Tar ta lom. Az ész kla pan ci ái ha mi san zen ge nek, di let táns mû vek. A mez te len szív jobb köl tõ ne kem.

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Tar ta lom. Az ész kla pan ci ái ha mi san zen ge nek, di let táns mû vek. A mez te len szív jobb köl tõ ne kem."

Átírás

1 MÛHELY Su-la-ce: Fel jegy zé sek Lin-csirõl Köz re ad ja Sá ri Lász ló Mirko Kovač: Nem ér demlik meg Andrićot A 90 éves Hárs Er nõ kö szön té se; Baán Ti bor: Szep tember tenyerén In memoriam De ák László; Baán Ti bor, Bí ró Jó zsef, Gyõ ri Lász ló, Jász At ti la, Ka lász Or so lya, Kecs ke mé ti Kál mán, Kemsei Ist ván, Pátkai Ti va dar és Zsille Gá bor versei, em lé ke zé sei; De ák Lász ló: Rep kény Ágos ton Csil la, Bo tos Fe renc, Józsa Emõ, Kán tor Pé ter, Karáth Ani ta, Meliorisz Bé la, Nagypál Ist ván, Oláh And rás és Tá bor Ádám ver sei Mo hai V. La jos és Szentirmai Má ria pró zá ja Bá lint Pé ter: A hall ga tás és fe le lõs ség vál la lás ter mé sze té rõl a nép me sé ben Biczó Gá bor: A sors és az idõ ér telme zé se a Ha lál té má ját tár gya ló nép me sék ben Ké pek: Matzon Ákos mû vei, Kecs ke mé ti Kál mán és Vil lá nyi Dá ni el fo tói

2

3 Tar ta lom SU-LA-CE: Feljegyzések Lin-csirõl Közre ad ja Sá ri Lász ló... 3 Az ész kla pan ci ái ha mi san zen ge nek, di let táns mû vek. A mez te len szív jobb köl tõ ne kem. MIRKO KOVAČ: Nem ér demlik meg Andrićot Bor bély Já nos Ist ván for dí tá sa... 5 Élni akart, fáradságosan, önnön meghasonlásaival, önkínzásaival veszõdve örökösen, annak tudatában, hogy ez ve zet a lé lek gaz dagodásához. A 90 éves Hárs Er nõ köszöntése BAÁN TI BOR: Szeptember tenyerén... 7 Hárs Er nõ az ér ze lem és a rá ció fi nom kiegyensúlyozásával egy a maga nemében páratlan, a nihil és a re mény te len ség ör vé nye i vel szem ben min den ízé ben élet pár ti köl té sze tet, sok ágú élet mû vet alkotott In memoriam De ák Lász ló DEÁK LÁSZLÓ: Jókor jött, máig tart... 9 DEÁK LÁSZLÓ: Rep kény KECSKEMÉTI KÁLMÁN: Ha újra kezdhetném, újra kezdõdne PÁTKAI TI VA DAR: Képzelt telefonbeszélgetés KALÁSZ ORSOLYA: Az érzõ szíve BAÁN TI BOR: Meghatározhatatlan Nyomkeresõ BÍRÓ JÓZSEF: Siegoh ZSILLE GÁ BOR: Deák Laci készülõdik KEMSEI IST VÁN: Szá raz szem JÁSZ AT TI LA: Ilyen felejtõfüvek il la ta. Basó Deáklaci sír ján ücsö rög GYÕRI LÁSZLÓ: Expressis verbis De ák Lász ló em lékezetére Olyan vak vol tam so ká ig, hogy csak szá mon tar tot tam, de el mentem mellette. Csak tudtam, hogy jó költõ, olvastam is, többet kel lett vol na. Per sze, a do log úgy áll, hogy aki ve lünk él, nagy jából egyidõs velünk, azt elsõ sor ban em ber nek, já ró ke lõ nek, egy asz tal nál ülõ nek te kint jük, eszünk be sem jut a nagyság, a nagy sá got csak a jó val elõt tünk me nõk nek tart juk fenn, ami azon ban va ló szí nû leg ter mé sze tes, sõt mi több, szép do log. Most, hogy a me mó ri ánk ba tért, ide je nem csak szá mon tar ta ni, ha nem szá mot is vet ni ve le, ide je az örök iro da lom ba jut tat ni. KÁNTOR PÉTER: Tárlatvezetésen MELIORISZ BÉ LA: Mennek sietve Könnyû Vagy bo lyon ga ni NAGYPÁL IST VÁN: Uszály strand Egyetlen billentyû Vár tam a nya rat

4 JÓZSA EMÕ: Szerelem Télhaikuk A ba rá tom sze rel mes ÁGOSTON CSILLA: Lenyomat Csillaghullás KARÁTH ANI TA: Ars amatoria Az utol só su gár út Grand Ho tel de la Mer Paneljazz BOTOS FERENC: Haikuk OLÁH AND RÁS: sebhelyek lel tár áru lás hontalan bizalom TÁBOR ÁDÁM: Perzselés Olt vány MO HAI V. LA JOS: Korai bánat SZENTIRMAI MÁ RIA: A fe ke te ka bá tos nõ BÁLINT PÉTER: A hall gatás és felelõsségvállalás természetérõl a népmesében Jákob újbóli próbálkozása alkalmával a királylány bár felis me ri Já ko bot a hang já ról, be szé dé rõl, még is lát ni akar ja, ki fe je zet ten az ar cát akar ja lát ni, ab ban is a ren dít he tet len el szánt sá got, a fe lelõsség vál la lás õszin te sé gét: a sze re te tet. BICZÓ GÁ BOR: A sors és az idõ ér tel me zé se a Ha lál té máját tárgyaló népmesékben az élõ me se mon dó kö zös sé gek funk ci ó juk sze rint nem csu pán a szó ra koz ta tás pro fán in téz mé nyei, hanem a loká lis élet vi lág egé szét meg ra ga dó és ér tel me zõ szel le mi te vé keny ség szín te rei. WEHNER TIBOR: Logika, véletlen logikus véletlen JUHÁSZ ATTILA: Tansegédlet avagy könnye dén, mint az olyan, aki tud ja (Kántor Péter: Megtanulni élni versek ) HORVÁTH IMRE: folyjon csak alat tunk a sö tét idõ (Tá bor Ádám: A hur ri kán há za) LENGYEL ANDRÁS: Világok határán (Füzi László iker könyvé -rõl) BAÁN TI BOR: Önmeghatározás (Szakács Eszter: Vízre írt) KOVÁCS KRISZTINA: A víz íze (Mé szá ros Urbán Sza bó Gá bor: Nemmozgó) SALLAI ZOL TÁN: (Újra)alkotni (Nõ, tü kör, írás. Ér telmezések a 20. század elsõ felének nõi irodal má ról. Szer kesz tet te Var ga Vi rág, Zsá volya Zoltán) RADVÁNSZKY ANI KÓ: Fogarassy Mik lós: Még nem kelt fel a nap. (Mé szöly Mik lós Elégiája) KÉPEK: MATZON ÁKOS mûvei KECSKEMÉTI KÁLMÁN fotói (13., 17., 19., 21., 23. oldal) VILLÁNYI DÁNIEL fotói (9., 24., 26., 28. oldal) 4

5 A szer zõ elõ beszéde SU-LA-CE Feljegyzések Lin-csirõl Közreadja Sári László Tiszteletteljes hódolat az olvasónak, aki kezében tartja feljegyzéseimet, melyeket mesterem, Lin-csi apát tanításáról készítettem egykor. Én, Su-la-ce szer zetes felidéztem már nektek az apát reg geli beszélgetéseit, melyeknek Huo-to folyó parti ko lostorában voltam figyelmes résztvevõje; elmeséltem nektek ifjúkori vándorlásainak eseményeit; most pedig kisebb feljegyzéseimet nyújtom át Lin-csi bölcseleti felismeréseirõl és következtetéseirõl, melyek tanítása alapjait képezik. Réges ré gi fel jegyzések ezek, melyek a no víciusi éveimet közvetlenül követõ idõkben készültek, és amelyeket sohasem volt szándékom elétek tárni. Minden írásjegyet a magam okulására rajzoltam meg ecsetemmel, és nem tö re ked tem sem pon tos, sem iro dalmi fogalmazásra. Ezt akkor sem tet tem vol na, ha egye nesen nektek szánom a Feljegyzéseket. Nem ked velem az irodalmi nyelv cifraságait, és nem kedvellek benneteket sem. Ráadásul az udvariasság sem kenye rem. Nem lett vol na hát mi ért tör nöm ma gam. Éppen ezért könnyen megtörténhet, hogy nem mindig ér ti tek jól a Fel jegyzések szavait. A nekem már ismerõs Lin-csi-gondolatok nek tek ta lán oly kor homályosak, kibontatlanok. De ne aggódjatok! Éppen Lin-csitõl tudhatjátok, hogy a nyelvi öl tözet mindig csak rongyos-foltos ruhája a szellem al kotta mûnek. Hogy pontosabban értsétek mesterem és szerény tanítványa mondatait, itt-ott majd használnotok kell a fejeteket. Nem árt meg, ne fél jetek! És megéri. Egy kis mun káért cserébe azonnal felemelõ élményeket kaptok. Lin-csi sohasem szûkmarkú, szellemi kincseibõl bõven oszt mindenkinek: akár érde mes rá, akár ér demtelen. Ne fékezzétek hát magatokat! Ahogy mi, szerzetesek sem csillapítottuk szomjunkat, amikor mesterünk szavait ittuk egykor, híres-neves kolostorában, odafent északon, a Huo-to folyó partján. 1. Hí vek! Min dent, amit tu dás nak vél tek el mé tek sö tét zu ga i ban, ge reb lyéz zé tek ös sze, s dob já tok a leg bûzlõbb trágyadombra. Isz kol jon be lõ le tek a tu dás, mely ha mis kép, bár gyú kép zel gés, me lyet a go nosz lo pott be létek, hogy elcsalja földi és égi üdvösségetek. Az elme a Pok lok Sö tét Ha talmasságainak szolgája. Takarítsátok hát ki a szel lem szo bá it, szám ûz zé tek az ész kla pan ci á it! Ám mind örök ké áld já tok mez te len szívetek és vis szakapjátok az életet. Így szólt egy kor Lin-csi apát, ko los to rá ban, a Huo-to fo lyó part ján, s én, Su-la-ce szer zetes, ifjú tanítvány, följegyeztem ezt. Majd cellám ho mályában, mielõtt mély, éji álomba me rültem, hozzáfûztem kommentáromat. Kommentár: Áldjátok meztelen szívetek! A szív józanabb talán, mint az elme? Já ratos túlvilági tájakon? Nincs tudásunk errõl. Elme teremtette világ, elme teremtette szereplõkkel. Ebben élünk. Kérem vissza az éle tet. Ho vá for dul jak? Kit szó lít sak? Az ész kla panciái hamisan zengenek, dilettáns mûvek. A mezte len szív jobb köl tõ ne kem. Ez az én kö vetkeztetésem. 2. Lin-csi apát mér ges szi dal ma it hall ván me lyek kel a go nosz ha tal mak te rem tet te el mét os to roz ta, a szer ze te sek egy nap sut tog ni kezd ték, hogy a Mes ter ön telt, fö lé nyes. Mit kép zel ma gá ról?! kér dezgették egymástól. Nem kép zel sem mit! szólt rá juk szi go rú an Jang-san, egy idõ sebb szer ze tes. He gyek és völ gyek, mérhetetlenek. De nem sze re ted õket. Magadat lesed, ki kö zöttük lépked, szabadon járhat, kelhet tet te még hoz zá gú nyo san, majd sar kon for dult, és ott hagyta õket. 5

6 Ez tör tént egy szer Lin-csi apát ko los to rá ban, a Huo-to fo lyó part ján, s én, Su-la-ce szer ze tes, if jú ta nítvány, föl je gyez tem a tör tén te ket. Az tán cel lám ho má lyá ban, mi e lõtt mély, éji álom ba me rül tem, hoz zá fûztem kom men tá ro mat. Kom men tár: He gyek és völ gyek, mér he tet le nek. Akár mes te rem tün dök lõ szel le me. Jó süt ké rez ni a fé nyé ben, ahogy a mér he tet len táj ban sza ba don jár ni, kel ni. Ho gyan le het ne e táj ban fö lé nyes a hegy? A nagy ság a ter mé sze te. Ho gyan le het ne ön telt a Mes ter? A nagy ság a ter mé sze te. Csak a kis em ber le het ön telt. Ma gá ra fi gyel, csak ma gát le si a mér he tet len táj ban. Õ a leg fon to sabb sze rep lõ je. És csak ma gát sze re ti. Mes te rem azon ban még a szal ma ku tyák kal is tö rõ dik, bár nem iga zán ked ve li õket. Én sem. Kár, hogy nem se gít he tünk raj tuk. A szal ma ku tyák hü lyék ma rad nak, amíg csak vi lág a vi lág só hajtot ta egy szer fáj dal ma san. Szép len ne min dig együtt ér zés sel te kin te ni gyen gébb tár sa ink ra. Még ha ön tel tek, kel le met le nek is. Ez az én kö vet kez te té sem. Lin-csit nem kér de zem, ne hogy fe jem hez vág ja el mél ke dõ zsá mo lyát. 3. Van nak, ugye, az okos oko sok és az okos os to bák. Mind azt hi szik, hogy ér tük van az egész vi lág. Egy úton jár nak és a cél juk is egy. Az anyag ban ta lál ni meg a vég sõ válaszokat. Az életen kí vül ke re sik az éle tet. Ám ott csak a ha lált ta lálják. Ezért szoronganak. S hogy ne uralkodjon el rajtuk a ret te net, õk akar nak úr rá len ni min de nek fe lett. De nem le het. Az anyag bár en ge del mes, de vé ges. S a vé ges ség nem ad vá laszt sem mi re. Majd, ha átfúrják magukat a sötét anyagon, Oda át is mét meg ta lál ják a vég telent, fellelik az életet. S a szûk végességben többé nem szorongatja õket a félelem. Ám ad dig még tíz ezer szer mil li árd év mú lik el, s a boly gón már nem lesz nek ilyen ot rombák a lények. Így szólt egy szer Lin-csi apát, ko lostorában, a Huo-to folyó partján, s én, Su-la-ce szer zetes, ifjú tanítvány, följegyeztem ezt. Aztán cellám homályában, mielõtt mély, éji álomba me rültem, hozzáfûztem kommentáromat. Kommentár: Ha át fúrják magukat a sötét anyagon, Odaát ismét megtalálják a végtelent, fellelik az életet. Oda át? Hol van az? A me sék Boldogságországa az Oda át? Az Oda át is itt van. Csak em beri szemmel semmi nem lát szik be lõle mondta egy szer Lin-csi apát. Én elhiszem. Az embe ri szem az anyag ra fi gyel, az el me a ré szeit fürkészi. Sem a látás, sem az ér telem nem terjed tovább. Rejtve marad az ember elõtt a má sik vi lág. Ta lán épp Boldogságország. Túl az anya gon, az Észa ki Szél túl só oldalán. 4. Mes ter! Évek óta hall gatjuk tanításodat az elme hamis látomásairól, kártékony munkájáról. Mi okod ily nagyon haragudni rá? Pokolra kívánni az ember lénye gét, az elmét kér dez ték egy nap fé lénken a szerzetesek Lin-csit, kolostorában a Huo-to folyó partján. Nem volt bá torságuk kétségbe vonni a Mester tanítását, bár õ ma ga gyak ran kérte ezt. Az ész nyomorúsága azonban Lin-csi érzékeny pontja volt. Gyorsan elvesztette a tü relmét, ha a szerzetesek helytelenül vetették föl a kérdést, s egye nesen dühbe jött, amikor té ves kö vetkeztetésre jutottak. Hívek! A legkomolyabb okom rá, hogy pokolra kívánjam az elmét, az emberi lényeget, korlátlan hatalma az em ber fe lett. Az el me kényszerítette rá e té tova teremtményt, hogy az anyagban keres sen célt és ér telmet. Ettõl fogva lett áldo za ta és rab ja az el mé nek. So ha töb bé nem sza ba dul hat. Örök sor sa ma rad a küz dés, az anyagból teremtés kényszere: birkózás a sárral. Eköz ben szem elõl té veszti valódi lényegét, a végte lent, az Eget. Ám ezen a tá jon már já rat lan, nem is me ri az ide ve ze tõ utat. Ma rad az anyag. Leszegett fejjel, elgyötörten megteremteni a végesbõl a végtelent. Az elme gõgje állította ilyen képtelen feladat elé az embert. Az elme tette örökre és vigasztalanul boldogtalanná felelte szerzeteseinek Lin-csi apát, s szavait halálos csend követte. Ez tör tént egy kor Lin-csi Hou-to fo lyó par ti ko lostorában. Én, Su-la-ce szerzetes, ifjú tanítvány, azonnal följegyeztem a történteket. Majd cellám ho mályában, mielõtt mély, éji álomba me rültem, hozzáfûztem kommentáromat. Kommentár: A vé ges bõl a vég telent. Célt tévesztett egykor az elme. De az óta sem en ged. Sár ból és porból épí ti az Eget, mely az utol só nap tökéletlen teremtõjére szakad. Állítsátok meg az elme õrült ga rázdálkodását, fékezzétek meg, mielõtt mûve elpusztít benneteket! Értsétek meg: az égi bi rodalmak nem mérnöki mûvek. Olyan finom szerkezetek, melyek bárhol a földi vi lágban is fel tûnhetnek, mégsem egészen valóságosak. Ugyanakkor nem is elérhetetlenek. Kissé mintha tünékenyek lennének 6

7 MIRKO KOVAČ Nem ér demlik meg Andrić-ot Andrićról, a ve le va ló egy némely találkozásáról írt egy belgrádi, nagy mûveltségû irodalomtörténész barátom. Levelének egyik bekezdésében, amely e szöveg meg írására késztetett, szelíden megdorgál, mert hogy a Feral 1 nem ré gi (2002. már cius 23-i) számában elhamarkodottan és óvat lanul felróttam valamit a nagy írónak. Azok, akik mos tanában bárgyúságokat mondva elmarasztalják Andrić-ot, igen csak fe lületesen ítélkeznek, mert kevesen dicsekedhetnek vele, hogy kulcsuk volt az illetõ személy lezárt szentélyéhez írja. A ba rátom azonban, nemcsak kedvessége és intelligenciája révén, hanem õszinteségével is, már rég el nyerte Andrić rokonszenvét, s a hírneves író ilyen képpen kitûnõ beszélgetõtársat talált a nála sokkal fi atalabb irodalmárban, azon ritkaságszámba menõ kevesek között, akikkel képes volt vitába bocsátkozni, vagy akik elõtt ép pen csak résnyire kinyitotta mélységes szellemisége ajtait. Nemrégiben érkezett terjedelmes és nekem kedves levelében a barátom oda vélekedik, hogy Andrić különleges példány volt ebben a mi bal káni állatkertünkben, mindig egy lépéssel elõtte járt a többieknek, kiépített védelmi rendszere volt a kispolgári faragatlanság meg ál talában a belgrádi csársinak 2 az õ leg ke vés bé sem egy szerû személyisége ellen elkövetett támadásaival szem ben, mert a bölcs öreg úr egy szer meg írta, az emberek meg bocsátanák vétkeit (ha valaha is vétkezett), csak ha tud nák, mi lyen ne hezemre esett nekem él ni. Ilyen világban, ilyen emberek között élni nemhogy egyszerûen nehéz, hanem átok is, amibõl ez a bölcs a le hetõ legtöbbet facsarta ki. Úgy tû nik, ba rátom levele nem olyan szándékkal íródott, hogy vá laszoljak is rá, vagy hogy bármiféle szöveg megírására indítson, hanem minden bizonnyal azt akarta, hogy dokumentumként a kezemben maradjon néhány, vázlatosan papírra vetett megállapítása errõl az irodalmi monachusról, aki mint Andrić ma ga ír ja Belg rá dot választotta önnön börtönének, s ott élt az élet kívülállójaként. Az olvasó, meglehet, elcsodálkozik, hogy nem ne ve zem meg a le vél írót, azért nem, mert amint Ivo Andrić-al fog lalkozik valaki, azonnal ismert közszereplõvé válik. Én azonban azt tar tom, hogy bár a ma gánlevél szent és sért hetetlen, a tartalma mégis gondolatokat ébreszt, hozzásegíthet, hogy rendet rakjunk két ségeink között, eloszlassuk kételyeinket. Egyik-másik írásomat vagy nyi latkozatomat a barátom úgy értelmezte, hogy gyávaságot tulajdonítok Andrić-nak. To vábbá, mivel a fejbólintó evet-effendirõl szóló anek dotát idéztem Andrić írásaiból, annak a török udvaroncnak a történetét, akinek más dol ga sem volt, mint hogy bó logasson, helyeselje a szultán minden szavát, azzal olyan helyzetbe hoztam az író sze mélyét, amely rosszindulatú képzettársításokat ébreszt, amihez általában olyanok folyamodnak, akik életrajzokat, történelmet hamisítanak, sõt magát az iro dalmat is meg hamisítják. Amint meg érkezett e baráti levél, irattáramból elõkeres tem azt a szö veget, melyben tényleg röppentettem egy pár nyíl vesszõt Andrić cí mé re. Az evet-effendi történetét pedig azért szõttem be le, hogy an nak ta nulságait az írók nak az a több sége is levonhassa magának, amely kényelmesen elterpeszkedve, fenntartás nélkül bólogatott, helyeselte egész sor mindenféle uralkodó és diktátor tetteit, el járásait a megannyi közös átoksújtottság, a történelem fé lelmetes menetelése közepette, miként Andrić ír ta a fi atalkori Nyugtalanságokban. Lehetséges, hogy éppen az evet-effendirõl szó ló tör ténet szerzõje a legkevésbé vétkes, mert mint a ba rátom állítja levelében, a fiatal éveiben lázadozó Andrić so ha sem volt Is ten tud ja mek kora nagy hõs, fej bólintó János azonban biztosan nem volt, de hát a hõ siesség fogalma különben is vitatható és gyakran elferdített is ebben a mi csö mörletes történelmünkben. Majd pe dig, ami a fé lénkséget illeti, a barátom szívesebben em legeti Andrić böl cses sé gét, már csak azért is, mert az író, ko ra if jú sá ga óta, S. Kierkegaard ta nítványának érezte magát. Az egzisztencializmusnak ez az atyja, ahogyan a modern kor gondolkodói nevezték, a félelemrõl szó ló fej tegetéseiben írja, hogy mindenkinek meg kell ta nul nia fél ni, ha nem akar raj ta vesz ni. Andrić, persze, filozófiai értelemben, Kierkegaard receptje szerint, a szabadság lehetõségeként tette magáévá a félelem fo gal mát. S nem akart raj ta vesz ni. Él ni akart, fá radságosan, önnön meghasonlásaival, önkínzásaival veszõdve örökösen, annak tudatában, hogy ez vezet a lé lek gaz dagodásához. Irtózni a világ tól, de azért je len ma radni benne né miképp ez lehetne jellemzõje életútjának. Úgy kellene élni és munkálkodni, mintha az örök életnek va lamilyen formája (s benne az ember va lamiféle személyes felelõssége) csakugyan létezne, ugyanakkor tudni, hogy ilyen élet nincs, és nem is lehet ír ja Andrić a Jelek az út menténben. A fé le lem rõl meg a fé lelemtõl való félelemrõl sok szép gondolatot vetett papírra Andrić, ám de hogy ma ga is tudott félelmetes helyen létezni, arról egész sor kortársa tanúskodott, többek között: Marko Ristić író és dip lo mata; Mitro Radojčić, aki Andrić mel lett volt, ami kor a szövetségesek Belgrádot bombázták; Zivorad ˇ P. Jovanović, a nagy író szom széd ja, aki a lé gitámadások idején nála keresett menedéket. Az író halálát követõ évben Milovan Ðilas szögesen ellentétes értelemben írt az Andrić kon formizmusa kapcsán meggyökeresedett véleményrõl. Cikkében ki emelte, hogy irodalmunk e nagyja mû vészetében és vi lágfelfogásában mindvégig tiszta, nonkomformista, sõt disszidens maradt. Hasonlóképpen nem merülhetnek fe ledésbe Andrić éleslátásra valló jegyzetei az olasz fasizmus felbukkanásáról a múlt század hú szas éve inek elején, midõn sok értelmiségi és jelen tõs író új eu rópai rendként fogadta el ezt a mozgalmat. Andrić úgy írt a fasisztákról, mint akik a bolsevikok tejtestvérei, a fasiz- 1 Feral Tribjun, azóta megszûnt, ellenzéki szpliti hetilap. 2 Csársi (čaršija), itt: az ut ca vé leménye, közvélemény, nyilvánosság. (A ford.) 7

8 mus ról, mint amely a de mokrácia antitézise, bunkósbot-kultusz, az apokalipszis beharangozása. Az éjsötét, nyers pro vin cia volt ez, amely harc ra és hatalomra vágyóan Rómába özönlött; vis szá ja a kom mu niz mus nak, amely nem vált be, a csõ cse lék meg a fel kapaszkodottak hordája írta Andrić a zág rá bi Jugoslovenska njiva 3 lapjain. Mussolini fasiszta vezért erõszakos és vérszomjas temperamentum -ként élte meg. Legutóbbi néhány hetem valahogy mind Ivo Andrić je gyé ben telt el. Minde nek elõtt jött ez a belg rádi levél, majd Zág ráb ba vitt az utam, ott az tán nem is egy ba ráti társaságban jócskán beszéltem Andrićról, a ka pott le vélrõl, az egyik baráti hajlékban pedig rábukkantam az Ivo Andrić, hor vát író c. könyvecskére, melyet szívélyes ajánló sorok kíséretében ne kem aján dékozott a tulajdonosa. A könyv a fi a tal Andrić leveleit tartalmazza, amelyeket még a szarajevói gimnáziumbeli iskolatársának, majd a bécsi és krak kói egye temen késõbbi szobatársának, Vojimir Durbešić-nek írt. Ezt megelõzõen Belgrádból futott be Miroslav Karaulacnak A ko rai Andrić cí mû, él vezetes stílusban, nagy tudással és rengeteg adat birtokában megírt kötete, illetve annak bõvített és kiegészített kiadása. Mindez együtt jelképes erejûnek tûnt, s arra ösz tö kélt, hogy még egy szer, ezúttal ebbõl a szemszög bõl, még egy pár szót szen teljek a nagy író nak vagy aho gyan Predrag Matvejević mondotta, annak a talán leg nagyobb írónak, aki a legutóbbi egynéhány év században a Balkánon született. Zágrábi kollégám, a könyvbarát és Andrić mûveinek jó is merõje, szépen megfogalmazta csevegéseink közben, hogy Horvátországban egyetlen becsületes és épeszû embernek sem volna sza bad bán tania Andrić-ot, még ott sem, ahol a leg sebezhetõbb, mert ebben az or szágban a legrosszabbak, az értelmiség, az erkölcsiség, az emberség aljanépe, azok köpködték. Mindenfélét írtak róla. Hogy szerb szobainas, rossz ember, királyi trágyakihordó, el fajzott nemzettagadó, csupa ilyeneket. Ha nem tévedek, Nedjeljko Mihanović, az iro dalomtudományok doktora mondta valahol, hogy Andrić zabigyerek volt, s hogy katolikus hitvallású édesanyja, Katarina annak idején bûn be esett egy szer zetes baráttal stb. Ezeket a sú lyos szavakat, pláne, hogy hazugságok, tudatosan az istenadta népnek szánták, nehogy írójának ismerje el ezt a fattyút, semmiképpen, mert átokverte egy magzat, ösz vér, akinek az anyja kur válkodott. Szavak, amelyek súlyosabban es nek lat ba, mint azok, ami ket Zág rábban hallottunk a jó múlt kor, mármint hogy egyes boszniai horvát írók sehonnai éhenkórászok. Barátom szerint Ivo Andrić is így járt vol na, még ak kor is, ha keblére öleli ostoba gazd as szo nyát, Croatiát, mi ként azt zöld fü lû if jonc korában írta Vojimir Durbešićn-ek, mi közben Zágrábot meg a tra gikus Horvátországot ostorozta, ám abban a szent meg gyõ zõ dé sé ben, hogy azért ez a vá ros még sem fogja eltemetni. Egy ekko ra zse nit nem tud el viselni egy kis vá ros, ak kor sem, ha õ ma gáénak vallja is a kispolgári nacionalizmust. Ne feledjük, Andrić már 1933-ban visszautasította, hogy felvegyék Az újabb ko ri hor vát lí ra antológiájába, s meg ír ta a szer kesztõbizottságnak, hogy neve nem szerepelhet egy olyan gyûjteményben, amely hozzám közelálló költõket kizár csupán azért, mert más vallásúak, vagy mert valamely más tartomány területén születtek. Salman Rushdie mondta, mek kora egetverõ ostobaság írókat útlevelekbe gyömöszölni. Így érkeztünk el odáig, an nak a tény nek a fel idézéséig, hogy a leg na gyobb írót, az iro dalmi Nobel-díj nyertesét, senki se vallja ma gá é nak, vagy csak alig-alig, ímmelámmal, vi szolyogván egy ember tõl, aki a sors aka ratából mindenkié, mégsem tartozik senkihez. Travnikban, ahol született, emlékmúzeuma volt, de már nincs; Višegradban azt a há zat, ahol gyer mek- és if júkorát töltötte, eladták egy pri vátnak. Szarajevóban, ahol iskolába járt, egyetlen utca sem viseli a nevét, s még csak ki látás sincs rá, hogy a kö zeljövõben lesz ilyen. Belgrád ban, ahol élt, mû veit a kez deti séma szerint nyomtatják újra meg újra im már harminc esztendeje, anélkül, hogy bármit is hozzátennének gaz dag ha gyatékából. Halála óta mind a mai napig nem je lent meg mû veinek bibliográfiája írja Miroslav Karaulac, Andrić életének és mûveinek egyik legjobb ismerõje. Úgy gondolom, mindezek a nemzetek, bármi le gyen is a ne vük, s a kultúrájuk bármilyen legyen is, nem ér dem lik meg Ivo Andrić-ot. Õ fe let te áll mind anynyiuknak. Már régen e magasságokba lendült, és szépen megmondta: Én sebezhetõ vagyok, de halhatatlan. Borbély János István fordítása 3 Értelemszerûen: Jugoszláv ugar, korabeli hírlap. (A ford.) 8

9 Szeretettel köszöntjük a 90 éves Hárs Ernõt! BAÁN TI BOR Szeptember tenyerén Irodalmunk nagy öregje, Hárs Er nõ ez év szep temberében tölti be kilencvenedik életévét. A kerek évforduló ok az ünnep lés re s per sze a klas szikus alapokon nyugvó, mégis izgalmasan modern életmû arányainak és különleges értékeinek alaposabb megismerésére is. A közel évszázadnyi idõ történelmi lenyomata jelen van a mûvekben, legközvetlenebbül a költõ, mû fordító, esszéista személyes hangú reflexióiban, tanulmányaiban, visszaemlékezéseiben, így a Hullámgyûrûk (Szépirodalmi, 1990), A dal szü li énekesét (Orpheusz, 1999) mûhelytanulmányaiban, világirodalmi kalandozásaiban, illetve a Palacküzenet (Orpheusz, 2004) leveleiben (Levelek a Márvány-tenger partjáról), s nem utol sósorban a Kereszt és koszorú (Orpheusz, 2006) kristálytisztán csörgedezõ, a ma gyar prózapoétikai hagyományokat magas szinten folytató, önéletrajzi jellegû viszszaemlékezéseiben. A mû alcíme Bú csú a XX. szá zad tól pontosan jelzi, hogy az önéletrajz miképpen fonódik egybe a század tör ténelmének sokféleképpen determinált helyzeteivel. Hárs Ernõ magánkiadásban megjelent elsõ verskötetét (Mozaik, 1944) húsz év ké séssel követte a második, az igazi be mutatkozást jelentõ, verseket és mûfordításokat egyaránt tartalmazó Csillagóra (Szépirodalmi, 1964). A két könyv megjelenése közt el telt idõt kön nyû lenne iro dalmi szempontból meddõ évtizedeknek minõsíteni, ám az ilyen ér telmezésnek fényes cáfolata maga a költõi pá lya. Töb bek közt azért is, mert Hárs Er nõ ugyan a ka tonáskodás, sebesülés, házasságkötés, általános anyagi kilátástalanság okozta bonyodalmak miatt az egzisztenciateremtés kényszerpályáján mozgott, ám iro dalmi terveinek megvalósításáról nem mondott le. S az már egy iga zi kis ma gyar ab szurd, hogy a ma gyaróvári piaristáknál érettségizett, nyelveket beszélõ, közgazdasági diplomát szerzett fiatalember, akinek ap ja Fri gyes fõherceg uradalmának volt alkalmazott ja, s így ke rült az osz tályidegenség szemétdombjára, akinek öccse a nyomor elõl külföldre távozott, végül a 45 utáni szak ember hiánynak köszönhetõen diplomata státusban dolgozott (dolgozhatott) a Külügyminisztériumban. A közgazdász diplomata, aki a nem zetközi vállalatok (ma úgy mondanánk, hogy multinacionális cégek) helyzetével és sze repével foglalkozott s e tárgyban könyvet is írt, épp sokirányú érdeklõdésének köszönhetõen csak nehezen kapta meg a tehetségének kijáró figyelmet és megbecsülést. Mindezek dacára Hárs Ernõ költõi pá lyája (részben a külügyi szol gálatból való távozásával is magyarázhatóan) kétségkívül megindult és folyamatosan ível felfelé. A Szabó Lõrincen iskolázott költõ korunk egyik legsokoldalúbb és legjelentõsebb mûfordítója. Úttörõ jellegû vállalkozások egész sora fûzõdik nevéhez. Neki köszönhetjük (töb bek közt) két vi lághírû eposz (A lusiadák, A megszabadított Jeruzsálem) nagyszerû magyar fordítását, de kulcssze re pe volt a ma gyar köl tészet legjobbjait mozgósító fekete-afrikai angol nyelvû költészeti antológia megszületésében (Fekete lángok). S még nem be széltem a világirodalom zenei elõadásra is alkalmas dalköltészetének különleges kívánalmakat támasztó fordításáról (Pl. Liszt Fe renc dal szövegei). A ko ro kon, nyel veken (la tin, né met, fran cia, an gol, olasz, por tugál stb. átívelõ, a klasszikusoktól (Petrarca, Goethe) a moder ne kig (Gottfried Benn stb.) ter jedõ mûfordítói életmû méreteirõl némi ké pet ad, hogy a köl tõ vá logatott mûfordításai két kötetben (Ár nyak a bar lang fa lán I., II.) je lentek meg. A mûfordítás azonban, bármennyire is fontos része Hárs Ernõ életmûvének, nem szakítható el a költõi élet mûtõl, hiszen e két terület (saját költészet és mûfordítás) között jóval szorosabb a kapcso lat, mint azt a kül sõ szemlélõ feltételezi. Többek közt azért, mert mint ezt több klas szikusunk is hangsúlyozta min den ki csak a ma ga köl tõi rangján ké pes fordítani. A jó köl tõ te hát ké pes valódi, magas költészetté párolni a fordításra kiszemelt (s nyilván a lelki ro konság együttrezgése alapján kiszemelt) mûvet. Botorság len ne, ha épp er rõl, az utol jára emlegetett szempontról feledkeznénk meg. Hárs Ernõ szilárd er kölcsi világképe szinte vonzotta fordítói mûhelyébe azokat a mûveket, amelyek a ma em berének is szilárd ka paszkodót adhatnak önmaga mélyebb átéléséhez és (ami ennél több) meg értéséhez. A mûfordításokat és a saját mûveket nyilvánvaló különbözésük ellenére is összekapcsolja a homo moralis felelõssége. Ez a szem pont Hárs Er nõ ko rai lí rájában ugyanúgy felfedezhetõ, mint az õszikék 9

10 darabjaiban. Módszere a múltat és je lent egy befényképezõ idõszemlélet, amely kitágítja a vers ke reteit. Mindennek tudása a hagyományba oltott modernség követelményét támasztja a költõvel szemben. Ez a fajta nagylátószög végsõ soron a korok, ér zel mek egymásra, egymás mellé fényképezését jelenti. Az érzelmek pillanataiból szerkesztett ábra az érzelmeken túli általános bölcsesség irányába mutat. A mindenség rácsai közt címû válogatott verskötetnek (Orpheusz, 2000), mely nyolc vers kötet lírai esszenciája, egyik, kü lönösen sokat mondó verse az Árnyjáték címû hattételes számvetés, amelyben jellemépítõ, világképtágító intelmek fogalmazódnak meg: a magnak meg kell halnia, / hogy gyõz zön a vi rág zás. / S mert gyö ke re id ben se nép / nem tá mogat, se nemzet, / magadat kell mindenkiért / halá lig kép vi sel ned. De ér de kes az is, ahogy egyén és kö zösség dialektikáját értelmezi: Határtalan hazában él, / kit elta szít egy or szág, / csak ál mát üti, mint a vér, / idõn ként át a hon vágy. Hárs Er nõ köl tészete miközben végkövetkeztetéseiben tömör, bölcseleti jelle gû fel is me ré se ket fo galmaz meg, va ló já ban az emberi küldetésre koncentrál. Ho gyan s mi képp bírjuk ki a lé tezés feszültsége it, ho gyan vi szo nyuljunk az el múláshoz, emberi vé gességünkhöz s a kozmosz ha tártalanságához? A már em lített A min denség rácsai közt ezt a kér déscsomót így ér telmezi: lélekatommag, mit te hetsz e rendben, / mely meg tervezte születésedet, / s örök rácsokkal lázít maga ellen? / Tedd, ami nél kül él ned le hetetlen: / is merd meg sor sod tör vényét, s sze resd! A köl té szet az em beri létértelmezés végpontjaira jutva az ismerd meg ma gad óko ri böl csességével szembesül. Ugyanak kor azt is vi lágosan kell lát ni, hogy a fi lozófia spirálívein végighaladva, mindig más honnan, mindig egy magasabb létsíkról pillantjuk meg a ko rábbról ismert tanításokat, melyek végsõ soron az élet kozmikus képletét, a sze retet törvényét fogalmazzák meg. Hárs Ernõ költészete errõl a kivételes magaslati pontról értelmezi életének apró-cseprõ eseményeit, a sors kínálta élethelyzeteket. Hogy ez mi képpen történik, arra jó példával szolgálnak a költõ õszi ke korszakának újabb, az utób bi évek ben meg jelent könyvei, így az Áldozati füst (Orp he usz, 2008) és az Életed nélkül (Orpheusz, 2010) címû lí rai rek vi em, amit a köl tõ fe lesége, Sándor Judit emlékének szentelt. A híres operaénekesnõ, aki már sok évtizeddel ezelõtt elbúcsúzott a rivaldafénytõl, most egy karcsú kö tet meg rendítõ verseibõl tekint ránk. Hárs Ernõ nem titkolt célja, hogy megörökítse szerelmük és házasságuk történetét. Azt, ami elmondható, mint tör té nés, s azt, ami a tör té ne ten túl van, a han gulatok éteri közegében, ahová csak a köl tõ ver se ké pes fel emelkedni. Tagadhatatlan, hogy az elmúlás emberi drámája, földi küldetésünk igazi értelme jószerével megfejthetetlen. Hárs Ernõ könyve viszont nemcsak a megrendülés dokumentuma, hanem a viga szé is, mely Min den ara nyát / búcsúra gyûjtve, glóriát / a sajgó Nincs-re tesz. (Rekviem szólóhangra). Hárs Er nõ az ér ze lem és a rá ció fi nom ki egyensúlyozásával egy a maga ne mében páratlan, a nihil és a re ménytelenség örvényeivel szemben minden ízében életpárti költészetet, sokágú életmûvet alkotott, mely lám, épp a közelmúltban megjelent kötetével is bizonyíthatóan, folyamatosan jelen van irodalmunkban. Adjon az Isten a ki lencven éves Hárs Ernõnek további erõt, egészséget, munkakedvet! Életmûve pedig minél szélesebb kör ben jus son el az ol vasókhoz! Mert nemcsak kenyérrel él az ember. 10

11 Im memoriam Deák László DEÁK LÁSZLÓ Jókor jött, máig tart Gyõri költõbarátaimnak Kormos Pista szelleme, Parancs Janó jelleme Állt mögötte, segítette és szentesítette Hogy meglegyen s megálljon a futó idõben. Mégis szép, hogy magunk, mindannyian akartuk, Tápláltuk is, érleltük is a zsenge, emberi tövet, Közös lázat, ábrándot, összetartozást. Mit mondjak, Ezt az egyszer csak született férfibarátságot. Mert nehéz szót érteni, és talán nem is lehet. A váltó idõ mohón fölhabzsolja a kedves lényeget, Didergõ, önzõ lényeket terít az árokpartra, Akikkel aztán könnyen elbánik a tél, vagy a tavasz. Erõsítsük hát magunkban, ami oly különfélévé tesz, Pályát ír, elválaszt és élhetõ önkörünkbe zár, De elcsitít, összebékít, mikor ha erõsebb ige szólít. A vers elõször a Mûhely 2006/5. számában jelent meg. 11

12 DEÁK LÁSZLÓ Repkény 4. (egyszer hol volt?) Amikor leszerelt a határõrségtõl, a fõváros álláshiánynyal küzdött. Az új gaz dasági mechanizmust bevezették, de szin te azon nal si került is befullasztania a pártvezetésnek. Tán cos hu szon két éves volt, el sõsorban katonasorsa kipihenésének terve foglalkoztatta mindennél erõsebben. Anyja tanácsára azonban ajánlkozó leveleket küldött közismert, kulturális profilú cégeknek. Döntõ részük válasz nélkül maradt. Amikorra megfelelõ helyet talált végre, a párizsi diáklázadás véget ért, Daniel Cohn-Bendit, a vörös Dani lekerült az újságok címoldaláról. Ezt kö vetõen barátai azzal cukkolták, hogy hamarosan visszaviszik a Határõrséghez, Csehszlovákia megszállásának idõtartamára. Ettõl kellõleg betojt, mert valóban hallott olyan katonatársról, akit váratlanul újra behívtak. Szerencsére aggodalmai túlzottnak bizonyultak. Éppúgy kimaradt a cseh dombság le rohanásából, mint a szocialista román hadsereg. Ceaușescunak ez zel a különutas húzással sikerült megkülönböztetett figyelmet kivívnia a közösen fellépõ szocialista tábor oroszlánjai között. Táncosnak nem. Mentségére legyen mondva, egészen másféle figyelemre aspirált, azt rövidesen meg is kapta, ezért éle te újjászületésének is bátran ne vezhetjük ezt az idõszakot. Táncos megtanult örülni, bármi kicsiségnek akár. Kiállí tásról kiállításra, könyvesboltról könyvesboltra, antikváriumról-antikváriumra, könyvtárról könyvtárra járt, nem mintha felvetette volna a pénz, de összehasonlíthatatlanul gazdagabbnak érezte magát most, hogy fizetést kapott, mint ad dig bár mikor. Újra és szorgalmasan járt alakrajzra esténként a Török Pál ut cába, fotósboltokban lebzselt, hogy kedvére mustrálhasson régi kamerákat, igyekezett azon me legében megnézni az új filmeket és felhajtani a beszerezhetõ lemezeket a lassan meg élénkülõ bakelitpiacon. Mindemellett a legtöbb idõt ba rátai társaságában töltötte, jóformán alig nézett ha za, hi szen ma radék idejében lá nyokat hajkurászott. És sétált a kora õszi fény ben a Múzeum körúton, útban a Csendes, vagy a kicsit ar rébb, a Gourmand fe lé, ahol me xi kói kávét ivott, míg fil mes barátját várta, aki farmernadrággal üzletelt. Igazi Lee márkával, ami ideha za nem volt kap ható, csak Trapper, és azok az egyéb ként stra pabíró cejgnadrágok, amelyeket a Népszínház utcai maszek szabók némelyike varrt. Nem volt már hétrema-vároma-nemzetinél, mert rég lebontották, éppúgy a Kerepesi és Hungária körút sarkán állt, fres kókkal ékesített, de csupán szimbolikusnak tekinthetõ metrómegálló neogrúz épülettömbjét, amelyet hajdan Gerõ Er nõ (a híd ve rõ) adott át a hi székeny munkás-paraszt tömegeknek. Most, hogy valóban nekifogtak a metróépítésnek, gyorsan el kellett ta karítani az útból a ko rábbi propaganda hasznavehetetlenné vált testtömegét. A kör úti és bel városi jobb helyeken megjelentünk, mint új tár saság, a fiatalok, a huligánok, a galerik, a hippik, a sza kállasok, a hosszúhajúak-mosdatlanok. Mint a néhai jampik utódai, egy tökkelütött társadalom agyában, ki-minek hívott, nevezett bennünket, a fõ, hogy fájjon. De nem fájt. Il letve, Táncosnak mégiscsak fájt, hogy szeretett volna kiállítani, akár egyedül, de in kább töb bedmagával, a ba rátaival. De kiállítani csak úgy, azt nem le hetett. Kész cso da, mond ta Tán cos nemegy szer, hogy pár tunk, és leg fõ képp Furceva as szony a fes tést és fo tózást még a kel lõ bi zonyítványok hiányában is engedélyezte, pontosabban szemet hunyt e lazaság láttán. Pedig Furceva asszony roppant felkészült elvtársnõjük volt (nekik), tõ le származik az absztrakt fes tészet pedig nincs tehát értelemszerûen betiltott címû dokt rína. Az absztrakt festészeten valószínûleg nonfiguratívot értett a szov jet kultúrpolitika akkori elsõ embere, pontosabban asszonya, de hát ez már iga zán so kadren dû, pisz li csá ré kér désnek szá mított. Nem na gyon vet ték igény be Tán cost a mun kahelyén, amolyan aleatorikus munkaidõ jött számításba a kollégák ré szé rõl is, ha csak le hetett, a falakon kívül maszekoltak, mármint az idõsebbje. Temérdek szabadidejét ésszel használta ki Táncos, a ma ga rá érõs, epi kureus, folytonosan élmények után szimatoló módján. Reggelenként hacsak nem volt ép pen ki küldetésben általában pontosan megjelent, tün tetõen blokkolt, kartonját a Beérkezettek tábla megfelelõ résébe illesztette. Cigarettázott, reggelizett, cigarettázott, kávézott, cigarettázott, lehetõleg a benti legjobb társaságban. Szellemes figurák voltak, több sót ettek már, mint cukrot, és gyil kos kajánsággal tekintettek kör nyezetükre és az utánuk jövõkre. Egyik történet a má sikat érte, és jófor mán így ment ez dé lig. Ami kor aztán megitták ebéd elõtti sö reiket, majd kettesben, hármasban megebédeltek a környék három szóba jöhetõ étkezdéjének egyikében. Ezután Táncos bevetette magát Pest ut ca ren ge te gé be. Ami kor pe dig Re zek kel rá kap tak a Metropol-büfés ebé dek re, at tól kezd ve már leg fel jebb ki vé te les eset ben tér tek csak vis sza ebéd után mun kahely ük re. Nem is ak ként te kin tet tek rá vol ta kép pen, ha nem mint egy olyan fe je del mi ud var ra, amely át mene ti leg rossz ke zek be ke rült ugyan, de szá muk ra azért biz to sít kegy ál lá so kat. Pusz ta bûn tu dat ból, nem va la mi alá va ló el len szol gál ta tás fe jé ben. Egy olyan he lyet, ahol min den fenn ál ló rend del el len tét ben sza ba don le het be szél get ni az Eu ró pai Is ko lá ról, Várkonyi Nándor ról, Ham vas ról, Weöres rõl és Pi linsz kyrõl, Né met An tal ról, Kas sák ról, Bre ton ról, Anton Webernrõl, John Coltranerõl, és így to vább. Szabadon, mintha e nevekhez tartozó képzetek, fogalmak, mû vek és ma gatartások életünk mindennapi, természetes, szerves részét képezték volna, holott valójában a kivételt jelentették, a bevett sé mák gyö keres ellentétét, lázadást és forradalmat. Ezt tud tuk sa ját erõnk bõl produkálni ötvenhat folytatá sa ként, még ha nem tu datosan tettük is, a dolog éle és radikalizmusa valahogyan velünk maradt. Csak hát nem a po litikai rendszer megváltoztatására tört immár, ha nem egy na gyobb és alapvetõbbnek képzelt szabadság felé. Az ural kodó, hazug és vaskalapos mûvészet helyébe egy saját eszményeink szerint való, õszinte, sallangoktól mentes ki fejezést kívántunk állítani. Mintákat keresve hová 12

13 is fordulhattunk volna, mint a század avant gárd tö rekvéseihez, egykori és a még élõ alkotóihoz. Egy másik lehetséges úton pedig, a há ború utáni nyugat-európai és amerikai mûvészeti, zenei, irodalmi, filmes kísérletezõkhöz kí sérletekhez, amelyekhez csatlakozni, akár csak elvben, önmagában véve is lázadásnak számított. Táncos érzékszervei egy szomjú gö dény, éh to portyán, száraz spongya módjára szívták magukba az új és izgató hatásokat, amelyek persze csak itt számítottak újnak, még a len gyelországi viszonyokhoz számítva is, amirõl a megélénkülõ autóstoppos világ résztvevõi ámulva számoltak be. Meg per sze a lé legzetelállító lengyel csajokról is. Túl a rum korszakon és a pancsolt sze szek ural mán, meg je lent a vod ka, a Raki Rushi és a Skenderbeu, az az Szkander bég ne vû al bán ko nyak, mint iha tó, ré szegítõ hatású és hozzáférhetõ árú szeszek, ame lyeket a legolcsóbb ha zai cikk, az Al ma vod ka ve zetett fel. Jugoszlávia felõl a Cézár ko nyak, Nyugat-Európából a Bella Itá lia, és az An na pres szó had állásain keresztül pedig a Campari, a Mar ti ni, a Gor don gin és a VAT 69 whis ky tá madta gyenge, meg adásra kész bástyáinkat. A házibulik piakészlete e körben standardizálódott. Megnyugtató fejlemény volt ez mindenféle szempontból. Ám de a vi lág, és kü lönösen a szocialista világ, bonyolult va lami. Alighogy valami kinyílt, több mindent men ten be zártak, a lég ki hûlt és a rend meg merevedett. A magyar filmek jellegzetes értelmiségi szereplõi, fõhõsei szemlátomást egy sza bad moz gást biz tosító, toleráns és az anyagi jólét jeleit mutató világban mozogtak, kötetlenül, de mindig vi tára készen. A valóságban viszont nyomorúságos fi ze té sek, la kás hi ány, an ti de mok ra ti kus köz ál la pot ok, rendõruralom, a lakosság döntõ hányada részére vajmi szûkre szabott játéktér volt jellem zõ. De a te levíziós adás ettõl kezdve a java fe szültséget feloldotta, vagy levezette. Hasz nál ta ezért, élt is ve le nagy elõ relátóan a hatalom, és él ve le, mind a mai na pig. Ép pen ezért nem vá sá ro lok te le ví zi ós ké szü léket, ér ted, egy sze rû en nem ér de kel, vagy ha még is kí ván csi va gyok egy meccs re, fel me gyek Mikiékhez, még so se mond ták, hogy ne men jek. An nak ide jén a Rosenbergékhez jár tunk mi, srá cok mec cset néz ni, ott volt a fél ház. Az öre gei már sok szor ágy ból nézték a mû sort, hal lot tuk fél fül lel, hogy moz go lód nak a duny ha alatt. A ma ma idõn ként na gyot fin gott. Az öreg Rosenberg úri sza bó volt sze gény, de hol vol tak az urak ak kor a Jó zsef vá ros ban? Na gyon fel húz ta ma gát az igaz ság ta lan bí rói dön té se ken, volt, hogy az ágy ból fe lül ve le köp te a kép er nyõt. Ül tünk ott srá cok, és néz tük, hogy cso rog le a nagy skuló, ami az imént még a fe jünk fe lett sü ví tett el. Né ha ta lál ko zom eg gyeleg gyel a ré gi ek kö zül, na gyo kat rö hö günk még min dig a Rosenberg bá csi hú zá sa in, sze gény, tu laj don kép pen na gyon fi a ta lon halt meg. Az öz vegy egy idõ múl va szí ve sen férj hez ment vol na, ha lett vol na je lent ke zõ. Anyá mat is nó gat ta, ha va la hol össze ta lál koz tak, hogy men jen férj hez új ra, õ is men ne, hej-haj, de még menynyi re men ne! Anyám per sze ki ne vet te, de Rosenbergné nem ne ve tett ve le. Nézd Re zek mond ta Tán cos, én is is mer tem Rosenberget, még Pá rizsban is találkoztam vele tavaly, egy in gyenes kóser konyhán szájharmonikázott a vendégeknek. Elszegényedett, öreg zsidóknak és néhány kelet-európai disszidensnek. Amúgy Gyuri semmit se változott, csak a haja hul lott ki a fe je búb ján, ép pen, mint az ap jának, és legkevesebb kilencdioptriás lehet már a szemüvege. Filmet persze azóta se csinált, de írt egy csomó forgatókönyvet, mindegyik Budapesten játszódik, a franciákat tehát eleve nem érdek li egyik sem. Meg próbáltam er rõl meg gyõzni, de hajthatatlan maradt. Bemutatott a meny asszonyának, egy irtó dö gös arab csaj nak, eb bõl azonnal tudtam, hogy Gyuri becsavarodott. Ne ked, öre gem, a Csibrákyt kel lene megismerned. Össze is hozlak vele, ha leg közelebb Pesten lesz. Odamegyünk együtt a Baj társ ba, ahol a Vigiliásokkal ta lálkozik. Ha min den igaz. Utol jára Ivánnal voltam ott, mielõtt disszidált. Na mindegy! Csibrákyval tetszeni fogtok egymásnak. Mi ért, mi vel fog lalkozik? Úgy értem, kicsoda? Festõ? Áh! Ré gész, en nyit se tudsz? Világhírû régész. Népvándorlás kora, satöbbi. Érted. Szombathelyi Múzeum. Nem ér tem, hogy jön ez ide? Áh! Csibráky min dent tud, ér ted, min dent. El képesztõ. Majd meg látod. Tán cos nem szólt egy kuk kot se. Tud ta õ, hogy ne tud ta volna, hogy tele az or szág nagy szerûbbnél-nagyszerûbb koponyákkal, akiknek a nevét a ku tya se is meri, azaz csak a bennfentesek ismerik. Jó részük persze kiment a for radalom elestekor, vagy idõköz ben meg halt, de még így is jócs kán maradtak, mint rendkívüli fenomének, egymástól is, potenciális tanítványi körüktõl is elszigetelten. Mert persze az egyetemi és fõiskolai katedra volt az elsõ, amit meg vontak tõlük. Nem egy kö zü lük úgy ér te meg a há ború végét, hogy folyamatosan feketelistán szerepelt a neve. Jog gal gon dolhatta, a bé ké vel majd az õ re habilitációja jön el. Nem így történt. Aki fon tos he lyen, sta bilan kívánt maradni, annak tökéletesen be kel lett hó dolni. Így történhetett, hogy a félreesõ, a reflektorfényen kívüli területeken temérdek jó elme, fi gyelemre méltó tehetség dekkolt évtizedeken keresztül, vártak, kivártak, aztán már nem vártak sem mit. Úgy-ahogy, hó napról hó napra, adósságtól adósságig megéltek. Legfeljebb többet ve szekedtek otthon, mint ahogy szerették volna. A rend szer tit kon rá juk ala pozott, és egyáltalán nem a munkás paraszt szövetségre. Mert ezek, fõleg a krém je, de a gyen gébbje is, többé-kevésbé zúgolódás nélkül elvégezte a mun káját, sõt többnyire várakozáson felül jól végezte el. És meg õrizte kreativitását. Nem cselezett, nem csapott be másokat lépten-nyomon, nem lopott, nem csa pott fel táppénzcsalónak. Megbízható és ellenõrizhetõ társaság volt, ellenõrizték is lépten-nyomon, besúgók hadával vették körül. Tudták, bármit tehetnek, mert ha ezek idõlegesen el is szon tyo lod nak, az nem fog meg látszani a munkájukon, azon felül min dig ki találnak valamit, amitõl majd jobb kedvre de rülnek. Dafke! Ez a va lami, fájdalom, többnyire az alko hol volt és a mértéktelen kávézás, mindennek megkoronázásaként pedig a lánc dohányzás. E három együtt, mint az orgiasztikus életmód különleges formája. A tudatosan végigvitt öngyilkosságnak különlegesen pervertált formája. Fi acs kám így Re zek, ha ép el mével életben akarsz ma rad ni, ak kor nem a plebsz bar langjaiba jársz tangózni, hanem tisztességes lebujokba, tisztességes zsenik társaságába, elõször csak mosolyogni, mindaddig fiacskám, amíg valaki meg nem engedi Neked, hogy megszólalj, kitátsd a szádat. Érted. 13

14 Értem, gondolja Táncos, hogyne érteném te Vízi Rém! Rezek jeges pillantására, halszemére célzott, gondolatban. De emel lett is na gyon bír ta a fic kót, jól meg voltak együtt, mint ha min dig is merték volna egymást. Így van ez azok nál, akik nek egy ru gó ra jár az agyuk. Pe dig nem ér tet tek egyet, úgy szól ván sem mi ben. Rezeknek mindenki zseni volt, aki valamicskét különbözött az ál tala mélyen megvetett köznapi emberektõl, akiket hol kis polgároknak, hol nyájnak, hol bam ba tö megnek nevezett. Ezek? Ezek tõl öre gem ros szul va gyok, felfordul tõlük a gyomrom, már a pusz ta lát ványuktól is okádok! Ezek a csú szómászó, pitiáner, haszonlesõ hullarablók, ezek a jel lemtelen árkászok, kétkezi árulók, jellemtelen taknyok, förtelmes, nyalizó cumik, szarkeverõ, kútmérgezõ divernyákok, hajbókoló idióták! Kész csoda, hogy rá juk is süt a nap, er re a trágyahalomra, em beri söpredékre, akik nek sem mi se szent, az any jukat is eladnák egy tál lencséért. Ezek az apagyilkos haramiák, ingyen élõ hajbó ko lók, szubhumán ször nyek, akik csak ott tud nak je lesked ni, ahol együtt le het csa holni, tányért nyalni, hazát árul ni rõf re, vagy mód nél kül le het gágározni, nagy zolni, úrhatnámkodni, aladárkodni, fil lérekért csúszni-mászni, hazudozni, zsarolni, hamisan vádaskodni, besúgni, markot tar ta ni. Ezek a fel fújt hó lyagok, paprikajancsik, züllött disz nóherélõk, mosolygó orgyilkosok, anyabaszók! Jaj de un dorító pofák! Mennyire utálom mindet, a lapításukat, somolygásukat, lapos szövegüket, faszariságukat, harácsolásukat, kicsinyes számítgatásaikat, humortalanságukat, kárörvendésüket, aggodalmaskodásukat, kunyerálgatásaikat. Mindenütt ott látha tod õket, ahol sza bad a rab lás, ahol mód van a ha lott fe je alól ki húzni az utolsó ván kost, mi ként a Zorbában, amint a Ma dame le hunyta a szemét. Ott vannak, ahol pa rancsszóra verni kell az embereket, ahol gyerekeket lehet megerõszakolni, leseperni a padlást, felgyújtani a portát, elhurcolni a családfõt kényszermunkára, ahol valakit meg lehet aláz ni, föld re ti porni, rugdosni, kibelezni, szemét kiszúrni, bõrét lenyúzni, nyelvét ki vágni. Ott, ahol sokakat lehet büntetlenül, felsõbb utasításra kizsebelni, vagyonukat elprédálni, mindenüket el ko boz ni, sen ki há zi ak zse bét ki töm ni, mell ka suk ra ér demtelenül kitüntetések tömegét aggatni. Ott, ahol mindig zabálnak, vedelnek, bagzanak, mint a nyúl, ahol a szá jakból spriccel a mocsok, ahol kö nyö köl nek, lök dösõdnek, tipornak, fosnak, nyáladzanak, bûzölögnek és levedzenek. Ahol kö vetkezmények nélkül, össze-vissza lehet beszélni és cselekedni, ahol garantáltan megvéd va la ki. Apu, anyu, párt, hit község, tekintélyes bácsi, befolyásos jóakaró, gengszterfõnök, férj, nej, após-anyós, Keresztapa, Nagy Testvér, a Korona, Uncle Samu, sa többi. Ezek a nya valyás tyúktolvajok, ájtatoskodók, prédikálók, név telenlevél-írók, telefonbetyárok, zugügyvédek, szájtátiak, nepperek, keretlegények, gyilkosok, útonállók, hamismérleggyártók, szédelgõk, kufárok, vérszívók, renegátok, félkézkalmárok, rabszolga-kereskedõk, hóhérok és hóhérsegédek, taláros anyaszomorítók, fordult farkasok loholnak a nyomunkban, módszeresen pusztítják mindazt és mindazo kat, amit és aki ket sze retünk és becsülünk. Miattuk nem lehet már le vegõt venni, sétafikálni, békésen szunnyadozni, álmodozni, örülni és táncolni, felszabadultan ne vetni, piacon csatangolni, késõn kelni és az ágyban ráérõsen reggelizni. Vagy férjes asszonyoknak csapni a szelet tavasztájt, a Húsvét utáni jó idõk ben, ami kor a kofák pultjai megtelnek a legragyogóbb mosolyú zöldségek kel, és olyan jól esik dél elõtt a fris sen csa polt sör, mint régen, gyerekként, az otthonról hozott vajas-zöldpaprikás ke nyér a Palatinus stran don. Rezek itt megállt, ab bahagyta a meglódult monológot. Táncosra meredt, mert vigyor gott, és az or rán fúj ta ki a cigarettafüstöt. Rezekievics, ma ga egy ká romkodó, undorodó és átkozódó mûvész is! Tudja-e? Tudom. Megjegyzem, ezzel a dicsérettel nem vagyok a lá bamról levehetõ. Tetszik érteni, ugye? Az ilyen szózatok pe dig csak mel léktermékei teljes munkásságomnak, adj egy ci git légy szí ves, mert az enyém pont el fogyott, voltaképpen az én csodálatos szellemi kastélyaimnak csak habarcsa, s nem építõköve ez. Egy-két tég lával azért bedolgozott neked a Gyula bácsi. Krúdy? Na ná! Ész revetted? Te már ész re sem ve szed. Azt nem mon danám. Mindenesetre nagyon inspirált va gyok tõ le, nem szé gyen, min denkit zsebretesz, ha történetesen nem ide szüle tik, ma õ a vi lágelsõ. Nekem elhiheted. Köz hely, Rézorrkám, köz hely. Valami újat, ha lehet. Rezek elfordult, mert könnybe lá badt a sze me. Rugdosni kezdte a kavicsokat és kifújta az orrát. Jó ma gasra emelte aztán a tekintetét, a lombkorona fölé, ahol már a lé gi utak ke resztezõdnek, és nagyokat hörrentve jár a szél. Eszé be ju tott, amit már na pok óta hasz talanul próbált elõcsalogatni az agyából, ezt a ke resett szót: Tób. Valami szín le het ez. Di vatszín. Valami szürke. Valakinek készült mindezt megmondani, de épp semmi sem ju tott az eszé be. Vas po ros segg mond ta vé gül, és er re Tán cos el nevette magát. Hát em lékszel? Per sze, hogy em lékszem. Ak kor min den rend ben. Sze ren cse, hogy a be te gek ál ta lá ban csen de sek, és egy re csen de seb bek. Csak az egész sé ge sebb je az, aki or di bál, erõs kö dik, kö ve te lõ zik, min den ki vel per le kedik. Egy da ra big. Amíg ab ban a meg gyõ zõ dés ben él, hogy ve le itt cso dát kell ten ni, meg kell õt ja ví ta ni a pén zé ért, min dent, ami rossz ben ne. Nem tud ha tó, hogy med dig tart ki ez a tév esz me. De nem so ká ig. Tu dod, ha ar ra gon do lok, mi ken men tünk ke resztül az el telt évek ben, sír ni tá mad ked vem. Nem azért, mert sír ni va ló. De va la hogy még is. Már rég nin cse nek kö zöt tünk, kö rü löt tünk azok az ir dat lan tök fe jek, akiknek a ked vé ért, tes sék-lás sék, va la men nyi re még is ala kos kod nunk kel lett, ha rö hög ve, ös sze ka csint va is. És mit kell lát nunk? Vé ge sza kadt az ala kos ko dás nak? Fe nét. Min dig ta lál ni fo gunk va la kit, aki tõl tar ta ni kell, akit res pek tál ni kell, aki elõtt el kell hall gat ni vé le ményün ket, meg kell má sí ta ni el ha tá ro zá sun kat. És aki tõl töb bet kell el tûr ni, mint más tól. Ezek va gyunk mi. Ezek. Jól van Re zes, örülj, hogy nem vagy in va li dus. Nézz kö rül, s ha az imént sír tál, most zo kogj! És ereszkedj térd re! Majd hol nap, ami kor fel éb redsz és rá jössz, hogy a fe jed a bi li be lóg! 14

15 Ba ross ut ca Calvin tér Bel város Erzsébet-híd Krisztinaváros, nagyjából ez volt évekig Tán cos út vo na la i nak tér ké pe a mun kahe lyén túl, és mind egyik név hez hozzátehetõ, amúgy Thurzó Gáboro san: a Bel város és vidéke. Mert ugye, ez a kör nyék az iga zán ér dekes. Min den ott tör ténik. Onnan in dul, és oda ér kezik. Magyarázatát, ér telmét ott találod. Már ha keresnéd. A szû ken vett Bel városban nem találtunk semmi érdekeset. Csendes, ál mos utcácskák és udvarok, a há bo rús évek óta érin tetlenek. Mindenütt régi cégtáblák, régi házmesterek, úgy hatnak leg alább is. Mint ha még a nap fény is amo lyan ré gi e sen, ré zsú to san ve tül ne az udvarok keramit kövezetére, s kifáradtan találna utat a hátsó lépcsõház vas kor lát já ig, má so dik-har ma dik lépcsõfokáig. Alig járt valaki ezekben a mel lékutcákban ez idõben, mintha tapintatosan hagyták volna a já rókelõk, hadd élje csak bé késen titkos életét, hadd rágódjon tovább a fa lak közt le zajlott rejtélyes bûnese tek, tit kos légy ot tok, ros szul si ke rült há zas sá gok rész le te in, emlékezzen csak a hajdani pletykák szereplõinek délceg alakjára, akik a va ló ság ban már rég a Ke re pe si vagy a Rá koskeresztúri köztemetõ falain túl nyújtóztatják fájós lábaikat, mind a vi lág vé géig. És nagyjából ugyanez állt a Krisztinaváros zárt világára is, ahol a reggelenként kibukkanó emberek oly elképedt arccal tekintenek a Vérmezõ zöldellõ ren getegére, mintha még gõzölgõ lótetemeket takarna a sû rû ágak szö ve vé nye, vagy ami ként Vi téz Mi hályunk tekinthetett a frissen ácsolt vérpad fe lé, mi dõn a hó hér és segédei sorban végeztek a lázadott urak kal. Per sze az Er zsébet-híd, az egészen más, me rõben friss, minapi történet nekünk. Kedvenc osztályfõnökünk vitte el az osz tályt a még épü lõfélben lévõ hídra (így utólag roppant ér dekesnek találom, hogy az a két kémiatanár, akikkel ti zen két év so rán dol gunk volt, egy ben ked vencünkké is vált, lett lé gyen osz tály fõ nök, mint az utób bi, vagy sem, mint Hirsch pa pa), és ez per sze csak úgy volt le hetséges, hogy en ge délyt kap tunk rá egyik osz tálytársunk édesatyjától. Valamiféle vezetõje volt a hídépítésnek, de azt hiszem, mindenképp nagy kutyának számított. Bámultuk azt a nagy ös szevisszaságot, tébláboltunk ide-oda, kérdezõsködni nem igen akaródzott. Táncos késõbb a ménkû nagy szögeket emlegette és a rettenetes súlyokat, amelyek a szé leken halmozódtak, és sorakoztak parttól partig. Érdekesnek találtuk, vagy untuk az egészet? Nem em lékszem. De ha un tuk is, szí ve sen, mert leg alább nem kel lett a padban gubbasztanunk, abban a szép tavaszi idõben. Szabadok vol tunk, ha nem is tel jesen. Utoljára, és akkor is egy kémiatanár jóvoltából mond ta a hí don Tán cos, jól em lék szem rá öt venhét legelején éreztem így magam, mi kor új ra el kezdünk iskolába járni, de elég lazán, és dél utánonként Hirsch papa a ké miaszertárban vetítéseket tartott saját tulajdonú keskenyfilmjeibõl. Addig sosem látott, mert negyvennyolc után ál lamilag nem engedélyezett Walt Disney-, Chap linés Stan és Pan-fil mek vol tak ezek, egy-két Popeye-jel, Harold Lloyddal, Buster Keatonnal, ko rai ter mészetfilmmel meg fejelve. Valamennyien pompásan szórakoztunk, emlékeztek? Persze, hogy emlékeztünk, Hirsch papának kincsek voltak a bir tokában! Így utólag azonban gya nítom, hogy nem is an nyira államilag, inkább a Hollywood-i filmvállalatok által betiltott filmek lehettek ezek, mint például a Három kismalac, és a többi. Mindegy. Hirsch papának megvoltak, õ öröm mel ve títette le nekünk, és tel jesen önzetlenül. Mindnyájan úgy éreztük, õ ma ga is él vezte a filmnézést, akárhányszor látta korábban. Nem õ csi nált ne künk ked vet a mo zi hoz, de õ mu tatott valamit olyan filmekbõl, amelyeket a háborút követõ nemzedék éppen nem látha tott. Az orosz fil mek meg határozó világától igen különbözõ típusú moziból nem is keveset, gazdagítva egy további erénnyel: vidám, kacagtató mulatság volt va lamennyi. Aranyárban mérték ekkor a nevetést, végzett magával, aki nevetni nem tudott, aki ko molyan, 15

16 komoly pofával nézte végig a Május 1-jei felvonulást és népünnepélyt akár a helyszí nen, akár a Hír adóban. Apropó, egyszer még a Híradó-mozi legendáriumát is meg kell ír nia va lakinek, a Híradóét, ahová Táncos olyan nagy elõ szeretettel cipelte el Ágit, meg aztán má sokat is. Min dig vett pe recet. Mindig, pontosabban többnyire páholyjegyet váltott. Merõ számításból tette. De egymagában is beült olykor, ha er re szot tyant kedve. Ha már he lyet ka pott, két-há romszor is végignézte a Hír adót, a Vi lág- és Sport hír adót, rajz- és pro pagandafilme ket, és amíg volt, a dia képes hirdetéseket. De szívesen nézegette az oldalsó sötétben állva, toporogva zsöllyére várakozókat is, ismerõst szeretett volna közöttük felfedezni. De rend sze rint csak ide genek voltak, reménytelenül idegenek. Hiába volt elvben folyamatos a vetítés, óránként tar tot tak pár perc szü netet, felkattintották a lámpákat, ko ronként körbesétált egy jegyszedõnõ és valami büdös permetet fújt a levegõbe. Táncos ekkor garantáltan távozott. Át ment a Lucullusba vagy a Metropolba ebé delni. Egy ide ig a Lucullus elõ terében még mûködött egy állóbüfé, a fõzelékes hely, az olcsó kajálda. Itt is, az Ádám ban is fantasztikus figurák eszegettek, pislogtak egymás tányérja felé. Táncos szerette ezeket a pofákat, tetszettek neki, volt benne szánalom is irányuk ban, de nem meg határozóan, nem a szá nalom határozta meg hozzájuk való viszonyát. Ha nem, fur csa mód, az egy hú ron pendülés kajánsága és összetartó ereje. Fotózni azonban nem merte õket nyil vánosan, túlment volna a határon. A Bü fé mö gött zaj lott a tény leges étterem és sörözõ megszokott élete, a környékbeli félig-meddig nobilis közönséggel, már akik kedvelték a konyha fõztjét. Táncos kedvelte. Különösen a szûzérméket magyarosan, amit elsõrendûen csináltak, ahogy különben minden mást is. Drá gább volt, mint a Metropol bü fé, de sok kal ké nyelmesebb és ké nyez te tõbb. A pin cé rek már mind két he lyen jól is merték, és megismerték, mert régi vá gású kellnerek voltak még. A New York-palotabeli szerkesztõségekbõl néhányan rendszeresen lejártak enni a Lucullus-ba, a szerzõk in kább csak egy sör re tér tek be. Tán cos elõ szeretettel telepedett le a kar za ti ré szen, már ha volt hely, né ha egy is merõst vagy ba rátot fogott ki, most Forgács asztalához telepedett le. Ki csit her vadtan dohányzott egy ürülõfélben lévõ söröskorsó fölött. Jó, hogy jössz Tán cos, nincs már egy fil lérem se, és egy kor sót még föl tétlenül innom kell. Mit szólsz hozzá? Ven dé gem vagy, nem kér dés! Ma nem lát talak benn. Állományban vagyok öregem, írni készültem, de sem mi se lett be lõ le. Az es te ös szetalálkoztam Oszival és Lilivel a Bajtársban, meg Rezek kel és Csibráky bá tyámurammal, képzelheted mi lett ebbõl. Hol vol tam én teg nap es te? Te tu dod. Biz tos Ági nál. Tényleg, mondja Táncos, tényleg Áginál voltam. Õ ta nult, én Cocteau-t ol vastam, de eluntam. Ágit hiába piszkáltam, dühödten tanult tovább. Kötelességtudó. Én meg nem, azt hi szem. De le het, hogy az va gyok, csak nem tu dok ró la. Csak egy biz tos: míg is kolába jártam, sosem érez tem azt, hogy kö telességem tanulni. Másoktól hallottam, de ma gam so se val lottam. Valahogy így. Talán ezért van, hogy hiányzik belõlem az együttérzés Ági dühödt tanulási kényszerével, igen, így mondom, dü hödt kényszerével, hiába is igyekszik meg értetni és elfogadtatni velem a maga iga zát. Fü tyülök rá, különösen válságos állapotomban. Márpedig tegnap aztán benne voltam, benne, nyakig benne voltam. És rám se hederített! Akkor én, mit he derítsek? Mit értsek meg én, aki tal pig szar ban vagyok? Mi? Nyomatékosan megkocogtatta körmével a söröskriglit és a lép csõtetõn tétován nézelõdõ lányok felé fordult teljes fi gyel mé vel For gács, ez a vén ku tya. Azon nal meg indult a nyál elválasztása, ha jó nõt látott, és ná la elég szé les volt a né zésre érdemes skála. Táncos mondókájára csak addig fi gyelt, míg egy kö vetkezõ sör érkezésérõl megbizonyosodhatott. Mint a fotósok között rangidõs, sok mindent megengedhetett magának, külön irodája volt dívánnyal, de a mo do ra más te kintetben is emlékeztetett egy vidéki színigazgató tempójára, talán mert az apja va lóban az volt a Dé ryné Színházban. Széles mosolyú, sublót terjedelmû férfiú, csupa szív, tüzes lelkület, akit csak a felesége és gyerekei nem láttak so ha mo solyogni. Mert amint kollégái el tûntek a közelébõl, a nyájas ál ca men ten le hullott ró la, és amit hát rahagyott, az egy keserû, gondterhelt, öregedõ komédiás testi valója volt, fájó izü letekkel, rángatózó gyo morral. Ilyenkor egy üveg pálin ka meg se kot tyant ne ki. De ezt a jó tu lajdonságát Forgács már nem örökölte. Hamar berúgott, és nehezen józanodott ki. Mit írsz?- kér dezte Táncos, anélkül, hogy valódi választ várt volna. Nem is ka pott. Ja, öre gem, te azt kér de zed, hogy mit? Mit, mit? Hát hon nan tud jam én azt Moyzeském, hogy mit írok én, az az mi lesz ab ból, amit ír ni fo gok, biz tos valami remek dolog, valami szenzációs izé, értesz? Nem na gyon me rek beleolvasni az eddigiekbe, tudja isten miért, nem mintha fáznék tõle, annyi vacakot olvastam már, eggyel több ide vagy oda, mit se szá mít. Az se tesz sem mit, ha ez a va cak most tör ténetesen az enyém, érted, az se szá mítana, szóval nem ezért nem ol vasok vissza, valami másért. Nem tudom miért. Lógatta a fejét, mint aki nek hir telen megártott az utolsó korty. Per sze, nem az, ha nem a túl csordult önsajnálat ártott meg neki, a nagy kornyadtság te hetetlen búbánata, reménytelensége, a tehetségtelenség rémítõ érzete, majdnem bi zonyossága. Mindez így dél felé, tár saságban, másnaposan, éhgyomorra rettentõen képes együtthatni, felér egy át meneti megsemmisüléssel. Merthogy aztán, milyen szép is eb bõl a gö dör mély bõl újó lag fel támadni, talpra szökkenni, erõre és munkára kapni, harsányan kikacagni az el szontyolodókat, meghátrálókat, a szkepszisükkel takarózókat, a vértelen puhányokat. Falhoz támasztjuk (õket), és to vábbmegyünk ahogy Karinthy írta. Forgács is gyõ ze lem re szü le tett, csak ez most nem lát szott raj ta, illetve attól sarkalatosan eltérõ képet mutatott. Se baj így Tán cos, majd ki alakulja magát a sötétkamrában, nem igaz? Addig ka vargatod, míg elõhívódik, az tán már csak a fe lesleget kell lehántani, Buonarotti receptje szerint. Mi? Figyelsz egyáltalán? Hiába figyelek, nem érkezik a söröm! A Lucullust nem ki fejezetten az iszákosoknak találták ki, fõ leg nem dél idõ ben. Mert itt et tek is, min dig vár ni kellett a sör re. Meg jegy zem, az étel re is. A sze mély zet úgy kal ku lált, amíg a jó nép nem kap ja meg, amit ren delt, legalább be szélgetnek, hiszen ráérnek! Igen, ez benne volt a közhangulatban. Hova siessek? Ráérünk, nem igaz? Még 16

17 a vé gén összetöröm magam! Hogy oda ne rohanjak! Mit ugrálsz, nem ráérünk? Táncos most éppen rá ért. For gács rá ért. A pin cérek ráértek, és a csapos is rá ért. A bok szok ban ülõk, lá tatlanban le fo ga dom, rá ér tek. Mi itt a baj? Mi len ne? A jel szó mond ta For gács las san, las san, még lassabban. Tehát az teszi jól, aki áll. Ez vi lágos, ettõl megy elõre az ország. Táncos csodálkozott. Már hosszú percek óta ülnek itt, és egyet len is me rõs se ha ladt át a szí nen, úgy lát szik, ez egy ilyen nap. Más kor meg nem gyõz kö szöngetni. Lát tál pin cért? Még nem. Az a baj, hogy a med dõ várakozás, hallgatás, nehezen vagy sehogy se kunkorodó gondolat mocsarában mázsás súly húz za le az em ber lá bait. Bár gyönyörû idõ van kinn, temérdek dolga volna, vagy lehetne éppen, de nem, nem tud moz dul ni. Már na gyon un ja ugyan a ki látástalan helyzetet, a kényszeredett diskurzus üresjáratait, bosszantja, hogy sem mi ér demleges nem jut eszébe, kép telen kinyögni egy bú csúformulát. Pedig mennie kéne, ha másért nem, sétálni, benézni ide-oda, beszélgetni ezzel-azzal, beugrani Hédihez a Calvin téri ék szerboltba, hetek óta nem látta. Igaz, hogy sem mi sincs kö zöt tük, nem is volt so ha, de mégis szerelmes ebbe a lányba, mi óta ismeri, tehát már ré gen, az az min dig is. És Hé di? Hát azt nem na gyon le het tud ni, hogy Hé di há nyadán áll Táncossal. Látszólag rá se hederít, mintha dühítené is, ha a boltban ke resi, restelli a kol lé gái elõtt, vagy mi. A pil lantása azonban elárulja, hogy Tán cos fon tos ne ki, ta lán õ is sze relmes belé, csak éppen ez képtelen tisztázódni, megjelenni, testet ölteni közöttük. Helyette röhögcsélnek, veszekszenek, megbántódnak, ásítoznak egymás rövid ideig tartó társaságában, mint va lami idétlen kamaszok, akik nem tudnak mi hez kezdeni egymással. Amúgy pe dig Tán cos na gyon is tu dott mi hez kez deni a lá nyok kal, nem kel lett erõl ködnie, ám Hédi va lamiért kivétel volt, és maradt még egy jó ide ig, na per sze nem végleg. Szinte képtelenség, de minden jó adott ságát megelõzve Hédi mosolya gyõzött Táncosnál. Nem a nevetése, csak a mo solya. Mióta Mona Lisa mosolya mosolynak szá mít, s hoz zá nagy pi aci értékû mosolynak, azóta a mosoly fogalma némiképp elhomályosult bennünk. De konkrét esetben azért, akármelyikünket képes levenni a lá báról egy õszintén ható le ánymosoly, anélkül, hogy Mona Lisára gon dol nánk. Sõt, olyan kor ta lán azt is ka piskálják egyesek, mire mondhatták eleink azt, hogy bájos. Pe dig ez iga zán fo gas kér dés. A ven dég lá tó hely bá jossága, pesti fogalmak szerint, a pi ros koc kás ab rosz hoz kö tõ dik, kis sé ho má lyos, mely ok mi att. Jár tam már nem egy he lyen, ahol ugyan pi ros koc kás volt az ab rosz, de a he lyet nem hogy bá josnak, kedvesnek se nevezném. És az ellenkezõjére is tudnék seregestõl példát hozni. Semmi piros kocka, csak faltólfa lig báj. Nem oly kön nyû az em berek kedvére tenni, mint azt ál talában elgondolni szokták. Oly elmék, amelyeket ritkán foglalkoztat más, mint becses ön ma guk. Ezért az tán több nyi re sem mi sem lesz a ven déglátásból, csu pán a pénz kereset egy különlegesen pervertált for má ja, ahol az egyik em ber azért fi zet a má siknak, mert rosszul érezte magát, és kitoltak vele. Ennek persze elõfeltétele, hogy államilag letörjék önálló véleményalkotási ösztönét, ráijesszenek, hogy minden szá mára elõnytelen helyzet döntõ pillanatában saját érdekébõl fakadó elnémulásra késztessék. Veresége csak így lehet tel jes és ön tu datos, hi szen tisz tában van vele, hogy aki az imént di adalmaskodott felette, az percek múl va ugyan olyan ál dozata lesz a szisz témának, mint õ. A Lucullus sze mély ze te a ke vés ki vé tel hez tar to zott, nem ki to lás ra uta zott. Sze ret ték volna ké nyez tet ni a ven dé get, csak ez még nem ment jól. Nem ment még iga zán. Is ten tud ja, va la hogy el fe lej tõ dött a jó mód szer a szo ci a liz mus épí té se kö ze pet te. For gács azt mond ta Tán cosnak: tudod testvér, miken mentek keresztül ezek az embe rek, akik itt meg próbálnak kiszolgálni bennünket? Egy frászt tudod. Ott volt az el sõ háború, Trianon, aztán a Kommün, a vörösterror, fehérter ror, a nagy gaz dasági világválság, a Horthy-rendszer, a má sodik világháború, a nyilas ura lom, a de portálás, az ost rom, az inf lá ció, az Ávó, a Rá kosi-rendszer, ötvenhat, a rock and roll, a be at-kor szak, Prá ga és Pá rizs, mit akarsz még, test vér? Mit akarsz? Igaz, hogy a sö röm még min dig nincs itt! Táncos erre azt mondta: tu dod, a pincéreknek se volt könnyebb, mint anyámék nak. Meg a tieidnek. Úgy hogy elég a sü ket du mából. Utazzunk Varsóba, vagy Gdanskba, vagy Krak kó ba! Na? Ho vá utaz zunk? Az öreg anyád térgyire! Eger be kell men nünk, fo tóz ni. Nem Gdansk ba, Eger be! Még hoz zá ha ma rosan, mi e lõtt az öreg bepipul. Most ju tott eszem be. Más is eszed be jut hatott volna. Valami érdemlegesebb dolog. Hirtelenjében nem jut eszembe, hogy pél dául mi. De ne ked eszed be jut hatna valami más is, mint ami rendszerint eszedbe jut, te szegény szom jas szen vedõ, te nagy együttér zõ, te Hirtelen megérkezett két krigli sör. Deák László posztumusz regényét a következõ számunkban folytatjuk. 17

18 KECSKEMÉTI KÁLMÁN Ha újra kezdhetném, újra kezdõdne Friss és mély a seb, ma kacs, nem szû nõ a fáj dalom bennem és zavarban vagyok. Hogyan szólítsam meg õt, aki eltávozott közülünk és nem tudjuk, most hol le het? Az em ber õs idõk óta szám talan hiedelmet és magyarázatot kreált a halál utá ni ál lapot, a köz tes lét, majd a túl világ elgondolására, leírására a veszteséget egyik sem kisebbíti, vigasztalást egyik sem nyújt. Hiába szólongatom az elköltözöttet válasz nem ér kezik. A ha lál ab szurdumát csak úgy tudjuk elfogadni, ha tisztában vagyunk azzal, hogy mi is meg halunk, rövid káprázat csak a mi létünk is. S amíg élünk, a lé lek örök kévalóságába ve tett hit ad csak erõt minden nek el viseléséhez. 45 évig vol tunk ba rátok, láttuk egymás életét nagyon közelrõl. Ha akartunk vol na, sem tud tunk vol na ha zudni, põrén álltunk egymás elõtt. A Fojtatás kötetébe azt írta de dikációképp: már nem is tu dom mit ír jak en nyi együttlét és an nyi közös em lék után Az évtizedeken átívelõ, hosszú párbeszédet monológ váltja fel. Nyolc vé kony kö tet és egy fél bemaradt regénykézirat, számtalan rajz és festmény és majd fél évszázad lassan erodáló emlékképei. Fontos dokumentumai egy alkotó életnek, fontos dokumentumai egy kornak. Nem szövegirodalom, nem divatos, gyorsan avuló mûtárgyak, hanem a lé lek mé lyérõl felhozott, kín ban született mûvek, kordokumentumok. Nem megfejtendõ rejtvények, tiszta, világos beszéd, még évszázadokig érthetõ lesz. Remél jük, lesz még, aki ért ma gyarul. Nem mér tük még fel iga zán, hogy a hoz zánk na gyon kö zel ál ló mit is ha gyott ránk posztumusz ajándékképpen. Nem csupán a baráti elfogultság miatt mondom: jelentõs költõt és mûvészt te metünk, akinek igazi elismerése majd ezután kö vetkezik. Ha új ra kezd hetném, újra kezdõdne. írta a Nap ló cí mû gondolatsor végén. Ebben a mon dat ban amely akár epi táfiuma is lehetne, fájdalmas panasz lappang. Nem kezdhetjük újra. Ne kezdõdjön újra! Ha új ra kezd hetném, újra kezdõdne. Akik közelrõl ismertük õt, tudjuk, mi kez dõdne újra. Élete roskadozott a sors pörölycsapásaitól. Csodáltam a lelkierejét, ahogy viselte a megpróbáltatásokat. A szegénységet, a megcsalatásokat, az áru lásokat. A közeli költõbarát Parancs János elvesztését, akinek halálában saját végzetét látta elõrevetítve: a be szélõ önsorsára sandít, míg másokra rámered. Szeretett feleségének, Marianne-nak váratlan, megrendítõ halála, tíz éve, karácsony elõtt, egye ne sen a szív re mért ütés volt. Meg rendülve álltam mellette s éreztem, hogy örökre eltörött benne valami, elapadt az életkedv, ami an nyira jellemezte õt. Nem értettem, mi ért ve ri a sors. Úgy gon dol tam, ta lán ez egy be avatási folyamat, aminek végén el éri azt a sza badságot, ami öröktõl fog va az övé, és azt a hal hatatlanságot, ami öröktõl fog va õ ma ga. Édesanyja halála után a fájdalom végleg befészkelte magát a szívébe. Akiket nagyon szerettem Már mind a sír ban van nak. Nem tu dom õket fe ledni És egész nek ha zudni magam. Mégis, napot új nap követ. Egy fá jó, ki bicsaklott életet Vonszolok át a boldogokon. Akár ha zsi lett ha sít ütõ eret. Elhantoltad s már magad han tolod írta Marianne ha lála után. 18

19 Talán az ekkor meg rendült életerõ, az önemésztõ fájdalom volt a kezdete a gyilkos kór nak ki tud ja. Min denki aggodalommal figyelte, ahogy napról nap ra rosszabbul nézett ki. Mond tuk, ne do há nyozz, ne igyál! Egyél töb bet! En nyi telt tõ lünk. Eközben kiadója gondjai is nyomasztották: pályázatok írása, a türelmetlen szerzõkkel való diskurzusok, a növekvõ nyomdaszámlák. S mindezzel halálosan egyedül maradt. Sosem panaszkodott. Nem pa naszkodott a fájdalmas kezelések alatt sem. Teljes bi zalommal adta át magát az or vo sok nak. A tes tét, mint egy tár gyat, hogy re parálják meg, ha tudják. Nem tu dom, hitt-e a fel gyógyulásban, talán eleinte még igen? Befejezetlen dolgai marasztalták, és gyermekei, Gergely és Péter fia. A test erõt len volt, a gyil kos kór erõ sebb. Meg kell nyu god nunk, ne lá zadjunk a halál ellen. Deák László testvérünk fájdalmak nélkül, csendben költözött el e világból. Engedjük el õt béké ben, ha már be le kell nyu god nunk az örök em beri sorsba, de a szí vünk ben tart suk meg, amíg élünk így lesz ez jó mind annyiunknak. 19

20 PÁTKAI TI VA DAR Képzelt telefonbeszélgetés Le tört íme a cu dar kórság keserû nekem a kútvíz. Valamikor a gyõri iparos kör ben em lékszel még? légy úszott a sörben és septibe rúg tunk be a res ti be! Oszlásnak indult gyümölcsök. Az aj tók kulcs ra zár va. Rés nyi nap fény üt a zon go rá ra. Most már majd las sí tok én is. Naponta Chopint hallgatok. Sötét kitárt ablak Este a hajnalra gondolok, hajnalban az estére Ta nács ta la nok a min dent tu dó an gya lok. Keressél távoli helyet, ahol megtalálhatod tenmagad. súly ta lan va gyok már, mint az is te nek átkozott és bolond Hidd, hogy a vers írás nyújt hat vi gaszt! De rût nem ád, s csak megaláz Hiányt hiányra halmozol szolgálatom me rõ ben ta lá nyos. De ák La ci val, már sut tog va Mihasznák maradnánk hát, üres malaszt? Pedig hogy irigylem tõled a Havas tavaszt! Ami volt, azt min dig át kel lene írni, ami van azon már nem ér de mes sír ni. Egy kis gyer mek áll az al konyatban, az a kis gyermek én vagyok Mint ha álom lett vol na min den, ami meg volt, ami már nin csen. Szó ban, írás ban nincs er re fe lelet, csak azért va gyok, hogy majd ne le gyek. Mondhatnám: minden rendben. 20

21 KALÁSZ ORSOLYA Az ér zõ szí ve Deák László emlékének Az ér zõ szív ér zete képzeled, mintha szived lenne mintha magas, egymásba nyíló termekben a szived vol nál, visszhangzik benned átfutó érzete, amint a vö rösbõl íme kiválik a szív, ala kít ja a húst a lük tetés, okosodjék izmokká és tol vaj mód já ra ki ne sur ran jon idõ elõtt, hanem okosan, érezve már, amerre a tenger, a fel mentõ morajlás felé, okok szik lá in át a par tig ve zessen, hol a két ségbeesés, ki érti, ho gyan, ho gyan is, el viselhetõ és még szépül is, a gondolatok is egyre emelkedettebbek lesznek, csak ámul va csodálkoznak, tudjuk jól, a csillagok, ennyi, ha ott és ak kor kiderül, mibe is kapaszkodsz, melyik a semmi hoz zád leg közelebb esõ ága. 21

22 BAÁN TI BOR Meghatározhatatlan De ák Lász ló em lé ké nek A na túr élet íze sen és gaz da gon A sors iránt táp lált édes bús malíciával bújt ki Érzékeny tolla alól. Így írni ez tán Már so ha sen ki nem fog. Az el múlás szitáján átfolyt és Ab ba ma radt. Ahogy a le ve gõ vé tel. A nagy ka land. A nagy zöld. Az esz mé let Pionír nyaktörése. Az ifjúságot Bekerítõ alkonyat vonaglásai. Az Orpheusz legendás irodája Félig a földön, fé lig az ég ben, El akad va két szó között meg áll. Akár a lift. A szer zõk arc éle Kicsorbul. Nõ a csend. Átlátott rajtuk. Nem kereste a Megrendülést, mert megrendítõ volt. Csupa ironikusan bölcs alá- Fogalmazás. Hiteles egy hitetlen Korban, mikor megbabrált eszmék, Villany- és vízórák ketyegnek perben És ha rag ban a bér anyaként vajúdó Idõvel. Õ elfogadta a Kort. Menekülõ hangsúlyainkat. A sza xo fo non ját szó An gyalt. Nyomkeresõ Bá rány jõ és vad gerle búg, Es té re már nem lesz nyo munk. Deák László A réz szín al konyatban Holt láb nyomait keresni, Mentõexpedíciót indítani Ér te már sen ki se fog. Minden dolgainak hamvadása Közben a fölszabadult füst, Szétterjed, mint az árulás ma ga. De ki fek szik le, ki fe küdne A holt helyére. Ki fejezné be így, Mikor jogában áll átlépni A kat to gást. Az idõ foj to ga tó Köreit. Átlépni s fellélegezni. Kivédhetõ a matt. Az égbolt Estét nappalra cserél. A kínt Szétporlasztja s meghátrál a vég. Re ne szánsz fû nõ az om ladékon. 22

23 BÍRÓ JÓZSEF Siegoh ( - Deák László emlékére - )... oly... sok szor... meg hal tam már - ( nem ) -... : nem is tudom... -,hogy... : élek - e még?!... ( január 1 ) ZSILLE GÁ BOR Deák Laci készülõdik I. Ki sza va szó lít, ki csönd je burkol vattaként bolyhosan kör be? Ki csönd je emel, rejt és ejt el vo naton, este? Mozdulatlan Mozgatóként utaztat a mezõkön át, lankás tájon lankadatlan, rendületlen Megrendítõ. Ki csönd je forr gló riaként körém, a lenyugvó napra? Ki nek az in tésre emelt mutatóujja e dombon vigyázó falusi templom, e ho mályba burkolt szentély, szent éj? 23

24 II. In nen még van vis szaút kezdted utol só telefonbeszélgetésünk, amikor halálod elõtt három hét tel fel hívtalak az Írószövetségbõl, a titkosított legújabb számodon, melyet csak néhány bennfentes ismert (és még nekik is csak idõn ként vet ted fel, a külvilág már nem férkõzhetett hozzád, a külvilág megszûnt). In nen még van vis sza út han god, a jól is mert víg, eny hén recsegõs, pajtási hang mintha egy le tûnt kor ból ér kezett volna: erõtlen volt, fátyo los, hûlt, egy véd telen kisfiú rebegése, megkín zott rab sut to gá sa egy cel la mé lyérõl, valamelyik zivataros dekádból. Han god, az oly ked ves hang mint ha a túl vi lág ról ér ke zett vol na. Egy ló faszt van vis sza út mond ta a ré gi-régi barát, aki bizalmi tiszt ségben kétnaponta feljárt hozzád Egy lófaszt mondta ke serûen, amikor aznap este beszámoltam neki az Írószövetség ét termében, közben csak fújta a füs töt és krá kogott, mindene csu pa füst volt. Miféle visszaút? mondta a barát Hi szen na gyon jól tu dom, hogy mi van: ret tenetes az álla po ta, az van, csak negy ven ki ló a tes te, az van, már alig tud jár ni, az van, fek szik és dzsesszt hallgat, az van, az ab la kon ki sem pil lant, az van. In nen még van vis szaút talán en gem bá torítottál így, talán önmagad, hiszen lennie kell egy visszaútnak, egy gyarapodó testnek, egy ablaknak, egy kitáruló ablaknak: mert élni kell, ez a pa rancs, ezt óbé gatják a sejtek, él ni, csak él ni, min den ideg szállal és va dul, ak kor is, ha sem mi re mény, ha már min den pa pírlap be telt, ha már min den le mezt meg hall gat tál, ha nincs ho vá menni, ak kor is, ak kor is kell egy út. III. lassanként kivész a szerelem belõlem va gyok üres váz tesz-vesz, jár-kel e gó lem ez a ma gamra hasonlító vézna test már kós tol gat ja, már sej ti a végzetest lassanként kivész a szerelem nem va gyok körben sóhajtoznak a fásult angyalok csontomból lassan elszivárog a ve lõ va gyok üres váz láb tól fe jig ívelõ romos templom, emberszabású levegõ csontjaimban salakká szárad a ve lõ 24

25 KEMSEI IST VÁN Száraz szem Deák Lacira Elég baj ez ne kem. Bandukolva a Nagy-Kampec felé, ott, az od vas tölgyfánál az Idõ kis sé jobb ra for dul, majd lejt alá. A völgy ben, a for rás nál ordenáréznak a különös-kackiásan, võlegényesen kifent-kinyalt jövevények. Medvehagyma-szó mellett járja az illatos szóbeszéd. Zergetollas huszárcsákóval illegetnek. Dõl a föld alól az égi kát rány. Levelestül. Ágastul. Valahogy nincs öröm eb ben a mes terkélt jelenésben. Pedig itt vagyunk, itt mulatozzuk el, ez az erdõ leg csendesebb pontja. További csend nincs. Nincs mé lyebb csend. Még van évszak, valamilyenre bejárható. Nem az új tól va ló az sem. El fáradt, kipúposodott, elvetemült, több he lyen re pe de zett. Szét is hord ták szor gos ke zek a be lõle va ló kat. Ki er re, ki ar ra dú sul, el heverve borával a talmi te levényben. Kímélet sincs. Aki elfárad, azt mondják, ki hull. Ros szabb esetben alá jár éle tének, mássza a köznapi dágványt, a hegy gyomrából bo ká ig ki csor gó nyir kot, or rát ve ri csóványos me re dély be. Csak a fö lös ké pes ar ra, hogy ne le gyen töb bé. Hát jó, ak kor ne le gyünk se hús, se csont, se vér, se egy más ba vé sett te kin tet. Naplementekor végül a bille gõ árny ül itt, és a mo hos fa tönk ön merengõ lélek. Kimarjult szeme világát dörzsöli. 25

26 JÁSZ ATTILA Ilyen Deák Lacinak, az ideátról Egy ilyen pa pír. Egy ilyen jön majd. Közli, hogy. Mondjuk, elköltöztél. Ne ke res sünk. Egy ilyen pa pír köz li. Fe les le ges. És kü lön ben is. És hos szantartóan, mégis váratlanul. Egy ilyen papír, egy értesítés. Amire korábban csak raj zoltál volna ezt-azt, vázlatot, néhány töredéket felírtál volna a lap szélére. Ennyi haszna legyen, egy ilyen pa pír nak, ha már. És egy ál ta lán nem értenéd, mit is jelent. Mi ez a hü lyeség, hogy el költöztél, ha egyszer itt vagy. Ám még is gya ní ta nál va la mit, ami kor azt ol va sod: Egy ilyen pa pír. Hogy egy ilyen pa pír jön majd ró lam is, de már nem ne kem. Ami kor ezt írom, ér ted meg, amit én még nem. Ez egy ilyen pa pír, visz át, iga zolja odatartozásod, itt. 26

27 felejtõfüvek il lata. Basó Deáklaci sír ján ücsürög A ki len ce dik hó nap ele jén ér tem ha za. Anyám szo bá ja mel lett a felejtõfüvet ki öl te a fagy, nyo ma sem ma radt. A múlt min den da rab ja megvál to zott. Fi vé re im és nõ vé re im ha lán té ka fe hér, sze mük kö rül rán cok. Még élünk! en nyit tud tunk mondani... (Macuo Baso) vörösbegy repült el friss sí rod fe lett épp ami kor le kis tó kö ze pén szürkegém tol lászkodik vastag jégpáncél hóba fagyott hó virágok mily szomorú szaxofonszóló lebillen a fej esõ áz tatta rózsák hullatják szirmuk a fény se besre horzsolja mellkasunkat rozsdás lombhullás egy fá radt ma dár verdes hajnali ágon nehéz ébredés zu hog az esõ a te metõben inkább élni kellene elmondasz egy imát megindul a forgalom nem vagy egye dül angyal suhan át a lap top mo nitorján napfényes temetõ 27

28 TANDORI DEZSÕ

29 GYÕRI LÁSZLÓ Expressis verbis Deák László emlékezetére Az em ber olyan, mint a vak, megy a töb biek után, nem lát, nem néz se jobb ra, se bal ra. Hiába olvastam én is na gyon sok köl tõt az öt venes évek végén, a hat vanas években, ol vastam Zelket, Benjámint, Illyést, Nagy Lászlót, Juhász Ferencet, Ginsberget, Weöres Sándort, Saint-John Perse-t, min dent, ami hez hoz zá le hetett jutni, de csak mentem a többi ek után, s csak Il lyés Gyu la, Nagy Lász ló, Juhász Ferenc volt a szemem elõtt; nem aka rom azt monda ni, hogy csak õk vol tak az Is ten, de bi zony alig volt néhány rajtuk kívül. Miért õk? Megszoktatásból: õk voltak ben ne az is koláskönyvekben, a folyóiratokban, ezen a világon kívül alig volt más világ, bár nem csak emi att, õk voltak azoknak a költõknek a folytatásai, akiket szintén az is koláskönyvekbõl ismertem, akiket tanítottak, vagyis csak ugyan ökör vol tam, bir ka, aki megy a töb biek után. Ez a köl tõi név sor, ez a köl tõi vi lág volt a leg természetesebb, a ma gyar köl tõk a ma gyar sors ról, a ma gyar vi lágról ír tak, õk vol tak az én ott ho nom, az én vi lágom lakói. Csak jel zésül: persze, ki ne olvasott volna Baudelaire-t, Rimbaud-t, Apollinaire-t, elõbb-utóbb ki ne olvasta volna vé gig a vi lágirodalom klasszikusait? És még valamit hozzá kell tennem: ez a köl tõi név sor azért is ter mészetes volt, azért is ro konszenves, mert afféle világból érkeztem, mint õk, már mint Il lyés, Nagy, Ju hász. Nem a nagy városból, Budapestrõl, a mi egyetlen nagy városunkból, polgár csa lá dok ból, hi va tal no kok, ér tel mi sé gi ek gye re ké nek, hanem egy kicsit mes szebbrõl, persze, csak akkor, ha a Blaha Luj za te ret vagy a Clark Ádám tér nul la ki lométerét tekintjük a világ kö zepének. Deák László nagyon szerencsés volt, nagyvárosban született. A beatköltõk ideérkezésének az idején fo gott be le a vers írás ba, meg se érin tette Illyés, Juhász, Nagy László költészete, egyáltalán a 20. századi magyar költészet, a Nyugat, mármint a maga egé szében, ortodox módon, csak válogatva, szíve, hajlama szerint, mert azért egy-kettõ neki is mondott valamit, például Ady, Kosztolányi, hogy a nyugatosok harmadik nemzedékébõl való Kálnoky Lászlót már ne is em lítsem, akinek idõskori költészete nagyon is meg érintette, azáltal még jobban, hogy mint a Mag vetõ lektora, föltételezem, hogy találkozott, beszélgetett vele, sõt az is meg lehet, hogy valamelyik kötetét õ gondozta. Ta lán még az is sze ren csé je volt, hogy a köl tészethez nem iskolás módon került közel, azt mondta egyet len in terjújában, hogy a fes té szet tel, a kép zõmûvészettel ellentétben, a vers írást nem a rit mika, a jambus, a disz ti chon, a hím rím, nõrím okulásán kezdte, a mesterséget nem az alapoknál, ha nem ahogy ír ja okádásszerûen vá gott be le. Roszszul hitte, ha azt hit te, hogy mi az egye temen a disztichon mibenlétét magoltuk, ellenkezõleg, például Tvardovszkij Egyre messzebb címû poémájáról hallgattunk elõadást, fölolvasott szöveget, és ma már ki tudja, ki az a Tvardovszkij, és mi ért kel lett ne künk ép pen õt vi lágirodalomként hallgatnunk? Nem több-e, hogy Deák László eme stú diumok nélkül a hetvenes évek elején az Élet és Irodalom kritikapályázatának nyertese volt? A mesterség állítólagos tudománya híján kezdte és így is fe jez te be. Nem úgy in dult, mint pél dául Csokonai, akinek az ide jében még lecke volt a vers írás, ha nem úgy, mint pél dá ul Whitman. Úgy írt, hogy a ta nul tan jó rím, a ta nultan jó rit mus képzete nem fogta, nem kö tözte le, mégis jó versek kerültek ki a keze alól 1977 óta, ami kor Kemsei István bemutatta a Mozgó Világban. Csodálatosan egyöntetû verseket írt elejétõl a végéig, ami nagyon keveseknek adatik meg, persze, eb ben-abban változott, korábban olykor bõbeszédûbb volt a kelleténél, késõbb egyre tömörebb ver se ket írt, még hos szabb versei is an nak tûn nek, nyilvánvalón annak a következményeként, hogy annyi fontos gondolata volt, hogy mindet el kel lett mon dania, a ket tõ közt, a ked ves hos szú ság és a ke serû hosszúság közt azon ban óri ási különbség van. A keserû hosszúság ver se az, amit pél dául felesége haláláról ír, amely nekem Utassy Jó zsef Kál vária címû hosszú versét juttatja eszembe, amely ben Utassy hoz zá szo katlan módon egyáltalán nem hasz nál rí meket, egészen nyers, mert annyira fájdalmas a his tória. Kedvtelve írni és kedvnyelve írni egészen más, még ak kor is, ha szó já ték nak tet szik. A sza bad- és pró za vers nek már az ele jén ki kísérletezett, hét köznapi beszédszintet imitáló formáját használja. Közérthetõ, de nem válik unalmas sá, még nagy köz he lyeink is kü lönös fényben szikráznak nála. Visszafogott, tényszerû mondatai rendszerint megindítóak, s azáltal, hogy kerüli a pátoszt, még hitelesebbé és emberibbé válik tõle a vers. ír ta ró la Szentmártoni Já nos. Így igaz. Fes tõ akart len ni, köl tõ lett be lõ le, de nem ösz tö nös, nem aka rat lan, mert fi lo zó fu sok, gon dol ko dók esz mé i- nek is me re té ben lett az, egye te met ugyan nem vég zett, de ver se i bõl, val lo má sa i ból ki ve he tõn na gyon mû velt, ér zé ke nyen tá jé ko zott em ber volt, sok kal többet tu dott, mint amit föl mu ta tott egy ál ta lán. A rá ció ve zet te, nem hagy ta ma gát el té rí te ni egy-egy öt let tõl, ver sei erõ sen, pon to san meg szer kesz tett úton ha lad nak elõ re, ke mé nyen ös sze fog ja õket, de úgy, hogy ez a szán dék so ha sem ér zõ dik raj ta, nem kín ke ser ve sek a ver sei, ter mé sze te sen jut nak el a vég ki fej le tig. Az ol vasó együtt lép ve lük, együtt érik el az utol só sort. Tud ja, mit óhajt, elõ re fe jé ben van az egész, a ver sek vé ge min dig föl emel ke dik, mint egy be vi lá gít ja az egé szet, ar ról a ma gas lat ról be tud juk lát ni mind azt, ami ad dig tör tént ve lünk, ér tel met kap min den ad di gi sor. Er re na gyon sok pél dát le het ne em lí te ni, ezt a szer kesz té si mód szert alap ve tõ nek lá tom De ák Lász ló köl té sze tében. Sok szor mint ha ér dek te len dol gok ról be szél ne, egy elõ re nem ért jük, mi nek is a pa pír ra vet ni õket, az tán a be fe je zés egy szer re ér tel met ad a cse kély nek, a je len ték te len sej tel mes, nagy ár nyé kot ad. Olyan vak vol tam so ká ig, hogy csak szá mon tar tottam, de el men tem mel let te. Csak tud tam, hogy jó köl tõ, ol vastam is, töb bet kel lett vol na. Per sze, a do log úgy áll, hogy aki ve lünk él, nagy jából egyidõs velünk, azt elsõsorban embernek, járókelõnek, egy asztalnál ülõnek tekintjük, 29

30 eszünk be sem jut a nagy ság, a nagy sá got csak a jó val elõttünk me nõknek tartjuk fenn, ami azonban va lószínûleg ter mé sze tes, sõt mi több, szép do log. Most, hogy a me móriánkba tért, ideje nem csak szá mon tar tani, hanem számot is vet ni ve le, ide je az örök iro dalomba juttatni. Nem vol tam a ba rátja, csak abba a két száz-kétszázötvenes kör be tar toztam, amely rokonait, barátait, ismerõseit fogta össze, a hajdani díszes társaságot, egyetlenegy is me rõ se vol tam, akit az idõ a leg vé gén, a két utol só évben nem kivont a szám ös szegébõl, hanem hozzáadott, ekkor találkoztam vele, az Orpheusszal, többet, amikor nekem is kiadta egy elbeszéléskötetemet, nagyon magától értetõdõn, nagyon szívesen, s én igazá ból nem is tud tam neki megköszönni. Sokan voltunk így vele, em lékezzünk a könyves Deák Lászlóra is: tizen ki lenc év alatt több mint öt száz köny vet adott ki! A hí res gyo mai, Kner Izi dor, vajon dicsekedhetett en nyivel? Persze, nem lehet õket ös szevetni, Kner nyomdász volt, afféle magyar Elzevír, az összehasonlításban még is van va lamelyes nagyszerûség. Nem áll ha tom meg, ha már a két száz-két száz öt ven sze mû há ló ról be szél tem, hogy ne szól jak ar ról a ver sérõl, amely Litkey György nek, a tün dök le tes ta nár nak ál lít em lé ket, tud ni il lik a há ló sze mek így kö tö zõd nek egy be, és fog ják ki a ha lat, min ket. Litkey fes tõ mû vész volt, Litkey György cí mû ver sé ben így idé zi föl De ák Lász ló: Már ga lamb õsz volt, mi kor meg is mer tem, alak raj zot ta ní tott. És szem lé le tet. Sen ki ná la job ban. Litkey György nél ezer ki lenc száz hat van há rom tá jé kán a Lej tõ ut cá ban, a mai Apor Vil mos, az ak ko ri Lékai Já nos tér fö lött na pon ta meg for dul tam, mert hogy a lá nyá val szûr tem ös sze a le vet, alak raj zot tõ le, nem az ap já tól ta nul tam. Mi lyen kár, hogy er rõl már nem be szélhe tek ve le! Bé ké ben nyug szol. fe je zi be a ver set, na gyon egy sze rû en, az zal az egy sze rû szi kár ság gal, amely hangon pél dá ul Petri György be szélt. Ugyan az a klas szi cista be széd mód jel lem zi mind a ket tõ jü ket, ugyan az az iro ni kus hang, ugyan az a nagy vá ro si for ma be széd, amit ed dig nem vett ész re sen ki, én leg alább is nem ol vas tam se hol, hogy bár ki is ér zé kel te vol na. Ha sonló élet ér zés, oly kor ha son ló te ma ti ka fû zi ös sze õket, egyet ki vé ve, a po li ti ku mot, mert De ák lát szó lag so hasem po li ti zált, ami bõl az tán két do log sar jadt: az egyik az, hogy írt ugyan 1956-ról A kö zös csap da cí mû kö te tében ( Az ut cá kon ak ko ri ban szé les kö rû tetemetlenítés folyt ), de úgy, mint ha nem po li ti zál na, és sen ki sem vet te ész re, hogy po li ti zál, te hát sem mi ba ja nem szárma zott be lõ le, a má sik pe dig az, hogy a ré gi rend szer el múl tá val sem vet te ész re sen ki, hogy egy ha son ló for má tu mú köl tõ vel van dol gunk. Ép pen a po li ti kum lé te nem lé te okán. Meg az iro dalmi élet/ítélet régi-új áldatlan állapota miatt. Ír tak ró la kri ti ká kat, és De ák Lász ló na gyon meg volt velük elégedve. Nem pa nasz kod ha tom a kri tikákra je gyez te meg, de azok a kri tikák, expressis verbis so hasem mond ták ki, amit ki kel lett vol na mon daniuk, amit a gyõri Mûhelyben Baán Tibor kimondott: Deák László köl tõi élet mû ve... a mai ma gyar lí ra jelentõs értéke. ( szám), amit Re ményi József Tamás az Új Forrásban kérdezett Deák László ürügyén: Vajon hányszor kell le nyûgözõ életmûveket fölfedezni ahhoz, hogy valóban bir to kol juk õket? 30

31 KÁNTOR PÉTER Tárlatvezetésen 1. A szerelõcsarnokban Nézd a pom pás szerelõcsarnokot! Minden tiszta, világos; élvezet az ilyen ben dolgozni, ugye? Enter, és már is új vi lágokat teremtel! Jól mon dom? És ez a sok okos gé pe zet ontja a remek al katrészeket: Szív, tü dõ, máj Ez egy segg lyuk, Uram. Ez meg de hagy juk, majd ahogy ha ladsz, rá jössz te is. Csak las san, van idõd! És ha va la mi nem úgy si ke rül, vagy ha ter hedre volna, ami kész, csak sem mi pá nik, Uram, ez ve le jár, egy kat tin tás, s tö röl ve az egész. 2. A lomtárban Látom, csillog a szeme. Ke res va la mit? Vagy csak el bûvöli a gazdagság, a pompa? Mit várt? Kis je lentéktelen provinciát? Csu pa fü let len kan csót? Ne mond ja! Ez itt a Hol tak Bi rodalma, kérem, s az Egé szen osz to zik, nem a Ré szen. Néz zen csak kö rül: Min den, amit itt lát, valaha híven szolgálta a fenti min tát. Ott csil logott a tûzõ nap alatt, s emel te, ta pasztotta a falat, mely rõl idõ vel le vált. Ó, ha tud ná, mennyi volt nagyság ra hull itt az árny Egykor imádat tárgya mind ahány! De né ha jön va laki, mint maga; csi pesszel kiemel valamit a néma sokaságból, s az mint a fák lya, fel lobban kezében. Ke res va la mit? Vagy csak er re té vedt? Már men ne is? Na jöj jön, fel kísérem. 31

32 MELIORISZ BÉ LA Mennek sietve rejtett törekvések nyugtalanjaiként kerülgetve a mindennapok repedéseit mennek sietve az eltévedt tengeri ködökbõl kirajzolódva nem foglalkoznak fölösleges dolgokkal már ré gen nem fog raj tuk bukolikus varázs de nincs nyelv amin le hetne szólni errõl a nyá jat ma gára hagyva szöknek megint jól tud ván most is holdvilágos éjszaka lesz mire lakatlan szívekre találnak Könnyû könnyû most mondani jó bo lond vol tam csak mert gya nakvás nélkül ö- rültem a hol napnak ha ma gamra hagytak mindent mit akartam nagyon szépnek hittem de or rom elõtt húz ták le a ro lót in nentõl hát ki biceltem Vagy bo lyongani álmunkban sohasem esik az esõ nincsenek benne végleg elveszõ helyek és nem akar sa rokba szorítani az idõ nem kell me taforákat kerülgetni szavazni kézfenntartással ki tudja mi re szobát sem hirdetnek kilátással a tengerre nem kell hogy ér dekeljenek a parti je lek csak a leg titkosabb belsõ adások a még vo nalkód nélküli éveink nem nye li el sza vunk a ten ger lehet a homokba firkálni bármikor vagy bo lyon ga ni a sem mibe veszve 32

33 NAGYPÁL IST VÁN Uszály strand Egy ar chívum régi fotóján barnára sülve fekszünk, mint heringek az uszályon, sós a bõ röd, meg szomjazom. Mosolyogsz. Madárijesztõ vagyok, holmi metafora kedvéért. Jól állna ne kem a szal makalapod mondod és leemeled. Madárszerûen beszéltél, le-lecsipegettél a tárgy ról. Nem sze re tem a sört sem, de az is kell ne ked. Hû sít a ke serûségem. Egyetlen billentyû mint ja nis, éne kelsz, a mik rofont a ke zedben majdnem lenyomod a torkodon, fogod, szorongatod, ahogy a csuk ló mat. a szin tetizátor egyetlen billentyûjét nyomkodom, han got nem ad ki, éne kelsz. kényszerbõl hasonlítasz másokra, pedig szerethetõ vagy. hangokat hallok és mosolyogsz, miközben kisfiúként állsz, én pedig sí rok. Vártam a nyarat Zümmögõ hangját hallom, kicsi, fénylõ tes tét a pad lá bánál találom meg, lehajlok, figyelem, megfogom ahogy ceruzámmal az in ges-papíron elkenem a szenet tes te megroppan. Ecetfák illatát hozza a szél. Kicsiny teste mérete, emlékszem, ahogy ujjammal mértem le, etológus szemmel tanulmányoztam, pedig nem szeretem a bogarakat. Anyád félt, amikor a pa pa meg halt mond tad. Ül tem mel letted és vártam a nyarat. 33

34 JÓZSA EMÕ Szerelem Sejtelmesen csillog egy kör te fé mes bur ka Csillag tükre, fagyott szardínia téli éjjel Vattacsomag leng a lég huzatban Fennakad egy holdsugárszikra fehér gyöngyfûzéren Aztán csend. Felhõvé fakul a böszme égi lám pás Feléd fordulok puhán Hattyútakaró a mínusz tíz ben Hajnalodik. Télhaikuk Tengerszem a tó Téli nádban jégmadár Sajkod, óh, szí vem Indigó égen Fagyott citromszeletre Jégkutya ugat A ba rátom szerelmes Barátom olvas Verse opál hajnalon jégbe zárt bambusz. Rep ce föld sár ga fátyla fanyar illattal töretlen fény-ék. Láttál-e szépen elszáradó virágot tavasz hajnalán? 34

35 ÁGOSTON CSILLA Lenyomat (Gy. D. em lé ké re) Mi ma rad utá nad posz tu musz? Humusz, meg csírányi árvácska, rácskapu, körülötte liget, hihetetlen szimmetriában, áram és meg rezzenés nélkül, békül bennem emléked, szunnyad, ujjad erezete ráégett érett és ham vas kör ték hal vány fényére. Ér-e bár mit is e le nyomat? Tolat az életünk, csak te mész egész egye nesen, porba szórva a megmaradt magokat. Csillaghullás A fe hér pöt työs eget für késszük, így, éjféltájt már rajzik a sö tét, meglazulnak a tartóoszlopok, mert Is ten kij jebb csa tolja övét, augusztus fele van, csillaghullás, kívánj valamit (nézd! ott zuhan egy), és én bánatosan bámulom, hogy az a nagy test ho va tart, ho va megy, és el képzelem a csillaghullát, ahogy a ker tek alatt ver gõ dik, ahogy le tört, fé nyes ága ival nyúlna, szállna vissza a felhõkig, de vé gül ki leheli maradék héliumát, léggömbökbe fújja, majd rá köti kívánságainkat, s el engedi gyenge csillám-ujja; messze kerek, fekete bogarak röpködnek, csillapodnak a fények, a hát só teraszról elmerengve lesöpröm a fehér tör meléket. 35

36 KARÁTH ANI TA Ars amatoria Dum licet, et vernos etiamnum educitis annos, Ludite: eunt anni mo re fluentis aquae;.. (Ovidius) a ki-be lélegzett csöndek mögött többesszám elsõ személyû teremtésrész található észak fe lé a tel ken rönk ház az ud varon hintaszék attól nyugatra mesés elbeszélésekbõl kihullott szavak életeinkbõl összehordott cifra kacatok festett reggelekre meghatározhatatlan színû alkonyat minden ami történik már megtörtént egyszer a szem héjak rezdülései közrefogják az el mo só dó idõt mint a fo tográfiák csak fo lya ma tá ban ös sze gez he tõ a lé tezés a tiéd és az enyém valójában ugyanaz a narratíva ez a tö kéletesen mûködõ varázslat ami ér tel met ad nö ve ke dés nek és megint a fon nyadásnak a ke leti nyílászárók jól ismerik az al kotás fényének alkímiáit az ön feledt élõlényeket ágynemû alatt já ték után ren det kell rak ni a szo bá ban been ged ni friss levegõt és megnöveszteni a levágatott hajat lábnyomaid nélkül eltévedek a szo bá ban ös sze té vesz tem az ég tájakat Az utol só su gár út (A-nak) a ma darak színes katedrálisokat szõnek egy te áscsésze nagyságú tér elég apró gumókból csigahéjakból rakott jó meleg me nedék gyökereket ásni felhõkarcolókhoz felöklendezett gyümölcsökkel bevárni csendben az estét ahogy al szunk or chi dea le vé len szárnyaidon pihen a festék érezni a szíved mi lyen ele ven lomtalanításkor kidobásra kerülnek a fölösleges drága tárgyak túl a fe lejthetõ emlékeken ültetünk helyükre almafákat 36

37 Grand Ho tel de la Mer ablakokra nézõ tenger Paneljazz lépéseid között a korlát húrjain játszanak ujjaid becsukom a szemem felütéssel kopogtatsz az ajtón köszönéskor ahogy ölelsz lila magnóliák illatát kevered a gangon frissen mosott holmik redõi közé a ref rénre az ablakhoz simulnak páran lábujjaikkal átveszik a lüktetést csodálatos ahogy most vagyunk andante ringatja a folyosót a kötél az üveg testen itt-ott párafolt vasárnap lehet ilyenkor és nyár pedig csak ennyi ami má ra volt 37

38 BOTOS FERENC Haikuk Egy be zárt ka pun ott le beg gyerekkorom rozsdamarta lánca Ködbõl, falevélbõl elevenedõ sóhaj a ké sõõszi szél Hold süt szo bád ba miben reménykedhetsz még megbotló árnyék Leszálló este a sze relem illata itt sós-na rancsos Pohár boromban bokád borostyánfénye táncoló emlék Ó, kornistárnics Kelyhed zafírja rezzen Lepke szállt reá Tükörajtó, ó tegnap is megijedtem szemben magammal A temetõben mécsesek égnek, oldalt legel a csorda 38

39 OLÁH AND RÁS sebhelyek elõször magamnak sem vallottalak be csak megtörténtél: szemhéjként csukódtál rám kabátom alatt dideregtél azt hit tem örök re rám bí zod ma gad s hogy ben ned vég re én is he lyemen vagyok de meg ártottam neked bécsi kávét ittunk egy benzinkútnál mikor közölted szárazon hogy ki la kol tat tál ma gad ból végleg a sze metet nem viszem ki már na pok óta csak ku ta tom va kon az el varratlan szálakat levetett szokásainkat nem rég még együtt fé sültük át a la kást egy-egy ott fe lejtett hallgatásért vagy csak a szö kést gya ko rol tuk és a bûnt lát szatainkat cipeltük: lehalkított szerelmünket mindennap tervezem hogy majd ki me gyek eléd az ál lomásra de foly ton fel hõs az ég ma ra dok hát az idõ in nensõ oldalán füst sza gú kocs mák ban tömött kabátok közt keresek hiteles em bert hogy egy kis fröccs ért eladjam neki az életem leltár a pá rás ablakhoz préseled homlokod a tea víz el forrt al máink ráncosak a ho má lyos idõ re kedt nya rakba vész arcodat tegnap óta ismeretlen hordja szótagolva olvaslak eldobott csikkeken taposnak és ráz zák az ut cát a szél be nõtt fák hajadba fésülve ujjaim nyoma szeretnék beleférni az életedbe de az in dulási oldalon magam vagyok megtanulok hát múlt idõben él ni 39

40 kiretusállak zugaimból mér gezett lélegzetvételedet hallgatom rátenyereltél az álmaimra haldoklunk mint a törött nya kú üveg térfigyelõ rendszered lebuktatja a zár jegy nél küli álmokat és las san el fogy kö rü löt tünk a csönd árulás visszafelé számoljuk a perceket együtt sor vadunk pont olyan va gyok mint a bi zonytalanságod ben nem az élet ben ned a re mény fél egy el harapott mondat bõvítménye vagy hívószavakat kiáltok feléd de ke nyér he lyett ked vem sze ged: kiléptél belõlem s azóta nem kellek sen kinek hontalan nézed a kopár par ket tát a szo bá ban csak a bútorok helyének nyoma világlik mint ha bent is õsz vol na a függönytelen ablakon homályos foltok a kar cos üveg üres tekintettel bámul vissza ujjaidat végigsimítod a lépcsõ kor lát ján torkodat köszörülöd pedig a lepedék szívedet nyomja újabb bizo nyí ték a csõd re könyörtelen egyszerûséggel billen a kilincs a kulcs ma gától fordul a zárban az elõ szobafogason bólogató sálat akkor látod utoljára s már tudod mennyire utálatos dolog a búcsúnak többször nekifutni bizalom fölfûzi gyöngysorát az éj elkápráztatja az utcalányokat akik a tér bi zonytalan magányát kortyolgatják átölellek mint régen mellettünk vállat vonva sietnek el a kö zönyös kirakatok rosszkedvedet fogd rám súgod kacéran s ta karj be mint rongy ba bát a hó bizalmadról biztosítasz mint orgazdát az ékszerész de mö göt ted ott fe ketedik a gyáva múlt az idõ szá nalmas ajándéka még ki tapintalak: bennem hajnalodsz fel újított emlékeiden kopogtatok 40

41 TÁBOR ÁDÁM Perzselés Megjöttünk mind a ketten: én s a nyár. És per zse lünk ke gyet le nül. Költõként, évszakként erre szerzõdtünk. Rossz vers, rossz nyár, mely le hût, le hûl. Húzódjatok hát árnyékba elõlünk! Tûz ze tek el, míg éget a tü zünk. Mi is fel hõ mö gé me nekülünk, ha már nem vi seljük el önmagunk. Mert hevünk fõ áldozatai mi vagyunk. Magunkba nézve tûzõ napba nézünk: elnémulunk vagy megvakulunk. S ha idõ ben el kapjuk szemünk, fényforrásunk emlékébõl élünk, míg õszen má sokat megperzselünk. Oltvány Új ágat ol ta ni az õsi fá ba az ere dendõbe hogy megeredjen ég fe lé tö rõt hogy lom bosodjon Más hely re ül ni a ré gi kert ben új szög bõl lát ni rá az is mert táj ra Tovább menni körben minden irányba Így lesz meg ismeréssé az ismeretlen és te rem friss gyü mölcs az olt ványon 41

42 Beljebb húzódott a verandán; az ereszhez lán colt ég darab egy re tö mö rebb volt és mo gorvább. Kapkodó, sûrû szálú esõ kezdett do bolni az ereszcsatorna bádogján. A pe csé tes, el hor dott ka to na ka bá tot vi se lõ öreg em ber nehézkesen elindult a kõ- és tégladarabokból egyenetlenül összecementezett járdán, aztán befordult valami szûk, alag útszerû átjáróba. Néhány pillanat múlva alakja eltûnt benne. A vörös téglával aláboltozott pincelejáróból hideg csap föl; a le ve gõ itt tes te sebb, mint a ka pulépcsõ alatt, ahová az esõ elõl szo kott be állni. A nyirkosságtól csillogó kövek közt meg ülõ pin ceszag behatolt az orrá ba. Ezt az év bármely idõ szakában érezni lehetett. A nedvességtõl csillámló fa lak mel lett há rom sorban homokba vermelt zöldségek voltak; kiálló részük még a télen el fagyott a hidegben. A katonakabát nem tudni, hon nan ke rült hoz zá. Én csak er re em lékszem, a szemeit, a mozdulatait akaratlanul vele kötöm össze, a testszagú katonakabáttal. Látom ma is, ahogy a pa don ült, és há tának egy pontját a ke rítésdeszkákhoz támasztotta. A katonakabát túlhangsúlyozta az egyéniségét. A széles karimájú kalap alatt az öregember arca mély ráncokban végzõdött, tekintetében kiváncsiság tükrözõdött, az élet mintha még ki elégítõen mûködtette volna a szervezetét. Az em lékezés munkáját nekem lehet csak elvégeznem a ma gam szá má ra. Ezt nem nyom hatom el semmivel magamban, és beletelt kis idõbe, míg rájöttem, hogy másokra sem hagyhatom. Hiába voltam még túl kicsi, hatéves, ami kor meg halt ab ban a szo bában, ahol akkor éj jel aludtam: meg kellett ta nulnom mankók és segédeszközök nélkül felidézni halála körülményeit. Közelrõl éltem át, nem le hettem közömbös iránta, és a saját érzéseim iránt sem. A felelõsséget nem háríthattam el semmiféle indokkal; ezt az élet epizódot elõ kell ásnom a tu dat mé lyérõl, érveltem, ha ahhoz a idõhõz ka landoztam el a múltból, és védtelenné váltam az emlékekkel szemben. A dróthálós nyíláson keresztül kémleltük az eget. Annyit láttunk a világosságból, amennyit a házfalak és a tetõk síkjai hagytak meg. Egyetlen fa sem lát szott, egyetlen cse ne vész ág sem, amely oda karcolta volna magát a felhõk közé. Az ágak takarásba kerültek, csak a kifakult égbolt szándékait fürkészhettük. Rejtett érzéseirõl sohasem beszélt. Mai eszemmel már más ként tu dom meg ragadni a hangulatot. Mintha rád mu tatna az életed bõl ez a ko rai epi zód! mond tam magamban. Ahogy mutatott is! Festetlen pompa a szürke és szál kás em lékképek forgatagában. Másnap meghalt. Õ volt az el sõ em ber, akit lát tam vi tatkozni Istennel. Minden halottak halottja, mert nem volt elõtte sen ki más. 42 Az el sõ te me tés is, aho vá el vit tek, az övé volt. Az egyik ól mos dél utánon kisfiúként azt álmodtam, MO HAI V. LA JOS Korai bánat hogy a Ha lál ott ül a kert ben a leg hatalmasabb diófánkon, melynek óriási lombkoronája alá befért az egész vi lág. Há lót font, és ar ra ké szült, hogy a nya kamba dobja. Ha gyer mek kor ból ezt az epi zódot késõbb elmeséltem va lakinek, mindig hozzáfûztem, hogy azóta nem alszom. Amikor a forró-szürke kánikulában fölriadtam a lidérces álomból, hangosan sírni kezdtem, de csak késõbb vet tem ész re, hogy egy szál ma gam va gyok a ház ban, és a kert ben, sírásom tehát teljesen hiábavaló, mert úgysem hallhatja meg senki. Abban a szobában voltam, ahol Öregapám meg halt. Onnan vitte ki a temetõbe a halottaskocsi, melynek megmagasított oldalaira ezüstös üveglapokat szereltek. Nagy anyám több ször föl idéz te, hogy ho gyan bil legett ide-oda a süp pedõs talajon bevésõdött keréknyomokban a sö tét bar na, po li tú ro zott ko por só. Zöty kö lõs nesz kí sérte a me ne tet a Ka to na rét az idõ tájt még föl des utcáin keresztül a Déli vasút ár ka fölötti hídig, ahonnan tovább az ab roncsok csattogó zaja vitte a koporsót a Hidegházig a tég lával és bazaltkockákkal kikövezett úton. Ott a sírásók ko mó to san föl ra va ta loz ták Öreg apá mat, és a te metési menet addig nem indult el a meg ásott sí rig, amíg az utcabelieket oda nem értek jú li us 21-én anyám hoz Ka to na rét rõl bá bát hív tak, mert nem ment be a kór házba, fájdalmai pedig figyelmeztették a nagyszüleimet, hogy hamarosan megindul a szülés. Kanizsán jobbára lejtõsek az utcák, itt-ott kis ka nyargós házsorok szorultak a dombok vágataiba, mint az összetöpörödött Rácvárosban, ahol félszázadosnál is öregebb há zak gub basztottak egymás mellett, és tûntek el az ereszkedõ dombok mélyén a tekin te tek elõl. Mi a vá ros keleti részén laktunk, és bárhová indultunk hazulról, lejtett az út elõt tünk. A bel város, a voltaképpeni történelmi városmag, a Felsõtemplomtól a Fõtérig tartó három-négyemeletes utcasor, szintén dõlésben található. Azt a tompa mélyedést még csak völgynek se le het ne vez ni, ahol a Fõ utca medre húzódik, és ahol az északi és dé li, il letõleg a nyugati és keleti sugárutak egy pontban met szik egy mást; a szelíd eresz kedõk egyszerûen úgy folynak egymásba, ahogy a ter mészetben folynak a folyók. Mi ma gunk sem házak fölé magasodó dombtetõn laktunk, pláne nem he gyen, ha nem egy szelíd és kel lõképpen kiszélesedõ emelkedõn a kapos vá ri és a ba latoni országút közötti háromszögben, melynek távolra esõ szárát a Dózsa-laktanya és a Sza badhegy szegélyezte nya ra volt. Különös körülmények között telt az idõ, a feszültség tapintható volt a város ban. A for ró le vegõ megkötötte a nappalokat és az éjszakákat, szinte légszomj fojtogatott mindenkit. A gondolatokba azonban nem a kivételesen hosszú kánikula nyomasztó hatása furakodott be, hanem

43 a ka tonaság készülõdése a laktanyákban. A szocialista országok pártvezetõi szinte megállás nélkül tárgyaltak a csehszlovákiai helyzetrõl. A dolog kimenetelét illetõen senkinek nem voltak il lúziói a városban, nem hízelgett egyetlen ér dekelt sem magá nak az zal, hogy a lak tanyákból majd szépen szétszélednek a tartalékosok, és ki-ki visszatér oda, ahon nan jött. A bá tyám sorkatona volt, a történelem könynyû prédéja pár száz mé terre tõlünk a Dózsa-laktanyában. Ez a múlt szá zadban épült hatalmas kaszárnya a város ke leti szé lén te rült el, kö zel a ba latoni mûúthoz; a kertek vé gétõl bú zatábla hullámzott a szögesdróttal megmagasított téglafalakig. Távolabb tõle már a várost öve zõ dom bok húzódtak szanaszét. A lankák Sánc fe lõli részen szegélyezték ezt a ka tonai tábort, ahol a Varsói Szerzõdés elsõ lépcsõs ala kulata állomásozott. Kanizsa volt a nyugati határszél egyik leg nagyobb helyõrsége a hidegháború idején. Aztán augusztus huszonegyedikén robbant a bomba, gyõzelmi ünnepet ülhettek a tábornokok Moszkvában, a kanizsai had osztály pedig Parassapusztánál átlépte a szlovák határt az internacionalista segítségnyújtás jegyében. Egy gyer mekkori kép a felnõtt nek mit ér meg? Mit ad na ér te ké sõbbi, lassan olvadó életébõl? Tár gyilagosan nehéz rá felel ni. A múlt meg változtatha tat lan és örök. A gyer mek kor nak pu ha me le ge van, amelyben a mesék valósága egyenrangú a valóság valóságával. Természetes módon kapcsolódik a fantázia az élethez. Erdõ mélyén zizegõ õzek szaladgáltak a csillár alatt. Ma is lá tom õket. Bel sõ világomhoz tartozik ez az epizód, utó lag is föl tár olyan von zalmakat, amelyek lehetõsége idõsebb fejjel megragadhatatlannak látszik. Érzékszerveim tá rol ják még a gyer mekkori gyantaszagot, amely az utca felõli kis kertecskébõl a nagyszobába áradt. A fák árnyékainak közét fenyõillat töltötte meg gyantaszaggal. A fenyõk tûlevele! A fe nyõk élfényei! Az épületek elé ültetett, kecsesen magasba törõ fenyõfák, a szem nek szép tu jabokrok számomra azóta is megsejtetnek valamit azok lelkiállapotából, akik odaültették õket. Ami kor esõ be haj lott a dél után, vagy vi har dúl ta fel az éj szaka nyugalmát, a neszeket és hangokat megsokszorozta a kert láthatatlan élõvilága. Érzéseink azokéhoz estek közel, akiket a természet színes világa ámulatba ej tett, és sa ját kör nyezetük részeként fogadták el. Ért he tõ hát, hogy nem kí vülrõl néztünk az évszakokra; mind egyikben megpróbáltunk egyensúlyt találni lelki alkatunk és a természet rajzása között. Télen a határt övezõ hegy hátakról lezúduló nyers szél amely többnyire hódarát hozott magával könnyedén elbánt a város szélsõ házaival, a kerítések meghajoltak a hatalmas lökésektõl, a szi getelés nélküli megkajszult ablakok rései beeresztették a hideg le ve gõt. A tél még sem volt fé lelmetes számunkra, hiába okozott több kellemetlenséget, mint a többi év szak együtt vé ve. Sem a je gesre fagyott udvari csap, sem a rács szerûvé csupaszodott bodzabokor, sem a virágágyások kifehéredett göröngyei az utcai ab lak alatt, ahol fenyõfák ágaskodtak nem okoztak ne künk gon dot. El fogad tuk, hogy a tél ilyen, és en gedelmeskedtünk a törvényszerûségeinek. A kert vé gében az egyhan gú és tá volba veszõ köd alatt, mint egy víz festékkel megfuttatott rajzlapon, laposan nyújtózkodott el a mezõ, a vas tag hó alatt alud ta ál mát, akárcsak a gaz- és gyom verte bombatölcsér mélyén a halott katonák. Gyermekkoromban a történelem rendbontása minduntalan hatalmába kerítette azokat, akik átvészelték a szörnyû bombázásokat. Közel volt még a háború, az emberek nem tudtak el távolodni az emlékétõl, és nem is igen tud ták mi vel meg fékezni azokat: az újságok rendre beszámoltak szerencsétlenségekrõl, melyeket a gyilkolás itt maradt vész terhes nyomai, föl nem robbant lõ szerek okoztak, sokszor végzetes eredménnyel. Ott kí sér tett a múlt sö tét ár nya a me zõn, a ker tekben, a házak golyóütötte fala in és a lel kekben. A bombatölcsérrel a háború emléke borzongatóan volt jelen családunk életében is, és megzavarta a jelent. Az utcabeli gyerekeknek azonban a világ rej telmes csodáját ígérte, amelyet a szülõi tiltás még csak föl erõsített bennünk: a bombatölcsér titokzatos homályában bogáncs hömpölygött vörös csomókban, a háztartásokból kiselejtezett, pe nészes, kilyukadt edényeken néha megvillant egyegy fény nyaláb, mely átfúródott a vadszeder bozontos ágain; amikor leereszkedtünk a két-három mé teres mélység al jára, lábszárainkat nyirkos növények ölelték körül, az üveg cserepek pedig nemegyszer véresre vagdosták a talpunkat. A sebesüléseket nem tudtuk el titkolni, úgyhogy alaposan megszidtak otthon értük. Aztán a békeidõ lassan beteljesítette az akaratát, a csúf kráter elfogyott, és lapos mélyedéssé vált, gödörré. Az oltott mész maradékával világító kis négyszöget is gödörnek hív tuk ott hon a kert ben, ame lyet olyan kö zel ásott Öregapám a szilvafához, hogy a lehulló szilvák belekocsonyásodtak az alján föl gyûlt mas szába. Nem ma radhattam közönyös gyermekkorom háborús se bei iránt. És ez nem csak a sa ját, ve lem szü letett érzékenységen múlt, hanem az ak kori világén ben ki adós éj szakai havazás után szinte tö kéletes fehérség fogadott fönt Északon, Jurmalában. A la posan szétterülõ üdülõvárosban már olvadt, mint az az el késett havazásoknál szokásos. A Rigai-öböl partján már cius közepén is megõrzi varázsát a hideg év szak. Nem hinném, hogy sok kal sú lyosabb és teltebb ké pet mu tatna a tenger környéke tél dere kán; most is meg volt a hó tar tóssága, leg feljebb azt gondolom, hogy januárban keményebb szél csap kodja a parti fá kat és bok ro kat a be fagyott tenger felöl; a házak ab lakai pedig észrevétlenebbül kapcsolódtak ös sze a jég táblák tükörfelületével. Minden olyan végtelenül egyszerûnek és természetesnek hatott. 43

44 Odaadtam magam a látvány nak, de a tel jes be lefeledkezésre csak pillanatokig voltam képes. Utazás közben a legváratlanabb helyzetekben hátrálok vissza a saját idõm be, ahogy más is meg teremti a kapcsolatot otthonhagyott múltjának cserepeivel. Jurmalában sem tör tént más ként, és az ér zéseim valahogy összekötõdtek a za lai te lekkel. Ka ni zsán a tél de cembertõl február végéig tartott, de néha a befagyott tócsák celofános közönye átnyúlt márciusba. Anyám születésnapján, Miklós napján még üresen és ala cso nyan szállt az ég, mert a fény viszonyokat elõnytelenül befolyásolta a hó hiánya. A koravén télies szürkületet aztán egy vasúti menetrend pontosságával változtatta meg az el sõ hó esés, mind járt vat tás fe hérségbe öltöztetve a tá jat. A vá ros és a környezõ mezõk szinte belesüppedtek a hó ba Ka rá csony tá ján. Szép volt ben ne az, aho gyan fölszikrázott a tündöklõ fehérség, és egy gyémántpenge élességével járta át testünket a hideg, még se fáz tunk. Csontjainkat nem reszel te éles re a szél, és nem szag gatta meg ér zéseinket erõfölényével. A za lai hegy hátakon hamar megtapadt a hó, és tisztaságából a város fa lai kö zé is ju tott. A vas tag hó ban min den tisz ta volt; An dersen meséjébõl a fél lábú ólomkatonával megbeszéltem az elõnyomulás rész leteit: a pókokat a bombatölcsér felé szorítjuk. A bolgárok maguk elõtt tolták a né meteket, a város ha tá rá ba ért a front. A lég teret amerikai bombázók lepték el. A Sé ta kert mel lett a mély vasútban szanaszét szétroncsolt tes tû ka tonák feküdtek, a bombázás kilyukasztotta a föl det. Madártávlatból alvadtvér-foltok. Anyám le hántolt diófakéregbõl készített babával játszhatott; a furcsa faragvány egyik karja hi ányzik, a furat kö rül a bar na ka rika háborús égésnyom is lehetne. Öregapám al konyatkor a vészjóslóan csöndes város külsõ házaihoz lopódzik, hogy az épen maradt paj ták fe jésébõl tejet hozzon. Néha egész éjszaka elmarad az igazoltatások mi att. A zo mán cos kék kan na, mely a csa ládi önfeláldozás me mentója, sokáig megvolt a padlásföljárat mögötti stelázsin. Ha óvat lan va gyok, olyan ér zés köl tözik belém, mint a háborús filmek alatt szokott. A be te me tett bom ba töl csér ak kor ju tott új ból az eszem be, ami kor va la me lyik ko ra õszi es te fur csa ne szek re let tem fi gyel mes a kert bõl. Egye te mis ta vol tam már, fél szeg és kön nyen za var ba ejt he tõ gó lya; rit kán jár tam ha za, pe dig sok szor rámtört a hon vágy a gyer mek ko ri ház után, mely azt a vi lá got je le ní tet te meg, amely hez tud tam, hogy nem lesz töb bé vis sza té rés. Tud tam, hogy éle tem a nagy vá ros fa lai kö zé pré se lõ dik mind örök re, mert az a hely, ahol el fér nék majd, Ka ni zsán ne kem nem bi zo nyul na elég sé ges nek. Ak kor még azt gon dol tam, hogy egy olyan kis vá ros, mint Ka ni zsa az utam ban áll, ke reszte zi a le he tõ sé ge i met, és el tor la szol ja az ér vé nye sü lés ka pu ját elõt tem. Az ab lak hoz lép tem és vár tam, hogy sze mem ki rajzolja a sö tét bõl a fák kör vonalait, a kerítés négyszögét. Amikor még hazajártam, megpróbáltam apró, addig ismeretlen, rejtõzködõ momentumokat fölfedezni a gyermekkoromból. Belekapaszkodtam ebbe a gondolatomba, igyekeztem találni valami olyat, melyet ad dig el rejtett elõlem a világ. Egy pon tot, amely föl kelti a kíváncsiságomat, ismét mûködtetni kezdi az otthoni ösztöneimet. A fákat kezdtem el figyel ni. Ha úgy ala kul a sor som, hogy életem minden reggelén a kerttel éb re dek föl, a fák ról legfeljebb akkor vettem volna tudomást, amikor az évszakok lassan cserélõdni kezdenek. A kert az elmúlás ellenében élt, min den pil lanatot kihasznált, még a kesernyés avarszagot árasztó novemberi párát is. Májusban többnyire az volt az ér zé sünk, hogy a hab zó cse resznyefák alatt mintha olvadó cukorhegy belsejében járnánk, Karácsonykor meg mintha Krisztus töviskoronája szurkálta volna a csöndességet színlelõ égboltot fölöttünk. A mi fáink úgy fo rog tak az év szakok változásaival ott körbe-kör be, mint va lami ringlispil. Röpködtek, és szinte sohasem maradtak veszteg. Ennyi szépség és mélabú elegendõ lehet egy életen keresztül, mondtuk magunknak egymást biztatva, és vigasszal szolgálva az élet szomorúságaival szemben. Mert a szép ség az öröm for rá sa volt, és ami kor szép nek éreztük az életet, nem szo rultunk egymás gyámolítására, így nem is ke rült szó ba kö zöttünk. Amikor véglegessé vált, hogy elkerülök Kanizsáról, és gye rekes odaadással igyekeztem berendezni kezdõdõ pesti életemet, gondolatban sokáig kijártam még a kert ha tal mas fái alá: a szür kületbe belelobbantak az utcai lámpák, vascilinderük alól fényes hátú bogarak pattogtak szanaszét, mint izzó plat ni ról tûzgömböcskék. A lám pa kátrányoszlopa meghajolt a fák elõtt, egészen a ke rítés kiszögelléséig elér. Egy vékony csí kot be levésett a földbe, az olyan volt, mint az ezüst szál. Ezt az idillt csak a ka nizsai Sétakert varázsa közelítette meg. Évszázados jegenyéi, óriás gesztenyefái, a mélyvasút peremén megkapaszkodott nyárfái hatalmas árnyékot vetettek tavasztól õszig a dús aljnövényzetre, a különös virágszínekben pompázó embernagyságú bokrokra, a hullámosan össze-vissza futó vadrózsatövekre, melyek saját örömükre szaporodtak és terebélyesedtek, néhány helyütt már át hatolhatatlan sövényt képezve a gyalogutak kitaposott sze gélye mentén. A Sétakertet átszelõ kikövezett út szabálytalanul kiszélesedõ és elkeskenyedõ csíkja mellett néhol egy-egy kõbástya maradványa állt a régi idõk bõl, háborús lövésnyomokkal, omlatagon; mohos tetejükön kõsasok torzói málladoztak az állandóan árnyékos levegõben, tá volabb a kilyukadt vasfedelû pihenõk nyujtózkodtak a ké kesszürke fényben, melyeket az elsõ világháború elõtt ál lítottak szorgos városvédõk, és azoknak a bé keidõknek a han gulatát idézték föl, mint a Városi Könyvtár eme- 44

45 leti olvasójában csöndes órákon lapozgatott albumképek kisiskolásként. A Sé ta kert ben Öreg apám friss sír já hoz me net Nagyanyám át fog ta a vál la mat, amikor megpihentünk az egyik padnál. A le vegõ poros volt, júliusi forróság töltötte meg a parkot, néha egy-egy fénysugár áttörte a lom bo kat, és a kön nyû széltõl meg libbentek fölöttünk a levelek. Hatévesen a júliusi kék Ég a mi ker tünkben úgy vakított, mint a tû zõ Na pon fe lej tett tü kör da rab: éles sé ge szin te el vi sel he tet len volt, ége tett mindent, amit elért. A dió fák terjengõs lombkoronáján átsütött az Ég, a for róság behatolt a le velek gyönge erecskéibe, mintha mindegyiken külön is izzó fémszálat fûzne keresztül. A drót ke rí té sen fon nyadt növények lógtak összehengeredve. A levegõben megremegtek a tárgyak, mintha va laki néhány centire megemelt volna mindent a kertben. A légszomjas növények csak éjszakára tértek magukhoz. Ez gyer mekkorod bûvös kertje, elevenen õrizd meg. Kis tisz tás, hul lám zó Ég, pas ko ló nap fény. A nap fény a lombok végtelen susogásával vágtat az arco don. Az ujj nyi repedések a kiszikkadt talajon a Föld titkos re dõi. És a fû a leg zöl debb fû a vi lágon. A fû legzöldje! Fölpúposodó mohacsomók a talpad alatt. És a tal pad alatt a ha lott ka tonák. Szí vük bõl nõ ki a fû, a fû legzöldje. A bombatölcsért az amerikaiak hagyták maguk után a kertben. Elborzadok a képzelt ha lottak látványától. A repülõ ütötte lyuk: fölfelé fordított lámpaernyõ. Tekintetedben a jeltelen temetõ. Kiszáradt meszes gödör kocsonyás alján a szilvaszemek elveszített könnycseppek Csak jó val be sötétedés után merészkedtek ki a szétroncsolt holt testekhez. Utólagos becsléssel sem sikerült az áldozatok számára következtetni: a föld teleitta magát vérrel. Könnyû tavasz elõ volt, a vá ros szélsõ házainál idõzött a front. A né meteknek aztán befellegzett, de hosszú idõbe telt, amíg a dur ván összeszegezett ablaktáblákat a városi házakról leszerelték. Öregapám késõbb azt mondta: nem elhatározás kérdése volt ez, hanem a fé lelemé. A béke idilljét ezerszám megcsúfolta a valóság képe. Öreg apám hat éves ko rom ban meg halt. Egy ko rai haj na lon tör tént, hir te len. Mel lõ lem emel ték ki az ágy ból: szív trom bó zis ér te. Lo vak von tat ta ha lot tas kocsi vit te a te me tõ be. Ak ko ri ban ez volt még a szo kás Ka ni zsán. Sü tött a nap, ebéd idõ volt, ki áll tak a ka puk elé az em be rek. Vidéken a koradélutáni órákban temetnek. A ta vasz gyors el ha tá ro zás sal ér ke zett meg, át menet nél kül, va rázs sza vá ra ele mi erõ vel tá madt föl a ter mé szet, min den adott sá gát lat ba vet ve föl éledt a vi lág: elõbb az arany esõ kez dett ki vi rá goz ni, az tán me rész el ren de zés sel az or go na fe jek rá fe küd tek az Ég ván ko sá ra. Má jus ban már zöld fes ték eredt a ke rítés mö gül a kert nyo má ba, és az Ég rõl fu tott le az or go nák li lá ja. 45

46 SZENTIRMAI MÁ RIA A fekete kabátos nõ A há zak kezd tek ha sonlítani az emberekre. Néhányat kerítéssel, portással, kamerával óvtak, lépcsõházaik frissen mosva csillogtak, de a legtöbbnek megszürkült a kosztól a fala, az erkélyek aljáról omlott a vakolat, szakadt függönyök takarták el az ablakokon túli világot. Reggelente felsöpörték a járdákat, de estére újra kutyapiszok és galambürülék borította. Az ál latok nem válogattak. A fekete kabátos nõt mindenki ismerte a környéken, pedig csak néhány hónapja költözött az egyik újon nan épí tett ház ba. An nyit tud tak ró la, hogy meg halt a fér je, és egye dül él. Bár egyszerû, hétköznapi özvegynek látszott, különleges képességekkel rendelkezett. Néhány itt töl tött nap után már ré gi is merõsként beszélgetett Rózsival és lányával, akik házuk ka pualjában sza badtéri üzletet alakítottak ki, és az árakon, valamint köszönömön kívül soha, semmit sem mond tak sen kinek. Hokedliken, lavórokban hevertek az apró tár gyak. Las san, módszeresen adták el lakásuk díszeit. A herendi figurákkal kezdték, aztán a nagymamától örökölt horgolt csipketerítõk következtek. Az angolul karattyoló külföldi turisták is megálltak, azt hitték, va lamiféle bolhapiacon járnak. Imádták a kis libapásztorlányt, a balett-tán cost, a hu szárt és a ré gi kész letbõl meg maradt csészéket, tálakat. Némelyiken hajszálrepedés vonult végig. Érdekes, hogy ezeket szerették a legjobban. Forgatták, nézegették, ujjukat végighúzták a halvány, bar nás vonalon, mintha rég látott ked ves ismerõsük tenyerének barázdáit tanulmányoznák. Egy szür ke, mo gorva reggelen, amilyennel csak nagyvárosban találkozik az ember, Rózsiék szõnyegeket terítettek a járdára. Sokan megálltak, a fejüket csóválták, kandikamerát, vagy valami eszetlen tréfát gyanítottak, mások meg öntudatosan sétáltak végig mocskos cipõjükkel a mintákon, mintha egyenesen nekik terítették volna le a szõnyeget. Nem za var ta sem az anyát, sem a lá nyát, ha az esõ vagy egy ha talmas tócsa áztatta a színes te véket, virágokat, madarakat. Eszükbe se jutott ös szecsavarni, és védelmet keresni számukra. Angolok, németek, franciák toporogtak, kézzel, lábbal mutogattak, de Rózsi és lá nya egy kedvûen álltak, nem értet tek egy kuk kot sem. Ta lán szi dalmak lehettek ezek a ka rattyolások a hanglejtésbõl és a kézmozdulatokból ítélve. Honnan tudhatták volna, hogy anya és lá nya már szin te üres fa lak kö zött él nek, és ez zel együtt be lõlük is eltávozik az a kü lönleges képesség, amivel örülni lehet egy szép tárgynak. Napjaik nagy részét lent az ut cán töl töt ték. A rend õrök nem kér tek en gedélyt tõlük, a kerületi önkormányzattól sem kér dezõsködött senki, pedig a hivatal ablakaiból pontosan lehetett látni a pénzek és tár gyak cse réjét. A fekete kabátos nõ mindig hos szan be szélgetett velük, senki sem értette, miért éppen ez a nem rég ide köl tö zött ide gen az, aki anya és lá nya szi gorú némaságát újra és újra meg tudja törni. Vásárolt ezt-azt, apróságokat, nem kérdezte, mégis elmondták, semmilyen jövedelmük sincs, ha mindent el adnak, akkor biztosan az utcára kerülnek. Hiába jönnek a csekkek, felbontatlanul hevernek majd, õk meg várhatják a kilakoltatást. Arcukon egyetlen pici rándulást sem lehetett észrevenni. Így aztán a fe kete kabátos nõ semmilyen formában sem tud ta ki mu tat ni, hogy együtt érez ve lük, vett hát megint egy olyan hor golt te rítõt, amilyenbõl már számtalan sorakozott egy adidasos cipõsdobozban. A fekete kabátos nõ minden reg gel ki számolta a feleslegesnek ítélt pénzt, majd borítékokba csoportosította. Elõvette jegyzetfüzetét. Vonalak, pontok, számok és betûk al kottak térképhez hasonló alakzatot. Nevek és különféle ételek álltak egy-egy pontnál. A mások számára értelmezhetetlen füzet pontos szociológiai felmérést rejtett. Hány hajléktalan húzódik meg a környé ken, hol, ki nek, me lyik nap visz ételt, ki mit sze ret, milyen betegségtõl szenved, van-e meleg ta karója. Az éttermekbõl, büfékbõl, pékségekbõl összeszedte a maradékot, külön zacskókba, dobozokba csomagolta, és elindult szokásos körútjára. Mindenütt várták, megköszönték az ételt, néhány szót is vál tottak vele, pedig eleinte elfordultak tõle, olyan is akadt, aki a szeme lát tára tüntetõen a szemétbe hajította a neki szánt dobozt. Rózsiék min denevõk voltak, õk a kapujuk mellett lévõ zöldségestõl és a szem beni étterembõl is kaptak maradékokat. Fel is szedtek ma gukra néhány kilót, így a telet már kigömbölyödve várták, mint ahogy az állatok is vastagabb szõrt növesztenek a hidegre készülve. 46

47 Az utcában elterjedt a híre, hogy a fe kete kabátos biztosan valami szociális munkás. Csak azon cso dál koz tak, hogy ed dig mi ért nem tet te a dol gát. Egy szer lát ták, amint bement a polgármesteri hivatalba. Ezután egyre-másra állították meg az utcán, se gély, munka, lakás után érdeklõdtek. Mikor széttárta a karját, õ saj nos nem tud se gí te ni, dü hösen vitatkoztak vele, volt, aki arcon is vág ta. Hon nan tud hatták volna, mennyire gyûlöli a hivatalokat egy réges-régi történet miatt, ami álmaiban most is kínozza. Izzadtan, fáradtan, megalázottan ébred olyankor, szeretné elfelejteni a férfit, aki ha talmánál fogva azt hitte, min dent meg kap hat, õt is. Így hát na po kig gyûj töt te az erõt, hogy fel keresse a polgármestert. Hi ába fogalmazott értelmesen, hiába hívta szokásos körútjára az öltönyös férfit, hiába magyarázott, könyörgött. A külön-külön határozott jelentéssel bíró szavak érthetetlen mondatokká váltak, és mint egy megzabolázhatatlanul áradó folyó hullámai fájdalmat okoztak fülében, agyában. A habzó, tátogó száj átváltozott azzá a gyûlölt férfivá, akitõl nem tudott szabadulni álmaiban. Váratlanul kezdett el sírni, majd or dítani. Ajtók nyíltak, berohantak a biz tonsági emberek, egyszerre ketten ugrottak rá, leteperték, hátrakulcsolták a kezét. Õ meg csak or dított, egyre veszettebben, egyre érthetetlenebbül! Hiába várták az aluljárókban, utcasarkon a szokásos ételcsomagot, Rózsi meg a napi csipkevásárlást, a fekete kabátos nõ eltûnt. Sen ki sem tud ta, mi lett ve le. Rózsiék min den fekete kabátban a nõt keres ték. A csa ló dás egy re za va ro dot tab bá tet te õket, majd ön maguk számára is érthetetlennek tûnt, amikor besétáltak a kapualjukkal szembeni félelmetes épü let be a szo ci á lis mun kás után ér deklõdni. Bevezették õket egy szobába, sáros cipõjük nyomot hagyott a fényes par ket tán, szek ré nyek, író asz tal ok so ra koz tak egy más mel lett, férfiak és nõk ültek számí tó gé pe ik elõtt, de nem volt ott, akit ke restek. Senki sem ismerte, sen ki sem lát ta, vagy nem akar tak rá em lékezni. Olyan várat la nul tûnt el a kör nyékrõl, mint ahogy meg érkezett. Rózsi soha életében nem járt még színházban. A kapualjjal szembeni étterem egyik pincére ajándékozta meg õket két jeggyel, aki csak mo soly gott, ahogy azok ket ten csodálkozva forgatták a kis papírdarabokat. Lányával elmentek az uszodába, náluk nem volt melegvíz, régóta ide jártak tisz tálkodni. A színházra, mint elérhetetlen varázslatra gondoltak, ahol olyan dol gok tör tén nek, amik a va lóságban nem. Talán még a vá gyakat is teljesíteni tudják. Talán ott újra tud nak majd sír ni, ne vetni. Otthon aztán kinyitották a szekrényt, de leg nagyobb megdöbbenésükre nem találtak az alkalomhoz illõ ruhát. Nagy könyörgés után kap tak an gol im portból származó szoknyát, blúzt, cipõt, ka bá tot, de meg kel lett fo gadni uk, hogy más nap már a nyi tásra visszahozzák. Zálogul otthagytak néhány herendi szobrocskát azok közül, amik még meg maradtak. Megnyugodva nézték magukat a kirakatban, rendesen felkészültek a nagy eseményre, semmiben sem különböztek a többi ut cán jár káló embertõl. Majd újra iz gatottság szállta meg õket. Rohantak, nehogy elkéssenek. Már kö zel jár tak a szín ház hoz, ami kor az egyik ház sar kánál meglátták a fekete kabátos nõt. Egy kar tonpapíron ült. Arca sápadt, sze mei me revek, szája egyfolytában járt, valamit motyogott. Közelebb hajoltak. Régi ismerõsként köszöntötték, de nem kaptak vá laszt, az csak ren díthetetlenül, üveges szemmel mondta az érthetetlen mondatokat. Úgy tûnt, attól fél, ha ab bahagyja, menten életét veszti. Mintha régi, megsárgult, ám mások számára láthatatlan könyvbõl olvasna, amelynek lapjain pici vörös foltok hevernek szétszóródva, vagy egy sok-sok év vel ez elõtt meg tanult színdarab szerepét ismételné folyton! Megszólították, nem válaszolt. Megfogták a kezét. El engedték. Tehetetlenül hullott az ölé be. Ak kor vet ték ész re, hogy körülötte színes rajzok meg különféle mázolmányok hevernek, és hirtelen meglátták a csipkéket. Hatalmas fekete vászonra varrták õket, és egy nõalakot formáztak. Csak bámulták a vakítóan fehér csipkenõt, a teste na gyobbakból, a haja, arca, kisebbekbõl állt. Jól mutatott a feketén a fehér. A má zol má nyok és a csip kenõ mellett gyertyák égtek, egy cipõsdobozban aprópénz hevert. Rózsi szemét elhomályosította a felis me rés, hogy sem mit sem tud be ledobni. Gyorsan továbbmentek, de vissza-visszafordultak. Amikor elérték a következõ sarkot, utoljára még visszanéztek a fekete kabátosra meg a csipkenõre. Majdnem elkéstek a színház ból, de Rózsiék ar ca meg sem rez zent, ami kor a jegy kezelõ rosszallón csóválta fejét. Máskor tessék idõben elindulni, oktatta ki õket. A nagy várakozás csend dé ol vadt ben nük, így fog lal ták el he lyüket. Az elõ adást nem tud ták él vez ni, és már azt sem gon dol ták, hogy a vá gyaik teljesülhetnek itt. Egy re csak a fe kete kabátos motyogását hallották, amint egy végtelen hosszú, mások számára érthetetlen monológot mond, ami elnyomja a színészek hangját. Maguk elõtt látták a csip kenõt, ruhája szebb és tisztább volt, mint a szín padon tátogó színésznõké. 47

48 BÁLINT PÉTER A hall ga tás és fe lelõsségvállalás természetérõl a népmesében 1. Marie-Louise Tenèze, a ne ves fran cia me se ku ta tó egy sze mi ná ri u mi elõ adá sa ös szeg zé se ként azt javasolja 1, hogy a két nagy vizs gá la ti mód szert: a tör ténel mi-föld raj zi és a struk tu rá lis ku ta tást ös sze kell egyez tet ni jó né hány ré gió me sé i ben és me séi ál tal meg je le ní tett vál to za tok ta nul má nyo zá sa ré vén. (E ja vas lat hát te ré ben rész ben az Aarne-Thomson me se kata ló gus ból ki ma radt, s az el múlt év ti ze dek ben fel gyûjtött nagy szá mú ke let- és dél-eu ró pai me se vál to za tok besorol(hat)atlansága; rész ben az egy más nak fe szü lõ szel le mi erõk, nem ze ti me se ku ta tók ös sze bé kí té sé re va ló igye ke zet ta pint ha tó ki.) A fran cia szö veg ben l étude des choix ki fe je zés sze re pel; a ma gam ré szé rõl meg gyõ zõ dés sel ál lí tom, hogy egy szó já ték kal a jö võbe li ku ta tás egy más faj ta irá nyult sá gá nak a lé nye gé re le het rá ta pin ta ni. Ha a choix (vál to za tok) ki fe je zést fel cse rél jük l étude des voix-val (ma gya rán: a hangok ta nul má nyo zá sá val), in kább vis sza ka nya ro dunk a me se, a me sé lés, a me se mon dás for rá sá hoz, hogy tud niil lik a me se el mon dott/el me sélt tör té net, ilye tén kép pen alap ve tõ en kom mu ni ká ci ós szi tu á ció (interakció) a mon dó és hall ga tó sá ga kö zött. (Meg jegy zem, a nap vi lágot lá tott me se gyûj te mé nyek ol va sá sa és ér tel me zé se e te kin tet ben ugyan ezt az alap ál lást fel té te le zi a ré szünkrõl.) Egyéb ként a vál to za tok tör té nel mi-föld raj zi szempont ból tör té nõ ös sze ve té se és struk tu rá lis elem zé se (mely el já rá sok nem nél kü löz nek bi zo nyos fo kú po zi tivis ta szem lé le tet) bár hány tet sze tõs mo dell lét re ho zá sa után sem visz kö ze lebb a me se lényegéhez. Épp ezt tu da to sí tan dó nem árt em lé ke ze tünk be idéz ni Honti má ig kí sér tõ ag gá lya it: ( ) lát tuk azt, hogy a me se az el mon dott és meg hallga tott va ri áns alak já ban je le nik meg a vi lág ban, és hogy a va ri án sok sok fé le sé ge mö gött a tí pus lé te zését kell fel té te lez nünk mint a va ri án sok sok fé le ség ét ös sze tar tó el kép zelt egy sé ges lé te zõt. Ez az egy séges lé te zõ azon ban csak a tu do mány el gon do lá sá ban sze re pel, a va ló ság ban nincs más, mint a me se egymás tól füg get len és vé let len kö rül mé nyek foly tán be kö vet ke zõ meg je le ní té sei: az egyes elmesélések. 2 Egy má sik me se ku ta tó, a hu sza dik szá zad ele jén, a folk lórszö ve gek hez el sõ sor ban lé lek ta ni szem pont ból kö ze lí tõ Róheim Gé za, a vi lág mí tosz- és me se kincsé nek bõ sé ges anya gát ta nul má nyoz va, igen ko rán fel ve ti, hogy az egyes né pek sza vai/ki fe je zé sei (hi e- de lem vi lá ga) és tet tei (vi sel ke dés mód ja) közt szo ros ös sze füg gés van. A va rázs erõ fo gal má nak ere de te 3 kö tet ben a jel be széd és után zás vizs gá la ta kor a kö vetke zõ ket ajánl ja meg fon to lás ra: ( ) a ron tás lé nye ge ta lán nem is an nyi ra ma ga a cse le ke det, mint az aka rat, szán dék kí ván ság? ( ) A kí ván ság nak meg kell nyil vá nul nia. Nyil vá nul hat két mó don, szó val vagy tet tel ( ) A tett, mi helyt a nyelv lét re jött, nem ma rad szó nél kül, a szót de monst rá ció kíséri. 4 Hely ben is vol nánk: tett és szó a kom mu ni ká ció két for má ja, a me se hõs min den ko ri meg nyil vá nu lá si módja. Biz ton ál lít hat juk, nincs a mese narratívának olyan ele me, amely ne e ket tõ va la me lyik ének vagy szer ves össze fo nó dá sá nak as pek tu sá ból vol na ér tel mez he tõ, mi ként Lévinas fo gal maz: a meg je le ní tés nem egy ma gá nyos te kin tet, ha nem a nyelv mûve. 5 A tett és a nyelv épp úgy egy más sal va ló kap cso la tá ban vá lik ér telmez he tõ vé, akár a sö tét ség és fény, a csönd és be széd, ami re Lévinas szá mos írá sá ban pon to san rá mu ta tott. A fény a sö tét ség el ûzé sé vel éri el, hogy a do log elõtûn jön, ki üre sí ti a teret 6, vagy az in ter ak ci ó ban rész vevõk re utal va: A nyelv el kü lö nült vi szo nyu lók köz ti kap cso lat. Termé sze te sen egyi kük szá má ra a má sik meg je len het té ma ként, ám a má sik je len lé te nem me rül ki té ma vol tá ban. A má sik ra mint té má ra irá nyu ló be széd tar tal maz ni lát szik a má si kat. Azon ban e be széd már egy olyan má sik nak mon da tik, aki mint be szélge tõ társ ki lé pett a té má ból, mely ma gá ba fog lal ta, 1 Introduction à l étude de la littérature orale: le conte. ( ) Nous essaierons ici, en conclusion, de prolonger brièvement ces réflexions. El les suggèrent d abord qu il est un domaine où les deux approches, historico-géographiqeu et de recherche des structures, doivent se conjuguer: l étude des choix réalisé dans et par les contes d une certaine rég ion. 2 Honti: A me se vi lága. Budapest, Magvetõ, 1962, 95. Honti okkal-joggal int bennünket óvatosságra a mesetípusok rokonságáról való beszéd kap csán; s nem vé letlenül hangsúlyozza, hogy [A] hagyományozás folyamatában lélektõl lélekig közvetlen az út, nincs halott köz vetítõ elem közbeiktatva. Ezért minden új meg jelenítése a hagyomány anyagának, tehát a mese min den új el mesélése tulajdonképpen új alko tás, mert a rep rodu ká lás több, mint a pusz ta meg ismétlése az emlékezetben felraktározott anyagnak (96). 3 Róheim Gé za: A va rázserõ fogalmának eredete. Budapest, Posner Károly Lajos és fia, 1914, Uo Emmanuel Lévinas: Tel jesség és végte len (ford. Tarnay Lász ló). Pécs, Je len kor, 1999, 157. El les étaient aussi dirigées par l idée que la représentation n est pas une oe uv re du regard tout seul, ma is du langage. In: Totalité et infini (ere de ti ki ad.: Nijhoff, Kluwer Académic, 1971), Pa ris, Éd , 206. (a to vábbiakban: TI). 6 Ua. Fény re van szük ség ah hoz, hogy a fény lát ha tó le gyen. Uo Il faut une lumière pour voir la lumière. TI

49 és el ke rül he tet le nül a mon dott mö gött buk kan fel. A félt ve õr zött csend is a szót mond ja ki, és an nak sú lyos sá gá ban a Má sik kibúvása érhetõ tetten. 7 A mesében egymásnak megnyilvánulók elvarázsoltságukban, másságukban, bûnösségükben, maszk mögé rejtettségükben és megmutatott arcukban; ott- és éppúgylétükben és eljövendõ sorsuk ígéretében; csöndbe burkolóz va és (Lévinas fo galmát használva) feleletigényüket ki mu tat va; egy más nak mon dott es kü jük/ígé re tük és átokmondásaik révén; felszólítottságuk és feladat-végrehajtásuk közben jelennek meg a narratívában. Miként axiómának tartjuk azt a kommunikációs tételt, hogy nem lehet nem kommunikálni, a mese hõ sök, az Én és a Má sik (vagy Má sok) le gyenek/kerüljenek bármilyen szituációba, jel -beszédük által tárják föl magukat a másik elõtt/számára. Ez gyakorta félreértelmezések sor(ozat)án keresztül juttatja õket az eredeti vagy kezdeti bûn-megnyilvánulás megértéséhez, az átokjelenség feloldásához: a má siknak kinyilvánított szeretet, a másikért vállalt s mindhalálig tartó felelõsség tudatosítása révén. Úgy vé lem, el sõsorban nem az univerzális motívumok és a re gionális szimbólumok dekódolása vezet el bennünket a mesehõsök sorsértelmezéséhez (még ha a jelentõségük tagadhatatlan is a néplélektan aspektusából); még csak nem is a hõ sök archetípusainak meghatározása és kü lön bö zõ mitologémákkal tör ténõ összevetése révén tapinthatjuk ki eljövendõ-létükért folytatott küzdelmük értelmét. 8 Sokkal inkább a meseszituáció (me lyet a mondó rög tön a me semenet elején a lét-gond és kizökkentség felvázolásával megteremt) és a lét-gondot fel oldó feladat hõs általi megértése, s ennek tükrében a hõs egzisztenciakarakterének megragadása (értése) kínál számunkra kiindulási pontot az értelmezési eljáráshoz. 9 A mesemondó által konstituált meseszituáció alapvetõen meghatározza a hõs vi lág ban lé tét, vagy oda el- és vis szaérkezését, a környezetét megjelenítõ közösség létmódját és a sajátságos körülményeit (szegénység, elátkozottság, árvaság, kiszolgáltatottság stb.). A mesemenet pedig azzal veszi kez de tét, hogy a hõs sa ját ma ga szá mára igyekszik feltárni a rész ben lát ható és rejtettségben lévõ létet. Ebben a feltárásban, többnyire valamilyen varázserõvel, nagy tudással, beavatottsággal rendelkezõ segítõt (aki vagy a hõs ál má ban, vagy a me sei szín pad egy pa ravánja mögül elõlépve jelenik meg) kell igénybe ven nie, hogy a ka pott/ szerzett tudást saját tapasztalattá téve, sikeresen értelmezhesse feladatát, s elnyerje eljövendõ-létét, melyet a halálhoz va ló vi szonyulásában ért meg. Vagy ahogy Tengelyi László egyik kedvelt fi lozófusára hivatkozva állítja: ( ) a sors ban vi szont az em ber sa ját éle tére ismer, s kö nyör gé se hoz zá nem egy úr hoz va ló kö nyör gés, ha nem az õ vis szatérése és közeledése önmagához. Igaz ugyan, hogy a sors ban a meg sértett élet ellenséges ha ta lom ként lép föl a bû nössel szemben, ám az ember mégis csupán sorsa révén jut el önmagához, mert csak tá gítja a tettet életegésszé. 10 Mi az, amit lényegként aposztrofálhatunk a mese értelmezhetõsége kapcsán? Napjaink néhány jeles mítoszés me sekutatója akarva-akaratlanul is kijelölt egy utat, melyen megtették ugyan az elsõ lépéseket, de nem járták vé gig, egy felõl másfajta vizsgálati módszert tartottak üdvözítõbbnek. Másfelõl a filozófiai hermeneutika ha gyomá nya és a me seértelmezés gyakorlata (melynek kapcsán Biczó Gá bor ír ja: a me se je lenségének mint a létértelmezés egy ere deti formájának az elemzése a hermeneutikára alapvetõen más szempontból, az ítéleteink, állásfoglalásaink alap jául szolgáló természetes beállítódásként tart igényt 11 ), szá mos pon ton óva tosságra inti a mesekutatót. Mégsem kerülhetjük meg a meseértelmezés során a létezõ lé tének megragadására irányuló törekvést, a meseszituációban valamiféle bûntõl (a sajáttól vagy a Másikétól) fermentált hõs önmagához eljutásának hermeneutikai vizsgálatát. Az el sõ, számunkra fontos megállapítást Mircea Eliade tette, amikor egy helyütt az egzisztenciális korlátokról beszél, melyek a mese esetében a kizök kent idõt, a hõs jelenvaló-létét, az átokkal ter helt bi zonytalan jövõjét, a közösség fennmaradását érintik: ( ) meg állapíthatjuk, hogy a szimbólumok, a mítoszok és a szer tar tá sok akár ván dorlás útján jutottak el valahová, akár spontán módon, a hely színen alakultak ki min dig bi zonyos egzisztenciális korlátokra világítanak rá, amelyek nem fel tétlenül történelmiek, s amelyeket az ember ak kor fe dez fel, ami kor el helyezi magát a Mindenségben Lévinas: Uo Le langage est un rapport entre ter mes séparés. A l un, l autre peut certes se présenter comme un thème, ma is sa présence ne se résorbe pas dans son statut de thème. La parole qui porte sur autrui comme thème semble contenir autrui. Ma is déjà elle se dit à autrui qui, en tant qu interlocuteur, a quitté le thème qui l englobait et surgit inévitablement derrière le dit. La parole se dit ne fut-ce que par le silence gardé et dont la pesanteur reconnaît cette évasion d Autrui. TI No ha az ös szevetés a mi szempontunkból is lényeges elem, különösen, ha joggal fel tételezzük bár némi s ta lán meg engedhetõ egyszerûsítéssel, hogy a mi tológia egyféle jellemtár, ak kor a me se (mely ben köz tudottan redukált hõsök jelennek meg, vagyis egyet len tu lajdonsággal rendelkeznek, amelyik a feladatmegoldáshoz éppen szükséges) maga is az, s min den egyes vál tozatban a Kerényi-féle lélektani realitások találkoznak. Valószínûleg az egyes típusokon belül képzõdõ változatok egy jelentõs részénél kitapintható az a tény, hogy a mesemondó az egyik (vagy akár több) hõs ese tében másfajta egzisztenciakaraktert szerepeltet a mese szín padán, minek következtében a végzet is más formát ölt. 9 Biczó Gá bor ír ja A me se hermeneutikája címû ta nulmányában: a mese, mint hermeneutikai gya korlat ragadható meg, azaz fel fogható a megér tés és az ér telmezés eredeti próbálkozásaként, odébb: A mese nem ál lítható szembe a metafizikával, mint a létértelmezés egy eredeti módja nem fog ha tó fel a fi lozófia (vagy a hermeneutika) alternatívájaként, mert egyszerûen nem gondolható el a metafizika elõl. Vagyis egy pon ton mégis találhatunk kapcsolatot, ami egyszerre elválasztja és összeköti a mesét és a fi lozófiát. Ez az ún. egzisztenciális alapkérdések problematikája. Ahogy a nyugati metafizika története felfogható az ezekre a kér désekre adott válaszkísérletek esszenciájaként, (a filozófiai hermeneutika a megértés mikéntjére vonatkozó kérdésre kidolgozott módszeres válasz), úgy minden me se az el beszélés (elmesélés) egyszeri és megismételhetetlen aktusában szintén értelmezhetõ egyfajta válaszkísérletként ugyanezekre a kérdésekre. (In: Bálint Pé ter Kö zelítések a meséhez. Didakt, Debrecen, ) E pon ton ér demes emlékezetünkbe idézni Tengelyit: Heideggertõl megtanultuk, hogy metafizikán létre irányuló gondolkodást értsünk. Tengelyi László: A bûn mint sorsélmény. Atlantisz, Bp., Ten ge lyi: i. m Biczó Gá bor: i. m Mircea Eliade: Ké pek és jel képek (fordította: Kamocsay Ildikó). Európa, Bp.,

50 Ezek az eg zisztenciális korlátok határolják be a hõs mozgásterét, s miként Eliade gondolatmenetébõl kiolvasható, teljesen mindegy, hogy a való ság ban vagy a tu datosan kitalált mesei fikcióban (melyhez egyaránt hozzátartozik az alvi lág és a menny ország) jelennek meg, mert hiszen az ember eg zisztenciakarakterére, archetipikus megjelenési formájára és lét-módjára világítanak rá. A másik figyelemre méltó megállapítás Jan Assmann nevéhez fûzõdik. Õ más aspektusból: a heideggeri halálhoz-vi szo nyu ló lét bõl ki in dul va, de szin tén egy faj ta a me sehõsre is vonatkoztatható tevékenységkörrõl, a lét feltétel-lehetõségrõl beszél, amikor az ember cselekvési maximumát em lí ti egy he lyütt. Ez a ma ximum a mi szem pontunkból érdekes mesehõs elrontott, átokkal súj tott, még fel sem fe dezett, artikulálatlan/megnyilvánulatlan létmódját, többnyire valamiféle meghalás, halálállapotba jutás (alászállás vagy felemelkedés, meghalás és fel támadás, álomba merülés vagy fára mászás) köz be iktatásával, az elõre meg szabott/rendelt sors, az eljövendõlét re alizálása felé igyekszik terelni: Az élet nek, a fenn maradásnak és a maradandóságnak ez az esz méje melynek el lentéte a halál, a nyom talan el tû nés és a ku darc a leg magasabb rendû érték, amely minden cselekvési maximát meghatároz. 13 Az eg zisztenciális korlátok és a cselekvési maximum nem két szél sõ pólusként értelmezendõ a mesevilágban; sokkal inkább a mesei kez det és vég kö zött létrehozott narratíva értelmezésének lehetõségeit kínálják/tár ják föl, és te szik le hetõvé a narratíva: tett és szó (arc és te kintet) egymásra hatásában, kölcsönösségében való vizsgálatát. S ez a mesevizsgálat lényege szerint nem más (ki vált kép pen is, hogy a me sét a ku tatók eddigi eredményei tükrében nem lehet de finiálni, csak bizonyos mennyiségû fenomének alapján le- és körülírni tudjuk), mint fe nomenológia vagy hermeneutika, mely Tengelyit idézve: ( ) nem fi lozófiai álláspontra vagy irányzatra utal, ha nem el sõdlegesen módszerfogalmat je löl: a kutatás hogyanját jellemzi, anélkül, hogy a vizsgálandó tárgy mi voltát meghatározná. 14 Bátran kijelenthetjük, hogy lénye gi leg más ez a hermeneutikai el já rás, mint amit a fran cia ku tató, Marie-Louise Tenèze kí nál a szá munkra. 2. Az egyik beregújfalusi me se, a (Jákob) 15, a me sehõst arra a feladatra: önkéntes vállalásra készteti, hogy az elátkozott/ lefeketedett ki rálylányt a hallgatásával váltsa meg. Christoph Wulf mond ja A hall gatás címû írásában: nemcsak a beszéd, ha nem a kö zös hall gatás is képes kapcsolatot teremteni. A hallga tást meg kell tanulni. 16 A pokolban megkeresztelt Jákobnak szabad járása van az alvilágban: az ördögök birodalmában, ahol a sorsszerûen neki rendelt társra talál: Te Já kob, tud tam, ami kor még anyád ba vótál, mint egy köleskásaszem, hogy fogok viéled beszélni. Én tu dom, hogy te ki rály fi vagy, de te nem birod ki [a hallgatást; BP] (46). Az el átkozott királylány egyszerre kétféleképpen is megmutatja/feltárja magát: mássá vált ( lefeketedett ) mivoltában, és a közös sorsukról egyfajta elõzetes tudást hírül adó beszédében; mindkettõ felhívás és megszólítás, képi/hangbeli megnyilvánulás és feleletigény támasztás, amire Jákobnak válaszolnia kell: valamiképpen. Nem csekély ön bizalom birtokában, ám kellõ ta pasztalat hiányában Já kob nem egé szen át gondolt/felelõsségteljes ígéretet tesz ar ra, hogy az át kot fel oldja, aminek a feltétele: ( ) hogy vóna olyan em ber, aki kibirna tar tani három éjszakát, hogy az ör döghöz ne szólna (45). Wulf azon ki jelentése, hogy a hallga tás élet és ha lál összefüggésére utal 17, a gór csõ alá vont me sénk esetében több as pektusból is igaznak tû nik. A pokolban/alvilágban az átokfel oldás lehetséges módja: a hallgatás, a nemlét formájának, az alvilág urának (az ördögnek) és törvényeinek el fogadása. Ebbõl egyfelõl azt feltételezhetjük, hogy a másvilágon is egyfajta kommunikáció révén érintkeznek a halottak/elátkozottak (hogy ez az érintkezés verbális vagy nonverbális mó don történik-e, s voltaképpen milyen nyelven be szélnek, bizonyos mértékig érdektelen is), hiszen a fe lejtés ellen szólni, a hallgatás ellen az elsüllyedtre való emlékezéssel ellenállni 18 olyasfajta igény, mely a nemlét ben lé tezõk embervoltára utal. Kerényi Károly az élet és ha lál test véri találkozása kapcsán kiterjeszti a ha lál ér telmezési körét, s megjegyzi: Dionysos birodalmában nincsen halál, legfeljebb halottak, akik mégis je len van nak, és az élet re dukálhatatlanságáról tesznek tanúságot. 19 Másfelõl nyilvánvaló, hogy a hallgatás: a befelé fordulás, az átélõ lá tás az em lékezést, az elsüllyedt élmények felidézését, ismétlését, át- és felülírását teszi lehetõvé, s nem utolsósorban egy korábbi múlthoz való kapcsolódást, mely elhallgatásra késztet. Az elátkozott lány tör ténet elõtti, mesenarratíva elõtti múlt ra uta lása ( tud tam, ami kor még anyádba ) a kö zös sor sot, az átkot megelõzõ áldást/ígéretet lopja Jákob tudatába. E tudatról, akárcsak az álomba ré vültekérõl, az erdõben rejtekezõkérõl, az elvarázsoltakéról elmondható: lefokozott tu dat. A kimondást követõen ez az összetartozás is emlékezete részét képezi, amiért önkéntes vállalása során éppúgy felelõsséggel tartozik, mint a többi el átkozott/büntetéssel sújtott, kiváltképpen is az úton haladókat és hóttakat evõ em berért. 13 Jan Assmann: Ura lom és üd vösség (fordította Hidas Zoltán). Atlantisz, Bp., Ten ge lyi i. m Tûzoltó nagymadár. Beregújfalusi nép mesék és mondák (Penckóferné Punykó Má ria gyûj tése). Ungvár, Hatodik Síp Alapítvány, Christoph Wulf: Az ant ropológia rövid összefoglalása (ford. Körber Ágnes). Budapest, Enciklopédia, 2007, Uo. 18 Uo. 19 Kerényi Kár oly: Az égei ün nep. Bu dapest, Kráter Mûhely Egyesület, 1995,

51 Az ör dög gel nem érint kezés többszörösen összetett gesztusként értelmezhetõ, úgy is, mint: a halállal, mint visszafordíthatatlan ténnyel való szembenézés megtagadása; a nemlét ig norálása az újjászületés reményében; felfelé vagy más felé tekintés: akár az emlékezet révén a múltba, akár a só vár gás ré vén az üd vösség felé. Úgy is megragadha tó, mint a ha zug ígé retekkel szembeni távolságtartás; az én el rejtése az õt birtokolni és szabadságát megfosztani vágyó hatalom elõl; elfordulás a látszatvilágtól. Lévinas írja egy helyütt: A go nosz dé mon ha zugsága nem az igaz beszéddel ellentétes szó. A látszólagos és a komoly ama köztesében húzódik, ahol a kételkedõ szubjektum lélegzik. 20 Mi ez a köztes a me sei po kol ban? Az ör dög a ha lál tényét megváltoztathatatlannak, visszafordíthatatlannak igyekszik feltüntetni, mert tudja, hogy a me sehõs pokolban idõ zése/rekedtsége látszólagos és átmeneti. Csak ad dig tart, amíg a ke resztlevelét meg vagy vissza nem szer zi, hogy az írást mint rög zített tényállást: hogy ti. az ördög tulajdona semmissé téve visszanyeri szabadságát, ami lé nye gi leg több/más, mint a po kolban való szabadon járása-kelése. A komolyság ellenben utal a Másik másságának ( lefeketedettségében elátkozott-létének) megértésére, szenvedése iránti megnyílásra, a közös sorsuk elfogadására, a Másiknak adott szó/ígéret fe lelõsségteljes megtartására, komolyan vételére. Vagyis azt tudatosítja, hogy a fel adatot nem lehet fél vállról venni. A sorsot vagy fe lelõsséggel vállalja az ember, vagy ki tér elõ le, ez utóbbi esetben viszont a látszólagos egyszersmind valóban visszafordíthatatlanná válik. Jákobnak a pokolbeli szabadsága korlátozott; a vertikális mozgás, érintkezés szint jén sza bad, ám sem a vis szatérés, sem a feljutás létlehetõség-feltétele nem adatik meg szá mára mindaddig, amíg az ör dögök nyelvét beszéli. A királylány felkínálta csönd/hallgatás taníthatja meg arra, hogy a Má sik, az elvarázsolt segélyfelhívása és segédkezése válthatja meg mindkettõjüket a fogság ból. A csend ily mó don nem egyszerûen a szó távol lé te; a szó a csend mé lyén bú jik meg, mint egy ál nokul elfojtott nevetés. A nyelv visszája. A beszélgetõtárs jelet ad, de kitér min den ér telmezés elõl és ez a csend megrémít. 21 A mese menetében a hallgatásba burkolózó Jákobot a sánta ördög 22 megkísérti: Vigyázzatok csak, én vágok egyet a fe je tetejin, olyat, hogy ki ug rik a ve lõ a nagy ap já nak a fõdjire ( ) (46). Ez a csend ben fel hang zó ör dö gi szó, mint ál no kul el foj tott ne ve tés (még pe dig a berg so ni ér te lem ben): jól ki fun dált bün te tés, mely a ré misz tõ csön det meg törõ Já kob ra ki sza ba tott, épp a né ma ságígé ret meg sze gése okán. Jákob az elsõ próbálkozás sikertelenségébõl kénytelen okul ni. A ha rag, mely ab ból fa kad, hogy nem is me ri föl az összefüggést a sánta ördög el térítõ szándéka és saját megváltásígérete között, 23 nem jó ta nács adó, mert az em ber lelkét és nyugalmát veszi meg. Jákobot a királylány kíméletlenül megdorgálja: Jákob, tisztulj, takarodj, nem akarlak lát ni se, ha te má azt a ki ét iéjszakát nem birtad ki! Hát ta karodj el! (46) 24 E fed désétõl megszégyenülten elindul tapasztalatot szerezni: kitartásból és bölcsességbõl, ami összefügg a figyelés/észlelés és néma elraktározás folyamatos belsõ tevékenységével. Ez az útra ke lés egy szerre több értelemmel is bír. A sikertelenség okozta megszégyenülésbõl és kései megbánásból fakad a vezeklés szándéka; az adott szó/ígé ret meg nem tar tásának következményeiért vállalt felelõsség újbóli megerõsítése vezeti a hõst; a kívülrõl kapott és tapasztalatból szerzett tudás aktivizálására tesz ismételten kísérletet. Minderrõl elmondhatjuk azt, amit Tengelyi ekként összegez: Amikor pedig egy cselekedetre eleve felelõsségünk tudatában szánjuk el magunkat, mintegy elkötelezzük magunkat amellett, hogy a készü lõ tet tet és a be lõle kiinduló következményeket élettörténetünk bármely késõbbi idõpillanatában hasonlóképpen értelmes összefüggésbe rendezve tudjuk majd vállalni. 25 Já kob nak ezt a for du la tot szük sé ges vég re haj ta nia: fe le lõs sé ge tu da tá ban kell elköteleznie 26 ma gát, és en nek a függ vé nyé ben te remt az egyé ni és kol lek tív em lé ke ze tet se gít sé gül hí va ér tel mes ös sze füg géseket. Te remt, mert ahogy mon da ni szo kás: ren det kell te rem te ni, mint egy utal va ar ra, hogy a ká osz meg elõ zi a ren det. Il let ve a me sé re jel lem zõ ki zök kent ren det az em lé ke zet had ra fo gá sá val és a kö zös ség nor marendjé nek is me re té ben új ra kell al kot ni/te rem te ni, hogy a lét el vi sel he tõ le gyen. Já kob az atyai örök ségen összeverekedõ két embertõl szer zett va rázseszközök segítségével megtanul észrevétlen lenni és hallgatni, ami egyben azt is je lenti, hogy: emlékezni és felelõsnek lenni, ab ban az ér telemben, amit Assmann szán e fo galmaknak. Emlékezni annyit jelent, mint a vállalt el kötelezettségek tu datában maradni ( ) Felelõsnek lenni annyit je lent, mint felelni, szá mot ad ni a sa ját cse lekvésrõl azoknak, akiket érint Lévinas: i. m., 70. Le mensonge du ma lin génie n est pas une parole opposée à la parole véridique. Il est dans l entre-deux de l illusoire et du sérieux où respire un sujet qui doute. TI, Uo. Le silence n est pas, ainsi, une simple absence de parole; la parole est au fond du silence comme un rire perfidement retenu. Il est l envers du langage: l interlocuteur a donné un signe, ma is s est dérobé à toute interprétation et c est là le silence qui effraie. TI, A sánta jelentésénél emlékezzünk a szólásra: könnyebb utolérni a hazug em bert, mint a sán ta ku tyát! 23 Megérteni annyi, mint elszigetelt elemek összefüggését megragadni, vagy egy mozgás irá nyát fel is mer ni. Assmann: i. m., Kovács Károly meséje, a Vörösülepû vitéz, ugyancsak a hõs önkéntes/bátor vállalkozásának és megbízhatósága kevesek általi kérdõre vonásának dichotómiájáról beszél: Drága Világszép Asszonyom, ne bocsássál utamnak, ne ölessél meg, én egy királyfi vagyok, és én azért jöttem, hogy téged fölkeresselek, és feleségül vegyelek. Azt mondja erre a Világszép Asszony: Nem olyan könnyen megy az! Mert énrám nagyon vigyáznak. És tudom, hogy te nem is leszel megbízható. De igenis megbízható leszek. Mindenféle parancsát teljesítem, csak engemet ne ûzzön el magától, mert én el fogom vinni magát, s feleségemmé teszem. In: Dobos Ilona: Gyémántkígyó, Szépirodalmi Kiadó, Bp., Ten ge lyi: i. m., Az el kötelezés fogalmában benne van a megkötés, valakihez odaláncolás, odaígérkezés, lekötöttség, hûségesküvel megerõsített elkötelezõdés értelme. 51

52 Jákob a szerzett sip ka se gítségével láthatatlanná válik, olykor eltûnik, elrejtõzik mások szeme elõl, akik elõtt nem kí ván (ide jekorán) megmutatkozni, máskor megmutatja, feltárja magát, azok elõtt, akikért fe lelõsséggel tartozik. Ez az énelrejtõ/énfeltáró szerepjáték az óvatosságot, a megfontoltságot, a kitartást, a siker fe lé ha ladást bizonyítja. A királylánynak is csak akkor a má sodik este fe di fel ki létét, amikor a neki ren delt fe leség már félig visszanyerte eredeti-létét, s maga ké ri/sürgeti szavaival az ön igazolást: Hát mu tassa meg magát, ki az, aki iéngem vált felfele! Megszólal: Én va gyok! Já kob? Hát hogy hogy te vóná? Én va gyok, akarsz lát ni? Akar lak. Megemelte a sipkáját. Na azt mond ja es mérsz? Es mér lek. Jaj azt mond ja, az Is ten áld jon meg, még egy iéjszakád van! Ne fiélj, most mán kibirniék még ti zet is! (47 48.) Lévinas azt mond ja a sze repvállalásról: A tûnés feltár és el rejt, a be széd vi szont egy ál landóan megújuló õszinte ség ben fe lül ke re ke dik min den tû nés ki ik tat ha tat lan leleplezõdésén. 28 Já kob új bóli próbálkozása alkalmával a ki rály lány, bár fel ismeri Jákobot a hangjáról, beszédérõl, még is lát ni akar ja, ki fejezetten az arcát akarja látni, ab ban is a ren díthetetlen elszántságot, a felelõsségvállalás õszinteségét: a szeretetet. Miután elsõrendû küldetését teljesítette: megváltotta a királylányt és városát is, egyszeriben ráébredt, hogy még közel sem végzett el min dent. Az átok aló li meg váltódása csak részleges, amennyiben a mássá változott királylány karakterlényegét érinti, s nem ter jed ki más ve zeklõkre is. Ennek értelmében Jákobnak a lát szólagos pokolvilágtól végérvényesen el kell távolodnia a keresztlevél visszaszerzése, az elpecsételõdés meg szüntetése révén. Másfelõl a pokolba visszatérés során a közösség valamennyi elátkozott lelkének a bûnét és bûnhõdését értelmeznie szükséges, mégpedig egy más aspektusú felsõbb hatalom: a szeretetet és üdvösséget ígérõ lény értékrendje szerint. Feladatának interpretálása során Jákob nemcsak hallgatni, emlékezni, felelõsnek lenni, ki tar ta ni és sze ret ni ta nul meg, de azt is kö telességének ér zi, hogy az igaz ságkeresés útjára lépjen. 3. A Do bos Ilo na ál tal ki adott Gyémántkígyó kötetben szereplõ Ordódy József : A fiú, aki ér ti a ma da rak nyelvét 30 címû mese a haldokló királyné meglehetõsen önzõ és kegyetlen kérésével és a haldokló kívánságát megfogadó férj es küjével kezdõdik: Tudatlak téged, hogy már nem sokáig látjuk egymást. Halálom után nagyon sze ret ném, ha több as szonyt nem ismernél (126). ( És így a ki rály ezt meg is fo gad ta, hogy õ töb bet nem fog megházasodni, több asszonyt nem fog õrajta kí vül is merni. ) E kez det elõ re sejt hetõen nem csekély létgon dot okoz a túlélõk: a me seszereplõk számára. A király, aki egyedüli tanúja és is me rõ je a kért és adott szó nak (leg alábbis a maga ré szérõl bizton hihette ezt), a temetés után magához hívatja egyetlen fiát, és egészen más anyai kí ván sá got ad elõ, mint ami lyen testamentumot kapott, s amelynek meg tartására szavát adta: Hát fi am, az édes anyád an nyit mondott, hogy az õ halála után téged ta nít sa lak ki bölcsessígre. De ha neked másra volna kedved, hát mást is választhatsz magadnak. De a fiú azt mond ta, hogy õ az édes anyja szavának akar ele get ten ni (126). E fél re-, vagy más ként be szélés mozzanatában két do log is kü lö nös hang súlyt kap. Egy fe lõl az apa, ta lán a kegyetlen és igaztalan hitvestársi kívánságból (ami jel legébõl és ha tásából következõen joggal tûnhet fel számunkra egyfajta átokként is), utólag döbben rá a múlt ban tör tént helytelen társ-választására és an nak mes szire ítélõ következményére, hogy tudniillik volt-felesége csapdába ejtette õt és meg fosztotta szabadságától. Ezért a fiát az övé nél nagyobb bölcsességre akarja taníttatni. Másfelõl a fiú, aki szófogadónak tûnik, válaszával egyszerre érinti az apa által közvetített ál-örökséget és az intuíció 31 (belsõ/átélõ látás) révén szerezett eredeti szót. A kettõ persze nem zár ja ki egy mást a fiú szem szögébõl. Az apai elvárásnak is meg felel az egyik vá lasztott bölcsnél töltött hét esztendõ alatt szerzett tu dásával. (E tudás már nem az ál modozáson, hanem a tû nõdésen alapszik, vagyis a kívülrõl/felülrõl kapott tudást a tûnõdés: az eltûnés, befelé fordulás, mások elõli elrejtõzés állapotában megélt, bensõvé tett tudás vált ja föl). S az ere deti anyai kívánságra/átokra is ráeszmélteti apját a sokáig értelmetlen hallgatásával. 27 Assmann: i. m., Lévinas: i. m., 76. L apparition révèle et cache, la parole consiste à surmonter, dans une fran chise totale, toujours renouvelée, la dissimulation inévitable de toute apparition. TI, Uo., 169. Pour rechercher la vérité, j ai déjà entretenu un rapport avec un visage qui peut se garantir soi-même, dont l épiphanie, elle-même, est, en quelque sorte, une parole d honneur. Tout langage comme échange de signes verbaux, se réfère déjà à cette parole d honneur originelle. TI Do bos: i. m., Lévinas mond ja: Az in tuíció ugyanis látás, még (vagy már) intencionalitás, megnyílás, ennélfogva távolság, ennélfogva a reflexió ideje választja el at tól, amit meg cé loz (még ha az az ere deti is), ennélfogva meghirdetés és hírül adás. Lévinas: Nyelv és kö zel ség (ford. Tarnay Lász ló). Pécs, Je len kor, 1997, Az igaz ság keresésekor egy arccal ke rültem kapcsolatba, mely szavatolja önmagát, és maga az epi fániája, úgy mond, be csületszó. Minden nyelv, amennyiben verbális jelek cseréje, eleve erre az eredeti becsületszóra utal. 29 Nna, Ale xan der. Itt van az idõd, már le is telt, ne ked már ott hon köllött vóna len ned, te hát ha zamehetsz. Csak an nyi az egész, hogy ha ha zamész, akkor ne láss semmit, ne szólj sem mit, né ma le gyél. Ne ked nem sza bad szól ni sem mit, senkihöz. Apád bár mit kér dez tõ led, te ne fe lelj semmit (128).

53 A fiú hazatérésekor a viszontlátás/újralátás örömében az apa meg csókolja fiát és Õ is megcsókolta, de szó nélkül. Hosszú évek után viszontlátni valakit afféle köztes lét helyzetbe kerülés: egyszerre a múlthoz tar tozás és az el jövendõhöz igazodás. Vagy miként Biczó Gá bor Courbet Találkozás festménye kapcsán említi a festõ és egykori támogatója kapcsán, mindkettõ: (...) egy aránt a má sik ide genségével kénytelen szembe sül ni, rész ben azért, mert a ha zatérõ nem emlékeztet az egy kori fiatalemberre, aki reményekkel telve, boldogan hagy ta el szû kebb pát riáját, másrészt pedig, mert számára is meglepetés, hogy magyarázatra, személyének, szán dékainak tolmácsolására szorul mindaz, amit magától értetõdõnek vélt. 32 A vi szont lá tás fe szült sé gek kel ter hes lé lek ál la pot, telis tele várakozással (s azt átható bizonytalansággal és reménységgel, kétséggel és vágyakozással) és emlékek aka ratlan felszakadásával. A viszontlátás igazodás, de nem eliga zodás, inkább csak iránykeresés, követésre való készenlét, a visszaérkezett beszédébe kapaszkodás. Amennyiben megérint engem, számot tart a kölcsönösségre, szá mol ve lem, mint nél külözhetetlen társsal. A Másik, a vis szaérkezett arcát fürkészni, s benne a maradandót, a változatlant, a közös múlthoz köt he tõt és a mást, a szig nifikánsan újat, másik világhoz tartozót kikutatni olyasfajta diskurzus kezdeményezése, amely azzal a bi zonytalansággal kez dõdik: miként fogom szólítani? Ugyanakkor azzal az aggállyal folytatódik: képesek vagyunk-e még egy/ugyanazon nyelvet beszélni? Vagy esetlegesen az eltávolodás (távolságtartás, elidegenedés, mássáválás) oly fokúvá vált, hogy képtelenek vagyunk megszólítani egymást. A vi szontlátás belopja a szituációba a temporalitás ügyét is: az em lékezet nekilódulása és retroaktív jellegû mûködése révén a múlt, a múltban meg történt szinte azonnal a je lenhez kapcsolódik. Ugyanakkor a jelenen keresztül a jö võre kiható interakció is, hi szen a ve lem szemközt nézõvel magam is szembenézek a felfedezés vágyával és a rá ismerés örömével, a titokfejtés izgalmával és az elzárkózástól való félelemmel. Elvárom tõle, hogy megfeleljen nekem, nekem feleljen meg. Az apai csók ta gadhatatlanul úgy értelmezhetõ, mint egy faj ta ki nyi lat koz ta tás: a ren dít he tet len sze re tet rõl és felettes viszony fenntartásáról szóló néma üzenet az érintett számára. Ám a viszonzott csók a kötelék (itt az eredeti kötelék: a köldök zsi nór, mint a szü lõ anyá hoz és nem zõ apá hoz tar tozást jelzõ szál/fonál virtuális meglétére való utalás), az apához kötöttség tényének, s az egymással találkozás örömének a konstatálása. De semmi több. Nincs ben ne sem meg erõsítés, sem megnyugtatás, hogy az apa fe lettes hatalmát az eljövendõben elismerné, a ma gára nézve kötelezõnek tar ta ná, és e meg kötöttséget, mint egy fajta varázserõ fenntarthatóságának gondolná. 33 A fiú hall gatása ettõl kezdve egzisztenciakaraktere megváltozására világít rá. Természetesen másként is szükséges értelmeznünk. A hallgatás egyszerre: fenyegetés és állandósuló veszély; akaratkinyilvánítás és felkészülés a végleges elszakadásra; az apai tanácstalansággal szembeni hetyke fölényesség és a konfliktus megoldására erõgyûj tés; a maszk vi selésének idõbeli kiterjesztése és az énideál titkos funkciójának próbálgatása. 34 A mes ter nek, mint meg határozatlan idõre választott pótapának való szófogadás (az irányt mutató szó követése, a ta nultak megtartása és annak szellemében járás) és a hallgatásban kitartás is a bölcsessége részét képezi, mely a reá le selkedõ veszélytõl (többek közt a megkísértéstõl, elcsábítástól) megóvja õt. Mert az tör tént, hogy a ki rály meg házasodott. És azért nem be szélt, mert tud ta, hogy mit fo gadott az apja az anyjának, hogy nem ismer több as szonyt (130). A mesemenet elõrehaladtával újfent, még sarkosabban vetõdik föl a kérdés: hon nan sze rezte Alexander a haldokló nak tett apai ígé retrõl való tudását? A kezdet kezdetén bizonyos meseváltozatokból szerzett ismereteink alapján azt hi hettük, az intuíció sietett segítségére. A választott bölcsnél idõzés kapcsán felmerülhetett bennünk az ókoriak uni verzális tudásának, a csillagfejtésnek és szentiratolvasásnak a módsze re is. Ám a konk rét me seszöveg (mely ezen a pon ton a bib liai József és Putifárné kalandját is em lékezetünkbe idézi) pontosan megnevezi a tudás forrását: egy szegény ke rekes fiának példázatát. Ale xander böl csességének másik fontos eleme, az individuális élettörténeten túlmutató példázatban beszélés: a prófétálás. Amirõl azt írja Lévinas: lé nyege szerint válasz az arc epi fániájára, nem morális kérdésekrõl szóló beszéd, ha nem a rám sze gezõdõ tekintetben a harmadiknak, az egész em beriségnek a jelenlétérõl tanúskodik. 35 Ez a ma dár azt mond ja, hogy én belõlem valamikor egy ha tal mas em ber lesz. És kend fog ja tar tani nekem a mos dó tá lat és édes anyám a tö rülközõt (132). Az idõlegesen toronyba zárt/halálra ítélt, és a szabadítására érkezõ bölcsek segítségével fogságából megszabadult fiú, hogy ne kell jen rög tön színt val la nia, az apai ha talommal és szószegéssel idejekorán szembefordulnia, 36 egy má sik, hoz zá na gyon is hasonló sorsú legény törté- 32 Biczó Gá bor: Ha son ló a ha sonlónak, filozófiai antropológiai vázlat az asszimilációról. Pozsony Budapest, Kalligram, 2009, Eliade ír ja: ( ) az in doeurópai közegben a hálók, a cso mók és a kö telek különféle istenek, hõsök vagy démonok eszközei, szertartások és szoká sok rekvizítumai is le hetnek. A szemita világban más a helyzet: ott min denfajta mágikus kötelék univerzális isteni (és démoni) varázserõ. I. m., Róheim Gé za ír ja a Psziché és társadalom címû tanulmányában az apa fiú konflik tus kap csán: ( ) az én ma gába vetíti, introiciálja az apát, és így áll elõ az énide ál. Az apák tól ve szi az énide ál a til tás funk cióját, amit azelõtt az apa til tott meg, azt az én (il letve az énideál) most ön magától von ja el. In: A bû vös tükör. Budapest, Magvetõ, 1984, Lévinas: Tel jesség és végte len, La parole prophétique répond essentiellement à l épiphanie du visage ( ) ma is comme moment irréductible du discours suscité essentiellement par l épiphanie du visage en tant qu il atteste la présence du tiers, de l humanité tout entière, dans les yeux qui me ragardent. TI A ku tyafejû tatár me sé ben a ki rály leg kisebb fia szintén el hallgatja az álmát, ami ért is el verik a háztól: Na, ki rályatyám! Tudja, mi volt, amikor engem az édesapám tól szer zett? Mert én nem akar tam meg mondani az álmo mat. Én azt ál mod tam, hogy a ki rály fog ja ne kem tar tani a mosdótálat, a ki rályné pedig az aranykendõt. És úgy fog engemet törölni a király né. Ha én eztet meg mondtam volna, maga vágta volna le a nyakamat, anél kül, hogy a pró bákat megtettem volna. In: Zöldmezõszárnya. Budapest, Európa, 1978,

54 netét mondja el, amely allegóriává lényegül. A történet egyik ele me, hogy a ke re kes fiú ér telme nyitott a létezés/ teremtés nyelvére és ezt a képességét nem a maga ja vára igyekszik hasznosítani, hanem a közösség érdekében fejti ki, hogy a ki zökkent világrendet helyreállítsa. Mind Alexander atyja, mind a kerekes fiút segítségül hívó király és egész ud varnépe számára tanulságot hordoz a fiókájukon veszekedõ hollószülõk esete, továbbá a viszályt le záró bölcs ki rályi döntés is: Hát bi zony, az any ja csak ki tojta és otthagyta, a hímhol ló köl töt te ki és az járt ne ki mes szi földre éle lemért, aztán õ nevelte föl, akkor csak is az apát, a hím hollót illeti a kisholló (134). A mesemenetben érdekes fordulat következik be. Többszörös nézõpont- és hangváltás tanúi lehetünk: Alexander kezdi elmondani a kere kes fiú pél dázatát, ezt követõen a ke rekes fiú beszé li el a ma ga tör ténetét és azon óhaját, hogy a hí rül vett bölcs ki rályfival akar találkozni, aki nem más, mint Ale xander. Így az tán õ más nap el is ment on nan, és men degélt mind ad dig, még meg nem ta lál ta ezt a hí res bölcs fi út. Az a hí res bölcs fiú, ez meg Ale xander volt (135). Nem cse kély fej tö rést okoz az ol vasó számára eldönteni: honnan tudhatott a példázatbeli kerekes fiú, Ludokiusz (akinek a tör ténete az elbeszélés idõrendje szerint korábban játszó dott le) az õ tör ténetét saját sorsa alakítása szempontjából nélkülözhetetlennek tartó, s példázatként elõadó Alexanderrõl? Va jon Ale xander ipszeitása tételezésként és ártatlansága bizonyítékaként jelöli meg magamagát a példázatbeli híres bölcs fiú alak jában, a mindenki számára visszamenõ hatással bí ró pél dázatmondás során? S hogyan találkozhatott a két idõ ben és tér ben más kor és má sutt já ró le gény egy mással? Tud niillik Alexander a története mondása során szót sem ej tett ko rábban arról, hogy a bölcseknél töltött idõn túl a hét esz ten dõn felül, egy esz tendeig inasként is szolgált egy har madik ország királyánál. Miként lehetséges, hogy a sorspéldázatot szolgáltató Ludokiusz (aki csak a ma darak nyelvét beszélte, hallgatásával és nevetésével kiérdemelte az apai gyil kos sá got, s ek ként vált sor sa paradigma-értékûvé) egy szeriben a jövendõ-mondó, az Alexander-féle csillagjós szerepét öltve, a csillagfejtés tudományát is magáénak tudó Alexandernek ad tanácsot a jövõjét illetõen? Most majd én itt hagy lak té ged, de vi gyázz ma gadra, mert én tu dok min dent, tu dom, hogy sze rel mes vagy a ki rálynak a legfiatalabb leányába. Tudom, hogy he lyet tem jön ide egy inas és ez meg tudja, ez biztosan elárul téged. Tehát nagyon ügyelj magadra! (136.) Ha Ludokiusz valóban mindentudó, vajon mi az oka an nak, hogy a sa ját tra gikus sorsát nem látta elõ re? Ta lán a ten gerbe vettetésbõl (mint rituális halálra ítéltségbõl és újjászületésbõl) szerezte mindentudását? S mibõl kö vetkeztetett arra, hogy a fiatalok szerelmesek? Talán a madarak tit kos nyel vén csirripeltek a ki rályi udvarban, ahogy ez a sze relmeseknél szokás? Netalán visszatért a hímholló, hogy múl hatatlan hálája jeleként, sorsmadár karakterét bizonyítandó, elõrevetítse a közelgõ sorsukat? Mennyi talány! Mindenesetre a Két egy forma testvértípusú mesékbõl, kiváltképpen is a marosszentkirályi Puci Jó zsef A ta lált gyer mek cí mû meséjébõl 37 pontosan tud hat juk, hogy a Má sik, a ta lált, az ere detire tojásként hasonlító testvér nem más, mint egy õrzõ/sorsvédelmezõ lény, aki a hoz zá va ló vi szonyulásában tárja fel az eredeti ka rakterlényegét és realizálja eljövendõlétét. A ta lált fiú pe dig el tûnt, mert õ csak azért volt küld ve, hogy a báty jából király legyen. Ludokiusz kül de té se rész ben ki tel je sül Ale xan der ki vá lasz tott sá gá nak és az apai ha ta lom mal szem be fordu lá sa igaz sá gos sá gá nak/tör vény sze rû ség ének iga zo lásá ban. Rész ben ér tel mét nye ri azok ban a vész helyze tek ben, me lyek ben Ale xan der nek a fi zi kai ere je, fér fi as helyt ál lá sa nem vol na ele gen dõ. A kö zös ség nor ma rend jé ben az iga zat, a va lót ugyan is nem a nyers erõ dön ti el, ha nem a jog és an nak bölcs, ér te lem mel te li al kal ma zá sa, mely per sze nem lé tez het bi zo nyos erõ hí ján. Mind ezek okán ír ja Lévinas a Fi ú ság és test vé riség cí mû fe je zet ben, hogy: [A]z apa ság számbavehetetlen jö vendõként áll elõ, a testvérek között. Én vagyok és kiválasztott vagyok, ám hol má sutt le hetnék kiválasztott, ha nem más kiválasztottak, nem az egyen lõk kö zött? Az én mint én er köl csi leg te hát a más ar ca fe lé for dul a test vériség maga az arccal va ló vi szony, ahol egyi dejûleg valósul meg kiválasztottságom és egyenlõségem, vagyis a Másnak fölöttem gyakorolt uralma. Az én kiválasztottsága ipszeitása mint elõ jog és alá vetettség tárul fel ( ). 38 Azt, hogy Ordódy Jó zsef nem akár milyen szövegalakító és tükörstruktúrát létrehozó tehetséggel rendelkezõ mesemondó, 39 mi sem bi zonyítja jobban, minthogy az egymásért ki- és helytálló Alexander és Ludokiusz szerepcseréjébe beleveszõ fiatalasszony dilemmáját (ki is valójában az õ férje? ami a szót lanság/szûkszavúság és a ko rábbi beszédmód ellentmondásából fakad) megtoldja egy ter jedelmes emlékbeszéddel. Miután Alexander kislánya vérével felgyógyította a megmér gezett barátját 40, Ludokiusz ha zatért szüleihez és náluk hált. 37 Uo., Lévinas: i. m., 239. La paternité se produit comme un avenir innombrable, le moi engendré existe à la fois comme unique au monde et comme frère parmi frères. Je suis moi et élu, ma is où puis je être élu, sinon parmi d autres élus, parmi les égaux. Le moi en tant que moi se tient donc tourné éthiquement vers le visage de l autre la fraternité est la relation même avec le visage où s accomplit à la fois mon élection et l égalité, c est-à-dire la maîtrise exercée sur moi par l Autre. L élection du moi, son ipséité même, se révèle comme privilège et subordination ( ). TI Dobos Ilona írja a gyûjtemény végéhez csatolt Jegyzetben: Ez és a kö vetkezõ mese (a Két egy forma barát; BP) közös forrásra vezethetõ vissza. A Pontianus historiája avagy a Hét bölcs mes ter címû keretes novellagyûjteményre ( ). A novellák indiai eredetûek. ( ). Az indiai mesefüzérekhez hasonlóan a fõhös, Alexander meséli el Ludokiusz történetét Kunt Er nõ ír ja Az utol só átváltozásban (Bu dapest, Gondolat, 1987), hogy [A] kisgyermeket csak szülei, ke resztszülei gyászolják igazán, mert olyan rö vid ide ig élt még csak, hogy a ben ne szun nyadó ígéret nem bonta koz ha tott ki. A szü lõk ál talában fiatalok lévén még nem érzik lehetet len nek azt, hogy több gyer mekük születhessen (93). Valamennyi változatban megértõen/beleegyezõen fogadja a fele ség azt a ké rést, hogy a barát életben tartásáért áldozzák föl a gyermeküket, e véráldozat nélkül ugyanis elragadja õt a halál. 54

55 Mikor fölkelt, kért vizet és tö rölközõt. Az apja fogta a mosdótálat, és a z anyja a tö rölközõt (143). A családjától eltávolodott idegenként megjelenésével és a múlt ra irá nyuló sürgetõ faggatózásával egyszeriben vallomásra kényszeríti az öregeket, akik töredelmesen, a ké sei bá nat szo morúságával meg is vallják egy kori vétküket. Ez a lelki ve zeklést és bûnbánatot nyilvánvalóvá te võ õszin te be széd meg hatja az idegenség álarcát öltõ fiukat. A diskurzus hatására meglódul az emlékezete, s múlt idézésével önmagát, jelenvaló létét igazolja az õt ta lán az idõ mú lása, talán az elfojtott emlékezés és erõs felednivágyás okán fel nem is merõ szülei elõtt. Úgy van édes apám, én em lék szem rá. Ma ga az édesapám, és maga meg az édes anyám. Em lékszem, mikor régen egyszer ebéd közben rá szállt ott ar ra az ablakra egy cserép muskátlira egy madárka, és elkezdett cse vegni, és elnevettem magamot (144). S oly részletesen ismétli meg a mesemondó/mesehõs/ Ludokiusz a ko rábban történteket (egészen pontosan az Alexander által elmondott példázatban történteket, bámulatos tükörstruktúrát hozva létre az ismétléssel 41 ) hogy cseppet sincs hiányérzetünk, amiért nem a szokványos módon: vagyis az alter ego, a to jásként hasonlító Másik eltûnésével ér véget a me se. Az, hogy Ludokiusz ki lép a pél dázat szövegterébõl, a lezárt múlt idõ bõl, és ma ga is a me semenet részesévé válik, s ilyeténképpen jogot formál a boldogságra, a mese szel lemiségébõl természetesnek és logikusnak véljük. Ugyanis a két fiú együttlétébõl a történet idõhatárt átlépõ és univerzális jellegére következtethetünk. Vagy amiként Assmann szellemiségét követve mondhatjuk: A má sikkal való érintkezés egyúttal érintkezés önmagunkkal. Önmagunkra, vagyis személyes identitásra csak kom munikációban és interakcióban tehetünk szert. A személyes identitás egyrészt önmagunk tudata, másrészt a töb biek, a mások részérõl velünk szemben támasztott el várások és az ebbõl fa kadó felelõsség tudata A me se szlo vák vál tozata, A lovag 43 (noha a mesemondó jól lát hatóan az ismerõs indiai forrásból táplálkozik), bonyodalomszövésében és szerkezeti felépítésében nem éri utol azt a nagyívû, mond hatni mûvészi mesemondást, mint ami lyet Ordódynál ta lálunk. Bajosan tudnánk el dön te ni, hogy Ordódy vagy a szlo vák me semondó meséje-e az archaikusabb (ami egyszerre vethetné föl az õsibb és ér tékesebb kérdését is, ami tetszetõs fejtegetésre kínálna alkalmat, ugyanakkor nem vezetne túlságosan messzire). Ellenben az összevetésbõl kiderül, hogy a két me semondó máshová helyezi a hangsúlyt: Ordódy a me se pél dázatszerûségére és a prófétikus beszédre, a szlovák mesemondó pedig a morális ítélkezésre. Ezért is for dul hat elõ, hogy az iga zi fér jet he lyettesítés motívu ma és a szót lanság titkát megfejteni vágyó feleség karaktere is jelentõs eltérést mutat az Ordódyétól. Ennek következtében a szlovák me se vé ge is ter mészetesen más fordulatot vesz, másféle mesei törvénynek felel meg: De az as szony, a bestia, tud ni akar ta, mi ért tet te a fiú az el sõ éj szakán kettõjük közé a kardot, mert a fér je cimboráját hiába faggatta, nem mondta meg. Ami kor a fiú nem akar ta el árulni, az asszony haragra gerjedt, és meg mér gez te. De erõs em ber volt a fiú, nem halt meg ( ) A felesége pedig összeállt egy lovaggal, így aztán a fiú fog ta ma gát, és el ment a paj tásához ( ). Az el té rõ me se mon dói fel fo gást és me sei vé getérést gór csõ alá vé ve, nem ha szon ta lan ko ráb bi vál to za to kat elõ ke res nünk. A két egy for ma test vér (AaTh 303) tí pu sú me sék Berze Nagy Já nos ál tal gyûj tött vál toza tai: A két ëtyforma királfi, a Szent György vitéz 44 se gí te nek egy ere de ti vál to zat re konst ru á lá sá ban, bár ko ránt sem mu tat ják azt a me se mon dói al ko tó ked vet, mint a fent em lí tett két vál to zat me se mon dói. Ellenben meg õriz ték egy-egy kulcsmo tí vum (pl. a férj reis me rés) ar cha i kus vál to za tát. A két királfi állatyajivâ ha za mönt. Othun a királné kettõjik kö zül nem ösmerte mëg, ki ja a férgye, még az mög nem ösmertette ma gát. Ak kor ëmontak mind önt, hogy hugyan vót. (A két ëtyforma királfi, 79.) Asztán hazamöntek. Örüt a kis mönyecske, mög csudákozott, hogy millen ëgyformák! Alig tutta ki válasz ta ni az uraát. Szent György monta nekije, hogy ez a tijed. Asztán êmonták, hogy mi tör tént velik. (Szent György vi téz, 81.) A szlo vák vál tozat, a Lovag sze rint a ten gerbe dobott fiú szót lansága/szûkszavúsága ellenére (noha maga is tanult ember, és sajátságos módon e változatban õ az, aki ér ti a ma darak nyelvét) mégsem tûnik olyan bölcsnek, körültekintõnek, mint Ludokiusz. E variánsban megismert fiú ma gába zárkózottságát ridegség és szigor, bántó egyenesség és kíméletlen fenyegetésre hajlandóság színezi. Ele gendõ két megnyilatkozását számba venni, hogy tanúi lehessünk e karakternek. Amikor kebelbeli barátja, Sándor, beismervén gyöngeségét, segítséget kér tõle a hadakozásban, ekként felel neki: Elmegyek, pajtás, felváltalak, és te fogsz aludni a mátkámmal. Csak aztán fel ne szar vazz! (278.) Mi u tán a me se me net vé gén a sze re tõ je mel lett ki tar tó bes tiafe le sé gé vel kí mé let le nül le szá mol, s fel ke re si rég nem lá tott szü le it, hogy tud tuk ra ad ja a ma dár éne kének ér tel mét, és el mond ja azt, hogy va ló ra vál tot ta 41 Errõl a tükörstruktúrát teremtõ mesemondói fogásról írtam a Mese a mesében: a megkettõzõdés hermeneutikája címû tanulmányomban. Fordulópont 44. Me sék vá rai? 2009/2, Assmann: A kul turális emlékezet (ford. Hidas Zoltán). Bu dapest, Atlantisz, 2004, A harmatban fogant hajadon, szlovák fantasztikus mesék (ford. Körtvélyessy Klára). Bu dapest, Európa, Baranyai magyar néphagyományok I III. (gyûjtötte Berze Nagy János). Pécs, Kultúra Könyvnyomdai Mûintézet, Mayer A. Géza és társai, 1940, II

56 az ének ben kó dolt ígé re tet, ren dít he tet len ural ko dók ra jel lem zõ, el len ke zést nem tû rõ ke mény ség gel fag gat ja/ fi gyel mez te ti õket: Igazat beszéljetek, mert egy fejjel kur tábbak lesztek, leüttetem a fejeteket! (280.) 5. Ordódy má sik me séje, a Két egy forma barát 45 szá mos helyen hasonlóságot mutat A fiú, aki ér ti a ma da rak nyelvét mesével, kiváltképpen a történet második felében. Amikor a talált gyer mek, Jan kó szin tén a hall gatással, szûkszavúsággal érdemli ki fele-tár sát, s a két tej testvér közül az igazi/hites férjre rátalálás dilemmája is megismétlõdik, noha más/újszerû feloldozást nyer. 46 Ordódy meséjének hõse, Jankó, mikor a legkisebb királylányt megszabadította a sárkánytól, némán fogadott esküt neki: Kifáradt Jankó. Pihenésre volt szüksége. A tengerparton leült és a királylány odament és az ölibe ült, megköszönte a hozzávaló jóságát, de még avval nem ölégedett meg, ha nem an nyit mondott: Te az enyim, én a ti ed. Ásó és a ka pa vá lasszon el bennünköt! (167.) Az el sõ két al kalommal, hogy megmentette a két nagyobb királylányt, nem szólt hozzájuk semmit. Nyilván nem õket érez te ne ki el rendeltnek, ezért minden szó csak ál nokság, félrebeszélés, üres szócsépelés lett volna részérõl: emiatt tartózkodik/rejti el magát. 47 Pontosabban egyetlen dolgot kérdezett mindkettõjüktõl, amikor a sárkányhoz igyekeztükben utolérte õket: Adott-e már va la mi jelt a ten ger bõl a sár kány? (161); ( ) csak azt kér dezem magától, hogy adott-e már va la mi jelt ez a csú nya fé reg? (168.) 48 Kerényi ír ja er rõl a han got adás ról, jeladásról: Gyakran bi ka alak jában jelenhetett meg Dionysos az asszonyoknak ( ) Ám de ez a meg jelenési formája ugyanakkor elijesztésül is szolgál a beavatatlanok felé. ( ) Akármilyen hang szertõl származzék is a bika hang ja, meg követeli a bi kamaszkot s minden bizonnyal az ebben a maszk ban megjelenõ istenség érkeztét hirdeti, hogy a beavatatlanok ijedten kitérjenek elõle. 49 A me sénk ben a bi kát bát ran helyettesíthetjük a sárkánnyal (másutt a sárkánykígyóval), egy felõl a lényegkarakterük is megegyezik, másfelõl a sár kány elrab lási és elijesztési szándéka is rímel a Dionysos-bikáéra. S a sárkánnyal való megküzdés általá ban is a ha talmas erejû állat felett aratott gyõzelem nem erõ fitogtatás, hanem az érettség, az önál lóságra és házasságra készenlét kinyilvánítása, s egyben a felnõtt férfiak közösségébe való beavatódás. Hogy ebben a küzdésben (az óko ri rí tusokhoz híven) van némi csa lás is, ar ra megint csak Kerényi hív ja föl a figyelmünket 50 ; me sénkben Jan kó az ál latait hívja segítségül ( Szedjítek és vegyitek a fe jeket ), bizonyítván, ha a beavatandó/házasulandó nem is bír a ná la erõ sebb vetélytárssal, képes megválasztani se gítõit, akik a gyõzelmet meghozzák számára. 51 De tér jünk vis sza a har madik mentési kísérlethez! Jankó a legkisebb királylányt hagyta az ölébe ülni: ami az elõlegzett/ígért sze retetnek, másikért vállalt felelõsségnek, gondoskodásnak és védelemnek szó nélküli kinyilvánítása. Miként az ölbe ve vés szó nél küli elfogadása és meg erõsítése annak is, amit a lány fogadott meg, s ekként kettejük közt a bizalmon és hûségen nyugvó eskü azonnal megköttetett. Arról, hogy Jankó szûkszavú karakter, 52 ellenben a felesége nagyon is beszédes teremtés, a hasonmás- tejtestvér, Jó zsef el mondásából szerzünk tudomást: Nagyon jó szótehetsége van ( ). Mindenfélit beszélt, de én csak ím mel-ámmal válaszoltam, mert mindég csak te vol tál az eszem ben. ( ). Reg gel föl keltem, fölnyergeltettem a lovamat, megvolt a regge li is, de a feleségeddel még szót sem váltottam, úgyhogy haraggal vál tunk el egy mástól ( ). József (a testvérhelyettesítés során) az ágyban fe küdvén igyek szik a szûk szavú Jankó szerepét magára ölteni. Rész ben, hogy az õ ka rakterlényegét megtestesítse, részben, hogy el ne árul ja, ki nem be szélje magát/titkát, csak ímmel-ámmal válaszol, harapófogóval lehet kiszedni belõle a szót, mintha ked vetlen volna, valamilyen bánat nyomná a szívét. Ám a szó tehetséggel megáldott fiatalasszonyt (akirõl joggal feltételezhetjük, hogy a házaséletben õ vi szi a szót, õ az, aki bi zonyos dolgokat kimond, mint az ere deti hûségesküt is), felbõszíti József hallgatása. A ma ga ré szérõl joggal véli úgy, férjének nincs és nem le het már mit/titkot rejtegetnie elõle. Mindemellett at tól is fél, hogy va lamilyen rejtélyes oknál fogva esetleg 45 In: Do bos: i. m., Egyéb ként a Berze Nagy Já nos könyvében található, 1934-ben Bánfán gyûj tött Jóska mëg János meseváltozat azért érdemel különös figyelmet, mert a koronkai cigány me semondó, Cifra János Móré meséjéhez, az pedig Ordódy Két egy forma barát-jához szolgáltat egyfajta szerelõfüggönyt. 46 Érdemes emlékezetünkbe idézni, amit Honti ír a mesetípusok és variánsok rokonságról: De ami a rokonságból a do log lé nyege szerint következnék: a közös szár ma zás, az nem ér tõdik annyira magától a meséink esetében, hogy fenntartás nélkül lehessen a rokonság szót használni, ne csak mint me taforát, hanem mint lényegmegjelölést is. In: Honti János: i. m., Cifra János Móréjában a kö vetkezõképpen hárítja el a diskurzust: Nem házasodni jüttem, édesanyám mal jüttem lóhátan, fent az ájer be. Édesanyám ko csival. Mikor láttam, hogy itt milyen do log van, le szállattam, hogy valamit segéljek. Isten magával, kiasasszan! 48 A Móréban ek ként hang zik: Kisasszan, mi lyen je le van en nek a sár kán nak, mi kor jün ki a vízbül? A ten ger vi ze leg hamarább kezd buzagni. Az tán kezd kék langgal ég ni. Az tán kezd piras langgal ég ni. Ek kor dug ja ki a hét fejû sárkán a fejit, hagy en gem nyel jen el. In: Nagy Ol ga: Cif ra János meséi. Budapest, Akadémiai, 1991, Kerényi: i. m., Uo Berze Nagy Jóska mëg János meséjében a Vasrágó kutya az, aki mindenféle vasbilincset (köteléket) képes elrágni, s félelmet kelt a vén boszorkány ban. I. m., Berze Jós kája maga is kevés be szédû, ezért hangzik szá jából hitelesen e mondat: Okos em ber szó nak hisz, bo lond nak ugyis jába szól a zembër. I. m.,

57 eltávolodik tõ le, el árulja hûségesküjét, ezért kinyilvánított/beszédes haragvása: lázadás és fi gyelemfelkeltés, in tés és bün te tés is. Jó zsef nem ve szi fel a ne ki do bott kesztyût, nem ekként ér telmezi (illetve sajátos szerepjátéka okán nem ér telmezheti így). Szó nélküli távozása azért is sér tõ a he lyettesítésrõl nem tudó feleség számára, mert férje/jankó bármily szûkszavú is, nincs/nem volt híján az érzelmei kimutatásának: legfõképp az õszinteségnek, a szemtõl szembe egyenességének. Amilyen emberpróbáló feladat a szótlanság megtartása a ha sonmásférj számára, éppoly megoldhatatlannak tûnõ dilemmát okoz értelmezése a fele ség nek is. Az arc egyformaságát ugyan a hang mássága, a hang nem el térõ mivolta ellensúlyozhatná. Mivel azonban mindketten egyformán szótlanok, és a fe le ség sem él olyan rég óta együtt hitvestársával, a kiválasztásra felszólítás csupán tehetetlen sírást : a fel mért/belátható veszteség okozta bá natát, a tehetetlenség tudatát idézi elõ nála. 6. A magyarországi román mesevariáns, a Nemtudomka 53 (miként valamennyi Nyeznám cí men el híresült változata is) többszörös hallgatáspróbára kényszeríti a hõst. Legelõször ami kor a gonosz mostoha utasítására az apja ma gára hagyja az erdõben, álomra hajtja a fejét s ál mában azt mondta az apjának: Apám, ha meg öreg szel, én fo gom gondodat viselni ( ). Az er dõ ben a me semenet törvényszerûségének megfelelõen felbukkanó öregember ér telmezi számára léthelyzetét és az álmát. Ta lán nem ru gaszkodunk el túlságosan a mese szel lemiségétõl, ha az öreg emberben, akit az árvák ap jának titulál a mesemondó, az õsapa archetípusát tételezzük. Õ az, aki birtokában/tudatában van a fiúság apaság létlehetõség valamennyi aspektusának, és e két létmódból fakadó konfliktusok feloldásának. Õ az, aki az élõk közt járva is ar ról tesz ta nú sá got, hogy a sem szél tében, sem mélységében behatárolhatatlan halál birodalmának a fenséges ura. Mit ke resel errefelé, gyerekem, ebben az idõben? Mind járt es te lesz és te olyan er dõbe kerültél, melyiknek se vé ge, se hos sza. A gye rek el kezdett sírni, és mondta, hogy keresi az apját, mert elmaradt tõle. Na, ne sírj, gye re ve lem, majd ná lam al szol, reg gel megmutatom neked az erdõbõl kivezetõ utat (34.). Hát igen, most itt va gyunk, és ket ten va gyunk. Hát most is merd meg, hogy me lyik a férjed kettõnk közül. Mert ha megismered, akkor itt maradunk mind a ket ten, de ha nem, ak kor me gyünk mind a ket ten. És többet nem látsz itt so ha! (175.) A mészároslegénytõl származó megoldási javaslat, a látszólagos öngyilkosság, visszájára fordítja a tréfának szánt helyzetet, az ügyes csellel végrehajtott színjáték láttán a férj nek kell meg nyil vá nul nia a hol tan föld re ro gyott as szonya elõtt, aki túl járt az eszén, s kénytelen bevallani: Hát már látom mond ja Jan kó, hogy át látsz rajtunk (177.). Az éj bi rodalma, kiváltképpen is, hogy az öreg hatalmában van az áldásosztásnak (minden valószínûség szerint az elátkozásnak is), miti kus tér. Eliade mond ja: A mitikus földrajzban a szent tér a leginkább valóságos tér, hiszen amiként nem régiben kimutatták az archaikus világ számára a mítosz va lóságot jelentett, mert az egyetlen igaz va lóságról: a szent ség rõl szólt. 54 Az éj bi ro dalmában elalvó fiú reggeli álomelbeszélését követõen, az árvák apja a hõs számára érthetetlen álombéli kijelentését értelmezi, és egyben következetességre is inti: akkor vá lik valóra az álmod, ha rám hall gatsz. A tu dásátadás, ha csak en nyi elemet tar talmazna, nem irányulna másra, mint a bi zalomkeltésre, ami a szembenézés egyenességébõl (Lévinas) következik. Ám a gyerek nek az öreg útmutatására, jelen esetben a szóbeli felvilágosítására és el jövendõléte: sorsa felé vezetõ iránykijelölésre van 53 Vi lág Szé pe és Világ Gyönyörûje. Magyarországi román népmesék (ford. Ignácz Rózsa). Bu dapest, Európa, 1982, Eliade: i. m.,

58 szüksége. Ezt a jóságos öregtõl meg is kapja, ami kor megtanítja õt a földi vi lágban védekezésre is: Gyer me kem, min den úgy fog tör tén ni, aho gyan megálmodtad. De csak akkor, ha rám hallgatsz. ( ) De amed dig a cé lo dat el nem ér ted, bár ki is kér dezzen, te csak azt fe leld: nem tu dom, nem tu dom (34). A bán tal ma zá sát fel pa nasz ló fi ú nak adott apai vá lasz, egyfelõl a megváltozott helyzet: a boldogságát helyreállítani nem tu dó, a gon dos ko dást csak rész ben pót ló má sodik há zasság elfogadását tanácsolja. Másfelõl az igazi, vagyis gondoskodó anyával szembeni mostohaság ar chetí pu sá ra vi lá gít rá. A fiú sa ját ta pasztalat híján alig-alig értheti a tanács lé nye gét; ezért nem fel tû nõ, hogy sem e beszéden, sem a saját el veszettségén, eltávolítottságán nem töp reng az er dõben magára hagyatva. Kel le mes idõ volt, nem volt hi deg. A gye rek fa leve le ket gyûj tött, ágyat ké szí tett, és le fe küdt egy nagy bo kor alá. Éj jel azt álmodta, hogy két angyal vigyázott rá, egyik jobbról, a má sik bal ról. És mond ták neki az angyalok: Gyere utánunk, fiú. Reggel, amikor fel éb redt, né ze lõ dött mindenfelé, de nem látott sehol senkit. Elindult vaktá ban. Nem tud ta, hogy merre kell mennie. Jár kált ös sze vissza az er dõ ben, amed dig meg nem szom jazott. En nivalója még volt, de ivó vi ze, az nem (33). El len ben az álom be li angyalok hívását követve azt gon dolja: Na, megint es teledni kezdett. Azt gon dolta: Apám eltévedt, és nem talál vis sza hozzám (33). A nem tu dom kifejezéssel való diskurzuselutasítás késõbbi betartása egy elõre ve tített/eljövendõ sors tudatos felvállalása annak a reményében, hogy az árvák ap jára hallgatás valóban eljövendõ létének záloga. Ez bizalom kérdése, melynek hátterében szintén egyfajta elkötelezettség, mindkét részrõl megnyilvánuló köteleségvállalás sejthetõ. Szá munk ra nem is az öt venéves korában elhunyt feleség (a mesemondó hangsúlyozni kívánta a kort, hogy a férj fi atal menyecske iránti vágyakozását igazolja) után ma radt ûr: a férj rõl meg a ti zenéves fiáról gondoskodás és a gonosz mostohával érkezõ kamaszlány okozta sokízületi gyulladásos konfliktus lélektani háttere az érdekes. Az apa és fiú kö zötti diskurzus (mely megelõzi a tiltást) és annak következménye jobban rávilágít a mesemondó intenciójára. Apám, anyám meg vert, és nem is adott ebé det sem. Hát, ilye nek a mos to hák mond ja az öreg. Te lik az idõ, fel nõsz te is, azu tán más ként lesz. Ve lem jársz dolgozni (32). Nem fel tétlenül a naivitást, a jám borságot, sokkal in kább a ra gasz ko dást, a kötõdést, a féltést, a nyugta lan sá got kell lát nunk a fiú ag godalmában. Ugyanis emlékezetébe vésõdik apja kijelentése és tette, mely a keresztényi és családi elkötelezettségrõl ad hírt. Gye re kem, az Is ten ve lünk van és meg csókolta (33.). A mesebeszéd szimbolikus és mitikus átitatottságára ékes bi zonyíték a fiú eltévelyedésrõl szóló gondolata. A visszatalálás vágya és az árvaság tudata a távolban lévõ látására sóvárgást erõsíti föl benne. A sötétben bóklászás közben éledt sóvár gás a szem betalálkozás elodázhatatlanságát és félelmét verbalizálja. De bees teledett és elkezdett sírni és kiabálni: Apám, apám, hol vagy? De az ap ja csak nem jött (33.). A hall gatóság számára nem jelent kü lönösebb gondot felismerni a tékozló fiú példázatát is felelevenítve az 58

59 önös érdekbõl újraházasodó apa eltévelyedésében: az elhárítást, a kitaszítást és a közösség normarendjével szembefordulást (melyet magáról gondoskodni még nem tudó fiúcska magára hagyásával valósít meg). Éppily kön nyen értelmezhetõ a hallgatóság számára a fiú természetes viselkedése: az apa utáni só vár gása. A mesemenet további foly tatásában nem a gonosz mostohára figyel, mivel tapasztalatból tudja: a fiú kivetette a szívébõl õt, hanem az apa fiú vi szony át- és meg változására kíváncsi. Egyébiránt a hallgatóság megnyugvással veszi tudomásul, hogy a vég, új ból csak egy se gítõnek: a rézparipának a sza vára hallgatás (a Má sik ál tal el hangzott beszédre való csöndes odafigyelés) révén következik be: Na, hol nap reg gel me hetsz az apád után, hogy õ is ott le gyen a la kodalomban. De a mostohádat hagyd, hogy él jen bol do gan ott, ahol van (52). Ám ez a vég mel lõz né a mi ti kus/bib li kus ös sze csengést, ma gát a végzetet, s nem vol na tu da to san szer kesztett a me se me net. Purdi rend kí vü li te het ség gel meg ál dott me se mon dó vol tá ra utal, hogy kö vet ke ze te sen vé gig viszi rész ben a té koz ló fiú tör té ne té nek sa já tos/ki for dí tott va ri án sát, és a mind két vi lág ban: al vi lá gi/égi bi ro da lomban ho nos õs apa je lenva ló sá gát és át vál to zá sa it a me seme net so rán. Amikor meglátták õt, az apja és a mos toha térdre borultak, azt gon dolták, hogy angyal érkezett az égbõl. Apám, nem is mersz meg? mond ta Nem tudomka. Nem, gyer me kem mond ta az ap ja. Nem em lék szel, hogy én el mentem veled az erdõbe, fá ért, ott te el vesz tet tél, és csak az Is ten õri zett meg engem? Akkor Nemtudomka levette a ruháit, a kalapját is levette, ak kor vég re az apa fel ismerte, sírva fakadt, és azt mondta: Na gyot vé tettem ellened, gyermekem! és megcsókolta (53.). A fiú a vezeklést/bûnbánatot látva megbocsát a tékozló apá nak. En nek nincs is más oka, mint ami re Ten gelyi mutat rá: A meg bocsátás csodáját a szétválasztottságból újra magára találó élet érzése, vagyis a szeretet viszi végbe. 55 Néz zük meg egy má sik as pek tus ból is a hall gatás értelmét! Má sodszor akkor fogad hallgatást a mesehõs, amikor a ki rályi udvarban álruhába bújva szolgálatot teljesít, s a kertészkedés közben az idegen had sereget egymagában gyõ zi le. Hall gat, a ki mondott szót megelõzõ csöndet választja, hogy adott pillanatban szembenézhessen az õt felismerõ/választó kisebbik királylánnyal, s megfeleljen (a szó ket tõs ér telmében: szóban és egzisztenciakarakterében) az elvárásainak. Álruhája és hallgatása egyféle maszk, amely rõl azt mond ja Kerényi: A maszk elrejt, a maszk elijeszt, de mindenekelõtt kapcsolatot teremt a masz kot vi se lõ em ber és ama lény kö zött, ame lyet a maszk megjelenít. 56 Nemtudomka esetében mindhárom funkcióját betölti a maszk. A harmadik funkció kiváltképpen meg mutatja hõsünk egzisztenciakarakterét, amilyen szorgalommal és alázattal gyomlál és ültet virágokat a kertben, éppoly kitartással és alázattal szerzi meg a leendõje megbecsülését, szeretetét és igyekszik biz tosítani õt arról, hogy inkább kertész, mint ki rály. Tettével a Másik tudomására hozza, hogy a gondoskodásába vett tárgyak/ lények megtartására, ápolására törekszik, nem pedig a hatalom megszerzésére. A lány egy ki csit el volt ke seredve. Becsukták a libaól ajtaját. Na, ked ves fe le sé gem, most már én is tu dok beszélni, de ne mondd meg sen kinek, se apádnak, se anyád nak, mert ha meg mondod, engem többé nem látsz. Mondta ekkor a lány: Jól van, férjemuram, at tól fél tem, hogy még ve lem sem fogsz be szél ni. Lát tam én, hogy min dent meg értettél, mindenhez értesz, majd csak megleszünk valahogy (45.). A sze re tet és egy más ra utalt ság köl csö nös fel vál la lása meg eresz ti Nem tu dom ka nyel vét, más képp szól va: A hall ga tás meg szün te té se hoz za lét re a sze mélyt, aki nek ál ar cá ban a be széd elõ lép ahogy Wulf írja. 57 Nem tu dom ka csak ak kor vá lik új ra ön ma gá vá, amikor a leg ki seb bik ki rály lány elõtt (aki ér te vál lal ja a meg aláz ta tást: az ól ba zá rást), meg szó lal, a nyelv ben fel tár ja ma gam agát, hogy sze re te té rõl és ki tar tá sá ról biz to sít sa. Il let ve, ami kor a ki rály elé áll be szé des bi zo nyí té ka i val, me lyek rend kí vü li sé gét és meg bíz ható sá gát ta nú sít ják. Énnek lenni ( ) annyit jelent, hogy nem búj hatok ki a fe lelõsség alól, mintha a te remtés egész súlyával az én vál laimra nehezedne. 58 A hos szas rej te ke zés bõl ki lép, el sza kít ja a rá te kintõ szem elé vont fáty lat, tet te tett bo lond sá gát, mely je len ték te len sé gét hi va tott pa lás tol ni, rend kí vü li cse leke de tei ré vén szá mol ja föl vá lasz tott ja és an nak szü lei elõtt: mond hat ni sen ki más sal ös sze nem té veszt he tõ én né vá lik. 55 Ten ge lyi: i. m., Kerényi : i. m., Wulf: i. m., Lévinas: Nyelv és kö zelség,

60 BICZÓ GÁ BOR A sors és az idõ ér telmezése a Ha lál té máját tárgyaló népmesékben A következõ elemzés a címben meg adott ös szetett téma keretei között szeretné bizonyítani, hogy a mesei gondolkodás, ez a komplex vi lágértelmezést felmutatni képes sajátos szemléletmód, sok más probléma mellett az emberi lét alapkérdéseit érzékenyen és módszeresen értelmezõ mûfaj. Azt is mondhat juk, hogy a me sei szö veg mind a me semondó, mind a hallgató olvasó szempontjából az eg zisztenciális öntapasztalás kitüntetett helye. Jelen írás három egységre tagolható. Elsõként röviden a sors és az idõ té májának az általános mesekutatáson belül elfoglalt helyére szeretnénk utalni, jelezni ez zel, hogy a ma napság az absztrakt té maválasztással a me seértelmezésben egyre markánsabban kibontakozó fordulat elválaszthatatlan a humán tu do má nyok és a társadalomtudományok interdiszciplináris érdeklõdésétõl. Másodszor, ugyancsak vázlatosan, szeretnénk bemutatni az au tonómnak tekintett mesei gondolkodásmód és az itt tár gyalt té ma, el sõ sor ban a sors és az idõ, va la mint a Ha lál me sei koncepciójának és figurájának témáját összekapcsoló alapvetõ lételméleti összefüggéseket. Az elemzés harmadik nagyobb egységében, alkalmazkodva a le hetõségekhez, áttekintést kívánunk adni a magyar és a ci gány nép mesehagyományban rendelkezésre álló repertoár példáinak vizsgálatán keresztül arról, hogy a mesei gondolkodásban miként értelmezik és kapcsolják össze az elkerülhetetlen elmúlásra mint sorseseményre vonatkozó tu dást az idõ té májával. Ki in du ló pont ként fon tos meg je gyez ni, hogy az Aarne Thompson szerzõpáros nevével fémjelzett nemzetközi mesekatalógus, a Berze Nagy János ál tal ös szeállított magyar népmesetípusokat rendszerezõ osztályozás és a Kovács Ágnes filológiai alaposságát dicsérõ Magyar népmese-katalógus, il let ve az ezek kö zöt ti össz hang a nép mese témáját tágabb összefüggésekben vizsgáló kutatások, az elemzõ mun ka szá mára remek nyersanyagot kí nálnak. Nyersanyagot, mondhatjuk okkal, hisz a kortárs mesekutatás a klasszifikáció, a tipológia és a variánsok rendszerezésén túl manap ság már újabb ös szefüggésekben látja azt a lenyûgözõ szellemi hagyatékot, amit a nép mese gyûjtõmegnevezéssel szokás illetni. A modern mesekutatás megalapozásával azonos, elsõsorban az et nográfia ihlette leíró szemléletû és a meseszövegek rendszerezését, valamint strukturális elemzését tehát a motívumok és szüzsék forrását történeti és szerkezeti értelemben tisztázó forrásmunkák jelentõsége ugyanakkor felbecsülhetetlen: ez lényegében minden további vizsgálódást meg alapozó keretfeltétel. A mesekutatás klasszikus törekvéseinek méltatása mellett bát ran ki jelenthetõ, hogy az újabb értelmezési szempontok okkal célozzák, nevezzük így, a népmese tudományos igényû vizsgálatának pozitivista korszakát jellemzõ látásmód meghaladását. Ám nem csupán a közhelyszámba me nõ meg jegyzés igazságtartalmának belátása miatt, je le sül, hogy az élõ nép mese története a klasszikus mesemondó közösségek eltûnésével egyszer s mindenkor ra vé get ért. A folknarratívák gyûj tésével foglalkozó kutatások pedig legjobb esetben sem találnak egyebet, mint eset legesen, töredékes változatokban fennmaradt történeteket, melyek néhány zárt és lokális közösségben az anekdoták és az életképek színvonalán élnek tovább. Persze ez, a tár sadalomtudományok és elsõsorban az antropológia érdeklõdésére számot tartó új típusú szöveghagyomány vizs gálata, cseppet sem lebecsülendõ kihívás, de muszáj belátnunk, hogy e feladat tisz tázása alapvetõen más ter mészetû, mint a népmesék szöveganyagában rendelkezésre álló, évszázadok intellektuális tapasztalatát összegzõ hagyomány értelmezése. Magyarán, a kortárs mesekutatásban manapság mutatkozó fordulat, az elsõsorban a népmeseszövegek vizsgálatára fókuszáló interdiszciplináris törekvés, mely részben az iro dalomelmélet, az antropológia és a filozófia elemzõ szemléletére épülõ tudományos igényû megközelítés, rendkívüli jelentõségû vállalkozás, mert a tipológián, az eredettörténeten és a morfológián túl a mesei gondolkodásmód lényegének megértésére irányul. Másodszor röviden szeretnék kitérni a mesei gon dolkodásmód különnemûségének kérdésére, ami álláspontunkat alap vetõen befolyásoló megközelítés! Ezek szerint a me sében megvalósuló gondolkodásmód gyökeresen különbözik a modern eu rópai kultúrára jellemzõ bevett szemléletmódok mindegyikétõl. Jól megkülönböztethetõ a tu dományos gondolkodásmódtól, amely az objektív és racionális megismerés, valamint az ennek tu lajdonított igazságmegfelelés logikájának alárendelt beállítódás. A mesére jellemzõ szellemi alapállás jól megkülönböztethetõ továbbá az úgynevezett mindennapi problémamegoldó gondolkodástól, amely a hétköznapi pragmatizmus elsõdlegességébe vetett cselekvõ hitre alapoz és a valóság evidens adottságként végrehajtott leképzését megvalósító világlátás. Sõt, a mesei gondolkodásmód noha a történetek számtalan összefüggésben tartalmaznak esztétikai motívumokat mégis egyértelmûen megkülönböztethetõ az esz tétizáló világlátástól is, amennyiben nem az érzéki ízlésítélet tetszésként definiált élményéhez kapcsolódik. A további részletektõl elvonatkoztatva kijelenthetjük, hogy a me sei gondolkodásmód különnemûsége, azaz elvi és módszertani koncepciója a kultúránkra általában a nyugati kultúrára jellemzõ megértõ beállítódás fõbb típusaitól eltér, és ez feltûnõ sajátosság. 1 A mesei gondolkodásmód mûködésének itt kevéssé részletezhetõ, ugyancsak figyelemre méltó adottsága a verbális szöveghagyomány, azaz a me semondó közösségek te vékenységének részeként létrehozott folknarratíva, és az ezt rep rezentáló lejegyzett szövegváltozat között 1 Lásd rész le te sen Biczó Gá bor (1999): A me se hermeneutikája. In: Bár ka 1999/1 2, Bé késcsaba,

61 fennálló feloldhatatlan hermeneutikai feszültség problémája. 2 En nek lé nye ge, hogy az élõ me semondó közösségek funkciójuk szerint nem csupán a szórakoztatás profán intézményei, hanem a lokális életvilág egészét megragadó és értelmezõ szellemi tevékenység színterei. A mese tematikája és problémavilága mindenkor az életvilág egészének le képzésére szakosodott speciális közeg. Ennek az egyébként ha talmas és szerteágazó témának jelen írásban tárgyalt egyik fon tos részlete a népmesében az em beri lét végességére idõbe ágya zottságára és sorsszerûségére vonatkozó elementáris tudás, valamint a következményeket elemzõ beállítódás értelmezése. A népmesehagyomány fontos témája a Halál és a sors kér dése, amely a tör ténetekben azonosítható állandó intellektuális prob lé ma. Mi a lé tezés, miért van léte zés, mi az em ber, mint lé te zõ, és mit je lent en nek a lé tezésnek megszûnése? A népmesék sokasága van elfoglalva e konstitutív, vagy másként fogalmazva megalapozó kérdések elemzésével. Korunk olvasóját talán meglepõ módon korszerû, sok szor csak a fi lozófiai gondolkodásmód segítségével összegezhetõ értelmezésekre lelhetünk a történetekben. 3 Mit je lent te hát, hogy va gyunk, és mit je lent, hogy nem vagyunk, teszik fel a kérdést a me sék is. Ezen a pon ton kell rá térnünk az elemzés har madik részére, melyben részletesen foglalkozunk a Halál, mint elkerülhetetlen sorseseménynek a népmesékben tárgyalt és értelmezett megközelítéseivel. Ezek szerint a Ha lál alakjának és az ehhez tár sított értelemtartalomnak a kibontása a magyar és a ci gány népmesehagyomány szövegeiben lé nyegében három egymást kiegészítõ és egymásból következõ kérdés megválaszolására tett kísérletek összefüggés-rendszerében fogható fel. 1. Mi, vagy ki a Ha lál? A kér dés keretei között a me sék a Ha lál fi gurájának ábrázolását és jellemzését old ják meg. Az áb rázolás mindig a figurális, a vizuális megjelenítésen és a karakter szerepének, illetve funkciójának tisz tázásán keresztül valósul meg. 2. A funk ció elem zése elválaszthatatlan a mese halálfelfogását érintõ második megalapozó kérdéstõl: Mit lehet tenni a Halál el kerülésére? Sok történet középpontjában ez az em bert ál talánosan foglalkoztató elemi probléma áll: mi ként ke rülhetõ el az elkerülhetetlen és mi az értéke és értelme eme célnak? Eb bõl az tán vi lágosan származtatható harmadik kérdésünk, amely az elkerülés tárgyára vonatkozó képzetek sorozatát illeti. 3. Je le sül: mi van, avagy mi kö vetkezik a Halál után, avagy en nek el lentettjeként hogyan gondolható el a sorselkerülés céljaként elképzelt Halhatatlanság birodalma? A Halál témáját feldolgozó mesékben a túlvilág, a túlnaniság ábrázolása, tehát a Halál és a Hal hatatlanság értelmezése gyakori és részleteiben elemzett összefüggés. Mi e lõtt a ne ve zett há rom kér dés ki fej té sé re rá térnénk, meg kell je gyez nünk, hogy a szö ve gek ben ezek egyi ke sem el szi ge tel ten lé te zik, va la mint a vá lasz kí sérle tek ként fel fo gott tör té ne tek, mint lát ni fog juk, kontextuálisan, egy más sal ös sze füg gés be hoz ha tó egész ként ér tel me zik Ha lál te ma ti ká ját. A té ma ki bon tá sá nak itt vá lasz tott el já rá sa, az az a fen ti ek ben há rom kér dés for má já ban meg kü lön böz te tett szem pont ok al kal ma zása in kább mód szer ta ni, mint sem tar tal mi je len tõ sé gû, és el sõ sor ban az ér tel me zés kö vet he tõ sé gét szol gá ló meg ol dás. 1. Mi, vagy ki a Ha lál? néz zük röviden a népmesék Ha lál fi gurájának ábrázolását és jellemzését megvalósító elképzeléseit! Ha meg vizsgáljuk a rendelkezésre álló népmese-reperto árt, nem fog meg lepetést okozni a megállapítás, hogy a Halál ábrázolása erõsen antropomorfizált. Megjelenítése, az alak vi zuális ábrázolása a középkori festészetben el ter jedt Bosch, Dü rer vagy Breughel al legorikus figurájára emlékeztet. 4 A Halál fizikai érzékelhetõségét megalapozó látvány alapvetõen funkcionális. Riasztó külsejû, visszataszító csontváz, aki kaszával a hátán ér kezik az em berhez, hogy magával ragadja áldozatát, ám munkája min den eset ben egy fajta feladatként mutatkozik meg. A kasza, az alakhoz kap csolt att ribútum, a megérett ter més betakarítására szolgáló eszköz. A mese szemlélete szerint az em ber éle tében megérik a halálra, vagyis az öröklét esélyének reményével telve jut el a legvégsõ létlehetõség küszöbére. Azonban az, hogy itt hova lép be, lé nyegében rejtve marad elõtte. Ugyanis a Halál bi rodalmát már a görögök is a halandó számára megtapasztalhatatlan világként jel lemezték. Gondoljunk csak az Oidipusz trilógia zárójelenetére, amikor a hõs nyomtalanul eltûnik a halandók sze me elõl, és nem tud ni, hogy mi mó don nyí lik út számára Hádész birodalmába. 5 A ma gyar és ci gány nép me se ha gyo mány ban a Ha lál gyak ran a vi lág mû kö dé sé nek alap elv ét megha tá ro zó és az is te ni ren det be vál tó, hang sú lyo zot tan értéksemleges fi gu ra. Go nosz sá gá nak imá gó ja in kább csak lát szat és az em ber ér zel mi leg mo ti vált el fo gultsá gá nak ho za dé ka, amen nyi ben kö nyör te len ség ként szem be sül sor sa be tel je se dé sé nek té nyé vel. A kö nyörte len ség mel lett azon ban a Ha lál gyak ran mu tat ko zik igaz sá gos ság gal jel le mez he tõ me sei sze rep lõ ként. Kü lönö sen jól meg fi gyel he tõ ez a tu laj don ság a Ha lál ko ma (AaTh. 332.) mesetípusban. 6 A ne ve zett tí pus tör té ne tei több nyi re há rom epi zód kombinációi. 7 2 Uo. 3 Természetesen a fent sorolt meg alapozó kérdéseknek a mesei gon dolkodás keretei között végrehajtott kifejtése nem vethe tõ össze a szak filozófia területén megfogalmazott válaszokkal. Csupán arról van szó, hogy a mese te matikája a filozófiában tárgyalt azo nos tar talmú kérdéseket is felveti. 4 Nem fel adatunk annak tárgyalása, hogy miként megy vég be a Ha lál -ábrázolás el személytelenedése az európai szöveghagyományban, a figurális megjelenítést miként váltja fel az elmúlás fogalmi megragadására irányuló nyelvi kísérlet. Jól illusztrálja a folyamatot Francesco Traini (1348) A Halál diadala címû festménye, amely megvilágítja, hogy a végzet el személytelenedésének absztrakciója hosszú kulturális folyamat. Ebbõl a szempontból a népmese egy jóval ar chaikusabb tudástapasztalat rezervátuma. 5 Szo phok lész: Oidipusz Kolonoszban. In. Szo phoklész drámái. Budapest, Európa, 1979, Antti Aarne: The Types of the Folktale: A Classification and Bibliography. The Finnish Academy of Science and Letters, Hel sinki, Itt rö vi den meg kell je gyez nünk, hogy a mo dern me sekutatás fogalomkészletében az epizód fo galma terminus értékû kifejezés. A mesei epi zód fogalma bevett szakkifejezés, a mesemotívumok és elemek olyan struk turális egységét jelöli, amelyek történetként önmagában megálló cselekménysort beszélnek el. A népmese strukturális értelemben (itt természetesen elsõsorban a klasszikus varázsmesére gondolunk és eltekintünk a további mesemûfajokkal történõ összehasonlítástól) epizódok sorozata. 61

62 Ha a Halálkoma menetét kívánjuk leírni, a következõ epizódok sorozataként tehetjük ezt meg. 1. epi zód. A sze gény em ber fia szü letésekor a Halált választja komájának. 2. epi zód. A Ha lál se gítségével a hõs sok embert meggyógyít és gazdag lesz. 3. epi zód. A hõs lá to ga tást tesz a Ha lálnál, ahol a fogyóban lévõ olajat élete mécsesébõl meg akarja töl teni, de az hir telen ellobban és a hõs meghal. A változatok többségében a Halál az el sõ epi zódban általában azért lesz a szegény em ber leg kisebb gyermekének keresztapja, mert végtelenül demokratikus : a mese érvelése szerint ugyanis soha senkivel nem kivételez. Remek példája a Halálkeresztapa jellemzésének a Jó nás meg a ha lál cí mû, az Ung megyei (Kár pátalja) Nagyrátról szár mazó, Horváth Géza cigány mesemondótól le jegyzett változat. 8 Jónás, miután annyi gyermeke van, hogy már a királylyal is ko maságba keveredett, útnak indul, hogy újszülöttjének keresztapát keressen. Elõször Istennel és Szûz Máriával találkozik, de mikor meg tud ja, hogy ki is ajánl kozik itt ke resztszülõnek, visszautasítja azzal, hogy a Mindenható igazságtalan, mert, aki boldog Jó nás sza va i val gazdag, azt még gaz dagabbá, boldogabbá teszi, ez pedig morálisan tarthatatlan. Ellenben a hõs, a második találkozásakor, a Halált el fogadja keresztapának, mert az mindenkivel igazságos, hisz mindenkit egyenlõen mér. Érdekes és figyelemfelkeltõ részlet, hogy a Halál ke resztfiát az Is ten ál tal te remtett kápolnában keresztelte meg, ami világosan mutatja, hogy a Halál és Isten nem op pozíciói egymásnak. A népmese felfogása szerint a Halál Is ten szolgája, aki engedelmességgel tartozik. Pontosan kivehetõ ez a szem lélet a mese késõbbi menetébõl. A Halál gazdaggá teszi Jónást azzal, hogy megajándékozza a halálos betegek csodálatos meggyógyításának képességével, ki kö ti ugyan ak kor azt, hogy a hõs csak ak kor él het ké pességével, ha erre komája felhatalmazza. Ám egyszer Jónás visszaél a Haláltól kapott hatalommal és annak akarata ellenére feltámaszt egy király fit az élet vi zével. A mese logikájából következõen tette nem maradhat szankció nélkül, ezért, bár éleszd fel, de hol nap a te lel kedet viszem fel a Te remtõistennek bemutatni. A Ha lál fé lelmetes, rémisztõ valóságát nagyon szemléletesen ábrázolják még A lá bát mo só Ha lál (AaTh 345.) típus változatai. Az ijesztõ szán dékú mesében a Halál általában ellátogat egy házhoz, ahol a há ziasszony, vagy a lá nya meg mossa. Megjelenésének különös jegyeit fokozatosan felfedve válik világossá, hogy kivel is, tehát sa ját végzetével áll itt szemben az em ber. A tí pus jel legzetes szövegváltozata egy Berze Nagy János által 1904-ben Besenyõtelken lejegyzett történet. Ebben a vásárra menõ ijedõs lánynak apja azt tanácsolja, hogy hív jon va lakit éjjelre hálni, akkor elmúlik félelme. A lány meg fogadja apja javaslatát, és amikor jön az este, a kapuban elkezd kiabálni: Hé, valaki! Gyere velem hányi! A bárkinek szóló invitálásra a sárgalábú Halál je lent ke zik és ké ri a lányt, hogy mos sa meg, aki az tán folyamatosan kommentálja a cselekmény menetét! Ej nye, de sár ga a ma ga lá ba! Bi zony, sok sír ba besoppatt má a! A lány a ha lál kör mét is mos sa. De sár ga a ma ga kör mei! Bi zony, sok halottakat kikapart má a! Vé gül a fo gát is meg mos sa. De sár gás a ma ga foga! Bizony, sok halottakat is beka pott má a! Ham! 9 Ezen a pon ton a me se gyak ran ijesz téssel zárul. A Ha lál ré mületes tulajdonságainak bemutatásában kétségtelenül fontos eset még a Halálvõlegény (AaTh 365) tí pus. Eb ben a lány tá vollévõ kedvesét, akirõl nem minden esetben lehet tudni, hogy halott, varázslással akarja ha zacsalogatni. A halott võle gény, a Ha lál es te ér kezik, majd meny asszonyát a sírba ma gával akarja vinni, ám a lány- ra vaszságának hála, megmenekül. Egy házban rejtõzik el, ahol egy másik ha lott fek szik, akit a võ legény az aj tó ki nyitására, tehát az élõ átadására akar rávenni, ám a tör ténetekben egyszer csak reggel lesz, meg szólalnak Szentlélek trombitái, a gonosz lélek pe dig visszatér sírjába örökre. A hiedelemmondákkal kapcsolatba hozható történet a visszajáró lélek világszerte elterjedt hitképzetére épít, amely a leg több animisztikus val lásban kimutatható. Ugyanakkor nyilván arra a meggyõzõdésre épít, mely sze rint az élõk szá mára a holtak bi rodalma tiltott világ, a ket tõ kö zött lét rehozott fizikai kapcsolat veszélyes, az elmúlás, amennyiben az esemény be áll, kö vetkezményeit tekintve többé nem módosítható Mit le het ten ni a Ha lál el kerülésére? Ha második kérdésünkre koncentrálunk, azt állíthatjuk, hogy a témát tár gyaló történetek többségének középpontjában áll ez az embert általánosan foglalkoztató elemi probléma: elkerülhetõ-e az elkerülhetetlen? A népmesékben láthatjuk, hogy a Halál szükségessége, elkerülhetetlensége törvényszerûségként tûnik fel. Lehet küzdeni ellene, és a mese in tenciója szerint a küzde lem nem is min dig ki látástalan. Az elháríthatatlan elkerülésére törekvõ hõs ugyanakkor mindig tudatában van annak, hogy a sorsesemény bekövetkeztének elhárítására törekvõ kísérlete az emberi világ alaptörvényeinek mond ellent. A megöregedés, az élemedett életkor vagy az ezzel járó halálos betegség a felhõtlen ifjúkor utáni vágyakozást eredményez, amely az ember élet útjának egyféle aranyidejeként él az emlékezetben. A néha 4 5 epizódból is álló Életvize típusú mesék (Aarne Thomson 551.) nyitójelenete a király, aki nek egyik sze me sír, míg a má sik nevet. 11 A változatokban a király fi ai az örök ifjúság vizét, az élet-ha lál vi zét, a szépenszóló arany pintyõkét, az ifjúság bol dog ma darát szerzik meg idõs apjuknak. Szempontunkból lényegtelen, hogy a filológiai vizsgálatok a témát általánosan elterjedt szüzséként tartják számon, melynek elemei már az Ezeregyéjszakában is fel bukkannak. Fontosabb a tör ténet alapjául szolgáló normatív látásmód, mely 8 In: Sán dor Lász ló (szerk.): Pallag Ró zsa. Kár pát-ukrajnai magyar népmesék. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1988, Berze Nagy Já nos: Ma gyar nép mesegyûjtemény. Népmesék Heves és Jász-Nagykun-Szolnok megyébõl. Budapest, 1907, Érdekes és elgondolkodtató kivételnek tûnnek azok a varázsmesék, amelyekben a hõs apró darabokra vagdalását követõen a csodálatos segítõtárs va lamiféle varázseszközzel támasztja fel a hõst. Meg kell azonban je gyez nünk, hogy a nép mese logikája szerint ezekben a történetekben a hõs nem te kinthetõ halottnak, csupán transzcendentális metamorfózis alanya. A történetek többségében a hõs életre ke lése után tapasztalja, hogy többlettulajdonságokra tett szert. 11 A tí pus ro kon ság ban áll a Ma dár, ló, lány (AaTh. 550.) tí pus sal, ahol nem az élet, az az a Ha lál el kerülése a mesehõs vállalkozásának tétje, hanem a ki rály lá tása. 62

63 szerint az evilá gi élet olyan meg õrzésre érdemes érték, amit, ahogy csak le het, meg kell óv ni az el múlástól. Ez a beállítódás a modern eu rópai gondolkodásnak bizonyíthatóan csupán a reneszánsz óta jellemzõ sajátja. 12 A ha lál el ke rü lés kí sér le té ben meg nyil vá nu ló és a mesei gondolkodásban tetten érhetõ hermeneutikai munka sok kal job ban ki fejezésre jut a Halálkoma tí pus egy 1903-ban Felsõõrbõl fennmaradt változatában, pontosabban A sze gény em ber a menny or szág ban címmel lejegyzett tör ténet harmadik epizódjában. Itt a szegény em ber álmában a mennyor szág ban járt, ahol Szent Pé ter, aki a komája, megmagyarázza, hogy a mennyországban látható olajmécsesekben minden embernek az életlángja ég, ami, amint az olaj el fogy, ki huny, és ak kor az em ber nyom ban meg hal. A sze gény em ber, mint min den vál tozatban, itt is igyekszik pótolni a maga majd üres nek ítélt po harát, ám a má sik, ami bõl töl teni akar, erõsen rögzítve van. Ekkor, nem lé vén más meg ol dás, az uj jával kezdi cseppenként töltögetni az olajat az egyik po hárból a másikba, ám a felesége ekkor felkölti. 13 Figyeljük meg a változatban az álomfunkció mint a jö võre vonatkozó elõrelátás eszközének mûködését! A jö võ a sze gény em ber sa ját kü szöbön álló létlehetõségének megragadását jelenti. A szándék a szinte üres pohár képzete, ami kétség beesést szül és csa lásra ösztönöz, amen nyiben mások poharából elvenni az élet mások rovására történõ meghosszabbítását jelenti. A majd üres po hár eb ben a tör ténetben és minden vál tozatában egyaránt azt je lenti, hogy a hõs kilátásait mindig kevesli, ám azt, hogy mi a ke vés, konk ré tan mely mér ték sze rint nem elég az, ami van, nem tud juk meg so ha. A ke vés itt a végesség tudatára vonatkozó általános beállítódás, vagyis, maradva a metaforikus beszédmód lehetõségénél, az olaj mindig kevés, mert folytonosan elfogyóban van, tehát nem lesz, mert nem le het több. Ami elég, az el hamvad (elmúlik) elháríthatatlanul! A Ha lál és a vén asszony (AaTh. 334.) mesetípus a halálelkerülés mint sorselkerülés szándékának teljesen más összefüggéseire világít rá. A magyar nyelv területen ritkán elõforduló tréfás mese szüzséje szerint a Halál el akar ja vin ni a vén asszonyt, s a nagy rimánkodásra megígéri, hogy csak holnap jön ál dozatáért, hogy magával ra gadja. Ebben a típusban a Halált ki csit bu gyuta lényként ábrázolják, akit, ha vala ki ügyes, ak kor be le het csapni, ki lehet hasz nálni. Gajdár Béláné zagyvarónai mesemondótól 1984-ben jegyezték le A ha lál és a vén asszony egy változatát. 14 Eb ben a tör té net ben a zsu go ri, fu kar, gyer mek te len öregasszonyt karikírozza a mesemondó, aki a Haláltól elõször az ismert mó don úgy nyer ha la dé kot, hogy ké ri, ír ja fel az aj tófélfára, hogy csak holnap jön érte, ne hogy leg alábbis a mesehõs így érvel el feledje az eseményt. Az egy ál ló hé tig nem is vet te zo kon a tré fát, vé gül azonban meg elégelte. Ekkor az öregasszony el akart bújni, elõször a mé zes bödönbe, de megijedt, hogy rá akad a ka szás, ezért mé zesen belebújt a dunná ba, így a tol lak rá ragadtak és már an nyi ra csúf lett, hogy még a Ha lál is, mi kor meglátta, megijedt és elszaladt. Az öregasszony még most is éli a vi lágát. fe je zõ dik be a tör ténet. A tréfán túl ko moly tár sadalomkritikai összefüggéseket mutató történet nyilván a zárt falusi közösségekben nehezen leplezhetõ és kezelhetõ generációs feszültségekre is utal. A Halál és a vénasszony egy má sik vál tozatában, melyet Ámi Lajos szamosszegi me semondótól jegyeztek le, az öreg asszony csele mely szerint fel írattatta a Halállal a ka pufélfára, hogy holnap tö kéletesen bevált. A Halál tíz esztendeig járt a vénasszonyhoz és mindennap hall gatta a felháborodott kérdést, hogy miért ma jött és nem hol nap, ahogy azt jó maga felírta. Végül az idõs asszony elaggott, mozgásképtelen ágyban fekvõ lett, nem tudott enni, maga a fekvés is fáj dalmas volt számára, ezért könyörögni kezdett a megváltó Halálért. Jaj is te nem, küld jed a Ha lált! Hadd jöj jön el ér tem! Így az tán a Ha lál meg tud ta, hogy a vén asszony már megunta a hosszú életet él ni, mert nem tud sem en ni, sem in ni, sem fe küd ni, ak kor a Ha lál el ment ér te. Na itt va gyok öreg ma ma! Hát most már élt eleget? Él tem, vághatod elfele a nyaka mat, nem bá nom most már! 15 Vé gül is az élet ér téke végességében áll, tanít a sorselkerülést elemzõ népmesék egy csoportja. A magyar paraszti életmód elemi tapasztalata, hogy a nehéz fizikai munkában elaggott öregek számára az elmúlás megváltás. A dilemma sok mesében belátásként tûnik fel. Létezhetnek szi tuációk betegség, elesettség, tehetetlenség, mi kor az élet ér tékét, értelmét veszíti. A sze gény ha lász sár fa la valójában A vén asszony és a ha lál egy vál tozata jó példá ja a sa ját sors értékdilemmájának. 16 A mese szüzséje a vénasszony és a Halál szokásos konfliktusával indul. Ám a sokadik holnapot követõen a Halál el unja a várakozást és megfenyegeti a házába zárkózó öregasszonyt, hogy kulcslyukon keresztül ragadja el. Amint bemászik a résen, a ra vasz as szony egy nagyszájú üvegbe zárja a kaszást, az tán be dob ja a Ti szába. Ott egy ha lász ke zé be ke rül az üveg, aki egy ne ki tett ígéret fejébe szabadon engedi a foglyot: Ad dig nem bántalak, amíg a te sárfalad össze nem omlik. A kiszabadult Halál elsõ dolga szerint elragadta a vénasszonyt, ám a halásznak megtartotta ígéretét, aki aztán egy re vé nebb lett, igaz, kuny hója falára mindig vigyázott. Megfájdult a lá ba, a kar ja, az tán egyik sze mére megvakult, a másikra csak ki csit lá tott, en ni alig tu dott, de min dig a fa lat nézte. Aztán egyszer észrevétlenül betoppant a Halál. Ké szülj, mert ros kad a sár fa lad. Hogy mond hatsz már ilyet? Mi e lõtt még ide nem jöttél, ak kor jöt tem be vagy há rom perc cel elõt te. Kö rülnéztem, kí vül, be lül, sem mi ba ja sincs a sár fal nak. Azt mond ja er re a ha lál: Hát ez nem a te sár fa lad, a ke zed és a lá bad? Na és a tes ted? Ugye már megsántultál, elnyomorodtál? A karodat sem bírod. Szemedre megvakultál. Még a gyomrod is megfájdult, fogaid már nincsenek. Gyere komám, most már ve lem. 12 Lásd rész letesebben Biczó Gábor: Ha son ló a ha sonlónak. Filozófiai antropológiai vázlat az asszimilációról. Budapest, Kalligram, 2009, Ma gyar Nyelv õr. XXXII. évf., 1903, In: Nagy Ilo na (szerk.): Az iker tündérek. Zagyvarónai népmesék. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1990, Er dész Sán dor (szerk.): Ámi La jos me séi I. Bu dapest, Akadémiai Kiadó 1968, Ortutay Gyu la (szerk.): Ma gyar nép mesék I III. Budapest, Szépirodalmi Kiadó 1960,

64 El is vit te, az óta együtt halásznak. 17 A megváltó Halál munkája az elviselhetetlenné vált létezés szükségszerû végességére vonatkozó utalás. A sorselkerülés szándékából, a mese logikája szerint, ugyanis nem kö vetkezik az élethez nél külözhetetlen létfeltételek idõtlen állapotként való fenntartása, például az egészség megõrzése. Az élet, a mese hõsének idõben kibontakozó egyetlen autentikus története lényegében utazás, ami azonban a létezés természetes tulajdonságaiból következõen személyes hanyatlástörténet. Nagyon pontosan mutatja ezt a meglehetõsen absztrakt le írható felfogást A ha lál és a vén asszony egy má sik, Török Károly Csongrád megyei gyûjtésében fennmaradt változata, melyben a mesemondó a sorselkerülés szándékát alap vetõen profán okokra vezeti vissza és a paraszti gondolkodásmód ethoszához köti. A hõs élet helyzetének jellemzésébõl kiderül, hogy az életszeretet, és ezzel el lentétben a halálfélelem lényegében azonos a tisztes mun kával meg szerzett vagyon elvesztése feletti sajnálkozással, a materiális világ elmúlása felett érzett aggodalommal. Hol volt, hol nem volt, volt hát a vi lágon egy igen-igen vén asszony, aki öregebb volt az or szág út nál, vé nebb volt az öreg Is ten ker tészinél. Ez a vénasszony soha nem gondolt ar ra, még ak kor se, mi kor a ha mut már mammunak mond ta, hogy még egy szer meg is ké ne ám hal ni, ha nem ahelyett úgy megdolgozott, úgy lótott-futott a gazdagság után; cset lett, bot lott, se pert, ko tort, az egész vi lá got el akarta nyelni, pedig nem volt senki je sem, csak ak ko ra se, mint az ök löm. De volt is ám az igye ke ze ti nek lá tat ja, mert utóvégre úgy megszedte magát, úgy meghizakodott, hogy job ban se kel lett; volt is an nak a há zá nál kis fej sze, nagy fejsze, minden. 18 Jól meg fi gyel he tõ, hogy mi is az, ami hez itt az as szony ragaszkodik, pedig, ugye senkije sincsen!? Az élet értéke korrelál az életben az em bernek a sa ját lét viszonyai között megvalósított teljesítményével. Amiért a vénasszony apellál, til takozik a Halál el jövetele ellen, arra tanít, hogy az tud ra gaszkodni az élethez, aki ké pes rá, hogy helyt álljon az élet ben! Per sze eb bõl nem kö vetkezik, hogy tervét végérvényesen sikerre viheti. Igaz, ez a változat a mondhatni szokásos megoldással ér véget, a vén asszony a mézfürdõ és a toll hempergést követõen annyira ronda, hogy a Halál megijed tõle és nem abajgatja többé. Láthatjuk, bár a mese sorsfelfogása alapvetõen determinista, a hõs sorselkerülésre irányuló törekvése mégis a me sei vi lágkép logikus folyománya. Igaz, a hõs szempontjából a Halál le gyõzésének kísérlete nem átlagos vállalkozás, ez azonban nem je len ti azt, hogy ne il leszkedne a va rázsmesékre jellemzõ feladatok sorozatába. A vizsgált me seanyag szüzséinek elemzése arról tanúskodik, hogy mint er re majd a ké sõbbiekben még visszatérünk a hõs sikere és kudarca esetlegesen váltakozik. Ugyanakkor a varázsmesékkel ellentétben a legendamesék egy meghatározott típusában a hõs sorselkerülése lehetetlen, amennyiben a hõs nem tud, mert nem tudhat ar ról, hogy a Ha lál mun kája Isten akaratának függvénye, azaz tevékenysége predesztinált, amint maga a me sei törté net, a hõs éle tének története is eleve el rendelt. Ennek oka, hogy a le gendameséknek a kereszténység teológiai világképét értelmezõ profán példázatai erõteljesen támaszkod nak a Szent írás exegetikai ha gyományában gyökerezõ érvelésre. Isten eszméje a világ két ségtelen oka és értelme. Eb ben az el múlás mint Isten szán dékából az emberlét lényegéhez tartozó sorsesemény talán elhalasztható, de semmiképpen nem elkerülhetõ. A sorselkerülés végsõ akadálya a népmesében tehát nem a Halál, ha nem maga Isten. Világosan utal erre az Aarne Thomson be sorolásában Engedetlen angyal tí pus (AaTh. 779.), mely nek egyik, Berze Nagy Já nos ál tal gyûj tött vál tozatában a megszemélyesített Halál lép a lelket ma gával ragadó angyal helyébe. 19 A meg bün te tett ha lál szüzséjében a végzet fi gurája könyörületes lényként tûnik fel, aki itt olyan antropomorf tu lajdonságokat ölt magára, melyek felettébb szokatlanok. Eccör az Úristen ekütte a Ha lált, hogy mönnyön a fõd re, hoz zon fõ onnend ögy asszont. A Ha lál lö is gyütt az asszonyhó, de lát ta, hogy két kis fia mel lén van. Möksajnáta, nem vit te e az asszont. Visszamögy az Úrisnehö as szon nél kül. Kérdözi az Is ten: Hát hun az as szon? A Ha lál emondi aszt, ehozta vóna, de két kis fiú vót a mel lén, ezér möksajnáta, osztán otthatta. A saj nál ko zás és a mér legelés antropomorf motívuma mögött az elmúlás nyilvánvaló igazságtalansága felett érzett aggodalom áll. A csecsemõk anyjukkal életesélyeiket is elveszítik, márpedig õk, legalábbis a Halál ál láspont ja sze rint, amint az õket fel nevelni nem tudó édesanyjuk sem érettek még az el múlásra. A történet további me netébõl késõbb kiderül, hogy Isten megleckézteti a Halált, amennyiben rámutat arra a magasabb rendû célelv re, amely az is teni gondviselésben nyeri el értelmét, azaz bebizonyítja, hogy a Teremtõnek az emberrõl elmúlásában is szándékában áll gondoskodni. A sorselkerülés problémájával kapcsolatban kijelenthetjük, hogy a népmeséknek a filozófiai absztrakció színvonalán képviselt álláspontja könnyen párhuzamba állítható olyan szerzõk, mint pél dául Martin Heidegger egzisztencialista nézeteivel. A halállal a jelenvalólét (az ember) a ma ga leg sajátabb létképességében áll küszöbön önmaga számára. 20 Végül térjünk rá a mese halálfelfogását tematizáló harmadik megalapozó kérdésünkre! 3. Mi van, avagy mi kö vetkezik a Halál után, il letve ennek ellentettjeként hogyan gondolható el a sorselkerülés céljaként elképzelt Halhatatlanság birodalma? A halhatatlanságra vágyó királyfi (AaTh 342.) tí pusban a Ha lál és az örök lét ál lapoteseményének elemzésére jó példát találhatunk. A tí pus vál to za ta i nak kö zös jel lem zõ je, hogy a fõ hõs az if jú ki rály fi, aki olyan or szágot keres, ahol nem fog meghalni. Kalandos utazás végén, általában hosszú életre kár hoztatott állatokkal vagy emberekkel történt találkozást követõen jut el a halhatatlanság országába, ahol megházasodik. Idõvel azonban honvágya támad apja 17 I. m., I. m., Berze Nagy Já nos: Ba ranyai magyar néphagyományok II. Pécs. Kultúra Könyvnyomdai Mûintézet, Heidegger, Mar tin: Lét és idõ. Bu dapest, Gondolat, 1989,

65 or szá ga után, amit lá togatásakor romjaiban talál, ráadásul meg támadja a Halál. A me nekülés vissza a halhatatlanságba a különbözõ változatokban egyaránt lehet siker vagy kudarc. 21 A mese kiinduló epizódja radikálisan utal a minden élet tra gédiájára vonatkozó tudás, a bizonyosan elkövetkezõ, de meghatározatlan módon beteljesülõ legvégsõ létlehetõség, a halál tény szerûségének ismeretére. A királyfi szomorú, senki és semmi nem tud ja meg vigasztalni, végül apjával közli, hogy márpedig õ nem hajlandó be lát ni, hogy a Ha lál ellen nincs orvosság, ezért elvándorol. Az örök éle tû ki rályfi zagy va ró nai vál to za ta nagyon szépen tudósít a lehetetlent megkísértõ hõs vállalkozásának drámájáról. A királyi család szép nagy fi úkkal teljes boldogságban élt; de egy szer az tör tént, hogy a szép ki rályfinak meghalt a legkedvesebb ba rát ja. Ahogy meglátta, úgy meg rémült, hogy azon nyom ba el határozta: világnak megy. Addig meg se áll, míg olyan or szá got nem taná, ahol a ha lál nak nincs hatalma. Elmondta szüleinek is a szándékát. Sírva-könyörögve kérték, hogy maradjon velük, de a ki rályfi elbúcsúzott szüleitõ. 22 A hõs ka land jai so rán fény de rül ar ra, hogy a nép me se sa ját fel tét elei szerint roppant korszerû és következetes módon értelmezi a hal hatatlanság, azaz az öröklét fo gal mát. Az örök élet nem szá mosság, hanem éppen ellenkezõleg, az egzisztencia szá mosság nélkülisége. A királyfi ugyanis a mesei hármasság jegyében elõször a Saskirály ajánlatát utasítja vissza, akinek birodalmában a hõs 500 évig élhetne, de ugyanígy hárítja el a Kopasz ki rály 800 év nyi és a Hímvarró királykisasszony 1000 évre szóló ajánlatát. Az örök élet kon cepcionális elõfeltétele az idõ nélküli, vagy az idõn kí vüli létezés. A hely megtalálása, ahol a Halálnak nin csen ha tal ma, a hely, ahol nincs idõ. A tör té net bõl az tán meg tud juk, hogy a ki rály fi vé gül el éri a Hal ha tat lan ság ki rály né já nak bi ro dal mát, aho va a Ha lál nak nincs be já rá sa. A fel fe de zés örö me, a cse lekmény el sõ epi zód ját le zá ró ese mény sem lep lez he ti az ér tel me zõ elõl, hogy a bol dog ság mint a pil la nat idõt lensé gé nek me ta fo rá ja és az eb ben tes tet öl tõ vég te len ség ta pasz ta la ta egy be csú szik a tör té net ge rin cét ké pe zõ re mén nyel, az örök lét le he tõ sé gé nek táv la tá val. Az élet idõt len sé ge itt két ség te le nül po zi tív ér ték kép zet ként je le nik meg. A fordulatot a második epizód jelenti, amikor a hõs ahelyett, hogy beteljesült céljának örvendve élne a halhatatlanságnak, honvágyat érez és meg akarja lá togatni elhagyott szü leit. A királyné figyelmezteti, hogy semmit sem talál majd, minden ki je vagy már ezer éve ha lott, de ezt a hõs nem akar ja, pon tosabban nem tudja el hinni. Visszatérése után szembe sül az idõ re lativitásának tényével és az zal, hogy ott, ahol van idõ, reá is le selkedik a Halál, aki egé szen a Hal hatatlanság királynéjának birodalmáig üldözi a király fit, és a hõs oly kor meg menekül, olykor elbukik a különbözõ változatokban. Úgy tû nik, a tör ténetben a Halál mel lékszereplõ. A me se a ki rályfi céljairól, peregrinációjáról számol be, a hely meg találásáról, a világ ról, ahol nincs el múlás. A leírás, a közbülsõ állomások bemutatását követõen idõn és té ren kí vüli helyként jelenik meg. A Halhatatlanság országára a mese zagy varónai változatában a királyfi a világ végén egy sebes folyó partján ta lál rá. Ment vol na to vább, de nem tu dott, mert út já ba ke rült a fo lyó. An nak a fo lyó nak a túl só part ján az ég a föld del már ös sze volt eresz ked ve. Csak a nagy se bes fo lyó zu ho gott. Bent a fo lyó ban meg egy fé nyes kas tély tün dök lött Berze Nagy Já nos: Ma gyar nép mesetípusok I II. Pécs, Baranya megye Tanácsa, 1957, Nagy Ilo na (szerk.): Az iker tündérek. I. m., I. m., 1990,

66 A fo lyó a meg állíthatatlanul hömpölygõ idõ metaforája. A közepén álló kastély mozdulatlansága a hely, ami ellenáll az idõ eróziójának. A mese felfogásában itt az idõ csak az élet ös szefüggésében rendelkezik jelentéssel. Az elemzésnek ezen a pontján fon tos a me se idõfenoménjének rögzítése: mi az idõ? Ahogy ezt Arisz to te lész óta tud juk, az idõ moz gás és számosság. 24 A Halhatatlanságra vágyó királyfi idõfelfogását, mivel a koncepció igen összetett, két jeles gon dolko dó, Edmund Husserl és Mar tin Heidegger vo natkozó elképzelései segítségével igyekszünk megvilágítani. Husserl fenomenológiájának idõfelfogását az ben Göttingenben tar tott elõ adásaiban dolgozta ki. 25 Ebben többek között rávilágít arra, hogy az ember jövõre vonatkozó elvárásait a fantá ziának a múlt em lékein vég zett mun kájának köszönhetjük. 26 Az én ma gát a jelenben jelenlétként, mint egy pillantást tételezi, ami fizikai ak tusok közvetítésével jut érvényre az idõben. A pillantáshasonlat metaforikus értelme nem a jelenlét minõségére vagy idõtartamára, hanem egyediségére és kivételességére vonatkozó utalás. Az én saját létét mint to talitást ra gad ja meg és ez által érzi (érezheti) magát szabadnak az élet ben. Gazdálkodhat vele, terveket szõhet, majd elvetheti ezeket, hogy más elképzeléseknek adjon helyet a jö võ reményének jegyében: fan táziál. Az én világravonatkozása ön magát soha be nem tel jesíteni képes idea ma rad, és mint ilyen ahogy ké sõbb Jacques Derrida fo galmaz, csak a tör ténelemben nyeri el értelmét. 27 Az én ide á ja, amennyiben azt az egziszten ci á lis élet gya kor lat függ vé nye ként gon dol juk el, nem olyas valami, ami kí vül van a tör ténelmen, hanem minden történelem ér tel me. Ez az idea pa rancsa, amely az em pirikus történelemben ahogy ezt a ki rályfi szüleinek meglá to ga tá sát cél zó ter vén keresztül láthatjuk, saját megélt élettörténetünkben fedezhetõ fel. Heidegger idõ fel fo gása tá masz ko dik Husserl el kép ze lé sé re a me se halálképének elemzésekor fon tos ezt meg em lí te ni. Az em ber tu dá sa az idõ rõl egyfajta elõrefutás, amenynyiben tud saját haláláról. Bizonyosság, amely teljes homályba borul. Az elõrefutás nem jellemezhetõ idõiséggel hisz nem tudjuk, mi kor jön el, mert ez magának az idõben lét nek a fel számolását jelenti. Az ember eb ben az ös sze füg gésben ér tel me zi sa ját lé tét, tesz szert idõ re, az az ren del kezik a jö võ vel. A me sé ben a Ha lál és a hal ha tat lan ság az elidõtlenedés me ta fo rái, me lyek csu pán az em ber pers pek tí vá já ból tûn nek egy mást ki zá ró el len tét nek. Je len elem zés rö vid ös sze fog la lá sa ként bát ran ki je lent het jük, hogy a nép me se a Ha lál pa ra dig májá nak mód sze res és szá mos ös sze füg gés ben elem zett vizs gá la tát ugyan nem a fi lo zó fi ai abszt rak ció szín vona lán hajt ja vég re, de a kér dés rõl szim bo li ká já val és me ta fo ra rend sze ré vel ös sze tett mó don ké pes meg nyilat koz ni. 24 Lásd Joe Sachs: Aristotle s physics: a guided study. New Brunswick, Rutgers University Press, 1995, Edmund Husserl: Elõ adások az idõrõl. Bu dapest, Atlantisz, I. m., Jacques Derrida: Edmund Husserl s Origin of Geometry: An Introduction. New York, Nicolas Hays Ltd., 1978., ; lásd még Peter Völkner: Derrida und Husserl. Wi en, Passagen Verlag, 1993,

67 WEHNER TI BOR Logika, véletlen lo gikus véletlen Matzon Ákos képvilága Matzon Ákos, e különös sorsú festõ 65. születésnapjára rendezett újabb gyõri ki állítás anyagát vizsgálva, a mûvek kö zött szem lélõdve leghitelesebb kalauzunk maga az alkotó le het. A mû vész az egyik kö zelmúltban rendezett budapesti kiállításának katalógusában vallotta meg: kihívásnak tekintem: minél kevesebb formával a lehetõ legtöbbet láttatni a ké pen. Emel lett erõ sen foglalkoztat egy másik fel adat is: ho gyan le het mi nél job ban érzékeltetni a teret, a mély séget a síkbeli geometriai formák egymásra rétegzõdésével. A fen tebb meg fogalmazott megállapítások magyarázatra szorulnak. Különös sorsúnak azért aposzt rofálhatjuk e festõt, mert jóllehet mûvészcsalád sarja édesapja, Matzon Fri gyes a XX. szá zad má sodik felének kitûnõ, progresszív szemléletû és szellemiségû, és ezért erõ teljesen háttérbe szorított szobrászmûvésze volt, Matzon Ákos mégis sokkal ké sõbb for dult a kép zõmûvészet felé, mint generációjának alkotói: õ építésznek készült, majd építészként, illetve építész-tanárként dolgozott, és csak a negyvenedik élet évén túl, a múlt szá zad nyolc vanas-kilencvenes évtizedének fordulóján kezdett el festeni. Újabb gyõri kiállításáról azért beszél he tünk, mert 1990-ben itt, a Xántus Já nos Múzeumban mutatkozott be elsõ alkalommal a nagykö zön ség elõtt, és nem elõ ször tér vissza önálló kollekcióval a város ba óta az tán szám talan önálló tárlatot rendezett hazai és külföldi kiállítótermekben, és megszámlálhatatlan csoportos bemutató résztvevõje volt, jelentõs díjakat nyert el, és mûvei ran gos köz- és magángyûjteményekbe kerültek. Idézett alkotói hitvallása azt tanúsítja, hogy határozott alkotói elveket és szándékokat valóra váltva dolgozik: visszatekintve két évtizedes pályaképére egy konzekvens koncepció szellemében munkálkodó, határozott vonásokkal körvonalazható alkotóegyéni ség áll elõt tünk. Munkássága az absztrakt, el vont mû vészet konstruktív szellemiségû, fõként a geometriai alapformákból építkezõ, minimalista eszközökre és kifejezésekre szorítkozó mûvészeti áramlatához kapcsolódik, s mûvei a XX. század modern mes tereinek, elsõsorban az avantgárd kez deményezésekhez kapcsolódó elõdeinek vívmányait úgy kamatoztatják, hogy számos nóvumot, egyedi jellegzetességet is hordoznak. És bár a mû vész a kevés formával sokat szeretne láttatni a képen megfogalmazást alkalmazza, a kép ma ga már ré gen nem a klas szikus kép-alakzat. A Matzon-mû olyan kép-tárgy, amely túl lépett az egységes, megbontatlan síkszerû létezésmódon, és a megszokottaktól eltérõ természetû alkotói szándékokat sûrítõ, formailag és esztétikailag is újjáformált médiummá vált, amely egészen más mi nõséget testesít meg, mint egy tradicionális kép vagy ma ga a ha gyományos kép-forma. A Matzon-mûvek kol lekciójának hatóterében nem nehéz le vonnunk a konzekvenciát: e mû vész a szûkszavúságok mestere, s a kifejezések, az eszközök redukciója során mármár az utol só fá zi sig, a vég letekig érkezett el. Kompozíciói a festõiségeket a teljes szín telenségre, illetve hangsúlyozottan a fehérre és feketére, vagy legalábbis a monokrómiára redukálják, s a képfelületen megjelenõ motívumokat is a geometria szûkszavúsága tartja kor dá ban. Ez a re duk ció, ez a vis szafogottság, ez a puritán eszközhasználat természetesen nem a mon dandó korlátozását, nem a tartalmi vonatkozások teljes lefojtását szolgálja, hanem éppen ellenkezõleg: az intenzitás, a sûrítés fokozásának, valamifajta képi lényeg összpontosításának és kibontásának eszköze. És ez az összpontosítás esetenként már meg szokottnak minõsíthetõ, máskor meg szokatlan, váratlan festõi megoldásokkal párosul. Az immár ha gyományosnak minõsíthetõ eljárások közé sorolható, hogy a vászonra és fatáblára festett akrilfesték sokszor beragasztott felületekkel vagy homokkal dú sul, amely meg változtatja a faktúrát, és megváltoztatja a festékfelületet érõ fény viselkedésmódját is: a matt vagy csillogó, illetve az érdes és si ma fes tékrétegek hol elnyelik, hol visszatükrözik a reflexeket. A képsík zártságát és síkszerûségét megbontva Matzon a fes tõi lát szatok világát megtörve a valóságos képmélységben és a valóságos képfelületben kezd dolgozni: áttöri a vásznat, il letve az applikációkkal dombormûszerû konstrukciókat létrehozva építkezni kezd, esetenként a képfelület alá, az átvágásokba tükörlapokat helyez. Ezekben a visszatükrözõdésekre komponált és a térbe ki lépõ együttesekben természetesen megváltozik a képalkotó elemek jelenlétének minõsége, értelmezési köre. Furcsa virtuális mozgások indulnak meg, a pozitív és negatív forma- 67

68 elemek összejátszása révén összekuszálódnak a síkok, és az ad dig egy értelmûnek és átláthatónak vélt rendszerek felett váratlanul sejtelmes, kibogozhatatlannak tûnõ, az illuzionizmusokba bonyolódó hatásmechanizmusok veszik át a hatalmat. Nem nehéz felfe dez ni, hogy itt a hal latlanul pontos építkezés és az önfeledt játékosság ütközõpontján, a lo gi ka és a vé letlen együttesen érvényesülõ zónájában járunk, ahol sohasem tudható pontosan, hogy a szalagokat, a fraktálokat és elemcsoport-szervezõdéseket, a geometriai alak zatok rendszereit mi szabályozza, bár valószínûleg akkor járunk legközelebb az igazsághoz, ha azt mondjuk, hogy a ma tematikai szemlélettel, az építészi fegyelemmel árnyalt mûvészi fantázia. Az a mûvészi fantázia, amelyet a józan, ri deg koncepció és a megzabolázhatatlan költõi inspiráció egyszerre ösztönöz. A Matzon-képvilág meghatározó eleme az egyenes vo nal, a zárt pál caszerû vagy a téglalapalakzatot vagy valóságos testet öltõ hasábelem. Görbe vonal csak ritkán tû nik fel, s ha fel is tû nik, ak kor leg inkább egy-egy kör, korongalakzat határoló vonalaként. Nagy, üres, nyu godt fe lületek és finom, izgága vonalhálók feleselgetnek egymással, egy-egy mo tívumátalakulás révén fûzõdnek fel az elvontságok szféráiban lejátszódó képtörténetek, szögek, egymást elmetszõ vonalak, furcsa elferdülések teremtenek kompozicionális góc pontokat, kiemelt, egymással egyensúlyi helyzetet alkotó, kapcsolatokat feltételezõ szabályos síkgeometrikus idomok jelölnek ki képi hang súlyokat. Konfliktusok, összecsapások, dilemmák, tûnõdések, játszadozások éltetik ezeket a munkákat, amelyek hol végletesen komoly, hol drámai elõ érzeteket sejtetõ, hol könnyedségeket sugalló, hol felhõtlen létállapotokat feltételezõ szólamokat, hangokat szólaltatnak meg. E mû vek kap csán Moholy-Nagy Lász ló ra és Kas sák La jos ra, Malevicsre és Mondrianra, és a mes terként tisztelt kortárs mûvészre, Konok Tamásra, és megannyi konstruktivista és geometrikus absztrakcióhívõ mûvészre hivatkozhatunk, mint Matzon Ákos elõdjére és kor társ ára, akik ugyan úgy, mint nap jaink e festõje, tisztaságra és rendre áhítoztak és áhítoznak, de ugyanakkor a rideg, el viselhetetlen rend és a szabályok, a korlátok ellen lázadva alkották, alkotják meg mûveiket. Rendteremtés és rendszétzilálás, rendszeralkotás és rendszermegbontás, tisztaságvágy és az egyértelmûségek elmosása, a korlátok felállítása és minden sza badsággát lerombolása a mûvészet e feloldhatatlan ellentmondásokban izzó természetét faggatják, az abszurditások és paradoxonok által meghatározott lét állapotait tükröztetik a 2010-ben hatvanöt esztendõs Matzon Ákos különös, a ha gyományos mûvek közé csak nehezen illeszthetõ, súlyos talányokban és könnyed sziporkákban egyszerre leledzõ alkotásai. (Elhangzott Matzon Ákos festõmûvésznek a gyõri Xántus János Múzeumban rendezett, április 16-án megnyitott kiállításán.) 68

69 Tan se géd let avagy kön nye dén, mint az olyan, aki tud ja (Kán tor Pé ter: Meg ta nul ni él ni ver sek ) Másfél évtized múltán most egy újabb rep re zen ta tív vá lo ga tás kö tet segít az olvasónak áttekinteni Kántor Pé ter köl tõi pá lyá ját, il let ve an nak újabb sza kaszát. Áttekintés és persze számvetés ez magának a szerzõnek is, aki hat vanadik születésnapi köszöntésekor a Nyitott Mû hely hall gatósága elõtt sa ját ma gát is egy szerûen csak olvasónak titulálta. Ez a szinte köznapias közvetlenség teljes mértékben jellemzi versbeszédbeli megnyilatkozásait is maga a vá logatás, annak igényes, szigorúan rostált anyaga, a mûvek gazdag gondolatisága azonban ar ról gyõz meg iro dalmárt és kedvtelésbõl olvasót egyaránt, hogy a jó há rom év ti zed nyi al ko tó mun ká ban a könnyed ség nek a leg fajsúlyosabb módozatai váltak meghatározó ismertetõjeggyé, a Kántor-versek olvasatélményének fontos hatástényezõjévé. A könyv ti zen két ko ráb bi tomus darabjai mellett egy kisebb cik lusban új ver se ket is kö zöl. Ha úgy te kintjük, hogy a Mentafû cí mû, 1994-es vá loga tás kö te tig ter je dõ, két har mad nyi pályarészbõl szerzõnk az új válogatás nak csak a fe le ré szét ál lította ki, sejt he tõ vé vá lik, hogy Kán tor erõ sebben kö tõ dik a köny vünk má so dik felét kitevõ, mindössze az utóbbi négy kötet anyagából származó versekhez. A Mentafû összeállításakor bõkezûbben bánt a ko rábbi kötetek készleteivel, meg tartva eredeti ciklikus tagolásukat, közülük viszont három is akad (Grádicsok, Napló, Fönt lomb, lent avar), mely nek ot tani válogatásrészét mostanra fele mennyiségre szûkítette le. Rend hagyónak mondható ugyanak kor, hogy el sõ két verseskönyvébõl (Ka vics, Hal ma dár) jó val na gyobb arány ban ha gyott bent szö ve ge ket mindkét alkalommal, igaz, nincs is oka sok pá lya tár sá hoz ha son ló an felejtésre ítélnie korai mûveit, hiszen azok ní vójukban, karakterjegyeikben szer ve sen kap cso lód nak az élet mû késõbbi részeihez vagy inkább a késõbbiek ezekhez. A ki adá sok idõ ren di sé gét te kint ve az tûn het fel, hogy az el sõ ös szeg zés tizennyolc év alkotásait fogja át hét kötet corpusa alapján, a mos tani gyûjtemény pedig négy újabb könyvbõl válogatva szemlézi az utóbbi ti zenöt év ter mé sét. Tud juk, hogy Kán tor nem hí ve a men nyiségi költészetnek, de bi zonyára egyéb valószínûleg bölcseleti, szemléleti oka is lehet an nak, hogy a lí rikus az utóbbi idõkben a rit kább meg szólalással is megelégszik. Hat van év böl cses sé ge, Kán tor Péter-i világlátása kiváló alap ahhoz, hogy a ver sekbe foglalt mondandó segédanyagul szolgálhasson az olvasó számára: tanulni-érteni az életet, az életét, valamint hogy a szerzõ akár ön ma ga szá má ra is szem lél he tõ vé tegye: mennyit tanult meg, mennyit értett meg önmagából, az emberbõl, ko runk ból, a vi lág ból. Olyan faj ta se géd anyag ez, amely több nyi re indirekt módon tanít, leginkább szemlél tet vagy pél dáz, de meg en ge di, megengedheti magának azt is, hogy örök érvényû, alapvetõ bölcsességeket fo gal maz zon új ra friss for má ban vagy ép pen meg kérdõjelezze azokat, s hogy né mely kor akár szentenciózus üze ne te ket fo gal maz zon meg szá munk ra ér vé nyes, hi te les, kiküzdött felismeréseibõl. Ha egyikmá sik re cen zen se hang sú lyoz za is, hogy a kö tet kom po zí ció, a vá logatás csupán az idõrendiség elvét követi és nem kí ván al kotói fejlõdésvonalat demonstrálni (sõt maga a szer zõ is in kább csak a szim pátia alapú újraolvas ha tó ság szem pont já ra hi vat ko zik a már em lített beszélgetésben), mégis megkockáztatom, hogy a stiláris és gondolati sajátságok egyértelmûen felismerhetõvé tesznek egy olyan folyama tot is, mely nek ered mé nye ként ki tû nik, hogy Kán tor Pé ter (ál)naivan, re zig nál tan szem lé lõ dõ, ön fe ledt, fi nom ap ró lé kos ság gal szem lél te tõ élet út-fel tér ké pe zõ meg fi gye lõ bõl átformálódott mélyebb iróniájú, tudatosabb analitikát alkalmazó, a múlt távola helyett a még hátralévõ perspektívája felé figyelõ alkotóvá (vö. pl. korszakos szerepeit: festõ-restaurátor, fo tós, ill. földesgazda, ara tómunkás; l. még: vis szatekinteni vagy közelrõl nézni kellõ tá volságból szemlélni; lezáratlan versszövegek és kérdéssel zá rás, ill. dichotómiák, pa ra do xonok a verszárlatban). Önmagában is de monst rál köl tõnk egy faj ta érésitanulási-beteljesedési vo nu la tot az Úgy ne vetsz címû versben, melynek megszólító beszédmódja akár az önjellemzõ-szembesítõ folyamatrajzot általános érvényûvé avató gesztusként is felfogható, s ha ennek kulcsszavait ki emel ve mo del lez zük a szem lé letváltás, a felismerésbõl-megtanulásból adódó megértés stádiumait, érzékelhetõvé válik a képletszerû lényegmegragadás törekvése és képessége, a színtelen, szigorú, hideg, könyörtelen min dentudásé, melynek se eleje, se vé ge, / se cél ja, se oka. A negy ven öt éves köl tõ an no egy olyan ver sétõl kölcsönözte elsõ gyûjte mé nyes kö te té nek cí mét, ame lyet huszonhat évesen írt. A hatvanéves köl tõ most egy olyan vers tõl köl csönözte a válogatáskötet címét, melyet a rend szerváltás élményeinek hatása alatt írt an no. Ezek a két-két év tizedre visszakacsintó gesztusok is sejtetik, hogy Kán tor Pé ter nagy fo lyamatok át te kin té sé vel szem lé lõ dik köl té szeté ben és a vi lágban egyaránt. E címválasztások érdekessége még, hogy mindkét említett alkotás mintegy határkõjelzésként tartalmaz emberi-köl tõi szám ve tést és prog ra mot egy aránt, s hogy ha son ló kép pen meghatározó stiláris eszközük a fõnévi igeneves szerkezetek dominanciája a szövegben. (Talán nem erõltetett az a hi vat ko zás sem, hogy a két nagy kedvenc nek, Kosz to lá nyi nak és Jó zsef Attilának is ismertek igenévi stílusú életes kulcsversei, mint például az Akarsz-e játszani?, a Harsány kiáltások tavaszi reggel vagy az Ülni, állni, ölni, halni.) S ha most még el idõzünk, latinizálunk ki csit e gram matikai jelenség kap csán, az csak azért van, mert az élet mû kulcs jelenségeivel szerves összefüggésben feltárható e gesztus me ta fo ri kus je len tés több le te is. Az infinitivus la tin szó tö vé nek ere de ti jelentése: befejezetlen, végtelen, határtalan. Kántor kedveli a lezáratlan-nyitott szö veg struk tú rá kat; idõ fi lo zó fiájának jellegzetessége a dimenziók, távlatok egybenyitása, végtelenítése, távlati szemlélése múlt és jövõ irányában egyaránt. Gyakori módszere a pil lanatmegragadás, a mikroközeli képkinagyítás, a látványban és történésekben az infinitezimális, másképpen pa rá nyi, rend kí vül ki csi rész le tek re va ló össz pon to sí tás, és mind ez zel harmóniában érvényesül mûveiben a pillanat, a valóság végtelenségét valló-érzékeltetõ infinitista fel fogás is. Egy nyi latkozatában arra utal, hogy a kötetcím igekötõ nélküli változata ér vé nyes tu laj don kép pen min den emberéletre, hiszen élni, tanulni végtelen fo lyamat, az ember cé lozhatja, de soha nem érhe ti el a tel jes, min dentudó bölcsességet és tapasztalatot, s hogy oly sok bölcs elõd, pl. az em lítettek szel le mi örök sé gét foly tat va s köz vetítve igazából meghalni tanulás a mi készülõdésünk, élni tanulásunk (l. példá ul a Petri György szü le té sé nek 60. évfordulója ihlette sorokat: Hiányzanak ne kem, mi nek ta gad jam, / azok a remek beszámolók / a haldoklásodról. Mit mond jak? / Tan könyvem lett az Amíg le het Valami beszélgetésféle, vagy ugyan ezt fo nák ol dalról: És az egész tör té net, az is mi lyen la pos! / Hogy fut nak az ár nyé kuk elõl! Szerelmes triptichon 3.). E fo lya matorientált szemlélet magyarázhatja azt is, hogy a ket tõs tár gyas alá rendelésû, kissé idegenszerû igenévi szerkezet kihagyás-alakzatos nyelvi hiányérzete (va gyis hogy ki nek, mi kor, ki-mi által, mi módon le het / kell / kel lene megtanulnia élni) feloldható, feloldódik a nyi tottság gesztusában. S ha már újabb kulcs szó, a fo lyam, a fo lyamat is elõ került, nem hagyható ki Kántor Péter önjelölõ, szintén verscímalkotó utalásának szintén Jó zsef Attila-i áthallású jelentéstöbbletes összefüggésben való említése, hiszen a legfõbb élet te rei és vers hely ze tei ré vén a Dunához kötõdõ szerzõ egyik legfontosabb opusában önmagát A fo lyami köl tõ titulussal nevezi meg. (A folyam-folyamat fogalomkörhöz érdemes tár sí ta ni az út úton lét sé ta 69

70 motívumcsoport gyakori felbukkanását is, mely nek szá momra egyik legizgalmasabb példája a sajátos fausti reminiszcenciát mutató Kétezer, nagy fehér kutya címû nagykompozíció.) Ha bár érez he tõ né mi fel szó lító mo da li tás ben ne, az infinitivus konk ré tan nem kö tõ dik nyelv ta ni szám-sze mély pa ra dig má hoz, így ál ta lá nos ér vé nyû sé gét te kint het jük el sõd le ges nek. Ugyan ak kor vi szont a cím adó vers, il let ve an nak jó tíz év vel ké sõb bi foly ta tá sa egy aránt sze mé lyes, szub jek tív vo nat ko zá sú szö veg. A Kán tor-fé le vers be széd, a ben ne fog lalt élet sze rû ség, életközeliség le he tõ sé get te remt ar ra a ket tõs vi szo nyu lás ra, amely köl tõnk po é ti ká já nak is fon tos je len ség párhu za ma: közelnézetbõl, sze mé lyes rá han go ló dás sal, azo no su ló be le helyez ke dés sel ta nul má nyoz hat juk a kis be tû sen is nagy be tûs élet ta paszta la ta it, fel is me ré se it, majd kö tetszin tû rá lá tás sal, kel lõ tá vol ság ból szem lél ve el vo nat koz tat ha tunk tõ le, böl cse le té nek ál ta lá nos ér vé nyét is át lát juk; ér zõ-cse lek võ érin tett jei va gyunk a fo lya ma tok nak ( Va lahogy tük röz zük egy mást, / ha nem is va gyunk egy for mák ), de böl cselõ ma ga tar tá sun kat kí vül ál ló ként is pozicionálhatjuk. (Sze mé lyes ség hez és ál ta lá nos ér vé nyû ség hez egy aránt al kal mas nyel vi for ma a Kán tor nál gya kor ta hasz nált egyes szám má sodik sze mé lyû meg szó lí tó dik ció.) S amen nyi re éle tes ez a ver sek ál ta li ta nu lás fo lya mat, an nyi ra pá tosz- és póz men te sek a fel is me ré sek ta nulság meg osz tó vers pil la na tai, nyelvistiláris-mûfaji meg nyi lat ko zá sai. A nagy lét kér dé sek re ro man ti kus vá laszo kat adó Vö rös mar ty-t szer zõnk több ször parafrazeálja, ám ko runk vi szo nya i hoz adap tált iro ni kus ne xus ban ref lek tál a min dig ak tu á- lis élet böl cse le ti prob lé mák ra. Igaz, a kö tet bo rí tón is lát ha tó kép ih let te ko rai ver sé ben (Bú za föld ara tó val) a lét küz de lem kép ze té hez né mi ro manti kus-he ro i kus fel hang is tár sul, de a klasszi kus mi dolgunk -problematika mai fel ve té sé hez már né mi szkep szis sel, il lú zió vesz tés sel a kö vet ke zõ kép pen szól hoz zá: Mindent a kel lõ tá vol ság ból néz ni / hogy ha van olyan! ez a dol gunk. // Vagy nem? (Le vél a kel lõ tá vol ságról. Petri György nek). Jó zan böl csele té nek ugyan ilyen fon tos meg nyi latko zá sai a leg utób bi in ter júk vo nat kozó rész le tei is: sok min dent meg le het ta nul ni. De az élet an nyi ra ab szurd, min de nes tül, hogy nincs és nem is le het rá tö ké le tes meg ol dás (Fi zi ka pél da jam bu sok ban), A normá lis em ber az iga zi köl tõ el van bû völ ve az élet tõl, mi köz ben küsz kö dik is a há nyin ger rel. Azt is tud ja, hogy az iga zi nagy kér dé sekre nincs vá la sza, so ha nem is volt. El megy a nagy fa lig, új ból és új ból, és az tán ott to po rog elõt te. Kör be járja azt, aho vá nincs be lé põ je. Köz ben rá jön er re-ar ra, meg ta nul egy cso mó dol got. Azt mond ják rá, hogy ál landó an cso dál ko zik. De hát nem le het ál lan dó an cso dál koz ni, ez még ne ki sem megy (Van jó és rossz. Nagy vizit ben Kán tor Pé ter nél). A Van Gogh-festmény ihlette vers a hát só bo rí tó ra fel ke rül ve egyéb ként kulcspozíciót is kap. Ez elsõsorban nem az em lített madách-i összefüggéseket is feltételezõ küzdésfilozófi ai emel ke dett ség mi att le het így, inkább az magyarázhatja, hogy Kántornak a válogatásbeli pályaív-szemlél te tõ tö rek vé sé hez vö.: Hogy hon nan in dult, nem is lát ni már, / És mégis: ami hátra van, a több az ars poeticus ér telemben is jól köthetõ e szöveg, valamint demonstrálni képes szerzõnk kontinuus alkotói önvállalását, ko rai lí rájának emígy indirekten is hang súlyozott érvényességét. Annak ellenére, hogy a cím jelentésébe kódolt dinamika, illetve a borítókép és borítóvers motívumkincsében hang sú lyos hömpölygés-örvénylészakatolás moz gal mas sá ga, va la mint a Lóstaféta címû kulcsvers irdatlan vág ta tás-, il let ve pör gés-for gás képzete által modellezett tanulásfolyamat és élet útbejárás a fáradságos és gyötrel mes ta pasz ta lat gyûj tés, va la mint a meg küz dött böl cses ség ka rak terelemeit látszik hangsúlyozni, mégis hasonlóképpen meghatározónak tûnik e lí ramodellben és életfelfogásban a rá érõs-ki vá rós szem lé lõ dés at ti tûd je is ( jö het egy jobb kor, mi ért ne hol jobb, hol ros szabb ; Lapozgató). En nek le nyo ma ta le het sok szö veg epikus-narratív megszólalásmódja, a halmozásos szerkezetek gyakorisága, valamint ezekkel szinkronban a szinte tendenciózusnak mondható versterjedelem-növekedés, mely néhol már a hosszúversek mûfajiságához közelít. Ilyen az iro nikus hangvételû Lóstaféta is, mely ben a Weöres Sán dortól átvett vezérgondolat arra tanít, hogy a versenyhelyzet szerinti és az életmû-alkotá si fo lya mat sze rin ti pá lya be já rás, pályafutás során rá kell érjünk a las sítás ra is ( Majd azt gya korlom, lógni szé pen, / mint ki rakatba tett kabát, / ha ne tán fel próbálnak éppen, / ki-ki láthatja önmagát / s hogy legszebb al ko tás a sé ta ), mert a pe ripatetikus bölcselés szintén megérdemli, hogy esélyt kap jon tõ lünk önismeretünk és világértésünk elõsegítésére. A sé tá ló fi lo zó fia be szél ge tõ fi lo zófia is egy ben. Eb be pa ra dox mó don be le ér ten dõ Kán tor nál az egy hú ron pen dü lõ, ám va ló já ban hang nél kü li esz me cse re (pl.: A Mar git híd tól az Ár pád hí dig, Két ezer, nagy fe hér ku tya, Kö zös sé tánk) csak úgy, mint az egy szó la mú kér dez ve böl csel ke dõ be széd hely zet gya ko ri sá ga, mely a bel sõ pár be széd vagy a lát szó la gos di a lo gi zá lás nyel vi for má já ul többnyi re a meg szó lí tó-ön meg szó lí tó szö veg tí pust vá laszt ja (pl.: Kez det, Hogy ma gya ráz zam meg neked?, Most az jut eszem be, Hogy len nél bol do gabb, Reg gel a kony há ban, Egy fá hoz, Egy ka vics, Ha kér dezed). A kér dés fel ve tés per sze le het számonkérõ, ins pi rá ló, bi zony ta lansá got szem lél te tõ, ké telyt jel ké pe zõ, su gal ma zó-rá ve ze tõ, vil lo ni nosz talgi kus-hi ány ér ze tes (Az is ko la), vagy ép pen a vá lasz, a vá lasz adó hi á nyát fe sze ge tõ ál ta lá nos ér vé nyû fel ve tés (Tu sa ko dás, 1989: mint egy trükk filmben, A sza bad ság ról, Fu tás köz ben). A tár sal gó ne xus má sik fon tos megje le né si for má ja a vers szö ve gek ben a be szélt nyel vi köz vet len ség, mely sok szor a szleng hasz ná la tá tól sem ri ad vis sza, még az úgy ne ve zett gyermek ver sek ben sem, me lye ket ép pen ez a fel nõt tes, ke mény la za ság avat élet kor füg gés tõl men tes korsze rû szöveg gé pl.: Két hang ra, Kör úti szél. (A gyer mek ver sek nek egyéb ként csak ki sebb há nya da az, amely gondo la ti-szem lé le ti vo nat ko zás ban is e nagy vers fo lyam ba il lesz ke dik, azok vi szont ko moly több let tel lép nek túl a mû fa ji be so ro lá son pl.: Fut az er dei ös vény, Nagy bummtól nagy reccsig, Csend élet, Sé tál ga tunk, A do bo zolt baj, Gön cöl sze kér, Két száz lép csõ.) Ép pen e köz vet len ség, ke reset len ség ál tal vá lik kor fes tõ esz közzé a köznyelvközeli stí lus csak úgy, mint az ol va sói kap cso lat te rem tés ben a di rekt vagy in di rekt ta pasz ta lat átadás, pél dá zás, ta ní tás köz vet len gesztu sá vá. (Ne héz len ne per sze azt hin ni, hogy ez a nyel vi la za ság egy sze rû spon ta ne i tás ered mé nye; nyi lat ko zata i ból, ver sei nyelv fi lo zó fi á já ból is tud ha tó, hogy Kán tor köz vet len könynyed sé ge, ke re set len sé ge ars poeticus tu da tos ság ból ered vö.: Sza vak, A ré gi köl tõk, Ki be szél, Meg ta nul ni él ni II., Faxolok). Ez a be szél ge tõs stí lus, együtt fi lo zo fá ló, köz vet len ne xus jel lem zõ egyéb ként a va la ha élt és kor társ köl tõ tár sak nak cím zett vagy aján lott je len tõs szá mú vers re, hommage-okra is. A köl tõ tár sak meg idé zé se más részt azért fon tos ré sze a kö tetnek, az életmû nek, mert az él ni ta nulás folyamatá ban köl tõnk mes te re i ként is gon dol rájuk. Olyan bölcselõket tisztel bennük, akik nem kész kép letek átadásával hagy ták rá, ránk a tu dásörökséget. Az ef fé le di dak ti kus sá got uta sít ja el a bib liai próféták, a prófétálás, a prófétikus köl té szet demitizálásával (pl.: A názáreti ember, Vendégség, Jeruzsálem), a romantikus kinyilatkoztatások kiforgatásával (A köny ves mente, Levél a kellõ tá volságról), az el vont okos ko dás pa ro di zá lá sá val (Az igaz ság ról). Fontos mestereitõl, Petri György tõl (Valami beszélgetésféle, Levél a kellõ tá volságról), Kardos G. György tõl (Telefon helyett), Kavafisztól (Ha el akarsz utaz ni), Weöres Sándortól (Lóstaféta), Koszto lá nyi tól és Jó zsef At ti lá tól (Két hommage) éle tes böl csességeket, életes köl tészetet örökölt. Mindegyikük a múlt idõk kép viselõje ugyan, de indirekt tanításuk érvényessége nem 70

71 csökken az idõvel, sõt, az él ni, ér teni tudás gyarapodásában az idõtényezõ ma ga is nagy sze rephez jut Kántor Péternél (Ha kér de zel), s ezt tá masztja alá, hogy szer zõnk az élet bölcsesség el mé lyí té sé ben men nyi re nagy hang súlyt ad a múlt idézésnek mind tör té ne ti-pél dá za ti (Tró ja-va ri á ci ók, Lapozgató), mind csa ládi-magánéleti vo nat ko zás ban, kü lö nös te kin tet tel szülei példájára, hatására (A ha tárvidéken, A te metés után, A Mar git hídtól az Ár pád hí dig). A folyami költõ, az idõ folyam szemlélõje a nagy egész (A Du na-par ton, Ez a Du na) és a töredéknyi valóságdarab (Egy ka vics) láttatásával is képes fel tárni a tanulságo sat, a meg érthetõt, a lényegközelit, bár ab ban nem hisz, hogy van ab szolút lé nyegértés (Reggel a konyhában), tökéletesség (Valami beszélgetésféle, Mit kell tud nia Is ten nek?), tel jes harmónia (Minden idõben), sõt sze rinte megváltó tudás, megváltás sincs (A ná zá re ti em ber, Örül jek-e?). Igaz, vi lág lá tá sá ban meg ha tá ro zó sze rep jut a szkep szisnek, ráadásul legfõbb tan köl te mény ében, a Meg ta nul ni élni elsõ változatában mintegy félszáz tagadással a kizárásos választást preferáló stratégiára helyezi a hangsúlyt az élet mo dell-al ko tás ban, még is jó néhány példát találunk arra, hogy Kántor pozitív életszemlélete is megmutatkozik. Boldogságtanácsait azért a paradoxitás és az iro nikusság is jellemzi (Grádicsok, Mi kell a boldogsághoz?, Kikötõ blues, Egy Jó zsef At tila-sorra). Bizonyosságtudata az eszmehiányos kor ban leg fõ képp olyan ér té kek hez való feltétlen kötõdése által mutatkozik meg, melyek a mél tó ki tartás alapszükségletei: a próbatételek általi megerõsödés (A ház, Aztán), em bersze re tet, arány ér zék, tû rõ ké pes ség, hidegvér, humor (Megtanulni élni II.), a ta nulságokat, összefüggéseket feltáró múlt, a mu landó iránti hûség (A folyami költõ). A mu lan dó ság, az el mú lás nem csu pán lét böl cse le ti és idõ fi lo zó fi ai té mát je lent Kán tor Pé ter köl té szeté ben. Úgy tû nik, egy re gyak rabban fog lal koz tat ja köl tõn ket ez az ön ma gá ra vo nat koz ta tott prob lé ma is. Több ver sé ben utal ar ra, ami re már sok köl tõ elõd je, így pél dá ul Kosz to lá nyi is, hogy az el mú lásha tár hoz kö tõ dõ lét hely zet ta lán a leg tel je sebb rá lá tás-vi lág ér tés ké pessé gé vel aján dé koz za meg az em bert (pl.: Va la ki ha lá lá ra, Érez ted már?, Utol só éj sza kád, A ha tár vi dé ken). A már több ször em lí tett Petri-hommage kel lõ tá vol ság -kép ze te tu laj don képpen eh hez a szi tu á ci ó hoz kö tõ dik, sõt, a je len bõl, az idõ bõl ki lé pett szem lé lõ dõ kön nyed, ho mály men tes böl cses sé gét te kin ti el éren dõ nek. Igaz, an nak a tu dás nak, a dol gok át lá tá sá nak bir to ká ban már nem le het sem mit el mon da ni. Se ír ni. Se ta ní tani... Úgy hogy csak tü re lem, ki tar tás, szí vós ság, arány ér zék, hu mor, pró bakész ség, Ked ves Ol va sók, és ked ves Kán tor Pé ter! Tes sék to vább ta nul ni! Át pil lan góz ni az egé szen. És tes sék to vább ír ni ezt a re mek tansegédletet! (Magvetõ, 2009) Juhász Attila foly jon csak alat tunk a sö tét idõ (Tá bor Ádám: A hur ri kán há za) Minden, ami létezik, érdemes arra, hogy nyel vi jel lé vál jon. Mindaz, amit Tábor Ádám a mû vészet rõl, a szó ere jérõl felelõsséggel gondolkodó emberként, a 20. századi közép-kelet-európai léttel szembenézõ ér telmiségiként (legutóbb Szellem és köl té szet cí mû es szé kö te té ben) el mon dott, érett, le tisz tult po é ti kai életmûként is elõttünk áll A hur ri kán háza címû kötetében. Szá mos té tel mon da tot, axi ó mát idéz he tünk fel, mely a köl tõ ne véhez, sze mé lyi sé gé hez, a több év ti ze des irodalmi ellenzéki szerephez köthetõ. Vers-, il let ve es szé kö te tei (Dá nia, Hérakleitosz-matt, A káprázat kertje, Hajóház, A váratlan kultúra) a folyamatos kérdésfelvetések nyomán új ös vé nyek fe lé tö rek võ (és per sze a Tá bor Bé la, Sza bó La jos, Ham vas Béla nevéhez köthetõ szellemi hagyatékkal szembenézõ) gondolkodó alakját kör vonalazzák. Új kötete színes, telt zeneiségû, oly kor szür re a lisztikus korai lírájának mozaikjain túl az egy szerû formanyelvet követõ, a szellem zenéjét megszólaltató jelenkori költészetének körképét nyújtja. A vers írás cél ja, hogy ( ) a lehetõ legmélyebben megértsem és ezáltal egy jottá nyit a meg vál tás, az az a sza bad ság irá nyá ba vál toz tas sam ma ga mat és a raj tam ke resztülfutó közösségköröket. A könyv el sõ egy sé gét, a szö ve gek mintegy harmadát a 2001 és 2008 közötti idõszakban rögzített léttapaszta la tok ke reszt met sze te al kot ja (A Vér me zõ lo vag ja Új ver sek), míg a má so dik rész a kö tet fül szövegének megfogalmazása szerint az idáig vezetõ utat, a hatva nas évek kö zepétõl az ez redfordulóig tartó pályaívet rajzolja ki (Sors-spirál Válogatott versek, ). A vers gyûj te mény a köl tõ for mált és sû rí tett ön ki fe je zé sé nek nagy szabású, ám hûvös ar tisz ti kum ra hangolt ös szegzése, a poétikai hang és a szubjektum szellemi-egzisztenciális tengelye közti útkeresés a tévedés kockázatát bátran vállaló kísérlete. Tá bor Ádám lí rai alap él mé nye i bõl eredeztethetõ motívumai viszonylag kisszámú poétikai eszköz alkalmazásával képesek a polifón, egymással is fe le se lõ köl tõi lét ta pasz ta la tok rögzítésére. Bár a 20. századi alkotók egy ré szére jellemzõ hang-, modorés stí lusváltás lenyomatai fellelhetõk a ver sek világában, a szövegalakzatokra a világos artikuláció és az eredetiség kultuszától való idegenkedés jel lem zõ. Kü lö nö sen a tel jes kö tet cím adó cik lu sá ban ol vas ha tó tisz ta csengésû sorok tanúskodnak egyfajta finom távolságtartásról, a gondolati tartalom szikár pontossággal rögzített jel legérõl. szem csu kó dik le aj tó nyí lik / [múlt jö võ höz ál mos szó il lik jósszellem fúj kísérlet járja / [su gal la tunk a su ha ná sa (Poezis) Az én önazonosítási kísérleteinek mozgása ugyanakkor a személyiség artikulációjának sorozataként is szemlél he tõ, a be szé lõ, az interioritást artikulálni próbáló én a belsõ vi lág di na mi kus fo lya ma ta it a tu da to san megszerkesztett vers létrehozásának igényével igyekszik modellezni. Létem körén kívül nincs fontos [semmi. (Pecsét) Az én alap struktúrájának kimondása le tisztult, tárgyiasult jelekben: íme a köl tõ meg határozó feladata. Amennyiben arra teszünk kísérletet, hogy Tá bor Ádám költészetében az én po étikai kimondásának, értelme zé sé nek lé nye gét meg ra gad juk, még ab ban az eset ben is, ha tud juk, hogy a vers gyûj te mény nem nyújt hat teljes áttekintést az életmûrõl, megállapíthatjuk: az egymást kö vetõ pályaszakaszokban a költõ más-más szervezõelv jelenlétével próbált értelmes viszonyulási pontokat kijelölni az én (mégpedig a legmélyebb belsõ világot reprezentáló szubjektum) számára. A ver sek a ki mondott szavak mögött formálódó a személyiség rétegeit értelmezõ, jelenvalóvá tevõ alap többféle tónusát is megszólaltatják. Az egyes verscsoportokat, ciklusokat összefogó jel so rok (ha lál éb re dés vis sza té rés, kert fa ve ge tá ció, ég víz fel hõ) tár gyias-organikus alapviszonyok hordo zói. Ez a po étikai beszédmód az én felmutatását az organikus tereket és viszonyokat reprezentáló jelek kimondásával kísérli meg. Nem volt más utam nincs más [terem / Közös örök ség [erjesztõje s õre Éber álom ban tem pó zok [elõre (Amor fati) Most is szem ben ülök egy fá val, / [bár ez nem az a Fa. (Itt és fa) fü vek, ég, kert, fa, tisz tás, / [évhuszados helyem: / téridõközpont, honnan látom az életem / fó kuszáltan [egész nek, / egy nek (Fó kusz) Tábor Ádám a szubjektumot értelme zõ, meg je le ní tõ meg szó la lá sá nak kí sér le te kü lö nö sen a Szemûzetés 71

72 vagy az Új verk lik ciklus egyes darabjaiban egy másik beszédmód irányába moz dul el. Igen erõ teljes hangsúlyt kap az a jel legzetes artikuláció, melyben az én és a vi lág egé szének relációja mint szer vezõ elv kerül elõ térbe. Ezt a vál tozást markánsan jelzik a meghatározó versekben megjelenõ tartalmak, melyek megragadhatóvá, kimondhatóvá próbálják tenni a lét egészérõl és az én struk túrájáról elmondható viszonyokat. 72 For gó szél mag já ban la kom / az [égre nyílik ablakom ( ) fent tisz ta min den és ra gyog / [lent csak rom szám ûzött ha lott a hur ri kán sze me va gyok (A hur ri kán há za) A kö zös a bel sõ és a kül sõ vi lág kor re lá ci ó ját lét re ho zó struk tú rát felmutató jelek alkalmazásának gesztusa egyszerre episztemológiai és ontológiai jel legû: feltételez valamiféle átható láthatóságot, törvény szerintiséget, és feltételez egy ennek meg felelõ személyes, tár sadalmi és tárgyi egzisztenciát. Amen nyiben Tábor Ádám költeményeinek az én létpozícióját elemezni, ki mon da ni pró bá ló ké pe it vagy gon dolat egy sé ge it vizs gál juk, szem be tû nõ a ver sek ben az én hez kap csol ha tó igék sta ti kus sá got elõ tér be he lye zõ jel le ge. A vi lág ban meg je le nõ én mozdulatlansága mint állapot egyben a tel jességhez tartozás felismerésének gesztusával egészül ki. Ebben a sta tikus rög zí tett ség ben, a világegészhez tar to zás po zí ci ó já ban ugyan ak kor benne rejlik az ébrenlét, a virrasztás állapotára való törekvés. A kö tet egé szében, különösen a Sors-spirál szövegeiben emellett a költõ sa já tos a gro teszk és az ab szurd jellegzetességeit is felmutató alaphangja kö ti ös sze az én-po ézis mozaikdarabjait. Tábor Ádám szövegegységei a legszemélyesebb történések artikulációit igen erõ teljes (ön)iróniával határolják el a nagy me taforák, toposzok, paradigmák nyel vi je leitõl. A tudatosan formabontó képzettársításokra alapozott poétikai hang mintha új ra és új ra azt üzenné: a sze mélyes sors drámáinak nagy me ta fo rái min dig új ra ír ha tó nyel vi jelek mentén szervezõdnek. Új vi lág: új nyelv: új ra gozás. / [El múlt hét év: ha táresetbe teszlek. ( ) Az új eón sem épp a Ká na án. [/ Itt se tej méz fo lyik ki a toll ból. (Határeset) a keresztútig elkocogok / várok [míg jön egy démangyalos [hatos (Kérdéses vers) Mi köz ben A hur ri kán há za, a Halottfelkelés vagy Az el ta kar ha tatlan cik lus a szi lárd for mai struk tu raliz mus ér vé nyét hang sú lyoz za, a szöve gek ben meg je le nõ to po szok ra uta ló nyelv hasz ná lat egye ne sen a kö zéppont meg sem mi sí té sé re irá nyu ló an egy faj ta de konstrukciós dis kur zus irá nyá ba moz dul el: a frigy szekrény hát só lap ján ki lép ve, fel száll az el len õr / zõ an gya lom, Mély re te kin te tes gyar ma ti Balassa. For mai pre ci zi tás, mi ni ma liz mus ra tö rek võ ar ti ku lá ció, me ta fi zi kai tar tal mak ér zé kel te té se, il let ve a ba na li tás kö ré épü lõ nyel vi já ték együt te sen (ugyan ak kor na gyon is vis sza fo gott tó nus ban) biz to sít ja a kö tet sa já tos po é ti kai rez gé sét. Az ér tel me zõ, be fo ga dó nyel vi jelekhez kötõdõ kiindulópontjai új színekkel telítõdhetnek vagy egyenesen át ér té ke lõd het nek a kö te tet át szö võ nyel vi uta lá sok ha tá sá ra. A di na mikus je lölõk új tartalmakat felvillantó középpontok elemeivé válnak, és e struktúrafogalmak új formákat, neveket ered mé nyez het nek. Az ol va sót persze néhol elbizonytalaníthatja az a fel ismerés, hogy olykor csu pán groteszk, met szõen cinikus vagy éppen (ál)naiv po zícióból építkezõ csupán a köl tõ vi lágának alkotóelemeit felmutató nyelvi já tékról van szó. Tá bor Ádám mér ték tar tást tük rö zõ képei ugyanakkor esetenként a költemények közti párbeszéd valódi elemeivé válnak, a kibomló metaforák az átjárható szövegterekben találják meg lehetséges pozícióikat. A sza vak köz ti fo netikai és jelentés ta ni kap cso la tok, szó já ték ok és a kü lönbözõ vagy kétértelmû asszoci á ci ók, ame lyek egyet len szó hoz (körforgás, kert, költészet) kötõdnek többszörös intertextuális viszonyt létrehozva Pilinszky (és ezen túl persze a János-evangélium), Jó zsef Attila, Shakespeare, Goethe vagy T. S. Eliot szö vegvilágával is párbeszédet foly tatnak. jött lá tott és vesz tett / ki nek ne ve [jános / vi lágosban sötétlett [({Pilinszky} János) nekünk ecce homo / öcsödön csak [pista (Jó zsef és At ti la) kint dob pe reg álom ra bent / [éb redj a töb bi né ma csend és rád vár Helsingõr (Helsingõr) Bár a köl tõ ver seinek térkoordinátáit tu da to san re du kál ja a sze mélyes ség, az in timitás keretei közé, a szövegek a transzcendens, a szellem és a lé lek vi lágának felvillantásával kozmikus (vagy azon túli) di menziók je le it köz ve tí tik. A vers sor ok ban együtt ka varognak a platónizmus, a gnó zis, a kab bala, valamint a keleti meditáció, a miszti ka én- és lét értelme zõ me ta fo rái. A szub jek tum és a világegész ti tok za tos, enigmatikus ös sze fo nó dá sa Tá bor Ádám köl tésze té nek és sok-sok le ága zást reprezentáló szellemi orientációjának meghatározó tapasztalata. virrasztás káprázat / csütörtök és [százház / min den EGY ( ) én álom te élet / 88 két ezer [/minden EGY ( ) min den ös sze fut / min den [összefügg / minden EGY [(Nem tõ lem) A köl tõ kí sérletezõ, a nyelv mûködését, a ritmika, a metrum le hetõségeit vizs gáló szövegalkotási módszere, a pre cíz kom pozíciók beszédmódja, a re torikai hangsúlyeltolódást eredményezõ enjambement mellett érdekes vers szer ve zõ elem ként buk kan fel a ne gáció monoton alakzatsora. A meditatív szö vegek egyszerû axiómák, asszo ciációk kimondásával (és a már em lített kimunkált szövegépítkezéssel, helyenként tiszta rímek alkalmazásával) teremtik meg a szemlélõdõ befogadói magatartást feltételezõ alaphangot. Tábor Ádám poétikai programját, költõi alapmagatartását a költészetrõl írt tíz té zise világos tételmondatokba sûríti. Egy iga zi vers ben min den ér ték, min den szó, min den szó ér ték át ér tékelõdik. Annak, amit a költõ föl áldoz a vi lág nak szét kell por ladnia a versben. Zenét, képet, szerelmet, szenvedést, mámort, félelmet, harcot, örömöt, csö mört, csön det szó vá éget ni! ( ) a köl té szet: az igaz ság ki ömlése, pazarlása, elköltése. A hur ri kán há za, Tá bor Ádám szép tó nusú (régi) új kötete impozáns, ugyanakkor bátor poézis lenyomata. Az elmélyült gondolkodás igényét mu tató versgyûjtemény csendes befogadói pozíciót feltételezve saját interioritásunk kifejezhetõségének kí sérletére, kalandjára invitál. (Kalligram Ki adó, 2009) Horváth Imre Vi lá gok ha tá rán (Füzi Lász ló iker köny vé -rõl) Füzi Lász ló új köny ve nem tel jesen váratlan fejlemény, pályája újabb szakaszában már eddig is meg figyelhetõk vol tak bi zonyos jelek, amelyek e fe lé a mû fe lé mu tattak egészében mégis fordulatot jelez. Az irodalomtörténész, aki a diszciplináris kötöttségeket a maga gya korlatában egy ideje már a la zább szer kezetû naplóformával ol dozgatta, most teljességgel kilép az iro da lom tör té né szi sze rep bõl, s egy sze mélyesebb, ugyanakkor mégis dis tan ci át te rem tõ meg ol dás sal kísérletezik. Saját múltja felé fordul, azt a vi lágot idézi föl, amelybõl jött, ám nem ön életrajzot ír: az én, aki itt megszólal, önmagát csak médiumként nyil vá nít ja meg, egy el múlt, vagy inkább elmúltnak érzett világ fölidézé sét vég zi el. Nem az én, ha nem az én ál tal meg tapasztalt s immár el tûnt, em lék ké lett vi lág meg je le ní té se a fontos számára. Az én csak közvetíti tapasztalatait, amelyek bár csakugyan az övéi, még is tõ le el vált kü lön en ti-

73 tást al kotnak: megrögzíthetõk, elbeszélhetõk. A könyv tehát egyszerre tartozik bele a nagy múltú s ál landóan megújuló vallomásirodalomba, amely a meg szólalásnak úgy ad keretet, hogy közben fölszabadítja a megszólalást a formai kötöttségek alól, s a magyar irodalomban komoly elõzményekkel bí ró szo ci og rá fi ai iro da lom ba. Aki tisz tá ban van még a tu dományos jellegû szo ci o ló gi ai mo no grá fia és az írói szociográfia összetartozó, de mégis lényeges pontokon különbözõ gyakorlatával, az elõtt vilá gos, hogy Füzinél ez a szo ci og rá fi ák ra em lé kez te tõ deskripciós for ma is a meg szólalás sza bad sá gá nak esz kö ze. A szub jektum, ha nem is ön magáról beszél, itt je len van: a le írt, meg jelenített világban ott van a meg jelenítõ is, a maga szükségképpen egyedi nézõpontjával, tapasztalataival, s nem helyezkedik bele a tudománynak csakis érvényességet meg célzó, kívülrõl figyelõ pozíci ó já ba. A szer zõ ed digi legszubjektívebb, ugyanakkor mégis alighanem leginkább tárgyias, objektív mûve ez: ar ról szól, amit a leg jobban ismer, jobban és mélyebben, mint bármelyik eddigi irodalomtörténészi témáját, s amely rõl autopsziás, mé lyen be lé je égett ta pasztalatai vannak. A szer zõ a ma gyar osztrák határ közelében fekvõ Lövõ szülötte, gyermekkora az ugyanabba a kistérségbe tartozó Fertõszentmiklóson telt, utópa rasz ti kö zeg ben. A vi lág, amely be be le szü le tett s amely meg ha tá roz ta eszmélése föltételrendszerét és lehetõségeit, már lényeges pontokon különbözött attól az életvilágtól, amelyet a népi írók szociográfiáiból vagy a történeti-szociológiai kutatásokból ismerhet az ez iránt ér deklõdõ. Ez már a hatvanas-hetvenes évek modernizációnak ki tett s be lülrõl is modernizálódni ( ha ladni ) igyekvõ utóparasztságának éle te, amely ben már je len vol tak a modernitás civilizatorikus ele mei, s amely a mun ka- és ta nulási lehetõségeken keresztül a modernebb kör nye zet hez is kap cso ló dott va lami kép pen: na pi érint ke zés ben volt vele. Alapjellegzetességét, közösségi fegyelmét azonban még erõsen õriz te, még fog ta tag jait. Errõl az életvilágról, kivált ennek nyugat-dunántúli vál to za tá ról ed dig ke ve set le he tett tud ni. A poszt né pi iro da lom, amely szo ci á lis ér zé keny sé gét már ré gen, s egy re ma ra dék ta la nab bul föl ad ta (szerepét csupán a nemzeti képviseletében vélve megtalálni), errõl az élet vi lág ról már ke ve set mon dott, sõt meg vallhatjuk tudomásul sem igen vet te. Ez már szá mára a kivetkezett, nem igazi fa lu volt. A ben ne élõk szá mára azonban az összetartó erõ még a (bom ladozó) hagyomány volt, s az egyén elõt ti fel adat ép pen a föl bomló hagyomány és a megnyíló modernizáció lehetõségeinek (és új típusú követelményeinek) valamiféle gyakorlatias összeegyeztetése lehetett csak. A váltás folyamata zajlott akkor, de az egyén még a ha gyományba tartozott bele, az építette föl személyes episztéméjét, alap ref le xe it, no ha a mindennapi kihívások már merõben újak és fe le más sá guk ban is von zó ak vol tak. A gyer mek Füzi Lász lónak a máig megmaradó emlékei, szociokulturális ta pasztalatai ezt a bomladozó, de alap szerkezetében még viszonylag stabil világot idézik föl belülrõl és kívülrõl. A hajdani résztvevõ és a mai mérlegelõ kettõs, de egymásba át meg átjátszatott nézõpontjából. Ez a nem kön nyû s nem ve szély telen ket tõsség a könyv szerkezetében és fölépítésében explicite is megjelenik, s már az al cím (Ikerkönyv) is er re a ket tõs ség re utal. A könyv ugyan is fragmentumok sorozata, de az egyes frag men tu mok nak van egy-egy tá vo lí tóbb, ref lex ív pár da rab juk is; ezek afféle magyarázó jegyzetek. Utóbbiakban a hagyományos irodalmi hi vat ko zás is sok szor je len van: kontrollként könyvcímek, bibliográfiai hivatkozások stb. lépnek be. De ez utób biaknak sem a tudományos hi vat ko zás a lé nye gük, ha nem az õket meg elõzõ fragmentumban leírt hajdani életmozzanat mai mérlegretevése vagy leg alábbis reflektálása. Az ellenõrzés és kiegészítés. A könyv szerkezete így kétszeres fénytörésben mutatja meg az elbeszélõ s elbeszélt ént. Egyrészt ma ga a fõ szö veg is fragmentált; az ív, ame lyet ki ad, frag men tu mok ra ta go ló dik szét, s ezt a tö redékességet a szöveg nem is akarja elleplezni. Másrészt még ezt a töredékekbõl összeálló narrációs ívet is mind untalan megtöri, késlelteti a frag men tu mok hoz tar to zó ma gya rázó-értelmezõ jegyzet. S ez a kettõsség a szer zõi ter vezés következtében ti pog rá fi a i lag is hang sú lyo zó dik: az an tik vá ból sze dett, szá mo zott elsõdleges szöveget mindig egy kurzív sze dés sel el kü lö ní tett, ki sebb betûfokozatú szöveg váltja, s a könyv e két fé le tipograficum fo lya ma tos váltogatásából épül föl. Az elbeszélhetõség lehetetlenségének beismerése s ugyan ak kor az el beszélés igényének jel zé se ez: tu da tos poszt mo dern gesz tus (mint pél dául a szerkezetében szótárt imitáló szótárregény). S mint ilyen, két ségkívül megvan benne a kortárs irodalomra való figyelés, az együttmozgás szándéka is (a szerzõ, civilben maga is az irodalom hivatásos figyelõje, folyóiratszerkesztõ!). De meg ítélésem szerint ennél a mintakeresõ megfontolásnál meghatározóbb és fon to sabb az a tény, hogy a föl idézni kívánt életvilág verbális fölidézése egyáltalán nem akadálytalan; hogy az el beszélõ én, bár saját haj da ni élet vi lá ga fak tu ma i ról van szó, ma sem ren delkezik egy olyan nézõponttal, amely lehetõvé tenné a ma ra dék ta lan meg ér tést, em be rek, dolgok, események egyértelmû értelmezését, megmérését. Ám mivel a fölidézés szándéka, az erre irá nyuló igény na gyon mély ben ne, a föl idézett élet vi lág pe dig, ha el is múlt, a sa játja, te hát be lülrõl és mélyen meg élt (vulgárisan fogalmazva: ismert ), a sa ját élet vi lág ere je és a szük ség képpen kor lá to zott ér vé nyes sé gû né zõpont kö zöt ti fe szült ség ter mé keny szö ve get ered mé nyez. A szö veg írói be csü le tes sé ge és a föl tárt sok fé le realitásfragmentum együtt mozogva megnyitják egy elmúlt, sõt el temetett életvilág leírásának, föl- és megidézésé nek iro dal mi le he tõ sé gét. A di vatszerû posztmodernséggel ellentétben itt nem a szö vegkombinatorika, az ilyen-olyan textuális alak zatok ravasz és ta lálékony permutációja érhetõ tetten, ha nem az el múlt, de föl idézni és megrögzíteni szándékolt életvilággal való találkozás mélyen emberi igénye. S ez az igény oly erõs, hogy az én, aki itt re alizálására tör, saját aktuális nézõpontjának korlátozottságát, e korlátozottság leleplezõdését is vállalja. A lé nyeg az em lékezés és a számvetés ak tu sa. Ám ép pen így (s ezért) az elmúltnak ez a fölidézése emberileg és tör ténetileg is hitelessé válik, a meg moz ga tott realitásfragmentumok szövedéke pedig oly erõs, hogy gazdag élet világot képes bemutatni. Egyik-má sik élet moz za nat nyilvános megvallása bizonyára nem is volt kön nyû, de ezek föl bukkanása is csak a szö veg hi telességét erõsíti. A könyv nagy ho za dé ka még sem a lelki élmények reprodukálásának körébe tar tozik: ereje inkább az egyedi élet moz za na tok ban meg je le nõ ál talá no sabb ér vé nyû szociokulturális ta pasz ta lat ban van. En nyi ben Füzi Lász ló ma is in kább kutató, mint író, s in kább szo ciográfus, mint alanyi meg szó la ló jól le het mind vé gig ma gá ról be szél, s ön arc ké pet is raj zol. De az, amit el be szél, s amit így föl tár és meg rögzít, tehát mások számára is értelmezhetõvé tesz, az csakis így, a sze mé lyes és az önreflexív meg közelítés kettõssége által lehetséges. A szociológia ugyanis, mai intézményesültségi szint jén, dur va, el nagyoló technikával dolgozva erre nem lenne ké pes, s fi nan szí roz ha tó igé nye sincs egy ilyen mun ká ra. Ma már nyil vánvaló, a tár sadalomtudományok a magyar félmúlt s je len ku tatásában megint, mint oly sok szor ko ráb ban is, nem tud ják teljesíteni elsõdleges kötelességüket, s sze re pük lé nye ge megint má sokra, más sze repek betöltõire marad. Ta lán megint az iro dalom lesz az úttörõ; Füzi László köny ve leg alábbis ennek lehetõségét villantja föl. De kér dés: mi lyen volt az az utóparaszti életvilág, amelyet a szerzõ gyer mek ko rá ban meg élt, majd ér tel mi sé gi vé vál va szük ség kép pen elhagyott, de amelyet mint köny ve is jel zi egy általán nem feledett el? Az élete része maradt, s ma is írásra kész te ti. A könyv anya gá nak rö vidí tett és zanzásított újrafölmondása természetesen itt nem volna cél szerû. Ez, ra dikális minõségromlás nélkül, aligha is elvégezhetõ feladat. Magam 73

74 inkább a könyvrõl szólva azt hangsú lyoz nám, ar ra irá nyí ta nám rá a fi gyel met, hogy a ben ne föl idé zett életvilág a rendszerváltás idején aktív társadalom egyik lényeges, ám még ma sem iga zán is mert, sõt szin te teljesen reflektálatlanul hagyott szegmensének megismeréséhez járul hozzá. Szo ciológiai ( mennyiségi ) szempont ból is, mentalitástörténetileg is, az az a ma is ér vényesülõ habitus felõl nézve is. Mennyiségileg is releváns ez a könyv, hi szen ez az utó paraszti, átalakuló világ impulzusaival a mai társadalom jelentõs részét determinálta. Na gyon so kan eb bõl a vi lágból vitték magukkal beállítódásaik alapszerkezetét, elõítéleteiket, vágyaikat. S a köz élet ala kulására is ebbõl a bomladozó, töredezõ perspektívából reagáltak. Ez pedig más felõl azt jelenti, a nemzedék, amelynek gyökerei e bomló tár sadalomba nyúlnak vissza, habitusszerkezetét tekintve is ennek a mára már el süllyedt világnak a meg ha tá ro zott ja. A vég sõ, ak tu a litásokra is magyarázatot adó pontig ugyan Füzi nem megy el, s az összképet olykor apró egyéni mitológiái (pl. a sport hoz va ló vi szonyának kivetítése) itt-ott esetlegessé színezik. Ám ezek in kább csak az össz kép hi telességét erõ sítõ egyedítõ színeket adnak az életvilág rajzához. Egészében elmondható, Füzi leírásai nem csak ak kor pon to sak és hi tele sek, ami kor az utó pa rasz ti vi lág fi a tal ja i nak min den nap ja it, vagy a civilizatorikus vív má nyok hoz va ló viszonyát rajzolja, bevallva például a te lefonálni nem tudást, a kol lektív té vé né zést stb. De ak kor is, ami kor mélyebbre, a habitus lényegét megtestesítõ mozzanatokra figyel. Akkor például, amikor a klasszikus úr ír példamondatra reagálva arról ír, hogy õ gyermekkorában nem akart úrrá lenni, de ta nulni nagyon is akart. Azaz a ta nulást, amelyet ambicionált, nem közege elhagyásaként, társadalmi értelemben vett megtagadásaként akarta megélni. Ez az általam most kinagyított gesz tus per sze a könyv ben csu pán egy ki csiny ref lexió, majdnem hangsúlytalan, s így semmiképpen nem valamiféle retrospektív szerzõi önfénye zés. (Ma na gyon so kan nem is igen ér tik ezt a be állítódást; atavisztikusnak hat.) De megjegyzésében a magam egykori (s Füzit igazoló) élményét, sõt nem zedékünk plebejus vonula tá nak jel leg ze tes beállítódottságát ismerem föl. Ez azonban nem csu pán a hû ség szubjektíve õszin te gesz tusa volt haj dan, de sú lyos (és sok mindent má ig szó lóan befolyásoló) illuzionizmus is. Ez az az il luzionizmus ugyan is, amely a mon dott nem zedék tagjait védtelenné tette a rendszerváltás va ló di di na mi ká já nak ide jé ben való fölismerésére, s amely nyilvánvalóvá tette, hogy a kései Kádár-kori intergenerációs mo bilitás, noha csakugyan emel kedést hozott, elkésett s lényegileg féloldalas volt. Ép pen a leglényegesebbet, az (ön)csalás nélkül szét nézni könnyedén lehetõségét de for mál ta. A nem ze dék tra gé di á- ja in nuce eb ben a beállítódásbeli illúzióban ragadható meg a leginkább. Ez a (tör téneti, s nem egyéni értelemben vett) il lúzió ugyanis természetébõl fa kadóan emberi energiát s hitet szolgáltatott valami olyasmihez, ami leginkább éppen erre a beállítódásra cá folt rá, s tet te val lóit balekokká. Ezen a tör téneti kudarcon pedig az sem vál toztat alapvetõen, hogy ez volt az a nem zedéki illúzió, amely mégis, mindennek ellenére is az utóbbi fél évszázad legnagyobb történelmi pozití vu ma it ered mé nyez te. Em be ri vé tette egy legalábbis problematikus fo lya mat ka rak te rét, a fo lya mat ban va ló rész vé telt s most hos szú idõ re eltûnik a magyar tör ténelembõl. Hogy va la mi lé nye ges (s nem csak a hat va nas évek utó paraszti világa) visszavonhatatlanul elmúlt, Füzi László is ér zi. Sõt, iga zá ban ez az él mény, ez a vesz teségtudat motiválta akkor is, ami kor köny vét meg ír ta. De, s ez jellemzõ rá, mindezt nem a má ra ki üresedett hajdani népiesség sztereotípiáiban ra gadja meg, hanem tu datos és módszeres kulturális tájékozódása következtében is az idegenségérzés klas szi kus író já nak, Franz Kaf ká nak önmagát kifejezõ víziójában. Idézi is (könyve fülszövegében, tehát hangsúlyos he lyen is) Kaf kát. Ön ér tel me zõ gesztusa világos: Kafka önmaga szétesésével kapcsolatos szavait a huszadik szá zad fel bom lasz tó haj la ma i ra vetítem rá:» a felbomlás úgy megy vég be, mint egy apo teózis, amikor is elszáll belõlünk minden, ami életben tart ben nünket, de miközben elszáll, emberi fényével még utoljára beragyog bennünket.«ez a fény nagy szüle im, sors tár sa ik, le szár ma zott ja ik alak ját ra gyog ja be, s mond juk így, a kö zös sé gi élet szét bom lá sát vi lá gítja meg. Ez az op ció, amely Kaf kát, az az egy mai kul turális ikont választatott vele egy merõben más életvilág jellemzésére, nem pusztán mint re torikai elem, mint ön kifejezési segédeszköz értelmezhetõ. A felhasználható minta, a kafkai me ta fo ra sa ját ha tókörén be lü li pon tos sá ga ter mé sze te sen jól jön ne ki, de ez egy ben az át nem látott, de mélyen át élt sze mélyes életvilág mitologizálásának lehetõségét is megadja. Azt ugyanis, amit min den tudásom ellenére nem tudok tel jesen meg ér te ni, vég sõ lé nye gé ben fogalmilag megragadni, de fontosságában bizonyos vagyok, ha másként nem, leg alább mi to ló gi a ként megrög zít he tem, ma gas ba emel he tem. Ez a le hetõség, mint a történetileg behatárolt egyén számára mindig, e speciális alvilági összefüggésben is mû kö dik, s re to ri ka i lag ma gá ba in tegrálja az egyéni élet szét tartó-esetleges tapasztalatait. Értelmet, utólagos elismerést ad nekik. Minden igazi mûalkotás egy kudarc szubjektív elismerése, a korlátozó létezés tu domásulvétele. Úgy hiszem, s ezt di cséretként mondom, ez esetben is er rõl van szó. Az alap képlet ugyanis mindig azonos. El kell ismernem korlátaimat, hogy leg alább azo kon be lül szabadon mozoghassak, hogy legalább e tör té ne lem te rem tet te kor lá to kon belüli tér átláthatóvá váljék számomra. Füzi Lász ló ami kor a tu dományból a vallomásirodalom számára is adódó keretei közé hátrált vissza, ezt a személyes, de valamennyiönkre érvényes kudarcát ismerte el, s azokkal a le hetõségekkel élt, kitûnõen, amelyek az így meg nyíló összefüggések közt csakugyan el beszélhetõkké váltak. A Világok határán alighanem eddigi leg jobb, leg fontosabb, érvényességében mes sze önmagán túlmutató könyve. Jó val több s más, mint (tör téneti) szociográfia, de olyanként is helyt áll, s aki majd egy össztársadalmilag is fontos nemzedéki útkeresés meghatározottságaira lesz kíván csi, az is sok mindent ebbõl a könyvbõl érthet majd meg. Szubjektíve pe dig tisz telgés ez az elõ dök, a mun ka ál tal föl õrölt s név te len ség be ta szí tott nem ze dé kek emberi teljesítménye elõtt belehelyez ve õket egy olyan szö vegtérbe, amely a mai vi szonyok determinálta olvasás által is láthatóvá teszi azt, amit (s aki ket) egyéb ként bi zonyosan nem lát nak a mai magaskultúra ste ril textualizáltságában élõk. A könyv metaforikusan szól va le letmentõ írói régészkedés és kulturális közvetítés. Egy elsüllyedt világnak az emlékezet terébe való beemelése. (Kalligram Ki adó, 2010) Lengyel András Ön meg ha tá ro zás (Sza kács Esz ter: Víz re írt) Az 1964-ben Pé csett szü le tett költõ hatodik könyve húsz év és öt karcsú, mégis súlyos, az önkínzásig igazmondó verskötet (Halak kertje, 1993; Sülylyedõ Atlantiszom, 1995; Másik hely, másik idõ, 1999; Álombeszéd, 2002; Saudade, 2006) lí rai esszenciája. Ritka tünemény, hiszen a híg be szédû szövegelés korában a költõ verset ír, mondhatni árral szemben úsz va, a hi telesség, a mélység és a lí rai kon tinuitás jegyében mer és tud pontosan fogalmazni. Módszertana sze rint ez a lí ra fon tos szá lakkal kö tõ dik az új hold s ki emel ten Pi linsz ky Já nos egy szer re for ró és va cog ta tó lét iszo nyá hoz, így ah hoz az eg zisz ten cia lis ta bor zon gás hoz, amely a vi lág egé szét, an nak té nyeit és tárgyait leltározva minduntalan túllép a lát ható és tapintható valóságon. Va gyis Várady Szabolcsot idéz ve egy más mel lé ke rül a kül világ pontos, szin te ne utrális megfigyelése és 74

75 az ál talános hiány megjelenítése, létrehozva a nemlétezõben való lé tezés, a lé tezõben való nemlétezés paradoxonát. Sza kács Esz ter pa radoxonjai azonban, érdemes erre is felfigyelni, más jel legûek, mint a kettes szám rendszer nul la és egy ál lapotaival, igennel és nem mel, az igen nemjével és a nem igenjével elõállított Pilinszky-féle szókapcsolatok és mondatkötések. Nincs szó ugyan is va lamiféle evangéliumi esz té ti ká ról, men nyet és pok lot ma gába foglaló világátélésrõl, a nyelvi tu datosság olyasfajta drámai logikájáról, amely Pi linszky költészetét jellemzi. Szakács Eszter szorongása, ha rokona is az elõb binek, többnyire más utakon jár. Közlendõinek jellege jóval hétköz na pibb. A pon tos egyé nítés következ té ben ke rül kap cso lat ba (s er re érdemes fölfigyelni!) nemzedékének tipikus életérzésével, azaz a semmi hidegével és a létezés árvaságával. Az indulás verseiben már tetten érhetõ, hogy e líra (mint an nak idején a fi atal Takács Zsuzsáé) alapvetõen szo mo rú. Ezt az élet érzést újjászülni, hi telessé tenni, mert mit tegyen a költõ, ha történetesen szomorú, holott errõl az érzésturmixról szinte mindent tudunk, valójában alig valamit, szóval mit te gyen a köl tõ, ha épp ezt az érzést kívánja megörökíteni? Sikamlós té ma, iga zi láp vidék, mely elnyeléssel fenyeget. Szakács Eszter azonban tud va la mit, ne ve ze te sen azt, hogy a fen ti ér zés rõl nem kell be szélni. Nem be szélni kell róla, ha nem korszerûen kifejezni. Például így: Halvány pezs gõszín keleten az ég alja. / A hold át tetszõ, egyetlen buborék. / Só hajt az ár vácska, de senki sem hallja. / Szirma álom tól ka rikás-lila még. Hajnal). A megfigyelés élessége már ön magában is jelez egy fajta kiszakadást a közhelyvilágból. Különbözést a tucat tól. A kü lön bö zés pe dig a meg szokottnál mélyebb belsõ életre hív ja fel a fi gyelmet. Példázhatja ezt a ka vicsgyûjtõ gyereket versbe fotografáló Emlék aláb bi rész le te: Az is kolában néha kézbe vette / õket, óra közben is a pad alatt, / s de rûs for má jukat vé gigkövette / ujjbeggyel, boldogan, mint a vak. A kincs ként õr zött ka vics mint a vi lágmindenség vigasza gyógyítgatja a pad alatt matató gyerek árvaságát. Ez a kavics, ha tá voli rokona is Pilinszky témájának ( A tengerpartot járó kisgyerek / mindig ta lál a kavicsok közt egyre, / mely mind öröktõl fog va az övé, / és so ha sen ki má sé nem is lenne Egy szenvedély margójára), mégis más. Kevésbé drámai, meghittebb, hétköznapibb. Ezt nem hajítja el a tulajdonosa, erõt merít be lõ le. A szo mo rú ság ap ró szer tar tása, a ka vics si mogatása, kibékülés az érthetetlen, de mégis gyö nyö rû sé ges létezéssel alighanem fontos jellemzõje Sza kács Esz ter köl tészetének, melyben a lá tási és tapintási érzék, miképp az in du ló Oravecz Im ré nél (Héj), ugyan csak fon tos sze rep hez jut. A Saltcoats ha son ló an s még is kü lön bözõen a korábban emlegetett fejleményektõl igazi objektív vers, amelyben a lí rai én szin te tö kéletesen feloldódik a valóság megfigyelésében, hogy az tán pa radox fordulattal a külvilág akar va aka rat lan is a bel sõ ma gyarázatává váljon. A bazaltpadról / viszszahúzódott a tenger. / Al gás szik lák, ferdén kiálló, / iszapos kõ lap ok köz ti mélyedésekben / fehéren csillog a víz. // Las san, / meg-meg csúszó sarokkal járok köztük, / kutatva beléjük nézek: / evic kélõ kis rákot, / bar nára pácolódott fa darabokat, / tengeri csillagot, / ujjnyi rést nyitó kagy lót lá tok, // és mind egyik ben ott van / a ko rán fel jövõ hold. A vis sza ma radt vi zek ben rejlõ élet fölfedezése szinte kozmikus betekintést kínál az idõ titkaiba, ahol Schellinget idéz ve az ob jektív világ és az in telligencia két órához ha sonlít, amely kü lön-külön mûködik, semmit sem tud egy másról, mégis ugyanazt az idõt mutatja. Szakács Eszter költõi indulásának foly ta tá sa a Sül lye dõ At lan ti szomban, majd a Másik hely, másik idõ és az Álom be széd kulcs ver se i ben (csakis ezeket közli a válogatás) a már ki taposott ösvényen, a bejáratott lo gi ka men tén ha lad. A sze mé lyiség ezek ben a ver sekben láthatóan elfogadja, mint valami köpenyt ölti magára esendõségét. Az Egy han gya is erõ sebb párrímeiben így: Áttetszõ vagy, lá tom a csil lagokat mögötted. / Törhetetlen üveg, oltalmaz a tested. // Kampónyira tömörülsz össze minden este / világom közepébe beleverve. // Rád akasz tom a kel mét, me lyet az nap szõt tem, / s az egy hely ben függ ve marad a levegõben. // Mért fontos az, hogy lé tezel-e, ha éjszaka / megtartasz a sem mi fö lött, éle tem fo gasa? A köl tõi kép itt a má sik sze mély ál tal meghatározott én közérzetét modellezve a lé tezés totális bizonytalanságára döbbent. A létezés tériszonyát csitító biztonság természetével ismerkedünk. Kétes biztonság ez, hiszen min den történés az ûrben ját szó dik, ahol nincs fent és lent, min den tör ténés viszonyla gos, így ma ga a biz ton ság is. S ezen a pon ton ta pinthatjuk ki e líra drá mai lényegét, a nõi világátélés tétova, mégis cél ba ta láló kapaszkodását a másik nem lé legzõ biztonságába. Tagadhatatlan, hogy a fo lyamatosan változó létezéshez a lírai alany vi szonya passzív, mint ez ki tûnik a következõkbõl: A kezemben könyv. Aközben / íródik, hogy ol va som. / A sza vak ki mondhatóvá / válnak a pa píroson. // Így múlatom nap ja im / fa liszõnyegébe szõve / Is ten nel szem közt füg gök én, / az egyszarvú hölgye. A tárgyiasult szenve dõ én nem ak tív ala kítója sorsának. Passzivitását mint kívülrõl beléhelyezett sor sot, ti tok za tos vér ta nú sá got definiálja: Borjaikkal letérdelnek / elém a szar vas ünõk, / és a szö gekkel átvert / testû nagy ju harfák / vértanú hom lo kuk mezítlen / bo kámhoz lehajtják. (Egyszarvú hölgye leszek) A könyv höz ta pa dó je len tés ré te gek (a lét mint ön magát író könyv, az én mint a ked ves ál tal ol vasott könyv) ugyan csak az én tár gyi a sí tá sá nak lírai kifejezései. Az én a maga paszszivitását, áldozati helyzetét az Elveszed tõ lem az arcom-ban, mint vá dat fo gal maz za meg: El ve szed tõ lem az ar com, / hunyt szem héjad mögé zárod. / Kikkel va gyok itt együtt, kikhez fûz éle ted és halálod A vád, mely tá volból visszhangozza Pilinszky pa na szát: Csak há nyó dom hát ágya mon / és be léreszketek, / hogy kikkel is zabáltatom / a szívverésemet! (Parafrázis), nem kap csolható a meg váltás eszmeköréhez. Szakács Eszter ezúttal is megmarad a konkrét élet helyzet tényeinél. Akkor is, amikor a tagadást átfordítja az egyes szám má sodik személynek címzett felszólításba: És mégis, még is, ol vass el! / Min den be tûm fel izzik elõtted. / E fény nél tán meg láthatlak, / még mielõtt becsukod a könyvet. Az idé zett vers ben (és az e té makört foly tatókban) a szerelem megtar tó erõ ugyan, de a nõi én min den vá gya ko zá sá val együtt is kép te len fel ol dód ni, be le si mul ni a te rem tés harmonikus rendjébe. Az én a nemi sze re pek ál tal de ter mi nált sors ke re teit fe szegeti: Szabadon szeret és gyûlöl, / de tet teinek következményeit én vi se lem. A sze mé lyi ség nem ér zi állandónak magát, a meg nem szült létesélyek millióinak emléke folyamato san kí sér ti: Most vér díj ként kell az õ éle tü ket él nem. / Vis sza von ha tat lan átok: min dennap más vagyok. / An nyi arc kö zött nem is merhetek magamra, / belehullt az õsanyagba, mely bennem ka va rog. (Vis sza uta sí tott õs anyaság). A nõiséghez való viszony mint kozmikus ítélet értelmezõdik. A kö tet zá ró ver sek (Saudade) a ko ráb ban le zaj lott ön meg ha tá ro zá si küzdelem drámai sötétségének elfoga dá sát, be ren de zé sét je len tik. A pas szív én, a lá zadó én rettentõ csöndjé vel, a nyit ha tó-csuk ha tó ál mok jelentését kutatva (Labirintus) ma gától ér tetõdõ módon kanyarodik el a korábbi vershangtól. Az én kihátrál a tör té net bõl, hogy a so ká ig bé na ságra ítélt, ge rincbetegségben szenvedõ Elizabeth Barrett-Brownig Por tu gál szo nett je i re utal va te kint sen vis sza önmagára és a szerelemre mint képzelgésre: de tudom, bár hol vagy, nem jut a szó oda, / és nem te csak a víziók so ra / lesz tár sam hos szú esz ten dõ kön át. A stílusimitáció bizonyos fogásait fel használó versben (Saudade) két költõnõ, két szere lem, múlt és je len ta lál ko zik. A mû velt sé gi anyag, il letve a mí tosz mint vi lágmagyarázat és példázat versbe emelése az életanyag kihûtésének, objektiválásának lehetõségét kínálja (Loadameia, A lémnoszi nõk, Odüsszeusz hazatér). A mód szerrõl so kat árul el a Lótuszevõk befejezõ strófája: Másokhoz nem mérve, de a ben nünk zaj ló tör ténetekkel azonosítva magunk, / hullámtalan, fekete víz re írunk, min den re és sem mi re 75

76 se ké szen, / mi közben valaki mintha végig nevetne bennünk. A vershang változása, amelynek egyik katalizátora Jannisz Ritszosz le hetett, lehetõséget ad a ko rábbi versfegyelem lazítására, ért ve ezen a szabadvers hos szú versmondatait, az élõbeszédhez közelítõ na gyobb lé leg zet meg ta pasz ta lá sát. Más ként fut nak ezek a ver sek ugyan, de nem nél külözik a vers-én mélyre ható, ontológiai jellegû megfigyeléseit, mi több, le hetõséget kínálnak arra, hogy az én be leélje magát bizonyos szerephelyzetekbe. Talán életálmot bo csá tot tak sze mem re a Moirák? / Látom a város délidõben izzó, fehér házait, / a szolgálók rituális árnyjátékát a kü szöbön (Életjelek, halálnapok). A vers hang vál tozása alapján még nem le het tud ni, hogy ho vá fog megérkezni ez a líra. An nyi azon ban bi zonyos, hogy vég sõ igaz ságot kutató elszántsága újra meg újra fel veti a kérdést: lé tezik-e megnyugvás? Kibékülhet-e a szel lem a hi ánnyal, a kozmikussal? Valóban menthetetlenül céltalan és hi ábavaló a létezés? Az Is ten cí mû két so ros sze rint Kocsmai céltábla, / lóg az örökkévalóság falán. Ugyanezt a témát a kötetzáró vers (Holt nyel ven) így ér telme zi: Így fog nak õk az ég be men ni, / mert az ég ben nincs sem mi, / s amit megtanulnak, az annyi: / ho gyan kell a sem miben lakni. Szakács Eszter semmi élménye mögött a de presszió mint istenhiány (Pilinszky) folyamatosan je len van. Ugyan ak kor e lí ra sö tét napja paradox módon mégis világít. Ha más hogy nem, úgy, hogy a köl tõ nem elég szik meg az itt és most tu dásával. Versmozdulatai átnyúlnak létezésünk megszokott dimenzióin. Talán abba az ismeretelméleti dzsungelbe, amely a va lóságot egy másik va lóság útjeleként értelmezi. (Jelenkor Kiadó, 2009) Baán Ti bor A víz íze (Mé szá ros Urbán Sza bó Gá bor: Nemmozgó) Mé szá ros Urbán Sza bó Gá bor elsõ kötete 2009-ben jelent meg az Or phe usz Ki adó nál. A szer zõ no vel láit egyik re cenzense a kortárs magyar próza aktuális irányaitól eltérõ, egyedi han gú és te matikájú szövegként jellemzi. Az észrevételekkel részben egyetértve, a gondolatmenetet tovább folytatva megállapítható, hogy a szóban for gó kö tet egy ko rábban erõs modern magyar irodalmi hagyományt éleszt fel. A ten gerrel való találkozás, a Nemmozgó határozott motivikus bá zi sa Márai Sán dor, Kosztolányi Dezsõ vagy éppen Mol nár Fe renc prózájának karakteres jegye. Hozzá kell azon ban ten ni, hogy ez az uni verzum erõs geo mor fo ló gi ai be ágya zott sága mi att ter mészetszerû módon van jelen a kortárs magyar nyel vû iro dalmakban is. Ehelyütt fel tétlenül meg kell em líteni a vajdasági szerzõ, Tolnai Ot tó erõ sen to pográfiai meghatározottságú prózáját. A tengerhez olyannyira kötõdõ Tolnai-szövegek is szívesen idõznek az õselemként, öröktõl je len va lóként létezõ Thalassa és modern metamorfózisai (pl. az Adria) világában. Gondoljunk csak az éppen a Mû hely fo lyóiratban közölt tematikus Tenger blokk írá sá ra, a nem rég kötetben is megjelent Világítótorony eladó cí mû re. A ten ger nek eg zisz tencialista filozófiai ihletettségû példái ismertek. Camus Közöny vagy Robbe- Grillet A kukkoló címû regényében a ten ger mint az el mosódó határok, a kontemplatív szemlélõdés, az õsmítoszok te repe jelenik meg, ahogy hasonló mo dellekkel dolgozik az Adriáról ugyancsak szenvedélyes scriptorként író Claudio Magris is. Magris es szénovellái, regényei (Kisvilágok, Vaktában) e szövegvilág eszmetörténeti iskolázottságú pél dái. Ez a te ma ti ka és prob lé ma ke ze lés, világirodalmi és filozófiai kimunkáltság jel lem zi Mé szá ros Urbán Sza bó Gábor novelláit. Kötete a szóban forgó ha gyo mányt fi no man és sok ol dalúan, szigorú strukturális rendet tartva idé zi meg. Szer zõje jól ismeri, kézben tart ja e motivikus ho rizont szálait, fi noman és érzékenyen idézi, teremti új ra ezt a vi lágot. Teszi ezt mindjárt a kötetet indító novellában (Tenger), ahol a ten ger ar chaikus közegként, a határok, elhatárolások sokoldalú közege ként je le nik meg. A Nemmozgó kötet tengere olyan ozmotikus jellegû, ha tár nél kü li sé gük ben is ha tá rokat sza bó, a ha tárátlépést megengedõ kö zeg, amely a kí sérteties szépirodalmi ha gyományának is tágas te repet kínál. A Bacchus húsá-ban a für dõzõ férfi alakja, vízparti élményei, éppen ezek a hét köznapinak tûnõ jelenetek válnak félelmetessé, a közeg olyan atmoszférát teremt, amelyben állandóan a kísérteties nyomasztó elõérzetét sejt jük. Más hol (Szomj) a víz ép pen a vá gyott ide ális élettérként rögzül, dinamikus, mindent uraló, mindenhová be férkõzõ közegként. A novella, amelynek alapélményét a víz jelenti, szövegszerûen is a magris-i, ca mus-i tengerképzetek közelében marad. A Közöny is mert ci tátumaiban a tengerparti jelenléthez nyugtalan, felkavaró érzetek kapcsolódnak, míg a ringató, komfortos, magzati állapothoz hasonló élményt a tengerben találja meg Mersault. Lásd: A ten gerár, úgy hatolt belém az alvó nyár cso dá la tos békessége. A Szomj tengere hasonló, dek laráltan mitikus közeg: Tenger, az tán a ten ger cso dái jöt tek, de a ten ger édes volt, nem sós, kris tálytiszta, végtelen, éltetõ encián magzatvíz, ami ben úsz ni egyen lõ volt él ni belõle, de leginkább élni általa, vízzé változni, elvizesedni, átlátszóvá, könynyûvé, erõssé lenni, érezni mindent, ami e fogy hatatlan kiterjedésben történik, egy tonhal gondolatát A víz tehát varázslatos médium, amely egy másik szövegben (Laura eltûnt) mint az ér zékelés más dimenzióit megnyitó köz tes tér je le nik meg. A no vel lákban idõ rõl idõ re fel bukkanó víztömeg zselészerû, áttetszõ matéria, amely átvezetett az érzékelés eddig észleletlen vi dékeire. Mészáros Urbán Szabó Gá bor pró zá ja az em lített hagyomány sok szem pontját igyekszik játékba hoz ni, ez a ki munkáltság legtöbbször kö vet ke ze te sen és fi noman kidolgozott történeteket teremt, ám néha ez a te oretikus háttér ráül a szövegre. Ez volt az ér zésem a Sirályzajt ol vasva, a ha lott ro varokról álmodó hõs az átváltozás hasonlóan szétírt problematikájához nyúl, talán túl ságosan is didaktikus módon. A Nemmozgó novelláinak másik nagy té mája a határok, elhatárolás, elzártság formái. Ez persze nem idegen a vég telenségében is el határoló ten ger szép irodalmi reprezentációitól, valójában része, kiegészítése a halmaznak. Mészáros Urbán Szabó Gábor rövidtörténetei ezzel az egyrészt kul tu rá lis, tör té nel mi ka rak terû, más részt ar chaikus és kontextusmentes tér rel dol goznak, határvonalai kö rül mo zognak. Ahogy a Démonüreg cí mû szö veg a gó tikus regények, bûnügyi történetek szerkezeti és hangulati elemeit használja fel remekül, úgy a Rács in kább a le csupaszított környezettel, az elnéptelenedõ disztopikus tér rel dol go zik. A vég te len, si vár kör nye zet ben ját szó dó szi kár, szûkszavúan narrált történetbõl a mindenkori határokat direkt módon megjelenítõ struktúra, a posztmodern történelemreprezentáció kedvelt formája bontakozik ki. A negatív utópiákat idézõ táj áb rá zo lás akár J. M. Coetzee imaginárius dél-afrikai helyeit is eszünkbe jut tathatja. A Rács még sem ide gen olyan mó don a ma gyar kor társ ha gyomány tól sem, hogy egyet len mi tologikus, korba ágyazatlan történetben ugyan, de a fon tos történeti struktúrák, ge nealogikus formák elmondására vál lalkozik. Teszi ezt úgy, hogy a mesterséges határvonalat soha át nem lépõ szomszédok világirodalmi kontextusokkal erõsen telített archetípusainak panoptikumából válogat, idézi meg alak jait. A Rács az egy mástól fallal el választott szomszédok történetét eb ben az õsi, mi tikus, meghatározhatatlan idõdimenzióban játszódó világba ren de zi. A ha tá ro kat meg szün tet ni vágyó szereplõ a térképrajzolás gesztusával kívánja birtokolni, legyõzni, áthágni a teret, a sza badulás lehetõségeit azonban a térképlap határvonalai keretezik, a rács öröktõl fog va létezik, határai a végtelenbe tartanak. A rá cson ke resztül sakkozó, szeretkezõ, ebé delõ embereket ebben a sokfajta elõszöveget idézõ poszt modern mítoszban csak nevük kez dõbetûjével jel zik. A Kaf ka-re mi nisz cen ci á kat idézõ hõ sök tör té ne te a kö tet tu datosan építkezõ, jó tempójú szövegei közé 76

77 tartozik, a letagadhatatlan pretextusok játékba hozásával sem kelti a túlírt ság, mo do ros ság ér zé sét. A fa lak modern történetelemben, történetekben ját szott sze repe, a határvonalak, megmagyarázhatatlan és abszurd el határolások rendszere ugyancsak ebbõl, a ne ga tív utó pi ák ele me i bõl épü lõ vi lág ba ve zet. A tör té net a há zasságtörés, titkok és elhallgatások, ahogy a rácson keresztül zajló szexuális aktus képével a népi kul túrával szimbiózisban lé tezõ szépirodalom ismert történeteit idézi. Chaucer vagy Boccaccio na gyon ha son ló je le ne tei vagy Muhammad an-nefzawi Az il la tos kert címû erotikus enciklopédiájának vi lá ga per sze csak né hány pél dá ja ennek a gazdag szövegtengernek. A Mészáros kötetét ajánló egyik internetes könyv fi gye lõ ol dal rö vid impresszumában az elõképek között Bruno Schulz iro dalmi hatása is felmerül. A 20. szá zad el sõ felében alkotó lengyel szerzõ prózája több ponton kapcsolódhat a Nemmozgó szövegeihez. A ma gány és az una lom po étikája Schulz no velláinak gyakori építõköve, nem is szól va ar ról, hogy a Mé szá ros által szívesen használt átváltozások formái a lengyel no vellista prózájának is alap élményei. Schulz próbabábui az élet telenség, mozdulatlanság szimbólumai, ez a statikusság, változatlanság sokszor uralja a Nemmozgó történeteit. Bruno Schulz egyik remek történetében (Csótányok) a csó tánnyá változás szertartása modern rítusként áll elõt tünk, ilyen és eh hez ha sonló átlényegülésekkel van tele Mé száros Urbán Sza bó Gá bor pró zai vi lá ga. Szövegei mintha a mítosz trón fosztását haj tanák végre, elemeire bontják, domesztikálják, de talán csak azért, hogy mo dern vál tozatukban is az õsihez va ló vis szatérést erõsítsék. A kötet hõseit végig ez az archaikus állapot iz gat ja, cél juk a szim bi ó zis, még is húsba vágó rítusokkal kísérleteznek. A testhatárokat újraértelmezõ, a természettel organikus egységben levés ideáját megszállottan követõ alakok az õsi di menziókba gyakran brutálisnak tet szõ ak tu sok kal vis sza té rõ hõ sök. A novellákat olvasva az az érzésünk, hogy a hi ányzó kötéseket csak erõszakos, saját testüket és testképüket romboló módon hajthatják végre. A Bac chus hú sa fõ hõ se szõ lõ tõ ké vel forrasztja össze magát, az Angyalméreg bizonytalan identitású és formájú an gya lá nak szár nyai pe dig ta lán nem is azok. Ta lán csak jel képek, vagy ép pen egy né hai, bol dogabb idõ csonka maradványai egy büntetését töltõ tes ten. A hõ söket szenvedélyesen érdekli saját testük, amelyre sokszor idegen burokként, testrészeikre pedig elszabaduló organizmusokként tekintenek. A kar narrátorát is saját teste érdekli leginkább: Nem kevesebbet jelent ez számom ra, mint a kö zeg be tetõzését, amelyben a félelem sokkal otthonosabban áramolhat. Az ál landó önmagukra reflektálás ellenére is úgy tûnik, Mészáros Urbán Szabó Gábor alakjai mégis végtelenül fogadják meghatározottságaikat, nem kér dez nek, csak lé tez nek. Eb bõl a szempontból és talán egyéb ként is a kötet legerõsebb írása a már említett Bacchus húsa, amely az em lített erõs tematikus vonalat, a magányt, mint a csend és a moz dulatlanság immanens al kotórészét járja ismét körül. ( Be tört vé gül a nyár, és el hozta a ma gányt. ) De eh hez a prob lémafelve tés hez kap cso ló dik a Szim met ria hõ se is. Az ön ma guk ba vis sza té rõ tör té ne tek ha gyo má nya a má gi kus realista próza kezdetet és véget összefor rott sá guk ban lá tó tör té ne te i nek lehetõségei felõl is értelmezhetõ: Én is így vol tam, a ma gány, mint egy sikeresen beültetett szerv, hangtalanul és jól mû ködött bennem. Az írások környezetet, a természetet és a beépített kör nyezetet egyaránt ez az organikus lük te tés jel lem zi. A Szimmetria, a Sötétnövény és a Zu hog e fel fogás jól sikerült, finoman kidolgozott példái. A Sötétnövény közvetlen utalásként ezt a tö rekvést mottójával is erõsíti, a Paul Celan-idézettel, amely az érinthetõ és érinthetetlen problémáit tematizálja. A kö tet, bár ezt nagy vonalúan és fé lig-med dig ész re vét le nül te szi, a novellák laza összetartozásának, egybeolvasásának lehetõségét is fenntartja, bár ez az ol vasási mód diszkréten háttérben marad. A Sötétnövény szereplõje a Bacchus húsának szi nopszisát olvassa az újságban, a legtöbb szövegben ugyanazok a típusok bukkan nak fel, az egy mást foly tató történe tek il lú zi ó ját kelt ve. A gesz tus ta lán azt sej te ti, hogy a kö zös ima ginárius horizontban a dolgoknak el várhatóan valamilyen struktúrába kell rendezõdniük, a (poszt)modern ol vasási lehetõségekbõl szabadon válogathatunk. A no vel lák lát ha tó tö rek vé se, komoly szándéka a negatív utópiák nagy té máinak és sémáinak felvillantása. Hõsei az utazás, utaz tatás, helyben ma radás tartományában léteznek, a szö ve gek nar rá to rai iden ti tá su kat komoly világirodalmi elõképekbõl formálják. Viselkedésük nagyon hasonlít akár a már idé zett Coetzee hõ seinek cselekvéseihez. Közülük is elsõsorban a Michael K. éle te és ko ra címszereplõje mo zog így sem mit nem ért ve, ön maga után ku tatva a civilizációba vetetten, a technicizáltság kü lönbözõ fokozatain, majd végtelen, kietlen, tágas tájakon utazva. Ezt teszik Mészáros hõsei, a Szomj és a Laura eltûnt narrátorai, akik az észrevétlenség, kényszerû utazás toposzaival találkoznak. Az ál lan dó útonlevés, bár ez esetben idé zet a Szomj ból, akár szó szerinti felidézése, vagy éppen pa rafrázisa le het Mé szöly Mik lós egyik prob lémafelvetésének. Az átmenetiség, köztes ség, úton le vés nem csak Mé szölynél, Mé szá ros Urbán Sza bó Gá bor nál is gya kori létezési mód, általa a szövegek hõ sei sa ját élet lehetõségeik lecsupa szí tá sá nak rí tu sát hajt ják vég re. Alakjai ezeken a letisztuló pályákon mozognak, a civilizáció elõtti vagy éppen utáni, animális jegyekbõl építkezõ szöveghorizont darabjai koherens szö veg vi lá got hoz nak lét re. E témának a kötetben a Szomj az egyik legjobban sikerült darabja. Mé szá ros Urbán Sza bó pró zá já nak a moz du lat lan ság, vál to zat lan ság, érinthetetlenség gnoszeológiai, poétikai vi szonyrendszerei otthonos szcénái. Egyik alap helyzete a természet és az em ber kap csolata, amely átjáróul és ürügy ként egy aránt szol gál. A no vellák gya ko ri meg ol dá sa, hogy egy rögzített, statikusnak hitt pozícióból, jelenetbõl hirtelen nyílnak meg újabb és újabb vi lá gok, tér és idõ vi szonyait sza ba don ke zel ve. Ter mé sze tes, hogy a cím adó novella, a Nemmozgó elpusztított sáskájának léte a negatív vég te len, de az is, hogy a szö vegek bel sõ rit mi ká ját a tem pó vál tá sok, gyor su lá sok, las su lá sok ha tá roz zák meg. A tör ténetek gyakori térformái a nyílt tér sé gek, ezek el lenpontjaként néha felsejlenek a kísérteties üregek, barlangok, egy hamvasztó, egy lépcsõ ház és más rej tõzködésre alkalmas he lyek. A tör té ne tek ked velt nap sza ka a me ne kü lés re al kal mat lan kö ze get jelentõ tûzõ nap, vagy a mesterséges fényektõl is elzárt he lyiségek éjszakája. At moszférát a természet kenetteljes csend je te remt, se gítségével ez a próza elhatároltságaink börtöneire és a ter mészetbe vetettség kiszolgáltatottságára egyaránt figyel. Mé szá ros Urbán Sza bó Gá bor kö tetében az imaginárius szövegtér minden jel lemzõjét és kellékét is megta lál hat juk: tü kör ben ön ma gunk ra ismerés, misztikus vonatút, szeméttelepek és kísértetvárosok közt bolyongó hõ sök. Pró zá ja a má gikus realizmus és a mo dern ne ga tív utó pi ák fontos elemeibõl merít, miközben az identitáskeresés erõs egzisztencialista in vencióival is számol. A végeredmény iz galmas olvasási tapasztalat, az ol vasótól szigorú figyelmet követelõ szövegekkel. (Orpheusz Kiadó, 2009) Kovács Krisztina (Újra)alkotni Nõ, tü kör, írás. Ér tel me zé sek a 20. szá zad el sõ fe lé nek nõi iro dalmá ról. Szer kesz tet te Var ga Vi rág, Zsá vo lya Zol tán (nõi rekon I.) (1) Ki indulópontok. A 20. szá zad elsõ felének az eddiginél érdemlegesebb, rész le te zõbb kul tu rá lis ta nul mányo zá sa több fé le al ter na tí vát kí nál kiindulópontul, amelyek egyike lehet a nõi iro dalom elõtérbe állítása. Szerencsésebb volna ezt persze in kább gender ala pú irodalomértési stratégiá nak hív ni, hi szen az adott és az azt követõ korszak értõ irodalomszem- 77

78 lélete nemcsak az írónõk marginalizálására tö rekedett, hanem bizonyos férfiszerepeket, férfiak által írt mûveket is ki rekesztett. A modernitásban az ad dig ha gyo má nyos nak tû nõ fér fi as ság esz mény szin tén vál ság ba jutott, az orvosi és hisztériadiskurzus õket ugyancsak érintette, a fajok kifáradásáról szóló tanok fõszereplõi többnyire férfiak voltak, akik ebben a kontextusban dekadensként (degeneráltként) mutattattak fel. Min den esetre a szá zadelõn jóval több elõítélettel kellett szembenézniük a nõknek, mint a fér fiaknak, nemiségüket alapul vevõ diszkrimináció érte õket, s kérdésként me rül he tett föl az is, hogy mi lyen nyomokon haladva tájékozódjanak fe lõ lük, mi vel gyak ran a kri ti kusnõk sem kí mélték nõi társaikat, nem különbözve ebben férfi kollégáiktól. Né hány ös sze fog la ló iro da lom törté net ke let ke zett a kor ban, amely ki fe je zet ten az író nõk élet raj zát és mûveiket tárgyalta, ezek hasznosnak bi zo nyul tak a fe mi nis ta ér tel me zõk számára is, hiszen az elõb biek némely meg ál la pí tá sai mint egy ki in du lá si pontként találhatók ott az utóbbiak hivatkozásaiban. Ezenkívül használhatóak a repertóriumok is, csakhogy ezek nem min den an no dacumal fórumul szolgáló folyóirat esetében készültek el, így többnyi re az ed dig is pre ferált irodalomtörténeti jelensé gek szim bo li kus meg erõ sí té sé rõl le het csu pán szó fel hasz ná lá suk kor (mint a Nyu gat ese té ben). Ah hoz tehát, hogy újra tudjuk ér telmezni az adott kor szak (a 20. szá zad el sõ fe le) teljesítményét, elõször fel kell térképeznünk a lehetséges szövegkorpuszokat. Ha vé gigtekintünk az irodalom történetén, ahogy az ma megjelenik, és két ségkívül mint kiváló férfiszerzõk so ra rep re zen tá ló dik ál ta lá ban, akkor megértjük az alapvetõen feminista irányultságú szerzõknek az ilyen mértékû arányeltolódás ellensúlyozására szolgáló bizonyos elfogultságát. Az ál taluk felvetett kérdések közül több idõ zik a nõk tény leges társadalmi vi szony la ta i nak kul tú ra köz pon tú meg kö ze lí té sé nél, ame lyen be lül a nõk höz kap cso ló dó tu do má nyos szemlélet kritikája ugyanúgy helyet kap pél dá ul, mint a nõk tár sadalmi térhasználatának lehetõségei. Az egyik recepcióelméleti írás pedig az író nõk mû ve i hez kap cso ló dó íté le tek ben ismétlõdõ gyakorlatot veszi közelebbrõl gór csõ alá, amely ben olyan to poszok él nek to vább, mint a val lomásos jelleg, az õszinteség, ösztönösség stb. A Nõ, tü kör, írás címû tanulmánykötet el sõ blokk ja több nyire az ehhez hasonló megalapozó jellegû írásoknak ad he lyet. (2) Al ternatívák. Mi lyen szem pontokat vett fel az em lítetteken kívül a Nõ, tükör, írás? El õször is láthatóan ambíciója a Kaffka-újraolvasás, hiszen hat írás is ta lálható benne ebbõl a témakör bõl. Bovier Haj nalka Kaffka Margit egyik no vellájának a bibliai szövegekhez való, sokrétû viszonyát és a metaforikus alakzatokat tanulmányozza; Hor váth Zsu zsa az intertextualitás és az iden titás összefüggéseire világít rá a Mária évei cí mû re gény kap csán; más írá sok a konst ru ált te rek rend szerszerû reprezentációinak megalkotottságára hívják fel a figyelmet, végül Kaffka eddig kulcsregényként értelmezett mûvéhez kínálnak újabb olvasási alternatívákat: az Állomások kapcsán épp oly lé nyegesként tûnik fel az elbeszélõ nézõpontjának döntõ szerepe, mint a nõi kó száló alakja körüli idõ zés, vagy a mun ka mû vészregényként va ló in terpretációja. Kaffka erõtel jes és sok ré tû tár gyalása ellenére is túl zás vol na azon ban azt ál lítani, hogy a ta nulmánykötet értekezései a Nyugat szerzõit választják elsõdlegesen a mo dern ség nõi al ternatívájának irodalomtörténeti meg- vagy újraalkotásához, noha ebben a vonatkoztatási rendszerben kiemelkedõ tanulmányblokk a gyûj teményben a Lesznai Anna mûveinek esztétikai megítélteté sé re vo nat ko zó is. A kö tet egé szét tekintve, annak alapvetõ interpretációs ajánlata szerint ugyanis egyértel mû, hogy az erõ vonalak egészen másként húzódnak, helyezkednek el ebben a tekintetben, mint azt pusztán vagy akár csak el sõd le ge sen a Nyu gat szerzõnõinek gárdája megmutathatná. A kü lön ben tra gi kus sor sú köl tõ nõ-irodalomtörténész, Reichard Piroska példá ul, aki a leg többet publikált, legfuttatottabb nõi literátora a lapnak, vagy az Osvát-szeretõ Gyu lai Már ta eny hén szólva mindenképpen másodlagos teljesítményt nyújtott az olyan, egyébként az esz tétikai mércének számító orgánum által bí rált író nõk mûveihez ké pest, mint ami lyen te szem azt Gulácsy Irén, Er dõs Renée vagy az agyon hall ga tott (és hos szú ide ig po litikai, kulturális ellenfélnek számító) Tormay Cécile. Utób bi al kotónak A régi ház cí mû írá sa Kollarits Krisz tina sze rint egy szerre illeszthetõ be az asszimilációs regények közé, újítja fel a Pest-te matikát és egyszerre három nemzedék történetét tárgyaló családre gény. A könyv meg kap ta az Aka démia Péczely-díját, ha bár meg említõdött az is, hogy Thomas Mann csa ládregényébõl vette az ötletet, aminek feltételezésére az írónõ még éle te vé gén is he vesen reagált. Hírhedt mûvével kapcsolatban pedig (Bujdosó könyv) az a ta nulmányszerzõ (Kollarits Krisztina) álláspontja, hogy az az egykorú más, ha sonlóan propagandisztikus mûvek között értékelendõ, annak okai pe dig, hogy az író nõ éle tében, írás mû vé sze té ben ek ko ra for du lat következett be, a korabeli történelmi sorsfordulók kihatásaiban keresendõ, ha bár ezen tör ténelmi események in terp re tá ci ó ja mind má ig sok vi tát vált ki a tör ténész szakmán belül is. No ha ez az írás sok kér désre ad választ, a recenzensnek mégis hiányérzete támad, szükség lenne ugyanis a Bujdosó könyv antiszemita momentu mo kat szin tén tar tal ma zó egyéb ki ad vány ok hoz va ló kap cso ló dá sának elem zésére, hiszen már a korabeli sajtó egy része ilyen kon textusban tárgyalja a fájdalom könyvét. S ha már Tormay Cécile ke rült em lítés re, fon tos len ne a Nap ke let szer zõ i- nek még be hatóbb bemutatása, hiszen számos írónõnek szolgált publikációs fó ru mul ez a lap, ahogy azt az egyébként ugyan csak a kö tet szer zõi kö zé tartozó Zsadányi Edit kiemelte már másutt, alapvetõ seregszemléjében (A magyar irodalom történetei II). (3) To váb bi al ter na tí vák. Az írá sok jelentõs hányada szól hozzá a ko rábbi re cep ci ó ban meg je le nõ gya kor la tok le bon tá sá hoz. Ilyen pél dá ul Tö rök Sophie élet mûvének pszichologizálása, amely el járás középpontjában egy zilált személyiségû feleségtárs alakja áll, ho lott az író nõ több éven át saj tó alá ren dezte, gondozta Babits Mihály mûveit, amely tevékenység felettébb alapos munkát és kitartást kíván. A köl tõ nõ-kri ti kus za vart ké pé nek megalkotásához valószínûleg hozzájá rult az is, hogy ver seinek sajtó alá ren de zõ je, Koháry Sa rol ta ki sza kí totta a ver seket eredeti kontextusukból, és szin te le he tet len re konst ru ál ni, hogy mi lyen el vek sze rint ke rültek vé gül a szö ve gek (szá mo zot tan) egymás mellé. Simon Izabella végkövetkeztetése tehát joggal az, hogy Nagyszerû költõ lehetett volna, ha idejében értõ kritikát kap, ha verseit értõbb szerkesztõ rendezi, ha a hazai versértés érzékenyebb lenne az effajta szabadversek, a nõi szer zõk iránt, és nem marginalizálná ver seit a kollektív iro dalmi tudat. Török kapcsán szó esik még no vel lá i ról (Borgos An ná tól) és kri ti ku si je len tõ sé gé rõl (Papp Zol tán Já nos tól). Az egyik írás Czóbel Minkának a kri tikák által megkonstruált csúf, vénlány ké péhez szól hoz zá, ami köl tõi meg ítéltetését is befolyásolja mind a mai napig (!). (4) És még. Ha tá ro zott mû faj elmé le ti meg fon to lá so kat tar tal maz a tanulmánykötet néhány írása, így a szerkesztõké is. Varga Virág Gulácsy Irén Fekete võlegények címû történelmi re gényét különféle mûfaji alakzatok hibriditásaként gon dolja karakte ri zál ni (a ro mán cok, a sze rel mes tör té ne tek és az eposziság kö zött), Zsávolya Zoltán viszont Lesznai Kezdet ben volt a kert jét a csa ládregénnyel hozza összefüggésbe. A gender alapú kutatás ma egyik leginkább preferált nézõpontja éppen a mûfajok nõivé té te lé nek in terp re tá ci ó i hoz fû zõ dik, így ke rülnek tárgyalásra az említetteken kívül a nõi fejlõdésregények, mûvészregények is. Ez utóbbi megfontolás vetõdhet fel Erdõs pró zá ját illetõen is, akit már bizonyos korábbi tanulmányszerzõk a századelõ lírája egyik meg újí tó ja ként tar ta nak számon, de aki nek re gényírói termésével kapcsolatban még a legutóbbi idõkben is fel merült a lektûr, a tö megirodalom vád ja. E nyil vánvaló félreértés 78

79 eloszlatásával kapcsolatban még rengeteg a munka, ezért jó vol na, ha az idevágó érdemleges és megnyugtató vizsgálatot is elvégezné majd a sorozat kö vetkezõ kötete, a belátható idõn belül várható nõi rekon II. (5) Következtetés(ek). Szá mos, kritikámban kiemelésre nem került író nõ (mint pl. Sze derkényi Anna, Kosáryné Réz Lo la stb.) mû ve i nek ol va sa tával ta lálkozhatunk a Nõ, tü kör, írás kö tet nem csak át fogó jellegre törekvõ, ha nem a tu dományos alaposság kri té ri u ma i nak szin tén ma xi má li san megfelelni szándékozó re-kanonizáló, re-kontextualizáló ta nul má nya i ban. Ugyanakkor ezek a dolgozatok olvashatóak azok számá ra is, akik csak tá jé ko zód ni akar nak a nõi szer zõk világában, és netán ezután for dulnának az író nõk köny vei, re gényei felé. Nem egé szen mel lesleg néhány egészen meg döbbentõ életmû, nõi sors ugyancsak körvonalazódik itt, amely tragikus tapasztalat nyomán az olvasó bi zo nyá ra még szí vesebben veszi kezébe az asszonyi írásokat. (Ráció Kiadó, 2009) Sallai Zol tán Fogarassy Mik lós: Még nem kelt fel a nap. (Mé szöly Mik lós Elé gi á ja) Bízvást állítható, hogy Fogarassy Miklós új könyve irodalomtudományi kuriózum, ugyanis elsõként tesz kísérletet a Mészöly-életmû legfontosabb lírai darabjának, az Elégiának elemzésére. E mû ugyanakkor nemcsak az elsõség okán nevezhetõ fontos vállalkozásnak: jóllehet a gondolati epikus elégia Mészölynek nem eredendõ és domináns (ezért a tájékozott olvasók ál tal is alig is mert) mû faja, az életmû avatott ismerõje, (a Magasiskola. In memoriam Mé szöly Mik lós kö te tet szerkesztõ) Fogarassy amellett kí ván ér vel ni, hogy a szó ban for gó al ko tás a klas szikus prózai életmûhöz sok-sok szállal kapcsolódik, annak értelmezése kor, ér té ke lé se kor nem hagy ha tó figyelmen kívül. A könyv ter je del mû ta nul mány mûfaját tekintve az esszé és a tu dományos kommentár ötvözete: a precíz struk tú rá ba il lesz tett szub jek tív hangvételû elemzés a személyes érintettség szemantikájának és a tárgyiasságra törekvésnek izgalmas ötvözetét nyújt ja. Ez utób bit leg látványosabban a kö tet és egyes fe jezeteinek pontos, lé nyegre törõ tagolása fejezi ki, miáltal a költemény és a szöveghez fûzött szerzõi jegyzetek közlését követõen mindenekelõtt a mû külsõ kontextusát ismerhetjük meg. Ekként az interpretáció elõször is az életmûbeli te ma ti kai és for mai pár huzamok, illetve el lentétek érzékeltetésével a Merre a csil lag jár kö tet vé gén meg jelent köl teményt közelebbrõl az Estitérkép címmel összegyûjtött prózaversek, tá volabbról pedig a 70-es évek (pon to sab ban az Ala ku lá sok) utá ni idõszak beszélyesebb, valamelyest archaizáló elbeszélõi stílust kialakító szö vegek viszonyrendszerébe állítja, s a kö zép-európai régió rekvizitumait mozgósító, sajátos jelképiesmítoszi vo natkozásrendszert kialakító po étikához köti. Ezt követõen az elégia mûfaji sajátosságainak, kiemelkedõ magyar és világirodalmi példáinak meg idézésével azt a mûfaji kontextust is fölvázolja, mellyel Mészöly mûve tuda to san vagy sem kapcsolatot épít ki. Vagyis a szöveg ál tal emlékezetbe idézett mûfajformák s a szöveg kódolta eltérések közötti összjáték jelentésképzõ természetétõl elvonat koz tat va Fogarassy esz me fut ta tásában az olvasói emlékezetben jelen lévõ mûfaji kontextusból kiváltképp Mé szöly egyéb (lí rai) mû veit is jellemzõ epikusság és bölcseleti attitûd mutatkozik a legfontosabbnak. Fontos lát ni, hogy az Elégia szé les ívû kompozíciójának szerkezeti analízise a lét összegzõ filozófiai költeményt te szi meg a mû alak tani jellegzetességeinek funkcionális keretévé, s ezáltal egy bölcseletibb ér telmezõi szempont rend szert is mû kö dés be hoz va egyúttal arra is választ ke res, hogy a Mé szöly-pró za el sõ sor ban ob jek tív megfigyeléseket, deskripciókat alkalmazó, tapasztalati elbeszélõformájához ké pest mi ben és ho gyan nyil vánul meg e köl temény személyesebb megszólalásmódja. A böl cse le ti ha tá sok, a nagy ívû forma és a szubjektívebbé váló hang áll te hát Fogarassy elem zésének fókuszá ban. Az enigmatikus és komp lex filozófiai kérdéseken keresztül megfogalmazódó, elégikus ön- és létszemléletet artikuláló költemény értelmezéséhez jelentõs támpontokat ad a könyv szerzõje, aki voltaképp az explication de texte eljárását követve strófáról strófára, sorról sorra haladva gondos magyarázatokkal látja el a mû széles ívét ös szetartó irodalmi és kulturális re fe ren ci ák ös sze füg gés- rend sze rét, me lyet nem egy eset ben az élet mû egyéb szö veg he lye i vel tesz még világosabbá, illetve olykor Mészöly életrajzi vonatkozásaival egészít ki. E (kétféle értelemben vett) szerzõi kontextus rekonstrukciójának mozzanata a könyv mû értelmezési horizontjában meghatározó tényezõ, s egyúttal azért meggyõzõ interpretációs részszólam, mert egy felõl poétikai jegyeket vezet vis sza egyé ni men ta li tás ra, más felõl pe dig azért, mert az es székben, Naplójegyzetekben, Noteszekben megnyilvánuló, Mészöly alkotásaira igen jel lemzõ önreflexív megnyilvánulások felõl is némileg megvilágítja az írói és fi lozófusi világoknak (Alfred de Vigny, Mar tin Heidegger, Teilhard de Chardin) az Elé gi á ra gya ko rolt hatását. Az Elégia különleges, a mészölyi életmûben mégsem rendhagyó formavilággal rendelkezik. Noha Mészöly egyéb ver seihez képest a lí rát, a reflexiót és a bölcseleti elemet egyetlen kijelentésegységben egyesítõ megszóla lás mód e köl te mény ben na gyobb ívû for mát al kal maz, ám a más mû faji kö zegben is alkalmazott fragmentális szer kesztés a képi leg és gon do latilag végletekig sûrített tömör versszak ok tö re de zett sé gé ben je le nik meg. Va ló já ban az inter- és intratextuális vo nat ko zás rend szer kö ve té sére, az el hagyással élõ beszédmód fragmentumainak kibontására épített elemzés köz vetett módon mutat rá a nagy költõi forma kompozicionális sajátos sá ga i ra, szö veg szer ve zõ el ve i nek azon ér dekes kombinációjára, melyben a ti zenkét töredékes fejezet montázsszerûen teszi értelmezhetõvé egymást és a mû egé szét. Míg az életmû pró zai da rabjaiban a töredékesség gyakorta szövegszerûsödést, a narratív rend disz kontinuitását eredményezi, ad dig Fogarassy ér tel me zé sé ben Mé szöly fragmentarizált lí ra nyelvében a töre dé kes for mák nak a sû rítés funkciója, vagyis integratív szerepkör tulajdonítható. Így a nem versszerûen ritmizált, hanem a grammatikai és szin tak ti kai vagy gon do la ti ta go lódás ered ményeképp ritmikus szövegben azo kat a szö vegelemeket s szövegegyütteseket tart ja ki emelkedõknek, ame lyek né hány köz pontiként is tekinthetõ metafora (pl. a nap mint égitest) konnotációs te rébe vonják a versbe széd ele me it, s vég sõ so ron egy séges je len tés kon fi gu rá ció fel ál lí tá sához ad nak tám pontokat. A vers jelentésirányait finoman fölfejtõ interpretáció pontos meglátása, hogy a versépítmény tetõpontját képezi a 11. sza kasz, mely nek lét filozófiai kér dé se it mint azt a szer zõi jegy zet is elárulja jórészt Teilhard de Chardin természetfilozófiai írásai inspirálták, s mely nek kis sé rész le te sebb ki bon tása job ban rá mutathatott volna arra az érdekes összefüggésre, mely fennáll a megidézett, természet és tudat ös szetartozását kifejezõ mitikus, romantikus és böl cse le ti ter mé szet kép ze tek és a Mészöly-vers világképe között. Talán nem túlzás an nak ál lítása, hogy e versszakasz érdekes megvilágításba helyezi a panteisztikus színezetû, az egész vi lágmindenségre kiterjesztett teilhardi evo lúciótan azon gondolatát, mely sze rint az em ber meg jelenése sem té telez fel isteni beavatkozást, és az élet fö lötti, az ómegaponttal való egyesülés is természeti szükségszerû ség, az evo lú ció kö vet kez mé nye, azaz a fejlõdésnek határozott iránya és kiváltságos tengelye van. Míg de Chardin sze rint az élet megszületése a gondolaté, a tudaté, az éné is ami egyút tal bi zonyítja is, hogy a fej lõdésnek van valamilyen értelme, 79

80 hiszen lehetõvé válik önmagunk megismerése, addig Mészölynél a panteista-panenteista gon dolkodás sokat ad, de vég sõ so ron ke vésnek bizonyul a lé tezés természeti és egyúttal transzcen dens, sze mély te len-sze mé lyes mivoltának megértéséhez. Pontosabban: az egész és min den egyes tu datot egye sítõ személyivé váló Világegyetem léte kérdések sorát nyitja meg az em ber ben: vagy oly ter mésze tes, hogy sze mé lyes vagy, s az / Ok sze mély te len? Vé gül is mi re ka pat a kép telen / evidencia, egyirányú csoda, ki bicsaklott logika? / mért nem birkózhatsz az élõ kirándulással: / személyesbõl a személytelenbe bukni át? vagy vol na Ok, mi nem bé lyeges rokona a tá volodó / Hatás nak? úgy vol na igaz, hogy az Ok út ravalója / véges, nem tud ván, mit ad, s mint nem vesz vissza / magá ba s csu pán te vol nál a végtelen: tudván azt is, miféle / az Ok; csak azt nem mi tõl vagy sze mélyes, s a Mi nõ ség mért len ne hût len a Mennyiséghez? kérdezed / és egyre egy-ügyûbben ha nem volt személyes, / ha nem lett: / mú ló Mu tá ció csak? Alkalmi Átalakulás? a Személytelen / aszimmetriája? kisbetûs teremtés? nagy be tûs Sem mi bõl-lo pás? De Chardin va lóságos panteizmusában mint ha Is ten vál na a Min denséggé, Mé szöly pe dig az ok sze mélytelen vol ta okán az ér telembõl fakadó emberi magárahagyatottság tapasztalatát fogalmazza meg. Ezt fejezi ki plasztikusan a természetképbõl kibomló és ter mészetképpé áttûnõ ( s csak heversz ismétlõdõ sorokkal egybekomponált, a szeretkezést kozmikus képsorokká tágító) erotikus jelenet, melyben az ösztönszféra éppúgy célirá nyos, ám nem is mert, ezért személytelen célképzete által az ember a determinált létezés részeként, öntudatlan be teljesítõjeként nyilvánul meg. A francia teológustól eltérõen a magyar írónál az emberi szellem nem az értelem és misz tika összekapcsolásában találja meg a legélesebb áthatolóképességét és életerejét, hanem az értelem és a köl tõi/mûvészi látomás juttat el a korlátozottság tapasztalatáig. Így a De Vigny, Heidegger és de Chardin gondolatait egybefogó természetmetaforika a vers ta núsága szerint az ember ön ér tel me zé sé ben köz pon ti sze re pet tölt be: a ter mé szet (il let ve en nek képei, szimbólumai, például a pásztor és a ház jel képisége) jelentése és jelenléte hû kife je zõ je Mé szöly sza vaival az em beri lét bensõséges kiszolgáltatottságának. Végezetül a zárszó elõtt ol vasható (a köl temény függelékét képezõ) Óda az Elé giához elemzését éppen ezért nem pusz tán a kö tet egé szét jel lemzõ fi lológiai pontosság, hanem a vers lét ös szeg zõ és ön meg szó lí tó sa já tossá gá nak (töb bek kö zött a Jó zsef At tila-reminiszcenciával történõ) további ár nyalása miatt tartom roppant fontos nak és meg világítónak, mely amellett, hogy ko herens zárlatát adja e tartalmas könyvnek, további termékeny szempontokat nyújt az Elégia késõbbi olvasatai számára is. (Kalligram Ki adó, 2009) Radvánszky Ani kó 80

81 Számunk szerzõi Ágoston Csilla 1988-ban szü le tett Ka pu vá ron. Köl tõ ben érett sé gi zett a gyõ ri Ka zin czy Gim ná zi um ban. Az EL TE pszichológia szakos hallgatója. Önálló kötete: A test és megannyi szilánk (versek, 2010). Baán Ti bor 1946-ban szü le tett Rákosligeten. Köl tõ, iro dalomtör té nész. A gyõ ri ben cés gim náziumban érettségizett. Legutóbb meg jelent kötetei: Konstelláció. Kollázsok és haikuk (2009); Nagy lá tó szög. Mû vek, utak, irá nyok (2010). Bálint Péter 1958-ban szü le tett Deb re cen ben. Író, es szé ista, ta nár. Legutóbb megjelent kötete: Utazás és idegenség (2009). Biczó Gá bor 1968-ban szü le tett. Fi lo zó fus, kul tu rá lis ant ro poló gus. Az ME BTK kul tu rá lis ant ro po ló gi ai tan szé kén ta nít. Leg utóbb meg je lent kö te te: Ha son ló a hasonlónak Fi lo zó fiai és ant ropológiai vázlat az asszimilációról (2009). Bíró József 1951-ben szü le tett Bu da pes ten. Köl tõ, író, kri tikus. Leg utóbb meg je lent kö te te: Mukkeum si (ver sek, 2009). Botos Ferenc 1949-ben szü le tett Bu da pes ten. Köl tõ. Bu da pesten él. Leg utóbbi kötete: Szélforgó (versek, 2009). Deák László ( ) Bu da pes ten szü le tett. Köl tõ, író, szerkesztõ. Legutóbb megjelent kötete: Fogadom ajándékod, idõ. Vá lo ga tott ver sek (2010). Gyõri László 1942-ben szü le tett Oros há zán. Köl tõ, az 56-os In té zet könyv tá ro sa. Leg utóbb meg je lent kö te te: A szó ár nyéka (2010). Horváth Imre 1966-ban szü le tett Sop ron ban. Ta nár, iro dalmár, a PTE Irodalomtudományi Iskolájának doktorandusza. Írá sai 2003-tól ta nul mány- és kon fe ren cia kö te tek ben je lennek meg. Ku ta tá si te rü le te el sõ sor ban a dra ma ti kus és nar ratív te ológia, a teológiai nyelv artikulációja és Hans Urs von Balthasar eszkatológiája. Jász At ti la 1966-ban szü le tett Szõnyben. Köl tõ, az Új For rás folyóirat fõszerkesztõje. Tatán él. Legutóbb megjelent kötete: Alvó szalmakutyák (versek, 2010). Józsa Emõ 1960-ban szü le tett Ko lozs vá ron. Köl tõ. Bu da pesten él. Juhász Attila 1961-ben szü le tett Té ten. Köl tõ, kri ti kus. A gyõri Révai Miklós Gimnázium tanára. Legutóbb megjelent kötete: Eszkimószín (versek, 2009). Kalász Orsolya 1964-ben szü le tett Du na új vá ros ban. Köl tõ, mû for dí tó. Ber lin ben él. A kor társ ma gyar költõk rendszeres for dí tó ja. Leg utóbb alles, was wird, will seinen strauch címmel 2007-ben je lent meg két nyelvû válogatott verseskönyve. Kántor Péter 1949-ben szü le tett Bu da pes ten. Köl tõ, mû fordí tó. Leg utóbb meg je lent kö te te: Meg ta nul ni él ni Ver sek (2009). Karáth Ani ta 1978-ban szü le tett Za la eger sze gen. Köl tõ. Szülõvárosában, a Zrínyi Mik lós Gim ná zi um ban ta nít. Kecskeméti Kálmán 1942-ben szü le tett Bu da pes ten. Fes tõmû vész, forográfus, szer kesz tõ. Kemsei Ist ván 1944-ben szü le tett Ka pos vá ron. Köl tõ. Bu dapesten él. Legutóbb meg jelent kötete: Róka a fûzfán (es szék, 2007). Kovač, Mirko 1938-ban szü le tett Petrovićiben (Jugoszlávia, ma Montenegro). Pró za író, es szé is ta, te o re ti kus ig Belgrádban alkotott, de a háborús idõkben megfenyegették, irodalmi díjainak legtöbbjét megvonták tõle, ezért Horvátországba költözött, mûveit pedig croatizálta. Számos nemzetközi el ismerés birtokosa. Munkáit többek között angol, francia, olasz, svéd, hol land, cseh, len gyel nyelv re fordították. Jelenleg Ro vinjban él. Magyarul legutóbb megjelent kötete: Város a tü körben. Családi noktürn (2009). Kovács Krisztina 1976-ban szü le tett Bé kés csa bán. A Szegedi Tudományegyetem magyar-történelem-régészet szakán vég zett. Je len leg a Mo dern Ma gyar Iro da lom Tan szék doktorandusza. Ku ta tá si te rü le te: tér el mé le ti szem pont ok a 30-as évek pró zájában. Lengyel András 1950-ben szü le tett Bé kés csa bán. Iro da lomtör té nész. A sze ge di Mó ra Fe renc Mú ze um osz tály ve ze tõ je. Fõ ku ta tá si te rü le te a 20. szá zad ma gyar iro dalom- és mûvelõdéstörténete. Legutóbb megjelent kötete: Képzelet, írás, hatalom Iro da lom- és mû ve lõ dés tör té ne ti ta nul má nyok (2010). Matzon Ákos 1945-ben szü le tett Bu da pes ten. Kép zõ mûvész. Meliorisz Bé la 1950-ben szü le tett Gyõ rött. Köl tõ. Pé csett él. Leg utóbb meg je lent kö te te: Föld és föld kö zött (ver sek, 2006). Mo hai V. La jos 1956-ban szü le tett Nagy ka ni zsán. Iro da lomtörténész, kritikus. Legutóbb megjelent kötetei: Centrum és periféria (esszék, 2008); Egy szín tónusai (esszék, 2009). Nagypál Ist ván Szü le tett 1987-ben, Bu da pes ten. Köl tõ. Oláh And rás 1959-ben szü le tett Haj dú ná ná son. Köl tõ. Má tészalkán tanít. Legutóbb megjelent kötete: Anyagfáradtság (versek, 2010). Pátkai Tivadar 1947-ben szü le tett Sokorópátkán. Köl tõ. Gyõrött él. Leg utóbb meg je lent kö te te: A kõ ris fa ár nyé ka (2008). Radvánszky Ani kó 1973-ban szü le tett. A PPKE BTK Ma gyar Iro da lom tu do má nyi In té ze té nek és a MTA Iro da lom tu do mányi In tézetének munkatársa. Megjelent kötete: Embernek lenni mind ég, min den kö rül mény ben. Ta nul má nyok Kiczenkó Judit születésnapja alkalmából (szerk., 2008). Sallai Zol tán 1974-ben szü le tett Szom bat he lyen. Ang li á ban él, a ne mek ku tatásával foglalkozó tanulmányokat folytat. Sári László 1950-ben szü le tett Bu da pes ten. Fi lo zó fus, ke letkutató, a Magyar Rádió szerkesztõje. Legutóbb megjelent kö te tei: A Hi ma lá ja ar ca (2001); Reg ge li be szél ge té sek Lin-csi apát ko los to rá ban (1999); Az if jú Lin-csi ván dorlásai (2004). Szentirmai Má ria 1953-ban szü le tett Ko má rom ban. Köl tõ. Gyõ rött él. Önál ló kötete: Kavicsba zárt múlt (versek, 2001). Tá bor Ádám 1947-ben szü le tett Bu da pes ten. Író, köl tõ. Legutóbb meg je lent kö te te: A hur ri kán há za (ver sek, 2009). Tandori De zsõ 1938-ban szü le tett Bu da pes ten. Író, köl tõ, esszéista, mûfordító. Legutóbb megjelent kötetei: Csodakedd, rémszerda. Tárcák, esszék, tanulmányok (2010); Úgy nincs, ahogy van (ersek, 2010). Vil lá nyi Dá ni el 1980-ban szü le tett Gyõ rött. A Czuczor Ger gely Ben cés Gim ná zi um ban érett sé gi zett. A Szín ház- és Film mû vé sze ti Egye tem dra ma turg for ga tó könyv író sza kos hallgatója. Wehner Ti bor 1948-ban szü le tett Sop ron ban. Író, mû vé szettörténész. Budapesten él. Legutóbb meg jelent kötete: Modern magyar szobrászat, (2010). Zsille Gá bor 1972-ben szü le tett Bu da pes ten. Köl tõ, mû for dító. Len gyelbõl és angolból fordít. Legutóbb megjelent kötetei: Gon dolj né ha Zalalövõre (2005); Bel la Ist ván (társszerk., 2008); Aki ivott az ég vi zébõl. Interjú, versek, fotók (társszerzõ, 2009). 81

82 A MÛHELY MEGVÁSÁROLHATÓ AZ ALÁBBI KÖNYVESBOLTOKBAN: Gyõr: Antikvárium (Kazinczy u. 6.), Koncert Zenemû- és Hanglemezbolt (Arany J. u. 3.), Puedlo Köny ves bolt (Ara di vér ta núk út ja 8.) Budapest: Írók Könyvesboltja (Andrássy út 45.), Gondolat Könyvesház (Károlyi Mihály u. 16.) Debrecen: Sziget Könyvesbolt (KLTE) Hódmezõvásárhely: Petõfi Könyvesbolt (Andrássy u. 5.) Nyíregyháza: Kötet Könyvesbolt (Hõsök tere 9.) Pécs: Zrínyi Miklós Könyvesbolt (Jókai u. 25.) Sopron: Cédrus Art Klub (Fõ tér 6.), Fekete Cédrus Könyvkereskedés (Bünker Rajnárd köz 2.), Vörös Cédrus Könyvkereskedés (Mátyás király u. 34/F.) Szeged: Bálint Sándor Könyvesbolt (Aradi vértanúk tere 8.), MÛHELY KUL TU RÁ LIS FO LYÓ IRAT Meg je le nik két ha von ta XXXIII. év fo lyam, 5. szám Fõszer kesz tõ: VIL LÁ NYI LÁSZ LÓ Szer kesz tõk: HOR VÁTH JÓ ZSEF, MÁRTONFFY MAR CELL, SZAKÁL GYU LA Ar cu lat: KURCSIS LÁSZ LÓ Szer kesz tõsé gi tit kár: SZIKONYA GAB RI EL LA TÁMOGATÓK: Nem ze ti Kul tu rá lis Alap Gyõr Me gyei Jo gú Vá ros Ön kor mány za ta Gyõr-Moson-Sopron Me gye Ön kor mány za ta Szé che nyi Ist ván Egye tem, Gyõr Folyóiratunk megrendelhetõ a szerkesztõség címén: 9002 Gyõr, Pf. 45. Honlap: Pannon-Víz Zrt. Gyõr Hungaro-Len Kft. Komárom In dex: HU ISSN X. A szer kesz tõ ség cí me: 9022 Gyõr, Rá kó czi u. 1. Le vél cím: 9002 Gyõr, Pf. 45. Tel./fax: (96) Hon lap: Ki ad ja: a Mû hely Folyóiratkiadó Nonprofit Korlátolt Felelõsségû Tár saság. A kiadásért felel: Villányi László ügyvezetõ. Budapesten és vidéken terjeszti a Magyar Lap terjesztõ Rt. és a Könyvtárellátó Kht. Elõfizetésben terjeszti a Magyar Pos ta Zrt. Üz leti Ügyfelek Üzletág, Központi Elõfizetési és Árusmenedzsment Csoport, 1900 Budapest. Elõfizethetõ az ország bár mely pos táján, a hírlapot kézbesítõknél, valamint en: A befizetéseknél kérjük minden esetben feltüntetni: Mûhely c. folyóirat. Elõfizetési díj évre: 2400, Ft Szedés: Szikonya Gabriella Tördelés: VISIONEXT Vizuális Stúdió, Gyõr Nyo más, kö tés: PALATIA Nyom da és Ki adó Kft. Gyõr Felelõs nyomdavezetõ: Radek József ügy vezetõ igazgató

83

84 MÛHELY KULTURÁLIS 500,- Ft FOLYÓIRAT

A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT KIADVÁNYAI

A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT KIADVÁNYAI A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT KIADVÁNYAI 2 A MA GYAR TÖR TÉ NEL MI TÁR SU LAT KI AD VÁ NYAI A kö tet írá sai zöm mel a hu sza dik szá zad idõ sza ká ról szól nak, más részt pe dig át té te le sen ér vel

Részletesebben

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. Budapest, 2008. jú ni us 25., szerda. 93. szám. Ára: 2400, Ft

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. Budapest, 2008. jú ni us 25., szerda. 93. szám. Ára: 2400, Ft A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA Budapest, 2008. jú ni us 25., szerda 93. szám Ára: 2400, Ft A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA Budapest, 2008. jú ni us 25., szerda 93. szám Ára: 2400, Ft TARTALOMJEGYZÉK

Részletesebben

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. Budapest, 2008. már ci us 17., hétfõ. 44. szám. Ára: 250, Ft

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. Budapest, 2008. már ci us 17., hétfõ. 44. szám. Ára: 250, Ft A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA Budapest, 2008. már ci us 17., hétfõ 44. szám Ára: 250, Ft A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA Budapest, 2008. már ci us 17., hétfõ 44. szám TARTALOMJEGYZÉK 2008:

Részletesebben

33. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. Budapest, 2006. már ci us 27., hétfõ TARTALOMJEGYZÉK. Ára: 3887, Ft

33. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. Budapest, 2006. már ci us 27., hétfõ TARTALOMJEGYZÉK. Ára: 3887, Ft A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA Budapest, 2006. már ci us 27., hétfõ 33. szám Ára: 3887, Ft TARTALOMJEGYZÉK 62/2006. (III. 27.) Korm. r. Az egyes pénzbeli szociális ellátások elszámolásának szabályairól...

Részletesebben

75. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. Budapest, 2007. jú ni us 15., péntek TARTALOMJEGYZÉK. Ára: 2478, Ft. Oldal

75. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. Budapest, 2007. jú ni us 15., péntek TARTALOMJEGYZÉK. Ára: 2478, Ft. Oldal A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA Budapest, 2007. jú ni us 15., péntek 75. szám Ára: 2478, Ft TARTALOMJEGYZÉK 2007: LXI. tv. A cég nyil vá nos ság ról, a bí ró sá gi cég el já rás ról és a vég el szá

Részletesebben

148. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. Budapest, 2006. de cem ber 5., kedd TARTALOMJEGYZÉK. Ára: 1701, Ft. Oldal

148. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. Budapest, 2006. de cem ber 5., kedd TARTALOMJEGYZÉK. Ára: 1701, Ft. Oldal A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA Budapest, 2006. de cem ber 5., kedd 148. szám Ára: 1701, Ft TARTALOMJEGYZÉK 2006: C. t v. A kül föl di bi zo nyít vá nyok és ok le ve lek el is me ré sé rõl szóló 2001.

Részletesebben

NAGYÍTÁS MOL NÁR ISCSU ISTVÁN RAINER M. JÁ NOS SÁRKÖZY RÉKA A HATVANAS ÉVEK VILÁGA 339

NAGYÍTÁS MOL NÁR ISCSU ISTVÁN RAINER M. JÁ NOS SÁRKÖZY RÉKA A HATVANAS ÉVEK VILÁGA 339 NAGYÍTÁS MOL NÁR ISCSU ISTVÁN RAINER M. JÁ NOS SÁRKÖZY RÉKA A HATVANAS ÉVEK VILÁGA 339 338 A fény ké pe ket a Ma gyar Nem ze ti Mú ze um Tör té ne ti Fény kép tárából (Nép sza bad ságar chí vu m, Ká dár

Részletesebben

LVII. ÉVFOLYAM 2. SZÁM ÁRA: 874 Ft 2006. ja nu ár 27.

LVII. ÉVFOLYAM 2. SZÁM ÁRA: 874 Ft 2006. ja nu ár 27. LVII. ÉVFOLYAM 2. SZÁM ÁRA: 874 Ft 2006. ja nu ár 27. T A R T A L O M Szám Tárgy O l d a l Törvények 2006: X. tv. A szövetkezetekrõl --------------------------------------- 370 2006: XI. tv. Az ál lat

Részletesebben

Barni har ma dik szü le tés nap já ra ka pott

Barni har ma dik szü le tés nap já ra ka pott Me se ku tyá val és bi cik li vel Barni har ma dik szü le tés nap já ra ka pott egy gyö nyö rû bi cik lit. volt két nagy ke re ke, két kis ke re ke, egy szél vé dõ je, ben zin tar tá lya, szi ré ná ja,

Részletesebben

79. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. Budapest, 2005. jú ni us 14., kedd TARTALOMJEGYZÉK. Ára: 1472, Ft. Oldal

79. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. Budapest, 2005. jú ni us 14., kedd TARTALOMJEGYZÉK. Ára: 1472, Ft. Oldal A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA Budapest, 2005. jú ni us 14., kedd 79. szám TARTALOMJEGYZÉK 2005: XLVI. tv. A ma gyar ál lam pol gár ság ról szóló 1993. évi LV. tör vény és a kül föl di ek be uta

Részletesebben

38. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. Budapest, 2006. áp ri lis 5., szerda TARTALOMJEGYZÉK. Ára: 1311, Ft. Oldal

38. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. Budapest, 2006. áp ri lis 5., szerda TARTALOMJEGYZÉK. Ára: 1311, Ft. Oldal A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA Budapest, 2006. áp ri lis 5., szerda 38. szám Ára: 1311, Ft TARTALOMJEGYZÉK 79/2006. (IV. 5.) Korm. r. A fel sõ ok ta tás ról szóló 2005. évi CXXXIX. tör vény egyes

Részletesebben

2007/9. szám TURISZTIKAI ÉRTESÍTÕ 401 AZ ÖNKORMÁNYZATI ÉS TERÜLETFEJLESZTÉSI MINISZTÉRIUM HIVATALOS ÉRTESÍTÕJE

2007/9. szám TURISZTIKAI ÉRTESÍTÕ 401 AZ ÖNKORMÁNYZATI ÉS TERÜLETFEJLESZTÉSI MINISZTÉRIUM HIVATALOS ÉRTESÍTÕJE XIII. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2007. SZEPTEMBER 30. 2007/9. szám TURISZTIKAI ÉRTESÍTÕ 401 AZ ÖNKORMÁNYZATI ÉS TERÜLETFEJLESZTÉSI MINISZTÉRIUM HIVATALOS ÉRTESÍTÕJE A Turisz ti kai Ér te sí tõ Szer kesz tõ sé ge

Részletesebben

155. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. Budapest, 2008. ok tó ber 31., péntek TARTALOMJEGYZÉK. Ára: 1110, Ft. Oldal

155. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. Budapest, 2008. ok tó ber 31., péntek TARTALOMJEGYZÉK. Ára: 1110, Ft. Oldal A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA Budapest, 2008. ok tó ber 31., péntek 155. szám Ára: 1110, Ft TARTALOMJEGYZÉK 2008: LXI. tv. A köz al kal ma zot tak jog ál lá sá ról szóló 1992. évi XXXIII. tör -

Részletesebben

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA Budapest, 2006. áp ri lis 19., szerda 46. szám I. kötet Ára: 1679, Ft TARTALOMJEGYZÉK 20/2006. (IV. 19.) BM r. A belügyminiszter irányítása alá tartozó szervek, valamint

Részletesebben

II. rész JOGSZABÁLYOK. A Kormány rendeletei. A Kormány 219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelete. 9372 M A G Y A R K Ö Z L Ö N Y 2004/102.

II. rész JOGSZABÁLYOK. A Kormány rendeletei. A Kormány 219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelete. 9372 M A G Y A R K Ö Z L Ö N Y 2004/102. 9372 M A G Y A R K Ö Z L Ö N Y 2004/102. szám II. rész JOGSZABÁLYOK A Kormány rendeletei A Kormány 219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelete a felszín alatti vizek védelmérõl A Kor mány a kör nye zet vé del

Részletesebben

A SZÓRVÁNNYÁ VÁLÁS FOLYAMATA MINT A NEMZETI KISEBBSÉGI KÖZÖSSÉG LEBOMLÁSÁNAK TERMÉKE

A SZÓRVÁNNYÁ VÁLÁS FOLYAMATA MINT A NEMZETI KISEBBSÉGI KÖZÖSSÉG LEBOMLÁSÁNAK TERMÉKE A SZÓRVÁNNYÁ VÁLÁS FOLYAMATA MINT A NEMZETI KISEBBSÉGI KÖZÖSSÉG LEBOMLÁSÁNAK TERMÉKE Mirnics Károly A DESTRUKTURÁLÓ TÉNYEZÕK SZÁMBAVÉTELE ÉS A DESTRUKCIÓ FOLYAMATÁNAK SZOCIOLÓGIAI MEGVILÁGÍTÁSA Egy nemzetrész

Részletesebben

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. Budapest, 2008. szep tem ber 12., péntek. 133. szám. Ára: 465, Ft

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. Budapest, 2008. szep tem ber 12., péntek. 133. szám. Ára: 465, Ft A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA Budapest, 2008. szep tem ber 12., péntek 133. szám Ára: 465, Ft A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA Budapest, 2008. szep tem ber 12., péntek 133. szám TARTALOMJEGYZÉK

Részletesebben

Kosztolányi Ádám jegyzetfüzetéből

Kosztolányi Ádám jegyzetfüzetéből Kosztolányi Ádám jegyzetfüzetéből 68 Emlékek között Karinthy Gáborról Kö ze leb bi kap cso lat ba ti zen há rom éves ko rom ba ke - rül tünk egy más sal. Álom vi lág ban élt, ami ta lán nem lett vol na

Részletesebben

72. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. Budapest, 2005. május 31., kedd TARTALOMJEGYZÉK. Ára: 506, Ft. Oldal

72. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. Budapest, 2005. május 31., kedd TARTALOMJEGYZÉK. Ára: 506, Ft. Oldal A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA Budapest, 2005. május 31., kedd 72. szám Ára: 506, Ft TARTALOMJEGYZÉK 2005: XXXVII. tv. Má jus 9-e Eu ró pa Nap já vá nyil vá ní tá sá ról... 3520 2005: XXXVIII. tv.

Részletesebben

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA Budapest, 2007. jú li us 11., szerda 93. szám Ára: 588, Ft TARTALOMJEGYZÉK 2007: CIII. tv. A pénz mo sás meg elõ zé sé rõl és meg aka dá lyo zá sá ról szó ló 2003.

Részletesebben

AZ EGÉSZSÉGÜGYI MINISZTÉRIUM HIVATALOS LAPJA FELHÍVÁS!

AZ EGÉSZSÉGÜGYI MINISZTÉRIUM HIVATALOS LAPJA FELHÍVÁS! LVII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1-120. OLDAL 2007. január 9. AZ EGÉSZSÉGÜGYI MINISZTÉRIUM HIVATALOS LAPJA ÁRA: 1113 FT FELHÍVÁS! Fel hív juk tisz telt Ol va só ink fi gyel mét a köz löny utol só ol da lán köz zé

Részletesebben

(Margitszigeti sétány, 1940 körül; MNM) Copyright Márai Sándor jogutódai L. C. Gaal (Toronto)

(Margitszigeti sétány, 1940 körül; MNM) Copyright Márai Sándor jogutódai L. C. Gaal (Toronto) A borítóillusztráció Gruber Ferenc fotójának felhasználásával készült (Margitszigeti sétány, 1940 körül; MNM) A borító Kiss László munkája. Copyright Márai Sándor jogutódai L. C. Gaal (Toronto) Kiadja

Részletesebben

A földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter 18/2009. (III. 6.) FVM rendelete. 2009/27. szám M A G Y A R K Ö Z L Ö N Y 5065

A földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter 18/2009. (III. 6.) FVM rendelete. 2009/27. szám M A G Y A R K Ö Z L Ö N Y 5065 2009/27. szám M A G Y A R K Ö Z L Ö N Y 5065 1. (1) A ren de let cél ja a mo ni tor ing ada tok egy sé ges rend - szer alap ján tör té nõ adat szol gál ta tá si ke re te i nek meg ha tá - ro zá sa. (2)

Részletesebben

123. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. Budapest, 2007. szep tem ber 21., péntek TARTALOMJEGYZÉK. Ára: 1155, Ft

123. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. Budapest, 2007. szep tem ber 21., péntek TARTALOMJEGYZÉK. Ára: 1155, Ft A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA Budapest, 2007. szep tem ber 21., péntek 123. szám TARTALOMJEGYZÉK 241/2007. (IX. 21.) Korm. r. A köz al kal ma zot tak jog ál lá sá ról szó ló 1992. évi XXXIII. tör

Részletesebben

40. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. Budapest, 2006. áp ri lis 7., péntek TARTALOMJEGYZÉK. Ára: 207, Ft. Oldal

40. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. Budapest, 2006. áp ri lis 7., péntek TARTALOMJEGYZÉK. Ára: 207, Ft. Oldal A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA Budapest, 2006. áp ri lis 7., péntek 40. szám Ára: 207, Ft TARTALOMJEGYZÉK 83/2006. (IV. 7.) Korm. r. A pénzbeli és természetbeni szociális ellátások igénylésének és

Részletesebben

A LEGFÕBB ÜGYÉSZSÉG HIVATALOS LAPJA. BUDAPEST, 2006. áp ri lis 28. LIV. ÉVFOLYAM ÁRA: 575 Ft 4. SZÁM TARTALOM TÖRVÉNYEK SZEMÉLYI HÍREK UTASÍTÁSOK

A LEGFÕBB ÜGYÉSZSÉG HIVATALOS LAPJA. BUDAPEST, 2006. áp ri lis 28. LIV. ÉVFOLYAM ÁRA: 575 Ft 4. SZÁM TARTALOM TÖRVÉNYEK SZEMÉLYI HÍREK UTASÍTÁSOK LIV. ÉVFOLYAM ÁRA: 575 Ft 4. SZÁM A LEGFÕBB ÜGYÉSZSÉG HIVATALOS LAPJA BUDAPEST, 2006. áp ri lis 28. TARTALOM TÖRVÉNYEK Oldal Oldal SZEMÉLYI HÍREK 2006. évi LI. tör vény a bün te tõ el já rás ról szó ló

Részletesebben

145. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. Budapest, 2007. ok tó ber 26., péntek TARTALOMJEGYZÉK. Ára: 1344, Ft. Oldal

145. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. Budapest, 2007. ok tó ber 26., péntek TARTALOMJEGYZÉK. Ára: 1344, Ft. Oldal A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA Budapest, 2007. ok tó ber 26., péntek 145. szám Ára: 1344, Ft TARTALOMJEGYZÉK 2007: CXVII. tv. A fog lal koz ta tói nyug díj ról és in téz mé nye i rõl... 10192 282/2007.

Részletesebben

PIAC- ÉS ORSZÁGTANULMÁNY

PIAC- ÉS ORSZÁGTANULMÁNY A ma gyar la kos ság bel föl di uta zá sai PIAC- ÉS ORSZÁGTANULMÁNY Ké szí tet te: a Ma gyar Tu riz mus Rt. Ku ta tá si Igaz ga tó sá gá nak meg bí zá sá ból a M.Á.S.T. Pi ac- és Köz vé le mény ku ta tó

Részletesebben

147. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. Budapest, 2005. no vem ber 10., csütörtök TARTALOMJEGYZÉK. Ára: 2116, Ft. Oldal

147. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. Budapest, 2005. no vem ber 10., csütörtök TARTALOMJEGYZÉK. Ára: 2116, Ft. Oldal A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA Budapest, 2005. no vem ber 10., csütörtök 147. szám Ára: 2116, Ft TARTALOMJEGYZÉK 246/2005. (XI. 10.) Korm. r. A vil la mos ener gi á ról szóló 2001. évi CX. tör vény

Részletesebben

Bu da pest, 2006. au gusz tus 25. Ára: 1386 Ft 10. szám TARTALOMJEGYZÉK

Bu da pest, 2006. au gusz tus 25. Ára: 1386 Ft 10. szám TARTALOMJEGYZÉK Bu da pest, 2006. au gusz tus 25. Ára: 1386 Ft 10. szám 2002. december TARTALOMJEGYZÉK TÖRVÉNYEK 2006. évi LIX. tv. Az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és járadékról... 224 2006. évi LX. tv.

Részletesebben

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA Budapest, 2009. jú li us 8., szerda TARTALOMJEGYZÉK Oldal 95. szám 2009. évi LXXVII. tör vény A köz te her vi se lés rend sze ré nek át ala kí tá sát cél zó tör - vénymódosításokról...

Részletesebben

AZ EGÉSZSÉGÜGYI MINISZTÉRIUM HIVATALOS LAPJA

AZ EGÉSZSÉGÜGYI MINISZTÉRIUM HIVATALOS LAPJA LVIII. ÉVFOLYAM 14. SZÁM 3657-3768. OLDAL 2008. július 7. AZ EGÉSZSÉGÜGYI MINISZTÉRIUM HIVATALOS LAPJA ÁRA: 1365 FT TARTALOM I. RÉSZ Személyi rész II. RÉSZ Törvények, országgyûlési határozatok, köztársasági

Részletesebben

166. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. Budapest, 2005. de cem ber 22., csütörtök TARTALOMJEGYZÉK. Ára: 2921, Ft. Oldal

166. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. Budapest, 2005. de cem ber 22., csütörtök TARTALOMJEGYZÉK. Ára: 2921, Ft. Oldal A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA Budapest, 2005. de cem ber 22., csütörtök 166. szám Ára: 2921, Ft TARTALOMJEGYZÉK 289/2005. (XII. 22.) Korm. r. A felsõoktatási alap- és mesterképzésrõl, valamint a

Részletesebben

A f ldm vel s gyi s vid kfejleszt si miniszter 81/2009. (VII. 10.) FVM rendelete

A f ldm vel s gyi s vid kfejleszt si miniszter 81/2009. (VII. 10.) FVM rendelete 2009/96. sz m M A G Y A R K Z L N Y 24407 A f ldm vel s gyi s vid kfejleszt si miniszter 81/2009. (VII. 10.) FVM rendelete a k lcs n s megfeleltet s k r be tartoz ellenдrz sek lefolytat s val, valamint

Részletesebben

TISZTELT TAGTÁRSAK! Tagság létszámának alakulása

TISZTELT TAGTÁRSAK! Tagság létszámának alakulása TISZTELT TAGTÁRSAK! 1994. ja nu ár 26-án 151 sze mély meg ala kí tot - ta a Moz gás kor lá to zot tak Mély kú ti Egye sü le tét. A he lyi szer ve zet lét re ho zá sá nak több cél ja is volt. Leg fon to

Részletesebben

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA Budapest, 2007. má jus 21., hétfõ 63. szám I. kö tet Ára: 3234, Ft TARTALOMJEGYZÉK 2007: XXXIX. tv. Egyes adótör vények mó do sí tá sá ról... 4132 18/2007. (V. 21.)

Részletesebben

6060 Ti sza kécs ke, Er kel fa sor 10. Te le fon: 76/441-255, 76/441-592 Fax: 76/440-063, 76/441-592 OM azo no sí tó: 027 955

6060 Ti sza kécs ke, Er kel fa sor 10. Te le fon: 76/441-255, 76/441-592 Fax: 76/440-063, 76/441-592 OM azo no sí tó: 027 955 fuzet 2011:SZOROLAP10.QXD 2011.10.13. 8:10 Page 1 MÓ RICZ ZSIG MOND Ál ta lá nos Is ko la, Gim ná zi um, Szak kép zõ Is ko la, Kollégium, Alapfokú Mûvészetoktatási Intézmény és Pe da gó gi ai Szak szol

Részletesebben

A SZOCIÁLIS ÉS MUNKAÜGYI MINISZTÉRIUM ÉS AZ ORSZÁGOS MUNKAVÉDELMI ÉS MUNKAÜGYI FÕFELÜGYELÕSÉG HIVATALOS LAPJA. Tartalom

A SZOCIÁLIS ÉS MUNKAÜGYI MINISZTÉRIUM ÉS AZ ORSZÁGOS MUNKAVÉDELMI ÉS MUNKAÜGYI FÕFELÜGYELÕSÉG HIVATALOS LAPJA. Tartalom VI. ÉVFOLYAM 2. szám 2008. feb ru ár 25. A SZOCIÁLIS ÉS MUNKAÜGYI MINISZTÉRIUM ÉS AZ ORSZÁGOS MUNKAVÉDELMI ÉS MUNKAÜGYI FÕFELÜGYELÕSÉG HIVATALOS LAPJA Munkaügyi Közlöny Szerkesztõsége 1054 Budapest, Alkotmány

Részletesebben

A SZOCIÁLIS ÉS MUNKAÜGYI MINISZTÉRIUM HIVATALOS LAPJA TARTALOM

A SZOCIÁLIS ÉS MUNKAÜGYI MINISZTÉRIUM HIVATALOS LAPJA TARTALOM V. ÉVFOLYAM 1. szám 2007. ja nu ár 31. A SZOCIÁLIS ÉS MUNKAÜGYI MINISZTÉRIUM HIVATALOS LAPJA Szo ci á lis Közlöny Szerkesztõsége 1054 Budapest, Akadémia u. 3. Telefon: 475-5745 Megjelenik szükség szerint.

Részletesebben

160. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. Budapest, 2007. no vem ber 23., péntek TARTALOMJEGYZÉK. Ára: 3801, Ft. Oldal

160. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. Budapest, 2007. no vem ber 23., péntek TARTALOMJEGYZÉK. Ára: 3801, Ft. Oldal A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA Budapest, 2007. no vem ber 23., péntek 160. szám Ára: 3801, Ft TARTALOMJEGYZÉK 2007: CXXXIII. tv. A bá nyá szat ról szóló 1993. évi XLVIII. tör vé ny mó do sí tá sá

Részletesebben

Ajánlat. Gyertyaláng III. Érvényes: 2015. január 1-től

Ajánlat. Gyertyaláng III. Érvényes: 2015. január 1-től Ajánlat Gyertyaláng III. Érvényes: 2015. január 1-től UNIQA Biztosító Zrt. 1134 Budapest, Károly krt. 70 74. Tel.: +36 1 5445-555 Fax: +36 1 2386-060 Gyertyaláng III. Temetési biztosítás Ajánlatszám: Ajánlat

Részletesebben

S Z L A U K Ó L Á S Z L Ó C O M I X

S Z L A U K Ó L Á S Z L Ó C O M I X SZLAUKÓ LÁSZLÓ C O M I X A cím OL da LOn SZLAUKÓ LÁSZLÓ COMIX (RÉSZLET) 1996 SZLAUKÓ LÁSZLÓ 2006 KÉPÍRÁS MÛVÉSZETI ALAPÍTVÁNY 2006 SZLAUKÓ LÁSZLÓ COMIX KÉPÍRÁS MÛVÉSZETI ALAPÍTVÁNY, KAPOSVÁR SZIGETVÁRI

Részletesebben

A SZOCIÁLIS ÉS MUNKAÜGYI MINISZTÉRIUM ÉS AZ ORSZÁGOS MUNKAVÉDELMI ÉS MUNKAÜGYI FÕFELÜGYELÕSÉG HIVATALOS LAPJA. Tartalom

A SZOCIÁLIS ÉS MUNKAÜGYI MINISZTÉRIUM ÉS AZ ORSZÁGOS MUNKAVÉDELMI ÉS MUNKAÜGYI FÕFELÜGYELÕSÉG HIVATALOS LAPJA. Tartalom VI. ÉVFOLYAM 9. szám 2008. szep tem ber 25. A SZOCIÁLIS ÉS MUNKAÜGYI MINISZTÉRIUM ÉS AZ ORSZÁGOS MUNKAVÉDELMI ÉS MUNKAÜGYI FÕFELÜGYELÕSÉG HIVATALOS LAPJA Munkaügyi Közlöny Szerkesztõsége 1054 Budapest,

Részletesebben

KÖRNYEZETVÉDELMI ÉS VÍZÜGYI ÉRTESÍTÕ

KÖRNYEZETVÉDELMI ÉS VÍZÜGYI ÉRTESÍTÕ III. év fo lyam 7. szám 28 Ft 2006. jú li us 0. KÖRNYEZETVÉDELMI ÉS VÍZÜGYI ÉRTESÍTÕ A KÖRNYEZETVÉDELMI ÉS VÍZÜGYI MINISZTÉRIUM HIVATALOS LAPJA ÚJ HELYEN A KÖZLÖNYBOLT! 2006. jú li us 3-tól a Köz löny

Részletesebben

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. 2006: CXXVII. tv. A Ma gyar Köz tár sa ság 2007. évi költ ség ve té sé rõl... 12730

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. 2006: CXXVII. tv. A Ma gyar Köz tár sa ság 2007. évi költ ség ve té sé rõl... 12730 A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA Budapest, 2006. de cem ber 22., péntek TARTALOMJEGYZÉK 1. kö tet 2006: CXXVII. tv. A Ma gyar Köz tár sa ság 2007. évi költ ség ve té sé rõl... 12730 Oldal 2. kö tet

Részletesebben

LIX. ÉVFOLYAM ÁRA: 1365 Ft 4. SZÁM TARTALOM MAGYARORSZÁG ALAPTÖRVÉNYE. Ma gyar or szág Alap tör vé nye (2011. áp ri lis 25.)...

LIX. ÉVFOLYAM ÁRA: 1365 Ft 4. SZÁM TARTALOM MAGYARORSZÁG ALAPTÖRVÉNYE. Ma gyar or szág Alap tör vé nye (2011. áp ri lis 25.)... LIX. ÉVFOLYAM ÁRA: 1365 Ft 4. SZÁM A LEGFÕBB ÜGYÉSZSÉG HIVATALOS LAPJA BUDAPEST, 2011. áp ri lis 30. TARTALOM MAGYARORSZÁG ALAPTÖRVÉNYE Ma gyar or szág Alap tör vé nye (2011. áp ri lis 25.)... Oldal Melléklet

Részletesebben

13. szám C É G K Ö Z L Ö N Y II. K Ö T E T [2016. március 31.] 2769

13. szám C É G K Ö Z L Ö N Y II. K Ö T E T [2016. március 31.] 2769 13. szám C É G K Ö Z L Ö N Y II. K Ö T E T [2016. március 31.] 2769 y szám: 16112 * * * A Pénzügyi Stabilitási és Felszámoló Nonprofit Kft. (Cg.: [01 09 920128]; szék hely: 1055 Bu da pest, Baj csy-zsi

Részletesebben

A MAGYAR KÖZLÖNY MELLÉKLETE TARTALOM

A MAGYAR KÖZLÖNY MELLÉKLETE TARTALOM A MAGYAR KÖZLÖNY MELLÉKLETE Budapest, 2006. szeptember 20. Megjelenik minden szerdán. IX. évfolyam, 2006/38. szám Ára: 315 Ft TARTALOM Álláspályázatok I. FÕRÉSZ: Személyi és szervezeti hírek A Borsod-Abaúj-Zemplén

Részletesebben

A gazdasági és közlekedési miniszter 101/2007. (XII. 22.) GKM rendelete

A gazdasági és közlekedési miniszter 101/2007. (XII. 22.) GKM rendelete 2007/181. szám M A G Y A R K Ö Z L Ö N Y 13569 A gazdasági és közlekedési miniszter 101/2007. (XII. 22.) GKM rendelete a vasúti pályahálózathoz történõ nyílt hozzáférés részletes szabályairól A vas úti

Részletesebben

Pan non hal ma, 2011.

Pan non hal ma, 2011. Meditációk a Szûzanya életérõl Szentóra-iMádSág Szûz Mária tiszteletére ös sze ál lí tot ta: Bán he gyi Mik sa OSB Pan non hal ma, 2011. 1. Szûz Má ria, is ten any ja Ének: Má ri át di csér ni... (SzVU

Részletesebben

Feltétel. Perfekt Vagyonés üzemszünet biztosítás. Érvényes: 2007. januártól

Feltétel. Perfekt Vagyonés üzemszünet biztosítás. Érvényes: 2007. januártól Feltétel Perfekt Vagyonés üzemszünet biztosítás Érvényes: 2007. januártól Perfekt Vagyon- és üzemszünet biztosítás feltételei TARTALOMJEGYZÉK 1. ÁLTALÁNOS FELTÉTELEK 3 1.1 A BIZTOSÍTÁSI SZERZÔDÉS HATÁLYA

Részletesebben

12. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. Budapest, 2006. február 3., péntek TARTALOMJEGYZÉK. Ára: 1311, Ft. Oldal

12. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. Budapest, 2006. február 3., péntek TARTALOMJEGYZÉK. Ára: 1311, Ft. Oldal A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA Budapest, 2006. február 3., péntek 12. szám Ára: 1311, Ft TARTALOMJEGYZÉK 22/2006. (II. 3.) Korm. r. A fiatalok lakáskölcsönéhez kapcsolódó állami kezesség vállalásá

Részletesebben

KÖRNYEZETVÉDELMI ÉS VÍZÜGYI ÉRTESÍTÕ

KÖRNYEZETVÉDELMI ÉS VÍZÜGYI ÉRTESÍTÕ IV. év fo lyam 14. szám 1344 Ft 2007. december 31. KÖRNYEZETVÉDELMI ÉS VÍZÜGYI ÉRTESÍTÕ A KÖRNYEZETVÉDELMI ÉS VÍZÜGYI MINISZTÉRIUM HIVATALOS LAPJA F E L H Í V Á S! Fel hív juk tisz telt Elõ fi ze tõ ink

Részletesebben

ALAPÍTÓ OKIRAT módosítás egységes szerkezetben

ALAPÍTÓ OKIRAT módosítás egységes szerkezetben ALAPÍTÓ OKIRAT módosítás egységes szerkezetben A je len mó do sí tás sal az Ala pí tók a Fô vá ro si Bí ró ság ál tal nyil ván tar - tás ba vett Ala pít vány Ala pí tó oki ra tát úgy kí ván ják mó do sí

Részletesebben

21. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. Budapest, 2009. feb ru ár 20., péntek TARTALOMJEGYZÉK. Ára: 1935, Ft. Oldal

21. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. Budapest, 2009. feb ru ár 20., péntek TARTALOMJEGYZÉK. Ára: 1935, Ft. Oldal A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA Budapest, 2009. feb ru ár 20., péntek 21. szám Ára: 1935, Ft TARTALOMJEGYZÉK 33/2009. (II. 20.) Korm. ren de let A he lyi ön kor mány za tok vis ma i or tá mo ga tá

Részletesebben

96. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. Budapest, 2009. jú li us 10., TARTALOMJEGYZÉK. péntek. Ára: 3825 Ft

96. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. Budapest, 2009. jú li us 10., TARTALOMJEGYZÉK. péntek. Ára: 3825 Ft A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA Budapest, 2009. jú li us 10., TARTALOMJEGYZÉK Oldal péntek 96. szám Ára: 3825 Ft 2009. évi LXXX. tör vény A Bün te tõ Tör vény könyv rõl szóló 1978. évi IV. tör vény

Részletesebben

118. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. Budapest, 2005. szep tem ber 1., csütörtök TARTALOMJEGYZÉK. Ára: 506, Ft. Oldal

118. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. Budapest, 2005. szep tem ber 1., csütörtök TARTALOMJEGYZÉK. Ára: 506, Ft. Oldal A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA Budapest, 2005. szep tem ber 1., csütörtök 118. szám Ára: 506, Ft TARTALOMJEGYZÉK 170/2005. (IX. 1.) Korm. r. A Magyar Köztársaság Kormánya és az Olasz Köztársaság

Részletesebben

CXIV. ÉVFOLYAM ÁRA: 1357 Ft 2. SZÁM

CXIV. ÉVFOLYAM ÁRA: 1357 Ft 2. SZÁM CXIV. ÉVFOLYAM ÁRA: 1357 Ft 2. SZÁM AZ IGAZSÁGÜGYI MINISZTÉRIUM HIVATALOS LAPJA B U D A P E S T, 2 0 0 6. F E B R U Á R 2 8. TARTALOM Oldal TÖRVÉNY 2003. évi CXXIX. tv. a köz be szer zé sek rõl (egy sé

Részletesebben

Feltétel. Quattro. Befektetési egységekhez kötött életbiztosítás személybiztosítási kiegészítővel

Feltétel. Quattro. Befektetési egységekhez kötött életbiztosítás személybiztosítási kiegészítővel Feltétel Quattro Befektetési egységekhez kötött életbiztosítás személybiztosítási kiegészítővel Ügyféltájékoztató QUATTRO fo lya ma tos dí jas, be fek te té si egy sé gek hez kö tött élet biz to sí tás

Részletesebben

TARTALOMJEGYZÉK. Bu da pest, 2006. feb ru ár 14. Ára: 1518 Ft 3. szám. 2005. évi CLXIII. tv.

TARTALOMJEGYZÉK. Bu da pest, 2006. feb ru ár 14. Ára: 1518 Ft 3. szám. 2005. évi CLXIII. tv. Bu da pest, 2006. feb ru ár 14. Ára: 1518 Ft 3. szám 2002. december TARTALOMJEGYZÉK TÖRVÉNYEK 2005. évi CLXIII. tv. 2005. évi CLXXIV. tv. Az adózás rendjérõl szóló törvény egyes rendelkezéseinek alkalmazásáról

Részletesebben

T A R T A L O M. Szám Tárgy Oldal

T A R T A L O M. Szám Tárgy Oldal XX. ÉVFOLYAM, 9. SZÁM 2011. szeptember T A R T A L O M Szám Tárgy Oldal 458/D/2008. AB határozat A bün te tõ el já rás ról szó ló 1998. évi XIX. tör vény 74. (1) be kez dés c) pont - ja szö ve gé ben a

Részletesebben

6. szám. 2006/6. szám HATÁROZATOK TÁRA 51. Budapest, 2006. feb ru ár 13., hétfõ TARTALOMJEGYZÉK. Ára: 414, Ft. Oldal

6. szám. 2006/6. szám HATÁROZATOK TÁRA 51. Budapest, 2006. feb ru ár 13., hétfõ TARTALOMJEGYZÉK. Ára: 414, Ft. Oldal 2006/6. HATÁROZATOK TÁRA 51 Budapest, 2006. feb ru ár 13., hétfõ 6. TARTALOMJEGYZÉK 2019/2006. (II. 13.) Korm. h. Az Or szá gos Tu do má nyos Ku ta tá si Alap prog ra mok 2006. évi több - lettámogatához

Részletesebben

Kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás Ügyfél-tájékoztató

Kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás Ügyfél-tájékoztató Kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás Ügyfél-tájékoztató 1. A biz to sí tó tár sa ság ra vo nat ko zó ada tok UNION Vienna Insurance Group Biz to sí tó Zrt. 1082 Bu da pest, Ba ross u. 1. H-1461 Bu da

Részletesebben

92. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. Budapest, 2007. jú li us 10., kedd TARTALOMJEGYZÉK. Ára: 3234, Ft. Oldal

92. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. Budapest, 2007. jú li us 10., kedd TARTALOMJEGYZÉK. Ára: 3234, Ft. Oldal A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA Budapest, 2007. jú li us 10., kedd 92. szám Ára: 3234, Ft TARTALOMJEGYZÉK 2007: CI. tv. A döntéselõkészítéshez szükséges adatok hozzáférhetõségének biz to sí tá sá

Részletesebben

26. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. Budapest, 2008. feb ru ár 19., kedd TARTALOMJEGYZÉK. Ára: 1325, Ft. Oldal

26. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. Budapest, 2008. feb ru ár 19., kedd TARTALOMJEGYZÉK. Ára: 1325, Ft. Oldal A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA Budapest, 2008. feb ru ár 19., kedd 26. szám Ára: 1325, Ft TARTALOMJEGYZÉK 29/2008. (II. 19.) Korm. r. A Miniszterelnöki Hivatalt vezetõ miniszter feladat- és hatáskörérõl.

Részletesebben

19. szám. II. rész JOGSZABÁLYOK. A Kormány tagjainak A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. A pénzügyminiszter 12/2005. (II. 16.

19. szám. II. rész JOGSZABÁLYOK. A Kormány tagjainak A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. A pénzügyminiszter 12/2005. (II. 16. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA Budapest, 2005. feb ru ár 16., szerda 19. szám TARTALOMJEGYZÉK 12/2005. (II. 16.) PM r. A kincs tá ri rend szer mû kö dé sé vel kap cso la tos pénz ügyi szolgálta -

Részletesebben

T A R T A L O M A HONVÉDELMI MINISZTÉRIUM HIVATALOS LAPJA. CXXXIII. ÉVFOLYAM 11. SZÁM 2006. május 12. 943 Ft. Szám Tárgy Oldal.

T A R T A L O M A HONVÉDELMI MINISZTÉRIUM HIVATALOS LAPJA. CXXXIII. ÉVFOLYAM 11. SZÁM 2006. május 12. 943 Ft. Szám Tárgy Oldal. CXXXIII. ÉVFOLYAM 11. SZÁM 2006. május 12. A HONVÉDELMI MINISZTÉRIUM HIVATALOS LAPJA 943 Ft T A R T A L O M Szám Tárgy Oldal Jog sza bá lyok 95/2006. (IV. 18.) Korm. ren de let 11/2006. (IV. 10.) HM ren

Részletesebben

A SZOCIÁLIS ÉS MUNKAÜGYI MINISZTÉRIUM ÉS AZ ORSZÁGOS MUNKAVÉDELMI ÉS MUNKAÜGYI FÕFELÜGYELÕSÉG HIVATALOS LAPJA FELHÍVÁS! Tartalom

A SZOCIÁLIS ÉS MUNKAÜGYI MINISZTÉRIUM ÉS AZ ORSZÁGOS MUNKAVÉDELMI ÉS MUNKAÜGYI FÕFELÜGYELÕSÉG HIVATALOS LAPJA FELHÍVÁS! Tartalom VI. ÉVFOLYAM 1. szám 2008. ja nu ár 25. A SZOCIÁLIS ÉS MUNKAÜGYI MINISZTÉRIUM ÉS AZ ORSZÁGOS MUNKAVÉDELMI ÉS MUNKAÜGYI FÕFELÜGYELÕSÉG HIVATALOS LAPJA Munkaügyi Közlöny Szerkesztõsége 1054 Budapest, Alkotmány

Részletesebben

A földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter 61/2009. (V. 14.) FVM rendelete

A földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter 61/2009. (V. 14.) FVM rendelete 15946 M A G Y A R K Ö Z L Ö N Y 2009/66. szám A földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter 61/2009. (V. 14.) FVM rendelete az Európai Mezõgazdasági Vidékfejlesztési Alapból nyújtott agrár-környezetgazdálkodási

Részletesebben

A MAGYAR BÁNYÁSZATI ÉS FÖLDTANI HIVATAL HIVATALOS LAPJA

A MAGYAR BÁNYÁSZATI ÉS FÖLDTANI HIVATAL HIVATALOS LAPJA XV. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2007. MÁJUS 10. A MAGYAR BÁNYÁSZATI ÉS FÖLDTANI HIVATAL HIVATALOS LAPJA Szer kesz tõ ség: 1051 Bp., Arany Já nos u. 25. Te l.: 301-2924 Megjelenik szükség szerint Ára: 924 Ft I. Jogszabályok

Részletesebben

115. szám 1. kö tet* A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. Budapest, 2007. au gusz tus 31., péntek TARTALOMJEGYZÉK. 1 2. kö tet ára: 5124, Ft

115. szám 1. kö tet* A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. Budapest, 2007. au gusz tus 31., péntek TARTALOMJEGYZÉK. 1 2. kö tet ára: 5124, Ft A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA Budapest, 2007. au gusz tus 31., péntek 115. szám 1. kö tet* 1 2. kö tet ára: 5124, Ft TARTALOMJEGYZÉK 1. kö tet: 224/2007. (VIII. 31.) Korm. r. A köz al kal ma zot

Részletesebben

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA Budapest, 2009. áp ri lis 3., péntek TARTALOMJEGYZÉK Oldal 44. szám 2009. évi XVII. tör vény A Ma gyar Köz tár sa ság 2008. évi költ ség ve té sé rõl szó ló 2007. évi

Részletesebben

2 0 1 2. F E B R U Á R. egyenlítô L L É K L E T. BÁ RÁN DY GER GELY PhD AZ IGAZ SÁG ÜGYI A CHRONOLOGY OF JUDICIAL CONSTITUTIONALIZATION FROM PAGE 24

2 0 1 2. F E B R U Á R. egyenlítô L L É K L E T. BÁ RÁN DY GER GELY PhD AZ IGAZ SÁG ÜGYI A CHRONOLOGY OF JUDICIAL CONSTITUTIONALIZATION FROM PAGE 24 2 0 1 2. F E B R U Á R egyenlítô M E L L É K L E T BÁ RÁN DY GER GELY PhD OR SZÁG GYÛ LÉ SI KÉP VI SE LÔ AZ IGAZ SÁG ÜGYI AL KOT MÁ NYO ZÁS KRONOLÓGIÁJA A CHRONOLOGY OF JUDICIAL CONSTITUTIONALIZATION FROM

Részletesebben

104. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. Budapest, 2005. jú li us 26., kedd TARTALOMJEGYZÉK. Ára: 1150, Ft. Oldal

104. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. Budapest, 2005. jú li us 26., kedd TARTALOMJEGYZÉK. Ára: 1150, Ft. Oldal A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA Budapest, 2005. jú li us 26., kedd 104. Ára: 1150, Ft TARTALOMJEGYZÉK 67/2005. (VII. 26.) FVM r. A 2004. évi nem ze ti ha tás kör ben nyúj tott ag rár- és vi dék fej

Részletesebben

CXIV. ÉVFOLYAM ÁRA: 1357 Ft 3. SZÁM

CXIV. ÉVFOLYAM ÁRA: 1357 Ft 3. SZÁM CXIV. ÉVFOLYAM ÁRA: 1357 Ft 3. SZÁM AZ IGAZSÁGÜGYI MINISZTÉRIUM HIVATALOS LAPJA B U D A P E S T, 2 0 0 6. M Á R C I U S 3 1. TARTALOM TÖRVÉNYEK 2006: XIII. tv. a Ma gyar Köz tár sa ság Al kot má nyá ról

Részletesebben

Hírmondó. Fegyverneki. Bu da pes ten az Er dő há ti tán cok. Gránitdiploma. Zbrojnikyben jár tunk

Hírmondó. Fegyverneki. Bu da pes ten az Er dő há ti tán cok. Gránitdiploma. Zbrojnikyben jár tunk Fegyverneki Hírmondó Fegyvernek Önkormányzatának kiadványa XVIII. évfolyam 5. szám 2007. október 17. Bu da pes ten az Er dő há ti tán cok Szep tem ber 14-én há rom fegyverneki előadóművészeti cso port

Részletesebben

A nonprofit számvitel alapjai

A nonprofit számvitel alapjai Nonprofit Képzési Füzetek Dr. Baráth Katalin A nonprofit számvitel alapjai Nonprofit Szolgáltató Központ Zalaegerszeg, 2010 NONPROFIT KÉPZÉSI FÜZETEK Dr. Baráth Katalin Nonprofit számvitel alapjai Landorhegy

Részletesebben

A földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter 27/2007. (IV. 17.) FVM rendelete

A földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter 27/2007. (IV. 17.) FVM rendelete 3048 M A G Y A R K Ö Z L Ö N Y 2007/48. szám A földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter 27/2007. (IV. 17.) FVM rendelete az Európai Mezõgazdasági Vidékfejlesztési Alapból az állattartó telepek korszerûsítéséhez

Részletesebben

A nemzeti energiapolitika eredményei és esélyei

A nemzeti energiapolitika eredményei és esélyei Jun4.qxd 2012.06.20. 7:39 Page 144 A nemzeti energiapolitika eredményei és esélyei Járosi Márton Kacsó András A ve ze té kes ener gia szol gál ta tá sok ter mé sze tük nél fog va köz ér de kû ek; nagy

Részletesebben

AZ EGÉSZSÉGÜGYI MINISZTÉRIUM HIVATALOS LAPJA

AZ EGÉSZSÉGÜGYI MINISZTÉRIUM HIVATALOS LAPJA LIX. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 577-768. OLDAL 2009. március 31. AZ EGÉSZSÉGÜGYI MINISZTÉRIUM HIVATALOS LAPJA ÁRA: 1775 FT TARTALOM I. RÉSZ Személyi rész II. RÉSZ Törvények, országgyûlési határozatok, kormányrendeletek

Részletesebben

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. Budapest, 2008. jú li us 25., péntek. 109. szám. Ára: 895, Ft

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. Budapest, 2008. jú li us 25., péntek. 109. szám. Ára: 895, Ft A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA Budapest, 2008. jú li us 25., péntek 109. szám Ára: 895, Ft A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA Budapest, 2008. jú li us 25., péntek 109. szám Ára: 895, Ft TARTALOMJEGYZÉK

Részletesebben

A MAGYAR KÖZLÖNY MELLÉKLETE T A R T A L O M

A MAGYAR KÖZLÖNY MELLÉKLETE T A R T A L O M 2006/4. szám H I V A T A L O S É R T E S Í T Õ 137 A MAGYAR KÖZLÖNY MELLÉKLETE Budapest, 2006. január 25. Meg je le nik minden szerdán. IX. évfolyam, 2006/4. szám Ára: 345 Ft T A R T A L O M I. FÕRÉSZ:

Részletesebben

165. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. Budapest, 2008. no vem ber 21., péntek TARTALOMJEGYZÉK. Ára: 680, Ft. Oldal

165. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. Budapest, 2008. no vem ber 21., péntek TARTALOMJEGYZÉK. Ára: 680, Ft. Oldal A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA Budapest, 2008. no vem ber 21., péntek 165. szám Ára: 680, Ft TARTALOMJEGYZÉK 2008: LXXIV. tv. A Ma gyar Fej lesz té si Bank Rész vény tár sa ság ról szó ló 2001. évi

Részletesebben

A GAZDASÁGI ÉS KÖZLEKEDÉSI MINISZTÉRIUM HIVATALOS LAPJA

A GAZDASÁGI ÉS KÖZLEKEDÉSI MINISZTÉRIUM HIVATALOS LAPJA VII. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2008. FEBRUÁR 15. A GAZDASÁGI ÉS KÖZLEKEDÉSI MINISZTÉRIUM HIVATALOS LAPJA ÁRA: 1260 FORINT TARTALOM Oldal I. RÉSZ SZEMÉLYI HÍREK 5/2008. (I. 31.) ME h. egyes két ol da lú gaz da sá

Részletesebben

Kösd össze az összeillı szórészeket!

Kösd össze az összeillı szórészeket! há tor gyöngy tás mor kás fu ház ál rom á mos sá rus szo dály moz szít szom széd ol vad pond ró dí ves da dony ned rál süly lyed tom na ka bog ge gár bál dol lo bol bun bát bár da bo be kar pa e ca koc

Részletesebben

T A R T A L O M. Szám Tárgy Oldal. Jog sza bá lyok. Ha tá ro za tok. Miniszteri utasítások

T A R T A L O M. Szám Tárgy Oldal. Jog sza bá lyok. Ha tá ro za tok. Miniszteri utasítások CXXXIII. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2006. áp ri lis 26. A HONVÉDELMI MINISZTÉRIUM HIVATALOS LAPJA 943 Ft T A R T A L O M Szám Tárgy Oldal Jog sza bá lyok 71/2006. (IV. 3.) Korm. ren de let 80/2006. (IV. 6.) Korm.

Részletesebben

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA Budapest, 2009. feb ru ár 14., szombat 18. szám TARTALOMJEGYZÉK 4/2009. (II. 14.) MNB ren de let Új biz ton sá gi elem mel el lá tott 500 fo rin tos cím le tû bank

Részletesebben

AZ EGÉSZSÉGÜGYI MINISZTÉRIUM HIVATALOS LAPJA

AZ EGÉSZSÉGÜGYI MINISZTÉRIUM HIVATALOS LAPJA LVIII. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2089-2192. OLDAL 2008. május 8. AZ EGÉSZSÉGÜGYI MINISZTÉRIUM HIVATALOS LAPJA ÁRA: 1365 FT TARTALOM I. RÉSZ Személyi rész II. RÉSZ Törvények, országgyûlési határozatok, kormányrendeletek

Részletesebben

A MAGYAR KÖZLÖNY MELLÉKLETE T A R T A L O M

A MAGYAR KÖZLÖNY MELLÉKLETE T A R T A L O M A MAGYAR KÖZLÖNY MELLÉKLETE Budapest, 2006. október 4. Meg je le nik minden szerdán. IX. évfolyam, 2006/40. szám Ára: 315 Ft T A R T A L O M Álláspályázatok I. FÕRÉSZ: Személyi és szer ve ze ti hírek Apc

Részletesebben

Gyõr Megyei Jogú Város Önkormányzata egyszerû eljárás ajánlattételi felhívása (12070/2004)

Gyõr Megyei Jogú Város Önkormányzata egyszerû eljárás ajánlattételi felhívása (12070/2004) 356 Közbeszerzési Értesítõ, a Közbeszerzések Tanácsa Hivatalos Lapja (2005. I. 5.) 1. szám Pos tai irá nyí tó szám: 1163 Te le fon: 401-1459 Telefax: E-ma il: B. MEL LÉK LET: A RÉ SZEK RE VO NAT KO ZÓ

Részletesebben

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. Budapest, 2008. feb ru ár 26., kedd. 31. szám I. kötet. Ára: 895, Ft

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. Budapest, 2008. feb ru ár 26., kedd. 31. szám I. kötet. Ára: 895, Ft A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA Budapest, 2008. feb ru ár 26., kedd 31. szám I. kötet Ára: 895, Ft A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA Budapest, 2008. feb ru ár 26., kedd 31. szám I. kötet TARTALOMJEGYZÉK

Részletesebben

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA Budapest, 2006. már ci us 21., kedd 31. szám I. kö tet Ára: 4807, Ft TARTALOMJEGYZÉK 57/2006. (III. 21.) Korm. r. A gyám ha tó sá gok ról, valamint a gyer mek vé del

Részletesebben

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. Budapest, 2008. feb ru ár 28., csütörtök. 32. szám. Ára: 1970, Ft

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. Budapest, 2008. feb ru ár 28., csütörtök. 32. szám. Ára: 1970, Ft A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA Budapest, 2008. feb ru ár 28., csütörtök 32. szám Ára: 1970, Ft A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA Budapest, 2008. feb ru ár 28., csütörtök 32. szám Ára: 1970, Ft

Részletesebben

A COOP-RENDSZER KIFEJLŐDÉSÉNEK STÁCIÓI, TOVÁBBRA IS A FOGYASZTÓK SZOLGÁLATÁBAN 2

A COOP-RENDSZER KIFEJLŐDÉSÉNEK STÁCIÓI, TOVÁBBRA IS A FOGYASZTÓK SZOLGÁLATÁBAN 2 146 SZÖVETKEZÉS XXXIII. évfolyam, 2012/1 2. szám Mu rá nyi Lász ló 1 A COOP-RENDSZER KIFEJLŐDÉSÉNEK STÁCIÓI, TOVÁBBRA IS A FOGYASZTÓK SZOLGÁLATÁBAN 2 Cselekvési változatok Az ál ta lá nos fo gyasz tá si

Részletesebben

III. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM Ára: 2100 Ft 2011. MÁRCIUS 31. TARTALOM. oldal oldal. Az ARTISJUS Ma gyar Szer zõi Jog vé dõ Iro da Egye sü let

III. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM Ára: 2100 Ft 2011. MÁRCIUS 31. TARTALOM. oldal oldal. Az ARTISJUS Ma gyar Szer zõi Jog vé dõ Iro da Egye sü let III. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM Ára: 2100 Ft 2011. MÁRCIUS 31. F E L H Í V Á S! Fel hív juk tisz telt Elõ fi ze tõ ink fi gyel mét a köz löny utol só ol da lán köz zé tett tá jé koz ta tó ra és a 2011. évi elõ

Részletesebben

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA Budapest, 2005. jú li us 11., hétfõ 96. szám TARTALOMJEGYZÉK 2005: LXXXIII. tv. A köz igaz ga tá si ha tó sá gi el já rás és szol gál ta tás ál ta lá nos sza bá - lya

Részletesebben

A MAGYAR KÖZLÖNY MELLÉKLETE T A R T A L O M

A MAGYAR KÖZLÖNY MELLÉKLETE T A R T A L O M A MAGYAR KÖZLÖNY MELLÉKLETE Budapest, 2006. március 8. Meg je le nik minden szerdán. IX. évfolyam, 2006/10. szám Ára: 345 Ft T A R T A L O M I. FÕRÉSZ: Személyi és szer ve ze ti hírek Sze mély ügyi hírek...

Részletesebben

XVIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 2625 Ft 2009. január

XVIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 2625 Ft 2009. január XVIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 2625 Ft 2009. január F E L H Í V Á S! Fel hív juk tisz telt Elõ fi ze tõ ink fi gyel mét Az Alkotmánybíróság Határozatai utol só ol da lán köz zé tett tá jé koz ta tóra és

Részletesebben

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. Budapest, 2008. au gusz tus 31., vasárnap. 128. szám. Ára: 250, Ft

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA. Budapest, 2008. au gusz tus 31., vasárnap. 128. szám. Ára: 250, Ft A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA Budapest, 2008. au gusz tus 31., vasárnap 128. szám Ára: 250, Ft A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA Budapest, 2008. au gusz tus 31., vasárnap TARTALOMJEGYZÉK 24/2008.

Részletesebben

A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 31/2008. (XII. 31.) KvVM rendelete

A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 31/2008. (XII. 31.) KvVM rendelete 26734 M A G Y A R K Ö Z L Ö N Y 2008/193. szám A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 31/2008. (XII. 31.) KvVM rendelete a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról

Részletesebben