GAZDASÁGOS MÉZTERMELÉS A MAGYAR KIADÁST SZERKESZTETTE

Átírás

1

2

3 GAZDASÁGOS MÉZTERMELÉS A MAGYAR KIADÁST SZERKESZTETTE Mucsi Imre

4 A könyv eredeti címe THE BEEKEEPER S HANDBOOK Szerzők Prof. Dr. Kemal ÇELİK Baver COŞKUN Halis KALMIŞ Çanakkale Onsekiz Mart University, Törökország Prof. Dr. Ergün DEMİR Balikesir University, Törökország Bas TIMMERS Charlie WANNOP Janne LÄNSIPURO IFSAT Foundation, Hollandia Prof. Dr. MUCSI Imre Dr. WLADIMÍR János Tudás Alapítvány, Magyarország Karel DEKONINCK Sofie VERREYDT Katholieke Hogeschool Kempen, Belgium Massimo CANALICCHIO Dr. Walter AMOROSO Prof. Dr. Tziano GARDI Confederazione italiana agricoltori dell Umbria, Olaszország Maciek DYMACZ Wioletta CZERANTIOWICZ Association of Regional Initiatives Development Lacjum, Lengyelország Cahit İLERİ Süleyman BENEK Çanakkale Beekeepers Association, Törökország Az első borítón lévő kép forrása Flowers-Bee/Honeybee-Flowers-Bee01.jpg A hátsó borítón lévő kép forrása

5 GAZDASÁGOS MÉZTERMELÉS A MAGYAR KIADÁST SZERKESZETTE MUCSI IMRE TUDÁS ALAPÍTVÁNY HÓDMEZŐVÁSÁRHELY 2012

6 Tudás Alapítvány, 2012 A kiadvány a Beekeeping European Environmental Sustainability (BEES) című, TR1-LEO számú Leonardo da Vinci projekt támogatásával jelent meg ( Az Európai Bizottság támogatást nyújtott ennek a projektnek a költségeihez Ez a kiadvány (közlemény) a szerzők nézeteit tükrözi, és az Európai Bizottság nem tehető felelõssé az abban foglaltak bárminemű felhasználásáért Fordította Tóth Nándor Várhelyi Flórián Lektorálta Palotás János Sipos Józsf Szűcsné Péter Judit Felelős kiadó Simon Ferenc Tudás Alapítvány Komplett kivitelezés Norma Nyomdász Kft Hódmezővásárhely, Rárósi út 10. Felelős vezető Rostás Pál ISBN

7 Tartalomjegyzék Előszó...7 I. A méhek életciklusa és életük a kaptárban (Bas Timmers, Charlie Wannop, Janne Länsipuro)...9 II. Méhfajok és a méhek tenyésztése (Massimo Canaccliho, Walter Amoroso, Tziano Gardi, Bas Timmers, Mucsi Imre)...15 III. Méhek és a fenntartható környezet (Bas Timmers, Charlie Wannop, Janne Länsipuro)...37 IV. A méhek tavaszi és nyári gondozása (Ergün Demir, Kemal Çelik)...45 V. Vándoroltatás és a méhek etetése (Kemal Çelik, Baver Coşkun)...57 VI. Rajzó és rabló háziméhek (Kemal Çelik, Ergün Demir, Bas Timmers, Baver Coşkun)...63 VII. Anyanevelés (Kemal Çelik, Baver Coşkun, Bas Timmers)...71 VIII. A méhek őszi és téli kezelése (Ergün Demir, Kemal Çelik, Bas Timmers, Baver Coşkun)...77 IX. Méhbetegségek, gyógykezelés és óvintézkedések az organikus méztermelésben (Massimo Canacchliho, Walter Amoroso, Tziano Gardi, Mucsi Imre, Bas Timmers, Charlie Wannop, Karel Dekoninck, Kemal Çelik, Baver Coşkun)...91 X. Méhészeti eszközök és munkabiztonság (Kemal Çelik, Bas Timmers) XI. Méhészeti termékek, szüretelés és a méhészeti termékek gyógyhatása (Ergün Demir, Kemal Çelik, Bas Timmers) XII. A méhészeti termékekben lévő peszticidmaradványok emberi és természeti kockázatai (Ergün Demir, Kemal Çelik) XIII. Menedzsment a hivatásos méhészetben. Marketing és költséggazdálkodás (Maciek Dymacz, Halis Kalmış, Wioletta Czerantowicz) XIV. Hasznos tapasztalatok a méhészetben (Bas Timmers, Mucsi Imre, Wladimír János) XV. Méhészeti és biobiztonsági útmutató (Karel Dekoninck, Maciek Dymacz, Wioletta Czerantowicz, Sofie Verreydt) Irodalomjegyzék

8 6

9 Előszó A méhek szerepe a növények szaporodásában már az ókortól ismert. Mégis még ma sem értik sokan, hogy milyen nagy szerepük van a kiegyensúlyozott ökoszisztéma fenntartásában. A tudósok szerint, ha a méhek hirtelen kihalnának, akkor az emberiség rövid időn belül eltűnne a Földről. Albert Einstein mondta: Ha a méh eltűnne Földünk felszínéről, akkor az emberiségnek csak négy éve maradna. Ha nincsenek méhek, nincs megporzás, akkor nincsenek növények, majd nincsenek állatok, végül nincs ember se. Mások szerint a négy év emlegetése csak ijesztgetés, az emberiség biztosan találna más élelmiszerforrásokat, de az biztos, hogy a mezőgazdaságra és a növényi élet nagy részére pusztítóan hatna a méhek eltűnése. Ezért a méhészet jelenléte és fejlesztése fontos mind a környezetvédelem, mind a fenntartható fejlődés, sőt az emberiség szempontjából is. Sajnos a méhészkedésnek és a méhészeknek sohasem volt elég nagy presztízsük, így Európában ma sincs akkreditált méhészképzés. Ezért a MÉHEK (BEES) című a Leonardo da Vinci Program támogatásával megvalósuló innovációtranszfer típusú projektnek az a fő célkitűzése, hogy egy európai méhészeti tantervet és tananyagot fejlesszen ki, továbbá hogy megoldásokat találjon a közös méhészeti problémákra. A közelmúltban olyan adatok kerültek napvilágra, hogy az USA egyes vidékein a méheknek már 80%-a elpusztult. Ennek elkerülése érdekében Európában is meg kell kongatni a vészharangot, és a környezetvédő szervezeteknek a méhészekkel együtt beavatkozást kell sürgetniük. A szakértők ezt a járványt a méhcsalád elnéptelenedési szindrómájának (angol rövidítéssel: CCD-nek) nevezték el. Napjainkra Németországban a méhek száma 25%-kal csökkent, néhány területen az elhullás eléri a 80%-kot is. Lengyelországban, Svájcban és Spanyolországban hasonló állománycsökkenést tapasztaltak. A tudósok közös feladata megállítani ezt a veszélyes tendenciát. Az utóbbi időben számos országban a megszokottól eltérő jelenségeket észleltek a méhek viselkedésében, aminek következtében vitalitásuk és termelésük csökkent. A jelenség arra utal, hogy ezeken a helyeken is kezdetét vette az elnéptelenedési szindróma. A természet nem maradhat fenn a méhek beporzása nélkül, a mezőgazdaság pedig elveszíti egyik legrégibb barátját és partnerét. Talán a neonikotionid tartalmú rovarirtó szerek, melyekről korábban azt hitték, hogy ártalmatlanok, lehetnek a felelősek a méhek elhullásának egy részéért. Ebből következően meg kell változnia az emberek gondolkodásának a méhek elhullásának okairól, és a most folyó vizsgálatok eredményeit úgy kell hasznosítani, hogy a jövőben elkerüljük az emberi hibákból eredő szörnyű környezeti károsításokat. Ez az újfajta szemlélet a zöldségtermesztésben és az állattenyésztésben rég elfeledett technikákat és módszereket élesztett már eddig is újjá, 7

10 melyeket együtt kell és lehet használni az újabb technikai lehetőségekkel. Az új technológiákat alkalmazó dolgozóknak megfelelő végzettséggel kell rendelkezniük, hogy kielégíthessék a növény- és az állatvilág élettani igényeit. Sajnos napjainkban is különböző módon definiálják a szakmai előírásokat az európai országokban, és csak bizonyos növény- és állatfajoknál kapcsolódik a termesztéshez, tenyésztéshez részletes szabályozás, technikai, technológiai előírás. Majdnem minden európai ország mezőgazdasági kultúrájában a méheknek nagy szerepük volt és van a tájrendezésben, a természeti értékek megőrzésében, a vidéki gazdálkodásban. Ezért az ilyen típusú méhészeti projektek képesek hozzájárulni a fenntartható fejlődéshez. A méhek nemcsak a tájrendezéshez és a természet megóvásához járulnak hozzá, hanem a méhészkedés azt is lehetővé teszi, hogy a regionális gazdaság fejlődjön. A távoli vidéki területeken a méhészek nagymértékben hozzájárulhatnak a fenntartható mezőgazdasági termeléshez. A regionális gazdaság az új bevételi források megjelenésének hasznát élvezheti: pl. ilyen terület a természetvédelem vagy a vidékfejlesztés. Ahhoz hogy az új lehetőségeket ki tudjuk használni, új készségek elsajátítására van szükségünk. A mezőgazdaság egészének fejlődését az is elősegíti, hogy a méhészkedés sokkal könnyebb fizikai megterhelést igénylő mezőgazdasági ág, mint a többi. Gyermekek is vállalkozhatnak a méhészkedésre, nők és gyermekek is használhatják a méhészet által előállított termékeket, és megélhetnek bevételéből. A MÉHEK egy innovációtranszfer projekt, melynek célja kidolgozni egy ENSA terméket (European Network of Social Authorities: eu), azaz egy olyan Leonardo da Vinci tematikus hálózatot, mely az organikus és fenntartható mezőgazdaság fejlesztésére irányul, különös tekintettel a méhészeti oktatás tananyagaira. A projekt fő célja az, hogy teljesen megújított tananyagot hozzon létre a méhek viselkedéséről, tartásáról, a méhészkedésről, mivel ez a fenntartható mezőgazdaság számára fontos támogatást jelent! Így kívánunk hozzájárulni a biodiverzitás erősítéséhez. A kézikönyv fő célközönségei a méhészek és továbbképző intézményeik, a környezetvédelmi szervezetek, a mezőgazdasági szakiskolák, az agrár- és állatorvos-tudományi egyetemek, a méhészszövetségek, az európai, nemzeti és helyi szintű intézmények döntéshozói, az általános és középiskolák. Prof. Dr. Kemal ÇELİK Projektvezető Çanakkale Onsekiz Mart University, június Çanakkale, Törökország 8

11 I. A méhek életciklusa és életük a kaptárban 1. A háziméh család A háziméhek a hangyákhoz, termeszekhez és néhány darázsfajhoz hasonlóan szociális életmódot folytató rovarok. Ellentétben a hangyákkal és a darazsakkal, a méhek vegetáriánusok: a fehérjét virágporból szerzik, a szénhidrátot pedig mézből, amit nektárból állítanak elő. A szociális rovarok csoportokban élnek: együtt szerzik be az élelmet, és együtt gondozzák utódaikat. Az egyedek különböző típusokba, kasztokba sorolódnak. A családban (kolóniában) legtöbben a dolgozók vannak. Mellettük ott vannak a herék, akiknek az a feladatuk, hogy párosodjanak egy szűz anyával. Általában csak egy anya van a családban. Dolgozó méh Here Végbél Szív Potroh Tor Fej Egyszerű szemek Csápok Dolgozó Anya Horgas szurony Fullánkszerv Belek Virágporkosár Idegdúcok Szájszerv Mézgyomor (mely előtt a mézhólyag van) Összetett szem 1. kép: A méhek típusai és a dolgozó méh anatómiája A dolgozók Élettanilag fejletlen nőstények a dolgozók, ők azok, akik minden munkát elvégeznek a családban. Egy családban dolgozó is lehet. A család népessége több tényezőtől függ: ilyen például az anya petézőképessége, a tér mérete a kaptárban és az elérhető élelem mennyisége. Azért hívják őket dolgozónak, mert élelmet és vizet gyűjtenek a családnak, viaszból lépet építenek, házimunkát végeznek, fenntartják a kaptár belső hőmérsékletét és megvédik a kaptárt a betolakodóktól (őrző-védők). A dolgozók speciális körülmények között képesek petéket lerakni, de mivel nem párosodtak, így az általuk lerakott petékből herék fejlődnek. E jelenséget álanyás állapotnak hívjuk. 9

12 2. kép: Dolgozó 3. kép: Here Herék A herék hím méhek. A családban általában mintegy 1600 db lehet tavasszal. A herék kirepülnek a kaptárból, és a levegőben párosodnak saját és más kolóniák anyáival. Alakjuk két tekintetben különös: a fejük nagy, és a szemük uralja a felületet, másrészt a herék potrohának hátsó része kerek, mert nincs fullánkjuk, ezért nem tudnak szúrni. A család értéktelen tagjainak tartják őket annak ellenére, hogy a herék az új generációk létrejöttéhez járulnak hozzá. Általában a dolgozók határozzák meg, hogy hány here lehet a családban. Egy egészséges nagycsaládban akár 5000 vagy több here is élhet. Amint a tél közeledik, a dolgozók elűzik a heréket a kaptárból, és azok a külvilágban éhen halnak. Anyák Az anyaméh kifejlett nőstény. Peték százezreit rakja le élete során. Egy jó anya egyetlen nap alatt 2000 petét is lerakhat. Az anya él legtovább a családban, akár öt évet is. Nagyobb, mint a kaptár többi méhe, az alakja vékony, torpedó formájú. Van fullánkja, amit más anyák megölésére használ. Ha az anya elpusztul vagy elveszik, a dolgozók kiválasztanak néhány dolgozó lárvát, és különleges étellel táplálják, melynek neve méhpempő. Ezek a lárvák aztán anyává fejlődnek. Így a különbség a dolgozók és az anya között a speciális bölcső és a lárvakorban levő táplálékukból keletkezik. Általában a családban csak egy anya van. Az anya azzal is befolyásolja a családot, hogy feromonnak nevezett vegyi anyagokat termel, mellyel a méhek viselkedését szabályozza. Az anya összes petéjét a dolgozók által készített hatszögletű méhviasz-lépsejtekbe rakja. A fiatal háziméh fejlődése négy fázison megy át: a pete-, a lárva (álca)-, az inaktív báb- és a kifejlett méh (imágó). 10

13 4. kép: Anya (azonosító jellel a torán) és dolgozók 5. kép: Pete 6. kép: Lárvák és peték 11

14 Az anya lerakja a petét a lépsejtbe. A dolgozó eteti a kikelt lárvát. A lárva teljesen kifejlődik. A dolgozó lezárja a sejtet. A lárva bebábozódik. A felnőtt méh elhagyja a sejtet. 7. kép: A háziméh életciklusa 8. kép: Méhbábok 9. kép: Anyabölcsők lárvákkal és méhpempővel 12

15 1. táblázat: A háziméh fejlődési ciklusa napokban Stádium Anya Dolgozó Here Pete Lárva 5½ 6 6½ Lépsejt lezárása ennyi nap után Bebábozódás ennyi nap után Báb 7½ 12 14½ Kikel ennyi nap után ½ Összesen a kikeléskor A méhcsalád életfolyamata A frissen kikelt dolgozók kelés után azonnal munkához látnak. Ahogy öregszenek, sorrendben a következő feladatokat látják el: a sejteket takarítják, szárnyukkal a levegőt cirkuláltatják, etetik a lárvákat, gyakorolják a repülést, átveszik a virágport és a nektárt a gyűjtőktől, védik a kaptár bejáratát és végül gyűjtenek. A családban élő darazsaktól és poszméhektől eltérően a háziméh családok áttelelnek. Ezért a családban a legtöbb tevékenység arra irányul, hogy túléljék a telet. Télvíz idején a méhek kemény labdaformát alkotva összekapaszkodnak. Januárban az anya petéket kezd rakni a fészek közepén. Mivel az elraktározott mézzel táplálják ezeket a lárvákat, a kolónia tartalékai veszélyesen alacsony szintre csökkenhetnek a tél végére, amikor a szaporodás már elkezdődött, de még nincsenek virágzó növények. Amikor a tavaszi nektártermelés beindul, a méhpopuláció gyorsan növekszik. Áprilisra és májusra a családban nagyon megnőhet a létszám, és ezek a túlnépesedett családok szétválhatnak, új családok jöhetnek létre. Ezt nevezzük kirajzásnak. A túlnépesedett családban számos anyaméh fejlődhet ki. Kirajzáskor az idős anya kirepül a családból, és a dolgozók hatvan százaléka is követheti őt. Ezek a méhek valamilyen tárgyon gyűlnek össze, például egy faágon, amíg a felderítők nem találnak valamilyen állandóbb helyet maguknak, például egy fa odvát vagy egy rést a falon. 24 óra alatt a raj áttelepül az új fészekbe. Az egyik fiatal anya, amelyiket hátrahagytak, örökli az eredeti családot. A rajzási időszak után a méhek a méz és a virágpor télire való elraktározására koncentrálnak. Nyár végére a családnak új nemzedéke él a mézből, virágporból és ezek keverékéből álló kereteken a fészekben vagy a fiókokban. Ősszel a méhek a fészek alsó részében gyűlnek össze, a tél folyamán lassan haladnak felfelé és hátra a léputcákban, ahogy fogyasztják a mézet és a virágport. 13

16 14

17 II. Méhfajok és a méhek tenyésztése 1. Vadméhek A mézelő méhek (Apis mellifera) sokfelé elterjedtek egész Európában, Afrikában és keletre Ázsiában is. Vannak hasonló rokonfajok a világ más részein is. A mézelő méhek előfordulnak szabadon a természetben is, ahol általában fák odvában vagy épületek réseiben laknak. Más méhfajok is megtalálhatóak a természetben, ezek között vannak magányos fajok is. Talán a leginkább ismert faj a poszméheké. Ezek is szociális rovarok, mint a mézelő méhek, de nem hordanak olyan mennyiségű és minőségű mézet, mely kereskedelmileg hasznosítható lenne. 1. kép: Vadméhek 2. kép: Poszméh a virágon 15

18 2. Az európai mézelő méhfajták (Apis mellifera) Európa klimatikus zónáiban és földrajzi régióiban az európai mézelő méh, különböző alfajai alakultak ki, ami szépen látszik a térképen. 3. kép: Az európai mézelő méhfajták elterjedése Olasz méh (Apis mellifera ligustica) Az egész világon ez a legelterjedtebbnek tartott alfaj. Nagyon szelídek, nem hajlamosak a rajzásra, és nagy mennyiségű mézfelesleget termelnek. Nagyon szorgalmasak, és elég jól szaporodnak. Az olasz méh világos, leginkább bőrszínű, de vannak olyan törzsek, amelyek aranyszínűek. Az anyák színe lehet bőrszerűen barna vagy narancsos, és így aránylag könnyen megtalálhatóak a kaptárban. Kevés kedvezőtlen tulajdonságuk van. A családok hajlamosak nagy populációt megtartani tél idején is, így több téli tartalékra (vagy etetésre) van szükségük, mint más alfajoknak. Az olasz méhek (Apis mellifera ligustica) nagy helyigényű, népes kolóniában élnek. 16

19 4. kép: Olasz méh 5. kép: Kaukázusi méh 6. kép: Krajnai méh Kaukázusi méh (Apis mellifera caucasica) A világon a második legnépszerűbb alfaj, de populációja messze az olasz mögött van (5. kép). Úgy tartják, hogy ez a fajta nagyon szelíd és eléggé szorgalmas. Néhány törzse nagyon sok propoliszt termel, amiből falat épít a bejárathoz, melynek méretét gyakran módosítja. Elég erős kaptárt építenek, és nem 17

20 hajlamosak rajzani. A méhek nagyméretűek. A kaukázusi méhek anyái általában feketék, de némelyiknek sárga vagy piros színű folt van a potroha oldalán vagy alján. A munkások szürkék vagy feketék, a koruktól függően. A fiatal munkásokon látható szürkés ezüst csík sűrű szőrzetből áll, mely fokozatosan eltűnik, és utána az alatta lévő fekete szín mutatkozik meg. A kaukázusi méhek jámborak, de erős kolóniát alkotnak. A telet kis családokban élik túl, és aztán kora tavaszszal nagyon gyorsan szaporodnak. Úgy tartják, hogy az olasz méhnél hajlamosabbak az eltájolásra és a rablásra. Többet használják a propoliszt, és jobban termelnek hűvösebb vidékeken. A lépes méz termelése miatt népszerűek, mert új lépeiknek fehérebb a viasza, mint más fajtákéi. Krajnai méh (Apis mellifera carnica) A méhészek által kedvelt fajta, mivel kimondottan szelíd rovar. Általában eléggé sötét színű (6. kép). Közepes erősségű a család, és nem nagyon hajlamos a rajzásra. A családok a tél idején kis létszámúra zsugorodnak, és gyorsan gyarapodnak tavasszal. Eredetileg hegyi méh (Krajna Szlovéniában van, az osztrák Alpok déli és a Balkán északi részén), ezért a hidegebb vidéket is eltűri. A dolgozók szürkésfehér csíkot viselnek potrohukon. A krajnai méhek színben és viselkedésben hasonlítanak a kaukázusiakhoz. Az anyák általában barnák, sárga csíkokkal rendelkeznek az egyes szegmentumokon. A dolgozók szürkék, majd sötétebb színre változnak, ahogy öregszenek. Ezek a legjámborabb rovarok a három fajta közül. Kis családokban telelnek át, kora tavasszal gyorsan szaporodnak, és nyárra már nagy családokat alkotnak. A hibridjei a mézelő méhek fajtáinak kombinációi. A legtöbb kaptár bizonyos fokig fajták közti keresztezéssel jött létre (hibridek). 18

21 1. táblázat: Az Apis mellifera fő alfajai a MÉHEK c. projektben résztvevő országokban Ország Őshonosnak tekintett alfajok Importált alfajok Hibridizációs folyamatok Védett tenyésztői területek Őshonos alfajok védelmét és fenntartását végző intézmények Olaszország Apis mellifera ligustica, Apis mellifera siciliana Apis mellifera ligustica (Ausztráliából, Új-Zélandból Kínából és más országokból) Apis m. ligustica Apis m. siciliana: Szicília szigetén; Apis m. ligustica Apis m. carnica: az Alpok lábainál, Ausztria, Szlovénia és Horvátország határvidékén Fertőtlenítő és szaporító állomások vannak a szigeteken (ellenőrzött és nagyszámú válogatott herével) Mi.P.A.A.F.: a Mezőgazdasági Minisztérium egyik szekciója: CRA-API; A.I.A.A.R.: Olasz Méhkirálynő-tenyésztők Egyesülete Törökország Apis mellifera Anatolic; Apis mellifera caucasica; Apis mellifera meda; Apis mellifera anatolica snin ecotypes, Apis mellifera Syriaca Nincsenek importált alfajok Csak a határvidékeken: Apis mellifera Syriaca Apis mellifera meda Kelet-Anatólia Mezőgazdasági Minisztérium; Nemzeti Méhész Szövetség Magyarország Apis mellifera carnica Spontán történik az Apis m. ligustica alfajjal Országos Magyar Méhészeti Egyesület; Kisállat-tenyésztési Kutatóintézet és Génmegőrzési Koordinációs Központ 3. Más méhfajták Vannak olyan méhek, melyek kolóniákban élnek és méztermelésre foghatóak. Más fajták nem csoportokban vagy családokban, hanem egyedül élnek (legtöbbjük nagyon szép megjelenésű). Van egy érdekes leírás arról, hogy az Osmia avosetta egy magányos méhfajta, melyet nemrég fedeztek fel Törökországban és Iránban hogyan építi a fészkét. Az Osmia avosetta két réteg virágszirommal és sárral béleli ki a fészkét. Aztán feltölti virágporral kevert nektárral, és az egészet sárdugasszal tapasztja be. 19

22 7. kép: Apis dorsata 8. kép: Apis Andrena sp. 9. kép: Kakukk méh 10. kép: Stelis-breviuscula 11. kép: Nomada imbricata 12. kép: Északi arany poszméh (Bombus fervidus) 20

23 13. kép: Meliponula ferrugine 14. kép: Kékcsíkos méh (Amegilla cingulata) 15. kép: Ács méh (hím) 16. kép: Ásó méh (Synhalonia sp.) 17. kép: Háromszínű poszméh (Bombus ternarius) 18. kép: Óriás gyilkos méh 21

24 19. kép: Óriás gyanta méh 20. kép: Egy másik óriás gyanta méh 21. kép: Kék virágoskerti kőműves méh (Osmia lignaria) 22. kép: Levélvágó méh (Megachile sp.) Kőműves méhek Míg a mézelő méhek csak Európában, a kőműves méhek Észak-Amerikában is őshonosak. Ezek a méhek kis faodvakban, illetve más tárgyakban, nem kaptárokban élnek. A nőstény méh úgy készíti el a fészket, hogy egy sártapaszt tesz a lyuk végébe, aztán behord a fészekbe akár húsz adag pollent és 22

25 23. kép: A magányos méh (Osmia avosetta) nektárt, majd lerak egy petét. Ezek után lezárja a lyukat sárral, és rak még egy petét. A nőstény virágoskerti kőműves méh egy hónapon át napi egy vagy két petét rak le. Amikor befejezte a peték lerakását egy lyukban, sárból vastag ajtót készít a bejárathoz, és egy másik lyukba kezdi el lerakni további petéit. A nőstény méhek körülbelül egy hónapig élnek. Tíz nap múlva a kis méhek kikelnek, átrágják magukat a virágporon és nektáron, majd kijönnek az odúból. Először a hímek, mert ők vannak elől az alagútban, aztán a nőstények következnek. A kőműves méhek befészkelhetnek mesterséges darázs garázsba is (ezek fák, melyekbe az emberek lyukakat fúrtak), vagy a fák természetes lyukaiba. 24. kép: Kőműves méhek 23

26 4. A méhek tenyésztése A kolóniák jellegzetességei Az őshonos mézelő méhek minden alfaja alkalmazkodott annak a területnek a klímájához és flórájához, amelyben él. Az egyes alfajok adaptációja a következő területekre terjedt ki: 1. Képesek megérezni a szezonális virágzás kezdetét. Ennek eredményeként képesek fiasítani, új egyedeket létrehozni, amiből következik, hogy jelentős létszámú munkás méh születik az évszaknak megfelelően. 2. Képesek virágport és nektárt hordani, a fészekben, a lépben elhelyezni azt, hogy nagy mennyiségű lépes mézet termeljenek, hogy hosszú életű munkás méhek szülessenek. 3. Nem hajlamosak arra, hogy túl sok anyabölcsőt hozzanak létre, ami megindítaná a rajzást, mert a rajzás legyengíti a családot, és ez veszélyezteti az éves termelést. 4. Nyugodtak, ha valaki betér a méhészetbe, a méhes udvarba 5. Legelőhiány esetében sem hajlamosak kirabolni a szomszédos kaptárokat (hacsak nem a méhész kényszeríti őket erre). 6. Jó ösztönnel felismerik a beteg álcákat vagy a nem megfelelő kromoszómaszámot, és eltávolítják azokat a bölcsőkből. Melyek a spontán hibridizációhoz és a méhész által végrehajtott hibridizációhoz kapcsolódó fő problémák? Minden alfaj, ha genetikailag tiszta környezetben nevelkedett, képes arra, hogy az alfaj tulajdonságait teljes mértékben megjelenítse. Ezért a méhész beavatkozhat (például tenyésztési programokkal) annak érdekében, hogy jobbak legyenek a méhek tulajdonságai, továbbá a kellemetlen tulajdonságok ne domináljanak annyira az egyedéknél (kiegyensúlyozott tavaszi fejlődés, rajzási tendencia, agresszivitás, ellenállás bizonyos betegségekkel szemben stb.). Az anyák megtermékenyítése, és a hibridizáció kockázata a természetben Minden méhfajtánál az anyát repülés közben termékenyítik meg a herék, egyidőben számos alkalommal (8-10 here). Ezek a herék akár 25 km távolságra is elrepülnek a saját kaptáruktól, mert a szűz anyaméhek által kibocsátott feromon vonzza őket. Minden méhfajta speciális feltételeket támaszt a párosodáshoz. Ilyenek pl. a földtől való magasság, a hőmérséklet és napszak (késő 24

27 délelőtt, kora délután, késő délután) stb. Ezért van az, hogy a különböző éghajlatú országokban természetes úton lehet a fajtákat egymástól külön tartani egymástól. Minden alfaj heréi aberrációkat és/vagy genetikai mutációkat hordoznak magukban. A párosodáshoz felnőttnek, szexuálisan érettnek kell lenniük, képesnek kell lenniük nagy távolságra repülni, és meg kell felelniük a már említett tényezőknek is, amit a hőmérséklet, a szélcsend vagy a magassági feltételek támasztanak. Ezek együtt biztosítják a kedvező gyülekező helyeket a párosodáshoz, ahova a szűz anyaméhek kirajzanak. Ezért, annak ellenére, hogy minden alfajnak megvan a maga külön igénye az időjárás és a napszak tekintetében, mégis előfordulhat, hogy ezek a körülmények véletlenül részben egybeesnek. Ha tehát a méhész kaptárai olyan területen vannak, melyek határmezsgyék az alfajok között, a hibridizáció jelensége könnyen megtörténhet természetes úton is. A hibridizáció könnyebben létrejön, ha az alfaj heréi kevesen vannak, vagy szexuálisan éretlenek, amikor az anyaméhek megjelennek azon a területen párosodási céllal, vagy ha az anyáétól eltérő fajtájú herék dominálnak azon a területen. A hibridizáció céljából végzett mesterséges megtermékenyítéssel kapcsolatos kérdések A mesterséges megtermékenyítés hozzájárulhat az őshonos fajták genetikai állományának megőrzéséhez és javításához, ezért úgy gondoljuk, hogy ez a technika ideiglenesen hasznos lehet akkor, ha felkészült személyzet hajtja azt végre. Azokban az esetekben is ajánlható, amikor két évig tartó megfigyelés azt mutatja ki, hogy egyes családokban, bizonyos betegségekkel szemben speciális rezisztenciatulajdonságok alakulnak ki (ami nagyon higiénikus magatartással jár együtt), és attól lehet tartani, hogy ez megszűnhet a kontrollált megtermékenyítés során. Ez a fajta megtermékenyítés csak az azonos alfajok esetében alkalmazható. Ha a keresztezést arra használják, hogy kimondottan termelési haszon miatt állítsanak elő hibrideket, akkor a következő okok miatt ez nagyon veszélyes lehet az alfaj megőrzése szempontjából: - Ahhoz, hogy ezt végre tudjuk hajtani, két vagy három keresztezendő alfajt kell tenyésztenünk, jól izolálva őket egymástól (kettős vagy hármas keresztezés). - A tenyésztő ki tudja választani a nőstény vonalat (olyan családot, melyben anya van), de nem lehet kiválasztani a szexuálisan legjobb heréket. - Nem lehetséges funkcionálisan értékelni a heréket az ivarsejt hasznossága szempontjából. A természetben azok a herék párosodnak, melyek érettek, képesek elérni és megtermékenyíteni az anyát repülés közben. - Az ilyen módszerrel előállított hibridek hatékonyabbak, mint az F1 generációból származó utódaik, de az F2 generációban már negatív és nem várt tulaj- 25

28 donságaik lesznek. A hibrid családok nem adhatnak anyákat és apákat, ezért teljesen el kell különíteni őket a tiszta genetikai vonaltól (hogy megelőzzük a spontán hibridizációs folyamatot). A hibrid családokat nem lehetséges racionálisan és helyesen kezelni. Gyakran nemkívánatos jelenségeket tapasztalhatunk (pl.: nagyobb agresszivitás, tipikus betegségek kialakulása, melyeket az eredeti fajtától kaptak el, rajzáshajlam, a lépsejt elégtelen lezárása, a tél és a virágtalan időszak nehéz átvészelése stb.). Óvórendszabályok a családok genetikai javítása, méztermelése és betegségekkel való ellenállása érdekében Nagyon fontos, hogy az olyan méhészek, akik őshonos méheket akarnak tenyészteni és fenntartani, elkötelezzék magukat egy genetikai szelekciós program mellett, melyet a méhészetükben következetesen alkalmazni fognak. A program során nem szabad eltekinteni az olyan családok kétévenkénti felmérésétől, melyeknek anyái egykorúak és lehetőleg testvérek (kombinált szelekció alkalmazása családi mintában). Ugyanilyen fontos, hogy mielőtt elkezdenénk az álcák mintavételét az anyák létrehozása céljából, győződjünk meg arról, hogy addigra már a legjobb családokban elegendő here megszületett, mert a heréknek felnőtteknek és szexuálisan éretteknek kell lenniük a párosodáskor. Ha vannak eléggé izolált termékenyítő állomások (> 5 km-re a többi kaptártól) minden egyes megtermékenyítendő anyára, akkor legalább kiválasztott, érett herének kell lennie. Ha nincs izolált megtermékenyítő állomás, akkor minden egyes megtermékenyítendő anyára legalább ugyanolyan őshonos fajtájú herére lesz szükségünk. Ahhoz, hogy a herék a feladatnak megfeleljenek, jó testfelépítésűeknek kell lenniük, a potrohuk végén erős szőrzettel kell rendelkezniük. Ha kézbe vesszük őket, és kifordítjuk szaporítószervüket, a herének nagy mennyiségű spermát kell kibocsátania. A heréknek hosszú ideig kell tudniuk repülni. (A herék általában a születésük után húsz nappal érik el a szexuális érettséget.) A párosodás során minden egyes here, amelyik részt vesz benne, egyforma mértékben adja át genetikai állományát, és ezáltal nagyobb vagy kisebb genetikai tisztaság lesz a családban, illetve a jövőbeni anyák közt. A kívánt fajtához való tartozás felmérése Azért, hogy biztosak legyünk benne, nem szaporítunk olyan családokat, melyekben nem kívánt tulajdonságok vannak, szükséges, hogy méhészetünk minden egyes legjobbnak ítélt családjából, a dolgozó méhek megfelelő menynyiségű mintájából (60-80 középkorú dolgozóból) specializált és akkreditált laboratóriumokkal biometrikus analízist végeztessünk (és ha lehetséges, akkor 26

29 molekuláris analízist is). Ezt követően legalább két évig megfigyeléseket kell végeznünk, mely után el lehet döntenünk, melyik család legyen anyacsalád és melyik apacsalád. A szükséges idő a legjobb családok helyes felmérésére A kétéves megfigyelés alatt a következő paramétereket kell megbecsülni minden anya esetében (1-től 5-ig tartó skálán): tavaszi megindulás, rajzási hajlam, a léphez való kötődés, a fialtatás vitalitása és a méz kilogrammja. - Tavaszi megindulás: Ne legyen túl korai, de alkalmazkodjon a terület virágzásához, kivéve, ha a méhész más piacokra akarja eladni az anyákat (a legkorábbi családokat az ország déli részébe, a legkésőbbieket az északiba). - Rajzási hajlam: Az alapján lehet felmérni, hogy hány sejtet hoztak létre (az olyan családokat nem lehet rajzási hajlamosnak tekinteni, melyekben hároméves anya van vagy helytelen a kezelési technika, vagy túl kicsi kaptárba vannak bezsúfolva a méhek, de 5-6 sejtet létrehoznak; ezeket ki kell zárni a szelekciós programból). - A léphez való kötődés: Úgy lehet felbecsülni, hogy egy vagy több méhvel fedett fias keretet kiemelünk, és erősen megrázzuk. Minél inkább hajlamosak a méhek együtt maradni, és védeni a fialtatást, annál nagyobb lesz a család kiosztott pontszáma (léphez való kötődés = engedelmesség). - A fiasítás vitalitása: A fiasítás minőségét és mennyiségét jelzi, minél kiterjedtebb, egységes és tömör, annál nagyobb pontszámot kap (1-től 5-ig). A fiasításos keretet képzeletben hat egyenlő részre osztjuk, és az élőállománynak legalább egy hatodot be kell fednie. - A termelt méz kilogrammja: Azt mutatja, hogy egy szezon alatt mennyi mézet lehetett pergetni a családtól (a fészekbe rakott vagy onnan elvett lépet nem számítva). A felmérés során minden paraméter kiosztott pontszámát egy speciális felmérési űrlapra kell rávezetni, így az év végén lehetővé válik ítéletet alkotni a képlet alapján számított indexből (I), melyet minden mért paraméterre alkalmazunk: I = (a nővér anyák átlagos értéke a méhészet átlagos értéke) + (egyéni érték a méhészet átlagos értéke) Miután a különböző paramétereket figyelembe véve alkalmaztuk a képletet, össze lehet állítani egy eredménylistát a kaptárok között, hogy melyek érték el a legmagasabb pontszámokat. Így a kétéves megfigyelés eredményeként lesz egy olyan kaptár, mely első helyezést ért el, és egy másik, mely második lett. Ezután 27

30 tavasszal a harmadik helyezéstől lefelé az összes családban kicseréljük az anyákat olyan új anyákkal, melyeket az első két helyezést elért család termelt ki. Ezután a megfigyelést tovább folytatjuk a következő két évben, és így tovább. Egyébként az I ^ osztály (A) lesz felhasználva a herék előállítására és az anyáknak való lárvák gyűjtésére, míg az II ^ osztály (B) csak az anyáknak való lárvát adja. Újból két csoport anyatestvérünk lesz, melyek a törzshöz tartoznak (A anyák A herék) és (B anyák A herék), és ezeket tarthatjuk megfigyelés alatt ismét két évig. A megtermékenyítő keretek mérete a jó anyák létrehozása érdekében Az elvárt genetikai származás mellett a jó anyák létrehozásának feltétele, hogy a megtermékenyítő keretek megfelelő méretűek (legalább 3-4 fél lép a fészkekben) és sűrűn lakottak legyenek, hogy az anya, amikor visszatér a párosodási repülésből, és elkezdi a peték lerakását, akkor megfelelő ellátást kaphasson. Minden termelési ciklusban fontos, hogy legyen elegendő üres sejt, biztosítva legyen a fialtatás jó minősége és mennyisége, mielőtt megjelölnénk és elhelyeznénk oda az anyát. A túl kicsi megtermékenyítő keretek arra késztetik az anyát, hogy túl hamar kezdjen a párosodási repülésbe, és nem teszik lehetővé elég pete lerakását a genetikailag értékes anya számára. Végül fontos számba venni, hogy a méhtenyésztésben milyen okok teszik különösen bonyolulttá a szelekció folyamatát: - Az anyák természetes párosodása szabad és többszörös. - A hímek szűznemzéssel jönnek létre. - A szelekció következményét elfedheti a család adaptációja a helyi klímához és legelőkhöz. - A legtöbb fenotípusos jelleg számos viselkedési folyamat eredménye. - Az egyedi viselkedést (egyetlen család) nagyban befolyásolja a szociális környezet. - A termékenyítő érték csökkenni szokott a beltenyészeti együttható növekedésével. - A méztermelés sok oknak és hatásnak az eredménye, ezért nehéz azt értékelni: ennek a jellegnek a kiválasztása sok más tulajdonság javulásával járhat, ami pozitívan korrelál vele, de lehet, hogy pont fordítva történik. Kombinált szelekció családi mintában A fent leírt genetikai szelekciós gyakorlat leírása nem más, mint a kombinált szelekció családi mintában, mely figyelembe veszi az anyatestvérekkel rendelkező kaptárok egyéni és csoportos értékét, és a fenti képlet segítségével egy 28

31 indexszámot rendel hozzájuk. Azonban jó lenne, a jó minőségű anyák és apák kiválasztása után, az utódokat ellenőrzött megtermékenyítéssel létrehozni (hivatalosan elismert és jól izolált megtermékenyítő állomásokon). Ezzel biztosítanánk, hogy a lehető legrövidebb idő alatt értékes genetikai állomány jöjjön létre, és elterjedjen a lehető legszélesebb körben (különösen a herék és a megtermékenyített anyák), és így a hibrid herék vagy a genetikai szelekciós programban nem részt vevő herék okozta szennyezés meghiúsuljon. Azonban az anyaméhek mesterséges megtermékenyítése kizárja azt a lehetőséget, hogy olyan herék termékenyítsék meg őket, melyek idősebbek, szexuálisan érettebbek, élénkebbek, ellenállóbbak és rusztikusabbak. A laboratóriumban az operátor csupán a herék fenotípusos értékelése alapján választ közülük egyet a sperma levételhez, és nem értékel valóságos párosodási képességük alapján. Ezért, ha főleg vagy kizárólag ezt a technikát használjuk, melynek az lenne a fő célja, hogy jól szelektált egyedeket hozzunk létre, azt kockáztatjuk, hogy olyan vérvonalakat hozunk létre, melyben a herék, más állatfajhoz hasonlóan, alacsony fokú természetes párosodási hajlammal rendelkeznek. Az ilyen jelenség kétségtelenül korlátozná a biodiverzitást megőriző, javító és elterjesztő képességet, mely pedig létezik az Apis mellifera különböző fajtáinak őshonos populációiban. Őshonos méhek és a terület Ahogy múlik az idő, és a termelés, kereskedelem és a méhek csereberéje egyre intenzívebbé válik, a múlthoz viszonyítva lecsökken az őshonos méhek genetikai állománya. Ennek oka még az is, hogy az idegen országokból való méhek helytelen importja nagyon olcsó. Manapság a genetikai elszegényedés és hibridizáció annyira elterjedt, hogy sok őshonos háziméh egyedi tulajdonságai már veszélyben vannak, súlyos viselkedési, termelési, kezelési és patologikus visszaütésekkel rendelkeznek. Genotípus és fenotípus - Minden élő szervezet sejtekből áll, melyek tartalmazzák a strukturális szerveződés egységeit. - Az állatok és ezért a méhek teste is sejtekből épül fel, és minden sejtben megtalálható a sejtmag, mely tartalmazza azt a genetikai információt, mely ahhoz kell, hogy az egyed kialakuljon. Ez az információ a DNS-molekulákban van, melyek kromoszómává szerveződnek. - Ha egy egyedet megtekintünk, nem szabad elfelejteni, hogy tulajdonságai nemcsak genetikai állományától függnek, hanem a környezettől is, amiben él. A környezetet a lehető legszélesebb értelemben kell felfogni. 29

32 - Fenotípusnak hívjuk az egyed minden olyan tulajdonságát, mely megfigyelhető bármilyen megfigyelési módszerrel. Genotípusnak hívjuk azokat a géneket vagy genetikai információkat, melyeket a szülők adnak át az utódoknak az ivarsejtek által, és amelyek irányítják a környezeti tényezőkkel együttműködve az egyed kialakulását és funkcionalitását. Mindezt a következő egyenlettel lehet leírni: F = G + K, ahol: F = fenotípus, G = genotípus, K = környezet. Ilyenformán a család jellege az anya és a munkások genotípusa közti interakcióból ered, valamint a környezeti hatásokból. A következő módon lehet összefoglalni azokat a tulajdonságokat, melyekkel az őshonos anyának rendelkeznie kell: kiváló peterakási gyakorlat, nagymértékű feromontermelés, jó peteplazma tényezők. A következő tulajdonságokkal lehet jellemezni a dolgozó méheket: a fiasítás kiváló gondozása, hosszú életre való hajlam, kiváló hordóképesség, jó reagálás a feromonokra, a fő betegségekkel szembeni ellenállás, higiénia és jó ösztönök. Ezek a tulajdonságok kombinálva az ökoszisztémával, az éghajlattal és a jó méhtartási gyakorlattal segítenek meghatározni azt a reakciót, melyet a kaptár adni fog a méhész által végzett szelekcióra válaszul. Néhány méhtartási probléma A méhész birtokában lévő családok hajlamosak a rajzásra. Ebben az esetben, mielőtt a szelekciós munkát elkezdenénk, néhány anyát arra kell kényszeríteni, hogy kis területen fejlődjön (4-5 keretes kaptárokban), hogy a következő tavasszal értékelni lehessen a valóságos rajzási hajlamot. Ha elkezdjük az előző részben leírt szelekciós folyamatot, és kiválasztottuk a két legjobb családot az eredményindex alapján, akkor elkezdhetjük az anyák előállítását. A technika alkalmazása során a kiválasztott családokban az egyes fialtatási ciklusokban ne legyen több mint 20 anyabölcső, hogy minden álca biztosan jól táplált legyen, és születéskor az anyabölcső alján még maradjon valamennyi méhpempő, mert ez a jele a gondozó méhek jó munkájának. Amikor a sejtek már közel vannak a tényleges megszületéshez, és behelyezhetőek a megtermékenyítő keretbe, a következőket kell figyelembe venni: - az anyabölcsőket olyan természetes pozícióban tartsuk, ahogy a méhek megépítették azt; - a fiatal lárvákat költözésétől számított napon belül nem kell kivenni; - nem szabad kis méretű keretbe helyezni őket; - a fiatal anyáknak fel kell ajánlani a lehetőséget, hogy nagyszámú válogatott herével párosodjanak, amelyek felnőttek és szexuálisan érettek (40-50 here jusson egy anyára); 30

33 - ha az időjárás engedi, az anyák megtermékenyüljenek életük első napjában; - mielőtt megjelölnénk az új, termékeny anyákat, győződjünk meg fiasításuk minőségéről és mennyiségéről. Csak ilyen munkával lehet elérni a genetikai egyformaságot, a jó és állandó termelést méhészetünkben, valamint azt, hogy minden egyes országban most és a jövőben is kiváló, őshonos mézelő méhek éljenek. 31

34 1. űrlap A CSALÁD EGYEDI ŰRLAPJA BETEGSÉG FELMÉRÉSI CÉLLAL Méhész kódja: Méhészet száma:... Kaptár száma: Anyaméh, év: Vizsgálat dátuma: Pontszám Fiasítás vitalitása* Ingerlékenység Rajzási ösztön 5 Nagyon kompakt Nagyon nyugodt Nincs anyabölcső 4 Kompakt Füsttel nyugodt Kevés anyabölcső 3 Közepes Kicsit agresszív Sok anyabölcső 2 Alacsony Agresszív Rajzott 1 Nagyon gyenge Nagyon agresszív Árva Adott pontszám A termelt méz mennyisége az egész év alatt (kg): Jelmagyarázat: A varroa jelenlétének felmérése a Fiasítás vitalitása* elemzése alapján A varroa felmérése pontszámok adásával (1-től 5-ig) Pontszám = 1 Kevés méh, sok elpusztult álca, a család elpusztult Pontszám = 2 Deformált méhek jelenléte, sok sejt elpusztult álcával Pontszám = 3 Deformált méhek jelenléte, kevés sejt elpusztult álcával Pontszám = 4 A fiasítás nem nagyon kompakt, van néhány deformált méh Pontszám = 5 Kompakt fiasítás, rendszeres kelés a tél idején 32

35 Felmérő űrlap a kaptárak kiválasztásához (év: ) 1. függelék Dátum:... Hely:... Méhészet:... Kaptár száma:... Paraméterek Értékelés Tavaszi indulás A fiasítás vitalitása A fiasítás minősége A család számbeli ereje Fiasítás korlátozottságának periódusa Élőállomány/termelés arány Egész keret: Félkeret: 2 /3 1 /2 1 /3 (A keretek fedve vannak méhekkel: n/10) (. /10) (A fiasítás megszakadása).. -tól...-ig (A felnőtt méhek és a fiasítás, valamint a méz és virágpor aránya) 3 /3 2 /3 1 /2 1 /3 Rajzási tendencia Termelt méz. kg 33

36 A fiasítás minőségének és mennyiségének értékeléséhez a lépet képzeletben hat egyenlő részre kell osztani (ahogy a képen vörös vonallal látszik), aztán 1-től 5-ig osztályozni kell az 1-es űrlap kérdései szerint. Egyhatod részét mindig fednie kell a virágpornak és a méznek. Ahhoz, hogy kiválasszuk szelekcióra a családokat (a tenyészállományt: az anyákat és a heréket) az 1. számú függelékben lévő űrlapot kell használni, és minden méhészeti állomáson egyedi felmérést kell végezni legalább két egymást követő éven át. A kétéves megfigyelés végén (legalább négy látogatással évente) minden javítandó paraméter osztályzása alapján (I), a következő képlettel egy eredményosztályozási listát lehet felállítani: Eredmény index (I) = (nővér anyák átlagos értéke a méhészet átlagos értéke) + (egyéni érték a méhészet átlagos értéke) Példa a képlet alkalmazására, tekintettel a kiválasztandó kaptárok osztályozására, a méztermelés-paraméter figyelembe vételével: 34

37 1 A 2 B 3 A 4 B 5 A 6 B 7 A 8 B 9 A 10 B 11 A 12 B 13 A 14 B 15 A 16 B 17 A 18 B 19 A 20 B Átlagos anya-nővér genetikai vonal (törzs) A Átlagos anya-nővér genetikai vonal (törzs) B 17,6 17,0 Eredmény index (I) = (nővér anyák átlagos értéke a méhészet átlagos értéke) + (egyéni érték a méhészet átlagos értéke) Az eredményindex kiszámítása a 9-es számú kaptár esetén a méztermelés-paraméterre tekintettel: (17,6 17,3) + (11 17,3) = (17,6 17,3) = 0,3 (11 17,3) = - 6,7 0,3 + (- 6,7) = - 6,4 (Kiderül, hogy a 9-es számú kaptárban az A genetikus vonalú anyák negatívak genetikus szelekcióra, és így nem szabad őket felhasználni a mézparaméter javítására.) 35

38 36

39 III. Méhek és a fenntartható környezet 1. A méhek jelentősége a környezet, az élelmiszer-termelés és az ökorendszer szempontjából Egy dolgozó méh naponta tíz hordást végez, és úgy tartják, hogy életében öszszesen húsz napra hagyja el a kaptárt. A húsz napos hordás során körülbelül virágot látogat meg azért, hogy 0,6 gramm mézet összegyűjtsön. Ezért egy 450 grammos üveg méz előállításához 750 méh dolgozott egész életében. Ez idő alatt együttesen virágot kerestek fel, és ezek a virágok mind a legszebb színüket és illatukat mutatták: Gyertek ide, vegyétek el a nektáromat és virágporomat, én vagyok a legédesebb. És itt következik a csodálatos csere: nekem szükségem van rád, neked szükséged van rám. Az egyik virágról a másikra szálló méhek virágport is visznek magukkal, mint valami postások. És a postás jó fizetséget kap: mézet és nektárt. A tudományos szó: a megporzás, a virágpor átvitele egyik virágról a másikra. 1. táblázat: A háziméhek szerepe a gyümölcsfák hozamában Gyümölcs Fajta Gyümölcskötődés (%) Hozam/fa (kg) Sárgabarack Trevatt Nyitott* Zárt** Cseresznye Moss Early Nyitott Zárt Őszibarack Golden Queen Nyitott Zárt Őszibarack Crawford Nyitott Zárt Szilva Satsuma Nyitott Zárt Alma Yates Nyitott Zárt Körte Winter Nelis Nyitott Zárt * Nyitott fa: olyan fák, melyek elérhetőek a méhek és más rovarok számára. ** Zárt fa: olyan fák, melyek virágzásuk során elérhetetlenek voltak a méhek számára, hogy ne történjen megporzás. + A leszedett gyümölcs súlya nem nagyon különbözik. 37

40 A pontos számok nem ismertek, de úgy becsülik, hogy élelmiszereink egyharmadához háziméhek általi beporzásra van szükség. Más rovarok is végeznek beporzást, ilyenek a magányos méhek, darazsak, molyok vagy bizonyos lepkék stb. Az sem biztos, hogy a háziméhek a leghatásosabb beporzók. Különösen a kőműves méhekről mondják, hogy hatékonyabbak. Megkérdezheti valaki, hogy tényleg ennyire fontos a beporzás? Beporzási kísérletek eredményei mutatják a különbséget a háziméh általi és a természetes beporzás között. A fenti táblázat egy kísérlet eredményét mutatja be. A kísérlet arra irányult, hogy meghatározzák a méhek mint megporzók hasznosságát a gyümölcsfák hozamában (1. táblázat). Összehasonlították a gyümölcskötődést és a gyümölcshozamot a nyílt fákról és az olyan fákról, melyeket virágzás idején izolációs hálóval letakartak, hogy a méhek ne érintkezhessenek a virágokkal. 2. táblázat: Néhány érdekesség a méhekről és a tevékenységeikről Kérdés Felelet Hány virágot kell a méheknek felkeresni fél kiló méz előállításához? Kétmilliót. Hány virágot kell egy méhnek felkeresni ahhoz, hogy megtöltse a kosa virágot. rát? Milyen messzire repül kaptárnyi méh Több mint km-t, vagyis háromszor kerülnék meg a földet. egy kiló méz összegyűjtéséhez? Mekkora területet kell egy méhnek Kb. 30 km 2 -t, vagyis kb hektárt. bejárnia, hogy egy adag virágport öszszegyűjtsön? Milyen nehéz egy virágpor-szállítmány? Kb. 10 mg. Milyen gyorsan repül egy méh? Kb. 24 km/órával. Mennyi méz kellene ahhoz, hogy azzal az energiával egy méh körberepül- Kb. 28 gramm. je a világot? Mennyi ideig él egy munkás háziméh? Kb napot főidényben. Mennyi mézet készít egy dolgozó élete alatt? 1 / 12 teáskanálnyit, 0,6 grammot Mennyi lépviaszt tartalmaz egy tonna Kb. 9 kg-ot. méz? Hogyan kommunikálnak a méhek Tánccal. egymással? 38

41 Érzik a méhek a szagot? Hány szárnya és szeme van a méhnek? Hány méh tud megölni egy embert? Milyen idősek a méhek? Milyen gyors a méh szárnya? Milyen messzire üldözhet egy méh valakit? Hány méh van egy kaptárban? A háziméheknek 170 szagreceptoruk van, míg a gyümölcslegyeknek csak 62, a szúnyogoknak 79. Felismerik az ismerős méheket és az ételt is. Olyan éles a szaglásuk, hogy sok száz virágot meg tudnak egymástól különböztetni, és több méter távolságból azt, hogy a virágban van-e virágpor vagy nektár. Minden kaptárcsaládnak saját illata van, hogy a méhek felismerjék egymást. A háziméhnek két pár szárnya van, hat lába, két összetett szeme, mely sok ezer pici lencséből áll, és három egyszerű szeme a feje tetején háziméhnek elég mérge van ahhoz, hogy egy 100 kg-os embert megöljön vele. A háziméhek millió éve alakultak ki. A háziméh szárnycsapása hihetetlenül gyors: másodpercenként kb. 200, ettől van a rájuk jellemző zümmögés. Sok km-re, ha megzavarják őket. Egy erős kaptárban méh van. Mikor van az összes méh a kaptárban? Éjjel és rossz időben. Mikor alszanak a méhek? A méhek nem alszanak. Időnként szundítanak egyet. Egész nap dolgoznak a mezőn: nektárt, virágport, vizet, propoliszt stb. gyűjtenek. Éjszaka a kaptárban dolgoznak: új viaszsejteket építenek, javítják a régieket stb. 2. Megporzás A háziméheknek, amellett hogy olyan termékeket állítanak elő, mint a méz, méhviasz, méhpempő, méhméreg és propolisz, melyek gazdag tápértékkel ren- 39

42 delkeznek és gyógyhatásúak is, van egy fontosabb funkciójuk: nevezetesen a növények megporzása. Ezzel biztosítják a növények jó hozamát mind menynyiségileg, mind minőségileg. A megporzás biztosítja a növény megtermékenyülését és a terméshozam nagyságát. Még a gyümölcs alakját és méretét is befolyásolja. A hímivarú növények termelik a virágport, és nagyon fontos, hogy ez elkerüljön a megfelelő nőivarú virágra, így az megtermékenyüljön. A szél, amit sokan elsődleges megporzó tényezőnek tartanak, nem elégséges minden növényfaj esetében, mert nem tudja biztosítani a homogén megporzást, és a nehezebb virágporokat nem tudja elhordani. A világ élelmiszer-termelésének 90%-át 82 féle növényből állítják elő. Ezek közül 63 (77%) igényli a méhek általi beporzást. Különösen 39 növényfajnál nagyon szükséges a beporzás. Az emberek által fogyasztott ételek egyharmada olyan növényekből áll, melyek közvetve vagy közvetlenül igénylik a beporzást. A méhcsaládokra a virágzás idején azért van szükség, mert ők biztosítják a megfelelő beporzást. Nyilvánvaló, hogy a méhcsaládok hozzájárulnak a gyümölcsöskertek produktivitásához, és ha hatékonyan használják őket, akkor a hozamok növekedéséhez is. Ha a gazdálkodók elvégeznek minden művelési munkát, de nem törődnek a beporzással, akkor nem lesz sikeres a termelésük. A háziméhek elsőrangú beporzók, mivel nagy családokban élnek, könnyen lehet őket költöztetni és irányítani. Mivel a mai mezőgazdaságban az intenzív gazdálkodás és a rovarirtók használata jelentősen lecsökkentette a természetes beporzók számát, az egyetlen beporzó, mely teljesítheti ezt a feladatot, a háziméh. Szakemberek véleménye szerint a hatékony beporzás érdekében 3-4 méhkaptárnak kell lennie egy hektárnyi területen. A méhek aktivitása kicsi szeles és árnyékos területeken. Ebben az esetben a virágok nem lesznek rendesen beporozva, és a gyümölcsök mérete kisebb lesz. A kaptárok ne legyenek túl messzire a beporzandó növényektől, hogy maximális beporzási eredményt érhessünk el. A háziméhek legfeljebb 11,3 km-re tudnak elrepülni, de sikeres munkát csak legfeljebb 5-6 km távolságban tudnak végezni. Legszorgalmasabbak akkor, ha méteres távolságról hordanak. Az USA-ban először 1909-ben béreltek a farmerek kaptárt beporzás céljából. Később ez elterjedt a világ más részén is. A méhek a megporzással nem csak a kultúrnövények hozamát emelik minőségi és mennyiségi tekintetben, hanem a vadnövények beporzását is elvégzik, ilyen módon hozzájárulnak ahhoz, hogy ezek a növények is szaporodjanak és terjedjenek. Ezáltal bővül a vadon, a növények és állatok változatosabbá lesznek. A szakmai leírásokat be kell tartani, és a méheket optimálisan kell használni a kultúrnövények megporzása érdekében. Ez előmozdítja a méhészet fejlődését, és elősegíti a növények hozamának emelkedését. A méhek, és ezen belül a háziméhek legfontosabb funkciója amellett a közvetlen haszon mellett, hogy a kultúrnövények beporzását biztosítják az, hogy a természetben a vadnövények beporzását is biztosítják. Ezáltal ezek folytonossá- 40