A metafora célja. hangulati: ha bizonyos érzés, érzelem, hangulat érzékeltetése a célja, 3.

Átírás

1 hangzású hangutánzó szavak is. Ilyen például a m. N. kotkodái 'kotkodácsol' (T E S z. kotkodácsol a.) és a finn kotkottaa 'ua.' (hivatkozik is rá a S S A.), a m. kakukk és a finn kukkua 'kakukkol' (a kukkua szócikkében is van hivatkozás a kakukk-ra) vagy a gyerm eknyelvi m. kaka és a finn kakka. M inthogyazúj finn etim ológiai szótár szám os szót m inősít onom atopoetikus eredetűnek, a finn és a m agyar hangutánzó és hangfestő szavak összehasonlító vizsgálatára jó lehetőség kínálkozik eszem pontból. A metafora célja S Z A T I-IM Á RISI T V Á N m áig érvényes és gondolatébresztő stilisztikai kézikönyvében, A M agyar stilisztika útjában a m etafora céljáról is szól: "C élja szerint a m etafora (különösen a költői, m íívészi m etafora) lehet 1. szem léleti: ha elsősorban elképzeltetni, képszerűen ábrázolni, szem léltetni akar, 2. hangulati: ha bizonyos érzés, érzelem, hangulat érzékeltetése a célja, 3. legtöbbször azonban egyesülnek a szem léleti és a hangulati elem ek a képben..." (482). D olgozatom ban ehhez a gondolathoz kapcsolódom, és két irányban próbálom a tém át körüljám i. A z egyik: a m etafora célja, a m ásik a szem léleti és. hangulati m etafora elkülönítése és a konnotáció fogalm a. A tém ához tartozó vizsgálati anyagot a teljes m etafora predikatív változatára szűkítem. 1. A m etafora célja, ha a nyelvhasználat leírásán és értelm ezésén belül kívánunk m aradni, bizonnyal tekinthető egyúttal a nyilatkozat, vagy m ás szóval és m ás keretben m egfogalm azva a m etaforával m egvalósuló kom - m unikáció céljának. E zt a célt kellene típusokba foglalnunk, s e típusokhoz kellene m egfelelő m eghatározó kritérium okat találnunk. E ljárhatunk azonban úgy is, hogy egy kritérium révén különítünk el kétféle típust aszerint, hogy a vizsgált jelenség rendelkezik-e az adott m egkülönböztető jeggyel vagy nem. E gy lehetséges m egkülönböztető jegy m egválasztására m ódot adhat a következő két m etafora, m int kiindulási pont. F eltételezem, hogy van közöttük olyan általánosítható különbség, am ely alapján két különböző típusba sorolhatjuk őket.

2 "Tigris, tigris, éjsza ká nk / erdejében sá rga lá ng. (Blake, Szabó Lőrinc fordítása.) A tehetetlen em ber részvéte olya n lá ng, a m ely nem m elegít. (M arie von Ebner-Eschenbach: Das M itieid des Schwachlings ist eine Flam m e, die nicht warm t. In: Aphorism en. Insel-Verlag, Leipzig, 1982, 15.) A m ásodik példában a m etafora egyúttal egy szövegtípus: a m ondás m eghatározó alkotó elem e is, a következők okán: Rétorikájában a gnóm áról szólva Arisztotelész ezt írja: "aki a gnóm át m ondja, általános kijelentést tesz arról, hogy m it kell választani..." (Bp., 1982, ford. Adam ik Tam ás, 144). M ás szóval: a m ondás általános értelm lí ajánló kijelentés. Ajánlani azt jelenti, hogy az ajánlott dolgot, m agatartásform át, célt (pozitívan) értékelni. Ezért indokolható a m eghatározás így is: a m ondás általános értelm ű értékelő kijelentés. M inden értékelés kettősen m eghatározott: egyfelől az értékelő jelentés, m ásfelől az értékelés szándéka révén. Az értékelő jelentés legtipikusabb nyelvi form ája a jó m int állítm ány használata az értékelt dologra, tényre stb. vonatkoztatva. Eszerint a m ondások visszavezethetők egy absztrakt V x (x jó) vagy V x (x nem jó) állításra. A választott példa m int értékelés valóban így egyszerűsíthető le: A tehetetlen em ber részvéte" nem jó". Amellett szeretnék érvelni, hogy a (vizsgált teljes) m etaforák céljuk szerint, az értékelésre m int kritérium ra tám aszkodva, kétfélék lehetnek: értékelő, illetve nem értékelő típusúak. A m egkülönböztetés relevanciáját nézetem szerint éppen egy sajátos "szövegtípus": a m ondás m int általános érvényű értékelő kijelentés m egléte biztosítja. Az ebben a szövegtípusban előforduló m etaforák szükségszerűen értékelő típusúak. Ha nem olyanok, akkor' m aga a szövegtípus "kerül veszélybe": a jelenség atipikus, periferikus vagy végképp nem is sorolható be a m ondások közé. Tipikusan értékelő m etafora, ezzel együtt m ondás például: Az öntuda t is lehet néha görbe tükör. (Horváth Im re, Virágok m estersége. Bukarest, 1976,99.) Az iroda lom gyógyszer, de nincs receptje. (Uo. 44.) Tipikusan nem értékelő m etaforák például: A tó... lobogva lélegző tükör. (Pilinszky, Nagyvárosi ikonok. Bp., 1971, ll.) Inged, ruhá d leengeded / M e'ú telen sírkő a há ta d. (Uo. 107.) Az általános értelm lí értékelésnek, így a m ondásnak van egy jelentős m egkötöttsége. Ennek m egértéséhez értelm eznünk kell a jó m int az értéke-.lést par excellence hordozó nyelvi jel jelentését. Ajó egy egyedi értékítéletben azt jelenti, hogy aza tárgy, am elyre vonatkoztat juk, m egfelel a róla az adott (nyelv)közösségben kialakult sztenderdnek, vagyis m intának. Egy jó fotó, egy jó ebéd vagy egy jó toll olyan, am ilyennek "lennie kell". Éppen 243

3 ezért a jó csak olyan tárgyakra vonatkozhat, am elyekről rendelkezünk egy elfogadott m intával. (Vö. IVIN, A. A., Grundlagen der Logik von W ertungen. Berlin, 1975; KELEM EN JÁNOS, Van-e a,jó"-nak jelentése? M agyar Filozófiai Szem le 1976 [20]: ) Ezzel szem ben ha nem egyedi, hanem általános kijelentésről van szó, akkor az adott (nyelv)közösségnek egy közös értékítélettel kell rendelkeznie a kijelentés alanyáról. Egy toll vagy egy ebéd lehet jó vagy rossz, az öntudat vagy a részvét azonban nem : ezek ugyanis szám unkra látensen értékeit fogalm ak. M íg egyedi értékelő kij elentések esetében a jó j e1entését a sztenderddel való látens egybevetés adja m eg, addig általános értékelő kijelentéseknél a jó-t tautologikusan használjuk: arról m ondjuk, hogy jó, am iről tudjuk, hogy az. Egy ilyen m ondat:,,a részvét jó" voltaképpen m egerősíti azt a látens értékítéletünket, hogy a részvét jó. Ez a m ondat pedig: "A részvét sem jó m indig" a részvétről kialakult közösségi értékítéletünket cáfolja m eg. Ezzel voltaképpen a m indenkori azonosított (peldáinkban a részvét, az öntudat, az irodalom ) felől határoztuk m eg a predikatív szerkezetben adott teljes m etafora értékelő típusát: m inden az adott kozösségben látensen értékelt tárgyról, tém áról szóló általános m etaforikus kijelentés önm aga is értékelés: vagy a látens ítélet m egerősítése, vagy annak m egkérdőjelezése. Ezzel a m egközelítéssel talán sikerülhet a m etafora értelm ezésének tipikus kettősségét m egvilágítani: egyfajta éppen azt a különbséget~ am i az induló példát, Blake és Ebner-Eschenbach láng-m etaforáját hatásában, az általa keltett asszociációk és képek tipikus m ikéntjében döntően elválasztja (függetlenül a m etaforák konkrét, egyedi jelentésétől és a szöveg további összetevőinek tulajdonságától). Ez a m egközelítés term észetesen nem fedheti le a lehetséges értékelő m etaforák szükségképpen nyitott halm azát. M ár csak azért sem, m ert az adott közösségben látensen értékelt tárgyak/tém ák/fogalm ak sora végtelen, nem határozható m eg, nem zárható le előre. Ezért a m etafora értékelő vagy nem értékelő interpretációja m indig attól függ, hogy az azonosított az adott kontextusban látensen értékeit fogalom nak/tárgynak/tém ának szám ít-e. Ez a m etafora: "A történelem egyetlen nagy szőttes" nem tartható értékelő m etaforának, vagy m ásképp: az értékelés m int típust elkülönítő kritérium e példa esetében nem releváns, a szövegösszefüggésből ugyanis nem derül ki sem m i arról, hogy a történelem m int értékelt fogalom szerepel-e benne vagy sem. A m etafora hatása vizuális-im aginatív hatás. Egészen m ás lesz azonban a hatás a következő kontextusban: A történelem egyetlen nagy szőttes. Senki sem láthat át belőle többet egy arasznál. (Thornton W ilder, id. Kristó Nagy István, Bölcsességek könyve, Bp., 1983,563.)

4 A m ondás értelm ezésénél belép a történelem ről m int az em beriség tanítóm esteréről adott látens pozitív értékelés, ehhez képest a m etafora, im aginatív hatása m ellett (azt m egtartva), a látens értékítéletet cáfoló értékelés eszköze lesz. A z értékelő m etafora m ásfelől azért sem adható m eg kizárólagos pontossággal, m ert m agát az értékelés szándékát és az értékelő jelentést definitíven azoktól a m etaforáktól sem vitathatjuk el, am elyeknél a szövegtípust terem - tő "általános m orális értékelés" jelentés nem adott. C sakhogy az ilyen "nem szövegtípust terem tő értékelés" belesim ul a m etafora dom inánsan im aginatív vagy érzéki-asszociációs interpretációjába. A következő két m e- tafora például egyaránt tartalm az értékelést. A két értékelés között m égis van különbség: W eöres Sándor sorában az értékelő "rideg" érzéki hatása és a "korong" képviselte plaszticitás a m eghatározó, m íg K arl K raus aforizm á- jában a m orális tartalm ú kritika. "A világ börtön" - innen a - nevezzük így - "lírai" és az értékelő m ozzanat egyaránt folytatható volna. K raus folytatása -,jobb egyedül" - egyértelm űsít: a m etafora am orális hordozója lesz, és általa jön létre m aga az aforizm a is. kritikai szándék Levegővel, porral keverve / rideg korong a világ. (H arm incöt vers. 33.) A világ börtön, amelyben jobb a magánzárkát választani. (D ie W elt ist ein G efángnis, in dem E inzelhaft vorzuziehen ist. In: A phorism en und G edichte. B erlin, 1974, 64.) A z eddig elm ondottak ugyan m egpróbálták a m etafora lehetséges céljának gondolatából kiindulva elválasztani egym ástól a m oráli san értékelő típusú és a nem ilyen m etaforát, azonban végülis cirkuláris m eghatározás jött létre, am ennyiben az értékelő m etaforát a m ondás szövegtípusával, a szövegtípust az értékelő típusú m etaforával kötöttük össze. D e hát végülis valóban erről van szó: vagyis arról a célról, am ely m eghatározza azokat a m etaforákat, am elyek a m ondásban m int szövegtípusban m egjelennek, m ásfelől viszont létrehozza m agát a szövegtípust, illetve az azt m egtestesítő szöveget is. E z a cél m indenképpen egyfajta m orális értékelés. C él abban az értelem ben, hogy a szöveg/a m etafora jelentését jellem zi, és egyúttal abban az értelem ben is, hogya beszélő/író beállítódását, értékelő, ajánló szándékát képviseli. É ppen ez a kettősség: az értékelés m int jelentésalkotó jegy és ugyanakkor az értékelés m int beszélői beállítódás határozza m eg az etalonnak tekintettjó és vele együtt m inden értékelő nyelvi kifejezés jelentését és használatát (vö. H A R E, R. M., D ie Sprache der M ora!. Frankfurt, 1983). H a egyaforizm agyűjtem ényben nem értékelő, hanem "lírai" típusú m e- taforára bukkanunk, akkor m egkérdőjeleződik a m ondás m int szövegtípus is. Á lljon itt példaként C ioran egyik aforizm ája (N agyvilág 1985: 19): Shakespeare: egy rózsa meg egy bárd légyottja.

5 E példa esetében olyan mondással van dolgunk, amely nem morális értékről szóló ítélet. Az értelm ezéshez, persze, itt is az író és az olvasó rejtett közös ítélete ad lehetőséget. Csakhogy az a közös háttér, am elyhez az értelmező visszanyúl, az nem egy közös morális értékítélet (V x (x jó)), hanem egy rejtett, közös, alkotórészeire aligha szételem ezhető, érzelm ileg m otivált azonosításrendszer (V x (xl, x2,... xn)), am elyhez hozzájön m indaz, amit az olvasó Shakespeare műveiről való ugyancsak tág és nehezen behatárolható em lékeihez és benyom ásaihoz köthet. Cioran aforizm ája így valójában nem aforizm a, sokkal inkább egyegysoros lírai vers, és ezzel párhuzam osan a m etafora sem értékelő, hanem "lírai" típusú. Term észetesen a tipikusan szövegtípust terem tő értékelő m etafora sem nélkülözi a "lírai" m etafora im aginatív, illetve asszociatív hatásait, ezek azonban a m indenkori m etafora m int jelenség fuggvényei. 2. A m etafora céljaként SZATHM ÁRISTVÁNa szem léltetést és a hangulati hatást nevezi meg. A cél ebben az értelemben inkább a funkció szinonimája, míg az előzőkben vázolt gondolatmenet a cél mint a beszélő/író szándékát, beállítódását tételezte. A M agyar stilisztika útja külön kiem eli, hogy a szem léleti és hangulati hatások a legtöbb esetben nem különíthetők el, így a típusok inkább dom inánsan szem léleti vagy dom inánsan hangulati m etaforák lehetnek. E kategóriák rokonságot m utatnak a konnotáció egyes típusaival. A következőkben GERDA RÖSSLERm onográfiájára tám aszkodva próbálok érvelni am ellett, hogy a konnotáció egyes kategóriái jól jellem ezhetik, illetve csoportosíthatják a m etaforákat is. A konnotáció ugyan közism erten igen bizonytalan kategória (a rá vonatkozó bokros irodalom ból a következőket em elném ki: BOCHM ANN,K., Zum theoretischen Status und operativen W ert der Konnotation. In: Linguistische Arbeitsberichte 10. Leipzig, 1974, 24-38; DIECKM ANN, W., K. O: Erdm ann und die Gebrauchsweisen des Ausdrucks,,Konnotationen" in der linguistischen Literatur. In: Aufsatze zum Konnota-tionsbegriff und zur Sprachkritik. LAB Berlin (W est). 1979, ; KANYÓ Z., Stil und Konnotation. In: Zeitschrift fur Literaturwissenschaft und Lingvistik 1976 (6). H. 22., 63-77; LUDWIG, K-D., Zum Verhaltnis von Sprache und W ertung. In: Linguistische Studien, Reihe A 31. Berlin, 1976; RÖSSLER, G., Konnotationen: Untersuchungen zum Problem der M it- und Nebenbedeutung. W iesbaden, 1979), m égis m egfelelően kezeive az elem zések segítője lehet. GERDA RÖSSLER a konnotáció Íogalm át szám os nyelvi, nyelvszociológiai és nyelvpszichológiai szem pont figyelem bevételével, párhuzam osan egym ás m ellé állított definíciók sorával próbálja leírni. Fontos szerepet szán a nyelvi-lingvisztikai keretben adott, illetve tárgyalható konnotációk (m ások szerint a jelöléssei is összefüggő szójelentés, stílusréteg, regiszter stb.) és az

6 egyéb konnotációk (m ások szerint jelentésátvitel, m etaforikus jelentés, szövegjelentés, szituatív jelentés, szubjektív asszociációk stb.) elválasztásának. Ö sszességében nyolc konnotációfajtát különít el, ezeket azonban nem egym ással szem beállítva, hanem nyolc különböző szem pont, nyolc a m eghatározást indokló kritérium alapján. Rendszeréből a m etafora célja/funkciója/hatásm echanizm usa szám ára a figuratív, im aginatív, em otív és asszociatív konnotációkat ragadom ki. A figuratív konnotáció a beszélők azon képességére vezethető vissza, hogy egyes szem antikai egységeket egyszerre "több értelem ben", tehát a m indenkori jelentésegység "kanonizált", lexikonban rögzített jelentésén túlm utatva, újabb referenciákra vonatkoztatva használnak. A figuratív konnotáció kíséri a m etaforát, a m etoním iát, a poliszém ián nyugvó szójátékot stb. A z im aginatív konnotáció a vizuális percepción alapszik. K ülön kezelését a többi szenzitív típusú konnotáció m ellett az indokolja, hogy a vizuális percepciónak kiem elkedő szerepe van az egyéb percepciós lehetőségekhez képest, s ez m egnyilvánul a nyelvhasználatban is. A z im aginatív konnotáció egy-egy nyelvi jel m indenkori referenciális jelentésének m integy "szegélyén" helyezkedik el, és közvetítő szerepe van a jelentést kísérő em otív és asszociatív konnotáció felé. A z em otív konnotáció áll a legközelebb a nyelvtudom ányban, illetve főképp a stilisztikában tradicionálisan érzelm i többletként vagy értékj'e1entésként értelm ezett konnotációhoz. Ezen a konnotáción a nyelvi jelen és annak referenciáján kívülálló, a m indenkori denotációt kísérő, aktuális jelentések értendők, am elyek a beszélők értékítéletét (negatív-pozitív), viszonyulását (elfogadó-elutasító) hordozzák. Ezek a jelentések hangsúlyozottan nyelven kívüli indíttatásúak, a kom m unikáció kom plex pragm atikus m eghatározottságából fakadnak, így összefüggnek többek között a közösségben az adott pillanatban uralkodó értékítéletekkel, a beszédhelyzetben adódó értékeléssel, a beszélők szubjektív élm ényanyagából fakadó ellenszenvvel vagy rokonszenvvel stb. A z asszociatív konnotáció olyan többlet- vagy m ellékjelentésként adható m eg, am elynél a kiváltó ok a nyelvi jelnek a "signifiant"-ra vonatkozó aspektusa, ellentétben a figuratív és az im aginatív konnotációval, am elynél a "signifié" a konnotáció kiváltója (a "signifiant" és "signifié" fogalm akat a Saussure-i értelem ben használva). A z asszociatív konnotációk a "signifiant" alapján elvárható referencia kikapcsolásával jönnek létre úgy, hogy egy dom ináns jelentésjegy a beszélők tudatában további jel(ek) percepciójához kapcsolódik. A z asszociatív jelentés a nyelvi nyilatkozatot m integy kiem eli a nyelvi rendszerből, és egyéni vagy csoportos em lékezeti struktúrákban és

7 sém ák b an h ely ezi el. A z asszo ciatív k o n n o táció k at tö b b n y ire az alig k ö rv o - n alazó d ó referen ciális jelen tés v ag y a referen ciális jelen tés teljes h ián y a jellem zi. A z eh h ez a k o n n o tatív jelen tésh ez tarto zó jelö lt v aló ság d arab tö b b n y ire csak a tisztázó recep ció, a tu d ato s in terp retáció so rán jelen ik m eg. A felso ro lt k o n n o táció k term észetesen általáb an, illetv e szám o s esetb en eg y ü ttesen jelen tk ezh etn ek. E setleg es d o m in an ciáju k azo n b an eg y es m etafo ra-típ u so k at jellem ezh et. Íg y feltétlen ü l a fig u ratív k o n n o táció v al jellem ezh ető a k ö v etk ező m etafo ra b efo g ad ása, értelm ezése, in terp retáció ja. H atásm ech an izm u sán ak lén y eg e a ma gva s szó tö b b értelm ű ség e. Az ősz a természet könyvéből vett ma gva s idézet. (H o rv áth Im re, i. m. 3 1.).'. E g észen m ás h atást k elt a k ö v etk ező, d o m in án san a szen zitív, ezen b elü l is erő teljesen az im ag in atív k o n n o táció ra ép ü lő m etafo ra: A bá na t? egy na gy óceá n. / S a z öröm? / Az óceá n kis gyöngye. (P ető fi, id. K ristó N ag y Istv án, i. m ) A z em o tív k o n n o táció fo n to s szerep lő je a k ö v etk ező p éld án ak, ah o l a fa e so ro k író ja szám ára (is) erő teljesen p o zitív fo g alo m, s am ely n ek érték ét a rn etafo ráb an m eg jelen ő leírás csak fo k o zza. (A z afo rizm a tu lajd o n k ép p en i érték elő -aján ló tartalm átó l itt eltek in tek.) Aja a z a koroná sjo, a ki meg tud ha jolni. (H o rv áth Im re, i. m. 3 2.) V ég ü l a fig u ratív, im ag in atív és em o tív k o n n o táció m ell et t, illetv e azo k o n tú l erő teljes h atású leh et a k ép h ez fű ző d ő asszo ciáció k rév én is a k ö v etk ező k ét m etafo ra, h atásu k at a h aso n ló ság és az ellen tét, az eg y m ás m ellé ren d elő, p árh u zam o s szerk esztés és a m etafo ráb an ak tu alizáló d ó ellen - tétes jelen tés csak fo k o zza: A boldogna k kert a vilá g - a vesztesnek va don. (H o rv áth Im re, i. m. 3 4.). A k ert leh etség es asszo ciáció i p éld áu l: na psütes, virá gok, zöld jű, gyümölcs stb., a v ad o n leh etség es asszo ciáció i: bozót, sötét, veszély stb. A (m o d em ) k ö ltészet m etafo ráin ak h atását v élh ető en ép p en ezek n ek L l k o n n o táció típ u so k n ak az eg y ü ttese h atáro zza m eg. A p éld ák talán seg íten ek m eg v ilág ítan i azt a h ip o tézist, h o g y a k o n n o táció típ u so k eg y es m etafo ratíp u so k at alap o zh atn ak m eg, s h o g y a k o n n o táció h aszn o s fo g alo m leh et a m etafo ra recep ció ján ak, h atásán ak és célján ak v izsg álatak o r.

A metafora célja. hangulati: ha bizonyos érzés, érzelem, hangulat érzékeltetése a célja, 3.

atályonkívülhelyezve:14/1970.m

KÖZÖS UTASÍTÁSA. A BELÜGYMINISZTÉRIUM I. ÉS IV. FŐCSOPORTFŐNÖKÉNEK 004. számú. Budapest, 1965. évi március hó 1-én BELÜGYMINISZTÉRIUM

Didíer«E s' v a s ú t i k o c s i k t ó l. A k ö v e tk e z ő f e l t é t e l e k n e k k e l l u i. m e g fe l e l n i e s

Á Á ü Ö Á Á Á ü ö ü ü ö ö ö ö ü Á ü ü

A berendezkedés programja

a z 1995. év i L X V. 2 8. -á ra fig y e le m m e l A BELÜGYMINISZTÉRIUM 2. s z á m ú UTASÍTÁSA Budapest, 1967. évi február hó 6-án.

ú ű ú ű Ó Ú Á ú Ú ú ú ú Ú Ú Ó ú ú Ö ú É ű ú

Ö

ü Ö Ü Ü ü ö Á Ü ö Ü Ü ö ö ö ű Ü ü Ü ö ö ú ü Ó ö ü ú Ü ö ü ü ö ö ö ö ü

ö ü ü ü ü ö ö ú Ü É Á É ö ö ü ú ö ű ú ü ö ű ö ú Á ú ö ű Á Í ö ü ö ö ű ö ú ú ö ö