Katy Evans VALÓS REAL SOROZAT I.

Átírás

1 Katy Evans VALÓS REAL SOROZAT I. Fordította Balogh Daniel Ulpius-ház Könyvkiadó Budapest, 2014 A fordítás alapjául szolgáló mű mu: Katy Evans: Real Copyright 213 by Katy Evans Cover Sarah Hausen Hungarian translation Balogh Daniel, 2014 Ulpius-ház Könyvkiadó, 2014 ISBN

2 A SZERZŐ BEMUTATKOZÁSA Hahó! Katy Evans vagyok, és imádom a családomat, a könyveket, az életet meg a szerelmet. Van egy férjem, két gyerekem és három kutyám, az időmet pedig azzal töltöm, hogy sütök, sétálok, írok, olvasok és gondoskodom a családomról. Köszönöm, hogy időt szántál rám, és megvetted a mesémet. Remélem,ugyanolyan fantasztikusan szórakozol majd rajta, mint én. Ha érdekel, milyen könyveken dolgozom mostanában, keress meg a neten - nagyon örülnék a jelentkezésednek! Katy Honlap: Facebook: Twitter: authorkatyevans@gmail.com

3 DEDIKÁCIÓ Az életnek, a szerelemnek, a zenének

4 ZENELISTA Itt van néhány olyan dal, amelyet a Valós írása közben hallgattam. Az első két szám annyira ütős, hogy érdemes lehet ugyanakkor hallgatni őket, amikor Brooke és Remington hallgatja. Goo Goo Dolls: Iris Avril Lavigne: I Love You Alicia Keys: That s When I Knew Def Leppard: Love Bites Survivor: High on You Sara Bareilles: Love Song Peter Gabriel: In Your Eyes Ed Sheeran: Kiss Me Nora Jones: Come Away With Me Heart: All I Wanna Do Is Make Love To You Journey: Anyway You Want It Mikky Ekko: Pull Me Down Selena Gomez: I Love You Like a Love Song Kelly Clarkson: My Life Would Suck Without You Beyonce: Flaws and All Gym Class Heroes: The Fighter

5 "REMINGTON VAGYOK" Melanie fél órája sikítozik a fülembe, és a látványtól különben is olyan rojtosak már az idegeim, hogy alig hallok valamit. Legfeljebb a szívemet. Ott zakatol őrülten a fejemben, miközben a díjbokszolás harcosai újra meg újra egymásnak esnek. Mindkét férfi egyforma magas és súlyos, mindkettő iszonyú izmos, és egymás arcát püfölik. Ahányszor csak eltalálja egyik a másikat éljenzés és tapsolás tör ki a teremben, amelyet a legalább háromszáz, vérre szomjazó néző teljesen megtölt. Az a legrosszabb az egészben, hogy szinte hallom a húsba csapódó csont észbontó recsegését, és az iszonyattól a szőr is feláll a karomon. Minden pillanatban arra számítok, hogy az egyik kidől, aztán soha, de soha föl nem kel többé. - Brooke! - visít a legjobb barátnőm, Melanie, miközben átölel. - Úgy nézel ki, mint aki mindjárt kidobja a taccsot. Baromira nem neked találták ki ezt! Komolyan kinyírom a csajt. Miután a menet végén meggyőződöm arról, hogy mindkét férfi lélegzik, és leveszem róluk a szemem, könyörtelenül meggyilkolom a legjobb barátnőmet. Aztán magamat is, amiért egyáltalán hajlandó voltam eljönni vele ide. De hát a szegény drága Melanie megint ráizgult egy pasira, és amikor megtudta, hogy éjjeli fantáziáinak tárgya a mi városunkban szerepel egy ilyen illegális harcklub "zártkörű" és igen veszélyes" küzdelmein, könyörögni kezdett, hogy jöjjek el vele megnézni a derbit. Melanienak pedig nehéz nemet mondani. Olyan lelkes és kitartó, most meg ugrál örömében. - Most jön ő - sziszegi. Nem is érdekli, ki nyerte ezt a meccset, vagy egyáltalán, ki élte túl. Bár hála istennek mindkettő elevennek tűnik. - Figyelj, Brooke, mert nem semmi látvány lesz! A közönség elhallgat, megszólal a kikiáltó stílusú bemondó. - Hölgyeim és uraim, mossst pedig... jöjjön a pillanat, amelyre mindnyájan vártak, az ember, akiért idelátogattak! A kemények legkeményebbike! Következik az igazi, az egyetlen Remington Szökőár" Tate! Borzongás fut végig a gerincemen, ahogy a szurkolók - főleg a nők - már a nevétől őrjöngeni kezdenek és lelkes kiáltásokban törnek ki egyszerre. - Remy! Imádlak, Remy! - Leszopjam a faszod, Remy? - REMY, DÖNGESS MEG, REMY! - Remington, akarom a szökőáradat! Amikor egy csuklyás vörös köpenyt viselő alak üget a ring felé, minden fej arra fordul. Úgy tűnik, a mai meccseket kesztyű nélkül vívják, így látom, ahogy a teste mellett kinyújtja és ökölbe szorítja hatalmas, barna kezének hosszú ujjait. A ring velem szemben levő oldalán egy nő "REMY EGYES SZÁMÚ KURVÁJA" feliratú táblát lenget nagy büszkén, és torkaszakadtából ordít a pasi felé - nyilván a biztonság kedvéért, ha ez a Remington nem tudna olvasni, vagy nem venné észre a neonrózsaszín, csillámfestékes betűket. Teljesen elhűlök, mert csak most esik le, hogy nem az én szédült barátnőm az egyetlen nő Seattle-ben, aki belegárgyult ebbe a pasasba. Érzem, hogy Melanie megmarkolja a karom. - Most nézz rá, és fogadok, nem bírod azt mondani, hogy nem tennél meg akármit ezért a

6 férfiért. - Nem tennék meg akármit ezért a férfiért - vágom rá csak a fogadás kedvéért. - Nem néztél rá! - visít Melanie. - Nézd meg! Nézd! Megfogja az arcom, és a ring felé fordítja, én meg elnevetem magam. Melanie imádja a férfiakat. Imádja becserkészni és ágyba vinni őket, a nyálát csorgatni utánuk, de ha egyszer megfogta valamelyiket, nem nagyon bírja megtartani. Nekem meg a magam részéről nem hiányzik, hogy bárkibe is belebonyolódjam. Már csak azért sem, mert az én romantikus húgocskám, Nora, kettőnknek is épp elég pasit és nagyjelenetet hoz a házhoz. Felbámulok a porondra, és a pasi épp akkor dobja le magáról a SZÖKŐÁR feliratú, piros selyemköpenyt. A nézők mind visítanak és hurráznak, ő meg lassan körbefordulva nyugtázza a köszöntést. A reflektorfénnyel megvilágított arca hirtelen felém fordul, én meg csak bámulok a helyemről, mint egy idióta. Úristen! Úr. Isten. Gödröcskék. Sötét, borostás áll. Kisfiús mosoly. Férfitest. Barna bőr. Végigfut a hideg a hátamon, és tehetetlenül szívom magamba ezt a látványt, amely a többieknek úgy a fejébe szállt. A férfi haja fekete, szexisen kócos, mintha most borzolta volna össze egy nő. Az arccsontja ugyanolyan erős, mint az állkapcsa és a homloka. Az ajka csókvörös és duzzadt, és a küzdőtérig vezető útja emlékeként rúzsfolt díszeleg az állán. Végignézek hosszú, feszes testén, és a lényem közepén valami forró, vad dolog ver tanyát. Kábítóan tökéletes, hihetetlenül kemény. Szépségesen karcsú csípőjétől keskeny derekán át a széles válláig mindene betonkemény. És micsoda hasizom! Nem is hat-, hanem nyolckockás! A ferdeizmok szexi V-betűje alábukik a tengerészkék selyemgatyába, amely lágyan simul rá erős, vaskos combjára. A négyfejű combizom, a csuklyásizom, a nagy mellizom és a kétfejű karizom egytől-egyig fenségesen formás és feszes. A két karján kelta tetoválás fut körbe pontosan ott, ahol dagadozó bicepsze a válla mereven szögletes deltoid izmával találkozik. - Remy! Reyy! - sikít mellettem hisztérikusan Mel, tölcsért formálva a tenyeréből. - Kurvára dögös vagy, Remy! A férfi feje a hang irányába fordul, és szexi félmosolyától az arcán megjelenik egy gödröcske, amint felénk néz. Idegeim belebizseregnek a gyönyörbe, és nem azért, mert a pasi ebből a tökéletes szemszögből csakugyan iszonyúan dögös - bár határozottan, uramisten, tényleg az -, hanem leginkább azért, mert egyenesen engem néz. Fél szemöldöke megemelkedik, szédítő kék szemében jókedv csillan. És valami... van valami melegség a pillantásában. Mintha azt gondolná, én sikítottam. A francba! Rám kacsint, én meg elkábulok, miközben a mosolya lassan elhalványodik, és valami mássá, valami elviselhetetlenül intim dologgá változik. Felforr a vérem.

7 A lábam köze görcsbe rándul, és megborzongok a gondolattól, hogy ezt láthatóan ő is tudja. Látszik rajta, hogy a teremtés koronájának gondolja magát, mintha azt képzelné, itt minden nő az ő Évája, aki az ő oldalbordájából lett csak azért, hogy neki gyönyört nyújtson. Egyszerre vagyok felizgult és dühös, és ilyen zavarba ejtő érzésem még az életben nem volt. Aztán felgörbülő ajakkal fordít hátat, amikor felkonferálják az ellenfelét: - És mindnyájunk gyönyörűségére itt van ma este Kirk Dirkwood, a Kalapács! - Mel, te kis szaros! - kiáltok fel, amikor magamhoz térek, és játékosan meglököm a barátnőmet. - Miért kellett így visítanod? Most azt hiszi, én vagyok az az eszelős. - Uramisten! Hát ez nem igaz, hogy rád kacsintott! - nyögi ki Melanie, láthatóan magánkívül. Jó szagú úristen, de igaz. Igaz? Igaz! Fejben újrajátszom azt a kacsintást, és ugyanúgy megdöbbenek, mint Mel. Úgy kell a kis libának, naná, hogy ezzel fogom szívatni. - De igaz - ismerem be végül, gonoszul nézve a barátnőmre. - Telepatikus úton kommunikáltunk, és azt mondta, haza akar vinni, hogy én legyek a szexi porontyai anyja. - Persze, mert pont te feküdnél le egy ilyen pasival! Te meg a kényszeres rendmániád! - röhögi szét a fejét, miközben Remington ellenfele is leveszi a köpenyét. A fickó tiszta izom, de látványra fabatkát sem ér ennek a Szökőárnak" a gusztusos férfiassága mellett. Remington befeszíti a karját az oldala mellett, ujjait kinyújtja, aztán ökölbe szorítja, majd rugózni kezd a lábszárával. Nagydarab, izmos férfi, mégis meglepően könnyed lábú, ami pedig - tudom, mert régebben versenyszerűen futottam - azt jelenti, hogy elképesztően erősnek kell lennie, hogy a lába ilyen apró rezdítésével a levegőbe tudja lökni a testét. Kalapács üt először. Remington meggörnyedve fürgén kikerüli, és felegyenesedés közben lendületes felütéssel válaszol, amely célba talál és oldalra löki Kalapács arcát. Magamban felszisszenek az ütés erejétől; testem meg-megfeszül a Remington ütései közben összehúzódó, megfeszülő, ugráló, elernyedő izmok láttán. A nézősereg megbabonázva figyeli a mérkőzés alakulását, én meg csupa libabőr leszek azoktól a szörnyű reccsenésektől. És még valami más is zavar. Az, hogy verejtékcseppek ülnek ki a homlokomra, a dekoltázsomra. Mialatt a harc folyik, a mellbimbóm egyre keményebben összehúzódva feszül a felsőmnek, izgatottan küzd a selymes szövet szorítása ellen. Látva, hogy Remington Tate összever egy Kalapácsnak" becézett figurát, valamiért képtelen vagyok a bőrömben maradni, és ez nagyon nem tetszik nekem, nagyon készületlenül ér. Ahogy az öklét lendíti, ahogy mozog, ahogy morog... Hirtelen felhangzik a kórus: REMY... REMY... REMY. Oldalra fordulva látom, hogy Melanie ugrálva buzdítja: Istenem, húzz be neki, Remy! Vágd már agyon, te szexi vadállat! Amikor Kalapács hangos puffanással elzuhan, Mel felsikít. A bugyim csupa lucsok, a pulzusom megvadult. Sosem helyeseltem az erőszakot. Ez nem én vagyok - pislogok értetlenül a szervezetemet korbácsoló reakciók miatt. Idegvégződéseimet vágy, színtiszta, fehéren izzó vágy borzolja. A porondmester győzelemre emeli Remington karját, ő pedig, amint felegyenesedik az

8 ellenfelét padlóra küldő ütésből, rám pillant, és letaglóz a tekintetével. Szúrós, kék szeme az enyémbe fúródik, mire a hasamban valami görcsbe feszül. Izzadt mellkasa mély zihálással emelkedik és süllyed, ajka sarkán egy vércsepp nyugszik. És szeme mindvégig a szemembe mélyed. A bőröm alatt meleg árad szét, lángok nyaldosnak végig. Sohasem ismerném be Melanie előtt, még magamnak sem vallanám be, de azt hiszem, életemben nem láttam még ilyen szédítő férfit. A puszta nézése is vadító. És ahogy ott áll magasba emelt karral, verejtéktől csöpögő izmokkal, sugárzik róla az, amit Mel is magyarázott a taxiban, hogy ura a helyzetnek. Úgy mered rám, hogy abban semmi mentegetőzés nincs. Csak néz, nem törődve senki mással, aki a nevét kiabálja, és olyan érzékiség van abban a pillantásban, hogy szinte úgy érzem, ott helyben a magáévá tett. Közben szörnyülködve arra gondolok, én vajon hogy festhetek az ő szemében. Hosszú, egyenes, mahagóniszínű hajam a vállamra omlik. Ujjatlan, gombos fehér blúzomnak magas csipkenyaka van; az alját szépen betűrtem a magas derekú, szolid, fekete nadrágomba. A két fülemben kis aranykarika, jól illik a mézes whisky árnyalatú szememhez. És konzervatív öltözetem ellenére teljesen pucérnak érzem magam. A lábam imbolyog, és határozottan az az érzésem, hogy ez a pasas engem akar eldöngetni. A farkával. Jaj, ne, istenem, ezt nem én gondoltam. Melanie gondol ilyeneket. A bensőm kínzóan újra összehúzódik. REMY! REMY! REMY!" - kántálja a közönség egyre hangosabban. - Még több Remyt akarnak? - kérdezi tőlük a mikrofonos pasas, mire még nagyobb lesz a lárma. - Hát jó, emberek! Kerítsünk ma estére valami méltóbb ellenfelet Remington Szökőár Tate-nek! Egy másik férfi lép a szorítóba, én pedig nem bírom tovább. Kikészültem. Valószínűleg ezért nem jó ötlet éveken át mellőzni a szexet. Annyira be vagyok gerjedve, hogy rendesen beszélni, sőt járni is alig bírok. Mégis Melhez fordulok és kinyögöm, hogy kimegyek a mosdóba. Mialatt végigrohanok a lelátók közötti széles úton, felharsognak a hangszórók. - Most tehát, hölgyeim és uraim, koronás bajnokunk ellen silóa száll Parker a Rém" Drake. A nézősereg felbuzdul, majd hirtelen kemény, félreismerhetetlen csattanás hallatszik. Csak azért sem nézek vissza, hogy mi lehet az izgalom oka, hanem egyenesen a mellékhelyiségek felé sietek. Közben újra felzeng a bemondó hangja. - Szent Habakuk, ez aztán gyors volt! Kiütés! Az ám, hölgyek és urak, KO. Méghozzá rekordidő alatt. Így hát ismét bemutatom a győztest: Íme Szökőár! Szökőár, aki most kiszökken a ringből és... hová a francba mész? A tömeg megvadul, az előcsarnokig hallatszik a kiáltozás: Szökőár! Szökőár!", aztán teljes csend lesz, mintha olyasmi történt volna, ami nem volt benne a forgatókönyvben. Nem tudom mire vélni a kísérteties csendet, de aztán dobogó lépések hangzanak fel mögöttem. Egy meleg kéz ragadja meg a kezem, és meglepő erővel hátrafordít. Beleborzongok az érintésébe. - Mi a... - szisszenek fel zavaromban, aztán rábámulok egy izzadt férfi mellkasra, majd feljebb bele egy izzó, kék szempárba.

9 Érzékeim megbokrosodnak. Olyan közel áll, hogy a szaga adrenalin injekcióként hat rám. - A neved - hörög zihálva, miközben vadul bámul a szemembe. - Öö... Brooke. - Milyen Brooke? - vakkant fel kitáguló orrlyukkal. Olyan állati mágnesesség sugárzik belőle, hogy úgy érzem, elrabolta a hangom. Itt áll a személyes teremben, betölti, elfoglalja, beszippant engem, elszívja az oxigénemet, és nem is értem, miért ver így a szívem, miért állok itt így, vacogva a hőségtől, miközben egész testem csak arra a pontra figyel, ahol a keze az enyémre fonódik. Remegve kiküszködöm a kezemet, és riadtan Melre nézek, aki most jelenik meg tágra nyílt szemmel a férfi mögött. - Brooke Dumas a neve - közli, majd nagy bosszúságomra vidáman kikottyantja a mobilszámomat is. Remington felgörbülő ajakkal a szemembe néz. "Brooke Dumas" - mondja, és úgy érzem, ezzel itt, az orrom előtt megdugta a nevemet. És Mel orra előtt is. Érzem a nyelve durvaságát, ahogy a két szót formálja. A hangja sötét, mint a bűn, mint a csemege, amelyre vágysz, de nem lenne szabad megenned. A lábam között felduzzad a vágy. A szeme forrón, már-már birtoklóan szegeződik rám. Soha senki nem bámult még így rám. Előrelép, nyirkos tenyere a tarkómra siklik. Pulzusom vadul szökdécsel, miközben sötét fejét lehajtva apró, száraz csókot nyom az ajkamra. Olyan érzés, mintha megjelölne. Mintha előkészítene valami nagyszabású dologra. Amitől az egész életem megváltozhat, de tönkre is mehet. - Brooke - morogja halkan, jelentőségteljesen a számba, majd mosolyogva visszahúzódik. - Remington vagyok. Útban hazafelé még mindig érzem a kezét. Érzem az ajkát az enyémen. A csókja puhaságát. Istenem, lélegezni se bírok rendesen, csak behúzódom a taxi hátsó ülésének sarkába, feszülten, mint egy összetekeredett kobra, és vakon bámulok kifelé a város elhúzó fényeire. Kétségbeesetten szeretném kiadni magamból a testemben kavargó érzéseket. Sajna senki más nincs, akinek kiadhatnám ezeket, csak Mel. - Hogy ez mennyire kemény volt - szólal meg mellettem izgalomtól fojtott hangon. - Mégis mi a frász volt ez, Mel? - csóválom a fejem. - Az a pasas nyilvánosan megcsókolt! Tisztában vagy vele, hogy többen is fényképeztek a telefonjukkal? - Hiszen annyira dögös, Brooke. Mindenki őt akarja fotózni. Ahogy utánad vetette magát, attól még én is bizsergek belülről, pedig nem is engem csókolt meg. Soha nem láttam még olyat, hogy egy férfi így utána menjen egy nőnek. Bakker, hát ez olyan volt, mint valami romantikus pornó. - Fogd már be, Mel! - nyögök fel. - Nem véletlen, hogy eltiltották a profi sporttól. Tuti, hogy a fickó veszélyes vagy őrült, vagy mindkettő. A testem feszül az izgalomtól. Magamon érzem Remington nyers és mohó pillantását. Máris piszkosnak érzem magam. A tarkóm viszket, ahol hozzáért az izzadt tenyere. Megdörzsölöm, és a viszketés nem múlik, a testem nem nyugszik meg, én nem nyugszom meg. - Most komolyan, Brooke, egy kicsit bulisabban kéne élned. Oké, hogy Remington Tate-nek rossz hírét keltették, de szexisebb, mint a bűn. Igen, kitiltották helytelen magaviseletért, mert csintalan, rossz fiú. Ki tudhatja, miféle

10 szarságok voltak a magánéletében? Én csak azt tudom, hogy rohadt durva volt, cikkeztek is róla párszor, most meg senkit sem érdekel. Ő az Illegális Liga kedvence, imádja az összes bunyós klub. És amikor ő küzd, mindig rengeteg a csaj. Lényem egy része még mindig képtelen elhinni, hogyan bámult rám az a pasi: ahogy a visítozó nők tömegében célba vett és egyedül engem nézett. Ettől a gon dolattól csak még idegesebb lettem. Őrült, tüzes szemmel bámult, de nekem nem kellenek őrült, tüzes szemek. Nem kell ő, nem kell semmilyen férfi, és kész. Én csak állást akarok. Nemrég fejeztem be a szakmai gyakorlatomat egy környékbeli középiskolában, és voltam állásinterjún a város legmenőbb sportrehabilitációs cégénél. Csakhogy azóta eltelt két hét, és nem hívtak vissza. Lassan ott tartok, hogy kezdek bedilizni és úgy érzem, soha senki nem fog visszahívni. Ez már több mint frusztráltság. - Nézz rám, Melanie - szólalok meg. - Szerinted kurvának nézek ki? - Nem, szivi. Messze te voltál ott a legelegánsabb hölgy. - Ha kosztümben mennék ilyen programra, azt azért tenném, hogy a hozzá hasonló söpredék ne figyeljen rám. - Akkor nem pont kurvásabban kéne öltöznöd, hogy beolvadj? - vigyorog gonoszul, mire elfintorodom. - Utállak. Soha többé nem megyek veled ilyen helyre. - Dehogy utálsz. Gyere, hadd öleljelek meg. Odahajolok a karjába, könnyedén visszaölelem, de aztán eszembe jut az árulása. - Hogy adhattad meg neki a számomat? Mit tudunk egyáltalán erről a pasasról, Mel? Azt szeretnéd, hogy meggyilkoljanak valami sötét sikátorban, és a szétdarabolt hullámat a kukába dobják? - Aki annyi önvédelmet tanult, mint te, az kizárt, hogy így végezze. Sóhajtva csóválom a fejem, de ő csak vigyorog rám ártatlanul. Soha nem bírtam sokáig haragot tartani. - Figyel] már, Brooke. Állítólag mostanában kezdesz új életet - súgja a fülembe Mel, tökéletesen ráérezve a gondolataimra. - A bővített, átdolgozott Brooke-nak elkél majd néha egy kis szex. Amikor még versenyeztél, te is szeretted. Felbukkan előttem a meztelen Remington képe, és ez olyan zavaróan izgató, hogy fészkelődni kezdek az ülésen, és dühösen bámulok ki az ablakon, egyre vadabbul rázva a fejemet. Az dühít a legjobban, hogy milyen érzések támadnak fel bennem a pasas puszta gondolatára. Olyan... lázas érzések. És nem, nem mondom, hogy teljesen kerülni akarom a szexet, de a kapcsolat mindig bonyolult dolog, és én pillanatnyilag nem állok rá készen érzelmileg. Kicsit még mindig romokban heverek a bukásomtól, és igyekszem új pályára terelni magam. A YouTube-on van rólam egy szörnyű videó Dumas, neki annyi! címmel, amelyet valami amatőr vett fel életem első olimpiai válogatóján, és azóta - mint az emberek megszégyenüléséről szóló videókat általában - sokan megnézték. A film megörökítette azt a pillanatot, amikor ripityára tört az életem, és most bárki visszajátszhatja újra meg újra, hadd mulasson a világ. Rajta van az a bizonyos másodperc, amikor a négyfejű combizmom görcsbe rándul és én megbotlom, a pillanat, amikor egyszerűen elszakad az elülső keresztszalagom, és a térdem összecsuklik.

11 Több mint négy percig tart ez a bájos kis videó. Névtelen paparazzóm egyedül engem filmezett, senki mást. A hangja - női hang - is hallatszik a háttérben: Baszki, ennek annyi!" Nyilván ez ihlette a címet. Szóval rajta vagyok egy igazi amatőr filmen, amint nyomorultul szenvedve ugrálok le a pályáról, és kisírom a szívemet is. Nem azért sírok, mert fáj a térdem, hanem azért, mert fáj a kudarc. És csak azt szeretném, hogy elnyeljen a föld, és meg akarok halni, mert tudom, ebben a pillanatban világosan tudom, hogy minden eddigi felkészülésem hiába volt. És ahelyett, hogy meghasadna a föld és magába szippantana, levideóznak. A videóhoz írt kommentek áradata most is elevenen él bennem. Volt, aki sok sikert kívánt nekem egy új pályán, és azt mondta, milyen kár. De volt olyan is, aki kinevetett és viccelődött, mintha valahogy én kerestem volna magamnak ezt a sorsot. Ezek a megjegyzések azóta, évek múltán is kételyekkel ostoroznak éjjel-nappal, amikor újrajátszom magamban azt a két napot, és eltöprengek, hol ronthattam el. Két napot, mondom, mert nem egyszer, hanem másodszor is sikerült elszakítanom az elülső keresztszalagomat. Nem voltam hajlandó elhinni, hogy nekem annyi", és konokul másodszor is elmentem a válogatóra. És egyik alkalomról sem tudom, hogy egyáltalán mit csináltam rosszul, de annyi világos, hogy most már fizikai lehetetlenség volna újra próbálkoznom. Így aztán most már minden erőmmel azon igyekszem, hogy úgy éljem tovább az életemet, mintha soha nem is akartam volna olimpiai bajnok lenni. Ehhez pedig mi sem hiányzik kevésbé, mint egy férfi, aki elveszi azt az időt, amit az új hivatásom, a választott jövőm építésének szentelhetnék. Kettőnk közül Nora húgom a romantikus és szenvedélyes lény. Bár alig múlt huszonegy - három évvel fiatalabb nálam -, mégis ő él a nagyvilágban, ő küldözgeti új meg új helyekről a képeslapokat, ő mesél anyunak, apunak meg nekem a szeretőiről. És én? Én voltam az, aki fiatal évei alatt szívét-lelkét az edzésbe ölte, aki egyedül és kizárólag az aranyéremről álmodott. Csakhogy a testem jóval hamarabb feladta, mint a lelkem, és soha egyetlen világbajnokságra sem jutottam el. Ha az ember kénytelen beletörődni, hogy a teste néha képtelen teljesíteni a tőle elvártakat, az szinte kínzóbb, mint a sérülés fizikai fájdalma. Ezért szeretem úgy a sportrehabilitációt. Ha nem részesültem volna megfelelő segítségben, talán még most is depressziós és dühös lennék. Ezért akarok más fiatal atlétáknak segíteni, hogy elérjék azt, amit nekem nem sikerült. És ezért akarok állást találni, hogy - talán - végre egyszer valamiben sikeresnek érezhessem magam. De amikor éjjel álmatlanul heverek, furcsamód nem a húgomra gondolok, nem is az új karrieremre, de még csak nem is arra a borzasztó napra, amikor örökre lecsúsztam az olimpiáról. Egyetlen dolog jár most a fejemben: az a kékszemű ördög, aki ajkával megérintette az ajkamat. Másnap reggel Melanie-val futni megyünk a közelünkben levő árnyékos parkba, mint minden hétköznap, ha esik, ha fúj. Mindkettőnkön csuklószorító van, aládugva pedig ipod, de ma mintha egyikünk sem hallgatna semmit, csak egymást. - Twittereztél, te lotyó. Az az én reszortom - szólal meg a telefonját nyomkodva, én meg a homlokom ráncolva próbálom kivenni, hogy mit olvas. - Akkor a saját számodat kellett volna megadnod az enyém helyett. - Felhívott már? - Tizenegykor a Városházánál. A hibbant barátnőt hagyd otthon", csak ennyit mondott.

12 - Hehe - felel Mel, aztán kikapja a kezemből a telefonom, odaadja az övét, és beírja a jelszavamat, hogy megnézze az üzeneteimet. Ráncolom a homlokomat, mert a kis rókalelkű tudja minden jelszavamat, úgyhogy valószínűleg, ha akarnék, sem tudnék titkot tartani előtte. Azon imádkozom, nehogy megnézze az előző kereséseimet, mert akkor látná, hogy nyomoztam Remington után. Komolyan, erről ne is beszéljünk, mert már magam sem tudom, hányszor ütöttem be a nevét a Google-ba. Mel szerencsére csak a nem fogadott hívásaimat nézi meg, és ott persze nem szerepel a pasi. A múlt éjjel elolvasott cikkek alapján, Remington Tate a buli és a szex istene, és úgy általában véve ő az isten. Méghozzá a bajkeverő fajtából. Ebben a minutumban nyilván másnapos és részeg, az ágyában kielégült, pucér hölgyikék hevernek szanaszét, ő meg azt gondolja, ki az a Brooke? Melanie visszamarja a telefonját, megköszörüli a torkát, és a Twittert nézegeti. - Szóval van itt pár új komment, amelyeket hallanod kéne. Ilyen még nem volt! Láttátok, hogy Szökőár megcsókolt egy nézőt? Vazze, micsoda nyüzsi volt! Hallottam, verekedés tört ki, amikor a csaj után sietett, és fellökött egy pasit. Ringen kívül verekedni tilos, szóval lehet, hogy Kő nem küzdhet többet ebben a szezonban, vagy soha többé. Ja, ezért rúgták ki a profik közül is. Na, ha Kő nem szerepel, én el se megyek." Ezt persze több különböző ember csipogta - magyarázza Mel, majd a telefonját leeresztve elvigyorodik. - Bírom, hogy Kőnek hívják. Hogy olyan kemény, meg hogy az ellenfeleinek KO, vágod? Mindenesetre, ha nem tiltják el, akkor is csak a hét szombatja van hátra, aztán már más városban rendezik a bunyót. Szóval ott leszünk, vagy ott leszünk? - Ő is ezt kérdezte, amikor felhívott. - Ne már, Brooke! Most felhívott, vagy nem? - Szerinted? Mégis, hány követője van a Twitteren? Millió? - Jelenleg két egész három tized millió. - Hát, bakker, nesze a válasz - vágom rá, és már csak simán dühös vagyok, bár azt se tudom, mi miatt. - Márpedig tuti, hogy tegnap este baromira rád volt indulva. - Azóta rég magára indította valaki más, Mel. Az ilyen pasik már csak így működnek. - Akkor is el kell mennünk szombaton - közli Melanie olyan mérges fintorral, hogy az már-már komikusan hat csinos arcán. Egyszerűen nem az a fajta, aki haragudni tudna. - Neked pedig úgy kell öltöznöd, hogy kigúvadjon tőle a szeme, és megbánja, hogy nem hívott fel. Falrengető egyéjszakás kaland lehetett volna, és a falrengetőt komolyan mondom. - Miss Dumas? Útban vagyunk vissza a lakásom felé, és a szembesütő reggeli napfénytől hunyorogva látom, hogy a ház lépcsőjén egy magas, negyven körüli nő áll rövid, szőke bubifrizurával. Melegen, de enyhe zavarral mosolyogva egy borítékot nyújt felém, amelyen a nevem áll. - Remington Tate azt akarta, hogy ezeket személyesen adjam át önnek. A név hallatán megáll a szívem, aztán hirtelen vadabbul kezd vágtatni, mint a reggeli futás alatt Reszkető kézzel nyitom ki a borítékot és húzok ki belőle egy nagy, kék-sárga papírt. A közönség elől elzárt részekre is érvényes szakmai belépő az Underground klubba, hozzátűzve pedig négy, az első sor közepére szóló jegy. A zsigereim furcsa mozgásba kezdenek, amikor észreveszem, hogy a belépőn az én nevem áll férfias, otromba betűkkel, amelyeket bizonyára

13 Remington írhatott. A szó szoros értelmében eláll a lélegzetem. - Hűha - suttogok kábultan. A mellkasomban hirtelen apró buborékot növeszt az izgalom, és szinte úgy érzem, muszáj lefutnom még pár kilométert csak azért, hogy kipukkadjon. A nő szélesebben mosolyog. - Akkor átadhatom neki, hogy igent mondott? - Igen - pattan ki belőlem a szó, mielőtt egyáltalán belegondolhatnék. Mielőtt fontolóra vehetném a tegnap róla olvasott cikkeket, amelyek címében általában olyasmik szerepeltek, mint rossz fiú, részegen, kocsmai verekedés és prostituáltak. Hiszen csak egy mérkőzés, nem igaz? Nem valami másra mondok igent, ugye? Újra a jegyekre bámulok hitetlenül, Melanie pedig engem bámul oldalról szájtátva, miközben a nő visszaszáll egy fekete Cadillac Escalade hátsó ülésére. Amikor az autó elberreg, Mel vidáman a vállamba öklöz. - Te kurva! Kell neked, igaz? Pedig ez az én álmom lett volna, te mocsadék! Nevetve nyomom a kezébe a három jegyet, és közben kóvályog a fejem a gondolattól, hogy Remington tényleg megkeresett. - Hát, úgy tűnik, tényleg elmegyünk. Segítenél bandát toborozni? Melanie megmarkolja a vállam, és miközben a házunk lépcsőjén felfelé irányít, a fülembe suttog: - Most mondd, hogy nem bizseregsz ettől egy kicsit. - Nem bizsergek ettől egy kicsit - vágom rá automatikusan, majd a lakásom ajtaján belépve hozzáteszem: - nagyon bizsergek. Melanie felsikolt, és követeli, hogy átjöhessen ruhát választani nekem szombatra, én meg azt felelem, hogy ha majd kurvának akarok öltözni, feltétlenül szólok neki. Végül lemond a ruhatáramról, kijelentve, hogy úgysincs benne semmi, ami egy kicsit is szexis lenne, neki meg indulnia kell dolgozni. Így aztán magamra maradok, de az a kis bizsergés nem könnyen akar elmúlni. Még akkor is érzem, amikor letussolok, amikor felöltözöm, és amikor az jeimet nézem, nincs-e hír valami munkalehetőségről. Meg nem mondom, miért izgulok ennyire a gondolattól, hogy újra látom. Azt hiszem, tetszik nekem, és ennek nem örülök. Azt hiszem, akarom őt, és ezt utálom. Azt hiszem, tényleg ő az egyéjszakás kalandok tökéletes alanya, és nem hiszem el, de kedvem lenne hozzá. Szombatra természetesen, mint minden nő, akinek működnek a hormonjai, a ciklusom tök más pontjára értem, és időközben tucatszor is megbántam, hogy elfogadtam a meghívást a meccsre. Azzal vigasztalom magam, hogy legalább a banda izgatottan várja. Melanie Pandorát és Kyle-t hívta meg. Pandora, Melanie kollégája belsőépítész, és hamisítatlan gót divat szerint öltöző csaj, akivel minden agglegény szívesen kidekorálná a garzonját. Kyle a szomszédom, és fogorvosnak tanul. Régi barátom, Mellel pedig már középiskola óta jóban vannak. Bátyánk helyett bátyánk, és olyan kis aranyos, olyan félszeg a nőkkel, hogy amikor huszonegy éves korában el akarta veszteni a szüzességét, fizetett érte egy profinak.

14 - Úgy örülök, hogy elviszel kocsival, Kyle - jegyzi meg Melanie mellettem a hátsó ülésen. - Fogadok, hogy csak ezért kellettem nektek feleli, de közben nevet, és látható izgalommal néz a küzdelem elébe. Az Undergroundban most legalább kétszer akkora a tömeg, mint a múltkor, és vagy húsz percet kell várnunk, amíg végre bejutunk a szorítóhoz vivő liftbe. Amikor Melanie meg a banda elindul megkeresni a helyünket, én a nyakamba akasztom a szakmai belépőt. - Megyek, elhintek pár névjegyet olyan helyeken, ahol a bunyósok is észrevehetik. Hülye lennék, ha hagynám veszendőbe menni ezt a lehetőséget. Ebben a sportban nagyonnagyon sok izom és szerv megy tropára, amikor két élő fegyver gyepálja egymást, szóval arra gondoltam, ha létezett valaha jó esély pár alkalmi rehabilitációs megbízásra, hát ez az. Ahol sorban állok, hogy a kulisszák mögé juthassak, sör és izzadság szaga tölti be a levegőt. Ácsorgás közben észreveszem Kyle-t, amint a helyünkről - a ring jobb oldalának kellős közepéről - integet. Elképedve látom, mennyire közel leszünk a verekedőkhöz. Úgy tűnik, Kyle meg is érinthetné a megemelt porondot, ha lépne egyet előre és kinyújtaná a karját. A bunyót az aréna végéből tulajdonképpen akár ingyen is meg lehet nézni, legfeljebb a kidobóembernek kell egy kis jatt. A helyre szóló jegyek viszont ötventől ötszáz dollárba kerülnek, és nekünk Remington Tate csupa ötszázasat küldött. Tekintve, hogy két hete - az oklevelem megszerzése óta - munkanélküli vagyok, és azt a kis pénzt próbálom beosztani, amit évekkel ezelőtt, még aktív sportolóként kerestem reklámozással, saját zsebből semmi szín alatt nem vehettem volna ilyen jegyeket. Sem a barátaim, akik szintén mind pályakezdők. Ők kapva kaptak gyakorlatilag bármilyen munkalehetőségen, amit a mai álláspiacon találhattak. Végül eljutok odáig, hogy sok más ember közé szorulva megvillanthassam a belépőmet egy vidám kis mosoly kíséretében, aztán beengednek egy hosszú folyosóra, amelynek egyik oldalán nyitott ajtókat látok. Mögöttük minden szobában padok és szekrények sorakoznak, és látom, hogy a bokszolok különböző sarkokba húzódva tárgyalnak a csapatukkal. A harmadik helyiségben észreveszem őt, mire végigbizsereg rajtam az idegesség. Teljes nyugalommal ül kissé meggörnyedve egy hosszú, piros padon, és figyeli, ahogy egy csillogóan kopasz fejű férfi bandázst teker a kezére. A másik keze már be van tekerve, a bütykei kivételével teljesen beborítja a krémszínű fásli. Az arca tűnődő és megkapóan kisfiús, ezért felötlik bennem, hogy vajon hány éves lehet. Felemeli sötét fejét, mintha megérezte volna a jelenlétemet, és mindjárt észre is vesz. Különös, erőt sugárzó fény villan a szemében, amely villámként cikáz végig a testemen. Amikor sikerül úrrá lenni az érzéseimen, látom, hogy az edzője nagyban magyaráz neki valamit. Remington képtelen levenni rólam a szemét. A kezét még mindig kinyújtva tartja, de mintha észre sem venné, hogy az edző tovább tekeri a kötést és osztja a jó tanácsokat. - Nocsak, nocsak... A hang hallatán jobbra fordulok, és a gyomorszájamba belehasít a borzalom. Egy hatalmas harcos áll kevesebb mint fél méterre tőlem, és olyan félelmetes szemekkel méreget, mintha én lennék a desszert, neki pedig már a kezében lenne a megfelelő kanál. Látom, hogy Remington kiragadja az edzője kezéből a fáslit, félredobja, aztán talpra áll és lassan idejön. Ahogy megáll mögöttem, kissé jobbra, minden pórusomba beleszivárog testének közelsége.

15 Megborzongok, amikor halkan megszólal a fülem mellett, bámulom szemébe nézve. - Sétálj odébb - közli vele szelíden. A férfi, akiben közben ráismertem Kalapácsra, már nem engem néz. A fejem fölé, kissé oldalra irányul a szeme. Arra gondolok, hogy Remington mellett már nem is tűnik olyan nagydarabnak. - Talán a tied? - kérdezi, összehúzva rosszindulatúan csillogó szemét. A combom is elolvad, amikor az egyszerre bársonyos és jéghidegen kemény válasz végigcsusszan a fülkagylómon. - Azt garantálhatom, hogy nem a tied. A Kalapács elmegy, Remington pedig időtlen időkig csak áll ott: egy hústorony, amely majdnem hozzám ér, a testmelege körülvesz. - Köszönöm - súgom a fejemet meghajtva, majd gyorsan távozom. Legszívesebben meghalnék, mert istenre esküszöm, lehajtotta a fejét, hogy megszagoljon.

16 VÁRATLAN Mindjárt a porondra lép, már harsog is a neve a hangosbeszélőn, mire a tömeg megvadul. - És ismét, hölgyeim és uraim! Szökőár! Én még mindig nem tértem magamhoz a közeli találkozástól, a véremben még mindenféle fura, bugyborgó, forró kis izé áramlik. Ahogy Remington lekocog a lelátók közötti széles úton abban a csillogó, piros, csuklyás köpenyben, megugrik a pulzusom, görcsbe rándul a gyomrom és szörnyű., kétségbeesett késztetést érzek arra, hogy hazameneküljek. Ez a pasi egyszerűen túl sok. Túlságosan férfiból van. Túl sok benne a hím, a tiszta, nyers vadállat. Így egybegyúrva olyan, mint a szex totemoszlopa: körülöttem minden nő torkaszakadtából ordítozik, hogy nyalni akar. Remington fellép a színpadra, és beáll a maga sarkába. Vonagló izmait feltárva ledobja a köpenyét, és átadja egy szőke fiatalembernek, a kopasz edző segítőtársának. - Most pedig köszöntsék a Kalapácsot! Kalapács is kiáll a porondra, Remington pedig lustán mosolyog maga elé. Pillantása egyenesen rám csusszan - mire belém hasít, hogy ma este pontosan tudja, hol ülök. Arcán még mindig azzal az ez mind én vagyok" mosollyal Kalapács felé bök ujjával a levegőbe, aztán rám mutat, mintha azt mondaná: Ez most a tiéd lesz. A gyomrom összerándul. - Cseszd meg, behalok! Muszáj ezt csinálnia? Annyira alfahím, hogy az már kibírhatatlan! - Melanie, szedd már össze magad! - sziszegek rá, majd erőtlenül hátradőlök, mert én is behalok. Nem tudom, a pasi mit akar tőlem, de a magam részéről tiszta görcs vagyok, mert a legkevésbé sem vártam volna, hogy én akarok majd tőle valami nagyon szexuális, nagyon személyes dolgot. Újra átélem azt a gyomorszorító érzést, amit akkor tapasztaltam, amikor alig percekkel ezelőtt ott állt egész közel hozzám. Végül a meccset indító csengő térít magamhoz. A két harcos egymás szemébe néz, Remy jobbról támadást színlel, mire Kalapács mulyán a csel irányába lendíti a karját. Ezzel védtelenül hagyja a bal oldalát, Remington pedig behúz egyet a bordái közé. Elpattannak egymástól. Remington pimaszul cselezget, hogy felidegesítse Kalapácsot. Felém fordul, Kalapácsra mutat, aztán megint rám, majd úgy nekirohan, hogy a pali a háta mögötti hálóról pattan vissza, térdre esik, megrázza a fejét, és csak aztán áll fel. Az intim izmaim megfeszülnek, valahányszor Remy behúz egyet az ellenfelének, és a szívem összerándul, valahányszor a másik találja el őt. Ugyanígy megy végig több harcoson az este folyamán. Amikor győztesnek kiáltják ki, rám bámul azzal az önelégült mosollyal, mintha belém akarná sulykolni, hogy ő itt a domináns hím. A teste mozgását figyelve egész testem remeg, képtelen vagyok leállítani a fantáziámat. Elképzelem, hogy a csípője rám nehezedik, a teste az enyémben, azok a nagy kezek engem érintenek, hús a húst. Az utolsó pár kör alatt feszült figyelem látszik az arcán, a melle vadul emelkedik és süllyed az erőfeszítéstől, teste izzadságtól csillog. Hirtelen úgy érzem, életemben semmit nem akartam még ennyire. Meg akarok kergülni. Bungee jumpingolni akarok. Újra sprintelni, még ha csak átvitt értelemben is. A rengeteg kihagyott randira gondolok, mert edzettem arra, ami sohasem történt meg. A vad száguldások,

17 amiket kihagytam, nehogy eltörjem valamelyik csontomat, amelyet végül csak eltörtem máshogy. Soha nem ittam. Igyekeztem a tanulással, hogy futhassak. Remington Tate egyszerre minden, amiről valaha lemaradtam, és lapul a táskámban egy óvszer, és most hirtelen már pontosan tudom, miért raktam bele. Ez a pali harcos. Érinteni akarom a gyönyörű mellkasát, csókolni akarom azokat az ajkakat. Magamon akarom érezni azokat a kezeket. Ha azokat a kezeket magamon érezném, szerintem abban a pillanatban elélveznék, ahogy belém hatol. Amit most élek át, az életem legintenzívebb előjátéka, és hirtelen azt akarom, hogy több legyen annál. Azt akarom, hogy ma este megtörténjen. Amikor tizedszer, utoljára is győz, ismét magamon érzem a szemét, és nem tudok mást tenni, csak visszabámulni, és a tudtára adni: akarom őt. Izzadtan és hetykén rám mosolyog, kék szeme csillog, gödröcskéi elővillannak. Megmarkolja a ring legfelső kötelét, könnyedén átveti rajta magát, és kecsesen talpra érkezik előttem az átjáró földjén. Mellettem Melanie dermedten nézi, ahogy közeledik az a remekbe faragott, napbarnítottan csillogó test. Nem kétséges, hogy hová tart. Imbolygó lábbal állok, és visszafojtom a lélegzetem, amíg már úgy érzem, kipukkad a tüdőm, mert nem tudom, mi mást tehetnék. A tömeg felbődül, a mögöttem levő nők kiabálnak: - Csókold ki a szívét! - Nem érdemled meg, te ribanc! - Mindent bele, kislány! Ő rám villantja a gödröcskéit, előrehajol, én meg várom a kezét. Szinte érzem, milyen volt, amikor utoljára hozzám ért az a kéz: nagy volt és idegen, mégis csodálatos, ahogy szinte körbefogta az arcomat. Máris haldoklom. A vágytól. A vakmerőségtől. A várakozástól. Ő azonban csak lehajtja sötét fejét a halántékomhoz, hogy súgjon valamit. Semmije nem ér hozzám, csak a lehelete, amely forróságban fürdeti a bőrömet, miközben érdes hangja a fülembe dörmög: - Maradj itt. Érted küldök valakit. Mosolyogva elhátrál, miközben a közönség egyre üvöltözik. Visszamászik a szorítóba, én meg ott maradok pislogva utána. A mellettem álló nő egy álló percig mást se csinál, csak liheg és reszket, amíg végre ki tudja nyögni: - Istenem, istenem, istenem-istenem, hozzám ért a könyöke, a könyöke hozzám ért! - EMBEREK, ÍME SZÖKŐÁR! - üvölt a bemondó. A térdem összecsuklik, a székemre rogyok súlytalanul, mint a tejszínhab, és összekulcsolom a kezem, hogy ne remegjen. Az agyam úgy megolvadt, hogy képtelen vagyok másra gondolni, mint arra a pillanatra, amikor kiugrott a ringből és a fülemhez hajolva azon az iszonyúan szexi hangján elsuttogta, hogy értem küld valakit. Ha csak rágondolok, borsódzik a hátam. Melanie szóhoz sem jut, csak tátog, Pandora és Kyle pedig úgy bámul rám, mintha valami szent volnék, aki előtt most juhászodott meg egy vadállat. - Mi a frászt mondott? - kérdezi hang nélkül Kyle. - Jézus, Mária és József - szólal meg Melanie visítva, majd átölel. - Brooke, ez a pali hajt rád. A mellettem álló nő reszkető kézzel érinti meg a vállam. - Te ismered őt? Rázom a fejemet, azt sem tudom, mit válaszolhatnék. Csak azt tudom, hogy tegnaptól mostanáig egy másodperc sem telt el úgy, hogy ne rá gondoltam volna. Csak azt tudom, hogy

18 utálom és imádom, amit érzek miatta, és ahogy eltölt a vágy attól, ahogyan rám néz. - Miss Dumas - szólal meg egy hang. A fejemet felkapva két feketeruhás férfit pillantok meg a ring előtt. Mindkettő magas és sovány; az egyik szőke, a másiknak göndör barna haja van. - Pete vagyok, Mr. Tate személyi asszisztense - mondja a göndör barna. - Ez pedig Riley, az edző segédje. Ha volna szíves velünk fáradni, Mr. Tate szeretne a hotelszobájában beszélni önnel. Először azt se fogom fel, ki lehet az a Mr. Tate. Aztán megvilágosodom, és vörösen izzó villám cikázik végig rajtam. Azt akarja, hogy a szobájába menj. Akarod őt? Akarod ezt? Lényem egy része valahol a gondolataim sarkában máris azt csinálja vele - tízféleképpen, vasárnap reggelig -, míg egy másik részem ebből a hülye székből sem képes felállni. - A barátai is jöhetnek - teszi hozzá könnyedén a szőke fickó, három elkábult társam felé intve. Megkönnyebbülök. Azt hiszem. Hú, azt se tudom, mit érzek! - Rajta, Brooke, Remington Tate a tét! - rángat fel erővel Melanie. Nógat, hogy menjek a két pasi után, az agyam pedig vadul futja a köröket: azon töröm a fejemet, mit csinálok majd, ha találkozom vele. A szívem őrülten pumpálja az adrenalint, miközben kimegyünk a klubból, átsétálunk a szemközti szállodába, be a liftbe és fel a luxus, penthouse lakosztályba. Amikor a lift csengetve megáll a legfelső szinten, idegesség nyilall belém. Ugyanúgy érzem magam, mint régen verseny előtt. Pusztán csak elképzelni is kész hullámvasút volt, hogy ez a férfi az én testemben van, és most hirtelen közel kerültem ahhoz, amikor a képzeletből valóság lehet. Összeszorul a gyomrom a gondolatra, micsoda gyönyörűség lehet a lesiklás. Egyéjszakás kaland, jövök... - Kérlek, mondd, hogy nem készülsz lefeküdni ezzel a pasival - szólal meg Kyle aggodalmasan fintorogva, amikor az ajtó kinyílik. - Ez nem te vagy, Brooke. Te ennél messze felelősségteljesebb vagy. Az volnék? Tényleg? Mert ma este őrültnek érzem magam. Őrültnek a vágytól, az adrenalintól és két szexi gödröcskétől. - Csak beszélek vele - felelem, de igazából magam sem tudom, mire készülök. Bemegyünk a két férfi után a hatalmas lakosztály elslső részébe. - A barátai itt megvárhatják - mondja Riley a hatalmas, fekete gránit bárpultra mutatva. - Kérem, szolgálják ki magukat itallal. Miközben a barátaim odarajzanak a csillogóan új szeszes üvegekhez, meghallom Melanie összetéveszthetetlen sikkantását, Pete pedig int, hogy kövessem. Átmegyünk a lakosztályon a hálószoba felé, ahol egy padon az ágy lábánál megpillantom Remingtont. A haja nedves, az állára géltasakot szorít. A látvány, hogy egy ilyen őserővel rendelkező férfi a sebét pátyolgatja, miután a puszta öklével zúzta le egyik ellenfelét a másik után, valahogy káprázatosan szexinek tűnik. Mögötte két ázsiai nő térdel az ágyon, egy-egy vállát masszírozva. A derekára egy fehér törülköző van tekerve, a bőrén még apró vízpatakok csordogálnak. Három üres Gatorade

19 palack hever szanaszét a padlón, a kezében egy negyediket tart. Most lecsapja az asztalra a géltasakot, és felhajtja a sportital maradékát. A szeméhez hasonlóan kék izotóniás ital egy kortyra eltűnik, a palackot félredobja. Megbabonázva nézem, ahogy elgyötört izmai hol megfeszülnek, hol elernyednek a nők keze alatt. Tudom, hogy kemény testi erőfeszítés után helyénvaló a masszázs, csak azt nem foghatom fel, miért hat rám így az, hogy őt látom masszázs közben. Jól ismerem az emberi testet. Szentként tisztelem. A templomom volt hat éven át, aztán úgy döntöttem, ideje pályát váltanom, hiszen megértettem, hogy rövidtávfutásra nincs több esélyem. Most pedig a testem mellett lógó kezem szinte viszket, mert fel akarja tárni az ő testét, szorítani és felengedni, mélyen belesimulni minden izomba. - Tetszett a bunyó? - néz rám hetyke kis mosollyal és csillogó szemmel, mintha tudná, hogy odáig voltam tőle. Imádtam is, utáltam is látni, ahogyan bokszol. De most, hogy az imént hallottam, hogyan magasztalja őt ötszáz ember üvöltve, képtelen vagyok bókolni, úgyhogy csak a vállamat vonogatom. - Te érdekessé teszed. - Ennyi? - Ennyi. Ingerültnek tűnik, ahogy válla egy hirtelen rándításával jelzi a masszőzöknek, hogy hagyják abba. Feláll, megforgatja azokat a szögletes vállakat, oldalra billentve meg- reccsenti a nyakát, aztán a másik oldalra. - Menjetek el. A két nő rám mosolyog, aztán kimegy. Ahogy magamra maradok vele, azonnal eláll a lélegzetem. Nagyon is tudatában vagyok, mekkora dolog, hogy itt vagyok az ő szobájában, és hirtelen lámpalázam támad. Barna bőrű, hosszú ujjú keze nyugodtan lóg az oldalánál, rajtam pedig végigvágtázik a vágy, amint elképzelem, hogy azok az ujjak a bőrömet cirógatják. Testem lüktet, erővel kényszerítem a szememet az arca felé. Látom, hogy engem bámul szótlanul. Egyik markába fogva a másik kezét, megrecsegteti az ujjait, majd ugyanezt fordítva is eljátssza. Felpörgöttnek látszik, mintha nem adta volna ki eléggé az energiáit azzal, hogy fél tucat embert a földbe döngölt. Mintha simán bevállalna még egy pár menetet. - A férfi, akivel jöttél - szólal meg, miközben az ujjait nyújtogatja a dereka mellett, mintha a vérkeringést akarná beindítani, de a szemét le nem veszi rólam. - A pasid? Őszintén nem tudom, mire számítottam, amikor idejöttem, de leginkább talán olyasmire, hogy egyenesen az ágyához vezet. Most annyira zavarban vagyok és izgulok. Mit akar tőlem? Én mit akarok tőle? - Nem - felelem. - Csak barátom. Szeme a gyűrűsujjamra villan, majd vissza. - Férjed sincs? Valami furcsa kis sustorgás fut végig az ereimen, egyenesen a fejembe. Azt hiszem, megszédített a masszázsolaj illata, amivel kenegették. - Nem, férjről szó sincs. Egy hosszú pillanatig engem néz, de nem látom rajta, hogy a vágy elvenné az eszét, ahogy -

20 szégyenszemre - az enyémet kezdi elvenni. Csak méreget azzal a félmosollyal, és mintha őszintén érdekelné, amit mondok. - Egy magániskolában töltötted a szakmai gyakorlatodat fiatal sportolók rehabilitálásával? - Nyomoztál utánam? - Az igazat megvallva mi nyomoztunk - szólal meg két ismerős hang. Belép a szobába a két férfi, aki idehozott. Pete kezében egy kartondosszié, amelyet most odanyújt Riley-nak. - Miss Dumas - szólal meg újra Pete, a göndör hajú, lágy barna szemű fickó. - Nyilván izgatja a kérdés, hogy miért van itt, úgyhogy nem kertelünk. Két nap múlva tovább kell utaznunk, így attól tartok, nincs idő más megközelítésre. Mr. Tate alkalmazni szeretné önt. Egy pillanatig csak bámulok döbbenten és iszonyú zavartan. - Mit is gondolnak, mit csinálok pontosan? - kérdezem a homlokomat ráncolva. - Nem vagyok escort. Erre Pete és Riley is felkacag, Remington viszont aggasztóan hallgat, csak hátradől lassan a pad támlájára. - Fején találta a szöget, Miss Dumas. Igen, beismerem, amikor turnézunk, praktikusnak találjuk, hogy magunkkal vigyük Mr. Tate egy-két különleges barátját, aki, hogy is mondjam, gondoskodik a szükségleteiről harc előtt vagy után - magyarázza nevetve Pete. Felhúzom a bal szemöldököm. Jó, persze, tisztában vagyok vele, hogy megy az ilyesmi az atlétáknál. Én is versenyeztem, és tudom, hogy a szex akár sportolás előtt, akár utána teljesen természetes, sőt egészséges módja a stressz levezetésének és a teljesítmény javításának. Én ugyanazon az olimpiai válogatón vesztettem el a szüzességemet, ahol a térdem tropára ment. Egy rövidtávfutóval történt, és a fiú majdnem annyira izgult a verseny miatt, mint én. Mégis, ahogy ezek a palik ilyen fesztelenül tárgyalnak Mr. Tate szükségleteiről" az most valahogy túl személyes, és ég az arcom a szégyenkezéstől. - Sejtheti, Miss Dumas, hogy egy olyan embernek, mint Remington, igen különleges igényei vannak - veszi át a szót Riley, a szőke, aki úgy néz ki, mint egy szörföző. - Azt azonban nagyon határozottan kijelentette, hogy a továbbiakban nem tart igényt azokra a barátokra,akiket a mostani utazásunkra beszerveztünk neki. Csak a fontos dolgokra óhajt koncentrálni, és azt szeretné, ha ön neki dolgozna. Görcsbe ránduló gyomorral nézek Riley-ra, aztán Pete-re, majd Remingtonra, akinek most mintha még szögletesebb lenne az álla, mint az emlékezetemben élt, mintha minden idők legremekebb, legdrágább gránitdarabjából faragták volna ki. El sem tudom képzelni, mit gondolhat, de - bár már nem mosolyog - a szeme most is pajkosan csillog. Az arca bal oldala kicsit feldagadt, és a gondoskodó ösztönöm nagyon noszogat, hogy fogjam azt a géltasakot, és nyomjam az állkapcsára. De ez még semmi, mert gondolatban már gyógyírral kenegetem az alsóajka közepén vöröslő sebet is. Az ilyesféle gondolatok annyira hatalmukba kerítenek, hogy rá kell döbbennem: nem bízhatom magamban egy ilyen vonzerővel rendelkező férfi közelében. Még most is, még mindig felvillanyoz a puszta tudata, hogy egy szobában vagyok vele. Pete belelapoz a dossziéjába. - Szóval a Seattle-i Katonai Akadémián végezte a szakmai gyakorlatát sportrehab trénerként,

21 és úgy látom, csak két hete kapta meg az oklevelét. Szeretnénk igénybe venni a szolgálatát arra az időre, amíg a turnénk hátralevő nyolc városát meglátogatjuk, és ha elvállalná, az lenne a feladata, hogy kondícióban tartsa Mr. Tate-et a jövőbeli versenyeire. A fizetésével bőkezűek leszünk. Ráadásul ilyen népszerű sportoló mellett dolgozni nagy presztízst jelent, ami biztosan jól mutat majd az önéletrajzában is. Még ahhoz is elég lehet, hogy saját céget alapítson, ha a jövőben úgy dönt, hogy elhagy bennünket. Csak pislogok újra meg újra. Mostanáig vadul kapartam állás után, és sehonnan se hívtak vissza. Az iskola, ahol gyakornokoskodtam, felajánlotta, hogy visszamehetek, amikor augusztusban újra kezdődik a tanítás - ennyi lehetőségem legalább van, de addig még hónapok vannak hátra, engem pedig megesz az idegesség, hogy itt állok a diplomámmal és nem csinálok vele semmit. Hirtelen mindenki engem néz - különösen Remington szemét érzem magamon. Magamon. Kicsit hervasztó a gondolat, hogy az alkalmazottja legyek, miután a fejemben már keféltem vele. - Ezt át kell gondolnom. Nem igazán gondolkodtam olyasmiben, hogy hosszú távra elmenjek Seattle-ből - nézek rá tétovázva, aztán a másik kettőre. - Nos, ha csak ennyit akartak közölni, jobb lesz, ha megyek is. Leteszem a névjegyem a bárpultra - fordulok sarkon, de Remington parancsoló hangja megállít. - Most válaszoljon - csattan fel. - Tessék? Ahogy visszafordulok, félrebillenti a fejét, és farkasszemet néz velem, de a szeme csillogása most már nem játékos. - Munkát ajánlottam, és választ akarok. Csend támad. Egymásra meredünk, ez a kékszemű ördög meg én, és az ilyen szempárbaj bonyolult tud lenni. Képtelen vagyok eldönteni, hogy csak farkasszemet nézünk, vagy van benne valami más is. Valami, ami mintha élne és lélegezne bennem, ami lángra lobban, amikor a szemébe nézek és látom, hogyan néz vissza rám azzal a szívdöglesztően beszédes szemmel. Hát, legyen. A hülye vágyak bekaphatják. Erre sokkal inkább szükségem van. - A turné hátralevő három hónapjában dolgozom maguknak, ha gondoskodnak kosztról, kvártélyról és útiköltségről, garantálják, hogy kapok ajánlólevelet, amikor új állást pályázok meg, és hozzájárulnak, hogy a jövőbeli ügyfeleimnek hirdessem, hogy magukkal dolgoztam. Ő csak bámul tovább, úgyhogy elfordulok, feltételezve, hogy át akarja gondolni. Ismét a hangja állítja meg a mozdulatomat. - Rendben - bólint sokatmondóan, nekem pedig kóvályog a fejem a megkönnyebbüléstől. Fel vagyok véve? Elvállaltam, hogy ő legyen az első kuncsaftom? Remington lassan, a törülközőjét a markával a derekán tartva felkel, és az embereire néz. - De írásban akarom látni, hogy nem megy el, amíg vége nincs a turnénak. Megigazítja a törülközőjét, aztán felém indul, és közben úgy dagadoznak az izmai, hogy