/mencoder.1.gz mplayer: /usr/share/man/fr/man1/mencoder.1.gz mencoder: /usr/share/doc/mencoder/copyright mplayer: /usr/share/man/ru/man1/mencoder.1.gz mplayer: /usr/share/man/zh_cn/man1/mencoder.1.gz $ Bináris Debian csomag készítése Ebben a fejezetben csak azt mutatjuk be, hogyan tegyünk bele egy kis bináris csomagba egy egyszerű shell szkriptet, vagy egy futtatható binárist. A szabályos Debian csomagok egy komplett forráscsomagot tartalmaznak, az ebben lévő debian/rules fájl automatikusan végrehajtja a megfelelő lépéseket, beleértve a bináris elkészítését is. Példaként használható Debian csomagokat a /var/cache/apt/archives könyvtárban találhatunk. A dpkg-deb parancs -I kapcsolójával megkapjuk az argumentumként megadott csomag által nyújtott információkat. A dpkg-deb parancs -c kapcsolója megmutatja, hogy az argumentumként megadott csomagban lévő fájlok hova kerülnek a telepítés után Csomagszerkezet Vizsgáljunk meg egy példacsomagot egy kicsit közelebbről! Például a parted_ _i386.deb csomag ezt a három fájlt tartalmazza: $ ar tv parted_ _i386.deb rw-r--r-- 0/0 4 Mar 28 13: debian-binary rw-r--r-- 0/ Mar 28 13: control.tar.gz rw-r--r-- 0/ Mar 28 13: data.tar.gz $ is! Az ar xv parted_ _i386.deb paranccsal csomagoljuk ki a csomagot és a benne levő tar fájlokat 108

120 A debian-binary fájl Ennek a fájlnak a 2.0 string a tartalma. Ez a Debian csomagformátum verziószáma. A 2.0-ás verziónál az összes többi sort figyelmen kívül hagyja a rendszer data.tar.gz A data.tar.gz tartalmazza az összes telepítendő fájl listáját, a telepítés utáni elérési útvonalukkal együtt.././sbin/./sbin/parted./usr/./usr/share/./usr/share/man/./usr/share/man/man8/./usr/share/man/man8/parted.8.gz./usr/share/doc/./usr/share/doc/parted/./usr/share/doc/parted/readme.debian./usr/share/doc/parted/copyright./usr/share/doc/parted/changelog.debian.gz./usr/share/doc/parted/changelog.gz A control.tar.gz fájl A mi példánkban ez a fájl a következőket tartalmazza: -rw-r--r-- 1 root root 1336 Mar control -rw-r--r-- 1 root root 388 Mar md5sums -rwxr-xr-x 1 root root 253 Mar postinst -rwxr-xr-x 1 root root 194 Mar prerm Az md5sums fájl a data.tar.gz összes fájljának az MD5 (Message-Digest Algorithm 5) hashét. Az md5sums, valamint a postinst és a prerm fájlok minden hivatalos Debian csomagnak részei. A prerm és postinst ügyel arra, hogy a régi dokumentációs fájlok törlődjenek, valamint készüljön egy doc könyvtárban lévő link, amely a share/doc könyvtárban lévő megfelelő dokumentációs könyvtárra mutat. $ cat postinst #!/bin/sh set -e # Automatically added by dh_installdocs if [ "$1" = "configure" ]; then 109

121 if [ -d /usr/doc -a! -e /usr/doc/parted -a -d /usr/share/doc/parted ]; then ln -sf../share/doc/parted /usr/doc/parted fi fi # End automatically added section $ cat prerm #!/bin/sh set -e # Automatically added by dh_installdocs if [ \( "$1" = "upgrade" -o "$1" = "remove" \) -a -L /usr/doc/parted ]; then rm -f /usr/doc/parted fi # End automatically added section A Debian control fájl És végül a legérdekesebb fájl a Debian csomag control fájlja. $ cat control Package: parted Version: Section: admin Priority: optional Architecture: i386 Depends: e2fsprogs (>= ), libc6 (>= ), libncurses5 (>= \ a-1), libparted1.4 (>= pre1), libreadline4 (>= \ 4.2a-4), libuuid1 Suggests: parted-doc Conflicts: fsresize Replaces: fsresize Installed-Size: 76 Maintainer: Timshel Knoll Description: The GNU Parted disk partition resizing program GNU Parted is a program that allows you to create, destroy, resize, move and copy hard disk partitions. This is useful for creating space for new operating systems, reorganizing disk usage, and copying data to new hard disks.. 110

122 This package contains the Parted binary and manual page.. Parted currently supports DOS, Mac, Sun, BSD, GPT and PC98 disklabels/partition tables, as well as a 'loop' (raw disk) type which allows use on RAID/LVM. Filesystems supported are ext2, ext3, FAT (FAT16 and FAT32) and linux-swap. Parted can also detect HFS (Mac OS), JFS, NTFS, ReiserFS, UFS and XFS filesystems, but cannot create/remove/resize/check these filesystems yet.. The nature of this software means that any bugs could cause massive data loss. While there are no known bugs at the moment, they could exist, so please back up all important files before running it, and do so at your own risk. $ A control fájl egyes mezői: Package: E mező értéke adja meg a csomag nevét, melyből a legtöbb telepítő eszköz fájlneveket állít elő. Version: Ez általában az eredeti csomag verziószáma a program készítője által használt formában. Debian revízió számot is tartalmazhat nem natív csomagok esetén. Ha mindkettő meg van adva, elválasztásuk kötőjellel történik ( - karakter). Ezért az eredeti változat nem tartalmazhat kötőjelet verziószámában. Section: Ez egy általános mező, mely a csomagot egy témakörhöz (szakaszhoz) társítja (pl. utils, net, mail, text, x11 stb.). Priority: Megadja a csomag fontosságát a rendszer egészében (pl. required, standard, optional, extra stb.). Architecture: Megadja, hogy a csomag milyen architektúrájú gépre fordították a csomagot. A leggyakoribbak: i386, amd64, powerpc, m68k, sparc, alpha stb. Az all lehetőség az ettől független csomagokat jelenti (pl. Perl parancsfájlok, shell szkriptek, dokumentációk). Depends: Azon csomagok listája, melyek szükségesek egy csomag rendes működéséhez. A csomagkarbantartó szoftver nem engedi a telepítést a Depends mezőben megadott csomagok telepítése nélkül (de kényszerítő erre), és lefuttatja a postinst és prerm parancsfájlokat. Suggests: Azon csomagok listája, melyek a csomagban található szoftver képességeit bővíthetik, de mellőzhetők. Conflicts: Ütköző csomagok, melyek például azonos nevű fájlokat tartalmaznak. A csomagkarbantartó szoftver nem engedi ezek egyidejű telepítését. (Pl. két ütköző csomag egy-egy Conflicts mezőben hivatkozik egymásra.) 111

123 Maintainer: Formátuma a következő: John Doe és általában nem a szoftver, hanem a csomag készítőjét tartalmazza. Description: A csomagok leírásának formátuma egy rövid összefoglaló az első sorban (a Description tag után). A következő sorok hosszabb leírásra használhatók. A hosszú leírás minden sora szóközzel kell kezdődjön, és a hosszú leírás üres sorai egy pontot (. karakter) kell tartalmazzanak a sor eleji szóköz után A csomag összeállítása és ellenőrzése A bináris Debian csomag elkészítésének lépéseit vesszük sorra ebben a fejezetben A helyi debian könyvtár előkészítése Ebben a könyvtárban állítjuk össze a csomagunkat. 1. Készítsük el a debian/usr/bin könyvtárat, vagy ahová a futtatható fájlokat szeretnénk telepíteni. 2. Készítsük el a debian/usr/share/man/man1 könyvtárat, vagy amelyik szekcióba a kézikönyv oldalakat szeretnénk elhelyezni. 3. Készítsük el a debian/debian könyvtárat. 4. Készítsük el a debian/usr/share/doc/<csomag_név> könyvtárat. 5. Győződjünk meg arról, hogy a debian könyvtárban lévő összes alkönyvtár 0755-ös hozzáférési joggal rendelkezik A szükséges fájlok 1. Egy vagy több bináris futtatható fájl, vagy shell szkript. 2. Egy kézikönyv oldal minden egyes futtatható fájlhoz. 3. A control fájl, amit a készülő csomagunk DEBIAN könyvtárába kell másolnunk. $ mkdir -p debian/debian $ find./debian -type d xargs chmod 755 $ cp control debian/debian 4. A copyright fájl. 5. A changelog és changelog.debian fájlok A fájlok elhelyezése a helyi debian fa-struktúrában 1. Másoljuk a futtatható fájlokat a debian/usr/bin könyvtárba, vagy ahová telepíteni szeretnénk őket. 112

124 2. Másoljuk a kézikönyv oldalakat a debian/usr/share/man/man1, vagy a megfelelő kézikönyv szekció könyvtárába. 3. Másoljuk a control fájlt a debian/debian könyvtárba. 4. Másoljuk a copyright, changelog és changelog.debian fájlokat a debian/usr/share/doc/<csomagnév> könyvtárba. 5. Tömörítsük a gzip programmal a kézikönyv oldalt, a copyright, a changelog és a changelog.debian fájlokat a --best opcióval a helyi debian könyvtárstruktúrába A Debian csomag elkészítése és ellenőrzése 1. Használjuk a dpkg-deb --build parancsot a fakeroot segítségével a debian könyvtárra. fakeroot dpkg-deb --build debian 2. Nevezzük át az eredményül kapott debian.deb fájlt a végső csomagnévre, benne a verziószámmal és az architektúrára vonatkozó információval. Fontos, hogy ha a csomagunkat újra elkészítjük, akkor növelnünk kell a verziószámot például ről re (növeljük a saját belső kiadási számot). 3. Ellenőrizzük a kapott fájlt a lintian segédprogrammal, hogy megfelel-e a Debian irányvonalnak. lintian csomag_1.1-1_all.deb Jelen dokumentumban nem tárgyaljuk részletesen a kézikönyv oldalakat, a copyright, a changelog és a changelog.debian fájlokat, valamint a prerm és a postinst szkripteket. [9] Az apt használata A dpkg segítségével ugyan elvileg mindent el tudunk végezni, ami a telepítésekhez és eltávolításhoz szükséges, de használata olykor igen kényelmetlen. Egyrészt mindig nekünk kell a szükséges Debian csomagokat felkutatnunk. Másrészt nem túl intelligensen kezeli a függőségeket. Mindkét problémára megoldást jelent az apt (Advanced Packaging Tool) program. Az apt egy adatbázisban tárolja, hogy a Debian csomagokat hol kell keresnie. Amikor egy új programot szeretnénk telepíteni csak annyit kell tennünk, hogy megmondjuk az apt-nek a csomag nevét. Az apt tudni fogja, hogy az adott csomaghoz milyen fájlt melyik CD-ről, vagy adatbázisból töltheti le. Ha a telepítéshez más csomagokra is szükség van akkor azokat is megkeresi és feltelepíti. Csomagok telepítésekor és eltávolításakor az apt programnak egyszerre akár több csomagot is megadhatunk. Hogy mindez működhessen meg kell mondanunk az apt-nek, hogy hol talál Debian csomagokat. Ezt az információt a /etc/apt/sources.list fájlban tárolja el. Az apt figyelmen kívül hagyja a kikommentezett (a # karakterrel kezdődő) sorokat. 113

125 Csomagok telepítése és eltávolítása Telepítés Csomag telepítésére az apt-get program install kulcsszavának használatával van lehetőség. apt-get install <csomag1> <csomag2>... # apt-get install robotfindskitten Reading package lists... Done Building dependency tree Reading state information... Done The following NEW packages will be installed: robotfindskitten 0 upgraded, 1 newly installed, 0 to remove and 0 not upgraded. Need to get 29.0kB of archives. After this operation, 123kB of additional disk space will be used. Get:1 maverick/universe robotfindskitten amd [29.0kB] Fetched 29.0kB in 0s (47.5kB/s) Selecting previously deselected package robotfindskitten. (Reading database files and directories currently installed.) Unpacking robotfindskitten (from... /robotfindskitten_ _amd64.deb)... Processing triggers for install-info... Processing triggers for man-db... Setting up robotfindskitten ( )... # Eltávolítás Csomag eltávolítására az apt-get program remove kulcsszavának használatával van lehetőség. apt-get remove <csomag1> <csomag2>... # apt-get remove robotfindskitten Reading package lists... Done Building dependency tree Reading state information... Done The following packages will be REMOVED: robotfindskitten 0 upgraded, 0 newly installed, 1 to remove and 0 not upgraded. After this operation, 123kB disk space will be freed. Do you want to continue [Y/n]? y 114

126 (Reading database files and directories currently installed.) Removing robotfindskitten... Processing triggers for man-db... Processing triggers for install-info... # Ha azt szeretnénk elérni, hogy egy csomag eltávolításakor a csomaghoz tartozó minden konfigurációs állományt és beállítást is töröljünk, akkor az apt-get program purge kulcsszavát kell használnunk. apt-get purge <csomag1> <csomag2>... Az apt-get program autoremove kulcsszavának használatával azokat a csomagokat távolíthatjuk el, amelyek korábban a csomagfüggőségek kielégítése céljából lettek telepíve, de már nincs rájuk szükség. Az ilyen csomagok általában a rendszerünkön csak foglalják a helyet. apt-get autoremove Frissítés A telepített csomagok frissítését az apt az /etc/apt/sources.list fájlban beállított online csomagadatbázisok alapján végzi. Az apt-get programot az update kulcsszóval meghívva szinkronizálja a helyi csomag index fájlokat az előre beállított csomagadatbázisok alapján. # apt-get update Hit maverick Release.gpg Hit maverick Release.gpg Ign maverick/partner Translation-en... Hit maverick/main amd64 Packages Fetched 2,617B in 0s (3,846B/s) Reading package lists... Done # Az index fájlok szinkronizálása után az apt-get programot az upgrade kulcsszóval és rendszergazdai jogosultsággal meghívva frissíthetjük a telepített csomagokat. apt-get upgrade Az apt-get program dist-upgrade funkciója az upgrade-hez hasonlóan a csomagokat frissíti, de ha netán rendelkezésre állnának újabb függőségi csomagok, akkor eltávolítja a régieket, és újabbra cseréli őket. Esetenként újabb csomagok is telepítésre kerülhetnek. (Használatához szintén rendszergazdai jogosultságokra van szükség.) apt-get dist-upgrade 115

127 Az apt-get egyéb funkciói Az apt-get program egyik nagyon hasznos funkciója, hogy képes végignézni a telepített csomagjainkat, megkeresni az ütközéseket vagy a hiányzó függőségeket. Mindezt a check kulcsszó használatával tudjuk megtenni. # apt-get check... # Hiányzó függőségek, vagy csomagütközés esetén az apt-get install funkcióját a -f kapcsolóval meghívva kijavítja talált hibákat. # apt-get install -f... # Az apt-get program clean kulcsszavának használatával letörölhetjük a gépünkről telepítéshez letöltött csomagokat. Ezt általában az apt-get elvégzi helyettünk, de bizonyos esetekben használata szükséges lehet. apt-get clean Az autoclean kulcsszó is hasonló funkcióval bír, mint a clean, de csak azokat a korábban letöltött fájlokat törli, amelyeket már nem lehet letölteni, így azokról nagy biztonsággal kijelenthető, hogy már nincs rájuk szükség. apt-get autoclean Csomaginformációk lekérdezése, keresés Csomaginformációk lekérdezésére az apt programcsomag apt-cache parancsával van lehetőségünk. A dpkg-hoz hasonlóan ezzel az eszközzel is képesek vagyunk információt lekérdezni, keresni az egyes programcsomagokról. Az apt-cache annyival nyújt többet a dpkg-nál, hogy az adatbázisában szerepelnek a fel nem telepített csomagok is. Vagyis mindazon csomagok között kereshetünk, végezhetünk lekérdezéseket, amelyek szerepelnek a helyi csomagadatbázisunkban. (Természetesen a helyi csomag index fájloktól függ, hogy milyen friss az adatbázisunk.) Az apt-cache leggyakrabban használt funkciója a keresés, amelyet a search kulcsszóval indíthatunk. Az alábbi parancs hatására a megadott stringet tartalmazó csomagnevek, és csomagleírások között fog keresni az apt-cache. apt-cache search <string> Az apt-cache segítségével csomagok teljes leírását is lekérdezhetjük, ehhez a showpkg kulcsszót kell használnunk. 116

128 apt-cache showpkg <csomag1> <csomag2>... $ apt-cache showpkg robotfindskitten Package: robotfindskitten Versions: (/var/lib/apt/lists/archive.ubuntu.com_ubuntu_dists_ maverick_universe_binary-amd64_packages) (/var/lib/dpkg/status) Description Language: File: /var/lib/apt/lists/archive.ubuntu.com_ubuntu_ dists_maverick_universe_binary-amd64_packages MD5: cea3321f9fceee f05aaf60f7 Reverse Depends: Dependencies: libc6 ( ) libncurses5 ( ) Provides: Reverse Provides: $ Az apt-cache segítségével lekérdezhetjük a csomagfüggőségeket is. Ehhez a depends kulcsszót kell használnunk. apt-cache depends <csomag1> <csomag2>... $ apt-cache depends robotfindskitten apache2 robotfindskitten Depends: libc6 Depends: libncurses5 apache2 Depends: apache2-mpm-worker Depends: apache2-mpm-prefork Depends: apache2-mpm-event Depends: apache2-mpm-itk Depends: apache2.2-common $ Az rdepends kulcsszóval a csomagok fordított függőségeit is megtudhatjuk. apt-cache rdepends <csomag1> <csomag2>... Az apt-cache stats funkciójával a helyi csomagadatbázisról nyújt hasznos információkat, mint például a cache-ben fellelhető csomagok száma, az eltérő verziójú csomagok száma, s függőségi viszonyok száma stb. 117

129 apt-cache stats Az apt-cache számos további funkcióval rendelkezik, amelyeket itt most nem tárgyalunk Az apt-file program Az apt-file program nem az apt csomag része, külön az apt-file csomagban található. Ez a program teszi számunkra lehetővé, hogy a dpkg-query-hez hasonlóan a csomagokban található fájlok között is kereshessünk, azonban az apt-file a nem telepített csomagok fájljai között is képes keresni. Mivel azonban az apt-file nem szerves része az apt csomagnak, adatbázisának frissítését az update kulcsszó használatával külön kell elvégeznünk. (Az apt-file az /etc/apt/sources.list fájlban megadott szerverekről kéri le a frissítéshez szükséges információkat.) apt-file update Keresést a search kulcsszó használatával tudunk kezdeni. (Az apt-file csak fájlokat keres, a csomagokban fellelhető könyvtárak között nem.) apt-file search <string> $ apt-file search robotfindskitten games-thumbnails: /usr/share/games/thumbnails/robotfindskitten.png robotfindskitten: /usr/games/robotfindskitten robotfindskitten: /usr/share/doc/robotfindskitten/authors robotfindskitten: /usr/share/doc/robotfindskitten/bugs robotfindskitten: /usr/share/doc/robotfindskitten/news.gz robotfindskitten: /usr/share/doc/robotfindskitten/readme robotfindskitten: /usr/share/doc/robotfindskitten/readme.debian robotfindskitten: /usr/share/doc/robotfindskitten/changelog.debian.gz robotfindskitten: /usr/share/doc/robotfindskitten/copyright robotfindskitten: /usr/share/info/robotfindskitten.info.gz robotfindskitten: /usr/share/man/man6/robotfindskitten.6.gz $ A list funkcióval a dpkg-query --listfiles kapcsolójához hasonlóan egy megadott csomagban található összes fájlt kapjuk vissza, természetesen azzal a különbséggel, hogy míg a dpkg-query csak telepített csomagok között keresett, addig az apt-file a nem telepítettek között is keresni fog. apt-file list <csomag> $ apt-file list vrms vrms: /etc/cron.monthly/vrms vrms: /usr/bin/vrms vrms: /usr/share/doc/vrms/readme.debian 118

130 vrms: /usr/share/doc/vrms/changelog.gz vrms: /usr/share/doc/vrms/copyright vrms: /usr/share/man/man1/vrms.1.gz vrms: /usr/share/vrms/reasons/vrms/vrms $ 5.3. Átjárás az RPM és a Debian csomagkezelés között Ma már gyakorlatilag minden jelentősebb csomagkezelő rendszerhez készülnek programcsomagok. Azonban ha mégsem találnánk meg egy bizonyos csomagot a számunkra szükséges formátumban, akkor az ebben a fejezetben leírtak alapján viszonylag könnyedén elő tudjuk állítani. Ha szeretnénk egy RPM csomagot egy Debian csomagkezelést használó, vagy fordítva, rendszerre feltelepíteni, akkor a korábban megismert módon, a forráscsomag beszerzésével, a megfelelő módosítások és a csomag lefordítása után feltelepíthetjük a szóban forgó csomagot. Sajnos ez már kicsit bonyolultabb programok esetén is igen nehézkes és hosszú munka lehet, de szerencsére létezik egy program, ami könnyedén biztosítja számunkra a különböző csomagkezelő rendszerek közötti átjárást. Ez a program az Alien. Az Alien nem csak az RPM és a Debian csomagkezelő rendszerek közötti átjárást biztosítja, de támogatja a Stampede (.slp), a Solaris (.pkg), és a Slackware (.tgz) csomagformátumokat is, azonban ezeket most nem tárgyaljuk. Fontos megjegyeznünk, hogy az Alien kísérleti szoftver, ezért kritikus, a rendszer működéséhez szükséges csomagokat ne készítsünk vele. Sajnos az Aliennel készített, konvertált csomagok sokszor hibásak, esetleg nem is lehet őket telepíteni, ezért az így készített csomagokkal óvatosan bánjunk! Ahhoz, hogy az Alient használni tudjuk, először fel kell telepítenünk. Fedorán a programot forráskódból fordíthatjuk és telepíthetjük, Ubuntun az alien csomagot kell telepítenünk. Csomag konverziójához, készítéséhez az alient mindig rendszergazdai jogosultsággal kell futtatnunk. Debian csomagot a -d kapcsoló használatával készíthetünk, míg RPM csomag készítéséhez az -r kapcsolót kell alkalmaznunk. A -c kapcsolóval az alien a telepítéskor, illetve eltávolításkor végrehajtott szkripteket is létrehozza az adott csomaghoz. # alien -d -c robotfindskitten fc12.i686.rpm robotfindskitten_ _i386.deb generated # # alien -r -c robotfindskitten_ _i386.deb robotfindskitten i386.rpm generated # 5.4. X Window System Manapság ha egy operációs rendszer versenyképes szeretne lenni a piacon, akkor kétség kívül szüksége van egy grafikus felhasználói felületre vagy más néven GUI-ra (Graphical User Interface). A grafikus 119

131 felhasználói felület számos feladatra egyértelműen barátságosabb és könnyebben kezelhető, mint egy szöveges terminál. A Unix rendszerek és a Linux grafikus felülete az X Window vagy egyszerűen X, amely hasonlóan sok más Unix-os fejlesztéshez egy akadémiai projekt eredménye. Az X-et 1984-ben az MIT-n az Athena projekt keretében fejlesztették ki tól az X konzorcium felügyeli a fejlesztést és a terjesztést. Specifikációja szabadon hozzáférhető. Ez utat nyitott az ingyenes implementációk létrejöttének, amilyen az XFree86. Linux alatt is ezt a felületet használjuk. Elterjedtsége viszont nem korlátozódik a Linuxra, használják más operációs rendszereken is (BSD, OS/2), de nevével ellentétben más architektúrákon is. A Unix kezdetek óta rendelkezik a többfelhasználós (multiuser), többfeladatos (multitask) képességekkel, illetve a hálózatok elterjedése óta támogatja a távoli bejelentkezést is. Az X architektúráját is úgy alakították ki, hogy illeszkedjen ebbe az elképzelésbe X Window architektúra Az X-et kliens-szerver architektúrájúra alakították ki. Az alkalmazások a kliensek, amelyek kommunikálnak a szerverrel. Kéréseket küldenek, és információkat kapnak. Az X szerver kezeli a képernyőt és a bemeneti eszközöket (billentyűzet, egér), a programok ezekhez nem férnek hozzá közvetlenül, csak az X szervert kérik meg az egyes műveletek végrehajtására. Ennek a megoldásnak az előnye egyértelmű: a kliensnek nem kell az adott eszköz jellemzőivel foglalkoznia, csak a szerverrel való kommunikációt kell implementálnunk. Ez pedig nem különbözik attól, mintha csak egy grafikus könyvtárat használnánk. Az X architektúra azonban ennél is tovább megy. Nem szükséges, hogy a kliens és a szerver alkalmazás egy gépen fusson. A kliens-szerver protokoll hálózaton keresztül is megvalósítható bármilyen IPC mechanizmussal, amely megbízható stream jellegű kommunikációt biztosít. Az egyes gépeken használt operációs rendszer is eltérhet Ablakkezelők Amikor ablakos, grafikus felületet használunk, akkor természetes igényünk, hogy a kliens ablakokat kezelhessük: mozgathassuk, átméretezhessük, minimalizálhassuk, maximalizálhassuk stb. Az X nem kezeli ezeket a műveleteket, ez a feladat az ablakkezelőre (window manager) vár. Az ablakkezelő díszíti az ablakokat, illetve a felhasználóknak felületet biztosít az ablakműveletekhez, magukat az ablakműveleteket az X szerver implementálja. Mivel az ablakkezelő is csak egy kliens program, nem része az X szervernek, így kívánság szerint cserélgethetjük, és széles választékból választhatunk az ízlésünknek megfelelőt. Bár az ablakkezelő fő feladata a kliensek ablakainak menedzselése, emellett különböző egyéb funkciókkal is rendelkezhet. Az egyik ilyen általános funkció például a kliens programok indítása Kliens alkalmazások Az X-es alkalmazások készítésénél a programozók úgynevezett widget könyvtárakat használnak. Ezek a programkönyvtárak tartalmazzák az ablakok felületén megjelenő különböző vezérlő elemeket (pl. gombok, edit mező, lista mező stb.). Mivel ezek működése eltérően lehet implementálva az egyes programkönyvtárakban, ezért a programok viselkedése nagyban függ a fejlesztő által választott widget könyvtártól. 120

132 Az első widget könyvtár az Athena projekt keretében kifejlesztett Athena könyvtár volt. Csak a legalapvetőbb elemeket tartalmazza, és a kontroll elemek kezelése eltér a manapság használatosaktól. Az ezt követő legismertebb könyvtár az OSF (Open Software Foundation) Motif csomagja volt tól a korai 1990-es évekig volt igen elterjedt, de a mai napig sok helyen használják. A legkomolyabb hibája, hogy súlyos összegekbe kerül a fejlesztői licence. Manapság már vannak jobb alternatívák árban, sebességben, szolgáltatásokban. Ilyen például a GTK, amely a GIMP projekthez készült. Aránylag kicsi, sok szolgáltatással, bővíthető, és teljesen ingyenes, illetve egy másik népszerű toolkit, a Qt, amely a KDE projekt óta ismert igazán, mivel a KDE alapját szolgáltatja. (A Qt forráskódja jelenleg a GNU LGPL licenc alatt is elérhető, de kereskedelmi változata is létezik.) További alternatíva a LessTif, amely egy ingyenes helyettesítője a Motifnak. Azonban mivel minden X kliens alkalmazás alapvetően az Xliben alapul, ezért egyes opciókat egységesen kezelnek (lásd 31. táblázat). Paraméter -bg <szín> -bd <szín> -bw <szám> -fg <szín> -fn -geometry -icon -display <név>:<szám> -xrm <string> Leírás Az ablak háttér színe Az ablakkeret színe Az ablakkeret pixel vastagsága Az ablak előtér színe Az alapértelmezett méretű fontset Az ablak méretei és elhelyezkedése A program ikon méretben indul Megadja szerver nevét és az X szerver display számát az applikáció számára 23 Resource stringeket állíthatunk be 31. táblázat. Általános X kliens opciók Asztali környezetek A korábbiakból látható, hogy felhasználóként választhatunk ablakkezelőt kedvünk szerint, és a programok írói is választhatnak widget könyvtárakat. Azonban ennek a nagy szabadságnak megvannak a hátrányai: A kliens program írója határozza meg, hogy milyen widget könyvtárat használ. Azonban mivel e könyvtárak kontroll elemei nagyban különbözhetnek, előfordulhat, hogy ahány programot használunk, annyiféle módon kell kezelni. Ezek a widget könyvtárak általában dinamikusan linkelődnek a programokhoz, azonban ha a kliens programjaink különbözőket használnak, akkor az plusz memóriát igényel. Az ablakkezelők is sokfélék, különböző kezelési koncepciókkal. 23 Ha nem állítjuk be, akkor a kliens az információkat a DISPLAY környezeti változóból veszi. 121

133 Az egész felület ezeknek következtében nem áll össze egy egységes egésszé, például nem lehet egyben konfigurálni a kinézetét, kezelését. Ez azért alakult így, mert az X kialakítása során a flexibilitásra, és a felhasználók szabadságára helyezték a hangsúlyt, ellentétben egyéb operációs rendszerek (pl. Microsoft Windows, Mac OS) megkötöttségeivel, zártságával. Mindez azonban a fent említett helyzethez vezetett, ezért előtérbe került a komplex felület létrehozása a szabadsággal szemben. Ez a helyzet vezetett az asztali környezetek (desktop environment) kialakulásához. Az asztali környezet tartalmaz szolgáltatásokat és módszertanokat, amellyel a felület egységesíthető és a problémák leküzdhetőek. Ugyanakkor több fajtája is létezik, és a választás szabadsága ezáltal megmarad. Az ismertebbek: GNOME (GNU Network Object Model Environment), KDE (KDE Software Compilation), XFCE, CDE (Common Desktop Environment) Az X elindítása Az X session elindítására két metódus közül választhatunk. Amennyiben a gépünk nem futtat folyamatosan X szervert, ami egy szerver gép esetén gyakori, akkor a startx paranccsal indíthatjuk el és hozhatunk létre egy sessiont. A másik lehetőség, amikor egy xdm (X Display Manager) nevű szolgáltatás (vagy ennek egy variánsa) folyamatosan fut a gépünkön. Ez a munkaállomások esetén gyakori. Az xdm menedzseli az X felületet, egy autentikációs szolgáltatást nyújt, ahol bejelentkezhetünk és elindítja számunka a sessiont A startx működése A startx valójában egy front-end az xinit program számára. Egy kicsit barátságosabb felületet nyújt számunkra, mint az xinit parancs formátuma. Az xinit futtatja a ~/.xinitrc szkriptet. Ha ez nem létezik, akkor a rendszerszintű xinitrc szkript indul el (/usr/lib/x11/xinit/xinitrc vagy /etc/x11/xinit/xinitrc). Ez az állomány elindíthat X kliens applikációkat és a ablakkezelőt, de a jelenlegi konfigurációkban ezt az Xclients szkript teszi. Az.xinitrc futatja a ~/.Xclients szkriptet, vagy ha ez nem létezik, akkor a rendszer szintű változatát (/etc/x11/xinit/xclients). Ennek feladata az X kliensek és a választott ablakkezelő indítása. Feladat Vizsgáljuk meg a felsorolt szkript állományokat! Az X session indulása Az xdm használata esetén belépéskor hasonló folyamatok játszódnak le, mint a startx esetén. Az xdm létrehoz egy új sessiont. Lefuttatja rendszerszintű Xsession szkriptet (/usr/lib/x11/xdm/xsession vagy /etc/x11/xdm/xsession). Ez a szkript futtatja a felhasználó ~/.xsession szkriptjét. Ha nem létezik az.xsession szkript, akkor a ~/.Xclients vagy a /etc/x11/xinit/xclients szkript hajtódik végre. Ezekben a szkriptekben indíthatjuk el az X kliens applikációkat és az ablakkezelőt. 122

134 Feladat Vizsgáljuk meg a felsorolt szkript állományokat! Az xorg.conf fájl Az xorg.conf fájl az X szerver egyik fő konfigurációs állománya, és általában az /etc/x11 könyvtárban található meg. Az xorg.conf fájl tartalmazza tipikusan a grafikus meghajtók, a monitor, a beviteli eszközök beállításait és a betűtípusok elérési útját. Az állomány a következő szekciókból áll: Files, ServerFlags, Module, Extensions, InputDevice, InputClass, Device, VideoAdaptor, Monitor, Modes, Screen, ServerLayout, DRI, Vendor. Ha valamelyik szekció hiányzik a fájlból, akkor az X szerver a szekcióhoz tartozó alapértelmezett értékeket használja. Section "SectionName" SectionEntry... EndSection Az xorg.conf fájl manuális szerkesztése sokáig bevett módszer volt, hogy bizonyos beviteli eszközök és grafikus kártyák működésre bírhatók legyenek. Ez korábban sokszor a használhatóság rovására ment, azonban az újabb X-ek esetén a dinamikus modulbetöltés és az XRandR kiterjesztés használata miatt ma már erre nincs szükség. Sőt, sok esetben a xorg.conf állomány már nem is a fájlrendszeren létezik, hanem az X dinamikusan generálja. Ha mégis szükségünk van xorg.conf állományra, akkor a fellelhető leírások alapján magunk is elkészíthetjük, de könnyebb dolgunk van ha legeneráljuk a xorg.conf skeletonját és utána szerkesztjük. Ezt az alábbi parancsot rendszergazdaként lefuttatva tehetjük meg. (Eredményként az X készít egy xorg.conf.new fájlt a home könyvtárunkba.) Xorg -configure Az xorg.conf egyéb funkcióit, illetve az egyes szekciókat nem tárgyaljuk, további információért forduljunk az állomány manuál oldalához Kliens futtatása távoli gépen Mint már volt róla korábban szó, az X architektúrájában lehetőség van rá, hogy az X szerver (a kezelői felület) az egyik gépen fusson, míg a kliens program egy másikon, és a hálózaton keresztül kommunikáljanak. Ez az X protokoll on keresztül zajlik. (Ezt tömöríteni is lehet, ami lassú kapcsolat esetén hasznos.) Ha használni szeretnénk ezt a funkcionalitást, akkor a következőképpen kell eljárnunk: 1. A lokális géppel (X szerver) közölnünk kell, hogy fogadja a távoli gép kapcsolódását. 2. A távoli géppel (kliens program) közölnünk kell, hogy a kimenetét a lokális gépünkre irányítsa. 24 man xorg.conf 123

135 Lehetséges, hogy egy gépen több X szervert használjunk, vagy több felhasználó által futtatott programok egy X szerveren jelenjenek meg. Ezeket is a távoli elérésnél használatos módszerekkel szabályozhatjuk Jogosultság beállítása az X szerveren Az X szerver nem fogad kapcsolódást bárhonnan. Ha nem így lenne, az biztonságilag komoly problémákat vetne fel: bárki bármit odarakhatna a képernyőnkre; monitorozhatná a billentyű leütéseinket, egér-eseményeket stb. Az X Window az authentikációra kétféle metódust támogat: a host listát használó mechanizmus (xhost), és a magic cookie-t használó xauth Xhost Ebben az esetben az X szerver egy listát kezel a kapcsolódásra jogosult gépek neveiről. Ehhez a listához hozzáadhatunk, illetve elvehetünk gépneveket. Xserver> xhost +xclient.valahol.hu Xserver> xhost -xclient.valahol.hu De akár teljesen ki is kapcsolhatjuk (ezzel gyakorlatilag mindenkit engedélyezünk), de ez természetesen nem javasolt, mert a fentebb említett biztonsági problémákat veti fel. Xserver> xhost + Visszaállítása: Xserver> xhost - Az xhost, mint látható, nem biztonságos megoldás. Egyrészt nem különbözteti meg az adott gépen lévő felhasználókat, másrészt gépnév alapján dolgozik, ami félrevezethető. Így ezt csak olyan hálózaton használjuk, ahol megbízunk a felhasználó-társainkban Xauth Az xauth azon klienseknek engedi a kapcsolódást, amelyek ismerik a titkos jelszót (authorization record vagy magic cookie). A cookie-k a ~/.Xauthority állományban tárolódnak. (Vigyázni kell a jogok beállításánál, hogy csak a tulajdonos olvashassa.) Ezt az állományt az xauth program kezeli. Az xauth protokoll használatához az X szervert az -auth <authfile> paraméterrel kell indítani. Kezelése nehézkesebb, mint az xhostos megoldásé. Ugyanakkor az autentikációs kommunikáció továbbra is kódolatlanul zajlik a hálózaton, ezért a biztonság szempontjából érdemes lehet egy kódolt csatornával kiegészíteni (pl. SSH). 124

136 Az X kliens kimenetének átirányítása A DISPLAY környezeti változón keresztül adhatjuk meg az X applikációknak, hogy melyik X szerverhez kapcsolódjanak. DISPLAY=:0 DISPLAY=localhost:1 DISPLAY=x.valahol.hu:0 A DISPLAY változó egy hosztnévvel kezdődik, ami opcionális. Követi egy :. Utána az X szerver szekvenciaszáma következik. Ha egy gépnek több display-e van, vagy csak több X szervert futtatunk, akkor ez az indexe az azonosításhoz. (Kiegészíthető meg egy screen numberrel is: <hostname>:<display>.<screen> módon.) A kliens programok induláskor megvizsgálják a DISPLAY környezeti változót, hogy hova kell kapcsolódniuk. Azonban ezt felülírhatjuk a -display paraméterrel, ami után ugyanúgy kell megadnunk a display leírását, mint korábban a DISPLAY változónál. A következőkben néhány példát nézünk meg. Az Xclient> az applikációt (X kliens) futtató gép promptja: Xclient> export DISPLAY=x.valahol.hu:0 Xclient> xterm & Xclient> DISPLAY=x.valahol.hu:0 xterm & Xclient> xterm -display x.valahol.hu:0 & Használhatjuk az rsh (remote shell) parancsot, vagy a biztonságosabb ssh (secure shell) programot. rsh xclient.valahol.hu xapplikáció -display szerver: SSH X forward A hagyományos megoldásokhoz képest a legegyszerűbb és legbiztonságosabb megoldást az ssh program X forward funkciója nyújtja. Ez lehetővé teszi, hogy amennyiben a gépünkön X-et használunk, és az ssh programmal belépünk egy távoli gépre, akkor a shellből indított programok kimenete automatikusan az X-es felületünkre irányítódik át egy titkosított csatornán keresztül. Ehhez a felhasználónak semmilyen beállítást nem kell elvégeznie. A kapcsolat felépítéséhez az ssh automatikusan létrehoz egy Xauthory állományt egy véletlen jelszóval. Később ezzel azonosítja az átirányított kapcsolatokat. Megjegyzés Az ssh program ezen funkciójának használatához az SSH szervernek támogatnia kell az X kapcsolatok átirányítását. (A konfigurációs-állományban a ForwardX11 opciónak engedélyezve kell 125

137 lennie.) Grafikus konfigurációs eszközök Az adminisztrációs feladatok megkönnyítésére léteznek grafikus felülettel rendelkező segédprogramok, amelyekkel a szokásos feladatok könnyebben és gyorsabban elvégezhetőek. Azonban nem célszerű kizárólag ezekre támaszkodni, mert az általuk beállítható paraméterek korlátozottabbak lehetnek, illetve nem elemei minden disztribúciónak. Továbbá a kis sávszélességű távoli elérés esetén használatuk nehézkesebb lehet, mint a parancssoros változataiké. A következőkben áttekintjük, hogy a Red Hat disztribúció milyen programokat tartalmaz az eddig tárgyalt feladatok elvégzésére. A programok kezelésére a dokumentumban nem térünk ki, mert felületük a korábbi ismeretek alapján könnyen értelmezhető A felhasználók adminisztrálása A felhasználók adminisztrálásának megkönnyítésére használhatjuk a Red Hat User Manager programot. Ez a system-config-users RPM csomag része. Segítségével felvehetünk új felhasználókat, törölhetünk, megnézhetjük, és módosíthatjuk adataikat. Használatához rendszergazdai jogosultságokkal kell rendelkeznünk. 6. ábra. A Red Hat User Manager főablaka A főablakon láthatjuk a felhasználók vagy a csoportok listáját, és főbb információikat. A gombokkal létrehozhatunk új felhasználót, csoportot, vagy módosíthatjuk, törölhetjük az éppen kiválasztottat A folyamatok monitorozása A folyamatok kilistázására, kezelésére, a rendszer állapotának a figyelemmel kísérésére mind a KDE, mind a GNOME asztali környezet tartalmaz programokat. A KDE környezetben találjuk a KDE System Guard szoftvert. 126

138 7. ábra. A rendszer terheltsége a KDE System Guardban 8. ábra. Folyamatok adatai a KDE System Guard ban A GNOME környezet a folyamatok kezelésére a System Monitor programot nyújtja. 127

139 9. ábra. Folyamatadatok és rendszer leterheltség a System monitor ban Futásszintek beállításai Az egyes futásszinteken induló szolgáltatások beállítására is készített a Red Hat segédeszközt. A systemconfig-services RPM csomag tartalmazza a Service Configuration programot. 10. ábra. Futásszintek beállításai a Service Configuration programban Log állományok tanulmányozása A számtalan log állomány könnyebb áttekintésére is létezik segédeszköz. A Red Hat disztribúció a System Logs programot nyújtja erre a feladatra. Ez a system-logviewer RPM csomagban található. Az állományok megjelenítése mellett rendelkezik egy figyelmeztető funkcióval is. Egyes kulcsszavakra kérhetünk riasztásokat. 128

140 11. ábra. Log állományok kezelése Rendszer csomagok telepítése és eltávolítása A Red Hat disztribúció tartalmaz egy csomagkezelő szoftvert, amellyel a rendszer csomagjait utólag is feltelepíthetjük és eltávolíthatjuk. Ennek neve Add/Remove Applications, és a system-config-packages RPM csomagban található. 12. ábra. Csomagok telepítése és eltávolítása Csomagok telepítésére és eltávolítására a Debian csomagkezelést alkalmazó disztribúciók általában a Synaptic csomagkezelőt nyújtják. 129

141 13. ábra. A Synaptic csomagkezelő 130

142 6. Hálózat-konfiguráció, SSH, FTP, NFS, Samba Ebben a fejezetben a hálózati konfiguráció alapjaitól a leggyakoribb hálózati szolgáltatásokig jutunk el. A Linux szorosan kötődik a hálózatokhoz. Létrejöttét az internetnek köszönheti. A hálózati támogatás a kezdetek óta megtalálható benne, és funkcióját tekintve is, mint hálózati kiszolgáló szerver a legelterjedtebb Röviden a TCP/IP hálózatokról 25 [10] Az Internet kialakulásához nagymértékben hozzájárult az Amerikai Védelmi Minisztérium egyik kutatási projektje, melynek célja egy nehezen megsemmisíthető, katonai célú számítógépes hálózat létrehozása volt. E kutatás során kifejlesztettek egy csomagkapcsolt hálózati protokollt, mely felépítésével és redundáns útvonalaival biztosítani tudta a megfogalmazott követelmények maradéktalan teljesítését. A protokoll amely TCP/IP néven vált ismertté civil alkalmazására először az 1970-es évek közepén került sor egy elsősorban az amerikai egyetemekhez kötődő számítógépes hálózatban, hogy később ebből a hálózatból fejlődjön ki a mai internet. Napjainkra a hálózat az egész világot átszövi, megváltoztatja az emberek üzletről, szórakozásról, információáramlásról alkotott képét, jelentősége napról napra nő és ezért rendkívül fontos az alapját képező technológia megismerése és megértése Kommunikáció a hálózaton Az internet lokális hálózatokból épül fel. Sok kisebb nagyobb hálózatból, amelyeket routerek kapcsolnak össze. Ez azt is jelenti, hogy a hálózati komunikáció azonos lokális hálózaton levő számítógépek között másképpen zajlik mint az egymástól távoli, különböző lokális hálózatba tartozó számítógépek között Lokális hálózat Lokális hálózatnak tekintendő az a hálózat amelyen belül két számítógép között router közbeiktatása nélkül, közvetlenül lehet kommunikálni. Ez sok esetben egyetlen (koaxiális) kábelt jelent, de jelenthet hubokkal, vagy switch-ekkel összekapcsolt koaxiális vagy UTP kábelre kapcsolódó számítógépeket is. Szokás ezt szegmensnek vagy alhálózatnak is nevezni. Többfajta hálózat típus is létezik (Token bus, Token ring, Ethernet stb.) melyek közül most csak az Ethernetre térünk ki. Itt egy szegmensen, jellemzően egyszerre csak egy számítógép kezdeményezhet kommunikációt (adó). Ha valamelyik gép adni szeretne, akkor megvizsgálja, hogy szabad-e a kábel, ha igen, akkor használni kezdi. Persze még ekkor is előfordulhat, hogy többen egyszerre kezdik használni a kábelt, ilyenkor természetesen nem lehetséges értelmes kommunikáció ezt hívják ütközésnek. Ezt az interfészek (hálózati kártyák) felismerik, ekkor azonnal beszüntetik a forgalmazást, majd véletlen ideig várnak, és újra próbálkoznak. Tehát egyszerre mindig csak egy gép forgalmazhat, viszont az üzenet szólhat mindenkinek (broadcast) illetőleg egy meghatározott címzettnek. Természetesen a csomagot elvileg minden gép látja (hiszen azonos kábelhez csatlakoznak), de csak az használja fel, akinek szól (illetve broadcast esetén mindenki). Hogy 25 Az alfejezet egyes részei Kovács Ferenc és Nagy Tamás TCP/IP hálózat működése, TCP/IP alapú kommunikáció című jegyzetéből került átvételre. 131

143 kinek szól, azt a címzett gép hálózati kártyájának fizikai címe (MAC address, Ethernet address stb.) határozza meg. Ez a cím minden hálózati kártyára egyedi, és csak ennek ismeretében lehetséges két számítógép között kommunikációt megvalósítani. Miért van szükség akkor az IP címre, miért nem használja a protokoll a fizikai címeket? Először is mert kényelmetlen, nehezen megjegyezhető. De ami sokkal fontosabb megváltoztathatatlan, ezért rugalmatlan, ami azt is eredményezi, hogy önmagában a címzett fizikai címének ismeretében nem vagy csak nagyon nehezen eldönthető, hogy a címzett az adott szegmensbe tartozik-e vagy sem, márpedig két számítógép egymással csak akkor tud közvetlenül kommunikálni, ha egy alhálózatba tartoznak. Hogyan dönthető akkor el, hogy egy adott IP címmel rendelkező gépnek (címzett) mi a fizikai címe? Erre szolgál az ARP (Address Resolution Protocol). Ha egy gép egy másikhoz akar kapcsolódni amelyről a subnet mask alapján tudja, hogy vele azonos alhálózaton van, akkor elküld egy broadcast üzenetet, amelyben megkérdezi, hogy ki is az adott IP címmel rendelkező számítógép és mi is az ő fizikai címe. Az üzenetet mindenki veszi, de csak az válaszol rá, aki az adott IP cím tulajdonosa, és elküldi a kezdeményezőnek a saját fizikai címét (a kezdeményező a sajátját természetesen feltüntette az üzenetben). Ezután a kezdeményező hogy ne kelljen folyton ARP üzeneteket küldözgetni elhelyezi a címzettre vonatkozó információkat egy gyorsítótárba (ARP Cache) és legközelebb, ha ugyanazzal a címzettel akar kommunikálni, akkor már abból veszi az adatokat Globális hálózat Mi történik akkor, ha olyan címzettel akar egy számítógép kommunikálni, aki nincs vele egy szegmensen? Ekkor jut szerephez a router. A router (útválasztó) egy kitüntetett számítógép a szegmensen, amely egyszerre több lokális hálózathoz is kapcsolódik, és amelyik épp ezért több szegmensbe is tud adatot küldeni, így lehetővé teszi a szegmensek közötti kommunikációt. Ha egy számítógép egy másik szegmensben (ezt az alhálózati maszk segítségével állapítja meg) lévő géppel akar kommunikálni, akkor nem közvetlenül a címzettel kezdeményez kapcsolatot, hanem az alapértelmezett útválaszóval (ez minden gép esetén be van állítva). Ehhez persze először ARP-vel kideríti a router fizikai címét, majd elküldi az adatcsomagot, azzal az utasítással, hogy végeredményben a megadott IP címre kell eljuttatni. Ezután ha a célcím valamely a routerhez kapcsolódó alhálózathoz tartozik (megintcsak alhálózati maszk), akkor ARP-vel kideríti annak a fizikai címét, és elküldi a csomagot. Ha a címzett egyik a routerhez kapcsolódó szegmenshez sem tartozik, akkor a router is egy másik vele egy szegmensen levő routerrel veszi fel a kapcsolatot, és annak küldi tovább a csomagot. Fontos észre venni, hogy két számítógép között ebben az esetben is csak egy szegmensen belül, és a fizikai címek alapján zajlik a közvetlen kommunikáció, szegmenseken kívülre közvetetten (routerek közbeiktatásával) kerülnek a csomagok A TCP/IP protokoll ismertetése A TCP/IP a protokollt csomagkapcsolt hálózatok adatátviteli protokolljára hozták létre. Ez egy négy réteget tartalmazó hálózati protokoll rendszer (lásd 14. ábra), szemben az ISO OSI hét rétegű modelljével. 132

144 Application Transport Internetwork Host to network 14. ábra. A TCP/IP protokoll felépítése Host to Network Layer Ez a szint az OSI modell fizikai és adatkapcsolati rétegéhez áll közel, feladata a kapott bájtok átvitele. A fölötte levő rétegek csak azt várják el tőle, hogy bájtfolyamokat tudjon fogadni, illetve átadni Internetwork Layer Ez a réteg felelős az adatok átviteléért a hálózaton, a gépek közötti kapcsolat összeköttetés-mentes és nem tudja biztosítani a réteg az adatok korrekt átvitelét sem. Ezen a szinten több protokoll is megtalálható, de ezek közül a legfontosabbak: IP (Internet Protocol); ARP (Address Resolution Protocol); ICMP (Internet Control Message Protocol) Internet Potocol Ez a protokoll gondoskodik a csomagok átviteléről a hálózaton, a hostok közötti összes kommunikáció IP csomagok formájában történik. Ez egy kapcsolat nélküli protokoll, a kommunikációhoz nem szükséges előzetes kapcsolatfelvétel. Adatátvitel szempontjából nem megbízható, a csomagokkal bármi megtörténhet: elveszhetnek, megsérülhetnek, sorrendjük összekeveredhet. Egy IP csomag két részből áll: IP fejrész: Ez tartalmazza a csomagot azonosító információkat. (Lásd 15. ábra.) Adat: Ebben a részben van az az adat, amit ténylegesen át kell vinni. Az egyes mezők jelentése az IPv4-es fejrészben: Version: Ez egy négybites információ arról, hogy a fejrész milyen IP verziót használ. Header Length: A fejrész hossza bájtos egységekben. TOS (Type Of Service): Ebben a mezőben lehet megadni kéréseket a routerek felé, hogy a csomagot hogyan továbbítsák. A csomaghoz prioritást lehet rendelni, kérni lehet, hogy a kisebb késleltetésű úton menjen a csomag, nagyobb sávszélesség felé menjen a csomag, nagyobb megbízhatóságú úton menjen a csomag, stb. Ez csak egy kérés a routerek felé, melyek nem kötelesek ezeket figyelembe venni. 133

145 Version Header length TOS Total length Flags Identifier Fragment offset TTL Header Checksum Protocol Source Address Destination Address Options 15. ábra. Az IPv4-es fejrész felépítése Identifier: A fragmentáció támogatására szolgál. Amennyiben egy IP csomagot fel kell bontaniuk a routereknek kisebb csomagokra akkor, ebben a mezőben lesz benne egy azonosító az eredeti csomagra. Erre akkor lehet szükség, amikor az egyes alhálózatok eltérő keretmérettel dolgoznak, ezért szükségessé válhat a csomagok hosszának a csökkentése. A fragmentáció során keletkezett csomagokat természetesen a routerek nem építik össze egy egységes csomaggá, amikor már a csomagméret megengedhetné, mivel az egyes IP csomagok két host között nem feltétlenül egy útvonalon közlekednek. Az eredeti csomag előállításáról mindig a hostoknak kell gondoskodniuk. Flags: Ez a mező is a fragmentáció támogatására szolgál, amennyiben egy csomag fragmentált akkor ebben a mezőben jelzik ezt. Fragment offset: Fragmentált csomag esetén azt mutatja, hogy ez a csomag az eredetinek hányadik darabja. TTL (Time To Live): Ez a mező minden egyes routoláskor eggyel csökken, amennyiben ez a mező 0-ra csökken akkor a routerek eldobják a csomagot. Ez arra szolgál, hogy hibás címmel bekerült csomag ne keringjen végtelenségig a hálózaton. Protocol: Ebben a mezőben adják meg, hogy milyen fejrészt tartalmaz az IP csomag adat része. Azaz milyen protokoll várja fent ezt a csomagot (pl: TCP, UDP, ICMP stb.). Header checksum: A fejrészre vonatkozó ellenőrzőösszeg. Source Adress: A küldő IP címe. Destination Adress: A címzett IP címe. 134

146 Adress Resolution Protocol Az ARP részletes ismertetése elolvasható a ban Internet Control Message Protocol A két kommunikáló fél ennek segítségével küld egymásnak beállítandó paramétereket, valamint hibajelzésre is szolgál. Természetesen ez is IP csomag formájában közlekedik a hálózaton, az adat mezőbe van beírva az üzenet. Az adatmezőben van két darab bájt, amely az üzenet azonosítására szolgál. Ezt követi az ellenőrző összeg, majd opcionálisan az egyéb az egyéb paraméterek. Tipikus üzenetek lehetnek: Hibás IP fejrész ellenőrző összeg; A címzett nem elérhető; Az írási sebességet lassítsa a küldő; Echo req/replay; TTL mező 0-ra csökkent Transport Layer Ezen a szinten két különböző protokoll található, melyek teljesen eltérő tulajdonságúak: TCP (Transmission Control Protocol); UDP (User Datagram Protocol) Transmission Control Protocol Megbízható adatátvitelt biztosít a felsőbb rétegek számára úgy, hogy alatta egy megbízhatatlan protokoll található. Felülről bájtfolyammal lehet táplálni (stream orientált), full duplex átvitelt biztosít (kapcsolat orientált). Kliens-szerver kapcsolatok kialakítására képes, bárki lehet egyszerre kliens és szerver is. A kapcsolat felvétele mindkét oldalon nyugtázva történik. A kezdeményező küld egy kérés csomagot, a címzett válaszol a kérésre, majd a kezdeményező küld egy nyugtát arról, hogy vette a címzett válaszát. A kapcsolatok azonosítására szolgálnak a portok, a szerver egy adott porton érkező kérésekre figyel, és az ott érkező kéréseket kiszolgálja. A TCP portok közül az első 1024 foglalt a standard alkalmazások számára. A megbízhatóság érdekében a protokoll a teljes TCP csomagra számol ellenőrző összeget. A megbízható kapcsolat kialakítására pozitív nyugtázást használ. A küldő oldal nyugtát vár minden egyes elküldött TCP csomagról. Amennyiben egy később küldött csomagról előbb kap nyugtát, mint egy korábban küldött csomagról, akkor a korábban küldött csomagtól kezdve megismétli az adást. Egy TCP csomag szintén két részből áll: egy fejrészből és az átviendő adatokból User Datagram Protocol Ez sokkal gyorsabb, mint a TCP protokoll, viszont adatátvitel szempontjából nem megbízható. Nem kapcsolat orientált, nincs hibajavítás és nincs nyugtázás. Tulajdonképpen az IP szint által biztosított 135

147 szolgáltatásokat nyújtja felfelé. Akkor szokták használni, ha az adatátvitel sebessége a legfontosabb, minden többi feladatot a felette elhelyezkedő réteg lát el. Tipikusan a DNS-ek (Domain Name Server), valós idejű alkalmazások, játékok szokták használni (egy valós idejű hangátvitel esetén, pl. voip telefonálás, ha egy csomag rossz akkor a hang ott legfeljebb sercen egyet, de ez még mindig kisebb baj, mintha az adott pontnál az adás megállna, és onnantól elkezdené újra adni a csomagokat). A szegényesebb szolgáltatásból adódóan sokkal egyszerűbb az UDP fejrész Application Layer Ezen a szinten helyezkednek el az alkalmazások. Az adatok átvitelét TCP, vagy UDP porton keresztül történő hívásokkal valósítják meg. A portok tulajdonképpen a kommunikációs csatorna egy végpontjának az azonosítására szolgálnak. A szabvány db TCP és db UDP portot engedélyez, ezek közül az első 1024 foglalt szabványosított protokollok számára (pl.: Telnet, SMTP, POP3, Rlogin, FTP SNMP, STMP, HTTP stb.). Az összeköttetés kliens-szerver alapon valósul meg. Az egyes szerver alkalmazások az adott host gép operációs rendszerénél bejegyeztetik magukat, hogy egy adott TCP, vagy UDP portra érkező kérések kiszolgálásáért az adott alkalmazás a felelős. Az egyes kliens alkalmazások, amikor megszólítják a szerver gép adott portját akkor az ott futó operációs rendszer értesíti a szerver alkalmazást arról, hogy kérés érkezett az adott portra. Azaz amikor egy szolgáltatás azonosítására van szükség a hálózaton akkor nem elég a szerver gép IP címét megadni, hanem szükséges az adott szolgáltatáshoz kapcsolódóan megadni a szerver adott TCP, vagy UDP portját Hálózati eszközök A Unix rendszerek alatt a hálózati eszközök leírói gyakran a /dev könyvtárban vannak. Azonban a Linux nem tartozik ezek közé. Linux alatt a hálózati eszközök dinamikusan a kernelben jönnek létre, és nem tartozik hozzájuk eszköz állomány. Az esetek többségében automatikusan hozzák létre az eszközvezérlők. Az interfészek elnevezése általában pedig az eszköz típusától függ. Elnevezés eth[0... n] isdn[0... n] ppp[0... n] tr[0... n] lo Típus Ethernet ISDN Modem, xdsl Token Ring Loopback 32. táblázat. Hálózati eszközök Amennyiben a Linux kernelben a hálózati eszköz aliasok támogatása be van kapcsolva, akkor létrehozhatunk virtuális hálózati interfészeket is. Ezek ugyanazt a fizikai eszközt használják, amelyből származtattuk, azonban más IP cím beállításokkal láthatjuk el őket. Ezen virtuális interfészek neve az eredeti fizikai eszköz neve után írt egy kettősponttal elválasztott számból áll. Például az eth0 eszközből származtatott első virtuális interfész neve eth0:0. 136

148 6.3. A hálózati interfészek konfigurálása A hálózati interfészek kernel rezidens részeinek kezelésére az ifconfig program szolgál. Segítségével aktiválhatjuk, vagy deaktiválhatjuk az interfészeket, illetve beállíthatjuk az interfészek jellemzőit: IP cím, netmask stb. Paraméterek nélkül meghívva kilistázza az aktív interfészeket. Az eth0 interfész deaktiválása: ifconfig eth0 down Az eth0 interfész IP cím beállítása és aktiválása: ifconfig eth netmask up Feladat Aktiváljuk egy, a hálózati interfészünkből származó virtuális interfészt a / tartományból választott címmel, majd próbáljuk ki! Az ifconfig mellett az ip programmal is konfigurálhatjuk a hálózati interfészeket, de akár rountingot is beállíthatunk vele. $ ip addr show 1: lo: <LOOPBACK,UP,LOWER_UP> mtu qdisc noqueue state UNKNOWN link/loopback 00:00:00:00:00:00 brd 00:00:00:00:00:00 inet /8 scope host lo inet6 ::1/128 scope host valid_lft forever preferred_lft forever 2: eth1: <BROADCAST,MULTICAST,UP,LOWER_UP> mtu 1500 qdisc pfifo_fast state UP qlen 1000 link/ether 08:00:27:c6:e9:27 brd ff:ff:ff:ff:ff:ff inet /24 brd scope global eth1 inet6 fe80::a00:27ff:fec6:e927/64 scope link valid_lft forever preferred_lft forever $ $ ip route show /24 dev eth0 proto kernel scope link src metric /16 dev eth0 scope link metric 1000 default via dev eth0 proto static $ 137

149 Red Hat konfigurációs szkriptek A Red Hat disztribúció tartalmaz egy szkriptgyűjteményt a hálózati interfészek automatikus felkonfigurálására, és egyszerűbb kezelésére. A szkriptek az /etc/sysconfig/network-scripts könyvtárban található konfigurációs állományokat használják az interfészek beállítására. A könyvtár minden interfészhez tartalmaz egy állományt melynek elnevezése: ifcfg-<eszköz>. Ezeket egészíti ki az /etc/sysconfig/network konfigurációs állomány, amely a globális routing és host beállításokat tartalmazza. Mindezeket a konfigurációs állományokat könnyen módosíthatjuk a system-config-network program segítségével Az /etc/network/interfaces állomány A Debian alapú disztribúcióknak általában része az /etc/network/interfaces állomány. Ez tartalmazza az egyes interfészek beállításait, gyakorlatilag itt állítjuk be, hogyan kapcsolódjon a rendszerünk a hálózathoz. Az állomány tartalma különböző hálózatok és kapcsolódási módok esetén igen eltérő lehet. Az alábbi példában először egy statikus kapcsolatot, majd egy DHCP segítségével létrejött, ezért jóval rövidebb leírással rendelkező, kapcsolatot láthatunk. # The loopback network interface auto lo iface lo inet loopback # The primary network interface auto eth0 iface eth0 inet static address gateway netmask network broadcast # The loopback network interface auto lo iface lo inet loopback # The primary network interface auto eth0 iface eth0 inet dhcp Az Ethernet interfész Egy Ethernet interfész esetén az állomány tartalma a következő (ifcfg-eth0): 138

150 DEVICE=eth0 BOOTPROTO=static IPADDR= NETMASK= ONBOOT=yes USERCTL=no DEVICE: Tartalmazza az eszköz nevét. BOOTPROTO: Az IP cím beállítás módját adja meg: statikus (static), dinamikus (bootp, dhcp). IPADDR, NETMASK: Az IP-beállítások. ONBOOT: Ez adja meg, hogy az interfész a rendszer indulásakor automatikusan aktiválódjon-e, vagy sem. USERCTL: Megadja, hogy nem root felhasználók kezelhetik-e az eszközt. Azonban a konfigurációs szkript tartalmazhat még további opciókat is: DHCP_HOSTNAME: Csak abban az esetben használjuk, ha a DHCP szerver megköveteli, hogy megadjunk egy host nevet, amire ő az IP címet szolgáltatja. DNS{1,2}: Megadhatunk DNS szerver címeket, amelyet a szkript automatikusan elhelyez az /etc/resolv.conf állományban amikor az interfész aktív. Azonban ehhez engedélyezni kell a PEERDNS opciót is. HWADDR: Amennyiben több hállókártyát is tartalmaz a gépünk, akkor a MAC címmel specifikálhatjuk, hogy melyiket kívánjuk konfigurálni. MACADDR: Beállíthatjuk a hálókártya MAC címét (értelemszerűen az előző opcióval együtt nem szabad használni). NETWORK: Megadhatjuk a hálózati címet, de használata nem kötelező. PEERDNS: Ha engedélyezzük, akkor a hálókártya konfiguráló szkriptek az /etc/resolv.conf állományt is frissítik. Elsősorban a DHCP szerverek esetén használatos, mivel ezen szolgáltatás automatikusan megadja a hálózaton használható névszervereket Az Alias interfész Nem túl gyakori, de azért időnként felmerülő igény, hogy egy hálózati interfészhez több IP címet rendeljünk. Ezt könnyen megtehetjük alias interfészek használatával. Alias interfészeket az ifcfg konfigurációs állományokkal is létrehozhatunk. Ilyenkor csak a :<szám> résszel kell kiegészíteni az interfész nevét. Pl. ifcfg-eth0:0. Ezt az interfészt ugyanúgy felkonfigurálhatjuk, mint az eredetit, amiből származik. Logikailag egy másik interfészt alkot, de fizikailag természetesen ugyanarról az eszközről van szó. 139

151 Egyéb interfészek Az ifcfg-<eszköz> konfigurációs állományokkal még további interfész típusokat is beállíthatunk: ifcfg-lo: A loopback hálózati interfész beállítása. A loopback interfész feladata a gépen belüli IP kommunikáció lekezelése. ifcfg-irlan0: Az infravörös kapcsolatok interfésze. ifcfg-tr0: A token ring kommunikáció interfésze (ezt lényegében már kiszorította az Ethernet) Interfész kontroll szkriptek Az eddigi fejezetekben definiált interfész konfigurációk segítségével az /etc/sysconfig/network-scripts könyvtárban található interfész-specifikus ifup és ifdown szkriptek konfigurálják fel, illetve állítják le az interfészeket. Azonban a megfelelő szkript kiválasztását elintézik nekünk az /sbin könyvtárban található ifup és ifdown front-end szkriptek. Pl. ifup eth0 Amennyiben az összes hálózati interfészt szeretnénk egyszerre leállítani, elindítani, vagy újraindítani, akkor ezt az /etc/init.d/network szkripttel tehetjük meg Grafikus konfiguráció Napjaink egyik legelterjedtebb grafikus hálózati konfigurációs eszköze a NetworkManager. A Red Hat azzal a céllal kezdte el 2004-ben a fejlesztését, hogy a mai hálózatorientált világunkban a konfigurációt gyorsabbá, egyszerűbbé tegye. Ha van Ethernet kábelen keresztül elérhető hálózat, akkor alapesetben a NetworkManager azt fogja választani, döntését természetesen felül is bírálhatjuk. Ezek után a NetworkManager mindig a már korábban használt WLAN-ok egyikéhez próbál kapcsolódni, de ha azok közül egyik sem elérhető, akkor valamelyik nyílt WLAN hálózatot fogja választani. Ha egy titkosított hálózathoz kapcsolódunk, akkor ennek megfelelően kérni fogja a WEP, vagy WPA kulcsunkat. A NetworkManager két fő komponensből áll: 1. A háttérben futó szolgáltatásból, ami menedzseli a kapcsolatokat és figyeli a hálózatot. 2. A grafikus felhasználói felületből, amivel az egyes kapcsolatok közül választhatunk, VPN-t állíthatunk be stb. 26 A különböző asztali környezetek eltérő kinézetű NetworkManagerrel rendelkeznek, de ezek leginkább csak kinézetükben térnek el, az általuk kínált szolgáltatások álalában megegyeznek. A NetworkManager egyik legfőbb tulajdonsága, hogy a mobil internet és a mobiltelefonok igen széles skáláját ismeri, ezért ma egy NetworkManagert használó Linux disztribúcióval mobil eszközről is nagy eséllyel gond nélkül tudjuk használni a világhálót. 26 Az nmcli program segítségével a garfikus felülethez hasonlóan a parancssorból is kezelhetjük a NetworkManagert. 140

152 16. ábra. A NetworkManager applet 6.4. Útválasztás Először is érdemes definiálni mi is az az IP routing. Az IP Routing egy olyan folyamat, amelynek segítségével egy több hálózati interfésszel rendelkező host eldönti, hogy a kapott IP csomagokat merre továbbítsa. Nézzünk erre egy gyakorlati példát! Képzeljünk el egy kis céget, amelynek van egy routere. Ez két Ethernet interfésszel rendelkezik a cég két alhálózatához, és egy PPP interfésszel az Internet felé. Amikor a router kap egy csomagot valamelyik interfészén keresztül, akkor a routing az a mechanizmus, amelynek segítségével eldöntheti, hogy melyik interfészén kell tovább küldenie. Az egyszerű hostok is rendelkeznek routing táblával. Minden hálózatra kapcsolt gépnek legalább két interfésze van. Egy virtuális loopback interfész, melyet a lokális visszacsatolásokhoz használ a rendszer, és egy valódi hálózati interfész (Ethernet, PPP stb.). Ezek után nézzük, hogyan is működik ez a mechanizmus. Minden host tartalmaz egy speciális listát a routing szabályokról, ezt hívjuk routing táblának. Ennek a táblának a sorai legalább három információt kell, hogy tartalmazzanak. Egyrészt a cél címét (ez gyakran egy alhálózat címe és netmaskja), az interfészt, amelyen a csomagot továbbítja, és a harmadik opcionális, egy router címe amely a csomag továbbításában a következő lépcső szerepet tölti be. Ezt a táblát a route paranccsal listázhatjuk ki. Maga a routing folyamat egyszerű: Ha a számítógép kap egy csomagot, akkor megvizsgálja célcímet és összehasonlítja a tábla minden bejegyzésével. Kiválasztja a legjobban illeszkedő sort (a legspecifikusabb az illeszkedő sorok közül) és továbbítja a csomagot az adott interfész felé. Ha az átjáró mező is ki van töltve, akkor az adott gépnek küldi tovább, ha nincs kitöltve, akkor úgy veszi, hogy a célgép az adott hálózaton helyezkedik el, és közvetlenül oda továbbítja. Ezt a táblát az előbb megismert route paranccsal kezelhetjük. A parancsot különböző paraméterekkel meghívva hozzáadhatunk, törölhetünk vagy módosíthatunk sorokat a táblában. (Ezt a táblát a kernel 141

153 kezeli, a route parancs rendszerhívásokkal kéri a kerneltől a tábla módosítását.) Nézzünk egy példát a routing tábla kezelésére! A következő módon hozzáadhatunk egy sort a routing táblához, amellyel megmondjuk a kernelnek, hogy a * IP című gépeknek szánt csomagokat ezen az interfészen küldje ki: route add -net netmask eth0 Lényeges a -net paraméter megadása. Ez jelzi, hogy a megadott cím egy hálózatot jelöl. (Egyes gépeket a -host paraméterrel adhatunk meg.) Ezzel a bejegyzéssel már létrehozhatunk IP kapcsolatokat a szegmensünk gépeivel. Azonban ahhoz, hogy a világ többi részével is beszélgetni tudjunk, az ő hálózatuk irányába is be kell állítanunk routing szabályokat. De mivel egy gépen keresztül látjuk az internetet, ezért elég csak egy szabályt megadnunk, amely az összes olyan csomagot, amire nem tudtunk szabály sort illeszteni, elküldi ennek a routernek. Ő majd gondoskodik arról, hogy továbbmenjen. Ezt a szabályt nevezzük default szabálynak, a gépet pedig default átjárónak. A default átjárót az alábbi paranccsal állíthatjuk be. route add default gw eth0 A gw paraméter jelenti azt, hogy az IP cím egy átjáró (router) címe vagy neve, amely a csomagot továbbítja a célhoz. Az interfészeknél már említett konfiguráló szkript mechanizmusnak a alapértelmezett átjárót is megadhatjuk, hogy a rendszer indulásakor automatikusan beállítsa rá a routing szabályt. Ezt a paramétert (GATEWAY) az /etc/sysconfig/network állományban találjuk Névleképezés Mivel az IP címek az emberi elme számára nehezen megjegyezhetőek, ezért az IP címekhez neveket rendelünk. Az előbb említett /etc/sysconfig/network állományban a gépünk nevét is beállíthatjuk (HOST- NAME). Azonban ez lényegében az önfelismerést szolgálja, vagyis hogy az egyes szolgáltatások tudják, hogy mi a gép neve. Az igazi nevet természetesen a DNS (Domain Name System) szerver határozza meg. A gépünk által használt DNS szervereket az /etc/resolv.conf állományban állíthatjuk be. A nameserver direktíva után adhatjuk meg a DNS szerver IP címét. Természetesen több szervert is megadhatunk egymás után. Ezek sorrendje határozza meg, hogy melyik szerverhez forduljon először. Ha a saját hálózatunk gépeire nem szeretnénk teljes névvel hivatkozni, akkor a search direktíva után megadhatjuk domain nevet, így a rendszer automatikusan megpróbálja a név után illeszteni. Ha szeretnénk statikus név-ip cím összerendeléseket is összehozni (pl. a IP cím a localhost), akkor azt az /etc/hosts állományban tehetjük meg A Network Configuration program A hálózati konfigurációs állományok kezelésének egyszerűsítésére a Red Hat disztribúció tartalmaz egy grafikus eszközt is. A program neve Network Configuration, és a system-config-network RPM csomag 142

154 része. 17. ábra. Network Configuration főablak Ezzel a programmal könnyen létrehozhatunk konfigurációs állományokat az új interfészeknek, vagy módosíthatjuk a beállításait a már meglévőknek. Emellett lehetőség nyílik a DNS szerver és a hosts állomány beállításainak megváltoztatására is Hálózati szolgáltatások automatikus indítása Miután a hálózati eszközök konfigurációját befejeztük a következő lépés az egyes hálózati szolgáltatások beüzemelése. A szerverprogramok alapvető működési elve, hogy a hálózaton keresztül várják a kliens programok kapcsolódását, majd kiszolgálják azok kéréseit. Ezért a szerver programok gyakran a hátérben folyamatosan futó processzek, amelyek egyes TCP, UDP portokra kapcsolódva várják a felhasználókat. Ezeket a szolgáltatásokat a már korábban megismert módokon indíthatjuk automatikusan. Ennek hátránya, hogy ilyenkor a processzek idejük jelentős részében csak várnak és foglalják az erőforrásokat. Azonban létezik egy másik metódus is. Az inetd program segítségével elérhetjük, hogy a szolgáltatás csak akkor induljon el, amikor szükség van rá. Ilyenkor csak az inetd daemon indul el és fut folyamatosan. Várja a szolgáltatások portjain a kapcsolódási kérelmeket, majd amikor érkezik egy, akkor automatikusan elindítja a szerver szolgáltatást. Az inetd egy flexibilisebb és biztonságosabb változata az xinetd program, amellyel manapság a Linux szervereken találkozhatunk. Az xinetd által indított szolgáltatásokat két csoportra oszthatjuk. A szolgáltatások egyik csoportját többszálúnak hívják. Ez működési elvükből adódik, mivel az xinetd minden kapcsolódási kérelem hatására egy újabb példányt indít el belőle. Az új példány kezeli a továbbiakban azt a kapcsolatot, az xinetd pedig várja az újabb kapcsolódásokat. 143

155 A másik csoport azonban olyan szolgáltatásokat tartalmaz, amelyek az összes kapcsolódási kérelmet egymagukban kezelik le. Ezeket nevezzük egyszálúnak. Az xinetd egy ilyen szolgáltatás elindítása után felfüggeszti az újabb kérelmek lekezelését, azt meghagyja a szolgáltatásnak egészen addig, amíg a szerver program le nem áll. Az ilyen szolgáltatások általában UDP alapúak. Azonban az xinetd daemon az eddigieken kívül további előnyökkel is rendelkezik. A mechanizmus révén központosítva adminisztrálhatjuk a szolgáltatásokhoz való hozzáféréseket, továbbá könyvelhetjük az egyes szolgáltatások tevékenységét. Az xinetd program konfigurációs állománya az /etc/xinetd.conf. Ebben sorolhatjuk fel az egyes szolgáltatások paramétereit. Az egyszerűbb kezelhetőség érdekében azonban ezt az állományt általában részekre szokás bontani. A Red Hat és Ubuntu disztribúciókban az egyes szolgáltatásokhoz külön állományok tartoznak az /etc/xinetd.d könyvtárban. Az egyes szolgáltatások paraméterei a következő formában találhatóak: service <szolgáltatás neve> { <paraméter> <operátor> <érték> <érték> } Az operátor a következő jelek valamelyike: =, +=, -=, de a paraméterek nagyrészénél csak a = jel értelmezett. Ezzel állíthatjuk be egy jellemző értékét. Azonban ha egy paraméter érték listát is tartalmazhat, akkor += jellel vehetünk fel új elemeket a listába, a -= jellel pedig eltávolíthatjuk. Paraméter id type flags disable socket_type protocol wait user Leírás A szolgáltatás egyedi azonosítója. A szolgáltatás típusa: RPC kommunikáció (Remote Procedure Call), az xinetd belső szolgáltatása (INTERNAL), TCPMUX szolgáltatás [11], nem szabványos (UNLISTED). A szolgáltatás működésének speciális beállításai. A szolgáltatás letiltása ( yes vagy no ). A kommunikáció típusa: stream, dgram, raw (IP), seqpacket (szekvenciális datagram). A protokoll típusa, lásd /etc/protocols (értéke általában tcp, vagy udp). Ezzel a paraméterrel állíthatjuk be, hogy az szolgáltatás egyszálú (yes), vagy többszálú (no). A szolgáltatás felhasználóazonosítója. 144

156 Paraméter group instances nice server server_args only_from no_access access_times log_type log_on_success log_on_failure env passenv port redirect bind interface banner banner_success banner_fail per_source cps max_load umask enabled Leírás A szolgáltatás csoportazonosítója. Egyszerre hány példány lehet aktív a szolgáltatásból. A szolgáltatás processzének prioritása. A szolgáltatáshoz futtatott program. A szolgáltatás programjának paraméterei. A szolgáltatás csak a felsorolt IP címekről, illetve tartományokból érhető el. A szolgáltatás a felsorolt IP címekről, illetve tartományokból nem elérhető. Korlátozhatjuk a hozzáférést az idő alapján is. A logolás metódusa. A szolgáltatás elindulásakor logban eltárolandó paraméterek. Meghatározza a logolandó információkat, amikor valami oknál fogva nem sikerül a szolgáltatás elindítása. A szerver processz számára beállított további környezeti változók. Az xinetd processz környezeti beállításaiból a szerver processz számára továbbítottak listája. A szolgáltatás portja. A TCP alapú szolgáltatást az xinetd átirányítja egy másik gépre. A szolgáltatás hálózati interfészhez rendelése. Lásd bind. A kapcsolódáskor elküldött szövegállomány. Engedélyezett, sikeres kapcsolódás esetén elküldendő szövegállomány. Megtagadott, vagy sikertelen kapcsolódás esetén elküldendő szövegállomány. Az egy IP címről eredő kapcsolódások maximális száma. A maximális kapcsolódási ráta. A megadott rendszerterheltségi limit fölött nem engedélyez több kapcsolódást a szolgáltatáshoz. A szolgáltatás processzének beállított umask értéke. A szolgáltatás engedélyezése. 145

157 Paraméter rlimit_<erőforrás> deny_time Leírás A szolgáltatás erőforrás limitációi. A szolgáltatások újraindításának minimális ideje. (Denial-ofservice támadások megakadályozására.) 33. táblázat. Hálózati szolgáltatások paraméterei A service kulcsszó mellett használhatjuk a defaults kulcsszót is, amellyel az alapértelmezett értékeket állíthatjuk be. Feladat 1. Vizsgáljuk meg az xinetd szolgáltatások beállításait! 2. Engedélyezzük valamelyik szolgáltatást és próbáljuk ki! A korábban megismert chkconfig programmal az xinetd szolgáltatásokat is engedélyezhetjük, letilthatjuk, listázhatjuk. Ebben az esetben természetesen nem adhatunk meg futásszintet. Feladat 1. A chkconfig programmal listázzuk ki az xinetd szolgáltatásokat! 2. Tiltsuk le az előbb engedélyezett szolgáltatást! 6.8. TCP Wrapper A TCP Wrapper egy plusz védelmi réteget alkot az xinetd és a hálózat között (lásd 18. ábra), de természetesen más programok is használhatják. Feladata hogy központilag konfigurálhassuk a szerver hálózati szolgáltatásaihoz való hozzáférést. Ezt az /etc/hosts.allow és az /etc/hosts.deny állományokkal tehetjük, amelyekben az engedélyezéseket, illetve a tiltásokat állíthatjuk be. Elsőként a rendszer a hosts.allow állományban található szabályokat illeszti az adott kapcsolati kérelemre, így ha itt van találat, akkor a kapcsolat engedélyezve lesz. Ezek után elemzi a hosts.deny állományt. Ha itt találatunk van, akkor tiltva lesz a kapcsolat. A formátum: <szolgáltatás> : <kliensek> : <opciók> [: <opciók> ]... vsftpd :.bme.hu Ha ezt a hosts.allow állományban helyezzük el, akkor a bme.hu gépeinek engedélyezzük az FTP szolgáltatás használatát. Ha pedig a hosts.deny állományba, akkor letiltjuk. Mind a szolgáltatásnál, mind a kliensnél használhatjuk az ALL kulcsszót. De kombinálhatjuk az EXCEPT operátorral is, amely kivételt jelent. 146

158 Internet Tűzfal Kérés elfogadva Kérés elutasítva TCP Wrapper xinetd Kérés elfogadva TCP Wrappelt hálózati szolgáltatás Kérés elfogadva xinetd irányított hálózati szolgáltatás 18. ábra. Hálózati szolgáltatások védelme ALL EXCEPT vsftpd :.bme.hu Vagyis minden szolgáltatás kivéve az FTP. Ezen kívül még számos egyéb, de ritkábban használatos lehetőséggel rendelkezik a rendszer. Azonban jelenleg használata visszaszorult, és ezeket a megkötéseket tűzfalakkal kényszerítjük ki Távoli shell alapú elérés A telnet szerver lehetővé teszi, hogy távoli gépekről bejelentkezzünk a szerver gépre, és egy felhasználói shellt kapjunk. A telnet kliens egy virtuális terminált hoz létre a felhasználó számára. Ezen a felületen keresztül mindazt megtehetjük, amit a lokális virtuális terminálokon. A telnet szervert az xinetd mechanizmuson keresztül futtathatjuk. Feladat 1. Állítsuk be az xinetd-t, hogy futtassa a telnet szervert! 147

159 2. Próbáljunk meg kapcsolódni a szomszéd gépére! (Ha szükséges, hozzunk létre felhasználókat a szomszédaink számára!) Azonban arra is lehetőségünk van, hogy a távoli gépen ne interaktív shellt futtassunk, hanem csak egyes parancsokat hajtsunk végre. Erre az RSH (Remote Shell) program szolgál. Az RSH szerver a telnethez hasonlóan az xinetd mechanizmuson keresztül futtatható. A kliens program parancs szintaxisa: rsh <-l felhasználó> host <parancs> Feladat 1. Üzemeljük be az RSH szervert! 2. Futassunk parancsokat a szomszéd gépén! Azonban mind a telnet, mind az RSH nyílt, titkosítatlan kommunikációt használ, ezért lehallgatható. Azonban létezik egy biztonságos alternatívájuk, az SSH (Secure Shell). Működését tekintve az RSH-nak felel meg, azonban biztonságos, titkosított kommunikációt használ. 27 Az SSH szerver program képes daemonként folyamatosan futni, de használhatjuk a az xinetd mechanizmuson keresztül is. Az utóbbi azonban nem célszerű. Az SSH szerver a működéséhez egy szerver kulcs legenerálását igényeli, azonban ha ezt minden kapcsolódáskor el kell végeznie, akkor az lelassítja a bejelentkezés műveletét. Az SSH kliens szintaxisa: ssh <-l felhasználó> host <parancs> ssh <parancs> vele. Ha nem adunk meg parancsot, akkor interaktív shellt kapunk, így a telnet programot is kiválthatjuk Feladat Vizsgáljuk meg, hogy fut-e a gépünkön az SSH szerver! Ha nem, akkor indítsuk el! Lépjünk be a szomszéd gépére! Az SSH szerver konfigurációját az /etc/ssh/sshd_config állományban állíthatjuk be. A kliens alapértelmezett konfigurációja az /etc/ssh/ssh_config állományban található Állományok átvitele Mind az RSH, mind az SSH szolgáltatás rendelkezik a lokális cp parancs gépek között alkalmazható változatával. Ezeknek neve rcp (Remote Copy), illetve scp (Secure Copy). A parancs szintaxisa: 27 Az SSH protokoll két változata létezik a v1 és a v2. A v1 protokoll jelenleg már nem tekinthető teljesen biztonságosnak, ezért csak a v2 használata javasolt. 148

160 scp [...] Használhatjuk még az -r paramétert, amellyel rekurzívan másolhatunk. Az ssh csomag tartalmaz még egy sftp nevű programot is, amellyel az FTP-hez hasonló módon tölthetünk le állományokat Állományok megosztása Manapság a számítógépek már nagy háttértárolókkal rendelkeznek, azonban még mindig szükség van a fájlszerverekre. Az okok lehetnek az alábbiak: Fontos információk központi tárolása, mások számára elérhetővé tétele. Az egyes számítógépek különböző veszélyeknek vannak kitéve, vírusok, meghibásodások, emberi hibák. Ezért biztonsági másolatokat helyezhetünk el a központi szerveren. A munkaállomások könnyebb adminisztrációja, a telepítő állományok tárolása, vagy a programok központi szerverről való futtatása révén FTP Az állományok megosztásának egyik legrégebbi, és manapság is elterjedten használt módja az FTP (File Transfer Protocol) szerverek használata. A Linux rendszereken, akárcsak máshol, az FTP szerverek több változata is elterjedt. Jelenleg a Red Hat disztribúció a vsftpd (Very Secure FTP Daemon) programot használja. Ennek működése daemon jellegű. Azonban léteznek inetd alapú FTP szerver implementációk is. A vsftpd konfigurációs állománya Fedorán az /etc/vsftpd/vsftpd.conf, míg Ubuntun az /etc/vsftpd.conf. Az FTP szerverek működése alapján két változatot különböztetünk meg. A legáltalánosabban használt, amikor a rendszer felhasználói a nevükkel és jelszavukkal bejelentkezve, a felhasználói jogaikkal látják az állományrendszert. Ilyenkor kezelhetik a saját állományaikat. A másik működési mód, amikor publikálunk állományokat. Ebben az esetben a kliens programok azonosítás nélkül, ún. anonymous - ként jelentkeznek be. Ekkor az FTP felhasználó jogaival tevékenykednek, és mozgási területük az FTP felhasználó home könyvtárára korlátozódik. (A vsftpd programban is bekapcsolhatjuk az anonymous működési módot.) Feladat Tegyük elérhetővé az /export könyvtárat anonymous FTP-n keresztül! NFS Az NFS (Network File System) protokoll a Unix rendszerek elterjedt megoldása az állományok megosztására. A Linux rendszerek üzemelhetnek NFS szerverként is, de kliensként fel is csatolhatjuk más szerverek megosztott könyvtárait. 149

161 Linux alatt az NFS szerver implementációja két részre oszlik. Egyrészt egy kernel modulra, másrészt egy felhasználói módú programra. A felhasználói módban futó folyamat fogadja a kapcsolódási kérelmeket, és indítja a kernel szálakat. Az NFS szerver elindulása és működése részben különbözik az eddig megismert daemon, illetve inetd alapú működéstől. Ennek oka, hogy RPC (Remote Procedure Call) alapú kommunikációra épül. Ezért igényli a működéséhez az RPC kommunikációs rendszert is, amelyhez kapcsolódik a folyamatosan futó daemon jellegű szerver. Az RPC kommunikációs rendszert a portmap szolgáltatással indíthatjuk el. Ezek után már futtathatjuk az nfs és az nfslock szolgáltatásokat. A könyvtár megosztásokat az /etc/exports állományban állíthatjuk be. Minden sor elején a megosztott könyvtár szerepel, majd ezt követi a megosztást elérhető kliensek listája (üres helyekkel elválasztva). Minden kliensnek külön megadhatjuk a hozzáférési jogait zárójelben. Kliensnek megadhatunk egyes gépeket névvel vagy IP címmel. De megadhatjuk gépek egy csoportját úgy, hogy a név megadásánál használjuk a * és? karaktereket, vagy IP címtartományt adunk meg. A hozzáférés paramétereit a 34. táblázatban láthatjuk. Paraméter ro rw secure insecure async sync no_wdelay subtree_check no_subtree_check root_squash no_root_squash all_squash no_all_squash anonuid anongid Leírás Csak olvasható a megosztás. (Ez az alapértelmezett.) Olvasható-írható a megosztás. A kliens kérelmének 1024 alatti portról kell érkeznie, vagyis csak root lehet a felhasználó. (Ez az alapértelmezett.) A secure opció ellentéte. Aszinkron módon kezeli a szerver a meghajtót, vagyis hamarabb válaszol, mint hogy letárolta a módosításokat. Szinkron kezeli a meghajtót. (Ez az alapértelmezett.) A szerver kicsit várakoztatja a módosítások kiírását a lemezre, ha arra számít, hogy még további kérelmek jöhetnek. Ezáltal, az adatok egyszerre kiküldésével növeli a rendszer teljesítményét. Ha egy alkönyvtárt osztunk meg, akkor a jogok megfelelő kezeléséhez az NFS szervernek végig kell néznie, hogy az adott felhasználónak a szülő könyvtárakhoz van-e megfelelő hozzáférése, hogy a megosztott könyvtárhoz hozzáférjen. Ezt hívjuk subtree check nek. (Ez az alapértelmezett.) A subtree check kikapcsolása. (Biztonsági problémát jelenthet.) A root azonosítókat (uid/gid 0) leképezi anonymous azonosítóra. (Ez az alapértelmezett.) Kikapcsolja a root azonosító leképezést. Minden felhasználót anonymous -ra képez le. Kikapcsolja az azonosítók leképezését. (Ez az alapértelmezett.) Az anonymous felhasználói azonosítója. Az anonymous csoportazonosítója. 34. táblázat. Az NFS hozzáférés paraméterei 150

162 Nézzünk egy példát! /pub *.valahol.hu(rw,all_squash) Itt a /pub könyvtárat tettük elérhetővé a valahol.hu domain minden gépe számára olvasás-írás joggal, és a felhasználók anonymous -ra képezésével. Megjegyzés Figyeljünk arra, hogy a gép név és az opciók között ne legyen üres hely! Nézzük az előző példa módosított változatát! /pub *.valahol.hu (rw,all_squash) Ilyenkor a valahol.hu domain gépei csak olvasási jogot kapnak (alapértelmezett), és a világ többi része olvasás-írás jogot. Feladat Osszuk meg az /export könyvtárat mindenki számára csak olvashatóan, illetve a szomszédunk számára olvashatóan és írhatóan! Egy szerver NFS megosztásait a következő paranccsal listázhatjuk ki. showmount -e <gépnév> A megosztások konfigurálására is tartalmaz a Red Hat disztribúció grafikus konfiguráló programot. Ennek neve NFS Server Configuration, és a system-config-nfs RPM csomagban található. 151

163 19. ábra. NFS Server Configuration főablak Segítségével megosztásokat hozhatunk létre, törölhetünk, vagy paramétereit módosíthatjuk, és az előbb felsorolt paramétereket mind beállíthatjuk a megosztás számára. 20. ábra. NFS általános beállítások és felhasználói jogosultságok Samba A Samba az SMB (System Message Block) protokollt implementálja, amely a Microsoft Windows kliensek és szerverek elsődleges protokollja az állományok és nyomtatók megosztására. Így a Linux alapú szerverek szolgálhatnak állományszerverként Microsoft Windows környezetben is. A szolgáltatás három daemonként futó alrészből áll: nmbd: A névregisztrációkat és feloldásokat kezelő daemon. 152

164 smbd: A fájl- és nyomtatómegosztásokat TCP/IP kapcsolatokon szolgáltató daemon. Továbbá kezeli a lokális autentikációs metódusokat. winbindd: Ezt a daemont akkor használjuk, amikor a Samba szerver egy Windows NT4 vagy ADS domain (Active Directory Services) része A működő szerver vizsgálata A működő Samba szervert tesztelhetjük egyrészt Windows kliensekkel, másrészt Linux kliens gépen, vagy magán a szerveren az smbclient nevű programmal. Ilyenkor az alapértelmezett megosztásokat láthatjuk. (Köztük megtaláljuk az $IPC megosztást.) Az smbclient parancs a samba csomag része. A Linux gépek egyik SMB klienseként szolgál, amellyel elérhetjük a megosztott könyvtárakat. Az egyik gyakran használt paraméterezése: smbclient -N -L <szervernév> A program ilyenkor bejelentkezik a szerverre az alapértelmezett guest felhasználóként, és kilistázza a felhasználó által elérhető szolgáltatásokat. Lekérdezhetjük más felhasználó által használható megosztásokat is, ebben az esetben el kell hagynunk az -N opciót (nincs jelszó) és az -U paraméter után meg kell adnunk a felhasználói nevet. Az smbclient parancs egy másik gyakran elforduló formája: smbclient //szervernév/felhasználó -U felhasználó Ezzel a paraméterezéssel egy FTP szerű fájltranszfer kapcsolatot hozhatunk létre. Miután a kapcsolat létre jött a get és put parancsokkal letölthetünk, illetve elküldhetünk állományokat, illetve a dir paranccsal kilistázhatjuk a könyvtár tartalmát. Bejelentkezéskor a felhasználó a home könyvtárát láthatja, amely megosztás alapértelmezett a samba csomagban. Az első paranccsal a szerver működéséről bizonyosodhatunk meg. A második típusú paranccsal a megosztásokat ellenőrizhetjük le A konfiguráció A Samba szerver konfigurációs állományai az /etc/samba könyvtárban találhatók meg. Az smb.conf fájl tartalmazza a szerver beállításait. Megosztásokat is ebben az állományban hozhatunk létre. Az lmhosts a hosts fájlhoz hasonlít, azonban a NetBIOS név-ip cím leképezéseket tartalmazza. Az smbusers az NT felhasználók Linux felhasználó listába való leképezését tartalmazza. Egy-egy sort tartalmaz minden Linux felhasználóhoz, és az NT felhasználónevek listáját, amelyeket az adott felhasználóra képez le a rendszer. Az smbpasswd állomány a Samba felhasználói jelszókat tartalmazza kódolt formában. (Az eredeti passwd állományt, amelyben a Linux rendszer a jelszavakat tárolja csak abban az esetben használhatjuk, ha a jelszavakat nyíltan továbbítjuk a hálózaton.) 153

165 A rendszer másik fontos könyvtára a /var/log/samba könyvtár, ahol a log állományok találhatók. A Samba nem használja a korábban megismert syslog szolgáltatást, a log állományok kezeléséről maga gondoskodik Alap szerver beállítások Ahogy az előbb a konfigurációs állományoknál láttuk, a fő konfigurációs opciók az /etc/samba/smb.conf állományban találhatóak. Első lépésként beállíthatjuk a szerver workgroup paraméterét, a leíró szövegét, és esetleg a NetBIOS nevét is. netbios name = név workgroup = CSOPORT server string = Ez egy samba szerver Következő lépésként lekorlátozhatjuk a hozzáférést a szerverhez egyes IP cím tartományokra a cím részleges megadásával. host allow = Autentikációs beállítások Az SMB/CIFS világban alapvetően kétféle autentikációs metódust különböztetünk meg. A régi Windows 9x metódust (share), amely a megosztásokra ad meg jelszavakat, illetve a felhasználók azonosításán alapuló metódust. Utóbbi esetben négy különböző megoldás közül is választhatunk az információk ellenőrzésénél. user: A legegyszerűbb változat. A Samba szerver fogadja a felhasználónév-jelszó párost, és az adatbázisa alapján leellenőrzi. domain: Ebben az esetben a szerver egy NT domain tagja, rendelkezik egy machine accounttal a domain controller ben. Minden autentikációs információt a domain controller felé továbbít. ADS: A Samba szerver csatlakozhat egy Active Directory domainhez is. Amennyiben ezt nem NTkompatibilis módban használjuk, akkor választhatjuk ezt az opciót. Ehhez azonban még szükséges a Kerberos autentikáció bekonfigurálása is. server: Ez egy elavult választási lehetőség abból az időből, amikor még a Samba nem volt képes a domain authentikációra. Lényege, hogy a szerver átveszi a felhasználónevet és jelszót a klienstől, majd ezzel megpróbál a domain controller re belépni. Amennyiben sikerül, akkor elfogadja az autentikációt. Mi az egyszerűség kedvéért a példában user autentikációs metódust választunk, titkosított jelszókezeléssel. Az autentikációs metódust a következő sorral állíthatjuk be: 28 Fordításkor bekonfigurálhatjuk a Sambat úgy is, hogy használja a syslog mechanizmust. 154

166 security = user Azonban ahhoz, hogy a jelszavak a hálózaton biztonságban legyenek, szükséges hogy titkosítva továbbítsuk. encrypt passwords = yes Ez felvet egy problémát. A Microsoft Windows rendszeren és a Unix, Linux rendszerek jelszó kódolási algoritmusa különbözik egymástól. Ugyanakkor a kódolás egyirányú, ezért a titkos jelszóból az eredeti jelszó nem nyerhető vissza, ebből következően a Linux jelszavakat nem tudjuk felhasználni a Samba autentikációhóz. Vagyis kódolt jelszavak esetén a Samba jelszavakat külön meg kell adnunk és tárolnunk. Az állomány, amely a jelszókat tárolja a következő sorral adható meg: smb passwd file = /etc/samba/smbpasswd A jelszót az smbpasswd programmal tudjuk beállítani. De ehhez először fel kell vennünk a Samba felhasználókat. Így az első alkalommal az -a paraméterrel kell meghívnunk: smbpasswd -a <felhasználó> Azonban, hogy a Samba és a Linux jelszavunk egyforma legyen megadhatjuk, hogy az smbpasswd program használata esetén automatikusan a passwd paranccsal a rendszer jelszavunkat is utána állítsa a Samba jelszónak. Ezt az alábbi parancsokkal kapcsolhatjuk be: unix password sync = Yes passwd program = /usr/bin/passwd %u passwd chat = *New*UNIX*password* %n\n *ReType*new*UNIX*password* %n\n *passwd:*all*authentication*tokens*updated*successfully* Megjegyzés Arra is van lehetőség, hogy a passwd parancs használatakor a Samba jelszót is módosítsuk. Ezt a PAM mechanizmus és a pam_smbpass.so modul segítségével lehet elérni. Ha a Samba felhasználók neve nem egyezik meg a Linux accountokkal, akkor leképezést is megadhatunk a kettő között. Ezt a korábban említett smbusers állomány tartalmazza, és az alábbi sorral adhatjuk meg: username map = /etc/samba/smbusers Felhasználók importálása az smbpasswd állományba Bár a jelszavakat nem importálhatjuk be a Samba felhasználói adatbázisába, a felhasználók neveit azonban igen. Az smbpasswd állomány legenerálását a következőképpen végezhetjük el: 155

167 cat /etc/passwd mksmbpasswd.sh > /etc/samba/smbpasswd A létrehozott állomány kényes információkat tartalmaz, ezért módosítsuk úgy a jogait, hogy csak a rendszergazda férhessen hozzá. A felhasználók listájának legenerálása után az smbpasswd programmal beállíthatjuk az jelszavakat is egyenként Megosztások A főbb paraméterek beállítása után már létrehozhatunk megosztásokat is. Ha egy publikus, de csak olvasható megosztást szeretnénk létrehozni, akkor annak alakja a következő lehet. [public] comment = Publikus path = /home/samba public = yes writable = no printable = no Itt a [ ] jelek közötti szöveg adja meg a megosztás nevét, a comment a megosztás leírását. A path paraméterrel állíthatjuk be a megosztott könyvtárat. A public jellemző beállításával mindenki számára elérhetővé tesszük. Viszont mivel a writable paramétert no -ra állítottuk, ezért csak olvasható. Ha azt szeretnénk, hogy a felhasználók egy csoportja írhassa, akkor az alábbiak szerint módosítsuk. [public] comment = Publikus path = /home/samba public = yes writable = yes printable = no write list = felhasználó1 felhasználó2... A felhasználók felsorolása helyett megadhatunk csoportot is. Ilyenkor a csoport neve elé be kell írnunk jelet. Azonban ha csak egyes felhasználók számára szeretnénk valami teljes eléréssel megosztani, akkor a következő konfigurációt használhatjuk. [joe] comment = Joe könyvtára path = /home/joe valid users = joe public = no writable = yes printable = no 156

168 Ha a szerver minden felhasználójának szeretnénk megosztani a saját home könyvtárát, akkor szerencsére nincs szükségünk arra, hogy mindegyikhez írjunk egy ilyen konfigurációs részt. Ehhez a Samba támogat egy speciális megosztást, amelynek a neve homes. [homes] comment = Home Directories browseable = no writable = yes create mode = 0664 directory mode = 0775 Ha nem hozunk létre megosztást a felhasználó nevével, de egy klienssel mégis csatlakozni szeretnénk egy ilyen megosztáshoz, akkor a Samba a homes szekció beállításai alapján automatikusan hoz létre nekünk egy ilyen megosztást. A browseable paramétert no -ra állítva a megosztás nem látszódik a böngészőben. Két további paramétert is láthatunk illusztráció képpen. A create mode azt adja meg, hogy az új állományok milyen jogokkal jöjjenek létre. A directory mode paraméter hatása pedig ugyanez a könyvtárakra nézve. Feladat Osszuk meg publikusan az /export könyvtárat! Konfiguráció ellenőrzése Az elkészített konfigurációs állományt a testparm programmal ellenőriztethetjük. testparm /etc/samba/smb.conf A tesztelés után érdemes csak az új konfigurációval elindítanunk a szervert Grafikus konfigurálás A Samba szerver konfigurálásához és a megosztások létrehozásához is létezik grafikus segédeszköz a Red Hat disztribúcióban. Ennek a programnak a neve Samba Server Configuration. A system-config-samba RPM csomagban található. 157

169 21. ábra. Samba Server Configuration főablak 22. ábra. Szerver beállítások és megosztások 158

170 7. Webszerver, PHP, Drupal, AWStats 7.1. Webszerver Linux alatt a legelterjedtebb webszerver az Apache. Az Apache egy robusztus, széles körű funkcionalitással, és bővíthetőséggel rendelkező webszerver. A Fedora és Ubuntu disztribúciók jelenleg a 2.2-es verziót tartalmazzák, továbbá számos bővítő modult. Piaci részesedés 70% 60% 50% 40% 30% Apache Microsoft nginx Google lighttpd qq.com Sun egyéb 20% 10% 0% ábra. Webszerver szoftverek piaci részesedése 29 Az Apache szerver fő konfigurációs állománya Fedora disztribúció esetén az /etc/httpd/conf/httpd.conf, míg Ubuntu esetén az /etc/apache2/apache2.conf fájl. Ennek további, modulokhoz tartozó kiegészítő részei az /etc/httpd/conf.d, illetve az /etc/apache2/mods-enabled könyvtárban találhatóak. A webszervert Fedora disztribúció esetén a httpd, míg Ubuntu esetén az apache2 szolgáltatás elindításával indíthatjuk. A publikált weboldalak könyvtára a httpd.conf, illetve az apache2.conf állományban beállított DocumentRoot. Ez a Fedora disztribúció esetén a /var/www/html, míg Ubuntu esetén a /var/www könyvtár. 29 Forrás: 159

171 Megjegyzés Figyeljünk arra, hogy az állományok a webszerver által olvashatóak legyenek! A webszerver uid és gid beállításai a httpd.conf, illetve az apache2.conf állományban találhatóak (User és Group). Feladat 1. Indítsuk el a webszervert, helyezzünk el egy html oldalt a dokumentum könyvtárban, majd ellenőrizzük a rendszer működését egy böngészővel! 2. Fussuk át a httpd.conf, illetve az apache2.conf állomány főbb beállításait! Globális beállítások A globális szekció (a httpd.conf, illetve az apache2.conf állomány első része) a szerver általános beállításait tartalmazza Port és interfész használat A Listen opcióval megadhatjuk, hogy a webszerver melyik TCP portot használja a kapcsolatok fogadásához. Listen 80 De interfészt is specifikálhatunk, ha nem mindegyiken akarjuk elérhetővé tenni a szervert. Listen : Server-Pool beállítások Amikor az Apache szerver fogadja a kéréseket, akkor ezeket szét kell osztania kiszolgáló szálak, vagy processzek között. Ezzel érjük el, hogy párhuzamosan több klienst is képes legyen kiszolgálni. Ezeket a szálakat server-pool-nak nevezzük. Az Apache 2.2-es verziója több megoldást is tartalmaz a serverpool-ok létrehozására és kezelésére. Linux alatt jelenleg a worker, a kísérleti event és a prefork érhető el. A régi Apache 1.3-ban megtalálható többprocesszes megoldást a prefork metódus képviseli. Ha a stabilitást és a kompatibilitást tartjuk szem előtt, akkor ezt célszerű választanunk. Paraméterei: StartServers: Az induláskor létrehozandó szerver processzek száma. MinSpareServers: A várakozó processzek minimális száma. MaxSpareServers: A várakozó processzek maximális száma. MaxClients: Az indítható szerver processzek maximális száma. 160

172 Szülő folyamat Szülő folyamat Gyermek folyamat [1] Gyermek folyamat [...] Gyermek folyamat [n] Gyermek folyamat [1] Gyermek folyamat [...] Gyermek folyamat [k] Szál [1] Szál [1] Szál [1] Szál [2] Szál [2] Szál [2] Szál [. ] Szál [. ] Szál [. ] Szál [l] Szál [m] Szál [n] 24. ábra. Az Apache prefork és worker metódusai MaxRequestPerChild: A szerver processzek által kiszolgálható kérések maximális száma. Ezután a processzt megszünteti a szerver. Így elkerülhető egy esetleges memóriaszivárgásból eredő probléma. Amennyiben a webszerverünknél a teljesítmény és a skálázhatóság a fő szempont, akkor célszerű egy szálakat használó megoldást választanunk. Ez a worker metódus. Paraméterei: StartServers: Az induláskor létrehozandó szerver processzek száma. MaxClients: A párhuzamos kliens kapcsolatok maximális száma. MinSpareThreads: A várakozó kiszolgáló szálak minimális száma. MaxSpareThreads: A várakozó kiszolgáló szálak maximális száma. ThreadsPerChild: A kiszolgáló szálak száma egy szerver processzen belül. MaxRequestsPerChild: A szerver processzek által kiszolgálható kérések maximális száma Dynamic Shared Object (DSO) Lehetőségünk van arra, hogy a szerverbe további modulokat töltsünk be induláskor, ezzel bővítve a képességeit. A modulokat a LoadModule kulcsszóval tölthetjük be. Azonban egyes modulok további konfigurációs beállításokat is igényelnek. Ebben az esetben a betöltést és a konfigurációt egy külön állományban adjuk meg az /etc/httpd/conf.d, illetve az /etc/apache2/mods-enabled könyvtárban. Ezeket az Include conf.d/*.conf, illetve az Include mods-enabled/*.load és Include mods-enabled/*.conf sorokkal töltjük be A fő szerver szekció A fő szerver konfigurációs szekcióban azokat a paramétereket adjuk meg, amelyekkel a fő szervert üzemeltetni szeretnénk. A fő szerver kifejezés azt a webszervert takarja, amelyet nem a később tárgyalt 161

173 virtuális szerver szekció kezel. Azonban ezek a beállítások a virtuális szerverek alapértelmezett értékeiként is tekinthetőek Jogosultság beállítások Megadhatjuk, hogy a webszerver melyik felhasználó és csoport nevében, illetve jogaival fusson. User apache Group apache Adminisztratív cím A ServerAdmin paraméterrel megadhatjuk az adminisztrátor címét akihez probléma esetén a felhasználók fordulhatnak A szerver azonosítása A szerver a ServerName paraméterben megadott névvel és porttal azonosítja magát a kommunikáció során A dokumentum könyvtár A fő dokumentum könyvtárat a következő sor állítja be. DocumentRoot "/var/www/html" vagy DocumentRoot "/var/www" Az URL-ben szereplő elérési út alapértelmezett esetben ettől a könyvtártól értendő Könyvtár beállítások A <Directory "/path"> és </Directory> direktívák által közrefogott részben egy könyvtár paramétereit állíthatjuk be. Engedélyezhetünk opciókat az Options kulcsszóval. A következő listából választhatunk: Indexes, Includes, FollowSymLinks, SymLinksIfOwnerMatch, ExecCGI, MultiViews. De használható a None és az All direktíva is. Az AllowOverride kulcsszóval definiálhatjuk, hogy milyen beállításokat definiálhatunk felül az alkönyvtárakba elhelyezett.htaccess állománnyal. A választható kulcsszavak: Options, FileInfo, AuthConfig, Limit, továbbá a None és az All. Az Order kulcsszóval megadhatjuk, hogy a szerver először az Allow vagy a Deny beállításokat értékelje ki. Az Allow kulcsszóval megadhatjuk, mely kliensek férhetnek hozzá a könyvtárhoz. A Deny segítségével pedig letilthatjuk. 162

174 Felhasználói könyvtárak Ahhoz, hogy a felhasználók is elhelyezhessenek saját weboldalakat a szerveren, engedélyeznünk kell a következő opciót. UserDir public_html Ezáltal a felhasználó home könyvtárában létrehozott public_html könyvtár tartalmát publikálja a szerver /~felhasználónév/ cím alatt. Természetesen a könyvtárra és az állományokra olyan jogosultságokat kell megadnunk, hogy a szerver szolgáltatás hozzáférhessen. Azonban a könyvtárban elérhető szolgáltatások korlátozására célszerű a lentebb látható, a konfigurációs állományokban rendre megtalálható rész kikommentezése is. <Directory /home/*/*/public_html> AllowOverride FileInfo AuthConfig Limit Options MultiViews Indexes SymLinksIfOwnerMatch IncludesNoExec <Limit GET POST OPTIONS> Order allow,deny Allow from all </Limit> <LimitExcept GET POST OPTIONS> Order deny,allow Deny from all </LimitExcept> </Directory> Az alapértelmezett index állomány Amikor a felhasználó az URL-ben nem ad meg oldalt, csak egy könyvtárat (a címet / jellel zárja), akkor a szerver az alapértelmezett index állományt adja vissza, ha az létezik. Azt, hogy mi számítson az alapértelmezett index állománynak, a DirectoryIndex kulcsszóval adhatjuk meg. DirectoryIndex index.html index.htm index.php A.htaccess állomány Korábban már szó volt a.htaccess állományról, amellyel felüldefiniálhatjuk egy könyvtár beállításait, megadhatjuk a hozzáférési követelményeket. Azonban, hogy ezt az állományt pontosan hogyan is nevezzük, az AccessFileName kulcsszóval adhatjuk meg. AccessFileName.htaccess 163

175 MIME típus beállítások A MIME (Multipurpose Internet Mail Extensions) típus listát és összerendelést tartalmazó állományt a TypesConfig kulcsszóval állíthatjuk be. TypesConfig /etc/mime.types Az alapértelmezett MIME típus A DefaultType kulcsszóval megadhatjuk az alapértelmezett MIME típust, amit a szerver akkor használ, amikor azt nem tudja meghatározni. DefaultType text/plain Logolás Az ErrorLog kulcsszóval megadhatjuk a szervernek, hogy melyik állományba logolja a hibákat. A LogLevel a logolás részletességét hangolja, míg a LogFormat a bejegyzések formátumát. A kommunikációs bejegyzések állományát és formátumát a CustomLog kulcsszóval definiálhatjuk A dokumentum-könyvtáron kívüli könyvtárak elérése Az Alias kulcsszó lehetővé teszi, hogy a dokumentum-könyvtárstruktúrán kívül eső más könyvtárakat is elérhetővé tegyünk azáltal, hogy leképezzük erre a területre. A ScriptAlias olyan könyvtárakat tesz elérhetővé, amelyben futtatható CGI (Common Gateway Interface) állományok vannak. Az ilyen könyvtárakat többnyire nem is a dokumentum-könyvtárstruktúrában helyezzük el biztonsági okokból, hogy a kód ne legyen elérhető Átirányítás A Redirect kulcsszót akkor használjuk, amikor egyes oldalak más címre kerültek. Ilyenkor a címben szereplő régi könyvtárakat új URL-re cseréli A szerver által generált index lista Ha a könyvtárban nem szerepel index állomány, és engedélyeztük a könyvtárban található állományok listájának lekérdezését, akkor az IndexOptions kulcsszóval megadhatjuk ennek formátumát. Az AddIcon* direktívákkal megadhatjuk az egyes állománytípusokhoz használt ikonokat, illetve a DefaultIcon direktívával az alapértelmezett ikont. Az AddDescription kulcsszóval leírásokat is megadhatunk egyes állomány-kiterjesztésekhez. A ReadmeName és HeaderName kulcsszóval megadott állományneveket a szerver keresi a könyvtárban, és ha rendelkezésre állnak, akkor hozzáfűzi a tartalmukat a generált listához. Ha egyes állományokat szeretnénk kihagyni a listából, akkor az IndexIgnore kulcsszóval adhatjuk meg őket mintákkal. 164

176 Nyelvi beállítások A DefaultLanguage kulcsszóval beállíthatjuk a dokumentumok alapértelmezett nyelvét. Az AddLanguage pedig lehetővé teszi, hogy különböző kiterjesztésekkel több nyelven is elérhetővé tegyük oldalainkat. Amennyiben a kliens böngészők nem rendelkeznek nyelvpreferencia listával, akkor a szerver a LanguagePriority kulcsszóval megadott listát fogja követni. Hasonlóan a nyelvekhez alapértelmezett karakterkészletet is megadhatunk az AddDefaultCharset direktívával, illetve kiterjesztés összerendelést is beállíthatunk az AddCharset kulcsszóval További kiterjesztés leképezések Az AddType kulcsszóval felüldefiniálhatjuk egyes kiterjesztésekre az állomány MIME típusát. Az AddEncoding hasonlóan, egyes tömörített állományok típusát adja meg, hogy a kliens automatikusan kitömöríthesse. Az AddHandler segítségével egyes kiterjesztésekre beállíthatjuk a lekezeléseket. Ezek lehetnek beépítettek, vagy az Action direktívával definiálhatunk sajátokat is Hibajelzések Az ErrorDocument direktívával felüldefiniálhatjuk az alapértelmezett hibajelzéseket. Ez lehet egy egyszerű szöveg, egy lokális oldal, vagy egy akár egy URL is Egyéni browser beállítások A BrowserMatch direktíva segítségével alkalmazkodhatunk az egyes böngészők jellemzőihez, hibáihoz Apache mint proxy szerver Az Apache képes proxy szerverként is funkcionálni. Ehhez a mod_proxy modul bejegyzései előtt lévő komment jeleket ki kell szednünk, és a ProxyRequests kulcsszó után az On értéket megadnunk. A Proxy tag-ek közt találhatók a hozzáférés korlátozásának beállításai. A mod_disk_cache modul segítségével cache funkcióval is felruházhatjuk szerverünket Virtuális szerverek Ha több hosztnévhez tartozó webszervert is egy gépen szeretnénk megvalósítani, akkor a virtuális szerverek kialakításához kell folyamodnunk. A leggyakoribb a név alapú leképezés használata. Ennek használathoz be kell kapcsolnunk a NameVirtualHost opciót. NameVirtualHost *:80 Majd beállítjuk az egyes virtuális konténereket. <VirtualHost *:80> ServerName server1.example.org ServerAlias server1b.example.org DocumentRoot /var/www/html/ 165

177 </VirtualHost> <VirtualHost *:80> ServerName server2.example.org DocumentRoot /var/www2/html </VirtualHost> Védett könyvtár létrehozása Ha a webszerveren valamelyik könyvtárat le akarjuk védeni, akkor erre is van lehetőségünk. Ezt két fajta módon tehetjük. Egyik megoldás, hogy létrehozunk az adott könyvtárban egy.htaccess nevű állományt az alábbi beállításokkal. AuthType Basic AuthName "Restricted Directory" AuthUserFile /etc/httpd/conf/passwd Require user felhasznalo Azonban figyeljünk arra, hogy az adott könyvtárra engedélyeznünk kell az autentikációs beállítások módosítását. Ezt a következő opcióval tehetjük meg: AllowOverride AuthConfig A másik megoldás, hogy létrehozunk egy konfigurációs állományt az /etc/httpd/conf.d könyvtárban, az alábbi tartalommal. <Directory "/var/www/html/vedett"> AuthType Basic AuthName "Restricted Directory" AuthUserFile /etc/httpd/conf/passwd Require user felhasznalo AllowOverride None </Directory> Mindkét megoldáshoz szükséges, hogy a htpasswd programmal létrehozzuk a felhasználót, és jelszót állítsunk be neki. Feladat Hozzunk létre védett könyvtárat! Azonban ennek a megoldásnak hibája, hogy a jelszó nyíltan, kódolás nélkül közlekedik a hálózaton. Viszont az Apache szerverhez rendelkezésre áll egy SSL (Secure Sockets Layer) modul, amellyel titkosíthatjuk a kommunikációt. 166

178 SSL Fedora disztribúció esetén a mod_ssl RPM csomag tartalmazza ezt a modult. A modul konfigurációs állománya az /etc/httpd/conf.d/ssl.conf. Ubuntu disztribúció esetén az SSL modult az apache2.2-common csomag tartalmazza, amely az Apache telepítése során a függőségek miatt automatikusan települ. A modul konfigurációs állománya az /etc/apache2/mods-available/ssl.conf. Ezzel az Apache webszerver támogatja a https kommunikációt is. Természetesen itt is előkerül a tanúsítványok problematikája. A csomag alapértelmezett selfsigned tanúsítványokkal érkezik, amelyek lehetővé teszik a tesztelést. A későbbiekben azonban ezt célszerű szabályos tanúsítványokra cserélni. A bejelentkezéskor megkövetelhetjük a https protokoll használatát. Ehhez az alábbi sorral kell kiegészítenünk a fenti beállításokat. SSLRequireSSL Feladat Használjuk a védett könyvtárunkat https protokollon keresztül! Grafikus konfigurációs eszköz Az Apache konfigurálásához is rendelkezésünkre áll grafikus segédeszköz. A Fedora eszközének neve Apache Configuration. Ez a program a system-config-httpd RPM csomagban található. 25. ábra. Apache Configuration Megjegyzés Ha ezt a programot használjuk a szerver konfigurálására, akkor ne módosítsuk kézzel a httpd.conf állományt, mert felülírja a módosításainkat. 167

179 7.2. A PHP beállítása A PHP az egyik legelterjedtebb szkriptnyelv webes alkalmazások fejlesztéséhez. Azonban nem csak új alkalmazás készítésekor hasznos, hanem számos elterjedt nyílt forráskódú szoftver futtatható általa. Fedora disztribúciókban a PHP-t a php RPM csomag, míg Ubuntu esetén a php5 Debian csomag tartalmazza. A telepítés után a következőket figyelhetjük meg: Fedora esetén az /etc/httpd/conf.d könyvtárban elhelyezésre került a php.conf állomány, míg Ubuntu esetén az /etc/apache2/mods-available könyvtárban került elhelyezésre a php5.conf állomány, amely betölti a PHP használatához szükséges modult. Fedora esetén az /etc/httpd/modules könyvtárba, míg Ubuntu esetén az /usr/lib/apache2/modules könyvtárba került be a szükséges modul libphp5.so néven. A telepítés sikerességét úgy tudjuk igazolni, hogy létrehozunk a DocumentRoot direktívával megadott könyvtáron belül egy test.php állományt a következő tartalommal: <?php phpinfo();?> Amennyiben ezt a PHP szkriptet lefuttatjuk egy böngészőben, a 26. ábrához hasonló kimenetet látunk majd. 26. ábra. A phpinfo kimenete 168

180 Az így született oldalon tehát láthatjuk a webszerver illetve a PHP jelenlegi konfigurációs beállításait. Ha a fenti oldal helyett a test.php állomány forrása jelenik meg, úgy tudjuk, hogy a PHP konfigurációja nem sikerült és a webszerver konfigurációs állományaiban kell keresnünk a hibát A mod_rewrite modul használata PHP esetén A mod_rewrite modul számos módon használható, célja, hogy a kliens felől érkező kérések URL-jét bizonyos szabályok szerint átalakítsa. Ennek egyik gyakori alkalmazása az ún. szép URL -ek használata. Erre látunk példát a következőkben. Készítsük el a következő PHP szkriptet! <?php echo "A termék azonosítója: ".$_GET["termekid"];?> Ha a fenti szkriptet lefuttatjuk a böngészőben localhost/ termek.php? termekid=23 paraméterezéssel, akkor a szkript az A termék azonosítója 23 szöveget fogja kiírni. Természetesen egy igazi alkalmazásban egy termékről sokkal több információt is közölhetünk, mint az azonosítója és az adatok megjelenítéséhez valószínűleg adatbázisra is szükségünk lesz, azonban a jelenlegi példa kedvéért csupán ennyi funkcionalitást tételezzünk fel. A mod_rewrite modult jelen esetben arra fogjuk használni, hogy a fenti szkripthez szép URL -t készítsünk, azaz a felhasználónak elég legyen annyit beírni a böngészőbe, hogy localhost/ termek/ 23 és ne kelljen foglalkozni azzal, hogy ezt PHP szkript állítja elő, illetve milyen paraméternévvel kell átadni a termékazonosítót. A modul által tehát célunk, hogy a fenti URL-t visszaalakítsuk abba a formába, aminek segítségével a PHP szkript futtatása már lehetséges. A következő bejegyzéseket helyezzük el a fő konfigurációs szekcióban, vagy az adott virtuális host konfigurációs fájljában. RewriteEngine On RewriteRule ^/termek/([0-9]+)$ /termek.php?termekid=$1 A webszerver újraindulását követően az újraírási szabály lehetővé teszi a termékek a korábban leírt címeken való elérését A phpmyadmin telepítése A PHP-t a legtöbb esetben valamilyen adatbázis-kezelővel kiegészítve használják, mivel a szkript innen olvassa ki és ide írja vissza a működéséhez szükséges adatokat. A labor során a MySQL adatbázis-kezelő szoftvert fogjuk telepíteni. Fedora esetén a mysql, mysql-server és php-mysql csomagokat, míg Ubuntu esetén a mysql-server és php5-mysql csomagokat kell telepíteni. Fedora disztribúció esetén az első két csomag az adatbázisszervert telepíti, a harmadik pedig az adatbázis PHP alóli elérését lehetővé tevő modult, míg Ubuntun az első csomag tartalmazza az adatbázisszerver egészét, és a második csomag tartalmazza a az adatbázis PHP alóli elérését lehetővé tevő modult. 169

181 Ezután állítsuk be a rendszergazdai jelszót az adatbázisszerveren. mysqladmin -u root password 'jelszo' Ezután következhet a phpmyadmin telepítése, ami Fedorán a phpmyadmin csomagban, Ubuntun pedig a phpmyadmin csomagban található. A phpmyadmin lehetővé teszi, hogy kényelmes, webes felületen adminisztráljuk a MySQL adatbázisunkat. Azonban ahhoz, hogy használhassuk ezt a webes felületet, az /usr/share/phpmyadmin könyvtárba telepített szoftvert be kell hozni valamelyik virtuális hoszt, vagy a fő szerver névterébe. Ezt a szokott, módon, azaz szimbolikus link vagy Alias segítségével lehet megtenni (pl. Alias /phpmyadmin /usr/share/phpmyadmin). 27. ábra. A phpmyadmin Érdemes kipróbálni a 27. ábrán is látható alapfunkciókat: Adatbázis létrehozása; Tábla létrehozása; Új sor beszúrása; Sor módosítása; Tábla tartalmának megtekintése. 170

182 7.3. A Drupal tartalomkezelő rendszer telepítése Egy tartalomkezelő rendszer segítségével könnyen hozhatunk létre olyan weboldalakat, melyek nagyrészt statikus, információs oldalakból állnak. Az oldalak frissítésére kényelmes felület áll rendelkezésre, valamint lehetőség van kommentelésre, fórumok működtetésére, blogolásra stb. Mindezen kívánalmaknak (és a bővítő modulok, pluginek segítségével ennél jóval többnek) eleget tesz a Drupal tartalomkezelő rendszer. Töltsük le a Drupal legújabb verzióját a drupal.org/ weboldalról és csomagoljuk ki a DocumentRoot-ba. (Az archívum tartalmaz egy drupal-<verzió> főkönyvtárat, annak tartalmát tegyük a DocumentRoot-ba, tehát az index.php állomány a legfelsőbb szinten helyezkedjen el!) A kicsomagolás után kövessük az INSTALL.txt állományban leírtakat. Jelenleg ez a következő parancsok futtatását jelenti: cp sites/default/default.settings.php sites/default/settings.php chmod o+w sites/default/settings.php chmod o+w sites/default Még mielőtt megkezdődne a tényleges telepítés, létre kell hoznunk egy adatbázist, ahova a rendszer létrehozhatja a szükséges táblákat. (Amennyiben az előző fejezetben szerint telepítettük a phpmyadmint, célszerű azt használni erre a feladatra.) Mindezek után a böngészővel nyissuk meg az index.php állományt, amely megkezdi az telepítést. Először meg kell adnunk az adatbázis nevét, az adatbázis felhasználói nevét és jelszavát (ezek ugyanazok, amiket megadtunk a mysqladmin parancsnak). Amennyiben minden sikeres, már csak meg kell adnunk az oldal nevét, az adminisztrátor címét stb. A telepítés végeztével a rendszer beléptet minket és kezdődhet az oldal adminisztrálása, melynek részleteit itt terjedelmi okokból nem tudjuk bemutatni. (Azonban könnyen kipróbálható, például hozzunk lére új tartalmat a rendszer erre a Page kifejezést használja, majd az Administer Site building Menus segítségével próbáljuk meg a tartalmat elérhetővé tenni egy menüpont által.) 7.4. Az AWStats statisztikai programcsomag telepítése Az AWStats programcsomag egy statikus logfájl analizáló alkalmazás, amely képes a logokban található kéréseket különböző szempontok szerint aggregálni: A kérések időbeli eloszlása (napon, hónapon belül); A használt böngészők típusa; A kérések hivatkozó oldala (angolul referer); Java, Flash, JavaScript kompatibilis látogatók aránya; Ha az oldalt keresőkből találták meg, akkor milyen kulcsszavakra. 171

183 Mivel legtöbbször egy szerver több oldalt is kiszolgál, ezért az alábbiakban az AWStats egy olyan beállítását mutatjuk be, mely virtuális hosztok esetén használatos. Az első lépés az AWStats telepítése. (Az AWStats Fedorán az awstats RPM csomagban, míg Ubuntun az awstats Debian csomagban található.) Ezután következik a virtuális hosztok konfigurálása: <VirtualHost *:80> ServerAdmin DocumentRoot /var/www/html/domain1.com ServerName domain1.com ErrorLog logs/domain1.com-error_log CustomLog logs/domain1.com-access_log combined Alias /awstats/icon "/var/www/html/domain1.com/awstats/wwwroot/icon" ScriptAlias /awstats "/var/www/html/domain1.com/awstats/wwwroot/cgi-bin" </VirtualHost> Mint látható, virtuális hosztok esetén célszerű úgy konfigurálni a szervert, hogy minden hoszt külön log állományokkal rendelkezzen, így könnyebb és átláthatóbb az adminisztráció. Megjegyzés Ez nem minden esetben célravezető, pl. egy hoszting cég esetén, ahol egy szerver több száz, vagy ezer oldalt szolgál ki, problémák lehetnek abból, hogy ennyi logfájlt kell nyitva tartania a szervernek. Szintén fontos megfigyelni, hogy a CustomLog bejegyzés, mely az access logot hivatott biztosítani, combined típusú, ennek azért lesz jelentősége, mert az AWStats alapbeállításai szerint ilyen formátumban várja a logokat. Látható, hogy az AWStats programcsomagot a virtuális hoszt URL névterébe két alias bejegyzéssel tudjuk behozni. Az első bejegyzés elérhetővé teszi az ikonokat, a második pedig azt a Perl szkriptet, mely a statisztikát tartalmazó weboldalt generálja. (A domain1.com DocumentRoot-jába úgy kerül az awstats könyvtár, hogy készítünk egy szimbolikus linket a DocumentRoot-ból az AWStats telepítési könyvtárára, mely az /usr/share/awstats). Ezek után következhet az AWStats konfigurálása. Ennek kezdőlépése, hogy az AWStats telepítési könyvtárán belül megkeressük a tools könyvtárat és azon belül az awstats-configure.pl nevű szkriptet. A szkriptet futtatva először rákérdez, hogy szeretnénk-e, hogy konfigurálja a webszerver httpd.conf állományát. Válasszuk a no opciót, mivel a virtuális hosztokat már a fentiekben konfiguráltuk, így erre nincs már szükség. Ezután a szkript rákérdez a virtuális hoszt nevére (ez a fenti virtuális host esetén domain1.com volt) és legenerálja az /etc/awstats/awstats.domain1.com.conf nevű konfigurációs állományt. 172

184 28. ábra. Az AWStats által készített statisztika Az így elkészített állomány fogja befolyásolni az AWStats működését az adott virtuális hosztra vonatkozóan. Nyissuk meg, mivel néhány dolgot meg kell változtatni benne. Az első ilyen a LogFile nevű direktíva, amelyet állítsunk át arra, amelyet a virtuális hoszt konfigurációjában megadtunk (CustomLog bejegyzés). Ezután keressük meg a SkipHost nevű direktívát és töröljük a értéket. Ezt azért kell megtennünk, mivel a rendszer tesztelése a helyi gépről (tehát a localhostról) fog történni, amelyről érkező kéréseket az AWStats programcsomag alapértelmezésként kihagy a statisztikából. Ennek az az értelme, hogy amennyiben a gép rendszergazdája technikai okokból böngészi a kiszolgált weboldalakat (pl. tesztelés), akkor ezen kérések ne befolyásolják a készített statisztikát. Egy éles rendszeren természetesen érdemes meghagyni ezt az alapértelmezést, azonban a labor során mindenki saját magának teszteli az elkészített virtuális hosztot, így szeretnénk, hogy ezen kérések bekerüljenek a statisztikába. Az így elkészített rendszer már működőképes, ki lehet próbálni. Ezt úgy célszerű megtenni, hogy először behozunk néhány oldalt a böngészőbe (például ha erre a virtuális hosztra telepítettük a Drupalt, vagy phpmyadmint akkor azt), hogy generálódjon néhány logbejegyzés, amit az AWStats majd fel tud dolgozni. Ha ez megtörtént, a csomag cgi-bin könyvtárában adjuk ki a következő parancsot. perl awstats.pl -config=domain1.com -update Ekkor egy hasonló kimenetet kell lássunk: Create/Update database for config "/etc/awstats/awstats.domain1.com.conf" by AWStats version 6.9 ( From data in log file "/var/log/httpd/domain1.com-access_log"

LINUX PMB2506-1 VIRTUALBOX TÖRTÉNELEM DEBIAN ALAPPARANCSOK - GRUB

LINUX PMB2506-1 VIRTUALBOX TÖRTÉNELEM DEBIAN ALAPPARANCSOK - GRUB LINUX PMB2506-1 VIRTUALBOX TÖRTÉNELEM DEBIAN ALAPPARANCSOK - GRUB VIRTUÁLIS GÉP FÁJL LETÖLTÉSE http://zeus.nyf.hu/~shaggy/lin2014/debian-7-pmb2506.ova UNIX UNIX (1969-1972) tervezői: Ken Thompson, Dennis

Részletesebben

A L I N U X f e l é p í t é s e

A L I N U X f e l é p í t é s e A L I N U X f e l é p í t é s e Fájlrendszer, könyvtárszerkezet, kernel, terminal, X-window DE-EFK Egészségügyi Ügyvitelszervező Szak Linux c. tantárgy 2006 I. félév F á j l r e n d s z e r Fájlrendszernek

Részletesebben

4. Laborgyakorlat. A fájlokról ezeket az adatokat, a fájlrendszer tárolja. Számunkra az 1, 3, 4. oszlopok lesznek az érdekesek.

4. Laborgyakorlat. A fájlokról ezeket az adatokat, a fájlrendszer tárolja. Számunkra az 1, 3, 4. oszlopok lesznek az érdekesek. Linux fájlrendszerek. 4. Laborgyakorlat Előző gyakorlaton, már volt szó a fájlrendszerekről, mikor a mount parancs -t kapcsolójáról volt szó. Linux alatt, az egyes fájlokhoz való hozzáférések miatt, a

Részletesebben

Unix-Linux alapok I. gyakorlatvezető: Lutár Patrícia

Unix-Linux alapok I. gyakorlatvezető: Lutár Patrícia Unix-Linux alapok I. gyakorlatvezető: Lutár Patrícia Ez a dokumentum az órán bemutatott alapparancsoknak egy vázlatos áttekintése. A parancsokhoz tartozó kapcsolók/opciók (flagek) felsorolása nem teljes.

Részletesebben

S, mint secure. Nagy Attila Gábor Wildom Kft. nagya@wildom.com

S, mint secure. Nagy Attila Gábor Wildom Kft. nagya@wildom.com S, mint secure Wildom Kft. nagya@wildom.com Egy fejlesztő, sok hozzáférés Web alkalmazások esetében a fejlesztést és a telepítést általában ugyanaz a személy végzi Több rendszerhez és géphez rendelkezik

Részletesebben

vázlat Bányász Gábor Kardos Gergely v0.6 2005.04.29.

vázlat Bányász Gábor Kardos Gergely v0.6 2005.04.29. LINUX ALAPÚ HÁLÓZATOK vázlat Bányász Gábor Kardos Gergely v0.6 2005.04.29. Tartalomjegyzék LINUX ALAPÚ HÁLÓZATOK... 1 1.... 7 1.1 BEVEZETÉS... 7 1.2 INSTALLÁLÁS... 7 1.3 A LINUX RENDSZERMAG ÁTTEKINTÉSE...

Részletesebben

LINUX PMB2506-2 LINUXOS PARANCSOK ÉS HASZNÁLATUK - GRUB

LINUX PMB2506-2 LINUXOS PARANCSOK ÉS HASZNÁLATUK - GRUB LINUX PMB2506-2 LINUXOS PARANCSOK ÉS HASZNÁLATUK - GRUB LINUX PARANCSOK ÉS HASZNÁLATUK ls: listázás -l részletes lista -a rejtett fájlok megjelenítése cp: fájlok másolása -i Már létező cél felülírása előtt

Részletesebben

II. Mérés SZÉCHENYI ISTVÁN EGYETEM GYŐR TÁVKÖZLÉSI TANSZÉK

II. Mérés SZÉCHENYI ISTVÁN EGYETEM GYŐR TÁVKÖZLÉSI TANSZÉK Mérési Utasítás Linux/Unix jogosultságok és fájlok kezelése Linux fájlrendszerek és jogosultságok Linux alatt, az egyes fájlokhoz való hozzáférések szabályozása érdekében a fájlokhoz tulajdonost, csoportot

Részletesebben

Hálózati adminisztráció Linux (Ubuntu 8.04) 7. gyakorlat

Hálózati adminisztráció Linux (Ubuntu 8.04) 7. gyakorlat Hálózati adminisztráció Linux (Ubuntu 8.04) 7. gyakorlat Johanyák Zsolt Csaba 1 1. Belépés és fájlkezelés Azonosító: hallgato Jelszó: hallgato Átváltás karakteres konzolra: Ctrl+Alt+F1.. Visszaváltás grafikus

Részletesebben

Opensuse automatikus telepítése

Opensuse automatikus telepítése Leírás www.npsh.hu Opensuse automatikus telepítése Tartalomjegyzék I. Automatikus telepítés indokai... 3 II. Automatikus telepítés lehetőségei opensuse rendszerrel...3 III. Automatikus telepítés előkészítése...

Részletesebben

Saját Subversion tároló üzemeltetése i. Saját Subversion tároló üzemeltetése

Saját Subversion tároló üzemeltetése i. Saját Subversion tároló üzemeltetése i Saját Subversion tároló üzemeltetése ii KÖZREMŰKÖDŐK CÍM : Saját Subversion tároló üzemeltetése TEVÉKENYSÉG NÉV DÁTUM ALÁÍRÁS ÍRTA Jeszenszky, Péter 2014. február 16. VERZIÓTÖRTÉNET VERZIÓ DÁTUM LEÍRÁS

Részletesebben

Hardver és szoftver követelmények

Hardver és szoftver követelmények Java-s Nyomtatványkitöltő Program Súgó Telepítési útmutató Hardver és szoftver követelmények A java-s nyomtatványkitöltő program az alábbi hardverigényt támasztja a számítógéppel szemben: 400 MHz órajelű

Részletesebben

MS Windows XP Professional SP2 telepítés virtuális gépre. ember@vodafone.hu

MS Windows XP Professional SP2 telepítés virtuális gépre. ember@vodafone.hu MS Windows XP Professional SP2 telepítés virtuális gépre 1 Előzmények Új gép esetén meg kell győződnünk arról, hogy a gép XP kompatibilis Lehetséges, hogy csak Vista drivereket kínál a gyártó a géphez,

Részletesebben

A GeoEasy telepítése. Tartalomjegyzék. Hardver, szoftver igények. GeoEasy telepítése. GeoEasy V2.05 Geodéziai Feldolgozó Program

A GeoEasy telepítése. Tartalomjegyzék. Hardver, szoftver igények. GeoEasy telepítése. GeoEasy V2.05 Geodéziai Feldolgozó Program A GeoEasy telepítése GeoEasy V2.05 Geodéziai Feldolgozó Program (c)digikom Kft. 1997-2008 Tartalomjegyzék Hardver, szoftver igények GeoEasy telepítése A hardverkulcs Hálózatos hardverkulcs A GeoEasy indítása

Részletesebben

Linux alapismeretek. Felhasználó Felhasználói programok (folyamatok) Rendszerkönyvtárak (rendszerhívások) Segédprogramok (utility)

Linux alapismeretek. Felhasználó Felhasználói programok (folyamatok) Rendszerkönyvtárak (rendszerhívások) Segédprogramok (utility) Készítette: Petróczy Tibor*Ide írhatja a cég nevét+ Linux alapismeretek, kitekintő 1 Linux alapismeretek Linux történeti áttekintés 1960-as évek MIT -> MULTICS (MULTiplexed Information and Computing Service)

Részletesebben

OCSP Stapling. Az SSL kapcsolatok sebességének növelése Apache, IIS és NginX szerverek esetén 1(10)

OCSP Stapling. Az SSL kapcsolatok sebességének növelése Apache, IIS és NginX szerverek esetén 1(10) OCSP Stapling Az SSL kapcsolatok sebességének növelése Apache, IIS és NginX szerverek esetén 1(10) 1. Tartalomjegyzék 1. Tartalomjegyzék... 2 2. Bevezető... 3 3. OCSP Stapling támogatással rendelkező webszerverek...

Részletesebben

Linux alapok. Parancsok általános alakja parancs kapcsolók paraméterek

Linux alapok. Parancsok általános alakja parancs kapcsolók paraméterek Linux alapok Parancsok általános alakja parancs kapcsolók paraméterek Könyvtárszerkezet abszolút útvonal útvonal megadása a gyökérből kiindulva / gyökérkönyvtár relatív útvonal útvonal megadása az aktuális

Részletesebben

A GeoEasy telepítése. Tartalomjegyzék. Hardver, szoftver igények. GeoEasy telepítése. GeoEasy V2.05+ Geodéziai Feldolgozó Program

A GeoEasy telepítése. Tartalomjegyzék. Hardver, szoftver igények. GeoEasy telepítése. GeoEasy V2.05+ Geodéziai Feldolgozó Program A GeoEasy telepítése GeoEasy V2.05+ Geodéziai Feldolgozó Program (c)digikom Kft. 1997-2010 Tartalomjegyzék Hardver, szoftver igények GeoEasy telepítése A hardverkulcs Hálózatos hardverkulcs A GeoEasy indítása

Részletesebben

1.2. NFS kliens telepítése és beállítása

1.2. NFS kliens telepítése és beállítása Hálózati adminisztráció Linux (Ubuntu 9.04) 10. gyakorlat Johanyák Zsolt Csaba 1 NFS és Samba szolgáltatások telepítése és beállítása Az NFS segítségével könyvtárakat oszthatunk meg Linux operációs rendszert

Részletesebben

Linux rendszergazda tanfolyamok

Linux rendszergazda tanfolyamok Linux rendszergazda tanfolyamok Linux tanfolyamaink államilag akkreditált tanfolyamok, melyekhez sikeres vizsga esetén oklevelet a Kurzus- Felnőttképző iskola állít ki. A tanfolyamokat jellemzően pénteken

Részletesebben

Informatikai Rendszerek Intézete Gábor Dénes Foiskola. Operációs rendszerek - 105 1. oldal LINUX

Informatikai Rendszerek Intézete Gábor Dénes Foiskola. Operációs rendszerek - 105 1. oldal LINUX 1. oldal LINUX 2. oldal UNIX történet Elozmény: 1965 Multics 1969 Unix (Kernighen, Thompson) 1973 Unix C nyelven (Ritchie) 1980 UNIX (lényegében a mai forma) AT&T - System V Microsoft - Xenix Berkeley

Részletesebben

A Debian, mint Desktop Operációs Rendszer

A Debian, mint Desktop Operációs Rendszer A Debian, mint Desktop Operációs Rendszer Ez a dokumentum segítséget nyújt a Linux mindennapos használatához, a dokumentumszerkesztéstől a video- és zenelejátszáson át a böngészésig. Az itt felhasznált

Részletesebben

Szkriptnyelvek. 1. UNIX shell

Szkriptnyelvek. 1. UNIX shell Szkriptnyelvek 1. UNIX shell Szkriptek futtatása Parancsértelmez ő shell script neve paraméterek shell script neve paraméterek Ebben az esetben a szkript tartalmazza a parancsértelmezőt: #!/bin/bash Szkriptek

Részletesebben

A L i n u x r u h á j a

A L i n u x r u h á j a A L i n u x r u h á j a Disztribúciók és azok sajátosságai Ablakkezelők DE-EFK Egészségügyi Ügyvitelszervező Szak Linux c. tantárgy 2006 I. félév D i s z t r i b ú c i ó f o g a l m a A Linux-disztribúció

Részletesebben

Hálózati rendszerek adminisztrációja JunOS OS alapokon

Hálózati rendszerek adminisztrációja JunOS OS alapokon Hálózati rendszerek adminisztrációja JunOS OS alapokon - áttekintés és példák - Varga Pál pvarga@tmit.bme.hu Áttekintés Általános laborismeretek Junos OS bevezető Routing - alapok Tűzfalbeállítás alapok

Részletesebben

Az internet ökoszisztémája és evolúciója. Gyakorlat 1

Az internet ökoszisztémája és evolúciója. Gyakorlat 1 Az internet ökoszisztémája és evolúciója Gyakorlat 1 GNS3: installálás és konfiguráció GNS3: hálózatszimulátor Valódi router/hoszt image-ek hálózatba kapcsolása emulált linkeken keresztül: CISCO, Juniper,

Részletesebben

Egy egyszerű, gyors és szabad újratelepítő eszköz: upi

Egy egyszerű, gyors és szabad újratelepítő eszköz: upi Egy egyszerű, gyors és szabad újratelepítő eszköz: upi Networkshop 2006 Miskolc Marton József Ernő BME OMIKK Tartalom Bevezetés motivációk egy gépképterítő használatára Követelmények

Részletesebben

Operációs rendszerek. Az X Window rendszer

Operációs rendszerek. Az X Window rendszer Operációs rendszerek X Windows rendszer Az X Window rendszer Grafikus felhasználói felületet biztosító alkalmazás és a kapcsolódó protokoll 1983-84: a Massachusetts Institute of Technology-n (MIT, USA).

Részletesebben

Készítette: Csatlós István 2010-ben

Készítette: Csatlós István 2010-ben Készítette: Csatlós István 2010-ben 1 A Linux ősei a ngyszámítógépes Unixok voltak Próbálkozások PC-re írt kisebb rendszerekkel: Minix A 386-os processzor lehetőségeinek kihasználása 1991-ben elkészül

Részletesebben

iseries Client Access Express - Mielőtt elkezdi

iseries Client Access Express - Mielőtt elkezdi iseries Client Access Express - Mielőtt elkezdi iseries Client Access Express - Mielőtt elkezdi ii iseries: Client Access Express - Mielőtt elkezdi Tartalom Rész 1. Client Access Express - Mielőtt elkezdi.................

Részletesebben

Tudás Reflektor. Copyright 2011; Kodácsy Tamás; E-mail: kodacsy.tamas@kodasoft.hu

Tudás Reflektor. Copyright 2011; Kodácsy Tamás; E-mail: kodacsy.tamas@kodasoft.hu Tudás Reflektor A Társadalmi Megújulás Operatív Program 4.1.3. számú, A felsőoktatási szolgáltatások rendszerszintű fejlesztése Központi/felsőoktatási Validációs Rendszer projekt keretében készült olyan

Részletesebben

Linux fájlrendszerek. Papp Zsolt. Rendszermérnök, Novell PSH. papp.zsolt@npsh.hu

Linux fájlrendszerek. Papp Zsolt. Rendszermérnök, Novell PSH. papp.zsolt@npsh.hu Linux fájlrendszerek Papp Zsolt Rendszermérnök, Novell PSH papp.zsolt@npsh.hu Az előadásról Mi az a fájlrendszer? Naplózó fájlrendszerek Hol léteznek a fájlrendszerek Elérhető fájlrendszerek Linux alatt

Részletesebben

FTP Az FTP jelentése: File Transfer Protocol. Ennek a segítségével lehet távoli szerverek és a saját gépünk között nagyobb állományokat mozgatni. Ugyanez a módszer alkalmas arra, hogy a kari web-szerveren

Részletesebben

Médiatár. Rövid felhasználói kézikönyv

Médiatár. Rövid felhasználói kézikönyv Médiatár Rövid felhasználói kézikönyv Tartalomjegyzék Bevezetés Tartalomjegyzék Bevezetés Bevezetés... 3 Kezdô gondolatok... 4 Hálózati követelmények... 4 Támogatott operációs rendszerek a számítógépeken...

Részletesebben

1. tétel. A kommunikáció információelméleti modellje. Analóg és digitális mennyiségek. Az információ fogalma, egységei. Informatika érettségi (diák)

1. tétel. A kommunikáció információelméleti modellje. Analóg és digitális mennyiségek. Az információ fogalma, egységei. Informatika érettségi (diák) 1. tétel A kommunikáció információelméleti modellje. Analóg és digitális mennyiségek. Az információ fogalma, egységei Ismertesse a kommunikáció általános modelljét! Mutassa be egy példán a kommunikációs

Részletesebben

Windows há lo záti ádminisztrá cio gyákorlát

Windows há lo záti ádminisztrá cio gyákorlát Windows há lo záti ádminisztrá cio gyákorlát Dr. Johanyák Zsolt Csaba http://johanyak.hu Parancssori alapok (CMD.EXE) A CMD.EXE-t használó parancssori utasításokat két csoportba oszthatjuk aszerint, hogy

Részletesebben

Hogyan telepíthetsz fel Arch linuxot

Hogyan telepíthetsz fel Arch linuxot Hogyan telepíthetsz fel Arch linuxot Már régóta kerestem valami jó kis cikket, ami viszonylag részletesen bemutatja ennek a nagyszerű disztribúciónak a telepítését. Eddig semmit nem találtam, de ma végre

Részletesebben

Szilipet programok telepítése Hálózatos (kliens/szerver) telepítés Windows 7 operációs rendszer alatt

Szilipet programok telepítése Hálózatos (kliens/szerver) telepítés Windows 7 operációs rendszer alatt Szilipet programok telepítése Hálózatos (kliens/szerver) telepítés Windows 7 operációs rendszer alatt segédlet A Szilipet programok az adatok tárolásához Firebird adatbázis szervert használnak. Hálózatos

Részletesebben

CentOS 7 OTRS telepítése, beállítása

CentOS 7 OTRS telepítése, beállítása CentOS 7 OTRS telepítése, beállítása Az OTRS egy nagyon jól használható hibajegykezelő rendszer. Az IBM cég áll a szoftver mögött, ami Perl nyelven íródott. A közösségi verziót a https://www.otrs.com/try/

Részletesebben

Alap protokollok. NetBT: NetBIOS over TCP/IP: Name, Datagram és Session szolgáltatás.

Alap protokollok. NetBT: NetBIOS over TCP/IP: Name, Datagram és Session szolgáltatás. Alap protokollok NetBT: NetBIOS over TCP/IP: Name, Datagram és Session szolgáltatás. SMB: NetBT fölötti főleg fájl- és nyomtató megosztás, de named pipes, mailslots, egyebek is. CIFS:ugyanaz mint az SMB,

Részletesebben

SDX Professional 1.0 Telepítési leírás

SDX Professional 1.0 Telepítési leírás SDX Professional 1.0 Telepítési leírás Készült: 2003. július 21. Utolsó módosítás időpontja: 2004. szeptember 22. E-Group Magyarország Rt. Tartalomjegyzék 1. Bevezetés...3 2. Hardver és szoftver követelmények...3

Részletesebben

Az állományok kezelésére használt fontosabb parancsok

Az állományok kezelésére használt fontosabb parancsok Függelék a 3 fejezethez Az állományok kezelésére használt fontosabb parancsok Tartalom Az ls parancs1 A mkdir parancs2 Az rmdir parancs2 A cp parancs3 A rm parancs4 Az mv parancs4 Az állományok kezeléséhez

Részletesebben

Digitális írástudás 2012. március 13. TÁMOP-5.3.1-C-09/2-2010-0068 Trambulin

Digitális írástudás 2012. március 13. TÁMOP-5.3.1-C-09/2-2010-0068 Trambulin Digitális írástudás 2012. március 13. TÁMOP-5.3.1-C-09/2-2010-0068 Trambulin Cél: A képzés célja, hogy a projekt résztvevői tudják kezelni a számítógépet és perifériáit, ismerjék a szoftvereket. Képessé

Részletesebben

Telepítési útmutató a Solid Edge ST7-es verziójához Solid Edge

Telepítési útmutató a Solid Edge ST7-es verziójához Solid Edge Telepítési útmutató a Solid Edge ST7-es verziójához Solid Edge Tartalomjegyzék Bevezetés 2 Szükséges hardver és szoftver konfiguráció 3 Testreszabások lementése előző Solid Edge verzióból 4 Előző Solid

Részletesebben

13. Tárgymutató. Windows XP alapokon

13. Tárgymutató. Windows XP alapokon Windows XP alapokon 13. Tárgymutató Ablakok elemei...16 ablak határvonal...18 címsor...17 előző méret gomb...18 kilépés gomb...17 kis méret gomb...17 teljes méret gomb...18 vezérlőmenü...19 fogalma...15

Részletesebben

1. A Windows Vista munkakörnyezete 1

1. A Windows Vista munkakörnyezete 1 Előszó xi 1. A Windows Vista munkakörnyezete 1 1.1. Bevezetés 2 1.2. A munka megkezdése és befejezése 4 1.2.1. A számítógép elindítása 4 1.2.2. Az üdvözlőképernyő 5 1.2.3. A saját jelszó megváltoztatása

Részletesebben

1. Alapok. #!/bin/bash

1. Alapok. #!/bin/bash 1. oldal 1.1. A programfájlok szerkezete 1. Alapok A bash programok tulajnképpen egyszerű szöveges fájlok, amelyeket bármely szövegszerkesztő programmal megírhatunk. Alapvetően ugyanazokat a at használhatjuk

Részletesebben

A legfontosabb DOS parancsok

A legfontosabb DOS parancsok A legfontosabb DOS parancsok A DOS parancsok általános formája: KULCSSZÓ paraméterek Az utasítások akár kis-, akár nagybetűkkel is írhatók, a DOS nem tesz köztük különbséget. A kulcsszó és az első paraméter

Részletesebben

Léteznek nagyon jó integrált szoftver termékek a feladatra. Ezek többnyire drágák, és az üzemeltetésük sem túl egyszerű.

Léteznek nagyon jó integrált szoftver termékek a feladatra. Ezek többnyire drágák, és az üzemeltetésük sem túl egyszerű. 12. Felügyeleti eszközök Néhány számítógép és szerver felügyeletét viszonylag egyszerű ellátni. Ha sok munkaállomásunk (esetleg több ezer), vagy több szerverünk van, akkor a felügyeleti eszközök nélkül

Részletesebben

7. Laboratóriumi gyakorlat: Vezérlési szerkezetek II.

7. Laboratóriumi gyakorlat: Vezérlési szerkezetek II. 7. Laboratóriumi gyakorlat: Vezérlési szerkezetek II. A gyakorlat célja: 1. A shell vezérlő szerkezetei használatának gyakorlása. A használt vezérlő szerkezetek: if/else/fi, for, while while, select, case,

Részletesebben

italc felhasználói dokumentáció

italc felhasználói dokumentáció ITALC Felhasználói Leírás www.npsh.hu italc felhasználói dokumentáció a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium részére Védjegyek és Jogi nyilatkozat Copyright Novell, Inc. Minden jog fenntartva. A Novell, és

Részletesebben

Debian mint Desktop Operációs rendszer

Debian mint Desktop Operációs rendszer Debian mint Desktop Operációs rendszer Ez a dokumentum segítséget nyújt a Linux mindennapos használatához, a dokumentumszerkesztéstől a video- és zenelejátszáson át a böngészésig. Az itt felhasznált programok,

Részletesebben

Java-s Nyomtatványkitöltő Program Súgó

Java-s Nyomtatványkitöltő Program Súgó Java-s Nyomtatványkitöltő Program Súgó Hálózatos telepítés Windows és Linux operációs rendszereken A program nem használja a Registry-t. A program három könyvtárstruktúrát használ, melyek a következők:

Részletesebben

Image Processor BarCode Service. Felhasználói és üzemeltetői kézikönyv

Image Processor BarCode Service. Felhasználói és üzemeltetői kézikönyv Image Processor BarCode Service Áttekintés CIP-BarCode alkalmazás a Canon Image Processor programcsomag egyik tagja. A program feladata, hogy sokoldalú eszközt biztosítson képállományok dokumentumkezelési

Részletesebben

Az Evolut Főkönyv program telepítési és beállítási útmutatója v2.0

Az Evolut Főkönyv program telepítési és beállítási útmutatója v2.0 Az Evolut Főkönyv program telepítési és beállítási útmutatója v2.0 Az Ön letölthető fájl tartalmazza az Evolut Főkönyv 2013. program telepítőjét. A jelen leírás olyan telepítésre vonatkozik, amikor Ön

Részletesebben

Könyvtári címkéző munkahely

Könyvtári címkéző munkahely Könyvtári címkéző munkahely Tartalomjegyzék A RENDSZER HARDVER ELEMEI...3 1 RFID CÍMKÉK... 3 2 RFID ASZTALI OLVASÓ... 3 A RENDSZER SZOFTVER ELEMEI... 4 1 KÖNYV CÍMKÉZŐ MUNKAÁLLOMÁS... 4 2 A PC- S SZOFTVEREK

Részletesebben

SZÁMÍTÓGÉP HÁLÓZATOK BEADANDÓ ESSZÉ. A Windows névfeloldási szolgáltatásai

SZÁMÍTÓGÉP HÁLÓZATOK BEADANDÓ ESSZÉ. A Windows névfeloldási szolgáltatásai SZÁMÍTÓGÉP HÁLÓZATOK BEADANDÓ ESSZÉ A Windows névfeloldási szolgáltatásai Jaszper Ildikó jaszper.ildiko@stud.u-szeged.hu Jaszper.Ildiko@posta.hu Budapest, 2007. május 19. - 1 - TARTALOMJEGYZÉK 1. Névfeloldás...

Részletesebben

SZOFTVER = a számítógépet működtető és az azon futó programok összessége.

SZOFTVER = a számítógépet működtető és az azon futó programok összessége. SZOFTVEREK SZOFTVER = a számítógépet működtető és az azon futó programok összessége. Programok Programnak nevezzük egy algoritmus valamelyik számítógépes programnyelven való leírását, amely a számítógép

Részletesebben

G Data MasterAdmin 9 0 _ 09 _ 3 1 0 2 _ 2 0 2 0 # r_ e p a P ch e T 1

G Data MasterAdmin 9 0 _ 09 _ 3 1 0 2 _ 2 0 2 0 # r_ e p a P ch e T 1 G Data MasterAdmin TechPaper_#0202_2013_09_09 1 Tartalomjegyzék G Data MasterAdmin... 3 Milyen célja van a G Data MasterAdmin-nak?... 3 Hogyan kell telepíteni a G Data MasterAdmin-t?... 4 Hogyan kell aktiválni

Részletesebben

FTP szerver telepítése

FTP szerver telepítése FTP szerver telepítése Pure-FTPd szerver telepítése Debian GNU/Linux Squeeze rendszeren - Jegyzet Szerző: Sallai András Copyright Sallai András, 2011 Licenc: GFDL Weblap: http://szit.hu Verzió: 0.02 (2011.03.16)

Részletesebben

Hálózati ismeretek. Az együttműködés szükségessége:

Hálózati ismeretek. Az együttműködés szükségessége: Stand alone Hálózat (csoport) Az együttműködés szükségessége: közös adatok elérése párhuzamosságok elkerülése gyors eredményközlés perifériák kihasználása kommunikáció elősegítése 2010/2011. őszi félév

Részletesebben

Számítógépes alapismeretek 2.

Számítógépes alapismeretek 2. Számítógépes alapismeretek 2. 1/7 Kitöltő adatai: Név: Osztály: E-mail cím: 2/7 Kérdések: Mire szolgál az asztal? Az ideiglenesen törölt fájlok tárolására. A telepített alkalmazások tárolására. A telepített

Részletesebben

Zimbra levelező rendszer

Zimbra levelező rendszer Zimbra levelező rendszer Budapest, 2011. január 11. Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék... 2 Dokumentum információ... 3 Változások... 3 Bevezetés... 4 Funkciók... 5 Email... 5 Társalgás, nézetek, és keresés...

Részletesebben

Köszönetnyilvánítás... xv Bevezetés az otthoni hálózatok használatába... xvii. A könyv jellegzetességei és jelölései... xxi Segítségkérés...

Köszönetnyilvánítás... xv Bevezetés az otthoni hálózatok használatába... xvii. A könyv jellegzetességei és jelölései... xxi Segítségkérés... Köszönetnyilvánítás... xv Bevezetés az otthoni hálózatok használatába... xvii A könyvben szereplő operációs rendszerek...xviii Feltételezések...xviii Minimális rendszerkövetelmények... xix Windows 7...

Részletesebben

1. Üres merevlemez gépbe helyezése, Boot a CD1 telepíto lemezrol (Hiba esetén video állítása VGA módra F4 billentyüvel, )

1. Üres merevlemez gépbe helyezése, Boot a CD1 telepíto lemezrol (Hiba esetén video állítása VGA módra F4 billentyüvel, ) / LINUX-1. FELADATMEGOLDÁSA A. Az UHU-Linux telepítése 1. Üres merevlemez gépbe helyezése, Boot a CD1 telepíto lemezrol (Hiba esetén video állítása VGA módra F4 billentyüvel, ) 2. Telepítés kiválasztása

Részletesebben

Bérprogram vásárlásakor az Ügyfélnek e-mailben és levélben is megküldjük a termék letöltéséhez és aktiválásához szükséges termékszámot.

Bérprogram vásárlásakor az Ügyfélnek e-mailben és levélben is megküldjük a termék letöltéséhez és aktiválásához szükséges termékszámot. Telepítés Bérprogram vásárlásakor az Ügyfélnek e-mailben és levélben is megküldjük a termék letöltéséhez és aktiválásához szükséges termékszámot. A programot honlapunkról, az alábbi linkről tudják letölteni:

Részletesebben

A számítástechnika gyakorlata WIN 2000 I. Szerver, ügyfél Protokoll NT domain, Peer to Peer Internet o WWW oftp opop3, SMTP. Webmail (levelező)

A számítástechnika gyakorlata WIN 2000 I. Szerver, ügyfél Protokoll NT domain, Peer to Peer Internet o WWW oftp opop3, SMTP. Webmail (levelező) A számítástechnika gyakorlata WIN 2000 I. Szerver, ügyfél Protokoll NT domain, Peer to Peer Internet o WWW oftp opop3, SMTP Bejelentkezés Explorer (böngésző) Webmail (levelező) 2003 wi-3 1 wi-3 2 Hálózatok

Részletesebben

Titkosítás NetWare környezetben

Titkosítás NetWare környezetben 1 Nyílt kulcsú titkosítás titkos nyilvános nyilvános titkos kulcs kulcs kulcs kulcs Nyilvános, bárki által hozzáférhető csatorna Nyílt szöveg C k (m) Titkosított szöveg Titkosított szöveg D k (M) Nyílt

Részletesebben

Windows Server 2008 Standard telepítése lépésenként VirtualBox virtuális gépbe

Windows Server 2008 Standard telepítése lépésenként VirtualBox virtuális gépbe Windows Server 2008 Standard telepítése lépésenként VirtualBox virtuális gépbe Rádi Viktor 1. Bevezetés 1.1. Célok Ez a bemutató a hallgatókat hivatott segíteni a VirtualBox használatának elsajátításában

Részletesebben

KIRA. KIRA rendszer. Telepítési útmutató v1

KIRA. KIRA rendszer. Telepítési útmutató v1 KIRA rendszer Telepítési útmutató v1 1. Bevezetés A dokumentáció, illetve a dokumentáció mellékleteként megtalálható állományok segítségével készíthető fel a kliens oldali számítógép a KIRA rendszer működtetésére.

Részletesebben

Informatika szintmérő-érettségi tételek 2015. február

Informatika szintmérő-érettségi tételek 2015. február 1.oldal (17) Háttértár- és könyvtárkezelés A számítógépes munka során háttértárolókat kezelünk, amin partíciók vannak. Egyegy partíción több ezer állományt tárolnak. A partíciót az áttekinthető felhasználás

Részletesebben

Szerver-üzemeltetés - Tudásközpont, Pécs

Szerver-üzemeltetés - Tudásközpont, Pécs Szerver-üzemeltetés - Tudásközpont, Pécs Hamburger György, informatikai osztályvezető hamburger.gyorgy@lib.pte.hu Az alapötlet Munkaállomások tömeges telepítése megoldott. Kamatoztassuk a tapasztalatokat

Részletesebben

OE-NIK 2010/11 ősz OE-NIK. 2010. ősz

OE-NIK 2010/11 ősz OE-NIK. 2010. ősz 2010/11 ősz 1. Word / Excel 2. Solver 3. ZH 4. Windows 5. Windows 6. ZH 7. HTML 8. HTML 9. ZH 10. Adatszerkezetek, változók, tömbök 11. Számábrázolási kérdések 12. ZH 13. Pótlás A Windows felhasználói

Részletesebben

Integrált-HardverSzoftver-Rendszer

Integrált-HardverSzoftver-Rendszer Integrált-HardverSzoftver-Rendszer dldh.hu dldh.hu/webshop Direct Line Kft DirectLine1 Direct-Line Kft. 2330-Dunaharaszti Jedlik Ányos u. 14. email: info@dldh.hu weblap: www.dldh.hu Történet A Direct-Line

Részletesebben

ELSŐ LÉPÉSEK A SZÁMÍTÓGÉPEK RODALMÁBA AMIT A SZÁMÍTÓGÉPEKRŐL TUDNI ÉRDEMES

ELSŐ LÉPÉSEK A SZÁMÍTÓGÉPEK RODALMÁBA AMIT A SZÁMÍTÓGÉPEKRŐL TUDNI ÉRDEMES ELSŐ LÉPÉSEK A SZÁMÍTÓGÉPEK RODALMÁBA AMIT A SZÁMÍTÓGÉPEKRŐL TUDNI ÉRDEMES Számítógép = Univerzális gép! Csupán egy gép a sok közül, amelyik pontosan azt csinálja, amit mondunk neki. Hardver A számítógép

Részletesebben

PHP-MySQL. Adatbázisok gyakorlat

PHP-MySQL. Adatbázisok gyakorlat PHP-MySQL Adatbázisok gyakorlat Weboldalak és adatbázisok Az eddigiek során megismertük, hogyan lehet a PHP segítségével dinamikus weblapokat készíteni. A dinamikus weboldalak az esetek többségében valamilyen

Részletesebben

VirtualBox, Debian telepítés

VirtualBox, Debian telepítés VirtualBox, Debian telepítés 1 VirtualBox Az Oracle VirtualBox egy x86-alapú (azaz AMD vagy Intel rendszerekre kifejlesztett), több platformon is futtatható virtualizációs program. A segítségével virtuális

Részletesebben

Digitális fényképezőgép Szoftver útmutató

Digitális fényképezőgép Szoftver útmutató EPSON Digitális fényképezőgép / Digitális fényképezőgép Szoftver útmutató Minden jog fenntartva. Jelen kézikönyv a SEIKO EPSON CORPORATION előzetes írásbeli engedélye nélkül sem részben sem egészben nem

Részletesebben

Geotechnika II. (NGB-SE005-2) Geo5 használat

Geotechnika II. (NGB-SE005-2) Geo5 használat Geotechnika II. (NGB-SE005-2) Geo5 használat A Geo5 szoftvert (1. házi feladathoz opcióként, 2. házi feladathoz kötelezően) online felületen keresztül, távoli asztal kapcsolattal lehet használni. Az ehhez

Részletesebben

ECDL Információ és kommunikáció

ECDL Információ és kommunikáció 1. rész: Információ 7.1 Az internet 7.1.1 Fogalmak és szakkifejezések 7.1.2 Biztonsági megfontolások 7.1.3 Első lépések a webböngésző használatában 7.1.4 A beállítások elévégzése 7.1.1.1 Az internet és

Részletesebben

Előadás témája: DVR-ek és hálózati beállításuk Szentandrási-Szabó Attila Műszaki és kereskedelmi igazgató

Előadás témája: DVR-ek és hálózati beállításuk Szentandrási-Szabó Attila Műszaki és kereskedelmi igazgató Előadás témája: DVR-ek és hálózati beállításuk Előadó: Szentandrási-Szabó Attila Műszaki és kereskedelmi igazgató 720p AHD valós idejű DVR-ek Duál technológia (analóg/ahd) Automatikus videojel felismerés

Részletesebben

3Sz-s Kft. Tisztelt Felhasználó!

3Sz-s Kft. Tisztelt Felhasználó! 3Sz-s Kft. 1158 Budapest, Jánoshida utca 15. Tel: (06-1) 416-1835 / Fax: (06-1) 419-9914 E-mail: zk@3szs. hu / Web: http://www. 3szs. hu Tisztelt Felhasználó! Köszönjük, hogy telepíti az AUTODATA 2007

Részletesebben

1. Origin telepítése. A telepítő első képernyőjén kattintson a Next gombra:

1. Origin telepítése. A telepítő első képernyőjén kattintson a Next gombra: 1. Origin telepítése Az Origin telepítéséhez tegye be az Origin CD-t a CDROM-ba, majd kattintson az Origin 7.5 hivatkozásra, miután elindult a CD behelyezésekor a telepítő program. Ha nem indulna el a

Részletesebben

Rendszerkezelési útmutató

Rendszerkezelési útmutató Rendszerkezelési útmutató Medtronic MiniMed Northridge, CA 91325 USA 800-646-4633 (800-MiniMed) 818.576.5555 www.minimed.com Képviselet az Európai Unióban: Medtronic B.V. Earl Bakkenstraat 10 6422 PJ Heerlen

Részletesebben

Bejelentkezés az egyetemi hálózatba és a számítógépre

Bejelentkezés az egyetemi hálózatba és a számítógépre - 1 - Bejelentkezés az egyetemi hálózatba és a számítógépre 1. lépés: az Egyetem Novell hálózatába történő bejelentkezéskor az alábbi képernyő jelenik meg: az első sorban a felhasználónevet, a második

Részletesebben

SC Kérdés. SC Kérdés. SC Kérdés

SC Kérdés. SC Kérdés. SC Kérdés Melyik Windows Vista verzióról lehet melyik Windows 7 verzióra helyben frissíteni? Windows Vista Business -> Windows 7 Professional Windows Vista Business -> Windows 7 Home Premium Windows Vista Ultimate

Részletesebben

WebEC kliens számítógép telepítése és szükséges feltételek beállítása, az alábbi ellenőrző lista alapján történik.

WebEC kliens számítógép telepítése és szükséges feltételek beállítása, az alábbi ellenőrző lista alapján történik. WebEC kliens számítógép telepítése és szükséges feltételek beállítása, az alábbi ellenőrző lista alapján történik.! Feltétel a helyi tűzfalon engedélyezve legyenek a 2443 és a 6443-as portok. 1. HW/SW

Részletesebben

Általános nyomtató meghajtó útmutató

Általános nyomtató meghajtó útmutató Általános nyomtató meghajtó útmutató Brother Universal Printer Driver (BR-Script3) Brother Mono Universal Printer Driver (PCL) Brother Universal Printer Driver (Inkjet) B verzió HUN 1 Áttekintés 1 A Brother

Részletesebben

Windows hálózati adminisztráció segédlet a gyakorlati órákhoz

Windows hálózati adminisztráció segédlet a gyakorlati órákhoz Windows hálózati adminisztráció segédlet a gyakorlati órákhoz Szerver oldal: Kliens oldal: 6. Tartományi megosztások 1. A belső hálózat konfigurálása Hozzuk létre a virtuális belső hálózatunkat. INTERNET

Részletesebben

Mobil Telefonon Keresztüli Felügyelet Felhasználói Kézikönyv

Mobil Telefonon Keresztüli Felügyelet Felhasználói Kézikönyv Mobil Telefonon Keresztüli Felügyelet Felhasználói Kézikönyv Tartalomjegyzék 1. Symbian rendszer...2 1.1 Funkciók és követelmények...2 1.2 Telepítés és használat...2 2. Windows Mobile rendszer...6 2.1

Részletesebben

PDF DOKUMENTUMOK LÉTREHOZÁSA

PDF DOKUMENTUMOK LÉTREHOZÁSA PDF DOKUMENTUMOK LÉTREHOZÁSA A Portable Document Format (PDF) az Adobe Systems által kifejlesztett bináris fájlformátum. Ebben a formátumban dokumentumok tárolhatók, amelyek különbözı szoftverekkel, hardverekkel

Részletesebben

A Novitax ügyviteli programrendszer első telepítése

A Novitax ügyviteli programrendszer első telepítése Telepítő fájl letöltése honlapunkról A Novitax ügyviteli programrendszer első telepítése A honlapunkon (www.novitax.hu) található telepítő fájlt (novitax2007-setup.exe) le kell tölteni a számítógép egy

Részletesebben

Vonalkód olvasó rendszer. Specifikáció Vonalkód olvasó rendszer SoftMaster Kft. [1]

Vonalkód olvasó rendszer. Specifikáció Vonalkód olvasó rendszer SoftMaster Kft. [1] Specifikáció Vonalkód olvasó rendszer SoftMaster Kft. [1] T a r t a l o m j e g y z é k 1 Bevezetés... 3 1.1 A rendszer rövid leírása... 3 1.2 A dokumentum célja... 3 1.3 A rendszer komponensei... 3 1.4

Részletesebben

Hálózati operációs rendszerek II. OES biztonsági rendszere

Hálózati operációs rendszerek II. OES biztonsági rendszere Hálózati operációs rendszerek II. OES biztonsági rendszere OES biztonsági rendszere Többszintű rendszer Bejelentkezés Fájlrendszer edirectory Public Key Infrastructure (PKI) Szerver konzol Autentikáció

Részletesebben

Dropbox - online fájltárolás és megosztás

Dropbox - online fájltárolás és megosztás Dropbox - online fájltárolás és megosztás web: https://www.dropbox.com A Dropbox egy felhő-alapú fájltároló és megosztó eszköz, melynek lényege, hogy a különböző fájlokat nem egy konkrét számítógéphez

Részletesebben

A telepítési útmutató tartalma

A telepítési útmutató tartalma 1 A telepítési útmutató tartalma 3 Kompatibilitás és rendszerkövetelmények A telepítési folyamat röviden 4 A telepítés indítása 5 Adatbáziskezelő beállítása / telepítése 8 Telepítési módozatok 11 Az ENSO

Részletesebben

Foglalkozási napló. Informatikai rendszergazda 14. évfolyam

Foglalkozási napló. Informatikai rendszergazda 14. évfolyam Foglalkozási napló a 20 /20. tanévre Informatikai rendszergazda 14. évfolyam (OKJ száma: 54 41 04) szakma gyakorlati oktatásához A napló vezetéséért felelős: A napló megnyitásának dátuma: A napló lezárásának

Részletesebben

KnowledgeTree dokumentumkezelő rendszer

KnowledgeTree dokumentumkezelő rendszer KnowledgeTree dokumentumkezelő rendszer Budapest, 2011. január 11. Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék... 2 Dokumentum információ... 3 Változások... 3 Bevezetés... 4 Funkciók... 5 Felhasználói felület... 5

Részletesebben

Netis Vezetékes ADSL2+, N Modem Router Gyors Telepítési Útmutató

Netis Vezetékes ADSL2+, N Modem Router Gyors Telepítési Útmutató Netis Vezetékes ADSL2+, N Modem Router Gyors Telepítési Útmutató Modell szám: DL4201 Tartalomjegyzék 1. A csomag tartalma... 1 2. Hardware csatlakoztatása... 1 3. A modem webes felületen történő beüzemelése...

Részletesebben

Segesdi Dániel. OpenNebula. Virtualizációs technológiák és alkalmazásaik BMEVIMIAV89. 2011 ősz

Segesdi Dániel. OpenNebula. Virtualizációs technológiák és alkalmazásaik BMEVIMIAV89. 2011 ősz Segesdi Dániel OpenNebula Virtualizációs technológiák és alkalmazásaik BMEVIMIAV89 2011 ősz OpenNebula Előszó A feladatom az OpenNebula nyílt forráskódú cloud management eszköz megismerése, mely egységes

Részletesebben