A bárányok hallgatnak

Átírás

1 Thomas Harris A bárányok hallgatnak Magvető Budapest THOMAS HARRIS THE SILENCE OF THE LAMBS (A BÁRÁNYOK HALLGATNAK) Copyright : 1988 by Yazoo, Inc. Hungarian translation Faludi Sándor, 1991 MAGVETŐ KÖNYVKIADÓ Felelős kiadó a Magvető Könyvkiadó igazgatója Szedte a Fényszedő Központ Kft, Budapest, 1991 Alföldi Nyomda Debrecen, 1991 Felelős vezető Szabó Viktor vezérigazgató Felelős szerkesztő Ladányi Katalin Műszaki vezető Bezúr Györgyi Tipográfus Vámos Ildikó Kiadványszám Megjelent 15,9 (A/5) ív terjedelemben, Korinna betűtípusból szedve ISBN A kiadvány kizárólagos terjesztője: Új Esély Kiadó Kereskedelmi és Könyvterjesztői Kft Budapest, VII. Wesselényi u. 33. Rádiótelefon:

2 Apám emlékének Első fejezet A viselkedéstudományi részleg, az FBI sorozatgyilkosságokkal foglalkozó osztálya a quanticói akadémia épületének alagsorában található, félig a föld alatt. Clarice Starling kipirult, mire odaért a Hogan's Alley-i lőtérről. A hajában fűszálak voltak, FBI-akadémiás széldzsekijén meg zöld fűnyomok, mert a lőtéren olyan letartóztatást gyakoroltak, amelyben a tettes rájuk lőtt, és neki a lövések elől a földre kellett vetnie magát. Senki sem volt a külső irodában, így gyorsan megnézte magát az ajtó üvegében. Tudta, hogy jól néz ki smink nélkül is. A kezének lőporszaga volt, de nem maradt ideje megmosni. Crawford részlegvezető utasítása úgy szólt, hogy most rögtön jöjjön. Jack Crawfordot egyedül találta az egymásba nyíló rendetlen irodákban. Egy íróasztalnál állt, és éppen telefonált, így a lánynak alkalma nyílott rá, hogy egy év elteltével alaposan szemügyre vegye. Nem tetszett neki a látvány. Crawford azelőtt ápolt, középkorú mérnöknek látszott, aki valaha baseballösztöndíjjal végezte az egyetemet, mint a támadásokat keményen hárító erős védő. Mostanra lefogyott, az inge lötyögött rajta, és sötét karikák húzódtak vörös szemei alatt. Aki újságot olvasott, tudta: a viselkedéstudományi részleg bajban van. Starling csak azt remélte, hogy Crawford nem szokott rá a piára. Azt itt nem veszik jó néven. Crawford egy éles nemmel befejezte a beszélgetést. Kivette a dossziét a lány hóna alól, és kinyitotta. Starling, keresztneve Clarice M. Jó reggelt mondta. Hello. A lány mosolya mindössze udvarias volt. Nincs semmi baj. Remélem, nem lepte meg túlságosan a hívásom. Nem válaszolta Starling, bár tudta, hogy ez nem igaz. A tanárai szerint jól halad, az osztály legjobbjai között van. Remélem. Velem még nem közölték. Én időnként megkérdezem tőlük. Ez meglepte Starlingot: már leírta Crawfordot, mint egy alamuszi, szarházi toborzót. Akkor ismerte meg Crawford különleges ügynököt, amikor az vendégelőadó volt a virginiai egyetemen. A férfi remek kriminológiai szemináriumai nagy lökést adtak ahhoz, hogy a lány az FBI-nál akarjon dolgozni. Amikor fölvették az akadémiára, írt Crawfordnak egy levelet, de nem kapott rá választ, és már három hónapja tanult Quanticóban, de a férfi eddig nem törődött vele.

3 Starling olyan emberekhez szokott, akik nem kérnek szívességeket, és nem erőltetik másokra a barátságukat, de Crawford viselkedése zavarta és bántotta. Most a férfi társaságában sajnálattal tapasztalta, hogy ismét kedveli. Szemmel láthatóan valami baja volt. Crawfordból az intelligenciáján túl is sugárzott valami különös, ami Starlingnak először a férfi ruháinak anyagában és színében tűnt fel. Még az FBI szigorú öltözködési előírásain belül is tudott egyéniséget vinni a ruházatába. Most tiszta volt ugyan, de jellegtelen, mintha szétesne az egyénisége. Van egy munka, és magára gondoltam mondta Crawford. Nem is annyira munka, mint inkább érdekes megbízatás. Dobja le Berry holmiját arról a székről, és üljön le. Amikor jelentkezett az akadémiára, közölte, hogy egyenesen a viselkedéstudományi részleghez kíván kerülni. Igen. Sok bűnügyi ismerete van, de semmi jogi gyakorlata. Nálunk minimum hat év gyakorlat kell. Az apám békebíró volt. Ismerem az életet. Crawford halványan elmosolyodott. Van diplomája pszichológiából és kriminológiából. És hány nyarat töltött elmegyógyintézeti gyakorlattal? Kettőt? Kettőt. A tanácsadó igazolványa érvényes? Még két évig. Az előtt szereztem meg, hogy maga az egyetemre jött szemináriumokat tartani, és még nem határoztam el, hogy inkább ezt csinálom. Aztán elakadt a gépezetben. Starling bólintott. Még szerencsém volt, idejében eszembe jutott, hogy megszerezzem a törvényszéki szakértői képesítést, így aztán a laborban dolgozhattam, amíg be nem jutottam az akadémiára. Írt nekem, hogy ide szeretne kerülni, ugye, és ha jól emlékszem, nem válaszoltam. Biztosan nem. Kellett volna. Bizonyára más dolga volt. Hallott már az EBMP-ről? Tudom, hogy ez az Erőszakos Bűneseteket Megelőző Program. A Rendőrségi Közlöny azt írta, hogy maga egy adatbázison dolgozik, de még nem készült el vele. Crawford bólintott. Készítettünk egy kérdőívet. A modern idők minden ismert sorozatgyilkosának adatait beleírjuk. Egy átlátszó tokban lévő vastag papírköteget nyújtott át a lánynak. Az egyik része a nyomozóké, a másik a túlélő áldozatoké, ha vannak ilyenek. A kék színű a gyilkosé, ha hajlandó válaszolni; a rózsaszín pedig egy kérdőív a

4 gyilkoshoz, amelynél a válasz mellett a reakciót is figyelni kell. Rengeteg papírmunka. Papírmunka. Clarice Starling kíváncsisága feltámadt, mint egy lelkes vadászkutyáé. Állásajánlat-szaga volt a dolognak. Bár valószínűleg kulimunka lesz: feldolgozatlan adatokkal kell tömni az új komputerrendszert. Nagy volt a kísértés, hogy bármi áron, de bekerüljön a viselkedéstudományi részlegbe, ám tudta, milyen sors vár egy nőre, ha egyszer elkönyvelik mint titkárnőt. Az idők végezetéig rajta marad a címke. Választás előtt állt, és jól akart választani. Crawford várt valamire, kérdezhetett valamit. Starlingnak meg kellett erőltetnie az agyát, hogy eszébe jusson, mi volt az. Milyen tesztekkel dolgozott? Minnesota multifázissal? Rorschachhal? Minnesotával igen, Rorshachhal soha válaszolt a lány. Csináltam tematikus appercipiálást és gyerekeken Bender-Gestalt-tesztet. Nem ijedős, Starling? Nem. Nézze, megpróbáltuk megvizsgálni és kikérdezni az összes letartóztatásban levő sorozatgyilkost, hogy felépítsünk egy adatbázist, amelyet a megoldatlan eseteknél használhatunk. A zömük belement Azt hiszem, a többség szívesen henceg. Huszonhárom hajlandó volt együttműködni. Négy halálraítélt, akinek a fellebbezése folyamatban van, tartja a száját, ami teljesen érthető. De az, akit a legfontosabbnak tartunk, nem áll kötélnek. Azt akarom, hogy maga tegyen próbát vele holnap az elmegyógyintézetben. Clarice Starling szíve boldogan dörömbölt, de némi baljós előérzete támadt. Kiről van szó? A pszichiáterről dr. Hannibal Lecterről mondta Crawford. Rövid csend követte a nevet, mint mindig, minden civilizált társaságban. Starling mereven nézte Crawfordot, de egy ideig nem tudott megszólalni, Hannibal, a kannibál mondta végül. Igen. Jó, rendben van. Vállalom. Örülök a lehetőségnek, de tudnia kell, hogy kíváncsi vagyok, vajon miért éppen én? Főleg azért, mert kéznél van válaszolta Crawford. Nem várok tőle együttműködést. Eddig sem volt hajlandó rá, de egy közvetítőn, a kórház igazgatóján keresztül utasította vissza. Nekem azonban igazolnom kell, hogy egy szakképzett emberünk személyesen tett kísérletet vele. Bizonyos, magára nem tartozó okok játszottak közre. Nincs senki a részlegnél, akit megbízhatnék. Nyakig vannak, mi? Buffalo Bill meg a nevadai ügyek mondta Starling. Eltalálta. A szokásos. Soha nincs elég ember.

5 Azt mondta: holnap. Tehát sürgős a dolog. Lehet valamilyen kihatása valamelyik folyó ügyre? Nem. Bárcsak volna. Ha elutasít, készítsek pszichológiai jellemzést? Ne. Térdig gázolok a Lecter doktorról mint megközelíthetetlen páciensről készített elemzésekben, és mindegyik mást mond. Crawford egy dobozból két C-vitamin-tablettát rázott a tenyerébe, aztán egy pohár Alka-Seltzerrel lenyelte őket. Az egész ügy nevetséges. Lecter maga is pszichiáter, és rendszeresen ír a pszichiátriai szaklapokba, méghozzá csupa különlegességet, de soha nem a saját kis abnormitásairól. Egyszer látszólag belement, hogy együttműködik Chiltonnal, a kórházigazgatóval, és végigcsinál egy tesztsorozatot. Vérnyomásmérővel a péniszén ücsörgött, miközben sebesültek, hullák és hasonlók képeit mutogatták neki. Aztán Lecter publikálta először, mire jött rá mindebből Chiltonról, és hülyét csinált belőle. Válaszol pszichiátriát tanuló diákok komoly leveleire olyan témákban, amelyeknek nincs közük az ügyéhez; ez minden. Ha nem áll szóba magával, egyszerű jelentést kérek. Hogy néz ki, milyen a cellája, mit csinál. Kis helyszínrajzot, ahogy mondják. Amikor bemegy hozzá és kijön, ügyeljen az újságírókra. Nem az igaziakra, hanem a bulvársajtó hiénáira. Ezek még talán András hercegnél is jobban imádják Lectert. Nem ajánlott neki az egyik újság ötvenezer dollárt néhány receptért? kérdezte Starling. Mintha hallottam volna ilyesmiről. Crawford bólintott. Biztos vagyok benne, hogy a National Tattler lefizetett valakit a kórházban, és abban a pillanatban tudni fognak a dologról, amikor intézkedem, hogy beengedjék magát. Crawford úgy előrehajolt, hogy az arca félméternyire sem volt a lányétól. Az orrán lévő fél szemüveg lencséje így közelről elhomályosította a karikákat a szeme alatt. A leheletén érződött, hogy nemrégiben gargalizált. És most jól figyeljen rám, Starling. Igen, uram. Legyen nagyon óvatos Hannibal Ledérrel. Chilton doktor, az elmegyógyintézet vezetője elmondja magának, miként tarthatja a kapcsolatot Lecterrel. Ne térjen el tőle. Semmilyen okból ne térjen el tőle, egy fikarcnyit sem! Ha Lecter egyáltalán szóba áll magával, csak azért teszi, hogy megtudjon magáról valamit. A kígyó kíváncsisága ez, amellyel benéz a madárfészekbe. Mindketten tudjuk, hogy az interjúk mindig egy kicsit kölcsönösek, de ne mondjon neki semmi közelebbi részletet önmagáról. Semmi személyeset. Nyilván tudja, mi történt Will Grahammel. Olvastam róla akkoriban.

6 Lecter majdnem kibelezte Willt egy műanyag késsel, amikor Will elkapta. Csoda, hogy Will életben maradt. Emlékszik a Vörös Sárkányra? Lecter ráuszította Willre és a családjára Francis Dolarhyde-ot. Hála Lecternek, Will arca egy Picasso-képre emlékeztet. Az intézetben darabokra tépett egy ápolónőt. Végezze a munkáját, de közben soha ne feledkezzen meg arról, ki ez az ember. Miért, ki ő? Maga tudja? Annyit tudok, hogy egy szörnyeteg. Ennél többet senki sem állíthat biztosan. Talán maga rájön. Nem véletlenül választottam magát, Starling. Egy csomó érdekes kérdést tett föl az egyetemen. Ha pontos, érthető és hasznos a jelentése, akkor a maga aláírásával kerül az igazgató elé. Ezt eldöntöttem. És vasárnap reggel pontosan kilenckor a kezemben legyen. Nos, Starling, csinálja, ahogyan megbeszéltük. Crawford mosolygott, de a szemei üresek voltak. Második fejezet De Frederick Chiltonnak, a Közveszélyes Elmebetegek Baltimore-i Állami Kórháza igazgatójának hosszú, széles íróasztalán nem volt sem kemény, sem éles tárgy. A személyzet egy része "várárok"-nak becézte ezt az asztalt, a többi részének fogalma sem volt róla, mit jelent az, hogy várárok. Chilton doktor nem állt föl az íróasztal mögül, amikor Clarice Starling belépett az irodába. Elég sok nyomozó járt már nálunk, de nem emlékszem, hogy bármelyik is ilyen csinos lett volna mondta, és továbbra is ülve maradt. Starling, anélkül hogy gondolkozott volna rajta, tudta, hogy a férfi kinyújtott keze a hajáról ráragadt lanolintól fényes. Igyekezett hamar elengedni. Miss Sterling, ugye? Starling, doktor úr, a-val. Köszönöm, hogy időt szakított rám. Szóval az FBI is rátér a lányokra, mint mindenki más, haha. A jópofáskodást az a bagófüstös mosoly követte, amellyel, úgy tűnt, Chilton elválasztja a mondatait. Az Iroda is fejlődik, Chilton doktor. Ez tagadhatatlan. Baltimore-ban marad néhány napig? Tudja, itt is ugyanolyan jól érezheti magát az ember, mint Washingtonban vagy New Yorkban, ha ismeri a terepet. A lány elfordult, hogy megkímélje magát a mosoly látványától, és abban a pillanatban tudta, hogy a férfi megérezte az ellenszenvet. Biztos vagyok benne, hogy remek hely, de azt az utasítást kaptam, hogy látogassam meg Lecter doktort, és még ma délután tegyek jelentést.

7 Mi volna, ha később felhívnám Washingtonban, hogy tartsuk a kapcsolatot? Természetesen. Nagyon kedves, hogy gondolt rá. Jack Crawford különleges ügynök az akció vezetője, és rajta keresztül mindig el tud érni. Értem felelte Chilton. Elvörösödött, és ez sehogy sem illett egyensapkája valószínűtlen vörösesbarna színéhez. Igazolja magát, kérem. Nem ültette le a lányt, amíg lezseren átlapozta az igazolványát. Aztán visszaadta, és ő is fölállt. Nem fog sokáig tartani. Jöjjön velem. Azt mondták, ön eligazít, doktor úr mondta Starling. Megtehetem menet közben is. Megkerülte az íróasztalt, és az órájára pillantott. Félórán belül ebédelek. A fenébe, hamarabb ki kellett volna ismernem, és másképp kellett volna viselkednem. Lehet, hogy nem teljesen hülye. Tudhat valami hasznosat Kibírtam volna, hogy egy kicsit kacérkodjam vele, még ha nem is az én stílusom. Chilton doktor, én pontosan érkeztem. Meg volt beszélve, és ön választotta ki azt az időpontot, amikor ráér. Felmerülhet egy-két dolog az interjú alatt, és szükség lehet rá, hogy együtt elemezzük Lecter válaszait. Erősen kétlem. Most jut eszembe, mielőtt indulnánk, fel kell hívnom valakit. Várjon meg odakint. Szeretném itt hagyni a kabátomat és az esernyőmet. Odakint mondta Chilton. Adja át Alannek az előszobában. Majd ő elrakja őket. Alan a bentlakók pizsamájához hasonló szerelést viselt. Ingének csücskével épp hamutartókat tisztított. Miközben elvette Starling kabátját, nyelvét körbefuttatta a szájában. Köszönöm mondta a lány. Nagyon szívesen. Milyen gyakran szarik? kérdezte Alan. Mit mondott? Sóóóóóóókáig tart, míg kijön? Majd én felakasztom ezeket. Magának semmi nincs útban, maga előrehajolhat és nézheti, hogyan jön ki, meg hogy változik-e a színe, amikor a levegőre ér. Megteszi? Nem olyan, mint egy nagy, barna farok? Nem engedte el a kabátot. Chilton doktor azonnal várja magát az irodájában mondta Starling. Nem várom közölte Chilton. Tedd a kabátot a szekrénybe, Alan, és ki ne vedd, amíg vissza nem érünk. Csináld! Volt egy főállású titkárnőm, de a pénzügyi elvonások megfosztottak tőle. Most az a lány, aki beeresztette magát, napi három órában gépel, és rajta kívül csak Alan van. Hová tűntek a

8 titkárnők, Miss Starling? Rávillantotta a szemüvegét. Van magánál fegyver? Nincs. Láthatnám a táskáját és a tárcáját? Már látta az igazolványomat. Amely szerint ön diák. Kérem, mutassa meg a holmiját. Clarice Starling megrezzent, amikor az első nehéz fémkapu becsapódott mögötte és a retesz a helyére kattant. Chilton néhány lépéssel a lány előtt egyenesen haladt a zöld folyosón, amelyet betöltött a fertőtlenítő szaga és valami távoli csapkodás zaja. Starling mérges volt magára, mert megengedte Chiltonnak, hogy a holmijában matasson, de keményen uralkodott haragján, hogy koncentrálni tudjon. Minden rendben volt. Érezte, belül ura önmagának, ahogyan a jó kőmeder is a helyén marad a gyors áramlás alatt. Lecter csak púp a hátunkon szólt vissza a válla fölött Chilton. Egy ápoló legalább tíz percet tölt el naponta azzal, hogy eltávolítja a gemkapcsokat a kiadványokról, amelyeket Lecter kap. Megpróbáltuk elérni, hogy ne fizethessen elő ezekre, vagy legalábbis ne ennyire, de fellebbezett, és a bíróság ellenünk ítélt Óriási a személyes postája. Hála istennek, némileg csökkent, mióta beárnyékolták a hírét az újabb sajtószenzációk. Egy ideig úgy tűnt, minden diák, aki pszichológiából ír szakdolgozatot, akar tőle valamit. Az orvosi szaklapok még mindig közlik az írásait, de csak azért, mert egy ilyen szörnyeteg neve fémjelzi a cikket. Volt egy jó cikke a sebészeti szenvedélyről a Klinikai Pszichiátriában jegyezte meg Starling. Én jónak találtam. Igazán? Mi megpróbáltuk tanulmányozni Lectert. Azt gondoltuk, itt a lehetőség, hogy alapvetően fontos kutatásokat végezzünk. Olyan ritka egy ilyet élve elkapni. Egy milyet? Egy ilyen színtiszta szociopatát, hiszen nyilvánvalóan az. De megközelíthetetlen. Túl dörzsölt a szabványos tesztekhez. És hogy mennyire gyűlöl minket! Azt hiszi, én vagyok a végzete. Crawford nagyon okos, hogy magát küldi Lecterhez. Nem igaz? Hogy érti ezt, dr. Chilton? Egy fiatal nőt küld, hogy begerjedjen a fickó. Azt hiszem, így mondják manapság. Szerintem Lecter évek óta nem látott nőt, legfeljebb takarítónőket, néhány másodpercre. Általában nem engedünk be ide nőket. Csak gondot okoznak.

9 Le vagy szarva, Chilton! Kitűnő eredménnyel végeztem el a virginiai egyetemet, és az nem vasárnapi iskola. Akkor meg tudja jegyezni a szabályokat. Nem nyúlhat be a rácson, sőt meg sem foghatja. Semmit nem adhat be neki, csak puha papírt. Sem tollat, sem ceruzát. Van neki saját filctolla. A papíron, amit bead neki, nem lehet sem gemkapocs, sem tű. Bármilyen tárgyat csak a forgó ételtálcán keresztül küldhet be és kaphat vissza. Nincs kivétel. Ne fogadjon el semmit, bármit is akarjon átadni magának a rácson keresztül. Megértette? Megértettem. Még két kapu zárult be mögöttük. Itt már nem volt természetes fény. Most már elhagyták azt a részt, ahol a betegek szabadon mászkálhatnak; abban a régióban jártak, ahol nincsenek ablakok és nincs mozgás, és a lámpákat nehéz fémrácsok fedik, mint a hajók gépházainak lámpáit. Chilton doktor megállt az egyik alatt. Amikor lépteik zaja elhalt, Starling őrjöngő üvöltést hallott valahonnan a fal mögül. Lecter soha nem hagyhatja el a celláját, csak ha teljes kényszerzubbonyt visel és a szája fel van peckelve mondta Chilton. Megmutatom magának, miért. Miután ideszállították, egy éven át az együttműködés mintaképe volt. Az ellenőrzés kissé lanyhult körülötte, na persze ez az előző vezetés alatt volt július 8-án mellkasi fájdalmakról panaszkodott, és a rendelőbe szállították. A kényszerzubbonyt levették róla, hogy könnyebb legyen elektrokardiogramot csinálni. Amikor az ápolónő fölé hajolt, ezt tette vele. Chilton egy gyűrött fényképet nyújtott át Clarice Starlingnak. Az orvosoknak sikerült megmenteniük a nő egyik szemét. Lecter mindvégig rá volt kapcsolva a monitorokra. Miközben eltörte a nő állkapcsát, a pulzusa nem emelkedett nyolcvanöt fölé, még akkor sem, amikor lenyelte szerencsétlen áldozata nyelvét. Starling nem tudta eldönteni, melyik rosszabb: a fénykép, vagy Chilton, ahogy fürkésző, ragadozó pillantással lesi az arcát, mintha egy szomjas csirke akarna könnycseppeket csipegetni róla. Én itt őrzöm Lectert mondta Chilton, és megnyomott egy gombot a biztonsági üvegből készült nehéz dupla ajtó mellett. Nagydarab ápoló engedte be őket. Starling végül elszánta magát, belépett, és megállt az ajtó mellett. Chilton doktor, nekünk valóban kellenek ezek a válaszok. Ha Lecter az ellenségének tartja önt, ha ez a mániája, ahogyan ön mondta, több szerencsével járhatunk, ha egyedül közeledem hozzá. Nem gondolja? Chilton arca megrendült. Nekem úgy is jó. Ez az irodámban is eszébe juthatott volna. Lekísértethettem volna egy ápolóval, és megspóroltam volna az időt.

10 Valóban eszembe juthatott volna, ha már ott tájékoztat. Nem hiszem, hogy még találkozunk, Miss Starling. Barney, ha a hölgy végzett Lecterrel, csöngessen valakiért, aki kikíséri. Chilton úgy távozott, hogy rá se nézett a lányra. Clarice kettesben maradt a nagydarab, egykedvű ápolóval, a hangtalanul járó órával és a drótszekrénnyel, amelyben a kényszerzubbonyok és a szájpeckek voltak, továbbá a nyugtatólövedékes puska meg a könnygáz. A falon lévő polcon egy hosszú, u alakú kampóban végződő szerszám feküdt: ezzel nyomják a falhoz az erőszakoskodókat. Az ápoló ránézett. Elmondta magának Chilton doktor a rácsokkal kapcsolatos szabályokat? Magas, rekedtes hangja volt. Clarice-t Aldo Rayre emlékeztette. Igen, elmondta. Oké. Lecter cellája jobbra az utolsó, az összes többi után. Amíg odaér, maradjon a folyosó közepén, és ne törődjön semmivel. Magával viheti Lecter postáját, hogy jobb kedve legyen a fickónak. Az ápoló mintha mosolygott volna magában. Csak tegye a tálcára, és csúsztassa át. Ha a tálca odaát van, visszahúzhatja a zsinórral, de ő is visszaküldheti. Onnan nem éri el magát, ahol a tálca megáll odabenn. Az ápoló átnyújtott két képeslapot, amelyeknek az oldalai nem voltak összefűzve, meg három újságot és több felnyitott levelet. A körülbelül harminc méter hosszú folyosó mindkét oldalán cellák sorakoztak. Némelyik cella párnázott volt, hosszú és keskeny megfigyelőablakkal, mint egy lőrés az ajtó közepén. A többi átlagos börtöncellát rács választotta el a folyosótól. Clarice Starling érzékelte a cellákban lévő alakokat, de rájuk sem nézett. Csaknem félúton járt, amikor egy hang rásziszegett. Érzem a pinád szagát. Nem adta jelét, hogy meghallotta, továbbment. Az utolsó cellában égtek a lámpák. Ahogy közeledett, Clarice a folyosó bal oldalára húzódott, hogy beláthasson, mert tudta, hogy kopogó cipősarkai elárulták. Harmadik fejezet Lecter doktor cellája elég messze volt a többitől, mindössze egy szekrény állt vele szemben a folyosó túloldalán. De nemcsak ebben különbözött a többitől. Lecter doktort a külvilágtól egy rácsokból álló fal választotta el, s ezen belül, karnyújtásnyinál távolabb, mintegy második akadályként, erős műanyag hálót feszítettek ki a padlótól a plafonig. Emögött Starling egy padlóhoz erősített

11 széket látott, meg egy ugyancsak lecsavarozott asztalt, amely tele volt puha fedelű könyvekkel és papírokkal. Dr. Hannibal Lecter a hálóhelyén könyökére támaszkodva a Vogue olasz kiadását lapozgatta. Az újságból kijáró lapokat a jobb kezében tartotta, majd elolvasásuk után egyenként maga mellé rakta őket a ballal. Dr. Lecter bal kezén hat ujj volt. Clarice Starling a rácsoktól néhány lépésnyire megállt, mintha egy kis előszobában lenne. Lecter doktor! Úgy érezte, természetes a hangja. A férfi abbahagyta az olvasást. Felpillantott. Clarice a másodperc töredékéig már-már azt hitte, hallja is a férfi pillantását, de aztán rájött, hogy csak a saját vére zúg. Clarice Starlingnak hívnak. Beszélhetnék önnel? udvarias volt a hangja, ahogyan udvarias gesztusnak szánta azt is, hogy nem ment egészen a rácsig. Lecter doktor összeszorított ajkához nyomta az ujjait, és egy ideig tanakodott. Aztán, amikor úgy érezte, elég, fölemelkedett, lassan előrejött a kalickájában, s anélkül, hogy ránézett volna a műanyag hálóra, megállt előtte, mintha ő választotta volna meg a távolságot. A lány alacsony, karcsú férfit látott, az övéihez hasonló szikár, izmos kezekkel, karokkal. Jó reggelt mondta Lecter nyugodtan, mintha csak ajtót nyitott volna odahaza. Kulturált hangja kissé fémesen, rekedtesen szólt, mintha berozsdásodtak volna a hangszálai ; talán azért, mert régen nem beszélt. Lecter doktor gesztenyeszínű szemein vörös pontokban tükröződött vissza a fény. Ezek a fénypontok mintha néha felszikráztak volna a pupilláin. Végigmérte Starlingot. A lány óvatosan közelebb lépett. Az alkarján felállt a szőr, és a blúza ujjához tapadt. Nagy problémába ütköztünk, doktor úr, és szükségünk volna a segítségére. Pszichológiai profilkészítésről van szó. Ez a "mi" nyilván a viselkedéstudományi részleg Quanticóban. Gondolom, maga Jack Crawford egyik embere. Igen. Az vagyok. Láthatnám az igazolványát? Starling erre nem számított. Megmutattam már az irodában. Úgy érti, megmutatta Frederick Chiltonnak, a pszichiátria doktorának? Igen. Maga is látta az ő papírjait? Nem.

12 Nem tart sokáig elolvasni az akadémiai címeit. Nekem elhiheti. Találkozott Alannel? Hát nem elragadó? Melyikükkel társalgott szívesebben? Hát inkább Alannel. Lehet, hogy maga riporter, akit Chilton pénzért engedett be. Azt hiszem, jogom van hozzá, hogy lássam az igazolványát. Rendben van. A lány felmutatta az igazolványát. Ilyen messziről nem tudom elolvasni. Kérem, küldje át. Nem tehetem. Mert kemény, ugye? Igen. Kérdezze meg Barneyt. Az ápoló odajött, és fontolóra vette a dolgot. Lecter doktor, én beengedem ezt az igazolványt. De ha nem küldi vissza, amikor kérem, ha fel kell zavarnom a többieket, és le kell fognunk magát, hogy visszakapjuk, akkor mérges leszek. És ha mérges leszek, akkor maga összekötözve várja, hogy jobb kedvem legyen. Étel csövön keresztül, pelenka naponta kétszer cserélve: a szokásos. És visszatartom a postáját egy hétig. Megértette? Természetesen, Barney. Az igazolvány becsúszott a forgó tálcán, és Lecter a fény felé tartotta. Kiképzés alatt? Azt írja, kiképzés alatt Jack Crawford egy diákot küldött hozzám? Az igazolvánnyal megkopogtatta apró, fehér fogait, és beszívta a szagát. Lecter doktor figyelmeztette Barney. Természetesen. Visszatette a kártyát a tálcára, és Barney kihúzta. Az akadémián még diák vagyok, ez igaz mondta Starling, de most nem az FBI-ról lesz szó, hanem pszichológiáról. Gondolom, el tudja dönteni, elég-e a végzettségem a témához. Hmm dünnyögte Lecter. Ha jól meggondolom, maga belevalónak látszik. Mi a véleménye, Barney, kaphat egy széket Starling nyomozó? Chilton doktor nem említette. A jólneveltsége mit tanácsol? Szeretne leülni? kérdezte Barney a lányt. Végül is lehetne itt egy szék, de ő soha szóval általában senki nem marad annyi ideig, hogy szükség lenne rá. Igen, köszönöm felelte Starling. Barney a helyiség túloldalán levő szekrényből kivett egy összecsukható széket, kinyitotta, felállította és távozott. És most szólalt meg Lecter oldalvást az íróasztalához ülve, de arccal a lány felé fordulva feleljen: mit mondott magának Miggs? Kicsoda?

13 A tudathasadásos Miggs a túlsó cellában. Valamit suttogott magának. Mit mondott? Azt mondta, hogy "Érzem a pinád szagát". Értem. Én magam nem érzem. Azt igen, hogy Evyan bőrápolót használ, és időnként L'Air du Temps parfümöt, de ma nem. Ma úgy döntött, hogy nem használ illatszert. Mit érez azzal kapcsolatban, amit Miggs mondott? Nem tudom, miért, de úgy érzem, rosszindulatú. Kár. Ő rosszindulatú az emberekkel, és azok ővele. A kör bezárul. Maga is rosszindulatú vele szemben? Sajnálom, hogy megháborodott. Ezenfelül csak egy zaj a számomra. Honnan tud a parfümömről? A táskájából jött az illat, amikor elővette az igazolványát. Bájos táskája van. Köszönöm. A legjobb táskáját választotta, ugye? Igen. Így volt. Starling a megtakarított pénzéből elegáns, drága táskákat vásárolt, és valóban ez volt a legjobb darabja. Sokkal jobb, mint a cipője. Talán majd tesz jobb cipőm is. Nem kétséges. Maga rajzolta a képeket a falra, doktor? Gondolja, hogy festőt hívattam? A mosdó felett lévő egy európai város, ugye? Firenze. Ez a Palazzo Vecchio és a dóm a Belvedere felől nézve. Minden részletet emlékezetből rajzolt? A látvány helyett csak a memóriámra támaszkodhattam, Starling nyomozó. A másik meg keresztre feszítés, ugye? A középső kereszt üres. Ez a Golgota, a keresztről való levétel után. Ceruza és grafit, zsírpapíron. Miután az áldozati bárányt elvitték. Ezt kapta a tolvaj, akinek korábban a Paradicsomot ígérték. Mit kapott? Természetesen eltörték a lábát, akárcsak a társáét, aki kigúnyolta Krisztust. Egyáltalán nem ismeri Szent János evangéliumát? Nézze meg Ducciót, ő aztán precíz keresztre feszítéseket fest. Hogy van Will Graham? Milyennek látta? Nem ismerem Will Grahamet. De tudja, hogy kicsoda. Jack Crawford védence. A maga elődje. Milyen az arca? Soha nem láttam.

14 Erre mondják, hogy az ember fölelevenít néhány régi emléket ugye nem bánja, Starling nyomozó? Rövid csönd után a lány belevágott. Jobbat tudok a régi emlékek felidézésénél. Van nálam egy Ne. Ez így rossz és idétlen. Soha ne szellemeskedjen átmenet nélkül. Ide figyeljen. Ha megérti a gúnyt, és válaszol rá, az alany gyorsan álarcot ölt, amely nem felel meg a kívánt hangulatnak. Annak a hangulatnak a talaján maradjon, amelyet eddig kialakítottunk. Ügyesen kezdte, udvarias volt, és méltányolta az udvariasságot, bizalmat mutatott, amikor válaszolt a kínos kérdésre Miggsről, és aztán átmenet nélkül, mint egy bunkó, rám tör a kérdőívével, így nem megy. Lecter doktor, ön tapasztalt klinikai pszichiáter. Olyan ostobának tart, hogy valami hangulattrükkel próbálom elhódítani? Ne becsüljön le ennyire. Arra kérem, hogy válaszoljon a kérdőívre. Vagy megteszi, vagy nem. Gondolom, nem fog megártani, ha legalább megnézi. Starling nyomozó, olvasta maga a viselkedéstudományi részleg újabban kiadott jelentéseit? Igen. Én is. Az FBI gyerekes ostobaságból nem hajlandó megküldeni nekem a Rendőrségi Közlönyt, de másodkézből megkapom kereskedőktől, sőt jár az Újság John Jaytől, és persze a pszichiátriai lapok is. A sorozatgyilkosságokat végrehajtó embereket két csoportra, szervezett és szervezetlen bűnözőkre osztják. Mi erről a véleménye? Ez nyilvánvaló egyértelmű, hogy Leegyszerűsítés a megfelelő szó rá. A pszichológia tulajdonképpen többnyire gyermeteg, Starling nyomozó, és a viselkedéstudományi részlegnél a kőkori szinten művelik. A pszichológia eleve rossz anyaggal dolgozik. Nézze meg bármelyik egyetem pszichológiai tanszékének a diákjait Rádióamatőr flúgosok és egyéb személyiségzavarokkal küszködő szerencsétlenek. Aligha az egyetem legjobb koponyái. Szervezett és szervezetlen. Ez aztán a mélyenszántó gondolat! Ön hogyan változtatná meg a meghatározást? Sehogyan. Ha már a publikációról van szó, olvastam a cikkét a sebészeti szenvedélyről és az arc jobb és bal oldali jelzéseiről. Na igen, ezek elsőrangúak voltak vágta rá Lecter. Nekem is ez volt a véleményem, és Jack Crawfordnak is. Éppen ő hívta fel a figyelmemet rájuk. Ez az egyik oka, hogy ideges maga miatt. Crawford, a sztoikus, ideges? Inkább elfoglalt lehet, ha a diákok közül toboroz segítséget.

15 Az, és azt szeretné Elfoglalt, mégpedig Buffalo Bill köti le. Azt hiszem, igen. Nem. Nemcsak hiszi. Starling nyomozó, maga nagyon is jól tudja, hogy Buffalo Billről van szó. Úgy vélem, Jack Crawford azért küldte, hogy erről kérdezzen. Nem. Tehát mégsem tér rá a témára. Nem, mert azért jöttem, hogy Mit tud Buffalo Billről? Senki sem tud túl sokat róla. Nem titkoltak el semmit az újságok elől? Azt hiszem, nem. Lecter doktor, én egyetlen bizalmas anyagot sem láttam az ügyről, és pusztán az a feladatom, hogy Hány nőt kapott el Buffalo Bill? A rendőrség eddig ötöt talált. Mindegyiket megnyúzta? Részben igen. Az újságok nem magyarázták meg a becenevét. Tudja, miért éppen Buffalo Billnek hívják? Igen. Mondja el. Elmondom, ha belenéz a kérdőívbe. Belenézek, ez minden. Szóval miért? Egy rossz viccel kezdődött a Kansas City-i gyilkossági osztályon. Igen? Azért nevezték el Buffalo Billnek, mert csak akkor bika, ha nyúzhat. Starling rájött, hogy a félelem érzését az olcsóság érzése váltotta fel. A kettő közül még mindig az előbbi volt jobb. Küldje be a kérdőívet! Starling átcsúsztatta a kék papírokat a forgótálcán. Csöndben ült, amíg Lecter átfutotta őket. Aztán a férfi visszaküldte a kérdőívet. Ugyan, Starling nyomozó, gondolja, hogy ezzel az életlen vacakkal felboncolhat engem? Nem. De azt hiszem, adhat némi bepillantást, és segítheti ezt a tanulmányt. És ugyan mi okból tenném? Kíváncsiságból. Mire volnék kíváncsi? Arra, hogy miért van itt. Hogy mi történt magával.

16 Semmi sem történt velem, Starling nyomozó. Én történtem! Engem nem redukálhat az engem ért hatások végeredményére. Maga a viselkedéstudományért feladta a jó és a rossz fogalmát, Starling nyomozó. Mindenki erkölcsi pelenkát kapott, soha senki nem tehet semmiről. Nézzen rám, Starling nyomozó. A szemembe tudja mondani, hogy gonosz vagyok? Gonosz vagyok, Starling nyomozó? Azt hiszem, kártékony volt. Számomra ez egy és ugyanaz. Vagyis a gonosz egyszerűen kártékony? Akkor a vihar is gonosz, ha ez ilyen egyszerű. Vagy mondjuk a tűz. És ott a jégeső is. A biztosítási ügynökök az Isten ujjának mondják A szándékos Én pihenésként templomok összedőléséről gyűjtök képeket. Látta a legújabbat Szicíliában? Csodálatos. A homlokzat egy hatvanöt éves nagymamára esett a misén. Ez gonosztett volt? Ha igen, ki tehet róla? Ő, aki odafönt van; egyszerűen tetszik neki a dolog, Starling nyomozó. Hattyúk és tífusz mindkettő ugyanarról a helyről jön. Én nem tudom megmagyarázni magát, doktor, de ismerek valakit, aki igen. Lecter fölemelt keze elhallgattatta. A formás kézen a középső ujj tökéletesen meg volt kettőzve. Ez a polidactilia legritkább formája. A férfi halk és kellemes hangon szólalt meg újra. Szeretne beskatulyázni engem, Starling nyomozó. Nagyon nagyratörő, ugye? Tudja, milyennek látom a jó táskájával és az olcsó cipőjével? Bugrisnak. Kivakart, törtető, rossz ízlésű bugrisnak. A szeme, akár az olcsó bizsu, csak úgy ragyog, amikor kieszel valami kis választ. De esze az van, ugye? Meggebed, hogy ne legyen olyan, mint az anyja. A jó táplálkozástól nem olyan rövidek a csontjai, de legfeljebb egy generáció választja el a bányáktól, Starling nyomozó. A nyugat-virginiai Starlingok vagy az okie-i* Starlingok közül való? Az egyetem vagy a hadsereg női osztaga közül lehetett választani, ugye? Hadd mondjak magáról valami jellemzőt, Starling hallgató. A szobácskájában őrzi a régi felfűzős gyöngysort, ugyebár, és ahányszor ránéz, valami kis fájdalmat érez, amiért ma már olyan giccsesnek látja. Azok az unalmas köszönöm szépének, meg ahogy megengedte azt a sok nyílt tapizást, és ragacsos lett az izzadságtól minden gyöngyszem után. Unalmas, unalmas. Fárasztó. Ha az ember okos, az egy csomó dolognak elveszi az ízét. Az ízlés luxus. Amikor arra a fiúra gondol, akitől a gyöngyöt kapta, a buta, állati fájdalomra emlékszik, amely akkor jelent meg az arcán, amikor maga szakított vele. És ha már a gyöngysor is giccses, mi követi majd? Elgondolkodik rajta éjszakánként, ugye? kérdezte Lecter doktor a lehető legkedvesebben.

17 [*Oklahomai. V. T. megjegyzése] Starling fölemelte a fejét, hogy szembenézzen vele. Maga sok mindent lát, Lecter doktor. Nem tagadok semmit abból, amit mondott. De van egy kérdésem, amelyre rögtön választ kapok, akár akarja, akár nem. Elég erős-e ahhoz, hogy magát is alávesse a saját kegyetlen analízisének? Nehéz szembenézni vele. Volt alkalmam megtudni. Ehhez mit szól? Nézzen magába, és írja le az igazat. Talál önmagánál jobb, komplexebb alanyt? Vagy fél önmagától? Maga kemény ember, Starling nyomozó? Eléggé. És gyűlöli a gondolatot, hogy átlagember, ugye fáj ezt hinni? Ugyan! Maga messze nem átlagos, Starling nyomozó. Csak fél a gondolattól. Milyen a gyöngysora? Hét milliméteres? Hét. Hadd javasoljak valamit. Szerezzen átfúrt macskaszemet, tudja, azt a kvarckristályféleséget, és fűzze a gyöngyök közé! Lehet úgy, hogy két ilyen, három olyan, vagy egy ilyen, két olyan, ahogy tetszik. A macskaszem felveszi a maga szemének és a haja fényének a színét. Kapott már Bálint-napi üdvözletet? Persze. Már benne járunk a nagyböjtben. Bálint napja már csak egy hét hmm vár most üdvözletet valakitől? Sosem lehet tudni. Igaza van. Sosem lehet tudni Gondolkodtam a Bálint-napon. Valami vicces dolog jutott eszembe. Most, hogy erre gondolok, nagyon boldoggá tudnám tenni magát Bálint napján, Clarice Starling. Hogyan, Lecter doktor? Úgy, hogy egy csodálatos Bálint-napi üdvözletet küldök magának. Még gondolkodnom kell rajta. És most kérem, bocsásson meg. Viszontlátásra, Starling nyomozó. És a tanulmány? Egy népszámláló biztos egyszer megpróbált beskatulyázni. Babbal elkészítve ettem meg a máját, és egy nagy korsó sört ittam rá. Menjen vissza az iskolába, kicsi Starling. Hannibal Lecter, végtelenül udvariasan, nem fordított hátat a lánynak. Eltávolodott a műanyag hálótól, s csak azután fordult a fekhelyéhez, leheveredett, és olyan távol került Clarice-tól; mint egy kőből készült keresztes vitéz egy sírboltban. Starling hirtelen üresnek érezte magát, mintha vért adott volna. Lassabban rakta vissza a papírjait a táskájába, mint kellett volna, mert nem bízott benne,

18 hogy rögtön elbírják a lábai. Átitatta a kudarc érzése, amelyet úgy utált. Összehajtotta a székét, és a szekrényajtónak támasztotta. Tudta, hogy újra el kell mennie Miggs mellett. Barney a távolban olvasott. Szólhatna neki, hogy jöjjön érte. A francba Miggsszel. Nem rosszabb, mint amikor kőművesek vagy rakodók mellett megy el naponta a városban. Elindult visszafelé a folyosón. Miggs egészen közelről suttogott: Megharaptam a csuklómat, hogy lássam, hogyan vééééérzik. Nézze, hogy ömlik belőlem a vér. Barneyt kellett volna hívnia, de Starling ijedten benézett a cellába, látta Miggs megvillanó ujjait, és mielőtt elfordulhatott volna, érezte, hogy melegség spriccel az arcára meg a vállára. Miközben továbbment, rájött, hogy nem vér volt az, hanem ondó. Ekkor Lecter utánaszólt: jól hallhatóan szólította, s ettől rekedtes hangja még fémesebben csengett. Starling nyomozó! Lecter fölállt, úgy kiáltott utána. Clarice a táskájában matatott papír zsebkendő után. Starling nyomozó! szólt mögötte a hang. Erősen uralkodott magán, és egyenletes léptekkel haladt a kapu felé. Starling nyomozó! Új hangsúly hallatszott Lecter hangjában. Clarice megállt. Mi az isten csudáját akar ennyire? Miggs suttogott valamit, de nem figyelt rá. Ismét Lecter cellája előtt állt, és abban a ritka élményben volt része, hogy izgatottnak látta a doktort. Tudta, hogy a férfi érzi rajta a szagot. Minden szagot megérzett. Nem lett volna szabad megengednem, hogy ilyesmi történjen magával. Az udvariatlanság kimondhatatlanul gyűlöletes előttem. Mintha az a tény, hogy gyilkosságokat követett el, megtisztította volna a kisebb durvaságoktól. Vagy, gondolta Starling, izgatja, hogy ily módon megjelölve látja őt. Nem tudta eldönteni. A szikrák elhalványultak a férfi szemében, mintha szentjánosbogarak tűntek volna el egy barlangban. Akármit is akar, használd ki, az istenért! Fölemelte a táskáját. Kérem, válaszoljon ezekre a kérdésekre a kedvemért. Talán elkésett vele; a férfi újra nyugodt volt. Nem. De boldoggá fogom tenni azért, mert eljött. Valami mást adok magának. Azt, amire a legjobban vágyik, Clarice Starling. És mi az, Lecter doktor? Karrier, természetesen. Tökéletes lesz. Úgy örülök. A Bálint-napról jutott eszembe. Nem lehetett tudni, mi csalta a mosolyt a szájára, de kivillantak kis fehér fogai. Olyan halkan beszélt, hogy alig lehetett hallani. Raspail kocsijában keresse az ajándékát. Hallotta? Keresse Raspail kocsijában a

19 Bálint-napi ajándékot. És most jobb lesz, ha megy, bár nem hiszem, hogy Miggsnek ilyen hamar újra sikerülne, még akkor sem, ha örült, ugye? Negyedik fejezet Clarice Starling izgatott volt, kimerült, s csak az akaratereje hajtotta. Volt igazság abban, amit Lecter elmondott róla, és a jellemzés többi része is közel állt a valósághoz. Néhány másodpercig úgy érezte, mintha egy idegen tudat garázdálkodna a fejében, mint egy elefánt a porcelánboltban. Gyűlölte, amit Lecter az anyjáról mondott, és meg kellett szabadulnia a haragtól. Nem magánügyben jött. Az utca túloldalán beült öreg Pintójába, és mélyeket lélegzett. Az ablakokat belepő pára jótékonyan eltakarta a járókelők elől. Raspail. Emlékezett erre a névre. A férfi Lecter páciense volt, s egyik áldozata. A lánynak mindössze egy estéje volt rá, hogy háttérnek áttanulmányozza a Lecter-dossziét. A vastag anyagban Raspail mindössze egy volt a sok áldozat közül. Clarice úgy érezte, el kell olvasnia a részleteket. Rohanni akart, de tudta, hogy a dolog csak neki sürgős. A Raspail-ügyet évekkel ezelőtt lezárták, senki nem forog veszélyben, tehát bőven van ideje. Jobb lesz tájékozódni, mielőtt továbblépne. Az is lehet, hogy Crawford elveszi tőle az ügyet, és másnak adja. Vállalnia kell ezt a kockázatot. Megpróbálta felhívni egy telefonfülkéből, de Crawford éppen a Fehér Ház egyik albizottsága előtt kunyerált pénzt a rendőrségnek. Megkaphatta volna az ügy részleteit a baltimore-i rendőrség gyilkossági csoportjától is, de a gyilkosság nem szövetségi ügy, és tudta, hogy azonnal elhappolnák előle. Visszahajtott Quanticóba a viselkedéstudományi részleg otthonos, barna kockás függönyeihez és szörnyűségekkel teli szürke irattartóihoz. Már az utolsó titkárnő is elment, de ő ott ült egész este, és a Lecter-mikrofilmet tanulmányozta. Az ósdi vetítő úgy világított a sötét szobában, akár a lidércfény, a szavak és a negatívok képei vibráltak a lány feszült arcán. Raspail, Benjamin René; fehér bőrű férfi, 46 éves, a Baltimore-i Filharmonikusok első fuvolása volt, és dr. Hannibal Lecter pszichiátriai rendelőjének betege március 22-én nem jelent meg egy baltimore-i előadáson. Március 25-én megtalálták a holttestét egy kis virginiai falusi templom padjában. Mindössze egy frakkkabát és fehér nyakkendő volt rajta. A boncolás

20 kimutatta, hogy kilyukasztották a szívét, és hiányzott testéből a csecsemőmirigy meg a hasnyálmirigy is. Clarice Starling, aki élete hajnalán többet tapasztalt a hús feldolgozásáról, mint szerette volna, tudta, hogy ezek desszertként fogyasztható mirigyek. A baltimore-i gyilkossági csoport véleménye szerint ezeket a szerveket felszolgálták azon a vacsorán, amelyet Lecter a Baltimore-i Filharmonikusok elnöke és karmestere tiszteletére adott a Raspail eltűnését követő estén. Dr. Hannibal Lecter azt mondta, hogy ő semmit sem tud ezekről a dolgokról. A Filharmonikusok elnöke és a karmester azt vallotta, hogy nem emlékszik a vacsorára, pedig Lecter híres volt háza remek konyhájáról, és több cikket is írt gasztronómiai lapokba. A Filharmonikusok elnökét később étvágytalansággal és alkoholizmussal kezelték egy baseli idegszanatóriumban. A baltimore-i rendőrség szerint Raspail Lecter nyolcadik áldozata volt. Raspail nem hagyott hátra végrendeletet, és rokonai pereskedése a vagyona fölött néhány hónapig nagy port vert fel az újságokban, amíg a közönség érdeklődése lanyhulni nem kezdett. Raspail rokonai Lecter többi áldozatának családjával együtt sikerrel követelték a bíróságtól, hogy semmisítsék meg az őrült pszichiáter feljegyzéseit és kazettáit a betegeiről. Nem lehet tudni, milyen kínos titkok derülhetnek ki, hangzott az érvelés. A bíróság Raspail ügyvédjét, Everett Yow-t bízta meg a vagyon kezelésével. Starling megkereshette volna az ügyvédet, hogy hozzáférhessen Raspail kocsijához. De arra gondolt, talán az ügyvéd védeni akarja ügyfele emlékét, és mivel előre figyelmeztetik, tönkreteszi a bizonyítékokat, hogy így óvja néhai kliensét. Starling jobban szeretett hirtelen támadni, de ehhez most tanácsra és felhatalmazásra lett volna szüksége. Egyedült volt a viselkedéstudományi részlegben, és már nem maradhatott tovább. Crawford otthoni számát megtalálta a regiszterben. Nem hallotta kicsengeni a telefont; a férfi nyugodt, színtelen hangon azonnal beleszólt a kagylóba. Jack Crawford. Itt Clarice Starling beszél. Remélem, nem vacsorázott éppen Nem kapott választ, a süket csöndnek kellett folytatnia. Lecter mondott valamit a Raspail-ügyről, és bejöttem az irodába, hogy utánanézzek. Azt mondta, van valami Raspail kocsijában. Az ügyvéden keresztül hozzájuthatnék, és mivel holnap szombat van, iskolaszünet, azt szeretném kérni, hogy

21 Starling, emlékszik, mit mondtam arról, hogy mit tegyen a Ledérrel kapcsolatos információkkal? kérdezte Crawford ijesztően nyugodt hangon. Vasárnap reggel pontosan kilenc órakor tegyek jelentést. Ez az, Starling. Pontosan ez az. Igen, uram. A tárcsahang csípte a fülét. A fájdalom végigterült az arcán, és égett tőle a szeme. A francba! sziszegte. Vén marha! Hülye rohadék! Célozna csak meg téged Miggs, kíváncsi vagyok, hogy tetszene. Starling fényesre sikálta magát, és az FBI Akadémia hálóingében éppen jelentésének második vázlatán dolgozott, amikor megjött a könyvtárból kollégiumi szobatársa, Ardelia Mapp, akinek széles, barna, egészséges arca a nap egyik legüdítőbb látványa volt. Mapp látta a fáradtságot társnője arcán. Mivel telt a napod, kislány? Úgy tette fel a kérdéseket, mintha Clarice válaszának nem lenne túl nagy jelentősége. Egy őrültnek hízelegtem, miközben egy másik teleélvezte a pofámat. Bárcsak nekem lenne időm egy kis társasági életre. Igazán nem tudom, hogy csinálod iskola mellett. Starling azon vette észre magát, hogy nevet. Ardelia Mapp vele nevetett, épp annyit, amennyit a gyenge kis vicc megért. Starling viszont nem tudta abbahagyni, és mintha távolról hallotta volna saját, szűnni nem akaró nevetését. Könnyein keresztül furcsán öregnek látta Ardelia Mappet, mosolyát pedig szomorúnak. Ötödik fejezet Jack Crawford, aki ötvenhárom éves, egy hintaszékben olvas a hálószobában az olvasólámpa fényénél. Két dupla ággyal szemben ül; mindkettőt megemelték, hogy olyan magasak legyenek, mint a kórházi ágyak. Az egyik az övé, a másikban Bella, a felesége fekszik. Crawford hallja, ahogy az asszony a száján keresztül lélegzik. Bella két napja nem mozdult, és nem szólt hozzá. Egy lélegzet kimarad. Crawford a szemüvege fölött felnéz a könyvéből. Leteszi a könyvet. Bella ismét lélegzik, előbb gyengén, majd normálisan. A férfi feláll, odamegy, és megméri az asszony vérnyomását meg a pulzusát. Az elmúlt hónapok alatt szakértő lett a vérnyomásmérésben.

22 Mivel nem hagyja magára éjszakára Bellát, berakott magának is egy ágyat Ki-kinyúl a felesége felé a sötétben, ezért az ő ágya is ugyanolyan magas. Az ágyak magasságát és a Bella kényelméhez szükséges vízvezetéket leszámítva Crawfordnak sikerült megoldania, hogy a szoba ne látsszon betegszobának. Volt virág, de nem túl sok. A gyógyszerek sem hevertek szem előtt; Crawford kiürített a hallban egy fehérneműs szekrényt, és megtöltötte Bella orvosságaival meg a szükséges felszerelésekkel, mielőtt hazahozta volna az asszonyt a kórházból. (Ez volt a második alkalom, hogy a karjában hozta be a lakásba, és a gondolattól majdnem kicsordultak a könnyei.) A nyitott ablakon beáramlik a friss, lágy virginiai levegő; meleghullám jött délről. A sötétben kis békák kémlelik egymást odakinn. A szoba tiszta, de a szőnyeg már kezd porosodni. Crawford nem akarja a zajos porszívót használni a szobában, és a söprögetés nem elég. A beépített szekrényhez megy, és villanyt gyújt. Az ajtó belsején két jegyzettömb van. Az egyikre felírja Bella vérnyomását és pulzusát. A sok sárga papíron egymást váltogatják az ő feljegyzései meg a nappali ápolónőké; sok éjszaka és sok nappal. A másik tömbre a nappali nővér Bella gyógyszerezését jegyzi fel. Crawford minden gyógyszert be tud adni, amire éjszaka szükség lehet. Mielőtt hazahozta az asszonyt, a nővér útmutatásával előbb egy citromon gyakorolta az injekciózást, majd a saját combján. Aztán megáll, és vagy három percig néz lefelé a beteg arcára. A hajat bájos selyemsál fedi, akár egy turbán. Bella ragaszkodott hozzá, ameddig képes volt rá, hogy bármihez is ragaszkodjon. Most Crawford ragaszkodik ehhez. Bekeni glicerinnel a kiszáradt ajkakat, és széles ujjával kivesz egy csipát az asszony szeméből. Bella nem mozdul. Még korai megfordítani. Crawford a tükör előtt megnyugtatja magát: nem beteg, nem kell az asszonnyal mennie a sírba, ő jól van. Rajtakapja magát, hogy ezt teszi, és röstelkedik. Amikor visszaül a székébe, nem is emlékszik rá, mit olvasott. Azt a könyvet veszi fel maga mellől, amelyen érzi, hogy melegebb, mint a többi. Hatodik fejezet Hétfőn reggel Clarice Starling a postaládájában találta Crawford üzenetét. "C S. Dolgozhat a Raspail-ügyön a szabad idejében. Az irodámtól kap egy hitelkártyát a távolsági beszélgetésekhez. Mielőtt konkrét lépéseket tesz, lépjen kapcsolatba velem. Jelentést szerdán 16 órára kérek.

23 Az igazgató a Lecter-jelentést a maga aláírásával kapta meg. Jó munkát végzett. J. C" Starlingnak jókedve kerekedett. Tudta, hogy Crawford úgy bánik vele, mint az anyamacska, amely kimerült egeret ad a kicsinyének, hogy az gyakorolja a vadászatot. Tanítani akarja. Azt akarja, hogy jó legyen. Starling számára ez többet jelentett az udvariasságnál. Raspail nyolc éve halott. Milyen bizonyíték maradhatott meg ilyen hosszú ideig a kocsiban? Családi tapasztalatból tudta, hogy az autók árának gyors zuhanása miatt egy méltányos bíróság megengedi az örökösöknek, hogy eladják a kocsit, mielőtt a végrendelet érvényessé válna, aztán a pénzt letétbe helyezik. Valószínűtlennek tűnt, hogy még egy olyan zűrös és vitatott örökösödési ügyben is, mint amilyen Raspailé volt, nyolc évig ne adjanak el egy autót. Aztán itt volt a szabad idő kérdése. Az ebédidővel együtt Starlingnak egy és negyed órája volt telefonálgatásra a hivatali órák alatt. Szerda délután kell jelentést tennie. Addig összesen három órája és negyvenöt perce van három napra elosztva arra a célra, hogy kinyomozza egy kocsi hollétét, feltéve, hogy ezzel tölti a tanulóidejét is, és éjszaka tanul. Jó jegyei voltak nyomozási eljárástanból, és arra is lehetősége nyílt, hogy általános tanácsokat kérjen az oktatóitól. A hétfői ebédideje alatt a baltimore-i bíróság egyik alkalmazottja háromszor mondta neki, hogy tartsa a vonalat, és ugyanannyiszor feledkezett meg róla. Tanulóidejében elért egy barátságos tisztviselőt, aki elővette a kedvéért a Raspail-örökség aktáit. A tisztviselőtől megtudta, hogy a bíróság valóban engedélyt adott az autó eladására, sőt a gyártmányt, a szériaszámot és a vevő nevét is megkapta. Kedden a fél ebédideje azzal ment el, hogy a vevő neve után nyomozott. Az ebédszünet második felében derült csak ki, hogy a marylandi közlekedési osztály a szériaszám alapján nem tud azonosítani egy autót, csak a rendszám után. Kedden délután a zivatar beűzte őket a lőtérről. A nedves ruháktól és izzadságtól gőzölgő tanácsteremben John Brigham, a volt tengerészgyalogoskiképző Starlingot választotta, hogy az osztály előtt kipróbálja, milyen erős a keze, hányszor tudja elhúzni egy 19-es Smith and Wesson revolver ravaszát hatvan másodperc alatt. Hetvennégyet csinált bal kézzel, nagyot fújt, hogy ne lógjon a szemébe a haja, aztán újra kezdte jobbal, miközben egy másik diák számolt. Terpeszben állt, lábizmait megfeszítve; az első irányzék éles fókuszban, a hátsó és az

24 ideiglenes célpont még megfelelően homályos. Míg teltek a másodpercek, hagyta, hogy gondolatai elkalandozzanak, és megszabaduljon a fájdalomtól. A falon a célpont fókuszba került. Egy díszoklevél volt, amelyet az Államközi Kereskedelmi Bűnüldözési Részleg állított ki az oktatójának, John Brighamnek. Hogyan nyomozza ki egy autó hatvanöthatvanhathatvanhéthatvannyolchat rendszámát, amikor csak a gyártási számot hetvennyolchetvenkilencnyolcvannyolcvanegy és a gyártmányt ismeri? Nincs büntetőcédula nyolcvankilenckilencven. Idő. Rendben van, emberek mondta az oktató. Azt akarom, hogy ezt jól megjegyezzék. A kéz ereje döntő tényező a folyamatos lőharcban. Az urak közül többen aggódnak, hogy őket hívom ki legközelebb. Igazuk van. Starling mindkét kézzel az átlag fölött teljesít, mégpedig azért, mert dolgozik érte. Azzal a kis nyomkodós vacakkal, amelyhez mindannyian hozzájuthatnak De a legtöbben semmi keményebb dolgot nem hajlandók nyomogatni az utolsó pillanatban mindig elnyomta magában a tengerészgyalogost, és egy udvarias mosollyal azt mondta: csak a pattanásaikat. Csak ne nevessen, Starling, maga sem jó. Mire végez, szeretném, ha a bal keze is kilencven fölött lenne. Álljanak párba, és mérjék egymás idejét. Rajta! Maga nem, Starling. Jöjjön ide. Mit tud még arról a kocsiról? Csak a gyártási számot és a gyártmányt; ez minden. Meg az öt évvel ezelőtti tulajdonos nevét Na jó, ide figyeljen. A legtöbben ott ba baltázzák el, hogy az egyik tulajdonostól a másikig próbálják követni a kocsit. Teljesen belezavarodnak az államhatárok között. Még a gyakorló zsaruk is így járnak néha. A komputerek csak a rendszámot és a büntetéseket tartják számon. Ezt használjuk, és nem a jármű gyártási számát. A kék markolata gyakorlórevolverek kattogása betöltötte a szobát, és a férfinak Starling fülébe kellett kiabálnia, hogy érthető legyen, amit mond. Egy mód van csak, de az könnyű. R. L. Polk, az a cég, amelyik a városi címtárakat adja ki, készít egy listát az érvényes rendszámokról is a kocsi gyártmánya és gyártási száma alapján. Ez az egyetlen hely. Az autókereskedők ennek alapján reklámoznak. Honnan tudta, hogy tőlem kell megkérdeznie? Az ÁKB-nál dolgozott. Gondolom, jó néhány jármű után kellett nyomoznia. Kösz. Viszontszívességként hozza fel a bal kezét a megfelelő szintre, és szégyenítse meg azokat a penészvirágokat.