A képzési kereslet növelése a hátrányos helyzetűek képzésbe kerülésével

Átírás

1 ÚMFT Programiroda A képzés minőségének és tartalmának fejlesztése TÁMOP / A képzési kereslet növelése a hátrányos helyzetűek képzésbe kerülésével Készült: a TÁMOP / A képzés minőségének és tartalmának fejlesztése kiemelt projekt keretében, a 9. alprojekt tevékenységéhez kapcsolódóan Készítette: Éliás János kutatásvezető Készült: a hasonló című, hét régiós tanulmány felhasználásával Budapest, november Székhely: H-1085 Budapest, Baross u. 52. Tel.: 1/ ; Fax: 1/ ; Web:

2 2 A régiós tanulmányok készítői: 1. Dél-Alföld: Molnár György vezető szakértő Czmarkó Nóra szakértő Varga Beáta szakértő Magyar Roland szakértő 2. Dél-Dunántúl: Pintér Lóránd vezető szakértő Schmidt Erika szakértő Eperjesi Zsuzsanna szakértő Huszár Dezső szakértő 3. Észak- Alföld: 4. Észak-Magyarország: 5. Közép-Dunántúl: 6. Közép-Magyarország: 7. Nyugat-Dunántúl: Pásztor Tibor vezető szakértő Bodnár Lajosné szakértő Gyenes Istvánné szakértő Medvéné Urbán Terézia szakértő Nowackiné Tóth Katalin vezető szakértő Soós Roland szakértő Géczi József szakértő Balázs Tamás szakértő Németh János vezető szakértő Dr. Simon Ákos szakértő Brückler Tamás szakértő Kovács Pál szakértő Dr. Bihary Pál vezető szakértő Mátyás Margaréta szakértő Kovács Gergely szakértő Káldi László szakértő Dr. Birher Nándor vezető szakértő Eőry-Reuter Petra szakértő Tóth Zoltán szakértő A felmérés számítástechnikai munkái, statisztikai táblázatok, diagramok: Törőcsik Zoltán munkatárs Munkaügyi statisztikák összeállítása: Pakó András munkatárs A tanulmányok készítésével kapcsolatos szakmai információkat, statisztikai adatokat augusztus 5-ig fogadtuk és dolgoztuk fel.

3 3 Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék... 3 Bevezetés... 4 I. A hátrányos helyzetűek statisztikája II. A hátrányos helyzetű emberek elérésének módszerei. Kapcsolatrendszer az elérhetőségükhöz Milyen rétegek elérését tartották szükségesnek? Milyen módszerrel érik el a hátrányos helyzetűeket? III. Az alanyok várható állapota a képzésbe vonás szempontjából, motiválhatóságuk Melyek a beiskolázás fő motivációs tényezői? Melyek a kedvező képzés-szervezési paraméterek? IV. Milyen feltételeket kell teremteni képzésükhöz, mely képző intézmények alkalmasak erre. Elegendő-e a jelenlegi képzési normatíva? A jelenlegi képzési normatíva fedezi-e a hátrányos helyzetűek képzéséhez szükséges speciális szakmai feltételek biztosítását? A hátrányos helyzetűek képzéséhez, képzésben tartásához milyen speciális szakmai követelményekkel kell, hogy rendelkezzen a képző intézmény? Melyek azok a képző intézmények, melyek a hátrányos helyzetűek képzését a szakmai elvárások szerint a legmegfelelőbben végzik, a legalkalmasabbak a feladatellátásra?...27 V. Munkába helyezésük fontossága, feltételei A sikeresen végzettek munkába állása hol biztosítható? VI. Összegzés 30 VII. Konkrét ajánlások megfogalmazása a döntéshozók számára VIII. Felhasznált irodalom 33 IX. Ábrajegyzék 35 X. Mellékletek...36

4 4 Bevezetés A régiós tanulmányok és az összegző tanulmány a TÁMOP / A képzés minőségének és tartalmának fejlesztése kiemelt projekt keretében, a 9. alprojekt tevékenységéhez kapcsolódóan készültek. A készítő szakértőkkel szemben támasztott követelmény, a megfogalmazott cél: a képzési kereslet növelése a hátrányos helyzetűek felkutatásával, elérésével, képzésbe kerülésével. Az országos szakértői csapat - szűkös erőforrásai ellenére - a feladatot tovább gondolva, a feladatellátás komplexitására törekedett. A képzésben való megtartás lehetőségeit, a hozzá szükséges feltételek bemutatását is szükségesnek tartotta, javaslatot tett arra vonatkozóan is, hogy mi lesz/legyen a képzés után? Összefüggésében ez azért fontos, mert ezek a kiegészítések a legfontosabb kérdések megválaszolásában is segítenek, mert vele szoros összefüggésben állnak. Hol vannak a hátrányos helyzetűek, miért nehéz őket elérni, megszólítani, képzésbe vonni? Valóban, nem találjuk Őket, vagy más akadályok miatt, - a nem-tudásunkból eredően, vagy nem is gondolunk ezekre a problémákra, - azért nem jelennek meg, mint képzési keresleti tényezők? Milyen utat jártunk végig? 1. A régiós szakértői csoportok először a régióban fellelhető, a témakörrel kapcsolatos szakmai anyagok alapján készített előtanulmányban vázolták fel a lehetséges megoldásokat. 2. Kérdőíves felmérést és mélyinterjúkat készítettünk (nem reprezentatív mintával, de megfelelő mintaválasztási szabályok segítségével,) az előzőekben megfogalmazott kérdésekről, melyek eredményeit a régiók feldolgozták. 3. A régiók összegző tanulmányban fektették le a problémakör régióra vonatkozó jellemzőit. A régiós összegző tanulmány az előtanulmány, a kérdőíves felmérés és a szakértői csoport un. hozzáadott értékét tartalmazza, a problémakör megoldására vonatkozóan. Az országos összegző tanulmány a régiós tapasztalatokat foglalja össze és elsősorban a döntéshozók számára kíván javaslatokat, iránymutatást adni az adott szakmai probléma

5 5 kezeléséhez. Ezt összefoglalóan, a tanulmány végén, szakmai tömörségre, könnyen áttekinthető terjedelemre törekedve, külön kiemeltük. Külön kiemeltük azt a szemléletmódot, azokat a feltételeket, melyeket a jelenleg működő rendszerek nem tartalmaznak, de a feladat végrehajtásának jellege miatt, a sikeres teljesítés érdekében, a látszat-tevékenység elkerüléséért, megítélésünk szerint biztosítani szükséges. A hátrányos helyzet meghatározásához miután a felnőttképzés területéhez tartozik a megfogalmazott feladat- a évi CI. törvény definícióját vettük alapul ( pont): Hátrányos helyzetű felnőtt: olyan felnőtt, akinek valamely szociális, életviteli vagy egyéb okból a képzési lehetőségekhez való hozzáférése állami támogatás nélkül az átlagosnál nehezebben megvalósítható. A definíció általános megfogalmazásából kiindulva a régiós szakértői csoportoknak a felnőttképzés gyakorlatában szerzett tapasztalatai alapján- a hátrányos helyzetűséget a munkanélküliek, a fogyatékossággal élők/megváltozott munkaképességűek és a cigányság csoportjára konkretizáltuk, e csoportok helyzetének jellemzőire próbálkoztunk szorítkozni. A tanulmány szerzője tisztelettel megköszöni dr. Birher Nándor, Molnár György, Pásztor Tibor vezető szakértők és Káposztás Nikoletta kontrolling munkatárs értékes észrevételeit, melyeket a tanulmány végső kialakításánál figyelembe vett. I. A hátrányos helyzetűek statisztikája A hátrányos helyzetű csoportok létszámának és ennek megfelelően földrajzi elhelyezkedésének elemzésében gondot okoz, hogy pontos és elérhető adatok csak az álláskeresőkre vonatkozóan állnak rendelkezésre. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat központi hivatala, a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal havonta ad jelentést, évenként készít összegzéseket a munkanélküliség helyzetéről, a meghatározó folyamatokról, létszámokról, annak területi elhelyezkedéséről, az álláskeresők összetételéről. Mindezt kiegészíti a szervezet ezzel kapcsolatos, a regionális munkaügyi központok és az országos hálózatához tartozó, 169 munkaügyi kirendeltség speciális tudása. Ennek megfelelően az álláskeresőkkel kapcsolatos létszám-nagyságrendek és az aktuális helyzetkép jól körvonalazható. A tanulmány szempontjából augusztus 5-ig fogadtuk és dolgoztuk fel a szakmai információkat, így a statisztikai adatokat is.

6 6 Az FSZH statisztikai adatai szerint július 31-én Magyarországon fő regisztrált álláskeresőt tartottak nyílván. Az álláskeresők 48,1%-a nem rendelkezett az iskolarendszerből kilépve szakképesítéssel: fő általános iskolai végzettség nélküli, fő általános iskolai végzettséggel, fő gimnáziumi végzettséggel rendelkezett. (1. ábra) Regisztrált alapfokú középfokú felsőfokú kitöltetlen Iskola álláskeresők száma ált. általán alapf szaki szakm gimn szakköz technik középfofőisk egyet felsőfo kitölt kitölt i isk. os o-kú s-.. épiskola um kú ola em kú et-len et-len végze végz. iskola kola képző ttségek nélkü l Közép- Főváros Magyarors 3 zág Pest megye Közép Magyarors zág Közép- Fejér Dunántúl megye Komárom Esztergom megye Veszprém megye Közép Dunántúl Nyugat- Dunántúl Dél- Dunántúl Észak- Magyarors zág Észak- Alföld Győr- Moson- Sopron megye Vas megye Zala megye Nyugat- Dunántúl Baranya megye Somogy megye Tolna megye Dél- Dunántúl Borsod- Abauj- Zemplén megye Heves megye Nógrád megye Észak- Magyarors zág Hajdú-Bihar megye 4 Jász Nagykun- Szolnok megye 2 Szabolcs Szatmár- Bereg megye 8 Észak Alföld

7 7 Dél-Alföld Bács-Kiskun megye 1 Békés megye Csongrád megye Dél-Alföld Régiók összesen ábra Regisztrált álláskeresők száma, iskolai végzettsége, területi eloszlása ( ) Forrás: FSZH adattár Ugyanezen állomány szakképesítési statisztikája szerint azonban az főből fő szakképesítéssel rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy az iskolarendszeren kívül, a felnőttképzés keretei között fő szakképesítést szerzett, ami 38,2 %-ra csökkenti a szakképzetlenek arányát. A teljes álláskeresői létszámból, az főből 29,2 %, azaz fő a tartósan álláskereső (12 hónapon túli, folyamatosan regisztrált), ennek a létszámnak az 53,4 %-a szakképesítés nélküli, azaz fő. A tartósan álláskeresők közül fő nem rendelkezett befejezett általános iskolai végzettséggel, fő befejezett általános iskolai végzettségű. (A négy vezető megye: Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 2514 ill fő, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 1744 ill fő, Somogy megyében 938 ill fő, Hajdú megyében 919 ill fő.) További iskolai végzettség szerint: szakiskolát végzett fő, szakmunkásképzőt fő, gimnáziumot fő, szakközépiskolát fő, technikumot fő, főiskolát fő, egyetemet fő. A tartósan álláskeresők 45,7 %-a alapfokú, 50,6 %-a középfokú, 3,7 %-a felsőfokú iskolai végzettségű. A középfokú végzettséget szerzetteken belül a szakmunkásképzőt végzettek aránya 56,3 %. A tartósan álláskeresők már legalább egy éve vannak a folyamatosan regisztráltak között, ha végeztek is esetleg valamilyen tanfolyamot, hozzáértésüket a munkaerőpiac tényleges igényei felé kell hatékonyabban orientálni. A munkaügyi kirendeltségek segítségével a regisztráltak elérhetőek. Jelentős azonban a regiszteren kívüliek száma, akikkel a kirendeltségeknek is megszűnt a kapcsolatuk.

8 8 A hátrányos helyzetű rétegek közül ki kell emelni a fogyatékossággal élő személyek csoportját. A legutóbbi, megbízható adat a évi népszámlálás statisztikájában található, mely szerint fogyatékossággal élő ember élt Magyarországon, az akkori népesség 5,7 %-a. Hazánkban jelenleg a mozgáskorlátozottak, vakok, siketek, értelmi fogyatékosok és autisták számítanak fogyatékossággal élő embereknek. Megállapítható, hogy a fogyatékossággal élő személyek közül legnagyobb arányt a testi fogyatékosok és a mozgássérültek képviselik (43,6 %), míg az értelmi fogyatékosok aránya megközelítőleg 10 %, a vakok és gyengénlátók aránya 14,4 %. Az egyéb fogyatékosságban szenvedők aránya az évi adathoz képest (6,7 %) 21,6 %-ra növekedett. Hallás-, beszédzavar-fogyatékosságban 10,4 %-uk szenved. Területi megoszlásukat illetően arányuk a dél-alföldi, és észak-magyarországi régióban a legnagyobb (különösen Békés ill. Heves, Nógrád megyék), a fővárosban és Nyugat- Dunántúlon a legalacsonyabb. A fogyatékosok körében jelentős az idősek aránya, 44 %-a 60 éven felüli. Ezt követi az egyedülállók, és értelmi sérülteket ellátó intézetekben élők aránya. Mindössze 9 %-uk foglalkoztatott, ez az arány az elmaradott régiókban és településeken, valamint a többszörösen fogyatékosok esetében még ennél is alacsonyabb. A keresők kétharmada heti órás időkeretben dolgozik, a részmunkaidős foglalkoztatás csak szűk körben honosodott meg. A fogyatékossággal élők, ill. megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására 2002-ben 61 célszervezet működött 464 telephellyel, főt alkalmaztak. (2. ábra) A megváltozott jogi szabályozás ezek egy részének megszűnéséhez vezetett, így a célcsoport foglalkoztatási esélyei tovább romlottak. Régió Célszervezetek Telephelyek Foglalkoztatottak Ebből: megváltozott munkaképességűek Foglalkoztatottak A megváltozott munkaképességűek száma (db) átlagos állományi létszáma (fő) egy főre jutó havi átlagkeresete (Ft) Közép- Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak- Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Összesen

9 9 2. ábra A célszervezeteknél foglalkoztatottak létszáma és átlagkeresete régiónként, (Forrás: KSH Szociális Statisztikai Évkönyv, 2002.) A védett szervezetek speciális, védett munkahelyeket biztosítanak azok számára, akik segítséggel, sikeres foglalkozási rehabilitációval képesek teljesíteni a normál munkahelyeken elvárt feltételeket, így akár a nyílt munkaerő piacra is kiléphetnek. E szervezetek a KSH 2003-as adata alapján - közel 40 %-a Közép-Magyarországon található. (3. ábra) Ez az arányszám mutatja a főváros nyitottságát és a fogyatékossággal élő emberek érdekképviseletének erősségét a központi régióban. Védett Megye szervezetek száma Csongrád megye 3 Bács-Kiskun megye 2 Békés megye 4 Dél-Alföld összesen 9 Észak-Magyarország összesen 8 Közép-Magyarország összesen 35 Közép-Dunántúl összesen 6 Dél-Dunántúl összesen 11 Észak-Alföld összesen 15 Nyugat-Dunántúl összesen 8 Országos összesen ábra Védett szervezetek száma, 2003 (Forrás: KSH) Napjainkban fellelhető, elsősorban nagyságrendi szempontból megbízható adat szerint, az országosan 21 védett szervezeti szerződéssel rendelkező szervezet ezer fő megváltozott munkaképességű munkavállaló foglalkoztatását biztosítja. Az évi népszámlálás során fő, a évi népszámlálás alkalmával fő vallotta magát cigány nemzetiségűnek.

10 10 A 2006 áprilisában nyilvánosságra került CEMI (Central European Management Intelligence) tanulmány szerint Magyarországon az elemzések és becslések alapján mintegy roma élhet, ami a teljes népesség 7 %-a. Az aktív korúak (15-59 életév közöttiek) száma 400 ezer főre volt tehető, ez az akkori roma népesség 57 %-át jelentette. Az aktívakon belül a foglalkoztatottság rendkívül alacsony volt, míg igen magas, 50 % körüli az álláskeresők száma. Országosan a foglalkoztatottak 2-2,5 %-a volt roma, a regisztrált álláskeresők száma hozzávetőlegesen %-ban ebből a célcsoportból került ki. Az alacsony foglalkoztatottság legfőbb okának azt tartották, hogy az aktív korúak több mint 80 %-a legfeljebb 8 általános iskolai végzettséggel rendelkezett. A tapasztalatok szerint a hivatalos statisztikáink nem alkalmasak arra, hogy a feladatot a részletekbe menően, a végrehajtás szintjén pontosan azonosítani tudják. A látszatmegoldások kereséséhez és a látszattevékenységek értékeléséhez azonban megfelelő alapot tudtak biztosítani. Ma már nem elegendő, nem szabadna, hogy elegendő legyen a hátrányos helyzetű programok olyan jellegű értékelése, hogy x létszám vett részt a programban, s ehhez y forrást biztosított az adott minisztérium az adott alapból, vagy az uniós forrásból. Annak értékelésére és nyomon-követésére lenne szükség, ill. azt kellene tudnunk, hogy egy adott kistérség falujában élő, hátrányos helyzetű Jóska Pál, a számára megtervezett és finanszírozott, komplex programja végrehajtásában hol áll, azt befejezte, vagy sem. Erre az eddig kialakított rendszer nem képes. A különböző hátrányos helyzetű csoportok földrajzi elhelyezkedésének elemzésében problémát jelent, hogy pontos és elérhető adatok csak a munkanélküliekre vonatkozóan állnak rendelkezésre. Sajnos nemcsak ebben a témában, hanem összességében is csak a munkanélküliekről találunk adatot, ezért országosan a képzők 64,4%-a szükségesnek érzi a halmozottan hátrányos helyzetűek tervezettebb és hatékonyabb elérése és képzése érdekében olyan adatbázis létrehozását, amely tartalmazza a csoporthoz tartozók számát, iskolai végzettségüket, megélhetési forrásukat, és az egy főre eső nettó jövedelmüket. Véleményünk szerint ezt ki lehetne egészíteni a földrajzi elhelyezkedésükkel és végül a hátrányos helyzetet kiváltó okok csoportosításával.

11 11 II. A hátrányos helyzetű emberek elérésének módszerei. Kapcsolatrendszer az elérhetőségükhöz 1. Milyen rétegek elérését tartották szükségesnek? A hátrányos helyzetűek elérésével és problémáik megoldásával jellemzően a közszféra bizonyos intézményei és az erre szakosodott civil szervezetek foglalkoznak. Az elvégzett kérdőíves felmérésébe a munkaügyi központokat, az önkormányzatokat és a képző intézményeket vontuk be, azaz elsősorban közintézmények vettek részt benne, de a képző intézmények között gazdasági társaságok és nonprofit szervezetek is előfordultak. A Munkaügyi Központok a kirendeltségeken keresztül és az együttműködő szervezetek segítségével a regisztrált álláskeresők adatait dolgozták fel. A célcsoportok adatainak leválogatásával és tájékozódással határozták meg a hátrányos helyzetűeket. A kérdőíves felmérés során a képzők egytől ötig terjedő skálán osztályozták ezeket a csoportokat aszerint, hogy milyen mértékben foglalkoztak velük a képzésbe vonás során az elmúlt két évben. (4. ábra) A fogyatékkal élőkkel (1.7-es átlagpontszám) a GYES, GYED-ről visszatérni szándékozó nőkkel (2,1) és a romákkal (2.2), a megkérdezett szervezetek kevesebb, mint fele foglalkozott. Az ötven év feletti álláskeresőket (2,9), a kevés munkalehetőséggel bíró térségek lakosait (3.0), a pályakezdő álláskeresőket (3.0), a szakmai végzettséggel nem rendelkezőket (3.3), a tartósan munkanélkülieket (3.6), és a valamilyen szakmai végzettséggel már rendelkezőket (3,6) egyre többen szólították meg.

12 12 4. ábra A hátrányos helyzetű rétegek közül a képzésbe vonás szempontjából a képző intézmények a fenti csoportokkal foglalkoztak az elmúlt 2 évben Tájékozódtunk arról, hogy a képzésben részt vevők lakóhelyük közelében milyennek ítélik képzési lehetőségeiket. A válaszadók 62,9 %-a úgy gondolja, hogy lakókörnyezetének közelében van lehetőség olyan szakma tanulására, amelyhez kedvet érez. (Legmagasabb, legkedvezőbb ez az érték a Dél-alföldi Régióban, 86 %, legalacsonyabb Észak- Magyarországon, 45 %.) A képzésben részt nem vevők 62,5 %-a tudja, 37,5 %-a nem tudja milyen forrás(ok)ból tájékozódhat a képzési lehetőségekről. (Legalacsonyabb arányú Észak-Magyarország 50 %, a legmagasabb arányú Dél-Alföld, 92,9 %) Az önkormányzatok úgy értékelik, hogy 21,5 %-kal lehetne növelni a munkanélküliek elhelyezkedési esélyét képzéssel, átképzéssel. (Észak-Alföldön 10,3 %, legkisebb ez az arány, a Dél-Dunántúlon 44,4 %, a legnagyobb.) Az eddigi tapasztalatunk alapján meglepően alacsony ez az országos arány. A fenti adatok mellett meglepő képet mutat az alábbi táblázat. A év közötti lakosság kevesebb, mint 6, 1 %-a vett részt felnőttképzésben. (5. ábra) Közép-Magyarország és Közép-Dunántúl az ország éllovas régiói, Észak-Alföld és Dél- Alföld ebben a mutatóban jelentősen alul teljesítettek.

13 13 Észak-Alföld < 6,1 % Dél-Alföld < 6,1 % Nyugat-Dunántúl 6,2 % - 9,1 % Közép-Dunántúl 9,2 % - 11,3 % Dél-Dunántúl 6,2 % - 9,1 % Közép-Magyarország 11,4 % < Észak-Magyarország 6,2 % - 9,1 % 5. ábra Részvételi arány a felnőttképzésben a évesek körében régiónként (2009. IV. negyedév) (Forrás: KSH Statisztikai Tükör, IV. évf. 87. szám) 2. Milyen módszerrel érik el a hátrányos helyzetűeket? A regionális munkaügyi központok és annak kirendeltségei az alábbi módszereket alkalmazták a hátrányos helyzetűek eléréséhez: a regionális munkaügyi központ adatbázisából nyert adatok áttekintése, és ezután a személyek célzott megkeresése; a kirendeltségi nyilvántartásba folyamatosan belépő, a kötelező együttműködést teljesítő álláskeresők tájékoztatása; a rehabilitációs járadékban részesülők esetén a kötelező együttműködést teljesítők tájékoztatása; inaktív személyek megkeresése, akik a folyamatos feltáró munka révén a program résztvevői lehetnek. A feltáró munka történhet saját humán erőforrás igénybevételével, vagy az együttműködő szervezetek segítségével. A képző intézmények a munkaügyi központok és kirendeltségeik, valamint a reklám hirdetések segítségével érik el a leendő hallgatóikat, ez számít részükre beváltabb módszernek. Ezután a civil szervezetek és az önkormányzatok következnek, alacsony arányban jelölték be a családsegítőket, nemlegesen az egyházakat és a büntetés-végrehajtási intézményeket. (6. ábra)

14 14 6. ábra A képző intézmények által alkalmazott módszerek a hátrányos helyzetűek eléréséhez A képzők a képzésbe kerülés legnagyobb akadályának a költségek előteremtését az önköltséges képzéshez (88% szerint probléma), a célcsoport eltávolodását, idegenkedését (54%), a nem elegendő központi forrást (47%), és a bemeneti alapkompetenciák hiányát (46%) jelölték meg. A képzésben részt vevők legnagyobb arányban (54 %-ban) a munkaügyi központtól szereztek tudomást a képzésről. Fontos hírforrás még a képző intézmények (17%) és az ismerősök információi (15 %). A célszerű internet használatot (9 %) megelőzi az ismerős tájékoztatása, a sajtóból kevesen értesülnek (4,6 %). A képzésben részt venni szándékozók elsődlegesen a munkaügyi központ (57 %) segítségét vennék igénybe a tájékozódáshoz. A sajtó és ismerős egyformán (9,9 %) népszerű. A civil és érdekvédelmi szervezeteket a tájékozódásból kihagyták. (0 %-0 %) Az önkormányzatok a munkaügyi központot, a családsegítő intézményeit és a munkahelyet jelölték meg, mint jellegzetes partner intézményt. A kapcsolat és a hatékonyság a Munkaügyi Hivatallal (és természetesen a saját Polgármesteri Hivatallal) erős az egész országban. A regionális munkaügyi központoknak az állami, önkormányzati, gazdálkodó és civil szervezetek is segítséget nyújtottak a feltárásban.

15 15 A képzésben résztvevőknek a képzés kiválasztásakor segítséget nyújtókat a 7. ábra mutatja be. (A kérdőíven több válasz volt jelölhető, emiatt magasabb 100 %-nál a matematikai összeg.) A választás érdekessége és elgondolkodtató momentuma, hogy a munkáltatót megelőzi az ismerős és a rokon által nyújtott támogatás. 7. ábra Kitől kapott segítséget a képzés kiválasztásában a képzésben résztvevő? A képzésben részt nem vevők közül senki nem tudna önerőből képzést vállalni, 22 % is csak részben tudná finanszírozni. A nyilatkozók 78 %-a lenne képes csak teljes támogatással képzésben részt venni. A képzők 16 %-a szervez csak romák számára elérhető képzést. Az országos két szélső érték: Közép-Magyarország egyáltalán nem, Észak-Magyarországon ez 20 %. A régiókban számos szervezete működik a Mozgáskorlátozottak Egyesületei Országos Szövetségének (MEOSZ) és a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének (SINOSZ). Minden megyeszékhelyen van tagszervezete a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének (MVGYOSZ). Ezek a szervezetek a különböző testi fogyatékossággal élők, tehát a jellemzően halmozottan hátrányos helyzetű célcsoportok tagjait segítik egy minél teljesebb élethez. Szolgáltatásaik jóval túlmutatnak az akadálymentesítés szorgalmazásán. Az élet minden területén elősegítik a rászorulók boldogulását, beleértve a munkához jutást és a saját képzési programokra építő képzéseket is. A fejlettnek mondható és tapasztalati téren is professzionálissá vált intézményi és szervezeti rendszer hatékonyságát a MEOSZ, a SINOSZ, és az MVGYOSZ fokozottabb

16 16 együttműködésével és a célcsoportok tagjainak nyomon követésével lehetne lényegesen hatékonyabbá tenni. Ezek a célok a szolgáltatók egymás közötti és az ügyfelek és szolgáltatók közötti kapcsolatok fejlesztését követeli meg. A hátrányos helyzetűekkel foglalkozó szolgáltatók szoros együttműködése révén jöhet létre a megszerzett tudás, tapasztalat átadása és a szükséges kapcsolatrendszer kialakulása az érintettek között. Emellett egyre inkább elengedhetetlen a feladatok ésszerű megosztása és az erőforrások megfelelő elosztása is. A megfelelő monitoring rendszer hiánya akadályozza az eredmények és a teljesítmény értékelését, amely nélkül a szükséges módosítások (módszertani, szervezeti, anyagi, infrastrukturális, stb.) elvégzése és lényegre törő koncepciók kialakítása nem lehetséges. Azokban a hátrányos helyzetű térségekben, ahol a közintézményi hálózat és a gazdasági szektor is fejletlen, a civil kezdeményezések sem képesek kellő hatékonysággal működni. Megoldást jelenthetne ezeken a helyeken a nonprofit szektor megerősödésének jelentős támogatása. A másik hatékony eszköz lehet az érintettek digitális írástudásának fejlesztése valamint a számítógéphez és internethez való hozzáférés biztosítása. III. Az alanyok várható állapota a képzésbe vonás szempontjából, motiválhatóságuk A felnőtt lakosság oktatásban, képzésben való részvételének mérésére - az EU egyes tagállamai és tagjelölt országai egységes módszertanra épülő - felnőttképzési felvételt hajtottak végre 2005 és 2007 között. A felvétel során figyelembe vették mind az iskolarendszerű, mind az iskolarendszeren kívüli képzéseken való részvételt. A felvétel eredménye szerint Magyarország felnőtt lakosságának mindössze 9 %-a vett részt a felvételt megelőző egy évben oktatásban és képzésben. Ezzel hazánk utolsó helyen állt az unió tagállamai között.

17 17 A részvételi különbség elsősorban a nem formális, iskolarendszeren kívüli oktatásban, képzésben való részvételben jelentős. Magyarországon a felnőtt lakosság 6,8 %-a vett részt ilyen jellegű oktatásban, képzésben, ezzel szemben az EU-tagállamok lakosságának 33 %-a. Számottevő különbségek tapasztalhatók a képzésben való részvételben a nemek aránya, életkor, iskolai végzettség, lakóhely és gazdasági aktivitás szerint. Az életkor előrehaladásával az oktatásban, képzésben való részvétel aránya csökken: míg a éves korosztálynak 13 %-a vett részt iskolarendszeren kívüli oktatásban, képzésben, addig a éveseknek már csupán 4,5 %-a. Életkor Férfi Nő Összesen , 5 12, 3 13, , 2 13, 3 11, , 5 10, 9 9, , 4 4, 6 4, 5 Összesen 9, 5 % 10, 3 % 9, 9 % 8. ábra A lakosság részvételi %-a Magyarországon a felnőttképzésben, életkor szerint (2009. IV. negyedév) (Forrás: KSH Statisztikai Tükör, IV. évf. 87. szám) Az Dél-alföldi Régióban, az elmúlt időszakban lezajlott felmérés szerint, a munkaügyi központ kirendeltségeinek visszajelzése alapján a képzést azonnal vállalók aránya nagyon alacsony volt, hozzávetőlegesen 10 %. A megkeresettek közelítően 90 %-ban, főként megélhetési gondokra hivatkozva utasították vissza a képzéseket. Elsősorban munkahelyet szeretnének, amely biztosítja családjuk megélhetését. Nagyon fontos motivációs eszköz, hogy világos és pontos képet kaptak a résztvevők arról, hogy amennyiben vállalják a programban való részvételt, akkor ehhez milyen támogatások, juttatások párosulnak, hogyan tudják ezeket saját életviszonyaikhoz illeszteni. A Közép-magyarországi Régióban, a fővárosban, ahol a hajléktalanok nagyobb számban élnek, mint másutt az országban, (a Haller utcai Kirendeltségük csak a hajléktalanokkal foglalkozik) nagyon széles partnerségben, együttműködésben dolgoznak sok-sok szervezettel. Annak, hogy a képzéshez társul keresetpótló juttatás, a hallgatók étkezést, szálláslehetőséget kapnak, alapvető fontossága van.

18 18 Nagyon pontosan és világosan az elején tisztázni kell, hogy mivel számolhatnak azok az emberek, akiknek a munka az elemi megélhetés, a létfeltétel alapja. Csak akkor cserélik fel jelenlegi élethelyzetüket képzésre, ha olyan feltételek párosulnak hozzá, melyek nem lehetetlenítik el az életüket, az életlehetőségek fenntartása nem romlik a képzés alatt, majd a képzést követően valamilyen stabil, legálisan fenntartható jövedelemszerzési lehetőségük biztosítható. Az ügyfelek képzésbe való felvételét a felnőttképző intézmények szerint az alábbi tényezők akadályozzák: 1. bemeneti követelményeknek való nem megfelelés (46,7 %). Az országos átlagnál nagyobb problémát jelent ez Észak-Magyarországon, ahol 76,5 %-os arányt jeleztek, kevésbé okoz gondot a Nyugat dunántúli Régióban (28,6 %). 2. finanszírozási problémák: az önköltséges képzéseknél 88,8 % ( %), tehát ez a réteg nem tud saját finanszírozást biztosítani. A központi forrás hiányára 47,7 %-os a hivatkozás. (33,3-52,9 %) 3. a célcsoport eltávolodása, idegenkedése a napi rendszeres tevékenységtől 54,2 %, (Észak-Magyarország 64,7 %, Nyugat-Dunántúl 35,7 %) 4. a képzési helyszínek nehéz elérhetősége (költséges vagy rossz közlekedés) 23,4 % (Dél-Alföld 30 %, Dél-Dunántúl 19 %), 5. a célcsoport nehéz elérhetősége 32,7 % (Nyugat-Dunántúl 42,9 %, Közép-Dunántúl 21,4 %). A tanfolyamok sikeres elvégzéséhez gyakran kiemelt képzések szervezésére volt szükség, elsősorban: felzárkóztató- készségfejlesztő- és az alapkompetenciákat fejlesztő tréningekre, majd vizsgákra való felkészítésre, motivációs és tanulást elősegítő tréningekre. A felmérés alapján a tanfolyamokat a hátrányos helyzetűek 10, 8 %-a nem fejezte be. A képzők tapasztalata szerint a hátrányos helyzetűek lemorzsolódásánál a képzési díj előteremtése, a nem elégséges anyagi támogatás (a tanfolyami díjon kívül), a napi rendszeres tevékenységhez szükséges képesség hiánya, a képzés követelményeinek nem teljesítése, játszanak fő szerepet. 1. Melyek a beiskolázás fő motivációs tényezői? A munkaügyi központok a következő eszközökkel motiválták a hátrányos helyzetű ügyfeleket a képzés elvégzése érdekében:

19 19 - a célcsoport meggyőzésével arról, hogy az adott képzés sikeres elvégzésével munkaerő-piaci helyzetük javulni fog és a munkaerő-piacon eladható szakképesítéssel elhelyezkedési esélyeik növekednek; - munkaerő-piaci szolgáltatások nyújtásával; - egyénre szabott terv készítésével; - folyamatos mentorálással; - készségfejlesztő és szocializációs tréning alkalmazásával; - folyamatos együttműködést biztosítottak a képző intézményekkel, elsősorban a regionális képző központokkal. A képző intézmények értékelése alapján a beiskolázás és képzésben tartás fő motivációs tényezői (ötfokozatú skálán): jövedelemszerzés lehetősége a képzés ideje alatt (4,35), a képzést követően a munkához való jutás esélyének növekedése (4,25), a szakmai képesítés megszerzése (3,84). A képzők elsősorban a szakmai képesítést és a rész-szakképesítést adó képzéseket, az alapfokú iskolai végzettséget adó és az alapkompetencia fejlesztő képzéseket ajánlják a hátrányos helyzetűek számára. A Békéscsabai Regionális Képző Központ szakemberei az Út a munkához program keretében megszerzett tapasztalataikról készült tanulmányunkban utaltak arra, hogy a képzéseken résztvevők oldaláról a képzetlenség és alulmotiváltság olyan szintjével lehetett találkozni, amit rendkívül nehéz volt kezelni. A motiválatlan résztvevők hangulata pesszimista, a körülményeiket és a lehetőségeiket jellemzően alulértékelik. A készségfejlesztő és szocializációs tréningek esetében a csoportok kb. 30 %-a tekinthető kellően motiváltnak a képzés elvégzésére. A motivált hallgatók úgy vélik, hogy a képzés hasznosítható, önbizalom növelő, az órákon gyakorlatias ismereteket sajátíthatnak el, a tananyagtartalom érthető, az órák és a tréningek jó hangulatban telnek, a haladásukat segítő szakemberekkel is elégedettek. A hallgatókat a munkavállalási kedv (57 %) és a szakma iránti érdeklődés (40,4 %) ösztönözte leginkább a képzésen való részvételre. Harmadik helyen említik a minimális ellátásban, segélyben való részesülést (25,8 %). A tanfolyam kiválasztásánál a képzésben résztvevők az alábbi tényezőket tartották elsődlegesnek: a tanfolyam kapcsolatos legyen az általa kedvelt szakterülettel (34,9 %), biztos

20 20 elhelyezkedést nyújtson a képzés befejezését követően (32,1 %), támogatott (26,4 %) és könnyen teljesíthető legyen (6,5 %). A képzésben résztvevők 71,4 %-nak volt konkrét elképzelése arról, milyen szakmát szeretne elsajátítani. Többségében (92,8 %) sikeresnek tartották a képzés kiválasztását és különösebb nehézség nélkül el tudták végezni azt (78,7 %). A megkérdezettek 70,5 %, a szakképesítésnek megfelelően helyezkedne el, újabb képzési lehetőség után nézne 19,3 % és külföldön próbálna érvényesülni 10,1 %. A képzési programról a résztvevők 57,3 % állította, hogy a tananyag elsajátításával nem volt problémája, 30 %-a ítéli úgy, hogy kevés idő alatt sok új ismeretet kellett elsajátítania és 13 % vallja, hogy a képzés tartalmilag nem egyezett meg az elképzeléseivel, többet várt attól. kevés idő alatt sok új ismeretet kell elsajátítani; 30% az elképzelésemmel nem egyezik, többet várok a képzéstől; 13% a szükséges ismereteket el tudom sajátítani; 57,00% 9. ábra A résztvevő értékelése a képzésről A hallgatók 49,1 %-a szerint a képzés többnyire az előzetes tájékoztatásnak megfelelően alakult, 33,5 % jelölte, hogy minden az előzetes tájékoztatás szerint alakult, 9,9 % állította, hogy az előzetes tájékoztatáshoz képest sok eltérés mutatkozott, 7,4 % szerint az előzetes tájékoztatáshoz képest minden másként alakult. A képzésen oktatók tanulásra ösztönző erejét illetően megoszlottak a vélemények: a hallgatók 64,1 %-a elégedettséget mutat, 28,5 % úgy érzi, az oktató nem volt rá különösebb hatással, 7,3 % állította, hogy semmilyen motivációs hatást nem gyakorolt rá az oktatói gárda. Az oktatói hozzáállással és az oktatók konfliktuskezelésével általában elégedettek a részt vevők. (4,13 és 3,93 az ötfokozatú értékelés értéke).

21 21 A hallgatók 83,3 %-a szerint volt lehetősége arra, hogy a képzés során felmerülő kérdésekkel, problémákkal kapcsolatban olyan személyhez forduljon, aki tud segítséget nyújtani. A képzés szervezőjével rugalmasnak tartották a kapcsolatot. (4,05) A képzésben részt nem vett, a munkaerőpiacon való elhelyezkedés szempontjából hátrányos helyzetű megkérdezettek több mint 48 %-a (Közép-Dunántúl 25 %, Dél-Dunántúl 83,3 %) abban látja jelenlegi állapotának okát, hogy lakóhelyén vagy ahhoz közel nincs munkalehetősége. 30,9 % a szakképesítés hiányában, 19,8 %-a vélte úgy, hogy hátrányos helyzetének legfőbb tényezője a lakhelye. Életkora és a szakmai gyakorlat hiányában (17,3-17,3 %), látja a fő okot. lakhelyemen és környékén kevés a munkalehetőség szociális helyzetem miatt egészségi állapotom miatt beteg gyerekemmel vagyok otthon GYED,GYES-en vagyok életkorom alapján lakhelyem alapján nincs gyakorlatom szakképesítés hiánya 0% 10% 20% 30% 40% 10. ábra A képzésben részt nem vettek, a munkaerőpiacon való elhelyezkedés szempontjából hátrányos helyzetük okait ezekben a tényezőkben jelölték meg Ebben a célcsoportban a kitöltők 77,5 %-ának volt már aktív munkaviszonya. A képzésben való részvételre elsősorban a munkavállalás lehetősége (70,4 %), a segélyben való részesülés (33,3 %) és a magasabb jövedelem (24,7 %) motiválná őket. Nincs semmilyen szakképesítése a megkérdezettek közel 20 %-ának, a vállalkozás, mint motivációs tényező igen gyenge, 2,5 % számára serkentő erő. A megkérdezettek 44 %-a ítéli úgy, hogy lakóhelyük környezetében van lehetőség olyan szakma tanulására, amihez kedvet érez, 56 %-a, hogy nincs.

22 22 A képzés kiválasztásánál a biztos elhelyezkedési lehetőség (56 %) és a támogatott jellege (23 %) játszaná a fő szerepet. Az önkormányzatok az alábbi eszközökkel tudják segíteni a hátrányos helyzetű személyeket a tanfolyamokon való részvételben: a környező településen élők részére a képzés megtartásához a helyszín biztosításával, bizonyos szakterületen gyakorlati helyszín biztosításával, információs eszközökkel, személyes segítségnyújtással. Egyes önkormányzatok hangsúlyozzák a képző intézmények és az önkormányzat közötti kapcsolattartás fontosságát a képzési kínálat és az azzal esetenként összefüggő elhelyezkedési lehetőségek kiaknázása érdekében. Találkoztunk szélsőséges megfogalmazással, véleménnyel is: az egyik Közép-magyarországi Régió kistelepülésének önkormányzata arra a kérdésre, hogy milyen eszközökkel tudják segíteni a hátrányos helyzetű személyeket a tanfolyamokon való részvételben, válaszként azt adta, hogy semmivel, mert nem az ő feladatuk. Ellenpontként volt olyan önkormányzat ugyanebben a régióban, amelyik ugyanerre a kérdésre azt válaszolta, hogy sikeres vizsga esetén munkahelyet biztosít. Az önkormányzatok tapasztalata szerint a hátrányos helyzetű emberek képzési, illetve foglalkoztatási programokkal szembeni ellenállása és az azokból való lemorzsolódásuk legjelentősebb okai a következők szerint foglalhatók össze. - A nettó minimálbér összegét segélyezéssel el lehet érni, így a helyzet további erőfeszítésre nem mindenkit ösztönöz. - Bejárás nehézsége a képzőhelyre, annak költsége, az utazás hossza. - Tanulási nehézségek, tanulástól, vizsgától való félelem a nem megfeleléstől való félelem. - Idénymunka idején a napszámtól való elesés. - A hallgatók nem látják a képzés befejezését követően a foglalkoztatásuk lehetőségét. Jóval inkább munkabérre lenne szükségük a megélhetéshez, mint keresetpótló támogatásra. - Gyakran nincs távlati célja az érintetteknek, rövidtávon gondolkodnak ("addig járok a képzésre, ameddig nincs jobb lehetőség"). A képzési programokban való részvétel fő motivációs tényezői az önkormányzatok véleménye szerint: keresetpótló juttatás, személyre szabottan megválasztott képzés,

23 23 jövedelem a képzés alatt, a képzési díj támogatása, a képzést követő korrekt elhelyezkedési lehetőség biztosítása. A foglalkoztatási programokkal szembeni ellenállás leküzdése érdekében fontos az érintettek megfelelő tájékoztatása, azon előnyök bemutatása, melyek a programban történő részvételből erednek. Az elmúlt két évben a célcsoport 71,1 %-ának a közmunkaprogram nyújtotta idénymunka segített az elhelyezkedésben. A nyílt munkaerőpiacra a célcsoport 11,3 %-a volt képes kilépni, az önfoglalkoztatás keretei között 5,3 % kapott lehetőséget. 2. Melyek a kedvező képzés-szervezési paraméterek? A képzésben részt nem vevő megkérdezettek 20 %-a hallott már a hátrányos helyzetűeknek szervezett képzési lehetőségekről. Iskolarendszeren kívüli képzésben 20 %-uk már részt vett. Aki nem vett részt, az elsősorban arra hivatkozott, hogy az önköltséges képzést nem tudta vállalni (24 %), nem talált magának megfelelő tanfolyamot (20 %), egyáltalán nem találkozott képzési ajánlattal (13,6 %), illetve a közlekedési nehézségeket 12 %, a támogatásra nem volt jogosul (11,1 %), az otthoni körülményeket jelölte meg (11,1 %), 9,9 % hivatkozott a tanulási nehézségekre, 9 % kisgyermek nevelésére, 8,6 % a mindennapos képzést nem tudta vállalni. (11. ábra) 11. ábra

24 24 A képzés, vagy továbbképzés elmaradásának okai Az optimális képzés heti időtartamát a megkérdezettek 34,6 %-a 3 napban jelölte meg, óraszámát 28,4 % arányban heti órában, 27,2 %-ban pedig óra időtartamban. A felnőttképzési felvétel szerint az oktatási, képzési tevékenység átlagos óraszáma hazánkban a legmagasabb az uniós országok között. Míg Magyarországon egy képzés átlagosan 95 óraszámú, addig a legmagasabb részvételi aránnyal büszkélkedő Svédországban ez a szám 24, az Európai Unió átlaga pedig 35 óra. Összefoglalva: az alanyok számára a legfontosabb motivációs tényezők a beiskolázáshoz az, hogy élethelyzetük a képzés során ne változzék, ne romoljon. (Ez a megfelelő anyagi támogatás biztosítását jelenti.) Kapjanak pespektívát a szolgáltatásokon keresztül arra, hogy a képzés során felmerülő problémáik (melyek hátrányos helyzetükből erednek) megoldásához segítséget kapnak. A legnagyobb motivációs erő a képzés befejezését követő biztos elhelyezkedés, munkába állás, munkalehetőség. IV. Milyen feltételeket kell teremteni képzésükhöz, mely képző intézmények alkalmasak erre. Elegendő-e a jelenlegi képzési normatíva? Az eddigiekből következően a hátrányos helyzetű személyek képzési programjának lebonyolításához szükséges: 1. a közvetlen képzési költségek támogatása (képzési normatíva), 2. a képzésben résztvevő életvitelének biztosításához szükséges költségek támogatása, 3. a képzés személyi feltételeinek biztosítása, 4. a képzés tárgyi feltételeinek biztosítása, 5. az 1-4 feltétel biztosítása során a hátrányos helyzetűségből származó, speciális szakmai követelmények figyelembe vétele és teljesítése.

25 25 1. A jelenlegi képzési normatíva fedezi-e a hátrányos helyzetűek képzéséhez szükséges speciális szakmai feltételek biztosítását? A jelenlegi képzési normatívát a 23/2005. (XII. 26.) FMM rendelet, illetve a 6/1996. (VII. 16.) MÜM rendelet 3. (2) bek. f ) pontja határozza meg. Az első rendelet a regionális képző központok Munkaerőpiaci Alap Képzési Keretének felhasználására, a második a regionális képző központok előbbi alapon kívül finanszírozott képzéseire és a többi iskolarendszeren kívüli képző intézményre érvényes. A normatíva meghatározza a képzéssel kapcsolatosan elszámolható költségfajtákat és azok nagyságrendjét, ezáltal a képzési program költségvetését. Felmérésünk során a regionális munkaügyi központok, mint a munkaerőpiaci képzések egyik legnagyobb finanszírozói, nyilatkozták, hogy a jelenlegi normatívát alacsonynak tartják, rendezése mihamarabb indokolt lenne. A képző intézmények is véleményt alkottak arról, hogy a jelenlegi képzési normatíva fedezi-e a hátrányos helyzetűek képzéséhez szükséges speciális szakmai feltételek biztosítását. Az intézmények 17 %-a a jelenlegi normatívát megfelelőnek tartotta. Nem-mel válaszolt 14 %, e kör % közötti emelést javasolt, szakmánként differenciált normatívát javasol 41 %, a tényleges költségek elszámolása alapján történő finanszírozást tart kívánatosnak 28 %. Ez azt jelenti, hogy az intézmények 83 %-a a felülvizsgálatot igényli és e célcsoport képzésére elsősorban szakmánként differenciált, illetve a tényleges költségek elszámolása alapján történő finanszírozást tart elfogadhatónak. Indoklásuk szerint a jelenlegi képzési normatíva csak a képzés lebonyolítására elegendő költségeket tartalmazza. Elsősorban a szakmai képzéseknél az anyagköltség és a járulékos költségek lényegesen meghaladják a normatíva által biztosított összeget. Mindenképpen a különböző képzések igényeit figyelembe vevő normatíva lenne a kívánatos. A hátrányos helyzetűek esetében már a képzési programok előkészítése is sajátos. A programok megvalósítása során a konkrét szakmai képzés mellett szükség van az elmaradt alapismeretek pótlására, életvezetési ismeretek elsajátítását elősegítő tréningekre, munkatapasztalat-szerzést célzó munkahelyi foglalkoztatásokra. Szükség van számukra tanulás-módszertani tanácsadásra, speciális tananyagok kifejlesztésére, adaptálására, képzést segítő egyéb módszertani anyagok előállítására, taneszközök, képzési célú filmek fejlesztésére. A programok tervezésénél figyelembe kell venni a képzéssel párhuzamos, folyamatos álláskeresés intenzív támogatását annak érdekében, hogy a képzést követően a végzettek

26 26 lehetőség szerint azonnal munkába állhassanak. A kitűzött célok eléréséhez egyebek között a képességfejlesztésen és a differenciált oktatáson keresztül vezet az út. Hangsúlyt kell fektetni a minél változatosabb szemléltetésre is, hiszen ezeknél a hallgatóknál különösen fontos az egyszerre több érzékszervükre is ható, élményszerű tananyag. Ennek érdekében sok-sok gyakorlás és gyakoroltatás, az egyénileg és közösen megoldott feladatok, személyre szabott feladatok, a szemléltetés különböző eszközei segítik a tananyag jobb megértését. Az így felmerülő járulékos költségek, a felsorolt módszertani sokféleség, a hozzárendelt oktatási segédletek és oktatástechnikai eszközök is indokolják a képzési norma átlagosnál magasabb szintjét, melyek lényegesen meghaladják a normatíva által biztosított kereteket. Emellett számolni kell az infláció, adminisztrációs költségek, vizsga költségek emelkedésére, a szokásosnál magasabb óraszámú tréningek, elméleti és gyakorlati foglalkozások magasabb óraszámainak finanszírozására. Az oktatóknak a kitartó és megerőltető többletmunkáért magasabb óradíjat szükséges fizetni. A magasan képzett/tapasztalt instruktorok, egyéni mentorálás szükség szerinti biztosítása, az egyéni foglalkozások, kis csoportos képzések lehetőségének a megteremtése is feltétele a program sikeres végrehajtásának. 2. A hátrányos helyzetűek képzéséhez, képzésben tartásához milyen speciális szakmai követelményekkel kell, hogy rendelkezzen a képző intézmény? Ahhoz, hogy képzésbe lehessen vonni a célcsoportokba tartozókat, a megélhetésüket, életvitelük biztosításához szükséges költségek finanszírozását a program-gazdának fedeznie kell. A Képzők a képzési programok megválasztásánál a képzések állami, illetve pályázati forrásból történő teljes körű támogatottságát (egytől-ötig terjedő skálán 4,35 pont) és a elhelyezkedési lehetőségek a megszerezhető képesítéssel a térségben (4,08) szempontokat veszik legnagyobb mértékben figyelembe. Ezután következik a célcsoport alkalmassága (3,69), a célcsoport motiváltsága (3,55) és végül az elhelyezkedési lehetőségek a megszerezhető képesítéssel az országban (3,22).

27 27 A hátrányos helyzetűeknek szervezett képzések esetén a résztvevők adott képzéshez való kiválasztásának szempontjai (egytől-ötig terjedő skálán): a megfelelés a támogatási feltételeknek (4,24), a szükséges bemeneti kompetenciák megléte (4,22) szempontokat részesítik előnyben, majd sorban jön a leendő munkáltatók által meghatározott szempont (3,59) és az egyszerű alkalmasság (3,52). A képzőkkel szemben a hallgatók az alábbi támogató igényekkel léptek fel: tanfolyami óraszámon felüli időben korrepetálás, mentorálás, tanulási technikák oktatása, saját felkészítő jegyzetek. Ezen kívül az utazási nehézségek kiküszöbölésére, az oktatási órák ideális időintervallumban való tartására, felzárkóztató tréning tartására, egyedi felzárkóztatásra, a képzéssel párhuzamosan részmunkaidős munka végzésének lehetőségére merült fel igény. Megfogalmazódott ezen kívül a kevésbé intenzív képzési forma, ebből adódóan a magasabb óraszám, érthetőbb, egyszerűbb tananyag és tankönyv, díjmentes pótvizsga. A hátrányos helyzetűek képzésének feltételeit érdemes külön megvizsgálni: a roma származásúakét és a fogyatékos személyekét (látássérültek, hallássérültek, mozgáskorlátozottak, autisták, egyéb fogyatékossággal élők). A különböző fogyatékossággal rendelkező személyeknél az általuk elsajátítható szakmák is korlátozottak. A képzés helyszínén a mozgáskorlátozottak számára fizikailag akadálymentesített tantermet, illetve épületrészt kell biztosítani. A látássérültek számára elsajátítható szakképesítések nagyrészt informatikai képesítések, ahol a termekben elhelyezett számítógépeknek képernyőolvasó programmal kell rendelkezniük. A hallássérültek képzéséhez olyan termet kell biztosítani, mely indukciós hurokkal felszerelt, és ha a képzésen siket személy is részt vesz, számára jelnyelvi tolmácsot kell biztosítani. Az említetteken kívül egyes egyedi esetekben szükség lehet egyéb, személyre szabott tárgyi, személyi, vagy szervezési feltételek megteremtésére is. Az akkreditált képzési programok a fogyatékosságból eredő speciális igények figyelembevételének módját kötelezően tartalmazzák. A fogyatékkal élők esetében a szükséges feltételek megteremtésével, illetve a fogyatékosság típusának megfelelő képzés és természetesen a célcsoporttal kellően empatizáló képzők gondos megválasztásával tulajdonképpen a képzési programban történő megtartásuk is biztosítható. Ha a tanulás feltételei biztosítottak, és ha a képzés a későbbi önálló kereset

28 28 lehetőségének reményét is nyújtja, ezen csoport motiváltsága a tapasztalatok alapján megfelelő. A roma származású, illetve a hasonló életvitelű és hasonlóan gondolkodó hátrányos helyzetűek képzésének tulajdonképpen nincs különleges eszközigénye, viszont a képzés során alkalmazott oktatóknak, tananyagnak, módszernek, képzési időnek maximálisan figyelembe kell vennie a célcsoport sajátos helyzetét. 3. Melyek azok a képző intézmények, melyek a hátrányos helyzetűek képzését a szakmai elvárások szerint a legmegfelelőbben végzik, a legalkalmasabbak a feladatellátásra? A hátrányos helyzetűek képzésben tartására elsősorban azok a képző intézmények alkalmasak, melyek rendelkeznek az alábbi feltételekkel és képességekkel: a hátrányos helyzetűek problémáit megértő, azokat jól kezelő szakképzett oktatói szakembergárdával, a hátrányos helyzetűek képzéséhez szükséges megfelelő tárgyi feltételekkel, a képzés ütemezését és lebonyolítását képesek a résztvevők haladási üteméhez igazítani, a résztvevők számára szükséges pszicho-szociális és felnőttképzési szolgáltatásokkal rendelkeznek, azt képesek egyéni igények szerint biztosítani, képesek a munkavégzéssel kombinált programok lebonyolítására. A felmérés során készített interjúkon a regionális munkaügyi központok véleménye alapján elsősorban a regionális képző központok hálózata alkalmas a feladatellátásra, valamint olyan egyéb felnőttképzési intézmények, amelyek rendelkeznek a fenti feltételekkel. A hallgatók a felmérés szerint a felkészült tanerőt tartják a legfontosabbnak (egytől-ötig lista 4,66 pont), majd a korszerű tantermek, műhelyek megléte következik (4,35), a megközelíthetőség (4,27), a jó hírnév (4,21), a hallgatók igényeihez (4,32) és munkáltatók igényeihez igazodó képzés (4,14). Ez utóbbi azt mutatja, hogy a válaszadók nem érzékelik igazán a munkaerőpiaci képzés tényleges célját. V. Munkába helyezésük fontossága, feltételei