A FERTŐ MAGYAR TÓRÉSZÉNEK TÉRBELI ELTÉRÉSEI A VÍZKÉMIAI JELLEMZŐK ÉS A ZOOPLANKTON EGYÜTTESEK ALAPJÁN

Átírás

1 A FERTŐ MAGYAR TÓRÉSZÉNEK TÉRBELI ELTÉRÉSEI A VÍZKÉMIAI JELLEMZŐK ÉS A ZOOPLANKTON EGYÜTTESEK ALAPJÁN DINKA MÁRIA ÁGOSTON-SZABÓ EDIT KISS ANITA SCHÖLL KÁROLY MTA ÖBKI Magyar Dunakutató Állomás Bevezetés A Fertő magyar-osztrák területen határon elhelyezkedő 309 km 2 kiterjedésű, szabályozott kifolyású, sekély (átl.: 110 cm), nátrium-magnézium, hidrogénkarbonát-szulfát típusú szikes tó, Eurázsia legnyugatabbra fekvő sztyeptava. Területének 54%-át, a magyar tórész (75 km 2 ) 85%-át borítja nádas. A nádasba zárt belső tavak és a nyíltvíz között mesterségesen kialakított csatornahálózat jelentősen befolyásolja a belső tavak, és a nádas vízviszonyait. A tó víztömeg és vízszint ingadozása jelentős. Elsősorban az É ill. ÉNy-i szelek felkeverő hatása a létfeltételeket jelentősen átalakítja. A Fertő szélsőséges sekélysége következtében (wetland típusú) vizes területnek is minősül, amely a különlegesen gazdag faji és élőhelyi diverzitással rendelkező, legveszélyeztetettebb ökoszisztémák közé tartozik ben az osztrák, 1979-ben pedig a magyar tórészt nyilvánította az UNESCO főigazgatója bioszféra rezervátummá; 1989 óta a Ramsari Egyezmény nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyei között szerepel. A Fertő-Hanság Nemzeti Park a vele összefüggő ausztriai nemzeti parkkal (Nationalpark Neusiedlersee-Seewinkel) együtt, 1991 óta a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN International Union for Conservation of Nature and Natural Resources) által elismert, védelmi zónák szerint kezelt terület, amelynek magva a Fertő ben a tó és környéke a Világörökség státuszt is elnyerte. Az MTA Magyar Dunakutató Állomása 25 éve rendszeres hidrobiológiai feltáró kutatóprogramokat hajt végre a Fertőn, valamint a Fertő-Hanság más felszíni vizein (Dinka 2007). A víz- és üledékkémiai, vízfizikai és biológiai vizsgálatsorozatok értékelése alapján leírhattuk a tó néhány alapvető jellegzetességét, amelyek korábban kevéssé vagy nem voltak ismeretesek. Ilyenek például: 1/ a tó nyílt vize és a nádasba zárt belső tavak alapvető víz- és üledékkémiai, vízfizikai és biológiai különbözőségei, ezek függése a vízjárástól, 2/ a vízi élőlénytársulások tér- és időbeli változatos és változékony létfeltételeit alapvetően a vízjárás aktuális éves alakulása szabja meg: csapadékszegény vagy csapadékbő évek ill. évszakok, 3/ a szél felkeverő hatása alatt álló és a nyugvó helyzetű üledék közötti különbségek, 4/ a nádasok termőhelyi adottságai, anyagforgalma, produktivitása valamint hasznosításával kapcsolatos kérdéskörök. A tó víztükrének jellegzetes tagolódása következtében eltérő tulajdonságú vízterek alakultak ki. A szervezett és rendszeres víz- és üledékkémiai, fito-, zooplankton és élőbevonat valamint nádas (Takáts és mtsai. 1997, Andrikovics 1980/81, Dinka 1994, Padisák 1983, Buczkó 1989, Lakatos 1989, Dinka és mtsai. 2004) kutatások nagyfokú élőhelyi és faji diverzitást állapítottak meg. 2002/2003-ban vizsgálatsorozataink alapján törekedtünk jellemezni a térbelileg többé-kevésbé mozaikosan elkülönülő vízterek eltéréseit. Ebben az időszakban azonban, a tartósan alacsony vízállás miatt, nem volt lehetőség a magyar tórész vizsgálati helyein a nyári állapot felmérésére. Ezért 2006-ban, a vázolt nagymennyiségű háttérismeret figyelembevételével, a magyar tórész eltérő élőhelytípusaiban (nyíltvíz, belső tavak, nádas, csatorna), 14 vizsgálati helyen, vízkémiai és zooplankton vizsgálatot végeztünk, egy nyári állapotra jellemző időpontban. Jelen tanulmány ennek eredményeiről számol be.

2 Anyag és módszer Mintavételi helyek A mintavételi helyeket a korábbi években végzett sorozatos (évszakos ill. éves) vizsgálataink helyei közül választottuk ki, oly módon, hogy 3 hely nyílt vizű területen (9., 11., 20.), 5 hely belső tóban (41., 42., 44., 47., 48.), 3-3 hely pedig nádasban (2., 3., 4.) és csatornában (B1., B8., B9.) összesen tehát legyen 14 mintavételi hely (1. ábra). A nádas mintavételi helyek közül a 3. mintavételi hely pusztuló, a 2. és a 4. mintavételi helyek egészséges nádasban van. A vizsgálatra július 26-án került sor. A vízkémiai és zooplankton eredményeinket korábbi kutatási eredményeinkkel hasonlítottuk össze. 1. ábra. Mintavételi helyek a Fertőn Vizsgálati módszerek A víz hőmérsékletét, ph-ját elektromos vezetőképességét, redoxpotenciálját, oxigén koncentrációját és telítettségét, valamint a fényviszonyokat a víz felszínén és a mélységtől függően általában 30 cm-enként a helyszínen Hydrolog 2100 (Grabner, Wien) terepműszerrel határoztuk meg. Laboratóriumi vizsgálatokhoz 1,5 literes palackba merített vizet vettünk. A kation-, anion koncentrációk és a szénformák meghatározásához a helyszínen 0,45 μm-es Chromafil szűrőn szűrt vízmintákat gyűjtöttünk. A szűrt vízminták kation (Ca 2+, K +, Na +, Mg 2+, NH + 4 ) és anion (NO - 2, NO - 3, PO 3-4, Cl -, SO 2-4 ) koncentrációját Dionex ionkromatográffal határoztuk meg (a vízben nem volt kimutatható koncentrációban jelen a NO - 2, és az NH + 4 ). Az oldott összes, szervetlen és szerves C (DTC, DIC, DOC), valamint oldott összes N (DTN) koncentrációját TC analizátorral határoztuk meg. A szűretlen vízből az összes, szervetlen és szerves C (TC, TIC, TOC), valamint oldott összes N (TN) koncentrációját TC analizátorral határoztuk meg. [A szűretlen és szűrt vízben mért szénformák és a nitrogén különbségekét a partikulált (lebegő részhez kötött) összes C (PTC), szervetlen C (PIC) és szerves C (POC) valamint az összes N (PTN) koncentrációit kapjuk meg]. A - 2- víz lebegőanyag, összes só, klorofill-a, KOI, HCO 3 és CO 3 koncentrációját hagyományos vízkémiai módszerekkel határoztuk meg (Felföldy 1980, Golterman és mtsai. 1978). 2

3 A Rotatoriák (kerekesférgek) közül a planktonikus együtteseket vizsgáltuk, valamennyi mintavételi helyen 2x10 liter vizet szűrünk át 40 µm lyukbőségű planktonhálón. A minták egyikét azonnal rögzítettük 4%-os formalinban, a másikból pedig az állatokat még élő állapotban határoztuk meg, lehetőség szerint alfaj szintig. A rögzített mintákban lévő állatokat megszámlálva kvantitatív adatokat kaptunk. A Crustaceák (Cladocera, Ostracoda, Copepoda (ágascsápú-, kagylós-, evezőlábú rákok)) vizsgálatához az 50 L-es zooplankton mintákat 70 m-es lyukbőségű planktonhálón szűrtük át. A mintákat a helyszínen 4%-os formalin-oldattal konzerváltuk. A minták válogatását, valamint az egyes Crustacea fajok egyedeinek számolását és preparálását Nikon SMZ sztereo mikroszkóp és Olympus fénymikroszkóp használatával végeztük. Az együttesek abundanciáját a könnyebb összevethetőség miatt individum l -1 -ben adtuk meg. Az egyedszám értékébe beleszámoltuk a fajszintre nem meghatározható, de ugyanakkor jelentős egyedszámban előforduló különböző Copepoda fejlődési alakokat is. Adatelemzés, statisztikai módszerek A különböző mintavételi helyeken mért vízkémiai paraméterek közötti eltéréseket (kation és anion összetétel: Na +, K +, Ca 2+, Mg 2+, Cl -, SO 4 2-, CO 3 2-, HCO 3 - ) Maucha-féle csillagdiagramokkal szemléltettük. A klaszter és főkomponens analízist (PCA) a Statistica 6, segítségével végeztük. A diverzitási viszonyok jellemzésére a Shannon-Wiener diverzitási indexet (H=-Σpi*lnpi) használtuk, amit a PAST programcsomaggal számítottuk ki (Hammer et al. 2001). Eredmények Nyíltvíz A nyíltvízben (9., 11. és 20. mintavételi helyek) a vízfelszín hőmérséklete 28,4 és 29,3 C között változott (1. táblázat). Az üledékfelszín közelében, a cm mélységű mérési helyeken, 0,7-2,0 C-kal volt alacsonyabb. A víz oxigéntelítettsége a felszínen 95% volt, a mélység függvényében értéke kismértékben (8%-kal) csökkent. A víz elektromos vezetőképessége a felszínen lényegesen nem különbözik, értéke µs/cm volt. A nyíltvízi (20.) mintavételi helyen az értéke az üledékfelszín felett a vízfelszínhez képest kismértékben nőtt (1. táblázat). A ph értéke a 11. és 20. helyen a 110 cm-es vízoszlopban a felszínen mértekkel (8,8 illetve 9,2) azonos volt az üledékfelszín felett is. A redoxpotenciál a vízoszlopban közel azonos (167 ill. 175 mv) volt (1. táblázat). A víz elektromos vezetőképessége, sókoncentrációja, a B8. és B9. mintavételi helyeket kivéve, itt volt a legkisebb, de a lebegőanyag tartalom e mintavételi helyeken volt a legnagyobb (2. táblázat). Ezen paraméterek mintavételi helyenkénti változásai között lényeges különbségek nem voltak, az egyes paraméterek koncentrációi szűk intervallumon belül változtak. A tápanyagok közül a NO 3 - -koncentrációja nyíltvízben 0,1 mg/l volt. A PO 4 3- és a klorofill-a koncentráció értékei a nyílt vizű mintavételi helyeken voltak a legalacsonyabbak (3-8 μg/l), a többi mintavételi helyhez képest (2. táblázat). A vizsgált C formák közül kiemelendő, hogy az oldott szerves C koncentrációjában (0,45 μ-on szűrt vízből meghatározott) az egyes mintavételi helyek között lényeges különbség nem volt (21-31 mg/l), addig az összes szerves C (szűretlen víz) koncentrációi a nyíltvízben voltak a legalacsonyabbak (61-67 mg/l). Az összes oldott N (DTN) koncentrációi a víztérben azonosnak tekinthetők (2. táblázat). A NO 3 -N az összes oldott N 1,6-3,4%-át adta. Az oldott N (DTN) az összes N (TN)-nek 90-93%-át tette ki. A fennmaradó 7-10% N a lebegőanyaghoz kötődő N aránya. 3

4 1. táblázat. In situ mérések eredményei a Fertőn ( ) hely idő légnyom. hőm. ph O2 O2 vezkép redox fény fel. fény víz mély nyílt víz hpa C mg/l % us/cm mv W/m2 W/m2 m 9 11: ,6 9,2 6, ,3 9 11: ,4 9,2 6, ,6 9 11: ,2 9,1 6, , : ,3 9,2 7, , : ,8 9,2 7, , : ,0 9,2 7, , : ,3 9,3 6, , : ,4 8,8 7, , : ,3 8,8 7, , : ,9 8,8 7, , : ,7 8,8 6, ,0 belső tavak 41 13: ,9 9,1 6, , : ,8 9,2 6, , : ,2 9,2 6, , : ,8 9,2 6, , : ,7 8,4 1, , : ,3 8,5 0, , : ,4 8,5 0, , : ,5 8,3 2, , : ,0 8,3 2, , : ,2 8,3 1, , : ,8 8,3 1, , : ,8 8,3 1, , : ,8 8,3 1, , : ,2 8,4 3, , : ,9 8,5 2, , : ,8 8,5 1, , : ,6 8,5 1, ,0 nádas víz 2 15: ,4 8,3 2, ,1 6 0,3 2 15: ,2 8,3 1, ,9 2 0,4 3 16: ,4 8,8 2, ,9 41 0,0 4 14: ,0 8,3 1, ,4 4 14: ,6 8,3 1, ,6 4 14: ,3 8,3 1, ,7 csatorna B1 11: ,4 8,3 2, ,3 B1 11: ,2 8,1 1, ,6 B1 11: ,6 8,1 1, ,7 B8 13: ,3 8,0 2, ,3 B8 13: ,9 8,0 1, ,5 B8 13: ,2 8,1 0, ,9 B8 13: ,8 8,0 0, ,0 B9 13: ,5 7,7 1, ,3 B9 13: ,6 7,4 1, ,6 B9 13: ,3 7,4 0, ,7 4

5 2. táblázat. A Fertő vizének kémiai összetétele ( ) mintavételi Só HCO CO 3 Leb. a. - KOI sz KOI nsz Klo-a NO 3 3- PO 4 DIC DOC DTC DTN TIC TOC TC TN hely g/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l μg/l mg/l μg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l nyílt víz 9 1, ,0 5,15 12,25 3 0,00 21, , ,2 11 1, ,5 10,36 15,71 6 0,14 21, , ,4 20 1, ,0 8,75 13,74 8 0,13 27, , ,8 belső tavak 41 1, ,5 39,65 48, ,09 21, , ,6 42 1, ,0 75,76 77, ,00 33, , ,3 44 1, ,0 45,59 49,51 6 0,00 24, , ,7 47 1, ,5 67,17 78, ,00 28, , ,1 48 1, ,5 64,09 62, ,00 28, , ,7 nádas víz 2 1, ,2 82,00 93, ,09 65, , ,3 3 1, ,5 79,06 86,62 3 0,48 28, , ,6 4 1, ,0 72,31 80, ,24 47, , ,2 csatorna víz b1 1, ,5 36,95 30, ,09 19, , ,9 b8 1, ,0 63,14 58,85 9 0,00 38, , ,1 b9 0, ,0 9,88 3,39 6 0,00 34, , ,9 3. táblázat. A Fertő eltérő jellegű víztereiből kimutatott Rotatoria és Crustacea taxonok ( ) Fajok Nyílt víz Belső tavak Nádas Csatorna ROTATORIA Anuraeopsis fissa (Gosse, 1851) + + Asplanchna intermedia Hudson, Brachionus angularis f. bidens Plate, B. diversicornis (Daday, 1883) + Euchlanis dilatata Ehrenberg, Filinia longiseta Ehrenberg, Hexarthra mira (Hudson, 1871) Keratella cochlearis var. cochlearis (Gosse, 1851) + + K. quadrata var.quadrata (O. F. Müller) + + K. valga f. valga (Ehrenberg, 1834) + Lecane luna (O. F. Müller, 1776) + Lepadella patella (O. F. Müller, 1786) + Mytilina mucronata (O. F. Müller, 1773) + Polyarthra dolichoptera Idelson, P. vulgaris Carlin, Denzitás (átlag) (egyed/10 liter) Taxonszám (átlag) 1,0 3,6 2,3 2,5 Shannon-Wiener diverzitás (átlag) 0,0 0,5 0,7 0,6 CRUSTACEA Cladocera Alona rectangula Sars Bosmina longirostris (O. F. Müller) x x Ceriodaphnia quadrangula (O. F. M.) Ceriodaphnia laticaudata x x x Ceriodaphnia reticulata (Jurine) x x x x 5 x x

6 Fajok Nyílt víz Belső tavak Nádas Csatorna Chydorus sphaericus (O. F. Müller) x x x Daphnia curvirostris Eylman x x Daphnia magna Straus x Diaphanosoma mongolianum Uéno x x x x Megafenestra aurita (Fischer) x Pleuroxus aduncus (Jurine) x x Scapholeberis rammneri Dumont et Pen. x x Simocephalus vetulus (O. F. Müller) x x Ostracoda x x Cypria ophtalmica (Jurine) x Cyclocypris laevis (O. F. Müller) x Notodromas monacha (O. F. Müller) x x Copepoda Acanthocyclops vernalis (Fischer) x x x Arctodiaptomus spinosus (Daday) x x x x Eucyclops serrulatus (Fischer) x x Megacyclops viridis (Jurine) x x Mesocyclops leuckarti (Claus) x x Microcyclops varicans (Sars) x Thermocyclops crassus (Fischer) x x Denzitás (átlag) (egyed/10 liter) 140,3 809,2 63,9 553,5 Taxonszám (átlag) 5,0 5,4 8,7 7,3 Shannon-Wiener diverzitás (átlag) 0,81 1,25 1,34 0,74 A nyíltvízben (11., 20. mintavételi helyen) jelen lévő kerekesférgek taxon- és egyedszáma (3. táblázat) meglepően kicsi volt (taxonszám: 1-3 egyedszám: egyed/10 liter). A Crustacea taxonok közül a nyíltvízi Diaphanosoma mongolianum és Arctodiaptomus spinosus együttesek fordultak elő (3. táblázat). Belső tavak A belső tavak (41., 42., 44., 47. és 48. mintavételi helyek) a nyíltvízi résznél sekélyebbek, a vízmélység cm körüli, a víz hőmérséklete 27,8 és 30,1 C között változott, az üledékfelszín felett 1,0 és 3,6 C-kal volt alacsonyabb a víz hőmérséklete, mint a vízfelszínen (1. táblázat). A felszínen a víz oxigéntelítettsége, a Herlakni (41) mintavételi hely kivételével, 24-40% körül volt. Értéke az üledékfelszín felé haladva (a 41. hely kivételével) a többi belső tóban is csökkent (1. táblázat). A felszíni víz ph-ja 8,3-9,1 között változott. A belső tavak a felszíni víz elektromos vezetőképessége alapján lényegesen eltértek egymástól (2045 és 2723 µs/cm között változott), a mélység függvényében azonban az elektromos vezetőképesség értéke nem változott. A belső tavakban a vízfelszín közelében a redoxpotenciál közel azonos ( mv) volt. A mélység függvényében viszont minden belső tóban (kivéve Herlaknit /41/) csökkent. A Kisherlakniban (42) az üledékfelszín közelében -58 mv-ot mértünk, ami aneorobiára utal (1. táblázat). A víz sókoncentrációja (1,18 és 1,58 g/l) a belső tavakban, nagyobb, mint a nyíltvíz (1,35-1,40 g/l) és a csatorna (0,58-1,11 g/l) vizében és kisebb, mint a nádasok vízében mértek (1,56-1,98 g/l) (2. táblázat). A kation és anion összetétel változásában a belső tó térbeli elhelyezkedése, a nyíltvíztől való távolsága, vagyis izoláltsága is szerepet játszott (pl. a 47. mintavételi hely vízének elektromos vezetőképessége, sókoncentrációi, kation-anion koncentrációk és arányaik alakulásában). A víz lebegőanyag-tartalma a Herlakni (41. hely) kivételével fele a nyíltvízben és a nádas vízben mérteknek (2. táblázat). A tápanyagok közül a NO 3 - koncentrációja a Herlakni (41. hely) vizének kivételével nem volt kimutatható koncentrációban jelen. Itt a PO 4 3- koncentrációja 6

7 nagyobb, mint a tó nyílt vizében, de kisebb, mint a nádas vizében mért koncentrációk. A klorofill-a koncentráció értékei alapján a mintavételi helyek között lényeges eltérések voltak (6-29 μg/l), csak a nádas vizében mértünk nagyobb klorofill-a koncentrációt (2. táblázat). A belső tavak mintavételi helyein az oldott szerves C koncentrációi ( mg/l) nagyobbak, mint a nyíltvízben mértek (59-64 mg/l) és a nádas vízben mérteket ( mg/l) megközelítik. Az összes oldott N (DTN) koncentrációi a belső tavakban közel azonosak (5,2-6,1 mg/l). A NO 3 -N az összes oldott N 1,6%-át adta a Herlakniban (41. mintavételi hely). A többi belső tóban a N nem ásványi N formájában van jelen (hiszen a többi belső tóban a NO 2 -, NO 3 - és az NH 4 + a kimutatás határa alatt voltak). Az oldott N (DTN) az összes N (TN)-nek 94-96%-át tette. A fennmaradó 6-4% N a lebegőanyaghoz kötődő N aránya. A legnagyobb kerekesféreg taxon- és egyedszámokat mindig a belső tavakban (41., 42., 44., 47. és 48. mintavételi hely) mértük (taxonszám: 3-5, egyedszámok: egyed/10 liter), a Shannon-Wiener diverzitás értéke általában a belső tavakban, illetve a csatornákban lévő mintavételi helyeken volt a legnagyobb (3. táblázat). Néhány kerekesféreg taxon csak adott típusú (nádas, belső tó) mintavételi helyről került elő, így például az Aneuropsis fissa a belső tavakra ( hely) volt jellemző. A belső-tavakból összesen 9 Crustacea taxon előfordulását mutattuk ki (3. táblázat). A legtöbb taxon a 41. és 48. helyen (7 7 taxon) fordult elő. A belső-tavakban a nyíltvízi Diaphanosoma- Arctodiaptomus dominanciával jellemezhető együttesek helyett Bosmina longirostris-ceriodaphnia quadrangula-thermocyclops crassus dominanciájú együttesek fordultak elő. A fitofil Cladocera fajok, valamint az Ostracodák a belső-tavakban nem fordultak elő. Nádas A nádas területeken a víz igen sekély és eltérő mélységű. A nádasban (2., 3. és 4. mintavételi helyek) a felszíni víz hőmérséklete (25,0 és 29,4 C) tág határok között változott, az üledékfelszín közelében a víz hőmérséklete 0,7 C-kal volt alacsonyabb. A ph 8,3 ill. 8,8 volt (1. táblázat). A vízfelszín oxigéntelítettsége igen alacsony, 36% alatti. Az elektromos vezetőképesség magas, 2766 és 3365 µs/cm között változott. A 3. mintavételi hely (fellazult, pusztuló nádas) kivételével, a redoxpotenciál a vízfelszín közelében is már negatív volt (-83 ill. -93 mv). A víz sótartalma a többi mintavételi helyeken mértekhez képest itt a legnagyobb (1,6-2,0 g/l), s ez jelzi az ion koncentrációk, arányok különbözőségét is (2. ábra). A kationok közül a K +, Ca 2+ és Na +, az anionok közül a SO 4 2-, HCO 3 - és Cl - koncentrációk itt a legnagyobbak. A lebegőanyag tartalom a nyíltvízben mértek után itt is nagy, tág határok között változott (2,5-10 mg/l) (2. táblázat). A tápanyagok közül a víz PO 4 3- és NO 3 - koncentrációja (28,7-65,5 μg/l ill. 0,48-0,09 mg/l) itt a legnagyobb. A klorofill-a koncentráció (29-37 μg/l) értékei (a nádas 3. mintavételi hely kivételével) nagyobbak, mint a nyíltvízben mértek (3-8 μg/l) és kisebbek, mint a csatorna-vízben mért koncentrációk (2. táblázat). Az oldott szerves C koncentrációja mg/l közötti volt, ezek a koncentrációk nagyobbak az összes többi mintavételi helyen mértekhez képest (2. táblázat). Igen nagyok az összes oldott N (DTN) koncentrációi is (5,7-7,1 mg/l) A NO 3 -N az összes oldott N 1,5-6,7%-át adta. Az oldott N (DTN) az összes N (TN)-nek 84,9-94,4%-át tette ki. A fennmaradó 15,1-5,6% N a lebegőanyaghoz kötődő N aránya. 7

8 2. ábra. A mintavételi helyek vízkémiai jellemzői közötti eltérések ( ) Az Euchlanis dilatata, Lepadella patella kerekesféreg taxonok a nádas mintavételi helyeire voltak jellemzőek (3. táblázat). A 2., 3. és 4. mintavételi helyről összesen 15 Crustacea taxon jelenlétét mutattuk ki (3. táblázat) ban a nádas mintavételi helyekről tömegesen került elő a Ceriodaphnia laticaudata (Cladocera). Az együttesek összetétele alapján a 4. hely egészséges, zárt nádas állomány, ahol a fitofil fajok aránya viszonylag nagy volt. A 2. és 3. hely kevésbé zárt nádasaiban a nádas Crustacea fajai mellett a nyíltvízi fajok is előfordultak. A Crustacea együttesek egyedszáma a 2.>3.>4. mintavételi helyek irányába csökkent, elsősorban a nyíltvízi Arctodiaptomus spinosus egyedszámának csökkenése miatt. Csatorna A nádast átszelő csatornarendszerek közül, a (közel 6 km hosszú) Bozi-csatornában a víz fizikai és kémiai viszonyait 1991-től évente, több alkalommal követtük nyomon. Az ez évi egyetlen alkalommal csak a part közeli (B8, B9) mintavételi helyeken és a Püspök-csatornával való összefolyásnál (B1) mértünk. A csatorna vízének hőmérséklete, ph-ja és elektromos vezetőképessége a parttól a nyíltvíz irányában nőtt (1. táblázat). A vízfelszín oxigéntelítettsége igen alacsony (16 ill. 28%), amely a mélység függvényében csökken, az üledékfelszín közelében oxigénhiányt jelezve. A B1. mintavételi hely kivételével a felszíni víz redoxpotenciálja közel volt a negatív értékhez (12 mv), a mélység függvényében értéke a 95 mv-ot is eléri (1. táblázat). Az oxigéntelítettség hiánya, valamint a negatív redoxpotenciál viszonyok egyértelműen jelzik a csatornában gyakori anaeorob viszonyokat, amelyek a létfeltételeket veszélyeztetik. A Bozi-csatornában a parttól a nyílvíz irányában nőtt a víz sótartalma, a Ca kivételével a vizsgált anionok és kationok koncentrációja valamint azok arányai is változtak. A vízben NO 3 - -t csak a nyíltvízhez közeli B1. mintavételi helyen mutattunk ki (2. táblázat). A PO 4 3- koncentrációja kisebb, mint a nádas vizében, de nagyobb, mint a nyílvízben és a belső tavakban mértek. A víz klorofill-a koncentrációja a nyíltvízben mértekhez áll közelebb, de értéke az ott mérteknél nagyobb 8

9 (6-10 μg/l). A víz lebegőanyag tartalma viszont itt a legkisebb. Az oldott szerves C koncentrációja tág határok ( mg/l) között változott. Az oldott szerves N koncentrációja a nyíltvízben lévőtől lényegesen nem különbözik, de a nádas és belső tó vizében mértektől kisebb (2. táblázat). Az oldott N itt csak az összes N 72,5-81%-át adta. Az oldott szerves C az összes C koncentrációjának csak 24-39%-a. A Bozi-csatorna mintavételi helyein a kerekesféreg taxon- és egyedszám a nyíltvízhez képest nagyobb volt (3. táblázat), de a belső tavakban kapott értékeket egyetlen alkalommal sem érte el (taxonszám: 3-4; egyedszám: egyed/10 liter). A Bozi-csatornában 6 taxon előfordulását mutattuk ki (3. táblázat). A csatorna mintavételi helyeinek faunisztikai jelentőségét mutatja, hogy a Macrocyclops génusz mindhárom, Magyarországon előforduló képviselőjét megtaláltuk. A mintavételi időszakban vizsgált mintavételi helyek közül a taxon- és egyedszám maximumot egyaránt a Bozi-csatornában észleltük. A három mintavételi hely fajösszetétele eltérő volt. A csatorna nyíltvízhez közeli részén, a B1. helyen a nyíltvízi, pelágikus Diaphanosoma brachyurum, Acanthocyclops vernalis és Arctodiaptomus spinosus relatív gyakorisága jelentősen nagyobb volt, mint a csatornában a nyíltvíztől legtávolabb eső B8. és B9. mintavételi helyeken. A Ceriodaphnia quadrangula, Daphnia spp., Polyphemus pediculus, Scapholeberis rammneri, Simocephalus vetulus, Cyclocypris spp., Notodromas monacha, Cyclop strenuus és Eucyclops serrulatus relatív gyakorisága a csatorna nyíltvíztől legtávolabb eső mintavételi helyein (B8., B9.) lényegesen nagyobb volt, mint a csatorna bejáratánál. Néhány faj esetében jól kimutatható egyedszám grádiens alakult ki a B1.>B8.>B9. helyek irányában. A pelágikus Diaphanosoma mongolianum, Acanthocyclops vernalis egyedszáma a csatornában a bejárattól fokozatosan csökkent, valamint a Moina brachiata csak a csatornabejáratnál fordult elő. Ezzel ellentétesen az Alona spp., Ceriodaphnia quadrangula, Chydorus sphaericus, Cyclocypris spp., Notodromas monacha, Cyclops strenuus és Eucyclops serrulatus egyedszáma a bejárati B1. helytől a csatornában fokozatosan nőtt. A fenti fajok, továbbá a B8. és a B9. helyen megjelent Daphnia curvirostris, Megafenestra aurita, Simocephalus vetulus, Polyphemus pediculus, Macrocyclops spp. valamint Megacyclops viridis fajok jelentős része fitofil, nádasokban előforduló faj, előfordulásukat a csatorna viszonylagos zártsága és a nádas közelsége teszi lehetővé. A B8. mintavételi helyen az egyedszám maximum a Daphnia curvirostris tömeges elszaporodása miatt alakult ki. Az eltérő élőhelytípusok összehasonlítása Vízkémia A nyíltvíz, a belső tavak, a nádas és csatornavíz kémiai tulajdonságai közötti különbségeket Maucha-féle csillagdiagramokkal is szemléltetjük (2. ábra). A parthoz közelebb eső B8 és B9 mintavételi helyeken kisebb ionkoncentrációkat mértünk, mint a nyíltvízben (11., 20. hely). Az ionok közül a Ca 2+, Mg 2+ és HCO 3 - aránya dominált, a Na +, Cl - és SO 4 2- aránya viszont kisebb volt, mint a nyíltvízben és a nyíltvízhez közelebb eső belső tavakban (41., 42. hely), valamint a minden irányban erősen izolált belső tavakban (44., 47. hely). A parttól távolabbi (a nyíltvízhez közeli) belső tavak (41., 42. hely) vizében a Ca 2+, Mg 2+ és HCO 3 - aránya kisebb volt, a Na +, Cl - és SO 4 2- aránya viszont jelentősen nőtt. Hasonlóképpen változott a minden irányban jobban izolált belső tavak (44., 47. hely) vizében is. A 41., 42. mintavételi helyeken (belső tavakban) a Na + aránya különösen erőteljesen nőtt. A nyíltvízben (11., 20. hely) az előbbi csoporthoz képest a SO 4 2- arányának növekedése, valamint a HCO 3 - arányának csökkenése egyértelmű. A csatorna partközeli és a nádas víz Ca 2+, Mg 2+, HCO 3 - dominanciája a nyíltvízben Na +, Mg 2+, SO 4 2- dominanciára változott és a Cl - aránya is megnőtt. Az elektromos vezetőképesség kisebb volt a belső tavakban, mint a nyíltvízben. Az egyes belső tavak kémiai tulajdonságai közötti eltérések egymástól egészen rövid távolságon belül is felismerhetők. A nyíltvíz nagyobb lebegőanyag tartalma, kisebb klorofill-a, oldott szerves C és oldott N koncentrációja alapján is egyértelműen elkülönül a többi víztértől (belső tó, nádas, csatorna). A Fertő vízben mért klorofill-a koncentráció értékei az OECD kategorizálás szerint mezotrófnak illetve mezo-eutrófnak tekinthető. A B9. mintavételi hely kivételével az összes szerves C %-a oldott formában van jelen. Az oldott 9

10 szerves C huminanyagok formájában van a vízben, ez különösen a belső tavakban, nádas és csatorna vízének barna színében tükröződik. Szoros lineáris összefüggést állapítottunk meg a víz oldott szerves C és az oldott összes N (DTN=0,0229 DOC+2,594; R 2 =0,955), valamint a szervesanyag (KOI) és az oldott szerves C koncentráció között is (DOC=1,257 KOI+49,06; R 2 =0,965). A mintavételi helyek és a vízkémiai paraméterek klaszter analízise alapján megállapíthattuk, hogy a Bozi-csatorna partközeli B9. mintavételi helye az összes többi mintavételi helytől elkülönül. Ez utóbbi alapvetően két alcsoportra válik szét, melyen belül a nyíltvíz elkülönül a belső tavaktól és a nádas víztől (3. ábra). 3. ábra. A mintavételi helyek csoportosulása vízkémiájuk alapján ( ) Zooplankton A Fertő magyar tórészéről ez alkalommal 15 Rotatoria taxont mutattunk ki. Az egyes mintavételi helyek kerekesféreg-együttesei között nagy különbségeket tapasztaltunk, a taxonösszetétel, a diverzitás és a mennyiségi adatok tekintetében egyaránt (3. táblázat). A legdiverzebb és legnagyobb egyedszámú kerekesféreg együtteseket a belső tavakból mutattuk ki. A belső tavak Rotatoria együttesei jelentősen eltértek a tó nyíltvízi részeitől, de közöttük is nagyobb különbségek voltak. A nádas és a csatornák Rotatoria együttesei a nyíltvízieknél gazdagabbak, de a belső tavakban tapasztalt abundanciát nem érték el (3. táblázat). 10

11 4. ábra. A júliusi mintavétel során a vizsgálati helyek főkomponens elemzése (log transzformáció, Horn index) 5. ábra. A vizsgálati helyek cluster analízise (log transzformáció, Jaccard index) A júliusi mintákból 22 Crustacea taxont (12 Cladocera, 3 Ostracoda és 7 Copepoda) mutattunk ki (3. táblázat). A 14 vizsgálati hely főkomponens elemzése során a Crustacea együttesek alapján három csoport különíthető el: 1. belső-tavi vizsgálati helyek a Bosmina longirostris, Ceriodaphnia quadrangula és Thermocyclops crassus dominanciával, 2. nyíltvízi (vagy nádasszéli) mintavételi helyek a Diaphanosoma mongolianum és az Arctodiaptomus spinosus nyíltvízi fajok tömeges jelenlétével, 3. nádas mintavételi helyek, a nádas jellemző fajainak (Daphnia curvirostris, Ceriodaphnia laticaudata, Scapholeberis rammneri) a jelenlétével (4. ábra). A vizsgálati helyek cluster analízise során a főkomponens elemzés három csoportján belül további 11

12 alcsoportok különíthetők el (5. ábra). A belső-tavi csoportban (I.) határozottan elkülönült az Átjáró-tó (47. hely) együttese a Thermocyclops crassus tömeges előfordulása (96,75 %-os relatív abundanciával) miatt. A nyíltvízi (-nádasszéli) csoport (II.) két alcsoportra tagolódott, B1. és 20. mintavételi helyek, a nyíltvízi Diaphanosoma-Arctodiaptomus fajok kizárólagos jelenlétével, valamint a 9. és 11. helyek, ahol a fenti két nyíltvízi faj mellett egyéb fajok is előfordultak. A nádas csoportban (III.) elkülönült a 2. és 3. mintavételi hely, ahol a nyíltvízi Diaphanosoma és Arctodiaptomus együttesek és a nádas együttesei keverten fordultak elő, valamint a 4., B8. és B9. helyek, ahol kizárólag a nádas jellemző fajai fordultak elő. Összefoglalva megállapítható, hogy a planktonikus Crustacea együttesek alapján a 14 vizsgálati hely három csoportra különült el: a belső-tavak, a nyíltvízi és a csatornák ill. nádasok vize. A fenti elkülönülés a Crustacea együttesek és a vízkémiai eredmények alapján területtípusonként igen hasonló volt. Diszkusszió A Fertő különböző víztereiben (nyíltvíz, belső tavak nádas és csatorna) a víz fizikai és kémiai paramétereinek tekintetében a vízterek között különbségeket jeleztek. A víztestben mért hőmérsékleti, ph, oxigéntelítettség, elektromos vezetőképesség és redoxpotenciál értékek alapján az alábbiakat találtuk jellemzőnek: A víz oxigéntelítettsége, redoxpotenciálja és ph-ja nyíltvízben ( cm vízmélység) volt a legnagyobb, s ezen paraméterek értékei a mélység függvényében lényegében nem változtak. A belső tavak sekélyebb vizűek ( cm vízmélység) Az itt mért értékek alacsonyabbak, mint a nyíltvízben és a ph, az elektromos vezetőképesség és a redoxpotenciál tágabb határok között változtak. A vizsgálat időpontjában, a vízoszlopban az oxigéntelítettség és a redoxpotenciál értékek feltűnően alacsonyak voltak. A nádasok vize a legsekélyebb (10-50cm vízmélység). A nádasban a vízáramlás lehetősége gyakran korlátozott, ezért a víz az in situ mért paraméterek alapján itt a leginhomogénebb, a ph, az elektromos vezetőképesség és az oxigéntelítettség változékony, a redoxpotenciál értékei anaeoróbia meglétére utaltak ban a évi eredményeinkhez (Dinka és mtsai. 2004) hasonlóan (a vízmintáink terepi és laborvizsgálatai alapján elvégzett numerikus analízis során) a vizsgált mintavételi hely típusok (nádas, nyíltvíz, belső tavak, csatorna) egyértelműen elkülönültek egymástól, azzal a különbséggel, hogy 2002-ben (alacsony vízállás idején) a nyíltvíztől távol eső mintavételi helyek izolációja sokkal szembetűnőbb volt. Ez a különbség azzal magyarázható, alacsony vízállás idején, mint pl ben a vízfelszín folyamatossága megszakad, a víz a nádas övből visszahúzódik, amelynek következtében a belső tavak nyíltvíztől való izoláltsága, fokozódik ben a víz elektromos vezetőképesség is nagyobb volt [1350 (B9. hely) μs/cm (20. hely], mint 2006-ban (v. ö. 2. táblázat). A Fertő magyar részén eddigi vizsgálataink során összesen 30 Rotatoria taxont találtunk meg. A 2002-es évhez (Schöll nem publikált adatai) hasonlóan 2006-ban is a Brachionus quadridentatus 3, a Keratella valga 2 formával volt jelen, ezzel ellentétben a Keratella cochlearis 2002-ben 2, ban pedig 3 varietással fordult elő. A kimutatott taxonok közül 4 (Brachionus angularis f. bidens, Filinia longiseta, Keratella quadrata var. quadrata, Polyarthra vulgaris) 2006-ban is előkerült. A felsorolt fajok többségét korábban már kimutatták a területről (Donner 1979, Herzig 1979, Varga 1927, 1934, 1959). A 2002-ben és 2006-ban kimutatott taxonok száma hasonló volt, az együttesek összetétele azonban alkalmanként eltért egymástól. A legnagyobb relatív gyakoriságú taxonok a Brachionus angularis f. bidens, a Keratella quadrata quadrata és a Polyarthra vulgaris. A kimutatott taxonok többsége hazai vizeink planktonjában rendszeresen előfordul, azonban a Keratella valga f. monospina és a Chromogaster ovalis előfordulása hazánkban szórványos. Az egyes mintavételi helyeken jelentős eltérések voltak a Rotatoria együttesek összetételében és egyedszámában is. Eredményeinkhez hasonlóan Andrikovics (1980/81) a Kisherlakni (41. hely) belső tó és a Fertőrákosi-öböl (11. hely) hínár állományainak gerinctelen együttese között tapasztalt jelentős egyedszám eltérést: a Kisherlakniban közel háromszorosa volt a gerinctelenek egyedszám a Fertőrákosi-öbölben találtnál. A belső tavak és a nyíltvíz kerekesféreg együtteseinek különbsége valószínűleg a nyíltvíz jelentős lebegőanyag-tartalmából fakadtak. A nagyobb, többnyire szervetlen 12