1Móz 25,1-18 Ábrahám második házassága és utódai

Átírás

1 1 1Móz 25,1-18 Ábrahám második házassága és utódai Ábrahám pedig ismét vőn magának feleséget, kinek neve Ketúráh vala. És az szűlé néki Zimránt, Joksánt, Médánt, Midiánt, Isbákot és Suakhot. Joksán pedig nemzé Sébát, és Dédánt. Dédánnak pedig fiai valának: Assurim, Letúsim és Leummim. S Midiánnak fiai: Éfah, Éfer, Hánok, Abida és Eldaah: Mind ezek Ketúráhnak fiai. Valamije pedig Ábrahámnak vala, mindazt Izsáknak adta vala. Az ágyasok fiainak pedig, a kik Ábraháméi valának, ada Ábrahám ajándékokat, és elküldé azokat az ő fia mellől, Izsák mellől még éltében napkelet felé, napkeleti tartományba. S ezek Ábrahám élete esztendeinek napjai, melyeket élt: száz hetvenöt esztendő. És kimúlék és meghala Ábrahám, jó vénségben, öregen és betelve az élettel, és takaríttaték az ő népéhez. És eltemeték őt Izsák és Ismáel az ő fiai a Makpela barlangjában, Efronnak, a Khitteus Czohár fiának mezejében, mely Mamré átellenében van. Abban a mezőben, melyet Ábrahám a Khéth fiaitól vett vala: ott temettetett el Ábrahám és az ő felesége Sára. Lőn pedig Ábrahám halála után, megáldá Isten az ő fiát Izsákot; Izsák pedig lakozék a Lakhai Rói forrásánál. Ezek pedig Ábrahám fiának Ismáelnek nemzetségei, a kit az Égyiptombeli Hágár a Sára szolgálója szűlt vala Ábrahámnak. Ezek az Ismáel fiainak nevei, nevök s nemzetségök szerint: Ismáelnek elsőszülötte Nebájót, azután Kédar, Adbeél és Mibszám. És Misma, Dúmah és Massza. Hadar, Théma, Jetúr, Náfis és Kedmah. Ezek az Ismáel fiai, és ezek azoknak nevei udvaraikban, falvaikban; tizenkét fejedelem az ő nemzetségök szerint. Ezek pedig az Ismáel életének esztendei: száz harminczhét esztendő. És kimúlék és meghala, és takaríttaték az ő népéhez. Lakoztak pedig Havilától fogva Súrig, a mely Égyiptom átellenében van, a merre Assiriába mennek. Minden atyjafiával szemben esett az ő lakása. Bevezetés Ebben az Igében Ábrahám élete végéről, Ketúráhtól született fiairól, illetve azok utódairól olvastunk. 1.) Második házasság idős korban Talán mindannyiunkat elgondolkoztat, és emberileg szinte érthetetlen is, hogy Sára halála után vén kora ellenére hogyan nősülhetett meg Ábrahám. Hiszen már amikor száz esztendős volt, akkor is az volt a problémája, hogy öreg, hogyan is lehetne neki gyermeke. Miután Sára meghalt, és Izsák már felnövekedett, azután nősült meg ismét, és született hat gyermeke, amiről olvastunk is. Felmerül bennünk a kérdés: miért nősült meg Ábrahám? Hiszen nagyon jól tudta Isten ígéretét, hogy Izsákban neveztetik a mag. Azt is nagyon jól tudta, hogy az első gyermeke, Izmáel nem Isten akarata volt, melynek meg is lett a maga nehézsége, és később aratnia is kellett annak következményeit. Ábrahám lépését csak Isten tudja, de mégis néhány tanulságot - ami világos előttünk - jó, hogyha megértünk Isten Igéjéből. Az egyik, ami talán leggyakorlatiasabb dolog, hogy sokan a Bibliát olvasó, vagy gyülekezetbe járó hívő emberek közül is jutnak olyan helyzetbe, amikor megidősödnek és

2 megözvegyülnek, hogy öregkorukra újból megnősülnek. Ilyenkor sokszor hivatkoznak ószövetségi pátriárkákra - például akár lehet hivatkozni Ábrahámra is -. Az Igében is meg van írva, hogy tulajdonképpen, ha az egyik fél meghal, akkor a másik szabad lesz. Igen, ez így van, de az Ószövetséget mi nem vehetjük egy az egyben magunkra nézve követendő példának, mert a Korinthusiaknak írott levélben azt olvassuk: Feleséghez köttettél? Ne keress elválást. Megszabadultál feleségedtől? Ne keress feleséget (1Kor 7,27). Ez Istennek a kijelentése ma számunkra. Ha valaki mégis, akár idős korban is megnősül, amikor özvegyen marad, nem vétkezik. Ebben az Ige is megerősít bennünket, habár meg lesz a maga következménye. Sok idős hívő testvér figyelmét hívták fel erre a testvérek, amikor újból akart nősülni, hogy mire való az, hiszen a házasságnak a célja világos. Isten kijelentette: Mondom pedig a nem házasoknak és az özvegyasszonyoknak, hogy jó nékik, ha úgy maradhatnak (1Kor 7,8). Tegyen így, aki meg tudja magát tartóztatni, és idős korában ez számára már nem probléma. A második házassággal - ami időskorban köttetett -, legtöbbször csak olyan terhet vesz a hívő ember a nyakába, aminek aztán később learatja a gyümölcseit. 2.) Ábrahám késői házasságának következményei Ábrahámnak hat fia született, hat nemzetség. A gyermekek nevét felsorolja az Ige: szűlé néki Zimránt, Joksánt, Médánt, Midiánt, Isbákot, és Suakhot (2. v.). Ezeknek a gyermekeknek a nevét, nevük magyar jelentését felsorolom. Ezt azért mondom el, mert az Ószövetségben nemcsak úgy véletlenül adtak neveket, hanem a név egyezett a hordozójának a jellemével: Zimrán: híres, megénekelt, énekes Joksán: madarász, csapdaállító, elcsábító Médán: civódás, pörlekedés, ítélet Midián: civódás, viszály, küzdelem Isbák: elhagyó, visszaadott, szabad Suakh: elnyomás, mélység, hajlott, görbedt Ezek beszédes nevek. Zimrántól, az elsőszülöttől, a híres megénekelt énekes -től indul ez a nemzetség. (Tudjuk, hogy Káin nemzetségében volt szokás a zene.) Tovább haladva látjuk, hogy Joksántól, a másodszülöttől, a madarász, csapdaállító, elcsábító -tól, hogyan jut el a hatodik gyermekig Suakhig - kinek neve: mélység, hajlott, görbedt -, a fiak jellemének az alakulása. Ezek közül a leszármazottak közül eggyel, a midiánitákkal később foglalkozik az Ige. Ők Istennek, Isten népének ellenségévé váltak. (1) A midiániták Már Mózes negyedik könyvében olvashatunk róluk, hogy nem az Isten választott népével, Izráellel szövetkeztek, hanem például a moábitákkal. Most figyeljük meg, hogy tulajdonképpen ők a moábiták bálványáldozatához mentek, és volt ott egy midiánbeli asszony: eljöve valaki Izráel fiai közűl, és hoza az ő atyjafiai felé egy midiánbeli asszonyt, Mózes szeme láttára, és Izráel fiai egész gyülekezetének láttára; ők pedig sírnak vala a gyülekezet sátorának nyilásánál. És mikor látta vala Fineás, Eleázár fia, Áron papnak unokája, felkele a gyülekezet közűl, és dárdáját vevé kezébe. És beméne az izráelita férfi után a sátorba, és általdöfé mindkettőjüket, mind az izráelita férfit, mind az asszonyt hason. És megszűnék a csapás Izráel fiai között [ ] A megöletett midiánbeli asszony neve pedig Kozbi, Czúr leánya, a ki a Midiániták között az ő atyja háza nemzetségeinek fejedelme vala (4Móz 25,6-8.15). Tehát nemcsak úgy véletlenül vetődött oda a rabszolga (vagy az a valaki), aki a midiánbeli asszonyt hozta, aki egy fejedelmi családból származó nő volt. Ebből látszik,

3 hogy milyen összefonódás volt közöttük. De később ez a midiánita asszony, és az egész midiánita nép Isten népének ellenségévé vált. Még hadd emlékeztessem a testvéreket egy másik ismert történetre, Gedeon idejéből: És gonoszúl cselekedének az Izráel fiai az Úr szemei előtt, azért adá őket az Úr a Midiániták kezébe hét esztendeig. És hatalmat vőn a Midiániták keze az Izráelen, és a Midiánitáktól való féltökben készítették magoknak az Izráel fiai azokat a barlangokat, rejtekhelyeket és erősségeket, a melyek a hegységben vannak. Mert ha vetett Izráel, mindjárt ott termettek a Midiániták, az Amálekiták [Úgy látszik a midinaiták nemcsak a moábitákkal szövetkeztek, hanem az amálekkel is.] és a Napkeletnek fiai, és rájok törtek (Bír 6,1-3). Izráel fiainak mindenét elpusztították. Isten kegyelme volt az, hogy Gedeon által megszabadultak. (2) Emberi tervek és Isten megengedő akarata Ezeket az Igéket azért mondtam csak el, hogy lássuk, meg lett a maga következménye Ábrahám lépésének, és a mi életünkben is pontosan ugyanígy van. Istennek van egy terve az életünkkel. Istennek az volt a terve Ábrahámmal: a te feleséged Sára szűl néked fiat [ ] Izsákban neveztetik néked mag (1Móz 17,19; Zsid 11,18). Azután jött egy asszonyi terv, amikor Sára vette Hágárt, és: adá azt Ábrámnak az ő férjének feleségül (1Móz 16,3), és ebből lett Izmáel nemzetsége. Azután Ábrahámnak volt egy lépése, amikor elvette Ketúráht. Érdekes, Ketúráhnak a neve azt jelenti magyarul: tömjén illatba burkolt. Tömjénezni Istennek szoktak. A tömjén illatba burkolt valami csak olyan, mint amikor valakit istenítenek. Lehet, hogy nem Ábrahám istenítette Ketúráht, de amikor ezt a nevet adták neki, azt azért tették, mert valami ilyesmi lehetett a szívükben. Ábrahám megtette ezt a lépést, amit Isten megengedett, bár nem volt benne az Ő eredeti tervében. Látni fogjuk, hogy sok nyomorúság után Isten az ő kegyelméből mégis jó dolgot hozott ki ebből, de igaz az is, hogy amit vet az ember, azt aratja is. Isten mindenre kiterjedő kegyelme az, hogy a nyomorúságban - ha az ember megalázkodik, ha a nyomorúság a szívét összetöri, és ekkor meghajlik az Úr előtt -, akkor Isten jót hoz ki még a nehéz dolgokból is. Ez ne szabadítson fel senkit arra, hogy a maga választotta lépéseket megtegye, mert azok súlyos következményeit is le kell aratni! 3.) További beszédes nevek Fel vannak sorolva a leszármazottak nevei is. Nézzük meg a magyar jelentéseiket. Séba: eskü, hét, iszákos ember Dédán: mély, alacsony, lapály Assurim: boldog, igazságos Letúsim: kalapácsos, ütő (ember) Leummin: néptömeg, közönséges nép Éfah: sötétség, elrejtettség Éfer: borjú, fiatal állat Hánok: felszentelés, felajánlás Abida: a megismerés, a tudás atyja Eldaah: Isten hívott, Istent kereső Amikor elég sötétre, mélyre jutottak, akkor ebben a népben is megindult az Isten keresése. Ha megalázkodik valaki, a legmélyebb pontról is keresheti Istent. Nincs olyan mélység, ahonnan ne lehetne Őt keresni, mert Isten is keresi az embert, és Ő előbb keres. Meg is van írva: Nincs, a ki megértse, nincs, a ki keresse az Istent (Róm 3,11). Amikor az ember mélységbe jut, összetörik a szíve, és megalázkodik, akkor érti meg, hogy Isten őt keresi,

4 akkor kezdi az ember is keresni Istent. Érdekes, hogy Eldaah neve azt is jelenti: Isten hívott, vagyis Isten keres, és azt is jelenti, hogy Istent kereső. Ez így is valóság. Ketúráhnak a leszármazottait Ábrahám: elküldé azokat az ő fia mellől, Izsák mellől még éltében napkelet felé, napkeleti tartományba (6. v.). Messze küldte az ő fiától, Izsáktól, mert vigyázott arra, hogy: Izsákban neveztetik néked mag Azt tudnunk kell, hogy Ábrahám kelet felé küldött hat gyermekének leszármazottaiból lettek az arab törzsek. 4.) Izmáel leszármazottai Az alapige felsorolja Izmáel leszármazottait is: Ismáelnek elsőszülötte Nebájót, azután Kédar, Adbeél és Mibszám. És Misma, Dúmah és Massza. Hadar, Théma, Jetúr, Náfis és Kedmah (13-15.v.) Izmáel leszármazottai az Arábiában élő, az Arab-félszigeten letelepedett arab törzsek (ők nem a kelet felé élők). Ahogyan olvastuk: Lakoztak pedig Havilától fogva Súrig, a mely Égyiptom átellenében van (18. v.). Egyiptom átellenében, Izráeltől kissé délnyugatra esik a Súr pusztája. Az arab népek és az arábiaiak mind a mai napig Izráel ellenségei. Ezeknek a neveknek is szeretném megemlíteni a magyar jelentését. Ismáel: Isten meghallgat. Tőle származott a következő 12 törzs: Nebájót: magaslatok, földművelők, szántók. Kédár: fekete bőrű. Adbeél: sóvárgás Isten után. Mibszám: jó illat, édes illat. Misma: szóbeszéd, híresztelés, amit hall az ember. Dúmah: hallgatás, csend. Massza: kísértés, próba, teher, súly; kijelentés. Hadar vagy Hadad (1Krón 1,30): vadság, mennydörgő erő, éles. Théma: pusztaság, lakatlan vidék. Jetúr: nomád falu. Náfis: felüdülés, fellélegzés, illat. Kedmah: kelet, kelet felé. Azt olvastuk: Ismáelnek elsőszülötte Nebájót, azután Kédar (13. v.). Nebájót és Kédar többször előfordul az Igében: Például azt olvassuk: Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom, és Kédár sátrai közt lakom! (Zsolt 120,5). Jaj egy izráelitának, ha közöttük kell laknia. Aztán ilyen nevek vannak, mint Théma. Ez is többször előfordul a Szentírásban, pl: Téma vándorai (Jób 6,19). Megemlítem még, hogy amint láttuk, Dúmah azt jelenti magyarul: hallgatás, csend. Massza ezt: kísértés, próba, teher. Adbeél: sóvárgás Isten után. Ezeknek a népeknek is - akik a pusztaságban laktak, egészen messze kerültek Istentől, vad természetűek voltak - ott volt a szívében a sóvárgás Isten után, a hallgatás után. Szeretnék három Igét elolvasni, ami később a prófétáknál ezekre a népekre vonatkozik, mert ez nagyon tanulságos. (1) A pusztában kiszáradt folyó Az egyik Ige: Atyámfiai hűtlenűl elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok. A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög; Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak. Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek. Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának

5 utasai bennök reménykednek. Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak. Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek (Jób 6,15-21). Téma volt az egyik név, amit felolvastunk az Izmáel leszármazottai közül. Sébának utasai bennük reménykednek. Séba Ketúrah leszármazottjai közül való volt. Megszégyellik, hogy bíztak, közel mennek, elpirulnak. Így lettetek ti most semmivé, láttátok a nyomort, és féltek. Vagyis Jób azt mondja el, hogy amikor eljöttek az ő barátai vigasztalni őt, és látták, hogy milyen nagy nyomorúságban van, akkor egyszerűen semmit nem tudtak tenni: látták a nyomort és féltek. Azt a hasonlatot hozza, hogy úgy jártak, mint azok az emberek, azok az arab törzsek, akik Témából és Sébából jöttek. Mint amikor olvadáskor elindul egy folyó és kiér a sivatagba, de egyszer csak a hőségben elapad az egész, és a medrében nem lesz többé víz. Megszégyenülnek, akik bíztak abban, hogy ott majd találnak vizet. És nemcsak, hogy elpirulnak szégyenükben, hanem semmivé lesznek. Sokan elvesztek a sivatagban víz nélkül. Ilyen volt ez a nép is. A vízre még visszatérek - hogy sivatagban laktak, ahol nem volt víz -, mert ennek mélységes szellemi mondanivalója van. (2) A szomjazó elé hozzatok vizet! Most elolvasom Ézsaiás könyvéből is az Igét: Jövendölés Dúma ellen [Dúma, tehát újból itt van]. Seirből így kiáltnak hozzám: Vigyázó! meddig még az éjszaka, meddig még ez éj? Szólt a vigyázó: Eljött a reggel, az éjszaka is, ha kérdeni akartok, kérdjetek, forduljatok vissza és jertek el! [Tehát Dúma ellen jövendöl. Ez a Dúma szintén megtalálható azok közt a nevek közt, amit az előbb felolvastunk. Azt kérdezi: meddig még ez éjszaka, meddig még az éj?] Jövendölés Arábia ellen: Az erdőben háltok Arábiában, Dédán útazó seregei. [Tehát Arábia Izmáel lakóhelye. Dédánt szintén olvastuk.] A szomjazó elé hozzatok vizet! Témá földének lakosi kenyerökkel jönnek a bujdosó elébe. Mert az ellenség fegyvere előtt bujdosnak, a kivont fegyvere előtt és a felvont kézívek előtt és a nehéz harcz előtt. Mert így szólott hozzám az Úr: Még egy esztendő, mely mint a béresnek esztendeje, és elvész Kédárnak minden dicsősége. [Kédár Izmáel fia.] És Kédár vitéz fiainak kézíve számának maradéka megkevesedik; mert az Úr, Izráel Istene mondá (Ézs 21,11-17). Ítéletekről beszél az Ige, amelyeket ezekre a népekre hoz az Úr, úgy, hogy sötétben vannak, éjszakában, és szomjaznak. Mégis azt mondja: szomjazó elé hozzatok vizet!... És kenyeret is vittek. meddig még az éjszaka, meddig még ez éj? Meddig tart még Ábrahám két lépésének - ami nem volt benne Isten tervében - a következménye? (3) Eljött világosságod! Erről beszél Ézsaiás próféta: Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt. Mert ímé, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik. És népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez. Emeld fel köröskörűl szemeidet és lásd meg: mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek, fiaid messziről jönnek, és leányaid ölben hozatnak el. Akkor meglátod és ragyogsz örömtől, és remeg és kiterjed szíved, mivel hozzád fordul a tenger kincsözöne, és hozzád jő a népeknek gazdagsága. A tevék sokasága elborít Midján és Éfa tevecsikói [Midján és Éfah is szerepel ott a nevek közt], mind Sebából jönnek [újból itt van Séba], aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicséreteit hirdetik. Kédár minden juhai hozzád gyűlnek, Nebajóth kosai néked szolgálnak [ezek a nevek mind szerepeltek az alapigében Ábrahám leszármazottjai között], felmennek kedvem szerint oltáromra, és dicsőségem házát megdicsőítem (Ézs 60,1-7). Mikorra szól ez a prófécia? Mikor van az, hogy: Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod? Tudjuk, hogy ez elsősorban arra

6 vonatkozott, hogy Jézus Krisztus megszületett erre a földre. szóla [ ] Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága (Jn 8,12), csak Izráel nem világosodott meg. Akik elfogadják Jézus Krisztust, és akik megvilágosodnak, azokon keresztül felragyog, rajtuk feltámad az Úr dicsősége. Népek jöhetnek ahhoz a világossághoz, és mindegy, hogy milyen népből való, mindegy, hogy korábban milyen görbe utakat járt be, mindegy, hogy milyen mélységekben vagy sötétségben volt. Ha rajtunk feltámad az Úr világossága, akkor rajtunk keresztül ez a világosság, és Isten szeretete hívja ezek közül a népek közül is azokat, akik meg akarják őt ismerni. Ez a prófécia igazából akkor teljesedik be, amikor egész Izráel felismeri Jézus Krisztus ragyogását, és Rajta keresztül, ahogy Ábrahámnak megígérte Isten: megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei (1Móz 26,4). Akkor árad ki rajtuk keresztül a krisztusi világosság és áldás ezek felé a népek felé is, akik ha nem is tudják, de tulajdonképpen Istent keresik. Most még nem jönnek, és most még a sötétségben ülnek. Most még a sivatagban vannak, nemcsak külsőleg - elsősorban nem úgy -, hanem szellemileg. (4) Isten kegyelmének bőséges kiáradása Azt olvastuk az Igében, hogy Izmáel leszármazottai laktak Havilától fogva Súrig, a mely Égyiptom átellenében van, a merre Assíriába mennek. Minden atyjafiával szemben esett az ő lakása (18. v.). Tehát Havila és Súr között laktak. Haviláról már olvastunk korábban az Igében: Folyóvíz jő vala pedig ki az Édenből a kert megöntözésére; és onnét elágazik és négy főágra szakad vala. Az elsőnek neve Pison, ez az, a mely megkerüli Havilah egész földét (1Móz 2,10-11). Már akkor szó volt arról, hogy Pison azt jelenti magyarul: bőven folyó, túláradó. Havilah pedig azt jelenti: homokos föld, aranyhomok. Egyszer majd olyan folyóvíz folyik erre a homokos földre, amely nem jár úgy, mint ahogyan Jób könyvében olvastuk, hogy áradata szennyes, és jön a hőség és elapad. Hanem abból a kertből, ahová Isten helyezte az embert, bőven folyó, túláradó folyam fog felbuzogni. A kerten keresztül az első főága errefelé folyik. Vagyis ez azt jelenti, hogy Istennek a kegyelme az ő népén keresztül bőven fog kiáradni ezek felé a népek felé is. Akármilyen homokos is a föld, akármennyit nyel is el: a hol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik (Róm 5,20). Havilah nemcsak homokos földet, hanem aranyhomokot is jelent. Isten előtt minden ember olyan drága, mint az arany, vagy még annál is drágább, akármilyen mélységben van, akármilyen sötét, akármilyen civakodó, akármilyen terhet visel (amit magának szerzett, a bűnei, az útjai következtében). Ezt a folyót nem fogja elnyelni a homok, mert bőven folyik és kiárad. Így árad ki Istennek a kegyelme is. 5.) Tanulságok (1) Háromféle nép Azt olvastuk, hogy amikor ezek a gyermekek megszülettek: ada Ábrahám ajándékokat, és elküldé azokat az ő fia mellől, Izsák mellől még életében napkelet felé, napkeleti tartományba (6. v.). Megfigyelhetjük, hogy Ábrahámtól és a három asszonytól három nemzetség származott. (Megjegyzem, így is beteljesült az, amit neki Isten mondott: népek sokaságának atyjává teszlek téged.) Nemcsak Izsák vonala, hanem három asszonytól háromféle nép származott tőle, népek sokaságának atyja lett. Ennek a háromféle népnek szellemi üzenete, és próféciai jelentése is van.

7 Az első nemzetség, amely Isten gondolata szerint való volt, Sára és az ő gyermeke: Izsák. Izsák, ahogy erről már olvastunk is a Galatákhoz írott levélben, a mennyei Jeruzsálem, a Gyülekezetnek, mint Krisztus Testének a kiábrázolása. Ez volt Isten eredeti gondolata, hiszen a Gyülekezetről azt olvassuk, hogy Isten: magának kiválasztott minket Ő benne [Krisztusban] a világ teremtetése előtt (Ef 1,4). A másik asszony Hágár, és a fia Izmáel. Úgy olvastuk róluk: Mert Hágár [ ] hasonlatos pedig a mostani Jeruzsálemhez, nevezetesen fiaival együtt szolgál (Gal 4,25). Izráel népe, a test szerinti nép, földi örökséggel, földi ígéretekkel. A Gyülekezet, mely a Krisztus Teste mennyei elhívással, mennyei ígéretekkel és áldással. A harmadik asszony Ketúrah, akinek a gyermekeit kelet felé küldte Ábrahám, és ajándékokat is adott nekik. Ők is kaptak valamit, bár nem lehet összemérni Izsákéval. Annyit sem kaptak, mint Izmáel, akiről azt mondta Isten: megáldom őt [ ] tizenkét fejedelmet nemz (1Móz 17,20), de kaptak valamit. Fel is olvastuk Izmáel tizenkét nemzetségét. Érdekes, hogy Ábrahámot Izsák és Izmáel együtt temették el. Ők közelebb voltak egymáshoz, mint a Ketúrah gyermekeinek a leszármazottai. A Gyülekezet és Izráel is közelebb van egymáshoz, mint akiket ez a harmadik asszony jelent. Ketúráhnak a fiai, a földön élő többi népet jelképezik, akiknek Isten most is ad ajándékot, mert: felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak (Mt 5,45). Az, hogy egyáltalán élünk, hogy Isten reánk árasztja az Ő jóságát, ez mind ajándék. Ezt nem kiérdemeltük, nem jár nekünk, ez ajándék. Mindenét Izsákra hagyta. Azért adta neki mindenét, hogy rajta keresztül megáldja a többi népet is. Így fog Isten áldása kiáradni először a Gyülekezeten, Krisztus Testén keresztül a népek felé, sőt még a szellemvilág felé is, de csak Krisztus által. Az ígéret a Magnak szól, aki a Krisztus. Így annak is, akiben Krisztus van, akiben a Krisztus élete van. Az áldás a környezete felé, minden nép felé. Ezért fontos, hogy kiábrázolódjon az életünkben Krisztus. (2) Az áldás és feltétele Még szeretném megemlíteni: Lőn pedig Ábrahám halála után, megáldá Isten az ő fiát Izsákot; Izsák pedig lakozék a Lakhai Rói forrásánál (11. v.). Amikor Ábrahám meghalt, akkor Izsák vitte tovább azt a vonalat, amit Isten elgondolt. Helyesebben úgy mondhatnánk, hogy Izsákon keresztül árasztotta ki Isten az áldását, kegyelmét, és vitte tovább az Ő tervét, ezért áldotta meg mindenben. Olvasunk egy olyan dolgot, ami megszívlelendő. Izsákot Isten megáldotta mindenben, ő pedig a Lakhai Rói forrásánál lakozott. Ez Izsák része volt. Honnan tudta hol kell neki lakoznia? A Lakhai Rói forrásánál. Nem tudom emlékeznek-e a testvérek arra, hogy hol találkoztunk először a Lakhai Rói forrással? Amikor Hágár elmenekült az ő asszonya elől, elbujdosott a pusztába: És találá őt az Úrnak angyala egy forrásnál a pusztában, annál a forrásnál, a mely a Súrba menő úton van. És monda: Hágár, Szárai szolgálója! honnan jössz és hová mégy? És az monda: Az én asszonyomnak, Szárainak színe elől futok én. [ ] És monda néki az Úrnak angyala: Ímé te terhes vagy, és szűlsz fiat; és nevezd nevét Ismáelnek, mivelhogy meghallá Isten a te nyomorúságodat. Az pedig vadtermészetű ember lesz: az ő keze mindenek ellen, és mindenek keze ő ellene; és minden ő atyjafiának ellenébe üti fel sátorát. És nevezé Hágár az Úrnak nevét, a ki ő vele szólott vala: Te vagy a látomás Istene. Mert monda: Avagy nem e helyen láttam a látomás után? Annakokáért nevezé azt a forrást Lakhai Rói forrásának; ott van Kádes és Béred között (1Móz 17, ). Azt jelenti magyarul a Lakhai Rói: az engem néző élő Isten kútja. Hágár megtapasztalta ott, hogy Isten nézte őt, figyelte a futását, látta a menekülését, ismerte a nyomorúságát. Ez az

8 Isten, élő Isten, Aki ő utána nézett, látta és ismerte őt. Ennek az embert figyelő, néző, élő Istennek a forrása, a kútja a Lakhai Rói forrás. Abból, hogy Izsák ott lakott az a tanulság számunkra, hogy nekünk is - a Gyülekezetnek - ki van jelentve: megáldott minket minden lelki [szellemi] áldással a mennyekben a Krisztusban (Ef 1,3). Most tegyük hozzá a mi részünket! A mi részünk az, hogy maradjunk a Lakhai Rói forrásnál, vagyis a minket figyelő, minket néző élő Isten kútjánál, és onnan meríthetünk. Egyrészt ez Krisztusra mutat, másrészt a Szent Szellemre. Krisztus azt mondta: A ki hisz én bennem [ ] élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből [ezt a Szent Szellemről mondta] (Jn 7,38). Ha ott maradunk Krisztus mellett, a Szent Szellem vezetése alatt - mert csak a Szent Szellem tud meríteni Krisztusból, és nekünk megjelenteni -, ha tudjuk, hogy minket Isten néz, a szemei rajtunk vannak, és ha mi is Istent nézzük, akkor: elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől [ahogy Szelleme formál] (2Kor 3,18). Befejezés Az a mi részünk, hogy maradjunk a Forrásnál! Maradjunk a közelében, maradjunk szorosan mindig ott, hiszen Krisztus: ti bennetek, és ti is ő benne (2Thessz 1,12). Ez az áldás. Mindig az az áldás, amikor az ember közösségben van Istennel. Élő, jó közösségben, mert akkor áldott az élete. Az az átok, és az a nyomorúság, amikor az ember messze jut Istentől. Amikor valami megromlik közöttem és Isten között, mert akkor mindig átkozott az életünk. Isten meg akar áldani bennünket! Meg is áldott Krisztusban, de maradjunk mindig a forrás mellett! Ámen. Debrecen, október 5.